37. (403.) szám, 2001. szeptember 20-26




    Hatalmas Rémület Királya

               2001. szeptember 11-én történelem íródott. Mostantól egy más világban élünk. Egy félelemmel, rettegéssel tele jövô vár ránk, ahol a biztonsági intézkedések soha sem lesznek eléggé biztonságosak. Az Amerikát ért támadás lényegében az egész világ keresztény társadalmát érinti. Igaz, hogy a politikai szakértôk óvakodnak vallásháborúról beszélni, de igazából ennek vagyunk a szemtanúi, hiszen Oszama bin Laden nem utolsósorban, az 1991-es Öböl-háború óta az amerikai csapatok által megszállt, szent helyek felszabadítójának tekinti magát. A terroristák legismertebb vezetôje már 1987-ben egy új háború lehetôségét mérlegelte. Úgy látta, elérkezett az idô a közel-keleti és nyugati évszázados korrupt kormányok elleni dzsihádra (szent háború).
               Az elszabadult pokolért nagyban felelôsek a világ vallásainak vezetôi, akik békés eszközökkel már rég sikerre vihették volna a vallások közötti szakadékok felszámolását, ezzel elejét véve az erôszaknak. Érdekes módon még most, az utolsó percekben sem tesznek lépéseket ez irányba. Sôt, az orosz ortodox egyház áldását adta az Afganisztán ellen tervezett háborúra. Lehet, hogy aki Isten nevében öl, az nem gyilkos? Lehet, hogy az Isten és Allah közti háború miatt az egész Föld elpusztul? A kérdés megválaszolása még várat magára. Lapzártakor Kabulban ültek össze a muzulmán vallási vezetôk, hogy eldöntsék, bin Laden kiadását vagy az ország szellemi vezetôje, Muhammad Omar mullah felhívását támogatják, aki szent háborúra szólította fel híveit az USA és szövetségesei ellen egy válaszcsapás esetén. Ha az utóbbi megoldás mellett döntenek, akkor nagy a valószínűsége a III. világháború kirobbanásának.
               Gondolom, senkinek sem újdonság, hogy Nostradamus, a híres jövendômondó egy 27 évig tartó háborút jósolt az új évszázad küszöbére. Elôrelátta a New York (Új Város) elleni támadást is:
               „Az új évszázadnak évében (2001) és annak is 9. havában (szeptember)
               Az égbôl aláhull a Hatalmas Rémület Királya
               A mennybolt lángolni fog 45 fokon (szélességi fok?)
               Tűz jô az Új Városra (New York)"
                                   VI. Centurie, 97. quatrain
               Mindenesetre, a közeljövôben lehetôleg ne utazzon Afganisztánba és környékére, esetleg, ha lehetôsége van, családjával együtt hagyja el a Föld bolygót!
    Ábrahám Imre

    Szálkák és gerendák

               Egy ideje arra gondoltam, hogy talán be kellene szüntetni ezt a rovatot. Már nagyon rég létezik, talán kifulladt, az olvasók megunták, stb, stb. Szóltam is a fôszerkesztônek, hogy ettôl a héttôl ne számítson rá, abbahagyom. Aztán az történt, hogy ember tervez,...
               Konkrétan pont a múlt hétre érkeztek be 400. lapszámban megjelent rendkívüli szerencseszelvények, melyek hátán néhány kérdést is meg kellett válaszoljanak a beküldôk. Ezek közül az elsô kettô arról szólt, hogy mit olvasnak, illetve mit nem olvasnak szívesen a szelvények beküldôi. A válaszokat átnézve néhány lényeges konklúzió mindenképp levonható.
               Az egyik legfontosabb (és egyben legörvendetesebb) az, hogy az olvasók nagyobbik fele (szám szerint 51,3 százaléka) a lapot elejétôl végéig elolvassa, s úgy gondolja, hogy az így van jól, nem hiányol semmit belôle.
               További 35,4% szintén jónak találja a lapot (ez együtt már 86,7%!!!), de külön kiemeli azt, hogy a közéleti-politikai témájú írásokat részesíti elônyben. (Egyik olvasó egyenesen úgy fogalmaz, hogy azért szereti a Kisújságot, mert az meg meri írni azt, amit más lapok nem!) Ezen belül is létezik egy csoport (az összes válaszolók kb. 20%-a), amelyik konkrétan megemlíti ezen rovatot is a kedvencei között. Ez nagyon jó érzéssel tölt el, hisz azt jelzi, hogy erôfeszítéseim nem hiábavalóak, mondanivalóm nyitott fülekre talál. Be kell valljam, így utólag, hogy – tekintettel az írásaim témájára, illetve arra, hogy nem idegen tôlük az ironikus, szarkasztikus stílus, amit nem mindenki kedvel – arra számítottam, hogy a „szívesen olvasom" meg a „nem szívesen olvasom" kategóriában is meglehetôsen sok „szavazatot" fognak kapni. Ehhez képest a már említett 20%-kal szemben mindössze 3,5%-ra rúg azok száma, akik nem, illetve nem szívesen olvassák ezt a rovatot, a benne megjelenô írásokat. Az arány ezek szerint pozitív, sôt, nyugodtan nevezhetô bíztatónak is. Következésképp a rovat megmarad, egyelôre.
               Amit még megjegyeztem magamnak az az, hogy mintegy 10%-ra tehetô azon újságolvasók száma, akik kinyilvánítják, hogy nem kedvelik a politikai témájú írásokat. Persze ha ezt összevetem azzal, hogy a tavalyi választásoktól a szavazópolgárok közel 50%-a távolmaradt, akkor azt is mondhatnám, hogy ez a 10% elhanyagolható. Ennek ellenére mondom, hogy észre kell venni, hogy ma már szinte minden politika, illetve a politika határoz meg szinte mindent. Hogy csak egy térben és idôben közeli példát mondjak: egyértelműen politikai töltete van annak, hogy Marosfôn, egy szinte színmagyar üdülôtelepen, a Székelyföld szívében nem katolikus, hanem ortodox kolostor épült. A példák sora természetesen folytatható, lényeg az, hogy szinte minden, aminek látszólag semmi köze a politikához, valahol csak kapcsolódik hozzá. Városunknál maradva, azt hiszem, egyre több embernek világos, hogy jobban jártunk volna, ha a többség nem a politikusoknak hisz a tavaly nyári választáson (lásd: nem szabad megbontani az egységet, mi képviseljük a magyarságot, stb, stb.), hanem a józan eszének, mert akkor most nem itt lennénk. Éppen ezért kell – szerintem – nyitott szemmel és füllel járni, hogy három év múlva ugyanezt a hibát minél kevesebben kövessék el, illetve minél többen legyenek azok, akik pontosan tudni fogják, hogy ki(k)re szavaznak és miért.
               Aztán még mindig vannak olyanok, akik ellenzik a lapban néha kibontakozó nyilvános vitát, mondván, hogy azt a vitatkozó felek oldják meg maguk közt. Ez az álláspont igaz akkor, ha János bácsi és Feri bácsi vitatkozik arról, hogy teszem azt a szülôi örökségbôl kit mekkora rész illet meg, ellenben egészen más a helyzet akkor, ha közéleti személyiségek folytatnak elvi vitát, például arról, hogy van-e értelme annak, hogy a helyhatósági választásokon az RM(D)SZ listát állítson egy székelyföldi kisvárosban. Ezek olyan viták, amelyek mindenkire tartoznak, s amelyekbe minél többen be kellene kapcsolódjanak, hadd tisztázzuk ezeket a kérdéseket minél szélesebb körben.
               Másik visszatérô gond a „személyeskedés" fogalmának téves értelmezése. Ha ezeken a hasábokon valaha arról olvasnának, hogy a polgármesternek ferde a bajusza, vasalatlan az öltönye, vagy hamis az énekhangja, akkor az személyeskedés lenne. Ellenben egy polgármestert, egy közéleti személyiséget nyilvánosan bírálni a tevékenységéért, az egyáltalán nem személyeskedés. S hogy egy konkrét példát is mondjak: a legutóbbi tanácsülésen egyik tanácsos kollégánk felemlegette, hogy a kórház melletti tömbháznál a járda milyen állapotban van. Mondott volna még mást is, de a polgármester a szavába vágott, hogy ô ezt évek óta tudja, s hasonlóképpen azt is, hogy oda az egyik oszlopra kellene egy villanyégô, stb, stb. Szinte kérkedett azzal, hogy ô mindenki másnál jobban ismeri a város apró-cseprô problémáit, ami magában még nem lenne gond, éppen csak az ember egy polgármestertôl nem azt várja el, hogy ismerje a gondokat, hanem azt, hogy megoldja azokat. Én legalábbis így hiszem, mert ismerni ismerjük mindannyian, ingyen és bérmentve, ellenben a polgármester még fizetést is kap azért, hogy ne csak ismerje, de meg is oldja ôket.
    Árus Zsolt

    A városháza hírei

               Múlt pénteken Pál Árpád, városunk elsô embere számolt be az elmúlt hetekben a polgármesteri hivatal házatáján történtekrôl:
               * A városi RMDSZ szervezésében találkozóra került sor, melynek témája az iskolakezdés volt. Pál Árpád is részt vett e találkozón, s mint mondotta, úgy tűnik, hogy egyetlen oktatási intézmény sem küzd olyan gondokkal, hogy ne tudta volna megnyitni kapuit. A téli fűtés sem gond az iskolákban, nem fognak fagyoskodni a gyerekek; a Salamon Ernô Elméleti Líceum fűtôrendszere is működôképes lesz, mire beáll a hideg. Ugyancsak ezen találkozónak az eredménye, hogy a felszegi 4-es számú általános iskola ezentúl a Batthyány Ignác Iskolaközponthoz tartozik. Mivel az utóbbi két évben ezen iskolából egyetlen diáknak sem sikerült letennie a képességvizsgát, a szülôk inkább a jóval távolabb levô iskolákba íratták be csemetéiket. Pál Árpád úgy látja, ezentúl erre nem lesz ok, hiszen javulni fog a felszegi oktatás minôsége.
               * A művészeti iskola a művelôdési házban fog helyet kapni az idén. Polgármesterünk kijelentette: mihelyt tisztázódik az épület jogi helyzete, a könyvtár is oda fog költözni.
               * A Gyergyói-medence falvait a város vízhálózatára kapcsoló program immár elindultnak tekinthetô, hiszen Szárhegyen csupán napok kérdése, hogy hozzálássanak a munkálatokhoz. Ebbôl a beruházásból nagyot nyer a város: vadonatúj vezetékekre cserélik ki egy szakaszon a régieket, a Közüzemek pedig tiszta nyereséghez jut, amelyet Pál Árpád szerint beruházásokra fordíthat.
               * A tanácshatározat értelmében megvásárolt Caterpillar 216 típusú rakodógép október 17-én érkezik városunkba, addig egy Bukarestben zajló kiállításon vesz részt. Mindazon haszongépek, amelyeket a Rumeguş 2000 – dán fűtésrendszer – program keretében megvásárolunk, városunk közvagyonát képezik, és átkerülnek a Közüzemek kezelésébe, akárcsak az új kazán, ha majd elkészül.
               * Csütörtökön a Hargita Gaz Rt. elnökével folytatott tárgyalást Pál Árpád az utolsó fejleményekrôl. Mint megtudtuk, két németországi vállalat is belépett a programba – Ruhgas, RVE –, s immár biztos, hogy lesz gáz Gyergyószentmiklóson. Várhatóan jövôben kezdôdnek el a munkálatok.
               * Szeptember 7–9. között került sor Kiskunmajsa városnapjaira. Polgármesterünk is részt vett e rendezvénysorozaton, hiszen idén hatvanéves a két város közötti testvértelepülési kapcsolat (egész pontosan 1941. július 27-én lettünk testvértelepülések). Az évforduló megörökítésére egy emléklapot és egy plakettet ajándékoztak Gyergyószentmiklósnak a kiskunmajsaiak. A meghívást és ajándékozást nekünk is viszonozni kell a Mikulás-napokon – mondotta polgármesterünk.
               * Október 9–10-én városunkba látogat a marosvásárhelyi Ariel bábszínház. Hogy a vidéki gyerekek is megtekinthessék az elôadásokat, a polgármesteri hivatal rendelkezésükre bocsátja autóbuszát.
    Pál Hajnalka

    Panaszkönyv
    Ahol fényes, ott egyenes?!

               A 32-es (augusztus16–22.) lapszámunkban egy egész oldalt szántunk arra, hogy bemutassuk a negyedekbeli gödröket. Egy héttel késôbb már arról írhattunk, hogy a polgármesteri hivatal munkatársai elkezdték ezen likak befoldozását. Be is fejezték, ráadásul idônap elôtt, hiszen mindmáig vannak útszakaszok, melyeken itt-ott leselkedik a gyanútlanra egy-egy süllyesztô. Leselkedik, és néhanapján áldozatra is talál. Bizonyítja ezt P. D. esete is, aki „áldozatul" esett egy ilyen „tankcsapdának".
               „Hétfô délelôtt fél tizenegy táján a Rózsák utcájában közlekedtem kerékpárral. A piac és az autójavító közötti utcaszakaszon a délelôtti esôzés következtében számos pocsolya keletkezett az itt-ott „tátongó" gödröcskékben. Már ezerszer végigbicikliztem ezen az útszakaszon, ezért nem szenteltem különösebb figyelmet az útnak. Talán emiatt történhetett meg, hogy belekarikáztam az egyik gödörbe, és cirkuszi mutatványnak is beillô szaltóval landoltam az úttesten. Nevetségesnek tűnhettem, hiszen a járdán közlekedô gyalogosok, valamint a mögöttem jövô iskolakocsi sofôrje is megmosolyogta mutatványomat. A kollégám, aki szintén utánam jött, azonnal odalépett hozzám, hogy megnézze, nem történt-e valami bajom. Szerencsére nem sérültem meg, csupán a kerékpáron látszik az „eredmény". Utólag visszamentem és megnéztem magamnak alaposan a gödröt. Körülbelül 15–18 centiméter mély, amelybôl nem csoda, hogy nem tudott az elsô kerék kikapaszkodni.
               Nem azért keresem fel önöket, hogy magamat reklámozzam, hanem azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy amikor a polgármesteri hivatal emberei foltozgatták az utakat, elég hiányos munkát végeztek. Mert ugye a negyedek közötti lyukakat befoltozták, azonban ide egyetlen gramm aszfaltot sem tettek le. Tudom, hogy ez nem a munkások hibája, hiszen ôk csak ott foltozgattak, ahol kijelölték számukra. Inkább azoknak a hibája, akik különféle protekciókkal bekerültek a hivatalba, ott ücsörögnek naphosszat, költik a pénzt... Meg persze a városvezetôket sem lehet kihagyni a felsorolásból, akik azon kívül, hogy nyomják a nagy dumákat nem sokat tesznek. Sôt elmondják, hogy megjavították a városban az utakat. Hát ez javítást kérem szépen? Nem kávézni kellene a kocsmában délig, hanem megnézni, hol, mit kell dolgozni. Mert én megúsztam úgy-ahogy, azonban lehet, hogy másnak nem lesz ilyen szerencséje. Mert mi van, ha egy kisgyerek, vagy idôsebb ember kerekezik bele ebbe vagy egy ehhez hasonló gödörbe. Lehet, hogy megússza egy kisebb horzsolással, de lehet hogy lábát töri..."
               Mint láthatjuk még mindig vannak panaszok az útjainkra. Mert tény ugyan, hogy pár tucat gödröt dombbá változtattunk, azonban még maradt pár száz „hézag", amely a megváltó aszfaltra vár. Hogy mit tehet a gyanútlan biciklizô, gyalogos, vagy éppen autóvezetô? Talán vesz egy radart, melyet gödörmélység-mérésre fejlesztettek ki valami furcsa nevű tudósok.
               A fenti eset tükrében talán módosul a régi szólás: járt utat járatlanért el kell hagyj.
    Barabás Alpár

    Hírek a rendôrségrôl

               Holttest a folyóban
               Szeptember 18-án 11 óra 20 perckor arról értesítették a gyergyótölgyesi rendôrörsöt, hogy a Kis-Beszterce folyó medrében egy 40–45 év közötti férfi holttestére bukkantak. A kivizsgálás során kiderült, hogy az elhunyt a 46 éves Tapuc Petru, gyergyótölgyesi munkás. A holttestet az ilyenkor szokásos boncolás végett hullaházba szállították. Mint kiderült, az elhunyt ellen 1999. november 23-tól általános körözési parancs volt érvényben, mert kivonta magát a – minôsített lopás miatt – számára kirótt börtönbüntetés alól.
               Elütött egy szarvast
               Szeptember 17-én az esti órákban Tamás Marian gépjárművezetô arról értesítette a maroshévízi rendôrséget, hogy miközben a Maroshévíz–Bélbor útvonalon autóbusszal közlekedett, elütött egy szarvast. A sérült állatot az erdészet és az állategészségügyi szervek vették át. Az ügyben végleges döntést késôbb hoznak.
    A fentiekrôl a megyei rendôrség tájékoztatott.

