A kommunizmus ôskövületei
A keleti blokk országaiban igazi archeopolitikai ínyencfalatok rejtôznek, azon nyugati politológusok számára, akik a múlt és a jelen politikumát és politikusait vizsgálgatják, hasonlítgatják. Persze ez alól sem Románia, sem Gyergyószentmiklós nem lehet kivétel.
Nálunk talán jobban kitűnik ezeknek az embereknek a viselkedése. Ugyanis a kisvárosi miliôben akkoriban nem számíthattak nagy politikusi pályafutásra, ezért makacs, nyakas, csakazértis kommunisták lettek vagy azzá kellett lenniük. Az elveket nagyon pontosan beléjük sulykolták, mondhatni agymosást végeztek rajtuk. Az elvtársaknak életformájuk lett a kommunista rend. Az a baj, hogy az is maradt. Körülbelül úgy jártak, mint azok a Vietnamból hazatérô amerikai katonák, akik nem találták helyüket a civil életben, és életük egy totális, végtelen harc maradt a társadalommal, az embertársaikkal.
A ''89-es változás Gyergyószentmiklóson is cél nélkül hagyta ezeket az embereket. A vezetéshez, parancsoláshoz szokott elvtársak elvesztették „felsôbbrendűségüket". Ezért más konfigurációt kellett keresni a beolvadáshoz és a túléléshez. Egyesek azt mondták: – oremus! – és fejest ugrottak a vallás hívogató, mindent megbocsátó ölébe. Most buzgó hívôként bizonyítják a megtért fiú esetét. Másokból eminens székely-magyar lett, aki már nem a dák szemszögbôl kezdte látni, tanítani a történelmet, és mivel már tapasztalata volt az államtudományok terén, az anális tisztogatás orális módszereivel felküszködte magát egy új párt végbelébe. Most innen bizonygatja, hogy a rókalyuk nem is olyan büdös.
Idô múltával ezek az emberek megerôsödnek, múltjuk elévül, és újra a felsôbbrendűek, a megérinthetetlenek osztályát szaporítják. Újra oktatnak, sôt, kioktatnak. Újra félnek tôlük az emberek, megint hatalmuk van. Olyan eredményeket tulajdonítanak maguknak, amihez csak alig volt közük. Tudják, hogy a múltat már lehet magyarázni, ferdíteni. Kikérnek maguknak mindent, amit ki lehet, és azt is, amit nem. Ôk a legjobbak, a legokosabbak, a legmagyarabbak. Ôk a díszokleveles, Ezüstdinoszaurusz-díjas politikai ôskövületek, akik ablakot beszélnek a fiatalabb generáció hasába, hogy azon keresztül láttathassák begyepesedett, korlátolt, egoista, sakktábla világukat, melyben ôk a királyok. Udvaribolond kéne legyek, hogy higgyek nekik és féljek tôlük. Egyszer úgyis mattot kapnak, remélhetôleg még elôttem.
„Majd akkor bohócsipkám vígan rázom,
S eltáncolom a haláltáncom! He-he-he!"
Ábrahám Imre
Szálkák és gerendák
Ismétlés a tudás anyja – tartja a régi közmondás. Ez hatványozottan igaz akkor, ha sok emberrel akarunk valamit megértetni. Történt ugyanis, hogy sok-sok héttel ezelôtt négyen kiléptünk a gazdasági szakbizottságból. Az okokat annak idején többször is elmagyaráztuk, leírtuk, elmondtuk, de még a mai nap is jutnak el hozzám olyan visszajelzések, hogy megfutamodtunk, feladtuk, elárultuk, stb, stb. Ezek egy része egyértelműen a rosszindulat számlájára írható, mert olyanok terjesztik, akik nem nézik jó szemmel azt, amit csinálunk, amit képviselünk. Vannak azonban mind a mai napig olyanok, akik jóhiszeműek, épp csak nem eléggé figyelmesek. Persze az is lehet, hogy a mi készülékünkben van a hiba, nem tudtuk elég érthetôen elmagyarázni lépésünk okát és várható következményeit. Éppen ezért én itt és most teszek még egy kísérletet, elmondom más szavakkal.
Az elôzményekrôl annyit jó tudni, hogy amíg a bizottságban voltunk, rengeteg idôt és energiát öltünk abba, hogy a véleményezendô határozatokat alaposan, több szempontból is elemezzük. Ezek alapján készítettük el rendszerint a bizottság szakvéleményét. Ilyen elôzmények után nagyon gyakran megtörtént – ráadásul fontos határozatok esetén, mint például a költségvetés –, hogy a tanács valami egészen mást szavazott meg. Az már csak a hab volt a tortán, hogy nem egy esetben a bizottság néhány tagja egyféleképpen szavazott a bizottsági ülésen, s másképp a tanácsülésen. Figyelembe véve azt, hogy ezen tanácsosok milyen listán jutottak be a tanácsba, még az a gyanú is megfogalmazódott bennem, hogy nem jókedvükben teszik ezt, hanem külsô nyomásra. Erre persze bizonyíték nincs, tehát csak egy gyanú, de eléggé feltűnô volt a jelenség, hogy a gyanú egyáltalán megfogalmazódjon.
Ilyen elôzmények után döntöttünk úgy, hogy kilépünk a gazdasági szakbizottságból. Ezzel elsôsorban azt akartuk elérni, hogy többé ne pazaroljuk az idônket feleslegesen. Az alatt az idô alatt inkább csinálunk mást, hasznosabbat. Tettünk semmiképp nem nevezhetô elhamarkodottnak, hisz közel egy éven keresztül tettük a dolgunkat, annak ellenére, hogy a fennebb említett fura jelenségek már kezdettôl fogva jelen voltak a tanács munkájában. Volt tehát idônk alaposan meggyôzôdni arról, hogy bármilyen alaposan készítünk elô egy határozattervezetet, az egyáltalán nem hatja meg tanácsostársaink egy részét, ôk nem tudni milyen megfontolásból és milyen elvek alapján, de gyakran a szakbizottság véleménye ellen szavaznak. Akkor pedig semmi értelme annak, hogy benne legyünk a bizottságban, s dolgozzunk. Még az is megfordult a fejemben, hogy ezzel rosszat teszünk, hisz ha a javaslataink ésszerűek és jók, azáltal, hogy megtesszük ôket, s a tanács (néha csak elvbôl) ellenük szavaz, tulajdonképpen azt érjük el, hogy a dolgok menetét rossz irányba befolyásoljuk. (Magyarán: ha nem mondjuk el a véleményünket, akkor megtörténhet, hogy elmondja ugyanazt más, s a tanács úgy megszavazza.)
Ez volt tehát a kilépés. Itt azonban nem álltunk meg, hanem tettünk egy javaslatot a tanácsnak. Az pedig úgy hangzik, hogy fél éven keresztül bármilyen határozattervezet kerüljön a tanács elé, mindig az illetékes szakbizottság véleményét fogjuk támogatni. Ha az javasolja, hogy a tervezetet fogadjuk el, akkor megszavazzuk, ha ellenben az elutasítást javasolja, akkor a tervezet ellen fogunk szavazni. Ez nem jelenti azt, hogy feladjuk a véleményünket, hisz azt el is fogjuk mondani minden esetben! Épp csak arról van szó, hogy elismerjük, hogy lehet, hogy mi látjuk tévesen a dolgokat, tehát fél évig feltétel nélkül támogatjuk a tanács szakbizottságainak véleményét, megadva ezáltal nekik a lehetôséget, hogy a gyakorlatban bizonyítsák be az igazukat. Ehhez természetesen hozzátartozik az is, hogy ha fél év elteltével azt tapasztaljuk, hogy a város nem mozdult elôre, akkor várhatóan levonjuk azt a következtetést, hogy a meghozott döntések nem voltak jók (kivéve persze azokat az eseteket, amikor a polgármester nem hajt végre egy-egy határozatot). Egyelôre azonban még csak a fél év elején vagyunk, tehát hadd ne beszéljünk a jövôrôl, hagyjuk a tanács többi részét dolgozni. Én a magam részérôl drukkolok nekik, mert számomra a város elômenetele mindennél fontosabb. Ha pedig bebizonyítják a gyakorlatban, hogy nekik van igazuk és én tévedek, ezt be tudom ismerni, s levonni belôle a következtetéseket!
Összefoglalásképpen: nem feladtuk, nem elfutottunk a munka elôl, épp csak egy idôre félreálltunk, megadva a lehetôséget a többieknek, hogy bizonyítsanak.
Árus Zsolt
A városháza hírei
Dr. Kolumbán László, városunk alpolgármestere tájékoztatott múlt péneteken a hivatalban történtekrôl.
* A prefektúra átiratban, környezet-, vad- és erdôvédelmi törvényekre hivatkozva közölte, hogy a tarlók felégetése tilos. Aki megszegi ezen rendelkezést, büntetendô.
* A Conas Rt. ismét biztosra ígérte, hogy hétfôtôl tud aszfaltot szolgáltatni a városnak, tehát újraindulhat az utak feljavítása. Viszont most az a probléma, hogy nincs szállítóeszköz, hiszen a katonaság autója elromlott, a kórházé nincs műszakilag leellenôrizve, a hivatalé pedig szét van szedve. Ha valamelyik használható állapotba kerül, a Conas pedig betartja ígéretét, újra hozzáláthatnak a városi utak feljavításához.
* A város forgalmasabb helyein már láthatóak az új, betonba öntött szemeteskosarak. Igaz, hogy használni még nem lehet azokat, mivel nincs bennünk műanyagzsák. Összesen 150 ilyen szemétkosarat készíttetett a hivatal, ebbôl 40-et a Gyilkostónál helyeztek el.
* Csütörtökön Gyulafehérváron tartózkodott Pál Árpád polgármester. A Regionális Fejlesztési Központtól vette fel az inkubátorház munkálataira eddig a városkasszából megelôlegezett összeget, ugyanakkor az ipari park kapcsán is tárgyalásokat folytatott.
* A garázslebontásokkal kapcsolatban úgy tűnik, nem is lesz eredmény. Alpolgármesterünk úgy látja, hogy a lakosság immár tizennégy milliárdos tartozása a Közüzemek felé veszélyezteti a téli fűtést, nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni, hogy valahol tüzifát kell tároljniuk a tömbházlakóknak.
* A tanács júniusi döntése alapján szeptember elsején életbe lép a közterületeken történô újság- és virágárusítást szabályozó határozat. Arra viszont, hogy ezentúl hol történhetnek ezen tevékenységek, még nem készült el a terv.
Pál Hajnalka
Legyünk optimisták:
Lesz kollokvium!
Kedden tanácskozásra ült össze a városvezetôség és a Figura Stúdió Színház. A megbeszélnivaló: juttat-e a város pénzt a Kisebbségi Színházak Kollokviumának megszervezésére, vagy temessük el a meg sem született gyermeket. A polgármesterrel, fôkönyvelôvel folytatott megbeszélés után Szabó Tibor színházigazgató tartott sajtótájékoztatót.
Elmondotta, hogy a megbeszélésen a polgármester ígéretet tett arra, hogy a jövô heti, rendkívüli tanácsülésre elkészít egy határozattervezetet, mely szerint a tanács elkülönít egy hatvannégymillió lejes keretet a kollokviumra. A tanács várhatóan megszavazza ezen határozattervezetet, s az összeg a kollokvium kezdetekor, tehát szeptember 12-én a Figura pénztárában lesz. Szabó Tibor reménykedik, hogy ezúttal a polgármester rá tudja venni az eddig tartózkodó városatyákat, hogy igennel szavazzanak.
Azt is megtudtuk, hogy ez a hatvannégymilliós keretösszeg csupán a napidíjakra, fellépési díjakra, zsűri költségeire elegendô, viszont enélkül felelôtlenség lenne szétküldeni a meghívókat.
Hogy mi miatt nem szavazták meg már az elmúlt tanácsülésen ezt az összeget, arról a színházigazgató csak annyit mondott, hogy a szülésnél túl sok bába volt, de most úgy érzi, pozitívan áll a kollokvium mellé a polgármesteri hivatal, a megígért szállást is biztosítják... így minden a tanácsosok szavazásán múlik.
Balázs Katalin
Az Electrica házhoz megy
Az Electrica Rt., azaz a villamossági vállalat úgy döntött, felújítja a lakossággal kötött szerzôdéseket. A szerzôdés-felújításra, valamint szerzôdéskötésre azon személyekkel, akik ezidáig ezzel nem rendelkeztek, 2001 júliusa és 2002 márciusa között kerül sor.
Ennek érdekében a fent említett nyolc hónapban a villamossági vállalat megbízottjai házról házra járnak majd.
Az Electrica Rt. vezetôsége felkéri a fogyasztókat, hogy tartsák kézügyben a következô okmányokat:
– akinek érvényes szerzôdése van a vállalattal, annak csupán a személyazonossági igazolványa szükséges;
– akinek nincs érvényes szerzôdése, szükségeltetik a személyazonossági igazolvány mellett a következô okmányok valamelyikének fénymásolata: tulajdonjogi papír, vagy öröklési papír, vagy adás-vételi szerzôdés vagy bérleti szerzôdés, vagy bármely okmány, amely a tulajdonjogot igazolja;
– ahol az elhalálozott élettárs nevén van a szerzôdés, ott az új szerzôdô fél személyazonossági igazolványán túl az elhalálozási bizonyítvány másolata is szükségeltetik.
Kérdésünkre az Electrica Rt. illetékese azt is elmondotta, hogy a vállalat kisszámú személyzete miatt, sajnos nem tudják elôre megmondani, hogy mikor, melyik utcákba, városrészekbe megy a megbízott. Ha viszont egyszeri megkeresés alkalmával nem talál otthon senkit, akkor felszólítja a fogyasztót, hogy a cég székhelyére menjen a szerzôdés megkötése érdekében.
Az utca hangja
Nem így kellett volna javítani
Pénteken és szombaton nagyméretű útjavítás volt a központon. A Nemzeti Útügy emberei – valószínűleg nem saját ötlet alapján – kaviccsal töltötték fel a központ útjait, ugyanúgy, ahogy a megyei utakkal tették korábban.
A Nemzeti Útügy valószínűleg nem gondolt arra, hogy a városlakókat zavarni fogja a sok kavics, s a por, amit az autók felvernek, ha áthajtanak az újbatett úton. Pedig a szerkesztôségünk ablakából nagyon jól lehet látni, hogy porfelhô lepi el a központot az útjavítás óta. Immár magabiztosan mondhatjuk, hogy poros kisvárosban lakunk. De nevezhetnénk akár porfészeknek is, minden lelkiismeret-furdalás nélkül.
Megkérdeztünk néhány, a központon dolgozó, vagy csupán átjáró személyt, milyennek ítéli a kavicsozás eredményét. Mint az alábbiakban kiderül, nemcsak nekünk tűnt fel, hogy ezt nem így kellett volna csinálni.
B. Zs.: – Hát kellett ez ide? Olyan por van, hogy nem lehet levegôt venni, s még a járda is tele van kaviccsal, amit az autók szétpattogtattak. Országutakon kell így javítani, ahol nem járnak gyalogosok, nem a központon.
F. M.: – Rendes aszfalttal kellett volna utat javítani, nem kaviccsal. Ennek annyi az eredménye, mint amikor télen szórnak le kavicsot, hogy ne csússzon az úttest. Annak sincs semmi haszna, csak a mocsok gyűl.
Dr. Kolumbán László, alpolgármester: – Nagyon negatív a véleményem. Meg sem kérdeztek, pedig az út ugyan az övék, de a város s a lakói nem. Ez a javítás nem lesz tartós, s veszélyes is. Már pénteken betörött egy szélvédô a felpattogó kavicsoktól, a gumikat is tönkreteszi. Ezek leszórták a kavicsot, itt hagyták, s egy évig többet nem jönnek errefelé. Mi pedig takaríthatjuk a sáncokat, hogy legyen ahol elfolyjon a víz.
Nády Róbert, motoros: – A motorosoknak nagyon rossz az út minôsége. Még a széle is tele van kaviccsal, nem lehet közlekedni rajta. Csúszik rajta a motor, nagyon kell vigyázni.
Gergely László, taxisofôr: – Most van egy rakás por, s zaj. Ami nem tudott megragadni, az majd megtölti a vízjáratokat. Nem kellett volna a központon ilyet csinálni. Az autónak se jó, a kanyarokban alig lehet menni, mert hamar kisodródik, s a féktávval is baj lesz. Bár naponta kétszer meg kellene locsolni az úttestet, hogy ne legyen ilyen por.
Pál Hajnalka
Megalakult a magánerdészet
Miénk lesz az erdônk
Jó hírrel szolgál dr. Garda Dezsô parlamenti képviselô: megalakult a magánerdészet, a minisztérium átiratban szolította fel az állami erdészetet, hogy adják vissza erdeinket, s a hét eleji, csíkszeredai találkozón is tárgyaltak a csíkszeredai, udvarhelyi és gyergyószentmiklósi közbirtokosságok vezetôi. Az erdôk visszaadását felvállaló képviselô lapunknak a következôket nyilatkozta:
– A hétfôi gyűlés folytatása volt a korábbiaknak, melyek itt-ott megakadtak, hisz a közbirtokosságok egy része az állami erdészeti hivatallal megkötötte azokat a szerzôdéseket, amelyhez kötötték a birtokba helyezést, és mi mindenképpen el akartuk ezt kerülni. Ezért hoztunk létre magánerdészeti hivatalokat. Létrejöttek tehát a magánerdészeti stúktúrák, az erdômérnökök levizsgáztak, tehát nem mondhatja tovább az erdészet, hogy addig nem lehet birtokba helyezni a területeket, amíg nem biztosított azok védelme, nem megoldott az erdôrendtartás. A csíki és libáni közbirtokossági egyesületek mindent elkövettek azért, hogy a megyei igazgatóságnál kierôszakolják az erdôk átadását, járatták ôket, olyan is volt, hogy kidobták ôket, állandó félrevezetésbe volt részük. Én ebben a kérdésben öt memóriumot fogalmaztam meg és tettem le a miniszter, valamint az államtitkár asztalára, és az egyeztetéseken is ezt a kérdéskört igyekeztem elôtérbe helyezni.
