Nem mindenki fabábu
„Szerencsémre" én is átéltem a kommunista idôk egy részét. Így meg tudom érteni az akkori tűzközeli generáció „nem rózsaszín, vörös és ingyen kapja" délibábját. Akkor nagyjából mindenkinek megvolt a jól behatárolt helye, és a jól kiszabott feladata. Akkor még nem prüszkölt a bolha, és a tetűt is rézpatkóba verték, hogy „a sújban s a fenében ne botorkázzon". Akkor még üveghegyes meseidôk voltak, mikor a fiatalok pártprogramba való tömörítése úgy működött, mint a juhok beterelése az akolba. Akkor még csak suttogásszabadság volt, és nem pofázott senki. Igaz-e, Rokaly úr?
Azért kérdem ezt öntôl, mivel városi környezetemben talán önt zavarja a legjobban a szólásszabadság. Eszem ágában sem volt reagálni a dr. Garda Dezsôt megcélzó nyílt levelére, ám néhány rosszhiszemű csúsztatása érinti a Kisújságot is, és mint olyan, a fôszerkesztô feladata felhívni erre a figyelmet. Elsôsorban a Gyergyói Kisújság nem a dr. Garda Dezsô képviselô tulajdona. Másodsorban arról sincs tudomásom, hogy a lap alapembere lenne, pedig higgye el, én mindennap megfordulok a szerkesztôségben.
Ugyanakkor fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy a megkérdezett személyek nyilatkozatait nem szokásom cenzúrázni. Ezért lehet, hogy egyes nyilatkozatok nem éppen RMDSZ magasztalóak, de lényegében ez jelenti a szólásszabadságot, s tudomásom szerint ön ezt nem korlátozza, erre nagyon vigyáz. Tehát senki, még ön sem szabhatja meg, hogy kinek mi legyen a meglátása akár az RMDSZ-rôl is. Ám az ilyen hisztérikus politikai kirohanások miatt kerül a D-betű zárójelbe. Rokaly úr, meg kell már végre szoknia, hogy ezek a nyilatkozatok nem támadások, csak egyszerű vélemények. Rosszhiszeműségbôl bennünk is körülbelül annyi van, mint önben. Gyarlóságból egy kicsit kevesebb.
A minap kaptam három gépelt oldalt, amelyben valaki az ön nevében írt egy öntelt, öndicsérô, önmagasztaló levelet. Mivel ismerem az ön áldozatos szerénységét és önfeláldozó múltját, így rögtön rájöttem, hogy valaki a bolondját járatja a szerkesztôséggel. Öndicséret gyalázat, ahogy mondani szokás. Tudom, hogy ön ilyet nem tenne. A levél nem volt aláírva, és egy ilyen irományt bárki tud gépelni, ezért jobbnak láttam a süllyesztôbe dobni. Ha mégis ön volt a levél szerzôje (amit kötve hiszek), akkor elnézését kérem.
Ábrahám Imre
A városházáról
A pénteki sajtótájékoztatón a polgármesteri hivatal három vezetôje, polgármesterünk, alpolgármesterünk és a hivatali titkár is jelen volt. Külön-külön számoltak be a saját tevékenységi körükben történtekrôl.
Dr. Kolumbán László alpolgármester a közbirtokosság és az erdészet közötti bírósági eljárással kapcsolatban tájékoztatott. Mint megtudtuk, a tárgyalást ismét elhalasztották, várhatóan július 10-én fog sor kerülni rá. Alpolgármesterünk elmondotta: ez idáig annyi nyereségünk van az egészbôl, hogy megszűnt a város erdeinek lopása. Felhívást is közölt a lakosság felé: július 2-án a Tekerôpatak és Gyergyószárhegy közötti vasútvonal mentén gyomirtásra kerül sor, tehát ezen és az azt követô napon lehetôleg senki ne legeltessen ott.
Nagy István titkár szigetszentmiklósi látogatásáról számolt be. Mint mondotta, a hivatal sportreferensével, Buslig Gyulával és a Hóvirág néptánc-együttes 18 tagjával közösen vettek részt a testvérvárosban megrendezett az Együtt Európában – Testvértelepülési kapcsolatok fesztiválja címet viselô rendezvénysorozaton. Romániaiakon kívül finnek és osztrákok is részt vettek a fesztiválon. A polgármesteri hivatal titkára elôadást tartott a rendezvényen Testvértelepülések szerepe és fontossága az egyesülendô Európában címmel. A Hóvirág táncosai nagy sikerű elôadást mutattak be. A rendezvény után Nagy Istvánt megkereste egy szobrász-, festô- és színművészekbôl álló csoport, amely kapcsolatot szeretne felvenni hasonló tevékenységű gyergyói csoporttal.
Pál Árpád polgármestertôl a következôket tudtuk meg:
* Jelen pillanatban három szolgálati lakással rendelkezik a város, ezekre még lehet kéréseket benyújtani a hivatalba. Hogy az igénylôk közül kik juthatnak ilyen módon otthonhoz, azt az illetékes bizottság dönti majd el.
* Múlt héten háromnapos rendezvényre került sor Szovátán, Vállalkozó önkormányzatok címmel. Megyénkbôl csupán három település képviseltette magát: Gyergyószentmiklós – polgármesterünk személyében, valamint Ditró és Székelykeresztúr.
* Még ezen a héten megbeszélésére hívja Pál Árpád a Csíki-kert utca lakóit. A segítségüket fogja kérni, hogy mihamarabb hozzáláthassanak az utca javításához.
* Ugyanígy megbeszélésre kerül majd sor a segélyszervezetekkel, alapítványokkal, amelynek célja egy szociális alap létrehozása, valamint a közmunka megszervezése lesz.
Polgármesterünk csak a sajtótájékoztatón, egy kérdés kapcsán értesült arról, hogy immár elveszítettük a tíz éve megrendezésre kerülô, országszerte híres motoros találkozót, mivel idén Marosfôn kerül megszervezésre. Pál Árpád veszteségnek tartja, hogy egy ilyen méretű rendezvény elkerül a városból.
Pál Hajnalka
Szálkák és gerendák
Egy közhellyel kezdeném: tévedni emberi dolog. Ha pedig ez igaz, akkor talán szóvá se kellene tennem a következôket. Hogy mégis megteszem, annak az az oka, hogy nem hiszem, hogy joga van bárkinek bármilyen körülmények között bármennyit tévedni, ráadásul büntetlenül. Nem mindegy ugyanis, hogy a tanuló vezetô az oktatópályán tévedésbôl a gáz helyett a fékre lép, avagy hogy a társasgépkocsi vezetôje (teli busszal) a bal kanyarban jobbra fordul.
Hasonlóképpen nem mindegy az sem, ha egy városvezetô néha elkövet apró nyelvbotlásokat, illetve ha szóban és tettben rendszeresen hibázik, ugyanis ez utóbbiaknak a levét egy egész város issza. Évek óta.
Mindez arról jut eszembe, hogy polgármesterünk a hétfôi lakossági fórumon (ahol – elég beszédes módon – a lakosság elfelejtett megjelenni) kihangsúlyozta, hogy ô is szokott néha tévedni, de ezt be is szokta vallani férfiasan, ellentétben másokkal. Sajnos nagyon nehéz eldönteni, hogy ez a kijelentés mennyire igaz, azért, mert a vita rendszeresen arról szól, hogy egy bizonyos cselekedet téves vagy nem. Hogy csak egy példát mondjak: a jelzôlámpákra elköltött pénz sokunk szerint közönséges pazarlás volt, a polgármester szerint ellenben okos beruházás. Igaz, hogy a lámpák azóta sem működnek (hála a Fennvalónak), de Pál Árpád szerint ez nem azért van, mert nem lennének működôképesek. Legalábbis hétfôn azt mondta, hogy a rendszer jó, bármikor be lehetne indítani. Sajnos nem került senki a teremben, aki feltegye azt a roppant logikus kérdést, hogy ha a rendszer jó, s szükség is volna rá, akkor miért nem működtetik? Hisz ebben az esetben egyértelmű, hogy a polgármester legjobb meggyôzôdése, illetve a város érdekei ellen cselekszik. Feltéve, ha valóban jó a rendszer, s szükség is volna rá. Nehéz kérdések...
Szintén a fórumon hangzott el, hogy a város a tavaly kevesebb mint négymilliárdból gazdálkodott, s az idén sem jut erre a célra több. Tévedés? Kétlem. Ugyanis ugyanott dicsekedett el az inkubátorházzal, illetve a Salamon Ernô Líceum felújítási munkálataival. Márpedig az általa említett 3,8 milliárdon túl csak erre a két célra még egyszer enynyi pénzt költünk az idén a város költségvetésébôl. Az ilyen „tévedéseket" magyarul másképp szokták nevezni. Az illetô szó „H" betűvel kezdôdik.
Másik, viszonylag friss eset. A múltkorjában ugyanezeken a hasábokon egy tanmesét olvashattak, melyben arról volt szó, hogy valahol a nagyvilágban, Papondekli király birodalmában, miképpen játsszák ki a törvényeket. Meglepetésemre a májusi tanácsülésen a polgármester felkért, szóljak a kollégáimnak, hogy azért ezt ne tegyék vele, mert nem szép, nem jó és teljesen felesleges. No, itt aztán van tévedés bôven. Az még a kisebbek közé tartozik, hogy a kollégáim az illetô cikkért egyáltalán nem hibásak, hisz ôk végzik a maguk dolgát rendesen a Servernél, az újságot csak olvasni szokták, írni nem. A nagyobb gond az, hogy a polgármester az írásban magára ismert, holott az is közhely, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Fordítva azonban, ha már magára vette, akkor következik, hogy valóban az ô inge. Ugyanis – hadd mondjam ki akkor nyíltan – egyik tipikus tévedése az, hogy nem a megfelelô emberekkel veszi körül magát, ezt ráadásul a törvényesség látszatát keltve teszi, oly módon, hogy a versenyvizsgák feltételei közé becsempészi azt, amelyiknek csak az ô kiszemeltje felel meg. Emlékezetes ilyen téren az, amikor a titkári állás másodszori meghirdetésekor ötrôl négy évre csökkentették a kért közigazgatási tapasztalatot, mert – mint nyíltan bevallotta a sajtónak – nem tudták biztosan, hogy a Közüzemek igazgatói állása közigazgatási tapasztalatnak számít-e. (Az is jellemzô, hogy még egy ilyen egyszerű kérdésre sem tudják a városházán a választ.) Számomra a legfájóbb az én tévedésem volt (melyet itt nyilvánosan bevallok), ugyanis azt gondoltam, hogy ha elôre megírom, hogy mire készülnek, akkor nem merik majd megcsinálni. Arra gondoltam, hogy egy minimális szégyenérzet csak szorul beléjük. Sajnos tévedtem. Mint utólag megtudtam, a pénzügyi osztályra úgyis azt vették fel, akit eredetileg kiszemeltek. Azt már csak a polgármester tudja, hogy az illetô miképpen fogja ott kamatoztatni az Ifitékában szerzett tapasztalatait.
Árus Zsolt
A központból sétálóutca lesz?
Pénzmaghoz jutott az Amôba Öko Központ. A csíkszeredai Partnership Alapítvány 35 millió lejes összeget folyósít a környezetvédô alapítványnak, hogy az Együtt egy egészséges környezetért programot valóra válthassák. E program célja a város lakóinak tájékoztatása a környezeti problémákról, a társadalom bevonása a környezetvédelmi problémák megoldásába, egy helyi stratégia kidolgozása környezetünk minôségének javítása érdekében. A cél eléréséért olyan lépések is történnek, mint egy környezetvédelmi információs központ létrehozása a szervezet székhelyén, fórumok, kerekasztal-beszélgetések szervezése, közvélemény-kutatás és esettanulmány készítés. A megvitatandó témakörök közt szerepel a fenntartható fejlôdés, zöldövezetek, hulladék, felszíni vizek valamint a közlekedés is.
Az utolsó témakör ügyében már munkához is láttak. Az Amôba Öko Központ azt tartaná jónak, ha – akárcsak Marosvásárhelyen – Gyergyószentmiklós fôterérôl kitiltanák a forgalmat. Ennek elérését kisebb lépésekben tervezik – tájékoztatott Bajkó Ildikó. Egyelôre csak szombat délutántól vasárnap reggelig terelnék más utakra a gépjárműveket, hogy a hétvégeken kedvükre sétáljanak, görkorcsolyázzanak vagy éppen biciklizzenek a park körül a városlakók. Ehhez azonban tanácshatározat szükségeltetik, s annak megnyerésére még várni kell. De mégis lehet valamit tenni: ideiglenes forgalomkirekesztést. Az elképzelések szerint erre elsô alkalommal vasárnap, június 24-én, 16–19 óra között kerül sor, az akcióban pedig a rendôrség emberei segítik a környezetvédôket.
Balázs Katalin
A Közüzemek hírei
Hétfôn tanácskozásra ült össze a Közüzemek vezetôtanácsa. Öt téma szerepelt a napirenden – a hôhozammérôk (gigakaloriméterek) felszerelésének felfüggesztése, a fogyasztók által fizetendô hôenergia, az elállamosított ingatlanok visszaszolgáltatása, bérelt felületek díja, valamint a közületek adósságának behajtása –, és mindegyik kapcsán döntés is született. Az ülésen hozott döntésekrôl Nagy Attila, a Közüzemek igazgatója tájékoztatott:
* A hôhozammérôk felszerelésével kapcsolatban egyhangú döntés született: mindaddig, amíg a lakosság nem csökkenti immár 6–7 milliárd lejre rúgó adósságát a Közüzemek felé, a mérôműszerek felszerelését felfüggesztik. Ez nem végleges, minden hónapban újratárgyalják. Kéréseket továbbra is lehet letenni a Közüzemekhez, s azon lépcsôházaknak, ahol a lakóknak nincs adósságuk, van némi esélyük arra, hogy kapjanak mérôműszert. Egyelôre viszont a Közüzemek vezetôsége nem kívánja tovább terhelni a részvénytársaság költségvetését.
* Mindenki elôtt ismeretes, hogy azon beruházások, amelyeket az utóbbi években önerôbôl végzett a Közüzemek, ahhoz vezettek, hogy néhány kazánház magasabb hatásfokkal működik, mint a többi. Egyértelmű, hogy az ilyen kazánházakhoz kapcsolt tömbházak kevesebbet kellene fizessenek a hôenergiáért, mint a többiek. De mivel a Forradalom negyedben lakók nem hibásak azért, hogy gyengébb a kazánházuk minôsége, a vezetôtanács úgy döntött, mindenki egyformán középarányosan fizet a hôenergiáért, függetlenül attól, hogy milyen teljesítményű kazánházhoz kapcsolódik lakása.
* Az elállamosított ingatlanokkal kapcsolatosan a vezetôtanács a következô döntést hozta: ha az igénylô be tudja bizonyítani örökösödési jogát, akkor bejegyzik, és folytathatja az eljárás meghatározott útját. Tehát egyetlen jogos kérésnek sem állnak útjába. A visszaigénylési határidô augusztus közepén jár le, eddig tíz-tizenkét esetben került visszaigénylési kérés a Közüzemek asztalára.
* A közületek (cégek, intézmények, alapítványok) adósságával kapcsolatosan az a döntés született, hogy ha nem fizetik ki elmaradásaikat, a Közüzemek megvonja tôlük a szolgáltatást, jogi úton is eljár, és nyilvánosságra hozza névsorukat, valamint a kintlevôség összegét. Még egy hét áll a vezetôk rendelkezésére, hogy ezt elkerüljék, ellenkezô esetben jövô heti lapszámunkban már megjelennek az adósok listáján. A közületek adóssága jelen pillanatban hozzávetôleg másfél milliárd lejre rúg.
* Tavaly áprilisban a tanács befagyasztotta a Közüzemek kezelésében levô felületek bérleti díját. Ez is a napirendi pontok között szerepelt, hiszen ez a szabályozás csupán a 2000-es évre vonatkozott. Ezentúl a dollár napi árfolyamának megfelôen fizetnek bért a bérlôk.
Pál Hajnalka
Eredmény?
Immár lassan egy hónapja érvénybe lépett az új helyi közigazgatási törvény. Nagy tam-tammal, az RM(D)SZ sikereként értékelve. Hogy mi lesz a hosszú távú hatása, az majd kiderül, én egy rövid távúra hívnám fel a figyelmet.
Az köztudott, hogy a megyében szinte minden helység bejáratainál kétnyelvű helységnév-tábla volt már eddig is. A múltkorjában Csíkszeredába menet feltűnt, hogy ezeket (szinte mindenhol) kicserélték. Szintén kétnyelvűre, azonban míg eddig a magyar és a román név egyforma betűkkel volt írva, az új táblákon a magyar név lényegesen kisebb betűkkel szerepel. Erre mondták már az ókori Görögországban, hogy még egy ilyen gyôzelem, s elveszünk.
Árus Zsolt
Egy félreértelmezett ellentét
Bár nem szívesen polemizálok Önnel Rokaly úr, de írására az érintettség jogán megpróbálok néhány kérdésben pontosítani. Én nem támadtam sem a TESZ-t, sem a TKT-t, hanem csak tájékoztatni szerettem volna városunk lakóit. A TESZ és a TKT képviselôit mindig is tiszteltem, nem szeretném ha az elnök úr tendenciózusan szítaná az ellentétet köztem és a TESZ tagjai között.
Rokaly úr tévesen értelmezte Dézsi úr szavait. A volt TKT elnök tényleg jelezte, hogy háládatlan vagyok vele szemben, de nem úgy fogalmazott, mint ahogy azt Ön értelmezi „hogy kerítésem a közterületre kivigyem", hanem úgy, hogy segített kerítésem helyreállításában. Török István korabeli városatya a hatvanas években ugyanis a kor szokásainak megfelelôen erôszakkal kiszakított apósom telkébôl egy nagy területet. Dézsi Zoltán csak a polgármesteri kötelességét teljesítette akkor, amikor a tulajdonjogi állapotoknak megfelelôen, a telekkönyvi akták alapján lehetôvé tette a törvényes állapot visszaállítását.
