Csalóka látszatok
Hallgatom a dadogós, meg-megszakadó rádióműsort, a még mindig hebegô-habogó bemondónôt, és városunk ugrik be hasonlatként. Településünkön is valahogy ilyen az élet. Megy, megy, meg-megáll. Sokszor megfordul, s nemcsak hátraarcba, hanem fejjel lefelé is. A minap például fényes nappal is égtek a közvilágítás fényhozó lámpái, estére viszont leoltották ôket. Gondolom, új ember került a villanykapcsolóhoz, és még nem jegyezte meg, hogy milyen irányban van a le és a fel vagy a ki és a be. Az is megtörténhetett, hogy nappal égve felejtették a lámpákat (nem egyedi eset, az utóbbi idôben egyre gyakoribb) és este – bepótolandó a veszteséget – leoltották. Fordított világ.
Az sem tiszta, hogy egyes vezetôk milyen meggondolás alapján ígérgetnek fűt-fát, amikor eddigi uralkodásuk alatt semmit nem mozdítottak a haladásért. Talán a nappal is égô lámpák által nagyobb világosság lesz a fejemben.
Tény, hogy az új évben, évezredben is csak az idôjárás hozott változásokat, okozott meglepetéseket. A bársonyszékek elosztása megtörtént, büszkén kijelenthetjük, hogy vezetôink ismét jól helyezkedtek, és sütögethetik tovább szalonnájukat a kisebbség tüzén.
A Kárpátok Híradó, az Összmagyar Testület központi hírlevele is sejteti a jövôt, ugyanis Dézsi Zoltánt Hargita megye szenátoraként tünteti fel. Itt olvastuk az alábbi felhívást is, melyet a siker reményében (sosem lehet tudni!), javítatlanul közzéteszünk:
„Páll Árpáddal, Gyergyószentmiklós polgármesterével folytatott beszélgetésünk és megállapodásunk alapján, fölhívjuk vállalkozóink és vállalkozó-kedvű tagtársainkat, hogy érdeklôdésükkel és együttműködési szándékukkal keressék személyesen ôt Nagy lehetôségek vannak és mutatkoznak a közös befektetésekre, a közös vállakozásokra az ipar, a kereskedelem és az idegenforgalom valamennyi területén! Senki ne sértôdjön meg a következô megjegyzés miatt: csak komoly emberek komoly szándékkal keressék fel ôt hivatkozva az Összmagyar Testületre!"
A kiadvány arra is figyelmeztet, hogy: „Az élet igazolja: egyetlen ember sem pótolható!" Mi azért reméljük, hogy igen.
Ma (szerdán) havazott, tegnaptól meleg víz is folyik a csapon, a rádió is megszólalt: „Lehet, hogy most kezdôdik minden./Lehet, hogy most kezdôdik el."
Ábrahám Imre
Hivatali sajtótájékoztató
Pénteken nemcsak a polgármester, hanem mások is beszámoltak a múlt heti tevékenységrôl, így átfogóbb tájékoztatást nyújthatunk az olvasóknak. Pál Árpád külön számolt be a hét minden napjáról, amelyek nagyrészt utazással, megbeszélésekkel teltek:
* Még nincs hivatalosan kiközölve az elállamosított ingatlanok visszaadásáról szóló törvény, de a városi tanács 38-as határozatát, amely ezen ingatlanok eladásáról szól, máris megtámadták a megyei törvényszéken. A polgármesteri hivatalba pénteken érkezett az idézés, amely szerint február 13-ra hívják tárgyalásra a hivatalt az egykori tulajdonosok.
* Hétfôn Kolozsvárott tárgyalt polgármesterünk a Babeş-Bolyai Tudományegyetem vezetôségével a Csíki-kerti fôiskolával megkötendô szerzôdés kapcsán. A szerzôdés azon pontja szúrt szemet a vezetôségnek, melyben a felek leszögezik, hogy az ott tanuló diákok „közmunkáznak" a városnak, melynek értéke nem lehet kevesebb, mint a fôiskola éves jövedelmének 15 százaléka. Bár volt már példa arra, hogy a város megbízására a hallgatók végeztek földméréseket, az egyetem mégsem hajlandó ilyen formában aláírni a szerzôdést.
* Kedden a prefektúrán járt Pál Árpád, s részt vett azon a találkozón, amelyre Mircea Duşa prefektus hívta meg a megye polgármestereit. A megbeszélés fô témája a városok 2001-es beruházásainak egyeztetése volt. Kiderült, hogy megyeszinten a gáz bevezetése a legégetôbb probléma. Pál Árpád elmondotta: szerinte városunkban idén a Külsô utca rendbetétele lenne a legfontosabb.
* Szerdán a marosvásárhelyi vízügynél tárgyalt a polgármester. Eredményes volt a tárgyalás, hiszen az intézmény kiadja a szükséges engedélyt a Rákóczi és Selyem utcák korszerűsítéséhez.
* A Szakszervezetek Művelôdési Házainak Szövetsége évi közgyűlést tartott csütörtökön, Predealon. Polgármesterünk itt is megjelent, azt próbálta elérni, hogy miharabb az önkormányzat fennhatósága alá kerüljön a gyergyói művelôdési ház. A szövetség megerôsítette, hogy hajlandó tárgyalni ez ügyben. A végsô döntésre a központi szakszervezetek közgyűlésén számíthatunk, protokollum, vagy együttműködési szerzôdés formájában.
Dr. Kolumbán László alpolgármester a következôkrôl számolt be:
* Azért nem nyertük mert a laposi pert, mert a hivatal perelt, pedig a terület nem is hozzá tartozott, hanem a közbirtokossághoz. A közbirtokossági erdôk visszaszerzése viszont jó úton halad, márciusban megkapjuk Magyarországról azt a 3010 USD-t, ami a területek kiméréséhez szükséges.
* A Bucsin negyedi 21-es tömbház tetôszerkezetének kijavításához a következô cégek segítettek faanyaggal: Apicom, Tig-Rad, Tibsil, Tinlov, Sánkár, Fer.Ko, Steel Pock, Ezüst Fenyô, valamint Csíki Vilmos. A begyűlt famennyiség több volt a szükségesnél, ezért a fölösleget az Apicom Kft. kapta meg a munkadíj egy részének törlesztéseként. A miskolci vállalkozó által felajánlott 1200 négyzetméter üveget jövô héten fogják ideszállítani.
A garázsok lebontásával kapcsolatos tervekrôl Fazakas Antal, a városrendészeti osztály munkatársa tájékoztatott:
* Már tavaly tervbe volt véve, hogy néhány, engedélytelenül épített garázst lebontatnak. A Bucsin negyedi tűzeset után még nyilvánvalóbb ennek szükségessége. Már elô van készítve a lista azzal a hozzávetôleg 160 garázzsal, amelyekért már nem fogadják el a területbért. Ezek elsôsorban azok a garázsok, amelyek kazánházak, transzformátorok közelébe vannak felhúzva. A tulajdonosokat értesíteni fogják, határidôn belül le kell bontaniuk az építményt, ellenkezô esetben a hivatal teszi meg ezt a tulajdonos költségén. Viszont a Virág és Bucsin negyedben is lesz kijelölve terület garázsok építésére, így nem maradnak fedél nélkül az autók.
Pál Hajnalka
Szeminárium a lakástulajdonosokért
A Polgár-Társ Alapítvány szervezésében kétnapos szemináriumra került sor, amelynek témája a Lakástulajdonosi Egyesületek létrehozása volt. A péntek délutánt és szombat délelôttöt betöltô programra rengeteg meghívott érkezett. Jelen volt egy-egy személy a megyei rendôrségtôl illetve tűzoltóságtól, a Közüzemek és a Villamossági Vállalat igazgatói, városunk polgármestere, valamint a brassói polgármesteri hivatal két alkalmazottja, akik az ottani Lakástulajdonosi Egyesületek segítésével vannak megbízva.
Mircea Nicolae Costruţ, a megyei rendôrség közönségszolgálatának munkatársa saját példákkal, tapasztalatokkal élve beszélt az egyesületek elônyeirôl, kiemelve azt is, hogy ezek megalakítását törvény kötelezi. Tehát egyfajta törvénysértést jelent a városnak az egyesületek hiánya. Az egyesületek legfontosabb elô- nyének azt találta, hogy ilyen módon újra feléleszthetô a lakók közötti összetartás: jobban figyelnek egymásra és a tömbházak közös részeire. Azt is kihangsúlyozta, hogy amíg nem létesülnek lakástulajdonosokat egybefogó szervezetek, addig megmaradnak a lepusztult negyedek, ahol a bűncselekmények száma is egyre nô. Elmondta, hogy ô is egy egyesület tagja, és amióta ez megalakult, a lakók sokkal inkább magukénak érzik a lépcsôházat, felkarolták, állandóan szépítik, rendben tartják.
Emil Natea, a megyei tűzoltóság felügyelôje a rendôrhöz hasonlóan kiemelte: nem mindegy az intézményeknek, hogy valamilyen – egy egész lépcsôházat, tömbházat érintô – probléma esetén hány személlyel kell szóba állniuk. Példának hozta fel a Bucsin negyedi robbanást, ennek kapcsán próbálta megmagyarázni, mire is jók az egyesületek. Ebben az estben elsôsorban a megelôzésben segítettek volna, hiszen joguk van lebontatni a garázsokat, esetleg megakadályozni, hogy ezek felépüljenek. Ugyanígy azt is felügyelhetik, hogy senki ne használja raktárnak a tetôteret, vagy az alagsort. Hozzátette, hogy abban az esetben, ha valaki ilyen rendellenességet észlel, és tenni akar az elhárításáért, nem a tűzoltósággal kell ezt közölnie, hanem a polgári védelemmel, mivel a tűzoltóságnak nincs ellenôrzési joga.
Nagy István, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója szerint a Közüzemek dolgát is könnyítené, ha megalakulnának a Lakástulajdonosi Egyesületek. A városban összesen 3884 tömbházlakás van, nem mindegy, hogy ennyi szerzôdést, számlát kell készíteni, vagy csak – ha lépcsôházanként alakulnak egyesületek – kétszáztizennégyet. Azt is elmondotta, hogy jelenleg ô is lépcsôházfelelôs, próbálkozott az egyesület létrehozásával. Az ô esetében az az akadály, hogy a lakók közül senki nem hajlandó elvállalni az ügyintézô szerepét.
Szombaton kevesebb érdeklôdô jelent meg a szemináriumon, viszont konkrét kérdésekkel álltak elô, látszott, hogy már próbálkoztak megalakítással. Cristina Creoşteanu és Gabriela Pleopeanu, a brassói polgármesteri hivatal alkalmazottai minden kérdésre tudtak választ adni. Elmondották, hogy a megalakításhoz a lakók csupán ötven százalékának plusz egy személynek kell a beleegyezése, a vezetôt pedig nem kötelezô a lakók közül választani. Brassói példát hoztak fel erre, hiszen ott vállalkozások alakultak, amelyek csak az egyesületek adminisztrálásával foglakoznak. Véleményük szerint az lenne az ideális, ha tömbházanként alakulnának egyesületek. Ezeknek joguk van eldönteni például azt is, hogy mi létesül a tömbházban, aki pedig nem tartja be az általuk elôírt szabályokat, azt megbüntethetik.
Pál Árpád polgármester biztosította a jelenlevôket, hogy minden támogatást megad az egyesületek magalakításához és működtetéséhez. Arra is gondolt, hogy a hivatalban szükség van egy személyre, aki csak ezekkel foglalkozik. Kijelentette: ô akkor lenne a legboldogabb, ha a negyedekbe nem ott mehetne be az autóval, ahol akar, hanem ahol a lakók ezt megengedik.
Pál Hajnalka
Szálkák és gerendák
Olvasom egy napilap egyik, múlt heti számában:
Tegnap Valeriu Dorneanu, a képviselôház elnöke a megyeházán a minisztériumok alá rendelt intézmények vezetôivel és városaink polgármestereivel találkozott. Az intézmények vezetôi és a polgármesterek – mindenik a maga területén – a megyénkre vonatkozó idei gazdasági fejlesztési programok kapcsán mondták el véleményüket, sorolták fel azokat a gondokat, melyek megoldását fôleg pénzhiány akadályozza. Hangsúlyozták, hogy részükrôl megvan a jó szándék, de ahhoz, hogy eredményt is lehessen felmutatni, több támogatásra lenne szükség a kormány részérôl.
