Tragikus veszteségek
A napokban történt öngyilkosságok akár figyelmeztetô jelek is lehetnének. Hogy kinek? Mindenkinek. De fôleg a tanároknak, tanítóknak, nevelôknek, pedagógusoknak. Sajnos úgy látszik, hogy a comeniusi elvek, ha közvetve is, de valósággá váltak iskoláinkban. A különlegesebb bánásmódot, a nagyobb figyelmet igénylôk, a segélyre szorulók elvesznek? El kell vesszenek?
A történtekkel kapcsolatban minden világos. Öngyilkosság: ez áll a jegyzôkönyvben. Azonban akad valami, ami nem illik a képbe. Fôleg az ötödikes gyerek esetében. Mi történhetett, hogy ilyen lépésre szánta el magát egy kisgyerek, kinek a halál fogalma meg sem fordulhatott volna a fejében? Búcsúlevele tele van bocsánatkérésekkel. Tehát egyértelmű: ô úgy érezte, hogy sok embert megbántott, nem volt szófogadó, és haragszanak rá. Az, hogy jogosan vagy jogtalanul volt ez a harag, most már nem számít. Most csak az számít, hogy egy olyan példamutató esetünk van – sajnos –, ami nem hagyhat érzéketlenül senkit.
Kovács Lórinak nagyobb szüksége volt törôdésre, megértésre, türelemre. Úgy látszik, a közösség erre nem vállalkozott. Sôt, észre sem vette, vagy nem akarta észrevenni egy kisgyerek válságát.
Szégyen mindannyiunknak, szégyen a városunknak, szégyen az iskoláknak és a közösségnek, hogy nem vettük észre a néma segélykéréseket. Most már, gondolom, egyértelművé válik az iskolai lelkisegély-szolgálat szükségessége, vagy ha volt, akkor megkérdôjelezhetô a tevékenysége. Vajon a pszichológusi feladatkör milyen esetekre korlátozódik?
Persze mi mossuk kezeinket, szellemi instabilitás, beszámíthatatlanság, pillanatnyi elmezavar az oka a történteknek. Ám, ha igazságosak akarunk lenni, akkor muszáj belátnunk, hogy jóval több van a színfalak mögött. A figyelmetlenség, nemtörôdömség, hanyagság, lelketlenség, érzéketlenség egyre jobban elhomályosítja emberi mivoltunkat. Pedig a családi háttér nélküliek, a társadalom peremére szorultak és a lelkiválságba kerültek a szeretet, a törôdés csodájára számítanak, ami megmentheti ôket.
Nem tudom, hogy Kovács Lóri nélkül jobb osztály lesz-e az V.D., de azt tudom, hogy nélküle és Pap Imre nélkül szegényebb lett ez a világ.
Ábrahám Imre
Szálkák és gerendák
Ha valaki nem ismerné az utóbbi tizenegy év slágerének a refrénjét, hadd álljon itt: Nincs pénz, nincs pénz, shejde nincs pénz! Polgármesterünk még ma is gyakran elôadja, különféle rendezvények alkalmával, annak ellenére, hogy az évek folyamán számos példát olvashatott csak a Kisújságban, melyek mind arról szóltak, hogy egyrészt pénz éppen van, csak nem akármire, másrészt lenne sokkal több is, ha jobban odafigyelt volna, illetve figyelne bár most, nem más, hanem pont ô. Gondolom lesz még olyan, aki emlékszik arra a híres mondásra, ami valahogy úgy kezdôdött, hogy bizonyára az történt, ami sok más esetben, hogy aláírtam... Ha a tisztelt olvasó itt nem teszi le az újságot, odább még talál konkrét példát erre. Sajnos.
Nemrég tettük szóvá, hogy nem tudni milyen alapon, de polgármesterünk havi néhány milliócskát fizet ki (persze a város pénztárából) azért, hogy egy bizonyos hetilap megjelentesse a városi tanács határozatait. Teszi ezt annak ellenére, hogy a határozatokat egy másik hetilap ingyen közli. (A jólneveltség tiltja, hogy ez utóbbi lapot megnevezzem, de annyi elárulhatok, hogy nem egy nagy újságról van szó.) Épeszű ember azt gondolta volna, hogy miután az ügy nyilvánosságra kerül, polgármesterünk megszégyelli magát, s beszünteti eme pazarlást. Önök is úgy gondolták? Nos tévedtek. Ô nem zavartatja magát, csak úgy osztogatja a milliókat. Hisz nem az övé, ugye. Hogy van olyan tanintézmény a városban, amelyiknek az évi költségvetése kisebb, mint amit az az újság megkap teljesen feleslegesen, az senkit ne tévesszen meg. Az óvónôk meg üljenek nyugton, végezzék a dolgukat, s ne követelôzzenek! Értsék meg egyszer s mindenkorra, hogy NINCS PÉNZ!
Mindez azonban eltörpül amellett, amirôl a továbbiakban lesz szó. Kényes kérdés (egyeseknek): az üzletek eladása. Mint köztudott, hosszas vitát váltott ki annak idején a tanácsban, de végül a tanácsosok több mint kétharmada rábólintott, így a tervezetbôl határozat lett, amit a polgármester végre kellett volna hajtson. Ô azonban (nem elôször) az idôhúzás taktikájához folyamodott. Ezúttal azonban ez olyan jól sikerült, hogy pillanatnyilag felbecsülhetetlen anyagi kárt okozott a városnak. Aki netalán áll, azt kérem üljön le, mielôtt tovább olvasná! Megtörtént? Akkor elmondom: ez az idôhúzás csak mostanáig 433 millió lejébe került a városnak! Ez azonban még nem a végösszeg, ugyanis az jó esetben ennél nagyobb, rossz esetben ennél sokkal nagyobb lesz. Mindez onnan adódik, hogy ahelyett, hogy tavaly december tizenötödikén aláírt volna 37 szerzôdést, 7 889 349 000 lej értékben, hosszú harcok árán idén februárig aláírt tizennégyet, 2 449 220 000 lej értékben. December tizenötödikétôl pedig a lej-dollár árfolyam naponta változott, persze a mi kárunkra. Várhatóan a folyamat nem áll itt meg, s augusztusban, amikor a következô szerzôdést aláírhatja, már nem a decemberi 25 569 vagy a mostani 27 604 lejt fogja érni a dollárnak darabja. Mindezek tudatában akár tippelni is lehet, hogy mekkora lesz a teljes veszteség. Ehhez képest már akár elhanyagolhatónak is nevezhetnénk azt az 57 680 000 lejt, amivel olcsóbban adta a polgármester (az aláírt szerzôdések szerint, melyeket – úgy néz ki – ismét csak aláírt, anélkül, hogy elolvasta volna) a szóban forgó tizennégy üzletet, de attól tartok, hogy a tisztelt olvasók többsége ezzel nem fog egyetérteni. Ha ugyanis bármelyikünknek a zsebét dagasztaná most ez az összeg, az illetônek bizonnyal jobb lenne a közérzete, mint amilyen most. Adjuk tehát össze a két számot, hogy megtudhassuk: ezen egy határozat végre nem hajtásával a polgármester mostanig 490 680 000 lej kárt okozott Gyergyószentmiklósnak! Ilyen számokkal pedig – gondolom, egyetértünk – már nem lehet viccelni. A Tanácsnak, mint a város vagyona kezelôjének, most kötelessége tenni valamit. Ha ugyanis egy ilyen méretű pazarlást elnézünk akárkinek, akkor méltatlanok vagyunk arra, hogy nem tanácsosai, de egyáltalán lakói legyünk ennek a városnak.
Éppen ezért most azzal búcsúzom, hogy folytatása következik.
Árus Zsolt
Együtt a zöldövezetekért
A Polgár-Társ Alapítvány újabb találkozót szervezett a zöldövezetek kapcsán, amelyre hétfôn délután a Szilágyi vendéglôben került sor. Az alpolgármester, néhány tanácsos, érdeklôdô, a Naturland és Amôba környezetvédô szervezetek képviselôi és a Polgári Csoport tagjai részvételével zajló találkozón – a személyes meghívás ellenére – sem polgármesterünk, sem a rendôrség képviselôje nem vett részt, mindkettôjüket hiányolták a résztvevôk, hiszen így a felmerülô gondokra, megoldásjavaslatokra nem volt aki rábólintson, vagy magyarázatot adjon.
Nem kell ahhoz ilyen fórumon részt venni, hogy rájöhessünk: zöldövezeteink – már amelyek még felismerhetôek – katasztrofális állapotban vannak. Vagy azért, mert a járókelôk ösvényt tapostak rajtuk, vagy éppen azért, mert az autótulajdonosok parkolónak használják azokat. S van olyan zöldövezet is, amelyet a felismerhetetlenségig beleptek a garázsok, fásszínek, pajták. A találkozón résztvevôk is többnyire ezeket említették, de nem felejtették el azt sem, hogy bizony szemetesek is ezek a helyek. Volt viszont olyan jelenlevô is, aki úgy látta, városunkban tettek lépéseket a tisztaság érdekében. Ugyanez a személy fejezte ki felháborodását a központon csonkig nyírt hársfákkal kapcsolatban is. Erre a problémára dr. Kolumbán László alpolgármester válaszolt. Elmondotta, hogy a nyesés négy szakember megkérdezése alapján történt, s mivel ezek a fák már húsz éve nem voltak becsületesen megnyírva, alapos munkát kellett végezni.
Legtöbben a rendôrség munkájával kapcsolatban elégedetlenkedtek. Elhangzott, hogy amíg a rendôrség nem kezd keményen büntetni – a tavaly hozott, közterületekre vonatkozó határozat törvényes alapot biztosít erre – addig nem számíthatunk megoldásra, hiszen az emberekbôl kihalt a jóérzés, szépérzék. Fôleg a központon huszonnégy órás rendôri felügyeletre lenne szükség, s olyan járôr kellene, aki lát is, és szólni is mer, ha rendellenességet észlel.
Néhányan saját példával élve magyarázták el, hogy nem lehet ránevelni az embereket olyasmire, amirôl már rég leszoktak, viszont a jó példa ragadós, és mindig akad követôje. S talán jobb is lenne, ha saját erônkbôl próbálnánk megmenteni legalább azt, ami lakásunk közvetlen környékét szépíti. Sôt, egyesek szerint közmunkát kellene bevezetni, így megoldódna az egész város tisztasága. A környezetvédô szervezetek képviselôi elmondották: miután már szerveztek néhány kisebb takarítási megmozdulást, a lakók elvárják tôlük, hogy ezt a továbbiakban is folytassák, egyszerűen nem fogják fel, hogy ez tulajdonképpen az ô feladatuk.
Megoldási ötletek is születtek, ezek nagy részének végrehajtása a rendôrség feladatai közé tartozna. Így az is, hogy keménykezűen büntessenek minden rossz helyen parkoló autót, a padokra felálló fiatalokat, a szemetelôket, s fôleg azokat, akik a frissen elültetett fákat kitörik.
A résztvevôk nagy része úgy gondolta, emeletes garázsokat kellene építeni, ahová parkolhatnának az autók, s ezzel már meg lenne oldva az egyik legfontosabb probléma. Egy másik javaslat szerint a nemsokára lebontásra kerülô garázsok helyét rögtön zöldövezetté kellene nyilvánítani, és bekeríteni.
Pál Hajnalka
A „visszatérô jelenség"-rôl
Árus Zsolt úr Nem értem című, a Gyergyói Kisújság múlt heti számában megjelent ismételt észrevételével kapcsolatosan a következôket válaszolhatom:
1. Március 15-én a Petôfi szobornál a magyar himnusz mellett a román himnusz is legtöbbször elhangzik, mert a szervezôk így döntenek.
2. Dönthetnek úgy is, hogy csak a magyar himnusz hangozzon el. Ez a kérdés minden évben felvetôdik. A vélemények többsége mindkét himnusz mellett szól.
3. Alulírott éveken át mindig a két himnusz mellett foglalt állást a következô meggondolásokból:
* Romániában élünk és itt ünnepeljük a Március 15-ét;
* román és magyar zászlókat egyaránt viszünk a körmenetben;
* ha a zászlók esetében nem teszünk kivételt, miért tennénk a himnuszoknál;
* ha csak magyar zászlókat vinnénk és magyar himnuszt hallgatnánk, azt a benyomást keltenénk, hogy (egyébként fölöslegesen) magyarkodni akarunk, nem pedig ünnepelni-emlékezni;
* az utóbbi miniszterelnökök közül egyesek Március 15. alkalmából üzenetben köszöntötték „a magyar nemzetiségű román állampolgárokat". Ezekre is azt mondhatnák egyes románok: nem értjük, hogy miért;
* én az egymás iránti tisztelet megelôlegezéseként fogom fel ezt a kérdést;
* az a megjegyzés, hogy „Teszem azt ha december elsején elhúzzák a román himnusz elôtt a magyar himnuszt is, akkor megértem, hogy mindez a kölcsönös tisztelet jegyében zajlik" azért nem helytálló, mert mi nem gyulai magyarok vagyunk. Lehet, hogy Gyulán elhúzzák december elsején a magyar himnuszt is, de ezt most nem állíthatom;
* végül de nem utolsósorban, nem „kis rosszmájúsággal", de félig tréfásan azt is mondhatnám, hogy a román himnusz kihagyásával nem akarunk román nemzeti liberális érzékenységet sem sérteni. Egyébként is – s ezt már ismét komolyan írom – elég szép számmal vannak románok, akik velünk együtt ünnepelnek, vagy a képernyôn követik ünnepi megemlékezésünket.
Természetesen a fentiekben egyéni meglátást fejtettem ki.
Gyergyószentmilós, 2001. április 2
Rokaly József
Székelyudvarhelyen végre van alpolgármester
2001. április 4-én a Marosvásárhelyi Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság elutasította Mircea Duşă, Hargita megye prefektusának fellebbezését, amelyben a megyei bíróság döntését kifogásolta a székelyudvarhelyi alpolgármester megválasztásának törvényességére vonatkozóan. Ezzel a döntéssel több hónapos pereskedés zárult le, mely során az önkormányzati RMDSZ-frakció, valamint a Hargita Megyei Prefektúra is kétségbe vonta az alpolgármester-választás törvényességét. A fellebbezés elutasításával Orbán Árpád – immár jogerôs bírósági ítélettel is megerôsítve! – Székelyudvarhely alpolgármestere.
A 2000-es helyhatósági választásokat követôen az udvarhelyi önkormányzati testület megalakulása elé akadályt gördített az RMDSZ frakció (13 képviselô), valamint az Udvarhelyért Polgári Egyesület (8 képviselô) közötti együttműködés hiánya. Több alakuló üléssel is próbálkoztak a megválasztott tanácsosok, végül a többszöri kivonulást, kölcsönös tisztség-igazolási bojkottálást követôen az RMDSZ-frakció taktikai meggondolásokból kivonult a szavazásról. Az ülésen maradt tanácsosok alpolgármestert, valamint szakbizottságokat választottak, így megkezdhette működését az udvarhelyi önkormányzati testület. Ebbe nem törôdött bele az RMDSZ-frakció, valamint Hargita megye prefektusa, ezért került sor a hónapokig tartó pereskedésre. Az április 4-i ítélettel az vált bizonyossá, hogy az alpolgármester-választás törvényes volt.
Orbán Árpád alpolgármester az ítélethirdetést követôen azt hangsúlyozta, hogy végre vége szakadt a vitáknak, pereknek. Tudomásul kell venni a helyzetet, és arra kell törekednünk mindannyian, akik a város választottjai vagyunk, hogy közösen, a város érdekében, ne egymás ellenében tevékenykedjünk – mondta az alpolgármester.
Szôke László
Hírek a városházáról
Múlt pénteken a polgármesteri hivatal szokásos sajtótájékoztatóján a következôket tudtuk meg Pál Árpád polgármesterôl:
* Jobb helyeken kiszögezett idôtartama van a tanácsüléseknek. A város elsô embere szeretné ezt városunkban is bevezetni már a legközelebbi ülésre. Ha a megszabott idô alatt a testület nem végez a napirendi pontok megtárgyalásával, az ülést felfüggesztik, és másnap folytatják.
* Polgármesterünk cáfolta azt a pletykát, miszerint azért lennének a Bucsin negyed végébe építve a típusgarázsok, hogy a rendôrök elônyben részesüljenek. Pál Árpád ismét kihangsúlyozta: garázsok ügyében kizárólag csak számokról hajlandó beszélni, tulajdonosokról nem.
* Egyhetes késéssel szerdán került sor a találkozóra a Gyilkos-tónál tevékenykedô vállalkozókkal. A szezon elôtti megbeszélés témája az együttműködés szabályozása volt.
* Az Exbeton Kft. nyerte a pályázatot az inkubátorház tetôszerkezetének kijavítására.
