Mesél az erdô, mesél az erdô...
Minden jó, ha a vége jó – mondhatnánk most, mikor úgy néz ki, véglegesen eldöntetett az erdôk sorsa. Az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai bravúrja, amelyben óriási szerepe van dr. Garda Dezsônek. Képviselônk éjt nappá téve munkálkodott a közért, és íme, siker koronázta a kitartását. Megmutatta, hogy nemcsak emberként, tanárként, történészként, hanem politikusként is megállja a helyét, és ugyanakkor példát statuál a publica honestas berkeiben is. Neki elsôsorban a közember érdekei voltak és maradnak a fontosak.
Ez az egész erdei odisszeia viszont arra is jó volt, hogy szétváljon a szemestôl a pelyva. Immár a vak is láthatja, hogy az RMDSZ védôszárnyai alatt ki az, aki védi a kisebbségünk becsületét, vagyonát, és ki, aki eladja, elsinkófálja azt.
Szomorú az a tény, hogy az utóbbiak nemhogy felelôsségre lettek volna vonva, hanem idôközben még bizonyos RMDSZ-tisztségek büszke tulajdonosai is lettek. Szégyen a kisebbségi magyarságra. Újra bebizonyosodik a múlt történelmi igazsága: az árulók köztünk vannak. Ha a szövetség továbbra is kiáll értük, és eltakarja gazságaikat, akkor egy szintre süllyed velük, ami megengedhetetlen, hiszen ezzel megbélyegzi nemcsak a Székelyföldet, hanem az egész romániai magyarságot is. Ideje lenne végre a tisztességet, a becsületet, a közérdeket elôtérbe helyezni, és a kisembert megvédeni. Azt a pénztelen atyánkfiát, akinek nincs vagyona arra, hogy igazságot vásároljon magának. Erre kellene az az elhivatottság, amelynek az összefoglaló neve RMDSZ kéne legyen. Ez a feladata egy kisebbségi szervezetnek, és nem az, hogy a gödrös utak javítására kalákát szervezzen. Arra van nekünk polgármesterünk és alpolgármesterünk. Vagy az ôk munkájában már nem bíznak? Jó lesz ezen elgondolkodni, és fôleg cselekedni.
Szemléletváltásra már rég szükség lenne a nemzetközösségünk érdekében, de amíg olyan embereket rekcumoz az RMDSZ, mint dr. Garda Dezsô, addig jót nem várhatunk. Addig a felsô érdekek diktálnak, és nem a tisztesség útját járatják velünk. Példa erre az utolsó politikai húzás, amikor helyi szabályozással tiltották meg, hogy képviselô TESZ-elnök lehessen, ami fal melletti játékosaink szerint nem is dr. Garda Dezsô ellen irányult. Hanem ki ellen, uraim? Szégyellik bevallani, hogy felsôbb parancsra cselekedtek, szavaztak, döntöttek?
Idôvel kiderülnek a vezércselek, mert beszél a város, mesél az erdô...
Ábrahám Imre
Szálkák és gerendák
Maradjunk még kicsit a polgármester egyéves beszámolójánál. Érdemes.
Többek közt ismételten hangoztatta, hogy ô ma is vállalja a tavalyi programját, de már akkor is elmondta, hogy csak a lakossággal közösen lehet azt megvalósítani. Persze van ebben igazság, de azt hiszem a lakosság sem esett teljesen a fejére, ha valami olyasmire kérik, ami neki is jó, várhatóan nem fog nemet mondani. Ettôl függetlenül felmerül a kérdés, hogy vajon miért kell újra és újra elmondani, hogy csak a lakosság segítségével lehet a programot megvalósítani? Ahhoz, hogy a magyarázatot megtaláljuk, föltétlen észre kell venni, hogy a tavaly meghirdetett, huszonnyolc pontból álló ambiciózus programból az elsô év alatt semmi nem valósult meg. Következésképpen polgármesterünk ugyancsak kell csipkedje magát, hisz a négyéves tervet három év alatt kellene teljesítse. Mondom kellene, mert nem hiszem, hogy van olyan épeszű ember ebben a városban, aki elhiszi, hogy a huszonnyolc pontnak bár fele megvalósul 2004-ig. Akkor pedig világos, hogy elkel majd egy jó kifogás, amikor meg kell magyarázni, hogy miért nem sikerült. Más szóval attól félek, hogy három év múlva majd kiáll a polgármester bátran és férfiasan a nép elé, s elmondja, hogy négy éve megígértem fűt-fát, de sajnos semmit nem sikerült megvalósítani, mert a lakosság nem segített.
Ugyanakkor hangzott el többször az is, hogy ebben a városban a legnagyobb gond a passzivitás, s hogy ez mennyire megnehezíti szegény polgármester dolgát. Elsô látásra a kettô egy és ugyanaz, de csak elsô látásra. Ugyanis lehet, hogy a lakosság passzív (persze ennek megvan az oka, s a polgármester helyében én ezt az okot kutatnám, ha valamilyen eredményt akarnék elérni), ellenben ez nem általánosítható. Ott van például a polgári csoport, amelyik a találkozót is szervezte. Ôk kifejezetten aktívak, de ebbôl nem következik, hogy a polgármester hálás nekik, netán odafigyel rájuk, avagy példának állítja mások elé. Hasonlóképp a városi tanácsra sem lehet rámondani, hogy teljesen passzív, vannak kezdeményezései, s egyesek kifejezetten hasznosak lennének. A gond csak az, hogy minden jel szerint megkönnyebbülés helyett inkább csak gondot okoznak ezek is a polgármesternek. Kis túlzással elmondható, hogy a polgármestert a passzivitásnál jobban csak az aktivitás zavarja, ugyanis arra kényszeríti, hogy kifogásokat találjon, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Például itt van a szemét-illeték kérdése. Ô is beismeri, hogy jó kezdeményezés, ennek ellenére gondja van vele, hisz a határozat meghozatala óta eltelt (még kimondani is sok!) négy hónap, de oly kevés történt ez alatt. Ezt meg kell valamiképp magyarázni, tehát jön is a kifogás: elhamarkodott! Még várni kellett volna! Csak azt nem lehet tudni, hogy miért? Az ugyanis szemenszedett hazugság, hogy össze kellett állítani a lakossági nyilvántartást, ugyanis azt csak át kellett venni a Közüzemektôl. Ez nem tíz perc, de nem is hónapokat igénybe vevô, nehéz fizikai munka. Egy valamirevaló polgármester, meg egy ugyanilyen Közüzem-igazgató a szerzôdés kérdésében is meg tudott volna egyezni maximum két hét alatt, tehát nyugodtan elmondható, hogy március közepén minden kész kellett volna legyen a határozat alkalmazására. Ehhez képest június végén is csak panaszkodik. S ugyanez a helyzet még más határozatok esetében is. A tanács meghozta ôket, jók, szükségesek, épp csak alkalmazni kellene ôket. Sajnos nincs aki.
Hogy a tanács határozataival gondja van, azt ôszintén be is vallotta a polgármester. Szerinte a határozatok mintegy húsz százaléka „problémás", azaz nem, vagy nehezen lehet ôket végrehajtani. Ehhez azt mindenképp hozzá kell tenni, hogy a határozattervezetek 95 százaléka a polgármesteri hivataltól származik. Akkor pedig nem értem...
Befejezésképpen még egy jellemzô történet a találkozóról. Valaki felvetette, hogy az útjavítások minôsége nem megfelelô. Ez kétségtelen igaz, gondolom ebben egyetértünk. Jellemzô volt azonban a polgármester válasza. Azt mondta ugyanis, hogy nem találtak útjavító céget, amelyik elvállalta volna a munkát, így megveszik az aszfaltot, s a saját alkalmazottaikkal végzik el a munkát, tehát nincs akitôl számon kérni annak minôségét. Az emberben megáll az ész és ácsorog! Ha lehetne esetleg egy javaslatom, akkor azt mondanám, hogy meg kellene próbálni Nagy István titkárral végeztetni az aszfaltozást, ugyanis egy régebbi nyilatkozatában a polgármester kifejtette, hogy a titkár az egyetlen alkalmazottja a hivatalnak, akinek a polgármester parancsolhat.
Árus Zsolt
A városháza hírei
Múlt pénteken a polgármesteri hivatal titkára, Nagy István és Fejér László sajtóreferens tartotta a szokásos heti sajtótájékoztatót.
* A Figura Stúdió Színház kérést nyújtott be a polgármesteri hivatalba, amelyben támogatást kér a kisebbségi színházak kollokviumának megrendezésére. Az ôsszel megszervezendô kollokviumra kétszáz személyt vár a színház, s többek között ezen személyek elszállásolására kér megoldást a hivataltól, valamint említi a szállítóeszköz szükségességét is.
* Átirat érkezett a hivatalba a prefektúráról, amelyben a lakossághoz intéz felhívást a megye vezetôsége. Az éves orvosi vizsgálatok szükségességére hívja fel a figyelmet a prefektúra, hiszen az utóbbi években fôleg a fertôzô tüdôbetegségek miatt igencsak megnôtt az elhalálozási arány a megyében. Ugyanígy jelent egyre nagyobb veszélyt a szív- és rákos megbetegedések számának növekedése. Az átiratban az is szerepel, hogy a tüdôellenôrzéseket ingyen el lehet végeztetni.
* A hivatal felkéri mindazokat, akik szociális segélyre adtak be kérést, hogy újítsák ezt fel, még akkor is, ha ezidáig nem részesültek segélyben.
* Pál Árpád polgármestertôl utólag tudtuk meg, hogy a spanyolokkal még nem írták alá a szerzôdéseket, bár ennek a múlt hét végén kellett volna megtörténnie. Az egyeztetések alapján várhatóan csütörtökön érkeznek a befektetôk, a szerzôdések aláírására pedig pénteken kerül majd sor.
* Múlt csütörtökön a fôvárosba utazott polgármesterünk. Ott felújította a Közüzemek hôenergia-szolgáltatáshoz szükséges licenszét, így további huszonöt évre törvényes a fűtésszolgáltatás. Ugyanekkor a Selyem utca felújításának kapcsán is érdeklôdött. A dokumentáció jelen pillanatban a Pénzügyi és az Ipari Minisztériumban van elbírálás miatt.
Pál Hajnalka
Lemérgezték a Marost
Egyesek szerint harminc, mások szerint ötszáz kilogramm hal döglött meg múlt héten. Nagy volt a horgászok múlt heti zsákmánya. A gyerekek a lakónegyedekben értékesítették a fogást. A tettes ismeretlen, az illetékesek nyomoznak.
Szerdán egy horgász kereste meg a Vadász és Sporthorgász Egyesület elnökét, az elôzô nap zsákmányával. Sokféle hal volt ott, s mint mondotta, a víz tetejérôl szedegette össze a kimúlt élôlényeket. Remete és a Szárhegyi fedeleshíd között akkor a víz színén úsztak a felfordult halak. Az is hírlik, hogy akkor este nagy rakománnyal tértek haza a pecázó gyerekek. Úgy húsz-húsz kilónyi halat cipeltek, mondván, hogy kikerül belôle egy kicsi zsebpénz.
Szerdán az egyesület elnöke, Portik György értesítette a hatóságokat, s rendre tartott terepszemlét a horgászok elnöke, a rendôrség, a vízügy és a környezetvédelem szakembere. Ôk nem találtak haltetemet.
– Szerdán, mikor lementünk nem találtunk döglött halat, sôt aznap Remetén dr. Panigay keszeget fogott. – mondta Portik György.
– Csütörtökön helyszíneltünk – közli Abos Gábor, a Hargita megyei Környezetvédelmi Ügynökség fôinspektora – a haltetemeket az állategészségügyhöz juttattuk el analízisre, de mivel a tetemek akkorra már bomlásnak indultak, megtörténhet, hogy nem tudják kimutatni, mi jutott a szervezetükbe. Az adatok szerint úgy 30-35 kilogrammra becsülhetô az elpusztult halmennyiség... az okát pedig csak találgatni lehet. Feltételezem, de ez korántsem bizonyított, hogy valahol permeteztek és növényvédelmi szer került a vízbe. Szó sincs nagy pusztításról, mérgezésrôl, ami megakadályozná, hogy a horgászok ott pecázzanak, a kifogott halat pedig elfogyasszák.
Nem így nyilatkozik azonban az a két horgász, aki csütörtökön délután Bakta és a fedeles híd környékén járt. Bartha Csaba és Bíró József szerint a víz színén a rengeteg ivadék közt nagyobb halak is voltak bôven:
– Paduc, balind, parcs, keszeg, csuka, menyhal... Egy gübôbôl tíz perc alatt húsz kiló halat szedtünk ki, de akármennyit kiszedhettünk volna. Legalább ötszáz kiló hal úszott Bakta és a fedeles híd között. Nem túlzok! Ennyi halat még megdögölve nem láttam. Aki azt állítja, hogy még maradt hal a Marosban, menjen le, s meglátjuk, mit fog.
Azóta a horgászok csak errôl beszélnek, hisz nem mindegy, mi maradt a Marosban, s szeretnék, ha már egyszer véget érne a sorozatos mérgezés, melynek soha nincs gazdája. Persze szárnyra kaptak a találgatások is, hogy ki tehette.
Ha permetezés, akkor a környékbeli krumpliföldeken keresendô a tettes. Dr. Szabó József az ott lévô kísérleti állomás vezetôje elmondotta, hogy az elmúlt héten ôk nem permeteztek. Ôk nem, de még rengeteg „nadrágszíj"-föld van a környéken... Azonban még az sem bizonyított, hogy növényvédô szer okozta a kárt. Lehet, hogy a galvanizáló műhely – jött a következô feltételezés. Id. Kelemen Ferenc kérdésünkre elmondotta:
– Mi méreggel nem dolgozunk! Szervetlen savak, nehézfémek vannak, de a mérgezés tôlünk nem származhat, mert ami kimegy tôlünk az a nagy derítôbe kerül, s a Közüzemek szinte naponta ellenôriz.
A derítôállomás, közismert nevén szargyár is a gyanúsítottak közé tartozik, sokminden kifolyt már onnan. Nagy Attila, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója közölte, hogy nem származhat tôlük a baj, hisz a környezetvédelem nem kereste meg, s a hétfôn vett vízminták eredménye is negatív.
Lapzártáig sajnos nem érkezett válasz arra, hogy mit tartalmaztak a haltetemek, így tovább folyik a találgatás arról, hogy mivel és milyen mértékben mérgezték a Marost. Portik György azonban kijelentette:
– Biztos, hogy veszélybe került a Maros, csak azt nem tudjuk, milyen károkat okozott a méreg. Az egyesületre is rossz fényt vet ez, de tovább keressük a tettest, s ha megtaláljuk, nemcsak büntetést kap, kártérítést is követelünk. Hogy mit teszünk ezután? Nemsokára idelátogat Kászoni Zoltán, s tôle kérek szakvéleményt, hogy mit kezdjünk a Marossal.
Tovább nyomoznak tehát a hatóságok, s a Környezetvédelmi Ügynökség kéri mindazokat, akik információval tudnak szolgálni az ügyben, keressék meg ôket (tel: 112.766) vagy lapunkat.
Addig is, amíg fény derül a történtekre Portik György és dr. Panigay Róbert vezetésével egy horgász-csapat lapzártakor próbahálózást, horgászást tartott a Maroson. Kiderült, hogy a mérgezés nem pusztította el az élôvilágot. Él a Maros!
Balázs Katalin
Komolytalanság?
A Közüzemek vezetôsége szerdán két órára rendkívüli ülésre hívta öszsze a közgyűlés tagjait (a tanácsosokat). Annak rendje s módja szerint kiküldte a meghívókat, amelyek már hétfôn eljutottak a tanácsosokhoz.
Ez az ülés gyakorlatilag a május 22-i közgyűlés folytatása volt. Akkor azért kellett felfüggeszteni az ülést, mert a tanácsosok lassan-lassan kereket oldottak, s a közgyűlés döntésképtelenné vált. Az akkor elmaradt két probléma megvitatása szerepelt a szerdai ülés napirendjén.
Pontban két órakor az ülésnek helyet adó igazgatói iroda még üresen tátongott. Csupán Kercsó Attila érkezett meg ekkor a közgyűlésre. Lassan-lassan azért gyülekezgettek a tanácsosok, a közgyűlés tagjai. Fél háromkor már szám szerint tizenhárman voltak jelen. Csak egy gond akadt: ez a szám még nem volt elég ahhoz, hogy szavazóképessé váljon a közgyűlés, hiszen az alapszabályzat szerint ehhez tizenöt tanácsos jelenléte szükséges.
Hogy a kellemes napsütésnek, vagy csupán komolytalanságnak tulajdonítható az, hogy a tanácsosok ennyire félvállról veszik a városgazdálkodás dolgait, egyelôre még titok. Tény, hogy a hiányzók közül csupán Czink Attila szólt elôre, hogy nem tud jelen lenni az ülésen. A többiek (Antal Péter, Gáll Árpád, Kopacz Zoltán, Kulcsár László, Lakatos Mihály és Seer Mihály) még arra sem méltatták a Közüzemeket, hogy elôre jelezzék a hiányzásukat a gyűlésrôl.
Végül a megbeszéltek értelmében jövô keddre újra összehívja a Közüzemek a közgyűlést. De még azelôtt, a csütörtöki tanácsülésen módosítani kívánják az alapszabályzatot, hogy kevesebb személy jelenléte is elég legyen a döntéshozatalhoz. Végül is sosem lehet elôre tudni, hány tanácsos veszi a fáradságot, és foglalkozik a városgazdálkodás gondjaival is...
