Húsvétolás

           A húsvét a legszebb, a legmaradandóbb ünnepünk. Talán mert kapcsolódik a tavaszhoz, a kikelethez. Talán mert a locsolási emlékek özönével sorsunkhoz tapadt. Talán azért, mert – a vallási legendák szerint is – a feltámadás hiterôsítô motivációkkal sarkall a minduntalan újrakezdésre. Talán azért, mert a teljes ünnepben ott bujkál a megújulás örök reménye.
           Ma már kibogozhatatlan, hogy e tavaszi ünnep megannyi népszokása mikor és hogyan alakult ki, hogyan módosult vagy gazdagodott az évszázadok során. Ugyanúgy, mint azok a jelképek, amelyek a húsvét tartalmát és külsôségeit hivatottak színesíteni.
           Valójában nem is annyira lényeges az ünnep eredetének a tisztázása. Lényegesebb annál a megtartó, vagy inkább az összetartó ereje. Ugyanis a húsvét az az ünnep, amelynek tiszteletére akár a messzi távolból is hazaérkeznek a családtagok, hogy együtt ünnepelhessenek, hogy együtt örvendezzenek a kikeletnek, az újjászületésnek.
           A hagyományos ételek, a megszokott és vágyott ízek tovább fokozzák a család ünnepének meghittségét. De egyértelműen nagyobb a szerepe a lélek-mannának. Ez a tapinthatatlan valami sokunknak fontosabb, mint hinnénk. Hiszen fontosabb elbeszélgetni a rég nem látott családtagokkal, barátokkal, ismerôsökkel. Érezni a hovatartozást, a szülôföld megtartó erejét, az otthon melegségét, a család aggódó védelmét. Koccintani a találkozás örömére és a viszontlátás reményére. Ez maga a lélek-manna, ami új erôt ad az élet további megpróbáltatásaihoz.
           A húsvét sokkal jobban szolgálja megmaradásunkat, mint bármilyen párt vagy szövetség eszméje vagy bármelyik politikus szépbeszéde. Ezért is fontos, hogy itt, Erdélyben, itt, a Székelyföldön, itt, Gyergyószentmiklóson megmaradjanak szokásaink, hagyományaink, mert ezzel mi magunk alkotunk egy olyan védôfalat, amely mögött bármikor meghúzhatják magukat az idegenbe szakadt, menekült vagy a megélhetést keresô földieink is. Ha számukra minden kötél szakadt, akkor a szülôföld képes kell legyen arra, hogy szülöttjeit visszafogadja, és egy darab kenyeret adjon nekik. Ezért mi vagyunk a felelôsek. Mi, akik itthon maradtunk.
           Kellemes húsvéti ünnepeket!
Ábrahám Imre

Szálkák és gerendák

           A legutóbbi tanácsülésen kollégáimmal együtt megismerhettük a polgármester tavalyi beszámolóját. Ha valaki kíváncsi a teljes szövegre, nálam bármikor megtalálja, itt épp csak az elejét idézném, hogy a kedves olvasó érezze az egésznek a hangulatát:
           „A régi-új RMDSZ polgármester a beszámoló elején két dolgot szeretne kihangsúlyozni:
           1. Az RMDSZ gyergyói szervezete által is jóváhagyott és támogatott programot tartottam és tartom szem elôtt.
           2. A választási év akarva, akaratlanul befolyásolta az eredmények alakulását."
           (Az elsô pontról annyit, hogy az említett program 27 pontjából még az az egy sem valósult meg, amit konkrét határidôvel, még a tavalyra vállalt a polgármester. A hátralevô három évben tehát igyekezhet, hogy a lemaradást behozza.)
           Amirôl szólni akarok most, az a Tanács határozatainak végrehajtása. A beszámoló szerint mindössze kettô nincs végrehajtva. Mondanom sem kell, hogy kapásból sorolhatók még mások, amelyek szintén nem, esetleg csak tessék-lássék vannak végrehajtva, de ez már a polgármester szavahihetôségének a fokmérôje, s mint ilyen, magáért beszél.
           A két végre nem hajtott határozat közül az egyik arról szól, hogy a költségvetési intézmények alkalmazottai a fizetésüket hitelkártyán kell kapják. A határozat november óta vár végrehajtásra, pontosabban arra, hogy a polgármester közölje a személyzeti osztállyal, hogy tessék végrehajtani. Az így elérhetô elônyökrôl most hadd ne beszéljek, lényeg az, hogy semmi objektív akadály nincs, mégis lassan öt hónapja késlekedik a végrehajtás.
           A másik határozat egy több mint ötéves történet (a Monturist „ügy") újabb fejezete. A végrehajtás pedig olyan személyeken múlik, mint a volt polgármester (volt prefektus, volt megyei alelnök, jelenleg alprefektus), egy másik volt prefektus, illetve más jelenlegi vagy volt RM(D)SZ tisztségviselôk. Nem mellékesen jegyezném meg, hogy ezen határozat végre nem hajtása tavaly kerek hatvan millió forinttól fosztotta meg a várost, ennek ellenére a polgármesteri beszámoló elegánsan átsiklik felette, épp csak megemlíti, hogy nem volt végrehajtva, s nem tér ki az okokra meg a következményekre.
           A „folyamatban vannak" fejezetnél említi a polgármester azt a határozatot, amit még október közepén hozott a tanács, aminek értelmében egy zonális rendezési tervet kellett volna elkészíttetni a gyilkostói vendéglô melletti parkolóra és annak környékére. (Ez az a terület, amit pillanatnyilag a korondi bódék bitorolnak.) Az alapötlet az volt, hogy ezt a tervet a télen meg kell csináltatni, majd a tavasz elején hozzá lehet kezdeni a gyakorlatba ültetéséhez, hogy mire eljön a nyár (meg a turisták), az eddigi káosz helyett egy rendezett sarka legyen a telepnek.
           A szándékból persze nem lett semmi, a terv talán készülôben van, de azzal annyi. Mi az a fél év, ami eltelt...?!
           Ilyen elôzmények után került sor a múlt héten a nagy megbeszélésre a Gyilkostónál, ahol jelen voltak az összes érintettek, beleértve mindkét polgármesterünket. Akik – bevallásuk szerint – nem voltak felkészülve. Hogyan is lehetnének, hisz például egyikük csak öt, a másikuk meg mindössze kilenc éve tagja a város vezetôségének, ennyi idô azonban maximum annyira elegendô, hogy valaki ismerkedni kezdjen a problémákkal (mint az egyszeri képviselô a törvényhozással), de felkészülni már nem. Az eredmény pedig az lett, hogy szégyent hoztak a városra, leszerepeltek mindenki elôtt, a Gyilkostónál pedig minden marad a régiben.
           Virágvasárnap tiszteletére családommal és egy ismerôsömmel kilátogattunk oda, s gyalogosan végigjártuk a telepet. Meg kell mondjam, utólag nagyon bántam, mert volt miért szégyenkeznem az idegenbôl jött vendég elôtt. Az a leírhatatlan szemét és rendetlenség, ami ott fogadott, egyszerűen felháborító! Nem beszélve az omladozó épületekrôl, vagy a közterületen szanaszét díszelgô budikról. Az egész (állítólagos) üdülôtelepen egy rendezett sziget van, ahol látszik, hogy a területnek-épületnek gazdája van, aki tudja, hogy a vendégeket nem a balkáni viszonyokkal kell csalogatni. Ez pedig oly kevés...
           Hát ennyit ér az, hogy a Városi Tanácsnak vannak elgondolásai, szeretné, ha valami változna, ezért határozatokat hoz. A polgármestereinknek még idôre van szükségük, hogy felkészüljenek. Nem csak a Gyilkostóból, hanem úgy általában a városvezetésbôl. A magam részérôl hajlok arra a véleményre, hogy száz év múlva is felkészületlenek lesznek. Épp csak nem ismerik azt a régi bölcsességet, hogy ami nem megy, azt nem kell erôltetni.
Árus Zsolt


           Megjelent dr. Kercsó Attila kötete
Segíthetek?

           Dr. Kercsó Attila új kötetet tett le az asztalra. Ezúttal nem a költô, az orvos szól belôle. A szerzôt a kötet tartalmáról kérdeztük.
           – Az elmúlt húsz évben közölt orvosi tanácsadó cikkek kerültek e könyvbe. Úgy gondoltam, hogy tudok segíteni az embereknek egyes betegségek korai felismerésében, egyszerű gyógymódok alkalmazásában, és tanácsolni tudom, hogy mikor kell indulni az orvosi rendelôbe.
           – Kijelentette, hogy ezzel a kötettel Fejér Dávid-féle munkát kíván végezni...
           – Igen, ô felismerte azt, hogy az egészségügyi kultúránk milyen alacsony szinten van, és emiatt nagyon olcsó, filléres füzetecskékben közölte egészségügyi tanácsait. Ezt szerettem volna én is, hogy egy nagyon olcsó könyvet adjak ki, amely eljut oda is, ahová más, drágább kiadványok nm juthatnak el. Sajnos, csak félsiker lett, hisz a könyv nagyon szép, éppen csak nem olcsó.
           – Az emberek azt mondják, hogy az orvosok idegen nyelvet beszélnek. Hogyan lehet ezt a nyelvet „emberire" fordítani?
           – Valóban így van, mert ahhoz, hogy közérthetô legyen, az orvosnak le kell fordítania anyanyelvére a latin kifejezéseket, egyszerűsíteni kell a bonyolultat. Ehhez hozzásegített a sokéves tapasztalat, tudom, hogy az emberekhez milyen szinten kell szólni, hogy ne azt mondják: na, ez nagy tudós lehet, de egy szavát sem értem. A tudományoskodás nem lehetett nekem célom, csupán az, hogy a könyv minden mondatát megértsék.
           – Az elmúlt húsz év tanácsait szedte egy kötetbe. Két évtized alatt nem fejlôdött annyit az orvostudomány, hogy ezen tanácsok egy része elavult, idejétmúlt legyen, érvényét veszítse?
           – Nem, mert ami fejlôdött, az a gépi diagnosztika, és új gyógyszerek jelentek meg. Ezek ellenben annyira szakmai finomságok, hogy a betegségek tünetei ugyanazok maradtak, az alapvetô, otthon alkalmazható kezelés ugyanaz maradt. S ha az ajánlott kezeléssel a beteg állapota nem javult, akkor orvoshoz küldöm, tehát a modern medicinát ôk alkalmazzák.
           – A sokéves tapasztalat birtokában, mit gondol, melyik az a kór, ami a gyergyói embert leginkább fenyegeti?
           – A legfenyegetôbb kór nálunk a szeszivás. Ami száz évvel ezelôtt Fejér Dávidot is nagy-nagy gondokkal töltötte el, és még ma is aktuális. Rengeteg alkoholt fogyasztanak az itt élôk. A másik gond pedig a táplálkozási szokások, azok nagyon rosszak. A rengeteg sófogyasztás, ami miatt rengeteg a magasvérnyomásos beteg, az állati zsírok használata, a szalonnaevések, a nagy, zsíros vacsorák az idô elôtti érelmeszesedések, a szív- és érrendszeri problémák megjelenését 10–15 évvel elôbbre hozza nálunk, mint a fejlett országokban. Ezek lennének a legfontosabbak.
           – Említette, hogy nagy örömmel tölti el, amikor egykori betegei felkeresik, beteghez hívják, vagy tanácsot kérnek. Tulajdonképpen minek tartja magát, írónak vagy orvosnak?
           – Az írás egy külön ajándék, az én hivatásom ebben az életben az orvoslás. Emellett pedig kaptam az írás ajándékát, amit nem tudom, kinek, de nagyon szépen köszönök.
           * * *
           Dr. Kercsó Attila Segíthetek? című kötete megvásárolható az F&F International Bucsin negyedi üzletében. Ára: 50 000 lej.
Balázs Katalin

Hivatali tájékoztató

           A polgármesteri hivatal múlt pénteki sajtótájékoztatóján Nagy István, a hivatal új jegyzôje, és Pál Árpád polgármester tájékoztatott a múlt héten történtekrôl:
           * Bár még nem járt le a Közüzemek által meghirdetett kedvezményes adósságtörlesztési akció, úgy tűnik, nem érte el a várt sikert. Az utolsó határidô lejárta után azon fogyasztók ellen, akik nem törlesztik adósságaikat, a törvény értelmében fognak eljárni.
           * Múlt kedden a dán befektetôkkel tárgyalt polgármesterünk. A Forradalom negyedbe tervezett fűrészporos kazán programjába kéthónapos csúszás következett be, mivel hoszszú idôt igényelt, hogy a dán partner felvegye a kapcsolatot az új kormánnyal. A befektetôk szerint még várható egy hasonló csúszás, viszont az új hôközpont legkésôbb 2002 ôszén működni fog.
           * A gyilkostói találkozó nem érte el a célját, hiszen a tervek szerint idény elôtti megbeszélést kellett volna tartani az ott tevékenykedô vállalkozókkal. Ennek ellenére egy feljelentés alapján kitört bódébotrány lett a téma. A feljelentô viszont közvetett módon jó szolgálatot tett a hivatalnak. A találkozót a késôbbiekben újra megszervezik.
           * Nemcsak felvásárolta, ki is fizette a gazdáknak a város azon területeket, amelyre a spanyol készruhagyár fog épülni. A polgármesteri hivatal hatmillió lejt fizetett a másfél hektáros terület árjáért, amit 1 dollárért adott tovább a spanyol befektetônek.
Pál Hajnalka

Új Figura-elôadás

           Arany János életművét bemutató elôadásra készül a Figura Stúdió Színház. A budapesti Tamási Zoltán által rendezett darab ötvözi az irodalmi elôadóestet, a zenés elôadást, a színházi produkciót, és egyben ez lesz a Figura elsô nagyszínpadi elôadása. A Búskomor Arany-kor című elôadás négy szereplôt állít színpadra: Veress Lászlót, Rokaly (Péter) Elvirát, Tamási Zoltánt és Szabó Tibort. Zenei aláfestést az elôadáshoz a bácskatopolyai Csalóka népzenekar szolgáltat.
           Amint megtudtuk, az április 27-re tervezett bemutató versben és dalban is követi Arany életútját, kirajzolódik a költô életének minden tragédiája: a forradalom, a legjobb barát, Petôfi elveszítése, lánya halála. Leginkább Arany verseibôl, kissé dramatizált balladáiból áll össze a darab, de Petôfi néhány szerzeménye is helyet kap benne. Zenei szempontból különleges az elôadás, hiszen a költô saját szerzeményeit, vagy az általa gyűjtött dalokat játsszák. A díszlet korhűen próbálja bemutatni a költô szobáját, ehhez tágas térre van szükség, ezért lesz nagyszínpadi elôadás. Elôzetes elképzelések alapján lesz a darabnak egy másik változata is, könnyebben mozgatható díszlettel, ezzel a változattal turnéznak. A tervek szerint Hargita, Kovászna és Szatmár megyéken kívül a Figura Stúdió Színház Gyergyószentmiklós minden testvérvárosába el szeretné juttatni az elôadást.
           A magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a millenniumi elôadássorozatba sorolta a Búskomor Arany-kort, és egymillió forintnyi támogatást biztosított az elkészítéséhez.
Pál Hajnalka

Húsvét üzenete

           Habár érzelemdúsabb, meghittebb, örömtelibb ünnep a karácsony, mint egyik legrégibb keresztény ünnepünknek a húsvétnak is megvan a maga varázsa, amelyet jelentéstartalmában és üzenetében hordoz.
           A húsvét a feltámadásnak, az új életnek, a reménynek az ünnepe, hogy lesznek új kezdetek, hogy eljön annak is az ideje, amikor nem zaklatottan, szegényesen, megalázva kell élnünk, hogy lesznek békességes, nyugodt ünnepeink.
           A húsvét az eggyüvétartozásnak az ünnepe. Az üzenet nekünk, maiknak szól, akik annyit vagyunk távol egymástól egymás mellett, hogy döbbenjünk rá végre: „összegyűlve" együtt ünnepelni – és nemcsak így húsvétkor – több, mint emberi cselekedet.
           2001 húsvétján kívánom Gyergyószentmiklós minden lakójának, hogy életükben húsvét igazi üzenete váljék valóssággá.
Pál Árpád, Gyergyószentmiklós polgármestere