Csak a pontosság kedvéért: mindez Hargita megyében történt, 2001 januárjában. S engem elszomorít. Nem azért, mert a képviselôház elnöke megyénkbe látogat, immár másodszor pár hét leforgása alatt. Azért sem, mert a polgármesterekkel találkozott. A gondok azon túl kezdôdnek. Ugyanis nem értem, a polgármesterek miért ismertetik a képviselôház elnökével a gazdasági fejlesztési programjaikat! Mi köze ezekhez a törvényhozás egyik házának, illetve ezen ház elnökének?
Azt még megértettem volna, ha arra panaszkodnak, hogy az érvényben levô törvények nem biztosítanak számukra kellô adminisztratív, pénzügyi, stb., stb. autonómiát, s azt kérték volna, hogy vegyék figyelembe a véleményüket a közigazgatási törvény módosításánál (igaz, hogy azt már gyorsan-gyorsan megejtették, s ezt az RM(D)SZ sietett nagy sikerként világgá kürtölni, holott esetleg akkor lenne igazi siker, ha az elmúlt négy évben, miközben zajlott a huzavona a demokratikusnak mondott koalícióban, egyedül üdvözítô pártunk vette volna a fáradtságot, s megkérdezte volna a gyakorló polgármestereket, illetve önkormányzati képviselôket, hogy szerintük hogyan kellene a törvényt módosítani, s most a begyűlt vélemények összesítése alapján kialakított törvényt fogadta volna el a képviselôház), a helyi költségvetési törvény módosításánál, az idei költségvetés elfogadásánál (amit amúgy is ideje volna napirendre tűzni, mert a hiánya erôsen akadályozza a normális munkát minden költségvetési intézményben), illetve újabb jogszabályok meghozásánál. Ez helyénvaló lett volna, s elmondhatnánk, hogy jó helyen kopogtattak a találkozón résztvevô polgármesterek.
Hogy a homály még nagyobb legyen, a polgármesterek azt is elpanaszolják, hogy több támogatásra lenne szükségük a kormány részérôl. Amiben megint lehet némi igazság, habár egy normális berendezkedésű államban egy polgármesternek oly kevés köze van a kormányoz, hogy azt még mérni is nagyon nehéz. De még ha igaz is, miért panaszolják ezt a képviselôház elnökének? Tud ô tenni e téren valamit, normális körülmények között? Aligha. Egy demokratikus államban a hatalmi ágak világosan szét vannak választva. A parlament törvényeket hoz, a kormány végrehajtja azokat, az igazságszolgáltatás gondoskodik róla, hogy a törvényeket mindenki betartsa, a helyi tanácsok helyben érvényes határozatokat hoznak, végül a polgármesterek ezeket végrehajtják. Ehhez csak az kell, hogy létezzen az egésznek megfelelôen kidolgozott törvényes kerete, illetve hogy mindenki, aki ebben a rendszerben dolgozik, ismerje pontosan a rendszer felépítését és működését, s tartsa be a szabályokat. Egyszerű elvárás, nemde?
A cikkbôl nem derül ki, de vélhetôen Valeriu Dorneanu meghallgatta a polgármesterek panaszait, s ha megoldást nem is ígért, azt sem mondta, hogy ezeket ne neki mondják, mert nem ô az illetékes. Ugyanis rendszeresen azt tapasztalhatjuk, hogy még a politikusok sincsenek tisztában egy demokratikusan berendezett ország felépítésével. Honnan is lennének, hisz – fôleg az idôsebbek – óhatatlanul magukon viselik a szocialista rendszer kitörölhetetlen nyomait. Ezért van az, hogy bármennyire látványos akciókba kezdett az új hatalom, nem tud igazán meggyôzni. Félek, hogy mindez megmarad (szokás szerint) a szándékok szintjén. Esetleg – puszta porhintésbôl – egy pár apróság valóban jó irányba fog változni, de a gondolkozás, mentalitás szempontjából alapvetôen ott tartunk, ahol 1989-ben voltunk, egy lépéssel sem elôbb. Ne legyen igazam! Ha valaki odafigyel azokra, amiket Iliescu mondott a napokban a magántulajdonról, az bizonyára igazat fog adni nekem. Az már csak a ráadás, hogy – mint a fennebb idézett cikkbôl kiderül – bár mi, itt a Székelyföldön sem vagyunk egy lépéssel elôbb, ami a gondolkodásmódot illeti. A székelyföldi polgármesterek sem tudják, hogy mely gondokkal hova kell fordulni. Akkor pedig mit várjunk egy dobrudzsai vagy bărăgani kecskepásztortól?
Árus Zsolt
Segélyre várni vagy talpra állni?
A segélyszervezetek tevékenységét bemutató sorozatunk második részében a Caritas szociális tevékenységét, valamint a Szent Erzsébet Öregotthon működését ismerhetik meg. Bányász József a Caritas gyergyószentmiklósi kirendeltségének vezetôje, nemcsak városunkban irányítja a tevékenységet, hanem a gyergyói fôesperesség teljes területén. És erre jön rá az öregotthon ügyintézése... tehát van beszámolnivaló a 2000-es esztendôrôl.
Bányász Józseftôl megtudtuk, hogy a Caritas kirendeltség feladata a katolikus egyház elveinek gyakorlatba ültetése. Minden közösség köteles gondoskodni szegényeirôl, betegeirôl, öregeirôl. Ez manapság külsô segítség igénybevételével oldható meg, de a távlati cél az, hogy ne külföldi segélyekbôl, hanem saját erôforrásból tevékenykedjenek.
A gyergyói fôesperességhez tartozó települések plébániáin működnek – többnyire fiatalokból álló – karitatív csoportok, akik felmérik a környezetükben élô hátrányos helyzetű családokat, figyelmet fordítanak a betegekre, öregekre, segélyt osztanak szét. Amint a kirendeltség vezetôje elmondotta, nem minden településen működik zökkenômentesen a karitatív csoport tevékenysége. Papja válogatja: attól függ, hogy a helyi plébánia hogyan szervezte meg a munkát. Gyergyószentmiklóson jelenleg Erika nôvér irányítja a tevékenységet, a cserkészek, valamint a Lorántffy Zsuzsanna Nôegylet segítségével.
Mit kaphatnak a Caritastól a rászorulók? A külföldi adományokból származó ruhaneműt, élelmiszert, gyógyszereket, szemüvegeket, ortopéd segédeszközöket. A segélyen túl a Caritas évente megszervezi a Szent Erzsébet-gyűjtést. Tavaly 44 millió lej gyűlt össze Gyergyó vidékén, amelybôl 8 millió lejt a gyergyószentmiklósiak adtak. E pénzösszegbôl hátrányos helyzetű gyerekeknek vásárolnak tanszert, vagy adnak pénzt annak függvényében, hogy a szülôk ésszerűen tudnak-e gazdálkodni a garasokkal, vagy esetleg alkoholra költik. A 44 millió lej egy része már gazdára talált, a kiosztás jelenleg is folyamatban van.
A rászorulók, összesen 792 személy, karácsonyi élelmiszercsomagot is kapott a segélyszervezettôl 228 millió lej értékben. 300 pedig azon személyek száma, akiket bútorral, ruhaneművel segített a szervezet az elmúlt évben. Szintén tavaly került kiosztásra az 1999-es Erzsébet-gyűjtés összege, amelyet a mozgássérültek, fogyatékosok javára szántak. Fülhallgatók, protézisek és egyéb ortopéd segédeszközök leltek gazdára 38–40 millió lej értékben.
Arra a kérdésre, hogyan fogadják az emberek a segítséget, Bányász József elmondotta, hogy a rászorulók mellett kialakult egy élôsködô réteg, amely a szervezetlen segélyosztás eredményeként jött létre, és ezt próbálják kiküszöbölni a plébániák keretében szervezett csoportok.
Mint mondotta, hosszú távon mégsem az a cél, hogy segélyt kapjanak és a Caritas azt szétossza, hanem a rászorultság okának megszűntetésén kell dolgozniuk. Ebben különbözô programok, pályázatok segítenek, lehetôvé téve a munkaerô-keresést, állásközvetítést, képzéseket. Ez nem jövôbéli álom, a Caritasnál máris működik népfôiskolai oktatás, népnevelés.
* * *
A Szent Erzsébet Öregotthon szemügyre vételénél kiderült, hogy az elmúlt évben átlagban 120 személy lakott a közös otthonban, akik három csoportban sorolhatók: vannak fizetéses betegek (akik teljes egészében ki tudják fizetni az ellátásukhoz szükséges havi 2 000 000 lejt), vannak részfizetésesek, és olyanok, akiknek egy fityingjük sincs, a Caritas fizeti költségeiket.
A kétmillió lejes, egy személyre esô költség természetesen csak átlag, hisz olyan betegek is vannak, akiknek gyógyszere drága, és sok esetben havi 5-6 millióba is „belekerülnek".
Az anyagiakat nézve nem fényes a helyzet, a fenntartási költség egy része az ott lakók nyugdíjából, családtagjaik hozzájárulásából, a fejenkénti 450 000 lejes állami támogatásból tevôdik össze, a többit a Caritas-alapból, a gyulafehérvári központtól utalják át. Sajnos az állami kórházotthonból átvett tizenhárom személy költségei is gondot okoztak, mert több, mint 200 millió lejes tartozásuk halmozódott fel. Bányász József azonban örömhírrel is szolgált: egy osztrák hölgy felvállalta 10 idôs ember költségeinek fedezését. A támogatás nem rövidtávú, az adakozó hat éven át biztosan, de remélhetôleg amíg él, addig küldi ezt az összeget.
Az öregotthon komfortja, a szakszerű betegápolás folytán mindig van 50-60 személy a várakozólistán, akik prioritási sorrendben kerülnek az otthonba. Az ügyintézô úgy látja, hogy amenynyiben nem apad el az állami támogatás, és nem omlik meg a nyugdíjrendszer, az – egyelôre hiánypótló – intézmény működni fog.
A 2001-es tervekrôl megtudtuk, hogy elsôbbséget élvez a házi beteggondozás jobb megszervezése, amely sok gondot levenne az öregotthon válláról, és az idôseknek is a javát szolgálná. Ennek feltétele, hogy az állam felvállalja a szakasszisztencia fizetését. Törvény van rá, a megyei tanácsnál pedig összeget kell elkülöníteni erre a célra – az egész csak jóindulat kérdése.
Balázs Katalin
Mit jelent számunkra az új közigazgatási törvény?
Ha visszaemlékszünk 1990 eleji küzdelemsorozatainkra, amikor a magyar nyelv érvényesítéséért küzdöttünk a közigazgatásban, ha visszaemlékszünk arra a momentumra, amikor a magyar nyelvnek állami nyelvként való elismeréséért küzdöttünk, akkor rá kell jönnünk, hogy több mint egy évtizedre volt szükségünk nyelvhasználatunk méltó érvényesítésére.
Ha autonómia törekvéseinkre gondolunk, akkor rá kell jönnünk, hogy ez a törvény sok olyan cikkelyt tartalmaz, mely lehetôvé teszi önkormányzatiságunk érvényesítését, magyar identitástudatunk megerôsítését. A helyi közösségek szabad mozgástere, és az a tény, hogy magunk dönthetünk helyi közösségeink sorsáról, lehetôvé teszi a romániai magyarság és ezen belül a székelység számára anyagi és szellemi erôforrásainak a jobb kihasználását.
De hát miben is jelent újat a helyi közigazgatás és autonómia törvénye a 90-es évek elején megszavazott 69-es számú jogszabályhoz képest?
Elsôsorban abban, hogy az új törvény kiemelten foglalkozik a helyi önkormányzat kérdéseivel, és behatárolja ezeket a jelenlegi törvényes keretek által adott lehetôségek szerint. A törvény kimondja, hogy a helyi közigazgatás a helyi önkormányzatiság, a decentralizált közintézmények, a helyi közvélemény kikérésén – akár népszavazással –, a helyi önkormányzatok szolidaritásán alapszik.
A törvényhozás szempontjából igen nagy elôrelépést jelent az a tény, hogy az új jogszabály pontosítja az önkormányzatiság lényegét. A törvény ugyanis jogilag kimondja, hogy a helyi közigazgatás a helyi közösség érdekében és nevében megoldja, és kezeli a törvény keretei között a közügyeket.
