Gyergyói VégNapok
Már a rómaiak is tudták: ahhoz, hogy a tömeg nyugton maradjon és relatíve boldognak érezze magát, élelmet és szórakozást (panem et circenses) kell biztosítani számukra. Természetesen a szabályok máig sem változtak meg, hiszen a régi idôk jól bevált módszereit a modern kor politikusai, vezetôi továbbra is alkalmazzák. Máshol. Mert városunkban se híre, se hamva az ebbéli elgondolásoknak, megvalósításoknak. Sôt, valamilyen oknál fogva azt a keveset is, ami jól működött, megszüntettük. Gondolok itt például a majálisozásokra, a termés napjára, és miért ne, az augusztus 23-ra is. A politikai ultranacionális jellegétôl eltekintve ezeken az ünnepeken jót lehetett enni-inni, jól lehetett szórakozni, kikapcsolódni. Igaz, hogy erôltetett ünnepeltetés volt, de a kötelezô felvonulások után már senkit nem érdekelt, hogy miért volt a felfordulás. Flekken, miccs és sör illata keveredett a fenyves gyantaszagával. Danolgatástól, kacajtól, gyerekzsivajtól visszhangzott a Magasbükk. Még egy kicsi kultúra és sport is belefért az eszem-iszomba. Minimális ráfordítással és szervezéssel a tömeg jól érezte magát. Valójában ezeken az ünnepeken erôsödött a város egysége. A lakosok közelebb kerültek egymáshoz, barátkoztak, ismerkedtek, megosztották véleményeiket, vitatkoztak, érveltek, és így észrevétlenül egységesebbé kovácsolódott a közösség. Ezek az összejövetelek akkor sokkal többet jelentettek, mint most akármilyen RMDSZ szövetség, fórum.
A forradalom után megszűntek ezek a rendezvények. Senki nem fordított energiát arra, hogy a közembernek megadja az olcsó szórakozás lehetôségét. Nagy hiba. Ennek köszönhetô a lakosság érdektelensége, félreállása. Most már se kenyér, se cirkusz.
A környezô falvak közösségei tudhatnak valamit, mivel rendszeresen, évente falunapokat rendeznek, és nem is akárhogyan. Megfigyelhetô egy büszke versengés a falvak között: ki tud szebb, jobb ünnepélyt szervezni? Kinek vannak híresebb meghívottjai? Hol érzik a legjobban magukat az emberek? Évrôl évre szebbek, ötletesebbek ezek az összejövetelek, és minden évnek megvan a maga maradandó emléke, legyen az új épület, szobor, festmény, díszpolgári cím, érdemoklevél vagy akár egy szép díszcserje. Ezek a közösségek, de fôleg vezetôik, hatalmas dicséretet érdemelnek. Bravó! Csak így tovább!
Egyértelműen elmondható, hogy sajnos ilyen téren (is) Gyergyó városa messze lemaradt. A Mikulás-nap nemcsak minôsége, ötlettelensége, hanem már téli idôszaka miatt sem kelhet versenyre. Ideje lenne elgondolkozni egy jól megszervezett Gyergyói Nyári Napok rendezvényen, ahol tényleg a gyergyói lakoson lenne a hangsúly, és nem az eminens meghívottakon. Például egy hétvégi motoros enduro megnyitó után következhetne egy teljes heti kulturális és sportrendezvény-sorozat piknikes összekötôkkel, sörfesztivállal, majd a következô hétvége zárulhatna a már híres motoros találkozóval.
Mit szól hozzá, polgármester úr? Képes-e intézkedni, szervezkedni, vagy inkább nézzük tovább a Gyergyói VégNapok sorozatot?
Ábrahám Imre
Csak alpolgármester lesz dr. Kolumbán
Blénessy nem kíván haszontalan lenni
Az eddigi szabályok szerint az alpolgármesterek egyben tanácsosok is voltak, szavazati joggal rendelkeztek az üléseken. Az új közigazgatási törvény azonban leszögezi, hogy a prefektúrák, valamint a helyi polgármesteri hivatalok alkalmazottai nem tölthetnek be tanácsosi tisztséget, tehát az alpolgármestereknek választaniuk kell: a tanácsosi, vagy az alpolgármesteri széket kívánják a továbbiakban elfoglalni.
Dr. Kolumbán László már választott, s döntését közölte is a prefektúrával: ô ezentúl alpolgármesterként kíván tevékenykedni. A döntését így magyarázza:
– Nagyon sok városunkbeli keresett meg a hivatalban, otthon is, sôt, úton-útfélen megállítottak, s kérték, hogy ne mondjak le az alpolgármesterségrôl. Habár tudom, hogy az úgynevezett ellenzék alig várja, hogy elmenjek, én a prefektúrának úgy válaszoltam, hogy inkább a hivatali funkcióm mellett maradnék. A másik tényezô pedig: még úgy érzem magam, hogy eleget tudok tenni ennek a hivatásnak.
Mivel alpolgármesterünk június 23-tól már nem szavazhat a tanácsban, helyét az RMDSZ-es tanácsosjelöltek listáján következô személy tölti majd be. Ezek szerint Blénessy Gézával, az Országos Takarék- és Letéti Pénztár (CEC) gyergyószentmiklósi fiókjának igazgatójával bôvül majd városunk tanácsa. Megkerestük az igazgatót, és feltettünk neki néhány kérdést:
– Tényként kezelhetô-e már, hogy Önbôl tanácsos lesz?
– Hivatalosan még senki sem értesített, de gondolom, hogy a szabály be lesz tartva. A tanácsosi szék ellen nincs semmi ellenvetésem, ha felkérnek, elfogadom. Biztosan nem fogok jelentkezni, hogy szeretnék a tanácsüléseken részt venni, elvárom, hogy valaki értesítsen.
– A legújabb tanácsosoknak is van már közel egyéves tapasztalatuk. Hogyan tudja Ön behozni a többi tanácsossal szembeni lemaradását?
– Még nem tettem fel ezt a kérdést magamnak, de gondolom, nem lesz különösebb probléma. Feltételezem, hogy tapasztalatlanságom nem kizáró jellegű, nem kell pótórákra járni. Remélem, hogy be tudok illeszkedni a jelenlegi tanácsba.
– Melyik szakbizottságokban szeretne Ön tevékenykedni?
– Mindenképpen a gazdasági bizottságban, mert közgazdászi tapasztalatomat, szaktudásomat ott tudnám kellôképpen értékesíteni. Mi több, akkor, amikor indultam a választásokon, az volt a szándékom, hogy a gazdasági törvények értelmében próbálom segíteni a város elôrehaladását.
– Mely problémák megoldását látja elsôdleges fontosságúnak?
– Egyelôre azt sem tudom, milyen jellegű gondjai lehetnek a tanácsnak. Úgy vélem, ezeket a gondokat majd elôterjesztik; én nem gondoltam arra, hogy nekem kell jelentkezni egy javaslattal a tanácsnál. Úgy képzelem el, hogy miután felmerülnek a gondok, nekünk a megoldás törvényes kivételezési formáját kell eldönteni.
– Ön egy jól jövedelmezô állással rendelkezik. Kíván-e csatlakozni azon tanácsosokhoz, akik közcélra ajánlották fel bérüket?
– Tényleg jól keresek, és bármikor ki merem jelenteni, hogy nem az anyagiak miatt leszek tanácsos. Ha működik ez a pénzkiosztás, semmi kifogásom az ellen, hogy én is csatlakozzak.
– Az RMDSZ-es tanácsosok egységesen szavaznak...
– Az elôválasztásokon is volt szó errôl. Nem akarom nagydobra verni, de nem is szégyellem, hogy én csupán szimpatizánsa vagyok az RMDSZ-nek. Bár ezen a listán indultam, nem vagyok RMDSZ-tag. Az egységes szavazást viszont még a választások elôtt felvállaltam, ellenben ez nem azt jelenti, hogy egy butaság mellett csak azért kitartanék, mert az RMDSZ kezdeményezi. Ha nem értek egyet a megoldási javaslattal, biztos, hogy nem is fogok mellette szavazni.
Blénessy Géza azt is elmondota, nem ragaszkodik foggal-körömmel a tanácsosi minôséghez. Abban az esetben, ha úgy látja, van nála jobb felkészültséggel, nagyobb hozzáértéssel rendelkezô személy, akkor szó nélkül, szívesen átadja neki a helyét. Nem szeretne vitatkozni a tanáccsal, ha nem mutatkozik haszna annak, hogy ô is a tanács tagja, lemond ezen tisztségérôl.
Dr. Kolumbán László elmondotta, hogy az RMDSZ-nek kell meghívnia a tanácsba Blénessy Gézát, de a közigazgatási irodától is kap majd értesítést. Várhatóan a június 28-i rendes tanácsülésen fogadja be soraiba a tanács a CEC igazgatóját.
Pál Hajnalka
Szálkák és gerendák
Mivel a témát távolról sem sikerült kimeríteni, térjünk vissza egy kicsit a polgármester legutóbbi beszámolójára. Ebben többek közt ezt olvassuk:
A lebontandó garázsok problémája naponta visszatérô gondja a hivatalnak. A lebontást elrendelô felszólítások egy része kiküldôdött az illetékeseknek.
Az még hagyján, hogy a kiküldôdött teljes mértékben magyartalan, ilyet nemcsak Petôfi, de még Jókai sem írt volna le (jobb helyeken pedig a tanítványok meghaladják, nem alulmúlják tanítóikat), hisz megszoktuk, hogy manapság akik a magyarság nevében indulnak háborúba, azok hadilábon állnak a magyar nyelvvel. A nagyobb baj az, hogy mindez május közepén hangzik el. Ugyanis – ha valaki nem emlékezne rá – a garázsok lebontásáról szóló határozat a februári rendes tanácsülésen született, következésképpen ha valóban naponta visszatérô gond lett volna a hivatalban, akkor legkésôbb március végéig az összes felszólítást nyugodtan ki lehetett volna küldeni. Polgármesterünk keze alatt azonban lassú tűzön ég a munka, így május közepéig csak egy részét sikerült kiküldeni. Az már az én mulasztásom, hogy elfelejtettem megkérdezni, hogy ez az „egy rész" tulajdonképpen mennyi. Ugyanis ha teszem azt kilencven százalék, akkor lehetséges, hogy azóta már az összes ki van küldve. Ha ellenben még csak tíz százaléknál tartottak, akkor bizony még kell közel két évet várni, míg a munka (mármint a felszólítások kiküldése) végére érnek.
Ez azonban még mindig semmi, mert a határozatban az áll, hogy május elsején hozzá kell látni a kijelölt garázsok lebontásához. Amennyiben a polgármester nem felejtett ki valamit a beszámolójából, elmondható, hogy május tizenhetedikén még nem kezdtek hozzá a bontáshoz. Erre mondják azt, hogy tanács tervez, polgármester nem végez. Mármint nem végzi a dolgát, azt ami a törvények értelmében kötelessége volna, s amiért havi rendszerességgel felveszi a fizetését. Persze nem ô az egyetlen még bár ebben a városban sem, aki nem végzi el azt a munkát, amiért fizetik, de esetében a dolog azért feltűnô, mert míg mások diszkréten megbújnak valamely iroda vagy műhely sarkában, addig ô bátran és férfiasan kiáll a város elé, s mintegy eldicsekszi, hogy potyára veszi fel a fizetését.
Május tizenhetedike óta eltelt négy hét. Ha valaki körbejárja a várost, azt tapasztalhatja, hogy megállt az idô. Lehet, hogy még néhány felszólítást kiküldtek idôközben, de lebontott garázs csak az a néhány van, amit jobb érzésű tulajdonosa bontott le.
Nemrég egy sajtótájékoztatón azt hallhattuk, hogy a garázsok bontását csak rossz idôben végezhetik, mert amikor jó az idô, akkor mindenki az útjavítással foglalkozik. (Zárójelben meg kell jegyezzem, hogy sajnos, ugyanis azt a kevés pénzt az idén is elköltik erre a célra, de teljesen feleslegesen, hisz Kôműves Kelemen összetépné a diplomáját, ha látná, hogy a mellékgazdaság szakemberei képesek úgy aszfaltozni, hogy esetenként már fél óra múlva kezdhetnék a munkát elölrôl.) Azóta izgatottan várom a rossz idôt, s meg kell mondjam, hogy volt is már néhányszor. Lehet azonban, hogy nem volt elég rossz, mert a garázsfronton a helyzet változatlan.
Távol áll tôlem a szándék, hogy tippeket adjak, de kezd kialakulni az az érzésem, hogy kerülnek majd élelmesek, akik az önként lebontott garázsok helyére majd mást építenek, a felszólítások meg tűzgyújtóként fognak szolgálni a télen, s jövô februárban, amikor a határozat elsô évfordulóját fogjuk ünnepelni, az ég kerek világán semmi nyoma nem lesz annak, hogy valaha valaki bár egy halvány kísérletet tett annak végrehajtására. Bekerül ez is a soha végre nem hajtott határozatok hosszú sorába.
Az pedig egyáltalán nem vigasztal, hogy ezzel szemben vannak határozatok, amiket a tanács meg sem hoz, s a polgármer mégis végrehajtja. De errôl majd legközelebb.
Árus Zsolt
Drága az elnézés
Van eset, hogy amit lehet, azt nem szabad, s amit szabad Jupiternek...
Történt ugyanis, hogy a gyergyói horgászok április 7-tôl hegyezték a horgaikat, fogaikat, csiszolták a technikát, s ujjaikon számolgatták, hányat kell még aludniuk, hogy felszabaduljon a síkvíz.
Június 1 – a varázsnap. Megírta a sajtó, bemondta a rádió! A hír pedig nem akárhonnan, egyenesen a gyergyói Vadász és Sporthorgász Egyesület elnökétôl származik.
S aztán felvirradt a szabadulás napja. Három emberünk is kézbe vette pecabotját, s irány Várhegyre. Ennyi volt az ô szabadságuk, mert mikor épp a kukacot akarták megúsztatni a paducok mozdony-orra elôtt, hat civil ellenôr lepte meg ôket. Tilalom van még egy hétig – közölték, s sokat nem teketóriáztak, zsebre vágták a három horgász frissen kiváltott engedélyét. A horgászbotokat nem voltak hajlandóak átadni pecázóink, de elég az, hogy potyára kutyagoltak le Várhegyig, térhettek meg, dolguk végezetlenül. Az ellenôrök pedig – dolguk végeztével, zsebükben az elkobzott iratokkal utaztak Maroshévízre.
Mozgalmas idôszak következett: telefon a gyergyói egyesülethez, onnan forródrót a hévízi kollégákhoz, izzott a „vörös vonal", a tárgyalás eredményeképpen közölték a három emberrel, mehetnek Hévízre, visszakapják engedélyeiket, s még büntetést sem kell fizetniük.
Miért történt mindez?
Egyszerű: egyesületünk kicsit elnézte a törvényt, mely szerint síkvízen a horgászati tilalom hatvan, egymást követô napra szól. Felcseréltek néhány dátumot, s így gabalyították össze a gyergyói horgásztársadalmat. Elôfordul.
Elnézést! – szabadkozott a tettes a hévízi ellenôrök, majd késôbb a kárvallott horgászok elôtt, s ezzel lezártnak nyilvánította az ügyet. Ezért nem érti, miért kekeckednek tovább a hal(nem)fogók. Hogy potyára járták meg Várhegyet, s még Maroshévízre is be kellett cocókázniuk? Örvendjenek, hogy nem büntették meg, mert a törvény nem ismerete nem mentesít...
S hogy félrevezették ôket?
Elnézést!
Balázs Katalin
Hivatali hírek
Múlt pénteken ismét dr. Kolumbán László alpolgármester számolt be a polgármesteri hivatal heti eseményeirôl:
* Legutóbb május 30-án került sor aszfaltozásra városunkban, mivel a Conas azóta nem tudott anyagot biztosítani. Ez idô alatt fakitermeléssel foglalkoztak a gazdasági egység alkalmazottai, összesen háromszáz köbméter fát termeltek ki. Ezt a famennyiséget eladta a hivatal a több mint húsz igénylônek, akik többségben friss házasok, és építkezni szeretnének. Három egyház (örmény, katolikus, református) is kapott ebbôl.
* Csütörtökön – immár sokadszorra – felkeresték a polgármesteri hivatalt az építendô készruhagyár spanyol képviselôi. Az egyeztetések szerint június 22-én érkeznek legközelebb, akkor kerül sor a szerzôdések aláírására úgy az építést végzô céggel, mint a hivatallal.
* A polgármesteri hivatalnak nem sikerült szert tennie újabb területre, ahová a típusgarázsokat fel lehetne építeni. Az elképzelések szerint cserélni kellett volna földecskéket azon tulajdonosokkal, akik a betervezett helyen rendelkeznek területtel. Míg a hivatalban folytak az egyeztetések a feleségekkel, addig a családfôk beültették a földjeiket, tehát oda idén semmiképp nem épülhet típusgarázs.
* A közfürdô területén rögtönzött „vidámpark" vezetôi még azelôtt kötöttek szerzôdést a hivatallal, mielôtt a tanács eldöntötte volna, hogy ezen terület egy részét tartós bérbe adja a Rozmaring vendéglô tulajdonosának. A szerzôdés június 15-ig tartott, s alpolgármesterünk úgy vélte, hogy a gyér látogatottság miatt nemhogy jövedelmet nem szerzett a vállalkozó, de a bér kifizetésére is alig futotta a keresetbôl.
Pál Hajnalka
Kinek használ?
Egy hét sem telt el attól a beszélgetéstôl, melyen az egyik városi tanácsos úrnak részletesen kifejtettem, hogy noha az RMDSZ (városi, területi, országos) lejáratására állandó hadjáratot folytató Gyergyói Kisújság egyik alapembere, mégis támogatom dr. Garda Dezsô képviselô urat, mert küzd közbirtokossági erdeink és egyéb elorzott javaink visszaszerzéséért, s ezt a legjobb tudása szerint teszi, mert ismeri azok múltját, foglalkozott is ezekkel a kérdésekkel és ki is áll az ügy mellett.
