Hôsök kora
Minden évben büszkén emlékszünk 1848. március 15-re, a forradalom, a szabadságharc hôseire. Szívünket melegség önti el. Könnybe lábadt szemmel szavaljuk a Talpra magyart, s a magyar himnusz összekovácsol az ôsmagyarság Pannóniájával. Ilyenkor mindenre képesek lennénk, megvédeni hazát, házat, nemzetet, népet. Persze jó adag önámítás és népámítás keveredik az ünneppel. Valahogy úgy jártunk március 15-el is, mint a magyar labdarúgással. Egyebünk nem maradt, csak az emlékek és a történelem.
Egyszer volt egy Aranycsapat. Minden idôk legjobb magyar válogatottja. Azóta is csak ôket emlegetjük. Bevonultak a sport történelmébe. Szemünkben istenekké váltak, nevüket csak a legnagyobb tisztelettel illik kiejteni. Eredményeik, sikereik megismétlése álom marad.
Egyszer volt egy magyar forradalom. Minden idôk legszentebb magyar szabadságharca. Bevonult a történelembe. Hôsei nemzeti hôsök lettek. Elkötelezettségük, bátorságuk, vitézségük és mártírságuk példamutató kell legyen és kell maradjon számunkra. Sajnos úgy néz ki, hogy az áldozat hiábavaló volt. A célkitűzések, az eszmék, a lényeg elfelejtôdött, a forradalom tüze kialudt. A hatalomvágy, a pénz, az úrhatnámság árulóvá alázza a székelységet, az erdélyi magyarságot. Vezetôink eladják magukat, megtagadják származásukat is egy-egy politikai pozícióért. Azokat, akik tenni próbálnak a közért, a magyarságért, kiközösítik, befeketítik, hátba támadják. Csak a közelmúltban két példa is volt erre. Nem feledhetjük el az alfalvi lehallgatási színjátékot, valamint a medence polgármestereinek csalárd összeesküvését dr. Garda Dezsô ellen.
Ez tehát pillanatnyilag a székelység. Ezek a Gyergyói-medence településeinek vezetôi (tisztelet a kivételnek). Tehát joggal mondhatjuk el, hogy az ünnep csak máz, a szép beszéd hazugság, és az ilyen emberek jelenléte a 15-i ünnepségeken egyenesen nemzetgyalázónak számít.
Mikor jön el újra az igazi március 15? Mikor vezetjük le a szabadságharc ünnepének emelvényérôl a tolvajokat, a csalókat, a hazugokat, az álnokokat, az árulókat? Vagy ez is csak álom marad, mint az Aranycsapat?
Ébredj, székely!
Ábrahám Imre
Régi helyett új garázsváros
Eltűnnek a tákolmányok
A februári rendes tanácsülésen született a döntés, miszerint idén lebontásra kerül százhatvanegy garázs. S hogy ne maradjanak tetô nélkül a személygépkocsik, típusgarázsok felépítését tervezi a hivatal az általa kijelölendô területekre. Ez eddig az elméleti rész, csupán döntésrôl, tervekrôl van szó. A gyakorlat ellenben korántsem mutatkozik ilyen egyszerűnek, hiszen a garázstulajdonosok zúgolódni kezdtek. Nem azért, hogy saját építményeiket mentsék, hiszen tudják ôk is, hogy ezek engedély nélkül voltak felépítve, s nemcsak a városképet rontják, hanem tűzveszélyesek is. Inkább az zavarja ôket, hogy véleményük szerint nem becsületesen jártak el a felméréseknél az illetékesek. Arra panaszkodnak, hogy olyan garázsok maradnak meg, amelyeket tényleg le kellene bontani, és olyanokért nem vették el az adót, amelyek nem sok vizet zavarnak. Hogy tényleg ez a valóság, vagy csak egymás alá akarnak ásni a garázstulajdonosok, az csak az eredmény láttán fog kiderülni.
Az ügy kapcsán a döntéshozatalban és végrehajtásban érdekelt személyeket kerestük meg, hogy tisztábban lássák az olvasók, mi is fog történni ezekkel az építményekkel.
Kercsó Attila, az urbanisztikai szakbizottság elnöke elmondotta, hogy egy garázstulajdonos a lakásán kereste meg. Megoldást próbált találni, hogy bontásra ítélt garázsát megmenthesse.
– Én visszautasítottam, nem foglakozom ilyesmivel. Egymást piszkálják az emberek, ez helytelen magatartás. Mindenki tudomásul kell vegye, hogy ami rossz helyre van építve, azt le kell bontani. Idén csak ez a százhatvan-egy kerül lebontásra – ezek okozzák a legtöbb gondot –, a többi jövôre marad. A felmérés, hogy melyeket kell leghamarabb lebontani, a határozatba belefoglalt kritériumok alapján volt végezve a felhatalmazott személyek által. A lebontást a tulajdonosok kellene megoldják saját erejükbôl, de a határozat szerint ellenkezô esetben a polgármesteri hivatal alkalmazottai teszik ezt meg, a tulajdonos költségén. S csupán azért nem foglakoztunk eddig a garázsokkal, mert tekintettel voltunk a hideg idôszakra, sokan ezekben tárolták a tüzifájukat. Az a legnagyobb baj, hogy egyesek nem is garázsnak, hanem istállónak használják az építményeket, ez pedig megengedhetetlen. Mindenképpen fel kell szabadítani a játszótereket, zöldövezeteket.
Köllô Juliánna a polgármesteri hivatal városrendezési irodáját vezeti. Ezen iroda feladatai közé tartozik a határozat végrehajtása. Az irodavezetô aggódik emiatt, nem találja könnyűnek e feladat elvégzését. Ô úgy látja, a tanácsosok a döntéshozatalnál nem gondoltak a végrehajtásra, nem figyeltek a részletekre. Hiszen nem mindennapi ez a munka, akár veszélynek is lehetnek kitéve azok, akik elvégzik a bontásokat.
– Én csak megbeszélésre vittem a bizottság elé ezt a problémát, s határozat lett belôle – mondja Köllô Juliánna. Sok bajunk lesz a végrehajtással, mert nemcsak lebontani kell ezeket az építményeket, hanem új helyet is kell biztosítani nekik a határozat 1.-es cikkelye értelmében. Akkora terület viszont nincs a hivatal tulajdonában, amelyen az összes lebontandó garázs elférne. Remélem, sikerül az áprilisi tanácsülésre összeállítanunk egy javaslatot a meglévô területen felépítendô garázsokról, kikérve a szakintézmények véleményét. Egy elôszámítást is kellene végeznünk arról, hogy mekkora anyagi befektetést igényelne mindez. Nyitott garázsokra gondoltunk, hogy ne tarthassanak bennük állatokat, csak rendeltetésüknek megfelelôen használhassák. Valahogy viszont csak el kell keríteni ezeket, hogy ne juthasson bárki az autók közelébe. Ha nem biztosítunk feltételeket, senki nem fog ilyet igényelni, s akkor nem csináltunk semmit. Hát ilyen problémák merülnek fel a végrehajtással kapcsolatban. Elsô lépésként májusban tizenöt-húsz garázst fogunk eltüntetni, amelyek a bölcsôde, a Bucsin negyedi óvoda, vagy kazánházak udvarában vannak felhúzva. A többivel késôbb foglalkozunk, de ezek lebontása a legsürgôsebb. Két munkatársunk végezte a felméréseket, most ôket szidják a garázstulajdonosok, amiért lebontásra ítélték az építményeiket. A lakók meg kellene értsék végre: az ôk érdekük, hogy a zöldövezetek, játszóterek felszabaduljanak.
Pál Hajnalka
Az illúziók vége
Aki kicsikét hazudik, nagyot is fog hazudni.
Aki kicsikét is megcsalja társait, az el is fogja árulni ôket.
Hazugságra nem lehet igazságot építeni, s a cél nem szentesíti az eszközt soha, semmilyen körülmények között.
Aki az ellenség ellen annak fegyverével és módszereivel harcol, maga sem különb annál.
A kisebbségi létben harcoló ember egyetlen hasznos eszköze: a moralitás. A tiszta, megkérdôjelezhetetlen erkölcsiség. Minden más hazugság, illúzió. Csak az igazság, a tiszta erkölcs az, ami egy és oszthatatlan, amibôl nincs kicsi és nincs nagy, nincs sok és nincs kevés.
Hazugsággal, esküszegéssel, elnyomással, zsarnoksággal szemben nem lehet másként, csak tiszta lélekkel harcolni. Hazugság hazugságot soha nem gyôzhet le: mindössze más-más hazugság diadalmaskodik.
A hazugságra épült rendszert nem lehet belülrôl megdönteni. Mert ahhoz, hogy valaki belül kerülhessen, hazudnia kell. Aki téglának áll a téglák közé, maga is befalazódik.
Nincs másként képviseletünkkel, az RMDSZ-szel sem. A szervezet, mely tisztességtelenül jár el és tisztességtelen emberekre épít, nem lehet sem letéteményese, sem élharcosa nemzeti érdekeinknek.
Minden politikai alakulat, így az RMDSZ is, csupán eszköze egy célnak. A mi esetünkben a cél az erdélyi magyarság jövôjének megteremtése kellett volna legyen. Hogy legyen még jövô, amely magyar és erdélyi. Ezért, és csupán ezért kellene a képviselet.
E cél elsikkadt, aránylag rövid idô alatt. Az eszköz egyre inkább céllá alakult át: az RMDSZ öncélú, önmagáért, a politikai létezés, az egzisztencia kedvéért létezik. Az RMDSZ-nek már nincsenek megbízói; az RMDSZ-nek csupán választói vannak. A nemzettestbôl tömegbázis és támogatottság vált; a cél, amiért létrejött, már régen csupán eszköze a hatalom megtartásának és gyakorlásának. Klientúrára és feudumokra épülô párt, amely a nemzeti érzésre alapozva négyévente megadóztatja a meghalni nem akaró reményt.
Az RMDSZ mai, ellentmondást nem tűrô, az eredeti célokhoz képest tökéletesen eredménytelen és önmagáért létezô formája egyenes következménye a moralitás feladásának.
Nem mindenki adta fel önként és dalolva a lelkiismeretét. Persze ilyen is sok van. A döntô többség észrevétlenül veszítette el hitelét és moralitását.
Az árulás neve az RMDSZ esetében a megalkuvás.
Az elsô és legnagyobb árulás az „alkupolitika", a „kis lépések taktikája". Politizálni csak így lehet – hitették el a „profi politikusok", és ez volt a hazugság elsô, észrevétlen alaphangja: a romániai magyarságnak ugyanis nem „politizálnia" kellene. A romániai magyarságnak nincs alkupozíciója és nincs ideje; számára a tét nem az országkormányzás tortájának rá esô szelete. A romániai magyarságnak csupán következetesen és hangosan ki kellett volna mondania a lelkiismerete szerinti igazságot.
A következetességrôl való lemondás, a simulékonyság, majd szervilizmus egyenes folytatása volt ennek az útnak.
Az RMDSZ belesimult a román politikai életbe, az RMDSZ szalonképessé vált a román hatalmi körökben: az RMDSZ asszimilálódott. Az RMDSZ története szöges ellentéte mindazon elveknek és célkitűzéseknek, amelyek nevében megszületett.
Az RMDSZ-t megváltani: illúzió. Sokáig, sokan hittünk ebben az illúzióban. Van, aki talán ma is hisz, mert jó lenne hinni benne.
Az illúzió jelképe sokaknak, fôként a fiatal gondolkodóknak a Reform Tömörülés volt. Egy ideig úgy tűnt, ôk azok, akikkel meg lehetne próbálni a kijelöletlen, másik utat: a tiszta erkölcs és tiszta beszéd útját.
Nem sikerült. A Reform Tömörülés ott bukott el, ahol az RMDSZ: a megalkuvással.
A Reform Tömörülés megalkudott a megalkuvó RMDSZ-szel.
Az RMDSZ megalkudott a román kormánnyal – az RT élesen elítélte ezt, aztán megalkudott az RMDSZ-kormányzattal.
Az RMDSZ bevonult a román parlamentbe és annak módszereihez idomult; az RT bevonult az RMDSZ-frakcióba és annak módszereihez idomult.
Az RMDSZ paravánt nyújt a román államhatalomnak, és jelenlétével szentesíti az ott született, számunkra hátrányos döntéseket. Az RT ugyanezt teszi az RMDSZ-en belül: jelenlétével szentesíti az RMDSZ-vezetés „igazságát".
Az RT bízik abban, hogy belülrôl fogja megdönteni az immoralitást. Ezért megalkuszik, és maga is immorálissá válik. És közben, szinte észrevétlenül, egyre fontosabb az, hogy „belül" maradjon, fontosabb, mint maga a cél, hogy miért is akart „belül" kerülni.
Ami fent van, az van lent is.
Ami kint van, az van bent is.
Egy angol gyerekmondóka szerint egy patkószeg miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett.
Az illúzió, román politikai érdekképviseletünk illúziója: elveszett. Mert elveszett az RMDSZ, elveszett az RT és elveszett az ügybe vetett hit.
Egészen kis hazugságokkal, egészen kis megalkuvásokkal kezdôdött, mint az igazán nagy árulások.
Az érdekképviseletbe vetett illúzió elveszett – az erdélyi magyarság még nem.
A Szentírás szerint, ahol tíz igaz ember akad, ott megmarad az élet.
Ôrizzük meg magunknak igazunkat és a tiszta beszédbe, tiszta cselekedetekbe vetett hitet. Legyen a mi szavunk igen: igen és nem: nem.
Akkor talán mégiscsak megmaradunk. Választottjaink és érdekképviseletünk ellenére is.
De nélküle biztosan.
(megjelent az Erdélyi Naplóban)
György Attila
Tájékoztató
Múlt pénteken dr. Kolumbán László alpolgármester számolt be a polgármesteri hivatal heti tevékenységérôl, mivel Pál Árpádnak Székelyudvarhelyre kellett utaznia, hogy ott Cegléd küldöttségével folytasson tárgyalásokat a testvérvárosi kapcsolat fenntartásáról. A sajtótájékoztatón a következôket tudtuk meg:
* A Maros-Bánát Vízüggyel folyatott elôzetes tárgyalások szerint anyagi segítséget kap a város a Békény kitakarítására. Múlt héten már itt is járt egy csoport, hogy az egész kitakarítandó szakasz állapotát felmérjék.
* Múlt csütörtökön a medence polgármesterei és a hivatalok fôkönyvelôi találkoztak a megyei tanács vezetôivel, ahol megbeszélték az idei költségvetés-leosztást. Konkrét összegekrôl nem esett szó, viszont városunkra nézve nem rózsásak a kilátások. Bár úgy látszik, több pénzbôl gazdálkodhatunk, mint tavaly, ez a többlet nem fedezi a tavalyi inflációt sem.
