Új alapokon a Kisújság
Októbertôl gazdát cserélt a Gyergyói Kisújság. Lapunkat ezután a Kisújság Alapítvány adja ki. Az alapítvány gazdasági hátterét hazai és külföldi üzletemberekbôl álló tôkeerôs csoport biztosítja.
Lapunk ezután is a Gyergyói-medence népét szolgálja. A kiadványunkat támogató csapat továbbra is elsôrendűnek tartja városunk hibáinak feltárását, a lakosság tájékoztatását, az igazság kimondását. Tudjuk, hogy sokak szemében szálka vagyunk, de ezt mi vállaljuk azzal a tudattal, hogy az igazság kimondása hálátlan feladat, ám számunkra kötelezô. Mindenek felett egyenesen, megalkuvás nélkül az igazság és a haladás érdekében. Ez vezérel bennünket. Így próbáljuk szolgálni az olvasót, a kisembert, akinek nem könnyű eligazodni a szép köntösbe burkolt hazugságok között, szemüveget adunk neki, melyen keresztül azonnal rádöbben, ha valaki orránál fogva próbálja vezetni.
A tényeket megírni, a szônyeg alá söpört szemétre rávilágítani azzal a veszéllyel jár, hogy néha több ellenséget szerzel magadnak, mint amennyi barátot. Ám szükség van a barátok átrestálására.
Tehát továbbra sem állunk el attól a szándéktól, hogy elhallgatás nélkül, objektíven tájékoztassuk önöket, kedves olvasók, és reméljük, hogy díjazni fogják ôszinteségünket, értékelni fogják segítségünket.
Már rájöhettek, hogy nem vagyunk mi nebántsvirágok, eddig sem zárkóztunk el a jószándékú, segítôkész kritikától, és ezután is szívesen vesszük észrevételeiket. Nekünk elmondhatják, mirôl szeretnének többet tudni, azt is, mi bántja önöket. Problémáikról, örömeikrôl az interneten keresztül most már az egész világ tudomást szerezhet, hisz a Gyergyói Kisújság felkerült a világhálóra is (címünk: www.revox.ro/kisujsag).
Adjunk esélyt az igazságnak!
A cikk szerzője:
(...)
Pál Árpád polgármester ...
Pál Árpád polgármester ezúttal sem hazudtolta meg magát. Ha valaki azt gondolta, hogy az egy elôny, ha kiszámítható emberekkel kell dolgozni, mert azok nem okoznak meglepetéseket, akkor visszaválasztani ôt polgármesternek kifejezetten jó ötlet volt. Persze ha más szemszögbôl nézzük a dolgokat, a helyzet már nem ennyire egyértelmű...
De lássuk inkább, mirôl is van szó. A helyi közigazgatásról szóló törvény elôírja, hogy a polgármester rendszeresen be kell számoljon a Tanácsnak a határozatok végrehajtásáról. Ez természetes, hisz az ô elsôdleges feladata az, hogy gondoskodjon arról, hogy a Tanács határozatai ne maradjanak holt szövegek, hanem azokat hajtsák is végre. Pluszban a Tanács működési szabályzata azt mondja, hogy havonta be kell számoljon a tevékenységérôl. Megint csak a tanácsülésen, hisz ott a kamera, így beszámolóját lényegében az egész város elôtt tartja. Mindez persze semmit sem ér, mindaddig, míg a beszámolók tipikusan így néznek ki: "A polgármester részt vett..."; "A polgármester tárgyalt..." stb. Arra azonban nagyon ritkán van példa, hogy azt is elárulja: milyen eredménnyel vett részt, melyek voltak a tárgyalás következményei, és így tovább. Tehát pontosan a lényeg sikkad el: a tevékenységének az eredményét nem lehet mérni. Márpedig az senkit nem melegít, ha éjt nappá téve utazik, tárgyal, egyeztet és intézkedik, ha ezeknek oly kevés a kézzel fogható, szemmel látható eredménye.
