Habla Espanol?

           Megtörtént. Álmunk, vagy helyesebben valakinek az álma valóra vált. Polgármesterünk aláírta a spanyol befektetôkkel(?) a szerzôdést. Errôl, mint látható, fényképes bizonyítékunk is van. Szíves engedelmükkel most nem térek ki újra a leendô spanyol gyár elônyeire és hátrányaira, inkább a szerzôdésrôl írnék pár tényfeltáró észrevételt.
           Nevezhetném spanyol rejtélynek is a fent említett iratot, hiszen annyira titkos, hogy tartalmáról nem szerezhettünk tudomást. Sôt, még a városi tanács sem dughatta bele legalább öt percre az orrát. Igaz, hogy a szakbizottság átforgathatta a szerzôdéstervezetet. Az is igaz, hogy módosításokat eszközöltek, de azt már nem lehet tudni, hogy a módosított változatot írta-e alá a két fél, vagy „azt a rongyos régit". Az eredeti tanácshatározat szerint a szerzôdést csak a tanács rábólintása után szabadott volna aláírni, de a polgármesterünk ilyen kicsinyességekre nem ad. Ô szabadon akar élni és tevékenykedni. Ezért nem is bocsátotta szavazás alá a szerzôdés tervezetét, hanem egyenesen a közjegyzônél álltak meg titkárostól, spanyolostól. Másodszori nekifutással sikerült is megszabadulnunk másfél hektár földtôl. Hogy mi, mennyire volt szabályos, törvényes, az most nem érdekes. Különben is ott magyarázott spanyoléknak kézzel-lábbal a jog rendíthetetlen ôre is, úgyhogy gond nincs egy szál sem. A befektetôk sztoikus nyugalommal végigmosolyogták az egész – remélhetôleg nem „hagyományteremtô" – szertartást. Az végül sem derült ki, hogy a szerzôdés tartalma miért nem hozható nyilvánosságra, hiszen az egyik fél mi vagyunk, a város. Az viszont lehet, hogy jobb, ha nem tudjuk, mit írtunk alá.
           A következô soraimmal nem szeretnék reklámozni senkit, de tény, hogy az év végi Szent Miklós-napokra megvan a díszpolgári címek egyik tulajdonosa. Nem más, mint maga a közjegyzô. Ugyanis ô hívta fel a figyelmet arra, hogy bizonyos feltételek be nem tartása esetén a város vissza kell kapja a területet, és nem visszavásárolja. Vissza itt is, vissza ott is, de a különbség lényeges. Na, nem baj, hiszen több is veszett Mohácsnál.
           Ôszintén be kell valljam, hogy én egy kis információ reményében, az internet segítségével átkutattam a Spanyol Kereskedelmi Kamara adattárát, Logrono telefonkönyvét és cégkatalógusát. Ezt a spanyol céget nem kaptam meg sem név, sem cím, sem telefonszám, sem tevékenységi terület alapján. Sôt, a tulajokat sem lelte meg a keresôprogram. Az is megtörténhet, hogy nem jó helyen keresgéltem. A cég e-mail-címe holtvágánynak bizonyult, mert az elküldött levélre nem érkezett válasz. Biztos valami nem működött jól.
           Beszélni spanyol? Nem-e!? Nagy kár!
Ábrahám Imre

Lesz spanyol készruhagyár
Aláírtuk az egydolláros szerzôdést

           Fontos nap volt péntek. Bár egy pillanatban úgy tűnt, nem lesz belôle semmi, mégis aláírta polgármesterünk a spanyol befektetôkkel a szerzôdést. Ez sem ment olyan simán, mint az várható lett volna, de megtörtént, a szezôdés immár mindkét fél részérôl alá van írva. „Még két ilyen gyôzelem, s elvesztünk" – mondja egy ismerôsöm a hír hallatán. Nem firtattam, miért látja így, az ô baja.
           A Renco Kft. három képviselôje, a fordító, Pál Árpád és Nagy István tizenegy órakor jelentek meg a közjegyzô elôtt, hogy a néhány feltétel mellett egy dollárért megvásárolják/eladják a másfél hektáros területet. Mivel senki nem tudta, mennyi a dollár hivatalos napi árfolyama, kereken harmincezer lej szerepelt összegként a szerzôdésben. A közjegyzô viszont úgy látta, túl kicsi ez az ár, s így nem hagyhatja jóvá a szerzôdést. Létezik egy szabályozás, ami mindennek megszabja a minimális árát, amiért eladható, s eszerint a másfél hektár többet ér, mint harmincezer lej. Hiába gyôzködték a felek a közjegyzôt, az nem adta be a derekát, s a reményteljes mosoly kezdett eltűnni az arcokról. Senki nem számított erre, s talán ezért nem járt utána egyik fél sem.
           Míg a spanyolok a polgármesterrel együtt a hivatalba tértek vissza, Nagy István felkeresett egy másik közjegyzôt. Az alaposan átnézte a szezôdést, felhívta a figyelmet néhány apró módosítás szükségességére, így arra is, hogy a feltételek be nem tartása esetén talán nem visszavásárolni, hanem visszakapni akarja a város a területet. A harmincezer lej nem tűnt szabálytalannak neki, nem is fűzött hozzá megjegyzést. Végül – pontosan két órakor – annak rendje s módja szerint a szerzôdést aláírhatta Pál Árpád és David Oulouqui. A szerzôdés tartalmát nem hozhatjuk nyilvánosságra – mondta Nagy István titkár. Viszont annyit elmondhatunk, hogy ha a megvásárolt területen két év múlva nem lesz készruhagyár, az visszakerül a város tulajdonába.
           A spanyolok azt már eldöntötték, hogy a gyárat a csíkszeredai Geoplast nevű cég fogja felépíteni, a szerzôdést azonban még nem írták alá velük. Erre várhatóan e hét szombatján fog sor kerülni.
Pál Hajnalka

Szálkák és gerendák

           Már régebb ígértem egy olyan történetet, amibôl megtudhatja a Tisztelt Olvasó, hogy milyen az, amikor a tanács meg sem hoz egy határozatot, s a polgármester mégis végrehajtja. Hát akkor lássuk.
           Történt egyszer, hogy egy cég, nevezzük mondjuk Gôte Kft.-nek, kérést adott be a Városi Tanácsnak. Ebben abbéli óhaját fejezte ki, hogy megvásárolná azokat az épületeket, melyeket addig csak bérelt a tanácstól. Indoklásképpen az szerepelt, hogy az épületek alapos javításra szorulnak, a tanácsnak pedig nincs pénze ezek elvégzésére. Ezzel szemben a bérlônek volt lehetôsége a tatarozásra, de úgy gondolta, hogy mindkét félnek elônyösebb, ha az épület gazdát cserél, hisz a város pénzt kap az omladozó épületeiért, a bérlô pedig tulajdonos lesz, márpedig az nyilvánvaló, hogy mindenki nagyobb gonddal lát hozzá egy javításhoz, ha tudja, hogy a sajátját javítja. A tanács mérlegelte a javaslatot, s végül rábólintott. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy polgármesterünk akkor nem szónokolt a vagyon elkótyavetyélése ellen, hanem támogatta az eladást.)
           A határozattervezet szokás szerint távol állt a tökéletestôl, így például hiányzott belôle a szóban forgó épületek pontos azonosítása. Csak annyi volt benne, hogy a tanács eladja a Gôte Kft.-nek az általa addig bérelt épületeket. Én akkor azt kértem, hogy a határozat végsô szövegébe kerüljön bele a szóban forgó épületek száma is (házszám). A titkárság ezt vállalta is, s a határozat valóban ilyen formában (tehát számokkal) szerepel a tanács irattárában.
           Történt ugyanazon év tavaszán, hogy egy másik cég, nevezzük ezt Sankar Kft.-nek, írásban bejelentette, hogy immár nem tart igényt az általa bérelt épületre, mely épület történetesen a fennebb említettek szomszédságában található. Hogy választ kapott-e, azt homály fedi, tény, hogy attól kezdve a Városháza nem számlázta neki az épület bérét. Az pedig már csak természetes, hogy a le nem számlázott bért a cég nem fizette ki. Eddig semmi különös a történetben: nem kell neki, tehát felmondja a bérleti szerzôdést, kiköltözik, a tulajdonos pedig kiadja az épületet másnak. Gondolná mindezt a jóhiszemű olvasó…
           Idén tavasszal aztán váratlan fordulat állt be az eseményekben. A költségvetés tárgyalásakor a bevételi oldalon megjelent egy összeg, mellette pedig a magyarázat: a Gôte és Sankar kft.-k által a megvett épületekért kifizetendô ár. Egy darabig csak dörzsöltem a szemem, de semmi változás. Ezután – amint az meg van írva – a karomba csíptem, de ez sem használt. A szöveg ugyanott volt és ugyanúgy. Ekkor gyanakodni kezdtem, hogy a memóriámmal van baj, éppen ezért megkerestem a szóban forgó tanácsi határozatot. Ott volt a helyén, benne az, hogy a Gôte Kft. kérésére a tanács úgy dönt, hogy felértékelteti és eladja a 10-es, 12-es, 13-as és 14-es számú épületet. Hogy minden tévedés lehetôséget kizárjam, már csak egy dolgot kellett ellenôrizzek, éspedig azt, hogy melyik épületeket bérelte annak idején a Gôte Kft. És lôn világosság: a kérés letevésének pillanatában a kft. három épületet bérelt: a 12-est, 13-ast és 14-est. A határozatban szereplô negyedik pedig az a bizonyos, aminek a bérlésérôl a Sankar Kft. mondott le, néhány hónappal azelôtt, hogy a Gôte Kft. kérésére a tanács az épületek eladásáról döntött. Ez volt tehát az az eset, amikor egy cég megvételre kért három épületet, a tanács ezt a kérést jóváhagyta, s ezzel szemben a polgármester eladta nem csak ezt a hármat, hanem egy negyediket is.
           A Városházán nem találtam semmilyen iratot arra vonatkozóan, hogy netán a Sankar Kft. idôközben meggondolta magát, s ô is kérte megvételre az általa bé- relt épületet. Ha ellenben akarata ellenére a nyakába varrták volna, ráadásul nem is ingyen, akkor bizonyára tiltakozott volna, de ennek sincs semmi nyoma.
           A titok nyitja roppant egyszerű! A szóban forgó cég tulajdonosát szoros rokoni szálak fűzik valakihez, aki történetesen a polgármester egyik legközelebbi munkatársa. Ezek után azon sem kell meglepôdni, hogy az épületet részletre adták el, a vevô pedig – hogy, hogy nem – hosszú idôn keresztül „elfelejtette" törleszteni a részleteket.
           Jobb helyen az ilyet úgy hívják, hogy hivatali visszaélés, okirat-hamisítás, hűtlen kezelés, stb, az elkövetô(ke)t pedig hűvösre teszik. Én a fenti történetet elmondtam tanácsülésen, de a tanácsot is meg a polgármestert is teljesen hidegen hagyta. Mintha mi sem történt volna!
           Megírni ezek után azért írtam meg, hogy tudja a tisztelt olvasó, hogy kiket választott meg alig több mint egy éve, illetve még inkább azért, hogy tudja, hogy majd kiket ne válasszon meg három év múlva.
Árus Zsolt

Politikai útjavítás?

           Látván a felhívást, miszerint e hét szerda-csütörtökén a polgármesteri hivatal és az RMDSZ a kivezetô utak javítására közmunkát szervez, több kérdés is megfogalmazódott bennem. Sajnos, nem adatott alkalom, hogy választ kérjek rájuk az illetékestôl – gondoltam, hogy a polgármester –, hisz a hivatalban közölték velem a lapzárta napján, hogy a polgármester kilépett az irodából, de lehet, hogy ma nem is jön vissza.
           Tehát felteszem a kérdéseket, csak úgy, hátha egyszer, valaki válaszol rá.
           1. Azt tudom, hogy rosszak a bekötôutak, azt is hogy az RMDSZ a magyarság érdekvédelmi szervezete, azt viszont nem értem, miért az RMDSZ javít, javíttat utat?
           2. Mivel tud hozzájárulni ehhez az RMDSZ, mert ha csak a nevét adta hozzá, akkor ennek olyan politikai csillogás íze van, olyasfajta megmozdulásnak tűnik, amelyet majd fel lehet olvasni megvalósításként az év végi beszámolón.
           3. Ha az összetartás magvát kívánták elültetni a lakosságban, akkor miért nem a Gyilkostó megmentésével kezdik, melynek még nemzetiségi színezete is van, sôt az RMDSZ vezetôi azt nyilatkozták, hogy az ügy szerepel a programjukban, s lépni fognak.
           4. A következô kérdésem jócskán a múltba gyökerezik, így nagyobb feneket kell kerítsek neki: talán emlékszik a polgármesterünk, hogy ezelôtt három esztendôvel, amikor a társasok, gazdák összefogásával a Kisújság megkérte, egyezzen bele, hogy közmunkával megjavítsuk a mezei utak egy részét. Akkor elutasított, mondván, hogy ez a város feladata, s ne próbáljuk szentté avattatni magunkat azzal, hogy megoldjuk részben a mezei utak gondját. Az ô dolga, ô fogja megoldatni. Akkor csupán mezei útról volt szó, most a közút-javításhoz is segítséget kér? A lakosságtól, akit korábban visszautasított?
           5. S ha már az emberek beletörôdtek abba, hogy az adójukból erre nem futja, s ôk is oda kell tegyék magukat, ha járható utat akarnak, akkor miért éppen szerda-csütörtökre szervezték a közmunkát. Hétköznap, reggel nyolckor, szállító és munkaeszközzel?
           6. S ha már kérdés volt, miért ne lehetne kérésünk is: ha tehetik a szervezôk, kérnénk, hogy számoljanak be a közmunka eredményérôl.
Balázs Katalin

A városháza hírei

           Múlt pénteken a következôkrôl tájékoztatta a sajtót Pál Árpád polgármester:
           * Folyatódnak a tárgyalások a Csíky-kert és Kápolna utcák kanalizálásával kapcsolatban. Polgármesterünk elképzelései szerint a munka javarészét a hivatal végezné a saját embereivel, de számítanak a lakók segítségére is. Hogy mikor lesz belôle valami, nem tudni, hisz csak a Csíkykert utcában 1, 322 milliárd lej lenne szükséges.
           * A játszóterekrôl sem feledkezett meg Pál Árpád, s ha ezek felújítására kerül sor, az nem azért történik majd, mert a gyerekek több száz képeslapot küldtek neki, amelyeken a játszóterek siralmas állapotát bemutató fotók és egy-egy kérés szerepelt ezek felújításáért. Polgármesterünk egyelôre a már meglévôk újbatételén gondolkodik, amihez húszmillió lej szükségeltetik. Elképzelései szerint nem ártana a vállalkozókat is bevonni a játszóterek felújításába, s támogatásukért cserébe a szórakozóhely a cég nevét is viselhetné.
           * A segélyszervezetekkel tervezett találkozóra, amelyen a szociális alap létrehozását, valamint a közhasznú munka bevezetését kellene megtárgyalni, még nem kerülhetett sor, hiszen a szervezetek képviselôit nehéz összehívni ilyenkor, nyáron.
           * A számvevôszék emberei végeztek ellenôrzést a polgármesteri hivatalban. Mint Pál Árpád mondotta, súlyos problémákat nem találtak, viszont akadt egy-két apróság, amiért vállalja a felelôsséget.
           * Még mindig áll a garázsváros, hiszen a megszervezett bontási akcióra nem érkezett meg a daru. A város elsô embere kijelentette: ha másképp nem megy, fejszével állnak neki a garázsoknak.
Pál Hajnalka