Erre jön a nyílt támadás a TKT, TeSZ-elnök, választmány és minden ellen, ami Gyergyóban RMDSZ-t jelent. Támadás az RMDSZ színeiben megválasztott képviselô részérôl! (Lásd a Balázs Katalin készítette interjút, Kisújság, VIII. évf., 21.sz.)
Az érintettség jogán szeretnék néhány észrevételt fűzni az interjúhoz:
1. A szólásszabadság korlátozása a képviselô úr kitalációja. RMDSZ-fórumokon bárki bármilyen témát kibeszélhetett. Erre, mint újonnan megválasztott elnök nagyon vigyáztam! Csakis rosszindulattal lehet engem, vagy a helyi RMDSZ-fórumokat ilyesmivel vádolni! Egyébként a képviselô úr nem élt szólásszabadságával akkor, amikor a volt TeSZ-elnök az egyik TKT-n azt mondta, hogy Ön háládatlan vele szemben, mert többször személyesen is segítette, mint volt igazgatója, de mint volt polgármester is hozzásegítette Önt, hogy udvarának kerítését közterületen kivigye egészen a Békényig. Egyik megyei tanácsosunk a március 31-i küldöttgyűlésen azt mondta egy kérdés kapcsán: „... a képviselô úr két dolgot mondott, ami hazugság". Ön ezt nem tudta megcáfolni, és kiderült, hogy valóban így van.
2. Ön nemcsak, hogy nem élt a fentiekben szólásszabadságával, hanem beleszól mások meggyôzôdésébe, lelkiismereti szabadságába is, és eléggé durván: Ön akarja megszabni, hogy ki vallhatja magát a tiszteletbeli elnökünk hívének, s hogy az illetônek joga van-e ehhez!
3. Az egyik újságírónô kérésére én terjesztettem a TKT elé azt az állásfoglalási javaslatot, hogy „RMDSZ tisztségviselô ne indíthasson pert romániai magyar újságíró ellen egy másik RMDSZ tisztségviselôvel készített interjú miatt" (az egyik itt Melles E. úr, a másik pedig dr. Garda D. úr), amit ön rosszindulatúan teljesen kifordítva tálalt: „ és volt egy olyan megfogalmazás is, hogy RMDSZ tisztségviselô RMDSZ tisztségviselô ellen nem nyilatkozhat. Ez rám vonatkozott..." – mondja és – a Kisújságtól megszokott stílusban – rosszhiszeműséggel és csúsztatással mindezt alulírott ellen fordítja.
4. Ezek után egyenesen nevetségessé teszi önmagát azzal a megjegyzéssel, hogy „Úgy tűnik a gyergyói RMDSZ etatista, Kelet-Európai (sic!) kommunista vonalat próbál szolgálni". Ezzel az öszszes TKT-tagot nagyképűen megsértette és valószínűleg érdekes lesz a legközelebbi TKT-viszonyulás ehhez a megjegyzéshez, hiszen RMDSZ elnökök, polgármesterek, tanácsosok, egyházak és civil szervezôdések képviselôi voltak jelen. (Én egyébként úgy tudtam, hogy nincsen kommunizmus Kelet-Európában.)
5. A legutóbbi TKT-ülés határozatképes volt, és mindenki saját belátása szerint szavazott. Ön ezt a szavazást nem vonhatja kétségbe, mint a küldöttgyűlés szavazatát sem – fôként utólag –, miután a mandátum-igazoló bizottság jelentését sem Ön, sem mások nem kérdôjelezték meg. Ön itt is csúsztat, mert 111-en szavaztak nem pedig 90-en (az igazság kedvéért: 63+48=111). Ez a száztizenegyes szám pedig az egyik legnagyobb a hasonló jellegű küldöttgyűléseken. Érdekes Önnek az ottani kifakadása is: Ön tudott a köldöttgyűlésrôl és meg is hívtuk, hanem, nem lett volna ott! Az ismét más kérdés, hogy a volt TKT – amelynek Ön szintén tagja volt – csak néhány napot hagyott a két gyűlés között, tehát a küldöttgyűlés összehívására.
6. A legérdekesebb viszont az, ahogy Ön a parlamentben minden bizonnyal RMDSZ-frakciós szabályok szerint szavaz, itthon pedig a leghatározottabban elutasítja azt, és az érdekképviseleti egységes követelményt a szólásszabadság képzelt megvonásának irányába csúsztatja el (lapjával együtt).
7. Kérdésemre (mi az álláspontja az RMDSZ-nek a Garda-Melles vitában, mely belsôleg ôrli az RMDSZ-t?), a területi Egyeztetô Bizottság azt javasolta, hogy a két fél üljön le és rendezze nézeteltéréseit. Ezt elutasították és a legutolsó TKT is tudomásul vette elhatározásukat, hogy jogi úton rendezzék ügyüket. De az is felvetôdôtt, hogy ha mindkét fél óhajtja és dokumentumokkal áll elô, a TKT külön ülésen a kérdést megvitathatja. Ön ezt is elutasította. Legutóbb (június 8-án) Önt megkereste az Állandó Bizottság és javasolta, hogy az ügyet Ön, az Á.B. három tagja és alulírott közösen rendezze. A képviselô úr nem fogadta el az Á.B.-t , csak annak bizonyos tagjait.
8. A képviselô úr tehát az ügynek javasolt megtárgyalását és rendezését nem fogadja el és kiviszi a nyilvánosság elé, a sajtóba. Minden felelôs tényezôt megvádol, hogy Ön „tiszta ember" maradhasson. Nem is „gyanítja", hogy ebbôl a sajtóvitából nemcsak a TKT, TeSZ- és a városi RMDSZ-elnök, Á.B., TeSZ, városi választmány kerül ki vesztesen, hanem Ön is. Ugyanis nehezen elképzelhetô, hogy annyi ember mind téved, s egyedül Önnek van igaza van.
9. Egyébként arról is meg vagyok gyôzôdve, hogy ez a több tíz megtámadott ember támogatja a képviselô urat nemzetközösségünk érdekvédelmi küzdelmében, de kevesen nyelik le személyeskedéseit, sértegetô megjegyzéseit. Ön azt hiszi, hogy tényleg igaz az, amit a Kisújság fôszerkesztôje ír Önrôl és az RMDSZ-rôl.
10. Ha pedig a képviselô úr messzire gondol, megnyugtathatom, hogy alulírott 2000–2001-ben nem a Garda-vonal kiiktatásáért pályázta meg azokat a RMDSZ-tisztségeket, melyeket most betölt. Személyesen ezek ellenére továbbra is támogatom a képviselô úr parlamenti erôfeszítéseit mindaddig, amíg nemzetközösségünk érdekében cselekszik. S teszem ezt, mert inkább elvekben gondolkodom, tudva azt, hogy a személy sokszor gyarló. Ez alól magam sem lehetek kivétel.
Rokaly József
Dr. Garda Dezsô parlamenti felszólalása
Elnök úr! Képviselô hölgyek és urak!
2001 május végén Románia elnöke Ion Iliescu úr meglátogatta Kovászna és Hargita megyéket, hogy jobban megismerje a két megye gondjait, találkozzon azokkal az emberekkel, akik az elnökválasztás során rá szavaztak, megerôsítvén a TDRP volt elnökét az ország legmagasabb tisztségében. Én parlamenti elfoglaltságom miatt nem tudtam megjelenni az ország elsô emberének a fogadtatásán Hargita megyében. Megdöbbenésemre azonban az ország elnöke a látogatás alkalmával, a közbirtokosságnak viszszaadandó területek korlátozásáról beszélt melyek az ô véleménye szerint nem képeznek tulajdoni formát. Pontosabban, idézném a 2001. május 30-án az Adevărul Harghitei újságban megjelent nyilatkozatát: „A közbirtokosságok nem tulajdonformák voltak. Az erdôk állami, kincstári tulajdonban voltak, és ezek használati, és nem tulajdonjogát adták át a közösségeknek. Ez okozott nézeteltéréseket és emiatt szorul a Lupu-törvény értelmezésre, hogy szüntessük meg a deformált és veszélyes viszonyulást e fontos nemzeti kincsünkhöz, illetve annak ésszerű kitermeléséhez.
Megértem, hogy az államelnök nem szeret minket és nem akarja, hogy a Lupu-törvény a székelységben alkalmazásra kerüljön. De ôuraságának nincs joga a román nép és a falvakban, fôleg a dombos- és erdôs vidéken élô más nemzetiségek érdekeibôl gúnyt űzni. Nem kötelezô egy elnöknek ismerni a történelmi tényeket, de ha a múltról nyilatkozik, el kellene olvassa az egyszerű emberek történelmét is nemcsak a „kizsákmányoló klikkét". Ôurasága ismereteinek kiszélesítése érdekében tudomására kell hozza, hogy a birtok- és szabadparaszti közösségek tulajdonjogát már 700 évvel ezelôtt írásban leszögezték, idôszakosan felújítva adománylevelekkel, fôúri rendeletekkel, határozatokkal, polgári ítéletekkel, megtartva ugyanazon határok között, helyeken és elnevezésekkel. Sem a hazai, sem a fanarióta uralkodók nem forgácsolták szét ezen közösségeket, biztosítva ezek elidegeníthetetlenségét, a javakat nem lehetett rendeltetéseik alól kivonni, nem lehetett elidegeníteni. A földtulajdonosok települések szerint önálló szervezetekbe tömörültek, leszögezett jogokkal és kötelezettségekkel, de ugyanakkor büntethetôek is voltak. A tulajdonközösségek folytonossága és megôrzése egy állandó történelmi fejlôdésen ment keresztül, ez óriási haladást jelentett, melynek elônyeit nem szabad szem elôl téveszteni. Az Erdélyi modern közbirtokosságok a XIX. századi liberális törvénykezés, konkrétabban az 1836 és 1848-as földközösségeket elhatároló törvények, az 1853 és 1854-es császári szabadalmak, 1871-ben pedig az elkülönítési törvény értelmében jöttek létre. Sem a régi Regátban, sem Erdélyben nem vonták kétségbe ezt a tulajdonformát. A földközösségeket az 1923-as Alkotmány is elismeri, a 21/1924 sz. Törvény 2. szakasza pedig szentesíti a közösségek és közbirtokosságok jogi személyiségének folytonosságát. Romániában a magán-tulajdonjog ilyen formáját a kommunista hatalom számolta fel 1948 nyarán és ôszén. A történelmi adatok eltorzítása nem szolgálja a román-magyar megbékélést, hanem fôleg a román nemzetiségű tulajdonosoknak árt, akik több mint egymillió hektár erdôsterületet kellene visszakapjanak a Lupu-törvény 26. szakaszának értelmében, szemben a Hargita és Kovászna megyei közösségekkel, akik között románok is vannak, és akiknek 200 ezer hektár járandóságuk van. Remélem, az elnök úr nyilatkozata csak egy meggondolatlan kijelentés volt, és a TDRP, mint szociál-demokrata párt támogatni fogja a dombos és erdôs vidéken lakókat, etnikai hovatartozásuktól függetlenül, akiknek érdeke az 1/2000 sz. Törvény mihamarabbi alkalmazása.
Köszönöm a figyelmüket.
Dr. Garda Dezsô, Hargita megyei képviselô
Festôcselek a festômestertôl
Világváros lett Gyergyószentmiklósból, hisz Bukarest, Kolozsvár és Temesvár mellett ide is ellátogatott egy mázolómester, ki nemcsak csodafestékeket, hanem több falfestési technikát is bemutatott a helyi szakmabelieknek.
A Koronában tartott rendezvény szervezôje a Trilak forgalmazó Ben-Com-Mixt Kft. volt, melynek jóvoltából megtekinthettük Csáki Csaba elôadásában a Trilak termékpalettáját. A nem mindennapos bemutatón Csáki térült fordult, váltotta az ecsetet spaklira, a piros festéket fűrészporosra, s a helyi szakik csak ámultak, bámultak.
Megtudtuk, hogy a magyarországi Trilak tudásának egy részét a nyugati, tapasztalattal rendelkezô tulajdonosaitól kapta, s a kétszázötven alkalmazottal addig dolgozott, míg közel kétszáz terméket tudott szétküldeni a világba, többek közt országunkba is. Amint a cégképviselô közölte, a Trilak Magyarországon az elsô a dekoratív festékek eladásában, és az országos második helyet kapta az ipari festékek forgalmazásában. Persze Romániában is meglelte piacát, hisz a román zseb is megbírja az általuk szabott árakat – a minôségért.
Ezután következett az elôadás mozgalmasabb része, a szó szoros értelmében, hisz Csáki Csaba munkaruhába bújt s csak úgy mázolta egymásra a színeket, ismertette a lehetôségeket. Laikus számára is egyértelművé vált, hogy mélyalapozásra szükség van, mert ha a fal nincs elôkezelve, akármilyen csodafestéket használhatunk, az eredmény kívánnivalót hagy maga után. Elôkerült a Falfix, a Glettfix, melyek a legyengült falszerkezetet erôsítik, egyenletessé teszik a fal szívóképességét, lekötik a porréteget, kiegyenlítik a glett szívóhatását, azaz elôkészítik a talajt.
Kiderült, hogy a szakik szerint a festék csak addig festék, amíg dobozban van, utána már bevonat, de nem ilyen egyszerű ám, mert a megfelelô festéket a megfelelô helyre kell felvinni, s nem mindegy, hogy az anyag dörzsölés, mosás, vagy súrolás álló-e.
A csodafestékek sorában egy Unisil nevű termék is szerepelt, mely bármilyen felületen megtapad, s aki nem hitte, diapozitíven nézhette meg azt a kétszázötven esztendôs házat, mely ezen festék által újjá varázsolódott.
A fűrészporos festék és márványtechnikák bemutatásánál a helybéli festôk is segédkeztek, s meggyôzôdhettek arról, hogy tényleg nem érdemes az eszközökön, szerszámokon spórolni, hisz a kifogástalan fal meghálálja a befektetést.
Az elôadást követôen a Ben-Com-Mixt alapemberével, Bencze Attilával beszélgettünk, s kiderült, hogy szerinte a Trilak minôségét és árát összevetve jelenleg ez a legjobb a piacon. Ez meg is látszott a bemutatón, hisz a helyi szakemberek nagy része több Trilak termékkel is dolgozott már, és egy sem volt közöttük, aki legalább a Hérát ne ismerte volna. Bencze elônyként említette azt is, hogy a cég óriási színskálát tud ajánlani, sôt ha egyik sem tetszik a vásárlónak, rendelésre új színt kever néhány nap alatt a Trilak. Mint mondotta, az anyahazaiak nem maguknak valók, a termékeik mindenike megtalálható a román piacon is, s hogy még szűkítsük a kört, városunkban is beszerezhetô a Trilak teljes felhozatala. Csak érdeklôdni kell a Ben-Com-Mixtnél, a Virág negyed 41/D tömbházban lévô üzletében, s máris jöhet a szobafestô, vagy akár mi magunk is könnyűszerrel szépíthetjük házunkat.
Balázs Katalin
Szárhegy
Mesefilm a Lázár-kastélyban
Több mint egy hetet idôzött Gyergyószárhegyen az a magyarországi kis forgatócsoport, amely az Ibrinkó című mesefilmet készíti el. A jelenetek nagy részéhez a Lázár-kastély, valamint a mellette levô domboldal szolgált helyszínül.
Ottjártunkkor éppen egy táborozós jelenetet készült felvenni a stáb. Hosszas ez a munka, elôbb elkészítik a díszletet, mozgáspróbát kell végezni, a szereplôk összeolvassák a jelenet szövegét, s csupán ezután kerülhet sor a tulajdonképpeni felvételre. Ehhez a jelenethez néhány gereblye, egy üst, ló, ökrösszekér, és székelyruhába öltöztetett statiszták szükségesek. A díszlet egyszerű, a természet adja a domboldalt, a fákat, csupán annyi a rendezô dolga, hogy a szereplôket és a kellékeket elrendezze a kamera elôtt. S bár a díszlettel nincs sok gond, azért akadnak kisebb-nagyobb problémák. A ló éppen legelni szeretne, az öltöztetôk a kastélyban hűsölnek, a mezítlábas legénykék pedig kelletlenül toporognak a frissen kaszált füvön. Néha el is üvölti magát a rendezô, Puszt Tibor, de a filmkészítés ezzel jár. A rendezô asszisztense, Gál Anasztázia állandóan rohangál, a statisztákat rendezgeti, székelyharisnyát cipel. Elmondja, hogy a kilencven perces film több mint felét Szárhegyen forgatják, s a többi résznek is Erdély a helyszíne. A két fôszereplô is erdélyi, a kisfiút Csíkszeredából „szerezték be", a kislány pedig Marosvásárhelyi. A statisztákat mindig onnan szerzik, ahol éppen forgatnak.
A mesefilm témájában sok a székely jelleg. A kerettörténet egyszerű: meghal egy nagymama, családtagjai pedig a háza rendbetételével foglalkoznak. Ott kerül elô az Ibrinkó című meséskönyv, amelybôl az elhunyt nagymama olvasott fel egykor unokájának. A könyv nézegetése közben megelevenedik a mese, a film tulajdonképpeni témája. Rettegj király nem tudja férjhez adni két gonosz lányát, hiába is küldi ôket szórakozni a székely faluba. A király tanácsadójának fejébôl pattan ki az ötlet, hogy az összes székely lányt el kell rabolni, így a fiúknak nem lesz más választásuk, mint a királylányokat venni el feleségül. Ez meg is történik, csakhogy a székely fiúk eszesek, s ahelyett, hogy Rettegj lányait udvarolnák körül, inkább elindulnak, hogy kiszabadítsák a falubeli lányokat. S mint minden mesében, ez most is sikerül, vidáman ér véget a történet.
Mint azt Gál Anasztázia elmondotta, reményeik szerint még karácsony elôtt bemutatásra kerül a másfél órás mesefilm. Elsôként az erdélyi mozik vásznán fog megjelenni, s csak azután lesz megtekinthetô a televíziócsatornák adásában.