Pál Hajnalka
Harc a közbirtokosságok megtartásáért
Az utóbbi hetekben úgy tűnt, hogy elveszíthetjük azt a közösségi vagyont, melyet az RMDSZ tizenegy esztendôs fennállása óta legnagyobb sikerének könyvelhet el – a közbirtokossági erdôket. Nemcsak a két világháború közötti idôszak magyarellenes hangulatát tükrözô, a közbirtokosságok felszámolását célzó elméletek, törvénytervezetek fogalmazódtak meg újra, hanem konkrét lépések is történtek ez irányba a kormánypárt és a Nagyrománia Párt vezetôi, képviselôi részérôl. Vadim Tudor pártja ugyanis egy olyan törvénytervezetet nyújtott be a képviselôház állandó bürójához, mely a közbirtokosságokat megfosztotta volna tulajdonjoguktól, és az 5 hektáros nagyságú használati jogot ismerte volna el az örökhagyók után. Ennek a törvénytervezetnek a parlamenti körforgásba való bekerülése joggal veszélyeztette a közbirtokosságokra vonatkozó elképzeléseinket, hiszen kidolgozói a kormánypárt képviselôi voltak, benyújtását pedig a nagyromániás Ilie Neacşu vállalta fel.
Mi eddig a Lupu törvény módosítását próbáltuk megakadályozni. Az új helyzetben már nekünk kellett erôltetnünk a módosítást, hiszen a jelenlegi Parlament 85%-a szavazataival a nagyromániás elképzeléseket támogatta volna. Én a politikai párbeszéd folytatása mellett különbözô tiltakozó akciókat próbáltam elôkészíteni. Felvettem a kapcsolatot Vasile Lupu úrral, a parasztpárt alelnökével, akivel megegyeztünk a tiltakozó nagygyűlés elôkészítésében és megszervezésében, amennyiben a közbirtokosságokra vonatkozó nagyrománia párti – PDSR-s elképzelések érvényesülnének. Mihai Ionescu úrral, a Romániai Erdôtulajdonosok Országos Szövetségének ügyvezetô elnökével megfogalmaztuk azokat a tiltakozó jegyzékeket, melyeket az Európa Tanácshoz és az Európai Unió tagállamai nagykövetségeihez nyújtottunk volna be. Keddi politikai nyilatkozatomban (június 18-án) mint az Erdôtulajdonosok Országos Szövetségének vezetôségi tagja, jeleztem, hogy kérni fogjuk Románia újramonitorizálását abban az esetben, ha korlátoznák a közbirtokosságok tulajdonjogi helyzetét, illetve korlátoznák a közbirtokosságoknak visszaadandó területek nagyságát.
A Társadalmi Demokrácia Pártja vezetôségével a tárgyalásokra a következô nap, június 19-én került sor, abban a magyarellenes hangulatban, melyben a román médiának, a kormánynak és a román politikai elitnek a „státustörvénynek" magyarországi megszavazását sikerült románellenes tettként bemutatnia. Úgy tűnt, hogy ebben a hangulatban tárgyalási esélyeink is minimálisak lesznek. Kitartásunknak, a történelmi tényeken alapuló érveinknek köszönhetôen sikerült megtorpanásra késztetnünk a kormánypárt tárgyalócsoportját. Sikerült azt is bebizonyítanunk, hogy a Társadalmi Demokrácia Pártjának eredeti törvénytervezete és a nagyrománia párti változat között alig van különbség, illetve azt, hogy Ilie Neacşu nagyromániás indítványát a kormánypárt erdômérnök-képviselôi fogalmazták meg, különösen a közbirtokosságokra vonatkozó cikkelyeket. Végül is a hosszasan elhúzódó vita során a közbirtokosságok esetében sikerült fenntartanunk a 10 hektáros átlag fogalmát, ami számításaim szerint a székelyföldi közbirtokossági vagyonok teljes visszaadását jelenti. Az erdôk visszaadását bizonyító tanúvallomásokról kénytelenek voltunk lemondani. Én azonban felellôségem teljes tudatában vállalom ennek az engedménynek az ódiumát, hiszen ennek eredményeképpen sikerült elérnünk, hogy közbirtokossági örökhagyó után 20 hektárt törvénybe iktassunk. Nagy eredménynek tartom azt is, hogy sikerült a törvénybe „erôltetnünk" a magán- és a közbirtokossági erdôk összevonására irányuló törekvés megakadályozását az erdészeti hatóságok részérôl, vagyis jeleztük, hogy az erdôk visszaadásánál a magántulajdonú erdôk nem vonhatók össze a közbirtokossági erdôkkel.
Igen nagy eredménynek tartom azt is, hogy a törvény 29. cikkelyében sikerült beiktatnunk az egyházi filiáláknak visszaadandó területeket is 30 hektár nagyságig.
Június 30-án a velünk egyeztetett és az általunk pontosított törvénytervezet szövegét a Năstase kormány sürgôsségi kormányrendelet formájában az ôszi parlamenti ülésszakig törvényerôre emelte. Jelentôsége azonban óriási, hiszen megszűntette az erdôk visszaadásának az akadályoztatását, lehetetlenné tette azokat a mesterkedéseket, melyeket erdészeti szakembereink kitaláltak a visszaadandó erdôk nagyságára vonatkozóan. Ugyanakkor rajta keresztül sikerült megmentenünk a közbirtokosságok intézményét, mely ellen az utóbbi idôben annyi méltánytalan támadást indítottak.
dr. Garda Dezsô
Nem potyára kérdezgetünk V.
Ismét hűségszelvény-kiértékelést végzünk, ez alkalommal a május folyamán összegyűltek kerültek számbavételre. A sorsolás már múlt héten megtörtént, s mint azt valószínűleg már tudják, Varga Margit lett az ötszázezer lej tulajdonosa. Elkövettünk egy kis hibát a szelvények számozásánál, hisz a negyedik is hármas sorszámmal jelent meg, de szerencsére olvasóinkat ez nem zavarta össze.
Májusban öt szelvényt kellett beküldeniük a nyereményre vágyóknak, tehát az öt kérdésre kapott válaszok kerülnek kiértékelésre.
Az olcsót keressük
Április végén jelent meg az a kormányrendelet, amely betiltja a ruhák, fehérneműk, valamint a három éven aluliaknak való ruházat árusítását a turkálókban. A májusi elsô hűségszelvényen arra voltunk kíváncsiak, mennyire érinti ez olvasóinkat, s megkérdeztük: Ön szokott-e turkálóban vásárolni? A szelvénybeküldôk több, mint fele válaszolt igennel ezen kérdésre. Néhány olvasónk kiegészítette igenlô válaszát egy-egy megjegyzéssel: „Sajnos csak onnan szoktunk vásárolni", „Igen, és nagyon jó minôségű az áru". A válaszolók egynegyede írta a szelvényre, hogy csak ritkán jár turkálni, s ebben az esetben is akad hozzáfűznivalója egynéhányuknak: „Néha szoktam, de nem kéne megszűnjenek, mert sokaknak biztosít olcsó (jó) ruhát". Jóval kevesebben válaszolták, hogy egyáltalán nem vásárolnak turkálókban. „Nem, én is tudnék nyitni a készletbôl" – írja egyik olvasónk, valószínűleg nem a legkisebb keresetűek közül való.
Ha hazai nincs, a spanyol is jó
Immár csupán napok kérdése, hogy polgármesterünk aláírja a szerzôdést a spanyol befektetôkkel, akik majd készruhagyárat építenek városunkban. Ez már tény, de mi mégis kíváncsiak voltunk, mi errôl olvasóink véleménye. A második májusi szelvényen rákérdeztünk tehát: Ön szerint kell-e nekünk spanyol befektetô? Kell hát! – derül ki a válaszokból. Az igennel válaszoló olvasóink közül jó néhányan fűzték hozzá, hogy csupán azért van szükség rájuk, mert munkát biztosítanak, s ha itthon nem akad munkaadó, a spanyolok is megfelelnek. Nem biztosak tehát olvasóink abban, hogy tényleg jót hoznak nekünk a befektetôk, elôre is tekintenek. Így ír egyikük: „Kell, de ne éhbérért dolgoztasson", s gyanakvó személy is akad: „Igen, de már eleve gyanús volt ez a menet". Másik olvasónk abban bízik, nem viccelôdni jönnek a spanyolok: „Kell, tôlem lehet hottentotta is, csak legyen komoly". A válaszolók egytizede nem tudja eldönteni, van-e szükség spanyolokra, s csak eggyel kevesebben jelentik ki kerek-perec, hogy egyáltalán nem kellenek nekünk. „Nem hiszek a külföldi befektetôknek. Mindenki becsap." – írja egy olvasónk. Bízzunk benne, hogy nem lesz igaza.
Értelmiségi is lehet munkanélküli
Ha már újabbnál újabb befektetôk ígérnek több száz munkahelyet, hát biztosak akartunk lenni benne, hogy lesz, aki ezeket betöltse. Ezért kérdeztük meg a májusi harmadik szelvényen: Az Ön családjában van-e munkanélküli? Könnyű volt kiértékelni a válaszokat, majdnem ugyannyian válaszoltak igennel, mint nemmel. Szerencsére azok vannak többen – héttel – akiknek családjában minden munkaképes személynek van állása. Ez nem azt jelenti, hogy városunk lakóinak fele munkanélküli, hanem azt, hogy a családok felében akad ilyen helyzetű személy. Néhány olvasónk azt is megjelölte, hány munkanélküli van a családjában, s bizony kerül, ahol ketten is küszködnek ezzel a problémával. Egy olvasónk így válaszolt: „Van, az unokám, egyetemi végzettséggel" – talán ez a legelkeserítôbb.
Az viszont mindenképp örvendetes, hogy csupán kilencen hagyták megválaszolatlanul a kérdést, s ez mindegyik májusi szelvényre érvényes.
Indítsuk újra a strandot!
Ön mit kezdene az egykori stranddal? – kérdeztük a negyedik szelvényen. Ekkor még nem tudtuk, hogy a terület nem is a város tulajdona, s tulajdonképpen nem tehetünk egyebet, mint megvárni, amíg a Pénzügyminisztérium önszántából lemond róla. Ötletek azért akadtak az olvasók részérôl, s ha egyszer majd a város rendelkezik az egykori közfürdô fölött, talán érdemes lesz ezeket fontolóra venni. A szelvénybeküldôk hatvan százaléka szerint fel kell újítani, majd újra be kell indítani a strandot. Hét olvasónk fedett uszodaként szeretné használni – városunk éghajlatát figyelembe véve talán ez lenne a legjobb megoldás. Tizenötük szerint bérbe kell adni egy vállalkozó kedvűnek, akinek pénze is van, hogy ott szórakozóhelyet létesítsen. Egy olvasónk az egyetlen megoldásnak azt látja, hogy földdel töltsék fel a medencéket, két másik pedig játszóteret képzelt el oda. „Ha nem lehet újraindítani, akkor parkolót" – olvassuk az egyik szelvényen, és akad egy igencsak elképesztô ötlet is: „Leghamarabb napelemes tetôszerkezettel befödném, így lenne ezerféle rendeltetése".
Nem kell a szavazógép
Néhány hete az RMDSZ-es tanácsosok – elôzetes egyeztetések alapján – egyöntetűen szavaznak a tanácsüléseken. Lapunkban sok pro és kontra vélemény elhangzott errôl, s hogy az olvasók is szóhoz jussanak a témában, megkérdeztük az utolsó májusi hűségszelvényen: Egyéni vélemény alapján, vagy csoportérdek szerint szavazzanak tanácsosaink? Az egyéni vélemény mellett harmincnyolcan, a csoportérdek mellett pedig mindössze tizenheten voksoltak, s csupán öten látják úgy, hogy mindegy. És persze ezen kérdés kapcsán is akadnak hozzáfűzések: „Úgy szavazzanak, hogy jó legyen a közösségnek, ne nekik! (pl. a szemetes-ügy)" – írja egyik olvasónk, s társa is kerül, aki majdnem ugyanígy látja az ügyet: „A választópolgárok érdekei szerint!". Egy másik szelvénybeküldô kissé nyakatekertebben ugyan, de ugyancsak a közérdeket tartja fontosnak a szavazásnál: „A politikai játékszabályok betartásával (ha ismerik azokat), az egyéni vélemények egyeztetése után, a közérdek szellemében" – írja. Akad olyan olvasó is, aki igencsak furcsállja ezt a rendelkezést: „Ahogy jobb eredményeket érnek el. Csak egy kicsit furcsa, ha valaki az egyéni véleménye ellen kell szavazzon".
Pál Hajnalka
Gyilkostó
Lesz orvosi ellátás
Nincs orvosi ellátás a Gyilkos-tónál – panaszkodtak szerkesztôségünknek a minap. Nyakunkon a turistaidény, s az sincs, aki egy vérnyomást megmérjen, vagy egy sebet bekötözzön az üdülôtelepen. Nem kell sokat magyarázni, milyen hatással lehet ez az üdülôtelep látogatottságára, hírnevére.
A korábbi években, még tavaly is működött a turistaidényben egy rendelô, gyógyszertár két nyugdíjas asszisztenssel, akik egyfajta sürgôsségi ellátást biztosítottak. A rendelô felszerelése a kórháztól, és a Szent Mikós Szervezettôl származott, még ma is ott van. Csak az nincs, aki használja.
Csíki Károly, a polgármesteri hivatal természetvédelmi referense foglalkozott korábban a gyilkostói egyészségügyi ellátással. Mint mondotta, a rendelô költségeit, az alkalmazottak bérét költségvetésen kívüli jövedelembôl, a csónakáztatásból, sátorbérekbôl fedezte a polgármesteri hivatal. S hogy ne kelljen ingázniuk a rendelô alkalmazottainak, sikerült ingyenes szállást, étkeztetést biztosítani nekik. Csak kilincselni kellett ezért néhány vállalkozónál. Tavaly viszont a Viridis Rt. vette át a csónakáztatást, az üdülôtelep adminisztrálását, tehát mindazt a tevékenységet, amely jövedelmébôl többek között a rendelôt is fenn lehetett tartani.
Pál Árpád polgármester elmondotta, hogy a Viridis Rt.-vel kötött szerzôdésben nincs leszögezve, hogy az egészségügyi ellátást is biztosítania kell, viszont Nagy Attila, a vezetôtanács egyik tagja ígéretet tett erre: – Az önkormányzatnak a szerzôdéstôl függetlenül figyelnie kell arra, hogy ez működjön – tette hozzá Pál Árpád.
Nagy Attila elmondotta, hogy július elején ismét működni kezd a rendelô. Hogy hány személyt és kiket fognak alkalmazni, azt még nem tudja, de az biztos, hogy legalább két egészségügyisre szükség lesz. Idén is csupán aszszisztensi szintű orvosi ellátásra gondoltak, hiszen egyetlen orvos sem vállalná, hogy oda kiköltözzön. Mint minden Viridis alkalmazott, ôk is kapnak napi meleg ételt, a szállásukat pedig az épülô csónakházban fogják biztosítani. Azt a két nyugdíjas nôvért, akik a korábbi években az üdülôtelepen tevékenykedtek – bár foggal-körömmel ragaszkodnak az álláshoz – nem kívánja újra alkalmazni a Viridis, hiszen túl sokat kérnek azért a munkáért, amit ott végezniük kell.
Tehát nem kell kétségbe esni, júliusban már nyugodtan lehet kirándulni a Gyilkos-tóhoz.
Pál Hajnalka
Maga magyar? Nem! És ha megfizetem?
A státustörvény áldás vagy istencsapás?
„Június 19-én szavazásra került a státustörvény-javaslat. Az Országgyűlés ritka egyöntetűséggel törvényesítette a nemzet fogalmát. Egyedül az SZDSZ képviselôi utasították el a javaslatot.
Nagyon helyesen állapította meg Orbán Viktor miniszterelnök, hogy az ország 81 éves adósságot törlesztett.
Hogyan is lehetett majdnem három generáción keresztül elfogadni azt a trianoni döntést, hogy aki nem a maradék országban lakik, az nem magyar többé!?" – vélekedtek az anyahazában. A magyarok egyenlôségét célzó törvény azonban nem örvendett osztatlan sikernek. Magyarország jóakaratát sokan nemcsak kétségbe vonják, de úgy látják, nem használ, de annál többet árt a státustörvénnyel.
Lapunk olvasóit már tájékoztattuk a „magyartörvényrôl", a következôkben a körülötte kialakult véleményeket továbbítjuk.
Orbán Viktor, magyar miniszterelnök:
– Arra van szükségünk, hogy a Kárpát-medencében élô magyarságot határokon átívelô módon újra egyesítsük, lehetôleg érzelmileg, gondolkodásban, kultúrában, de gazdasági érdekek szempontjából is. Egy élettér ez számunkra, függetlenül attól, hogy országhatárok választanak el bennünket. Bár nem egyszerű, de fölül kell emelkednünk ezeken a határokon, hogy ismét egy egységes és életerôs magyar nemzet jöjjön létre.
Németh Zsolt, külügyi államtitkár:
– A magyar külpolitika legfontosabb kérdéseiben egység van a magyarországi politikai erôk között, és ez kedvezô elôfeltételeket teremt az ország stabil kormányzásához. A státustörvény két fontos területe a munkához juttatás és az iskolázás megkönnyítése. Értelmes szomszédállam ezek ellen nem kapálódzik, hiszen polgárai pénzt visznek haza, illetve gyarapodnak műveltségükben. Elfogult sovinizmusuk azonban azt diktálja, hogy ami jó a magyarjaiknak, az nem jó nekik. A román közgondolkodás még ott tart, hogy a magyart nem szabad engedni érvényesülni, mert akkor a román fölé emelkedik.
Csapó Endre, ausztráliai újságíró:
– Adrian Năstase román miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a magyar státustörvény elfogadása után a bukaresti kabinetnek arra kell törekednie, hogy otthon tartsa a fiatal munkaerôt. Lehet is, ha van munka, fôként ha jobban megfizetik azt, mint Magyarországon. Így viszont csak rendôri intézkedéssel lehet ôket otthon tartani. A magyar kormány most azon fáradozik, hogy a szomszédok értelméhez kíván szólni.
Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöknôje:
– Feljelentem Magyarországot a párizsi békeszerzôdés megszegéséért, a fasizmus és az irredentizmus terjesztéséért.
Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke:
– Végképp nem volt szerencsés Mikulás Dzurinda Budapesten elhangzott kijelentése, amikor azt mondta, hogy a magyar törvényhozásban éppen vita alatt álló státustörvény a szlovákiai délvidéken megronthatja a légkört. Megértjük a magyar nemzeti egységesülés ellenségeinek az álláspontját, hiszen több mint fél évszázados szabadjára engedett magyarüldözés után védô és támogató hatalomként jelentkezett Magyarország. Ez részükre teljesen új helyzetet teremtett. Más lesz a viszony az elnyomók és elnyomottak között. Meg kell most már szokniuk, hogy nem tehetnek immár azt, amit csak akarnak.
Anatolij Zlenko, kijevi külügyminiszter:
– Önök abból indulnak ki, hogyan terjesszék ki joggyakorlatukat más országokban élô nemzettársaikra. Mi megértjük ezt a törekvést.
Eduard Kukan, szlovák külügyminiszter:
– A törvény nem teremtett feszültséget Magyarország és Szlovákia viszonyában.
Evenimentul Zilei:
– Sokk a románoknak – Markó Béla felszólítja a románokat, hogy vallják magukat a magyar nemzethez tartozónak.
Adrian Năstase, román miniszterelnök:
– Az integráció felé haladó világban, abban az évszázadban, amely az etnikai diszkrimináció megszüntetésére helyezi a hangsúlyt, a magyar kormány a szeparatizmust hangsúlyozza, olyan értékeket hangsúlyoz, amelyeknek semmi közük az európai értékekhez, hanem a revizionista politikához tartoznak. Elfogadhatatlan az, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök arról beszéljen, hogy miként viszonyul Románia a mai európai értékekhez, mivel a Magyarországon elfogadott törvény diszkriminációt alkalmaz Románia többségi és kisebbségi lakossága között.
Frunda György, RMDSZ-elnök:
– A törvényt mind az RMDSZ, mind az egész romániai magyar közösség üdvözli, hiszen az hozzásegíti a Magyarország határain kívül élô magyar közösségeket identitásuk megôrzéséhez, méghozzá oly módon, hogy mindeközben nem csorbítja a többségi lakosság érdekeit. A státustörvény példáját követve hasonló dokumentumot kellene megszavaznia a román parlamentnek is, az országgal szomszédos államok román közösségeinek védelmében.
Corneliu Vadim Tudor, a Nagyrománia Párt elnöke:
– A magyar igazolványok gyakorlati értéke a nullával egyenlô. A státustörvényben és a magyar igazolványokban egyébként Budapest arra irányuló „diverzióját és provokációját" látom, hogy hatálytalanítsa a trianoni békeszerzôdés következményeit.
Tôkés László református püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke:
– Az elmúlt nyolcvan év alatt most elôször született olyan törvény, mely a határon kívüli magyarok sorsával foglalkozik, nemzeti státust ad, helyreállítva ezzel eszmei téren a magyar nemzet egységét. Mindazonáltal ez csak kezdetet jelent. Reálpolitikusként értékelem, nem azzal vagyok elégedetlen, amit nem nyújt, hanem azt becsülöm, amit igen.
Megdöbbenve fogadtam a romániai, szlovákiai, szerbiai politikusok státustörvény-ellenes, hangulatkeltô, mi több, fenyegetô megnyilvánulását. Románia negatív megkülönböztetést alkalmaz a magyar fiatalokkal szemben, nem biztosítva részükre a magyar nyelvű állami oktatást. Akkor miért gond, ha segít Magyarország? Felidéznék még egy szomorú esetet: a napokban tartott gimnáziumi felvételiken sok magyar – egyébként informatikából, matematikából jeles iskolás nem kapott átmenô jegyet a román nyelven tanult földrajzból, történelembôl. Tűrhetetlennek tartom, hogy ezek a jó képességű gyerekek azért kényszerülnek szakiskolákba, mert egyenlô elbírálás alá esnek a román anyanyelvű vizsgázókkal. Míg az egyik gyerek az anyanyelvén, és a másik pedig nem azon tanulja az adott tárgyat, addig nem beszélhetünk esélyegyenlôsérôl.
Bíró Béla, bukaresti egyetemi tanár:
– A magyar státustörvény kapcsán e pillanatban az a román kormányzat beszél diszkriminatív intézkedésekrôl, mely az elôzô ciklusban még a legkülönfélébb kedvezményekkel csábította Székelyföldre a román etnikumúakat. Kedvezményes lakáskiutalásokhoz, bankkölcsönökhöz juttatta ôket, az itt letelepülô rendôröket soron kívül elôléptette (nem véletlen, hogy a több mint 80 százalékban magyarok lakta Kovászna megyében például a rendôri és csendôri állomány csaknem teljes egészében román nemzetiségűekbôl áll), az itteni román kulturális intézményeket (amelyek a románság kis száma miatt nem válhatnak önfenntartókká) preferenciálisan támogatta és támogatja. Az utóbbiakkal nem is volna semmiféle probléma, ha a túlnyomó többségükben románok által lakott megyékben az ottani magyar kisebbség is hasonló kedvezményekben részesülhetne. Csakhogy ilyesmirôl szó sincs. A sokszorosan hátrányos helyzetben lévô magyar szórványokat (ha a magyarországi támogatásoktól eltekintünk) senki nem támogatja. Sôt azoknak – a székelyföldi románokkal ellentétben, akik nyelvüket minden szinten az állam nyelveként használhatják, s ha kedvük tartja környezetükre is ráerôltethetik – erôs asszimilációs nyomást is el kell viselniük. Kérdés, hogy ilyen körülmények közt indokolt-e a diszkriminációra való hivatkozással megkérdôjelezni a magyar állam jogát ahhoz, hogy azt, amit a román állam a méltányosság legalapvetôbb elveinek fittyet hányva nem tesz meg, a magyar állam a saját hatáskörében megtegye. Ismeretes a román miniszterelnök kifejezett aggodalma: mi lesz, ha Romániában hétmillió magyar jelentkezik a kedvezményre? Nem elírás, Erdély hétmilliós összlakosságát félti a fônök. Ha belegondolunk, nem is olyan indokolatlan az aggodalom. Magyarország a gazdasági fölemelkedés pályáján van, Románia a diktatúra bukása óta egyre inkább csúszik lefelé. Érdemes lesz magyarnak lenni.
Cristian Pîrvulescu, politikai elemzô, a Pro Demokrácia Egyesület elnöke:
– A státustörvénnyel kapcsolatos ellenszenv érthetô. A kisebbségekkel, fôleg a magyarokkal kapcsolatos nacionalista hangulat, gyanakvás, a magyar szomszéddal szembeni elôítélet ismeretében várható volt ez a fajta reagálás. A kampány az elkövetkezô hetek során alábbhagy, és legfeljebb a Nagyrománia Párt szélsôséges vezetôinek lesz a témája. Ha viszont ennek ellenkezôje következik be, akkor megtörténhet, hogy a kormánypárt és az RMDSZ közötti kétoldalú egyezményt felbontják. Ez már gond, a megállapodásnak köszönhetôen ért el többet a tavaly decemberi választások óta ellenzéki RMDSZ, mint korábban.
Gheorghe Prisecaru, kormánypárti szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke:
– A törvény rossz, alkalmatlan, alkalmatlanságot okoz, diszkriminációhoz vezet a román állampolgárok között, tehát ellenkezik a román alkotmánnyal és törvényekkel, egyben pedig az európai szellemmel. Az ügy súlyosságát csak fokozza, hogy nagyszámú román állampolgárra vonatkozik. Mit szólna a világ, ha Írország döntene az Angliához tartozó Észak-Írország ügyeiben? Remélhetôleg Magyarország lemond a státustörvény alkalmazásáról, és arról, hogy beleavatkozzon Románia belügyeibe. Magyarország sajnos egyáltalán nem kérte ki a román fél véleményét, nem konzultált velünk, figyelembe se vette az ellenvetéseinket. Itt elvi kérdésekrôl is szó van.
Nemcsak hogy nem írtunk alá egyezményt Magyarországgal a státustörvény alkalmazása kapcsán, de az egyenesen ellentétes a román-magyar alapszerzôdéssel.
Martonyi János, magyar külügyminiszter:
– Cáfolom azokat a vádakat, amelyek szerint Magyarország nem tájékoztatta a szomszédos országokat a státustörvény elôkészületeirôl, illetve nem vette figyelembe az általunk felvetett szempontokat. Az utóbbi másfél-két évben, a Magyar Állandó Értekezletek alkalmával a szomszédos országok budapesti nagykövetei is rendszeresen tájékoztatást kaptak, s magyar részrôl azt is felajánlották, hogy válaszolnak esetlegesen felmerülô kérdéseikre. Ilyen kérdések azonban nem érkeztek. Egyébként az Európai Bizottság is jelezte, hogy eddigi értékelése szerint a törvény összhangban áll az európai joggal, s csupán azt kéri Magyarországtól, hogy a továbbiakban is folytassa a konzultációkat.
Günter Verheugen, az Európai Unió bôvítési ügyekért felelôs tagja:
– Az Európai Bizottság azt vizsgálja a magyar státustörvényben, hogy összhangban van-e Magyarország és az EU társulási egyezményével. És úgy tűnik, igen, bár még nem végeztünk a törvény elemzésével. A bizottság felhívta a magyar kormány figyelmét, hogy az érintett államokkal továbbra is folytasson részletekbe menô konzultációkat a szomszédos országokban élô magyaroknak kedvezményeket biztosító törvényrôl.
Mircea Geoană, román külügyminiszter:
– Románia, és azt hiszem Magyarország nemzeti érdeke is, hogy kapcsolataink túllépjenek ezen a szerencsétlen momentumon, amelynek magyarázata valószínűleg a magyarországi választások elôtti hangulatban is keresendô.
Kormányközlemény:
– A státustörvény nyomán kialakuló, a román-magyar alapszerzôdés szellemével és betűjével szemben álló helyzet nem érvényesíthetô Románia szuverén területén.
A további fejleményeket a késôbbiekben ismertetjük olvasóinkkal.
Összeállította: Balázs Katalin
Szórvány
Ha kell, dicsekszenek, ha nem, elfelejtenek
Amelyik egyháznak nincs temploma, az nem lehet egyéb, csak szekta – mondogatják nemegyszer a szórvány református lelkészének. Az is elôfordult, hogy a román kollégák annyira nem ismerték a reformátusokat, hogy a számlára a „reformat" helyett „deformat"-ot írtak. Árus László, ki családi örökségként választotta a paposkodást, Bákóban telepedett meg tanulmányai elvégzése után. Szórványról és hivatásról, a „fejesek" nemtörôdömségérôl, családról beszélgettünk vele:
– Hány szórványtelepülés református híveit fogja össze Árus László?
– A felsô moldvai megyékben élô református hívek lelkipásztora vagyok. Nemcsak a reformátusoké, mert vannak olyan katolikusok, akik közénk tartozónak vallják magukat, Jászvásáron pedig egyetemistáknak tartok ifjúsági bibliaórát, akik nagy többségben katolikusok. Tehát Bákó, Suceava, Iaşi, Botoşani az én területem, s most már Vrancea megyében is van nyilvántartott reformátusunk. Tulajdonképpen tizennyolc szórványgyülekezet lelkipásztora vagyok. Egyes gyülekezetekben csupán három-négy tag van, de jobbik esetben a hívek száma eléri a harminc-harmincöt fôt. Összesen 183 lélek van nyilvántartva nálunk, bár a népszámlálási adatokat figyelembe véve hatszáznál is többen vannak reformátusok.
– Ennél azért sokkal több magyar, és gondolom református is élt ezeken a településeken régebb...
– Moldvában ''74-ben alakult meg hivatalosan ez az egyházközség, bákói székhellyel. A hatvanas években rengeteg magyar dolgozott például a Tatros-völgyében is, amikor az ipari kombinátokat építették. Csak Oneşti környékén 4000–5000 református volt, de az akkori államhatalom nyilván nem engedte, hogy ott kereszteljenek, eskessenek, s így ortdoxszá vagy katolikussá lettek híveink.
– Árus tanulmányai elvégzése után a szórványt választotta. Mit jelent a szórvány lelkipásztora lenni?
– Református szemszögbôl nem volt idegen nekem a szórvány, hisz a Gyergyó környéki reformátusok is szórványban élnek. Amikor választani kellett, akkor láttam, hogy társaimat kirázza a hideg Bákótól, hát én jelentkeztem. Arra felkészítettek, hogy Piatra egy büntetô hely, hisz az elmúlt húsz évben egyetlen lelkész volt, aki több, mint két évet töltött itt. Ezt sajnos a hívek is megszokták, tudták, hogy a lelkészek hozzájuk csak kényszerbôl, muszájból mennek. Odaérkezésemkor, mikor azt mondtam, hogy szeretnék többet ott maradni, akkor csak somolyogtak a bajuszuk alatt, s nem hitték.
– Milyen szórványban paposkodni?
– Már a kezdetekben állandó nehézségekbe ütköztem; háromszáz kilométer hosszú, százötven kilométer széles területet járok be, s ha egy roncskocsit adnak szolgálati autóként, mikor tele van Erdély új vagy újszerű szolgálati autókkal, akkor ez felettébb furcsa. Több, mint egy év kellett elteljen ahhoz, hogy kilencvenhét februárjában kapjak egy akkor tizenegy éves, nyugati autót. Ezzel járok havonta 3000-4000 kilométert. 1998-ban volt generális vizitáció Bákóban, kijött a püspök, az igazgatótanács, az esperesi hivatal, hogy megvizsgálják, tényleg szüksége van-e az egyházközségnek arra a támogatásra, amit én igényeltem. Akkor jöttek rá, hogy tényleg nem lehet pénz nélkül szórványmunkát folytatni.
– Kis gyülekezetnek lelkipásztora lenni más, mint egy többszázas tömegnek. Milyen a lelkipásztor és a hívek viszonya?
– Benne van a statútumban, hogy a lelkész a közösségében kell hogy lakjon, de nekem nehéz lenne egyszerre tizennyolc helyen élni. Karácsonykôn, ahol lakom, csak ritkán futok össze az úton híveimmel, de évente többször is meglátogatom ôket otthonukban. A más településen élôkkel ritkábban van alkalmam találkozni, mert külön bejelentkezni telefonon lehet, s drága, a kiszállás drága, az autó-karbantartás drága... így nem igazán tudok jó lelkipásztoruk lenni; többnyire csak Istentiszteleten találkozunk. Ha százalékban akarom kifejezni, akkor elmondhatom, hogy a hívek kilencven százaléka jön el Istentiszteletre. Komolyan veszik, van, amikor képesek annyiban hagyni a vasárnapi pikniket és bejönni igét hallgatni. Az igehirdetés után, amit itt a lakásomban végzek, igyekszem, hogy legyen egy kis szeretetünnepség, hogy elbeszélgessünk. Ilyenkor derül ki, mekkora trauma számukra, hogy a többség elfeledkezett róluk, csak akkor jutnak eszükbe, amikor kampányol az RMDSZ. A Duna Tv-t, vagy MTV2-est nem nézhetik egy kábeltévé-hálózaton sem, mert azt mondják a kábeltévé-társaságok, hogy ôk nacionalista adásokat nem sugároznak. Marad a Román TV magyar adása, ami nem igazán elégíti ki igényeiket. Jó lenne az újság, de a megrendelt egyházi lapok is egy-két hónapos késéssel érnek ide, a magyar lapokra pedig nincs pénzük a hívek egy részének. Sok olyan idôs néni van, akik Erdélyben valaha férjhez mentek nyalka katonatisztekhez, akiket késôbb visszahelyeztek Moldvába, s most ott vannak a nôk özvegyen, s élnek a férj utódlási nyugdíjából, ami nem sok, s nemegyszer az unokák kegyelemkenyerén tengôdnek. Panasz, hogy nemcsak az RMDSZ, de az egyház sem segíti ôket. Én csak annyit tehetek, hogy senkitôl sem követelek pénzt, ha tesznek a perselybe jó, de nem kérek egyháztámogatást. Elemi dolgokra sem jut a piatrai egyházközségnek. Kértem, megígérték, pályáztam, elutasították... Büszkélkednek az elöljárók, hogy mi vagyunk a református egyház keleti bástyája; büszkélkednek, de oly keveset segítenek.
– Mostanság gyakran hangoztatják, hogy a fiatalság elpártolt a hittôl, a vallástól...
– Ez nem igaz, a diákságot meg tudom fogni, hisz a nagy román város közepén odajönnek, és én értük próbálok tenni, mert az idôsek, nyilván, ma vannak, holnap nincsenek. Az sem ritka, hogy nem én írom le ôket, ôk írják le magukat, magyarságukat. A fiatalokban látok lelkesedést; a kisebbségben, ahol össze kell tartani, ott a vallás egy kapocs, egy lehetôség.
– Lelkészkedés mellett ön férj, és egy kisfiú édesapja. Hogyan fér össze a szórvány-papi teendô a családfôi feladatokkal?
– Az én helyzetem különleges, hisz pénteken úgy elmegyek, hogy szombaton vagy vasárnap este kerülök haza. De embere válogatja, hogy mennyit fordít közéleti vagy tudományos munkára, gyülekezetgondozásra, politizálásra, s mennyit a családjára. Meg kell találni az egyensúlyt, s akkor nincsen idegeskedés, nincsenek feszültségek, a gyerek sem érzi úgy, hogy az apja elhagyta.
– Gyergyószentmiklóson testvére, Árus Zsolt neve fogalom, szinte mindenki ismeri városvezetôi munkáját. Mi a véleménye az ô gondolkodásáról, csökönyösnek, sôt néhol kekeckedônek nevezett kiállásáról?