Határozattervezet
Közhasznú tevékenység, „kaláka" bevezetésérôl

           Gyergyószentmiklós város és a hasonló nagyságú kisvárosok, községek gazdasági helyzete az országos költségvetés diszkriminatív jellege és az általános gazdasági helyzet miatt nem remélhet látványos pénzügyi javulást az arányos visszaosztásból.
           Ezt a megállapítást alátámasztja az a tény, hogy Gyergyószentmiklós az 1999-es évben 15,6 milliárd lejbôl gazdálkodott. Az elmúlt 2000-es év megvalósítása 18,2 milliárd lej.
           Mindebbôl egyértelműen kiderül, hogy az inflációt figyelembe véve 2000-ben 5 milliárd lejjel kevesebbôl gazdálkodtunk, mint 1999-ben.
           Ennek ellenére találtunk megoldást a túlélésre a városgazdálkodás, közintézményeink elfogadható működtetésére.
           Mivel a 2000-es esztendô is csak a túlélés és a tűzoltó típusú megoldások éve volt, nem hozhatta a várva várt fejlôdést, változást.
           Az elôbbrelépés érdekében szándékunkban áll a kaláka, mint közhasznú tevékenység bevezetése :
           Az elmúlt rendszernek köszönhetôen közösségünk elfelejtette gyakorolni ôseink hagyományait, fôleg kötelezettségeinket illetôen. A változás 1999-tôl megadta a lehetôséget a jogok megformálására viszont a félreértelmezett demokrácia feledtette a kötelességekre való odafigyelést.
           Szeretném, ha végre mindenki számára egyértelművé válna az a tény, hogy a város problémái két nagy kategóriába sorolhatók :
           1. Stratégia kidolgozása a város életét hosszútávon befolyásoló, a város potenciálját meghaladó, pénzalapokat igénylô problémák megoldására (beruházások, potenciális beruházók idevonzása).
           2. A város mindennapi problémáinak a megoldása, amelyekkel nap mint nap szembesülünk, és amelyek a városról alkotott képet meghatározzák minden városunkba érkezô és városunkon átutazó belföldi vagy külföldi számára (utak állapota, tisztaság, sáncok, törvénytelenül elfoglalt területek, garázsok, virágok hiánya stb.).
           Az 1-es pontban felsoroltak érdekében elsôsorban a polgármester és a tanács kell együttműködjön és dolgozzon olymódon, hogy életképes, megvalósítható elképzelések szülessenek.
           A 2-es pontban meghatározott problémák már nem valósíthatók meg a lakosság hozzájárulása nélkül. Ebben a polgármester és a tanács feladata az, hogy megtalálja azt a módozatot amelyen keresztül ösztönözni tudja a szemléletváltást. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amennyiben a lakosság ôseink hagyományához méltóan bekapcsolódik a hiányosságok felszámolásába, nem passzív és bíráló tényezôként lesz jelen, kevés pénzzel, önerôbôl megvalósítható mindannyiunk álma, hogy városunk tiszta, kispolgári város legyen, ahol mindenki jól érzi magát és büszke arra, hogy Gyergyószentmiklós lakosa.
           A határozattervezet egyidôben képezi vita tárgyát a Gyergyó-i medence minden községében, mert az összkép nem bontható közösségekre. A medence polgármestereinek találkozóin született ez a döntés!
           A tervezet konkrét kivitelezési formájának alapelvei:
           1.) Minden fizikai vagy jogi személy csak kizárólag a saját tulajdonán, portája elôtt, az általa használt mezei, esetleg városi útszakaszon végez közhasznú munkát.
           2.) A város nem kíván átruházni, áthárítani munkákat az egész várost érintô közterületek, utak, parkok rendben tartásából. Ezt a szűkös költségvetésbôl az érintett állami érdekeltségű egységek bevonásával megoldja.
           3.) A javasolt munkamennyiség minden hónapban 1 munkanapnak (8 órának) megfelelô lemérhetô tevékenység, vagy az ennek megfelelô 100.000 lej/ nap.
           4.) A városvezetés feladata elsôsorban a kezdeményezés megszervezése és a szükséges anyagok biztosítása a lehetôségek szerint (virág, föld, élô sövény, faanyag, szállítás, stb.).
           Mindezek megvalósításához viszont szükség van különbözô szervezôdési formák létrehozására :
           * a tömbházak esetében a tulajdonosi szövetségekre
           * a magánházak esetében utcaszövetségekre, választott képviselettel
           Ezen érdekvédelmi képviselet elsôsorban azért fontos mert nem kívánjuk mi, a hivatal eldönteni, és a lakókra ráerôltetni a döntést, hogy mi az elsôdleges sürgôsség a közösség életében.
           Ezen érdekképviseletek megalakítása érdekében a városi RMDSZ és a hivatal által szervezendô találkozó alkalmával próbálunk segíteni.
           A találkozók programját az elektronikus és írott sajtón keresztül idôben tudatjuk a lakossággal.
           A felvázolt alapelképzeléseket annak reményében indítjuk útjukra, hogy egy lépést jelentenek ennek az együttműködésnek a létrehozására, amely nélkül a jelenlegi gazdasági helyzetben a sokat emlegetett és mindannyiunk által várt változás nem valósulhat meg.
           Ötleteik és a jobbító szándékú kiegészítéseik hozzásegíthetnek ahhoz, hogy elkezdôdjön egy egészséges, múltunkra jellemzô, közösséget formáló szemléletváltás. Ez magyarán annyit jelent, hogy a saját, családi érdekek mellett tudatosodik, hogy az egyén, a család szerves része egy közösségnek, melynek sorsáért mindannyian felelôsek vagyunk, és csak ebben a közösségben lehetünk igazán otthon.
Pál Árpád, polgármester

Befejezetlen közgyűlés

           Mint arról már beszámoltunk, hosszas vajúdások után május 22-én végre összeült a Közüzemek közgyűlése. Igaz, hogy azon az április tizenkilencedikei ülésen, ahol a cég statútumát elfogadták, az igazgató megígérte, hogy két héten belül összehív egy rendkívüli közgyűlést, de az teljesen megszokott mifelénk, hogy az ígéreteket csak részben tartják be. Ezek után az sem lepett meg gondolom senkit, hogy a közgyűlést ugyan elkezdtük, de befejezni nem sikerült, mert idôközben elszállingóztak a kollégák. Ezért újabb ülést kellett összehívni. No nem még májusban, hanem csak június huszonhetedikére. Ez azonban egy újabb kudarc volt, hisz – mint errôl szintén beszámoltunk – a túl alacsony létszám miatt még bár el sem lehetett kezdeni az ülést. Következett egy huszárvágás: a júniusi rendes ülésen a tanács úgy döntött, hogy 15 helyett 12 tanácsos is elégséges ahhoz, hogy a közgyűlés határozatképes legyen. A kezdeményezô ezúttal látnoknak bizonyult, ugyanis a július harmadikára harmadszor összehívott közgyűlésen pontosan tizenketten jelentünk meg. Késôbb még csatlakoztak hozzánk ketten, de a tanácsosok egyharmada ezúttal is távollétével tüntetett.
           Az ülésen szó volt a szemét elszállításáról, illetve az ezzel kapcsolatos problémákról. Határozat is született, miszerint a Közüzem arra kéri a tanácsot, hogy biztosítson számára pénzügyi garanciát, annak érdekében, hogy bár a lakónegyedekben lehessen még a nyár folyamán kicserélni a szeméttárolókat kisebb és zárható edényekre. Remélhetôleg azok, akik most e mellett szavaztak, majd a tanácsülésen is kitartanak a véleményük mellett, s valóban beindul a változás ezen a téren.
           Szintén téma volt a cég hatalmas kintlévôsége. Ennek csökkentésére radikális lépéseket kell tenni, másképp oda fogunk jutni, mint sok más város, hogy a krónikus nemfizetôk miatt akár víz nélkül is maradhatnak a rendszeresen fizetôk is. Éppen ezért a közgyűlés úgy döntött, hogy a cég vezetôtanácsa mielôbb kezdjen tárgyalásokat olyan cégekkel, amelyek a behajtott adósság tíz százalékának a fejében vállalják a behajtást. Ugyanakkor folytatódni fognak a bírósági eljárások is, hisz ha a kintlevôségnek csak felét sikerülne felhajtani, akkor máris lenne amibôl lecserélni a város összes szemetesét, új szemetes autót venni, s még mindig maradna pénz egyéb javításokra is.
           A közgyűlés döntött az igazgató és a vezetôtanács-, illetve az ellenôrzôbizottság tagjainak fizetésérôl is. Így eldôlt, hogy az igazgató alapfizetése 30%-kal emelkedik, s ehhez még év végén jön a cég nyereségének egy része. A vezetôtanács tagjai az igazgató jövedelmének 15%-át kapják majd havonta, míg az ellenôrzô bizottság tagjai az igazgató alapfizetésének 15%-át.
           A különfélék napirendi pontnál szó esett a cég által elvégzett munkák minôségérôl, illetve egyéb kérdésekrôl.
           A folytatásos közgyűlés ezzel véget ért, de nem azért, mert most már minden rendben van a cégnél, hanem azért, mert nem volt több megtárgyalandó napirendi pont. Folytatása mindenképp következni fog.
           Konklúzióképpen két dolgot emelnék ki.
           Egyik az, hogy a cég új vezetôtanácsa láthatóan komolyan veszi a dolgát, nem dísznek tekinti a megbízatást, hanem komoly munkának. Csak remélni lehet, hogy ennek az eredményei is meg fognak mutatkozni.
           A másik dolog az, hogy sajnos a tanácsosok egy része szociális intézménynek tekinti a Közüzemeket, ami alapvetôen téves felfogás. Ez egy cég, aminek az a feladata, hogy elvégezze a rábízott munkát, s ezt úgy, hogy nyereséget termeljen. Nem másért, de ha nem termel nyereséget, akkor nem tudom milyen pénzbôl fogja elvégezni bár a folyó javításokat.


Rendes volt a rendes

           Múlt csütörtökön a júniusi rendes tanácsülésre gyűltek össze a tanácsosok. Változatosak voltak a megvitatandó témák: új tanácsos igazolása, a Közüzemek alapszabályzatának módosítása, néhány bizottság összetételének módosítása, néhány tartós bérleti kérés jóváhagyása, valamint korábbi határozat módosítása alkotta a tanácsülés napirendjét.
           Még a napirendi pontok elôtt a tanácsosok elé került a labdarúgócsapat kérése az idei év költségeinek fedezésére. Sürgôsen szüksége lenne a csapatnak 340 millióra, hogy az augusztusban kezdôdô bajnokságra megfelelô pályán készülhessen fel, s felszerelést is vásárolhasson. Ezen túl pedig még egymilliárd lej kellene a költségvetésbôl erre az évre a csapatnak – derült ki az ülésen. A Figura Stúdió Színház is hasonló kéréssel jelentkezett a tanácsosoknál. A két kérés megtárgyalására nemsokára rendkívüli ülést hív össze Pál Árpád.
           Azon négy tanácsos nevében, akik kiléptek a gazdasági bizottságból, Bencze Attila szólalt fel napirend elôtt. Elmondotta, hogy négyen arra a döntésre jutottak, hogy egy félévig közösen, külön fogják véleményezni a határozatokat, amelyet majd írásban, az ülés elôtt adnak át kollégáiknak. A szakbizottságok véleményét pedig tiszteletben fogják tartani, annak megfelelôen szavaznak majd. Teszik mindezt azért, mert eddig rájuk, a gazdasági szakbizottság tagjaira fogták, hogy végrehajthatatlan határozatokat tesznek le az asztalra. Bencze Attila azt is hozzáfűzte, reméli, hogy ezen fél év alatt született határozatok mind végre lesznek hajtva.
           A tanácsülés elsô napirendi pontjaként új tanácsost kellett igazolni a testületbe, hiszen – mint már lapunkban olvashattak róla – dr. Kolumbán László az alpolgármesterség mellett döntött, s így a tanácsosi széke új gazdára várt. Blénessy Gézát, a CEC igazgatóját kellett tehát igazolniuk a tanácsosoknak, mivel ô volt az RMDSZ listán következô személy. A tanácsosok szavaztak: tizenöten mellette, s hárman tartózkodtak. A tartózkodók mindhárman RMDSZ-esek, akárcsak Blénessy Géza. Meg is kérdeztük ôket, milyen kifogásuk van az új tanácsos személye ellen. Szász József nem kívánt nyilatkozni errôl, viszont Kercsó Attila és Szentjobbi Erzsébet igen. Véleményük nagyjából megegyezik, hiszen mindketten azért tartózkodtak, mert az elôzetes egyeztetô ülés alkalmával Blénessy Géza kijelentette, hogy ô csupán szimpatizánsa az RMDSZ-nek, nem tagja. Szentjobbi Erzsébet kiemelte, hogy neki nem a személy ellen van kifogása, csupán azt szeretné, ha a szabályok mindenkire vonatkoznának. A választások elôtt, amikor a lista összeállt, mindenkinek vállalnia kellett bizonyos kötelezettségeket, s ezek közé tartozott az RMDSZ-tagság is.
           A következô napirendi pontnál, amely a Közüzemek alapszabályzatának módosítása volt, már Blénessy Géza is szavazott. Anynyi módosítás történt csupán a statútumban, hogy ezentúl elég lesz tizenkét tanácsos részvétele is, hogy a közgyűlés döntôképes legyen. A vezetôség azért kérte ezt a módosítást, mert immár két alkalommal is úgy alakult, hogy az összehívott közgyűlésen nem jelentek meg elegen ahhoz, hogy érdemben dönthessenek. A tanács nagy része jónak látta ezt a megoldást, s meg is szavazta.
           A szakbizottságok összetéte- lének módosítása következett. Több tényezô is hozzájárult a módosítás szükségességéhez: négyen kiléptek a gazdasági bizottságból, alpolgármesterünknek a tanácsossággal együtt a szociális és fejlesztési bizottságban kifejtett tevékenységérôl is le kellett mondania, s Bencze Attila a jogi bizottságban sem kíván tovább tevékenykedni. A bizottságok összetétele a következôképpen alakult: a gazdasági és költségvetési szakbizottság két taggal bôvült: Blénessy Gézával, akit a bizottság elnökévé választottak, és Fülöp Edittel. A szociális bizottság is az új tanácsossal bôvült, a jogi bizottság pedig – mivel nem akadt senki, aki abban is szeretett volna tevékenykedni – eggyel kevesebb taggal működik ezentúl.
           Hosszú szünet következett, mivel az újraalakult gazdasági és költségvetési bizottságnak véleményeznie kellett két határozatot, amit eddig nem tehetett meg elnök nélkül. Több mint egy fél órát vett ez igénybe, de utána folytatódhatott a tanácsülés.
           Negyedik pontként egy Tudor Vladimirescu téri terület hosszú távú bérbeadása szerepelt a napirenden. A Foprint nyomda tulajdonosa kérte ezt a területet, s az elmondottak alapján különösebb tervei nincsenek vele, csupán zöldövezetet szeretne létesíteni a koszfészek helyére – mondotta Fodor László. Hiába emelte ki, hogy a terület neki nem fog jövedelmet hozni, a tanácsosok nem csökkentették a havi tizenötezer lejes árat a terület négyzetméteréért.
           A Békási-szorosban lévô Gyopár villát szerette volna tartós bérbe venni Pop Gavril. Mint az az ülésen kiderült, még három személy nyújtott be kérést ezzel a szándékkal, s mindhárman tulajdonosnak vallják magukat. A jogi helyzet tisztázásáig ezt a határozatot elnapolta a testület. Ugyancsak Pop Gavril kért még egy gyilkostói területet tartós bérbe, mivel a tó partján felállított egy bódét, s az alatta levô területet szerette volna magáénak tudni. Az urbanisztikai bizottság javasolta, hogy utasítsák vissza a kérést, mivel arra a helyre nem szabad építeni, s így is lett, hiába mondta az igénylô, hogy más is törvénytelenül építkezik arrafelé, így neki is megengedhetnék.
           Elállamosított ingatlanokhoz tartozó területeket adott bérbe hetedik napirendi pontként a testület. Tizenegy kérés szerepelt a határozattervezetben, amelybôl tízet jóvá is hagytak tanácsosaink. Ezután a tavalyi, 29-es számot viselô határozatban eszközöltek egy apró módosítást. Eszerint a központban járôrözô „feketeruhásoknak" is joguk lesz ezentúl büntetni, ha szükséges. Tulajdonképpen a csendôrség kérte ezt a módosítást, hogy ha már ott vannak a központon, büntetni is legyen lehetôségük.
           Két, tartós bérbeadásról szóló határozatot fellebbeztek meg az érintettek. Nagy István titkár javaslatára a két határozatot visszavonta a tanácstestület, mivel a két fél közül egyik sem tartotta be a koncessziós törvényt.
           A kérdésekre, interpellációkra csak egy hosszas szünet után kerülhetett sor, mivel Pál Árpád még az ülés elején távozott egy fél órára.
Pál Hajnalka

Ha házat épít
Az Apicom a legjobb kalákás

           A napokban megkérdeztük az Apicom Kft. kereskedelmi képviselôjét, Dobai József Attilát, mit ajánl az építkezôknek. Mint önök is rádöbbenhetnek, az Apicom nem a sok beszéd pártján áll, ôk inkább dolgoznak, ajánlanak: jó minôségű építôanyagot, szaktanácsot, az álmok gyors valóra váltását.
           – Milyen termékeket forgalmaz az Apicom Kft.?
           – Az Apicom Kft. építôanyagokat forgalmaz, több, mint 120 féle fali- és padlócsempét készletbôl, csemperagasztókat, fugákat, élvédôket, fürdôszoba- felszereléseket, csaptelepeket, gipszkartonokat teljes rendszerrel, álmennyezetet teljes rendszerrel, hang- és hôszigetelôket, vízszigetelôket, diszperziteket, szalagparkettát, födémanyagokat, amelyek közül megemlíthetem a bitumenes zsindelyeket, a bitumenes hullámlemezeket, valamint az azbeszt hullámlemezeket is. Ugyanakkor forgalmazunk brut építôanyagokat, mint tégla, cserép, cement, mész, betonvas.
           – Milyen elônyökben részesülhetnek önöknél a vásárlók?
           – Elôször is megemlíteném a gyors, operatív és vevôorientált kiszolgálást, amelyet megfelelô létszámú személyzettel, targoncás rakodással, valamint esetenkénti házhozszállítással biztosítunk. Továbbá megemlíteném még a célirányú szaktanácsadást, a számítógépes anyagszükséglet-számítást is. Rendszeres vásárlóinknak úgynevezett Törzsvásárlói kártyát ajándékozunk, amely a további vásárlások során magánszemélyeknek két százalék, cégeknek pedig három százalékos árkedvezményt biztosít. Idôszakonként reklámakciókat szervezünk, amelynek során egy-két termékcsalád árát jelentôsen lecsökkentjük.
           – Hol lehet ezeket a termékeket megvásárolni?
           – Építôanyag-kereskedéseink vannak Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyócsomafalván, valamint Sepsiszentgyörgyön. Keressék üzleteinket.
(x)

