Hűségeskü a polgármesteri hivatalban

           Örömhírt közölhetünk városunk lakóival: hétfôn, október 16-án a gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal alkalmazottai fogadalmat tettek, úgymond, Isten és ember elôtt. Hogy ez miért örömhír? Talán azért, mert az eddigi sok panasz és elégedetlenség oka remélhetôen az eskü hiányában gyökerezett. Optimizmussal jóslatokba bocsátkozhatunk, hogy ami volt, az elmúlt, ezentúl minden szépen és rendben fog zajlani. Tehát nem lesz akadálya a gyors ügyintézésnek csak azért, mert Gyöngyinek névnapja, Istvánnak születésnapja, Csabának pedig nyugdíjbúcsúztatója van. Egyetlen hivatali alkalmazott sem lesz idegesítôen szemtelen, lekezelôen fölényes, vagy ásítozóan unott a kisemberekkel szemben.
Ezek után minden rászoruló pontos és figyelmes útbaigazítást remélhet, amely sok idegességnek és elvesztegetett idônek vethet véget. Sôt, biztosak vagyunk abban is, hogy bizonyos szervezési kérdések is megoldódnak, az ügyfelet nem küldik el ívpapírért, vagy fénymásoltatni a város másik végébe, és egy aláírásért nem kell hat irodát végigjárniuk. Ne ez legyen a gyergyói turizmus. Végtére is minden adott: megvan az eskü, és a megfelelô kerékvágásba kerültünk: polgármesteri hivatal van, a munkahelyei betöltöttek, az alkalmazottak letették a huségesküt. Most már csak dolgozni kell.
Álljon itt - mindannyiunk okulására - a huségeskü szövege:
Huségeskü a 188/1999-es törvény 55. szakasza 2. bekezdésének értelmében


Esküszöm, hogy tiszteletben tartom az Alkotmányt, az alapvetô emberi jogokat és szabadságokat, korrektül és részrehajlás nélkül alkalmazom az ország törvényeit, öntudatosan teljesítem a köztisztségem szerinti kötelezettségeket, és megôrzöm a szakmai titkot.
Isten engem úgy segéljen!


Úgy legyen! Ehhez csak ennyit lehet hozzáfuzni, esetleg tanácsként még annyit, azoknak, akik úgy érzik, hogy továbbra is régi fogadtatásban részesítik a hivatal egyes alkalmazottai, nyugodjanak meg, ez csak azt jelentheti, hogy az illetô vagy nem tette le a huségesküt, vagy nem hisz Istenben. Ez is megtörténhet, de valószínusége nagyon csekély.
Mi továbbra is a tisztelt olvasó szolgálatában állunk, várjuk visszajelzéseiket a hivatalban tapasztaltakról - legyen az jó, vagy rossz, hiszen hitünk szerint csak így lehet javítani ezen szolgáltatásokon.
Mi felkészültünk arra is, hogy újságunk hasábjain az elkövetkezôkben csak dicsérô, magasztaló és elismerô cikkek kapnak helyet, persze ez nem zárja ki azt, hogy továbbra is jelezzük a közembert érintô igazságtalanságokat.
A cikk szerzője: Ábrahám Imre


Szálkák és gerendák

           Bevallom, ritkán járok a Csíky-kertbe. Lehet, hogy ezt rosszul teszem, de szolgáljon mentségemre, hogy kissé félreesô helyen található, számos elfoglaltságom meg nem igazán engedi meg, hogy délutánonként kisétáljak oda a gyermekekkel fenyôtobozt szedni. Így hát - hála a múlt csütörtöki konferencia szervezôinek - az idén most elôször voltam ott. A konferencia egy pozitív élmény volt, remélhetôleg lesz még folytatása is, de az egy másik téma, most nem arról akarok beszélni, hanem arról, amit véletlenül tapasztaltam ez alkalommal.
Ha már ott voltam a fôépületben, óhatatlanul felkerestem az informatika laboratóriumot. Pontosabban felkerestem volna, ha nyitva lett volna. Zárva volt. Ami önmagában nem lenne tragédia, ellenben ami az ajtóra ki volt írva, az elgondolkoztatott.
Kezdjem mindjárt azzal, hogy a terembe a diákok csak elôzetes bejelentkezés alapján mehetnek be, ami még rendjén volna, ellenben az már nincs rendjén - szerintem - hogy napi három-négy óra áll a rendelkezésükre. Nem egy diáknak, hanem annak a többszáznak, aki állítólag a fôiskola hallgatója. Ha nekifognánk kiszámolni, kiderülne, hogy optimális beosztás esetén is heti kb. fél, azaz havi kb. két óra jut egy diákra. Ez pedig egyenesen nevetséges, tudva azt, hogy ma már bármilyen szakmához elengedhetetlen a számítógépek alapos ismerete. Képzelje el valaki, hogy úgy kell vizsgára álljon autóvezetésbôl, hogy két hónapot jár sofôriskolába, s abból összesen kétszer két óra volt a vezetés, a többiben csak elmesélték neki, hogy milyen is az autó, hol vannak a pedálok, melyiket melyik lábbal kell megnyomni, milyen érzés, amikor hajnalban az országúton szembejön egy kamion, s közben elvakít a felkelô nap fénye, stb, stb. A vizsga eredményét gondolom mindenki merné borítékolni.
Ez azonban még nem minden! A nyitvatartáson kívül még néhány szabály is ki van függesztve az ajtóra, melyek betartása a diákok számára kötelezô. Szakmai kérdésekrôl lévén szó, nem untatom velük az olvasót, maradjunk annyiban, hogy ezen szabályok többé-kevésbé logikusak és indokoltak. Amitôl azonban elállt a lélegzetem, az az volt, amit legalul olvastam: az a diák, aki ezen szabályokat nem tartja be, egy évre ki lesz tiltva a számítástechnikai laboratóriumból! Még az ókoriak rájöttek, hogy az ismétlés a tudás anyja. Ma is, ha egy gyermek csúnyán ír, akkor odatesszük, hogy naponta gyakorolja, írjon minél többet. Ha pedig nem halad a valamely nyelv tanulásával, akkor orrvérzésig ismételtetjük vele a szavakat, kifejezéseket. Ezzel szemben egy iskolában valakit eltiltani a tanulás lehetôségétôl, az egy ritka perverz dolog! S nem egy hétre, nem egy hónapra, nem egy félévre, hanem egy teljes évre! Amikor a fôiskola összesen három év! Ennek egyharmadára! Tessék csak elképzelni az elôbbi példát úgy, hogy a sofôriskolának nincs egyáltalán autója! Az oktatás csak tanteremben folyik, esetleg egy-egy képet is mutatnak a hallgatónak, hogy bár azt tudják, milyen színu egy autó. Utána pedig elküldik vizsgázni, s még a végén esetleg jól meg is szidják, hogy miért nem sikerült a vizsgája. Mondom, perverz dolog! Mert az még rendben van, hogy ha valaki nem tart be valamilyen szabályt, azt megbüntetik. A legindokoltabb büntetés ilyenkor az szokott lenni, hogy hozza helyre azt, amit elrontott. De ez és így megengedhetetlen! Szerintem.
A cikk szerzője: Árus Zsolt


Elúszott a hatvanmillió?

           Nemrég a helyi tanács egyik tagja, dr. Weil Gyula Magyarországon járt. Körútja során Budapest V. kerületének alpolgármesterével is találkozott, és fölöttébb furcsa dolgok derültek ki azon hatvanmillió forintról, amelyrôl eddig úgy tudtuk, hogy a Monturiston keresztül a Gyilkostó fejlesztését segítené. Az alábbiakban dr. Weil Gyula beszámolóját tesszük közzé.
A magyarorszsági mentôszolgálattól megtudtam, hogy leselejtezik a nyolc-kilencéves autóikat. Arra gondoltam, hogy a testvérvárosi kapcsolatokat figyelembe véve a gyergyószentmiklósi mentôszolgálat is kaphat ezekbôl a jármuvekbôl. Így jutottam az V. kerületi alpolgármesterhez, dr. Bartal Sándorhoz, akivel sikerült ez ügyben tárgyalnom. Az egyórás beszélgetés alatt azonban a Monturist-ügy is szóba került. Közölte, hogy mélységesen fel vannak háborodva, és, hogy Gyergyószentmiklós számára úszott a hatvanmillió forint. Nagyon meglepôdtem, hisz mi július folyamán azért bocsátkoztunk nagy szócsatákba a tanácsüléseken, hogy tisztázódjon a Monturist problémája, és fogadni tudjuk azt a hatvanmilliót. De meg kellett értenem: itt nem lehet homályosítani, ôk néhány tényt tartanak szem elôtt: elôször is ôk az önkormányzattal hajlandók partnerek lenni, nem más szervezetekkel, vagy magánszemélyekkel. Másodsorban: szeretnék tudni, hogy mibe fektettük, vagy mire használtuk fel azt az 56 508,78 márkát, amit 1996. április 4-én utaltak át a Monturistnak. Ôk teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy itt nem lehetnek földtulajdonosok, és azt is megértették, hogy alapítványon keresztül kell ezt intézni, de bíztak bennünk. Viszont - szó szerint idézem - az üzlet az üzlet, tehát nem karitatív tevékenységként képzelték ezt el, hanem befektetésként. Feltette a kérdést: hogy tehetjük azt, hogy ilyen szemtelen módon kérdôre vonjuk ôket: mikor küldik a többi pénzt? Igaza van, ha ebbôl a szemszögbôl közelítjük meg. Én el voltam hulve, és hibásnak éreztem magam, hisz mi kértük a hatvanmillióról a bizonylatot, vagy az V. kerület képviselôjének személyes jelenlétét, de akkor még fogalmunk sem volt a Monturist korábbi ügyleteirôl.
Azt is megkérdezték, hogy mi az ô részarányuk ebben a vállalkozásban, és az lenne a kérésük, hogy ha a Monturistnak ilyen homályos ügyletei vannak, nem áttekinthetô, akkor más szervezeten keresztül folytatódjon az együttmuködés. Az a legszomorúbb, hogy az V. kerület önkormányzati képviselôi a történtek miatt ellenezni kezdték ezt a befektetést.
Önkormányzati képviselôként megkérdeztem, hogy valamiképpen tudunk-e javítani a történteken. Nem jönne-e el egy tanácsülésre, hogy mindezt tisztázzuk, hogy a kedélyek megnyugodjanak. Azt ígérte, eljön novemberben egy pénzügyi szakemberrel, és a következô kérdésekre vár tôlünk választ: mi van a korábban elküldött pénzzel? Mi a részarány? Elvárása pedig az, hogy csak az önkormányzat legyen a partner ebben az üzletben!
A hatvanmillió forint ügye - ha már tárgyalni jönnek - úgy látom, hogy nincs elveszve. Ôk egy panziót szerettek volna építeni a Gyilkostónál, ahol vendégeket fogadtak volna, biztosítva számunkra a turizmust. Mint utólag kiderült, abba is hajlandóak belemenni - Pál Árpád állítása szerint - , hogy a Napsugár villát vásárolják meg a hatvanmillióból. Ezen összeget a késôbbiekben hajlandóak lennének még 100-200 millió forinttal megtoldani a fejlesztés érdekében.
Hazatérve minderrôl beszámoltam a tanácsnak. A polgármester szerint úgy néz ki, hogy az ottani polgármester és alpolgármester nem tárgyalt a legutóbbi találkozás óta. Én jóindulatúan feltételezem, hogy ez adott okot a félreértésre, és minden rendben van.
A cikk szerzője: (...)


