Sol lucet omnibus
A nap mindenkinek süt. Pedig egyes esetekben megválogathatná, hogy kire pazarolja éltetô sugarait. Minden valamirevaló szappanoperában új emberrel új helyzet teremtôdik. Most az új helyzetben lévô embernek a vagyon mellett már a hatalom is kell. Ezért elôreláthatólag a tanács munkája még jobban fejre fog állni, hiszen a káoszfaktor most már adott. Adott a kikiáltott RMDSZ-frakció is, ami tovább fogja erôsíteni az ellentéteket. Ez nem vezet jóra sem a város fejlôdésében, sem az emberi kapcsolatokban. A rossz, a hamis, a gonosz érvényesül, akinek pedig csak igazsága van, attól mindent elvesznek. Vajon ismét szabad utat kap az amatörizmus, az érdek és az érdektelenség groteszk logikája, a bosszúállás szépen megfogalmazott cinizmusa, a süketek párbeszéde?
Egyértelmű, hogy vannak olyan emberek, kiknek a fogantatására szánt perc elpazarolt idônek számít, még a szülôk szemében is. Ez mondhatni a család problémája maradna, ha ezeket az embereket gerinctelenségük, etikai érzéketlenségük miatt nem használnák ki mások, és nem tologatnák politikai paravánként az elôtérbe. Veszélyes fegyverekké alakulhatnak. Gondoljunk csak a gyökértelen janicsárokra, akiket nem egyszer saját nemzetük pusztítására használtak fel.
Mi is így jártunk. Vaddisznó dúlja a határt. A jó úton haladó tanácsot és annak munkáját gyökerestôl felforgatja egy olyan ember, aki eszközként szolgálja a széthúzást, az irigységet. Most, az évforduló alkalmával mintha Trianon küldötte lenne. Hiszen itt is az a cél, hogy az összeálló egység feldarabolódjon, kiélezôdjön az emberek közötti feszültség, határok és ellenségek alakuljanak ki. Az elsô „eredmény" megszületett: négy tanácsosunk, Bencze Attila, dr. Weil Gyula, Árus Zsolt és Köllô Dávid kiléptek a gazdasági és költségvetési bizottságból. Errôl a tényrôl jövô heti lapszámunkban bôvebben fogunk írni.
A „disznófejű nagyúr" önelégülten tetszeleghet hitványságának dicsfényében. Nem veszi észre, hogy személyes bosszúja a városnak árt, az úrhatnámsága a közösséget teszi tönkre. Azt a közösséget, aminek ô személy szerint nem volt, és nem is lesz része soha. Ô megmarad egy összeeszkabált politikai Frankensteinnak, aki saját együgyűsége és embertelen mássága miatt gyűlöli alkotóját, de ugyanakkor felnéz rá, mert nélküle egy kis senki maradt volna egész életében.
Ábrahám Imre
Vissza az egyenruhához
Nemrég a Szent Miklós Líceum néhány diákja támogatásért keresett fel egy vállalkozót. Pénzre lett volna szükségük, hiszen a líceumban nemsokára mindenki kötelezô módon egyenruhát kell hogy viseljen, s ez nem kis összegbe kerül.
Az egyenruhához nem a legkellemesebb emlékeink kötôdnek, leginkább a múlt rendszer egyik átkos agyszüleményének tartjuk. Most újra megjelent városunk egyik oktatási intézményében, nem csoda tehát, hogy felkaptuk a fejünket a hír hallatán. Megkerestük ez ügyben a líceum igazgatónôjét, Baricz Ana-t, hogy elmondja, miért van újra szükség az uniformisra. Ô úgy látja, csak elônyei vannak ezen új rendelkezésnek:
– Tulajdonképpen nem is egyenruha lesz ez, hiszen osztályonként más és más, inkább egy iskolánknak megfelelô viseletnek nevezném – nyilatkozta. – Egy temesvári cég keresett meg bennünket az ajánlatával, tanáraink pedig szavazással döntötték el, hogy elfogadjuk ezt, és kötelezôvé tesszük az egyenruhát. Minden osztálynak lehetôséget adtunk, hogy eldöntse, milyen színűt választ, és hány darabból álljon. A líceumi osztályokban tulajdonképpen csak a zakó kötelezô. Az elsô és tizenkettedik osztályok kivételt jelentenek, az elsôsök azért, mert ôk még a régi típusút hordják, a tizenkettedikesek pedig már végeznek, s van elég kiadásuk enélkül is.
Az igazgatónô elmondotta, ô is meglepôdött azon, hogy csupán egynéhányan tiltakoztak az egyenruha ellen, leginkább a tizenegyedikesek, akiknek még csak egy évük van hátra az iskolából. Viszont ôk is meggondolták magukat, s most már szent a béke. A szülôk sem ellenkeztek, nincs is miért, hiszen egy zakó ára 320–430 ezer lej között változik a méret függvényében:
– Mindenki igyekszik szépen öltöztetni gyerekét. Ha belegondolunk, hogy egy új pulóver két-háromszázezer lejbe kerül, s néhány mosás után máris tönkremegy, nem is olyan nagy ez az összeg. Fôleg, hogy az anyagot még tavalyi áron kell kifizetnünk. A szülôk apránként, részletekben is küldhetik az összeget. A pénzt az osztályfônökök gyűjtik össze, viszont csak akkor postázzuk, ha már elkészültek az egyenruhák, tehát nem tud becsapni a cég.
Baricz Ana azt is hozzáfűzte, nevelô hatása is lesz az egyenruhának, mivel nagyon elegáns, kötelezi a diákokat arra, hogy ennek megfelelôen viselkedjenek. A másik elônye pedig, hogy a gyerekek hozzászoknak, hogy elegánsak legyenek, ha valahol hasonló öltözékben kell majd megjelenniük, nem fogják feszélyezetten érezni magukat.
Persze vannak olyan családok, ahol az anyagi helyzet nem engedi meg ekkora öszszeg kifizetését még részletekben sem. Az igazgatónô gondolt erre, kimutatást készíttetett az ilyen esetekrôl. Suli-bulit szerveztek, segélyszervezetek, vállalkozók is nyújtottak támogatást, ezen összegekbôl próbálják segíteni az ilyen helyzetű tanulóikat.
A líceum néhány tizedikes diákjával beszélgetve megtudtuk, hogy ôk korántsem tartják jónak ezt a rendelkezést. Nem tetszik nekik az egyenruha, amit hordaniuk kell, s úgy tudják, az igazgatónô döntötte el, hogyan kell ennek kinéznie. Kissé drágának is találják. Az igazgatónô erre azt válaszolta, egyértelmű, hogy az 530 diákból kerül néhány, aki nem díjazza az ötletet. A nyilatkozó diákok szerinte nem elég tájékozottak, valószínűleg hiányoztak akkor, amikor ezt megbeszélték.
Megkérdeztünk egy szülôt is, akinek gyereke ebben a líceumban tanul, hogy mi a véleménye az egyenruha bevezetésérôl. Az anyuka úgy látja, nem lehet kifogása ellene. Bár tényleg nem könynyű kifizetni, megéri.
Pál Hajnalka
Szálkák és gerendák
Nem újdonság az, amirôl írni akarok, de úgy érzem mégis írnom kell róla, ugyanis a legutóbbi tanácsülésen történtek föltétlen megkövetelik a nyilvánosságot.
Tehát kezdjem onnan, hogy mint köztudott, a tavalyi választásokon indult egy olyan csoport, amelynek tagjai többek közt kijelentették, hogy ha bejutnak a tanácsba, lemondanak a tanácsosi fizetésükrôl, s azt felajánlják közcélokra. Végül ezek közül heten lettek a tanács tagjai. A választások után természetesen hozzáláttak (vagy ha akarják hozzáláttunk) az ígéretünk valóra váltásához. Ebbôl a célból megszerkesztettünk egy nyilatkozatot, amiben kijelentettük, hogy nem szándékszunk felvenni a tanácsosi fizetésünket. Ezen nyilatkozatot felkínáltuk aláírásra a tanács valamennyi tagjának, hátha kerülnek még mások is, akik vállalják, hogy hozzánk hasonlóan járnak el. Került is, pontosan egy a tizenötbôl. (Zárójelben jegyezném meg, hogy ha valakinek talán nem világos, hogy azzal, hogy a nyilatkozatot felkínáltuk aláírásra minden tanácsosnak, egyúttal elvégeztünk egyfajta felmérést is, amibôl az is kiderült, hogy hány tanácsos van, aki részben vagy egészében a fizetésért vállalta ezt a „szolgálatot". Az eredményt értékelje ki-ki maga.)
Elsô hónapban felvettük a fizetésünket, s szétosztottuk az igénylôk között, de közben támadt egy még jobb ötletünk, nevezetesen az, hogy ha nem veszünk fel egyáltalán fizetést, akkor az után adózni sem kell, így több pénz marad meg a tanács számláján, amibôl értelemszerűen több dolgot lehet támogatni.
Így aztán nyolcan aláírtunk egy átiratot, amiben közöltük a polgármesterrel, meg a hivatal fôkönyvelôjével, hogy nem tartunk igényt a fizetésünkre, s ugyanakkor megkértük ôket arra, hogy az így megtakarított összeget utalják át egy alapítvány számlájára, amelyik majd (miután a hozzánk benyújtott pályázatokat elbíráljuk, s eldöntjük, hogy milyen célra mennyi pénzt adunk) a pénzt szét fogja osztani. Hogy a dolog a törvényesség szempontjából is rendben legyen, a költségvetés módosításakor elvégeztük a szükséges kiigazításokat is, azaz csökkentettük a fizetési alapot, s a felszabadult összeget átcsoportosítottuk a „művelôdés és sport" fejezetbe. Ezt a költségvetés-módosítást a tanács (értelemszerűen) megszavazta, s tavaly szeptembertôl már ennek megfelelôen zajlottak a dolgok.
Mindezzel semmi baj nem volt egészen mostanig, amikor megjelent az új közigazgatási törvény, ami pontosabban szabályozza az ilyen kérdéseket. Hogy ennek megfeleljünk, a májusi tanácsülésre egy határozattervezetet nyújtottunk be, ami felhatalmazta volna a polgármestert, hogy szerzôdést kössön az általunk megjelölt alapítvánnyal, mely szerzôdés tartalmazta volna az együttműködés konkrét szabályait (mennyi pénzt lehet ilyen támogatásra elkölteni egy évben, hogyan történik a pályázás erre az alapra, stb., stb.) A határozattervezet felkerült annak rendje és módja szerint az ülés napirendjére, s e hét keddjén vitattuk meg.
Elôtte azonban (még múlt szerdán) a tanács elfogadta az idei költségvetést, amiben a fizetési költségeknél csak tizennégy tanácsos fizetése szerepel, ezzel szemben van egy 186 milliós alap a „művelôdés és sport" fejezetnél, amit pályázati úton lehet elnyerni. Más szóval a tanács elfogadta azt, hogy mi nyolcan nem fogunk az idén fizetést felvenni, meg azt is, hogy az így megtakarított összeget művelôdési és sport célokra költsük el. (Logikusan gondolkozva nem is tehetett másképp, hisz mindenkinek szuverén joga eldönteni, hogy akar vagy nem akar fizetést kapni a munkájáért.) Ilyen elôzmények után került megtárgyalásra az a tervezet, aminek értelmében ennek az alapnak az elosztásáról egy nyolctagú kuratórium dönt, mely kuratórium tagjai pont a fizetésükrôl lemondó tanácsosok. Ekkor robbant a bomba: Nagy István titkár bejelentette, hogy a tervezet törvénytelen. Tette ezt annak ellenére, hogy a helyhatósági törvény betűjének megfelel, illetve annak ellenére, hogy a hivatal fôkönyvelônôje elmondta és leírta, hogy szerinte a tervezet törvényes, ennek alapján ô ki tudja fizetni az alapítványnak a szóban forgó összeget.
Hogy a tervezet törvényes vagy nem, arra elôbb utóbb fény derül, egy dolog azonban már most biztos: az ülésen jelen levô tanácsostársaink példát adtak jóérzésbôl (arra kellett volna rábólintani, hogy azok döntsenek egy összeg felhasználásáról, akik azért a pénzért megdolgoztak) és törvényismeretbôl (hitelt adtak egy olyan állítólagos jogásznak, aki négy évet töltött a parlament költségvetési szakbizottságában, de annyit sem tud, hogy hány szavazattal kell elfogadni a tanács költségvetését).
Hogy esetenként kiben mennyi volt a rosszindulat, s mennyi a butaság, az lényegtelen. Lényeg az, hogy miután hónapokon keresztül bíztam abban, hogy ez a tanács jobb, mint a régi, rá kellett jönnöm, hogy nem is biztos. Ôszintén mondom: kedd este nagyon szomorú voltam.
Árus Zsolt
Hivatali tájékoztató
Múlt pénteken dr. Kolumbán László, városunk alpolgármestere tartotta a szokásos heti sajtótájékoztatót:
* A gyereknap megszervezésére mindössze tízmillió lejt költött a város a költségvetésbôl. Természetesen ez az összeg nem fedezte teljes mértékben a rendezvény költségeit, a többletet a támogatók biztosították.
* A pünkösdi rendezvényekre hat magyarországi testvérvárosunk küldöttsége látogatott városunkba. Az összesen huszonnégy látogatót a Szent Erzsébet Öregotthonban és a fôiskola épületeiben szállásolták el, hogy ne kerüljön pénzbe.
* Az utak javítása kedvezô idôjárás esetén két héten belül befejezôdik. A költségvetésbôl erre a célra hatszázmillió lejt különítettek el, ami háromszáz tonna aszfaltra lesz elegendô. Ezen mennyiségnek felét már elhasználták, s kijavították belôle a Csobothegy, Pacsirta, Cloşca utcákat, valamint a Márton Áron felsô részét. A továbbiakban a Vadászok utca, és a teherforgalom által használt Békény és Dózsa György utcák kerülnek javításra. Ha marad még aszfalt, a tömbházak között is számíthatunk foltozgatásra. Ezzel párhuzamosan foglalkoznak a földutak újratöltésével is. A Visszafolyóban nyitott bányát a hivatal, ahol ammóniákkal robbantanak, és az ott kitermelt kavicsot használják fel a földutakhoz.
Pál Hajnalka
Az utca hangja
Ismerjük-e a státustörvényt?
Szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne olvashatnánk, hallhatnánk a státustörvényrôl, módosításairól, a kedvezményekrôl, amelyeket majd nyújtani fog számunkra. Mindennapos téma ez, s persze a viták is, amelyeket kiváltott. De vajon el tudunk-e igazodni a rengeteg információ között, megértjük-e a sokféle véleményt? Egyáltalán, tudjuk-e, mirôl is van szó, mit is jelent a státustörvény? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Gyergyószentmiklós néhány lakójától.
V. K., nyugdíjas: Tényleg nagyon sokat lehet hallani a státustörvényrôl. Mivel nyugdíjas vagyok, van idôm tévét nézni, s azt hiszem, ismerem a témát. Tudom, hogy jövôtôl fog érvénybe lépni, s valamilyen igazolványokat kapunk. Azt viszont még nem értem, hogyan fogják eldönteni, ki a magyar.
Név nélkül: Én nem értem, mirôl van szó. Hallani hallottam róla, mert mostanában a csapon is ez folyik, de nem tudom megérteni. Elpolitizálják az egészet, s az olyanok, mint én, az ilyen beszédet nem értik meg. Csak annyit tudok, hogy Magyarország segíteni akarja a határon kívüli magyarokat. Én nem bánom, de nem értem, miért jó ez nekik.
B. M., 47 éves munkás: Engem különösebben nem érdekel ez az egész. Örülök, hogy a magyarok segíteni akarnak nekünk, de a román kormány úgyse fogja hagyni, s akkor csak fölösleges szócséplés az egész. Abban egyetértek a kormányunkkal, hogy ha ezt bevezetik, itt a fél ország egybôl magyar lesz.
M. J., egyetemista: Mint politológia-hallgató, természetesen érdekel és nagyjából ismerem is a törvénytervezetet. Mindenképpen pozitív a véleményem róla. Engem személy szerint a diákigazolvánnyal járó kedvezmények érintenek leginkább, ugyanakkor a három hónapos munkavállalási engedély is. Nem értem, hogy román részrôl miért ez a nagy felhajtás, és nem értem a miniszterelnök kirohanásait sem, hiszen a törvény nem Románia területén lesz alkalmazva. Szerintem nem a magyar állam avatkozik bele a Románia belsô ügyeibe, hanem a román kormány lépi túl hatáskörét, amikor egyeztetésre szólítja fel a magyar kormányt. Az viszont nem zavart egyetlen román politikust sem, hogy a romániai horvátok és szlovákok már évek óta élvezik az anyaországaik státustörvénye által biztosított kedvezményeket, amelyek még többet nyújtanak, mint amit a magyarok terveznek.