Pál Hajnalka
Négy tanácsos emeli kalapját
– Kiléptek a bizottságból, vagy kiüldözték ôket? –
A napokban Bencze Attila bejelentette, hogy megtelt a pohár, kilép a tanács gazdasági-költségvetési és a jogi bizottságból. Három társa is vele együtt lépett. Árus Zsolt, dr. Weil Gyula és Köllô Dávid is úgy érezte: nem tudnak és nem látják érdemesnek tovább tevékenykedni a tanács jelenleg legfontosabb bizottságában. Az alábbiakban döntéseik okáról, valamint társaik véleményérôl olvashatnak.
Bencze Attila
Nemcsak a gazdasági, hanem a jogi bizottságból is kiléptem, maradt a kultúra-sport, mert ott a legkevesebb az ülés. A tanácsülésen, amikor kilépési szándékomat bejelentettem, akkor szász József tanácsostársam nem helyeselte a kilépésemet. Lehet, hogy ô értékeli a munkámat, de lehet, hogy ez esetben kevés Szász József értékelése. Úgy érzem, hogy sok idômet pocsékoltam el, s nem szeretek hiába dolgozni. Délutánokat töltöttünk el, s úgy látom, eredménytelenül. Megpróbáltuk aprólékosan elôkészíteni a tanácshatározatokat, de sajnos a tanácsüléseken újratárgyalták, s egész más döntések születtek, a munkánkat nem vették figyelembe. Olyat is hallottam, hogy akadályozom a tanács munkáját, a város fejlôdését az által, hogy én mindenbe belekötök, s ezzel vádolják Árus Zsoltot, dr. Weil Gyulát, Köllô Dávidot is.
Ha más jobban tudja a város ügyeit intézni, akkor nem maradhatok kerékkötô, ideje félreállnom, mert lehet, hogy az rossz irány, amit én képviselek. Úgy döntöttem, hogy még egyelôre a tanács tagja maradok, s bármilyen gazdasági bizottság álljon is össze, fogok adni a véleményére.
Úgy érzem, jó döntést hoztam, ha süllyed a város, akkor legalább azt nem tudják rám fogni, s azzal, hogy társaim is kiléptek, nem vádolhatják tovább a függetleneket. Maradt három RMDSZ-es, s most döntsék el ôk, hogy milyen irányba kell menjen ez a város.
Korábban pozitív hangulat volt a tanácsban, de ez kezdett kihűlni és egyre inkább egy felsôbb utasításokkal működô RMDSZ frakcióról beszélhetünk, mely a függetlenek ellen harcol leginkább. Egy olyan tiszta magyar városban, ahol nincs ki ellen a magyarok összefogjanak, csak egymás ellen küzdhetnek, akkor nem tudom, hogy érdemes-e harcolni. Én nem fogok soha egy magyar ellen se harcolni. Ajánlatokat is tehetek: írásba adom, hogy egy esztendôn át a többség döntését elfogadom, de ha egy év alatt nem sikerül semmit megvalósítaniuk, akkor hagyják, hogy érvényesüljenek a mi döntéseink.
Árus Zsolt
Azért mentem oda, mivel már tíz éve a gazdaságban tevékenykedek, úgy gondoltam, van némi tapasztalatom, tudásom, amit ott tudnék kamatoztatni. Ezt közel egy éven keresztül komolyan végeztem, a bizottság szinte minden tagjával közösen. Hetente legalább egyszer, de elôfordult, hogy háromszor tartottunk gyűlést, próbáltuk úgy végezni a munkánkat, hogy annak hatását a város is érezhesse. Ennek ellenére az utóbbi idôben a tanács rendszeresen elvetette javaslatainkat, nem tudni, milyen okból. Például év elején felvetôdött, hogy étkezési jegyet kapjanak a hivatali alkalmazottak. A mi bizottságunk elvben támogatta, de azt javasolta, hogy konkrét döntés csak a költségvetés elfogadásakor szülessen, amikor majd tudjuk azt, hogy mennyi pénzt tudunk erre szánni. Ennek ellenére a tanács most szó nélkül megszavazta azt, hogy járjon mindenkinek minden napra teljes értékű étkezési jegy. Az egész évre szóló kiadás több száz millió lejes nagyságrendű. Persze, hogy sok, ennél fontosabb dologra nem jut akkor a költségvetésre. S ki a hibás ezért?
A bizottsági tagok közt sem volt csodás a viszony, elôfordult, hogy olyan emberek érveltek a javaslat ellen, akik bizottsági ülésen ott voltak, részt vettek a vitában, esetenként meg is szavazták. Ez számomra komolytalanságnak tűnik. S ebbôl csak arra tudok következtetni, hogy működni kezdett az RMDSZ tanácsosok egységes szavazása, hiába bíztunk abban, hogy ez soha nem fog megvalósulni. Már rég fontolgattam a kilépésemet, aztán a költségvetés-vita egy olyan próbakô lett, mely bebizonyította: ki kell lépnem. Eldöntöttem, ezt nincs értelme folytatni, mert csak az idômet töltöm, energiámat ezen túl inkább másra fordítom. Egy bizottságban továbbra is részt veszek, mert az kötelezô, s az is biztos, hogy a tanácsüléseken nem fogom elhallgatni a véleményemet. Tehát nem állok félre a munka mellôl, s így a város nem veszít amiatt, hogy én már nem leszek a gazdasági és költségvetési bizottság tagja. Egyszerűen csak idôt spórolok, amit eddig a figyelmen kívül hagyott bizottsági vitákra pocsékoltam – potyára. Nem is áll szándékomban, hogy visszamenjek a bizottságba. Azt viszont nagyon sajnálom, így utólag, higgadtabban, hogy a legutóbbi tanácsülésen anynyira felbosszantott Nagy István titkár, hogy felálltam az asztaltól és kimentem a terembôl. Persze késôbb újra visszamentem, mert úgy gondoltam, el kell mondanom a véleményemet, de azt sajnálom, hogy annyira ki tudott hozni a sodromból, hogy elhagyjam egy idôre a tanácstermet. Öt év alatt annyi mindent kibírtam, hogy ezen is túl kellett volna tennem magam.
Köllô Dávid
Senki nem értékeli a munkánkat. Példaként hadd említsem a költségvetést vagy a bérleti díjakat.
Azt hiszem, az az érdekük, hogy lejárassák a gazdasági bizottság egyes tagjait, kiharcolják, hogy ne legyen igazunk mert komoly ellenfeleket látnak bennünk. Itt nem is személyes érdek van, inkább személyes ellenszenv. A választóim azt hiszem, nemcsak veszítenek, nyernek is a döntésembôl, hisz így a tanács elfogad majd jó döntéseket is. Csak azért, mert nem mi javasoljuk. Már gondolkodtam azon, hogy stratégiát kellene váltanunk: kiállunk a rossz döntések mellett, ellenezzük a jókat, s ha ellenünk döntenek, az a város javát fogja szolgálni.
Visszamenni a bizottságba? Annak túl nagy ára van. Elsôsorban olyan tanács kellene, amelyik hallgat a gazdasági szakemberekre, másodsorban olyan polgármester, aki végrehajtja döntéseinket, harmadsorban pedig olyan titkár, aki nem tesz keresztbe.
Dr. Weil Gyula
Mindennek van egy határa. Mi három hónapon keresztül becsületesen tárgyaltuk a költségvetést. Nem az a gond, hogy nem fogadták el egy az egyben a tanácsülésen, hanem az, hogy olyan újszerű dolgokkal álltak elô, s fôként a polgármester, amelyek a jóérzés határát is súrolják. Látja, hogy a mellette lévô irodában ezek az észtelenek állandóan gyűléseznek, összeülnek. Odajöhetne, s megmondhatná, hogy ti, tökfejűek ezt és ezt így vegyétek figyelembe. S akkor nem lenne vita a tanácsülésen. Elvileg ezért vannak a bizottsági ülések.
Ezen túl én sem fogok bizottsági ülésekre járni, s megengedhetem magamnak azt, hogy a tanácsüléseken észtelenkedjek, interpelláljak éjjel egyig, kettôig. Meglátom, kinek hogy fog esni. Ebben van egy kis piszkálódás, de azért jó lenne átgondolni ezt.
Hogy jó döntés volt-e kilépni? Hát, a gazdasági bizottságban a legkomolyabb munkát Árus Zsolt végezte. Azt hittem, hogy ô bent marad, de nem így történt. A társaság osztályozásában a második helyen Bencze áll, nem azért mert elméletileg 'jó képzettsége lenne, hanem azért, mert gyakorlatban jó érzéke van a gazdasági ügyekhez, amit tapasztalatából merít. Antal Péter is egy gyakorlati ember, csak az a baja, hogy negativista, mindig azt magyarázza, hogy mit miért nem lehet véghezvinni. Köllô Dávid szintén jó ember, közgazdaságtant végzett, néha dühös, de ez a fiatalsággal jár. Kulcsár László szintén jó megközelítést ad, látszik, hogy saját cégét is jól menedzseli. Neki gratulálhatok azért, hogy vállalja saját gondolatait. Szász József tanár úrral kapcsolatosan csak annyit, hogy vannak saját gondolatai, és jellemzô rá a konokság. Jó lenne, ha egy kicsit kompromisszumképes lehetne. Én nem tartom magam észkombájnnak, ez tény, annak ellenére, hogy végzettségem orvos, közgazdász. Csak elméleti felkészültségem van, de azáltal, hogy a gazdasági tanulmányaimat Magyarországon végeztem, nyugatias szemszögbôl figyelem a problémákat, s ez nagy ellenszenvet vált ki 'fôként az idôsebb tanácsosok részérôl. Én erre büszke vagyok, annak ellenére, hogy egyesek azt mondják, milyen hülye ez a doki, milyen marhaságokat kérdez! De remélem, itt is sor kerül a mentalitásváltásra, annak ellenére hogy a székely ember a legkevésbé kompromisszumképes.
Valószínű, hogy legalább egy évig nem megyek vissza a bizottságba. Tanácsülésen úgyis minden megismétlôdik, ami a bizottságban elhangzott, s akkor mi értelme van a dupla idôpazarlásnak.
Az is hozzátartozik a döntéshez, hogy tapasztalható egy jópofáskodásnak induló, de elfajuló, „na, majd megmutatom nektek" hozzáállást Nagy István részérôl. Mi egyébként barátok vagyunk, nem ezzel van gond, hanem nem hiszem, hogy végiggondolja azt, hogy a kötekedés a politikai élet sója, borsa. Lehet, hogy én zöldfülűként nem akarom ezt megérteni, még nem kerültem a parlamentbe, hogy érzékeim kifinomuljanak. A tapasztalatát persze helyi szinten is kamatoztathatja, de nem tudom, hogy van-e ennek értelme. A tanács most kezdett összerázódni, s máris kezdôdik a kétpártoskodás. Kell a két pólus, viszont a vita kezd kiélezôdni, s nem segítôkészséget látok a jegyzô részérôl.
Azt hittem, ô rendszert vezet be a hivatalba, de csalódtam benne. Legalábbis eddig. Remélem, hogy a továbbiakban mi is megpróbálunk többet érteni a poénokból és ô is meggondolja néha magát, hogy mivel kell vádolni minket.
Szász József
A tanácsba a városért álltak be, és ez a lépés nem a város érdekeit szolgálja.
Kulcsár László
Bencze Attila esetében motivált, meg tudom érteni. Ô egy elfoglalt üzletember, s az utóbbi idôben olyan sok volt a gyűlések száma, hogy csak a cégvezetéstôl tudott ellopni idôt erre. Én is sokszor gondoltam arra, hogy bedobjam a törülközôt, de eddig még nem tettem. A másik három tanácsos esetében szerintem csak egy idôszakos zavar, vagy helyzetkihasználás, de semmiképp sem végleges. Nehéz a cégvezetônek, mert idejét két részre kell ossza. Úgy gondolom, csak a kedélyeket borzolják, s nemsokára vissza fognak jönni, mert nem látom, miért ne. A bizottsági tagok közt nem volt konfliktus, csak egy százalékra tehetô az olyan helyzetek száma, amikor egyet döntöttünk a bizottságban, s másként szavaztunk az ülésen. Annak ellenére, hogy RMDSZ tanácsosként indultam és az RMDSZ érdekeket fenntartom, mégis tartottam magam a bizottságban megbeszéltekhez, s nem szavaztam az ellen. Csak akkor tettem ezt, ha újabb tényekre bukkantam, mely szerint más döntés bizonyult jobbnak.
Velük vagy nélkülük, a bizottság tovább folytatja a munkáját, mert a vonat, ha egyszer elindul, s van egy mozdony, ami ez esetben a tanács egysége, akkor megy, függetlenül attól, hogy van-e utasa vagy nincs. Persze, ha több személy vesz részt a vitában, akkor hamarabb megy a munka, hamarabb találunk megoldást, kevesebbnek több idejét rabolja ez a munka. De a vonat tovább megy.
* * *
Távol áll tôlem, hogy vészmadár legyek, de mégis úgy fest, hogy kisvárosunk tanácsában nem az a nagyobb gond, hogy magyar rágja a magyart, hanem az, hogy külsô erôk is belekontárkodnak - bizonyos célok érdekében. A kérdés csak az, hogy a „mindenható" célja hol találkozik a város céljaival.
Balázs Katalin
Marakodás a kultúra fölött, vagy ellen?
A helyi kultúra valószínű harcművészetté alakul át a közeljövôben, hisz úgy tűnik, itt más singgel mérik a művészeti erôt. Itt az gyôzedelmeskedik, aki jobban tud könyökölni, magasabbat ugrani, vívni és másokat eredményesen elgáncsolni.
Ismerôs a művelôdési ház körüli bonyodalom, mely ugyan még a szakszervezetek tulajdonában van, de máris megígérték a Figurának, s aztán bocsi, bocsi mégsem adták, arról is hallhattak már, hogy mentôcsoport alakult a kátyúba esett gyergyói művelôdés megmentéséért, sôt az is tiszta, mint a vakablak, hogy a Figura költségvetésébôl lefaragott összeget megpályázhatják más kulturális intézmények. A pénz útja azonban kiszámíthatatlan, lehet, hogy már egyesek megígérték a kettôsöknek. Hogy mi lesz a hármasokkal? Majd megmenti ôket a „kultúramentô front".
De kezdjük a legelején. Akkor, amikor csak álom volt az, hogy a Művelôdési Házak Szakszervezete együttműködési szerzôdést köt városunkkal és tartós bérbe adja nekünk a kultúra házát, Szabó Tibor, a Figura Stúdió Színház igazgatója ugrott elsôként:
– Amikor felmerült a lehetôség, hogy a város visszakapja a művelôdési ház működtetési jogát, akkor jött szóba, hogy a Figura Stúdió Színház, a város egyetlen hivatásos művelôdési intézménye áthelyezze oda székhelyét, átvegye az épület adminisztrálását, és ezzel párhuzamosan felvállalja a régió közművelôdésének szolgálatát.
– Kitôl jött az ajánlat?
– A művelôdési szakbizottságtól, személyesen Pázmán Attilától, viszont ezt az elképzelést egyeztettük a polgármesterrel is, s egy ideig úgy tűnt, hogy közös nevezôre jutottunk annyiban, hogy a színház a színházba kerülhessen vissza. Egyesek szerint a Figura ki akarta sajátítani a művelôdési házat, kizárva onnan minden más intézményt. Badarság ilyet gondolni. A Figura működése és személyzete nem tudna betölteni egy ekkora épületet. Mi úgy képzeltük, hogy a színházi tevékenység mellett maximálisan felvállaljuk a közművelôdés szolgálatát. Tehát a mi feladatainkon túl befogadó színházként működnénk, meghívva vendégelôadásokat olyan műfajban, melyben a Figura nem hoz létre produkciókat, a többi szervezeteknek segítenénk pályázatok megírásában, bemutatkozási, kapcsolatteremtési lehetôségek keresésében.
Megkérdeztük Pázmán Attilát is, mit ígért a színháznak. A művelôdési szakbizottság alapembere elmondta, hogy tulajdonképpen egy intézmény létrehozásáról volt szó, amelynek szerepe kettôs: a művelôdési ház és a színház igazgatása:
– Ennek elônyei lennének: egy épületben egy gazda lenne, rendezôdne a Figura jogi státusa, a vezetôségben egyenlô súllyal lenne képviselve az öt fô tevékenységi terület: a művelôdési osztály, a színház, a könyvelôség, a gondnokság és a marketing. Az intézmény feladata viszont az lenne, hogy művelôdési tevékenységeket és rendezvényeket szervezzen, színházi tevékenységében folytassa a Figura hagyományait, otthont adna a városban szanaszét működô művelôdési csoportoknak, megszervezné a város-ünnepi rendezvényeket. Bár ezzel mindenki egyetértett, mégis tartottak egyesek attól, hogy a Figura ráteszi a kezét a művelôdési házra.
Pázmán Attila azt is elmondotta, hogy a művelôdési ház rendbetételéhez szükséges felméréseket a Figurára bízta olyan meggondolásból, hogy így hamarabb elkészülnek, mintha a hivataltól kérné ezen munka elvégzését.
A színház azonban szívére vette a felkérést:
– Mi ezt a lehetôséget komolyan vettük – meséli Szabó Tibor – felmérettük az épület állagát, szakemberekkel tanulmányt is készíttettünk, hogy mennyibe kerülne az épület rendbehozatala, szalonképessé tétele, mert a mostani minden, csak nem közművelôdési intézmény. A felmérést önkéntes, gyergyói és csíki szakemberek végezték, akik érdemesnek tartottak minket arra, hogy ezzel segítsenek. Amúgy többmilliós összegrôl lenne szó. Viszont a tanulmány szerint 13,5 milliárd lejbe kerülne az épület rendbehozatala. Nekünk lett volna elképzelésünk, honnan teremtsünk erre pénzt aprádonként, de csak abban az esetben, ha ennek működését, adminisztrálását ránk bízta volna az önkormányzat.
– Mit döntött a tanács?
– A művelôdési bizottság határozattervezetében az új intézmény neve: Figura Színház és Művelôdési Központ. A polgármester módosító javaslattal jött, mely szerint két intézmény, a színház és egy kulturális központ párhuzamosan működne. Szavazáskor ez utóbbit fogadták el.
– Miért fájlalja a színház ezt a döntést?