A helyi önkormányzatok reális mozgásterét a következô cikkelyekben – illetve ezek bekezdéseit követô szövegekben érzékelhetjük:
Az 5-ös cikkely 2-es alpontja alapján a helyi közigazgatásoknak joguk van kezdeményezni minden olyan területen, amely nincsen más közintézmények hatáskörébe ítélve.
A 6-os cikkely 2-es alpontja kimondja, hogy nincs alárendeltségi viszony a helyi önkormányzat és megyei önkormányzat, valamint a helyi önkormányzat és a polgármester között.
A 7-es cikkely 3-as alpontja alapján nem lehet a helyi közigazgatási intézményeknek, a decentralizáció folyamatában, olyan szolgáltatásokat a hatáskörükbe áthelyezni, amelyeknek nincs megadva központilag a költségfedezet.
A 8-as cikkely alapján a központi közigazgatásnak tanácsot kell kérnie a helyi közigazgatási intézményektôl az ôket érintô kérdésekben.
A 11-es cikkely 1-es és 2-es alpontjai alapján a helyi közigazgatási intézményeknek joguk van más országok helyi közigazgatásaival együttműködni, és szövetségre lépni, valamint nemzetközi szervezetekhez csatlakozni.
A 12-es cikkely alapján a helyi közigazgatási intézményeknek joguk van regionális fejlesztési programokban részt venni, és pénzösszegeket erre a célra elkülöníteni.
A 25-ös cikkely alapján helyi közigazgatási intézményeknek joguk van különbözô illetékek begyűjtésére.
Parlamenti csoportunk nagy vívmányának tekinthetjük a 17-es cikkelynek a törvénybe való bevitelét és érvényesítését, mely kimondja, hogy azokban a területi közigazgatási egységekben, ahol egy kisebbség az összlakosságnak legalább 20 százalékát teszi ki, ott a helyi közigazgatási intézményeknek biztosítaniuk kell számukra az anyanyelvük használatát.
A helyi tanácsok működésérôl szóló fejezetben a romániai magyarság számára három fontos cikkely található:
A 40-es cikkely 7-es bekezdése, kimondja, hogy azokban a községekben és városokban ahol egy kisebbség az összlakosságból legalább 20 százalékot tesz ki akkor a tanácsok napirendjét ezen kisebbség nyelvén is nyilvánosságra kell hozni.
A 43-as cikkely 3-as bekezdése, kimondja, hogy azokban a helyi tanácsokban ahol egy kisebbség képviselôi legkevesebb egy harmadát képezik a tanács összlétszámának, akkor a tanácsüléseken szabad használni ezen kisebbség nyelvét is. A polgármesternek ilyenkor kötelessége a fordítás biztosítása.
Az 51-es cikkely szerint azokban a közigazgatási egységekben ahol egy kisebbség az összlakosságnak legalább 20 százalékát teszi ki, a jogszabály jellegű határozatokat ezen kisebbség nyelvén is közölni kell a lakossággal és az egyedi jellegű döntéseket, ha igénylés van a címzett részérôl, akkor azt is ezen kisebbség anyanyelvén kell közölni. Tehát a magyar nemzetiségű állampolgárok által benyújtott kérésekre a válasz ugyancsak a kérvényezô anyanyelvén kell hogy megfogalmazódjon, akkor ha az adott településen a magyar lakosság az össznépesség 20 százalékát teszi ki.
Ezek a cikkelyek fôleg a szórványban élô-, vagy fele román – fele magyar lakosságú településeken jelentenek elôrelépést a kisebbségi jogok érvényesítése tekintetében. Gondoljunk csak Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti vagy éppen Marosvásárhely esetére, ahol a jogszabály értelmében a magyar nyelvnek második hivatalos nyelvként kell érvényesülnie.
A demokrácia érvényesülésének a lehetôségét tükrözi az a tény, hogy az új törvény lehetôvé teszi mind a helyi tanácsok feloszlatását, mind pedig a polgármester mandátumának megszüntetését. Így az 57-es cikkely elsô bekezdése alapján a tanács feloszlatható, ha a központi költségvetés hivatalos megjelenésétôl számított 30 napon belül három egymásutáni ülésen nem fogadják el a helyi költségvetést, míg az 58-as cikkely elsô bekezdése alapján feloszlottnak tekinthetô a tanács, ha nem hozott semmilyen határozatot három egymást követô tanácsülésen.
A városatya mandátumának a megszüntetésével kapcsolatban a 72-es cikkely második bekezdésének i. pontja szerint, ha a polgármester 3 hónap leforgása alatt három olyan szabályzó jellegű rendelkezést adott ki, amelyeket semmisnek nyilvánítottak a közigazgatási bíróságok, akkor a mandátuma befejezettnek tekinthetô. Ugyanúgy a 73-as cikkely alapján a polgármester mandátuma népszavazás útján is megszüntethetô. A népszavazást a lakosságnak legalább 25 százaléka kell kérnie, írott formában, amelyet a prefektus rendel el.
A törvény kötelezôvé teszi a kisebbségi nyelv használatát a közszolgáltatások és a szakmai személyzettel fenntartott kapcsolatok terén. Így a törvény a 90-es cikkely 1, 2, 3, 4, 5 bekezdései alapján azokban a közigazgatási egységekben, ahol egy kisebbség az összlakosság legalább 20 százalékát teszi ki, ezen kisebbséghez tartozó lakosok a kisebbség nyelvén szóban és írásban fordulhatnak az intézményhez, és a válaszokat is ezen kisebbség nyelvén fogják megkapni. Ennek érdekében ezeknek a közigazgatási egységeknek ezen kisebbség nyelvét ismerô munkatársakat kell alkalmazniuk. Az ilyen jellegű helységekben a helyi közigazgatási egységhez tartozó intézmények feliratait a kisebbségi nyelven is meg kell jelentetni, és a város névtáblája is kell tartalmazza a város magyar vagy német megnevezését.
Ez azt jelenti, hogy kéréseinket magyarul, tehát anyanyelvünkön fogalmazhatjuk meg, és a választ is ezen a nyelven kell megkapjuk. A kolozsvári vagy a marosvásárhelyi hivatalokban nem mondhatják többé nekünk: „nu ştiu ungureşte", „vorbiţi numai româneşte", úgy, ahogy ezt az elmúlt évtizedben is tapasztalhattuk.
Az általunk nemrég megszavazott törvény nemcsak az önkormányzatiságot, a helyi autonómia érvényesítését szolgálja, hanem egyben lehetôvé teszi a magyar nyelv erdélyi közhasználatát is. Vagy ahogy a Nagyrománia pártiak fogalmaztak: anyanyelvünk, „a magyar nyelv Románia második hivatalos nyelvévé vált". A magyar nyelvhasználat biztosítása a közigazgatásban lehetôvé teszi, hogy közösségünk otthon érezze magát szülôföldjén.
dr. Garda Dezsô országgyűlési képviselô
Magyarból a kevés is sok Kolozsváron
Gheorge Funar „matematikája" szerint Kolozsvárott legfeljebb 11,4 százaléknyi magyar lakos él, ezért népszámlálást kíván tartani. A költségek nem érdeklik, hiszen nem számít a pénz, amikor olyasmiért kell harcolni, amelyért a románság ôsei vérüket áldozták: a román nyelvért – mondotta. Kormánypárti, helyi tanácsosoktól nem idegen az ötlet.
Gheorghe Funar az RMDSZ-szel való szövetkezés miatt támadta a kormánypártot. Szerinte a Társadalmi Demokrácia Pártja kormánykoalícióra lépett a magyar szövetséggel, amit a magyar nyelvhasználatot lehetôvé tevô közigazgatási törvény megszavazása is bizonyít. Kolozsvár polgármestere, egyben a Nagyrománia Párt fôtitkára biztosan tudja azt is, hogy a két tömörülés megállapodott számos, alkotmányellenes intézkedés meghozatalában. Funar ismét sajátos számítást végzett a kolozsvári és Kolozs megyei magyarajkú lakosság létszámának megállapítása céljából, és megismételte kijelentését, miszerint az 1992-es népszámlálást meghamisították a magyar lakosság érdekében. Azt viszont már nem árulta el, milyen megfontolás alapján szolgálta volna a magyarság érdekeit a népszámlálást elrendelô, lebonyolító és ellenôrzô akkori, magyar-barátnak igazán nem nevezhetô hatalom. Funar eredeti matematikájának megfelelôen a magyar lakosság részaránya a megyében korántsem éri el a 22,8 százalékot, de még a 13 százalékot sem. Szerinte – mivel a tavalyi választásokon 11,4 százalékra tehetô az urnákhoz járult magyarok száma – nyilvánvalóan ennyi magyar is él a megyében, vagyis a népszámláláson megállapított hivatalos szám legtöbb felérôl lehet beszélni. Ezt megerôsíti az is, hogy a választásokra az RMDSZ a betegeket is elvitte szavazni – mondotta.
Funar a magyarság létszámának csökkenését természetesnek mondja, mivel az utóbbi tíz évben „több RMDSZ-es halt meg, mind amennyi született". Mindennek alapján újabb népszámlálást akar kiírni Kolozs megyében, függetlenül attól, hogy annak megszervezése mennyit vinne el a költségvetésbôl. Mint kifejtette ugyanis, a pénz nem számít, amikor olyan ügyrôl van szó, amelyért a románság ôsei vérüket adták: a román nyelvrôl. Funar ötletét nem ellenzi a kormánypárt, a Társadalmi Demokrácia Pártja egyik kolozsvári tanácstagja sem. Lăpuşan Remus úgy véli, egyenesen jól jönne egy népszámlálás, hiszen az kifogná a szelet Funar vitorlájából, elejét venné a folyamatos vitának. Mivel a kolozsvári magyarok lélekszáma meghaladja a húsz százalékot, a népszámlálás után semmilyen gond nem lenne a most megszavazott közigazgatási törtvény kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó cikkelyeinek alkalmazásával – állítja a román tanácsos.
Hunor Press
Közbirtokosok, figyelem!
Újabb lap látott napvilágot az erdôkrôl, az erdôkért. A kézdivásárhelyen megjelent kiadvány elsô lapszámában többek között arról is olvashatunk, hogy az ôsök hagyatéka kötelez, hogy gátol a kétarcúság és a jellemtelenség, valamint arról, hogy a zöld ruha lejáratta magát. A póruljártak is hangot kapnak itt, panaszos levelet olvashatunk Egy rosszindulatú és nacionalista eset cím alatt. Olyan személyek vallanak a hasábokon, akik kivették részüket a közbirtokossági erdôk visszaszerzésében folytatott harcból, és itt elsôként említhetô dr. Garda Dezsô parlamenti képviselô, de megszólal Rafain Zoltán, a Hargita megyei tanács tagja, valamint más, közbirtokossági elnökök, vezetôk.
A szerkesztô-csapat (Tamás Sándor lapigazgató, Kocsis Mihály fôszerkesztô, és 'jónéhány, újságos-berkekbôl ismert fômunkatárs) terve, hogy a Közbirtokossági Hírvivô havi rendszerességgel fog megjelenni, fôként a székelyföldi megyékben terjesztve, és elôreláthatólag februárban 2000 példányban nyomtatva. Kocsis Mihály fôszerkesztô úgy látja, hézagpótló kiadvány ez, amely „a székelyföldi erdôk visszaszerzését, gondozását, hasznosítását szeretné elômozdítani, tehát megítélésünk szerint fontos közösségi ügyet szolgál".
A havilap címe, telefonszáma sem titok, így bátran jelentkezhet bárki észrevételeivel, közérdekű témáival, ötleteivel, vagy éppen megrendelôként a kiadóhoz:
Közbirtokossági Hírvivô
RO 4050 Târgu Secuiesc CP 35
Tel/fax: 067 364 980, 067 363 902
e-mail: hirmondo@planet.ro.
„A börtön nem leányálom, és nem templom"
„1992. szeptember 11-én este Csomafalván egy bárban, a Világ közepében voltunk. Sokan voltunk, fiatalok, idôsebbek, illogattunk. Tizenegy óra után, mikor indultam haza, láttam, hogy Haba Öcsi a sáncban fekszik. Megpróbáltam felemelni, de nem bírtam. Gondoltam, majd kijózanodik, s hazamegy. Otthagytam. Hazajöttem, lefeküdtem. Reggel jött be az akkori barátnôm, s mondta, hogy Öcsi meghalt, meggyilkolták. Aztán mentem a rendôrségre nyilatkozni... s attól arrafelé négy év, három hónap és tizenhét napig nem engedtek haza." – meséli a csomafalvi Borsos Gábor, aki még mindig nem tudja, kinek a kése okozta Haba Öcsi halálát, ki helyett ülte le a négyévnyi börtönt. Egyvalami bizonyos: a börtönösködés alatt elveszítette családi vállalkozását, barátnôjét, némelyek szemében becsületét... és szerzett néhány, igencsak kellemetlen tapasztalatot.
