Kutyahistória - szappanopera

           A probléma nem újkeletű, és gondolom, mindenki sejti, hogy újra városunk gazdátlan, kóbor ebeirôl van szó. A visszatérô probléma lényegében a régi, hiszen soha nem volt megoldva, így napjainkra ez tovább burjánzott. Tudjuk, hogy a problémát nehéz mindenki szájíze szerint megoldani, tehát hatásosan, véglegesen és emberségesen eljárni ez ügyben, de a tények tények maradnak: a kóbor kutyák egyre nagyobb teret hódítanak maguknak, és ezzel egyre nagyobb veszélyt jelentenek a közösségünk számára. Ismert az az állapot, hogy a vadon élô ragadozóknak általában vadászterületeik vannak, amit foggal-körömmel, akár életük árán is megvédenek. Nincs ez másként a kóbor kutyáknál sem. Felszínre tör ez az ôsi ösztön, ugyanis mindennapos megélhetésükhöz szükséges a vadászterület - ez esetben a kukák és környezetük, vagy az adakozók tömbházainak környéke. Számuk és bátorságuk egyre nagyobb, és ami elkeserítô, hogy továbbra is növekedô tendenciát mutat, tehát egyértelmű, hogy sürgôsen lépni kell. A napokban szemtanúja voltam - nem elôször - egy olyan esetnek, amely könnyen tragédiába torkolhatott volna. Falkába verôdött kutyacsorda autóknak ugrott neki váratlanul a fôút kellôs közepén, és csak a kormánynál ülô figyelmességének és jó reflexeinek köszönhetô, hogy nem ütköztek a gépjárművek. Hajszálon múlott. Ha megtörtént volna az incidens, vajon kit vontak volna felelôsségre? Természetesen a sofôröket. A leszűrt tanulság tetôzôdött azzal, hogy a történtek után kis idôvel megijedve panaszkodott egy kedves ismerôsöm, hogy a tömbházból kijövet megtámadták a kutyák, és egy arrajáró közbeavatkozásának köszönheti, hogy ép bôrrel megúszta. Az ô észrevétele az volt, hogy az ebek egyre szemtelenebbek, és egyre agresszívebbek, ami nem vezethet jóra. Az állat-ember viszony felborult, ami a kutyák szempontjából természetes, a mi szemszögünkbôl pedig veszélyes. A város vezetése - gondolom - ennyi figyelmeztetés után „sejti" a problémát, mivel csak lapunk hasábjain is évente legalább kétszer figyelmeztetô írások jelennek meg ez ügyben. Tény, hogy Pál Árpád polgármesterünk még 1998-ben megígérte, majd 1999 februárjában megerôsítette, hogy egy hónapon belül rendezôdik ez az áldatlan állapot. Immár megnyugodhatunk: valamelyik év márciusában megoldódik az önkormányzat kontra kóbor kutya ügy. Attól a kellemetlen helyzettôl szinte eltekinthetünk, hogy a tömbháznegyedek egyes részeiben a lakók - többek között én is - éjszakánként riadtan ébrednek a rettenetes vonítás-acsarkodás-vinnyogásra. Ez még nem életveszélyes, de a fáradtság, a bosszúság, és az utána következô álmatlanság sokunkban bosszúvágyat ébreszt.Még egyszer leírjuk: ez a helyzet nem tűr további halasztást. Annál is inkább, mivel biztos vagyok benne, hogy senki nem szeretné gyerekét, nagymamáját kutyaharapással a sürgôsségre szállítani, ahol közlik vele, hogy a kutyamarást csak szôrével gyógyíthatják, mert pillanatnyilag Tetanus nincs.
Ábrahám Imre


Megint csak kapkodom a fejemet!

           Az olvasók már hetek óta tudomást szereztek arról, hogy városunkban - az elôzô évektôl elérôen - nagy ünnepi megemlékezés lesz, no nem október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján, hanem 21-én, hogy az ott készült felvételt 23-án bemutathassa a Duna televízió. Nem én vagyok az egyetlen, akinek furcsa az, ahogy a dolgok alakultak. Idôrendi sorrendben:Elôször a polgármester bejelenti tanácsülésen, nagy örömmel, hogy a Duna-tévé jelezte: habár március tizenötödikén, amikorra hívtuk (már az egy kérdés, hogy ki, mert a Tanácsban ilyesmirôl soha szó nem volt) nem tudtak eljönni, ezért kárpótlásképp október 23-án jönnek, s megörökítik a városban zajló ünnepségeket. Rögtön utána az is kiderült, hogy ezek szerint szervezni kell valami ünnepséget, mert amúgy ez nem volt (tudtommal) senkinek szándékában, épp csak a Volt Politikai Foglyok Szövetsége szándékozott (szokásához híven) megemlékezni. Össze is verbuváltak egy ad-hoc szervezôbizottságot, alakulgatott a műsorterv is, amikor megérkeztek a tévések. Kész műsortervvel, forgatókönyvvel, s mindennel, ami kell! Nem szeretnék hosszan értekezni, hogy mire emlékeztetett a módszer, a tizenévesek úgysem értenék, az idôsebbek pedig úgyis tudják.Még nem egy további furcsaságról tudnának beszámolni a műsor résztvevôi, én csak véletlen értesültem egy esetrôl, amikor az egész társaság egy órát várt haptákban, mert annyit késtek a próbáról a „tévések“. Aztán 20-án egy (szokás szerint csapnivaló kivitelű) meghívót kaptam (gondolom, mint a Városi Tanács tagja, de ez nem derült ki sehonnan), amiben a Duna televízió és a Polgármesteri hivatal meghív az 1956-os események évfordulója alkalmából szervezett ünnepi műsorra. Én még megértem azokat az idôket, amikor 1956-ot ellenforradalomként, illetve jobb esetben „eseményekként” emlegették, de azt hittem, ez az idô már végleg elmúlt. Hát most láthattam, hogy nem! S gondolom láthatták mások is, feltéve, hogy nem egyedül kaptam ilyen meghívót. Lényeg az, hogy meghívó ide vagy oda, nem mentem el a rendezvényre, éspedig azért, mert meglepetésemre egy hazai magyar napilapban az RM(D)SZ kampány-rendezvények között bukkantam rá a beharangozójára. Ezt erôsíti meg az is, hogy a Hargita Népe keddi számában a következôket olvastam: Gyergyószentmiklóson az RMDSZ kezdeményezte az ünnepi megemlékezést, neves színészek és elôadóművészek színvonalas műsorral idézték fel az 1956-os magyarországi és erdélyi eseményeket. Markó Béla szövetségi elnök pedig 1956 az erdélyi magyarság életében címmel tartott elôadást.Tehát RM(D)SZ és ismét események. Amibôl én megint csak azt a konklúziót kell levonjam, hogy egyeseknek semmi sem szent! Ha akadozik a Frunda Györgyöt támogató aláírások gyűjtése, egy zseniális húzással párhuzamosan aláírásokat gyűjtenek a külhoni állampolgárság támogatására. Igaz, hogy nemrég még nyíltan vagy burkoltan ellene volt az RM(D)SZ egész vezérkara, most 180 fokot fordulnak, s máris gyűjtik az aláírást. Figyelem: nem megkérdik a népet, hogy az mit akar, hanem aláírást gyűjtenek a támogatására. Az árukapcsolás pedig bevált, kínkeservesen összegyűlt a 300 000 aláírás.Ha pedig a párt érdekei úgy kívánják, akkor Markó Béla leutazik Gyergyószentmiklósra, hogy ‘56 ürügyén kicsit kampányoljon. Ehhez pedig partner a Duna-tévé, megmutatván ország-világnak, miképpen ünnepelnek Gyergyószentmiklóson. A tájékozatlan tévénézô pedig azt hiszi: ez egy valódi ünnep volt, ahova eljött a televízió, s megörökítette az ünnepi műsort. Holott az egész csak egy olcsó, könnyfakasztó, honfikebel duzzasztó színjáték, amolyan gyenge székelyföldi szappanopera, aminek egyetlen célja az, hogy növelje azok számát, akik egy hónap múlva a tulipánra fognak pecsételni. Egy nájlon-megemlékezés, aminek semmi köze Gyergyószentmiklóshoz, lehetett volna bárhol és bármikor, s nem azért, mert Gyergyószentmiklósnak semmi köze ‘56-hoz, hanem azért, mert a szervezôket ez a dolog egyáltalán nem érdekelte. Csak tessék belegondolni, hogy mindez milyen csillagászati távolságban van az ‘56-os forradalomtól s annak ideáljaitól!
Árus Zsolt


Sport
Jégkorong

Progym Apicom - György József 1-1!