– Szerettük volna elkerülni azt, ami most körvonalazódik; elsôsorban a függetlenségünk megôrzése végett, hiszen nagyon egészségtelen, ha egy épületen belül több intézmény működik, bármilyen mellérendeltségi viszonyban. A tanácsosok azt hangoztatták, hogy kényszerházasság lenne, ha a Figura alá vonnák a művelôdési szervezeteket, de szerintem az lesz a kényszerházasság, amikor létrehozzák a művelôdési központot és minket arra kényszerítenek, hogy átköltözzünk. Ez szerintem egy örökös konfliktus forrása lesz. Van erre egy szomorú precedens: Udvarhelyen a színház és a néptáncműhely a művelôdési ház fennhatósága alatt működik, s mindkét intézmény megsínyli az önállóság hiányát. Azt szerettük volna elkerülni, hogy létrehozzanak egy új művelôdési intézményt, hisz ennek fenntartási költségeivel nem rendelkezik a város. Úgy tapasztalom, hogy ezt az összeget a mi költségvetésünkbôl kívánják lefaragni.
– Valóban megrövidítették a figura költségvetését idén 200 millió lejjel...
– Eredetileg a költségvetés-tervezetünk 1,800 milliárd lejrôl szólt, ebben benne volt az infláció követése, színpadi eszközök vásárlása, amire már több éve nem adott pénzt a város, s persze szolgálati lakás vásárlása, hisz végeznek a színiseink, s hazajönnének, ha lenne létfeltétel. Az összegbôl 1,450 milliárd lett, s aztán ebbôl is lefaragtak még 200 milliót. A kulturális alap létrehozásához a Figura Stúdió Színház költségvetése volt az egyetlen, ahonnan le lehetett faragni. Ami maradt, a fenntartásunkra sem elég.
A Figurától kispórolt összegnek nemes célja van: kulturális intézmények pályázhatják meg, ebbôl fedezve kiadásaikat. A megpályázás módjáról még alig lehet bármit is tudni, azonban pletykák jócskán keringenek a városban.
– A költségvetésébôl lefaragott 200 millió megpályázható. Jelentkezik-e rá a Figura? – kérdeztük az intézmény igazgatóját.
– Természetesen, hisz ebbôl reméljük a kisebbségi színházak találkozója szervezési költségeinek egy részét fedezni. Nagyon szép, hogy ez az összeg megpályázható, de úgy hallottam innen-onnan, hogy bizonyos tanácsos urak a pénzt ígérgetik ennek, annak, nem tudom, milyen jogon.
Az is kiderült a mendemondákból, hogy állítólag Virág Zsolt tanácsos ötvenmillió lejes juttatással bíztatta a Hóvirág néptánc-csoportot. Antal Józsefet, a tánccsoport vezetôjét arról kérdeztem, mire kívánják költeni az ígért pénzösszeget:
– Új ruhákat akarunk vásárolni a pénzbôl. A ruhák nagyon rossz állapotban vannak, a csizmák is elnyűttek. Látniuk kellett volna, milyen rongyokban vettünk részt a nemzetközi fesztiválon!
– Biztosak-e abban, hogy a Virág Zsolt által ígért pénzösszeget megkapják?
– Reméljük, de addig semmi sem biztos, amíg nincs a kezünkben.
Ennek ellenére Virág Zsolt cáfolja, hogy bármit is ígért volna a táncosoknak. Azt állítja, tudatában van annak, hogy ezen pénz elosztásáról nem ô, hanem egy bizottság dönt, s döntését a tanáccsal is el kell fogadtatnia.
És mégis fújdogálnak az ígérgetési szelek...
Mentôcsapat alakult
Az elmúlt napokban ülést tartott az RMDSZ, jó néhány tanácsos, valamint a kultúrában tevékenykedô személyek némelyike. A cél: egy kultúramentô bizottság létrehozása. A frissen alakult bizottság egyik tagja, Danaliszyn József a találkozóról elmondotta:
– Öttagú bizottság jött létre, melynek feladata az újonnan alakult intézmény, mely a Gyergyószentmiklósi Kulturális Központ nevet viseli, alapszabályzatának kidolgozása és bejegyeztetése.
Ez a művelôdési házban folyó tevékenységeket fogja koordonálni, persze ott helyet kap a Figura Színház is, s irányítójának kiválasztása még a jövô zenéje. Az tény, hogy nem Figura-fennhatóság alá fog tartozni a művelôdési ház.
Lukács Máriát, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatónôjét, a bizottság másik tagját is megkérdeztük:
– A művelôdési központ lesz a művelôdési ház adminisztrátora, és nem a Figura. Mi a véleménye errôl a döntésrôl?
– A kulturális központ a közművelôdést kell szolgálja, s nem egyes csoportok érdekeit képviselje. Az egyértelmű, hogy kevés pénz jutott a Figurának hisz annyi a kiadása, hogy akár a város teljes költségvetését is el tudná költeni, de a múzeumnak is csak 500 milliót ígértek, s még az sem biztos, hogy megkapjuk. Egyetértek azzal, hogy ne a Figura legyen az intézményvezetô. A Figura csak adminisztrálja magát, s intézze el, hogy ne csíki bélyegzôje legyen. Különben is a városnak el kellene döntenie, hogy kell-e nekünk egyáltalán a Figura.
Az egyetlen helyi színház létjogosultságáról, valamint a kultúramentô találkozóról Szabó Tibor véleményét is kikértük:
– Egyre világosabb számomra, hogy vannak bizonyos körök, bizonyos emberek, akik szinte rettegve tartanak attól, hogy a Figura veszi kezébe a közművelôdést. Valószínűleg amiatt, hogy mi egyfajta gondolkodási szabadságot képviselünk. A közművelôdési intézményeknek meg lenne a lehetôségük arra, hogy működésük ne szenvedjen csorbát, és az általunk elképzelt szervezô-irodának ez lett volna a szerepe. A tanácsosoktól, polgármestertôl többször is elhangzott, hogy ha a Figura továbbra is kiemelt támogatásban részesül, akkor nem lehet egyenlôség közte és a többi kulturális intézmény között. A Figura Stúdió Színház egy hivatásos művészeti intézmény, és vannak még a városban amatôr csoportok, együttesek. Hát, a legnagyobb jóakarattal sem beszélhetünk esélyegyenlôségrôl. Az amatörizmus műkedvelést jelent, tehát a művészetet nem foglalkozásként végzô emberekrôl van szó. A hivatásos intézménynek teljesen más a feladata, küldetése. Nem beszélve arról, hogy a színház egy magasabb színvonalat szolgál, s mostanság, amikor a szubkultúra szemete önti el az országot, világot, különösen oda kellene figyelni a hivatásos intézmények támogatására. A színház egy intézményrendszer szerves része, a kisebbség létfeltétele. Ha erre nem figyelünk, nem támogatjuk, sôt hozzájárulunk az elsorvasztásához, óriási bűnt követünk el, hisz létünket veszélyeztetjük. Ezen kéne elgondolkodniuk a felelôs embereknek, ha egyáltalán éreznek felelôsséget valami iránt.
Balázs Katalin
Alfaluban véget ért az ünnep
Szentháromság vasárnapján értek véget Alfaluban az egy teljes hetet tartó falunapok. Méltán lehet ezt a napot nevezni a rendezvénysorozat csúcspontjának, hiszen azon túl, hogy a búcsú nagy tömeget vonzott a faluba, még a Gyergyóalfalvi Képzôművészek Állandó Művészeti Tárlatának megnyitására is sor került.
Vasárnap délelôtt már tele volt emberekkel Alfalu központja. Tizenegy óra után egymás után érkeztek a környékbeli keresztalják is.
A búcsús szentmise elôtt négy kisebb eseményre került sor. Elsôként megkoszorúzták István pap szobrát, aki megalapozta a csíksomlyói zarándoklás hagyományát.
Következô mozzanatként Alfalu zászlajának felszentelésére került sor, majd Balázs József festô vette át a diósgyôri testvér-egyházközségtôl kapott millenniumi zászlót. Alfalu, valamint Balatonszárszó polgármestere közösen díszcserjét ültettek a központi parkban, amely a két helység közötti barátságot hivatott szentesíteni.
A búcsúra már nemcsak a park, a mellette levô utca is megtelt falu- s környékbeliekkel. Miután a szertartás lezajlott, rendkívüli eseményre hívták a megjelenteket, hiszen a műsorban az állandó képtár felavatása következett. Ez a művelôdési házban kapott helyet, és állandó turisztikai érdekességként szolgál majd, hiszen Alfalu harminchét alkotójának műveibôl áll össze a kiállított kép- és tárgyanyag. Az avatóünnepséghez a Domokos Pál Péter Nôi Kórus szolgáltatott zenei aláfestést, és Hajdó István fôesperes-plébános megáldotta a kiállítótermet. Ezen esemény alkalmából egy kötet kiadására is sor került, amely tizenhat helybéli képzôművészt mutat be, tartalmazza mindegyikük két alkotásának színes fényképmásolatát, valamint a többi kiállító névsorát is. A kötet kiadására az alfalvi származású dr. Gereôffy Ferenc segítségével sikerült pénzt szerezni egy müncheni alapítványtól.
Balázs József festôművész lapunknak azt is elmondotta, hogy már csak azért is fontos ez az esemény a falu történetében, mert nagyon ritka, hogy egy ilyen kis településnek annyi képzôművésze legyen, hogy műveik állandó tárlatot alkossanak. A kiállítóteremmel kapcsolatban jövôre nézô terveik is vannak már: egy termet szeretnének televízióval felszerelni, ahol megtekinthetôek a falubeli képzôművészek életrajzai, és más képzôművészettel kapcsolatos videofelvételek. A festô nagyon örvendetesnek tartja az életrajz-kötet megjelenését is, csupán egyetlen baki csúszott bele:
– Csak azt sajnálom, hogy egyik legjobb műkedvelô alkotónk, Balogh András neve kimaradt a katalógusból, de remélem, a következôbe már belekerül – mondotta Balázs József.
A képtáravató után ebédszünet következett, estefelé viszont újra szórakozásra nyújtott helyet a központ: népzenére táncolhatott öreg és fiatal. A falunapokat végül Dancs Annamari koncertje, valamint látványos lézer-show zárta.
Pál Hajnalka
KisAsszony
Hogyan találjunk rá álmaink férfijára?
„Egyszerűen nincsenek férfi ismerôseim"
Ez a sóhaj az egyedülálló nôk tipikus panasza. Pedig gyakran a saját hibájukból van ez így, mert meglehetôsen ritkán mozdulnak ki otthonról. A tévé elôtt üldögélni kényelmes dolog, és még szórakoztató is. Csak találkozni nem lehet senkivel!
Megoldás: Válasszon magának olyan feladatot, ami érdekli, rendszeres (legalább hetenként egyszeri) elfoglaltsággal jár és társaságot kínál. A legegyszerűbb, ha beiratkozik valamilyen tanfolyamra. De bármelyik megoldás mellett döntene, az csakis az ön érdeklôdésének feleljen meg!
Mosolyogjon a tükör elôtt!
„Más nôk sokkal jobban néznek ki, mint én!" Ha ez a gondolat van a fejében, automatikusan legörbül a szája, elôrehajlik a válla, szomorú lesz a tekintete, és ki fog beleszeretni egy ilyen nôbe?
Megoldás: Hessegesse el magától a „bárcsak másmilyen lennék" érzést. Inkább azon gondolkozzon: mi tetszik bennem – magamnak? Ha valóban úgy érzi, hogy semmiképp nincs ideje, hogy elmenjen fodrászhoz, kozmetikushoz és vegyen egy új ruhát.
Fel a fejjel!
„Egyedül semmihez sincs kedvem..." Ha vasárnap sétál az utcán vagy moziba megy, mindig leszegi a fejét, mert úgymond csak boldogan öszszekapaszkodó párokat lát maga körül, akik önt a saját boldogtalanságára emlékeztetik. Helytelen!
Megoldás: Húzza ki magát, egyenesítse ki a hátát, járás közben pedig ne mereszsze a földre a szemét. Mosoly és elôreszegezett tekintet – ez nagyon fontos, ha egyáltalán esélyt akar adni magának az ismerkedésre. Végtére is a férfiak nem a földön hevernek. Ne feledje, hogy álmai férfijára bárhol és bármikor rálelhet!
Kockáztassa meg az elsô lépést!
„Tetszik nekem, de valószínűleg van már barátnôje, azért nem érdeklôdik irántam." Az ilyen negatív gondolatok a magatartására is kihatnak. Ön visszahúzódó marad, távolságot tart, és csak reménykedik, hogy „az" a férfi egyszer talán viszonozni fogja a pillantását.
Megoldás: Ha csak a távolból figyeli a kiszemelt férfit, az nem vezet sehová. Némi bátorságra is szüksége van. Kerüljön a közelébe, és mosolyogjon rá. Így azonnal rájön: kölcsönös-e az érdeklôdés?
A tökéletes párkapcsolat
Kevés az idô, sok a teendô
A szakemberek úgy gondolják, hogy a párkapcsolati stressz alapvetô okai kulturális eredetűek, mint például a rohanó életvitel, a hosszú munkanapok egy olyan társadalomban, amely egyfolytában a tökéletességre törekszik. Sajnos, nagyon sok idôt töltünk munkahelyünkön, és annyi mindent szeretnénk elintézni egy nap alatt, hogy a nap végére se idônk, se energiánk nem marad arra, hogy szerelmi életünkkel foglalkozzunk. Sok ember akkor is sokat aggodalmaskodik, amikor boldog kapcsolatban él. Nem képes elfogadni, hogy a néha bekövetkezô nézeteltérés a normális élet szerves része. Ha viszont még mindig magányosan él, akkor egyfolytában csak arra gondol, hogy valami nagyon nincsen rendben saját magával.
„Néha éjszakákon át azon gondolkodom, hogy találok-e valaha valakit, aki tökéletesen megfelel majd számomra és végre családot alapíthatunk. – mondja Kati(33), – Magányom egyre nagyobb aggodalommal tölt el, amikor látom a barátaim boldog párkapcsolatát. Mostanában egyre többet iszom, vagy otthon egyedül, vagy barátaim társaságában, egyszerűen azért, mert boldogtalannak és kielégületlennek érzem magam. Az igazat megvallva, ez a dolog sokkal jobban aggaszt, mint a pénz vagy a munkám."
„Ami igazán aggodalomra ad okot, az a párkapcsolati problémák egészségügyi vonzata. Sok nô dohányzással vagy alkoholizálással vezeti le a stresszt, mások pedig evésbe fojtják a bánatukat. De vannak fizikai megnyilvánulások is: alvászavar, az ellenálló képesség csökkenése."
Depresszió és boldogtalanság
„A párkapcsolati stressz nagyon rossz hatással van az érzelmi stabilitásra is. Kapcsolataink miatti folyamatos aggodalom depresszióhoz vezethet, még akkor is, ha alapvetôen meg vagyunk elégedve az életünkkel. Ez a stressz reményvesztettséghez és csüggedéshez vezethet, ami a depresszió legfôbb kiváltó oka."
Mariann (29), csodálatos karriert futott be a marketing szakmában, minden munkát megkapott, amire csak pályázott. Egy cabriója van, és a szabadságát mindig egzotikus helyeken tölti. Mindezek ellenére nagyon boldogtalan, mert nincsen partnere. „Órákat töltök el azzal, hogy megpróbálok rájönni arra, miért is nem találkoztam eddig még a megfelelô személlyel. Néha azonban bűntudatom van amiatt, hogy ezen rágódok ahelyett, hogy örülnék függetlenségemnek. De ha ôszinte akarok lenni magamhoz, akkor rájövök, hogy ez a helyzet mégsem tesz boldoggá. Ha találkoznék az igazival, akkor végre életem kiteljesedne, és elmúlnának az egyfolytában rám törô depressziós gondolatok."
Rakott karfiol
Hozzávalók: 1 kg karfiol, 4 dl tejföl, 15 dkg (füstölt) sajt, 2 dkg vaj, ételízesítô.
A jól megtisztított, rózsáira szedett karfiolt alaposan megmossuk. Ezután ételízesítôvel fűszerezett vizet felforralunk, s ebben puhára fôzzük a karfiolt. Miután leszűrtük, kivajazott jénai tálba halmozzuk, majd megöntözzük kikevert tejföllel. Végül meghintjük reszelt sajttal, és forró sütôben aranysárgára sütjük.
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
Virágzó óriás
– http://arum.doit.wisc.edu/ –
A világ egyik legnagyobb és legszagosabb virágának nyiladozását követhetik figyelemmel az arra kíváncsi szörfölôk a világhálón, ha ráklikkelnek erre a linkre. Az egyesült államokbeli Wisconsin-Madison Egyetem botanikus kertjének üvegházában található Titan arum nevű növény virágzása iránt rendkívül sokan érdeklôdnek, ezért az intézmény vezetôi egy webkamerát helyeztek el a pavilonban, hogy azok is részesei lehessenek a ritka botanikai eseménynek, akik nem tudnak elzarándokolni Wisconsinba. A kamera 45 másodpercenként ad új felvételt a növényrôl.
Nyitott egyetem a neten
– http://nyitottegyetem.phil-inst.hu –
A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének Akadémiai-Filozófiai Nyitott Egyeteme a tudás szomjúhozóinak az interneten keresztül is lehetôvé teszi, hogy megismerkedjenek a korszerű bölcsész- és társadalomtudományokkal. Amennyiben regisztrálja magát, a felvonultatott anyagokhoz bárki ingyenesen hozzáférhet a hálón keresztül. A filozófián belül több mint egy év óta öt irányt kínál a nyitott egyetem, a felhasználók elmélyedhetnek a filozófiatörténetben, a tudomány-, a társadalom-, a vallás- és kommunikáció-filozófiában. Az intézmény idén márciusban kezdte meg a megismeréstudományi és az irodalomtudományi szak felépítését. A nyitott egyetem anyagai folyamatosan kerülnek a hálóra. A regisztrált filozófia szakos hallgatóknak idén januártól online konzultációs lehetôséget biztosítanak, és aki igényli, bizonyítványt is szerezhet félév végi szóbeli vizsga alapján.
Az internetnek befellegzett?
