21. (387.) szám, 2001. május 31 - június 6




    Régi film pörög

               Megrendüléssel vettük tudomásul, hogy megyénk és városunk magyar képviselôi mazochista módra részt vettek a múlt szerdán rendezett államfôi fogadáson. Mártírságuk örökre feljegyeztetett. „A hosszú nyelvek" éjszakájának is nevezhetô összejövetelen lényegében semmi sem történt. A krónika feljegyezheti, hogy szokásos, hódolatbegyűjtô, „királyi" körutazás zajlott le, bólogató fôhajtások és klakkôrök tapsa közepette.
               Ami fájdalmas számunkra, az talán csak annyi lenne, hogy ezzel a megjelenéssel letisztogattuk a vásárhelyi események és a Har-Kov jelentések fôkolomposának hátsó felét. Beismerve, hogy minden a legnagyobb rendben van. Pedig most lehetett volna egy „néma" távolmaradással éreztetni, hogy a számunkra oly fájdalmas történteket nem felejtettük el, nem felejthetjük el. De úgy látszik, „vezetôink" már import gerincekkel vannak felszerelve, melyeket dicto loco be is mutattak. A hazait kioperáltatták, hiszen azon már nagyon látszottak a súlyos csontritkulás jelei. Nálunkfelé politikai betegség lett a gerinctelenség. Csak járvány ne legyen belôle.
               Amúgy Gyergyószentmiklós kapcsolatrendszerét osztályozza az a tény, hogy az államfô Csíkszereda és Udvarhely után meglátogatta Borszéket és Maroshévízt is. Úgy hírlik, valamelyik faluban is megállt. Nálunk csak átutazott, de úgy viselkedtünk, mintha itt szállt volna meg egy éjszakára. Ez a régi daliás idôket juttatta eszembe (amikor vártuk Ceauşescu elvtársat), és mint Toldi, én is büszkén nyújtottam ki kezem, igaz, hogy rúd nélkül. És nem azért, hogy valaki megszorítsa, csak mutattam, merre menjenek tovább. Vagy értettek a mozdulatból, vagy ismerték az utat.
               Az események pikantériája, hogy a gyergyói lakos, az átutazó elnöki konvojnak köszönhetôen, csak most mérhette fel igazán a rendôri munka értelmét és szükségességét. A központ, ha rövid idôre is, de fellélegzett. Megszűnt a ki-hol-éri-ott-áll-meg íratlan szabály, és egy ad hoc rendezett járműforgalmat mutató városképpel fogadtuk az ország elsô emberét. Jó lenne, ha mindennap itt vinné el az útja.
               Na, de valószínű, hogy sokat kívánok, hiszen a rendôrség nem sokáig bírná cérnával. Elég volt a kóstolóból, vissza a mindennapos káoszelmélethez.
               Azért köszönjük, elnök úr!
    Ábrahám Imre

    Nagy hűhó az elnökért

               Múlt szerdán megyénkbe látogatott Ion Iliescu államfô. Már délután négy óra felé megérkezett a megyeszékhelyre, ahol a díszôrségen és a megye vezetôin kívül ezerfôs tömeg fogadta, gyér tapssal. Negyedórás, megyénk prefektusával és a megyei tanács elnökével folytatott tárgyalás után Székelyudvarhelyre látogatott.
               Este ismét Csíkszereda volt az állomás. Bár a program szerint nyolc órára kellett volna visszaérkeznie a vendégnek, erre csak kilenc után került sor. A prefektúra nagytermében fogadására megjelentek az önkormányzatok, vallási felekezetek képviselôi, valamint néhány megyei tanácsos és parlamenti képviselô is. Városunkat Pál Árpád polgármester és Nagy István jegyzô képviselte. A jelenlevôk közül csak néhányan jutottak szóhoz, így, az alkalmat kihasználva, terítékre került – Mircea Duşa prefektus elmondásában – Maroshévíz és Gyergyószentmiklós fűtésproblémája is.
               Ugyanezen a napon lépett érvénybe az új közigazgatási törvény, amely alapján azon helységekben, ahol húsz százaléknál nagyobb a kisebbségek aránya, hivatalosan használhatják anyanyelvüket. Prefektusunk elmondotta, hogy a két esemény egybeesése csupán véletlen. Hogy így van-e, csak találgatni lehet, az viszont tény, hogy Ráduly Róbert képviselô a mikrofon elôtt magyarul is köszöntötte az államfôt. Mondani sem kell, hogy a megjelentek hatalmas tapssal jutalmazták ezt. A képviselô felhívta Iliescu figyelmét arra, hogy gyakorlatilag semmit sem látott megyénkbôl, hiszen az az út, amelyen Kovászna megyébôl érkezett, két hete volt megjavítva, éppen ezen látogatás miatt.
               Ezek után sajtótájékoztatót tartott az államelnök. Szép számban jelentek meg magyar anyanyelvű újságírók is, akik közül nem mindenki beszéli helyesen a román nyelvet. Elnökünknek is feltűnt ez, s többször is újrafogalmaztatta a kérdéseket. Azon kérdésre, hogy programjával ellentétben miért iktatott be egy csereháti látogatást is, felháborodottan jelentette ki: neki senki sem készíthet programot, ô az államelnök, akkor és oda megy, ahová akar.
               * * *
               Félthette testi épségét elnökünk, hiszen a bejáratnál alapos ellenôrzésnek vetettek alá minden megjelentet. A riportermagnót be kellett kapcsolni, meg kellett mutatni, hogyan működik a fényképezôgép, hogy nem durran-e, nem robban-e. A nagyteremben az asztalnál ülôk elé egy-egy üveg ásványvíz került. Perla Harghitei, ugyebár, hiszen mi a hazaihoz szoktunk. De megjelent egy fekete öltönyös hústorony, s az elnök elôtt levô üveget, miután alaposan megnézegette, kicserélte egy Bucovina ásványvízre. Valamiért nincs ínyére Iliescunak a hargitai...
               Másnap városunkon is áthaladt a legújabb, egy vagyonba kerülô autókonvoj, amely elnökünket szállította. Délután fél ötig tartották sakkban a rendôrök a központ forgalmát, és végre megtudtuk, hol nem szabad parkolni. A megyében kijavították a fontosabb útvonalakat – azokat, amelyeken elnökünknek közlekednie kellett –, a megyeszékhelyen pedig csak úgy csillogott-villogott a látogatásnak helyet adó épület, és környéke.
               Ugye emlékeznek még, hogy tavaly novemberben az akkor leköszönô államelnök, Emil Constantinescu tette tiszteletét városunkban? A Csíky-kertbe viszont könnyedén be lehetett jutni, senkit nem vetettek alá tízperces vizsgálatnak. Hogy miért? Történhetett ez abból a megfontolásból, hogy „csupán" egy leköszönô elnökrôl volt szó, de az is lehet, hogy Constantinescu valamiért nem érezte veszélyben magát...
    Pál Hajnalka

    Virág Zsoltot megsértették

               Múlt héten írtunk arról, hogy Virág Zsolt tanácsos, akit – magatartása miatt – nemrég napirendre tűztek az RMDSZ egy gyűlésén, ígérete ellenére nem jelentkezett, hogy tisztázzuk olvasóink elôtt, mit követett el. Pár nappal késôbb viszont megkeresett, és végre sikerült beszélgetni vele. Kiderült, hogy az RMDSZ listán bejutott tanácstagok tanácsosi fizetésük tíz százalékát kötelesek befizetni a szervezet helyi fiókjának pénztárába. Virág Zsolt ezt nem tette meg. Az alábbiakban közölt interjúból megtudhatják, miért nem:
               – Miért találkozunk egy héttel késôbb, mint ahogy azt megbeszéltük?
               – Való igaz, megígértem, hogy fogok válaszolni a kérdésekre, de a megbeszélt idôpontban munkahelyi kötelezettségeim máshová szólítottak.
               – Azon a gyűlésen sem vett részt, amelyen éppen önrôl volt szó...
               – Akkor került megrendezésre az RMDSZ egyik platformjának konferenciája Csíkszeredában, amelyen én is részt vettem, s ezért nem lehettem ott az ülésen.
               – Miért kellett napirendre tűzni Virág Zsolt magatartását?
               – Az ügy ott kezdôdött, hogy a kampány során, úgy gondolom, rengeteget dolgoztam ennek a szervezetnek. A területi szervezet akkori ifjúsági alelnökeként az egész medencét sikerült RMDSZ színekbe felöltöztetni, Botoşani megyében sikeres kampányt szerveztem, Bukarestet is sokszor megjártam, a Dolly Rollt is én hoztam ide, s mindezért a benzinköltségen kívül nem kértem semmi juttatást. Arra viszont feldühödtem, hogy Szász Zoltán úr, választmányi tag, aki eddig valamilyen mezôgazdasági termelôszövetkezetnél tevékenykedett, azt mondta az egyik választmányi gyűlésen: „hallgass, gyermek, mert nyakon váglak!". Ez többször is elhangzott. Én úgy gondolom, hogy ez a hangnem nem méltó az RMDSZ színvonalához, azután nem jártam az RMDSZ irodába, ennek eredményeképp nem is fizettem ki a tagdíjat, a tanácsosi pluszjövedelmem tíz százalékát. Hát ez a bűnöm. Természetesen utána befizettem egy összeget, beszélgettem is az elnök úrral, akit, ha nem is támogattam a választásokkor, a maga módján egy értelmes embernek tartok. Azzal viszont, hogy egyes sajtóorgánumokat félreállít, nem értek egyet.
               – Milyen alapon kell fizetni az RMDSZ-nek?
               – Még akkor, amikor a választások voltak, alá kellett írnunk egy olyan nyilatkozatot, amely szerint tanácsosi jövedelmünk tíz százalékát a helyi szervezet rendelkezésére bocsátjuk.
               – Mennyi ideig nem fizetett a szervezetnek?
               – Egyszer fizettem, amióta tanácsos vagyok. Köztudott, hogy több tanácsos is felajánlotta tiszteletdíját közcélokra, én adtam bizonyos összeget az egyháznak, a Bucsin negyedi tűzeset károsultjainak, és egy civil szervezetnek is. Ezt az RMDSZ nem veszi figyelembe, amiben igaza is van, mert a tanácsosok fizetésüknek tíz százalékát be kellene fizessék.
               – Vannak-e még hasonló esetek a szervezetben?
               – Nem is érdekel, viszont valószínűnek tartom, hogy van, mivel tudok róla, hogy közülünk is vannak néhányan, akik az egész fizetésüket felajánlották egy bizonyos alapnak. Több mint valószínű, hogy én is követni fogom ezt a példát.
               – A továbbiakban eleget fog-e tenni a fizetési kötelezettségeknek?
               – Én ezek után a következôképp fogok fizetni: aláírtam egy nyilatkozatot, amely értelmében a tiszteletdíjam tíz százalékát bent tartják, és átutalják az RMDSZ számlájára, vagy valaki felveszi.
    Lejegyezte: Pál Hajnalka

    Szálkák és gerendák

               Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás Békényen is túl (de az is lehet, hogy annak mindkét partján), volt egyszer egy kis birodalom. Ebben a birodalomban történetünk idején Papondekli király uralkodott, immár sok-sok (egyesek szerint túl sok) éve. Békés, jó emberek lakták ezt a várost, ez abból is látszott, hogy a virágokat annyira szerették, hogy a parkokból rendszeresen ellopták a frissen kiültetett palántákat.
               Történt egyszer, hogy Papondekli király kincstárnoka azzal a panasszal fordult királyához, hogy nincs elég beosztottja, akik az aranypénzeket fényesítgessék, szortírozzák, számolgassák, no meg persze be is gyűjtsék. A kincstár összes alkalmazottja ezért kénytelen rendszeresen túlórázni, s még így is folyton lemaradásban vannak, nem beszélve arról, hogy egyes élelmes adófizetôk kihasználják a helyzetet, s nem fizetik be az adóikat. Egy szó mint száz, szükség volna egy szép szál, energikus, széles vállú fiatalemberre, aki majd behajtja az adót.
               Papondekli király nem gyors és éles felfogásáról volt híres (ebbôl persze elônye is származott, mert nem zavarták lelki nyugalmát azok a nyíltabb vagy burkoltabb célzások, miszerint ideje volna átadni a trónt; egyszerűen meg sem értette ôket), nem csoda, hogy az egészbôl csak annyi jutott el az agyáig, hogy egyik beosztottja már hónapok óta rágja a fülét, s ettôl csak úgy tud megszabadulni, ha udvara amúgy elég népes táborát újabb alkalmazottal egészíti ki.
               Hogy, hogy nem, ugyanabban az idôszakban rendszeresen jelentkezett kihallgatásain a nép egy egyszerű leánya, aki újra és újra elsírta neki sanyarú sorsát, hogy szülei rég meghaltak, nincs aki gondot viseljen rá, s immár évek óta levegôn és vízen tengôdik. Igaz, hogy termetre nem volt valami daliás, szava is halk és reszketeg, a szorzótábla tanulását pedig csak az 1x1-ig bírta, 1x2-nél már feladta, de hát be kell látni, hogy nem lehet mindenki egy matematikusba oltott izompacsirta.
               Papondekli király néhány hónapig mérlegelte a helyzetet, majd cselekvésre szánta el magát. Úgy döntött, hogy egy ravasz cselhez folyamodva két legyet üt egy huszárvágással. Elôször is kifaggatta alaposan a kegyeiért esdeklô leányzót, megtudva tôle (és róla) születése helyétôl a mellbôségéig mindent. Mikor ezzel végzett, közölte vele, hogy nagy kegyben részesíti: épp üresedés volt a kincstárnál, s alkalmazza oda adóbehajtónak. Nem kell azonban megijedni, ugyanis a munkája abból fog állni, hogy naphosszat üldögél egy asztal mellett, s várja, hogy az adóalanyok önként jelentkezzenek, ha pedig ezek nem jönnek, akkor műszak végén két percen keresztül csóválnia kell a fejét, roszszallásképpen. Ha a fejcsóválása elég meggyôzô lesz, hó végén még prémiumot is kaphat.
               A dolog persze nem oldható meg ennyire egyszerűen, ugyanis a királyi törvénykönyvben (amit úgy örökölt, s legnagyobb sajnálatára nem állt módjában megváltoztatni) az állt, hogy a palotában állást csak szigorú verseny útján lehet elnyerni. Ezért volt szükség az elôbb említett cselre. Kidoboltatta tehát a kisbíróval, hogy palotája kincstárába új alkalmazott kerestetik. A bátor jelentkezôk több feltételnek kell megfeleljenek, éspedig:
               – lehetôleg legyenek férfiak, de azért nôk is jelentkezhetnek;
               – a kisportolt alkat elônyt jelent;
               – jó, ha tudnak fejben hatványozni és négyzetgyököt vonni, de ha csak az 1x1-et tudják, az már elfogadható;
               – végül, de nem utolsósorban, ne is jelentkezzen az, aki nem pontosan 155 cm magas, lúdtalpú, enyhén molett, 25 éves és 48 napos lesz a versenyvizsga napján, s nevének kezdôbetűi K. L.
               Tekintettel arra, hogy nagy volt a szegénység és a munkanélküliség Papondekli király birodalmában, a hírre csak úgy özönlöttek a jelentkezôk. Az értelmesebbje megtudva a feltételeket átlátott a szitán, s dolgavégezetlenül hazament. Került azonban néhány félkegyelmű, aki nem tudott írni-olvasni, így nem értette meg a feltételeket sem, s felíratta magát az igénylôk listájára.
               Eljött aztán a verseny napja is, amikor összeült a királyi tanács, megvizsgálta a jelentkezôket, s a kívülállók legnagyobb meglepetésére úgy találta, hogy van egy jelölt, aki megfelel az összes követelménynek. Alá is írták azonnal a munkaszerzôdést, majd pezsgôt bontottak, s mindenki nagyon boldog és elégedett volt, hisz újabb problémára sikerült Papondekli-megoldást találni.
    Árus Zsolt

    A városháza hírei

               Múlt péneteken dr. Kolumbán László alpolgármester és Nagy István jegyzô tájékoztatott a polgármesteri hivatalban történtekrôl:
               * Az erdészet a táblabíróságon fellebbezett a közbirtokosság által megnyert perben. Alpolgármesterünk június 14-re van ismét beidézve.
               * A múlt kedden tartott tanácsülés és az ott hozott döntés a Sport Management Rt. szerzôdésének megújításával kapcsolatban érvénytelen – jelentették ki a sajtótájékoztatón. Ismét elmondották, hogy a részvénytársaság a két éve megkötött szerzôdésnek egyetlen pontját sem tartotta be, még azt sem, hogy idôközönként beszámoljon tevékenységérôl. Nagy István szerint a hivatal elkövette azt a hibát, hogy nem zaklatta emiatt a Sport Managementet. Újra kiemelték azt is, hogy a hivatal igenis szívesen támogatja a hokit a költségvetésbôl, s a tanácsnak kell döntenie arról, hogy mekkora összeggel.
               * Egy ceglédi tervezô, aki az ottani piacot tervezte, megtervezné a miénket is – jelentette ki Nagy István.
    Pál Hajnalka

