Balkánia
A szomszédban megint háborús helyzet van, s a világ ismét csodálkozik. Mintha valami természeti csapás következett volna be. Mintha a politikai szeizmográfok nem jelezték volna elôre a bajt. A felszínen éveken át úgy tűnt, hogy Macedónia a Balkán mintagyereke, az etnikai harmónia szigete a véres múltú félszigeten. Ám, a gazdasági teljesítmény visszaesése, a munkanélküliség növekedése, az infláció, a nincstelenség eredménye a lakosság etnikai hovatartozására való tekintet nélküli kiábrándulása lett.
Ismerôs a kép, nem? Valahogy nálunk is ilyen felszínes béke van. Az bizonyos, hogy ha a feszültség már nem tud tovább fokozódni, akkor robbanás következik be. Csak egy szikra kell, és kész a baj. És az is bizonyos, hogy a politika szabályai szerint valakik bűnbakok kell legyenek, valakik fel „kell" vállalják az ütközô szerepet, ami majd eltereli a nép haragját a vezetôkrôl.
Nagy valószínűséggel ez történt Macedóniában is. Ott is megkerült a kisebbség személyében, aki a balhét elvigye. A sajtó tele van háborús helyzetjelentésekkel:
A macedón hadsereg folytatja a szakadár albán fegyveresek elleni támadását, és tisztogató hadműveletet kezdett Tetovo környékén. A lázadók többsége állítólag megfutamodott a város közelében vívott harcok során. Az összecsapásokban polgári személyek és katonák is megsebesültek.
A macedóniai albánok Nemzeti Felszabadítási Hadserege (UCK) közölte, hogy készen áll a harcok folytatására. Az UCK-parancsnoka szerint a szakadár fegyveresek eltökélt szándéka, hogy visszavágjanak a macedón biztonsági erôk újabb támadásai esetén. A parancsnok a francia hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a gerillák állásaikban maradtak, várakoznak és felkészültek az önvédelemre. Állítása szerint az utóbbi idôkben tapasztalt viszonylagos nyugalom korántsem jelenti a háború végét, és hozzáfűzte: minden a macedón hadsereg magatartásán múlik. A gerillavezér kétségbe vonta, hogy a macedón kormány valóban párbeszédet akar. „Ebben a konfliktusban mi nem támadók vagyunk, hanem egy jogait követelô, szabad nép érdekeit védelmezzük" – mondta az UCK-parancsnok.
Reméljük, hogy Jugoszlávia esete minden országnak, így Romániának is, egy nagy figyelmeztetô jel lesz, és az is marad. A székelység, az erdélyi magyarság a túlélésért – úgy látszik – kell kövesse „példamutató" politkusait. Hiszen a mi erdélyi magyar életünknek két arca van, de egyetlen értelmes esélye: ússzunk tovább!
Ábrahám Imre
Szálkák és gerendák
– Ezúttal fordítva –
A Kisújság rendszeres olvasói megszokhatták, hogy ezen rovat keretében rendszerint valamely hivatal, intézmény, illetve hivatalos személy tevékenységének árnyoldalairól olvashatnak. Mindezt már elég régóta, hisz téma – sajnos – rendszeresen kerül, néha inkább az okoz gondot, hogy a sok közül melyiket válasszam. Most mégis kivételt teszek, s a másik oldalról, rólunk írok. Ennek jó oka van, ugyanis elkezdôdött a városban valami, valamilyen változás, aminek a sikere azon múlik, hogy mi mindannyian mennyire leszünk következetesek, akár annak az árán is, hogy az számunkra lesz (esetleg) kellemetlen. Mielôtt valaki mellébeszéléssel és ködösítéssel vádolna, hadd térjek a tárgyra.
A városházán tavaly alkalmaztak két közterület-felügyelôt. Végre, mondhatnánk, hisz tíz éve mindenki azt csinált ebben a városban, amit épp akart, s mindezt büntetlenül. Ezeknek a „paradicsomi" állapotoknak kellene már véget vetni, ehhez pedig – többek közt – erre a két emberre volt szükség, akik járják a várost, meglátják a törvénytelenségeket, szabálytalanságokat, s tesznek is ellenük.
Mindennek egyelôre nem sok jele látható a városon, sajnos okkal. Ôk ugyanis igyekeznek végezni a dolgukat, ez számszerűleg is kimutatható, hisz tavaly hetvenegy kihágási jegyzôkönyvet írtak meg, szemben azzal a 10–15-el, ami az azelôtti éveket jellemzi. Tovább azonban baj van, ugyanis mindöszsze tizennégyre rúg azok száma, akik ennek alapján ki is fizették a kirótt büntetést. Ez ugyan hozott pár tízmilliót a konyhára, de azt sajnos nem lehet tudni, hogy a fizetésen túl tettek-e valamit ezek az emberek, teszem azt lebontották-e törvénytelen épületeiket. Ezzel szemben a nagy többség vagy a füle botját sem mozdította, vagy elfutott panaszkodni a polgármesterhez. (Ô pedig – szokás szerint – megpróbált emberséges lenni, legalábbis a maga módján.) Más szóval ha panaszkodni kell, hogy rendetlen, mocskos, szemetes a város, akkor mindenki szívesen beáll a kórusba, ha ellenben kiderül, hogy ô is hibás ezért, akkor tiltakozik, megharagszik arra, aki észrevette, illetve megpróbálja „elintézni" a dolgot. Hogy a város csúf marad, rendetlen és mocskos, az ilyenkor már nem zavarja, csak a saját bôre, a saját pénze illetve a saját (vélt) igaza számít!
Persze mindez nem így lenne, ha létezne autoritás ebben a városban, s ha tudná mindenki, hogy ha hibázott, azért bűnhôdni fog. Akkor meggondolná elôre, hogy mit is tesz. Ha azonban számíthat arra, hogy elmegy a polgármesterhez könyörögni, annak pedig megesik a szíve rajta... Ráadásul még azt sem lehet mondani, hogy bezzeg a fontos embereknek mindent szabad, ugyanis polgármesterünk teljesen demokratikus módon gyenge. Mehet hozzá fű is meg fa is, mindenkit megért, s mindenkinek megbocsát. A vége pedig az lesz, hogy az a hibás, aki megpróbálja alkalmazni a törvényt, aki megpróbál rendet csinálni. Még az is lehet, hogy majd egyszer megunja a polgármester is, hogy folyton mennek hozzá panaszra az emberek, s elszánja magát egy határozott lépésre: kirúgja ezt a két embert, hogy ne legyen aki észrevegye a hibákat, s megírja a jegyzôkönyveket. Akkor pedig visszatérnek a régi szép idôk: nincs jegyzôkönyv, tehát a panaszosok is békében hagyják polgármesterünket, aki nyugodtan hozzáláthat egyéb gondok megoldásához, esetleg hasonló szellemben.
A helyzet pillanatnyilag elég kritikus, mert közeledik május elseje, amikor hozzá kellene látni egyes garázsok lebontásához. A harc már meg is indult, sorra jönnek a panaszosok, zúg a „miért csak az enyémet, a szomszédét miért nem?", s ha nem lesz mindenki (polgármester, tanács, városrendészet, esetleg rendôrség, stb.) elég erôs, akkor az eredmény elôre megjósolható: néhány balek önként lebontja a garázsát, s minden más marad a régiben. Mindez annak ellenére, hogy sokkal több embert zavarnak a garázsok, mint ahánynak garázsa van. Jelen írás mindkét csoporthoz szólni akar. Az elsônek (illetve a hivatalosságoknak) azt üzeni, hogy ne hagyják magukat! A garázstulajdonosoknak meg azt, hogy lássák be, a jelenlegi helyzet nem normális, immár tarthatatlan, s ez az elsô rend garázs csak a kezdet, rövid idôn belül majdnem mindegyikre sor kerül. Az autóknak ugyanis kell parkolóhely, illetve garázs, de erre olyan megoldást kell találni, ami másokat nem károsít. Akinek meg ötletei, javaslatai vannak arra nézve, hogy mi lenne az ideális megoldás, az mondja el ezeket, mert mindannyiunk érdeke, hogy minél hamarabb és minél jobb megoldást találjunk erre a gondra.
Árus Zsolt
Egy célért, egymás ellen
Bár kissé furcsának tűnik a cím, mégis valami ilyesféle történt az utóbbi idôben városunkban. Dr. Garda Dezsô képviselô és Melles Elôd, a helyi erdészet vezetôje között nem újkeletű a konfliktushelyzet. Biztosan emlékeznek a lapunkban is közölt aláírás-sorról, melyben a községi közbirtokosságok vezetôi, valamint a polgármesterek kézjegyüket adják: ôk nem vádolják semmivel Melles Elôdöt, nem vallják, hogy késleltetné az erdôk visszaadását, és amit választott képviselôjük állít, az csupán magánvélemény, ôk azt nem osztják. Az aláírások közt csupán a gyergyószentmiklósi és gyergyóújfalvi közbirtokosságok beleegyezése nem szerepel, hozzájuk nem fordultak támogatásért, a Gyergyói-medence többi községének képviselôi azonban a tagság nevében nyilatkoztak.
Valószínű, sokan nem gondolták, hogy ezen eset ekkora népszerűségre tesz szert. Miután lapunk hasábjain az olvasók elé tártuk az ügyet, Alfalu polgármestere ehhez fűzôdô gondolatait nyújtotta át nekünk, melyben leírja, hogy elismeri dr. Garda Dezsô munkáját, és nem állt szándékukban a képviselô sértegetése. A Gondolatok csak azért nem kaphattak helyet lapunkban, mert a község elsô embere most is a közösség nevében beszél, bár semmi nem bizonyítja, hogy a közbirtokossági tagok is rábólintottak ezen kijelentésekre.
Az ügy tovább bonyolódott, hisz pénteken, a Remetén tartott polgármesterek találkozóján az aláírósdi a fô napirendi pontok között szerepelt. Amint Laczkó Albert Elemér, Remete polgármestere elmondotta, a találkozón egyetértettek abban, hogy a Melles-pártolással nem kívánták megsérteni az országgyűlési képviselôt, hisz elismerik munkáját. Úgy vélik, az egész csupán a kommunikáció-hiány eredménye, ezt jobb lett volna „belsô körökben" megbeszélni, mint a nagy nyilvánosság elé tárni.
Laczkó Albert Elemér hangsúlyozta:
– Az aláírás visszavonhatatlan, viszont mindenki levonhatja ebbôl a következtetéseket. Bízom benne, hogy akik ezt aláírták, azokat a mindennapokban jószándék vezényli. Ami történt, megtörtént, az ügy viszont azt kívánja, hogy együtt, ne egymás ellen munkálkodjunk.
A témát azonban nem tekinthettük még ekkor sem lezártnak, hisz az utóbbi TKT-n újra napirendre került, és nem hétköznapi vitát szült. Hogy milyen szemrehányá- sok, magánérdekek és régi sérelmek kerültek ott elô, az nem bír nyomdafestéket, a tény viszont az, hogy a konfliktus nem oldódott meg. Hogyan tovább? – kérdeztük a két érintetett. A dr. Garda Dezsôvel és Melles Elôddel készült interjút a lap 6. oldalán olvashatják.
Balázs Katalin
Már lehetne javítani az utakat
A naptár szerint már megérkezett a tavasz. A mezôgazdasági gépek már a mezôn vannak, hozzáláttak a tavaszi munkálatokhoz. A háziaszszonyok pedig a tavaszi nagytakarítást végzik nagy szorgalommal. Városunk útjaira, járdáira is ráférne már egy kiadós felújítás, rendbetétel. Hogy mikor kerülhet erre sor, arról Páll Zoltántól, a Conas gyergyói fiókjának vezetôjétôl érdeklôdtünk. Elmondotta, hogy most egy Maroshévíz-Szászrégen közötti útszakasz javításait végzik, várhatóan április 15. után jönnek városunkba. A mellékutak javítása nem tartozik feladataik közé, csak az anyagot és a célgépeket tudják rendelkezésünkre bocsátani. Közölte, hogy Alfaluból már jelezték, mekkora mennyiségű és milyen típusú anyagra van szükség az útjavításokhoz, városunkból viszont még nem érkezett ilyen irányú jelzés. A teherforgalom által használt útszakasz újjá varázsolására a polgármesterrel közösen készítettek el egy dokumentációt, amellyel a kormány által létrehozott speciális alapból szeretnének pénzt kapni. A két kilométeres útszakasz aszfaltszônyeggel való beborításához hatmilliárd lejre lenne szükség, ha ezt az összeget sikerül megszerezni, a Conas egy hónap alatt elvégezné a munkálatokat.
– Az általunk szolgáltatott anyag minôsége minden évben ugyanolyan, minôségileg megfelelô. Az aszfaltburkolat elkészítésére Bukarestbôl kapjuk a receptet, mintát is vesznek belôle, úgyhogy nem lehet kispórolni semmit. Ebben a városban alapos felmérést kellene végezni arról, hogy hol, milyen útjavításra van szükség. Tavaly is a munkások tôlem kérdezték, vajon hová kell vinni az anyagot – nyilatkozta a Conas vezetôje.
A téma kapcsán néhány járókelôt is megszólaltattunk, hogy megtudjuk, mi a városlakók véleménye útjaink állapotáról, és mit lát megoldásnak:
B. I., nyugdíjas: Már itt az ideje, hogy hozzálássanak egy alapos útjavításhoz. Minden kampányban megígérik a jobb utakat, s aztán gyorsan el is feledkeznek rólunk. Nem tudom, kinek a feladata az utak rendbetétele, de az biztos, hogy sürgôsen lépnie kell.
V. I., munkanélküli: Minden évben látom, hogy foltozgatnak itt-ott. Szerintem nem így kell ezt csinálni. Egyszer kellene becsületesen, mindenhol kijavítani az utakat, s akkor pár évig nem lenne gond velük. A polgármester is ugyanazokat az utakat használja, mint mi. Én nem értem, hogy tűri ezt az állapotot.
L. D., asztalos: Nekem nincs autóm, csak azt látom, hogy a járdákon sem lehet járni. Ha nem sárosak, akkor gödrösek, s olyan utcák is vannak, ahol nincs is járda. A tanácsot azért választottuk, hogy jobb legyen a sorsuk. De hiába, nem csinálnak semmit.
P. J.: Felháborító, hogy így el vannak hanyagolva az útjaink. Minden városvezetô azt mondja, fel kell lendíteni Gyergyóban a turizmust. Hát hiába jön ide a külföldi, mihelyt megérkezett, viheti szervizbe a drága autóját. Ez így nem mehet tovább. Meg kellene érteniük, azért vannak, hogy csináljanak is valamit. Nemcsak ígérni kell.
Pál Hajnalka
A Rendôrségrôl
Betörések sorozata
* Március 26-án, hétfôn a délelôtti órákban ismeretlen tettesek törvénytelenül behatoltak öt Bucsin és Virág negyedi lakásba. A betörôk valahány esetben úgy hatoltak a kiszemelt lakásokba, hogy széttörték a „yale" zárszerkezetet. Ehhez valószínűleg egy erre a célra kifejlesztett szerszámot használtak. A lakásokból szinte minden esetben pénzt és aranyból készült értéktárgyakat tulajdonítottak el. Az eddig ismeretlen betörôk általában a következôképpen járnak el: eltakarják a kiszemelt lakás szomszédos lakrészeinek „kilátó gukkereit", miközben hosszasan csengetnek az áldozat lakásának bejárati ajtaja elôtt. Miután meggyôzôdtek, hogy a lakástulajdonos nem tartózkodik otthonában, következik a villámgyors behatolás. Mostanig csak annyit sikerült megállapítani, hogy a tettesek jól öltözöttek, csoportban „dolgoznak" és mindig más járművel közlekednek. Ez a betöréshullám tavaly novemberben kezdôdött el, és azóta minden hónapban megismétlôdött nemcsak városunkban, hanem: Maroshévízen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron is.
A hatóságiak kérése a lakosság felé: mihelyt ismeretlen személyeket látnak a tömbházak lépcsôházaiban, értesítsék a helyi rendôrséget. Ugyanakkor azt ajánlják, hogy a lakások bejárati ajtóira rögzítsenek kettôs biztonsági zárat. A nyomozás továbbra is nagy erôkkel folytatódik.
* Március 23-án, pénteken arról értesítették a remetei ôrsöt, hogy Kicsibükkben teljesen leégett egy lakóház. A helyszínelés során a romok között elszenesedett csontmaradványokra bukkantak. Azt feltételezik, hogy a lakás tulajdonosa – I. K. – bennégett a házban. Az ügyben bukaresti törvényszéki orvosszakértô végez antropológiai kivizsgálást.