A területi szervezet gyűlésein az utóbbi másfél esztendôben az ellenem kialakított hangulat állandósult. A több órán át tartó személyeskedéssé vált vita során, nem tartottam helyesnek a gyűlést éjszakáig kinyújtani, akkor amikor a szórványképviselôk felháborítónak tartották a személyeskedést és mindenki követelte a vita lezárását.
Rokaly úr csúsztatása az az állítás hogy én nem éltem volna szólásszabadságommal hiszen mikor Ön azt erôszakolta, hogy RMDSZ tisztviselô nem nyilatkozhat RMDSZ tisztségviselô ellen, akkor én ezen megszorítás ellen határozottan tiltakoztam és jeleztem, hogy az utóbbi idôben, mikor erre Melles Elôd megkért, visszafogtam magam. Ön a végletekig erôszakolta a döntést, de nem úgy ahogy az Rokaly-féle változatban szerepel, hogy (RMDSZ tisztségviselô ne indíthasson pert romániai magyar újságíró ellen egy másik RMDSZ tisztségviselôvel készített interjú miatt), hanem úgy „hogy RMDSZ tisztségviselô RMDSZ tisztségviselô ellen nem nyilatkozhat", ami számomra lehetetlenné tenné az erdôkorrupció elleni küzdelmet.
A gyergyói RMDSZ etatista kommunista vonalvezetésre vonatkozó állításom fenntartom, hiszen Ön nem akarja lehetôvé tenni, hogy városi képviselôink lelkiismereti szabadságuk szerint szavazzanak, hanem kötelezôvé teszi a csoportérdekek szerinti szavazást, egy olyan városi tanácsban ahol mindenki magyar. Az én parlamenti szavazásomat Ön nem hasonlíthatja össze, a helyi szavazási lehetôségekkel, hiszen a gyergyószentmiklósi tanácsból hiányoznak a Nagyrománia Párt, a Társadalmi Demokrácia Pártjának a képviselôi. A helyi tanácsok mind a közösség érdekeit kell hogy szolgálják, nem a szűk érdekcsoportét.
Számomra a legkellemetlenebb az a tény ahogy Rokaly úr egyes támogatóival összefogva Melles Elôdöt az állandó bizottság tagjává léptették elô és mindent elkövet annak az egyénnek a védelme érdekében, aki a gyergyói lakosok megkárosításával termeltette ki az erdôket, aki megakadályozta és hosszú ideig késleltette az erdôk visszaadását. Kérdezem én: Rokaly úr milyen lelkiismerettel írja le, „hogy alulírott 2000-2001-ben nem a Garda vonal kiiktatásáért pályázta meg azokat az RMDSZ tisztségeket amelyeket betölt," amikor már a választásnál ellenem irányuló döntéseket hoztak. Tudnunk kell ugyanis, hogy a régi TESZ alapszabályzatában tiltva volt a tagszervezetek elnökeinek valamint a képviselôknek (szenátoroknak) TESZ elnöki tisztségre jelöltetnie magát. 1998-ban az akkori képviselô kezdeményezésére ezt a cikkelyt kiiktatták az alapszabályzatból. Most 2001-ben úgy állították vissza, hogy a tagszervezet elnökének megengedték a jelölést (Rokaly József úr a gyergyószentmiklósi elnökként jelöltette magát), ellenben a képviselônek e tisztség betöltése gyakorlatilag meg lett tiltva. (Igaz és nem jelöltettem magam, de mint a térség egyedüli képviselôje, tisztán érthetô, hogy ez a döntés ellenem irányul.)
Rokaly úr azt állítja, hogy a Garda-Melles vita ôrli az RMDSZ-t. Itt valami tévedés van elnök úr! Én az erdôk reális viszszaadásáért küzdök. Annak az embernek a támogatása megkérdôjelezhetô, aki a Romániai Magyar Szótól és Gál Éva Emesétôl 100–100 millió lejt, Szabó Katalintól pedig 30 millió lejt nem szégyellt követelni csak azért mert a velem készített interjúkban érvényesítették a szólásszabadságot?
Milyen jogon akar engem leültetni Melles Elôddel tárgyalni a Gál Éva Emese perében, akkor amikor tudnivaló, hogy ez a per az erdômérnök rosszindulatának köszönhetô. Miért nem perelt be engem? Miért űzött csúfot Burján Gál Emillel, amikor kivágatta erdejét?
Szeretném tisztázni a Gyergyói Kisújsággal való kapcsolatom is. Nem vagyok sem „a lap alapembere", sem tulajdonosa a lapnak. Írásaim azért jelennek meg ezen újság hasábjain, mivel csak itt biztosítják számomra városunkban a közlési lehetôséget. Itt ugyanis politikai hovatartozástól és felfogástól függetlenül biztosítva van a cenzúra nélküli véleménynyilvánítás.
A TESZ megválasztásával kapcsolatban tudomásom szerint 159 küldött kapott meghívót. Az alapszabály módosításnál háromnegyedes részvételnek kellett volna lennie, tehát a teremben 119 küldöttnek kellett volna tartózkodnia. A sajtó és a TV tudósítóival együtt csak 94-en voltak jelen. Ugyancsak szabálytalan volt a rögtönzött TKT gyűlés, ahol eldöntötték, hogy a kötelezô 106 küldött helyett, 94 személy szavazata is elégséges. A gyűlést ebben a pillanatban fel kellett volna függeszteni. Késôbb ismét 111-re emelkedett a teremben tartózkodók száma, de közéjük tartoztak a sajtó képviselôi is. Bár senki sem óvta meg a választások eredményét, az a mód ahogy a választások lezajlottak, városunk számos polgárában kételyek megfogalmazódásához vezetett.
Tisztelt Rokaly Úr
Nem szeretném tovább táplálni az ellentéteket, hiszen én is egyetértek az Ön megfogalmazásával: „kinek használ?"
dr. Garda Dezsô
Közelgô esemény
Marosfôn lesz a motoros találkozó
A hét elején Szentjobi Endrével, a Gyergyói Motoros Klub elnökével és az idén XII. alkalommal megrendezésre kerülô Bucsin Motoros Találkozó szervezôivel, nevezetesen: Bálint Csabával, Kádár Szilveszeterrel és Nády Róberttel beszélgettünk. Most már tény, hogy idén júliusban Marosfôn kerül megrendezésre az ezernél is több embert megmozgató nagyszabású, hagyományos rendezvény. A beszélgetés során kiderült, hogy országos szinten a marosfôi rendezvény a negyedik lesz a sorban, hisz idén már Kolozsváron és Bákóban volt, július elején pedig Kézdivásárhelyen rendeznek hasonló találkozót. Július végén Szebenben, augusztus elején Székelyudvarhelyen, majd augusztus végén Bukarestben találkoznak ismét az országból és a határokon kívülrôl összesereglô motorosok. Az alábbiakban elsôként Szentjobi Endre, a Gyergyói Motoros Klub elnöke nyilatkozott lapunknak.
– Honnan ered a rendezvény nevében szereplô Bucsin elnevezés?
– Elôször a Bucsin-tetôn volt megszervezve a találkozó, ezután, ha nem tévedek, még négyszer ott volt megrendezve. Késôbb úgy döntöttünk, hogyha van a városban Bucsin vendéglô, akkor maradhat ez a név. Nem biztos, hogy tíz év múlva is ez lesz a megnevezése, de most még egyelôre ez a rendezvény neve.
– A hírek szerint idén Marosfôn kerül megrendezésre a hagyományos motoros rendezvény...
– Igen, ez így van. Azért esett Marosfôre a választás, mert mi onnan, egész pontosan Elekes Dénes vállalkozótól konkrét, a rendezéssel kapcsolatos ajánlatot kaptunk. Elekes Dénes felajánlott erre a célra egy focipálya nagyságú területet, ezenkívül minden hozzávaló segítséget, kis házak, fürdô- és, mellékhelyiségek állnak majd a résztvevôk rendelkezésére. Amit pluszban nyújt az, hogy bármilyen jellegű szállítást elvállalt. Rossz idô esetén, ez elég gyakran elôfordult, egy ezerszemélyes diszkóteremben lesznek elszállásolva a motorosok. Ezenkívül messzemenôleg támogatja a rendezvényt az ügyet, teljes mértékben minden rendezéssel kapcsolatos problémát magára vállalt. Ilyen jellegű gondunk tehát nincs. Mindent egyedül intéz. Ô hívott és azt kell mondjam, hogy ilyen ember kellett. A gondok nagy részét ilyetén módon a vállunkról levette.
– Ezek szerint Elekes Dénest a találkozó menedzserének is lehet nevezni...
– Így van, ebben az esetben helyes és találó ez a megnevezés.
– Egész pontosan mikor kerül megrendezésre a Bucsin Motoros Találkozó?
– A július 13–15. közötti idôszakban. Július 13-án, pénteken délután öt órától, vasárnap délig tart a tulajdonképpeni rendezvény.
– Mióta vagy a Gyergyói Motoros Klub elnöke?
– Tavaly tavasz óta. Azelôtt titkár voltam.
– Az eddig elmondottakból következik, hogy Marosfôn jobb körülményeket találtatok...
A beszélgetésbe ezen a ponton bekapcsolódott Nády Róbert, a Motoros Klub titkára. A felvetésre ô válaszolt.
– Nem szabad tévedésbe esni, s nem kell megjegyzéseket tenni a korábbi helyszínrôl, mert amit ott találtunk az akkor tökéletes volt. Ami talán kifogásolható az, hogy ott nem vállalták azt, amit Elekes Dénes vállalt. Nem tudjuk miért. Valószínűleg nem láttak üzletet az egészben, de ismétlem, amíg ott voltunk minden kitűnô volt.
Szentjobi Endre: – A két helyszínt összehasonlítva nem lehet azt mondani, hogy hej, de mennyivel jobb Marosfô! Az a helyzet, hogy számunkra ilyen elônyös feltételeket még nem nyújtott senki. Mindig arra törekszünk, hogy a soronlévô találkozó jobb legyen az elôzô évinél. A korábbi helyet szerettük, optimális volt. A marosfôi helyszínt, ami húsz kilométernyire van a várostól, nem tartjuk távolinak, mert a Bucsin-tetô harminc kilométerre van és oda is eljöttek, reméljük, hogy ez idén sem lesz másképp.
– Miben segített a város az elmúlt években?
– A színpadot minden évben a polgármesteri hivatal bocsátotta rendelkezésünkre. Ezt felszerelték, munkaerôt adtak hozzá. Hogy, hogy nem, nekünk a színpad mindig idôben el volt készítve. Ezenkívül a városi rendôrség is támogatott, hisz minden évben díjmentesen kíséretet biztosítottak.
– Idén mennyi emberre számítotok?
– Egy idôben ez a találkozó volt az országban a legnagyobb motoros rendezvény. Azóta máshol is megmozdul már a tömeg. A kérdésre válaszolva el kell mondjam, hogy idén is számítunk hozzávetôleg 1500 fôre. Ez mintegy 500–600 motorkerékpárt jelent.
– A városvezetôkkel az idei találkozó kapcsán tárgyaltatok-e?
– Az igazság az, hogy nem beszéltünk velük. Amiben eddig segítettek, a színpad szállítása és felszerelése, azt idén Elekes Dénes intézi.
Nády Róbert: – Nagyon fontos, hogy a sajtó hogyan közelíti meg az idei találkozót. Nem szaladtunk el, nem vesztünk össze senkivel, nem bujkálunk. Az elmúlt hétvégén Bákóban voltunk az ottani motoros találkozón. Szombaton volt egy felvonulás, ami nagyon érdekes volt, mert a város központjában legalább harminc városvezetô fogadta a motorosokat. Mindenki megállította a motorokat, ezután pedig a hivatalosságok részérôl elhangzott egy nagyon szép köszöntés. Látszott, érzôdôtt, hogy nem az ottani motorosok, hanem az egész város az ügy mellé állt. Mindenki számára példaértékű lehet ez a hozzállás. Például Székelyudvarhelyen már három-négy éve úgy működik ez az egész, hogy a szervezôket megkeresik a vállalkozók, akik felajánlanak különbözô összegeket, s akkor lehet tovább lépni.
Szentjobi Endre: – Egyszerű üzletrôl van szó. Adok-kapok alapon működik az egész. Nem is éreztük úgy soha, hogy a városvezetôkkel kellett volna beszéljünk. Ezt látni, érezni kell. Meg kell látni a rendezvényben rejlô lehetôségeket.
– Mi a véleményed, veszteség a városnak az, hogy idén Marosfôn lesz a motoros találkozó?
– Mindenképp veszteséget jelent. Végezetül, de nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy az idei találkozón koncertek is lesznek. A helyi Black Hole (fellépésük premiernek számít), a sepsiszentgyörgyi Mercedes Band és/vagy a csíkszeredai Role, vagy pedig a kolozsvári Desperado szórakoztatja majd az egybegyűlteket.
Rokaly Zsolt
Dicséretes idôspórlás
Külön-külön ballagtak
Több évtized óta idén elôször fordult elô, hogy a román tannyelvű Szent Miklós Líceum, és a Salamon Ernô Elméleti Líceum végzôsei külön szervezett rendezvényen ballagtak. Így pénteken tizenegy órától a román líceum, tizenkét órától pedig a magyar líceum végzôsei búcsúztak közéspiskolás éveiktôl.
Dicséretes a diákok és tanáraik kezdeményezése, hiszen ily módon nem kellett a végzôsöknek és hozzátartozóiknak a másik líceum ünnepségét is végighallgatniuk, a felszólalások is csak egy nyelven hangzottak el. Idôspórlás mindkét líceumban, a tanároknak, a diákoknak, a hozzátartozóknak egyaránt.
Az éppen alapos javítás alatt álló Salamon Ernô Elméleti Líceum tizenkettedikeseinek ballagási ünnepségét Patek Mária tanárnô vezette le, elhangzott a két igazgató valamint egy tizenegyedikes diák búcsúbeszéde, és Pál Árpád polgármester is felszólalt. Hogy még ünnepélyesbb legyen a hangulat, a gimnázium blokflöte-együttese tartott rövid zenés elôadást.
A líceum zászlót is avatott az idei ballagás alkalmával. Egyfajta archívumként szolgál ez majd, hiszen az ünnepség záróakkordjaként a tizenkettedikesek osztályfônökei egy-egy szalagot tűztek rá végzôs osztályuk névsorával, s ez az elkövetkezô években is így történik majd. Kulcsátadás, és a ballagók virágesôje zárta az ünnepséget, s jöhetett a virág- és ajándékátadás.
A középiskolás éveket immár befejezettnek tekinthetik a végzôsök. Csak az van még hátra, hogy a rövidesen kezdôdô érettségi vizsgán jól szerepeljenek mindazok, akik pénteken elbúcsúztak iskolájuktól.
Pál Hajnalka
Olvasóink írják
A gyergyószentmiklósi fôiskoláról...
Három éve, 1998-ban felvételiztem a gyergyószentmiklósi Idegenforgalmi Fôiskola turizmus szakára. A három év alatt egymást váltogatták a jó és a rossz benyomások, élmények, míg a végén az államvizsgán történt igazságtalanságok feltették az i-re a pontot. De kezdjük az elején: felvételizni egy idegen nyelvbôl és Románia földrajzából kellett. Amikor érdeklôdtünk Gyergyószentmiklóson azt mondták, hogy földrajzból románul kell felvételizni, míg Kolozsváron azt, hogy azon a nyelven amelyen tanultuk, vagyis lehet magyarul is (tudniillik a gyergyószentmiklósi fôiskola a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett részlege). Ezt a téves információt egészen a felvételi napjáig fenntartották. Egyébként ez a felállás megmaradt a három éven keresztül: amit Kolozsvár állított annak általában az ellenkezôjét állították Gyergyóban és rendszerint tévedtek. A Kolozsvártól való függésnek egyéb negatív kihatásai is voltak: a Kolozsvárról „ingázó" tanárok (mivel nincs helyi tanári gárda) sok esetben két nap alatt adták le egy félév anyagát; nem voltak megfelelô tanárok, akik magyarul adták volna le a tananyagot, amelynek gyakorlatilag szinte a felét románul tanultuk, annak ellenére, hogy magyar szekción voltunk... stb. Az oktatás színvonalát egyébként jól jelzi az a tény, hogy sok vizsgán az adminisztratív személyzet valamelyik tagja volt a felvigyázó; ezeken a vizsgákon mindenki másolt, aki nem szégyellte, tisztelet a kivételnek. Ezek után nem csoda, hogy kissé bizonytalanul lépünk ki a nagybetűs Életbe, fôleg hogy a gyakorlati jellegű tantárgyak is kimaradtak a tantervbôl. Sok szabálytalanság, mulasztás történt a fôiskolán, de az államvizsga feltette a három évre a koronát. A vizsga lefolyásáról csak annyit, hogy volt olyan terem, ahol a takarítónô írta fel a tételt a táblára (ezt hallottam), amit egyik teremben sem ellenôriztek le, a tétel megmagyarázásáról nem is beszélve. A javítás pártatlanságáról pedig azt jegyezném meg, hogy volt olyan eset, amikor ketten ugyanazt írták és három jegy különbséggel osztályozták le. És még egy érdekesség: turizmus szakon ötöt vágtak el, ebbôl négyen csíkszeredaiak. A véletlen műve lenne? Azzal, hogy turizmus szakon ötöt, kartográfián pedig hármat elvágtak – nem csak az én véleményem szerint – példát akartak statuálni, hogy ez egy „kemény" iskola, hisz a tavaly is olyan emberek nem mentek át, mint az iskola szemefénye, érdemösztöndíjasa... Elég szomorú, ha tényleg ezzel akarják bizonyítani az iskola erôsségét, öregbíteni a hírnevét. És még folytathatnám a felsorolást...