    Az ózon világnapja
    – szeptember 16. –

               Napjainkban egyre többet hallunk az ózon pusztító és éltetô erejérôl. De mit értünk tulajdonképpen e szó alatt?
               Az ózon (O3) három laza kapcsolatú oxigénatomból álló, erôsen oxidáló hatású, rendkívül mérgezô gáz. Megkülönböztetünk magaslégköri (sztratoszférikus) ózont, amely a Napból érkezô ibolyántúli (UV) sugárzás hatására keletkezik az ott levô oxigénbôl, és földfelszíni ózont, amely nagy mennyiségű nitrogén-oxid kibocsátásakor keletkezik nagyvárosok, iparvidékek környékén. Ez utóbbi az emberek és állatok légzôszerveit károsítja, a növények növekedésének lelassulását idézi elô.
               Természetes formájában a légkör magas rétegeiben fordul elô. Itt található az összes ózon 90%-a. Mennyisége az évszaknak megfelelôen változik. A déli-sark felett télen, amikor a pólus teljesen sötétségben van, tehát nem keletkezhet ózon, ezenkívül a szélsôséges hideg idôjárás miatt növekszik a klórgáz mennyisége a magas légkörben, természetes jelenség az ózonréteg elvékonyodása. Tavasztól az erôsödô napsugárzás hatására újra ózon keletkezik, hacsak valami ezt meg nem akadályozza.
               Az ibolyántúli sugárzás az oxigénbôl ózont képez, amely 18–25 km magasságban egy ún. ózonpajzsot alakít ki. Az ózonpajzs károsodásának egészségügyi és környezeti hatásai vannak. Megnövekszik az UV-B sugárzás, amely következtében gyakoribbá válnak a bôrrák és szemhályog megbetegedések, károsodik az immunrendszer. A felgyorsult fotókémiai folyamatok által csökken az egyes anyagok (műanyagok, gumik, festékek) élettartama. Az ibolyántúli sugárzás tönkreteszi az óceánok fitoplanktonjait (algák), amelyek a légkör legfontosabb kémiai egyensúlytartói a szénmegkötés és oxigéntermelés által. Az algák kevesebb széndioxidot vesznek fel a légkörbôl, így tovább erôsödik az üvegházhatás.
               Az ózonpajzsot leginkább azok a nehezen lebomló anyagok rombolják, amelyeket az ember állít elô. Az alsó légrétegekbôl a felsôbe jutó klór-fluór-szénhidrogének (freonok), nitrogén-oxidok, széndioxid és egyéb gázak, nagymértékben hozzájárulnak az ózonréteg elvékonyodásához. A freonok négyötödét hűtôberendezések hôátadó közegeként használják, továbbá hajtógázként, szigetelô és merev habanyagok habosítójaként. A világ legnagyobb freongyártói az amerikai DuPont és az angol ICI vegyióriások. E légszennyezô anyagok hatására csökken az ózonkoncentráció és ózonlyuk keletkezik.
               Ózonlyuk kialakulását a közelmúltban az Antarktisz felett észlelték, 1991–92 fordulóján az északi sarkon, 1992 tavaszán Európa felett is kimutatták az ózon koncentrációjának csökkenését.
               Az ózonréteg vékonyodása Földünk egészét veszélyezteti mindaddig, amíg az ózonbontó anyagok kibocsátását nem mérsékelik. Az ózonpajzsot károsító klórozott-fluorozott szénhidrogének termelésének, kereskedelmének és felhasználásának korlátozására dolgozták ki 1987-ben a Montreali Jegyzôkönyvet. Mit tehetünk mi? Nézzük meg, mit vásárolunk, változtassunk vásárlási szokásainkon, tisztább technológiával működô gépjárműveket használjunk.
    György Ibolya,
    Amôba Öko Központ

    Cseberbôl vederbe
    Költöznie kell a könyvtárnak?

               Már többször is kijelentette polgármesterünk, hogy a városi könyvtár a művelôdési házba fog költözni, mihelyt az épület jogi helyzete tisztázódik, s végre az önkormányzat lesz az úr a házban.
               Azt is többször hozzáfűzte, hogy tudja, a könyvtárigazgató egyáltalán nem díjazza a költözés gondolatát, de ennek ellenére ez meg kell, hogy történjen, hiszen a kultúrának az erre kijelölt épületben a helye.
               Csergô Kálmán, a könyvtár igazgatója kérdésünkre elmondotta, hogy, bár hallott róla, ôt még nem értesítették egy esetleges költözésrôl, amit tényleg nem tartja jó ötletnek:
               – A költözés szerintem csak abban az esetben történhet meg, ha az az intézményünk javát szolgálja, jobb feltételeket biztosít, mint amelyek között eddig dolgoztunk. Jelenleg kilenc teremmel rendelkezünk, ezeken kívül az udvaron van egy hátsó épület, amelyben a könyvtár újság- és folyóirat-gyűjteménye van elrendezve, valamint a gyerekkönyvtár raktári része is ott kap helyet. Mi a művelôdési házban működtünk 1974–1979 között, aztán átköltöztünk a jelenlegi székházba, éppen azért, mert csak szűkösen fértünk ott. Ráadásul akkor 47 257 kötettel rendelkeztünk, jelen pillanatban azonban állományunk meghaladja a százezer kötetet. Nem tudom, ezt az állományt hogyan tudnánk elrendezni a művelôdési házban. Talán még egy emelet sem lenne elég nekünk, akkor meg mi lesz a többi művelôdési intézménnyel, amelyek ott kívánnak helyet kapni? A másik dolog pedig, hogy ahol tánccsoport szökdécsel, zeneka-rok zenélnek, ott a látogatók nem tudnak csendben olvasni.
               – A Figura székhelye éppen a könyvtár fölött található. A próbák szokták-e zavarni az olvasókat?
               – Ez is zavaró tényezô, nem minket, hanem az olvasókat zavarja, ha éppen itt próbálnak a figurások, mert minden zaj lehallatszik.
               – Mekkora jelenleg a könyvtár forgalma?
               – Az elsô félévben a könyvtárba 2803 olvasó iratkozott be, közülük 219 munkás, 340 értelmiségi, 2009 tanuló és egyetemista, 229 nyugdíjas és munkanélküli. Az életkor szerinti megosztás: 15 éves korig 909 olvasónk van, akik a gyerekkönyvtár látogatói, 15–25 évesek 1276-an járnak ide, 26–40 évesek 359-en iratkoztak be, 41–60 évesek között 119-en az olvasóink, 60 év fölött pedig 60 olvasónk van. Összesen 67 972 kötetet kölcsönöztek ki az elsô félévben, és 16 731 volt a látogatások száma. Ennyi ember fordult meg tehát a könyvtárban, ez napi 132 személyt jelent átlagban. A fenti adatokból is kitűnik, hogy ifjúságunk tanulni akar, hiszen a legtöbb olvasónk közülük kerül ki. Igyekszünk rendelkezésre bocsátani az iskolák munkájához szükséges anyagot, könyv- és könyvtárhasználati órákat tartunk.
               – Milyen olvasnivaló iránt érdeklôdnek leginkább a gyergyóiak?
               – A gyerekek, fiatalok elsôsorban a háziolvasmányokat keresik, de nagy az érdeklôdés a szépirodalmi, gazdasági, tudományos és vallással kapcsolatos kötetek iránt is. A felnôtt korosztály inkább a szépirodalmat és a kalandregényeket igényli. Ôk inkább szórakozni kívánnak az olvasással a napi munka után.
               – A szolgáltatásokban valamilyen újításra gondoltak-e?
               – Jelenleg a számítógépes feldolgozással foglalkozunk, ez is éveket vesz igénybe. Ha sikerül befejezni, a kölcsönzés is számítógépek segítségével fog történni. Ehhez azonban még szükségünk lenne néhány számítógépre.
               – Ezen intézmény egy költségvetési egység, az önkormányzat tartja fenn. Mit tehetnek akkor, ha muszáj lesz költözni?
               – Ha mindenáron költözni kell, mi költözünk, csak épp legyen, ahová elhelyezni ezt a rengeteg könyvet. Nem kellene úgy járni, hogy felét átvisszük, fele pedig itt marad hely hiányában. Itt a bútorzat is úgy van elkészítve, hogy minden tenyérnyi helyet ki tudjunk használni, a polcok egészen a plafonig érnek. Ha költöznünk kell, ezeket nem tudjuk már használni, más bútorzatot kell készíteni, ami nem kis pénzbe fog kerülni.
               – Mennyi idôre lenne szükség, hogy a költözést végre lehessen hajtani?
               – Legalább három hónapos munkát igényelne a költözés, és természetesen ez idô alatt nem tudnánk kiszolgálni az olvasni vágyókat. Ezt megérezné a tanuló ifjúság, hiszen a tanév már megkezdôdött. Egy költözést legfennebb a nyári szünidôben lehetne megoldani, tanévzárástól tanévkezdésig.
    Pál Hajnalka

    A Batthyányhoz csatolják a felszegi iskolát
    Javulhat az oktatás minôsége

               A pénteki sajtótájékoztatón adta hírül Pál Árpád polgármester, hogy a felszegi 4-es számú Általános Iskola ezentúl a Batthyány Ignác Iskolaközpont alegységeként fog működni. Polgármesterünk úgy tudta, az átvétel már meg is történt. Az iskolaközpont igazgatója, Farkas Zoltán megerôsítette a hírt, annyi pontosítással, hogy az átvételt még nem írták alá, azonban ez folyamatban van.
               A felszegi iskola elnéptelenedett az utóbbi idôben. Két éve már, hogy egyetlen végzôse se tette le a képességvizsgát, s a felszegi szülôk nagy része inkább az alsóbb iskolák valamelyikébe íratja gyerekét, vállalva azt, hogy a csemetének buszoznia kell, vagy naponta több kilométert kénytelen gyalogolni.
               A két oktatási intézmény egyesítésétôl mind a polgármester, mind az igazgató azt reméli, hogy fellendül a felszegi iskola, jobb lesz ott az oktatás minôsége. Hogy mennyire van erre lehetôség, mik a tervek, arról az iskolaközpont igazgatóját, Farkas Zoltánt kérdeztük.
               – Miért van szükség arra, hogy egyként működjön a két intézmény?
               – Az átadás még nem történt meg, csak most érkezett meg hozzánk a tanfelügyelôség erre vonatkozó határozata – mondotta Farkas Zoltán. – A tanfelügyelôség döntése volt a csatolás. Tavaly tartottak egy általános ellenôrzést az iskolákban, s ezt a döntést hozták tekintettel arra, hogy a felszegi iskola eléggé elnéptelenedett, valamilyen formában meg kell oldani ezen iskola ügyintézését, és az igazgató is nyugdíjba ment.
               – Milyen terveik vannak a felszegi iskola fellendítésére?
               – Nekünk az a lényeg, hogy el tudjuk látni az iskolát szakképzett tanárokkal, hogy a felszegi gyereknek is ugyanolyan tanulási lehetôségeket biztosítsunk, mint a város más részén lakónak, anélkül, hogy más iskolába kelljen járnia.
               – Milyen tanerôkkel dolgozott eddig a 4-es iskola?
               – Az ott oktatók nagy része szakképzetlen volt. Ezentúl a mi tanáraink is fognak ott tanítani, s ha szükséges, keresünk még olyanokat, akiknek megfelelô képesítésük van.
               – Milyen elônyei, hátrányai vannak a két iskola egyesítésének önökre nézve?
               – Az iskola, amelyet ezentúl vezetni kell, eléggé szétesô, a város négy különbözô területén folyik majd az okatás, hiszen az informatika-termet a bentlakásunkban szereltük fel. A felszegi iskolának két épülete van, a negyedik oktatási helyszín pedig a középiskola. Különbözô helyszínek átfogása egy óriási munkatöbbletet jelent. A tanárok ezentúl nem egy, hanem több helyszínen kell tanítsanak.
               – Mi a garancia arra, hogy ezentúl jobb oktatásban részesülhetnek az ott tanuló gyerekek?
               – Csupán annyi, hogy megpróbálunk mindent megtenni, ami tôlünk telhetô. Megpróbáljuk úgy ellátni tanügyi káderekkel, hogy ezen ne múljon a minôség. Csodákat azonban nem ígérünk, nem mondhatom, hogy jövôben mindegyik gyerek átmegy majd a kisérettségin. Mi gyakoralatilag egy állapotot vettünk át, legjobb tudásunk felhasználásával és jóindulatunkkal próbálunk hozzájárulni, hogy a felszegi gyerek is a városhoz tartozónak érezhesse magát. Gyakorlatilag az iskola ügyintézésében lesz változás, és abban, hogy ezentúl szakképesített tanárok fognak ott dolgozni.
               – Anyagiakban mit jelent ez, több pénzt fog-e így kapni a két iskola?
               – Ezt a polgármesteri hivatal tudná megmondani. Amennyiben nem lesz a hivatalnak több pénze az oktatásra, mi sem fogunk nagyobb összegeket kapni. A létszám szerinti pénzosztás a tanárok fizetésében merül ki, a többit a hivatalnak kell biztosítania. Ha az az összeg, amit a költségvetésben ígértek az iskoláknak, folyósítva lesz, úgy látom, nem lesz gondunk, nem kell majd fagyoskodniuk a tanulóknak.
               – Tud-e ön arról, hogy miért éppen ehhez a középiskolához kívánja kapcsolni a tanfelügyelôség a felszegit?
               – Gondolom, azért, mert régen mi pénzügyi elosztó központ is voltunk, és valamiféle kötôdésünk csak van, ismerjük a város általános iskoláit is. De nem vagyok biztos benne, hogy ez az oka.
               Hogy beválnak-e a remények, az még a jövô titka, és nemcsak a tanárokon, a gyerekeken, szülôkön is múlik, hogy a felszegi iskola mikor válik igazi, elismert iskolává. Egy azonban tény: a felszegi gyerekeknek mindenképpen elônyös lenne, ha minôségi oktatásért nem kellene a város másik végére járjanak.
    Pál Hajnalka

    Ahol egyetlen tanuló is számít
    Összevont osztályok Salamáson

               Nemrégiben hírt kaptunk arról, hogy a salamási általános iskolában összevonták a magyar tagozat ötödik és hatodik osztályát. Mint megtudtuk, azért került erre sor, mert nem volt meg a szükséges gyereklétszám ahhoz, hogy külön lehessen indítani a két évfolyamot. Csupán egyetlen gyereken múlott az, hogy meglegyen a minimális húsz fô a magyar tagozat öt-nyolc osztályaiban.
               Mint azt Zöld János tanár elmondotta, az elôzô években nem volt erre példa a Hargita megyei községben. Mindig megvolt a megfelelô létszám ahhoz, hogy külön lehessen indítani a négy osztályt. Az elôzményekrôl tudni kell, hogy a tanfelügyelôség abban az esetben engedélyezi a külön osztályok indítását, ha a gyerekek létszáma meghaladja a húsz fôt, függetlenül attól, hogy osztályonként hány gyerek van beíratva. A tavaly nehezen, de meglett a szükséges létszám, de sajnos az idén gyerekhiánnyal küszködik az iskola.
               – Háromszor voltam Csíkszeredában – meséli Zöld János – és a megbízott fôtanfelügyelôvel, Kálmán Zsófiával beszélgettünk arról, hogy ugyanúgy, mint tavaly, tavalyelôtt külön indíthassuk az osztályokat, amennyiben meglesz a kellô gyerekszám. Tavalytól eltérôen változás csupán annyi történt, hogy idén már szükséges volt az, hogy az osztályokban legkevesebb négy nebuló legyen. Kezdetben úgy tűnt, hogy meglesz a kellô gyerekszám, azonban idôközben az egyik szülô úgy döntött, hogy mégsem adja a salamási iskolába gyerekét, hanem inkább a hódosi iskola román osztályába íratta. Erre a tanévre csupán három ötödikes iratkozott magyar tagozatra. Mivel az ötödik és hatodik osztályokban van a legkevesebb tanuló, ezeket vonták össze. Sajnos az összevont évfolyamoknak csak hátrányai vannak, hiszen a tanárnak meg kell osztania az idejét. A kisérettségire kötelezô tananyagot külön-külön oktatjuk az iskolában, a többi óra tananyagát kell a tanárainknak összevonniuk, amibôl senki nem nyer, csak veszít. Sajnos ezt tanulóink tudása sínyli majd meg, hiszen a tananyag leadásának minôsége nem lesz a régi. Egy másik ok, ami miatt szerettük volna elkerülni az összevonást, a jövôvel kapcsolatos. Precedens teremtôdött az összevont osztályok létrehozására, így jövôben lehet hivatkozni arra, hogy már tavaly is vontak össze osztályokat, miért ne lehetne most is. Felajánlottuk a segítségünket az illetô gyerek szüleinek, hiszen a család Hódoson lakik. Megvettük volna a kislánynak a buszjegyet. Nem vetôdött volna fel az a probléma sem, hogy elvesszük a tanulót a hódosi iskolától, hiszen beszéltem Dobreanu Aurel iskolaigazgatóval, aki elmondotta, hogy nem küszködnek létszámhiánnyal. Felkértem az iskolaigazgatót – folytatja Zöld János –, hogy beszéljen az édesapával, azonban nem sikerült megváltoztatni annak véleményét. Maradtunk tehát az összevont osztályokkal.
               Felkerestük Dobreanu Aurelt, a hódosi 1-es számú Általános Iskola igazgatóját, és kikértük véleményét.
               – A kislány nagyon ügyes és szorgalmas tanuló. Örültünk annak, hogy nem ment el tôlünk, hiszen eddigi tanulmányait nálunk végezte. Megszokta a közösséget, tanárait, itt vannak a barátai és az sem utolsó szempont, hogy itt laknak a közelben. A felkérésre természetesen felkerestem az édesapját és beszéltem vele, azonban nem tudtam meggyôzni arról, hogy írassa inkább a salamási iskolába gyerekét. Tudtunk volna nélkülözni egy gyereket, habár nem szívesen tennénk. Sajnálatos, hogy emiatt össze kellett vonni az osztályokat, de úgy látom, hogy itt elsôsorban a gyerek érdekét kell szem elôtt tartani. Ami tôlem telt, megtettem, de a szülôk feladata, hogy hová íratják a gyereküket. Ha ôk így döntöttek, legyen. Ami lehetôségeinkhez mért, megtessszük azért, hogy továbbra is jól tanuljon és a nyolcadik osztály elvégzése után egy jó középiskolába kerüljön. A magyar anyanyelvű gyerekeknek fakultatív magyar órákat szeretnénk beiktatni az órarendbe, de ehhez a szülôk és tanulók beleegyezése szükséges. Tudniuk kell azt is, hogy ezen magyar órákhoz tartozni fog majd a dolgozatírás, felelés is. Reméljük, hogy nem rettennek meg ettôl, és tanulni akarnak. Volt erre már példa, sôt megesett, hogy román gyerek is beiratkozott a fakultatív magyarórákra.
               Az apa, Péter Gyula adta volna Salamásra is iskolába a gyerekét, de – mint elmondotta – a lánya a hódosi iskolát választotta.
               – Van viszonyítási alapja a lányomnak – meséli –, hiszen járt oda két hónapot. Sajnálatos, hogy miatta kellett összevonni a két osztályt, de nekem elsôsorban azt kell figyelembe vennem, ami gyerekemnek a legjobb. Egész egyszerűen Réka nem akart odamenni, nem volt meg az, amire neki szüksége lett volna. Nem érezte ott jól magát. Az elemit a hódosi iskolában járta, igaz, magyar tagozaton. Ha lenne magyar tagozata ennek az iskolának oda írattam volna. Nem voltunk Salamáson, hogy beírassuk gyerekünket, és nem is fogunk menni. Minek, ha egyszer jó itt neki?
               Hogy mennyire jó a hódosi iskolában, arról Réka mesél:
               – Szeretem ezt az iskolát, megszoktam, itt vannak a barátaim is. Jól érzem magam ebben a közösségben és a lehetôségeim is jobbak. Többet tudok tanulni itt, mint Salamáson. A tanáraim meg vannak elégedve velem, és mindent megteszek annak érdekében, hogy ez így maradjon a továbbiakban is. Ha most kellene választanom, akkor is ezt az iskolát választanám.
               Salamáson összevontak két osztályt.
               Réka jól érzi magát a régi iskolájában. Ezek a tények.
               Hogy az egyén, vagy a közösség érdekei a fontosabbak? Ez a kérdés.
    Barabás Alpár

    Ki a jogos tulajdonos?
    Álkoza vagy a falu jut birtokhoz?

