Megáll az ész!

           A Kisebbségi Színházak Kollokviumát kívánja megszervezni a Figura – tudtuk meg áprilisban. Júj, de jó! Kell nekünk, hogyne kellene. Legalább szeptember néhány napján a művelôdési házban kulturális rendezvények is lesznek, s talán valaki bekíváncsiskodik az elôadásokra. Nem beszélve Gyergyó hírnevérôl. Mert, ha már nincs motoros találkozónk – elmentek jószántukból, vagy elüldöztük, nem tudni –, semmi hír a Gyergyói Nyári Napok felôl, nem úgy az Enduro-versenyrôl, melyrôl szinte biztosan tudjuk, nem lesz, akkor fölöttébb kell a Kollokvium.
           Ismétlem, tudtuk ezt áprilisban. Aztán megszavaztuk a költségvetést, lecsípve csak a Figurától kétszázmillió lejt. A tanácsosok nagyrésze lelkesen megszavazta. Kell más művelôdési szervezeteknek. A pénzelosztásban azonban kegyes volt a város, adott a művelôdési ház működtetésére százmillió lejt. S ugyanakkor a polgármester ígéretet tett, hogy nemcsak erkölcsileg támogatja a rendezvényt, hanem negyven személynek szállást is biztosít.
           A Figura pedig szervezett. Tizenöt színházat hívott ide szeptemberre, köztük a zsidó, német, bolgár és cigány színházakat, valamint minden erdélyi magyar színházat is, tehát a kisebbséget. S mindenki elfogadta a meghívást, sôt néhány társulat azt kérte, ne csak egy elôadást mutathasson be, mert hoznának ôk több darabot is. Akárhogy számolunk, kétszázötven résztvevôrôl van szó, melybôl ketszáztíznek még nincs szállása legalább ígéret szintjén sem, nem beszélve utaztatásukról, napidíjaikról.
           S van még egy probléma: siralmas a művelôdési ház állapota; a zsinórpadlás életveszélyes, az illemhelyek, öltözôk gyomorpróbálók. A ház elôcsarnoka is szégyellnivaló, de át lehetne alakítani, ugyanis Köllô Miklós építész ígéretet tett, hogy megtervezéséért csupán annyit kell fizessen neki a város, mint amennyit a spanyolok adtak másfél hektárért, azaz egy dollárt. A többihez azonban pénz kell – kétségtelen.
           A Figura pályázgatott és nyeregetett, így jócskán kevesebb hibádzik az összegbôl, mint eleinte. De így is sok. Mert ugye az elôcsarnok-szépítést el kell felejteni, arra nem futja. A zsinórpadlás, illemhelyek rendbehozatalának költségét az a százmillió képezi, amit amúgy is a művelôdési házra szántak. (Ha tudná a munkavállaló, hogy legjobb esetben is ennek csak felét kaphatja meg ebben a negyedévben!)
           A napidíjakra, hatvannégymillió lejre, s a közel 150 millióra rúgó szállítási költségre azonban nincs pénz. A szavazásnál a korábban ujjongó tanácsosok csak tartózkodtak. Ugye, ugye, jobb venni, mint adni.
           Lehet, hogy elmarad a kollokvium. Lehet, hogy nincs is rá szükség?! Csak az a figura, hogy ha a Figurától nem gombolják le azt a kétszázmilliót, most nem fájna ezen a fejünk.
           Hogy nekünk semmi sem kell! Megáll az ész!
Balázs Katalin

Szálkák és gerendák

           Bábok gyülekezete?
           A legutóbbi tanácsülésrôl ismét nagyon keserű szájízzel jöttem el.
           Már az elsô napirendi pont kapcsán hosszas és meddô vita bontakozott ki, az eredmény pedig ... arról jobb nem is beszélni. De hogy kezdjem az elején: idén tavasszal Zsehránszky István, a Tájékoztatási minisztérium egyik igazgatója azzal kereste meg a Figura színházat, hogy nem lenne-e kedve megrendezni a Nemzetiségi Színházak Kollokviumát? Mivel a színház vezetôsége hajlandó volt vállalni ezt a kihívást, Zsehránszky úr személyesen jött le egy bemutató alkalmával, s találkozott a polgármesterrel, illetve néhány tanácsossal. Azon a megbeszélésen mindenki nagyon lelkesedett az ötletért, s vállalta, hogy támogatja. Ott helyben elhangzott, hogy mintegy 500 millió lejbe kerül egy ilyen rendezvény, s hogy ennek egy részét vállalná a minisztérium, egy részét meg lehet szerezni pályázatokból illetve szponzoroktól, de természetesen egy részt a város kell magára vállaljon.
           Ezek után felért egy pofoncsapással, hogy a város költségvetésének elfogadásakor a tanács a többi intézmény költségvetését szó nélkül elfogadta, ellenben a Figura költségvetésébôl elvett 200 milliót azzal a kifogással, hogy abból létrehoz egy alapot, amire más művelôdési szervezetek pályázhatnak. Ennek ellenére a színház nem mondott le a kollokvium megrendezésérôl, hanem elkészítette annak a költségvetését, majd megírta a szükséges pályázatokat, a Tájékoztatási Minisztériumhoz, több magyarországi minisztériumhoz, alapítványhoz, illetve a helyi tanácshoz. Plusz természetesen a meghívókat a színházaknak, szakembereknek, sajtónak, stb.
           A visszajelzések sorra érkeztek, így például elmondható, hogy az összes hazai nemzetiségi színház jelezte részvételét, illetve több helyrôl immár biztosra vehetô az anyagi támogatás. A Tájékoztatási Minisztérium például az eredetileg felmerült 200 millió helyett közel 300 millióval támogatná a rendezvényt.
           Ilyen elôfeltételekkel került sor a Városi Tanácsban a hozzá intézett kérés megvitatására. Ebben a színház egyrészt arra kérte a Tanácsot, hogy hagyjon jóvá egy összeget a művelôdési ház egyes részeinek elengedhetetlen javítására (erre a célra kellene legalább 100–150 millió lej), illetve 84 millió lej a meghívottak egyes költségeinek a fedezésére. Ugyanakkor jelezte, hogy igényt tart a polgármester által ígért természetbeni segítségre (elszállásolás, szállítás a város területén). Az elôjelek nem voltak túl bíztatóak, ugyanis a Polgármesteri Hivatal elkészített egy határozattervezetet, amit a gazdasági szakbizottság elé terjesztett, azonban „elmulasztotta" mellékelni hozzá a színház kérését, illetve a bizottság ülésén is (ahova „természetesen" a színháztól nem hívtak meg senkit) hallgattak arról, hogy létezik ilyesmi. A szakbizottság elé terjesztett határozattervezetben pedig csak annyi van, hogy a költségvetésben eredetileg a városi művelôdési központ céljaira elkülönített 100 millió lejt átcsoportosítjuk az egyéb anyagi költségek fejezetbe, hogy abból lehessen elvégezni a legszükségesebb javításokat a művelôdési házban. Ennyi, semmi több. Mindezt annak ellenére, hogy a tanácsülést hat nappal megelôzô sajtóbeszélgetésen már jeleztem, hogy tisztességes dolog volna az elvett 200 milliót visszaadni a Figurának, ha már ilyen nagy fába vágta a fejszéjét. Ugyanezt elmondtam a tanácsülésen is, ellenben a polgármester válasza az volt, hogy a költségvetésben nincs több pénz, amit erre a célra fordíthatnánk. Furcsamód Virág Zsolt (a 200 milliós alap kezdeményezôje) nem kapott választ arra a kérdésére, hogy ezek szerint az a pénz már nem létezik? A hosszas vita után (amiben jellemzô módón összesen három-négy tanácsos vett csak részt) szavazásra került sor arról, hogy az elvett 200 millióból legalább 100-at adjunk vissza a színháznak. A szavazás eredménye szerintem felháborító, de ugyanakkor jellemzô is: heten voltunk amellett, hogy a pénzt adjuk vissza, mindenki más tartózkodott. Hogy ez a tartózkodás mit jelent, nagyon nehéz értelmezni, hisz senki nem mondta azt, hogy nincs szükség a kollokviumra, sem azt, hogy rendezze meg a színház, ha tudja. Vajon a tartózkodóknak mindegy, hogy lesz-e kollokvium? Netán az mindegy, hogy milyen pénzbôl rendezik meg? Avagy az mindegy, hogy mire költik el a város pénzét? Nem tudom. Egy dolog azonban biztos: ha valakitôl azt kérdik, hogy ad vagy nem ad pénzt egy bizonyos célra, akkor joggal várható el, hogy az illetô igennel vagy nemmel válaszoljon. Tanácsunkban ellenben más a szokás: kényes kérdésekben a többség tartózkodik. Bátran, felelôsségteljesen. S hogy miért kényes ez a kérdés: azért, mert teljesen egyértelmű: a polgármesteri hivatal számára külön öröm a Figurát minden módszerrel szabotálni, csak azért, mert azt hiszik: ezzel nekem ártanak. Hogy közben a város jó hírnevét teszik kockára, az úgy látszik, nem fontos. A tanácsosok többsége pedig nem akar (nem mer? nem tud?) az ilyen kérdésekben állást foglalni, inkább elbújik egy tartózkodás mögé. Ezek után már nem meglepô, hogy a tanács szabályzatával ellentétben (amelyik világosan kimondja, hogy ilyen esetben a javaslatot elfogadottnak kell tekinteni, hisz senki sem volt ellene) a titkár kijelentette, hogy a javaslat nem kapta meg a szükséges számú szavazatot, s ez ellen egyedül emeltem szót, a többiek behúzták a nyakukat, s hallgattak. Ha pedig ez így van, akkor ismét büszkélkedhetünk egy egyedi teljesítménnyel: szóban nagyon támogatjuk a rendezvényt, ellenben a város költségvetésébôl egy lejt sem adunk rá. Boldoguljanak, ahogy tudnak. Ha pedig netán mégis boldogulnak, akkor majd a polgármester meg a most tartózkodó tanácsosok büszkék lesznek, hogy milyen sikeres rendezvényt támogattak. A nagy semmivel.
           A továbbiakban még kapott egy pofont a tanács a polgármesteri hivataltól, amikor jóváhagyta, hogy az eladjon 530 köbméter fát. Ebben még nem volna semmi elvetendô, épp csak az a történet szépséghibája, hogy ismét kész tények elé állítottak minket, mert a fa árverése már lezajlott a tanácsülés reggelén.
           Hát ezért mondom, hogy a jelenlegi tanács is nagyobb részében bábok gyülekezete. Ezen persze többen fel fognak háborodni, megsértôdni, stb, stb, ellenben amiket elmondok, azok tények. A tények pedig engem igazolnak. Sajnos.
Árus Zsolt

Endurót akar a hivatal

           A pénteki szokásos sajtótájékoztatón a következôket tudtuk meg:
           * A Környezetvédelmi Minisztérium levélben értesítette a polgármesteri hivatalokat, hogy ezentúl minden szabadtéri rendezvényre – legyen az sport illetve kulturális jellegű, vagy akár egy sátortábor – kizárólag környezetvédelmi engedéllyel kerülhet sor.
           * Ugyancsak a Környezetvédelmi Minisztérium rendelete (137/2001), hogy a gombák, gyógynövények, erdei gyümölcsök forgalmazása is engedélyköteles.
           * Kiásták a központon az egykori hirdetôtáblák maradványait, hiszen semmi hasznuk nem volt. Egyelôre nem terveznek helyükbe semmit.
           * Múlt hétfôn Polgári Estet szerveztek Székelyudvarhelyen, amelyen polgármesterünk is részt vett. A rendezvényen jelen volt Turi Kovács Béla, Magyarország környezetvédelmi minisztere is. Pál Árpád szerint a miniszter egyértelműen kijelentette, hogy együtt kíván működni városunkkal a Gyilkos-tó érdekében.
           * Három „támogatnivaló" is van Gyergyószentmiklóson. A focicsapaton és az ôszi színházfesztiválon túl az enduro-tábor megszervezésére is sor kellene kerüljön. Polgármesterünk azt szeretné, ha ez a tábor felkerülne a romániai versenylistára, mint endurós helyszín. Nem kellene ezt is elveszítenünk, mint a motoros találkozót – jelentette ki Pál Árpád. Mindhárom esetben kéri polgármesterünk, hogy aki támogatni szeretné ezen eseményeket, mihamarabb jelezze szándékát a polgármesteri hivatalban.
Pál Hajnalka

Kis pénzbôl nagy mulatság

           Anna-bál lesz, kettô is – hírdették a falragaszok. De ezúttal nem Gyergyószentmiklóson. Alfaluban, Szárhegyen mulatnak az Annák. Városunkban már tavaly megszakadt az Anna-bálok fonala.
           Pedig hajdanán! Magyar világban Borszéken ünnepeltek az Annák napján; elôkelôségek, villatulajdonsok ropták a táncot a bálban. Jóval késôbb Gyergyó is szervezett: kilencet, zsinórban, mikor már a rendszer megengedte. Ez már csak árnyéka volt a régi, nagy báloknak, melyekre Hegyesi Aliz néni így emlékezik:
           – Hajdanán magunkra vettük az estélyi ruhát, mindenki szebbnél-szebb öltözékbe érkezett a bálba. Akkor nem volt kiporciózva az étel; aki akart, evett, aki nem, az nem. A nôk általában nem ettek, még indulás elôtt sem vacsoráztak, hogy ne legyen hasuk. Éhgyomorral mentünk, csak egy rúd vaníliát fogyasztottunk indulás elôtt, hogy csillogjanak a szemeink.
           Az újraéledt, legelsô Anna-bálon Aliz néni volt a bálanya. Nagy Istvánnal, a védnökkel táncolta a nyitótáncot, a csárdást, s ezután jött a palotás. Akkor is a pénzesek rázták a rongyot, s kiválasztották az Annák szépét, sorsolták a tombolákat. Két éve azonban nincs hol megmutatni a legújabb ruhakölteményt. Az egyik szervezô, a Lorántffy Zsuzsanna Nôegylet vezetôje, Gáll Esztegár Ildikó elmondotta, szűk helyre került a pénz. Kiszámították, hogy több, mint 600.000 lejbe kerülne egy személynek az egyéjszakás mulatság, s ezt bizony kevesen engedhetik meg maguknak. Kijelentését Jánosi Gabriella, a nôegylet szószólója is megerôsítette:
           – Nem mondtunk le a bálszervezésrôl, viszont az anyagi gondok, az infláció megakadályozott a munkánkban. Mi, azt is mondhatnám, maximalisták vagyunk, nem szervezhetünk rosszabb, szegényesebb bált, mint a korábbiak. Ezért inkább kihagyunk egy évet, nem erôltettük, csak azért, hogy kudarcot valljunk. Remélem, jövôre sor kerülhet az ünnepre, s nagy ünnep lesz, hisz a tizedik Anna-bál van soron.
           Gabriella azt is elmondotta, hogy a nôegylet nyári munkája azonban nem maradt el: kivették részüket a gyilkostói kápolnaszentelésbôl: vállalták a díszítést, a szendvicskészítést... csak Anna-bál szervezéssel nem dicsekedhetnek az idén... Hajdó István fôesperes-plébános, a bálok örök támogatója is fájlalja a kihagyást. Megígérte: ha szerveznek, ô továbbra is segítségükre lesz, mert a bálra, a mulatásra, a hagyományokra szükség van.
           Kikívánkozik belôlem egy kérdés: ha már nincs pénzünk nagy lakomára, nem futja hétfogásos vacsorára, miért nem hozzuk viszsza a régi, kosaras bálok divatját? Gyergyó legszegényebbje is össze tudna kotorni némi elemózsiát, és nem hiszem, hogy szalonnával töltött gyomorral ne lehetne ugyanolyan jót mulatni, mint méregdrága ételekkel megrakottan.
           S akkor talán az Anna-bál nem a pénzesek szórakozása lenne, hanem a városé, ahonnan lassan elvándorolnak a rendezvények, máshol vernek tanyát az emberek.
Balázs Katalin

Dr. Kolumbán nem hagyja szó nélkül
Akik védik, azok lopnák?

           Lopják az erdôt! – kesereg a gazda, keseregnek a környezetvédôk, a zöldarany-pártolók... S újabban az erdészet is. Nemrég került a nyilvánosság elé az erdészet munkaközössége által aláírt levél, melyben egyszerre húzzák a vizes lepedôt dr. Kolumbán László alpolgármesterre és közbirtokossági elnökre, valamint dr. Garda Dezsô parlamenti képviselôre is.