Valahogy így néz ki a nyárról szóló beszámolója is, amit a szeptemberi tanácsülésen kaptunk kézhez. Van azonban abban egy pont, ami megint felborzolta a kedélyeket. A téma a Monturist, illetve az V. kerület híres 60 millió forintja. Elég nagy összeg, hogy kellô figyelmet szenteljünk neki, következésképp senkit sem elégíthet ki az, hogy a beszámolóban ezt olvassa: a polgármester tárgyal ebben a kérdésben. Sôt, tovább megyek: sokakat felháborít és joggal. Ugyanis júliusban, amikor elôször került terítékre ez a téma, a tanács elsô nekifutásból nem hozott semmilyen döntést, ezért pár napra rá a polgármester rendkívüli tanácsülést hívott össze, aminek napirendjén egy téma szerepelt: a Monturist. Mindezt tette azzal az indoklással, hogy a kérdés nem tűr halasztást, mert veszélyben forog a 60 millió forint, ha nem lépünk nagyon gyorsan. Akkor ezt megértettük, s a Tanács meghozta a szükséges határozatot, amit már csak végre kellene hajtani. Ahhoz pedig össze kellene hívni a Monturist közgyűlését. A művelt olvasók gondolom már kitalálták: ez máig sem történt meg, holott eltelt lassan három hónap! Ezzel szemben a polgármester utazgat és tárgyal, holott a tanács határozatában az is benne van, hogy neki erre nincs joga! A Városi Tanácsot ebben a kérdésben egyedül a gazdasági szakbizottság képviselheti. A polgármester azonban fittyet hány a Tanács határozatára, s ezáltal valóban veszélyezteti azt a pénzt! Amit még mindig el lehetne esetleg nézni neki, ha nem állna fenn az a veszély, hogy ismét olyan baklövéseket követ el, mint amikor (a spanyol készruhagyár ügyében) hat millió lejt ígért olyan földterületek árjáért, amelyek távolról sem érnek annyit. S mindezt aztán a város pénzébôl kell esetleg kifizetni.
Egy szó mint száz, úgy néz ki, hogy a polgármesterünk ahelyett, hogy a dolgát végezné, úgy ahogy az törvényekben és határozatokban meg van írva, nagyon gyakran más dolgokkal foglalkozik, anélkül, hogy reális esély mutatkozna arra, hogy ebbôl a városnak valami haszna származzon.
A cikk szerzője:
Árus Zsolt
Polgármesterünktol tudjuk ...
A hétfôre halasztott sajtótájékoztatón Pál Árpád közölte az elmúlt hét eseményeit, az aktuális problémákat:
A Laposi per a végéhez közeledik. Az október 4-i ítélethirdetés pontot tesz az ügyre. A polgármester bizakodva jelentette ki, hogy ha Isten s törvény létezik, nem veszíthetjük el a pert, de hozzátette, amennyiben nem a mi javunkra döntenek, a közbirtokosság folytatja a tulajdonjogba helyezést, hisz e terület a közbirtokossághoz tartozik.
A város elsô embere szomorúan tapasztalta, hogy a szombati fogadáson, ahol a hazaérkezô olimpikonokat ünnepelték - köztük Urzică Mariust is, akibôl Gyergyó nevelt bajnokot - városunk nevét szinte nem is említették. Kijelentette, hogy szükségünk van a hírnévre, arra, hogy a tanügy- és a sportminisztérium is felfigyeljen: érdemes segíteni a gyergyói sportéletet, hisz nem akármilyen emberek kerülnek ki onnan.
Október 16-án rendkívüli tanácsülésre kerül sor, ahol a Csíky-kerti fôiskola szerzôdésének megújításáról döntenek, szó lesz a Városgazdálkodási Vállalat vezetésérôl, a Budai Nagy Antal utca sokat vitatott helyzetének megváltoztatásáról...
Szeptember elejétôl se hírük, se hamvuk a spanyol befektetôknek, akik készruhagyárat terveztek városunkban. A városvezetô várja jelentkezésüket, de kijelentette, akkor sincs veszve semmi, ha isten ôrizz, nem lesz készruhagyár. A felvásárolt területekre a zöldmezôs beruházáshoz, iparipark létesítéshez szükség van.
Szeptember 25-26-án városunkba látogatott egy V. kerületi küldöttség. Ezúttal is a Monturistnak átutalandó 60 millió forint volt a beszédtéma, és a határontúliak biztosítottak arról, hogy nemsokára útjára indítják a Gyilkostó megsegítésére szánt összeget. Dátumot ugyan nem beszéltek meg, de tény, hogy még ebben az esztendôben a szóban forgó összegnek el kell hagynia Magyarország területét.
