Erôszakkal is, ha jólesik
Napjaink politikájában, gazdaságában nem ritkák a becsempészett trójai falovak, amelyek látszólag a közösség érdekeit szolgálják, de egy alaposabb utánajárással rájöhetünk, hogy más a céljuk. Ez történt az utóbbi RMDSZ Gyergyó Területi Képviselôk Tanácsának ülésén is, ahol egy olyan javaslatot szavaztak meg, amely joggal nevezhetô az egyre többet emlegetett trójai falónak. A javaslat arról szól, hogy október 25-ig minden RMDSZ szervezet benyújthatta a területi képviselethez két konkrét, megoldásra váró probléma leírását. Ezen összegyűjtött problémákat a parlamenti képviselôk bele kell foglalják programjukba, vállalva a megoldásukat. Nekem ez erôltetettnek tűnik, és a szép, forradalom elôtti idôket juttatja eszembe, mikor a terv ki volt adva, és függetlenül attól, hogy meg lehetett-e valósítani, vagy sem, az év végi beszámolóban csak annak a túlteljesítésérôl lehetett szó. Másként felelôsségre vonás, lefokozás, büntetés járt. Ezért történt meg akkoriban az olyan eset is, hogy egy adott föld "túlteljesített" terméshozama csak papíron szerepelt, a magtárakban viszont felét sem lehetett megtalálni. Ezek szerint visszatértünk a múltba. Az elôválasztások után kiderült, hogy melyik képviselôt akarja a nép, kit jutalmaz bizalmával. Tehát, egyértelmű, hogy a képviselôvel együtt elfogadja az általa összeállított programot is. Az RMDSZ utóbbi lépését, a ráerôltetett programvállalást nevezhetném lejáratási hadjáratnak is, mert mi történik, ha az akaratlanul, kötelezô módon felvállalt problémákat nem tudja a képviselô megoldani? És mi van, ha olyan problémát kell a képviselônek megszüntetnie, amiben nem szakember, és többet árthatna, mint segítene? Az sem kizárható, hogy valamelyik szervezet azt várja el a képviselôtôl, hogy szervezze meg városunkban a rendszeres tökmagárusítást, kakaspattogtatást.
A kérdésekre a választ azok kellene megadják, akik nem tudják, mit jelent képviselônek lenni, és belopták a kakukktojást. Tudomásunk szerint senki nem kérte a képviselôk véleményét, beleegyezését, pedig ezt mindegyikükkel meg kellett volna beszélni. Az lett volna normális, ha nem kötelezik, hanem felkérik ôket a problémák lehetôség szerinti megoldására. És akkor nem beszélhetnénk a régi kommunista-szocialista eszmék visszatérésérôl.
Reméljük, mások is belátják, nem lehet hessel verebet fogni, és az elôirányzott posztkommunista ütemtervet nem diktatórikus módszerekkel kellene a képviselôkre erôltetni, hanem gyorsan vissza kell vonni ezt a javaslatot egészében, hogy nyoma se maradjon.
Ábrahám Imre
Szálkák és gerendák
Zajlik a választási kampány vidékünkön is. Nem hagyományos módon, plakátokkal, nagygyűlésekkel, újság, rádió meg tévéreklámokkal. Nem, mert annyi eszük azért csak van a pártoknak, beleértve az RM(D)SZ-t is, hogy tudják: ezekre a nép már rég nem vevô. A mindennapi megélhetés gondjai sokkal inkább lekötik az embereket. Élelmesebb kell egyen ma már a pártaktivista, ha sikert akar elérni. S szó ami szó, igyekeznek.
A napokban például városunkban járt egy miniszter. Nem kis dolog, mégsem írt róla a sajtó, nem készült vele interjú a tévében. Szűk körű rendezvényen vett részt, ahova csak keveseket hívtak meg, s vállalkozókat. Hadd érezze a gyergyói vállalkozó megtisztelve magát, hogy ilyen magas rangú személy leereszkedik hozzá, s üzen neki, hogy találkozni szeretne vele. Ha pedig netán megszédül, megeshet, hogy némi pénzt is áldoz a párt kampányára, feledve azt, hogy ugyanazon párt városi tanácsosai alig pár hete vetették el azt a (amúgy logikus) javaslatot, hogy a költségvetési intézmények helybeli cégektôl vásároljanak, helybeli vállalkozókkal dolgoztassanak. Most azt ne feszegessük, hogy magasabb szintrôl, a kormánytól meg a Parlamenttôl milyen támogatást kaptak a székelyföldi kisvállalkozók az elmúlt években. Voltak persze kivételek is, de azok csak a szabályt erôsítették: aki hű a párthoz, annak jut állami megrendelés, állami támogatás, szemhunyás a törvénytelenségek felett, s így tovább. A többiek meg hadd tévelyegjenek a törvények, kormányhatározatok, kormányrendeletek folyton terebélyesedô dzsungelében. Úgy kell nekik!
A választások közeledtének másik jele a megszaporodott kulturális események tömkelege. Csak úgy özönlenek a különféle verses-zenés-énekes-táncos-prózai-drámai-stb. alakulatok határon innenrôl meg túlról, s mindenki most akar minket szórakoztatni, elringatni, felrázni, ki-ki vérmérséklete szerint. Diszkréten megjegyzik ezen elôadásokról, hogy RM(D)SZ kampányrendezvények, de a nép így is örül, mert végre, bár négy évben egyszer, hozzájuthat (sok bóvli között) némi valódi művészethez is. Hátha ezért hálás lesz a Markó & Tsi. Kft-nek, s a hónap végén elmegy tulipánt pecsételni. Legalábbis így számítanak bizonyára a kampány szervezôi. Folyik tehát a pénz, melynek eredetérôl várhatóan ezúttal sem fognak beszámolni, mint tették azt – a Pro Demokrácia szervezet szerint – a tavaszi választásokkor is. Igaz, hogy törvény kötelez minden pártot, hogy nyilvánosan elszámoljon a kampánypénzeivel, de köztudott, hogy Románia nem az az ország, ahol a törvényeket azért hozzák, hogy késôbb be is tartsák, legalább azok, akik annak idején megszavazták. A törvényhozás nálunk egy olyan tevékenység, amit abból a célból találtak ki, hogy ne unatkozzanak oly nagyon a képviselôk, ha már hetente egy-két napot mégis csak Bukarestben töltenek. A játék szabályait nyugatról vették át, ellenben valahol elkallódott a használati utasítás azon része, amiben a játék céljai voltak leírva.
Van a kampánypénzek elköltésének egy másik sajátos hazai szokása: a választási reklámanyagokat nem föltétlen azokban a lapokban teszik közzé, amelyeket az emberek olvasnak, hanem szinte kizárólag azokban, amelyek hűek a párthoz. Így azt is lehet hinni, hogy ez a pénz nem arra volt szánva, hogy megvásárolják rajta a választók szavazatait, hanem arra, hogy megjutalmazzák a hűséges szerkesztôket, akik mindig csak jót és szépet írnak a pártról. Ha pedig a "nép“ majd nem megy el szavazni, akkor az orrára fognak koppintani, hogy éretlen, szűk csoportérdekeket szolgál, retrográd, stb, stb.
Végül, de nem utolsó sorban onnan is lehet tudni, hogy választások jönnek, hogy meglepôen sokat tartózkodik városunkban a kormány egyik fontos hivatalnoka. Bizonyára sokan büszkék arra, hogy közülünk egyesek ilyen magas hivatalra tettek szert, s elvárják, hogy ez meg is látszodjon a városon. Nos, most látszik. Nap mint nap itt látható a fôtéren a prefektus hivatali autója. A vak is láthatja: nekünk van prefektusunk! Az örök elégedetlenkedôk persze ilyenkor is találnak kifogást, azért keseregnek, hogy ahelyett, hogy Csíkszeredában lenne, s teszem azt a neki alárendelt erdészet vezetôit térdepeltetné kukoricára, hogy még nem adták vissza a gyergyószentmiklósiaknak a közbirtokossági erdôket, inkább a városi RM(D)SZ székházában tölti az idejét, holott köztudott, hogy egy kormányhivatalnok semleges kellene legyen, nem lenne szabad részt vegyen a választási kampányban. Mentségére legyen mondva, mindaddig, míg a fônöke államelnökjelölt, s munkaidôben, lényegében a mi pénzünkön kampányol, talán ô is taszíthat néha egyet-egyet az RM(D)SZ szekerén. Lényeg, hogy a hámot ne szakítsa el!
Árus Zsolt
Rendkívüli tanácsülés
Az október 30-i rendkívüli tanácsülést vízválasztóként is emlegethetném, ugyanis az elsô pártatlan, demokratikus ülésen vehettem részt. Példamutatóan járult minden egyes tanácsos az elôterjesztett határozattervezetek megvitatásához. Látszott, hogy mindenki átgondolta a döntését, és saját véleménye szerint szavazott, annak ellenére, hogy az elôterjesztések lajstromát csak péntek délután kapták kézhez tanácsosaink.