               Megdöbbenve vette tudomásul Remete egyik közbirtokossága, az Álkoza, hogy tulajdonképpen neki nincs is vagyona. A községbôl többnyire elszármazott egykori közbirtokossági tagok utódainak azzal a ténnyel kellett szembenézzniük, hogy a birtokot nem ôk, hanem a falu igényli vissza, jogos tu lajdonának tekintve azt. Persze feltevôdik a kérdés, hogy akkor egyáltalán miért újították meg az egykori Álkoza Közbirtokosságot, ha nincs vagyona, s hogyan lépett most színre a „politikai falu". A történet a régmúltban gyökerezik. Dr. Garda Dezsô képviselôt történészként kértük meg, magyarázza el, hányadán állunk.
               – Az 1921-es földreform Romániában érdekes módon teljesen más cikkelyeket tartalmazott a hegyen túli területekre, az erdélyi, bánsági és máramarosi részekre vonatkozóan, s érthetô, hogy itt a közbirtokosságokat és más alapítványi birtokokat próbálta ez az agrárreform jelentôségében csökkenteni. Késôbb Victor Hodor belügyminisztériumi vezérfelügyelô egy tervezetet dolgozott ki a közbirtokosságok jövôjére vonatkozóan. Ennek három változata létezett: az állam kisajátítja a közbirtokosságok összterületeit, az állami kezelés teljesen érvényesül ezeken a területeken, a harmadik változat pedig, hogy a közbirtokossági vagyonokat községi vagyonokká változtassák át, ahol az államnak nagyobb beleszólása van a gazdálkodásba. A magyar politikai elit, a közbirtokosságok vezetôsége, de még a haladó román politikusok is ellenezték ezt a változatot. Ez az ellenállás oda vezetett, hogy a román kormány lemondott a közbirtokosságok megszüntetésérôl, lemondásával úgy tűnt, hogy a közbirtokosságok fennállása ellen semmilyen próbálkozás nem történik, de egyes románajkú jegyzôk, akik a községi titkári tisztséget töltötték be, fontosnak tartották ezen elv folytatását, annak ellenére, hogy ez az állami hatóságok részérôl nem történt meg, és saját kezdeményezésük folytán elindult egy tevékenység. Ez történt többek között a karcfalvi közbirtokosság esetében, ahol a politikai község a közbirtokosság erdeit magáénak akarta nyilvánítani, és hasonló próbálkozással találkozunk Alfaluban is. Az alfalviak azonban nagyon ügyes diplomáciával tárgyalásokra szólították fel; persze a tárgyalások elhúzódtak és a politikai község nem szüntette meg a közbirtokosságot. A Gyergyóremetén történteket egy Bucur nevű jegyzô kezdeményezte, s én könyvemben is pontosan ismertettem ennek a pernek a lefolyását, hiszen erôszakkal lefoglalták a közbirtokosság vagyonát, pénzét, értékpapírjait, ami óriási veszteséget jelentett a tulajdonosoknak. Itt kell tisztáznunk, hogy mi a közbirtokosság, és mi a község. A politikai község a község javára tudja fordítani az illetô erdô jövedelmét, persze az erdôrendtartási törvény betartásával, a közbirtokosság viszont magántulajdont jelent, tehát a tulajdonosok szabadon döntik el, hogy mire használják a közbirtokosság jövedelmét. A remetei Álkoza esetében a politikai község részérôl már 1910-ben is történtek próbálkozások, de közgyűlési határozat nem létezett. Ezeket a dokumentumokat használta ki Bucur jegyzô, próbálta védeni a maga igazát. Persze, hogy mind a két félnek óriási veszteséget jelentett, mindketten veszítettek belôle. A gyergyóremeteiek ebben a kérdésben megkerestek engem, azt javasoltam nekik, hogy keressék ki az 1948-as költségvetést, a bevételek és kiadások lajstromát, hiszen ezzel lehet bizonyítani, hogy a '48-as államosításkor ezt szüntették meg, s nem egy községi vagyont. Az más kérdés, hogy a per idején Bucur titkár elérte azt, hogy telekkönyvileg átírják a község javára. Ezt a telekkönyvi kivonatot tette le az elôzô polgármester, és nem került szóba a '41-es döntés, mikor bíróságon megegyeztek, hogy egymást nem háborgatják, és ismét elismerték az Álkoza jogi alapját. Tehát a gyergyóremetei okmányok egyértelműen igazolják, hogy ki kellene visszakapja ezen területeket. Természetes, hogy a községi erdôk esetében '97-tôl mostanáig a törvényhozásban nem volt nehézségünk, elfogadták a teljes visszadását, a nehézségek a közbirtokossági erdôk birtokbahelyezésénél adódnak. Ezért kellett nekünk három alkalommal is keményen megküzdenünk, s csak óriási erôfeszítéssel sikerült megmentenünk a közbirtokossági erdôket, hiszen csak használatba akarták nekünk visszaadni. A remetei Álkozánál tehát a közbirtokosságnak van igaza, ki kellene egyezniük a községgel; ezt én lehetségesnek tartom, ugyanis ezen birtokot a közbirtokosság kell visszakapja.
               * * *
               A fentebb leírtak alapján egyértelmű, hogy az 1948-as közbirtokossági költségvetés bizonyíték a közbirtokosság meglétére. Létezett az államosításig, tehát a közbirtokosságot fosztották meg vagyonától 1948-ban.
               Nem így látja viszont Remete. Annak ellenére, hogy dr. Garda Dezsô könyvében egészen részletes adatokkal szolgál a közbirtokosság helyzetérôl, a telekkönyv megbonyolította a helyzetet. Laczkó Albert Elemér, Remete polgármestere elmondotta, hogy mindenképp a falu vagyonaként kell visszakérni ezeket a területeket, ugyanis az 1948-as telekkönyv bizonyíték arra, hogy a falu vagyonáról van szó. Különben nem csak a visszaadás egyszerűbb ily módon, hanem nagyobb területrôl is lenne szó. Aztán, a késôbbiekben, ha a közbirtokossági tagok más bizonyítékokkal állnak elô, akkor születhet megegyezés, vagy per keretén belül dönthetik el, kinek jár a birtok.
               Idáig minden rendben lenne, ha nem vesszük figyelembe a már meglévô, a közbirtokosság mellett szóló okmányokat, s azt, hogy a visszaperelésnek oly nagy lesz a bélyegilletéke, hogy talán a közbirtokosság eláll a visszaszerzési szándéktól. S akkor feltevôdik a kérdés: miért küzdünk? A jogos tulajdonba való visszajuttatásért?
    Balázs Katalin

    Részletek Garda dezsô könyvébôl
    Székely hadszervezet és faluközösség

               „A gyergyóremetei közbirtokosságok történetének másik jellemzô vonása a fennmaradásért folytatott harc. A létért való küzdelem legélethűbb példáját az Álkoza közbirtokosság esete nyújtja. Ennek a községnek ugyanis röviddel a megalakulás után a megszüntetés veszélyével kellett szembenéznie. A község vezetôi már 1909-ben fel akarták számolni a közbirtokosságot. Akaratukat a szeptember 30-i közgyűlésen rá is kényszerítették a tagság egy részére. A határozatot a Csík megyei erdészeti hivatal elé terjesztették, ahonnan a döntés a Földművelésügyi Minisztérium elé került, amely azonban nem hagyta jóvá. 1910 október elsején a Községi Tanács és Álkoza Közbirtokosság közös gyűlésén ismét határozatba foglalták szándékukat. Ugyanitt kimondták: a közbirtokosság területét a községre kell telekkönyveztetni. Tizenöt napon belüli végrehajtására fel is hatalmazták Kénosy Gézát, Portik G. Antalt, Laczkó D. Ádámot, Balázs B. Józsefet, Puskás Józsefet, Puskás Antalt, Kiss Dénest és nagy Antalt.
               Amikor kiderült, hogy ez a gyűlés nem volt határozatképes a tagok nagy részének távolmaradása miatt, a község vezetôsége október 28-án nyilatkozatot szerkesztett a közbirtokosság feloszlatásáról és vagyonának községi tulajdonba vételérôl.
               Hasonló döntést hozott az 1911. június 20-án megtartott községi elöljárósági gyűlés is.
               A közbirtokosságot azonban mégsem sikerült megszüntetni. A magyarázatot erre elsôsorban a szegényebb tagok magatartásában kell keresnünk, akik nem írták alá a nyilatkozatot sem, és nem értettek egyet a határozattal sem.
               Az elsô világháború alatt a falu férfiainak távolléte ismét kedvezni látszott a közbirtokosság megszüntetését szorgalmazó erôknek. Az 1916. május 4-i gyűlés fô célja az Álkoza birtokosság megszüntetése volt. (...)
               Ezen a közgyűlésen a tagságnak még a tíz százaléka sem volt jelen, ami az alapszabályzat értelmében határozatképtelenné tette.
               A közbirtokosság jelenlévô tagjai látván a járásbíróság és a községi elöljáróság erôszakoskodását, megpróbálták menteni a még menthetôt. Balázs Bécsi János az 1910-ben hozott határozat alapján azzal a kéréssel fordult a község vezetôihez és az erdômérnökhöz, hogyha már a fát eladták, legalább a földet hagyják meg az Álkoza birtokosság tagjainak, legelô céljából. Az erdômérnök azonban elutasította a közbirtokosság kérését, azzal érvelve, hogy ez a kikötés nem kapott kellô nyomatékot az akkori közgyűlésen.
               Zakariás Lukács fôszolgabíró ezután önhatalmúlag megszüntette a közbirtokosságot.
               A visszaélés annyira nyilvánvaló volt, hogy a kormány sem egyezhetett bele ebbe a határozatba. Ezért a községi elöljáróság tagjai 1918. április 23-án úgy határoztak, hogy a Földművelésügyi Minisztériumhoz újabb kérést küldenek.
               A község vezetôi és a szolgabíró tehát hiába szüntették meg erôszakkkal a közbirtokosságot, ennek jogosságát nem ismerték el a felsôbb hatóságok. A sorozatos visszautasítások tudatában 1923-ban a közbirtokosság tagjai ismét megkezdték az Álkoza vagyonának kezelését.
               Ettôl kezdve 1936-ig az Álkoza közbirtokosság a Gyergyói-medence legerôsebb közösségei közé tartozott; ezt jelzi az Álkoza Bank létrehozása is. Gazdasági potenciálja vezetô szerepet biztosított számára a község életében. A falu vezetôségének egyes tagjai nem nézték jó szemmel ezt a helyzetet. Közben Bucur jegyzô rátalált az 1910-es és 1916-os általunk már jelzett dokumentumokra, majd a járási, valamint a megyei közigazgatási szervek segítségét kérte. Ezek megbízásából Valeriu Otetea ügyvéd megkezdte az ügy kivizsgálását, melynek eredményét felterjesztette a Belügyminisztériumhoz. (...) (...) a határozat az ügy részleges ismerete alapján született, mert Bucur jegyzô az aktáknak csak egy részét küldte meg a felsôbb hatóságnak. A helyzet ismeretében a községi elöljáróság többi tagja nem engedte meg a közbirtokosság vagyonának kisajátítását.
               Az Álkoza vagyonának lefoglalása így 1936 decemberéig elmaradt. Ekkor a jegyzô közbenjárására a községi hatóság lefoglalta a közbirtokosság székhelyén lévô tárgyakat. a közbirtokossági levéltárból kivettek két jegyzôkönyvet az OFA vállalattal való levelezést, az alapszabályzatot, az adónyugtákat, 28 000 lej kölcsön felgyűlt kamatait, a Remetei Hitelszövetkezet részvénypapírjait, a törzskönyvet, ez tartalmazta a tagok közbirtokossági vagyonbeli arányrészét. Mindezeket és a határjelzô fákat a községi pecséttel foglalták le.
               Ezzel megkezdôdött a hároméves per, amely nagy költségekbe verte mind a közbirtokosságot, mind a községet. A közbirtokosság vezetôsége ugyanis a tulajdonban való háborgatásért törvényre adta Remete községet. Ezzel egyidôben (1937. február 25-én) az akkori igazgatóság (...) felhatalmazták László Dezsô ügyvédet érdekeik képviseletére. A perre a község vezetôsége is készülôdött: 1937. március 3-án Deutsch Lászlóhoz fordultak képviseletért. A község vezetôsége és a közbirtokosság közötti ellentét kimenetelét a fôvárosban is figyelemmel kísérték. (...)
               1937. május 22-én gyergyószentmiklósi vegyes bíróság úgy döntött, hogy a község nem követett el tulajdonjogsértést, tehát jogosan és törvényesen járt el. Az Álkoza közbirtokosság fellebbezett, azonban a pert, amelynek értéke meghaladta az 500 000 lejt, elhalasztották 1937. augusztus 23-ra.
               A község részérôl a nyomás roppant nagy volt. Befolyása gyakran érzôdött a bírósági határozatokban is. A leghatásosabb módszer a perhalasztási, tanúkihallgatási, ügyvédi és bírósági költségek rögtöni kifizetésének a követelése volt. A község vezetôi ugyanis lefoglalták a közbirtokosság pénztárát benne a készpénzzel és részvénypapírokkal, így az Álkozát tulajdonképpen fizetésképtelenné tették. A birtokosság megfellebbezte a Gyergyószentmiklósi Járásbíróság 1937. augusztus 23-i határozatát, amely az 5 000 lejes perköltségen kívül 2 000 lejt ítélt meg a községnek a kért halasztásáért és az ügyvédi munkadíjért, 1900 lejt pedig a tanuk kihallgatásáért. (...)
               A következô tárgyalás idôpontját február 23-ra tűzték ki, amikor is a közbirtokosság végül megnyerte a pert. Az öröm és siker azonban nem tartott sokáig. A község új ügyvédje, a csíkszeredai Ilarie Debu fellebbezésében a végrehajtás ideiglenes elhalasztását követelte. Az ilyen és hasonló spekulációk a per elnyúlásához vezettek, aminek részletes bemutatására itt nem vállalkozhatunk. (...)
               A közbirtokosságot azonban semmilyen spekulációval nem lehetett megszűntetni. Ezt a község vezetôi is felismerték, s a pereskedés második szakaszában a támadást már az Álkoza sorozatos visszaélését elkövetô tagjai ellen irányították. Az egyik tárgyaláson kiderült, hogy Páál József, Puskás Jenô, Portik Ferenc, Antal József és Laczkó Tamás a Ferencé 1932–1936 között 1452,2 köbméter fát adtak el a közgyűlés jóváhagyása nélkül, s az értéket önhatalmúlag elsajátították. A közbirtokosság eközben fennmaradt. Jogi elismerést ennek a gyergyószentmiklósi vegyesbíróság 1940. július 8-i határozata jelezte.