    Vizet ittunk, vizet prédikáltunk

               Kedden került sor az Amôba Öko Központ szervezésében a Védjük vizeinket nevet viselô fórumra. A tanácskozáson, mely a Maros és környezô patakjaink szennyezésének megfékezésérôl szólt, részt vettek lelkes környezetvédôk, csupán a polgármester, az erdészet és a vízügy nem képviseltette magát. Egy résztvevô találóan meg is jegyezte: ez a találkozó olyan, mint a nagymosás, ahonnan hiányzik a szennyes.
               Kéttucatnyi érdeklôdô jelent meg a Tanulók Házában szervezett fórumon. A Naturland, Pro Natura környezetvédô szervezeteken túl megjelent két városi tanácsos, a Vadász Sporthorgász Egyesület, a Polgár-Társ Alapítvány, valamint a GO Rt. alkalmazottja, György Géza a vízháztól.
               A gyergyói vizek helyzetét dr. Panigay Róbert, a horgászok elnöke foglalta össze. Mint mondotta, lassan harmincöt esztendeje horgászik a gyergyói patakokban, a Marosban, s a jelenlegi helyzet siralmas.
               A vízbefogásnál még aránylag tiszta a víz, a városban belehordja az itt lakó ember a szemetét, s ahogy a Békény kimegy a lakott területrôl, már kész fertô. A derítôállomás szűrôberendezése pedig csak jelképes, csak a rossz nadrágot fogja ki. A Marosba engedett szenny azt eredményezte, hogy a Békény befolyásáig nincs hal a vízben. Az egyetlen folyónkat a szabályozás is károsította, s ha figyelembe vesszük, hogy egy folyó öntisztulásához harminc kilométer szükséges, akkor ehhez nincs ideje a Marosnak, mert mire Remetére ér, a tejporgyár „biztosítja" a szennyezés-utánpótlást. A város fejlôdött, a tisztítás lemaradt, s a szennyezés fokmérôje, a rák eltűnt a Marosból.
               Végezetül Panigay kijelentette: a harmincöt év alatt a Maros élôvilágának 70 százaléka elpusztult.
               A Marostól hamar visszajutottunk az ivóvizünk forrásáig, és kiderült, hogy ezúttal is fejétôl büdösödik a hal, hiszen az erdôkitermelés, a fahúzatás képezi a víz elsôdleges szennyezését. A vízház által vezetett észrevételezések között szinte napirenden szerepel, hogy a befogott víz zavarossága nem természetes eredetű.
               Ez ellen természetesen az erdészetnek kellene tennie, de egyes jelenlévôk úgy vélték, hogy az erdészet keze kötött, hisz a kitermelések egy részét miniszteri, országvezetôi beosztásban dolgozók dirigálják, s ôket nem lehet számon kérni. S kiderült, hogy azt sem könnyű elintézni, hogy a huszonöt esztendeje a Békényfôn lévô pakuratartályt, a belôle csordogáló folyadékkal onnan eltüntessék. S a Békénybe vezetett háztartási szennyvízre is csak egy orvoslás létezik: kanalizálás. Erre ugyan ígéret van, de pénz nincs. A patakparti szemét összegyűjtésére pedig más módszert kell kitalálni, mint a környezetvédô alapítványok kukászókká alakítása. Amint a Naturland képviselôje kijelentette, ôket már csak úgy felkérik, hogy takarítsák ki ezt vagy azt a részt, mintha az lenne az ô feladatuk.
               Aztán egy érdekes kérdés következett Molnár Judittól: valaki, valaha volt-e megbüntetve vízszennyezésért? A válasz elmaradt, de az ellenôrzésekkel kapcsolatban Kercsó Attila tanácsos elmondotta: törvényeink hézagosak, és amire van is szabály, amit büntetéssel meg lehetne fékezni arra sincs ellenôrzô szerv. Beszámolt arról is, hogy a hivatal alkalmazottja, a környezetvédelmi szakember sajnos nem kompetens. Munkája helyett inkább a poharat emelgeti, de teheti nyugodtan, hisz tôle senki nem kéri számon, mit tevékenykedett.
               Ezért fogalmazódott meg egy ökológiai szakember alkalmazása, aki pontra tenné a vizeinket, de félô az is, hogy az ökológus is arra a sorsra jutna, mint hajdani fôépítészünk.
               A lépni tudók hiányában csak vitatkozni lehetett, de egyrôl nem jutottunk kettôre. Csupán azt sikerült megbeszélni, hogy a média nem hagyhatja szó nélkül ivóvizeink szennyvízzé válását, a fórumot is újra meg kell szervezni, hátha elöljáróink kegyeskednek akkor megjelenni. Ha nem, akkor tovább kell lépni – valahogyan.
    Balázs Katalin

    Nem adják fel

               Az elmúlt hétvégén Sepsiszentgyörgyön tartotta negyedik kongresszusát az RMDSZ nemzeti-liberális platformja, a Reform Tömörülés. A kongresszus egyik jelmondata (Reform a Magyar Demokrata Szövetségben) már elárulja: annak ellenére, hogy a sajtó évek óta az RMDSZ lehetséges kettészakadásáról ír, az RT meghatározó vezetôi szerint ez pillanatnyilag nem aktuális. Igaz, hogy voltak olyan küldöttek, akik a kiválást sürgették, azonban ezek száma mondhatni elenyészô volt azokéhoz képest, akik úgy gondolják: kell még egy esélyt adni az RMDSZ belülrôl való megreformálásának.
               A kongresszus másik jelmondata (Itt vagyunk, számíthatsz ránk) már a romániai magyarsághoz szólt. Aki ért a szóból, annak számára világos: miközben egyre többen panaszkodnak, hogy az RMDSZ eltávolodott a tagságtól, az RT pont a fordított utat járja. Ezt jól mutatta az is, hogy immár a legnagyobb rosszindulattal sem lehet fiatalok csoportosulásának nevezni. Miközben sorra alakulnak a területi szervezetei, tagjai közt egyre több a középkorú, illetve annál idôsebb személy.
               Gyergyóból négy küldött vett részt a kongresszuson: Árus Zsolt, Bencze Attila, Pázmán Attila és dr. Weil Gyula. A velük készült interjút, illetve a kongresszussal kapcsolatos további részleteket a jövô heti lapszámban olvashatják.


    Népművészeti sokadalom

               Áldozócsütörtökön délelôtt nem hétköznapi rendezvényen vehettek részt az érdeklôdôk a Gábor Áron utcai népművészeti alkotóházban. Az egykori, egyházi ünnephez kapcsolódó kirakodóvásárok hagyományának megôrzése érdekében ismét népművészeti sokadalmat szervezett az Ethnographia Gyergyóiensis és az Általános Műveltség Alapítvány, immár ötödik alkalommal.
               Mint azt Kiss Portik Iréntôl megtudtuk, katolikus vidékeken egykor a hasonló vásárok napja volt áldozócsütörtök, ahol mindenki kénye-kedve szerint vásárolgathatott. Ezen a rendezvényen az érdeklôdôk megtekinthették a kosárfonás, a verecselés, a gyöngyfűzés, a rojtkötés, a csipkeverés munkafolyamatait is. Hozzáértô kézművesek bemutatásában lehetett megtekinteni ezen munkákat, így a megjelentek értékes ismeretekkel gazdagodhattak. Érdekes dísz- és használati tárgyak kerültek ki a készítôk kezébôl, amelyekbôl természetesen vásárolni is lehetett. Mindezekhez ínycsiklandozó kürtôskalácsillat társult, hiszen Gál Margit ezen finomság elkészítésének folyamatát is bemutatta. S hogy még kellemesebben érezzék magukat a megjelentek, a Cika néptánccsoport gyerekcsapata ropta a táncot, amelyhez Ségercz Feri és furulyásai nyújtottak zenei aláfestést.
    Pál Hajnalka

    Levél Édesanyámnak

               Május 26-án, szombaton 17 órától, a gyergyószentmiklósi művelôdési házban, egy újabb Harmónia-elôadásra került sor Levél Édesanyámnak címmel.
               Bevezetésként a nézôközönség meghallgatta Dali József franciaországi zenés üzenetét, dedikálásként minden édesanyának. Cseke Péter műsorvezetô rövid ismertetôjét Bende Mária Merengés című verse követte Abodi Erzsébet nagyszerű elôadásában.
               A régi és új Harmónia-dalok éneklésre késztették a teremben ülô szülôket, nagymamákat. Óvodás tánc- és énekcsoport bemutatkozása következett, amely két lelkes óvónô, Bajtalan Beáta és Fazakas Magdolna munkáját dicséri. A Tátika-Show profi elôadást mutatott be a zsűrinek, mintha az igazi énekesek miniatűr változatai szerepeltek volna.
               A nyertesek: I. díj: A-Teens: Simon Renáta, Száva Erika, Urszuly János, Vizoli Lehel; II.díj: DJ Bobo Barabás Artúr, Albert András, Málnási Ágota, Jakab Aliz; III. díj: Trei Sud Est: Barabás Arthur, Vizoli Lehel, Urszuly János.
               Bagosi Zoltán koreográfus gyergyói és remetei tanítványai igazi latin-amerikai hangulatot varázsoltak táncaikkal az elôadásteremben.
               A Hóvirág Néptáncegyüttes ôsszel alakult gyerekcsoportja mezôségi dalcsokorral és felcsíki néptánccal mutatkozott be. A gyerekek betanítása Szász Ferenc és Nagy Hajnal munkájának szép eredménye.
               Befejezésként az elôadás szereplôi felvonultak a színpadra és Szabó Kinga segítségével a Harmónia című dallal búcsúztak a közönségtôl. Az elôadás fôtámogatója a Horizont fotóstúdió volt.
               Dali Erika, a Harmónia Alapítvány alapítója, az elôadás szervezôje elmondta: „Voltak szervezési nehézségek, de a gyerekek lelkesedése, ügyessége elfeledtette minden gondomat. Meg kell említenem, hogy nyáron lesz nyitórendezvény, július 23-án évzáró bál a műjégpályán, június 25–30. között pedig az elsô tánctábor Gyergyóban, a második július 1–19. között Tusnádon."
    Panigay Cili

    Nem olcsó a koporsó

               Ha születtünk, akkor meg is kell halni – tartja a halandó, s azt is mondogatják, hogy egy temetés költségei vetekeznek egy lakodaloméval, sôt itt ráadás is van: a fájdalom, a szomorúság.
               Van azonban, akiknek mások bánata hoz jövedelmet, s ezek a sírásók, a temetô gondnoka, a koporsó- és szemfedélgyártók. Minap azonban arról panaszkodott Csáki Jolán, temetôbérlô, hogy nem folynak be nagy pénzek a konyhára, s bár ô szeretné emelni a szolgáltatások értékét, az alpolgármesterrel nem tud dűlôre jutni. Az más tál tészta, hogy a szerzôdés értelmében a tanácsnak kellene döntenie ezen ármódosításokról, de dr. Kolumbán László úgy döntött, ô megállapodik Csákival, nehogy az történjen, hogy a tanácsosok a város népe rovására döntenek, megemelik a temetkezési összeget.
               Az év elején megújított szerzôdés szerint a Csáki-impex Kft. a temetô bérlôje, hatáskörébe tartozik a ravatalozáson, temetkezések lebonyolításán túl az épületek karbantartása valamint a temetô rendben tartása is. A szerzôdésben azt is leszögezik a felek, hogy a temetô bérleti díjaként a Csáki-impex Kft. havonta 1 000 000 lejt fizet a városnak, szolgáltatásaiért pedig nem kérhet el többet, mint amennyiben megállapodtak. A bérlô ugyanakkor koporsót és szemfedelet is árusít, így teljes szolgáltatást nyújt a gyászoló hozzátartozóknak.
               Csáki Jolán, a cég vezetôje azonban panaszkodik:
               – A gyergyóiak azt hiszik, hogy a pénz jön, s mi ülünk rajta, pedig egyre nagyobbak a kiadásaink s már másfél esztendeje, hogy nem emeltünk árakat. Az egymilliót minden hónapban ki kell fizetnünk, a kápolnát is mi renováltattuk, mikrofont szereltünk, nemrég vízvezetés is volt... Hét alkalmazott dolgozik, fizetésekre is sok kell, nem beszélve a fogyóanyagokról, mert gyertyát, deszkát gyakran kell vásárolni. A csákány is 106 000 lejbe kerül, s némelyik csak egy sírásást bír meg, az éle elmegy, a fenése pedig 45 000 lej. Nálunk a teljes temetés annyiba kerül, mint Csíkszeredában csak a sírásás. S még nem is beszéltem arról, hogy nekünk se éjjelünk, se nappalunk. Verik az ablakot, mert koporsó kell, mert halottat hoztak... S így is havonta csak 10–12 temetés van, szerencsére most tizenhat lett... Én kft.-s vagyok, nem értem, miért szabják meg, hogy mire milyen árat teszek, mert hiába szánom a gyergyói embert, adót kell fizetnem.
               hogy nem könnyű a szakma, hisz nem akármilyen bűzzel kell szembeállni fôként azoknál a halottaknál, akiket nem boncoltak, télen, nyáron talpon kell lenni, s nemhogy elismerést nem kap munkájáért, az alpolgármester még abba sem akar beleegyezni, hogy a szolgáltatás árát egy kicsit megemelje. Pedig néha még verekednie is kell a temetôért:
               – Lopnak az emberek, mint a szarkák. A síremlékeket ugyan csak a rokonok teszik ide-oda, egymással bosszúskodva, vagy a sátán-gyermekek forgatták meg régebb a kereszteket, de a gyertyát, virágot azt viszik... S nem akárkik: kalapos nagyságák. Már négy ilyen úriasszonyt is megvertem a viráglopásért. Legutóbb már távolról figyeltem, ahogy odament egy sírhoz és gyökerestôl próbálta kivenni a virágot. Hát odaléptem, s ütöttem, ahogy bírtam, féltem is, hogy beperel...
               Tény, hogy nem könnyű Csákiék munkája, ahhoz sem fér kétség, hogy a pénz semmire sem elég. Ezért került sor drágítási tárgyalásra az alpolgármesterrel.
               Dr. Kolumbán László azonban az érem másik oldalát is megmutatta:
               – Sok panaszos jön hozzám, hogy Csáki sokat kér a temetkezésért, olyanok is vannak, akik a nyugdíjosztálytól visszaigényelhetnék a költségek egy részét, de háromszor, négyszer is Jolán nyakára kell járniuk a számláért. S ha megkapják, akkor is kisebb öszszeg van ráírva, mint amennyit kifizettek. S ezek után még ô panaszkodik? Kevesebb alkalmazottat kellene dolgoztasson, s akkor jobban kijönne. Idejött a költség-listájával, hát azon olyan árak voltak, hogy nevetséges. 1 170 000 lejbe számolta fel csak a gödörásást. Hát nem hagyhattam, aztán kiegyeztünk, hogy a teljes költség 1 416 000 lej legyen. Elég baja van annak, akinek valakije meghal, nem kell még a bôrét is lehúzni. S az az egymillió, amit bérként fizet... ha tôlem függne, ingyen is adnám, csakhogy az árakból visszavegyen.
               A bérleti díj megállapítása azonban nem egy embertôl függ, hisz így fölöslegessé válna a tanács, s egy személy döntése akár olyan gyanút is kelthet, hogy részrehajló. Természetesen mi fel sem tételezzük, hogy ez esetben ilyen elôfordulhatott, de azért megkérdeztük alpolgármesterünket, miért tárgyalt egyedül, a tanácsot mellôzve.
               – Lehet, hogy hibát követtem el, hogy egyedül döntöttem, de ha a tanács elé tárjuk, ki tudja, lehet, hogy megnövelik az árakat, s annak a lakosság látja kárát.
               Mit fűzhetnénk még hozzá? Talán csak annyit, hogy önökkel is ismertetjük a jelenlegi díjszabásokat:
               Ravatalozás, kápolnadíj, sírásás, csengetés: 1 416 000 lej.
               Koporsó: 1 217 000 lej.
               Szemfedél: 353 000 lej.
               Ha egy sírhely több, mint húszéves, újra meg kell váltani. Egy sírhely megváltási ára 150 000 lej, a családi sírhely 300 000 lejbe kerül, amely összeget a hivatalban kell befizetni. Tudni kell azt is, hogy a sírhelyet csak rokon örökölheti, és a hét évig nem gondozott sírhely eladható. Ha valaki sírkövet kíván állítani, szándékát közölnie kell a temetôgondnokkal, Csáki Jolánnal. Lakcíme: Gyôzelem utca, 23 szám (a temetô mellett).
    Balázs Katalin