Az ülésvezetô, Suciu Gábor elsô napirendi pontként megszavaztatta a Bucin Rt. (volt öntöde) 2000-es évi késedelmi kamatának eltörlését. A Bucin Rt. 1999 végéig 800 600 000 lejjel tartozott a városnak, emiatt döntés született a tulajdonában lévô iroda-épület két szintjének az átvételérôl, amely ezáltal a város tulajdonába kerül. A Bucin Rt. önhibáján kívül nem tudta bizonyítani a tulajdonjogot, emiatt késett az átvétel, ennek következményeként halmozódott fel egy újabb késedelmi kamat 150 millió lej értékben. A tanács határozatának értelmében, ha az épület átadására 2000. december 1-ig sor kerül, akkor törlôdik a 150 milliós késedelmi kamat.
Második napirendi pontként újból a Csíky-kertben lévô ingatlanok bérbeadási szerzôdésének megújításáról határoztak. Itt egy hosszasabb vita, véleménynyilvánítás és okfejtés következett, a vélemények igencsak megoszlottak, de végül is sikerült érdembeli szavazást elérni. Tanácsosaink úgy döntöttek, hogy a Csíky-kertben lévô három épületet három évre adjuk bérbe a Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett karának. Lakbérként pedig a tandíjakból származó bevétel minimum 15 százalékát kéri a város. Ezen összeg fejében a város elfogad a kar részérôl olyan szakmunkát, amely a tanács felkérésére a város érdekeit szolgálja, valamint beszámíthatóak a város vendégeinek a fôiskola épületeiben való elszállásolásának költségei is.
Harmadik napirendi pontként a Fürdô utca 7. szám alatti Városi Közfürdô épületének bérbeadása került megtárgyalásra. A Postabank gyergyói kirendeltsége azzal a kéréssel fordult a városhoz, hogy tíz évre szeretné bérbe venni a közfürdô épületét, amelyet átalakítások után székhelyként használna. Kiderült, hogy az egykori közfürdô a Közüzemek tulajdonát képezi, tehát ô fogja árverés útján bérbe adni. A határozattervezet módosításába csak anynyi került, hogy az árverés kiindulási öszszege 3 dollár/négyzetméter/hónap-ról 3,5 dollárra módosul abban az esetben, ha csak egy érdeklôdô vesz részt a liciten. Azt is kiötötték, hogy a lakbérbe nem számítható bele a javítások értéke, és a lakbérbôl származó összeg a Közüzemek fejlesztési alapjába kerüljön be.
Ennél a pontnál csak azt furcsáltam, hogy évek kellett elteljenek, hogy egy használatlan épület újra hasznossá váljon, és persze erre is más figyel fel.
A továbbiakban, negyedik napirendi pontként elhatározták, hogy a szakbizottságok jegyzôkönyveit vezetô technikai titkárság nem részesül külön javadalmazásban, mivel ezen ülések munkanapokon, munkaidôben tartatnak, 13.30–15.30 óra között.
Ötödik napirendi pontként a költségvetés módosítása szerepelt. A központi költségvetésbôl leosztott, több mint egy milliárd lej természetesen szinte semmire nem elegendô. Érdekes momentum volt ennek során, hogy elvi határozat született arról, hogy idén 13. fizetést kaphatnak a polgármesteri hivatalhoz tartozó egységek dolgozói, ellenben a 250 millió konkrét leosztását a tanácsosok már elmulasztották megszavazni, így a határozat gyakorlatilag végrehajthatatlan..
Elôre be nem tervezett, hatodik napirendi pontként megalakult az ifjúsági szakbizottság, melynek elnöke Köllô Dávid, titkára Suciu Gábor, tagjai pedig Kulcsár László, Kopacz Zoltán és Virág Zsolt lettek.
A tanácsülés végén elkönyvelhettem egy tényleges, gördülékenyebb tanácsosi munkát, továbbá azt is, hogy eltűntek a merengô, értetlen tekintetek, és a szavazást megelôzô bólogatások, integetések, leskelôdések is elmaradtak. Csak így tovább, gratulálok!
Ábrahám Imre
Jogi rovat
Tisztelettel köszöntöm a Gyergyói Kisújság olvasóit!
A most útjára induló jogi rovatnak elsôsorban joginformációs jellege lesz, illetôleg olyan jogi esetek tárgyalása és lehetôségeink szerinti megoldása, amelyekkel városunk polgárai mindennapi: polgárjogi, államigazgatásjogi vagy esetek szerint a büntetôjogi körforgásban találkozhatnak.
Rovatunk célja abban áll, amit a Román Állam Alkotmányának 21. szakasza (1-es bekezdés) világosan kimond: "Románia minden állampolgára szabadon fordulhat a jogalkalmazó szervekhez, jogainak szabadságának és jogilag elismert érdekeinek védelmében."
Rovatunk továbbá kiemelt hangsúlyt fektet a polgár és közigazgatási intézmények kapcsolatrendszerének megvilágítására, valamint a közalkalmazottak jogállására vonatkozó jogszabálynak a polgárokat közvetlenül érintô rendelkezéseinek megismertetésére. Továbbá rovatunkban egy általános képet szeretnénk kialakítatni arról, hogy mit is jelentenek a Közösségi (Európai Uniós) intézmények, nemzetközi jogszabályok és nem utolsó sorban, hogy az Európai Uniós integráció útján milyen szerepet fog betölteni a Közösségi Jog alárendelô jogereje, a hazai jogszabályokkal szemben.
Várjuk kérdéseiket és észrevételeiket.
Portik Imre, jogtan-hallgató
Jégkorong
Kettôs Sportklub-gyôzelem
Az 5. bajnoki fordulóban a címvédô Csíkszeredai Sportklub otthonában vendégszerepelt a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata. Sajnos városunk képviselôi mindkét hétvégi mérkôzést elveszítették, ekképp az alapszakaszban a Progym Apicom csapata – immár három vereséggel – továbbra is a negyedik helyrôl várja a folytatást. A következô játékpartner – a Bukaresti Steaua együttese – sem ígérkezik könnyű ellenfélnek, annak ellenére, hogy a 6. fordulóban műsoron szereplô mérkôzéseket Gyergyószentmiklóson rendezik.
A szombati mérkôzés elsô percétôl kezdve teljes gôzzel támadásba lendült a Sportklub, az összecsapás elsô gólját mégis a Progym Apicom csapata érte el Vita Adorján Zsolt révén. A harmadik percben született, vezetést jelentô találat felvillanyozta a mérkôzésen szép számban jelenlévô gyergyói szurkolókat, akik rögtön dobolni, biztatni kezdték a kedvenceket. A szurkolók kitettek magukért, hisz a mérkôzés végéig buzdították a Progym Apicom csapatát. A folytatásban fokozatosan magára talált a Sportklub, a bajnokcsapat egyenlítô gólját Gergely szerezte a hatodik percben. Alig telt el kilenc perc az elsô harmadból, s máris 3–1-re vezetett a Sportklub. A csíkiak második és harmadik találata Adorján és Péter nevéhez fűzôdik. A második harmad hetedik percében egy Gál–Kertész összjáték végén, Kertész Zoltán talált Láday kapujába: 3–2. Egy perccel késôbb Adorján növelte a kék-fehérek elônyét (4–2), majd Koós Tibor szépített (4–3). A mérkôzés kulcsfontosságú momentuma a 35. percben játszódott le. Az történt, hogy Vita kiugrott a csíki hátvédek gyűrűjébôl, s egyedül korcsolyázhatott szembe Láday kapussal. A gyergyói csatár roszszul helyezett lövése azonban elakadt a hazaiak kapusán. Nem módosult az eredmény, azaz maradt a 4–3. A gyergyóiak által kihagyott kitűnô gólhelyzet után, a hátvéd Kolozsi egy távoli lövést követôen megszerezte a Sportklub ötödik gólját. Az utolsó harmadban Kovács szerezte meg a Sportklub hatodik gólját. Erre Vita válaszolt, az 53. percben pedig Moldován megszerezte a csíkiak hetedik, egyben utolsó gólját. A Vákár Lajos Műjégpálya lelátóin a mintegy 1500 fônyi közönség férfias, de sportszerű küzdelemnek lehetett szemtanúja.
Végeredmény: Csíkszeredai Sportklub – Gyergyószentmiklósi Progym Apicom 7–4 (3–1, 2–2, 2–1). Gólszerzôk: Adorján (2), Gergely, Péter, Kolozsi, Kovács, Moldován, illetve Vita (2), Kertész és Koós. Büntetôpercek: 6–8.Vasárnap, a második mérkôzésen szinte megismétlôdtek az elsô nap történései. Ez a találkozó is lendületes összecsapást eredményezett, a Progym Apicom erejébôl azonban négynél több gólra ezúttal sem futotta. Végeredmény: Csíkszeredai Sportklub – Progym Apicom 8–4 (3–1, 3–1, 2–2). Gólszerzôk: Adorján (2), Hozó (2), Gergely, Péter, Balla, Tankó, illetve Koós (2), Gál és Máthé I. Büntetôpercek: 8–14. A mérkôzések játékvezetôi: Molnar Alexandru – Nechita Ovidiu – Dinu Sebastian.
Kémenes Balázs és Sólyom László, a Progym Apicom edzôi a következô játékosokat küldték a Vákár Lajos Műjégpálya küzdôterére: Molnár Szabolcs, Máthé Csaba – kapusok; Gergely, Domokos, Kertész, Gál (csapatkapitány), Rusz; Góga, Laczkó, Basilides T., Farkas, Csíki; Kozma, Lázár, Vita, Máthé I., Szôke; Köllô, Koós, Ambrus.