A Madzagfalvi napokon városunk küldöttsége is tiszteletét tette. A hivatal néhány alkalmazottja mellett Békésbe látogatott az öregfiúk csapata, valamint a sajtó képviselôje is.
Polgármesterünk cáfolta azt, hogy a város hibájából van hideg a gyergyói iskolákban. Mint mondotta, a költségvetés-elosztásnál minden iskola megkapta a részét, így csak az iskolavezetôségtôl függ, hogy dideregnek-e a diákok.
Nem korai a Szent Miklós napi ünnepségekre gondolni. Amint a sajtótájékoztatón elhangzott, ahhoz, hogy színvonalasan ünnepelhessük városunkat, a legjobb az lenne, ha ünnep-szervezôt keresnénk. A gond csak az, hogy nincs egy meghatározott összeg, amit december hatodikára tudna szánni a város.... pénz nélkül azonban nehéz szervezkedni.
A cikk szerzője:
(...)
Az aranyérem lovon érkezett
Exkluzív interjú az Angliában élô Ferencz József érdemes edzôvel, Urzică Marius mesterével
- Szurkolt Marius olimpiai sikeréért?
- Természetesen, hiszen amióta a világ élvonalába került, ez volt a közös vágyunk.
- Beszéltek telefonon az aranyos gyakorlat bemutatása elôtt/után?
-Igen. A döntôk után felhívott telefonon, aminek kimondottan örültem. Sokat jelentô gesztus volt ez.
-Mit érzett, mire gondolt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy megvan az olimpiai aranyérem?
- Igaz szívbôl örültem neki, hiszen hovatovább 20 év kemény munkája áll ebben az éremben. Hogy mire gondoltam? Vajon kinek a hibája, hogy ez az érem nem tudott Gyergyónak, azaz a Progymnek megmaradni? Ennek a klubnak az volt az eredeti rendeltetése, hogy Mariusnak megfelelô keretet biztosítson, ami a leigazolását-hovatartozását illeti. Sajnos akkor az anyagi hátteret nem tudtuk megfelelôképpen biztosítani, mindannak ellenére, hogy a Kárpáti Sas Kft. próbálkozásokat tett.
- 2004-ben, Athénban, lesz-e angliai szertornász olimpiai aranyérmes?
- Egyelôre nehéz errôl véleményt mondani, de ha egyáltalán valaki döntôbe kerül majd Athénban, már az is kimagasló eredmény lenne. Itt ugyanis óriási gondot fordítanak arra, hogy a szintet emeljék, nap mint nap statisztikákkal teli leveleket kapok, melyeknek az elolvasása is idôveszteség. Ha ezt munkára fordítanák, talán lenne olimpiai aranyérmes, de csak 2008-ban.
- Szakszemmel nézve milyennek látta az elsô helyet jelentô gyakorlatot?
- Ez volt az a gyakorlat, amely egyetlen lehetôséget adott a pontozó bíróknak, éspedig azt, hogy neki adják a legjobb pontokat. Itt Marius mindent egy lóra tett. A legnehezebb gyakorlatot mutatta be, amit valaki valaha is csinált. Ha megcsinálja, akkor nem lehet kétség az eredmény felôl, ha leegyszerűsíti, akkor viszont szubjektív pontozás áldozata lesz. Neki nem érem kellett, neki az ARANY kellett, a többi az mind értéktelen volt.
- A most bemutatott gyakorlat megegyezik az Ön által elképzelttel?
- Természetesen, hiszen ez a gyakorlat tartalmazza azt a sokszínűséget és kockázatot, amit senki más nem mer vállalni. Tartalmaz vándort elôre-hátra, orsót, egykápás kombinációkat, szép magas ollókat és keringôhôz hasonló leugrást, ráadásul mindezt virtuóz módon elôadva. Amikor azt gondolnád, hogy vége, akkor ritmust változtat, és elragadtató repülôollókkal fordul meg tengelye körül. Ez elôtt nemcsak a bírók, de még a ló is fejet hajtott.
- Mi a véleménye arról, hogy Dan Grecu saját tanítványának tekinti Mariust?