    Nyilvánosan is beindul a szavazógép?
    Nem gondolkozni, parancsra szavazni

               Bár ismeretes, hogy a Gyergyói Kisújság persona non grata az RMDSZ-gyűléseken, mégis kiszivárgott az a hír, miszerint a keddi gyűlés napirendjén egy pikáns pont is szerepelt: az RMDSZ tanácsosok összetartásának megvitatása. Arról is értesültünk, hogy ez a szövetség színeiben tanácsoskodók egységes szavazását is magába foglalja. Errôl kérdeztük dr. Garda Dezsô RMDSZ parlamenti képviselôt.
               – Hogyan magyarázná az RMDSZ-tanácsosok összetartásáról szóló napirendi pontot?
               – A szólásszabadság korlátozása semmiképpen sem lehet célja az RMDSZ-nek, hiszen az RMDSZ a sokszínűség, a nyitottság szervezete kell legyen. Nagyon furcsállom, hogy ezt egy olyan RMDSZ elnök kezdeményezi, aki azt hirdette, hogy Tôkés László tiszteletbeli elnököt szeretné rehabilitálni és az ô helyzetét erôsíteni az RMDSZ-ben, holott tudjuk, hogy Tôkés László azért került szembe az RMDSZ vezetésével, mert nyilatkozni mert és másként látta a dolgokat. Tehát nem szabad az RMDSZ színekben bejutott tanácsosokat felelôsségre vonni, amiért ôk másképp vélekednek. De úgy tűnik, ez velem szemben is megnyilvánul, hiszen az utolsó területi gyűlésen, mintha jól elôkészített forgatókönyv szerint működne, úgy tűnt, azokat az embereket léptetik elô, segítik funkcióba, akik szembekerültek az én erdészeti kérdésekben megfogalmazott programommal, ugyanis az történt, hogy az utolsó TKT gyűlésen, ahol nem voltak jelen az újfalviak és az alfalviak, jól kieszelve dr. Fülöp László csomafalva polgármestere javasolta, hogy a régió válasszon állandó bizottsági tagot, és nagyon érdekes, hogy a régió az egyedüli újfalvit, aki a megyei tanács részérôl volt ott, Melles Elôdöt választotta. A hét csomafalvi és a szárhegyiek támogatásával, és érdekes módon a két szárhegyi küldött egyike Borsos András volt, a Borsos Géza bátyja. Tehát az együttműködés az most már nyilvánvaló, és volt egy olyan megfogalmazás is, hogy RMDSZ tisztségviselô RMDSZ tisztségviselô ellen nem nyilatkozhat. Ez rám vonatkozott, úgy tűnik, a szólásszabadságomat korlátozni akarták, amihez tudtommal a szövetségi elnöknek, Markó Bélának sincs joga. Senki nem korlátozhatja egy parlamenti képviselô nyilatkozási jogát, de úgy látszik, a Gyergyó-területi RMDSZ-nél hozhatnak ilyen jellegű elvi döntést. Úgy tűnik a gyergyói RMDSZ etatista, kelet-Európai kommunista vonalat próbál szolgálni. Persze mást nyilatkoznak, de a gyakorlatban nem úgy cselekszenek.
               – Jogerôsnek tartható-e a döntés, ha Újfalu és Alfalu nem volt jelen a gyűlésen?
               – A negyvenkét szavazatból negyvenen Melles mellett szavaztak, s bár titkos szavazás volt, lehet tudni, ki volt az a két személy aki ellene voksolt. Úgy látszik, itt, Gyergyóban nem azt akarják megtárgyalni, hogy miért nem adták vissza az erdôket, nem azt akarják megvitatni, hogy miért pusztítják a közösség vagyonát, a közbirtokossági erdôket, hanem tulajdonképpen Garda Dezsô lejáratásán dolgozik az RMDSZ, elszigetelni szeretnének és mindent elkövetni azért, hogy azt a munkát, amit megkezdtem a lakosság érdekében ne folytathassam.
               – Elképzelhetônek tartja, hogy a gyergyói RMDSZ tanácsosok fejet hajtanak az egységes szavazás elképzelése elôtt?
               – Az RMDSZ-nél feltevôdik egy kérdés. Az összes tanácsos anyanyelve magyar, tehát a magyar közösséget képviselik szerintem, és a liberális frakció létrehozására is azért került sor, – tudomásom szerint, mert ilyen háttér-információkkal rendelkezek, mivel sokan nem vállalták, hogy úgy szavazzanak, ahogy azt az RMDSZ elnök nekik megparancsolja.
               – Mit tehet az ellen egy parlamenti képviselô, hogy ez a kommunista felfogás visszatérjen, a szavazógép immár nyilvánosan is üzemeljen?
               – Egy RMDSZ képviselô sajnos, sokat nem tehet, mert a lakosság passzivitása korlátozza a képviselô mozgásterét. Jól tudjuk, hogyan került sor a helyi RMDSZ vezetôségének megválasztására, azokat jelölték, akik megjelentek a különbözô küldöttgyűléseken, egymást jelölték, tehát a helyi RMDSZ nem jelentett közképviseletet és azt is tudjuk, mi történt a Területi RMDSZ választáson, ami semmiképp sem nevezhetô statutárisnak, hisz 121 résztvevô nevében 90 jelenlevô szavazott. És mindennek a tetejében a választási gyűlésen egy rögtönzött TKT-t is szerveztek. Sajnos, a lakosság hozzáállása is hozzájárul ahhoz, hogy a választások a törvényesség mellôzésével és kijátszásával történnek, s megérzésem szerint elôre kidolgozott forgatókönyvek alapján, ami rendkívül veszélyes.
               – Számomra ez olyan, mintha a háttérben lenne egy fej, egy capo di tutti capi, aki irányítja, mozgatja a szálakat, a bábúkat...
               – Igen, van fej, aki irányít, de ez a feltételezések kérdéskörébe tartozik és nincs rá kézzel fogható bizonyíték, ezért én errôl nem szívesen nyilatkozok. Nekem egy dolog fáj: a parlamentben megszavaztunk egy törvényt, az erdôket birtokba kellett volna helyezni, és ez nem történt meg. Érdekes módon az RMDSZ most is azon egyének mellett áll ki, akik az erdôk visszaadását akadályozták. De mindent sajátos módon is lehet értelmezni, ki lehet magyarázni.
    Balázs Katalin

    Az egységes szavazásról

               Virág Zsolt:     A vita ezzel kapcsolatban azt hiszem ott robbant ki, hogy amikor szavazásra került a Sport Management és a polgármesteri hivatal közötti szerzôdés, amelyik a piacot érintette, néhány RMDSZ-es tanácsos pár paragrafust megszavazott. Ha jól tudom, ebben az esetben nem volt elôzetes egyeztetés. Eddig, talán csak néhány határozattervezettel kapcsolatban volt egyeztetô ülés, az RMDSZ-nek nincs frakciója. Mindenképpen az a véleményem, hogy vannak olyan fontos politikai döntések, amelyekkel kapcsolatban egységesen kell szavazni. Viszont kisebb dolgokban, mint az elôbb említett példa, nem szükséges a konzultáció.
               Szász József: Vannak fontos stratégiai kérdések, amelyekben jó, ha van egy elôre egyeztetett álláspont, mert szakmai szempontból is jobban meg lehet beszélni az adott témát. Elôfordult már, hogy egyeztettünk, ilyenkor közös megbeszélés után a többség véleménye a döntô. Úgy látszik, ez mégsem elég jól működött eddig.
               Szentjobbi Erzsébet: Természetesen jónak tartom ezt a kezdeményezést, mert helyes megbeszélni elôre, hogy mire szavazzunk. A függetlenek is így csinálják. Viszont ha késôn kapjuk kézhez a tanácsülés anyagát, nincs idônk egyeztetni. Azért kellett ezt ismét napirendre tűzni az RMDSZ-ben, mert voltak nézeteltérések. Persze megtörténik, hogy más a véleményük egyeseknek, de ha már egy csapat vagyunk, el kell fogadni a többség döntését.
               Antal Péter: A felsôbb vezetés is így működik, összhangban kell legyen a csoport véleménye. Egy szempontból nagyon jónak tartom ezt: ha egy szóvivô elmondja a véleményünket, nem kell tizenhárom tanácsos hozzászóljon a határozzatervezethez. Tehát a tanácsülések menetének felgyorsítása érdekében csak jó. Az elôzetes egyeztetésekkor tudunk olyan módosító javaslatokat megbeszélni, amely mind a tizenhármunknak megfelel. Rossz oldala pedig, hogy bizonyos esetekben a választott egyén saját véleménye ellen kell szavazzon. Mostanában eléggé el volt hanyagolva a megbeszélés, s ez látszott is a tanács tevékenységén. Minden egyes határozattervezet esetén kellene ez működjön.
               Suciu Gábor: Abban az esetben, ha az egyeztetéseken a szakértelem lesz elôtérbe helyezve, akkor indokolt a csoportosulás, valamint akkor, ha a csoport munkája a minôséget szolgálja, és nem valaki/valami ellen tevékenykedik. Hogy ez fogja-e nehezíteni magánvéleményünk érvényesítését, az a késôbbiekben derül csak ki. S hogy miért kellett ezt megtárgyalni, azt csak az tudja, aki napirendre tűzte.
    Lejegyezte: Pál Hajnalka

    Tájékoztatott az RMDSZ

               Megtörni látszik a jég a Gyergyói Kisújság és az RMDSZ között, hisz a szerdai RMDSZ sajtó-tájékoztatóra meghívót kapott lapunk is. Bár Rokaly József RMDSZ elnök a tájékoztató kezdetén hangsúlyozta, hogy mindaddig nem nyilatkozik a Kisújságnak, amíg nyilvánosan bocsánatot nem kérünk, szívesen lát a sajtótájékoztatókon, az RMDSZ híreket is eljuttatja szerkesztôségünkbe, hogy a választókat tájékoztathassuk.
               – Természetesen az RMDSZ nem zárkozik el a kritikától, csupán a rossz szándékú és tekintélyromboló kritika ellen van kifogásunk és azt nem is fogjuk szó nélkül hagyni.
               A továbbiakban Rokaly József RMDSZ elnök beszámolt arról, hogy az elmúlt két hétben öt jelentôs eseményre került sor RMDSZ berkekben:
               * Május 28-án választmányi gyűlést tartottak, ahol a 2001-es költségvetést tárgyalta meg az RMDSZ tanácsostestület és az RMDSZ városi választmánya, ezúttal egy-két módosító javaslat is elhangzott. Ezentúl stratégiai lépésként határozottabb vonalvezetésben egyeztek meg.
               * Május 18-án sor került a TKT alakuló ülésére, ahol állandó bizottságot is választottak: Minier Gábor, Laczkó Albert Elemér és Melles Elôd személyében. A szabályzat szerint ezen bizottság vezeti a TKT gyűléseket, állítja össze a napirendi pontokat.
               * A TKT jóváhagyta az ügyvezetô elnökség összetételét: Tamás Mónika ügyvezetô elnök szervezési hatáskörrel, Petres Sándor reformügy és területfejlesztési, Szabó Kálmán gazdasági, Farkas Zoltán oktatási, művelôdési, egyházi, Ambrus Árpád ifjúsági és sport feladatkörrel.
               * A TKT elfogadta, hogy ez év ôszén Gyergyószentmiklós központtal szervezzenek egy fórumot az úthálózat állapotával kapcsolatban. Markó Béla szövetségi elnök is jóváhagyta a találkozót, mely által azt kérnék az országvezetéstôl, hogy mivel az autópályák elkerülik településeinket, legalább útjaink javítását helyezzék elôtérbe. Pozitív diszkriminációt remélnek, mert ha a Székelyföld a romániai magyarság belsô központja, akkor erre figyelni is kell.
               * Május 26-án került sor a Reformtömörülés gyűlésére, ahol arról döntött a tömörülés, hogy megmarad az RMDSZ keretén belül, ragaszkodik a szervezet tényleges programjához, ám nagyobb súlyt kap az autonómia kérdése, és az RMDSZ megújítására törekszik.
               * Kerekes Károly átiratot küldött az RMDSZ-nek, mely szerint az etnikai alapon üldözött személyek kárpótlásáról szóló 189/2000-es törvény módosul: a kérvények benyújtási határideje 2001. december 31. A kérelmeket ezután nem a munkaügyi igazgatósághoz, hanem a megyei nyugdíjpénztárakhoz kell benyújtani. Elutasítás esetén a bírósági eljárás bélyegilleték-mentes.
               A sajtótájékoztató kérdezz-felelek fejezeténél a Syn Tv, a Hargita Népe, a Románia Magyar Szó és a Kisújság képviselôi tettek fel kérdéseket:
               – Mit rejt az RMDSZ határozottabb vonalvezetése-kijelentés?
               – Az egységes gyergyószentmiklósi lakosság érdekében mi nyitottunk, viszont nyitásunkat a tanács többi tagja nem úgy fogadta, mint ahogy vártuk volna. Pozitívum az, hogy a várost nem politikailag körzetesítettük, hanem függelen és RMDSZ tanácsosok egyaránt részt vállatak ebben. Következésképpen úgy döntöttünk, és ezt fedi a határozottabb vonalvezetés, hogy az RMDSZ jobban fogja körvonalazni álláspontját a tanácsüléseken is. Ez tulajdonképpen egységes szavazást jelent, nagyjából. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az RMDSZ tanácsosok a megbeszéléseken, ahol az elnökség is részt vesz, egységes álláspontra jut, anélkül, hogy valaki az álláspontját rájuk erôszakolná, aszerint szavaz majd a tanácsülésen. Tehát amit a többség dönt, a kisebbség ahhoz fogja tartani magát.
               – Egyes személyek úgy tartják, hogy az egységes szavazás a szólásszabadságot gátolja...
               – Szó sincs itt a szólásszabadság korlátozásáról. A megbeszélésen mindenki érvelhet, vitatkozhat, ismertetheti álláspontját, meggyôzheti társait az igazáról. S ha nem tudja meggyôzni, azt jelenti, hogy nem érdemli meg az igazát. Mert az igazság a sok igazság konfrontációjából derül ki.
               – A fiatalság és az RMDSZ szervezet talán azért áll oly távol egymástól, mert még nem találták meg azt a vezéregyént, amely kapocs lenne a szervezet és az ifjak között...
               – Valóban nem szóltunk fiataljainkhoz kellô hangon, de a legrövidebb idôn belül felmegyünk a fôiskolára, hogy ott megfogjuk a tömbfiatalságot. A fôiskolának pedig olyan szellemi kisugárzása kellene legyen, amely irányadó a gyergyói fiatalságnak is.
               – Odafigyelnek-e az RMDSZ tanácsosok a Gyilkostó megmaradt részének megôrzésére, hisz nem kétség, hogy a Gyilkostó nagyrészének idegen kézre adásában az RMDSZ is szerepet játszott, miután meggyôzte a lakosságot, hogy a Gyilkostóhoz fektessék be értékpapírjukat?
               – Ezidáig a választás kötötte le figyelmünket, de a Gyilkostó kérdése immár napirenden van, és tenni fogunk érte.
    Balázs Katalin

    Nem potyára kérdezgetünk IV.

               Örömmel vettük tudomásul, hogy az áprilisi hűségszelvényt megválaszolatlanul nagyon kevesen küldték be. Négyszer kérdeztünk áprilisban, tehát négy válasz került kiértékelésre, és ezúttal is figyelembe vettük azokat is, amelyekbôl nem volt beküldve mind a négy. A válaszok között most is akadt néhány aranymondás.
               Díjnyertes a Romfeld-ház
               Önnek melyik épület nem tetszik városunkban? – kérdeztük az elsô, áprilisi szelvényen. Minden harmadik beküldô a Romfeld-házra szavazott – egy humoros kedvű olvasónk Romfeld-laktanyának nevezte az ingatlant –, ezt az épületet az egykori tejcsarnok követi a „ranglistán". Más épületekre csak néhány olvasónk szavazott, a lista viszont hosszúra sikeredett. Többen jelentették ki, hogy sok olyan épület létezik a városban, amelyik nem nyeri el tetszésüket, néhányan pedig a Bucsin negyedet, a központot jelölték meg épületként, s olyan is akadt, aki kijelentette: a miénk. A Maros szálloda és a Stadion utcai úgynevezett tekepálya három-három személynek szúrt szemet. A telefonpalota – egyesek szerint pavilon – és a posta sem tartozik a közkedvelt épületek közé. Akadt, aki magánszemély lakóházát tüntette fel válaszként, sôt, egyikük címet és telefonszámot is írt. Szerepel még a díjazottak között a művelôdési ház, az egykori szülészet, a régi városháza épülete is. Ezekkel szemben mindössze négy olvasónk nyilatkozta, hogy mindegyik épület tetszik neki. A megválaszolatlan szelvényt beküldôk aránya a tíz százalékot sem érte el.
               Zöldet!
               Nagyon sokan látják úgy, hogy kevés városunkban a zöldövezet – derült ki második kérdésünk kiértékelésébôl. Ön mit kezdene a felszabaduló garázshelyekkel? – kíváncsiskodtunk, s a szelvénybeküldôk negyvenkét százaléka voksolt a zöldövezet mellett. Alig vannak kevesebben, akik játszóteret szeretnének a lebontandó építmények helyére. Négyen válaszolták, hogy elôbb azt szeretnék megérni, hogy lebontásra kerüljenek a garázsok, ugyanennyien szeretnének parkolókat a helyükre. Néhány olvasónknak nincs ötlete, hogy mit lehetne ezekkel kezdeni, egy tömbházlakó pedig így nyilatkozik: „Adjanak más helyet, hogy a blokkosok legyen hol tartsák a holmijukat".
               Ház helyett ház kell
               Méltán lehet április egyik legnagyobb eseményének nevezni, hogy kilakoltatták a Romfeld-házban lakó romákat. Ön mit kezdene a Romfeld-ház kilakoltatottjaival? – kérdeztük az olvasó véleményét a nagy eseménnyel kapcsolatban. A kérdést megválaszolatlanul hagyókon túl a szelvénybeküldôk egyharmada jelentette ki: másik lakóhelyet kell nekik biztosítani. Néhányan feltételekhez kötik ezt, bért kérnének érte, vagy ledolgoztatnák az árát. Tizenöten a város peremére, vagy azon kívülre költöztetnék ôket, kilencen pedig úgy gondolják, dolgozzanak, s építsenek maguknak házat. Hatra rúg azok száma, akik szerint megelôzni kellett volna ezt: „Hamarabb kellett volna erre gondolni" – írja egyik olvasónk, s egy másik pedig bosszúálláson töri a fejét: „Azok udvarára tenném, akik annak idején beköltöztették ôket a központba". Ugyancsak hatan válaszolták, hogy gondolkodás nélkül az utcára kell tenni ezeket a családokat, de van, aki valamelyest lágyszívűbb ezeknél: „Átadnám a lakásomat nekik, a fenébe!". Borúlátóan tekint a probléma mélyére egy olvasónk: „Nem tudom, de ha én kerülnék ilyen helyzetbe, biztos, nekem nem adna a város egy lakást".
               Javítani kell az épületeket
               Áprilisban virágba borult a központi park, s talán soha nem mutatott olyan jól, mint idén. A hónap utolsó szelvényén arról érdeklôdtünk olvasóinktól, szerintük van-e még szépítgetnivaló a központon: Ön még mit változtatna a város központján? Színes a válaszok palettája, de a válaszolók egynyolcada látja úgy, hogy bizony ráférne egy alapos tatarozás az épületekre. Tizenegy személy szerint a kéregetôktôl kellene megszabadítani a központot. Tízen válaszolták, hogy a szökôkutat is rendbe kellene tenni, fel kellene újítani. „Tudom, hogy a víz drága, de a szökôkutat működtetném" – írja egy szelvénybeküldô, aki valószínűleg nem járt a szökôkút környékén mostanában, hiszen az működik. Eggyel kevesebben, azaz kilencen tették szóvá az utak, járdák állapotát a központon: „Rendbe hoznám a gyalogos járdákat, hogy ne lépjek félre" – írja egyikük. Ugyancsak kilenc olvasónk szerint ki kellene tiltani a járműforgalmat a város szívébôl. Valamivel kevesebben vannak azok, akiknek az a véleménye, hogy a virág- és tökmagárusokat kellene kitiltani, s többen gondolják úgy, hogy a központ tisztasága még mindig hagy kívánnivalót maga után. Két-két olvasónk válaszolta, hogy a strandot, közvécét kellene még rendbe tenni, a szobrok újrafestésére és a parkolás szabályozására is ugyanennyien voksoltak. Mindössze három személy tartja, hogy még több virág kellene a parkba, egyikük pedig így nyilatkozik: „Kipalántálnám az összes tanácsos urat". Ezekkel szemben heten vannak megelégedve központunkkal, egyikük azt kívánja: „Bár így nézne ki mindig".
    Pál Hajnalka


               Olvasóink írják

    Tisztelt Györgydeák József Úr!