* Erre a hétre ígérte látogatását a megyei útosztály igazgatója. Szerzôdést kellene kötnie a városnak az általa vezetett intézménnyel. Ebbe a szerzôdésbe kellene belefoglalni azt is, hogy amit télen csúszásgátlóként leszórnak az utakra, azt tavasszal takarítsák is el, hogy ne a hivatal alkalmazottainak kelljen ezt elvégezniük. Ráadásul minden nyáron csak ezzel foglalkozik néhány ember, az útosztály célgépei pedig alig pár hét alatt eltüntethetnék a téli koszt.
* A gyergyói közbirtokosságok a Csíkszeredai Törvényszéken fellebeztek igazukért. A megyeközpontban a tárgyalást elhalasztották.
Pál Hajnalka
Tisztább lesz a város?
Szemetes-ügy
Már ismert Gyergyószentmiklós lakói számára, hogy a helyi tanács elfogadta a Go Rt. és az Amôba Öko Központ javaslatát, mely szerint hatékonyabbá válik a szemétszállítás, tisztább lesz a városunk. Ugyanakkor a szemétdíj ezután adóként fog szerepelni, és minden lakos 10 000 lejt fizet havonta. Ezen összeg egy része (7000 lej) képezi a tulajdonképpeni szemétszállítás költségét, a fennmaradó pénzösszeg (3000 lej), melyet csak idôlegesen kell lepengetni, új szeméttárolók vásárlását szolgálja. Ezen döntés létrejöttérôl, fontosságáról érdeklôdtünk az érintettektôl.
Az egész szemét-ügy csírája egy rendezvényben gyökerezik. Az elmúlt év novemberében az Amôba Öko Központ szervezésében került sor a Fenntartható hulladékgazdálkodás a Gyergyói-medencében téma megvitatására, és ekkor született meg egy munkacsoport megalakításának ötlete, mely kidolgozza a hatékony szemétgyűjtés struktúráját. A munkacsoport tagjai közt szerepeltek az Amôba tagok, Nagy Attila, a Go Rt. igazgatója, Árus Zsolt és Kercsó Attila tanácsosok. Így került egy javaslat a helyi tanács asztalára, mely el is fogadtatott, és megalakult egy csoport, mely kidolgozza a hosszú távú stratégiát.
Bajkó Ildikó, az Amôba Öko Központ vezetôje elmondotta, hogy nagy szükség volt ezen határozatra, hisz a város lakóinak egy része nem fizetett szemétdíjat, de szemetelt. Így kerültek szeméthalmazok a mezôre is. Mások arra hivatkoztak, hogy hozzuk nem jár a szemétszállító autó. Ez is meg fog változni. Bajkó Ildikó kijelentette: a meglévô szemetet is el kell valakinek takarítania, és szóba sem jöhet, hogy a gyerekekkel szedessék össze mások mocskát. Itt egyetlen megoldás a lakók bevonása, nagytakarítás, a város megtisztítása, hogy tiszta lappal indulhassunk a szemétgyűjtéssel. E határozat gyakorlatba helyezése pedig egy lépéssel közelebb visz a szelektív szemétgyűjtéshez, ami a környezetvédelem alapköve.
Nagy Attila, a Go Rt. igazgatója korábbi beszélgetésen ismertette e határozat alapját. Megtudtuk, hogy lényeges változásokat terveznek a szemétgyűjtéssel, a 3000 lejekbôl pedig szeméttárolókat vásárolnak, és néhányat elhelyeznek a városvégekre is, arra ösztönözve a lakosokat, hogy ne a mezôre, a kukába tegyék a háztartási szemetet. Az igazgató azt is bevallotta, hogy a szemétdíj adóvá változtatása által abban reménykednek, hogy kevesebb lesz az elmaradás. Úgy véli, az emberek szívesebben fizetnek adót, mint szemétdíjat a közüzemeknek. Hangsúlyozta, tudatában van annak, hogy ez nagyobb kiadást jelent a lakosságnak, de nem „ingyen"; a nagyobb összegért jobb szolgáltatást kapnak.
Kercsó Attila a tanács környezetvédelmi bizottságának tagjaként vett részt ezen program kidolgozásában:
– Körültekintô, hosszú munka volt, három hónapig gyűléseztünk, kerestük a módozatot, hogyan lehetne megoldani a problémát. Ha az elképzelést végrehajtják, csak elônye származik ebbôl mindenkinek. A lépcsôházakba vagy azok mellé lezárható kukákat teszünk, azt csak az ott lakók fogják használni. A lerakatoknak, üzleteknek külön kukái lesznek, nekik másképp számlázzák az összeget. A befolyt pénzösszeg ellenôrizve, célirányítva lesz, tehát nem lehet másra felhasználni. Az utcaseprés pedig azért kell idekerüljön, mert csak azzal nem lehet megoldani a köztisztaságot, hogy kukákat helyezünk el, ugyanannak az intézménynek a takarítást is vállalnia kell. Így irányíthatóbb, ellenôrizhetôbb lesz a tevékenység, s az utcaseprésre külön alap jut az állami támogatásból.
Árus Zsolt tanácsos az utóbbi tíz év egyik legfontosabb döntésének tartja ezt, mely szemmel látható eredményhez vezet. Hangsúlyozta, hogy a szemétszállítás díja 7000 lej, amit nem szabad egy kalap alá venni a szeméttárolók vásárlására szánt 3000 lejes összeggel. A 3000 lejt – terveik szerint – csupán három évig kell fizetniük a lakóknak, és akkorra már szeméttárolóban nem lesz hiány.
– A feltételek adottak, az anyagi alap megteremtetett arra, hogy zökkenômentes legyen a takarítás, szemétszállítás. Reménykedem, hogy az intézkedés eredményeként a szolgáltatás javulni fog. A jobb szolgáltatás kötelezô, s amennyiben erre nem kerül sor, akkor egyértelmű, hogy a GO Rt.-vel, a végrehajtóval vannak gondok, s akkor pedig ezt a munkát valaki mással fogjuk végeztetni.
Balázs Katalin
Vélemény Dézsi Zoltánról
Interjú Ráduly Róbert csíkszéki képviselôvel
Az itt olvasható interjú a Romániai Magyar szóban jelent meg nemrég. Lapunk azért látta fontosnak ezen írás egy részének közlését, mert Dézsi Zoltánnak, Hargita megye jelenlegi alprefektusának nem kevés köze volt/van városunkhoz. A cikkbôl kiderül, hogy látja ôt egy, a politikában jártas személy, Ráduly Róbert parlamenti képviselô.
– Huzamosabb idô telt el, amíg megszületett az alprefektus személyérôl a döntés. Dézsi Zoltán a megyei önkormányzat alelnökeként tevékenykedett az utóbbi idôben. Kinevezésével új alelnök választásra kerül sor február 23- án. A háttér-tárgyalások, egyeztetések már hetek óta elkezdôdtek. Mi a csíki képviselô véleménye mindezekrôl?
– Csak üdvözölni tudom, hogy végre megkapta a zsák a foltját, mert sokáig nem értettem, miért kellett kétnyelvű fôiskolát csinálni Gyergyóban, és itt, Csíkszeredában, ahol semmi köze nem lehetett volna a mostani alprefektusnak a fôiskola létrehozásához, hogy miért kellett befeküdni a kórházba akkor, amikor Remus Opris karhatalmi erôkkel bevitte az apácákat a Cserehátra és így tovább... Most már tudom, mert eljutott oda az alprefektusunk, hogy az RMDSZ SZKT elnökségébôl a PDSR jelölte alprefektusnak, mert mi nem jelöltük, sem a gyergyóiak, sem az udvarhelyiek, sem a csíkiak. Sôt, egyetlen területi szervezet támogató nyilatkozatát sem láttam errôl. Tény, hogy mi különösebben nem akartuk. Mi csíkiak nem ôt akartuk, de olyan erôs kötôdése voltak PDSR-s vonalon, hogy nem tudtuk megakadályozni, hogy ne ô legyen. Nem az RMDSZ jelölte tehát, hanem a PDSR és én már azt is látom, hogy az elmúlt idôszakban erre már rászolgált, kilencventôl errefele legalábbis...
– Mit ért Ön erôs kötôdésen?
– Nehéz ezt így megválaszolni. A tények ellenben beszélnek: úgymond azok az „eredmények", amelyek az ô politikai pályafutásával kapcsolatosak 1990-tôl 2000 végéig. Most nem történt más, minthogy magára öltötte azt a mezt, amely ôt kilencven óta megilleti. Tény az, hogy minden rosszban van valami jó. Itt is nagyon sok jó van abban, hogy Dézsi úr alprefektus lett, hogy ki kell lépjen az RMDSZ-bôl, le kell mondania az RMDSZ SZKT elnökségrôl, a területi elnökségrôl és ki kell lépjen a Megyei Önkormányzati tisztségébôl is. Ez mind jó. Ez nekünk mind elôrelépés és nyereség. Az is nyereség, hogy végre odakerült és végre színt vallott és ez egy nagyon fontos dolog az életben: ha a végén derülnek is ki a dolgok, de kiderülnek.
– Ezek után hogyan látja a közelgô megyei tanácsi alelnökválasztást?
– Mi, csíkiak tartjuk magunkat az egyezséghez, ezt többször is elmondottam, és most is hangsúlyozom, mert egyezség nélkül nem lehet együttműködni. Amennyiben valaki próbálja megszegni az egyezséget, az tulajdonképpen az együttműködés hosszabb távú meggátolásán is munkálkodik. Annak ellenére tartjuk magunkat az egyezséghez, hogy a gyergyóiak a parlamenti választásokat megelôzôen mindent megtettek azért, hogy felrúgják e megállapodást, olyan, többé-kevésbé tanító néninek való árulkodó stílusban folyamodtak az Operatív Tanácshoz, és megkérdôjelezték a saját tárgyaló-csapatok rátermettségét, ami rendkívül kellemetlen és nem ránk, csíkiakra, vagy az udvarhelyiekre vetett rossz fényt, hanem éppen rájuk, hogy nem igazán rendezettek a soraik, és nyílván ebben annak is szerepe volt, hogy gyenge volt a területi elnökük abban az idôszakban, ez pedig rányomta a bélyegét e tárgyalás-sorozatra... De megnyílt egy nagyon lényeges lehetôség: az, hogy egy rátermett, erre alkalmas fiatal, megfelelô politikus kerüljön ide a gyergyói régió részérôl. Azt is szeretnénk, ha a gyergyóiak ennek az érvrendszernek a mentén választanák ki a jelöltjüket.
(Azóta már ismert, hogy a megyei tanács alelnöke Petres Sándor lett – szerk. megj.)
Daczó Dénes
Próbakövek
Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével
Fôleg a törvényhozás szintjén működik eredményesen a román kormánypárt és az ellenzéki helyzetbôl politizáló RMDSZ közötti együttműködési megállapodás, de gondok vannak az egyezség érvényesítésében helyi szinten, a reformfolyamattal, valamint a külpolitikával kapcsolatos legfontosabb döntésekre vonatkozó egyeztetésben – hangoztatta a Hunor Pressnek nyilatkozó Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. A politikus szerint a határon túli magyarokra vonatkozó státustörvény alkalmasságának és célszerűségének próbaköve a jogszabály végrehajtása lesz.
– Jó két hónap telt el a kormányzó Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) és az ellenzéki padsorokból politizáló Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) között létrejött parlamenti együttműködési megállapodás aláírása, illetôleg a Năstase-kabinet hivatalba lépése óta. Hogyan ítéli meg az együttműködés eddigi mérlegét?
– Kissé még korai leltárt készíteni, de hamarosan, néhány héten belül ezt a leltárt el fogjuk készíteni. A parlamenti együttműködés eddigi eredményeit illetôen most két törvényrôl nyilatkozhatom. Az elsô az ingatlantörvény, amely ennek a megállapodásnak is tárgya volt. Nyilván, az állam által a kommunista hatalom idején jogtalanul lefoglalt és kisajátított ingatlanok fôleg lakóházak, lakások visszaadásáról rendelkezô jogszabály nemcsak a mi számunkra fontos. De jó, hogy az ingatlantörvényt a parlament elfogadta és az államelnök aláírta, vagyis ez már egy érvényben lévô törvény. Ám a jogszabály csak akkor válhat számunkra teljes értékűvé, ha az egyházi ingatlanok kérdésében sikerül megfelelô megoldást kidolgoznunk és elfogadtatnunk a kormánnyal. Ez lesz számunkra az elkövetkezô hetekben az egyik legfontosabb feladat. Ez vagy új törvény vagy sürgôsségi kormányrendelet lenne, ám én a sürgôsségi kormányrendeletet nem tartom igazán jó formának. Mindenképpen megfelelô törvényt kellene alkotni. Jelentôségének és fontosságának megfelelôen értékeljük azt, hogy az ingatlantörvény máris megvan. S azt is pozitívan értékelhetjük, hogy a közigazgatási törvény – amelyben a kisebbségi anyanyelv-használati szabályozások is ott vannak – most már a végszavazás elôtt áll. Az egyeztetés a két ház eltérô szövegei esetében megtörtént, s a mi szempontunkból megfelelô módon zajlott le. Most az következik, hogy mindkét ház megszavazza az egyeztetett szövegeket. Én remélem, hogy ezzel nem lesz probléma persze, nem szabad elôre inni a medve bôrére. Tehát, a törvényhozással kapcsolatos egyezségeket mostanáig betartotta a Szociális Demokrácia Romániai Pártja. Tulajdonképpen ide számíthatnám azt is, hogy miközben megjelentek olyan próbálkozások, például a Nagy Románia Párt (PRM) részérôl, hogy kárunkra módosítsák az egyetemi akkreditációs törvényt, a PDSR ellenállt ezeknek a kísérleteknek és tartotta magát a közöttünk létrejött megállapodáshoz. A képviselôház oktatási szakbizottsága éppen most utasította vissza a PRM kisebbségellenes próbálkozását. Ez az eset ugyan tételesen nincs és nem is lehetett benne a PDSR és az RMDSZ közötti megállapodásban, de beleértôdik, hogy ilyen, a kisebbségi jogokat csorbító vagy megszorító intézkedéseket nem fogad el a kormánypárt.
– Minden területen ilyen jól mennek a dolgok?