Sport
Nem újkeletu a támogatás

           - Beszélgetés Szilágyi Imrével, az Apicom Kft. vezetôjével -

- Mikor kezdôdött el tulajdonképpen a hokicsapat támogatása?
- Körülbelül három évet kell visszamenni az idôben ahhoz, hogy teljes rálátásunk legyen a dologra. 1997-ben ugyanis a cégem biztosította Csíki Árpádnak a félhavi fizetését. A játékos akkor a gyergyócsomafalvi Kissomlyó Kft. alkalmazásában állt. Egy év múltán ez a segítség nyújtás megszunt, de ezután is havonta kisebb összegekkel támogattam a Progym csapatát. Késôbb a havonta támogatásként adott összeg növekedett, úgyhogy adott pillanatban elértük a másfélmilliós határt. Amikor Bencze Attila úgy döntött, hogy felvállalja a gyergyói jégkorong ügyét, akkor beszélt velem is, hogy társuljak, mint támogató. Az akkori felkérésbôl végül nem lett semmi, mert csak egy egyszeru beszélgetés volt és sem ô, sem én nem tértünk rá a tulajdonképpeni kapcsolatfelvételre. A támogatásért cserébe reklámfelületet ajánlottak fel, ez meg is jelent a mujégpálya palánkján. Két hónappal ezelôtt Bencze Attila ismét felkért az együttmuködésre, egészen pontosan arra, hogy lépjek be, mint az együttes egyik fôtámogatója. Hosszas egyeztetés után végül beleegyeztem. Egyelôre egyéves idôtartamú ez a kapcsolat, a további folytatás az eredményektôl is függ.
- Gondolom, hogy ezt a megállapodást szerzôdésben is rögzítették...
- Természetesen szerzôdésbe foglaltuk a lényeges dolgokat. Egy vezetôtanácsi gyulésen Bencze Attila ismertette a megállapodás részleteit, amellyel mindenki egyetértett, sôt kimondottan örültek annak a ténynek, hogy jómagam is beszállok a csapat támogatásának folyamatába. Az ott elhangzottakat jegyzôkönyvbe, majd egy reklámszerzôdés keretébe foglalták. Az én elveim szerint nem létezik olyan, hogy adjak valamit, ellenben ne kapjak semmit. Éppen ezért öt reklámfelületet kértem a palánkra, négyet a jégre, ezenkívül két bannert a védôhálókra, továbbá egy mozgatható bannert, amelyet a csapat magával visz a kiszállásokra, hogy ki lehessen függeszteni az adott mérkôzésen. Ezenkívül a csapat nevének megváltoztatását kértem, persze a bejegyeztetés minden költségét jómagam fedeztem.
- Egész pontosan, milyen dátumtól lehet azt mondani, hogy az Apicom Kft. a csapat támogatója?
- Tudni kell, hogy a szeptember-október idôszakra a cég a csapattal szemben vállalt mindennemu kötelezettségét letudta. Október 17-én, kedden az idei évre vállalt (november-december) kötelezettség többi részét is az illetékesek rendelkezésére bocsátjuk. Persze nekem is vannak javaslataim, elképzeléseim a csapat muködését illetôen.
- Amennyiben nem titok, megtudhatunk ezen elképzelésekbôl néhányat?
- Konkrétan arról van szó, hogy elsôsorban növelni kell a bevételeket és fokozottan kell ellenôrizni a kiadásokat. A bevételek növelését a következôképpen gondoltam: a Sport Management Rt. tevékenységének hatékonyabbá tétele; ezt például a piacok reklámozásával is el lehet érni. Mondom ezt azért, mert Hargita megyében az egyik legnagyobb piac az itteni. A reklámok segítségével el lehetne érni, hogy még több ember idejöjjön, s ezáltal növekedne a piacok bevétele. A másik bevétel növekedést elôsegítô forrás azok a mérkôzések lehetnek. Mostanra elkészültek az úgynevezett zsetonok. Erre azért volt szükség, mert voltak olyan esetek, hogy valaki befizetett a mérkôzésre, bement, s összegyujtötte barátaitól a jegyeket és újabb haverokat „lopott be" ekképp. Ezt úgy próbáljuk ezentúl kiküszöbölni, hogy amikor a nézôk kimennek, akkor különbözô színu zsetonokat vehetnek át, amelyet visszatéréskor fel kell mutatni. A csalás lehetôsége szinte kizárt, mert csak a szervezôk fogják tudni, hogy azon a mérkôzésen milyen színu zseton érvényes. További újdonság az lesz, hogy a jegyek hátára mindenki írja rá a nevét, címét, esetleg a telefonszámát. Ezen jegyek tulajdonosai aztán a bajnokság végén egy az általam is finanszírozott sorsoláson vennének részt. Ez is ösztönözné a nézôket, hogy a megvásárolt jegyeket ne el, hanem a mérkôzés végén az erre a célra felállított urnába dobják. A másik lényeges szempont a reklámokhoz kapcsolódik. Szintén az én javaslatom volt, hogy az eredményjelzô tábla körüli felületet cégeknek bérbe lehet adni. Már beszéltem is három cégvezetôvel, akik hajlandók lennének havi kétmillió lejért reklámozni cégüket az említett helyen. Lényeges dolog, hogy minden reklámfelület ki legyen használva, s az, hogy minél több céget sikerüljön bevonni. A csarnokban koncerteket, jégmotoros vetélkedôket, közkorcsolyázásokat lehet szervezni, ez mind bevételt jelent. Továbbá ott vannak a bérletek, jómagam ezekbôl hat darabot vásárolok meg.
- Mi a véleménye magáról a csapatról?
- Október 18-án, szerdán közös értekezletet tartottunk a jégkorongozókkal, edzôkkel és a vezetôséggel, ahol megtudtuk, hogy milyen gondjai vannak a csapatnak. Továbbá azt is sikerült tisztázni, hogy milyen a hozzáállás a kituzött célok eléréséért (a bajnokság végén az 1-3. helyek egyike). Összességében a véleményem jó, van lehetôség a fejlôdésre, amennyiben minden szinten megoldódnak a gyulésen felvetôdött problémák. Javaslatomra a megnyert mérkôzések után a játékosok prémiumokat kapnak, ezeket a pénzeket én fizetem ki a megállapodásban leszögezett támogatáson kívül.
- Mit jelentett az Apicom megjelenése a csapat életében?
- Belépésünk által enyhültek az anyagi gondok, de korántsem szuntek meg. Elsôdleges célunk az adósságok növekedésének megakadályozása. Ígéretemhez híven mepróbálok még legalább tíz céget bevonni, ezek havonta egymillió lejjel támogatnák a csapatot.
- Mit jelent Szilágyi Imre számára a sport?
- Kedvelem a sportot, de nem vagyok különösebben nagy sportrajongó. Valamikor jómagam is sportoltam, hisz tagja voltam a marosvásárhelyi líceum atlétika csapatának, tájfutó versenyeken vettem részt, a sorkatonai szolgálat ideje alatt pedig több versenyt meg is nyertem. A jégkorongot mindig kedveltem és mivel ezen a vidéken ez a legnépszerubb sportág azt hiszem nem véletlen, hogy támogatom a csapatot.
A cikk szerzője: Rokaly Zsolt


Jégkorong
Folytatódott a bemelegítés

           A Progym-Apicom csapata az elmúlt hétvégén újabb gyôzelmekkel örvendeztette meg a városunkban megrendezett mérkôzésekre kilátogató, kevés számú nézôt. A szombat délután lejátszott elsô mérkôzés eredménye: Gyergyószentmiklósi Progym-Apicom - Sepsiszentgyörgyi HC 12-0 (2-0, 5-0, 5-0). Gólszerzôk: (11.55) Góga/-, (19.22) Köllô/ Keresztes, (26.59) Szôke/Máthé I., (27.38) Szôke/ Máthé I., (29.09) Gergely/ Kertész/Rusz, (31.23) Gál/Rusz, (37.24) Góga/Laczkó, (40.32) Gál/Kertész, (43.25) Basilides T./Góga, (54.28) Gál/Keresztes, (55.22) Rusz/-, (59.19) Kertész/ Gál. Büntetôpercek: 16-6. Játékvezetôk: Dinu - Benedek - Mîcu.
Másnap, azaz a vasárnap lejátszott második mérkôzésen: Gyergyószentmiklósi Progym-Apicom - Sepsiszentgyörgyi HC 11-3 (4-0, 4-1, 3-2). Gólszerzôk: (13.31) Kertész/ Rusz, (13.59) Köllô/-, (14.33) Góga/Köllô, (17.54) Keresztes/ Köllô, (28.10) Szôke/Gál, (38.36) Gál/-, (39.31) Rusz/-, (39.48) Ambrus/Basilides T., (46.07) Góga/ Gál, (50.22) Góga/ Rusz, (55.11) Rusz, illetve (23.17) Keresztes, (45.25) Geréd, (58.45) Bartha. Büntetôpercek: 16-8. Játékvezetôk: Dinu - Mîcu - Szabó.
A 3. forduló további eredményei: Bukaresti Steaua - Galaci Dunarea 7-2 és 10-3, Csíkszeredai Sportklub - Sportul Studentesc 17-2 és 5-2. A Bukaresti Rapid csapata ellenfél hiányában nem játszott.
A forduló érdekessége volt, hogy valamennyi mérkôzést Csíkszeredában rendezték, mert az elmúlt héten meghibásodott a fôvárosi Mihai Flamaropol Mujégpálya hutôberendezése. Kérdés, hogy jövô hétvégéig sikerül-e kijavítani a bosszantó muszaki hibát.
A 3. forduló utáni bajnoki rangsorban: 1. Steaua 12 ponttal, 2. Sportklub 8 p., 3. Progym-Apicom 8 p., 4. Rapid 6 p., 5-7. Dunarea, Sportul, Sepsiszentgyörgy pont nélkül. (A Rapid és a Galaci Dunarea csapatai egy-egy mérkôzéssel kevesebbet játszottak.)
A következô forduló (október 21-22.) musora: Sportklub - Dunarea, Sepsiszentgyörgyi HC - Bukaresti Rapid (mindkét mérkôzést Csíkszeredában rendezik). A Progym-Apicom - Sportul Studentesc mérkôzést Gyergyószentmiklóson rendezik szombaton 17.00, vasárnap 12.00 órától, mert a fôvárosi mujégpályán adódott meghibásodást nem sikerült orvosolni.
A cikk szerzője: Rokaly Zsolt