Pál Hajnalka
Alfalvi Falunapok
A süketek hallanak?
Hétfôn a csíksomlyói búcsúsok fogadásával vette kezdetét Alfaluban az egy hétig tartó dínomdánom.
György István, Alfalu polgármestere elmondotta, egy nyolctagú csapat fél éve szervez, hogy minden zökkenômentes legyen, de a nyolcaknak, szerencsére, bôven akad segítôtársuk is. Ez idô alatt annyi ötlet, javaslat gyűlt be, hogy a rendezvények bôségesen kitöltik az egy hetet, ezért engedték ilyen hosszú lére a mulatozást, és az szándékukban sem állt, hogy a környékbeli településeket túllicitálják.
A bôséges programnak – úgy tartja a polgármester – nagyon sok fénypontja lesz, de mindenek fölé emelkedik az ünneplés utolsó napján sorra kerülô galéria-megnyitó. A községnek tizennégy okleveles képzôművésze van, s jelenleg még ketten okulnak egyetemen, nem csoda tehát, ha felvetôdött az alfalvi képzôművész-képtár létrehozásának igénye. Ennek érdekében tatarozták a kultúrház négy helyiségét, ami nem volt olcsó mulatság. Így az ünnepi költségvetés 120 millió lejre rúg, amelybôl az önkormányzat 40–50 milliót áll, a fennmaradó összeget a támogatók biztosítják.
Kérdésünkre, hogy az ünnepbôl, mely által Alfalu híre messzi földre száll, mi jut a helyi gazdálkodónak, a polgármester kijelentette:
– Nem hiszem, hogy a gazdálkodó a kulturális programokon túl mást is kapna. A rendszeresen megszervezett gazdanap szól nekik, ez az ünnep inkább a község művelôdését próbálja szolgálni. Szó sincs arról, hogy kizárnánk ebbôl az ünnepbôl a falu népét, hisz attól falunapok, hogy a lakosság magáénak tartsa. Úgy próbáltuk összeállítani a programot is, hogy mindenki megtalálja benne a szívéhez közel állót, de vannak olyan rendezvények, amelyeket kicsit magasabb színvonalúvá terveztünk.
Az egyik szervezô, Balázs József festôművész hozzátette: a falunapok arra hivatott, hogy a falu lakosságának egy tükröt mutasson. Egy ilyen alkalomkor kell megmutatnia a falunak, hogyan tud ünnepelni, és mit tud felhozni abból a kincsbôl, ami plusz a falu életében.
– Az ünnep kiemel a hétköznapok egyhangúságából, többet mutatunk meg magunkból, múltunkból, s jelenünkbôl. Én nem választanám el a gazdasági megnyilvánulást a kulturálistól, hisz a kultúrát a gazdaság teremti. Egy olyan helyzetben, amikor gazdaságilag az egész ország padlón van, vele együtt a mi falunk is, amikor egy ország úgy működik, hogy fél év elteltével állapítják meg évi költségvetését, s pénzt még most sem lát senki, akkor nehéz különleges, mindent átfogó falunapot szervezni.
Bár keddre volt beharangozva, mégis hétfôn került sor Kovács András táltos természetgyógyász elôadására. A XXI. század táltosa Magyarországról érkezett, s miután elôadásában a magyar nyelv eredetét, legôsibb voltát bizonygatta, bemutatta a parázson járást, és betegek gyógyítását is vállalta.
Kovács András megmenekült a boszorkány és táltoségetéstôl, s ma kórházban, a természet adta módszerekkel, könnyedén gyógyítja a hozzá fordulókat. Balázs Józseftôl tudjuk, hogy a perzsa sahot, a monacoi herceget is gyógyította, s a pápa áldását adta munkájára.
Alfaluban tartózkodása során többen is kérték gyógyító erejét, s a szemtanúk azt állítják, három süketnek adta vissza hallását.
Az egyik halláskárosulttal, Fülöp Ibolya tanítónôvel a „kezelés" másodnapján beszélgettük:
– Sokan szégyellik a faluban a betegségüket, én sem dicsekszem vele, de a tegnap este éreztem, hogy be kell állnom a sorba, oda kell mennem hozzá. Jobbra-balra mozgatta a fejemet, majd ujjaival befogta mindkét fülemet. Úgy tartotta talán percekig, s mikor végzett, én tökéletesen hallottam. Persze mára csökkent a hatás, újra rosszul hallok, de egy kezeléssel nem is lehet mindent megoldani.
A falu népe lázba jött, egyesek sarlatánnak tartják a gyógyítót, mások pedig amiatt tépelôdnek, hogy miért nem álltak be a sorba, ahol az egészséget osztották. De reméljük a táltos nem zavarta annyira össze az ünneplô tömeget, hogy ne tudjanak mulatni, részt venni a töménytelen rendezvényen s az ünnepet záró falubúcsún.
Balázs Katalin
Tanácsülés két felvonásban
A múlt szerdai rendkívüli tanácsülésen került sor az idei költségvetés jóváhagyására. Mint arról már múlt heti lapszámunkban tájékoztattuk olvasóinkat, az ülés elsô napirendi pontjaként megtudtuk, hogy a közfürdô területe nem tartozik a város tulajdonába. Annak ellenére, hogy immár másodszor tárgyaltak róla, ezen tényre csak most derült fény. Nagy István jegyzô elmondotta, már korábban tudott errôl, de mivel senki nem kérdezte, nem adta tovább az információt.
A második napirendi pontban került sor városunk idei költségvetésének megvitatására. Két tervezet került a tanácsosok elé: egyik a polgármesteri hivatal, másik pedig a gazdasági bizottság elôterjesztésében. A két tervezet között a különbség csupán annyi volt, hogy a gazdasági bizottság úgy látta, 2,8 milliárd lejjel kevesebbôl gazdálkodhatunk, mit ahogy azt a hivatal kiszámította. Végül a bizottság tervezetét hagyta jóvá a tanács, és a továbbiakban ez alapján tárgyaltak az összegek elosztásáról, hat és fél órán keresztül.
Már javában vitatkoztak a tanácsosok a költségvetés-elosztásról, amikor Árus Zsolt megelégelte, hogy Nagy István szót sem kérve a szavába vág, s Köllô Dáviddal együtt – tiltakozásképpen a jegyzô viselkedése ellen – felálltak az asztal mellôl, s csak hallgatóként figyelték a történéseket. Árus Zsolt egy idô után meggondolta magát, s visszaült tanácsosi székébe, Köllô Dávid pedig elhagyta a tanácstermet.
Nagy István már jó néhány tanácsülésen kijelentette, hogy csak papíron fogad el módosító javaslatokat. Persze ez most sem maradt el, Bencze Attila le is írt néhányat, aztán visszatért a testület a már megszokott módszerhez, hogy csak szóban javasolgatnak.
A költségvetés-elosztással kapcsolatban bôven akadtak nézeteltérések. A Figura Stúdió Színháznak szánt 1 milliárd 450 millió lejbôl leszakítottak 200 milliót, amelyre más kultúrcsoportok pályázhatnak. Egyik tanácsos ötlete az volt, hogy a Figura is pályázza meg a pénzét, más csoportokhoz hasonlóan, sôt, ekkora összegbôl akár a tekerôpataki fúvósokat is ide lehetne hozni, hogy vasárnaponként a fôtéren zenéljenek. Szóba került az is, hogy az a nyolc városatya, aki közcélra lemondott tiszteletdíjáról, nem rendelkezhet ezen összegekkel, hiszen az nincs belefoglalva a személyzeti költségvetésbe, tehát nem is létezik.
Ahogy telt az idô, egyre fáradtabb lett a testület, egyre több személyeskedô kijelentés hangzott el, s a jegyzô kijelentette: a tanácsosok bármit mondhatnak egymásnak munkájuk közben, az nem minôsül rágalomnak. Úgy fél tizenegy tájékán már azon is vitatkozott a testület, hogy létezik-e az egyszerű többség fogalma, majd tizenhárom szavazattal elfogadták a város idei költségveté- sét. Az is elhangzott, hogy tulajdonképpen mindazok, akiknek valamilyen patrimoniális érdeke – negyedfokú rokonságig – fűzôdik egy-egy határozattervezethez, nem szavazhat róla.
A szerdai tanácsülés harmadik napirendi pontjaként ismét a Sport Management Rt. kérdése került terítékre. A megszavazottak értelmében a polgármesteri hivatal két koncessziós szerzôdést köt a részvénytársasággal: a jégpályát szimbolikus összegért, a piacokat havi tízmillió lej ellenében adja tartós bérbe. Ezt az összeget a hivatal a piac fejlesztésére szánja, a részvénytársaságot pedig arra kötelezi, hogy teljes nyereségét a műjégpálya fenntartására fordítsa.
Mivel ekkor már fél egy volt, az ülésvezetô felfüggesztette a tanácsülést. Kedden újra összeült a testület, hogy megvitassa az elmaradt napirendi pontokat. Elsôként egy részletes városrendezési tervet kellett jóváhagyni két magánszemély kérésére, akik a Kápolna és Fenyô utcák térségében szeretnének lakóházat építeni, és saját költségünkön el is készíttettek egy tervet. A bizottságok véleményezésén kívül nem volt hozzászólás, s a testület egyhangúan megszavazta az új részletes városrendezési tervet. De nem folytatódott ugyanilyen hangulatban és egyetértésben az ülés, a következô pontnál már több hozzászólás, értetlenkedés is volt. A város szennycsatorna-hálózatának bôvítésérôl volt szó, mivel az Ora International szervezet szeretné erre rákötni az épülô gyerekotthont. Nekik a legegyszerűbb az lett volna, ha a Szent Erzsébet öregotthonhoz csatolják a vezetéket, ami 250 méter lenne csupán, viszont felajánlották, hogy ha a hivatal is hozzájárul anyagiakkal, a Vár utcán keresztül teszik ezt meg, s így lakóházakat is érinthetne a hálózat. A vitát az szülte, hogy a tanácsosok még nagyobb befektetést akartak kérni a szervezettôl, mivel úgy gondolták, nem lesz pénz a város hozzájárulására, s azt is észrevették, hogy a szervezet a kapukon belüli métereket (amelyek fizetése csupán a szervezetet terheli) is beleszámolta a vezeték hosszába. Végül is döntöttek: meglesz a kanalizálás, az viszont, hogy melyik milyen arányban járul hozzá, késôbbi tárgyalásokon fog eldôlni.
Egy zonális rendezési terv módosítása következett. Az építendô spanyol készruhagyár miatt kellett módosítani a Testvériség sugárút melletti tervet. Két bizottság – a gazdasági és a városrendezési – véleményezte a határozattervezetet, s mindkettô úgy látta, a módosításra csak akkor lesz szükség, ha már megköttetett a szerzôdés a Renco Kft. és a hivatal között a terület eladásáról.
A szerdán megszavazott költségvetésben máris módosításokat eszközölt a testület, s következett egy olyan határozattervezet, amely szabályozta volna a virág, és sajtótermékek árusítását a közterületeken. A tervezet szerint csupán három kijelölt helyen, típusbódékban történt volna a továbbiakban ez a tevékenység, viszont a polgármester és a testület is úgy látta, nincs eléggé elôkészítve ez a határozat, s ezért elhalasztották a döntéshozatalt. A polgármester megígérte, hogy még ebben a hónapban konkrét, kivitelezhetô tervezetet nyújt be ebben a témában.
A kilencedik napirendi pont együttműködést ajánlott a hivatalnak a Nonprofit Fejlesztési Központtal. Ezen együttműködés keretében került volna elköltésre az a pénzösszeg, amely a frissen megszavazott költségvetésben a Sport és kultúra fejezetben szerepel, s úgy keletkezett, hogy nyolc tanácsos lemondott fizetésérôl. Egy gond volt csupán: ezt csak az a nyolc városatya látta így, akiknek bérérôl volt szó. Nagy István törvénytelennek látta ezt a megoldást, sôt, adócsalásnak nevezte. Gáll Árpád kijelentette: ô megtalálta ennek módját; felveszi annak rendje s módja szerint a neki járó összeget, s átadja ezt egy iskolának, anélkül, hogy politikai tôkét kovácsolna belôle. Bár a nyolcak mindvégig a határozat mellett voksoltak, mégsem sikerült ezt átvinni, hiszen kétharmados többség kellett volna hozzá.
A kertészetben átalakítottak egy munkakört tanácsosaink, mivel a mérnöki állást idestova négy éve nem tölti be senki. Technikusi állássá kellett tehát átnevezni ezt, s így is történt.
A keddi tanácsülés még jóval kilenc óra elôtt véget ért, összesen viszont tizenöt órát üléseztek a városatyák.
Pál Hajnalka
Nem érdek-, érték-politizálás
A Reform Tömörülés, az RMDSZ belsô ellenzéke újra hallatott magáról, ugyanis nemrég kongresszust szervezett Sepsiszentgyörgyön. Az RT, amely az RMDSZ egyre erôsödô alegysége, hisz négy képviselôje és egy szenátora van a parlamentben, valamint a helyhatósági választásokon is említésre méltó sikereket ért el visszaválasztotta eddigi elnökét, Toró T. Tibort, aki azt vallja, hogy az RMDSZ gúnyáját át kell szabni olyanná, mely elegendô az egész magyarság részére. A konferencián meghívottként vett részt a gyergyószentmiklósi helyi tanács néhány független tagja. Árus Zsolt és Pázmán Attila kérdéseinkre válaszolva elmondotta:
– Az RT magját a valamikori MISSZ-esek adják. Amikor megalakult az RMDSZ Szabadelvű Kör nevű liberális frakciója, ôk jó néhányan a környéken voltak, s utána hozták létre a Reform Tömörülést '93-ban. Olyan Magyar emberek csoportosulása, akik jónak látják az RMDSZ eredeti célkitűzéseit, az elképzeléseket, csak azzal nem értenek egyet, ahogy az a gyakorlatban működik. Az RMDSZ alapszabályzatának szellemében, jöttek létre a platformok, amelyek párt-szerepet töltenek be az RMDSZ-en belül. A gond csak az, hogy ez nem így működik, hisz az RMDSZ miniparlamentje, az SZKT nem úgy van megszervezve, hogy közvetlen és általános, belsô választásokon ezen tömbök képviselôi indulnának, nem az RMDSZ elnökök, az RMDSZ képviselôk. Valamikor a 90-es évek elején az RMDSZ-t úgy képzelték el, mint egy önkormányzati modellnek megfelelô szövetséget, amelyben vannak pártok, társadalmi szervezetek, amelyben elfér mindenki, és amelynek van egy SZKT nevű parlamentje, ahol ezen tömörülések képviselôi vannak jelen, és ôk döntik el, mi lesz a következô lépés az RMDSZ program szellemében. Azt mindenki tudja, hogy Markóék az RMDSZ-t egypártként működtetik, az SZKT pedig csak egy báb élén Markóval, Verestóyval és társaival.
– Hogyan viszonyult az RMDSZ az RT megalakulásához?
– Annak ellenére, hogy tudjuk, miként fogadja az RMDSZ az újdonságokat, mégsem beszélhetünk szembenállásról, mert ugye az RT az RMDSZ része. Most Markóék próbálják bagatellizálni az egészet, de nem tudják, már csak azért sem, mert a FIDESZ-szel nagyon jó viszonyban vannak, és nagyon jól tudjuk, hogy ez már nem az a FIDESZ, ahol meggondolatlan, lázadó fiatalok csoportosultak, hanem megfontoltak, valamennyien tudják azt, hogy bizonyos határokon belül lehet mozogni.
– Hányan tömörültek eddig az RT-ben?
– Az RT nem kíván tömegpárt lenni, nem az a fontos, hogy hány tagja van, hanem az, hogy hány szimpatizánsa, akik képviselôjére szavaznak, és az, hogy hány embere van a parlamentben. Mint ahogy az RT politizálása sem érdek-, annál inkább értékorientált.
– Ha a tömörülés az SZKT-én keresztül kíván beleszólni az RMDSZ döntéseibe, az egyenlô a belülrôl megújítással... egyesek szerint könynyebb újat létrehozni, mint a régi, rosszat újjá foltozni.