               Elnézést kérek, hogy zavarom levelemmel, én, Bardocz Erzsébet, a ditrói Siklódy Lôrinc Általános Iskola tanára. Más módot nem látván, hogy tárgyaljak Önnel, ezt az utat választottam.
               Okom: kijelentô módban lett tudomásomra hozva (nem feltételesen), hogy idézek: „... Ön haragszik rám, mert én azt mondtam, hogy letépem a plakátját (transzparensét), ha a „Ditroit" kézilabda kupa rendezvényre kiteszi, és ezért nem adományoz, nem támogatja anyagilag azt..."
               Kérem, szeretném álláspontomat, nézetemet, ha tudomásul venné éspedig:
               * Nem engedem összetéveszteni magam azokkal, akik, ha kellett, az éjszaka leple alatt is plakátokat, arcképeket téptek le tavaly, a választási kampány alatt. Nem téptem le akkor sem az Önök cégét reklámozó, a Ditroit kupát támogató, szép színes transzparenst, sôt megkérdezve az Ön embereit, akik a felszerelésével foglalkoztak, hogy a jövôben is számíthatunk-e rá, azt felelték, hogy minden bizonnyal igen. Ugyancsak ekkor, ebben az idôszakban hangzott el nem egy szimpatizánsa részérôl, hogy az egész támogatás nem kampány jellegű, hiszen Ön nem csak sportkedvelô, hanem a ditrói sportot – a kézilabdát meg különösképpen – támogató ember.
               Feltehetem a kérdést, hogyha ez így volt tavaly, idén miért tesz olyan kijelentést, hogy miattam nem segít, nem adományoz? Az iskolá,t a kézilabdát nem én egyedül jelképezem, ha arra gondolunk, hogy Ön önzetlen támogatója a sportnak Ditróban, és szétválasztja a magánügyet a közügytôl.
               * Kikérem magamnak az alaptalan állítást a letépésrôl, bizonyítatlanul rajtam nem maradhat olyasmit, miszerint az iskola kárát vallja, olyan állításnak, ami nem is létezik.
               * Az iskola történetében gondolom még nem fordult elô, hogy az én szolgálatom alatt, az én tevékenységemmel az iskolának, iskoláknak kárára lettem volna. Az állítás árt pedagógusi tekintélyemnek, ha tisztázatlan marad. Ezt én meg nem engedem. Osztályfônökként, cserkészvezetôként soha nem neveltem, nevelem romboló, ún. „letépô" tevékenységre a gyermekeket; ilyen példát nem mutattam soha és nem is fogok. Sôt, elvem sokszor a semmibôl is építeni, alkotni ugyanakkor tisztelni a mások munkáját, még akkor is, ha esetleg az yelkészítôje számunkra nem annyira szimpatikus. A beszélgetés, a szókimondás híve voltam mindig és vagyok. Annak meg hangsúlyozottan, hogy a kimondott szóért vállaljuk a felelôséget, bármilyen körülmények között. (Itt emlékeztetném Önt arra, hogy mi eddig a „jó napot"-on kívül még csak a pályán „beszélgettünk" többet, amikor az „Öregek" derbijén kézilabdáztunk a tavalyi Ditroit kupán).
               * Kicsinyes, megalázó tevékenységet nem folytattam, és nem is fogok. Aki ennek ellenkezôjét állítja, annak elô kell állnia, és be kell bizonyítania (ha volt bátorság kijelenteni ellenôrizetlenül, legyen bátorság elôállni is). Ha nem, megtiltom az ilyen közönséges, minôsíthetetlen vádaskodásnak a terjesztését.
               * Önhöz írt ajánlott levelemben a fentieken kívül, megkértem szépen, hogy az Ön által megjelölt idôben tessék megjelenni a „Siklódy Lôrinc" Általános Iskola igazgatójának irodájában, vagy egyedül, vagy azzal a személlyel, akitôl származik az állítás. Az iskola igazgatónôje jelenlétében vagy visszavonja állítását, vagy kijelenti, hogy nem igaz. A dolgok tisztázása a pedagógusi tekintélyemmel jár. Az én kérésem még az volt, hogy ez lehetôleg tíz napon belül történjen meg, a levelem kézbesítése után. És, hogy amennyiben erre nem került sor, úgy a sajtó nyilvánosságához fordulok nyílt levél formájában, kezdve a gyergyói újságokkal, így kérvén elégtételt magamnak. Hozzátettem azt is, hogy úgy gondolom, RMDSZ elnöki minôségében az Ön tekintélyének sem használna.
               * A beszélgetésre Ön nem jelentkezett, innen a nyílt levelem eredete.
               Ui.: Az egész az én egyéni dolgom, személyesen. A polgármesternek, akit történetesen Bardocz Ferencznek hívnak, és az én férjem, semmi köze. Nem engedem beleavatkozni sem neki, sem másnak. Ugyanaz a személy vagyok, aki eddig is voltam a faluban, az iskolában, nem sütkérezve senkinek a fényében.
               Harcolni fogok mindig az ilyen „pletykaízű" eljárások ellen, amikor egy személyt le akarnak járatni, eszközt nem kímélve, még akkor is, ha egyedül vívom ezt a harcot.
    Bardocz Erzsébet

    Válaszol az RMDSZ
    Továbbra sem érti!?

               A Himnuszok és jelenségek című cikk szerzôje (Gyergyói Kisújság VIII. évf. 14. sz.) azt írja: „A kölcsönös tisztelet ötletét én magam is felvetettem, ellenben nem értem, hogy mikor lesz abból valami, ha maga az RM(D)SZ elnök mondja azt, hogy szerinte nem jogos elvárni kölcsönösségi alapon, hogy december elején elhangozzon a magyar himnusz is. Erôsen egyoldalú az ilyen kölcsönösség, s az ilyenbôl nekem, személyesen elegem van." Nos, képzelje el a tisztelt olvasó, hogy a kölcsönösség jegyében december elsején a román himnusz mellett elkezdik húzni a magyart, az ukrán, a német, az orosz, a szlovák, a jugoszláv, a cseh, a görög, a bulgár, az albán, a macedón, a horvát, a török, a roma, a kínai, az arab, (csupán ebbôl több tíz létezik) a bosnyák, a pakisztáni stb. himnuszokat, vagy csak az ezek közül elismert nemzeti kisebbségekét, vagy csupán azokét, akik valamilyen – Romániában szervezett – nemzeti megemlékezésükön elhúzzák a román himnuszt is. Figyelemre méltó elvárás nemde?
               Másrészt ha a románok december elsején el is húznák az említett himnuszokat – és feltéve, hogy még maradna idejük legalább C.V. Tudor szónoklatának meghallgatására is –, vitapartnerem további kérdésekkel állhatna elô: hogy például nem is biztos, hogy az araboknak annyi himnuszuk lenne, vagy hogy a himnusz államhoz, nem pedig néphez kötött fogalom, tehát például a romáknak nem lehet himnuszuk stb, stb.
               Ugyanide vezetne az az elvárás is, hogy: „Pótkérdés: a szervezôknek talán megfordult a fejében, hogy kikérjék az ünneplô közönség véleményét is, mielôtt döntéseiket meghozzák?" Tudtommal a döntéshozók választott személyek, s döntéshozatalaikban kisebb közösségeiket képviselik még ha ezt a címzett kétségbe is vonná. Nem is lehetséges minden esetben egyeztetni a választókkal. Az legtöbbször idôhiány kérdése. De tegyük fel, hogy a gyergyószentmiklósiak egyenként véleményt mondanának a kérdésben. Elôfordulhatna, hogy az egyikük egyet mond, a másikuk meg másat. S akkor vitapartnerem ismét azzal hozakodhatna elô, hogy folytassuk a vitát: lássuk inkább Zakota Zoltán véleménye-e a helyesebb, vagy a Nyekezsa Jánosé. Mivel az ilyenszerű vitának nem vagyok híve, nem is fogom azt folytatni.
    Rokaly József
    RMDSZ elnök

    A Romániai Erdôtulajdonosok Országos Szövetségének Közgyűlése Brassóban

               Szinte kéthónapos késéssel került sor a Romániai Erdôtulajdonosok Országos Szövetségének a Közgyűlésére. A szervezetnek ugyanis nem sikerült megszerveznie az általam erôltetett tiltakozó gyűlést a Földtörvény-módosítás ellen. Csupán azon a tiltakozó parlamenti sajtótájékoztatón vettek részt, melyet a négy Hargita megyei erdômérnök leváltása ellen kezdeményeztem. A szervezeten belüli mentalitásváltást jelezte az a tény, hogy a május 26-i gyűlést Gheorghe Boţârcă Topoloveni polgármestere, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának egyik vezetôje nyitotta meg és vezette le. Mircea Oanţă elnök és Dr. Mihai Ionescu alelnök üdvözlô szavai után az elsô érdemleges hozzászólás Dan Stoicescu, a Consilva erdészszakszervezet vezetôjének a beszéde volt, aki az erdô védelmének fontosságáról, illetve az Állami Erdôügynökséghez tartozó erdészek szakértelmérôl értekezett. A szakszervezeti vezetô a kérdések formájában megfogalmazott vádakra azzal válaszolt, hogy a Consilva erdészszakszervezet nem az erdôk visszaadása ellen szervezte meg az 1997-es és a 2000-es évi tűntetéseket, hanem az erdészek védelméért. Az erdôtulajdonosok képviselôi azonban nem fogadták el a magyarázkodását és az erdésztársadalmat maffiózó közösségnek nevezték, akik mindent elkövetnek az erdôk visszaadásának a megakadályozásáért. Gheorghe Marinescu minisztériumi vezérigazgató a szervezet központi támogatását helyezte elôtérbe, ami szerinte az erdôtulajdonosok szervezetének az erôsödését jelenthetné.
               Beszédemben bírálóan fogalmaztam az erdôtulajdonosok szervezetének a címére, mert nem tiltakozott határozottan a Lupu törvény módosítása ellen és jeleztem, hogy igen kevesen voltunk kint a szervezet részérôl azon a virágvasárnapi tűntetésen, melyen nemcsak a törvénymódosítás ellen tiltakoztunk, hanem az erdôk visszaadásának az akadályoztatása ellen is. Kifejeztem elégedetlenségemet a Consilva szakszervezet és az Állami Erdôügynökség azon magatartásával szemben, miszerint azon erdômérnököket akik a közbirtokosságokat tulajdonba helyezik kiteszik állásukból, míg a maffiózókat védik és támogatják. Kértem, hogy nyilvánosan tiltakozzunk a Lupu törvény módosítása ellen.
               Dr. Mihai Ionescu alelnök és Anton Constantin cenzorbizottsági tag beszámolója után, Prahoveanu professzor a közbirtokosságok múltjáról értekezett és tudtunkra adta „mennyire téves az a felfogás, hogy a közbirtokosság túlhaladott közösségi intézmény." Az etnológia tudományok doktora elmondta, hogy a közbirtokosságok közösségi szabályai az emberek közötti viszonyokat is befolyásolhatják. Feroiu erdômérnök úr az üzemterv fontosságáról beszélt és kérte, hogy a magánerdészeti hivatalokat egyenjogúsítsák az Állami Erdôügynökségnek alárendelt igazgatóságokkal és erdôgondnokságokkal. Számításaival bebizonyította, hogy az állami erdészeti struktúrák fenntartása kétszeresnél nagyobb kiadást jelenthet a magánerdészeti hivatal költségeivel szemben. Elmondta azt is hogy az erdônek másfajta jövedelmei is vannak, amelyrôl azonban az állammal kötött szerzôdések hallgatnak. Glonga professzor a hatékony erdôgazdálkodásról és fakitermelésrôl értekezett és kérte, hogy biztosítsák az erdôgazdálkodással kapcsolatos választás lehetôségét a tulajdonosok számára. Viliu Sabău a Szilágy megyei erdôtulajdonosok szövetségének az elnöke a megyei erdôtulajdonosok társulásának a fontosságát érzékeltette. Beszédében kitért arra is, hogy nem szabad összetévesztenünk a közbirtokossági, községi tulajdont az állami tulajdonnal.
               A közgyűlés fénypontját Christian Raupachnak, a Hessen-i land erdôtulajdonosok elnökének a beszéde jelentette. Elmondta, hogy Németországban a következô három tényezô áll az erdôgazdálkodás központjában: a magántulajdon, a szerzôdések megkötésének a szabadsága és a konkurencia. A németországi tulajdonviszonyokról is beszélt: 70 % magántulajdon és 30 % állami tulajdon. Országában több mint 1 millió tulajdonost jegyeznek, akik átlagban 5 hektárral rendelkeznek. Léteznek több száz hektárral rendelkezô tulajdonosok is. Mint mondotta, kapcsolat van a mezôgazdasági termelés és az erdôgazdálkodás között. A gazdák ugyanis nyáron földműveléssel és állattartással, télen pedig erdôléssel foglalkoznak. Országában 4000 erdôgondozó társulást jegyeznek, akik különbözô szolgáltatásokat biztosítanak a tulajdonosok számára. Az országos és a helyi hatóságok a helyi erdôfelügyelôségek megbízottjaival támogatják az erdôtulajdonosokat, és náluk csak magánerdészeti hivatalok léteznek. Német vendégünk kifejtette felháborodását azért, hogy a parlamentben módosítani akarják az erdôk visszaadására vonatkozó törvényt. Szerinte az államnak védelmeznie kell a tulajdonost és nem tönkretennie, tulajdonától megfosztania. Beszédét a következô felhívással fejezte be: „Harcoljatok tulajdonotokért, mert a legnagyobb befektetés a tulajdon."
               A következô hozzászóló Anton Vlad, a Tomescu kormánynak 1998–1999-es esztendei erdészeti államtitkára, a zöldruha elleni ellenszenvrôl beszélt. Ennek oka a szovjettípusú etatista mentalitásnak a továbbélése az erdésztársadalomban. Az erdészeknek a tulajdonosok érdekében kellene tevékenykedniük és nem ellenük.
               Puica Vasile, Telciu község (Beszterce-Naszód megye) polgármestere arról a küzdelemrôl beszélt melyet ôk a magánerdészeti hivatal létrehozásáért folytattak, melyet Tomescu úr nem akart jóváhagyni. Ezért kénytelenek voltak az Állami Erdôügynökséggel szerzôdést kötni, amely 18 000 hektár ôrzéséért havonta 650 000 000 lejt számított fel. Héthónapos állami kezelés után a polgármesteri hivatal fizetésképtelenné vált. Ezért azt javasolta, hogy ne kössenek szerzôdést, mert ez a közösségre csak hátrányos lehet. Feneş Marian a Hunyad megyei közbirtokossá- gok alelnöke szintén a szerzôdéskötések veszélyeire hívta fel a figyelmet, melyek lehetetlenné teszik az erdôk szakszerű kezelését. A korlátozások megszüntetése érdekében találkozót kell kérnünk a mezôgazdasági miniszterrel és a miniszterelnökkel.
               A fakitermelô és fafeldolgozó vállalatokat a közgyűlésen Adrian Grigoriu képviselte, aki tudtunkra adta, hogy a romániai faipart az Állami Erdôügynökség tette tönkre. Elmondotta, hogy Romániában a privatizálás formális volt, és a vállalatok tönkretételét célozta. Az Állami Erdôügynökség a formális árveréseknél preferenciális módon támogatta a famaffiát. Amíg ezt a „sokfejű sárkányt" államilag fenntartják, addig Romániában a tulajdonosokat sem fogják reálisan birtokba helyezni, de a faipar fejlôdési lehetôségeit sem fogják a törvényes keretek között támogatni – mondotta. Szerinte két nemzedékre van szükség az Állami Erdôügynökség által fenntartott maffia felszámolására.
               Corneliu Bălan Horea község polgármestere az Állami Erdôügynökség preferenciális erdôkezelése elleni lázadásról számolt be. Tudtunkra adta, hogy az erdészeti igazgatóság a Hunyad megyei községben 4000 m3 fát adott el preferenciálisan egy Râmnicu Vâlcea-i cégnek, míg a lakosságot megfosztotta fahasználati jogától. Ugyanakkor fel volt háborodva azért, hogy a lakosságnak kiosztott fa kereskedelmi úton nem értékesíthetô akkor, amikor erdeinket potom áron árverezik az erdészek.
               A közgyűlés végül a következô határozatokat hozta:
               – az 1/2000-es törvény módosítása elleni tiltakozás,
               – biztosítsák az egyenlôséget a magánerdészeti struktúrák és az állami erdészeti szerkezet között. Az állami erdôfelügyelôség szakemberei is rendelkezhessenek tiltó kalapáccsal.
               – egyszerűsítsék a magánerdészeti hivatalok létrehozásának a feltételeit,
               – a fa értékesítését a tulajdonos végezhesse, ne az erdészeti igazgatóság,
               – az erdôtulajdonosok szervezetének a minisztériumban is legyen érdekképviselete.
               Hargita megyébôl a gyergyószentmiklósi, gyergyóújfalusi, zetelaki és a szentkeresztbányai közbirtokosságok vezetôi vettek részt a közgyűlésen.
    Dr. Garda Dezsô


               KisAsszony

    Hazugságok az ágyban

               Az ágy életünknek az a területe, ahol nagy titkok és rejtélyek várnak megfejtésre. Mindkét nem képviselôi sajátos igényekkel, elvárásokkal, illetve elôítéletekkel és tapasztalatokkal közelednek a másikhoz, s ebbôl rendszerint számos félreértés, kudarcélmény, esetleg életreszóló szorongás, félelem származik. Sorozatunkban azokat a hiteket és tévhiteket vesszük sorra, amelyeket érdemes tisztázni, különben megronthatnak egy kapcsolatot.
               „A nôk nem igénylik annyira a szexet, mint a férfiak."
               Ez fatális tévedés, legfeljebb a több műszakos életvitel (munkahely, házimunka, gyereknevelés, stb.) vagy a biológiai szükségszerűség (havivérzés), s az ezek nyomán kialakuló testi–lelki állapot eredményezi ennek a tévhitnek a továbbélését, ami egyébként a régebbi korok öröksége (vagy inkább ökörsége).
               A nemek közötti megkülönböztetés napjainkban is oda vezet, hogy a férfiaknak kevesebb gátlásuk van, sokkal nyíltabban beszélnek szexuális vágyaikról, s elôjogokat is követelnek maguknak a nemi élet területén. Ha viszont egy nô tesz hasonlóképpen, akkor egy másik elôitélettel rukkolnak elô (tudniillik, akkor biztos kurva)!
               „Az alkohollal jobban megy a szex."
               A tapasztalatok szerint az alkohol valóban csökkenti a gátlásokat, de ugyanakkor tompítja az érzelmeket, s idôvel lohasztja a szexuális teljesítményt is! Ha ôszinték és mélyek az érzelmek, akkor nem kell efféle hangulatstimuláló szer! A bizalomra bizalom legyen a válasz. Ha egy nô valóban megbízik egy férfiban, akkor a szex terén is bizalommal kell lenni iránta. A gátlás a tudatalatti fontos védekezô jelzése, amely azt jelzi, hogy a nemi kapcsolat még nem idôszerű. Az alkoholból merített „bátorság" tehát nem felel meg az igazi érzelmeknek. Ez egyébként a férfiakra is érvényes: nagyon sokan közülük alkoholos állapotban nem jutnak el az erekcióig, s így „összeszednek" egy olyan kudarcélményt, ami késôbb – igazi érzelmek esetén is – szorongás, s egy esetleges újabb kudarc formájában jelentkezhet.
               (folytatjuk)