– Ahol nem mennek jól, azok a területi intézmények. Mivel nem vagyunk koalícióban a PDSR-vel, ezért nem is lehetett a megállapodásnak a tárgya a különbözô tisztségek kérdése. Kivéve egy elvi egyezséget arról, hogy fontos az etnikai képviselet a különbözô intézményekben. Mi ugyan továbbítottuk a PDSR-nek azoknak a tisztségviselôknek a listáját, akik különbözô megyei intézményekben vezetô tisztségeket töltenek be s akiket szeretnénk ezekben a tisztségekben megtartani. Egy szóbeli elvi egyezségünk volt is ebben a tárgykörben, de ez mégiscsak sokkal gyengébb, mint egy írásos megállapodás, s ez be is bizonyosodott. Ez is mutatja, hogy sajnos, vannak zavarok a különbözô megyékben, ahol megyezésünk ellenére embereink közül nem egyet leváltottak. Most próbáljuk valamiképpen megakadályozni ezt a folyamatot. A miniszterelnökkel is beszéltem errôl, írásban is átadtam neki egy helyzetképet, egy kimutatást arról, hogy a magyar szakemberek így is mennyire alulképviseltek egész sor intézmény vezetésében, s hogy a lakosság számarányához képest mindenütt milyen rosszul állunk. Ez, persze, sajnos, azt is bizonyítja, hogy amíg a korábbi koalícióban voltunk, addig sem sikerült lényegesen javítani ezen a bennünket hátrányosan érintô helyzeten. Most próbáljuk ezt is valamiképpen megoldani, de itt van a legtöbb zavar és konfliktus a megyei RMDSZ-ek és a PDSR-szervezetek között.
– Lojálisan viselkedik-e a PDSR a megállapodás tiszteletben tartásában, érvényre juttatásában és működtetésében?
– Megállapodásunk a jelzett gondok ellenére elsô sorban a törvényhozás szintjén általában elfogadhatóan működik. Mindazonáltal még a parlamentben is felbukkannak olyan kezdeményezések, amelyek váratlanul érik az RMDSZ képviselôit és szenátorait, akikkel olykor a PDSR nem egyeztet. Zavarok tehát itt is elôfordulnak, ennek ellenére nem állíthatnám, hogy a PDSR-RMDSZ megállapodás nem működik. Egyelôre működik, s a PDSR vezetôi tartják magukat a megállapodásba foglalt konkrét megoldásokhoz.
– A megállapodásban van egy olyan kitétel is, miszerint a reformfolyamattal kapcsolatos és külpolitikai kérdésekre vonatkozó fôbenjáró politikai-kormányzati döntések elôtt a PDSR konzultál az RMDSZ-szel. Mi a helyzet ebben a tekintetben?
– Igen, itt, ebben a tekintetben van és lesz az elkövetkezôkben is a legtöbb gond, mert ez ellenôrizhetô a legkevésbé. Idevágóan szemléltetésül és jellemzésül akár idézhetném is a közismert adomát, miszerint amikor a fiatal férjet megkérdezték, hogy megy a házassága, azt mondta: nagyon jól. Mert amikor összeházasodtunk, megegyeztünk a feleségemmel, hogy a nagy problémákban én döntök, a kisebb problémákban pedig az asszony. Na, és kérdezték a fiatal férjet hogy működik a feleségeddel kötött megállapodásotok? Hát azóta még nem akadt nagy problémánk válaszolta a férj. Komolyra fordítva a szót: egyelôre valami ilyesmihez hasonlítható ezekben az ügyekben a két párt helyzete és viszonya. Vagyis vannak ezzel kapcsolatosan is gondok. Nem utolsó sorban azért, mert minden olyasmit, ami elvi kitétel, azt nehéz ellenôrizni, nehéz megfelelô kritériumokat megszabni. Van a parlamentben állandó kapcsolat köztünk és a PDSR között, próbáljuk ezt ellenôrizni. Igaz, hogy eddig fôleg a közigazgatási törvénnyel voltunk elfoglalva, az kötötte le legtöbb erônket és figyelmünket. De amikor már túl leszünk a jogszabály ügyében a végszavazáson, akkor bizonyára több felé tudunk majd figyelni.
– Úgy tűnik, sok múlik az odafigyelésen a PDSR-vel kötött megállapodás esetében, de más területen is. Például a MÁÉRT-folyamattal kapcsolatban is. Ezen a területen hányadán áll az úgynevezett státustörvény ügye? Mi az RMDSZ véleménye a jogszabálytervezet jelenlegi helyzetérôl és kilátásairól?
– Ez egy kerettörvény lesz, ennek kialakult egy elfogadhatónak látszó tervezete. Egyetértünk azzal, hogy a magyar Országgyűlésnek minél hamarabb el kellene fogadnia a törvénytervezetet. Viszont a jogszabály által érintett területen a munkának folytatódnia kell. Mi azt javasoltuk, hogy az RMDSZ szakemberei a továbbiakban is vegyenek részt ebben a munkában, mert ennek a kerettörvénynek az alapján ki kell dolgozni az alkalmazási jogszabályokat. Nagyon sok esetben bizonyára éppen a végrehajtás fogja majd eldönteni, mennyire lesz alkalmas és célszerű ez a kerettörvény.
Hunor Press
Március 15. városunkban
A '89-es fordulat után nekünk is lehetôségünk adódott arra, hogy büntetlenül kimondjuk az igazságot, és a márciusi ifjak mellé szegülve szabadságot kérjünk, követeljünk. Talán ekkor léptük át a nagykaput, mely elválasztotta Keletet, és Nyugatot. Sajnos akkor még nem tudtuk, hogy a nagykaput kiskapuk követik, melyek csak egyesek számára nyílnak meg. Tehát nem könnyű a haladás, gyakori a zárt kapuk döngetése. Mégis, mindezek ellenére tudja a gyergyói ember, hogy nem adhatja fel, és nem lesz jobb Gyergyó sorsa attól, ha ô megfutamodik a gondok, nehézségek elôl.
Ezek a megemlékezések ünneplések valahogyan közelebb hozzák egymáshoz az embereket, összekovácsolják.
Más jelentése van immár a Talpra magyarnak, a Székely Himnusznak sincs meg a tiltott gyümölcs mézédes íze... mégis, amikor a városközpontot zászlók díszítik, a szobroknál koszorúkat helyeznek el, és felszólalnak a megemlékezôk, tudjuk, hogy a mieink közt vagyunk.
Március 15-én adódik lehetôség arra is, hogy a sokszor szidott „mai fiatalokra" más szemmel nézzünk. Ugyanis a fiataloknak, a márciusiaknak köszönhetjük, hogy emlékezhetünk, büszkélkedhetünk.
Egy napra elfelejthetjük a hétköznapok bosszúságait, kitöröljük emlékezetünkbôl azt, hogy az ékes szóval szavalók tegnap még elutasítóak voltak, s elengedjük fülünk mellett az újabb ígéreteket, hisz tudjuk, sosem kerülnek megvalósításra.
E napon sem árt megfogadnunk Markó Béla RMDSZ elnök javaslatát. Talán még emlékeznek, hogy kampányidôszakban egy keleti közmondást idézett: „Ahelyett, hogy a sötétséget szidnád, gyújts egy szál gyertyát."
Bár e közmondás elsô pillanatban mosolyt csal arcunkra, mégis aggodalmat szül, mely nem hagyhat nyugodni egyetlen saját és társai sorsáért aggódó embert sem. Kokárdával a mellünkön, magyarságunk teljes tudatában, a körmenet élén úgy estefelé feltesszük a kérdést: ki ad nekünk gyertyát?
Balázs Katalin
Dr. Garda Dezsô március 15-i beszéde
Elnök úr!
Képviselô hölgyek és urak!
Csütörtökön, március 15-én ünnepeljük a magyar forradalom kirobbanását, az összmagyarság nemzeti ünnepét, a forradalmat, mely az irányzatain keresztül a társadalom demokratizálódását tűzte ki célul a polgári és szabadságjogok nyújtásával.
A megünnepelt esemény nemcsak a magyarság, hanem a román, szerb, horvát és szlovák nemzetek történelmében is fontossággal bír, a szociális, nemzeti emancipációért vívott harcoknak meghatározó lépését jelentette, és elindította ôket az általános fejlôdés útján. Az „Európai Tavasz" szerves részeként a magyar forradalom megnyitotta a közép- és kelet-európai népek elôtt a fejlôdésért és szabadságért vívandó harc lehetôségét. Sajnos a szabadságharc eseményeihez kapcsolt történelmi mozzanatokat történelemkönyveinkben sokszor hibásan vagy szándékosan elferdítve értelmezik. Ezek közül megemlíthetô az egyes politikusok vagy áltörténészek által megfogalmazott tétel, miszerint a forradalom ideje alatt a magyar forradalmárokkal vívott harcban több mint negyvenezer román vesztette életét.
Az osztrák hadsereg hivatalos adatai szerint a román nemzetiségű áldozatok száma 4425, a szászoké pedig 244. Gheorghe Bariţiu, az események átélôje, aki a román forradalom kiemelkedô alakjai közé tartozik, az áldozatok számát 6000-re becsüli.
A magyar forradalmi hadsereg különbözô egységei etnikai öszszetételének vizsgálata során megállapítható, hogy ezek között majdnem 30 ezer román katona harcolt, míg a Nyugati-Kárpátokban az Avram Iancu hadserege 30-40 ezer emberbôl állt.
Hogy lehet ezt magyarázni? A román paraszttömegek, akik honvédekké váltak, tudták, hogy a jobbágyság kötelékébôl a magyar forradalom segítségével szabadultak fel, és elismerték, hogy a forradalom a gazdasági és politikai reformok megvédését jelentette, amitôl az általános fejlôdésük függött. Következményképpen, az 1848–49-es események olyan példákkal szolgálnak, amelyek szorgalmazzák a két nemzet közötti megbékélést, és nem a magyar forradalom elleni ellenségeskedést szítják, ahogy – sajnálatos módon – ez napjainkban még mindig történik.
Köszönöm figyelmüket
Dr. Garda Dezsô képviselô
Megbeszélések(?) a költségvetésrôl
A héten a megyei önkormányzat elnöksége, a pénzügyi-gazdasági igazgatóság vezetôi és a települések megyei képviselôi a helyi önkormányzatok képviselôivel együtt, megtárgyalják az idei költségvetés elosztási elveit, szempontjait, kritériumait. A megbeszélésekre az illetô övezet egy községének polgármesteri hivatalában kerül sor....
Ma 8.30 órakor Oroszhegyen... csütörtökön 8.30 órakor Gyergyószentmiklóson (Vasláb, Újfalu, Csomafalva, Gyergyószárhegy, Remete, Ditró), ...
A fenti hírt egy megyei napilap március hatodikai számában találtam, s meg kell mondjam, elsô látásra meglepett. Meglepett kellemesen, mert úgy érzem, ez a dolgok normális rendje, hogy ne utólag közöljék velünk, hogy ezt meg ezt döntöttek a fejünk felett, hanem egyenlô félként, partnerként, a megyei tanáccsal közösen hozzunk meg fontos döntéseket. Ugyanakkor kellemetlenül lepett meg, hogy errôl a sajtóból kellett értesülnöm, holott szerintem a tanács költségvetési bizottságának (melynek én is tagja vagyok) mindenképp ott kell lenni egy ilyen megbeszélésen. Úgy tűnik, ezzel az elgondolással eléggé egyedül vagyok, mert a jelzett idôpontban az említett helységek polgármesterei és könyvelôi voltak csak jelen a polgármesteri hivatalban, a környezô községek tanácsosai közül senki. Ez a mulasztás vélhetôen nem nekik róható fel, hisz én sem úgy kerültem oda, hogy meghívtak, hanem úgy, hogy az újsághír alapján odamentem.
Aztán a megbeszélésen eltöltött órák arról is meggyôztek, hogy mindez nem az, amire én számítottam. Ismét bebizonyosodott, hogy a múlt beidegzôdéseit mily nehéz legyôzni, hisz az egész tanácskozás nagyon egyoldalú volt, elsôsorban arra korlátozódott, hogy a megyei tanács képviselôi „tájékoztattak". Önmagában már ez is egy lépés elôre, s hadd bízzak benne, hogy lesz ez még jobb is, de én elvártam volna, hogy túl azon, hogy elmondták: az idén még kevesebb lesz a pénz, várhatóan újabb feladatok szakadnak az önkormányzatok nyakába, meg egyéb ilyesmik, szóval elvártam volna, hogy legyen egy valódi, kétoldalú tanácskozás arról, hogy akkor mihez is kezdünk ezzel a kevés pénzzel.
A jelenlevô, döntô többségükben elsô mandátumukat töltô polgármesterekben van erô, akarás és lendület, ez világosan látszott. Hasonlóképpen az is örvendetes, hogy megfogalmazódott több szájból is, hogy a medence települései össze kell fogjanak, ha kézzelfogható eredményeket akarnak felmutatni, hisz a szegénység fejadag szerinti elosztása, az éppen túlélésre való berendezkedés nem kecsegtet semmi jóval. Aktív módszerekre, kezdeményezésre, vállalásra és cselekvésre van szükség. Ennek szellemében a találkozó – szerintem legfontosabb – eredménye az volt, hogy Remete polgármestere vállalta: még ebben a hónapban összehív egy olyan tanácskozást, ahol meg tudjuk beszélni közös gondjainkat, s remélhetôleg el tudunk indulni azok megoldásának az útján.
Mindezek mellett a megyei tanács képviselôivel szervezett találkozókra is nagy szükség van, s bízom benne, hogy lesznek azok még célratörôbbek és eredményesebbek is, mint ez a mostani, amely kicsit egyoldalúra sikerült. Ez irányú reményeim valóra váltásában nagy szerep hárul a megyei tanács frissen megválasztott gyergyói alelnökére, aki ezen a találkozón sajnos (objektív okokból) nem tudott részt venni. A következôkre azonban én személy szerint elvárom, s abban is bízom, hogy jó szószólója lesz Gyergyó érdekeinek a Megyei Tanácsban, s nem csak ott.
Árus Zsolt
Közérdekű tudnivalók
– A legjobb személyesen intézkedni! –
Az alábbiakban többek között arról olvashatnak, hogy mi az eljárás abban az esetben, ha változtatni szeretnénk az áramfogyasztás számlázásának módozatát. Nemrég ezen közérdekű tudnivalókról Bicsak Tiborral, az Electrica Rt. gyergyószentmiklósi kirendeltségének munkatársával beszélgettünk.
– Mit kell tudjanak a fogyasztók a számlázási módosítással kapcsolatosan?
– A havi átlagfogyasztást és a számlázási módosítást csak a személyazonossági igazolvány felmutatása alapján végezzük, tekintettel arra, hogy sok fogyasztóval nincs szerzôdésünk. Ezáltal is megprobáljuk kiszűrni a szerzôdés nélküli fogyasztókat. Amikor bérelt lakásról van szó, és a tulajdonosnak nincs szándékában a szerzôdést átíratni a bérlô nevére, ajánlott, hogy a tulajdonos mihamarabb keresse fel cégünket. Ilyen esetben megfelel az is, hogy a bérlô eljuttat cégünkhöz egy hitelesített bérleti szerzôdést. Tudni kell, hogy telefonon nem fogadunk el módosításokat, mert minden esetben a fogyasztó biztonságáról és pénzérôl van szó.