Hol vannak a részvényeink?
Tiszta vizet a Gyilkostóba

           „A Gyilkostó fiatalsága dacára is rohamos fejlôdési múltra tekinthet vissza, s már most olyan természeti és fejlôdési adottságok- és tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek az évek elôrehaladottságával legfennebb csak sokasodhatnak és kitágulhatnak, de meg nem szűnhetnek. (...) A Gyilkostó nemcsak egyszerű turisztikai cél és tárgy, hanem valóságos gazdasági kérdés és tényezô is. Amióta ugyanis erdeinkbôl rohamosan pusztul a kitermelendô fa és ezzel egyenes arányban fogy ki lakosaink szájából a mindennapi kenyér, azóta e hiányzó kenyeret részben a tó és környékének idegenforgalma pótolja." – írja d. dr. Csiby Andor gyergyói tanácsos 1937-ben a Gyilkostó századik születésnapjára kiadott kötetben.
           Érdekes, hogy az azóta eltelt jónéhány évtized alatt szinte semmi nem változott: az erdôt ma is irtják, a tóért aggódó és csak színlelô csoportok sorakoznak fel a Gyilkostó megmentéséért, a turizmus fellendítéséért. Közben folynak a területharcok, fogy a gyergyóiak vagyona, ma már kevesen tudják, kié is a Gyilkostó Rt. Akik a tóban hittek, nyereséget vártak e megtekintésre érdemes természeti csodától, lassan kiábrándulnak. Szerencse, hogy még mindig azok vannak többségben, akik bíznak, s szerencse, hogy köztük olyanok is kerülnek, akik tenni is akarnak.
           Ha Csiby Andor visszatérne, nem is tudom, örülne-e vagy sírna. Most, turistaidényben mit is láthatna? Gyergyó felôl beérve talán az egyes villát. Monturist vagyon, vagy inkább szemét ahogy omladozik. A tó környékén aztán e villa társait is megtalálja. Omladoznak, pusztulnak. Köztük pedig elszórtan egy-egy kacsalábon forgó palota épült azóta. Tulajdonosaik értik az idô szavát, tudják, hová kell tenni a pénzt.
           Aztán Csiby úr egy pillantást vethet a tóra is, mely lassan feleakkorára zsugorodik, mint amekkora az ô idejében volt. Nem használt neki a fakitermelés, az eliszaposodás. Szélein megjelent a békaszôlô, majd helyét átvette a nád, s lassan ráleltek a legelészô tehenek; szárazfölddé változott. A tó ennek ellenére él. Még mindig ágaskodnak a csutakok, még mindig úszkál vizében a messze földön híres pisztráng. A csónakok egymást érik, s a turisták az egymást érô bódékból vásárolják az üdítô italt.
           Gondok azonban akadnak, hisz a turista, ha nem sportember, mivel töltheti a szabadságát? Egy napig csodálja a tájat, egy napig csónakázik, esetleg egy napot iszik, s utána mivel töltse szabadidejét. Mert más szórakozás egyelôre nincsen.
           De lesz!
           Ígéri a Viridis, mely kibérelte, kibôvítette a csónakházat, más környezetvédôkkel közösen öszszegyűjtötte a tó környékét ellepô szemetet, s megkapta a tó kezelési jogát. Pénzgondjuk van, de kinek ne lenne? Mégis terveik közt szerepel, hogy szórakozást biztosítsanak a turistáknak: lovas- és gyalogtúrák, estére koncertek... S itt jön a bökkenô: a stégre álmodták a zenekart, az út felé pedig meglenne a természetes anfiteátrum, a nézôtér. Annak közepén viszont új épület jelent meg, italt mérnek benne, édességgel kecsegtetik a kirándulókat. Tulajdonosa Pop Gavril, ki ôslakos itt, 57-tôl tevékenykedik a Gyilkostónál. Egyelôre nem kívánja lebontani a vadonatúj épületet:
           – Sajnálom, hogy cirkusz lett belôle. Én megvásároltam az ott lévô ingatlant, s szó sem volt arról, hogy le kell bontanom. Abban az állapotban nem maradhatott, s látva, hogy közben a csónakház új formát kapott, hát én is kicsinosítottam. Most a város úgy döntött, hogy nincs helye ott az épületnek. Mit tehetnék? Beperelem! Úgy látom, a város rosszul gazdálkodik az üdülôteleppel. Nem ad építkezési engedélyt, akkor mitôl lenne fejlôdés?
           Pop Gavril részvényes a híres-hírhedt Monturistban is, melynek egyik ingatlanját – a lakott ház nem megy tönkre alapon – ô használja. A rossz nyelvek szerint jövedelme is származik belôle, hisz kisebb-nagyobb csoportokat lát ott vendégül. Pop Gavril azonban cáfolja ezt a hírt, kijelentve, hogy ô megpróbált táborozókat kérni Bukarestbôl, hogy pénzt hozzon a Monturistnak, de nem sikerült. Különben a Monturist ügyét is szeretné tisztázni, csak még nem sikerült összeülni a részvényesekkel. A Monturistnak tehát, melynek célja többek közt a Gyilkostó fellendítése – úgy tűnik – nincs tevékenysége. Ezt Kassai József is megerôsíti. Ô öreg motoros, 1968-tól villatulajdonos:
           – A zsidó villa az enyém, azóta próbálom rendbe tenni, de kicsipénzűek vagyunk, s sokáig megy. Nincs nagy jövedelem a vendéglátáson, de vannak törzsvendégeink, s ha erre járnak, nem fogadhatjuk zárt ajtókkal. A Gyilkostónak élnie kell, a részvényemet is ide tettem, sôt másokat is erre biztattam. Amikor a licitáció volt toboroztam a népet, hogy a tizennégy villa kerüljön magyar kézbe, de voltak olyan magyarok, akik a románoknak passzolták át az ingatlanokat. Nekik egy különleges elgondolásuk, kereskedelmi érzékük van, de ahogy látom, ôk sem mozdítottak még semmit. A Monturist is csak megalakult, s én restellem legidôsebb tagjaként, hogy semmire nem mentünk azóta. A Monturist lóg a levegôben.
           A részvénytársaság ismerôi azonban úgy vélik, hogy már nem sokáig fog lógni, hisz július közepén megérkeznek a lipótvárosiak, a magyarok, akik befektettek és befektetnének, s akkor tisztázódik a Monturist-ügy. De errôl majd késôbb olvashatnak lapunkban. Addig is, nézzük meg, mi van a Gyilkostó Rt. házatáján.
           Valamikor, részvényosztáskor arra buzdított az RMDSZ, s szinte mindenki, kinek Gyergyóban szava van, hogy részvényeinkkel mentsük meg az üdülôtelepet. Ne féljünk, még egyszer profitálunk is ebbôl, mert a turizmus beindul, az ügyintézés csodálatos lesz, s csak úgy fog folyni a nyereség. A tisztábblátója azt mondta, öt esztendô kell a talpraálláshoz. Tehát vártunk, türelmesen. Aztán eladásra került az állami részvénycsomag, s még fel is vásároltak egy-két részvényecskét, így a többségi részvénycsomag a Benedek Árpád tulajdonába került. Eladások következtek, s jó néhány villa gazdát cserélt. Ekkoriban mondogatták, hogy '97-ben a villák egy részét eladták, kétezerben a többit, így alig maradt valami nekünk. A kisember pedig kezdett lemondani a nyereségrôl.
           Török Zoltán, a Gyilkostó Rt. „békebeli" igazgatója így látja most a történteket:
           – Amiatt, hogy az ország valamikor a részvényekkel kiosztott egy olyan vagyont, ami nem is létezik, azért nem a kisember okolható. Ennek ellenére megpróbáltunk talpra állni, s amikor eljöttem, volt egy csapat, egy papíron nyereséges vállalat, volt vendégfogadás, a azóta azt hiszem két év alatt egy turista sem hagyta ott pénzét. Ezt nem kell tovább magyarázni. Amikor én vezettem a céget az volt az elképzelés, hogy nem adunk ki semmit a kezünkbôl.
           – Ennek ellenére a gyergyóiak önt is okolják amiatt, hogy a részvények rossz kézbe kerültek...
           – Szabadkozzak vagy magyarázkodjak? Nem én adtam el, az Állami Vagyonügynökség értékesítette, s az igazgatónak beleszólása nem volt. Legyen tiszta: az az úr, akinek pénze van. A hozzáállásom akkor egyértelmű volt: kiléptem, mert éreztem, hogy ebbôl nem lesz jó. Azt viszont elmondom: ahhoz, hogy Benedek Árpád ezt megtehesse háttérre volt szüksége. S ott kell keresni a magyarázatot. Mert ebben része volt a polgármesternek is, ô ragaszkodott hozzá, hogy gyergyói vállalkozó kapja meg az RT-t. Aztán látszott, hogy Benedek Árpád tôkehiányban szenved, s válogatás nélkül adta el a villákat a legelsô jelentkezônek. Ezt Benedek Árpád, amíg él, nem tudja lemosni magáról. Ha ezt meg lehet csinálni Gyergyószentmiklós városában, akkor azt hiszem nincs mit itt keresnünk.
           A fültanúk szerint annak idején Benedek Árpád azt ígérte, bôvíteni akar, eladni semmiképp, s most mégis ott tartunk, hogy 'mindent áruba bocsátott. Megkérdeztük ôt is, mit tud minderrôl mondani. Válasza rövid, frappáns:
           – Úgy megutáltam a Gyilkostót, hogy már el is felejtettem.
           A kisemberek részvénye így került újra más kézbe; megvásárolta az Öcsi Fuel tulajdonosa, Kurkó János György:
           – Talán egy-két hónapja annak, hogy Benedek Árpádtól megvásároltam a részvénycsomagot, amiben tulajdonképpen benne van minden. Tervünk, hogy megpróbáljunk kapitalistaként gondolkodni, nem a szívünkkel, a fejünkkel.
           – Mikor lesz közgyűlés, mikor tudhat meg bármit is a kisrészvényes?
           – A közgyűlés elengedhetetlen, de egyelôre nem indokolt. Amikor eljön az ideje, mindenkinek a tudomására hozzuk. Egyelôre annyit, hogy beruházni szeretnénk, de ez sok minden függvénye. Ha a hivatal öt évre ad bérbe területet, akkor nem lehet nagyot alakítani. A Maros szálloda kapcsán elmondhatom, hogy egy háromcsillagost terveztünk, de Gyergyószentmiklóson erre nincs kereslet, ezért egy kétcsillagos szálló lesz belôle, melynek komfortja megfelel a háromcsillagosénak, az árak azonban jóval alacsonyabbak lesznek. Remélem, egy éven belül megnyitja kapuit.
           – Mikor lesz nyereséges a Gyilkostó Rt.?
           – Öt–tíz évbe telik a Gyilkostó infrastruktúrájának kiépítése, mert szórakozás kell a turistáknak, egy-két nap után unalmas a tavon csónakázás. Tehát a profitra rá kell dolgozni. Van potenciálja a Gyilkostónak, szép hely, de ez nem elég.
           – A kisember jogosan tart attól, hogy az Öcsi Fuel is továbbadja az Rt.-t, s nem bôvíti....
           – A gyergyóiaknak már adtunk egy szép benzinkutat. Nem szeretek magam mögött hagyni olyan kudarcokat, amik rontanák a névjegykártyámat, tehát a városlakók reménykedhetnek.
           Reménykedhetünk. Nincs jobb választás. Mert ugye, legyenek hétköznapi kis, és országhatárokon átnyúló, nagy torzsalkodások, az mégiscsak elképzelhetetlen, hogy nekünk nem lesz Gyilkostónk.
Balázs Katalin

Nem kocsmába, bankba megy a pénz

           Az egykori fôtéri talponálló helyét – melyet mindenki csak Presszónak nevezett – egy bank vette át. Az emeleten lakók nagy része örvend, hogy megszűnt a kocsmai ricsaj, mások most is keresik a csomót. Az viszont tény, hogy a városközpont ezen épülete már nem bűzlik az italszagtól, s a betérôk pénzét nem alkoholra váltják, hanem kamatoztatják, a megszorultak pedig hitelt is kaphatnak.
           Ez a Román Fejlesztési Bank, melynek igazgatójával, Gál Sándorral beszélgettünk:
           – A római katolikus templom melletti épületbôl a fôtérre költözött a Román Fejlesztési Bank...
           – A korábbi székhelyünk tulajdonosai visszakapták az ingatlant, kiegyezni nem tudtunk, kötözni kellett. Látván a városközpont sanyarú helyzetét meggyôztük a kocsma tulajdonosát, hogy adja bérbe nekünk tíz évre a felületet. Így sikerült egy kocsmát a központból eltávolítani és modern bankká átalakítani az épület földszintjének nagy részét.
           – Hogyan viszonyultak ehhez az emeleten lakók?
           – Konkrét összetűzésünk nem volt a lakossággal, leszámítva egy-két kisebb félreértést. A Kisújságban is megjelent egy írás az év eleji zárlatról. Akkor volt egy kis felháborodás, s mivel mi jöttünk ide, az okot bennünk keresték. De utólag kiderült, nem mi voltunk a tettesek, s aki hibás volt, az kártalanította is a lakókat. A napokban újra panaszkodott egy itt lakó. A hôközpontunk melletti tartályba ürítettük a gázolajat. Egy bácsi veszélyesnek tartotta az üzemanyag-tárolót, azt is felrótta, hogy szemetelünk az udvarban. A lakosok nagy része azonban elégedett: lefestettük a tömbház frontját, a vízvezetékeket is felújítottuk, s ugyanúgy a szennyvízcsatornát is. Az udvaron rendet teremtettünk; betonozni is akartunk a bejárati részen, de sajnos ott van egy fásszínecske, amit a tulajdonos nem akar odébb tenni. Zavarja a lakókat is, minket is. Ha elköltözteti, az udvart széppé tesszük. Jót hoztunk a lakók életébe, nincs zaj, nincs részeg ember. Biztonságot jelent az is, hogy az épületre felszerelt videokamerákkal nemcsak a mi, az ô vagyonukat is védjük.
           – Jogos-e a bácsi félelme, robbanhat-e az üzemanyagtartály?
           – A kazánházra, tartályra minden szükséges engedélyt megadtak az illetékesek. Ha veszélyes lenne, nem engedélyezték volna. Itt nem történhet a Bucsin negyedi robbanáshoz hasonló, hisz itt sosem melegítjük nyílt lánggal a csapot.
           – Nemcsak más helyre költözött a Román Fejlesztési Bank, de jelentôsen szépült, bôvült is. Ez azt jelenti, hogy jó lábakon áll a bank?
           – Városszinten mindig jók voltunk. A mi bankunk ügyfelei a nagy- és termelô cégek, exportálók. A piac negyven-ötven százalékát uraljuk. A lakosok szempontjából ez az arány egy kicsit kisebb, de reméljük, hogy a sok kitüntetéssel rendelkezô, világszinten elismert bank vonzani fogja a lakosságot.
           – Milyen szolgáltatásokat kínálnak a betérôknek?
           – A cégeknek rövid és hosszúlejáratú hitelt biztosítunk beruházásra és a tevékenység finanszírozására egyaránt. A jogi személyek persze hitelt nemcsak lejben, valutában is kaphatnak. A valutahiteleink kamatai 8,5 százaléknál kezdôdnek, tehát nagyon elônyösek, nem tudom, az országban ki tud ilyet felajánlani. Támogatjuk hitellel azokat a cégeket is akik jó üzleti tervvel tudnak elôállni. A magánszemélyek számára külön programot dolgoztunk ki autóvásárlásra. Dacia, Renault vásárlás esetén nem kell ingatlannal garantálni és öt évre szól, preferenciális kamattal. Lakásvásárlás vagy felújítás, vagy más problémák megoldására is tudunk hitelt folyósítani a hatszoros nettó fizetést alapul véve. A garancia ez esetben sem kell ingatlan legyen, csupán kezesekre van szükség.
           Újdonságnak számít, hogy napokon belül beindítjuk a bankautomatát, hozzá a kártyát ingyen adjuk, s az érdeklôdôk választhatnak többféle bankkártya közül. Van csak bérátutalásra alkalmas, hitelkártya, Maestro kártyánk, melyet külföldön is lehet használni, a rajta lévô összeget valutára váltani nagyon jó áron. Kicsit félnek még az emberek a kártyától, de meg kell szokniuk.
           – Ha reklámozni kívánja a bankját, mivel csábítja ide a cégeket, magánszemélyeket?
           – Az emberekre bízom a választást, azt az ügyfél dönti el, hogy minket választ-e. Azonban mindenki számára megnyugtató lehet, hogy hátunk mögött egy francia bank áll, amely Európa viszonylatban a negyedik, s az elért eredmények alapján senki sem tarthat attól, hogy bankunk csôdöt mond, az emberek pénze elvész. Remélem, hogy Gyergyószentmiklóson ez a bank a lakosság részére egy biztos segítség, hozzájárul a gazdasági fellendüléshez. Várunk tehát minden potenciális ügyfelet bankunkba, mi olyan biztonságot ajánlunk, amit az emberek egy banktól elvárnak.