           A 4. bajnoki forduló keretében a Bukaresti Sportul Studenţesc ellenében lejátszott elsô mérkôzésen megbuktak ugyan a fôvárosi diákok, viszont a második összecsapáson jelesre vizsgáztak, azaz nem kis meglepetésre, legyôzték a Progym-Apicom csapatát. Alighanem az 1999 februárjában a gyergyóiak által Bukarestben elhódított bajnoki bronzéremért vágtak vissza ezúttal a diákok. A szombati elsô mérkôzésen a Progym Apicom „nehéztüzérei”, nevezetesen Gál Csaba és Rusz Sántha Gábor vették célba elsôként a vendégek, helyesebben - a bajnoki műsor szerint - a házigazdák kapuját. Mostmár mindegy, hogy ki volt a házigazda, illetve a vendég, tény az, hogy végig fölényben játszott a gyergyói csapat. Az elsô gól az ötödik percben született: egy Farkas-Borsa- Basilides Tibor összjáték végén a legifjabb Basilides talált a kapuba. Négy perccel késôbb az egykori diák, Farkas Csaba is feliratkozott a góllövôk közé. Másodpercekkel a második gól után megsérült Keresztes Ödön, akinek sajnálatos módon kiújult a korábbi térdsérülése. A 11. percben szépítettek a fôvárosiak, a gólt Caval szerezte. A 14. percben villant elôször a Sportul csapatában játszó gyergyói származású György József, mintegy jelezve, hogy figyelni kell rá, mert tud ám hokizni. Késôbb kiderült, hogy nem is akárhogy játszik a gyergyói csatár, hisz kétszer is betalált Molnár Szabolcs kapujába. Az elsô harmad utolsó találata Gergely Lehel nevéhez fűzôdik, aki távolról bombázott a diákok kapujába. A második harmad kimondottan jól kezdôdött, hisz a 22. percben Csíki révén négyre emelkedett a gyergyói gólok száma. A hátralévô idôben próbálkozott ugyan a Progym Apicom csapata, de nem sikerült újabb gólokkal megörvendeztetni a lelátókon helyet foglaló közel háromszáz nézôt. A harmadik játékrész az addig látottnál jobb iramú, helyenként színvonalas hokit eredményezett. A harmad elsô gólját György szerezte a Sportul csapatának, erre Góga válaszolt, majd következett Szôke duplája. Az 52. percben Domokos Ferenc ökölvívó gálaműsor fôszereplôje lett, a kihívó, azaz ellenfele a fôvárosi Dospin volt. Az ökölcsata után ismét György volt eredményes. A nyolcadik gyergyói gólt Köllô szerezte, erre Huţuleac válaszolt egy jogosan megítélt büntetôlövést követôen. A mérkôzés végén Csíki András, a megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság vezetôje átadta Basilides Csabának az érdemes edzôi címet igazoló okiratot, ugyanakkor Gál Csabának az érdemes sportmesteri címhez Enciu Ştefan megfigyelô, a szövetség nevében, továbbá Lukács László, a helyi jégkorong szakosztály elnöke gratulált. Végeredmény: Progym Apicom - Sportul Studenţesc 8-4 (3-1, 1-0, 4-3). Gólszerzôk: (4.49) Basilides T./Borsa/ Farkas, (8.14) Farkas/Basilides T., (19.13) Gergely/Gál/Köllô, (21.38) Csíki/ Farkas, (44.27) Góga/ Laczkó, (45.53) Szôke/Máthé I., (50.51) Szôke/Ambrus, (57.00) Köllô/-, illetve (11.00) Caval/ Bocioancc/ György, (40.47) György/-, (53.28) György/ Ungureanu, (59.07) Huţuleac. Büntetôpercek: 18-16. Vezették: Mîcu - Benedek - Dinu.A vasárnapi mérkôzésen összesen csak féltucat gól született, de sajnos ennyi is elég volt ahhoz, hogy a Progym Apicom csapata elveszítsen két értékes bajnoki pontot. Ezen a mérkôzésen ismét bebizonyosodott, hogy György József elôzô napi teljesítménye nem volt véletlenszerű. Némi túlzással azt is lehet mondani, hogy a nagyon jó formában lévô csatár egymaga nyerte meg a Sportul számára a második mérkôzést, hisz valahányszor keresztül korcsolyázott a felezôvonalon, gólveszélyes helyzet alakult ki a Progym Apicom kapuja elôtt. A gyergyói játékosok négyszer is eltalálták a kapuvasat, de ez nem számított a végelszámolásnál. Végeredmény: Progym Apicom - Sportul Studenţesc 2-4 (2-0, 0-3, 0-1). Gólszerzôk: (9.34) Gergely/Gál/Rusz, (12.04) Gál/ Rusz, illetve (34.08) Bocioancă/ Caval, (36.10) Caloian/-, (39.30) György/-, (52.56) Ghiţa M./ Palangă. Büntetôpercek: 10-10. Vezették: Dinu - Mîcu - Szabó.A 4. forduló további eredményei: Csíkszeredai Sportklub - Galaci Dunărea 15-1 és 6-3, Bukaresti Rapid - Sepsiszentgyörgyi HC 15-2 és 13-3. A Bukaresti Steaua csapata nem játszott. A bajnoki rangsorban: 1. Sportklub 12 ponttal/6 mérk., 2. Steaua 12 p./6 mérk., 3. Rapid 10 p./5 mérk., 4. Progym 10 p./6 mérk., 5. Sportul 2 p./8 mérk., 6. Dunărea 0 p./7 mérk., 7. Sepsiszentgyörgy 0 p./ 8 mérk. (A 2. fordulóban, a nem megfelelô szervezés miatt le nem játszott Rapid - Dunărea mérkôzést elnapolták.)A következô forduló (október 28-29.) műsora: Csíkszeredai Sportklub - Progym Apicom, Steaua - Rapid, Sportul Studenţesc - Sepsiszentgyörgy.
Rokaly Zsolt


Labdarúgás
Megvan a Jövô negyedik gyôzelme!

           Az elmúlt hétvégén megszerezte negyedik bajnoki gyôzelmét a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. A megyei D-osztályú bajnokság nyolcadik fordulójában a Jövô a Csíkszeredai Rapid SE ellenében lépett pályára. A mérkôzés végeredménye: Gyergyószentmiklósi Jövô - Csíkszeredai Rapid SE 3-1 (1-0). Gólszerzôk: Kerestély (43.p.), Săndulache (55.p.), Zaibert (84.p.), illetve Marc (49.p.). A Jövô az alábbi összeállításban játszott: Saitoc - Sandulache, Cioabă (Csapár), Zaibert, Bolfă, Tamás Sz., Kurkó (Csóka), Korpos, Gáll (Kerestély), Tamás T., Ardeleanu. Játékvezetôk: Somolyák István - Pál Márton - Szíjgyártó Lajos; megfigyelô: Vajda Antal (mindannyian székelyudvarhelyiek).A gólok története. 43.p.: Korpos István lô távolról kapura, a vendégek kapusa elôre öklözi a labdát, s az érkezô Kerestély közelrôl megszerzi a vezetést: 1-0; 49.p.: Bolfă rosszul továbbítja Saitoc felé a labdát, a játékszerre lecsapnak a vendégek támadói, és Marc révén egyenlítenek: 1-1; 55.p.: a kapufáról visszapattanó labdát Săndulache négy méterrôl lövi a kapuba: 2-1; 84. p.: Săndulache beadását a jó ütemben érkezô Zaibert értékesíti: 3-1. A 86. percben Saitoc bravúros védést mutat be, három perccel késôbb pedig Tamás Szilárd növelhetné a Jövô elônyét, de a gyergyói játékos a száz százalékos gólhelyzet ellenére, a kapu mellé küldte a labdát. Maradt a megérdemelt 3-1-es eredmény.Hibaigazítás. Múlt heti lapszámunkban tévesen jelent meg a 7. fordulóban lejátszott Galócási Komplex - Jövô mérkôzés eredménye. A találkozó végeredménye helyesen: Galócási Komplex - Gyergyószentmiklósi Jövô 1-0. Az elírásért minden érintettôl elnézést kérünk!A 8. forduló további eredményei: Tölgyes - Székelyudvarhely 4-1, Ditró - Balánbánya 1-3, Hodos - Maroshévíz 1-3, Székelykeresztúr - Galócás 2-2. A nyolcadik forduló utáni rangsorban: 1. Balánbánya 17 ponttal, 2. Jövô 15 p., 3. Keresztúr 15 p., 4. Tusnádfürdô 13 p., 5. Galócás 11 p., 6. Tölgyes 10 p., 7. Maroshévíz 10 p., 8. Hodos 9 p., 9. Csíkszereda 8 p., 10. Székelyudvarhely 4 p., 11. Ditró pont nélkül. A következô forduló (október 28-29.) műsora: Balánbánya - Tölgyes, Székelyudvarhely - Tusnádfürdô, Csíkszereda - Keresztúr, Galócás - Hodos, Maroshévíz - Ditró. A Gyergyószentmiklósi Jövô csapata szabadnapos.
Rokaly Zsolt