    Volt kollokvium, lesz kollokvium

               Tizennégy színtársulat öt napon keresztül szórakoztatta a gyergyói és más városokbeli kultúraéhes közönséget. A szinte minden színházi műfajt felsorakoztató rendezvény elôadásaira 15 millió lej értékben keltek el jegyek, illetve bérletek. Az alábbi összeállításunkból a szervezô, valamint néhány résztvevô és támogató véleményét tudhatják meg a nemrég véget ért kollokviumról.
               Interjú Szabó Tiborral, a Figura Stúdió Színház igazgatójával:
               – A Kollokviumnak immár vége. Hogyan értékeli a rendezvényt, megfelelt-e az elvárásainak?
               – Biztos, hogy ejtettünk hibákat, a szervezésben történtek apróbb bakik, de úgy érzem, ezek megbocsáthatók, és mások is megbocsátják nekünk. Nagyon kevesen szerveztük ezt a színházi találkozót, egy adott pillanatban mindenkinek mindennel foglakoznia kellett. De mindezen túl eleget tett az elvárásaimnak.
               – Milyennek ítéli a közönséget?
               – A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy az öt nap alatt zajló elôadásokat ilyen nagyszámú közönség fogja látogatni. A nézôsereg messze felülmúlta az elvárásaimat.
               – Milyen elôadások, műfajok érdeklik a gyergyói embert?
               – Úgy tapasztaltam a Kollokvium alatt, hogy minden műfaj iránt fogékony a gyergyói közönség. Persze a közönség soraiban idegenek is voltak, hiszen más városokból is sokan jöttek el, hogy részt vegyenek a fesztiválon. Mindenfajta elôadásra bejöttek az emberek, még a németekre is, amelyekben nem nagyon érthették, mirôl van szó a nyelvismeret hiányában. A délelôtti, illetve a kora délutáni elôadások voltak kevésbé látogatottak, ez érthetô is, mert itt, Gyergyóban szokatlan idôpont egy hétköznap délelôtti elôadás. Viszont úgy érzem, hogy ha lesz még ehhez hasonló nagyszabású fesztivál, akkor ehhez is hozzá fognak szokni az emberek. Meg fogják érteni, hogy egy délelôtti elôadás is az ünnep része. Mert egy ilyen kisvárosban egy színházi seregszemle, ahol tizennégy színház jelen van, az bizony ünnep.
               – Bérletet, vagy inkább jegyet vásárol a gyergyói nézô?
               – Nagyon kevés bérletet adtunk el. Nálunk még nem szokás bérletet váltani, és jegyet sem elôvételben. Az emberek, azt hiszem, utolsó pillanatban döntik el, hogy elmennek-e elôadásra, vagy sem.
               – A meghívott színházak részérôl milyen visszajelzések érkeztek? Meg voltak-e elégedve a szervezéssel?
               – Olyat nem lehet szervezni, hogy mindenki elégedett legyen, viszont az elégedetlenkedôk kisebbségben voltak. Én úgy a színházvezetôk, mint a színészek részérôl inkább gratulációkat kaptam. És köszönetnyilvánításokat is, becsülték a bátorságunkat, hogy egy ilyen korlátozott lehetôségekkel bíró városban és színházban egy ilyen merész feladatot elvállaltunk.
               – A fesztivál költségvetésében történt-e módosulás?
               – Különösebben nem. Mi azt mondtuk, hogy ezt a fesztivált ötszázmillió lejbôl megszervezzük. Sok volt a kételkedô a városban és a színházi szakmában is, egyes kollégák szerint egy ilyen fesztiválhoz kétszer-háromszor nagyobb öszszeg kell. Nekünk viszont sikerült az elôre betervezett pénzbôl lebonyolítani.
               – A mostani tapasztalatok ismeretében belevágott volna-e a szervezésbe?
               – Nem tudom, de az biztos, hogy többet gondolkodtam volna rajta. Borzasztó sok nehézséggel jár, s ha az ember elôre nem tudja, mibe vág bele, akkor bátrabb. Egy dolgot azonban bizonyít számomra ez a rendezvénysorozat: mindegy, hogy milyen közegben, milyen anyagi keretek közt csinál az ember valamit, elsôsorban akarni kell, s kerülnek rá megoldások.
               – A román nyelvű elôadások iránt nem mutattak nagy érdeklôdést a román anyanyelvűek. Ez minek tudható be?
               – Nem tudom. Mondhatnám azt, hogy talán nem igénylik, de az is lehet, hogy mi nem szólítottuk meg ôket. Az ismerôseinknek viszont szóltunk, hogy eljöttek-e, azt nem tudom.
               – Lesz-e még Kollokvium?
               – Ha lesz, akkor remélhetôleg 2003-ban kerül majd sor rá. A mostani tapasztalatainkból és hibáinkból tanulva biztos, hogy olajozottabb fesztivált tudunk lebonyolítani.

    Megkérdeztük: Hogy tetszett a kollokvium?

               Pál Árpád polgármester: Boldog vagyok, hogy összejött; örvendek, hogy határozott igent tudtam mondani, mikor az volt a kérdés, hogy lesz vagy nem lesz. Ha kollokviumról van szó, akkor három dolgot tartok nagyon fontosnak: az adófizetô polgárok igazolták, hogy a város jól gazdálkodott, hogy a színházra fordított pénz egy jó beruházás; gyergyó bizonyította, hogy hovatartozástól, politikától függetlenül össze tud fogni, tenni tud, hogy Gyergyó város fókuszba kerüljön... nem csak Erdély szinten. S még nem szóltam arról, hogy mit jelent ez gazdaságilag a városnak, hisz több száz ember volt itt ez alkalommal, vásároltak, fogyasztottak, itt hagyták a pénzüket; tehát gazdaságilag is megvan ennek a hozadéka. A város polgármestereként nagyon örvendek, hogy ebben felvállalhattam a mediátor szerepét. A harmadik, és talán legfontosabb, hogy a közönség és színház egymásra talált, remélhetôleg végérvényesen, és ez egy visszafordíthatatlan folyamat. Nemhiába mondtam a megnyitón is, hogy a művelôdési ház ez által megérte a második születésnapját, újraszületett. De nem szabad eltelnünk magunkkal, természetesen beszélnünk kell a hiányosságokról is, de az a lényeg, hogy megvalósult, a hibákból tanultunk, s a következô a 2003-as kollokvium ennél csak jobb lehet.
               Török Zoltán, ôsfigurás: Meglepô két szempontból is: olyan elôadásokat láthattunk, amelyek az utóbbi években nem kerültek a gyergyói ember szeme elé, és meglepô a közönség viszonyulása. Úgy érzem, hogy a Figura Vérnásza óta nem volt ilyen közönségsiker, mint most. S erre a sikerre igencsak szüksége volt a színháznak. Ha valakihez mérni akarjuk magunkat, akkor Kisvárda a legkézenfekvôbb, s valószínű, hogy ez egy második Kisvárda lesz, hisz ha Sepsiszentgyörgy ezt nem tudja felvállalni, akkor Gyergyószentmiklós megteszi.
               Pázmán Attila egykori figurás, városi tanácsos: a kollokvium sikeréhez nagymértékben hozzájárult a szerencsés helyszínválasztás. Gyergyószentmiklós egy zárt város; kisváros, amelyben ezen a héten a kollokvium volt az egyetlen esemény. Semmi más. egy nagyváros sokszínűségével, zajával elvonná másfelé a figyelmet, de a gyergyói „csend" arra kényszerítette az itt megjelent alkotókat, hogy egymással, s a közönséggel találkozzanak, beszélgessenek. Jól sikerült azért is, mert puritán volt, nem voltak kísérô rendezvények. Tehát minden a fesztivál köré összpontosult, s remélem, hogy a következôkben is megtartja ezt a puritánságát, s csak olyan kísérô rendezvénnyel gazdagodik, amelyek a színházhoz kötôdnek: kisebbségi drámaírói találkozó, színészi műhely, színházi zenészek, díszlet- és jelmeztervezôk fóruma.
               Simon Gábor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztôje, egykori színész: Szükség volt rá. Tény, hogy a színházak a rövid idô miatt nem tudtak felkészülni egy seregszemlére, a hozott elôadások nem képviselték minden esetben a produkciók legjavát. A zsűri elmondta a véleményét, s kialakított egy hierarchiát, de valójában minden színház díjat érdemelt volna, mert nem kis erôfeszítést jelent résztvenni a fesztiválon. Fontos, hogy Kisvárdán vagy Zsámbékon bemutatkozzanak társulataink, de legalább annyira fontos az is, hogy színházaink itthon mutassák meg magukat, a hazai közönségnek. A hazait most a gyergyószentmiklósi közönség jelentette, amely ez alkalommal jelesre vizsgázott, s ezt nem a protokoll mondatja belôlem, mert én elég régen kísérem a Figura megújulási próbálkozásait, s úgy érzem, hogy ez a kollokvium egy olyan határkô, amely igazolja, hogy Gyergyószentmiklóson is létjogosultsága van a színháznak. A fesztivál azonban magában hordozta a kezdeti hiányosságokat, kétségtelen, hogy tisztázni kell a színház és média viszonyát, mert az objektív kritikára mindenképp szükség van; a szó elszáll, az írás megmarad, s a sajtó akár ostor, akár ösztöke lehet a színház számára. Nem csak azért jön ide a média, hogy kapjon egy pohár bort, vagy a svédasztal közelébe jusson.
               Zsehránszky István, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának igazgatója, ezen kollokvium ötletadója: A kollokvium beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert arra vágytam, hogy olyan szép, népes közönséget lássak, mint amilyen az egykori kollokviumokon volt. S szép, népes közönséget láttam. Kisebbet ugyan, mint valaha, de ez a kilencéves kiesés számlájára írható, mert amivel nem foglalkoznak, attól elszoknak az emberek. Az elkövetkezendôkban az írókkal és drámakritikusokkal fogunk rendezni egy – a szó szoros értelmében vett kollokviumot, ahol elmondják, hogy mi van a fiókban, miért nincs magyar dráma a színpadokon, s mit lehetne tenni, hogy az író és színház kapcsolata megint alkotó legyen, amelybôl elôadások születnek.
               Fodor Zénó, kritikus, zsűritag: Nagyon jó, hogy újra van ez a fesztivál, s még jobb lesz, ha folytatódni fog. A színvonala, be kell valljuk, közepes volt, nem a legjobb darabok kerültek ide. Hiányoltam, hogy kevés, neves bukaresti kritikus volt jelen, mert nagyon fontos lenne, hogy a romániai kritika felfigyeljen a fesztiválra... Tehát voltak ilyen problémák, de ezen túl nagyon örültem, hogy volt fesztivál, láttam néhány nagyon szép és érdekes dolgot; a hagyomány és újítás a színházművészetben – ez nagyon jól érvényesült, s ennek csak örvendhetünk.
               Bencze Attila, a Ben-Com-Mixt Kft. tulajdonosa, a díjak nagyrészének biztosítója: Mindenképpen igencsak sikeresnek tartom a rendezvénysorozatot. Úgy látom, üzleti szempontból is eredményes, megérte támogatni.
               Györfy János, a Román Kereskedelmi Bank helyi fiókjának igazgatója: Nagyon sikeresnek ítélem meg a Kisebbségi Színházak Kollokviumát, úgy nézôi, mint támogatói szempontból. Hogy miért támogat egy bank kulturális rendezvényt? Ezt nehéz megmondani, viszont úgy látom, minden ilyen sikeres, nagy tömeget megmozgató rendezvényen – és hál''istennek, ez a kollokviumnak sikerült – jó, ha ott van a nevünk. Ez a támogatás egyben reklám is a banknak, nagyon nehéz szétválasztani a kettôt egymástól. Hogy üzleti szempontból megérte, azt valószínűnek tartom, bár nem lehet lemérni a reklám hatását.
               Gál Sándor, a Román Fejlesztési Bank igazgatója: Három elôadást néztem meg, mindegyik nagyon tetszett. Bízom benne, hogy rendszeressé fog válni a kollokvium, mert az embereknek jó, ha kimozdulhatnak a szürke hétköznapokból. Mi úgy érezzük, hogy támogatni kell a kulturális tevékenységeket, az Aranyszarvas Fesztivál fôtámogatója volt a bank, és a városban, a környezô falvakban is több rendezvényt segítettünk. Ahhoz, hogy egy ilyen szintű rendezvényt meg lehessen szervezni, minden környékbeli gazdasági egység és intézmény segítségére szükség van. Mi sosem voltunk azok, akik elutasítják a felkérést, ha kis összeggel is, de segítünk.

    A Nemzetiségi Színházak Kollokviumának díjai:

               Legjobb elôadás: Kasimir és Karoline – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház
               Legjobb rendezô: Bocsárdi László (Kasimir és Karoline)
               Legjobb férfi alakítás: Váta Loránd (Alexanderplatz)
               Legjobb nôi alakítás: Ioana Gaido (Cu mâna pe ciocan)
               A zsűri különdíja: Béres László és András Lóránt (Vérkötelék)
               A zsűri különdíja: Kvartett – Kolozsvári Állami Magyar Színház
               Közönségdíj: A helység kalapácsa – Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
               A kollokviumi újság, a Fesztivál Függöny díja: A repedt Gonghoz – Temesvári Csíky Gergely Színház

    Panaszkodnak a kismamák
    Meggyűlt a szösz a szülészeten

               Huszonhat év után, dr. Pachota Gyula nyugdíjba vonulásával új vezetôre érett a szülészet és nôgyógyászat. Az osztályvezetôi helyet dr. László József, a marosvásárhelyi klinikáról érkezett fôorvos foglalta el. A vezetôcsere után viszont megsokasodtak a panaszok; az utóbbi idôben egyre többen veszik szájukra a szülészetet. Beszélnek az ott uralkodó rossz körülményekrôl, a csapnivaló ételrôl, a hiányosságokról és visszásságokról. A betegek az orvosok közti viszony, a kollektíva hangulatának is fokmérôi, s így szárnyra kapott az a hír is, miszerint dr. Marc Gheorghe szülész-nôgyógyász fôorvos nem bírja tovább; ott akarja hagyni az intézményt.
               Az orvosok közti jó vagy rossz viszony nem tartozik a nyilvánosságra, csupán jóízű pletyka szintjén, viszont ha az esetleges torzsalkodásnak a beteg issza meg a levét, akkor már írnunk kell róla. Ezért kerestük fel dr. László József osztályvezetôt, aki, miután ismertette a jelenlegi helyzetet – az 50 ágyas osztályon 3 szülész-nôgyógyász és egy újszülöttekkel foglalkozó fôorvos van, évente közel 600 újszülött jön itt a világra, s az egészségügy szűkös pénztárcája ellenére is hozzáláttak az osztály renoválásához, melyhez lelkes gyergyói vállalkozók is hozzájárultak (Monolit, Ben-Com-Mixt kft.-k, Papp József vállalkozása) – a panaszosoknak próbált magyarázattal szolgálni.
               * * *
               „Nem lehet akárhogy menni a szülészetre, mert oda még vattát, algocalmin-fiolát és zsilettet is vinni kell. Még ez sincs nekik?"
               Dr. László: nem tudok arról, hogy ez szabály lenne. Ha valaki hoz magával ilyesmiket, azt dicséretesnek tartom. Az igazság az, hogy a borotva személyes használati eszköz, azt csak egy beteg használja, vattahiányról nem tudok, abból van elég, viszont egy asszonynál általában szokott lenni vatta, ha nem a szülészetre, hanem más kórházba is megy. Ezt valaki eltúlozta, valószínű olyanok, akik nem hoznak sem vattát, sem borotvát. Az Algocalmin fiola, az valóban hiánycikk, de senkitôl sem kérhetünk ilyet, mert leállították a gyártását, tehát nem beszerezhetô. De ha valaki tud ilyet hozni, én dupla, tripla árat fizetek érte.
               „Félek, hogy összeszedek valamit. Nem a cigány ágyastársaktól tartok, mert ôket kimosdatják, hanem hozzátartozóiktól. Jönnek látogatni, ki tudja, mit hoznak a családtagjuknak. Ha ôket elkülönítenék, nagyobb biztonságban érezném magam, a gyermekem."
               Dr. László: én bevezettem itt is, mint modernebb helyeken a mindennapos látogatást. A mosdatlan hozzátartozókkal a folyósón találkoznak, s ha valaki parazitával telne meg, azt elkülönítjük, nem érintkezhet a többi beteggel. Azt, hogy nálunk egy anyuka elkap valamit, rágalomnak tartom.
               „A kismamáknak jó kosztra lenne szükségük, hogy kicsinyeiket táplálni tudják, de itt az étel ehetetlen; pityóka, rizs, laska váltogatja egymást, s azt mondják, nem hizlalda."
               Dr. László: igaz, hogy gyenge a koszt, de ha nem volna jelentôs segítség az Ora Internationaltól, akkor még rosszabb lenne a kaja. Azt ajánlom, hogy a panaszkodók próbálják meg, milyen egy marosvásárhelyi vagy bukaresti klinikán az étel, s akkor rájönnek, hogy itt elfogadható. Különben tudniuk kell, hogy az ügyeletes orvos még rosszabb ételt kap. Ehhez nekem csak anynyi hozzáfűznivalóm van, hogy persze, javítani lehetne, de ahhoz pénz kell, s ezért engedtük meg, hogy a bentfekvôk kintrôl hozathassanak be ételt.
               „Valamivel pótolnunk kell a silány eledelt, hát otthonról hozattunk be ezt-azt. De kár volt, a hűtôbôl kilopta valaki. A húst is, mert a borvízlopás mindennapos, azt már nem is említem."
               Dr. László: ezt sajnos mi is észrevettük, de amíg valakit nem érünk tetten, addig mindenki ártatlan. Vannak olyan betegek, akik ittlétüket élelemszerzésre is felhasználják. A lopás azonban nem egy általános állapot; az intézmény vezetôjeként tiltakoznék is ez ellen, mert a kórház lejáratásához vezet, de vannak egyesek, kétségtelen, akik lopnak.
               „Nemcsak a mi ételünk kevés, a tápszert is szűken mérik. Egyvégben sírnak a babák, mert éhesek."
               Dr. László: én az anyatejes táplálás híve vagyok, de tápszerhiány nincs nálunk. A baba sírásának nagyon sok oka lehet. Kizárom, hogy a babák éheznének, mert az újszülötteknek mindent megadunk akkor is, ha az anyukáknak néha szűkölködniük kell élelemben, gyógyszerben.
               „Szegény a kórház, én értem, de az már mégiscsak sok, hogy napi hat pelenkát kérnek az újszülött-osztályon. S nem is akármilyet, Pampers-t. Hát nem vagyunk milliomosok, hogy másoknak is pelenkát vegyünk!"
               Dr. László József és dr. Márton Gizella: naponta hétszer kell egy babát tisztába tenni. Hét darab kellene, arról szó sincs, hogy milyen márkájú legyen. S nem is kötelezzük, aki megengedheti, az hozza. Az ilyen kérdésekben és válaszokban a kiinduló pont mindig az anyagi helyzet. Nem a betegeké, hanem az egészségügyé. Senki sem kéri a pelenkát, ha elegendô van. Más kórházakban egyáltalán nincs, ott valóban mindenkinek vinni kell.
               „Mostanában megszaporodtak a császármetszések, ôk az orvosok, ôk tudják, de mindenhol felvágott asszonyokkal találkozunk"
               Dr. László: jobb, ha ezt a kérdést a szakemberre hagyják. Tudniuk kell azonban, hogy a császármetszések aránya nem nôtt a többi évekhez képest. Azért több a császármetszés, mert több a szülés. Azért több a szülés, mert többen jönnek ide, s mi nem küldjük el ôket; ha nincs altatóorvos, akkor én vagyok az, aki vállalja a gerinc-érzéstelenítést, a császármetszést. S azért is jönnek akár Maroshévízrôl, Csíkszeredából is, mert úgy hallották, hogy itt megfelelô ellátást kapnak. Én büszke volnék arra, ha valahol, egy kisvárosban megnône a császármetszések száma. A Gyergyószentmiklósi Szülészet-nôgyógyászat éppen úgy, mint a Progym Apicom hokicsapat, a város büszkesége.
               „Képzelje, a frissen császárolt betegnek állva adják be az injekciót. Amúgy is alig áll a lábán, s akkor még le sem fektetik, hogy a hasfalába, farába szurkáljanak."
               Dr. László: ezek a panaszok korábbiak lehetnek, mert bô két hónapja, amióta itt vagyok, csökkentettem a hasfalba adandó injekciók számát. Utána fogok ennek nézni, de nem hiszem, hogy így történne. Viszont vannak bizonyos kezelések, amelyek során állva kell megkapniuk az oltást. A kettôt viszont nem szabad öszszekeverni, s a beteg pontosan tudja nálunk, mert semmit nem titkolunk el, hogy mi miért történik. Én nyílt vagyok a kritikával szemben, de elég szomorú, hogy így kell ezt megtudnom.
               „Megszültem gyerekemet, nem adódtak problémák, s három nap után hazaküldtek. Negyedik napra azonban vissza kell jönni, mert a pici akkor kaphatja meg az oltást. Alig kaptunk autót, hogy hazamenjünk, s most megint könyörögjünk valakinek, hogy vigyen vissza. Miért nem tarthattak bent még egy napot?"
               Dr. László: Amikor három nap után hazaküldtük, akkor azt az ô érdekükbe tettük. Akkor volt egy olyan eset, hogy egy belsô fertôzés ütötte fel a fejét, ezért küldtük haza ôket. Ez nem általános tény, az oltásig benntartjuk ôket.
               „Nemcsak az ellátással van baj, az orvosok sem értenek szót egymás között. Úgy hallottam, hogy Marcnak kifele áll a szekere rúdja, el fog menni az intézménybôl."
               Dr. László: rólam is azt mondják, hogy el fogok menni, sôt, feleségemet is elviszem innen. Úgy tudom, hogy itt különösebb nézeteltérésekre nem került sor, bár voltak ilyen hangok, hogy Pachota után Marc lesz az osztályvezetô, de nem így sikerült. Gondolom, ezek a panaszok olyan helyrôl jönnek, ahol nem úgy sikerültek az álmok, mint ahogy elképzelték. Kijelenthetem: amióta én osztályvezetô vagyok, itt nincsenek kollektíván belül ilyen problémák, pedig itt egyáltalán nincs diktatúra. Nem vádolok senkit; erôm és tudásom szerint amit kell, elvégzek, igyekszem, hogy a szülészet az eddiginél is jobb legyen, s remélem, hogy az utánam jövô még jobbá teszi.
               A problémákról, pletykákról megkérdeztük az immár nyugdíjba vonult dr. Pachota Gyula fôorvost is. Válasza egyszerű:
               – A panaszokat nem cáfolom, de meg sem erôsítem.
               Dr. Marc Gheorghe pedig nevetve fogadja a kérdést: igaz-e, hogy orvostársaival való nézeteltérések miatt ott akarja hagyni a kórházat?
               – Már sokan állítottak meg ezzel engem. Azon is gondolkodtunk a feleségemmel, hogy hirdetést teszünk a képújságba: nincs szándékomban otthagyni a szülészetet. Különben én nem tudok itt semmiféle torzsalkodásról, semmi nem gátol, hogy a munkánkat végezzük.
               * * *
               Feleletet kaptunk a felvetett kérdésekre. A betegek is. Remélhetôen minden problémájukra. Ha nem így látnák, várjuk leveleiket, panaszaikat, s ha megtorlástól félnek, akár névtelenül is eljuttathatják szerkesztôségünkbe. Mi pedig reméljük, hogy az egészségügy ezután is ugyanilyen nyíltsággal, sértôdés nélkül válaszol, magyarázza meg a viszszásságoknak tűnô történéseket.
    Balázs katalin