Állásbörze – elôször

           A Hargita Megyei Munkaerô-elhelyezô Ügynökség pénteken állásbörzét szervezett városunkban. A művelôdési házban reggel nyolc órától délutánig tartó rendezvényen szemtôl-szembe kerülhettek a munkaadók és -keresôk. Zsúfolásig telt a börze terme. Kérdôíveket is kaptak az érdeklôdôk, amelyben név nélkül kellett nyilatkozniuk arról, hogy mennyire vannak megelégedve a börze megszervezésével, mit tartanak elsôdleges fontosságúnak egy munkahellyel kapcsolatban, hogy szeretnének-e továbbképzéseken részt venni.
           A rendezvényen mi is megkérdeztük néhány munkavállaló véleményét a börzérôl:
           Nády László: – Nekem már sikerült is munkát találni, egy motorkezelôi állást. Jó, hogy szerveznek ilyet, sok gondot megold.
           Cs. A., fiatal nô: – Még nem kaptam állást, mert mindenhová kérnek munkakönyvet, s az nekem nincs. Pedig szívesen elvállalnék bármit, mert kell a pénz. Ennek ellenére úgy gondolom, jó ötlet volt a börze megszervezése.
           Név nélkül: – Én csak azért jöttem ide, mert azt mondták, addig nem pecsételik le a munkanélküli könyvet, amíg itt nem nézek szét.
           Tizenhárom kereskedelmi egység tizenkilenc szakmában összesen hatvankilenc állásra keresett jelentkezôket, több-kevesebb sikerrel. Egy vidéki vállalkozó nem talált munkásokat, mivel mindenki húzta az orrát az ingázástól, más cégek esetében pedig pár perc alatt beteltek a szabad munkahelyek.
           Két nappal a börze után sajtótájékoztatót tartott az ügynökség helyi fiókjának vezetôje, Truţă Ioan, aki elmondotta: Idéntôl minden olyan helységben szerveznek állásbörzét, ahol az ügynökségnek van irodája. Erre ezentúl évente kétszer kerül majd sor, tehát szeptember vagy október folyamán újabb börzére számíthatunk Gyergyószentmiklóson. Ezenkívül nemsokára képzéseket is biztosítanak a munkanélkülieknek, április végén már indul is az elsô, másfél hónapig tartó tanfolyam kötödei munkás szakmában. Már több mint harmincan jelentkeztek. A pénteki állásbörzével kapcsolatban kedvezônek ítélte az érdeklôdést, hiszen több, mint kétszázötvenen jelentek meg. Igaz, csupán százharmincöten gondolták komolyan a munkakeresést, s közülük negyvennyolcan voltak munkanélküliek. Az állásbörzén helyben három személyt alkalmaztak munkakönyvvel, tizenegyet pedig civil szerzôdéssel. Ezenkívül többen találtak próbaidôs állást, illetve egy késôbbi idôpontra interjúra hívtak néhány személyt a cégvezetôk.
Pál Hajnalka


           Új tulajdonosa van az egykori Gép- és Cserealkatrész Gyárnak
Pulóvereket gyártanak majd városunkban

           A köznyelvben városunkban mind a mai napig IUPS-ként emlegetik a Maulemn Rt. nevet viselô vállalatot. Kétség sem férhet hozzá, hogy az egykori Gép- és Cserealkatrész Gyár román nyelvű rövidítése „megfertôzte" a város és a vidék lakóinak köztudatát, de ennél jóval fontosabb az, hogy idén januárban jelentôs, a cég további sorsát hosszú távon meghatározó eseményre került sor: nemcsak fém-, hanem könnyűiparnak is helyet ad az épület. Az alábbiakban a hódmezôvásárhelyi illetôségű Nagy Lászlóval, a Tricohar Rt. igazgató-tanácsának elnökével készült interjút tesszük közzé.
           – Magyarországi céget képvisel. Hogyan kerültek Gyergyószentmiklósra?
           – A magyarországi gyárunkat, amelynek székhelye Hódmezôvásárhelyen található, Hódiköt Rt.-nek hívják, és jómagam az említett részvénytársaság többségi tulajdonosa vagyok. A Hódiköt Rt. két és fél évvel ezelôtt beruházott Romániában, és megvásárolta a csíkszeredai Tricohar Rt. többségi tulajdonát. A két és fél év alatt elértük azt, hogy a Tricohar az országban a hetedik legjobb könnyűipari vállalattá vált. A Maulemn Rt.-t már a tavaly is megnéztük, mert a vállalatcsoportunkon belül volt egy olyan elhatározás, hogy bôvítéseket eszközölünk, és idôközben kiírták árverésre a gyergyói céget. Simon Tibor, a Tricohar Rt. igazgatója elment az árverésre, és idén januárban megvásároltuk a Maulemn-et, azaz a Tricohar Rt. többségi tulajdonos lett a Maulemn Faipari Gépgyárban. Ez a részvények több, mint 90 százalékának megvásárlását jelenti, és az adás-vételi összeg már teljes egészében ki van fizetve.
           – Mit kell tudni az árverésrôl?
           – Három árverés volt, de csak a legutolsón vettünk részt. Annyit még elmondok, hogy rajtunk kívül nem volt érdeklôdô. Érdeklôdtünk, vásároltunk, idén januárban megvettük a többségi tulajdont, és ma már mintegy hatvan fôvel működtetünk egy készruha-részleget. Ehhez rendbe kellett tenni a meglévô épületállomány egy részét. Úgy tervezzük, hogy ezt a részleget jelentôsen bôvítjük és egy kötödét is fogunk indítani. Annak a területnek, amelyen a Maulemn Rt. található, kétféle hasznosítása lesz: az egyik a könnyűipar, a másik pedig a fémipar folytatása lesz. A fémipari részleg is tovább fog működni, újabb, modernebb technológiával; fémipari berendezésekkel lesz bôvítve. Ennek az ágazatnak a kapacitása a mai fémipari tevékenységnek a többszöröse lesz. Mivel sokkal kevesebb tôkét igényel, és sokkal gyorsabban lehetett a könnyűipari fejlesztést létrehozni, ezért az volt a döntésünk, hogy elôször ezt valósítjuk meg. A fémipari rész egy sokkal költségesebb fejlesztés. Természetesen az elkövetkezô néhány éven belül ezt az egész telephelyet rendbetesszük. Errôl a vállalatcsoportról még annyit szeretnék elmondani, hogy húsz éve működik, és ez idô alatt még egyetlen vállalatot sem zártunk be. Ez egy komoly szakmai befektetô társaság.
           – Van-e tudomása arról, hogy a megvásárlás pillanatában hány alkalmazottja volt a Maulemn Rt.-nek?
           – Amikor mi megvásároltuk, akkor 150 alkalmazott dolgozott itt. Azóta az alkalmazottak száma meghaladta a kétszáz fôt.
           – A továbbiakban is megmarad a Maulemn név?
           – Valószínűnek tartom, hogy nem változtatunk a Maulemn Rt. nevén, ez marad a fémipari rész neve. Ma már nem titok, hogy a könnyűipari vállalatnak Georgine Rt. lesz a neve. Ezek egymástól teljesen független vállalatok lesznek.
           – A könnyűipari részhez kapcsolódik a következô kérdés. Mit fognak Gyergyószentmiklóson gyártani?
           – Pulóvereket. Jellemzô módon sík-hurkolt és sík-kötött pulóvereket gyárt ez a cégcsoport. Évente körülbelül kétmillió darab pulóvert gyártunk, s az elôállított termékek 97 százaléka exportra készül.
Rokaly Zsolt


           Gazdálkodó-sors
Meggazdagodni nem, éldegélni lehet

           Ha valaki örvend a tavasznak, akkor az a gazdálkodó ember. Nyomorúságos volt a tél, a tavalyi szárazság miatt nemegyszer került széna helyett szalma a jászolba, s angyalok csengettek annak, akinek volt, mivel rázottat készíteni, abrakot, szénát vásárolni. Most, hogy kibújt a zöld fű, újra erôre kaphatnak a gazdák, de nem lesz felhôtlen életük: egy liter tej áráért még egy sört sem adnak, a húst is bagóért viszik el a felvásárlók.
           A sok nehézség miatt nem egy gyergyói mondott le az állattartásról, de vannak, akik tovább vonszolják az igát, azt mondják, szeretik ezt az életmódot.
           Gazdanézô körútunk a „hal fejéhez" vezetett, azaz a polgármesteri hivatalba, ahol Mezei Imre mezôôr, aki gazdaember is, mesélt a földművesek, állattartók nehézségeirôl:
           – A mezôôrségben az eltelt öt esztendôben rengeteget változott a helyzet; az emberek kezdik megérteni, hogy szükség van mezôôrségre, hogy valakinek védenie kell a földjeiket. Kitérnék arra is, hogy a polgármesteri hivatal, nem azért, hogy dicsérjem, de rengeteget tett a gazdák érdekében, és ide sorolható a mezei utak javítása. Ez a munkálat tovább folytatódik, a Visszafolyó felé a tavaly elvégeztük, a sárospataki részen anyag híján és az idôjárás miatt annyiba hagytuk. Idén a mocsári részen is kell útjavítást végeznünk, de reméljük, hogy azt azon fafeldolgozó cégek segítségével tehetjük, akik a mosztot kihordva összetörték az utat. Rákényszerítjük, hogy takarítsák el azokat a halmokat, amit az utak szélére kihordtak, és segítsenek az utak rendbetételében. Sajnos az emberek nem értik meg, hogy rendnek kell lennie. Hiába van felajánlva, hogy az udvaráról, csak egy telefonjába kerül, s elviszik a szemetet, egy részük mégis a mezôre hordja a háztartási hulladékot. Nevet is tudnék mondani, olyan személyek ezek, akik elôkelô embereknek tartják magukat, ôk viszik a mezôre a szemetet. Nem a saját területükre, hanem a szomszédéra.
           – Mit tehet a gazdákért a mezôôr?
           – Ha valaki belekaszál a más sarjújába, akkor rábírjuk, hogy fizesse meg az okozott kárt, egyezzen ki a gazdával. A mezôôr hatáskörét a lopás meghaladja, az ilyen ügyeket átadjuk a rendôrségnek. Hetente szoktunk egy-két razziát csinálni, s ilyenkor aki vét, az nem ússza meg. Figyeljük a cárinában legeltetôket, vagy azokat, akik szemetet visznek ki a mezôre. Mi mindig azt néztük, hogy ne a pénzt vegyük ki a zsebébôl, mert általában az ilyen dolgot meggondolatlan emberek követik el, s legtöbb esetben pénzük sincs, inkább összeszedetjük a mocskot, s amit más odavitt, azt is elhordatjuk vele. Az elmúlt évben 75 panaszlevél volt, amibôl hetvenkettô megoldódott, a három esetben az igazságszolgáltatás intézkedik.
           – Miért szükségeltetik rendôrség a mezôk megôrzéséhez?
           – Sok esetben tehetetlenek vagyunk a fűtolvajokkal szemben, a téglagyári cigányokkal nap mint nap összetűzésbe kerülünk. Nekik területük nincs, de két-három lovat örökké tartanak. A gyergyói gazda viszont nem köteles eltartani egy cigányt sem. Ha megszólítjuk ôket, akkor támadnak. Én is szinte szem nélkül maradtam. Sarjút loptak a romák, s mikor odaértünk, úgy százan megtámadtak, kicsitôl nagyig mindenki részeg volt.
           – Milyen a gyergyói gazda, szívesen megfogja-e a kasza nyelét?
           – Néhány helyen tavaly is ott maradt a széna, de azok a gazdák vagy túl idôsek, vagy nem arra születtek, hogy gazdálkodjanak. A többségük azonban jól gazdálkodik, azt a kicsit, amijük van, megművelik. Nem ritka már a traktor, a kaszálógép... s ha mindenkinek nincs is, de egymás között megegyeznek, kalákáznak. Ragaszkodó emberek élnek itt.
           * * *
           Pál József szintén a város alkalmazottja, legelôgondnok, és ugyanakkor pásztorkodik is. Ô úgy tartja, hogy az elmúlt szűk esztendô megtanította gazdálkodni azokat az embereket is, akik eddig nem tudtak:
           – A szárazság miatt a szükséges takarmánynak csupán 30-40 százaléka termett meg tavaly. A többit meg kellett vásárolni, s bizony a széna ára az ôszi 2000 lejrôl karácsonyra 3000-re ugrott, s most már a jó minôségű sarjú eléri az ötezer lejt is. Egy kis szerencsénk mégiscsak volt: a hosszú ôsz megengedte, hogy az állatok sokáig kint járjanak.
           Pál József elmondotta, hogy igencsak kevés a legelônk, s mégis idegen állatok legelnek rajta. A gyergyóiak közül nemsokan mennek pásztornak – az apa is azzal fenyegeti gyermekét, hogy ha nem tanulsz, pásztornak adlak – s ezért a hegyen túlról kell pásztort fogadni, aki magával hozza állatait. Tavalyi adatok kerülnek elô, mely szerint a magánlegelôkön tavaly 962 szarvasmarha legelt, melybôl 414 idegen állat volt, a tanács legelôin pedig 492, melybôl 299 jövevény. A juhok esetében sem jobb az egyenleg: a 4339 bariból 1779 nem volt gyergyói. Kétségtelen, hogy a legelôbérek fizetése miatt szükség van ennyi állatra, de a mieink kellene legyenek egytôl egyig.
           – Gyergyóban ilyen mélyponton sosem volt az állatállomány. Gyerekkoromban szüleim mesélték, hogy minden személyre másfél szarvasmarha, s 5-6 juh jutott. Ma, ha csak kétezres lélekszámmal számolunk, és 1100-1200 szarvasmarhával, akkor is szomorú a helyzet.
           – A tej és hús értékesítési nehézségei miatt csökkentették volna az állatállományt?
           – Az ok két helyen keresendô: egyrészt a gazdálkodó emberek kiöregedtek, és most leginkább „műkedvelô gazdálkodók" vannak, akik egy-két állatot tartanak kedvtelésbôl, de nem ez a megélhetésük. Akik állattartásból élnek, nagyon küszködnek. Tradíció lenne, de az állam nem támogat. A tej ára csúfolkodás, a húson is a felvásárló két napi munkával nyer annyit, mint a gazda két évi munkával. Pedig a termelôt ösztönözni kellene, mert ha elmegy a kedve, azt a fogyasztók érzik meg.
           * * *
           Bajkó Imre, felszegi gazdálkodó sem dicsekszik, mint mondja, hét tehénnel, hét borjúval ôt sem veti fel a jólét. Öt hektár kaszálón keresi meg az állatok kenyerét. Lovat is tart a gazdaságban. Udvarán tejcsarnok van, így nem kell messzire vinnie a frissen fejt tejet.
           – Olcsón veszik a tejet, mert ez a 4000 lej bizony kevés. Egy liter tejért tudok venni egy kiló szénát. A szomszédok is tartanak tehenet, így naponta 75–100 liter tej megy Bajkóék udvaráról a remetei tejporgyárhoz. Bajkó Imre adja a nagy részét, mert bár a borjak még szopnak, de így is ötven liter tejet tesz be naponta a közösbe.
           Azon gondolkodik, hogy ha valamiféle segítséget kapna, nem apasztaná tovább az állatállományt, mert ezzel foglalkozik gyerekkora óta. Persze közben autószerelô volt, de munka után az istállóban kereste a kenyérpótlót. Azt mondja, nem mindegy, hogy az embert az unalom öli-e meg, vagy a munka. Úgy tervezi, hogy saját reglôjén nyaralja ki az állatait, nem adja be a csordába, hanem ô fogad pásztort, s közben kaszál, takar, hogy télre újra legyen, mivel betömni a tehenek száját.
           – Ha semmit nem csinálok, semmi nincs. Ez ösztönöz, s az, hogy szeretek az állatokkal foglalkozni.
           * * *
           Nemcsak Felszeget, Alszeget is lakják gazdálkodók. Idôsebb Kémenes Attilának öt darab tehene, öt juha, egy kocája és két süldôje van. Egy hektár és negyven áron kaszál, ami korántsem elég az állomány kiteleltetéséhez. Kaszálót bérel, s ami nem terem meg, azt megvásárolja. Csökkenteni akarja a gazdaságát: nincs amit enniük adni.
           – Rengeteg szalmát megetettünk velük a télen, mert a széna-árat nem lehetett felérni. Idén nem égették el a szalmát, a társasok pénzt kerestek belôle.
           Kémenes azt is elmondja, hogy ô bizony nem adja családoknak a tejet, a csarnokba viszi. Azt mondja, hogy bár keveset fizetnek érte, mégis pontosan kapja a pénzt, nem kell decizgetni a tejet, s megvárni, amíg a családok fizetni tudnak érte. Így pillanatok alatt túl van a fejésen, leadja a tejet, s pontosan kapja az árát, az 500 lejes támogatás sem késett ezidáig.
           * * *
           Kémeneséknél apáról fiúra öröklôdik a szakma. Ifj. Kémenes Attila is gazdálkodik, s nem is akárhogyan. A Mocsár-beli istállóban tartja a disznókat, a szarvasmarhákat, és ugyancsak ô értékesíti is, mészároskodik, húsüzletet működtet. A jókora istállóban – mint mondja – mindig van 100–120 sertés, tíz szarvasmarha, 8–10 ló. 1992-tôl vágott bele függetlenként a gazdálkodásba.
           – Szórakozás – jelenti ki. – Volt egy idôszak, amikor ez volt az egyetlen pénzforrás: a vágóhídon megszűnt a munkahelyem, s akkor csak a disznókból jött a pénz. Három esztendô nagyon jó volt, utána jött egy év padló, s tavaly is zéró volt a vonal alatt. Ez a takarmány- és eladási ártól függ. Most azért tartom az állatokat, hogy a pénzemet átmentsem az infláción. Nem ezeket a sertéseket vágom, én a húsüzletemben magyar disznót árulok, a sajátjaimat csak akkor ölöm, ha valamiért késik a kamion, az áru. Különben eladom ôket: minôség, ár!
           – A gazdálkodók gyakran panaszkodnak, hogy a felvásárló veszi le a fölet. Ön gazdálkodó és ugyanakkor húst is árusít. Van okuk panaszra a termelôknek?
           – A probléma gazdaszemmel más, kereskedôszemmel megint más. Igaz, hogy egy malacnak hét hónap kell, hogy száz kilóra hízzon, a szarvasmarhát két évig kell etetni, de a kereskedônek is vannak panaszai: mikor megegyeznek a gazdával egy árban, és másnap mennek az állat után, akkor az úgy el van laktatva, hogy kilónként 33 000 lejes felvásárlói áron a kereskedô közel tíz kiló vizet s pityókát vásárol. TVA nélkül veszi az árut, s TVA-val adja el. Nézzük, hogy nagyok a húsárak, de minden lejre rá van téve a 19 százalék, amit az államnak adunk.
           Eladóként pontosan tudja, mit vesz meg a gyergyói ember. Úgy látja, nem szívesen próbálnak ki új terméket, inkább a megszokottat veszik. Többnyire ünnepek elôtt, összejövetelekkor, fizetésnapon vásárolnak. Nem befolyásolja ôket a körömfájás vagy kergemarhakór, nem félnek a betegségektôl. Úgy tervezi, hogy tíz év múlva még nagyobb lesz a gazdasága, hisz, bár tápot nem használ, saját bôrén kitanulmányozta, hogy mitôl hízik a disznó. Ô tudja, mi ennek a nyitja, de nem árulja el.
           – Mi a véleménye az idôsebbek azon elméletérôl, miszerint a fiataloknak büdös a gazdálkodás?
           – Van a fiatalokban gazdálkodási kedv, csak annyi a különbség, hogy most a gépekkel egy fiatal elvégzi azt, amit régebb tizenöt gazda csinált. Mindenki nem kell dolgozzon, valakinek gondolkodnia is kell.
           * * *
           Sok a gond gazdáéknál, mégsem ürülnek ki az istállók. Egy tápszerforgalmazó meséli, hogy bizony az emberek kezdenek felfigyelni arra, mivel kell táplálni az állatokat, hogy nyereséget hozzanak, kölcsön-traktor is kerül a földek megmunkálásához, tehát csak dolgozni kell, támogatás nélkül, önerôbôl.
Balázs Katalin