Az 5. forduló további eredményei: Bukaresti Sportul Studenţesc – Sepsiszentgyörgyi HC 6–3 (3–1, 1–1, 2–1) és 8–2 (5–0, 1–0, 2–2). A Bukaresti Steaua – Bukaresti Rapid mérkôzéseket elhalasztották, mert két héttel ezelôtt meghibásodott a fôvárosi Mihai Flamaropol Műjégpálya fagyasztó berendezése.
A bajnoki rangsorban: 1. Sportklub 16 pont/ 8 mérk., 2. Steaua 12 p./ 6 mérk., 3. Rapid 10 p./ 5 mérk., 4. Progym 10 p./ 8 mérk., 5. Sportul Stud. 6 p./ 10 mérk., 6. Dunărea pont nélkül/ 7 mérk., 7. Sepsiszentgyörgy pont nélkül/ 10 mérkôzés. (A Steaua kettô, a Rapid három, a Galaci Dunărea csapata pedig egy mérkôzéssel kevesebbet játszott.)
A következô forduló (november 4–5.) műsora: Bukaresti Rapid – Csíkszeredai Sportklub, Sepiszentgyörgyi HC – Galaci Dunărea, Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Bukaresti Steaua. A mérkôzések kezdési idôpontja: szombaton 17.00, vasárnap pedig 12.00 óra.
Rokaly Zsolt
"Nálam nincs mellébeszélés!"
Beszélgetés Kercsó Árpáddal, a magyar jégkorong válogatott szövetségi kapitányával
Kercsó Árpád 1985-ben költözött Magyarországra. Addig Csomafalván, majd késôbb a Gyergyószentmiklósi Sportiskola keretében dolgozott. Ma már legendaként elevenítik fel, hogy az ellentmondást nem tűrô edzô nemegyszer hajnali ötkor kezdte el Csomafalván a munkát. A korai gyakorlás fél nyolc, háromnegyed nyolcig tartott, ezután mehettek iskolába a gyerekek. Délre a korareggeli jégbôl ismét Maros víz lett, másnap minden kezdôdött elôlrôl... Kercsó Árpád visszaemlékezése szerint soha nem kellett kétszer elmondani a gyerekeknek a másnapi edzés idôpontját...
– Mennyi ideig köti szerzôdés a válogatotthoz?
Idén nyáron kértek fel ismét a magyar válogatott irányítására. Hároméves szerzôdésem van, de kértem, hogy egy év múltán tárgyaljuk újra a megállapodást, mert lehet, hogy változik a helyzet Budapesten. Tervben van ugyanis egy korszerű műjégpálya építése Budaôrsön – ezt nemrég Inotay Balázs, a Magyar Jégkorong Szövetség (MJSZ) elnöke jelentette be (szerk. megj.) –, többek között ezért kell újra tárgyaljuk a megállapodást. Úgy érzem, nekem nem elég az, hogy csak szövetségi kapitány legyek.
– Gyergyószentmiklóson egy gyerekcsapat technikai igazgatását vállalta. Miért?
Kedvelem az olyan embereket, mint Csata Székely Attila. Egyszer találkoztunk, s elmesélte, hogy mi a terve. Akkor mondta, hogy anyagilag támogatná a most már meglévô gyerekcsapatot. Tovább beszélgetve felmerült a szakember kérdése, ekkor említettem neki, hogy mihelyt meglesz minden, szívesen eljövök és segítek.
– Milyen idôközönként látogat majd Gyergyószentmiklósra?
Tavaszig valószínűleg nem jövök, de az év elsô felében mindenképpen, hogy a következô lépéseket megtegyük.
– Távollétében hogyan zajlik a munka?
Mostani itt tartózkodásom alatt leszögeztük, mit is kellene csinálni. Bemutattam a gyakorlatokat, amelyeket az edzéseken el kell végezni. Ha becsületesen elvégzik a tervbe vett munkát, akkor ugrásszerű javulás kell bekövetkezzen. Meggyôzôdésem, hogy ez a néhány hónapnyi gyakorlás elég ahhoz, hogy a gyerekek jól mozogjanak.
– Az elmúlt években kérték fel arra, hogy szakmai tudásával segítse a gyergyói hokit?
Nem, soha. Ez az elsô ilyen jellegű felkérés. Mindez, hogy létrejött, Csata Székely Attilának köszönhetô. Ezt a munkát anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzem, én örvendek, hogy ez létrejött. A segítségem az eredményességben kell megmutatkozzon. Nem lesz mellébeszélés.
– A szövetségi kapitányságon kívül foglalkozik még valamivel?
A szövetségi kapitányság mellett az MJSZ-ben jégkorong-utánpótlás igazgató vagyok. Elvállaltam Budapesten a 13 év alatti gyerekcsapatok – három korcsoport – irányítását.
– Mi a különbség az itteni és a magyarországi hoki között?
Az a különbség, hogy ahol én dolgozom, ott világszínvonalú munka zajlik. A magyarországi és az erdélyi edzôk között ellenben nem sok a különbség.
– Annak idején, Dunaújvárosban idejekorán kijelentette, hogy bajnokcsapatot nevel...
Az elején lehet, hogy egyesek hülyének néztek, a többiek reménykedtek ebben, végül bajnokcsapata lett Dunaújvárosnak. Az elsô bajnokcsapatot én neveltem, én hoztam létre a szurkolói "bé középet", én honosítottam meg a piros-fehér színeket, az én idômben fogytak el gyakran egy héttel a mérkôzések elôtt a jegyek elôvételben, vereség nélkül nyerte a csapat a bajnokságot. Azt hiszem, ezt soha senki nem tudja elvenni tôlem.
– Az elmúlt években az MJSZ berkeiben is akadtak ellenlábasai...
Felkértek, eltávolítottak, felkértek, eltávolítottak. Örökké azt hitték, hogy ugyanazt a munkát más is meg tudja csinálni, amit én. Elvették a csapatomat, s aztán nagy késôre belátták, hogy nagyot tévedtek. Ekkor visszahívtak. Jelenleg úgy érzem, nem tudnak félreállítani.
– Játsszunk el gondolattal: abban az esetben, ha felkérnék a Progym Apicom vezetôedzôi tisztére, elvállalná?
– Nem. Azért, mert nekem dolgom van Magyarországon. Legutóbb az olasz Milan HC-tól kerestek meg szerzôdés ajánlattal, ezenkívül Svájcból és Németországból is kaptam már igen elônyös ajánlatokat. Na, most, ha külföldre kell mennen akkor nem vissza, hanem elôre lépek.
Rokaly Zsolt
Bűz és füst a kukából
A Bucsin negyedi hatos tömbház egyik lakója szerkesztôségünkhöz fordult panaszával, ugyanis a lakása közelében levô kuka problémájára senki nem talál megoldást. A gondot okozó szeméttároló régi helyére fásszín épült. Most a tömbház közvetlen közelében van elhelyezve, a belôle terjedô – kellemesnek egyáltalán nem mondható – szag még a negyedik emeleti lakókat is zavarja. És ez nem minden: havonta kigyúl a szemetes, néha hetekig ég, elviselhetetlen füstöt, bűzt eregetve a lakásokba. Balázs Attila azt is elpanaszolta, hogy a Városgazdálkodási Vállalat csak úgy hajlandó kicserélni a kukát, ha elôbb eloltják. Hívták a tűzoltóságot, a tűzoltók ilyen kis tűzért nem szállnak ki, viszont az sem megoldás, hogy a negyedik emeleti lakók hordjanak vizet az oltáshoz. A földszinten lakók sen adnak szívesen vizet; a lépcsôházban szinte mindenkinek vízórája van, természetes, hogy senki nem szeretné számláját növelni a kigyulladt szeméttároló miatt.
A panaszos látott már iskolából hazaigyekvô gyerekeket, akik a szeme láttára gyújtották meg a szemetest, és olyat is, hogy a kályhából kikotort hamut öntötték bele a lakók. Arról is tud, hogy falvakról hordanak ide szemetet, a környezô magánházak lakói szintén ide ürítik a hulladékot. Gyakran látni állattetemeket, lenyesett ágakat is a kukában, illetve mellette, a földön. Így nagyon rövid idô alatt megtelik a kuka, annak környéke, és néha hetekig nem cserélik ki.
Balázs Attila reméli, hogy valaki felfigyel a problémára, és talál rá valamilyen megoldást, hiszen valószínűleg van még a városban hasonló problémákkal küszködô tömbház, és nem kevés a bosszankodó tömbházlakó sem.
Pál Hajnalka
Bevásárolt az alpolgármester
A rózsa neve: hecserli
Városunkban, ahol a helyi tanács tagjai közt van egy kertészeti szakember és egy agrármérnök, ott az alpolgármester, azaz egy állatorvos vásárolt parkot díszítô virágot: rózsatô helyett hecserlit, muskátlimag helyett pedig gyomot. 2 800 000 lejre rúgott a bevásárlás. Miért nem bízta szakemberekre az üzletkötést? Ki büntethetô, és mennyire ezért a pénzpocsékolásért?