    Illatok – Alkalmak

               A megfelelô illat, megfelelô (nem túlzott) mennyiségben erôt, energiát és pozitív kisugárzást adhat. Ez nemcsak viselôjének, de környezetének is hasznára válik.
               A mennyiségrôl: Minden embernek megvan a magát övezô „illatfelhôje", ami normál esetben nem ér egy karnyújtásnyi távolságon túlra. Ha messzebb is érzôdik, az már tolakodó, hiszen szabályosan belemászik kollégái, beszélgetôpartnere orrába. Örök szabály tehát: soha ne használjunk túl sok parfümöt – a reggeli pár csepp tökéletesen elegendô!
               Az idôzítésrôl: A legjobb idôpont a parfümözésre a zu- hanyozás utáni, amikor a bôr még meleg. Ilyenkor nagyon jó a vérkeringés, ezért az illat szétterjed az egész testen.
               Hová kerüljön az illat? Csak néhány csepp a nyakra és a csuklóra, és rögtön jobb kedvvel láthatunk neki az elôttünk álló feladatoknak. Vagy ami még hoszszabb hatást ígér: Szórjunk a parfümbôl a hajkefénkre vagy fésűnkre, majd fésüljük be az illatot a hajunkba. A haj a legjobb illatraktározó! (Ezt sajnos tapasztalhatjuk a rossz szagoknál is, gondoljunk csak a cigaretta füstjére, ami nem igen szellôzik ki csak úgy segítség nélkül).
               Illatok üzletasszonyoknak: Egy egész ágazat foglalkozik az ô illatukkal. Többnyire friss, sportos, mégis rafinált és csodálatosan nôies árnyalatokat terveznek nekik. A legújabb változatok azonban olyan erôteljes és félreismerhetetlen alkotóelemeket tartalmaznak, mint a vérnarancs, a görögdinnye és a ribizli, amelyek fitt és energikus hatást kölcsönöznek. A választást megkönnyíti, ha az ösztöneinkre hallgatunk: azt az illatot kell kipróbálnunk, amelyik egyszerre minden érzékünkre hat, amelytôl gondolataink szinte szárnyra kapnak.
               A nôiességet hangsúlyozandó: Illatok és érzések között szoros kapcsolat van. A parfümök tulajdonképpen a nôk titkos fegyverei: erôsítik az erotikus érzékelést. A nô, aki saját bódító illatfelhôjébe burkolózik, teljesen tudatosan éli meg saját érzékiségét. Hagyjon tehát idôt magának arra, hogy a megfelelô illatot megtalálja. A különbözô illatok ugyanis közvetlenül stimulálnak bizonyos agyközpontokat.
               A keleti, meleg árnyalatok a szexuális kedvet erôsítik, és ha ezekhez valamilyen nehezebb aroma társul, akkor már jó úton haladunk a kívánatos kisugárzás felé.
               Hasonlóan csábító a jázmin, a vanília, a rózsa és a pézsma, amelyeket ha gyömbérrel és borssal kevernek, minden érzékszervet megbolondítanak.
               Legjobb azonban mindent egyénileg kipróbálni, ezért egy ideig a kiválasztott illatot a hajlatokba csöppentse. Ne dörgölje el a parfümöt, mert úgy nem érvényesül a teljes hatása!

    Szoljanka leves

               Hozzávalók:     20 dkg marhahús, 1 fej vöröshagyma, 1 citrom, 1 nagyobb, vagy 2 kisebb csemegeuborka, 1 kávéskanál liszt, pohár tejföl, kevés tejszín, ételízesítô, bors, tárkony, citromlé, kevés olaj.
               Elkészítése: A marhahúst apró kockákra vágjuk. A finomra vágott vöröshagymát kevés zsiradékon megpirítjuk, majd a húst hozzáadva együtt pároljuk. Megszórjuk ételizesítôvel, borsozzuk és tárkonnyal ízesítjük. Ha a hús félig megpuhult, hozzáadjuk a fehér részétôl megtisztított, csíkokra vágott citromot és a szintén csíkokra vágott csemegeuborkát. Pár percig együtt pirítjuk, majd felengedjük vízzel, és a hús teljes megpuhulásáig együtt fôzzük.
               Liszttel elkevert tejföllel behabarjuk, és jól kiforraljuk. Tejszínt adunk hozzá és ízlés szerint fűszerekkel, citromlével és citromhéjjal ízesítjük.
    A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka


               KisNet KisNet KisNet KisNet

    A világ legkisebb szex site-ja

               A világ legkisebb és egyben legszebb szex site-ja nyert meg egy idei versenyt, melyre 5 kilobyte-nál kisebb weboldalakkal lehetett benevezni.
               A PixxxelChix nevű oldalnak komoly ellenfeleket kellett legyôznie az internetes takarékosság jegyében fogant versenyen, melyen a résztvevô site-ok mérete gyakran kisebb, mint egy jó minôségben megjelenített fotó valamelyik portálon.
               A fôdíjra esélyes jelöltek között voltak animált történetek, 3D modellek, interaktív delfinek, klasszikus számítógépes játékok és online versgenerátorok.
               Az 5k verseny ötlete Stewart Butterfieldtôl származik, aki némi gondolkodásra akarta késztetni az internetes közönséget az érdekes és szórakoztató website-ok készítésére szolgáló technikákat és trükköket illetôleg. Számos webdesigner hajlamos megfeledkezni arról, hogy a netizenek nagy része még mindig rendkívül lassú csatlakozáson keresztül éri csak el a világhálót, ezért rengeteg nagyszerűen felépített oldal – méretük miatt – nem érhetô el számukra. „Mivel a rendelkezésre álló hely meglehetôsen csekély, a tervezôknek minden tudásukat és kreativitásukat be kell vetni, hogy érdekes oldalakat csináljanak" – ecseteli a verseny lényegét Butterfield.
               A tavalyi kedvezô visszhangnak köszönhetôen idén 1200 jelölt vállalta a két kategóriában (hagyományos HTML illetve nem HTML, például Flash-es) történô megmérettetést. Az április nyolcadikáig történô benevezések után az internetes közösség az 5k oldalán tekinthette meg a jelölteket és pontozhatta ôket méret, esztétikum, funkció és koncepció alapján. A legnépszerűbb jelöltek közül szakmai zsűri választotta ki a kategóriák gyôzteseit. Némi szabálymódosítás után a PixxxelChix kapta a Szuper Nagydíjat, valamint a nem HTML-es kategória legeredetibb jelöltjének járó díjat. A HTML kategória elsô helyezettje a Book of Five Rings nevű oldal lett, mely 2334 byte-be sűrítette a 17. századi japán harcos, Miyamoto Musashi filozófiáját.
               A kiosztott díjak arányosak voltak a website-ok méretével. A PixxxelChix alkotója 50 dollárt kapott munkájáért, de Butterfield szerint ezen a versenyen a dicsôség és nem a pénz számít.
               * * *
               PixxxelChix: http://entries.the5k.org/293
               5k: http://www.the5k.org/
               Book of Five Rings: http://entries.the5k.org/568

    URL a sírkövön

               Egy német férfinek le kellett vetetnie az édesanyja sírkövérôl a rávésett webcímet, ugyanis a helyi hatóságok szerint az URL-ek nem temetôbe valók.
               A gladbecki Bernd Burns szeretett anyja elvesztése felett érzett bánatát az interneten keresztül is ki akarta fejezni, ezért a sírkôre felvésette a mama emlékére emelt website címét. A multimédiás korral lépést tartani nem hajlandó hatóságoknak nem tetszett e lépés, ugyanis szerintük az URL szerepeltetése a reklámozással egyenértékű, így hivatalból üldözendô, legalábbis a temetôkben.
               Az 53 éves férfi nem hajlandó lecsiszoltatni a sírkövet és azt állítja, ha édesanyjának lehetôsége lett volna rá, áldását adta volna a webcím bevéséséhez, a hatóságok azonban csak azt hajtogatják, hogy a temetô gyanútlan látogatói reklámnak nézhetik a feliratot, ezért azt mindenképpen el kell távolítani. A temetô látogatói közül többen a hatóságokkal értenek egyet. „Az URL nem sírkôre való" - mondja egyikük. „Az érthetô, ha valaki kijár ide, hogy legalább itt beszéljen szeretteihez, de az internetes felirat egy vicc."
               Burns úr azt állítja, ô és sokan mások a temetôi hivatalnokok áldozatai, akik hozzászoktak ahhoz, hogy minden az ô akaratuk szerint történik. „Létezik egy szabály, mely szerint nem lehet sárga betűvel írni a kövekre, csak arannyal, egy másik pedig a kövek pontos méretét szabályozza. Ez totális uniformitáshoz vezet, és az egész temetô úgy néz ki, mint egy kôsivatag."

    Linkgyűjtemény

               * Online könyvkeresô: www.konyvkereso.hu
               * Merevedési zavarokkal (impotenciával) küszködôk honlapja: www.merevedesizavar.hu
               * Űrkönyvtár, távcsô a kozmoszra: http://samadhi.jpl.nasa.gov/
               * Virtuális séta az Országházban: www.parlament.hu
               * Szivárvány-harcosok, a Greenpeace honlapja: www.greenpeace.org
    A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre


               UFÓ-ROVAT

    Mítosz vagy történelem a múlt?

               Az ufó-rovat hasábjain eddig bemutatott rejtélyes építmények, helyek, szobrok csak nagyon kis részét képezik a múltunk titokzatos bizonyítékainak. Jórészük továbbra is ismeretlen marad a nagyvilág számára, sokukat eltitkolják, és vannak amelyek még felfedezésre várnak. A bemutatottakkal, a teljesség igényének lehetetlensége miatt is, csak ízelítôt szerettem volna nyújtani azokból a tényekbôl, amikre a mai napig sincs elfogadható magyarázat. Be szerettem volna mutatni, hogy léteznek a világon bizonyos építmények, bizonyos eszmék, bizonyos intellektuális kincsek, melyek valójában rejtélyesek. Nagy a valószínűsége, hogy az emberei faj igen nagy kockázatot vállal azzal, hogy nem tulajdonít nagyobb jelentôséget ezeknek a rejtélyeknek.
               A kanonikus Bibliához hasonlóan, az a tudásanyag, melyet mi „történelemnek" nevezünk, egy szerkesztett kulturális műalkotás, melybôl sok minden kimaradt. Különösen azok az emberi tapasztalások, melyek az írás találmánya elôtt történtek, hiszen ezek teljesen kimaradtak a történelembôl, és a mítosz a tévhit szinonimájává vált.
               De vajon jól értelmezzük-e múltunkat? Tegyük fel, hogy egy hatalmas katasztrófa sújtaná ma a Földet, tönkretéve a civilizáció összes eredményét, és elpusztítva majdnem az összes embert. Tegyük fel – Platónra emlékezve –, hogy arra kényszerülnénk e katasztrófa által, hogy „újrakezdjük gyerekként, mit sem tudva, arról, ami korábban történt". Ilyen körülmények között 10 vagy 12 ezer év múlva, (amikor már minden írásos emlék és filmarchívum régen elpusztult) leszármazottaink milyen emlékeket ôriznének arról, hogy mi történt mondjuk a keresztény korszak 1945. évének augusztusában Japánban?
               Valószínűleg, hogy misztikus megfogalmazásban beszélnének bizonyos robbanásokról, melyek „szörnyű fényhatásokkal" és „borzalmas hôvel" jártak. Több mint bizonyos, hogy a generációk váltakozásával és az idô múlásával a történelem szájról szájra terjedve átalakulna egy mitikus beszámolóvá, akár az alábbi:
               „A Brahmastra töltetű rakéták keveredtek egymással, és tüzes nyilakkal körülvéve befedték a Földet, az eget, és a köztük lévô űrt, és úgy megnövelték a tűzvészt, mint a tűz és a Nap a világ végén... Minden élôlény, akire lesújtottak a Brahmastrák, és látták rakétáik szörnyű tüzét, érezték, hogy ez a pralaya (a katasztrófa) tüze, amely elégeti a világot."
               Ilyen és hasonló idézetektôl hemzseg a Bhagavata Purana és a Mahábhárata, az indiai szubkontinens ôsi könyvei. A kutatók szerint csak mítoszokkal van dolgunk és a leírásoknak semmi jelentôségük nincs a realitás szintjén. Ezen azért jó alaposan el kellene gondolkodni. Mítoszok ok nélkül, csak úgy nem születnek. A piramisszövegek is tele vannak a repülés anakronisztikus képeivel:
               „A király egy láng, amely a szél elôtt halad az ég vége felé, és a Föld vége felé... A király a levegôben utazik és bejárja a Földet... Elhoztak neki valamit, amellyel felemelkedhetett az égbe..."
               Ha egy kicsit is merészebben gondolkodunk, akkor elképzelhetô, hogy az archaikus irodalom állandó utalásai egy távoli és elfeledett technológiailag fejlett kor vívmányairól emlékeznek meg. Persze soha nem tudhatjuk meg az igazságot, hacsak nem eredünk a nyomába. És eddig nem próbáltuk meg, mert racionális, tudományos kultúránk a mítoszokat és hagyományokat nem tartja „történelminek". Ám, ezzel ellentétben hiszünk Istenben, a Mennyországban és a Pokolban, a Bibliában, amiket érdekes módon már nem sorolunk a mítoszok közé. Vajon miért?
               Ezért is nagyszerű, hogy vannak a Földön olyan építmények, amelyek titkait a mai napig sem sikerült kideríteni. Ezek a rejtélyes emberi vagy nem emberi alkotások biztosítanak róla, hogy az ôsi múltunk nem mítosz, hanem történelem csak még nem tudunk olvasni annak lapjai között. Erre még várni kell. Türelemre int Thot, az egyiptomiak bölcsesség istene is, akinek állítólag „sikerült megértenie az ég rejtélyeit, s ezt felfedte nekik (az egyiptomiaknak) azzal, hogy szent könyveket írt számukra, melyeket elrejtettek a földbe, azzal a szándékkal, hogy a jövô generációi – de csak az arra érdemesek – találják meg, akik majd a benne található felfedezéseket az emberiség javára fordítják..."
    Összeállította: Ábrahám Imre


               Az emberiség és a Világegyetem

    Szabályozott meteor-becsapódásokat!

               Egy amerikai tudóscsoport szeretne végre pontot tenni a bolygónkat fenyegetô kisbolygókat és meteorokat övezô mizériára, ezért arra készül, hogy átfogó szabályozást vezettet be a témában.
               Daniel D. Durda, a Southwest Research Institute (Boulder, USA) űrkutatási részlegének kutatója, valamint társai Clark R. Chapman és Robert E. Gold által benyújtott 19 oldalas tanulmány célja, hogy véget vessen egy esetleges becsapódás kezelésére vonatkozó, kiegyensúlyozatlan és vaktában készített tanulmányok és intézkedések létrejöttének.
               Richard Biznel, a Massachusetts Institute of Technology (USA) bolygókutató szakembere üdvözli a tervezetet, szerinte a tanulmány elônye az, hogy lépéseit követve jól meghatározhatók az esetleges teendôk.
               A probléma, melyre a tudósok megoldást kínálnak, valóban létezik, ugyanis a NASA már évek óta tesz erôfeszítéseket az úgynevezett near-Earth aszteroidák (NEAR), azaz a Föld közelében keringô kisbolygók egy kilométeresnél nagyobb tagjai 90 százalékának katalogizálására és nyomon követésére, hogy ezzel is segítse a katasztrófák elkerülését. A NEAR objektumok családja a Naprendszer külsô területeirôl érkezett, fagyott gázokból és porból álló üstökösökbôl, valamint a Mars és a Jupiter közötti kisbolygó-övezetbôl származó kisbolygókból áll. Mindeddig a megjósolt 1100 NEAR objektum mintegy felét sikerült felfedezni, és nyomon követni.
               Azon túl, hogy a kutatók azt javasolják, hogy egy rakéta vagy egy atombomba segítségével darabokra kell szakítani egy vészesen közeledô aszteroidát, arra is figyelmeztetnek, hogy az emberiség számára még ismeretlen egy katasztrófa költsége és valószínűsége. A becsapódás okozta károkat szemlélteti a következô példa is: ha egy körülbelül fél kilométer átmérôjű aszteroida megsemmisítését elvétjük, akkor becsapódása során akár 10 millió, Hiroshimára ledobott atombomba hatásával megegyezô energia szabadulna fel.
               Marc Wolfon, a Federal Emergency Management Agency (az amerikai vészhelyzeteket kezelô ügynökség) szerint egy átfogó szabályozás bevezetésével mindenki hatékonyabban tudná végezni a munkáját egy közeledô vészhelyzet esetén. David Morrison, az International Astronomical Union (nemzetközi csillagászati szövetség) vezetôje szerint az is kérdés, egy-egy problémás eset során hogyan kell kommunikálni a médiával, és hogyan kell tájékoztatni a közvéleményt.
               Binzel szerint az utóbbi, a sajtóban napvilágot látott, pánikhangulatot keltô tudósításoknak nem voltak alapjai, ugyanis egy normális, tudományos procedúrát állítottak be úgy, mintha az azzal foglalkozó kutatók valami hibát követtek volna el.