– Az elnök Toró T. Tibor éppen errôl beszélt a kongresszuson: az RMDSZ gúnya nagyon szűk, de nekünk van ollónk, cérnánk, posztónk, szabni-varrni is tudunk, csak hozzá kell látni az átszabáshoz. Az a kérdés is feltevôdött, hogy ha az új gúnyát nem tudjuk feladni az RMDSZ-re, akkor felveszi-e azt az RT, Szász Jenô alelnök válaszában elmondotta, hogy még egy évig próbálkozik az RMDSZ belülrôl való megújításával, s ha ez nem sikerül, akkor más utat kell választania.
– A kongresszusra, annak ellenére, hogy Gyergyószentmiklóson van egy-két magát RT tagnak valló személy, az RT mégis a heteket hívta meg, ti rendelkeztetek szavazati joggal, míg Rokaly József helyi elnök például csak megfigyelôként lehetett jelen.
– Az RT vezetôsége megkereste azt a hét személyt, aki függetlenként van jelen a városi tanácsban és meghívtak a kongresszusra. Hogy másokat miért nem hívott meg, azt talán az RT országos vezetésével lehetne tisztázni. Én, Árus Zsolt, azért mentem el, mert kényszermegoldásnak ugyan jó volt a tavalyi választáson való részvétel olyan formában, mint ahogy az történt, de ezt még egyszer elművelni nem volna se szép, se jó, se praktikus. Úgy legbelül nem hiszem, hogy lehet az RMDSZ-en változtatni, de nem vetem meg azokat, akik legalább megpróbálják. Segítek is, próbáljuk meg. Már csak azért is, hogy ha egy ember azt mondja, hogy a magyarságot, s ezáltal engem is képvisel, akkor el tudjam fogadni képviselômül. Mert kétségtelen, hogy szükség van egy szövetségre, amely képes összefogni a romániai magyarságot.
A konferencián dr. Weil Gyula is részt vett. Az ô esete azért is különleges, mert bár függetlenként jelöltette magát a helyhatósági választásokon, az elmúlt év decemberében RMDSZ tag lett, most pedig az RT felé kacsintgat. Kérdésünkre, hogy mindez hogy fér össze, elmondotta:
– Ez számomra tiszta sor. Én különben kész vagyok kompromisszumokra, az ésszerűség határain belül. Kompromisszumra szükség van, hogy az ember éljen, és túléljen, természetesen anélkül, hogy eljutnánk a gerinctelenségig.
Úgy tűnik, az RMDSZ-ben helyét nem találó, háttérbe szorított magyar értelmiség mégiscsak építgeti fészkét, s ha jól haladnak, lehet, hogy az RMDSZ egyszer minden magyar érdekképviselete lesz.
Balázs Katalin
A replika jogán
Kell a szemorvos!
A Gyergyói Kisújság május 24-én megjelent a Hatházynál jobb a semmi? cikkbôl azt lehet érteni, hogy a kórházigazgató vagy más személy nem akarja, hogy dr. Hatházy Lenke szemorvos városunkban dolgozzon. Ugyanakkor az a benyomás, hogy valamilyen ellentét van a kórházigazgató és a polgármester úr között.
A lakosság helyes tájékoztatása végett a következôket közlöm:
Hatházy Lenke doktornônek elsô találkozásunk alkalmával elmondtam, és utólag kérésére írásban is közöltem, hogy a kórház nem tudja alkalmazni kora miatt, és hogy nem rendelkezik a törvényben elôírt engedélyekkel.
A poliklinikán meglévô rendelôt bérbe adhatjuk, ha a kéréséhez csatolja a következô engedélyeket: Autorizaţie de liberă practică és Certificat de acreditare, amelyek hiányában nem folytathat orvosi tevékenységet az ország területén (a jelenlegi törvények értelmében!).
A polgármester úrral nagyon jó viszonyban vagyunk, általában a problémákat megbeszéljük, és megoldást keresünk. Dr. Hatházy ügyében nem tárgyaltunk, nem tudom, hogy ki mit ígért neki!
A polgármesteri hivatalnak nem tartozik a hatáskörébe az orvosi tevékenységeket engedélyezni vagy megtiltani – ez a szakszervezet dolga!
Megjegyzem, hogy jelen pillanatban van egy orvosunk, aki szakképesítésen van, és aki, reméljük, hogy a közeljövôben megoldja a szemészeti orvosi ellátást.
Dr. Jeszenszky Géza
Jégkunyhótól nádkunyhóig
Új könyv jelent meg a budapesti Nimród Vadászújság gondozásában, melynek szerzôje Horváth Árpád, Kanadában élô magyar vadász, Észak-Amerika egyik legnagyobb trófeagyűjteményének tulajdonosa. A könyvnek gyergyói vonatkozása is van, mert a kötetet Horváth Árpád írásaiból, felvételeibôl dr. Panigay Róbert állította össze, Berszán Árus György operatôr pedig elkísérte vadászútjain, filmeken megörökítette a szerzô vadászélményeit.
A könyv címe, Jégkunyhótól nádkunyhóig sejteti az olvasóval, hogy a szerzô negyven vadászév emlékeibôl, a kanadai ôsvadonban, Erdély csodálatos hegyei között, Ausztrália mocsárvidékein, Új-Zéland vadregényes tájain, valamint Zambia forró bozótosaiban átélt kalandjairól gyűjtött össze egy csokorra valót.
A könyvet olvasva jegesmedve, kafferbivaly, oroszlán, vadkan, zerge és még sok más vadfaj izgalmas cserkelésének lehet részese az olvasó.
Az elsôrangú kivitelezésű, gyönyörű illusztrációkat tartalmazó könyv a mi könyvesboltjainkban sajnos nem árusítják, de a Magyarországra utazók nem bánják meg, ha megvásárolják, hisz egy értékes példánnyal gazdagíthatják gyűjteményüket.
Kedvcsinálóként íme néhány sor a könyv bevezetôjébôl: „Jégkunyhó és nádkunyhó. Közöttük pedig beláthatatlan egymásutánban sorakoznak kényelmes vadászházak, sátrak, csűrök, pajták, kidôlt-bedôlt falú viskók. Az egyiknek a lyukas tetején az északi félteke csillagai pislogtak be, a másikon a Dél Keresztje ragyogott rám. De akár kényelmes ágyat kínáltak, akár az anyaföld volt a fekhelyem, akár hópelyhek szállingóztak hálózsákomra, akár a trópusi esô zuhogott felettem a fényes, sárgás nádszálakból eszkábált tetôre, mindegyiknek volt egy felülmúlhatatlan tulajdonsága: valamennyi vadásztanya volt. Az a hely, ahol – tarkóm alatt összekulcsolt kézzel – elôször éltem át újra, gondoltam alaposabban végig az elmúlt nap sikereit és kudarcait, örültem ismét az elsôknek, bosszankodtam az utóbbikon."
Panigay Cili
Gyereknap volt
Gyergyószentmiklós idén is ünnepelt június elsején. A Gyerekek Nemzetközi Világnapján egész délutánt átfogó rendzvénysorozatra került sor, amelyen egyaránt jól érezhette magát gyerek és felnôtt.
Az idei rendezvény csupán annyiban különbözött a korábbiaktól, hogy csupán estefelé kezdett esni az esô, így a gyerekek, ha fáztak is, legalább nem áztak el. A hideg szél viszont nem tudta megakadályozni sem a fellépôket, sem az érdeklôdôket a szórakozásban, az ünnepség nyitóakkordjaként szolgáló felvonulás sem maradt el. Természetesen Pál Árpád polgármester is megjelent egy rövidke köszöntôbeszéd erejéig.
A műsorszámok palettája alig változott a korábbi évekhez képest, viszont több helyszínen zajlott az ünnepség, ami kissé megosztotta az érdeklôdést is: a focipályán lehett részt venni a sportvetélkedôkön, a művelôdési ház elôtt pedig gyerekek elôadásait tekinthette meg az érdeklôdô, a aszfaltrajz-versenyre is ott került sor. A Maros Szálloda elôtti parkolóba vidámparkocska telepedett meg, volt ott kisvasút, körhinták, amelyek igencsak elvonták az apróságok figyelmét a színpadon történtekrôl. A művelôdési ház bejáratánál felállított színpad elôtt inkább a „korosabb" gyerekeket lehetett látni, sôt, felnôttek is szép számban nézték végig a táncos-énekes elôadásokat. Közben iskolák közötti ügyességi vetélkedô is zajlott, amelyet egy mese köré épített fel a szervezô Fogarassy Mihály Általános Iskola. Egy bosszúálló tanár átkait kellett semlegesíteniük a diákcsoportoknak azzal, hogy minden ügyességi próbát kiálltak.
Különbözött ez az ünnepség a korábbiaktól abban is, hogy csupán egynéhány édesség- és popcorn-árus kínálta áruját, játékokkal sem sokan bolondították a kicsinyeket, aminek valószínűleg csak örvendtek a szülôk.
Az életvidám arcocskák látványa közben akadt viszont egy szépséghiba: a labdarúgópályán, miközben a gyerekek nagy része versenyzéssel ünnepelt, egy másik az öltözô hátánál, kabátját fejére húzva cigarettafüstöt eregetett...
Pál Hajnalka
Szórvány-rovat
Hazafelé...
Gyergyótól Észak felé tart és „zakatol a zakatol a sebes vonat". A marosfôi kapaszkodó fájdalmait kipihenve rápillant a medence iránytűjére, a ditrói kéttornyúra; minden rendben – füttyent örömében, és még bújócskázik egyet a várhegyi dombok között. A hodosiaknak Hodos, a várhegyieknek Subcetate Mures a következô megálló.
Ha távolról érkezem haza, már Szentmiklós után elkezdek izegni-mozogni, ha pedig közelebbrôl, akkor kényelmesen megvárom a fékek csikorgását. Leugrom, bár bokám és térdem teleszkópjai hevesen tiltakoznak... A Maros-parti oldalon csak egy Skatulya-ház rontja el a régi telep képét, egyébként (majdnem) minden a régi.
Vagy mégsem? A gyermekkor hegyei most domboknak tűnnek, a gyártelep sem olyan hatalmas már, eltűntek a felrakott deszkahegyek, és hiába keresem tekintetemmel azt a helyet, ahol diák-segédmunkásként Pista bácsival elkönnyeztem az elsô cigarettát. Valamikor, a harangszó után a gyár dudája hozta leginkább nyüzsgésbe a három váltásban dolgozó emberek mára jócskán megcsappant hadát. Az átellenben lévô oldalon a régi-új állomás mögött is már csak az idôsödôk látják a doboz-házak helyén hosszan húzódó barakklakásokat, a sok gyereket, az aprócska zöldséges ágyásokat, a padokon diskuráló, s a vonatokat tekintetükkel elkísérô embereket. Vasárnaponta Latabáros vígjátékokat és nagy honvédô, háborús filmeket vetítettek a kultúrotthonban. De ott zajlottak évi rendszerességgel az iskolai ének- és táncrendezvények is. Lisztes és gyérhajú férfiak, nagymamák ma azok, akik fonós-táncos műsorukkal hajdanán eljutottak a székely fôvárosban – tartományi döntôre – a vásárhelyi cifra palotába.
Az iskola felé haladva néma perccel adózom a néhai kuglipálya emlékének, ahol bábúállítgatóként jó fagyipénzeket lehetett keresni. Abból az idôbôl már csak a bábúk maradtak. Mi.
És a fenyôfák mögé bújva ott lapul annyi magyar gyermeknemzedék iskolája. Szinte restelli, hogy ma tíz ujján meg lehet számolni az ott tanuló elemistákat, az egyetlen magyar tanárnôvel. Nem fértünk a bôrünkben, de sem az osztályban, sem az udvaron, ahol vérremenô Alsó-Hodos – Felsô-Hodos és természetesen „románok a magyarok ellen" – meccseket játszottunk. Gumilabdával, táska-kapuval, ottfelejtett zöld kalapokkal, levált talpú bakancsokkal. A salamásiak közül sokan 7–8 kilométert gyalogoltak naponta, de senki nem gondolt arra, hogy a közelebbi, román iskolába járjon. Ma két kilométeren múlik, hogy nem lesz magyar ötödik osztály Salamáson idén, vagy jövôben.
Átjövök a vashídon, ahonnan megzavart madárrajként rebbentünk szét, ha vonatfüttyöt hallottunk iskolába menet vagy jövet, s máris a törökanti-féle pallót keresem, amit évente elvitt a tavaszi jégzajlás, és amit évente makacsul újraállított a néhai malom néhai gazdája. Aztán úgy három, négy éve végleg elvitte a melléje épített vasbetonhíd, amelyet tudományosan terveztek meg, kényelmesen elfér rajta autó, szekér és gyalogos, csak éppen nem mozog, nincs kilengése, szóval nem turisztikai érdekesség...
Elhaladok a három település egyetlen kovácsműhelye elôtt, ráköszönök a vasat alakítgató Pista barátomra (tényleg, ki folytatja majd ezt a mesterséget? És kihez megyek „letarolni" gyér hajszálaimat, ha F. Karcsi leteszi a borotvát?) és új polgármesterünknek köszönhetôen ott fogad új köntösében a focipálya, gyermekkorunk Népstadionja, ahol amatôr böröndcipelô gyerkôcökként nagyon fontosak és nagyon boldogok voltunk, akárcsak késôbb, igazi labdát rúgó játékosokként.
A focipálya utáni kapaszkodó viszont mintha megnôtt volna, (vagy ki tudja, lehet, hogy csak véletlenül ver gyorsabban a pulzus) de ezzel rá is tértem a célegyenesre. Ezen az úton sok jó barátom és ismerôsöm lakik. És az emlékek.... A templom elôtt kézzel köszöntjük egymást Salamon atyával, de nem tudok nem gondolni Matyi bácsira, volt plébánosunkra, aki harminc évi szolgálat után szinte elmenekült a faluból, és „hátizsákos" papunkra, a Gyergyóban élô Páll Sándorra, aki biztos, erôs tüskéket hordoz magában, hisz hosszú évek után sem szívesen jön közénk! Gyarlók vagyunk mindannyian...
Milyen jó, hogy ezt már nem tudom továbbgondolni, mert elôttem az útelágazás. Sokszor mentem, mentünk, választottuk a rossz irányt, de ezúttal nem tévedek. Pár lépésre van a házam, sietnem kell, mert kihűl az édesanyám fôzte puliszka.
És ott áll a tarkára sikeredett tetejű új ház, a befejezetlen ház, mint befejezetlen élet. De mert új, van remény, hogy lépcsôire unokák fognak leülni, mint ahogy régi nyarakon a régi nyári konyha küszöbéért sírásig versengtek ma már felnôtt korú gyermekeink.
Hazaértem...
Zöld János
Aki nem dolgozik...
Kinek lenne idegen a Hodosana név? A hodosi fafeldolgozó sok embernek ad kenyeret 1900 óta. Volt magánkézben, majd bekebelezte az állam, '44–45-ben tűz pusztította, majd önkéntes munkával újraépíttetett, kantinnal, orvosi rendelôvel, kultúrházzal bôvült. Az államtól újra magánkézbe vándorolt, két évvel ezelôtt nem a tűz pusztította, hanem a nagy hó szakította be a tetôzet egy részét. Azt is kilábalta, s ma is üzemel, vágja a fát, a deszkát, s egymást váltogatják udvarán a külföldi kamionok, a szállítók.
A munkások helybéliek, sôt nyugdíjasok is vannak köztük, akiket szakértelmük miatt csalogatott vissza a jelenlegi cégvezetô. Közülük való Rancz József is, aki úgymond örökölte a foglalkozást:
– Apám is itt dolgozott, ahogy a háborúból hazajött, 1947-tôl, de a fogságban szerzett betegsége miatt nem dolgozhatott sokáig, '51-ben meg is halt. A rönktéri munkán volt, kézifűrésszel vágták a fát, készítették a deszkát, szárították, a mosztból brikétet készítettek, cserépalávaló lécet, széldeszkából kertet csináltak, de kikerült innen a bányafa is.
– Milyen volt a gyár, amikor ön idekerült?
– 1956-ban, amikor én megkezdtem a munkát, több, mint 1000 munkás volt. Akkor kis pályakocsikkal szállították a rönköt a gyárba, a deszkát vállon vitték az emberek felmáglyázni, azaz kásztázni. Van egy gôzgépünk, amelyik áramot is fejlesztett. Errefelé nem volt áramellátás, így a gôzgéppel nemcsak a gyárat látták el árammal, hanem a környezô lakásoknak is villanyt szolgáltattunk.
– A kommunizmus, gondolom, más tempót diktált az 1970-es, '80-as években...