Dr. Kolumbán László alpolgármestert kérdeztük ez ügyben:
– Ez gazdasági probléma, tehát a parkosítás is hozzám tartozik. Jött egy személy, aki ajánlotta a rózsákat. Volt nála katalógus, tehát megnéztem, a háromnyelvű szövegen is el tudtam igazodni, viszont a rózsát nem ismerem, ezért felhívtam Kercsó Attila urat, a város egyik legszakavatottabb személyét, aki jelenleg tanácsos is, de ô közölte, hogy hétvége elôtt nem jön haza, Magyarországon tartózkodik. Nem volt, amit tennem. Az árus hivatalos papírokkal jött, számlatömbbel, el nem képzeltem volna, hogy ebben csalás lehet. Kérdezte tôlem, hogy még kinek tudná eladni az áruját, és én megpróbáltam elszerezni a portékáját, szívességbôl felhívtam az öregek otthonát, ôk is vásároltak, így nekünk nem is maradt annyi, amennyit vásárolni szerettünk volna. Százat kívántam venni, de csak hatvannégy maradt.– Ez gazdasági probléma, tehát a parkosítás is hozzám tartozik. Jött egy személy, aki ajánlotta a rózsákat. Volt nála katalógus, tehát megnéztem, a háromnyelvű szövegen is el tudtam igazodni, viszont a rózsát nem ismerem, ezért felhívtam Kercsó Attila urat, a város egyik legszakavatottabb személyét, aki jelenleg tanácsos is, de ô közölte, hogy hétvége elôtt nem jön haza, Magyarországon tartózkodik. Nem volt, amit tennem. Az árus hivatalos papírokkal jött, számlatömbbel, el nem képzeltem volna, hogy ebben csalás lehet. Kérdezte tôlem, hogy még kinek tudná eladni az áruját, és én megpróbáltam elszerezni a portékáját, szívességbôl felhívtam az öregek otthonát, ôk is vásároltak, így nekünk nem is maradt annyi, amennyit vásárolni szerettünk volna. Százat kívántam venni, de csak hatvannégy maradt.
Kercsó Attila Magyarországról hazatérve utánanézett a történteknek. Az eset súlyosan érintette, hisz már régóta felajánlotta szakmai segítségét a városnak, sôt azt is többször megígérte, hogy bérmentve szakmai tanácsokkal szolgál ahhoz, hogy a helyi kertészet talpra álljon. Így látja ô a történteket:
– Alkalmi árustól megvásárolt az alpolgármester rózsatô képében 64 darab hecserlit, vadrózsát. Az a kisebb gond, hogy vadrózsa, a nagyobb baj az, hogy meg van száradva. Hetekig különbözô piacokon árulták, Gyergyóba is elhozták... aztán hét közben egy brassói hölgytôl, akit én úgy nevezek, hogy cigányné, megvásárolták. Ráadásként még megvásároltak egy kilónyi muskátli-magot, ami tulajdonképpen valamilyen gyomfa magja.
– Hogyan tudta meg ön, hogy milyen bevásárlás történt?
– Csütörtökön vásárolták, kivitték a kertészetbe, ott a felelôssel aláírattak egy papírt, hogy ô felel a jó teleltetésért, hogy ne pusztuljanak el a rózsatövek. A kertészeti alkalmazott látta, hogy a száraknak nincs rózsatô-formájuk. Elhozta hozzánk a virágüzletbe, az itteniek is látták, hogy nem jó. Én, mikor hazajöttem Magyarországról, akkor értesültem a történtekrôl. Nagyon felháborodtam, felhívtam az alpolgármestert, megkérdeztem, miért csinálták, miért volt ilyen sürgôs. Ô pedig megsértôdött, mert rákiabáltam. Hiába van megsértôdve, mert a könyvelônô is elismerte azt, hogy tévedtek, hisz ô is aláírta. Kérdezem: hol van a szakmai büszkeség, megbecsülés? Én nem akarok politizálni, én azért vállaltam a tanácsoskodást, hogy a városért tegyek szakmai térem. Már több tanácsülésen felajánlottam ingyenes segítségemet, de nem tartják be azt, amit javasolok.
– Miért volt ilyen sürgôs számukra a rózsavásár?
– Érthetetlen. Amikor a kertészetnél észbe kaptak, már az üzlet meg volt kötve. A hölgy azt ígérte, hogy e héten újra visszatér, és én már értesítettem a gazdasági rendôrséget, hogy próbáljuk megfékezni az ilyen árusokat, mert ez blamázs a város vezetôségére. Ezek az árusok jönnek Brassó felôl, a legelôn meggyűjtik a hecserlit gyökér nélkül, s akinek be tudják, annak bebeszélik, hogy gyökérnemes. A tudatlanság okozhatja, hogy ilyen vásárlásba bonyolodtunk. Ez a vásár csak az eladónak volt sürgôs, a városnak nem.
– A kertészet emberére húzták volna a vizes lepedôt, ha tavasszal nem hajtanak ki a rózsatövek...
– Természetesen, hisz aláíratták a papírt. Ilyet azért nem lehet csinálni. Bár sok rosszat mondtam róluk, de ez esetben én megvédtem ôket, mert értenek a munkájukhoz, csak szakirányításra lenne szükség.
– Hány tô valódi rózsát lehetett volna ebbôl az összegbôl vásárolni?
– Szinte ugyanannyit, mint hecserlit. Én kértem árajánlatot faiskoláktól, mert csak tôlük lenne szabad vásárolni. Zilahon, Enyeden ismerôsök vannak, 25 000 lej egy rózsatô. Az alpolgármesternél van az árajánlat, mégis megvette ezeket a kórókat. Nem szeretnék belsô, hivatali problémákkal foglalkozni, de ebbôl a szempontból abszolút fejetlenségrôl beszélhetünk. Nincs ellenôrzés.
– A történtekért kit, menynyiért kellene büntetni?
– Engem 1978-ban, amikor a kertészetnek voltam a fônöke azért akartak bezáratni, mert fűtés hiányában – bár többször kértem a fűtôrendszer felállítását – a virágokat megcsípte a hideg. Volt egy párezer lejes kár, azért akartak börtönbe záratni. Döntsék el, van-e hasonlóság a két ügy között.
Ugyanezt a kérdést tettük fel az alpolgármesternek is:
– Erre nem tudok én választ adni, ez volt az elsô ilyen eset... az biztos, hogy ezen tettemért vállalom a felelôsséget, senki nem kell helyettem kifizesse, s nem fog a város rovására menni. Nem a város költségén oldom meg, hanem a saját zsebembôl állom. Már van is erre tervem: beszélgettem egy gyergyói nyugdíjassal, aki megígérte, hogy azon töveket, amelyek a telet átvészelik, azokat tavasszal beoltja, azok helyett pedig amelyek elpusztulnak, más vadrózsát hozunk, majd azt is beoltjuk. S akkor darab helyett darab, rózsa helyett rózsa lesz.
Balázs Katalin, Ábrahám Imre
Hol járunk?
A közkedvelt vetélkedôt alapul véve, kérem, játsszanak velünk. A szabály egyszerű: én körbeírom a helyet, önök pedig kibökik annak nevét. Könnyítésül elárulom, egy épület egyik szegletében járunk.
Késô éjszaka van, vagy kora hajnal – egyre megy. A bárpultnál a szegényes készletbôl rendelnek olcsó bódítót a szegényebbek. Alig akad ülôhely. Az elsô asztalnál a televízióból üvöltô telenovella szövegét túlharsogják a kérges kezű tizenévesek. Zöld ablakban piros, fehér virág – éneklik két korty között. Valószínű, hogy munka után ide térnek be pihenni.
A második asztalt két, megviseltnek tűnô férfi uralja. Felváltva állnak fel – mintegy megegyezés szerint. A soros az éppen bejövôhöz lép, ismerôsként üdvözli, majd alázatosra vált, kér valamit. Együtt lépnek a kiszolgálóhoz. Kitöltetik a deci, és emberünk diadalmasan megy vissza szerzeményével az asztalhoz. Társa következik.A harmadik asztalnál csak a szebbik nem képviselôi üldögélnek, várakoznak. Többségüket ismerjük. Valamikor csak úgy neveztük kedvesen, hogy éjszakai pillangók. Azóta számuk nôtt, egy gyönyörű barna kislány is hozzájuk csatlakozott. Gyerek még, de ô is vár...
A hangzavart fokozza a játékgép, mely gyakran felvisít. Nem a nyereményt, a veszteséget adja tudtára a középkorú hölgynek, aki gyakorlott kézzel, rengeteg kitartással ütögeti a billentyűket. Róla nehéz lenne kitalálni, mit keres ott hajnalok hajnalán. Kire vár, és otthon ki várja. Zsetont vesz, zongorázik tovább a gombokon – potyára.
Sôt, potyára jönnek a járôrök is, itt minden rendben van. Nincs vitatkozás, verekedés. Mindenki végzi a maga dolgát. Még a biztosítótársaság is, aki isten tudja milyen meggondolásból, e helyiség falára függesztette ki reklámját.
Új vendégek érkeznek fáradtan, izzadtan. A szemközti diszkóból jöttek át hűsölni. Az elsô asztalnál ülôk mustrálgatják a lányokat, a harmadik vendégei a fiúkat, a középsôk pedig a pénzes ismerôsöket.
Na, ugye, kitalálták. Ez a gyergyószentmiklósi művelôdési ház, mely nappal csendes, mert kevés a pénz, éjjel pedig azért zajos, hogy legalább az a kevés kikerüljön.
Tényleg ez a fenntartás módja, ez a gyergyóiak művelôdésének alapja?