    Ki kell törnünk a Föld körüli pályáról

               Az ember 20 éven belül a Marsra utazik – jelentette ki Daniel Goldin, a NASA fônöke egy emlékülésen.
               „Túl régóta vagyunk bezárva a Föld körüli pályára – de most ki fogunk törni innét. Véssük az eszünkbe: civilizációnk nem arra van kárhoztatva, hogy egyetlen bolygón éljen. Véssük az eszünkbe: még a mi idônkben kiterjesztjük az emberi faj jelenlétét más bolygókra és a Naprendszer egyéb égitesteire. Emellett olyan szondákat építünk, amelyek elhagyják saját csillagrendszerünket, hogy más csillagok felé törjenek. Ezeket pedig emberek követik majd" – mondta a NASA feje azon az emlékülésen, amely az amerikai emberes űrrepülés kezdetének 40. évfordulója alkalmából került megrendezésre. 1961. május 5-én, Gagarin után nem egészen egy hónappal járt az elsô amerikai a világűrben, az 1998-ban elhunyt Alan Shepard személyében.
               Nyilvánvaló, hogy az elsô célpont a Mars lesz, ahová Goldin szerint 20 év múlva, vagy még korábban jut el az ember. Goldin az ülésen részletesen elemezte a 2007-ben induló mintagyűjtô automata szonda küldetését, amely 2009 és 2011 között hozza vissza értékes rakományát a Földre. Szó esett a jelenleg a vörös bolygó felé tartó 2001 Mars Odyssey űrszondáról is, amely az emberes küldetések szempontjából fontos szerepet játszik.
    Összeállította: Ábrahám Imre


               Deltai kalandok – Tomorosan (19.)

    Esment a Lumina-tó felé

               Most már tényleg térjünk a kenyerünket adó tárgyra, végre üljünk csónakba és murighioli bepakolás után eregeljünk a Puiu-tó felé. Itt is a csatorna vize még párált. Elhagyva kutatóállomás épületét, alant a nádfal elôtt kit látunk? Evdochimot, a környék vérmedvéjét, bár itt ismeretlen a mackó, csak mi neveztük így, de vaddisznó az bôven turkál itt a Deltában! Így igaz, mert Pistáék valamikor csomagjaikat sátrastól valahol a parton hagyták, a tavacskát ostorozták, este a „csongi"-k munkáit csodálták! Alaposan szétverték az „ajándékokat", tán még a hátizsákszíjaikat is bepakolták! Igaz, az régen volt, de igaz volt! Valótlant ha nekem mondták, én is hazudok, így a bibliai mondás: „omnis homo mendax" állja a helyét! Ja, nem bibliai mondás, hanem igéje ott valakinek. Magam tudom, hogy ki mondta.
               Tán épp a titokban elhelyezett csapdáit, csapóit, vagy varsáit mutogatta, ürítette és rakta a csónakba, amit abban le is takart. Lehet, hogy a pézsmákat, vagy deltai kutyust zsákolt, tény az, hogy a jövetelünk meglepte! Már áprilisban, ezek itt? – morfondírozhatott magában. Ártatlan pofával közeledtünk, kézfogással és butykossal üdvözöltük, mindenrôl beszélgettünk, mintha az „Evdochim, ham-ham" a kerek földön nem is létezett. A halakról érdeklôdtünk, de a témát így kezelte: „Voi ştiţi bine, unde se află". A búcsú így igen rövidre sikerült, azóta sem láttuk, nem is hiányzott, jelenléte részünkre rózsásat cseppet sem jelentett.
               Becsúsztunk a Puiu-tóba, balra át, majd esmét balra át, a patkánytanya elôtt el és be a Lumina-tóba. Annak meg a nyugati oldalába, az úgynevezett Jascucova részébe, a Csukabirodalom jeles „porciójába". Északra, a szomszédban van a Bijan-tó, ami gazdag csukatanya, de ezt Vatafunak is mondják, ebbôl nyílik nyugatra a Vatafu-csatorna, ki a Litkov-csatornáig. Valamikor egy nagy tavat képeztek. Különösen október végétôl március közepéig valamennyi égtájak irányaiból támadó, tomboló viharok, orkánok darabolták a partokat, vagy ép partszakaszokat – amelyek több száz méteresek is lehettek! – egymásnak fordították, vagy sodorva azokat a szűkebb partok közé, választva így ketté az ôstavat. Az elválasztósáv alig száz méter széles, amit be is jártunk. Én elôször és utoljára!
               Mi is az úszósziget fogalma? Szaktudomány e természeti jelenséget nem tárgyalja, magyarázatával elmarad. Épp ezért a magyar kifejezés megalapozott és helyes, erre a deltás „unikum"-ra. Gazdasági jelentôsége nincs, az ott lakó horgászoknak ettôl több hal hálóikba nem kerül, enni sem kér, a magas kúpos horgásztanyáikat, ott bent, ezekre össze nem tákolják! Viszont néha a halászoknak kellemetlen.
               Hangtalanul suhannak, siklanak. Ütközéskor meg torlódások esetében ott minden recseg, ropog, törik és rombolódik, mint a jégtáblák, egymásra ráfutnak, préselôdnek. Félelmetes zaj közepette játszódik le ez a természeti jelenség is. Elôbb említettem, a halászoknak bosszúságot okozott. A rendetlen és irányítatlan szélmozgás következtében a tavak közötti be- és kijáratait formálisan betömi – még a csatornáékat is! – még a csónakkal járható „ösvényeket" sem kímélik. Egy kiadós vagy több napos vihar után a halászokat igen meglepheti, ha tanyájukat ott, ahol legutóbb hagyták, nem találják, hálóikat botostól, halastól a nádrengeteg magával sodorta, tóra a bejáratot vagy kijáratot csak több napi csónakból való, megfeszített munkával tudja szabaddá tenni, az sem ritka eset, amikor a náddugót át kell nádastól, gyökerestôl, földestôl több húsz mérten „fűrészelni". A napi küzdelem itt is gyötrelmes, de a hús a közelben van!
               Az elsô deltai utam alkalmával, sátrainkat egy ilyen „járműre" raktuk, alig volt 15x30 méter, de néhol „likacsos". Kényelmes volt, szűk is volt, biztonságos is volt, de a sátorôrzôk megbízhatatlanok! Igaz, éjjel vitték el a kézrôl levett „Atlanti" karórát, meg valami szíjakat és szappant! Na ezek az északról délre, és fordítva, meg keletrôl nyugatra tomboló szelek mozgatják e szabadon lévô szigeteket. Ezek úsznak gyökerestôl, bozótostól, állatostól, házastól, gyalulva a tavakban lévô vegetáció, a növényzetet és tavak alját teljesen leseprik, tán épp a deltai homokig, ami keresett ipari cikk! Így ott „még a fű sem nô". Halandó horgásztársam... ott ahol növényzetet nem látsz és a víz nem tiszta, csukát kereshetsz, de...
               Volt szerencsénk a Piulet-tavon – ami aránylag kisebb tavacska – az úszószigeteket „műszakban" észlelni, tanulmányozni egy ôszi hajtásban. Maga a hajtás sikeres volt, de a Fortuna is velünk volt, meg az isten is, minket nézett. Ellenkezô esetben, ezt a kalandot, tán márciusban vagy áprilisban fejezhettük volna be, ha be és megéljük. Ezt tán egy késôbbi vallomásban teszem, mert így soha nem érünk a Luminából a Dohinki-tó környékére, s végül a részünkrôl ismeretlen tavacskára.
               Bent a Luminán tüstént elô a szerszámokat, hogy a koradélutáni és a késôbbi harapást kihasználjuk, és fogjunk halacskát is. Dobjuk, húzzuk vasainkat, igyekszünk még messzebbre hajítani azokat, tudásunkban bízva is, amiket itt-ott évek óta összeszedegettünk hallásból meg tapasztalatból, de itt most a kézzel fogható eredmény késlekedett. Küszködtünk, harcoltunk a kis halakért, mint Leonidász a thermophylaei szorosban a gyôzelemért. E halban gazdag tóban estig halat nem fogtunk, nem is láttunk, így rendkívüli most nem történt. Rendkívüliséget az jelent, hogy április van! Az ikralerakás késôn kezdôdött, és a harapás itt, csak a tilalom beállta után kezdôdik. Az is a rendkívüliség, hogy az ágyat a csónakban vetettük meg, abba bekucorogtunk, egész éjjel nyüszköltünk. A hideg reggelre és sziporkázó napkeltére ébredtünk, megállapítva, hogy halat kettônk közül – álmában – csak Pista fogott. Isten itt is nekünk háttal állt. Bételik! Bizonnyal Evdochiom oldalát támogatta, neki szorított.
               Vackainkból kikászálódva, a botjainkra rá se nézve, a csónakot a nádból kinyomtuk és a szomszédos keleti, számtalanul megjárt Puiuba átmotoroztunk, megzavarva az úszkáló vadkacsákat, szárcsákat, meg a párolgó tiszta vizet.
               (folyt. köv.)
    dr. Tomor Zoltán


               EGÉSZSÉG

    Kakukkfű

               A kerti kakukkfű pompás illata és íze miatt széles körben használt fűszernövény. Gyógyászati alkalmazása is hosszú múltra tekinthet vissza. Régen a fertôzô betegségek egyik legfontosabb háziszere volt, de sokoldalúságát a hűléses betegségek kezelésében és megelôzésében ma is értékeli az orvostudomány.
               A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) az egyik legôsibb gyógynövény. A latin thymus szó valószínűleg a balzsamozó növényt jelenô óegyiptomi tham vagy thm szóból ered. Erôs illata és kitűnô fertôtlenítô hatása miatt az egyiptomiak ugyanis balzsamozásra használták olaját. Az ókori görögöknél a vitézséget, bátorságot jelképezte, háborúba készülô férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok. A gyógyfüvek ismerôi évszázadokon át alkalmazták megfázások, köhögések, torokfájások és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, valamint az emésztés serkentésére és a bélférgek kiirtására. Elterjedt fertôzések elleni gyógyszer, gyakorlatilag széles körben használt antibiotikum volt. Járványok idején ezért a lehetô legtöbbet fogyasztottak belôle, de testbedörzsölésre és füstölésre is használták.
               Hatóanyagai
               A világ minden táján szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben. 1719-ben Neumann Caspar fedezte fel illóolajának fô hatóanyagát, a timolt, a baktériumok, gombák, bélférgek fejlôdését gátló anyagot. (A hindu népi orvoslás féregűzô szere a kakukkfű.) A timol népszerű fertôtlenítôszer volt egészen az elsô világháborúig, ami alapvetô „kakukkfűválságot" okozott. Hatóanyagai között találunk még karvakolt – szintén fertôtlenítô, baktérium- és vírusölô hatású vegyület –, valamint keserűanyagokat és cserzôanyagot.
               Fertôtlenítô tulajdonságán kívül a kakukkfű nyálkaoldó és köptetô hatását légcsôhurut esetében a mai tudomány is elismeri. Köhögési ingercsillapító és görcsoldó hatása még a szamárköhögés esetében is elfogadott. Alkalmazzák még asztma, dohányosok idült hörghurutja, idôskori tüdôtágulás, hörgôtágulás kezelésében is. Fertôtlenítô hatásán túl illóolaja serkenti az immunrendszer működését, hatására fokozódik a fehérvérsejtek termelôdése, ezért a növény fürdô és inhalálás formájában különösen hatékony.
               Teája
               Tea készítéséhez egy csésze forró vízbe tegyünk két kávéskanál kakukkfüvet, hagyjuk 5 percig állni, majd szűrjük le, és a gôzét belélegezve lassan, kortyonként iszogassuk. Köhögés, torokfájás esetén a teát mézzel igyuk. A teájának még gyomornyugtató és frissítô – sokak szerint hangulatjavító – hatása is van.
               Kakukkfű-fürdô
               A kakukkfű-fürdô régóta ismert terápia, amellyel a meghűlést még a kezdeti stádiumban lehet kezelni. Hűléses megbetegedések esetében a kórokozók (vírusok, baktériumok) a betegséget csak a fertôzés után 18–48 órával robbantják ki, így a nem specifikus immunrendszer – fehérvérsejtek termelôdésének – fokozásával ellenük indított „villámháború" csökkentheti a megbetegedés veszélyét és az egyéb panaszok jelentkezését.
               A fürdô folyamán a forró víz hatására felszabaduló illóolajok részben a teljes bôrfelületen, a pórusokon keresztül szívódnak fel, másrészt a felsô légutakon keresztül a tüdôbe jutva fejtik ki antibakteriális hatásukat. Enyhíti az akut náthát, köhögés, valamint bronchitis esetében nyálka- és görcsoldó hatású, de a kruppos köhögésben vagy asztmában szenvedô gyerekek is nagyon jól reagálnak a kakukkfű-fürdôre. Rendkívüli hatékonyságát annak köszönheti, hogy a szervezet a hatóanyagokat nem csak az emésztôszerveken keresztül veszi fel, hanem az egész bôrfelülettel abszorbeálja. A kakukkfüves fürdônek még idegerôsítô hatása van és a gyulladásos bôrelváltozásokat is pozitívan befolyásolja.
               A fürdôhöz két csészényi szárított kakukkfűbôl és két liter lobogó, forró vízbôl erôs teát készítünk. Miután a növényt leforráztuk, tíz percig (lefedve) állni hagyjuk, leszűrjük, és fürdôkádba öntjük, majd meleg vízzel feltöltjük úgy, hogy a fürdôvíz testhômérsékletű legyen. Fürdés után ne törölközzünk meg, hanem fürdôköpenybe vagy fürdôlepedôbe burkolózva bújjunk ágyba, és nyakig takarózzunk be! A szervezetnek az utóizzadáshoz fél- ill. egy óra nyugalomra van szüksége. Ez a második fázis nagyon fontos, mert e nélkül az egész procedúra nem sokat ér.
               Mivel a kakukkfű többek között vérkeringés-pezsdítô hatású, ügyelnünk kell arra is, hogy semmi esetre se aludjunk el közvetlenül a fürdô után. Fürdôt naponta csak egyszer szabad venni.
               Emésztést segítô fűszer
               A francia konyha klasszikus fűszere, de a világon mindenütt kedvelik. Étvágyjavító, puffadásgátló, görcsoldó és hasmenés elleni szer, jó bélfertôtlenítô, valamint bélféregűzô hatása is ismert. A kakukkfű különösen ajánlott gyomor- és epebetegek számára. Nehezebb levesek és fôzelékfélék pl. bab, borsó, lencse, káposzta, karalábé, valamint zsíros ételek emésztést segítô fűszere, de húsokhoz, halételekhez, kagylóhoz, pástétomokhoz, mártásokhoz, szószokhoz is kedvelik. Diétás fűszerkeverékek elmaradhatatlan összetevôje.
               Terhes, illetve szoptató nôk és pajzsmirigy-elégtelenségben szenvedôk ne használják. Ha akár enyhe melléktünetet – fejfájást, vagy szédülést okozna – ne alkalmazzuk, vagy csökkentsük az adagot. A kedvezôtlen mellékhatásokról tájékoztassuk orvosunkat, mint ahogy arról is, ha a panaszok a növény alkalmazását követô két hét során nem javulnának.