– Mit is mondjak, nagyon ôszinte akarok lenni, nem tagadom, hogy én is kommunista voltam, párttitkárnak is megválasztottak, de azok sem lehettek akárkik, mert jól megnézték a magaviseletet. De akkoriban rend volt. Manapság nehéz tiszteletet parancsolni. Én idôsebb vagyok, lehet, ezért hallgatnak rám, de nagyon megváltozott az emberek magaviselete. Nem azt mondom, hogy nem volt jó a változás, de sokan félreértették a demokráciát. Ha az emberek a munka mellé állnának, akkor tudnának pénzt keresni. Ôk azonban azt akarják, hogy kevesebb munkáért több pénzt kapjanak.
– Mostanság milyen itt az élet?
– Amikor visszahívtak, összeszedtem azokat az embereket, akikrôl tudtam, hogy szeretnek dolgozni, s rá is vannak szorulva a pénzre. Fôként blokklakók, nincs földjük, csak a gyárnak élnek, mert velük lehet dolgozni. Csak az a baj, hogy sokat isznak az emberek, s ittasan nem lehet gépközelbe menni. Figyelgetem az embereimet, s ha látom, hogy nem áll stabilan a lábán, akkor olyan munkára teszem, ahol nem eshet baja. A munka azonban megy, s úgy tűnik, egyelôre lesz állásuk az itt dolgozóknak. A fônök fiatal, lendületes, jó elképzelései vannak, tenni akar, csak segítsék a kartársak, a munkások. Mert munka az van; a rönköt úgy osztom be, hogy bútor is kijöjjön belôle, külföldnek.
– Mi a véleménye, hogy mostanság a fenyô nagy része külföldre megy?
– Jaj, ez nem jó. Amennyi fát elküldnek, ha ez így megy tovább, ahogy mostanig ment, akkor tíz év múlva az erdônk eltűnik. S az elég bajból.
Balázs Katalin
Szórványhírek
Tavaszi bál nagykorúsítással
Néhány szép hagyomány van kialakulóban Maroshévízen. A Farsangi- és a Szüreti-bál között májusban Tavaszi-bálon vehet részt a Maros-parti város magyarsága. A bál egyik színfoltjaként a helyi líceum magyar tagozatának végzôseit köszöntötték, akik Soós Mártontól és Szabó Kálmántól díszoklevelet és ajándékkönyveket vehettek át. Szórakoztató versenyek hozták izgalomba a jelenlévôket, szurkolástól volt hangos a terem, és a támogatók értékes díjainak örülhettek a gyôztesek. A kisebb tanulók modern tánccal, énekkel kedveskedtek végzôs társaiknak. A reggelig tartó mulatságon a talpalávalót Bodor Lóránd, Bajkó István, Zoga Augustin zenészek, valamint Soós Éva énekes szolgáltatta. A színvonalas műsorvezetésrôl Oláh Melinda és Sánduly László gondoskodott.
Miniballagás
A salamási 1-es számú Általános Iskola magyar tagozatának hat, VIII. osztályos növendéke mond búcsút az iskolának és tanárainak. Távozásuk gondot jelent majd mindazoknak, akik a legváltozatosabb tevékenységekben vették igénybe tehetségüket, hozzáértésüket, melléállásukat. Többen közülük a Kisújság terjesztésében is jeleskedtek, Siklódi Csillával az élen. De íme a teljes névsor: Kecseti Emôke, Mezei Ákos, Puskás Anna Mária, Puskás Ildikó Mária, Vargyas Tímea és Siklódi Csilla.
Sok sikert a közelgô vizsgán és aztán a késôbbiekben is.
Lehetôség
Felvetôdött Maroshévízen egy szakmaiskolai osztály beindítása az alsó líceum keretén belül. Egyetlen kérdôjel: lesz-e legalább húsz magyar gyerek, hogy élni tudjunk a lehetôséggel? Szülôk és pedagógusok közös célja, hogy évtizedek után ismét lehessen anyanyelven elsajátítani a választott mesterséget.
Táncház
Pünkösd után a sikereken felbuzdulva a hévízi táncház-kör évzáró bulit szervez. Közülük több fiatalt láthattunk „munkában" a Tavaszi bálon is. Ezúttal értesítik az érdeklôdôket, hogy a több helyszínű nyári táncház-táborokkal és találkozókkal kapcsolatos felvilágosítással a Globe Star Kft. szolgál (Fénymásoló iroda, tel: 066/142240).
Sport, de nemcsak...
Hodoson tett pontot gyôzelem-sorozatának végére a Gyergyószentmiklósi Jövô. A jó képességű vendégegyüttes 5–1 arányban múlta felül a lelkesen játszó, de szerényebb játékerôt képviselô hazai gárdát. Tisztelet illeti azt a maroknyi, gyergyói szurkolót, akik sportszerűen buzdították és megtapsolták a levonuló gyôztes fiúkat, akik viszontgesztusként megköszönték a buzdítást. Ezzel szemben egy szintén kis létszámú hazai nézô (nem Tamási nyelvét beszélô...) lehurrogta és ironizálta a sportszerű gyergyói csapatot és szurkolóit.
Egy kép, két gesztus...
Zöld János
Oroszné, ha akar, halat eszik
Szüleit méltóságosnak szólították még Régenben, aztán Jászvárosban is laktak, s Erzsébet, vagy ahogy magát nevezi, Bendzsó csecsemôkorában Mihály király ágyában is aludt. Örökbe akarta fogadni az anyakirályné, de szülei nem adták, édesapja nagyhírű építész, a birtok is méretes, kikerült a szép ruha, a betevô falat. Késôbb munkába állt a felcseperedô leányzó, s a postához szegôdött. A posta helyezte át Hodosra is, ahol aztán otthonra, s szabómester férjre lelt. Késôbb ô lett a művelôdési ház igazgatója, a tánccsoportot oktatta, s aztán megözvegyült. Most tizenöt unoka és két dédunoka vigasztalja, s kíséri el némelyikük a víz mellé, mert Oroszné nagy horgász.
– Gyermekkoromban, apámmal kezdtem horgászni, azt már nem mondom meg, hányban volt. Itt aztán folytattam a pecázást, mert elsôsorban idegnyugtató, másodsorban pedig a levegôn vagyok, s élvezem a drága jó, szabad életet, mert az csak ott van, nem a blokkok közt, a zuvat közt.
Oroszné iegncsak ismeri a vizet, lakásától néhány méterre, a gyár mögött, a Gödörben horgászik, akkor is kijárt, mikor fél fele lebénult, valahogy bekötötte a horgot, s ki is vett két méretes önhalat, ami errefelé ritkaságnak számít.
– De én nem aggatva fogtam ám az önöket, tizenkettes horoggal. A kukacra reáment a szegény, nem látott, biztosan. Megfogta a kukacot, s mámi kivette, segítséggel igaz, mert egyedül nem bírtam.
Korábban a férjével horgászott. Bözsi néni úszózott, keszegészett, néha egy-egy paduc is horogra akadt, férje pedig csukászott. De egyszer megfordult az élet:
– Halásztunk a Csibinél. Én halásztam, hogy fogjak paducot, vagy keszeget, vagy márnát... amit ad az Isten. Há lelkem istenem, egyszer csak érzem, hogy olyan nehezen húz valami. Nézem a botomat, meg van görbülve. Mondom az öregnek: te Lajos, te Lajos, állj meg itt a parton, mert valami nehezet húzok. Túlfelôl a parton rengetegen voltak, halászok, s kiáltották, hogy Orosz néni, valami nehéz jön magának, s mondtam, hogy hagyjátok el fiaim, ha az enyém, az enyém lesz. A vékony botommal kihúzom a széliig, kiemelem a hal fejét, s hát csuka. Borzasztó nagy volt, lehetett háromkilós is, szegény öreg bémenyen, megcsúszik, s ahelyett, hogy a csuka fejét elkapja, csúszás közben a damilomba kapaszkodik, rácsap a hal fejére, s nekem még a botom is eltörött. A hal pedig, szerusz babám, elment. Sajnáltam a botot, s mérgemben azt is mondtam az öregnek, hogy több csalihalat én neki nem fogok. De aztán nem tartottam a szavamat.
A horgásztársakról, akik egytôl egyig férfiak, csak annyit mond, hogy elég elé vagyunk, s meséli, hogy többször is belékötöttek, el akarták kergetni a helyérôl, még meg is akarták verni, mocskoskodnak vele. S mindenek mellett „brakonálnak", aggatnak, kukaccal etetnek.
– Van itt egy illetô, ha azt az Isten megverné, jól tenné, az egy nagy blankonét. Mert volt itt egy másik, Treisutye, na azt az Isten már megverte. A kukacozást sem tűrhetem, mert azt a hal megeszi, pillanatnyilag jóllakik, többet a horogra a száját nem teszi. Elfut egy darabig, s az a kukac kirágja az egész belsô részét, s valahol megdöglik. Drága, drága, de akkor is puliszkát kell dobni a vízbe, egy szikrát, mert ha jól laktatod, a horgot nézheted. Csak oda kell vele csalni, s a kukacot csak a horogra szabad feltűzni, mert azt nem nyeli le, s nem öli meg a halat. Ezt én apámtól tanultam.
Orosznénál nem úgy van, hogy olyan halat eszik, amilyet fog, hanem azt fogja meg, amit enni akar:
– Én ha eltervezem, hogy no, ma eszek egy paducot, akkor megfogom, de több nem kell, mert erôst szálkás. Ha csuka kell, akkor azt fogok. Akár kukaccal is. A múltkor is ráment a horogra, mondom, no, gyere ki, barátom. Nem volt százkilós, de 70–80 dekát elérte. S megvolt a vacsora.
Bözsi néni alig várta, hogy felszabaduljon a Maros, újra kimehessen. Egyetlen horgászbotja van, de azzal mindent megfog, ami mozog. Össze sem tudja számolni, eddig mennyit költött damilra, horogra, s az sem érdekli, mit szólnak, hogy nôként horgászik; lemaradottaknak tartja azokat, akik rosszallóan néznek rá, s bizony erélyes hangján nemegyszer rászól a szemtelenkedôkre. Ismeri a vizet, a halat, nem csoda, ha parancsszóra ugranak a horgára.
Balázs Katalin
„Üljünk görbén, s beszélgessünk egyenesen"
Szórványkocsma
Fekete bárban fekete emberek ülnek. Azt mondják, többnyire a gazdagok járnak ide, de ha istenesen berúgnak, parasztabbak a parasztoknál. Üdítô, egy-egy krigli sör van a bôrkabátosok asztalán – biztosan üzletelnek. Fiatalember jön, amúgy otthonosan, papucsban, itt vendégeskedik testvérénél néhány napig. Nincs hová sietnie: jó állását, családját a féltékenység már rég felemésztette. Egy korsó sört rendel magának, töményet az utána botorkáló fivérének, a csupán egy-két éves unokahúgnak pedig egy pohár víz a jussa. Közben forgatja szemeit, nô után néz, belecsíp a pincérnô formás fenekébe, aki a félmilliós fizetésért ezt már nem tudja megmosolyogni. Emberünk fenékig üríti poharát, majd újra tölteti, erôt gyűjt, hogy a szomszéd asztalnál ülô hölgyhöz odabátorkodjon.
Ha levenné ôkelme a pia-szemüveget, láthatná, hogy kiszemeltje egy idôsödô asszonyság, aki toldja egymáshoz a fél vodkákat, s a mellette elhaladótól kér hozzá egy-egy szál cigit, nyomtatóként. Napszámos ô, kapálni járogat, mert – azt mondja – ahhoz bajusz kellene, hogy a gyárba bekerüljön. Százötvenezer plusz az étel – ez a napszám, s persze utána egy kis sepregetésért, vízhordásért egy-két pohár itóka is leesik a kocsmában.
Ürül a pohár, oldódik a nyelv. Szomorú az élete: két fia, munkanélküli férje van, s követelik a húst a férfiak. Pedig nem jut minden étkezésre, kicsi a pénz, talán jobb lenne visszamenni Magyarországra, ahol még dolgozott, mert a férfiak itthon magukra is megélnének, nem esnének le az ágyból, de az elsô út, az indulás, az nehéz. Útlevél, útiköltség kell...
Ej, ha még lenne abból a huszonötezer lejbôl, amit a kommunizmusban egy gyerekeltetetésért adtak! Abból lehetett gazdálkodni. A recept egyszerű volt: borotvahab, desztilláltvíz és egy pumpa kellett hozzá. Segített magán is vagy tizenkétszer, de jártak hozzá iskolázott dámák is, hogy megkönynyítse sorsukat. Huszonötezer lej akkor nagy pénz volt, de elfogyott. Most jó lenne az, kijönne belôle egy egész csomag szimpla és egy, kettô, három vodka is, mielôtt a zárásra sor kerülne.
Aztán csak mereng, néz a semmibe, akárcsak hódolója, kinél szíve ellen az alkohol gyôzött; elaludt.
Balázs Katalin
KisAsszony
Hazugságok az ágyban
Az ágy életünknek az a területe, ahol nagy titkok és rejtélyek várnak megfejtésre. Mindkét nem képviselôi sajátos igényekkel, elvárásokkal, illetve elôítéletekkel és tapasztalatokkal közelednek a másikhoz, s ebbôl rendszerint számos félreértés, kudarcélmény, esetleg életreszóló szorongás, félelem származik. Sorozatunkban azokat a hiteket és tévhiteket vesszük sorra, amelyeket érdemes tisztázni, különben megronthatnak egy kapcsolatot.
„Az elsô szeretô örökre felejthetetlen marad a nôk számára."
Vajon miért csak a nôk számára? Ez ismét egy régi elôítélet továbbélése, amelynek „filozófiája", hogy a nônek egész életében emlékeznie kell az elsô Hímre, aki beavatta a nemi élet gyönyöreibe? Az biztos, hogy mindkét nem számára az elsô szexuális együttlét emlékezetes marad. De hogy felejthetetlen is? Aligha valószínű. S a férfiak legalább úgy emlékeznek rá, mint a nôk, ha különleges gyönyörökkel ajándékozta meg ôket a partnerük. Hiszen az együttlét két ember kapcsolatát jelenti.
„Ha egy nô önmagát elégíti ki, nem talál örömet a páros szexuális életben..."
A nôk az önkielégítés során kipróbálhatják, hogy mely érintések a legizgalmasabbak a számukra. Ezt a tapasztalatot aztán a partnerrel közös szerelmi játékban is kipróbálhatják. Öntudatos nôk rávezetik a férfiakat a kívánt pontokra, s megmutatják, hogy hol, és hogyan kell simogatni ôket. De jó megoldás az is, ha gyöngéden a másik fülébe suttogjuk a vágyainkat! A tapasztalatok szerint a férfiak kifejezetten izgatónak találják az efféle közös játékokat.
„A férfiak nem kedvelik a „tapasztalatlan" nôket."
A korábbi évtizedekben az volt a társadalmi elvárás, hogy a nô tapasztalatlanul, tehát szűzen menjen a házasságba. Ma sok nônek az okoz fejtörést, hogy vajon elég tapasztalt-e szexuális téren, s leendô partnere nem találja-e túl „ügyetlennek"? Ha a kapcsolat érzelmi alapokon létesül, akkor az ilyen „problémák" nem játszanak döntô szerepet, s a párok kölcsönös, egymás iránti alkalmazkodással és megértéssel áthidalhatják ezt a problémát. Ami egyébként a férfiakra éppúgy érvényes, mint a nôkre! Ha az együttlét viszont csak a szexrôl szól, akkor kétségtelen, hogy a lepedôakrobaták, illetve balerinák jelentôs elônyt élveznek.
A tökéletes párkapcsolat
Jó életük van a 21. században élô lányoknak – karrier, barátokkal eltöltött szabadidô és rengeteg más választási lehetôség. Akkor mégis miért okoz annyi fejtörést a szerelmi életük? Lehet, hogy itt az ideje abbahagyni a tökéletes párkapcsolat elszánt keresését.
Ha megkérdezünk egy nôt, hogy mi az életében a legnagyobb stressz okozója, valószínűleg nem azt mondja majd, hogy a pénz vagy a modern élet megannyi problémája, hanem a férfiak. Lehet, hogy a férfi hiánya vagy megléte, de az is lehet, hogy az a gond, hogy még nem találta meg az igazit. Bármi legyen is az ok, a párkapcsolatok kollektív fejfájást okoznak mindannyiunknak.
Ha nem hisz nekünk, akkor nézzen körbe bármelyik könyvesboltban. A polcok roskadoznak a tanácsadó könyvektôl, melyekbôl megtudhatjuk, hogyan szerezzünk partnert, illetve hogyan tartsuk meg, ha már megvan.