                         KisAsszony

    Tanácsok a tökéletes szex érdekében?

    (folytatás az elôzô lapszámunkból)
               A nagy napon ne legyen nagyevô
               Könnyen lehet, hogy már reggel izgul az éjszaka miatt, mégse hagyja ki a reggelit! Néhány órával késôbb érje be egy könnyű ebéddel, délután pedig kapjon be néhány egészséges falatot, hogy az energiája megmaradjon és a gyertyafényes vacsora után ne dôljön ki egy pohár bortól!
               A bonyolultabb nem szebb
               Természetes, hogy a várva várt randevún a lehetô legszebbek és legkívánatosabbak akarunk lenni. Ennek érdekében néhány óra alatt a legszexisebb ruhát, a legcsábosabb sminket és a legkihívóbb hajkölteményt varázsoljuk magunknak. Jobban tesszük, ha inkább olyan ruhát, sminket és frizurát választunk, amit megszoktunk, s amirôl biztosan tudjuk, hogy jól áll nekünk. Ettôl – a természetes izgalom ellenére – azonnal magabiztosabbak és vidámabbak leszünk.
               Az utolsó simítások
               Ha készülôdés közben megnézi Demi Moore vetkôzô jelenetét a Sztriptíz c. filmbôl, ön is szexisebbnek érzi magát. Van, akit az indít be, ha fanszôrzetét hajbalzsammal szuperpuhává varázsolja. Másoknak attól ébred fel erotikus fantáziájuk, ha elôre kiválasztanak a Kama Szútrából egy pózt, nehogy éjszaka unatkozzanak. Ha mindennel elkészült, tegyen a tenyerébe egy csepp citrus- vagy fűszeres illatú parfümöt és simítsa végig a haját! Az illat garantáltan vágyat kelt.
    (folytatjuk)

    Kismama–mozaik

    (folytatás elôzô lapszámunkból)
               Testünk teljesítménye növekszik
               A várandósság hónapjai alatt az élettani változások egész sorával számolhatunk:
               – a keringô vérmennyiség ötrôl hét literre nô. A fehérvérsejtek közül a leukociták aránya egyharmadával gyarapodik, hogy tökéletesebb legyen a fertôzésektôl való védelem az anya és magzata számára is
               – légvételenként csaknem ötven százalékkal nagyobb a belélegzett levegô menynyisége
               – a pulzusszám a hetvenes átlagról nagyjából nyolcvanötre emelkedik percenként
               – a testhômérséklet két tizedfokkal nô
               – a méh tömege ötven-hetven grammról körülbelül egy kilogrammra növekszik, hossza pedig hat-hét centiméterrôl harmincötre nô.
               És ezek csupán a látványos számadatok. Az elsô jelentôs változás rögtön a megtermékenyülést követôen bekövetkezik: a megtermékenyített petesejt speciális hormont termel, mely megakadályozza, hogy az anya szervezete testidegen anyagként kilökje a csírát (hiszen az az apától származó sejtet is tartalmaz).
    (folytatása következik)

    Zöldséggel töltött csirkecombok

               Hozzávalók: 8 db csirkecomb, 100 g sárgarépa, 50 g petrezselyemgyökér, 50 g zellergumó, 50 g zöldborsó, 50 g zöldbab, 2 tojás, petrezselyemzöld, só, ôrölt bors.
               Elkészítés: Az elôkészített és kockára vágott zöldségeket sós vízben puhára fôzzük, majd leszűrjük, és hagyjuk kihűlni. A zöldpetrezselymet finomra vágjuk. A csirkecombok bôrét fellazítjuk: a combokat úgy tesszük a vágódeszkára, hogy a bôr felül legyen. A bôr alá nyúlunk, és egészen az alsó comb végéig a bôrt elválasztjuk a hústól a comb felsô részén.
               A zöldségeket, a tojást, a fűszereket összekeverjük, a fellazított bôr alá töltjük, és a nyílást erôs fogvájóval, kihegyezett hurkapálcikával lezárjuk. Vigyázzunk, ne töltsünk bele túl sokat, mert sütés közben kirepedhet a bôr a keletkezô gôz hatására! Sózzuk, és kevés zsiradék hozzáadásával, idônként locsolgatva megsütjük.
               Köretként salátát, párolt rizst adhatunk mellé.


                         KisNet KisNet KisNet KisNet

    Video-on-demand szolgáltatás a Disneytôl

               A The Walt Disney Company és a News Corporation bejelentette, hogy egy video-on-demand szolgáltatásokat nyújtó közös vállalatot fog létrehozni. A Movies.com szolgáltatás az amerikai kábeltévés internetkapcsolattal, vagy fejlettebb kábeltévés rendszereket használó felhasználók számára lesz elérhetô. A video-on-demand (VOD) szolgáltatás lényege, hogy a felhasználó kiválaszthatja a filmet, amit meg kíván nézni. A két cég disztribúciós megállapodást fog kötni a Walt Disney Studios-zal, a Twentieth Century Fox-szal és a Miramax Films-szel, ennek eredményeként pedig a legújabb filmek egy meghatározott idôszakon keresztül kizárólag a Movies.com-on lesznek elérhetôk. Mindezek mellett a site-on a Disney és a Fox régebbi filmjei is elérhetôk lesznek. Jelenleg az oldal információs forrásként üzemel, az új szolgáltatás várhatóan 2002 elejétôl lesz elérhetô rajta. Augusztus elején egyébként 5 másik nagy filmstúdió, a Metro-Goldwyn-Mayer, a Paramount Pictures, a Sony Pictures Entertainment, a Universal Studios és a Warner Bros. is a mostanihoz hasonló megállapodást kötött, azaz ôk is video-on-demand szolgáltatásokkal fognak piacra lépni az Egyesült Államokban. Elemzôk szerint ugyanakkor a szélessávú Internet csak 2–3 éven belül fog olyan mértékben elterjedni, hogy érdemes legyen bármit is építeni rá.

    Készül a World of Warcraft online szerepjáték

               A Blizzard a Londonban rendezett ECTS 2001 kiállításon bejelentette a World of Warcraft nevű online RPG játékát. Az Interneten keresztül játszható játékban a Warcraft teljesen 3D-sített világában kalandozhatunk több ezer másik játékossal együtt. A Blizzard bízik abban, hogy a Warcraft játékok mögött lévô részletes és már sokak által ismert történet, illetve a cég többjátékos tapasztalatai kiemelik ôt a azok közül a kisebb stúdiók közül, akiknek viszont a kifejezetten Internetes játékokkal kapcsolatban vannak gazdag tapasztalataik. A World of Warcraft III kombinálja a gyors és akció-orientált harcokat, a ragyogó felhasználói felületet, és a könnyen megtanulható irányítást annak érdekében, hogy minél szélesebb játékos réteget ki tudjon szolgálni.
               A World of Warcraft az elsô olyan Blizzard játék lesz, amiért havidíjat kell majd fizetni. Az így beszedett összeg egy elkülönített fejlesztôcsapatot fog támogatni, akiknek az lesz a feladatuk, hogy a játék megjelenése után folyamatosan bôvítsék az online Warcraft világot új helyszínekkel, új küldetésekkel, méghozzá az idôközben felmerülô igények szerint.
               A játéknak csak a PC-s változatát jelentették be, de a Blizzard más platformokat is figyelembe fog venni valószínűleg, hogy az online világba bármilyen géprôl bekapcsolódhassanak a játékosok.

    Linkgyűjtemény

               * A politikai hírektôl az erotikáig: www.csucs.hu/
               * Pop, rock, hip-hop, club, jazz, blues, sztárfotók, mp3, rocktörténet, stíluskalauz, szaklexikon:
    www.zene.net/
               * Bin Laden körözése az Interpol honlapján:
    http://www.interpol.int/public/Wanted/Notices/Data/1998/32/1998_20232.asp
    A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

                                   ÔSZI SZÍNES ÖSSZEÁLLÍTÁS

    Síron túli áldás

               Lisa Marie Presley nagyon szeretne hozzámenni Nicolas Cage-hez, de csak abban az esetben, ha erre néhai apja is áldását adja.
               Cage-et kissé megviselte idegileg, hogy a bolondos Lisa eddig már 14 különbözô médiumnál járt vele, csak azért, hogy elnyerje Elvis Presley síron túlról jövô áldását a frígyre. A 33 éves Lisának szilárd meggyôzôdése, hogy a Danny Keough zenésszel és a Michael Jacksonnal való házassága azért ment tönkre, mert egyikbe sem egyezett bele a Király. Lisa barátai azonban aggódnak, hogy ez a különös megszállottság eltávolítja majd a színészt Presley lányától. Egy barát szerint Nic így nyilatkozott az ügyrôl: „Megszállottan vágyik Elvis áldására. Ez az egész tiszta hülyeség, már teljesen elegem van belôle."

    Felmentették a férfit, tréfa volt a macskaszex

               Felmentették a macskával elkövetett fajtalankodás vádja alól azt a kanadai férfit, akit barátja meztelenül fényképezett le egy cica mellett az ágyban, méghozzá elég félreérthetô pózban. A gyanúsított azzal vágta ki magát a torontói bíróság elôtt, hogy az egész csak tréfa volt, amelyet egy este részegen vittek véghez. Szavait alátámasztotta az igazságügyi orvos szakértôi vizsgálat, amely nem mutatott ki sérülést a Maria nevű cirmoson. A 39 éves férfi ez idáig a rendôrség vendégszeretetét élvezte, mert a fotólabor, amelyik elôhívta a képet, azonnal feljelentette a meleg állatbarátot.

    Hullakiállítás: kasszasiker

               Éjszakába nyúlóan tolongtak az érdeklôdôk Berlinben, hogy láthassák a német fôváros idei múzeumi szenzációját: Günther von Hagen német orvos „hullakiállítását". A megnyúzott, élô emberi pózokba merevített holttesteket elôször 1995-ben Japánban állították ki. Azóta 7 és fél millióan látták az enyhén morbid tárlatot, de a berlini érdeklôdés minden várakozást felülmúlt: február óta 1,4 millió nézôt vonzott Németország minden részébôl.
               Különbözô vallási közösségek szerint a tárlat nem más, mint az emberi méltóság meggyalázása, ugyanakkor nem kevesen voltak azok, akik csodálták ezt a hús-vér anatómiai leckét, amelynek révén az emberi test legapróbb részletei is láthatóvá válnak az izmoktól az idegekig. Több mint 200 csontváz mellett mintegy húsz nyúzott holttestet állítottak ki.
               A rendezôk a kiállításon nem mentek a szomszédba egy kis sokkolásért sem: látható volt például egy terhessége nyolcadik hónapjában meghalt nô, magzatával, vagy egy lovas, aki kezében tartja agyát. Éppen ezért orvosi ügyeletet is felállítottak, mert minden héten akadt két-három vagy akár több olyan látogató, aki elájult a látványtól.

    Százhúsz napig nem mozdulhatnak

               Megpróbáltató semmittevésbe kezdett 14 francia férfi: négy hónapon át teljesen mozdulatlanul kell feküdniük.
               A csapat tagjai űrhajósok szeretnének lenni. Fekvéspróbájukon még csak fel sem ülhetnek és tisztálkodni sem kelhetnek fel. Ágyuk 6 fokos szögben lejt, a fejük van lejjebb. Ebben a helyzetben a testnedvek áramlása hasonló, mint az űrben, és négy hónapi háton fekvés eredményeként úgy érzik majd magukat, mintha súlytalanok lennének.

    Életre kelt a halott

               Egy Tel Aviv-i temetkezési vállalat alkalmazottait kis híján kitörte a frász, amikor a búcsúszertartásra váró halott egyik pillanatról a másikra szuszogni kezdett.
               Az izraeli temetkezési vállalat munkatársai éppen öltöztették és fésülték a halottat, amikor a 86 éves hölgy egyszer csak mély levegôt vett, majd szabályosan lélegezni kezdett. Az alkalmazottak elôször megdermedtek, majd a szélrózsa minden irányába szétrebbentek, végül riadóztatták a mentôket. A "halott" nem zavartatta magát, nyugodtan pihegett tovább, és piheg azóta is a Tel Aviv-i kórház intenzív osztályán.
               Az orvosok szerint a néni szíve, tüdeje és egyéb létfontosságú szervei tökéletesen működnek, bár az öntudatlan állapotból egyelôre nem tudták visszahozni.

    Samantha Fox leszbikus!

               A nyolcvanas évek kebelcsodája, Samantha Fox, megtalálta az igazit. A harmincöt éves modell a férfiak nagy bánatára egy másik nôvel szeretne egybekelni.
               Samantha szüzességét saját bevallása szerint tizenhat éves korában egy zöldséges bolt tulajdonosa vette el egy málnás láda tetején, azonban azóta szép lassan elege lett a férfiakból.
               Állítása szerint három fantasztikus szeretôje volt. Elôször is Peter Foster ausztrál üzletember, aki után Rafi Comino spanyol matadorral járt, aztán New York-ban Paul Stanley-vel, a KISS gitárosával is összejött. A csinibaba jelenleg leszbikus kapcsolatot folytat menedzserével, Myra Strattonnal, s jövô nyáron, Hawaii szigetén, Honoluluban kelnek majd egybe.

    Péniszmutatványosok

               David Friend (31) és Simon Morley (33) olyasmit csinálnak közönség elôtt a színpadon, ami állítólag elterjedt szórakozás az ausztrál férfiak körében: a nemi szervükkel báboznak. Repertoárjukban közel ötven alakzat szerepel, köztük például a „szörfös", a „pelikán", az „olimpiai láng", az „Eiffel-torony" és a nézôk favoritja a „hamburger". A duó tagjai egy házibulin, a kiskereskedelmi mennyiségben fogyasztott sörtôl felbátorodva mutatták be elôször, milyen kunsztokra képesek péniszükkel. Rögtönzött műsoruk olyan sikert aratott, hogy – immár teljesen józanon – 1998-ban beneveztek a melbourne-i nemzetközi komédiafesztiválra, ahol nagy meglepetésükre a közönség nem merev elutasítással fogadta ôket, hanem vastapssal.

    Drámai születésnap

               Vérfagyasztó esethez riasztották a torontói rendôrséget. Egy feldühödött nô veszekedés közben puszta kézzel leszakította élettársa mindkét heréjét – mindezt a férfi 46. születésnapján. A kanadai orvosok nem fűznek nagy reményeket ahhoz, hogy eredményesen visszavarrhatják az áldozat férfiasságát.
               A pórul járt férfi 46. születésnapját ünnepelte cimboráival, és a kedélyes sörözgetés után hazafelé vette útját. Torontói otthonában már várta ôt barátnôje és élettársa, aki talán a sörözgetés, talán más miatt éktelen haragra gerjedt emberünk iránt. Szó szót követett, veszekedés, majd dulakodás támadt, amelynek végén az ôrjöngô asszony kezébe kaparintotta barátja herezacskóját, majd akkorát rántott rajta, hogy egyetlen mozdulattal leszakította.
               Hogy a férfi „csak" nemzôképtelen lesz-e, vagy a szexuális életnek is mindörökre búcsút mondhat, még kérdés. A vérengzô barátnôt mindenesetre különösen kegyetlen testi sértés vádjával letartóztatták.