A továbbiakban errôl vall:
Ittam, de nem öltem
Fogva tartottak, s még aznap Csíkszeredába vittek, elôzetes letartóztatásba. Ott elmondtam, hogy ittas voltam, de Öcsit nem öltem meg. Kértem, hogy szavaimat hazugságvizsgálóval ellenôrizzék, s vállaltam volna a hipnózist is. Válaszként bevittek a Mina Minovici intézetbe, hogy megnézzék, normális vagyok-e.
Rabszállítás
Hogy néz ki egy olyan vagon, amelyben rabokat szállítanak? Külsôleg olyan, mint a többi, csak az ablakain vannak olyan rácsok, hogy ne lehessen kilátni, ne tudd, milyen állomáson vagy. Olyan, mint amikor marhákat szállítanak; annyit raknak be, ahányat vinni kell. Befértetik. Van külön fülke a közveszélyes raboknak. Hát én nem vagyok nagy ember, de ott két magamfajta is szűkösen fér el.
A vonat lassan halad, némelyik állomáson félretolják, akár napokat is áll, mert az utasai nem sietnek.
Elmélet és gyakorlat
Az intézetben különbözô pszichológiai teszteket végeztettek. Nem vonták meg az élelmet, de azt nem tudtam elfogadni, hogy a bakancsfűzô, nadrágszíj után a szemüvegemet is elvették. 5-ös szemüveg, sokat segít a látásban.
Egyszer feljutottam az „Arest" igazgatójához, s mondtam neki, hogy mielôtt az Istenhez érnél, megesznek a szentek... másnap aztán visszakaptam a szemüvegemet.
Akkor még nem voltam elítélt, és elméletileg ártatlannak bizonyultam, amíg a bűnösségemet be nem bizonyítják, de gyakorlatban gyilkosként kezeltek. Ha belekerülsz ebbe a fogaskerék-rendszerbe, akkor már tehetetlen vagy, szavad nincs.
Ítélet: hét év
Néhány hónap után visszakerültem Csíkszeredába, és megkezdôdtek a tárgyalások. Mind a négyrôl készítettünk magnófelvételt. Hajdú Gábor volt az ügyvédem, de úgy tűnt, hogy csak ott van, de nem véd. Elítéltek hét év börtönbüntetésre, és talán négy év jogvesztésre. Fellebbeztünk Marosvásárhelyen. Hogy mi ment ott végbe, azt kívülálló nem értheti meg.
Egyetlen módszerem volt arra, hogy meg ne hülyüljek: amíg ébren voltam – hogy máson ne gondolkozzak – számoltam: 1, 2, 3, 4... amíg elfáradtam, elaludtam. Mikor megébredtem, folytattam: 1, 2, 3, 4, ...
A fellebbezéssel nem értünk el sokat, három hét után ugyan, de megjött a döntés: az ítéletet nem módosították. Nem akartam aláírni. Azzal bosszulták meg a makacsságomat, hogy kopaszra nyírták a hajam. Manapság divat a borotvált fej, de akkor megalázó volt.
Fôvárosi börtön
Újabb fellebbezés miatt újabb kirándulás következett: Bukarestbe. Egyenesen a Jilavai börtönbe vittek. Ha abban a szobában kellett volna a büntetést letöltenem, ahová betettek, már alulról szagolnám az ibolyát. Sokféle ember volt körülöttem: sírgyalázó, olyan, aki megerôszakolta nagyanyját, földarabolta és zsákba tette a társát, kiszúrta a saját szemét... Egy férfi, aki megerôszakolta a lányát, azzal védekezett a tárgyalásán, hogy „ejsze, amelyik széket csináltam, arra nem ülhetek rá?". Hát ilyen emberek voltak, és minden szociális réteg képviselve volt. Egy szobában 70 ágy volt, és mindegyikben hárman aludtak... szörnyű volt. Szerencse, hogy kimehettem a műhelybe, és más szobába kerültem, ott csak negyvenen voltunk. Ha csomag érkezett, és nem romlott meg minden a sok hányódtatásban, akkor el kellett osztani; néha maradt nekem is belôle, néha nem.
Az eleség is silány volt. Ismerik a marharépát? Azt ettünk, pucolatlanul. A jó bukaresti föld még kercegett a fogunk között. Volt néha árpakása. A puliszkát olyan hígra fôzték, hogy ha nem volt egy darab újságpapírod, és a csupasz markodat nyújtottad be az ablakon, ahogy beletették, úgy az ujjaid közt ki is folyt, s maradtál éhesen.
Hat hónap után újabb ítélet, végleges, változatlan... és megváltoztathatatlan.
Börtön-kenyérbe léptem
A bukarestieknek szükségük volt a munkámra, nem akartak visszaengedni Csíkszeredába. De nekem jönnöm kellett: a szüleim idôsek, a távolság nagy... és a pénz is kevés. Nehezen értették meg. Eddig eltelt két év, s összejártam a fél Romániát. Végül visszahoztak Szeredába, de akkorra – valószínű a stressz is közrejátszott –, az ízületeim felmondták a szolgálatot. Gyógyszert azonban csak az ügyvéd közbenjárásával kaptam nagy nehezen. Hamar munkába álltam, hisz az alapszakmám autó-villanyszerelô, így volt helyem a börtön garázsában. Ez egy kicsit könnyített, hisz nem voltam egész nap a négy fal között; szívhattam a levegôt. Szabóval, cipésszel, asztalossal laktam együtt az úgynevezett interiorban.
Az étel – a négy év tapasztalata szerint – Csíkszeredában volt a legjobb. Puliszka helyett kenyeret, árpakása helyett rizst adtak. Késôbb a konyhásokkal is összebarátkoztam, s amikor valami jobbat akartam kajálni, bementem, s mondtam, hogy legyetek szívesek, adjatok egy darab szalonnát.
Olvastam, tanultam
Négy év alatt volt idôm olvasni. Nekiláttam angol nyelvet tanulni szótárból, és sok érdekes könyv a kezembe került. Állítom, hogy a gyergyói könyvtárban feleannyi könyv sincs, mint a csíki börtönében. Hát hová vigyék az elkobzott, tiltott könyveket?
A rabok nagyrésze nem olvasott, de aki vette a fáradtságot, és belelapozott a könyvekbe, sok érdekes leírást talált. Én rengeteget olvastam.
Kísértések
Sokféle emberrel voltam összezárva, s annak ellenére, hogy egész nap dolgoztam a műhelyben, mégis hallottam ilyen-olyan csalafintaságokról, betörési, rablási cselekrôl. Ez volt az egyik olyan nehéz kísértés, aminek ellen kellett állni. Azt is mondtam, hogy annyi módszerrôl hallottam ott bent, hogy akárhány autót feltörhetnék, akárhány házat kirabolhatnék, soha senki nem tudná meg, hogy én voltam. Csak a lelkiismeretem nem engedné meg. Aztán megszoktam: az ilyen történetekre nem figyeltem oda; az egyik fülemen bementek, a másikon ki.
De nehezen teltek a napok. Dolgoztam, hisz a munkáért napokat adtak, és egyre közelebb kerültem a szabaduláshoz.
Szabadulás
Egy félórával hamarabb közölték csak, hogy hazamehetek. Tizenegykor még dolgoztam, s tizenkettôkor kiengedtek. Egyszerű volt kijönni a börtönbôl, felülni a vonatra. Hazajönni azonban annál nehezebb. December 24-én értem haza, ez volt a karácsonyi ajándék.
A falustársak nagy fenntartással fogadtak. Úgy látták, hogy aki börtönt járt, az a társadalom peremén van.
Akinek börtöntöltött ismerôse van, legyen az bűnös, vagy ártatlan, annak azzal nem segít, ha eltaszítja magától. Azzal csak megnehezíti a visszailleszkedést. Harmincnégy évesen már egy pár küszöb megütötte a fenekemet, azt hiszem, adhatok ez ügyben tanácsot: ezeket az embereket nem sajnálni, utálni kell vagy elzárkózni tôlük. Egy dologgal segíthetnek: ha úgy fogadják ôket, mintha nem is lettek volna börtönben.
* * *
Borsos Gábor még mindig érzi azt a távolságtartást, ami egy börtöntölteléknek „kijár". Reménykedik abban, hogy egyszer fény derül az igazságra, az ártatlanságra.
A börtönéveket nem felejti el, de az igazság talán az emlékeket is tompítaná egy kissé.
Balázs Katalin
Börtönnapló
'96 január 5.
A nap legfontosabb eseménye az esti film volt, mert átéreztem, hogy én is pontosan ebben a helyzetben vagyok, és milyen keserves a tehetetlenség, és mit jelent, ha valakit el akarnak süllyeszteni, milyen agyafúrt trükkökkel lehet azt elérni.
január 7.
Ha már bekerültél a törvényszék kezei közé, nincs menekvés, ha vagy ártatlan, ha nem. Elég, errôl többet nem írok, mert már azonban elbôgöm magam, még a gondolatra is, és mindezt tetézi, hogy nem is merek rágondolni, mi lenne velem, ha ti, szüleim nem álltok mellém, és nem segítetek.
január 16.
Kezdem a nap legfontosabb eseményével: van egy szénatomokból összerakott semmiség a szobánkban, az alattam lévô ágyban alszik. Már a délelôtt megkezdte a vitatkozást, és délutánra betetézte a sok marhaságával, hogy utoljára fogadom föl, hogyha egy kanál vízzel meg tudnám menteni, akkor inkább elönteném, minthogy neki adjam (ezek az ô szavai), pedig ahányszor csak tudtam, annyiszor segítettem rajta, de vége.
január 21.
Az egyik hétvégén a grippa, a másik hétvégén a gyomorrontás. Muszáj valami bajom legyen, másképp nem lehet. Olyan beteg vagyok, hogy nem vagyok jó semminek, és emellett még valami el is van ásva a betegség háta mögött, mert túl gyorsan jött. (...) A hangulat a lehetô legrosszabb (...) Mára elég.
február 5
A lelki egyensúlyom eléggé billeg, és az egészségem sem a legtökéletesebb. Az ízületek űzik az eszüket.
február 25.
A szobában kezd kiélezôdni a román-magyar barátság, és nem szeretném, ha robbanna, de azt hiszem, hogy ez elôbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, és valaki csúnyán megfizet érte.
március 3.
A nem teljesen négy év börtön kezd hatni az én idegeimre is, és éppen ezért nagyon akarok vigyázni, nehogy valami elôreláthatatlan baj történjen, nem hiányzik most egy halasztás.
március 18.
Látogatóm édesapám volt. Olyan jó volt találkozni vele, csak az a baj, hogy nem nagyon van, mit beszélgessünk, mert akármit kérdezek, mindenre azt válaszolja, hogy jól vannak, jól mennek a dolgok. (Bár így lenne minden, de szeretném.)
április 3.
A mindennapi rutin megvan, reggel le a műhelybe, ott a munka és az idegesség, mert mindenki a maximumot szeretné kihasználni, olyan feltételek mellett, hogy még bár azt sem mondja, hogy te hülye, köszönöm. Vagy valami ilyesmit. Az itt nem szokás.
április 23.
Történt egy olyan dolog, amit nem fogok egykönnyen elfelejteni, hisz ma szabadult egy olyan valaki, akit elég közel éreztem magamhoz, és fogom érezni a hiányát, az biztos.
május 8.
A mai nap egyik legkatasztrofálisabb volt az utóbbi idôben, amit itt bent kellett eltöltsek. Egész nap vártam, hogy jöjjön valaki hozzám (...) hiába vártam, mert nyolc óra el van múlva, és senki sem jött.
június 18.
Azt belátom, hogy most a helyzetem leírhatatlanul rossz, de nem minden szempontból. És azt a lehetôséget, amit lehet, nem szabad kiaknázatlanul hagyni, ha valamit el akarok érni. Még akkor is, ha ez mind csak kártyavár, és bármikor összeomolhat, ami az adott helyzetben nem szabad megtörténjen.