Nem sikkasztottunk, segítettünk

           Amint korábbi lapszámunkban olvashatták az egykori UFET alkalmazottak nem osztják Lemhényi Pál, egykori igazgatójuk véleményét. Leginkább a kisvállalkozóvá lett személyek találnak kifogásolnivalót az elmondottakban. Közéjük tartozik Demeter Lajos, az Expobrad Kft. vezetôje. Demeter nem sokkal a cége beindulása után, 1991-ben hagyta ott az UFET-et. Úgy érezte, nem tud egyszerre két munkahelyen dolgozni, inkább csak magánvállalkozó lesz. Mára a kis műhelyét szépen kicsinosította; két műhelyben 19 ember keresi a kenyerét, készíti a virágos rácsokat a németeknek, kecskét a franciáknak, bútort... tehát mindent, csak vaskarikát nem.Termelni nem könnyű vallja be, majd sorolni kezdi a kiadásokat: nyersanyag, fizetések, 9,5 millió lej területbér... de a nyugatiakkal tartani kell az iramot. A nehézségek ellenére sem kívánkozik vissza egykori munkahelyére. Mint mondja, az tönkrement, és nem a kisvállalkozók a hibásak:- Nem hibáztathatnak minket, kisvállalkozókat. - állítja Demeter Lajos - Mi egyetlenegy gépet sem hoztunk el a vállalattól, anyagot is rendes árában fizettük ki. Azzal sem vádolhat, hogy kenôpénzzel nyertünk licitálásokat; nem csúsztattunk senkinek. Mi még segíteni is akartunk rajtuk termékeladásban, de olyan magas árat szabtak, hogy annyiért senki sem vásárolta meg. Megpróbáltam azt is, hogy könyvespolc elemeket készítettem az ufetesekkel, de egy idô után Lemhényi megtiltotta, inkább somernek küldte, semhogy nekem dolgozzanak.Aranybánya lehetett volna az az üzem, hisz adott volt a terület a gépek...csak erélyesebb és hozzáértôbb igazgatóra lett volna szükség. Ott dolgoztam a tölgyesi részlegen, amit késôbb eladtak. Az nem akármilyen objektum volt, gatterek, asztalosműhely, fenyôolaj prés, mellyel az illatszeriparnak dolgoztak; s a vásárló mindezt a két gatter áráért megkapta. Így nem csoda, ha tönkre ment az üzem. Mindent eladtak, a pénzt felélték, a valamikori 2500 alkalmazott pedig az útra került. De ezért nem hibáztathatnak minket, kisvállalkozókat.
Balázs Katalin


Megújították a fôiskola szerzôdését

           Kedden került sor a harmadik bizottsági ülésre a gyergyói fôiskola szerzôdésének megújításával kapcsolatban. Az ülésen a gazdasági- és tanügyi szakbizottság, illetve Dombay István, a fôiskola aligazgatója vett részt. Az aligazgató elmondta: azért nem jelent meg az eddigi üléseken, mert nem kapott meghívót. Beszélt az idén végzett elsô évfolyam hallgatóiról. A harminckilenc végzôsbôl harmincöt államvizsgázott sikeresen, közülük kettô továbbtanul, a többieknek sikerült saját városukban állást találniuk. Beszámolt a fôiskola gazdasági helyzetérôl, mint mondotta: anyagi gondjaik nincsenek, sôt, a múlt tanévi pénz csak most kezd elfogyni. Cáfolta azokat a vádakat, miszerint a bejegyzett oktatók helyett mások tanítanának. A pletykák szerint ugyanis Dézsi Zoltánt rendszeresen helyettesíti egy pedagógiai végzettséggel nem rendelkezô fiatalember, Virág Zsolt. Dombay István ezt azzal magyarázta, hogy a megyei tanács alelnöke politikai elfoglaltsága miatt nem mindig ér rá, viszont elismert jegyzetei vannak. Virág Zsolt csak lediktálja ezeket a hallgatóknak, szó nincs arról, hogy ô tartaná az elôadásokat. Újabb informatika laboratótiumra lenne szükség a fôiskolán - derült ki az aligazgató szavaiból, és az is, hogy újabb szakot szeretne indítani. A környezetvédelemre gondolt, hiszen ilyen szak csak román nyelven működik az országban. A szerzôdés megújítását sok hercehurca elôzte meg. Egyesek nem voltak tisztában a szerzôdés tartalmával, mások a módosításokkal nem értettek egyet. Végül is két módosítást alkalmaztak: a fôiskola megkapta a két új épületet, és felvállalta, hogy hallgatói ingyen segítenek a városnak szakmájuk területén, ha szükség van rájuk. A módosított szerzôdés megújítását megszavazták.
Pál Hajnalka


Tarisznyásra emlékeztünk

           Az elmúlt pénteken Tarisznyás Márton halálának 20. évfordulója alkalmából megemlékezésre került sor. A nevét viselô múzeumban, munkásságának méltatásával, majd az emlékszoba és a jelentôs gyűjtemény megtekintésével kezdôdött, majd sor került Tarisznyás Márton sírjának megkoszorúzására, valamint emléktáblát lepleztek le az egykori lakóházán. A múzeum igazgatónôje, Lukács Mária is megerôsítette, a helytörténész, néprajzkutató munkájának jelentôsége elvitathatatlan, hisz Tarisznyás Márton azon túl, hogy a hányódó gyűjteménynek a múzeumban teremtett helyet, ideje volt papírra vetni a város múltját, jelenét. Ugyanakkor az igazgatónô arra is felhívta a nagyszámú megemlékezô figyelmét, hogy Tarisznyás árnyékában egy másik személy is meghúzódik, akinek oroszlánrésze volt a naggyá tételében: a felesége.Juckó néni, az özvegye így emlékszik: Férjem soha nem követelt, csak kért. Nem magának, hanem a múzeumnak. Húsz év távlatából pedig kétségtelen, hogy munkájáért megérdemel legalább egy csokor virágot, egy emléktáblát.
Balázs Katalin


Csoportban a városért

           A szeptember elején megalakult Polgári csoport legutóbbi, hétfôi találkozójára a sajtót is meghívta. Mivel üléseik eddig zártkörűek voltak, elôször nyertünk betekintést a csoport tevékenységébe. A hétfôi, immár negyedik találkozón a csoport tizenegy résztvevôje volt jelen. Olyan városlakók, akik figyelemmel követik a polgármesteri hivatal, a városi tanács, a Városgazdálkodási Vállalat tevékenységét. Több szem többet lát alapon ki-ki elmondja észrevételeit, a felfedezett hibákra pedig közösen próbálnak megoldásokat találni. Ezen a találkozón a fűtéssel kapcsolatos, valamint a kóbor kutyák okozta problémákat tárgyalták meg, és megoldásokat kerestek a Lakástulajdonosi Egyesületek megalakítására. Mint elmondották, még egyetlen ilyen egyesület sem alakult meg, annak ellenére, hogy ez 30-40 munkahelyet jelentene ez a városban. Nagy meglepetést okozott az az 1998-as felmérés, amelybôl kiderült, hogy az országban mi állunk a második helyen a legszennyezettebb levegôvel rendelkezô városok listáján. A csoport tagjai elmondták: szí-vesen látnak körükben mindenkit, aki magánemberként tenni szeretne valamit Gyergyószentmiklós jobbá tételéért. Céljuk: segíteni a polgármesteri hivatal tevékenységét azzal, hogy rávilágítanak a hibákra.
Pál Hajnalka