Ezelôtt két héttel, amikor újra kidobták a közbirtokosságok küldötteit Csíkszeredából, azt állítva, hogy csak akkor adjákvissza az erdôket, ha erre Bukarestbôl parancs érkezik, akkor láttam, hogy én sem vagyok elég erôs ehhez a kérdéshez, s egy olyan ember segítségét kértem, akinek a kormánykörökben nagyobb befolyása van. Tehát Vrestóy Attilát kerestem meg, aki vállalata, együtt mentünk Sârbu miniszter úrhoz, aki megígérte nekünk, hogy a kérdést megoldja, az erdôk át lesznek adva a közbirtokosságoknak.
A válasz váratott magára, mégis végül sikerült Verestóy úrnak kierôszakolnia azt a körlevelet, amelyben az áll, hogy át kell adni az erdôket a tulajdonosoknak.
Ehhez kapcsolódott a hétfôi gyűlés, ahol az erdészetet Szabó Mária képviselte, tehát nem jelent meg a vezérigazgató, de Mária jelezte, hogy ôk ezt nem fogják annyiba hagyni, gondoskodni kell szakképzett személyekrôl, s az erdészet kiváló emberanyagát meg kell menteni. Az ott lévô közbirtokossági vezetôk persze lehurrogták, a prefektus megígérte, hogy a kérdésben mellénk áll, de nem a szavak számítanak, hanem a tettek.
Véget ért a kalandtúra
Három maradt a tízbôl
A Carpathian Adventure nemzetközi kalandverseny nem szűkölködött sem verseny-feladó csapatokban, se szervezési bakikban. Amint már írtunk róla a tíz kalandtúrázó csapatnak összetett próbákon kellett résztvennie: tutajépítés, tutajozás, kerékpározás, kanyonjárás, gyaloglás.
A szervezôk hibája miatt már a biciklis-megmérettetésen kiszállt a versenybôl a gyergyói csapat, s ôket még négy követte, késôbb egy egészségügyi okok miatt nem folytathatta a versenyt és szintén egyet a szervezôk zártak ki a versenybôl. Így mindössze három csapat tartott ki a végéig, ezért döntöttek úgy a szervezôk, hogy senki sem kapja meg a gyôztes kupáját, az okleveleket, a rangsorolást is csupán az ajándékok értéke mutatta: egy-egy iglu sátrat kapott a marosvásárhelyi Csigavér négy tagja, hátizsákokat a kolozsvári Sansport, valamint négy hálózsákot az Ad Hoc nevű vegyes csapat, melyben két budapesti lány, valamint egy marosvásárhelyi és egy Poieşti-i fiú képviselt.
A kalandverseny fôszervezôje, Horváth-Kovács Ádám bevallotta, tényleg voltak bakik, de ebbôl sokat tanultak a szervezôk, amit a következô versenyeken próbálnak elkerülni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az az öt csapat, amely technikai okok miatt szállt ki a versenybôl, a következô Carpathian Adventure kalandversenyen díjmentesen vehet részt.
Balázs Katalin
Lázadoznak a szállodások:
Adóval segítik a turizmust?
Nemrég a polgármester aláírásával felszólítás érkezett mindazon vendéglátó egységekhez, amelyek szállást is biztosítanak az oda betérôknek. A levélben röviden az áll, hogy minden ilyen cég köteles az elszállásolásból származó jövedelmének öt százalékát befizetni a hivatalnak, mely összeg a turisztikai iroda fenntartását szolgálná.
Nem könnyű kiadni a pénzt, ez tény, viszont más okuk is van a lázadozásra szállodásainknak: a felszólításnak – úgy tűnik – nincs semmiféle jogi alapja.
Más is így csinálja
A hivatalban érdeklôdve dr. Kolumbán László alpolgármestertôl tudtuk meg, hogy mi tulajdonképpen a predeali példát kívántuk átvenni. Ôk pedig egy törvényre alapoznak: a 27/1994-es törvény, melyet a 62/1998-as kormányrendelet módosított kimondja, hogy minden, elszállásolást végzô kereskedelmi egység köteles a szállásolásból származó jövedelmének 4–20 százalékát befizetni a hivatalhoz. Predeal helyi tanácsa úgy döntött, 4 százalékot kér a vállalkozóktól, s ha ezt nem fizetik be a következô hónap közepéig, akkor késedelmi kamattal kell számolniuk. Alpolgármesterünk arról is értesült, hogy a predeali szállodások áraikat megemelték négy százalékkal, és semmi gond nélkül tudják fizetni a kirótt adót. A pénz persze jól fog a turisztikai iroda működtetésénél, hisz nálunk már tizennégymilliót kellett adjon a hivatal az irodának, s az összeg még arra sem volt elég, hogy megfelelô számú szórólapot nyomtassanak.
Ilyen adót akartunk hát Gyergyószentmiklóson is, s egy 6/1996-os tanácshatározatra hivatkozva szétküldték az értesítést, miszerint a gyergyói vállalkozók öt százalékot perkálnak minden alvó-vendég után.
Fellázadtak a szállodások
A felszólításnak lett foganatja, hisz három szálloda vezetôje sebtében meg is válaszolta azt. Kérték a hivatalt, közöljék már velük, hogy mit rejt a 6/1996-os határozat, míg egy következô válaszban ezt is megtudhatták. Arra viszont nem kaptak semmiféle feleletet, hogy miért jutott eszükben éppen most, a határozat megszületése után öt évvel betartatni azt. Aztán legfôképp azt nehezményezték, hogy ezen adó befizetésével hátrányosabb helyzetbe kerülnek a más tevékenységet folytató kereskedelmi egységekkel szemben, annak ellenére, hogy a turizmust a hivatal is kellene támogassa. Beleegyeznének viszont abba, hogy a hivatalhoz tartozó Tourinform irodának akár több, mint öt százalékot fizessenek, de csak abban az esetben, ha a turisztikai iroda vendégeket küld nekik.
A szállodásokkal mi is szóba álltunk:
Kicsik vagyunk, s szegények
– Azt várják, hogy 80.000 lejes ágyárak mellett én még kérjek el a tisztelt klienstôl öt százalékot – kezdte mondandóját Farkas István, a Zöldarany Szabad Szakszervezet Sportszállójának igazgatója. – Ide többnyire kispénzű csoportok, sportolók járnak, akik minden baniért alkusznak, s akkor én még jöjjek az öt százalékkal? Ha „megbüntetjük" öt százalékkal, megnézem, még fog-e gyergyóba jönni. Mindenki a turizmus fejlesztésérôl fecseg Gyergyóban, benne volt a választási kampányban, még a pap is errôl prédikál. Nem látom én azt a fenenagy jövôjét a turizmusnak, ha így fogunk neki. Mert ez nem segítség. Én nem mondom, hogy nem kell egy információs iroda, hogy nem kell elmenni turisztikai vásárokra, mert nekünk erre nem lenne pénzünk, mert kicsik vagyunk s szegények. Valaki kell képviseljen, de ha annyira kell a turizmus, akkor miért nem kerít a város egy annyi pénzt, hogy fenntartsa az irodát? Abban egyetért a három cég, hogy ha az iroda vendéget küld nekünk, akkor hajlandóak vagyunk jutalékot fizetni. Ezt eddig is így tettük. Pünkösdre küldtek egy csoportot hozzánk. Fizettünk is; dollárba számoltunk, már nem emlékszem pontosan, de tudom, hogy lejben 1 800 000 lejt adtunk az irodának. Nekünk volt egy 7 milliós bevételünk, a vendéglôben pedig körülbelül tízmillió lejt hagytak. 'Nem sokalltuk az 1 800 000 lejt, mert vendéget küldtek. Elismerem, hogy nem olyan egyszerű csoportokat toborozni, küldeni, s az iroda alkalmazottjának havonta adni kell a fizetést, de ha Szent Miklós napon el tudunk milliókat puffogtatni a ködben, akkor erre is kellene juttatni pénzt. Még jó, hogy a hivatal vendégei nem járnak ide, mert ôk annál igényesebbek, hogy a mi szállodánkat válasszák. Utoljára a tavalyelôtt töltöttek itt majdnem egy hetet a huszárok. Szponzorszerzôdést írtunk alá, nem fizettek. Azóta sem voltak itt, igaz, nem is nagyon hívtuk ôket. Itt a szállodában négy alkalmazott van, a munka pedig nem kevés, s abból az összegbôl, amit a hivatal kér tôlünk egy ötödik személy fizetését ki tudnánk hozni, s akkor nekünk is, mint minden rendes embernek hetente lenne egy szabadnapunk. Állítom, hogy semmi bajom Albert Marikával, remélem emiatt sem fog megromlani köztünk a jó viszony, csak a város gondolkodásmódjával van bajom.
Segítség kell, nem adó
Szakács Katalin a Plus Tours Kft. igazgatója az ügy kapcsán elmondotta:
– A hivatalt a törvény felhatalmazza, hogy különbözô adókat rójon ki. Én nagyon soknak tartom az 5 százalékot, ha figyelembe vesszük, hogy a Turisztikai Minisztériumnak is három százalékot kell fizetni. De nemcsak soknak, korainak is tartom ezt a döntést. Ha én döntéshozó lennék, akkor ezt gyergyóra nem alkalmaznám, mert itt segítségre van szüksége a turizmusnak, nem újabb adóra. Errôl lehet vitatkozni, lehet tárgyalni, akár a vállalkozókkal közösen is meg lehetne beszélni, mert mi tulajdonképpen azt sem tudjuk, mire akarják költeni ezen pénzeket. Ha a turisztikára áldoznák, ami elképzelhetô, de vitatható is, akkor hajlandóak lennénk az öt százaléknál jóval nagyobb összeget erre áldozni. A turisztikai irodáknak eddig is olcsóbban adtuk szolgáltatásainkat, más irodák 15 százalékot kaptak, mi a gyergyóinak húszat adunk, ami azt hiszem, becsületes ajánlat. De a semmiért sok az öt százalék, mert nem kis összeg. Nekünk így évente 12–13 millió lejt kellene befizetnünk, amibôl mi is meg tudnánk oldani egy-két problémát, mert bizony itt is elkelne a beruházás.
Megélünk, ha hagyják
Albert Mária a Tourinform iroda igazgatónôje bár nem érti, miért akadékoskodnak a vállalkozók, mégis bevallja, hogy manapság igencsak ki kell számolni a garasokat.
– Hány szórólapot sikerült az alpolgármester által említett 14 millió lejbôl készíteni, s jut-e még ebbôl az összegbôl egyébre?
– Összesen négyszáz darabot, melyeket vásárokon szórtunk szét. A nyár folyamán az iroda még összegyűjtött annyi pénzt, hogy sort keríthetünk még 200–300 db. kinyomtatására. Tehát a tizennégy millió lej semmire nem elég, mert kétszáz darab szórólap kinyomtatási ára 6.500.000 lej.
– Milyen bevételekre számítanak még?
– Hat személy jelentkezett külföldi kirándulásra, ha azok doszsziéját elfogadják, s vízumot kapnak, akkor abból is jön egy kevés pénz, a horvát kirándulástól is bevételt remélünk, s erre jön rá az eladott autóbuszjegyek után kapott százalék. Ez nem biztos bevétel, eladás után fizetnek, tízmillióra tíz százalék, ötmillióra öt százalék. De nagyon sok most a járat, megoszlik az utazóközönség.
– Egyes szállodatulajdonosok szerint ha önök vendéget küldenek nekik, akkor a bevétel tíz százalékát átutalják a Tourinformnak, mintegy köszönetként...
– Ritkán történik ilyen, utóbb csak a Sportszállótól kaptunk ilyen összeget, de az is rég volt, más szállodák nem fizetnek. Pedig megegyeztünk, átiratot is küldtünk, mégis nem egy esetben nem fizettek a vendég után. Erre nem alapozunk, de mi mégis arra törekszünk, hogy minél több vendéget hozzunk ide.
– Tartanak-e attól, hogy be kell zárni ezt az irodát?
– Nem. Nem, bármennyire fognak támadni. Ahogy korábban négy-öt évig önerômbôl fenntartottam, úgy érzem, továbbra is fenntartom, ha hagyják, hogy dolgozzam, ha békén hagynak.
Nincs is határozat!
Kiderült tehát, hogy a vállalkozók azért így-úgy támogatják a Tourinform irodát, s nem kell annak ajtaját bezárni egyelôre. De kiderült egyéb is: a tanácshatározatok között keresgélve elôkerült egy másik, szintén turisztikával foglalkozó döntés, szám szerint az 1/2001-es, mely szerint eltörlik a 6/1996-os határozat éppen azon részeit, amelyre a felszólítást alapozták a városvezetôk. Tehát a határozat, lévén hogy eltörülték, nem lehet érvényes. Mi is van akkor? – kérdeztük dr. Kolumbán László alpolgármestert, aki elmondotta, hogy ô bár nem tudott a határozat eltörlésérôl, de ha nincs határozat, az sem baj, mert van törvény. S a törvény kimondja egyrészt azt, hogy 4–20 százalékig lehet adóként kérni az elszállásolási jövedelembôl, másrészt pedig a közigazgatási törvény megengedi, hogy az önkormányzat különbözô adókat, illetékeket rójon ki.
Igen, igen, de errôl a tanácsnak kell határoznia – érvelgettem, amire újabb válasz jött:
– Sebaj! A következô tanácsülésen határozattervezetet terjesztünk elô, s a tanács megszavazza!
S addig is mit kell csináljon a kedves vállalkozó? Felszólították, bár jogtalanul, de ha nem fizet, akkor megtagadja az engedelmességet, s ha fizet? S ha nincs sapkája?
Ne fizessen, várjon!
Ezügyben, a nagy tanácstalanságban Árus Zsolt tanácsos véleményét kértük: mi történt, mi történjen?
– Elôször is elvben bármilyen adót, illetéket csak a városi tanács állapíthat meg túl azon, amelyeket országos törvények szabályoznak, a polgármesternek nincs hatásköre, nincs joga ilyesmiket csinálni. Másodsorban az a gond, hogy olyan tanácshatározatra hivatkoznak, amelyet azóta már módosított a tanács, és ez olyan szempontból roppant kínos, hogy a városházán illene tudni, hogy milyen határozatok vannak és milyenek nincsenek már érvényben.
Különben ha elképzelésüket a tanács elé tárják egy életképes tervezet által, ami arról szól, hogy az elkért összeget arra fogjuk fordítani, hogy a helyi turisztikát fejlesszük, ismertté tegyük a világban, s az összeget erre is használjuk, év végén elszámolva róla, akkor nincs semmi gond. Mert a turisztikában reklámra szükség van, s lehet, hogy egy kisvállalkozó nem tud akkora összeget reklámra fordítani, de a turisztikai iroda a sok kis összegbôl nagy hírverést végezhet... csak én egyelôre nem látom, hogy a Tourinform úgy működne, ahogy működnie kellene.
Mit történik ezután? Elméletileg büntetést érdemelne az a hivatalnok, aki ezt a bakit elkövette, gyakorlatilag nem történik semmi. A vállalkozóknak pedig csak anynyi dolguk van, hogy nem csinálnak semmit. Megkapták az értesítést, beiktatják, tudomásul veszik, s elkönyvelik, hogy újra hibázott a városháza. Nincs semmi jogalapja annak, hogy bárki is befizesse az 5 százalékot, csak akkor kell fizetnie, ha nincs hova tegye a pénzét.
Balázs Katalin
Rágalmazás lenne?
Múlt héten az erdészet munkaközössége újabb írásában támadta dr. Garda Dezsôt és dr. Kolumbán Lászlót. Komoly vádakkal illették úgy a parlamenti képviselôt, mint az alpolgármestert. Mindenki kíváncsi, mi lesz ebbôl a sajtóvitából, s vajon mi lehet az igazság. A két érintettnek persze van véleménye a megjelent írással kapcsolatban, amelyet el is mondtak lapunknak.
Dr. Garda Dezsô:
– A nyomdára Ön kért 300 köbméter fát, amely állítólag eltűnt...
– Ez a fa nem tűnt el. Egy ideig a gyergyószentmiklósiak és a remetiek fája az UFET udvarán volt, és a gyergyószentmiklósi és remetei RMDSZ saját költségeinek fedezésére használta. A csomafalvi fát pedig, ha jól tudom, a csomafalvi RMDSZ használta fel. Én leltárilag nem vettem át fát, nem is adhattam el, tehát közel sem kerültem az egész dologhoz. Tény az, hogy az akkori erdészeti hivatal vezetôjétôl kiharcoltam ezt a famennyiséget, hogy hat hétvégi ház elkészítése ellenében nyomdát kapjon Gyergyószentmiklós Egertôl. Az ellenem történt támadások miatt a nyomdaügy megbukott, a fa a helyi RMDSZ-ek leltárába került, ôk használták fel, nekem semmi közöm nem volt hozzá. Azt papírokkal bizonyítani kell, hogy átvettem, hanem csak rágalmazás.
– Az is szerepel az írásban, hogy tavaly Ön telefonon megfenyegette az erdészeti hivatal vezetôjét...