* Március 26-án, hétfôn a délelôtti órákban Vasláb község körzetében történt súlyos közúti baleset. A Marosfô – Gyergyószentmiklós útvonalon közlekedô HR-02-YNM rendszámú személygépkocsi vezetôje, a 28 éves T. Marcel hodosi lakos átkerült az útfelület másik oldalára, miután fékezni próbált. A jármű oldalra fordult és a szembôl szabályosan közlekedô B-17084 rendszámú személygépkocsival ütközött. Az ütközés következtében mindkét járműben jelentôs anyagi kár keletkezett. Ugyanakkor súlyos sérüléseket szenvedett a 79 éves D. Ioan, aki az ütközéskor a HR-02-YNM járműben tartózkodott.
Nem értem!
Évek óta visszatérô jelenség, amire nem találok magyarázatot: március tizenötödikén, Petôfi Sándor szobránál kénytelen vagyok meghallgatni a román himnuszt. Eddig is szóvá tettem, de a megemlékezés szervezôi soha nem vették a fáradságot, hogy válaszoljanak, illetve hogy megmagyarázzák ezt, nem csak nekem, hanem mindazoknak, akik velem együtt ott álltak, s vélhetôen pont úgy nem értették, mint én. Igaz, hogy az idén annyi változás volt, hogy nem a megemlékezés legelején, hanem a végén hangzott fel (amibôl – kis rosszmájúsággal – azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a forradalom a románok miatt ért véget), de továbbra is érthetetlen számomra, hogy miért.
Ne értse senki félre, semmi bajom úgy általában a románokkal, illetve a román himnusszal, épp csak érteni szeretném, hogy mi miért van. Teszem azt ha december elsején elhúzzák a román himnusz elôtt a magyart is, akkor megértem, hogy mindez a kölcsönös tisztelet jegyében zajlik, s többet nem feszegetem a kérdést...
Árus Zsolt
Gyűléseztek a vadászok,horgászok
Az elmúlt hét utolsó napján került sor a Vadász-Sporthorgász Egyesület tisztújító gyűlésére. Az egyesület vezetôi itt számoltak be az elmúlt öt év pénzügyi helyzetérôl, kiemelve, hogy igencsak szegény volt a 2000-es esztendô, nem hozott sok pénzt a házhoz, a jövedelem körülbelül 160 millió lejre becsülhetô.
Sok ember pótolt ebbe bele, ha arra gondolunk, hogy 416 horgász és 160 vadász váltott engedélyt, valamint a bevételhez hozzáadódik a vadkilövésért befizetett összeg és a külföldi vadászoktól bejövô pénz is, így méltán elégedetlenkedtek a tagok az egyesület által végzett munkával, sokallták a kiadásokat. A fizetésekre, fűtésre, irodafenntartásra, vadak takarmányának vásárlására, autójavításra kiadott összegecskékbôl azonban kikerekedett a végeredmény, és a horgászok, mint minden évben, idén is úgy látták, jobban megélnének a maguk lábán, ha leválnának a vadászoktól.
Végül sor került a tisztújításra. A szavazgatások eredményeképpen pedig a következô vezetôbizottsági névsor kerekedett ki:
Portik György – igazgató; Kalamár Csaba – a vadászok elnöke; Csergô lászló – vadász-alelnök; Dr. Panigay Róbert – a horgászok alelnöke; Simon Péter, Gábor László, Bors Vasile, Veress Csaba, Băliban Dorel, Román Bálint, Vormayer Tivadar, Király Péter – vadász-vezetôségi tagok, a horgászokat pedig Muresan Tiberiu, Török Péter, Zöld Imre képviseli a vezetôségben.
Az is eldöntetett ez alkalommal, hogy a horgászok évente részt vesznek háromnapi közmunkán, vagy befizetik ennek ellenértéket, azaz 150.000 lejt.
Az új döntések meghozatalának csupán egy szépséghibája volt: a szavazáson a vadászoknak körülbelül egyharmada vett részt, ami még nem lenne nagy baj, hisz ôk csoportokba tömörülve képviselik társaik véleményét, viszont a horgászok nem csoportosultak, s míg a gyűlés kezdetén ott volt a taglétszám tíz százaléka, addig a döntéshozatalra úgy elszivárogtak, hogy csupán huszonötön voksoltak. Tehát igencsak megkérdôjelezhetô ezen döntések jogerôssége, hisz a Vadász-Sporthorgász Egyesület alapszabályzata világosan kimondja: dönteni csak a tagság többsége (azaz ötven százaléka plusz egy személy) képes (62-es cikkely 1-es pontja). Itt tehát aligha beszélhetünk többségi részvételrôl, melyet egyesek annak tulajdonítanak, hogy késôn volt meghirdetve a gyűlés, sokan nem tudtak, nem tudhattak róla.
Ezzel szemben Portik György igazgató jogerôsnek tartja a meghozott döntéseket, de elvileg beleegyezne abba, hogy újabb gyűlésre kerüljön sor, ahol akár módosulhatnak is ezen döntések. A horgászok egyrésze igencsak vágyik erre, tehát egyetlen út marad: nem otthonról kritizálni, hanem megjelenni a gyűlésen és véleményt nyilvánítani.
Balázs Katalin
Víz-napi vetélkedô
A Földön az emberi tevékenységek miatt egyre jobban szenynyezettek vizeink, ezért fontos, hogy legalább március 22-én megemlékezzünk a víz fontosságáról. Az Amôba Öko Központ céljai közé tűzte ki, hogy már a gyerekekben kialakítsa azt a szemléletmódot, és egyben felhívja a figyelmet, hogy nemcsak a Víz Napján kell a vizeket óvni; és nemcsak a víz az, ami védelemre szorul.
A vetélkedôre az V–VII. osztályos gyerekek környezetvédelmi szerepjátékok megírásával neveztek be. Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyerekek nagyon érzékenyek ezekre a problémákra. Meglátják a problémát, amit az ember okoz: „Már csak arra vagyok jó, hogy a sok szennyvizet belém eresszék, minden szemetet belém dobjanak, halaimat megmérgezzék". A megoldásokat is az emberektôl várják: „Bizony, bizony, rajtad már csak az emberek segíthetnek. – mondja a Szemét a Földnek – Ha rájönnének, hogy környezetük szennyezésével csak egyedül Nekem tesznek jót, és egyesült erôvel megpróbálnánk a szorításom alatt haldokló természetet újjáéleszteni, bizonyosan legyôznének Engem".
A 40 benevezett csapat közül három ötödikes és három hatodikos csapat vett részt a tulajdonképpeni vetélkedôn, amire harmadik alkalommal került sor az Amôba Öko Központ szervezésében, március 21-én du. 4 órától a Tanulók Házában.
A vetélkedô során a gyerekek megmutathatták eddig szerzett tudásukat a víz körforgásáról, vízi állatokról és növényekrôl, vízszennyezési problémákról és új ismeretekkel is gazdagodhattak. A vetélkedôn nem hiányzott a játék sem, és utolsó feladatként a csapatok megfogalmazhatták a polgármesteri tennivalókat a Békény megmentése érdekében: „Én, ha polgármester lennék, akkor mindent megtennék annak érdekében, hogy vize tiszta és iható maradjon." „Nem engedném, hogy belemossák a szônyegeket, odatöltsék a szennyezô leveket, szemetet dobáljanak bele, mint valami szeméttárolóba." „Aki az elôírt törvényeket nem tartaná be, pénzbírsággal büntetném." „A Békény közelébe új facsemetéket ültetnék az elhalt fák helyett."
Az ötödikesek közül elsô lett a Fekete sas csapata (Pap József, Tánczos Ferenc, Ferencz András - Salamon Ernô Elméleti Líceum), a hatodikosok közül a 3 Kisokos csapata (Portik-Dobos Gabriella, Vadász Szatmári Emese, Fülöp Botond – Salamon Ernô Elméleti Líceum).
A benevezôket és vetélkedôket az Agrocaritas, Caritas, Discount, Szent Miklós Szervezet és a független tanácsosok jóvoltából jutalmaztuk. Köszönjük támogatásukat.
A szervezôk
Interjúk
Dr. Garda Dezsô
– Az elmúlt esztendôtôl két dolog foglalkoztat: az egyik az, hogy nem volt elég az 1/2000-es Törvényt három nehéz esztendô után keresztülvinni a törvényhozáson, hanem a törvény végrehajtását is feladatomnak tekintettem, akkor is, mikor a parlamenti és helyhatósági választások miatt ennek a törvénynek az alkalmazása háttérbe szorult. Ezért volt az, hogy a gyergyói közbirtokosságok érvényesítésénél – Gyergyóújfalu kivételével – jelen voltam a birtokérvényesítésnél, és sokszor emberfeletti erôbe került, hogy átmenjenek a rendkívül igényes birtokérvényesítô bizottságon. Az elmúlt esztendôben háromszor kellett a törvény módosítása ellen fellépnem. Én tulajdonképpen a birtokba helyezést szerettem volna keresztülvinni, és azt szerettem volna elérni, hogy úgy, ahogy Gyergyóújfalu esetében Fodor mérnök úr aláírta a birtokba helyezést, bíztam benne, hogy ez a folyamat Gyergyóban is érvényesülni fog. S próbáltam elérni, hogy a birtokba helyezést a helyi erdôgondnokság aláírja. A Romániai Erdôtulajdonosok elnökét próbáltam segítségül hívni ez ügyben, és igyekeztem meggyôzni Melles urat, hogy írja alá a birtokba helyezési aktákat a Gyergyói-medence közbirtokosságai esetében. Ez nem sikerült; innen adódott a mi konfliktushelyzetünk. Ennek másik oka pedig a kitermelésekben keresendô. A gyergyói erdôgondnokság nagy mennyiségű erdôkitermelést folytatott akkor, amikor határozat tiltotta a visszaadandó erdôk kitermelését. Azt szerettem volna elérni, hogy az emberek ne csutakot, erdôt kapjanak vissza, és ne károsítsák meg a közbirtokossági erdôket. Ebben nem jártam sikerrel, többször próbáltam leállítani, sôt, bírósági eljárást is kezdeményeztem emiatt. A gyergyószentmiklósi közbirtokosság esetében ez a per most is folyamatban van. Az erdôk visszaadásának a kérdéskörérôl van szó, amit úgy érzem, az erdôgondnokság akadályozott. Ez az akadályoztatás oda vezetett, hogy nehéz tartani a parlamentben a frontot, egyre többen vannak, akik az 1/2000-es Törvény módosítása mellett állnak. Szintén hátrányos helyzetet teremtett, hogy a közbirtokossági vezetôk és a polgármesterek által aláírt hűségnyilatkozat a TDRP-hez került, mellyel megkérdôjelezték az RMDSZ legitimitását.
A konfliktus megoldódik, ha hamarosan megtörténik a birtokba helyezés, nem árverez többet az erdészet ezekrôl a területekrôl. Ha ez megtörténik, nem lesz ellentét köztünk.
Melles Elôd
– Miben gyökerezik az ön, és dr. Garda Dezsô közt egyre inkább elmérgesedô konfliktus?
– Legmélyebben akkor sértett meg, amikor kijelentette: szégyelli, hogy tanítványa voltam. Ha valakinek gyűlölnie kellene a képviselô urat, akkor az én lennék, de én nem érzek gyűlöletet iránta.
– Hogyan került sor az aláírásgyűjtésre?
– A közbirtokosságok vezetôi a médiákból hallották meg, hogy állítólag leváltottak. Lényegében az történt, hogy megszűnt a derogálásom (kinevezésem) és meg kellett újítani. A közbirtokosságok vezetôi belátván azt, hogy egy új ember nem tenné meg azt, hogy mindent vakon aláírjon, úgy döntöttek, hogy kiállnak mellettem. Jólesett, hogy ezen emberek belátták, nem minden igaz, ami az újságok hasábjain megjelent, például az, hogy ellenezem, késleltetem a visszaszolgáltatást.
– A vidéki polgármestereket viszont ön személyesen kereste meg...
– Amikor megkaptam a levelet, azt mondtam, hogy én, úgy is, mint önkormányzati képviselô, jó viszonyban vagyok a polgármesterekkel, tehát ezt alá tudom íratni velük. Ez persze nem a sajtónak szólt.
– Több helyen is elhangzott, hogy ön késlelteti az erdôk visszaadását, és hozzájárult olyan erdôkbôl való fakitermeléshez, amelyek a közbirtokosságok vagyonát képeznék.
– A kérdés elsô felére a válaszom határozott nem. Lehet, hogy a Parlamentbôl nem látszik, de rengeteg idômet felélte az 1-es törvény. Soha nem állítottam, hogy nem fogjuk visszaadni az erdôt, sôt, munkámban ez képezte a prioritást. Nem érzem bűnösnek magam, ezen vádakat nevetségesnek tartom. Ez egy személyemet lejárató kampány része. A képviselô úr csak általánosságban beszél, még sehol nem mondta el, hogy pontosan mivel, hogyan késleltetem. Faeladások történtek. Bukarestnek az az álláspontja, hogy amely erdôk nincsenek átadva, azok az állam tulajdonát képezik. Jól tudja mindenki, hogy a liciteket nem én szervezem, tehát ez ügyben sem tartom hibásnak magam.
– Hová fajulhat ez a mérges viszony?
– Szerintem befolyásolják a képviselô urat, és cselekedeteivel a saját közössége ellen tesz. Most is egy bukaresti kontroll, Mohanu úr jön hozzánk, Garda Dezsô küldi, s ez késlelteti a visszaadási munkát, és amióta itt vagyok, hat ilyen ellenôrzés volt. Nem tarom jónak ezt a viszálykodást, mert vagy mind a ketten harcolunk a közösség erdeiért, vagy egymás ellen fordulunk, melynek nemcsak mi, a közösség is megissza a levét.
Kérdezett: Balázs Katalin
Közlemény
A Gyergyó Területi RMDSZ Területi Képviselôk Tanácsa a március 23-i ülésén megvitatta az 1/2000 Törvény végrehajtása során elôállt helyzetet és az alábbiakat hozza a közvélemény tudomására.
1. Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy a Hargita Megyei Erdészeti Hivatal újabb közbirtokossági tulajdont képezô erdôrészeket bocsátott árverésre és annak kitermelését a Piatra Neamţi-i Petroforest cég kapta meg. Határozottan tiltakozunk a közbirtokossági tulajdon és így a helyi közösségek ellen elkövetett újabb merénylet miatt és követeljük a törvénytelen árverés azonnali megsemmisítését.
2. A TKT határozottan támogatja térségünkben a magán erdészeti hivatal létrehozását, mivel ebben látja az erdôk megóvásának biztosítását, a helyi közösségek érdekének védelmét.
3. A TKT elképzelhetetlennek tart, és a magyarság érdekvédelmével összeegyezhetetlen cselekedetnek minôsít minden olyan próbálkozást, egyezkedést, amely az 1/2000 Törvényben rögzített visszaszolgáltatási elôírásoknak közösségünkre hátrányos megváltoztatását célozza.
Gyergyószentmiklós, 2001. március 23.
A TKT tagjai:
Borsos Géza, Gál Mihály, Ambrus Árpád, dr. Fülöp László Levente, Babos Miklós, Kercsó Attila, Dézsi Zoltán, Melles Elôd, dr. Borboly István, Borsos András, Ferencz Mihály, Köllô Sándor, Egyed Imre, dr. Garda Dezsô, Farkas Aladár, Baricz Imre, Baricz Bálint, Fórika István, Lukács Árpád, Virág Zsolt, Zöld János, Kontesveller József, Isán Sándor, Sóós Márton, Petres Sándor, Rokaly József, Farkas Zoltán, Sajgó Ignácz, Zárug Aladár, Bende Sándor
Válasz Barabás István Pecsétes erdôk című írására
Március 17-én egy olyan írás jelent meg a Hargita Népe hasábjain, amely valahogy nem illik bele e napilap arculatába, inkább egy fôvárosi szenzációhajhász laphoz volt közelebb, cikk, amelynek szerzôje – kiderült késôbb – egy Bukarestben (tehát jó volt a megérzés) élô és dolgozó újságíró, aki ahelyett, hogy érdeklôdött volna, hogy történhetett meg egy akkora területű erdôrész (2800 hektár!) eltűnése – inkább nekifogott, és bukaresti fotelébôl hirtelen agyán átvillant megállapításait papírra is vetette. Csak egyet felejt el a tisztelt újságíró Úr, hogy az anyagmegmaradás törvénye szerint az anyag nem vesz el, csak átalakul. Így van ez az alfalvi erdôkkel is, átalakultak legelôkké – nem azért, hogy valaki letarolta, vagy netalán eltüntette volna. Az erdôs területek legelôvé való átalakítása már 1922-ben megkezdôdött az akkori közbirtokossági vezetôk beleegyezésével, és persze folytatódott a Termelôszövetkezet működése alatt is. A gyergyóalfalvi közbirtokosság most az 1/2000-es törvény kapcsán 3417 hektár legelôt kapott vissza. Merem állítani, és bizonyítani is tudom, hogy 1989 után Gyergyóalfalu erdôs területei megyeszinten a legjobban meg voltak ôrizve, igaz, annak is köszönhetôen, hogy szerencsére itt nem volt nagyobb méretű széldöntés.