– Milyen iratok szükségesek egy átíratáshoz?
– Elôször is szükséges a lakás tulajdonjogi bizonylata, a hivatalos adásvételi szerzôdés, vagy az örökösödési bizonyítvány másolata. Ezenkívül a személyazonossági igazolvány.
– Mennyibe kerül egy átíratás?
– Nem egy egetverô összeg, hisz alig 23 200 lej. Itt meg kell jegyezni: ajánlott, hogy a régi tulajdonos az aktuális óraállásig rendezze az esetleges tartozását, mert adósság esetén nem kötôdik új szerzôdés a hátrálék rendezéséig. Azok a fogyasztók, akik nem rendelkeznek saját nevükre szóló szerzôdéssel, a törvény értelmében közvetlenül a felszólítás után kikapcsolhatók. Itt szeretnék felkérni minden kedves ügyfelet, hogy bármilyen módosítás elôtt olvassa le a villanyóra állását.
– Mit kell tudni a hónap végi kifizetésekrôl?
– Minden hónap 27-én kerülnek a villamossági vállalathoz az illetô hónapra szóló számlák, amelyek ellenértéke csak ezután fizethetô ki cégünk pénztárában. Huszonnyolcadikától kezdôdôen kezdünk kamatot számolni, ami napi 0,2 százalék. Harminc napnál régebbi, kifizetetlen számla esetén felszólítást küldünk a fogyasztónak. Ez levél útján történik és az a kérésünk a fogyasztókkal szemben, hogy a lehetô legkomolyabban vegyék ezen felszólításban foglaltakat.
– Mit tartalmaz ez a felszólítás?
– Tartalmazza a végsô kifizetési határidôt, amely után haladéktalanul megszüntetjük a szolgáltatást. Szeretnénk elkerülni ezen kellemetlenségeket, ugyanis a visszakötés nem olcsó mulatság, hisz 202 000 lejbe kerül. Végezetül még azt szeretném elmondani, hogy amennyiben a fogyasztó hosszabb idôre elutazik, írásban jelezze nekünk, és ugyanakkor kérje átlagfogyasztása lenullázását.
Rokaly Zsolt
Ellenôrzés volt, rendellenesség találtatott
A városvezetô felkérésére kedden közös ellenôrzést tartottak a közbiztonsági szervek, és kiderült, hogy nincs minden a legnagyobb rendben. A vegyes ellenôrzôbizottság, melynek célja a katasztrófamegelôzés, a tűzvészelkerülés, valamint a közrend biztosítása volt, több intézmény szakembereibôl tevôdött össze: Kémenes Ignác a katasztrófaelhárító bizottság részérôl, Ungureanu Vasile ezredes a megyei Olt tűzoltó-alakulattól, Andreica Ioan és Ghiaţă Constantin ôrmesterek a helyi rendôrségtôl, Csavar Zsolt közterület-felügyelô, Csiki Károly, a hivatal környezetvédelmi szakembere, Bakos Sándor almérnök, a Városgazdálkodási Vállalat részérôl, valamint Leopold Edit a Közegészségügytôl.
A vegyes bizottság tagjai a félnapos terepszemle végeztével, 14 órakor a polgármesteri hivatalban ültek össze a végkövetkeztetés levonására. Mint kiderült, elôször egyesítették erôiket ezen szervezetek, és kiderült, hogy így hatékony az ellenôrzés, hisz minden intézmény a saját törvényei szerint ítélkezik, majd összevetik a megállapított rendellenességeket.
A kiértékelô gyűlésen elhangzott, hogy a Virág, Bucsin és Forradalom negyedekben, valamint a Horea utcai tömbházak lakói is kedvesen, segítôkészen fogadták az ellenôrzô csoportot, így téve gördülékenyebbé munkájukat. A rendôrség emberei elmondották, hogy e félnap alatt ôk a házkönyveket ellenôrizték, körözött személyek után kutattak, a közrend betartását figyelték. Az ôrmesterek szerint nem találtak nagy rendellenességeket, csupán azt tartják aggasztónak, hogy egyre több idegenbôl érkezô roma telepedik meg városunkban, melyek egyrésze kukászó, másrésze kéregetô.
A tűzoltóság embere kijelentette: a tömbházak padlásain gyakran találni olyan kéményeket, melyek a tetôtérben érnek véget, tűzveszélyt képezve, és néhol találtak a lakók által elkerített tárolókat is.
Egy esetleges tűz fellobbanásakor azonban nem ezek jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem a garázsok, amelyek akadályozzák a forgalmat, „ráépültek" trafóházakra, kazánházakra, ráépítették villany- és vízvezetékekre. Ezen tákolmányokban viszont nemcsak autót tartanak, hanem gyakran állatokat is. A közegészségügy küldöttjétôl tudtuk meg azt is, hogy úgy elburjánzottak ezen építmények, hogy terület híján nem hosszabbítják meg az egyik óvoda működési engedélyét, és oly kevés helyen van meg az épülettôl számított tízméteres biztonsági tér.
A csoport tagjai, valamint polgármesterünk egyetértettek, hogy a lakosság biztonságának érdekében elsôsorban a rossz helyre épített garázsokat kell lebontani. És kiderült, hogy ha az intézmények törvényeinek minden betűjét betartják, alig néhány ilyen tároló maradhat helyén.
Balázs Katalin
Egy operatôr Afrikában (5).
Ki gondolná, hogy egy hargitai zergevadászat kafferbivaly-lövéssé terebélyesedhet, és hogy egy gyergyói ember egyszer csak Afrikában találja magát vadászkísérôként. 160 millió lejt és a repülôjegy árát kevesen tehetik ki bal zsebükbôl egy háromhetes túráért. De ha egy Kanadába szakadt '56-os magyar állja a számlát, az már más. Az ellenszolgáltatás: filmezni kell. Csak neki, csak róla. Berszán Árus György rábólintott erre az ajánlatra, puska helyett kamerát vett a kezébe, és immár egy éve, hogy vadászkiránduláson volt Közép-Afrikában. Afrikai kalandjait olvashatjuk a Kisújság hasábjain, melyeknek nemsokára folytatása lesz, hisz májusra egy kongói vadászat van betervezve.
Balázs Katalin
Egyébként a múltkor is említett kafferbivaly-vadászat alapozta meg az én tekintélyem is Afrikában. No nem azért, mert nem fogtam futásra a dolgot, amikor a két bika felénk rohant, szó se róla, hanem késôbb a kísérôink megnyúzták és kétfelé vágták az elejtett és kibelezett állatot. Na, de azt fel is kellett rakni a terepjáróra. Körbeállták, fogták, emelgették, de csak nem akart sehogy sem sikerülni. El kell mondanom, hogy kísérôink (azaz a vidék lakói) nálunknál sokkal vékonydongájúbbak, ugyanakkor rendkívül szívósak és fürgék. De az emeléshez inkább erô kell. Amikor láttam, hogy sehogy sem boldogulnak azzal a fél bikával, letettem a kamerát, s odamentem segíteni. Együtt megemelintettük, egyet taszítottam, s már fenn is volt. Még napok múlva is elismerôen emlegették: aki ekkorát emel, az nem egy akárki.
Kísérôink különben – egy frankofón állam polgárai – beszéltek valamennyit franciául. Én is frankofón országból jöttem, én is tudogattam. S amit nem, azt nemzetközi jelbeszéddel vitattuk meg. A legmegdöbbentôbb számomra az volt, amikor megtudtam, hogy ott a lakosság – túlzás nélkül – lassú, de biztos kihalásra van ítélve. Az AIDS miatt. Itt Európában – a nagyközönség legalábbis – nem is igen tudja, mekkora méreteket öltött ott ez a betegség: a becslések szerint a lakosság kétharmada–háromnegyede (!) HIV-fertôzött. Fred, a vadászmester említette egyszer, hogy a tavalyi kísérôk közül talán ketten is elhaltak egy év alatt e betegség következtében. Védekezésre nincs mód. Ehhez széleskörű felvilágosító munkára lenne szükség, és hát az évszázados szexuális szokások radikális megváltoztatására. Ott ugyanis egy pár néhány évet él együtt, utána természetesen és „törvényesen" a férfi más nôt vesz magához, az asszony pedig más férfihez költözik. (A gyermekek mindig a férfinél maradnak.) Amíg e szokás fennmarad, a fertôzés terjedését nem lehet megállítani. És akiket kérdeztem, bizony nem is igen tudták, hogy a betegség oka a sűrű partnercsere.
Mit mondhatnék egyebet? A vadászkirándulás három hétig tartott, s számomra mindenképp nagy élmény volt. S hogy most, idehaza próbálok filmet készíteni az ott szalagra rögzített több órás filmezett anyagból, rádöbbentem, miért nem sugároznak a nagy tévéadók vadászfilmeket. Ezek a filmek egy viszonylag szűk, értô közönség számára szólnak. A szombat esti krimiken edzôdött nagyközönség ízlése számára pedig valahogy „túl valódiak" lennének.
(vége)
Lejegyezte: Balázs János
KisAsszony
Milyen típusú az ön haja?
Túl vékony szálú a haja, vagy túl durva? Nem akar sehogy sem állni, nem követi a fejformáját? Ha ezen bajok valamelyikével küszködik, olvassa el alábbi tanácsainkat, hátha talál megoldást „hajmeresztô" problémáira.
1. Válassza szét haját vastag tincsekbe, majd szorítsa le ôket egy csattal. A tincsek végeit tupírozza fel, és máris kész a kis hamis konty.
2. A rövid és „semmilyen" hajat érdekessé tehetjük, ha jó minôségű hajhabbal és nagy körkefével beszárítjuk, majd bezselézett ujjunkkal vékony tincsekké tépkedjük.
3. Szintén a dús, önálló életet élô haj szelídebbé tételét szolgálja az, ha a fejtetôn lazán megemeli a hajhabbal ellátott tincseket, kétoldalt pedig szorosan hátrahúzza, majd csattal rögzíti ôket. A tarkó fölött szabadon maradt hajat lazán betűri és szintén csatokkal rögzíti.
4. A makrancos tincseket megszelídítheti, ha lazán hátrafésüli haját, majd a visszaugrani készülô fru-fru tincseit két hasonló hajpánttal hátrafogja.
5. A zsírosodásra hajlamos hajat gyakran mossuk, és minél egyszerűbb frizurát vágassunk. Egy hatásos módszere lehet a zsíros haj kevésbé feltűnôbbé tételének az, ha minél több csatot használunk.
6. Apró hajcsavarókkal a halánték magasságáig göndörítjük az eredetileg csapzott hajat. Miután megszáradt, a kibomló csigákat zselé segítségével szétziláljuk.
7. A vékony szálú vagy kevés hajat ne zselézzük túl, úgysem fog többnek látszani. Hajlakkal befújva szárítsuk, minden irányba forgatva a tincseket, majd nagyon kevés zselével rendezzük a kívánt formájúra a frizurát.
8. Ha a vékony szálú haja félhosszú, a legjobb, amit tehet, ha hajhabbal beszárítja, majd a cikkcakkban szétválasztott frizura tincseit zselével megigazítja.
Hét fôbűn a szerelemben (1.)
Gyakran elôfordul, hogy a legnagyobb szerelem közben is váratlanul megfagy a párok között a hangulat, s véget ér a kapcsolat. Ilyenkor általában a „bűnös" nem érti, hogy mit is követett el, miért következett be a hirtelen változás? Íme a hét fôbűn – amely garantáltan megöli a vágyat és a szerelmet – közül az elsô kettô.
1. Megjátssza a szexbombát.
„Gyűlölöm, ha izgatottabbnak mutatja magát, mint amilyen valójában."
„Némelyik lány mindenáron szupernek akar mutatkozni az ágyban. Jeleneteket ad elô, nyög, sóhajtozik, harap, karmol, egyszóval imponálni akar – meséli Tibor. – Pedig én belé vagyok szerelmes, nem pedig abba a szerepbe, amit elôad."
Ha bizonytalan, tapasztalatlan vagy, akkor ezt nyíltan meg kell mondanod a másiknak. Ez sokkal természetesebb és szeretetreméltóbb is, mint az alakoskodás. A pasikra az hat a leghervasztóbban, ha észreveszik, hogy a barátnôjük csak megjátssza az orgazmust. Akkor utólag kudarcnak érzik az aktust. S ezzel pont az ellenkezôjét éri el a „nagyjelenet". Teljesen normális dolog, ha valaki csak hetek, esetleg hónapok múlva jut el a csúcspontra. Ne feledd: minél kevésbé „igyekszel", annál gyorsabban fog sikerülni.
2. Hagyja magát eltéríteni.
„Szakítottam, mert a barátomnak minden más fontosabb volt."
„Ha csöngött a telefon, a volt barátom azonnal ugrott – meséli Stefi. – Mindegy volt, hogy éppen a legforróbb jelenet közepén voltunk, vette a mobilját és dumált..."
Ha együtt vagytok, akkor gondoskodni kell a szerelmi fészek nyugalmáról, s ki kell kapcsolni minden zavaró tényezôt, például a telefont is. Ha valaki hagyja magát szex közben zavartatni, akkor azt az érzés kelti, hogy a másik nem fontos a számára. Stefi: „Egyszer még az is elôfordult, hogy a barátját is beengedte a lakásba, s nem törôdött velem tovább. Annyira megsértett, hogy azonnal szakítottam vele."
Boros pecsenye
Hozzávalók: 70 dkg lapocka vagy comb, 2 fej vöröshagyma, 5 dl vörös bor, 25 dkg leveszöldség, 2 evôkanál olaj, késhegynyi ôrölt babérlevél, ízlés szerint törött fekete bors, só.
Elkészítése: Megtisztítjuk és apróra vágjuk a vöröshagymát. A felhevített olajon sárgára fonnyasztjuk, majd az egyben hagyott, megmosott és leszárított hús minden oldalát lepirítjuk a hagymás olajon. A vegyes zöldséget megtisztítjuk, és karikára vagdalva a hús mellé teszszük. Aláöntjük a bort, megsózzuk, meghintjük a fűszerekkel.
A húst fedô alatt puhára pároljuk. Idônként megforgatjuk, hogy minden oldalán egyenletesen puhuljon. Ezután levébôl kivesszük, fölszeleteljük, majd a visszamaradt zöldséges levet áttörve (legjobb, ha levével együtt turmixgépben forgatjuk néhány percig) a hús alá öntjük. Párolt savanyú káposzta és zsemlegombóc vagy daragaluska illik mellé.