- Errôl most hallok elôször. Mindenesetre el kell ismerni, az ô vezetôedzôi pályafutása alatt jöttek létre a legnagyobb eredmények, még akkor is, ha utoljára akkor nyúlt tornászhoz, amikor 1994-ben Mariust magához ölelte Brisbane-ben. De ha mégis a magáénak tekinti, akkor nem hiszem, hogy nyugodtan alszik éjszakánként. Egy dolog, hogy ki ülteti el a fát, és másik, hogy ki szedi le a gyümölcsét. Azért volt nekünk is, gyergyóiaknak öröme benne, igaz-e?
- A romániai sajtóban szinte sehol nem említették az Ön nevét. Nyilvánvaló, hogy ez sportszerűtlen eljárás. Hogyan kommentálná ezt a számunkra - gyergyóiak, erdélyi magyarok - ismét nem kellemes tényt?
- Túl vagyok azon, hogy ilyesmin megbotránkozzam, sôt nem is lep meg, habár a vásárhelyi rádió román szerkesztôségétôl próbáltak kapcsolatba lépni velem. De ha már kommentálni kell, akkor hadd legyek ünneprontó. Hányszor könyörögtünk tornateremért, és nem adtak. Gondoltuk, bizonyítani kell elôször, így keményen nekifogtunk dolgozni, és bizonyítottunk! De tornatermet akkor és azután sem biztosítottak. Úgy tűnt, senkinek sem érdeke, csak a tornásznak és az edzônek.
- Tegyük fel, hogy rövidesen felépül a sokszor és sokak által megígért sportcsarnok Gyergyószentmiklóson. Ez esetben hazajönne, hogy új bajnokokat neveljen?
- Kinek kell majd egy szeszélyes, nyugdíjas edzô?
A cikk szerzője:
(...)
Az ülésen a helyzet változatlan?
Egy hosszú nyári szünet után, szeptember végén újra összeült a frissen megválasztott Városi Tanács, hogy döntéseket hozzon aktuális kérdésekben. A több mint két hónap kihagyásnak egyenes következménye volt az, hogy a napirenden sok téma szerepelt, az ülés pedig ismét az éjszakába nyúlt, ráadásul már ott eldöntetett, hogy október közepén lesz a következô ülés, ahol további, most megtárgyalásra nem került kérdésben kell döntsön majd a testület.
Azt nem mondhatom, hogy jót tett a vakáció, mert már az elsô napirendi pontnál elakadtunk, s hosszú vita után sem sikerült a kérdésben dönteni, holott nem lényegtelen apróságról volt szó. Konkrétan: a határozattervezet úgy szólt, hogy a tanács kötelezze azokat az intézményeket, amelyek a pénzt a helyi költségvetésbôl kapják, hogy beszerzéseikkor részesítsék elônyben a helybeli cégeket, vállalkozókat. Ennek a magyarázata roppant egyszerű, ugyanis ha így teszünk, akkor a pénz olyanokhoz kerül, akik helybeli embereknek adnak munkát, illetve adóikat itt fizetik, következésképp az elköltött pénz egy része visszakerül a város kasszájába, s újabb vásárlásokra fordítható. Lehangoló volt látni, hogy voltak olyanok, akik ezt nem értették meg, olyanok, akik nem akarták megérteni, olyanok, akik félremagyarázták, illetve olyanok, akik nem tudni miért, de szintén a tervezet ellen szavaztak. A végeredmény az lett, hogy a tervezetet a Tanács nem fogadta el, következésképp továbbra is az intézményvezetôk jóérzésére van bízva az, hogy ezt az elvet saját kezdeményezésbôl betartják-e. A vita során sajátos színfolt volt a két polgármester szereplése, ugyanis mindketten hosszan ecsetelték, hogy ezen elvet ôk mindig betartják, majd utána szemrebbenés nélkül elismerték, hogy a hivatal költözésekor valóban kifizettek a számítógépek költöztetésére kemény tízmilliókat annak az udvarhelyi cégnek, amelyiktôl a gépeket annak idején vásárolták, holott van a városban legalább 6-7 számítógépes cég (mondván, hogy a költöztetést csak azok tudták elvégezni, mintha az ember költözéskor mindig meg kellene fogadja az asztalost, aki a bútorait csinálta, mert más nem tudja a szekrényt vagy az ágyat átköltöztetni az új lakásba), illetve hogy nemrég valóban megrendeltek egy Piatra Neamţ-i cégtôl utcai szemeteskukákat, de csak azért, mert már annyit jártak a nyakukra az ajánlataikkal, hogy másképp nem tudták lerázni ôket (helyi vállalkozók figyelem: így kell eljárni!).