– Azt hiszem, én is valami hasonlót tennék az ô helyében. Csodálom, hogy rengeteg idejét feláldozza a köz javára, csak a környezete nem akartja megérteni. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy amit tesz, azt csupán kekeckedésbôl, RMDSZ lejáratásból teszi, az elôtt fejet hajtok. Ha nem, akkor el kellene gondolkozni, hogy miért nem állnak mellé, miért neki kell egy fecskeként tavaszt csinálni, mert nagyon kevés ember van, aki szavát meri hallatni, akár kényes kérdésekben is.
Balázs Katalin
Megmérettettünk
Ha június, akkor vizsga, vizsgák. Kis- és nagyérettségi. Egy idô óta a reform jegyében. Sokak szerint az úgynevezett „reform" jegyében. Anyukák, apukák, s rajtuk kívül a kicsengetési bankett résztvevôi szorítanak a kicsi, nagy és még nagyobb csemetékért.
Június 18–22. között a közepes korosztályú, nyolcadikosok vívták döntô csatájukat a további életüket meghatározó jegyekért. És itt álljunk megy egy szusszanásnyi idôre. A „reformot" állítólag azért találták ki, hogy könynyebb legyen diáknak, tanárnak, szülônek. Ezzel szemben az idei felfogásban lebonyolított vizsgarendszer megnehezítette mindhárom csoport dolgát.
* A pedagógus-társadalom teljes lenézésén kívül sok minden döcög ebben a bottal-csinált reformkorszakban (szegény Vörösmartyék!). Az ország pedagógusainak nagy része szedte a sátorfáját, és elindult felvigyázni, könyvelni, javítani, aláírni. Hála Istennek nem vagyok gazdasági szakember, hogy még csak felbecsülni sem tudom, mibe kerülhetett mindez annak a kasszának, amelyik immár évek óta elfelejti, hogy egy flekken és sör erejéig köszöntse a nemzet napszámosait június 30-án. A fiatal kollégák kedvéért június 30 a Tanítók Napja, de nem is a miccs-illat hiánya zavar, hanem a bizalom teljes hiánya. Ennyire korrupt a romániai pedagógus-társadalom? Már felügyelni is idegeneket kell hozni? A dolgozatokat kártyaként összekavarni? Véletlenül nem a diák ellen fogunk össze? Úgy kell neked, te rossz nebuló!
* Nem a diákot védem, hanem a rendszer ellen van kifogásom! Hiányolom a lépcsôzetesség elvét. A pubertás korú, rengeteg problémával küszködô gyerek élete elsô vizsgájához érkezik. Miért nem lehet ezt megoldani egy jóval könnyebb teszt-módszerrel, és aztán komolyabb felvételi-vizsgával teremteni meg a lehetôséget a megfelelô szakra való bejutáshoz? Miért nem angolból vagy németbôl kell bizonyítania tudását a jó képességű tanulónak, akit a matematika múzsája messze elkerült? Miért nem juthat be egy ilyen tanuló az idegen nyelv osztályba az ötös matematika miatt? És ez fordítva is igaz. Lehet valaki remek, sôt nélkülözhetetlen informatikus, aki csak annyit tud a Walesi bárdokról, hogy Arany János írta Eduárdról és az engedetlen bárdokról.
* Teljes csôdöt mondott és fog mondani a reform, ha az alternatív tankönyv-szerkesztôk között személyi indíttatású érdekek fognak továbbra is munkálkodni. A gyerek érdekében? Ugyan! Ma már „elértük" azt, hogy teljesen kizárt például egy tanult szöveg stilisztikai elemzése, hisz a három tankönyvben alig van három hasonló szöveg. Vonatkozik ez egyaránt a román nyelv és irodalomra, de a magyarra is, ahol már nyolcadikos korra legalább filológus-díszdoktorokat akarunk képezni. És ezen kívül van még vagy tizenöt tantárgyuk! Tesszük mindezt a gyerek érdekében?
Ellene, urak, ti „velsz ebek"! Éljen csak Eduárd!
* A sok idegen tanár delegálása maga volt a teljes csôd. Bárki utánajárhat, nyílt titok, hogy egyik központban alapos útmutatásokat kaptak a tanulók, máshol semmit, máshol meg sokkal szűkmarkúbban mérték a segítség e formáját. Talán ha a negyedik osztály után is vizsgáznának, nem lenne annyi feszültség az iskolák körül a gyergyói búcsúk idôszakában. És ha már I–IV., akkor már jó lenne „visszareformálni" az oktatást azokra az idôkre, amikor még szépírást is tanítottak, folyékony olvasást, helyesírást, s a halmazok világában is a négy alapművelet tökéletes elsajátítása volt a fô cél. Ez miért nem volt jó?
* Alulírottnak ebben az évben magyar dolgozatok javítása jutott osztályrészül. Külön technikát igényelt bizonyos dolgozatok elolvasása, és szomorúan bólogattunk a tárgyi tudás (tudatlanság!) borzalmai fölött, s az már nem is volt meglepô, hogy sok, egyforma dolgozatot olvashattunk ugyanazokkal a hibákkal, amelyek kapcsán nem lehetett más következtetést levonni, mint hogy bizony a román és a matek mellett nagyon nehéz tantárggyá vált a magyar is. Ennek okait már mindenki ismeri: silány szókincs. A diszkóban nem kell, mert nem lehet beszélgetni, a tévé ontja a kulturálatlanságot, internetezni is kell, meg takarni, istállót rendben tartani, s akkor még olvasni is? Még mit nem! Pedig amíg a néhai bárányokkal nem térünk vissza a hét krajcárokhoz, hogy aztán Egerbe mehessünk Nemecsekékkel, az anyanyelv várát megvédeni, vagy segítsünk Sütô Andrásnak behozni a sok dalt az erdôbôl, addig semmi remény a jobbulásra. Amíg csak Jókainak van Baradlaynéja, aki visszafordította az ügy érdekében fiait, addig csak silány dolgozatokat fogunk olvasni. És bólogatni fogunk a könnyeit törlô szülôvel, a mutáló és elcsukló hangú – tegnap még kôkemény – kamasszal, és bizonyára mindannyian érezzük, hogy valahol baj van, valamin változtatni kellene, mert egyre inkább mindennemű felelôsség a tanárra hárul át.
* Kinek jó az, hogy a nyolcadikos osztályfônököket azzal büntetik, hogy alig három hét szabadságot vehetnek ki ezen a nyáron? Június 8-a óta egészen augusztus 1-ig a gyerek és szülô rendelkezésére kell állniuk. Augusztus 20-án a pót-kisérettségi küszöbén ismét csatasorba kell állniuk. Vagy fenn amúgy is tudják, hogy úgysem tudnak sem az Adriára sem Félix-fürdôre elmenni? A pecázásból vagy a ház körüli munkákból bármikor visszahívható ez a kigúnyolt réteg, amely júliusban már az októbert várja.
Ennek ellenére tűrhetô nyarat, eredményes iskolalátogatást a vakációban, s ha marad egy kis szabadidônk, egy pohár borvíz mellett meg kellene tárgyalni a minden vízcsapból folyó reformot, amelynek nyomán ismét megmérettettünk, és könnyűnek találtattunk.
Zöld János
Autómentes fôteret hétvégekre
Bár az Amôba Öko Központ célja a fôtér lezáratása volt, erre nem kerülhetett sor, ugyanis a törvény értelmében országos forgalmi utat több mint két órára csak speciális esetekben lehet lezáratni, és azt is csak a megyei közlekedési rendôrség engedélyével. Így alternatív megoldásként a Művelôdési Ház elôtti tér záródott le vasárnap délután. A több mint 100 kerékpáros, görkorcsolyás gyerek nagy lelkesedéssel vett részt az Amôba tagjai által szervezett ügyességi versenyeken. A résztvevôk száma, valamint a szülôk véleménye bizonyítja, hogy szükség van egy forgalommentes térre, ahol a kerékpározni, görkorcsolyázni vágyók nyugodtan hódolhatnak szenvedélyüknek. Ennek a célnak a legjobban a fôtér felelne meg, ugyanis itt található városunk egyetlen parkja. Sajnos ez a park – amelynek mérete messze kisebb, mint amekkorára a városnak szüksége lenne – a körforgalom közepén található. Így a kikapcsolódni vágyók legfeljebb az autók kipufogógázait szívhatják be. Ha hétvégeken elérhetô lenne a fôtéri forgalom lezáratása a városközpont azokat szolgálná, akik nem autóval közlekednek: a sétálni vágyókat, kerékpárosokat, görkorcsolyázókat.
Ehhez tanácshatározatra, a megfelelô szervek jóváhagyására, a terelôút kijelölésére van szükség, valamint akaratra a tanács és a polgármesteri hivatal részérôl.
A vasárnapi program a Partnership Alapítvány által támogatott „Együtt egy tiszta és egészséges környezetért" keretében zajlott. Köszönetünket fejezzük ki a városi rendôrségnek és mentôszolgálatnak, akik támogatták rendezvényünket.
Bajkó Ildikó
Gyergyóditró
Háromnapos dínomdánom
A múlt hét végén elsô alkalommal, hagyományteremtô szándékkal tartottak falunapokat Ditróban. Három napig – péntek reggeltôl vásárnap éjszakáig – tartott a dínomdánom a községben, s mindenki találhatott az igényeinek megfelelô szórakozást, hisz a műsorpalettán helyet kaptak kulturális, sport és ifjúsági programok is.
Pénteken a ditrói fúvósok zenés ébresztôjére ébredtek a falubeliek. Délelôtt két kiállításra került sor. Elsôként a polgármesteri hivatal dísztermében Gaál András festôművész akvarell-kiállításának megnyitóját tekinthették meg az érdeklôdôk. A ditrói festôművész munkáit Petres Csaba méltatta, s maga a művész is beszélt munkásságáról.
Tizenegy órától egy másik kiállítást nyitottak meg a művelôdési ház elôterében. A község asztalosainak, fa- és csontfaragóinak kiállítását nagy érdeklôdés övezte. A fából készült használati- és dísztárgyak, bútorok mellett az agancsból faragott díszítôelemek örvendtek a legnagyobb sikernek.
Délután a sportkedvelôk szórakozhattak leginkább, hisz kézilabda-mérkôzésre, futóversenyre került sor, s a híres sakkmester, Bíró Sándor egyszerre negyvennyolc sakktáblán mérkôzött ellenfeleivel.
A szombat a fúvószenekar és a díszhuszárok parádés felvonulásával kezdôdött, akiket nagy tapssal fogadtak a művelôdési ház elôtt a díszpolgári címek átadására összegyűltek. Ünnepélyes keretek között, teltháznyi közönség elôtt került sor a tizenkét díszpolgári cím átadására. Ditrói – élô és elhunyt – neves személyek, a testvértelepülések képviselôi jutottak ehhez a megtisztelô címhez. Hogy a teremben ülô német, svájci vendégek is értsék az elhangzottakat, a tolmácsolásra is gondoltak a szervezôk. A díszpolgári címek átadását ünnepi gálaműsor követte. Felléptek a Siklódi Lôrinc Általános Iskola fúvósai valamint gyerekkórusa, a Ditrói Hagyományzôrzôk Csoportja, az egyházi vegyeskórus és Orotva néptánccsoportja is. A csíkszeredai Nagy István Művészeti Szakközépiskola zene- és énekkarának fellépése zárta a gálaműsort.
Délután a felújított labdarúgópályán folytatódtak a rendezvények. Ökörsütés, miccs, itóka – amit csak egy gyomor kívánni tud, minden volt. S miközben az öregfiúk rúgták a labdát, a tekerôpataki és remetei fúvószenekarok zenéltek a jó hangulat fokozásáért. A szombati napot szabadtéri nosztalgiabuli zárta.
Vasárnap a művelôdési házban felavatták a nagytemplom építôjének, Lovag Takó Jánosnak szobrát, a nevét viselô cserkészcsapat jelenlétében, majd a kéttornyú nagytemplom búcsújára került sor, amelyre a környékbeli településekrôl is szép számban érkeztek vendégek. Éjszakába nyúló szabadtéri bál zárta a ditrói falunapokat.
A ditrói polgármesteri hivatal meghívta a környezô települések vezetôit is a rendezvénysorozatra, de csak Remete és Alfalu polgármestere fogadta el a meghívást. Kár, mert a többieknek is lett volna mit tanulni arról, hogyan kell lelket önteni a lakosságba.
Pál Hajnalka
Civil sarok
Folytatnám írnivalómat a civil tábor számára. Remélem, a cím olvastán nem az az érzés merül fel Bennetek, hogy sarokba szorítottak minket. Szó nincs róla. A sarok egy olyan hely, ahonnan nagyon jól meg lehet figyelni a dolgokat, és alkalomadtán lépni lehet, sôt kell is. A sarok elmélkedésre is sarkallja az embert, és ez akkor legyen felkérés felétek: ha mondanivalótok van a civil társadalom felé, tegyétek meg. Innen, a SAROKBÓL.
Nagyon érdekes elôadást hallottam Gyergyóalfaluban a polgármesterek találkozóján (melynek témája az önkormányzatok és a civil szféra viszonya volt), és mivel nyomtatásban még nem jelent meg, megosztanám veletek az ott hallottak egy részét. Kolumbán Gábor arról tartott többek között elôadást, hogy szerinte két típusú intézmény, civil szervezet működik: a forrásvezérelt ill. a küldetésvezérelt. A forrásvezérelt intézmények jellemzôi: tevékenységüket a meglévô, vagy elképzelt pénzforrásokhoz igazítják, ezek felmérése után tűzik ki programjuk célját, keresik a pályázati forrásokat – természetesen függôségbe kerülve ezáltal a pénzosztótól, hisz ô mondja meg, mit szeretne finanszírozni – és látnak neki a cselekvésnek. Ezt a típust a hiányvezérelt gazdaság szülte. A küldetésvezérelt intézmények ezzel szemben az általuk felállított célból indulnak ki. Ehhez végeznek elsô lépésként egy belsô elemzést, és határozzák meg, mit is akarnak. Itt nagyon fontos behatárolni a belsô erôforrásokat, hisz azokról lemond az illetô intézmény a kiválasztott cél elérése érdekében. Tulajdonképpen a pénzosztót ez gyôzi meg arról, hogy érdemes támogatni valakit. A következô lépés a közösségi összefogás megszületése kell legyen, majd ezt követi a pályázatok megírása. Ebben a pillanatban a szervezet már képes azt a pályázati forrást megtalálni, amely megfelel céljának.
Szerintem nem kétséges, milyenek kellene legyenek szervezeteink, intézményeink. És az sem kétséges, hogy mindezt meg lehet, és meg kell tanulni. Ehhez a folyamathoz kívánunk jó munkát, és ajánljuk segítségünket naponta 12–17 óra között az Ifitékánál.
Újdonságok:
* Folyamatos pályázati lehetôség közösségi programok megvalósítására a Kárpátok Eurorégió Fejlesztéséért Alapnál. Honlapjuk: www.carpatianfoundation.org. Mi a nagyváradi központhoz tudunk pályázatot letenni. E-mail: cfro@ roetco.rol.ro
* Július végén karrierbörzét szervezünk. Elképzelésünk szerint a civil szervezetek önkéntes munkatársakat tudnának találni maguknak, ha szükségük van rá. Figyelembe lehet venni, hogy megjelent az Önkéntesek törvénye, amely új lehetôségeket tár fel elôttünk. Kérünk tehát, figyeljétek a helyi sajtót a részletekrôl, és már addig is készítsetek elô munkaköri leírásokat önkénteseknek.
Molnár Judith
KisAsszony
Hogyan találjunk rá álmaink férfijára?
Nézzen bele az újságokba!
„Rengeteg férfit és nôt az idôhiány gátol abban, hogy megfelelô partnert találjon. Nekik segítenek az apróhirdetések. Mi mindenre ügyeljenek ilyenkor?
Megoldás: Olyan újságot válasszanak a hirdetésük feladásához, amelyet egyébként is olvasnak. Különösen jók a szaklapok és a hobbi újságok.
A hirdetés szövege legyen eredeti. Például „Szeretnék Kínában, a nagy falon keringôt táncolni." Ez jobban felkelti a figyelmet, mint ez: szeretek utazni, táncolni, jó kedélyűnek mondott nô vagyok.
Ne titkolja, hogy milyen valójában! A molettek például hirdethetnek így: vidám, csinos, rubensi szépség keres...
Maradjon következetes
„Szuperjól kell mutatnom, és folyton mosolyognom kell, akkor minden sikerül." Ha ilyen elhatározással indul el, egy szuperfárasztó estében lesz része.
Megoldás: Ne préselje magát kényelmetlen ruhába. Ne nevetgéljen olyan dolgokon, amelyeket egy cseppet sem talál komikusnak. Ha szerepet játszik, talán hat a férfira, esetleg sikert is elérhet nála, ám szinte biztos, hogy nem ô az álmai férfija. Hiszen nem önbe, hanem abba a figurába szeretett bele, amelyet ön alakított.
Akiktôl menekülnek a férfiak
Ha sikerült meghódítanunk az imádott pasit, akkor sem ücsöröghetünk a babérjainkon. Hisz tudjuk: megtartani nehezebb, mint megszerezni. Ime azok az apróságok, amelyekkel elôbb vagy utóbb biztosan elriaszthatjuk a kedvesünket.
A fogyókúra megszállottja
A nagy baráti vacsorán csak salátát kér, méghozzá öntet nélkül. Az étteremben egy pohár sima vizet rendel, és csak kivételes események megünneplésére engedélyez magának szénsavasat. Minden tükörben megnézi magát, hogy ellenôrizze, nem hízott-e 20 dekát?
Szerelemgyilkos mondatok: Hogy bírod ezt a zsírtömeget megenni? Tudod mennyi kalória van ebben? Szerintem legalább egy kilót híztam. Kövér vagyok, így nem jelenhetek meg sehol! Margó kövérebb nálam, ugye!