A játék valósággá válik: idegenek lépik át a művelôdési ház küszöbét, szétnéznek, és felteszik a kérdést: Úristen, hol járunk?
Balázs Katalin
Erdély Ede újra a középpontban
A fonodások két év után is reménykednek
Két esztendô telt el azóta, hogy szélnek eresztették a gyergyószentmiklósi fonoda alkalmazottainak nagy részét - végkielégítés nélkül. Múlt héten újra találkoztak az egykori munkatársak. Viccelôdve fogadták egymást: vigyázz, mert szöszös leszel, nézd meg a bobinát, újra elszakadt egy szál, s a fürdôben nincs melegvíz... Úgy tűnt, mintha tegnap jöttek volna ki a gyárból. Pedig már jó ideje munkanélküliek, s várják, hogy egyszer üt az igaság órája, kézhez kapják a járandóságot.
A cseppet sem vidám történet 1998 szeptemberében kezdôdött, amikor az Állami Vagyonalap árverésre bocsátotta a len- és kenderfonodát, akkori nevén Romtex Rt-t. A becsületesnek alig nevezhetô licitet végül is Erdély Ede, a gelencei Erdély Forex Kft. vezetôje nyerte meg. Az ár körül is akadtak furcsaságok, ugyanis míg a kikiáltási ár 2,5 milliárd lej volt, Erdély Ede a részvénycsomaghoz mégis 1,5 milliárd lej árán juthatott hozzá – derült ki az Állami Vagyonalappal kötött szerzôdésbôl, mely – nem tudni milyen okból – jó ideig titkosnak nyilváníttatott. Ugyanebben a szerzôdésben olvashatjuk a feltételeket: a tulajdonos tiszteletben tartja a munkások egyéni és kollektív jogait, nem változtatja meg az üzem tevékenységét.
Az új tulajdonos – mihelyt megkaparintotta a fonodát – lázas munkába kezdett, és alig két hónap telt el, mikor a munkások nagy részét útra tette, a gyár udvarán pedig sok kicsi gatter létesült. Csak úgy, egyik napról a másikra bocsátotta el a munkásokat. Fejér Károly, akkori igazgató szerint azért nem kaptak végkielégítést, mert akkor már magánkézben volt a vállalat. De azok az emberek sem voltak jobb helyzetben, akik maradhattak még egy-két hónapocskát, hisz úgy hírlik, Erdély Ede nem riadt vissza a testi fenyítéstôl sem, néhány alkalmazottját elpáholta. A gyár elsô embere akkoriban a sajtónak nyilatkozva nem cáfolta, de nem is erôsítette meg ezt; mindössze ennyit mondott:
– Én csak a munkaprogram betartását követeltem. Durván, ez igaz. Miért nem pereltek, ha bántottam ôket?
Az emberek féltek kikezdeni a fônökkel, mint ahogy nem merték szembekacagni akkor sem, amikor bejelentette, hogy a fonoda veszteséges, lehet, hogy egyszer újra fogja indítani, de addig is az emberek, hogyha akarják, rakhatják a deszkát a gattereknél. A többségében nôk alkotta munkaközösségbôl kevesen vállalták a kásztázást, inkább hazamentek a munkanélküli segélybôl éldegélni. Közben persze lázadoztak az igazságtalanság miatt, de tehetetlennek érezték magukat a "hatalmasokkal" szemben. Féltek szembeszegülni Erdély Edével, mert akkoriban mindenki úgy tudta, hogy Erdélynek nem akármilyen háttere van: magasra nyúlnak az ismeretségi szálak, pártok vezetô emberei állnak mögötte. Végül dr. Garda Dezsôhöz fordultak segítségért, aki felvállalta az ügyet. Levelet intézett a munkaügyi államtitkárhoz, az állami vagyonalaphoz... de a válasz, ha nem is maradt el, nem oldott meg semmit. Végül úgy látta, hogy a törvénytelenség megfékezéséhez egyetlen út vezet: a törvényszék. Így indították útjára árpilisban a törvényszéki eljárást, amelyben több mint száz aláíró, egykori munkás követeli a végkielégítést. A kollektív per viszont akadályokba ütközött... és tovább kuszálódott a szösz.
Dr. Garda Dezsô országgyűlési képviselô így foglalja össze a történteket:
– A csíkszeredai bíróság számomra érthetetlen módon, viszszautalta az ügyet Gyergyószentmiklósnak; nekem úgy tűnt, hogy az embereket ki fogják játszani. Ezen túl nagyméretű törvénytelenséget követett el Erdély Ede és tanácsadói, hisz a felmondólevelet, amit 1998-ban kellett volna kézbesíteni, csupán 2000-ben küldték el a munkásoknak. Itt a törvényesség kijátszásáról lévén szó, kértük a törvényszéki eljárás felfüggesztését egy idôre, és az ügyészségi eljárás megkezdését. Ezáltal elôször a rendôrséghez került tárgyalásra az ügy, a rendôrség embere pedig mindezt úgy kezelte, mintha valaki (ez esetben Jánosi József) személyes bosszúból kezdeményezte volna az eljárást, pedig ô száz volt munkatársa nevében emelt szót.
Október 23-án érkezett válasz Jánosi Józsefnek, miszerint nem indítanak bűnügyi kivizsgálást Erdély Ede ellen, ugyanis az egésznek nincs alapja. A képviselô ezt így magyarázza:
– Itt olyan durva törvénytelenség történt, amiért, ha nem Erdély Edérôl lenne szó, akkor valószínű, hogy nagyon súlyos büntetésben részesülne az elkövetô. De mivel olyan személlyel állunk szemben, akit mindenfelôl védenek, a legalacsonyabbtól a legmagasabb szintig, ezért születhetnek ilyen döntések. És nagy a valószínűsége, hogy felsô nyomásra történik mindez.
– Milyennek látja az ügy kimenetelét? Érdemes-e ebbe még idôt, energiát fektetni, szembeállni egy olyan emberrel, akinek úgy tűnik, biztos háttere van?
– Nekem kötelességem, hogy a Romtex munkásainak ügyét támogassam, és még ha nem is volna esély, akkor is harcolni kellene az igazságért, mert ha nem ezt tennénk, akkor az életnek nem volna értelme. Én bízom benne, hogy az igazságszolgáltatás másként fogja értékelni ezeket a jogi megnyilvánulásokat, más döntésre fog jutni. A napokban a munkások a megyei ügyészséghez fordulnak, onnan várnak igazságtételt.
Az egykori alkalmazottak már belefáradtak a perlekedésbe, reményük is fogytán, a napokban azonban újra erôre kaptak, ugyanis a médiákban feltűnt Erdély Ede neve. Ezúttal sem az emberségességérôl zengtek ódát a szerkesztôk. Azt olvashatjuk, hogy a kézdivásárhelyi csavargyárban – amelyet szintén gyanús körülmények között kaparintott meg – október 24-én a Dolj megyei rendôrség kihallgatta. Erdélyt azzal vádolják, hogy az ô megbízásából törték fel a zárópecsétet, és adtak el törvénytelenül gépeket öt Dolj megyei mezôgazdasági gépállomáson.
Reméljük, nem csak a dél-romániai visszaélések kerülnek lassacskán napfényre, hanem egy kalap alatt – bár az ügyek közt egyedüli összefüggés az, hogy ugyanaz az elkövetô – a gyergyói fonodásoknak is igazságot szolgáltatnak...
Balázs Katalin
Mi lesz veled, Lapos?
Október 13-án ítéletet hirdettek a 1992 óta folyó Lapos-ügyben, mely szerint a pert elveszítettük, a laposi legelô mostantól a békásiak tulajdona.
– A Kolozsvári Táblabíróság csak telefonon közölte a polgármesteri hivatallal: megfellebbezhetjük az ítéletet – mondta dr. Kolumbán László, városunk alpolgármestere. Azt is hozzátette, hogy írásos értesítés még nem érkezett, az indoklást sem kapták még meg. Amíg pedig nem ismerik az ítélet okát, nem nyújthatnak be fellebbezést. Alpolgármesterünk, aki a gyergyói közbirtokosság elnöke is, ennél többet nem tud mondani az ügyrôl, annak következményeirôl, esetleges folytatásáról.
Dr. Garda Dezsô, országgyűlési képviselô magára vállalja ezt az ügyet:
– A döntést felháborítónak tartom. Lapos a gyergyói közbirtokosság vagyona, és lakossági magántulajdon. A következô idôszakban igyekszem a kérdést magamra vállalni, felelôsségem tudatában nyomon követni. Nem tartom elfogadhatónak, hogy a város elveszítse Lapost, ezért a Legfelsôbb Bíróságon szeretném folytatni az ügyet. Már beszéltem két képviselôtársammal, akik elvállalnák a továbbiakban a védôügyvédséget, ha idôben megkapnák az iratokat, hiszen ezek ismerete számukra nagyon fontos. Bízom benne, hogy van esélyünk az ítélet módosításának kiharcolására.
Pál Hajnalka
Festmények az emlékházban
Vasárnap került sor Simon Miklós szegedi festôművész kiállítására a Gábor Áron utcai műemlékházban, az alkotó részvétele nélkül. A kiállított műveket meg is lehet vásárolni, áruk 200 és 680 német márka között mozog. A kiállítást az Etnographia Gyergyóiensis Alapítvány nevében Kisné Portik Irén, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány nevében Bancsi Edit, valamint Balázs József képzôművész nyitotta meg.