           Újra itthon perelnek a fonodások

           Immár harmadik évébe lépett az a persorozat, melyben a Romtex Rt. egykori alakalmazottai igazságtételt, kárpótlást követelnek. a munkások nem akárkivel állnak szembe, hisz a cég vezetôje, Erdély Ede immár országszerte hirhedt figurája a Romániában tevékenykedô, nem mindig becsületes munkaadóknak. A napokban Gyergyószentmiklóson álltak bíróság elé az egykori fonodások. Az ügy bonyolódásáról dr. Garda Dezsô, a munkások pártfogója nyilatkozott.
           * * *
           Sajnos nem sikerült a perfolyamatot olyan mederbe vinni, amely a munkások javát szolgálná, elsôsorban azért, mert a törvényeink nem a legjobbak, de a legnagyobb gond az, hogy a Romtex munkásainak kollektív munkaszerzôdése nagyon rosszul van megszövegezve, és ez nem inkadrálódik bele a román törvénykezésbe. Ha lett volna egy jogtanácsos, akkor biztos, hogy használható lenne a szerzôdés. Az ügy megoldására én – lehet, hogy naivul – láttam lehetôséget, mert sikerült az Országos Versenytanácson keresztül az adás-vételi szerzôdést megszüntetnem. Persze ezt bírósági úton kell folytatni, és bíztam abban, hogy itt lépni tudunk annak érdekében, hogy a tulajdonos megfelelôképpen kárpótolja a munkásokat. Igen ám csakhogy nagyon ravasz húzással a volt tulajdonos az 1998-ban meghozott döntést a munkások elbocsátásáról 2000-ben juttatta el postán az alkalmazottaknak. Erdély azt nyilatkozta, hogy idejében küldte el, és nem az ô hibája, hogy a munkások késôn kapták meg. Hihetetlen, hogy két év alatt tudja a posta továbbítani az értesítést. A Munkatörvénykönyv 131-es cikkelye alapján a tulajdonosnak tizenöt napos felmondási idôt kellett volna adnia, és írásban értesítenie az alkalmazottakat. Ez nem történt meg, ebbe tudtunk beleakaszkodni. A törvénytelenségek sorozatával álltunk szembe, de úgy látszik, ezt is megpróbálták kijátszani. A legnagyobb meglepetést számomra az okozta, hogy az Állami Vagyonalap utódja, a Privatizálást és Állami Részesedéseket Kezelô Hatóság tulajdonképpen Erdély Ede mellett nyújtott be egy érdekes fellebbezést, amelyben azt magyarázza, hogy Erdély nagyonis törvényesen járt el. Megértem azt, hogy a múlt törvényhozásban a háta mögött olyan erôk álltak, amelyek tényleg érdekelve voltak ennek az egyénnek a törvénytelen cselekedeteiben, de hogy az új kormányzás alatt ugyanezek az erôk hasonló erôvel működjenek, az borzasztóan meglepett. Egy ilyen tettért Amerikában Erdély a villamosszékben kötött volna ki.
           A pernek egy nagyon sajátos mozzanata volt, mikor Tót József munkás felállt, és elmondta, hogy kint, a per megkezdése elôtt Erdély Ede ügyvédje megpróbálta meggyôzni ôt, hogy a két rossz között a kisebbik rosszat válasszák, tehát mondjanak le a per folytatásáról. Ô ezt megfélemlítésnek nyilvánította. Furcsa volt az is, hogy az ügyvéd nagyon magabiztosan beszélt az Állami Versenytanáccsal folytatott, megfellebbezett per számukra kedvezô kimenetelérôl, annak ellenére, hogy bizonyította óriási csalás történt. Én nem hiszem, hogy megnyernék a pert, mert én minden politikai eszközt felhasználok, és nem fogok engedni. Itt nem Kézdivásárhelyen vagyunk, vagy Moldvában, itt bebizonyítjuk a törvénytelenségeket. Azokat az embereket, akik gyárakat zártak be, munkahelyeket szüntettek meg, embereket hagytak kereset nélkül, azokat az embereket meg kell büntetni. Az nem lehet, hogy valaki csal, lop, hazudik, és az államgépezet védi ôt. A helyzet nagyon nehéz, de továbbra is vállalom, mert ennek a végére kell járni.
Dr. Garda Dezsô


           A Privatizálást és Állami Részesedéseket Kezelô Hatóság Jogi Igazgatóság
Gyergyószentmiklós Bíróságához
– a 416/2000 számú ügycsomóhoz –

           Az Állami Vagyonalap átszervezése következtében – melyet felszámoltak – a 296/2000 számú Sürgôsségi Kormányrendelettel létrejött, Bukarest, 3 ker., Lipscani u. 18–20 szám alatti székhelyű Privatizálást és Állami Részesedéseket Kezelô Hatóság, a következô
           VÁLASZIRATOT
           nyújtja be, a gyergyószentmiklósi ROMTEX Rt. volt alkalmazottjai ellen, akik felperesi minôségükben kérik „pénzbeni jogaik kifizetését, október hónaptól kezdôdôen a mai napig, egyéni fizetésük függvényében, figyelembe véve a lej leértékelôdését is".
           ELNÖK ÚR!
           Kérjük a felperesek keresetének visszautasítását, elévültnek tekintve, ha pedig nem adnak helyt ennek a kifogásnak, rendeljék el a PÁRKH-nak az ügybôl való kivonását, paszszív peres minôségének hiányában, a következô indoklással:
           I. A keresetindítási jog elévülésére tekintettel
           A munkaügyi viták megoldására vonatkozó 168/1999 sz. Törvény 73 szakasza „a" betűjének értelmében, a munkaszerzôdés megszűnésével kapcsolatos vitás kérdések, olyan munkaügyi viták, amelyeket a bírósági szervek oldanak meg, ezek megkeresési határideje 30 nap, az érdekelt fél által, az egyéni munkaszerzôdésének felbontási intézkedését tudomásul vételétôl számítva.
           Kérjük állapítsák megy, hogy a felperesek keresetének beiktatásakor, ez a határidô már rég lejárt, figyelembe véve a törvényes elôírások kényszerítô jellegét is, amire már utaltunk, kérjük utasítsák vissza a keresetet, elévültnek tekintve.
           II. Az Állami Vagyonalap passzív peres minôségének hiányára vonatkozóan
           A munkaügyi jogszabályzat értelmében, az egyéni munkaszerzôdéseket egyrészrôl a munkáltató társaság, másrészrôl pedig a leendô alkalmazott között kötik.
           Az így létrejött munkajogi viszony kétoldali – a társaság mint alkalmazó és a dolgozó mint alkalmazott.
           A Munkatörvénykönyv 129. szak. értelmében a munkaviszony a felek beleegyezésével vagy az egység illetve az egyén kezdeményezésére a munkaszerzôdés felbontásával szűnik meg.
           A érvényben levô törvénykezés nem engedi meg, hogy egy harmadik személy befolyásolja a munkaviszony létrejöttét, létezését vagy megszűnését.
           Az Állami Vagyonalap (jelenleg PÁRKH) a gyergyószentmiklósi ROMTEX Rt. volt egyszerű részvényesi minôsége nem teszi lehetôvé ennek beleszólását a társaság és az alkalmazottak közötti munkaviszonyba.
           Intézményünk szerepe a 48/1997 számú Kormányrendelet 3 szakaszának értelmében leszűkül a munkáltató társaság privatizálási szerzôdésére, a részvények új tulajdonosának kötelezettségei közé egyes kikötések belefoglalására, vagyis ez által a következô jogok és kötelezettségek átvételére:
           a) a kollektív munkaszerzôdés valamint a szakszervezet és a kereskedelmi társaság vezetôsége között létezô más egyezségek
           b) egyéni munkaszerzôdések
           c) a munkakörülményekre és bérekre vonatkozó más rendelkezések
           Az Állami Vagyonalap eleget tett ezen törvényes kötelezettségének, belefoglalva a 744/1998 számú részvények adás-vételi szerzôdésébe a 85 és 86 számú erre vonatkozó kitéteket, melyet a felperesek is elismertek, a perbehívási keresetükben.
           Tehát úgy tekintjük, hogy nyilvánvaló a PÁRKH-nak harmadik személyi minôsége a társaság és ennek alkalmazottjai közötti munkaviszonyban.
           A fentiekre való tekintettel kérjük rendeljék el a PÁRKH-nak az ügybôl való kivonását, passzív peres minôségének hiányában.
           Az ügy érdemi részét tekintve, és figyelembe véve a Gyergyószentmiklósi ROMTEX Rt. és ennek volt alkalmazottjai követeléseinek kétértelmű megfogalmazását, kérjük kötelezzék a felpereseket, hogy a következô tárgyalásra pontosítsák keresetük tartalmát.
           Kérjük ugyanakkor rendeljék el a bírósághoz benyújtott ügycsomó tartalmának és esetleges kiegészítéseinek velünk való ismertetését, hogy a továbbiakban kiküszöböljük a védekezésünkhöz való jogunk gyakorolhatatlanságát.
Igazgató: Bogdan Stănescu


           Az utca hangja
Ki volt a hibás?

           Néhány városlakót arról faggattunk a minap, hogy kit tart hibásnak Kovács Lóri végzetes tettéért. Mindenki ismerte a történetet a pletykákból, vagy a lapunkban közöltekbôl, hiszen nem volt olyan megkérdezettünk, akinek ne lett volna kialakult véleménye. Egyesek úgy gondolják, a tanároknak kellett volna jobban figyelniük a gyerekre, mások szerint pedig Lóri egész környezete felelôs:
           V. K., munkás: – Fel nem bírom fogni, hogy juthat ilyesmi eszébe egy ekkora gyereknek. Szerintem mindenkinek jobban kellett volna vigyázni rá. Fôleg a tanároknak, ha tudták, hogy a családi élete problémás. Szólniuk kellett volna a családnak, hogy a gyerekkel baj van, s nem azt mondani, hogy rossz.
           B. L., háziasszony: – Nem lehet hibáztatni senkit, mert valószínűleg a környezetében mindenki annak érzi magát.
           M. H., vállalkozó: – Az biztos, hogy elsôsorban nekünk, szülôknek kell figyelnünk, vigyáznunk a gyerekekre. A tanárokat, tanítókat viszont – tudomásom szerint – kiképezték erre tanulmányaik idején, és fizetést is kapnak azért, hogy besegítsenek a szülôknek. Tehát nemcsak tanítaniuk, hanem nevelniük is kell. A szülô nem ért ahhoz, hogy ilyen súlyos problémát észrevegyen, s ha észre is veszi, nem tudja, mi a teendô. Én elhiszem, hogy tanítás közben nincs idô arra, hogy a gyerekekre külön-külön figyeljen a tanár, de az osztályfônöki óra erre van kitalálva, s ehhez hasonló esetekben nem árt, ha gyakrabban jár el családlátogatni.
           S. A., munkanélküli: Mindenkit, az egész várost hibásnak lehet nevezni, mert nem tud elfoglaltságot biztosítani, s marad az embereknek ideje, hogy ilyeneken gondolkozzanak. Én ezek után is ugyanúgy fogom nevelni a gyerekemet, mint eddig, s ugyanolyan bizalommal engedem iskolába. Talán kicsit többet fogok figyelni arra, hogy kikkel barátkozik, s megpróbálom lefoglalni a szabad idejét valami hasznos szórakozással.
           S. G., tanácsos: Szerintem a kisgyerek esetében nem lehet csak egy személyt okolni az öngyilkosságért, valószínűleg az egész környezete közrejátszott ebben. Azért, mert valaki másképpen viselkedik, még nem kell ôt kizárni. Ezt a gyereket sem szidni kellett volna, hiszen inkább segítségre lett volna szüksége, hogy jobbá váljon. Az iskolapszichológusnak felfedeznie, segítenie kell az ilyen esetet, s ebben a tanároknak is szerepük van.


Himnuszok és jelenségek

           A párbeszédre való hajlandóság egy pozitív dolog, éppen ezért értékelem, hogy két hete megjelent kis jegyzetemre ezúttal válasz is érkezett a városi RM(D)SZ elnökétôl. Meg is lepôdtem, mert az „elôzô rendszerben" ez nem volt szokás.
           A válasz tartalmával ellenben már távolról sem tudok egyetérteni.
           Azt sejtettem ugyan, hogy nem véletlenül, hanem a szervezôk döntése alapján hangzik el a román himnusz is, épp csak ennek mélyebb okaira lettem volna kíváncsi. Sajnos ezen kíváncsiságom lényegében kielégítetlen maradt, mert a válaszból nem sokat tudtam meg, ugyanis:
           * Tipikusan a román politikusok szokása arra hivatkozni, hogy Romániában élünk. Ilyen alapon jogos az is, hogy románul tanuljunk az iskolában, románul beszéljünk nyilvános helyeken, stb. Számomra március 15 egy kizárólag magyar ünnep, akkor is, ha épp Patagóniában vagyok.
           * Ha én csak a román himnuszt kifogásoltam, az nem jelenti azt, hogy például a román zászlókkal egyetértek. Mindössze az történt, hogy a több zavaró dologból – nem akarván visszaélni az olvasók türelmével – szóvá tettem azt az egyet, amelyik a legjobban zavar. Ezért téves a zászlókra hivatkozás.
           * A kölcsönös tisztelet ötletét én magam is felvetettem, ellenben nem értem, hogy mikor lesz abból valami, ha maga az RM(D)SZ elnök mondja azt, hogy szerinte nem jogos elvárni kölcsönösségi alapon, hogy december elsején elhangozzon a magyar himnusz is. Erôsen egyoldalú az ilyen kölcsönösség, s az ilyenbôl nekem személyesen már elegem van.
           Marad tovább a kérdés: miért kell nekünk március 15-én a román himnuszt hallgatni? Pótkérdés: a szervezôknek netán megfordult a fejében, hogy kikérjék az ünneplô közönség véleményét is, mielôtt döntéseiket meghozzák?
Árus Zsolt