Pál Hajnalka
Butikháború a Gyilkostónál
A Gyilkostó körzetében működô elárusítóbódék körüli gondokra megoldást keresni gyűltek öszsze szerdán az érintett kereskedôk. A gyűlésen jelen voltak a prefektúra, az útügy, és a megyei tanács szakemberei is. Ôket az itt uralkodó állapotokról Pop Gavril vállalkozó értesítette, aki panaszszal fordult a Közigazgatási Minisztériumhoz, a prefektúrához, az útügy brassói igazgatóságához, valamint a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatalhoz. Ebben részletezte, hogy a Gyilkostónál és a Békási-szorosban működô elárusítóbódék törvénytelenül épültek, és az árusoknak semmiféle engedélyük nincs a tevékenységük folytatásához. Itt fôként a korondi népművészeti tárgyakat árusítókat emelte ki. A megbeszélésen megjelent szakemberek tehát elsôsorban a feljelentésben leírt tényeket jöttek kivizsgálni. A megbeszélések elsô felében a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatalt dr. Kolumbán László alpolgármester képviselte, annak ellenére, hogy saját bevallása szerint egyáltalán nem volt felkészülve erre a beszélgetésre. Az alpolgármester elmondta, hogy a tanács számára az elsô és legfontosabb lépés a közeledô turistaidényre való tekintettel a Gyilkos-tó környékének kitakarítása és rendbetétele. A jelenlévô szakemberek viszont felvilágosították, hogy ennél sokkal lényegesebb gondok is akadnak a Gyilkostónál. Kiderült, hogy az üdülôtelep, valamint a Békási-szoros körzetében 45 elárusítóbódé működik úgy, hogy egynek sincs sem építési, sem működési engedélye. A hatályban lévô törvények értelmében ezeket azonnal le kellene bontani. Éppen a feljelentô Pop Gavrilnak van a legtöbb vaj a fején, aki az útügyhöz tartozó területen – az egyik parkolóban – nemcsak, hogy butikot állított fel, de még betonalapot is öntött neki. Az eleinte operatívan zajló megbeszélés tónusa eldurvult, amikor Pop Gavril azzal vádolta az útügy képviselôjét, hogy csúszópénzt fogadott el a korondiaktól butikjaik megmentéséért. Az utóbbi kikérte magának ezt a kijelentést, és perrel fenyegette a vállalkozót. Azzal, hogy a jelen állapotok törvénytelenek, maguk a bódétulajdonosok is tisztában vannak, és próbálnak ôk is megoldásokat keresni. A korondi kereskedôk egy nonprofit szervezetet is létrehoztak azért, hogy a követelményeknek megfelelôen tudják folytatni a tevékenységüket. Tóth Árpád, a Nonprofit Kézműves Szervezet alelnöke elmondta, hogy hajlandóak lebontani jelenlegi építményeiket, és a tájhoz illô, tetszetôsebb butikokat építeni, ha a tanács kijelölne erre egy területet, ahol megkaphatnák a szükséges építési engedélyeket is, hiszen nem olcsó befektetésrôl van szó. Az idôközben megérkezô Pál Árpád polgármester szavaiból kiderült, hogy ez nem fog egyhamar megtörténni. A polgármesteri hivatal jelenleg nem rendelkezik erre hasznosítható telekkel, és konkrét elképzelése sincs, hogy hogyan lehetne rövid idôn belül megoldani a problémát. Elhangzott, hogy létezik ugyan egy rendezési terv, de a hivatal nincs tisztában azzal, hogy pontosan mely területek fölött rendelkezhet. A gyűlés eredményeirôl, az esetleges döntésekrôl sajnos nem tudunk beszámolni, hiszen a vita lapzártánk után is folytatódott.
Gergely Imre
Vöröskereszt városunkban is
Szombaton került sor a Vöröskereszt gyergyószentmiklósi fiókjának hivatalos megnyitójára. A megnyitón felszólaltak a Vöröskereszt csíkszeredai és Hargita megyei igazgatói, és a városi RMDSZ-elnök is. Zsigmond Éva, a megyeközpontban lévô egység vezetôje elmondotta, hogy a megyében tíz éve alakult meg a Vöröskereszt, és a fôként önkéntesekbôl álló mozgalmat a megye minden zugára szeretnék kiterjeszteni. Épp ezért a gyergyószentmiklósi iroda a környékbeli falvakat is bevonja majd a tevékenységébe. Az igazgatónô kiemelte, hogy a Vöröskereszt nem csomagosztó szervezet, hiszen nem halat kell adni az embereknek, hanem inkább halászni kell tanítani ôket. A megnyitón azt is megtudhattuk, hogy a szervezet nyolc alapprogram szerint működik, ezek közé tartozik az elsôsegélynyújtásra való oktatás, egy katasztrófa-elhárító csoport létrehozása, beteggondozó tanfolyam indítása, valamint az egészséggel kapcsolatos ismerettágító program is. A Vöröskereszt egyik célja, hogy a hegyi településeken – ahol nincs orvosi rendelô – kiképezzenek néhány személyt, akik elsôsegélyben részesíthetik a balesetet szenvedôket. Az igazgatónô szerint morális kötelességünk, hogy embertársainkat elsôsegélyben tudjuk részesíteni. Ugyanígy az is nagyon fontos, hogy ismerjük napjaink „divatos" betegségeit – AIDS, tbc, szenvedélybetegségek – ezért fognak a szervezet tagjai ilyen téren is felvilágosítást nyújtani.
Csata Kinga, a Vöröskereszt gyergyószentmiklósi fiókjának vezetôje elmondotta, hogy egyelôre négy helyi, és egy alfalvi önkéntest számlál az iroda, de szívesen látnak minden érdeklôdôt. E héttôl már teljes erôvel dolgoznak, ôsszel indul a betegápoló-képzô tanfolyam is. Addig is minden kedden 14–18, csütörtökönként pedig 8–12 óra között várják az érdeklôdôket a művelôdési ház déli oldalán levô irodájukban.
Pál Hajnalka
Tegyünk valamit a kétéltűekért!
A különbözô béka-, valamint gôtefajok igen fontos szerepet játszanak a természetben. Az összes békafaj lárva korában apró algákkal, kovamoszatokkal táplálkozik, a vízben képzôdô egyik legalacsonyabb rendű táplálékot hasznosítja. A kifejlett állatok táplálékául szolgál minden amit meg tudnak fogni, fôleg rovarok: legyek, szúnyogok, szitakötôk. Ugyanakkor a békák a madarak, ragadozó halak, hüllôk és emlôsök étlapján szerepelnek. A békák pusztulása az ökológiai egyensúly megbomlásához vezet, számuk csökkenése például a szúnyogok elszaporodását, a gólyák számának csökkenését vonhatja maga után.
A békákra nézve a legnagyobb veszélyt az életterek szűkülése, a nászhelyek tönkretétele, a talaj megmérgezése valamint a nagyméretű békavadászat jelenti. Tavasszal, a párzás idôszakában rengeteg béka esik a békászók áldozatául.
Az elmúlt év tavaszán az Amôba Öko Központ kampányt indított a kétéltűek védelméért. Ennek keretében az idén is megszervezi a járôrözést Gyergyó környékén. A segíteni vágyók pedig a 094/928.874-es telefonon, vagy a szervezet székhelyén jelentkezhetnek minden kedden 18–20 óra között.
A kétéltűek védelméhez Ön is hozzájárul ha nem fogyaszt békacombot, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a békát ha kettévágják, akkor megdöglik és nem nô neki új lába.
Bajkó Ildikó
A rendôrségrôl
Kigyúlt egy autó és egy legelô
* Április 1-én a Gyilkostó üdülôtelep közelében az NT-48-CDA rendszámú személyautóval közlekedô, Grinţies-i C. D. autójának kigyúlt a hátsó része. A lejtôn lefelé haladó autóból kiugrott a gazdája. A személygépkocsi tovább haladt, majd egy árokba zuhanva egészében elégett. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár meghaladja a kétszáz millió lejt.
* Április 3-án Csíszérben legelôtakarítási munkálatok nyomán kigyulladt egy 1,5 hektáros terület. Ez a terület a gyergyószentmiklósi S. M. tulajdonát képezi, de B.S. területét is érintette a tűz. Fennállt a veszélye, hogy a tűz továbbterjed a közeli erdôre is, de a tűzoltó- és rendôralakulatok gyors beavatkozása megakadályozta ezt. Anyagi kár nem keletkezett.
* Városunkban az eltelt egy hét alatt két öngyilkosság is történt. Errôl részleteket olvashatnak lapunk 8. oldalán.
Lövöldözés a Téglagyárnál
A veszett rókán emberséget veszítünk
Nemrég rossz hír érkezett az illetékesekhez: fél évszázad után újra veszettség ütötte fel a fejét a Gyergyó-környéki vadállatoknál. A vírust egy róka a lakott településre is behozta, ott találták meg a tetemét a Téglagyár utcai romák lakásai közelében. A veszélyes vírus ellen gyorsan kellett lépni: kórházba vinni a kis romákat, akik villával bökdösték a rókatetemet, fertôtleníteni a helyet, és kiirtani minden húsevô állatot, amely valamilyen módon érintkezhetett a beteg vadállattal. Pénteken vadászok, erdészek, rendôrök, állatorvos és városvezetés végezte a tisztogatást. Dörrentek a puskák, hulltak a kutyák. A törvényt be kell tartani, a vészt meg kell állítani! A nagy ügyködésben sor került egy olyan kutyára is, amely a ház falához volt láncolva. Valaki azonban rosszul célzott, hisz a lôtt eb még egy napig szenvedett, amíg kilehelte lelkét.
Történt ugyanis, hogy Roşu Iacob, Makkos utcai lakos március 19-én rókatetemet talált a kertjében. A vadat három-négy nappal korábban is látta, amint jámboran sétálgatott, a kutyákkal játszadozott – szokását meghazudtolva. Roşu jelentette a történteket dr. Gál József állatorvosnak, s így sikerült a róka tetemét a csíkszeredai állatorvosi laboratóriumba juttatni. Néhány nap múlva eredmény is érkezett: a róka a veszettség vírusát hordozta. Elkezdôdött tehát az óvintézkedés: a gyerekeket, akik a közelében jártak, orvosi felügyelet alá helyezték, értesítették az illetékes hatóságokat, és a fertôzési góc színhelyén vesztegzárat rendeltek el – tudtuk meg Egyed Huba Gyergyó-környéki állami állatorvostól.
A veszettséggel nem lehet játszani, ezért a törvény elôírásai szerint el kell pusztítani minden olyan állatot, mely elsôdlegesen receptív, és érintkezésbe léphetett a rókával. Pénteken tehát a téglagyárhoz érkeztek a végrehajtók: négy rendôr, három erdész, két vadôr, egy állatorvos, valamint a hivatal emberei, és hozzáláttak a tisztogatáshoz. Tizenhét kutyát és egy macskát küldtek a másvilágra.
Még ropoghattak a fegyverek a városzélen, amikor zokogó fiatalember kereste fel szerkesztôségünket, és kutyájának törzskönyvét lobogtatva, elmesélte:
– Kijöttek, azt mondták, hogy kilövik a kutyákat. Lôjjék, amelyik szabadon van, de az enyém meg van kötve, könyve is van. Az volt a baj, hogy nem volt beoltva. Nem akartam kivinni a mezôre, hogy meglôjék. Hogy hagyhattam volna a drága kutyámat? Ô volt a jobbkezem, együtt kerestük a kenyeret csordahajtásból. Nem vittem ki. Ôk a ház hátához kerültek, leütöttek egy kertlécet, s úgy lôtték meg. Nézzék meg, most is ott szenved a drága kutya, többet már nem hajtja a teheneket, pedig az idén is pásztorkodni akartam, hogy kikerüljek családommal ebbôl a putriból. Én nem vagyok a mocsokhoz szokva, szegény ember vagyok, árvaházban nevelkedtem, de az ételemet valahogyan meg kell keressem. Most a kutya nélkül hogy boldoguljak? Azt akarom, hogy a kutyámat vegyék vissza a föld fenekébôl is.
A zaklatott ember, Kalányos Ferenc unszolására a helyszínre is kimentem. Ott feküdt az eb a ház hátához láncolva, a nyakán lôtt seb, körülötte minden véres; csak pislogott, vonyítani már nem volt ereje. A törzskönyve szerint Monica-nak hívják és ôrzôkutyaként van nyilvántartva. Oltva is volt, csak éppen március elsején lejárt az egy év azóta. Ez okozta vesztét. Ott szenvedett a sok véres ringy-rongyon. Mit lehet ilyenkor tenni? Hát hívtam az állatorvos-alpolgármestert. Tegyen valamit, ne kínlódjon tovább az állat. Hamar tudtomra adta, hogy egy kutyáért nem jön ki még egyszer, de küldeni fog valakit, aki végez vele.
Monica-nak senki nem könnyítette meg az élete végét, szombaton este hunyt el.
A történteket újra számonkértük az alpolgármestertôl:
– Hogyan lôttek lakott településen, udvaron?
– A Kalányos kutyája nem volt beoltva. Az állatorvos elmondta neki, hogy nem lövi ki, ha fizet hárommillió lej büntetést, és hétfôn beoltatja a kutyát. Nem egyezett bele, és ki sem akarta hozni a kutyát a mezôre. Hát az udvaron lôtték meg. A szomszédok mesélték, hogy együtt járnak kukászni, sokat kószál egyedül az eb, csak most kötötte meg a gazdája. Azért, mert a cigány spekuláns, még nem járhat túl az eszünkön.
A hivatal emberei, Mezei Imre és Tamás Kálmán is igazolta dr. Kolumbán László szavait. Mint mondták, nekik is sok gondot okoznak a téglagyáriak, nemegyszer kerültek ökölre a szemtelenkedôkkel. Azt is elmondották, hogy Kalányossal, aki Bulibasának nevezi magát, többször is volt nézeteltérésük. A kutyájáért pedig egy másik kutyát ajánlott fel Mezei Imre, egy kaukázusi juhászt.
Kutya helyett kutyát kap Kalányos, de nem a régit, a szófogadót, a terelôt. De ha jön a veszett róka, a törvény melléje áll, és végrehajtókban sincs hiány, akkor nem kegyelmeznek az ember barátjának. Monica életét is megmenthette volna egy vizsgálat. Ha nem veszett, akkor is pusztulnia kell a láncra kötött Kalányos-kutyának?
Balázs Katalin
Egyed Huba Gyergyó-körzeti állami állatorvos tájékoztat
Veszettség (Rabies)
Vírus okozta fertôzô betegség, amely bármely állatnál felbukkanhat; veszélyes, hisz emberre is átterjed. Már az ókorból ismert e betegség, nagy gazdasági veszteségekkel jár, mert költséges az elhárítása, megelôzése. A betegséget okozó vírusnak nagy affinitása van az idegszövetekre. A vírust laboratóriumban, kísérleti állatokon tenyésztik, fertôzésmentesítik, s így készül a vakcina.
Minden állat fogékony e vírusra, fajra, nemre, tartási viszonyokra való tekintet nélkül. Nyálon keresztül terjed. Elsôsorban a vadállatokra, valamint a húsevô háziállatokra jelent veszélyt. Idegrendszeri problémákat okoz, és két típusú lehet: csendes és agresszív veszettség.
A lappangási idô kutyáknál 25–50 nap, de egy évig is elhúzódhat. Az állat ilyenkor megváltoztatja magatartását, nem hallgat a gazdára, fél a víztôl (hidrofóbia), fényre érzékeny (fotófóbia). Ez az átmeneti állapot változhat át csendes vagy agressszív viselkedéssé.
A csendes formája abból áll, hogy az állat meg van hunyászkodva, fél a gazdától, nem hallgat rá, és csak akkor támad, ha erôsen irritálva van. Agresszív lefolyás esetén a kutya leggyakrabban megtámadja a gazdáját, olyan tárgyakat eszik, amelyek nem emészthetôek (például követ, etetôedény fülét stb.). Egy hét után ez az idegesség kezd nagyobb méreteket ölteni, az állat ördöggé változik, nem lehet megközelíteni, mindenkit támad, harap, nyála által fertôzve. Hat-hét nap után az állat légzôizmai lebénulnak, az állat elpusztul.
Szarvasmarháknál, lovaknál ez az állapot az öncsonkításig terjedhet.
A vadállatoknál ugyanez a tünetsor jelentkezik, viszont ôk szabadon vannak, támadnak, verekednek, s így könnyebben, gyorsabban terjesztik a kórt. Ember esetében jobb, ha nem beszélünk róla; a fertôzötteknél az agresszivitás minden formája jelentkezik, de a humán kollégák errôl többet tudnak.
A veszettséget csak megelôzni lehet, ha már fertôzött az állat vagy ember, akkor pusztulás vár rá. A húsevô háziállatoknál (macska, kutya) kötelezô védôoltások vannak, melyeket az állam fizet. Általában decemberben végzik, és az oltás egy évre szavatolt. A beoltatás kötelezô, ennek elmulasztása büntetendô. A helyi egészségügyi kör jelentése szerint a Gyergyói-medencében minden rendelôbe vitt állat be volt oltva, sôt házaltak is, ami azt jelenti, hogy a kutyaálomány le van fedve. Azon gazdák ellen, akik szembeszegültek a törvénnyel, büntetôeljárás fog indulni.
Vakcina most is van, aki eddig halasztgatta, még elviheti kutyáját a labdarúgópálya melletti állategészségügyi rendelôbe.
Gyergyószentmiklós környékén 50–60 éve nem volt veszettség, sajnos most megjelent. Remélem, a fertôzô gócot megszüntettük, és szerencsére – az alpolgármesternek köszönhetôen – csökkenôben van a kóbor kutyák száma, és nem üti fel újabb veszettség a fejét.
Városunkban a kóbor kutyák számát zéróra kell csökkenteni. Én is kutyatartó vagyok, ezért nem olyan módszert javaslok, ami a kutyák kínzását eredményezi, ám a kóbor kutyákat ki kell irtani.
Száj- és körömfájás
Maholnap az egyszerű ember többet tud errôl a betegségrôl, mint a szakemberek, hisz mindenhol errôl hallhatnak, olvashatnak. E betegségnek nagy a gazdasági jelentôsége, s bár emberre nem fertôzô, a hasított körműekre (szarvasmarha, sertés, juh, kecske, teve...) igen. A hamar terjedô fertôzés hatására lecsökken a tej- és hústermelés, gyors intézkedésekre van szükség, ennek megfékezésére. Városunkat e betegség annyiban érintette, hogy országos határozat tiltotta meg az állat-tömörülést, sôt az állatorvosi rendelôk sem tömöríthetik oltáskor az állatokat. Az ország egész területén le vannak tiltva a barompiacok április 15-ig. Ha e dátumtól feloldják a tiltást, akkor is a gyergyói barompiacra a gazdák csak baromlevéllel (cinkus) és állategészségügyi igazolással mehetnek be.
Ez idô alatt tilos élô bárányt szállítani, a húsvéti bárány megvásárlása azonban nem okoz gondot Gyergyó lakosságának, hisz a piacon megvásárolhatják a bárányhúst.