A híres internetkutató-cég, a Forrester Research szerint a világháló napjai meg vannak számlálva, legalábbis a mai formájában. A world wide web kinövi a böngészôk szűkre szabott kereteit – így a prófécia – és átalakul egy eldobható, másodpercek alatt bármilyen eszközre letölthetô programokból álló hálózattá.
A Forrester vezetôje, George Colony szerint „az internet problémája az, hogy buta, unalmas és elszigetelt". A híreket vagy éppen az idôjárás-jelentést statikus weboldalakon jelenítik mely, melyek nem különböznek lényegesen a nyomtatott sajtótól. Colony szerint ez inkább emlékeztet egy poros könyvtárra, mind egy új médiumra. Most, hogy a web újdonságának varázsa elszállt, az üzletemberek és egyszerű olvasók újra az újságolvasás felé fordulnak, az internetnek nem sikerült a valós világ szerves részévé válnia.
A Forrester munkatársai X Internetnek nevezeték el az új hálózatot, mely a szerintük elavulttá vált world wide webet egy napon majd leváltja. Carl Howe, a cég kutatási vezetôje a net mai helyzetét a televíziózás kezdeteihez hasonlítja, mely minôségében alig különbözött a rádiótól. „A végrehajtható alkalmazások jelentik majd a felhasználók számára azt az eszközt, mely az internetet valóban hasznossá és szórakoztatóvá teszi" – vélekedik Howe. A Forrester munkatársai meg vannak gyôzôdve arról, hogy a nem is túl távoli jövôben a világ összes, elektromos árammal működtetett gépe a Hálózat része lesz.
Linkgyűjtemény
* 2001 legszebb 50 híressége: http://people.aol.com/people/spa/50most2001/
* Az elsô magyar meleg portál: http://pride.hu/
* Horváth Charlie, az énekes honlapja: www.charlieword.hu
* Ingyenes, letölthetô programkódok: http://www.freecode.com/
* Portál webfejlesztôknek: http://www.hcdev.hu/
* Techno, House, Trance, Hardcore Mp3-ak és REAL Audio zenék: http://www.freeweb.hu/boxermp3/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
UFÓ-ROVAT
Félreérthetetlen bizonyítékok
„A király beült hát háreme öszszes személyével, feleségeivel, méltóságaival és a város különbözô részeit képviselô csoportokkal az égi járműbe. Elértek a mennybolt távolságába, majd a szelek útját követték. Az égi szekér körbekerülte a Földet, az óceánok felett azonban Avantis város felé irányították, ahol éppen ünnepeltek. A gép megállt, hogy a király az ünnepen részt vehessen. Rövid tartózkodás után az égi szekérnek csodájára járó számtalan kíváncsiskodó tekintetétôl kísérve ismét felszálltak."
Amint a fenti indiai legendarészbôl is kitűnik a szanszkrit szövegekben szó sincsen többé vallásos szimbolikáról vagy kultikus szokásokról. Ehelyett egyre jobban elôtérbe kerülnek a technikai készségek és a mérnöki tudományokban való jártasság. Ez a pre-indiai források tanulmányozásakor egyébként is rögtön szembetűnik. A szanszkrit források azt is közlik, hogy egy bizonyos Bhrigu-család fiai és utódai voltak az „égi járművek" tervezôi és megépítôi. Tehát Indiában már évezredekkel ezelôtt voltak jól megtervezett légi járművek. Sôt létezett a légkörön belüli és azon kívüli komoly légi forgalom is. Ez azt jelenti, hogy Indiában – legalább ötezer esztendôvel ezelôtt űrutazásokat is hajtottak végre! Errôl a szanszkrit szövegek hitelt érdemlôen tudósítanak. Az űrhajóknak megvolt a maga külön elnevezése is: A méretüktôl függetlenül a vimána néven hivatkoztak rájuk. A Szanszkrit Kutatás Nemzetközi Akadémiája Mysoréban megkísérelte átültetni a szanszkrit szövegeket a mai, modern fogalomvilágba. A vimánával kapcsolatban így hangzanak az értelmezések: „készülék, melyet belsô erô hajt... mely egyik helyrôl a másikra mozog... a repülô eszközök építésének nyitja... az ellenséges repülô eszközök repülési irányának megállapítására szolgáló titok... stb."
A „vimána" elnevezést ma sajnos szeretik tévesen fordítani (vimána = palota). Ugyanis a „paloták" az eredeti szövegben a „repülô" jelzôt kapták (az istenek, démonok pre-indiai hôsök repülô lakhelyeirôl volt bennük szó), azonban a fordítók a „palota" szó elé nem merték kitenni a „repülô" jelzôt. Az újabb kiadványokban nem foglalkoznak a „magasabb rétegekben" haladó „palotákkal". Ez a historikus és prehisztorikus manipuláció nagyszerű példája!
Két szakember és egy újabb fordító munkásságának köszönhetô, hogy az ó-indiai szövegek ismét szöveghűen jelenhetnek meg, és bepillantást nyerhetünk azokba a történésekbe, amelyekrôl az ôsi eposzok szólnak. Az egyik szakember Dileep Kumar Kanjilal, a kalkuttai egyetem professzora. Ô indiai születésű és 1985-ben adta ki a vimánákkal foglalkozó könyvét angol nyelven: „Repülôgépek az ôsi Indiában". Ebben foglalkozik az ôsi indiai űrutazásokra vonatkozó mitikus szövegekkel is.
Az ó-indiai repülô kocsikról nemcsak a Mahábháratában és a Rámájanában van szó, hanem a Rigvéda is megemlékezik róluk. Ezek a vimánák nagyon kényelmesek voltak. Fel tudtak emelkedni bármilyen magasságba, sôt a legmagasabb felhôkön is átrepülve, eljutottak a világűrbe is. A források kifejezetten hangsúlyozzák, hogy a kezelésükhöz három személyre volt szükség. Még a használt üzemanyagokat is megnevezték. A szanszkrit szavak jelentését azonban nem sikerült megfejteni, úgyhogy nem tudjuk, milyen üzemanyag-keverékre volt szükség.
Nem lehet semmiféle félreértés: A Rigvéda kifejezetten hangsúlyozza: a vimánákat „nem húzták állatok" a légen át. Amikor a vimánákról észre vehetô volt, hogy leszállásra készülôdnek, mindig rengeteg kíváncsi gyűlt össze, hogy végignézze a nagy eseményt. A Rigvéda elsô könyvének 46. fejezetében, a 4-es versben pontosan le van írva, milyen típusú repülô járműveket használtak ilyen vagy olyan feladatok elvégzésére. Még mentôeszközök is voltak vízi vagy barlangi balesetekhez és csatatereken való mentéshez.
A Rámájanában olyan repülô eszközökrôl van szó, amelyek feltűnôen gyorsan képesek haladni és a törzsük aranyosan csillog. Ezek a vimánák meglehetôsen nagyok voltak, több helyiségbôl álltak és nagyon fényűzôen voltak berendezve. Az apró ablakaik például gyöngyökkel voltak körülrakva. Még az akkori menetrendi viszonyokról is megtudhatunk valamit! A Rámájana például megemlíti, hogy az egyik vimána az egyik reggelen tizenkét utassal indult el Lankába (ma Sri Lanka a neve) és délután Ajodhajában szállt le. A közbensô leszállási helyek Kiskindhja és Vaszisthasrama voltak. A repülô masina összesen kétezer-kilencszáz kilométert tehetett meg mindössze kilenc óra alatt. Az óránkénti sebesség tehát átlagban háromszázhúsz kilométer volt! A szanszkrit szövegek kifejezetten megemlítik, hogy csak a „kiválasztottaknak" volt lehetôségük akkoriban repülô szerkezeteken utazni. A kiválasztottak az uralkodók és a hadvezérek családjából kerültek ki. Ez mai szemmel a kormány tagjainak és a fôbb katonai tisztségviselôknek felel meg. Ezzel kapcsolatban azonban a legfontosabb az az utalás, amely a szanszkrit irodalomban ismételten megtalálható: Annak a technikának az ismerete, amely lehetôvé tette a vimánák megépítését, az „isteneknek" volt köszönhetô.
A Szabháparvanban olvasható, hogy az istenek a régebbi korokban azért jöttek a Földre, hogy itt a legintelligensebb életformát – bennünket, embereket – tanulmányozzák.
Összeállította: Ábrahám Imre
Az emberiség és a Világegyetem
A gyűrű eredete
Újabb eredmények megerôsítik azt a feltételezést, hogy a Szaturnusz egy közel merészkedô kisbolygó szétzúzásával tett szert a Naprendszer talán legpazarabb alakzatára.
Naprendszerünk négy óriásbolygójának mindegyike rendelkezik gyűrűkkel, de a legrégebben ismert, legnagyobb és legfenségesebb gyűrűrendszert a Szaturnusz mondhatja magáénak. A Szaturnusz gyűrűje fôképpen vízbôl és jégbôl áll, s a többmilliárdnyi, poranyagot is magába ágyazó jégdarab mérete igen változó: mikroszkopikus méretű szemcséktôl, a ház nagyságú tömbökig terjed. A bolygó gravitációja nem engedi, hogy az egymással állandóan ütközô darabok holddá tömörüljenek össze.
A mai napig eldöntetlen kérdés, hogyan alakult ki e pazar gyűrűrendszer. Két fô elmélet létezik: az egyik szerint a bolygó egyik egykori holdjának széttöredezésével jött létre, míg a másik azt feltételezi, hogy olyan anyagfelhôrôl van szó, amely soha nem állt össze égitestté, s a bolygókeletkezés egyfajta maradékát képezi.
A Hubble-űrtávcsô rendszeresen fényképezi a Szaturnuszt. Az 1996–2000 között végzett észlelések eredményeinek kombinációjával olyan képsorozatot sikerült összeállítani, amely minden korábbinál jobb lehetôséget biztosít a csillagászok számára, hogy a gyűrűrendszer színének és fényességének változásai alapján pontosíthassák a gyűrűk anyagára vonatkozó kémiai ismereteinket.
A vízjég túlsúlya ellenére a Szaturnusz gyűrűi nem fehérek, hanem halvány-rózsaszínben játszanak. Ez arra utal, hogy a jég anyagába szerves molekulák keverednek. A Szaturnusz jeges holdjainak egy részén ezt nem tapasztaljuk, ugyanakkor hasonló színe van számos olyan jeges kisbolygónak, amely a Neptunuszon túl, a Kuiper-övben kering. Ez alapján korábban is feltételezték, hogy a gyűrűrendszer egy olyan Kuiper-objektum széttöredezésével alakult ki, amely túlságosan közel merészkedett a hatalmas gravitációval rendelkezô óriásbolygóhoz.
Ezt az elképzelést erôsíthetik meg a jelenlegi eredmények is. A gyűrűt alkotó anyagok színképelemzése arra utal, hogy a gyűrű vízjég-anyagában legalább két, egyelôre ismeretlen kémiai anyag van jelen, s ezek eloszlási mintázata nem hasonlít a holdak felszínén lévô anyagok eloszlására.
Mindez jól illusztrálja, milyen keveset tudunk a Naprendszer egyik leglátványosabb alakzatának eredetérôl. A 2004-ben a Szaturnuszhoz érkezô Cassini-űrszonda végleg megválaszolhatja majd kérdéseinket.
A Mars éjszakái
A vörös színű Mars bolygó egyre fényesebben ragyog az éjszakai égbolton, amint a Föld felé közeledik.
2001. június 13-án a Mars, a Föld és Nap egy vonalban helyezkedett el, középen a Földdel. Ez azt jelenti, hogy a Mars pályájának egy olyan pontjára került, ahol a Földrôl nézve pontosan a Nappal ellentétes oldalon lesz (ez a Nappal való szembenállás, idegen szóval oppozíció). Ha Ön naplemente után kimegy a szabadba, s kelet-délkelet felé tekint, szabad szemmel is megláthatja a horizont felett ragyogó vörös égitestet, a Naprendszer legjobban tanulmányozott bolygóját, az emberiség lehetséges jövôbeli otthonát.
Ha a Mars és a Föld keringési pályái tökéletesen kör alakúak lennének, akkor a két bolygó az oppozíció idején lenne legközelebb egymáshoz. Az elliptikus pályák miatt azonban ez másképpen alakul. A jelenlegi földközelség idôpontja június 21-ére esik, amikor a rómaiak hadistenérôl elnevezett planéta mindössze 67 millió kilométerre lesz Földünktôl. Ilyen helyzet körülbelül 26 havonta fordul elô. 1988 óta ez lesz a Mars legjobb láthatósága.
A Mars „nagy visszatérése" feletti örömünket egyetlen dolog árnyékolja be: az északi félteke közepes földrajzi szélességein élô megfigyelôk számára (így számunkra is) sajnos viszonylag alacsony szögben mutatkozik, a Skorpió és Nyilas csillagképek között. A horizont közelsége – a légkör fény- és porszennyezése miatt – némileg rontja megfigyelési esélyeinket.
A jelenleginél is látványosabb közelség 2003 augusztusában érkezik el, amikor a két bolygó közötti távolság csak 55,7 millió km lesz – ilyen utoljára mintegy 6 000 éve fordult elô.
Remélhetôen sokan nem várnak addig, s már most megcsodálják teljes valójában azt a égitestet, amelyrôl annyit olvashatnak és oly sok szenzációs felvételt láthatnak. Persze senki ne várja, hogy a Mars Global Surveyor képein megszokott alakzatokat láthat, de most nem is errôl szól a történet. Élôben látni egy „ismerôs" bolygót – amely ráadásul a Naprendszer kutatásának jelenlegi legnagyobb sztárja – legalább ugyanakkora, de egészen más jellegű élmény, mint az űrszondák pazar fotóinak böngészése.
Összeállította: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (21.)
A mi hajószállodánk igazán kiadós volt, belül tágas fülkék, azokban kettô vagy négy személy is kényelmesen elpihenhetett az emeletes ágyaikon, a mellékhelyiségek sem hiányoztak. Igazi luxust láttunk, amikor csak bepillantottunk. Hogy miért verôdtek össze e közéleti hatalmasságok? És pont itt kötöttek ki? Írom is: – az egyik tulceai fônök édesapját a központi intézetben kezelték, életét több mint két évvel meghoszszabbították. Az áldásos odaadó munka, a hálaadás jelképe, a köszönet egy formája játszódott le elôttünk.
Kérem, pillantsunk csak vissza a mi „salupás gyászmenetünk"-höz, amitôl a szállóban maradottak nagyot csodálkoztak, az eléjük táruló látványvilág komikusnak tűnt. Kapkodták is a filmezôket, kattogtak a fényképezôgépek, mi meg mosolyogva a kikötôbe beérkeztünk! Akkor és ott boldogboldogtalan fogadkozott, hogy a képeket részünkre megküldik, csapatosan ígérték. Ma is reménykedünk e jóemberek fogadalmában. Igaz, nekünk állandóan ígérgetnek. Ígérgetnek az RMDSZ-en keresztül, azokon, akik a beosztottjaik, és a borítékokat havonta onnan kapják! Az, hogy a Markó-féle társaság hogyan képviseli a magyar érdeket, itt tudjuk. Mi is tudjuk. Ehhez az érdekhez közük annyi, „mint az alpesi kecskepásztornak". Ezt most nem tárgyaljuk. Bételik!
Az idô délutánra fordult. Megkérdezték, merre megyünk, mi meg magabiztosan feleltünk: – a Roşuba, onnan a Roşuleţi-be, meg annál keletebbre. A tányérsapkás kapitány csóválta a fejét, ebbôl a többiek semmit nem értettek. Akkor még mi sem.
A megyei fônök nem engedett el, valamennyien marasztaltak, de különösen akkor, amikor Pista mondókáiba „belekezdett". Az együtt és külön átélt kalandjaiba. Szerettünk volna maradni, de nem vendégségbe jöttünk, hanem halainkat akarjuk összeszedni. Ott kint a harcmezôkön! Az ismeretlenségben. Végül beláttuk, mint az egyszerű leány: „könnyű Katit táncba vinni, ha maga is akarja". Tétovázásunkra, ami tán színlelés is lehetett, a fônök az egyik fülke ajtaját megnyitotta, ahonnan a kiáramló meleg meg is csapott. Csomagjainkat behordtuk a kétágyas, emeletes ágyakkal bebútorozott fülkébe, ebben aludtunk, mint kint a Súgó-barlangnál, az általunk megépített kis menedékházban. A városi múzeum ajnározásával, annak Kovács Domi igazgatójával itt is emeletes ágyakkal bútoroztunk. Amelyekben jó nagyokat aludtunk.
A jó meleg fülkében elgondolva és meggondolva csak utólag állapítottuk meg: partközelben az ötméteres csónakunkkal, a hét méter hosszú drótkötéllel vontatott több, mint 15 méteres vasszörny egy rossz manôverezésen keresztül, amit csak a drótkötélen keresztül irányítunk – egy sikertelen lekapcsolással, minket csónakostól, motorostól, csomagokkal, tokostól–vonóstól a partba beprésel! Ebbôl mi csak úgy menekülhettünk volna, és épp bôrrel, ha ruhástól vetjük magunkat az üdítô tavaszi hólébe, a jéghideg vízbe. Pista ezt ekkor még nem ismerte! Ami a vontatáshoz hasonló és jellemzô, ez a meghúzott, önállóan mozgó szörny hasonló a horgászatnál, szerencsés akasztásnál a 8–10 kilogramm feletti csuka vízben való mozgásához. Az nem vergôdik, ficánkol és látványosan küzd, nem kímélve a horgászt. Az csak úszik, úgy is mondhatom, hogy megy és mindent magával vonszol. A zsineg, ha erôs és jó, marad. Ellenkezô esetben tovább folytatja útját. Ezt magam tapasztaltam, de mások is járták meg és tudják. Az Ó-Duna biztosító csatornájában dobigáltam, ott, ahol annak vize fekete és kristálytiszta. Ez meg ott lent a Szulina-ág felé található. Az elsô halamat nem dobtam vissza, mert kb. 2 kilós lehetett, annak meg a húsa csemege! A másodikat ott lent, tova 15 méterrel elôttem akasztottam. Kezdetben rúgott, ellenkezett, de húzással jött. A csónakhoz közeledve megpillantottam, lehúzódtam és az orsóm fékjén valamit mutattam. A csónak mellett elment – Istenem, mint egy méterfa, annyi volt a hossza – az Ó-dunai példány, és kb. 50 méternél elbúcsúzott. A zsinór csak egyet pattant, vitte a kanalam pofájában a nagyszájú, a fogorvosához!