Interjú Tôkés László református püspökkel

           Az RMDSZ-en belüli, az úgynevezett mérsékeltek és radikálisok közötti törésvonalak legelôször a kilencvenes évek elején, a „neptuni találkozó" alkalmával mutatkoztak meg a maguk – akkor még nem annyira mélységében, mint inkább élességében. Az RMDSZ három hangadó politikusa, Frunda György szenátor, Tokay György és Borbély László képviselôházi tagok mandátum nélkül résztvettek a Project of Ethnic Relations által Neptunfürdôn szervezett találkozón. Ma sem egészen világos, milyen meggondolásból tartották szükségesnek a részvételt azon a beszélgetésen. A találkozóból botrány lett, az RMDSZ-en belül Tôkés László vezetésével többen is árulással, a közösséggel szembeni hűtlenséggel, elvtelen politizálással, gyáva megalkuvással, illetve azzal vádolták a résztvevôket, hogy jelenlétükkel azt a látszatot keltették a nyugati hatalmakban, hogy az Iliescu-rendszerben van hajlandóság a kisebbségi gondok megoldására.
           A találkozón résztvevôk megbélyegzése olyannyira heves volt, hogy ettôl kezdve gyakorlatilag lehetetlenné vált az együttműködés Tôkés és a másik szárny képviselôi között.
           Tôkés tiszteletbeli elnökként nem érte be a kirakattisztséggel, amely jóformán semmilyen konkrét hatáskört nem biztosított számára. Ráadásul a „mérsékeltek" mindent elkövettek elszigeteléséért, hatásköreinek további megnyirbálásáért. Ahogy egyre inkább háttérbe szorították, úgy váltak mind élesebbé Tôkés László RMDSZ-vezetést illetô bírálatai. A helyzet odáig fajult, hogy 1999 novemberében az Ügyvezetô Elnökség szabályosan beidéztette Tôkést kijelentéséért, miszerint az RMDSZ kommunista jellegű szervezôdés. A tiszteletbeli elnök nem tett eleget a felszólításnak. Ehelyett – kihasználva, hogy az idôközben hatalomra jutott Orbán Viktor vele és nem Markóékkal szimpatizál (akiknek nem bocsátja meg azt, hogy nem voltak hajlandóak találkozni vele, amikor még ellenzéki pártelnökként Erdélyben járt) egyre keményebb támadásokat intézett az RMDSZ vezetôi ellen. Markó és Tôkés viszonya mára már olyannyira megromlott, hogy a szövetségi elnök egy tévébeszélgetésre sem hajlandó leülni vele. A „mérsékeltek" részérôl többen is szükségesnek tartják az RMDSZ etikai bizottsága elé állítani Tôkést, azt követôen, hogy tavaly a választások elôtt nem javasolta a romániai magyaroknak a szavazáson való megjelenést, amivel – szerintük – az RMDSZ parlamenti helyeket veszített.
           A Tôkés-Markó ellentét sajnos, mára teljesen kezelhetetlenné vált, a megbékélésnek még csak elméleti esélye sem maradt. Csak remélni lehet, hogy a két szárny közötti konfliktus nem fajul szakítássá, hiszen az RMDSZ egységének megbontása a vég kezdetét jelentené a romániai magyarság számára. Az RMDSZ legnagyobb ereje éppen abban áll, hogy bármikor képes többszázezer szavazót felvonultatni maga mellett, ezt pedig alapjában rendítené meg a szakítás.
           – Mi az, ami kihozza a sodrából, amit nem tud elviselni a politikában és a közéletben?
           – Csak a váratlan dolgok hoznak ki a sodromból. Mindent el tudok viselni, mert annyi mindent kellett már elviselnem, hogy manapság nem is igen lep meg semmi. Vannak dolgok, amelyek felháborítanak, de ezek nem érzelmileg, hanem tudatosan, erkölcsileg. Azt a fajta politizálást, amelyet az RMDSZ mostanában folytat a saját tagságával, a saját választóival és saját népünkkel szemben, én felháborítónak tartom. A régi világban megszoktuk, hogy csak az elnyomó többségi hatalom manipulálja a magyarságot, hogy csak az elnyomó többségi hatalom él a porhintés eszközével. Most viszont, különösképpen az utóbbi öt-hat évben, azt tapasztaljuk, hogy ezt az eszköztárat az RMDSZ országos csúcsvezetése javarészt átvette. Ebben az értelemben is balkanizálódtunk. Említhetném a belsô választások elszabotálását, melyet legutóbb a március végi SZKT ülésen tapasztaltunk, vagy akár a Petôfi-Schiller Egyetem ügyének félrevezetô, manipulatív szándékú kezelését. Mindezt csak azért, hogy a RMDSZ kormányközelben maradjon. Ilyen hozzáállást nem tudok elfogadni, nemhogy a magyar féltôl, de még a román politika részérôl sem.
           – Vagyis porhintésnek nevezi az utóbbi esztendôk RMDSZ-politikáját?
           – Túlságosan enyhe ez a kifejezés, ráadásul az RMDSZ politikájának csak az egyik jellegzetességet emeli ki. Ezt a politikát emellett még bátran nevezhetjük félrevezetô, önigazoló, vagy sikerpropagandán alapuló arculatfestô politikának. Az RMDSZ „el akarja adni magát", és természetesen könnyen vevôre talál a rászoruló magyarokban, hiszen mi mást is vásárolhatna ez a magyarság? Vegyük például a választásokat. A választásokon kire is szavazhatna az erdélyi magyar? Az RMDSZ-nél minden román politikai párt rosszabb, tehát a magyarság ráfanyalodik, hogy vevô legyen. Ezt az RMDSZ a csomagolás mesteri módszerével éri el, vagyis nemzeti színekbe csomagolja az áruját. Az etnikai alapú választás önmagában nem volna hiba, de ebben a viszonylatban egyenesen bűnnek tartom, ugyanis az RMDSZ a nemzeti egység alapján mindent el tud adni. Én is elmentem szavazni, és én is az RMDSZ jelöltjeire szavaztam. Vagyis nem választottam, hanem csak szavaztam. Ez egy erkölcsi kérdés egyben. Ugyanis, amikor az erkölcsi imperatívusznak ellentmond az egységdemagógia által hirdetett nemzeti imperatívusz, vagy pedig az alapvetô magyar érdekeknek mond ellent ez az egységdemagógiában deklarált RMDSZ-politika, akkor nem csak a Szövetség tiszteletbeli elnöke, hanem egy tisztábban látó magyar választópolgár is zavarba esik, mert egyfelôl nem akarja az egységet megbontani, másfelôl pedig szembetalálja magát ezzel a helyzettel.
           – Már múlt decemberben hasonló hangnemben nyilatkozott a választásokról. Emiatt az etikai bizottság elé is kerülhet?
           – Igen, megtörténhet. Az RMDSZ idei elsô szövetségi képviselôtanácsi ülésén már el akart ítélni a plénum egy nyilatkozatban, azonban rámutattam: fonák dolog volna, hogy amikor ez a nyilatkozat felelôs politikai erôként aposztrofálta Iliescu elnököt és a pártját, a saját tiszteletbeli elnökét ezzel szemben elítéli. Ez nyomós érvnek bizonyult, mert végül is nem határolódtak el tôlem. Takács Csaba ügyvezetô elnök kilátásba helyezte, ugyanakkor, hogy etikai eljárással állapítják meg „az RMDSZ ellen elkövetett vétségeimet". Mindezideig nem történt központi lépés, viszont az RMDSZ vezetôségének egyik csatlósa, a Szilágy megyei RMDSZ elnöke, aki készséggel teszi tönkre a zilahi református Wesselényi kollégiumunkat, felvállalta az etikai eljárás kezdeményezését, és tudtommal ezt már meg is tette. Ilyen lojalitási terror láttán az ember elképed. A március végi SZKT nyomán merem állítani, hogy egy hatalmi, tehát a képviseleti elvet, az önkormányzati elvet a hatalmi elvre felcserélô versenypárttá vedlett át jobb sorsra érdemes Szövetségünk.
           – Mi a véleménye az RMDSZ és a TDRP együttműködési egyezményérôl?
           – A választások elôtt óva intettük az RMDSZ-t, hogy semmiképpen se kössön szövetséget a TDRP-vel, de sajátos módon mégiscsak megtette, vagyis nem hivatalos koalícióra lépett a kormánypárttal. A vezetôség el sem tudta már képzelni, hogy négy év után ismét ellenzékbe kerüljön. Tehát kompromisszumnak álcázott megalkuvó politikát folytatnak, amely politika pillanatnyilag, az általános politikai konjunktúrának köszönhetôen, tetszetôsnek tűnik, de valójában, hosszútávon, veszteséges politika. Bizonyos engedményekért feladjuk alapvetô célkitűzéseinket, távlati programjainkat, és ez nagyon meg fogja bosszulni magát.
           – Az Ön véleménye szerint sikerült az RMDSZ-nek valós eredményeket elérnie az elmúlt négy hónap alatt?
           – Igen. Viszont ezeknek az eredményeknek az ára nem kevés. Az RMDSZ az önfeladás árán tudta elérni az általa kiterjedt propagandával népszerűsített eredményeket. Feladta az autonómia politikáját, a külpolitikában teljes mértékben lemondott a magyar nemzeti kisebbségi érdekek kép-viseletérôl. Eképpen legitimálja a román kisebbségi politikát, amelyet íme már megfelelônek tart az egész nyugati politikai közvélemény, élén az amerikai vezetéssel. Hogy emellett sikerült kisebb-nagyobb eredményeket elérnie? Egyrészt nagyon is megkérdôjelezhetô, hogy vajon mennyit ér a tanügyi törvény, mennyit érnek az egyházi ingatlanok ügyében hozott sürgôsségi kormányrendeletek, mennyit ér az erdôkre vonatkozó törvényes rendezés. Láttuk, hogy veszélyben vannak a közbirtokossági erdôk, módosítani akarják a földtörvényt. Az egyetem ügyében az RMDSZ a multikulturális modellt népszerűsíti, noha ezelôtt négy-öt évvel még vehemensen tiltakozott a multikulturalizmus félrevezetô politikája ellen. Tehát egyfelôl maguk az eredmények kérdésesek, másfelôl pedig ezeknek az eredményeknek a távlata, hiszen olyan eredményekrôl van szó, amelyek bármikor egyetlen tollvonással eltörölhetôek. Ha az Iliescu-féle rezsim megerôsödik, bármikor levetheti magáról a báránybôrt, és megmutatkozhat igazi valójában. Csak addig számíthatunk a jelenlegi kormány engedékenységére, amíg erre rákényszerül. Márpedig Románia már nyolc évtizede nagyon ügyesen vezeti félre Európát, és ebben a nyolcvan évbe bizony az utóbbi tíz esztendô is beleszámít.
           – Véleménye szerint mikor kezdôdött az Ön által említett önfeladás folyamat?
           – Genézisét tekintve a neptuni találkozó volt az RMDSZ bűnbeesése. Számtalanszor próbáltuk ezt a folyamatot feltartóztatni: lásd Reform-mozgalom, Fórum-mozgalom, különféle egyéni és csoportos csatározások, kongresszusi kezdeményezések. Az RMDSZ jelenlegi politikája azért gyôzött, mert maga mellé tudta állítani a román hatalmat és a magyarországi kormányokat. Egyfelôl a Horn-kormánynak is egy ilyenféle RMDSZ felelt meg, másfelôl pedig a 98-ban hatalomra lépett magyar kormány a saját maga által vállalt, azon külpolitikai alapelv csapdájába esett, mely szerint minden esetben az ún. legitim határontúli szervezetek és pártok politikáját támogatja. Az RMDSZ-nek tehát a magyar és a román kormány együttes támogatásával, valamint a kisebbségi kérdések iránt jobbára rendkívül érzéketlen nyugati politika hátszelével sikerült egyeduralomra szert tennie a romániai magyarság körében. Emellett az RMDSZ minden pénznek az elosztója, élet és halál ura. Ebbôl egy kicsit kilóg a magánegyetemi támogatás, melyre végül is nem tudta rátenni a kezét.
           – Hogyan jellemezné önmagát magánemberként, egyházi vezetôként valamint politikusként?
           – Lelkipásztor vagyok. Végeredményben én a szó szoros értel-mében nem politizálok. Járom a magam útját 1989 elôttrôl, és úgy érzem, teljes erkölcsi és eszmei következetességgel teszem ezt. A magánéletem bizonyos mértékben katolikus típusú, beleolvad, bele-épül a közéleti, egyházi, politikai szerepvállalás egészébe.
           – Mi a véleménye, javult-e a román politikai vezetés valamint a román társadalom viszonya a romániai magyar-sághoz?
           – Épp errôl beszéltem a minap a Magyar Kulturális Intézet kezdeményezésére rendezett varsói est keretében. A román politikum, politikai osztály úgynevezett trianoni politikája alapjában véve nyolcvan év óta nem változott. Kizárólag módszereiben, külsôségeiben, tálalásában, megjelenítésében vannak eltérések. Nyolcvan év óta többé-kevésbé ugyanaz folyik Romániában. Alapjában véve 1989 után sem álltak le azok a folyamatok, amelyek az egységes nemzetállam megteremtésére irányulnak. Nem álltak le romániai magyarság pusztulásának a folyamatai sem, mint például az asszimiláció, a gazdasági diszkrimináció, a történelmi múlt meghamisítása, a lakossági arányok megváltoztatása. A lengyelországi elôadásban elmondtam, hogy Trianon revíziójára van szükség. De ez nem a határok revízióját jelenti, hanem a román trianoni politika revízióját. A mostani román politikai osztálynak felül kell vizsgálnia a nyolcvan éve folytatott politikáját, és el kell jutnia a bocsánatkérésig, a sérelmek orvoslásáig. Én ezt a fordulatot abban látnám, hogy az RMDSZ, és az egész magyar kistársadalmat leképzô (egyházi stb.) képviselet egy román-magyar kerekasztalt kezdeményezne, román össznemzeti képviselettel, ugyanolyan széles körben, mint a magyar oldalon. Egy ilyenfajta kerekasztal keretében elkezdhetnénk „rendezni közös dolgainkat." Önmagában teljesen esélytelennek tartom a pártpolitikai szintű típusú érdekképviseletet, ugyanis ezen a téren mindenképpen alul maradunk. Egyenrangú partnerek között folyó nemzeti rendezésre van szükség, és majd ezután következhet ennek leképezése a pártpolitikában és a parlamentben. A román-magyar kerekasztal elképzelését több RMDSZ-kongresszus is elfogadta, azonban utóbb az RMDSZ maga sem vette komolyan ezeket a kongresszusi határozatokat. Kerekasztal híján, megítélésem szerint, hosszú távon nincs erônk megmaradni, megfordítani a trianoni folyamatot.
           – Ön miben látja saját politikai szerepét?
           – Ezt másoknak kellene megítélnie.
           – Felteszem másként is ezt a kérdést. Hogyan értékeli eddigi politikai tevékenységét?
           – Ár ellen kellett úsznom, kiemelt célpontja voltam a politikai, erkölcsi megsemmisítésnek. Ezt figyelembe véve, eddigi legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy egyáltalán még a felszínen vagyok. Sajnos az elvtelen és célzatos támadások nemcsak román részrôl, hanem az RMDSZ részérôl, sôt az egyház kebelébôl is összehangoltan folytak és folynak ellenem. Véleményem szerint saját helyzetem jól szemlélteti azt a küzdelmet, amely a kommunizmus utáni visszarendezôdés terü-letén folyik, és ennek a küzdelemnek én csupán egy kiemelt célpontja vagyok. Személyes történetemben, mint vízcseppben a tenger, valamennyi visszarendezôdési folyamat, politikai küzdelem, magyar-román ellentét tükrözôdik.
           – Kik az Ön politikai ellenfelei?
           – Ugyanazok, akik a romániai magyarságnak is az ellenségei. A román nacionálkommunisták, csatlósaik, a demokratikus átalakulás és a kisebbségi jogok ellenzôi, és azok, akik – magyar részrôl – nemzeti érdekeinket feladják.
           – Elégedett a Legfelsôbb Törvényszék ítéletével az Allison Muttler AP tudósító ellen folytatott perében?
           – Olyan ítélet született, amely megfelel a kecske és a káposzta elvének. Felmentették Alison Muttlert, mivel úgymond nem történt rágalmazás, másfelôl viszont elismerik, hogy erkölcsi kár ért engem, és 700 millió lej kártérítést ítéltek meg számomra. Minden bizonnyal fellebbezek. Tudjuk, hogy – általánosságban – milyen a román média, megváltoztatására nem törekedhetem. De amikor az AP nyomán a világsajtó is készpénznek vette a rágalmazást, lépnem kellett, mivel külföldön nincs honnan tudniuk, hogy a szekusozás a szokványos román befeketítô kampányok részét képezi. A The Times-nál megnyertük az ügyet, illetve elébe mentek a pereskedésnek: jelképes erkölcsi kártérítést fizettek, és helyesbítettek. Hála istennek beigazolódott, hogy jó irányban indultunk el.
Hunor Press

Húsvéti tarka-barka

           A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlôség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-bôl származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni elsô vasárnapra esik: március 22. és április 25-e közé. (Ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is i. sz. 325-ben)
           A hívô keresztény és zsidó ember számára a húsvét egyaránt a legfontosabb vallási ünnep. De a nem hívô emberek is megérzik az ünnepbôl sugárzó kozmikus erôt, áthatja ôket is a régi pogány tavaszünnep vissza-visszatérô örömteli lendülete. A Nap ereje felmelegíti a természetet, s beragyogja az emberek hétköznapjait. Mindenki boldog, mert a világ újjászületik. Igazából csak most kezdôdik az élet, most kezdôdik az év.
           Szent Lukács evangéliumának 22. fejezetében olvashatunk az elsô keresztény húsvétról.
           Ebbôl kiderül, hogy Jézus a Jahve által rendelt vacsora húsvéti báránya, ô az, akinek vérével kell „megjelölni ajtóinkat" (önmagunkat), hogy elkerülhessük a pusztulást, az addig minden ember számára bekövetkezô örök halált. Mint ahogy az ószövetségi ajtójelzés tudatta Istennel, ki tartozik népéhez, úgy jelöli Krisztus vére az embereken azt, ki tartozik Isten új szövetségéhez.

Tojás és nyúl

           A húsvéti szimbólumok, a tojás és a nyúl a termékenység, az új élet kezdetének szimbólumai. Európában a XVI. században ajándékoztak egymásnak elôször tojást az emberek, a húsvéti nyúl csak késôbb, kb. 100 éve jött divatba. A festett tojás piros színe Jézus vérét szimbolizálta.
           A tojásdíszítésnek nagy hagyományai vannak; a természetes anyagokkal való színezés mellett mindenféle arany- és ezüstlemezkékkel, szalagokkal, sôt csipkével is díszítették a tojásokat. A hímes tojásoknál apró lemezkékkel takarták be a tojást, és ott nem fogta be a festék.
           Az írott tojáshoz forró méhviaszt kell készíteni, íróka segítségével felrajzolni a kívánt motívumot a tojásra, majd beletenni hideg festôlébe, annál tovább kell benne tartani, minél sötétebb színt szeretnénk. Ezután felmelegíthetjük a levet, ekkor a viasz megpuhul, amelyet ruhával könynyen le lehet törölni. Egy kis zsírral átdörzsölve szép fényes lesz a tojás.
           Egyszerűbb módszer a csepegtetés, ekkor forró viasszal (gyertyával) csepegtetünk pettyeket a tojásra, festjük, majd a viaszt eltávolítjuk. A tojást karcolással, batikolással, patkolással is díszítik.
           A királyi udvarokban – francia, orosz – elôkelô ajándék volt az ékszertojás. A leghíresebbek II. Miklós orosz cár udvari ékszerésze, Fabergé francia ötvös által készített ékszertojások voltak – a tojások aranyból, platinából, kristályból és válogatott drágakövekbôl készültek. Ezek a tojások ma is nagyon értékesek.