Kergemarhakór
Hazánk még szűz terület a kergemarhakór szempontjából, viszont a megelôzô intézkedéseket, amelyeket a Nemzetközi Állatorvosi Szövetség elôír, elvégeztük. Minden üzletben, ahol állati eredetű termékeket, vagy hústartalmú konzerveket árusítanak, ellenôriztük. Ha olyan országból kerültek hozzánk a konzervek, ahol már dúlt a kór, az árut elkoboztuk, megsemmisítettük.
Szúnyogirtás
Egyre több tömbházlakó jelzi, hogy idén is igényelné az immár rendszeressé vált szúnyogirtást. Az elmúlt években ugyanis a vágóhidakon, élelmiszerforgalmazó üzletekben légy- és szúnyogirtást végeztünk svájci hatóanyaggal, háromhónapos garanciával. A szer emberre nem ártalmas, csupán a hidegvérűeket pusztítja. A légy- és szúnyogirtást egy csíkszeredai kollégám végzi, és nemcsak üzletekben, hanem minden olyan tömbházban, ahol száraz a pince, és ahol a lakók igénylik. Lényegesen alacsonyabb áron történik ez, mint a környékbeli cégeknél, telefonszám 094/893.265. Tehát ezt ajánlom, hisz akik öt évvel korábban igénybe vették a szolgáltatást, azóta rendszeresen ezzel a céggel végeztetik – ezek szerint hatékonyan.
Rendes tanácsülés?
Az elmúlt hét csütörtökén rendes havi tanácsülésre került sor városunkban is, mely nem szűkölködött rendetlenségekben.
Az elképzelések szerint ezen tanácsülésen került volna sor a rendôrség és polgármester 2000-es évi beszámolóján túl a polgármesteri hivatal irodavezetôinek beszámolójára, számonkérésére. És ki képzelné, hogy mindez néhány óra alatt, zökkenômentesen megtörténhet?
A meghívóban szereplô kilenc napirendi pont már megosztotta a honatyákat: mit kell megtárgyalni, és mi érdemel rendkívüli tanácsülést, halasztást.
Az elsô napirendi pont, amely a Közüzemek és a cég vezetôtanácsa helyzetét volt hivatott elemezni, egyöntetű szavazással egy rendkívüli ülésre napolódott. A döntéshez valószínűleg hozzájárult az a hetek által aláírt, polgármester figyelmébe ajánlott kérés is, amelyben benne foglaltatik:
„Tekintettel arra, hogy:
– még mindig adósak vagyunk a GO Rt. helyzetének alapos elemzésével, illetve a cég jövôjét illetô döntések meghozatalával;
– a sajtóban megjelent hír szerint a cég vezetôtanácsa (kérdés, hogy melyik, az eredeti, vagy az 1999 decemberében megválasztott új) egy meglehetôsen vitatható határozatot hozott a Tanács megkérdezése nélkül, holott a határozat hordereje ezt megkívánta volna;
Alulírottak arra kérjük önt, hogy a Tanács szervezési és működési szabályzata értelmében, jelen kérés átvételétôl számított három munkanapon belül hívjon össze egy rendkívüli tanácsülést, melyen a fent említett kérdéseket megtárgyalhatjuk.
Ugyanakkor kérjük, hogy az ülésre hívják meg az igazgatótanács tagjait, valamint a cég vezetôit is.
Gyergyószentmiklós 2001. III. 19."
Aláírók: Árus Zsolt, Pázmán Attila, Kercsó Attila, Köllô Dávid, Bencze Attila, Kopacz Zoltán, Weil Gyula.
Bár a három munkanap már rég eltelt, mégis úgy értékelték a tanácsosok, hogy ez a téma megér egy misét, azaz egy rendkívüli ülést, így máris áttérhettek a második napirendi pont, azaz a Rendôrség 2000-es évi tevékenységének beszámolójára. A „jó évet zártunk" jelentés után Şandor Eugen rendôrparancsnok a problémákra is felhívta a figyelmet. Beszélt a forgalomirányító táblák rossz elhelyezésérôl, a Kárpátok utcában az egyirányú forgalom, valamint a Tudor Vladimirescu téren (Fapiac) a parkoló megszűntetésének fontosságáról, a pénzes parkolók rossz elhelyezésérôl, amely akadályozza a törvény betartatását, a gyilkostói kaotikus parkolásról, a rikkancsok rossz magaviseletérôl, illetve a gyermekmunka törvénytelenségérôl, az útszéli italmérô helyekrôl, melyek a csendzavarás táptalajai és a törvényáthágók találkozóhelyei, valamint arról is, hogy újra Csíkszeredába kell mennie annak, aki a törvényszéki orvos szolgáltatásait veszi igénybe.
A felsorolt problémákkal kapcsolatban a tanácsosok kérdéseket intéztek a rendfenntartás emberéhez, és közölték, hogy segítségükre a továbbiakban még nagyobb szükség lesz, hisz valószínű a garázsok lebontása rendôri jelenlétet igényel. A forgalomirányító táblák áthelyezése, esetleg a forgalom megváltoztatására is szükségeltetik a segítségük, hisz egy elképzelés szerint mikrocsoportok alakulnak két-három tanácsos és egy forgalmista fogja bejárni a várost, felmérni a változtatások szükségességét. Itt tárta elô Árus Zsolt azon elképzelését, hogy elsôsorban tanulmányt kell készíteni városunk úthálózatáról, s aszerint átszervezni a forgalmat. Ezen munka elvégzéséhez viszont szakemberi segítséget kérhetnénk a testvérvárosainktól. Javaslata nem örvendett sikernek.
A Kárpátok utcai egyirányú forgalom kétirányúvá tételével kapcsolatban Pál Árpád polgármester elmondotta: az egyirányúsítás a jelzôlámpák miatt történt, és ezt nem kell megváltoztatni, hisz semmi akadálya nincs annak, hogy tavasztól újraindítsuk jelzôlámpáinkat. Dr. Kolumbán László alpolgármester azt nehezményezte, hogy a központban nemrég elhelyezett padokra felállnak a járókelôk, összesározzák, és a rendôrök – még ha látják, sem szólítják meg a rendetlenkedôket.
A rendôrségi beszámoló végeztével Şandor Eugen bejelentette: ôk teszik a dolgukat, és ha a rendôrség intézménye az önkormányzathoz fog tartozni, akkor valószínű, hogy még szorosabb lesz a két intézmény közötti kapcsolat, a lakosság javára.
Újabb probléma következett – ezúttal a Gyilkostónál lévô könyvtárat érintô. A városi könyvtárigazgató elmondotta, és ezt a helyszínelô tanácsosok is alátámasztották, hogy az épület omladozik, a két alkalmazott pedig csupán a lakatokat ôrzi. Felmerült az a lehetôség, hogy a gyilkostói könyvtárat beköltöztessék a városba, és az itt lévô kilenc alkalmazott mellé még egyet alkalmazzanak félnormában. Kisebb-nagyobb értetlenkedések után egy másik lehetôség mellett döntöttek: nem költöznek ki az épületbôl, mert annak tulajdonjoga tisztázatlan, és akár az is megtörténhet, hogy valaki beleköltözik, egy embert félnormával fizetnek ezentúl, aki az ottani teendôket végzi, és nem csak a lakatot ôrzi.
Az ezt követô napirendi pont igencsak hosszasnak ígérkezett, hisz a polgármester, valamint a polgármesteri hivatal szakirodáinak 2000-es évi beszámolóját tartalmazta. Bár a tanácsülés elején arról szavaztak a városvezetôk, hogy a tizenöt iroda közül csupán az elsô ötrôl tárgyalnak ez alkalommal, és a következô tanácsüléseken sort kerítenek a többire is, végül ellentmondva önmaguknak minden irodához intéztek kérdéseket, számonkéréseket.
De mindenek elôtt polgármesterünk számolt be az elmúlt évrôl. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ jelöltjeként indulva az RMDSZ programot tartja szem elôtt, felhívta a figyelmet a folytonosság fontosságára, bizonygatva, hogy eddigi munkájának gyümölcse most kezdett érni. Bejelentette, hogy felhagyott a gazdálkodással, a továbbiakban csak a városvezetéssel foglalkozik.
Az elmúlt évrôl elmondta: „2000 jelentette a mélyrepülés végét, idén a város elmozdul – pozitív irányba." Nem tagadta, hogy többet kell tennünk a várostisztaságért, javítani kell az utak minôségén, de azt is leszögezte, hogy ezt közös teherviseléssel oldható meg, szükség van a közmunkára. Végezetül a testvérvárosi kapcsolattartásnál azt is kikötötte, hogy a testvérvárosi és más kapcsolatok ápolására, a protokollra szükség van: „nem vagyok hajlandó spórolni az emberi kapcsolatok rovására, a szegénység nem ok arra, hogy lemondjunk az emberi értékeinkrôl."
Ezen beszámolót sem követte véget nem érô tapsvihar, sôt Árus Zsolt meg is jegyezte: „a beszámoló nem volt komoly, elemzô, és fôként nem volt valós. Ilyet nem tehet egy város polgármestere". Arra is fény derült, hogy jó néhány, a tanács által hozott határozatot a polgármester nem hajtott végre. És innen már egyenes út vezetett a területfelügyelôk által kirótt büntetésekre, melyeket – állítólag – a polgármester nem írt alá, nem jutottak el a behajtásig, majd szóba jött, hogy ki mehet testvérvárosba „eszmecserére", felvetôdött, hogy nincs kereskedelmi ellenôr a városban, ami káoszhoz vezet, hogy a földosztók dolgoznak, de föld még sehol, kérdôre vonták a fejlesztési osztály egykori vezetôjét. Gál Árpád tanácsos a mezôôrség munkáját kérdôjelezte meg, felidézve a történetet, amikor az ôszbúzáját negyven ló tönkre tette, majd azt kérte, hogy a legeltetést szüntessék meg a cárinában.
Lassan a tanácsülés egy hivatali alkalmazottak közti vitává fajult, mindenki védte igazát és mindenki vádolta azt, akinek elégedetlen volt munkájával.
Hatórányi vitatkozás után – bár még volt három, gyilkostói terület tartós bébeadása – lassan kezdtek elszivárogni a döntéshozók, mi több, a polgármester is otthagyta a kerek asztalt. Akik maradtak, szavaztak. Így rábólintottak mindhárom bérbeadásra, sôt arra is, hogy fölül kell vizsgálni a város és Viridis között kötött szerzôdést.
A sokórás tanácskozás és a haszontalan értetlenkedéssel eltöltött idô felemésztette a tanácsosok türelmét. Így nem került sor az interpellációk, egyebek napirendi pontokra. Bár sokaknak nem tetszik a tanácsülés ezen módja, mégsem tettek ez idáig semmit a rendetlenkedés ellen. Reméljük, hogy a következô ülés rendesebb, és ugyanakkor hasznosabb lesz.
Balázs Katalin
Magyarok a Nagyrománia Pártban
– Interjú Tókos Józseffel, a Nagyrománia Párt tagjával –
A Brassó megyei Ürmösön és Ágostonfalván megalakult a Nagyrománia Párt magyar tagozata. Elnöke Tókos József lesz, aki a HunorPressnek adott interjút.
– Miért gondolja, hogy szükség van a Nagyrománia Párt magyar szervezetére?
– Én nem mondtam, hogy szükség lenne magyar részlegre. Én csak azt mondom, hogy Ürmös községben vannak magyar etnikumú polgárok, akik elégedetlenek az RMDSZ helyi tanácsosainak munkájával, akik úgy érzik, hogy az RMDSZ nem képviseli érdekeiket, sôt az érdekeik ellen harcol. Jeleztem, akkor jöjjenek át hozzánk a Nagyrománia Pártba, amely valószínűleg jobban képviseli majd érdekeiket.
– Gondolja, hogy a Nagyrománia Párt a magyarok érdekeit képviseli?
– Miért ne képviselné, miért zárnák ki egymást? Hát nem élünk mindnyájan Romániában? A Nagyrománia Párt nem képviseli, a románok, a cigányok, a németek érdekeit? Mindnyájan ennek az országnak a polgárai vagyunk, a politikai színezet nem fontos.
– Köztudott, hogy Corneliu Vadim Tudor és a Nagyrománia Párt nem ért egyet az anyanyelv közigazgatásban való használatával.
– Ez már magas szinteken zajló dolog, ez engem már meghalad. Ha rajtam állna, engednék mindenkit, hogy csak magyarul beszéljen, hiszen ezzel nem zavar senkit. Ha azonban az alkotmányt vesszük, akkor azt kell mondanom, hogy valahol igaza van.
– Ön mióta tagja a Nagyrománia Pártnak?
– 1996 óta vagyok tagja. Az ágostonfalvi szervezet elnöke vagyok, mégpedig az RMDSZ-nek köszönhetôen, mert amikor fel akartam iratkozni az RMDSZ tanácsosjelöltjeinek listájára az urak nem tettek fel rá. És ha ôk nem akartak engem, lám akart Corneliu Vadim Tudor úr, ami jól bizonyítja, hogy nincs semmi baja a magyarokkal.
– Sértôdöttségbôl, vagy politikai megfontolásból lépett be a Nagyrománia Pártba?
– Nekem most is sok magyar barátom van, én magam is magyar etnikumú vagyok, minden rokonságom magyar, és nem a sértôdöttség vezérelt. De ha az enyémek nem akartak, befogadtak ezek, a szélsôségesek. Engedje meg, hogy én kételkedjem abban, hogy szélsôségesek lennének. Közel 5 éve vagyok már a pártban, és ha hiszi, ha nem, még senki se szólt egy rossz szót hozzám, nem magyarozott le.
– A Nagyrománia Párt magyar részlege milyen kapcsolatot tart majd fönn az RMDSZ-szel?
– Együtt akarunk működni. Én ürmösi helyi tanácsos vagyok, a közösség érdekeit szolgálom, nem pedig személyes érdekeimet, mint ahogy azt teszik egyes RMDSZ-tanácsosok. Helyi szinten minket kevésbé érdekel a politika, azzal törôdünk, hogy ez a közösség a lehetôségek szerint jól éljen.
HunorPress
Nem tudhatjuk, mi jár egy gyerek fejében
Öngyilkos lett egy ötödikes kisfiú
Március 28-án, szerdán délután tragikus eset történt a Virág negyed 45-ös tömbházában. Az alig tizenkét éves Kovács István Lóránt saját kezével vetett véget életének; felakasztotta magát nagymamája lakásában, amely az ô otthona is volt. A Fogarassy Mihály Általános Iskola ötödik osztályos diákja nagymamájával élt, mióta édesanyja Magyarországra ment, hogy ott keresse meg a mindennapit. Lóri búcsúlevelet is hagyott maga után, amelyben bocsánatot kér szüleitôl, nagymamájától, osztályfônökétôl minden elkövetett rosszért. Hogy mi vezethette ezt a gyereket a végzetes tett elkövetésére, arra a megkérdezettek egyike sem tudott konkrét választ adni.
Az öngyilkosság – hál' istennek – nem mindennapos eset, fôleg az nem, hogy egy gyerek tegye ezt. Kovács Lóriról minden megkérdezettünknek az a véleménye, hogy nem volt egy átlagos gyerek, mozgékonyabb, picit durvább volt a társainál. És abban is egyetértenek, hogy rosszindulatnak nyoma sem volt benne. Búcsúlevelébôl is az derül ki, hogy ô nem akart rossz lenni, bánatot okozni.
Búcsú – levélben
„Édesanyám, édesapám, mama és oszi!
Kérlek bocsássatok meg, amiért annyi idegességet és bánatot csináltam nektek.
Kérlek mama, bocsáss meg mindent, de még most is azt írom, hogy nem vagyok normális, tudom, hogy te nem akartál rosszat, de mert nehéz a búcsúzás.
Oszi kérem szépen tessék megbocsátani, én úgy hiszem, hogy nélkülem nagyon jó osztály lesz az V. D.-bôl.
Kedves osztálytársaim kérlek bocsássatok meg minden rosszat amit én tettem. Kercsó Zoltán neked igazad volt, de én nem hallgattam rád.
Még egyszer bocsánatot szeretnék kérni a sok bánatért amit én okoztam. Búcsúzok mindenkitôl és ne haragudjatok."
Nem hiányolta édesanyját
A temetés után Kimpián Ildikó, Lóri édesanyja megtörten, néha zokogásban törve ki mesél az elhunyt kisfiáról. Egyetlen gyereke volt, pótolhatatlan. Nem szívesen hagyta itthon, de nem volt más választása, valamibôl meg kellett élni. Azt szerette volna, ha kisfia állandóan vele lenne, de Lóri nem akart Magyarországon élni, itthon érezte jól magát:
– Decemberben voltam itthon – mondotta Ildikó – , akkor láttam utoljára, utána csak telefonon beszélgettünk. Akkor nem látszott rajta, hogy ilyesmire készül. Tudom, hogy agresszív, csintalan gyerek volt. Az iskolában voltak problémái, a tanárok többször is szóltak. Leginkább arra panaszkodtak, hogy nem fogad szót nekik. Én azt feltételezem, hogy az iskola miatt tette, mert a búcsúlevélben nagyon sokszor emlegette az iskolát. Megbukott románból, történelembôl, s számtanból pedig leromlott, hármasai lettek. Valamelyik nap az iskolában levetkôzött melegítôre, úgy járkált. Nagyon szerette a volt tanítónôjét, s az osztályfônökét is, csak jót mondott róluk. Tavaly nyáron a vakációban két hónapot velünk töltött Magyarországon, de nem szeretett ott lenni, hiányoztak a barátai. Mondtuk neki, hogy idén ôsztôl kivisszük, ott fog járni iskolába, de azt mondta, inkább világgá megy.