A Tibsil keletre exportál
Az arabok megbízhatóbbak, a nyugatiaktól óvakodni kell
A Tűzoltók utca legvégén valóságos ipari negyed alakult ki, több cégnek is ott található a székhelye. Ezek között szerepel a Tibsil Kft. is. Az udvaron kásztákban áll a rengeteg deszka, ez a vállalkozás is egyike a „fásoknak". A két házhelynyi területbôl nem maradt sok szabadon; a tulajdonos, Kolumbán Tibor minden tenyérnyi helyet kihasznál. Új műhelyt akar berendezni, amelyben majd bútorokat is készítene az eddigi deszkavágás mellett. A Tibsil neve is szerepel azok között, akik fával segítették a Bucsin negyedi 21-es tömbház tetôszerkezetének javítását, egy óvodának pedig babaházat épített.
Az új műhely működtetéséhez rengeteg engedélyre van szükség, sok irodát végig kell járni. Kolumbán Tibornak ez nem jelent problémát, már szinte minden szükséges papírt megszerzett hozzá – mondta elégedetten, amikor felkerestük. A továbbiakban ô mesél vállalkozásáról:
Már a nagyapám is fás volt
– Úgy tűnik, örököltem a szakmát. Nekem a nagyapám, az apám is fával foglalkozott, én pedig az UFET-nél dolgoztam. Ehhez értettem, szerettem is, hát ezért fogtam hozzá. 1993-ban, egyedül indítottam a vállalkozást. Már kezdetben a fakitermelés volt a cég profilja. Akkor történtek éppen a széldöntések, volt honnan fát szerezni. Jelenleg huszonöt alkalmazottat foglalkoztatok, egyelôre csak deszkát vágunk, és faházakat készítünk. Ha berendezzük az új műhelyt, akkor beindul a bútorkészítés is.
Az alkalmazottaim nagyrésze gyergyószentmiklósi, de vannak néhányan a környezô falvakból is. Naponta nyolc órát dolgoznak, s a hétvégéjük szabad. Úgy látom, ha becsületesen ledolgozzák a nyolc órát, nem kell többet kérni tôlük.
A fát Kilyénfalváról szállítjuk, mióta a széldöntésekbôl származó alapanyag elfogyott. Nem félek attól, hogy egyszer csak elfogy az erdô. Akik nekünk eladják a fát, azok gondoskodnak az újraültetésrôl is.
Többet is adnék a munkásoknak
Az új műhely elkészülésével már bútorokat is fogunk gyártani, akkor majd helyi megrendeléseket is fogadunk. Valószínű – ha megszavazzák a törvényt –, hogy ezen a területen vámkedvezményeket élvezünk majd. Annyiban segít majd a kormány, hogy ha új technológiát hozunk be, nem kell rá TVA-t, vámot fizetni. Eddig úgy volt, hogy ha mi nagy nehezen elôteremtettük a szükséges pénzt, hogy vegyünk egy új gépet, az nekünk másfélszeresébe került, mint a nyugatiaknak. A munkásaimat igyekszem legalább átlagosan fizetni. Jelen pillanatban még én sem vagyok megelégedve azzal, amit kapnak, ezelôtt pár évvel sokkal több jutott nekik, dollárárfolyam szerint gondolkodva. Most minden nehezebb, drágább... a pénz is kevesebb. Mi mindent dollárárfolyam szerint fizetünk, a piac fizetôképessége ellenben folyamatosan csökken.
A keletiekben jobban bízok
Megrendelések fôleg a keleti országokból érkeznek. Régebben dolgoztam nyugatiaknak is, de velük nem volt könnyű üzletelni. Az arabok nem annyira igényesek, és nem szôrszálhasogatók. Igaz, hogy nagyon nehéz velük dűlôre jutni, egy fél dollárnyi árengedményért képesek akár napokat is tárgyalni, de ha az üzlet meg van kötve, többé nincs baj velük; amiben megállapodtunk, azt be is tartják. Nem küldik vissza a szállítmányt, nem reklamálnak. Soha nem vertek át, bár azért én is megnézem, hogy kivel állok szóba. Ezzel szemben a belföldi piacon olyan tapasztalattal is gazdagodtam, hogy az árut elvitték, de nem fizettek. Megvannak erre a módszereik, de én már nem dôlök be ezeknek. Bár az is igaz, hogy nincs az a vállalkozó, aki néhányszor ne járta volna meg ugyanígy. Ezekkel az arab ügyfelekkel bukaresti ismeretségeimen keresztül kerültem kapcsolatba. Azt hiszem, a késôbbiekben is leginkább nekik fogok szállítani.
Mi, fások, összetartunk
Nem félek a konkurenciától, nincs miért. Mi, fások, nem nézünk ellenséges szemmel egymásra, inkább összetartunk. Nem egyszer történt meg, hogy kölcsönadtam, kölcsönkértem valamelyik cégtôl gépeket, szerszámokat. Ráadásul mi hajóval szoktunk szállítani. Egy hajónyi rakomány – mert általában ekkora rendeléseket kapunk – elkészítése a Tibsil-nek egyévnyi termelést jelent. Hogy mégis meg tudjunk felelni a megrendeléseknek, más cégekkel együtt szoktuk megtermelni ezt a mennyiséget. Így nem veszítem el az ügyfeleket, és a többiek is jól járnak. Rendeléseket is adunk át egymásnak. Nemcsak én, hanem a többi fás is így viszonyul ehhez. Nincs miért versenyeznünk, hiszen a piac akkora, hogy mindenki megfér rajta.
Megtaláltuk a segítôkész vállalkozót
Elôször csak az óvónônek szerzett örömet Kolumbán Tibor vállalkozó, meghallgatván ôt, aki elindult „szerencsét próbálni", miután Csíkszeredában néhány óvodai egységben szebbnél-szebb fából készített „babaházakat" látott.
Szerencsével járt, mert Kolumbán Tibor vállalkozó, akivel elôször találkozott életében, felajánlotta a segítségét, és biztosította a szükséges anyagot a „ház" megépítéséhez.
Azóta nagyon sok csillogó szempárnak, mosolygó arcú gyereknek szerez örömet ez a játszóház:
„Ahol olyan jól lehet fôzôcskélni";
„Holnap is jövök, mert vendégeink jönnek és sokat kell fôzni, hogy mindenkinek jusson";
„Végre a babáknak is van igazi szobájuk";
„Amikor teteje lesz, még jobb lesz".
Jelenleg csak húsz gyerek, de késôbb majd még több mondhatja, hogy „olyan jót játszodtam a babakonyhában és babaszobában"
Köszönet érte Kolumbán Tibornak, a Tibsil Kft. tulajdonosának.
A traktorokra míg a világ szükség lesz
Remetén egymás hegyén-hátán vannak a kisebb-nagyobb vállalkozások; üzletelni, élni akarnak az itt élôk. A Transamber Kft. modern épületben várja vásárlóit. Balázs Endrérôl azt mondják, megfogta az Isten lábát, jól kiötölte, milyen vállalkozást kell indítani: mezôgazdasági, fakitermelô gépalkatrészeket forgalmaz, és ezen célgépek javítását is felvállalta műhelyében. Ám emberünk több lábon kíván állni, s bejelentette, hogy február 5-én Gyergyószentmiklóson nyit üzletet, ahol az érdeklôdôk megvásárolhatják a központifűtéshez tartozó összes kelléket, és gyakorlott szakemberekkel találkozhatnak.
A Transamber családi vállalkozás: a Balázs házaspár és a tizenegy alkalmazott vállvetve dolgoznak. A fônökék ott segítenek be, ahol éppen szükségeltetik: Endre olajos kézzel, munkaruhában szedi szét az alkatrészeket, felesége, Mária pedig az ördögszállta számítógépet próbálja megszelídíteni.
Két emeleten, 140 négyzetméternyi felületen folyik az elárusítás reggel nyolctól este nyolcig. A vásárlókra sem lehet panaszkodni, sosem ürül ki az üzlet. A többi autóalkatrész-kereskedô sem kíván a Transamber fejére nôni: szinte barátias a kapcsolat a többi üzletessel, nincs konkurencia, jól megférnek egymás mellett. Mi minden kapható Balázséknál? Fakitermelô haszongép- alkatrészek: csapágyak, olajak nagy kiszerelésben, Németországból importált szíjak, hidraulikus slagok több méretben is... A drágább, nagy alkatrészekre rendelést vesznek fel, és két-három nap alatt a megrendelô házához szállítják a terméket.
A műhelyben is folyik a munka; három alkalmazott dolgozik itt, éppen trolit szerelnek, de mindennapos az is, hogy javítandó traktor kerül a szerelôk kezébe.
A jövedelemmel nem dicsekszik Balázs úr. Mint mondja, ô nem született fônöknek, inkább munkatársa az alkalmazottaknak. A vállalkozás létrehozásával is egyik célja az volt, hogy munkahelyet teremtsen néhány embernek. Tôle tudjuk meg, hogy alapszakmája fémforgácsoló, és tervezi egy esztergályosműhely kialakítását is. Szerinte a szerteágazó tevékenység biztonságot jelent.
Ez ösztönözte arra is, hogy egy újabb ágazat kereskedelmébe belebonyolódjon. Terveik szerint február 5-én lesz azon üzlet megnyitója Gyergyószentmiklóson (Virág negyed, 41-es tömbház, az Iroma mellett), ahol a központifűtéshez szükséges minden kelléket megtalálhatunk: fűtôtesteket, kazánokat... és természetesen szaktanácsot, sôt jól képzett szerelôcsoportot is.
Manapság, amikor lakásaink kifűtése fölöttébb bizonytalan, akkor jó, ha mi gondoskodunk az otthon melegérôl.
Ne feledjék tehát, hogy a Transambernél nemcsak a fakitermeléshez szükséges célgépeinket javíttathatjuk, hanem itt megoldást teremtenek arra is, hogy a fából meleg legyen.
A „bécsi" szablya (1.)
– nemzeti örökségünk egyik büszkesége –
A bécsi Kunsthistorisches Museumban, a „Schatzkamerben", egy pompás, remek fegyvert ôriznek. Egy olyan tárgyat, amelynek eredetét az évszázadok homálya elfedett, és megkérdôjelezhetô, hogy ténylegesen a múltunk egyik büszkesége volt-e. Olyan ereklye, amelyet – a sors rendelése szerint – külföldi tárgyként kell megtekintenie az odalátogató magyar polgárnak. Legjobban illusztrálja az a tény is, hogy hol „Attila", hol „Nagy Károly" kardjaként (pedig nem is kard, hanem szablya) emlegeti a népszerűsítô nyugat-európai szakirodalom.
Mielôtt belekezdenénk bemutatandó fegyverünk „detektívregényes" történetébe, a régész szemszögébôl próbálom bemutatni, leírni e fegyvert és rangjelzôt.
A fegyver bemutatása
A bécsi szablya, akárcsak más honfoglalás kori szablyáink, enyhén ívelt, egyélű, szokatlanul hosszú fokéllel. A markolatát tömör aranylemez ékesíti, amelyen dinamikusan felfelé ívelô indákat és ebbôl kinövô palmettákat jelenített meg a X. századi ötvösmester.
Az említett aranylemez alatt, pikkelyes krokodilbôrrel vonták be a két farészbôl összeállított markolatot. Formai szempontból e markolat kissé ívelt (éppen emiatt ívelt a pengéje is – geometriai törvényekrôl van szó).
A szablya keresztvasa csónak alakú, kis gömbökben/gombokban végzôdik. A keresztvasat is a markolathoz illesztett aranylemezzel vonták be, amelyen a már említett művészi díszítések láthatóak.
A fegyver pengéje, amint említettem enyhén ívelt, a vaslemezre pedig sárga színű rézlemezt erôsítettek, amelyen bevéséses technika révén, állatküzdelmi jeleneteket és palmettadíszítést láthatunk.
A bécsi szablya hüvelyét fekete bôrrel vonták be, a torkolatánál és a penge közepére függesztôfüleket, a végére pedig ugyancsak aranygömbös koptatót szereltek fel. A függesztôfüleket és a koptatókat szalagfonatos indák és palmettacsokrok díszítik.
A fegyver eredete és története
A fegyver több mint viharos történetével nagyon gazdag szakirodalom foglalkozik. Amint már említettem, egy német legenda „Attila kardjaként" emlegeti, illetve egy másik „Nagy Károly fegyvereként" ismerteti.