Ünnepi készülôdés

           Húsvét közeledtével ismét körülnézhetünk az ajándékok piacán. Kisebb-nagyobb apróságokkal, édességgel, csoki-nyuszival lephetjük meg a gyerekeket és a locsolókat.
           A húsvéti készülôdés kellemetlenebb része a nagytakarítás, melyet az ünnep elôtti hetekre idôzítenek a háziasszonyok. Sokan a lakást is tavaszi ruhába öltöztetik; a sötét textíliákat kicseréljük vidám, színes, hangulatos darabokkal, vagy egy-egy terítôvel, függönnyel varázsoljuk újjá a lakást.
           A húsvéti dekoráció elmaradhatatlan részei a tavaszi virágok. Hajtathatunk rügyezô ágakat, vágjunk le néhány aranyvesszôt (közismer-tebben aranyesôt), tegyünk mellé barkát is. Barkából, vesszôkbôl készíthetünk tojásfát, melynek díszei a festett hímes tojások, tolldíszek lesznek. Tojásfát egy nagyobb szobanövénybôl, kerek lombú fikuszból is készíthetünk.

Húsvéti ételek

           Az ünnepi asztalon is megjelennek a húsvét jellegzetes motívumai; húsvéti szalvétákkal, gyertyagyűrűkkel, kisebb virágcsokorral díszítsük a tojásból, sonkából, bárányból és tavaszi zöldségekbôl álló menüt tálaló asztalt.
           Húsvét ünnepének étrendje is jellegzetes, az ún. szimbólum ételek. Elsô a bárány, a zsidóság Egyiptomból való menekülésének emlékére. Másik eledel a tojás, az élet ôsi szimbóluma, mely a kereszténységnél új tartalmat nyerve, a feltámadás jelképe lett. Újabb keletű húsvéti étel a sonka és a kalács.
           Úgy nálunk, mint Magyarországon a húsvét elképzelhetetlen fôtt sonka, fôtt tojás, torma és kalács nélkül. Az asztalon megtalálhatóak a friss tavaszi zöldségek, zöldhagyma, a retek, uborka is.

Locsolás

           Még ma is sok háznál a fiatal lányok húsvét hétfôjén piros, hímzett tojásokkal várják a locsolókat. A húsvéti locsolkodás elsô írásos emléke 1545 áprilisából származik, mely szerint akkoriban még szó szerint megfürösztötték – és nem meglocsolták – a lányokat. A szokás folyamatosan szelídült. A XVIII. századi erdélyi leírások már csak vedrekkel való öntözésrôl tudósítanak. A tojásadás szokásának keletkezésére utaló adat nem áll rendelkezésre, tény, hogy a XVIII. században már nem csak a locsolásért járt, hanem egyébként is ajándékozták. A tojás hímzése, megírásának szokása is kialakult már ekkorra, de nem mindig cifrázták meg valamennyi tojást, sok esetben csak a kedves kapott hímest.

Locsolóversek

           Húsvét van, egy jó alkalom, hogy lenyúljam a lóvéd, nehogy azt hidd, azért jövök, mert kegyed egy szépség! Ronda vagy, de sok a pénzed, nekem ez is elég; pár ezerért meglocsollak, s már állok is odébb. Sok nôt kell még meglocsolnom így arra buzdítva: Legalább büdös ne legyen kegyed, ha már ugyis ronda!!!
           * * *
           Nem vagyok én nyuszi, Kell nekem a puszi! Gombold ki a blúzocskádat, Hadd locsolom dombocskádat!
           * * *
           Van nálam egy kis pacsuli Leloccsintom magát Ha egy kicsi mázlija van Szereti a szagát!
           * * *
           E húsvét ünnepnek Második reggelén Tudják azt már maguk, Miért jöttem ide én. Hamar hát elômbe Százszorszép leányok, Piros rózsavizem Hadd öntözzem rátok. Azt nyugodt szívvel Innen távozhatok, Emlékül néhány szép Piros tojást kapok!
           * * *
           Itt a Húsvét eljött végre A szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok, Illatos víz illik rájuk. Kit húsvétkor nem locsolnak, Hervadt virág lesz már holnap. Ne fuss hát el szép virágom, Locsolásért csók jár, három!
           * * *
           Hajnali harmatban, Selyemfüves réten, Ezer virág friss illatát Kalapomba mértem. Rozmaringos hintón Repültem idáig, Kék nefelejcs, tulipános, Takaros kis házig. Van ennek a háznak Olyan virágszála, Kinek harmat rózsavíztôl Kivirul orcája.

Húsvéti receptek

           Gyümölcsös locsolókínáló
           Hozzávalók: 25 dkg Rama margarin, 15 dkg porcukor, 40 dkg liszt, 2 db tojás (egész), 1 csomag vaníliás cukor, fél csomag sütôpor, reszelt citromhéj, 15 dkg cukrozott gyümölcs, 1 db tojás kenéshez.
           Elkészítés: A lisztben elmorzsoljuk a margarint, hozzáadjuk a tojást, a sütôport, a vaníliás cukrot és a reszelt citromhéjat, majd gyors mozdulatokkal (nem sok gyúrás) összegyúrjuk. Az így kapott tésztát hűtôszekrényben körülbelül fél óráig pihentetjük.
           A hűtôbôl kivéve a tésztát 4 milliméter vastagságúra nyújtjuk, és tetszés szerinti kiszúró használatával 3–4 centiméter nagyságúra formákat szaggatunk belôle, melyeket sütôlemezre helyezünk. Tetejét tojással megkenjük, darabolt, cukrozott gyümölccsel díszítjük, majd 160–180 fokos sütôben készre sütjük.

           Tojáslikôr
           Hozzávalók: 6 tojás sárgája, 1 rúd vanília, 10 dkg porcukor, 7 dl tej, 2,5 dl 90 fokos alkohol, 1/2 dl konyak.
           Elkészítés: A tojássárgáját, a porcukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a vaníliarúd belét. Mindezt felengedjük a felforralt, majd lehűtött tejjel. Ezzel együtt adjuk hozzá az alkoholt és a konyakot. Hűtôben 2–3 hétig pihentetjük, néha összerázzuk.

           Töltött bárányszegy
           Hozzávalók: 3 db zsemle, 1,5 dl tejszín, 1,2 kg bárányszegy, 3 db tojás, 1 db tojássárga, 8 dkg vaj, 3 g fehér bors, 1 csomó zöldpetrezselyem, 10 dkg sárgarépa, 10 dkg petrezselyem, 5 dkg vöröshagyma, 2 dkg paradicsompüré, 2 dkg liszt, só.
           Elkészítés: A zsemléket vékonyan meghámozzuk és apró kockákra vágjuk, majd beáztatjuk tejszínbe és kinyomkodjuk. A kicsontozott bárányszegyet egy éles, vékony pengéjű késsel felszúrjuk úgy, hogy tölthetô legyen, ügyelve arra, hogy a vékony szegyhúst ne szúrjuk ki.
           Keverôtálba töltjük a tojásokat és a tojássárgát, hozzáadjuk a lágy vajat, sóval, ôrölt fehér borssal ízesítjük, majd fakanállal simára keverjük. Hozzáadjuk a beáztatott és kinyomkodott zsemlét, meghintjük apróra vágott zöldpetrezselyemmel. Amennyiben a töltelékünk túl lágyra sikerült volna, kevés megszitált zsemlemorzsát keverünk hozzá. Az így elkészített, jól összekevert töltelékkel a szegyet megtöltjük. A nyílást hústűvel betűzzük, vagy összevarrjuk. A szegy mindkét oldalát megsózzuk és néhány percig állni hagyjuk.
           Közben a sárgarépát, petrezselymet, vöröshagymát karikára vágjuk és egy sütôtepsi aljára szórjuk. Erre a zöldségágyra fektetjük a megsózott szegyet, olvasztott zsírral leöntjük és az elômelegített sütôbe toljuk. Gyakori locsolgatással szép pirosra sütjük. A szegyet a tepsibôl kiemeljük, a visszamaradt pecsenyezsírba keverjük a paradicsompürét, majd amikor ez kissé megpirult, megszórjuk a liszttel, tovább pirítjuk és egy kevés vízzel felengedjük. Jól kiforraljuk, kevés vajat morzsolunk bele és finom szűrôn átszűrjük.
           Tálaláskor a szegyet felszeleteljük, aláöntjük a vajas pecsenyeszaftot és frissen megsütött burgonyával, fejes salátával tálaljuk.


KisAsszony

           Jó tudni!
           Az emberek mindenfélét beszélnek az ételekrôl. Ha nem pont a legújabb hóbortról, akkor egy új csodaételrôl vagy éppen egy táplálkozási tilalomról. Miben hihetünk, és miben nem? Az alábbiakban szakemberek adnak magyarázatot néhány jól ismert hiedelemre.
           „A zsíros étel segít legyôzni a másnaposságot."
           Válasz: kétséges.
           A tudósok nem sok idôt töltöttek azzal, hogy olyan szert kísérletezzenek ki, amely segít a másnaposság legyôzésében, mivel a másnaposságot általában önmagunknak okozzuk, így könnyű elkerülni. A nagyivók azonban arra esküsznek, hogy ha másnap reggelire valami zsírosat eszünk, az segít átvészelni a napot. Sajnos semmivel sem tudjuk alátámasztani azt az állítást, hogy a zsír megszünteti a fejfájást. Ugyanakkor a reggeli étkezés ötlete nem rossz, hiszen ivászat után a vércukorszint drasztikusan lecsökken, ami gyengeséget és kimerültséget okoz. Az étkezés segít lassan megfelelô szintre állítani. Ha a zsíros reggeli nem szimpatikus, próbálkozzon egy kis gyümölccsel, joghurttal vagy egy tál müzlivel.
           „Az ételek megfelelô összeválogatásával egyszerűbb a fogyás."
           Válasz: nem igaz.
           Vannak, akik azt állítják, hogy a proteines és a keményítô tartalmú ételek külön-külön való fogyasztása nem terheli meg az emésztôrendszert, ezért fogyáshoz vezet. A táplálkozási szakértôk azonban könnyen megcáfolják ezt az állítást. „Szervezetünk úgy fejlôdött ki, hogy gyomrunk savas, beleink viszont lúgos kémhatásúak, ezért a szervezet képes egyszerre megemészteni a proteineket és a keményítôt is" – mondja Dr. Wendy Doyle, dietetikus – „Az igazság az, hogy bármit is teszel, súlycsökkenés csak úgy érhetô el ha az étkezés által bevitt energia kevesebb, mint a napi tevékenység által felhasznált energiamennyiség."
           „A késô esti evés hizlal."
           Válasz: nem igaz.
           Dr. Susan Jebb szerint a késôi evés és az elhízás nincs kapcsolatban egymással. Ezen állítás helyességét egy kísérlet segítségével tesztelték. A résztvevôket kétszer 48 órás periódusokban figyelték meg. Az elsô alkalommal a résztvevôk fôétkezése ebédidôre esett, míg a második alkalommal ugyanazt az ételt este 8 órakor fogyasztották el. A kalória mennyisége mindkét esetben megegyezett. „A kapott eredmények szerint az elraktározott zsír mértéke megegyezett mind a két periódusban" – mondta Dr. Jebb – „a kísérlet másnapjára esô kalória-felvétel sem különbözött egymástól."

           A legrosszabb férfitípusok
           Sok olyan férfi van, akirôl ösztönösen tudjuk, hogy nem alkalmasak egy tartalmas és hosszú kapcsolatra. Ezek közé tartozik az:
           Elszakadás és szerelem
           Azt hihetnéd, hogy a családjához szorosan kötôdô férfi fônyeremény, de vannak jelek, amelyek azt mutatják, hogy inkább bebetonozott, mint kötôdô. Ha az anyukája mos rá és rendszeres péntek esti vacsora „randija" van a családjával, akkor ezt tarthatod vonzónak, illetve tulajdoníthatod jelzésnek, amely szilárd kapcsolatot jelent. Ám várd csak ki, hogy meghívnak-e. Ha nem, akkor játssz és bújj össze valahol máshol, valaki mással. Ô még nem elég érett rá.
           Befutók
           Számos további jelölt is volt a „Nem Teljesen Nyilvánvaló Okok miatt Elkerülendô Férfiak" kategóriában. Ide tartoznak azok, akik szex elôtt és után is lezuhanyoznak (túl válogatósak), akik személyi hívót és mobiltelefont egyaránt használnak azért, hogy vacsora közben le tudják tölteni a részvényárakat a Netrôl („Jobban szeretem a pénzt, mint téged!"), valamint azok a fickók, akiknek az a tervük, hogy körülhajózzák a világot egy kicsi, kétárbocos, gyors vitorlás hajóval, mielôtt letelepednek („túl nagy a világ ezen küldetés teljesítéséhez"). Ezek a férfiak a legjobb esetben is csak félig hozzáférhetôk. Bolyongj tovább, hacsak nem egy tébolyodott társsal akarod megosztani az életed!

           Hogyan tegyük vonzóbbá a szerelmet?
           * A megjátszott vonaglás, színjáték legfeljebb csak ideig-óráig hat. A fiúk is átlátnak a megjátszott extázison, te pedig önmagad csapod be. Tippünk: legyél természetes, kövesd az ösztöneidet, vágyaidat, mert a leblokkolt állapot, a „vasalódeszka" póz sem gerjeszti túlságosan a partnert.
           * A feeling nagyon fontos. Egy lány legyen nôies, gyengéd, érzéki, mindig azt nyújtsa, ami a természetes szexualitásából következik, s elvárható, s ebben az esetben a fiú is hasonló „meglepetésekkel" szolgálhat.
           * Ne okvetlen a közös orgazmus lebegjen a szemünk elôtt. Az együtt repülés gyakran csak hosszú ideig tartó, kölcsönös tapasztalatszerzés adománya lehet.

           Tárkonyos bárányleves
           Hozzávalók 4 személyre: 25 dkg báránycomb, 1 kisebb vöröshagyma, 20 dkg vegyes zöldség (sárgarépa, zöldség, zöldborsó), 1 kisebb fehér paprika, 1 dl tejszín, 1 citromkarika, só, bors, morzsolt tárkony.
           Elkészítés: Az 1x1 cm-es kockára vágott báránycombot, zöldséget, sárgarépát, fehérpaprikát, valamint a zöldborsót lassú tűzön világos ragulevesnek megfôzzük, közben fűszerezzük. Eperlevél tésztát teszünk bele. A kész levesbe végül lassú keverés mellett beleöntjük a tejszínt. Forrón tálaljuk, citromkarikát teszünk rá. (A leves borjúhúsból és fiatal birkahúsból is elkészíthetô.)
Szerkeszti: Pál Hajnalka

KisNet KisNet KisNet KisNet

           Ku Klux Klan a gyerekeknek
           A Ku Klux Klan gyerekek számára létrehozott website-ja nagy felháborodást keltett az Egyesült Államokban. A honlap („just for kids", gyerekeknek) egy angyal-képpel jelentkezik be, de emellett a fajok keveredésérôl szóló weblapok linkjeit is tartalmazza, valamint – többek között – a KKK lovagjainak oldalát.
           Az oldal fôként a KKK történelmét taglalja, miközben kiemeli az égô kereszt legendáját: „Ez a szertartásos ceremónia a húszas években jelent meg, és mint ilyen, nem a terror jelképe." Majd hozzáteszi, hogy a lángoló kereszt Jézus keresztjét szimbolizálja – a Metodista templomokban használt jelképekhez hasonlóan. A weblap a gyerekekhez címzett intéseket is tartalmaz, ilyen például az, hogy Ismerek igazán kedves feketéket, ám ez nem jelenti azt, hogy a fehéreknek és a feketéknek keveredniük kellene. Majd: Azért jöttél erre a honlapra, mert iskolai dolgozatot kell írnod a KKK-ról? Mielôtt megírnád a dolgozatot, néhány dologgal tisztában kell lenned. Lehet, hogy a tanárod nagyon rokonszenves ember, de ez még nem jelenti azt, hogy jól ismeri a KKK történelmét. Szerencsés vagy, ha a tanárod Klansman vagy Klanswoman (KKK tag), de erre elég kevés esély van.

           Trójai vírus a merevlemezen
– www.wigwam.sztaki.hu –
           Ha sokat és folyamatosan internetezik, akkor már egész biztosan volt, csak nem tud róla. Sôt, valószínűleg azt sem tudja, hogy mi az. A Wigwam honlapján egészen megdöbbentô dolgokat tudhatunk meg arról, hogy miközben békésen szörfölgetünk a világhálón, a gonosz crackerek milyen agyafúrt módon szentségtelenítik meg a gépünk merevlemezét. Mindenféle álcázott programocskákat helyeznek el rajta, amelyek segítségével ellophatják a személyes adatainkat, a mi gépünkrôl, a mi felhasználó nevünk alól indíthatnak hackertámadást, vagy akár, ha úgy tartja kedvük, teljesen le is törölhetik a winchesterünket.
           A honlapon tapasztalt, öreg indiánok kínálnak mindenféle hasznos megoldást a fenti bajok ellen. Elmagyarázzák, milyen veszélyek leselkednek ránk a Nagy Elektronikus Hadiösvényen, hogyan védekezhetünk a támadások ellen, milyen fegyverekkel lôhetünk vissza a hackereknek/crackereknek.