Felháborító az, amit összehord a realitás talajától teljesen elszakadt újságíró az aláírásokról, és arról, hogy maguk az erdôtulajdonosok siettek volna az állam segítségére a levél aláírásakor. Még csak az sem igaz, hogy megbélyegezték volna dr. Garda Dezsô képviselôt. Csak arról volt szó, hogy ebben az egyben nem egyezett a véleményünk a képviselô úr véleményével, de semmiképp sem támadtuk ôt, ugyanolyan szívesen látott vendég körünkben, mint eddig, nagyra becsülöm, és tisztelem a képviselô urat, s tudom, hogy legtöbbet Ô tesz az erdôk visszaadásáért folyó harcban.
Tisztet újságíró Úr! Az élet fonákja sajnos az a tény, hogy mostanság az újságírói etika olyan mértékben elsatnyult, anynyira nem számít, hogy egy zavaros, és hallomásból ismert eseménysorozatot tálal és kommentál anélkül, hogy venné azt a fáradtságot, hogy megtegye a Bukarest-Alfalu távolságot, vagy telefont vegyen a kezébe, nem másért csak azért, hogy az újságolvasókat minél objektívebben tájékoztassa. Mert ha jól emlékszem, végsô soron ez az újság célja.
A másik dolog amit tisztázni kell, az a tény, hogy Erdély Ede „kézdivásárhelyi cápa" nem is termelt a gyergyóalfalvi erdôkben, és még csak nincs is gattere Gyergyóalfalu területén. Összetéveszti a gyergyóalfalvi volt lengyárat a gyergyószentmiklósi fonodával. Van fogalma tisztelt újságíró Úr, hogy 2800 hektár erdô eltüntetéséhez hány cápa szükséges? Vagy inkább egy bűvészre lenne szükség?
Felháborító az a kijelentése, hogy zsíros hasznot húztunk volna a rablógazdálkodásból. Ön több hasznot tett zsebre a felelôtlen firkálásért, mint a gyergyóalfalvi közbirtokosság vezetôi az eddigi idôszakban, amióta az 1/2000-es Törvény kapcsán azt a rengeteg munkát, amit ez feltételezett elvégezték, anélkül, hogy valakitôl vagy valakiktôl egy lej jutalékot kaptak volna.
Arról pedig, hogy a közbirtokossági elnök nem használhatja a pecsétjét annak az intézménynek, amelyet vezet, azt válaszolom, hogy a közbirtokossági elnök egy választott személy, aki ugyanúgy képviseli az erdôtulajdonosokat, mint egy parlamenti vagy önkormányzati képviselô a választók egy szélesebb rétegét.
Mi, a közbirtokosság vezetôsége dolgoztunk együtt, vállvetve a helyi erdészet vezetôivel, és mi tudunk véleményt formálni errôl a kapcsolatról, tehát legyen az én tisztem a közbirtokossági tagok elôtt megmagyarázni a cselekedetemnek az okát. De talán minden választott intézményvezetés referendumot ír ki minden döntésére? Viszont a levél indokolt volt, és ezt bárkinek bizonyítani tudom, máskülönben mindenki felel az esetleges tévedésért.
Mélységesen megvetem a cikk utolsó felének valószínűleg bukaresti civilizált viselkedésre utaló töprengéseit. Ezt itt nálunk másképp csinálják, még egy olyan újságíróval sem viselkednek az Ön által leírt módon, aki hallomásból lejárató sorokat ír egy olyan dologról, amit csak elmondásból és bukaresti panellakásának kóbor kutya mentes környékérôl ismer.
Az élet fonákja az, hogy manapság olyan emberek kaptak kedvet az újságíráshoz, akik gonoszan kihasználják az újságok hasábjait, hogy személyes tájékozatlanságukat még rosszindulatú szubjektivitással is párosítsák, remélve, hogy ezt megosztva az olvasóval egy jó cikk kerekedik ki belôle. Nagy tévedés!!!
Mihálydeák Imre, a gyergyóalfalvi közbirtokosság elnöke
Tetovói helyzetkép
A Szkopjéból Tetovo felé kígyózó autópályán alkonyat felé már alig van forgalom. Busszal érkezünk meg a koszovói határ mellett fekvô városba. Alighogy kiszállunk, rögtön lövéseket hallunk. Sötét van, és sehol senki. A város teljesen kihaltnak tűnik. Ha nem hallanánk a fegyverropogást, azt hihetnénk, rajtunk kívül senki sincs a környéken. Kilenc óra. Szkopjéban figyelmeztettek minket, hogy este hét után kijárási tilalom van érvényben, és csak különleges engedéllyel lehet közlekedni. Nekünk nincs ilyen engedélyünk.
A kivilágítatlan utcán gyalog indulunk szállodát keresni. Pár száz méter után, egy áruház elôtt néhány páncélozott autót, és még több katonát veszünk észre. Szerencsére barátságosak, útbaigazítanak, és mondják, hogy gyorsan menjünk innen, mert akció van.
Persze semmire sem vágyunk jobban, minthogy ne a fejünk fölött lôjenek el, de már negyedórás gyaloglás után még mindig sehol semmi.
Egyszer csak a kihalt utcán fölbukkan egy taxi. Két percen belül ott vagyunk a hotelban. Az albán sofôr közben elmondja, hogy bár a családját elküldte Szkopjéba, a rokonokhoz, ô itt maradt, mert pénzt akar keresni. Másnap nekivágunk a százezres, túlnyomó többségében albánok lakta városnak. Még azt sem mondhatnánk, hogy rosszul élnek errefelé az emberek: a tetovóiak többsége külföldön, vendégmunkásként alapozta meg vagyonát. Sok az új ház, az utcák felkúsznak a meredek hegyoldalra, ahol az albán Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (UCK) elôretolt állásai találhatók. Az albán gerillák állítólag legalább hatezren vannak. Vezetôik az elmúlt tíz évben Horvátország és Koszovó harcterein gyűjtötték a tapasztalatot.
A macedón hadsereg alakulatai lent, a városban építették ki állásaikat. Az utcákon mindenfelé páncélozott autók cirkálnak, a sebtiben összehordott, homokzsákokból épített fedezékek mögött macedón katonák figyelik a hegyet. A város szélén ott füstölög néhány kiégett épület. Szerdán éjfélkor járt le a macedón kormány ultimátuma. Aznap alig volt lövöldözés. Az emberek kimerészkedtek az utcákra, néhány üzlet is kinyitott. De a városban szinte csak albán szót hallani. A katonákon kívül nem sok macedón maradt Tetovóban.
Kalauzunk, a negyven év körüli Ajeti is albán. Beszél magyarul is, hiszen ha éppen nincs odahaza, akkor Jugoszláviában, Romániában és Magyarországon szokott üzletelni. Megmutatja a házát, és a szomszéd porta elôtti vérfoltot is.
– Itt nemrég lelôttek egy civilt – mondja.
Azt nem tudja biztosan, hogy kik tették, de szerinte biztosan macedónok voltak. Megnézzük a tetovói magánegyetem kétemeletes épületét is. Itt csak albán diákok tanultak. Egészen addig, amíg nem törtek ki a harcok. Az épületet adakozásból hozták öszsze, miután az egyetem valójában már létezett: az albániai, koszovói és a helyi egyetemi tanárok szerte a városban tartották az órákat. A gond az, hogy az állam nem ismeri el az itt kapott diplomát.
– Ez nem igazság – kommentálja röviden a helyzetet Ajeti.
Aztán kocsiba ülünk. Ajeti nagybátyja vezet, aki a hegyekbôl jött le élelemért. Ajeti azzal kecsegtet, hogy a nagybátyja elvisz minket a felkelôkhöz.
Keresztülhajtunk néhány kisebb településen. Itt már nincsenek macedón katonák, viszont minden sarkon áll egy-egy fegyvertelen albán. Minden mozgást figyelnek, és mobiltelefonon tartják a kapcsolatot az UCK parancsnokságával. A harmadik faluban minket is megállítanak. Átvizsgálják az autót, és nem engedik, hogy kiszálljunk. Továbbmegyünk, az út egyre meredekebb. Aztán kiérünk a faluból, és gyalogolni kezdünk. Néhány elszórt házat látunk, félig leégett tetôszerkezettel, lövésnyomokkal. Úgy tűnik, hogy errefelé nincs semmi, de egyszer csak Ajeti szól, hogy innen nem mehetünk tovább. A nagybácsi viszont elindul. Ekkor megpillantunk egy lôállást, és egy ránk szegezôdô puskacsövet. Gyorsan behúzódunk egy szétlôtt ház mögé. Tíz percet várunk, de Ajeti nagybátyja nem tér vissza. Ebbôl arra következtetünk, hogy nem vagyunk szívesen látott vendégek odafönt. Folyton fölfelé sandítva, kis kerülôvel megyünk vissza, és a falu szélén szóba elegyedünk egy nénivel. Macedón nemzetiségű. Talán ezért sem mond semmit a fegyveresekrôl. Csupán azt hajtogatja, hogy ô nem tud semmit; ugyan hallja, hogy megállás nélkül lônek a feje fölött, de nem tudja, hogy kik, nem tudja miért. Ajeti szerint fél, nem tudja, hogy mit akarunk, ezért óvatos.
Visszamegyünk a városba. Ajeti útközben mesélget. Elmeséli, hogy éjszakánként az albán fegyveresek kutyák nyakára kötöttek lámpát, és fel-alá kergették ôket a hegyen. A macedónok meg persze lôttek rájuk. Délután öszszeismerkedünk Vulival, alias Big Pappaval, a helyi rapperrel. Közgazdaságtant hallgatott a tetovói egyetemen. A bátyjáról beszél, aki éppen sorkatonai szolgálatát töltötte, amikor elkezdôdtek a harcok. Megszökött, mielôtt idevezényelték volna, mert albán létére nem akart albánra lôni. Most valahol Törökországban bujkál.
Vuli egyre csak sorolja, hogy a macedónok minden lehetôségtôl megfosztják az albánokat, hogy nem ér semmit a helyi egyetemen szerzett diploma, hogy megverték az macedón rendôrök erôszakos fellépése ellen szervezett tüntetés után, hogy nem használhatja az anyanyelvét, és így tovább. A macedón parlament két albán pártját nem sokra tartja, szerinte Szkopjéban nem sokat foglalkoznak a helyi gondokkal.
Búcsúzóul elárulja, hogy járt fönt egyszer a hegyekben, kötszert vitt a sebesülteknek, és ha úgy kívánná a helyzet visszamenne, bármilyen veszélyes is, és ô is fegyvert ragadna. A Vuli által lebecsült két párt egyikének, a DPA-nak irodájában találkozunk Abedin Imeri helyi pártvezetôvel, aki cáfolja, hogy az albán lakosság többsége támogatná a felkelôket.
– Az emberek itt nem akarnak háborút – mondja, és leszögezi, hogy a DPA elhatárolódik az UCK-tól. – Tárgyalnék velük, de csak ha megnevezik politikai képviselôjüket (nemrégiben megtörtént, az UCK politikai kepviselôje Ali Ahmeti – szerzô megj.).
Imeri szerint csak a hegyekben dúl a háború, a városban tovább folyhatna az élet még a biztonytalanság ellenére is.
A lakosság többsége valóban nem nyújt kézzelfogható támogatást az UCK-nak, de mégis sokan szimpatizálnak velük. Az utcákon, kávézókban az övéikrôl beszélnek, és a gyôzelemben reménykednek. Ajeti is biztosít minket arról, hogy a felkelôk az ultimátum ellenére sem fogják megadni magukat.
Az emberek félnek, és nem nagyon bíznak a macedón katonákban. Egyes negyedekben még nappal is csak fegyvereseket látni. Este héttôl pedig újra érvénybe lép a kijárási tilalom.
A harcok folytatódnak, itt Tetovóban, 2001 márciusának utolsó napjaiban.
Hunor Press
Szórvány...
Ízlelgetem, próbálom megrágni a szót... Nem megy. Nem ízlik. Túl sziszegôsen kezdôdik, s a tartalma is szétszórtságra utal. Az értelmezô szótárak tudományos pontossággal adják meg jelentését, de aki megéli, átéli, benne van, nagyon jól tudja, hogy nem érzelemmentes és indulatok feszülnek benne. Töltete már-már súrolja a másodrendűség fogalmát. Kevesebben vagyunk, kisebbek vagyunk, gyengébbek vagyunk? A kis halat kötelezô módon fel kell hogy falja a nagy hal? Szórvány-település – kishal-stratégia. Ez a gond, a kérdés, a lenyelhetetlen falat. Miért kell külön stratégia arra, hogy egy szórványtelepülés, népcsoport, iskola meg és fennmaradjon? Miért nem az élet természetes rendje szerint élünk, halunk és támadunk fel? Kérdések – amelyekre a történelem csattanós válaszokat adott az évszázadok, évtizedek során. És ezekben a válaszokban keresendôk az érzelmek és indulatok, amelyek a testvéri ölelés harapófogójában élô szórványmagyart megkülönböztetik a tömbmagyarságban élô testvérétôl, a trianon óta kétszeresen kisebbségben élôt ez utóbbitól. Most nemcsak önmagunkkal és magukat magyarnak vallókkal kell megküzdenünk, hanem a többség sok esetben és számtalan területen megnyilvánuló intoleranciájával is. Az ellenség-kép megszüntetésének kísérlete sok olyan energiát leköt, amit alkotólag lehetne másutt felhasználni – mindkét nép javára.
A szórványság azonban nemcsak állapot, hanem olykor-olykor divat is. Például választási kampányok idején. Pártok, csoportosulások, személyek, alapítványok és tévécsatornák feltűznek zászlajukra és azután ottfelejtenek. A szórványban élôkkel voksot lehet nyerni, tisztségeket lehet elérni, és a gyôzelmek elkönyvelése után minden marad a régiben.
Szűkebb pátriánk bôven szolgáltat erre példákat. A szórványból még madárijesztônek sem jött számításba – még esélytelen, nem befutó helyeken sem – képviselôje a magyarságnak a Megyei Tanácsban. Jön a Duna-TV! – hangzik, nyomtatik, kidoboltatik idônként. Hová? Csíkba, Gyergyóba, Udvarhelyre! És – természetesen – amnézia következtében elfelejtenek „leszólni", levenni a zászlókról, és meghívni egy-egy kerek- és svédasztalra a fentebb említett pártok, csoportosulások, személyek! (A késôbbiekben személyiségek.) Irigykedve nézem a képsorokat: millenniumi zászló, millenniumi olvasó- és daloskönyv... Hol? A tömbmagyarságban. Hányan felvállalták a szórványmagyarságot! (Igen, nem kérdôjellel!) Ami a Bákó megyei testvéreinkkel történik, az eddig is Isten és ember elleni volt. De ami a legutóbbi történéseket illeti – minôsíthetetlen. Közméltóságok – egészen fentrôl! – vonják kétségbe létezésüket, nyelvüket, vérüket. Isten óvja lelkeinket!
Szórvány... Ízlelgetem a szót. Nem tetszik. Nem a Kosztolányi-féle tíz legszebb szó közé tartozik.
De próbálom élni, megélni, átélni.
Túlélni.
Zöld János
Szórvány-hírek
* Olimpikonok jönnek-mennek a maroshévízi líceum magyar tagozatán. A magyar nyelv és irodalom megyei szakaszán szerepeltek március 17-én Madaras Hajnal, Szôcs Burus M. Attila és György Levente. Az informatikusok, Csatlós Sándor, Csíki Szilárd Udvarhelyen küzdenek a továbbjutásért, míg jövô hétvégén a fizikusok Kolozsvárra utaznak: Szász Emese, Schmutzer Gabi, Olti Krisztina, Szôcs-Burus M. Attila, Szász Emese Rozália és Csatlós Sándor. Huj-huj-hajrá!
* A hévízi líceumban nemcsak tanulnak, hanem kirándulnak is: Sajgó István tanár vezetésével húsvét után a Szent Anna-tó és környéke szépségében gyönyörködnek a kiránduló diákok.
* Maroshévízen táncolnak is. Merni és tenni kell – vallja Soós Márton és Éva. Haladók és kezdôk járnak a táncházba, és alakulóban van a Csürdöngölô népi táncegyüttes. A haladók szerdán és vasárnap, a kezdôk szombaton próbálják a táncrendeket. A helyszín az Urmánczi kastély (volt kórház).
Biztató és jövôre utaló hír, hogy a felcsíki táncrend után – amibôl két alkalommal is mutattak be ízelítôt – a széki táncrendet gyakorolják. Szórvány és tömbmagyarság közreműködésének szép példája a szárhegyi táncoktatók, Borsos Gyöngyi és Danguly Ervin közreműködése. Ez a járható út!
* Galócáson épül a templom. Épül, épülget... szünet... épülget. Salamon József atya hihetetlen erôfeszítéseinek köszönhetôen történelmi esemény van kialakulóban, bár a felszentelés odébb van. A hívek szórványban élnek. A hívek templomot akarnak. A hívek meg akarnak maradni. Meg akarunk maradni!