Nem csak vegyszer, szaktanács is

           Agroinput, azaz a mezôgazdaság kezdete, a növénytermeszés alfája. Aki erre adja fejét, annak segít az Agroinput Kft., mely nemcsak növényvédô szert, szaktanácsadást nyújt, de a permetezésben, terménybeszállításban és árusításban is segít. A többéves tapasztalattal rendelkezô cég szakemberei azt tartják szem elôtt, hogy bô termés legyen, mely a nyugati piacon is megállja a helyét, azaz, hogy munkája után megéljen a gazda.
           – A kezdeteken csak Raschel zsákot árultunk a piacon, ebbôl nôtt ki a jelenlegi cég – kezdi történetét Fazakas Zsolt, az Agroinput Kft. tulajdonosa. – Tanácsot és kalácsot is adunk a hozzánk fordulóknak, s cégünk nemcsak a nagytermelôk szolgálatában áll, segítséget nyújt azoknak is, akiknek mindössze két gyümölcsfájuk van.
           – A cégvezetô mezôgazdasági szakember-e?
           – Hét esztendôt dolgoztam a mezôgazdaságban, végeztem egy ötéves, ilyen irányú fôiskolát, s ehhez társul a közel négyéves cégvezetôi tapasztalat is.
           – Meddig terjed az Agroinput piaca?
           – Alapvetôen a gyergyói medencét szolgáljuk ki, viszont komoly vásárlóink vannak Kézdivásárhelyen, a Csíki-medencében, felsô Maros-mentén, Régentôl Dédáig. Úgy alakítottuk ki tevékenységi területünket, hogy bármelyik pontjára két óra alatt elérjünk. A növényvédelemben nem lehet a permetezéssel napokat késni.
           – A székely ember fél a növényvédô szerektôl, méregnek tartja. Meg lehet-e értetni a növénytermesztôvel, hogy ezekre a szerekre mégis szükség van.
           – Ezek valóban mérgek. Jó lenne ezek nélkül élni, de meg kell élni. Aki mezôgazdasággal foglalkozik, tudja, hogy növelni kell a termelést, leszorítani az árat, valamint azt, hogy a minôség ma már elengedhetetlen. A burgonya ára nem követi az inflációt, s az egyetlen módszer a piacon maradáshoz a minôség és termelékenység javítása. Ez csak növényvédô szerekkel, stimulátorokkal érhetô el. A mi cégünk által forgalmazott vegyszerek nem ártalmasak, ha szakszerűen, megfelelô mennyiségben használják azokat. Aki már létrehozott gyümölcsöst, tudja, mennyi munkával jár, mennyi pénzbe kerül itt, ahol a klíma is mostoha a gyümölcstermesztéshez. Ha a gyümölcsös elpusztul, akkor bizony nagy a kár. Most, az év ezen idôszakában természetesen több permetezésre van szükség, ha kimaradt a tavaszi, lemosó permetezés, ami 5–6 árra csupán 20 000–30 000 lejbe került volna, elmaradt a rovarirtás sziromhulláskor. Ezek olyan kis mennyiségű vegyszerek, hogy nem számottevô a negatív hatásuk. Képzeljék el, ha a tíz gyümölcsfánkon nem mindenik, csupán minden ötödik alma lesz kukacos, akkor az a 200 000 lej, amit erre költ egy nyáron az ember, az nem akkora befektetés, hogy ne érje meg. S ne felejtsük el, hogy az az alma, amit a piacon veszünk, szintén kezelt; ha nem kukacos, akkor kezelt.
           – Most, június vége felé milyen kártevôk pusztítják a zöldségest, gyümölcsöst?
           – Ez évben Gyergyó szinten óriási levéltetű-támadás van, mennek tönkre a gyümölcsösök. Gyorsan kell lépniük a gazdáknak; mi vegyszerrel szolgálunk, s ha igénylik a permetezést is elvégezzük. Nyakunkon a burgonyavész is, de ötféle szert tudunk adni ennek kezelésére. A kolorádó bogárról tudjuk, hogy ilyenkor okozza a legnagyobb károkat. Az erre használt szerek nagy része az egyszerű szürke levéltetűt is elpusztítja. A gyümölcsfákra nemcsak a levéltetű miatt, hanem a lisztharmat miatt is figyelnünk kell. A kalászosoknál lekéstünk a gyomirtásról, azzal már többet ártunk, mint használunk, azonban tehetünk a levélbetegségek megfékezéséért. A tavalyi, meleg tél a lótetűknek is kedvezett; igencsak elszaporodtak. Ellenük is van megoldás, van szer.
           – Tanáccsal, vegyszerrel szolgál ugyan az Agroinput, de gazdálkodik-e, termel-e?
           – Ez a cégnek egy távolabbi terve. Én igazából burgonya vetômagot szeretnék elôállítani. Remélem, hogy ha itt termeljük meg, akkor olyan áron tudjuk adni, amihez a kistermelô is hozzáfér. Addig is, a növényvédô szerek mellett, ajánljuk a Raschel-zsákot, a bálázó zsineget, műtrágyát, kertészetben használatos anyagokat, fóliákat, melyre kétéves garanciát is adunk. Próbálunk egy rokonrészleget is megcélozni: az élelmiszeriparban, vendéglátóiparban forgalmazunk professzionális tisztítószereket, különbözô gumikesztyűket a párezer lejestôl a 120 000 lejes, savállóig. Ezek elismert, engedélyezett termékek, de az az érzésünk, hogy Gyergyónak ez még túl magas.
           – Néhány termékre garanciát ad a cég. Ez azt jelenti, hogy jó lábakon áll, lesz cég öt, tíz év múlva is?
           – Biztosan. Mi ebben az ágazatban akarunk tevékenykedni, fejlôdni. Segíteni próbáljuk a gazdát, már most megegyezett árban leszerzôdött búzát fogadunk el a vegyszerek, tôlünk vásárolt termékek ellenértékeként. S akárhogy vesszük, ezáltal a termelô hitelt kap. Valutakölcsönt, melynek nincs kamatja. Akárcsak tavaly idén is gondolunk a krumpli felvásárlására, hisz tárgyalásokat tartunk bizonyos nagy üzletházakkal a krumpli értékesítésére. Tehát várunk minden termelôt, címünk: Gyergyószentmiklós, Tűzoltó utca, 54 szám, a volt TSZ tömbház, tel: 164.848 és szombaton is nyitva tartunk. Forduljanak bizalommal cégünkhöz.
           Fazakas Zsolt azt is elárulta, hogy a virtuális világba is megpróbálja befészkelni magát: nemsokára elkészíti az internetes honlapját, és kapocs lesz az eladni, vásárolni akarók között. Addig észrevételeiket, kérdéseiket e-mailon is intézhetik az Agroinputhoz. E-mail: agroinput@knet.ro.
(x)

A honfoglaló magyarok és Székelyföld
– A kutatás szintjérôl, a lemaradás okairól és a perspektívákról –

           Mintegy másfél évszázaddal ezelôtt, a honfoglalás-kor kutatása az akkori Magyarország középsô részén, Ladánybene-Benepusztán a pásztorok által megtalált „Bene vitézzel" kezdôdött. Azóta, a kutatás hatalmas gyakorlati és elméleti fejlôdésen ment át. Nagyméretű ásatások folytak és nemzetközi szintű közlemények jelentek meg e korszak régészeti leleteirôl, fontos észrevételekkel járulva hozzá a magyarság X. századi történetének jobb megismeréséhez.
           Minden, csak sajnos ez nem mondható el a mai Székelyföld X. századi honfoglalás kori kutatás szintjérôl. A „Székelykedés" közvetlen eredményei a legkézenfekvôbbek: a kutatás állapota a ladánybenei szintjét sem éri el, hiszen a korszakhoz tartozó X–XI. századi székelyföldi leletek egyike sem ismert sírból (!!!), illetve e sírok egyike sincs tudományos szinten bemutatva, talán a sok fenntartásokkal kezelhetô székelyderzsi (Hargita megye) sírleírását kivéve.
           Pedig a X–XI. századi kutatásnak már mintegy évszázados múltja van. A tragédia azonban az, hogy tradíció van, kutatási eredmény aligha. Azonban annál komikusabb, hogy a székelyföldi történelemtanárok egy része hun eredetűnek, mások pedig már inkább sumér eredetűnek tartja magát, holott egy bizarr kérdésre sem tudunk válaszolni: mikor voltak letelepítve ezen a vidéken azok a közösségek, amelyeket ma székelyeknek hívunk? Keresztúr kivételével egyáltalán nem folyt ilyen kutatás (köszönhetôen a Magyarországra távozó Benkô Eleknek), tehát fogalmunk sincs, hogy mikorra keltezhetôek az elsô településnyomaink, illetve ezekkel párhuzamosan e székely közösségek temetkezôhelyei. Igaz, ez egyáltalán nem gátolhatja a fantazmagórikus sumér eredetünkre való büszkeséget.
           A mai Székelyföldön eddig a pillanatig régész által feltárt honfoglaláskori lelet nem ismert. Azoknak az értéke pedig, amelyek véletlenül a múzeumokba kerültek, több mint kétes. Egy példával hozakodnék elô: nemrég egy fehérvári román régész mesélte poharazgatás közben, hogy egy Fehér megyei falu vezetôi felkérték, hogy a ma annyira divatos falumonográfiában írja meg a régészetre vonatkozó részt, amelyet 15 oldalban foglalt nagyon nehezen össze. Feltéve, ha valamelyik Gyergyó-medencei falu felkérne egy régészt, hogy írja meg a falu vagy még több, a medencére vonatkozó részt, kérdezem önöktôl, mennyit írhatna az a szakember? Annyit, amennyit írt ezelôtt 20 évvel Tarisznyás Márton. Idézem: „Egyes ma meglévô falvak ôsei nem a mai helyükön, hanem jóval fennebb...". Kérdezem, hogy hol van az a „fennebb"? Tudjuk? Nem, és a nemrég a körünkbôl eltávozó Bóna István profeszszor szerint „az erdélyi magyaroknak a romantikus képzelete örökké meghaladta a magyarországiakét, de ennyi..." (a XIX. századi erdélyi magyar kutatást illette ezekkel a szavakkal). Tökéletesen így van most, a XXI. század elején is. Képzelôdünk és siránkozunk. Ennél nem sokkal több. Sajnos van honnan bôven ilyen példát átvenni.
           A '80-as évek közepén a már említett nagyszerű régészérzékkel és írói képességekkel megáldott Bóna István professzor a nagy port kavaró Erdély történeté-ben kifejtette a X. századi székelyföldi leletek idôrendi jellegét: a magyarság a honfoglalás kor elsô évtizedeiben megszállja a Kárpátok keleti vonulatait, amelyet majd felhagy, a következô régészeti leletek csak a XI. század közepétôl keltezhetôek. Bóna azonban a kéziratát már leadta azelôtt, hogy Kovács László nagyszerű két tanulmányban bebizonyítsa: a Székelyföldrôl is ismert kétélű kardokat és trapéz alakú kengyeleket csakis a Kárpát-medencében, a magyarság csak a X. század második felétôl kezdi használni, akárcsak a viking importáruként kezelhetô lándzsatípust. Ezen leletek nagyon fontosnak tekinthetôek idôrendi szempontból, hiszen a mai siralmas kutatási szint ellenére is, annyit tudunk, hogy a székelyföldi leletegyüttesekbôl ismert fegyver- és lószerszám típusokat csakis a X. század végétôl használják. Ezek a leletek az eresztevényi és a sepsiszentgyörgyi sírok (?) szórvány leletei: bizánci kard, viking–normand típusú lándzsa és trapéz alakú gombos kengyel (ld. az ábrát).
           Más székelyföldi leletek idôrendi szempontból nem számíthatnak biztos fogódzó pontnak, legnagyobb valószínűség szerint a XI. századtól/századra keltezhetjük. Ilyen a csíkzsögödi körte alakú kengyel és zabla, valamint a csíkszentgyörgyi csikózabla. Sajnos a csíkszeredai múzeumban semmit sem lehet megtudni e tárgyak elôkerülésének helyérôl. A csíkzsögödi kengyelhez talán tartozik egy szintén itt található sarkantyú, amelynek alapján a leletet a XI. századra keltezhetjük.
           Tehát, amint látjuk az Olt völgyében elôkerült honfoglalás-kori leletek semmilyen szempontból nem mondanak sokat a székelyföldi letelepedés jellegérôl, idôszakáról, méreteirôl, stb. Nem mond többet a nagyon nehezen keltezhetô, települések régészeti anyagához tartozó kerámia anyag sem (Csíkszentkirály például). Vagy pedig igen? Régész szemszögbôl e leletekbôl egy következtetést lehet levonni: a honfoglalók anyagi kultúrájához számítható tárgyak megjelennek e területen. Ami eldönthetetlen e tárgyakat hátrahagyó közösségek mikor kerülnek ide, milyen jellegük volt és a letelepedésüknek legelôször milyen mérete?
           Amint látjuk, több mint tragikus a székelyföldi X–XI. századok kutatási szintje. 1908-tól öszszesen 4 leletet sikerült begyűjteni. És ezek a leletek is mennyit árulnak el: majdnem semmit.
           Néhány szavat az okokról. Fájdalmas, mert a mi történelmünkrôl van szó. Fájdalmas, nem azért mert olyan a kutatás szintje amilyen, hanem azért mert egyáltalán nincsen érdek, kulturális érdek. Vajon ilyen szintre süllyedtünk le? Nem tudjuk, és nem is akarunk mi válaszolni. Azok kell válaszoljanak akik az önkormányzatokat vezetik/vezették. Ha 1989-ig mondhattuk azt, hogy a román nacionalista-kommunista hatalom miatt került oda a magyar kultúra, ahová került Romániában, akkor a forradalom után ilyen mentegetôzésnek nincsen helye. Ugyan ki hibás azért hogy egyetlen székelyföldi városban sincs (ezek között Gyergyószentmiklóst is értem és kivételt képez Sepsiszentgyörgy), honfoglalás- és kora-Árpád-korral foglalkozó régész? A románság? Nem, hölgyeim és uraim! Hibásak mi vagyunk, azoknak méltatlan utódai, akik elôször a rómaiak után a Kárpát-medence keleti részén intézményrendszert hoztak létre. Méltatlanok vagyunk az emlékükre, és fokozatosan a nevükre is.
           Perspektívák... Nagyon egyenesen fogalmazok: ameddig minden székelyföldi városban legalább egy vagy több régész nem fog tevékenykedni, addig ne várjunk eredményt. Semmilyen szinten, még XIX. századi kutatási szinten sem. Ahogyan nincsen vagy nagyon kevés a dáko-római kontinuitás-elméletnek reális tényei, úgy legalább ennyire kevés (ha nem kevesebb) a székelység letelepedésének konkrét régészeti bizonyítékai. Ennyit a történelmünk utáni érdeklôdésünkrôl.
           Talán frappánsan durva hangnemben írtam. E problémák utáni érdeklôdés azonban megköveteli e stílust. Sôt, talán sokkal másabb hangnemet is.
Gáll Ervin, Bukarest


           KisAsszony

Öt gyakorlat a szépségért

           A szép szemhéjért
           Középsô ujjunkat tegyük a szemöldökünk külsô pontjára és a bôrt finoman húzzuk felfelé, jobb és ball szemünket felváltva hatszor csukjuk be és nyissuk ki.
           A száj izmainak rugalmasságáért
           Fejünket támasszuk két kezünkbe. Húzzuk kifelé szájunkat és közben mondjuk jól érthetôen: Uuuuuh! Tízszer ismételjük.
           Az arc simaságáért
           Az ujjainkat tegyük a jobb, illetve ball arcfelünkre, szájunkat húzzuk jobbra-balra háromszor.
           A nyak feszességéért
           Egyik tenyerünket fektessük a homlokunkra, másikat az állunkra. Fejünket kezünk ellenállásával szembe nyomjuk elôre; ismételjük ötször.
           A homlok ráncosodása ellen
           Mindkét mutatóujjunkat tegyük szemöldökünkre. Az ellenállással szemben húzogassuk felfelé a két szemöldököt. Egy fél percen át csináljuk nyitott szemmel.

Akiktôl menekülnek a férfiak

           Ha sikerült meghódítanunk az imádott pasit, akkor sem ücsöröghetünk a babérjainkon. Hisz tudjuk: megtartani nehezebb, mint megszerezni. Íme azok az apróságok, amelyekkel elôbb vagy utóbb biztosan elriaszthatjuk a kedvesünket.
           Az anyagias
           Nem a férfi szívét akarja rabul ejteni, hanem ami fölötte van, vagyis a pénztárcáját. Ha meglát egy hitelkártyát, elalél a gyönyörűségtôl. Szakértô szemmel méri fel a férfi öltözékének értékét, és lelkendezik a lakása vagy vidéki háza láttán. Számológép van a szíve helyén.
           Szerelemgyilkos mondatok: Nem telik jobb cipôre a fizetésedbôl? Beának persze megvette a barátja azt a helyes kis karkötôt. Ez a te kocsid vagy a cégedé? Á, a barátod egy örök vesztes!
           Miért menekül el? Megunja, hogy mindig ô fizeti a számlát. Arra vágyik, hogy ne az ajándékokért szeressék, hanem önmagáért. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy csak a pénzéért kap gyöngédséget, és ez nem felemelô érzés.
           Hogyan tarthatjuk meg? Inkább a szép barna szemét dicsérjük, mint a márkás ingét. Biztosan vannak más jó tulajdonságai is a bankszámláján kívül. Higgyük el, hogy a humor, a gyengédség, az érzelmesség sokkal vonzóbb, mint egy csomó ötezres.
           Mindenben az elsô
           Sakkban verhetetlen, zongorázni is tud, össze tudja szerelni az elemes bútort, és isteni csokitortát süt. A tökéletesség bajnoknôje: mindig megtalálja a megfelelô szót, jó ízléssel választja ki a ruháit, és remek tanácsokkal látja el bajba jutott barátnôit.
           Szerelemgyilkos mondatok: Gyere, teniszezzünk, ezúttal hagylak gyôzni! Várj, hadd csináljam én is, te nem értesz hozzá. Sajnálom, matt.
           Miért menekül el? A tökéletesség egy idô után idegesítô. Olyan nôre vágyik, akinek van néhány hibája, akinek ô nyújthat biztonságot, és akit megvédhet.
           Hogyan tarthatjuk meg? Éreztesse vele, hogy szükségünk van rá, kérjük a segítségét még akkor is, ha egymagunk is elboldogulnánk. Olykor tegyünk úgy, mintha nem tudnánk valamit, hadd érvényesítse férfiúi erejét és hatalmát.
           A levakarhatatlan
           A harmadik randi után naponta többször telefonál, szerelmes leveleket ír, lakást keres és azon töpreng, jó lesz-e, ha Csabának nevezik elsô gyermeküket. Teljesen elfoglalja a férfi életterét, erôszakkal rátelepszik.
           Szerelemgyilkos mondatok: Biztos, hogy szeretsz! Miért nem mondod, hogy örökké szeretni fogsz? Ha elhagynál, én belehalnék.
           Miért menekül el? Úgy érzi, sarokba szorították, a torkát szorongatják. Kellemes kapcsolatra vágyott, nem azonnali házasságra.
           Hogyan tarthatjuk meg? Arra kell törekednünk, hogy vágyakozzék utánunk. Feledkezzünk meg róla egy kis idôre, sôt tettessünk közömbösséget. Ha már az elsô percben biztosítjuk arról, hogy egy életre az övé vagyunk, a játék elveszíti minden izgalmát.