Vannak kellemes emlékek is: kirándulások (amelyeknek a megszervezése egyik fiatal tanárunk érdeme), terepgyakorlatok, bulik... de ezek nem feledtetik a kellemetlen élményeket.
Végül pedig összegezve a három év tapasztalatait csak azt mondanám: ha újra lehetne kezdeni, talán más utat választanék...
Gál Endre
Csak késôbb tisztázódik a szemét
„Tizenkét éves koromtól dolgozok az utcaseprôknél, szolgálom Gyergyó tisztaságát. Csak arra kérem a néptanácsot, hogy tessék egy kicsit komolyabban mellénk állni, s tessék a fizetésünket kiadni" – mondta egyszuszra Demeter Ignác, a huszonhat éves utcaseprô.
Azt is elpanaszkodta, hogy hónapok óta fizetésnek még hírét sem hallotta, pedig háromtagú családjára igencsak ráférne a munkáért járó jövedelem, hogy ne kelljen a kukából kiválasztani a vasat, s azt leadni a mindennapiért.
– Szomorú a helyzetünk. Mostanáig lakásom sem volt, apósoméknál laktunk, de onnan el kellett költözzünk. Aludtunk az utcán, az állomáson, az iroda színjében is. Most végre kaptunk albérletet, ezt sem akarták a szomszédok, mert cigány vagyok. Pénz is kéne, mert én komolyan dolgozom, becsületesen, nem fogyasztok alkoholt, s azt a 1 150 000 lejt igazán kiadhatnák – magyarázza, s közben kikotorja a fôtéri kukából a szemetet. Hiába, a szeméttárolók úgy vannak megalkotva, hogy legalább könyökig kell belenyúlni a szemétért. A fiatalember kezein imitt-amott sebek találhatók, egyiknek már csak a nyoma látható, másik nemrég hegesedett be, a harmadik egészen friss, közbe-közbe még megindul belôle a vér. A seprűn, szekéren és a narancssárga mellényén kívül, ami megkülönbözteti az utcaseprôt az „emberektôl", semmi más felszerelése nincs. Nem csodálható, ha kukaürítéskor egy-egy üveg elvágja a kezét. Dolgozik, mert kell a pénz, azaz kellene, ha adnák.
* * *
Már több hete annak, hogy más utcaseprôk hasonló panasszal kerestek meg. Akkor a Közüzemek igazgatója, Nagy Attila azt mondta, hogy a tanácshatározat értelmében április 1-tôl a köztisztaságot is át kell vennie a GO Rt.-nek. Azt is közölte, hogy most van folyamatban a szerzôdéskötés a hivatallal, és napok kérdése, hogy az utcaseprôk ügye rendezôdjön, megkapják fizetésüket.
Újra megkérdeztük tehát ez ügyben Nagy Attila igazgatót, s kiderült, hogy a szerzôdéskötés még mindig folyamatban van:
– Az utcaseprôk még nem tartoznak a Közüzemekhez. A szerzôdéstervezetet mi letettük a polgármesteri hivatalhoz, s tudtommal most dolgoznak rajta. A tanácshatározat kimondja, hogy április elsejétôl nálunk van a helyük, de azóta nem történt semmi, amitôl érezném, hogy most nálunk van ez a tevékenység. Ha aláíródott a szerzôdés, akkor átvesszük az utcaseprôket.
– Tulajdonképpen ott tartunk, hogy van határozat, de a végrehajtás késik... Jobb lenne-e a városnak, ha más településekhez hasonlóan magánkézbe kerülne a szemét-ügy?
– Nagyvárosban magánkézben jól tud működni a szemétszállítás. Gyergyóban csak akkor lesz nyereséges, ha egy más városban működô cég alegysége lesz, mert kevés ahhoz a város szemete, hogy jövedelmezô legyen. A jelenlegi helyzetben nem lehet szemétgazdálkodásról beszélni, nincs pénz célgép-parkra, beruházásra... a szemétdíj éppen csak a fenntartási költségeket fedezi.
– A személyenként, havonta befizetett szemétadóból 3000 lej épp beruházásra szolgálna...
– De az mikor fog összegyűlni? Valamit másként kellet volna csinálni a szemétilletékkel, mert az elképzelés értelmében minden városlakó egységes összeget fizet, de az elsô lépést a Közüzemek és a város teszi meg a lakók felé. Ötszázmillió lejbôl lehetett volna megvásárolni 110–120 kukát a negyedekbe... tehát nekünk kellett volna lépnünk, de ha a város milliárd fölötti összeggel tartozik a Közüzemeknek, akkor mibôl?
Nagy Attila azzal zárta a beszélgetést, hogy remélhetôleg e hétre már véglegesítik a szerzôdést, az utcaseprôk sorsa pedig visszakerül a rendes kerékvágásba. De nem elég remélni, jobb, ha tudjuk, hányadán áll a szerzôdés. A hivatal heti sajtótájékoztatóján is feltettük a kérdést, külön-külön az illetékeseknek: mikor rendezôdik az utcaseprôk ügye, mikor kapnak végre fizetést?
Dr. Kolumbán László alpolgármester: Ki kellene adni a fizetést az embereknek. Én már többször is veszekedtem emiatt a fôkönyvelônôvel, mert akár megvan a szerzôdés, akár nincs, a pénz a hivatalból megy ki. Akkor miért nem fizetjük ki a szegény embert?
Nagy István, titkár: Az utcaseprôk, a szerzôdés értelmében, június 1-ig az Ecomixt céghez tartoznak. A szerzôdést nem hosszabbította meg a hivatal, tehát az elmaradt pénzt ôk kellene kifizessék.
Pál Árpád polgármester: A szemétgyűjtésrôl, szállításról szóló határozat elhamarkodott volt, mert nincs meg az az 500 millió, amibôl kukákat vásárolhatnánk. Különben is ennek a határozatnak az eredménye nem ma és nem holnap fog meglátszani, mert el kell érnünk azt, hogy a város minden utcájából elhordják a szemetet, és azt, hogy az igazán rászorulók kedvezményt kapjanak a szemétdíj kifizetésekor. Hogy az utcaseprôk fizetése késik, annak oka technikai, de remélem ettôl a hónaptól rendezôdik.
Értik? Bevallom, én sem teljesen. A válaszok mintha egymásnak ellentmondanának. De reménykedjünk. Utcaseprôk, szóljanak feleségüknek, porontyaiknak, hogy ôk is reménykedjenek!
Balázs Katalin
* * *
Kedden éppen a fent említett szerzôdés kapcsán tartott sajtótájékoztatót Nagy István, a polgármesteri hivatal titkára. Elmondotta, hogy a szerzôdés elkészült, a hivatal alá is írta, de a Közüzemek vezetôsége többórás tárgyalás után sem volt hajlandó ezt megtenni. A titkár azt is megjegyezte, hogy a 7000 lej nem tetszik a Közüzemeknek, azt szeretnék, hogy ebbe ne legyen belefoglalva a TVA. Nagy Attila, a részvénytársaság igazgatója szerint viszont mindenki tudhatná már, hogy a Közüzemek mindig TVA nélkül tünteti fel árait.
– Egy olyan labda ez, amit nagyon hosszú ideig tudunk egymás felé adogatni, de ez egyikünknek sem érdeke – mondotta Nagy Attila. – Tény az, hogy a fejenkénti hétezer lej ÁFA nélküli árnak volt általunk javasolva. Ha ebbôl még lejön az ÁFA, nem tudjuk a szolgáltatást elvégezni. A köztisztasággal kapcsolatban pedig nincs letisztázva a szerzôdéstervezetben, hogy pontosan mit jelent a közterület fogalma, mely utcákat foglalja magába. Ahhoz, hogy ezt a szerzôdéstervezetet aláírjam, elôbb tudnom kell, hogy mekkora az a közterület, amelyet nekünk kell tisztán tartanunk.
Nagy István a sajtótájékoztatón azt is elmondotta, hogy gyakorlatilag kedd reggeltôl már a Közüzemek szárnyai alatt dolgoznak az utcaseprôk. Nagy Attila viszont ezt sem így látja, nem tud róla, hogy bárkit is alkalmazott volna a Közüzemek, a szerzôdés pedig, amellyel átvennék ezt a tevékenységet, még nincs megkötve...
Pál Hajnalka
Pál Árpád beszámolt
A Polgár-Társ alapítvány által működtetett Párbeszéd-program immár másodszor szervezett olyan rendezvényt, amelyben alkalmat adott polgármesterünknek, hogy beszámolhasson tevékenységérôl a város lakóinak. Elôször tavaly ôsszel került erre sor, a polgármester újraválasztásának századik napja után. Hétfôn pedig azért szervezték meg ugyanezt, mivel letelt a Pál Árpád második mandátumának egynegyede, tehát kereken egy éve választották ôt meg újra a városlakók. Tehát adott volt az alkalom, hogy Pál Árpád elmondhassa, mit sikerült megvalósítania eddig a négy évre ígértekbôl.
Annak ellenére, hogy idejében meghirdették a találkozót, az érdeklôdés nem múlta felül a Gyergyó népétôl megszokottat. A hivatal jó néhány irodavezetôjén, a szervezôkön és a sajtón kívül alig néhány városlakó jelent meg a találkozón. Polgármesterünknek is feltűnt ez, meg is jegyezte, hogy ez is a lakosság passzivitását, érdektelenségét bizonyítja.
Elsôként a polgármester tartott beszámolót, ezután pedig kérdésekkel lehetett hozzá fordulni. Pál Árpád elsôként a stratégia jellegű eredményeket taglalta, s hozzáfűzte, hogy ezek – bár nem kézzelfoghatóak, és egy-két nap alatt látszik az eredményük – a jövôben, hoszszú távon térítik meg a befektetést. Ide sorolta az épülgetô inkubátorházat, a dán befektetést, és beszélt arról is, hogy milyen irányba haladnak ezen befektetések.
Polgármesterünk a spanyolok által építendô készruhagyárról is tájékoztatta a jelenlévôket. Elmondotta, hogy jövô hét végére várják a küldöttséget, remélhetôleg a szerzôdések aláírására is sor kerül ez alkalommal, s hogy minden jel arra mutat, a télen már teljes gôzzel működhet a gyár. Megjegyezte, annak ellenére, hogy mindenki a hatalmas munkanélküliségre panaszkodik a városban, az egyhetes álláshirdetésre csupán 380 személy jelentkezett az egész medencébôl, ezek közül is többen rendelkeztek munkahellyel. Hát hol itt a munkanélküliség?
Immár alapos odafigyeléssel, másodszorra elkészült a gázvezetékek terve, s várhatóan másfél-két éven belül „Gyergyóban is kigyúl a gázláng".
Ezek után következett a beszámolás a többé-kevésbé szemmel látható eredményekrôl. Pál Árpád itt kiemelte, hogy az útjavításokkal jól halad a város, a kertészet munkája már-már jövedelmezô. A város elsô embere kijelentette: ha lenne elég pénz, az ilyen apró-cseprô ügyeket a mostani tapasztalatával két hónap alatt el tudná intézni. Tehát a város problémája továbbra is a pénzhiány, s mint azt a polgármester mondotta, az elkövetkezô években sem várható jelentôs növekedés a költségvetésünkben.
A városlakók passzivitását hosszasan bizonygatta polgármesterünk. Példaként említette, hogy mindeddig nem voltunk képesek létrehozni egyetlen Lakástulajdonosi Egyesületet sem, pedig ô már azt is megpróbálta, hogy ne a hivatal erôltesse ezt, hanem egy szervezet, s még így sem sikerült meggyôzni az embereket.
Kérdések, vélemények kerültek sorra a megjelentek részérôl, s egy jelenlevô egykettôre bebizonyította, hogy az „ásatások" nyomait huszonnégy órán belül el lehet tüntetni. Egy tanügyben dolgozó személy arra figyelmeztette a polgármestert, hogy múlt szeptemberben – a hivatal kérésére – elküldték azok névsorát, akik szolgálati lakást igényeltek, s mai napig nem kaptak rá választ, sôt a hivatalban azt sem tudják, melyik irodánál kell érdeklôdni ez ügyben. Ekkor derült ki, hogy ez csupán egy felmérés volt, arról, hogy hány személynek volna szüksége szolgálati lakásra. Persze ez a hivatal felkérésén nem szerepelt, nem csoda hát, hogy várták a választ az iskolában.
A rendezvény után arról faggattuk a város elsô emberét, hogy ha a Polgár-Társ Alapítvány nem szervezi meg ezt a találkozót, sor került volna-e rá. Pál Árpád igennel válaszolt, azt nyilatkozta, hogy ô is megszervezte volna ugyanezt, csak éppen nem ilyen formában, hanem témakörönként csoportosítva. Így alaposabban át lehetne tárgyalni egy-egy problémát. Sôt ez folyamatban is van, hiszen már néhány ilyen jellegű találkozóra sor került már.
Pál Hajnalka
Ditróban is összeverik a cintányért
Mulatságra készül Gyergyóditró lakossága is; hétvégén kerül sor e településen az elsô Falunapokra. Péntektôl vasárnapig áll ott a bál, s a polgármester szerint nem is akármilyen vigasság lesz ez.
– Miért most jön létre e hagyományteremtônek titulált ünnepség?
– Ennek megszervezésére ösztökélt a felelôsség, a kihívás, a megmérettetés, a szabadság, valamint az egyéni morális norma, vagyis a lelkiismeret. Véleményem szerint fel kell nônünk arra a szintre, hogy tudjuk teljes egészében vállalni tetteinket, a közösségi felelôsségérzetet, ha az ember közösségi vezetônek szánta magát. A kialakult felelôsségérzés magában hordozza a kezdeményezés képességét is. Én úgy érzem, most kerültünk olyan helyzetbe, hogy itt, ezen a szinten akarjunk tenni.
– Kik ünnepelnek itt: a meghívottak vagy a falubeliek?
– A falubeliekért tesszük, s ezt bizonyítja az is, hogy több, mint 1000 meghívót hordtunk szét Ditróban, bedobtuk a postaládákba, a helyi kábeltévé is sugározza a programot reggeltôl estig.
– 1000 meghívott a faluból, hány vendégre számítanak más helységekbôl?
– Meghívóink eljutottak a környezô települések polgármestereihez, a Ditróból elszármazottakhoz, Kanadába, Amerikába, Németországba. A három magyarországi testvértelepülés is képviselteti magát, a Puskás Tivadar Líceummal barátságban lévô német településnek úgy néz ki, hogy még a polgármestere is meg fog tisztelni jelenlétével. Én remélem, hogy népünnepély lesz és nem a szervezôk szűk körű, egymást dicsérô rendezvénye, hanem valóban kilépünk az utcára.
– Milyen programot kínálnak a szervezôk?
– Elsôként talán a huszárok felvonulását említeném, és ugyanakkor a tekerôpataki fúvószenekar műsorát is. Az ünnep másnapján a díszpolgár-avatás lesz a fénypont. El kell mondanom, hogy én egy kicsit idegenkedtem a sok díszpolgártól, viszont a tanács tizenkét személy mellett döntött, és valószínű, helyesen. A tizenkettek között szerepelnek néhai hírességek, mint a nagytemplom építôje, Lovag Takó János, a ditrói kórusmozgalom kiteljesítôje, Petres Ignác, dr. Lôrincz József fôesperes, s vannak ma élô személyek is, a közösségért tevékenykedôk, köztük a kórház igazgatója, dr. Puskás Károly. Vannak persze külföldi barátaink is, akik adományaikkal szolgáltak rá e címre. Érdekes foltjai lesznek a falunapoknak a sportrendezvények: kézilabda, foci, kötélhúzás, mezei futóverseny, amelyek evészettel, ivászattal lesznek egybekötve, amit Szabó Sándor fôszakács biztosít. Beszélhetek a DISZ-nek, a Ditrói Ifjúsági Szervezetnek a szabadtéri báljáról, amely vasárnap este betetôzi a háromnapos rendezvényt, büfével, jó zenével és gondolom, jó kedvvel, ami reményeim szerint egészen hétfô hajnalig fog tartani. Nem feledkezhetünk meg a nagytemplom búcsújáról, ahová nagyszámú keresztalját várunk a szomszédos településekrôl.
– Kis közösségben hamar terjednek a hírek. Hogyan viszonyul a falu népe a falunapozáshoz?
– Tiszta lelkiismerettel elmondhatom, hogy a lakosság zöme drukkol, hogy sikerüljön. A vállalkozók nagytöbbsége anyagilag is támogat, így az ünnepségre az adófizetô polgárok pénzébôl nagyon keveset költünk. A költségvetés durván ötven millió lej, s ennek kilencven százalékát adományok teszik ki. Természetesen a tanácstagok közül is egyesek, nem mindenki, lemondtak egyhavi javadalmazásukról ennek érdekében. Egyesületet is alakítottunk Pro Ditró néven, amely jogi keretet teremt az adományok elszámolására. És az is természetes, hogy vannak, akik rosszmájúan, rosszfélén és tamáskodva, gáncsoskodva nézik az ügyet, de ezeknek az aránya elenyészôen kicsi. Nyílt titok, hogy gondok vannak a ditrói polgármester és a tanácstestület között, köztudott, hogy az alpolgármesterünk lemondott, akivel nem tudtam együtt dolgozni. Jelenleg alpolgármester nélkül vagyok, és hat hete egyedül próbálom intézni a falu sorsát, s még ez a rendezvény is a nyakamba szakadt. De vannak jó emberek a tanácsban is, a faluban is, mert huszonegy éve élek Ditróban, és ennyi idô alatt az emberek megtudták, hogy ki vagyok én, milyen háromszéki gyerek vagyok én. Úgy néz ki, hogy pozitív a mérleg, nem panaszkodhatom.