           – Nem akármivel vádolják abban a levélben. Mit tud felhozni mentségére?
           – A cikkben próbálják összemosni az alpolgármesteri és közbirtokosság-elnöki tevékenységemet, megpróbálják nyakamba varrni, hogy az 1-es törvény alapján –, mely bár 2000 januárjában napvilágot látott, de végrehajtási utasítások még mai napig sincsenek, módosítást azonban már hoztak a Lupu-törvényben – bár lenne rá lehetôség, én mégis gátolom, hogy a közbirtokosságok visszakapják erdeiket. Ez korántsincs így. A legelôs területeket vissza lehet adni, de az erdôket még nem adták vissza sehol, bár a törvény megengedné. Ôk nem adták, s most úgy állítják be, hogy én gátolom. Ha hasznosítás szerint vesszük a területeket, a polgármesteri hivatal tulajdonában lévô legelôk és kaszálók már vissza lettek adva fizikai személyeknek, ellenben a közbirtokosságé még nincs viszszaszolgáltatva. Itt 1454 hektárról van szó. S ez csak azért nincs visszavéve, mert az 1-es törvény kijelenti, hogy csak az ôrzés biztosításával kapható vissza. Törvényadta lehetôségünk van magánerdészet létrehozására. Nekünk ez fontos, hogy ne az állami erdészettel ôriztessünk. Mert tudjuk, akik szerzôdést kötöttek az erdészettel, 14,37 dollárt fizetnek évente hektáronként ôrzésdíjként. De azt is tudjuk a brassói erdészeti szakemberektôl, hogy ezt évi 4,8 dollárért el lehet végezni. Tehát az erdészet próbálta átverni a tulajdonosokat az árakkal, s azzal, hogy a szerzôdés, ami egy üzemtervi periódusra köttetett, s amirôl az emberek azt hitték, hogy egy naptári év, az tulajdonképpen tíz évet tesz ki, ennyi idôre érvényes a szerzôdés. Mi ezért nem kötöttünk szerzôdést az erdészettel. A magánerdészetek létrejöttét pedig pont azok gátolják, akik kellene segítsék. Voltak, akik átvették felelôtlenül területeiket, az erdészet tovább nem ôrizte, azt is mondhatnám, hogy lovat adott a fatolvajok alá, s csoda-e, hogy onnan tűnik el a legtöbb fa?            – A cikkben azt is felhozzák ön ellen, hogy amióta alpolgármester lett, nem törôdik a közbirtokossággal...
           – Ez a legnagyobb rágalom, ami az utóbbi egy évben ért, mert én úgy látom, hogy ebbôl a székbôl, amit a hivatalban elfoglalok, még többet lehet tenni a közbirtokosságért. Természetes, hogy nem akartuk felelôtlenül átvenni a területeket, amíg az ôrzést nem tudjuk biztosítani. Munkámban pedig mindig igyekeztem azt tenni, ami a közbirtokosság hasznára lehet.
           – Bár az erdészet arra panaszkodott, hogy a sok ellenôrzés miatt nem haladnak munkájukkal, most úgy tűnik, hogy a ma érkezett ellenôrök nem csak az erdészetet, a hivatalt is ellenôrzik.
           – Igen, nemsokára elkészítjük a jegyzôkönyvet a Csiszérben lévô parcellákról, melyeket 1997-ben adott át nekünk az erdészet, s melyeket a 18-as törvény értelmében vissza kellett volna adni, de akkor már az emberek érezték a 169-es törvény elôszelét, így váratott még a birtokbahelyezés. Az erdészet levette róla a gondját, a birtokbahelyezés haladt s maradt, s a fa szôrén-szálán eltűnt róla. Tettes nincs, mert az az eljárás, hogy helyszínen senkit nem fognak meg, s ha útközben, autóval, szekérrel szállítja a fát a tolvaj, akkor rásóznak kihágásért egy kis büntetést, a fát lebélyegzik, s viheti tovább a lopott árut Isten hírével. Ez a mai ellenôrzés pedig úgy néz ki, ellenünk irányul, megpróbálják a macskát átdobni a mi kertünkbe. De egyértelmű, hogy bármilyen nemű falopásért az erdészet, rendôrség felel, minket nem vonhatnak kérdôre, nekünk nincs jogunk ellenôrizni.
           – Sokan félnek az erdészettôl, úgy tartják, akkora hatalom, hogy nem lehet vele szembeszállni...
           – Minden tülkölô bikának megkerül a társa ... mondja a magyar közmondás. S ahogy megbuktak az egykori nagy birodalmak, úgy egyszer az erdészetnek is elfogy a hatalma.
Balázs Katalin

Alfaluban
Anna-napi mulatság volt

           Pénteken az Annákat ünnepelték Alfaluban. Nem amolyan szokásos Anna-bál volt ez, annál kicsit több. A szó szoros értelmében vett bált ugyanis a régmúlt és a jelen öltözködési szokásainak bemutatója elôzte meg, amely nagy sikernek örvendett a rengeteg nézô körében. Bár korábban is mulatoztak Katalin, illetve Anna-napkor, ez volt az elsô alkalom, hogy ilyen összetett bálra került sor Alfaluban.
           Sötétedés után, a művelôdési ház nagytermében kezdôdött el az Anna-bál a népviseleti bemutatóval. Azon kívül, hogy bemutatásra kerültek a gyászban, böjtben, mezei munkában egykor használt férfi és nôi viseletek, alapos magyarázatot kapak a résztvevôk arról is, hogy a különbözô környékbeli falvakon hogyan változtak a ruhákhoz használt színek, minták. Gáll Irma, aki a népviseletet bemutatta, kihangsúlyozta azt is, hogy Alfaluban mindig a férfi hordta a kalapot. A jelen fiataljaihoz intézett szavaival kiemelte, hogy nem kell szégyellni a népviseletet, hiszen „ha nem vállaljuk, aminek születtünk, nem vagyunk jók másnak sem". Jelen volt a rendezvényen a 94 éves, alfalvi Gál Márton, aki mai napig népviseleti ruhadarabokat varr, néhány általa készített inget meg is lehetett tekinteni.
           Napjaink hétköznapi és alkalmi öltözködésének bemutatójára Gyergyó vidékének számos szabó- és kozmetikai műhelye hozott valami bemutatnivalót. A kis- és nagykosztümok, sport- és alkalmi ruházat mellett a sminkelés és hajszobrászat néhány remekművével is megismerkedhettek a résztvevôk, sôt a ruhakölteményekhez használt anyagok, hajformázási tehnikák világába is betekinthettek.
           A rendezvény alatt tombolát vásárolhatott barki, s a nyertesek megszépülhettek, ruhát rendelhettek.
           Anna-bál volt, tehát nem maradhatott el az Annák megünneplése sem. A rendezvény résztvevôi között mindössze öten viselték ezt a nevet, ô kaptak egy-egy szál virágot, s miközben a bál védnöke, György István polgármester átnyújtotta ezeket, Gál Mihály szavalt alkalomhoz illô költeményt.
           A tulajdonképpeni bált éjfél környékén nyitották meg a Step Dance tánccsoport apró tanulói, latin-amerikai táncokkal, s körükben a polgármester is táncra perdült .
           A rendezvényt a művelôdési ház igazgatója, Gál Mihály szervezte. Mint mondotta, mindenféle támogatás nélkül sikerült összeállítani a rendezvényt, a költségeket kizárólag a bevételbôl kívánja fedezni. Gál Mihály úgy gondolja, egyben nagymesterek találkozója is volt az Anna-bál, s egy kis örömszeletet nyújtott a falu lakóinak a mindennapi gondok mellé:
           – Alaposan meg kell tervezni egy ehhez hasonló rendezvény műsorát. Nagyon át kell gondolnia a szervezônek, van-e lehetôsége arra, hogy támogatók nélkül, a bevételbôl fedezzen minden költséget. Én bízom benne, hogy a belépôk és tombolák ára elég lesz. De ez csak az elszámoláskor fog kiderülni, még sejtelmünk sincs, merre billen a költsegvetés mérlege.
Pál Hajnalka

Rendes tanácsülés
Nem kap fát a foci, a Figura is bajba kerül

           Múlt csütörtökön, Anna-napkor rendes tanácsülésre gyűltek össze városatyáink. A napirend mindössze öt pontból állt: a tanácsosok elé került egy határozattervezet a Bucsin Rt adminisztratív épülete földszintjének megvásárlásáról, egy koncessziós szerzôdés idôtartamának módosításáról, kitermelendô faanyag értékesítésérôl, egy, a szakszervezetekkel kötendô együttműködési szerzôdésrôl a művelôdési házzal kapcsolatban, valamint egy, a költségvetés módosításáról szóló határozattervezet.
           A költségvetés-módosításról tárgyalt elsôként a testület, mivel csak ezen napirendi pontnál érkezett érintett az ülésre. Szabó Tibornak, a Figura Stúdió Színház igazgatójának azért kellett részt vennie az ülésen, mert a költségvetés-módosítás a szeptemberben megrendezendô Kisebbségi Színházak Kollokviumának támogatásáról kellett volna szóljon.
           A határozattervezet szerint a néhány hónappal ezelôtt papíron létrehozott intézménytôl, a művelôdési központtól kellett volna elevenni százmillió lejt, és ebbôl elvégezni a legsürgôsebb javításokat a művelôdési házban. Sokkal többre lenne ugyan szükség, hogy az épületet rendbetegyék, de nem találtak más összeget, amelyet erre a célra lehetne átutalni.
           A tervezetben nem szerepelt egyetlen lej sem, amelyet a kollokvium támogatására szántak volna. Fel is tűnt ez néhány tanácsosnak, s próbáltak különbözô megoldásokat találni arra, hogy nagyobb összeget juttassanak a Figurának. Az egyik tanácsosnak eszébe jutott, hogy amikor az idei költségvetésrôl tárgyaltak, a Figurának szánt összegbôl elvettek kétszázmillió lejt, amelyet pályázat útján nyerhetnek el a kultúrcsoportok. Mivel pályázat még nem volt kiírva ezen összegre, a tanácsos ötlete szerint most viszsza kellett volna adni azt a színháznak. Eddig nem is lett volna gond, az ötlet jó volt. De megszólalt a hivatal fôkönyvelôje, s elmondotta, hogy ez a pénz nincs meg. Nem létezik, elköltötték. Elmondott még néhány számlaszámot, összeget, a tanácsosok csak hallgatták, s szemmel láthatóan nem értették, hová lett a pénz.
           Újabb javaslat született: még vegyünk el kétszázmilliót a Figura költségvetésébôl, s adjuk át a Figurának, hogy szervezkedjen belôle. A javaslat szerint ez a kétszázmillió majd a költségvetés-kiigazításnál visszakerült volna a színház számlájára. A fôkönyvelônô viszont elmondotta, hogy a kiigazításnál általában célirányított összegek érkeznek, s ha nem lesz benne kultúrára szánt, akkor a pénzt nem lehet majd visszaadni.
           A tanács végül az eredeti határozattervezetet szavazta meg jobb megoldás híján, tehát mindössze százmillió lejt kap a Figura, azt sem a kollokviumra, hanem a művelôdési ház rendbetételére.
           A két héttel ezelôtti, a kollokviummal kapcsolatos sajtótájékoztatón a Figura igazgatója elmondotta, hogy a hivatal felkérés ellenére sem jelölt ki személyt, aki részt venne a szervezôbizottságban. Nagy István a tanácsülésen kijelentette: Pál Árpád lesz a bizottság tagja a hivatal részérôl.
           Két és fél órás tárgyalgatás után a testület máris elért a második napirendi ponthoz. Arról kellett dönteniük a tanácsosoknak, hogy elfogadják-e a Bucsin Rt (egykori Öntöde) ajánlatát, amelyben adósságai és jövôbeli adói fejében át kívánja adni a város tulajdonába az irodaépület földszintjét, valamint kilenc garzonlakást. A garzonlakásokról már a gazdasági bizottság is úgy látta, hogy nincs szükségünk azokra, hiszen ha átvennénk, az ott élôket ki kellene lakoltatni, ez pedig nagy szociális problémát vonna maga után. Ráadásul a Bucsin Rt ajánlatában 34 ezer dollár szerepelt ellenértékként, ami a gazdasági szakbizottság elnöke szerint azt jelenti, hogy ez a részvénytársaság huszonöt évig nem fizetne adót.
           Az egykori irodaház földszintjére nagy szüksége van a városnak, mivel a két emelet már a miénk, a feljavításukon dolgoznak, hiszen az inkubátorház székhelye lesz. Az épület fűtôrendszerének kazánját éppen a földszintre képzelték el, tehát muszáj megvennünk. A tanács döntött ez ügyben: a határozat értelmében megveszszük a földszintet, az árát pedig 15 év alatt kell törlesztenünk a Bucsin Rt. adóiból.
           Harmadik napirendi pontként az idei 13-as számú határozatot kellett módosítania a testületnek, amelyben egy gyilkostói terület tartós bérbeadásáról volt szó. A „tartós" ez esetben mindössze öt évet jelentett, nem csoda hát, hogy a befektetni kívánó bérlô nem kapott hitelt a banktól. A tanács immár tényleg hosszú távra, huszonöt évre módosította a bérbeadás idôtartamát.
           Negyedik pontként újabb érdekesség következett a napirenden: kitermelendô faanyag értékesítésérôl kellett döntenie a tanácsnak. Az árverés a fa kitermelésére már a tanácsülés elôtt megtörtént, annak ellenére, hogy még el sem volt döntve a kitermelés. Ebben az ügyben azonban nem ez volt a legnagyobb probléma...
           A két héttel ezelôtti tanácsülésen – mint arról már tudósítottuk olvasóinkat – százötvenmilliót juttatott a tanács a gyergyói focicsapatnak. Akkor jelen volt Ivácson Pál, a sportegyesület elnöke, aki elmondotta, hogy ez az összeg elég lesz, mivel a polgármesteri hivatal ígért még százmillió lej értékű fát az induláshoz. Ezen a tanácsülésen viszont a faeladásról szóló határozattervezetben az szerepelt, hogy a hivatal kitermeltet 530 köbméter fát, eladja azt, és az árából százmillió lejt ad a focicsapatnak. Tehát a korábban megegyezett fa helyett pénzt szándékoztak adni a labdarúgóknak. Ez talán nem is lett volna gond azon túl, hogy nem errôl volt szó korábban, de kiderült, hogy a százmilliót idén nem lehet átutalni a sportegyesületnek. Hogy miért? A fakitermelés és eladás költségvetésen kívüli bevételnek számít, amelyet a hivatal ugyancsak költségvetésen kívüli egységre költhet. Felháborodás volt bôven a tanácsosok részérôl, de ezen kívül semmit nem tehettek, megszavazták tehát a határozattervezetet úgy, ahogy volt.
           Ötödik, és egyben utolsó napirendi pontként a Romániai Szakszervezetek Művelôdési Házainak Szövetsége és a város között megkötendô együttműködési szerzôdés volt a téma. A tanácsosoknak elküldött iratcsomóban nem szerepelt a szerzôdéstervezet, amelyrôl dönteniük kellett. A Nagy István által elmondottak alapján fölösleges is lett volna. A jegyzô ugyanis elôterjesztette a határozattervezetet, de mint mondotta, nem kell megszavazni, hiszen telekkönyvvel bizonyítható, hogy a művelôdési ház a város tulajdona. Tizenegy év után végre lépjünk egy bátrat – mondotta, s az is kiderült, hogy létezik egy kétéves határozat, amely az épület tulajdonba vételérôl szól. Amint a sajtótájékoztatón is szó volt róla az egyéves fellebbezési határidô már rég lejárt, senkit nem zavart a határozat. Ez pedig azt jelenti, hogy az épület a miénk, tehát fölösleges társulni a szakszervezetekkel. Még visszaélnének vele. A tanács hallgatott a jegyzôre, a tervezetet pedig visszautasította.
           ***
           Még a második napirendi pontnál távoznia kellett az ülésrôl polgármesterünknek. Mint mondotta, Annái vannak otthon, s a családi béke ugyebár... Pénteken reggel pedig, a sajtótájékoztatón felháborodva vette tudomásul, hogy a testület nem szavazta meg a szakszervezetekkel kötendô szerzôdést. Pedig az fontos lett volna, ô több tárgyaláson is részt vett ebben az ügyben... A szerzôdést igenis meg kell kötni, ez az egyetlen járható út, másképp törvény elé kerülhet az ügy. Pál Árpád ugyanakkor kijelentette: ô ezt a döntést nem fogja végrehajtani, sôt, megfellebbezi.
           S ha mindezt a tanácsülésen elmondotta volna, talán meglenne a határozat, olyan döntés született volna, amely mindkét félnek megfelel. A másik visszásság az egészben pedig az, hogy éppen a polgármesteri hivatal részérôl jött a javaslat, hogy nem kell megszavazni a tervezet. Ismét jó példa arra, hogy folyamatosan kommunikálnak, egyeztetnek a hivatal alkalmazottai, s tudja a jobb, hogy mit csinál a bal...
Pál Hajnalka

A replika jogán

           A Krónika napilap július 23-i lapszámában megjelent Botrány a vidám Zsandárban című cikkhez engedtessék meg, hogy hozzáfűzzek néhány pontosítást, mivel a leírtak nem fedik a valóságot.
           1. A cikkírók Sandor Eugen rendôrparancsnok nyilatkozatára hivatkozva azt írják, hogy 1993–94-ben lopásért voltam elítélve. Elítélésem a 31/1990-es törvény alapján történt. Ez nem igaz, s úgy látom, csak arra volt jó, hogy magánéletemben turkálhassanak. Én nem kívánok beleavatkozni sem Sandor Eugen, sem más magánéletébe, csupán a feljelentésért, amit ellene tettem, vállalom a felelôsséget. Ezennel lezárom a harcot a sajtóval, s tegyen igazságot az igazságszolgáltatás.
           2. Sandor Eugen sosem segített abban, hogy a Koporsós kocsma ügyeit tisztázni tudjam az új tulajdonossal. Azon egyeztetô beszélgetésekre, melyekrôl ô nyilatkozik, soha nem került sor.
           3. A rendôrparancsnok nem járt közben a bejáratot eltorlaszoló állványok lebontásáért. Arra a hivatal küldött ki felszólítást a tulajdonosnak.
           4. Nem csoda, hogy Besztercén nem találták meg édesapámat. Persze, hogy nem létezik, mert meghalt. A nyilvántartásukból viszont bármikor kikereshetô.
           5. Az, hogy a rendôrségen fiolába próbáltak fújatni, nem valós állítás. Fenntartom, hogy amikor behívattak a forgalmistákhoz nem volt fiola, sôt késôbb futóverseny sem volt. Mindezekrôl csak a Krónikából értesültem.
Veress László