Lóri pici korától élt nagymamájával, Kimpián Vilmával. Vilma néni mindig nagyon vigyázott rá, mindenhová magával vitte, hisz a kisfiú kedvenc szórakozása veszélyes volt. Neki sem tűnt fel, hogy unokája készülne valamire :
– Mióta megszületett, itt lakott nálam. Eleinte a lányom is velünk élt, aztán elment Magyarországra dolgozni. De Lóri nem sírt utána, itt érezte jól magát. Mikor mondták neki, hogy most ôsszel kiviszik ôt is, nem is akart hallani róla. Azt mondta, olyanok ott az emberek, hogy nem akar közöttük élni. Mindig magammal vittem még vallásórákra is. Nem mertem itthon hagyni, mert állandóan javítgatta az elektromos készülékeket. Mondtam is neki, hogy az áram lesz a veszte. Az osztálytársai mondták, hogy aznap délelôtt már látszott rajta valami, búskomor volt. Az egyik ismerôsöm szerint pedig már a keddi vallásórán látszott, hogy valami nincs rendben vele, másképp viselkedett, mint eddig. Szerdán reggel mondta Lóri, hogy fáj a feje, én gyógyszert adtam neki. Kihozta az ellenôrzôjét, aláírtam egy jegyét, s véletlenül fordítottam hátra. Be volt írva, hogy hiányzott egy óráról. Felmentem az iskolába is, érdeklôdni, s kiderült, hogy két társával hiányoztak. Soha nem mondta, hogy nem szereti az iskolát, kevés hiányzása volt. Ha rossz jegyet kapott, nem bánkódott miatta, mondogatta, hogy „majd kijavítom, mama". Akkor délután egy negyedórára mentem el, takarítani. Ô azelôtt jött haza az iskolából, ebédelt, s aztán bement a szobába. Láttam, hogy valamit ír, azt mondta, a házi feladatot készíti. Mikor hazajöttem, már nem lehetett megmenteni, hiába hívtam a szomszédokat. Készült a tettére, az biztos. Egy zacskóba gyűjtögettem össze a régi kötôket, látszott, hogy beleturkált, ott keresgélt. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora gyerek ilyet tud csinálni.
Vélemények az iskolából
Bíró Annamária négy évig volt Kovács Lóri tanítónôje. Nagy szeretettel beszélt egykori tanítványáról:
– Nagyon mozgékony gyerek volt, picit durvább az átlagosnál, ezért nehezebben is alkalmazkodott. Osztálytársai, bár néha megorroltak rá, nagyon szerették, hiszen ô volt az egyik legjószívűbb gyerek az osztályban. Bárkinek volt szüksége írószerre, papírra, mindig ô ugrott elsôként segíteni. Sôt, néha a többi diákkal több baj volt, mint vele. Nagyon jó fejű gyerek volt, tanulmányi eredmény szempontjából többre lett volna képes. Jártam hozzájuk többször is családlátogatni, mindig kedvesen fogadtak, meleg családi légkör volt náluk. A tavalyi magyarországi látogatása után megkeresett, bár már nem volt a tanítványom, s nagyon lelkesen mesélt a kirándulásról. Bár soha nem mondta ki, apróbb jelekbôl észre lehetett venni, hogy hiányzik neki az édesanyja. Nagyon szerettem Lórikát, mert ôszinte volt. Többször elôfordult, hogy ha valami csintalanságot követett el, tôle tudtam meg, még mielôtt bárki panaszkodott volna. Én úgy gondolom, az, hogy más környezetbe került ötödik osztálytól, s hogy több tanárt látott maga körül, nagyobb szabadságérzetet adott neki, s ezért kezdett másképp viselkedni. Már ötödikes volt, mikor egyszer meglátogatott, s azt mondta: „Én szeretnék jó lenni, de nem tudok".
Lóri osztályfônöke, Kósa Annamária egyelôre nem akart nyilatkozni, mint mondotta, még nem képes rá. Viszont az iskolában jártunkban-keltünkben több tanártól is hallottunk véleményeket. Ezek alátámasztották a hallottakat, hogy a gyerek többször is követett el hétköznapinak nem mondható csínytevéseket, különleges diák volt.
Az V. D. osztály néhány tanulója mesélte, hogy nagyon szerették Lórit, aki mindig vidám gyerek volt, de rosszalkodott is. Szűk baráti körben, megegyezés alapján testvérnek szólították egymást. Kercsó Zoltán, akinek neve a búcsúlevélben is említve van, elmondotta, hogy neki az óráját is megjavította. A levélben leírtakhoz csak annyit fűzött hozzá:
– Kedden mondtam neki, hogy sok gondot okozott az oszinak, s többet ne tegye. Ô erre azt válaszolta, hogy nagyobb bajt is fog csinálni.
Újabb hasonló eset
A rendôrségtôl megtudtuk, hogy egy marosvásárhelyi felmérés szerint Kovászna, Hargita és Maros megyékben jellemzô, hogy tavasszal érkezik egy „öngyilkossági hullám". Lóri esetében még nem érkezett meg a boncolás eredménye. Tôlük értesültünk arról is, hogy április harmadikán, kedden újabb öngyilkosság történt. Ez esetben nem kiskorúról, de nagyon fiatal, húsz éves fiatalemberrôl van szó, aki a Gépgyártóipari Szakközépiskola esti tagozatának tanulója volt. A keresztúri gyerekotthonban nevelkedett Pap Imre az iskola bentlakásának vécéjében akasztotta fel magát. Ô is hagyott búcsúlevelet, amelyben svájci támogatóitól kért bocsánatot viselkedéséért. Mindkét öngyilkosság esetén a rendôrség a szellemi instabilitást tekinti oknak.
Egy hét alatt két öngyilkosság... Kovács Lóri, úgy tűnik, alaposan felkészült tettére. Valószínű, hogy egy jó megfigyelônek ez fel is tűnhetett. Mégsem vette észre senki, hogy a gyerek ilyen tragikus tettre készült. A fentiek alapján talán igaza volt az anyukának, aki szerint az iskolában történteknek sok köze lehetett az öngyilkossághoz. Lóri, úgy tűnik, mindenáron fel akart tűnni, talán több ráfigyelésre, törôdésre vágyott. Szomorú, hogy ilyen példákkal kell élnünk, de talán ezek után megtanulunk kicsit jobban odafigyelni csemetéinkre, hiszen bármi megfordulhat a fejükben.
Pál Hajnalka
Nyílt levél az RMDSZ országos vezetôihez
Tisztelt elnök urak!
A Magyar Ifjúsági Tanács Küldöttgyűlése az elmúlt idôszakban több alkalommal is elemezte az RMDSZ és a MIT közötti viszony lehetetlenné válását, melyhez hozzájárult az is, hogy az erdélyi magyar ifjúság képviseleti szervezeteinek tárgyalókészségét jelzô, a közelmúltban megfogalmazott és önökhöz eljuttatott igényeink nem találtak meghallgatásra.
Elfogadhatatlan számunkra, hogy önök folyamatosan a politikai hatalmuk hosszú távú biztosításán munkálkodnak, kihasználva az RMDSZ-t átitató magatehetetlen hangulatot, és rendszeresen saját embereiket juttatják vezetôi tisztségekbe. Ezzel szemben az önös politikai indíttatásoktól mentes, önszervezôdô ifjúsági szervezeteket tudatosan próbálják háttérbe szorítani, működésüket akadályozni, megvonni tôlük a szükséges anyagi támogatást. Ezt bizonyítja az is, hogy a Szövetségi Képviselôk Tanácsának és a Szövetségi Egyeztetô Tanács legutóbbi ülésein nem fogadták el a Magyar Ifjúsági Tanács képviselôcsoportját, illetve leváltották az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma Ifjúsági Szaktestületének MIT által jelölt tagjait.
Elfogadhatatlan számunkra az is, hogy kéréseinket válaszra sem méltatják.
Az erdélyi magyar nemzeti közösség – melynek mi is tagjai vagyunk – szavazataival erre hatalmazta fel önöket?
Más eszközünk már nem lévén, kénytelenek vagyunk nyílt levélben fordulni önökhöz.
Az erdélyi magyar nemzeti közösségünk közképviseleti szervezeteként alakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelenlegi állapota és hivatalos politikai vonalvezetése elégedetlenséggel tölt el bennünket. A pártosodás útjára lépett RMDSZ hivatásbetöltése számunkra fogyatékosnak tűnik. Úgy véljük, hogy az RMDSZ a pillanatnyi látszateredményeket szülô megoldásokat, a személyes érdekek kusza ingoványát többre értékeli, mint az erdélyi magyarság jövôjét, közösségi érdekeit és értékeit. Az RMDSZ vezetôi által gyakorolt elhallgatási és lejáratási taktika, amely az ifjúsági szervezeteink, a belsô ellenzék, valamint a tiszteletbeli elnök ellen zajlik, helytelen és nemzeti közösségünk számára káros.
A MIT Küldöttgyűlése úgy gondolja, hogy az erdélyi magyarság megmaradása és fejlôdése többek között az ifjúsági kérdések megoldásával, az erdélyi magyar gazdasági élet erôteljes fejlesztésével, az utánpótlást biztosító oktatás és a szakágazatok fejlôdésével lépést tartó tudományos kutatás támogatása által valósulhat meg.
Habár az idô múlásával egyre kevésbé valószínű az, hogy a fentiekben kifogásoltak megoldást nyernek, nem adhatjuk fel azon reményünket, hogy az RMDSZ-ben olyan érdekvédelmi politizálás válik mértékadóvá, amely az erdélyi magyarok önbecsülésének visszanyerését, nemzeti öntudatának erôsítését helyezi elôtérbe és következetes lépésekkel eléri az elkobzott magán-, egyházi és közösségi javak teljes értékű visszaszolgáltatását, az önálló állami magyar egyetem újraindítását, távlatilag pedig érvényt szerez a megmaradás és fejlôdés alapfeltételéül szolgáló különbözô autonómia-formáknak és kivívja a társnemzeti jogállásunkból fakadó teljes egyenrangúságot. Mindezen eredmények elérése érdekében nem szabadna megfeledkezni emberi mivoltunk és magyarságunk lényegérôl, a tisztességrôl, az erkölcsösségrôl és a következetességrôl.
E célok megvalósítása érdekében a Magyar Ifjúsági Tanács tagszervezetei lehetôségük és képességeik szerint hozzá kívánnak járulni az erdélyi magyar nemzeti közösség hitelesebb és eredményesebb érdekképviseletéhez.
Ismételten felkérjük önöket – immár a nyilvánosság elôtt –, hogy folytassanak tárgyalásokat a MIT Küldöttgyűlés megbízottjaival a további együttműködés rövid távon teljesíthetô feltételeirôl, amelyeket az alábbiakban jelöltünk meg:
* Az RMDSZ vezetôsége, szem elôtt tartva az RMDSZ programját, konzultáljon a Magyar Ifjúsági Tanáccsal az ifjúságot érintô minden kérdéskörben.
* Az RMDSZ VI. Kongreszszusának vonatkozó határozata értelmében segítsék elô, hogy képviselônk megfigyelôi jogkörrel részt vehessen a Magyar Állandó Értekezlet ülésein és szakbizottságainak munkálataiban.
* Szintén a VI. Kongresszuson elfogadottak alapján az RMDSZ állítsa vissza az Ifjúsági Fôosztályt és konzultáljon a MIT-tel az ifjúsági referens kinevezésekor.
* A VI. Kongresszus döntései értelmében igényeljük az erdélyi magyar ifjúság érdekérvényesítésének elôsegítését az ifjúságot és a nemzeti kisebbségeket érintô költségvetési támogatások tekintetében.
* Az RMDSZ minden szintjén, így a területi szervezetek döntéshozó testületeiben is biztosítsák a helyi ifjúsági szervezeteknek a 15%-os képviseleti arányt.
* A MIT felkéri az RMDSZ vezetôit, hogy egyértelműen határolódjanak el Borboly Csabától és az általa képviselt irányvonaltól, valamint nyilvánítsanak véleményt az RMDSZ ifjúsági szervezetek és területi tanácsok létrehozásával kapcsolatban!
Tisztelt elnök urak!
Amennyiben kéréseinkre továbbra sem kapunk érdemleges választ, a Magyar Ifjúsági Tanács képviseletében – felelôsségünk tudatában és saját önbecsülésünk érdekében – megszüntetjük kapcsolatunkat az RMDSZ-szel.
Tudatában annak, hogy e lépésünk következtében az RMDSZ végleg elveszíti vélt státuszát, és megszűnik az erdélyi magyar nemzeti közösség átfogó képviseletének lenni, nyomatékosan felkérjük önöket az RMDSZ és MIT viszonyának mielôbbi tisztázására.
Kolozsvár, 2001. március 31.
A Magyar Ifjúsági Tanács Küldöttgyűlése
Ditró legújabb közérdekű gondjairól
A Ditrótól nem messze (Tölgyes felé) esô Vízmelléke vonzó kirándulási hely. Ezért a község tanácstestületének március 30-án lezajlott ülése elhatározta, hogy ezt a (kb. 20 hektárnyi) területet a helyi iskoláknak és az igénylô lakosoknak (felparcellázva) hosszú idôre haszonbérbe adják. A bérlôk ezt a területet hétvégi házak építésére és más hasznos célokra használhatják.
Villany lesz majd itt és kereskedelmi egység. A Vízmelléke az egész község vonzerejét növelni fogja. Hozzá fog járulni ahhoz, hogy az egész község érdekében kapcsolatok alakuljanak ki Ditró és más települések között.
A tanácsülés napirendjén szerepelt a Ditrói Tanács saját szolgáltató vállalatának anyagi fejlesztése is. Tevékenységének megindulásához pillanatnyilag 20 millió lejre és egy utánfutó megvásárlására lenne szükség. Ezt az összeget is jóváhagyták. A vállalatot azért hozták létre, hogy a község útjainak karbantartását és más gazdasági ügyeit olcsóbban, könnyebben és gyorsabban meg lehessen oldani.
Határozatok születtek a legeltetésnek, az állategészségügyi szabályoknak, a közmunkázásnak más közügyek részletkérdéseirôl és egyéni kérelmekrôl. Mindezt a helyi kábeltévén a községlakók tudomására hozzák.
A tanácsosok hozzászólásai, felelôsségérzetrôl, komolyságról tanúskodtak. De ahhoz, hogy az ezutáni ülések hatékonyabbak, rövidebbek legyenek, minden hozzászólónak jó elôre rendet kell teremtenie a saját gondolatai között.
Sajnos az is kiderült, hogy a polgármester és az alpolgármester közé befészkelôdött a kölcsönös idegenkedés. Bízunk abban, hogy itt is a felelôsségérzet fog gyôzni, és a község vezetô emberei között mindig ez mondja ki a döntô szót. Másképp a tervbe vett sok elképzelés nem valósulhat meg.
Gergely Géza
Olvasóink írják
Nyílt levél Hajdó István fôesperes úrnak
Fôtisztelendô Fôesperes úr!
A közelmúltban a plébánián járva döbbenetes jelenetnek voltam szemtanúja, amikor vitatkozás keletkezett közötted és híved között, aki a megállapított ötvenezer lej helyett csak harmincat volt hajlandó fizetni. Tudom, hogy sok anyagi gondod van, nagyon komoly összegeket kell kifizetned, hogy csak a központnak járó összeget ne említsem, mely háromszázmillió lej, no meg a megannyi anyagi nehézségekkel küszködô ember, aki hozzád menekül nehéz helyzetében. Ami igaz, az igaz! Vannak, akik szívesen adakoznának, de nincs lehetôségük, másoknak van pénzük, de nincsen szívük adakozni. Ahhoz, hogy valaki adakozzon két dologra van szükség: pénzre és melegen érzô szívre, aki beleéli magát a nehézségekkel küszködô ember helyzetébe. Hogy ebbôl a nehéz helyzetbôl megszabadulj, magyarán mondva, hogy a kecske is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon: itt csak egy hathatós átkozódás segít. Hajdanában 1971 óév estelén a plébánia anyagi gondjait egy „átkozódás" hozta helyre. A plébánia a szó igazi értelmében romokban volt, s a kassza is üres. A beszámoló alkalmával hirtelen „égi sugallatot" kaptam, és nagyon komolyan az oltártól így szóltam: látom, gyengén megy az adakozás, ezért azokat, akik sajnálják az egyháztól a száz lejt, innen az oltártól megátkozom. Rettenetes feszültség keletkezett... Láttam az arcokon, hogy rámrohannak, s a templomból kivezetnek, de nem így történt. No de halljuk az átkot, amit a feszült csend után mondtam: az Isten engedje meg, hogy aki sajnálja azt az évi száz lejt az egyháztól – az indulatok felfokozására rövid csendet tartottam – évente legalább ötször hívják násznagynak. Erre a hívek hahotázásba törtek ki. Mi tagadás, én is velük! De meg is volt az eredménye az „átoknak", másnap hozták lobogtatva a kékhátút – ugye emlékszel még Te is erre a kékhátúra – miközben ezt mondották: plébános úr, nem akarok násznagy lenni. Akkor ötszáz lej volt egy havi fizetés, egy liter tej két lej, tehát csaknem mindenki megfizette az egy százalékot. Tréfa ide, tréfa oda, nem az átkozódás hatására hozták a hozzájárulást, hanem magukba szálltak az emberek, hogy az egyház az az intézmény, melyet fenn kell tartani áldozatok árán is. Emlékszem, amikor az ötszáz kilós harangot megöntettük, a kis lurkókat is buzdítottam, hogy egy fagyi árát adják a harangra, hozták is az egy lejt. Azonban nagyon hinni akarok abban, hogy minden „átkozódás" nélkül lesznek jó hívek, akik e sorokat elolvassák és magukba szállva nettó fizetésük – amit kézhez kapnak – egy százalékát az egyház anyagi gondjainak fedezésére fordítják. Tudtom szerint városunkban vannak nagy vállalkozók, akik ugyancsak befizetnék havi jövedelmük egy százalékát. Jut is, marad is.
Azért azt tudom ajánlani, mégse átkozódj, mert Pesten is csak egyszer volt kutyavásár. Ami akkor nekem sikerült, most nem korszerű.