Tavaszi rakott újburgonya

           Hozzávalók: 60 dkg újburgonya, 1 szál kolbász, 10 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma, 2 db tojás, 3 doboz tejföl, fél köteg petrezselyem-zöld, csipet liszt, só.
           Elkészítése: A tojásokat keményre, a megmosott újburgonyát félkeményre fôzzük. A szalonnát vékony csíkokra vágjuk és elôhevített serpenyôben kisütjük. Hozzáadjuk a karikákra vágott kolbászt és vöröshagymát. Együtt kissé átpirítjuk. Kivajazott jénai tálba rakjuk az újburgonyát, ráhalmozzuk a szalonnás-kolbászos-hagymás ragut. A tejfölt kikeverjük kevés liszttel, sóval, finomra vágott petrezselyemzölddel és ráöntjük a burgonyára. Meleg sütôben sütjük.



           KisNet KisNet KisNet KisNet
Világháborús hadifogoly-adatbázis az interneten
– http://www.hadifogoly.adatbanyaszat.hu –

           A II. világháborúban elesett katonákat évtizedekig említeni, megsiratni sem volt szabad, emiatt sokáig valós adatokkal számoló veszteségkutatás sem folyt. Ez az állapot az elmúlt néhány évben gyökeresen megváltozott. Külön szerencse, hogy 1998 tavaszától kezdôdôen a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárában megindulhatott a már-már feledésbe merült veszteségi dokumentumok kutatása, feldolgozása, mely még árnyaltabb képet ad a fronton elesettekrôl. A legtöbb magyar ember azonban nem a fronton halt meg, hanem az oroszországi hadifogoly- és munkatáborokban. Több mint hétszázezer honfitársunk járta meg a táborok poklát, s közülük háromszázezren soha sem térhettek haza. Az odaveszettek adatai azonban egyáltalán nem voltak hozzáférhetôk, a hivatalos politika hivatalosan „feledkezett meg" róluk. A legtöbb magyar család várt valakit a frontról, vagy a hadifogságból, s életüket mindvégig nyomasztotta a bizonytalanság e torokszorító érzése.
           A SAS Institute eszközeit és módszerit használó szakemberek mintegy egyhónapos munkája nyomán elôállt 26 517 nevet tartalmazó hadifogoly-adatbázis az interneten a www.hadifogoly.adatbanyaszat.hu oldalakon keresztül érhetô el, keresztnév, vezetéknév, töredéknév, valamint születési évszám alapján lehet keresni a nevek között.
           Annak ellenére, hogy ezen adatok összességükben alig haladják meg az ott meghaltak tíz százalékát, mégis sokak számára egyfajta megnyugvást jelenhetnek. Az adatbázisban megtalálhatóak az Erdélybôl származó foglyok nevei is. Az érdeklôdôk számára útbaigazítást, segítséget nyújt a Gyergyói Kisújság.

Adakozzunk a fejlesztônek!

           Aki a saját weboldalával szeretne pénzt keresni, de a reklámozók nem fizetnek és a befektetôk sem tolonganak, hogy támogassák a site-ot, annak érdemes egy jól bevált módszerhez folyamodnia: a kolduláshoz. Egyszerűen fel kell jelentkezni az Amazon.com Honor System szolgáltatására, ahol a látogatók adományokat küldhetnek a regisztrált weboldalak tulajdonosainak.
           Ez elsôre meglehetôsen kellemetlen megoldásnak tűnhet, pedig valójában egy jól működô támogatási rendszerrôl van szó. Egyszerűen fel kell jelentkezni az Amazon.com Honor System szolgáltatására, ahol a látogatók adományokat küldhetnek a regisztrált weboldalak tulajdonosainak. Bár az Amazon az adomány tizenöt százalékát „elnyeli", meglepôen sok pénzt lehet keresni a rendszerrel.
           Bár néhány weboldal tulajdonosa mindössze néhány száz dollárra tett szert, egyesek már több ezer dollárral lettek gazdagabbak.
           A Honor System egyik legismertebb tagja az AndrewSullivan.com, ahol Andrew Sullivan, a nyíltan homoszexuális író közli kommentárjait. Ô márciusban iratkozott fel az Amazon szolgáltatására, így azóta hétezer dollárt, azaz kétmillió forintot keresett. Az író elôször nem tudta, hogy mi lesz a próbálkozásból, de az olvasók jól fogadták az ötletet. „A támogatással újra lehet tervezni a weboldalt, hogy hirdetôket odacsábítsuk" – mondta Sullivan.
           Néhányan panaszkodtak, hogy az Amazon túl sokat vesz el az adományokból, pedig ha nem lenne ez a szolgáltatás, akkor talán semmit sem tudtak volna öszszeszedni. Az internetes könyvkereskedésbôl vegyesbolttá avanzsált cégnek végül is joga van pénzt kérnie a szolgáltatásért, hiszen biztonságos megoldást nyújt a hitelkártyás befizetésekhez, és kezeli az adományokat.

Linkgyűjtemény

           * Erdélyi magyar orvosok internetes lapja: http://www.orvostudomany.ro
           * Nevelj saját Földönkívülit (SlaveLand online játék): http://sl.e98.hu/
           * Virtuális tankönyv, kezdô és haladó angolosoknak: http://www.netsurflearning.com/
           * Román pletykaoldal: http://barfe.go.ro/
           * Földes László hivatalos honlapja: http://www.hobo.hu/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre


           UFÓ-ROVAT
Japán sem kivétel

           Az idô teltével és a technikai megoldások (pl. műholdas megfigyelés, térképezés) fejlôdésével egyre újabb és újabb bizonyítékok kerülnek a napvilágra egy ôskori fejlett civilizáció létét illetôen. Ezek a bizonyítékok általában valamilyen szinten összekapcsolódnak az ufológiával. Egy szenzációs felfedezés Japánt is „homályos zóna" országai közé emelte.
           Nem tudni, hogy valóban az erre szálló és itt lemerülô ufók vezették-e nyomra a kutatókat – mint ahogyan azt néhány ázsiai ufológiai folyóirat sugallta. Sokkal inkább figyelemreméltó azonban az, hogy minden jel szerint a japánok egy olyan tengeralatti romvilágra leltek, amelynek kétségtelen kapcsolatai voltak Egyiptommal és a Kolumbusz elôtti amerikai civilizációkkal!
           1997 tavaszán az Okinawa-szigeti Ryukyu Egyetem geológia-professzora, Maszaki Kimura a szigetek környékén víz alatti építményeket tárt fel. Minden jel arra mutatott már rögtön a folyamat elején, hogy az Okinawa- és a Yonaguni-szigetek mellett az építmények egy eddig ismeretlen civilizációhoz tartoztak.
           A leletek egymástól is különböznek. Valamivel késôbb kiderült, hogy még egy harmadik helyen, Aguni szigete mellett is vannak romok. Így tehát több száz kilométerre egymástól három ponton találtak rá mindarra, ami legalább 10 ezer éve van a víz alatt!
           Talán mondani sem kell, hogy a felfedezés egyszerre váltott ki nagy érdeklôdést a kívülállók körében, ugyanakkor mérsékelt lelkesedést a szakmabeliek között. A régészek – akiknek többsége a „hivatalos", meglehetôsen merev, hogy ne mondjuk vaskalapos tudomány embere – nem kapkodtak elismerni a felfedezést. Sôt bár sokakat meghívtak közülük, csak kevesen vállalták az utat. Pedig nem kellett volna mélyre merülniük: a romok alig 25 méter mélyen találhatók.
           Okinawa mellett egy kerek, kôbôl emelt egykori építményre leltek. Aguni szigete mellett hosszan húzódó falak állnak a világos, áttetszô tengervízben. A harmadik lelôhelyen, Yonaguni-szigete mellett pedig egy... víz alatti piramisra bukkantak!
           Az építmények az elsô felfedezôk szerint igen nagyok és méreteikkel az egykori mezopotámiai, közel-keleti lépcsôs piramisokhoz hasonlíthatóak. Minden jel arra mutat, hogy a talált objektumoknak semmi közük a kínai vagy a japán kultúrához – sokkal régebben keletkeztek, mint ezek.
           Kimura az elsô, aki felfogta és hirdetni merészelte, hogy nem a természet műveirôl van szó, hanem ezeket valaha élt régi emberek emelték. Ô kapcsolta össze a három helyszínen egymástól függetlenül felfedezett építményeket is és igen merészen azt állítja: ezek a leletek talán alapjaiban változtatják meg nem csupán a Kelet, de a világ eddig ismert történetét is!
           Kiderült, hogy kapcsolat lehetett a „japán Atlantisz" és egyfelôl az egyiptomi, másfelôl az amerikai civilizációk között, ám az biztos, hogy ezeknek az építményeknek semmi közük sem lehetett egy ma ismert, vagy bármikor létezett ázsiai típusú civilizációhoz.
           Az egyik rom például igen nagymértékben emlékeztet az inka városokra. Több jel utal arra, hogy akik építették, ismertek egy fejlett technológiát – csak éppen fogalmunk sincs arról, kik lehettek azok az emberek és honnan rendelkeztek ilyen „modern" tudással?
           Mivel más kutatók is „beszálltak" az ügybe, többféle vélemény és eredmény született. A tokiói egyetem geológiaprofesszora, Teruaku Ishi szerint az épületeket minimum 8 ezer évvel Krisztus elôtt, vagyis 10 ezer éve emelték. Más geológusok ezt a korszakot 12 ezer évre is kitolják.
           A kutatók arra következtetnek, hogy a víz alá került piramis egy dologra utal kétségtelenül. Akik építették, nyilván nem a víz alá helyezték el. Valamikor a szigetek környéken, talán elég nagy területen, szárazföld volt. A Vízözön, vagy más természeti katasztrófa süllyesztette el a szigeteket, vagy emelte meg a víz szintjét és ennek következtében kerültek víz alá az épületek.
           A japán felfedezés arra enged következtetni, hogy körülbelül egyazon idôben, a Föld számos pontján nagyon hasonló épületeket emelô nép lakhatott. Egyiptom, Mezopotámia, Japán, Kína és Dél- és Közép-Amerika... Kik lehettek azok az emberek? Mert nem kétséges, sokkal magasabb szinten kellett állniuk szellemileg, a tudomány és a technika, sôt a technológia területén is – mint a más tájakon akkor kétségtelenül élô ôsembereknek, kôkorszakiaknak. Hiszen ha csak a fent említett vidékeket figyeljük, nem kétséges, hogy közöttük valamiféle közlekedésnek, információcserének kellett lennie. Az sem zárható ki – sôt, nagyon is valószínű –, hogy ezeken a helyeken ugyanannak a társadalomnak a tagjai éltek. A kérdés csak az: kik voltak ezek az emberek és miért volt társadalmuk technológiailag sokkal fejlettebb, mint más korabeli törzseké, csoportoké.
           Ezek a tények mind azt bizonyítják, hogy 10–12 ezer évvel ezelôtt létezett a Földön egy planetáris civilizáció! Vagyis olyan, amely gyakorlatilag belakta szinte az összes földrészt és mindenütt létrehozott építményeket. És még ki tudja, miféle egyéb célokat szolgáló objektumokat. Mindez a Vízözön elôtt volt, de persze abban nem lehetünk biztosak, hogy ez a civilizáció a legendás Atlantisz volt-e, vagy egy másik globális civilizáció maradványait láthatjuk ezeken a helyeken?
           Ha pedig mindehhez hozzáteszszük, hogy még azokból a régesrégi korokból is maradtak fenn ufó-ábrázolások és ma már aligha kétségtelen, hogy az ôsemberek találkoztak ezekkel az égi járművekkel és utasaikkal (hisz lerajzolták, megfestették, sziklába vésték ôket) – akkor nem lehet vita tárgya, hogy azoknak a járműveknek a régi korokban igen sok közük lehetett ahhoz a még rejtélyes, de igen kiterjedt civilizációhoz.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre


           Az emberiség és a Világegyetem
A Nagy Reccs felé közeledve

           A Világegyetem jövôbeli sorsára ma két elmélet, két variáció létezik. Az egyik az ún. hôhalál elmélete, mely a termodinamika második fôtételére vezethetô vissza. Ez kimondja, hogy egy zárt rendszerben a folyamatok mindig úgy mennek végbe, hogy azalatt az entrópia növekszik és a természetben minden folyamat a kisebb valószínűségi állapotból a nagyobb valószínűségi állapot felé tart. Amennyiben az Univerzumban nincsen elegendô anyag, amely akkora gravitációt tud kifejteni, hogy a tágulás egy kozmikus összehúzódásba alakuljon át, a tér tágulása során a hô egyenletesen fog eloszlani a Világegyetemben. Amennyiben elfogadjuk a Hawking-sugárzás létét, még a fekete lyukak is szétterülhetnek. Az Univerzum így örökké tágulásra ítéltetett, egyre hígabb és hígabb „részecskelevessé" válik. Akkora lesz a tér, hogy az elemi részecskék fényévenként lesznek csak megtalálhatóak. Az ilyen típusú Világegyetemet nevezzük nyílt Világegyetemnek. Azonban létezik egy másik lehetôség is: az ún. zárt Világegyetem. Ennek az elméletnek a lényege röviden abból áll, hogy a Világegyetemben elegendô anyag áll rendelkezésre a tágulás megfékezésére, a gravitáció gyôzedelmeskedik minden más természeti erô fölött. Az elsô lehetôség sem tár elénk valami szívmelengetô jövôt, ám ha lehet, az utóbbi elmélet még a hôhalálon is túltesz.
           Ha a Nagy Reccs elmélete helytálló, akkor a távoli jövôben nagyjából a következô folyamat fog lejátszódni: az Univerzum ôsrobbanás óta tartó tágulása fokozatosan lassul, rövid idôre látszólag nyugalmi állapotba kerül, majd egyre gyorsabb és gyorsabb összehúzódásba kezd. A folyamatot talán legjobban egy feldobott kô viselkedéséhez lehet hasonlítani. Hangsúlyozzuk: a tágulási maximum elérésének ideje egyáltalán nem mindegy. Bármikor is következzék be mához viszonyítva a fordulópont, az biztos, hogy Univerzumunk ugyanannyi idô elteltével megint ugyanakkora lesz, mint most. Látványa azonban erôsen különbözni fog a ma megfigyelhetô állapottól. Még ha csak százmilliárd év telik is el a két állapot között, akkor is sokkal kevesebb lesz a fényes csillag, és sokkal nagyobb számban lesznek képviselve a fekete lyukak, a különbözô törpecsillagok. Ráadásul ennek következtében a lakható bolygók is igen ritkák lesznek.
           Hogyan szerezhetnénk tudomást az összehúzódás elindulásáról? Az egyik módszer az, hogy a távoli galaxisok vöröseltolódását vizsgáljuk meg. Sajnálatos módon azonban az a tény, hogy a fény csak évmilliárdok alatt tudja a Világegyetemet átszelni, azt jelenti, hogy az összehúzódást csak jóval a tényleges megkezdôdése után vehetjük észre. Létezik még egy módszer; a kozmikus háttérsugárzás hômérséklete lassú növekedésének megfigyelése. Amint elkezdôdik az összehúzódás, a sugárzás hômérséklete növekedni fog. Mai értéke körülbelül 3 Kelvin-fok (20 oC = 293 oK). Százmilliárd év múlva 1 Kelvin-fokra fog lehűlni. Amennyiben akkor kezdôdik el az összehúzódás, ugyanannyi idô múlva ismét 3 Kelvin-fok lesz.
           Mire a Világegyetem ismételten eléri mai méretét, az összehúzódás sebessége már meglehetôsen naggyá válik: 3,5 milliárd évente felezôdik a tér mérete.
           A számunkra igazán nagy gondok csak ezután 10 milliárd évvel lesznek. A földszerű bolygók addigra már csak igen nehezen tudnak megszabadulni fölös hôjüktôl, ugyanis a háttérsugárzás értéke addigra meghaladja majd a 300 oK-t. Negyvenmillió évvel késôbb a sugárzás hômérséklete eléri a Föld mai átlaghômérsékletét. Minden, valaha lakható bolygó lakhatatlan lesz, a hômérséklet-növekedés és az összehúzódás pedig gyorsabb. A még létezô galaxisok felismerhetetlenné válnak, mert anyaguk összeütközik. A Világegyetem, a végsô pillanat felé közeledve, egyre inkább közeledik az ôsrobbanást megelôzô állapotához. Voltaképpen a Nagy Reccs nem más, mint egy megfordított ôsrobbanás. A csillagok lassan megsemmisülnek, mert a háttérsugárzás olyannyira magas lesz, hogy nem képesek többé hôt kisugározni a környezetbe, és emiatt felrobbannak. A teret plazma tölti ki. Már csak a kompakt égitestek, a fekete lyukak és neutroncsillagok létezhetnek, de már ezek sem sokáig. A hômérséklet egyre magasabb, eléri a több milliárd fokot. A Világegyetem összes anyaga egy pár fényév nagyságú területen zsúfolódik össze. A hômérséklet végül oly magas lesz, hogy még az atommagok is darabjaikra hullanak. Ekkorra már – a fekete lyukakon kívül – minden képzôdmény elemi részecskék nagyon sűrű levesében egyesül. Már csak másodpercek vannak hátra. Még a protonok és neutronok is kvarkokra esnek szét, ám a fekete lyukak konok makacssággal még mindig tartják magukat.
           A végsô katasztrófáig már csak milliomod másodpercek vannak hátra. Most már a fekete lyukak is egyesülni kezdenek egymással, habár a belsejük már alig különbözik a rajtuk kívül esô világtól. Végül a gravitáció, a négy alapvetô természeti erô közül a leggyengébbik, gyôzedelmeskedik. Minden egy végsô tér-idô szingularitásban egyesül.
           A Nagy Reccs mindennek a végét jelenti. Az idônek, a térnek, a sok milliárd éves civilizációknak, a csillagoknak; mindennek vége. Megkérdezni, hogy mi lesz ezután, éppoly értelmetlenség, mint megkérdezni, mi volt az ôsrobbanás elôtt. Minden az ôsrobbanással vette kezdetét, minden a Nagy Reccsel ér véget. Ilyen egyszerű a dolog.
           Persze feltevôdik a kérdés, hogy itt megáll minden? Valószínűleg nem, inkább kezdôdik minden elülrôl, hiszen az anyag nem vész el, csak átalakul. Ebben az esetben torlódik és sűrűsödik, hogy majd újra megtörténhessen a Nagy Bumm.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

Deltai kalandok – Tomorosan (24.)