Viharos volt a rendkívüli tanácsülés

           Az október 16-án tartott tanácsülésre minden ráfogható, csak az nem, hogy békésen, egyetértésben, lényegre törôen, céltudatosan zajlott. Már az elsô napirendi pontnál, amely a gyergyói fôiskola bérleti szerzôdésének meghosszabbításáról szólt, problémák adódtak. Tanácsosaink egy része kifogásolta a fôiskola képviselôinek távolmaradását, amely érdektelenséget sugallt. Nem beszélve arról, hogy a határozattervezet elôterjesztôje, Csavar Gábor irodavezetô is hiányzott a tanácsülésrôl. Az elôkészített szerzôdés hiányában a határozattervezet nem nyert elbírálást sem a kulturális, sem a gazdasági bizottság részérôl. A törvény értelmében így a határozattervezet nem is szerepelhetett volna a tanács asztalán. Ennek ellenére kisebb-nagyobb erôltetések után csak napirendre tuzték. Ám a végeredmény csak az lett, hogy az ügy megtárgyalását elnapolták. A vita kapcsán elhangzottak olyan kijelentések, mint például: „Ha Európa fele akarunk haladni, akkor a pecséteket (bélyegzôket) felejtsük el. Az aláírás számít, nem a pecsét." vagy „El kell ismerni, hogy az utóbbi évek legnagyobb megvalósítása városunkban a fôiskola. Az, hogy a színvonal, a tanítás milyen, azt mások kell eldöntsék, nekünk ehhez semmi közünk." és „A kompromisszumos lépések örökké a közösség érdekeit szolgálják, elôre haladni csak úgy lehet, ha a kiskapukat megkapjuk."
A második napirendi pontként az Ora International kérése került megvitatásra. Itt az épülô árvaház közmuvesítésérôl volt szó, a kiadások egy részét, valamint a tervrajz elkészítésének költségeit a német fél vállalná fel. Itt több lehetôség jött számításba: városatyáink azt a változatot látták jónak, amely lehetôséget ad a Vár utca bekötésére is, elvetve azt a javaslatot, hogy a Gyilkostó úti öregotthon csatornarendszeréhez csatlakoztassák az árvaház vezetékeit. Ezek tudatában kiderült, hogy a Rákóczi utca kanalizálása technikailag lehetséges, de pénzhiány miatt nem.
A harmadik megtárgyalnivalót a korondi árusok Gyilkostóra vonatkozó kezdeményezése képezte. Tartós bérbe szeretnék venni azt a parkírozót, amely az elárusító bódéi közelében van, továbbá terveik közt szerepel a parkírozó kibôvítése és aszfaltozása, szemetesládák felállítása, új elárusító bódék, valamint egy mellékhelyiség építése. A tanács úgy döntött, hogy tervet készíttet, majd kilicitálja a területet.
Negyedik pontként az Általános Városrendezési Terv és a Helyi Városrendezési Szabály jóváhagyása szerepelt. Zökkenômentesen szavaztak.
A Helyi Tanács Szervezési és Muködési Szabályzatának módosításáról szólt az ötödik napirendi pont. Kisebb-nagyobb módosításokkal és félreértésekkel, másodszori nekifutamodásra sikerült a tanácsnak egyetérteni. Itt dôlt el az is, hogy a tanácsülésrôl készített videófelvételt teljes egészében a megtartott gyulés idôpontjától számított hét napon belül a helyi adók sugározhatják. Érdekes volt azt látni, ahogy egyes tanácsosok kimondottan ellenezték a tanácsülés közvetítését. Olyan tanácsos is akadt, aki szerint egy öt-hat órát tartó tanácsülésbôl elég egy-két percben surített anyaggal hírt adni, vagy csak „cenzúrázott", megvágott anyagot sugározni. Azt hozza fel bizonyítékul, hogy a tanácsülés amúgy is nyitott mindenki számára, és akit nagyon érdekel, az részt vehet. Én megkérdezném, hogy mi történne, ha - tegyük fel - 200-300 lakos részt kívánna venni ezeken a gyuléseken.
Az utolsó elôtti, hatodik pont a helyi tanács 30/1998-as Határozatának módosításáról szólt. Ebben a kihágások büntetésérôl döntöttek. Ezen kihágások viszszaszorításával rövid idôn belül városunk útjainak, épületeinek, köztereink, zöldövezeteink gondozása és tisztántartása megvalósítható lenne. A határozattervezet elkészítésében a jogi bizottság mellett a Városi Rendôrség is közremuködött; tanácsosaink - ennek tudatában - módosítások nélkül fogadták el, annak reményében, hogy így a rendôrség kifogások nélkül elvégzi a rá háruló munkát.
A tanácsülés végsô napirendi pontjaként a hozzászólások és interpellációk kerültek terítékre. Újra szóba jött a dögkút szükségessége, a mocsári és nyíri rész szigorú felügyelete, az utcaseprôk elégtelen és rendszertelen munkája. Polgármesterünk a Laposi perrôl érdemben nem tudott beszámolni, nem tudva akkor még a végeredményt, de mint utólag kiderült, a Kolozsvári Táblabíróság többszöri elnapolás után döntést hozott ez ügyben. Elfogadta a békásiak által benyújtott fellebbezést, és a Lapos közbirtokossági legelô a békási önkormányzat tulajdonába került. Ezen ítéletet csak a Legfelsôbb Bíróság bírálhatja felül. A polgármester azon kérdésekre kellett válaszoljon, hogy az amúgy szükséges vasúti menetjegyiroda hogyan bérelheti a helyiséget tanácsi határozat nélkül, hogyan kerülhettek ki a cigarettát népszerusítô reklámtáblák, miképp dönt a polgármester arról, hogy fát ad el a város erdejébôl. Sajnos, egyikre sem kaptunk kielégítô választ.
Összességében tekintve ezen tanácsülésrôl elmondható, hogy városatyáink nyugalmuk és türelmük határán vannak, hiszen többször is emelt hangon nyilvánították ki véleményüket. Megkérdôjelezték az elôterjesztések munkafüzetének hiányosságát, ugyanis a határozattervezetek nincsenek aláírva a titkár által, aki még a tanácsülésen sem vett részt. És az csak plusz méregre ad okot, hogy a határozattervezetek hibásak úgy helyesírásilag, mint fogalmazásilag. Egy másik felháborodás kiváltója volt, hogy egyes tanácsosok kérezkedés nélkül, a munkálatok kellôs közepén csak úgy kisétáltak a terembôl egy cigarettára, egy üdítôre, vagy éppen csak levegôzni. Vihart kavart az is, hogy a jelen lévô technikai személyzet fittyet hányva a tanácsosi rangra, lekezelô, gúnyos módon kifogásolta a városatyák munkamódszerét, amiért meg is kapta a rendreutasítást. Külsô szemlélônek egyértelmuen egy fejetlen, elôkészítetlen, gyerekcipôben járó, a bazári cirkusz határát súroló rendezvénynek tunhetett a tanácsülés. Tehát, ami gyakran elhangzik a városatyák szájából, hogy szedjük össze magunkat, és dolgozzunk, az nem alaptalan önkritika; három hónap elteltével ennek tényleg eljött az ideje.
A cikk szerzője: Ábrahám Imre


Nációk és relációk Szárhegyen


           Lépten-nyomon arról hallunk, hogy Gyergyószentmiklósból turistaparadicsomot kell varázsolni. A tervek szépek, de bele kell nyugodnunk, hogy nem mi leszünk az elsô vendég-csábítók. A szárhegyiek lepipáltak; nemcsak a nyugatiak, a keletiek és északiak is megkedvelték ezt a települést. A „nyaralás" módja pedig változatos: a nyugatiak a kis falu csendjét kedvelik, a keletiek, az egykori Szovjetunió lakói, a jobb megélhetés reményében, bellérkedni jönnek ide, valamint az ukrán maffia elôl menekülve. És a turistaforgalomból nem feledhetô ki az ôszi invázió, amikor a hévízi, dédai roma családok látogatnak Szárhegyre, napszámba kiszedik a nagygazdák pityókáját, és kitollásszák az ép sorokat is, ha nincs nyitva a gazda szeme.
Nagy a forgalom tehát a községben, és ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy a cigányok, az oroszok, a hollandok, a belgák vagy a falustársak okoznak galibát néhanapján.

A nyugatiak pénzt hoznak
Történt egyszer, a forradalom után nem sokkal, hogy az újdonsült belga ismerôsök megmondták a szárhegyieknek: ôk szívesen adják a halat, de jobbnak látnák, ha a falucska lakóit halászni ta-níthatnák meg. Az ô ötletük volt a faluturizmus elindítása. Az OVR nonprofit szervezet fogta össze azon családokat, akik hajlandóak voltak házukat „szállodává alakítani", szezonidôre. Az OVR-rôl sok jót és rosszat rebesgettek, viszont az évek során bebizonyosodott, hogy csak megéri külföldieket fogadni. Most is huszonkét család áll haptákban. Gábor László március óta az OVR elnöke. Mint mondja, 170 turista fordult meg ez évben a községben, az emberek nem panaszkodhatnak, hisz a szervezet is segítséget nyújt a vendéglátásban. Idén például „fürdôszoba-programot" indítottak útjára, ami azt jelenti, hogy ezer márkás, kamatmentes, hosszúlejáratú hitelt kapnak a vendégvárók, hogy lakásukat az külföldiek igényének megfelelôen alakíthassák át.
A vendégek 9-15 dollárt fizetnek éjszakánként, melybôl a szervezet leginkább csak irodafenntartásra vesz el némi pénzt: nyáron 15, télen, amikor a szobákat futeni is kell, 10 százalék megy a „központnak".
- Nem találkoztam még kellemetlenkedô vendéggel, bár a pénzükért igényesebbek is lehetnének - meséli egy kismama, aki pár hónapos csöppséggel a kezében, nyitott ajtóval várja a vendégeket. - Ha ugyanaz a csoport a következô évben is nálam száll meg, akkor biztos, hogy jól érezték magukat. Már barátságok is szövôdtek. Igaz, én csak egy gyorstalpaló francia nyelvtanfolyamot végeztem, de a nagylányom értekezik velük. Rá hárult a vendégfogadás addig is, amíg én kórházban voltam.
Mint mondja, a vendégek nem zavarják a ház nyugalmát, ôk az emeleten vannak, a család pedig a földszinten tartózkodik. A félkész ételek a hutôszekrényben sorakoznak, és az igények szerint állítja össze a menüt:
- Ha mindent felszámolunk, akkor nem éri meg, de nem kell aprópénzre venni. Mi itthon mindent megtermelünk, állatokat tartunk, a sajtot is én készítem. Ezek a nyugatiak pedig egészségesen táplálkoznak, nem kérnek „üzleti ételt", csak azt eszik, ami a háztájon fellelhetô. Én mindig megtalálom velük a közös hangot.
A község polgármestere, dr. Ambrus Zoltán is büszke az idegenforgalomra, bár úgy látja, hogy a jövôben bôvítésre szorul a turisztikai hálózat. Jelenleg 80-85 személynek tud helyet adni a település, de ez lassan kevésnek bizonyul. Jövôbeli terveiben szerepel, hogy testvérvárosi segítséggel épületeket alakítanának át fogadóvá. Már ki is jelöltek egy építményt, csupán rajtolni kell.