Szintén hosszú-hosszú (és felesleges) vitát váltott ki az a határozattervezet, ami pedig mindössze konkrét szabályokat fogalmazott meg arra nézve, hogy miképpen kell lebonyolítani az üzlethelyiségek eladását. Ez annál is furcsább, hogy az eladás tényérôl a tanács már rég döntött, s magáról a tervezetrôl is hosszas elôzetes egyeztetések voltak az érdekelt felek között. Ezek után a tervezet vitája is jól indult, pontról pontra viszonylag gyorsan végigmentünk rajta, ellenben a végsô szavazás elôtt visszajött a polgármester (addig nem tudni merre járt), s mindent felborított. Hogy célja ezzel mi volt, azt tôle kellene megkérdezni, de hogy kirobbantott egy hosszú és steril vitát, az tény. S tette mindazt azok után, hogy a szöveget ismerte, s még az ülés napjának délelôttjén sem volt semmi kifogása ellene. Hosszas erôsködései után pedig olyasmikkel kellet kiegészíteni a határozatot, hogy ha valaha valaki bíróságon egy adásvételt megtámad, akkor mi majd azt fogjuk tenni, amit a bíróság ítél. Mintha tehetnénk mást...
No de végül a tervezet elfogadtatott, most már csak az a kérdés, hogy e hónap folyamán megkötik-e az elsô szerzôdéseket, úgy, ahogy azt a határozat elôírja.
A továbbiakban még megszavazott a Tanács egy olyan határozatot, aminek értelmében azok, akik adóhátrálékukat ebben a hónapban törlesztik, kevesebb késedelmi kamatot kell fizessenek. A határozat elsô látásra a legrosszabb hazai hagyományokat követi, hisz a kormány rendszeresen enged el adósságokat illetve kamatokat egyes cégeknek, ellenben van egy alapvetô eltérés: itt nem arról van szó, hogy aki most (még ha késve is, de) kifizeti elmaradásait, az nem kell késedelmi kamatot fizessen (hisz akkor joggal háborognának azok, akik becsületesen és idôben fizettek), hanem csak arról, hogy kevesebb kamatot kell fizessen, mint különben.
Összegzésképpen elmondhatom, hogy annak ellenére, hogy a Tanács már nem olyan mereven kétpólusú, még távol áll attól, hogy egy hatékonyan és célszerűen működô testületnek lehessen nevezni. A nagy kérdés pedig az, hogy a helyzet merre fog a közeljövôben alakulni.
A cikk szerzője:
Árus Zsolt
Védhető-e a közbirtokossági vagyonunk?
Miért késik az erdôknek az ún. "Protokollum" szerinti átadása Gyergyószentmiklóson?
A gyergyószentmiklósi erdôgondnokság névleges és tényleges vezetôi miért nem tartják be a törvény által megkövetelt 60 napon belüli határidôt, az erdôk helyi bizottságnak való átadásával kapcsolatban?
A válasz természetes, ha azon személyekre gondolunk, akiknek véleménye és hatásköre meghatározó az erdôk gyakorlati visszaadásával kapcsolatban. Minél tovább tudják irtani, pusztítani a gyergyószentmiklósiak egyéni és közösségi vagyonát, annál jobb az erdészek azon csoportjának, akik kiváltságaik fenntartására és átmentésére törekszenek. Csakhogy most már nem az állami erdôkbôl értékesítik a fát, hanem abból az állományból, amelynek a tulajdonosoknak való visszaadásának a jogosságát már augusztus 3-án egyöntetű szavazattal elismerte a Megyei Prefektúra mellett működô úgynevezett birtokérvényesítô ("validáló") bizottság. Szeptember 8-án a gyergyószentmiklósi erdôkbôl nagy mennyiségű faanyagot árvereztek a Gyergyóújfaluban lakó, de Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson tevékenykedô erdészmérnökök. Melles Elôd mérnök úr legújabban az ún. 144/2000-es számú törvénynyel próbálja a kérvényezôk javára megdézsmálni a gyergyószentmiklósiak vagyonát, mely cselekedete teljesen ellentétes a 112/1998-as kormányhatározattal, fôleg pedig az 1/2000-es törvénnyel. Az elôbbi ugyanis kimondja, hogy az állami alapból bizonyos mennyiségű faanyaggal segíthetôk a fiatal házasok és a faanyagot feldolgozó kisiparosok. Nos, a gyergyószentmiklósi erdôgondnokság fiatal vezetôjének ez a jogi aktus éppen kapóra jött, hogy jóváhagyhassa a közbirtokossági és más jellegű erdôkbôl való kitermelést, a jogos tulajdonosok rovására.