Horgász társam, ha ehhez hasonlóban részesedni szeretnél, oda menj le, és olyan „canalul de protecţie"-t keress, melynek a felsô része zárt, az alsó meg nyitott az Ó-Duna felé. A felsô részen a víz kristálytiszta, ott vannak a kicsi halak, a többit meg tudod, de azt is tudd: – más kárán tanul az okos! Azt már én is tudom.
A meleg fülkébe csak térjek vissza, megéri! A Jó Isten felénk fordult. A fônök, aki még nem ismert, azoknak bemutatott, a fôpincérnek meg a hordárnak, meg a többi sportbarátnak, majd elébünk tálalta a sok jó sonkát, kolbászt és friss pisztrángot, amit szemünk-szánk csak otthon látott. Ettünk-ittunk, amíg bírtunk, aztán a fülkénkbe betámolyogtunk. Pizsamába bújtunk és a kintrôl behallatszó zenétôl el is butyikoltunk. Ott kint a görög vidámság istenét, Fausztust reggelig éltették és ünnepelték. A hangok után ítélve a leánykák is elôkerültek, beindult a földindulás és egyebek, és az ajtók csapkodása jeszegetett. Bételik!
(folyt. köv.)
dr. Tomor Zoltán
Egészség
Kevés rost, sok megbetegedés
Egy sor dologban utolértük az iparilag fejlett országokat – csak sajnos ezek többnyire a Nyugat civilizációs ártalmai. Vonatkozik ez a táplálékunkra, azon belül is az egyik igen fontos összetevôjére, a rostokra. Akárcsak tôlünk nyugatra, mi is körülbelül napi 20 grammot fogyasztunk ezekbôl a nem emészthetô szénhidrátokból. Az optimális rostmennyiség, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO ajánlása szerint ennél jóval több, 30–35 gramm. A fejlôdésben lévô gyermekeknek, serdülôknek átlagosan napi öt grammal még többet kellene fogyasztaniuk.
A rosthiányos táplálkozással összefüggô betegségek: ide tartozik elsôsorban a székrekedés, a bélfal-kiboltosodás (diverticulosis), de a vastagbélrák is. Közvetve vagy közvetlenül a rostok hiánya egy sor más, nem emésztôrendszeri megbetegedés kifejlôdésében is fontos szerepet játszik. Hiányukban több lesz a fogszuvasodás, az elhízás, a cukorbetegség és az érelmeszesedés. Bizonyos szívizom-betegségek kialakulását is befolyásolják.
Székrekedés
Akárcsak a gazdagabb országokban, ez az emésztôszervi betegség nálunk is népbetegség. A rosthiányos táplálkozás oki szerepe annyira nyilvánvaló, hogy számos szakember a székrekedést egyszerűen a vastagbél átmeneti alkalmazkodásaként értékeli, amelyet a rostszegény táplálkozás vált ki, és rostok bevitelével értelemszerűen meg is szüntethetô.
A székrekedés nem egyszerű kellemetlenség. A huzamosabb ideig – Magyarországon átlag négy napig – vastagbélben tartózkodó salakanyag elôbb-utóbb a nyálkahártya kiboltosulását, a diverticulosist okozza. A vastagbél rosszindulatú daganatára pedig azért hajlamosak a növényi rostokban szegény ételeket fogyasztók, mert a megnyúlt tranzitidô (vagyis amíg a táplálék áthalad a tápcsatornán) elôsegíti a bélrendszerbe ürült epesavaknak daganatkeltô vegyületekké való átalakulását. Ezek az anyagok izgatják a vastagbél nyálkahártyáját, így az igen gyakori irritábilis colon syndroma a vastagbél egyik gyulladásos betegségéért is felelôs lehet.
Elhízás
Európában, így nálunk is az élelmiszerek jelentôs részét a könnyen felszívódó rostszegény szénhidrátok, cukrok, finomkiôrlésű lisztek teszik ki. Zsírbevitelünk is közismerten magas. A rostok megkötnék a zsírsavakat, a koleszterint, valamint az epesavakat is. Élelmi rostok a cellulóz, a hemicellulózok, a lignin és a pektinek. A különféle rostok különféle mértékben vesznek részt ezekben a folyamatokban. A cellulóz inkább telítô-laktató hatású. Az úgynevezett hemicellulózok inkább a széklet tömegét növelik, a bélmozgást fokozzák, a pektin vízkötô képessége, gélképzô tulajdonsága, epesavkötô képessége és koleszterinszint-csökkentô hatása nagy. A lignin még az emésztô baktériumokkal is képes felvenni a harcot: gátolja rostbontó hatásukat.
Rostdús ételek
Mely étkezési szokásainkat kellene megváltoztatni ahhoz, hogy egészségesebben táplálkozhassunk?
A legtöbb diétás rost a gabonából készült élelmekben van. Kiemelkedô a barna kenyér jelentôsége. Étkezési búzakorpából, búzacsírából is többet vegyenek magukhoz, illetve a belôlük készült pékárukat válasszák inkább a boltok polcáról. Szerencsére ma már sokfajta formában kaphatóak.
Rostanyag található a zöldségekben, gyümölcsökben, a hántolatlan gabonafélékben és a babfélékben. A rostok mintegy vázát képezik a növény testének, megadva annak formáját, meghatározva állagát. Miután táplálékunkban elfogyasztjuk ôket, nem bomlanak fel, hanem a széklettel távoznak.
A bélrendszer szempontjából a gabonafélék ballasztanyagai hatásosabbak, és mennyiségi részarányuk is magasabb, mint a zöldség- és gyümölcsféléké. A cellulóz a gabonák maghéjában található. Ezért javasoljuk a teljes gabonákból készült kásákat. A tésztafélék és a fehérkenyér nem rendelkeznek annyi hasznos tápértékkel, habár a vegetáriánus konyhában jelentôs szerepet játszanak. Helyette készíthetünk lepényeket, ezzel elkerülve az élesztô fogyasztását is. Aki pedig az egészséges táplálkozás útján halad, idôvel minden finomra ôrölt lisztbôl készült táplálékot elhagy.
Próbálja ki a „seprűsalátát"!
A nevét azért kapta, mert szinte kisöpri a bélcsatornában lerakódott salakanyagot. Sárgarépa, cékla, káposzta egyforma arányban szükséges hozzá. A zöldségeket megtisztítjuk, lereszeljük, és pár csepp citromlével összekeverjük. Frissen fogyasztjuk. Vigyázat: olajjal meglocsolva is finom, de már nem „söpör"!
Rosthiányos és rostszegény élelmiszerek a hús és a húskészítmények, a tej és tejtermékek, a tojás, a fehérlisztbôl készült áruk, a szeszes-italok és az üdítô-italok, így ezek fogyasztását célszerű jelentôsebb mértékben korlátozni. A napi 50 gramm rostbevitel érdekében a rostban gazdag búzakorpa (54%), a búzacsíra (22%), a graham-lisztbôl készült pékáru(15%), a rozskenyér (15%), nyers, friss és feldolgozott (fagyasztott, hôkezelt, szárított, aszalt) zöldségek és gyümölcsök, a diófélék, az olajos magvak, a különbözô kásák, a csemege-kukorica és a pattogatott kukorica fogyasztása kiemelten ajánlott. Az élelmi rostok pótlásában nagyobb szerepet kaphatnak a táplálkozásban egyre népszerűbbé váló rostos ivólevek. Rosttartalmuk 2–3% körüli érték. A rostbevitel növelését fokozatosan végezzék, mert a rosthiányos táplálkozáshoz szokott emésztôrendszer elcsökevényesedett izomzatának és mirigyeinek megerôsítése óvatos diétaváltást és türelmet igényel.
ÉLETTÖRTÉNET
A család
29. rész: Szegénytábor nemeseknek
Hetekbe telt, amíg Nemessyék kipihenték Mívesék látogatását. Zsuzsa mama csak szellôztetett, szellôztetett egyfolytában, míg rá nem jött, nem a lakásba, az úri orrába költözött be az istálló szaga.
Kató befóliázta a friss sajtot, dobozokba rakta a túrót, s mélyhűtötte – jó lesz majd a napszámosoknak, mert ôk nem olyan finnyásak, mint ez az úri gárda.
Csomagolás közben – mikor senki sem látta – jókora darabokat tömött szájába a vidéki finomságokból, majd zsendicével nyomtatta el.
Rájött: bármennyire tagadja, úgyis vérében van származása. Raktározás közben még el is nevette magát, hisz eszébe jutott az a bizonyos kapanyél, ami hetedíziglen is kilóg.
Persze esze ágában sincs, hogy gyerekeit parasztnak nevelje, elég volt a szolgasorsból, azt szeretné, ha csemetéi bárók, grófok leszármazottjaival paktálnának.
– Apropó báró! – rikkantotta el egyszeriben magát, hisz eszébe jutott, hogy kedves ismerôse a minap megállította, hogy a Gergô érdekében kellene beszéljenek, de nem most, hanem például kedden menjen át hozzá Kató teázni.
Kató nem egy házaló fajta, de mit tehetne, fúrja az oldalát a kíváncsiság, hát indul.
Felérve, Erika lakásában rádöbben, hogy a Nemessy fészek elbújhat ennyi pompa mellett. Erika pedig – bár kedvesen fogadja, mégis igyekszik a tudomására hozni, hogy az nem egyszerű tükör, hanem velencei, a porcelán az pedig nehogy bárki azt gondolja, hogy másolat, nem, ez igazi herendi. Nos, hogy tetszik a perzsiai perzsa? Katónak nem szokása a dicsekvés, de a dicsérés sem. Ezért csak áll egyik lábáról a másikra, nézegeti a drága díszeket, s arra gondol, hogy Erika Gergôvel egyidôs kislánya, Hermina sosem tudja meg, milyen a frissen kaszált szénában aladni, s milyen íze van a Míves-zsendicének.
Késôbb, miután Erika fülétôl farkáig körbemutogatta a lakást, megtelepednek a nappaliban. Jön a kávé, kristálycukortartó, törökibrik, s még ki tudja, mi mindennek kell meghallgatnia származását, történetét, amikor Erika témát vált:
– Jaj, szinte elfelejtettem, miért hívattalak – mondja kedveskedôn, de ugyanakkor fölényesen, mintha csak csengôszóra termett volna lábai elôtt Kató.
– Mondjad, drágám! – biztatja Kató még szélesebb mosolylyal arcán, s olyan tekintettel, ki a kanál vizet keresi, hogy megfojtsa a vele szembenállót.
Nem érti, miért érez mérhetetlen ellenszenvet ez iránt az asszony iránt. Legszívesebben felállna, s otthagyná a festett dámát külhoni ékszereivel, s mondandójával együtt. De Erika rákezd mondandójára, s egy idô után Kató azon kapja magát, hogy földbe gyökerezett a lába, nem mehet el, végig kell hallgatnia a történetet:
– Csodálatos ajánlatom van számodra, azaz Gergô számára: egy tábor. De nem akármilyen!
– Gergô már megtervezte a nyarát.
– Hahaha! Mi az, hogy megtervezte? Te majd áttervezed neki. Nehogy megengednéd, hogy a fejedre nôjjön. S különben is ez disznótor. Érted?
Aztán nagy lelkesedéssel kezdi ecsetelni, hogy ez nem holmi harmadosztályú kirándulás, kislánya tavaly, tavalyelôtt is volt. Azt is hamar kifecsegi, hogy a lelkipásztorok feje szervezi a kiruccanást. Az a neve, hogy szegénytábor, mert a luxemburgi gróf, aki a kicsiket fogadja, a szegényeken kíván ezáltal segíteni.
Magyar származású a nagypénzű öregúr, s minden nyáron meghív harminc gyereket nyaralni magához.
– Na, jól gondold meg. Már huszonöten feliratkoztak, a sebész azt mondta, holnap ad választ, s az igazgatónô is megpróbálja egy héttel továbbtolni a korzikai utazást. Nincs sok idôd töprengeni, drágám! Egy óra múlva, ha nem telefonálsz, lemaradsz!
Kató csak ül egy helyben, s nem érti: szegénytáborba küldeni Gergôt? S akkor a suszter tizenegy porontya hová menjen? Hogy az igazgató fia, a sebész leánya is ott lesz? S ráadásul a pap szervezi ezt a szélhámosságot? Tudja, ôk nem állnak be ebbe az ördögi körbe, Jani sem tudna szembenézni lelkiismeretével és munkásaival, ha ezt megtennék, de most már kíváncsi, minden részletet tudni akar:
– És mondd csak, Erika, mit kell magukkal vinniük a gyerkôcöknek?
– Jaj, szinte elfelejtettem. Jól jegyezd meg, amit most mondok: semmit. Érted? S–E–M– M–I–T. Csak annyi ruhája lehet, amennyi feltétlenül elegendô, hogy meg ne fázzon, s az sem baj ha kicsit elnyűtt. Ételt sem szabad neki csomagolni, csak egy szelet zsíros kenyeret. Meg ne próbálkozz a márványsajtos szendviccsel, mert még gyanút fog a dúsgazdag vénember. Vésd az eszedbe: a mi gyerekeink szegények lesznek. Legalábbis mikor útnak indítjuk ôket – nevet közben Erika, majd levegôvétel nélkül folytatja –, de annál gazdagabban térnek haza. El sem hiszed, mi mindennel felcsomagolja ez a báró. Tavaly például a lányom arany nyakláncot is kapott. Azt mondta a báró, bármihez hozzá szabad nyúlni a lakásban, s egyszer azt is említette, hogy nem tehet az ember erôszakot önmagán. S képzeld, az én kis hercegnôm olyan okos, hogy le is szűrte a következtetést: nagyon tetszett neki az ékszer, ha le kell mondania róla, az kész erôszak, s ha ott van, felkínálva, el is veheti, akkor miért ne? – meséli, nevet hozzá nagyot, s Kató szerint undorítóan gonoszat.
Kató lassan felemelkedik a csodaszövettel bevont pamlagról, s búcsúzását rövidre fogja:
– Köszönöm, majd jelentkezem – mondja, s azzal már a küszöbre lép. Rá se hederít Erika asszonyságra, aki megdöbbenésében szólni sem tud, hisz nem értheti, miért nem hálálkodik neki Kató a nagy lehetôségért. Köszönöm? Csak enynyi? Egy ilyen tuti táborért?
Katót megunta várni a családja, mire hazaér, már mindenki az asztalnál ül, hozzáláttak az estebédhez. Kató is közéjük telepszik, s nem tudja befogni a száját, csak mondja, mondja, hogy mik folynak ebben a kisvárosban, hogy a pap a szélhámosok fônöke, akik vissza akarnak élni egy öreg báró jóindulatával. S ezt szemrebbenés nélkül teszik...
Kató ezúttal sem csalódik családjában, hisz mindenki úgy látja, ez a disznóságok netovábbja, még Gergô sem említi meg, hogy ô szívesen megnézné Luxembourgot.
Csak ülnek az asztalnál, s azt latolgatják, hogyan lehetne végére járni ennek a gaztettnek. Végül Gergônek mentô ötlete támad:
– Anyu, apu, játszodjunk detektívesdit! Ti felkutatjátok a báró pontos címét, én pedig leleplezem a bűnözôket.
– Mégis hogy kívánod ezt végrehajtani, kisfiam? – kérdezi Jenô elnézô mosollyal.
– Levelet írok a báró bácsinak!
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
Jégkorong
Sikerült dűlôre jutni!
Nemrég Bencze Attilát, a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom jégkorongcsapatának elnökét kérdeztük az elmúlt hetekben sok vitát kiváltott Sport Management Rt. és a Polgármesteri Hivatal közötti szerzôdéskötés pillanatnyi helyzetérôl.
Ebben az ügyben milyen végsô döntés született? – tettük fel a kérdést Bencze Attilának.
– A piacot és a műjégpályát illetôen tudni kell, hogy mindkét esetben két különbözô szerzôdés köttetett. Mindkét szerzôdés öt évig érvényes, ezen megállapodások június 7-én, csütörtökön kerültek aláírásra. Úgy érzem, sikerült megegyezni, és elmondhatom, hogy mindkét fél pozitív hozzáállást tanúsított ez ügyben. Szerintem a polgármesterrel nem volt gond, mert mindig is támogatta a jégkorongot. Az történt, hogy voltak olyan törvényes részek, amit a jelenlegi jegyzô szeretett volna tisztázni. Emiatt úgy tűnt, hogy akadékoskodik, de a végsô eredmény azt sugallja, hogy sikerült megegyezni. Úgy érzem, hogy ebben a problémakörben valójában csak egy fél van, mégpedig maga a város, s úgy érzem, hogy ezen szerzôdések a városnak is hasznára válnak. Amennyiben sikerül eredményeket felmutatni, akkor a legnagyobb nyereség ebbôl minden téren a várost illeti.
– A költségvetésbôl a hokinak juttatnak-e pénzt?
– Most már eldöntött tény, hogy minden évben, amennyire a pénzkeret engedi, a sportágat a műjégpályán elhasznált villanyáram költségeinek kifizetésével segítik. Ugyanakkor az Electrica Rt.-vel megpróbáljuk kompenzálásos alapon rendezni az elmúlt években elfogyasztott villamos energia költségeit. Ezen a téren nagyon sok támogatónk van úgy a megyében, mint az országban, s ezt a problémát, ha minden évben meg tudjuk oldani, akkor a sportág csak fejlôdni fog.
– Mit jelent az, hogy „kompenzálásos alapon"?