Szerzetessors

           Csillogó szemű, tizenévesnek tűnô fiatalember barna csuhában beszélget a gyerekekkel. Vége egy tábornak, s az öszszeszokott csapat szétszéled. Útravaló kell nekik. A kis templom elôször lehet tanúja ilyen búcsúztatónak, hol a tanároktól, a szakácsnétól, táborhelyüktôl és a két kiscicától is elbúcsúznak a táborozók. A barna csuhás kérdez, magyaráz, játszik, s egyre jobban elvarázsolja a csemetéket.
           Ô Róbert testvér, Ferences-rendi szerzetes. Csuhája valahogyan távolságtartásra kötelez, mégis csak pillanatokon múlik, hogy a testvér meséljen a szerzetesek – nekünk ismeretlen – világáról.
           Róbert nagyon vallásos családban élt ugyan, de úgy nôtt fel, mint a többi gyermek. Cselgáncs edzô szeretett volna lenni, s szép szavakat suttogni szíve választottjának arról, miként fognak együtt családot alapítani.
           Tizenkilenc éves volt, amikor „meghívta ôt az Isten":
           – Néztem a barátnômet: nagyon szép. De honnan jön szépsége?
           Róbert egyszercsak kolostorban találta magát, szakítva régi életével. A szépség eredetét keresve rádöbbent, az ô feladata segíteni a szépség megalkotójának. Életmódja fenekestül megváltozott; a napi egy szentmisén és három zsolozsmán túl nyolc esztendeje szolgálja az Urat. Bejár a gyerekotthonba, melyre a rend fordít gondot, ha kell temet, s készül a papságra. Már egy éve letette az örök fogadalmat, de mint mondja, gyakran volt válaszút elôtt: Kilépni? Maradni?
           A ferencesek életmódja mégis mindig gyôzedelmeskedett:
           – Az már a múlté, hogy a testvérek megostoroztatták magukat, nálunk már nincs ilyesmi. A szigor sem meredek, mondhatnám, az otthoni és itteni életmód között nincs különbség. Társaim és köztem is inkább testvéries a viszony. Még a rendfônök sem fônökösködik. Többnyire pénzt szoktam kérni tôle, ha elvásik a cipôm, kell egy új pulóver. Közösségben élünk, közösségi pénzbôl kell kérni.
           Persze ilyenkor mi sem egyértelműbb, hogy a szülôk segítenek. De a rend szegényes ruházkodást követel, így csak ünnepeken fogad el ajándékot szüleitôl. Hazamenni azonban mindig jólesik. A szülei elfogadták új életmódját, egykori barátai is régi cimboraként fogadják. Ilyenkor jár el egy-egy sörre velük, múltat idézni.
           – Mit szól a rend az ilyen „kicsapongásokhoz"?
           – Úgy tartom, hogy mindent szabad, csak ne váljak rabjává. Leginkább az emberek néznek rossz szemmel, ha csuhában látnak a kocsmában. Ugyanakkor vonzom is a bajba jutottakat, gyakran keresnek meg problémákkal küzdô emberek. Tanácsot kérnek, én pedig azon töprengek legtöbbet, hogy biztos jó-e az én tanácsom. Elég okos vagyok-e a tanácsadáshoz?
           – Otthagyni egy barátnôt, egy más életformát, lemondani a családalapításról... Nem hiányzik a régi éned, nem szólal meg néha benned a férfi?
           – Isten nem adhatja meg azt, amit egy leány megad. Aki ezt nem vallja be, az álltatja magát. Ez örök hiány marad, de helyét olyasmik veszik át, mit családosként soha nem kaphatnál meg. Az Úr megszólított, s én ôt választottam.
Balázs Katalin

Ne dôljünk be az elrabolt lány meséjének!

           Igencsak zsenge korú hölgyemény keresett meg szerkesztôségünkben, elmesélve, hogy milyen megrázkódtatás érte ôt Magyrországon: elrabolták, két hónapig fogságban élt, mindent elkövettek vele, amivel egy nôt meg lehet alázni, el akarták adni, de végül sikerült megszöknie, börtönbe záratta elrablóit, s így került haza, Gyergyószentmiklósra. Ha hozzájutnak, ajánlom, olvassák el önök is, és fogadni mernék, gyanakszani kezdenek, akárcsak én, mert a történet hitelességébôl valami hiányzik. Hátborzongató, az igaz, de igaz is?
           Története itt-ott sántított egy kicsit, olyan részek voltak benne, melyek ellentmondanak a magyar rendôrség megszokott ügyintézési módjának, tehát nem vall rájuk, a szökés körülményei is kétséget ébresztettek bennem. Az eset hátborzongató volt, csak épp a bizonyíték hiányzott. Másnapra egyeztünk találkát, ahol a BRFK ügylezáró okiratát megmutatja. Nem jött el. Késôbb egy újság hasábjain láttam viszont a történetet, fôhôse elôadásában.
           Rozika, amint a cikkben említik, ott is elôadta történetét, mely nagyjából ugyanaz, csupán részleteiben tér el, akad egy-két ellentmondás. De ami áthúzza teljesen a vallomást az talán a kiskunmajsai plébános vallomása, kit szökésében segítségért keresett fel Rozi. Gyula atya másként emlékszik az ügyre. Elmondotta, hogy a lány egy nôvel volt, aki anyukájának adta ki magát, nem egyedül, amint Rozika állította, s azt is közölte lapunkkal, hogy ô nem avatkozott az ügybe.
           Más forrásokból is úgy értesültem, hogy a történet nem pont úgy zajlott, mint ahogy hôse elôadta, megkértem tehát Rozikát, mondja el a harmadik verziót, az igazságot. Nem állt kötélnek. Így az igazi történet még várat magára, de írnom kellett róla, mert:
           – Itt nem Rozika magánéletében próbálok vájkálni. Az eset magánügy volt addig, amíg a nyilvánosság elé nem tárta, azóta közügy, mely a magyarországi fôvárosban tanyázó „vidéki kislányokat" is érinti;
           – A nagykorúvá érett lánynak fel kell mérnie azt, hogy ez már nem játszótér, ahol elcsúszik egy-egy füllentés, ez maga az élet, ahol az ember felelôsséget vállal minden szaváért;
           – Nem lehet pánikba kergetni azon szülôket, akiknek gyerekei Magyarországon tartózkodnak, mert anélkül is aggódnak eleget értük;
           – Nem szabad bedôlnünk az elrabolt lány meséjének, míg nincs bizonyíték... mert lehet, hogy a történet néhány héten belül másként alakul.
Balázs Katalin

Kápolnát avattunk

           Július 28. nagy nap volt a gyergyói egyházkerület életében, hiszen végre sor kerülhetett a Gyilkostó üdülôtelepen épült kápolna felszentelésére. Az utasok, vándorok védôszentjének, Szent Kristófnak nevét viselô kápolnát Hajdó István fôesperes-plébános lármafaként jellemzi, hiszen az egyszerű, de annál szebb épület egyaránt tekinthetô kultúrák-vallások, illetve földrajzi egységek közötti határkônek.
           Szombaton délelôtt indult az ünnepi körmenet a Gyilkost-tó mellôl. A hozzávetôleg háromezer személy közel egy kilométeres sorban vonult a felavatandó kápolnához. A felszentelés nem csupán ünnepi szentmisébôl állt, hiszen, miután felolvasásra került Bajna György ez alkalomra írt költeménye, egy sámán kérte a szellemek segítségét a kápolna érdekében. A népszerű népdalénekes, Sebestyén Márta az alkalomhoz illô dalok elôadásával tette még kellemesebbé az ünnepséget, majd Pál Árpád beszéde következett, melyben polgármesterünk kiemelten fontosnak nevezte ezen eseményt, hiszen – mint mondotta – az ország legtöbb részén az adófizetôk pénzébôl jönnek létre hasonló épületek, a Szent Kristóf kápolna pedig csupán a jóérzésű emberek segítségével épült fel.
           Egy egyháztanácsos, és családjának apraja-nagyja kondította meg elôször a Csákiborgóról beszerzett, ideiglenesen egy fára felszerelt harangot, s ezzel el is kezdôdött a tulajdonképpeni kápolna szentelés. Tamás József segédpüspök cerebrálta a szertartást, majd Hajdó István fôespesres-plébánossal közösen körbeszentelték a kápolnát, végezetül pedig az üdülôtelep lakói nevében hangzott el köszönet az új szenthelyért. A szertartás után az érdeklôdôk a kápolna belsejét is megtekinthették.
           Egy nappal az ünnepség elôtt sajtótájékoztatón vehettünk részt a kápolnánál, amelyen jelen voltak mindazok, akik nagyban hozzájárultak, hogy a felszentelésre sor kerülhessen. A kápolna megálmodója, az ausztráliai Anthony Gall szerénykedve mondotta el, hogy ô csupán papírral és ceruzával járult hozzá a kápolna létrejöttéhez, viszont ennél sokkal többre volt szükség, ami már nem az ô érdeme.
           Mandák Attila, az egri Segít a város Közhasznú Alapítvány képviseletében vett részt a sajtótájékoztatón. Mint megtudtuk, nemcsak az általa vezetett szervezet segítette anyagilag a kápolnaépítést, hanem családja is. Mandák elmondotta, hogy Magyarországon is nagy visszhangja van a Gyilkostói kápolnának, ezért is sikerült összegyűjteni 34 000 német márkát erre a célra.
           A helyi egyháznak 28 000 márkányi összeget sikerült összegyűjtenie, jórészét a hatezernél is több téglajegy eladásából. Hajdó István fôesperes elmondotta, hogy nemcsak katolikus, ökumenikus célokra is használható lesz a kápolna. Az épület állandó felügyelet mellett nappal mindig nyitva lesz a turisták elôtt is, s vasárnaponként szentmisét tartanak majd ott az üdülôtelep lakóinak.
           Az építkezés pénzügyi oldaláról Szilágyi András gondnok számolt be, s kiderült, hogy ebbôl a szempontból nem ragyogó a helyzet. Ahhoz, hogy a kápolna körül még hátralevô tennivalókat elvégezhessék, 425 millió lejt kell elôteremteni, s a több mint 23 000 márkányi hitel is törlesztésre vár.
Pál Hajnalka

No comment

           Most az egyszer nem nemzetek fölöttit hozott létre a katolikus egyház. Hanem gyergyói, magyar és ôskeresztény alkotást, amely messzemenôen tiszteletben tartja a II. Vatikáni Zsinat szellemét. Ebbôl kifolyólag a gyilkostói kápolna ôrülten modern. Mert a zsinat elôírásai a centrális teret ajánlják a katolikus szertartáshoz, a hagyományos, hívôk a hajóban, pap a szentélyben kialakítású templombelsôvel szemben. Modern? Hisz a bizánci templomok, meg az ôskeresztény rotondák is ilyenek voltak... És Gyergyónak a Szent Anna kápolnánk révén köze van a rotondákhoz. Az alaprajz formája nem idegen. De az egyszerű kör alap helyett a gyilkostói kápolna ovális alaprajzú... már a téglajegyek árusításkor kimondott szándék volt, hogy a felépülendô Isten-házának katolikus egyházunk, csángósorsba kényszerülô székelységünk bástyájának kell lennie! És a gyergyói mentsvár, a Both-vára pedig ovális alaprajzú. Ezért kétszeresen is gyergyói az amúgy egyetemesnek induló alaprajz.
           A bástya gondolat tovább él a kápolna tömegképzésében is, külsô megjelenése formailag végvári bástyát idéz, erre dupláz rá a templom belsejében a szentélyt határoló, padlóba helyezett kô, amelyet a Szent István királyunk által alapított egri székesegyházból hoztak. Abból a székesegyházból, amelyet kényszerűségbôl beépítettek az egri várba. Abba az egri várba, amely a mohácsi vész után, amikor a magyarság isten büntetésének tekintette országa romlását, török általi dúlását, sikerült megállítania a további pusztulást, népünk szolgasorsba jutását. (lásd Tinódi Lantos Sebestyén: Eger vár viadala)
           A kápolna olyan alkotás, amelyet csak az ért meg, aki belülrôl is alaposan szemügyre veszi. A mennyezet napot formáz, itt jön be a pogány hitvilágunk, ezt hangsúlyozza a mennyezetnek lebegést kölcsönzô, sávablak alatti körkép természetbe helyezett ôsmagyar használati tárgyaival. A körkép nem az Ópusztaszeren kiállított Feszty körkép, grafitti-szerű tehnikája a mába hozza ôsmagyar múltunkat. És ismét valami idôtálló: az egykori ötvösmunkák mellett ott van a körképen a gyulafehérvári katedrális, a tatárjárást viszonylag épen átvészelô székesegyházunk. Ismét jelkép, ismét utalás a túlélésre...
           A templom berendezése egyszerű, és ökumenikus, talán az eddig látott legökumenikusabb templombelsô. Az aranyozott ajtajú, arányában mértéktartó szentségtartó fülke, a formai világukban, megoldásukban Bizáncra utaló, ajtót takaró falikárpitok ismét a kereszténység 1054-es schizma elôtti egységét idézik. Erdélytôl nem volt idegen a bizánci kereszténység...            Az egyszerű forma, a hófehér falak az építô cisztercirend szellemének tökéletesen megfelel, mint ahogy megfelel a templommal szemben támasztott, protestáns követelményeknek is. Nem hímzések, hanem míves famunka idézi a kalotaszegi református templomok világát.
           Az ablakokon kitekintve fenyôfák látszanak. Gyergyó és a fenyô elválaszthatatlanok. Mint ahogy újabban a gyergyóiak esküvôi szokásaitól a gyilkostói kápolna.
           De adna az Isten ilyen jó értelemben vett sznobizmust a következô évszázadokban a gyergyóiaknak!
           A tervezôrôl pedig, aki az egészet megálmodta: csendesen nézte az avatási szertartást, meghúzódva a tömegben... Mint ahogy a kápolna anyaghasználatában is (kô, fa, vakolat) pontosan alkalmazkodik a két világháború kózötti gyilkostói építészeti szabályrendelethez, és besimul a tájba.
           Anthony Gall nevét jóformán meg sem említették. Pedig a „Gál Tónivá" magyarosodott, Kós Károly szellemiségét követô ausztrál kiváló munkát végzett. És ez ismét egy üzenet: talán feltámad az igazi építészet is a tónál. Úgy legyen!
Köllô Miklós
műépítész

Nem potyára kérdezgetünk VI.

           A júniusban megjelent hűségszelvények kiértékeléséhez érkeztünk. A beküldôk között múlt héten sorsoltunk, a szerencse pedig a helybéli Bíró Sándorra mosolygott ez alkalommal, így ô lett a júniusban olvasóinkra szánt 500 000 lej tulajdonosa. Nemsokára elérkezik a júliusi hűségszelvények beküldési határideje is, és egy újabb olvasónkat tesszük gazdagabbá. Ez alkalommal öt szelvényt kell eljuttatni – valamilyen módon összefűzve – szerkesztôségünk postaládájába, augusztus 9-ig. A többi pedig már a szerencse dolga. Egyelôre viszont lássuk, milyen válaszokat kaptunk a júniusi kérdéseinkre.
           Van igény az RT-re
           Legelsô júniusi lapszámunkban adtunk hírt a Reform Tömörülés Sepsiszentgyörgyön megrendezett kongresszusáról, s az olvasók megtudhatták, városunkban is vannak tagjai az RMDSZ ezen platformjának. Az egyes sorszámú szelvényen rákérdeztünk: Szeretné-e, ha a Reform Tömörülés lakossági fórumot szervezne városunkban? Tíz olvasónk megválaszolatlanul hagyta e kérdést, a válaszolóknak pedig nyolcvanhárom százaléka látja fontosnak a fórumot. Mindössze hatan vallották, hogy nincs szükség ilyen jellegű rendezvényre városunkban, s tízre rúg azok száma, akik nem tudják eldönteni, hogy kell-e, vagy nem érdekli ôket a téma. Egyik olvasónk úgy látja, hogy „Rajtunk már a tömörülés sem fog segíteni". Van még, aki jobbulást vár az Rt-tôl – derül ki egy másik válaszból: „Ha ez a város javára válik, akkor igen".
           Autómentes hétvégéket!
           Az Amôba Öko Központ vezetôinek támadt az ötelete, hogy le kellene zárni hétvégenként Gyergyószentmiklós központjának forgalmát, hiszen nagyvárosokban is így történik. Hogy mi errôl a városlakók véleménye, arra a második júniusi hűségszelvényen kérdeztünk rá: Ön szerint jó lenne-e kizárni, bár hétvégékre, a forgalmat a fôtérrôl? A szelvénybeküldôk több mint fele igennel válaszolt a kérdésre, s csupán egynegyedük gondolja, hogy erre semmi szükség nincs. Négyen jelentették ki, hogy ôket eddig sem zavarta a fôtér forgalma. Bár a kérdésre egyszerű igennel vagy nemmel is lehet válaszolni, bôven akad a szelvényeken kommentár, pro és kontra egyaránt. „Így legalább biztonságban lenne idôs és gyerek" – véli egyik olvasónk, s ellene szól egy másik: „nem, mert én hétvégén is dolgozni járok". Akik pedig nemcsak a saját érdekeik alapján közelítik meg a kérdést, azok így nyilatkoznak: „Szombaton a piac környékén forgalmi dugó lenne", „Hétvégén amúgy sem nagy a fôtér forgalma".
           Nem látszik az eredmény
           Június közepe táján volt egy kerek éve annak, hogy Pál Árpádot újra megválasztottuk polgármesternek. Az évfordulóra a Polgár-Társ Alapítvány rendezvényének keretén belül Pál Árpád beszámolt az egy év alatt elért sikerekrôl és sikertelenségekrôl. A találkozón alacsony volt a résztvevôk száma, nem sok vélemény hangzott el. Annál színesebb viszont az évforduló alkalmából feltett kérdésünkre – Ön szerint egy év alatt, újraválasztása óta mit valósított meg polgármesterünk? – érkezett válaszok palettája. A válaszolók közel fele írta, hogy csupán csekélység látszik Pál Árpád tevékenységébôl, s egynegyedük szerint az égvilágon semmit sem sikerült megvalósítania. Sokmindent tett – írja négy olvasónk, s néhányan konkrét példát is megjelölnek. A spanyolokkal megkötött szerzôdésnek, az útjavításoknak és a romák kiköltöztetésének van szemmel láthatóan sikere, mindegyikre három-három szelvénybeküldô szavazott. A példát említôk közül két személy látja megvalósításnak, hogy szaporodtak zöldövezeteink, egy-egy személy pedig az inkubátorházat és a játszótereket jelölte meg. „Be tudom bizonyítani! A hivatali bürokráciát preferenciálisan" – olvasható az egyik szelvényen, „Csak igérget és tévedget, mint általában" – szerepel egy másikon. Páratlan az egyik válasz: „Sokmindent, ide nem tudom felsorolni". És végezetül: „Osztályozva: elégtelen" – vonja le a következtetést egy szelvénybeküldô.
           Vesztettünk a motorossal
           Az utóbbi években már-már természetesnek számított, hogy július második hétvégéjén motoros találkozó volt Gyergyószentmiklóson. Látványosságot, szórakozást jelentett ez a gyergyóiak nagy részének. Idén ez a rendezvény már Marosfôn került megrendezésre, s ezzel egyértelműen elveszítettünk több száz turistát. Kíváncsiak voltunk, hogyan vélekednek errôl olvasóink, az utolsó júniusi hűségszelvényen megkérdeztük tehát: Ön szerint veszteség-e a városnak, hogy a motoros találkozót áthelyezték Marosfôre? A szelvénybeküldôk hatvanhat százalékának meggyôzôdése, hogy bizony veszteséget jelent a helyszíncsere, s ezen véleménynek mindössze tizenheten mondanak ellent. „A kereskedelemnek veszteség, mert nekik volt üzlet, nekünk pedig nincs szórakozás, sajnos", „Veszteség, mivel sok idegen részt vesz a rendezvényen" – véleményezték olvasóink a kérdést. Akadt, aki úgy látja, a városvezetés a felelôs ezért: „Kár, hogy a város vezetôsége ilyen félvállról vesz mindent".
Pál Hajnalka