           A zsákokból a száraz ruhák csak elôkerültek, a Pistán feszülô természetes „védôréteg" hatása csak ideiglenes! Valamennyit felkapkodott, de a pufajkával a bajunk meggyűlt. Ha kicsavartuk, a következô műszakban mintha ugyanannyi lé csepegett volna a földre. Összegezve: ekkor Pista az Isten háta mögé került. Kényszerű helyzetbe kerültünk: hazainduljunk, a „dormitor"-hoz menjünk, vagy ha már itt vagyunk, vessünk egyet a tóba, ott bent tova 3–400 méterre, ami hívogatott, csillogott. A következôkben magunknak azt a tavat Dohonkinek elneveztük, még vagy száz métert vonszolódtunk, és jobb oldalra, a sáros-nyálkás-csúszós partra a csónakot felhúztuk, és a tó felé beindultunk. Amin haladtunk, az nyáron kimondottan sártenger, ismeretlen mélységgel, most enyhébb, de téli idôben a felsô része megolvadt, így a sikamlós, alul jeges talajon könnyedén mozogtunk, magunkat a csónak elé fogva! „Gyí, Mozsár, gyí, Gyöngytyúk". Az utóbbinak 1952-ben nevezett el a város szimpatikus örmény gyógyszerésze, „Jero", akinek halálos ellensége volt az ugyancsak örmény, a jóízű Fitzus-bácsi, a dohányos-trafikos. Az egymással majdnem szemben levô üzletek ajtajából egymásnak naponta kiabáltak át, jó zsírosokat kívánva.
           A közel öt órai kemény munka után a tavat elértük, a csónakot abba becsúsztattuk, megcsusszantunk és készülôdtünk, a botokat kerestük. A hidegebb északi szél hatására a Pista pufajkája merevedni kezdett, minket meg a déli part felé sodort. A beindult dobigálással az elôbbi rabszolgai munkát felejtettük, és a nádfal felé a hullámzás is erôsödött, de az eredmény lesújtó volt. Úgy tűnt, sok hűhó semmiért! Csak azért sem hagytuk, és a közelgô szürkületre való tekintettel, Pista a motort beindította, és a part felé kerülve a tó közepére irányított. Egyszer a Pista orsója kerregni kezdett, odanézek, lehet hogy irigységbôl is, a botja hajlik. Valami holland pálca volt, „Posseidon" márka, nem világmárka, a Fôtéren a sportüzletben vette ô, meg én is, árulta ... na ki? Súgjátok, székelyek! Ja igen, Székely Lajos bácsi, ahol késôbb Bencze Pista lett az üzletvezetô, innen indult az emeletre, fel az áruházba, majd le a földre, földszintre, az 1001-be, Seherezade-meseországába.
           Hajlik a Pista botja, az eldobott kanalát hozza vissza! Igen szép csuka „vigyázkodott" hálából, a hideg víztôl megszabadítottuk és a pityókás zsákba tettük. Késôbb az én kanalamat – ami ekkor már úgy mozgott a vízben, mint egy kangyélos az utcán – is megragadta egy, és zsákba került. Pista szedegette, én csak komótosan szerivel, mert itt hal is volt. Igaz, csak módjával, mert még csak hat hónapos voltam a Deltában! Ez volt a harmadik utam, ekkor is tanítómesterem csak magával volt elfoglalva, meg a nehezen hajló „merev öltönyével". Lassan megtapasztaltuk, hogy a zsákmányt a csónak nem mindenik oldalán lehet „zavarni", helyesebben ritkítani. Inkább a déli part elôtt császkáltak, a hullámos részben, de ott aztán éhesek is voltak. Az északi oldalról mozgó szél a déli oldalnak hullámzott, és a kis halakat oda is sodorta. Ott pedig, azok a nagypofájú nagyszájúak a hullámzásra merôlegesen úsztak, tátottak és ragadtak! Ez a nagy attrakció. „Így igaz" – mondják erre, itt! Jó magyarosan. Az ellenkezôje? „Nem igazán" a napi közhasználatban dívik, fejlôdünk és bokrosodunk! Irány az E.U. Bételik! De mi más irányba mennénk.
           Kegyetlenül sötétedett pont most, pont itt, Pista pufajkájára lassan az északi szél fehér, tüllszerű jégvirágos mintázatot fércelt. Aludni valahol kell, szállodára nem költünk, de a „dormitor"? Oda ha kimegyünk, ide többé vissza nem jövünk! Az százas! Pedig a ringató, enyhén dülöngézô hajóka ágyán, még a gondjainkat, fáradalmainkat feledtetné a mindent betöltô meleg takaró. Vánkosnak, menhelynek maradt a facsónak, annak a két oldala közé megvetett... na micsoda? Minek nevezzelek? Nem vánkos, nem menhely, hanem csónakdeszka, felül meg gumírozott csónaktakaró, kettô között meg két pufajkás összebújva. A csónaktakaró felett meg a csillagos ég, az a magasságos. Elfelejtettem, lábunkon felejtettük a gumicsizmákat, de ezt jól tettük. A csülkök a csizmákban benedvesedtek, párásodtak, a többit meg a hideg reggelre megtette magának. És nekünk! Majd megfagytak, de átaludtuk ezt is. Meg az ufó-járást, ha volt.
           Reggelre a csónaktakaró alsóbb, mélyebb hajlataiban, ami alatt élôlény nem nyüszkölt, jeges bevonatokat láttunk, bele nem borzadtunk, mert lehetett az valami pára, éjjeli hópilinkélés, vagy mi? Jó sokat ettünk, teát fôztünk az utánozhatatlanból, egyedibôl, amit úgy hívunk, „Deltamenta", és a botokat elô! A „harapás" már reggel beindult és kitartott, felejtetve velünk az elôbbi napok „haltalanságát". Pista ott elôl, a magasból pallta a vizet, a parancsnoki helyrôl valamit nekem is hagyott. Halat húzott, zsákolt, közben a pufajkája lassan száradva párolgott.
           Magam két oldalon szedegettem az elmaradottakat, és egy másik zsákot pakoltam. Megelégedésemre. Itt hátul, igen hamar megtanultam a „fonák" dobást, ami a teniszben az úgynevezett „fonák ütés". Igaz, nekem a mozdulat nem idegen, mert az 1948–1949-es években, mint ifjúsági erdélyi bajnok döntôztem. A bukaresti kisportolt, magas, erôben gazdag legényke volt, ha legényke volt, mert olyan nagyon borotvált képűnek tűnt, amit vezetôink meg is jegyeztek azok vezetôinek, Cărărulişéknak, de annyi... Úgy éreztem e tavon magam, mintha a profi horgászás lépcsôjének elsô fokához értem volna. Említettem, ez volt a harmadik utam, amit még vagy 49 követett. Iest document!
           Jót és jól szórakoztunk, Pistán a gúnya nem ropogott, nem hangoskodott forma, indultunk vissza Himáék felé, útunkban a „luxus dormitort" érintettük. Ott voltak, a segítséget Tulceáról várták, megállítottak, és odahívtak a „kerge birká"-sok. Csak a partig siklottunk, ki nem szálltunk, és a pityókászsákokat megmutattuk, mert kérdezték, hogy volt? A gurucsa lehagyott, az Isten ott bent is megkapott. Ügyességünknek örvendtek, de a horgászok irigykedtek. Slibovicával kínáltak meg Napóleon-konyakkal – ez tán konyakféle, akkor még nem ismertük, csak hallásból –, amit el nem fogadtunk. A sarkon vagy az úton állhat a „város fia", a többi az ô dolga! Bételik!
           Az öt-hat kilométer utat megtettük, Himáék otthon voltak, miattunk aggódtak, viszont a „kerge birkáról" hallottak. Nima a környék szépsége, csak álmainkban ne találkozzunk véle. Hasonló szépség itt is van, valami szakértô, a Tv-ben több alkalommal is láthatjuk. Jaj Istenem, az ilyeneket miért mutogatják!
           Sötétben indultunk e területrôl, ami részünkre „állandó veszélyt" jelent, mivel itt van, és vigyázkodik a „ham–ham". Evdochim! Murighiolról tova hajnali háromkor indultunk, a galaci komp nyitásánál ott voltunk, kiszálltunk, és hazaindultunk.
Dr. Tomor Zoltán


           Egészség
Kövér vagy sovány?

           Mint tudjuk, az étel nagyon fontos szerepet játszik az ember életében. Nem meglepô, hogy egyre többször foglalkoznak az emberek, így a szakemberek is a testsúllyal. Legtöbbször az elhízás kerül elôtérbe, de vajon hol húzódik a határ a megfelelô vagy éppen ideális alkat, a soványság, illetve a kóros soványság, valamint a túlsúly és elhízás között?
           A soványság
           A kóros soványság egyik formája az anorexia nervosa. A kor „testideálja" vagy éppen a folyamatos stresszt okozó foglalkozások következménye a soványság, amely a média által felerôsítve jelentkezik a televíziós személyiségek, bizonyos sportágak sportolói, manökenek, egyéb tevékenységek sikeres emberei által. Az anorexia nervosa az evészavarok közé tartozik és kialakulásának kezdete elsôsorban a fiatalabb életkorhoz (a megbetegedés 25 éves kor elôtt kezdôdik) kötôdik. Nemek szerint sokkal gyakoribb nôknél, mint férfiaknál. Általánosnak tekinthetô a testképzavar: az elhízástól való félelmében szigorú diétára fogja magát, és saját testét – hamisan észlelve – a fogyás ellenére is kövérnek tartja. Az önsanyargató diéta és koplalás mellett jellemzô a fokozott mozgásigény (torna, futás, kocogás), amelynek alapvetô célja a bevitt kevés energia minél hamarabbi ledolgozása. Az egyén étkezésével és súlyával kapcsolatos ítélôképessége jelentôsen torzul. Nem tekinti magát betegnek, „csonttá-bôrré" fogyva is ducinak érzi magát. Az anorexiás pácienseknél menstruációs zavarok (természetesen hölgyeknél), csökkent hidegtűrés, csontritkulás, pajzsmirigy-működési zavar jelentkezik. Az elégtelen tápanyagbevitel miatt negatív fehérjeegyensúly alakul ki, a bôr berepedezhet, a körmök törékenyek, vashiány léphet fel, étkezés után hasi fájdalom, korai teltségérzés jelentkezik.
           A felsorolt tünetek és betegségek ellenére a kóros soványság kezelése elsôsorban szakképzett pszichiátert igényel, együttműködve a többi szakorvossal, dietetikussal, hiszen a fô probléma a táplálkozási magatartás kóros irányba történô elmozdulása.
           Az elhízás
           Az elhízást sokan sorscsapásként élik meg, kialakulása ellen nem igazán lépnek fel határozottan és hatékonyan. Elodázzák a problémát: 1–2 kilót híztam a télen, de ez még nem a világ vége, nyáron majd leadom. Aztán jön a nyár, a fagylalt, a sör, a szabadság és a karcsúsodás helyett megint „feljött" egy-két kilogramm. Lassan, de biztosan a normál testtömegtartományt elhagyva átlépnek a túlsúlyos, majd az elhízott kategóriába. Ebben az esetben már az esztétikai kérdésen túl a kövérség betegséggé változik. Az elhízás következményei közé tartozik pl. a szívkoszorúér-betegség, II. típusú cukorbetegség, magas vérnyomás. A kóros soványsághoz hasonlóan az elhízás is növeli a halálozás esélyét.
           Az elhízás kialakulásának számos oka lehet:
           * a genetikai adottságok segíthetik a kialakulását, de kizárólag ezzel nem magyarázható az elhízás,
           * életkor: az évek elôrehaladtával egyre gyakoribb a túlsúly. Ebben jelentôs szerepet játszik a szervezet energiaigényének csökkenése, illetve a kor elôrehaladtával a fizikai aktivitás csökkenése,
           * energiagazdag táplálkozás: a leggyakoribb okok közé tartozik, amelyben szerepet játszik az élelmiszerek, ételek túlzott kínálata, a nassolásra csábító édességek, sós ételek viszonylagos megfizethetôsége és gyors elérhetôsége, az étel, mint egyetlen élvezeti forrás elôtérbe kerülése,
           * mozgásszegény életmód: a felgyorsult életritmus megköveteli azoknak az eszközöknek az igénybevételét, amelyek szinte semmilyen fizikai igénybevételt nem követelnek. Így kiesik a hétköznapokban régen természetes fizikai aktivitás: gyaloglás, biciklizés, kertészeti munka: kaszálás, ásás stb.
           Természetesen leggyakrabban a fent említett okok együttesen vezetnek fokozatosan az elhízás kialakulásához.
           Mi a teendô? Figyeljünk testsúlyunkra!
           Ha testtömegünk a normál tartományba tartozik, akkor is havonta egyszer álljunk mérlegre (lehetôség szerint reggel, ruha nélkül, mindig ugyanazon a mérlegen ellenôrizzük testtömegünket), hiszen ebben az esetben is könnyebb a „bajt" megelôzni, mint pl. 20 kg felesleget „ledolgozni". Amennyiben kicsit túlléptük a kívánt tartományt, figyeljünk oda étkezésünkre: ne igyunk energiát tartalmazó folyadékokat: üdítôk, szörpök, cukorral édesített tea, kávé, sör, alkohol. A fôétkezések között ne nassoljunk, a nagyobb ünnepek közeledtével tervezzük meg, mit eszünk. Ha eddig nem tornáztunk, hetente két alkalmat iktassunk be, vagy munkahelyünkre menet két megállóval hamarabb szálljunk le és gyalogoljunk. Így kis odafigyeléssel, menynyiségi korlátozás nélkül is ledolgozhatjuk a többletsúlyt.
           Ha 5–10 kg-tól szeretnénk megszabadulni, feltétlenül vegyük igénybe szakember segítségét! Ne felejtsük: az egy év alatt felszedett zsírpárnát nem lehet két hét alatt leadni! Nincs még olyan csodaszer, amely reggelre karcsúvá varázsol bennünket. Számos készítmény van már forgalomban, amelyek segíthetik a testtömegcsökkenést. Ezekrôl kérjük ki orvos, dietetikus tanácsát! Vannak köztük olyanok, amelyek ténylegesen segítenek, de vannak, amelyek elsôsorban a pénztárcánkat fogyasztják. A hatásos készítményekrôl is tudni kell, hogy alkalmazásuk mellett is meg kell tanulnunk átalakítani életmódunkat. Tudomásul kell venni, hogy ha kevesebb energiát adunk le, az energia-felvételünket is csökkenteni kell. Ma már nem koplalást és sanyargatást jelent az energiaszegény táplálkozás. Tiszteljük meg az ételt, ne pótcselekvésre, jutalmazásra, bánatoldásra használjuk. Élvezzük az ízeket, de tartsuk szem elôtt saját szükségletünket. Nyáron használjuk ki az évszak adta zöldségek és gyümölcsök széles választékát, mozogjunk többet és a nagy melegben szükséges folyadékot ne energiát tartalmazó készítményekkel pótoljuk!



                     ÉLETTÖRTÉNET

           A család
32. rész: Dolgozni? Más helyett?