Az oroszok bizsnicárkodnak
A vendég nem jár egyedül - mondhatnánk, ugyanis a belgák, hollandok, franciák mellett a községben megjelentek a keletebbrôl érkezôk is: moldáviaiak, ukránok, oroszok érkeztek, házat béreltek, úgy tunt, nem lesz rövid a nyaralásuk. Isten tudja, hogyan pécézték ki éppen Szárhegyet, de itt vertek tanyát, innen járt egy részük piacolni a bóvlikkal, a többiek pedig helyi vállalkozókhoz szegôdtek megkeresni a mindennapit, sôt most, ôsszel, néhányan mezôgazdasági munkával teremtették elô a télirevalót.
Korábban egy családdal is megismerkedtünk, akik egyszeruen csak bizsnicároknak tartották magukat. Még kiskorú a lányuk, ô beszélt románul. Így tudtuk meg, hogy odahaza, náluk elviselhetetlen a helyzet: anyukát kitették nevelôi állásából, apuka pedig akkor hagyott fel a sofôrködéssel, amikor golyózápor fogadta az autóban. Nem biztonságos otthon, na meg a pénz is kevés, ezért adták vándorlásra a fejüket. Mint mondották, a szárhegyiekkel lassan barátságot kötnek, a nôk már ételrecepteket is cseréltek egymással, csak az bántja ôket, hogy pravoszlávként itt nem tudnak templomba járni.
A falu népének sincs kifogása ellenük, bár kétségtelen, hogy az oroszok tudnak inni. Nemrég kisebb verekedésre is sor került a piactéren, bár - amint egyik szemtanú állítja - nem a jövevények voltak a hibásak. Ôk csupán portékájukat kínálták, és egy helybéli próbált eltulajdonítani tôlük valamit. Rajtakapták, elpáholták. Megérdemelte.
Péter Anna arról számolt be, hogy szomszédjában is laknak oroszok. Rendes, dolgos emberek. Gyerekeik Anna néni unokáival játszanak. A felnôttek sem okoznak galibát: összejárnak, vasárnaponként kiülnek az udvarra, ott sörözgetnek, mégcsak nem is zajosak.
Nem így vélekedik viszont Tubák László István, aki három hónappal ezelôtt adott helyet lakásában négy moldáviainak. Gatteren dolgoztak, abban egyeztek meg, hogy fejenként százezer lejt fizetnek házbérbe. Azóta a gazda megkérdezése nélkül hatra gyarapodott a számuk, de pénzt még nem látott a tulajdonos, sôt tuzifájának javát eltüzelték, szerszámainak nyoma veszett.
- A sors hozta ide ôket, én befogadtam; bíztam bennük, de csalódtam. Jártam a rendôrségre is: tegyék ki a házamból, mert én ezt már nem bírom. Nekem nem hiányzik az, hogy részegen törjenek, romboljanak. Adtam nekik mosószert, ágynemut, az én bútoraimat, edényeimet használják. Csak arra kértem, hogy legyenek csendben, de mikor van az agyukon, akkor nem nyugszanak... Ha pénzembe kerül is, megszabadulok tôlük.
A polgármester, aki csupán száz napja a falu ura, visszautasít minden letelepedési kérelmet. Azon személyekkel azonban, akik már korábban engedélyt kaptak, nem tud mit kezdeni:
- Nem kergethetem el ôket, hisz ôk is emberek. Tény, hogy nem kívánt személyek, viselkedésük nem megfelelô. Többségük kereskedelemmel foglalkozik, az árujuk minôsége nem megfelelô, és keresetüket nem kívánt dolgokra költik. Rontják a falu közérzetét, nem tartják be a törvényeket sem: kijelöltem egy helyet, ahol kínálhatják portékáikat, mégsem oda pakolnak ki. Jelenleg tizenkét személy tartózkodik itt. Annyit tehetünk, hogy kordában tartjuk: mindennap nem hányódhatnak az italkimérô helyeken.

A romák pityókát menesztenek
A központi kocsma most viszonylag csendes. Csupán néhány helybéli iszogatja az olcsó fehéret. De volt itt zsivaj néhány héttel ezelôtt, hisz a falu lakossága idénymunkásokkal bôvült. A marosmenti cigányok pityókaszedésre jöttek. Olcsón, gyorsan dolgoztak, járt a kezük, mint a motolla - mondja az egyik gazda, majd egy másik hozzáfuzi: a mezôn csak a zsákok voltak fehérek.
A nagyobb földbirtokosok segítség híján velük dolgoztattak... csak akkor ijedtek meg, amikor az idegenek jócskán megdézsmálták a termést. Az hírlik, pirkadatkor kellett kimenni a földre, lehetôleg a munkások elôtt, mert ha nem, a termésbôl „eltollásztak" néhány zsákkal.
Voltak köztük ingázók, ôket szidják leginkább a falubeliek, de volt 20-30 „bentlakó" is, akik a volt Ceausescu-kaszárnyában vertek tanyát. A vasútállomás melletti épületet 1981-82-ben készítették, és kétszakasznyi katona lakott ott, akik a vasút rendbetételével foglalatoskodtak. A katonák elmentek, az épület állapota viszont napról napra romlott. Amint az egyik szomszéd, Szász Vencel elmondotta, lassacskán eltuntek onnan a fekhelyek, a kályhák, késôbb az ajtó- és ablakkereteknek is nyoma veszett. Érdekes módon a szomszéd soha nem látott pakolózást, csak az tunt fel neki, hogy lassan elfogyott a laktanya berendezése.
- Immár három éve járnak ide az önkényes lakásfoglalók. Nem szólt rájuk senki, így már szinte igényt tartanak a kaszárnyára. Nem panaszkodhatok rájuk, tisztelettudóak voltak, néha hozzánk is bejártak vízért, becsületesen viselkedtek. Az itteniek is elvégezhették volna a betakarítást, de ôk kevesellték a fizetséget; ezek a cigányok pedig annyiért dolgoztak, amennyit adtak nekik. Szegény emberek.
Az tény, hogy nem vetette fel ôket a jólét. Az ajtó-ablak nélküli kis szobácskákban többnyire egy kevés szalmán aludtak. Néhány pityóka maradt utánuk, és néhány használhatatlanná nyutt ruhadarab. Vége a nyaralásnak, és bár koránt sem volt olyan, mint a nyugatiaké, azért biztos, hogy jövôre is visszajönnek.
A cikk szerzője: Pál Hajnalka Balázs Katalin


Fenntartható fejlôdés és vidékfejlesztés a Gyergyói-medencében

           Ezzel a címmel szerveztek egész napos tanácskozást 12-én a Csíky-kerti fôiskola épületében.
A nap elsô felében Kolumbán Gábor, volt megyei tanácselnök, a megyei tanács gazdasági bizottságának elnöke tartott elôadást, amelyben felvázolta a Székelyföld, s azon belül vidékünk elôtt álló lehetséges fejlôdési/fejlesztési utakat. A pillanatnyi helyzet minden, csak nem rózsás, no de ezt mindannyian egyformán tudjuk. A kérdés az, hogy a továbbiakban milyen utat választunk, ha választunk egyáltalán. Ugyanis az elmúlt évek egyik legfájóbb jellemzôje pontosan az volt, hogy nem az általunk választott, hanem a mások által kijelölt úton bukdácsoltunk, illetve bukdácsolunk még ma is. Ezek után - a 12. óra közeledtével - döntenünk kell: továbbra is passzív szemlélôi maradunk sorsunk alakulásának, vagy erôt veszünk magunkon, s aktív szereplôkké lépünk elô. Az elsô esetben a lassú, de elkerülhetetlen beolvadás, esetleg a kivándorlás vár ránk. A második változatban van még remény egy jobb jövôre. A tennivaló: az újjáépítés. Nem csak a szó szoros értelmében, hanem sokkal tágabban értelmezve, hogy beleférjen az erkölcsi megújulástól az utak, vízhálózat, telefonhálózat, stb. megépítéséig illetve újjáépítéséig minden. Az újjáépítés kifejezés azért nagyon fontos, mert azt sugallja, hogy itt alapvetôen nem valaminek a léthozása a cél, hanem a dolgok visszatérítése abba a kerékvágásba, ahonnan 1918, illetve 1945 kibillentette ôket.
A második elôadás két gyakorlati példa által arra hívta fel a figyelmet, hogy az újjáépítésnek olyannak kell lennie, hogy fennmaradjon, illetve helyreálljon az ember és környezete közötti összhang. Konkrétan ez jelenti a tájhoz illô, hagyományos anyagokból megvalósított épületeket, de jelenti pont úgy a hagyományos kultúra ápolását, elônyben részesítését is. (Zárójelben utalnék a szeptemberi színház-fesztivál egy darabjára, amelyik nagyon kifejezô karikatúráját mutatta a népi kultúra züllésének, korcsosulásának.)
Hogy az elhangzottak ne maradjanak csak szavak, melyek elszállnak, illetve egy mappában porosodnak, arról a délutáni foglalkozás gondoskodott. Ennek keretében, ismét csak Kolumbán Gábor irányításával, a jelenlevôk (önkormányzati képviselôk, polgármesterek, civil szervezetek képviselôi) egy konkrét munkatervet vázoltak fel, amelynek véghezvitele kimozdítaná a Gyergyói-medencét a jelenlegi, szinte reménytelennek tunô állapotából. A program neve Gyergyói kaláka a Székelyföld újjáépítéséért. A potenciális partnerek: önkormányzatok, egyházak, iskolák, civil szervezetek, családok, vállalkozók. A jelenlevôk mintegy közfelkiáltással megszavazták, hogy részt kívánnak venni ebben a programban, illetve hogy másokat is be fognak ebbe vonni.
Hogy a jövô mit hoz, azt nehéz lenne megjósolni, egy dolog azonban biztos: a jelenlegi helyzet nem ad túl tág teret a kísérletezéseknek. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy kipróbáljunk valamit, s ha nem megy, akkor egyet alszunk rá, majd próbálkozunk mással. Hogy arról ne is beszéljünk, mennyire nem engedhetô meg itt és most a tétlen várakozás, a hadd lássuk, mi lesz állapot. Gyors és határozott lépeésekre van szükség, ha valahova el szeretnénk jutni. A kérdés csak az, hogy a konferenciáról hazatérve, visszacsöppenve a szürke hétköznapokba, lesz-e elég erônk (mindenkinek egyenként), hogy az ott megfogalmazottakat gyakorlatba is ültessük. Csak remélni tudom, hogy lesz.
A cikk szerzője: Árus Zsolt


Tiszta beszéd!