    Meztelen valóság

               A Barcelonai Kortárs Kulturális Központban 'Skin-Strip' címmel nyílt fotókiállítás, melyen a látogatókról készített meztelen képeket mutatják be. Az angol „Completely Naked" társulás szervezésében létrejött kiállításon az oda érkezô vendégeket egyenként betessékelik egy szobába, és felkérik ôket, hogy vetkôzzenek le. A tükörnek álcázott beépített digitális kamerával megörökítik a ruhátlan vendéget, majd a képeket késôbb kivetítôkön mutatják be a nagyközönségnek. A merész kiállítás nap mint nap változó anyaga, ami Londonban már nagy sikert aratott, októberig látható Barcelonában.

    Pornófilmek – nyugtató helyett

               Pornófilmekkel nyugtatják az idôs lakókat egy dániai öregotthonban. Maj-Britt Auning, a koppenhágai Thorupgaard otthon vezetônôje egy televíziós műsorban elmondta, szombat esténként az öregek pornófilmeket tekinthetnek meg.
               Amióta ezt programot bevezették, a gondozottaknak lényegesen kevesebb nyugtatószerre van szükségük. Különösen az aggkori elmegyengeségben szenvedôk lesznek lényegesen nyugodtabbak a szexjelenetek alatt.
               A vezetônô szerint mindazonáltal senkit sem köteleznek arra, hogy megnézzék ezeket a filmeket. A pornóműsor fakultatív.

    A leggazdagabb fiatalok

               A neves Fortune magazin, amely idôrôl idôre azzal foglalja el magát, hogy összeállítja a világ leggazdagabb embereinek, vállalkozásainak listáját, ezúttal a negyven legtehetôsebb negyven év alatti milliomosát gyűjtötte össze. A lista sorsdöntô fordulatot hozott: a magazin szerkesztôi hat fiatal színészt, zenészt és atlétát fedeztek fel a top negyvenben. Bár az elsô öt helyet most is a információ-technológiai cégek vezetôi birtokolják, korábban sohasem volt példa arra, hogy a showbiznisz szereplôi ennyire vastagok lettek volna.
               A szórakoztatóiparból érkezettek közül a legmagasabbra, a 19. helyre Tom Cruise jutott 251 millió dolláros (70 milliárd forint) vagyonával, amelyet produkciós cégével és magas gázsijaival gyűjtött össze. Egyetlen helyezéssel maradt le tôle a rapsztár és producer, Master P., és a 22. helyig jutott nevezetesebb rapper kollégája, Puff Daddy 231 millió dollárral. Ô nem csak lemezeivel, hanem nagyra nôtt ruházati cégével is a csúcsra jutott. Meglepetés, hogy a 36. helyezésig jutott Jim Carrey, aki a vegetatív humorú és a művészfilmek között lavírozva, szépen összeszedett 171 milliót, vagyis forintban 47 milliárdot. További hírességek: a kosarazó Michael Jordan és golfos Tiger Woods. Alig maradt le viszont Julia Roberts és Andre Agassi. Elôbbirôl azt mondják, jövôre bekerülhet, csakúgy mint az amerikai talk show műsorvezetô, Rosie O'Donnel, aki csak azért maradt le, mert túl sok alapítványt és segélyegyletet támogatott. További esélyes a tinikedvenc Britney Spears is.
    Összeállította: Ábrahám Imre

    Deltai kalandok – Tomorosan (35.)

               A '80-as évek közepén össze is verôdtünk, de elôzôleg a Bihar megyei Adonyban – Pistá-ék, Éváék társaságában – a meleg termál vízben lubickolni megtanítottam, igaz tanítani alig kellett, mert társasága, Ágota, Pistike, Lacika így-úgy mutogatták s játszva tanulták a karcsapásokat, úszó mozdulatokat. Búvárkodtak, sok-sok dinnyét és gyümölcsöt ettek, ettôl aztán emberesedtek! Itthon, meg a Marosban dideregtek, a tengerre itt is felkészültek, csomagoltunk és a deltába nyugodtan indultunk. A Szent György-ág végében a Chirilov D. Vasile házában megtelepedtünk, jól éltünk, a gazdi a halbegyüjtô ugynevezett „Cirhana"-ban dolgozott, onnan naponta friss halat hozott, így a napi menü, a halból is biztosítva volt. Az ember „oroszhegyirôl" nem is hallott, de miután abból „becsókolt", csak jóízűen dadogott. Varvarától tudjuk, hogy egész éjjel horkolt. Ott csak a lengyel vodkát itták, meg a denaturált szeszt, amitôl rettenetesen berúgtak, másnap a családot nem ismerték, a munkahelyet meg elkerülték. Vala- ki még Konstanca környékén mondta, hogy a tenger vize itt a legszebb, világos kék színe itt sziporkázó, csillogó selymes vize nem „fekete", hanem igen gyakran, csendes, ám éppen nem hullámmentes. Az aranyszínű parton Sulina csak alig 30 km, monoton az út addig, de sokan járják, ott éjszakáznak és ide visszajárnak.
               A tavakat gyerekeink meghalászták, illetve meghorgászták, csak araszos halakat foghattak, mert erre csaliztak, és a „mesterséget" betanulták, megszerették, azóta is ilyen „patakokra" vágynak, pedig naponta oda-vissza 4 km-t gyalogoltak. Ott meg az út baloldalán menet, sorban csodálták a felállított, szélenergiát hasznosító kísérleti építményeket, de azokból az országban egyet sem használtak, csak az „olcsó" szénenergiára meg vizeinkre számítottak. Például Ausztriában ezek az „egyet kaparó szerszámok" gomba módra szaporodnak, Amerikában meg több száz éve így, ráadásul olcsón „villanyoznak".
               Unalmas így nem volt, de 100 lejért egy lipovánt megfogadtam a csatornán vigyen fel a Belciug-tó feljáróig, a tiszta vízben kis halat sem láttam, így csukát sem fogtam, hiába dobálóztam. Másnap is botot ragadtam és canalul-Tătaruluion a lipovánnal magam a Roşuig felhúzattam, arra már „harapott" de a kapitális példányt ott a sarkon a faluban, a Cisla-kert aljában fogtam és szalasztottam. Ott a parton bogzódtam, matattam míg csak nem, a hátam mögül valaki odaszólt: – nincs mit ott keressen, az engedélyét, vagy a napi jegyét kérem! Fordultam, az aktát adtam, amikor a nevemet olvasta, mosolygott, kezet fogott és ennyit mondott: – Teleki vagyok, erdész és halôr! Ott igen-igen elérzékenyedtünk, s kérdem hogyan volt? Itt katonáskodtam, ide ragadtam. Horgászgattam, beszélgettünk és egyszer onnan a zöld alól valami kirontott, hatalmasat rántott, fordult és a kanalam vitte, leszakította. Az erdész-halôr csak ámult-bámult, én szóhoz sem jutottam, kanalamat igaz nem sirattam, s tovább dobigáltam a csatorna partján ami nem volt szélesebb, mint a Békény, Bencze Pista kertje alatt. Igaz, mélyebb fekete színben ért véget. A falu elôtt vize kissé zavarosabb lett, homályosabb. Részére is hihetetlen, de onnan a nagy pocsolyából két csukát akasztottam, az egyik méteresre sikerült ô ott a parton a horogról valahogyan lekapta, esôkabátjába pakolta és hazáig kísért. Néha marcangol, hogy arra nem járok, a testvérrel nem találkozom, de oda leutazni is körülményes, így csak kellemes emlék maradt.
               Ottlétünk alatt, reggel és este, a gondunk közel két hétig kísért, de az új vendég-szomszédok érkezésével, velük osztoztunk, ôket is kacagtuk. Ôk félôsebbek voltak, a budi miatt sokat szenvedtek, de mirôl is van szó? A budiba, a baromfi udvaron, részben a szemétdombon jártunk át, ahol a rendet egy harcias kakas ügyelte, és ez fenegyerek volt. A gyermekeimet, de a felnôteket is azonnal megtámadta, az asszonykáit féltette, így védte, mi ettôl és nem a természetes ingerektôl gyorsan a budiba rontottunk, bezárkóztunk. Ott kukkoltunk, rostokoltunk amíg e fenevad a tyúkanyók után futott, azokra rá nem csapott, férfiaskodott, boldogan nem kakasolt, kakaskodott. Aztán félbehagyta, magát megrázta, a dombra felállott és onnan jó nagyot kukorékolt. Gyôzelmét ünnepelte, s gyorsan a többi után futott. Az ajtót ekkor kitártuk, s mint Zrínyi a várból – in ilo tempore – a budiból kirohantunk és ez napokig így volt. A bukarestiek a szomszéd szobában hasonlóan szenvedtek és a háziaknak siralmasan panaszoltak: – „cocoşul Dvs. ne pune problema" – valahogy így. A háziasszony meghallgatta, mosolygott és elment.
               Annak idején az elvtársak minden adódó „problémát megoldottak". Ezt én is, körültekintôen – egy korai reggel – hatékonyan: – a reám rontó harcias kókist csak úgy jobb lábbal megtámasztottam, a szemétdomb túlsó oldalára röptével irányítottam. Ott káricsolt, a földön rugdalódzott, forgolódott. Amíg ott voltunk, elôttünk nem kakaskodott, távolról egyet-egyet kukorékolt, de a szemétdombra azért felállott. Mi pedig a budiba ezután nyugodtan jöttünk-mentünk és ott a fülkében fölöslegesen, rettegésben nem idôztünk.
               A gyerekekkel a tengert több alkalommal is megjártuk, az üdülôket évente sorra felkerestük, magánosoknál laktunk, hiszen autóval mentünk, az meg a gazdi udvarában biztosan pihent. Amire a deltába kerültek, vígan lubickoltak, feredhettek megnyugtatóan, ugyanis a deltai tavak partjai hirtelen szakadnak le a 2 méter mélybe. Az Aro gépkocsiba hátul, a 149 literes üzemanyagtartályra az ágyakat megvetettem, a csomagot behelyeztem a rögtönzött nyughelyre, kényelmesen lefeküdtek. Éjjel 12-kor indultunk, a galaci kompra 6-kor ráhajtottunk, 9 óra körül Tulcean voltunk, Sergej családnál a kocsit leparkoltuk, a hajóval Crisánig meg sem álltunk.
    (folyt. köv.)
    Dr. Tomor Zoltán


                         EGÉSZSÉG

    A szédülés okai

               Ha inog a föld a talpunk alatt, ha bizonytalan a járás vagy ha forog velünk a világ, ez mind-mind a szédülés biztos jele. Különbözô képzelôerejű betegek különféleképpen fogalmazzák meg ezt a panaszt. Érezhetjük úgy, hogy elmozdulnak körülöttünk a tárgyak, vagy úgy, hogy mi magunk fordulunk el azoktól. Lehet, hogy képtelenek vagyunk megállni a lábunkon, s nem tudunk egyenesen menni. A valódi, az egyensúly-érzékelô rendszer betegségébôl kiinduló szédülés azonban forgó, ingadozó jellegű, vagy olyan, mintha gyors liftben utaznánk. A forgó jellegű szédülésnél a beteg körhintában érzi magát. Az ingadozónál olyan érzés alakul ki, mintha a környezet elôre, hátra vagy oldalra mozdulna el. A „liftérzés" esetében pedig zuhanást, süllyedést, esetleg hirtelen emelkedést érzünk. Mindenfajta szédüléshez bizonytalanságérzés, félelem is társulhat. Gyakori panasz a hányinger, sápadtság, izzadás.
               Az egyensúly-érzékelô rendszer belsô fülben található labirintusából kiinduló szédülés heves, forgó jellegű, amit középfülgyulladás is okozhat.
               A Menicre-betegségben a hirtelen jelentkezô, forgó jellegű szédülést hallászavar, fülzúgás, hányinger, hányás kíséri. A nagyothallás a rohamok között is megmaradhat, roham alatt azonban fokozódik. Oka a labyrinthus betegsége, a hátsó koponyagödör daganata, sclerosis multiplex, nikotinmérgezés, agyhártyagyulladás, alkoholos állapot lehet. E tünetek jelentkezhetnek bizonyos agyi verôerek keringészavara következtében is. Az egyensúlyérzô rendszer bántalma áll a migrénes roham szédülése mögött is. Szédülést idéznek elô különféle agyi betegségek, így daganatok, vérellátási zavarok, vírusfertôzések is, persze olyanok, amelyek a koponyában elhelyezkedô egyensúly-érzékelô rendszert, központot és az azzal kapcsolatos idegsejteket, idegeket, vérereket valamilyen formában érintik. Kisagyi daganatokban gyakori a szédülés. Nem szabad elfelejtkezni a koponya sérülései, az agyrázkódás után kialakuló szédülésrôl sem. Az agyvérzés, agyi érelmeszesedés talaján létrejövô szédülés nem forgó jellegű, hányással, rosszulléttel azonban járhat. Szédüléshez vezethet a túlzott alkohol-, nikotinfogyasztás is. Az extrém magas vérnyomás által kiváltott szédülés sem ritka. Szédülést idézhetnek elô a vérnyomáscsökkentô szerek is. Ennek egyik oka lehet a vérnyomás túlzott csökkenése, de állhat a háttérben úgynevezett orthostaticus hypotonia is. Ez utóbbi esetben a beteg vérnyomása felálláskor hirtelen leesik, ami átmeneti agyi keringészavart idéz elô. Az orvosnak mindig fel kell hívnia a beteg figyelmét arra, ha egy szernél elôfordulhat ez a mellékhatás. Sôt e gyógyszereket általában este, lefekvéskor kezdik szedetni, és kis adaggal kezdve, lassan építik fel a terápiás napi dózist. Szédülést okozhat még súlyos vérszegénység, kimerült állapot, kialvatlanság. Talán a magas vérnyomás okozta szédülésen kívül az egyik leggyakoribb oka e panasznak a nyaki gerinccsigolyák meszesedése. Ekkor fôleg a fej forgatásakor lép fel a bizonytalanság érzése, de forgó jellegű szédülést is elôidézhet az elváltozás. Kiválthatja azonban nyaki verôér-meszesedés okozta szűkület, de szívbillentyű-betegség, anyagcsere-rendellenesség is. Látászavaroknál, szemészeti elváltozásoknál sem ritka e kellemetlen panasz. A belgyógyászati betegségek közül heveny gyomorhurut, epehólyag-gyulladás, alacsony vércukorszint, mellékvese-elégtelenség is elôidézheti. A szemészeti, belgyógyászati betegségek okozta szédülés inkább bizonytalansággal, labilitásérzéssel, imbolygó járással jár együtt.
               A szédülés okát mindig érdemes tisztázni. A szédüléssel foglalkozó ambulanciákon a kivizsgálás összetett. Tartalmaz ideggyógyászati vizsgálat mellett szemészeti, fül-orr-gégészeti, reumatológiai és belgyógyászati vizsgálatot is. A panasz csak az ok pontos tisztázása után orvosolható. A kezelés pedig attól függ, hogy milyen betegség húzódik meg a háttérben. A korai, alapos orvosi vizsgálat megelôzheti olyan nagyobb baj elkerülését, ami bénuláshoz, súlyos esetekben akár halálhoz is vezethet.

    A táplálkozás és a depresszió

               Szinte mindannyiunkra lesújt idônként a depresszió, kinél gyengébben, kinél erôsebben. Különösen az elkövetkezô ôszi, téli borongós napokban várható, hogy nem kerül el bennünket a melankólia. Sokszor nem komoly depressziótól, hanem csupán átmeneti lehangoltságtól szenvedünk, ami nem igényel orvosi kezelést. A megfelelô táplálkozással sokat tehetünk, hogy kedélyállapotunk „formában" legyen.
               A cink az egyik leghatásosabb fegyver a depresszió ellen; megtalálható a friss zöldségekben, gyümölcsökben, valamint a kagylókban és a rákokban; különösen az osztriga igen gazdag ebben az ásványi anyagban.
               A búza magas niacin és pridoxin tartalma miatt fontos szerepet játszik azokban a biológiai folyamatokban, melyek megakadályozzák a depresszió kialakulását. Ezek az anyagok megtalálhatóak még a májban, a hüvelyesekben és a magvas gyümölcsökben.
               Ugyan nem a fogyókúra alapvetô elemei, de a cukor, a gabonafélék, a tészták és a kenyér is sokat segíthetnek, ha hajlamosak vagyunk a depresszióra; növelik a szervezet szénhidrát szintjét, energiával töltenek fel. Már egy jó ideje hallhatjuk, hogy a csokoládé is kitűnô gyógyír a léleknek.
               A vas elengedhetetlen, hogy felvegyük a harcot a depresszióval szemben. Fogyasszunk kellô mennyiségű húst, spenótot, tengeri herkentyűt, tojást, májat, hogy szervezetünk elegendô vashoz jusson.
               Ne feledkezzünk meg a magnéziumról, ami szintén nélkülözhetetlen a depresszió ellenes táplálkozásból. A halak, a zöldségek vagy a banán nagyon jó magnéziumforrások.