Tusványos 2001.
Rövidnadrágos politizálás

           Tusványos a rövidnadrágos politikusok találkozója. A szervezôk szerint Tusványos ma már folyamatnak tekinthetô. A július végi rendezvényen a meghívottak levethetik öltönyüket – és a tabukat: Tusványos a szabadon gondolkodóké. Politikusok és politológusok rövidnadrágban vitatkoznak a midnyájunk számára érdekes témákról: gazdasági kérdésekrôl, kisebbségi sorsról, a román-magyar kapcsolatokról. Bár a román politikusok és közéleti személyiségek egy része mereven elzárkózik mindattól, amit Tusványos jelent, a szabadegyetem visszatérô vendégei között található Adrian Severin, az EBESZ parlamenti közgyűlésének elnöke, Smaranda Enache volt finnországi nagykövet, Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság hazai szervezetének vezetôje – és még sokan mások, akik fontosnak tartják, hogy szabadon szóljanak kényes kérdéskrôl.
           Az idei tusványolók közül nemcsak jó néhány román politikus hiányzott, hanem nem teljesen világos okokból a román fiatalság is. Egyesek véleménye szerint fôként a tájékoztatás hiánya okozta ezt, mások szerint a tusványosi nyári egyetem ma már nem tölti be eredeti hivatását; a román magyar polgári körök párbeszédének mevalósítását, fenntartását.
           Ennek ellenére idén is tömve volt az Univers kempingtábor. Bréda Lukács, a tábor igazgatótulajdonosa, a nyári egyetem házigazdája elmondotta, hogy a résztvevôk létszámát, hét-kilencezerre becsüli, ami a megszokott forgalom kétszáz százalékát teszi ki. Mint mondotta nagy volt a zsúfoltság a tábor ideje alatt, ugyanis a kemping kapacitása mindössze ötszáz férôhely, melybôl csupán 326 személyt tudnak faházikóba elszállásolni, a többieknek sátorhely marad. A szintén Bréda Lukács tulajdonát képezô kocsmáknál és élelmiszerüzleteknél sem panaszkodhatnak bevételhiányra; itt is kétszáz százalékkal keresett többet a tulajdonos mint más napokon, csúcsidényben.
           Az immár hagyományos rendezvény ezúttal sem tért el a korábbiaktól, egymást érték az elôadások, melyek középpontjában az idén a státustörvény állt. Színvonalas rendezvénynek könyvelhetjük el az idei Tusványosi Nyári Szabadegyetemet, hisz annak ellenére, hogy a tábor kezdetén Markó Béla szövetsegi elnök és Adrian Năstase román miniszterelnök más helyszínen kívánt találkozni Orbán Viktor magyar kormányfôvel, mégis sikerült megejteni a tusványosi csúcsot. Az alábbiakban kukkantsunk bele a fôbb elôadások fôbb mondanivalóiba:
           * A rendezvény elsô napján , július 22-én Toró T. Tibor parlamenti képviselô a Tusványosi Nyári Szabadegyetemet a közép-kelet-európai átmenet legstabilabb intézményének nevezte. A Schengenen innen és túl című vitafórumon elhangzott, hogy a csatlakozni kívánó államok szavahihetôsége a legfontosabb. Azt is leszögezték, hogy a státustörvény kapcsán támadt vihar hamarosan elül, mert a két országnak nincs más lehetôsége, mint az együttműködés.
           * Július 24-én, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sapientia Alapítvány – Látható eredmények és láthatatlan akadályok fórumon Birtalan Ákos RMDSZ-s parlamenti képviselô kifejtette, hogy az elmúlt tanévben a több mint huszonegyezer magyar anyanyelvű diáknak csak a 28%-a tudott magyarul tanulni felsôoktatási intézményben. Ezért van szükség az EMTE-re, mert a Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely-Csíkszereda „gerincre" olyan intézményt lehet építeni amelyre rá tud csatlakozni a tanulni akaró erdélyi magyar fiatalság.
           * A Közigazgatási Decentralizáció és re-centralizáció az EU-ban kapcsán Szász Jenô udvarhely polgármestere Reform Tömörülés egyik alelnöke kijelentette: a román meghívottak azért nem jelentek meg a szabadegyetemen, mert semmilyen eredményrôl nem tudnak beszámolni a decentralizáció témakörében, Romániában ugyanis nincs valós önkormányzatiság, az önkormányzati függetlenség és adminisztratív autonómia csak ábránd, a decentralizáció helyett pedig egyelôre csak a dekoncentráció érhetô tetten.
           * A legnagyobb érdeklôdésnek örvendô fórum Az egyház társadalmi szerepvállalása és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása címet viselte, ahol Kató Béla ilyefalvi lelkipásztor kijelentette : Az ingatlan-visszaszolgáltatás tekintetében az államnak most már valóban lépnie kell, ezt követeljük is tôle mert türelmünk lassan elfogy. Tôkés László pedig megállapította, hogy politikai akarat van, mégpedig arra, hogy ne adják vissza az elkobzott ingatlanokat. Adatokkal szolgált: tíz év alatt több mint ezer ortodox templom épült Erdélyben, ehhez képest a történelmi magyar egyházak több mint 1300 elkobzott ingatlanából gyakorlatilag semmit nem lehetett visszaszerezni ez idô alatt. Révész Máriusz FIDESZ képviselô az elhangzottakhoz csak annyit fűzött hozzá, hogy „az Erdélyben zajló ortodox templomépítés a nacionalizmus, és nem az, ami a státustörvényben van."
           * Regionális biztonságpolitika és együttműködés cím alatt Dinu Zamfirescu moderátor elmondotta: a románokat nacionalista agymosás érte és fals történelmi mítoszokkal táplálták ôket, 1989 után pedig az állam továbbra is intervencionista maradt, az egyént általa támogatott sérült személyként kezelve. Toró T. Tibor szerint az alkotmány inkább a többséget védi a kisebbséggel szemben, mintsem fordítva, ahogy az természetes lenne, s ugyanakkor a hazai magyarság még mindig veszélyforrás az állam szemében. Végezetül pedig egyetértettek abban, hogy a magyar kormánynemzetben gondolkodik, tehát egyben a magyar nemzet biztonságában is.
           *A rendezvény zárónapján Markó Béla a Nemzetállam és nemzetálom a harmadik évezred elején elôadásában úgy értékelte, ha a státustörvénynek semmi más haszna nem lenne, mint az, hogy a térség politikusait rákényszeríti a nemzet fogalmának újragondolására, már az is rendkívül nagy eredmény lenne. Az RMDSZ-rôl szólva kifejtette, nem lenne jó olyan választás elé kerülni, hogy „Magyar státustörvény vagy román földtörvény", hiszen „mi egyszerre szeretnénk résztvenni a magyar nemzet megreformálásában és a romániai társadalom reformjában." Orbán Viktor miniszterelnök, miután ecsetelte azt, hogy miként lett magyarország ismét nyugati állam, kijelentette, hogy a Kárpát-medencei magyarság megmaradásának és megerôsödésének kérdése elsôsorban demográfiai, másodsorban pedig kulturális kérdés. Majd biztatásként Orbán Viktor „megsúgta" a jelenlevôknek, úgy tudja, hogy a magyarok nem a vesztes pszichológiájával rendelkeznek, hanem éppen ellenkezôleg.
           Optimistán, kipihenten, egy nagy szórakozás és ugyanakkor óriási információhalmaz elsajátítása után július 28-án bontottak tábort a résztvevôk. Búcsúzásként csak ennyit: Jövôre ugyanitt!

Tusnádfürdôi tanulságok

           Az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem zárónapjának elôadásait legtalálóbban azt hiszem úgy lehetne minôsíteni, hogy jellemzôek. Jellemzô volt ugyanis a három elôadó stílusa és mondanivalója.
           Adrian Severin egy nyílt és demokratikus hazai politikus, de nem tudja megtagadni román voltát. A státustörvény kapcsán éppen ezért csak annyi tellett tôle, hogy leszögezze: racionálisan kell megközelíteni, s a két kormány dolga az, hogy tárgyaljon róla, nem az, hogy a sajtóban a kedélyeket szítsa, hisz már így is túl nagy port kavartak körülötte. Azt kimondani már nincs ereje, hogy a túlzott román reagálás értelmetlen és alaptalan.
           Markó Béla költôi képeket és szójátékokat felsorakoztató eszmefuttatásának talán a legfontosabb jellemzôje az volt, hogy helyenként semmi köze nem volt a valósághoz. Azt mondani például, hogy az elsô világháború után a nagyhatalmak Kelet-Európát késsel felvágták, belenéztek, majd visszavarrták enyhén szólva bizarr. Talán nem túl merész az a feltételezés, hogy a jelenlevô tömegben nehezen lehetett volna találni mondjuk tíz embert, aki ezzel egyetértett volna. Számunkra ugyanis az elsô világháború vége Trianonnal egyenlô, márpedig ott nem az volt a jellemzô, hogy „...majd visszavarrták"!
           Mindkettejüktôl gyökeresen különbözött Orbán Viktor beszéde. Ha jellemezni kellene, akkor azt mondanám, hogy egy konkrét, optimista és magabiztos elôadás volt. A humortól sem idegenkedô beszédet nem véletlenül szakította félbe gyakran a hallgatóság tapsa, ugyanis politikusoktól kevésbé megszokott módon Orbán lényegre törô, s nem kerülgeti a mások számára esetleg kínosnak tűnô kérdéseket sem. (Az autonómiáról például Markó csak annyit mondott – s azt is fél szájjal –, hogy máig is benne van az RMDSZ programjában, ezzel szemben Orbán kereken kimondja, hogy amennyiben a határon túli magyarok azt igénylik, a magyar kormánytól megkapnak minden ez irányú támogatást.) Ami azonban a legfontosabb: túl azon, hogy szövegszerűen elhangzott az, hogy ma már magyarnak születni nem jelent automatikusan hátrányt, a beszéd egésze azt sugallta, hogy Magyarország pontosan tudja, hogy mit akar, tudja azt is, hogy miképpen kell azt elérni, s rendelkezésére állnak az ehhez szükséges eszközök is. Hogy csak egy konkrét példát mondjak: felajánlották a román kormánynak, hogy ha a Budapest-Bukarest autópályát Észak-Erdélyen keresztül építik meg, akkor ezt hajlandóak pénzügyileg is támogatni (ezáltal persze komoly dilemma elé állítva Romániát: választaniuk kell a pénz és a nemzeti büszkeség között). Megnyugtató érzés egy ilyen anyaországot tudni a hátunk mögött!
Árus Zsolt


           KisAsszony

A csábítás trükkjei

           Egy gyertyafénynél elfogyasztott hangulatos vacsora mindkét nem számára a csábítás legkedveltebb és legeredményesebb módszere. Ilyenkor ugyanis a férfiaknak 76 százaléka, a nôknek pedig 82 százaléka nem képes ellenállni, és enged a csábításnak.
           Ez derül ki a Julia Sommerliebe Report 2001 című jelentésbôl, amely a csábítás idei divatját összegzi a nyári szerelmi szezon elején.
           Mindkét nem részérôl különösen a becsületesség, a humor, az intelligencia és az udvariasság a legkeresettebb tulajdonságok. Az izompacsirták ideje ellenben éppen úgy lejárt, mint a vagyont érô ékszereké. A nôknek mindössze 15 százaléka szeretne magának uralkodni vágyó szívtipró férfit. A száj- és izzadságszag pedig végképpen megöli az illúziókat.
           A felmérés során ezer 16 és 59 év közötti nôt és férfit kérdeztek meg. Míg a férfiak 55 százaléka erotikus kalandnak tekinti a csábítást, és örömére szolgál, ha a no gyors sztriptízzel lepi meg, addig a megkérdezett nôknek csak 19 százaléka lenne kíváncsi arra, hogy miként vetkôzik le álmainak embere. A férfiak 92 százaléka helyez nagy súlyt a nôiességre, és ezért különösen fontosnak tartja a nônél a jó alakot és a csábító fehérneműt.
           A nôkre ezzel szemben valamivel kisebb benyomást tesz a szép külsô – 75 százalékuk tartja fontosnak. Érzékenyen reagálnak ellenben arra, ha partnerük a szerelmi játék közben zoknit visel.
           A nôkre ezzel szemben valamivel kisebb benyomást tesz a szép külsô – 75 százalékuk tartja fontosnak. Érzékenyen reagálnak ellenben arra, ha partnerük a szerelmi játék közben zoknit visel.
           A nôk és férfiak szemében – a megkérdezettek 80 százaléka nyilatkozott így – még mindig a saját partnerük az ideális csábító.

Hogyan éreztesd a férfival, hogy különleges?

           Szemérmetlen hízelgés. Kikerekedett szemek, csodálat. Sablonos bókok. Mi nôk sosem dôlnénk be az ilyen átlátszó trükköknek, a férfiak viszont igen. Ha szereted ôt és fontos neked, miért ne adnád meg neki azt, amire annyira vágyik?! Íme,a recept:
           1. Tegyen rád nagyon mély benyomást térképolvasási képessége és az, hogy olyan kerülôutakat talál, amelyek hat másodperccel csökkenti az utazás idejét.
           2. Ha észreveszed, hogy valaki ôt nézi, tudasd vele (akkor is, ha egy másik pasiról van szó)!
           3. A szerszámok használatának ismerete jelentôs forrása a férfiak önérzetének. Rendszeresen kérd meg, hogy keretezze be, javítsa meg, csiszolja le, akassza fel, igazítsa meg dolgaidat és lepôdj meg, hogy milyen gyorsan és profin végzi el a munkát!
           4. Flörtölj vele nem megfelelô helyeken: családi vacsorákon, tömött liftekben, tanári fogadóórákon.
           5. Hagyd neki felhajtva a WC deszkát (akkor is, ha beleôrülsz)!
           6. Halmozd el nyilvánvalóan egyedien rászabott bókokkal! Apróságokkal, mint például, hogy szexis fülei vannak vagy, hogy szereted, ahogy a hagymát szeleteli.
           7. Amikor valami elromlik a kocsidban, kérd meg, hogy nézzen be a motorba, akkor is, ha egyáltalán semmit sem tud a kocsikról. Utána mondd el neki, hogy mennyivel jobban megy az autó. Aztán azonnal menj el a szerelôhöz!

A tarka–barka „francia"

           Valaha volt a „francia": a klaszszikus rózsaszín köröm fehér véggel. Azóta némi fejlesztésen ment keresztül...
           Ne ijedjen meg, aki éppen most csináltatta meg körmeit gyönyörű rózsaszín–fehérre – még nem ment ki a divatból. Pusztán annyi történt, hogy körmök terén is nyáriasan vidámra vesszük a figurát. A természetes hatást keltô rózsaszínt és fehéret is színes körömlakkokkal cserélhetjük le, a lényeg, hogy a körömvégek még mindig jól észrevehetô kontrasztot mutassanak a köröm felületével szemben. Piros-fehér, kék-mályva, szürke rózsaszín... a variációk száma végtelen, lehet kreatívkodni!