Az elmúlt század legnagyobb port kavaró kiadványa a Helen Fielding által írt „Bridget Jones naplója" volt. Ez a könyv a 20-as 30-as éveikben járó magányos nôk életérôl szólt. Nemcsak az irodalom, de a tv-műsort is megtöltik azok az adások, melyek az egyedüllét illetve a párkapcsolatok elônyeirôl és hátrányairól szólnak. Gondoljunk csak az Ally McBeal, a Jóbarátok vagy az Ilyen az élet című sorozatokra. Lassan itt az ideje, hogy észrevegyük, a legnagyobb stressz, amely a jólétünket fenyegeti nem a pénz és nem is a munka, ahogy eddig gondoltuk.
„A párkapcsolati problémák óriási stresszt jelentenek a mai fiatal nôk többségének, – állítják a pszichológusok – s az ilyen stressz beláthatatlan egészségügyi gondokat okozhat. Sokan tanúsíthatják, hogy a gyakran jelentkezô fejfájás, az alvászavar illetve az alkoholfüggôség ebbôl a problémából ered."
Fasírt fóliában sütve
Hozzávalók: 30 dkg sertéshús, 30 dkg marhahús, 2 db zsemle, 2 dl tej, 2 db tojás, 5 dkg vöröshagyma, 3 dkg mustár, 5 g pirospaprika, 5 cl olaj, fél csomó zöldpetrezselyem, fél csomó metélôhagyma, fél csomó kapor, 3 g kakukkfű, 2 g majoránna, 5 dkg reszelt sajt, só.
Elkészítése: A kétféle húst kétszer ledaráljuk a tejben áztatott és jól kicsavart zsemlékkel együtt. Hozzáadjuk a tojást, a lereszelt vöröshagymát, a mustárt, sóval, pirospaprikával fűszerezzük, és jól összedolgozzuk. Az alufóliát kiterítjük és megolajozzuk, majd ujjnyi vastagon ráterítjük az ôrölthúst. Meghintjük a finom, apróra összevágott zöldpetrezselyemmel, metélôhagymával és a kaporral. Megszórjuk kakukkfűvel, majoránnával és a reszelt sajttal. Összegöngyöljük és az alufóliát légmentesen lezárva kb. 1 órát sütjük.
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
Beperelték a Václav Havel feleségének nevét viselô pornóoldalt
A cseh államfôi iroda beperelte a www.dagmarhavlova.cz címen elérhetô, pornográf webhely tulajdonosát: az elnök szóvivôjének bejelentése szerint a tartalomszolgáltató személyiségi jogokat sértett, mert az elnevezés alapján a világhálón szörfölôk tévesen azt gondolhatják, hogy a pornográf anyag kapcsolatban van Dagmar Havlovával, Václav Havel államfô feleségével.
Ladislav Spacek szóvivô szerint a tulajdonos anyagi haszonszerzés céljából kapcsolta össze az elnökfeleség nevét kemény pornóval. A nyilvánosan hozzáférhetô webhelyen ráadásul olyan szexuális praktikák is találhatók, amelyek sértik a jó ízlést, az ember iránti tiszteletet, ehelyett az erôszakot népszerűsítik, ami ellenkezik az erkölcsökkel – szögezte le Spacek.
Az elnöki iroda az elôbbiek alapján meg van gyôzôdve arról, hogy a webhely tulajdonosa ezzel megsértette a törvényt. „Ráadásul azt is megállapítottuk, hogy a tartalomszolgáltatónak nincs is vállalkozási engedélye ezen a területen" – tette hozzá a szóvivô.
A Blesk című bulvárlap szerint a webhelyet egy cseh vállalkozó jegyezte be a törvényekkel összhangban, majd állítólag 20 millió koronáért eladta egy nagy-britanniai társaságnak. „Az internet területén eddig ez volt a legnagyobb üzlet Csehországban" – mondta a lapnak egy szakértô, aki szerint érthetetlen, hogy ezt a vonzó webcímet miért nem jegyeztette be idôben az elnöki pár. „Senkinek sem kívántam ártani. Számomra ez egyszerűen egy jó üzlet" – mondta a Nova kereskedelmi televíziónak, neve elhallgatása mellett, a most beperelt cseh vállalkozó.
Webby Awards 2001: a weboldalak Oscar-díja
Ahogy az 1997 óta már hagyománnyá vált, az idén is egy gála keretében nyújtják át a legjobb weboldalaknak járó Webby Awards díjat San Franciscoban. Bár a díjkiosztás csak július 18-án lesz, a nevezettekre már most lehet szavazni a díj honlapján (http://www.webbyawards.com).
Az Oscar mintájára itt is kategóriánként 5 nevezett verseng egymással a szobrocskáért. Akárcsak a tavaly, a szervezôk 27 kategóriát (Aktivitás, Művészet, Nagy sávszélesség, Kereskedelem, Közösség, Oktatás, Divat, Film, Pénzügy, Játék, Egészség, Humor, Gyerekek, Életmód, Zene, Hírek, Személyes, Politika és törvény, Kiadványok, Rádió, Tudomány, Szolgáltatás, Sport, Technikai teljesítmény, Utazás, TV, Extrém) állítottak fel a játékoktól kezdve az életmódon át a hírszolgáltatásig. Ez azt jelenti, hogy az elôzsűrizés során összesen 135 weboldal került fel a nevezettek listájára.
Egy kategóriában két díjat osztanak ki: egyet az eseményt szervezô International Academy of Digital Arts and Sciences http://www.iadas. com/ (A Digitális Művészetek és Tudományok Nemzetközi Akadémiája) ítél oda, egyet pedig a világ internetezôi. A közönségdíj neve Peoples Voice Award http://www.webbyawards.com/ peoplesvoice/, és az kapja, akinek a webes szolgáltatására a legtöbben szavaztak online, a Webby oldaláról elérhetô internetes szavazás keretében.
Linkgyűjtemény
* Magyarország legnagyobb állatportálja: http://www.tar.hu/frameset.phtml?path=/zoona/
* Minden, ami állatkert (link oldal): http://zoonet.home.mindspring.com/www_virtual_lib/zoos.html
* A gizai Nagy Piramis: http://www.europa.com/edge/giza.html
* Magyar népmesék gyűjteménye: http://www.extra.hu/mese/index.html
* Szavazz a világ száz legjobb nôjére: http://www.fhm.hu
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
UFÓ-ROVAT
Kódolt üzenetek
Rengeteg bizonyíték van az égen és itt a Földön is, melyek elárulják, hogy valami nincs rendben a szokásosnak alig nevezhetô emberi fejlôdéstörténetben. Hiányzik egy kapocs, egy eddig ismeretlen periódus, amely sok mindenre magyarázatot kellene szolgáljon.
Hiába kérdezgetjük, hogy mi a helyzet a tiahuanacói felfedezésekkel, és Hapgood térképével? Mi a helyzet azzal az új tudásanyaggal, amely a gizai Szfinx korát állapítja meg geológiai módszerekkel? Mi a helyzet az egyiptomi, inka, maja, azték, indiai, japán stb. piramisokkal? Hogy értelmezhetôek egyes építmények elhelyezéseinek, méreteinek bizonyos csillagászati egybeesései? Hát az Atlantisz-Antarktisz rejtély?
Ezen titkokra a magyarázat csakis azzal a hiányzó fogaskerékkel magyarázható, amely elindítaná a múltunk teljes megismerésének gépezetét. Addig csak találgatni lehet, de mint tudjuk fantáziálás nélkül nem születhetnek ötletek. Ennek reményében gondoljuk el, hogy mi történhet egy világkatasztrófa után, egy fejlett civilizáció megsemmisülését követôen vagy egy magasan fejlett, idegen birodalom eltűntével.
Függetlenül attól, hogy egy aszteroida csapódna be vagy földkéreg-elmozdulás történne, esetleg valamilyen más geológiai tényezô lenne a kiváltó ok, tegyük fel, hogy:
1. Óriási pusztulás menne végbe az egész világon;
2. Csak viszonylag kevés ember maradna életben. Többségük gyorsan visszatérne a barbár életmódhoz, hiszen a civilizációs vívmányok eltűnése után nem igen lenne más választásuk.
3. A megmaradottak között kialakulna egy jól szervezett látnokokból álló kis csoport – köztük építômesterek, tudósok, mérnökök, térképészek, matematikusok, orvosok és társaik –, akik arra tennék fel életüket, hogy amit csak tudnak megmentenek, és módot találnak rá, hogy átvigyék a tudást a jövô generációi számára, hogy azok, akik végül megértik, a maguk javára fordíthassák azt.
Nevezzük ôket „a civilizáció terjesztôinek". Mivel egymáshoz kötve élnek egy vallási kultusz hitrendszeréhez hasonlót alakítanának ki, melyben világosan megfogalmaznák küldetéstudatukat és együvé tartozásukat. Könynyen felismerhetô szimbólumokat (jellegzetes szakáll, borotvált fej, kereszt, kígyó és kutya, nap és hold, stb.) használnának arra, hogy kifejezzék, ôk egy közös cél követôi. Így indulnának el civilizáló küldetésük felé, hogy a világ minden részén újból meggyújtsák a tudás lámpásait. Általában véve kudarcot vallanak és eltűnnek, de bizonyos területeken néhányuknak sikerül hosszan tartó kulturális ráhatást gyakorolniuk. Ám, ahhoz, hogy egy teljesen kiforrott, új civilizáció megjelenjen több ezer évre is szükség lehet. A fejlôdés útja hosszú és rengeteg nehézség, megpróbáltatás gátolja haladását.
A hipotézis szerint ilyen körülmények között egy hatalmas építési vállalkozás az egyik módja lehetett annak, hogy a kultusz tagjai megôrizzék és átvigyék a tudományos információkat a jövô számára, függetlenül attól, hogy az ô fizikai létük megsemmisül-e vagy sem. Más szóval, ha az épületek elég nagyok és alkalmasak arra, hogy iszonyatosan hosszú ideig fennmaradjanak, és megtalálhatók bennük a haldokló civilizáció kódolt üzenetei, akkor remény van arra, hogy az üzenetet majd a jövô generációja valamikor a távoli jövôben dekódolja, még akkor is, ha a kultusz már rég elpusztult.
A megfelelô motivációval és sulykolási technikákkal, valamint a barbár helyi lakosok közül új tagok toborzásával egy ilyen kultusz lényegében korlátlan ideig fennmaradhat. Ez azonban csak akkor történhetne meg, ha a tagjai (mint például a Messiásra váró zsidók) fel lennének készülve arra, hogy kivárják, akár több ezer éven keresztül is, a megnyilatkozásra megfelelô pillanatot. Másképp valószínű, hogy a cél lassan a homályba vész és csak a vallásos jelleg marad meg. Lényegében ez van napjainkban is. A hatalmas építményekre úgy tekintünk, mint a régmúlt korok fölösleges, nagyratörô, magamutogató, vallás-szimbólumaira és nem mint információhordozókra. Még nem vagyunk elég okosak a rejtvények megfejtéséhez.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Az emberiség és a Világegyetem
Mi lassítja a szondákat?
Egy megmagyarázhatatlan eredetű erô módosítja a távoli űrszondák pályáját – derült ki a Naprendszerünk különbözô területeire küldött szondák adatainak elemzésébôl, és az is elképzelhetô, hogy emiatt felül kell bírálnunk a gravitációs hatásról eddig alkotott elméleteinket.
Dr. John Anderson, a NASA Jet Propulsion Laboratory, a témával foglalkozó csoportjának vezetôje szerint az ismert erôkkel operáló számítások és az űrjárművek megfigyelt pályája nem esnek egybe. „Évek óta folyamatosan szembesülünk a problémával, minden számba vehetô dolgot megvizsgáltunk, ám igazi magyarázatot nem sikerült találni." – állítja a kutató.
Elôször a 1972-ben útnak indított Pioneer 10 pályáját vizsgálták az úgynevezett Doppler-módszerrel. Kiderült, hogy a szonda a vártnál nagyobb mértékben lassul.
Elôször úgy gondolták a tudósok, hogy a jelenséget valamifajta, a Naprendszerben lévô, eddig nem észlelt anyag okozza, erre azonban késôbb az 1973-ban kilôtt Pioneer 11 megfigyelése cáfolt rá. Ez a szonda a Naprendszer ellentétes tartományai felé tart, ám ugyanilyen furcsa erô kerítette hatalmába.
Ez rávilágított arra, hogy a jelenséget nem okozhatja valamilyen ismeretlen tömeg gravitációs ereje. A talányt még az is fokozta, hogy a Jupiter és annak holdjait tanulmányozó Galileo és a Nap körül keringô Ulysses űrszonda is rejtélyesen viselkedik.
Dr. Anderson vezette csoport által készített tanulmány szerint a jelenség valamilyen öszszefüggésben áll az Univerzum két fontos fizikai állandójával, a fény sebességével és a világegyetem tágulásának ütemével, és még azt is lehetségesnek tartják, hogy meg kell változtatnunk a gravitációs erôrôl alkotott eddigi elképzeléseinket. Számos kutató viszont a kutatócsoport elméletét képzelgésnek tartja, többen úgy gondolják, hogy ha a jelenség valóban öszszefügg a gravitációs erôvel, akkor az megfigyelhetô lenne a bolygók mozgásában is.
A rejtély azonban valószínűleg az is marad, mivel a négy űrszonda sohasem tér majd vissza a Földre, így a kutatók nem vizsgálhatják majd meg azokat, hogy vajon bennük volt-e a „hiba".
Szakértelem van, pénz nincs az orosz marsutazáshoz
Oroszország technikai és egészségügyi szakértelemben nem szenved hiányt, csupán a rubelek hiányoznak ahhoz, hogy az elkövetkezendô évtizedekben emberes marsprogramot indítsanak el – állítják orosz szakértôk és űrtisztviselôk.
Anatolij Grigorjev, a moszkvai Orvosbiológiai Problémák Intézetének igazgatója úgy véli, hogy egészségügyi szempontból nincsen akadálya a misszió megvalósításának, és további problémák kapcsán is található megoldás. A Mir űrállomásnak köszönhetôen az oroszok jelentôs mennyiségű adathoz juthattak a hosszú távú űrben tartózkodással kapcsolatban, Valerij Poljakov űrhajós például 438 napot töltött a nemrég megsemmisített űrállomáson. Grigorjev szerint a két bolygó állása 2016-ban lesz a legmegfelelôbb egy Marsra induló űrhajó elindításához, ám azt még ô sem tudja, hogy ekkorra az orosz technológia készen áll-e majd a nagy útra.
Daniel Goldin, a NASA adminisztrátora múlt héten tartott beszédében hangsúlyozta, hogy országa űrhajósai valószínűleg húsz éven belül „marsralépnek".
Az orosz űrügynökség, a Roszaviakozmosz egyik, saját kérésére meg nem nevezett tisztviselôje szerint nem is érdemes kiszámolni, mennyibe kerülne egy emberes marsutazás, és a Marshoz és annak egyik holdjához, a Phoboshoz küldött szonda indulása sem vehetô biztosnak. A szakértô azt látja a legesélyesebbnek, hogy Oroszország, Európával karöltve egyszerűen beszáll az amerikai programokba.
Oroszország, a Mir űrállomás adatainak köszönhetô helyzeti elônyét is valószínűleg elveszti majd az elkövetkezendô húsz év alatt, mivel az amerikaiak hasonló információkhoz juthatnak a Nemzetközi Űrállomáson végzett kísérletek során.
Egy másik, a névtelenségbe burkolózó tisztviselô azt állította, hogy az orosz kormány hajlandó megötvenszerezni a Roszaviakozmosz költségvetését, ha az megpróbál 2016-ig űrhajósokat küldeni a Marsra. A tisztviselô szerint azonban ez szinte egyenlô a lehetetlennel, és országának inkább az űrszondák oldaláról kellene megközelítenie a marskutatást.
Konsztantyin Feokisztov, aki Gagarin űrrepülésének elôkészítésében is részt vett, saját számításai azt mutatják, hogy az emberes marsutazás ára egy trillió dollár lenne.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (20.)
Kerge-birka a Puiu-tavon
Azt tudjuk, hogy ezen a tavon keletnek át kell menni, a parton majd meg kell keresni azt a csatornát, amelyik a Lacul Roşu-tóba vezet, ott meg északnak fordulni. Valamikor a kapitányságon a deltáról egy légifelvételt mutattak, ami a falon lógott és csodálatos volt. A Bogdaprosten lévô halászcsónakokat is látni lehetett. Tán 110 km magasságból fényképezték, amirôl ott helyben vázlatokat is csináltunk, illetve készítettünk. Ajánlották, hogy vegyük elô fényképezôgépeinket, de valahogyan ettôl elálltunk. Most „eget hasított" volna a fénykép.