A helyszínre mentem, hogy ott tájékozódhassak a kitermelés mikéntjérôl. A látvány számomra elszomorító volt. A Csanódnál (UP 2) a Ganés Vápa nevű helyen (UP 19-21 közötti területen) igen nagyméretű a kitermelés, de észrevehetôek az utóbbi napokban gyorsított eljárással végzett bélyegzések is, melyek közül egy-kettôre még ráfogható a bogárfertôzés, de nagyrészük egészséges fa. Ezek kivágását az üzemterv normális körülmények között nem tenné lehetôvé.
Ha erdészeinkben ugyanis egy kis jóérzés volna, a bogárfertôzött fákat sem termelnék ki, hiszen köztudott, hogy vidékünkön a bogár októbertôl májusig nem tevékenykedik és ennek a faállománynak a kitermelése révén a gyergyószentmiklósi közbirtokosság bizonyos jövedelemre tehetne szert 2001 tavaszán. Dehát kit is érdekel a közember sorsa, mikor az utóbbi évtizedben a kommunizmus 40 esztendôs hagyományaihoz híven az "ügyeskedés" és az ún. "intézés" kritériuma érvényesül, a közjót és az egyszerű emberek érdekeit szolgáló cselekedetekkel szemben.
A cikk szerzője:
Dr. Garda Dezsô,
országgyűlési képviselô
Viccek ...
Mi az? Lassú és piros?
Csigavér!
Két csiga beszélget, az egyik felháborodottan panaszkodik:
- Hát már az erdei út sem olyan biztonságos, mint régen. Tegnap lélekszakadva rohantam át rajta, hát nem bevertem a szarvacskáimat egy hirtelen aljasul kinôtt gombába?
Hogyan lesz öngyilkos a csiga?
Belenéz a konnektorba!
Újonc katonáknak letelik az elsô hét. Az ôrmester odamegy az egyikhez, és kérdi:
- Na, fiam, milyen volt az elsô napja?
Mire a sorkatona:
- Uram, nem emlékszem rá!
Ôrmester:
- Hogy-hogy?
Sorkatona:
- Mivel egészen kicsi csecsemô voltam!
A szöszi megkérdezi a tánciskolában a partnerét:
- Én tangót táncolok ...Hát te?
Mi a mesterséges intelligencia?
Szôke nô barnára festve.
Az autót vezetô asszony így szól a férjéhez:
- Nézd már ezt a szemtelen gyalogost! Állandóan itt szalad a kocsim elôtt, mintha egyenesen azt akarná, hogy elüssem. Mit csináljak?
A férj türelmesen felel:
- Fordítsd balra a kormányt, és vezesd vissza szépen a kocsit a járdáról az úttestre.
Miért fagyott meg a szôke nô az autósmozi elôtt?
- Mert mindenképp meg akarta nézni a "Télen zárva" című filmet.
- Hány okos szôke nô fér el egy liftbe ?
- Az összes...
- Jucika, arra kérem, még ne beszéljen senkinek az eljegyzésünkrôl!
- De Ferikém, a barátnômnek el kell mondanom. Évekig azt állította, hogy úgysem találok olyan marhát, aki elvenne feleségül.
A vénlányt megkérdik, mikor szánja magát el a férjhez menésre. Így válaszol:
- Van egy kutyám, amelyik örökké ugat. Egy macskám, az folyton elcsavarog. Egy papagájom, amelyik cifrákat káromkodik. A kéményem állandóan füstöl. Minek ide még egy férj is?
Két barátnô beszélget.
- Úgy hallom, modellt álltál valami festônek.
- Igen, mégpedig aktot... Az a kép címe: "Éva és a kígyó".
- És mondd, Évát kirôl mintázta?
A rendôr megállítja a szôke nôt.
- Jó napot kívánok, a jogosítványát kérem szépen.
- Jaj, most hirtelen nem is tudom, hogy melyik az - kutat idegesen a táskájában.
- Hát, amelyiken maga van.
A szôke megtalálja a tükrét.