Balázs Katalin
Gyergyói–medence
Helységenként plusz egy tanácsos
Mint már múlt heti lapszámunkban is megemlítettük, az új közigazgatási törvény (215/2001) értelmében sem a prefektúrák, sem a helyi polgármesteri hivatalok alkalmazottai nem lehetnek tanácsosok. Azon személyeknek, akik eddig mindkét intézményben tevékenykedtek, most dönteniük kell, hogy a továbbiakban melyiket kívánják folytatni. Minden településen legalább egy ilyen eset elôfordul, hiszen az alpolgármesterek ez idáig tanácsosként is dolgoztak. Most viszont választaniuk kell a két funkció között. Akármelyiket is választják, a tanácsba új személy kerül, hiszen mindenképpen lennie kell egy alpolgármesternek. Utánajártunk, hogy a környezô falvak alpolgármesterei hogyan választottak, és ki kerül a tanácsba:
Ditróban Balázs Sándor az érintett. Bardócz Ferenc polgármestertôl megtudtuk, hogy ô már korábban kérte a testületet, hogy titkos szavazással döntse el, szükség van-e Balázs Sándorra alpolgármesterként. Ez viszont mindeddig nem történt meg. Az új tanácsos várhatóan egy vállalkozó lesz Puskás László személyében, de mivel a tanács még nem döntött az új alpolgármester kiléte felôl, a tanácsost sem lehet beiktatni. Balázs Sándor elmondotta, hogy azért döntött a tanácsosi szék mellett, mert a választásokon tanácsosnak indult, annak is választották meg, tehát ezt is szeretné folytatni. Azt is hozzáfűzte, hogy Bardócz Ferenc tévedett, amikor azzal vádolta, hogy fônököt akar játszani a községben, hiszen ha magasabb beosztásra fájna a foga, akkor nem tanácsos, hanem polgámesterjelöltként indult volna a választásokon. Arról is beszámolt Balázs Sándor, tudja, hogy a polgármester levelet intézett a ditrói RMDSZ-hez, amelyben az alpolgármester ügyének megtárgyalására kérte a frakciót. Történt ez április 2-án. Már másnap kapott választ ez ügyben, amelyben a frakció részletes indoklást kért az alpolgármester személyével kapcsolatos kifogásokat illetôen. A kifogások listája viszont mai napig sem jutott el az RMDSZ-hez...
Tény viszont, hogy Gyergyóditró tanácstestülete rövidesen új alpolgármestert kell hogy válasszon tagjai közül, a tanács pedig egy vállalkozóval bôvül majd.
Szárhegyen Ferencz Károly töltötte be az alpolgármesteri tisztséget. Mint mondotta, továbbra is emellett marad, s lemond a tanácsosságról, hiszen ily módon többet tud tenni a faluért.
A remetei alpolgármester és tanácsos, László János még nem hozott végleges döntést ez ügyben. Mint mondotta, míg a termést be nem takarítja, mindkét funkciót szeretné megtartani. Viszont amíg az egészségi állapota engedi, inkább alpolgármester szeretne maradni, hiszen eleget akar tenni mindannak, amit megígért.
Újfalu esetében Molnár Sándor került választás elé. Ô úgy látja, rengeteg tennivaló akad még a faluban, a középületek is igen rossz állapotban vannak, tehát alpolgármesterként többet tud tenni a közösségért, az elhanyagolt épületekért. A falu új tanácsosa pedig egy villamossági mérnök, Simon István lesz.
Alfaluban érdekes az eset, hiszen – mint azt Csala Zsolt alpolgármestertôl megtudtuk – a tanács nem kíván új tagot bevenni körébe, megfelelônek, döntésképesnek érzik magukat így tizennégyen. Tehát, mivel Csala Zsolt már a múlt havi ülésen lemondott tanácsossági tisztségérôl, ezentúl eggyel kevesebben döntenek majd a település dolgairól. Azt is elmondotta az alfalvi alpolgármester, hogy a pótlistán még két személy van, viszont egyikük sem kívánja elvállalni a tanácsosi tisztséget.
Csomafalván is az alpolgármesterség mellett döntött az érintett, Köllô Gábor. Ô nem indokolta meg lapunknak választását, egyszerűen csak kijelentette, hogy alpolgármesterként kíván tevékenykedni. Azt viszont hozzátette, hogy az új tanácsos, Bege László – foglalkozása szerint asztalosmester – már a hétfô délutáni tanácsülésen aktív tagként részt vett.
Pál Hajnalka
Bizakodás – alapfokon
A Kisújság révén medenceszerte immár sokan tudják, hogy Galócáson templom épül. Az eddigi erôfeszítések meghozták az elsô gyümölcsöt: az elmúlt vasárnap minden túlzás nélkül történelmi és ünnepélyes pillanatoknak örülhetett a község katolikus közössége. Nagytiszteletű Tamás József püspök úr megáldotta, megszentelte a beöntött alapot amelyen aztán ünnepi szentmisét cerebrált. Lélektôl lélekig ható szavai utat találtak a nagy számban összesereglett gyülekezet felé akik között ott voltak a hodosi és a salamási hívek is.
Szent István, Szent Mihály arkangyal, boldog emlékezetű Márton Áron egyházmegyéje a küzdelem alapkövére van építve. Küzdelem a mi életünk, jövônk is. A galócási hívô magyar katolikusság most bástyát épít magának, ami álomnak tűnt még a tegnap, hisz az álmokon kívül eddig semmijük nem volt. Most az álom kezd testet ölteni, amikor a hívek látják a beépítésre váró anyagot, amikor bátorításra van szükség. Ezt a bátorítást kaptuk meg vasárnap Nt. pásztorunk szavaiból. Igehirdetésében a megkezdett munka továbbfolytatására buzdított, kihangsúlyozva, hogy aki templomot épít – jövôt épít. Téglarakások, kôhalmok, homokhegyek, beöntött vasak visszhangozták szavait, amelyek reménykeltôen jutottak el híveihez.
Szegény a népünk, silány a termôtalaj, zord az idôjárás. De szeretjük ezt a földet, mert a miénk. Miénk! Mennyi minden benne van e szóban! És ez a szó kötelez, felelôsségre int, összetartásra szólít.
Gyökeret verô vállalkozásunkban számítunk a testvérek mindennemű segítségére: egy ima, egynapi munka, anyagi-pénzbeli hozzájárulás – mindez nélkülözhetetlen segítség, ami nélkül, sajnos nem tudunk reményeinkkel alapfokról közép-, majd felsôfokra lépni. Számítunk tehát önzetlen segítségetekre, és várjuk a bátorító visszajelzéseket.
Köszönjük mindazt, amit a galócási hívô magyar testvérekért fogtok tenni!
Salamon József, lelkipásztor
Hírek a jövô nyári fesztiválról
Mint már áprilisban jeleztük, az Erdély 2000 művelôdési egyesület, illetve a városi tanács gazdasági és művelôdési bizottságának tagjai Nagyváradon találkoztak Kurt Schmid zeneszerzôvel és karmesterrel, a Bécsi Zeneszeminárium alelnökével. A találkozón felmerült az a gondolat, hogy a már némi hagyománnyal rendelkezô Gyergyói Nyári Napokat tovább kellene fejleszteni. Májusban az említettek újra találkoztak, szintén Nagyváradon. Ezen a találkozón már az esemény konkrét programja is kezdett körvonalazódni. Így már biztos, hogy a nyitó rendezvény a Nagyváradi Filharmónia koncertje lesz, 2002. június 30-án. A fesztivál zenei rendezvényeinek keretében még fellép a szentegyházi Gyermekfilharmónia, illetve a szárhegyi Lázár-kastélyban régizene koncertekre kerül sor. Szintén a fesztivál fog otthont adni több hazai és külföldi stúdió-színház elôadásának, erdélyi költôk és drámaírók felolvasóestjeinek, kiállításoknak, valamint egyéb rendezvényeknek.
Idén októberben Kurt Schmid ellátogat városunkba és tárgyalásokat folytat majd a város vezetôivel és művelôdési szervezetek képviselôivel. Itt tartózkodása idején fog sor kerülni az Erdély 2000 művelôdési egyesület (melynek Schmid úr alelnöke) gyergyói tagságának konferenciájára.
Jövô hétfôn a fesztivál szervezôi Nagyváradon sajtótájékoztatót tartanak a rendezvényrôl. Ezen lapunk képviselôje is jelen lesz, így a következô lapszámunkban várhatóan újabb részletekrôl tudjuk majd tájékoztatni az olvasókat.
Civil sarok
ONG, NGO, nonprofit, harmadik szféra, civil szervezet, misszió, stratégia, projekt, program, pályázat, célcsoport, önerô, stb… egy adag újszerűen hangzó fogalom a civil élet világából. Elnézést kérek minden olvasótól, aki nem otthonos még ebben a világban. Remélem, sikerül majd kívülállók érdeklôdését is felkeltenem az elkövetkezôkben.
Hiszem, hogy ez a civil sarok a Kisújság hasábjain újra felidézi a régi civil fórumok hangulatát, felkelti a szervezetekben a tervezési, pályázási kedvet, ötleteket tud nyújtani és esetleg hasznos tanácsokat egymásnak, az érdeklôdôknek.
Újra igaz lesz, hogy az információ csak akkor érték, ha továbbadjuk. Az igazi nagy megvalósítások álmokként látnak napvilágot. Az álmokat pedig ápolni és táplálni kell. Ehhez akarunk segítséget nyújtani, ha elfogadjátok.
Igyekszünk közölni az idôszerű pályázási lehetôségeket, képzésekrôl, tanfolyamokról írni és ha marad hely, akkor rövid gyakorlati tanácsokat is továbbítani.
Az Ifitékába többféle hazai és külföldi civil sajtó „jár", ezeket bármikor át lehet böngészni. Képzési anyagaink is publikusak, csak át kell lapozni ôket és máris jönnek a jobbnál jobb ötletek. „Civil tanyát" üthetünk fel valamelyik kocsma eldugott sarkában, fórumokat tarthatunk újra, feléleszthetjük a civillistát, megtarthatjuk a Civil Napot, stb.
Valószínű, már minden „civil" értesült arról, hogy lassan, de biztosan készül Gyergyó-medence régiófejlesztési stratégiája. Nem az én tisztem ennek fontosságát hangsúlyozni, de én tudom, hogy mindnyájan ki kell vennünk részünket az elkészítésébôl, és nélküle nem szabad elkezdjük a jövô esztendôt.
A civil szervezeteket gyergyói fiatalok egy csoportja így határozta meg: „Olyan emberek, akik tudják és teszik a dolgukat." Ehhez ajánlom segítségünket.
Következô témánk: a gyergyói civil szervezetek 1999 júniusában megfogalmazott közös jövôképe.
A Pénzosztók Útmutatója (Ghidul finantatorilor) legújabb számából lapozva: Átfogó Alap Nôk számára, Tehetséges fiatalok számára támogatás (képzôművészet, tudomány szakterületen), Gazdasági Fejlesztési Központ (vállalkozások támogatása), Nemzetközi ösztöndíj tanulmánykészítésre, Sapard program.
Molnár Judith
Merre fejlôdik az INTERNET Gyergyószentmiklóson?
Immár több éve annak, hogy városunkban is megjelent a világháló. Mindenki hallott már róla, s az emberek nagy része használni is tudja. Érdemes élni az internet által nyújtott lehetôségekkel, hiszen ily módon rengeteg információt beszerezhetünk, sôt, kapcsolatokat építhetünk ki a világ bármely táján élô személyekkel. Szórakozásra is nyújt lehetôséget, s a kulturális, sport, gazdasági információk az eseményekkel szinte egyidôben eljuthatnak hozzánk az internet segítségével. A Revox, városunk egyik internet-szolgáltatója mára már annyira fejlôdött, hogy a lehetôségekhez mérten a legtöbbet tudja nyújtani, sôt, újabban ingyen ki lehet próbálni új szolgáltatásait. Ezért tettük fel a címadó kérdést Barabás Csabának, a REVOX GT. kereskedelmi igazgatójának:
B.Cs.: Ha a romániai színvonalat nézzük, akkor mindenképpen azt tudom mondani, hogy tartjuk a lépést, ha pedig a világszínvonalhoz hasonlítom magunkat, akkor van egy-két dolog, amivel hátrányban vagyunk, de ez egyáltalán nem a mi hibánk. Vegyük például Magyarországot, ahol akárki beköttethet már ISDN telefonvonalat, nálunk a Romtelecom még csak bizonyosat sem tud mondani, hogy mikor lesz itt ilyen. Helyi viszonylatban pedig bátran ki merem jelenteni, hogy a legjobbak vagyunk.
R: Gondolom van alapja eme kijelentésednek...
B.Cs.: Természetesen. Együttműködési megállapodásunk van a csíkszeredai Nextrával, mi jelen vagyunk a Gyergyói-medencében, sôt Maroshévízen is, ugyanis körülbelül egy hónapja vásároltuk fel a maroshévízi internetes hálózatot, a Nextra pedig a megye többi területén tevékenykedik, összedolgozunk, és ennek meg is van az eredménye: a dial-uposaink (kapcsolt telefonvonal – szerk. megj.) 50% kedvezményt kapnak a Romtelecomtól az internetes telefonhívásokra, 56k-val tudnak kapcsolódni, ilyet is csak mi tudunk egyelôre ajánlani ezen a vidéken. Létrehoztuk már a direkt rádiómodemes kapcsolatot a Hargitáig, ez még senkinek sem sikerült ezen a vidéken. A bérelt vonalas ügyfeleink közül jó néhányan már élvezik új DVB-s rendszerünk (letöltésre alkalmas műholdas rendszer) elônyét, ami a megszokott 32kbps-es letöltést 400 kbps-re növelte. Az elmúlt hetekben pedig bárki ingyen kipróbálhatta új szolgáltatásainkat.
R.: Gondolom nem elégedtek meg ennyivel...
B.Cs. Természetesen nem, úgy érzem lépéselônybe kerültünk, és ez olyan szakma, ahol állandóan újítani és fejleszteni kell. Remélem 2–3 héten belül sikerül megoldani azt is, hogy ha épp a városi parkban támad kedve valakinek internetezni, akkor egy laptop segítségével akár azt is megteheti...
R: Mekkora az igény az internetre városunkban?
B.Cs.: Óriási, elég sok cégnek és magánszemélynek van internetes hozzáférése, és sokan igényelnek már jó néhányat a legújabb szolgáltatásaink közül is. A baj inkább a pénzzel van, kevés az igazán nagy cég nálunk, így kevés a magas fizetéssel rendelkezô magánszemély is, így hát nem csoda, hogy az emberek kevesebb pénzt áldoznak internetre, mint más városokban. Minden iskolában van internet, az emberek felismerték, hogy ez az egyetlen, amivel tartani lehet a lépést a nyugattal, hiszen az internet mindenhol ugyanaz, csupán a szolgáltatás minôsége nem, de most már bátran állíthatom, hogy a legjobbat tudjuk ajánlani.
(x)
KisAsszony
Hogyan találjunk rá álmaink férfijára?
Hagyjon neki idôt
„Sikerült! Érdeklôdik! Tetszem neki!" Eme örömteli felismerés után is könnyen pánikba lehet esni. „Ezt az esélyt nem mulaszthatom el. Most kell megkaparintanom!" Ennek a sietségnek az elsô randevún sokszor túl hosszú, felesleges szóözön a következménye.
Megoldás: Ha létrejött a kapcsolat, az elsô randevúról legfeljebb másfél óra után távoznia kell. A „felcsigázni az érdeklôdést" elve ugyanis mindig és minden helyzetben érvényes! Ne mesélje el rögtön az egész életét. Maradjon titokzatos!
Tényleg ô az igazi?
„Ha tetszem neki, akkor ô az igazi!" Könnyen juthat erre a téves következtetésre. Az érzés, hogy kedvelik és talán még szeretik is, emelkedett hangulatba ringathatja. Ilyenkor könnyű elnézni a másik hibáit, amelyek késôbb nagyon is az idegeire mehetnek.
Megoldás: „Ha tetszik nekem, akkor ô az igazi!" Ez a helyes gondolat! Ha ilyen tudatosan kezeli a dolgot, akkor megtakaríthatja magának a keserű csalódásokat. Próbáljon alapos és megfontolt lenni, amikor értékeli a partnerét.
Figyelmeztetô: Csúnyán beszél a volt barátnôjérôl. Ilyenkor ne áltassa magát azzal, hogy önnel kapcsolatban nem ezt teszi majd. Súlyos tévedés.
Mindent ráhagy önre: Mindent ráhagy önre. Például azt, hogy hol és mikor találkozzanak, vagy azt, hogy inkább vörös, netán fehér bort rendeljenek-e? Vigyázat! Ez a férfi fárasztó, és mindenekelôtt anyáskodásra vágyik!
Nagyon jó jelek!: Mindketten körülbelül ugyananynyit beszélnek. Ön jól érzi magát, és nem kell minden egyes mondatnál azon töprengenie, hogy a véleménye tetszik-e a férfinak? Nem esnek pánikba, akkor sem, ha beszéd közben csend áll be. A férfi ragyog a boldogságtól, ha ön kiöltözve érkezik a randira. Búcsúzáskor rögtön rákérdez a következô találkozó idôpontjára.
Okosan telefonáljon
„Inkább megvárom, amíg ô hív." Ez nem helyes, hiszen a férfi talán éppen az ön hívására vár. Legyen merészebb, de azért készüljön fel a beszélgetésre. Gondolja át, mi lesz a téma.
Megoldás: Vegye figyelembe, hogy jobb pár másodperc meghitt csend, mint a szóözön. A rossz hangulatú beszélgetést azonnal fejezze be, de a jó hangulatú se tartson tovább 20 percnél.