Gyergyószentmiklósiak ötvenhatja
Nem volt, amit tagadni

           A Gyergyószentmiklósról elszármazott Kimpián Györgyöt a határ mellett, Magyarpécskán lelte a forradalom. Kimpiánék 1947-ben, a nagy szárazság idején költöztek e községbe, emberünk ott járt iskolában tizenhét éves koráig, mikor barátaival úgy döntöttek: nekik is részt kell venni a forradalomban. Tizenhat röpcédula alapozta meg a hétéves börtönbüntetést. - ‘56-ban Pécskán valóságos forradalmi hangulat volt: közel volt a határ, a lövések áthallatszottak, az orosz csapatok, a temesvári, aradi hadosztályok mind ott vonultak át. 1957 decemberében két barátommal, Bodó Dezsôvel és Brezán Istvánnal úgy döntöttünk, hogy valamit cselekednünk kell. A kivégzett Szoboszlai Aladár hittantanárunk volt, és sok más ismerôsünket ítélték halálra. Ezen körülmények hatására röpcédulákat készítettünk; rajzlapra kézzel szovjet- és kommunistaellenes jelszavakat írtunk. Tizenhat plakátot készítettünk, s karácsony nagyhetén egy éjszaka Pécska hivatalos épületeire - a Néptanács, a Rendôrség, a pártbizottság falára - kifüggesztettük.Reggelre eltűntek a plakátok, és egy hét múlva jött az aradi szekuritáté vezetôsége. Az iskolában íráspróbát vettek; hamar ránk találtak. Gyanús, hogy valaki besúgott minket, mert volt egy barátunk, akit be akartunk szervezni a plakátolásba, de ô nem vállalta.December 29-én letartóztattak; a pécskai szekuritátén írtuk a vallomásokat, pofoztak. Nem volt, amit tagadni. Temesvárra vittek. Fekete, pléhbôl készült szemüveget tettek a szemünkre, hogy ne lássuk, hová vezetnek. Újabb három hónapos kihallgatás következett. Igyekeztek mindent ránk fogni, olyat is, amit el sem követtünk; próbáltak a víz alá nyomni.A vizsgálati fogság után jött a temesvári fegyház, és 1958 májusában ítéletet hirdettek kirakatperrel. Ügyvédet nem fogadtam. Azt mondták, felesleges, mert úgysem mer beszélni. A hivatalból kinevezett ügyvédnô a fiatalság meggondolatlanságára hivatkozott, így hét évet kaptunk, öt év jogvesztést és teljes vagyonelkobzást mindhárman.‘58 júniusában rabvonattal Jilavára vittek, majd onnan Nagyaknára, a kiskorúak börtönébe. Ez semmiben sem különbözött a felnôtt-börtöntôl, ugyanolyan volt a koszt, az elbánás. Két szobában úgy 50-50 kiskorú politikai volt bezárva. Ahogy betöltöttem a 18. évemet, visszavittek a központi elosztó börtönbe, Jilavára. Ott mondták meg: a vasgárdistákat Enyedre, a parasztpártit Piteştire, a volt rendôr-csendôrt Fogarasra, minket pedig Szamosújvárra küldtek. Szamosújváron a korábbi börtönlázadás miatt óriási volt a terror. Semmiségekért verték az embert, mint a lovat, megszólításunk csak egyszerűen Bandita úr volt.Az elsô emeleten, hatvan személyes cellába zártak. Olyan verést kaptam ott ártatlanul, hogy soha el nem felejtem.Beteg voltam, grippe járvány volt. Lázasan nem volt erôm sétálni a cellában, és fényes nappal leültem az ágyam szélére. Két perc sem telt el, nyílt a kukucskáló, megláttak, megjegyeztek. Két hét múlva jöttek a verôlegények. Megkapták a névsort, hogy kit kell ütni, megkezdték a földszinten, és egy hét alatt az egész börtönt végigverték. Kinek huszonöt, kinek ötven botütés járt. Kik voltak a verôlegények? Istrate fôhadnagy, a börtön politikai tisztje volt az egyik, a másik egy Şomea nevű törzsôrmester, akinek a dédnagyapja is börtönôr volt Mária Terézia idején, a harmadik pedig Tudorache kapitány.Rendszerint az ôrszobában verték az áldozatokat. Készülôdjünk - mondták nekem, és egy Zsíl-völgyi bajtársamnak. A szobában ingujjra vetkôzve vártak a fiúk. Bele voltak már melegedve. Társamat a vécébe küldték, én maradtam, huszonöt botütésre ítélve alaptalan vádakkal. Az is szerepelt köztük, hogy szidtam a tôrzsôrmestert, az anyját... Megadták a lehetôséget: a tíz gumibotból válasszam ki azt, amelyikkel megvernek. Egy padra kellett ráhasalni, letépték rólam a nadrágot, a gatyát, vizes lepedôvel leterítettek, hogy az ütés nyomán meg ne repedjen a bôr, s velem számoltatták az ütéseket.Ötig számoltam, utána elájulhattam, mert felborultam padostól. Mikor magamhoz tértem, lefogtak, vertek tovább. Mai napig nem tudom, mennyit kaptam. Amikor kiengedtek, a kapitány az ajtóban állt egy fakalapáccsal, én kisurrantam, de a társamat úgy megütötte a mája tájékán, hogy összeesett.Egy év után jött a hír, hogy újra beindul a munka a Duna-deltában, aki egészséges, az jelentkezhet. Ígértek fűt, fát, szabad levegôt... fiatal voltam, jelentkeztem. Levetkôztünk, illegettük magunkat... ôk pedig válogattak. Volt mibôl, hisz a börtönben akkor 9000 rab volt. Több, mint Szamosújvár lakossága. Engem nem küldtek vissza. ‘60 márciusában tehervagonokban indultunk, majd görög áruszállító hajóra tettek át, így utaztunk Peripraváig. Útközben is szidtak, de azt mi úgy megszoktuk, hogy nem is tudtunk élni, ha egyet nem rúgtak belénk.Peripraván kukoricát kapáltunk tavasztól ôszig, ha kellett, ha nem. Éhesek voltunk, mert csak töklevest adtak és árpakását, de aki kukoricát próbált enni, annak megverték a talpát. Pedig a kukorica késôbb rakásban penészedett meg, senki nem vitte el, tönkrement.Salcea volt a következô munkatábor. Két és fél évig gátat építettünk, lecsapoltuk az iszapot, öntözôcsatornákat készítettünk. Lágerélet volt. Egész télen nem mosakodtunk. Az ôsz végén felvettük a dupla gatyát, ami rongyot találtunk, magunkra tekertük, s úgy voltunk tavaszig. Naponta egy csajka Duna-víz volt az adag. Mosakszol, vagy megiszod - lehetett választani.1962-ben kezdôdött az amnesztia. Szerencsém volt, elengedtek, így hét év helyett csak ötöt ültem. Mikor hazaértem, édesanyám nem ismert meg. Hiába szabadultam, otthon, Pécskán többé nem volt maradásom. Rengeteget zaklattak, ezért visszaköltöztem Gyergyószentmiklósra, a kórházban fodrász lettem. Itt Gál Gyula, a szekuritáté fônöke volt az atyaisten. ’75-tôl folytatódott a cirkusz. Hívattak, mondjam el, hogy mit mesélnek az orvosok, hogy viselkedik a szombatos munkatársam...A nyolcvanas években emiatt a feleségem is elveszítette az állását. Akkor ô a bútorgyárnál volt kapus, és egy volt politikai fogoly felesége nem vigyázhatott tovább az állam vagyonára.‘89 decembere megnyugvást hozott. Igazi fordulatot. Csak az dühít, hogy sok ember visszasírja a régi rendszert, a kommunizmust. Ilyen hamar felejtenek? Én még élek 1956 októberének elején nôvérét látogatta meg Budapesten a gyergyószentmiklósi lakhelyű Salamon László. A forradalmi hangulat megkövetelte, hogy csatlakozzon a lyukas zászlót lengetô tömeghez, a róla készült három fénykép pedig elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy tíz év nehéz börtönre, öt év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítéljék. Két börtönt, egy munkatábort járt meg emberünk sorstársaival.Megmozdult a tömegOktóber 15-én már érzôdött valamiféle töltés a levegôben, ami tulajdonképpen a forradalom elôszele volt, készülôdött 23-a, amikor hatalmas tömeg indult el a Bem szobor felé. Valamiféle rugó késztetett arra, hogy én is velük tartsak. Mire kiértem, már szavalták a Talpra magyart, a szoborral átellenben pedig volt egy kaszárnya, és jó érzés volt látni, hogy annak ablakában magyar katonák lobogtatják a lyukas magyar zászlót.Felolvasták a tizenhat pontot, majd a Margit-hídon át a Parlament fele indultunk, ahol géppuskatűzzel vártak, szétverték a tömeg egy részét. De másnapra újra összeverôdtünk, már az egész Budapest talpon volt.Három fényképAnnyi közöm volt a forradalomhoz, hogy a tömeggel egyetértve mentem, remélve egy új világot. Jelen voltam az akkori Lenin-körúton egy ávós letartóztatásánál. Itt kerültem elôször lencsevégre. Késôbb egy politikai foglyokat ôrzô börtönhöz érkeztünk, a kiszabadított rabokat civil ruhába öltöztettük. Lefényképeztek, gondolom, véletlenül. Három fénykép elegendô volt, hogy késôbb ítélkezzenek a fejem felett.Az ítélet kimondatottA hármas számú kolozsvári katonai törvényszék tíz év nehézbörtönre, öt év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélt. Szerencsém volt, 27 évesen nem volt, mit tôlem elkobozni. Hat hónap fogda a vásárhelyi szekuritátén, majd újabb fél év a vásárhelyi börtönben, a hatos cellában. Ott találkoztam Csiha Kálmán református püspökkel is. A következô börtön a szamosújvári volt, ahol Páskándi Gézával hozott össze ’56.BörtönéletSzamosújváron nagy volt a szigor. Reggeli után nem volt szabad leülni sem. Egész nap sétáltunk: ajtó, fal, ajtó… Aki ellenkezett, az megszenvedett. Volt, akit fegyelmi kihágás miatt egy négyzetméteres cellába zártak egy hétre, a napi eledel egy csésze sós víz volt, és háromnaponta egy sorkolat kenyér. MunkatáborKésôbb a brăilai szigeten Salcean a Duna-ár ellen töltést építettünk egy munkatáborban. Ezerötszáz rab, egy szürke hadsereg. Naponta két és fél köbméter földet kellett kiásni. Aki a normáját nem teljesítette, az verést kapott. Lakó Elemér egyetemi tanár sem tudta megcsinálni. Ô életében a könyvet, tollat forgatta, nem a lapátot. Mi, fiatalok, segítettük az idôseket. Egyszer én sem tudtam befejezni a munkát. Félrehívtak, lehúzatták a nadrágot és ötöt ütöttek a csóré testre a katonai derékszíjjal, amelynek a végén csat volt. Jirond. Ha ezt a nevet mondom, mindenki beleremeg. Ez egy hajó, ahol laktunk, innen vittek a rizsföldekre. Térdig a vízben egész nap egy óra ebéddel. Ebéd? Valami lötty, s vissza a vízbe. Hat hónapon keresztül.LegyengültünkMi sosem laktunk jól. Ha a munkát elvégeztük, adtak egy képeslapot, kérhettünk egy ötkilós csomagot és négyszáz darab cigarettát. Ez pótolta a hazai ízeket, de nem laktunk jól, mert el kellett osztani; mindenki kívánta. Az elsôsegélynyújtóban az orvos is rab volt, nem küldtek gyógyszert. Aki lebetegedett, esetleg csak pihenni tudott ott. Aztán vagy meggyógyult a beteg, vagy belehalt.Szabadulás’63 február tizedikén tél volt, szörnyű tél. Riadó reggel, nem visznek munkára. Mi lesz, áthelyeznek? Kivégeznek? Négyszázunk nevét olvasták. Öt év és hét hónap után szabadlábra helyeztek. Csak negyvenes csoportokban távozhattunk. Kikaptuk a civil ruhánkat, olyan volt, mint a gyűrött papír. Kiráztuk, ráfeküdtünk, hogy éle legyen, embernek nézzünk ki. Ételt is adtak, civil ételt. Sokan hasmenést is kaptak, a sok silány koszt után nem bírta a gyomrunk.Végül én is mehettem. A brăilai állomáson egy jólöltözött román ember egy üveg rumot adott. Elosztottuk, egy féldecinyi jutott mindenkinek. Kevés volt, de annyit tett, hogy én nem emlékszem a hazaútra. Gyergyószentmiklóson egy ismerôs ébresztett fel: hazaértem.KárpótlásKésôbb megpróbáltam anyagi kárpótlásért folyamodni. Olyan válaszokat kaptam, hogy be lehetne rámáztatni, csak éppenséggel mindegyik negatív volt. Maradt az erkölcsi vigasz: érdemkeresztek, kitüntetések, és az, hogy akik ebben az ügyben próbáltak engem eltenni láb alól - gyergyói, marosvásárhelyi szekusok - azok közül már hatan meghaltak, de én még itt vagyok.
Balázs Katalin