E félreértés a XI. századi Hersfeldi Lambertôl származik, aki a VI. századi Iordanestôl vett át információkat. Iordanes, e jelentést több mint száz év után vette át Priskostól, a hunoknál járt bizánci követtôl, aki részletes leírást ad a következô történetrôl: a hunok megtalálták a Mars isten kardját, amelyet átadtak Attilának, aki ezzel sanyargatta Gallia népét. Tehát az egész „Attila történet" egy XI. századi félreértésnek a következménye.
Ahogy már említettük, egy másik történet szerint Nagy Károly sírjából származna, amelyet egy követjárás alkalmával, Harun al Rasid (786-809) bagdadi kalifától kapta volna ajándékba a karoling király, majd császár. E történetnek egy másik változata szerint a 791-es vagy a 796-os avar háborúban zsákmányolta a Dunántúlon. Amint tehát észrevételezhetjük, a történetek tömkelegével volt és van dolgunk.
Ami a Bécsben ôrzött fegyver hiteles történetét illeti, annyit tudunk, hogy 570 évig a német-római császárok díszkardja volt, 1794-ig Aachenben ôrizték, majd 1801-ben vitték át Bécsbe, ahol a „Schatzakemmerbe" került, és ahol a mai napig is ôrzik.
Joggal tehetjük fel a kérdést: eddig milyen magyar vonatkozása van e tárgynak? Milyen köze van a német koronázási jelvényekhez e szablyának, és ha így van, akkor milyen köze a magyar rangjelzô tárgyakhoz? Az alábbiakban éppen ezt próbálom tárgyalni, a régész és történész szemszögébôl.
A tárgy elemzése
Megemlítendô elsôsorban, hogy e tárgy kutatásában a régészet és a művészettörténet tudhat maga mögött maradandó eredményeket. E kutatások, ha nem teljesen biztosan is, de rávilágítottak a fegyver készülési helyére és idejére.
Formailag és készítésének jellegzetességei alapján a bécsi szablya a honfoglalás kori szablyákkal teljesen megegyezik. Ez azt jelenti, hogy készítésének technikája, valamint ebbôl adódóan alkalmazásának geometriai törvényei azonosak a honfoglalás kori szablyákkal, a megtört markolat egy geometriai síkba esik az ívelt pengével, ugyanis a szablya hasít, ellentétben a karddal, amely vág. A honfoglalás kori szablya alsó harmadát kétélűre köszörülték azért, hogy ha a vágás célt tévesztett, a visszafelé húzott pengével is lehessen sebet ejteni az ellenfél testén vagy annak lován. Ez az úgynevezett „elmann" ótörök nyelven. A karddal a vágás felhúzott karral, egyenesen történt, a szablyával (készítésének köszönhetôen) gyöngéd és gyors ívekben, a csuklót mozgatva tudott eredményesen vívni a vitéz. Megemlítjük, hogy egy szablya átlagos súlya 900–1000 gramm, a szablyával ellentétben, amely 300–400 gramm súlyt nyom.
A magyar régészet és honfoglalás kori régészek álláspontját nagymértékben igazolja az a tény is, hogy a skandináv, szláv, illetve frank területen e fegyvernem tökéletesen ismeretlen volt, a keleti, éspedig besenyô és kun szablyák pedig néhány formai jellegzetességben eltértek a magyar szablyáktól. A XI. században besenyô nyomásra térnek át Oroszországban a kardról a szablyára. A Kárpát-medencében e folyamat ellentétje játszódott le, tehát a szablyáról a nyugati harci technikára való átállás miatt mondanak le a kard javára.
Ha formai szempontból a „bécsi szablya" teljes azonosságot mutat a honfoglalás kori szablyákkal, a fémszerelékein (markolat, keresztvas, függesztôfülek) található művészábrázolások különbözô kultúrkörök hatásainak legszebb bizonyítékai.
Gáll Ervin, régész-történész
Fotó reprodukció: Molnár Attila
KISASSZONY
Legyen stílusunk!
Ennek aztán van stílusa – irigykednek az emberek olyanok láttán, akik jól válogatták össze ruhadarabjaikat és kiegészítôiket. De mi is a stílus? Egyesek szerint a természetesség maga a stílus, mások pedig a meggyôzô egyszerűség mellett voksolnak. A filozófia is megfogalmazta a maga meghatározását: Tudd, ki vagy, és öltözködj aszerint.
A színösszeállítás az egyik legfontosabb kérdés, mert a szín átsugárzik az arcra. A türkiz például mélyíti a ráncokat, a bézs és a barackszín pedig lágyan tükrözôdik vissza. A szabásvonalban a nôiesség dominál, azt kell kiemelni, ami a legelônyösebb. A miniszoknya megmutatja a formás lábakat, a nadrágkosztüm pedig minden elônytelent eltakar, és emellett nagyon elegáns. Az öltözködés fontos kellékei a kiegészítôk. Ha kell, finoman eltakarnak, de az elônyös dolgokat szépen kiemelik. A sál, a kendô jótékonyan takar, élénk színeivel fiatalít, és érdekesen megkötve feldobja a legegyszerűbb ruhát is. A kalap szintén elegáns kiegészítô. Lehet bohókás, félrecsapott, nyári, téli vagy estére fátyollal kiegészített. Az ékszernek, bizsunak nem szabad elnyomnia az arc karakterét. Éppen ellenkezôleg, arra szolgál, hogy azt jobban kiemelje. Színes, virágos ruhához apró ékszerek illenek. Fontos szabály, hogy az antikot ne kombináljuk a modernnel. A finom, vékony láncok, karkötôk a szép, sima bôrű hölgyeknek elônyösek igazán. A vastagabb ékszerek viszont elterelik a figyelmet az apró szépséghibákról.
Kérdések a mellápolásról
„Mit tegyek, hogy ne legyen lógós a mellem?"
Az idôk folyamán minden melltípus változik, s kissé lógós lesz. Az oka: a mellizomzat megereszkedik, különösen, ha elhanyagolják. Éppen ezért célszerű ezt az izomzatot úszással, masszírozással állandó edzésben tartani, miáltal a mell feszességét hosszabb ideig megôrizhetjük.
A híres topmodellek fitnessvideóiban láthatjuk, hogy valamennyien gondot fordítnak – súlyzózással és kargyakorlatokkal – a mellizom erôsítésére. Egy hasznos gyakorlat: egyenesen állva a karokat mellmagasságban elôrefeszítjük, majd oldalt és hátrafelé lendítjük (mintha szárazon úsznánk), legalább hússzor.
„Tizenéves korban elvégezhetô-e a mellnagyobbítás vagy a mellkicsinyítés?"
Az ezzel kapcsolatos műtétek tizennyolc éves kor után végezhetôk. A beavatkozást követôen 1–2 napos klinikai ápolásra, majd 10-14 napos otthoni pihenésre van szükség. Ez idô alatt többször végeznek kötéscserét, majd a második hét végén a varratszedés következik. Ezután körülbelül egy hónapig még kerülni kell a nehéz fizikai munkát, vagy az intenzív sporttevékenységet. Ilyen jellegű műtéteket plasztikai sebészeti klinikákon végeznek.
„Miért nem egyformák a mellek?"
Sok lány számára sokkoló látvány, ha a tükörben ezt a „rendellenességet" látja. De a testi fejlôdés során az aszimmetria még normalizálódik, mert a test körülbelül 23 éves korig fejlôdésben, növésben van. Amennyiben a különbség mégis megmarad, az eltérés mértékétôl függôen lehet a problémával orvoshoz fordulni. A kis eltérés megfelelô öltözködéssel és fehérneművel kijavítható.
„Miért nô szôrzet a mellbimbók körül?"
Sok lánynak valóban szôrzet nô a mellbimbója körül, s a sötét hajú lányoknál sokkal inkább, mint a szôkéknél. Semmi esetre se szedjük ki a szôrszálakat csipesszel, mert a bôr nagyon érzékeny, és sérülékeny, s könnyen begyullad. Célszerűbb a szôrzet végét levágni. Ha végképp nem tud együtt élni vele, akkor forduljon tanácsért kozmetikushoz.
„Miért feszül a mell, különösen havi vérzés idején?"
A havi vérzés ideje alatt a hormonális eredetű vízfelhalmozódás okozza a mell megduzzadását, s ezáltal fájdalommal is járó feszülését. Ilyenkor sokkal érzékenyebb, mint egyébként. Különösen erôs fájások esetén ajánlatos orvoshoz fordulni.
Tanácsok a szép mellekért
– Mossuk le olajmentes folyadékkal, az olaj eltömi a pórusokat!
– Tonizáljuk alkoholmentes folyadékkal, az alkohol szárít!
– Hidratáljuk olajmentes folyadékkal!
– Naponta végezzünk felsôtestet megmozgató tornagyakorlatokat!
– Együnk alacsony zsír- és magas rosttartalmú ételeket, leveles zöldségeket! Kerüljük az édességet, fôleg akkor, ha a bôrünk zsíros, és hajlamosak vagyunk a kiütésekre!
– Igyunk naponta 2-3 liter folyadékot, hogy a méreganyagok kimosódjanak a szervezetünkbôl!
– A mellet fényvédô krém nélkül ne érje naphatás, mert ez a bôrfelület különösen érzékeny!
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
Az EU minden negyedik polgára internetezik
Az Európai Unió 15 év feletti lakosai közül minden negyedik hozzáfér az internethez: tavaly áprilistól októberig az interneten szörfözôk aránya 18 százalékról 28 százalékra nôtt – állítja egy kölni tanulmány.
A német gazdasági intézet január 24-én közzétett jelentése szerint az világháló használatában élen járnak az északi nemzetek polgárai: a hollandok, svédek, dánok, akiknél minden második már otthoni internet-hozzáféréssel is rendelkezik.
Németországban a világhálót használók száma 14 százalékról 27 százalékra emelkedett, Ausztriában és Írországban tavasz és ôsz között számuk megduplázódott. Bár a déli országokban – Portugáliában, Spanyolországban és Görögországban – is nô az internetezôk aránya, ez még mindig jelentôsen elmarad az északi nemzetekétôl.
Visszaélés a neten
Harminc éves börtönbüntetés vár a pornóoldalt üzemeltetô Kenneth Tavesre, aki harmincnyolcmillió dollárral károsította meg felhasználóit. A malibui férfi nyolcszázezer felhasználó hitelkártyájáról többször is lehívta a pornóoldal tizenhárom dolláros belépési díját. Az ügyet tárgyaló Brent Whittlesey bíró elmondta, ez eddig a legnagyobb összegű csalás, amelyet egyetlen személy követett el.
Síelôk weblapja
– www.sielok.hu –
Ezt a honlapot síelôk készítették, és frissítik síelôknek. Céljuk, hogy minél átfogóbb információt nyújtsanak síutakról, síterepekrôl, sípályákról, hóviszonyokról. Találhatsz náluk technikai tanácsokat, last minute kedvezményeket, utazási tippeket, síbörze infót, útitárskeresôt és sok más érdekességet.
Bôséges tájékoztatót olvashatsz a síelésrôl: Kiknek érdemes elkezdeni a síelést? Mennyi idô alatt lehet megtanulni síelni? Hogyan kezdjek hozzá a síeléshez? Milyen állomásai vannak a sítanulásnak? Hogyan lehet megelôzni a síbaleseteket? Milyen írott és íratlan szabályokat kell betartani a sípályákon?
Aprólékos leírást és tanácsokat a sífelszerelésrôl: Milyen szempontok alapján válasszak magamnak sífelszerelést? Hol vehetek olcsón használt sícuccokat?
Információt nyerhetsz Európa legjobb síterepeirôl és szálláshelyeirôl. Ezen az oldalon még síhumort is olvashatsz.
A honlap készítôi évek óta gyűjtik azokat az információkat, melyek hasznosak lehetnek minden sízô számára, ezeket találod meg rendszerezve és folyamatosan frissítve ezen a helyen.
Netikett(3.)
A netikett a hálózati etikett elnevezése. Mint a valós világban, az interneten is kialakult egy íratlan szabálygyűjtemény, melyet betartva rendes hálózati polgárnak fogadják el az internetezôt. Virginia Shea könyvet írt a netikettrôl, melyben így állapította meg a hálózati jó magaviselet tíz szabályát, melyek közül ezen a héten a harmadik és negyedik szabályt olvashatják:
3. Kíméld mások idejét!
Az interneten szó szerint is drága az idô, hiszen ketyeg a telefon. Ne terheljünk tehát mások számláját felesleges ismét-lésekkel, tartalmatlan, a témától idegen vagy többször elküldött levelekkel, üzenetekkel!