           Egy napilapnak adott interjújában Petre Roman a napokban kifejtette: az RMDSZ kormányzati szereplése valóban javított Románia nyugati megítélésén, azonban az, hogy az elkövetkezendô idôszakban a Szövetség tagja lesz-e valamilyen kormánykoalíciónak, csakis az RMDSZ-politikusok érdekei döntik el.
Ennél tisztábban és tömörebben össze sem lehetne foglalni a közelmúltat és a közeljövôt. Ugyanez bôvebben kifejtve, pontokba szedve így hangzik:
1. Markó Béla és társai kormányszereplésének egyetlen olyan eredménye volt, amit mindenki egyhangúlag elismer: javított Románia nyugati megítélésén. Minden más esti mese.
2. Bármi is legyen a választások végeredménye, Markóéknak esélyük van továbbra is a kormányban maradni. Más szavakkal nincs ma már olyan párt, amelyik ne tudna együttmuködni az RM(D)SZ-el. Még a Nagyrománia Párt sem kivétel. A baj ezzel csak az, hogy Vadim Tudor nem sokat változott az elmúlt években. Akkor pedig - ha hajlandó lenne együttmuködi az RM(D)SZ-el - az azt jelenti, hogy a szövetség ellenben változott. A Nagyrománia Párt számára kedvezô irányba.
3. A tagság továbbra is maximum fügére, esetleg fityiszre számíthat a szövetség vezetôi részérôl. Hogy az RM(D)SZ beáll-e a kormányba, az csak attól függ, hogy a szövetség vezetôinek érdekei hogy diktálják. A többi (mármint az, hogy miképp kell ezt bemagyarázni a tagságnak) pusztán technikai kérdés. Erre vannak jól képzett szakemberei az RM(D)SZ-nek.
A cikk szerzője: Árus Zsolt


Megünnepeltük a szüretet

           Hatalmas mulatozásnak adott helyet szombaton a Korona nagyterme. Kellemes zene, jókedv, a hagyományok felelevenítése jellemezte az ôszi betakarítások megünneplésére szervezett Szüreti Bált.
A mulatság a jövôre vonatkozó, rigmusokba foglalt jókívánságokkal kezdôdött, majd Hajdó István fôesperes és Pál Árpád polgármester nyitotta meg a rendezvényt egy-egy rövidke beszéddel, vicekkel. Városunk elsô embere kiemelte: a szórakozás fontos kapocs a közös munkához. A tavalyi csôszkirály átadta a fôesperes által megáldott stafétát - egy, Szabó Szilveszter által faragott táblát - az ideinek, majd népzene- és -táncösszeállítást láthattak, hallhattak a résztvevôk a szárhegyi Cika együttes közremuködésével. Tombolát is lehetett vásárolni, amelynek fôdíja egy rózsaszín malac volt, de plüssállatkákat, táskákat, porcelántárgyakat is nyerhettek vele a szerencsések. Licitre került egy szôlôkosár, amely 25 kg szôlôt tartalmazott, és egy krumpliból, káposztából, tökbôl álló mezôgazdasági sarok. A szôlôkosár 950, a zöldségek 150 ezer lejért keltek el, de a vásárlók egyikre sem tartottak igényt. A szôlôt a résztvevôknek, a zöldségeket a szegénykonyhának ajánlották fel. A bál hajnalig tartó mulatással zárult.
A cikk szerzője: Pál Hajnalka


Ufó-rovat
Hitetlenkedés a piramisokról

           A gizai piramisokat a hagyományos felfogás szerint a IV. dinasztia-kori egyiptomiak (i.e. 2575-2464) építették i.e. 2500 körül, és temetkezési helyül szolgáltak a kor fáraói számára. De fenntartható ez az elmélet mai tudásunk fényében? Napjainkban egyre nyilvánvalóbbá kezd válni az a tény, hogy nem készíthették ezeket az építményeket az ókori egyiptomiak.
A legnagyobbat Kheopsz fáraó emlékének szentelték, de a legtöbben egyszeruen úgy ismerik: a Nagy Piramis. Sok tudós egyetért abban, hogy a Nagy Piramist mind fizikailag, mind matematikailag, mind tudományosan lehetetlen volt felépíteni, ám mégis áll. 42 emelet magas, területre 10 futballpálya nagyságú, és egyenként 2,5-10 tonnás, bonyolult rendben egymásra rakott kövek szilárd tömege. Tízszer felépíthetnénk belôle az Empire State Buildinget, és még maradna is néhány tonna. Tájolása csaknem tökéletesen északi. Építési technikáját mai tudásunkkal nehezen tudnánk lemásolni.
A hagyományos elképzelést a görög történetíró, Hérodotosz alapozta meg, aki az i.e. V. században Egyiptomba látogatván - legalább 2000 évvel a Nagy Piramis megépítését követôen - beszámolt arról, hogy 400 000 munkás, vagy rabszolga 20 év alatt építette fel a nagy piramist. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól. Becslések szerint az Óbirodalom lakossága 1,5-2 millió fô lehetett. Ez viszont azt jelentené, hogy a lakosság egyharmada a piramis építésével volt elfoglalva, ami enyhe túlzás lenne. A IV. dinasztiakori Egyiptom nem volt sem félelmetes katonai, sem túl agresszív nemzet. De ha az is lett volna, 5000 mérföldes sugárban sem találtak volna elegendô számú rabszolgát az építkezéshez. Nem beszélve arról, hogy 20 év alatt felépíteni a nagy piramist azt jelenti, hogy minden 2 percben helyére került egy-egy hatalmas kô, a nap 24 óráján keresztül. Ez olyan technológiát kíván, amellyel napjainkban sem rendelkezünk.
A Nagy Piramis építését illetôen két módot különböztetnek meg, a húzót, és a rámpázót. Ezeket ma, s tényként tanítják az iskolákban, holott valójában nem is megalapozott elméletek. Az egyiptológia rámpa-iskolája azt tanította, hogy elôbb mérföldnyi hosszú rámpát építettek, mely egyre meredekebben emelkedett, ahogy a piramis az ég felé nôtt. De a rámpa építése nagyobb erôfeszítést követelt volna, mint felépíteni a Nagy Piramist. Egy olyan lejtô, amely felér a Nagy Piramis tetejéig, az 1:10 arányú lejtési szöget figyelembe véve, 1450 méter hosszú lett volna. Ebben az esetben kb. 8 millió köbméter építési törmelék eltávolításáról kellett volna gondoskodniuk, ami a Nagy Piramis tömegének több, mint háromszorosa. A rámpa-elmélet elvetése után a másik elmélet a farönkökön való vonszolás. Az ókori Egyiptomban viszont az egyetlen fafajta a datolyapálma volt, melyet, lévén jelentôs élelmiszerforrás, nem valószínu, hogy kivágtak volna. A gerendák importálása nagyobb hajózási kapacitást igényelt volna, mint ami az egyiptomiaknak egész történelmük során volt, figyelembe véve a szükséges kb. 25 millió fát. Ezenkívül gyakorlatilag lehetetlen kôborította utakon görgetni a gerendákat. De ha tudták is görgetni, a kôtömbök hatalmas súlya rövid idô alatt forgáccsá zúzta volna a fákat.
Különös, hogy a geológia, matematika és asztronómia tudománya láthatóan a tetôpontjára érkezett a Nagy Piramis építésével. Napjaink mérnökei szerint a modern geológia az a tudomány, mely nélkül elképzelhetetlen, hogy megfelelô alapozást biztosítsanak egy ilyen hatalmas építménynek. Legjobb esetben egyszeruen a föld alá süllyedne. A modern építészetben a mérnökök 15 cm-ben határozzák meg a megengedhetô süllyedés mértékét 100 év távlatában. A több, mint 6 millió tonna súlyú Nagy Piramis 5000 év alatt viszont alig több mint 1 cm-t sülylyedt. Mai viszonylatban hatalmas teljesítmény lenne, ha az építôknek sikerülne egy 230 m-es fal minden oldalát legfeljebb 15 cm-es eltéréssel egyenesben tartani. A Nagy Piramis falai viszont alig több, mint fél centiméterrel térnek el a tökéletes egyenestôl. Ez a mai modern építészetben szinte teljességgel lehetetlen. A gizai Nagy Piramis földrajzi elhelyezkedése önmagában is bámulatos jellegzetességeket hordoz. Az északi szélesség 30°-án, valamint a keleti hoszszúság 30° -án helyezkedik el, oldalai majdnem pontosan északról délre, nyugatról keletre tartanak. Északi iránytól való eltérése napjainkban nem egészen 3 ívperc, ami esetünkben kevesebb, mint 0,015% eltérést jelent.
Az 50-es években lefordított sumér ékírásos táblák egyik fejezetében úgy tunik, az egyiptomi piramisokról van szó. A tudomány által ismert legôsibb feljegyzések ezek. A sumér szövegek feltehetôleg több mint 10000 évesek, 6000 évvel idôsebbek, mint az egyiptomiak, akik állítólag a piramisokat építették. De ha a sumér szövegek pontosak, ezek a piramisok már az elsô fáraó születése elôtt ott álltak. A Nagy Piramis az emberiség történetének legnagyobb vállalkozása volt. Mégsem találunk egyetlen képet vagy rajzot, egyetlen mutárgyat, leletet vagy rovásírást sem, ami az építkezésrôl szólna. Az egyiptomiak csaknem 3000 éves írásokat és képes történelemábrázolásokat hagytak hátra, melyekben gyakorlatilag kultúrájuk minden aspektusát megmutatták. A gyermekek születését, a vetést, az aratást, az építkezéseket, a szövést, az áldozást, az imádkozást, a balzsamozást. De a gizai piramisokra sehol nem történik utalás. Vajon miért nem tesznek említést az egyiptomi írásos emlékek a piramisok építésérôl? Mert már ott álltak a Nílus völgyében, mielôtt kultúrájuk felvirágzott? Amikor belépünk a Nagy Piramisba, egyetlen hieroglifával sem találkozunk. Ennek oka egyszeru, és megmagyarázza azt a tényt, hogy a Nagy Piramist nem az egyiptomiak építették.
A piramisok eredetének hagyományos magyarázatát évek óta elfogadják. Lehet, hogy felül kell vizsgálnunk ezeket a régóta fenntartott elképzeléseket, miszerint a piramisok nem csupán - ahogy ma hisszük - faragott kövek gigantikus halmaza a gizai sivatag szélén.
A cikk szerzője: (...)