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
Nemcsak újságíróknak
(www.transindex.ro/gordius)
A Gordiuszi Csomó egy olyan internetes oldal, amelyet elsôsorban azzal a céllal hoztak létre, hogy alap-adatbázisként szolgáljon a romániai, illetve magyarországi újságírók számára. Ezen adatbázis segítségével lehetôség nyílhat arra, hogy a két ország újságírói minél tisztább képet alkothassanak arról, miképpen jelentkeznek a közös érdeklôdésre számot tartó témák a másik fél politikai publicisztikáiban. A hetente frissülô oldalon máris elérhetô több mint 200 fordítás a román, illetve a magyar politikai sajtóból. A kezelhetôség érdekében az oldalt belsô keresôvel látták el, amely megkönnyíti bármely szó gyors megtalálását a szövegekben.
Hobbioldal
http://www.extra.hu/rebutia/hobbi/index.html
Az internet dzsungelében legalább olyan könnyen eltéved az ember, mint az igazi dzsungelben. És ez még csak a kezdet, ebben a sokak számára érthetetlen fantáziavilágban még csak az alapok állnak sok helyen, milliónyian még csak ezután gondolnak arra, hogy belépjenek az újabb és újabb világok virtuális kapuján.
A számtalan és nagyon jó keresôgépek egyre kevésbé tudják szolgáltatni azt, amit tulajdonképpen várunk tôlük, hogy megtaláljuk azt, amit keresünk.
Sajnos léteznek olyan internet oldalak, amelyeket a téma megfelelô ismerete mellett sem lehet megtalálni, csak kisebb-nagyobb véletlen útján.
Ez a probléma vezette a honlap szerkesztôit arra a gondolatra, hogy létrehozzák ezt az oldalt, amely elsôsorban az emberek hobbijával, kedvenc elfoglaltságával, idôtöltésével foglalkozik.
Ez nem egy profi, túlcizellált szuperoldal akar lenni, hanem egy gyorsan behívható, fôleg szöveges honlapgyűjtemény, ahonnan további, az érdeklôdésünknek megfelelô oldalakat lehet megtalálni.
Gyerekek a világhálón (3.)
– webkalauz szülôknek és kiskorúaknak –
Gyerekek milliói használják a számítógépet naponta, és egyre több gyerek ismerkedik meg az internet világával is. A weben járatos szülôk tudhatják, hogy nemcsak hasznos információt szerezhet a kisgyerek vagy a nagyobbacska a netrôl, hanem sok veszély is leselkedhet rá a világhálón.
Természetesen a biztonságra törekvés és az internet adottságainak felismerése és hasznosítása között igyekezni kell az egyensúly megtalálására. Amellett, hogy a veszélyekre is felhívjuk a figyelmet, elsôsorban a netezés adta lehetôségre irányítsuk gyermekünk figyelmét, és mindenekelôtt tanítsuk meg jól kezelni az itt szerzett információkat.
Felsôs gyerekek és serdülôk nagyobb önállóságot igényelnek, náluk nehezebb nyomon követni a netes történéseket is. Éppen ezért állapodjunk meg gyermekünkkel, hogy bizonyos szabályokat betart, ezeket akár ki is nyomtathatjuk, hogy szem elôtt legyenek.
Webjogsi kiskorú családtagoknak:
* Sosem adom ki személyes adataimat.
* Ha bármilyen kellemetlen információt hallok, kérdeznek, arról beszélek a szüleimmel.
* Nem találkozom netbarátokkal személyesen a szüleim engedélye nélkül.
* Nem küldök magamról képet senkinek a szüleim tudta nélkül.
* Nem válaszolok olyan levelekre, kérdésekre, amelyek zavarba hoznak, furcsák vagy zaklatóak.
* Nem adom meg a jelszavamat senkinek.
* Nem vásárolok, nem adom ki a szüleim számlaszámát, csak az engedélyükkel.
* Ha regisztrált oldalra szeretnék belépni, vagy részt vennék olyan netes versenyen, ahol adatokat kérnek, megbeszélem a szüleimmel.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
UFÓ-ROVAT
Baalbek, az óriások terasza
Libanonban, Damaszkusztól északra, 86 kilométerre Bejruttól, a Hamath-i útvonal és vasút mentén, 1150 méter magasságban találhatók a Baalbek-i romok. Baalbeket Báli néven már idôszámításunk elôtt 804-ben említik az asszír iratok. Tehát amikor a görögök itt templomokat építettek és a helységet Heliopolisznak (a Napisten városa) nevezték el, akkor lényegében már a meglévô romokra építkeztek. Ôket követték a rómaiak, akik idôszámításunk szerint I. és II. században, Augustus császár idejében, a már meglévô görög építményeket átvéve pazar templomokat építettek. Valójában Baalbek csodája és titka se nem görög, se nem római eredetű. Az viszont tény, hogy mindenhol a római korra emlékeztetô bizonyítékok lelhetôk fel. Mi lehet az oka? Ismert az a tény, hogy a rómaiak a hódítások során az elfoglalt területeken található fôbb templomokat, építményeket átalakították saját stílusukra, a többieket lerombolták, hogy nyoma se maradjon a régi kultúrának. Így késôbb senki sem bizonyíthatta, hogy nem ôk a terület jogos tulajdonosai. Ez még helyenként napjainkban is így történik.
A megtartott épületek átszabása után mindeniket ellátták római jelekkel. Így történt ez helyenként Egyiptomban is, nem kis fejtörést okozva a régészeknek.
Akárcsak Tiahuanaco és a többi inka, maja, azték, tolték városok és építmények, Baalbek is ôsrégi és nincs történelmi dátumozása. A valódi Baalbek egy hatalmas terasz, amely óriási kôtömbökbôl van összeillesztve. A kövek többségének oldalhossza 20 méter és mintegy 1500–2000 tonna nehezek. Ezekbôl a kôtömbökbôl alakítottak ki valakik egy, helyenként 16–20 méteres magasságot is elérô, kb. 310 méter széles és 530 méter hosszú, több mint 164 ezer négyzetméteres, lapos kôteraszt.
A legmerészebb fantáziával sem lehet kigondolni, hogy hagyományos módon hogyan is volt lehetséges ezeknek a kôblokkoknak a kifaragása, szállítása és nem utolsó sorban az öszszeillesztése. Itt is ugyanazzal az illesztési technikával találkozunk, mint az inka-maja falaknál. A kövek olyan pontosan és szorosan vannak illesztve, hogy közéjük, ahogy mondani szokás, még egy tű hegyét sem lehet beszúrni.
Nehéz megmondani a terasz építésének miértjét és mikéntjét.
A legenda szerint Baalbek elsô városát Ádám fia, Káin építette a Nagy Vízözön elôtt. Az idôvel romba dôlt várost jóval késôbb építette újra az „óriások nemzetségének" nevezett nép Nimrod, Shinar királyának vezetésével. Lehet, hogy ez a legenda épült be a helyi mondákba is, melyek szerint Baalbeket titánok építették.
Egyes kutatók azt állítják, hogy a teraszt a Földünket meglátogató idegenek alkották rakétáik számára. Innen szálltak fel és ide szálltak le az idegen civilizáció űrjárművei.
Napvilágot látott olyan elmélet is miszerint a platform alá vannak rejtve azok a dokumentumok, technikai eszközök, leírások, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják a földönkívüliek létét, megmagyarázzák az emberiség eredetét, és utat mutatnak az emberi faj további fejlôdéséhez. A titkok csak akkor kerülhetnek napvilágra, mikor az emberiség megérett rá és képes szétszedni az ôskori kirakójátékot.
Addig is el lehet gondolkodni a bolygónk misztériumain.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Az emberiség és a Világegyetem
A leghosszabb űrséta
Hét űrhajós érkezett a Discoveryn az Alfának is nevezett űrbázisra. Közülük hárman felváltják a november eleje óta dolgozó elsô állandó legénységet. Az űrsikló egyebek között tudományos berendezéseket is szállított az űrállomásra, köztük a Magyarországon kifejlesztett Pille nevű dozimétert, amely a kozmikus sugárterhelés mérésére alkalmas műszer.
Két asztronauta az eddigi leghosszabb űrhajón kívüli munkát hajtotta végre az űrrepülôgépes küldetések történetében. Jim Voss és Susan Helms nem egészen 24 órával a Discovery csatlakozása után vasárnap március 11-én kezdte meg az űrsétát. Az eredetileg körülbelül 7 órásra tervezett munka 8 óra 56 percig tartott, s ezzel az űrrepülôgépes küldetések 20 éve alatt rekordhoszszúságúnak számít (az eddigi csúcs 8 óra 29 perc volt).
Az űrséta célja az volt, hogy a Destiny modulon elôkészítsék az űrállomás saját robotkar-rendszerének áprilisi felszerelését. Az űrséta alatt Andy Thomas küldetés-specialistának a Discovery robotkarával át kellett helyeznie a Unity modul egyik kikötôelemét (PMA-3) a modul egy másik portjára, hogy helyet csináljon a Leonardo modul csatlakozásához. Voss és Helms elsô dolga tehát az volt, hogy szétcsatolta a Unity és a PMA-3 közötti kábeleket.
Az űrséta nem telt izgalmak nélkül, ugyanis kisebb problémák adódtak a munka közben. Mindjárt az elején egy műszereket tartalmazó műanyagzsák kelt önálló életre, s kilebegett a gép rakterébôl. Voss már nem tudta elkapni, s végül a robotkar segítségével érte el a zsákot. Fél óra múlva azonban a robotkarra szerelhetô munkaplatform szabadult el, amit már nem lehetett megmenteni.
A két asztronauta a munkák elvégzése után még vagy három órát töltött a Discovery szűkös zsilipében, miközben Thomas áthelyezte a kikötôelemet. A televíziós rendszer hibája miatt ez csak a második próbálkozásra sikerült, ezért nyúlt ilyen hosszúra az űrséta.
Az űrrepülôgép szállítmányának átrakodásánál most használják elôször az olasz gyártmányú Leonardo tehermodult. Az olasz gyártmányú szerkezet egyidôben tölt be teherszállító és űrállomás-modul szerepet, ezért nagyon hasznos találmány. Az űrhajósok a Leonardo modul csatlakoztatása után a szállítmány átrakodását az űrállomás belsejébôl oldhatják meg és nem kell a kirakodással nehéz órákat tölteniük az űrben. Az új szállítmány kirakodásával egyidôben megoldható az űrállomáson fölöslegessé vált dolgoknak a berakodása és átszállítása a hazatérô űrrepülôgépre.
A Leonardo rakterében több mint öttonnányi felszerelés és különféle berendezés vár arra, hogy átkerüljön az űrállomás Destiny moduljába, köztük hat darab szabványméretű kutatórekesz. A következô néhány napban az űrhajósok többsége a rakodással lesz elfoglalva. A Leonardót március 17-én választják le az űrállomásról, s visszahelyezik a Discovery rakterébe.
A Discovery a tervek szerint március 20-án tér vissza a Földre, hazaszállítva az elsô állandó legénység három tagját, egy amerikai és két orosz űrhajóst.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (9.)
Az alábbi okfejtések, de nevezhetjük kielemzéseknek 1998 augusztusában a Bogdaproste Ódunával összekötô csatornában hangzottak el akkor, amikor – a Deltában tôlem megszokott s természetes dolognak tűnt – botostól, halastól, gatyástól a vízbe fordultam. Társaim aggódtak értem, mert az eset ott történt, ahol a csatornán kitóduló víz örvénylett, és csak jó száz méter után ömlött a csendes Ódunába. Ekkor (Szabó) Tibi halát még meg nem látta, de ott, körülötte úszkált! Valamennyi elhangzott témát ott, a halfogás reményében vizsgáltunk, tárgyaltunk. Azonosultam Tibivel, hiszen elsô deltai utam alkalmával egy hét alatt tán hat-hét darabot fogtam, míg mások száz kilón felül. Viszont a „zöldövezetet" igen-igen megtépáztam, de rekordot nem én döntöttem, hanem kollégám a csónakban. P. Sanyi magasan felettem vizsgázott... a zöld fű tépegetésben. Bételik! Márk Pista volt a professzor... így osztályozott. Bételik!
Tibi mondókáját és védekezését így kezdte: „már mondtam, gyermekkoromat Szászrégenben, a Maros mellett töltöttem, a Maros az enyém volt, ahol halásztunk is. A környék minden gyereke ezt tette. Akkor és ott ennek minden csínját-bínját ismertem. A horgokra gilisztát, csimaszt, hernyót, piócát, kukacot, lótetűt, meg élôhalat akasztottunk, és így palókáztunk, úszóztunk, vagy ólmot tettünk rá és úgy dobtuk be felcsalizva. Az úszó billenését lestük, meg a botvég mozdulását. A kifogott halat vagy kötôre felfűztük, vagy nagyobb dobozba, úgynevezett bárkába tettük, az elôkelôbbek már halaszsákot hoztak, és a zsákmányt abba dugták. A halat mi mindig a vízben tartottuk fogságában."
Ebbôl a felmondásból kitűnt, hogy Tibi a leckét ott megtanulta, de „audiatur ad altera pars" vagyis az én mondókám így hangzott: „Tibi, itt a Deltában más szelek fújnak, a Csomafalvi bemutatódon csak középcsoportos voltál, a mi szaknyelvünkön horgászbojtár minôséget kapartál ott össze. Akkor és ott, csak a Deltába való indulás volt a cél, de amint Machiavelli jezsuita mondta: a cél szentesíti az eszközt, magam akkor nagyvonalúnak kellett feltűnjek, ha elszomorodom, kedved vesztve esetleg a Deltáról lemondasz. Nekem akkor bételik!"
Itt az ötletszerű dobigálást, az eredményt elérô tudatos tevékenység váltja fel, meg a megkövetelt figyelem, meg a vízfelszín alapos, elôzetes tanulmányozása, meg a csuka esetleges elhelyezkedési helyének a meghatározása, meg a dobás pontossága, meg az eldobott kanál, villantó levegôbeni irányítása abban az esetben, ha szeles idôben horgászunk, vagy téves eldobás esetében meg a csali csobbanásmentes vízbeejtése, meg a csali vízbeni ide-oda való mozgatása, meg annak ejtése, felszín felé való irányítása. E tényezôk mellé természetesen halmozódik a horgász egyéni és szerzett tapasztalata. Lényegében e szubjektív, alanyi követelmények közé sorolhatjuk, sorolom a tavon szigorúan megkövetelt csendességet.
A horgász természetes igénye: a biztosított fogás, ez pedig a zajtalanságban rejlik! Ami azt jelenti, hogy az éhesek a csendes vizeken, ott, a környékünkön úszkáljanak, a csónak vagy a part közelében. Így szinte belopja magát a horgász a dögök közé, mert a csónak oldalát evezôvel nem koppintja, a jelenlétét tudomásukra nem hozza, hanem halkan szedeget! Bételik!