Szendvicskrémek
Sárgabarackos lepény

           Hozzávalók: 1,50 kg sárgabarack, 10 dkg vaníliás porcukor, 45 dkg liszt, 24 dkg vaj, 30 dkg porcukor, 1,5 dl tejföl, 3 db tojássárga, 10 dkg zsemlemorzsa, 1 db tojás, 15 dkg dióbél, só.
           Elkészítés: A sárgabarackot forró vízbe mártjuk, így héját könnyen eltávolíthatjuk. Ketté vesszük, kimagozzuk, majd az így elôkészített sárgabarackot a további felhasználásig porcelántálba tesszük és 5 dkg vaníliás porcukorral megszórjuk.
           A lisztet, a vajat, 12 dkg porcukrot jól összemorzsoljuk, hozzáadjuk a tejfölt, a tojássárgát, csipet sót és tésztává gyúrjuk. Letakarva 15–20 percig pihentetjük. A tészta egyik felét fél cm vastagságúra kinyújtjuk és egy magas falú tepsi aljára tesszük. Villával megszurkáljuk és a sütôbe téve kissé átsütjük. Az elôsütött tésztát zsemlemorzsával meghintjük és egymás mellé ráhelyezzük az elôkészített barackot. Tetejére a vékonyra nyújtott tésztából derelyevágóval ujjnyi széles szalagokat vágunk és rácsszerűen a barackra helyezzük. Ezután felvert tojással megkenjük, majd gazdagon beszórjuk durvára ôrölt dióval. Mérsékelten meleg sütôben megsütjük, ha kissé kihűlt, feldaraboljuk és megszórjuk vaníliás porcukorral.
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka

KisNet KisNet KisNet KisNet

Felfedezôk a világ tetején

           Július 19-én útnak indul öt magyar hegymászó – Ács Zoltán, Ferenci Miklós, Klein Dávid, Mezey László és Várkonyi László – hogy meghódítsa a világ legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet és a szomszédos Lothse csúcsot. Az expedíció tagjai azt tervezik, hogy túrájukat élôben közvetítik a honlapjukon, ahol már most is rengeteg érdekességet találhatunk. Az angolul is tudó site-on például csemegézhetünk a társaság eddigi expedícióiból, felderítô túráiból, és kutató programjaiból, amelyeket Dél-Amerikában, Nepálban, Tibetben, Pakisztánban, Alaszkában és a Magas-Tátrában hajtottak végre. Természetesen megismerhetjük közelebbrôl magukat a fôszereplôket is, valamint az általuk létrehozott Felfedezô Program eddigi történetét és működését. A honlapon olvashatunk még lovastáborokról, a magashegyi snowboardról, és számos fontos orvosi tanáccsal látják el a gyakorlatlanabb hegymászókat.

Rádióval a szúnyogok ellen

           Már régóta létezik egy eljárás, amivel bűz és elektromos berendezések nélkül lehet elűzni a moszkitókat. A speciális szúnyogriasztó-hang olyan frekvencián szól, melyet csak a rovarok érzékelnek, és mivel fájdalmasan hat rájuk, azonnal elhagyják a helyszínt. Ezt a hangot sugározza mostantól az Energy 104.2, ausztriai rádió.
           A bécsi székhelyű rádiócsatorna a nyári zenehallgatást kívánja élvezhetôvé tenni még olyan helyeken is, ahol nyüzsögnek a szúnyogok. Ez legtöbbször a kedvelt fürdôzôhelyek közelében jelent problémát. A magas frekvenciájú hangot a rádió szokásos adásába keverték és mivel emberi fül számára alig hallható, csupán egy kis zúgást lehet felfedezni az adásban.
           A szúnyogriasztót nem csupán a rádió hallgatásával fordíthatjuk hasznunkra, hanem akár a rádióadó honlapján is letölthetjük RealMedia (.rm) formátumban.
           Így akár kazettán is bevethetjük a különleges hangriasztót.
           Energy 104.2 (ausztriai rádió): http://www.energy.at/
           Szúnyogriasztó hang: http://www.energy.at/real/Gelsenton.htm

Linkgyűjtemény

           * Energy 104.2 (ausztriai rádió):
http://www.energy.at/z
           * Szúnyogriasztó hang:
http://www.energy.at/real/Gelsenton.htm
           * Távcsövekrôl: www.nexus.hu/arva-toth/tavcso.htm
           * Nevelj internetes hôsembert: www.hosember.hu
           * Elrettentô fotók balesetekrôl, mutációkról, öngyilkoságokról: www.shownomercy.com
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

Gyergyói nyári napok hiányában szórakozzon velünk

Krokodil dopping

           A teljesítményfokozás nem mindennapi módját választották egy ausztrál úszóiskolában: egy krokodilt engedtek a gyerekek medencéjébe. A szakvezetô szerint az érdekes kísérlet eddig bevált, mert érezhetôen javultak az edzéseredmények.
           Darwin város úszóiskolájának vezetôi arra alapozták kísérletüket, hogy az adrenalin-szint emelésével nô a teljesítmény is. Az izgalomért pedig a két méteres krokodil a felelôs.
           A veszélyes és kiszámíthatatlan hüllôrôl a biztonság kedvéért azért nem vették le a pórázt és a száját lezáró ragasztószalagot, de a növendékek így is félve ugrottak a medencébe. Az edzôk szerint a versenyzôk is hamar megszokták az új edzôpartnert, és másodperceket javítottak addigi eredményeiken.
           „Elég félelmetes dolog egy krokodillal együtt úszkálni" – fakad ki a „csúcsjavítás" ellenére az egyik fiatal versenyzô, majd hozzáteszi, hogy azért, mert az ember érzi a vérében az adrenalin tombolását, különösen akkor, amikor az állat elkezdi követni...

Kétmilliárd négy üveg borért

           Hat szerfölött kifinomult ízlésű és jómódú borissza 44 ezer font sterlinget (közel 2 milliárd lejt) fizetett egy londoni étteremben egyetlen vacsora mellé elfogyasztott négy üveg különleges óborért. A vendégek a nagy hírnévnek örvendô Gordon Ramsay londoni Petrus éttermében rendeltek Chateau Petrus Claret védjegyű bordói borokat: elôbb egy palack 1945-ös évjáratút (11 600 font), majd egy fanyarabb 1946-osat (9400 font), végül egy 1947-eset (12 300 font).
           A desszert mellé egészen másféle bor dukál – ez esetben egy palack 1900-as szüretelésű Chateau d'Yquem-et szopogattak el az urak (9200 font). A 44 007 fontot kitevô italszámla az említett borokon kívül hat üveg pezsgô, két sör és tíz ásványvíz árát tartalmazta. A vendégek ehhez négy számjegyű borravalót mellékeltek, mire a személyzet hálából, mintegy ajándékképp, magára vállalta a társaság által elfogyasztott ételek csekélyke, mindössze 400 fontot kitevô számlájának kiegyenlítését.

Ki lesz a második űrturista?

           Várhatóan egy dél-afrikai fiatalember lesz a világ második űrturistája, aki már a felkészítési programok egy szakaszán is túljutott. Oroszország ugyanis – Dennis Tito sikeres űrutazásának kivitelezése után – további űrturista-utak eladását tervezi – terjedt el a hír az orosz űrügynökség vezetôjének múlt heti bejelentése után.
           Mark Shuttleworth, Cape Town-i (Dél-Afrika) 27 éves informatikus szeretne a második, fizetô civil űrhajós lenni. Andrej Majboroda, a Roszaviakozmosz moszkvai Csillagvárosának szóvivôje szerint a férfiú már egy egyhónapos felkészítésen is részt vett. A szerzôdést ugyan még nem kötötték meg a felek, és igazából az utazás még csak tervezett, de amennyiben a megállapodás létrejön, akkor Shuttleworth lesz az elsô afrikai asztronauta. A férfi – saját elmondása szerint – igazán izgul, hogy mi lesz a sorsa, mivel a második űrturista helyért nagy a harc. Tito 20 millió dolláros útja után például James Cameron, a nagysikerű Titanic című film rendezôjének neve is felmerült, mint esetleges második űrturista. Nagyon valószínű, hogy a dél-afrikai férfi is az ISS-en kap majd helyet, ám a Roszaviakozmosz vezetôje, Jurij Koptyev múlt heti bejelentése szerint igaz, hogy országa további űrutak értékesítését tervezi, ám ezek megvalósítására 2006-ig, az űrállomás megépítésének befejeztéig még vár. „Nagyon sokan vannak, akik szívesen befizetnének egy űrutazásra" – mondta Koptyev az ISS-partnerek múlt heti konferenciáján.

Tárgyalás a földönkívüliekkel

           Egy UFO-hívô azt állítja, hogy azért tanult meg 18 nyelven, hogy ha a földönkívüliek megérkeznek, képes legyen velük kommunikálni. A Temesváron élô Mandics György úgy véli, hogy sok szó az egész világegyetemben azonos. Az olyan nyelvek elsajátításával, mint a görög, dán és orosz, megnôttek az esélyei az idegenekkel való kapcsolatteremtésre – állítja Mandics.

Egészségessé tesz a sör

           A mértékletes sörivás csökkenti az infarktus, az agyvérzés és az érrendszeri betegségek veszélyét – állítják a cseh orvosok, akik tanulmányokat készítettek a témában. – Megállapítottuk, hogy azoknál a férfiaknál, akik hetente 4–9 liter sört isznak meg, háromszor alacsonyabb az infarktus veszélye, mint azoknál, akik semmit sem isznak. A nôknél, akik hetente 0,5–4 liter sört fogyasztanak ez a kockázat ötször alacsonyabb – mondta Michal Psenicka kardiológus, aki a prágai kísérleti kórház (IKEM) szakértôi csoportjának ezirányú vizsgálatait vezette. Elmondta, hogy Csehországban eddig mintegy 60 tanulmány készült a témában, s többségük következtetései lényegében egybeesnek az IKEM szakértôinek megállapításaival.
           A prágai vizsgálatok kimutatták, hogy a mértékletes sörfogyasztás csökkenti a vérnyomást, a vér cukortartalmát, feloldja a feszültséget az emberben, étvágygerjesztô és segíti az emésztést is. Ugyanakkor a vesét is tisztítja, s megakadályozza a vesekövek képzôdését. A sörben lévô egyes anyagok akadályozzák a rákos szövetképzôdmények kialakulását is. A vizsgálatok azonban azt is megmutatták, hogy a nagyobb mennyiségű sörfogyasztás már káros, s a megbetegedések kockázata növekszik.

Hogyan erôszakolta meg Brezsnyev Zalatnayt?

           Zalatnay Sarolta Vörös ágyasok című könyvében nyíltan beszámol a kommunista diktátorok szexuális perverzióiról. Most azt a részt idézzük, melybôl kiderül, hogyan erôszakolta ôt meg Leonyid Iljics Brezsnyev, az egykori nagy Szovjetunió mindenható ura.
           „Másnaposan, zúgó fejjel, kiszáradt szájjal, ahogy tisztult az agyam egyre több kép ugrott be az elôzô éjszakáról. Arra még tisztán emlékeztem, hogy Brezsnyev ajánlatot tett. Míg a desszertként felszolgált gyönyörű nô testérôl az egyre jobban begerjedt férfiak teljesen lenyalogatták a mázt, a pártvezér bundát, ékszert, és számolatlan mennyiségű pénzt ígért, ha kielégítem vágyait.
           Tiltakoztam. Meglepett és talán kíváncsivá tett a dolog, de egy harsány tizenévest, aki még tiszta, nyílt és ôszinte, nem fognak meg ezek a dolgok. Engem csakis a zene érdekelt, amiért rajongtam. Hányingerem volt. Alkoholtól és dohánytól bűzlött. Ahogyan egyre közelebb jött puszilgatva a kezemet és arcomat, menekültem elôle. De nem volt hová, mert a három férfi mindig körülöttem volt. Egyre inkább egy bizonyos irányba tereltek, és egyre többet itattak. Éreztem, hogy szédelgek, egyre tehetetlenebb vagyok, és aztán elsötétült minden.
           Csak halványan hatolt el a tudatomig, ami körülvett: izzadság és alkoholszag, lihegések, nyögések ... Ez volna számukra a kielégülés? Vagy itt is a hatalmukat akarják gyakorolni? De ez már erôszak, fuck!"

Elsô helyre került a Szaturnusz

           A Szaturnusz, tizenkét újonnan felfedezett holdjával elôlépett a Naprendszer legtöbb kísérôjével bíró bolygójává.
           Egy nemzetközi kutatócsoport július 12-én publikált eredménye szerint a gyűrűs óriásbolygó immáron harminc holddal rendelkezik. Az elég elnyújtott pályán keringô új holdakra, melyek átmérôje 6 és 30 kilométer közötti, a legmodernebb megfigyelési technikák segítségével akadtak rá a csillagászok.
           Valószínűsíthetô, hogy a legtöbb objektum régi, nagyobb holdak maradványa, amelyek sorozatos ütközések miatt darabolódtak fel. Az eredeti holdakat a Szaturnusz 4,5 milliárd évvel ezelôtt foghatta be – állítja Brett Gladman, az Observatoire de la Cote d'Azur (Nizza, Franciaország) kutatója. A legújabb technológiáknak köszönhetôen az elmúlt két évben több mint kétszeresére nôtt az óriás gázbolygók körül keringô, általunk felfedezett holdak száma. Az Uránusznak 21, a Neptunusznak 8, a Jupiternek 28 holdját ismerjük. Valószínűsíthetô, hogy a jövôben a Jupiter körül is újabb holdak kerülnek elô, ugyanis a kutatók tervezik az óriásbolygó, hasonló módszerekkel való vizsgálatát. „A Jupiter közelebb van, mint a Szaturnusz, így talán kisebb holdjait is észrevehetjük" – állítja a Gladman.

Paul McCartney újra nôsül

           Eljegyezte új szerelmét az egykori Beatles együttes 59 éves volt énekese és szövegírója, Sir Paul McCartney. A hírt hosszas találgatássorozat és pletykaözön után csütörtök este közölték hivatalosan Londonban.
           Sir Paul a közlemény szerint „valamikor jövôre" vezeti oltár elé a 33 esztendôs Heather Millst, akinek „hivatalosan" tavaly vallotta meg szerelmét, de a pletykák kettejük kapcsolatáról már 1999-ben forogtak a piacon. A 2002-es esküvô azt jelentené, hogy Sir Paul négyévi özvegység után adja ismét házasságra a fejét.
           Elsô feleségével, Lady Linda McCartneyval 1969-tôl csaknem harminc évig élt együtt; Lady Lindát 1998 áprilisában, több évi keserves küzdelem után ragadta el a rák.
           A csütörtöki londoni közlemény szerint Sir Paul az észak-angliai tóvidéken, rövid nyaralásuk alkalmával kérte meg Heather Mills kezét, de hogy pontosan mikor, az nem derült ki a kommünikébôl. A zenész szóvivôje mindenesetre tagadta azokat a híreket, amelyek szerint az eljegyzés már a múlt hónap elején megtörtént.
           Heather Mills korábban modellként dolgozott, de karrierje tragikus módon ért véget, amikor 1993-ban egy motorkerékpáros rendôr elütötte, és Millsnek a baleset után amputálni kellett bal lába egy részét.

Madarat tolláról, nôt bikinijérôl

           Ezen a nyáron is hihetetlen bikinikölteményeket szemlélhetnek meg a strandolók, de nemcsak az élmény kedvéért. A vadászó férfiak a nôk nyári ruhájából állítólag könynyen következtethetnek az illetô viselkedésére, így hatékonyabban lendülhetnek „harcba".
           A berlini Humbolt Egyetem kutatói valami ilyen következtetésre jutottak, amikor megállapították, hogy a választott fürdôruhák színe és formája kifejezi annak a személyiségét, aki hordja.
           Például akin piros, illetve vörös bikini feszül, az kedveli a változatosságot, az ellentéteket, a szenvedélyt; de akinek már rózsaszínbe hajlik, az mérsékeltebb vérű: ô csak tudja, hogy hogyan kell tetszeni, és persze élvezi is ezt, de csak módjával. Aki kék bikinit választ, az hajlamos a depresszióra, a gyakori hangulatváltozásokra, aki feketét, az igyekszik falat emelni maga és a környezete – fôleg a strandbikák – közé. Viszont a lányok a tenyérnyi kis fekete „valamiben" szeretik, ha körüludvarolják ôket, de csak azoktól veszik szívesen a bókokat, akiket ôk szemelnek ki. Ôk a strand – azaz a feleségek és barátnôk – rémei. És végül a fehér szín következik az elemzésben: az ártatlanságot fejezi ki, ez az egyedülálló nôk kedvence: szabad a pálya, de csak finoman. Vigyázat! Azok akik oldalmegkötôs bikini alsót viselnek mindenre kaphatók, de nem mindenkivel! – mondják a kelet-német egyetem „tudós" kutatói.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

Deltai kalandok – Tomorosan (28.)