Miért menekül el? Olyan nôre vágyik, aki nem fegyelmezi magát állandóan, és nem fintorog az asztalnál. Gyertyafényes vacsorára vinni valakit, aki mindössze fél pohár 0 százalékos joghurtot fogyaszt, nem túl romantikus. Hogyan ehetne kedvenc mogyorós csokoládéjából lelkiismeretfurdalás nélkül?
Hogyan tarthatjuk meg? Inkább ne fogyókurrázzunk a jelenlétében, és ne beszéljünk errôl. Ne kérdezzük meg ötpercenként, mi a véleménye az alakunkról. Az egyetlen megoldás: fôzzünk külön magunknak, de ne szenvedjünk látványosan amiatt, hogy nem ehetjük meg azt, amit ô.
A betegesen féltékeny
Ez a nô az elsô randevú után a saját tulajdonának tekinti a férfit, és úgy érzi, joga van mindent tudni a múltjáról, a korábbi szerelmeirôl. Mindig talál okot a féltékenykedésre. Állandóan veszélyben érzi magát, és bárkire, aki melltartót visel, úgy tekint, mint partnere lehetséges csábítójára.
Szerelemgyilkos mondatok: Hol voltál tegnap este, legalább tízszer hívtalak? Mirôl beszélgettél Ritával az elôbb, úgy láttam, nagyon jól megértitek egymást! Ki ez a nô a fényképen? Kié ez a telefonszám? Milyen illatot érzek, más kölnit használsz?
Miért menekül el? Eleinte hízeleg neki a felé áradó forró szerelem, de késôbb úgy érzi, gúzsba kötötték, minden mozdulatát figyelik, és egy másodpercre sem lehet önálló.
Hogyan tarthatjuk meg? Hagyjuk élni, hálás lesz érte. Minél túlzottabb a birtoklási vágyunk, annál könnyebben taszítjuk egy másik nô karjaiba. Addig keresünk mindenkiben vetélytársakat, amig az ô figyelmét is felhívjuk azokra a nôkre, akiket addig észre sem vett.
A kis fônök
Ô viseli a nadrágot, rosszabb esetben az ôrmesteri egyenruhát. Dönt, határoz, utasít, és mindig övé az utolsó szó. Megtervezi szerelme külsejét, idôbeosztását, társaságát. Sôt, a jövôjét és a karrierjét is. Úgy érzi, ô tudja a legjobban, mi való a párjának, aki szegény, tehetetlen ember nélküle.
Szerelemgyilkos mondatok: Vedd fel a kék pólódat, az jobban megy a zakódhoz. Moss hajat, különben el sem indulok veled! Legalább öt percig hallgass, hagyj engem is szóhoz jutni!
Miért menekül el? Elege van abból, hogy állandóan és mindenki elôtt lehordják, és semmibe sincs beleszólási joga. Bár csekély az önbizalma, elôbb vagy utóbb fellázad, és elküldi a barátnôjét a pokolba.
Hogyan tarthatjuk meg? Hagyjuk, hogy úgy érezze: ô irányítja a dolgokat. Ismerjük el, ha neki van igaza. Hadd nyerje vissza a büszkeségét, inkább csodálatot lásson a tekintetünkben, mint sajnálkozást, és fôként: ne gúnyoljuk ki, ne parancsolgassunk neki a barátai elôtt.
(folytatjuk)
Szendvicskrémek
Vajas sültkrém: A sülthús maradékot vágja apróra (vagy darálja le), s dolgozza össze kevés vajjal, valamint ketchuppal. (Adhat hozzá kevés mustárt, tejfölt, apróra vágott petrezselymet vagy akár hagymát is.)
Májpüré: Egy zsemlét áztasson be borba, majd facsarja ki, adjon hozzá 2–3 kicsi (konzerv) májkrémet, 10 dkg vajat, apróra vágott petrezselymet, hagymát, szórja meg egy kis sóval és keverje habosra.
Összeállította: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
Napster helyett Audiogalaxy
– www.audiogalaxy.com –
A Napster feltehetôen számos felhasználóját elveszíti azzal, hogy a zenei kiadók nyomásának engedve jelentôsen csökkentette a letölthetô file-ok választékát. Aki továbbra is úgy véli, hogy felesleges dolog pénzt kiadni CD-kért, amikor létezik MP3 is, jó, ha egy pillantást vet az Audiogalaxy nevű site-ra.
A Napsterhez hasonlóan az Audiogalaxy is szűri a jogvédett zenéket, ám egy kiegészítô (ha nem fô-) szolgáltatásként felajánlja, hogy elvezet minket az általa ugyan nem kóstolt, ám kiváló zenéket nagy mennyiségben felvonultató helyekre. Másik, ám nem kevésbé fontos szolgáltatásként az esetlegesen megszakadó letöltések folytatását kínálja, tehát egy nagyobb file esetében onnan folytathatjuk a letöltést, ahol az elôzô kísérletünknél megszakadt.
Tény, hogy az Audiogalaxy szolgáltatásai nagyon megnyerôek. Ha egy adott számra keresünk, nagyon rövid idô alatt kihozza a szám összes ismert verzióját, file-mérettel és a játékidô hosszával együtt, és tanácsot is ad a letöltés ideális idejérôl, nehogy túlterhelt vonalakon vesztegessük drága idônket.
Elemzôk szerint várható, hogy elôbb vagy utóbb megjelenik egy új trónkövetelô, átfogó kínálattal és jogi védelemmel felfegyverkezve. Az esélyesek között említik az iMesh-t, a LimeWire-t, a BearShare-t, a Music Cityt és természetesen az Audiogalaxyt.
Mi sem jobb mércéje a sikernek, mint a zenei kiadókat és a művészeket tömörítô Recording Industry Association of America figyelme. Doug Curry szóvivô szerint folyamatosan figyelik az Audiogalaxy tevékenységét és már „beszélgetéseket" is kezdeményeztek velük.
Online játék a RealNetworkstôl
A RealNetworks eddig inkább szoftverekkel, audio- és videostreamekkel foglalkozott, az online játékok nem sok helyet kaptak a Real.com-on. A most induló RealArcade.com kínálatában azonban több mint 120 online játék található.
Az új szolgáltatás nagyrészt alkalmi játékosoknak kedvez, de igényesebb játékok is megtalálhatóak a választékban. A játékok egy része nem ingyenes, többféle fizetési mód közül lehet választani: egyszeri 10 vagy 20 dolláros díjat, ill. elôfizetést. Ez utóbbi esetén 30 napos tesztidôszak áll rendelke- zésre, minden további hónap pedig 4,95 dollárba kerül. A web alapú játékok szerencsére ingyenesek.
A RealArcade.com által kínált elôfizetéses játékok közé tartozik például a VR-1 Entertainment több résztvevôs stratégiai játéka, az Evernight. Ebben a programban 30–100 játékos küzd egymással egy fantáziavilág uralkodói helyéért. Több résztvevô számára találták ki az AndNow baseball-management játékát, a SmallBallt is. A kínálatban 3D-játékok is szerepelnek, mint például a Tex Atomic Big Bot Battles a Monolithtól, vagy a Kayak Extreme. Ezeket természetesen ki lehet próbálni vásárlás elôtt.
A mindössze 5 MB méretű RealArcade kliensprogram Windowson futtatható béta-verzióját már le lehet tölteni a RealArcade.com oldalról.
Linkgyűjtemény
* Mobiltelefon logók és csengôhangok: http://www.mobillogo.hu/
* Az Idegenlégió hivatalos honlapja: http://www.defense.gouv.fr/terre/orga/orga_gds_serv/armes/legion/
* Az iMesh webcíme: www.imesh.com
* A LimeWire webcíme: www.limewire.com
* A BearShare webcíme: A BearShare webcíme
* A Music City webcíme: www.musiccity.com
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
UFÓ-ROVAT
Sárkányok császára
Kínai és japán archeológusok 1996 ôszén Kína dél-nyugati részén, Szecsuan tartományban, megtalálták az emberiség ötödik legôsibb civilizációjának nyomait. Mindez azért is jelentôs felfedezés, régészeti értékén túl, mert közelebb visz minket egy titokzatos uralkodóhoz, a Sárga Császárnak is nevezett Huang-ti-hez, aki a Krisztus elôtti 27. században élt, még a Shang-dinasztia elôtti homályos múltban.
A kínai civilizáció sokat köszönhet ennek a rejtélyes uralkodónak. Ô volt az, aki bevezette a házasság intézményét, fejlesztette a mezôgazdaságot, elindította a selyemfeldolgozást, és ami a legfontosabb: az írást is ô adta az embereknek.
A császár nevéhez fűzôdik még a ruhakészítés, a hajóépítés és járműkészítés valamint a házak építésének feltalálása is. Huang-ti jártas volt a matematikában és ô alkotta a háborúzás alapelveit is. Érdekes megfigyelni, hogy sok ôsi kultúrában megtalálható ez a kulcsfigura, akinek cselekedetei egy egész feltaláló-sereg tevékenységét felölelik.
A Sárga Császár igen különös figura. Nem nevezhetô embernek, mert a róla fennmaradt információk nem ezt sugallják. A kínai feljegyzések szólnak azokról a bölcs lényekrôl, akiket egyszerűen a Menny Fiainak neveznek. Ezek a teremtmények sokat tettek a Huang-ho vidékén élô barbár vándortörzsek fejlôdéséért. A Menny Fiainak megjelenése elôtt különös csillagászati jelenségek történtek csakúgy, mint Huang-ti születése elôtt. A császár világrajövetelét vagy érkezését (?) például a Nagy Medve csillagképben felragyogó csillag jelezte.
A Menny Fiai közül Huang-ti volt a legkiemelkedôbb alak, a kínai történelemre ô nyomta rá legjobban a bélyegét. Huang-ti nagyban különbözött minden más hôstôl. Nem kívánta, hogy istenként imádják és nem hozott megvilágosodást. A császár és segítôi sokkal inkább racionális gondolkodásúak voltak. Természetesen sok mindent megtanítottak az embereknek, például az akupunktúra alkalmazását is, ám a Menny Fiai sokkal nagyobb figyelmet fordítottak saját ügyeikre. Ezek legfontosabbja egy igen komplex szerkezet megalkotása volt.
Egy ukrajnai kutató, Krapiva, szerint Huang-ti készített tizenkét óriási tükröt, amelyekkel a Hold mozgását követték. A források szerint havonta más-más tükröt használtak.
Mi lehetett ez a tizenkét titokzatos tükör? Egy ókori beszámoló szerint azon a helyen, ahol Huang-ti elkészítette a tükröket, hátra maradtak a csiszoláshoz használt kövek. Ezeken a területeken késôbb nem nôtt ki a fű.
Számos forrás megemlíti, hogy a császár készített egy másik titokzatos szerkezetet is, a csodálatos állványt. Ez hasonlatos volt azokhoz a háromlábú fôzôállványokhoz, amelyeket a tűz fölé állítottak. Ez nemcsak magát a tartólábakat jelentette, hanem az edényt is, amelybe az ételt helyezték. Huang-ti tripodja azonban nem ilyen célt szolgált. Habár három-négy méter magas volt, űrtartalma alig érte el a száz litert. A kíváncsi emberek nem tudtak a belsejébe pillantani, de a szóbeszéd szerint szellemek lakoztak benne. Krapiva, aki minden hozzáférhetô forrást áttanulmányozott, azon a véleményen van, hogy az állvány hangokat adott ki magából. Az ôsi kínai legendák szerint az edényt annak a sárkánynak a képmása díszítette, amelyik idônként megjelent, hogy a Sárga Császárt és segítôit elrepítse.
A legfurcsább tulajdonsága azonban az volt a tripodnak, hogy képes volt tudást és adatokat tárolni. Ezen felül önállóan mozgott és lehetett könnyű vagy nehéz (Krapiva szerint valamiféle gravitációs manipulációról lehetett szó).
Minden valószínűség szerint a csodálatos állvány egy adó-vevô berendezés lehetett. Ezt támasztja alá az is, hogy a szerkezetet olyan helyen kellett felállítani, ahonnan rálátás nyílt az éjszakai égbolt egy bizonyos pontjára, a Sjuan Jin csillagra. Ez volt ugyanis Huang-ti otthona. A csillag mai neve Regulus, az égbolt huszonötödik legfényesebb csillaga és az Oroszlán csillagképben található. A neve azt jelenti herceg.
Napjainkban keveset tudunk Regulusról, de abban bizonyosak vagyunk, hogy a mi Napunktól nagyon eltérô tulajdonságokkal rendelkezik. Van azonban egy igen érdekes hasonlóság is: a Regulus csillagrendszerben létezik egy rádióforrás, amely folyamatosan sugároz a méteres hullámhosszon. A Naprendszerben is van egy ilyen égitest: a Föld.
Amíg Észak-Kínában Huang-ti és segítôi virágoztatták fel a civilizációt, addig Dél-Kínában ugyanezt Csi Ju és testvérei tették meg. Csi Ju és testvérei még kevésbé beazonosítható lények, mint Huang-ti. Élôlények voltak? Robotok? Vagy élôlények által működtetett gépek? Egy biztos: olyan egyformák voltak, hogy senki sem tudta megkülönböztetni egyiket a másiktól.
Akárcsak Huang-ti-nek, Csi Junak is négy szeme volt és hat karja. A legfurcsább a feje volt: rézbôl készült, halántéka fémszínű volt és a fülei helyén villák nyúltak ki. A helyi mítoszok szerint a fejét és a testét külön helyen temették el és a fej még évekkel késôbb is hôt sugárzott. Idônként a sír fölött vörös, gôzszerű füst jelent meg, amelyet az emberek isteni jelként tiszteltek.
Csi Ju képes volt nehéz terepen is haladni, sôt rövid ideig akár repülni is. Táplálkozási szokásai is meglepôek voltak: rengeteg követ és homokot evett meg, hogy életben maradjon és mozoghasson. Vajon élô teremtmények voltak? Krapiva szerint sokkal inkább mechanikus szerkezetek, vagyis robotok lehettek. A korabeli feljegyzések természetesen mindegyiküket élô, hús-vér embereknek tartották.
Huang-ti képes volt a világűrben is repülni. Ehhez sárkányát, Csanguant, használta és így jutott el többek között a Napra is. A régi feljegyzések arról is említést tesznek, hogy a gyors világűrbeli mozgás hatással volt az idôre is, az öregedési folyamat lelassult. A krónikák szerint Csanguan naponta milliónyi kilométert tett meg és az az ember, aki rajta lovagol, akár kétezer évig is élhet.
Ezt az idôparadoxont Einstein is leírta, igaz, hogy csak 4700 évvel késôbb.
Huang-ti száz éven át uralkodott, de a vélemények szerint háromszáz évig élt. Amikor már nem volt császár, még mindig Kínában élt, de senki sem tudja hol és azt sem, hogy mivel foglalkozott. Egyes taoista feljegyzések szerint azonban mégsem maradt Kínában, hanem egy mennyei sárkány jött érte és visszavitte a csillagára, a Regulusra, ahonnan származott.
Összeállította: Ábrahám Imre
Az emberiség és a Világegyetem
Primitív élet a Holdon?
Meglehet, hogy a Holdon megtalálhatóak az élet valamely primitív formájának fosszilis maradványai – véli egy amerikai kutató, mivel úgy gondolja, hogy hűséges kísérônkön megfigyelhetô alakzatok kialakításáért a vulkanizmus a felelôs, ez a folyamat pedig elôsegíthette az élet csíráihoz alapvetôen szükséges anyagok, vegyületek kialakulását.
A tudósok körében régóta vitatott a Holdon található kráterek és egyéb felszíni képzôdmények eredete. Az egyik, úgynevezett zöld csoport szerint vulkanikus erôk dolgoztak a Holdon, a másik oldal véleménye viszont az, hogy a Hold felszínét meteorok vagy üstökösök becsapódásai alakították.
Jack Green, a California State University (Long Beach, USA) geológus professzora azt is valószínűsíti, hogy a vulkanikus tevékenységek révén kísérônkön kén-, szén- és hidrogén valamint egyéb gázok is felszabadulnak.
A prekambriumi idôkbôl (kb. 600 millió évvel ezelôttig tartó földtörténeti ókor) származó holdi formaldehid, metán, ammónia, vízjég, szén-dioxid, kén és egyéb kémiai anyagok fagyott állapotban akár még ma is megtalálhatóak lehetnek a Holdon, különösen azon területeken, amelyeket állandóan sötétség borít, és amelyeken a hômérséklet különösen alacsony. Ezen körülményeknek köszönhetôen az ott kialakulhatott életformák nem kaptak rájuk nézve káros ultraibolya sugárzást sem. A tudós szerint elképzelhetô, hogy ezeken a területeken aminosavak, életkezdemények és úgynevezett extremofilák, azaz szélsôséges körülmények között élô mikroorganizmusok is kialakulhattak.
„Azért én is óvatos vagyok. Arra a kérésre, hogy ma létezik-e élet a Holdon, természetesen nem azt válaszolom, hogy maga Godzilla fog kiugrani az egyik kráterbôl. Csupán olyan életkezdeményekre gondolok, melyek kialakulását az említett körülmények mind kedvezôen befolyásolhatják." – állítja Green.
A kutató úgy gondolja, hogy a jövô Hold-programjaiban jobban kellene koncentrálni az élet jeleinek keresésére, akár ilyen kutatásokra specializálódott szondák, akár a Holdra küldött geológusok részvételével. „Azt szeretném látni, hogy a holdi élet kutatását sokkal nagyobb hangsúllyal kezelik az erre hivatottak. A Hold csak egy hétvégére van innen, ha már voltunk odafönt, miért ne mehetnénk vissza?" – teszi fel a kérdést Green.