Ufó-rovat
A piramisenergia

           Misztika, és számtalan megoldatlan rejtély lengi körül napjainkban is a piramisokat, melyekre egyre fejlettebb tudásunkkal sem tudunk kielégítô magyarázatokat találni. Ezek közül talán az egyik legfurcsább dolog, egy ismeretlen energia jelenléte a piramisokban.A Nagy Piramisban tapasztalható titokzatos energia jelenlétét Sir W. Siemans angol feltaláló észlelte elôször, aki a Nagy Piramisban tartózkodva döbbenten tapasztalta, hogyha a magával vitt palackot a szájához emeli, apró áramütéseket érez. Ez az elektromos tevékenység olyannyira felkeltette Siemans kíváncsiságát, hogy vett egy benedvesített újságpapírt, és a palack köré tekerte, létrehozva ezáltal egy kezdetleges elektromos akkumulátort, mely a legtöbb középiskolai tanuló számára bizonyára ismerôs. Amikor Siemans a feje fölé tartotta a palackot, olyan erôs sztatikus elektromosság jött létre, hogy szikrák röpködtek szerteszét. Siemans a palackkal véletlenül hozzáért egyik társához, aki olyan jellegű ütést érzett magán, amivel a marhákat ösztökélik. Az ütéstôl úgy megijedt, hogy végigvágódott a padlón. Bár nem tudjuk, hogy miért és hogyan, de a Nagy Piramis bizonyítottan elektromosságot fejleszt.A piramisenergia, valamint a piramis gyógyító képességének valódi felfedezése mégis kétségtelenül Antonie Bovis francia tudós érdeme, aki az 1930-as években zarándokolt el a Nagy Piramishoz.Bovis megfigyelte, hogy a Fáraó Kamrájában elhullott kisállatok nem indultak oszlásnak, hanem pehelykönnyűek és összetöpörödöttek voltak. Bovis feltevése szerint a piramis alakja dehidratálta ezeket az állattetemeket, melyek a romlás legcsekélyebb jelét sem mutatták. Hazautazása után piramismodellekben elvégezte látszólag ôrült kísérleteit, melyek teljes sikerrel jártak.Bovis kísérleteit követôen fordult a világ érdeklôdése a piramisokban rejlô különleges energia felé, mellyel kapcsolatban egyre több furcsaság és kérdés merül fel. Vajon miért van az, hogy a piramisban talált kisállatok tökéletesen mumifikálódnak, az ott talált gabonamagvak több ezer év elteltével is fejlôdésnek indulnak? A repülôgépek műszerei miért nem működnek a Nagy Piramis felett? Miért nem fagy meg a víz -40°C -on sem a piramismodellben? Minek tulajdonítható a piramis borotvapenge élezô tulajdonsága? Oroszországban egy kísérleti piramis közelében működô radarállomás a piramis csúcsa felett 2 méter magas, 500 méter széles ionizált légoszlopot mért és rögzített. Hogyan lehetséges ez?Ilyen, és ehhez hasonló kérdések tömkelege után rá kellett döbbenjünk, hogy igenis létezik egy megfoghatatlan erô, amely ellentmond a tudomány, és a fizika minden eddig ismert törvényének. Úgy tűnik, a piramisok energiát sugároznak, amit egy egyszerű kôhalom általában nem tesz. A gondolat, miszerint ilyen megmagyarázhatatlan vagy ismeretlen energia létezik a piramisalakzaton belül, nem új.Voltaképpen már Áni Papiruszán (közismertebb nevén az Egyiptomiak Halottas Könyve) is olvashatjuk, hogy a minden ember lelkében ott szunnyadó Isten felébred a piramis erejétôl, ha úgy tetszik, energiájától.Számos elmélet született e jelenség magyarázatára. A tudomány eddigi ismerete szerint a piramisok szerkezetükben alapvetôen kristályosak, ezért érzékenyen fogják a rádiójelekhez hasonló energiahullámokat, vagy a kozmikus mikrohullámokat. Ma már tudjuk, hogy minden tárgy, amiben energia rezgése áll fenn, képes rezonánsüregként is működni. Tudjuk azt is, hogy ez az energia a tárgyon belül meghatározott pontban koncentrálódik. Elképzelhetô, hogy a piramis a világegyetembôl érkezô energiákat egy pontban gyűjti össze, és ez az energia hat azután a piramisban elhelyezett tárgyak molekuláira. Az eddig végzett kutatások mindenesetre bebizonyították, hogy a piramisba helyezett tárgyak olyan fizikai jelenségen mennek keresztül, mely jelenségek teljességgel ellentmondanak mind a fizika, mind pedig a kémia eddig elfogadott tételeinek, hiszen ezeket a változásokat fizikai változókkal nem lehet létrehozni.Egyelôre tehát kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy ezekre a jelenségekre ma még nincs tudományos magyarázat. Töretlen erôvel folynak a kutatások világszerte nemcsak a laboratóriumokban, hanem otthon a házi műhelyekben is. Hisz mindenkinek, aki fogékony az ismeretlenre és kellô kitartással rendelkezik, lehetôsége van, hogy tanulmányozza a piramisszerkezetben rejlô és az azt körülvevô titokzatos energiákat.
(...)