– Ezt ismét bizonyítani kell. Ilyen nem létezett, mert nem volt amiért megfenyegessem Kari urat. Az igaz, hogy volt súrlódás közöttünk, mert én azt vártam volna el tôle, hogy határozottabban vezesse az erdészeti hivatalt, gyakorlatilag, hogy ô vezesse, ne mások.
– Állítólag Ön a rokonainak akart fát bélyegeztetni...
– Ez a bélyegzés arról szólt, hogy Burján Rozáliának a fájáért telefonáltam, de az már rágalom, hogy egy év alatt háromszor történt ott bélyegzés, hiszen 1994–2000 között összesen háromszor bélyegeztek azon a területen a család leszármazottainak.
– Az erdészet szerint a Tibsil Kft. könnyen jut fához, mivel a tulajdonos felesége az Ön titkárnôje...
– A Tibsil Kft.-nek sajnos ez a tragédiája, mert épp ezért nem kap az erdészettôl fát. Meg lehet nézni, hogy hányszor tudott árverésen fához jutni az utóbbi másfél esztendôben, és hányszor tudott úgy üzletelni, ahogy más cégek tették. S mindez bosszúból, amiért a tulajdonos felesége velem dolgozik.
Dr. Kolumbán László:
– Auditur et altera pars (meg kell hallgatni a másik felet is), mondhatnám az erdészet írásával kapcsolatban. Ebben a cikkben ha egy százalék igazság volna, akkor érdemesnek tartanám. De így csak a közvéleményt próbálják félrevezetni. Rengeteg, teljesen alaptalan dolgot felvetnek az írásban. A cikkíró ráadásul annyira jellemtelen, hogy a nevét sem vállalja, hanem egy munkaközösség nevében írja alá. Pedig tudjuk, hogy az erdészetnél becsületes emberek is dolgoznak, akik el vannak nyomva, s meg sem voltak kérdezve.
– Megemlítik az írásban, hogy Önnek kényelmesebb, ha a közbirtokosság nem kapja vissza a legelôs területeket...
– Errôl csak annyit, hogy a területek térképen ki vannak jelölve, eszerint a hivatal a saját 1825 hektárjából 1454-et kell átadjon a közbirtokosságnak, s százat magánszemélyeknek. Ez az átadás protokoll formájában, papíron már március 29-én megtörtént. A körülhatárolás is megvan térképen. Csupán természetben nem volt átvéve, pontosan azért, mert még nem készült el az üzemtervünk, tehát nem tudunk onnan fát kitermeltetni. Ezért nincs jövedelmünk sem, amibôl az ôrzést biztosítani tudnánk. Amíg nem vesszük át természetben is, addig a hivatal alkamazottai tudják ôrizni, s ezalatt kitermelés azon a területen nincs. Az üzemterv elkészítésére már megkötöttük a szerzôdést egy brassói céggel, amelyben le van szögezve, hogy szeptemberben elkezdôdik a munkálat. Az üzemterv elkészítését csak akkor fizetjük ki, ha már tudunk kitermelni fát.
– Azt állítja az erdészet, hogy Ön vissza akart csalni magának 179 hektár erdôt...
– Ahhoz nekem nincs semmi közöm, hogy dédnagyapámnak ennyi erdeje volt. Csak azt kell tudni, hogy amikor '98-ban lehetett letenni kéréseket, akkor én a hivatalban nem dolgoztam, még a környékére sem jártam. Az összes papírt két unokaöcsém intézte, az iratcsomóban meg is lehet nézni a visszaigénylôk nevét. Összesen húszan vagyunk örökösök erre a területre, a listán én tizenkilencedikként szerepelek.
– Az erdészet szerint a Tibsil Kft. könnyen jut fához, mivel tulajdonosa rokona önnek...
– A tulajdonos édesapja harmadik unokatestvérem, tehát nem egy nagyon közeli rokonságról van szó. Ez a cég azért tudott az erdészet által említett esetben olcsón fához jutni, mert a polgármesteri hivatalnak törlesztenivalója volt vele szemben. Ugyanis még a ''90-es években az általa feldolgozott, és átadott fával tudtunk új felszerelést szerezni a kórháznak, aminek akkor nem törlesztettük az árát. Aztán ahogy idekerültem, s fát bélyegeztettünk, akkor nekik olcsóbban adtuk el. Nemcsak a Tibsil, hanem a Salamandra is segített akkor, de csak a Tibsil neve szerepel, mert az adta a nagyobb mennyiséget, s egymás között elintézték a többit. Én csak annyit csináltam, hogy a polgármesteri hivatal régi adósságát próbáltam törleszteni a cégekkel szemben.
Pál Hajnalka
Leépítés a Közüzemeknél
Múlt héten ülésezett a Közüzemek vezetôtanácsa, s többek között azt is eldöntötték, hogy az alkalmazottak tíz százalékát el kell bocsátani. Erre, és sok másra is rákérdeztünk a Városgazdálkodási Vállalat igazgatójától, Nagy Attilától.
Mirôl döntöttek?
– Az alaptéma a vezetôtanács ülésén a hulladékgazdálkodás volt. Meghívtuk az általunk ismert segélyszervezetek vezetôit, és arra kértük ôket, hogy próbáljanak használt kukákat beszerezni a városnak. Még nem kaptunk egyetlen visszajelzést sem. Az a döntés született, hogy megpróbáljuk a három köbméteres szeméttárolókat kisebbekre leváltani. Százhúsz literes, műanyagzsákos edényzetre gondoltunk, lépcsôházanként két-három darabra. A számítások szerint ez többe kerülne, mint amennyit a lakosság szemétilletékként fizet, de egyelôre ez az egyetlen mód, hogy a meglévô célgép-parkunkat ki tudjuk használni. Azt is eldöntötte a vezetôtanács, hogy az állami alapból épült, eddig bérelt lakások, amelyekbôl kilakoltattuk az adósokat, ezentúl is a Közüzemek és az önkormányzat kezelésében maradnak, nem adjuk el. Szolgálati lakásokként fogjuk kiadni, de elôtte fel kell javítanunk, mivel rossz állapotban vannak. Született egy döntés az elállamosított lakásokkal kapcsolatban is. A beérkezett visszaigénylési kéréseket a jogtanácsosunk elemzi, és leteszi a véleményezést. Ha a visszaigénylô már kapott kártérítést, a kérést továbbítanunk kell a prefektúrára. A hôhozammérôk felszerelését, amit a múlt havi ülésen felfüggesztettünk, most újratárgyaltuk. Arra a döntésre jutottunk, hogy ezentúl az adóssággal nem rendelkezô lépcsôházakban kérésre felszereljük az általunk javasolt típusú hôhozammérôt, az árát viszont csak akkor fogjuk visszaadni a lakosoknak, ha a tanácstól kapunk beruházási alapot.
Tíz százalékos leépítés
– Tény, hogy a béralapunk nagyon nagy. A másik tényezô pedig, nem tagadhatjuk, hogy a munkaközösségünknek egy része olyanokból áll, akik nem baj, ha kikerülnek. Túl nagy biztonságban érzik itt magukat a kollegáim, hiszen leépítés eddig nem történt nálunk. Ennek ellenére el kell jussunk oda, hogy nagyobb odafigyeléssel dolgozzunk a fizetésünkért. Egy pici szemléletváltás sem árt a munkaközösségben, mindenkinek éreznie kell, hogy nem egy úgynevezett nyugdíjas állást foglal el. Ezért a vezetôtanács úgy döntött, hogy az alkalmazottak tíz százalékát eltanácsoljuk. Most azon dolgozunk, hogy kiválasszuk a munkaközösség azon részét, amely nem a leghasznosabb a tevékenységünkre nézve. Összesen 197 személy van alkalmazva a Közüzemeknél, tehát tizenkilenc-húsz személyt bocsátunk el rövidesen. Egyik tevékenységünket, a közszállítást teljesen megszüntetjük, a többi elbocsátandó személyt pedig a közvetlen vezetôvel való beszélgetés kapcsán válogatjuk ki. Fôleg az olyan személyekre gondoltunk, akik a munkanélkélüli segéllyel már nyugdíjba mehetnek, vagy már nyugdíj után dolgoznak a vállalatnál. Megpróbálunk minél több objektív szempontot szem elôtt tartani, viszont az is egyértelmű, hogy ilyen esetben nem lehet teljesen tárgyilagosan eljárni. Nincs kivétel; az iroda- és a végrehajtó személyzet közül is lesznek eltanácsoltak.
Megszűnik a közszállítás
– Meg kell szüntetnünk ezt a szolgáltatást, mivel hatalmas, évi 400-500 milliós veszteséget okoz a Közüzemeknek. Semmilyen támogatást nem kaptunk a közszállításra, és más gondunk is van, hiszen nagyméretű autóbuszok használata csak akkor indokolt, amikor az ipari zónában váltáscsere van. Egyértelmű, hogy ha a nagy autóbuszokkal indítunk naponta két-három járatot, az nem elégíti ki az igényeket. A közszállítást tehát kisebb járművekkel kellene megoldani, gondolok itt a már jól ismert Maxi-taxikra. Ezek kisebb fogyasztásúak, többet lehetne járatni ôket, s meggyôzôdésem, hogy lenne utas is. A polgármesteri hivatal fogja árverezni ezt a tevékenységet magánvállalkozók között, de amíg a versenytárgyalást kihirdetik, és valaki átveszi, addig még fenntartjuk ezt a szolgáltatást.
Szemeteskosarak
– A központra kikerült szemeteskosarakkal kapcsolatban meglepetés ért. Ez a keret ugyanis, amelybe majd zsák kerül, külterületre, a Pongrác-tetôre, 4-eshez, Gyilkostóhoz volt tervezve. Anélkül, hogy valaki értesített volna, a kukák megjelentek a központban, és némelyek felelôsségre vontak, hogy miért nincs zacskó azokban. Azért nincs, mert nem tudtuk, hogy ide lesznek kitéve. Már megbeszéltem, hogy alacsonyabb áron vásárolhassunk odaillô műanyagzacskókat, de egy tény: nem városba valók ezek, hanem kirándulóhelyekre, erdei ösvényekre.
– A lakónegyedi szeméttárolók üresen néha büdösebbek, mint amikor tele vannak. Kiürítésük után tisztítják-e ezeket?
– Elvileg ki kellene mosni a hulladéklerakónál. Az aljukra kerülhet valami, ami ez után is bűzlik. Ilyen jelzést viszont eddig még nem kaptam. Fertôtlenítôszerrel, klórmésszel rendelkezünk, ezzel kellene kimosni a kukákat. Én úgy tudom, eddig így történt.
Bevált-e a szemétilleték?
– A tanács megállapított egy illetéket, ennek leszögezése óta egyre több tevékenység és egyre több munka hárul a Közüzemekre. Mintha felszusszant volna a hivatal, hogy mivel kapunk pénzt, mindent meg tudunk csinálni. A város bizonyos részein már látszik, hogy más foglalkozik a köztisztasággal, néhány helyen az utak szélérôl is feltakarítottuk a homokot, sárt. Mindezt viszont csak lassan tudjuk végezni, megfelelô eszközök hiányában. Az illetékbôl nem gyűlt be annyi pénz a hulladékgazdálkodásra, mint amennyit a régi módszerrel begyűjtöttünk. Ez valószínűleg annak az eredménye, hogy rossz idôpontban volt alkalmazva a határozat. Jövôtôl várunk változást, viszont addig valamit fel kell mutatnunk, hogy a lakók lássák, érdemes fizetniük. A polgármesteri hivatal, úgy látom, lehetôségeihez mérten idejében utalja át nekünk a pénzt.
Drágább a meleg
– Múlt héten drágult a hôenergia, ezentúl 550 000 lejbe kerül egy gigakalória. Ez 57 százalékos áremelkedést jelent, tehát a lakók is számíthatnak arra, hogy ezentúl ennyivel többet fizetnek majd úgy a melegvízért, mint a téli fűtésért.
Pál Hajnalka
Rokaly József replikázik A vizsgáztatás kapcsán
Dr. Garda Dezsô képviselô úr és Harrach Albert kolléga egyaránt ösztönszerűen ráérzett, hogy nagyfokú múltbeli és jelenlegi felelôsség hárul rájuk. Ezért – nagyon helyesen – a vizsga megfellebbezését (kontesztációját) a tanfelügyelôségnek Garda úr felterjesztette, s ez el is fogadta.
Roppant zsúfolt idôszakom dacára (XII.-es, tehát végzôs osztályfônök, temetés, érettségiztetés, titularizálási vizsgáztatás, tankönyvleadás, tévé-interjú, RMDSZ-gyűlések és szervezô tevékenységek egész sora, útfórum-szervezés, monográfia-szerkesztés, stb.) én is társultam a gondolathoz, mert – kérésem ellenére – az idei vizsgáztatás nem a szakos tanfelügyelô jelenlétében zajlott, és nem elôzte meg magyar nyelvvizsga. Harrach kollégámmal meg is egyeztünk, hogy mit kérünk másnap az igazgatóságon, de a megbeszélt idôre nem jött el hozzám (július 8-án).
Az ebbôl keletkezett utólagos szóváltás a Garda-Rokaly sajtóvitával összevetve oda vezetett, hogy a benyújtott kontesztáció megfogalmazásából kihagytak, és az három pontja közül csak egyikben közös az énáltalam Harrach kollégának még július 7-én, a 4-es Motelben, s utólag a plébánián is elmondottakkal: a szakvizsgát nem elôzte meg nyelvvizsga, a kérdések 45%-a nem volt módszertani vonatkozású, a másik 45% felének (tíz pont jár hivatalból, ezzel együtt 100%) magyar nyelven írt tematikája hiányzott, a módszertani kérdések között kellett volna legalább fele arányban szerepelnie magyar nyelven írt tételnek is. Nyilvánvaló, hogy a beadott vizsga-fellebbezés szövegezése ellenére sem hiányozhatnak e kritériumok az augusztus 15–17-i vizsgaanyagból.
Azt, hogy meglátásom szerint milyen múltbeli hiányosságok vezettek el az említett jelenségekhez – hiszen a lényeg sokkal mélyebben fekszik – s ebben mi terheli említett szaktársaimat, azt részletesen leírtam, és a Gyergyói Kisújság szerkesztôségének beadom, de nem kívánkozik a nagyközönség elé, csak hogyha az érintettek ezt óhajtják. A képviselô úr nem szeretné a mesterségesen szított ellentétet tovább fokozni, de azért tovább szítja és fokozza.
Az általam megfogalmazott „Kinek használ?", és az arra jött válasz, „Egy félreértelmezett ellentétrôl" azt sugallja, hogy lehetséges az együttműködés a képviselô úr és az RMDSZ területi elnöke között, de ehhez Garda úrnak végre el kellene döntenie, hogy RMDSZ képviselô-e, vagy RM(D)SZ-képviselô.
Szerk. megj: Nem engedhetjük meg magunknak, hogy újra olyan vádak érjenek miszerint a számunkra kellemetlen leveleket nem közöljük. Közzétesszük, megadva az érintetteknek a replika lehetôségét.
Nem szeretné fokozni,... de mégis!
Aki olvasta Balázs Katalin riportját Munteanu Adrian vizsgáztatásáról, láthatta a különbséget a tárgyilagos (fôesperesi), és a beszélgetésbe szándékosan személyeskedést is belevivô (történelemtanárok, riporter) vélemények között. Ez utóbbiak módszertani felelôsi, történelemtanári és RMDSZ-elnöki minôségemben szólítottak meg.
Elôrebocsátom, hogy a vitatott kérdésnek nem csak jelenségi, hanem lényegi vetülete is van. Megszólítóim csak az elôbbit akarják látni és természetesen láttatni olvasóikkal is. Lássuk tehát a lényeget is.
1. RMDSZ területi elnökként kérdem tehát, hogy dr. Garda Dezsô képviselô úr biztatta-e parlamenter-társait, hogy kivonuljanak, s Ô maga kivonult-e a román parlamentbôl tiltakozásként a tanügyi törvény diszkriminatív (a képességvizsgán 5-bôl 3 román nyelven zajlik!) cikkelyeinek elfogadásakor, mint tette azt Király Károly 1991-ben az alkotmány megszavazásakor. Ez azért is lényeges, mert e törvény nélkül nincs Munteanu-ügy.
2. A képviselô úr kivonult-e a román parlamentbôl tiltakozásként 1998. okt. 4-én, amikor az RMDSZ ultimátumára sem fogadta el a többség a Bolyai Egyetem visszaállítását?
3. Felelôsnek érzi-e magát a Bolyai Egyetem visszaállítása gondolatának „elkoptatásában", lépten-nyomon hangoztatva alternatív lehetôségként a székelyföldi egyetem létrehozását, s most már világosan látva, hogy mivé „érlelôdött" ez a gondolat:
– vegyes nyelvű székelyföldi kihelyezett fôiskolai karokká, amiket a román állam örömmel hozott létre;
– egy magánegyetem (magyar állami segítséggel való) létrehozásává, melyet a román állam tetszése szerint szüntethet meg, avagy nem ismeri el végzôseinek diplomáját.
4. Jutott-e eszébe, hogy TKT-n vagy SZKT-n egyszer is javasolja, vagy hányszor javasolta, hogy e testületek fogadjanak el olyan tiltakozó nyilatkozatokat, melyek a világ elé tárják mind az alkotmány, mind a tanügyi törvény ránk vonatkozó, diszkriminatív kitételeit?
5. Hogyan lehetséges az, hogy minden székelyföldi városban Márton Áron, Benedek Elek, Mikes Kelemen, Segítô Mária, Tamási Áron, Kemény János, József Attila stb. nevű, épületileg is különálló magyar iskolák jöttek létre, Gyergyószentmiklóson pedig megmaradt a Salamon Ernô Líceum és „társbérletben" él a Sfântu Nicolae-val, és éppen akkor, amikor állítólag ön RMDSZ-elnök volt?