           Magánbűnök, közerkölcsök
           Az internetes szexoldalakat leggyakrabban a spanyolok, leghoszszabb ideig pedig a németek nézegetik – derül ki a NetValue internetes piackutató cég öt európai országra kiterjedô felmérésébôl. Internetes szexuális kíváncsiságukat tekintve a hasonlóságok mellett (a szexoldalak közönsége általában fiatal férfiakból áll) jelentôs eltérések is mutatkoznak a nemzetek között. A spanyol Internet-felhasználók 38,8 százaléka, a franciáknak viszont csak 27,8 százaléka látogat meg szexoldalakat. A németek havonta átlagosan 70,4 percet töltenek a „felnôtt oldalakon". Legnagyobb arányban pedig – bármilyen meglepô is – a brit nôk néznek meg ilyen oldalakat. A legkeresettebb szexoldal a porncity.net – ezt 557 ezer német, 322 ezer brit, 217 ezer francia, 92 ezer dán, és 85 ezer spanyol látogatta meg 2000 novemberében.

           Linkgyűjtemény
           * Ku Klux Klan just for kids oldala: http://www.kukluxklan.org/just_for_kids.htm
           * Knights of the Ku Klux Klan (KKK lovagjai): http://www.kukluxklan.org/
           * Válogatott ökörségek: www.okorszem.hu
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

Deltai kalandok – Tomorosan (13.)

           A családoknál a hal mindig kéznél van, hiszen a kert végében „nônek", a telkek a biztosító-csatornába benyúlnak és ez a csatorna legtöbb helyen a nagy csatornákat – Sulina, Szentgyörgy és az északi Chilia – követi. De a nádasba is benyúlnak és a halak ott is tanyáznak, de bôven! A varsákat, hálókat ide helyezik ki és este – reggel csak begyűjtik a zsákmányt, ami a napi élelme a családnak. Biztos napi fogás a csukából, kárászból, dévérkeszegbôl, de betéved egy – egy vadruca, vadliba is, és a hálóba gabalyodik!
           Itt e családnál kéznél hal nem volt, valahogyan Pista érezte vagy tudta, hogy „ ex nihilo nihil" vagyis semmibôl semmi sem lesz s tudtom nélkül a feleséggel, Ticával egyezett mondva, hogy „ott a halunk, abból készítsen estére-reggelre". Ô halat most nem fogott úgy látszott rendelkezhetett, de a „pro partibus indivisis", a közös tulajdon esete közöttünk nem dívott. Mindenki magának zsákmányolt annyit, amennyit horgával kitudott kaparni. Ebben illetve abban a halszegény helyzetben, minden darabocska halacska nagy értéket jelentett, hiszen hátul az udvarban az eljövetelemet munkatársaim tudták! Ôk nagy halevôk voltak, de a „rövidet" sem vetették meg. Isten tartsa meg a jó szokásaikat.
           A vacsora a nyárikonyhában volt s csak a „tulburel" volt az, ami befűtött ami nem más, mint az itteni szôlô piros leve. Ez idôvel tán decemberre – a fejtés, lefejtés után – vérvörössé válik és február – március hónapokban – ha még a hordókban marad – világosodik! Világosodik miért? – mert ahogyan a hordókból fogy, a szintjét a hordóban veszti és az asszony igen – igen gyakran annak oldalait kopogtatja! A gazda, a családi béke érdekében vedret ragad, ki a csatornához és e „vedres adalékkal" pótolgat. Belátása szerint.
           A finom halféleségeket ettük, ittuk a vörös agyhomályosítót, hogy ott bent az elejtett zsákmány ne vergôdjék. Szárazon! A nyárikonyhában a világítás lassan homályosodni kezdett s észrevétlenül, megkangyélosodtunk. Amikor az öreg újabb kupa bort kívánt hozni, elindulni már nem tudott. Pista – akinek gyerekszobája volt és ott is nevelkedett – nekem azt mondta: – köszönöm a vacsorát. Meglepôdve néztem rá s mondom, hogy a háziaknak kell, de ô tovább mondta az igazságot: – a te haladat ettük. Elôttem ekkor végleg beborult. Ettôl meg a bortól a szoba forgásba kezdett, s aludni tértem a nagy ágyba, a jéghideg szobába. Pufajkásan, kangyélosan, de nem gumicsizmásan. Akik az asztalnál maradtak, egy darabig hahotáztak, az öreg „vai Pistázott" majd tôlem lassan-lassan távolabb kerültek. Azt tudom, hogy a nagy ágyban reggelig egyedül csak én aludtam.
           Másnap az egyik szomszédot megfogadtuk bérevezôsnek, kértük, hogy vigyen ki olyan helyre, ahol még halat is foghatunk. „Tudom én" – mondta, s „gyeszákját" a csónakba bevágta, minket beültetett, jól betakart, mintha valami délrôl felkerült Muftik lennénk, és nem Gyergyóból ide sodródtak, ah, ô még nem tudja, tudta, hogy nálunk télen a levegôben a levegô is megfagy, meg ha havazik, akkora hull, hogy a kutyát ugatni ölbe szokták kivinni! Panaszkodva mondta Danilov, hogy fázik! De hát a bundákból, amiket magára takart, ki sem látszott. Az úgynevezett „tantusz" késôbb esett le nálunk, igen késôn, akkor, amikor a butykost kereste, kérdezve, hogy otthon felejtettük-e? Megkínoztuk a vén csontot! Aztán hurcolt ide-oda, mint az urak, amiben addig részünk nem volt. Keccsüben, pufajkásan érkeztünk a Bogdaproste-tó nyiladékjába, próbálgattuk, dobigáltunk, de semmi, senki meg sem kérdezett, hogy itt mit keresünk. E tavon áthúzott – ott van, mondta, és valahol a Treozer tó nádasaiba vitt be, és azt mondta:
           – Ez a Covailova-tó, itt mindig van csuka. Most nem jelentkezett. Lassan meggyôzôdtünk, hogy ez az ártatlan ember minket palira vett, de hagytuk. Ugyan, mit tehettünk volna?
           Halat sem láttunk, meg is fáztunk, csak neki ment jól, kapkodva a vendégbutykost, nagyokat nyögve vágta evezôit a vízbe. Amikor homályosulni nála kezdett, a nyelve megeredt, és mondott: az ôsszel nagy halakat fogott a hálóiban, fôleg a bukarestiek vásároltak, de Huszárnak is eladott egy tíz kilós süllôt, és száz lejt kapott érte. Otthon a kamrában van a feje, amit fejszével vágott le, de majd Bukarestbôl jön a gazdája. Ezért nem adhatta Pistának a csodás trófeái mellé. Így ebbôl az üzletbôl semmi sem lett, de otthon azért folytatódott. Már mint Gyergyóban Karcsi, Pista és köztem, ugyanis a vásárolt halat Karcsi mutogatta és mesélt. Mi megkérdeztük tôle, hogy hol a hal feje, a trófea, mert maga a hal kapitális példány volt. Ô erre azt válaszolta, hogy ott a deltában egy kutya elvitte, de a halat ô fogta. Mondtuk, hogy Danilov kamrájában láttuk a hal fejét. Mosolygott, és magának adott igazat, akkor, amikor huncutul jelentette ki:
           – Hát, nem fogtam a halat?
           Bételik.
           Karcsi egyébként kitűnô horgászérzékkel rendelkezett, s ezt nem a deltában, hanem a Maros mentén – de nem a Maros menti fenyveserdôk aljában – Újfalutól Várhegyig szedte össze, nagy kitartással. Ritka eset az, amikor hal nélkül jött haza, ennek az alapja nem más, a horgászat csínjának az ismerete. A deltában több évtizedig alaposan tarolt. Nagyon tetszett neki, amikor munkatársaink elôtt kitűnô építkezési szakembernek és kivitelezônek tituláltuk, de az ô nevéhez is fűzôdik a városi kolhoznál a gattermunkák beindítása – csak úgy odavetettem:
           – Te, nagy vidra – s a horgászoktól nem érdemtelenül nyerte el a becenevet.
           (folytatjuk)
Dr. Tomor Zoltán


           EGESZSÉG
Méhek aranya: a méz

           A méz mindenki számára ismert, de sokkal ritkábban használjuk, mint azt megérdemelné. Van virágméz, erdei méz, lépes méz, van csurgatott és pergetett. De a „gyártási technológia" mindegyiknél ugyanaz: a méhek begyűjtik az édes nektárt, elraktározzák, mígnem cukorvegyületté válik. Tudni kell, hogy minden jó – tehát hamisítatlan – méz megikrásodik. A laikusok ezt gyakran hibának tartják, holott az így „fémjelzett" mézet csak idônként fel kell melegíteni (30–40 C fokra), hogy ismét cseppfolyós legyen. Ha a mézet 40 Celsius-fok fölé hevítjük, akkor számos igen értékes enzim elveszti hatását. A melegített, kevert és cukrozott méz értéktelen, így a vele édesített étel gyógyítóereje csorbát szenved.
           Különbözô édesítôszereink közül csakis a méz fogyasztható tisztán. Ez azonban nem jelenti, hogy az ételkészítés során széleskörűen alkalmazhatnánk, mert melegedés hatására a viasz „kiég" belôle, és az emberi szervezet számára mérgezô, toxikus anyagokká alakul.
           Soha nem szabad tehát a mézet: nagyon felmelegíteni, forró italokba keverni. A vásárlók szerencsétlenségére az árusított mézek túlnyomó többségét egyszer már felmelegítették meglehetôsen magas hôfokra, amit az élelmiszeripari elôírások sajnos megengednek. Mindezeket figyelembe véve a legveszélytelenebb a mézet egyenesen a méhésztôl beszerezni.
           A felmelegítetlen méz nagy mennyiségben tartalmaz az emberi szervezet számára elsajátítható és tiszta hôforrást jelentô méhviaszt. Szervezetünk melege felolvasztja a viaszt, az bekerül a véráramba, eljut az ízületi gyulladások és más ínbetegségek helyszínére, amelyek elvesztették rugalmasságukat és hajlékonyságukat. (A kezelés részeként alkalmazzuk: 40 napig reggelente egy kis méhviaszgolyó elfogyasztása, amely enyhíti a fájdalmakat és az inak krónikus feszültségét.) Ez a viasz ugyanígy „megkeni" az emésztôrendszert, és tonizálja az izmokat.
           Még egy csodálatos tulajdonsága van a friss és nem melegített méznek, mégpedig az, hogy bármilyen gyógynövénnyel együtt fogyasztható, semmilyen formában nem változtatja meg annak tulajdonságait. Ilyen mézes keverékek alkalmazása meggyorsítja a természetes gyógykészítmények felszívódását. Gyógynövényekkel együtt jó hatással van a máj, az epehólyag, és az epeutak betegségeire, azonkívül a méz gyorsabban begyógyítja az elfertôzött sebeket és égéseket.
           A méz az öregedés ellenszere. A virágporos méz csodálatos „fiatalító" hatása azzal magyarázható, hogy a virágpor gazdag ásványi anyagokban, nyomelemekben és enzimekben, továbbá az ivarmirigyekre ható hormonokban.
           Fontos szereppel bír a kozmetikában is. A kozmetikai ipar sok készítményének – arcápoló szappanok, krémek, arctejek stb. – alapanyagához mézet is adnak.
           Az idôben, jól megérlelt méz sohasem romlik meg. A virágméz 36 százalékban tartalmaz szôlôcukrot (glükózt) és 39,7 százalékban gyümölcscukrot (fruktózt), viszont az erdei méz hat különbözô cukrot tartalmaz, és ezenkívül még hét bizonytalan eredetű cukorfélét.
           A cukrok közül a szôlôcukor a legértékesebb, mert a szervezetben közvetlenül gyorsan felszívódik. Nagyon jó hatással van a szívizom működésére, a májra, ahol állati eredetű keményítô „glukogének" formájában rakódik le és serkenti az ellenmérgek termelését, amelyekkel a máj semlegesíti a szervezetbe került káros vagy mérgezô anyagokat.
           Minden élô szervezetnek elengedhetetlenül szüksége van az úgynevezett nyomelemekre és ásványi anyagokra. A mézben minden megvan, amire az embernek szüksége van!
           Változatos mennyiségben sok vitamint is tartalmaz: a B-vitaminok mindegyikét, elegendô K-vitamint (vérzéscsillapító), valamivel kevesebb C-vitamint, továbbá olyan fontos anyagokat, mint amilyen pl. a PP-faktor (értágító, javítja a szövetek oxigénellátását). Kalóriaérték, tápanyagok szempontjából a méz több mint 70, az ember számára fontos anyagot tartalmaz. Különösen fontos, hogy a gyerekek rendszeresen fogyasszák a növekedést serkentô anyaga miatt is.
           Rendkívül jótékony hatással van az ember szervezetére. Gyógyszerként régóta ismerjük. A méz kis mennyiségben csodálatos gyógyszer. Gyenge, leromlott szervezetű betegeknek, lábadozóknak ajánlott. Frissítôleg hat az egész szervezetre. Mivel a méz gyorsan felszívódik, ezért jó hatású a fáradtság leküzdésére. A mézben lévô hangyasav fertôtlenít. Nyálkaoldó, oszlató hatást fejt ki, ezért gyulladás és hurut ellen mint megelôzô és gyógyító szer használatos. Figyelemre méltó a bélműködést fokozó hatása is. Ôsidôk óta használják ideges álmatlanság ellen, kitűnô idegnyugtató. Köszvény ellen is közkedvelt szer, hatását hangyasavtartalmának tulajdonítják. A méz tehát tápanyag-összetételénél fogva, kellemes íze miatt alkalmas arra, hogy egyes betegségek kezelésekor a diéta kiegészítôjeként használjuk.
           A felnôtt ember számára a legmegfelelôbb napi adag 100, de legtöbb 200 g, arányosan elosztva: reggel 30–60 g, a nap folyamán 40–80 g, este 30–60 g, két órával étkezés elôtt, három órával étkezés után. A gyerekek napi adagja körülbelül 30 g. Több nem ajánlatos, mert a szénhidrátok felhalmozásához vezetne, aminek káros következményei lehetnek. Azt mindenki tudja, hogy megfázáskor, köhögéskor mézet kell a langyos teába tenni. De az már kevésbé közismert, hogy éppen ilyen gyógyító hatással van számos más bajra: a felsô légutak megbetegedéseire, a tüdô, a szív, a gyomor, a bél, a máj, a vese, az idegrendszer, a bôr megbetegedéseire és a legújabb tudományos és klinikai kutatások, tapasztalatok szerint a sugárártalomra is. Elôfordulhat túlérzékenység is a mézzel szemben, ilyenkor a mézet ételekbe, különbözô élelmiszerekbe vegyítve kell fogyasztani.
           Csak a legjobb minôségű mézet szabad fogyasztani.