– Arról van szó, hogy a Sportiskola tartozik nekünk jégbérrel, mi pedig tartozunk az Electrica Rt.-nek az elfogyasztott villanyáram ellenértékével. Na most, a Sportiskola egy állami intézmény, s ilyen az áramszolgáltató vállalat is. Tulajdonképpen, ha jól megnézzük, az egyik oldalon mi tartozunk az államnak, a másik oldalon pedig az állam tartozik nekünk. Ez az említett „kompenzálásos" módszer tehát valójában azt jelenti, hogy a fentebb ismertetett helyzetben egy köztes megoldást kell találni. Ez az út járható, és lényege az említett felek közötti adósságok megszüntetése.
– A jégkorongcsapatra térve, mikor kapnak nyári vakációt a játékosok?
– A csapat pontos nyári programját ôszintén szólva nem ismerem, mert az utóbbi idôszakban nem volt idôm ezzel foglalkozni. Azt viszont elmondhatom, hogy közelebbrôl a játékosok egy hónapig szabadságolnak.
Kémenes Balázs edzôtôl megtudtuk, hogy június 2 – július 2. között a játékosok nyári szabadságukat töltik. A szárazedzések július 3-án kedzôdnek el, majd július 18–25. között a csapat tagjai Marosfôn részt vesznek egy általános fizikai alapozással egybekötött edzôtáborozáson. Amint azt megtudtuk a jégedzések augusztus 4-én kezdôdnek el.
A válogatott csapatok programtervezete a 2001/2002-es idényre
* Olimpiai elôselejtezô (lányok) – Belgium;
* Ifjúsági – I-es divízió – (U 18) világbajnokság – Franciaország;
* Ifjúsági – II-es divízió – (U20) világbajnokság – Jugoszlávia;
* Felnôtt – I-es divízió – világbajnokság – Magyarország;
2001. augusztus – szeptember, nemzetközi turné a felnôtt válogatott számára; a helyszín még nem ismert, a tervek szerint a következô válogatottak vesznek részt: Franciaország, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország és Románia.
2001. december 14–24. között nemzetközi turné Szlovákiában a felnôtt válogatott számára.
Ugyanakkor tervbe van véve az ifjúságiak és felnôttek számára megszervezésre kerülô Balkán-bajnokság küzdelemsorozata. A mérkôzések színhelyei: I. forduló: Ankara; II. forduló: Szófia; III. forduló: Belgrád; IV. forduló: Bukarest.
A felnôtt válogatott a budapesti világbajnokság elôtt részt vesz egy nyolcnapos csehországi edzôtáborozáson.
Hoki
Egyelôre huszonkettes a keret
A hét elején Kémenes Balázs edzô tájékoztatott azon játékosok kilétérôl, akik már aláírták a 2001/2002-es idényre szóló szerzôdéseket. A játékoskeret egyelôre 22 jégkorongozót foglal magába. Az alábbiakban közzé tesszük a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom jelenlegi játékoskeretét, amely a tervek szerint további ifjúsági I-es korcsoportú játékosokkal egészül majd ki.
Kapusok: Molnár Szabolcs, Máthé Csaba, Kari Lóránt.
Hátvédek: Gergely Lehel, Domokos Ferenc, Góga Attila, Laczkó Attila, Nagy Levente (ifjúsági), Kozma Lóránt, Borsa Tamás.
Csatárok: Szôke László, Ambrus Zoltán, Farkas Csaba, Vita Zsolt, Koós Tibor, Csíki Árpád, Köllô Csaba, Máthé István, Rusz Gábor, Kertész Zoltán, Gál Csaba, György József.
Megj.: Basilides Tibor és Keresztes Ödön helyzete egyelôre nem tisztázott.
Labdarúgás
„Nyerünk!"
– Beszélgetés Ábrahám Andorral –
Ismert, hogy az elmúlt héten lejátszott utolsó mérkôzése után a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata magabiztosan és fölényesen, tíz pontnyi (!) különbséggel nyerte meg a Hargita megyei bajnokság küzdelemsorozatát. Ekképp csapatunk résztvevôje lesz a június 20-án, szerdán Bákóban – a helyi Aerostar csapatának pályáján – sorra kerülô megyék közötti osztályozó mérkôzésen. A Jövô a Kovászna megyei bajnokcsapat, a Kézdiszentléleki Perkô együttese ellen lép pályára. A 16.00 órakor kezdôdô találkozó tétje: feljutás a C-osztályba. Az alábbiakban Ábrahám Andorral, a Jövô nagy tapasztalatú középpályásával készített interjút tesszük közzé.
– Melyik volt a legnehezebb mérkôzés a tavaszi idényben?
– Nem mondhatom egyik mérkôzésrôl sem, hogy különösen nehéz lett volna. Ehhez persze mindjárt hozzá kell tennem, hogy csapatunk, mint kiderült, az esetek túlnyomó részében jobb volt az ellenfeleknél. A legnehezebb a tavaszi mérkôzések során mégis az a tudat volt, miszerint mi nem szabad veszítsünk. Mindahányszor nyernünk kellett. Ezen gyôzelmi-kényszer miatt a bajnokság végére természetesen némi feszültség felgyülemlett a játékosok körében, amit technikával, a taktikai utasítások betartásával az összetartással, a csapategységgel próbáltunk semlegesíteni.
– Mit lehet tudni a június 20-i ellenfélrôl?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elmondhatom: láttam ôket játszani! Véleményem szerint abban az esetben, ha a megfelelô taktika kerül kiválasztásra és mi gondolkodásban felettük leszünk, akkor nem érhet semmilyen meglepetés. Amenynyiben ezt a csapatot nem verjük meg, akkor nincs, amit keressünk a C-osztályban!
– Milyen stílusban játszanak a kézdiszentlélekiek?
– Leginkább Balánbányára hasonlítanak, de nem annyira agresszívek. További tény, hogy magas termetű játékosok alkotják a Kovászna megyei bajnokcsapatot, ezért azt hiszem nem lesz szerencsés, ha magas labdákkal kezdünk el ellenük játszani. Az egész lényege az lenne, hogy mindvégig azt játsszuk, amit valójában tudunk.
– A nemrég végetért tavaszi idényben, a Székelykeresztúr elleni hazai mérkôzésen látványos gólt szereztél egy meglehetôsen távolról megítélt szabadrúgás elvégzése után...
– Igen, így volt. Ez nem véletlen, mert az edzések után többször is gyakoroltam a távoli kapuralövéseket, s ez épp a Székelykeresztúr elleni mérkôzésen jött be. Különben ballal rúgtam el a labdát, s aztán gól lett a vége. Ennél is szebb gólt lôtt ellenben, csapattársam Tătaru Vasile a Balánbánya elleni rájátszás elsô mérkôzésén. Ô is mintegy 25–26 méterrôl szánta el magát a lövésre, csupán annyi volt a különbség, hogy míg én szinte merôlegesen álltam a kapuval szemben, addig ô szögbôl, a partvonal közelébôl talált látványosan a balánbányaiak kapujába.
– Hogy érzed, szerzel gólt Bákóban?
– Lehet, de nem számít, hogy ki lövi a gólt, a gólokat, a lényeg az, hogy gyôzzön a csapat. Azt tudni kell, hogy ezúttal is nyerni megyünk, különben semmi értelme nem lenne az egésznek.
Szerdán indulnak a szurkolók
Elôvételben nem vásárolható meg a 80 000 lej értékű buszjegy (az oda-vissza utazás díja) a június 20-i bákói osztályozó mérkôzésre – tájékoztatott ifj. Kelemen Ferenc, a Jövô labdarúgó szakosztályának egyik alelnöke. Az elôljáró a furcsa döntés okáról nem kívánt nyilatkozni. Az érdeklôdôk szerdán 12.00 óráig vásárolhatnak jegyeket a városi labdarúgó pálya elôl induló autóbuszoknál. Amint azt megtudtuk a gyergyói szurkolókat szállító autóbuszok 12.05 órakor indulnak. Az utaztatás költsége nem tartalmazza a belépôjegyek árát!
Ifi foci
Ifjúságiak helyezései
A Hargita Megyei Labdarúgó Egyesület több korosztály számára szervezett ifjúsági megyei bajnokságot. Az alábbiakban közzétesszük a gyergyói vonatkozású eredményeket, helyezéseket.
Az ifjúsági A1-es (1983-as korosztály) bajnokság végsô rangsora: 1. Székelykeresztúr 26 pont, 2. Balánbánya 25 p., 3. Székelyudvarhely 25 p., 4. Csíkszereda 15 p., 5. Gyergyószentmiklós 11 p., 6. Galócás 8 pont.
A C korosztály (1986-os korcsoport) végsô rangsora: 1. Székelyudvarhely, 2. Gyergyószentmiklós, 3. Borszék, 4. Balánbánya, 5. Ditró, 6. Csíkszereda.
Az ifjúsági E (1990) és F (1991) korcsoport keretén belül a legutóbb Gyergyószentmiklóson megrendezett mérkôzések eredményei: Székelyudvarhelyi Budvár '90 – Udvarhelyi Budvár '91 6–0, Keresztúr – Budvár '90 0–1, Budvár '91 – Gyergyószentmiklós 0–0, Keresztúr – Budvár '91 2–0, Gyergyószentmiklós – Budvár '90 0–1, Keresztúr – Gyergyószentmiklós 0–0.
A rangsorban: 1. Budvár '90 49 pont, 2. Keresztúr 39 p., 3. Gyergyószentmiklós 16 p., 4. Budvár '91 5 ponttal.
Minifoci
Félidônél a küzdelemsorozat
Szinte mindenik csapat túl van a hetedik mérkôzésen, ami a bajnokság felét jelenti. A városi kispályás labdarúgó bajnokság legutóbbi eredményei: Crazy Boys – Komák 2–4, Rozy Boys – Kárpáti Sas 1–4, Volán Új Kelet – Kárpáti Sas 0–0, Ben Com Mixt – Crazy Boys 0–3, Komák – Erlas-Com 5–1, Rozy Boys – Crazy Boys 3–2, Ben Com Mixt – Erlas-Com (elnapolták), Crazy Boys – Volán Új Kelet 1–4, Rozy Boys – Komák 1–2, Kárpáti Sas – Erlas-Com 2–0.
A rangsor élmezônyének pillanatnyi állása: 1. Kárpáti Sas 19 pont, 2. Komák 18 p., 3. Volán Új Kelet 15 p. (24–11-es gólarány), 4. Rozy Boys 15 pont (21–18).
Gyergyószárhegy
Az Öregek a tavaszi bajnokok
Az elmúlt hétvégén (június 9–10.) Szárhegyen véget ért a helyi Bástya Sportegyesület által szervezett kispályás labdarúgó bajnokság tavaszi idénye. Az alábbiakban közzé tesszük a nyolc csapatot felvonultató megmérettetés két utolsó fordulójának eredményeit.
Eszerint a 6. fordulóban a következô eredmények születtek: Öregek – Ribizli 11–3, AF Dani – Szármány 9–0, KMK – Avanti 10–0, Babilon – Class Dominator 12–2. A 7. forduló eredményei: AF Dani – Avanti 1–9, Szármány – KMK 1–8, Öregek – Babilon 2–1, Ribizli – Class Dominator 4–3.
A góllôvôlista élmezônye: 1. György Mózes (Öregek) 18 gól, 2. Bartalis László (Öregek) 14 gól, 3–4. Ferencz Zoltán (Babilon) és Bartalis Imre (KMK) 13–13 góllal.
A tavaszi fordulók utáni rangsorban: 1. Öregek 21 pont (52–13-as gólarány), 2. Babilon 16 p. (55–11), 3. KMK 13 p. (45–24), 4. Class Dominator 10 p., 5. Avanti 9 p., 6. Ribizli 7 p., 7. AF Dany 6 p., 8. Szármány pont nélkül. Amint azt Gábor Lászlótól, a Bástya SE elnökétôl megtudtuk a küzdelemsorozat az ôsz folyamán folytatódik.
A szervezô Bástya SE ezúton is köszöni a bajnokságon résztvevô összes csapatnak a mérkôzések idôpontjában tanúsított pontosságot és a mindvégig sportszerű magatartást.
Gyergyóalfalu
Csomafalviak nyerték a Bucsin-kupát
* Június 7–10. között az Alfalvi Napok keretében került megrendezésre a helyi Bucsin Sportegyesület szervezésében a Bucsin Kupáért kiírt kispályás labdarúgó torna – tájékoztatott Portik József, a Bucsin SE elnöke. A nyolc résztvevô csapatot két csoportba sorolták. Az A–csoport összetétele: Ditró, Szárhegy, Ben Com Mixt, Bucsin. B-csoport: Délhegy (Csomafalva), Erlas-Com, Crazy Boys és Bayern (Alfalu).
Eredmények: Bucsin – Ditró 3–0, Ben Com Mixt – Szárhegy 1–2, Erlas-Com – Crazy Boys 4–5, Bayern – Crazy Boys 0–0, Bucsin – Szárhegy 4–1, Délhegy – Erlas-Com 7–0, Ditró – Ben Com Mixt 1–2, Délhegy – Crazy Boys 7–2, Szárhegy – Ditró 7–1, Bayern – Erlas-Com 3–3, Bucsin – Ben Com Mixt 9–2, Délhegy – Szárhegy 3–0, Bayern – Bucsin 2–1.
A 3. helyért: Szárhegy– Bucsin 2–2, hosszabítás és büntetôrúgások után: 6–5. A döntôben: Bayern – Délhegy 1–2. A végsô rangsorban: 1. Délhegy, 2. Bayern, 3. Szárhegy, 4. Bucsin.
Fair play–díj: Ditró; legjobb kapus: Laczkó Szabolcs (Bayern); gólkirály: Tódor Lóránt (Bayern); legjobb csatár: Ambrus Arnold (Szárhegy); legjobb hát-véd: Szakálli Zsolt (Délhegy – Csomafalva).
* Június 9-én, szombaton a Bucsin SE szervezésében került megrendezésre az a tíz párt felvonultató lábtenisz megmérettetés, amelynek döntôjében a gyergyószentmiklósi Málnási Huba – Gergely Lehel alkotta csapat a Györffy Zsigmond – Györffy Csaba alfalvi kettôst gyôzte le.
* Június 15–én, pénteken elkezdôdik a gyergyóalfalvi minifoci bajnokság visszavágó sorozata. Emlékeztetôül: a Bucsin SE által szervezett küzdelemsorozaton nyolc csapat vesz részt.
Kosárlabda
Tornagyôztesek a gyergyói öregfiúk
Az elmúlt hétvégén, egész pontosan június 8–10. között, Szovátán került megrendezésre a hagyományos, öregfiúk számára szervezett Barátság Kupa kosárlabda-turné 39. kiírása. A hat résztvevô csapatot két csoportba sorolták. A-csoport: Szováta, Csíkszereda, Székelyudvarhely; B-csoport: Szászrégen, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy.
Az elsô napi eredmények: Régen – Gyergyószentmiklós 36–54, Szováta – Csíkszereda 62–33, Gyergyószentmiklós – Sepsiszentgyörgy 61–31, Csíkszereda – Székelyudvarhely 35–64, Sepsiszentgyörgy – Régen 53–57, Szováta – Székelyudvarhely 29–43.
Másnap, azaz vasárnap a helyosztó mérkôzésekre került sor. Eszerint az 5. helyért: Csíkszereda – Sepsiszentgyörgy 34–47; a 3. helyért: Szováta – Régen 59–62; az elsô helyért: Gyergyószentmiklós – Székelyudvarhely 63–55. Díjazottak: legeredményesebb játékos: Vass Attila (Szászrégen); a legsportszerűbb csapat: Csíkszereda.
A tornagyôztes gyergyói csapat összetétele: id. Tóber József, dr. Gereöffy Ferenc, Farkas Zoltán, ifj. Tóber József, Bencze Attila, Gáll András, Kémenes Miklós, ifj. Dézsi Zoltán, Kodácz Attila, Farkas Attila. Hiányzó csapattagok: Basilides Tibor, Bondár István és Szabó Rudolf. Csapatvezetôk: Kémenes Ignác és Vincze János.
A Barátság Kupa kosárlabda-turné örökrangsorában: 1. Szászrégen – 11 gyôzelemmel, 2. Gyergyószentmiklós – 9, 3. Szováta – 8, 4. Sepsiszentgyörgy – 6, 5. Székelyudvarhely – 4, 6. Csíkszereda – 1.
A Barátság Kupa kosárlabda-turné ôszi kiírása (szeptember-október) a tervek szerint Csíkszeredában kerül megrendezésre.
Sporthegymászás
A sziklafalakon vetélkedtek
Június 8-án, pénteken kezdôdött el, és június 10-én ért véget a Békási-szoros sziklafalain lezajlott sport-hegymászó verseny. A rendezvényt a Piatra Neamt-i Freestyler Climbing Sportegyesület szervezte. A megmérettetésnek összesen huszonöt résztvevôje volt, az elôselejtezôk után tízen kerültek a döntôbe. Városunkat a tinédzser korú Balázs Áron képviselte, aki a Piatra Neamt-i Montana Club színeiben versenyzett. A pontozásos alapon kialakult rangsorban: 1. Scortea Dan, 2. Postolache Dan (mindketten Zernyest), 3. Covalschi Paul (Jászvásár). Az esemény kapcsán az ágazathoz közel álló Bögözi Gábort, a Gyergyószentmiklósi Dancurás Hegyimentô Szolgálat vezetôjét szólaltattuk meg.
– Mi a különbség a hegyimentés és a sport-hegymászás között?
– Nem nehéz rájönni, hogy a hegyimentôk elsôsorban a hegyekben történô balesetekkel foglalkoznak. Városunkban ez a tevékenység önkéntes alapon történik. A sporthegymászók feladata egészen más. Teljesen más stílusban és más körülmények között másznak. Nem használnak semmiféle segédeszközt. Amikor mégis segédeszközöket használnak, akkor csak biztosítás céljával teszik. A hegyimentôknek nem az a lényeg, hogy a falakat másszák, hanem az, hogyha baleset történt, akkor a legrövidebb úton elérjék és leszállítsák a balesetet szenvedett személyt. A sport-hegymászókról tudni kell még, hogy maximum negyven méter magasra másznak.
– Mi a helyzet a Dancurás Hegyimentô Szolgálat házatáján?