Viccek

          
A feleség verseket olvas, majd kis idô múlva berohan a férje dolgozószobájába:
- Dezsô, valami Goethe kiadta a versedet, amit 30 évvel ezelôtt nekem írtál!



A rendôr ajándékba kap egy Kinder tojást. Másnap kérdi a társa:
- Na, milyen volt?
- Hát, finom, de a sárgájától majdnem megfulladtam...



- Apa, tudsz te sötétben írni???
- Persze, hogy tudok.
- Akkor lekapcsolom a villanyt, te meg írd alá az ellenôrzômet.



- Mondja, szomszéd, hogy megy a méhészkedés?
- Remekül! Mézet még egy cseppet sem adtak, de az anyósomat már 10-szer megszúrták azok a kis szorgosok!



- Nézze, bácsika - mondja az orvos - a maga korában már ideje lenne lemondani a nemi életének legalább a felérôl.
- De melyik felérôl? Ne gondoljak rá, vagy ne beszéljek róla?



- Mi az ellenállás mértékegysége?
- Partizán-négyzetméter.



Egy ügynök egy kisfiúval utazik a vonaton. A szembeülô utassal elkezd beszélgetni, mire az megkérdezi.
- És mit tetszik árulni?
- Fogamzásgátló szereket.
- Hát akkor nem éppen alkalmas, hogy a kisfiát is magával viszi.
- Nem, ez itt nem a kisfiam, hanem egy reklamációs eset Kistarcsáról.



Vidéki János bácsi felmegy Budapestre. Találkozik a híd alatt egy csapat huligánnal. Megkérdezi:
- Hát ti meg kik vagytok?
- Mi vagyunk a vagányok!
- És miért vagytok ti vagányok?
- Hát ezért! A fôvagány int egy másik vagánynak, és az fölkap egy baltát. A fôvagány fejéhez vágja, de az egy cm-re a fejétôl megfogja.
- Hát ezért vagyunk mi vagányok!
János bácsinak nagyon tetszik a dolog, visszamegy vidékre, elmeséli a fiának pesti kalandját, szól neki, hogy hozzon baltát, és kimennek az erdôbe.
- Fiam, célozz a fejemre, és üss!
- De papa, ez nem lesz jó ötlet!
- Azt mondtam, hogy üss!!
Hát a gyerek egy kicsit vonakodik, de a végén odavág az öregnek.
János bácsi összeroskad. A gyerek csalódottan megy haza, látja, hogy szalad az anyja elé:
- Hol van az apád, kisfiam?
- Kint vagánykodik az erdôben...



- Mi lesz a Csipet-Csapatból az atomkatasztrófa után?
- Cifet-Cafat.



- Hogy halt meg a rendôr felesége?
- Vasalta a függönyt, s kiesett az ablakon...



- Mi a KGST címere?
- Zöld mezôben hét sovány tehén egymást feji...



- Megy az úton egy okos rendôr, egy buta rendôr és Hófehérke, találnak egy 500-ast, ki veszi fel?
- A buta rendôr, mert Hófehérke és okos rendôr csak a mesében van...



- Mi az? Nappal ugat, éjjel úszik?
- Az anyós protézise...



- De szép pulóver van kiskegyeden...
- Igen, eredeti teveszôr..
- Azt a púpokból mindjárt gondoltam...



- Miért kopog a fapapucs?
- Mert nem éri fel a csengôt.



A nôknek két hormonjuk van: egy serkentô meg egy gátló. A gátló gátolja az agymuködést, a serkentô meg serkenti a gátlót!



Beteg mondja a doktornak :
- Doktor úr, mostanában nagyon feledékeny vagyok!
- Mióta?
- Mit mióta?



- Hogyan duplázhatod meg egy Trabant értékét?
- Megtankolod.
A cikk szerzője: (...)


A csillagok megmondják, ki vagy!

           Mérleg (szeptember 24-október 23.)

Én egyensúlyozom" - mondja a mérleg jegy, melynek uralkodó bolygója a Vénusz, a szépség és szerelem égi tüneménye. Ez az igen okos, intellektuális beállítottságú ember legjellemzôbb tulajdonsága a harmóniára való törekvés. Ô az az ember, aki, még ha az élet nem is annyira sima, zökkenômentes, a kapkodás, a sietség ellenére a harmónia és kiegyensúlyozottság mellett tette le voksát. Igaz, ezt az egyensúlyt csak nagy kilengések árán tudja megteremteni, melyek nem látványosak, hanem a felszín alatt mennek végbe. Ô az, aki kerüli a nagyjeleneteket, a vitákat, s aki elsimítja a viszályokat. Szereti a függetlenséget, ám eljön az az idô, amikor már rendkívüli szüksége van a szeretô és megértô társra. Épp ezért a házasság számára létfontosságú. Többnyire életvidám, szeretetre méltó, de ingadozó jellemu lény ô. Sokszor szereti kivárni, hogy az élet tálcán kínálja fel neki a jobbnál-jobb választási lehetôségeket, s végül, ha dönteni kell, csak bírja a környezete kivárni.
A Mérleg Nô - a bájos feleség

Bájos, nôies, törékeny alkat. Igazi Vénuszi teremtés, aki kifinomult ízléssel öltözködik, s jó érzékkel harmonikus környezetet teremt magának. Szereti ugyanakkor az eleganciát, a romantikát, s az élet kellemes, szép oldalát.
Lételeme a szeretet, az emelkedettség, a harmónia. Megfelelô környezetben hosszú távon is izgalmas szeretô, azonban hibája, hogy nehezen mond nemet, hiszen túl sokáig mérlegel. Azonban ha megtalálja szíve választottját, alkalmazkodó, jó családanya válik belôle. Azonban ha nem találja a harmóniát, visszahúzódó lesz, s ahelyett hogy lezárná a kínos helyzeteket, még inkább halmozza a bonyodalmakat. Külsô megjelenésben nincs szüksége harsogó színekre, csupán Vénuszi, azaz világos, pasztell árnyalatokra fektessen hangsúlyt. Öltözködésében a nôies vonalak, az elegáns kosztümök, szoknyák, karcsúsított blúzok, a légies alakját hangsúlyozó sztreccs ruhák illenek hozzá. Színválasztáskor helyezze elôtérbe a szürke árnyalatait a világos galambszürkétôl egészen a grafitszürkéig, a lila, viola és padlizsán színeket, illetve az ég világoskékjét. Mivel alapvetôen a szépség és finomság hírnöke, egyszeru natúr sminkkel is vonzóvá válik, nincs szüksége a festékek harsogásra.
Szemhéját sminkelje a kék, a zöld vagy a szürke világos, úgynevezett fáradt árnyalatára. Azonban mindenképpen jót tesz, ha orcáját halvány terrakotta „hegyi levegôvel" színesíti. Bôrét ne fedje el alapozóval, inkább matt púder az ajánlott. Ajkait a most legdivatosabb ezüstös, kissé rózsaszín csillogás emeli ki a leginkább harmonikusan.
A Mérleg Férfi - a nehezen mérlegelô

Könnyed és szellemes, igazi udvarló, aki ha teheti, csak romantikázna. Szereti a szép környezetet, a finom pezsgôs vacsorákat, s a kellemes pillanatokat. Mivel igen választékos az ízlése, sokat ad a megjelenésére.
Rendkívül udvarias és vonzó, de szüksége van a szellemi társra, aki által a legtöbbet tudja kihozni magából.
Tulajdonságait együtt véve két különféle karaktere van: az egyik az igazi, finom modorú, stílusos gavallér, a másik a szelíd, jóságos és csendes társ, aki mindent megtesz a nyugodt élet biztosításáért. Ám mindkettejük életében nehéz döntések sora áll.
Öltözködésére, ugyanúgy, mint nôtársai ruházkodására is a könnyed, légies elegancia jellemzô. Mivel gondosan válogat ruhatárában, sokszor még piperkôcnek is titulálható. Ám csak tartsa meg jó szokását, s nyújtson kellemes látványt kedvesének. Légies alkatához az elegáns, öltönyök, élére vasalt nadrágok, a férfias pulóverek, s a nyakkendôs, nyaksálas ingek illenek leginkább. Mivel kifinomult ízlése adott, szereti a legújabb divatot követni, s abból is a számára harmonikus ötleteket átvenni. Ô az a férfi, akinek a cipôje még a téli idôszakban is gyönyöruen fényes.
A cikk szerzője: (...)