A szerelem fáj
Túl sokat foglalkozunk a szerelmi életünkkel és az ebbôl felmerülô gondokkal még akkor is, amikor egy biztonságos kapcsolatban élünk. Claire (29 éves), már négy éve él együtt partnerével. „Többnyire boldogok és ôrülten szerelmesek vagyunk egymásba – mondja –, de néha olyan apró-cseprô dolgokon össze tudunk veszni, mint például azon, hogy ki nem csavarta vissza a fogkrémre a kupakot, vagy ki mosogasson el. Ilyenkor elgondolkodok azon, hogy mihez is vezet ez az egész és van-e értelme. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ilyen nehéz megôrizni egy nyugodt kapcsolatot."
„Alapvetôen nem szabadna, hogy nehéz legyen – mondja Cooper professzor –, de miután késôn hazaérkezünk a munkából, fáradtan és elcsigázottan, már az efféle apróságok is súrlódásokhoz vezethetnek. Amikor hiányzik vagy kevés az ember lelki energiája könynyen elefántot csinálhat az egérbôl is. Ilyenkor kell megálljt parancsolni az indulatoknak."
A szakértôk azt vallják, hogy a rendszeres ôszinte beszélgetés a jó kapcsolat alapja. Segít felmérni mi az, ami jó és mi az, ami nem, és rájövünk, hogy igazából csak a jó dolgok számítanak.
Sok szakértô egyetért abban, hogy azért várjuk el életünktôl, hogy tökéletes legyen, mert a média azt mondja, hogy ez a normális. „Azt érezzük, hogy olyan életet kell élnünk, mint a hollywoodi filmekben – mondja Cox. – Elfelejtjük azt a tényt, hogy még a legjobb kapcsolatok sem mindig csodálatosak és ragyogóak, ezért érezzük magunkat egyfolytában elégedetlennek. A legrombolóbb hatással a kapcsolatra még is az hat, amikor veszekedéssel és pocskondiázással adjuk partnerünk tudtára, hogy nem felel meg elérhetetlen elvárásainknak. Ne keresztezze boldogsága útját azzal, hogy tönkretesz valami olyasmit, ami alapvetôen jó."
Sajnos a társadalom elvilágiasodása és megváltozása miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap az, hogy egybôl megtaláljuk az igazit. Pedig igazából az lenne fontos, hogy minél több emberrel találkozzunk és azután döntsük el, hogy mi és ki a jó nekünk. „A legtöbb fiatal nô nem hisz a halál utáni életben, abban, hogy ha most egy kicsit szenvednie is kell, boldog lehet a következô életében – mondja Quillian. – Azt hisszük, hogy ez az egyetlen lehetôségünk arra, hogy boldogok legyünk, ezért mindent meg is teszünk ennek érdekében. Talán túl sokat is. Úgy érezzük, hogy életünk minden aspektusból tökéletes kell, hogy legyen, mivel kevesebbel egyszerűen nem érjük be."
Az ilyen elvárások miatt a párkapcsolati stressz nem múlhat el pár nap alatt. Cooper professzor szerint a megoldás az lenne, ha megváltoztatnánk értékrendünket, felmérnénk mire van még szükségünk az életben és mire nincs.
Normandiai saláta
Hozzávalók: 6 db alma, 35 dkg reszelt trappista sajt, 1 nagy vagy 2 kisebb fej vöröshagyma, citromlé, 5–6 kanál majonéz, fűszerek.
Elkészítése: Daraboljuk apró kockákra az almát, vékony szeletekre a hagymát, és hintsük meg tetszés szerint fűszerekkel. Ezután óvatosan keverjük össze a majonézzel, a sajttal és a citromlével.
Tipp: Ha többféle sajtot keverünk össze, különlegesebb ízharmóniát kaphatunk.
Összeállította: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
Önmenedzsment felsôfokon
– www.letmestayforaday.com –
Ramon Stoppelenburg, huszonnégy éves holland fiatalember egy napon rájött, hogyan járhatja be a világot ingyen. A srác zseniális ötlettôl vezérelve Let me stay for a day (Hadd töltsek nálad egy napot) címmel indított egy honlapot, amelynek látogatóit arra kéri, hívják meg magukhoz egy-egy napra. A fiú már az elsô napon kétszáz meghívást kapott, és hat héttel késôbb, május elsején autóstoppal elindult hollandiai szülôvárosából. Hátizsákjába csupán apróságokat csomagolt: néhány ruhát, egy fényképezôgépet és több száz olyan ember címét, aki ötletét jónak találva meghívta magához.
A fiúnak nincs határozott útiterve, a „megállókat" mindig annak alapján választja ki, melyik vendéglátójához tud estig eljutni autóstoppal. Álmának megvalósítása nem került többe, mint 50 dollár, ennyiért regisztráltatta site-ját. „Az elsô napon, amikor pénzt kell kiadnom, véget ér az utazás" – nyilatkozta Stoppelenburg, aki honlapján minden este részletesen beszámol arról, hogy hol és mivel töltötte a napját. A sztorira természetesen ráharapott a média, már márciusban jelentek meg írások a kísérletrôl, beszámolt róla az Independent és a német Financial Times is. A kontinensek közötti közlekedést Ramon szponzorai finanszírozzák, amelyek ellenszolgáltatásként felkerülhettek a fiú honlapjára, még hotelek is jelentkeztek, ingyenes szállást kínálva neki. Egy riporter azon kérdésére, hol tölti majd utolsó éjszakáját, Ramon úgy válaszolt: utazása végén bekopog majd a Fehér Házba, és személyesen megkéri George W. Bush-t, hadd töltsön nála egy napot. A holland fiú virtuális útvonalán egyedül Afrika az a földrész, amelyet még nem biztos, hogy be tud járni, mert a kontinens technikai elmaradottsága miatt csupán egy ghánai és néhány dél-afrikai internetezô tudta meghívni magához Ramont.
Fesztivál az élet
– www.fesztival.hu –
Május végén kezdte meg működését ez a honlap, amely a Magyarországon megrendezett öszszes fesztiválnak és fesztivál jellegű eseménynek, rendezvénynek kíván teret nyújtani. A site-on mintegy 400 fesztivál adatairól találhatjuk meg a legfontosabb információkat – az esemény rövid leírásától kezdve, az internetes vagy akár a személyes kapcsolatfelvételen át –, ám ha mi magunk is ismerünk egy olyan öszszejövetelt, amely nem szerepel ezen a honlapon, akkor jelezhetjük ezt a készítôknek. A honlapon a minket érdeklô eseményt megkereshetjük az idôpont vagy a fesztivál tartalmának kategóriája szerint, amely a környezetvédelemtôl kezdve, a sporton át, lehet gasztronómia, egyházzenei vagy akár karneváli is. Olyan fesztiválok férnek meg itt egymás mellett, mint az öttömösi Spárgafesztivál, a balatonboglári Jazz és Borfesztivál, a Kismaros/Verôcén rendezett Egyetemisták és Fôiskolások Országos Turisztikai Találkozója, vagy a sarudi Péter-Pál-napi juniális.
Linkgyűjtemény
* Kovács „Koko" István honlapja: http://www.origo.hu/koko/
* Ingyen SMS-küldés: http://777sms.hu/
* A világ telefonkönyvei: http://www.teldir.com/eng
* Nemzetközi ösztöndíjak: http://www.scholarship.hu/
* Vírus infocenter: http://vil.mcafee.com/
* Lepkék, pillangók: http://lepidoptera.zona.hu/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
UFÓ-ROVAT
Atomrobbanás az ôsi Indiában
Nem ok nélkül tettünk „kirándulást" az indiai mitológiába, mert mindaz, ami a sötét múltban a mai India területen lejátszódott (amikor egy ízben ismét kitört a rivalizálás az istenek és a démonok között) okozati kapcsolatban áll az égi járműveket építô tevékenységgel és az égi csatákkal. Az isteneket és a démonokat azonban semmiképpen sem szabad valamiféle szellemeknek vagy szimbólumoknak elképzelnünk. Húsból és vérbôl álló, humanoid külsejű lényeknek kellett lenniük. Az egyik oldalon földönkívüli lények álltak, akiket a gyanútlan és könnyen félrevezethetô nép „isteneknek" nézett. Ezt a hitet az táplálta, hogy valóban az „égbôl érkeztek". Az idegenek nemi kapcsolatba léptek az általuk kiválasztott nôkkel, amit nyilvánvalóan az tett lehetôvé, hogy tudták, miként lehet genetikai mutációkat mesterségesen elôidézni. Ezekbôl a kapcsolatokból születtek a „félistenek". A leírásokból úgy tűnik ki, hogy bizonyára ezek egyike volt maga a vimánaépítô család ôse.
A múlt heti Ufó-rovatban említettem a híres Dileep Kumar Kanjilal professzort és annak kutatásait. Mire is jött rá a tudós? Több esztendei kutatásai segítségével bebizonyította, hazájában a pre-indiai korban létezett egy (műszaki szempontból is) magasan fejlett kultúra. Rájött, az indiai istenek nem szimbolikus alakok, hanem humanoid lények voltak, akik külsôleg nagyon hasonlítottak az emberekhez.
Az „égiek" azonban egy dologban különböztek a földiektôl. Másutt volt a hazájuk, egy másik, máig ismeretlen naprendszerbôl érkeztek. Földönkívüliek voltak, akiket a földiek hatalmas tudásuk és magas intelligenciájuk miatt nagyon tiszteltek és féltek. Az, hogy az idegenek földi vendégjátékuk közben nem viselkedtek mindig úriemberekhez méltón, az más dolog...
A mítoszokban szó van a tíz király csatározásairól. Mindannyian a legmagasabb kaszt, az árják tagjai voltak, de egymás ellenségeivé váltak és heves harcokat folytattak egymás ellen. A tíz uralkodó közül ötöt „az öt embernek", öt ellenfelüket pedig „öt Bharatának" nevezték.
A Mahábhárata egyik kötetében, a Drona Parvában, Kanjilal professzor az ôsi Indiában létezô űrállomásokkal kapcsolatban a 690. oldalra utal, ahol a 32. versben ez áll:
„Az istenek, akik annak idején elmenekültek, visszatértek. De mind a mai napig félnek Mahecwarától. A bátor Asuráknak eredetileg három városuk volt az égben. Mind a három nagy és fényűzôen megépített város volt. Az egyik vasból, a másik ezüstbôl, a harmadik aranyból épült. Az aranyváros ura Kamalaksha, az ezüstvárosé Tarakaksha, a harmadiké, a vasvárosé Vidyunmalin volt. Maghavatnak összes fegyvere bevetésével sem sikerült ezeket az égi városokat bevennie. A veszély nyomán az istenek Rudránál kerestek menedéket. Az istenek szóvivôje Vasava volt, aki a következôket mondta: Az (égi)városoknak ezek a szörnyű lakói Brahmától kapnak támogatást! Ezért veszedelmet jelentenek az univerzumra, istenek ura, s rajtad kívül senki sem képes ôket legyôzni. Ezért, ó Mahadeva, semmisítsd meg az isteneknek ezeket az ellenségeit!" Mahadeva nem zárkózott el a kérés teljesítése elôl. A Drona Parva következô (691) oldalán a 77. vers ezt mondja: „Civa, aki ezen a pompás, az összes égi erôt egyesítô kocsin repült, felkészült a városok elpusztítására. Sthanu, az elsô a pusztítók között, az Asurák kiirtója, ez a végtelenül bátor, nagytermetű harcos, akit az égiek is csodálnak, kitűnô harci helyzet felvételére adott parancsot. Amikor azután a három város a mennybolton összetalálkozott (ez bizonyára azt jelenti, hogy az égen egyvonalba kerültek) Mahadeva isten átfúrta ôket háromszoros (támadó)övbôl álló szörnyű sugarával. A danavák képtelenek voltak védekezni a yuga-tűzzel áthatott és Vishnuból és Somából álló sugár ellen. Amikor a három város lángra lobbant, Parvati odasietett, hogy gyönyörködjék a látványban."
Hogy évezredekkel ezelôtt a világűrben milyen kegyetlen harcok folyhattak, arra a Mausola Purva egy szövegrészlete tanúskodik. A Mausola Purva szintén a szent szanszkrit iratok egyike. Ebben a szövegben is egy nagy város elpusztításáról van szó. Íme a szöveg egy jellemzô részlete: „Cukru, aki e nagy vimánán repült, a három városra egyetlen lövedéket irányított, amely az univerzum erejével volt megtöltve. Tízezer nappal egyezô fényű, fehéren izzó felhô keletkezett a nyomában. Amikor a vimána leszállt a földre, olyan volt, mint egy fénylô antimontömb..." Íme a további szöveg: „Az ismeretlen fegyver egy vakító villámlás, a mindent elpusztító halál hírnöke, amely az összes vrischnit és andhakát hamuvá égette. Az elégett testek felismerhetetlenné váltak. Akik életben maradtak, azoknak kihullott a hajuk és a körmük. A cserépedények minden ok nélkül összetörtek, a madarak tolla fehérre változott. Az élelmiszerek rövidesen mérgezôkké váltak. A villám lesüllyedt és por lett belôle."
A szöveg akár egy hirosimai beszámoló is lehetne, hiszen az ember a szöveg alapján akaratlanul is a japán városok bombázására (1945. augusztus 6. és 9.) gondol, amelyeknek több, mint 400 000 áldozatuk volt. Hihetetlen, de a leírás a Mausola Purva egyik részlete. A sok évezreddel ezelôtt leírt szanszkrit szöveg azt is elmondja, ami a bomba ledobása után történt:
„Olyan volt a helyzet, mintha minden elemet szabadjára eresztettek volna. A nap körben forgott. A világ a fegyver hevétôl égetve, forróvá vált. A lángoktól megperzselt elefántok vadul ide-oda rohangáltak... A víz felforrt, az állatok elpusztultak... A tomboló tűz egymásután égette el az erdô fáit... A lovak és a harci szekerek is elégtek, az egész környék olyan volt, mintha tűzvész pusztította volna el. A szekerek ezerszámra égtek el és azután teljes lett a csend... Az elégett emberek holttestei a felismerhetetlenségig eltorzultak. Még sohasem láttunk ilyen borzalmas fegyvert, de még csak nem is hallottunk róla."
Vajon hogyan fogalmazhatott volna meg ilyen mondatokat az olyan ember, aki a leírtakat nem látta a saját szemével? Bármilyen gazdag legyen is valakinek a fantáziája, bármilyen érdekes ötletei legyenek is, végsô soron szüksége van bizonyos reális pontokra. Vezérfonal nélkül nem lehet az ilyen eseményekrôl ennyire valóságos, élethű leírást adni.
Automatikusan föl kell tehát vetnünk a kérdést: mi ösztönözte a krónikást arra, hogy megírja ezt a beszámolót? Mi hatott rá annyira, hogy egy olyan eseményt írjon le, amelyhez hasonló tudomásunk szerint csak a XX. században fordult elô? Akárhogy forgatjuk is a dolgot, tény, hogy ezeknek az eseményeknek a valóságban is be kellett következniük, ezeket a krónikásnak vagy valaki másnak látnia kellett!
Összeállította: Ábrahám Imre
Az emberiség és a Világegyetem
A cél újra a Merkúr
Naprendszerünk legbelsô bolygója, a Merkúr megismerése számos különös szempont figyelembevételével zajlott az elmúlt évtizedek során. A tudományos indokok és érvek mellett ugyanis fontos szerep jutott a politikai és stratégiai megfontolásoknak is, ezért a Mariner-10 1974–1975-ös küldetése óta nem járt újabb űrszonda a Merkúr közelében. Miért történt így mindez?
Kézenfekvô válasz, hogy a Mariner-10 túlságosan sikeres volt, vagyis túl sok új eredménynyel szolgált a Merkúrral kapcsolatban. Feltérképezte a felszín 45%-át, kimutatta a bolygó mágneses terét és annak idôbeli változásait, s a felszín anyagainak fizikai tulajdonságairól is szolgált információkkal. Így a további kutatásoknak a belsô szerkezet és a felszín kémiai összetételének megismerésére kellett volna irányulniuk (a Merkúr természetének pontosabb ismeretében az egész Naprendszer, illetve általában a bolygórendszerek fejlôdését tanulmányozhatták volna alaposabban a szakemberek), továbbá a részletesebb és kiterjedtebb felszín-fényképezés lehetett volna a reális cél.
Végül az 1990-es évek közepén a NASA Discovery-programja hozott áttörést, amelybe a Messenger űrszonda is bekerült.
A Mercury Surface, Space Environment, GEochemistry and Ranging nevű keringôegység (orbiter) indítása 2004-ben, Merkúr körüli pályára állása pedig 2009-ben várható. A tudományos szakaszt egy évre tervezik. Az űrszonda fô kutatási céljait a bolygóbelsô, a mágneses mezô, a felszín és a geológiai múlt megismerése, valamint a bolygó vékony illószférájának (légkörének) vizsgálata képezi.
A változások szele az Európai Űrügynökséget is elérte, amelynek eredményeként 2009-ben a BepiColombo nevű űrszonda is elindul a Merkúr felé. Két keringô- és egy leszállóegységbôl (landerbôl) épül fel, s a tervek szerint sok tekintetben együttműködik majd a NASA szondájával.
A Messenger lesz az elsô űrszonda, amely pályára áll a Merkúr körül (a Mariner-10 csak elrepült mellette, három alkalommal). A hét tudományos műszer – kamera, lézeres magasságmérô, magnetométer és különbözô spektrométerek – segítségével elôször végezhetô el a bolygó globális feltérképezése.
A Merkúrhoz vezetô ötéves út során négy gravitációs lendítést alkalmaznak (kettôt a Vénusz, kettôt a Merkúr mellett). A műszereket egy hôpajzzsal védik az intenzív napsugárzás ellen, amely ugyanabból a speciális kerámiából készül, mint az űrrepülôgépek burkolata.