                  ÉLETTÖRTÉNET
           A család
21. rész: A cigánytanyán

           Bori és Gábor félórányi gyaloglás után ért ki a városszélre, ahol Gáborék lakása áll. Bori kissé meglepôdve vette tudomásul, hogy ez nem is ház, hanem egy omladozó falú viskó. Bentrôl valami gyér világosság szűrôdik ki. Talán egy éjjelilámpa ég – gondolja Bori. Gábor megpuszilja: – Isten hozott hozzánk, hercegnôm – mondja, és lenyomja a kilincset, elôretessékelve a vendéget. Borinak eláll a lélegzete: orrfacsaró bűz fogadja, és látja, hogy az éjjelilámpának vélt füstölgô viaszgyertya fényénél valakik mozognak. Nagyon sokan bújnak elô az ágyból, az ágy alól, a kályha mellett is megmozdul egy kétrét görnyedt alak. S mindenki ôt nézi. Gábor kedveskedôen mutatja be családját: szüleit, nyolc testvérét, nevetve meséli, hogy nemrég megszaporodtak, hisz két húga férjez ment, az ôk embereik is ideszálltak, s nem váratott sokára a gyermekáldás sem; immár három unokaöccse van. Bori csak kapkod a füstös levegô után, s egykettôre összeszámolja, hogy vele együtt immár tizenheten vannak az egyetlen helyiségbôl álló kulipintyóban. Gábor anyja is közelebbrôl szemügyre veszi a jövevényt, majd odaböki:
           – Napról napra szaporodunk. S most egy kisasszonykát küldött ide Devla. Üsse kô, jut neki is egy sorkolat kenyér. No, sipirc ágyba, holnap újra kosárkötés lesz.
           De nem volt olyan könnyű rendre inteni a népes famíliát, hisz mindahányan Bori köré sereglettek, huzigálták ruháját, méregették az óriási bôröndjeit, és el sem lehetett volna cibálni ôket akkor, mikor Bori kinyitotta az egyik táskáját. Szempillantás alatt szétkapkodták a ruhákat, s hamar bele is bújtak, ott illegették magukat a szoba közepén. Bori elképedve szorította magához a kis romák kezébôl megmentett hálóingét és neszesszerét, majd félénken megszólalt: Hol találom a fürdôszobát? – bárcsak ne kérdezte volna. A kisebbek értetlenkedve néztek rá, a felnôttek kacagásban törtek ki. Tudomására hozták, hogy a lakásban nemcsak villany, víz sincs, a vécé is kint van, a szomszédokkal közös. Végül Gábor pártfogása alá vette az ijedtségtôl egyre kisebbre zsugorodó kedvesét, és tudomására hozta, hogy most már tényleg le kell feküdniük, majd holnap mosakszik az útszéli csapnál. Addig is be az ágyba, oda Jóskáék mellé. Az úribb körülményekhez szokott lány tehetetlen volt, hát engedelmeskedett. Magára rántotta a hálóköntösét, és uzsgyi be a dohos, penészes szagot árasztó vaságyba. Egy ideig reménytelenül kereste a paplant, és ebben is Gábor sietett segítségére, egy báránybôr bekecset terítve rá, majd kisvártatva ô is mellé bújt. Az eddig hallgatag apuka nagyot köpve oltotta el a gyertyát, s innen-onnan ásítás hallatszott. Borit – feje búbjától a talpáig – lúdbôr borította, a hideg is rázta. Érezte, amint Gábor puszilgatni kezdi homlokát, vállát... és simogatni kezdi. Bori ezeregyszer elképzelte már, hogy milyen lesz az, ha ô egy fiúval alszik egy ágyban, de ilyenre rémálmaiban sem gondolt. Ô meghitt együttlétet álmodott, nem ilyet, hogy apuka horkol, Jóska pedig forgolódik, s néha-néha oldalba üti. Mit képzel Gábor? Tizenhat személy füle hallatára akar kikezdeni vele?
           – Ne most, jó-e ? – súgta a fülébe, majd jó néhányszor megismételte, hisz a fiatalember az istennek se akarta békén hagyni. Más kiút nem lévén, hátat fordított neki, fejére húzta a bekecset, és sírva fakadt. Talán a fáradtságtól, talán a váratlan fogadtatástól, szokatlan környezettôl, nemsokára elaludt.
           * * *
           Kató vidáman ébred. Immár megbékélt a lelkiismeretével, és úgy tervezi, ágyba viszi a reggelit lányának, és bejelenti, hogy nem kötelezô falun vakációzniuk. Dúdolva készíti a kakaót, és, hogy még inkább kedveskedjen lányának, narancslekvárt ken a pirítósra.
           – Itt a szobapincér, hölgyem, a reggeli tálalva! – kopog vidáman Bori ajtaján, majd néhány pillanatig vár a válaszra, s aztán újra kopogni kezd, immár türelmetlenebbül. Válasz azonban most sem érkezik. Kató kicsit tétovázik, majd benyit. A lánya ágya érintetlen. iskolába nem mehetett – gondolja, majd hirtelen észreveszi, hogy a ruhásszekrény üresen tátong. Eszeveszetten rohan le a lépcsôn, be nagyanyóék szobájába, fel Gergôhöz, Lillácskához, de senki sem tud semmit Boriról. Remegô kézzel tárcsáz, férjét hívja, aki égre-földre esküdözik, hogy mihelyt teheti, hazamegy, csak most éppen a spanyolokat fogadja. Jó üzletnek ígérkezik, nem hagyhatja faképnél ôket. Addig is azt ajánlja feleségének, nyugodjon meg, ne csináljon tragédiát az ügybôl. Kató mérgesen csapja le a telefont. Arra gondolni sem mert volna, hogy Janit ilyen esetben is jobban érdekli az üzlet. Hosszú léptekkel méri végig a nappalit, s meglátva Lillácska cigarettáját, gépiesen kivesz egyet a csomagból, rágyújt. Köhög, tikkadozik, majd a könnyei is elindulnak, sírógörcs kerülgeti. Szipogva veszi kezébe újra a telefonkagylót:
           – Elveszett a lányom, egyszerűen eltűnt – üvölti a kagylóba immár hisztérikusan, majd erôt vesz magán, és a szolgálatos rendôr kérdéseire válaszolgatva, elmondja, hogy este látta utoljára, fogalma sincs, mibe lehet felöltözve... majd dühösen csapja le a telefont, amikor a rendôr azzal „vigasztalja", hogy csupán huszonnégy óra eltelte után lehet bejelenteni a személy eltűnését, csak utána indulnak keresésére.
           * * *
           Bori kutyaugatásra, jajveszékelésre ébred, lövöldözéseket hall. A család már talpon van, ôk is zaklatottak. A kicsik az udvaron visítoznak. Mikor Bori kinyitja a szemét, látja, amint Gábor egy kutyával az ölében a kályha mögé kucorodik. Alig rejtôzik el, máris rohan be nyomában két egyenruhás, kezükben valamilyen sprayt szorongatva. Üvöltenek Gáborra, hogy álljon félre, mert ôk nem tréfálnak, az ebnek pusztulnia kell. Bori ösztönösen ugrik a mosztos elé, elállva a rendôrök útját.
           – Ne bántsák, nem vétett az senkinek – mondja, s megpróbálja kivenni a rendôrök össze-viszsza kalatyolásából, hogy mit is akarnak tenni. Úgy veszi ki a szavaikból, hogy veszettség miatt kell pusztulniuk a kutyáknak, kivétel nélkül. A nagy kavarodásban egy magas, keménykötésű férfi is megjelenik az ajtóban, és mindenkit túlkiabálva próbálja kihívni Borit:
           – Ne avatkozzon bele, kisaszszonyka. Az én kutyámat is kilôtték, azon sem könyörültek meg. Pedig engem ismernek a hivatalosok. Amikor választás volt akkor bezzeg könyörögtek, hogy bulibasa, szól egy jó szót a rokonságodnak, hogy rám szavazzanak. Pénzt is nyomtak a kezembe. Igaz, hogy keveset, de én segítettem rajtuk, s most ez a hála...
           Borinak mentô ötlete támad, s dühében a rendôrök elôáll:
           – Ha egyet is lépnek, megkeserülik! Szólok az apámnak, s ô majd tesz róla, hogy azt is megbánják, hogy megszülettek.
           Az egyik rendôr, amelyik eddig is furcsállva nézte a hófehér bôrű családtagot, kíváncsiskodva kérdez rá:
           – És mondd csak, ki a te apád? – kérdezi maró gúnnyal.
           – Nemessy János – vágja ki a leányzó.
           – Igen, s te mit keresel itt? Na szedd a cókmókodat, mert anyád már halálra rémült miattad. Elszöktél otthonról, mi?
           Bár Borinak korántsem tetszik ez a hangnem, mégsem tétovázik sokáig. Valahogy nem is bánja, hogy el kell innen mennie. Csupán attól fél, hogy mi vár rá otthon.
           Szégyenkezve vonul végig a városon. Kezében egyik bôröndjével. A másikat nem találta, de nem akarta tölteni az idôt, hisz Gábor éppen kint volt valahol, s nem akart újra találkozni vele. Elôl ballagott tehát a batyujával, mögötte a két rendôr. Így értek haza.
           Kató kisírt szemekkel rohant elébe a kapuhoz. A rendôröktôl hamar megtudta, hol bukkantak lánya nyomára, majd ránézett, hideg tekintettel. Nem ölelte meg, nem kiabált rá, csak csendesen utasította:
           – Menj be, fürödj meg alaposan. Délután orvoshoz megyünk.
           (folyt. köv.)
Azaki Hakami


                  SPORT
           Labdarúgás
Kiütéses gyôzelem Székelyudvarhelyen

           A Hargita megyei D-osztályú bajnokság múlt hétvégi 15. fordulójában a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata Székelyudvarhelyen, a helyi Hargita otthonában vendégszerepelt. A kiszállás kimondottan jóra sikeredett, hisz csapatunk magabiztos, sôt – minden túlzás nélkül – fölényes gyôzelmet aratott. Szükség volt a három bajnoki pontra, annál is inkább, mert a következô fordulóban a Balánbányai Bányász együttese látogat városunkba. Mindenesetre csodálnivaló teljesítmény tudva azt, hogy a gyergyói csapatot alkotó játékosok zöme naponta nyolc órát dolgozik, majd ezután következik számukra a nemegyszer két órás edzés, hétvégeken pedig a bajnoki mérkôzés. Egyelôre bírják a fiúk az iramot.
           Székelyudavarhelyi Hargita – Gyergyószentmiklósi Jövô 0–5 (0–4)
           Gólszerzôk: Spînu (2), Sion, Obrijan és Kerestély.
           Pop Ioan, a Gyergyószentmiklósi Jövô edzôje a következô csapatot küldte a pályára: Gyenge – Sion, Veress, Zaibert, Mezei, Tamás T. (Moisa) – Ábrahám (Tătaru), Korpos, Tamás Sz. – Obrijan (Kerestély), Spînu (Csapár T.).
           A mérkôzés után Ivácsony Pál, a Jövô SE labdarúgó szakosztályának elnöke nyilatkozott lapunknak.
           „Tulajdonképpen jól felkészülten utazott a csapat Székelyudvarhelyre. A gyôzelem egyáltalán nem volt meglepetés. Az elsô húsz percben a játékosok kissé felszabadultan játszottak, ez némileg idegesítette a mérkôzésen jelenlévô vezetôket. Ezután összeállt a csapat, talán megszokták a környezetet, a pályát és elkezdôdött a gólzápor. Az elsô félidô végére teljesen megnyugodtunk, utána már csak az öröm maradt, s továbbra is bízunk abban, hogy ilyen módon folytassuk a bajnokságot a végéig. A mérkôzés során sajnos megsérült Ábrahám Andor. Lehet, hogy kimarad emiatt egy-két mérkôzésrôl. Véleményem szerint ez az egész csapat gyôzelme volt, a csapatmunka eredménye. Mindenik játékos a saját helyén teljesítette a feladatát."
           A hétvégi – április 14., szombat – mérkôzéssel kapcsolatosan a Jövô labdarúgó szakosztályának elnöke a következôket mondotta.
           „Csak a gyôzelem az elvárás, lehetôleg úgy, hogy a végeredményben a kapott gólok helyén a nulla szerepeljen. Elképzelésünk szerint így lenne az ideális. Persze ettôl függetlenül minden eredmény jó, hisz szükségünk van a három pontra. Nem lesz könnyű mérkôzés, úgy érzem a csapat minden szempontból fel van készülve. Nem is gondolunk arra, hogy nem gyôzelem lesz a mérkôzés vége."
           A szakosztály elnöke a továbbiakban elmondta, hogy Bolfă Ioan jelenleg Félixfürdôn tartózkodik orvosi kezelésen, hogy legalább a bajnokság végére ismét harcképes legyen. A tapasztalt hátvédnek hátgerinc-sérülése van, ami huzamosabb kezelést igényel. A sérüléseknél maradva megtudtuk, hogy a Balánbányáról átigazolt Tătaru Vasile Székelyudvarhelyen volt orvosnál, s úgy tűnik, volt eredménye a kezelésnek. Tătaru valószínűleg játszani fog a Balánbányai Bányász elleni mérkôzésen. Az elnök közölte: a hétvégén is fontos lesz, hogy minél több nézô legyen jelen a lelátókon, mert a csapatnak ezúttal is szüksége lesz a biztatásra.
           Pop Ioan edzô elmondása szerint sérülése miatt kérdéses Ábrahám Andor szereplése. Amennyiben nem jön helyre a mérkôzés kezdetéig, elképzelhetô, hogy Tătaru Vasile lesz a kezdôember helyette. A szakvezetô szólt arról is, hogy Székelyudvarhelyen kevés nézô jelenlétében, de nagyon jó talajú pályán került lejátszásra a mérkôzés. A legutóbbi ellenféllel kapcsolatosan megtudtuk, hogy az eredmény ellenére az ellenfél együttese nem sorolható a bajnokság nagyon gyenge csapatai közé. A következô, Balánbányai Bányász elleni mérkôzéssel kapcsolatosan Pop Ioan a következôképpen fogalmazott: „Nagyobb lesz az ambíció részükrôl, veszíteni ezen a mérkôzésen csak mi tudunk."
           Az edzô szerint is csak a gyôzelem lehet az egyetlen elfogadható eredmény, s szerinte ehhez elengedhetetlen az, hogy minél több nézô buzdítsa a lelátókról a Jövô csapatát. A szakvezetô véleménye szerint a balánbányaiak elleni mérkôzéssel elkezdôdik a tavaszi idény nehezebbik része.
           Hét közben, egész pontosan április 11-én, szerdán Románia Kupa mérkôzést játszott Szentegyházán a Jövô csapata. Amint azt megtudtuk a Jövô labdarúgó szakosztályának vezetôsége a felnôtt csapatból az alábbi játékosokat jelölte ki a mérkôzésre: Saitoc – kapus, Kerestély, Moisă, Tódor, Kurkó, Csapár, Fórika és Tamás Szilárd, továbbá a Jövô ifjúsági I-es csapata.
           Visszatérve a 15. fordulóban lejátszott mérkôzésre: szemtanúk elmondása szerint a Jövô csapata a kidolgozott helyzetek alapján kilenc, tíz gólt is szerezhetett volna.
           A 15. forduló további eredményei: Balánbányai Bányász – Csíkszereda 2–1, Maroshévízi Maros – Galócási Komplex 1–0, Tusnádfürdôi Sólymok – Egyesülés 1–3, Gyergyótölgyesi Real – Hodosi Egyesülés 5–1. (A 12. fordulóban elnapolt Balánbánya – Maroshévíz mérkôzés végeredménye: 0–0).
           A bajnoki rangsorban: 1. Székelykeresztúr 33 pont, 2. Jövô 30 p. (Gólarány: 51–8!), 3. Balánbánya 30 p., 4. Galócás 26 p., 5. Maroshévíz 26 p., 6. Csíkszereda 20 p., 7. Tusnádfürdô 17 p., 8. Tölgyes 13 p., 9. Hodos 12 p., 10. Székelyudvarhely 8 p., 11. Ditró pont nélkül.
           A következô forduló (április 14., szombat) műsora: Székelykeresztúr – Székelyudvarhely, Hodos – Tusnádfürdô, Ditró – Tölgyes, Csíkszereda – Maroshévíz. A Galócási Komplex csapata szabadnapos.
           Szombaton 11.00 órai kezdettel: Gyergyószentmiklósi Jövô – Balánbányai Bányász.

           Jégkorong
Gyermekek a jégen

           Április 10-én, kedden kezdôdött el a városi műjégpályán a Lendület HC által a gyermekek számára szervezett körzeti bajnokság. Az elsô eredmények: Lendület – Csomafalva 15–1, Remete – Csíkmadaras 3–4. Másnap azaz, április 11-én a Lendület – Szárhegy (végeredmény: 19–1) és a Csomafalva – Csíkmaradas (9–7) mérkôzések kerültek lejátszásra.
           A további műsor: április 12., csütörtök: 13.00 Szárhegy – Csíkmadaras, 14.30 Remete – Csomafalva; április 17., kedd: 13.00 Lendület – Csíkmadaras, 14.30 Remete – Szárhegy; április 18., szerda: 13.00 Csomafalva – Szárhegy, 14.30 Lendület – Remete.

Hírek a Progym Apicom házatájáról

           * A tavaszi vakáció ideje alatt naponta 16.00 órától van szabadkorcsolyázás. A belépôjegyek ára: 10 000 lej.
           * Május 1-tôl kezdôdôen leolvasztódik a jég.
           * Április 16 – május 1. között kerül sor a Progym Apicom játékoskeretének véglegesítésére. Ugyanakkor folyamatban van a játékosokat közvetlenül érintô új bérezési rendszer kidolgozása – tudtuk meg Kémenes Balázstól, a felnôtt csapat vezetôedzôjétôl. A szakvezetô ugyanakkor elmondta, hogy május 1-tôl június 2-ig a csapatot alkotó játékosok általános erônléti edzéseken vesznek részt. A szakvezetô megjegyezte, hogy remélhetôen májusban sor kerül a vezetôség által megígért, tíznapos gyógykezeléssel egybekötött közös táborozásra. Kémenes Balázstól tudtuk meg, hogy június 2. – július 1. között a játékosok pihenôszabadságukat töltik. A 2001/2002-es bajnoki idényre való felkészülés tulajdonképpen július 2-án kezdôdik el. A szakvezetés tervei között szerepel, hogy a következô bajnoki idény kezdetéig négy-öt ifjúsági I-es korcsoportú játékos beépítôdjön a felnôtt csapatba.
           * A Progym Apicom csapat jégedzései augusztus 4-én kezdôdnek el.
           * A nemrég megválasztott régi-új vezetôségben a következô a fe- ladatok „szereposztása" Bencze Attila, a szavazati jog nélküli elnök – kapcsolattartás a szakszövetséggel és a sajtóval; Csata Székely Attila – a gyermek és az ifjúsági csapatok nevelése, pályaprogram követése; Szilágyi Imre – reklám, támogatók bevonása, a támogatókkal való kapcsolattartás; Csuszner Ferenc – pályakarbantartás és felügyelet; Kercsó Attila – piacok; Jére László – a csapat és a vezetôség közötti kapcsolattartó, továbbá karbantartás; Paltán Zsolt – ügyintézô-igazgató; Lázár Ernô – a pénzügyek intézôje.

           Botrány
Cigarettát tároltak a műjégpályán?

           Vlad Vasilescu egykori jégkorongozó az egyik bukaresti sportnapilapnak nyilatkozva néhány szemtanúra hivatkozva elmondta, hogy 1995. december 25. körül a Mihai Flamaropol Műjégpályán egy kamion cigaretta volt lerakva és raktározva. A nagy mennyiségű dohányárú csodával határos módon 1996. január 4-rôl 5-re, egyik napról a másikra eltűnt. A jégkorongszövetség fôtitkára kellett tudjon a szállítmányról, mert akkoriban a bukaresti műjégpályát a szövetség működtette – nyilatkozta az egykori hokista. Az elmondottakhoz még hozzátette, hogy az áru a bukaresti létesítmény erôtermében volt tárolva és az oda bemenni akaró sportolóknak nem adtak kulcsot. Vlad Vasilescu ugyanakkor arról is szólt, hogy Eduard Pană-nak Hargita megyében saját gattere van és 30–40 alkalmazottat foglalkoztat, és részvényes egy vagy két benzinkútnál. Az ellene felhozott vádakra válaszolva Eduard Pană kijelentette: „Nem vagyok és sohasem voltam cigarettacsempész. Valószínűleg az engem ilyesmivel vádolók jobban értenek az ilyesmihez. Nem vagyok részvényes egyetlen benzinkútnál sem." A gatterrel kapcsolatosan elmondotta: „Csupán üzlettársa vagyok egyik barátomnak, akinek gattere van."