Salamáson nem kicsi a tét
Hévízre viszik a magyar gyerekeket?
Néhány kilométerre városunktól, a tömbmagyar településtôl, ugyanez a nemzet kisebbségben él. Salamás lakosságának egynegyedét teszi ki az az ezeregy-néhány személy, aki magyarnak vallja magát. Itt másak az erôviszonyok, és bár nem a nemzetiségi kérdés a legnagyobb gond, mégis szóba jön a magyarkodás, románkodás. Ezúttal a kiskorúakat érinti a probléma. Nemrég kapott szárnyra a hír, miszerint magas szinten úgy látnák jónak, ha a salamási iskola magyar tagozata, az I–VIII. osztályos diákok Maroshévízen tanulnának tovább. Egyszerűen ingáznának, autóbuszra várnának... vagy ha szülôfalujukban kívánnak iskolába járni, akkor román osztályba iratkoznának át. Pedig Salamáson vannak képzett tanügyi káderek, helyiségben sem szűkölködnek, mégis ingáztatni akarják a magyarokat. A községvezetés, az iskola egyelôre tiltakozik az elképzelés ellen. Remélhetôleg sikerrel.
A salamási iskola robusztus épületében minden osztálynak helye van. Szünetben a román és magyar szavak zsivallyá elegyednek. A magyar és román osztálytermek azonban jól megkülönböztethetôek: magyaréknál egy osztályban csupán öt-hat szék van. Kislétszámú osztályok ezek. Ej, de könnyű kevés gyerekkel dolgozni – csettinthet a kívülálló, csak azt nem sejtheti, hogy a kis létszám nem kis veszélyeket rejt. Kilenc elemista jár itt magyar szakon, a gimnazisták száma pedig huszonhét. Az öregek, a hat nyolcadikos gyerek sok mindent mesél. Elmondják, hogy szüleik is gondolkoztak azon, hogy ôket román osztályba írassák, de meggondolták magukat; elmondják, hogy tanáraik igencsak megkövetelik a tanulást, így semmivel sincsenek hátrányosabb helyzetben a közeledô felvételin, mint a „nagyvárosban" tanulók; beszámolnak arról, hogy az iskola számukra nem kínpad. Néha ugyan kevés a fa, és élelmesnek kell lenniük, hogy nekik is jusson a melegbôl. Azt mondják, a román gyerekekkel nem keverednek, és egy-két történetet is elmesélnek: román-magyar verekedést, román tolvajt nyakoncsípô magyar gyerekek esetét... majd bevallják, hogy nem is a nemzetiségen van a hangsúly: magyarék közt is van gazfickó, a románok sem megvetnivalóak. Egyet viszont tudnak: itt ôket Kisebbségnek hívják.
Elôkerülnek a tankönyvek, csendben várnak a romántanárra, és sejtelmük sincs, hogy a pedagógusok néhány napja nem nyugodhatnak. Levél érkezett a polgármesterhez, mely az iskolára nézve nem kecsegtetô.
Mândru Misu polgármester ismerteti a helyzetet:
– Hargita megye tanácsától kaptam egy átiratot, amely egyes osztályok centralizálásáról szól. Salamáson a magyar osztályok Hévízre helyezésérôl lenne szó. Én beszéltem ez ügyben az iskola igazgatójával, és úgy döntöttünk, nem egyezünk bele. Nem tehetjük ki a hatéves gyerekeket annak, hogy Hévízre ingázzanak addig, amíg szakképzett tanáraink és megfelelô helyiségeink vannak. Salamáson, amióta az eszemet tudom, van magyar oktatás, tehát azt válaszoltam a megyének, hogy nem értünk egyet ezen elképzeléssel.
Azon kérdésemre, hogy nem a magyarság ellen irányul-e ez az elképzelés, intézkedés, a polgármester kijelentette:
– Itt nincs gond a nemzetek együttélésével, a településen vannak ennél sokkal komolyabb problémák: szegénység, munkanélküliség... ezek az igazi gondok.
Tarcău Ileana, az iskola igazgatónôje is megerôsíti a községvezetô által mondottakat: Salamáson minden lehetôség megvan arra, hogy a magyar gyerekek otthon maradjanak, anyanyelvükön tanuljanak. Elmondotta, hogy ha annyira csökken a létszámuk, akkor összevonják az ötödik-hatodik osztályt, tankönyvekben sem bôvelkednek, de úgyis tovább tanítják, nem teszik ki ingázásnak, megfázásnak a tanulókat.
A megnyugtató válaszok hallatán sem tudnak vidámabbra váltani a magyar osztályok tanárai. Nemcsak állásukat, gyerekeiket, anyanyelvüket féltik. Kis csapat verôdik össze az asztal mellett, mesélve a kisebbségi tanítók bánatait.
Csíki Emese, történelem-földrajz-tanárnô a falu szülöttje. Ô sokszorosan is kisebbség: némelyek még mindig gyereknek nézik, a szülôk nem veszik komolyan... és még ennek tetejében románul tanítja a magyar gyerekeket földrajzra, történelemre.
– Szórványvidéken élni sem könnyű, hát még tanítani! – mondja. – Egész évben az jár a tanár fejében, hogy ismét eltelik az év, s jön a szeptember. Vajon lesz-e diák, vajon lesz-e oktatás.
Ezt immár tudja kolléganôje is, aki Szárhegyrôl ingázva itt, Salamáson találkozott a szórványsorssal. Ô is retteg az osztályok összevonásától, ne adj' Isten, Hévízre költöztetésétôl.
Strasszer Ottó a kisiskolások tanítóbácsija, belôle is ömlik a panasz: nem értheti, miért nem tôlük kérnek tanácsot, véleményt, amikor osztályok sorsáról döntenek.
– Mi vagyunk az érintettek, de mellôznek. Ezt teszik a tömbmagyar települések is, meg sem kérdezik, élünk-e, valamiben szűkölködünk-e. A gyergyóiak büszkélkednek azzal, hogy ezt a falut Gyergyósalamásnak nevezik, de segítséget nem nyújtanának. Nem könnyű a kisebbségi sors, sokan feladják, elmenekülnek. Rokaly József is otthagyta a hévízi iskolát, és Gyergyóban lett RMDSZ-elnök. Nem ott kellene tündökölni, ott nincs tétje a magyarkodásnak. Itt kellett volna maradnia, dolgoznia.
Végtelen a problémák sora, rettegnek, s mégis nyugodtnak kell lenniük, hogy a szülôket megnyugtathassák. Csiki Bálint azon szülôk egyike, aki mindkét gyerekét magyar osztályba íratta. Most negyedikes kislányát félti. Mi lesz, ha Hévízre kell ingáznia?
– Ha a magyar szülônek a gyereke is magyar, akkor van jövô. Az ingázást nem értem, valakinek érdeke az utaztatás. Elvégre könnyebb egy tanárt eltartani, mint egy autóbuszt fenntartani. Szeretném, ha még négy évig itthon járhatna iskolába a gyerekem... de ha nem marad meg itt a magyar oktatás, akkor Hévízre visszük magyarul tanulni. Akkor sem hagyom az anyanyelvet, ha egy nap csak egyszer eszek.
A salamási magyarok tehát otthon akarják tanítatni gyerekeiket. Reméljük, akaratuk, egyesek kitartása elegendô lesz a magyar osztályok fenn- és otthonmaradásához. A tanfelügyelôségrôl is olyan hírek szivárogtak ki, melyek szerint nem kell menniük a magyaroknak. Így fellélegezhetnek az érintettek... legalábbis addig, amíg nem gördül újabb akadály a megmaradás útjába.
Balázs Katalin
Fiatalokért nyílt az X-klub
Nincs füst, se részeg emberek
Nem is olyan rég volt az, amikor a fiatalok még arra vágytak, hogy legyen olyan hely a városban, ahol kellemesen el lehet tölteni néhány órácskát, és ahol nemcsak ivászatra, zenehallgatásra van lehetôség. És lôn. A Revox kft. és az Esély Alapítvány karöltve teljesítette az ifjúság ezen vágyálmát, egy olyan szórakozóhelyet hozva létre, amely kielégíti a hétköznapitól eltérô igényeket is. Már idestova két hónapja, hogy megnyitotta ajtaját az X-klub, városunk internet-kávézója, s már az elsô napokban vonzotta a város fiataljait. Nem is csoda, hiszen jónéhány különlegességgel kecsegteti a vendégeket. Az étlapon többféle pizza szerepel, de ezen kívül koktélokat, sôt, shaket is fogyaszthat az igényes vendég, amit a városban sehol máshol nem talál meg. A legfontosabb „csemege" azonban mindmáig a világháló maradt az X-klubban. Nem meglepô tehát, hogy rajzanak ide a fiatalok, szórakozásra vágyók.
Délután még csendes a kis, emeletes helyiség, az érdeklôdô nyugodtan bóklászhat a földszinten, emeleten. Csak a számítógépes teremben van némi zsibongás; ez az aprócska helyiség a nap szinte minden órájában tele van. Barabás Csaba, a Revox kft. egyik vezetôje is bent van, elmondása szerint sok idôt tölt az X-klubban. A továbbiakban ô mesél Gyergyószentmiklós elsô, és eddig egyetlen inernet-kávézójáról:
Változások történtek
– Két hónapja nyitottuk meg a klubot, de azóta már történtek változások. A falakat névtelen festôművészek képei díszítik, néhány nagyobb dísznövényt is elhelyeztünk, így otthonosabbnak tűnik a kávézó. Az eredeti elképzelés az volt, hogy hokimezekkel, hokibotokkal díszítjük a falakat. Ez még nem történt meg, de nem vetettük el a tervet, ha lassan is, de gyűl az anyag, s elôbb-utóbb felkerül a falakra. Változások az étlapon is történtek, új italokkal szolgálhatunk, és a pizzák is másak. A nevük, az megmaradt, de másképp készítjük el ôket – számolt be a változásokról a fiatal vállalkozó. Arra a kérdésre, hogy hogyan készítik újabban a pizzát, csak annyit válaszolt, hogy ez konyhatitok, s a szakácsnô nem venné jó néven, ha másokat is beavatna.
Tizennégy óra a neten
– Mint mindenhol, itt is vannak holtidôk; leginkább hétvégén, hétköznapok estéin van teltház a klubban. Már kialakult egy törzsvendégi körünk, sokan minden estét itt töltenek, sôt, mindig ugyanannál az asztalnál foglalnak helyet. Szemmel láthatóan vonzza ôket ez a kávézó. Nemegyszer megjártuk, hogy be kellett tennünk a pótpadokat, vagy máshonnan hoztunk székeket, annyi vendégünk volt. Sokan mondták, hogy az emeletet különösen kedvelik, mert csendes, és félre lehet oda vonulni. Volt példa arra, hogy itt nézték meg a hoki- és futballmeccseket, sokszor tele volt a televíziós terem. Még fogadásokat is kötöttek; egyszer én is beszálltam, hajszál híján nyertem is... S pezsgôbontásos születésnapot is ünnepeltek itt.
Leginkább fiatalok járnak a klubba, úgy tizenhat és huszonnyolc év közöttiek. Az italok közül leginkább a shaket fogyasztják, és elég sokat interneteznek. Járt ide már olyan vendég is, aki tizennégy órát töltött egyhuzamban a világhálón, a többség viszont csupán egy-két órát internetezik. A számítógépek szempontjából vegyes a vendégek érdeklôdése: a nagyon fiatalok többnyire játszani szeretnek, a nagyobbak a világhálón szörföznek; legtöbbet a levelezô és társalgó szolgáltatásokat használják. A klubban abszolút szabadon lehet lógni a neten, mindenki azzal foglalkozik, amivel akar, nincsenek megszorítások. A kocsmázó réteg nem jár ide, nekik az a lényeg, hogy kis pénzbôl megrészegedhessenek. Ezt kiküszöböltük azzal, hogy nem árusítunk olcsó, rossz minôségű szeszes italt. Pedig kérték, hogy áruljunk román vodkát, flakonos bort, de nem hallgattunk az ilyen kérésekre. Van elég kocsma a városban, ahol ehhez hozzájuthatnak. Ennek köszönhetôen sosem tört ki botrány, verekedés az X-klubban. A szomszédok sem panaszkodnak ránk, hiszen nincs kocsmazaj, üvöltözés.
Bôvítés csak késôbb
– Csak távlatilag gondoltunk a helyiség bôvítésére, bár egyre inkább úgy tűnik, szükség volna erre. A közeljövôben viszont csak a dekoráción fogunk bôvíteni. Egyelôre annak örvendek, hogy sikerült létrehozni egy „balhémentes" helyet, ahol a fiatalság jól érezheti magát, s megtalálja azt, amire szüksége van. Az eredeti elképzeléseimet, néhány ponton, felülmúlta az eredmény, hiszen nem számítottam ennyi törzsvendégre. Meglepôdtem az X-klub sikerén, hiszen ebben a városban ha valaki olyasmit akar létrehozni, ami szélesebb kört vonz, annak fel kell kötnie a gatyáját.
Vendégszemmel
Estefelé kezd megtelni az X-klub, egyre-másra jönnek a vendégek. Leginkább kisebb csoportok érkeznek, otthonosan foglalnak helyet az asztaloknál. Szabad számítógépre még várni kell, de addig is elbeszélgetnek egy üdítô, vagy koktél mellett. Csata Attila is nemrég érkezett, törzsvendégnek vallja magát:
– Naponta járok ide, akár öt-hat órát is itt töltök. Idejárnak a barátaim is, fôleg az internet miatt, mert az máshol nincs a városban. Általában egy-két órát navigálok a neten, legtöbbet a társalgókat használom. Úgy vettem észre, mostanában a fiatalság nagy része itt tölti a szabad idejét. Szerintem szinte mindenki azért jár ide, amiért én is: itt nincs olyan cigarettafüst, hogy vágni lehessen, s részeg emberekkel sem találkoztam még. Épp itt volt az ideje, hogy legyen ilyen szórakozóhely a városban.
Mindannyiunk életében egyre nagyobb szerepet kap a világháló. Lehet ezt szeretni, ugyanúgy lehet utálni is, viszont mindenki beláthatja: az internet igencsak hasznos. S már az is hozzáférhet, aki nem engedheti meg magának, hogy otthon béreljen internet-vonalat, hogy postaládájában havonta eggyel több számlát találjon. Ezt sikeresen megoldotta a Revox Kft. és az Esély Alapítvány az X-klub megnyitásával. Itt mindenki kedvére bolyonghat a világhálón, hasznos információkat szerezhet, igénybe vehet bármilyen szolgáltatást. S teheti mindezt szinte aprópénzért. De nem csak a netrôl híres az X-klub, hiszen az a shake... azt is muszáj megkóstolni!
Pál Hajnalka
KisAsszony
Jó tudni!
Az emberek mindenfélét beszélnek az ételekrôl. Ha nem pont a legújabb hóbortról, akkor egy új csodaételrôl vagy éppen egy táplálkozási tilalomról. Miben hihetünk, és miben nem? Az alábbiakban szakemberek adnak magyarázatot néhány jól ismert hiedelemre.
„Minden nap egy alma, a doktort távol tartja"
Válasz: igaz (de sok más zöldség és gyümölcs is megteszi).
Az alma olyan enzimeket tartalmaz, amelyek csökkentik a szívinfarktus veszélyét. Kutatások bizonyítják, hogy egy almában annyi szükséges vitamin van, mint egy 1500 mg-os C-vitamin tablettában. „Ez azt bizonyítja, hogy a zöldségek és gyümölcsök táp- és vitamin értéke sokkal fontosabb a szervezetnek, mint a gyógyszerek – mondja Jane Clarke dietetikus – Jó, ha tudják, hogy a zöldségek és a gyümölcsök növelik az ellenálló képességet és segítenek megelôzni a szívpanaszok és a rák kialakulását. Ajánlom, hogy naponta legalább három alkalommal fogyasszanak minél színesebb zöldségeket és gyümölcsöket."
„A lisztérzékenység idegi alapon van"
Válasz: nem igaz.
Azok az emberek, akik ebben a betegségben szenvednek nagyon jól ismerik a tüneteit. A sérült vékonybél képtelenné válik a tápanyag felszívására, így súlyveszteséget, alultápláltságot és erôs fájdalmakat okoz. A glutin tartalmú gabonafélék kizárása az étrendbôl enyhülést hoz. „Néhány esetben a lisztérzékenység öröklött, – mondja Dr. Lynsel Costain – de legtöbb esetben a stressz, illetve a helytelen táplálkozás tüneteként jelentkezik."
Hét fôbűn a szerelemben (3.)
5. Ha olyan az ágyban, mint egy darab fa.
„Ha mindent elvisel és tétlenül tűr, akkor unalmas lesz."