                         ÉLETTÖRTÉNET
    A család
    41. rész: Nincs maradás

               Míg a Nemessy család apraja-nagyja fejvesztve rohangál, hogy megkeresse Gedeon egyszülött fiát, s annak anyját, addig Lillácska barátnéja lakásán biztonságban érzi magát. Tudja, hogy férje itt nem keresi, hisz ô mindig csak rosszat mondott Bettirôl. Megvetette foglalkozása, életmódja miatt az örömlányt. De kérem, a szükség törvényt bont, s most Lillácska úgy érzi, ez a lány a legjobb barátnôje. Betti megpróbál mindenre figyelni: hogy mindig legyen tejpor, ha nem elég Lillácska teje, hogy a szobában mindig kellemes meleg legyen, hogy el ne fogyjon a pelenka... s minden egyébre, amire egy kisgyerekes családban figyelni kell. Lillácskának csak egy dolga akad: csendesítgetni a gyereket, amikor estefelé érkeznek a kliensek. Az elsô napokban nem volt baj, valahogy kevesebb volt Betti vendége, késôbb is jöttek, s akkor már Matyi mélyen aludt. Hétvégére viszont fellendült az ipar, s Lillácskáék szobájának fala vékonynak bizonyult, hogy a zajokat kivédje. Az újdonsült anya szörnyülködve hallgatja az odaátról érkezô, földöntúli hangokat, s elsápad, mikor egy-két „nemakárkit" is felismer a „rászorulók" között. Mert ki hitte volna, hogy az a milliomos sem tud másként élvezetekhez jutni, de az ô bűne bocsánatos, mert nem viszi el otthonról a pénztárcát, de a sokgyerekes postás... talán még hitelt is kell felvennie a fizetése mellé, hogy ide jöhessen. A vendégek nem ülnek sokáig, gyakran váltogatják egymást, mintha csak húsvét másodnapi locsolás lenne. Betti, mikor teheti, benéz az ajtón, szemügyre veszi albérlôjét. Látszik rajta, hogy megpihenne, igazán kivenné ô is a szabadságot, de ez a szakma más. Innen egyszer lehet szabadságra jönni, és véglegesen. Sajnos, nagyon korán nyugdíjazzák itt a szakmunkásokat, s addig össze kell gyűjteni a megélhetéshez szükségeseket.
               – Nemsokára végzek. Ma már csak három van hátra. Ha csak valaki be nem cseppen... mert tudod, milyenek? Eszükbe jut, s nem tudnak otthon ülni.
               – Betti lelkem, hogyan bírod ezt a strapát – kérdezi Lillácska aggódva és kíváncsiskodva is ugyanakkor, de a feleletet hiába várja.
               Csengetnek az ajtón, s Betti az érkezô fogadására siet. Leng utána áttetszô hálóingje, s véletlenül résnyire nyitva hagyja a szoba ajtaját. Pont annyira, hogy Lillácska végigmérhesse az éppen érkezô vendéget. – Uramisten, a polgármester! – villan át az agyán, s nem áll távol attól, hogy elsikítsa magát. Egy világ omlott össze benne, ô nem így ismerte a kisváros vezetôjét. Tépelôdik, tusakodik, a szomszédos szobából pedig mézes-mázos hangocskák jutnak el hozzá. Turbékolnak a szerelmesek – állapítja meg lemondóan, csak úgy, magának.
               Ekkor Matyi száját legörbíti, s olyan keserves sírásba kezd, csak úgy hirtelen, hogy Lillácska pánikba esik. Most nem az jut eszébe elôször, hogy mi baja lehet párhetes kisfiának, hanem az, hogyan hallgattathatná el, hogy a tisztes vendég meg ne sejtse, nem kettesben van Bettivel. Próbálkozik Lillácska teával, tejjel, ringatja is kicsinyét, de az nem tágít, bömböl torkaszakadtából. Matyi hangját csak az ajtócsattanás múlja fölül. S az óriási zajtól még a kicsi is elhallgat egy pillanatra. S akkor megjelenik az ajtóban Betti, ki bármennyire is próbálja, nem tud vidámságot színlelni. Nézi a rémült Lillácskát, s tudja, hogy nincs miért szépíteni a dolgokat, lehuppan az ágy szélére, s keservesen, szepegve megszólal:
               – Elment. Azt hitte, besúgó vagyok, megfigyeltetem. Végig sem hallgatott, hogy elmesélhessem, kik vagytok, s miért vagytok itt.
               – De Betti, ô egy vendég a sok közül. Sajnálom ugyan, hogy Matyi belebôgött az „akcióba", de annyi vendéged van, hogy eggyel több vagy kevesebb nem fog téged a csôdbe kergetni – mondja, tettetve, hogy fogalma sincs, ki csapta be az ajtót az imént.
               – Nem úgy van az, aranyom. Ez nem akármilyen vendég. Tudom, elmondhatom, mert köztünk marad: a polgármester volt.
               – Végtére ô is egy ember.
               – Az igaz, de ô vásárolta nekem ezt a lakást.
               Lillácska megdöbbenése határtalan. Erre gondolni sem mert volna. Hogy a polgármester még lakást is képes volt vásárolni kitartottjának, s ezáltal a többi „rászoruló" férfinak? Lehetetlen. Látja azonban, hogy Betti nem viccel. Azon gondolkodik, hogyan tudná megbékíteni a városvezetôt, visszacsalogatni, hisz ezelôtt egy órával még azt tervezte, hogy tôle kér szívességet, lakást Lillácskáéknak. Mert itt nem maradhatnak. Egy idô után szárnyra kap a hír, hogy Betti nem egyedül lakik, s a férfiak nem fognak bízni ezután a titoktartásban. Bezárhatja az üzletet.
               Érzi ezt Lillácska is, s tudja, holnap innen tovább kell állniuk. De hová mehetnének?
               Eközben tűkön ülnek Nemessyék. Egy teljes napon át hiába keresték az elveszetteket. Hová mehettek? Jani elkeseredetten nézi a telefont. Már minden létezô számot tárcsázott. Tanácstalan. Kató is kifogyott a megoldásokból. Már nem is haragszik sógorára, csak sajnálja ôt, s elképzeli, hogyan nyomorog valahol Lillácska és Matyi. Meg kell találni. Egyértelmű, de hogyan folytassák a keresést?
               Valami eszébe jut. Felmegy Gedeonék szobájába, s kiveszi a fiókból a piros pántlikával átkötött dobozt. Tudja, hogy Lillácska rejtett kincsei vannak benne, amit soha, senkinek nem mutatott meg. Disznóság beleturkálni más emlékeibe, de most ez jelentheti az egyetlen megoldást. Lassan lefejti a doboz tetejét, s elkezdi szemügyre venni a sok lim-lomot, értéktelennek tűnô tárgyat: egy-egy fél fülbevaló, egy száraz levél, egy – valószínű ezüstként vásárolt – megfeketedett gyűrű, egy karkötô, „Szeretlek" lapocskával, s sok-sok levél. A feladók gyakran váltják egymást. Férfiak, kik szívecskékkel rajzolták tele az illatos borítékot. A múlt. Aztán egy szívtelen levélre bukkan, nô írja. Betti. Egy második is elôkerül, melyben az együtt töltött iskolai évekre emlékezik. Lillácska osztálytársa volt – vita nincs. Kató tovább kutat az irományok között, s elôkerül a harmadik, a negyedik Betti-levél. Valamiféle ösztön azt súgja neki, hogy megvan a megoldás. Diadalmasan rohan le a lépcsôn, s közli Gedeonnal felfedezését.
               – Nem lehet. Egyszerűen lehetetlen, hisz Betti kurva. Most itt él a városban, de hozzá nem mehettek.
               – Mit veszíthetsz? Tudod, hol lakik? Keresd fel!
               Gedeon vonakodva ugyan, de feláll, s indulna, de megfordul. Arca szánalmas, segélykérô:
               – Jani, nem jönnél velem?
               A válasz csak igen lehet. Ketten ülnek be az autóba, s a család többi tagja imádságot rebegve kívánja: bárcsak megtalálnák. Az ablakból nézik a távozókat, s ott maradnak, feszülten figyelve talán egy, talán két órán keresztül még Boriék is, mígnem megérkezik az autó. S kiszáll belôle Jani, Gedeon... s végre Lillácska is, ölében tartva kisfiát.
    (folyt. köv.)
    Azaki Hakami


                         SPORT

    Labdarúgás

    Minimális vereség Nyárádtôn

               Gólnélküli elsô félidô után 1–0 arányú vereséget szenvedett a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata a Maros megyei Nyárádtôn a C-osztályú bajnokság legutóbbi, 5. fordulójában. A szemtanúk elmondása szerint a hazai csapat a gyôztes gólt lesgyanús helyzetbôl érte el, a 77. percben Popescu révén. A 85. percben Bliorţ, a Jövô játékosa piros lapot kapott és kiállították. Csapatunk az alábbi összeállításban játszott: Gyenge – Sion, Veress, Zaibert, Moisă, Ursache – Ábrahám, Naporojnea, Bliorţ – Damian (Obrijan), Tătaru.
               Pop Ioan, a Jövô edzôje a múlt hétvégén Nyárádtôn lejátszott mérkôzés után a következôket nyilatkozta lapunknak: – Kikaptunk ugyan, de a játék alapján nyernünk kellett volna. Csapatunknak három kiváló gólhelyzete volt: Demian kétszer is tiszta helyzetbe került, Tătaru pedig a 60. perc tájékán alig lôtt a kapu mellé. A nyárádtôieknek csupán két helyzetük adódott, de az egyiket sikerült értékesíteniük. Kijelenthetem, hogy a Jövô összességében jobban játszott, emiatt is volt az, hogy a házigazdák csodálkoztak, hogyan sikerült 7–0-ra kikapni Szecselevárosban, majd 4–0-ra Sepsiszentgyörgyön. A dicsôiek elleni következô mérkôzés nem lesz könnyű, de remélem, hogy sikerül legyôzni ôket. Minden esetre a csapat jó úton halad, a játékosok sokkal jobban játszanak, kezdték látni, érezni egymást a pályán. Van tehát remény arra, hogy sikerül tisztességesen helytállni ebben a bajnokságban.
               A C-osztályú bajnokság hetedik csoportjában jegyzett további eredmények: Fogarasi Nitramonia – Sepsiszentgyörgyi FC 3–1, Brassói Metrom – Nagyszebeni AMSO 5–0, Bucegi Predeal – Brassói Romradiatoare 1–0, Földvári Energia – Székelyudvarhelyi Budvár 0–1, Marosvásárhelyi Gaz Metan – Szecselevárosi Precizia 0–3, Dicsôszentmártoni Chimica – Minerul Berbesti 3–1. (A Viktóriavárosi Viromet csapata az 5. fordulóban szabadnapos volt.)
               A bajnoki rangsor élmezônye: 1. Metrom 10 pont, 2. Dicsôszentmárton 9 p., 3. Fogaras 7 p. (6–4-es gólarány), 4. Székelyudvarhely 7 p. (8–7), ... 9. Gyergyószentmiklósi Jövô 6 pont (5–13).
               A következô forduló (szeptember 22., szombat) műsora: Viktóriaváros – Fogaras, Romradiatoare – Metrom, Székelyudvarhely – Predeal, Szecseleváros – Földvár, Sepsiszentgyörgy – Nyárádtô, Berbesti – Marosvásárhely. Szeptember 22-én, szombaton 11.00 órától: Gyergyószentmiklósi Jövô – Dicsôszentmártoni Chimica. (A Nagyszebeni AMSO csapata szabadnapos, a Borszéki Apemin együttese visszalépett a bajnokságból.)

    Megyei foci
    Keresztúr nyerte a rangadót

               A Hargita megyei D-osztályú bajnokság 4. fordulójának eredményei: Székelyudvarhelyi Hargita – Galócási Komplex 1–1, Székelykeresztúri Egyesülés – Balánbányai Bányász 2–1, Gyergyóremetei Maros – Hódosi Unirea 1–2, Gyergyótölgyesi Real – Maroshévízi Maros 2–2, Ditrói Detroit – Tusnádfürdôi Sólymok ISK 1–2. A bajnoki rangsor élmezônye: 1. Székelykeresztúr 12 pont, 2. Tusnádfürdô 12 p., 3. Galócás 10 p., 4. Balánbánya 9 p., ... 7. Ditró 3 p., ... 10. Remete pont nélkül. A következô forduló (szeptember 22–23.) műsora: Hódos – Székelyudvarhely, Galócás – Ditró, Tusnádfürdô – Székelykeresztúr, Maroshévíz – Remete, Balánbánya – Tölgyes.

    Gyerekfoci
    Nemzetközi mérkôzések

               Szeptember elején a 11. alkalommal került megrendezésre Budapesten a „Gyermek Labdarúgó Torna 2001" elnevezésű nemzetközi kispályás mérkôzéssorozat. A hagyományos rendezvényen jelen volt egy tizenegy éves gyerekekbôl álló gyergyói csapat is. A torna D-csoportjába sorolt gyergyói gyermekek az alábbi eredményeket érték el: Debreceni Olasz Foci Suli – Gyergyószentmiklós 8–0, Gyôri ETO FC – Gyergyószentmiklós 5–0, Rákosmenti TK – Gyergyószentmiklós 0–0. A korcsoport végsô rangsorában: 1. Debrecen, 2. Gyôr, 3. Vasas.
               * * *
               Szeptember 14–16. között harmadik alkalommal kerültek megrendezésre Békés testvérvárosban a Madzagfalvi Napok. A rendezvényeken gyergyói sportolók is jelen voltak. Eredmények: labdarúgás, Old Boys: Békés – Gyergyószentmikklós 4–1, csapatunk gólját Dávid Sándor szerezte. A viszszavágó mérkôzésre szeptember 29-én, kerül sor Gyergyószentmiklóson. A félmaratoni futóversenyen (20 km) induló Szabó Zsolt, a 3. helyen élt célba. A 15 km-es távon: Tódor János 5., Koós István a végsô rangsorban a 6. helyet foglalta el. l Az országos nagyifjúsági és ifjúsági II-es labdarúgó bajnokság 3., segesvári fordulójában: Segesvári ISK – Jövô A 3–0. Csapatunk az alábbi összeállításban játszott: Portik – Farkas, Balogh, Csóka, Vlaic – Tódor, Nagy D., Nagy Cs., Mihalache (Szilágyi) – Puskás (Ruzsa), Korpos. A következô mérkôzésen: Segesvári ISK – Jövô B 3–0. A gyergyói csapat összeállítása: Laczkó – Cojocaru (Andone), Nagy Á., Răduc, Blaga – Bara, Jónás, György, Vizoli – Balla (Molnár), Gergely. Mindkét csapatot dr. Aszalos Elôd edzi. A következô fordulóban a Jövô korcsoportos csapatai szeptember 23-án, vasárnap 13.00, illetve 15.00 órai kezdettel hazai pályán mérkôznek a Dicsôszentmártoni Chimica együttesei ellen. Egy héttel késôbb (szeptember 30.) a Jövô csapatai szintén hazai környezetben mérkôznek a Nyárádtôi Egyesülés korcsoportos csapataival.

    Jégkorong

    Törökországban elôször nemzetközi porondon

               Tudott, hogy szeptember 21–23. között a törökországi Izmitben kerül megrendezésre a Kontinetális Kupa A-csoportjának küzdelemsorozata. Az említett csoportba kapott besorolást a házigazda Polis Akademisi, a Kazzinc Torpedo (kazahsztáni), a Partizan Beograd (jugoszláviai) és a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata. Kijelenthetô ugyanakkor az is, hogy a gyergyói együttes történetében elôször mérettetik meg nemzetközi porondon. Szakértôk véleménye szerint a Kontinentális Kupában idén induló három romániai csapat – Bukaresti Steaua, Csíkszeredai Sportklub és a Progym Apicom – közül a gyergyói gárdának van a legnagyobb esélye a tisztes helytállásra. Emlékeztetôül: a Steaua Bukarestben, a Sportklub pedig Dunaújvárosban vendégszerepel. A gyergyói csapat szerda (szeptember 19.) hajnali elutazása elôtt Kémenes Balázs vezetôedzôvel beszélgettünk. A szakvezetôt elôször arra kértük, hogy mondjon véleményt a nemrég városunkban lezajlott nemzetközi Gyilkostó Kupáról.
               – Kijelenthetô, hogy a turné a felkészülési szakasz része volt. A Gyilkostó Kupa mérkôzései elôtt a csapat kétszer mérkôzött az idén újraalakult Bukaresti Dinamo együttesével (eredmények: 4–0 és 10–1), ehhez társult a Gyilkostó Kupa keretében lejátszott három találkozó. Az összesen öt idényeleji mérkôzés arra volt jó, hogy levonjuk az ilyen esetekben szokásos következtetéseket, amelyek alapján fel lehet mérni, hogy az eddig elvégzett munka eredményes volt-e, vagy sem.
               – Na, és eredményes volt az eddigi munka?
               – Az edzésmunka szárazon történt felkészüléssel kezdôdött, ezt nem tudtuk teljesen kivitelezni. Ennek is tulajdonítható, hogy fizikailag jelenleg mintegy hatvan százalékos a csapat felkészültségi szintje. Az eredményektôl eltekintve elmondhatom, hogy eddig nem dolgoztunk hiába, de még rengeteg a tennivaló. Itt szólnunk kell arról, hogy Kercsó Árpád is besegített a munkába, szívesen fogadtuk a segítségét. Tagadhatatlan, hogy sok újdonságot hozott magával, ezekre szüksége volt a gyergyói csapatnak. Ez nekünk és a játékosoknak is egyfajta továbbképzôt jelentett. Meg vagyok gyôzôdve, hogy Kercsó Árpád itteni tevékenysége hasznos volt, levonjuk a jó és hasznos következtéseket a munkájából. A mi eddigi munkánkkal és terveinkkel összevetve az általa szállított szakmai újdonságokat, azt hiszem, hogy egy, a csapat hasznára váló technikai-taktikai ötvözet lehet az eredmény. Ez a továbbiakban eredményeket kell hozzon, meggyôzôdésünk, hogy lesz színvonal- emelkedés csapatunk játékában.
               – Hétvégén következnek a Kontinetális Kupa mérkôzései...
               – Az A-csoportbeli ellenfelekrôl értesültünk, vagyis tudjuk milyen csapatok ellen kell bizonyítani. Ez az elsô eset, hogy hivatalos nemzetközi mérkôzéseket játszhat a csapat. A részvétel ténye nagy örömmel töltött el mindenkit együttesünk házatáján. Ezért mindent megteszünk, hogy tisztes helytállásról lehessen beszélni. Úgy a romániai, mint a Gyergyó-medencei jégkorongnak hírvívôi leszünk. Az elmúlt évekhez viszonyítva ez fejlôdést jelent, az elért eredmények tették lehetôvé számunkra ennek a nemzetközi megmérettetésnek a lehetôségét. Most már elmondhatjuk, hogy nemzetközi szinten is jegyeznek, ami nem kis dolog. A gyergyói szurkolók megérdemlik, hogy Törökországban olyan teljesítményt nyújtson a csapat, amire mindannyian büszkék lehetnek.
               – Mennyire erôsek az ellenfelek?
               – A házigazda szerepét betöltô együttes a Polis Akademisi gárdája értesüléseink szerint bolgár játékosokkal van megerôsítve, a kazahsztáni Torpedo csapata pedig egyértelműen a világszínvonalú orosz jégkorongiskolát képviseli. A kazahsztáni csapattal az elmúlt évben mérkôztünk, tehát ismerjük a játékstílusukat. Az említetteken kívül szintén ellenfél lesz a jugoszláv Partizan Beograd csapata. Az utóbb említett együttesrôl azt tudjuk, hogy profi módon összeállított gárda, amelyben a hírek szerint szlovák, sôt cseh játékosok is vannak. Mindenesetre nem könnyű ellenfelekrôl van szó, de ez a nemzetközi szereplés is nagyon jó felkészülési lehetôséget jelent számunkra a bajnoki idény kezdete elôtt. A törökországi kiszállás után természetesen ismét kielemezzük a tapasztaltakat, s akkor majd meglátjuk hol kell még csiszolni a csapat játékán.
               – Milyen esélyei vannak a gyergyói csapatnak?
               – A kazahsztániakon kívül a másik két csapatot nem láttuk játszani. Az elsô mérkôzést a házigazda törökökkel játsszuk és reméljük sikerül legyôzni ôket, ezután következik a Torpedo elleni mérkôzés, ellenük a tisztességes eredményre törekszünk. Nem mondom, hogy legyôzzük ôket, de mindent elkövetünk a szoros eredmény érdekében. Az utolsó napon a jugoszlávokkal mérkôzünk, s mivel a csoport elsô mérkôzésén (Torpedo – Partizan) megfigyelhetjük a legerôsebb ellenfeleket, le tudjuk vonni a szükséges következtetéseket, hogy miként készüljünk a Partizan ellen. Valójában a második hely megszerzése a célkitűzés Törökországban.
               A Törökországba utazott gyergyói játékoskeret
               Molnár Szabolcs, Máthé Csaba, Kari Loránd – kapusok; Góga Attila, Laczkó Attila, Kertész Zoltán, Gál Csaba, Ambrus Zoltán; Kozma Loránd, Borsa Krisztián Tamás, György József, Farkas Csaba, Basilides Tibor István; Gergely Lehel, Domokos Ferenc, Vita Adorján Zsolt, Máthé István, Szôke László; Nagy Levente, Keresztes Ödön, Koós Tibor és Balla Szabolcs. Vezetôedzô: Kémenes Balázs; másodedzô: Sólyom László; orvos: dr. Kovács Géza; gyúró: Divoiu Adrian.
               A Kontinentális Kupa A-csoportjának műsora: szeptember 21., péntek: 16.00 óra Kazzinc Torpedo – Partizan Beograd; 20.00 Polis Akademisi – Gyergyószentmiklósi Progym Apicom; szeptember 22., szombat: 16.00 Torpedo – Progym Apicom; 20.00 Partizan – Polis Akademisi; szeptember 23., vasárnap: 16.00 Progym Apicom – Partizan Beograd; 20.00 Polis Akademisi – Torpedo.