Az áprilisi idôjárás nekünk kedvezett, menet közben a nádfal mellett azért próbálkoztunk a kanalat meghúzva, semmi mozgás, itt részünkre mindenki halott volt. Halaink sehol. Ahogy a nagy huzigálást abbahagyjuk és a tó közepe felé lassan haladunk, kezdetben halk, majd erôsödô motorzúgást hallunk. A felszálló párás elôtérben egy áthaladó motorosra gondolunk. A vizet itt is megverjük, mert a növényzete jelez, mi mindig halért jöttünk! Az eredmény hasonló az elôbbi próbálkozások elszámolásaihoz!
Az emelkedô Nap hatására meg az így keletkezett enyhe felmelegedésre a tavat borító pára felszállt és ott ... bent a tó közepén, tôlünk 250–300 méterre ún. „şalupa", ami nem más, mint kisebb motoroshajó, de vontatásra is beállítják, a vízen nagy körben, betyárosan körbejár. Ahogyan észrevettem, rögtön kerge-birkának neveztem, ami nem más, mint egy színdarab-cím. Magam a sügér halat is így nevezem, épp a szárazon való viselkedés után. Ezt a nevet a hal még ott fent, Gorgovai-tó alatti Potcoava-tó meghorgászása alkalmával kapta, mikor is Pistával meg Évával kilóst vagy még annál nagyobbakat is kanalaztunk ki a vízbôl. Pista dupla horoggal húzott, párosával jöttek az ártatlanok. Jaj, dehogy is ártatlanok! Ezek a halak tán a legvérengzôbb édesvízi halaink. Ennek ellenére a húsa ízletes ugyanúgy, mint a kárászé és mindkét hal tekintélyes mennyiségű ikrát hord magában.
Megszakítjuk az amúgy is eredménytelen horgászatot, és Pista, mint igen barátkozó, kíváncsi teremtés, a rendületlenül körözô jármű irányába fordul és lassan becserkésszük az ördöngöst! A korlátjánál emberfejeket látunk, még integetnek, mi meg bátortalanul, kétkedôen vissza. A fenegyerekektôl itt is tartani kell! Beszélgetünk, a tányérsapkás ott is elôkerül és integet! Majd a korlátra kikönyökölve mondja: „bara caput" vagyis a kormányrúd beadta a deftert!
Salupa vontatás
A tányérsapkás mondja, hogy a Tuleaval beszélt, csak holnapra, tehát vasárnapra jöhetnek, de az is lehet, hogy csak hétfôn vontatják fel a „desertor"-t. Ott egymást „kóstolgattuk", igyekeztünk egymás szándékait megtudni. Végül Pista frappánsan, mint a csónakja kapitánya: – Hol a dormitorjuk, odáig elvontatjuk. Ez ott a lábáról mindenkit levett. A salufa kapitánya egy nagyot röffentett, a mellette álló mókusok is, de csak csendesebben, mivel vendégek voltak. Pista így biztatta a nagyobbik kapitányt: az irányító lapátot egyenesítsék ki. Addig mi a tó déli oldalát egy kicsit megtekintettük, tudva azt, hogy az elmúlt évben, vagy évekkel ezelôtt négy horgász Bukarestbôl valóak voltak, az északi vihar a déli oldalra felnyomta, a csónakot öszszetörte, minden vagyonuk odaveszett. Ôket meg néhány napra rá a caraormáni halászok szedték össze, hangjuk alig volt, mert sokat ordítoztak. A „négynaposoknak" szerencséjük igen-igen nagy volt, a halászok ekkor jöttek ki a tóra a nádra kiterített hálóikért. November volt.
Csak egy mondatot engedek meg, fiúk. Itt, e szabad vízen nem a velencei gondolás idôk járnak. Bételik!
Azok ott a salupán addig kopácsoltak, verték a vasat, amíg kiegyenesítették vagy letörték. Dudaszóra odamentünk, és a kapitány jelentette: készen vannak. Én a csónakot evezôvel a salupa elé csúsztattam. Pista reggel már abrakolt. Befogott, kantározott és a bukaresti bizományi üzletbôl kiragadott alig 16 éves „Strela" motorba behúzott, indított. A 2 1/2 lóerôs ôsmaradvány lassan a tôlünk 650–700 méterre lévô, keletre nyíló csatorna irányába fordult. Ez a csatorna összeköti a Puiu-tavat a nagyobb Roşu-tóval, tán a közepe táján, jobb oldalon volt a kiépített ifjúsági tábor, kikötôjével. A „hajótöröttek" másik csoportja valami horgászmesterek irányításával a Roşu-tavon próbálkozott. Estére kerültek haza, illetve a „dormitor"-ba, az eredmény: „nulla, semmi, zéró".
Kik voltak az itteni horgászok, a „dormitor" lakói? Illusztris vendégek ám, a bukaresti rákkutató intézet krémje, három professzor, fôorvosok és kíséretük, megyei fôorvos és társai, a megyei erdészeti hivatal vezetôje, fômérnöke, halászati vezetôk és a „slep"-ek, vagyis annyian, hogy a vízen úszó szállodát majdnem megtöltötték. Mi ismertük, igaz, csak kívülrôl a büntetés-végrehajtó intézet hasonló „dormitor"-át, de az kívülrôl valamivel „szürkébb" volt. Ezekben töltötték le büntetéseiket azok, akiket bűncselekményeik minôsítése, súlyossága ide sodort. Ezek így-úgy idôközben nádat is vágtak, azokat hordták, rakodták. Nem hiszem, hogy horgászhattak is.
(folyt. köv.)
dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
Epebántalmak
Az epekövesség a leggyakoribb betegségek közé tartozik: minden ötödik nôt és minden tizedik férfit érint. Legtöbbször a 30. életév után jelenik meg, és az esetek felében nem okoz panaszt.
Epeköves roham
Tünetek: Az epekövek évekig jelen lehetnek anélkül, hogy panaszt okoznának, csak esetenként jelentkezik bizonytalan felsôhasi fájdalom és émelygés. Az epeköves roham (colica hepatica vagy biliaris) a legtöbb esetben jellemzôen egy kiadós, zsíros étkezés után, legtöbbször éjszaka bekövetkezô heves fájdalom. A görcs a jobb bordaív alatt jelentkezik, és gyakran kisugárzik a hát és a jobb váll irányába is. Zavarja a légzést, gyakran erôteljes hányások, verejtékezés, hidegrázás, szédülés kísérik. A görcsök három napon belül elmaradhatnak, de napoktól hónapokig terjedô különbözô idôszakonként hirtelen megismétlôdhetnek.
Okok: A görcsroham az epevezetéket elzáró epekônek köszönhetô. Ha az orvos epekôre gyanakszik, ultrahang-vizsgálatot rendel el. Nem ritka, hogy ilyenkor egy vagy több különbözô méretű követ fedeznek fel az epehólyagban. A kövek képzôdése az epehólyagban az egyes személyek jellegzetes biokémiai folyamataival összefüggô, részleteiben a mai napig tisztázatlan, rejtélyes folyamat, ami feltehetôen az étkezési szokásokkal is kapcsolatos.
Kezelés: A gyógyítás módszere ugyanaz, mint heveny epehólyag-gyulladás és epeút-gyulladás esetén.
Heveny epehólyag-gyulladás
Tünetek: A heveny epehólyag-gyulladás (cholecystitis acuta) igen jellegzetes tünetekkel jár. Leginkább a jobb bordaív alatti, valamint hátra a lapocka felé irányuló, és a vállba sugárzó tompa, idônként görcsös fájdalom dominál. Ha a gyulladás a hashártyára is ráterjed, a fájdalom erôsödik. A betegek rendkívül elesettek, gyakran van hányingerük. A sokszori hányás és láz a szervezet kiszáradásához is vezethet.
Nem tudni, hogy egyes embereknél miért halmozódnak fel a kôképzôdést okozó epesavak és a kalcium. A legkisebb epekövek a legnyugtalanítóbbak, mert ezeknél áll fenn annak veszélye, hogy beékelôdnek az epehólyag vezetékébe. Sokszor meglepôen nagy epeköveket fedeznek fel olyan betegeknél, akiknek sem emésztési zavaraik, sem pedig hasi görcsös rohamaik nem voltak. A köveket csak akkor kell eltávolítani, ha azok kellemetlen panaszok forrásai. Különben a beavatkozás nem sürgôs és nem is mindig szükséges. Amikor egy kô elzárja az epehólyag-vezetéket, ezzel megakadályozza a hólyag kiürülését, amely ezért feszes és fájdalmas lesz. A kô okozta epehólyag- illetve epeút-nyálkahártya károsodás, valamint az elzáródás miatti epepangás talaján elôbb-utóbb gyulladás is kialakul. A betegnek leggyakrabban epeköves roham okozta panaszai vannak, vagy voltak az elôzô napokban. Ha nem fordul azonnal orvoshoz, és az epehólyag, az epeutak továbbra is elzáródva maradnak, sárgaság léphet fel. A beteg megvizsgálása és kikérdezése után az orvos könnyen megállapíthatja a diagnózist: a jobb bordaív alatt, az epehólyag tájéka tapintásra igen fájdalmas. Kétségek felmerülése esetén az orvos kérheti a máj és az epeutak ultrahang-vizsgálatát.
Kezelés: Az esetek többségében az epekô néhány óra vagy néhány nap után végül is magától eltávozik. Ellenkezô esetben az epehólyag befertôzôdhet, és néhány nappal késôbb a beteget hidegrázás gyötri, lázas lesz. A sebészeti beavatkozás – az epehólyag eltávolítása – ebben az esetben elkerülhetetlen.
Diétás tanácsok epebetegeknek
Az epekôbetegség népbetegség. Elôfordulásának gyakorisága az életkorral nô, ötven év feletti nôk kb. egynegyedénél találkozhatunk vele. Az étkezés befolyásolja az epehólyag működését, az epe kiürülését, tehát nagyon lényeges, hogy milyen diétát választunk. A helyes étrend nemcsak az epekôbetegségben szenvedôknél elôzheti meg a görcsroham kialakulását, hanem hajlamos egyéneknél csökkenti a kôképzôdés lehetôségét, továbbá epekô miatt operáltaknál a kôújraképzôdést is gátolhatja.
Legfontosabb szabályok:
* Gyakori, kis étkezések.
* Zsírszegény étrend.
* Tápláltságnak megfelelô kalória-bevitel, túltápláltaknak feltétlenül szükséges az energiaszegény étrend.
* A szénhidrát-szükségletet natív cukor helyett inkább keményítô formájában fogyasszuk el.
A „porcelán" epehólyag
Az epekô nélküli hólyaggyulladásnak nem csak a klinikai tünetei, hanem a szövôdményei is megegyeznek, hasonlóak a köves epehólyagéhoz. Ha a hólyag fala elhal és megreped, a gennyes gyulladás ráterjedhet a környezô szervekre, szövetekre, például a hashártyára. Hasonló súlyos következménye lehet még a májtályog, a hasnyálmirigy-gyulladás és az epeutak gyulladása is. A folyamat kiterjedése révén az elváltozást gyakran nehéz elkülöníteni a heveny vakbélgyulladástól.
A krónikus epehólyag-gyulladás epekövek hiányában is viszonylag gyakori. Ilyenkor azonban a tünetek enyhébbek, mint a heveny formában, a jobb bordaív alatti érzékenység mérsékeltebb, magas láz helyett csak hôemelkedés észlelhetô. Az cholecysta ez esetben inkább zsugorodott, összehúzódó (kontraháló) képessége elveszett. A hólyagfal ilyenkor megvastagszik, a mészsók is lerakódhatnak, létrehozva az ún. porcelán epehólyagot.
A betegség a korszerű, széles spektrumú antibiotikumok adásával jól kezelhetô. Sokat segít a megfelelô diéta, ágynyugalom, a kellô folyadékpótlás is. Súlyos szövôdményekkel járó esetekben, vagy ismétlôdô gyulladásos epizódok után azonban műtét, vagyis a hólyag eltávolítása válhat szükségessé.
Élettörténet
A család
28. rész: Megérkeznek Mívesék
Szombaton reggel nagy ricsajra ébrednek Nemessyék. Jani morgolódik is a zaj miatt, mert úgy tervezte, hogy a napot pihenéssel tölti, s legalább tízig ágyban lustálkodik. Kató azonban a nagy hangzavarból hamar kiszűrte az ismerôs hangokat, s riadtan kiáltott fel: Úristen, megjöttek anyámék! Gyorsan ruhába bújnak mindketten, s rohannak a zaj irányába, a bejárati ajtóhoz. Amit ott látnak, nem hétköznapi. Két hámba fogott ló, s a mellettük fáradtságtól lihegô csikó nagy rakományt vontat. A ráfkerekes szekér teli kisebb-nagyobb csomagokkal, tetején pedig ott gubbaszt a Míves család apraja-nagyja. Dedô ül a bakon, s ostorával vidáman harsogtat, azt feltételezve, hogy a vendéglátók is legalább ennyire örülnek érkezésüknek. Kató és Jani, mire észbe kap a meglepetéstôl, már látják, amint Gergô fiuk öleli magához a nagy utazástól poros csikóját. Katóban vegyes érzelmek keveregnek; persze, hogy örül, hogy szüleit, testvéreit látja, de mégis, hogy képzelik az öregek, hogy szekérrel végighajtanak a város fôutcáin. Igaz, ölben nem hozhatták a csikót, de mihamarabb el kell tüntetni az ókori járművet, még mielôtt a szomszédok összesereglenének csodát látni. Hamar összeszedi magát, és kinyitja a nagykaput, hogy a díszes vendégsereg a fogattal együtt behajtson a lópatához nem szokott, frissen nyírt udvarra. De nem megy olyan könnyen a behurcolkodás, hisz amíg Dedô megpróbálja becélozni a kaput, addig a két ló úgy döntött, hogy nemcsak kisebb, nagyobb dolgát is elvégzi ott, az utcán. Ekkorra Jani is magához tért, kicsit odébb állítja sápadt, megrökönyödött szüleit; seprűt, szemétlapátot vesz kezébe, s fintorogva ugyan, de percek alatt eltünteti a lóganét. Az igazi meglepetés azonban Zsuzsa mamát érti. Ô, aki még az állatok látványától is borzong, és ijedten követi a bevonulási ceremóniát, egyszer csak azt látja, hogy az egyik ló, a legkisebb igencsak nézegeti a nagy becsben tartott virágágyást. Sejteti, mi lesz ennek a következménye, de mire száját kitáthatta volna, a kicsi ló nagyot harap az éppen most bimbózó tüzes liliomból. Zsuzsa mamát elhagyja minden ereje, és ha eddig csak viszolygott a négylábúaktól, akkor most már elegendô oka lett arra, hogy utálja ezeket a bűzlô állatokat. Kató szegény olyan rimánkodón, bocsánatkérôn néz anyósára, mintha legalábbis ô ette volna meg a tüzesliliomot. De ez sem segített.
Az állatok szaga Mívesékkel együtt a házba is bevándorol. Szerencse, hogy Bori éppen Emônél aludt, így nem jutott neki az orrfacsaró istállóbűzbôl. Úgy egyezett szüleivel, hogy sokáig tanulnak barátnôjével, ezért ott is alszik. Reggel pedig egyenesen az iskolába megy, szerepet tanulni, hisz ôk búcsúztatják a ballagókat.
Sorra kerülnek ki az asztalra a vidéki kincsek: friss retek és saláta a birtokról, a tavalyi pityókából is kihoztak még egy zsákkal, mert újat amúgy lehet kapni az aprozárban, de az méregdrága, s vízízű is – oktatja ki lányát Sári mámi.
– S na, találd ki, lányom, mit hoztunk neked? Azt, amit kiskorodban annyira szerettél. Na, mi az? – néz rá Katóra kérdôen Balázs táti, s egy méretes pillepalackot vesz elô az átalvetôbôl. – Itt a finom zsendice!
Nemessyék csak nézik, forog a gyomruk a szagtól, s a sok eleségtôl, amit a vendégek finomságnak neveznek. Lassan elôkerül a kokós tej, a taligakeréknyi sajt. Nem akármilyen, friss, házi sajt. Most hozták az esztenáról. Aztán felsorakoztatják a regimentnek is elégséges tojást, a szalonnát, és az ínyenceknek járó csípôs kolbászt. Amikor már azt reméli a család, hogy vége a kirakodóvásárnak, elôkerül a két méteres kemencében sült kenyér is. Sári mámi pedig újra kioktatja lányát: Nem sok, ez drágám, annyian vagytok, hogy kézbe sem jut. A tojást akár hónapokig is eltarthatod, ha mészlébe rakod. S az isten megfizeti, be ne tedd a szalonnát a hűtôbe, mert elillan az a jó füstös íze. A kenyeret sem szabad nylonba csomagolni, csak egy dörgölôbe csavard, s úgy eláll egy hónapig is. Hidd el nekem, ha megkeményszik is finomabb lesz, mint ez a porkenyér, ami nem csak sápadt, de egy becsületes kaszásszeletet sem lehet vágni belôle.