                         ÉLETTÖRTÉNET

               A család
    27. rész: Gyereknapi ajándék

               Egy ideje nagy béke honol a Nemessy-rezidencián, nincs hangos szó, s az arcokra mintha ráfestették volna a mosolyt, olyan vidámak. Zsuzsa mama az egyetlen, aki nem találja helyét ebben a nagy nyugalomban. Gyanakvóan, a szeme sarkából figyeli az életvidám arcokat, elképzelni sem tudja, mi ütött az amúgy állandóan zűrös családi életbe. Pedig egyszerű a válasz: Jani még mindig szánja-bánja felesége meggyanúsítását, s állandóan a szoknyája körül legyeskedik. Kató persze el van ragadtatva ettôl, s sokkal kedvesebben bánik mindenkivel, mint eddig. A gyerekek se értik, hogy a nagy mosolyszünet után miért fordult ekkorát a kocka, de tetszik neki, hogy szüleik állandóan otthon vannak, s egyetlen hangos szót sem hallani. Borinak azért megfordul néhányszor a fejében, hogy valami különösen pikáns történhetett, s rá is kérdezne szíve szerint, de nem teszi, nehogy elrontsa ezt a jó hangulatot. Fôleg, hogy most azt is megengedték neki, hogy Emônél tanuljon délután, s ha késôn fejezik be, ott is alhat.
               Leginkább akkor lepôdnek meg igazán a gyerekek s nagyszüleik, amikor a reggelizôasztalnál megpillantják Janit. Mindenki gondolkodóba esik, azon töprengenek, nincs-e valami ünnep, de akárhogy számolják, nincs. Nem értik, miért maradt otthon az állandóan elfoglalt üzletember. Zsuzsa mama nem is bírná ki, ha nem kérdezhetné meg, mit keres itthon a fia:
               – Hát neked nincs semmi dolgod? Mit csinálsz itthon?
               – Úgy döntöttem, ma nem megyek be az irodába. Megengedhetem magamnak, nem? Végtére is ott én vagyok a fônök. S rám fér egy kis pihenés. Az este eldöntöttük, hogy Kató és én meglátogassuk anyósomékat.
               Szájtátva hallgatja a család Janit, s már végképp nem értik, mi történt. Jani ugyanis mindig utált a vidéki rokonokhoz utazni. Most pedig úgy tűnik, alig várja, hogy kimozduljon.
               Este, mikor hazaérnek, a párocskának ugyanolyan jó kedve van, mint reggel, indulás elôtt. Jani vidáman mesél kisfiának Mívesék istállójáról, az állatokról.
               – Kiscsikó, kisborjú is van, s nagyon aranyosak – mondja, s Gergô szemmel láthatóan irigyli apját.
               – Apu, mikor mehetek én is? – kérdezi.
               – Ezt akartam mondani, kicsim. Nagyapád mondta, hogy ha van kedvetek, menjetek le a hétvégére.
               Gergô öröme határtalan, s csak akkor lankad kissé a vidámsága, amikor nôvére kijelenti: ô bizony nem megy sehová, nem kíváncsi az állatokra, s esze ágában sincs nagyszülei régimódi szövegeit hallgatni egész hétvégén. Egyébként is, Emôvel már megbeszélték, hogy piknikezni mennek a hétvégén, s egy ilyen programról nem maradhat le.
               – Semmi gond, kisfiam – nyugtatgatja Jani a lógó orrú Gergôt. Attól te még lemehetsz. Én leviszlek az autóval, s vasárnap este pedig érted megyek. Jó lesz így?
               A kisfiú válsz helyett két cuppanós puszit nyom apja arcára, s már rohan is csomagolni. Éppen jókor jött ez a kirándulás, hisz a számítógépe felmondta a szolgálatot, csak jópár nap múlva lesz megjavítva, s csak unatkozna itthon.
               Már kora reggel felébred a kisfiú, a család többi tagja még javában alszik. Reggelit akar nekik készíteni, hogy minél hamarabb útnak indulhasson apjával, de a tojásrántottát alaposan odaégeti. A füstszagra persze gyorsan felébred Kató, s mialatt kiszellôzteti a lakást, már el is készül a reggeli.
               A húszpercnyi autózást szemmel láthatóan türelmetlenül viseli a gyerek. Ugyanígy a sok cirógatást is, amit nagyanyjáéktól kap a viszontlátás örömére. Alig járt le a szokásos hagyogatás apu részérôl, el sem búcsúzik tôle, már rohan is a hátsó udvarra, s még a nagy piros kakastól sem ijed meg. S gyorsan rájön: apja nem túlzott, amikor lefestette neki a két kisállatot. Tényleg aranyosak, meg is simogatja ôket gyorsan, s nagyapja alig tudja elráncigálni ôt mellôlük.
               Nagyanyó csörögét sütött kedvenc kisunokája legnagyobb örömére.
               – Zsuzsa mama sohasem süt ilyen finomságot – mondja a kisfiú tele szájjal, s ezzel le is kenyerezi nagyanyját.
               – Ha nem romlik el az idô, ebéd után megyünk az erdôre – jelenti be Balázs táti – megmutatom a birtokot, s közben szedhetünk gombát is.
               Gergônek nem is kell több a boldogsághoz. Vidáman ebédel, s közben csacsog. Mesél Nemessyék családi életérôl, arról, hogy nôvére és anyja közösen vezetik a gyerekáru-üzletet, s a nagyméretű tamagocsi vásárlás sem marad ki a sorból. Csak akkor kerül bajba, mikor rájön, vidéki nagyszülei nem értik, mi az a tamagocsi. Sebaj, a maga módján igyekszik megértetni velük, s elmagyarázza, hogy olyan mint egy állatka, csak éppen elemmel működik. Hogy sokat kell foglalkozni vele, meg kell etetni, itatni, és játszani is kell vele.
               A kirándulás viszont már nem tetszik annyira a kisfiúnak. Ô szórakozni akar, viháncolni, de nagyapja nem hagyja. Elôbb részletesen el kell magyarázza Gergônek, hogy az a darab erdô, ott a szomszédos dombon valamikor a Míveseké volt. Aztán elvették a családtól, s mára már csak nagy jóindulattal lehet rámondani, hogy az ott erdô. A csutakok egy része a széldöntésnek, másik része – a nagyobbik – a falopásnak köszönhetô.
               – Ha visszakapjuk végre, csemetéket fogok oda ültetni. Mire te megnôsz, már újra erdô lesz belôle. S te is örökölsz belôle, ha mi már nem leszünk – modja Balázs táti, egy reményteljes sóhajjal lezárva a tervezgetést. Majd a gombákról kezd beszélni unokájának, s alig tudja megakadályozni a kisfiút, hogy mindegyiket összeszedje. Gergô persze nem veszi ezt jónéven, úgy gondolja, minden gomba egyforma.
               A másnapot az istállóban tölti a kisfiú. A kisborjú már nem is érdekli, minden figyelmét a csikó köti le. Gergô meg is lovagolná a maga eszétôl, nem érti, hogy az még kicsi ehhez. A nagyszülôk boldogan veszik tudomásul, hogy a gyerek nem tud szabadulni az állattól. Balázs tátinak hirtelen az jut eszébe, talán oda kellene adni Gergônek a csikót, s gyorsan el mondja ötletét feleségének. Az asszony is beleegyezik, s még megtoldja férje ötletét:
               – Úgyis nemsokára itt a gyereknap. Ennél nagyobb örömet nem szerezhetünk neki.
               Gergô majd elájul a boldogságtól, mikor megtudja, milyen ajándékot kap gyereknapra. Délután, mikor apja megérkezik, még mindig vigyorog. Csak azt nem érti, miért nem vihetik haza most rögtön a sokat dédelgetett állatot. A felnôtteknek viszont sikerül megértetniük vele, hogy a csikónak még egy kis idôt az anyja mellett kell töltenie.
               Otthon, a Nemessy-házban mindenki kíváncsian várja Gergô hazaérkezését. Fôleg Zsuzsa mama, aki reménykedik, hogy kis unokája egyszer s mindenkorra megutálta a falusi életet, s belátja, hogy a városi nagyszülôk mégiscsak jobbak. Persze nem az történt, amire számított, mert alig lépik be a házba a kisfiú, már meséli is, milyen ajándékot kapott.
               – Apu, ugye tudsz pár nap alatt építeni neki egy kis pajtát? István tata pedig majd kaszál neki, hogy legyen mit megennie télen.
               Zsuzsa mama persze majd elájul a hír hallatán. Már érzi is az istállószagot, ami körüllengi majd Gergôt. Bori se örül a hírnek. A férfiaknak nevethetnékjük támad, Kató is hasonlóan veszi tudomásul, hogy új családtagra számíthatnak. Teljes az öröm, a bosszankodó kislányt és nagymamát leszámítva.
               (folyt. köv.)
    Azaki Hakami


                         SPORT

               Labdarúgás

    Magabiztos gyôzelem Hodoson

               A Hargita megyei D-osztályú bajnokság elmúlt hétvégi, utolsó fordulójában Hodoson vendégszerepelt a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. Együttesünk múlt vasárnapi vendégszereplése ismét kitűnôre sikeredett, hisz csapatunk ezúttal is magabiztos és ugyanakkor fölényes gyôzelmet aratott. A megyei küzdelemsorozatnak ellenben ezzel nincs vége, hisz június 2-án, szombaton és június 6-án, szerdán a Jövô még kétszer mérkôzik – oda-vissza alapon – a Balánbányai Bányász csapatával. Nem nehéz megállapítani ezek után, hogy a várakozásokkal ellentétben a bajnoki rangsor második helyére végül nem a Székelykeresztúri Egyesülés, hanem a Balánbányai Bányász együttese került. Történt mindez azután, hogy az elmúlt szombaton a bányászcsapat Székelyudvarhelyen 4–0 arányban legyôzte a helyi Hargita együttesét. A fentebb említett két mérkôzésbôl álló bajnoki rájátszásra azért van szükség, mert a Román Labdarúgó Szövetség szabályzata értelmében csak azon megyei elsôséget elért csapatok vehetnek részt a megyék közötti osztályozón, amelyek a bajnoki idényben legalább 22 tétmérkôzést játszottak.
               Hodosi Egyesülés – Gyergyószentmiklósi Jövô 1–5 (0–3)
               Gólszerzôk: Lazăr (54. p.), illetve Korpos (23. p.), Obrijan (26. p.), Tamás Sz. (36. p.), Spînu (60. p.), Tamás T. (87. p.).
               Pop Ioan, a Jövô edzôje a következô csapatot küldte a pályára: Gyenge – Moisă, Bolfă (Kerestély), Veress, Mezei, Tamás T. – Ábrahám, Korpos, Tamás Sz. (Tódor) – Obrijan (Tătaru), Spînu (Csapár).
               Játékvezetôk: Szécsi Csaba – Somolyák István – György Lóránt (mindhárman székelyudvarhelyiek).
               A Megyei Labdarúgó Egyesület megfigyelôje: Szakács Attila (Csíkszereda).
               Pop Ioan, a Jövô edzôjének mérkôzés utáni nyilatkozata: „Összességében jól és helyenként nagyon jól játszott csapatom. A játékvezetôk ténykedésérôl anynyit tudok mondani, hogy nem voltak részrehajlóak, de meglehetôsen szabadon engedték a játékot. Véleményem szerint ugyanis legalább három sárgalapot fel kellett volna mutasson a játékvezetô a hodosi labdarúgóknak, mert bizony nemegyszer túlságosan is keményen léptek közbe a labdáért, szerelték csapatunk játékosait."
               A 22. – utolsó – forduló eredményei: Székelyudvarhely – Balánbánya 0–4, Ditró – Csíkszereda 3–2 (!), Tölgyes – Galócás 1–3. A Tusnádfürdô – Maros-hévíz mérkôzés nem került lejátszásra, mert a vendégek nem jelentek meg. A Megyei Labdarúgó Egyesület Fegyelmi Bizottsága a vendégek meg nem jelenése miatt elmaradt találkozót 3–0 arányban a házigazdák javára írta.
               Következik: június 2-án, szombaton 11.00 órától: Balánbányai Bányász – Gyergyószentmiklósi Jövô. Négy nappal késôbb, június 6-án, szerdán 17.00 órától: Gyergyószentmiklósi Jövô – Balánbányai Bányász.

    Bákóban mérkôznek a feljutásért!

               Most már biztos, hogy a C-osztályba jutás sorsát eldöntô osztályozó mérkôzésen Kovászna megye leendô bajnokcsapata, nevezetesen a Kézdiszentléleki Perkô – edzô: Bartók András – együttese lesz a Gyergyószentmiklósi Jövô ellenfele.
               Amint azt Árus Károlytól, a Sepsiszentgyörgyön megjelenô Háromszék nevű megyei napilap sportrovat szerkesztôjétôl megtudtuk a Perkô valójában községi csapat. A sportszerkesztôvel való beszélgetéskor az is kiderült, hogy a szomszédos megyében zajló küzdelemsorozaton a végéhez közeledô 2000/2001-es bajnoki idényben tizenhat (!) csapat mérkôzött egymás ellen. Ebbôl egyértelműen azt a következtetést lehet levonni, hogy a Kovászna megyei D-osztályú bajnokságban érdekelt együttesek összesen harminc mérkôzésen lépnek pályára.
               Az elmúlt hétvégén (május 26., szombat) került megrendezésre a Kovászna megyei bajnokság 29. fordulója. Az említett játéknapon a Perkô hazai környezetben mérkôzött, a 28. forduló után a bajnoki rangsor 12. helyén álló Bardóc együttesével. A találkozót a Perkô nyerte 7–1 arányban.
               A 29. forduló mérkôzései után a Kovászna megyei D-osztályú bajnokság rangsorának élmezônye: 1. Kézdiszentléleki Perkô 65 ponttal, 2. Bodok 61 p., 3. Uzon 59 ponttal.
               A 30., – utolsó – bajnoki fordulóban június 2-án, szombaton 18.00 órai kezdettel a Kézdiszentléleki Perkô együttese Illyefalván vendégszerepel.
               A leendô ellenfél együttesében leggyakrabban a következô tizenegy labdarúgó szerepelt: Bándi (kapus) – Bartók K., Bartók S., Bartha, Horváth, Tóth, Mojzi, Elekes, Voloncs, Bede és Bakk (mezônyjátékosok). Tartalékok: Kúti (kapus), Szabó, Papp és Miklós.
               Ifj. Kelemen Ferenc, a Jövô SE labdarúgó szakosztály alelnökének tájékoztatása szerint a Román Labdarúgó Szövetség döntése értelmében a C-osztályba jutásért kiírt mérkôzéseket idén semleges környezetben rendezik. Eszerint a Gyergyószentmiklósi Jövô és a Kézdiszentléleki Perkô csapatai közötti összecsapásra június 20-án, szerdán 16.00 órai kezdettel kerül sor Bákóban.


               Megyei foci
    A Labdarúgó Egyesület hírei

               Május 29-én, kedden a Megyei Labdarúgó Egyesület Csíkszeredában lezajlott szokásos heti gyűlése után kibocsátott idei 12-es számú tájékoztató jellegű körlevélben a következôk állnak.
               * Az elmúlt vasárnap Gyergyószentmiklóson megrendezett ifjúsági E- és F-korcsoportú labdarúgó turné eredményei: Budvár 1990 – Budvár 1991 6–0, Székelykeresztúr – Budvár 1990 0–1, Budvár 1991 – Gyergyószentmiklós 0–0, Székelykeresztúr – Budvár 1991 2–0, Gyergyószentmiklós – Budvár 1990 0–1, Székelykeresztúr – Gyergyószentmiklós 0–0. A gyergyói csapat edzôi: Buslig Gyula és Bolfă Ioan.
               * A Fegyelmi Bizottság döntése értelmében a vendégek meg nem jelenése miatt elmaradt Tusnádfürdô – Maroshévíz mérkôzés eredményét 3–0 arányban a házigazda csapat javára írták. A maroshévízi csapatot ugyanakkor kétmillió lejes pénzbírsággal sújtották. Az említett összeg fele tusnádfürdôi csapatot illeti meg, a másik rész pedig a Megyei Labdarúgó Egyesület pénztárába kerül. A fair-play rangsorban a maroshévízi csapat 1-es osztályzatot kapott.
               * Június 2-án, szombaton kellett volna lejátszásra kerüljön a korábban elnapolt Tölgyes – Tusnádfürdô mérkôzés. Tamás Zoltán, a Megyei Labdarúgó Egyesület elnökének tájékoztatása szerint a mérkôzés végül nem kerül lejátszásra, mert amint az kiderült a tusnádfürdôiek játékosai közül többen külföldön tartózkodnak. Ekképp a találkozó eredményét 3–0 arányban Tölgyes csapata javára írták, a tusnádfürdôi együttest pedig kétmillió lejes pénzbírsággal sújtották. Akárcsak a maroshévíziek, a tusnádfürdôi gárda is 1-es osztályzatot kapott a megyei sportszerűségi rangsorban.


               Kispályás labdarúgás
    Sasok az élen

               A május 9-én elkezdôdött városi kispályás labdarúgó bajnokság legutóbbi eredményei: Ben Com Mixt – Jövô II 6–6, Kárpáti Sas – Jövô II 6–2, Rozy Boys – Volán Új Kelet 2–7, Komák – Jövô II 5–1, Volán Új Kelet – Ben Com Mixt 4–3, Erlas Com – Jövô II 3–1. A május 28-án lejátszott mérkôzések utáni ideiglenes rangsorban: 1. Kárpáti Sas 12 pont (+20-as gólarány), 2. Volán Új Kelet 12 p. (+10), 3. Komák 9 p. (+9), 4. Rozy Boys 9 p. (+6), 5. Crazy Boys 6 p., 6. Erlas-Com 3 p., 7. Ben Com Mixt 1 p. (–17), 8. Jövô II 1 ponttal (–24-es gólarány).
               A Crazy Boys – Komák mérkôzés május 30-án, szerdán lapzárta után került lejátszásra. Ugyanaznap a Rozy Boys – Kárpáti Sas mérkôzést elnapolták.
               A további műsor: június 2-án, szombaton 18.00 órától: Komák – Erlas-Com; (Az Erlas-Com csapata kérésére a mérkôzést szombaton játsszák.) június 4., hétfô 18.00: Ben Com Mixt – Crazy Boys; június 6., szerda 18.00: Rozy Boys – Crazy Boys, 19.15: Komák – Erlas-Com.


               Esemény
    Gyűlés a Bástyánál

               Május 28-án, hétfôn került sor a Gyergyószárhegyi Bástya SE havi gyűlésére. Ezúttal is Gábor László, a sportegyesület elnöke számolt be a gyűlésen elhangzottakról.
               Az elnök tájékoztatása szerint elsôként Korpos Lajos tanár-edzô beszámolóját hallgatták meg a jelenlévôk. Az ismertetô során az edzô László Tibor 15 éves szárhegyi atlétatehetség idei eredményeit összesítette. Korpos Lajos ugyanakkor a közeljövô szükséges költségvetését is elôrevetítette. Itt elhangzott, hogy László Tibor a nyár folyamán résztvevôje lesz a bukaresti GP-versenynek, továbbá a Medgyesen megrendezésre kerülô országos ifi III-as bajnokságnak. A sportegyesület vezetôi miután tudomásul vették a nyári célkitűzéseket úgy döntöttek, hogy minden támogatást megadnak az edzônek és a tanítványnak.
               A gyűlésen elhangzott ugyanakkor az is, hogy a községi kispályás labdarúgó bajnokságnak nem titkolt célja az, hogy helyi tehetségek kerüljenek a felszínre. Az ekképp kikerülô tehetséges labdarúgókat a sportegyesület illetékeseinek az ôsszel elkezdôdô Gyergyó-körzeti bajnokságban induló szárhegyi csapatba kell majd beépíteniük. A Bástya SE által megszervezésre kerülô körzeti bajnoksággal kapcsolatosan a szárhegyiek arra kérik a környezô helységek sportegyesületeinek képviselôit, hogy mihamarabb találkozzanak a részletek megbeszélése végett.
               A Bástya SE díjazni szándékszik a község azon nyolcadik osztályt végzô tanulóit, akik három éve játszanak a gyergyószárhegyi korcsoportos jégkorongcsapatban.
               A Bástya SE következô havi gyűlésére június 25-én, hétfôn kerül sor.
               * * *
               Községi góllövôlista
               A szárhegyi kispályás labdarúgó bajnokság ötödik fordulója utáni góllövôlista pillanatnyi állása: 1. György Mózes (Öregek) 15 gól, 2. Bartalis László (Öregek) 12 gól, 3. Ferencz Zoltán (Babilon) 10 gól, 4. Gáspár Ernô (Class Dominator) 9 gól, 5. Ambrus Arnold (Babilon) 8 gól, 6. Ambrus Zsolt (Class Dominator) 7 góllal.