A tekerôpataki IV. századi kincslelet és történelmi jelentôsége

           A kis falu, Tekerôpatak nevét a nagyvilágban is elsôsorban az ugrósáncáról, illetve rézbandájáról ismerik. Errôl is kevesen, sajnos.
A Gyergyói-medencében elterülô, mintegy ezer lakosú faluról azonban nagyon kevesen (mondhatnánk, hogy ez éppen kulturális színvonalunkról beszél) tudják, hogy területérôl ismert egy olyan történelmi kor fontos régészeti leletegyüttese, amelynek jelentôségérôl fogva a szakemberek tucatjai, New-Yorktól Tokióig vitatkoznak/vitatkoztak e fontos régészeti felfedezés anyagáról.
A lelet felfedezése mintegy fél évszázadra nyúlik vissza, amikor 1943-ban egy tekerôpataki lakos, Kápolnaoldalban, a kôbányánál kôkitermelés közben talált rá e kincsre. A leletet az akkori Székely Nemzeti Múzeum régésze, a nemrég körünkbôl távozó Székely Zoltán azonnal közölte is.
Mibôl áll a lelet? Elsôsorban a IV. század anyagi kultúrájának a fô tárgyleleteibôl, viszont e tárgyakhoz egészen szokatlanul e század szokásaival szemben a kincset elrejtô (?) egyén egy egész vagyont helyezett mellé, éspedig 3 darab verdefényes arany, illetve 40 darab ezüstpénzt.
A Kápolnaoldalban elôkerült kincs fontos ékszer és viseleti tárgyakat tartalmazott: két hajkarika, egy - a szakemberek által „lemezes" fibulának nevezett - viseleti tárgy, valamint három darab csat és két karperec.
Nagyon röviden, régészeti leírásban is bemutatjuk e kincs tárgyleleteit:
I. A hajkarikák, amelyek fülbevalóként is használhatóak, a tárgyalt kincsleletben nyitottak és körkörös formájúak. Az egyik változat végeit majdnem egymásra hajtották. Mindkettôt ezüstdrótból készítették.
A hajkarikák már az ôskortól a viselet egyik fontos részeként ismertek. Valószínuleg, ahogyan tudjuk, a Kr.e. III. évezredi Mezopotámiában jelentek meg, majd Trójában, illetve Görögországban is ismertté váltak. Európában a neolitikus (újkôkor) kultúrák leletanyagából ismeretesek.
A hajkarikák újabb feltunését és használatát a III-IV. századra tehetjük, de jelen vannak az V. századi hun, gepida, osztrógot sírok leletanyagában is. Európában ismét használatba a IX. században kerülnek, különféle típusok használata megéri a XIII. századot is.
II. A kincs sokkal fontosabb tárgya a „lemezes"-nek nevezett fibula. A gomb helyett használt tárgycsoportot elôször a bronzkor végsô szakaszából ismerjük (kb. Kr.e. XIV-XIII. sz.). A hajkarikákkal ellentétben, e viseleti tárgy töretlen használatban (természetesen különbözô formákban) maradt a Kr.u.VII. századig, amikor felváltja a viseletben a sokkal könyebben használható gomb. Az idôk során a fibulát elsôsorban bronzból készítették, de az elôkelôk ezüstbôl és aranyból készült példányokat használtak. A római, majd bizánci birodalomban az úgynevezett „hagymagombos" fibulák rangjelzô tárgyként ismertek, és az állami adminisztrációban funkciót betöltô személyek használhatták, de ilyen tárgyakat kaptak helyzetük megjelölésére a „barbár" királyok is. A római területeken kívül e fibulákat valószínuleg - fôleg az V. században - rangjelzô tárgyként használták, a drágakövekkel berakott tárgyak, az ún. „cloissone" technika a korszak legszebb páldányaivá avatja e tárgyakat (egyesek hossza kb.30 cm.).
A VI-VII. században már a „hun" korral szemben a fibulák díszítésmódja fokozatosan leegyszerusödik, majd el is tunik a divatból. A következô századokban nagyon ritkán tunik fel, elsôsorban mint amulett.
A tekerôpataki tárgy jóval egyszerubb, mint az V. századi fibulák. Nem díszítették drágakô berakással, a mérete is jóval kisebb, mint késôbbi társaié. A félkör alakú lemeze, tuje és sokszögalakú lába tipikusan a IV. századi fibulák társaságába sorolja. Erdélyben (Szentgyörgy, Magyarpalatka, Mezôakna, stb.) jó néhány leletbôl ismertek, de a gót kultúra más területén, Moldovából és Munténiából is kimutatható a használatuk. Mondhatjuk, hogy a IV. század anyagi kultúrájának tipikus, jellegzetes tárgya.
III. A három darab csat idôbeli keltezô értéke már sokkal kisebb, mivel e tárgytípusokat a III. századtól a VI. századig használták. Különféle típushoz tartoztak, közös jellegük a körkörös csatkarikák. Az egyik csatnak volt csak tüskéje, a testük pedig trapéz alakú, körkörös, illetve négyszög alakú volt. E periódusból nagyon jól ismertek Kelet-Európa leletei.
IV. A viselet utolsó tárgycsoportját két ezüst, öntött karperec képviseli. Az elsô karperecet három helyen ezüst sodronnyal díszítették, nyitott, a két végét pedig nagyon közelre méretezte a mester.
A második karperec egyszeru tömör ezüst, körkörös átmetszetu, a végeit pedig vastagították.
Az elsô típust már a III. századi leletekbôl ismerjük, és szélesköruen használták a Római Birodalomban is, de ennek határain kívül élô népek is. Használata még a IV. században is negfigyelhetô, viszont a következô század divatjában már nem bukkan fel. Valószínuleg már a kincs elrejtésekor divatját múlta darab volt.
A második karperec azonban az új divat képviselôje. E divat „csúcspontja" az V. század elsô fele, de ismert a második felének nagy régészeti leleteibôl, mint például az apahidai gepida „királyi" sírból is. Ebben az esetben a tárgy, a masszív tömör aranyból készített karperec királyi rangjelzô volt. A germán népeknél a harcos szimbóluma, és a kardot tartó kézzel lehet asszociálni, mint az erô, a hatalom jelképe.
A tekerôpataki leletben tehát az ódivatot jelzô díszsodrásos karperec keveredik a szélesített végu, már új divatot képviselô karpereccel. (folytatjuk)
A cikk szerzője: Gáll Ervin, régész-történész


Az emberiség és a Világegyetem

           Végre az urben a Discovery
Négy halasztást követôen, október 12-én hazai idô szerint 2.17-kor startolt a Discovery, hogy legénysége végrehajtsa a 100. urrepülôgépes küldetést. A Discovery útja (STS-92) az egyik legösszetettebb küldetés a Nemzetközi Urállomás összeszerelésének elsô fázisában.
Elôször október 5-én, kettôs hiba miatt késett az urrepülôgép startja. Az utolsó ellenôrzések során kiderült, hogy a külsô hajtóanyagtartályt és az urrepülôgépet összekapcsoló rendszer egyik eleme nem kellô mértékben húzódott vissza a tartály és a gép szétválásakor. A komolyabb mértéku halasztás azonban egy másik alkatrésznek köszönhetô. A fôhaj-tómu-rendszerben lévô egyik szeleprôl van szó, amely az üzemanyag (azon belül is as folyékony oxigén) befolyását, valamint a hajtómuvek muködése során fellépô vibrációt szabályozza. A visszaszámláláskor végzett utolsó tesztek során kiderült, hogy a kulcsfon-tosságú alkatrész nem megfelelôen muködik.
Október 10-én az idôjárás nem kedvezett: a suru felhôzet és az erôs keresztirányú szelek egyelôre meghiúsították a fellövést. Az erôs szél miatt a technikai személyzet képtelen volt elvégezni azokat a feladatokat, amelyek a nagy hajtóanyagtartály feltöltéséhez szükségesek: nem tudták a tartály csúcsához csatlakoztatni azt a szerkezetet, amely a feltöltés során a tartály falán keletkezô jég eltávolításához szükséges. Újabb elnapolásra került sor.
Október 11-én a hajtóanyagtartályok feltöltését követô rutinszeru távcsöves átvizsgálás során - amelyek a jég- és törmelékdarabok esetleges elôfordulását ellenôrzik - egy kb. 20 centiméteres rögzítôelemre („csapszegre") lettek figyelmesek (egy ugyanilyen látható a felsô képen), amely egyelôre ismeretlen módon az indítóállványról az urrepülôgép rendszerre esett, a nagy hajtóanyagtartályt és az urrepülôgépet összekötô szerkezeti elemek egyikén landolva. Ezért ismét elhalasztották a startot.
Az alkatrész cseréje után október 12-én már semmi nem állt az indítás útjába: Brian Duffy parancsnok és Pamela Melroy pilótanô begyújtotta a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákat, s a 2500 tonnás Space Shuttle megkezdte emelkedését a floridai Kennedy-urrepülôtér 39B indítóállványáról, ahol már szeptember 11-e óta várakozott. A felszállás teljesen simán zajlott. A Discovery végre pályára állt.
Ám a küldetését újabb probléma nehezíti: nem muködik a fô TV-antenna, amelyet az urállomáshoz való dokkolásnál is használnak. Ennél kisebb probléma, hogy a 100. urrepülôgépes küldetés eseményeirôl sem a repülésirányítók, sem a nagyközönség nem láthatott élô televíziós közvetítést.
A Discovery urrepülôgép október 13-án (pénteken), hazai idô szerint 21.45-kor összekapcsolódott a Nemzetközi Urállomással. A 380 km magasságban végrehajtott manôver teljesen rendben zajlott annak ellenére, hogy a radarként is használatos, Ku sávban muködô tányérantennát meghibásodása miatt nem használhatta a legénység.
Szombaton egy rövidzárlat borzolta a kedélyeket, de a Z 1 kikötôelem csatlakoztatása így is sikerült. Az elsô urséta viszont végre teljesen zökkenômentesen zajlott.
Ha minden rendben megy, a Discovery október 20-án, hazai idô szerint 16.37-kor válik le az urállomásról, s október 22-én, 21.10-kor landol a Kennedy-urközpontban (szintén hazai idô szerint). Ezután mindössze nyolc nappal, egy orosz Szojuz-urhajó fedélzetén elindul a Nemzetközi Urállomás elsô állandó legénysége: William Shepherd (amerikai), Jurij Gidzenko és Szergej Krikalev (oroszok). A NASA még ebben az évben szeretné felvinni azokat a nagy napelemtáblákat, amelyek az energiát szolgáltatják az urállomás részére.
A cikk szerzője: Ábrahám Imre


Az anorexiáról

           A média, a divat, a szépségideálokhoz való igazodás arra sarkallnak bennünket, hogy karcsúságunk megôrzése érdekében kemény fogyókúrába kezdjünk. A fogyókúra célja magától értetôdôen az, hogy lefogyjunk, egyre többen vannak, akiknek nemcsak odafigyelnek az étkezésre, de szinte megszállottan számolják a kalóriákat.
Éppen ez a jelenség okolható a két leggyakrabban elôforduló evészavar, az anorexia és a bulimia kialakulásáért. A beteg szinte retteg a súlygyarapodástól és mindent elkövet annak érdekében, hogy a lehetô legsoványabb legyen.
Mi az anorexia?

Az anorexia nervosa lelki eredetu betegség, tulajdonképpen kóros lesoványodást jelent. Tipikusan nôi betegség, az anorexiás betegek 95 százaléka a hölgyek közül kerül ki. Az anorexiások állandóan aggódnak a testsúlyuk miatt, amely legalább 15 százalékkal kevesebb az életkoruknak és testmagasságuknak megfelelô normális átlagnál. Elsôsorban a serdülô lányoknál - 12-18 éves korban - gyakori ez a betegség, az áhított karcsúság érdekében képesek akár 100 kalória alatt tartani a napi energiabevitelt, a folytonos koplalás következtében sokan akár normális testsúlyuk ötven százalékát is elvesztíhetik. A felmérések alapján az anorexia szinte divatbetegségnek tekinthetô, a megbetegedések aránya egyre nô, a 16 és 25 év közötti nôk egy százaléka anorexiás.
Ki anorexiás?