- Megvan, parancsoljon.
A rendôr meglátja, és gyorsan szalutál:
- Hát miért nem tetszett mondani, hogy kolléga? Továbbhajthat!
Riporter a detektívtôl:
- Hogyan jött rá, hogy ô a keresett bűnözô, hiszen nônek álcázta magát!?
- Nem állt meg egyetlen kirakat elôtt sem!
Három háziasszony a szerelmi életérôl értekezik:
- Az én férjem olyan, mint egy Rolls Royce, gyengéd és finom - mondja az elsô.
- Az én férjem olyan, mint egy Porsche, gyors és erôs - mondja a második.
- Az én férjem olyan, mint egy Skoda! Kézzel kell beindítani, aztán ha beindult, menet közben kell beugrani, nehogy leálljon!
Miért hord a nô magával egy nagy táskát és egy kis táskát is?
- A kicsiben vannak azok az iratok, amivel igazolja, hogy ô nem liba!
- És a nagyban?
- Abban van a kukorica!
Egy telt hölgy áll a tükör elôtt :
- Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a világon?
- Állj félre, nem látok semmit...
A cikk szerzője:
(...)
A Szfinx talánya
Az özönvíz realitása esetén a világ minden táján kellene találjunk az árvízre utaló jeleket. Figyelmesebb vizsgálódás esetén meg is találhatók ezek. Egyik legértékesebb, elemezhetô nyom a híres Szfinx oldalán lelhetô meg. A legelsô utalások R. A. Schwaller de Lubicz, francia matematikus nevéhez fűzôdnek.
Schwaller kutatása a luxori templomban 1937-1952. között olyan matematikai bizonyítékokhoz vezettek, amelyek arra utaltak, hogy az egyiptomi tudomány és kultúra messzemenôen elôrehaladottabb és fejlettebb volt, mint azt a mai tudósok gondolják. Sôt, említést tesz hatalmas áradásokról és esôzésekrôl. Végeredményként pedig kijelenti:
"Nyilvánvalóan egy nagyszerű civilizáció elôzte meg az Egyiptomon végigsöprô hatalmas vízmozgásokat, ami ahhoz a feltételezéshez vezet, hogy Gizától nyugatra sziklába faragva létezett már a Szfinx - az a Szfinx, melynek oroszlánteste, a fejét kivéve, a vízerózió tagadhatatlan jeleit mutatja."
Ennek a leírásnak a nyomán kezdte meg kutatásait John Anthony West tudós, geológus, aki a fenti állítást szerette volna alátámasztani, megcáfolhatatlanul bizonyítani azt, hogy a régmúltban létezett egy eddig még ismeretlen, rendkívül fejlett civilizáció.
A kiindulási pont a Szfinx maradt, hiszen ha bebizonyosodik, hogy az oldalán látható eróziós nyomok kiváltó oka a víz volt, akkor a megoldás nevetségesen egyszerű. Ugyanis a mostani álláspont szerint a Szfinxet Hafré fáraó építtette i.e. 2500 körül. Igen ám, de a dinasztikus kor kezdete óta, kb. i.e. 3000-tôl kezdôdôen nem volt elég esô a gizai fennsíkon ahhoz, hogy ilyen mértékű eróziót okozzon, amely a Szfinx testén látható mindenütt. Ilyen nagyságú árvíz Egyiptomban i.e. 10 000 elôtt lehetett, tehát nyilvánvaló, hogy maga a Szfinx már létezett az árvíz idején. Tehát nyilván i.e. 10 000 elôtt épült, és mivel hatalmas és igen kifinomult műalkotás, az következik belôle, hogy egy magas rendű civilizáció készítette.
Azt a tényt, hogy nem a szélben lévô homokszemcsék juttatták a Szfinxet a jelenlegi állapotába West így magyarázta:
"Mivel a Szfinxet egy mélyedésben faragták ki, ha nem gondozzák, akkor pár évtized alatt nyakig betemeti a homok. Sôt, különbözô szövegbeli utalásokkal és történelmi kivetítésekkel be lehet bizonyítani, hogy a 4500 év során, amióta Hafré állítólag megépíttette, csaknem 3300 évig nyakig be volt temetve. Ez azt jelenti, hogy ez idô alatt összesen csak alig több mint 1000 évig volt kitéve a teste a szél eróziójának; az idô többi részében a sivatagi széltôl egy hatalmas homoktakaró védte meg. A lényeg az, hogy ha a Szfinxet valóban az Ó-birodalom királya, Hafré építtette volna, s ha a szél eróziója ilyen kárt tudott volna okozni ilyen rövid idô alatt, akkor a többi, ugyanebbôl a mészkôbôl készült, az Ó-birodalomból származó építményen is hasonló pusztulás jeleinek kellene mutatkozniuk. Csakhogy egyiken sem látszik ugyanaz a fajta erózió, mint a Szfinxen."