A történetet, amit Hodoson tettem az átkozódással Varró András volt szárhegyi plébános elmondotta Márton Áron püspöknek, aki sose nevetett, csak mindig atyai jósággal mosolygott. Amikor Varró a történet végéhez ért, a szentéletű püspök hangos hahotázásba kezdett. Hát így! Adja a mindenható, hogy mindenkiben legyen meg a vallási öntudat. Lôrincz József volt ditrói fôesperes mondotta: nyissátok ki a szíveteket az Isten igéjének meghallgatására, nyissátok ki a zsebeteket az egyház támogatására! Úgy legyen, ámen.
2001. április 1.
Páll Sándor
KisAsszony
Jó tudni!
Az emberek mindenfélét beszélnek az ételekrôl. Ha nem pont a legújabb hóbortról, akkor egy új csodaételrôl vagy éppen egy táplálkozási tilalomról. Miben hihetünk, és miben nem? Az alábbiakban szakemberek adnak magyarázatot néhány jól ismert hiedelemre.
„A sárgarépa segít, hogy láss a sötétben."
Válasz: igaz (legalábis az A vitamin, amit tartalmaz).
A sárgarépa bétakarotint és létfontosságú vitaminokat tartalmaz, amelyek megóvják a sejteket és a szöveteket a károsodástól, de nem csak ez az elônye. A bétakarotint a szervezet A-vitaminná alakítja, amely alapvetô szükséglete az immunrendszernek, a bôrnek és a látóidegeknek. Pontosabban az A-vitamin azért szükséges, hogy a retina jól működjön és alkalmazkodni tudjon a kevés fényhez. Ezért vagyunk képesek látni a sötétben. Ha a szervezet kevés A-vitaminhoz jut, amely a sárgarépában, a májban, a tej- illetve gabonatermékekben található, akkor éjszakai vakság léphet fel, vagyis képtelenek leszünk látni a formákat és az alakokat a sötétben. Naponta egy sárgarépa elfogyasztásával ez a betegség megelôzhetô.
„A spenót erôssé tesz."
Válasz: nem igaz (de azért nagyon egészséges).
Amikor a tudósok elôször elemezték a spenót tápértékét, tízszeresen túlértékelték a vastartalmát, mivel a tizedes vesszôt rossz helyre tették! Igaz, hogy a spenót sok vasat tartalmaz, de azért nem leszel tôle Popeye. A kálcium és más fontos vitaminok kitűnô forrása, ezért ha eddig szívesen etted, most se hagyd abba.
Hogyan tegyük vonzóbbá a szerelmet?
* Nemcsak a fiú feladata, hogy a partnere tudtára adja szimpátiáját, vonzódását, szerelmét, kívánságait. A lány is lehet kezdeményezôje a simogatásnak, csókolózásnak, szerelmi játékoknak. A felmérések szerint a fiúk különösképpen értékelik az így megnyilvánuló nôi leleményt.
* A családi környezet sokban segítheti vagy gátolhatja a „szerelmi készségek", képességek kialakulását. Ahol ez a téma tabu, ahol az önkielégítést bűnnek, a meztelenséget ledérségnek tartják, ott a gyerekek is – elsôsorban a lányok – zárkózottabbak, gátlásosabbak. De sorsát, életének alakulását, így a szerelmi életét is, mindenki maga kormányozza, s érvényes a mondás: utólag sopánkodni – kár!
* Legfontosabb, hogy a partner érzelmeire hassunk! Annak érdekében, hogy egy lány valóban aktív részese lehessen az együttlétnek, érzelmileg is kapcsolódnia kell a fiúval.
A legrosszabb férfitípusok
Sok olyan férfi van, akirôl ösztönösen tudjuk, hogy nem alkalmasak egy tartalmas és hosszú kapcsolatra. Ezek közé tartozik az:
Órafigyelô
Ez az a férfi, aki vesz egy indigókék fényű órát és azzal alszik. Ez elég ártalmatlan dolognak tűnhet egész addig, amíg késztetést nem érez arra, hogy hajnali 3-kor rendszeres „idôellenôrzést" tartson, vagy esetleg a kék fényt mini fényszóróként használja, hogy kitaláljon a fürdôbe.
Egyszerű szabály: kerüld a kék fluoreszkáló órás férfiakat! Kapcsolódó figyelmeztetô jelek: ékszerek, beleértve a nehéz aranyláncokat és hajfonatok.
Autóbolond
Az a férfi, aki állandóan tükörfényesre csiszol, políroz és csodál. Nevet ad kocsijának és legalább egyszer kijelentette már a jelenlétedben, hogy „Ô a legjobb gép az utakon!" Ez a férfi a kocsiban akar majd szeretkezni („De kérlek ne karcold meg az üléshuzatot!"). Ezen férfitípus kapcsolódó alcsoportjai, a hajó- és motorbicikli tulajdonosok ugyanezeket a tulajdonságokat mutatják. Hacsak nem arra vágysz, hogy egy négykerekű száguldó járműhöz menj feleségül és a hosszú hétvégéket az autópályán töltsd, akkor válassz kerülôutat vagy kapcsolj hátramenetbe!
Zöldséges krumpli tepsiben
Hozzávalók: 1 kg krumpli, 2 fej vöröshagyma, 2 szál sárgarépa, 1 kis karalábé, 1 kis zellergumó, 3 dl tej, 2 tojás, 5 dkg füstölt szalonna, 1 csokor petrezselyemzöld, 1 evôkanál ételízesítô, kevés törött bors; a tepsihez 1–1 evôkanál olaj és zsemlemorzsa.
Elkészítése: az összes zöldséget (a krumplit is) megtisztítjuk, megmossuk. A krumplit és a sárgarépát felkarikázzuk, a karalábét és a zellert kis kockákra aprítjuk, a hagymát ugyancsak felkockázzuk. Kis méretű tepsit kiolajozunk, és zsemlemorzsával beszórjuk. A petrezselyemzöldet összeaprítjuk. A tejet a tojással összekeverjük, ételízesítôvel és borssal fűszerezzük. A krumplit összekeverjük a zöldségekkel, és a tepsiben egyenletesen szétterítjük. A fűszeres tojásos tejjel lelocsoljuk, majd a hajszálvékony szeletkékre vágott füstölt szalonnával betakarjuk. A tepsit alufóliával lefedjük, és az elômelegített forró sütôbe tolva negyven percig közepes lángon pároljuk. Ezután a fedelét levéve addig pirítjuk, amíg a szalonnából ropogós pörc nem lesz. A sütôbôl kivéve meghintjük a petrezselyemzölddel, és azonnal tálaljuk.
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
Internetes világrádió
– www.vilagradio.hu –
A Magyar Internet VilágRádió Hálózat célja, hogy elôsegítse a hazai és a világban szétszórtan élô magyar hallgatók szórakoztatását és hiteles tájékoztatását, a magyar kultúra és értékek terjesztését és megôrzését, az ország jó hírnevének és tekintélyének erôsítését.
A Mindmaker a magyar nyelven sugárzó rádióadók programjának vételét a hazai és külföldön élô magyar hallgatók számára ingyenesen kívánja biztosítani.
A VilágRádió, hallgatói számára a számítógép képernyôjén egy egyedi arculatú „rádió-vevôkészülék"-ként jelenik meg, amely lehetôvé teszi, hogy a hallgató a Magyar Internet VilágRádió Hálózattal együttműködô rádióadók műsorát az Interneten keresztül hallgathassa. A vevôkészülékbe épített böngészô segítségével az éppen hallgatott rádióadó honlapját egyetlen gombnyomással érheti el a hallgató, és ezáltal lehetôvé válik, hogy a rádióadó nem csak az élô adásban, hanem honlapján keresztül is hatékonyan tudjon kommunikálni hallgatóival.
A hallgató a Magyar Internet VilágRádió Hálózat honlapját szintén egyetlen gombnyomással érheti el, és a rádiókészüléken keresztül egyéb, a Magyar Internet VilágRádió Hálózat által biztosított információt és szolgáltatásokat is kaphat.
A Magyar Internet Világrádió Hálózat vételéhez szükséges szoftver most, a kísérleti adások megkezdése idején ingyenesen letölthetô a www.vilagradio.hu honlapról, és így elérhetôvé válik a világon mindenütt a Kossuth, a Petôfi, a Bartók és az InfoRádió műsora.
Forradalmi újítás: Open Web
www.browseup.com
A BrowseUp nevű vállalkozás megjelentette annak a programnak a béta-változatát, mely a cég szerint megvalósítja a World Wide Webrôl eredetileg megálmodott elképzeléseket. A szoftvernek köszönhetôen bárki hozzáadhatja saját linkjeit a meglátogatott weblapokhoz, melyeket természetesen a többi szörfözô is használhat.
„Mindenki linkelhet képre, szövegre, bármilyen kikötôt látogasson is meg. Ez egy olyan eszköz, mely megteremti az együttműködés lehetôségét az internetezôk számára" – mondta Nir Melamoud, a cég képviselôje.
A program valójában egy plug-in, mely egyelôre csak a Microsoft Internet Explorer 5.0 alatt hozzáférhetô. A szoftvert használva a böngészôprogram eszköztára egy új, „BrowseUp" névre hallgató gombbal egészül ki. Amikor a lelkes internetezô ellátogat egy kikötôre, és annak tartalmát szeretné kiegészíteni egy másik odavágó site anyagával, akkor mindössze néhány egérművelet segítségével megteheti ezt. Linkelhet képekre, szövegrészletekre, szavakra, de akár egy egész oldalra is hivatkozhat.
Az elôugró ablak segítségével létrehozhatók az egy vagy két irányba mutató linkek, melyekhez a felhasználók kulcsszavakat is adhatnak, hogy a többiek könnyebb eligazodását elôsegítsék.
A programmal saját tartalmakra is hivatkozhatunk. A BrowseUp szoftveren keresztül lehetôség van saját lapjaink feltöltésére, sôt saját URL-t is kapunk.
Ha a BrowseUp programot szintén használó szörfözôk ellátogatnak egy kikötôre, és a „show links" menüpontot aktiválják, a szoftver megjeleníti azokat a linkeket, melyeket mások adtak az adott oldalhoz.
Linkgyűjtemény
* Meteorológiai honlap: http://www.met.hu
* Versek, regények, drámák és tudományos szövegek (3400 dokumentum): www.mek.iif.hu/MEK.html/
* Többmillió nevet tartalmazó nemzetközi bibliográfiai adatbank: www.biblio.tu-bs.de
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
UFÓ-ROVAT
Zimbabwe, a Szíriusz-modell
A tények ismeretében és szétnézve a világban megállapíthatjuk, hogy nincsen olyan földrész a földön, ahol ne találkoznánk ôsi építményekkel, romokkal. A baj az, hogy mind a mai napig keressük a magyarázatokat: kik voltak az építôk, hogy tudtak ilyen épületeket építeni, mi volt a céljuk ezeknek, honnan származtak az építéshez szükséges ismereteik, stb. Az idô teltével a kutatók munkájának köszönhetôen újabbnál újabb leletek kerülnek napvilágra, melyek ismételten bizonyítják, hogy az ôskorban olyan tudományos ismeretekkel rendelkeztek a Föld lakói, amelyekre nincsen elfogadható magyarázat. Azaz van, de az elfogadhatatlan a tudóstársadalomban, mivel egyenesen ellentéte a vallásos eredetmítosznak. Az a tény, hogy valamikor földönkívüliek látogatták meg bolygónkat egyértelműen nem nyerheti meg a földiek többségének tetszését mindaddig míg nyilvánvaló bizonyítékokkal nem lehet alátámasztani. Ezek a bizonyítékok adottak, de általában hétpecsétes titokkal ôrzik ôket és csak a kiszivárgó információknak köszönhetôen lehet tudni róluk.
Másképp az emberi büszkeségünk is csorbát szenvedne, ha beismernénk, hogy más világok lényei indítottak el a haladás útján vagy gyorsították fel a fejlôdésünket.
Egyik legelokvensebb példája a tudatlan tudásnak a dogonok esete. Ez az írni olvasni nem tudó afrikai törzs Mali területén él és ötvenévenként tartja meg a sajátos és pompázatos szigui-ünnepet. Miért csak minden fél évszázadban van az ünnep?
A néprajzkutatók kérdésére a dogonok elmagyarázták a szokatlan ciklus eredetét. Minden ötven esztendôben egy láthatatlan csillag áthalad az égbolton látható egyik fényes csillag elôtt. Fényes csillagként a Szíriuszt mutatták meg, melyet természetesen más névvel jelöltek. Ez az ünnepük periodicitásának oka.
A bennszülöttek egy sziklarajzot mutattak a kutatóknak. Ellipszis volt látható rajta, alsó felén pedig egy pont. A pont jelképezi a láthatatlan csillagot, az ellipszis pedig a Szíriusz körül megtett pályát mutatja.
A dogonok nem mulasztották el azt sem hozzáfűzni, hogy a láthatatlan csillag igen parányi, ám mérete ellenére elképzelhetetlenül súlyos. Ami pedig tudásuk forrását illeti a törzs tagjai azt bizonygatták, hogy minden teremtô istenüktôl, Nommotól származik, aki egy kosárszerű alkalmatossággal ereszkedett alá a fellegekbôl nagy mennydörgés és tűz kíséretében.
A láthatatlan csillagot, a Szíriusz B-t 1862-ben fedezte fel Clarke amerikai csillagász. Szabad szemmel nem látható, megpillantásához igen erôs teleszkópra van szükség. A kisbolygó átmérôje negyvenezer kilométer, ám csekély kiterjedése ellenére, szélsôséges sűrűségének köszönhetôen, tömege akkora, mint a mi Napunknak. Tehát igazuk volt a dogonoknak, mindkét állításuk megfelelt a valóságnak. Vajon miként lehetséges az, hogy a törzs tud egy láthatatlan csillagról? Mert az lehetetlen, hogy valaha is megfigyelhették volna.
A dogonok Szíriusz rajzával hasonlatos építmény-együttesre bukkantak az egykori Rhodesiában. 1868-ban fedezte fel Adam Renders német kalandor Zimbabwe ôsépítményét, majd három év múlva Karl Mauch német geológus térképezte fel azt.
A Zimbabwe sona nyelven annyit jelent, mint „tisztelendô ház". A Rhodesiát felváltó Zimbabwe név innen ered.
Elsôként a 16. században egy portugál történetíró tett említést a romokról:
„A bennszülöttek Zimbabwénak nevezik ezeket a romokat... Senki nem tudja, mikor épült és ki építette, mert a környék lakói nem tudnak írni, s nincsenek történeti hagyományaik. Mindamellett azt állítják, hogy az építmény az ördög keze munkája, hiszen figyelembe véve saját teljesítôképességüket, lehetetlennek tűnik számukra, hogy emberkéztôl származzék."
Az építmény lényegében egy ellipszis alakú, száz méter hoszszúságú védôbástyaszerű fal, amely húszezer négyzetméteres belsô teret ölel körül. A fal tíz méter magas, s alapozásának átlagos szélessége négy és fél méter. Habarcsot nem alkalmaztak. A fal megközelítô számítások szerint százezer tonnát nyom. A hatalmas ellipszis belsejében kisebb ellipszisek találhatók, továbbá kicsiny, falból kialakított körök, végül pedig a külsô nagy fallal párhuzamosan még egy fal emelkedik. Ily módon a két fal között keskeny folyosó húzódik, amely azonban nem vezet sehova. Az ellipszis alsó felén egy vaskos, felül kihegyesedô, tíz méter magas kôkúp áll. Teljesen zárt.
Az építmény-együttes értelmét nemigen lehet kitalálni, megérteni. Sehol nem látni bejáratot vagy lépcsôfeljárót. Mind a mai napig nem sikerült feleletet kapni arra, hogy mikor emelték Zimbabwét. A romok idôtlennek tűnnek.
A dogonok Szíriusz-modellje és a Zimbabwe-i romok között megdöbbentô a hasonlóság. Lehet, hogy Zimbabwe fekete építômesterei nemcsak lerajzolták, hanem, a csillagok birodalmából érkezett istenük származására való emlékezésül, fel is építették a Szíriusz-rendszer modelljét, hogy ezzel is kifejezésre juttassák, mennyire reménykednek tanítómestereik visszatértében.
Összeállította: Ábrahám Imre
A Világegyetem és az emberiség
Mi fiatalok vagyunk, de az intelligencia öreg
Egy ausztrál csillagász számításai szerint valószínű, hogy Földünk a legfiatalabb a lakható bolygók között, és egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a többi föld-típusú bolygókon élôk (akik sokkal fejlettebbek nálunk), alig tartanak minket értelmesebbnek egy baktériumnál – és ezért nem léptek még velünk kapcsolatba.
Charles Lineweaver (Új-Dél-Walesi Egyetem, Sydney, Ausztrália) úgy véli, hogy egy átlagos föld-típusú bolygó kb. 1,8 milliárd évvel idôsebb a miénknél. Számításai a különbözô, a bolygók keletkezésében és pusztulásában szerepet játszó tényezôk figyelembevételén alapulnak.
A legfontosabb ilyen tényezô a nehéz atomok keletkezése. Az univerzum megszületését követôen csak a legegyszerűbb szerkezetű, könnyű hidrogén- és héliumatomok léteztek. Az összes többi, nehezebb, magasabb rendszámú atom a csillagok belsejében, a fúziós energiatermelés során született, és a vasnál nehezebb elemek akkor szóródtak szét a világűrben, amikor egy-egy elöregedett csillag szupernóvává vált, és felrobbant. Csak ezekbôl az elemekbôl épülhetnek fel azok a kôzetbolygók, melyeken megtelepedhet az élet. Emellett viszont néha a nehéz elemeket nagy számban tartalmazó, egy-egy fiatal csillag körül örvénylô por és gázfelhôbôl olyan, a központi csillaghoz közel keringô Jupiter-típusú gázóriások is keletkezhetnek, amelyek megakadályozzák a föld-típusú, a csillaguktól megfelelô távolságban keringô, lakható bolygók kialakulását.