6. Éveken át hogyan nézhette tétlenül, hogy az így létrehozott Salamon Ernô Líceum nem élhette a maga önálló életét, még az ünnepi pillanataiban sem, holott csupán osztályfônöki javaslat és elhatározás kellett az önálló ballagáshoz. Ön pedig éveken át osztályfônök is, meg történelemtanár is volt.
7. Képviselô úr! Ön a csíkszeredai, VI. RMDSZ-kongresszuson a „román modell" mellett szavazott-e vagy ellene?
Ezekre a kérdésekre természetesen lehet majd azt írni, hogy „mi mindent megtettünk", „hogy voltak egyesek, akik", „nem rajtunk múlott" stb., de attól a tények tények maradnak, és önmagukért beszélnek.
A több, mint 85%-os magyar lakosú Gyergyószentmiklósnak nincs külön épületben működô magyar líceuma, s a képességvizsga sikertelensége miatt sok nyolcadikos végzett Magyarországon óhajt tovább boldogulni.
Másodsorban sem dr. Garda Dezsônek, sem Harrach Albertnek nincs sem erkölcsi sem egyéb alapja ahhoz, hogy alulírottra, mint módszertani felelôsre hivatkozzanak. Éveken át vagy egyáltalán nem (dr. Garda), vagy csak alig – talán egy-két alkalommal – (Harrach) vettek részt az általam szervezett módszertani tevékenységekben, kommunista örökségnek bélyegezve a tapasztalatcserét, a nyílt leckéket, holott az 1914 elôtti (!) magyar pedagógusok ilyen irányú munkájának ismertetésével tele vannak az egykori helyi lapok (Lásd: Gyergyó-OSZK mikrofilm jelzet- szám: FM/3 2234.–1910. május 4. 19 sz.).
Harrach kolléga eleve elhárítja tanulói tantárgyversenyeken való részvételének még a gondolatát is (a magyar nyelvűekét is!), Percze Ferenc aligazgató úr pedig nem emlékszik arra, hogy Garda Dezsô vagy Harrach Albert kollégák valaha is tanulói olimpiászokon, vagy a tanulók tudományos dolgozatainak országos szesszióin vettek volna részt tanulóikkal, vagy ott helyezéseket értek volna el! (Ha nem így lenne, elnézésüket kérem, és azt, hogy javítsák ki az igazgatói tájékoztatást.) Ezek pedig egy iskola rangsorolásának kritériumai között szerepelnek, s ez teszi részben érthetôvé az igazgatóság álláspontját a vizsgáztatás kérdésében.
Nos, tisztelt kollégák, pontosabban szaktársak, Önök az egész vizsga-ügyben elsôsorban önmagukat vonhatják módszertanilag felelôsségre. De ugyanez a helyzet politikailag is. Mindaz, amit kifogásolnak, amint látják, Önöktôl indul el, és Önökhöz tér vissza. Vagy legjobb esetben: Önöktôl is.
Teljesen érthetetlen egyébként, hogy Harrach Albert, dr. Garda Dezsô és Balázs Katalin milyen alapon minôsít románnak egy olyan személyt, akinek anyanyelve magyar, édesanyja székely-magyar, és a családban – demokratikus módon – megtanította gyermekét is magyarul beszélni anyanyelvi szinten. Apja szerint minôsíteni valakit (vagy egyáltalán szülei szerint) középkori szemléletre vall, és a státustörvény szellemével is ellenkezik.
Miért nem teszik fel egyesek saját maguknak is ugyanezeket a kérdéseket?
Munteanu Adriannak nincs magyar nyelvű oktatói képesítése, és ez teszi szükségessé számára a magyar nyelvvizsgát is. Ez így igaz. Furcsa viszont, a román iskolába járt és románul érettségizett Harrach Albert heves kirohanása, egy olyan ember ellen – Munteanu Adrianról beszélünk –, aki csupán néhány évvel járt többet román iskolába, mint Ô.
Kikérem tehát magamnak, hogy dr. Garda Dezsô vagy Harrach Albert (de Gyergyószentmiklósról bárki is!) leckét próbáljon adni nekem magyarságból (mert a maroshévízi magyarság küzdelmét én vezettem sikerrel a mai Kemény János önálló és külön épületbe költözött I–VIII. osztályos magyar iskola létrehozásáért, a párhuzamos osztályú IX–XII-es líceumi magyar tagozat (két nap alatti!) visszaállításáért egy olyan városban, ahol a lakosságnak csupán 29 százaléka magyar, mely város tüntetôen ma is Topliţa Română-nek nevezi önmagát, s mely küzdelmet a sajtón keresztül végig lehetett követni 1989–1990-ben), de azt is, hogy történelemtanárként és egyáltalán tanárként leckéztessen bárki is (mert én vagyok az Ezüstgyopár díj díszokleveles kitüntetettje Gyergyóban), vagy hogy módszertanosként rám hivatkozzanak azok, akik éveken át tüntetôen megvetették ezt a tevékenységet, soha semmi érdemleges eredményt nem tudtak felmutatni, s ezért is van Munteanu-problémánk.
Az egész vizsgáztatási problematika komoly visszatetszést vált ki, mivel a szaktársak a lejáratási szándékot egy olyan lapon át erôltetik, mely több mint egy évvel ezelôtt román Nemzeti Liberális Párt helyi szócsöve volt, azé a pártté, amely a múlt évi választások után a magyarellenesség zongoráján a Nagy-Románia Párt után a legkeményebb nacionalista billentyűt ütötte le. Dr. Garda Dezsônek el kellene végre döntenie, hogy politikailag az RMDSZ-hez, vagy az RM(D)SZ-hez tartozik.
Összegezve a mondandókat:
1. Dr. Garda Dezsô és Harrach Albert szaktársak ösztönösen ráéreztek, hogy ebben a kérdésben milyen nagyfokú múltbeli és jelenlegi felelôsség hárul rájuk, és ezért elsôsorban nekik lépniük kell.
2. Harrach kollégának – az igazgatói kijelentés szerint is közvetlen érintett lévén – érdeke volt, és ideje is bôven, hogy nyomon kövesse a vizsgáztatás menetét, természetes tehát, hogy ô érdeklôdött elsôsorban és vette észre az említett visszásságokat.
3. Említett elfoglaltságaim ellenére is társultam a vizsga-fellebbezési szándékhoz, de a megbeszélt találkozóra és idôpontra (12 percig vártam) Harrach kolléga nem jött el. Már elôzôleg a 4-es Motelben a reklamáció fôbb pontjait ismertettem.
4. Mivel dr. Garda látta, hogy itt ütôkártyákhoz juthat, eldöntötték, hogy a kérdést az igazgatón kívül ellenem is fordítják, de ezt már csak a különutas cselekvés után hozták tudtomra. Még akkor is megmondtam, hogy aláírom a reklamációt, ha benne vannak az általam fontosnak megítélt pontok (melyeket már említettem), de nem kerestek meg a reklamációval, hanem a Garda-Rokaly polémia szellemében ellenem is fordították. Lehetséges, hogy már ekkor a reklamáció be volt adva.
5. Tudva azt, hogy ôk reklamálnak, fölöslegesnek tartottam reklamációt írni pluszban és külön, egyrészt mert az említett polémia már zajlott, másrészt, mert tudtam, hogy öngólt készülnek lôni, ha ellenem is fordítják a kérdést, mivel elsôsorban saját eddigi tetteiket kérhetik számon saját maguktól a Kisújság segítségével. Vagyis az általuk is alakított helyzettel kell szembenézniük. Az egész kérdésfelvetésben tökéletes párhuzam figyelhetô meg a dr. Garda–TKT viszonyulással: mindkét esetben jogos és következetes kiállásával (erdôk visszaigénylése, magyar oktatás stb.) igyekszik elhitetni választóival, hogy a személyeskedései is ugyanilyen jogosak (a TKT etatista-kommunista, a Munteanu ügy Rokalyt minôsíti stb.).
6. A képviselô úr „nem szeretné a mesterségesen szított ellentétet tovább fokozni", de azért tovább szítja és fokozza.
Rokaly József
Magába harap az RMDSZ
Mit nyer ebbôl a szórvány?
Ha nincs ellenség, egymást irtjuk – legalábbis ez körvonalazódik a helyi RMDSZ házatáján. Sôt tovább megyek: amikor valós problémákat kellene megoldani – legyen szó a magyarok erdejeinek visszaadásáról vagy akár a Gyilkostó megtartásáról – akkor is a vizes lepedôvel vannak elfoglalva. Keverik a kevernivalót, s a nagy kondérból jut a választónak, a sajtónak, s amint megtudtuk, a szórványnak is.
Zöld Jánossal, a salamási RMDSZ elnökével beszélgettünk:
– Milyennek látszik a szórványból a jelenlegi RMDSZ-vezetôség?
– 1989 karácsonyán, az RMDSZ megalakulásakor mindenki hatalmas lelkesedéssel iratkozott fel, fogott bele jelentéktelenebb vagy jelentôsebb munkákba... s aztán évek elteltével azt kellett látnunk, hogy csökken a lelkesedés. Tizenegy év távlatából visszatekintve azonban egyértelmű, hogy nagy bajok vannak. Ha emberek fontolgatják, hogy távol maradjanak az RMDSZ-tôl, vagy azt, hogy az RMDSZ-en belül ellenzéket hozzanak létre, amit a „központi bizottság" ferde szemmel néz, akkor tényleg el kellene kezdeni a beteg orvoslását addig, amíg nem lesznek ebbôl még nagyobb bajok.
– Ez a nagypolitika, de mi történik a kisközösségekben?
– Ez természetesen kicsiben jellemzô a helyi szervezetekre is, mert addig, amíg néhány ember kisajátítja magának az RMDSZ-t, és a saját érdekeit próbálja érvényesíteni, ahol nem lehet ellenvélemény, ott is nagyok a gondok. A másságról annyit beszélünk, a tolerancia már tízéves a magyar nyelvben, de amíg ezt nem használuk a gyakorlatban, addig helyi szinten is nagy gondok vannak.
– A Gyergyó-területi RMDSZ-en belül ennél többrôl is beszélhetünk: RMDSZ elnök száll harcba RMDSZ képviselôvel. Mi a véleménye errôl félig-meddig kívülállóként?
– Én emberileg senkit nem akarok megbántani, Garda Dezsôt fôként nem, mert ô valóban sokat tett azért, hogy az erdôk magán- illetve közbirtokossági tulajdonba kerüljenek vissza. De az az érzésem, hogy egy egyszemélyes RMDSZ-csoportot hozott létre, amely mindenkivel harcban áll. Harcban áll az ellenséggel, tudjuk, hogy ki az, harcban áll az RMDSZ azon rétegeivel, tömörüléseivel, akik nem az ô nézeteit vallják, s azt hiszem, hogy ezért az övéi sem fogadják el teljesen. Ez a szélmalom harc annak a fantasztikusan tiszta embernek az idegeit és az életét tönkre tették, mert a mai román politikát, és ideértem az RMDSZ politizálását is, nem a tisztaság, nem az ôszinteség jellemzi.
Egy olyan gyűlésen vettem részt, és nagyon szeretném, ha többször ilyesmiben nem kellene részt vennem, ahol elszabadultak az indulatok, s valóságos csata alakult ki Garda Dezsô és Rokaly József között. Én Rokaly Józsefet, mint tanárkollegát ismertem, olyan pedagógust, aki egy igencsak nehéz tantárgyat tanít, történelmet, amit valóban a múlt rendszerben nem volt könynyű oktatni. Biztosan, hogy a hévízi történelemtanításban érdemei vannak, nem tudhatom, mert akkoriban én máshol tanítottam, de az a véleményem, hogy ha valakinek érdemei vannak egy bizonyos magyar- vagy bármiféle ügy sikerében, akkor ezt ne tűzze a mellére, se a zászlajára az ellenfél skalpjára. Említettem, csak hallomásból ismertem Rokaly József ezen tanítási idôszakát, nem tudom, hogyan tanította például a nemzetiségi történelmet, nem-e maradt ki sok generáció életébôl, egy dolgot azonban szeretnék elmondani: én nagyon szomorú lennék, ha látnám, hogy magyar magyarral csap öszsze, és állítólag mindkét fél ugyanazt akarja: megmaradásunkat, helytállásunkat, gyarapodásunkat, szülôföldhöz való ragaszkodásunkat... Nem tudom elfogadni, hogy magyar magyar torkának ugorjon, és sajnálattal kell közölnöm azon véleményemet, hogy gyergyóban RMDSZ elnöknek lenni sokkal könnyebb, mint Hévízen szembeszállni az ultranacionalistákkal, és átruházni a felelôsséget olyan emberekre, akik, bár lehet, hogy beletörik a bicskájuk, de megpróbálnak valamit tenni.
– Ebbôl a „magyar földön" történô torzsalkodásból mit nyer a szórvány?
– Ebbôl a szórványnak csak veszítenivalója van, mert a román kollégák látják, hogy a szervezeten belül dúl a harc, kajánul vigyorognak, hogy na lám, lám. Náluk ilyen gondok nincsenek, mert ha nem tetszik egyik párt, akkor váltanak. Mi nem engedhetjük meg magunknak ezt, s nem nevezném luxusnak, mert néha gerinctelenségig fajul. De tudni kell, hogy a mi 6–7 százalékos táborunk mostmár és a jövôben nem azért szavaz az RMDSZ-re, mert egyetértenek az RMDSZ-politikával, hanem egyszerűen azért, mert az egyszerű falusi ész szórványban élô ember, aki kapkodja a fejét, hogy ne találják el a nacionalisták lövedékei nincs akire, másra szavazzon.
– Ön szerint fejétôl kellene megszabadítani a büdösödô halat, vagy helyi szinten is elegendô lenne egy nagymosás?
– Fent és lent egyaránt. Vannak nevek, akik évtizede ott vannak, bitorolják azt a bizonyos széket, elmondják a szép beszédeket. Hát szép beszédeket én is tudnék mondani, csak országszinten kit érdekel az, hogy Zöld János és még néhányan minden évben megvívja a harcot a magyar tagozatért, kit érdekel, hogy az ôsztôl induló ötödik osztályban csak három gyerek lesz és összevonják a hatodikkal. Ez csak azt a kis szórványközösséget érinti. Annak, hogy magas szinten mindenki megmagyarázza a bizonyítványát, s a támadásokkal szemben áldozatként tűnteti fel magát, hát, ennek már egyszer vége kellene legyen.
Balázs Katalin
Civil sarok
A nyár a pihenés, feltöltôdés idôszaka kellene legyen, fôleg a gyergyói ember számára, aki „át kell vészelje" telet. Ehhez a feltöltôdéshez kínálunk az elkövetkezôkben néhány játékos, hasznos gyakorlatot. Szerintünk felér egy keresztrejtvény fejtéssel ezen gyakorlatok megoldása, hasznosságát pedig a szervezet szempontjából a jövôben lehet lemérni.
1. gyakorlat: Az én civil szervezetem
A civil szervezet funkciója szerint lehet:
* önsegítô, önszervezôdô;
* érdekvédelmi, érdekképviseleti;
* szolgáltató;
* adományozó, adományosztó.
Feladat: Írd le, saját szervezeted miért jött létre? Milyen problémát próbál megoldani? Milyen szükségletet próbál kielégíteni?
Feladat: Kiket érdekel, hogy fennmarad-e, változik-e a te civil szervezeted?
Pozitív érdekeltségek: Sorold fel, írd le az okát.
Negatív érdekeltségek: Sorold fel, írd le az okát.
2. gyakorlat:Helyzetelemzés
Mielôtt civil szervezetünk fejlesztésére, a stratégiai tervezésre szánjuk rá magunkat, tisztáznunk kell saját szervezetünk helyzetét, azaz értékelnünk kell a szervezet belsô és külsô környezetét. Ez a SWOT analízis. Tudjuk, hogy ez már lassan lerágott csont lesz a szervezetek életében, hisz valamennyi tréningen elvégezték az elemzést, így itt csupán tájékoztató jelleggel ismertetjük az elemzés lényegét, ha valakit bôvebben érdekel, szívesen elvégezzük közösen. A SWOT jelentése: S= erôsségek-strenghts, W= gyengeségek- weaknesses, O= lehetôségek-opportunities, T= veszélyek-thears.
A fogalom elsô két tagja a szervezet belsô elemeire mutat rá: milyen erôsségei, milyen kapacitásai vannak szervezetünknek, ill. mik a gyenge pontjaink, milyen belsô problémákkal küzdünk.
A fogalom második két tagja pedig a külsô környezetben rejlô állapotot mutatja: milyen külsô erôforrásokra számíthatunk céljaink elérése érdekében, ill. milyen akadályokkal, veszélyekkel, problémákkal vagy versennyel kell szembenéznünk. Az elemzés elkészítését természetesen egy alapos kiértékelés, következtetés felállítása kell kövesse.
Molnár Judith
A hévízi magyar iskola sokak érdeme
Nem egy visszajelzés érkezett Rokaly József azon kijelentésére, hogy a hévízi Kemény János magyar iskola létesítése többnyire az ô érdeme. Ezzel kapcsolatban kérdeztük meg Komán János tanárt, akinek neve az iskolaalapítók közt szerepel.