    Kercsónak megköszönték...

               A hét elején döntött a Progym SE jégkorongszakosztályának vezetôsége a gyergyói csapat technikai-igazgatói tisztét betöltô Kercsó Árpád – a magyar válogatott volt szövetségi kapitánya – személyét illetôen. Az ügy részleteirôl Bencze Attila szakosztályelnök tájékoztatott.
               – A Gyilkostó Kupa után a vezetôség döntést hozott Kercsó Árpád technikai-igazgató további tevékenységét illetôen. Kiinduló szempont volt a döntés meghozatalakor, hogy az edzô fizetésének elôteremtéséhez nagyon sok pénz kell, s erre nincs lehetôségünk. A másik szempont az volt, hogy a „távirányításos" együttműködés a jelen esetben nem egy tökéletes megoldás. Tény, hogy ehhez hasonlóra nemigen akad példa, de mi megpróbáltuk. Nem szabad elhallgatni, hogy nagyon sok jó dolgot és újat hozott úgy a csapat, mint az edzôk részére. Kercsó Árpád itt tartózkodása alatt színvonalas kapusfelkészítésre is sor került. Idôközben Sólyom László sok kapusi edzésmódszert átvett, Kémenes Balázs is sokkal erélyesebb azóta. Úgy látom, hogy Kémenes Balázs edzési stílusa is változott, hisz képes volt a jó módszereket átvenni Kercsótól, amit a késôbbiekben átad a csapatnak.
               – Hogyan értesítették Kercsó Árpádot a döntésrôl?
               – Levélben értesítettük az edzôt az itteni határozatról. Ebbe belefoglaltuk a fentebb elmondottakat, továbbá azt, hogy nem igényeljük a Románia Kupán való részvételét, illetve az azt követô idôszakra beígért havi két-háromszori ide utazását. A megállapodás szerint – a mendemondákat szeretném eloszlatni – az elsô részlet, ami az edzônek kifizetésre kerül összesen – ebben benne van a kapusedzô fizetése is – hatvanmillió lejt tesz ki. A jövôben ezt az összeget nem kell kifizetni. Itt meg kell jegyezzem, hogyha Kercsó Árpád folyamatosan itt tartózkodna az nagyon jó volna a csapatnak. Fegyelem szempontjából a csapatnak kimondottan jót tett a jelenléte. Az itteni edzôknek sem volt könnyű ez az idôszak, de úgy látom, hogy Kémenes Balázsban és Sólyom Lászlóban megvolt a kellô diplomáciai érzék és tudták palástolni érzelmeiket. Ezért külön dicséretet érdemelnek.
               – Hírek szerint kevesebb pénzt ad a csapatnak az Apicom...
               – Az Apicom nem ad kevesebb pénzt, sôt növelte a csapatra fordított pénzkeretét. Az igaz, hogy Szilágyi Imre nem tud aktívan részt venni a csapat sorsának irányításában, de legalább úgy segít, mint a tavaly, sôt egy ideje növekedik a hozzájárulása, egyszóval érdekli a dolog. Az Apicom továbbra is fôtámogatója csapatunknak.

    Ukránnal erôsített a Steaua

               Ismert, hogy az elmúlt bajnoki idényben a Bukaresti Rapid csapatát egy Pisarenko nevű hátvéd erôsítette. Most már tudott az is, hogy az októberben kezdôdô 2001/2002-es bajnoki idényben a Rapid HC együttese nem vesz részt a bajnoki küzdelemsorozaton. Idôközben az ukrán hátvédet a bajnoki címvédô Bukaresti Steaua csapatához igazolták. Az Evgheni Pisarenko névre hallgató balkezes hátvéd a Szokol Kijev színeiben kezdett hokizni, majd a Bukaresti Rapid HC-hez igazolt. Két évvel ezelôtt, egész pontosan 1999-ben a Svédországban megrendezett ifjúsági (U–20) világbajnokságon aranyérmet szerzett Ukrajna korcsoportos válogatottjával. A jelenleg 21 éves játékos átigazolását Marius Gliga, a Steaua vezetôedzôje is jónak tartja.

    Gazdacsere

               Október 1-én kerül sor a bukaresti Nemzeti Sport Komplexumban arra a nyilvános árverésre, amelynek során eldôl, hogy a következô nyolc évben ki vallhatja magát a Mihai Flamaropol Műjégpálya fôbérlôjének. A licitrôl különben a Sport és Ifjúsági Minisztérium jelenlegi elsô embere – Georgiu Gingăraş miniszter – döntött, mert nem tudják az állami alapból fedezni a létesítmény fenntartásának költségeit. Hírek szerint a létesítmény ezidáig évente mintegy hárommilliárd lejnyi veszteséget „termelt".

    Biztos anyagi háttér

               Néhány hónapja Florin Pîrvu vállalkozó személyében új fôtámogatója van a Bukaresti Steaua csapatának. A Vitan-Bîrzesti, „Autovit" autópiac tulajdonosa nemrég elmondotta, hogy a bajnokcsapat szeptember eleji szlovákiai edzôtáborozása mintegy 15 000 dollárjába került. A turné során a katonacsapat illetékesei – élve az alkalommal – márkás hokibotokat és korongokat is vásároltak.

    Sakk
    Egy ponton múlt a gyôzelem

               Szeptember 8-án, szombaton került megrendezésre a Kovászna megyei Baróton az a csapat és egyéni verseny, amelynek résztvevô volt a Gyergyószentmiklósi Pánkó Prod csapata is. A Baróti Napok keretében sorra került rendezvény végsô csapatrangsora: 1. Sepsiszentgyörgy 30,5 pont, 2. Gyergyói Pánkó Prod 29 p., 3. Kézdivásárhely 24 pont. A 11 fordulós, svájci rendszerű (10–10 perces gondolkodási idô) egyéni verseny végsô rangsora (38 résztvevô közül): 1. Sükösd János 9 pont, 2. Illyés Imre (mindketten sepsiszentgyörgyiek) 8 p., 3. Kabucz Attila 7,5 p., 4. Puskás András 7,5, 5. Balázs K. Csaba (az ifjúságiak mezônyében a legjobbnak bizonyult) 7 p., 6. Antal István 7 pont (a 3–6. helyezettek mindannyian gyergyóiak).
               Amint azt megtudtuk az egyéni megmérettetés utolsó fordulójában Antal István gyergyószentmiklósi mesterjelölt kezében volt úgy az egyéni, mint a csapatversenybeni elsô helyezés sorsa. Antal István azonban a Sükösd János elleni partit elvesztette, ekképp lettek a gyergyóiak csak másodikok.

    Küzdôsport

               Október 1-ig jelentkezhetnek a gyergyóújfalvi Elekes Vencel Általános Iskola tornatermében azon fiatalok, akik kedvelik a taekwond-ot. Alsó korhatár 6 év, felsô korhatár nincs. A koreai sportág iránt érdeklôdôk kedden és csütörtökön 15.30– 17.00 óra között jelentkezhetnek Baricz István oktatónál.
    A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                         viccek...viccek...viccek

               A pasi becsönget az orvoshoz, de a feleség nyit ajtót:
               – Itthon van a doktor úr?
               – Nincs, de én nem tudok segíteni?
               – Hát, az a bajom, hogy állandóan merevedésem van, mit tud ajánlani?
               – Havi kétmilliót teljes ellátással!
               * * *
               A férfi megáll egy kurva mellett:
               – Ötezerért mit vállalsz, szivi?
               – Bármit!
               – Oké, akkor megyünk betonozni!
               * * *
               A kocka el van cseszve!
               * * *
               A pofon elhadart simogatás.
               * * *
               A szamárfül az origami legegyszerűbb változata.
               * * *
               A repülô az Atlanti-óceán fölött száll, amikor megszólal a kapitány:
               – Kedves utasaink, szélcsendes idôben utazunk, az út felét már megtettük. Ha kitekintenek a jobb oldali ablakon, láthatják, hogy mindkét motor működik. Ha balra néznek, láthatják: a két motor lángokban áll. Kérem, ne essenek pánikba! Nézzenek le, s az óceán mozdulatlan tükrén egy sárga foltot láthatnak. Az egy gumicsónak. Én innen beszélek...
               * * *
               Egy férfi egy autószerencsétlenségben elveszti férfiasságát. A rokonság összeül, és elhatározza, hogy a család férfi tagjai felajánlanak neki a saját nemi szervükbôl 1–1 centit.
               A műtét sikerül, ám egy hét múlva az orvos a beteget az ágya szélén ülve találja, keserves zokogás közepette. Kérdi, mi a baj?
               – Nagyon jól sikerült ez a műtét, nagyon örülök, hogy ilyen önzetlenek voltak a rokonaim, de mondja, doktor úr, miért pont a nagypapa 1 centijét kellett középre varrnia?
               * * *
               A nô olyan, mint az útszéli lócitrom: minél öregebb, annál könnyebb felszedni.
               * * *
               Ha este zölden foszforeszkálsz, akkor baj van!
               * * *
               Két barát beszélget az életrôl.
               – Tulajdonképpen miért hagyott ott a feleséged?
               – Egyszerűen nem akart velem tovább élni.
               – És nem számolt azzal sem, hogy milyen gazdag, öreg nagypapád van?
               – De, azzal számolt. Most ô a nagymamám.
               * * *
               Soha ne bízzál meg olyan élôlényben, amelyik 5 nap vérzés után is életben marad.
               * * *
               Ritka, mint a fehér zorró.
               * * *
               Nincs, ami olyan szentül megpecsételne egy barátságot, mint a közös hányás.
               * * *
               A siker titka az ôszinteség, ha már ezt is színlelni tudod, befutottál.
               * * *
               Egy hely van, ahol a romantika megelôzi a szexet: a szótár.
               * * *
               Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam.
               * * *
               Az élet olyan, mint a motor: ha nem megy be kell rúgni!
               * * *
               A kockahas el van vetve!
               * * *
               Én különb vagyok, mint a többi ember, mert belôlem csak egy van, a többibôl pedig sok.
               * * *
               Te, most hánysz vagy csak ilyen sűrű a nyálad?
               * * *
               Azt mondják, a vadállatokban is van könyörület. Bennem nincs, tehát én nem vagyok vadállat.
               * * *
               Hova tűnik a fehér, mikor elolvad a hó?
               * * *
               A mi cégünk olcsón, jól és gyorsan dolgozik. Ebbôl kettôt lehet választani!
               * * *
               A kamikaze pilóták miért viseltek sisakot?
               * * *
               Olyat nyomok, mint egy dömper homok.
               * * *
               Az nem lehet, hogy valami nem sörnyitó!
               * * *
               Élj úgy, ha lepereg elôtted az életed filmje, ne tudd eldönteni AKCIÓ vagy PORNÓ.


    Horoszkóp
    szeptember 20 – 26.

               KOS (III.21-IV.20.)
               Távolban élô üzleti partnere fontos kérdést tárgyal meg önnel, ami miatt talán utaznia kell majd. Egyik barátja minden áron rá akarja venni önt, hogy egyik este menjen el vele moziba vagy színházba. Egy üzleti ügy jár a fejében állandóan, és egy sor ok miatt kihátrálna belôle legszívesebben.
               BIKA (IV.21-V.20.)
               Éppen azt tervezi, hogy vásárol egy számítógépet vagy más szupermasinát? Elôbb gondolja végig, mennyire áll arányban a kiszemelt termék ára és hasznossága! Fogadja el egy utolsó pillanatban érkezô meghívást. Óvakodjon a divatos fogyókúrás módszerektôl.
               IKREK (V.21-VI.21.)
               Figyeljen oda szeretteire, akik tartalmas programokra vágynak és akik több idôt kívánnak önnel tölteni. A közös játszás, a kellemes programok segíthetik a meghittség kialakulását, ám a négyszemközti beszélgetésekhez semmi sem fogható.
               RÁK (VI.22-VII.22.)
               Érdemes a tökéletességre törekednie. Egy állandó munka megtanít arra, hogy becsülje saját képességeit. Egyik barátja egy este szórakoztató programot szervez. Végre lebonthat egy falat, amin régóta képtelen volt áthatolni.
               OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
               Ezekben a napokban kihúz valakit a csávából. Az illetô egy napon még meghálálja a kedvességét. Az önkéntes munka megajándékozza annak az érzésével, hogy valami jót cselekszik. Törjön ki kiábrándító kapcsolatából. Végre megkap valamit, amire már régóta vágyott.
               SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
               A héten az életérôl, továbbá a múltjáról és a jelenérôl töpreng, és megpróbálja önmagát belehelyezni abba a jövôbe, amit ideálisnak tartana. Valakit, akit valaha igaz szerelmednek gondolt, ma már csak egy állomást jelent a tökéletes partner felé vezetô úton.
               MÉRLEG (IX.24-X.23.)
               A héten figyelmesen tanulmányozza át egy szerzôdés vagy írat minden pontját. Barátja, aki folyton a rebellist játssza, most különösképpen nagyon is hagyományos döntésre jut. A szerelem nem marad magától izzásban.
               SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
               Tartson ki valami mellett, fôleg, ha ígéretet tett rá. Még akkor is, ha közben súlyosbodott a helyzet. Persze ez azért nem azt jelenti, hogy el kell merülnie a süllyedô hajóval együtt. Ha nagy a baj, adja fel a küzdelmet. A napokban az igaz szerelemrôl elmélkedik.
               NYILAS (XI.23-XII.22)
               Ne bonyolítsa a saját helyzetét. Ha tudja, mi a gond valamivel, igyekezzen kijavítani a hibákat. Ha csak siránkozik, azzal nem ér el semmit. A napokat töltse szerelmével. A tartalmas programok mindenkinek sokat jelentenek, ám még ennél is csodálatosabb, ha két ember megnyílik egymásnak.
               BAK (XII.23-I.20.)
               Ha úgy érzi érdemes, igyekezzen rendbe hozni egy kapcsolatot, ami teljesen megfeneklett. Lehet, hogy csak annyi a gond, hogy rosszul kommunikáltak egymással. Este menjen el szórakozni a barátaival. Utazni készül és most újra gondolja a terveidet. Lehet, hogy késôbbre kellene halasztani az utazást.
               VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
               Örül, ha egy nagyobb közösség vagy csoport tagja lehet. A napokban összefogásra buzdítja a környezetét és ha sikerrel jár, együtt sokkal többet végeznek, mintha mindenki egyedül dolgozna. Beszélgessen el valakivel négyszemközt, akit szeret.
               HALAK (II.20-III.20.)
               Szeretne a külsején javítani, ezért ellátogat a kozmetikusához, sôt még lehet, egy divatszakértôt is felkeres. Már így is elragadó, ám azért nem baj, ha lépést tart a divattal. Ne vegye biztosra, hogy a szerettei akkor is kitartanak ön mellett. ha mindig elhanyagolod ôket.

                           Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001