Azt nevezzük anorexiásnak, aki kórosan odafigyel arra, hogy fogyjon, és kizárólag az élelmiszerek kalóriatartalmára összpontosítva akár éhezik is, hogy elkerülhesse a rettegett elhízást. A folytonos fogyásra való törekvés kényszeres tornázást is eredményezhet, ez akár sokszori többórás, kemény edzést is jelenthet nap mint nap. Az anorexiás általában tagadja, hogy étkezési problémái lennének, és határozottan visszautasítja, hogy a jobb közérzet kedvéért felszedjen néhány kilót. Bár az anorexiás beteg láthatóan sovány, ha tükörbe néz, mégis túl kövérnek látja magát. Elôfordul, hogy csak egyféle ételt, esetleg csak szénhidrátot fogyaszt (pl. fagylalt, édesség) és heteken át semmi mást nem eszik. Súlyosabb esetekben nôknél a havi vérzés rendszertelenné válik, esetleg el is marad, aminek következtében további hormonális változások is beállhatnak.
Az anorexia okai

Az anorexia nem tartozik a szervi eredetu betegségek közé. Annak ellenére, hogy egyes kutatók a köztiagybeli hipotalamusz (ez szabályozza a jóllakottság és az éhség érzetét) hibás muködését tartják felelôsnek érte, kialakulása elsôsorban lelki okokra vezethetô vissza. A kiegyensúlyozott családi háttér igen fontos szerepet játszik - megfigyelték, hogy az anorexiások nagy része olyan családokból kerül ki, ahol a szülôk rátelepedôk, túlvédôk, teljesítmény-centrikusak és komoly elvárásokat támasztanak a csemetéik iránt. Ebben a környezetben az étkezés megtagadása az önkontroll gyakorlásának illúzióját nyújthatja.
Az anorexia egyéni jellemvonásokra is visszavezethetô. Aki alulértékeli önmagát, ugyanakkor maximalista, fél az önálló döntésektôl, bizalmatlan és úgy érzi, nincs kontroll az életében, az jóval veszélyeztetettebb. Egyes vélemények szerint az anorexia a tagadott szexualitást képviseli. A kórosan sovány lányok azon kívül, hogy nem menstruálnak, tulajdonképpen külsejükkel is megtagadják nemiségüket.
A társadalmi-kulturális környezet is elôsegítheti a kóros soványság kialakulását. Napjainkban a vékony testalkatú nô a szépségideál. A tökéletes alakú modellek népszerusége miatt sok nô az ideálisnál kövérebbnek érzi önmagát. Az új nyugati szépségideál megjelenésével és preferálásával évrôl-évre nô az anorexiában szenvedôk száma.
Az anorexia szövôdményei

Az anorexia súlyos betegség, számos veszélyes mellékhatása van amellett, hogy a koplalás miatt legyengült szervezet sokkal védtelenebb a fertôzésekel szemben. Alacsony vérnyomás, szívritmuszavar, szívizombántalmak, vérszegénység, hasi fájdalmak, bélrendszeri és anyagcsereproblémák jelentkeznek az anorexiás betegeket. A jelentôs súlyveszteség következtében leállhat a nemi mirigyek muködése, a nôknél elmarad a havi vérzés, a férfiaknál csökkenhet a férfihormon-elválasztás és apad a nemi vágy is. Az önéheztetés hatására károsodik a csontépülés - ez serdülôkorban befolyásolhatja a végleges testmagasságot - gyengébb csontozat alakul ki, idôs korban gyakoribbá válik a csontritkulás. Az anorexiás bôre petyhüdt, száraz és sárgás színu.
Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha felfedezzük magunkon az anorexia valamelyik tünetét, javasolt azonnal szakemberhez fordulni a problémával. Ha családtagjaink között vagy baráti körünkben fordul elô hasonló eset, kíméletesen mondjuk el véleményünket, és anélkül, hogy szégyenérzetet ébresztenénk a másikban, segítsünk neki a probléma megoldásában. Az anorexiás beteg önmaga elôtt is tagadja, hogy táplálkozási zavarai lennének, ezért rendszerint nem önmagától, hanem környezete unszolására, csak évekkel a tünetei kialakulása után fordul szakemberhez.
Hogyan gyógyítható az anorexia?

Az anorexia kezelése hosszú idôt vesz igénybe, a teljes gyógyulás akár évekig is eltarthat. A súlyosan lesoványodott, legyengült beteg kórházi kezelésre szorul. Ilyenkor a cél, hogy fokozatos és kíméletes étrenddel visszaállítsák a megfelelô testsúlyt, és hatékonyan kezeljék az esetleges szövôdményeket. Mivel az anorexia nervosa lelki eredetu betegség, a kórházi kezeléssel egyidejuleg pszichológus segítségére is szükség van: az ô feladata, hogy helyreállítsa a beteg sérült önértékelését. Az anorexia ambuláns kezeléssel is gyógyítható, legtöbbször elengedhetetlen a család bevonása a terápiába. A hozzátartozókat éppúgy fel kell készíteni a kezelésre, mint a beteget. A gyógyuláshoz feltétlenül szükség van a család, a barátok támogatására, az anorexiás beteg csak a hozzátartozók segítségével képes a teljes gyógyulásra.
A cikk szerzője: (...)


KisNet

           Bill Gates maradt az USA leggazdagabb embere

A Forbes magazin szerint az Egyesült Államok leggazdagabb embere Bill Gates maradt, akinek magánvagyona 63 milliárd dollár, ami 22 milliárddal kevesebb mint egy évvel ezelôtt, a Microsoft részvények gyengülése miatt.
A legújabb Forbes listán az Oracle szoftveróriás vezére, Larry Ellison, csak az USA második leggazdagabb embere lett, 5 milliárd dollárral lemaradva a Microsoft alapító Bill Gates után. Ellison, aki a tavalyi listán még csak a 12-ik helyen tanyázott, most a második helyre katapultálta magát, mivel 45 milliárdról 58 milliárd dollárra növelte magánvagyonát.
A harmadik leggazdagabb embert is a számítástechnikai szektor adja, mégpedig Paul Allen személyében aki a Microsoft társalapítója, 36 milliárddal.
A Forbes listája a magazin októberi számában fog nyilvánosságra kerülni - jelentette a Reuters -, amibôl kiderül, menynyivel lettek a milliárdosok még gazdagabbak. A 400-as lista tagjainak összvagyona 20%-kal nôtt. Ez 1.2 billió (tíz a tizediken!) dollár, ami Nagy-Britannia éves belföldi össztermékének értékével egyenlô.
Összehasonlításképpen: Gates vagyona egész Peruéval egyenlô, a 4. helyezett befektetési guru, Warren Buffett vagyona pedig nagyobb, mint a dúsgazdag Kuwait egyéves belföldi összterméke. A 21-ik Ted Turner médiamogul magántulajdona pedig Panama azonos adatával egyezik meg.
Internetes video- és zenecsatornát indít a Microsoft és a Sony

A Sony Music Entertainment Europe és a Microsoft bejelentette, hogy közös csatornát indít Európában video- és zenei programok interneten történô továbbítására.
A csatornán, amelynek még nincs neve, már a jövô hónapban élvezhetjük a Microsoft Media Playerrel a Sony Music muvészeinek zeneszámait, akik között olyan nevek vannak, mint Ricky Martin, Celine Dion, Fat Boy Slim és Mariah Carey. A csatornát a Microsoft Networkon és a Sony honlapjáról lehet majd elérni.
Népszeruek a vezeték nélküli billentyuzetek és egerek

Az NPD Intelect által közzétett adatok szerint megnôtt a vezetéknélküli eszközök népszerusége a vásárlók körében. Az elemzôk szerint az ünnepek alatt fog tetôzni a vásárlási láz.
A népszeruség egyik oka, hogy az utóbbi idôben estek az árak, melybôl értelemszeruen következik a megnövekedett eladás. Az árak a billentyuzetek esetében 87 dollárról 80-ra estek, míg az egereknél 52 dollárról 38-ra.
George Meier, az NPD Intelect marketing igazgatója szerint a népszeruség azzal magyarázható, hogy a felhasználók úgy érzik, túl sok vezeték hever az asztalukon, a vezeték nélküli megoldások pedig megfizethetô árúak lettek. Ezeken túlmenôen pedig nagyon praktikusak.
A gyártók rangsorát a Logitech vezeti, 89 százalékos részesedéssel a billentyuzetek között és 45 százalékossal az egereknél. Második a Microsoft, amely 29 százalékos részedést szerzett az egerek piacán.
A Logitech most adta ki legújabb iFeel MouseMan nevu egerét, mely az Immersion Corp. szabadalmát, a TouchSense technológiát alkalmazza. Ennek lényege az, hogy a felhasználó érzékeli, ha a kurzor pl. egy menü vagy link felett halad át.
Az Immersion igazgatója szerint öt éven belül minden PC-hez TouchSense technológiát alakalmazó egeret fognak szállítani.
Európa felzárkózik az Internet-alkalmazásban

Európa utolérheti az Egyesült Államokat az internetben - állapította meg egy német kormánytag, aki szerint a mobiltelefon-hálózatok suruségének köszönhetôen a telefonos internetezés terén az öreg kontinens már vezet az USA elôtt.
Németországban 2003-ban már elektronikus úton zajlik majd a vállalatok közötti üzleti forgalom 14 százaléka és a német illetékes szerint 2010-ben az internetnek köszönhetôen 750 ezer új munkahely lesz.
Korábbi cikkeinkben már említést tettünk arról, hogy a német kormány idén augusztustól hirdette meg, hogy különleges vízumot ad ki 20 ezer külföldi elektronikai szakembernek. Mint a kormány illetékese most közölte: szeptember 22-ig bezárólag 2 ezer munkavállalási engedélyt adtak ki a nevezett szakembereknek, eddig 11 ezren jelentkeztek igényükkel a német hatóságoknál, az érdeklôdôk száma pedig 30 ezer fölött van. Ez nem csoda, hiszen az informatikusok évi átlagfietése, mint arról korábban már beszámoltunk 1 milliárd lej körül mozog. Az idén a németországi internetezôk száma elérheti a 20 milliót - írta az AFP.
Bemutatkozott a Magyar Könyvklub internetes áruháza

A nemrégiben részvénytársasággá alakult Magyar Könyvklub a hazai könyvkiadás teljes kínálatát igyekszik hozzáférhetôvé tenni a www.uhu.hu internetes címen elérhetô web-áruházában.
Révai Gábor, a cég igazgatójának tájékoztatása szerint a vállalkozásnak tulajdonosa a cég, ám nem csak saját kiadványokat - könyveket, CD-ket és videókat - ajánlanak az olvasók figyelmébe. Hozzátette: jelenleg a könyveket a bolti árnál átlagosan tíz százalékkal olcsóbban vehetik meg a vásárlók.
A technikai részletekrôl elhangzott: az uhu.hu saját fejlesztésu keresôrendszerre épül. A böngészôk érdeklôdési körük szerint, egyszerre akár több kategóriában is tallózhatnak.
A kiválasztott kiadványok a Magyar Könyvklub csomagküldô szolgálatán keresztül jutnak el a megrendelôhöz. A webáruház vásárlói a számlát a postai küldemény átvételekor, illetve bankkártyával is kiegyenlíthetik.
A cikk szerzője: Barabás Csaba