A 256 millió USD költségű, űrkutatási viszonylatban olcsónak számító küldetés eredményei teljessé tehetik, illetve tovább finomíthatják a belsô Naprendszerrel kapcsolatos képünket. Míg a Vénuszhoz és fôleg a Marshoz már számos űrszondát küldtünk, a kôzetbolygók családjának legkisebb tagját egészen eddig elhanyagoltuk. Pedig a Merkúr számos izgalmas dolgot rejteget. Miért áll nagy részben vasból? Miért van erôs mágneses tere, míg a Vénusznak és a Marsnak nincs? Hogyan lehetséges, hogy miközben a felszín nappali hômérséklete a 400 Celsius-fokot is meghaladja, a pólus környéki krátereket jégnek tűnô anyag tölti ki?
Miközben ezekre a kérdésekre keressük majd a választ, alapvetô információk derülhetnek ki a Naprendszer keletkezésével, így végsô soron saját eredetünkkel kapcsolatban is.
Arthur C. Clarke szerint élet van a Marson
Sir Arthur C. Clarke, az író és „űrlátnok" úgy gondolja, hogy a legújabb marsi felvételek az élet jeleirôl árulkodnak. A 2001: Űrodüsszeia írója és néhány, az űrtudományban jártas szakértô egy amerikai elôadássorozaton nyilvánította ki véleményét a NASA terveivel kapcsolatban.
Clarke úgy gondolja, hogy a Mars Global Surveyor elnevezésű, jelenleg is a vörös bolygó körül keringô űrszonda által készített felvételek a marsi életre utaló bizonyítékokat mutatnak. „Valami folyamatosan változik, és mozog az évszakok során, ez pedig valamilyen szinten lévô életformák jelenlétére utal" – állítja Clarke. Az író hangoztatta, hogy azon kijelentéseit is komolyan gondolja, melyek szerint a műholdas fotókon a fügefához hasonló képzôdményeket lehet felismerni. Mindenesetre egy ilyen felfedezés új löketet adhatna az űrprogramoknak, melyek – sok kutató szerint – erôsen stagnálnak. Clarke úgy gondolja, az is elképzelhetô, hogy a hôlégballonhoz hasonlóan a rakétameghajtás csak egy kezdetleges megoldás a jövô űrjárműveinek technikai szintjéhez képest, valamint esélyt lát arra, hogy az űrturizmus fellendülése a „hagyományos" űrkutatási tevékenységekre is serkentôen hat. Eugene Cernan, az Apollo 17 Holdon járt űrhajósa is kritizálta a NASA tevékenységét. „Miért nem lehet újra a lehetetlenrôl beszélni, arról, amirôl újra mindenki álmodhat és beszélhet? John F. Kennedy megálmodta a holdraszállást és egyéb dolgokat... most már csak az egyéb dolgok hiányoznak" – vélekedik Cernan, aki azért még mindig optimista a jövô űrkutatásával kapcsolatban.
Ben Bova, science-fiction író úgy látja, hogy az űrügynökséget mindig is a politika hajtotta, de ha már politikailag nincs nyomás a szervezeten, a magánszektornak kell lépnie. Cernan szerint a jövôben az emberek nemcsak, hogy a Marson élnek majd, hanem vissza is jönnek, hogy felkeressék elôdeiket. „Eljön az a nap, amikor az Régi Világról és az Új Világról beszélhetünk" – véli az űrhajós. Sir Arthur szerint azonban a „világok" közötti utazgatásokkal kapcsolatban egy probléma mindenképpen van. „Tartok attól, hogy az ük-ük-ükunoka nem lesz túl boldog itt a Földön a háromszoros gravitáció miatt" – jegyzi meg.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (22.)
Friedman Artur esete, Art elvtárs
Az indulást koraira terveztük, mivel a Dohinki-tó elôttünk ismeretlen volt. A fülkében szedelôzködtünk, csomagoltunk, búcsúzni készültünk. Igaz, ezt megtenni, csak a „lábonállóktól tudtunk" ezeket meg keresgélni kellett, így kerültünk a „dormitor" elején lévô teremféleségbe. De Teremtô, mit láttunk? A tagság egy része az asztal mellett szunyókált, ide-oda dôlve bóbiskolt, egy-két szenvedô meg horkant, amott meg „fújták a kását".
E látványra jut eszembe Friedmann Artur kacsáinak, tyúkjainak esete az egyszerű bejárónôvel, cseléddel. Nagytakarítás lévén e nôszemély az éléskamrát is kirámolta, így maradékok, régi befôttek, ilyen-olyan savanyúság kegyelmet nem kaptak. Minden az udvar sarkában lévô szemetesbe került, amiben a szárnyasok vígan kapirgáltak, szedegettek, és ez az eljárás Arturtól egy tudatos engedmény volt. Az okot leírnom nem kell! A jó gazda gondossága, valami régi jogból ismeretes is, s maradt meg! E ládába így került a régebbi, tán fonnyadt, rumos meggy, amire az állomány rácsapott. Ebbôl bevettek, de nem „egy felet" hanem az egészet. Pityókásak lettek, az udvaron ide-oda lassan elfeküdtek.
A déli zárás után Artur ebédre hazalépett, és az udvarán mit látott? – vergôdô szárnyasokat, vonagló baromfit, amibe az istennyila csapott! Magát elkurjantva, a családot harcra hívta: „ez a harc lesz a végsô" jelszóval a kangyélosoknak estek, késeltek, tépdestek, elevenen, szárazon kopasztottak. Bételik! Más.
Röviden, sűrítve a város e tiszteletre méltó személyiségérôl. Valamikor, azokban a harcos idôkben a bíró vagy annál alacsonyabb szintű társaságban, az innen-onnan küldöttek a színvonalat emelték. Elemezték a városbani állapotokat, ennek során Artur neve több alkalommal is szerepelt. Az egyik vezetô egyéniség, megsokallva a sok artúrozást szót kért és kapott, majd így fogalmazott: – Itt mind elvtársak vagyunk, kérem ne urazzanak. Urak már nincsenek, Art elvtársat mondjanak! Bételik!
Az ismeretlen Dohinki-tó felé, vissza a lábonállók közé, akik közül egy páran magukat csónakba vágták, botjaikat abba berakták, magunk után akasztottuk és a Roşu-tóig kivontattuk. Ott mellettünk próbálkoztak, mi meg mellettük, lesve a nádelôtti „zöldséges" halállományát. Tudtuk, hogy ránk kíváncsiak, van-e valami ördöngôsség pálcáinkban, vagy este, az asztalnál csak nagyokat mondtunk, az észhomályosító hatására. Mert ott, a nálunk lévô fényképeket kértek, és bemutattuk, a stílust meg ott, a harcmezôn, eredetiben is láthatták. Végül halat ôk sem fogtak, viszont bevallották, hogy „profikat láttak", s kölcsönösen bólogattunk: – itt most nem harapnak, elôlünk elbújtak – mondogattuk. Jókívánságok elhangzásaiban adósok nem maradtunk egymásnak „noroc bun"-oztunk, ôk maradtak, mi északnak indultunk.
Dohinki! A név nekünk tetszett. Mondták, ott a víz is melegebb, nagy halak is úszkálnak. Mi ettôl nem ijedtünk meg, épp úgy nem, ahogy a szépasszonyok a kemény szerszámtól! A körülményes megközelítése miatt a horgászok „nem sok vizet zavarnak". Az összefüggô nádfalon kis nyiladékot, likat kerestünk, amit idôvel megleltünk. Bevetettük magunkat ebbe az ismeretlenbe, illetve préseltük. Igen-igen szűk volt, a lipován csónakoknak készítették, vágták ki a rejtett helyen. Említettem egy elôzô ismertetésben, tán a Militarova-tó tárgyalásánál, miért választják ki a halászok eldugott helyen a tavaikhoz a bejáratot. Azok rejtôznek épp a magunkfajta nemkívánatosoktól. A csónakunk méreteit is ismertettem, de a szélességét nem, ami több, mint 1,50 méter. Ezért biztonságos, meg bámulatos, milyen mennyiséget lehet a csomagokból bepakolni! Így készítette a „maradoza", ami felénk csónakkészítôt jelent, az meg Márk István. Abban viszont nagyot tévedett, hogy az nem csuklósnak, derékban hajlíthatónak sikerült. Bételik!
Deltakutya
Ezen a víziösvényen haladni kínszenvedés volt, a csónaknak is. Az oldalaira fölkent kátrány + szurok, bitumenkeverék tulajdonsága az volt – a szigetelésen kívül –, hogy amihez hozzáért, magához ragasztotta, vonszolta és fékezte a menetet. A vízben épp úgy, mint a szárazon való vontatásnál. Haladtunk, jobb oldalon valamiért az ösvény kiszélesedett, és az elénk táruló látvány kiábrándító lett! Elhagyottnak látszó halásztanya, „összeeszkábált" romkunyhóval, reánk úgy tekintett, mintha tovább nem bírná! Tűzhely, egy megkötözött kutyus csóváló farokkal, beljebb a nád alatt csapdákban két nyestkutya, de itt deltai kutyának hívják a lipovánok. Bundája csillogó, sziporkázó, tán ezért is védett állat! A farkcsóváló kutyurinak enni adtunk, erre olyan farkcsóválásba kezdett, hogy majdnem az mozgatta a szegény kiéhezett párát. A csónakot éppen nem átkoztam el, de megfogadtam itt is: – Nékem olyan csónak kell, amiben nem borulok fel, húzhatom ide-oda, izmaim megnyugvóban. Tehát vágytam egy csónak után, amely az enyém, és műanyagból vagy alumíniumból lesz. Az utóbbinál maradtam. A volt C.C.L.-nél – magyarosan – munkatársam Korpos Jóska és fiai el is készítették a formás ladikom, és az alumíniumlapokat több, mint 5000 darab saját gyártmányú szegeccsel illesztették egybe. A mintát meg Bencze Pista szolgáltatta, de ô azt Crişánban horgonyoztatta, ezért oda le is kellett menni, a mester vázlatot készített, és a botjait – elismert horgász – a tavaknak bemutatta. Jót kapirgáltunk, a csónak kivitelezése kitűnô volt, nagyon szerettem, bele sok halat fogtam, farészeit Gézával, a termelôszövetkezet kovácsműhelyének szakemberével faragtuk bele. Egyedül vele bolyongtam, és sokszor meg is fürdetett, de nem bántam. Nea Avramnak eladtam, ô továbbadta, és most a fia lépett örökébe, a csónakot meg visszavette. A nyáron majd megsirattam, rajta a hitvány, emberi barbarizmus kézjegyét láttam.
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
Krumplidiéta
Nyersen fogyasztva hosszú utazásokon a skorbut gyógyszere volt, és a népi orvoslás már annak elôtte elfogadta, élt vele, mielôtt a tudósok megerôsítették terápiás hasznát. A burgonya napjainkban is fontos C-vitamin-forrásunk.
A krumpli bizony rászolgál arra, hogy gyógynövénynek nevezzük. A skorbut ugyanis nemcsak a tengerészeket sújtotta, hanem a szárazföldi lakosokat is. A betegség járványos elterjedése csak a burgonyatermelés elterjedésekor szűnt meg. A burgonya héja védi a C-vitamint, elbomlását akadályozza, ezért tároláskor, télen csak lassan csökken a vitamintartalma. Az újkrumpli fontos korai C-vitaminforrás. A héjában fôtt krumpliban marad meg a legtöbb belôle.
A nyers krumpli gyógyhatása
A nyers krumplit a népi orvoslás gyakrabban alkalmazza külsôleg, mint belsôleg. Nyers krumplireszeléket tesznek például a gyulladt, gennyes sebekre, kelésekre, sérülésekre, vagy ütés következtében megdagadt testrészekre. Sikeresen alkalmazható reumára, kötôhártya-gyulladásra, bôrbajokra is. Fejfájás, migrén esetén nyers krumpliszeleteket tehetünk a halántékra, „kiszívja" a fájdalmat, leviszi a lázat is. A nyers krumplilé gyomorfekély, gyomorfájás ellen jó, naponta 1 dl fogyasztandó két hétig. A nyers, lehetôleg rózsaszín krumpli leve a krónikus savtúltengés gyógyszere. Dr. Oláh Andor javaslata szerint burgonyalé-kúrára csak érett, nem csírázó burgonyagumót használjunk fel.
Héjában fôtt, sült...
Emésztési zavarokra, gyomor- és bélbajokra kitűnô étel a hajában fôtt és sült krumpli. A sótlan vagy mérsékelten sós krumplipüré és fôtt krumpli közömbösíti a túl sok gyomorsavat, ezáltal hat a gyomorhurut, gyomorfekély és a bélgyulladás kiváltó oka ellen is. Légúti gyulladásnál fôtt krumplit kössünk forrón a nyakra, és hanyatt fekve, betakarózva, vastag sálat a nyakunk köré tekerve feküdjünk két óra hosszat.
A burgonya–tojás diéta
Vesebajok esetén ajánlott a következô diéta. Központi elemei a burgonya és a tojás, melyek egyrészt biológiailag rendkívül értékesek aminosavaik miatt, másrészt a burgonya, illetve a tojás fehérjéinek pontosan meghatározható aránya miatt a szervezet szükségleteit optimálisan elégítik ki. Hosszabb ideig azonban nem lehet kizárólag ilyen módon táplálkozni. Sôt a burgonya és a tojás sok gyümölccsel, zöldséggel, növényi zsiradékkal és olajjal, speciális fehérjeszegény kenyérrel és tésztafélékkel, valamint vegetáriánus szendvicskrémekkel egészül ki. Segítségükkel a táplálkozás teljesebbé, ízletesebbé és változatosabbá tehetô, amit a betegek hosszabb ideig is el tudnak fogadni.
Krónikus veseelégtelenség esetén az alábbi átfogó jellegű alapszabályok adhatók:
A fehérjebevitel naponta 0,35–0,4 g/testsúly kg között van, ami átlagban 15–20 gramm (maximum 30 gramm) fehérjének felel meg naponta.
A fehérjeellátás alapját 300 gramm burgonya (6–7 gramm fehérjét tartalmaz) és 30 gramm (körülbelül egy fél) tojás (fehérjetartalma 4–5 gramm) képezi, vagyis a burgonyából és a tojásból származó fehérjék aránya 2:3. Ez a mennyiség naponta egy-két adagban fogyasztandó el.
A maradék fehérje- és egyéb tápanyagszükségletet gyümölcs, zöldség, fehérjeszegény kenyér- és tésztaféleségek, valamint vegetáriánus szendvicskrémek fedezik. Ezek nem proteinszelektíven kiválasztottak, ezért nem is értékesíthetôk olyan jól, mint a tojás és a burgonya fehérjéinek kombinációja. A civilizációs táplálkozás egyéb fehérjeforrásai, elsôsorban a hús, a hal és a tejtermékek, ebben a diétában nem alkalmazhatók.
A kalóriafelvételnek fedeznie kell a mindenkori energiaszükségletet, hogy a szervezet a saját fehérjéit ne használja fel. Naponta átlagosan 35 kalória/testsúly kg energiára van szükségünk, vagyis ez egy 70 kg-os embernél naponta körülbelül 2450 kalóriát jelent. Mivel a burgonya-tojás diéta elemei részben kalóriaszegények, a szükségletet viszonylag több növényi zsiradék és olaj fedezheti. Az átlagos napi szükséglet 80–90 gramm zsír és olaj, elsôsorban hidegen sajtolt növényi olajok (például olíva-, napraforgó-, búzacsíraolaj), ezt kiegészítheti továbbá a sok eszenciális zsírsavat tartalmazó diétás margarin, kevés vaj vagy tejszín. A testsúlyt naponta ellenôrizni kell, hogy az esetleges fogyás esetén a kalóriafelvételt növelni lehessen. Negatív nitrogénmérlegre utal, ha elegendô kalóriafelvétel ellenére testsúlycsökkenés tapasztalható.
A kalóriafelvétel orvosi javallatra történô óvatos emelésével vagy eszenciális aminosavakat tartalmazó gyógyszerekkel a kiegyensúlyozott nitrogénháztartás megôrizhetô.
A sóbevitelt nem szabad drasztikusan csökkenteni, különben nátriumhiány léphet fel. Naponta rendszerint elegendô 3 gramm konyhasó. Nátriumhiány esetén a terapeuta néhány napra 5 gramm sót javasolhat, amíg a hiány meg nem szűnik.
Elegendô mennyiségű folyadékról kell gondoskodni. A napi menynyiség a rendszeresen ellenôrzött vizeletmennyiséghez igazodik. Intenzívebb kiválasztás, erôs izzadást, hányást vagy hasmenést kísérô folyadékveszteség, valamint lázzal járó betegségek esetén a folyadékfelvételt rövid idôszakra növelni kell.
A burgonya-tojás diéta nem garantálja a létfontosságú tápanyagokat. Emiatt gyakran orvosi utasításra kell vitaminokat, ásványi sókat és nyomelemeket tartalmazó gyógyszereket szedni.
A krónikus veseelégtelenség és a hozzá kapcsolódó diéta mindenképpen intenzív orvosi ellenôrzést kíván, hogy az állapot bármely változását gyorsan fel lehessen ismerni és a diétát ezzel összehangolni.
Burgonyafortélyok
* A sokáig tárolt, vagy fénynek kitett burgonyán keletkezett zöld foltokat ki kell vágni, mert mérgezô solanint tartalmaznak.
* A hámozott és feldarabolt burgonyát ne tartsuk sokáig vízben, mert a benne lévô oldható vitaminok és ásványi anyagok kioldódnak belôle.
* Ha a kész krumpligombócot felkockázzuk és vajban aranybarnára sütjük, pompás levesbetétet kapunk.
* A burgonyapüré finom, pikáns ízt kap, ha egy reszelt hagymával együtt fôzzük a krumplit. Pépesítés után keverjünk bele kevés reszelt sajtot. Fűszeres vajat is adhatunk hozzá.
* A megmaradt krumplipürébôl finom krokettet készíthetünk. Gyúrjunk bele kevés lisztet és formázzunk a masszából kis golyókat. Forgassuk meg zsemlemorzsában vagy mandulareszelékben, és fritôzben vagy bô forró olajban süssük aranybarnára.