– Az iskolát a hévízi közösség hozta létre, tehát nem lehet kisajátítani, hogy én vagy valaki más volt az alapítója. 1989 december huszonkettô vagy huszonharmadikán egy szándéknyilatkozatot írtam, s már abban is benne volt a magyar iskola helyreállítása. Ezt a szándéknyilatkozatot a következô este olvastuk fel Rokaly József lakásán, ahol az összegyűltek elhatározták az RMDSZ, bár még nem pont így neveztük, megalapítását maroshévízen. Azután minden este összeültünk, a beszélgetéseket jegyzôkönyv ôrzi, majd 1990 január 6-ra maggyűlést hívtunk össze, amelyen 621-en vettek részt és beiratkoztak az RMDSZ-be. Rokaly József lett az elnöke, én pedig e szervezet titkára. Következô lépésként Marosvásárhelyen az oktatási miniszter helyettese is részt vett, hévízt ketten képviseltük, néhai Kolumbán Tihamér tanártársammal, s arra biztattak, hogy hozzuk létre a magyar tannyelvű iskolát. Január 18-án a maroshévízi 4-es számú iskolába meghívtuk a román iskolaigazgatót, tanárokat, szülôket, diákokat s együtt döntöttünk: létrehozzuk a magyar iskolát. Ideiglenes vezetôséget is választottunk: Karácsony István történelem szakos tanárt és Miklós Pál tanítót.
Akkor létezett annak a bizonyos Nemzetmegmentési Frontnak a helyi tanácsa, ebbe került be Rokaly József. Tény az, hogy a polgármester szintén történelemtanár volt, egyetértett velünk, hogy legyen magyar iskola.
Idôközben a líceumban is változás történt: akkoriban mindössze egy magyar osztály létezett, és ugyancsak a román igazgató helyeselte, hogy ott is hozzanak létre magyar osztályokat. Itt történt meg, hogy egy éjszaka alatt Rokaly József és Jári Levente tanárok átírták a magyar gyerekeket új naplóba, magyar osztályba. Így reggelre egy magyar osztály helyett kilenc lett, ha jól emlékszem. Tehát a magyar iskola létrejötte a közösség érdeme, melyben tagadhatatlan része volt Rokaly Józsefnek is, mint sokmás személynek.
Balázs Katalin
KisAsszony
Mi legyen az úti neszesszerben?
Aki nem tudja eldönteni, melyek azok a dolgok, amelyek legfontosabbak az utazáshoz, íme egy kis segítség:
Naptej
Nyaraláskor a legeslegfontosabb kellék. Ne dôljön be annak a tévhitnek, hogy alacsony faktorszámú terméket kell használni, mert úgy könnyebben lebarnul. A védelemhez bizony megfelelôen magas faktorú naptejre, -krémre van szükség, és azt is újra kell kenni 2–3 óránként, hiszen a magas hômérséklet és a fürdôzés gyengíti a hatást.
Arctonik
Az arc tisztításához elengedhetetlen a jó tonik, amellyel alaposan eltávolíthatjuk az arcon lévô szennyezôdéseket és a napvédô krémek maradékát, amelyek különben a pórusok eltömôdéséhez és pattanások kialakulásához vezethetnek. Ne használjunk szappant, mert az kiszárítja a bôrt, és ez különösen a nyári napsütésben a legrosszabb, ami történhet.
Maszk
Jó, ha rendszeresen használunk maszkot, nyáron azonban válasszunk valami egészen gyengéden tisztító fajtát, hiszen az erôs napsütés miatt fokozott igénybevételnek van kitéve arcbôrünk, ezért jóval érzékenyebb, mint az év többi részében.
Tápláló arckrém
Nyaraláskor valamivel táplálóbb krémre van szükség, éppen az említett nagyobb igénybevétel miatt. Legjobb éjszakára föltenni az arcra és a nyakra, különösen ügyelve a szárazabb részekre, mint az áll és a homlok. Estére pedig használhatunk enyhén csillámló változatot is, ami nyaraláskor kiválóan helyettesíti a sminket, és többre valószínűleg nem is lesz szüksége a szépen lebarnult arcnak. Ha mégis föl szeretnénk dobni valamivel, az csak egy kis szájfény legyen, ami nagyszerűen kiegészíti a bronzos bôrszínt.
Tusfürdô
Nyaraláskor jobb kerülni a zseléket, használjuk inkább a krémesebb tusfürdôket, amelyek szintén védelmet nyújtanak a bôr kiszáradása ellen.
Sampon és hajbalzsam
Még egy egyhetes utazás alkalmával is észrevehetô, hogy az ember gyakrabban mossa a haját, mint általában. Erre szükség is van, hiszen a tenger sója, a homok vagy a klór makacs szennyezôdés, amelyet jó minél gyorsabban eltávolítani. A balzsam pedig a következô hajmosásig védi a hajszálakat.
Hogyan éreztesd a férfival, hogy különleges?
(folytatás elôzô lapszámunkból)
Szemérmetlen hízelgés. Kikerekedett szemek, csodálat. Sablonos bókok. Mi nôk sosem dôlnénk be az ilyen átlátszó trükköknek, a férfiak viszont igen. Ha szereted ôt és fontos neked, miért ne adnád meg neki azt, amire annyira vágyik?! Íme, a recept:
8. Készíts képernyôvédôt legaranyosabb csecsemôkori fényképébôl!
9. Minden férfinak vannak olyan testrészei, vonásai, melyeket ki nem állhat. Gyôzd meg róla, hogy te ezeket szexisnek tartod. Például: „A szôrös mellkastól teljesen beindulok!" vagy „Imádom a kis pocakodat!"
10. Hívd ki szkanderra (persze csak akkor, ha nem gyôzôd le)!
11. Dicsérd a vezetési tudását!
12. Mondd meg neki, hogy szerinted a kedvenc atlétája valami miatt rá emlékeztet!
13. Olykor viselkedj féltékenyen, akkor is, ha nem vagy az!
14. Hívd fel az éjszaka közepén, mikor nem vagy a városban és mondd meg neki, hogy nem tudsz nélküle aludni! (Ezt takarékosan használd!)
15. Ne kerüljék el figyelmedet az alapvetô dolgok! Mondd meg neki, hogy tökéletes apa! Mondd meg neki, hogy okos! Mondd meg neki, hogy jóképű!
16. Hasonlítsd (kedvezôen) volt fiúidhoz!
17. Lelkesedj fôzôtudományáért akkor is, ha nehezedre is esik! Elôször keveset szedj, hogy láthassa, amint visszamész újabb adagokért!
18. Dicsekedj legfrissebb teljesítményeivel (mondjuk az új mosogatóval, amit ô kötött be) barátaidnak, amikor ô is ott van! Hallgasd el a nem hízelgô részleteket (fordítva beszerelt csapok, könyökcsô vizet spriccel a linóleumra)!
19. Amikor azt hallod, hogy gyermekeitek hencegnek apjukkal barátaik elôtt, akkor meséld el neki, hogy mit mondtak!
20. Dicsérd meg (rendszeresen) kifogástalan ízlését az öltözködésben, filmekben és nôkben!
Meggyes lepény
Hozzávalók: 24 dkg vaj, 24 dkg porcukor, 8 db tojás, 24 dkg liszt, 3 dkg zsír, 50 dkg meggy, 5 dkg vaníliás cukor.
Elkészítés: A vajat 20 dkg porcukorral és a vaníliás cukorral habosra kikeverjük, egyenként hozzákeverjük a tojássárgákat, majd a megmaradt 4 dkg cukorral felvert kemény tojáshabot, és végül óvatosan hozzáadjuk a lisztet. Kizsírozott, liszttel behintett tepsibe öntjük, és a tetejét beszórjuk a kimagozott meggyel és mérsékelten meleg sütôben megsütjük. Amikor kissé kihült, felszeleteljük és megszórjuk vaníliás porcukorral.
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
A web angyalai
Amerikában összeállt egy tinédzsereket tömörítô csapat, amelynek tagjai önként, minden javadalmazás nélkül vállalják a web ôrangyalainak szerepét. A „Teenangels" feladata, hogy folyamatos odafigyeléssel szűrjék ki a fiatalok számára káros tartalmakat. A némi internetes szakértelemmel és nagyfokú racionalitással bíró tiniangyalok legfontosabb céljuknak a pedofília elleni harcot tartják. Feltett szándékuk, hogy megtanítják korosztályuk tagjainak, miként lehet elkerülni a weben a fiatalokra vadászó bűnözôket, miként lehet felismerni egy chatroomban az ártó szándékot. „Ha egy szülôt sikerül meggyôznünk arról, hogy az interneten nem csak veszélyek leselkednek a gyerekekre vagy akár egy fiatalt is megmentünk a web ragadozóitól, már sikerrel jártuk" – mondja Brittany, a tizenhét éves angyal, aki jelenleg egy New Jersey-ben található katolikus leánygimnázium tanulója.
Az elsô angyalosztag két éve kezdte meg működését Parry Aftab New York-i ügyvéd védôszárnyai alatt. Aftab jogvédô szervezete, a Cyberangels.org 1995 óta több ezer felnôtt önkéntest képzett ki, akik a web felügyeletén át az offline megkérdezésekig sokféle gyermekvédô munkát végeznek.
Aftabék úgy vélik, a fiatalok bevetése javíthatja akcióik hatásfokát, hiszen a fiatalok jobban hallgatnak a velük egyidôsekre, mint az idôsebbekre, ráadásul a tinédzserek könnyebben kapnak rá az új trendekre. 2001 végére az angyalok várhatóan már nemzetközi hálózatot alkotnak, kb. 350 taggal és gyakorlatilag folyamatosan zajlik az új önkéntesek kiképzése. Az oktatás során elmondják nekik, hogy mik azok a tipikus hibák, amelyeket a fiatalok elkövetnek, ha idôsebb (és nem jó szándékú) emberek környékezik meg ôket a neten keresztül, ezenkívül szert tesznek jogi ismeretekre és meghallgatják FBI ügynökök és rendôrök tapasztalatait is. A kiképzett angyaloknak feladata a megszerzett tudás továbbadása iskolájukban, lakóhelyükön, saját website-jukon.
Újra mehet a Napster!
A szövetségi fellebbviteli bíróság szerdán úgy döntött, hogy a Napster újraindíthatja online fájlcserélô szolgáltatását, és ezzel hatályon kívül helyezte az alacsonyabb szintű bíróság korábbi határozatát, ami még nem látta megfelelôen biztosítottnak a szerzôi jogok védelmét. A Napsternél örömmel fogadták a bírói döntést, de egyelôre nem kívánják újraindítani az online szolgáltatást.
„Elégedettek vagyunk azzal, hogy az USA fellebbviteli bírósága engedélyezte, hogy életben maradjunk," – mondta Jonathan Schwartz, a Napster ügyvédje. „Még tanulmányozzuk a döntés jelentôségét, és folyamatosan készülünk az új elôfizetôs szolgáltatás indítására, ami még ezen a nyáron meg fog történni."
A Napstert már több mint egy éve támadja az amerikai lemezkiadók szövetsége a szerzôi jogok megsértése és az illegális zeneterjesztés elôsegítése miatt. A vállalat a hónap eleje óta szünetelteti a szolgáltatását, hogy felkészülhessen a fizetôs rendszer elindítására, és így a piacon maradhasson. A vállalat arról informálta a felhasználóit, hogy újabb szakaszához érkezett az új rendszer elôkészítése, és hamarosan elkezdôdhet a szolgáltatás béta tesztelése. A teljesen ingyenes tesztelésre már egymillió ember jelentkezett a vállalat szerint. A Napster szigorú vizsgáztatást vár el a felhasználóktól, mivel szeretnék, hogy az elsô hivatalos verzió technológiája a lehetô legmagasabb követelményeknek is megfeleljen.
Linkgyűjtemény
* Totális iránytű világutazóknak: http://utazas.com/
* Ingyen letölthetô képek: http://www.freefoto.com/pictures/
* A Ben-Com-Mixt Kft. honlapja: www.bcm.ro/
* Ha építkezik, akkor Apicom: www. apicom.ro/
* Filmújdonságok, filmkritikák, sztárplelykák: www.intercom.hu/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Gyergyói nyári napok hiányában szórakozzon velünk
Elhunyt Jorge Amado
Nyolcvannyolc éves korában szívroham következtében elhunyt a többször is irodalmi Nobel-esélyesként emlegetett brazil Jorge Amado.
A hivatalos jelentés szerint a művész halálát infarktus okozta. Amadót régóta súlyos cukorbetegséggel és szívpanaszokkal kezelték; szülôvárosában, az észak-brazíliai Salvador egyik kórházában érte a halál.
Az irodalomba tizenöt évesen csöppent Jorge Amado műveit közel félszáz nyelvre, köztük magyarra is fordítottak. Baloldali nézetei miatt hazájában a harmincas-negyvenes években egy ideig börtönben ült, majd kiszabadulása után Párizsba emigrált. Hosszú európai és ázsiai bolyongás után tért vissza szülôhazájába, ahol szűkebb pátriája, Bahia állam afro-amerikai kultúrája határozta meg munkásságát.
– Olyan író vagyok, aki mindig népe életérôl és karakterérôl ír – nyilatkozta nemrégiben egy interjúban Amado, aki augusztusban lett volna 89 éves.
Betiltott fenekek
A több mint 40 000 kiküldött képeslap egy sor meztelen színészt ábrázol egy konzervatív dél-wales-i lakónegyedben. A szóróanyag célja, hogy reklámozza a New York-i Brooklyn Academy of Music által rendezett The World According to Shorts című film bemutatóját.
Az alacsony költségvetésű mozidarab egy csapat férfit mutat be, akik csak zoknit és cipôt viselve sétálnak körbe a konzervatív városrészben azzal a céllal, hogy népszerűsítsék az egyenjogúságukért folytatott küzdelmüket egy nôk által uralt világban.
Az amerikai posta viszont csak úgy engedélyezte volna a röplapok terjesztését, hogy a férfifenekeket fekete csíkkal kitakarják a képbôl. A posta szóvivôje szerint a képeslap betiltásával azokat próbálták védeni, akiknek ellenérzéseik lennének a meztelenséggel kapcsolatosan.
Jonathan Howell, a Brooklyn Academy képviselôje, egyben a kép kiválasztója köti az ebet a karóhoz, és sehonnan sem hajlandó visszavonni a lapot.
„Körbeküldtem a képeslapot különbözô kulturális intézményekbe és egyiküknek sem volt ellenére. Azért választottuk ezt a képet, mert felkelti az emberek érdeklôdését. A pánik a középosztály reakciója a meztelenségre. A képeslapot inkább humorosnak szántuk, habár lehet, hogy ez inkább amolyan angol humor."
Madonnát irigylik a legtöbben
A brit nôk többsége 40 éves korára Madonnához szeretne hasonlítani – a Nagy-Britanniában élô amerikai popsztár vezeti a legirigyeltebb személyiségek toplistáját a szigetország hölgyeinek körében.
A Celebrity Bodies című magazin felmérése alapján Madonna lett az elsô a tehetség, az irigylésre méltó bankbetét, a fényes pályafutás és a legjobb viselkedés kategóriákban. A szellemi erôt tekintve a második helyre szorult – csupán Carol Volderman brit tévés személyiség elôzte meg. Ami családi életét illeti, ebben a „versenyszámban" is csaknem tökéletesnek ítélik Madonnát a brit nôk, bár az elsô helyre a Beckhingham Palota „királynôjét", Posh Spice Victoria Beckhamet tették.
A legszebb arcúnak Cameron Diazt kiáltották ki a brit nôk, míg Angelina Jolie testét ítélik tökéletesnek. A legjobb humorúnak Sara Cox rádiós műsorvezetôt szavazták meg, a legjobb anyós címét pedig Goldie Hawn kapta.
A felmérés során mintegy ötezer nôt kérdezett meg a magazin. A válaszadók átlagéletkora 30 év volt.
Bíróság tiltotta el a gyereknemzéstôl
Az amerikai Wisconsin állam legfelsôbb bírósága helyben hagyta azt az elsô fokon hozott és próbaidôre felfüggesztett ítéletet, amely megtiltotta, hogy a 34 éves David Oakley, akinek négy különbözô nôtôl már kilenc gyermeke van, újabb gyermekeket nemzzen. Az ítélet szerint a férfi nem tett eleget gyermektartási kötelezettségeinek. Ha a jövôben sem fizet gyermektartást, akár nyolc évre is börtönbe zárható.
101 éves a brit anyakirályné
Százezrek ünnepelték szombaton London utcáin, II. Erzsébet uralkodó édesanyját 101. születésnapja alkalmából. Az idôsebbik Erzsébet az eredeti terveknek megfelelôen hivatalos londoni rezidenciája, a Clarence House belsô udvarának díszes kapujában fogadta a királyi lovas testôrség látványos díszelgését, és a kiválasztott néhány tucat kisgyermektôl ajándékokat vett át. Ezután sofôr vezette elektromos kisautóján rövid túrát tett a rezidencián kívül is, fogadva a felsorakozott alattvalók hódolatát.
Több ezren már a szombatra virradó éjszakát is a helyszínen töltötték, hogy az elsô sorokból üdvözölhessék Erzsébetet. Sokan az egykori messzi gyarmatokról, például Ausztráliából is eljöttek az anyakirályné felköszöntésére. Az idôs hölgyet a közeli Hyde Parkban a brit hadsereg tüzérségi díszegysége, a King's Troop huszonegy ágyúlövéssel köszöntötte.
A brit királyi ház messze legnépszerűbb tagjának hagyományos születésnapi ceremóniája a héten veszélybe került, mert Erzsébetet vészes vérszegénység tüneteivel szerdán kórházba kellett szállítani. Az anyakirályné azonban még aznap vértranszfúziót kapott, és már csütörtökön hazaengedték, így jelen lehetett a Clarence House elôtti szombati ünnepélyen.