           Canotajul academic
           Az ARO típusú autómmal igen elégedett voltam, ponyvás volt, majd Géza, a Kolhoz kitűnô mindenes szakembere alumínium tetôvel látta el. Tetején elhúzható kukucskálóval, tetôablaknak is hívják. Nem üvegbôl készült e luxus, ízlésesen formálta alumínium szegecsekkel, egyenlô távolságokban illesztette. Az úton hadigépezetnek tűnt, maradványa a második világháborúnak. Amikor e munkának nekifogott, munkatársai az udvarban fejüket csóválták engem meg sajnáltak, a sikerben nem bíztak! Csak én, aki a munkálatoknál útban voltam, de néha–néha a lemezeket igazgattam – parancs szóra –, ügyködtem. Ez viszont olyan fontos volt, mint ahogyan nagyapám mondaná – a szôlôsi nemes, akinek ôsei e címet 1711-ben a gyôri ferencesektôl, meg a veszprémi apátságtól nyerték el – „szükséges vagy fiam, mint a gôzhajóban a löcs". Géza sokkal tapintatosabb volt, munkája közben a halakról beszélgettünk, elnökünk Szentes Pista csak nézte, figyelte a szakmát.
           Ebben a kolhozban is kitűnô munkáskezek voltak, mint a mindenes Árpi bácsi, aki szintén felszegi, az autóvillamossághoz is értett, de ôt a villamos munkára fel nem kértem, kérhettem, akinek munkája annyi volt, hogy csodálkozom mikor tudta magáról az olajat, zsírt lemosni, napjában legalább egy alkalommal. Több mint 20 év alatt az udvaron csak két új szerkezetet láttam, egy „Bucegi" típust, amit Imre nógatott, meg a „bolinder"-t, ami meg Kozma Jóskát boldogította akkor, amikor a rönköket a Huszár Karcsi gatteréhez hordozta, és mindenhova eljárt, ahova rendelték. Természetesen e helyzetért, a vezetôség mentesült. Ártatlanok voltak, mint az akkor született bárányka. Kiutalást autóra, traktorra alig adtak.
           Az utasításokat minden kolhozban betartották, így ditróban is Gál Árpiék, Muszka Viliék a terményt, pénzt beadták, leadták, az állatokat szűk takarmányra marasztalták. A „cetina"-ra fanyarodtak, amit „utasításra" az erdôben a fenyôfáról lefaragtak, s onnan éjjel–nappal hordtak, hordozgattak! A „tudományt" csak a marha nem vette be, tôgyeiket a tej nem repesztette. Szépen lassan „eltejeltek" így vagy 880 darabot elföldeltek, vagy a vágóhídra vitték. Bételik!
           Lett is ebbôl haddelhadd, pokol meg ramazuri és földindulás, vezetôség méltó büntetését elnyerte „Suster" Luncan Demeter hivatását teljesítette. A kár összege 100 000 lej fölé ugrott, mind a négyen – elnök, fômérnök, fôkönyvelô és az alelnök – pakolták és Bukarestbe a Legfelsôbb Bírósághoz, felbumliztak.
           A horgászatot felfüggesztettem, régi kollegáimnak besegítettem, igaz ezzel törvényt szegtem. Bételik! Igaz, csak bocsánatos bűnt követtem el.
           Az igazság és tisztesség többet ér, épp az anyagi igazságért, így bizonyítékokat beszereztem. A jegyzôkönyvet a székháznál valakik – utasításra – „megmatatták", „megpiszkálták", de elôzôleg lefotografáltuk! Ezt is ott fent, a négyek bandájából valakik mutogatták, a vasúti jegyeket és az úgynevezett „foaie de parcurs"-ot becsatolták, amivel a takarmány beszerzési jó szándékot bizonygatták – ez hivatali kötelesség is. Csak úgy megemlítem, hogy Hunyad megyében, az ottani elnök, a sok közül, „hazai" volt, aki onnan mindent vagonba pakoltatott, de így is kevés volt. Bukarestben mindent méltányoltak, harcosaim a fizetéstôl, úgy tudom megszabadultak. Fônököm, a beavatkozásom zokon is vette, de a tisztességtelen ügymenetre szemet ô sem hunyt!
           Izgatott a delta, az autóm villamosságát szakember kezébe szerettem volna adni, az úton akik felvigyáztak és jól tették, a járgány villamosságát vizsgálták. Kerestem a szakit! Így jutottam el Csabához, az UMTF szakembe- réhez, akinek a „hobby"-ja a horgászás. Valamikor kitűnô szerelékeket mutatott, és sok szépet mondott. Elkaptam, bajaimat elmondtam – igen kevés volt, hiszen aki nézegette, az K. Zoli volt – a gépezetbe nézett, valamit matatott, szerelt, szigetelt és kész. Ára, kérdem: költségeinkre vigyél el a Deltába! Bételik! Mikor? – kérdem.
           – Holnap után, de Lajcsi is jönne.
           Átestem – ezen is – mint a kutya a kerítésen és ez 1987 tán október hónapban volt, ideális idô a Deltában, Crişánban is, Nea Avram fogadott, elszállásolt egy három ágyas szobában, egy napot itt a környéken matatva, ismerkedtünk. A következô nap hajnalán, ôk ketten, magam, vagyis én egyedül, csónakba beheppentünk, de elôzôleg bepakoltunk és irány a Sulina város, de csak a Lungan-tó bejáratáig siklottunk, vitettük magunkat a Dunával. Ott balra be, itt már a tenyérbe „töpni" kellett, jó nagyokat, mert a déli szél makacskodott. Elénk állott, útjában voltunk, reánk „lipován munka" várt és ez vagy tíz kilométeren keresztül.
           Igen jó dolga volt Józsikánknak, a felszeginek, a védôszeresnek! Karcsival, csak beültek, ide–oda kanyarodtak, a motort meghajtották, a halakat meg bezsákolták. Az volt az aranykor. Az evezôt csak látásból ismerték. Így volt ez Józsika szívem?
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán

           Egészség
A baba és a nyár

           Amilyen egészséges a napsugárzás, annyi kárt is okozhat a baba érzékeny bôrének. Egészen pici babákat nem szabad közvetlenül napoztatni, de megfelelô ruházatban és elôkészületekkel már a csecsemô is élvezheti a nyári nap éltetô hatását.
           A nyár a babák számára is sok-sok élvezetet tartogat. Élvezik a meztelenséget, hogy nem dörzsöli bôrüket, nem akadályozza mozgásukat vastag ruhadarab. A kipirosodott popsi egy-két nap alatt rendbe jön a szabad levegôn, enyhülnek az ekcémás, allergiás panaszok. Ha csak tehetjük, hagyjuk, hogy pelenka nélkül mászkáljanak, így hamarabb megbarátkoznak a bilivel is.
           A kisbaba boldogan pancsol a jó melegben. A kiskádat állítsuk árnyékos helyre, mert a vízrôl visszaverôdô napfény könnyen felégeti a baba érzékeny bôrét. A víz 25–28 fokon a legkellemesebb.
           Ha tüsszög a kicsi, intô jel, hogy esetleg túlmelegedett, megizzadt. Az átnedvesedett ruhában a legenyhébb szellô is könnyen lehűtheti. A kisbaba tarkója a legjobb „hômérô": dugjuk be ujjunkat a nyak redôi közé. Ha izzadt a bôr, túl sok ruha van rajta. A nedves alsó réteget cseréljük szárazra, de ne vegyünk le róla mindent egyszerre!
           Hagyjuk levegôzni a bôrt! A nyári melegben a baba számára kellemesebb viselet a lenge, bô szabású, könnyű kelmébôl készült ing és nadrág, mint a testre simuló trikó. Ha a szabadban alszik a baba, ügyeljünk arra, hogy mindig árnyékban legyen! A forró déli órákban inkább húzódjunk be vele egy hűvösebb szobába!
           Nyáron kevesebbet kívánunk enni, de többször megszomjazunk. Így vannak ezzel a kisbabák is. Az anyatej tökéletes szomjoltó! A tápszeres babák szomjúságát édesítetlen gyümölcsteával, forralt és lehűtött vízzel, hígított gyümölcslével csillapíthatjuk (a hígítás aránya: egy rész gyümölcslé öt rész vízhez).
           A babáknak adjunk lehetôséget, hogy fokozatosan ismerkedjenek a vízzel. Eleinte ejtsünk néhány langyos cseppet a bôrükre, késôbb már akár a kis öntözôkannájával is lelocsolhatjuk majd, csak türelem! Ne feledjük: egy baba sem szereti, ha az arcába spriccelünk!
           Honnan tudhatjuk, mikor szomjas a pici? Ha nem szoktatjuk édes levekhez, és pohárból itatjuk, többnyire csak akkor iszik majd, ha valóban szomjas. Tapogassuk meg a kutacsát: ha kissé befelé ível, az a folyadékhiány jele.
           A baba érzékeny szemét széles karimájú kalappal óvhatjuk az erôs fénytôl. Buksijára tegyünk szellôs fejfedôt. Vállát és hátát védi a leégéstôl egy könnyű kis ing, ugyanakkor a magas faktorszámú napvédô krémek használatáról sem feledkezhetünk meg.
           A napfürdô után általában jobban alszanak éjjel a babák. Ám az éjjeli nyugalomhoz elengedhetetlen, hogy hűvös legyen a szobában. Éjszaka és kora reggel szellôztessünk a gyerekszobában, a nappali felmelegedés ellen pedig elsötétítéssel, függönnyel, rolóval védekezzünk.
           Nemcsak a naptól, hanem a szúnyogoktól, bogaraktól is meg kell védenünk a babát. Arra is figyeljünk, hogy a háló alatt is megrekedhet a levegô, és melegebb van.

A zöldségekrôl

           Kanadai tudósok megállapították, hogy a friss zöldségfélékben meglévô savak jókedvre hangolnak. Ha a napi táplálékunk elegendô friss zöldségfélét tartalmaz, akkor energikusabbak, vidámabbak leszünk, s az általános közérzet mellett testünk egészségi állapota is sokat javul.
           A zöld konyhát szerencsére nálunk is egyre többen fedezik fel, tudatosítva, hogy a zöldségfélék alig tartalmaznak zsiradékot, ehelyett rendkívül sok vitamint, ásványi sót, nyomelemet, a szervezetünk számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmaznak. Az évszázados táplálkozási szokásokon azonban még akkor is nehéz változtatni, ha már tudatában vagyunk a változtatás szükségességének.
           Zöldség–toplista
           Tudja Ön, hogy melyek a legegészségesebb zöldségek? Azok, amelyek a legtöbb antioxidánst tartalmazzák.
           A kutatók 22 általánosan fogyasztott zöldségféle antioxidáns – a betegségeket okozó szabad gyököket semlegesítô vegyületek – tartalmát mérték meg, analizálták.
           Természetesen nemcsak azok a zöldségek hasznosak, amelyeknek magas az antioxidáns-tartalmuk, hiszen a rost- és ásványianyag-tartalom sem elhanyagolható tulajdonság.
           De a következô kilenc zöldség rendszeres fogyasztását bátran ajánhatjuk, mivel igen magas pontot értek el az „antioxidáns-tesztben". Ha naponta félcsészényit elfogyaszt bármelyikükbôl, akkor már sokat tett egészségéért.
          
A toplista:
           1. Kelkáposzta
           2. Cékla
           3. Piros színű zöldpaprika
           4. Kelbimbó
           5. Brokkoli 6. Spenót
           7. Burgonya
           8. Édesburgonya
           9. Kukorica.


Élettörténet

           A család
35. rész: Kígyómarás

           Felejthetetlen mindannyiuknak az az egy hét, amit a tóparti hétvégi házban töltöttek. Pénteken, amikor autóba ültek, mindenki amiatt búslakodott, hogy rövid volt a nyaralás. Már a város szélén jártak, de Janinak, akárcsak egy héten keresztül minden nap, újra a fatolvajokon járt az esze. Segíteni szeretne Sándornak, ô is a parancsnok mellé szeretne állni, de egy hét sem volt elég kiköbözni, hogy mit hogyan tegyen. Azt viszont biztosan tudja, hogy errôl senkinek nem beszélhet. Még megszimatolnák a gazfickók, s félreállítanák. Végül úgy dönt: figyelni fog. Megnézi, hogy az ô cégéhez kik, mennyit szállítanak, és persze nyilvántartja azt is, hogy honnan, mert egyszer jól jöhetnek ezek a feljegyzések.
           Jani rutinosan veszi egyik kanyart a másik után, s a kapuba, mikor megállítja járművét, döbben rá: hazaértek. Az ajtóban kis levélkét találnak feltűzve. Mívesék üzenik, hogy holnap Anna-bál lesz a falujukban, s Katóék nem tehetik meg, hogy távol maradjanak.
           Erdô után bál? Senkinek sem fűlik hozzá a foga, mégis tudják, hogy a tisztesség úgy kívánja, hogy ott legyenek. Így csak átjáróházzá válik a Nemessy-kúria. Lerakják a csomagokat, a nagyszülôket, öltözködnek, csomagolnak, s irány a vidéki bálba. Kató szüleinél öltöznek át, s mikor kiérkezve a szobából, fogadja ôket díszbe öltözve a Míves család apraja-nagyja, Kató és Bori szégyenkezve néznek egymásra: az ô ruhájuk sehol sincs a Mívesék csipkés, fodros, habos rokolyáik mellett. A bálban is rá kell döbbenniük, mit sem értenek ôk a falusi mulatérozáshoz. Jani nevetôgörcsben tör ki, mikor egy fiatalember tôle kéri el kislányát, hogy táncolhasson vele:
           – Tán a lányomnak nincs szája, hogy igent mondjon? S ha én engedem, de ô nem akarja?
           Ott áll egymással szemben a zavart fiatalember fülig pirulva, s Jani, ki kész komédiának tartja ezt az egész leánykérést. A feszültséget aztán egy verekedés oldja fel, Nemessyék egy sarokba húzódva, álmélkodva nézegetik amint a két tábor egymást püföli. A nagy csatából egyszer csak elôbukkan Dedô, a bálba indulás elôtti vasalt inge, zakója most szinte cafatokban lóg rajta. Arcán friss ütések nyoma látszik, s mindezek ellenére fülig ér a szája. Kató majd elájul összevert bátyja, s a kaján vigyor láttán, szinte sikoltva szól Dedôhöz:
           – Mit tettek veled? Most mit csináljunk? Még gyógyszesz sincs a környéken, amivel fertôtleníthetnénk a sebeidet!
           – Hagyd már abba, hugi! – szól rá Dedô kissé meglepôdve.
           – Most mi bajod? Jól tudod, hogy nálunk egyetlen rendezvény sem telik el egy kis verekedés nélkül. S ez még nem is volt olyan nagy...
           Kató csak hüledezik, s érzi, hogy ami kevés kedve volt a bálozáshoz, immár az is sikeresen elmúlt, s csupán egy vágya van: minél hamarabb megszabadulni e vandál társaságból. A család többi tagja is csatlakozik véleményéhez, így egy céljuk marad: mihamarabb ágyba bújni, s aludni egy nagyot a történtekre. De még az alvásban sem lelhetik örömüket, mert félóránként nyikorog a kapu, csattan az ajtó, amint hazaszállingóznak a családtagok. Úgy öt óra körül aztán elcsendesül a ház és környéke, a nagy csend egészen pirkadatig tart, azaz közel egy teljes órát, mert utána akár a méhkas, újra elindul a zsivaj. A pödrött bajszú Balázs tata végül kopogás nélkül ront rá az egy szobába zárt Nemessy famíliára:
           – Adjon isten jó reggelt! Hasatokra süt a nap, kihűl a hagymaránték, s ha nem cihelôdtök fel, még a gombát is leszedik elôlünk az erdôbôl!
           Nemessyék fáradtan még, és jöjjön, aminek jönnie kell arckifejezéssel erôltetik le torkukon a szalonnával dúsan megrakott hagymás reggelit, s nem ellenkeznek akkor sem, mikor indulót fúj Balázs tata. Irány az erdô, hisz ott most, esô után sok a gomba, már érik az áfonya és a málna is, s itt van a gyógynövényszedés ideje. Az aszfaltúthoz szokott városi családocskának nem könnyű a meredek domboldalakon közlekedni, igencsak kifulladnak, mire a tetôre érnek, ahonnan Balázs tata egy meredek hegycsúcsra mutat:
           – Na, oda megyünk.
           Mit tehetnének, megpróbálják tartani a lépést, a gyerekek folyamatosan rövidítôt keresnek, Kató pedig megpróbál apja nyomában maradni, aki tömi fejébe a sok tudást:
           – Látod, Katóka, ez a katáng. Ez nem hiányozhat a kamrádból. Persze ott kell legyen a lósósdi is, hátha valamelyikôtöknek megiramodik a gyomra. Ugyancsak gyomorbajokra szedhetsz feketekokojza kórót, de a termését is szárítsd meg ám, mert teája anélkül fabatkát sem ér.
           Kató csak gyűjtögeti szorgalmasan a csodafüveket, és örvend, hogy édesapjától ennyi gyógyító füvet megismerhet. Egyszer azonban éles sikoly hallatszik a közeli csettenbôl. Bori hangja. Valami történt vele. Hanyatt-homlok rohannak a hang irányába, és látják, amint Bori ül a földön, és ijedten néz maga elé. Az egyik lábán két gombostűfejnyi piros pötty látszik.
           – Mi lett kislányom? – kérdezi rémülten Kató, de Bori nem válaszol.
           Akkorra ér oda nagyapa, csak egy pillantást vet unokájára, és mondja is a diagnózist:
           – Megmarta egy kígyó. Vipera lehetett, sok van errefelé. – Azzal két kezébe fogjta a remegô kislány lábát.
           – Mit csinál, édesapám? – kérdezi Kató.
           – Mit? Hát kiszívom a mérget!
           Janinak ekkora már nagyon elege lett a sok természetgyó- gyászatból, a népi módszerekbôl, s ráripakodik apósára, hogy ez nem az ô, hanem az orvos dolga. Lóhalálában jönnek le a hegyrôl, az ijedtségtôl fáradtságot sem éreznek, Jani karjában kislányával. Mégis nagyon hosszúnak tűnik, amíg a sürgôsségre érnek.
           – Féléve nincs kígyómarás elleni szérum – jelenti ki a szolgálatos orvos olyan hangon, mintha csak egyszerűen jónapot kívánna. Hogy mi legyen a kislánnyal? Talán szérum nélkül is helyre jön, mert ugye, a szérum drága kincs, lehet, hogy az egész országban nincsen.
           Kató és Jani telefonálásba kezdnek. Hívják az összes ismerôs orvost, fél szemmel pedig Borit lesik, akinek lábán, a marás környékén bepirosodott, majd teljesen megmerevedett a lába, és miközben patakban folyik homlokáról a víz, ájulás környékezi, arra panaszkodik, hogy nem bírja már a kínzó, égô fájdalmat.
           A sürgôsségi orvos azt javasolja, hogy nyújtsanak olyan elsôsegélyt, amilyet más, mérgezéses esetben szoktak, állítsanak be perfúziót, adjanak sok folyadékot, s kezdjék el a vízhajtást, hogy szervezetébôl gyorsan kiürüljön a méreg. Lehet, hogy túléli – ezzel zárja le az ügyet az orvos. Közben a szülôk telefonálnak rendületlenül, míg meg nem tudják, hogy egy fôvárosi magánklinikán van ilyen szérum. Kikapják a tehetetlen orvos kezébôl gyereküket, s úgy, ahogy vannak, gombászó ruhában, málnafoltokkal magukon indulnak a fôvárosba.
(folyt. köv.)
Azaki Hakami


                     SPORT

Jégkorong
„Az is baj, ha én vagyok..."