4. Nézz ki jól a hálón!
Az interneten anonimak vagyunk, használjuk ki ennek elônyeit! Itt nem koruk, nemük, vallásuk vagy származásuk alapján ítélik meg az embereket, hiszen mindez nem látszik. Ami látszik, az az írásunk. A nyelvtan, a stílus, a megfontoltság – jusson eszünkbe, hogy most ezek a ruháink!
(folytatjuk)
Linkgyűjtemény
A Magyar Köztársaság Alkotmánya: http://www.mkogy.hu/alkotmany/alkotm.htm/
Az Élet és Tudomány ismeretterjesztô folyóirat weblapja: http://www.eletestudomany.hu/
Magyar Elektronikus Könyvtár (több mint 3 500 dokumentum): http://www.mek.iif.hu/
Rovatszerkesztô: Ábrahám Imre
UFÓ-ROVAT
A kajapók hagyatéka
A hopi indiánok hagyományai szerint a történelem négy világkorszakot ölel fel. A jelen, a mi korunk ezek közül a negyedik. Évezredekkel ezelôtt a hopik elôdei egy csendes-óceáni kontinensen éltek, amelyet Kasszakarának neveztek. Ekkortájt esett meg, hogy kitört a háborúskodás egy másik földrész lakóival. A Kasszakara nevű kontinens darabokra esett szét, a tenger szintje megemelkedett, s a hopik ôshazája a tenger mélyére süllyedt.
Kasszakara szétrombolása után bukkantak fel a kacsinák, „a nagy és tisztelt Tudók", kik már szerepeltek az Ufó-rovat elôzô részeiben. A kacsinák egy kimondhatatlan nevű idegen bolygóról, a Toonaotheká-ról érkeztek, testi alakkal rendelkezô lények voltak. A hopik állítása szerint a „Tudók" meghatározott idôközönként felkeresték a Földet.
A hopik kacsinahagyományaival rokon, megdöbbentô hasonlóságot mutató rituálé ismerhetô fel az Amazonas felsô folyása mentén élô kajapo indiánok között. Ez az indián törzs minden esztendôben megül egy ünnepet, mellyel égi tanítómesterüknek róják le tiszteletüket. Mielôtt azonban az ünnepségek megkezdôdnek, elkészítik a földönkívüli látogató ruházatát. A kajapo törzs férfi és nôtagjai egyaránt kiveszik részüket a munkából. Háncsszalagokból készült ruházatot fonnak, ami teljesen zárt, nincsenek rajta nyílások az orr, a szem és a száj helyén. A kajapo indiánok azt állítják, hogy pontosan így nézett ki égi tanítómesterük, aki Bep-Kororoti névre hallgatott.
Történt egy szép napon, hogy a „Pukato-Ti" hegyén irdatlan robajlás kezdôdött. Ekkor ereszkedett alá a fellegekbôl Bep-Kororoti. „Rituális" öltözéket viselt, amely tetôtôl talpig beborította testét. Kezében „kopot" tartott, vagyis egy fegyverfélét. A falubeliek, ahányan csak voltak, félelmükben a bozótos sűrűjébe menekültek, a férfiak ellenben próbálták megvédelmezni az asszonyokat és gyermekeket, sôt akadtak egyesek, akik felvették a harcot a betolakodóval. Minden alkalommal azonban, mihelyt megérintették Bep-Kororoti ruházatát, összerogytak. A világmindenségbôl érkezett lény játszi könnyedséggel hárította el a bennszülöttek támadásait. Hogy hatalmát bizonyítsa, villámszóró fegyverét a magasba emelte, rámutatott egy fára és egy kôre, s mindkettôt megsemmisítette.
Nagy volt az ijedelem és a fejetlenség. Végül a törzs megbékélt Bep-Kororoti jelenlétével, aki a kajapo közösség irányítója és tanítómestere lett.
A férfiakat rávezette a „férfiház" (iskola) építésére, amely ma is megtalálható valamennyi kajapo faluban. Tökéletesítette fegyvereiket, megmutatta, hogyan kell szilárd alapokon álló házakat építeni, s miként tartható távol otthonuktól a villámcsapás.
Gyakorta megesett, hogy a gyermekek kerülték az iskolát. Bep-Kororoti ilyenkor magára öltötte űrmezét, s kisvártatva az engedetlenek nyomára bukkant. Nem akadt egyetlen gyermek sem, aki akaratának ellenszegülhetett volna, mert rendelkezett egy olyan képességgel, hogy megbénítsa ôket.
A vadászatnál Bep-Kororoti úgy ölte meg az állatokat, hogy nem is ejtett sebet rajtuk, s a zsákmányt minden esetben a kajapóknak adta, hiszen neki nem volt szüksége ilyenfajta élelemre. Egy szép napon Bep-Kororoti eltűnt, hamarosan azonban újra megjelent. Pokoli lármát csapott, üvöltözött és tombolt mérgében, azt állítva, hogy az indiánok ellopták az egyik szerszámát. Végül a világmindenségbôl érkezett tanítómester elbúcsúzott a kajapo törzstôl és a sorsra bízta ôket.
Néhány harcos egészen a hegy gerincéig követte a távozó tanítót. Elmondásuk szerint, ott iszonyatos dolgok történtek. Bep-Kororoti gyorstüzelô fegyverével fákat, bokrokat irtott ki, s csapást vágott magának a sűrűben. Ekkor a fellegekbôl nagy hirtelen hatalmas robaj támadt, az egész környék beleremegett. Valami házféle ereszkedett alá, s Bep-Kororoti eltűnt benne.
Füst csapott le a földre, s éktelenül dörgött az ég, majd tűz által kísérve a magasba emelkedett a „ház". Remegett a föld, a bokrok gyökerestôl szakadtak ki a talajból, s nem maradt a fákon egyetlen vadon termô gyümölcs sem. Hosszú idô után jöttek vissza a környék vadállatai.
A legenda annyira élethű, hogy szinte fölösleges kommentárt fűzni hozzá. Persze a kutatók, mint mindannyiszor, ez esetben is lehetetlenebbnél lehetetlenebb magyarázatokkal szolgálnak a kajapók történetére. Egy tény: az elszigeteltségüknek köszönhetôen a kajapók tisztán megôrizték eredettörténetüket és szokásaikat. Szájról szájra terjedve megmaradt a régmúltban Földre látogató földönkívüli története, akit istenként tiszteltek és tisztelnek a mai napig a bennszülöttek.
Összeállította: Ábrahám Imre
AZ EMBERISÉG ÉS A VILÁGEGYETEM
Halálra ítélték a MIR-t
A Roszaviakoszmosz, az űrkutatással is foglalkozó orosz állami cég sajtószolgálatának közleménye szerint a több mint másfél évtizede Föld körüli pályán keringô Mir megsemmisítésének idôpontja március 6-a lesz, de ez az idôpont még mindig változhat.
A 130 tonnás egységet a Progressz űrhajó hajtóműveivel fékezik le úgy, hogy a sűrűbb légkörbe belépô, többtonnás darabokra szétszakadó űrállomás roncsai Ausztráliától keletre, 1500 kilométernyi távolságban a Csendes-óceánba essenek és süllyedjenek el.
Az oroszok húsz év alatt ötször hajtottak végre ilyen távirányítású űrállomás-fékezô műveleteket, tehát eléggé gyakorlottak. Akadtak persze problémák. Az 1982 és 1991 között repülô Szaljut-7-tel elveszítették a kapcsolatot, és a Kozmosz-1686 modullal egybekapcsolt mintegy 40 tonnás komplexum irányítatlanul lépett a légkörbe, de darabjai a Chile és Argentína határterületein lévô ôserdôbe zuhantak és nem okoztak baleseteket. Hasonlóan járt az amerikaiak majdnem 80 tonnás Skylab űrállomása 1979-ben, amikor szintén távirányítás nélkül lépett be a sűrű légkörbe, az Indiai-óceán felett. A Skylab nagyobb darabjai elsüllyedtek, kisebb darabjai pedig Ausztrália középsô, sivatagos részén csapódtak be, és szintén nem voltak balesetveszélyesek.
Az orosz és nyugati befektetôk által 2000 februárjában létrehozott MirCorp részvénytársaság azt a célt tűzte ki, hogy a Mir fedélzetén részben tudományos, műszaki kutatómunkát, részben pedig űrturizmust valósítson meg a XXI. század elsô éveiben. De nem jelentkeztek megrendelôk és űrturisták, elmaradt a remélt 150-200 milliós évi bevétel, tehát pénzügyi kényszer a Mir-program befejezése.
A Mir elsüllyesztése sok szakértô szerint az önálló, polgári célú orosz űrkutatás feladását jelenti, hiszen ezek után a Nemzetközi Űrállomás ad otthont az orosz űrhajósoknak is. Oroszországban ugyan törvény írja elô, hogy a GDP egy százalékát űrkutatásra kell fordítani, Moszkva azonban az utóbbi évtizedben jó, ha ennek tizedét tudta „összekaparni". Tavaly Oroszország 114 millió dollárt költött űrkutatásra (a Mir éves fenntartási költsége 70 millió dollár), míg az Egyesült Államok "űrköltségvetése" 12,57 milliárd dollárt tett ki.
In Memoriam Challenger
Az űrhajózás negyvenéves történetének legnagyobb katasztrófája tizenöt esztendôvel ezelôtt, 1986. január 28-án következett be. A Challenger űrrepülôgép robbanása az egész világot megrázta.
Köztudott, hogy az űrrepülôgép két szilárd hajtóanyagú segédrakétával, valamint saját hajtóműve segítségével indul. Felszállás közben a rakétákat és a hajtóanyagot tartalmazó óriási tartályt ledobja. A Challengernél azonban az egyik segédrakéta tömítôgyűrűje mellett láng csapott ki, ráadásul olyan helyen, ahol a rakéta a tartályhoz volt erôsítve. A segédrakéta elbillent, betörte a tartály falát, a több ezer tonnányi folyékony hajtóanyag pedig felrobbant. Az igazi „bűnös" azonban nem a kis gumidarab, hanem a háttérben húzódó „politikai" huzavona volt.
A start elôtti éjszakán ugyanis fagyott, s a rakéták felülete eljegesedett. Az a bizonyos tömítôgyűrű pedig nagy hidegben sokkal rugalmatlanabbá vált, s nem tudta rendesen ellátni feladatát. A gyártó cég nem is javasolta 11 Celsius-fok alatti használatát!
Eredetileg 1985. december 23-ára volt kiírva a start, melyet többször elhalasztottak. 1986. január 28-a reggelén is módosítani kellett volna a kilövés idôpontját. Ám Ronald Reagan, az USA akkori elnöke már bejelentette, hogy a Challenger indulni fog. Az engedély megadása tehát nem szakmai, hanem politikai döntés volt. Repült is a Challenger. 73 másodpercig...
A Challenger robbanása során F. Scobee, M. Smith, E. Onizuka, R. McNair, J. Resnik, G. Jarvis és C. McAuliffe vált egy tömítôgyűrű – és a politikai bürokrácia – áldozatává.
Összeállította: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (3.)
Vihar a tavon
Vissza kell térjek a Puiu bejáratához, oda, ahol a nagy vihar hátból elkapott, s keleti irányba sodort. Balra betérni, közvetlenül a nádfal mellett szinte lehetetlen. Miért? Valamennyi deltai tó partját a halászok hálóikkal meg egyéb szerelékeikkel körülaggatják! A partok mellett nagy a halmozgás, tele van növényzettel, tehát oda bemenni és ott lavírozni nappal is kockázatos. Ez a díszítése a partvonalaknak évszázados hagyomány, és az eredményes halfogás ezen is sarkall. Illetve ezen is. Abban az esetben, ha itt próbálkozunk a Lumina felé menni, e szélárnyékos helyen minden kifeszített hálót és varsát a motor hajtócsavarja szétvág, és ennek egy-egy darabját magára feltekeri. És kész. Így is a bennebb elhelyezettek közül 5-6 darabot megrongáltunk. Ha ezt a zónát - ami szélmentes - kikerüljük, és beljebb merészkedünk, a dühöngô istenkísértése a csónakba belekapaszkodik és, mint ahogyan történt is, a tavon át elsodort.