* Maradék fôtt burgonyából krokett: összetörjük, tojással, búzaliszttel, fűszerekkel vegyítjük, lepénykéket formázunk belôle, és forró olajban mindkét oldalát kisütjük.
ÉLETTÖRTÉNET
A család
30. rész: Lebuknak az álszegények
Az ódon kastély falait futórózsa borítja. Az elsô táborosok ámulva nézik a hatalmas épületet, a magas tornyokat, a gyônyörű, ápolt virágoskertet. Igencsak apró csomagjaikat már felvitte a kastélyba a komornyik. Jót nevetnek rajta a gyerekek, rögtön elnevezik pingvinnek mulatságos frakkja miatt. Akik már tavaly is jártak a kastélyban, úgy rontanak be, mintha csak otthon lennének, a személyzetnek odakiáltanak egy-egy vidám sziát, s máris iszkolnak a ház mögötti gyönyörű, tágas kertbe, birtokukba véve a kristálytiszta vizű úszómedencét, és mászókaként használják a régi görög szobrokat.
Az idôsödô háziúr boldog mosollyal figyeli a viháncoló szegénygyerekeket. Nemsokára megjelenik az erre a néhány hétre alkalmazott nevelônô is. Pirospozsgás arcú, terebélyes nôszemély, nagyon kedves, a gyerekek pillanatok alatt kegyeikbe fogadják. Csak azt nem díjazzák, hogy abbahagyatja velük a szórakozást, és fürdeni, enni küldi ôket.
Több fürdôszoba is van azon az emeleten, ahová a gyerekeket elszállásolták, gyorsan végeznek tehát a tisztálkodással. A kicsomagolással nincs sok gondjuk: azt a néhány kopott pólót, amit otthon már nem is használtak, egykettôre beteszik a szekrényekbe, s már mennek is ebédelni.
Az ebédlô hatalmas karosszékeibôl alig látszanak ki az apróságok. Több háziszolga érkezik, hatalmas tálakkal kezeikben, s a födôk alól elôbukkanak az ínyencségek. A tengerigyümölcsökbôl álló elôétel után gyümölcslevest kapnak, a fôételrôl pedig nem is tudják megállapítani, hogy mi az. Hogy ízletes, az biztos, hiszen csak úgy tömik magukba a kicsinyek. A gróf az asztalfôn ül. Érintetlen a tányérja, kikerekedett szemekkel figyeli a táplálkozókat. Úgy tűnnek, mintha hetek óta nem ettek volna rendesen, s az öregúr boldog, hogy ily módon örömet szerezhetett nekik.
Akik már korábban is jártak a kastélyba táborozni, már tudják, hogy ebéd után újabb szórakozás következik, s kapnak néhány vadonatúj cipôt, ruhadarabot. Így is lett, a gyerekek pedig hálálkodtak egy picit, s aztán irány a virágoskert, ahol újabb meglepetés várt rájuk. Kis vidámparkot telepített oda a gróf körhintával, kisvasúttal, s kellemes zene is szólt valahonnan.
A másnap, harmadnap is hasonlóan telik. Csupán napi egy-két óra tanítás szakítja meg a gyerekek szórakozását. Ezalatt leginkább a társasági viselkedésrôl beszél nekik a nevelônô, s nem unják a kicsinyek, hiszen érdekesen, viccekkel megtűzdelve magyaráz.
Negyednap délután aztán lelohad a gróf boldogsága. Ajánlott levelet kap abból a városból, ahonnan apró vendégei származnak. A levél bizonytalan, gyerekes betűkkel van írva; rövidke, de velôs:
Kedves gróf bácsi!
Ha tetszene tudni, hogy átverték a bácsit! Azok a szegény gyermekek a város leggazdagabbjai, mert susmus volt az egész táborozás. Engem is hívtak, pedig számítógépem is van otthon internettel, a rászorulókat viszont senki sem értesítette. Tessék vigyázni, visszaélnek nagylelkűségével.
Gergô
A gróf nem akarja elhinni az olvasottakat. Saját magában keresi a hibát, hogy miért nem a megfelelô személlyel vette fel a kapcsolatot. S azt sem érti, hogyan nem vette észre, hogy a gyerekek csupán álszegények. Most, hogy belegondol, úgy látja, tényleg lehet valami igazság a levélben, hisz nem olyan gyerekek ezek, akik nem tudnak késsel-villával enni, s elsô látásra meg tudják különböztetni az értékeset a hétköznapitól. Csalódottsága dühvel keveredik, s eldönti, utánajár ennek a dolognak. De nem, mégsem lehet, hogy az egyház képviselôje ôt félrevezesse, az Úr szolgája nem tehet ilyesmit! Ráadásul ô az egyik legjobb barátja, nem történhet meg, hogy becsapja.
Rögtön tárcsázza is kebelbarátját, aki a gyerekeket küldi minden évben.
– Tele van a város rosszakarókkal, amice. Ó, mindez csak rágalom. De az Úr haragja lesújt rájuk – mentegetôzik a reverendás, majd hamar más témára tér át.
A beszélgetés után azonban a gróf egyáltalán nem lát tisztábban, mint korábban. Most már nem hisz a szegények istápolójában, úgy érzi, valami bűzlik.
Kimegy a gyerekek közé, hogy elmúljon becsapottságérzete, velük játszadozik vacsoráig. Úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, nem érezteti velük, mit tudott meg, hisz szegény kicsik nem hibásak, a rosszaságot, a hazugságot a szüleik oltották beléjük. Csak az aggasztja a grófot, hogy ha ezek a kicsik ilyen körülmények, hazugságok között nevelkednek, valószínűleg nem lesznek jóérzésűbb felnôttek, mint szüleik. Szemmel láthatóan be voltak tanítva, tudták, hogy nem nekik kellene itt lenniük, hiszen alig hoztak valami ruhát magukkal, az a kevés is kopott. A sikeresebb megtévesztés érdekében még eledelt sem pakoltak nekik szüleik. Hát milyen emberek lehetnek ezek? – kérdezi magában megrökönyödve, s már nem is annyira a papra, hanem a rosszmájú szülôkre haragszik inkább.
Este elégedetten nézi a majszoló kicsiket, s arra gondol, hogy az a feltálalt eleség, amit korábban fejedelmi menünek tartott, lehet, hogy a gyerkôcöknek mindennap az asztalukra kerül odahaza is, a „nagy nyomorban".
Mielôtt a kisegítô személyzet ágyba parancsolná a táborozókat, a gróf kéri, mindenikük írja le egy papírra a címét, hogy levelezhessenek, hazatértük után – füllenti, pedig tudja, nem levelezéshez szolgál vendégei lakcíme.
Talán éjfél is lehet, amikor szobájában sétálgatva hirtelen megtorpan:
– Megvan! Felhívom Ivánt.
Iván a szegény kisváros egyik vezetôje, részt vesz a döntéshozatalban, s tisztafejű embernek tartja. Még akkor ismerte meg a fiatalembert, amikor hátulgombolósban járt, a szüleivel álltak barátságban. Összejártak, s a barátság apáról fiúra öröklôdött, bár annyira leegyszerűsödött, hogy mára csak karácsonykor és húsvétkor váltanak levelet. Iván tavaly meghívta, töltsön náluk néhány napot, s akkor adta meg telefonszámát is. Persze ô nem mehetett el, hisz pap-barátja addig ecsetelte, mekkora nyomor uralkodik ott, hogy tartott attól, megjelenése nagy teher lenne a szerény költségvetésű családnak. De most itt az ideje, hogy felhívja.
A szokásos beköszönô ceremónia után a gróf hamar rátér a kérdésre: ki fia-borja az a harminc gyerek, aki nála nyaral?
A választól eláll a lélegzete, hisz Iván megerôsíti a Gergô által mondottakat: bizony úri közönség gyülekezett az ô otthonában. Nem tudja magában tartani bánatát, csalódottságát, mindenrôl kipakol Ivánnak.
– Nem mondasz újat, bátyám, ez sajnos így megy nálunk. A rászorulók a segélybôl sem kapnak, de bezzeg nercbundában járnak azok, kiknek régebb is futotta rókabôrre. S nemcsak Luxembourgba rándulnak rászorulók helyett gazdagok, Magyarországra is ôk mennek tapasztalatcserére. Igaz, hogy nem tesznek semmit a városért, mert nem értenek semmihez, de amíg a feleségek jól bevásárolnak, addig a férfiak leihatják magukat a sárga földig.
Iván azt is hozzáteszi, sajnálja, hogy ô nem hallott ezidáig errôl a vakációztatásról, mert idôben figyelmeztethette volna a grófot a kulisszák mögött történtekrôl.
A gróf némán hallgatja a történteket, majd megszólal:
– Ezt nem hagyhatom szó nélkül.
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
Labdarúgás
Feljutott a Jövô!
Gyergyószentmiklósi Jövô – Kézdiszentléleki Perkô 5–2 (1–1).
Gólszerzôk: Spînu (9., 73. és 83. p.), Korpos (48. és 66. p. – büntetôbôl), illetve Bede (7. és 69. p.).
Pop Ioan, a Jövô edzôje a következô csapatot küldte az Aerostar-stadion gyepére: Gyenge – Sion, Zaibert (Bolfă), Mezei, Veress, Tamás T. (Moisă) – Korpos, Ábrahám, Tamás Sz. – Obrijan (Tătaru), Spînu.
Szakosztályelnök: Ivácsony Pál.
A múlt hétvégi edzôtáborozás után Hargita megye bajnoka, a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata június 19-én, kedden utazott el Bákó városába. Nem volt véletlen ez az utazás, hisz csapatunk másnap, azaz június 20-án, szerdán 16.00 órai kezdettel megyék közötti osztályozó mérkôzést játszott a Kovászna megyei bajnokcsapat, a Kézdiszentléleki Perkô ellen. A nem mindennapos találkozó tétje a C-osztályba való feljutás volt.
Az autóbuszon utazó gyergyói csapat június 19-én, kedden 12,30 óra körül érkezett a moldvai megye nagyvárosába. Az ilyenkor szokásos elszállásolás után beszélgettünk Pop Ioan edzôvel, akitôl elôször a Bákóba utazott játékoskeret felôl érdeklôdtünk.
Az edzô kérdésünkre adott válaszában a következô 19 játékost sorolta fel: Gyenge Csaba és Saitoc János – kapusok; Sion Constantin, Moisă Marius, Zaibert Iulian, Veress Csaba, Tamás Tibor, Bolfă Ioan, Mezei Zsolt és Kerestély Róbert – hátvédek; Tamás Szilárd, Ábrahám Andor, Korpos István, Tătaru Vasile, Kurkó József és Tódor Szabolcs – középpályások; Csapár Tibor, Obrijan Ion és Spînu Robert – csatárok.
Az edzô elmondása szerint a keddi közös ebéd után pihenés következett a játékosok számára. Ezt követôen a Jövô játékosai, a szerdai mérkôzés idôpontjában (16.00 óra), a helyi Aerostar csapatának (a C-osztályban érdekelt együttes) pályáján egy hozzávetôleg kétórás edzésen vettek részt.
Ugyanakkor az is kiderült, hogy a szerdán lejátszott mérkôzést az A-osztályú bírói kerethez tartozó R. Ghioane bákói játékvezetô irányította. A mérkôzésen a Román Labdarúgó Szövetség megfigyelôje a kolozsvári Mircea Salomir, a Labdarúgó Professzionista Liga megfigyelôje pedig a petrozsényi Ioan Danciu volt.
Ifi foci
Gyergyói csapatok helyezései
Az elmúlt héten befejezôdtek a Hargita Megyei Labdarúgó Egyesület által szervezett korosztályos ifjúsági megyei bajnokságok. Az alábbiakban közzé tesszük a gyergyói vonatkozású eredményeket, helyezéseket.
* Ifjúsági A1 (1983-as korosztály). A végsô rangsorban: 1. Székelykeresztúr 26 pont, 2. Balánbánya 25 p., 3. Székelyudvarhely 25 p., 4. Csíkszereda 15 p., 5. Gyergyószentmiklós 11 p., 6. Galócás 8 pont.
* Ifjúsági C-korosztály. A végsô rangsorban: 1. Székelyudvarhely, 2. Gyergyószentmiklós, 3. Borszék, 4. Balánbánya, 5. Ditró.
* Az ifjúsági E- (1990) és F- (1991) korosztály keretén belül legutóbb Székelyudvarhelyen szerveztek körmérkôzéses turnét. Eredmények: Székelyudvarhelyi Budvár '90 – Budvár '91 10–0, Keresztúr – Budvár '90 1–4, Budvár '91 – Gyergyó 0–9, Keresztúr – Budvár '91 6–2, Gyergyó – Budvár '90 1–0, Keresztúr – Gyergyó 2–2. A végsô rangsorban: 1. Budvár '90 57 pont, 2. Keresztúr 44 p., 3. Gyergyó 25 p., 4. Budvár '91 6 ponttal.
Kispályás labdarúgás
Elsôk a Sasok
A városi kispályás labdarúgó bajnokság elsô felének (7–7 mérk.) lejátszása után kialakult pillanatnyi rangsorban: 1. Kárpáti Sas 19 pont, 2. Komák 18 p., 3. Volán Új Kelet 16 p., 4. Rozy Boys 15 p., 5. Crazy Boys 9 p., 6. Erlas-Com 3 p., 7. Ben-Com-Mixt 1 p., 8. Jövô II 1 pont. (Emlékeztetôtül: a Ben-Com-Mixt – Erlas-Com mérkôzést elnapolták.)
Elkezdôdött a visszavágás
Június 15-én, pénteken Gyergyóalfaluban elkezdôdött a helyi minifoci–bajnokság visszavágó sorozata. A Bucsin SE által szervezett és május 11-én elkezdôdött mérkôzéssorozat múlt hétvégi eredményeirôl Portik József, a sportegyesület elnöke tájékoztatott.
Eszerint az elmúlt pénteken és szombaton lejátszott mérkôzéseken az alábbi eredmények születtek: Közbirtokosság – Juventus 0–6, Rangers – Belsô Utca 8–2, Bayern – BFK 1–4, Haverock – Bucsin 0–6.
A 8. forduló utáni rangsorban: 1. Rangers 21 pont (+37-es gólarány), 2. BFK 21 p. (+25), 3. Bucsin 18 p., 4. Bayern 15 p., 5. Juventus 9 p., 6. Belsô Utca 4 p., 7. Közbirtokosság 3 p., 8. Haverock 1 ponttal.
A góllövôlista pillanatnyi állása: 1. Gál István (Rangers) – 15 gól, 2. Majorán István (BFK) – 13 gól, 3. Portik József (Bucsin) és Tódor Lóránt (Bayern) 12–12 gól, 5. Kiss Tihamér (Haverock) – 11 gól, 6. Vargyas Szilárd (BFK) – 9 gól, 7. Györffy Csaba (Bayern) és Kiss Emil (BFK) 8–8 gól.
A kilencedik forduló mérkôzései június 20-án, szerdán – lapzárta után – kerültek lejátszásra.
Jégkorong
Még semmi nem biztos!
Nemrég már írtunk arról, hogy május 31-én Bukarestben tartották a Román Jégkorong Szövetség székhelyén azt az idényzáró közgyűlést, amelynek során kiértékelésre került a 2000/2001-es bajnoki idény. Az esemény kapcsán a Bukarestben elhangzottakról ezúttal a gyűlésen jelenlévô Benedek Csaba nemzetközi játékvezetô tájékoztatott.
Javaslat formájában gyergyói részrôl elhangzott, hogy a bajnokságnak más lebonyolítási rendszere legyen, mint az elmúlt idényben. Az alábbiakban a gyergyóiak által javasoltakat tesszük közzé.
Eszerint a bajnokságnak szeptemberben kellene elkezdôdnie és az elsô alapszakasz küzdelemsorozata december 20. körül érne véget. A bajnokság ezen részében mindenki, mindenkivel mérkôzne (ez négy direkt mérkôzést jelentene). Ezen megmérettetés után az elsô négy helyen végzett együttesek, illetve az 5–8. helyezett csapatok a következô év januárjában külön-külön egy újabb mérkôzéssorozatot vívnának egymás között. Februárban az ezen mérkôzések utáni végsô rangsor szerint következne az elôdöntô: a negyedik helyezett az elsôvel, a harmadik pedig a második helyen végzett csapattal mérné össze ismét a tudását. Ez a mérkôzéssorozat háromból két megnyert mérkôzésig tartana. Március elején aztán elkezdôdne a döntô. Az elsô hely megszerzéséért hét mérkôzésbôl négyet kellene megnyernie a leendô bajnokcsapatnak. A 3. helyért lejátszásra kerülô mérkôzés öt mérkôzésbôl állna és három gyôzelem eléréséig tartana. Ezen rendszer szerint a Románia Kupa mérkôzéseivel együtt az 1–4. helyek egyikén végzett csapatok összesen 52 mérkôzést játszanának a bajnoki idény során.
A gyergyóiak által javasoltakat nagyon jónak találták a honi bajnokságban érdekelt csapatok képviselôi, de mindez csak abban az esetben ültethetô életbe, ha 2002. áprilisában kerül megrendezésre a felnôtt válogatottak számára Magyarországon megrendezésre kerülô világbajnokság. Amenynyiben a magyarországi világbajnokság 2002 márciusában lesz, akkor a gyergyói javaslatot nem lehet kivitelezni.
A Csíkszeredai Sportklub vezetôségének a javaslata az volt, hogy elôször játszódjon le a Románia Kupa mérkôzéssorozata, s már ezután történjen meg az 1–4., illetve az 5–8. helyeken végzett csapatok további küzdelmének szétválasztása. A Sportklub képviselôinek részérôl mindez csak szóban hangzott el. A szakszövetség javaslata az volt, hogy minden maradjon úgy, mint az elmúlt bajnoki idényben.