Gyakori eset: a fiú szenvedélyesen kigombolja a lány far- merét, és lehúzza róla. Keze eközben a lány combjai közé téved, de semmi reakció. A fiú meghökken: nem tudja, tetszik-e a partnerének, amit csinál, vagy csak ügyetlenkedik?
„A lányok egyrészt nagyon jól tudnak beszélni a témáról – véli –, de az ágyban ki nem nyitnák a szájukat. S ilyenkor én teljesen egyedül hagyottnak érzem magam. Nagyon jó volna, ha reagálna, esetleg magához ragadná a kezdeményezést, irányítana. És ha valamit rosszul csinálok, akkor azt is mondja meg!"
6. A másikat elkedvetlenítô esetek.
„Ha direkt megmondja, hogy velem akar aludni, akkor mindjárt abba is hagyhatja."
„Nekem egyszer egy fiú két hét együtt járás után kertelés nélkül azt mondta, le akar feküdni velem. – meséli Ibolya. – Úgy elképedtem, hogy azonnal minden kedvem elment tôle!"
A szex játékos kell hogy legyen, a szerelem végül is nem kötelezettségekbôl áll. Az nagyon riasztó tud lenni, ha együttlét közben a „most meg kell történnie!" hangulat uralkodik. A spontaneitás nagyon fontos. Jelszó: lassan siess! Az is nagyon el tudja rontani a hangulatot, ha az egyik partner – utána – megkérdezi: na, milyen volt? Ennél sokkal jobb, ha a párok egymás fülébe csacskaságokat suttognak vagy érzékien simogatják egymást.
7. Ha beszél a volt partnerérôl
„Ha szerelmeskedés közben a volt partnerét megemlítené, azonnal szakítanék."
„Olyan aranyos melled van" – suttogja a fiú a lány fülébe, miközben gyöngéden simogatja. „Tomi is oda volt érte." – válaszolja a lány igen büszkén, s nem érti, hogy miért tűnik el pillanatok alatt a fiúból az érzékiség.
A tapasztalatok szerint a legjobban az lombozza le a szerelmeseket, ha szex közben a volt partnerrôl, annak jó és rossz tulajdonságairól kezdenek el beszélni. Ennek oka egyszerű: végül is mindenki a legjobb, a legszebb, a legtiszteletreméltóbb – s ezért a legegyedülállóbb – akar lenni a másiknál. Konkurencia nélkül!
Nagymama babos káposztája
Hozzávalók: 50 dkg savanyú káposzta, 1 füstölt csülök (kb. 30 dkg), 20 dkg száraz bab, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 szál sárgarépa, 2 dl tejföl, 2 evôkanál olaj, 1 evôkanál liszt, 1 teáskanál pirospaprika, 1 mokkáskanál rozmaring, ízlés szerint ôrölt fekete bors.
Elkészítése: az átválogatott és megmosott babot és a csülköt elôzô este hideg vízbe áztatjuk, majd az étel készítése elôtt leszűrjük. Annyi vízben, amennyi épp ellepi, kuktában együtt mindkettôt puhára fôzzük. A megfôtt csülköt kicsontozzuk, és csíkokra vágjuk. A babot leszűrjük. A lisztet a tejföllel meg egy dl fôzôlével simára keverjük. A sárgarépát tisztítás után felkarikázzuk.
Az olajon üvegesre pároljuk a megtisztított és apróra metélt vöröshagymát, majd a tűzrôl félrehúzva belekeverjük a pirospaprikát, és ráöntünk 2 evôkanál vizet. Az apróra vágott savanyú káposztát és a sárgarépát rátesszük, majd fedô alatt, gyakori keveréssel puhára pároljuk. Ezután a megfôtt babot meg a húst hozzátesszük. Annyi fôzôlevet öntünk rá, amennyi szűken ellepi. Megborsozzuk, rozmaringgal meghintjük, és a lisztes tejföllel besűrítjük. Jól kiforraljuk, és forrón tálaljuk.
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
Választás interneten?
A genfi államtanács március 22-én úgy döntött: elindítja azt a programot, amely az interneten keresztül lebonyolított szavazást teszteli a hagyományos voksolási módokkal szemben.
A kísérletet a kanton-, illetve helyi szintű választásokon hajtják majd végre. Elôtte azonban a genfi egyetem és az atomkutatások európai központjának segítségével megpróbálják bemérni a módszer biztonsági feltételeit és kockázatait. Ugyanaz az egyetem és az államigazgatási fôiskola tanulmányt készít arról is, változik-e a szavazók hozzáállása, ha voksukat számítógépen adják le, nem pedig szavazóhelyiségekben vagy postán.
Egy telefonos közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett ezer genfi lakos háromnegyede úgy nyilatkozott, szívesebben szavazna interneten ilyen esetekben. Az elektronikus voksolás elônye lenne e felmérés szerint az is, hogy növekedne a szavazáson részt vevôk száma.
Meteorológiai honlap
A magyarországi Országos Meteorológiai Szolgálat március 23-án, a meteorológiai világnap alkalmából mutatta be a nagyközönségnek új internetes információs szolgáltató rendszerét, ami a korábbinál interaktívabb, és sokkal több hasznos információval szolgál.
A rendszer különlegessége az elôrejelzések gyakori frissülése mellett az, hogy a felhasználó tetszôleges, általa kiválasztott földrajzi helyre tud meteorológiai információkat kérni – ehhez elég egy térkép tetszôleges pontjára kattintani, legyen szó Magyarországról, vagy Európa bármely államáról.
De ha ahhoz van kedvünk, áttekinthetjük az elmúlt tíz nap, vagy akár száz év idôjárását is, amelybôl a szerkesztôk kiemelték az érdekes rekordokat. Az összképet műhold- és radarfelvételek teszik teljessé.
Külön szekció várja a kisgépes- és sportrepülés szerelmeseit, de a szolgálat munkatársai rövid idôn belül még több információval akarnak szolgálni a különleges sportok hódolóinak, az utazóknak és világutazóknak, a kertészkedôknek és mindenkinek, aki hobbi szinten érdeklôdik a meteorológia iránt.
A meteorológiai adatok, információk mellett a szerkesztôk sok meglepetéssel, játékkal, interjúval szeretnének kedveskedni majd a látogatóknak.
Bôvül a nethasználók száma
Szakértôk becslése szerint 2005-ben a világon 1 milliárd embernek lesz internet hozzáférhetôsége szemben a tavalyi 400 millióval – vélik az amerikai elemzôk. A következô években az internetet használók száma elsôsorban Ázsiában, valamint Európa egyes térségeiben és Latin-Amerikában bôvül majd a leglátványosabban. Jelenleg az Egyesült Államok lakossága csaknem a felének, más jelentések szerint 60 százalékának van internet hozzáférhetôsége. Egy átlag amerikai havonta 9 órát és 5 percet szörföl a hálón.
Linkgyűjtemény
Internetes galériák
Artphoto: http://www.artphoto.hu
Virtuartnet: http://www.virtuartnet.hu
Artinfo: http://www.art-info.hu
Art and Maison digitális galéria:
http://www.vjrktf.hu/galeria/index.htm
Bartók 32 galéria: http://www.c3.hu/~bartok32/
Dash virtuális galéria:
http://www.cab.u-szeged.hu/local/gondolatjel/gond1.html
Napfolt galéria: http://www.napfolt.hu/gallery/folap/
DNO galéria: http://galeria.dno.hu/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
UFÓ-ROVAT
Áprilisi tréfa?
Szakemberek, kutatók véleménye szerint a bolygónkon elszórtan rengeteg jelét, nyomát megtalálhatjuk az idegen civilizációknak. Mint láttuk ezek a nyomok általában építmények, ábrák, rajzok, festmények, szobrok alakjában maradtak fenn. Írásos nyomként a szentiratokon kívül alig lehet néhányat említeni. A szentírásoknak nevezett iratokat pedig kisajátították a vallások, így azoknak értelmezése mondhatni teljesen hiábavaló, mivel a papok mindenre kapnak magyarázatot.
A valóság az, hogy nehéz is lenne mondjuk 5–6000 éves írásos bizonyítékot találni a földönkívüliekrôl, hiszen kétséges, hogy az akkor kialakult esetleges írásjeleket most tudnánk-e értelmezni. Így történt, hogy a szent-iratok történetei is az események után jóval késôbb születtek meg. Addig szájról szájra terjedtek az emberek között, sôt megjelentek az elsô, úgymond hivatásos mesemondók is, akik a „legjobban" ismerték az esti tüzeknél elhangzó mondákat. Sajnos az idôk folyamán a régmúlt eseményeinek lényege elmosódott, és csak a meseszerűség maradt meg az egészbôl. Nem is volt szükség az igazságra. Az emberek csodákról, hôsökrôl, szentekrôl akartak hallani. A megmagyarázhatatlan eseteket nem tudományosan magyarázták, hanem ráruházták valamelyik szentre, istenre így növelve annak jelentôségét, hatalmát.
Az is valószínű, hogy az idegen civilizációk küldöttei tudatában voltak annak, hogy nem akármilyen jeleket kell hagyniuk a Földön ahhoz, hogy azok többezer év után is értelmezhetôek legyenek. Arra nem számítottak viszont, hogy nem leszünk képesek meglátni és értelmezni azokat. Az is lehet, hogy még nem jött el a felvilágosodás ideje.
A közelmúltban egy olyan eset került nyilvánosságra, amelyet joggal nevezhetnénk áprilisi tréfának is. Ám, a tények azt mutatják, hogy szó sincs mókáról.
A Guinness Rekordok Könyve a világ leghosszabb neveként az alábbi nevet tette közé:
ADOLPH BLAINE CHARLES DAVID EARL FREDERICK GERALD HUBERT IRVIN JOHN KENNETH LLOYD MARTIN NERO OLIVER PAUL QUINCY RANDOLPH SHERMAN THOMAS UNCAS VICTOR WILLIAM XERXES YANCY ZEUS
WOLFESCHLEGELSTEINHAUSENBERGERDORFFVORALTERNWARENGE-
WISSENHAFTSSCHAFERSWESSENSCHAFEWARENWOHLGEPFLEGTEUNDSORG-
FALTIGKEITBESCHUTZENVONANGREIFENDURCHIHRRAUBGIERIGFEINDE-
WELCHEVORALTERNZWOLFTAUSENDJAHRESVORANDIEERSCHEINENDEN-
VANDERERSTEERDEMENSCHDERRAUMSCHIFFGEBRAUCHLICHTALSSEI-
NURSPRUNGVONKRAFTGESTARTSEINLANGFAHRTINZWISCHENSTERNARTIG-
RAUMAUFDERSUCHENACHDIESTERNWELCHEGEHABTBEWOHNBARPLANETEN-
KREISEDREHENSICHUNDWOHINDERNEURASSEVONVERSTANDIG-
MENSCHLICHLEITKONNTEFORTPFLANZENUNDSICHERFREUENANLEBENS-
LANGLICHFREUDDEUNDRUHEMITNICHTEINFURCHTVORANGREIFEN-
VONEINANDERINTELLIGENTGESCHÖPFSVON-
HINZWISCHENSTERNARTIGRAUM, SENIOR.
Ez állt az úr útlevelében, aki 1904. február 29-én született és késôbb kivándorolt Amerikába. A teljes név érthetô okok miatt használatra alkalmatlan volt. Képzeljük el egy borítékon vagy egy névjegykártyán az úriember nevét. Ezért az illetô egy ideig csupán második és nyolcadik keresztnevét használta, valamint családi nevének elsô 35 betűjét. Késôbb a „Wolfe-585, Senior" néven éldegélt Philadelphiában. A névrövidítés ellenére Wolfe úr az „585"-tel emlékezett elôdeire. Ugyanis pontosan 585 betűt törült ki hosszú nevébôl.
A hosszúság szenzációján kívül senki nem sejtette, hogy a név lényegében egy középkori német nyelvű közlést takar.
Lefordítva a szöveg így hangzik:
„Hajdan éltek bizonyos juhászok, akik juhaikat gondosan tartották. Aztán megjelentek az elsô földi emberek elôtt a rablásra vágyó ellenségek, ez 12 000 éve történt. Az űrhajóknak fény kellett és erô. A lakott bolygó utáni kutatás során hosszú utat tettek meg a csillagok között. Az új faj szaporodott és megegyezésre jutott az emberiséggel. Örültek életüknek és nem tartottak más világűri értelmes lények támadásától."
Tehát Wolfe-585, Senior úr valamelyik középkori elôdje ismeretekkel rendelkezett a régi múltról, amely ismereteket végtelen hosszú családi nevével akarta továbbadni utódainak, hogy aztán egy napon felismerjék annak tartalmát.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
AZ EMBERISÉG ÉS A VILÁGEGYETEM
A MIR halála
15 éves szolgálat után, március 23-án, hazai idô szerint 7 óra 58 perckor a Csendes-óceán fölött megsemmisült a Mir orosz űrállomás. Egy része elégett a Föld légkörében, míg egy 20 tonnányi „űrszemét" a Csendes-óceán déli részébe zuhant.
A Mir üzemidejét eredetileg három évre tervezték, de az űrbázis végül 15 évig állt a kutatások szolgálatában. A Mir központi modulját 1986. február 20-án állították Föld körüli pályára. Építési munkálatai 1996 áprilisában zárultak le. Fedélzetén 11,5 tonna tudományos berendezés kapott helyet, igaz, ezekkel a Mir elöregedése miatt az utóbbi években egyre több gond volt (tűz, ütközés egy teherűrhajóval, a fedélzeti számítógép többszöri meghibásodása, a rádiókapcsolattal és az akkumulátorok feltöltésével kapcsolatos gondok, valamint más veszélyhelyzetek). Az űrbázis megsemmisítési ütemtervét az orosz kormány 2000 december végén hagyta jóvá.
A Mir működésének 15 éve egy hónapja és két napja alatt a mai napig csaknem 90 ezerszer kerülte meg a Földet. A 137 tonnás Miren zajló programokra több mint 4 milliárd dollárt költöttek. Az űrállomáson 28 expedíció járt, összesen 104 űrhajós végzett rajta több mint 16,5 ezer tudományos kísérletet, köztük 42 szovjet, orosz, illetve volt szovjet köztársaságbeli, 62 külföldi 11 különbözô országból. Legtöbben amerikaiak, franciák, németek, valamint 1–1 szíriai, bolgár, afgán, japán (az elsô nem hivatásos), brit, szlovák, osztrák és ausztrál. Az űrhajósokat a Szojuz TM típusú űrhajó, a Discovery, az Atlantis és az Endeavour amerikai űrrepülôgépek szállították. Több nô is volt közöttük, az 1996 szeptemberében, a Mirrôl visszatérô amerikai Shannon Lucid beállította a világűrben tartózkodás nôi rekordját (188 nap). Az elsô nemzetközi program 1987-ben, míg az utolsó tavaly áprilisban kezdôdött meg az űrállomáson.
A Mir az oroszok nemzeti büszkesége volt. Közvélemény-kutatások szerint a lakosság 40 százaléka azt szerette volna, hogy tartsák továbbra is pályán az űrállomást. A moszkvai űrkutatási hatóság elôtt februárban több százan tüntettek ezért.
Az orosz Mir űrállomás másfél évtizedet töltött az űrben: akik gyerekként emlékeznek rá, amikor 1986-ban útjára indult a központi egység, ma már felnôtt emberekként követhették figyelemmel a sokat megélt űrállomás végsô kalandját.
Minden kísérlet csôdöt mondott az űrállomás megmentését illetôen. Ezért a koroljovi irányító központ szakemberei véget vetettek a Mir haláltusájának és a Csendes-óceánba temették.
A „hazatérés" folyamán a légköri súrlódás miatt a Mir moduljainak és alkatrészeinek egyre nagyobb nyomást és hômérsékletet kellett elviselniük. Az űrállomás teljes széttöredezése feltehetôen 40–50 km-es magasságban fejezôdött be, s a darabok nagy része elégett a légkörben.
A Mirrel kapcsolatos félelmek egyik forrását azok a feltételezett mikroorganizmusok jelentették, amelyek állítólag a Miren alakultak ki, s tulajdonképpen ismeretlen veszélyt jelentenének a földi élet számára. A szakemberek számtalanszor hangsúlyozták, hogy ilyen élôlényektôl nem kell tartani, de még ha léteznének is, bizonyára nem élik túl a légkörön való áthatolás okozta felizzást (hozzávetôlegesen 1500 oC), amely a fém-alkatrészeket is megolvasztja.
Egyes csendes-óceáni szigeteken kissé más hangulatban várták a földet érést. Mesés gazdagságot várnak a lezuhant Mir megkaparintott darabjaitól, így egyesek csónakjaikból kémlelték a horizontot, hogy mikor tűnik fel valamerre az izzó fémzuhatag. Ezen elképzelések gyenge pontja az, hogy a vízbe hulló darabok azonnal süllyedni kezdenek az óceánban, s meg sem állnak a 3–5 km mélységben lévô aljzatig.