           A magyarországi Káposztásmegyeren épül fel Budapest elsô, nemzetközi szabványoknak megfelelô, fedett jégpályája. A munkálatok szeptemberben kezdôdnek el. A pálya mellett egy új klub is létrejött: 2001 Hockey Stars néven. A szakmai munkáért Kercsó Árpád, a magyar válogatott szövetségi kapitánya felel majd.
           – Egy nemzetközileg híres utánpótlás bázist kívánunk létrehozni – nyilatkozta ez ügyben Kercsó Árpád. Apropó Kercsó Árpád... A magyar válogatott szövetségi kapitánya július 23–27. között elôször irányította a 2001/2002-es bajnoki idényre készülô Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata házatáján a szakmai munkát. A városunkból elszármazott edzônek segítôje is van Váradi Csaba személyében. Utóbbi a magyar válogatott kapusedzôje. Az utóbb említett szakedzô elsôsorban a Progym Apicom kapusaival gyakorol intenzíven. Az idényeleji együttműködésnek persze ezzel nincs vége, hisz az elismert edzôpáros augusztus elsô hetében ismét testközelbôl követi és segíti csapatunk felkészülését.
           A múltheti utolsó edzés elôtt sikerült elbeszélgetni Kercsó Árpáddal.
           – Jó hírek érkeztek Magyarországról, hisz Káposztásmegyeren nemsokára hozzáfognak egy korszerű jégpálya felépítéséhez...
           – Káposztásmegyeren egy tetô alatt két jégpálya épül, mellette szálloda, uszoda, fitness centrum és a pályára nézô üzletek, vendéglôk is lesznek. Világszintű létesítmény fog felépülni jövô tavaszra. További két éven belül pedig elkészül az összes többi helyiség, amit elmondtam. Mivelhogy a Ferencvárossal nem tudtunk megegyezni egy új egyesületet alakítottunk, amely a Budapest Stars Hoki Klub nevet fogja viselni. A Stars elnevezés, ami csillagot jelent, a Dallas Stars névbôl ered. Ez egy XXI. századi építmény lesz, Magyarországon ilyen nem volt, ezért kapta a csapat ezt a nevet.
           – Kik alkotják ezt a csapatot?
           – A szakszövetség alkalmazottjaként tavaly már Budapest összes jégkorongozó gyermekével dolgoztam. Nemrég, amikor a gyerekek, szülôk meghallották, hogy én a Stars edzôje leszek, akkor nagyon sokan közülük úgy döntöttek, hogy nálam szeretnék folytatni a sportág elsajátítását. 1991-ben született és fiatalabb gyerekekrôl van szó. Ezenkívül természetesen egész Budapestrôl és kimondottan az újpesti városrészben lévô iskolákból fogunk gyerekeket toborozni. Ez egy híres nevelôegyesület lesz majdani bajnokcsapattal és saját nevelésű játékosokkal, ami világszínvonalú kell legyen. Persze nemcsak ez lesz, mert 2002-ben felnôtt csapatot is indítunk. Biztos, hogy a legjobb budapesti játékosok ide jönnek majd. Nem akarunk egybôl bajnokcsapatot, egyelôre nem errôl van szó, majd menetközben meglátjuk, hogy mi, hogy lesz. Amennyiben kialakul a felnôtt csapat, akkor biztos, hogy jó csapat lesz. Emellett a Dunaújvárosi tanítványaim közül is már jó néhányan érdeklôdtek, hogy lesz-e lehetôségük, természetesen igennel válaszoltam, mert a felnôtt csapatnak 15 éves gyerekekbôl lehet közvetlen utánpótlás együttest kialakítani.
           – A 2002-es világbajnokság kezdetéig elkészül-e ez a sportkomplexum?
           – Lehetséges, de nem biztos, hogy addig elkészül a pálya. Itt tudni kell, hogy nagy harc van a világbajnokság rendezéséért, amit úgy tűnik a székesfehérváriak már megkaparintottak. Azt hiszem ez az utolsó kaparintásuk lesz, mert mihelyt ez a pálya kész lesz, onnan kezdve profi hoki lesz Magyarországon és nem a mostani szavazógépek fognak az erôsebb oldalra állni, majd szavazni.
           – Kercsó Árpád továbbra is a magyar válogatott vezetôedzôje lesz?
           – Ezt nem lehet tudni, mert jelenleg errôl a kérdésrôl nagy viták vannak a szakszövetségen belül. Az a hír járja, meg azon vitatkoznak, hogy mi a rosszabb. Azt mondják ugyanis, hogy az is rossz, hogy én vagyok a szövetségi kapitány, mert ebben az esetben egyesek közülük nem jutnak szerephez.
           – Ekképp érvel az egyik tábor?
           – Nem, ezt mondják. Természetesen egységes ellenem irányuló állásponton vannak. Egyik nap ez a helyzet. Másnap pedig azt mondják, hogy: „az is baj, ha én vagyok, s az is baj, ha nem én vagyok." Ha nem én vagyok, akkor nem lesz eredmény, s én, aki sikereket értem el, nem fogom szó nélkül hagyni, hogy ötödször leváltsanak, s a sajtó mégúgy sem. Az interneten létezik egy honlap, ahol a szurkolók felháborodásuknak adnak hangot, ha a leváltásomról esik szó. A szurkolók és a sajtó is teljes mértékben kiáll mellettem és ezért félnek. Nem tudom, hogyan döntenek majd. Egyáltalán nem lobbizok, ha újra kijelölnek akkor elvállalom, ha nem akkor is örvendek. Abszolút hidegen hagy, mert nagyon nehéz lenne a gyerekekkel dolgozni és közben ezen gondolkodni.
           – Az idén lezajlott franciaországi világbajnokság elôtti felkészülés során a hírek szerint nem kis anyagi gondokkal küszködött a magyar válogatott...
           – Igazak ezek a hírek. Edzôtábort nem lehetett tartani, mert nem volt pénz szállásra. A tizenhárom dunaújvárosi játékos és én is személygépkocsival jártunk edzésre Székesfehérvárra. Három héten keresztül napi kettô helyett csak egy edzést tartottunk. A játékosok egy fillér prémiumot nem kaptak. Mindezek mellett újabb gondot jelentett, hogy a kapusok a bajnokságban alig védtek. Ilyen körülmények között készítettem fel a játékosokat úgy, hogy minden idôk legjobb eredményét sikerült elérniük.
           – Milyennek találta a gyergyói hokicsapatot?
           – Úgy tudtam, hogy a játékosok féltek, izgultak, de az edzések kimondottan jó hangulatban zajlottak. Személy szerint én meglepôdtem, hisz a játékosok sokkal többet érôek, mint amit én vártam. Jobban elsajátították, amit átadtam, mint ahogy azt álmodni mertem volna. Amilyen szintre került a csapat egy hét alatt, azt én csak egy hónapnyi munka után reméltem. Nagy a haladat, maximálisan odafigyelnek, nagyon jól dolgoznak. Csak jót tudok mondani. Azt hittem az elején, hogy van 10–12 játékos, akikre számítani lehet. Ellenben most olyan kellemes gondjaink vannak, hogy gyakorlatilag kerek négy sor van, és ebbôl kell kialakítani az elsô három sort.
           – Lehet ezekkel a játékosokkal dolgozni?
           – Természetesen. Jobb, mint amire gondoltam. Kellemes csalódás ért, hisz ezek a játékosok jobban fejlôdnek, mint ahogy én mertem volna gondolni. Mindennek tetejébe el kell mondjam, hogy ezek a játékosok akarnak. Ez meghatározó tényezô.

Kispályás labdarúgás
Díjazták a legjobbakat
          
Július 25-én, szerdán a polgármesteri hivatal tanácstermében került sor a nemrég végetért városi kispályás labdarúgó bajnokság legjobbjainak díjazására – tájékoztatott Buslig Gyula sportreferens. Elôször az elsô három helyen végzett csapatokat díjazták, nevezetesen a Komák, a Kárpáti Sas és a Volán együtteseit. Az elsô három helyezett csapatok képviselôi kristálykupákat és okleveleket vehettek át a Kárpáti Sas Kft. jóvoltából.
A városi kispályás labdarúgó bajnokság további díjazottjai: gólkirály: Csapár Tibor (Kárpáti Sas) 20 góllal; legjobb kapus: Saitoc Ioan (Kárpáti Sas); fair play-díj: a Jövô II. csapata. A szervezô bizottság – Portik Nándor, Balázs Zoltán, Réthi Zsolt, Buslig Gyula – köszönetét fejezi ki azon csapatoknak, akik mindvégig becsülettel résztvettek a bajnokságban. A benevezési díjakból megmaradt pénzösszeget (több, mint két millió lej) a szervezôk a kispályás focipálya felújítására akarják költeni. A tervek szerint szeptember 3-tól elkezdôdne egy új mérkôzéssorozat, amelyre a benevezés ingyenes lesz. Mindez a Kárpáti Sas Kft.-nek és Portik Nándornak köszönhetô, hisz az említettek teljes egészében felvállalták a bajnokság anyagi költségeit. A szervezôk már várják a csapatok jelentkezését, a küzdelemsorozatot megelôzô technikai gyűlésre augusztus 27-én, hétfôn 19.00 órai kezdettel kerül sor.

Sakk
Júliusban hetedszer

           Július 29-én, vasárnap került megrendezésre az Astori-kupa és városi bajnokság hetedik fordulója. Az Astoria kávéházban lezajlott ötfordulós svájci rendszerű versenynek ezúttal is 12 résztvevôje volt – tájékoztatott Papp Sándor versenyszervezô.
           A felnôttek rangsorában: 1. Ambrus Gyula 4,5 pont (5 lehetségesbôl), 2. Cozma Ioan 3,5 p. (15 bucholz), 3. Puskás András 3,5 p. (13), 4. Balázs K. Csaba 3 p. (12), 5. Leopold Ioan 3 p. (11), 6. Mândru Traian 3 p. (9,50). Az egyetlen ifjúsági versenyzô, nevezetesen Baki Lóránt 2 ponttal a nyolcadik helyen végzett.
           Az Astoria-kupa és a városi bajnokság hetedik fordulója utáni összesített rangsor élmezônye: 1. Puskás András 32 pont, 2. Balázs K. Csaba 30 p., 3. Mândru Traian 27 pont.
           A küzdelemsorozat nyolcadik fordulója augusztus 26-án, vasárnap 9.00 órai kezdettel kerül megrendezésre.

Kerékpározás
Ukrán nyerte a körversenyt

           Július 29-én, vasárnap véget ért a Román Kerékpáros Körverseny 38. kiírása. A városunkon is áthaladt nemzetközi megmérettetést végül a 27 éves ukrán Leonid Timcsenko nyerte meg. Az öszszesített rangsorban: 2. Pavel Lupaş (Bukaresti Dinamo), 3. Alexandr Sabalin (Moldava Köztársaság). A csapatverseny végsô rangsorában: 1. Ukrajna, 2. Bukaresti Dinamo, 3. Conpet Petrolul. A végsô gyôzelmet kiharcolt Leonid Timcsenkot kétezer dollárral jutalmazták. A hírek szerint a moldavai és az ukrán válogatottat alkotó versenyzôk testvériesen megosztották egymás között a pénzdíjakból származó jövedelmet.
          

Tenisz
Turnék külföldön

           * Az elmúlt hónapban Mamaián rendeztek a 16 évesek számára nemzetközi versenyt. A tengerparti megmérettetés résztvevôje volt a 14 éves Szatmári Ágnes is, aki az egyéni versenyben a nyolcaddöntôig jutott, ahol Sescioreanu Delia állta útját. Eredmény: Sescioreanu – Szatmári 6:2, 6:4. A végsô gyôztes egyéniben végül az Ágit legyôzô Sescioreanu Delia lett. l Következett a Cîmpina-i Fibec Kupa küzdelemsorozata. Ez a turné is a 16 évesek számára volt szervezve. Eredmények: Szatmári Ágnes – Cseh Ingrid 6:1, 6:1; Szatmári – Hîrtopan 6:4, 6:1; Szatmári – Georgescu (Galac) 2:6, 6:0, 6:1; a döntôben: Szatmári – Drăgan 6:3, 6:3. A Fibec Kupa idei gyôztese a gyergyószentmiklósi Szatmári Ágnes.
           * Július 30-tól kezdôdôen Szatmári Ágnes Ausztriában és Németországban turnézik. A gyergyói sportoló Németországban a München-i BMW Kupán, Rennigenben a Mercedes Kupa küzdelmein vesz részt. A németországi turné további állomásai: Ulm, Kuffstein és Weiblingen.

Barátságos mérkôzések

           Az elmúlt héten egész pontosan július 26-án, csütörtökön a városi labdarúgópályán, sorrendben negyedik idény eleji barátságos mérkôzését játszotta a Gyergyószentmiklósi Jövô labdarúgó csapata. Eredmény: Gyergyószentmiklósi Jövô – Marosvásárhelyi ASA 0–0. Két nappal késôbb, azaz július 28-án, szomba- ton labdarúgóink újabb barátságos mérkôzést játszottak. A hétvégi találkozó végeredménye: Gyergyószentmiklósi Jövô – Pro Mobila Crucea 0–2.

Labdarúgás
Újabb barátságos mérkôzések

           Augusztus 2-án, csütörtökön a Gyergyószentmiklósi Jövô labdarúgó csapata Tîrgu Neamţ-on játszott barátságos mérkôzést az ott edzôtáborozó Pro Mobila Crucea együttesével – tudtuk meg Ivácson Páltól, a Jövô SE labdarúgó szakosztályának elnökétôl.
           Augusztus 4-én, szombaton 11.00 órától csapatunk ezúttal hazai pályán játszik barátságos mérkôzést. A hétvégi ellenfél a Hargita megyei D-osztályú bajnokságban érdekelt Balánbányai Bányász együttese lesz.
           Kérdésünkre válaszolva Ivácson Pál elnök elmondotta, hogy a helyi tanács által jóváhagyott százötvenmillió lejbôl a augusztus 1-ig a csapat még egy árva vasat sem kapott. Amint azt megtudtuk augusztus elsô napján a Román Labdarúgó Szövetség kiküldött munkatársai hitelesítették a városi labdarúgópályát. Ez azt jelenti, hogy városunk otthont adhat az – a tervek szerint – augusztus 18-án, szombaton kezdôdô C-osztályú bajnoki idény mérkôzéseinek.
           A Gyergyószentmiklósi Jövô szakvezetését illetôen megtudtuk, hogy Ábrahám Andor ezentúl másodedzô-játékosként segíti a csapatot. A vezetôedzô továbbra is Pop Ioan marad. A szakosztályelnök ugyanakkor elmondta, hogy augusztus 3-án, pénteken a csapat vezetôi szeretnének szerzôdéseket kötni a csapattal az új idényre készülô labdarúgókkal.

Hoki
Októberben lesz jég Bukarestben?

           * Bukaresti sajtóértesülések szerint csak októberben lesz jég a Mihai Flamaropol Műjégpályán. A létesítmény működtetéséért felelôs Nemzeti Sportkomplexum házatájáról származó hírek szerint nincs pénz a pálya beindításához. Mindez annak ellenére történik, hogy a bajnoki címvédô Steaua csapata szeptember 21–23. között a Bukarestben megrendezésre kerülô Kontinentális Kupában kellene helyt álljon. Ezzel az áldatlan helyzettel kapcsolatosan a sajtónak nyilatkozó Eduard Pană, a RJSZ fôtitkára kifejtette, hogy: „...amennyiben nem történik ez ügyben valami, akkor az egyenértékű a román jégkorongsport halálával."
           * Szintén ide kapcsolódik a hír, miszerint augusztus 27. és szeptember 8. között a Bukaresti Steaua csapata résztvesz egy szlovákiai edzôtáborozáson. A Levice-i edzôtáborozást megelôzôen a bajnokcsapat játékosai tíz napig a Forban-i edzôtáborban fognak fel készülni. A felkészülés során rendkívüli hangsúly tevôdik a Kontinentális Kupára, annak ellenére, hogy még nem lehet tudni: lesz-e szeptemberben jég a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán.
           * Nem sokkal lapzártánk elôtt tudtuk meg, hogy augusztus 3-án, pénteken 11.30 órai kezdettel Bukarestben szakszövetségi gyűlésre kerül sor, ahol várhatóan eldôl a következô bajnokság kezdési idôpontja, a lebonyolítási rendszer stb.            Addig is biztos, hogy szeptember 7–9. között kerül megrendezésre városunkban a Gyilkostó Kupa küzdelemsorozata. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a Román Jégkorong Szövetség nemrég beleegyezését adta, hogy a fentebb említett idôpontban sor kerülhet a rendezvényre. A gyergyói szervezôk által meghívott csapatok: Csíkszeredai Sportklub, továbbá a Dunaújvárosi Dunaferr és a magyar bajnok Székesfehérvári Alba Volán együttesei. A hagyományos gyergyói jégkorong-turné negyedik résztvevôje természetesen a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata lesz.