Jani miközben a nagy családot gardírozza, és próbálja lebeszélni apósát arról, hogy most itt rögtön, akit Gergô sebtében Lócinak keresztelt, azon töri a fejét, hogyan tudhatná meg, hogy mikor indulnak haza. Az istállóépítéstôl aztán Zsóka s Gyurika, sógorék mentik meg, mert ôk a számítógépre kíváncsiak. Felmegy hát velük a Gergô szobájába, s tapintatosan megkérdezi:
– S mennyit idôztök nálunk? Nem másért, csak nem egy-két perc, amíg megmutatom nektek ezt a masinát.
– Nem sietünk – válaszolják szinte kórusban, amire Jani fanyalogva csak ennyit válaszol:
– Az jó – s azzal hosszas magyarázásba kezd arról, hogy a számítógépnek ugyan van agya, de az különbözik az emberétôl, hogy tartozik hozzá ugyan egér is, de ezt nem szereti a macska, s abban a tévében, ami rá van kapcsolva, nem lehet megnézni a Celestét. A kínos helyzetbôl Zsuzsa mama segíti ki. Benyit az ajtón, és unott, vagy talán elkeseredett arccal beszól:
– Eszünk. Az egészen.
Mire leballagnak az emeletrôl, már terítve az asztal, s ott díszeleg rajta a sok ajándékétel, mert Sári mámi ragaszkodott hozzá, hogy mindet most, itt megkóstolják. Kató is elôszed valamit a hűtôbôl, asztalra teszi a sajtba csavart sonkát, a halkonzervet, a rántott brokkolit, a friss paradicsomot, és persze egy kis üveg pálinkát is, mert jól tudja, Mívesék addig nem nyúlnak az ételhez, amíg fel nem hajtanak egy kupicával. Balázs táti úgy tartja, azért kell étel elôtt inni, hogy szegény kenyér nehogy azt higgye, hogy a kutya gyomrába került. Mívesék csak nézegetik az eléjük tett ételeket, aztán, bár nem akarják megérteni a háziakat, de mégis az általuk hozott szalonnát adják körbe, nagyokat kanyarítanak belôle, s kenyérrel nyomtatva, jóízűen majszolják. István tata csak nézi a csipet-csapatot, s nem gyôzi álmélkodással, hisz világéletében ilyet nem látott, hogy a Dedôék pöttömnyi gyermeke is úgy bánik a bicskával, mintha késsel a kezében született volna.
Táplálkozás után alig tudja lebeszélni Kató rokonait, hogy ne akarjanak „valamit mozdítani a ház körül", hanem üljenek le, pihenjenek meg, hisz nagy út áll elôttük hazáig. Valahogy letelepszenek újra a nappaliban és éppen Gergô ott jártáról mesélnek az öregek, hogy milyen édes volt az ártatlan kölök, még azt sem tudta, hogy kell gereblyélni, hogy a tehén tôgyét is alig merte megérinteni.
Mindenki illôen mosolyog a történeten, amikor megérkezik Bori, kézen fogva egy finomka fiatalemberrel.
– Anyu, apu, bemutatom nektek a barátom... – kiáltja vidáman az ajtóból, majd meglátva a teltházat elakad a hangja. A bűz megcsapja az orrát, s új barátjára nézve látja, hogy ô sincs elragadtatva a házban terjengô illatoktól. Bori tehetetlenül áll, de a kínos helyzetet a rokonság megoldja: sorra ugranak a nyakába, s nagy puszikat nyomva orcájára. Barátja sem menekülhet, ô is bekasszíroz jó néhány „rokoni csókot", majd a nagy szeretettôl az ajtó fele hátrál, onnan szól viszsza:
– Hát akkor én nem zavarok tovább, el is mennék – s mielôtt bárki maradásra biztatná, kereket old.
Bori kikerekedett szemekkel néz szüleire, s haragosan, mintha mindenrôl ôk tehetnének rájuk üvölt:
– Mit tettetek? Elüldöztétek! – visítja, s már potyognak a könynyei, amikor kirohan az ajtón, a fiú után.
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
LABDARÚGÁS
Megyei bajnok a Jövô!
Az elmúlt szombaton Balánbányán lejátszott mérkôzésen eldôlt, hogy a Hargita megyei D-osztályú bajnokság 2000/2001-es idényének végsô gyôztese a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata lett. A bajnoki mérkôzések utáni rájátszás elsô összecsapásán csapatunk ismét magabiztos gyôzelmet aratott, s ezáltal a bajnoki rangsorban behozhatatlan, hét pontos elônyre tett szert. A rájátszás visszavágó mérkôzését június 6-án, szerdán rendezték városunkban. A szerdai találkozó eredményétôl függetlenűl a Jövô együttese készülhet a június 20-án, Bákóban sorra kerülô megyék közötti osztályozó mérkôzésre.
Balánbányai Bányász – Gyergyószentmiklósi Jövô 1–3 (1–1).
Gólszerzôk: Pînghireac (15. p.), illetve Zaibert (2.p.), Tătaru (72.p.), Csapár (90.p.).
Pop Ioan, a Jövô edzôje a következô csapatot küldte a pályára: Gyenge – Sion, Mezei, Zaibert (Kerestély), Veress, Moisă (Tamás T.) – Korpos, Tamás Sz., Tătaru – Obrijan (Csapár T.), Spînu (Bolfă).
Játékvezetôk: Fătul Vasile (Csíkszereda) – Jenei Csaba – Fodor József (mindketten székelyudvarhelyiek).
A Megyei Labdarúgó Egyesület megfigyelôje: Kecseti Pál (Csíkszereda).
Az alábbiakban ifj. Kelemen Ferencet, a Jövô labdarúgó szakosztályának alelnökét szólaltattuk meg.
– Most már tény, hogy megvan az elsô hely. Mi következik ezután?
– A szerdai mérkôzés után következik a játékosok számára egy négynapos pihenô. A csapat tagjai június 11-én, hétfôn találkoznak újra, amikor elkezdôdik az osztályozó mérkôzésre való felkészülés. Ez idô alatt lesz egy négy napig tartó közös edzôtáborozás, majd június 19-én délelôtt indulunk Bákóba. Mindez azért, mert az osztályozó mérkôzés helyszínéül kijelölt pályán szeretnénk legalább egy edzést tartani.
– A hírek szerint autóbusz szállítja a gyergyói szurkolókat Bákóba...
– Igen, ez így van, helyesebben így lesz. Már most elmondom, hogy az oda-vissza utazás egy személynek 80 000 lejbe kerül. Jegyeket a Rozmaring vendéglôben és a Keli-Kongóban lehet vásárolni.
– Az említett összeg tartalmazza a belépôjegy árát is?
– Nem. A pénzösszeg kizárólag az utaztatás költségének ellenértékét jelenti. A jegyigénylés függvényében indul egy-kettô, esetleg több autóbusz Bákóba.
– Mikor kezdôdik el a jegyek árusítása?
– Június 5–én, kedden.
– A csapat vezetôi közül többen látták játék közben a Bákóban ellenfélként pályára lépô Kovászna megyei bajnokcsapatot (Kézdiszentléleki Perkô). A látottak alapján milyen vélemény alakult ki róluk?
– Nem legyôzhetetlen csapat. Nagyon tömören: van esélyünk a gyôzelemre!
– A jelenlegi csapatot alkotó játékosoknak mikor jár le a szerzôdése?
– Az idegenbôl ide került játékosok szerzôdése június 30-ig érvényes. Az osztályozó után majd eldôl, hogy ki marad, ki jön, milyen játékosokra van szükség.
– Milyen volt a legutóbbi, balánbányai mérkôzés?
– Azt kell mondjam, hogy nagyjából az volt, amire számítottunk. Kemény mérkôzés volt. Kissé tartottunk az ottani szurkolóktól, de nem történt különösebb rendbontás. A hazaiak jól fel voltak készülve, hisz már az elsô perctôl támadásba lendültek. Szerencsénk volt, de némi tudás is kellett ahhoz, hogy a 2. percben megszerezzük a vezetést. Ekkor egy baloldali beadás után Zaibert fejelt a kapuba. A félidô közepén egy balszerencsés gólt kaptunk, ekkor 1–1-re alakult az eredmény. A hazaiak a második félidôben egyszer végezhettek el egy ígéretesnek tűnô szabadrúgást, de ezenkívül nem nagyon veszélyeztették a gyergyói kaput. El kell mondjam, hogy Csapár Tibi nagyon jól játszott. A második gyergyói találat elôtt a kapufára lôtte a labdát, érzôdött, hogy érik a gól. A Jövô második gólja kimondottan gyönyôrű volt, mintegy 25 méterrôl, egy nagyon jól elvégzett szabadrúgás után talált a hazaiak kapujába Tătaru: 1–2. Érdekes módon balánbányai származású játékos rúgta a Jövô második gólját egykori csapata kapujába. A harmadik gól elôtt a csereként beállt Tamás Tibor viharzott el a baloldalon, s jóra sikeredett beadását Csapár Tibi értékesítette: 1–3.
– A balánbányai vezetôk hogyan vélekedtek a történtekrôl?
– A Bányász vezetôi sportszerűen gratuláltak, igaz, ezt eléggé keserű szájízzel tették, de hát ez azt hiszem természetes volt az ô helyzetükben. A mérkôzés után bevallották, hogy mindenképp gyôzni szerettek volna. A balánbányai játékosoknak állítólag fejenként egymillió lej volt felajánlva, ha gyôznek. Amennyiben mindkét mérkôzést megnyerik, akkor fejenként hárommillió lej lett volna az ôket megilletô pénzdíj.
* * *
Nem sokkal lapzárta elôtt ért véget a megyei rájátszás keretében megerendezett második, visszavágó mérkôzés. A városunkban, mintegy száz nézô jelenlétében lejátszott találkozó végeredménye: Gyergyószentmiklósi Jövô – Balánbányai Bányász 1–0 (1–0). Csapatunk gyôzelmet jelentô gólját Korpos István szerezte a mérkôzés 15. percében.
IFI FOCI
Szabadidejében labdarúgókat edz az orvos
Dr. Aszalos Elôd, a fiatal gyergyószentmiklósi orvos szabadidejét többnyire a labdarúgópályán tölti. Nem a mérkôzéseket követi, hanem ifjúsági labdarúgókkal foglalkozik, próbálja ôket minél jobban felkészíteni az éppen soronlévô találkozóra. Az orvos karitatív módon a Gyergyószentmiklósi Jövô ifjúsági I-es csapatát edzi. Fölöttébb hasznos munkájáért nem kap semmiféle juttatást, igaz nem is kér, nem is vár ezért fizetséget. Dr. Aszalossal beszélgetve nem nehéz megállapítani, hogy rendkívül tájékozott, jártas a hazai és a nemzetközi labdarúgás világában, otthon van a legkorszerűbb edzéselméletek labirintusában. Ez meglepô, hisz irigyei, rosszakarói a háta mögött azt susmogják, hogy nem ért a labdarúgáshoz. Ezennel kijelenthetô, hogy téves, sôt egyenesen rosszindulatú ez a feltételezés. Néhány évvel ezelôtt az akkor még orvostanhallgató Aszalos Elôd a Jövô felnôtt csapatában is játszott. Az ifjúsági csapat kapcsán tudni kell, hogy a gyergyói fiatalok egész évben, az évszaktól függetlenül, megállás nélkül készülnek, járnak edzésekre. Az alábbiakban az ifjúsági labdarúgók edzését rendkívül komolyan végzô, lelkes orvossal készített interjúnkat olvashatják.
– Mikor kezdôdött el az edzôi munka?
– Négy évvel ezelôtt kezdôdött a tulajdonképpeni tevékenységem. Akkoriban még játszottam, s olykor besegítettem az edzésmunkába is. Az ifjúságiakkal körülbelül három éve foglalkozom.
– Jelenleg melyik ifi korcsoportot edzi?
– Az a helyzet, hogy Gyergyóban nagyon széles az életkor-skála. Jelenleg az A1-es ifi ' 83-as megyei csoportban vagyunk érdekeltek. Ez azt jelenti, hogy az ebben a csoportban játszó labdarúgók 1983-ban születtek. Valójában az a helyzet, hogy az 1988-ban született gyermekek is olykor itt fociznak. A gyergyói csapatban jelenleg négy 1987-ben született labdarúgó játszik, továbbá két 1986-ban született, hatan 1985-ben születtek és további hárman az 1983-as korcsoporthoz tartoznak. Ezért is mondtam az elôbb, hogy széles az életkor-skála, mert, amint az látható nem csak 1983-ban született labdarúgók alkotják a csapatot.
– Van jövôjük ezeknek a fiataloknak?
– Nem sok. Az a helyzet, hogy nem igazán tudunk késôbb valamit is nyújtani nekik. Nincs sok kilátásuk, ezért a gyerekek zöme 16 éves kor után nem marad a csapatnál. Az elmúlt évben a jelenlegi csapatot alkotó játékosok közül sokan elérték a 16 éves korhatárt – megjegyzem, hogy az együttes harmadik helyen végzett a korcsoportos bajnokságban –, s az történt, hogy a tavaly ôsszel tizenkét gyerek hagyta ott a csapatot. Mindent elôlrôl kellett kezdeni. Az ifi I-es kategóriában szerepel az együttes, de nem oda való. Nagyon tömören azt lehet mondani, hogy ez a csapat foglalja magába a Jövô közvetlen utánpótlás-korú játékosait.
– Milyen a kapcsolat a felnôtt csapattal?
– A nagy csapat ezen a tavaszon el akart érni egy kitűzött célt és el is érte. Na, most ebben a helyzetben nem lehet elvárni egyetlen edzôtôl sem, hogy egy ilyen idôszakban ifjúsági játékosokat szerepeltessen. Egyelôre tehát az a helyzet, hogy az ifjúsági csapatból egyik játékos sem szerepelt a felnôtt csapatban. A tulajdonképpeni kapcsolat jó, nem vagyunk/vagyok összeveszve a vezetôkkel, az edzôvel... Az az igazság, hogy ez idáig nem sokat fektettek be az ifjúsági csapatba. Remélem ezután másképp lesz. Ez érthetô is, hisz magánvállakozókról van szó, s oda teszik a pénzt ahova jónak látják. Szerintem az már valami, hogy egyáltalán tudtunk létezni, edzéseket tartani.
– Mégis mivel segítették az ifjúsági csapatot?
– Az elején kaptunk labdákat, de idôközben elfogytak. Kilyukadtak, eltűntek stb.
– A felszerelés terén mi a helyzet?
– Tény, hogy voltak olyan mérkôzések, amikor csak tizenkét rend felszerelésünk volt, s emiatt gondot jelentett a játékoscsere. Voltak kisebb zűrök a felszerelés kapcsán, de remélem, hogy ezentúl megoldódik ez is. Az is igaz viszont, hogy a megyei bajnokságban nem volt kötelezô ifjúsági csapatot szerepeltetni.
– Névszerint kik alkotják a gyergyói ifjúsági csapatot?
– Iftode Cătălin, Portik Csaba és Lukács Gyula – kapusok, Balog András, Mihalache Alexandru, Farkas Attila (16. éves és 190 cm magas!), Csóka Tihamér, Blaga Florin, Vlaic Alexandru – hátvédek, Nagy Csongor és Nagy Dénes (testvérek), Răduc Sorin, Szabó Zsolt, Ruzsa Péter és Tódor Szabolcs (mindössze egy mérkôzésen szerepelt) – középpályások, Stancu Claudiu, Crujelac Robert, Szilágyi Rajmond, Jónás Róbert és Radu Ovidiu – csatárok. (A felsoroltak 13 – 18 év közötti játékosok.)
* * *
A beszélgetés végén, amikor kikapcsolódott a riportermagnó, dr. Aszalos Elôd elmondotta, hogy tevékenysége során bizony elôfordult már az is, hogy saját személygépkocsijával szállította az ifjúsági labdarúgókat Székelyudvarhelyre. Az utaztatásba a felesége is besegített, aki egy másik autón szállította a csapat többi tagját. Szóval ennyit a feltételekrôl. Az orvos nem foglalt állást ugyan, de a beszélgetésbôl mégis kiérzôdött, hogy az ifjúsági csapatot városunkban továbbra is mostohagyermekként kezelik. Illetékes urak és sportreferens úr, nem kellene jobban odafigyelni az ifjúsági csapatra?