Az emberiség és a Világegyetem
Élet van a Marson?

           Magyar kutatók nem tartják kizártnak, hogy a Marson tapasztalt felszíni jelenségek bizonyos típusai biológiai okokra vezethetôk vissza. Az állítás szakmai körökben is nagy vitát váltott ki, miközben több ismeretterjesztô cikk is napvilágot látott a témáról.Horváth András, Gánti Tibor, Gesztesi Albert kutatók papírra vetették meglátásaikat, melyet eredetileg az egyik legrangosabb tudományos szaklapnak, az amerikai Science magazinnak akartak elküldeni publikálásra.Honnan is kezdôdött az egész? A Marson talált recens vízfolyásnyomok bejelentését követôen (amirôl a Kisújság is hírt adott) több száz Mars Global Surveyor (MGS) által készített képet vizsgáltak meg. A képek 1999-ben készültek, 2000. május-júniusban pedig az internetre kerültek. A magyar kutatók, a képek nagyítása után, a Paint Shop Pro programmal végezték el a szükséges kontraszt- és fényességváltoztatásokat. Az MGS felvételeinek morfológiai elemzése során meglepô szürke és sötét foltokat, illetve foltcsoportokat találtak a Mars déli poláris régiójában.A déli szélesség -60o és -80o-a közötti területekrôl készült, tél végi és tavasz eleji felvételek mindegyikén világos szürke és sötét színű foltok, sötét közepű szürke foltok, valamint ezek csoportjai láthatók. A foltok átmérôje néhány tucat és néhány száz méter között változik, a sötét központi részek mérete átlagosan fele akkora, mint a körülöttük lévô szürke foltoké. A foltok legtöbbje becsapódásos kráterek belsejében lévô, több száz, illetve több ezer méteres méretű homokdűnék szélénél, ritkábban a tetején láthatók. Ezek a lapos képzôdmények magányosan, kis csoportokban és nagyobb halmazokban egyaránt elôfordulnak. Az azonos területekrôl különbözô idôpontokban készült felvételek összehasonlítása alapján kimutatható a folt-jelenség évszakos változása.Az érdekes jelenség lehetséges magyarázataként a következô folyamatot javasolták a kutatók: a marsi tél során a sötét színű homokdűnéket vékony víz(H2O)-dér és széndioxid(CO2)-hó fedi be, ezért világos árnyalatúnak látszanak a felvételeken. A tavasz és a nyár folyamán ez a fedôréteg fokozatosan szublimál, így a dűnék anyaga kezdetben szürke foltokként, majd ezekben sötét központokként bukkan elô a világos területen. Idôvel pedig a foltok növekednek és összeolvadnak, míg a terület vissza nem nyeri eredeti, sötét színét. Úgy gondolják, hogy ez az egyszerű és ésszerű magyarázata a vizsgált jelenségnek nem ad választ azokra a kérdésekre, hogy a foltok miért jelennek meg évente máshol a dűnék peremeihez képest, valamint hogy mi határozza meg a foltcsoportok belsô szerkezetét. Egy komplexebb magyarázat dolgozható ki annak feltételezésével, hogy a dér- és hóréteg szublimációja sekély mélységben lévô, felszín alatti „hôkémény”-ekhez kapcsolódik, amelyek kialakulása térben és idôben egyaránt változik. Továbbá az is egy csábító spekuláció, hogy primitív élettevékenység (pl. baktériumok és/vagy algák) jelenlétével magyarázható a folt-jelenség, mely élettevékenység a szublimáció során aktiválódik és fontos szerepe lehet a foltok kialakulásában. Meggyôzôdésük, hogy ezen sajátos foltok felszíni tanulmányozásának kérdése rendkívüli figyelmet érdemel. Erre többek között az 1999 decemberi három Mars-űrszonda (a Mars Polar Lander és a két Deep Space-2) egyidejű kudarca is okot ad. Azt gondolják, hogy a leszállóegységek a fekete dűnékkel borított terepen, a talajtérés után nem maradtak a Mars felszínén, hanem belesüllyedtek a homokdombokba. Az adatok azt mutatták, hogy a foltok száma, kiterjedése és alakja jelentôsen változik a marsi évszakokkal. A folyamat alaposabb megértése érdekében további elméleti kutatásra és helyszíni vizsgálatra lenne szükség, mert nem zárható ki, hogy a foltok és egyes marsi felszíni alakzatok kialakulásában primitív marsi élettevékenység is közrejátszik.
Összeállította: Ábrahám Imre


Viccek

          
- Mi az? Feldobod anyós, leesik semmi?
- Marha nagy mázli!


- Mi az? Feldobod semmi, leesik kolbász?
- Román népmese.


- Milyen a román paradicsomleves?
- Piros tányérban víz.


Nyuszika tanul vezetni az erdôben. Megállítja a Medve.
- Mit csinálsz, Nyuszika?! Megôrültél?
- Hát, egy ilyen hepehupás úton nem lehet normálisan vezetni.
- Te bolond, ez nem hepehupás út, hanem a Sünök ülôsztrájkja.


Egy dadogós és egy kopasz találkozik.
- Dadogós: Me-me-mennnnyit fi-fi-ze-ttél a fo-fodr-fodrászn-nál? Ha-ha-ha!
- Kopasz: Hát biztosan kevesebbet, mint te egy telefonhívásért.


- Melyik a legtétovább állat?-
???
- A mitévô legyek.


Öreg bácsi megy a kivilágítatlan kerékpárral. Megállítja a rendôr, és így szól:
- Bátyám, ha nem ég a lámpa a biciklin, akkor tolni kell!
Mire az öreg:
- Már kipróbáltam, akkor se ég!


Vizsgáznak a rendôrök:- Milyen szinű a barnamedve?
- ÖÖÖ...szürke.
- Sajnos nem talált.
Milyen színű a szürkemedve?
- ÖÖÖ...fekete.
- Ez sem jó.
Utolsó mentôkérdés: Milyen színű a láma szeme?
- Sötétkék!
- Hát ez fantasztikus! Honnan tudja?
- A nótában is benne van, hogy LÁM a szeme, LÁM a szeme sötétkék...


Két HIFI-torony megy a sivatagban, az egyik megszólal, a másik román gyártmány.


- Hogy hívják az etióp divatlapot?
- Borda.


- Mi az, amit csak egyszer dobhatsz föl?
- A talpad.


Pincér a vendégnek:
- Elnézést, ön kért rántott húst parasztiasan?
- Igen.
- Nesze, itt van! Zabáld!


- Hogy hívják a cigányt öltönyben és nyakkendôben?
- Vádlott, álljon fel...


Mi az abszolút pech?
- Ha valaki zuhanó repülôbôl süllyedô hajóra esik.


- Hogy jön ki a pap a templomból?
- Mintha mise történt volna.
Betelefonálnak az iskolába:
- Pistike sajnos nem tud ma iskolába menni, mert lázas.
- Jól van, de ki van a vonalban?
- Az apukám.


- Mi az: cukros, és szobahômérsékleten köt?
- Nagymama.


A villamos elüt egy gyalogost, levágja mindkét lábát. A szerencsétlen torka szakadtából üvölt:
- Jaj, a lábam! Jaj a lábam!
Mire a villamosvezetô:
- Mit obégat?! Nincs is lába!


- Mondj egy téli zöldséget!
- Síparadicsom.


Egy fickó fetreng a földön es hörög.
- Lev- lev-leveeegôôôt!!!
Cinikus válasz: - Aszt-ma nem kapsz...


- Mikor nehezen alszom el, szoktam számolni háromig!
- Csak háromig?
- Néha fél négyig.


Egy hajótörött kiúszik utolsó erejével egy lakatlan szigetre. Partot érve, a fáradságtól elájul. Mikor felébred, ott áll melette a felesége, aki ráüvölt:
- Hol voltál, Feri? A hajó már tegnap elsüllyedt!

(...)