Az elôzetes jelentések szerint a törmelékdarabok becsapódásai minden probléma nélkül zajlottak. Az orosz szakembereknek hibátlanul sikerült megsemmisíteniük a Föld körül keringô eddigi legnagyobb szerkezetet.
A 137 tonnás Mir-bôl megmaradt roncs – mintegy 1500 törmelékdarab – végsô sebessége elérte a 400 m/s-os (1440 km/h) értéket, becsapódási területének becsült központja: déli szélesség 40 fok, nyugati hosszúság 160 fok.
A Fidzsi-szigetekrôl érkezett jelentések szerint szabad szemmel látható volt, amint egy-két nagyobb darab lefelé zuhant.
Béke roncsaidra, Mir!
Összeállította: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (11.)
A mély alvásomból újból ébredek, a távoli hang szólal: – Itt a Militarova-tó bejárata, megérkeztünk!
Ébredek, de bejáratot sehol nem látok, csak a magas három-négy méter nádfalat. Igaz, valami vízhordalékot ott bent láttam, de nem kételkedtem. Most elsô alkalom, hogy ide jöttem, de nem utoljára! Második alkalommal a Bencze Pista gumicsónakjában kerestem a dögöket e tavon. A vadászat annyira lekötött, hogy egy adott pillanatban csomagostól, ruhástól, botostól és egyszóval mindenestôl a tóba kerültem. Igaz, amikor a vészhelyzetet észleltem, lassan a partirányba eveztem, de végül ki kellett lubickolnom, Pistáék meg nagy hal fogására gondoltak, a viaskodásomat kapitális példány megfogásának vélték. Ez ekkor több alkalommal is elôfordult, úgyhogy többet voltam a vízben, mint a halak! Otthon Bencze Pista megmutatta a csíziót, amit mint „post festa" meg is köszöntem.
Hogy a csízió miben állott? Egyszerű, a szelep zárókupakját alig kellett rászorítani. Én meg normálisan rászorítottam, s erre valahol a szelep alsó-belsô részében az anyag tágult, és ott enegedett, illetve szivárgott a víz a gumicsónakba.
Na de vissza azért az itteni élvezetes horgászatra, mi adja ennek a sóját? Az itteni pecázás átlagosan egy méter mély vízben bonyolódik, de néhol csak fél méteres, és tele növényzettel. A növényzet fedezéket nyújt a csukának, lesbôl támad, így az elrugaszkodását, hirtelen indulását a növényzet a víz felszínén bejelzi. Megmozdul, tehát inkább arra kell figyelni, és arra, hogy a felkínált falatot – a húzott vasdarabot – hagyjuk, hogy érje be, s a tekerést ne gyorsítsuk. Az élvezetesség fokozódik akkor, ha a húzott csali beér az 50–60 centiméteres vízbe, és a hal ott követi a felkínált eledelt. A vízfelszínen ekkor egy V alakú vízfodrozódás jelentkezik, és tart addig, amíg be nem éri és harap. Akkor is megszűnik e tünemény, ha gyorsan elhúzzuk a szájától a felkínáltat, vagy túl közel kerül, és észre veszi a Palit. Aki ezt teszi, az Pali, Palimadár, de az is, aki az éhes elôl kikapja a kanalat. Ehhez hasonló horgászatot a Ligeanca-tavon, annak is az északi részén volt szerencsém megérni.
Vissza a koromsötét éjszakába! Az órámra nézek, alig múlt négy óra. Az éjjeli kapitányom a csónak orrát erôteljesen a nádba taszítja, pufajkásan mellém fekszik, a jó melegbe. Hogy mikor keltünk, már nem tudom, csak arra emlékszem, hogy körülöttünk beszélgettek. Három Caraormani-i halász csodált, Pista ôket ismerte, adtak vagy két-három kiló ikrát „noroc, noroc" mondogatták, a butykost a kézbôl ki nem adták. Nyelték az oroszhegyit, szemük majd duvadt ki, a Duna vizét hol kézzel, hol az „ispol"-lal lapátolták. Béfelé, mert ahova ért, ott égetett a tüzes víz. Megkérdezték, hova megyünk. Idebe – mutatta és mondta Pista. Akkor valamit lipovánul egymásnak mondtak, kuncogtak is, amit mi – mint a palimadarak – az oroszhegyinek tulajdonítottunk. Ôk lassan-lassan „elkészültek", s az üres butykost a csatornába bevágták, mi meg a vackainkból kikászálódva, a csónakot kirángatva az általunk választott zátonyból a bejárat kitisztításának estünk. Szélesítettük, fejszét elô, csapkodtuk a nádtuskókat, cserjét, gyökeret, és mindent, ami utunkba került. Ez így ment több mint egy órát. A Perivolovka csatornán is a belsô tavakhoz a bejáratig észlelhetô, az nem merôleges a csatornára, hanem szögben, rejtett nyílásban nyílik ugyanúgy, mint a Haraszimova, Militarova, Lebedenkova és a többi tavak. Tehát az esztelen kínlódásunk már itt kezdetét vette, és folytatódott a szűk csatornában, amiben egymás után csak a hirtelen fordulatok kedveskedtek. Ezeket a könnyen mozgó lipován csónakoknak készítették, és nem a mi, több mint öt méter hosszú bárkánknak! E szűk csatornák nem véletlenül sikerültek azzá! Hanem tudatos munka eredményei, de a rejtett bejárat is. Ezek öszszességeikben nehezen meg- illetve fellelhetôek, bejárhatóak, így a magunk fajta horgászoktól óvhatóakká válhatnak, míg a kanyargósságuk gátolja a tó vizének a gyors kifolyását – az aszályos idôkben! Tehát a halállományukat nem épp a „gyerbegyet" elôl védik – azok egymás területét tiszteletben tartják, tán századok óta, és családról családra öröklôdnek e halászmezôk – hanem a nem „gyerbegyet"-ektôl.
Csak nyűgöltünk és küszködtünk, s alig haladtunk, több mint egy óra kellett ahhoz, hogy a tó elôttünk kitáruljon. Az alacsony vízszint meglepett, igaz, a tél kezdete elôtt kirándultunk ide le. Több volt az iszapos sziget meg a zöldövezetes növényzet a felszínen, mint a csillogó víztükör. A tó északi oldalánál kezdtük, a vizet mélyebbnek gondoltuk. Délig alig akasztottunk, illetve én három halacskát tehettem a csónakba, amibôl egy több mint négykilós volt (Crişani-ban a Perijoc családnál mértük). A zsákmányt illetôen, ami igen-igen szerény volt, csodálkozni nincs mit, hiszen e tavat is – mint a többit – október hótól hetente hálózzák-húzzák a „tulajdonosok", s ami marad, az igen-igen kevés. Valószínű, a három Caraormani-i halász ezt nevette, nevethette akkor, amikor Pista mondta, hogy „ide be" térünk be. A jelszó: „Hajts kifelé!"
Irány a Perivolovka-Litcov-csatorna, el a Cujbida-tó elôtt, neki a Crişani-i csatornának, és Crişan-Perijoc család háza. December van, délután négy óra körül ott is már sötétedni kezd, abba már jól benne voltunk, amikoris bekopogtunk.
– Noroc, noroc. Vai Pista, vai Bubi, de unde?
– De la Militarova.
– Aţi bolunzit? – így az öreg Perijoc, s már hozta is a tulburelt. Kancsóban, örömében, hogy most már igazán kiihatja magát, a vendégekkel. Egyedül csak lopva ihatik, vagy ha a feleségét elhívják, vagy ha az vízért megy a csatornához, vagy ott mos.
(folyt. köv.)
dr. Tomor Zoltán
Tuberkulózis (gümôkór, TBC, tüdôvész, hektika)
A tuberkulózis világnapja (március 24.) alkalmával szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy világszerte újraéledt a tuberkulózis.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) fôigazgatója megállapítja, hogy a tbc elleni küzdelemben az elmúlt években nem sikerült áttörést elérni, különösen azokban a régiókban, ahol a lakosság elszegényedése és ehhez kötött emigrációja nagyobb méreteket ölt. A hazai felmérések is azt támasztják alá, hogy a kedvezôtlen szociális tényezôk, a rossz életviszonyok szorosan összefüggnek a tuberkulózis terjedésével.
Az új betegek száma nem csökken, évente mintegy 8 millió új megbetegedést regisztrálnak a világon. A járvány terjedését elôsegítik bizonyos indukáló tényezôk, az alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, HIV-fertôzés. A leginkább ijesztô tény az, hogy terjedôben vannak a tbc olyan változatai, amelyek az eddig ismert gyógyszerekre már rezisztensek.
Európa államai között hazánkban van a legtöbb tbc-s beteg. Minden 100 000 lakosra jut kb. 120 tüdôvészes.
A tuberkulózis az egész világon elterjedt betegség. Az új ese-tek száma egyenletesen emel-kedik. A tuberkulózis levegô útján terjedô, ragályos, potenciálisan halálos kimenetelű betegség, melyet a Mycobacterium tuberculosis okoz. A fertôzést nyálcseppek viszik át. A tbc a nem kezelt beteg köpetében megtalálható bacillusok révén terjed, amiket a beteg a köhögés, tüszszentés vagy a beszélgetés során a levegôbe ürít. Azok a személyek, akik a beteg közvetlen közelében vannak nap mint nap, ezt a levegôt belélegezve megfertôzôdnek. Ezért az aktív, nem kezelt tbc-s betegek környezetében levô egyének nagy része (családtagok, közeli barátok, munkatársak) meg is betegedik. A magzat születés elôtt vagy alatt a fertôzött magzatvíz nyelésével, belégzésével betegedhet meg. A fejlôdô államokban a gyermekek a Mycobacterium bovis-nak nevezett kórokozóval is fertôzôdhetnek, amely a pasztôrizálatlan tej révén továbbítódhat, és ugyancsak tuberkulózist okoz.
A fertôzött egyén immunrendszere általában megsemmisíti a baktériumot, vagy elszigeteli a fertôzés helyén. Végül is a tbc-fertôzések kb. 90–95%-a teljesen észrevétlenül gyógyul. Bizonyos esetekben a baktérium azonban nem pusztul el, hanem a falósejtekben (fehérvérsejtek egy típusa, makrofágok) „alvó" állapotban éveken át fennmaradhat. A tbc-s megbetegedések kb. 80%-a az alvó baktériumok újraéledésének a következménye. Az elsô fertôzés gócos hegesedéseiben élô baktériumok általában az egyik vagy mindkét tüdô csúcsán szaporodásnak indulhatnak. Az alvó baktériumok aktiválódása bekövetkezhet, ha a beteg immunrendszere legyengül pl. AIDS, cukorbetegség, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, kortikoszteroidok adása, vagy az aggkor következtében, mely esetben a fertôzés életveszélyes is lehet. A fertôzött betegnek általában 1–2 éven belül 5% esélye van az aktív fertôzés kifejlôdésére.
A betegség megjelenése igen változatos, tünetmentes átvészelés, idült forma és gyorsan halálhoz vezetô kórkép is lehetséges. Elsôsorban a tüdôben, súlyos esetben az agyhártyán okoz elváltozást. Gyógyítása hosszú, hónapokig tartó, kombinált gyógyszerekkel lehetséges. A tüdôbetegnek a következô tünetei lehetnek: régóta fennálló köhögés, láz, súlycsökkenés, éjszakai izzadás, állandó fáradság, étvágytalanság, vércsíkos köpet.
Megelôzése BCG oltással (tuberkulózis elleni oltás) történik. Az oltóanyag élô, legyengített tbc bacilust tartalmaz, melyet az érett újszülöttek az élet elsô napjaiban kapnak meg (a bal váll felett a bôr rétegei közé fecskendezik be). Az oltás helyén néhány hét alatt borsónyi göböcske alakul ki, amely az esetek többségében felszívódik, ritkábban kifakad és néhány héten, hónapon át nedvezik. Néha a környezô nyirokcsomó is megduzzad, ebben az esetben orvosi ellenôrzés szükséges. Az oltás megfoganását 6 hónapos, majd 10–11 és 16–18 éves korban ellenôrzik (Mantoux próba). Ha erre nincs reakció (negatív), az elôzô oltás védôhatása megszűnt, azaz a BCG oltást meg kell ismételni.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a betegség idôben történô fel-ismerésének fontosságát. A korai stádiumban felismert betegség az esetek többségében nyomtalanul meggyógyítható és nem kellene a közeli hozzátartozók, családtagok, munkatársak fertôzôdésével számolni.
Az új esetek számának nem kielégítô csökkenése hátterében a betegség elbagatellizálása, a gyógyszeres kezelés önkényes és idô elôtti megszakítása és az alkoholizmus áll. Veszélyes jelenség az is, hogy a közvéleményben tapasztalt elôítéletek és félelem okán a tbc-sek egy része igyekszik eltitkolni a betegségét. Az említett betegek, több mint 23 százaléka úgy nyilatkozott, hogy környezete nem tud a betegségérôl, fôleg a munkahelyükön igyekeznek ezt elhallgatni.
A tuberkulózis világnapja alkalmából készült tájékoztató szerint a Földön minden harmadik ember fertôzött e betegséggel. A gümôkórosok közül évente 3 millióan halnak meg.
A tbc jövôbeni terjedése mindannyiunktól függ. Felelôsséggel tartozunk saját magunk, környezetünk, családunk egészségéért. De kötelez minket az elôdök önfeláldozó küzdelme is, amit a betegséggel szemben folytattak.
Romániában létezik egy, az Egészségügyi Világszervezet által támogatott Nemzeti tbc-ellenes Program, amely ingyenes kórházi ellátást, a legújabb gyógyszerekkel történô gyógykezelést biztosít megkülönböztetés nélkül minden tbc-s beteg számára.
Élettörténet
A család
19. rész: Büntetés a gyerkôcöknek
Addig-addig hangoztatta Kató, hogy az üzleti ügyeit intézi, hogy most tényleg neki kell látnia üzletasszonyi teendôinek. Kezében az adás-vételi szerzôdés, mit tehetne, üzletelni fog. Reggeli után – miután végighallgatta Lillácska nyavalygásait arról, hogy mennyire fájnak a mellei, és hogy a születendô kicsi már most is nagy terhet jelent számára – útnak indult. Nem is sejthette, milyen nehéz nap vár rá. Miután körbejárta a pénzügy összes irodáját, bankszámlát nyitott és betért a munkakamarához, megrendelte a bélyegzôt, rádöbbent, hogy nem bírja szusszal. Pedig még ezeregy teendôje van, fogalma sincs arról, kit fog alkalmazni, vagy milyen munkálatok szükségesek az üzlet megnyitásához. Ezért dönt úgy, hogy megnézi a helyiséget. Takaros kis hely, jó fekvésű, világos, de azért nem fenékig tejfel. Helyenként omladozik a vakolat, a penész is kikezdte a falakat. Dermesztô hideg van, valamiféle fűtésrôl is kell gondoskodnia, mert abban nem reménykedhet, hogy a közeljövôben gázellátás lesz a kisvárosban. Szempillantás alatt tudomásul veszi azt is, hogy a parkettet újra kell csiszolni, és egy választófalra is szükség lesz a raktárhelyiséghez. Sebaj, majd igénybe veszi Jani munkásait, és ô addig inkább az árubeszerzésre fordít figyelmet. Fogalma sincs, kit kell keresnie, de hirtelen beugrik, hogy férje is interneten szokta megtalálni ügyfeleit. Számítógép van, Gergô segít majd neki az üzletkötés technikai részében – terveli ki, és hazaindul.
Az ebéd elkészítése egy idôre elvonja figyelmét az üzletkötés világhálós lehetôségétôl. Hiába, csak neki kell gondoskodnia a család ellátásáról, hisz Lillácska ágynak esett, hisztis és nem hajlandó tudomást venni a körülötte lévô világról. Kató és Zsuzsa néni rosszallóan nézik a kismamát, ôk nem csináltak ekkora cirkuszt a terhességbôl.
Ebéd után, amikor Gergô újra felsurran a szobájába, Kató is utána ered. Valamiért elfelejt kopogni a kisfia szobájának ajtaján, egyszerűen benyit, és nem csalódik, amikor azt látja, hogy kisebbik gyereke újra a számítógépet bújja. Mögéje osonkodik, hadd lássa ô is, mi köti le annyira a kis Gergô figyelmét, hogy nem hallotta meg lépteit. Amint a képernyôre pillant, megfagy benne a vér: mezítelen nôket, férfiakat lát, igencsak pikáns testhelyzetekben. Villámként csapnak át fejében a gondolatok: serdül a fiatalúr, egyértelmű, hogy érdeklôdik a másik nem iránt. Ha aktképeket nézegetne, azt még talán el tudná fogadni, na de ez tiszta pornó, pfúj!