Mariah Carey idegileg összeomlott
Az egy hete kórházba került Mariah Carey, a pop-rock szupersztárja a túlhajtott munkatempó miatt érzelmileg és fizikailag összeomlott – közölte az énekesnô szóvivôje, cáfolva egyúttal azt a híresztelést, hogy Carey öngyilkosságot próbált volna elkövetni.
A 31 éves New York-i születésű énekesnôt szülôvárosának egyik, meg nem nevezett kórházában ápolják. Az orvosok szerint a világsztárnak rengeteg pihenésre van szüksége ahhoz, hogy felépülhessen és újra színpadra lépjen.
Carey hirtelen összeomlás miatt kénytelen volt lemondani az MTV zenecsatorna fennállásának húszéves születésnapján tervezett szereplését, és nemet mondott összes többi nyilvános fellépésére is. A világ egyik legsikeresebb szólóénekesnôje – nevéhez több mint egy tucat listavezetô dal fűzôdik – szóvivônôje szerint túlhajtotta magát. Cindi Berger cáfolta, hogy Carey öngyilkosságot kísérelt meg, de azt elismerte, hogy feszült idegállapotában összetört néhány tányért és poharat.
Carey a közelmúltban a túlterheltségre panaszkodott, ráadásul szerinte az új kiadója, a Virgin Records kevés figyelmet fordít rá. Kiborulásában az is szerepet játszhatott, hogy barátjával, Luis Miguel latin énekessel megromlott a viszonya, bár „hivatalosan még nem szakítottak".
Az érzelmi-fizikai összeomlás rosszkor jött Carey-nek, akinek valószínűleg „magára kell hagynia" jelenlegi slágerét, a Loverboyt és elsô nagyjátékfilmjét, a Glittert (Tündöklés) sem fogja tudni népszerűsíteni. A filmben egy becsvágyó énekesnô szerepét alakítja, és a legtöbb dalt is ô énekli.
Eurótól viszket a tenyér
Enyhébb esetben ekcémát, súlyosabb esetben bôrkiütést okozhatnak a 300 milliós európai lakosság körében a 2001-tôl forgalomba kerülô egy- és kéteurós érmék, azok magas nikkeltartalma miatt – írja bôrgyógyászokra hivatkozva az osztrák Kronen Zeitung.
A jelenlegi uniós törvények szerint ugyanis az órák, és a bôrrel érintkezô ékszerek négyzetcentiméterenként maximum 0.5 mikrogramm nikkelt tartalmazhatnak. A 75–25 százalékos réz-nikkel ötvözetű érmék esetében viszont ez az érték 500-szor magasabb.
Átlagosan minden tizedik EU-állampolgár szenved a fémekkel kapcsolatos túlérzékenységben. Ezt általában az váltja ki, hogy bôrük tartósan érintkezik ékszerrel, szemüvegkerettel vagy gombbal.
Dr. Helmut Lindemayr bôrgyógyász szerint a nikkel-allergiának leginkább azok az emberek vannak kitéve, akik munkájuk során nagy menynyiségben fognak meg egy- és kéteurós érmét. Fôként pénztárosok vagy banki alkalmazottak kezén gyűlhet össze „több mikrogramm mennyiségű nikkel" – állítja dr. Lindemayr.
– Ezért elôfordulhat, hogy a nikkelérzékeny pénztárosoknak az euró bevezetése miatt fel kell adniuk munkahelyüket, mert az érmék elviselhetetlen, viszketéssel járó fájdalmat okoznak – figyelmeztet Lindemayr.
Tejjel a rák ellen
A tej a jövôben talán még a rák ellenszere is lehet. Angol kutatók most egereken és patkányokon elvégzett kísérletek eredményein felbuzdulva embereken végzett vizsgálatok során is megpróbálják bebizonyítani, hogy – az állatokhoz hasonlóan – a mi immunrendszerünkre is jótékony hatással van a tehenektôl nyert nedű.
Az Egyesült Államokban dolgozó tudósok vizsgálatai az állatokra vonatkozóan kimutatták, hogy a tejben megtalálható egyik zsír, az úgynevezett konjugált lenolajsav erôsíti az immunrendszert, és segít leküzdeni a rákos sejtek burjánzását.
A nagy-britanniai Southampton és Reading egyetemeinek összefogásában most embereken is próbára teszik a tej vélt egészségmegôrzô hatását. „A sav két különbözô típusát különbözô dózisokban hat hónapon keresztül adagoljuk majd a vizsgált személyek szervezetébe, annak érdekében, hogy megtudjuk milyen jótékony hatása van a lenolajsavnak" – állítja a program vezetôje, Dr. Philip Calder, táplálkozás-szakértô. Ha három évre tervezett kutatások megfelelô eredménnyel zárulnak, akkor megindulhat a lenolajsav-tartalmú tej, vaj és sajt kifejlesztése is.
Szarkáért sört
Egy új-zélandi kocsmában két korsó sört ad a tulajdonos egy döglött szarkáért.
Egy szarka árfolyama két liter sörrel egyenértékű. Eddig már vagy száz szarkát váltottak be a vendégek, és két hektónyi sört ihattak ingyen. (Borravalónak pedig megtehette egy-két szarkatojás...)
A szarkák – amelyek egyébként nem ôshonosak Új-Zélandon – elsôsorban nem a tolvajkodásuk miatt vannak a kocsmáros begyében, hanem azért, mert állandóan rá-rátámadnak a gyerekekre, de néha a felnôtteket sem kímélik. Ráadásul kíméletlenül pusztítják más madarak fiókáit, tojásait.
A kocsmáros a döglött szarkát sörszámla fizetési eszközként a kacsavadászati idény alatt fogadja el, amely a jövô hónapban ér véget.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (29.)
A Lungan vizét tisztának eddig nem láttam, pedig erre több alkalmam is volt, de inkább koszos mint tiszta, használható a pecázásra, a kanalazásra? Kétlem, pedig igazi búvóhelyek, beszögelések, zöld úszónövényzet tarkítja az utat. Itt „fabulázni nem lehet" a több, mint 10 kilométert karból-derékból végig kell húzni, míg minden oldalról a nádfal körülvesz és az út, a kiút keresése következik. Csak annyit tudunk, hogy délre kell haladnunk és a sok hosszú csatornából egy–kettô a Luminába visz. Melyik a helyes ebben a „zakatában" hiszen ezek a szigetecskék is úszószigetek! Évente változtatják helyeiket, formáikat, mert amelyiken a tavalyelôtt fák voltak meg bokrok, eltűntek, a Lumina-tó déli részére kerülhettek!
Azért a víz, lassan-lassan tisztulni kezd, mi meg a botok után nyúlunk, a páros csónak nagy elônyben van, mert itt most a szélcsend az uralkodó. Meglepô és úgy álltunk e jelenség elôtt, mint a fiatal Hannibál Róma kapui elôtt: „Hannibal ante portas" vagyis mindenre felkészülve, a halfogásra! Ja igen, az egyszerű diák a latinórán így fordította: Hannibál azelôtt portás! Miért van elônyben a kettôs csónak? – az egyik kocsit evez, a másik dobigál-huzigál.
A halaikat megkapták, látom mutogatják közelben, itt a Lumina-tó, mert amit nekem bemutattak, zsákba igazán valóak. Az öröm jelképe. Megérkeztünk! Összegezve, Csabi sokat bíbelôdik a horgaival, botjával, vajon ô kevesebbet fog? A csali-kanalakat próbálgatja, fényesíti, igaz ezeket otthon kell tenni, akinek erre ideje van. Ô gazdaságot vezet, biztosan az udvara kerttel végzôdik, a munkahely meg nagy figyelmet követel. Igen de itt halat kell fogni, a csalit felkínálni, és a dögöt behúzni. Lassan kitárul a Lumina-tó beértünk a Babinci részbe, ott bent észak-nyugatra van a halban gazdag Jascucova rész, ami mindig tiszta vizű és szomszédjában a Bijan-tó. Elfogadhatóan fogtunk, de nem az igazi tarolás! Erre viszont csak annyit jegyzek: a Hold állása alig volt kedvezô, de otthon ennek ellenére ide vágytunk. A Luminára a nagy tóra ahol sok a hal, csak meg kell keresni. Wass Albert is azt mondta: az igazság nem vész el soha, csak meg kell keresni.
Beesteledett, ott egy halászfészekbe behúzódtunk, egész éjjel forgolódtunk, biztosan a halakat kerestük, nem kaptunk, pedig itt vannak. Az ébredés is fárasztó volt, reggelit is hagyogattuk és kieveztünk, csak oda 10–15 méterre, hiszen a tavon voltunk! Halat egy jó pár kilót össze is szedtünk, de a fogási „mutató", a remény alá billent. A sokéves átlag alá! Igen ám de itt, e nagy tavon a halakat meg kell „keresni" amihez, kitartás, türelem és nagy területnek a bejárása szükséges. Nem bejárását hanem becsónakázását igényli. Végül összejöttünk, beszélgettünk, a szél meg délfelé sodort, arra, ahol a crişani halászok reggeltôl a hálóikat húzogatják. Ôk salupával érkeztek 10–11 csónakkal, kerítôhálókkal üzemelnek és sokat foghatnak, volt eset, hogy a csónakokba annyit raktak, hogy menetközben elsülylyedtek. Délután 2–3 óra lehetett amire én meguntam a gyatra eredményt, alig fogtam vagy hét darabot, volt közöttük olyan „lumina-formás". Csabiék többet vártak. Megállapítottuk ki–ki a maga tutaján, hogy valamit tenni kell, mert itt „nem igazán harapott" az állomány. Csabiék a halászoktól alig lehettek 300 méterre és azt gondoltam, jó lenne ezekkel beszélni s valami aprópénzért vagy „kecskemétiért" a kapitány behúz Crişánba. Nea Avramnál jót alszunk és reggel északra megyünk a Treozeer és a Bogdaproste tavakra, szerencsét ott próbálni, lehetséges, hogy ott a halacskák átestek már a „foglazulás" idôszakán.
Csabiéknak kiáltok, mert evezni a halászokhoz rövid az idô, lehetetlen! Kértem, evezzenek hamar oda és várjanak meg, egy esetleges ismerôsömön keresztül az ügyet nyélbe is ütöm! Lemaradás esetén evezhetünk vagy 18 kilométeren az árral szembe. Crişánig, s valamennyi részeinket két napig borogathatjuk! Hát nem? –magam immár tolforgfató és nem fizikai munkát végzô. Ôk pedig lehet, hogy nem tudták, mi vár reájuk, vagy keményebb fickónak tartották magukat, de az is lehet, hogy a tenyérbetöpésben bíztak! De sok–sok nyálazásban. Mindenki tudja, az evezés kemény fizikai munka, mindent megmozgató és erôt követelô „testedzés". Az óhajom épp ezért sarkalatosabban adtam tudomásukra, különösen akkor, amikor közömbösséget láttam, mert tovább a vizet verték, tán fogtak is? A halászok tíz perc múlva szedelôzködtek, a halakat hagyták és a salupával elmentek Crişánba. Azért én integettem, ordítottam, de annyit ért, kb. 400 méterrôl, mint „döglött lovon a patkó". A sorsomba kellett törôdnöm, Csabiékat megközelítettem, megmondtam, hogy mit szalasztottunk el és ettôl az esetleges terveink módosulhatnak, rövidebb lehet a horgászati idô egy–két nappal. Meglepetésemre Csabi azt mondta: – nekem ne parancsolj! Erre a gesztusára, könnyen nem bólinthatok, ez több volt mint vétek. Csabi amikor ezt mondta, Isten tenyerében már nem tartotta, lehet csak a Bogdaproste-tavon nyúlt utána. Ekkor és itt többet fogott, biztosan tudom mennyit, de a Lajcsi zsákmányát is.
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
Uborkaszezon
Már elkezdôdött, és egészen ôszig tart az az idôszak, amikor ezt a kellemesen hűsítô, könnyű zöldségfélét frissen fogyaszthatjuk, illetve elkezdhetjük a raktározást télire, amikor szintén jólesik a különbözô módszerekkel tartósított uborka.
Az uborka ázsiai eredetű, Kelet-Indiából, a Himalája déli lejtôirôl származik. A legrégebben ismert zöldségfélék közé tartozik, már négyezer évvel ezelôtt is termesztették. Az ókorban a római és a görög konyha is ismerte, salátaként fogyasztották. Tiberius császár például annyira kedvelte az uborkát, hogy minden hadjárata alkalmával hordozható üvegházakat vitt magával, hogy zordabb éghajlati viszonyok között se kelljen lemondania kedvenc ételérôl. Európában csak a középkortól került az asztalokra. Magyarországon a XIII. századtól ismerik, s a késôbbi századokban már mint jól ismert zöldségfélét említik. Üvegházakban elôször Nagy-Britanniában kezdték el termeszteni a XIX. században. Napjainkban a paradicsom, a hagyma- és káposztafélék után a leggyakrabban fogyasztott zöldség.
Egészség, életmód
Táplálkozási jelentôségét sokoldalú felhasználhatósága adja, mert valamilyen formában – frissen, savanyítva, reszelve, mélyhűtött állapotban – egész éven át fogyasztható.
– C-vitamintartalma (l00 g/5–15 mg) nem túl magas. Viszont kiváló étrendi hatása van. Kedvezôen befolyásolja az emésztést, jó vesetisztító.
– Az uborka kevés kalóriát tartalmaz, mivel 80 százaléka víz, ezért fogyókúrázóknak ajánlható. l0 dkg uborka csak 8–l0 kalóriával terheli a szervezetünket.
– Magas kálium, kálcium-, vas-, szénhidrát-, foszfor-, fehérje- és vitamintartalma (A provitamin, Bl, C) miatt a legegészségesebb zöldségfajták egyike, kiválóan alkalmas az emésztés serkentésére.
– Vizelethajtó, méregtelenítô és salaktalanító hatású.
– A préselt uborkalé remekül alkalmas a savval telített vér tisztítására.
– A népi gyógyászatban a termés nedvét lázbetegnek, tüdôbajosoknak vagy krónikus hörghurutban szenvedôknek egyaránt adták.
– A magjából készült fôzetet vese-és hólyagbántalmakra használták.
– Ideges fejfájás esetén is hatásos: tegyünk a halántékunkra néhány uborkaszeletet.
– Az uborka remek bôrápoló: ha az arcunkra uborkaszeleteket helyezünk, percek alatt feszesebbé válik a bôrünk, ezért arcpakoláshoz elôszeretettel alkalmazzák.
– Rendszertelen széklet vagy székrekedés esetén étkezéshez mindig fogyasszunk uborkát vagy uborkalevet.
– A változás korában a friss uborkalé alkalmas a jelentkezô hôhullámok csökkentésére is.
Migrén
– Nem feltétlen tart életfogytig –
A migrén tünetei olykor az elviselhetetlenségig fokozódnak. Egyre több ember – fôként nôk – szenved tôle, a tudomány pedig még mindig nem látja tisztán a rohamok okait. A helyzet szerencsére nem olyan reménytelen, hiszen mégis elég sok módszer létezik a fájdalmak enyhítésére, sôt az sem lehetetlen, hogy valaki örökre megváljon a kínzó tünetektôl.
Mit tehetünk ellene?
1. Próbáljuk ki a hidegterápiát, amely tulajdonképpen a legôsibb fejfájás-csillapító módszer. Tegyünk homlokunkra egy hideg vízbe mártott kendôt. Ez gyengíti a fejfájást és általánosan hűti a fejet.
2. Segítsünk rá a gyógyszerekre: minden fájdalomcsillapítót nagyobb mennyiségű vízzel vegyünk be. Ez védi a gyomrot, ráadásul a hatóanyag is gyorsabban szívódik fel.
3. Táplálkozzunk tudatosan! Egyes élelmiszerek direkt kiváltói lehetnek a migrénnek. Ilyen például a csokoládé, a sajtok és a glutamát tartalmú élelmiszerek.
4. Vigyázzon az élvezeti cikkekkel! Ne fogyasszon túl sok kávét, alkoholt, a cigarettát pedig teljes mértékben iktassa ki életébôl, hiszen ártanak az ereknek, ezért sokszorosára növelhetik a fájdalmat.
5. Lazítson! Jóga, Tai Chi stb. – mind-mind segíthetnek, hogy végre migrén nélkül élhessen.
6. Hozza rendbe vérkeringését mozgással! Migrén ellen a legjobb sport a gyaloglás, kocogás, kerékpározás és az úszás.
7. Alakítson ki egy napirendet. Ugyanis ha az étkezések és az alvás idôpontjai rendszeresek, elkerülhetô az ún. „hétvégi migrén", amely akár már pusztán attól felléphet, hogy kizökkent a megszokott kerékvágásból.
8. Merjen változtatni! Ha elégedetlen életével, elképzelhetô, hogy nagyobb változtatásra van szükség ahhoz, hogy a panaszok elmúljanak. Ha viszont helyére kerülnek a dolgok, esetleg lakóhelyet változtat, a migrén végleg eltűnhet az életébôl.
9. Tudatosan kezelje úgy a migrénes rohamokat, hogy biztos benne: mindegyiken úrrá tud lenni!
ÉLETTÖRTÉNET
A család
36. rész: Menni vagy maradni?
Jani már a gombászás korábban igencsak kellemetlen fájdalmát sem érzi. Úgy vezet, mint egy ôrült, s még a sebességkorlátozó táblákat sem venné figyelembe, ha Kató nem szólna rá néha. Pedig nem engedhetik meg maguknak, hogy megállítsa ôket egy rendôr; most minden perc drága, hisz Bori élete forog veszélyben. Még szerencse, hogy alig három óra alatt el tudnak jutni a fôvárosba, nincs túlságosan messzire.