           Küzdôsport
Újfalvi taekwondosok sikere

           Április 8-án, vasárnap került megerndezésre a csíkszeredai Székely Károly Általános Iskola tornatermében az amatôr sportolók számára szervezett zónabajnokság döntôje. A gyergyóújfalvi Tigrisek csapata – oktató: Baricz István – 11 fôs csapattal vett részt a rendezvényen, amelyen két elsô, két második és két harmadik helyet értek el.
           Az újfalvi vonatkozású eredmények: 12 éves fiúk: 1. Dezsô László (– 40kg-os súlycsoport); lányok: 2. Sólyom Renáta (-–45 kg); 3. Albert Katalin (–40 kg); 14 éves fiúk: 1. Koós Péter (–48 kg), 3. Borka Csaba (–48 kg); felnôttek: 2. Oláh Zoltán (–62 kg).

           Versenytánc
Elôdöntôs gyergyóiak

           Április 7–8. között rendezték meg Temesváron a társasági tánc Románia Kupa 2001-es kiírásának döntôjét. Városunkból a következô hat pár vett részt a rendezvényen: 6–9 évesek: Kozma Richárd – Székely Brigitta, György Emil – Pócs Beáta, Tinca Eric – Csíki Brigitta, György Szabolcs – Szvinyuk Réka; 10–12 évesek: Páll István – Vaszi Réka, Tinca Roland – Kastal Izabella.
           Páll Ágnes, a Gyergyószentmiklósi Step Dance Tánciskola vezetôjének elmondása szerint óriási volt a versengés.
           – Nagyon ügyesen szerepeltek a Kozma Richárd – Székely Brigitta és a Tinca Eric – Csíki Brigitta alkotta párosok, mert egészen az elôdöntôig jutottak. Az igazság az, hogy elsô versenyünk volt, nem voltunk megfelelôen felkészülve. Ezt az is bizonyítja, hogy csúszott a gyerekek cipôje a parketten. Nem tudtuk, hogy meg kell vizezni a cipôjük talpát, késôbb láttuk, hogy más versenyzôk a parkettra lépés elôtt ezt megtették. Májusban Marosvásárhelyen lesz hasonló verseny, ahol mind a hat párral részt akarunk venni. Nagyon sokat tanultunk, a gyerek a végén már különbséget tudtak tenni, hogy ki táncol szépen, helyesen. A versenyen az országból mindenki ott volt, aki egyáltalán számít. A gyergyói gyerekek a versenyen a Szatmári Royal Dance Club színeiben indultak. Ez az azért történt így, mert amíg nem vagyunk a romániai Tánc Egyesület bejegyzett tagjai addig ezeken az országos versenyeken nem vehetünk részt. Ezeken a rendezvényeken csak az említett egyesület tagjai nevezhetnek be, tagsági díjat kell fizetni. Ez megoldható. Az okatóval úgy döntöttünk, hogy ezen verseny után dôl el ez tulajdonképpen, mert fontos volt, hogy a szülôk meglássák azt, hogy egyáltalán van-e szükség erre.'

           Műkorcsolya és hoki
Ifi OB volt városunkban

           * Március 30 – április 1. között a városi műjégpályán került megrendezésre az ifjúsági sportolók országos bajnoksága. A gyergyószentmiklósi versenyen az ország összesen 21 műkorcsolyázója mérte össze tudását. Eredmények: lányok: 1. Luca Roxana (Brassói Tractorul), 2. Punga Simona (Brassói Sport Líceum), 3. Gál Tünde (Csíkszeredai ISK); fiúk: 1. Miklós Bálint (Csíkszeredai ISK), 2. Brăileanu Carol (Bukaresti FRP), 3. Kelemen Zoltán (Csíkszeredai ISK).
           * Románia felnôtt jégkorong-válogatottja vereség nélkül nyerte a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán megrendezett felnôtt világbajnokságot (III. értékosztály, B-alcsoport) és feljutott az I. diviziónak nevezett II. értékcsoportba. A válogatott eredményei: Románia – Mexikó 19–0, Románia – Bulgária 8–0, Románia – Belgium 6–1, Románia – Izrael 7–2, Románia – Jugoszlávia 6–1. A végsô rangsorban: 1. Románia 10 pont, 2. Izrael 8 p., 3. Jugoszlávia 5 p., 4. Bulgária 4 p., 5. Belgium 3 p., 6. Mexikó pont nélkül.
           Emlékeztetôül közzé tesszük a román válogatott színeiben szerepelt gyergyói nevelésű játékosok névsorát: Molnár Szabolcs (Gyergyószentmiklósi Progym Apicom) – kapus; I. sor: Vargyas László (Dunaújvárosi Dunaferr); IV. sor: Góga Attila és Laczkó Attila (mindketten Progym Apicom), Borsos Attila (Dunaferr) és Basilides László (Bukaresti Steaua) – mezônyjátékosok.
           A bukaresti küzdelemsorozat utáni sajtótájékoztatón Eduard Pană, a szakszövetség fôtitkára elmondta, hogy a korábban lezajlott nôi és a március végi felnôtt férfi világbajnokság megrendezése hozzávetôleg 160 000 dollárba került. Ugyanakkor elhangzott, hogy az elsô helyen végzett román válogatott mindenik játékosa a sikerért bruttó 18 millió lej plusz pénzjuttatásban részesül. A jövôt illetôen a fôtitkár hangsúlyozta, hogy a cél az I. divízióban való maradás. A jövôbeni ellenfelek között lesznek többek között Franciaország, Lengyelország és Dánia jégkorong-válogatottjai is.

           Labdarúgás
Minifoci bajnokság lesz?

           * A Jövô SE felnôttek számára szervez városi kispályás labdarúgó bajnokságot. Jelentkezni lehet április 20-ig, a Jövô SE székhelyén, a Nicolae Bălcescu utca 38 szám alatt (a labdarúgó pályán). Az érdeklôdôket keddtôl péntekig, naponta 16.30–17.30 óra között várják a fent említett helyen. Jelentkezni a 164.494/ 203-as számú telefonon, illetve naponta 7.00–9.00 óra között Buslig Gyulánál is lehet. A beíratkozott csapatok technikai gyűlésére április 23-án, hétfôn 17.00 órakor kerül sor a polgármesteri hivatal tanácstermében, a Kárpátok utca 8 szám alatt.
           * Ifjúsági foci. A Hargita megyei ifjúsági, C-korcsoportú (1986-ban születettek) labdarúgó bajnoksága elsô tavaszi fordulójának eredményei: A-csoport: Borszék – Gyergyószentmiklós 0–7, Gyergyószentmiklós – Ditró 2–1, Borszék – Ditró 4–1. A rangsorban: 1. Borszék 24 pont, 2. Gyergyó 24 p., 3. Ditró pont nélkül. A B-csoport eredményei: Balánbánya – Csíkszereda 5–0, Balánbánya – Székelyudvarhelyi Budvár 2–1, Csíkszereda – Székelyudvarhely 8–0. A rangsorban: 1. Budvár 21 pont, 2. Balánbánya 21 p., 3. Csíkszereda 4 pont.
           * Április 11-én, szerdán 17.00 órai kezdettel kerültek lejátszásra a Románia Kupa 20012002-es kiírásának megyei szintű mérkôzései. A hétközi Románia Kupa nyolcaddöntôjében a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata a Szentegyházi Vasas otthonában vendégszerepelt.

           Szertorna
Belgiumban a gyergyói tornászok

           * Április 6–9. között rendezték meg Belgiumban – Dinant városában – az ABC Gym Kupa elnevezésű nemzetközi ifjúsági versenyt, amelynek résztvevôi voltak a Gyergyói ISK tornászai is. A gyergyói vonatkozású eredményekrôl következô lapszámunkban olvashatnak.
           * Az idei évben, egész pontosan 2001 márciusában a városunkból elszármazott világ- és olimpiai bajnok Urzică Marius (a mellékelt fényképen), a lólengés koronázatlan királya résztvett Franciaország nemzetközi tornászbajnokságán. A Párizsban megrendezett versenyen a jelenleg Angliában élô Ferencz József edzô egykori tanítványa aranyérmet szerzett a lólengés versenyszámában.
           * Március végén Urzică Marius a németországi Cottbusban megrendezett Világ Kupa versenyen 9,712-es osztályzattal aranyérmet szerzett a lólengés versenyszámában. A további helyezettek (lólengés): 2. Sven Kwiatowski (német), 3. Alberto Busnari (olasz).
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt

viccek...viccek...viccek

           Egy állatorvosi rendelôben két hölgy ül, egy-egy hatalmas kutyával. Az egyik megszólítja a szomszédját.
           – Látom, maga is a kutyáját hozta ide, mi a baja szegénynek?
           – Ne is kérdezze – így a másik – olyan kanos ez a dög, hogy még a macskánkat is megerôszakolta a szégyentelen. Úgyhogy hoztam kiheréltetni. De látom maga is a kutyájával van itt. Csak nem hasonló ügyben?
           – Sajnos nálunk sokkal komolyabb a probléma. A múltkor egyedül voltam otthon, s egy szál pongyolában a sütô elé hajoltam, amikor ez a szemérmetlen dög hátulról rámugrott, s megesett a dolog.
           – Hát ez tényleg borzalmas. Szóval maga is kiherélteti?
           – Mit képzel, a körmeit jöttem levágatni!
           * * *
           Az öreg indián törzsfônök a tábortűznél ül három fiával.
           Egy idô után megszólal a legidôsebb fiú:
           – Mondd, apám, miért hívnak engem Puha Medvebôrnek?
           – Azért fiam, mert anyádat egy puha medvebôrön ismertem meg közelebbrôl.
           Hamarosan a középsô fiú kérdez:
           – Mondd, apám, miért hívnak engem Mohos Sziklának?
           – Azért fiam, mert anyádat egy mohos szikla tövében ismertem meg közelebbrôl.
           A harmadik fiú csak mogorván ül, szótlanul.
           Odafordul a legidôsebb testvér:
           – Nem kérdezel, Szakadt Gumi testvérünk?
           * * *
           A farmer büszkén meséli a kocsmában:
           – Tudjátok, a bikám az utóbbi idôben teljesen lerobbant. Csak ránézett egy tehénre, és majdnem összeesett. Aztán a doktor felírta neki az orvosságot, azóta napi húsz-huszonhat tehén meg se kottyan neki.
           A többiek ámulnak.
           – A nemjóját, aztán miféle orvosság az?
           – Tudja a fene – mondja a farmer – olyan jó fahéjas íze van.
           * * *
           Lenin beszédet mond. A tömegben egy széles vállú emberhez odaszólnak:
           – Uram, nem menne egy kicsit odébb? Nem látom jól Lenin elvtársat...
           Kisvártatva:
           – Uram, még egy kicsit nem menne odébb?
           Tíz perc múlva:
           – Uram, még egy kicsit...
           – Távcsövet ne adjak?
           – Nem kell, köszönöm, az van a puskámon is...
           * * *
           Két férfi és egy nôi szobor áll a parkban. Egyszer csak leszáll hozzájuk a jó tündér, és azt mondja nekik:
           – Itt álltok már 100 éve, fél órára mozoghattok egy kicsit.
           A két szobor megmozdul, és kézenfogva berohannak a legközelebbi bokorba, ahol aztán hatalmas nyögdécselés hallatszik, hullanak a levelek. Kis idô múlva kijönnek a bokorból. A férfi ránéz az órájára és azt mondja:
           – Még van negyed óránk, mit csináljunk addig?
           Erre a nô: – Csináljuk ugyanazt, mint eddig, csak most te kapod el a galambokat és én szarom le ôket!
           * * *
           Péterke futva állít be a zöldségeshez, kikapja zsebébôl a cédulát, és máris gondolkodás nélkül hadarja:
           – „Két kiló hagyma, két kiló káposzta, három kiló krumpli, és vigyázz, hogy a vén kurva ne nyomja le ujjával a mérleget!"
           * * *
           A postára érkezik egy levél, melyet a Mikulásnak címeztek. Mivel a postások nem tudják, mi legyen vele, úgy döntenek, hogy felbontják. Egy kétségbeesett gyermek kívánságát olvassák:
           „Drága Mikulás! A családunk nagyon szegény, így nem tudok mit adni a szüleimnek karácsonyra. Légy szíves, küldj 100 000 lejt!"
           A postások nagyon megsajnálják, és összedobják neki a pénzt. De mivel nekik sincs sok, így csak 50 000 lej jött össze, amit el is küldenek. Az ünnepek után lázasan bontják fel a Mikulásnak szánt köszönôlevelet:
           „Nagyon köszönöm, hogy segítettél, de képzeld, azok a szemét postások a felét lenyúlták!"
           * * *
           A rendôr szerelmeskedik az asszonnyal, minek hatására a nô nagyokat sikongat. Megkérdezi tôle a rendôr:
           – Fáj?
           – Nem, épp fordítva!
           – Jáf?? Hát annak nincs semmi értelme!


HOROSZKÓP
április 12–18

           Kos (III.21-IV.20.)
           Be kell osztania kevéske pénzét. Mindent megtesz, hogy kellôképpen átvészelhesse ezt a kissé szűkös idôszakot. Családja mindenben ön mellett áll, bízhat bennük. Ha házasságon töri a fejét, elôbb el kéne vágnia végre az édesanyjához fűzôdô köldökzsinórt, hisz ön tud magáról gondoskodni.
           Bika (IV.21-V.20.)
           Utazáson töri a fejét – gondolja meg jól. Nem kell semmi rosszra gondolnia, de elôfordulhat, hogy a várható események felbolygatják eddigi életét. Lehet, hogy megismerkedik egy szôke férfival, aki hamisságával azt a kevés pénzt is megszerzi, amije van.
           Ikrek (V.21-VI.21.)
           El szeretne költözni? Nyissa ki jól a szemét, legyen figyelmesebb, hogy elkerülje a figyelmetlenségébôl adódó vészhelyzeteket. Anyagilag minden rendben van, amire nagyon vágyik, megvalósulhat. Ha nem akar komoly kapcsolatba ugrani, mielôbb lépjen tovább.
           Rák (VI.22-VII.22.)
           A sok kellemetlenség után kiderül az ég, eloszlanak a felhôk. Magánélete most kezd stabilizálódni. Eddig sok lehetôséget elszalasztott. Mostani választását az ég is támogatja.
           Oroszlán (VII.23-VIII.23.)
           Anyagi helyzete most szinte reménytelennek látszik. Szomorúan telnek a napjai, folyton egy halom pénzrôl álmodozik, ami esetleg kirándítaná ebbôl az állapotból. A környezetében van egy idôs hölgy, akitôl megoldást remél. Helyesen teszi, bízhat benne.
           Szűz (VIII.24-IX.23.)
           Kedvese hűsége esetleges. Hol hűséges, hol nem. A családját egy látogató féltékennyé teszi, sôt érzelmileg vesztesnek érzik magukat. Mivel magánélete ingadozó, nem árt óvatosnak lennie, és elkerülnie a konfliktushelyzeteket. A héten le-velet fog kapni.
           Mérleg (IX.24-X.23.)
           Mostanában állandóan bosszantja valami, kisebb kellemetlenségek töltik ki napjait. Vagy egyszerűen csak ön érzékenyebb, ingerlékenyebb. Ne aggódjon, hamarosan vége lesz, sôt kellemesen zárul ez az idôszak.
           Skorpió (X.24-XI.22.)
           Enyhe felhôk gyülekeznek nyugalma egén, ami inkább a baráti társaság rossz hatásaitól érzôdik. Jó lenne kilépnie ebbôl a körbôl, amíg nem késô. Ez a negatív hatás esetleg magánéleti kapcsolataira is rányomja bélyegét, és veszélyezteti eddigi békés, harmonikus szerelmi életét.
           Nyilas (XI.23-XII.22)
           Nagyon különös idôszak vár önre. Egy idôs férfi, akit még nem, vagy már rég ismer, és baráti szándékkal van ön iránt, egyáltalán nem biztos, hogy valódi arcát mutatja ön felé. Az ön életében most van kialakulóban valami fontos, ami kihat a további életére. Jobb idô köszönt önre anyagilag is.
           Bak (XII.23-I.20.)
           Jól gondolja meg, milyen fába vágja a fejszéjét. Nem kell aggódnia, nincs semmi baj. Csupán csak az ön kezében van sorsa alakulása. Most különben nem tud semmit elrontani, úgy is lehet mondani, jól áll a szénája. Ha egy kapcsolat beteljesítésén gondolkozik, ne tétovázzon!
           Vízöntô (I.21-II.19.)
           Hűséges szerelmes lévén csak jóra és szépre számíthat, azonban vigyázzon, nehogy elszaladjon önnel az a bizonyos ló. Vissza kéne fognia önzô természetét, hisz társa hűséges önhöz. Azzal, hogy nem engedi társaságba, nem fogja jobban szeretni önt.
           Halak (II.20-III.20.)
           Nem kéne figyelnie a ronda pletykákra. Lehet, hogy a fele sem igaz. Állandó féltékenységével csak olajat önt a tűzre. Az anyagiakkal kapcsolatban állandóan egy hír foglalkoztatja, amit már régóta vár.