A Románia Kupát illetôen tény az, hogy a gyergyóiak kérték: az idei küzdelemsorozat Gyergyószentmiklóson legyen megrendezve. Ez ügyben egyelôre azonban még nem született végleges döntés. Végsô döntés a bajnokság, illetve a Románia Kupa ügyében augusztus végén, vagy szeptember elején várható.
A május 31-i idényzáró közgyűlésen jelen volt ugyanakkor a Bukaresti Dinamo Sport Klub képviselôje is, aki elmondta, hogy az idén újraalakulni szándékozó jégkorong-szakosztály a Belügyminisztérium jováhagyását várja. Elhangzott ugyanakkor az is, hogy a Bukaresti Dinamo olyan felnôttcsapattal akar benevezni, amely már az elsô évben a bajnoki címért játszik.
A Bukaresti Rapid HC-t illetôen kiderült, hogy még léteznek, s úgy tűnik, hogy részt is vesznek a 2001/2002-es bajnoki idény küzdelemsorozatán.
A Gyergyószenmiklósi Progym Apicom és a Galaci Dunărea csapatainak képviselôi a május végi közgyűlésen ugyanakkor azt is kérték, hogy módosítsák a jelenleg érvényben lévô átigazolási szabályzatot. Mindezt azért, mert a jelenlegi átigazolási rendszer messzemenôen a Bukaresti Steaua csapatának kedvez.
Bôvült a keret!
Június 18-án, hétfôn huszonhárom fônyire bôvült a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom jégkorongcsapatának játékoskerete. A fentebb említett napon ugyanis egyéves idôtartamú játékszerzôdést írt alá Keresztes Ödön. Ekképp végleg eldôlt, hogy a csupa szív Keresztes Ödi a 2001/2002-es bajnoki idényben is a bajnoki bronzérmes Progym Apicom csapatában folytatja pályafutását.
Aláírtak
Június 19-én, kedden aláírták a polgármesteri hivatal és a Sport Management Rt. közötti tartós (öt-öt év) bérbeadási szerzôdéseket. A műjégpálya használatáért szimbolikus összeget, azaz havi 1000 lejt kell fizetnie a Sport Management Rt.-nek. Ugyanakkor a műjégpályán felhasznált villamos energia költségének egy részét a polgármesteri hivatal fedezi az évi költségvetésbôl.
Diáksport
Ági, a sokoldalú sportolólány
Elekes Ágnes 1984. június 14-én született Gyergyószentmiklóson. Bô egy hete tehát, hogy Ági – a Salamon Ernô Elméleti Líceum XI. osztályt végzett tanulója – betöltötte 17. életévét. Az iskolán kívül Ági meglehetôsen jól ismeri a sportpályákat, hisz nem kevesebb, mint négy sportágon belül cseng ismerôsen a neve. Alpesi sí, tenisz, kosárlabda és jégkorong: négy Ágihoz közel álló sportág. Az alábbiakban a nyári vakáción lévô gyergyói diáksportolóval beszélgettünk.
– Mióta sportolsz?
– Anyukámék szerint két és fél éves koromban kezdtem sízni. Az igazság az, hogy erre én nem emlékszem pontosan.
– Melyik sportág következett az alpesi sí után?
– A tenisz. Talán hétéves voltam, amikor az elsô versenyen részt vettem.
– Mi következett a tenisz után?
– A kosárlabda. Ekkor harmadik, vagy negyedik osztályos voltam. Az edzôm az elejétôl Hoffman Gabriella tanár-edzô volt.
– Nem nehéz kitalálni ezek után, hogy a jégkorong következett a sportágak sorában...
– Igen, így volt. A kezdetekkor hallottam, hogy Basilides Csaba lesz az edzô, s azt, hogy nôi hokicsapat alakul. Amíg nem kezdtem el hokizni, nem igazán szerettem korcsolyázni, de késôbb fokozatosan megkedveltem. Most már állíthatom, hogy kimondottan szeretek korcsolyázni. Tulajdonképpen arra voltam kíváncsi, hogy mi a lényege a korcsolyázásnak, a hokinak.
– És mi a hoki lényege?
– Élvezni kell a játékot.
– Milyen szerepkörben játszol a Gyergyószentmiklósi Progym-ISK nôi csapatában?
– Jobboldali csatár vagyok, és általában az elsô sorban játszom.
– Mi a véleményed a jégkorongról?
– Mindenki úgy tartja, hogy durva sportág, és nem lányoknak való, de ennek ellenére nekem ez nagyon tetszik. Elôfordult, hogy kosárlabdázás közben súlyosabb sérülést szenvedtem, mint bármelyik hokimeccsen.
– Idén március 5–11. között jégkorong világbajnoki selejtezô-turnén vettél részt a román válogatottal...
– Bukarestben volt megrendezve ez a selejtezô-turné. Mondhatom, hogy számomra idegen környezetben, idegenek között kellett játszak. A bôvített válogatott keretbe rajtam kívül még három gyergyói lány kapott meghívót, de végül csak én maradtam.
– Milyenek voltak az ellenfelek?
– Nagyon erôsek. Látszott, hogy régebb kezdtek hokizni, mint mi. Szinte úgy játszottak, mint a fiúk.
– Melyik a kedvenc sportágad?
– Nem tudnám megmondani. Úgy érzem, hogy ez évrôl évre változik. A tavaly például csak síztem volna. Különben mindenik említett sportágat egyformán kedvelem. Érettségi után a brassói Testnevelési Egyetemre szeretnék felvételizni, s úgy gondolom, hogy a tenisz-sí szakot választom.
– Mivel töltöd legszívesebben szabadidôdet?
– Szabadidômben leginkább aludni szeretek.
Kitüntetett nyolcadikosok
Az elmúlt hétvégén, egész pontosan június 17-én, vasárnap a Gyergyószárhegyi Bástya SE nyolcadik osztályt végzett tanulókat díjazott. Ezúttal azon iskolásokat méltatták, akik az elmúlt három évben a helyi Bástya jégkorongcsapatának színeiben játszottak, nevezetesen: Erôss László, Mákszem István, Deák Zoltán, Szabó J. László, Szabó L. László, Oláh Attila, Oláh József, Becze Ernô és Sólyom Zsolt. Edzôk: Becze Árpád és Csergô László.
A díjazott diákok érdemoklevelet és egy-egy Bástya SE felíratú mezt kaptak ajándékba.
Sakk
Vasárnap újabb forduló
Június 24-én, vasárnap az Astoria kávéházban 9.00 órai kezdettel kerül megrendezésre az Astoria-kupa és egyben a városi bajnokság hatodik fordulója.
A hétfordulós, svájci rendszerű megmérettetés hétvégi fordulója kapcsán a szervezôk ezúttal is arra kérik a résztvevôket, hogy vigyenek magukkal sakkórát és sakk-készletet.
Az Astoria Kupa és a városi bajnokság ötödik fordulója utáni összesített rangsorban: 1. Pukás András 25, 5 pont, 2. Balázs K. Csaba 23 p., 3. Mîndru Traian 20,5 p., 4. Kabucz Attila 19 p. (nem vett részt az ötödik forduló mérkôzésein), 5. Madaras Márton 17, 5 p., 6. Ambrus Gyula 17 p., 7. Andreica Ioan 15,5 p. (a 4. és 5. fordulóban nem mérkôzött), 8. Cozma Ioan 15 ponttal.
Küzdôsport
Bemutató lesz Újfaluban
Július 2-án, hétfôn 15.30 órai kezdettel az Újfalu központjában felállításra kerülô szabadtéri színpadon a helyi Tigrisek taekwon-do csapatának tagjai egy rövid fellépés keretében töréstechnika és önvédelmi bemutatót tartanak – tájékoztatott Baricz István oktató.
A Tigrisek csapatából várhatóan a következô sportolók lépnek fel: Bányász Hunor, Gál Sándor, Sólyom Renáta, Elekes Elôd, Szôcs Lóránt, Egyed András, Borka Csaba, Koós Péter, Koós Sándor és Baricz István. Amint azt megtudtuk a Tigrisek csapata – két csoportban – jelenleg mintegy 40 fôt számlál.
Vidéki sportélet
Sportrendezvények Ditróban
A június 22–24. között Gyergyóditróban megrendezésre kerülô Falunapok keretében a következô sportrendezvényekre kerül sor.
Június 22., péntek l 15.00 óra: nôi „Old Woman" kézilabda mérkôzés; közben díszpolgári cím átadás Gál Ferenc nyugalmazott testnevelô tanárnak, aki oroszlánrészt vállalt a ditrói kézilabda-sport fejlesztésében. l A nôi kézilabda mérkôzés után futóverseny (a táv hozzávetôleg 3 km) következik. l 17.00 órától: a község szülötte, Bíró Sándor nemzetközi sakkmester játszik szimultánt.
Június 23., szombat l 14.00 cselgáncsbemutató, a Csíkszeredai Hargita Judo Klub sportolóinak részvételével. l 15.00: nagypályás öregfiú labdarúgó mérkôzés; a félidôben szkander (karlenyomó) verseny; a labdarúgó mérkôzés után kötélhúzás, szekérhúzás és egyéb sporttal kapcsolatos érdekességek.
Bejegyeztetett egy újabb sportegyesület
Június 19-én, kedden került bejegyzésre a városi bíróságon a Gyergyóditrói Ditroit Sportegyesület – tudtuk meg Kovács Árpád Andrástól, a sportegyesület elnökétôl. A fentebb említett idôponttól kezdve a Ditroit SE teljes jogkörrel felruházott sportegyesületként van nyilvántartva – nyilatkozta lapunknak az elnök. Eszerint a Gyergyói-medence településein a jelen pillanatban a következô sportegyesületek léteznek és működnek: Alfalu – Bucsin SE, Ditró – Ditroit SE és Szárhegy – Bástya SE.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
– Elôfordult már, hogy volt olyan kívánság, amit nem tudtak teljesíteni? – kérdezik az egyik étterem vezetôjét.
– Igen! Egyszer valaki filézett hangyamellet kért grillezve, és nekünk pont elromlott a grillezônk.
* * *
Két rendôr bemegy az ABC-be. Mikor belépnek, az egyik lekever egy hatalmas pofont a másiknak.
– Hülye vagy? Miért vágtál pofon?
– Üzletben nincs barátság!
* * *
– Mi a rosszabb a sörhasnál?
– A pizzahát.
* * *
– Uram, miért iszik annyit? – szidja egyik régi betegét az orvos.– Ha már az egészségére nem gondol, vessen számot legalább a pénzével.
– Bizony, bizony, doktor úr – sóhajt a páciens. – Ha megvolna az a pénz, amit elittam eddig, igencsak jól jönne.
– Jól, ugye?! Aztán mit csinálna vele?
– Elinnám.
* * *
Egy karambolnál eszméletét vesztett autóvezetô magához tér a kórházi ágyon, és révetegen körülnéz:
– Hol vagyok?
– A 13-asban – mondja a nôvér.
– És mi ez a 13-as? Cella vagy kórházi szoba?
* * *
Két, világháború elôtti nénike sétál az utcán, amikor szembejön velük egy nagydarab, bozontos hajú csokibarna néger. Az egyik nénike felkiált:
– Katinka, nézd, ruhás majom!
A másik korholja:
– Nem majom az, hanem egy néger. Most kérj tôle bocsánatot.
A nénike visszafordul:
– Jaj, ne haragudjon, hogy majomnak neveztem...
– Á, nem tesz semmit.
– Katinka, nézd, beszél!
* * *
A csirkefarmról eltűnnek a csirkék. A kakasra hárul az egész terület kapirgálása, rohan is egész nap eleget, reggel meg majd átalussza a kukorékolás idejét. Na, megunja egyszer, és elindul megkeresni a nôit. El is érkezik a városba, megy mendegél, néz jobbra, meg balra, amikor egy grillsütô elé ér. Szeme kikerekedik, a guta majd megüti, miközben így kiabál:
– Csesszétek meg lányok! Én otthon majd beledöglöm a munkába, ti pedig itt kvarcoltok.
* * *
A rendôrök akcióra készülnek, elôtte óraegyeztetés. Mondja a parancsnok:
– Figyelem emberek: az akció tizenegy óra negyvennyolc perckor kezdôdik. Akiknek digitális órájuk van, azoknak külön elmondom: pálcika, pálcika, kettôspont, fordított szék, hóember!
* * *
Feleség elmegy az orvoshoz, mivel egyre több problémája van a nemi életével. Szeretkezés elôtt mindig ôrületes fejfájást kap, ezért nem tudja egyáltalán élvezni a dolgot. Otthon a helyzet odáig jutott, hogy a kapcsolata a férjével kezdett már megromlani. Az orvos azt mondja neki:
– Asszonyom, semmi probléma. Önnél a gátlások jelentkeznek ilyen formában. Ha sikerül elérnie, hogy ne fájduljon meg a feje, Ön is és a férje is újból élvezni fogják a dolgot. Ehhez mindössze azt kell tennie, hogy szeretkezés elôtt keres egy csendes zugot, mondjuk a fürdôszobát, bezárkózik és tíz percen keresztül ismételgeti magában, hogy „Nem fáj a fejem, nem fáj a fejem!"
Asszonyka hazamegy, kipróbálja, tényleg hat. Alig egy hét alatt elfelejti a fejfájást. Észreveszi azonban, hogy a férje egyre lustább, nincs kedve a tekeréshez. Amikor megkérdezi, mi a probléma, a férj azt mondja, hogy migrén gyötri. Az asszony gondol egy merészet, és elküldi a férjet az orvosához.
Az ipse elmegy, este hazajön, bezárkózik a fürdôszobába, tíz perc múlva kijön és úgy megtekeri az asszonyt, mint még soha. Ezek után a férj minden este bezárkózik a fürdôszobába. Az aszszony oldalát nagyon furdalja a kíváncsiság, mit mondogathat a férje a fürdôszobában. Egyszer, amikor a férj elfelejti kulcsra zárni az ajtót, óvatosan benyit és látja, hogy a férje ül a fürdôkád szélén csukott szemmel és felhangosan ismételgeti magában: – Nem az én feleségem! Nem az én feleségem!
Horoszkóp
június 21–27.
KOS (III.21-IV.20.)
Ha úgy gondolja, hogy igazán sikeres akar lenni, akkor el is fogja érni a célját. Ezen a héten megérné, ha tüzetesen átvizsgálná a lapok hirdetési rovatát. Esetleg találna valamit, ami alapján új terveket kovácsolhat a jövôt illetôen. Keressen egy romantikus partnert, és találja meg vele a közös érdekeket.
BIKA (IV.21-V.20.)
Mondja ki nyugodtan azt, amire gondol. De ha valakinek szemrehányást akar tenni, akkor legyen tapintatos, és nyugodtan ajánljon fel pozitív közreműködést. No persze, hogy jól akar kinézni, de egy koplaló diéta nem hozza meg a várt sikert.
IKREK (V.21-VI.21.)
Lehet, hogy rokonlátogatás vár önre a következô napokban. Inkább az ön látogatása várható, mert egy családtagja nagyon vonzó meghívással áll elô. Egy újabb szerelmi társat szemelt ki, de nem kell vérre menni érte, hiszen ô is vonzódik önhöz.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Mostanában úgy érzi, hogy túl sok felelôsség nyomja a vállát, de ha jobban belegondol, a sors állítja kihívások elé azzal a szándékkal, hogy ossza be jobban idejét és energiáját. Álmai minden dolog ellenére valóra válhatnak.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Sok barátja van, mégis meg kéne válogatnia ôket. Egyikük, aki különösen rámenôs, rá akarja venni olyan dologra, amihez semmi kedve sincs. Valamilyen tanfolyam vagy egylet lehet, ami voltaképpen ôt érdekli. Hallgasson saját ösztöneire.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Keményen elhatározza, hogy józan marad, holott ön körül mindenki úgy viselkedik, mintha kissé megbolondult volna. De egy kis zűrzavar még megengedett, sôt jót is tehet. Annak az embernek, akit igazán szeret, nyugodtan kitárhatja a szívét. Boldogan fogja tapasztalni, hogy lelki társra is lelt.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Mostanában lakásügyileg forr a feje. Talán cserélni akar, vagy talán valakivel összeköltözni? Egy régi szerelme meglepô hírekkel áll elô. A napokban arról hoz döntést, hogy a munkahelyi ranglétrán gyorsabban fog elôrelépni. A hogyanját még nem tudja, de sikerre vágyik.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Nem gondolkodik mindenki egyformán, szerencsére. Ezt most ön nem egészen így gondolja, mert egy barátja elôhozakodik nézeteivel, amit ön elképesztônek tart. De lássa be, hogy mindenkinek lehet önálló véleménye, ennek ellenére egy egészen új téma foglalkoztatja erôsen.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Nagyon jó tervek fogalmazódnak meg most önben. Tele van ötletekkel, ambícióval, de idôre van szüksége, hogy elgondolkozzon ezeken a dolgokon. Az elhatározás remek, de a megvalósításáért nagyon sokat kell dolgoznia. Új ruhákat vásárol, mert tetszetôsebben akarna a világ elé lépni.
BAK (XII.23-I.20.)
Most rengeteg otthoni teendô akad, de legyen az takarítás vagy esetleg javítás, ön ezt nagyon élvezi. Egy rokonát hallgassa meg figyelmesen, mert pénzügyi tanácsért fordul önhöz, ami neki roppant fontos. Ha hosszabb a munkaideje, akkor kérhet fizetésemelést.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Még a hét eléjén igyekezzen befejezni minél több félbehagyott dolgot, mert a hét közepén a költségek miatt nézeteltérések adódhatnak. A hét végén azonban bátran lehet pénzügyi döntéseket hozni. Személyes pénzügyei, közös beruházásai jól alakulnak.
HALAK (II.20-III.20.)
A hét elsô felében sok, koncentrálást igénylô dolog foglalkoztatja majd, ami sok munkával jár, de a hét vége felé már fellélegezhet, kellemes, jó társaságban töltendô pihenésre számíthat. Most a közös vállalkozásokban vonuljon egy kissé háttérbe.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001
|