Ezek után Robert Schoch professzor, a Bostoni Egyetem geológusa, a kôzeterózió specialistája, aki kulcsszerepet játszott West bizonyítékainak igazolásában, az Amerikai Geológusok Társaság 1992-es kongresszusán sikerült meggyôznie szakmabeli tudóstársait a fenti elméletrôl. Sôt, az igazoló leleteket egy sokkal szélesebb közönségnek is (köztük egyiptológusoknak is) bemutatta az Amerikai Tudományfejlôdési Társaság 1992-es éves közgyűlésén.
Ô volt az elsô, aki nyilvános vitákba bonyolódott a fent említett erózió történelmi vonatkozásaival kapcsolatban. Az ô hozzáállása azonban az volt, hogy jobban szeret a maga geológiai tudományához ragaszkodni:
"Újra meg újra elmondták nekem, hogy Egyiptom népei, amennyire tudjuk, sem technológiailag, sem társadalmi szervezettség értelmében nem álltak olyan szinten, hogy kifaraghatták volna a Szfinxet a predinasztikus idôkben ... Én azonban geológusként úgy vélem, hogy ez nem az én problémám. Nem akarok kibújni a felelôség alól, de mégiscsak az egyiptológusok és régészek dolga, hogy kitalálják, kik faragták ezt a szobrot. Ha az én bizonyítékaim konfliktusba kerülnek az ô elméletükkel a civilizáció kezdetét illetôen, akkor talán itt az ideje, hogy újraértékeljék azt az elméletet. Nem azt mondom, hogy a Szfinxet az atlantiszi emberek építették, vagy netán a marslakók, vagy egyéb földönkívüliek. Én csak követem a tudományt oda, ahova elvezet engem, és ahhoz a konklúzióhoz vezet, hogy a Szfinxet jóval elôbb építették, mint ahogy azt korábban gondolták ..."
Mennyivel elôbb és kik? Errôl egyelôre csak fantáziálni lehet.
A Giza-i fennsíkon a piramistól egy enyhe lejtôn lehet lejutni a 72 méter hosszú szoborhoz, amely 4,16 méteres fejével a világ legnagyobb és legismertebb szobra még ma is. A Szfinxet ugyanis a körülötte és alatta lévô sziklákból vájták ki, így ma is egy 7,5 méter mély árokban áll, amit ha nem tisztítanak rendszeresen, szinte naponta, akkor idôvel a szobrot a füléig belepi a homok. Ez jó néhányszor elô is fordult már a történelem során.
Sok egyiptológus mindössze arra építi a Szfinx-el kapcsolatos nézeteit, hogy a Szfinx arca hasonlít Hafré arcához. Nos ez nem igaz még ránézésre sem. Pontról pontra összehasonlították a Szfinx és a Kairóban látható Hafré szobor arcát. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Szfinx semmi esetre sem Hafrét próbálja ábrázolni. Nemcsak arról van szó, hogy másak az arcok, hanem valószínűleg más rassztípushoz is tartoznak. Azt napjainkban is meg lehet állapítani, hogy a Szfinx arca szokatlanul kisebb arányú, mint amit az építkezés, illetve a szobor arányai megkövetelnek. Így tehát ez egy nagyon régi szobor, melyet eredeti építéséhez képest sokkal késôbb újrafaragtak. Eredetileg lehet, hogy nem is emberi arc volt. Lehet, hogy oroszlánfeje volt, éppúgy, ahogy a teste is oroszlánt formáz.
Napjainkban is kutatások folynak a szobor rejtélyének megoldása végett. Az utóbbi felfedezések szerint a Szfinx alatt hatalmas üreg van, de még nem sikerült kideríteni mit tartalmaz. A Szfinx-titok úgy látszik meghalad minket.
A cikk szerzője:
Ábrahám Imre
|