Tibi, ami ott bejött, a követelmények eredményeként kell elkönyvelni, mert az magával hozta! Azokat betartottad. Bételik; de este sem ittunk alkoholt, s lehet, hogy reám megharagudtál, de te sem nagyon kívántad.
Ja, igen, még egy lényegest elfelejtettem mondani, és az az eredményesség biztos záloga is lehet, nevezetesen a csuka fogazatának a váltása. Tán ez is a solaris tevékenységhez kapcsolódik, s ez abban áll, hogy a fogai meglazulnak, csali megrágására alig alkalmasak. Tehát, ha valamennyi követelmény konstellációba, egybeesésbe kerül, a zsákokat meg is lehet tölteni. Igaz, vannak olyan horgászok, akik e jelenségeket, követelményeket mellôzik, és egy-egy halat megkaparintanak, és felkiáltanak. Az értelmesebbje így viszonyul: „vak tyúk is talál szemet". Bételik!
A kedves horgászmúlt és annak nyilvános elemzése önkénytelenül kapcsolja hozzám a városi jégkorongcsapat jelenét, vagyis azt: mit jelent az áldozati készséggel párosult tudatos csapatépítés! De mit jelent ez a két kinevezett edzônek is! Bemutatni ôket nem kell, városunk és környékének szülöttei, képzett, megbízható és alapos szakmunkát biztosítók, akik nagy és küzdelmes mérkôzéseken és azok hevében, légkörében formálódtak, s lettek azzá, amik. Velük városunk sportélete nagyot nyert, de e férfias, frappáns sport is, valamint a csapathoz vonzódó, rokonszenvezôk is. Véleményem az, hogy ezek az emberkék a már meglévô, sajátnevelésűnek nem nevezhetô tehetségekkel, mert azok Basilideséket dicsérik, csodálatos eredményeket érhetnek el, ha: ami a vezetôket illeti, az eredmények elérésében több méltányosságot, lojalitást, de türelmet is kell tanúsítaniuk. Az edzôk az örökölt csapatot, annak minden porcikáját maguknak, játékrendszereiknek, – a cél elérése érdekében – mindig át kell dolgozzák, kiszűrve a negatívumokat. Mert van! Ha nem lenne, hol lennénk? Lefaragni van mit, azt az ôsszel láthattam. Még a vezetôségnek annyit, belôlük sugározzon az érdeklôdés, a biztatás, úgymond atyai készség.
Az edzôk munkáiba belekottyanni nagy dolog, nem ildomos, nekem meg nem tisztem, de az alábbiakat elmondom: az a csapat lesz eredményes, amelyik a védekezést, a védelmét matematikai pontossággal megszervezi, és azokat a mozdulatokat a játékosok be is tartják! Itt többen felkiálthatnak, tegyék, de: 1963-ban Bukarestben Kémenes Bélának (Füsti) mondtam: Béla, te mindig Dudától másfél méterre úgy állsz a jégen, hogy a kapu a hátad megett legyen! Az ország akkori legjobb, legeredményesebb játékosa korongot át nem vett, gólt meg nem ütött! Duda akkor nekem egy jóízűet kérdezett: „Bubi, ki ez az ember?" „Füsti, a fotballistám", akinek a jégen való némi bicegéseit cseles mozdulatok sorozatainak vélte. Bételik! Ez a felállás mindig periferikus látást biztosít, tehát a támadás elindítását is elôsegíti. S itt meg az elindulás iránya a döntô! Jack és társa, a többi a ti dolgotok! Sok sikert kívánok!
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
A csendes gyilkos: Magas vérnyomás
A magas vérnyomás kialakulása és kezelése
A magas vérnyomás egyike a legelterjedtebb népbetegségeknek, hiszen a felnôtt lakosság 15-20%-át érinti. A 60 év feletti korosztályban az arány még nagyobb, a férfiak 40–50%-ának, a nôk 60–70%-ának magas a vérnyomása. „Csendes gyilkosnak" is szokták nevezni, hiszen sokáig észrevétlen marad, a beteg panaszmentes, mire tüneteket okoz, már megtámadta valamelyik szervet. Az évekig tartó tünet- és panaszmentes idôszak után alakulnak ki a súlyos szövôdmények: szívelégtelenség, agyvérzés, trombózis, vese- elégtelenség, melyek halálhoz is vezethetnek.
A felkaron, ülô helyzetben mérve 135/85 Hgmm alatti vérnyomás tekinthetô normálisnak. Az elsô szám a szívösszehúzódás pillanatában, a második pedig a szív elernyedésekor mért érték. Ez az érték napközben ingadozhat, általában reggel az ébredés utáni órákban a legmagasabb, viszonylag magas a kora esti órákban 17 és 19 óra között, a hajnali órákban pedig a legalacsonyabb. Akkor áll fenn magas vérnyomás betegség, ha legalább három különbözô napon végzett méréssel normál érték feletti vérnyomást mérünk.
De az is rendellenes, ha valakinek általában és hosszabb idô óta pl. 100/70 Hgmm értéket mérnek, majd hirtelen ez az érték megugrik. Ugyanígy csak a konkrét személytôl, az ô állapotától, esetleges mellékbetegségeitôl függôen lehet meghatározni a vérnyomás csökkentésének szükséges mértékét. A magas vérnyomás gyakran társul cukorbetegséggel, vesebetegséggel vagy akár pangásos szívelégtelenséggel is.
A magas vérnyomás legnagyobb veszélye, hogy érelmeszesedésre, valamint az ezzel járó betegségek kialakulására hajlamosít. A magas vérnyomás körülbelül 35%-ban kiváltó oka a szívkoszorúér-betegségeknek, szívinfarktusnak, agyvérzésnek, végtagi érszűkületeknek és a szívelégtelenségnek. A magas vérnyomás az esetek nagy részében nem önmagában szerepel ezen betegségek rizikófaktoraként, hanem más kockázati tényezôkkel is társul. Ugyanakkor a magas koleszterinszinthez és a dohányzáshoz hasonlóan elsôrendű rizikófaktornak tekinthetô, ami azt jelenti, hogy önmagában is képes szív- és érrendszeri betegségek kialakulását elôsegíteni.
Bár a magas vérnyomás kialakulásának okát az orvostudománynak eddig nem sikerült teljes pontossággal meghatároznia, a hajlamosító tényezôket jól ismerjük. Ezek közül az öröklôdés mellett a legfontosabbak az elhízás, az alkoholfogyasztás, a rendszeres mozgás hiánya, egyes nyomelemek hiánya, a stressz és a dohányzás.
Elsô fokú hipertónia:
A szisztolés vérnyomás érték 140–159 Hgmm, a diasztolés vérnyomás értéke 90–99 Hgmm. Nem állapítható meg egyéb szervkárosodás, nincsenek más szív-érrendszeri betegségek. Elegendô az életmódváltoztatás, gyógyszeres kezelés még nem szükséges.
Másodfokú hipertónia:
A vérnyomásértékek hasonlóak vagy magasabbak mint az I. fokú hipertóniában, szív-érrendszeri betegség kimutatható, de nincs még szervkárosodás. Az életmód változtatás mellett rendszeres gyógyszerszedés és orvosi ellenôrzés szükséges.
Harmadfokú hipertónia:
A normálisnál magasabb vér-nyomásértékek, rizikótényezôk, súlyos szív-érrendszeri betegségek és szövôdmények, melyek miatt gyakran visszafordíthatatlan, gyógyszeres kezeléssel sem megszüntethetô károsodás jön létre az egyes szervekben.
A magas vérnyomás betegség szövôdményei:
A legjelentôsebb a szív, az agy, a vese károsodása, valamint egyéb érrendszeri elváltozások, mint a nagyerek tágulata vagy meszesedése. A magas vérnyomás betegségben szenvedôk leggyakrabban szívinfarktus, szív- és veseelégtelenség, valamint agyi keringési károsodás következtében halnak meg.
A hipertónia kezelése:
A gyógyszeres kezelés mellett, alapvetô az életmódbeli és a táplálkozási szokások megváltoztatása. A legfontosabbak a súlyfelesleg leadása, a dohányzás megszüntetése, az alkohol- és a kávéfogyasztás elkerülése. Az ételek nátriumtartalmának csökkentése, azaz a sófogyasztás korlátozása. Lényeges viszont a kálium-, kalcium- és magnézium-bevitel növelése. A magas vérnyomás betegségben szenvedôk magnézium vérszintje alacsonyabb, mint az egészséges embereké, ráadásul a magnéziumhiányos állapotban fokozódik a stressz iránti érzékenység is. A fokozott magnézium-bevitel kismértékben csökkenti a vérnyomást. Fontos továbbá a rendszeres testmozgás: séta, úszás, kerékpározás, természetesen orvosi ellenôrzés mellett, mert a hirtelen nagy igénybevétel a pulzusszám kóros emelkedéséhez vezethet. Stressz okozta feszültség csökkentése szintén jó hatású a hipertónia kezelésében. Ezt egyéni tréninggel, esetleg pszichoterápiás kezeléssel, egyes meditációs gyakorlatok megtanulásával lehet elérni.
A betegség megelôzésében a legtöbbet mi magunk tehetjük, elsôsorban megfelelô életmód kialakításával.
ÉLETTÖRTÉNET
A család
17. rész: Szerelemgyerek
Kató az utóbbi napokban egyre rosszabbul érezte magát. Rettegett a reggelektôl, az émelygéstôl. Félt, hogy férje is észreveszi másállapotát. A fürdôszoba tükrében nézegette magát, és úgy tűnt neki, hogy pocakja van, mely napról-napra jobban domborodik. Pedig tudja ô, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, mégis fél, hogy valaki megsejtheti a titkát. Úgy szervezi meg az életét, hogy lehetôleg a család ne lássa mezítelenül. Bô pizsamába bújik esténként, és a szűk blúzokat sem veszi magára.
De mindezen túl egy jól ismert, kellemes érzés keríti hatalmába valahányszor magára marad, és nem érzi a figyelô tekinteteket. Csodálatos érzést, mely egyértelműen és csalhatatlanul a tudtára adja: gyereke ott mocorog a szíve alatt. Csak arra nem mer gondolni, hogy ez a kis emberpalánta nem Janitól fogant. Érzi, nem kockáztathat, nem jelentheti be férjének terhességét, és nem nevelheti fel harmadik gyerekét hazugságban, mintha Bori és Gergô édestestvére lenne. Nem, ezt nem vállalhatja. És ahogy telnek a napok, egyre eltökéltebb lesz: ez a gyerek, egyetlen kalandjának gyümölcse nem jöhet világra. Nincs más kiút, vállalja az abortuszt – dönti el az ágyban forgolódva, mikor újra hatalmába keríti a jól ismert émelygés... és ugyanakkor a szűnni nem akaró érzés, hogy farkaséhes, ennie kell.
A gyerekek már elmentek az iskolába, szegénykék már kezdik megszokni, hogy reggelente nem anyu készíti a kakaót. Jani is dolgozik, így csak az öregek és Lillácskáék vannak otthon. Most már örül, hogy Gedeonék is hozzájuk költöztek, mert bár ki nem nézte volna Lillácskából, mégis úgy tűnik, kiismeri magát a konyhában.
– Jó reggelt, hétalvó! – köszön rá Gedeon, kezébe nyomva egy csésze forró teát. Katót zavarja e nagy kedvesség, de csak akkor kezd igazán gyanakodni, amikor látja, hogy a gerlepár titokzatosan egymásra mosolyog.
Még szerencse, hogy anyósáék épp oly természetesen viselkednek, mint eddig: Zsuzsa mama pont olyan undok, mint egy héttel korábban, nagyapó pedig ma sem mulasztja el, hogy a menye fenekébe csípjen. Miközben teáját kortyolgatja, hallja, hogy az új pár el-elneveti magát a háta mögött, sugdolóznak, s gyerekesen kacarásznak. Megszokta ô ugyan, hogy e két ember nem hétköznapi lény, mégis úgy érzi, valamit tudnak, vagy valamit látnak rajta. Mit tehetne? Bejelenti, hogy immár nem hanyagolhatja tovább az üzlet megnyitását, elmegy árut beszerezni, és nemsokára útjára indítja a vállalkozást.
– Ne feledj el kismama-ruhákat is rendelni, na meg rengeteg kezes-lábast, pelenkát – kiált utána Gedeon, amiért meg is kapja szíve választottjától a kijáró nyaklevest.
– Egy szavát se halld meg, Kató drága, csak arra kérlek, igyekezz haza, hisz a vacsoránál fontos bejelentést kívánunk tenni – fűzi hozzá Lilla.
Kató asszonyság alig találja meg a kijáratot, annyira igyekszik távozni a kínos társaságból. Rohan a lerakatokba, és akkora lendülettel tárgyal az árukészletrôl, a pult elhelyezésérôl, mintha kizárólag ez az egyetlen dolog foglalkoztatná. Az idô viszont repül, és azon kapja magát, hogy haza kell mennie, ha tetszik, ha nem. Tart attól, hogy a fontos bejelentés róla fog szólni, de egyszerűen ötlete sincs, hogyan hárítja majd el a család megrökönyödését, hogyan áll férje elé bejelenteni: csak semmi pánik, teherbe estem az üzlettársadtól.
Mikor hazaér, a családban féktelen jókedv uralkodik. Mindenki a vacsorakészítés körül tüsténkedik, Jani is ingujjra vetkôzve veri a tejszínhabot. A nagy sürgölôdésben szerencsére senki sem veszi észre, mennyire sápadt, menynyire ijedt. Mire átöltözik, terítve az asztal és Kató látja, hogy Lilláék újra összenéznek, cinkosan összemosolyognak, majd szólásra emelkednek:
– Kedves szüleim, egyetlen testvérem, drága sógorasszony – kezdi Gedeon színpadiasan, majd elmosolyogja magát, megszorítja párja kezét, és köntörfalazás nélkül bejelenti: – gyerekünk lesz!
E hír mindig is ünneplésre adott okot Nemessyéknél. Koccintanak, gratulálnak, és immár megfékezhetetlen a jókedv. Ideje volt. Na, még egy unoka. Nemesednek a nemesek – méltatja a család a jó hírt, csupán Katónak sikeredik félre a gratuláló mosolya. Leesett szívérôl egy kô, amikor kiderült, hogy nem az ô titkáról kívánják fellebbenteni a fátylat, de rögtön egy másik került helyére: nekik bezzeg lehet, ôk örvendhetnek, neki pedig szégyellnie, titkolnia kell ugyanazt.
Felrohan szobájába, és sírástól elcsukló hangon közli a nôgyógyásszal: döntött, holnap abortuszra megy.