– A csapat még egyelôre létezik. A gondok ott kezdôdnek, hogy az ország más csapataival szemben pénz nélkül dolgozunk. Nem mintha ez a tevékenység kötelezô lenne, de úgy érezzük, hogy a pénztelenség ellenére valakiknek ezt a munkát is vállalniuk kell. Még februárban a városi tanács elé terjesztettünk egy költségvetés tervezetet. Azt mondták, hogy márciusban megtárgyalják a helyzetünket, s ha nem is a kért összeg egészét, de nagy százalékát jóváhagyják. Azóta is várjuk, hogy történjen valami.
– Úgy tudom, hogy a tél folyamán minden hétvégén ott voltatok a sípályákon...
– Téli idôszakban a hegyimentô csapatoknak az a feladata, hogy jelen legyenek a sípályákon. Az elmúlt télen Marosfôn, az ötösnél, a Pongrác-tetôn és a Gyilkostónál voltunk jelen rendszeresen.
– Jelenleg senki nem ad semmit nektek?
– Nem mondom, hogy épp ez a helyzet, mert az elmúlt télen is kaptunk egy minimális összeget, a sípályákon elvégzett munkánk fejében.
– Ki gondolt rátok?
– A Megyei Tanács. Helyi szinten a jelen pillanatban nem kapunk semmit. Ugyanez érvényes az elmúlt évekre is.
– Névszerint kik alkotják a Dancurás Hegyimentô Szolgálat csapatát?
– Kiss Tivadar, Pupák László, Keresztes Emil, Kastal László, Elekes Huba, Elekes László, dr. Décse István, dr. Gereöffy Ferenc és Bodó Géza.
– Elsôsorban kötelekre lenne szükségünk. Az a helyzet, hogy olyan kötelekkel kell dolgozzunk, amelyek már rég meghaladták a szavatossági idôt.
Vidéki sport
Kézilabda-hírek Ditróból
„Kézilabda évzárónak" is nevezhetô a június 11–12. között Székelyudvarhelyen megrendezett hagyományos Bethlen Gábor-kupán való részvétel. A ditrói Siklódi Lôrinc Általános Iskola három csapattal képviseltette magát különbözô korcsoportokban. Íme az elért eredmények:
* VI. osztályos korcsoportban – fiúk: II. hely – Ditró
* VII. osztályos korcsoportban – fiúk: II. hely – Ditró
* VIII. osztályos korcsoportban – lányok: III. hely – Ditró
A torna legjobbjai között büszkén soroljuk: a VI. osztályos korcsoportban: legjobb kapus – Gáll Attila; gólkirály: Sinka Csaba; a VII. osztályosok korcsoportjában: gólkirály: Köllô Zsófia (mindannyian ditróiak).
A Czimbalmos Árpád és Bardocz Erzsébet által felkészített csapatokat György Hajnal és Bardocz Erzsébet tesnevelô tanárok irányították a két napos mérkôzéssorozaton.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
Két székely beszélget.
– Mit gondolsz, komám, melyik a gyorsabb állat: a postagalamb, vagy a ló?
– Gyalog a ló...
* * *
– Mi az? Fekete és sistereg?
– Szôke villanyszerelô.
* * *
– Miért jó a falábúnak ?
– Mert mezítláb is tud diót törni.
* * *
– Miért fulladt bele a rendôr a Dunába?
– El akarta taposni a cigijét.
* * *
– Mi az? Zöld és ugat?
– A béka félrebeszél.
* * *
– Emilke, tanulj meg már végre késsel–villával enni!
– Jó, de akkor melyik kezembe fogjam a húst?
* * *
A fiatalasszony tanácstalanul toporog a hentes pultja elôtt. Az eladó segítôkészen megkérdezi:
– Mit adhatok, kérem? Sertéshúst, baromfit, esetleg marhahúst?
– Mindegy, csak olyan legyen, ami nem ég oda!
* * *
– Miért mentél hozzá, ha egyszer tudtad, hogy ilyen részeges?
– Azt hittem, nagyon sokat keres, ha ennyit iszik.
* * *
– Mi a különbség a WC és a temetô között?
– Semmi. Ha menni kell, hát menni kell.
* * *
Egy fruska odamegy a menô csávóhoz, s nekiáll pitizni. A gyerek megunja, s visszaszól:
– Ugyan már, mit akarsz, alig vagy 18 éves, még a tej is ott a szád szélén !
– Az nem tej...
* * *
– Mondd, Télapó, miért takartad le a puttonyodat?
– Anyád a Télapó! – mondta a púpos és továbbment...
* * *
Az aluljáróban egy fiatal, csinos szôkeség így kiabál:
– Kék ibolyát tessék! Kék ibolyát tessék!
Egy rendôr odamegy.
– Itt tilos árusítani. Igazolja magát. Hogy hívják?
– Kék Ibolya.
* * *
– Te anyjuk, ez a káposzta nem eléggé savanyú!
– De édes uram, ez nem káposzta, hanem mákos tészta.
– Ja, akkor elég savanyú.
* * *
Rendôr megállít egy bazi nagy sportkocsit. Kiszáll belôle egy szôke bombázó... Amint szóhoz jut a rendôr, máris kéri a forgalmit meg a többit. Utána felhívja a központot, hogy leellenôrizze, vajon nem lopott-e a kocsi.
– Itt egy dögös sportkocsi... motyogja.
– És egy még dögösebb szôke csaj a volánnál, nem ? – szól közbe az ügyeletes – Azonnal add vissza az iratait, és told le a nadrágod!
– De hát...
– Ne törôdj semmivel, csak tedd, amit mondok – nyugtatja a központos.
– Na ne, már megint alkohol teszt?! – szólal meg a szôke.
* * *
A Farkas elkapja Piroskát az erdôben:
– Na Piroska, le a bugyit, most aztán jól ellátom a bajod!
– Nosza, rajta – válaszol Piroska.
A farkas mindent belead.
– Na, mi van? Csak egy menetet bírsz? – kérdi Piroska.
A farkas összeszedi magát, még egyszer elintézi Piroskát. Már keze lába remeg, földig ér a nyelve, de Piroska csak nem nyugszik:
– Ez is valami? Lássuk a harmadik menetet!
A farkas nekidurálja magát, de a közepénél lefordul Piroskáról és megdöglik. Másnap a vadászok járják az erdôt, meglátják a döglött farkast:
– Le kéne már lôni ezt a Piroskát, ezen a héten ez már a negyedik farkasa.
* * *
– Mi a különbség a dögkeselyű és az anyós között?
– A keselyű legalább megvárja, amíg kimúlsz.
* * *
Órán, a tanárnô nagy nyögéseket és egyéb félreérthetetlen zajokat hall a leghátsó padból. Hátramenve látja ám, hogy Móricka témázgat az egyik osztálytársnôjével.
– Móricka, mi... mit csináltok itt?
– Hát nem a tanárnô mondta, hogy húzzam meg a Margót?
A csillagok megmondják, ki vagy
Ikrek (május 21 – június 20.)
Az Ikrek számára nem jelent különösebb örömet valakinek, vagy valaminek a puszta birtoklása, részletesen meg akarja ismerni a személyeket és tárgyakat. No és persze az egész világot. Az Ikrek vándorló természetű. Mindent megismerni: ez a célkitűzése. Kezdeti fellángolása bármi iránt csak szalmaláng természetű.
Nyugtalanság, kíváncsiság – ez az Ikrek jelű ember osztályrésze, és természetesen minden emberben jelenlévô Ikrek-tulajdonság.
Igyekszik mindent gyorsan elvégezni. Általában jól tanul, mert rendkívül gyors a felfogása. Gyakran azért unja magát az órákon, mert már elôre elolvasta az anyagot, sôt hozzá is olvasott, persze ez csak arra az anyagra vonatkozik, amelyik érdekli. Ha nem mondhatja el a véleményét az órákon nyilvánosan, akkor padtársával beszél, de az is elôfordulhat, hogy pad alatt olvas. Gyakran már elôbb tud olvasni, mint hogy iskolába járna. Falja a könyveket. Késôbb is nagy könyvgyűjtô. Megvesz mindent, ami érdekli, de az elolvasásukra nem marad ideje. Ennek ellenére olvasottsága és tájékozottsága a világ dolgairól lenyűgözô.
Társaságokban ô a közkedvelt ember. Mindig tud valami aktuális pletykát, érdekes információt. Amennyire szerteágazó a tudása, legalább annyira felületes. Sosem az információk mélysége, hanem mennyisége izgatja. Igazi újságíró típus. Ô az az ember, aki képes lyukat beszélni a másik hasába. A pontosság nem tartozik az erényei közé.
Az Ikrek emberekben mindig jelen van a kettôsség érzése. Önmagával vitatkozik, és az egyik énje megpróbálja meggyôzni a másikat. Semmit sem hisz el, csak úgy, ha utánajár és meggyôzôdik arról, hogy az információ helyes. Ha valamiben kételkedik, rögtön vitára kész.
Semmit sem tud magában tartani. Közlékenységi vágyából adódik, hogy sokat tud beszélni, és gyakran óriási körmondatokban fejezi ki magát. Az is elôfordul, hogy ha már elmondta, amit akart, a válaszra már oda sem figyel. Ez nem szemtelenség részérôl, de gondolatai csapongása miatt már máshol jár. Jó a nyelvérzéke, gyakran több nyelven beszél. Pályája is kapcsolódhat a beszéddel. Kiváló tolmács, elôadó, riporter, tanár, újságíró, szervezô, ügyvéd kerül ki az Ikrek közül.
A mozgás- és levegôigénye óriási. Ezért, ha teheti, kimegy a szabadba. A hosszas bezártság neurotizálja. Nyitott ablaknál alszik, és nem fázékony. Sokáig megtartja fiatalos külsejét és szellemi frissességét. Szervezete ellenálló, de idegrendszere nem. Számára a legveszélyesebb a dohányzás.
Az Ikrek kiválóan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. A kapcsolataiban alkalmazkodó, mások elvárásainak megfelelni akaró, de csak addig, míg az illetô vagy társaság érdekli.
Az Ikrek jelbôl sok tolvaj és szélhámos kerül ki, de ez attól függ, hogy az egyén milyen szinten áll és a születési képében hogyan áll a Merkúr. Mindenesetre az Ikreknek megvan a képessége arra, hogy behízelgô modorban, bárkinek bármit beadagoljon. Ha akar, akkor a félrevezetés nagymestere tud lenni. Kiváló kézügyességével a legnehezebb feladatokat is elvégzi.
Mint fônök
Általában jó szervezô, kereskedô, és önállóan jól dolgozik, de fônöknek elég szétszórt. A kötöttséget nem nagyon szereti, ezért sem fônöknek, sem beosztottnak nem elég megbízható. Pontatlan, gyakran vallja magáénak Pató Pál mondását: „Ej, ráérünk arra még". Ha talál egy jó titkárnôt, aki mindent rendben tart, mindenre odafigyel, semmit nem felejt el, akkor egész jó fônök lehet belôle. Az Ikrek fônök mindent elfelejtene, ha ez a szolgálatkész beosztott nem gondolna mindenre. Aki igazán tűri az Ikrek kapkodását, az vagy egy Szűz vagy egy Bak.
Mint beosztott
Minden mozgalmas munkahely megfelel neki, ahol zajlik az élet. Szeret emberek közt lenni, beszélni, és érdekes helyzetekkel ismerkedni. Ha csönd van, inkább bekapcsolja a rádiót, vagy a magnót, nem viseli el a magányt, bezártságot. A futószalag nem neki való. Sokszor munkahelyet változtat, mire úgy érzi, révbe ért.
Mint szülô
Nem tud eléggé odafigyelni gyermekére. A közös megbeszéléseket inkább egy kiránduláson vagy egy autóúton tartja. Gyermekétôl elvárja, hogy sportoljon, zenét tanuljon, nyelvórákra járjon és az iskolában se legyen panasz rá. Az Ikrek anyuka, mihelyt teheti, kimozdul otthonról és cipeli gyermekét mindenhova. Kezdeti szülôi lelkesedése csak akkor nem törik le, ha gyermeke hasonszôrű, mint ô, és nem egy nyugodt, csendes.
Mint partner
Csak intellektuális kapcsolatban érzi jól magát. A szerelem nem igazán neki termett. Amíg a kapcsolat új, addig hevessége és figyelmessége nem ismer határt. Ha kezd az elsô hév kissé megállapodottá válni, mások iránt kezd érdeklôdni. Ez utóbbi az Ikrek hölgyekre is vonatkozik. A hűség tehát nem tartozik erôsségei közé. Fiatalkorukban kifejezetten sportot űznek a találkozókból. Az Ikrek lányok azok, akik egy helyre egy idôben három fiút hívnak, és a barátnôjükkel figyelik, hogy mi történik. Ha tartós kapcsolatra törekszünk az Ikrekkel, akkor mindig újdonságokat kell produkálnunk. Az esetleges kalandjait el kell néznünk, és ha megfelelünk neki, mint beszélgetô-partner, reménykedhetünk a visszatértében. A szép szavakhoz jobban ért, mint a szexuális vetélkedôhöz. Nem a vére hajtja, csak a kíváncsiság.
Mint gyermek
Mozog keze, lába – így jellemezhetnénk az Ikrek jelben született gyermeket. Óriási türelemre van szüksége szülônek, nevelônek egyaránt. Be nem áll a kis szája. Kérdez, elôad, közben megkérdezi, hogy figyelünk-e, majd a választ meg sem várva eltűnik, mert a gondolatai már máshol járnak. Fáradhatatlan. Korán kel, és este nem lehet ágyba tenni. Alig lehet az étkezôasztalhoz ültetni és már magára is rántja a levest, vagy jobbik esetben a földre és nem magára ejti a lekváros kenyeret. Ha iskolába kerül, az otthoniak kicsit fellélegezhetnek. Viszont a tanárokra nehéz idôszak következik.
Hamar felébred benne a kereskedelmi szellem. Elad, csereberél, vásárol, de a dolgaira nem tud vigyázni. Korán kamaszodik és ha jó a szülôkkel a kapcsolata, egész nap csacsog az izgalmasabbnál-izgalmasabb kalandjairól. A nevelô fô feladata, hogy a tehetséges gyermeket ránevelje a tartósabb cselekvésre és türelemre, önmagával és másokkal szemben.
Horoszkóp
június 14–20.
KOS (III.21-IV.20.)
Valakitôl szerelmeslevelet kap, s ez emeli a nap fényét. Igyekezzen javítani álláshelyzetén, azonban egy személyes meghívás némi utánajárást igényel. Mit is akar az élettôl? S azoktól, akik közel állnak önhöz? Legalább saját magát ne zavarja össze, mert még eltéveszti a helyes irányt. Legyenek értelmes céljai, vágyai!
BIKA (IV.21-V.20.)
Kemény munkával elérheti azt a sikert, amelyre már régóta vágyik. Persze csakis akkor, ha igazán tesz valamit vágyai megvalósítására. Egy jóakarója segíthet ebben, de ne utasítsa el ezt a lehetôséget túlzott önhittségbôl.
IKREK (V.21-VI.21.)
Sajnos akárhogy csűrjük csavarjuk a dolgot, saját magának kell döntést hoznia egy olyan ügyben, amely a jövôjét érinti. Olyan üzleti partnerre akad, aki tökéletesen kiegészíti, azonban ez a partnerkapcsolat nagyon szerencsés is lehet.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Ezen a héten talán elhatározza, hogy otthagyja állását, mert végre jobb ajánlatot kapott, és úgy érzi, karrierje beindul. Olyan partnerrôl álmodozik, aki gyöngéd és szenvedélyes is egyben, szóval ha lehet, legyen tökéletes.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Ezen a héten, ha minden szempontnak és elvárásnak meg akarna felelni, több részre kellene szakadnia. Ezért nagyon fontos megteremteni a kényes egyensúlyt saját vágyai, munkahelyi feladatai és partnerével szemben támasztott igényei között.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Lehetséges, hogy többen is udvarolnak önnek, vagy talán ön vonzódik többekhez is? Ezen a héten ugyanis több helyrôl kaphat ajánlatot. Az lenne a leghelyesebb, ha ôszintén kifejezné, mit is érez valójában. Ha gyakorlatiasan közelíti meg a dolgokat, a nehéz helyzetet is meg tudja oldani.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Lehetséges, hogy szórakozásra vágyó barátai hirtelen betoppannak, s ez kész csapás az ön számára, mert lakása kész romhalmaz. Nincs más hátra, ha meg akarja elôzni a kellemetlen, váratlan támadást, ki kell takarítania. Ezen a héten segítségre számíthat.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Sok érdekességet tartogat önnek ez a hét. Egyik munkatársával egy egészen másfajta szituációban találkozhat. Egy vidám házibulin egészen más szemmel néznek egymásra, amibôl egy új szerelmi kapcsolat is kifejlôdhet. Egyik barátja hálát érez, amiért önállóságra késztette.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Beszélje meg egyik rokonával azt az üzleti ajánlatot, amelyet nemrég kapott. Nincs vele különösebb baj, de jobb, ha több szemszögbôl is megvizsgálja, mielôtt nekivág. Új hobbira támad kedve, emellett azonban több figyelmességet kellene szentelnie kedvesének. Találkozik egy új emberrel.
BAK (XII.23-I.20.)
Ezen a héten nagyon helyesen ítéli meg, hogy akkor használ saját magának a legtöbbet, ha mások javára dolgozik, s kissé megfeledkezik egyéni kívánságairól. Valami szépet, tartósat és maradandót szeretne vásárolni kedvesének. Ha jól választ, nagyon jó vásárt csinál.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Rajzoljon csak nyugodtan egy szívet a tükörre, hogy az, aki szereti, megtudja. Akár igazi szerelme, akár egy szeretett családtag, biztos jó napja lesz ettôl. Ezen a héten vezérelje az az elv, hogy mindent másokért. Sok lehetôség nyílik a szerencsére.
HALAK (II.20-III.20.)
Ezen a héten nagy öröme telik a vásárlásban. Minden találkozás kellemesnek ígérkezik, még egy bankárral is! Most mindenki csak az ön hasznára lehet. Folytatódik a jó szerencséje, különösen a pénzügyekben; munkahelyén is sikert ér el. Használja ki a lehetôségeket!
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001
|