A hatvanhárom éves alkotó jelenleg Szeged-Tápán él és dolgozik, műhelyében tűzzománc-magániskolát és nyári művésztelepet működtet. Nemcsak hazájában, külföldön is több egyéni és csoportos kiállításon mutatta be alkotásait. Erdélyben most tárta másodszor a közönség elé alkotásait. Balázs József szerint "a nagyhírű képzôművész a csíksomlyói Mária gondviselésének köszönhetôen került ide". Elmondta, hogy egy fantasztikus könnyedséget, szabadságot lát a kiállított akvarellekben, olajképekben, és szeretné, ha ezután ennél gyengébb kiállítás nem kerülne az emlékház falaira.
Pál Hajnalka
Ufó-rovat
A piramisenergia alkalmazása
A piramis valamennyi energiája közül talán a legismertebb az, hogy képes visszaadni a borotvapenge élességét.Erre a tulajdonságra elsô ízben a csehszlovák Karl Drbal hívta fel a figyelmet, aki a '40-es évek elejétôl foglalkozik ilyen irányú kísérletekkel. Az '50-es években a prágai Szabadalmi Hivatal jóváhagyta a 91.304. számú találmányt: egy olyan piramismakettet, amely képes volt újraélesíteni használt borotvapengéket. Bár szerte a világban akadtak olyan tudósok, akik tudomást szereztek Drbal szabadalmáról, a nagyközönség a Szellemi felfedezések a vasfüggöny mögött című munka megjelenéséig nem ismerte a piramisenergia felhasználási lehetôségét. Csak ezután kezdtek cikkek tucatjai megjelenni, hogy az állításokat megerôsítsék vagy cáfolják. Így vonult be Drbal a történelembe.
Nem sokkal azt követôen, hogy híres lett a csehszlovák borotvaélesítô szerkezet, Drbal felhatalmazott egy New York-i írót és kutatót, hogy kezdje meg a piramis terjesztését az Egyesült Államokban. A különbözô anyagokból (karton, műanyag, üveg) készített piramisok kelendô árucikké váltak rövid idôn belül és a vásárlók igen sokrétűen használták fel az általuk vásárolt példányokat.
Az energiapiramis speciális szerkezetének köszönhetôen öszszegyűjti és továbbítja a gyógyító kozmikus energiákat. A piramismodell az univerzumban jelenlévô ôsenergiát közvetett formában adja át.Számos lehetôség adódik arra, hogy kihasználjuk az energiapiramis által nyújtott elônyöket.
A piramis által összegyűjtött energia folyadékokban tárolható. A piramis alá helyezett víz összegyűjti, és tárolja az energiát. Ha a vizet energiapiramissal kezeltük, az így nyert energiák megmaradnak a vízmolekulákban. A piramisvíz ezeket az energiákat hoszszabb tárolás után sem veszíti el. Tapasztalatok szerint a piramisban tartott vizet fogyasztó emberek sokkal jobban érzik magukat.
Nem a víz az egyetlen folyadék, amit feltölthetünk a piramis energiáinak hallatlan elônyeivel. Tehetünk bele tejet, vagy bármilyen más italt. Sokkal jobb ízük lesz, mint amit nem kezeltünk ily módon. Hasonlóképpen tárolják az energiát többek közt a vizet tartalmazó élelmiszerek és a gyümölcsök is. Ezeket az energiákat a szervezet fogyasztás után átveszi, és hasznosítja. Több beszámoló szerint a piramisban tárolt víz a reumás ízületek borogatására is használható, de más fájós testrészre is kedvezô hatással van.
A piramisban tárolt víz felhasználható a szobanövények, vagy a kerti növények növekedésének elôsegítésére is. A növényeket locsoljuk egyszerűen piramisvízzel csapvíz helyett, és rohamos fejlôdésnek fognak indulni, erôsebbek, egészségesebbek lesznek. Az ültetés elôtt piramisban tárolt magok gyorsabban csíráznak, erôsebb és egészségesebb palántát hajtanak rövidebb idô alatt, mint azok, amelyeket nem a piramisban tartottunk. A piramisban tárolt gyökerek sokkal hamarabb erednek meg, mintha bármilyen más módon tároljuk ôket. Ha vágott virágainkat piramisvízzel töltött vázában tartjuk, szépségükben sokkal tovább gyönyörködhetünk majd.Kihasználhatjuk a piramis tartósító energiáit is. Alkalmazzuk gyümölcsök, zöldségfélék, gyógynövények konzerválására, de tartósíthatunk vele magvakat, aszalt gyümölcsöt, mogyorót, sôt gyárthatunk is ilyen szárított dolgokat. Próbáljunk meg rizset, édességet, szárazbabot, kekszet, vagy fűszereket a piramisban tárolni. Meg fogjuk látni, mennyire más ízük lesz. Többen beszámoltak arról is, hogy a piramisban a kávé nem lesz keserű, és az ebben tartott dohány, cigaretta is veszít erôsségébôl.
Használhatjuk a piramist normál, és többélű borotvapenge élesítésre is. Fektessük az újonnan vásárolt pengét bármilyen nem fémbôl készült emelvényre a piramis magasságának egyharmad szintjén úgy, hogy a penge hossztengelye észak-déli tájolású legyen, és hagyjuk benne 6–7 napig. Ezután a pengét tetszés szerinti idôközönként felhasználhatjuk, de a borotválkozások után helyezzük vissza a pengét a piramisba, így sokáig élvezhetjük azok élességét. Ha több élű borotvapengét használunk, hasonlóan helyezzük a piramisba, mint a normál pengét, annyi különbséggel, hogy a pengék élei a piramis alapjára merôlegesek legyenek.A meditációs célokra használt energiapiramis a pszichés erôket képes fokozni, mivel olyan atmoszférát teremt, ami megkönynyíti, és jóval hatékonyabbá teszi a meditációt.
Az utóbbi idôkben számos meghökkentô dolog látott napvilágot a piramisenergia felhasználását illetôen. Pszichológiai kutatóintézetekben gondolatformák inkubátoraként használják a piramist, mellyel kimagasló eredményeket érnek el.
A legbizarrabb példa, hogy sokan piramisban tárolják a lottószelvényüket, és többen beszámoltak arról, hogy ezen szelvényekkel nyertek is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a piramisnak valóban meg lenne az ereje, hogy a szelvények tulajdonosait nyereményhez segítse, jelentheti csupán azt is, hogy a nyeretlen szelvényekkel – nemes egyszerűséggel – nem dicsekednek.
Az energiapiramissal izgalmas kísérleteket is végezhetünk. Ízelítônek nézzünk néhányat abból a számtalan ötletbôl, melyekkel kísérletezhetünk:
- a piramisba helyezett méz 4-5 nap múlva megkeményedik. Ha eltávolítjuk a piramisból, egy nap alatt visszanyeri eredeti állapotát.
- a piramisban dehidratált virág megôrzi szépségét, színét, tökéletesen kiszárad, de nem lesz törékeny.
- a piramisban elhelyezett tej néhány nap után ugyanúgy megsavanyodik, mint amelyik nincs a piramisban tárolva, de azzal ellentétben nem alszik meg.
- a piramis alatt elhelyezett nyers tojások megkeményednek és 20-22 nap alatt kiszáradnak. a piramisban mumifikált hús több hónap múlva is teljesen ehetô marad.
- a néhány napra a piramisba helyezett kukorica- vagy babszem sokkal gyorsabban csírázik ki, és szebb, erôsebb hajtást hoz, mint az, amelyiket csíráztatás elôtt nem helyeztük a piramisba.
Amirôl az ember nem tud, az számára nem is létezik. Nyilvánvaló tény, hogy nem a piramisenergia az egyetlen a rejtélyek óceánjában, amelyben az emberiség evez. Ha el tudjuk fogadni a számunkra új dolgokat – kihasználva az általuk nyújtott elônyöket – akkor megadjuk az esélyt magunknak arra, hogy életünk teljesebb és kiegyensúlyozottabb legyen.
Összeállította: Ábrahám Imre
Az emberiség és a Világegyetem
Interjú a marsi élet lehetôségérôl
A múlt heti lapszámunkban hírt adtunk három magyar tudós megfigyelésérôl, akik szerint az interneten fellelhetô marsi fotókon biológiai aktivitásra utaló jelek láthatóak. A tudósok egyikével, Horváth Andrással készült interjút olvashattunk az Origó tudomány oldalán.
– Hogyan jutottak arra a nem mindennapi gondolatra, hogy életjelenségek lehetnek a Marson, és miért csak a magyar sajtóban jelentették be?
– A Mars Global Surveyor űrszonda felvételeit nézegettük, amibôl körülbelül 27 500 van az interneten. A jó felbontású, vagyis részletgazdag képeken furcsa foltjelenségre figyeltünk fel a bolygó egyes területein. Nekem az volt a meggyôzôdésem, hogy erre az amerikai szakemberek – akik a képekkel elsôdlegesen rendelkeznek – szintén felfigyeltek, és ha eddig még nem írtak róla, akkor hamarosan be fogják jelenteni. Azt gondoltam, hogy az amerikaiak is eljutnak addig a felismerésig, hogy itt az életjelenségnek valamilyen formája is szóba jöhet. Tehát én azért gondoltam arra, hogy nyugodtan el lehet mondani azt, amit mi itt találtunk, mert az amerikaiak úgyis leköröznek. Nem láttam értelmét tudományos publikáció készítésének és elküldésének tudományos szaklapokba. Viszont sehol nem hallottam, nem olvastam errôl a jelenségrôl, ezért azt gondoltam, írjunk, beszéljünk errôl a magyar sajtóban.