Lineweaver szerint a lakható bolygók háromnegyede 6,4 milliárd, míg a Naprendszer kék bolygója csupán 4,6 milliárd éves, és ez magyarázatot adhat arra, hogy miért nem kaptunk eddig még rádiójeleket más civilizációktól. Nekik talán már túl primitív módszer a rádiójelekkel való kommunikáció.
Paul Schuch, a SETI League (New Jersey, USA) vezérigazgatója szerint ez is magyarázata lehet a „csendnek", ám az is elképzelhetô, hogy a kozmikus idôtényezônek is szerepe van, hiszen a földön kívüliek kutatása nagyon hosszú idôt és türelmet igényel, és ilyen földi programok alig pár évtizede vannak.
SETI-távcsô
Jövôre olyan speciális távcsô kezdi meg működését az Amerikai Egyesült Államokban, mely alkalmas lesz lézerjelek észlelésére, és így megnô az esélye annak, hogy felvehessük a kapcsolatot idegen civilizációkkal. Számos kutató szerint ugyanis a földönkívüliek nem rádiójeleket küldenek az űrbe, hanem nagyon rövid lézerimpulzusokat.
Az OSETI-t – a betűszó az Optical Search for Extraterrestial Intelligence, vagyis a „földönkívüli civilizációk optikai eszközökkel történô kutatása" kifejezés rövidítése – Boston mellett (Harvard, Massachusetts) fogják működtetni. A műszer lézerjelek után kutatva 200 felhôtlen éjszaka alatt az egész északi égboltot végig fogja pásztázni.
Az a gondolat, hogy nem rádió-, hanem lézerjeleket kell keresni, egyáltalán nem új: a lézerkutatás úttörôje, a Nobel-díjas Charles Townes már 1961-ben javasolta, de eddig ezzel kapcsolatban csak nagyon alkalomszerű és részleges kutatások folytak.
Az OSETI-program vezetôje, Paul Horowitz a Harvard University kutatója úgy véli, hogy a Tejútrendszerben egymástól néhány száz fényévnyire idegen civilizációk találhatóak. Ezek lézerjelekkel kommunikálnak, mivel ez a módszer jóval nagyobb adatsűrűséget tesz lehetôvé, mint a rádióhullámok, és nem is szóródnak minden irányba. Ráadásul nem is nehéz nagy energiájú lézerforrásokat építeni: már a mai földi technológiával is a Napnál 5000-szer fényesebb lézert lehet elôállítani.
Gondot jelent viszont, hogy pontosan a lézersugár irányában kell lennünk, ha látni akarjuk, ezért Horowitz feltételezi, hogy az idegen civilizációk minden irányban sugároznak lézerjeleket. Igaz, hogy ezt valószínűleg csak nagyon rövid ideig teszik. Máskülönben túlságosan sok energiára lenne hozzá szükség, és ezért az 1,8 m átmérôjű OSETI-t úgy tervezték, hogy 1000 szupergyors detektorának köszönhetôen képes legyen akár egymilliárdod másodperces jeleket is észlelni.
Horowitz szerint a jövôben érdemes lesz infravörös lézerüzenetek után is kutatni, mert az infravörös lézerfény jobban áthatol a kozmikus porfelhôkön, mint a hagyományos. Az ezek észleléséhez szükséges detektorok azonban egyelôre túlságosan sokba kerülnek, és várni kell, amíg a technológia olcsóbbá válik.
A 350.000 dolláros OSETI-t – mivel jelenleg az amerikai kormány nem támogat ilyen témájú kutatásokat – teljes egészében a seti@home programot is fenntartó Planetary Society nevű magánszervezet pénzeli.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (12.)
Mondanom sem kell, pihegve érkeztünk, és holtfáradtként meglepôdve fogadtak. Mint mindig! – már ami a fogadást illeti. Elég sok értelmes kellékkel mi láttuk el ôket, de valami halmaradék is maradhatott mindig, kivált ha azokat már elhelyezni biztosan nem sikerült, illetve biztonságosan elhelyezni nem tudtuk.
Sikerült is magunkat mindig föltarisznyázni, itt biztosan raktározhattunk is – a fogott halmenynyiséget a kert kerítéslécein felszúrva, felaggatva szárítgattuk – a szomszédokkal is a viszonyunk kedvezôen alakult. Mert a tüzesvízet ide–oda locsolgattuk, ami mindent, sokmindent „oltott"! Már öreges volt a család, nyugdíjas korban tengôdtek, és mi ide befészkeltük magunkat. A szobájukban rendszeresen bejárhattunk, ami itt bizony elég nagy dolog! A zsákmányaink meg mentelmi jogot élveztek, az öreg garantálta annak biztonságát. Ezt a fôhadiszállást egy darabig meg is tartottuk, mert a fekvése is ideális volt, hiszen a Crisan-csatorna kezdetétôl, ami a Litcov-csatorna felé indult, alig volt 200 méterre. Ezt a csatornát késôbb felszámolták, de mi is a lakást! Ahogy a hal „statárium" életbe lépett. Ez volt a „halstop", ami a kifogott halmennyiséget személyre, darabra és napra statuálta, rendelte el. Igaz, csak a közönséges halandónak.
Mi mindig tekintélyes mennyiségű halat fogtunk, kivéve azokat a pár eseteket, amikor az Isten nekünk háttal ült. Ez hamar szárnyra is kelt, és így a halôrök és a besúgóik figyeltek. S jelentették a „madárkákat". Gyakran csónakjainkat ellenôrizték is, de ha a butykost meglelték, annak megbocsátani nem tudtak! Aranyos fiúk voltak. Fogták és vitték, mint a kutya a tollúseprűt. Egészségükre.
A kecskeméti barackpálinkát sem vetették meg, pedig az ottan megvásárolható kimondottan mesterségesen elôállított, szintetikus volt. A ház elôtt a gazda és a halôr beszélgettek, kérdezték, van-e valami itóka. A halôr a csónakból ki sem szált, csak úgy üldögélt. Én meg kihoztam egy háromnegyed liter erôsítôt abból, ôket ott is hagytam. Az üveget kiürítették, s kint a beszélgetés megszűnt. A feleség kétségbeesve hívja Pistát és engem, hogy a férjét a partról hozzuk be, mert a csatornába esik, begurulhat. Ott fetrengett a gazdi, a kutyája nyalta. Bételik. A halôr meg lejjebb lakott, az meg – a felesége újságolta – a csónakját még kikötni tudta, de abból felállni már a gépezete nem tehette és ordított az asszonynak, hogy vigyék be! Beteg!
Így a „halstop" bevezetésével, valamint a Crisan-csatorna felszámolásával, megdugásával, a családot el kellett hagyjuk, és a falu felsô felében, az új csatorna közelében a hármas házszámhoz, Natalia nénihez „bekölyköztünk". Ide észrevétlenül, a nap bármely szakában besirülhettünk, a csónakjainkat még nem ismerték, de volt eset, hogy más háza elé kötöttük ki. Itt szem elôtt nem lehettünk, vígan jöttünk-mentünk ki a Luminara, a Bijanra, a Kis Obrectinre, de innen indultunk fel a Băclănesti-tavakhoz, meg a Furtunához.
Igaz, hogy annál nehezebbé vált Tulceától Gyergyóig az út. Az is megtörtént, hogy gyerekeimmel Gyergyóig 13 alkalommal állítottak, és bárányt (!) kerestek. Azt is hihették a közegek, hogy úgynevezett „sérések" vagyunk, tehát zöldség-, gyümölcskereskedôk és üzletelünk. Egy alkalommal Pistáékat „kopasztották meg", egy nagy hátizsákot vettek el, megtömve a zsákmánynyal. Nem is tiltakoztak, mert az autó aljában lapultak az öreg dögök szépen megszárítva, sorban és sóban. Az újításuk végül is bevált, mert még ott bent a Deltában két-három kilogramos csomagba raktuk, és útközben a megállítóknak lassan-lassan öt-hat csomagot átnyújtottunk. Mert szerették, például Tisican a kanyarban is. Adtuk, hogy ne keresgéljenek.
Most vissza a Perijoc házhoz, ahol a ház úrnôje Tica volt. Ô fiatal korában sem volt tündérszépség, de öreg korra aztán az élet belôle mindent ki is vett, megsoványodott, púp is lett a hátára, meg sántált, nála ijesztôen formálódott az arc és a testrészek, de tovább nem is jellemzem. A családfô? Mint kétkezi munkás-halász, fiatal korában tán „ficsúrosabb" lehetett, de annyit viszont tudni kell, náluk volt Crisani-ban az elsô fürdôszoba! Meg azt is, hogy a fiatalkorú fényképeikrôl nem ôk néztek reánk! Az itteni napi küzdelem mindenkit – egy bizonyos idô után – ijesztôen átalakít, szinte félelmetessé tesz. A vendégszeretetük viszont megmaradt.
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
Étkezés és fejfájás
A fejfájás banális panasz, valamennyiünkkel megesik pl. olyankor, ha reggeli nélkül rohanunk a munkahelyünkre, s délután esetleg már csak a fejfájás figyelmeztet arra, hogy az ebédet is elmulasztottuk.
Gyermekeknél különösen fontos a rendszeres, napi ötszöri étkezés. A reggelinek kiemelkedô szerepe van. Elmulasztása esetén déltájban már csökken a figyelem, a kifáradás jelei mutatkoznak, s a szédülés, fejfájás sem szokatlan. A rendszeres étkezés viszont a felhasználás (munka, tanulás, játék) idejére biztosít megfelelô energia– és tápanyagellátást, jó közérzetet, megfelelô koncentrálóképességet, fittséget. Persze nem csak akkor jelentkezhet fejfájás, ha éhesek vagyunk. „Minôségi éhezés" túltáplálás esetén is elôfordulhat, pl. ha csak kevés vas jut a táplálékainkkal a szervezetünkbe. Ilyenkor vashiányos vérszegénység alakulhat ki, s a fejfájás a vérszegénységben gyakori tünet.
Fejfájást idézhet elô egy hoszszú tárgyalás során, ha „elhasználódott a levegô", és nem szellôztetnek, még abban az esetben is, ha dohányfüsttel nem is súlyosbítják a helyzetet.
Vannak olyanok is, akik az idôjárás változásaira érzékenyek, és a frontbetörések váltanak ki náluk fejfájást.
Egy–egy átmulatott éjszaka után senki sem csodálkozik, ha másnap fáj a feje. De mulatni sem kell, egy végigdolgozott, átvirrasztott éjszaka is elég ok a másnapi fejfájásra. Gyermekeknél mindig ügyeljünk arra, hogy idôben kerüljenek ágyba. A romló iskolai teljesítmény hátterében a kialvatlanság is szerepelhet.
Fejfájás lehet légúti vírusfertôzések, krónikus orrmelléküreg-gyulladás, szemészeti, számos belgyógyászati és haematológiai, neurológiai stb. megbetegedés tünete is.
Azonban elôfordul olyan fejfájás is, ami mindettôl abban különbözik, hogy minden más betegség fennállása nélkül, látszólag minden elôzmény nélkül, teljes jólét közepette, hirtelen keletkezik. Néha a fejfájást hangulatváltozás, indokolatlan jó–, vagy rosszkedv elôzi meg. Gyakran az étvágy is fokozódik, elsôsorban édességek megkívánása. Ilyenkor fáradtnak, levertnek érezzük magunkat, majd rendkívül erôs, éles, lüktetô, tűrhetetlen erejű féloldali fejfájást érezünk, szédülünk, szemünk káprázik, hányinger kínoz, esetleg hányunk is. Ez az erôs, rohamszerű fejfájás az ágyhoz szegezhet, de elsötétített szobában néhány óra alatt maguktól is elmúlnak a tünetek.
Lehet, hogy olyan megbetegedésben szenvedünk, amit Hippokratész már több mint 2000 évvel ezelôtt észlelt? Nevezetesen hogy egyes embereknél sajtfogyasztást követôen fejfájás jelentkezik. Ebben az esetben migrénrôl van szó.
A fejfájással jelentkezô beteg megfelelô centrumban történô kivizsgálásra szorul, melynek során ki kell zárni egyéb betegség fennállásának a lehetôségét (pl. daganat, vérzés, gyulladás stb.).
Ma már a migrénes roham oldására számos hatásos gyógyszer áll rendelkezésre.
A migrén önálló kórkép, melyben különbözô provokáló tényezôk hatására felszabaduló kémiai anyagok, ún. mediátorok (pl. szerotonin) játszanak lényeges szerepet. Elôfordulása a lakosság körében 4–10 százalékra tehetô.
Úgy tűnik, hogy a mezôgazdasági dolgozók és a gyári munkások esetében ritkábban jelentkezik, mint a magasabban kvalifikált egyéneknél. Gyermekkorban, pubertáskor elôtt csak ritkán fordul elô. Nôknél kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál.
Elôidézésében öröklôdô és környezeti faktorok játszanak szerepet. A genetikus tényezôk szerepét mutatja az, ha mindkét szülô migrénben szenved. Ebben az esetben az utódok 70 százalékánál, ha csak az egyikük fejfájós, az utódok 45 százalékánál várható a betegség jelentkezése.
A táplálékallergia, mint fejfájást provokáló tényezô
A fejfájást elôidézô tényezôk közül, a dolog természeténél fogva, a táplálkozási szakember a táplálékallergia kóroki szerepét emeli ki, bár ez csak az esetek kis részében felelôs a migrén elôidézéséért.
Atópiás egyénekben leggyakrabban tej, sajt, csokoládé, tojás és a gabonafélék provokálhatják a fejfájást.
A táplálékallergia tünetei rendkívül színesek, változatosak, nagyon sok szervet érinthetnek. Leggyakoribbak az emésztôszervi tünetek (hasmenés, hányás, haspuffadás, hasi görcsök), gyakoriságban ezt követi a bôrelváltozások (ekcéma, száj körüli szárazság, fülcimpa alatti berepedés, csalánkiütés [urticaria], viszketés stb.). A légúti tünetek közül legtöbbször az orrfolyás, az orrdugulás, a rohamokban jelentkezô tüsszögés, a hörghurut és az asztma fordul elô.
Az ételérzékenység okozhat a fentieken kívül még pl. vashiányos vérszegénységet, középfülgyulladást, ízületi problémákat, súlyos esetben sokkot is. A táplálékallergiához köthetô migrén nem gyakori, de lehetôségével mindig számolni kell.
A rohamot számos egyéb tényezô is kiválthatja, mint pl. házi por, háziállatok szôre, pollen, stressz, menstruáció, különbözô gyógyszerek, dohányfüst, ételszag és klimatikus faktorok is.
Csak a bizonyítottan allergizáló táplálék fogyasztását kerüljük.
Annak az igazolása vagy kizárása, hogy valamelyik táplálék, vagy táplálék-összetevô felelôs a tünetekért, hosszadalmas eljárás, az ún. keresôdiéta és egyéb diagnosztikus eljárások sokszor elveszik a beteg kedvét, bizalmát. Mégis nagyon fontos a pontos diagnózis, hogy csak a bizonyíthatóan adverz reakciót kiváltó ételt zárjuk ki az étrendbôl, mert az esetleg feleslegesen túl szigorú diéta nemcsak pszichoszociális terhelést okoz, hanem a hosszan tartó megszorítás energia–, fehérje–, vitamin– és nyomelem hiányhoz is vezethet.
Mit tehet az allergiás beteg?
Az elkerülô diéta – amikor az allergiát kiváltó ételt kizárjuk az étrendbôl – megvalósítása sem egyszerű feladat, mert az élelmiszerek általában többkomponensűek, s az allergizáló anyag kis mennyiségben esetleg olyan élelmiszerekben is elôfordulhat, ahol nem számítunk rá, pl. szójafehérje a felvágottakban, vagy gluten a tejdesszertekben stb.
Élettörténet
A család
20. rész: Szöktetés
Bori és Gergô egyre elkeseredettebbek, hiszen anyjuk napok óta a falusi vakációzásról beszél. Egyre gyakrabban hangoztatja, hogy hasznukra válik ez a szünidô: Bori már akkorára cseperedett, hogy ideje belekóstolnia a ház körüli munkákba, és ha megtanul veteményezni, sajtot készíteni, az csak a javára válik, Gergôre pedig igencsak ráfér a tiszta falusi levegô, hisz mostanság nagyon sápadt, és persze rengeteget kirándulhat unokatestvéreivel, kucsmagombáért is elmehetnek a közeli hegyekbe. Délutánonként azt meséli, milyen gyönyörű volt gyerekkora a falucskában, bár amióta az eszét tudja, utálta a vidéki életet, és ezeregy elképzelése volt arra, hogyan szabadulhat ki abból a környezetbôl. Emlékszik, a hideg rázta, amikor meg kellett szűrnie a frissen fejt, habos tejet, s a disznóvágás is mindig felkavarta a gyomrát. A gombászat pedig, amirôl oly lelkesedéssel mesélt kisfiának, számára kínzás volt. Kilométereket gyalogoltak, hogy gombát kapjanak. Az átkosban ez volt családjukban a fô élelmiszer, hisz az állatok levágása nem ment egykönnyen. Csak ô tudja, mennyi gombafasírtot, gombapaprikást, sültgombát ettek, hogy változatos legyen a menü.
De nem tud felhozni jobb érveket arra, hogy gyerekeit egy idôre eltávolítsa a számítógéptôl, a cseppet sem ígéretes kapcsolattól, a copfos fiatalembertôl.
Hiába a sok mese, az emlékek idézése, a gyerekek nem kapnak kedvet a vidéki élethez. Bori néhány nap elteltével sejti, hogy anyunak teljesen más okai vannak, de nem érti, hogy miért akar tôle és öccsétôl megszabadulni. Mégis gyanakszik valamire: anyu a múltkor elég furcsán beszélt a férfiakról, lehet, hogy nincs béke az ôsök között, és az ô távollétük arra lenne jó, hogy kapcsolatukat rendbe-szedjék. De miért az ô bôrükön? Miért ártanak nekik? S mi lesz egy egész hétig az ô Gáborával? Hogy szakadhatnak el egymástól ilyen hosszú idôre kapcsolatuk kezdetén? Úgy érzi, egy napot nem bírna ki nélküle, nemhogy egy hetet! Egyáltalán hogy mondja meg neki? Szégyelli, hogy olyan szülei vannak, akik nem tudják megérteni gondjait, és zsarnok módon a saját elképzeléseiket érvényesítik.