MINIFOCI
Egy mérkôzés
A Gyergyószárhegyi Bástya SE által szervezett községi kispályás labdarúgó bajnokság keretében az elmúlt hétvégén csupán egy korábban elnapolt mérkôzés került lejátszásra. Amint arról Gábor László, a Bástya SE elnöke tájékoztatott a június 1-én, pénteken lejátszott mérkôzés végeredménye:
Avanti – Ribizli 4–1. Az Avanti gyôzelme révén hatra növelte pontjainak számát, ami a nem végleges rangsorban az ötödik helyet jelenti a csapat számára. A hét végén befejezôdik a küzdelemsorozat tavaszi idénye.
ÉRDEKESSÉGEK
Jövô a rádióban
Az elmúlt szombaton a megyei labdarúgó bajnokság rájátszásának elsô, Balánbányai Bányász – Gyergyószentmiklósi Jövô (1–3) mérkôzését élôben közvetítette a székelyudvarhelyi Star Radio – tudtuk meg ifj. Kelemen Ferenctôl, a Jövô SE labdarúgó szakosztályának alelnökétôl. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy a mérkôzésen jelen voltak a Kovászna megyei bajnokcsapat, a Kézdiszentléleki Perkô együttesének szakmai vezetôi is.
Sérültek
A múlt szombati mérkôzésen a Jövô csapatából sérülést szenvedett Zaibert Iulian (hátvéd) és Obrijan Ion (csatár). A gyergyói középpályás Ábrahám Andor egy esetleges sérülés elkerülése végett nem játszott Balánbányán.
Perkô az ellenfél
A Kovászna megyei D-osztályú labdarúgó bajnokság múlt hétvégi 30. – utolsó – fordulójában: Illyefalva – Kézdiszentléleki Perkô 2–2. A Kovászna megyei bajnokság végsô rangsorának élmezônye: 1. Kézdiszentlélek 66 ponttal (megyei bajnok), 2. Bodok 64 p., 3. Barót 59 ponttal.
JÉGKORONG
Idényzáró közgyűlés
Május utolsó napján került sor Bukarestben a Román Jégkorong Szövetség közgyűlésére, amelynek során kiértékelésre került a 2000/2001-es bajnoki idény. Városunkból többen is jelen voltak a tanácskozáson, nevezetesen: Kémenes Balázs és Sólyom László (a Progym Apicom edzôi), továbbá Basilides Csaba, Basilides Tibor, Bencze Attila, Benedek Csaba, Csata Székely Attila, Divoiu Adrian és Kémenes Csaba.
A bukaresti gyűlésen elhangzottakról Bencze Attilát, a Progym SE jégkorong szakosztályának elnökét kérdeztük.
– Miként zajlott le a bukaresti közgyűlés?
– A tanácskozás elsô felében beszámoltak az ifjúsági és a felnôtt válogatottak eredményeirôl. Ezután a költségvetés megszavazása következett. Ugyanakkor megvitatásra került a statútum (alapszabályzat) módosítás. Az új törvények értelmében a szakszövetségnek is módosítania kell az alapszabályzatát, akárcsak az országban létezô klubok. A dolog lényege az, hogy magánkézbe kell kerüljenek a jelenlegi klubok. Ezzel kapcsolatosan konkrét döntések nem születtek, de van egy javaslat a szakszövetség részérôl, ezt július 31-ig mindenik csapatnak véleményeznie kell. Az ehhez kapcsolodó ötleteket, észrevételeket, javaslatokat az említett idôpontig kell eljuttatni a szakszövetséghez. Az új alapszabályzatot tehát ezen vélemények alapján állítják majd össze.
– Bizonyára szó esett a következô bajnokságról is...
– Igen. Itt is lesznek változások. Pillanatnyilag a bajnokság lebonyolításával kapcsolatos tervet csak a Progym Apicom juttatott el Bukarestbe, de a többi csapatnak is vannak javaslatai. Remélem, ezeket miharabb eljuttatják a szakszövetséghez. Nagyon szeretnénk, hogy a következô idényben minél több színvonalas mérkôzés kerüljön lejátszásra. Ugyanakkor jó lenne, ha csökkenne azon mérkôzések száma, amelyek nem vonzzák a nézôket. Valójában javaslatainkkal ezt szeretnénk elérni. Rendkívül vitatott volt a játékvezetôi díjakkal kapcsolatos problémakör. Még nincs elfogadva, de felvetôdött, hogy egy bajnoki, vagy a Románia Kupa egyetlen fordulójának mérkôzései után összesen 18 millió lej legyen a bírókra fordítandó összeg. (A bírói díjakat, az elszállásolás és az étkeztetés költségeit a házigazda csapat kell fedezze – szerk. megj.) Remélem, reméljük, hogy ezen javaslat nem kerül elfogadásra. Nem nehéz rájönni, hogy ezzel nem kis csapást mérnének a bajnokságban érdekelt csapatok költségvetésére.
– Úgy hírlik, hogy Gyergyószentmiklóson kerül megrendezésre a Románia Kupa küzdelemsorozata...
– Egész pontosan az történt, hogy mi, gyergyóiak javasoltuk, hogy városunkban legyen megrendezve a Románia Kupa küzdelemsorozata. Tudni kell, hogy az elhangzott javaslatunkra sem igenlô, sem nemleges választ nem kaptunk. Szerintem ebben a kérdésben a következô másfél hónapban születik majd döntés. Ezenkívül még volt egy javaslatunk, miszerint a bajnokság végén, a küzdelemsorozat lezárásaként kerüljön sor egy Észak – Dél mérkôzésre. Ez azt jelentené, hogy egyrészt egy bukaresti és galaci játékosokból álló válogatott, másrészt pedig egy csíkszeredai, gyergyószentmiklósi és sepsiszentgyörgyi válogatott mérkôzne egymás ellen. A tervek szerint ez egy gálamérkôzés lenne.
– Hol kerülne megrendezésre ez a mérkôzés?
– Mivel ez a gyergyóiak ötlete volt, azt hiszem, úgy illene, hogy Gyergyószentmiklóson kerüljön megrendezésre. További javaslatunk az volt, hogy mivel Romániában csak négy műjégpálya van, a Románia Kupa mérkôzései leszögezett terv szerint minden évben más-más városban kerüljenek megrendezésre. Ekképp mindenki tudná, hogy mikor, melyik évben következik, és idô is lenne az eseményre felkészülni. A gyűlés utolsó felében szavazás alapján elfogadásra került a szakszövetség következô bajnoki idényre elôirányzott költségvetése.
– Mi a helyzet a gyergyói csapat házatáján?
– Tudomásom szerint mindenik játékos – köztük György József – aláírta a szerzôdést, nem így Basilides Tibor és Keresztes Ödön. A vezetôség döntése értelmében azok a játékosok, akik nem írtak alá, és amíg nem tisztázzák a dolgaikat, nem kapnak fizetést.
– Mit jelent az, hogy „nem tisztázzák a dolgaikat"?
– Addig, amíg nem írnak alá szerzôdést – a következô szerzôdéskötési idôszak a jövô hónap elején lesz – nem kapnak fizetést, sôt az elmúlt hónapi bérüket sem kapják meg.
SAJTÓINFORMÁCIÓ
A Duna TV és a németországi UFA-Sports között létrejött megállapodásról
A hazai sportélet vitathatatlanul legnagyobb nézôszámát vonzó sportága, a labdarúgás újra visszakerül a Duna Televízió képernyôjére.
A Duna Televízió elnöksége és a Dunasport szerkesztôsége örömmel és büszkeséggel jelenti be, hogy a Duna Televízió a németországi UFA Sports irodától megvásárolta a magyar labdarúgó válogatott idei világbajnoki selejtezô mérkôzéseinek másodközlési jogát.
Ennek megfelelôen mind az öt vb-selejtezôt teljes terjedelemben közvetítjük, saját kommentárral. A sugárzást mindig a kezdô sípszó után két órával kezdjük el.
A válogatott mérkôzéseket eddig nagyrészt az m1 sugározta – és ez a jövôben sem változik, így a Duna Televízió kezdeményezésének az anyaország focirajongó nézôin túl, elsôsorban a határon túl élô 5 milliós magyar közösség számára van kiemelkedô jelentôsége. Mivel a válogatott szereplése mindig fontos nemzeti ügy volt, külön öröm számunkra, hogy most a két közszolgálati televíziónak köszönhetôen az egész nemzet, határoktól függetlenül szurkolhat a magyar válogatottnak.
A további közvetítési idôpontok:
* szeptember 1., szombat: Grúzia–Magyarország
* szeptember 5., szerda: Magyarország–Románia
* október 6., szombat: Olaszország–Magyarország
Aláírás: Nemzeti tizenegy Plusz 5 millió szurkoló.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
Honnan tudják a tengerészek, hogy már eleget voltak távol a szárazföldtôl?
Hát, visznek magukkal szakácsnônek egy randa, bibircsókos, félig kopasz vén banyát. Na, amikor az kezd megszépülni...
* * *
Két tengerész barkohbázik.
Egyik kérdi:
– Szôrös?
– Nem – mondja a másik.
– Akkor rum.
* * *
– Hol lapul a nyúl a legjobban?
– Az úthenger alatt.
* * *
– Mi az? Kicsi, fekete, és nem bírja el a kaszát?
– Halál fia.
* * *
– Mit jelent sziú nyelven a Windows?
– Fehér ember várni homokóra.
* * *
– Miért fütyül a rendôr az erdôben?
– Hogy ki ne vágják.
* * *
Kovácséknál csörög a telefon.
– Vedd fel a hallgatót, s ha keresnek, mondd azt, hogy sajnálom, de a férjem nincs itthon! – mondja Kovács a feleségének.
Az asszony felveszi a kagylót, majd így szól:
– Sajnálom, de a férjem itthon van.
– Hát nem figyelmeztettelek, hogy nem vagyok itthon!
– De kedvesem, engem kerestek!
* * *
Megy a pasas, benéz a kerítésen, egy ember veri a feleségét.
– Mit csinál, jóember?
– Javítom a mosógépet.
* * *
– Te szívtelen! Meg sem kérdezed, miért sírdogálok már csaknem egy órája?! – fordul a feleség az újságot olvasó férjhez.
– Nem, mert úgysincs rá elég pénzem.
* * *
A család éppen vacsorázik, amikor dôlni kezd a fal. Berobog egy autó a szobába, és megáll az asztal mellett. A családfô felháborodva leteszi a kanalat.
– Hová, hová? – kérdi higgadtan.
– Miskolcra – feleli a sérült autós.
– Na akkor a gyerekszobánál forduljon jobbra!
* * *
Zolika és barátja lélekszakadva szalad a benzinkúthoz.
– Gyorsan kérünk öt liter benzint!
Öt perc múlva visszaérnek.
– Nem elég. Még húsz litert!
A kutas érdeklôdik:
– Mihez kell ez a sok benzin, gyerekek?
– Ne kérdezzen olyan sokat! Töltse gyorsan! Ég az iskola!!!
* * *
Andriska az állatkertben sétál a mamájával. Hallják, amint az egyik fülemüle különösen szépen énekel.
– Kisfiam, szeretnél te is olyan szépen énekelni, mint a fülemüle?
– Nem, anyu, én inkább olyan nagyot és messzire szeretnék köpni, mint a láma.
* * *
A diszkoszvetônô sírva megy vissza az öltözôbe.
– Mi baj? – kérdi az edzôje.
– Képzeld, az utolsó dobásnál megcsúszott a sarkam, hamarabb elengedtem a diszkoszt, az átrepült a védôháló fölött, és eltalálta az ott várakozó autót! Az autó éppen ráhajtott a vasúti sínre, éppen jött a vonat, és persze kisiklott, húsz halott, száz sebesült. Szörnyű! Most mondd meg, mit csináljak?!
– Milliószor megmondtam: a lendületvételkor nagyobb terpeszt!
* * *
– Asszonyom – mondja az orvos –, önnek mindenekelôtt kikapcsolódásra volna szüksége.
– Az nem megy, doktor úr! Ahhoz a férjem túlságosan féltékeny.
* * *
– Nézz utána, mi a foglalkozása ennek az új embernek – mondja a sportlövôk edzôje a másodedzônek.
– Miért?
– Mert minden lövés után elôveszi a zsebkendôjét, és gondosan letörli a pisztolyról az ujjlenyomatát.
* * *
Fiatalember térdel a gyóntatószékben.
– Mondd, édes fiam – kérdi a pap –, udvaroltál már?
– Természetesen, atyám.
– Férjes asszonynak is?
– Mint mindenki, atyám...
– Soknak?
– Atyám, bűnbocsánatért jöttem, nem dicsekedni.
Horoszkóp
június 7–13.
KOS (III.21-IV.20.)
Ön nem kifejezetten otthonülô típus. Most különösen sok alkalma nyílik megismerkedni sokféle emberrel. A szokottnál többet mozog a kinti világban, talán különbözô társadalmi funkciókat is ellát. Lehetséges, hogy távoli utazásról álmodik, de ha erre nincs ideje vagy pénze, talál szórakozást lakóhelyéhez közel is.
BIKA (IV.21-V.20.)
Önt mindig érdekelték az anyagi hasznot ígérô vállalkozások, még akkor is, ha azok némi kockázattal is jártak. Most még inkább elsztánta magát arra, hogy megszilárdítsa anyagi helyzetét. Most nagyon keményen dolgozik.
IKREK (V.21-VI.21.)
Élvezi, ha reflektorfényben állhat. Elvárja, hogy elismerésben részesüljön munkájáért. Gondosan ápolja küllemét. Élvezi az új ismerôsök társaságát, mert a kapcsolatteremtésre nagyon sok lehetôség nyílik. Néhány új ruhadarabbal gazdagítja ruhatárát.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Az utóbbi idôben alighanem túlságosan aktív volt, s most már szabadulni szeretne a felelôsségtôl, a feszültségtôl. Ideje lazítani. Az utóbbi idôben barátai is túlságosan követelôzôek voltak. Pihenésre mindenkinek szüksége van.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Most olyan idôszakot él meg, mikor az élet könnyű, amikor a barátok beugranak egy kis pletykára, egy pohár italra, amikor szabadon folyik a szalonnasütés, a terefere. Szinte dorombol, mint egy elégedett cica, mert azt szereti, amikor sorozatosan bulizhat.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Most keményebben dolgozik, mint valaha. Ez most az évnek szokatlanul mozgalmas idôszaka, még szabadidejében is szakmai problémákon töri a fejét. Próbálja összekötni a kellemest a hasznossal. Oldottabb légkörben minden könynyebben megy.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Elkapta a vándorlási láz, s ha megoldható, fogja a vándorbotot és induljon útnak, lehetôleg jó messzire. Sok barátja van, nem lesz nehéz megszervezni, hogy vendégül lássák. Az sem kizárt, hogy igazi felfedezô útra indul, s vadonatúj tájakkal, emberekkel ismerkedik meg.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Nagyon erôs önben az empátia, s most különösen jól rá tud hangolódni mások rezgéseire. Egyetlen szempillantás alatt tudja, mit gondol, mit érez partnere. Képes megadni az embereknek, amit várnak, megtalálja velük a megfelelô hangot, stílust. Partnerével meghitt perceket él át most.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Most négyszemközti találkák állnak a középpontban. Az utóbbi idôben meglehetôsen keményen dolgozott, nem kímélte az energiáját, sem idejét. Most úgy érzi, közelebbi kapcsolatba kell kerülnie azokkal az emberekkel, akik a környezetében vannak. Lelkisége bonyolult képet mutat.
BAK (XII.23-I.20.)
Legyenek bármilyen csábítóak a különféle szórakozások, rendszerint képes a munkájára összpontosítani. Nagyon sok fontos feladatot kell elvégeznie, s a piknikezés sem tudja eltántorítani megszokott tevékenységétôl. Sok a szakmai találkozó. Szabadidejében sportol.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
A kellemes semmittevés, a románc a nyár természetese velejárója, ön most erre összpontosít. Élvezni akarja az életet, idejét meg akarja osztani kellemes emberekkel, akiknek élvezi a társaságát. Nagyszerű szórakozási lehetôségek kínálkoznak.
HALAK (II. 20-III. 20.)
Most a családi ügyek, a személyes teendôk kerülnek a reflektorfénybe. Az utóbbi idôben talán túl sokat dolgozott, s úgy érzi, a feszültség nehezen elviselhetô. Kissé vissza akar vonulni, a családi otthon nyugalmára, csendjére vágyik. Pihenjen, élvezze a nyár örömeit.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001
|