           A nagy látogatás jó pár napig nem hagyta nyugodni Nemessyéket. A család újra meg újra megbeszélte az ügyet, és végtére megnyugodtak: jól cselekedett a legifjabb Nemessy. A grófnak tudnia kell, hogyan járatnak bolondot vele, az pedig kevésbé érdekli a famíliát, hogy mit beszélnek róluk a városban.
           Különben sem panaszkodhatnak, hisz Jani egyre több külföldi ügyfélre tesz szert, s a vállalkozás két lábon áll, ugyanis az asszonyok is serénykednek. Igaz, Bori kicsit beleunt az üzletasszonyosdiba, így a munka oroszlánrésze Katóra maradt, de nem bánja, számított arra, hogy a serdülô kislányánál fellobbanás lesz, kitartás aligha.
           Egy esôs napon, amikor a család kedvetlenül gubbaszt a nappaliban, újra csengetnek az ajtón. A sűrű vendégjárás után Gergô már nem bírja kivárni, hogy valaki ajtót nyisson, felpattan nagyapja mellôl, s rohan az ajtó felé, miközben szónokol:
           – Máris érkezem, ez a Nemessy vendégfogadó. Kellemes kiszolgálás, szíves vendéglátás.... Csókolom, Jenô bácsi.
           Nem csoda tehát, ha harsány nevetés fogadja az érkezôt. Jenô, bár egy picit meglepôdik a nevetésen, hamar megérti a viccet, s együtt kacag a családdal.
           Már a kávéját szürcsölgeti, s gyerekkori emlékeket elevenít fel arról, hogyan borítottak egy tál vizet a bentlakás nevelôjére, mikor rádöbben: jövetelének más célja van.
           – Na, hagyjuk a mókát! Én most mint körzetfelelôs csöngettem be hozzátok, hisz fontos küldetésem van. Köszönöm a szíves vendéglátást, de nem én vagyok a várt szállóvendég.
           Nem várakoztatja sokat Nemessyéket, elmondja, mi járatban van. Kiderül, hogy a városvezetés, azaz a városatyák nagy többsége újabb érdekességet eszelt ki: a lakosság javítsa meg útjait, most az önkormányzat erejébôl erre nem telik, s különben is a közös munka erôsíti az összetartást, kialakítja a csapatszellemet. Persze, nem hű belé Balázs módjára, hogy mindenki ott javít, ahol kedve diktálja, hanem szervezetten. S ebben a város segít, na meg a szükséges homokot, kavicsot is biztosítja.
           – Nem értem! – jelenti ki Jani felháborodottan. – Hogy minden lakos utat javítson? S az adónkat mire költik?
           – Testvérvárosi kiruccanásokra – szól közbe paprikásan Zsuzsa mama.
           – És honnan lesz nekünk utász képzettségünk? – dohog tovább a családfô. – Az útjavítás nem gyerekjáték, nem lehet tessék-lássék módon csinálni!
           – Ne háborogj, barátom. Tudod, én nem vagyok azok között, akik ezt kitervelték. Beszéljétek meg a családban, hogy részt vesztek-e a hétfô-keddi közmunkában, s ha nem, hát nem. Én a feladatomat elvégeztem, értesítettelek.
           – Hét közben? A városvezetés azt hiszi, hogy itt senki sem dolgozik, mindenki sommer, idômilliomos? Hát vegyék tudomásul, én nem fogom elvégezni az ô munkájukat.
           – Ez szemtelenség! – köszörüli meg torkát István tata. – Ilyenre még nem volt példa ebben a városkában. Egy kedves barátom hajdanán meg is mondta a vezetôknek, hogy addig nem fizet adót a városnak, amíg a háza elé járda nem kerül. Nem is fizetett élete végéig.
           – De nincs is járda a Liliom utcában! – szól közbe Zsuzsa mama. – S emlékszel, te, nagyokos, hogy amikor Ceauşescu érkezett, akkor is agyagot hordtak a házak elé. Szegény emberek, hogy mennyit tapostak, mennyit mostak akkoriban! Ezt nevezed te járdának?
           Kató jól mulat az öregek torzsalkodásán, és meglepôdve veszi észre, hogy egyáltalán nem feszélyezi Jenô jelenléte. Jenô neki egy ember a sok közül, már nem rándul görcsbe a gyomra, amikor megpillantja. Arra gondol, hogy talán sikerült kitörülni fejébôl a múltat, a kalandot.
           Jenô is higgadt, nem néz furcsán rá a szeme sarkából, valószínű, ô is jobb szereti lezártnak tudni a múltat.
          
           Olyan jól elbeszélgetnek, hogy csak azt veszik észre, hogy közben besötétedett, vacsoraidô van. Kató kedvesen hívja meg Jenôt, tartson velük, vacsorázzanak együtt, s már a konyha felé indulna, hogy a menüt összeállítsa, amikor újra csengetnek az ajtón.
           Persze, hogy Gergô pattan fel, s máris kezdi:
           – Nemessy vendéglô, parancsoljon, parancsoljon!
           Gedeon és Lillácska érkezik. Gedeon, meglátva Jenôt hamiskásan mosolyog, kezet ráz vele, majd Katóhoz megy, és gúnyosan megjegyzi:
           – Hogy mennyi férfi legyeskedik ön körül, szépasszony!
           Kató már nem lepôdik meg, megszokta, hogy Gedeon semmit nem szól ki a száján gúny nélkül. Eldönti: nem hagyja, hogy sógora felbosszantsa.
           Lillácska még mindig az ajtóban áll, és várja, vegyék már észre, hogy meggömbölyödött, amióta nem látták. S alig teszi fel Jenô a nagy kérdést, hogy hogy van a kismama, máris mellé telepszik, s hosszasan ecseteli, hogy milyen várandósnak lenni. Jenô, ha eddig nem tudta, most minden esélye megvan rá, hogy kiokítsák a terhesség rejtélyeirôl, a gyerekvárás örömérôl és kínjairól, valamint arról is, hogy mekkora szerep hárul ilyenkor az apára, a családias légkör megteremtésére.
           Jenô illedelmesen hallgatja, miközben lesi a pillanatot, hogy kereket oldjon. Búcsúzna ô, de elfogadta a vacsorameghívást, illetlenség lenne most visszamondani.
           Újabb két teríték kerül az asztalra, és különleges finomság Lillácskának, hisz ô, amióta teherbe esett, nem tud akármit megenni. S kívánós is, hozza a család tudomására. Most például egy picike likôrt kíván. Nem ô, a gyermek.
           Így az asztalra kerülnek az italas poharak is, s Kató belenyugodva dönti el, hogy Gedeonéknál az alkohol körül forog a világ, az ital hozzátartozik az ételhez, az élethez.
           Vacsora közben kedélyesen csevegnek az élet dolgairól, Jenô érdekes történeteket mesél, mindenki derül, amikor Gedeon véget vet a nevetésnek:
           – Ha már találkoztunk, Jenôkém, közölni szeretnénk veled... – s egy pillanatra elhallgat, hogy jobban felkeltse az érdeklôdést s a gyanút (ebben mindig is nagymester volt ô) – ... hogy örömmel vennénk, ha születendô gyerekünk keresztapja lennél.
           Mit válaszolhatna Jenô, nincs kiút, bár kedve nincs a keresztapasághoz, de ha felkérték, nem lehet nemet mondani.
           – Köszönöm, hogy rám gondoltatok – mondja vidámságot színlelô arccal.
           Jani és Kató csak ülnek, és megrökönyödve figyelik rokonaikat. Hogy veszik a bátorságot, hogy Jenôt felkérjék, kereszteljen. Hisz nem is összejárósak. Valószínű, a pénzére pályáznak.
           – Na, ne tátsátok a szátokat – szólal meg csilingelô hangon Lillácska. – Csaknem azt várjátok, hogy titeket is felkérjünk? Az csak természetes, hogy ti is kereszteltek!
           Meglepetés a javából. Kató és Jani összenéznek, és egymás tekintetébôl ugyanazt olvassák ki: ettôl tartottunk.
           A kínos csendet végül Gedeon szakítja meg:
           – S akkor hogy is lesz? Jenô a Jani sógora lesz. Jaj, bocs, nem sógora, komája – s nevet hozzá mérhetetlen gúnyossággal.
           (folyt. köv.)
Azaki Hakami


                     SPORT

           Labdarúgás
„Gyergyóban még nem értem ilyen sikert!"
– Interjú Ábrahám Andorral, a Jövô labdarúgójával –

           Ismert, hogy június 20-án, szerdán a bákói Aerostar-stadionban a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata 5–2 arányban gyôzte le a Kézdiszentléleki Perkô (Kovászna megye) együttesét. A moldvai városban elért gyergyói diadal egyenértékű volt a C-osztályba jutással. Az összecsapás ideje alatt a pályán volt Ábrahám Andor, a Jövô nagy tapasztalatú középpályása, aki az említett mérkôzésen góllal járult hozzá szülôvárosa csapatának megérdemelt sikeréhez. Az alábbiakban a magyarországi élvonalban (NB I) is szerepelt labdarúgóval készült interjút tesszük közzé.
           – Hogyan élted át a bákói sikert?
           – Mindenképp jó érzés volt, annál is inkább, mert szülôvárosom csapatával sikerült ezt a sikert elérni. Ezt vártam, máshol ezt már átéltem, de Gyergyóban még nem. Az a helyzet, hogy ezután kezdôdik a nehézség. Ami szép és jó volt az elmúlt. Ahhoz, hogy mindez folyamatosan haladjon sok munkára lesz szükség.
           – Belülrôl milyennek tűnt a mérkôzés?
           – Már az elsô perctôl láttam, hogy jobbak vagyunk. Az elsô félidô a kihagyott gólhelyzetek miatt nem úgy alakult, ahogy mi elképzeltük. Sajnos csak a második félidôben tudtuk azt nyújtani, amit az elejétôl kellett volna. Emiatt kissé stresszes mérkôzés volt. Amikor azonban sikerült megszerezni a második gólt, akkor éreztem, hogy már nem tudnak megfogni.
           – Szerined mit hoz a jövô?
           – Amennyiben a csapat segítséget kap a várostól, akkor fog ez menni. Ha nem, akkor itt húsz évig foci megint nem lesz. Nem akarok jósolni, de ez a véleményem. A jelenlegi négy emberen kívül – Ivácsony Pál, Bălan Viorel, ifj. Kelemen Ferenc és Kolumbán Árpád –, ha nem kerül más segítség, akkor nem lesz foci. A város, ha támogatni fogja a sportágat, akkor szép eredményeket lehet elérni.
           – Milyennek látod a helyi utánpótlás helyzetét?
           – Senkit nem akarok megsérteni, de nem látok sok jót ebben a csapatban. Ezért nem hibás senki, de véleményem szerint, amióta a Sportiskola csapatát megszüntették, azóta labdarúgók nem tudtak nevelkedni. A másik oldal az, hogyha a gyerekeknek nincs példaképük, akkor nem jönnek a pályára. Ez a csapat azért is volt létrehozva, hogy lassan újra éledjen a labdarúgás Gyergyóban, jöjjenek a gyerekek a mérkôzésekre. Sajnos a gyergyói fiatalok nem tudták elérni azt a szintet, hogy a csapat felkerüljön a C-osztályba. Ez oda vezethetô vissza, hogy nincs megfelelô utánpótlás. A jelenlegi vezetôség tervei között szerepel különben az ifjúsági csapatok házatáján történô rendteremtés is.
           – Folytatod-e a pályafutásodat?
           – Biztos, hogy a labdarúgás mellett maradok. Valójában, hogy mit is fogok csinálni azt tulajdonképpen nem tudom. Mindent megteszek ezután is, hogy segítsek. Örülnék, ha olyan fiatal együttesünk lenne, hogy ne férjek be a csapatba.
           – Tegyük fel, hogy te vagy az edzô. Hogyan erôsítenéd meg a jelenlegi csapatot?
           – Szerintem szükség lenne öt-hat új játékosra, akiket beépítenék a kezdô csapatba. A D-osztály és a C-osztály között nagy a különbség. Ezt nem azért mondom, hogy a C-osztálytól meg kell ijedni, de az a helyzet, hogy vannak csapatok és vannak játékosok, akik évek óta a C-ben játszanak. Nálunk azonban a játékosok zöme csak a megyeiben játszott. Reméljük, hogy az edzésmunkával és a leigazolásra kerülô játékosokkal sikerül áthidalni ezt a hátrányt.
           – Mi a véleményed a romániai játékvezetésrôl?
           – Sokat változott. Ôszintén szólva ezek a cirkuszok, amit a televízióban, a bukaresti újságokban látni, olvasni lehet, magasabb szinteken vannak. Alacsonyabb szinten a bírók nem tévednek annyit. A bírók általában fiatalok, s az ilyeneknek érdeke, hogy magasabb szintre kerüljenek, s persze, hogy több pénzt keressenek.
           – Nemrég érkezett a hír, hogy felszámolják a borszéki csapatot. Mi a véleményed errôl, tudva azt, hogy egy ideig az Apemin játékosa voltál?
           – Sajnálom a borszéki csapatot, mert ott mindig jól éreztem magam. Nekem mindig az volt a véleményem, hogy nem szabad egy akkora helységben, ahol 100–200 nézô látogatott ki a B-osztályú mérkôzésekre, egy ilyen szintű csapatot fenntartani. Tény, hogy csodálatosan feljavították a pályát és az öltözôket, ugyanakkor új létesítményeket hoztak létre. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok pénzt fektettek a labdarúgásba. Szerintem a legjobb megoldás Borszéken ebben a helyzetben az lenne, hogy hozzanak létre egy, az egész megyére kiterjedô ifjúsági labdarúgó központot.

Visszhang
Labdarúgóink sikere kovásznai szemmel

           A szomszédos megyében megjelenô Háromszék nevű független napilap is tudósításban számolt be a két megye bajnokcsapatainak (Kézdiszentlélek – Gyergyószentmiklós) bákói, osztályozó jellegű összecsapásáról. A cikk szerzôje – Gergely Zoltán – szerint az elsô félidô végéig férfias, de sportszerű küzdelem volt, s egyik csapat sem tudott felülkerekedni. (A félidôben 1–1 volt az eredmény.)
           A második félidôben született gólokról a helyszíni tudosító a következôképpen fogalmazott: „Szünet után Gyergyó többet kezdeményez, s a 48. percben egy szép összjáték végére Korpos tesz pontot, amikor a tizenhatosról betalál: 2–1. Szentlélek megint talpra áll, és kiegyensúlyozza a játékot, ám a 66. percben Obrijan és Elekes küzd a labdáért, a kapura lövô gyergyói játékos lába elakad védônkön, elesik, a játékvezetô pedig tizenegyest ad. Olyan eset volt, amelyre tíz bíróból kilenc büntetôt ad. Korpos a végrehajtó: 3–1. Szentlélek nem adja fel, és a 67. percben Tóth baloldali szögletrúgását Horváth a hálóba fejeli: 3–2. Úgy tűnik, hogy a Perkô kicsikarja az egyenlítést, amikor a gyergyóiak legjobbja, Ábrahám a 75. percben remek cselsorozat után eredményes: 4–2."
           A kettôs kiállítás után: „ ... már semmi esélyünk nincs, sôt, a gyergyóiak rátesznek még egy lapáttal, és Spînu révén a 83. percben beállítják a végeredményt: 5–2."
           Majd végül: „A két csapat között nincs ekkora különbség, ám a gyergyóiak fôleg a második félidôben árnyalatnyival jobbak voltak, s összeszokottabb csapat benyomását keltették."

Minifoci
Komák az élen

           A városi kispályás labdarúgó bajnokság legutóbbi eredményei: Jövô II – Erlascom 1–3, Ben-Com-Mixt – Volán Új Kelet 1–10, Crazy Boys – Ben-Com-Mixt 4–0, Volán Új Kelet – Rozy Boys 8–2, Jövô II – Kárpáti Sas 2–13, Erlascom – Ben-Com-Mixt 4–1. Július 4-én, szerdán – lapzárta után – kerültek lejátszásra a Volán Új Kelet – Erlascom és a Crazy Boys – Jövô II mérkôzések. A további műsor: július 6., péntek: Kárpáti Sas – Komák, Ben-Com-Mixt – Rozy Boys; július 9., hétfô: Kárpáti Sas – Crazy Boys, Rozy Boys – Erlascom; július 11., szerda: Volán – Jövô II, Crazy Boys – Erlascom. (A Ben-Com-Mixt – Erlascom mérkôzést elnapolták.)
           A mérkôzések kezdési idôpontjai: 18.00, illetve 19.15 óra.