Délben, amikor az iskolából jön ki Bori, Gábor széles mosollyal fogadja, majd elkomorodik, amikor látja, hogy szíve hölgye korántsem olyan vidám, mint korábbi találkozásaikkor.
– Mi történt, mókuskám? – kérdezi ijedten.
– Á, semmi – válaszolja Bori még szomorúbb arckifejezést öltve, mintha csak azt várná, hogy noszogassa a fiatalember. Végül kiböki: – Egy ideig nem látjuk egymást.
– Mi az, hogy nem találkozhatunk? Megbántottalak valamivel? Vége köztünk mindennek? Elhagysz, vagy mi?
– Szó sincs errôl – kiált közbe Bori elképedve – nem én hagylak el, csupán az ôsök azt eszelték ki, hogy vidékre küldenek vakációzni. Egy kerek hétre....
– Nem engedlek! Tôlem nem vehet el téged senki.
– Nincs kiút, anyu nagyon határozott, nem tágít a zseniális ötlete mellôl. S apu pedig... ô nem mondana ellent a házisárkánynak.
– Nem érdekelnek a szüleid, nekem csak te vagy fontos. Inkább megszöktetlek, minthogy elengedjelek.
Bori igencsak meglepôdik barátja hôsködésén, de meg is döbben, tényleg nagyon fontos lehet ô Gábornak, ha még erre is képes lenne, majd félig viccesen, félig komolyan megkérdezi:
– Tényleg megszöktetnél? És hová vinnél?
– Hová? Hát haza hozzánk. Nem nagy a házunk, de sok jó ember kicsi helyt is elfér. Nem viccelek, estig gondold meg. Várni foglak éjfélkor az utcasarkon – mondja, s cuppanós puszit nyomva a lány homlokára, kerékpárra pattan és máris elkarikázik.
Bori hazafelé indul, de annyira gondolataiba merül, hogy szinte elkerüli saját kapujukat. Hamar bekapja az ebédet, majd arra hivatkozva, hogy sok a tanulnivaló, szobájába megy – töprengeni.
Anyu kicsit csodálkozik, hogy milyen szorgalmas lett kislánya, de nem tesz fel fölösleges kérdéseket, úgy érzi, kislánya haragszik rá a vakációs-ötletért. Egész délután azon tépelôdik, hogy tényleg a falura küldés-e az egyetlen megoldás az újdonsült kapcsolat felbontására. Be kell vallania, nemcsak Zsuzsa mamának, neki sem tetszik a „hajas" – ahogy anyósa nevezi – és az sem tetszik, hogy nem elôkelô családból való. Ô csak tudja, mennyi szenvedéssel jár, ha a ranglétra egy másik fokára kíván feljutni házasság által valaki. Annak bizony nagy ára van.
Már-már azon gondolkodik, hogy Lillácskától kérjen tanácsot, de a kismamával ma sem lehet ilyesmirôl beszélni, mert – azt mondja – fájdalmai vannak, s elvetél, ha nem ehet rögtön tejszínhabos epret. Gedeon, amennyi esze van, s amennyit ért a terhes nôkhöz, rögtön beveszi a maszlagot, és hanyatt-homlok rohan eperért. Kicsit drága, de nem baj, fô, hogy lehet kapni.
A vacsoránál az egész család hallgatag, csak Lilla csacsog önfeledten, hangoztatva, hogy az ô bébijének mennyire kellett ez az eper. Kató szemügyre veszi családját: férje ma este is elcsigázott, esik le a lábáról, anynyit dolgozott, a nagyszülôk közt megint mosolyszünet van, ôk azért hallgatnak, vagy talán azért, mert változik az idô... s hogy a gyerekek miért szótlanok, azt nem nehéz kitalálnia. Ô sem túl üde, ez az üzlet több munkát igényel, mint képzelte. És érzi, hogy nem halad elég gyorsan, a család gondjait Lillácska nem tudja levenni a válláról, és az is csak álom volt, hogy ô lesz a konyhatündér. Bizony, gyakran kell segíteni neki, rendszeresen okot keres, hogy kihúzza magát a házimunka alól. Kató néha arra gondol, hogy a világon a legnehezebb terhesnek lenni, bár saját bôrén tapasztalta, hogy ez korántsem igaz.
Miután nyugovóra tér a család, Kató töprengeni kezd, kétségbe vonja eddig briliánsnak tűnt elképzelését, a gyerekek vakációztatását. Eldönti: reggel beszél velük, és megmondja, hogy a kirándulás nem erôszak, csak akkor mennek, ha nekik is kedvük van hozzá.
Eközben Bori szorgosan csomagolja ruháit. Elsôként azok kerülnek a bôröndbe, amirôl Gábor már megjegyezte, hogy jól állnak neki, s aztán csak úgy ömleszti szekrénye tartalmát, semmiben sem szeretne hiányt szenvedni.
Amikor éjfélt üt az óra, Bori magára veszi pelerinjét, és motyójával kiindul a szobájából. A nagy sietségben végig sem gondolta, hogy mi következhet, csak azt tudja, hogy nem lesz egyedül, hisz Gábor vár rá a sarkon. Lábujjhegyen surran át a nappalin, s óvatosan csukja be maga mögött a díszes ajtót. A kapu egy kicsit nyikorog, de reméli, senki nem ébred meg, s ha kijutott, akkor már nem állhat semmi az útjába. Alig kell tennie néhány lépést, s máris látja a rá váró férfit. Igyekszik felé, és meglepôdve látja, hogy Gábor rosszallóan méregeti:
– Mit raktál ebbe a két bôröndbe?
– Csak azt hoztam, ami feltétlenül szükséges – füllent a leányzó, s átnyújtja a nehéz pogygyászt.
Gábor egyik kezében tartja a bôröndöt, másikkal barátnôjét öleli, s elindulnak a vaksötét éjszakában.
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
Labdarúgás
Magabiztos gyergyói gyôzelem
Az elmúlt vasárnap került megrendezésre a Hargita megyei D-osztályú bajnokság elsô tavaszi, sorrendben 14. fordulója. A Gyergyószentmiklósi Jövô csapata elsô hivatalos mérkôzésen hazai környezetben mérte össze tudását a Tusnádfürdôi Sólymok csapatával. Még mielôtt azonban rátérnénk a mérkôzésen történtekre szólnunk kell arról, hogy például a pálya kifogástalanul volt elôkészítve, a mérkôzés ideje alatt nem hiányzott a zene és a hangosbemondás sem. Örvendetes továbbá, hogy ezúttal nézôkben sem volt hiány, hisz hozzávetôleg 250 labdarúgást kedvelô szurkoló – köztük volt Molnár Tibor (Boci), a dobos is – foglalt helyet a lelátókon. Remélhetôen a nézôk száma a következô mérkôzéseken továbbra is felfelé ível.
Gyergyószentmiklósi Jövô – Tusnádfürdôi Sólymok 4–0 (2–0)
Vezették: György Lóránt (Zetelaka) – Hompoth Dezsô – Ilyés István (utóbbi kettô székelyudvarhelyi).
Pop Ioan, a Jövô edzôje a következô csapatot küldte a pályára: Gyenge – Tamás T. (Moisa), Veress, Mezei, Sion, Zaibert – Ábrahám (Kari), Korpos (csapatkapitány), Tamás Sz. (Tódor) – Obrijan és Spinu (Csapár).
Forró Csaba, a tusnádfürdôiek edzôje a következô tizenegy játékossal kezdte a mérkôzést: Portik – Tompea, Tófalvi I., Balogh, Dobri L., Bodó, Dobri M., Nete, Kalamár, Tófalvi E., Bejan.
Gólszerzôk: Obrijan (23. p.), Spînu (45. p.), Mezei (47.p.) és Sion (83.p.)
Az erôs szélben lejátszott mérkôzés elsô percétôl támadásba lendült a Jövô. A vendégek számíthattak erre, mert rögtön felvették az ilyen esetekben szokásos „sündisznóállást". Ezt úgy kell elképzelni, hogy gyakorlatilag tíz emberrel védekeztek és csak a középcsatáruk – Kalamár – tanyázott a középpályán. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz volt feltörni a tusnádfürdôiek védelmét. A Jövô együttesét illetôen megfigyelhetô volt, hogy a szélsô hátvédek, nevezetesen Tamás Tibor és a kiváló fizikai felépítésű Zaibert Iulian sorozatosan a felfutó szélsô szerepét töltötték be. Az említettek hol a középpályás, hol pedig a csatársort segítették. A mérkôzés elsô ígéretesnek tűnô gólhelyzete a 3. percben adódott. Akkor Ábrahám András 23 méterrôl elvégzett, jól helyezett szabadrúgása a vendégek sorfalán halt el. Az ezután következô percekben tovább támadt a Jövô, de nem sikerült a gyergyói játékosoknak áthámozniuk magukat a vendégek kapuja elôtti védelmi gyűrűn. Ez így ment egészen a 23. percig, amikor a baloldalon Tamás Tibor tört a tusnádfürdôiek tizenhatosán belülre, ahol az általa keresztbe rúgott labdát Obrijan juttatta közelrôl a kapuba: 1–0. A második gól az elsô félidô végén született – miután a labda kétszer is a felsô kapufára esett –, ekkor Spinu volt eredményes: 2–0. A két gól közötti idôszakban sokan hiányolták a távoli kapura lövéseket és igazuk volt. A szünet után alig két perccel újabb gyergyói gólt láthattak a nézôk. Egy szögletrúgás után keletkezett kapuelôtti kavarodást kihasználva a felfutó Mezei eszmélt fel leghamarabb, aki harmadszorra is betalált a vendégek kapujába: 3–0. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy eldôlt a három pont sorsa. A mérkôzés hátralévô részében Pop Ioan edzô négy kezdôembert cserélt le. A vendégek továbbra is védekeztek, az utolsó gólt nem sokkal a mérkôzés vége elôtt Sion Constantin szerezte: 4–0.
Összegezve a látottakat megállapítható, hogy a Jövô csapata megérdemelten gyôzött, de még van csiszolnivaló a játék gördülékenyebbé tétele terén. A kezdeti hibákat remélhetôen két-három egymás utáni mérkôzés után levetkôzi a csapat. Ezzel kapcsolatosan nemrég Pop Ioan edzô azt mondotta, hogy szerinte szükség lesz néhány mérkôzésre, ahhoz, hogy tökéletesen működjön a gépezet. Az elmúlt vasárnapi mérkôzés játékvezetôi kiváltképp az asszisztensek – néhányszor tévedtek, de alapjában véve döntéseikkel nem befolyásolták az eredményt.
A 14. forduló további eredményei: Galócás – Balánbánya 3–2, Csíkszereda – Székelyudvarhely 4–2, Székelykeresztúr – Tölgyes 5–1, Hodos – Ditró 5–0.
A következô forduló (április 7–8.) műsora: Tölgyes – Hodos, Tusnádfürdô – Székelykeresztúr, Székelyudvarhely – Gyergyószentmiklós, Balánbánya – Csíkszereda, Maroshévíz – Galócás. Ditró csapata szabadnapos.
Jégkorong
Idényzáró gyűlés
Április 2-án, hétfôn a városi műjégpálya szomszédságában található Lendület sportszálló gyűléstermében tevôdött pont a 2000/2001-es bajnoki idény végére. Az említett helyen került sor ugyanis a Sport Management Rt. és a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom vezetôségének idényzáró és egyben beszámoló gyűlésére.
Az ülés elején a helységben eluralkodott csendet Borzási Sándor, a Progym SE titkára oszlatta szét, aki a következôképpen fogalmazott: „Ezennel megtöröm a jeget!" Elmondotta, hogy miért is hívták össze e gyűlést, majd átadta a szót Paltán Csabának, aki a pénzügyi helyzetrôl számolt be. Elmondása szerint a 2000. január 1. – 2000. december 31. közötti idôszakban történt pénzmozgásokról szólt a tájékoztatás. Érdemes kiragadni néhány számadatot: bevételek: piac: 765 854 000 lej; a mérkôzések utáni bevétel: 586 446 000 lej; szabadkorcsolyázás utáni bevétel: 122 000 000 lej. A támogatóktól származó bevétel meghaladta a 311 000 000 lejt. A kiadások esetében elhangzott, hogy 770 000 000 lej volt a játékosok fizetése, a műjégpálya fenntartása 251 960 000 lejbe került, a hangosítás 27 000 000 lejt vitt el a háztól, az új mezek feliratozása 44 000 000 lejbe került. Elhangzott, hogy ezen összegek nélkül nincs jégkorongozás, nem lehet fenntartani a pályát. Itt elôhozódott, hogy az elmúlt év során rendkívül sokat segített a Maulemn Rt., az újfalvi bánya vezetôsége és Csata Székely Attila, aki 261 000 000 lej értékben vásárolt felszerelést, ezenkívül több tízmilliót áldozott a Gyergyószentmiklósi Lendület gyerekcsapata számára kialakított öltözôk rendbetételére. A lényeg: az elmúlt évben is több volt a kiadás, mint a bevétel.
Kercsó Attila vállalkozó, városi tanácsos hozzászólásában kifejtette, hogy egy bajnoki idényre hozzávetôleg négymilliárd lej kellene ahhoz, hogy ne legyenek anyagi gondok. Következett a régi vezetôség által a 2001/2002-es bajnoki idényre kidolgozott sportterv ismertetése, amely egy rövid és egy hosszú távú stratégiából tevôdik össze. Érdemes tallózni ebbôl a tervezetbôl is, hisz itt többek között elhangzott: öt külföldi játékos szerzôdtetésének lehetôsége és a lánycsapat támogatása. Ugyanakkor Borzási Sándor – a terv ismertetôje – elmondotta, hogy nemrég felkérték Kercsó Árpádot, a magyar válogatott szövetségi kapitányát a szakmai munka terén történô segítségnyújtásra.
Kémenes Balázs, a Progym Apicom csapatának vezetôedzôje beszédében kifogásolta a játékosok számára fontos lazító jellegű közös táborozás hiányát. A szakvezetô beszédébôl érzôdött, hogy kiáll a csapat, a játékosok mellett. Tapintatosan utalt továbbá az edzôi autoritásra is. Ennek lényege az, hogy a jövôben a játékosoknak ne legyen lehetôségük kibújni az ôket érintô edzôi döntések súlya alól. Az edzô ezen a ponton komoly ígéretet kapott, hogy a jövôben a vezetôk és a támogatók közül senki nem fogja megkérdôjelezni, felülbírálni a játékosokkal kapcsolatos döntéseit.
Következett a gyűlés tisztújítási része. Elôször Lukács László, a Progym SE jégkorong-szakosztályának elnöke szólt a gyűlés résztvevôihez. Elmondotta, hogy elsôsorban az edzôké az érdem, hogy a csapat kis híján bekerült a bajnoki döntôbe. A továbbiakban így folytatta: „Lemondok elnöki tisztségemrôl, remélem, hogy az új vezetôség jobban végzi majd a munkát, mint mi." Lukács László bejelentése után egyértelművé vált, hogy teljesen megújul a vezetôség.
Ezután kapcsolódott a beszélgetésbe Jére László, a Hamerock Rt. igazgatója. Hozzászólásában elmondta: „Nagyon tisztelem a gyergyói hokit, nagy lépés a harmadik hely elérése. Az elmúlt bajnoki idényben többször legyôzte a Progym Apicom a Steaua csapatát, mint a Csíkszeredai Sportklub. A vezetôségnek nem szabad beleszólnia a szakmai munkába." A továbbiakban hangsúlyozta az utánpótlás-nevelés fontosságát, mert e nélkül nem lehet hosszú távon haladni, fejlôdni. Szólt arról is, hogy továbbra is támogatja a gyergyói csapatot, de ôszintén hozzátette, hogy egy Gyergyó – Csíkszereda mérkôzésen szíve szerint a csíkiaknak szurkol. Kiderült ugyanakkor az is, hogy Jére László tíz évet jégkorongozott, tehát egykori aktív játékos volt.
A tulajdonképpeni tisztújítás a jelenlévôk szavazatai alapján történt. A legtöbb voksot – tizenhetet – Jére László kapta. A szavazatszámlálás után a következô öttagú vezetôség körvonalazódott: Jére László, Szilágyi Imre, Csata Székely Attila, Kercsó Attila és Csuszner Ferenc. Az elnök kilétére azonban csak másnap délelôtt derült fény. Eszerint az öttagú vezetôség Bencze Attilát, a Sport Management Rt. többségi tulajdonosát jelölte szavazati jog nélküli elnöknek. Bencze Attila nem sokkal ezután nyilatkozott lapunknak: „Nem kimondottan jó, hogy én legyek az elnök. Elvállaltam, mert öt kiváló képességű ember alkotja a vezetôséget. Nem szeretném azonban, hogy ezáltal egyes személyek eltávolodjanak a hokitól. Kár, hogy ezen a gyűlésen nem voltak jelen mindazok, akik az évek során alattomos módon megkérdôjelezték a jégkoronggal kapcsolatos eddigi tevékenységünket. Ôszintén szólva továbbra is várom és reménykedem, hogy megkerül az a megfelelô ember, aki elvállalja az elnöki tisztséget."
Amint az többször elhangzott, a fentebb említett vezetôség egyben a Sport Management Rt.-t is irányítja.