Egy idegen világ aszteroidái
A csillagászok elsô ízben figyeltek meg Naprendszeren kívüli kisbolygók létezésére utaló jeleket. A felfedezés saját eredetünk szempontjából is információkat hordozhat.
A felfedezés sem egy messzi-messzi galaxisban, hanem a Tejútrendszer zeta Leporis nevű csillagának környezetében történt, amely csillagászati léptékkel mérve a szomszédban, a Földtôl mindössze 70 fényévnyire fekszik.
Az Infravörös Csillagászati Műhold (IRAS) megfigyeléseibôl már 1983-ban kiderült, hogy a zeta Leporis körül egy porban gazdag anyagkorong fekszik. A további észlelések azt mutatták, hogy a korong hômérséklete – más, hasonló korongokhoz képest – szokatlanul magas. Ez arra utalt, hogy vagy igen közel fekszik a csillaghoz, vagy valamilyen belsô hôtermelô folyamat zajlik benne.
Az University of California (UCLA) csillagászai a legnagyobb földi telepítésű távcsövek, a Keck-teleszkópok egyikén elhelyezett infravörös műszerrel vizsgálták a korongot 2001 elején. A megfigyelésekbôl kiderült, hogy a korong átmérôje 12,2 csillagászati egység (1 csillagászati egység egyenlô a közepes Föld-Nap távolsággal, ami kb. 150 millió km-nek felel meg). Egy ilyen alakzat Naprendszerünkben a Jupiter pályáján túlra húzódna. A korong hômérsékletét viszonylag magasnak, kb. 70 Celsius-fokosnak mérték, s a korong belsô pereme 2,5 csillagászati egységnyi távolságra lehet a csillagtól.
A csillagászok szerint a méret- és hômérsékleti adatok a legjobban úgy magyarázhatók, hogy a korong finom poranyagában nagyobb testek, kisbolygók vagy nagyobb bolygócsírák is meghúzódnak, amelyek gyakori összeütközései során sok energia szabadul fel, hô formájában. Ez a mért hullámhosszú és intenzitású infravörös sugárzás fô forrása.
Ha az elgondolás megerôsítést nyer, akkor ez az elsô eset, hogy egy kisbolygó-övet fedeztünk fel a Naprendszeren kívül. Bár számos csillag körüli anyagkorongot ismerünk, kevés azoknak az észleléseknek a száma, amelyek a korong anyagának csomósodására, a bolygóképzôdés elsô lépéseire utalnak. Az ilyen korongokban zajló folyamatok arra is rávilágíthatnak, milyen folyamatok zajlottak 5 milliárd évvel ezelôtt a fiatal Nap környezetében, amikor saját bolygórendszerünk kezdett formálódni. A mindössze 100 millió éves zeta Leporis körül most alakulhatnak ki azoknak az égitesteknek a csírái, amelyek közül az egyik néhány százmillió év múlva talán az életnek is teret ad majd.
Összeállította: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (23.)
Rabszolga-munkánk idôközben tovább tartott, és valami hajtott át a pocsolyán, a cikkcakkos vájatokban, április közepén. Lehet, hogy az áhított tóhoz könnyebb út is vezet – mert vezet, de az a Puiu-tóból keletre nyílik, és ott, ahova az elsô utam alkalmával a vihar besodort. Arról most megfeledkeztünk! És fizettünk! Igaz, ez az útvonal csak nekünk viszontagságos, a lipován játszi könnyedséggel szeli a kanyarokat, tenyerébe nem töp, és várja a velünk való találkát, kézfogást és nem utolsó sorban a „noroc bun"-ozást. Neki itt használhatatlan az evezôje! Ô itt az úgynevezett „gunder"-t veszi elô, ez egy 3–4 méter hosszú egyenes karó, amivel lenyúl az aljra, oda megtámasztja, és a csónakot elôre nyomja. Mi ezt a formát hiába alkalmaztuk, a mi csónakunk széles, a többit nem írom. Untató, már így is! Ezen az ösvényen megfordulni lehetetlen, hiszen mindkét oldalon 3 méter magas a nádfal. Körülöttünk nádtenger, megint nád és esment nád. Találó a volt légiósok biztatója: – Menni vagy meghalni! Hátrálni tán lehetett volna, de innen a május elsejei kivonulásra ki sem érhettünk volna. Bételik! Valahol említettem Török Pista véleményét: – Márk Pistáék a Deltában csak hülyéskednek! Így igaz.
Nagyot töptünk a tenyérbe. Néha az ülésre fel is álltam, onnan jobbra-balra kukkeroltam, és balról bejött egy nádritkulta vízfelszín, de az valahova oda délre, az Ifjúsági telephez vihet, az itteni „Potcoava–tó" felé. Oda tán benéztünk, de mivel halat ott sem fogtunk, az emlékezetembôl valahogy kiesik. Nem is csoda, akkor 1980-at írtak. Az utat azért folytattuk, és ott bent, jobb oldalon – vivát – valami csillogott, tán a Dohinkit láttam. Az sem biztos, mindent takart a nád. Most már az olvasást kedvesek, nem kell abbahagyni, mert íme a cím:
Csepcselni itt nem tilos
Gyergyóba való jövetelemkor a városban jól működô közfürdôrôl hallottam, és ezt, tán a század eleje után írták a bejárat környékén: „Ez közferedô, csepcselni tilos". A látott csillogó vízfelszín lendületbe hozott, és ahogyan a térkép alapján magunkat betájoltuk, az ott a Dohinki. Ezt az 1983-as évi kiruccanásunk is bizonyította, de akkor a Puiu-tóból, annak keleti részén nyíló csatorna felébe indultunk be Pista, Éva meg magam. Volt ott bent a végen gyilkolás. Bételik! Összegezve: akik most ideirányítottak – a Roşu-tó felôli bejárathoz – elhallgatták a könnyebbik, Puiu-tóból nyíló csatornát! Caraormaniak voltak, ismerôsök, és a Dohinki-tó is a területük volt! Halászterületük. Valahol elôbb említettem az itteniek megbízhatatlanságát! Gyergyóban Koncsag Gábor buszvezetô azt a személyszállító autót vezette, amelyiknek a kormányára ezt vésték: – Ne bízz a fékben és a nôben! Na de menjünk tovább, Pista rendületlenül a csónak elôtt ügyködött, alányomta gyökerestül az úszó nádcsomókat, a gazt, az útban lévô uszadékot. Magam meg hátul evezôvel, a hátsó ülésre felállva, a két partra támaszkodva nyomtam elôre a ladikot. A menet lassan haladt, az erônk lehet az utolsót verte, illetve rúgta. Pista gyorsítani akart úgy, hogy a partról a csónakot kötéllel húzta. Ezt a szándékát velem nem közölte, noha kutya kötelessége lett volna, vagyis azt, hogy ki akar ugrani a partra.
Miért? Azért, mert ott hátul az ülésen álltam, ott dolgoztam. A haladásért. Kiugrásával hátul a csónak nagyot lendült, billent, és én az ülésrôl oda be, s a reggeli „mocskolódást" megkezdhettem. Nem, nem itt, és ez a csepcselés nekem egy cseppet sem hiányzott!
Nem ugrott ki, csak a 110 kg élôsúlyával, pufajkásan, hosszúszárú gumicsizmában, kucsmástól, izomingesen és jégergatyában – kilendült. Amire landolt, az álpart volt! Úszó nádcsomó, és „az isten helyben" közel nyakig elmerült. A friss tavaszi iszapos, mocskos lében, mert itt „csepcselni nem tilos". Onnan alulról és mélybôl érkezik a hang: – Az evezôdet, Bubi! A köztünk lévô távolságot eszeveszettül tettem meg, és mint egy hôs, a csepcselônek, aki lassan süllyedt, a segítô lapátot benyújtottam. Kiküszködte magát, valamit segítettem is, s közben a bal partra kikászálódtunk. Bételik! Ott jobban szemügyre vettem ezt a pufajkást: rothadó, korhadó vízinövényekbôl lelógó nádszálak levelestôl, iszapos barnás-zöldes egyéb korhadékok, nyúlósak díszítették a mentéjét. A megkavart mocskos lé szaga ott mindent betöltött, mert csepcselés közben az aljnövényzetet jól megtapadta. A vízbôl magát kiküszködte, de ekkor az önsúlya 200 kg felett lehetett, hiszen a pufajka magát azonnal megszívta, a hosszúszárú gumicsizma meg megtelt. Éppen nem irigyelte, hamar a ruhát magáról lekapkodta, lekapkodtuk, és a pufajkáját csűrtük-csavartuk, ketten alig bírtuk, csak nyűttük.
Komikussá e helyzetet az is tetézte, hogy félmeztelenül topogott a majdnem fagyos földön, a saját lecsurgatott vizében, pocsétájában. Vidultam, de a Pista iránti barátság és vonzalom miatt, csak befelé! Fel nem röffentem, de valahogy ô sem bírta magában tartani helyzetét, és a gúnyák csavargatása-forgatása közben, a hófoltos környezetben, szinte egyszerre robbant bennünk a hahota! Parancsszóra, ... hiszen egy húron pendültünk. Sajnálom, hogy az itteni jeleneteket valaki lencsevégre nem kaphatta, hiányzott Éva, a horgász fotográfus! A képbe biztosan bekerült volna a közvetlen környezet, a hatalmas csónak, a jégergatyás fôszereplô, tapicskálva a körülötte lévô sárban és kis pocakkal, testesen, a nádtenger, s hátul meg a világ vége.
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán
Egészség
Zsálya, a torokfájás háziszere
Bár elsôsorban fűszernövényként ismert, az orvosi vagy kerti zsálya az egyik legrégebbi gyógynövény. Erre utal latin neve is: Salvia, ami azt jelenti „gyógyítani". Minden nyavalyából azért nem gyógyít ki, mint ahogy azt sokáig hitték, de azt a hagyományt, mely szerint a torokfájás egyik legjobb háziszere, modern vizsgálati eredmények is alátámasztják.
A meghűléses betegségek gyakori kísérôje a torokfájás, de a kellemetlen kaparó érzés a nátha, influenza, sôt mandulagyulladás elsô jele is lehet. Rendszerint vírus okozza, de baktériumok is elôidézhetik. Mivel a „betolakodókkal" szembeni elsô védôgyűrűt az orr, a garat, a fül és a nyaktáji nyirokmirigyek képezik, így ha a betegség csíráit még ezen a sáncon sikerül feltartóztatni és legyôzni, akkor a melléküregekre, tüdôre átterjedô szövôdmények megelôzhetôk.
Torokgyulladás, rekedtség, gégegyulladás
A rekedtség és a torokgyulladások különbözô vállfajainak gyógyítására kitűnô háziszer az orvosi vagy kerti zsálya. A gyógynövény elsôsorban illóolajai révén fejti ki gyulladásgátló, baktériumölô és fertôtlenítô hatását. Teakészítéshez szórjunk csészénként 1–2 kávéskanál szárított zsályalevelet forró vízbe, majd hagyjuk 10 percig állni. Ha lehűlt kissé, szűrjük le, és egy csészényi meleg teával öblögessük a torkunkat (gargalizálás). Mivel helyi hatású, a toroköblögetést egy-két óránként meg kell ismételni ahhoz, hogy eredményes legyen a kezelés. Gennyes mandulák esetén félóránként gargalizáljunk.
Ha megisszuk, akkor ízesítsük mézzel, ami szintén nyugtatja a torkot, és a forrázatból lassan kortyolgatva, naponta legfeljebb 3 csészényit fogyasszunk, mert erôs hatású anyagokat tartalmaz. A garatban fellépô kellemetlen összehúzó érzés (ami különösen a gyermekeket zavarhatja) enyhíthetô, ha a teát fele-fele arányban zsályalevélbôl és kamillavirágból készítjük.
Univerzális szájvíz
Gyulladáscsökkentô és fertôtlenítô hatása miatt a szájüreg gyulladásos problémáit is hatékonyan kezelhetjük vele; gyors helyi hatást fejt ki. Cseranyag-tartalmánál fogva összehúzó és vérzéscsillapító hatású, ezért szájban lévô sebek, szájpenész, fogínyvérzés, fogínysorvadás, valamint kellemetlen lehelet esetén is jó eredményt érhetünk el a napjában többször ismételt gargarizálással. Ugyancsak segít a zsályás öblögetés sebek, protézis nyomása alatt keletkezett feldörzsölések gyógyításában. Ínysorvadásnál hasznos zsályalevél és diófalevél finom porát benedvesített fogkefére vagy ujjunkra tenni, és az ínyt ezzel masszírozni, de ha módunkban áll friss zsálya- vagy diófalevelet is érdemes rágcsálnunk.
Összehúzó tulajdonságát a zsálya a benne található tanninnak köszönheti, ami egyben a fogínyvérzés és a torokfájás hagyományos kezelésében gyakorolt kedvezô hatását is megmagyarázza.
Köhögés elleni teakeverék
A meghűléses ill. fertôzéses eredetű megbetegedések a légzôrendszer különbözô részein tünetcsoportok formájában jelentkeznek, így hatékonyabban lehet a meghűlés elleni termékeket kombinálni.
Köhögés elleni teakeverékhez, amely még asztma esetén is jó hatású: egyenlô arányban vegyünk orvosi zsálya levelét, ökörfarkkóró-virágot és lándzsás útifüvet. Egy-két teáskanálnyit forrázzunk le egy csésze vízzel, hagyjuk állni 5 percig, majd szűrjük le a teát, ízesítsük mézzel, és lassan kortyolgatva fogyasszuk.
Gasztronómiai szerepe
A húsok részben azért romlanak meg, mert zsírtartalmuk oxidálódik, s ez avasodáshoz vezet. A zsálya, akárcsak a rozmaring, erôsen antioxidáns anyagokat tartalmaz, amelyek lassítják a hús megromlását. Antioxidáns hatóanyagainak tartósító értéke egyes kereskedelmi tartósítószerekével vetekszik, ami igazolja hagyományos alkalmazását (az ókori görögök és rómaiak kezdetben húsok tartósítására használták a zsályát). Pástétomok, töltelékek elmaradhatatlan kelléke, de húsételeket, halat, tésztát vagy salátákat is fűszerezhetünk vele. Virágaiból könnyű teát fôzhetünk, de salátákba is tehetjük.
Gyomorpanaszok
A zsályát ezek mellett még gyomor- és bélhurut esetén felfúvódásgátló és görcsoldó szerként is használják. A félórával étkezés elôtt, naponta több alkalommal elfogyasztott csészényi zsályatea nagyon hatásos és gyorsan segít. Mindenestre csak szükség esetén fogyasszuk, máskor nem ajánlatos.
Amire vigyáznunk kell
Nem ajánlatos túl sokat fogyasztani a zsályából, mert csersavai és keserűanyagai az enzimműködést serkentik, így megzavarhatják az emésztôrendszert. Ha enyhe melléktüneteket – az ajkak vagy a száj gyulladását – okozna, ne alkalmazzuk, vagy csökkentsük az adagot, és tájékoztassuk orvosunkat, mint ahogy arról is, ha a panaszok a növény alkalmazását követô két hét során nem javulnának.
Terhes illetve szoptató nôk ne fogyasszák! Kétéves kor alatti gyermekeknek gyógyszermenynyiségű zsályát ne adjunk! Nagyobb gyermekek, illetve 65 évesnél idôsebbek kezdetben enyhébb készítményeket használjanak, és csak szükség esetén térjenek át az erôsebbekre.
A zsályaolaj toxikus anyagokat tartalmaz, melyek görcsös rángásokkal járó panaszokat okozhatnak, ezért lenyelni nem szabad.
ÉLETTÖRTÉNET
A család
31. rész: Furcsa látogatók
Hazautazásra készülôdnek a szegénygyerekek. Kelletlenül csomagolásznak, hiszen szívesen töltenének még néhány hetet a gazdag gróf kastélyában.
Hatalmasak a gyerekek csomagjai. A sok-sok ruha, cipô, és útravaló mellé egy-egy új bôröndöt is kaptak – legyen miben hazacipelni a sok ajándékot. Az idôs házigazda is csomagol, a vendégeivel együtt utazásra készülôdik. Neki sincs kedve hozzá, de ennek oka nem ugyanaz, mint a gyerekeknél.
– Most legalább pontot teszek az ügy végére, s kiderül a igazság – morfondírozik magában. – Most meglátom, milyen körülmények között is élnek a kis védenceim. Jövôre kitalálok valami egyebet, ha azt látom, hogy a leggazdagabbak voltak a vendégeim. Valaki mást kell megbízzak a szervezéssel, ez már majdnem egyértelmű.
A pár órás repülôút után még vonatoznia is kell egy keveset a kis csapatnak, hogy hazaérjen. Az állomáson minden gyereket vár valaki. Tudják a szülôk, hogy nagy csomaggal érkeznek, s segíteni kell a cipekedésben. A gróf tátott szájjal nézi a „szegények" szebbnél szebb, drágábbnál drágább autóit, s felháborodása egyre nô. Most már biztos benne, hogy átverték, a bolondját járatták vele. Rá is vár valaki az állomáson: Iván, a jó barát. Fejét csóválva méregeti a bosszús tekintetű öregurat, s tudja, hogy nem lesz könnyű megnyugtatni, újra bizalmat önteni belé.
Iván a saját házában szállásolja el a külföldi vendéget, s igyekszik a lehetô legjobban kedvében járni, hogy elmúljon bosszúsága. A gróf ebéd után máris programot csinál vendéglátójának:
– Kellene autózzunk egy keveset. Elkértem a gyerekektôl lakcímeiket, s kíváncsi lennék, melyikük milyen körülmények között él. Ugye segítesz? – kérdezi Ivántól.
A vállalkozó nem is válaszol, indul a garázsba, s már indítja is az autót.
– Minél hamarabb túlesünk rajta, annál jobb – gondolja magában.