A kisváros is választ

           A Pro Demokrácia Egyesület szervezésében Lakossági fórumra került sor péntek este. Ez alkalommal a találkozó témáját a választás képezte, célja pedig az volt, hogy olyan kérdésekre találjon választ a kisember, amelyek ilyenkor, választások elôtt felvetôdhetnek, valamint az, hogy a választó és a jelölt szemtôl szembe kerüljön egymással. Amint Kovács Zsolt szervezô és Birtók József moderátor elmondotta, korábban Csíkszeredában és Székelykeresztúron találkoztak a választópolgárokkal, Gyergyószentmiklós után pedig Borszék, Maroshévíz és Székelyudvarhely fele veszik az irányt.A találkozón kiderült, hogy a gyergyói emberek passzivitásánál csak a jelöltek passzivitása nagyobb, ugyanis csupán három megválasztandó személy vette azt a fáradságot, hogy részt vegyen a találkozón, és a kisember kérdéseire válaszoljon. Így ismerkedhettünk meg Zudor Ferenccel és Glodeanu Cristinellel, akik Szövetség Romániáért Párt (APR)-színekben mérettetnek meg, valamint Sógor Csabával, az RMDSZ egyik jelöltjével.A rövid bemutatkozás után a lakosság kérdéseire válaszoltak jelölt-úrék, így jött szóba az, hogy mit ígérnek Gyergyó népének, hogyan lehet megfékezni a korrupciót, mibôl éljen a „csóré félnyugdíjas”, hogyan lehetne közelíteni a parlamenterek és az egyszerű halandók fizetését, hogyan történhet meg az, hogy Gyergyószentmiklóson, a fa-bányában bezárják a bútorgyár kapuit...Bár ezúttal sem maradt el a mellébeszélés, az okostojáskodás, mégis többé-kevésbé kielégítô válaszokat kaptak a kíváncsiskodók, sôt az is kiderült, nem számíthatunk hirtelen jobbulásra: „Még nem értünk a vödör fenekére, lesz ennél rosszabb is” - mondotta Sógor Csaba.
(...)


Tragikus helyzet az erdôk gyakorlati visszaadásának tekintetében

           Október 19-én a gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal Tanácstermében a Közbirtokossági elnökök részvételével megbeszélésre került sor a közbirtokossági erdôk reális visszaadásának felgyorsításával kapcsolatban.Az erdôazonosítási munkálatok elôsegítése érdekében, még a gyűlés elôtt megkaptam a Fôiskola aligazgatójának, Dombay Istvánnak és az ott tanító Imre Sándornak a támogatását a kataszteri-geodéziai szakon tanuló másod- és harmadéves egyetemistáknak e munkálatokba való bevonásával kapcsolatban. A gyűlésen résztvevô Fodor György mérnök úr jelezte, hogy az újfalvi-csomafalvi részen, az erdômérésnél és az azonosításnál résztvevô ifjakat a hétfôi nap folyamán megfelelô módon felkészíti a térkép-azonosításokra és a mérésekre, hogy részvételükkel elôsegíthessék a gyakorlati birtokba helyezés felgyorsítását. Mihálydeák Imre, az alfalvi közbirtokosság elnöke, Ivácson Ferenc, a remetei belbirtokosság vezetôje, illetve Sípos József, a ditrói közbirtokosság elnöke jelezték, hogy ôk már túlvannak az azonosításokon, és a jövô hét folyamán következne a birtokossági erdôk körüljárása, az ún. „inspekció”. A megbeszélésen kiderült, hogy a csíkszeredai Erdészeti Igazgatóság a helyi erdôgondnokság vezetôségével együttműködve, a visszaadás elôtt lévô remetei erdôk nagy részét ármegegyezés útján eladta vagy árverezte, s félô, hogy a gyergyóremetei vagyonközösség erdô helyett csak csutakos területeket fog tulajdonba kapni. A mellékelt táblázatban bemutatjuk az eladott faanyag mennyiségét és a törvénytelen értékesítés idôpontját, hisz a Helyi Közigazgatás Minisztériuma 2000. szeptember 22-én kiadott kormányhatározatában megtiltotta azon erdôk faanyagának értékesítését, melyeket vissza kell juttatni jogos tulajdonosaiknak a 2000/1-es törvény értelmében, de hasonló szellemben nyilatkozott Romică Tomescu miniszter úr, illetve Dorin Ciucă, az Országos Erdôügynökség vezérigazgatója is. Csak hát úgy tűnik, a mi gyergyói erdômérnökeink a törvényes rendelkezéseket nem akarják alkalmazni. Ha Gyergyóremetén, ahol az erdôs terület a legkisebb, ilyen nagyméretű a csíkszeredai Erdészeti Igazgatóság és a gyergyószentmiklósi Erdôgondnokság faeladása, milyen mértékű lehet Gyergyószentmiklóson, Szárhelyen vagy éppen Ditróban? Nagyon nehéz helyzetben van a Szárhegy - Ditró - Kétág Közbirtokosság borszéki erdeivel dolgozó közösség is. A borszéki és a maroshévízi erdômérnökök négy hónapja akadályozzák a birtokjogok érvényesítését megelôzô erdôazonosítást. Az azonosító munkát helyettük elvégezték a borszéki polgármesteri hivatal szakemberei és Jakab Ferenc erdômérnök, a csíkszeredai erdészeti igazgatóság szakembere. Ennek ellenére a borszéki és a maroshévízi erdôgondnokság erdômérnökei megtagadták az akták aláírását, a Fôispánság mellett működô megyei érvényesítô bizottság szakemberei pedig ezen aláírások hiányára hivatkozva nem veszik át az aktákat. Még elkeserítôbbnek mutatják be a ditróiak és a borszékiek a bélbori polgármesteri hivatal munkatársainak magatartását, akik nemcsak, hogy nem teljesítik hivatali feladatukat, hanem valósággal megfutamodnak, amikor észreveszik az említett vagyonközösségek elnökeit, akik az egyeztetés érdekében keresik meg ôket. Sajnos a Szárhegy - Ditró Közbirtokosság területének kb. 60-70%-a a két község közigazgatási határain kívüli erdôkre esik.Tragikus helyzet érzékelhetô a gyergyószentmiklósi közbirtokosság esetében. A Gyergyó-Tölgyesi közbirtokosság területén egész erdôrészeket taroltak le, és a megyei igazgatónô, Laczkó Terézia és a helyi erdôgondnokság vezetôje, Melles Elôd által irányított ármegegyezések és árverezések, a 144/2000-es törvénynek sajátos alkalmazása révén irányított erdôpusztítás a gyergyószentmiklósi közbirtokosság vagyonát rövid idôn belül csutakossá változtathatja. A bogárpusztítás jelszava alatt elindult erdôirtás városunk és vidékünk lakóinak nyilvános meglopását jelképezi. Laczkó Teréziának és Melles Elôdnek ismerniük kellene a Helyi Közigazgatás Minisztériuma által 2000. szeptember 22-én kibocsátott kormányrendeletet, mely megtiltja a viszszaadás elôtt lévô erdôk kitermelését. A törvény azonban, úgy látszik, csak a közemberekre, és nem a kiváltságos helyzetben lévô erdômérnökökre vonatkozik.
dr. Garda Dezsô, országgyűlési képviselô


KisNet

           Az elsô romániai hacker-tárgyalás
A 19 éves Marian Oprea bíróság elé került, ami egyben az elsô romániai hacker-tárgyalást is jelenti. Opreanak sikerült feltörnie egy bukaresti internet-szolgáltató védelmi rendszerét, ami által 1500 e-mail felhasználó jelszavához is hozzájutott.
A módszer egy trójai ló típusú vírus elhelyezése volt. Oprea, nagyon naivul, megzsarolta a cég vezetését, hogy amennyiben nem függesztik fel állásukból a rendszergazdákat, és nem alkalmazzák ôt, közzéteszi az általa megtudott jelszavakat. Paradox módon Opreat nem a feltörés miatt, hanem zsarolásért és a levelezési titok megsértéséért helyezték vád alá. A tehetséges hacker azt nyilatkozta, hogy az egész számára csak játék volt, és nem tudta, hogy az egész eljárást vonhat maga után. Az internet szolgáltató vezetôi azt nyilatkozták, hogy a hacker okozta károk nem számottevôk, ezért visszavonják feljelentésüket. Nem az a céljuk, hogy tönkretegyék egy tehetséges fiatal életét, hanem az, hogy bebizonyítsák, hogy annak ellenére, hogy Romániába még nincs szabályozás a hasonló bűncselekmények elítélésére, mégis mód van a vád alá helyezésre. (forrás - transindex)