Erre nem számított. Most mit kell mondania a fiának? Töprengett még egy ideig, majd sarkon fordult, és úgy távozott, ahogy érkezett, anélkül, hogy megzavarta volna Gergôt fontos ténykedésében. A szobájába vonult, hanyattfeküdt az ágyon, és azon morfondírozott, hogy a csemetéibôl lassan felnôtt emberke lesz. A lánya is szerelmi kalandokba bonyolódott nemrég.
Anyuka persze nem is sejti, hogy nemrég a bosszúálláson töprengô kislánya már teljesen máson töri a fejét: újra szerelmes. Á, már nem Botond a szíve választottja, hanem egy másik fiatalember. A műjégpályán találkoztak. Bori barátnôivel volt, csupa szép lányok, Gábor mégis ôt szemelte ki. Néhány hosszú pillantás után már meg is szólította:
– Mondd csak, ismerjük mi egymást valahonnan?
Bori meglepôdött. Na nem azon, hogy megszólította a hoszszú hajú fiú, hanem azon, hogy ilyen kérdést intézett hozzá. Ahhoz volt szokva, hogy a fiúknál, akik szóba kívánnak elegyedni vele, általában a „Nem tudod, hány óra?" kérdéssel ki is merül az ismerkedés elsô szakasza. Ez más. Bár a megszólító sem kölyök, talán már tizennyolc éves is lehet. Talán épp ezért imponált Borinak. Ôt már a nagyobbak is észreveszik!
Nem kell tehát sok idô, hogy megbeszéljék az elsô randevút. Úgy egyeznek, hogy az iskola elôtt várja majd másnap, a tanítási órák után. Borinak a mája kezdi kinôni a helyét, és titokban abban reménykedik, hogy Boti is meglátja, amint a suliból kiérkezve a nagyfiú karjaiba szalad, és elönti majd a hitvány embert a sárga irigység.
Másnap már alig bír a fenekén ülni a földrajzórán. Mit érdekli ôt az egyenlítôi éghajlat, vagy az esôerdôk élôvilága? Csak azért izgatja magát, hogy mi lesz, ha Gábor meggondolta magát, és nem jön el a nagy találkozóra. Égô lenne, mert barátnôinek tövirôl hegyire beszámolt a mai randiról. Kinevetnék, ha faképnél hagyná ôt Gábor.
Ahogy csengetnek, mint a villám ugrik ki a padból, és iszkol az ajtó felé, minél hamarabb látni akarja az újdonsült ismerôsét. Nem kell csalódnia. Gábor kerékpárjának támaszkodva vár rá, egy szál rózsával játszva unalmában. A tervezett hatás sem marad el, hisz Borival szinte egyidôben lép ki az ajtón Botond, jobbján a copfossal. Az „ex"- nek láthatóan nem esik túl jól, amikor meglátja, hogy egykori barátnôje már nem árul petrezselymet, máris felcsípett egy nem akármilyen külsejű fickót. Biztos földbuta – nyugtatgatja magát Botond, s még szorosabban átkarolja a varkocsos leányzót.
Bori szinte repül Gáborhoz, köszöni a rózsát, és elfogadja a fagyi-meghívást.
Már alkonyodik, amikor hazafelé indulnak, és Gábor ragaszkodik ahhoz, hogy hazakísérje az ifjú hölgyet. A ház elôtt aztán végtelennek tűnô búcsúzkodásba kezdenek. Nyugodtan elcuppanhat egy-két puszi, hisz ilyenkor, szürkületben senki sem láthatja ôket. Gondolják ôk, de Nemessyéknél még a ház falának is szeme van.
Zsuzsa mama unalmában épp a járókelôket nézegeti az ablakból, amikor ismerôs alakot lát: lányunokája érkezik... és nem egyedül. Hamar az asztalhoz szalad, felteszi szemüvegét, hogy jobban szemügyre vehesse unokája kísérôjét. Hosszasan figyeli, majd sápítva szalad a konyhába, ahol éppen menye tevékenykedik:
– Kató, Kató gyere gyorsan. Olyat mutatok, hogy elájulsz!
Kató hanyatt-homlok rohan anyósa után, sejtelme sincs, mi zaklathatta fel ennyire az öreglányt. Az ablakhoz érve, Zsuzsa mama remegô kézzel kifelé mutat. Kató jó ideig kémlel, nem tudja, mit kellene 'látnia. A kóbor kutyák koslatnak, de ez már jó ideje így megy, a szomszédéknál sötétség van, az út szélén pedig egy fiatal pár csókolózik. Szabad nekik, mi ebben a látnivaló?
Már ott tart, hogy ráripakodik anyósára, amiért idecitálta, de akkor meglátja, hogy a párocska egyik tagja az ô aranyos kislánya, Bori. Meglepôdni sincs ideje, mert anyósából elindul a szóáradat:
– Látod azt a fiatalembert? Látod, kivel szűrte össze lányod a levet? Hosszú hajú, s még semmi, hogy kiengedve viseli az ingjét, de fülbevalót is visel. S a bôre... hogy is mondjam, olyan jellegzetesen sötét.
Kató egy mukk nélkül húzza ki a csíkot a szobából. Úgy látszik, ez jut mára neki: a csendes távozás. Nem szólhat bele lánya életébe. Legalább is nem választhatja meg helyette az udvarlókat. De ez a fiatalember... talán nem tesz jót Borinak, ha ilyen egyénekkel kószál. És ekkor ragyogó ötlete támad: a tavaszi vakációt szüleinél fogják tölteni a gyerekek. Így Gergô is megválik számítógépes barátnôitôl, és talán Bori is kiábrándul ebbôl a fiúból.
Vacsoránál, amikor együtt a család, elô is adja az elképzelését, melynek csak az érintettek, a gyerekek nem tapsolnak.
– Nem anya, szóba sem jöhet! – kiáltják, szinte egyszerre. Majd amikor Kató mellé szegül apjuk, Jani is erôltetve e kiruccanást, Bori könnyes szemekkel ugrik fel az asztaltól:
– Én jól laktam, köszönöm szépen! – rohan a szobájába, és máris szövögeti tervét. Hisz neki még szülei sem szabhatják meg, mit csináljon szünidôben.
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
Labdarúgás
Hétvégén kezdôdik a tavaszi idény
A hét elején úgymond tetten értük a Gyergyószentmiklósi Jövô labdarúgócsapatát. Az történt, hogy kilátogattunk a csapat egyik edzésére. Meglehetôsen cudar idôben zajlott a gyakorlás, de ez sem bátorította el a játékosokat az edzésmunkától. A szakadó esôben lezajlott edzés végére enyhén szólva is sárosak lettek a játékosok, ennek ellenére is szorgalmasan elvégezték a Pop Ioan edzô által kijelölt gyakorlatokat. Az edzés után a szakvezetôt arra kértük, hogy röviden jellemezze a játékoskeretet alkotó labdarúgókat. Az alábbiakban tehát Pop Ioan edzô véleményezését tesszük közzé.
Gyenge Csaba, kapuvédô (születési éve: 1970)
Kimondottan magas játékos, jók a reflexei. A felkészülés ideje alatt mindvégig komolyan dolgozott. A beívelt labdákra jól jön ki a kapuból. Gyenge pontja, hogy kissé lassú.
Saitoc János, kapuvédô (1966)
A reflexei jól működnek. Erôssége a gyorsaság és a tapasztalat, de gond, hogy nem túl magas. Vonalkapus.
Moisă Marius, hátvéd (1979)
Tulajdonképpen jobbhátvéd, de mostanában kényszer megoldásként baloldalt játszott. Magas, jól fejelô játékos. A labdákat jól szerzi meg. Gyenge pontja, hogy tapasztalatlan és nem tud még megfelelôen összpontosítani.
Zaibert Iulian, hátvéd (1980)
Jól szerzi meg a labdákat, jól fejel, de lassú. Tipikus emberfogó.
Mezei Zsolt, hátvéd (1980)
Jó emberfogó, eléggé gyors, jól szerel. Gyenge pontja: bizonytalan az átadásoknál.
Sion Constantin, hátvéd (1980)
Nagyon gyors játékos. Jól fejelô és nagy munkabírású labdarúgó.
Tamás Tibor, hátvéd (1981)
Gyors, ballábas játékos. Becsúszva is jól szerel, szélrôl is pontosan rúgja középre a labdát. Az utóbbi idôben sajnos sokat hiányzott az edzésekrôl, mert nem engedték el a munkahelyérôl. Kissé le van maradva a felkészüléssel.
Kerestély Róbert, hátvéd (1980)
Sokoldalú játékos. Ha kell hátvédet, ha szükséges akkor csatárt játszik. Nagy munkabírású, szív-lélek labdarúgó.
Ábrahám András (Andor), középpályás (1968)
Nagy tapasztalatú, kimondottan technikás labdarúgó. Jól lô kapura, pontosak a beívelései. Az összjátékban is képes kiemelkedô teljesítményt nyújtani.
Korpos István, középpályás (1967)
Rendkívül komoly ember és labdarúgó. Odaadó játékos, sokat szalad, technikás. Jól passzoló középpályás.
Tătaru Vasile, középpályás (1979)
Technikás, nagyon jól cselezô labdarúgó. A szabadrúgásokat nagyon jól el tudja végezni. Gyenge pontjai: nem szeret szaladni és nem szeret embert fogni. Sajnos jelenleg sérült.
Bolfă Ioan, középpályás (1971)
Sajnos sérült. Nagyon fog hiányozni, hisz rendkívül jól tudja mérsékelni a játék iramát. Jól passzoló, technikás labdarúgó. Jó a rugótechnikája, ellenben nem eléggé gyors.
Tamás Szilárd, középpályás (1983)
Szorgalmas, jól passzoló játékos. Sokat szalad a mérkôzéseken. Gyenge pontja, hogy aprótermetű.
Kari Zoltán, középpályás (1976)
Sokat szaladó, eléggé technikás labdarúgó. Gyengéje, hogy sok labdát elad és nem fejel kimondottan jól.
Kurkó József, középpályás (1979)
Nagyon szorgalmas, fegyelmezett játékos. Jól és egyben hasznosan szerzi meg a labdákat. Nem elônyös számára, hogy gyenge a fizikuma.
Tódor Szabolcs, középpályás (1983)
A jövô játékosa. Ifjú kora ellenére nagy munkabírású labdarúgó. Jól lô kapura, gyors, de még nincs megfelelô tapasztalata. Nagyon szeret focizni, elôbb-utóbb biztos csapattag lesz.
Obrijan Ion, csatár (1981)
Rendkívül technikás játékos. Szorgalmas, sokat szaladó, támadó. Nem válik elônyére, hogy szinte teljes egészében „süket" a ballába.
Spînu Robert, csatár (1975)
Nagyon gyors, jól passzoló labdarúgó. Kapura is jól lô. Hátrányt jelent számára, hogy aprótermetű. Látszik rajta, hogy tapasztalt játékos. Sajnos vannak idôszakok, amikor teljesen eltűnik a játékból.
Csapár Tibor, csatár (1967)
Alapjában véve jó játékos. Kimondottan tapasztalt, jól fejelô, erôs labdarúgó. Az a helyzet vele kapcsolatban, hogy már ritkán tud végigjátszani egy-egy mérkôzést.
A fenti felsorolásból kimaradt Veress Csaba hátvéd, akirôl Pop Ioan a következôket nyilatkozta:
– Úgy értesültem, hogy jól helyezkedô, tapasztalt játékos. Az a helyzet, hogy le van maradva a felkészüléssel.
Megtudtuk ugyanakkor azt is, hogy az elmúlt hétvégén Székelyudvarhelyen lejátszott Románia Kupa mérkôzés elôtt a játékosok Korpos Istvánt jelölték csapatkapitánynak.
A Hargita megyei D-osztályú bajnokság sorrendben 14. bajnoki fordulójának műsora: március 31., szombat: Galócási Komplex – Balánbányai Bányász, Csíkszeredai Rapid – Székelyudvarhelyi Hargita, Székelykeresztúri Egyesülés – Tölgyesi Real, Hodosi Egyesülés – Ditrói Ditroit; április 1-én, vasárnap 11.00 órától: Gyergyószentmiklósi Jövô – Tusnádfürdôi Sólymok.
Spînu három gólt szerzett!
Március 24–25. között kerültek megrendezésre a Románia Kupa 2001/2002-es kiírásának megyei szintű mérkôzései. A Gyergyószentmiklósi Jövô csapata március 25-én, vasárnap Székelyudvarhelyen vendégszerepelt, a helyi Favorit otthonában. A tavaszi idény elsô hivatalos mérkôzésén történtekrôl Buslig Gyula városi sportreferens tájékoztatta lapunkat.
Székelyudvarhelyi Favorit – Gyergyószentmiklósi Jövô 3–6 (1–2)
Vezették: György Lóránt – Balázs Levente – Incze Árpád (mindhárman Székelyudvarhely)
Pop Ioan edzô a következô csapatot küldte a pályára: Gyenge – Moisă (Tamás T.), Zaibert, Mezei, Kerestély – Sion, Ábrahám (Kurkó), Korpos – Tamás Sz., Spînu, Obrijan (Csapár T.).
Gólszerzôk: Hegyi (20. p.), Mánn (70. p.), Tököli (73. p.), illetve Spînu 3 (50., 68., 86. p.), Obrijan 2 (30., 38. p.) és Sion (60. p.).
Szép idôben, a helyi csapat második pályáján került lejátszásra a mérkôzés. A nem éppen kifogástalan talajú pályán jól kezdett a Jövô csapata. Több helyzetet dolgoztak ki a középpályások, de a csatárok nem tudták értékesíteni a kínálkodó helyzeteket, és ahogy az történni szokott, egy ellentámadás végén a hazaiak szereztek gólt Hegyi révén: 1–0. A Jövô a gól után újra kezdeményez és egy látványos támadás végén Obrijan egyenlít: 1–1. Ezután a gyergyói csapat több szögletet is kiharcolt és Korpos veszélyeztetett egy távoli lövéssel, de a hazaiak kapusa a helyén volt. Következett egy újabb eredményes gyergyói támadás. Spînu jól indította Obrijant, aki a kimozduló kapus mellett megszerezte a vezetést: 1–2.
A szünet után Spînu lôtt újabb gólt: 1–3. A vendéglátók csapata támadásokkal próbálkozik, de a Jövô védelme jól zár. A negyedik gólt Sion szerezte, majd Sion beadását Spînu értékesítette, és 1–5-re alakult az eredmény. Ennél az állásnál fellazult a Jövô védelme, aminek következtében a hazaiak Mánn és Tököli révén szépítenek: 3–5. A találkozó utolsó tíz percében a Jövô csatárai több jó helyezetet hagynak ki. A végeredményt Spînu állítja be. A Jövô csatára a tizenhatosról lôtt a hosszú sarokba: 3–6. Sajnos a mérkôzés nem volt sportszerű, ez egészen az összecsapás végéig jellemzô volt.
A Gyergyószentmiklósi Jövô labdarúgó-szakosztályának elnöke – Ivácsony Pál – elégedetten nyilatkozott a csapat teljesítményérôl és bizakodóan tekint a hétvégén kezdôdô tavaszi idény elé.
Jégkorong
Kiütéses gyôzelmek
Március 26-án, hétfôn a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán elkezdôdött felnôtt jégkorong világbajnokság – III. értékosztály, B-alcsoport – elsô eredményei: Bulgária – Jugoszlávia 1–5, Belgium – Izrael 1–5, Románia – Mexikó 19–0; március 27., kedd: Jugoszlávia – Belgium 4–4, Izrael – Mexikó 7–1, Románia – Bulgária 8–0. Március 28-án, szerdán szabadnap volt. A további műsor: március 29., csütörtök: Mexikó – Bulgária, Jugoszlávia – Izrael, Románia – Belgium; március 31., szombat: Bulgária – Belgium, Jugoszlávia – Mexikó, Románia – Izrael; április 1., vasárnap: Mexikó – Belgium, Izrael – Bulgária, Románia – Jugoszlávia.
A román jégkorongválogatott játékoskerete
Kapusok: Radu Viorel, Molnár Szabolcs
I. sor: Vargyas, Herlea, Timaru, Nicolescu, Cazacu
II. sor: Nagy, Kósa, Moldován, Adorján, Gergely
III. sor: Dimache, Corduban, Geru, Alexe, Elekes
IV. sor: Laczkó, Góga, Ghenea, Borsos, Basilides
Szövetségi kapitány: Gheorghe Florian; edzô: Marius Gliga; gyúrók: Păduraru Ion és Popa Fabian. A csapat vezetôje: Eduard Pană, a Román Jégkorong Szövetség fôtitkára.
* A román válogatottkeret bemutatására március 23-án, pénteken került sor Bukarestben. A sajtótájékoztatóval egybekötött csapatismertetés során elhangzott, hogy minden világbajnoksági gyôzelem esetén a keret játékosai egyenként 300 000 lej prémiumot vághatnak zsebre. A nyilvánosságra hozott pénzösszeg mellett a válogatottat támogató cégek külön díjazzák a játékosokat.