Atlétika
Utcai futóverseny volt Szovátán
Március 31-én, szombaton nyolcadik alkalommal került megrendezésre Szovátán az a verseny, amelynek résztvevôje volt László Tibor, a Gyergyószárhegyi Bástya SE sportolója is. Egy hónapnyi betegeskedés után a szárhegyi atlétatehetség a 15–18 éves korcsoportban állt rajthoz és összesítettben a 14. helyen végzett, de korcsoportjában nem került az elsô hat versenyzô közé. Korpos Lajos tanár-edzô elmondása szerint a 9–11 évesek mezônyében versenyzô Kulcsár Imre ellenben 160 versenyzô közül összesítettben a 89., míg korcsoportjában a 2. helyen ért célba. Az edzô elmondása szerint a szovátai versenyen jelen volt a 78 éves konstancai Petcu Traian, aki üdvözölte a gyergyóiakat, ugyanakkor felelevenítette néhai Basilides Tibor tanár emlékét, akivel egykoron évfolyamtársak voltak. Korpos Lajos ezúton mond köszönetet Buslig Gyula városi sportreferensnek, aki a szovátai kiszállás teljes költségét fedezte.
Sakk
Puskás András az éllovas
* Az Astoria szállóban március végén megrendezett hétfordulós, svájci rendszerű Crisan Romeo Emlékverseny – az eredmények beszámítottak a városi bajnokság 3. fordulójába – legjobbjai (26 résztvevô közül): ifjúságiak: 1. Baki Lóránt 4,5 pont (7 lehetségesbôl), 2. György Dániel (mindketten gyergyóiak) 3 p., 3. ifj. Nagy Zoltán (Csomafalva) 1,5 pont; felnôttek: 1. Antal István 6 pont, 2. Kiss Ferenc 5,5 p. (28,5 Bucholz), 3. Balázs K. Csaba 5,5 (24,5), 4. Puskás András 5 p. (31), 5. Mîndru Traian 5 p. (29).
A harmadik forduló utáni összesített rangsorban: 1. Puskás András 15,5 pont, 2–3. Balázs K. Csaba és Mîndru Traian 14–14 p., 4. Kabucz Attila 13,5 p., 5. Andreica Ion 12 p., 6. Jánosi Ferenc 11 pont.
* Az országos B-osztályú levelezéses bajnokságban érdekelt Gyergyószentmiklósi Pánkó Prod csapata 7–1 arányban vezet a Vrancea Sakk Klub elleni mérkôzésen, ugyanakkor a gyergyóiak 8–1 arányban vezetnek a Kolozsvári MSK II csapata ellen. A Pánkó Prod csapata ezenkívül 6–0 arányban vezet a désiek ellen és 1–1-es döntetlen az állás a Nagyváradi Bihar és Konstancai Medicina elleni partikban. A gyergyóiak asztal szerinti eredményei: 1. Antal István 7 pont (8 lehetségesbôl), 2. Neculai Iulian 8,5 p. (9 lehetségesbôl), 3. Kolumbán Álmos 4 p. (4 lehetségesbôl), 4. Balázs K. Csaba 1 p. (2 lehetségesbôl), 5. Kabucz Attila 2 p. (2 lehetségebôl), 6. Fazakas Antal 3 p. (4 lehetségesbôl).
Asztalitenisz
Tekerôpatak Kupa
Április 1-én, vasárnap Tekerôpatakon, a helyi Művelôdési Házban került megrendezésre a Tekerôpatak Kupáért kiírt verseny. Népes közönség jelenlétében a reggeltôl késô estig tartó rendezvény elsô felében az iskolások, míg a késôbbiekben a felnôttek mérték össze tudásukat.
A legjobbak: V–VIII. osztályosok, lányok: 1. Gergely Aliz, 2. Ferencz Réka, 3. Csata Enikô, 4. Horváth Eszter; V–VI. osztályos fiúk: 1. Laczkó Tibor, 2. Gál Levente, 3. Csata Gábor, 4. Bálint Attila; VII – VIII. osztályos fiúk: 1. Gergely Róbert, 2. Antal Levente, 3. Antal Adolf, 4. Elekes Barna.
A felnôttek mezônyének legjobbjai: egyéni: 1. Kolumbán Csaba, 2. Fodor Tivadar, 3. Bara Csaba; páros: 1. Molnár János – Molnár Attila, 2. Both Csaba – Gergely József, 3. Fodor Tivadar – Bálint Zoltán.
A legjobbakat értékes ajándékokkal és emlékserlegekkel jutalmazták, ugynakkor tombolasorsolásra is sor került, amelyet nagy érdeklôdéssel követtek a nézôk.
Támogatók: Bonus Rt., a helyi Közbirtokosság, Bernád Éva és a Both Csaba családi vállalkozások, a helyi iskola és a Művelôdési Ház vezetôsége, a Gyergyói ISK, a Szent Miklós Szervezet és nem utolsó sorban a Lorántffy Zsuzsanna Nôegylet.
(Molnár Attila)
Tánc, tánc, versenytánc
Temesváron versenyeznek a gyergyói táncosok
Április 7–8. között Temesváron kerül megrendezésre a gyerek, kis- és nagyifjúsági, valamint a felnôttek számára kiírt versenytánc-bajnokság országos döntôje. Városunkat ezen a jelentôs rendezvényen a következô párok képviselik: 6–9 éves korcsoport: Kozma Richárd – Székely Brigitta, György Emil – Pócs Beáta, Tinca Eric – Csíki Brigitta, György Szabolcs – Szvinyuk Réka; 10–12 évesek: Páll István – Vaszi Réka, Tinca Roland – Kastal Izabella.
Ami a legfontosabb: a felsorolt gyerekek mindannyian a Páll Ágnes által irányított Gyergyószentmiklósi Step Dance Tánciskolában sajátították el a versenyzéshez szükséges tudást. Az alábbiakban a Páll Ágnessel készített interjút olvashatják.
– Tulajdonképpen mikor alakult a tánciskola?
– Ez a tánciskola 1997-ben alakult meg. Az induláskor a Szakszervezetek Művelôdési Háza keretében körként kezdtük el a tevékenységet. Egy évig a művelôdési ház bedolgozói voltunk. 1998-ban alakítottam egy családi vállalkozást, termet bérelünk a Szent Miklós Szervezettôl, jelenleg is ott van a székhelyünk, és azóta teljesen külön és egyedül foglalkozom a gyerekekkel.
– A kezdetektôl hozzávetôleg hány gyerek fordult meg a tánciskolában?
– Az elmúlt évek során többszáz gyerekkel dolgoztam. A gyerekek látják a különbözô megnyilvánulásainkat, a bemutatókat, és az elôadások után nagyon sokan közülük beiratkoznak. Sokan úgy vélik – fôleg a szülôk –, hogy egy hónap alatt a gyerek egészen magas szinten fog táncolni. Egyesek hamar megunják, mások pedig megkedvelik, és tovább maradnak. Nagyon sokan kiesnek az elsô osztály kezdésekor, ötödik osztályos korban, tavaly sokan kimaradtak a középiskola elvégzése után, mert Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Magyarországra mentek továbbtanulni.
– Pillanatnyilag hányan járnak a tánciskolába?
– Jelenleg 150 négy és tizenöt év közötti gyerekkel zajlik a foglalkozás. Sajnos túlsúlyban vannak a lányok, pillanatnyilag csak hét fiú jár táncolni. Ôk heten nagyfiúk, ezenkívül van hat kisfiú, akik párral dolgoznak.
– Miért van ilyen kevés fiú?
– Azt hiszem, hogy a fiúk általában focizni, meg nagyon sok ügyes és jó mozgású gyerek jégkorongozni jár. Ugyanakkor létezik egy nagyon rossz mentalitás, miszerint a fiúk szégyellik a táncolást. Nagyon remélem, hogy a társasági tánc beindul és nônek ezek a gyerekek, akkor majd meglátják, rájönnek, hogy lehet ezenkívül vagány fiú lenni.
– Nemrég részt vettek a Bukarestben megrendezett jégkorong világbajnokság megnyitóján...
– Meglepetés volt, de ugyanakkor nagy örömet jelentett számomra a meghívás. Mint kiderült az történt, hogy nem egyszer láttak a kereskedelmi tévéadókon, tudniillik voltunk már országos lovas-díjugrató versenyen, különbözô megyei és országos sport-évzáróünnepélyeken. Ezeken a rendezvényeken persze mindannyiszor lefilmeztek, és nem utolsó sorban itt említenem kell a jégkorongmérkôzések elôtti elôadásokat. Azt hiszem, így szereztek rólunk tudomást a Román Jégkorong Szövetség berkeiben is, hát meghívtak. A helyszínre érve bevallották: nem is gondolták, hogy elmegyünk, de nagyon vártak. Nem tudták, hogy hány gyerekkel dolgozunk, ezért csak húsz lányt hívtak Bukarestbe. Nagy szeretettel, nagy elismeréssel fogadtak. Ilyen fogadtatásban nemigen volt részünk.
– Következik a hétvégi, temesvári verseny...
– Nagy megpróbáltatás számunkra, mert elôször veszünk részt országos táncversenyen, egész pontosan társasági táncversenyen. Ebben a műfajban a versenyzés korcsoportonkénti és osztályonkénti kategóriákra osztva zajlik. Annak függvényében, hogy az elôzô versenyen ki mennyi pontot szerzett, történik az osztályokba való besorolás. A leggyengébb az E-osztály ezután következik a D, a C és így tovább. Az A-osztály után következik a „Zonder-klasszis", amely a legmagasabb értékcsoportot jelenti, itt már leigazolt, külföldön tanult, edzett versenytáncosok találhatók. Városunkból hat pár, azaz tizenkét gyerek vesz részt a rendezvényen, akik a 6–9 és a 10–12 évesek korcsoportjaiban fognak versenyezni.
– Sok sikert, gyerekek!
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
A mama kioktatja a kislányát:
– Nem bánom, bemehettek a te szobádba a fiúval, mi majd itt nézzük addig a tévét. De ha szemtelenkedni kezd veled, jelezd valahogy!
– Jó anyuci, de hogyan?
– Figyelj nagyon... Ha meg akar csókolni, kiabáld ki, hogy ribizli! Ha meg akarja fogni a melled, kiáltsd azt, hogy alma. Ha lejjebb nyúlna, kiabálj, hogy ôszibarack!
Bezárkóznak a fiatalok a másik szobába, a szülôk pedig – a hangot lehalkítva – nézik a tévét. Egyszer csak elkezd a lány kiabálni:
– Gyümölcssaláta! Gyümölcssaláta!
* * *
Az elromlott kocsit senki nem tudja megjavítani, hiába viszi gazdája szervizbôl szervizbe. Végül egy szerelô vállalkozik, hogy majd ô...
Felnyitja a motorház tetejét, kettôt rácsap kalapáccsal a motorra, s csodák csodája, a kocsi úgy megy, mint új korában.
– Köszönöm, mivel tartozom?
– Kétezer forint, uram.
– Mit? Ezért a két ütésért?
– A két ütés csak tíz forint, uram. A többit azért kapom, mert tudom, hová kell ütni.
* * *
A prímás felébred a temetôben:
– Jézusom! Mennyi kereszt... milyen hangnemben is vagyunk?
* * *
Elutazik az öreg székely Egerbe és beállít a Borkombinát igazgatójához, hogy fogadni akar egy jó traktorba, hogy nem tudnak neki olyan bort mutatni, amelyrôl ne mondaná meg, hogy hányszor volt karózva, hányszor volt kapálva. Rááll az igazgató, hoznak hát neki jóféle Bikavért. Az öreg egy korty után már mondja is: „Egri Bikavér. Hatszor karózva, hatszor kapálva."
– Úgy van – ismeri el az igazgató. Hozat aztán a Merlottból.
Már vágja is a székely: „Egri Merlott. Négyszer karózva hétszer kapálva."
– Így van – ismeri el az igazságot az igazgató, de már nem hagyhatja annyiban a dolgot. Megkéri hát a titkárnôjét, hogy segítsen megtartani a traktort. Beviszi az új kóstolni valót. Meghúzza az öreg, fanyalog, majd nagyot sercint a padlóra. „Ez bizony egri leányka sokszor karózva, háromszor kaparva..."
* * *
Nyalka magyar huszár poroszkál a lován Csíksomlyó felé, amikor észrevesz egy csinos székely menyecskét, aki éppen vizet visz a patakról hazafelé. Közelebb érvén hallja ám, hogy erôsen jajgat a leány.
– Miért jajgatsz, te leány? – kérdi jóindulatúan a huszár.
– Félek, hogy leteper kend – válaszolja a leány.
– Hogy tepernélek le, hiszen nálad a korsó víz – jegyzi meg mosolyogva a huszár.
– Hát addig én letenném...
* * *
A skinhead találkozik egy apácával az utcán. Elôveszi a láncot, jól össze-vissza veri az apácát. Amikor befejezte a verést, még jól össze is rugdossa. Mikor mindezzel elkészült, komótosan elrakja a vértôl csöpögô szerszámait, és közben csalódottan mondja az apácának:
– Azt hittem, kicsit keményebb fiú vagy, BatMan!
* * *
A tanító néni családlátogatásra megy egy roma nemzetiségű családhoz. A gyerekek – mind a tizenhat – lerohanják a tanító nénit, aki így szól az apához:
– Jaj de sok gyereke van, Gazsi, mindet maga csinálta?
– Há' a nagggyát én, az apraját meg a nagggya...
* * *
– Mi a bizonyíték arra, hogy régen tenger volt a sivatag helyén?
– Az arabok még mindig fürdôköpenyben járnak.
* * *
Sorakozót rendel el a százados. Egyszer csak megszólal:
– Ki mozog?
– A föld! – válaszol valaki.
– Ki mondta?
– Galilei! – szólal meg ismét a hang.
– Galilei honvéd lépjen ki!
* * *
Gyónás:
– Atyám, vétkeztem. A háború alatt befogadtam egy zsidót a házamba.
– De fiam, ez nem bűn, hanem hôsiesség.
– Igen, de én minden héten beszedtem az ellátás költségeit.
– Hát, fiam, ez már nem olyan pozitív dolog.
– Ezek szerint mondjam meg neki, hogy vége a háborúnak?
Horoszkóp
április 5–11.
Kos (III.21-IV.20.)
Új kezdetek, gyökeres változások, beteljesülés. Így jellemezhetjük röviden a következô napok eseményeit. Megvan hozzá az ereje, hogy sikert érjen el az állandóan felmerülô akadályok ellenére is. Az ön magatartása a siker erôfeltétele.
Bika (IV.21-V.20.)
Az ember nem mindig látja elôre a vállalt döntéseinek várható kockázatát. Pár olyan döntést hozott a közelmúltban, amelyek miatt élete hirtelen irányt változtatott. Vállaljon új feladatokat! Hamarosan minden rossztól megszabadul, és helyes útra tér.
Ikrek (V.21-VI.21.)
Most olyan szellemi állapotban van, hogy biztosabbnak látszik a vereség, mint a gyôzelem. Vagy tegyen le terveirôl, vagy próbálja magát a nem kívánt következményektôl megvédeni. Változtasson hozzáállásán. A javulás már azáltal bekövetkezhet, ha lemond felszínes kívánságairól.
Rák (VI.22-VII.22.)
Ne csalódjon, ha a dolgok nem olyan jól alakulnak, mint ahogy elôre látszik, mert nem a megfelelô idôben történt a cselekvés. A folyamatok lelassulnak egy idôre, de ne siettesse, mert károkat okozhat.
Oroszlán (VII.23-VIII.23.)
Élete rossz irányt vett, teljesítménye visszaesett. Ébredjen rá, hogy rossz passzban van, és változtatnia kell rajta. Bizonyos fokú veszteséggel is számolnia kell, de ezen csak úgy tudja túltenni magát, ha végre megszabadul rossz tanácsadóitól.
Szűz (VIII.24-IX.23.)
Hamarosan egy új feladat elôtt áll majd, és ennek következtében más színben látja a világot. Persze csak akkor, ha a jövôben a megérzéseire, bölcsességére és frissen szerzett tudására támaszkodik. Ha döntés elôtt áll, jól fontolja meg, mert nem ismeri még a dolog minden oldalát.
Mérleg (IX.24-X.23.)
Ön olyan, mint a víz, mely utat tör magának. Útja során sokszor kanyargós „ösvényt" formáz, míg célhoz ér. A megfelelô egyensúly a lényeg. Ne vállaljon túl sok rizikót. Kapcsolatában uralkodnak önön.
Skorpió (X.24-XI.22.)
Most nagyon észnél kell lennie! Eddig mindent nagyon jól csinált, vigyázzon, hogy a végkifejletet el ne rontsa! Szerencsére tiszta célok lebegnek a szeme elôtt, így mindent adjon bele, hogy megvalósíthassa ôket. Hajlamos arra, hogy aggódjon, kétségei, félelmei vannak az ügy kimenetelét illetôen.
Nyilas (XI.23-XII.22)
Élete jelenlegi eseményeit tekintse átmeneti idôszaknak. A régi, idejétmúlt dolgok megsemmisülnek, és az új még nem kézzelfogható. Vigyázzon a fásultságra és a közönyre. Éppen most van szüksége éberségre és teljes ôszinteségre. Az átmeneti zavarok természetes velejárói lelki újjászületésének.
Bak (XII.23-I.20.)
Ne féljen, az akadályokat leküzdi olyan esetekben is, amikor külsô támadások miatt konfliktushelyzetbe kerül. Az igazi védelmet az idôszerű cselekvés és a megfelelô életvitel jelenti. Az egészségét óvnia kell! Valakivel ki fog békülni.
Vízöntô (I.21-II.19.)
Nagyon nagy döntés elôtt áll. Latba kell vetnie mindent, mérlegelnie kell az eddigieket. Ön sokat szenvedett, de pontot tehet szenvedései végére. Nagy bátorság kell hozzá, de önben megvan minden, hogy elviselje, túlélje és bizakodva nézzen a jövô elé.
Halak (II.20-III.20.)
Intuíciója következetesen arra figyelmezteti, hogy hagyjon fel megmerevedett szokásaival, és adja fel biztonságosnak tűnô helyzetét. Ahhoz, hogy új, lényeges változások jöhessenek létre, mindent el kell engednie, ami nem igazán tartozik önhöz.
|