Stephen King forradalmasítja a regényírást az interneten
A horror és a thriller műfajának királya hadat üzen az internetes potyázóknak. A szerzô saját webhelyén - www.stephenking.com - publikálja legújabb, The Plant című regényét. Pontosabban: a történetnek csak az elsô fejezetét, a többit csak akkor, ha az olvasók, a ,,letöltôk” fizetnek.
King a szemrebbenés nélküli szoftver- és szerzôi jogi lopások világában aprócska trükkel akar érvényt szerezni a tisztesség fogalmának az interneten. A The Plant elsô fejezete elérhetô King honlapján, mindenki letöltheti és tárolhatja saját számítógépében, de egy dollárt fizetnie kell. Amennyiben az olvasók, a ,,letöltôk” 75 százaléka hajlandó fizetni egy dollárt, King is hajlandó tovább bonyolítani a történetet, és feltenni az internetre a folytatást, és így tovább. Ha nem, akkor nem - szól az egyezség, amely King, a kurzor és a pénztárca között a szerzô akaratából köttetett. King közvetlenül az olvasóval levelez, könyvkiadónak az új opushoz (egyelôre) semmi köze. Az „üzlet” eddig nagyon jól bevált, Stephen King már a negyedik fejezetét teszi közzé A növény című internetes regényének. A horroríró a harmadik fejezet után ismételten megfenyegette olvasóit, hogy félbehagyja a sztorit, ha az egy dollárt fizetô vendégek aránya 75 százalék alá esik. A második fejezetért az emberek 70 százaléka fizetett (ekkor már garantált volt a folytatás), de a harmadik rész megjelenése után az arány visszaállt 75,6 százalékra. A folytatásos regény negyedik része 2 dollárba kerül, de 54 oldalával kétszer hosszabb a korábbi fejezeteknél. King eddig hat fejezettel készült el, de még nem döntötte el, befejezi-e a regényt. Amennyiben King végigírja az emberevô növény történetét, akkor is közzéteszi a hátralévô részeket, ha 75 százalék alá esne a fizetô olvasók aránya, legfeljebb akkor elôre kérné a pénzt.


Internetes mosógép az LG-tól Három hónappal azután, hogy a dél-koreai cég bejelentette internetképes hűtôszekrényét, bemutatta a közönségnek internetképes mosógépét is.A jelenleg használt mosógépekkel ellentétben a pénteken Szöulban bemutatott Internet LG Turbo Drum nem meghatározott programmal rendelkezik, hanem az internetre kapcsolva onnan új programokat tud letölteni a mosni kívánt textília igényeinek megfelelôen. (forrás - internetto)


Linkgyűjtemény:
Humor oldalak:
- http://free.netlap.hu/viccek/
- http://www.thefunnypictures. com/
- http://www.zotyo.hu/humor/ homepage.html
- http://www.extra.hu/szaszika/
- http://rajz.lap.hu/
- http://www.vicc.net
- http://intra.ejg-szeged.sulinet. hu/vicc/
- http://w3.swi.hu/cervantes/ viccek.html
- http://www.ernieshouseofwhoopass.com/pictures.html

Ötleteit - észrevételeit - kérdéseit megírhatja és bedobhatja a Kisújság postaládájába, vagy elküldheti e-mailen a kisnet@revox.ro címre.
KisNet szerkesztô: Barabás Csaba


A tekerôpataki IV. századi kincslelet és történelmi jelentôsége

           A kis falu, Tekerôpatak nevét a nagyvilágban is elsôsorban az ugrósáncáról, illetve rézbandájáról ismerik. Errôl is kevesen, sajnos.
A Gyergyói-medencében elterülô, mintegy ezer lakosú faluról azonban nagyon kevesen (mondhatnánk, hogy ez éppen kulturális színvonalunkról beszél) tudják, hogy területérôl ismert egy olyan történelmi kor fontos régészeti leletegyüttese, amelynek jelentôségétôl fogva a szakemberek tucatjai, New-Yorktól Tokióig vitatkoznak/vitatkoztak e fontos régészeti felfedezés anyagáról. A lelet felfedezése mintegy fél évszázadra nyúlik vissza, amikor 1943-ban egy tekerôpataki lakos, Kápolnaoldalban, a kôbányánál kôkitermelés közben talált rá e kincsre (lásd a mellékelt fotót). A leletet az akkori Székely Nemzeti Múzeum régésze, a nemrég körünkbôl távozó Székely Zoltán azonnal közölte is. (folytatás múlt heti lapszámunkból)
V. Amint már említettem, a lelethez tartozik három Gratianus (367-383) féle verdefényes arany pénzérem, illetve negyven darab ezüstpénz, amelynek alapján majdnem pontosan tudjuk korszakhoz kötni a leletet: valószinűleg a IV. század végén ásta el egy tehetôsebb gót egyén vagyonát a Kápolnaoldalban. A biztos okot már sohasem fogjuk megtudni, így hát a feltételezések síkos talajára térünk. A kincs idôrendi elhelyezése azonban rávilágíthat az elásás okaira.Tehát, a következôkben mint történész közelítem meg a kincs elôkerülésének, elásásának okait.A IV. század közepétôl, valamikor 355-tôl Európa, illetve a Római Birodalom nagy veszélyforrással nézett/nézhetett szembe: a hunok Európában való megjelenésével, hódításaival. A más harci taktikát alkalmazó, ismeretlen fegyvereket és lószerszámokat használó lovas-nomád nép elsöprô fölénnyel zúzta szét az osztrogót, majd a vizigót politikai-katonai struktúrákat, és 395-ben a szíriai Antiochiáig juttak el; 400 körül, az egyik nagyvezérük, Uldis/Uldes már az Al-Duna menti római város-erôdöket gyújtja fel; a Conceşti-n elôkerült „királyi” sírban pedig valószínűleg egy hun hatalmas nyugodhatott.
E történelmi változás elsôsorban a mai Románia területén élô gót népességet érintette. Az Erdélyben fôleg erdôkben lakó gótok (tervingek) menekülése közismert a kor írott forrásaiból. Ezekbôl megtudjuk, hogy a gótok vezére, Athanarik, kíséretével átmenekül a rómaiakhoz 381-ben.
Tehát történelmi összeomlásként értékelhetô a 380 körüli korszak. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a keleti (osztrogótok) gótok többsége a hun politikai struktúrához csatlakozott, valószínűleg a nyugati (vizigót) gót népesség egy része is ezt az utat választotta. Az azonban biztos, hogy jelentôs részük a birodalomba kért bebocsátást 375-ben, majd 381-ben.
Miért említettem e történelmi helyzetet? Elsôsorban, mert - és ez nagyon fontos - a történelmi és régészeti adatok egymáshoz való rögzülése nagyon kézzelfogható és világos. Régészeti szempontból e tárgyakat a IV. század végére keltezik a verdefényes Gratianus arany pénzérmék, de a tipológiai tanulságaink a pénzérmék nélkül is e korszakra - a század végére - utalnának (pl. a két különbözô divatot jelzô karperec asszociációja). Történelmi szempontból pedig biztosan tudjuk, hogy e korszak óriási politikai változás elôtt állt: a hunok Al-Dunai hegemóniájának volt bevezetô akkordja.
Tehát akár mint régész, akár mint történész szemszögébôl ugyanazt lehet és tudjuk megállapítani a tekerôpataki Kápolnaoldali kincsrôl: a IV. század veszélyes korszaka arra késztetett egy vagyonos gót embert, hogy kincseit elássa, máshol keresse a boldogulást, reménykedve abban, hogy vagyonát egy szép napon visszaszerzi. E reménye azonban soha meg nem valósulhatott, a kincs elôkerülése több mint 1500 évet váratott magára. Ekkor egy tekerôpataki lakos, anélkül, hogy tudta volna elôre, megmentette a tudománynak, ezáltal pedig a falu nevét beírta a vílághírű kincsleletek sorába, amelyrôl évente jelennek meg tanulmányok.
A dolog paradoxoma az, hogy csak mi, gyergyótekerôpatakiak, nem tudunk (nem is mondja senki, nem is tanítottak az iskolában) errôl a nagyszerű IV. századi emlékrôl.
Általános irodalom: Bóna István, Az „erdei emberek“. A gótok Erdélyben., In: Erdély története, Budapest, 1988, 108-130.; Radu Harhoiu, Die frühe Völkerwanderungszeit in Rumänien, Bukarest, 1997.; Otto Maenchen-Helfen, Die Welt der Hunnen, Wien-Köln-Graz, 1978.; Ludwig Schmidt, Die Ostgermanen, Müchen,1941.; Székely Zoltán, A tekerôpataki népvándorláskori lelet, Folia Archaelogia, Budapest, 5, 1945, 95-101.; Székely Zoltán, Goten und Gepiden im Olt-Tal, Gedenkschrift für Kurt Horedt, 1999, 303-307.; Henrich Wolfram, Geschichte der Goten, München, 1979.
Gáll Ervinrégész-történész