– Nem tartja-e hibás lépésnek, hogy mielôtt komoly, tudományos eredményt közöltek volna, azelôtt egyesek szerint telekürtölték a sajtót azzal, hogy élet van a Marson? Nem gondolja-e, hogy félrevezette az embereket?
– Mi nem kürtöltük tele a sajtót. Mi nem mondtuk azt, hogy élet van a Marson, ez a kijelentés így nem hangzott el, és azt sem akartuk mondani, hogy életjelenséget találtunk a Marson. Ez így nem igaz. Olyan jelenségre figyeltünk fel, ami arra utalhat, hogy a folyamatban biológiai objektumok is közrejátszhatnak. Ezt a mai napig fönntartjuk, elsôsorban Gánti Tibor biológus profeszszorral.
– Ismerte-e az amerikai szakemberek munkáját a foltosodási jelenségek kapcsán?
– Folyamatosan követtem az MGS képeinek nyilvánosságra hozatalát az interneten, és láttam ugyan a foltosodáshoz hasonló jelenséget a Mars északi pólusánál – ahol nem foltokról beszélhetünk, hanem furcsa, legyezôszerű alakzatokról –, de azt gondoltam, hogy ez nem tudományos publikáció. Megmutattam az anyagot néhány kollégának, akinek a neve a Science magazinnak szánt cikkben fel van sorolva. Mindenki nagy érdeklôdéssel fogadta a hírt, és többen javasolták, hogy ezt gyorsan publikálni kell. Én azonban tudtam, hogy 2000. augusztus 21–25. között ennek a témának lesz egy konferenciája Reykjavíkban, és azt gondoltam, hogy az amerikaiak itt fognak a foltosodási folyamattal kirukkolni.
– Bejelentették?
– Nos, a történet a következôképpen zajlott. Mindenki arról beszélt tehát, hogy gyorsan küldjük el valamilyen rangos publikálóhelyre az anyagot, például a Science-nek vagy a Nature-nek, vagy tegyük fel olyan weboldalakra, ahol űrhíreket szoktak közölni, például a Spaceviews vagy a Spacecom oldalaira. Gyorsan elkészítettük az angol nyelvű cikkjavaslatot. Mielôtt azonban elküldtük volna, még egyszer alaposan végignéztem a lehetséges publikációs helyeket, elsôsorban az imént említett, akkor három hét múlva esedékes konferenciának az anyagát. S szomorúan, de nagy izgalommal láttam, hogy a Mars felszíni kutatásának vezetô szakemberei, Michael Malin és Ken Edgett leközöltek egy kétoldalas részletes elôzményt, ahol a foltjelenséget, illetve a foltjelenségnek az évszakos változását mutatják be, hômérsékleti és fényességmérési adatokkal kiegészítve.
– Ezért nem küldték el a cikket a Science-nek?
– Másodpublikációnak nincs értelme, ráadásul a Science ilyet nem is közölne. Akkor részletesebben utánanéztem Malinék anyagainak, s kiderült, hogy már egy 2000. márciusi konferencián is publikáltak két érdekes cikket a foltokról.
– A reykjavíki konferencián Malin és Edgett fölvetette a foltosodási jelenség lehetséges biológiai vonatkozásait?
– Malinék sem akkor, sem korábban nem vetették fel ezt a lehetôséget.
– Tehát akkor ebben a vonatkozásban még mindig újak vagyunk? A Science-nek szánt cikkben viszont – akár az összes többi írásukban – csak annyi olvasható, hogy nem tartják kizártnak a biológiai magyarázatot. Tulajdonképpen mire alapozzák ezt a kijelentést, van-e már tudományos információ, és ha igen, hol lehet ehhez hozzájutni?
– A kérdésen jelenleg intenzíven dolgozunk, az eredmények biztatóak. Ha a munka végére értünk, és ha ezeket a megfelelô szakmai fórumon publikáltuk, akkor természetesen az [origo] rendelkezésére fogunk állni, és következtetéseinket, illetve bizonyítékainkat is be fogjuk mutatni.
***
A Mars Global Surveyor (MGS) űrszonda képalkotó berendezése, a Mars Orbiter Camera (MOC) forradalmasította a Mars felszínérôl szerzett ismereteinket.
A talajra irányuló, két üzemmódú, a televíziós kamera elvén működô, de állóképeket készítô kamera kislátószögű üzemmódban olyan finom felbontású, hogy fekete-fehér felvételein az 1,4 m-es tárgyak már észrevehetôk, a 4-7 m-esek felismerhetôk.
A kamerát építô és működtetô, illetve a képeket feldolgozó Malin Space Science Systems munkatársai október közepén jelentették be, hogy több mint 30 000 új, nagy felbontású (tehát igen részletes) felvételt tettek fel az internetre. Ezzel megduplázták az elérhetô képek számát (eddig 27 500 fotó volt fent).Így bátran elmondhatjuk, hogy nagy a valószínűsége a továbbbi érdekes, nem hétköznapi felfedezéseknek, elméleteknek. Talán még az is kiderül, hogy a marsi talaj életet hordoz.
Viccek, viccek, viccek ...
– Öltözz asszony, telitalálatom van a lottón!
– De mit vegyek fel?
– Nekem mindegy, csak tűnj el innen!
– Hogyan jut el egy etióp leggyorsabban Amerikába?
– Faxon.
Két bolond megy a vasúti sínek között fölfelé a domboldalon:
– Te, hogy ez a lépcsô milyen hosszú!
– Ja! És a korlát is nagyon alacsony!
A veréb okítja a fiát:
– Jól jegyezd meg fiam, ránk nemcsak a macskák, hanem az autók is veszélyesek.
– Tudom, papa, tegnap is fel akart az egyik mászni a fára.
– Melyik a legerôsebb állat?
– A pocok, mert még egy hatalmas sassal a hátán is képes repülni.
Az elefánt elveszi az egeret. Az anyakönyvvezetô gúnyosan:
– Na, ennek a házasságnak sem jósolok nagy jövôt.
Az egérke végigsimítja a hasát, majd megszólal:
– Most már muszáj.
– Szomszéd! Ez a disznó sántít. Mintha csak három lába lenne.
– Miért, mit képzelt? Hogy egy egész disznót belerakok a bablevesbe?
Hazaérvén, a rendôr felesége látja, hogy férje egy kádnyi koromban fürdik.
– Mit csinálsz, ember? – kérdi a férjétôl.
– Tudod drágám, anyám mindig azt mondta, hogy nagykoromban jön meg az eszem ...
Két rendôr beszélget:
– Te Pista! Hát be kéne iratkoznunk már valami egyetemre!
– Hogy gondoltad? Hát még írni se tudunk!
– Na, nem is a levelezô tagozatra gondoltam...
Két kamera megy a sivatagban. Az egyik összeesik.
A másik: Na, mi van öreg, felvegyelek?
– Hogy is mondta, doktor úr, haspók?
– Nem, gyomorrák!
– Mi az: terhes nôk gurulnak le a lejtôn?
– Vetélkedô.
– Melyik férfi nôsül kétszer?
– Amelyiknek rossz a memóriája.
– Az én feleségem soha nem kér tôlem semmit.
– Ne idegeskedj, az enyém is csak parancsolgat.
– Drágám, ha megcsalsz, én azonnal elhagylak!
– Hát az igazság az, hogy nagyon fogsz hiányozni.
Fénysebességgel száguld az újgazdag a mennyországból a pokol felé, és közben elmereng:
– Lehet, hogy mégsem kellett volna annak a kulcsos fazonnak azt mondanom, hogy megveszlek egy kilóért?
– Mi az? Barna, és lassan jön?
– Kakaóscsiga.
– Miért jó a kígyónak nyáron?
– Mert nem izzad a hónalja, és a lába sem büdös.
– Hogy állítja meg az indián a teherautót?
– Rálép a fékre.
Mórickáéknak irodalomórája van. A tanár Mórickát kérdezi:
– Na, Móricka, mi az elégia?
– Elég–ia...elég–ia...meggyújtott szamár!!!
– Hogy szolmizál a cigány?
– Mi–ti–szol?
Két meztelencsiga megy az úton. Egyszercsak egy éticsigát látnak. Az egyik megszólal:
– Ha én lennék az adóhivatal, megnézném, mibôl telik neki ilyen nagy házra!
A kis Pistike most lát elôször pávát. Egyszer megszólal:
– Nézd, virágzik a tyúk !
Tánccal a fogyatékosokért
November 4-én és 5-én Vezess engem! címmel bemutatót tart a Step Dance tánccsoport. A rendezvény karitatív, a Támasz Klubot szeretnék segíteni azzal, hogy a klub tagjai – a hátrányos helyzetű, különleges bánásmódot igénylô gyerekek – aktív szerepet kapnak majd a bemutatón és természetesen a bevétellel is. Ezekkel a gyerekekkel nem lehet könnyű dolgozni, de Páll Ágnes, a tánccsoport vezetôje optimista: meg van gyôzôdve arról, hogy az egészséges gyerekek el tudják fogadni hátrányos helyzetű társaikat.