Mégiscsak meg kell állniuk néhányszor kérdezôsködni, hiszen fogalmuk sincs, merre van az a bizonyos klinika, ahová a kislányt vinniük kell, azonban az útbaigazításoknak hála hamar megérkeznek. A Nemzetközi Klinika feliratú tábla mögött hatalmas épület áll. Készségesen fogadják ôket az alkalmazottak, s Bori egykettôre egy orvos keze alá kerül. Csupán egy injekciót ad be neki a fehérköpenyes, aki meg sem lepôdik, mikor Jani elmeséli, hogy honnan érkeztek.
– Gyakran érkeznek pácienseink ilyen hegyvidéki kisvárosokból. Nem csoda, hiszen azokon a vidékeken a legtöbb a kígyómarásos eset – mondja az orvos, s felháborodik, mikor Jani csúszópénzt akar zsebébe dugni. – De uram, mi fizetést kapunk, nem is keveset, azért, hogy elássuk a hozzánk érkezôket. Egyáltalán, hogy is juthat eszébe ilyesmi?
Néhány óráig még a kórházban kell maradniuk Nemessyéknek, hiszen Borit megfigyelés alatt tartják. A kislány állapota szemmel láthatóan percrôl percre javul, de az orvos még mindig óvatosságra inti a családot, s elmondja, hogy biztos, ami biztos, még nem engedheti haza ôket.
Jani s Kató csak ámul-bámul az igényes ellátás láttán, s nem gyôznek hálálkodni az orvosnak. Fel sem fogják, hogy tulajdonképpen ez a természetes, mindenhol ugyanígy kellene történnie.
Szürkülödik már, amikor hazaindulhatnak a fôvárosból. Jani csak akkor kezd felocsúdni ámulatából, amikor már az országúton haladnak. Miután sikerül felfognia, hogy kislánya végre ép és egészséges, boldogsága szépen lassan felháborodásba vált át. Egészen hazáig zsummog, szidja az otthoni orvosokat, akik így lekezelték ôket, s félvállról vették, hogy a kislányt kígyó marta meg. Azt pedig végképp nem bírja megérteni, hogy lehet, hogy az egész vidéken nincs szérum, mikor a fôvárosi orvos is megmondta, hogy a hegyek között történik a legtöbb kígyómarás.
A Nemessy-házban boldogan fogadják a fôvárosból hazaérkezô családot. A kisírt szemű nagyszülôk láttán Borit a guta kerülgeti. Ô még nem érti, hogy veszélyben volt az élete, s ezek itthon jó ideje nem tudtak róla semmit, csak, hogy unokájukat megmarta egy kígyó. Zsuzsa mama – láss csodát – hatalmas ünnepi vacsorát üt össze, s megkönnyebbülve, tele hassal térhet nyugovóra a család.
Másnap még mindig jó a hangulat, Bori jelenti a világ közepét Nemessyéknél, mindenki a kedvében akar járni. Csak Jani ül egykedvűen, karikás szemmel a reggeli mellett. Ô még mindig fel van háborodva, egész éjszaka azon töprengett, hogyan lehetnek ilyen hanyagok a helyi orvosok.
– Ma bemegyek a kórházigazgatóhoz, s beolvasok neki – jelenti be családjának. – Muszáj elmondanom neki, milyen különbség van az itteni, és a fôvárosi betegellátás között, hiszen ez nem mehet így tovább. Ha senki nem teszi ezt meg, soha nem is lesz rendes orvosi rendelô, hatékony orvosi ellátás.
A család nem is figyel rá, Borit kecsegtetik, aki lassan már örülni kezd a kígyómarásnak, s azon töri a fejét, hogyan használhatná ki még jobban az alkalmat, hogy valami különlegeset tehessen. Olyat, amit máskor nem engednének meg neki. Aztán dönt, s már mondja is:
– Anyu, ugye meghívhatom este a barátaimat egy kis házibulira? Megünnepelnénk, hogy megmaradtam – s persze igenlô választ kap.
Alig nyelik le a reggelit, vendégek érkeznek Nemessyékhez. Jani alkalmazottja, és persze pletykás felesége jön beteglátni. Az állandóan jólinformált Jucika valahonnan megtudta, mi történt Borival, s kapva az alkalmon, már el is cipelte szabadságon levô férjét Nemessyékhez.
Jucika sápítozva meséli el, hogy nem ez volt az elsô eset, amikor arra a klinikára kellett menni szérumért, már többször hallott ilyenrôl. De azt is hallotta – mert ugye ô a városházán dolgozik –, hogy a pénzeseknek, a nagyoknak bizony elôkerül a szérum, ha szükségük van rá, fôleg, ha valamelyik orvosnak kell valami engedély a hivatalból. Olyankor aztán minden kéznél van, ami amúgy nincs, s még a legsúlyosabb sebesültet is el tudják látni...
Undora van a családnak a nagyszájú, pletykafészek nôszemélytôl, nem is foglakoznak vele, csak Jani kapja fel a fejét a hallottak miatt. Méghogy a pénzeseknek? A nagyoknak? A becsületes ember pedig akár meg is halhat? Hát milyen dolog ez? Na majd ô megmutatja a kórházigazgatónak!
Jucika viszont egykettôre óvatosságra inti Janit, megpróbálja lebeszélni arról, hogy panaszaival zaklassa a fôorvost:
– Ilyet nem lehet csinálni, János, kérem! Az orvos az orvos, ha nem is becsületes. Még megharagszik magára, s aztán még a manduláját sem veszik ki rendesen!
Jani hirtelen rádöbben, hogy akármennyire is undorodik alkalmazottja pletykafészek feleségétôl, most az egyszer igazat kell adnia neki. Persze csak úgy magában, a világ minden kincséért sem mondaná ki, hogy „Jucika, magácskának igaza van".
Janiban forr a düh, s mindezek mellé tehetetlennek érzi magát. Tényleg nem teheti meg, hogy letolja, megdorgálja a fôorvost, még a családját sodorná bajba. Még este is ezen gondolkodik, s már nem is dühös, inkább elkeseredett. A vacsoránál már a család többi tagja is csatlakozik hozzá a felháborodásban, s hosszasan beszélgetnek, míg Bori szobájában ünnepel barátaival.
– Hát milyen város ez? Minden hivatal korrupt, akárkit le lehet fizetni: a rendôrség a tolvajokat pártolja, az erdészet maga lopja a fát, amit meg kellene védenie, a pap a szegények helyett a gazdagokat küldi külföldre nyaralni... S most kiderül, hogy egészséges is csak akkor lehetsz, ha lefizeted az orvost – vonja össze az utóbbi hónapok tapasztalatait Jani, s Kató meg a nagyszülôk pedig bólogatnak. – Miért is nem költözünk el innen? Úgy látszik, ebben a városban nincs helye a becsületes embernek...
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
Labdarúgás
Egy hideg, egy meleg
Augusztus 2-án, csütörtökön Tîrgu Neamt-on vendégszerepelt a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. Pop Ioan edzô tanítványai barátságos mérkôzéseken mérték össze tudásukat a Pro Mobila Crucea és a Ceahlăul Piatra Neamt II csapataival.
A találkozók végeredményei: Pro Mobila Crucea – Gyergyószentmiklósi Jövô 2–1 (1–1). A Jövô gólszerzôje: Ambrus. Ceahlăul II – Gyergyószentmiklósi Jövô 3–2 (0–2). A Jövô góljait Ambrus szerezte.
Augusztus 4-én, szombaton a városi labdarúgópályán újabb barátságos mérkôzést játszott csapatunk. Az ellenfél ezúttal a Hargita megyei D-osztályú bajnokságban induló Balánbányai Bányász együttese volt.
A múlt hétvégi erôfelmérô találkozó végeredménye: Gyergyószentmiklósi Jövô – Balánbányai Bányász 4–1 (2–0). A gyergyói góllövôk: Bliorţ (3) és Moisă. Az idény eleji barátságos mérkôzéssorozat után Pop Ioant, a Jövô vezetôedzôjét arra kértük, hogy értékelje a csapat eddigi teljesítményét.
– Még dolgoznunk kell. Véleményem szerint a régi csapat öszszeforrottabb volt, mint a mostani. A bajnoki nyitányig elsôsorban a technikai és a taktikai jellegű edzésekre fektetünk hangsúlyt azért, hogy minél gördülékenyebb legyen a csapatjáték.
Az augusztus 18-án, szombaton kezdôdô C-osztályú bajnokság VII. csoportjába sorolt Gyergyószentmiklósi Jövô csapata, a 2001/2002-es idény elsô bajnoki fordulójában hazai környezetben mérkôzik a Székelyudvarhelyi Budvár együttesével.
Az 1. forduló további műsora: Prázsmári Textila – Sepsiszentgyörgyi FC, Bucegi Predeal – Borszéki Apemin, Földvári Energia – Fogarasi Nitramonia, Marosvásárhelyi Gaz Metan – Viktóriavárosi Vitromet, Dicsôszentmártoni Chimica – Minerul Comănesti, Nyárádtôi Egyesülés – Brassói Romradiatoare, Rafinăria Dărmănesti – Szecselevárosi Precizia.
A csoporthoz kapcsolódik a hír, miszerint a Borszéki Apemin csapata egy többnyire ifjúsági labdarúgókból álló csapattal indul a közelgô C-osztályú labdarúgó idényben. Platon Emanoil tájékoztatása szerint a csapat vezetôedzôje jelenleg Vlad Toderită és a játékoskeretben a legidôsebb labdarúgó alig 20 éves lesz. Platon Emanoil elmondása szerint Borszéken ezentúl elsôsorban az utánpótlás nevelésre fektetik majd a hangsúlyt.
Újdonságok a Jövô házatájáról
Folyamatban vannak a játékos igazolások – tudtuk meg Ivácson Páltól, a Gyergyószentmiklósi Jövô labdarúgó-szakosztályának elnökétôl. A C-osztályú bajnokság elôtt ez a folyamat természetszerűen lezárul. A továbbiakban Ivácson Páltól megtudtuk, hogy három Bákó megyei és ugyanennyi borszéki labdarúgót szándékoznak a Jövôhöz igazolni. A városi tanács által jóváhagyott 150 millió lej elsô részletét a hét közepén átutalták a csapat számlájára. Csapatunk augusztus 11-én, szombaton 11.00 órai kezdettel újabb barátságos mérkôzést játszik Balánbányán. Az ellenfél ezúttal a helyi Bányász együttese lesz. A tervek szerint ezen a mérkôzésen a szurkolók a bajnokságnak nekivágó standard tizenegyet láthatják majd mérkôzés közben.
– Aggodalom részemrôl a pénzhiány – fogalmazott végezetül Ivácson Pál, a Jövô elnöke.
Kispályás labdarúgás
Gyerek és ifjúsági turnék Alfaluban
Július végén és augusztus elején a Gyergyóalfalvi Bucsin SE I–VI. és VII–XII. osztályos tanulók számára szervezett sikeres kispályás labdarúgótornát.
Az I–VI. osztályosoknál három csapat, nevezetesen: Franciák, Olaszok, Brazilok – vettek részt a körmérkôzéses megmérettetésen. Eredmények: Franciák – Olaszok 2–2, Brazilok – Olaszok 10–2, Franciák – Brazilok 1–0, Olaszok – Brazilok 2–0, Franciák – Brazilok 4–4, Olaszok – Franciák 0–4.
A végsô rangsorban: 1. Franciák, 2. Brazilok, 3. Olaszok. Legjobb csatár: Gáll Magor (Franciák); gólkirály: Koncsag Zoltán (Brazilok); legjobb mezônyjátékos: Szakács Szabolcs (Olaszok).
Ugyanakkor a VII–XII. osztályosok is megmérkôztek. Résztvevôk: Inter, Hodex-Gyergyószentmiklós, Maros és a Meteor csapatai. Eredmények: Maros – Inter 7–1, Meteor – Hodex 0–6, Maros – Meteor 4–1, Hodex – Inter 6–3, Maros – Hodex 1–4, Meteor – Inter 1–2, Maros – Inter 9–3, Hodex – Meteor 3–4, Inter – Hodex 4–1, Maros – Meteor 1–1, Meteor – Inter 0–1, Maros – Hodex 6–2.
A végsô rangsorban: 1. Maros, 2. Hodex, 3. Inter, 4. Meteor. Díjazottak: fair play-díj: Meteor; legjobb kapus: Szakács Zsolt (Meteor); legjobb hátvéd: Gáll Tibor (Maros); gólkirály: Portik Szabolcs (Maros) – 10 góllal; legjobb csatár: Bakos Csaba (Hodex).
Jégkorong
Bukarestben rendezik a Románia Kupát
Augusztus 3-án, pénteken a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpálya szomszédságában lévô Román Jégkorong Szövetség székhelyén szakszövetségi gyűlésre került sor. A tanácskozáson városunkból Csata Székely Attila volt jelen, aki az alábbiakat nyilatkozta lapunknak.
Eldôlt, hogy a Románia Kupa 2001-es kiírása szeptember 11–16. között kerül megrendezésre a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán. A szakszövetség részérôl ezen döntést azzal magyarázták, hogy a Sport és Ifjúsági Minisztérium csak abban az esetben ad pénzt a bukaresti pálya beindításához, ha egy kiemelkedô fontosságú országos rendezvénynek ad otthont a létesítmény. A közelgô esemény kapcsán a szakszövetségnek lehetôsége lesz pénzt kérni a létesítmény mihamarabbi üzemeltetésének elkezdéséhez.
Eduard Pană, a Román Jégkorong Szövetség fôtitkára egyik hozzászólásában elégedetten nyilatkozott és kiemelte a gyergyóiak által kifejtett eddigi tevékenységet, de kifogásolta azt, hogy a szeptember 7–9. között városunkban megrendezésre kerülô hagyományos Gyilkostó Kupa küzdelemsorozatára nem hívták meg a bajnoki címvédô Bukaresti Steaua együttesét. A Gyergyószentmiklósi Progym Apicom megbízott képviselôje elnézést kért a mulasztásért, majd bejelentette, hogy a Bukaresti Steaua csapatát is szívesen látják a Gyikostó Kupán. Ez ügyben már Bukarestben megtörtént a bajnokcsapat képviselôivel a kapcsolatfelvétel. Eszerint a Gyilkostó Kupán a tervek szerint idén öt klubcsapat vesz részt, nevezetesen: Bukaresti Steaua, Csíkszeredai Sportklub, Dunaújvárosi Dunaferr, továbbá a magyar bajnok Székesfehérvári Alba Volán és a házigazda szerepét betöltô Gyergyószentmiklósi Progym Apicom. A kezdési idôpontig nem kizárt, hogy a résztvevô csapatok listája változni fog.
Módosították a játékosok átigazolási idôszakát. Eszerint játékosokat 2001. augusztus 15-ig lehet igazolni.
Biztos, hogy a 2001/2002-es bajnoki idény résztvevôje lesz a Bukaresti Dinamo SK csapata. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy a Bukaresti Rapid HC vezetôi közül az augusztus 3-i gyűlésen nem volt jelen senki. Emiatt megkérdôjelezôdött a bukaresti vasutascsapat részvétele a soron lévô bajnokságban.
Eldôlt ugyanakkor az is, hogy a 2001/2002-es bajnoki idény október 6-án, szombaton kezdôdik el. Az elsô forduló tervezett idôpontja: október 6–7. Ez azt jelenti, hogy a csapatok – akárcsak az elmúlt idényben – kétszer mérkôznek egymással a soronlévô bajnoki fordulóban. Ha már itt tartunk, közzé tesszük az elsô bajnoki forduló műsortervezetét: Bukaresti Steaua – Bukaresti Dinamo SK, Csíkszeredai Sportklub – Sepsiszentgyörgyi HC, Bukaresti Sportul Studentesc – Galaci Dunărea. A Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata az elsô fordulóban hazai környezetben kellene páros mérkôzést vívjon a Bukaresti Rapid HC együttese ellen. Amennyiben a bukaresti csapat nem indul a bajnokságban, úgy a Progym Apicom csapata az elsô fordulóban – ellenfél hiányában – szabadnapos lesz.
Javaslat szintjén elhangzott a játékvezetôi díjak emelésének lehetôsége. Eszerint az egy fôre esô játékvezetôi díjat 25 dollárra emelnék. Ezen összeg mellett a mérkôzést rendezô – házigazda – csapatnak kell állnia a bírók elszállásolásának és étkeztetésének költségeit is.
További érdekesség, hogy a Galaci Dunărea csapata játékosokat kért a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom együttesétôl. Ebben a kérdésben a gyergyói csapat vezetôi a késôbbiekben hoznak végleges döntést.
Vélemény
„Sajnos nem változott semmi!"
– Beszélgetés Bencze Attilával, a Progym Apicom jégkorongcsapat elnökével –
A múlt héten Bukarestben eldôlt, hogy a 2001/2002-es jégkorong bajnoki idény a tavalyihoz hasonlóan fog lezajlani. Elôször errôl kérdeztük a beszélgetôtársat.