A következô nap Katalin egész életében rémálom marad. Mit sem ért az asszisztensek kedveskedése, az orvos odafigyelése, a rengeteg zsibbasztó és fájdalomcsökkentô, neki úgy fájt a beavatkozás, mintha legalább a szívét tépték volna ki.
A műtét után egyórás pihenést javasolt az orvos. Az egyágyas szobában, a fehér falak között Kató minden izmát megfeszítve küzd, hogy kitörölje emlékezetébôl az imént történteket, és hogy ne gondoljon arra a nagy ürességre, amit a hasában érez. Nemsokára rászánja magát, hogy felöltözzön. Kissé szédül bár, de megmosakodik, és összeszedve cókmókját, bemegy az orvoshoz, elbúcsúzni:
– Igazán köszönöm, doktor úr, és számítok a diszkréciójára – mondja pironkodva.
– Ejnye, ejnye hát olyan embernek ismer engem, aki mindent kifecseg? Már rég ismerem magát, s az egész pereputtyát, de nem mondanám el a világ pénzéért sem, hogy ki miért járt hozzám – mondja a doki, majd Katóhoz lép és megfogja a kezét – De mégis, kérem, mondja meg, miért nem vállalták ezt a gyereket? Úgy tudtam, hogy felhôtlen a házasságuk. Vagy megromlott volna? Mondja, Jani félrejár?
Erre a kérdésre hôsnônknek nem lehet válasza. Mit mondhatna? Hogy ô a kicsapongó?
– Még egyszer köszönöm – rebegi válasz híján, majd kirohan, minél messzebb ettôl a fehér épülettôl.
Autójával egy elhagyott utcácskába húz félre. Tudja, mit akar: nem nyeli tovább könnyeit, hanem kisírja magát úgy istenigazából, s aztán mosolygósra vált, és úgy megy haza, mintha mi sem történt volna. Arcát tenyerébe temeti, és érzi, megfullad a torkában lévô galuskáktól, amikor kopogás riasztja meg. Felnéz. Az autó mellett Jenô áll, mosolygósan kérve bebocsátást. Ajtót nyit neki, de könnyei letörlésére már nem marad ideje. A férfi megrökönyödve néz rá:
– Mi a gond, szépségem? – kérdezi aggódóan.
– Abortuszon voltam – böki ki, anélkül, hogy átgondolná a választ. Jenô a karját nyújtja felé, és ô, mint hajdanán, ha apuka kínálta fel vállát, a keblére borul, ott tör ki belôle a zokogás. A férfi az arcát simogatja, a könnyeit törölgeti zsebkendôjével. Nem érti, mi történhetett.
– Ez hihetetlen. Jani nem akarta a harmadik gyerekét a világra engedni? – dühöng.
– Nem a Jani gyereke volt – mondja Kató szemrehányóan nézve Jenôre, akinek egy szempillantás alatt tisztává válik a kép: az ô gyereke volt.
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
Sífutás
Gyergyói símaraton tizenegyedszer
Március 11-én, vasárnap került megrendezésre a Bucsin-tetôn a hagyományos Gyergyói Símaraton. Az idei tömegsport rendezvénynek összesen 90 résztvevôje volt. A sportolók a Gyergyói-medencébôl továbbá Csíkszeredából, Maroshévízrôl, sôt Gyulafehérvárról érkeztek a Bucsin-tetôre. Amint az kiderült a rendezvény szerepelt a Román Síszövetség versenynaptárában, ennek ellenére hiányoztak a brassóiak.
A kijelölt versenytávot leghamarabb a gyergyószentmiklósi György Mónika és a tekerôpataki származású Bencze Béla teljesítették.
A korcsoportonkénti díjazottak: 1991 után születettek: fiúk: 1. Suciu Florin (Maroshévíz), 2. Bernád Szilárd (Tekerôpatak), 3. Gergely Csaba (Csíkszereda); lányok: 1. Crit Andrea (Maroshévíz), 2. Ferencz Katalin (Tekerôpatak), 3. Nagy Katalin (Csíkszereda); 1988–90-es korcsoport: fiúk: 1. Csató Áron (Alfalu), 2. Paller Csaba (Maroshévíz), 3. Cainar Alexandru (Maroshévíz); lányok: 1. Hatházi Melinda (Csíkszentkirály), 2. Ferencz Réka (Tekerôpatak), 3. Nistor Tonela (Csíkszereda); 1986-87-es korcsoport: fiúk: 1. Csúcs Klausz (Csíkszereda), 2. Péter László (Maroshévíz), 3. Bányász Róbert (Gyergyószentmiklós); lányok: 1. Gáll Anna Mária (Maroshévíz), 2. Cernescu Andrea (Maroshévíz), 3. Lestyán Beáta (Csíkszentkirály); 1984-85-ös korcsoport: fiúk: 1. Tódor Tihamér, 2. Tódor János, 3. Koós István (mindhárman Tekerôpatak); lányok: 1. György Enikô (Gyergyószentmiklós); 1981–83-as korcsoport: fiúk: 1. Tódor Attila, 2. Bara Attila, 3. Bara Csaba (mindhárman Tekerôpatak); lányok: 1. György Mónika, 2. Musulin Mónika (mindketten Gyergyószentmiklós), 3. Zbanca Diana (Maroshévíz); 1971-80-as korcsoport: férfiak: 1. Bencze Béla, 2. György Márton, 3. Molnár Attila (mindhárman Tekerôpatak); lányok: 1. Dobandi Magdolna (Csíkszereda), 2. Láng Enikô (Gyergyószentmiklós); 1961–70-es korcsoport: nôk: 1. Orosz Erzsébet, 2. Csúcs Mónika, 3. Birta Melánia (mindhárman Csíkszereda); 1951–60-as korcsoport: férfiak: 1. Csúcs András, 2. Miklós Lajos, 3. Fénya József (mindhárman Csíkszereda); nôk: 1. Nagy Júlia, 2. Ávéd Ildikó (mindketten Csíkszereda), 3. Székely Anna (Gyergyószentmiklós).
A verseny után Gyulai Bélát, a Gyergyói ISK sífutó szakosztályának egyik tanár-edzôjét kértük a látottak értékelésére:
– Az idei rendezvénynek sajnos nagyon kevés támogatója volt. Állíthatom, hogy amennyiben a Hargita megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság nem segít, nem lehetett volna szó az idei versenyrôl. Apropó verseny. A Gyergyói Símaraton szerepelt az országos síszövetség versenynaptárában, de a brassóiak mégsem jöttek el. Távolmaradásukat az anyagiak hiányával hozták össszefüggésbe. Mindezek ellenére látszott, hogy az emberek igénylik a versenyt. Éppen ezért a városvezetôknek és a sportért felelôs személyeknek a jövôben többet kellene tenniük azért, hogy a fiatalokban tovább fejlesszük a versenyszellemet.
A XI. Gyergyói Símaraton támogatói: Hargita megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság, Csíki András, Korond község polgármestere és azon korondi vállalkozók, akik gyergyószentmiklósi közterületen (Gyilkostó) árusítják termékeiket, a városi RMDSZ, a Gyergyói ISK, Polgármesteri Hivatal, Gyergyói Síegylet, ifj. Sára Tibor vállalkozó (a Bucsin menedékház fônöke) és nem utolsó sorban Kiss Károly, a Gyergyószentmiklósi Húsipari Vállalat igazgatója.
Esemény
Sportegyesület alakult Szárhegyen
– Beszélgetés Gábor Lászlóval –
Március 9-én, pénteken került bejegyzésre a gyergyói bíróságon a Gyergyószárhegyi Bastionul-Bástya Sport Egyesület. Bárhogy nézzük, örvendetes a hír, hisz ez a tény fontos lépést jelent a község sportéletének újraélesztése terén. Az újonnan megalakult sportegyesület a bejegyzéstôl számított tizenöt nap múltán lesz működôképes. Az alábbiakban Gábor Lászlóval, a Bástya SE elnökével készített interjút olvashatják.
– Kinek az ötlete volt a sportegyesület létrehozása?
– Nem akarok szerénytelennek tűnni, de azt kell mondjam, hogy az én ötletem volt. Az az igazság, hogy Korpos Lajos tanár-edzô többször is említette, hogy tehetséges atléta tanítványa, László Tibor nincs leigazolva, s tenni kellene valamit ez ügyben. Ezen sportegyesületen keresztül fel szeretnénk támasztani a szárhegyi sportéletet.
– Hány alapító tagja van a Bástya SE-nek?
– Összesen 26 személy alkotja az alapító tagok táborát. Erre azért is volt szükség, mert hozzávetôleg ötmillió lejbe kerül a bejegyeztetés. Ebben az összegben benne van az alaptôke, az illetékek és minden idevágó költség.
– Mi volt a sportegyesülethez kapcsolodó elsôdleges célkitűzés?
– Az elsôdleges célkitűzés, amit szem elôtt tartottunk az volt, hogy mielôbb le tudjuk igazolni László Tibort és Szabó Emilt. Mindkét atléta ezentúl a Bástya SE sportolóiként veszn részt a versenyeken. Itt mondom el, hogy szinte ugyanilyen fontos az is, hogy ezentúl a szárhegyi sportolókat, csapatokat támogató cégeknek hivatalos számlát tudunk adni.
– Milyen szakosztályokat foglal magába a Bástya SE?
– Az alapszabályzatban több sportágat is feltüntettünk, így például a már említett atlétikát, továbbá a labdarúgást, kézilabdát, asztaliteniszt, teniszt és a szabadidôsportokat. Reméljük, hogy ôsztôl egy labdarúgócsapatot is eltudunk indítani a megyei bajnokságban. Célunk a jégkorongcsapat további működtetése és fejlesztése. A jégkoronggal kapcsolatosan el kell mondjam, hogy több mint tízéves kihagyás után Csergô László és Becze Árpád rendkívül sokat tettek a sportág újraélesztése terén. Itt csak egy példát mondanék: szinte minden hétvégén saját személygépkocsijukon szállítják a gyerekeket edzésre a városi műjégpályára.
– Kik az egyesület, illetve az egyes szakosztályok vezetôi?
– Jómagam vagyok az elnök, ezenkívül Andriesei Ioan és Korpos Lajos a vezetôségi tagok. Az atlétikaszakosztályt Korpos Lajos vezeti, a labdarúgó-szakosztályt Páll Csaba és György Mózes irányítják, a kézilabda-szakosztály esetében Gábor – Korpos a felállítás. Ezenkívül a sakk-szakosztály tevékenységéért Becze László a felelôs, a testépítôknél Gáll Ferenc és Tódor Gyula van megbízva a teendôkkel.
– Mi a helyzet a szabadidô sporttal?
– Szeretnénk létrehozni egy szárhegyi aerobic klubot, amelyet elsôsorban a hölgyeknek tervezünk. Várjuk a jelentkezésüket, ötleteiket. Mindezt azért, mert a szebbik nem képviselôit sem hagyhatjuk ki a sportolásból.
– Visszatérve az atlétikához...
– Igen. Az elsô szakaszban az a tervünk, hogy biztosítsuk László Tibornak és Szabó Emilnek az anyagi hátteret. Cipôkre, tréningruhákra, melegítôkre, versenyruházatra van szükségük. Mindezt azért, hogy amikor egy versenyen megjelennek, akkor úgy nézzenek ki, ahogy az elô van írva. Elegánsan, sportosan, korszerű felszereléssel. Az atlétákkal kapcsolatosan el kell mondjam, hogy idén minél több versenyen kell részt vegyenek, nemcsak az országban, hanem a határokon kívül is. A távlati célkitűzésünk az, hogy országos bajnokot neveljünk, továbbá az, hogy minél több támogatót tömörítsünk a szárhegyi sportélet köré.
Szomorú sorok
Elhunyt Burján Attila
Sajnos ismét szomorú hírt kaptunk, amely arról szól, hogy március 13-án, kedden kísérték utolsó útjára az életének 62. évében elhunyt id. Burján Attila egykori gyergyószentmiklósi jégkorongozót, sportembert. Az alábbiakban a Burján Attilával 1999 novemberében készült interjút tesszük közzé. (Megjelent: „Tükörcserepek a Gyergyói Jégkorong 50 Esztendejébôl" című könyvben.)
– Sportpályafutásom már a középiskolában elkezdôdött. Elôször szertornáztam, majd 1955-ben kezdtem jégkorongozni. Egy évvel késôbb nyolcan Gyergyóból részt vettünk egy Tusnádfürdôn szervezett ifjúsági edzôtáborban, amely három hónapig tartott. Ezután kerültem a csapatba. Minket, fiatalokat kölcsön adtak a Marosvásárhelyi Comertul csapatának, egy ideig itt játszodtunk. Mindez 1956 telén történt. A gyergyói csapatban akkor Giacomuzzi Béla, az Almási tesvérek, Váradi István, Balla Ernô, Karda László játszottak. Az elôdökkel, nevezetesen Nagy Barnával, Tarsay Ernôvel és a többiekkel nem játszodtam egy csapatban. Az aktív jégkorongozást 1978-ban fejeztem be. A gyergyói csapatot alkotó játékosok mind barátok voltak. Véleményem szerint az akkori csapat erejét a hallatlan összetartás adta. Nem voltunk fizetett játékosok. Mindenkinek volt egy munkahelye és többnyire szabadidônkben jártunk edzésekre. A gyergyói hokit illetôen elsôsorban Karda Lászlót kell kiemelnem, aki rendkívül sokat tett a sportág fejlôdéséért. Említhetem továbbá Tôke Ferencet, Székely Imre bácsit, Kercsó Ferencet, aki számtalan mérkôzésre elkísérte a csapatot. Amíg a teniszkertben volt a pálya, nagyon sokan segítettek. Maga a csapat egy nagy család volt. Szívesen emlékszem vissza Szász Istvánra, Veress Mihályra, Benedek Pálra, Lénárd Lajosra, mert velük egy sorban játszottam. Nagyon jó barátságban voltam továbbá az Almási testvérekkel, Balla Ernôvel és még sorolhatnám. Szép idôk voltak...
A Progym Apicom a Sport Management Rt. és a Progym SE jégkorong szakosztályának vezetôsége ezúton is ôszinte részvétét fejezi ki az elhunyt sportember hozzátartozóinak.
Nyugodjék békében!
Barátságos mérkôzés
Progym Apicom – Sportklub
Március 16-án, pénteken 16.00 órától a városi műjégpályán kerül megrendezésre a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Csíkszeredai Sportklub barátságos jégkorongmérkôzés. Az elmúlt bajnoki idény bronz-, illetve ezüstérmes csapatainak mérkôzése idején tombolasorsolásra is sor kerül. Ezúttal ötven nyereménycsomag (a IV. díj fele) és a bajnoki idény elején III. díjként felajánlott ötmillió lej értékű hifitorony kerül ezúttal kisorsolásra.