– A bemutató fô célja az, hogy megismerjék ezeket a hátrányos helyzetű gyerekeket – mondja az oktató –, hogy minél többen felfigyeljnek rájuk. Az én szempontomból nagyon fontos, hogy azok a gyerekek, akikkel több éve foglalkozom, megtanulják, hogy hogyan kell az ilyen gyerekekkel viselkedni, együttélni, és hogy próbálják ôket elfogadni.
Az ötletet az pattantotta ki, hogy a Step Dance-ben korábban nagyon sok konfliktust okozott az, hogy a gyerekek nem voltak megelégedve külsejükkel. Páll Ágnes reméli: azzal, hogy a Támasz Klub tagjait is bevonja az elôadásba, érzékeltetni tudja a gyerekekkel, hogy nem a külsô, hanem az egészség számít. Az elsô lépést az jelentette, hogy a Step Dance meglátogatta a fogyatékos-napközit, ahol mind a gyerekek, mind szüleik nagyon kedvesen fogadták ôket.
– Mindenki félt eleinte attól, hogy hogyan fognak a gyerekek viszonyulni egymáshoz, de nem volt gond, együtt táncoltak – meséli a csoportvezetô. Ezeket a hátrányos helyzetű gyerekeket is fel szeretném vinni a színpadra. Olyan koreográfiát állítok össze, ami nekik is megfelel, hiszen ezek nem mozgássérült gyerekek. Egyetlenegy mozgássérült kislány van, ô is feljön majd a színpadra a tolókocsival. Úgy képzeltem el, hogy a velük foglalkozó személyeket is beöltöztetem, egymás mellé állítok egy egészséges és egy különleges bánásmódot igénylô gyereket. Én merem állítani, hogy nagyon sokan a közönség soraiból azt sem fogják tudni, hogy ki a sérült, annyira nem fog kitűnni. A sérült gyerekek szülei eleinte tartózkodtak, de miután lementünk a klubba, és meglátták, hogy mit akarunk csinálni, beleegyeztek. Az a cél, hogy szokják meg az emberek, hogy a gyerekek nem tehetnek arról, hogy ilyennek születtek. Nem kell ôket eldugni, vállalni kell azt, ami van. El kell ôket fogadni, hiszen nekik is épp olyan joguk van az élethez, mint másoknak.
Pál Hajnalka
Mi is fiatalok vagyunk!
2000. október 25-én 18 órától megbeszélést tartottak a Tanácsteremben a Támasz Klubról, a sérült fiatalok napközijérôl.
Részt vettek a szülôk, helyi segélyszervezetek, a Hargita megyei Mozgássérültek Egyesületének elnöke, a Caritas megyei és helyi megbízottjai, a katolikus egyház képviselôi, és egy vállalkozó. (A meghívottak közül kevesen tettek eleget a meghívásnak.)
1. A legfontosabb probléma: a segítôk bérének tisztázása. A két bedolgozó segítô civil szerzôdéssel van alkalmazva, havi 750 000 lej bruttó, illetve 560 000 lej nettó fizetéssel. Az Esély Alapítvány által pályázott pénzekbôl havi 300 000 lej pótlékban részesülnek december 1-ig. A takarítónô bére, az anyagszükséglet is ebbôl a forrásból fizetôdik.
2. Egy másik gond: a fiatal sérültek jövôje szüleik elhalálozása után. A romániai törvények nem tartalmaznak erre vonatkozó elôírást, így a szülôk jogosan féltik gyermekeiket. Hargita megyében nem létezik olyan központ, ahova elhelyezhetik a sérült fiatalokat, más megyék pedig nem fogadhatják be ôket.
Képes-e Gyergyószentmiklós megoldani ezt a problémát?
3. Több vállalkozót meghívtak annak reményében, hogy apró munkálatok elvégzésére alkalmaznák ezen fiatalokat. A 102-es Törvény elôírja, hogy a 200 fônél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok kötelesek alkalmazni sérülteket is. Van-e erre lehetôség városunkban? A sérült fiatalok képesek bármilyen sztereotip munkát elvégezni.
4. Nagy segítség lenne a szülôknek, ha megoldódna a fiatalok déli étkeztetése. Pillanatnyilag a helyiség nem felel meg erre a célra, hiszen nincs konyha, mosogató stb.Jelen pillanatban a román törvény nem választja külön az értelmi sérülteket a mozgássérültektôl. Városunkban is egy közös nyilvántartás létezik a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályán. Eszerint: 0–5 év között két sérült, 5–10 év között tizenegy, 10–15 év között negyvennégy, 15–20 év között tizenöt, 20–25 év között huszonkét, és 25 év fölött négy sérült fiatal él Gyergyószentmiklóson. A nyilvántartás nem teljes, azt sem tudjuk, hogy melyik sérült milyen fokozatú, illetve szellemi, vagy fizikai sérült-e. (A Polgármesteri Hivatalhoz 1999 októberében benyújtott kérésben már igényeltünk egy aktualizált, teljes nyilvántartást).
Sok szülô eltitkolja szégyenében sérült gyermekét, tehát szerintünk van még tennivaló a társadalom felvilágosítása terén is.
Bízunk benne, hogy sérült társaink gondjait közösen fel tudjuk vállalni, és együttgondolkodással, odafigyeléssel enyhíteni tudunk azokon.
Tisztelettel,
Gáll Ildikó – programvezetô
Kopacz Zoltán – tanácsos
Szentjobbi Erzsébet – tanácsos
KisNet
Sok baj van a román hackerekkel
Jelenleg a rendôrség egy olyan hacker-hálózat ügyében nyomoz, amely egymillió dolláros kárt okozott az amerikai on-line áruházaknak azzal a technikával, hogy a saját kontóik felé térítették el a vásárlók kifizetéseit. Annak ellenére, hogy a hacker-tevékenységre vonatkozó román törvény nincs, a levéltitok megsértése vádjával a napokban már elítéltek egy román hackert, és megkezdôdött a második leleplezett elleni eljárás is. A betörések számát illetôen, az utóbbi hónapokban a románok megelôzték a magyarokat és a lengyeleket is.
A román hadsereg a net-en árverezne
A Román Védelmi Minisztérium, bevételeit felkerekítendô, és raktározási költségeit csökkentendô az internetes árverezés formáját választotta felesleges, illetve elavult haszonjárműveinek, csónakjainak, orvosi felszereléseinek vagy éppen sátrainak elárverezésére. Azért választották ezt a módozatot, mert ilyen formán a nemzetközi gyűjtôkhöz is eljuthatnak a fényképes ajánlatok.
Hasznot csalással
Sokan emlékezhetnek még arra a fiúra, aki csalás útján, a részvények árfolyamait manipulálva jutott egy nagyobb összeghez. A fiú azóta 285 000 dollár bírságot fizetett ki, de így sem került ki üres kézzel az akcióból: csaknem félmillió dollár profitra tett szert!
A 16 éves Jonathan G. Lebed nagy mennyiségben vásárolt fel olcsó részvényeket, majd több álnév segítségével elterjesztette az Interneten, hogy a részvények ára emelkedni fog. Miután a növekvô igény miatt tényleg emelkedett az árfolyam, a fiú eladta a papírokat. A fiú 1999. augusztus 23. és 2000. február 4. között ténykedett.Jonathan G. Lebed beleegyezett, hogy kifizet 285 000 dollár bírságot, de nem ismerte el, és nem is tagadta a vizsgálóbizottság vádját, mely szerint tizenegy esetben történt tényleges adás-vétel. Az állítólagos tizenegy kereskedés valószínűleg tizenhatot jelent, és a fiú nyeresége körülbelül 800 000 dollár lehet.
Az biztos, hogy Jonathan G. Lebed-re nem mondhatja senki, hogy nem törôdik a szüleivel, hiszen 42 000 dollárt költött egy Mercedes-Benz sportautóra, melyet édesanyjának és édesapjának ajándékozott!
A leglátogatottabb kikötôk
Megjelentek a múlt havi statisztikai adatok a világ leglátogatottabb kikötôirôl. Az America Online, a Yahoo Inc. és Microsoft Corp. kikötôi továbbra is a leglátogatottabbak az amerikai Internetes site-ok között. A Jupiter Media Metrix pénteken megjelent statisztikája szerint a szeptemberi hónapban a sportoldalak ugyan kicsit több forgalmat vonzottak a megszokottnál, ez azonban nem volt elegendô ahhoz, hogy kimozdítsa az elsô három helyezettet pozíciójából.
Az AOL kikötôjére a legutóbb, augusztusban mért adatok szerint 62,7 millió ember helyett "csak" 61 millióan voltak kíváncsiak. A Yahoo! enyhe emelkedést mutatott, 52 millióról 52,7 millióra ugrott a látogatók száma.A Microsoft továbbra is a harmadik helyezést foglalja el a ranglétrán, 51,4 millió látogatóval. A Microsoft vesztett népszerűségébôl, mert augusztusban 52 millióan voltak kíváncsiak a cég honlapjára. Meglepetést okozott, hogy a Goggle.com keresô betört a Top 50-be. A Goggle 5,7 millió látogatót regisztrált. A sportoldalak népszerűsége 15 százalékkal nôtt, hiszen összesen 25,9 millió ember volt kíváncsi ezekre a kikötôkre szeptemberben.
Rovatszerkesztô: Barabás Csaba
|