               Sakk
    Hét helyett ötfordulós verseny

               Május 27-én, vasárnap az Astoria kávéházban került megrendezésre az Astoria-kupa és a városi bajnokság ötödik fordulója. Az szervezôk által hétfordulósra tervezett svájci rendszerű megmérettetésre ezúttal csak 12 sakkozó gyűlt össze. Emiatt ötfordulósra változtatták a programot.
               A vasárnapi partik után kialakult (felnôttek) rangsorban: 1. Puskás András 4,5 pont, 2. Balázs K. Csaba 4 p., 3. Madaras Márton 3,5 p., 4. Ambrus Gyula 3 p. (14,50 Bucholz), 5. Cozma Ioan 3 p. (12,50-es Bucholz), 6. Mîndru Traian 2,5 pont. Az ifjúságiaknál György Dániel bizonyult a legjobbnak 2 ponttal.
               Az 5. forduló utáni összesített rangsorban: 1. Puskás András 25,5 pont, 2. Balázs K. Csaba 23 p., 3. Mîndru Traian 20,5 p., 4. Kabucz Attila 19 p. (nem vett részt az ötödik forduló mérkôzésein), 5. Madaras Márton 17, 5 p., 6. Ambrus Gyula 17 p., 7. Andreica Ioan 15, 5 p. (a 4. és 5. fordulóban nem mérkôzött), 8. Cozma Ioan 15 ponttal.


               A vidék sportja
    Alakulóban a ditrói sportegyesület

               Örvendetes, sporttal kapcsolatos hírek érkeztek nemrég Ditróból. Arról van szó valójában, hogy május elején megalakult a Gyergyóditrói Ditroit SE – tájékoztatott Héja Zoltán, az újonnan megalakult sportegyesület titkára.
               A Gyergyóditrói Ditroit SE elnöke: Kovács Árpád András, alelnöke: Bajkó József. Vezetôségi tagok: Bardocz Ferencz, Kinda András, Márton Sándor és Sipos József.
               A jelenleg működô szakosztályok: labdarúgás, jégkorong, asztalitenisz, lábtenisz és a sakk (az utóbbi említett sportágon belüli tevékenységek egyelôre nem a sportegyesületen belül zajlanak).
               Az alábbiakban Kovács Árpád Andrással, a Ditroit SE elnökével készített interjút tesszük közzé.
               – Úgy tudom, hogy jelenleg két szakosztálya van a bejegyeztetés elôtt álló sportegyesületnek...
               – Igen ez így van. Egész pontosan a labdarúgó és a jégkorong szakosztályokról van szó. A forradalom után a községben sajnos mindkét sportág megszűnt létezni, a felszerelések pedig eltűntek. Betörtek az öltözôkbe, ellopták a hálókat, s mindent, ami létezett. A jégkorong házatáján ugyanez a helyzet, ezért én sem tudom, hogy mennyire tud majd működni ez a szakosztály. Az igazság az, hogy egyelôre nagyon kevés pénz áll rendelkezésünkre. A gyermek-jégkorongcsapatot teljes egészében fel kell öltöztetni, ami nagyon sokba kerül. Remélem, hogy lassan kialakul a helyzet, s elérjük, hogy legalább a gyermekek szintjén működjön egy jégkorongcsapat.
               – A labdarúgó megyei bajnokság utolsó fordulójában a ditrói csapat 3–2 arányban legyôzte Csíkszereda együttesét. Tizenkilenc vereség után ez volt a ditrói gárda elsô gyôzelme...
               – Így van. Mondhatom, hogy minden jó, ha a vége jó. Szerintem fejlôdés tapasztalható a csapat házatáján, mert tavaly ôsszel a csíkszeredai mérkôzésen csapatunk tizennégy gólt kapott a megyeszékhelyi csapattól, most pedig sikerült ôket legyôzni. A szoros eredmény ellenére azt kell mondjam, hogy sima gyôzelem volt.
               – A ditrói csapatot nem törték le a sorozatos vereségek. Mi a magyarázat erre?
               – Elsôsorban a hozzáállás. A játékosok semmiféle juttatás nélkül megtették azt, hogy tizenkilencszer elviselték a vereségeket. Nem adták fel a küzdelmet, habár megtehették volna. Igaz, hogy bíztattuk ôket, egyszóval ez a kitartás eredménye, egyféle áldozat-vállalás a ditrói fociért. A maroknyi ditrói közönségnek is jár a köszönet, mert annak ellenére, hogy a csapat csak vereségeket szenvedett, rendszeresen kijártak az otthoni mérkôzésekre és biztatták a Ditroit együttesét.
               – Lesz-e változás a ditrói labdarúgó-csapat házatáján?
               – A nyáron új játékosokat szeretnénk igazolni. Az együttesbôl hiányzik egy tapasztalt irányító középpályás, továbbá szükség van egy középhátvédre (libero). Mindenképp kellene két-három tapasztalt játékos a csapatba.
               – A hírek szerint a ditrói csapat ôsszel nem a megyei, hanem a körzeti bajnokságban indul. Igaz ez?
               – Nem igaz, ez téves információ. Az viszont tényleg jó lenne, ha a medencében lenne egy körzeti bajnokság, mert mindenik benevezett csapatnak könnyebb lenne gazdálkodni. Szerintem errôl lehet tárgyalni, mert, hogyha megfelelô számú csapat összekerül, akkor érdemes lenne megszervezni, hisz a színvonal szinte ugyanaz, mint a megyei bajnokságban.
               – Kik támogatják a Gyergyóditrói Ditroit Sportegyesületet?
               – Támogat a ditrói polgármesteri hivatal és több községi magánvállalkozó. Konkrét neveket egyelôre nem tudok mondani, de tény, hogy többen jelezték segítô szándékukat. A Csíkszereda elleni gyôzelem hírére újabb lehetséges támogatók jelentkeztek, akikkel a nyár folyamán reklámszerzôdéseket szándékszunk kötni.
               – Ditróban nagy hagyománya van a kézilabdának...
               – Ezzel kapcsolatosan azt tudom mondani, hogy a legjobb az lenne, ha az iskolával közösen tudnánk együttműködni. Erre azt hiszem lesz is lehetôség, mert a tanárok nyitottak ebbôl a szempontból. Mostanig önerôbôl dolgoztak, s nagyon szép eredményeket értek el. Úgy gondolom, hogyha sikerül közös nevezôre jutni, s a sportegyesülettel közösen ki tudunk dolgozni programokat, akkor még szebb eredményeket lehet elérni, mert van játékosanyag.
               – Egész pontosan mikor jegyzôdik be a Ditroit sportegyesület?
               – Legkésôbb június 23-ig meg kell ez történjen, mert addig tart a névfoglalásra megszabott határidô. Június elsô felében tehát ezt a részt le szeretnénk zárni.


               Minifoci
    Eredmények Szárhegyrôl

               A szervezô Gyergyószárhegyi Bástya SE a hét elején eljuttatta szerkesztôségünkbe a községi kispályás labdarúgó bajnokság keretében május 27–ig lezajlott mérkôzések eredményeit. Amint arról már írtunk a Szárhegy községi bajnokságban nyolc csapat méri össze tudását minden szombaton és vasárnap.
               Eredmények: I. forduló: Szármány – Avanti 3–4, Ribizli – Babilon 2–2, AF Dany – KMK 2–9, Öregek – Class Dominator 6–2; II. forduló: Öregek – KMK 3–2, Babilon – Szármány 9–0, AF Dany – Class Dominator 2–7; (A második fordulóban műsoron szereplô Avanti – Ribizli mérkôzés elmaradt.) III. forduló: Szármány – Öregek 0–10, Babilon – KMK 11–3, Avanti – Class Dominator 2–10, Ribizli – AF Dany 3–6; IV. forduló: Ribizli – KMK 5–11, AF Dany – Babilon 0–5, Szármány – Class Dominator 0–1, Avanti – Öregek 1–6; V. forduló: Öregek – AF Dany 14–4, Ribizli – Szármány 10–2, Class Dominator – KMK 2–2 és Babilon – Avanti 15–2.
               Az ötödik forduló utáni pillanatnyi rangsor élmezônye: 1. Öregek 15 pont, 2. Babilon 13 p., 3. Class Dominator 10 ponttal.


               Sportegyesület működik Alfaluban

               Nemrég Portik Józseffel, a Gyergyóalfalvi Bucsin Sportegyesület elnökével beszélgettünk. Megtudtuk, hogy az egyesület 2000 márciusában alakult meg azzal a céllal, hogy ezáltal fellendüljön az alfalvi sportélet. Az elnök elmondása szerint a sportegyesületen belül jelenleg két szakosztály működik, nevezetesen a jégkorong és a labdarúgás.
               A Bucsin SE alelnöke: Dobai László, titkára: Borsos Ferenc, pénztárosa: Dobai Árpád. A vezetôtanács tagjai: Horváth Kálmán, Nagy András és Baricz Gergely. Az egyesületnek ezenkívül 32 támogató tagja van, akik havonta ötvenezer lejjel járulnak hozzá a sportegyesület működéséhez.
               Az elmúlt évben újjáépítették a községi jégpályát, a munkálatok nagy részét a sportegyesület révén, helyi vállalkozók támogatásával végezték el. A jégpályára nagy villanyégôket szereltek, idén pedig az öltözôt szeretnék rendbe tenni. A tavaly nyáron kilenc csapat részvételével kispályás labdarúgó tornát szerveztek, amelyet a helyi Bucsin csapata nyert meg. Ezután került megrendezésre a kispályás labdarúgók számára a Baricz József Emlékverseny, a mérkôzéssorozat végén a helyi Haverock csapata végzett az élen. Az elmúlt idényben, egész pontosan idén februárban – 12 évnyi kihagyás után! – az alfalvi gyermekek résztvettek a Gyergyószentmiklóson megrendezett Délhegy Kupa jégkorongtornán. Igaz, a gyermekcsapat utolsó lett, de az alfalviak számára nem is az eredmények, hanem a részvétel ténye volt a legfontosabb.
               Szintén Gyergyószentmiklóson került megrendezésre a Bucsin SE által szervezett Bucsin Kupa elnevezésű gyermek jégkorongtorna. Idén tavasszal Alfaluban újra elkezdôdött a minifoci bajnokság, a küzdelemsorozaton nyolc csapat vesz részt.
               Végezetül megtudtuk, hogy június 8–9. között Gyergyóalfaluban az Alfalvi Napok keretében a Bucsin SE szervezésében megrendezésre kerül a Bucsin Kupa kispályás labdarúgótorna, amelyre a városból és a környezô falvakból érkeznek résztvevô csapatok.
    A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt

    viccek...viccek...viccek

               – Halló, elmegyógyintézet?
               – Igen!
               – Mondja, nem szökött meg maguktól az egyik ôrült?
               – Nem. Miért?
               – Mert valaki megszöktette a feleségemet.
               * * *
               – Mit jelent, ha két Ferrariszerelô fekszik a kórházban ???
               – Azt, hogy Schumacher már kétszer volt kerékcserén a boxban...
               * * *
               Mérnöknô: Ha ez itt a fülem mögött a tamponom, akkor hol lehet a ceruzám!?
               * * *
               A baromfiudvarban ahányszor a kakas elmegy az egyik tyúk mellett, mindig kitép a hátából egy tollat. A tyúk már majdnem kopasz, mikor nem bírja tovább idegekkel, és megszólal:
               – Mondd csak te kakas, a többi tyúkot miért nem bántod?
               – Mert téged meztelenül akarlak! – válaszolja a kakas.
               * * *
               A nyuszika bemegy a medve boltjába, és jó nagyot csap a pultra:
               – Kérek egy kiló cukrot!
               – Te nyuszika ne csapkodj itt nekem – válaszolja a medve – különben sincs cukor!
               A nyuszika másnap megint bemegy a boltba és rásóz a pultra:
               – Kérek egy kiló cukrot!
               – Nyuszika, ha még egyszer csapkodni fogsz, odaszögezem a kezed a pulthoz.
               A nyuszika harmadnap hátratett kézzel szerényen belép a boltba:
               – Szög van?
               – Nincs! – válaszolja a medve.
               – És kalapács?
               – Az sincs!
               A nyuszika hatalmasat csap az asztalra és így szól:
               – Akkor kérek egy kiló cukrot!
               * * *
               – Pincér! Legyen szíves! Már harmincöt perce várok arra a rántott szeletre!
               – Mit gondol, én talán nem? Mégsem idegeskedem.
               * * *
               – Üzletvezetô úr, egy döglött légy úszik a levesemben!
               – Szegény kicsi jószág, a konyhában még élt.
               * * *
               – Mit írt a vendég a panaszkönyvbe? – kérdi a konyhában a szakács a pincértôl.
               – Semmit. Csak beletette a hagymás rostélyost.
               * * *
               – Mennyi ideje vagy házas?
               – Éppen öt éve!
               – No, és még nem ért semmi családi öröm?
               – Dehogynem! Tavaly temettük az anyósomat.
               * * *
               Egyszer nagy árvíz volt valahol. Egy ház földszintjét elöntötte a víz. Odament egy evezôs csónakos, és felajánlotta a segítségét.
               – Nem, köszönöm, a jóisten vigyáz rám, majd csökken az ár – mondta a bajbajutott. De a víz nôtt. A férfi felmászott a tetôre. Egy motorcsónakos segítséget kínált.
               – Nem, köszönöm – mondta az emberünk – bízom az isteni gondviselésben, hogy lehúzódik az ár. De a víz tovább nôtt. A férfi felmászott a kéményre. Egy helikopter megjelent, és felajánlotta, hogy elviszi.
               – Bízom a jóistenben, elvonul az ár – mondta. A víz újra nôtt, és az emberünk megfulladt. A mennybe érve felelôsségre vonta a jóistent.
               – Hát hiába bíztam benned?
               – De jóember, én küldtem érted egy csónakot, egy motorcsónakot, végül egy helikoptert. Mit tehettem volna még?
               * * *
               A süllyedô Titanic-on a kapitány az utasokhoz szól a mikrofonon keresztül:
               – Hölgyeim és uraim, van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
               – A rosszal.
               – Süllyed a hajónk!
               – És mi a jó?
               – 11 Oscar.
               * * *
               A csónakkölcsönzôs épp a tavat kémleli a távcsövével, mikor észreveszi, hogy az egyik csónak túl messzire távolodott. Beleszól a hangosbemondóba:
               – Kilences, kilences, azonnal jöjjön vissza!
               Erre odaszól a kollégája:
               – Te, hát nekünk nincs is annyi hajónk!
               Mire a kölcsönzôs rémülten:
               – Te jó ég, hatos, hatos, csak nincs valami baj?


    Horoszkóp
    május 31–június 6.

               Kos (III.21-IV.20.)
               Jelenlegi tevékenységével zsákutcába került, mert azt látja, hogy bármit tesz, akkor sem ér el olyan eredményeket, melyek optimálisak lennének. Talán a hibái között kellene keresni a bűnöst, ha egyáltalán beismeri hibáit. Ellenôrizze, hogy melyik az, amelyik akadályozza tervei kibontakozásában.
               Bika (IV.21-V.20.)
               A szellemi épülése fontos szerephez jutott ebben az idôben. Ha kiszolgál másokat, pl. segít a rászorulókon, tetteinek meglesz a jutalma (mint a mesében). Persze csak akkor, ha kitart elhatározása mellett, és nem számításból, hanem szívbôl cselekszik
               Ikrek (V.21-VI.21.)
               Olyan eseményekre számíthat, melyek jóra fordítják életét. Bízzon az égiek jóindulatában! Fogadja el a saját és mások gyengeségeit. Legyen megértô környezetével, ossza meg velük gondolatait. Úgy adjon, hogy közben ne használhassák ki.
               Rák (VI.22-VII.22.)
               Valamilyen kapcsolatnak, munkahelyi viszonynak, vagy beidegzôdésnek vége. Gyökeres változás veszi kezdetét, új világnézet, új életúti társak, függôségbôl való menekülés. Most itt az idô, hogy szakítson mindazzal, ami gátolta terveit.
               Oroszlán (VII.23-VIII.23.)
               Vállalja fel a kihívásokat. Legerôsebb fegyvere a képességébe vetett hite. Ne hagyja, hogy bármi eltántorítsa szándékától. Döntsön tiszta fejjel! Erejével lelke sötét oldalait is felfedezheti, de ha képes kiadni magából az elfojtott indulatait, könnyebb lesz az élete. Határozottan küzdjön céljaiért.
               Szűz (VIII.24-IX.23.)
               Ez a cselekvések ideje! Lépjen a tettek mezejére, döntsön gyorsan, határozottan. A habozással csak veszíthet, és nem csak idôt! Teljesítse ígéreteit, kötelességeit. Nézzen szembe az igazsággal, ne hátráljon meg. Ne hagyja, hogy eltántorítsák céljaitól.
               Mérleg (IX.24-X.23.)
               Válassza az egyértelmű célokat, amelyek biztosítják megélhetését, de lelkesítik is. Hiszen vágyak nélkül nehéz boldogulni! De ne dédelgessen megvalósíthatatlan álmokat. Napközben ne pazarolja idejét álmodozással, hisz a kívánságok így nem teljesülnek.
               Skorpió (X.24-XI.22.)
               Mostanában megkönynyebbülés várható az életében. Ismerje be és bánja meg hibáit. Ha mostantól megpróbál a jóra törekedni, sokkal jobban fogja magát érezni a saját bôrében. Ôszinte megbánása, a változásba vetett hite hamar elnyeri méltó jutalmát. Az égiek segítségét évezheti.
               Nyilas (XI.23-XII.22)
               Ne aggódjon, sikerrel veszi az akadályokat! Arra azonban ügyeljen, hogy a nehézségek láttán ne hátráljon, ne adja fel. Mutasson megértést, alkalmazkodjon környezetéhez. Bocsásson meg annak aki ön ellen vét. Ne számításból segítsen. Fogadjon el egy felkérést.
               Bak (XII.23-I.20.)
               Na végre! Sikeresen vette az akadályokat. Problémái megoldódnak, új ajtók nyilnak meg. Ha munkát keres, adjon fel hirdetést. Idôzitse ezekre a napokra fontosabb tárgyalásait, kérdezzen rá a már régen esedékes fizetésemelésre! Szerencsés idôszak ez az életében.
               Vízöntô (I.21-II.19.)
               Boldogsága, ereje egyetlen tiszta forrása. Ne engedje, hogy kisstílű alakoskodások levegyék a lábáról. Öröme gyógyírként hat mások rosszkedvére, és problémái megoldására is, mert nem függ gazdagságtól, intelligenciától, csakis a jószívűségtôl.
               Halak (II.20-III.20.)
               Arra inteném, hogy mindig legyen rugalmas és megértô. Mindenekelôtt szabaduljon meg azoktól a dolgoktól, amelyek fékezik szellemi gyarapodását. Elôször csak képzeletben tegye. Új állásra, tanulási lehetôségre vágy? Most van rá esély.