– Sajnos nem változott semmi. Szerettük volna, hogy a bajnokságban több mérkôzés kerüljön lejátszásra. Úgy tűnik, hogy a többi csapatnak a gyergyói javaslat nem tetszett, lehet, hogy számukra költségesebb lett volna. Számunkra ezzel szemben jó lett volna, mert, ha megtelik a pálya van bevétel. Ez a legrosszabb esetben sem veszteséges. Ez most így történt. A csíkiak részérôl volt egy olyan javaslat is, hogy két csoportban (A és B) kerüljön megrendezésre a bajnoki küzdelemsorozat. Ez nekünk és még három csapatnak nagyon jó lett volna. A többiek esetében ekképp fenn állt volna a veszély, hogy lassan lemorzsolódnak. Így a magyarországihoz hasonlítható helyzettel találtuk volna magunkat szembe, nevezetesen azzal, hogy egy idô után két-három valamirevaló csapat marad a bajnokságban. A többiek csak amatôr szinten folytatták volna a tevékenységet. A Gyilkostó Kupát jóváhagyták, a Románia Kupa idôpontja is kedvezô számunkra. Az viszont már nem kedvezô, hogy a Románia Kupa nem városunkban kerül megrendezésre, de van még egy parányi esélyünk azzal, hogy szeptember közepén nem nyitják meg a bukaresti pályát. Amennyiben ez így lesz a Románia Kupát városunkban kell megrendezni, mert nem lesz más választás.
– Van-e valami újdonság a Kontinentális Kupában való esetleges részvételrôl?
– Kilencvenkilenc százalékban biztos, hogy a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata utazik Törökországba. Egyelôre ezzel kapcsolatosan nem hivatalos információk birtokában vagyunk, de nagyon reméljük, hogy így lesz. Az a helyzet, hogy a Ferencvárosi TC-nek jelenleg nincs jégkorongcsapata. Persze ezt nem valják be, de elôbb-utóbb kiderül a valós helyzet. Gondolom ezzel kapcsolatban mihamarabb hivatalos értesítést kapunk a Nemzetközi Jégkorong Szövetségtôl. Kölönben a nemzetközi szervnél az ez ügyben feltett kérdésünkre mindig azt válaszolják, hogy nem tudják mi lesz, ugyanakkor minden esetben arra kérnek, hogy készüljünk. További újdonság a csapat házatáján, hogy egy hétig városunkban tartózkodik a Ferencváros TC jégkorongszakosztályának gyúrója, nevezetesen Kiss István. Ez idô alatt betanít két embert és a gyergyói csapat mellett ekképp lesz gyúrónk is, akik besegítnek majd a tevékenységünkbe. Kiderült, hogy szükség van gyúróra, nem elég csak az orvos, így lehet az eddiginél jobb munkát végezni. Ekképp a sérülések száma is csökkenthetô. Úgy érezzük ez nagyon fontos tényezô.
– Úgy hírlik, hogy Rusz Gábor Csíkszeredában folytatja pályafutását...
– Igen, így van. Nem tiltottuk le a játékost, hanem megadtuk neki az esélyt, hogy tovább játszszon. Egy évet játszik majd a Csíkszeredai Sportklubnál, ezután ugyancsak hozzánk fog tartozni, és itt kell folytatnia a pályafutását. Reméljük addig sikerül egyenesbe hozni az itteni vitákat. Majd kiegyezünk a csíkiakkal, a játékos árát illetôen. Ezt a lépést a fegyelem megszilárdításáért sajnos meg kell tennünk, nagy szükségünk lett volna a jégkorongozó Rusz Gáborra, aki egy évig kölcsönjátékosként szerepel majd a Sportklub színeiben. Itt szeretném még azt elmondani, hogy játékosokat nem szándékszunk igazolni, hisz az emberanyag terén nagyon jól állunk.
Interjú
Elsô kézbôl a Ferencvárosról
– Beszélgetés Kiss Istvánnal, a Ferencvárosi TC és a magyar jégkorong válogatott gyúrójával –
Augusztus 6-án, hétfôn Kercsó Árpáddal városunkba érkezett Kiss István, a Ferencvárosi TC és a magyar jégkorong-válogatott gyúrója. Közel egy hétig marad városunkban, s ez idô, alatt Divoiu Adriannak és Verestóy Istvánnak próbál átadni a gyúrás tudományából egy részt. Az említettek ezentúl a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom játékosait fogják „gyúrni". Itt tartózkodása idején sikerült elbeszélgetni Kiss Istvánnal.
– Elkezdôdött-e a felkészülés az FTC jégkorongcsapatának házatáján?
– A Ferencvárosnál azért nem kezdôdött el a felkészülés, mert félig amatôrré változott a csapat. Nagyon sok probléma volt, nem volt pénz, ezáltal minimális öszszegrôl történt bérmegállapodás a játékosokkal, edzôkkel. Közben mindenki kialakított magának egy munkaviszonyt, tehát dolgozik, s esténként járnak majd edzésekre. A felkészülés egyébként szeptember 3-án fog elkezdôdni.
– Még megvan tehát a csapat...
– Természetesen. Nagyon sok fiatal van az együttesben, két nagyon tehetséges játékos, nevezetesen Jánosi Csaba és Kiss Gábor elmentek ugyan a Dunaferrhez, de még maradtak fiatal tehetségek
– Jelenleg ki a jégkorongcsapat edzôje?
– Hudák Gábor. A népszerű „Ló", aki csak így ismert a szurkolók körében.
– Milyen az együttes anyagi helyzete?
– Jelenleg egy átmeneti állapot uralkodott el a szakosztály házatáján. Kisebb költségvetésbôl kell egy ideig megélni, de jövôre egy komolyabb csapat áll majd össze. Ez az idôszak a vegetáció jegyében telik.
– Feltevôdik a kérdés, hogy indul-e a Fradi a Kontinetális Kupában?
– Körülbelül nyolcvan százalékban nem. Az a helyzet, hogy senkit nem engednek el a munkahelyérôl, hogy mondjuk egy hétig elutazzon autóbusszal, mert repülôre semmiképp nincs pénz.
– Nemrég jött a hír, hogy Várszegi Gábor megvásárolta a klub többségi részvényeit...
– Ez így igaz, de ez a beruházó csoport nem a közeljövôre gondol. Várszegi úr mindig úgy tervezett, hogy a késôbbiekben fog majd eredményesen színre lépni. Magyarországon elsôsorban a labdarúgás az üzlet és így mindenki labdarúgás-centrikus, ekképp elenyészô összeg jut mondjuk a hokinak. Ellenben van egy emberünk, aki korábban a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke volt, nevezetesen Sárközy professzor úr, s általa került Várszegi úr a Ferencvároshoz. Az MJSz egykori elnökének úgymond szíve-csücske a jégkorong és én biztos vagyok benne, hogy két éven belül létrejön egy jégpálya, ami csak a Ferencvárosé lesz. Addig szép lassan kiépül egy jó csapat.
– Mi járatban Gyergyószentmiklóson?
– Nagyon jó barátom Kercsó Árpád, aki egy remek ember. Egy szent ôrült, ahogy Magyarországon nevezik, s elhívatott. Azt szeretnének, hogy Gyergyónak egy nagyon jó csapata legyen. Emiatt is van itt két kedves tanítványom, nevezetesen Divoiu Adrian és Verestóy István, akiket meg szeretnék tanítani egy s másra.
– Egy hét alatt mit lehet átadni a gyúrás tudományából?
– Nagyon sokat. Igyekszik az ember összefoglalni és átadni tapasztalatát. Szerencsére két olyan emberrel találkoztam, akiknek az enyémhez hasonló az érdeklôdése.
Hegyvidéken edzôtáboroznak a diákok
* Ion Martin edzô vezetésével tíz napos Gîrbova-i edzôtáborozáson vesz részt a honi jégkorong-bajnokságban érdekelt Bukaresti Sportul Studentesc csapata. A diákcsapat játékoskeretében nincsen számottevô változás, az együttes célkitűzése a 2001/2002-es bajnoki idényben: bekerülni az ország legjobb négy csapata közé.
* Már említettük, hogy a jégkorong Nemzeti Liga küzdelemsorozatának elsô fordulóját október 6–7. között rendezik. A bajnokság elsô felvonása a tervek szerint november 17–18. között ér véget, a viszszavágó-sorozat elsô fordulóját november 24–25. között rendezik. A bajnoki alapszakasz küzdelemsorozata 2002. február 3-án ér véget. A rájátszás elôdöntôje 2002. február 9-én, a döntô mérkôzései pedig február 23-án kezdôdnek és március 10-én érnek véget.
* Új szerelésben kezdi a bajnoki idényt a Bukaresti Steaua csapata. A hírek szerint a bajnokcsapat vezetôi által Pascani-ban megrendelt kétrendnyi felszerelés-csomagban fehér és sötétkék színű mezek találhatók. Szintén a bajnokcsapathoz kapcsolódik a következô hír. Eszerint Iulian Popovici, aki az elmúlt bajnokságban a Rapid HC csapatában szerepelt kölcsönadott játékosként, nemrég végleges szerzôdést írt alá a bajnoki címvédô katonacsapathoz.
Sakk
Gyergyói Csíkban
Augusztus 20–30. között nemzetközi sakkversenyeket szerveznek Csíkszeredában „Ciuc Premium" néven a Jakab Antal Tanulmányi Házban. A versenyekre bárki benevezhet. Városunkat a fentebb említett idôszakban sorra kerülô megmérettetésen Puskás András fogja képviselni, aki a nyílt és a nemzetközi nyílt rapidversenyeken vesz részt.
A gyergyói sakkozó támogatói: a Ben-Com-Mixt, a Server és a Selena Kft.-k.
Asztalitenisz
Pingpongozó amatôrök
Augusztus 12-én, vasárnap 10.00 órai kezdettel a Gépgyártóipari Iskolaközpont tornatermében kerül megrendezésre az amatôrök számára szervezett Nyári Kupa elnevezésű megmérettetés – tudtuk meg Dénes Alexandru versenyszervezôtôl. Fölöttébb örvendetes a fentebb közzé tett hír annál is inkább, mert a sportág gyergyói kedvelôi sajnos nagyon rég nem hallattak magukról. Remélhetôen ezen versennyel elkezdôdik a vidékünkön erôsen magára hagyott sportág, az asztalitenisz felfelé ívelése. Persze ez csak egy remény.
A vasárnapi versenyre benevezni óhajtók a verseny elôtt a helyszínen íratkozhatnak fel. A szervezôk minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
Nyuszika meg a róka mennek az erdôben.
A nyuszika a tóhoz ért, a róka a villanyszereléshez, de nem nagyon.
* * *
– Mi a különbség a sirály és a néger között?
– A sirálynak fehér a farka, a néger nem tud repülni...
* * *
Két felderítô megy a dzsungelben, egyszer csak az egyiknek a sajátságos nemi jellegét biztosító szervét megmarja egy kígyó. A másik gyorsan fölkapja a tábori rádió fülhallgatóját és gyorsan érintkezésbe lép a bázis orvosával, hogy most mit is tegyenek.
Az orvos a következôket mondja:
– Mivel igen érzékeny helyen van sérülés, sem kivágni, sem kiégetni nem lehet, ezért csak a seb kiszívása segíthet a bajtársán.
A bajtárs eközben semmit nem hall a beszélgetésbôl, ezért kétségbeesetten érdeklôdik a rádiós társánál:
– Mit mond az orvos? Mi lesz most?
Mire a rádiós:
– Azt mondja, hogy meg fogsz dögleni!!!
* * *
– A fônök feleségének kb. olyan a személyisége, mint egy közúti stoptábláé.
* * *
– A nôket azért teremtette az Isten, hogy tisztántartsák a férfiak sportfelszerelését.
* * *
– Semmi nem olyan rossz, hogy ne tudna tovább romlani.
* * *
Megy a székely a fiával horgászni. Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek. Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
– Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
– Azt én nem tudom – mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
– Édesapám, a halak hogyan tudnak levegôt venni a víz alatt? – kérdi ismét a gyerek.
– Hát azt én nem tudom – feleli az öreg.
Kis idô múlva:
– Édesapám, miért kék az ég? – kérdi a gyerek.
– Azt nem tudom – mondja újra az öreg.
– És édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
– Nem baj fiam, ha nem kérdezel, akkor nem is okosodsz!
* * *
A német megszállás ideje alatt Gábor Áron újságírót, a híres ágyúöntô leszármazottját elfogja a Gestapo, mert részt vett egy antifasiszta ellenállócsoport munkájában. A kihallgatáson megkérdezi a náci tiszt:
– Áron, maga zsidó?
– Nem, nem vagyok zsidó.
– Akkor hogy lehet, hogy Áronnak hívják?
– Úgy kérem, hogy én székely ember vagyok, felénk szokás bibliai neveket adni. Sok az Ábel, Áron, Mózes...
– Na jó, de akkor, hogy hívják arra a zsidókat?
Gábor Áron mély lélegzetet vesz és elkezdi sorolni:
– Hermann, Adolf...
* * *
Székely meg a fia mennek az erdôben. Egyszer csak találnak egy puskát. Állnak mellette egy darabig, mire a fiú megszólal:
– Há, mi lehet ez idösapám?
Pár perc múlva:
– Édös fiam, emmeg beztosan egy furula.
Elrakják, mennek tovább. A fiút csak nem hagyja nyugodni a dolog, megkérdi vagy öt mérfölddel odébb:
– Osztán, ha ez egy furula, há' mér nem próbáljuk es ki?
Pár perc múlva mondja az öreg:
– Há, próbáljuk, fiam.
Pár mérföldnyire meg is állnak, elôveszik az instrumentumot. Megszólal a fiú:
– Osztán, ha kipróbáljuk, az hogyan lössz?
– Há, fiam, majd én fulom, te mög nyomogassad, oszt majd csak mögszólal.
Így is történik: az öreg bekapja a puska csövét, fújja rettenetesen, a fiú meg a ravasszal babrál. Egyszer csak elsül a puska, az öreg szája meg fülig fölreped. Aszongya erre a fiú:
– Há, ne vigyorogjon, idösapám, mer' én k...ára mögijedtem.
* * *
– Hol loptad azt a lovat Gazsi?
– Nem loptam én, kézicsókolom... Találtam négy patkót a földön, hát nem rá volt szögezve ez a dög!
Horoszkóp
augusztus 9 – 15.
KOS (III.21-IV.20.)
Most aztán bármit elérhet, ha tartósan koncentrál arra a dologra, ami most fontos önnek. A képzelôerô nagy úr, nem is gondolja mennyire befolyásolhatja a dolgok kimenetelét! Képzelje magát tehetôsnek, karcsúnak, sikeresnek. Ha ilyenfajta céljai vannak, megvalósíthatja. Az is fontos, hogy ne söpörje a problémáit a szônyeg alá.
BIKA (IV.21-V.20.)
Most talán kissé furcsán érzi magát, de ennek oka van. Valószínűleg az, hogy magányosnak, vagy elhagyatottnak érzi magát. Nem csoda, hogy szinte belerohan az elsô romantikus flörtbe. De vigyázzon, kerülje a negatív következményeket!
IKREK (V.21-VI.21.)
Amit csak akar, mindent megkaphat. Ne sajnálja hát az idôt és energiát, mert biztos eléri célját. Vetkôzze le méltóságát, és most az egyszer vegye igénybe barátai segítségét! Egy távolabbi városban rendezett konferencia jó ürügy az utazásra.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Egyik rokona be akarja vonni önt valamilyen családi ügybe, amelyben képességei kamatoznának. Egy jótékony célú tevékenysége elnyeri a kellô elismerést. Szerelmével nem mindennapi estét éltek át.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Segítsen a szomszédainak elintézni valamit, hiszen egy oroszlán nélkül nem boldogulnak. Egy helyi tevékenység érdekes sôt izgalmas lehet! Egyik ügyes barátjával valami elmés szerkezetet barkácsolnak, ami az otthoni munkát jelentôsen megkönynyíti. Már a hétvégi bulin szükség is lehet rá.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Egyik munkatársa, akivel eddig csak szakmai kapcsolat tartotta össze, most keresi az ön barátságát. A munkahelyen kívül is szervez összejöveteleket. Ez nem hátrány, figyelembe véve, hogy ezáltal új emberekkel találkozhat és új dolgok iránt kezd érdeklôdni.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Vár önre egy igen-igen fontos döntés, ami meglehetôsen befolyásolja a jövôje alakulását. Ezért, mielôtt igent vagy nemet mondana, fontolja meg alaposan a dolgot. Engedje, hogy belsô ösztöne súgjon! Egyik munkatársa nagyon bízik önben és meglehetôsen tiszteli.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Erre a hétre szervezzen baráti találkozót. Használja ki, ha jó idô van, szabaduljon ki a négy fal közül! Egy kisgyerek kerül a közelébe, de nem biztos, hogy rokon. Bárki legyen is az, jól elszórakozik, újra gyereknek fogja érezni magát. Élete csak akkor lehet értelmes, ha bátran szembenéz a valósággal.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Eddigi társasága mostanra elvesztette varázsát és érdekességét, szinte minden tagja nagyon megváltozott. Ne aggódjon, mindig újabb és újabb barátságok születnek, olyanok, melyek újabb izgalmakat ígérnek. Próbáljon ki egy torna és egészségkonyha kombinációt, hogy beleférjen a ruháiba.
BAK (XII.23-I.20.)
Egy partner, aki eddig csak romantikát vitt az életébe, most sokkal többet jelent. Ez talán a hosszú együtt járásnak köszönhetô, az esküvô is megérett már. Egy régóta dédelgetett terve iránti hozzáállása megváltozott. Ez ma már nem érdekli, tehát megváltoztatja terveit.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
A hét nagyon pozitívan kezdôdik. Erôsen romantikus hangulatban és roppant kreatívan gondolkodva lát neki terveinek, de a sikeres folytatás nem mostanában várható. A kapcsolata egy közeli baráttal még közelibbé válik, úgy is mondhatnánk, intimmé.
HALAK (II.20-III.20.)
Folytatódik az a téma, ami már egy ideje leköti minden energiáját. A siker lehetôsége napról napra fogy, ezért valósítsa meg szándékait olyan hamar, amilyen hamar csak lehet. Társasági élete most hirtelen nagyon fellendül, a magánélete úgyszintén.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001
|