Küzdôsport
Tigrisek a jakuzák ellen

           Augusztus 17-én, pénteken 15.00 órai kezdettel Csíkszentkirályon vendégszerepelnek a Gyergyóújfalvi Tigrisek csapatát alkotó taekwondozók. A barátságos csapatmérkôzésen az újfalviak ellenfele a Csíkszentkirályi Jakuzák együttese lesz – tudtuk meg Baricz Istvántól, a Tigrisek oktatójától. Az elôzetes tervek szerint tizenhét újfalvi sportoló utazik a barátságos csapatmérkôzés helyszínére. Megtudtuk ugyanakkor azt is, hogy augusztus 27. és szeptember 2. között zonális jellegű edzôtáborra kerül sor Szovátán, amelynek résztvevôi lesznek a Gyergyóújfalvi Tigrisek sportolói is.

Tenisz
Portik Endre nyilatkozata

           Nemrég említettük, hogy Szatmári Ágnest július elsô napjától kezdôdôen a Gyergyói Sportiskolától a Bukaresti Herăstrău TC-hez igazolták. Az átigazolás okáról Portik Endre, Ági nevelôapja, aki egyszemélyben menedzser is, nyilatkozott a Gyergyói Kisújságnak.
           – Csalódtam a Gyergyói Sportiskolában és az intézmény edzôiben. Nem is találok szavakat, hogy kifejezzem az elmúlt hónapi tapasztalataimat. Egész pontosan azt, hogy próbálták Ágit fékezni a fejlôdésben. Ez már egy ideje így megy, de most úgy érzem túllôttek a célon. A nemtörôdömség, a munka el nem végzése sajnos oda vezetett, hogy a gyergyói tenisz sírba került. Ágin kívül nincs egy teniszezônk, akinek az országos rangsorban pontja lenne. Sportolóink nem vesznek részt a versenyeken, s amikor elmennek kiesnek már az elsô körben. (Olyan versenyekre gondolok, ahol legalább egy tizenhatos tábláról indulnak.) Ennek megvannak az okai. Több mint két hónapja folyik a vita, amely arról szól, hogy amennyiben gyerekekkel akarnak foglalkozni azt nem csak csinálni kell, hanem odaadással mindenki el kellene végezze a feladatát. Itt nemcsak az edzôkre gondolok, hanem az intézmény vezetôségére, pályakezelôkre, szülôkre. Mondom ezt azért, mert a teniszben az eredményeket nagyon sok tényezô befolyásolja. Sajnos nálunk közel két év kellett elteljen ahhoz, hogy a pályára felkerüljön 25 tonna salak. Persze mindez nem a Sportiskolának, hanem annak a két-három embernek köszönhetô, akik ott voltak amikor megrostáltuk, megôröltük a salakot. Idegen pályakezelô munkásokat hívtunk, és ekképp került a salak a pályára. Az itteni pályakezelôk a négy nap alatt, amíg dolgoztunk, arra felé sem jöttek, hogy legalább megnézzék mi történik a pályán. Az elmondottak vezettek a vitákhoz. Az elmúlt idôszakban kiderült az is, hogyha valaki halad, akkor a másikat gátoljuk. Ez megtörtént Ágival, aki a sportiskolának nagyon sok díjat és eredményt hozott. Nem tudom, hogy az utóbbi években van-e még egy olyan versenyzô, aki hasonló eredményeket tudna felmutatni úgy az alpesi sízés, mint a tenisz terén. Ági mindkét sportágban válogatott kerettag. Teniszben a világválogatott elsô számú pótjátékosa. Azt hiszem ezek mind olyan eredmények, amelyek önmagukért beszélnek. Aki nem jártas a sportban és nem ér el egy ilyen szintet nem tudja felfogni, hogy mindez mit jelent. Tömören: ez három-négy éves kemény munka, amit legtöbbször reggel hattól kilencig, vagy este tíztôl éjjel egy óráig végeztünk. Ez azért volt így, mert a Sportiskola még termet sem biztosított napközben Ági számára, de ez nem zavart. Mi a munkát így is vállaltuk és ezt nem szemrehányásként említettem, hanem azért, hogy lássa mindenki: ilyen körülmények között is lehet eredményeket elérni. Az általam kiharcolt terembeni két órás edzést is elvette a teniszkatedra és helyére a gyerekeket vitték be edzeni, habár egész télen egyszer sem végeztek velük fizikai edzést. Dolgoztunk tovább éjszaka. Mindez – amint az utólag kiderült – nem volt véletlenszerű. Én segítettem a Sportiskolának, hogy két pályát tegyünk rendbe. Több, mint negyvenmillió lejre tehetô a két pályába fektetett beruházásom. A Sportiskola a pályák rendbetétele idején elszállásolt két pályakezelô munkást ezenkívül tôlem kaptak mindent. Ezt azért vittem véghez, hogy legyen két olyan pálya, amelyiken normálisan lehet teniszezni. Amikor a pályák elkészültek tartottunk egy teniszgyűlést, amelyen eldöntöttük, hogy ki milyen feladatot végez, ki miért felelôs. Leszögeztük a pályák díjait. Ezek országos viszonylatban szimbolikus öszszegek. A pályadíjakat, amit begyűjtenek, kimondottan a gyerekek versenyekre való utaztatására kellene fordítani. Azzal, hogy elkészítettünk két pályát, megteremtettünk egy olyan pénzalapot, ami pénzt kellene hozzon a teniszszakosztálynak azért, hogy az itteni gyermekek versenyekre tudjanak utazni. El volt döntve, hogy ki foglalkozik a pénzbeszedéssel, meg volt beszélve, hogy elkészül egy olyan névsor, hogy a Sportiskola részérôl ki használhatja bérmentesen a pályákat. Ugyanakkor el volt határozva, hogy mindenkinek felhívják a figyelmét, hogy a megszabott díjakat ki kell fizetni, a pályákra vigyázni kell stb. Egyszóval: normális keretek közé akartuk helyezni ezáltal a teniszszakosztály tevékenységét. Miután Ágival másfél hónap múltán hazajöttünk a külföldi turnékról – a pályák közben persze rongálódtak – kiderült, hogy sokan nem végezték el a feladatukat, többek között az edzôk, akik a pénzt be kellett volna gyűjtsék. Sôt Aurel bácsitól még a nyugtatömböt is elkérték, mondván, hogy a pályagondozók is fogják a pénzt begyűjteni. (Amióta elvették a nyugtatömböt – június 13. –, csupán három nyugtát vágtak le július elejéig.) Az eredmény az volt, hogy az elsô hónapban – május – négyen kifizették az éves pályadíjat, további öt-hat ember a májusi pályadíjat. Júniusban pedig senki nem gyűjtötte be a pályadíjakat. Arra sem voltak képesek, hogy azokat a pénzeket begyűjtsék, ami a gyerekeknek kellett volna. Ez egy dolog, de sajnos olyan konfliktusba kerültünk, hogy edzési idô alatt Ágit nem engedik gyakorolni, csak akkor, ha azokkal a gyerekekkel edz, akiket kijelölnek. Két hetet edzett így. Ági akkor a bukaresti Compaq versenyre készült és megkért, hogy egy hetet eddzek vele, mert az idei eredményeivel nem voltam megelégedve, s azt mondtam, hogy egy ideig nem foglalkozom vele. Arra voltam kíváncsi, hogy mennyire áll a teniszszakosztály mellé, amikor én nem vagyok. Óriási csalódás ért. Az edzéseken mindenkivel játszott, az utolsó héten a verseny elôtt bementem, hogy együtt gyakoroljunk. Azelôtt, hogy Ágival foglalkozzanak olyan összegeket kértek el, amit még Bukarestben sem kérnek, ám ezt az összeget nem voltam hajlandó kifizetni, és emiatt másnap már nem engedték, hogy edzen. Ágival edzésen voltunk az egyes pályán, s az egyik szünetben elmentem, hogy hozzak vizet. Az idô alatt, amíg nem voltam a pályán, addig Áginak azt mondták, hogy vagy játszol ezzel és ezzel, vagy elhagyod a pályát az adogató géppel együtt. Mire visszaérkeztem leküldték a pályáról. Áginak a teniszszövetség díjmentesen biztosít egy-két órára pályát naponta, és annál a klubnál, amely Ágira különben egy lejt nem költött, ennyit sem érdemel? További kérdés, hogy az országos bajnokságra Ágit miért nem nevezték be (ez az egyedüli verseny, amelyre csak a Sportiskola nevezheti be), és miért nem volt az ô kiszállása is fizetve, akárcsak a többi gyereknek?
           Javasolom, hogy a közeljövôben kerüljön sor egy teniszgyűlésre, ahol majd megbeszélnénk az elsô hasonló gyűlésen vállaltakat, illetve azt, hogy ki miként végezte el a munkáját. Ugyanakkor tegyük meg az elengedhetetlenül szükséges lépéseket, hogy a gyergyói tenisz régi szintjére kerüljön és tovább fejlôdjön.
           A fentebb leírtakat Portik Endre nyilatkozta, amiért teljes felelôsséget vállal.
           ***
           A fentebb közreadottak kapcsán természetesen megkérdeztük a Gyergyószentmiklósi Sportiskola szaktanárait és igazgatóját. Nem kívántak ez ügyben nyilatkozni, s a szaktanároknak az volt a kifejezett kérése, hogy munkájuk és eddigi tevékenységük milyenségérôl döntsön a város közvéleménye.

A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt

viccek...viccek...viccek

           A férj azt mondja a feleségének:
           – Szívecském, csinálj úgy, mint a gólya!
           – Álljak fél lábra vagy kelepeljek? – kérdezi készségesen az asszony.
           – Költözz el!
           * * *
           Ápolónô az idôs bácsihoz a kórházban:
           – Józsi bácsi, babonás maga?
           – Én nem, lányom.
           – Az jó, mert holnaptól csak bal lábbal kelhet fel.
           * * *
           Apa a kisfiához:
           – Mondd, mit szeretnél kapni karácsonyra?
           – Egy Libresse-tampont!
           – Hát minek az neked?!
           – Tudod, azt mondták a tévében, hogy azzal kerékpározhatok, teniszezhetek, sôt még lovagolhatok is!
           * * *
           Egy édesanya észreveszi, hogy kislánya és a szomszéd kisfiú „doktorost" játszik a bokrok között. Fülön csípi az ijedt kisfiút és elcipeli a szüleihez.
           – Nézze hölgyem, semmi ok az izgalomra – mondja a felhevült nônek a fiú anyja – mindketten jól tudjuk, nincs abban kivetnivaló, ha ezek a gyerekek korábban fedezik fel a saját szexualitásukat.
           – A szexualitással nem is lenne semmi baj ! De a maga drágalátos fia épp most vette ki a kislányom vakbelét!
           * * *
           – A készüléken végrehajtott, jelentôsebb javítás valahol máshol károsítja meg a készüléket.
          
           * * *
           – Ha szépen körülkötötted a csomagot, rájössz, hogy valamit kifelejtettél belôle.
           * * *
           – A gombásodás olyan, mint a válás: el sem tudod képzelni, hogy veled is megeshet.
           * * *
           Pistikéék osztályába gyönyörű tanárnô érkezik. Pistike oda is súgja a padtársának:
           – Te, én úgy megkefélném!
           A tanárnô meghallja:
           – Kifelé!
           Pistike indul is kifelé, mire a tanárnô:
           – Nem te, az osztály...
           * * *
           Pistike anyukája fehér, Pistike pedig néger. Egyszer odamegy az anyukájához és megkérdezi:
           – Anyuci! Miért vagyok én barna?
           – Csendbe légy fiam! Örülj, hogy nem kutya lettél...
           * * *
           A szigorú, idôs hölgy egy délelôtt a parkban sétálva látja, hogy Móricka unott pofával pöfékelve cigarettázik és közben nagyokat húz egy pálinkásüvegbôl. Nem bírja megállni szó nélkül:
           – Hogy lehet az, fiacskám, hogy te nem vagy ilyenkor iskolában?
           – Hogy a francba lennék iskolában, néni, hiszen még csak ötéves vagyok!
           * * *
           – Bizonyos életkör után az ember igenis fütyül a világ véleményére.
           * * *
           – A Tv–reklámban kimosott pulóver azért látszik újnak, mert az is.
           * * *
           Matek órán a tanárnô kérdezi a diákokat:
           – Ha három veréb ül a fán és egyet lelövünk, hány marad az ágon?
           Pistike jelentkezik:
           – Egy se, mert a többi elrepül.
           – Hát ez így matematikailag nem helyes Pistike, de logikádat értékelem.
           – Tanárnô! Én is kérdezhetnék valamit? Három nô fagyit eszik az utcán.
           Az egyik harapja, a másik nyalja, a harmadik szopja. Melyik a férjes asszony?
           A tanárnô elgondolkodik.
           – Hát amelyik szopja.
           – Sajnos nem, hanem amelyiken gyűrű van, de a logikáját értékelem!
           * * *
           – Amit nem írtál fel a listára, mert annyira nyilvánvaló volt, hogy hozni kell, éppen az lesz, amit nem hozol.
           * * *
           – Ha a sor az utcáig ér el, akkor biztos, hogy hófúvás van.
           * * *
           – Csak az lel, akinek már van.
           * * *
           A rendôrhöz odaszalad egy kisfiú:
           – Tessék gyorsan jönni, az apukám felakasztotta magát!
           – Engem!?


Horoszkóp
augusztus 2 – 8.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Szerelmével nagyon közel kerültek egymáshoz. Fantasztikusan érzi magát, mert már régóta vágyik erre. Lehet, hogy házassági terveket szövögetnek, sôt már gyermekáldásra is gondolnak. Egy másik nap ezen a héten kissé átfordul ez a helyzet, mert összevitatkoznak. Egy közös beruházás lehet az összezördülés oka.
           BIKA (IV.21-V.20.) Egy program, amit a teste érdekében csinál, meghozza gyümölcsét. Talán torna, talán más, de végzi már egy ideje. Most végre elismerô bókokat kap barátaitól. Nincs most kedve semmihez. Mintha minden energiája elszállna.
           IKREK (V.21-VI.21.) A nagy rohanás közepette fordítson arra is kellô figyelmet, hogy kissé magába forduljon. Elemezze azokat a lépéseit, amelyeket a közelmúltban tett. Annál is inkább, mivel sokban ettôl függ a jövôje. Egy helyi kulturális esemény valósággal lenyűgözi.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Segítségre van szüksége egy speciális ügyben? Nyugodt lehet, nagy szaktudású barátja majd segít, megbízhat benne! Egy váratlan kiárusítás nagyobb vásárlásra ösztönzi. Ne legyen szemérmes!
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Próbáljon meg reggelenként visszaemlékezni, mit álmodott az éjjel. Ugyanis az álmok segítenek elôbányászni lényeges gondolatokat, terveket a tudatalattiból. Felkínálnak egy üzleti lehetôséget az ön számára. Elmondásuk alapján igen elônyös önnek is. Elemezze a lehetôségnek minden részletét.
           SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
           Ezekben az idôkben nagyon önzetlenül igyekszik segíteni másoknak. Például felkínálja segítségét egyik családtagjának, aki az utóbbi idôben igen elhanyagolta egészségét. Eddig ismeretlen emberek lépnek az ön életébe, megjelenésük nagy szolgálatot tehet önnek.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Nem is kell tagadnia, mennyire szereti a pénzt. Illetve szeretné, igényelné, de nincs elég. Ugyanis lehetetlen megteremtenie azt a pénzt, ami boldoggá tenné és kielégítené az igényeit. Próbálja meg, ha határozottabb és függetlenebb lenne, talán sikerülne!
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Öltözzön nyugodtan csinosan, hiszen ez kell a sikerhez. Ezzel ugyan belsô világán mit sem változtat, de azt tükrözi, hogy ismeri a játékszabályokat az üzleti életben. Egyik barátjának most több figyelmet szentel, mint általában. Ô nem olyan tehetséges a szakmában mint ön, de jó vigyázni.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Valaki gyengéd érzelmekkel viseltetik ön iránt. Ön sem különbül, jócskán egymásba habarodnak. Nagyon romantikus még a dolog, és azt tervezik, hogy a hétvégét együtt töltik. Nagyon jól sikerül, különösen, ha ez lesz az elsô alkalom. Üzleti kapcsolatának vége szakad.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Ne aggódjon, nincs semmi baj. Mindenki életében van idôszak, mikor el akar menekülni a mindennapi forgatagból. Sétáljon zöldövezetben, vagy ha van autója, menjen ki a városból. Keressen új barátokat, új szokásokat! Egy régi szeretô felbukkan a múltból.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Az utóbbi idô kissé eseménytelen volt ön szerint. Illetve semmi érdekes nem jött szembe önnel. Lehet, hogy nem nyitotta ki a szemét rendesen? Mindenesetre most igazán örül, hogy a dolgok meglódultak. Így legalább öszszegezheti kusza gondolatait.
           HALAK (II.20-III.20.)
           Valamit elkezdett ugyan, de befejezni ezt sem igen képes. Vagy igen? Még, ha azt is hiszi, hogy erôfeszítései feleslegesek, ne hagyja abba, még a telefonhívásokra is válaszoljon lelkiismeretesen. Másnapra meghozza gyümölcsét a tegnap fáradozása.

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001