Formaellenôrzô mérkôzés
Gyôzött a román válogatott
Az elmúlt pénteken a városi műjégpályán lejátszott barátságos jégkorongmérkôzés végeredménye: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Románia felnôtt válogatottja 1–13 (0–6, 0–4, 1–3). Gólszerzôk: (49.20) Kertész/Rusz, illetve (0.47) Nagy/ –, (3.58) Gergely/ Nagy, (8.33) Elekes/Nutu/Geru, (12.05) Geru/Dimache, (12.55) Cazacu/Nicolescu, (18.24) Nutu/ Elekes, (20.21) Timaru/ –, (22.57) Timaru/ –, (26.33) Geru/ Elekes/Dimache, (30.58) Geru/ Elekes, (50.29) Geru/Nutu/Corduban, (58.13) Góga/Cazacu, (58.29) Basilides/Adorján. Játékvezetôk: Both Emil – Mann Géza – Szabó László.
A bukaresti világbajnokságra készülô válogatott számára jó edzômérkôzésnek bizonyult a bajnoki bronzérmes Progym Apicom elleni találkozó. A Gheorghe Florian és Marius Gliga által felkészített válogatott négy teljes sorral állt jégre, míg együttesünk meglehetôsen foghíjas kerettel állt jégre. A korábbi sérültek – Keresztes Ödön, Kozma Lóránt, Lázár Zoltán, Vita Adorján Zsolt – mellett újabb gyergyói játékosok kerültek nemrég „betegállományba", nevezetesen Máthé István és Koós Tibor. Úgy tűnik, az elôbbi játékos térdét a közeljövôben műteni kell. Egyenlôtlen volt tehát a küzdelem, hisz az egyik oldalon egy tartalékos csapat, a másikon pedig az ország jelenleg legjobb jégkorongozói (?) néztek egymással farkasszemet. A mérkôzés harmadik harmadában történt egy sportszerűtlenség, aminek következtében Gál Csaba a végleges kiállítás sorsára jutott. Barátságos mérkôzésrôl lévén szó, nem volt találó ez a megnyilvánulás. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a másik oldalon sem a jó tündérek tüsténkedtek a jégen. Hogy mást ne mondjunk: hasonló esetek elrettentô hatással lehetnek a városunkban edzômérkôzést játszani óhajtó együttesek számára!
Csapatunk esetében – az eredménytôl függetlenül – a múlt hónapban végetért bajnokság utáni levezetés kellett volna a fô szempont legyen, a válogatottnak pedig az, hogy minél jobban felkészüljön a február 26-án, hétfôn kezdôdô bukaresti világbajnokság küzdelemsorozatára.
Nemde?
Jégkorong
Bukarestben felnôtt-világbajnokságot rendeznek
Március 26 – április 1. között a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán kerül megrendezésre a 2001-es évi felnôtt-világbajnokság II. értékosztálya, B-alcsoportjának mérkôzései. A román fôvárosban megrendezésre kerülô világbajnokságon résztvevô nemzeti válogatottak: Belgium, Bulgária, Izrael, Jugoszlávia, Mexikó és Románia.
A romániai Vb műsora
Március 26., hétfô: Bulgária – Jugoszlávia, Belgium – Izrael, Románia – Mexikó; március 27., kedd: Jugoszlávia – Belgium, Izrael – Mexikó, Románia – Bulgária; március 28-án, szerdán szabadnap; március 29., csütörtök: Mexikó – Bulgária, Jugoszlávia – Izrael, Románia – Belgium; március 30., péntek: Bulgária – Belgium, Jugoszlávia – Mexikó, Románia – Izrael; március 31-én, szombaton szabadnap; április 1., vasárnap: Mexikó – Belgium, Izrael – Bulgária, Románia – Jugoszlávia.
A mérkôzések a fentebb említett napokon 12.00, 15.30 és 19.00 órakor kezdôdnek.
Emlékeztetôül: a román válogatottat gyergyói, illetve városunkból elszármazott játékosok is erôsítik, nevezetesen: Catrinoi Adrian, Molnár Szabolcs (kapusok), Góga Attila, Laczkó Attila, Basilides László, Borsos Attila, Csata Csaba és Vargyas László – mezônyjátékosok.
Ifjúsági jégkorong
Románia második
A Szófiában lezajlott ifjúsági – felsô korhatár 18 év – világbajnokság (IV. értékcsoport) A-alcsoportjának román vonatkozású eredményei: Románia – Dél-Afrikai Köztársaság 10–0, Románia – Belgium 5–2, Románia – Jugoszlávia 1–0.
A csoport végsô rangsora: 1. Románia 6 pont, 2. Dél-Afrika 4 p., 3. Belgium 2 p., 4. Jugoszlávia pont nélkül. A csoportgyôztes román válogatott a B-alcsoport elsô helyezettjével – Hollandia – mérkôzött az aranyéremért. Az összecsapást Hollandia együttese nyerte. Végeredmény: Hollandia – Románia 4–3 (1–1, 0–2, 2–1). Hollandia válogatottja feljutott a III. értékcsoportba.
Nôi hoki
Vereségek zsinórban
A Bukarestben március 5–11. között megrendezett nôi jégkorong világbajnoki selejtezôn a román nôi válogatott az alábbi eredményeket érte el: Hollandia – Románia 14–1, Belgium – Románia 7–0, Olaszország – Románia 15–0, Dél-Afrikai Köztársaság – Románia 6–1. Románia nôi csapata a selejtezô csoport utolsó helyén végzett.
Sakk
Bástya Kupa hatvannégy mezôn
Március 11-én, vasárnap került megrendezésre a szárhegyi Millenium Disco-bárban az az ötfordulós, svájci rendszerű verseny, amely a Bástya Kupa nevet viselte. A mérkôzéssorozaton összesen tizennégy résztvevô mérte össze tudását – tudtuk meg Ambrus Gyula versenybírótól. A mérkôzések utáni végsô rangsor a következôképpen alakult: 1. Ambrus Gyula 4,5 pont (16 Bucholz), 2. Becze László 4,5 p. (15), 3. Nagy Béla 3 p. (15), 4–5. Oláh László 3 p., Ferencz Károly 3 p. (mindketten 14–14), 6. Sipos Kálmán 3 pont (12,50).
A szárhegyi versenyt Ferencz Károly szervezte. A résztvevôk ezúton mondanak köszönetet a helyiség személyzetének a kitartó helytállásért.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
Moszkva: a GUM–ban a soron következô vevô azt mondja:
– Kérek egy melltartót!
– Luxuscikket nem árusítunk!
– Akkor talán egy kombinét kérek!
– Tessék visszajönni a jövô hónapban!
– Akkor bugyit veszek!
– Tessék igazolást hozni arról, hogy az elvtársnô létrán dolgozik!
* * *
– Pistike, mi leszel ha nagy leszel ?
– Katona!
– De hisz azt bármikor lelôheti az ellenség!
– Akkor ellenség !
* * *
Megtörtént: A néprajzos fazon kéri az öreg székelyt, hogy furulyázzon neki valamit. Az atyafi nem akar semmiképp sem kötélnek állni, hiába ígér neki a kutató bármit... se pia, se kaja nem kell az öregnek. Utolsó esélyként a szafarira felkészült városi úriember bedobja a vezércselt:
– Nézze bácsika ezt a méregdrága csodaszép zseblámpát! Duracell elem van benne, gazdaságos halogén égôvel van ellátva, és made in Germany! És azonkívül, ide nézzen: VÍZHATLAN! Beejti a patakba, és nem lesz semmi baja! Tovább lehet használni! Na mit szól ? Hát nem éri meg magának?
Erre az öreg székely mustrálgatja a pazar portékát, oldalra köp egyet, és albioni nyugalommal, kissé elgondolkodva azt mondja egy perc múlva:
– Hááát, teccik tudni, amennyit mi járunk éjszaka a víz alatt... nem is tudom...
* * *
– Mi az: a disznók megállás nélkül esznek a vályúból?
– Szünetmentes táp.
* * *
– Mi az abszolút letargia?
– Az, amikor van mivel, van kivel, van hol, de minek?
* * *
Mi az emancipáció lényege?
– Hogy a csúnya és buta nôknek is ugyanannyi joguk legyen, mint a szépeknek és okosaknak.
* * *
– Mi az, ami zöld, és gombnyomásra pirosra vált?
– Béka a turmixgépben.
* * *
Pistike biciklit szeretne karácsonyra. Leül íróasztala mögé a Mária-kép alá, és ír: „Szűz Mária! Kérlek, hozzál nekem egy biciklit karácsonyra, megígérem, hogy jó leszek." A Mária-kép hallgat. Pistike új levélbe kezd. „Szűz Mária! Kérlek, hozzál nekem egy biciklit karácsonyra, megígérem, hogy jó leszek, jó jegyeket hozok az iskolából, és nem verem meg a kisöcsémet." Szűz Mária hallgat tovább. Pistike lekapja a képet a falról, bezárja a fiókjába, és új levélbe kezd: „Jézus Krisztus! Anyádat túszul ejtettem, követeléseim a következôk..."
* * *
Meghal Bill Gates. Szent Péter megkérdi tôle, hova szeretne kerülni: a mennyországba vagy a pokolba. Billy további információkat kér, mire Szent Péter elintézi neki, hogy betekinthet mindkét helyre.
Elôször a poklot látja, csodás éghajlat, pálmák, gyönyörű nôk lenge öltözetben, kaja, pia meg minden. Nem is kíváncsi a továbbiakra, ezt választja. Szent Péter beleegyezik.
Amint Billy fiú belép a pokol kapuján, azonnal elkapja két markos ördög, és már nyomják is bele a szurkos kondérba, mely alatt hatalmas tűz lobog windows-dokumentációkból. Billy reklamál:
– Hé, nem errôl volt szó, nem ezt mutattátok az elôbb !!!???!!!
Mire a fôördög:
– Bocs, kérlek, az csak a demó-változat volt...
* * *
– Miért nem hord a méhecske bakancsot?
– Hogy ne tapossa le a virágokat.
* * *
Öreg néni bemegy az orvoshoz teljes kivizsgálásra. A vizsgálat után kérdi az orvost:
– Doktor úr, mi bajom van?
– Hát sajnos mellrák, agytumor, csontritkulás.
– És mennyi idôm van még hátra?
– 10.
– 10 mi? Év, hónap, nap?
– 9, 8, 7 ...
* * *
– Halló, 222.222?
– Igen, hallgatom.
– Hívjon legyen szíves egy orvost, mert beszorult az ujjam a tárcsába.
Horoszkóp
március 15–21.
Kos (III.21-IV.20.)
Nagyon is kedvére való ez a szenvedélyes szerelem. Azonban gondolja el, ha párja nem hajlandó lemondani a káros szenvedélyekrôl, akkor legyen kész szakítani vele. Kedvese kissé összezavarodott, mert szereti önt, de ez súlyos kompromisszumkötéssel jár számára.
Bika (IV.21-V.20.)
Fáradságos út, kemény nélkülözés áll ön mögött. Most pihenjen, lazítson, táplálja a lelkét. Legyen együtt az ön számára kedves emberekkel, csinálja azt, amihez legnagyobb kedve van. Esetleg menjen el sétálni, vegye meg magának, amire rég vágyik.
Ikrek (V.21-VI.21.)
Ez az idôszak nem a legszerencsésebb az ön számára. Bizalmatlanság ütötte fel a fejét érzelmi téren, esetleg hiábavaló önfeláldozás vagy elkerülhetetlen viták, zűrzavar okoz problémát. Bármi legyen is az, hamar el fog múlni! Viselje bátorsággal, méltósággal.
Rák (VI.22-VII.22.)
Most kisebbfajta sorsfordító események tűnnek fel a látóhatáron. Ne nagyon lepôdjön meg, ha szokatlan dolgok történnek ön körül. Ez mind önért van, a fejlôdését szolgálja. Fogadja el az élet rejtélyeit.
Oroszlán (VII.23-VIII.23.)
Nagy feladat vár önre. Nem kell hozzá nagyon kifordulnia önmagából, hiszen a harc a lételeme. Feladata az elavult tabuk lerombolása, hogy helyébe lépjen az ôszinteség, az eleven szeretet. Színt kell vallania, ami veszélyes, mert valószínűleg mások elítélik ezért.
Szűz (VIII.24-IX.23.)
Olyan idôszakot él most, amikor egy helyzet stabil állapota átbillen egy egészen különbözô, másik stabil állapotba. Az erô biztosítva van a számára, hogy a felmerülô akadályok ellenére is sikereket érjen el. Ezt jobbára önmotiváló, pozitív gondolkodásának köszönheti.
Mérleg (IX.24-X.23.)
Párjával mindketten hangulatemberek. Élvez ugyan minden vele együtt töltött percet, de vonakodik bármiféle komoly döntést hozni. Nagyon fontos kedvese számára, hogyan közelít hozzá.
Skorpió (X.24-XI.22.)
Eljött az idô, hogy megváljon korlátozó gondolataitól, érzelmeitôl, viselkedésétôl. Ahhoz, hogy szabadnak érezze magát, elengedhetetlen, hogy idôrôl idôre felülvizsgálja magát és környezetét, vajon mi tartozik életéhez, és mi nem. Váljon meg régi, túlhaladott dolgaitól.
Nyilas (XI.23-XII.22)
A szükség a legnagyobb tanítómester. A szükség összekovácsolja a közösséget. Ilyenkor mutatkozik meg, hogy valójában milyen erôk mozgósíthatók, hogy kiben mi rejlik valójában. Gondolkodással, kellô erôfeszítéssel túl lehet jutni az akadályokon és a próbatételeken. A türelmet is gyakorolni kell.
Bak (XII.23-I.20.)
Volt ennél jobb idôszak is életében. Most utolérte a múltja. Régi problémák várnak megoldásra. A legjobb, amit tehet, hogy felülemelkedik félelmén. Ne foglalkozzon vele, hagyja maga mögött a múltat, és lásson neki az elmaradás ledolgozásának.
Vízöntô (I.21-II.19.)
Talán már régóta vágyik arra, ami most elérhetô közelségbe került. Csatlakozhat egy olyan közösséghez, ahol otthon érzi magát. Ez most arra figyelmezteti, hogy adja fel zárkózottságát, és bizalommal, nyitottan forduljon azok felé, akik belépnek életébe.
Halak (II.20-III.20.)
Azt hiszem, most sorsforduló elôtt áll. Már döntött, de még nem valósult meg az elképzelése. Ne féljen, nem sokáig várat magára. Akár házasság elôtt áll, akár kisbaba születik a családban, akár vállalkozásba kezdett, mindenképpen jól végzôdik.
|