Szombaton véget ér az alapszakasz

           A Gyergyóalfalvi Bucsin SE által szervezett községi kispályás labdarúgó bajnokság 11. és 12. fordulójának eredményei: Rangers – Bucsin 1–2, Juventus – BFK 3–3, Juventus – Rangers 4–2, Bayern – Haverock 3–4, BFK – Bucsin 0–9, Belsô Utca – Közbirtokosság 4–2, Juventus – Haverock 0–0, Bayern – Rangers 2–2.
           Portik József, a Bucsin SE elnökének tájékoztatása szerint július 7-én, szombaton véget ér az alapszakasz küzdelemsorozata, majd július 10-én, kedden 18.00 órai kezdettel elkezdôdik az elsô négy helyen végzett csapatok rájátszása. A párosítás: az elsô a negyedik helyezettel, a második pedig a harmadik helyen végzett együttessel méri össze tudását. A mérkôzéssorozat háromból két gyôzelemig tart. Az elôdöntô gyôztesei játsszák majd a döntôt, a vesztes csapatok pedig a harmadik helyért mérkôznek. A döntô összecsapások is háromból két gyôzelemig tartanak.
           Góllövôlista: 1. Gál István (Rangers) 24 gól, 2. Majorán István (BFK) 18 gól, 3. Portik József (Bucsin) 17 gól, 4. Tódor Lóránt (Bayern) 16 gól, 5. Vaszi Demeter (Rangers) és Györffy Csaba (Bayern) 13–13 gól. A további műsor: július 5., csütörtök: 18.00 Juventus – Közbirtokosság, 19.15 Rangers – BFK; július 6., péntek: 18.00 Rangers – Haverock, 19.15 Juventus – Bayern; július 7., szombat: 17.00 Belsô Utca – BFK, 18.15 Közbirtokosság – Bucsin (az alapszakasz utolsó mérkôzése).


           Jégkorong
Szerdán megérkezett Kercsó Árpád!

           Július 2-án, hétfôn véget ért a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapatát alkotó játékosok nyári szabadsága. A gyűlekezô napján a következô sportolók jelentkeztek a felkészülés elkezdésére: Molnár Szabolcs, Máthé Csaba, Kari Lóránt – kapusok; Gergely Lehel, Domokos Ferenc, Góga Attila, Laczkó Attila, Kozma Lóránt, Borsa Tamás – hátvédek; Szôke László, Ambrus Zoltán, Keresztes Ödön, Farkas Csaba, Vita Zsolt, Koós Tibor, Csíki Árpád, Köllô Csaba, Máthé István, Rusz Gábor, Kertész Zoltán, Gál Csaba és György József – csatárok.
           Amint azt Kémenes Balázs edzôtôl megtudtuk a felnôtt kerettel részt vesznek az idényeleji felkészülésen a következô ifjúsági I-es korcsoportú játékosok is: Sántha Elemér, Nagy Levente, Péter Vilmos, Balla Szabolcs és Kercsó Zsolt.
           Bencze Attila, a Progym SE jégkorong-szakosztályának elnöke kérdésünkre válaszolva elmondotta, hogy július 4-én, szerdán az esti órákban városunkba érkezett Kercsó Árpád, a magyar jégkorongválogatott szövetségi kapitánya.
           A felkészüléshez kapcsolódik a hír, miszerint július 2-án, kedden a játékoskeretet alkotó játékosok akkomodációs (alkamazkodó) edzésen vettek részt. Ez az edzésmunka az elôzetes tervek szerint július 9-én, hétfôn ér véget. A játékosok számára ezután következik az általános fizikai alapozást magába foglaló idényeleji felkészülés.


           Tenisz
Kupagyôzelem párosban

           * Május 21–27. között került megrendezésre a szlovéniai Malecnikban az a 14–16 éves sportolók számára szervezett nemzetközi turné, amelynek résztvevôje volt a gyergyószentmiklósi Szatmári Ágnes (a mellékelt fényképen szerválás közben látható) is. Az Európai Tenisz Szövetség által szervezett megmérettetésen városunk képviselôje az elsô körben a szlovén Zec Pesikiric ellen mérkôzött és 6:0, 6:0 arányban gyôzött. A második fordulóban Ági ellenfele a Bosznia-Hercegovina-i Racic Sania volt, akit a gyergyói lány 6:3, 6:1 arányban gyôzött le. Következett a Gradisnik Nusa (Szlovénia) elleni mérkôzés. A találkozót végül a szlovén lány nyerte 6:2, 5:7, 4:6 arányban.
           * Portik Endre tájékoztatása szerint július elsejei hatállyal Szatmári Ágnest a Bukaresti Herăstrău Tenisz Klubhoz igazolták. Hasonlóképpen az alpesi sí terén is változás történik Ági sport-pályafutásában, hisz a Brassói Teleferic csapatához szándékozzák átigazolni. Amint azt megtudtuk, Szatmári Ágnest ezután is a Kárpáti Sas Sport Alapítvány menedzseli.
           * Június 26–30. között került megrendezésre Bukarestben a 14 éves sportolók számára szervezett Román Nemzetközi Bajnokság. A Compaq Kupával díjazott megmérettetésen tizenkét ország versenyzôi voltak jelen. Szatmári Ágnes egyesben 64 versenyzô közül a negyeddöntôig menetelt, ahol Negreanu Diana (Alexandriai ISK) állta útját, aki 4:6, 6:2, 2:6 arányban bizonyult jobbnak a gyergyói lánynál. Ugyanezen verseny keretében a Szatmári Ágnes – Lăzăroiu Lenore (Brassói Dinamo) alkotta páros gyôzelemrôl gyôzelemre jutott, és végül megnyerték a Compaq Kupát.
           * Július 8-án, vasárnap Mamaián kerül megrendezésre a 16 évesek számára szervezett nemzetközi Sen-Dialog Kupa. A megmérettetés résztvevôje lesz Szatmári Ágnes is, aki a 16. kiemeltként kezdi el a mérkôzéssorozatot. A hétvégi tengerparti turnén összesen hat ország sportolói vesznek részt.


           Ökölvívás
Salánki gyôzött Désen

           * Június 29–30. között került megrendezésre Désen a Selena Kupa küzdelemsorozata – tájékoztatott Murvai József edzô. A rendezvényen jelen voltak a Gyergyószentmiklósi Rapid sportolói is, nevezetesen Salánki Sándor és Deák Dénes. Az elôbbi a 48 kg-os, Deák pedig a 75 kg-os súlycsoportban lépett a kötelek közé. Az elsô nap Salánki pontozásos gyôzelmet aratott Nicolin Gheorghe, a Kolozsvári Akarat versenyzôje elleni mérkôzésen, míg Deák Dénes szintén pontozásos alapon veszítette el a Hrîşcu Vasile (Dési Selena) elleni összecsapást. A döntôbe jutott Salánki ismét pontozásos gyôzelmet aratott. A gyergyói ökölvívó ezúttal Adorján Iliet (Kolozsvári MSK) múlta felül. A dési turnén a gyergyóiakon kívül a következô csapatok voltak jelen: Kolozsvári Akarat, Kolozsvári MSK, Kolozsvári ASA, CIG Torda, Aranyosgyéresi Arieşul és a szervezô Dési Selena. Csapatunk kiszállását támogatták a Fer.Ko, Syncro Serv és a Golden kft.-k, továbbá Horváth Gábor és Csáki András.
           * Ökölvívóink július 14–15. között Tordán vendégszerepelnek. Az említett helységben rendezik meg a kilencedik alkalommal kiírásra kerülô Potaissa Kupa küzdelemsorozatát. A szervezôk – a Tordai Titan SE ökölvívó szakosztályának vezetôi – a hagyományos rendezvényre a hazai klubcsapatokon kívül ezúttal németországi és magyarországi együtteseknek is küldtek meghívókat.


           Sakk
Csökkent a résztvevôk száma

           Június 24-én, vasárnap az Astoria kávéházban került megrendezésre az Astoria-kupa és a városi bajnokság sorrendben hatodik fordulója. Az említett napon mindössze 12 sakkozó gyűlt öszsze, emiatt a korábban tervezett hét helyett öt fordulóra apadt a hétvégi verseny.
           A hatodik forduló legjobbjai: 1. Balázs K. Csaba 4 pont (öt lehetségesbôl), 2. Mîndru Traian 3,5 p., 3. Puskás András 3 pont; ifjúságiak: 1. Baki Lóránt 2 pont (14 Bucholz), 2. György Dániel (11,5 Bucholz).
           Az Astoria-kupa és a városi bajnokság hatodik fordulója utáni összesített rangsorban: 1. Puskás András 28,5 p., 2. Balázs K. Csaba 27 p., 3. Mîndru Traian 24 pont.
           A hetedik forduló mérkôzéseire július 29-én, vasárnap kerül sor.


           Esemény
Sportegyesületi gyűlés Szárhegyen

           Június 25-én, hétfôn este gyűlést tartottak a Gyergyószárhegyi Bástya SE-nél. Gábor László, a Bástya SE elnökének tájékoztatása szerint a tanácskozás során eldöntötték, hogy Korpos Lajos tanár-edzô a közeljövôben a bukaresti Sportorvosi Központba utazik László Tiborral, ahol a szárhegyi atlétatehetség egy alapos orvosi vizsgálatnak lesz alávetve. Elôzetes terv született ugyanakkor a közelgô Szárhegyi Falunapok sportrendezvényeirôl. Eszerint a Falunapok keretében elôreláthatóan lesz egy négy csapatot felvonultató kispályás labdarúgó-torna. A mérkôzések szüneteit ügyességi és egyben szórakoztató versenyek töltik majd ki. Az augusztusban megrendezésre kerülô Falunapok keretében „Erôs ember" vetélkedô és egy igásállat-bemutatóra (ló) is sor kerül. Ezenkívül öregfiú kézilabdamérkôzés, a gyerekek pedig kerékpár és kisrobogó ügyességi versenyeken bizonyíthatják rátermettségüket.
           Július 9-én, hétfôn 21.00 órai kezdettel a Bástya SE vezetôi újabb megbeszélést tartanak a Falunapok keretében megrendezésre kerülô sportrendezvények kapcsán. A gyűlésre szívesen látják a környezô helyiségekben működô sportegyesületek labdarúgó-szakosztályainak vezetôit.


           Pontosítás

           A múltheti lapszámunkban megjelentekkel ellentétben nem július 13–15. között, hanem augusztus 17–19. között kerül megrendezésre a városi műjégpálya körüli térségen az idén második alkalommal megrendezésre kerülô Gyergyói Sörfesztivál.
           A rendezvény szervezôi: a Sport Management és a Brau Union Rt.-k. Az utóbb említett részvénytársaság magába tömöríti a csíkszeredai, régeni, craiovai, aradi, hátszegi, bukaresti és a konstancai sörgyárakat. Az önhibánkon kívüli idôpont elírásért minden érintett elnézését kérjük. Érdeklôdni és jelentkezni a 165.131-es telefonszámon lehet.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt

viccek...viccek...viccek

           – Kölcsön kenyér megszárad.
           * * *
           – Köszörűt vettem, és fentem is menten késemre élet, ilyen az élet!
           * * *
           – Különös ember a házmester: este sört iszik, reggel havat hány...
           * * *
           – Látogass el a Szovjetunióba, mielôtt még ô látogat el hozzád.
           * * *
           – Le az elôítéletekkel! Mindenkit egyformán utálok.
           * * *
           – Legszebb öröm a söröm.
           * * *
           – Lehet, hogy a mennyország jó hely, de a pokolban több az ismerôs.
           * * *
           – Ma kezdôdik életed hátralevô része.
           * * *
           – Meghívó nem kell, csak hozzál piát!!!
           * * *
           – Méghogy kutyát fürdetni, hiszen én se szoktam!
           * * *
           – Mi a közös önben és a férjében?
           – Egy napon házasodtunk.
           * * *
           – Mindenkit érhet baleset, ha idejében ott van.
           * * *
           – Minél távolabbról nézzük, annál messzebbrôl látjuk.
           * * *
           – Ne adj tanácsot! A bölcsnek nincs szüksége rá, a bolond pedig nem fogadja meg!
           * * *
           – Ne törekedj gazdagságra, ha megszerezted, megöl majd az unalom.
           * * *
           – Ne vigy engem a kísértésbe, odatalálok magamtól is!
           * * *
           – Nehéz annyira dicsérni valakit, hogy hazugnak érezze a dicséretet.
           * * *
           – Nem iszom többet. De kevesebbet sem.
           * * *
           – Minél több emberrel találkozom, annál jobban kedvelem a kutyámat.
           * * *
           – Takarékoskodj a WC-papírral, használd mind a két oldalt.
           * * *
           – Óvd a fákat: egyél harkályt.
           * * *
           – Az idô az, ami megakadályozza, hogy a dolgok mind egyszerre történjenek.
           * * *
           – Éjjel kettô után nincs csúnya nô.
           * * *
           – A valóság mankó azok számára, akik képtelenek kábítószerrel élni.
           * * *
           – Kemény és kitartó munka idôvel meghozza gyümölcsét. A lustaság azonnal.
           * * *
           – Számításaim szerint az én problémám nem is létezik.
           * * *
           – Figyelmeztetés: az idôpontok a naptárban közelebb vannak, mint ahogy látszanak.
           * * *
           – Aki utoljára nevet, annak lassú az agya.
           * * *
           – Sose felejtsd el, hogy különleges vagy, akárcsak mindenki más.
           * * *
           – Tanulj a szüleid hibájából: használj fogamzásgátlót.
           * * *
           – Hogyan hiányoznál, ha sosem mész el?
           * * *
           – Az ember minél kevesebb éves, annál fiatalabb...
           * * *
           – Egész kis koromban születtem ...
           * * *
           – Gondolkodtál már ma?
           * * *
           – Ha jó, ha nem, muszáj, gyalog megyek mert' süllyed az uszály!
           * * *
           – Ha nem lenne utolsó pillanat, akkor semmi sem készülne el.
           * * *
           – Ha nem mész el mások temetésére, ôk sem jönnek el a tiédre.
           * * *
           – Ha nem tetszik, ahogy vezetek, akkor tűnés a járdáról!
           * * *
           – Ha utálod, amikor kirabol egy rendôr, kérj segítséget egy bűnözôtôl.
           * * *
           – Ha van valami, amit egy keselyű mindennél jobban utál, az az üvegszem.
           * * *
           – Házastársamat társasházra cserélném!


Horoszkóp
július 5–11.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Egyik családtagja be akar önnek mutatni valakit. Ha nem házas vagy ha nem foglalt, vigyázzon! Valószínűleg olyasvalakit, akit az ön párjául szemelt ki! Egy különös véletlen folytán ismét összekerül régi barátjával. Jó lesz emlékezni a régi szép idôkre. A héten szembe kell nézni a ténnyel, ha már huzamosabb ideje vendégeskedik.
           BIKA (IV.21-V.20.)
           Már régóta vár egy küldeményre? Valamit, amire már régóta vágyik, most végre megkaphatja. Az is lehet, hogy egy jó hír közeledik önhöz telefonon vagy levélben. Végül is mindegy, a lényeg, hogy izgalomba hozza.
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Valaki a közvetlen környezetében kiszemelte önt, ugyanis nagyon vonzónak tartja. Most már vette a bátorságot és randevúra invitálja. Nem fog csalódni, hanem egészen új megvilágításban látja ezt a kapcsolatot. A változás mindenki életében fontos lépés.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Egy kis gondatlanság bajba sodorhatja. Talán titokban bosszút forral? Inkább vigyázzon magára és legyen kedves másokhoz. Egy barátja túlságosan kockázatos, veszélyes ösvényre lépett. Hiába próbálja jobb belátásra bírni, nem sikerül.
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Ha döntéshelyzet elôtt áll, az a legfontosabb, hogy ne hozzon elhamarkodott döntéseket, különösen akkor, ha a karrierjérôl van szó. Foglalkozzon inkább valódi céljaival és vágyaival. Lehet, hogy érdekes megtudni, ki mennyit keres. Pénzrôl ne veszekedjen befolyásos emberrel.
           SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
           Ne dédelgesse sértôdöttségét, bármennyire is megbántották, esetleg valaki beletiport érzéseibe. Beszéljen nyíltan a párjával, tisztázzák nézeteltéréseiket, de aztán csókolják meg egymást. Egy barátja fontos híreket hoz, amelyekkel óriási változást idézhet elô életében.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Szerelmével a jövôt tervezgetik, elôször könnyed hangnemben beszélgetnek, de késôbb a dolog komolyra fordul. Csak nem arra gondolnak, hogy öszszeházasodnak? Az egyik barátja komoly csalódást okozhat, ha ön nem emlékezteti ígéretére.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Szakítson idôt arra is, hogy a magánéletével foglalkozzon. Mégis, hogyan képzeli el a jövôt? Mivel valószínűleg nem elégedett jelenlegi helyzetével, itt az ideje, hogy változtasson rajta. Egyik munkatársa, akivel szakmai kapcsolatban áll, kikezd önnel. Ha mindketten szabadok, akkor jöhet egy kis flört.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Szerelmével komolyra fordul a dolog. Valaki arra akarja rávenni, hogy magához vegyen egy elhagyott macskát vagy kutyát. Itt az ideje, hogy valamilyen szabadtéri sportot válaszon. Egyik hobbijából pénzkereseti lehetôség alakulhat ki. Lakóhelyén valaki egy alapítvány javára gyűjt.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Egészen meglepi önt annak felismerése, hogy menynyire megbízható barát az az ember, akit csak felületes ismeretségnek vélt. A munka közben felgyűlt feszültséget oldja egy kis testgyakorlás és kreativitás. Ezen a héten vizsgálja felül egy üzleti ügyét, mert már régóta húzódik.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           A hétvégi tervek csodálatosak, azonban a megvalósulás nem egészen tükrözi a várt eredményt. Ellenôrizzen mindent kétszer, jegyeket, szobafoglalást, és legyen óvatos az ismeretlen vidéken. Egy álma lassan kezd valóra válni, valóságos körvonalat ölteni.
           HALAK (II. 20-III. 20.)
           Ez a hét jól kezdôdik, de egy barátjával való nézeteltérése, teljesen felboríthatja hétvégi terveit. Legyen rugalmas, és csináljon mást a hét közepén. A dolgok minden területen jól indulnak, a végén azonban valami mindig felborítja az elôre eltervezett dolgokat.                        Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001