Atlétika
Szárhegyiek Szovátán
Március 31-én, szombaton került megrendezésre Szovátán a hagyományos tavaszi utcai futóverseny.
A 8. kiírásához érkezett utcai verseny résztvevôje lesz a gyergyószárhegyi László Tibor is, aki a Bástya SE színeiben a 14 éven felüliek korcsoportjában áll rajthoz.
Rajta kívül a szintén szárhegyi Kulcsár Imre versenyez a szombati megmérettetésen – tudtuk meg Korpos Lajos tanár-edzôtôl.
A hírek szerint a 14 éven aluli sportolók három, a tizennégy éven felüliek pedig 5 km-es távon mérik össze tudásukat. A kezdési idôpontok: 10.00 (14 éve aluliak), illetve 11.00 óra (14 éven felülieknek).
Sífutás
Még egyszer a Gyergyói Símaratonról
Az idei, XI. alkalommal megrendezett Bucsin-tetôi símaratonról készült összeállításunkból kimaradtak az idôsebb korosztályok képviselôinek legjobbjai. Nem szándékosan történt, de mindenképp hiba, amiért az érintettektôl ezúton is elnézést kérünk! Az alábbiakban tehát azok neveit tesszük közzé – jobb késôbb, mint soha –, akik a Gyergyói Kisújság idei, 10. számában megjelent beszámolóból kimaradtak.
1941–50-es korosztály: 1. Keresztes Gyula (Csíkszereda), 2. Lukács Domokos (Maroshévíz), 3. Kémenes Ferenc (Gyergyószentmiklós); 1940-ben születettek és idôsebbek: 1. Borbáth István (Csíkszereda), 2. Orbán József (Tekerôpatak), 3. Sufleţel Emil (Gyulafehérvár).
Különdíjak: legfiatalabb férfiak: 1. Kolumbán István (Tekerôpatak), 2. Csúcs Uwe (Csíkszereda); nôk: 1. Ferencz Katalin (Tekerôpatak), 2. Kolozsi Orsolya (Csíkszereda); legidôsebbek: nôk: 1. Iosub Gabriela (Csíkszereda); férfiak: 1. Blénesi Sándor (Gyergyószentmiklós), 2. Sufleţel Emil (Gyulafehérvár). Legnépesebb csapat: Csíkszereda.
Külön köszönetet mondunk azon olvasóinknak is, akik észrevételezték a szerkesztô tévedését!
Extrém sport
„Ôrület!"
Az elmúlt szombaton került megrendezésre a városi műjégpályán az eddig nálunkfelé nem látott jégmotoros bemutató. A tombolasorsolással összekötött bemutatót Páll Ágnes Step Dance-iskolájának tanítványai nyitották, akik ezúttal is látványos és szépen koreografált elôadással szórakoztatták a közönséget. A show végén derült ki ugyan, de érdemes megjegyezni, hogy a gyergyói táncoslányok részt vettek a március 26-án – és nem február 26-án, ahogy azt egy korábbi lapszámunkban (el)írtuk –, hétfôn, Bukarestben elkezdôdött II. értékcsoportos (B-alcsoport) felnôtt jégkorong világbajnokság megnyitó ünnepségén. A táncoslányok elôadása tehát egyben fôpróba is volt a bukaresti fellépés elôtt. Ezután a magyarországi Hunyadi László személyében került egy szakkomentátor is, aki minden történésrôl tájékoztatta a nézôket.
Mint kiderült, a jégen kialakított színpad körül zajlott a jégmotoros bemutató és verseny, a fôszereplôk ezúttal is a Barilovits Ferenc-féle csapat tagjai voltak. A szakkomentátor elôször sorra jégre szólította a számszerint tizenhárom motorost, akik között rali-, enduro- és jetski versenyzô is akadt. A nézôk azt is megtudhatták, hogy egyik járgány kerekeinek gumiabroncsába össszesen négyezer csavart rögzített a géplovas. Mindezt azért, hogy a jármű úgymond fogja a jeget. A bemutató elôtt szemrevételezve a gépeket, megfigyelhetô volt, hogy nem egynek az elsô kerekére összehegesztett lánc volt rögzítve. Tény: a szegecses, csavaros kerekű motorok ezek után nemhogy fogták, hanem egyenesen marták a jégfelületet. Mosolyra késztetô volt hallani a kommentátort, aki minduntalan ismételgette: „Ôrület!" vagy „Ez ôrület!" Tényleg az volt, de – és ez a legfontosabb – jól lehetett szórakozni.
A jégen elôször az ötven köbcentis géposztály képviselôi sorakoztak fel a startvonal elôtt. Közben a jégre állított dobogón is volt mozgás, hisz Molnár Tibor (Boci), a gyergyói hokicsapat szurkolótáborának dobosa kézállásban „lépett" színre, persze vitte magával a dobokat is. Még ezelôtt a csupaszív gyergyói szurkoló ütemesen biztatta az idôközben jégmotorozó szálfatermetű Barilovits Ferencet: „Bari!, Bari!" – kiáltotta az ôt körülállók nem kis derültsége közepette. Megfigyelhetô volt, hogy például Barilovits Gál Csaba jégkorongozó mezét viselte. Nem volt szűk az „óriásnak"! Lett is rögtön hangulat, jókedv, hisz a motorzúgást háttérzene színezte, közben a szakkomentátor mindezt próbálta hangjával felülmúlni. Néha ez sikerült is neki. Közben serényen rótták a köröket a motorosok, lassan, de biztosan telítôdött fel füsttel a levegô, és az idô múlásával emelkedett a versenyzôk adrenalinszintje is. Persze szünetet is tartottak, ilyenkor a Step Dance együttesé volt a fôszerep. Az elsô két óra szinte észervétlenül telt el, és következett a tombolasorsolás. Kezdjük mindjárt a végével, mégpedig azzal, hogy a fôdíjként felajánlott Philips márkájú színes televíziót ifj. Huszár Gábor nyerte. Most már azt lehet mondani, hogy egy egykori jégkorongozó tette be a hokiidény végén az ajtót. Mindenesetre gratulálunk! Ugyanakkor gazdára talált ötven ajándékcsomag, és a második díjként felajánlott számítógép is. Az utóbbit Pál Attila gyergyószentmiklósi lakos nyerte.
A Progym Apicom jégkorongcsapat vezetôi által szervezett jégmotoros-show magyarországi legjobbjai: Greguss Marcell, Pallos Kornél, Szabó László (kis kategóriájú motorok); Kós Attila, Horn Albert és Lendvai Imre (nagymotorok) voltak. Említést érdemelnek továbbá: Sós Botond, Ács Zoltán, Nagy Miklós, Tóth Attila, Farkas Tibor és természetesen Barilovits Ferenc.
Összegezve a látottakat elmondható, hogy a jégmotoros ízelítôn már túl vagyunk, következhet a folytatás!
Ökölvívás
Két pont különbségű vereség
Március 21–25. között került megrendezésre Slănic Moldován (Bákó megye) az ifjúsági sportolók számára szervezett Románia Kupa idei küzdelemsorozata. A versenyzôk között volt a Gyergyószentmiklósi Rapid sportolója Salánki Sándor is, aki a 48 kg-os súlycsoportban lépett szorítóba. Elsô mérkôzésén a gyergyói ökölvívó sikeresen helytállt, hisz pontozásos gyôzelmet aratott a Brăila-i Răţoi Ionuţ elleni mérkôzésen. Másnap, azaz március 22-én városunk képviselôje megtorpant, hisz a Lauruc Sighet versenyzôjének, nevezetesen Rasco Vasilicának 15:13 arányban sikerült legyôznie a gyergyói bunyóst. Murvai József, a Gyergyószentmiklósi Rapid ökölvívó csapat edzôjének elmondása szerint már az ifjúságiak versenyein is számítógép segítségével történik a pontozás, a gyôztesek kilé-tének eldöntése.
Az edzô és tanítvány moldvai kiszállását a Fer.Ko, a Syncron és az Exchange House Kft.-k támogatták.
Műkorcsolya
Bajnokság a műjégpályán
Március 30 – április 1. között kerül megrendezésre a városi műjégpályán az ifjúsági műkorcsolya országos bajnokság döntôje. A hírek szerint a Gyergyószentmiklóson rendezett országos döntôn bukaresti, brassói és csíkszeredai ifjúsági műkorcsolyázók mérik össze tudásukat. Megtudtuk ugyanakkor azt is, hogy a verseny elôtti hivatalos edzésre március 30-án, pénteken 20.00 órai kezdettel kerül sor. Másnap és április 1-én, vasárnap a vetélkedés szintén 10.00 órakor kezdôdik.
A hétvégi rendezvényre a belépôjegyek ára: 5000 lej.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
Kihirdetnek egy világméretű káromkodási versenyt. Bemegy az amerikai, káromkodik 15 percet. Bemegy a német, káromkodik 20 percet. Bemegy az egyszeri magyar ember, megbotlik a küszöbben, káromkodik 30 percet, majd megkérdi:
– Kezdhetem?
* * *
Három bolond elhatározza, hogy szökni próbál a diliházból, mégpedig a kulcslyukon keresztül. Nekifut az elsô, ...bumm, öszszeesik. Nekifut a második, ...bumm, összeesik. Odamegy a harmadik, benéz a kulcslyukon és felkiált:
– De bolondok vagytok, hiszen benne van a kulcs!
* * *
Egy párocska táncol. A lány odasúgja a fiú fülébe:
– Te Blend–a–med-et használsz?
– Miért, szép fehérek a fogaim?
– Nem, kemények a tojásaid.
* * *
A nô odalép férjéhez:
– Szívem, holnap elmegyek egy plasztikushoz, meg szeretném nagyobbítani a melleimet.
– Na de drágám – így a férj –, minek ezért elmenni plasztikai sebészhez? Inkább dörzsölgesd vécépapírral.
– Miért, attól megnagyobbodnak?
– Hát, a fenekednél legalábbis bevált...
* * *
Egy fickó elmegy kedvenc kínai szexológusához, mert a felesége bizony már nem nagyon érdeklôdik iránta. Kap is néhány rózsaszín tablettát:
– Kettôt tegyen bele ezekbôl ma este a felesége poharába, és majd meglátja micsoda hancúrozás lesz belôle.
Hazamegy hát a fickó, este beletesz a felesége italába két rózsaszín pirulát, de aztán arra gondol, hogy bizony neki is jól jönne egy kis plusz, így aztán a saját sörébe is beledob kettôt. Nemsokára lefekszenek, és fél óra múlva pedig mindketten elalszanak. Hôsünk egyszer csak arra ébred, hogy a felesége tépi le róla a paplant és közben azt kiabálja:
– Nekem férfi kell, de azonnal!
Nyomban feléled, majd ô is kiabálni kezd:
– Nekem is! Nekem is!
* * *
Van egy gyerek, aki bár már elmúlt 20 éves, még sem mutat semmi érdeklôdést a lányok iránt. Szülei is nagyon aggódnak már, ám egy nap szemük fénye így állít haza:
– Szüleim, nagy nap ez a mai, ma végre benôztem!
– De hát ez nagyszerű! – válaszol az anyja –, akkor holnap rendezünk egy vacsorát, és hozd el a választottadat, hogy mi is megismerhessük!
– Remek ötlet – válaszol a fiú.
Másnap, a szülôk legnagyobb megdöbbenésére fiuk egy másik fiúval állít haza, majd így szól:
– Papa, Mama, engedjétek hogy bemutassam BENÔ–t!
* * *
A tanító mesét olvas fel a gyerekeknek, azután megpróbálja elmagyarázni, hogy mi is az a mese. Utána körülnéz:
– No, gyerekek, hogy hívják azt az írásművet, amelyet csak úgy kigondol az ember, és nincs semmi komoly alapja?
Móricka égnek nyújtja a kezét:
– Tanító bácsi, én tudom. Adóbevallás.
* * *
Egy férfi órákig ül a bárpultnál. Nagyon el van keseredve, csak mered maga elé, idônként megerednek a könnyei. Az egyik vicces vendég odalép hozzá, és megissza az italt, ami elôtte van. Erre az kétségbeesetten ránéz, és végképpen sírva fakad. A másik megszeppen:
– Ne haragudj komám, mindjárt rendelek neked egy másikat!
– Nem az ital zavar. – mondja sírós hangon a másik – Ez az életem legszörnyűbb napja. Reggel elkéstem munkából, mire a fônököm kidobott. Mikor megyek az épületbôl kifelé, észreveszem, hogy ellopták az autómat. A rendôrség azt mondja, nem tud semmit tenni. Veszek egy taxit hogy hazamenjek, mikor kiszállok belôle veszem észre, hogy a pénztárcám bennhagytam, a sofôr elment a pénzzel. Megyek haza, ott találom a feleségem az ágyban egy másik férfival. És amikor már nem bírom tovább, és véget akarok vetni az életemnek, akkor jössz te, és megiszod elôlem a mérgezett italomat.
Ha velem beszélsz, ne járjon a szád!
Horoszkóp
március 29–április 4.
Kos (III.21-IV.20.)
Az elôrejelzés arra inti, hogy mindig legyen megértô és rugalmas. Legfontosabb, hogy szabaduljon meg azoktól a dolgoktól, amelyek fékezik szellemi gyarapodását. Új állásra, tanulási lehetôségre vágyik? Most van rá esélye. Szárnyaló képzeletének semmi sem szab gátat.
Bika (IV.21-V.20.)
A múlt elképzeléseirôl kiderül, hogy illúziók, és kártyavárként omlanak össze. Ön úgy képzelte, hogy saját elképzelései szerint alakíthatja életét. Képtelen nyugodtan elhagyni a régit és elfogadni az újat.
Ikrek (V.21-VI.21.)
Most nem beszélhetünk kedvezô idôszakról. Olyan érzések kerítik hatalmukba, melyek még inkább kiemelik magányosságát, szinte lépni sem tud, megbénítja a tehetetlenség. Ha mostanában vár egy üzleti lehetôség bevételeire, ne várjon sokat. Most minden erejét össze kell szednie.
Rák (VI.22-VII.22.)
Vállalja fel a kihívásokat! Legerôsebb fegyvere a képességébe vetett hite, gyôzni akarása, lelkesedése. Ne hagyja, hogy bárki vagy bármi eltántorítsa szándékától. Döntsön tiszta fejjel!
Oroszlán (VII.23-VIII.23.)
Hamarosan új feladat vár önre, aminek következtében más színben látja majd a világot. Feltéve persze, ha a jövôben megérzéseire, frissen szerzett tudására támaszkodik. Hallgasson nyugodtan megérzéseire, kövesse bátran ösztöneit.
Szűz (VIII.24-IX.23.)
Üzleti, pénzügyi kérdésekben nagyon jók a kilátások. Egy folyamatban lévô ügy sikeresen zárul, sôt bôséges gyarapodással kecsegtet. Most jött el az ideje annak is, hogy a meg nem oldott problémákat, konfliktusokat kezelje, ha tovább akar lépni. Családi életét biztonság hatja át.
Mérleg (IX.24-X.23.)
A következô napokban nem unatkozhat. Olyan kihívással kell szembenéznie, amely igen sok erejét felemészti, sôt, sorsfordító lehet. Érezze át a helyzet komolyságát, hozza ki magából a legtöbbet. Legyen kedves és ôszinte.
Skorpió (X.24-XI.22.)
Törekedjen szavai és gondolatai tisztaságára. Személyes energiája most sokféleképpen megnyilvánulhat. Önön múlik, minek szentel nagyobb figyelmet az önt érdeklô dolgok közül. Tudatosítsa magában a felelôsséget, hogy önmaga teremti meg a saját valóságát és tettei következményeit.
Nyilas (XI.23-XII.22)
Bizonyos változások elkerülhetetlenek életünkben, hiszen az eredete bennünk van, saját múltunkban gyökeredzik. Ilyen lehet egy még meg nem oldott probléma, megoldatlan konfliktus, vagy a meg nem tanult életleckék következménye. Most jött el az idô, hogy a problémákat kezelje.
Bak (XII.23-I.20.)
Ez igen! Mindent megtett, hogy elérje a fontos célt, most learathatja fáradozásai gyümölcsét. Használjon ki minden adódó esélyt, éljen a felkínált lehetôséggel. Dôljön hátra, és élvezze a sikert! Kellemes élményekkel gazdagodik.
Vízöntô (I.21-II.19.)
Kövesse az öröm által sugárzott jelzéseket magában. Álljon ki önmagáért, és jó szívvel ossza meg környezetével, amije van. Engedje, hogy élete vezérfonala az öröm legyen! Ha ön boldog, mágnesként vonzza magához a boldogságot.
Halak (II.20-III.20.)
Ahhoz, hogy helyesen értelmezhesse az összefüggések jelentôségét élete bizonyos területein, kiegyensúlyozott gondolkodásra és toleranciára van szüksége. A kölcsönös megértés jó kapcsolatot eredményez az emberekkel. Fontos a tudatos gondolkodás.
|