Nem kell messzire menniük, hiszen az apróságok a város ugyanazon részében, az elit villanegyedben laknak. A gróf elképedve nézi a palotaszerű házakat, a hatalmas kerteket. – Ôk sem élnek sokkal rosszabbul, mint én – vonja le a közvetkeztetést magában alig az ötödik családi ház látta után. Még mindig reménykedik, hogy legalább egy-két vendégének otthona kicsi lesz, szegényes, de hiába. Már az utolsó címeket nézegetik, mikor végre hajlandó belátni a gróf, hogy bizony csúfosan átverték. Immár csak az jár az eszében, hogy azt a gyereket is meg kellene keresnie, aki a levelet írta neki. Bár hatalmasat csalódott, szívesen megköszönné neki a felvilágosítást. Egy gond van ezzel csupán: azon kívül, hogy Gergônek hívják, van számítógépe és internet-hozzáférése, semmit sem tud a csemetérôl. Sebaj, gondolja magában, majd Iván segít, s kiderítik, ki ez a gyerek.
Iván segítôkész, s másnap reggel hosszas telefonálgatások után jó hírrel szolgál a grófnak:
– Megvan, megtaláltam. A Nemessyék kisfiáról lehet szó, megtudtam, hogy ôt is hívták hozzád a táborba. Csak ô írhatta a levelet. Ha gondolod, ebéd után elviszlek hozzájuk. A szüleit ismerem, ôk is vállalkozók.
Hogy ne legyen meglepetés Nemessyéknek ez a látogatás, Iván ôket is felhívja, s elmeséli, milyen vendége van. Katóval beszél, s a fiatalasszony elmondja, hogy szívesen látják ôket akár ebédre is. Így a gróf és vendéglátója a Nemessy családnál ebédel.
Az idôs gróf boldogan néz körül a Nemessy-rezidencián. Ez a ház nem olyan hivalkodó, mint a többi, amelyet végignézett, de egyszerű, szép, s talán épp ettôl olyan kellemes. Gergô a lépcsô tetejérôl kukucskál a külföldi vendégre, nem tudja, mire számítson. Attól fél, most alaposan letolja a gróf, amiért árulkodott. Csak akkor nyugszik meg kissé, amikor a gróf mosolyogva pillant rá.
– Hát te vagy a Gergô, ugye? – kérdezi a nagyapós külsejű öregúr, s bosszúságnak, dühnek immár nyoma sincs az arcán.
– Hoztam neked valamit, gyere, vedd el – s egy játékprogramot nyújt át neki. – Ha már számítógéped van, biztosan tudod használni – teszi hozzá a gróf, s megelégedetten veszi tudomásul, hogy örömet szerzett a gyereknek. A legújabb játékprogram az ajándék, Gergô eddig csak olvasott róla, s eszébe sem jutott, hogy ô is megkapja, hisz nagyon drága. Persze örül neki, s csupán akkor szontyolodik el, mikor rájön, hogy ehhez a játékhoz sokkal jobb számítógépre van szükség, mint az övé.
– Az igaz, hogy van számítógépem, s internetem, de ezt a programot nem tudom használni. Ahhoz sokkal jobb gép kellene, mint amilyen nekem van – mondja elkedvetlenedve, majd gyorsan hozzáteszi: – Azért örülök neki, s köszönöm szépen.
A deresedô hajú öregúr majdnem elneveti magát, amikor látja, hogy a gyereket mennyire megtanították udvariasságra a szülei. Asztalhoz ülnek ebédelni, s közben a kirándulásra terelôdik a szó. A gróf kérdezôsködik arról, hogy ki hívta Gergôt a kirándulásra, hogyan zajlott az egész. Katóék persze kihúzzák magukat a válasz alól, s elterelik a szót, amikor a gróf felháborodva beszél azokról, akikben szerinte annyi jóérzés sincs, hogy a szegényeket hagyják kicsit jobban élni.
– Milyen emberek azok, akik képesek rongyokba öltöztetni gyerekeiket, csakhogy egy pár hétig külföldön nyaralhassanak? Amilyen körülmények között laknak, megengedhetnének a gyerekeknek sokkal érdekesebb, fényűzôbb kirándulást is. Hát miért pont az kell nekik, amit a szegényeknek szerveznek? – háborog a gróf, s Kató gyorsan hozza a második fogást, hogy ne kelljen belekapcsolódnia a beszélgetésbe. Janinak muszáj az asztal mellett maradnia, pedig ô is igencsak kínosan érzi magát. Egyszer aztán már nem bírja szó nélkül:
– Nézze, gróf úr. Ezek az emberek olyanok, amilyenek, de nekünk mind ismerôseink. Hogy miért viselkednek így, azt nem tudom, de nem is szívesen pletykálok róla. Semmi közöm az egészhez. Meg is kérném a gróf urat, ne mondja senkinek, honnan tudta meg, hogy ezek nem szegény gyerekek voltak.
A gróf meglepetten hallgat el. A városról eddig szerzett tapasztalatával gyökeresen ellentmond a Jani részérôl tapasztalt viselkedés. Aztán gyorsan meg is szégyelli magát, hogy meglepôdött egy becsületes család láttán, s eszébe jut, hogy meg sem köszönte Gergônek, amit tett. Gyorsan be akarja pótolni mulasztását:
– Kisfiam, nagyon hálás vagyok neked a levélért. Nem vettem besúgásnak, nehogy azt hidd. Épp itt volt az ideje, hogy valaki felvilágosítson, hogy kiket is látok vendégül. Köszönetképpen nem tudok mást ajánlani, csak azt, hogy ha akarsz, és szüleid is engednek, jövô nyáron te is gyere el hozzám.
A meghívásra nem kap választ a gróf, hiszen meglepetésként szolgált ez Nemessyéknek.
– Majd megírjuk, hogyan döntöttünk – mondja Kató a grófnak, amikor az már elmenni készülôdik.
A rövid búcsúzkodás után a gróf a papilak felé veszi útját. Tudja, hol van, ide már nem kell Ivánnak elkísérnie. Jobb is, hiszen négyszemközt akar beszélni a pappal. A tiszteletes éppen egy temetésrôl jön, amikor a gróf megérkezik hozzá, s egybôl sejti, hogy nem sok jót tartogat számára ez a látogatás. Reszketô hanggal, hümmögve kínálja székkel az öregurat, akibôl már el is indul a szóáradat:
– Szegénygyerekeket küldtél hozzám, mi? Furcsa meglátásaid vannak a szegénységrôl, hallod-e? Csak hogy tudd, végignéztem mindegyik gyerek otthonát, úgyhogy hiába is tagadod, hogy ezek gazdagok. Még jó, hogy léteznek itt becsületes emberek is, nekik köszönhetem, hogy többé nem fogsz becsapni. Jövôre már mást fogok megkérni, hogy megszervezze ezt a kirándulást, mert benned már nem bízok. A plébániát sem fogom többé támogatni, azt máris elfelejtheted. Sôt, amelyik segélyszervezetnek ismerem a vezetôjét, annak is szólni fogok, hogy nézze meg alaposan, kit támogat.
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
Labdarúgás
Megérdemelt gyôzelem és feljutás Bákóban!
Minden túlzás nélkül kijelenthetô, hogy az elmúlt évtized legfontosabb mérkôzését játszotta a múlt szerdán a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. Az említett napon került megrendezésre ugyanis az a megyei bajnokcsapatok közötti osztályozó mérkôzés, amelynek során a gyergyói szurkolók nem kis örömére eldôlt, hogy ôsztôl a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata egy értékcsoporttal feljebb, egész pontosan a C-osztályban kezdheti a 2001/2002-es bajnoki idényt. Többször írtunk már arról, hogy június 20-án, szerdán a Jövô a szomszédos, Kovászna megyei bajnokcsapattal, nevezetesen a Kézdiszentléleki Perkô együttesével mérte össze tudását. A találkozóra semleges pályán, Bákóban, a helyi Aerostar-stadionban került sor.
Gyergyószentmiklósi Jövô – Kézdiszentléleki Perkô 5–2 (1–1).
Gólszerzôk: Spînu (9. és 82. p.), Korpos (50. és 67. p. – büntetôbôl), Ábrahám (75. p.), illetve Bede (7. p.) és Horváth (70. p.).
Pop Ioan, a Jövô edzôje a következô csapatot küldte a pályára: Gyenge – Sion, Zaibert (Bolfă), Mezei, Veress, Tamás T. (Moisă) – Korpos, Ábrahám, Tamás Sz. – Obrijan (Tătaru), Spînu.
Bartók András, a Perkô edzôje a következô tizenegyet küldte a pályára: Bándi – Bartók K. (Marthi), Bartók Sz., Bartha, Horváth, Tóth, Mózsi (Miklós I), Elekes (Miklós II), Voloncs, Bede, Bakk.
Játékvezetôk: R. Ghioane – Al. Drogeanu – D. Burloiu (mindannyian bákóiak).
A Román Labdarúgó Szövetség megfigyelôje: Mircea Salomir (Kolozsvár).
A Román Profi Liga megfigyelôje: Ioan Danciu (Petrozsény).
Hozzávetôleg háromszáz nézô jelenlétében jól kezdte az összecsapást a gyergyói csapat. Az elsô három percben nem kevesebb, mint három alkalommal került veszélybe a Perkô kapuja. Az elsô legígéretesebb gólhelyzet a 3. percben adódott, amikor Tamás Tibor a baloldalról jól ívelt a tizenegyes pont tájékára egy szabadrúgást, és Spînu alig fejelte a kapu mellé a labdát. Egy perccel késôbb Ábrahám Andor került fôszerepbe. A gyergyói középpályás miután kicselezett több ellenfelet, a baloldalról laposan a kapu elôterébe rúgta a labdát, de a csapattársak közül középen senki sem tartózkodott. Ugyanebben a percben ismét Ábrahám indult el a Perkô kapujának irányába, de mintegy 17 méternyire a kaputól buktatták. Az A-osztályú játékvezetô sípja néma maradt. Három perccel késôbb nem kis meglepetésre vezetést szerzett a Perkô. A gyergyói védelem megingását Bede, a Perkô csatára használta ki, aki mintegy 10 méterrôl talált Gyenge kapujának alsó sarkába: 0–1. Alig két perccel késôbb Spînu révén egyenlített a Jövô. A Jövô csatára Tamás Tibor beadását értékesítette: 1–1.
A 15. percben Ábrahám lövését védte a szentléleki kapus. Hét perccel késôbb Gyenge egy magas labdára rosszul jött ki a kapuból, majd a 30. percben Korpos jól irányzott lövését védte a Perkô hálóôre. A 34. percben Spînu tette próbára az ellenfél kapusát, de a hálóôr ismét a helyén volt. Nyolc perccel késôbb Spînu végezhetett el egy 20 méteres szabadrúgást, a labda azonban az ellenfél sorfalában akadt el. Egy perccel késôbb Korpos István, a Jövô csapatkapitánya próbálkozott egy távoli lövéssel, a labda azonban cemtimérekkel kerülte el a kaput. A 44. percben egy jobb oldalról elvégzett szögletrúgás maradt kihasználatlanul.
A második félidô elsô percében Obrijan öt méterrôl a kapu mellé lôtt. A 48. percben egy Ábrahám – Korpos összjáték végén, mint- egy tizenhárom méterrôl Korpos lôtt laposan kapura, a labda pedig a kapus kezét érintve az alsó sarokban kötött ki: 2–1.
52. perc: Tamás Tibor bal oldali beadása a felsô kapufáról csúszott a játéktéren kívülre. 59. perc: Ábrahám Andor 20 méterrôl elvégzett szabadrúgása a sorfalban halt el. 62. perc: veszélyesen, de eredménytelenül támadtak a Perkô játékosai. 67. perc: Tamás Tibor ugrott ki a szentléleki védôk gyűrűjébôl, de felvágták a tizenhatoson belül; a jogosan megítélt tizenegyest Korpos István értékesítette: 3–1. Három perccel késôbb szépített a Perkô: egy szögletrúgás után Horváth fejelt Gyenge kapujába: 3–2.
71. perc: Ábrahám jól beívelt szögletét Mezei Zsolt fejelte a kapu fölé. 75. perc: egy jobb oldali kiugrás után Spînu beadását Ábrahám Andor értékesíti: 4–2.
Ekkor már eldôlni látszott a mérkôzés. A Perkô játékosai közül közvetlenül a negyedik gyergyói gól után a kiállítás sorsára jutott Voloncs, aki arcon ütötte Zaibertet. Ugyanakkor reklamálás miatt az egyik kézdiszentléleki hátvéd is piros lapot kapott. Nyolcra apadt tehát az utolsó negyedórában a Perkô mezônyjátékosainak száma. 83. perc: Spînu ugrott ki az ellenfél védôi közül, s egy hatalmas vágta után, a kapust elfektetve megszerezte a Jövô gyôzelmét bebiztosító találatot: 5–2.
Gyôzelem és feljutás. Örömünnep, sok sör és pezsgôfürdô... Szép volt, fiúk! Sok sikert a C-osztályban!
A szakosztályelnök mondja
Nemsokkal a bákói mérkôzés után Ivácsony Pállal, a Gyergyószentmiklósi Jövô labdarúgó- szakosztályának elnökével beszélgettünk.
– A csapat feljutott a C-osztályba...
– Igen, így van. Miután megválasztottak elnöknek a vezetôtársaimmal eldöntöttük, helyesebben szólva kitűztünk magunk elé egy célt, nevezetesen azt, hogy a Jövô csapata idén feljut a C-osztályba. Ezt sikerült elérni. Jelen pillanatban a csapatot alkotó labdarúgók szabadságon vannak, de július 2-án, hétfôn elkezdôdik az ôszi idényre való felkészülés. Azért ilyen korán, mert augusztus 10-én kezdôdik a bajnoki küzdelemsorozat. Itt el kell mondjam továbbá, hogy június 25-én elkészítettük a 2001/2002-es C-osztályú bajnoki idényre a csapat költségvetését.
– Gondolom, hogy több pénzre lesz szükség a C-osztályban...
– Elôzetes számításaink szerint hozzávetôleg kétmilliárd lejre lesz szükségünk ahhoz, hogy ne legyenek gondjaink. Elsôsorban fel kell újítani a stadiont és az öltözôket. Itt az ifjúsági csapat öltözôjére is gondolok. Az említett összeg a csapat összköltségvetését jelenti, s ebben benne foglaltatik három ifjúsági csapat is, amelyek kötelezô módon kell létezzenek. Úgy érzem nem túlzás és nem korai, ha azt mondom, hogy a csapat, természetesen, ha az említett pénzösszeg rendelkezésünkre áll, az 1–5. helyek egyikén kell zárja a 2001/2002-es bajnoki idényt. Ezt a célkitűzést el lehet érni. Azt viszont most kijelenteni, hogy elsô nekifutásra feljutunk a B-osztályba több, mint felelôtlenség lenne.
– Lesznek változások a csapaton belül?
– Természetesen. Öt új játékosra lesz szükségünk, továbbá véglegesen át kell igazoljuk a Balánbányai Bányásztól Obrijant, Siont és Tătarut.
– A leigazolásra kerülô játékosok, milyen szerepkört töltenek be majd az együttesen belül?
– El kell mondjam, hogy égetô szükségünk van két középpályásra, két szélsô hátvédre és egy jó képességű csatárra.
– A bákói mérkôzés után találkoztatok a polgármesterrel?
– A mérkôzés után a polgármester nem hívott fel és egyáltalán nem is gratulált.
Nyilatkozik az alelnök
Ifj. Kelemen Ferenc, a Jövô labdarúgó-szakosztályának egyik alelnöke tájékoztatta lapunkat a június 26-án, kedden lezajlott polgármester – Jövô vezetôsége közötti találkozóról.
– Mi hangzott el a keddi megbeszélés során?
– Elôször is a polgármester mindannyiunknak gratulált a bákói gyôzelemért. Ismertettük továbbá a 2,1 milliárdos költségvetéstervezetet. Sajnos ígéretek nem hangzottak el, hivatalos formában is be kell nyújtsuk az igényünket. Ebben fel kell tüntetni, hogy mit vállal a mostani vezetôség, továbbá azt, hogy egész pontosan mire van igény. A csütörtöki (június 28.) tanácsülésen elô lesz terjesztve a labdarúgócsapat ügye. A polgármesterrel való következô találkozó július 4-én lesz. Persze ez változhat, nem egy véglegesen leszögezett idôpont.
– Milyen volt a bákói mérkôzés?
– Nem tudom azt mondani, hogy fizikailag nehéz mérkôzés volt, inkább pszichikailag jelentett tehert. Látszott, hogy jobb a Jövô. Mindez annak ellenére, hogy játékosaink a fizikum terén alulmaradtak. Összegezve a látottakat, azt kell mondjam, hogy egy év alatt a Jövô csapata teljesen beérett erre a mérkôzésre. Az 5–2-es eredmény a kihagyott helyzetek alapján végül akár 8–2 is lehetett volna.
– Úgy hírlik, hogy Korpos István csapatkapitány máris megvált a csapattól...
– Az a helyzet, hogy 33 éves, és családostól ki akar telepedni Magyarországra. Egy számára nagyon jól sikerült mérkôzés után döntött úgy, hogy ideje egy ideig visszavonulni és elôtérbe helyezni a családot. Minden elismerés megilleti, hisz mindvégig nagyon komolyan hozzájárult ehhez a sikerhez.
– A játékosok kaptak-e valamiféle pénzdíjat a bákói mérkôzés után?
– Nem titok, hogy a játékosoknak fejenként egymillió lejt adtunk a bákói gyôzelemért, ezenkívül a megyei elsôséget további kétmillió lejjel honoráltuk.
Minifoci
A városi kispályás labdarúgó bajnokság visszavágó sorozatának elsô eredményei: Erlascom – Kárpáti Sas 0–0, Komák – Rozy Boys 8–2, Volán – Crazy Boys 3–0, Jövô II – Ben-Com-Mixt (elnapolva), Erlascom – Komák 1–3, Crazy Boys – Rozy Boys 2–2, Kárpáti Sas – Volán 6–1, Jövô II – Komák 0–3, Kárpáti Sas – Rozy Boys 8–2, Komák – Crazy Boys 4–2. Június 27-én, szerdán kerültek lejátszásra a Jövô II – Erlascom és a Ben-Com-Mixt – Volán mérkôzések. A további műsor: június 29., péntek: Crazy Boys – Ben-Com–Mixt, Volán – Rozy Boys; július 2., hétfô: Jövô II – Kárpáti Sas, Erlascom – Ben-Com-Mixt; július 4., szerda: Volán – Erlascom és Crazy Boys – Jövô II. A mérkôzések kezdési idôpontjai: 18.00, illetve 19.15 óra.
Alfalvi kispályás labdarúgás
A Bucsin SE által szervezett községi minifoci bajnokság 9. és 10. fordulójának eredményei: Közbirtokosság – Rangers 1–11, Haverock – BFK 1–2, Juventus – Belsô Utca 4–2, Bayern – Bucsin 1–3, Közbirtokosság – Haverock 1–3, Belsô Utca – Bayern 3–4, Bucsin – Juventus 5–0, Belsô Utca – Haverock 1–4, Közbirtokosság – Bayern 2–5. Az eredményekrôl Portik József, a Bucsin SE elnöke tájékoztatott.
Góllövôlista: 1. Gál István (Rangers) 19 gól, 2–3. Majorán István (BFK), Tódor Lóránt (Bayern) 15– 15 gól, 4. Portik József (Bucsin) 14 gól, 5. Vaszi Demeter (Rangers) 13 gól, 6. Györffy Csaba (Bayern) 12 gól, 7. Kiss Tihamér (Haverock) 11 gól.
A további műsor: június 28., csütörtök: 19.00 Rangers – BFK; június 29., péntek: 18.00 Juventus – Rangers, 19.15 Haverock – Bayern; június 30., szombat: 17.00 BFK – Bucsin, 18.15 Belsô Utca – Közbirtokosság; július 3., kedd: 18.00 Juventus – Haverock, 19.15 Rangers – Bayern; július 4., szerda: 18.00 Bucsin – Belsô Utca, 19.15 Közbirtokosság – BFK.
Jégkorong
Progym Apicom a Kontinentális-kupában?
Június 26-án, kedden történelminek is nevezhetô hír érkezett csapatunk házatájára. Eszerint a nemzetközi Kontinentális-kupa küzdelemsorozatán érdekelt csapatok mezônyében várólistára került a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom együttese. A törökországi Izmirben szeptember 21–23. között sorra kerülô nemzetközi mérkôzéssorozaton csapatunk részvétele az A-csoport keretén belül attól függ, hogy a Ferencváros TC együttese vállalja-e az idei megmérettetést. Ha az FTC nem indul, akkor a hírek szerint a gyergyói csapat kerül a magyarországi együttes helyére.
A romániai csapatok közül a bajnok Steaua együttesét a C-csoportba sorolták. A csoport mérkôzéseire Bukarestben kerül sor. A bukaresti katonacsapat ellenfelei: Vojvodina Novi Sad (jugoszláviai), Slavia Optima (szlovéniai), Medvescsak Zagreb (horvátországi).
Az elmúlt bajnoki idényben ezüstérmet szerzett Csíkszeredai Sportklub gárdája Dunaújvárosban vendégszerepel. A Kontinentális-kupa elsô fordulójában a csíkszeredai csapat a D-csoportban a következô együttesekkel méri össze tudását: KHNL Zagreb (horvátországi), Acroni Jesenice (szlovéniai) és a Dunaújvárosi Dunaferr.
Szertorna
Két gyergyói a döntôben
Június 21–23. között a temesvári sportcsarnokban került megrendezésre az ifjúsági sportolók számára szervezett országos csapatbajnokságot. A Gyergyói ISK III. kategóriás csapata ezúttal az ötödik helyen végzett. Tornászainkat sorrendben a nagyszebeni, a resicai, a brassói és a Bukaresti Dinamo korosztályos együttese elôzte meg. Az ôszi egyéni és szerenkénti döntôre – Ploieşti-en lesz megrendezve – városunkból Bíró Csongor és Merluşcă Vlad Alexandru szerzett részvételi jogot – tudtuk meg Molnár Schöndorfer Leventétôl, a Gyergyói ISK tornaszakosztályának vezetôedzôjétôl.
Atlétika
Helyezés Bukarestben
Június 23–24. között került megrendezésre Bukarestben az ifjúsági III-as korcsoportú versenyzôk számára szervezett országos Grand Prix verseny. A megmérettetésen jelen volt László Tibor is, aki ezúttal a 800 méteres síkfutó számban állt rajthoz és 2'10:93-as idôvel a nyolcadik helyen ért célba. Korpos Lajos tanár-edzô elmondása szerint a bukaresti látogatás ideje alatt a Román Atlétikai Szövetség székhelyén a 15 éves szárhegyi atlétatehetséget véglegesen a Gyergyószárhegyi Bástya Sportegyesülethez igazolták. Ezentúl tehát a versenyeken László Tibor neve után minden esetben megjelenik majd a Gyergyószárhegyi Bástya SE csapatnév. Bukaresti vélemények szerint a szárhegyi ifjú az egyetlen Hargita megyei atléta, aki az országos szint közelében jár.
Amint azt megtudtuk az edzô és tanítvány július 14–15. között Medgyesen vesz részt egy újabb ifjúsági III-as korcsoportú versenyen.
Nemzetközi kalandverseny
Helyszín: a Gyilkostó
A Gyilkostót szemelte ki az Outward Bound Romania egy különleges túra szervezésére. A versenyen négytagú, 16 éven felüli lányokból és fiúkból álló csoportok vehetnek részt, feladatuk pedig egy 123 km-es útvonal bejárása tutajjal, kerékpárral valamint gyalogosan. A program szerint a résztvevôk augusztus 1-én érkeznek a Gyilkostóhoz. A táborverés, ismerkedés után 2-án és 3-án következik a rappelezés, kirándulások a környéken, interaktív játékok. Negyedikén kezdôdik a tulajdonképpeni verseny: rajtolás, tutajépítés a Békási-tavon, kerékpározás a Gyilkostóig. 5-én kanyonjárás, ereszkedés kötélen, gyalogtúra a Nagyhagymás-gerincen. A következô napon Gyimesfelsôlokra vándorol a csapat, ahol megejtik a díjkiosztást, hetedikén kerül sor egy moldvai kirándulásra, valamint más, rövid túrákra a környéken, majd megülik a záróünnepséget. Augusztus 8-a a hazautazásra szolgál.
Az elmúlt hétvégén terepszemlét tartott a Carpathian Adventure nevet viselô kalandverseny szervezô-csapata. Vajda György és Horváth–Kovács Ádám fôszervezôk elmondották, hogy tíz csapatra számítanak, de a kísérôkkel együtt a résztvevôk száma körülbelül hetvenre rúg. Mint mondották, gondoskodtak az emberek egészségügyi ellátásáról, étkeztetésérôl és a verseny zökkenômentes lebonyolításáról is, így semmi nem állhatja útját annak, hogy egy különleges kaland résztvevôi legyenek a jelentkezôk. A befizetendô részvételi díjjat, mely cégeknek 150, fizikai személyeknek 50, kísérôknek pedig 6 USD/ személy, nem tartják soknak, hisz ez csupán az alapvetô ellátást foglalja magába, a munka nagy részét önkéntesek végzik. Persze díjazás is lesz, ahol értékes sportszerekkel ajándékozzák meg a legjobbakat, és nem csak, mert senki sem fog üres kézzel távozni. Kérdésünkre, hogy miért éppen a Gyilkostót választották helyszínül, a két szervezô elmondta, hogy ezáltal kívánják megmutatni a világnak, hogy Erdélyben is vannak szép, vad helyek, van lehetôség itt is a túrázásra.
Az eddig feliratkozottak közt nemcsak külföldi, belföldi csoportok is bôven akadnak, csupán városunk nem képviselteti magát – ez idáig. De még semmi sincs veszve, hisz a jelentkezési határidô július 1. Telefon: 065-210905, 095-151032, e-mail: office@outwardbound.ro vagy vagy@netsoft.ro.
Enduro
Barilovits reménykedik
Még mindig nem lehet tudni, hogy lesz-e idén terepmotoros verseny és bemutató. Az idô ellenben kegyetlenül telik, s szép lassan elmúlik a nyárelô. Csak találgatni lehet, hogy – a korábbi tervek szerint – augusztusban felbôgnek-e ismét a terepmotorok az ötösnél. A múlt héten városunkban tartózkodott Barilovits Ferenc, enduro-túra szervezô, akit arról kérdeztük, hogy idén folytatódik-e az elmúlt években elkezdett terepmotoros rendezvénysorozat.
Lapunknak adott válaszában Barilovits Ferenc kifejtette, hogy az elmúlt években egyedül finanszírozta a rendezvényt, s reméli, hogy idén ezen a téren helyi segítôtárs is akad. Ismételten kihangsúlyozta, hogy nem azért szervezte meg a rendezvényeket az elmúlt években, hogy saját magának szerezzen ezáltal elismerést. Elmondotta ugyanakkor, hogy szíve szerint idén mindenféle fenntartás nélkül ismét megszervezné az enduro-bemutatót. Mint mondotta az idei esetleges verseny és bemutató szervezése tulajdonképpen 2000. augusztus 21-én kellett volna elkezdôdjön. „Az idei évnek már eltelt a fele, de ez ügyben semmilyen szinten nem történt semmi." – fogalmazott az egykoron magyar bajnoki címet szerzett terepmotoros.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
Megy Piroska az erdôben. Kiszól a bokorból a farkas:
– Hová mész, Piroska?
– Megyek a nagyihoz.
– Na, mit viszel a kosárkádban?
– Borocskát, pogácsát...
– ... és budipapír nincs nálad?
* * *
Két barátnô beszélget:
– Azon gondolkozom, hogy férjhez kéne már mennem!
– És kihez mész férjhez?
– Még nem döntöttem el. Számba vettem már az összes férfi ismerôsömet, de egyik sem volt megfelelô!
* * *
Thaiföldön az amerikai turistának ellopják az útlevelét, pénzét, szobakulcsát. Tanácstalanul álldogál az utcasarkon, amikor odalép mellé egy „bennszülött", és fojtott hangon megszólítja:
– Uram, ismerek egy tizenkét éves kis szűzlányt, ha óhajtja, bemutatnám ...
– Nem kell!!!
– Oké, ismerem az öccsét, angyalian szép kis fiúcska, ha óhajtja ...
– Nem kell!!! Nekem az amerikai konzul kell! Sürgôsen!
– Hmm. Nem lesz olcsó, de megpróbálhatjuk!
* * *
– Józsi bácsi, miért szeretik magát a nôk?
– Nem is tudom – szólt Józsi bácsi, és szerényen megnyalta a szemöldökét...
* * *
Mórickáék a magyarórán a „mindenesetre" kifejezést tanulják. A tanítónéni megkéri a gyerekeket, hogy mondjanak példákat.
Jelentkezik egy fiúcska:
– Az én apukám reggel elment dolgozni, és nem esett az esô, de mindenesetre vitt magával esernyôt.
Egyik kislány:
– Amikor mi elmentünk nyaralni, nem voltunk betegek, de mindenesetre vittünk magunkkal gyógyszert.
Feláll Móricka:
– Az én bátyám katolikus pap, de mindenesetre neki is van egy ekkora...
* * *
Egy férfit a sivatagban a rablók kirabolnak, de úgy, hogy csak egy szappant meg egy törülközôt hagynak nála. Így meztelenül megy a sivatagban, mikor szembe jön három apáca. Mivel a találkozást elkerülni nem tudja, mozdulatlanságba dermedve várja a fejleményeket.
Odaérve a férfihez, tekintve, hogy ilyet még nem láttak, az apácák tanakodni kezdenek, mi is lehet az, ami így az útjukba került. A fônöknô végül megszólal:
– Lányok, ez egy automata, itt, ezen a szájszerű nyíláson bedobjuk a pénzt, itt lenn ezt a kart jól megrángatjuk, s ha tartjuk a markunk, biztosan ad valamit.
Ezt demonstrálandó, be is dobja a pénzt, a kart is megrángatja, majd tartja a markát. A férfi rémületében beleejti a szappant.
Látván, hogy működik a dolog, a második apáca is odamegy, bedobja a pénzt, jól megrángatja, tartja a markát, és persze beleesik a törülközô. A harmadik apáca is bedobja a pénzt, jól megrángatja, és kíváncsian tartja a markát. Mivel semmi nem esik bele, tovább rángatja, majd kisvártatva felkiált:
– Lányok, nekem sampont adott!
* * *
Éva felhívja magukhoz a barátját, és bezárkóznak a szobájába. Mikor késôbb a srác távozik, a mama érdeklôdik:
– Megkínáltad tortával?
– Igen, nagyon ízlett neki!
– Borral?
– Igen, az is ízlett neki.
– És kétszersülttel?
– Nem, háromszor...
* * *
Évike megy az elsô randijára. A mamája oktatja:
– Kislányom, aztán ne hagyd, hogy a Pisti rád feküdjön, mert akkor én nagyon szomorú leszek és sírni fogok! Mikor Évike este hazajön, rögtön kérdi a mama:
– Ugye nem hagytad, hogy rád feküdjön a Pisti?
– Á, dehogy! Sírjon az ô mamája...
* * *
Tasziló grófnak mondja a fia:
– Apám, én szerelmes vagyok!
– Úgy! Nos, és ha szabad tudnom, kibe?
– Egy lóba!
– Hm. No, és kanca az a ló?
– De atyám, csak nem gondolja, hogy természetellenes érzéseim vannak?!
Horoszkóp
június 28 – július 4.
KOS (III.21-IV.20.)
Most végre szeretne valamit elérni szerelmi életében, látványos sikerre vágyik. Ez teljességgel érthetô, hisz az utóbbi idôben eléggé magányos volt. Az is lehet, hogy partnerkapcsolata ellenére is magányos volt. Most azonban új partnerben is reménykedik. Elsôsorban megérzéseire hagyatkozzon.
BIKA (IV.21-V.20.)
Ezen a héten valami oknál fogva feltűnôen fittnek érzi magát. Az is elképzelhetô, ha sportos egyén, hogy barátját kihívja egy kis mérkôzésre. Egy apró ruhadarab, amit most vesz meg magának, nem is gondolja, mennyire megcsinosítja küllemét.
IKREK (V.21-VI.21.)
Figyelmét összpontosítsa céljaira, mert ki kell választania közülük a legfontosabbat. Ha jól választ, a munkában nagy öröm és szép anyagi haszon vár önre. Arra is vigyázzon, hogy napirendjét körültekintôen készítse el, mert így többet tud teljesíteni, mint gondolná.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Ha olyan helyzetben van, hogy minden munka érdekli, mert állást keres, olvassa tüzetesebben a lapok álláshirdetéseit. Ott megtalálja, amit keres. Gondoljon arra, hogy egy részidôs munkából egészidôs is lehet.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Mostanság elég romantikus hangulatban van. Ez annál is különösebb, hogy nem vágyik hercehurcára, látványos megnyilatkozásra. Szerelmével annak is örülnek, ha édes kettesben nézhetik a tévét. Nagyon jó tulajdonsága, hogy képes betartani saját költségvetését.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Egy szakember segítségére számíthat, aki elárul néhány olyan üzleti fogást, amellyel javíthatja szaktudását és jövedelmét. Egy jó üzleti útra van kilátás, amit semmi sem akadályozhat, így már le is foglalhatja a jegyét. Kedvese érzi önön a feszültséget, és mindenben az ön kedvére akar járni.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
A spontán dolgok mindig jól sikerülnek! Barátaival, esetleg szomszédaival gyors közös vacsorát dobnak össze, vagy az udvarban flekkent sütnek. Egy kisgyermek el akar adni önnek valami mulatságosat. Egy családi üzletbe való bekapcsolódás lehetôsége van a láthatáron.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Egyre többet gondolkodik a jövôjén, a karrierjén. Ennek érdekében rá kell jönnie, hogy az eddig taposott ösvényt el kell hagynia. Egy nagy utazás elôtt áll. Ez az utazás üzleti utazás, amiben az a jó, hogy az egészet a cég fizeti. Nem lehetetlen, hogy úgy ér haza, hogy valakit megbabonázott.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Most figyeljen arra, hogy ne döntsön ötletszerűen. Inkább szakítson elegendô idôt arra, hogy a kérdést több oldalról is megvizsgálja. Erre lehetôség lenne, ha összejövetelt szervezne közeli barátaival, munkatársaival. Ezen a bulin romantikus partnerével is közelebb kerülhetnek egymáshoz.
BAK (XII.23-I.20.)
Túl precíz akart lenni, ezért az adót kissé korán fizette be. Lehet, hogy most reklamálni szeretne valamiért. Egyik barátja, aki pénzügyekben járatos szakember, üzleti ajánlatot tesz önnek. Nem muszáj, hogy a nap minden percében praktikus dolgokkal foglalkozzon.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Nem minden úgy alakul, ahogy elôre megtervezte. Egy váratlan, különös fejlemény meggátolja, hogy napirendje szerint haladjon, és elvégezze, amit tervezett. Egy álom valóra válhatna, ha komolyabban foglalkozna vele! Akadályok, kudarcok bárhonnan felbukkanhatnak.
HALAK (II.20-III.20.)
A mostani hét nem annyira stresszes, mint a múltkori. Az indulatok azonban még fellobbanhatnak, mivel a központi téma a pénz, ez pedig mindenkit érzékenyen érint. Nagyon sokat töpreng, ami nem is csoda, hiszen egy fontos, jövôre vonatkozó terv forog kockán.
Copyright Ó Kisújság Alapítvány - 2001
|