Több, mint egyórai küzdelem után a vihar a nádfüggönyön lévô hajlat után egy szélárnyékos helyre besodort. Ott valami magaslatra felhúzódtunk, egy gumiköpeny alá magunkat behoztuk, és csak durmoltunk, mert aludni a szélsüvítéstôl és az égizenétôl nem lehetett.
Viharban gyávák, napfényben merészek
Reggel, mint ahogy a természetben lenni szokott, napsütésre ébredtünk, az éjszakai borzalmakat a csend vette át. Szétnéztünk és lassan-lassan merészebbek lettünk. Itt mindenki nézett, kémlelt, de csak Pista tudta, hogy igazán hol is vagyunk. Észak-nyugatra mutatott, távolban egymással szembenövô fákra, ezek a deltában az iránytűk, tájékoztatók, és így magyarázott: "az ott, erôsen jobboldalon a Puiuba való bejárat, ettôl jobbra, de jó messzire a Contolenco-putri. Oda kell menjünk, és kész. A csatornán behajókázunk, s elô a botokat!" Csak nem ment olyan zökkenômentesen, mert a kintalvó halászok éjjeli mozgásainkat a tavon hallották, és reggel már vártak! A kár elszámolása kezdôdött, de mi az oroszhegyivel büszkélkedtünk. Elôzôleg már kitűnt, hogy Pista ismerôsei voltak a kárvallottak, így folyékonyabban, gördülékenyebben egyeztünk. Az üveget kezeikbôl ki nem engedték, így személyenként 100 lejt kellett fizessünk, s még valami gyergyói krumplit. Vették a pénzt, meg a butykost, s "pace bună" kotyecükbe behúzódtak, és biztos, hogy e napon nem lapátoltak! Bételik!
Semmi, semmi
Miután vagy harminc percet nyugatra motoroztunk, egy jóformájú úszó szigetre magunkat bészállásoltuk, s a harcmezôre kicsónakáztunk. Lássuk, hogy hol is vagyunk. A víz kitűnô, vagyis fekete volt, itt-ott úszott a növényzet, tehát itt a ragadozóknak a búvóhelyük megvolt. A vizet megpaskoltuk, semmi, hazajöttünk, vacsoráztunk, és következett a jóízű alvás. Horkolással, horkantással, de valamelyikünk nyöszörgött is. Reggel valamivel arrébb csúsztunk, semmi, majd a szellôre bíztuk szerencsénket, és sodródtunk kissé keletnek. Ott már mocorogtak, a Pista kanalát kerülgették, és zsupsz, fogott is egy valamirevaló húsocskát. Én meg bosszankodva fordulok hozzá: "Otthon semmit sem mondtál, itt meg evvel a Viking 2-es orsóval, valamirevaló botommal, de a 30-as nylonommal semmit sem érek". A heinzt blinkeremmel igazán semmit sem értem. Egy szót nem szólt, de én figyelgetni kezdtem, hogyan bűvöl, azt hogyan csinálja. "Adj nekem kanalat, formásabbat!" Ô így: "Ott a zsákban elég van, válassz." Szerencsétlen hátizsákot kifordítom-befordítom, abban minden volt, csak amit nélkülöztem, hiányzott. Annak tartalmát, hogy magammal legyek tiszába, a csónak aljára kiöntöttem. Amikor egy jó félóra eltelt, és jól zsákmányolt, így ô: "Ja, a doboz, amiben a kanalak vannak, itt van elôttem." Bételik! Na erre mit mondhattam? Lehet, hogy egy jóízűt szencségelhettem. Már erre nem emlékszem. Ettôl kezdve a reményteljes figyelem, a fogni akarás és a szüntelen hajigálás lett az osztályrészem. Turkáltam a pléhdobozban és örültem, hogy simogathattam az ott lévô értékeket, támolygókat, forgókat, és egyéb vasholmit. Mindenik "eldobnivaló" volt. Igaz, e hátizsák tán Mircea Cel Bătrân idejébôl való horgászholmikat is tartalmazott! Valamit a dobozból kiválasztottam, és megkezdôdött a reményteljes hajigálás. Részemrôl "csak sok hűhó semmiért"-tel végzôdött e nap is. Végül haza, vacsora, lefekvés és álmodozás.
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
Fekete vérünk, a kávé
Te is egy csésze kávéval kezded a napodat? Akkor naponta veszel magadhoz gyógynövényt, még akkor is, ha megrögzött kemikália párti vagy. A kávé ugyanis nem más, mint gyógynövény. Afrikai eredetű, Etiópia Koffe tartományából származik, innen kapta a nevét. A világ kávétermelésének a legnagyobb része mégis Brazíliából kerül a világ minden pontjára.
A kávé a világ egyik legkedveltebb élénkítô szere. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a légcsô vérellátását serkenti, és jelentôs élénkítô hatása van. A teának – tein tartalmánál fogva – szintén hasonló a hatása. A kávé – feltéve, ha nem cukrozod túl – kiváló fluorforrás is, tehát segít meggátolni a fogszuvasodást. A leghatékonyabban úgy tudod elűzni a rossz szájszagot, például a hagymaszagot, hogy elrágcsálsz egy pörkölt kávészemet.
Kávézzunk csak bátran!
Az amerikaiak évi 120 liter kávét isznak fejenként. Ez a rémisztô adat hazánkban jóval kevesebb, de még ez is több, mint az optimális mennyiség. A természetgyógyászok többsége azonban tudja, hogy a kávéfogyasztást ellenzô kampány ellenére mértékkel fogyasztva a kávé kiváló gyógyhatású szer lehet. Ha nem cukrozzuk túl, akkor nem csupán néhány perces kikapcsolódást jelent, és nem csupán élénkít. Részben megelôzheti az asztmás rohamokat, javítja a fizikai állóképességet, segíthet a súlyfelesleg leadásában, mivel kevesebb zsír beépülését engedélyezi a szervezetnek, valamint a hosszú repülôutakon az idôeltolódás okozta problémák leküzdésében.
Ne légy függô!
A kávé, ha fogyasztását túlzásba visszük, függôséget okoz, mivel alkotóelemei közül a koffein bizonyos mértékű jelenléte nélkül a szervezet elveszíti aktivitását. Ez fejfájást, gyenge koncentrálóképességet, szédülést eredményezhet. Aki túl sok kávét fogyaszt, annak a vérnyomásával, szívével és érrendszerével kapcsolatos betegségekre kell számítania. A túlzott cukrozás pedig kifejezetten károsan hat a fogakra. Mivel a kávé elsôsorban élvezeti cikk és csak másodsorban gyógyhatású fôzet, egyre jobban elterjed a kávéfüggôség.
A természetgyógyászati alkalmazás
„A kávé gyakran segít legyôzni az alkohol, a morfin és az ópium hatását" írták róla a XIX. századi tudósok. Az asztma, a székrekedés, a menstruációs görcsök ellen, illetve a vértolulásos szívbetegségre javallották még. A túlfogyasztás következményeire is felhívták a figyelmet. „Remegôs reszketést, ingerlékenységet, zavartságot és fülcsengést okoz, és ha valaki hozzászokik egy közepes mennyiséghez, az adag elmaradása fejfájást eredményez." A mai herbalisták között azonban csak néhányan merik a gyógynövények között említeni, ami elég furcsa, hiszen fogyasztása népszerű. Talán a tömegtájékoztatás negatív képalakítása miatt került le a gyógynövények listájáról.
Mit hörpintesz fel a csészédbôl?
A kávéd koffeintartalma az elkészítés módjától függ. Az instant kávé 65 mg-ot tartalmaz, az „amerikai" vagy „hosszú" kávé 100–150 milligrammot, míg a presszó kávé 350 milligrammot. A koffein szerves része a kultúrák legtöbbjének, és veszélyességét csak ritkán tapasztaljuk. Arábiától Angliáig, Budapesttôl Bécsen át Amszterdamig, minden városban találunk olyan kávéházakat, ahol hatalmas választékból válogathatnak a betérôk, és szinte rituálévá emelve hódolnak a kávéivás élvezetének. A kávé ízesítésének feltalálásával a kávéházak palettája egyre szélesedik. Kínálnak alkohol, tej, és tejszármazékok, csokoládé és kakaó-félék, vagy fűszerek hozzáadásával ízesített kávékat, amik ugyan többnyire egészségtelenek, ám nagyon zamatosak, és könynyen népszerűvé válnak minden kultúrában.
Macskajajra nem hatásos!
A kávé serkenti a központi idegrendszert, és elônyös hatásai vitathatatlanok. Akinek sokat kell vezetnie, nem alszik el a volánnál, és a koffein számos meghűléses betegségre javallt szerben megtalálható. A közhidelemmel ellentétben azonban nincs „kijózanító" hatása. A NOB az olimpikonoknak a versenyek idején legfeljebb két csésze kávét engedélyez a verseny elôtti három órában. A kávé ugyanis a koncentrációs és állóképességet jelentôsen javítja. Tisztítja a hörgôket, és ezért az asztmás rohamok jelentkezését is megelôzheti. Ezen kívül négy százalékkal növeli az óránkénti elégetett kalóriamenynyiséget, ami a súlyfelesleggel küzdôknek jó hír.
A túlfogyasztás veszélyei
Maximális mennyiség kávéból: reggel egy csésze presszókávé, vagy napi két csésze hosszú „amerikai" kávé. Aki ennél többet fogyaszt, annak emelkedhet a vérnyomása, a koleszterinszintje, függôvé válhat, gyorsulhat a szívverése, vagy szívritmus-zavarai léphetnek fel. A fokozott gyomorsav-kiválasztás nyugtalanságot idézhet elô, álmatlanságot, ingerlékenységet okozhat. Szerepe bizonyított a rák, az infarktus, a szorongásos neurózis és a növekedési rendellenességek kialakulásában.
Jóslás zaccból
Nem csak az arab vidékeken, hanem Európában is egyre jobban terjed a zacc-jóslás tudománya. A csészébôl megisszuk a kávét, úgy, hogy a kávé fogyasztása közben a problémánkra, kérdésünkre koncentrálunk. A csészére ráfordítjuk a csészealjat, és a feje tetejére fordítjuk, hogy a csészealjba folyjon minden maradék. Egy ideig hagyjuk így, majd fordítsuk vissza a csészét, és a zacc által kiadott formákból meg tudjuk fejteni a kérdésünkre adandó választ. Hogy ebben aztán hiszünk, vagy sem, az már csak rajtunk múlik. A lényeg, hogy egy jót kávéztunk.
ÉLETTÖRTÉNET
A család
11. rész: Új családtag
Katónak egyre inkább kezdenek az idegeire menni a beteglátók. Lassan nincs a napnak olyan órája, hogy be ne kukkantana valamilyen kedves ismerôs gyógyulást kívánni. Amióta Janival megtörtént a baleset, egymásnak adják a kilincset, és az asszonyság látja, hogy férjét is inkább untatják a sajnálkozók. Különben is kínos a házban üldögélni Janinak, ô nem szokott hozzá a henyéléshez, így nem csoda, ha néha ingerült. A minap – Kató nagy meglepetésére – még abba is belekötött, hogy miért töltött két órát bevásárlással. Zsuzsa mama még rátesz egy lapáttal, úgy gondolja, hogy Jani újra gyerek, akire csak ô tud vigyázni. Még arra is képes, hogy este, lefekvés után kopogás nélkül benyisson a hálószobájukba, egy pohár teával kedveskedve a betegnek. Csöppet sem érdekli, hogy esetleg Kató is kérne egy csészével, vagy hogy netalántán zavarja a házaspárt.
Paprikás tehát a hangulat Nemessyéknél; és Kató nem is sejti, hogy lehet ennél még rosszabb is.
Csendesnek ígérkezik a péntek este. Valamilyen csoda folytán egyetlen látogató sem jelentkezett be, ezért döntenek úgy az asszonyságok, hogy finom vacsorát készítenek, és csendben, családiasan fogyasztják el. Mindenki vállal valamit a vacsorakészítésbôl: Zsuzsa mama franciasalátát készít, Kató megspékeli a csukát, Bori pedig a parfé elkészítését vállalja magára. Néha beütik az orrukat a férfiak is, János felajánlja, hogy szívesen kidíszíti a kakaós parfét egy kis gipszporral, Gergô pedig olyannyira akar segédkezni az asztalterítésben, hogy térültében-fordultában el is tör két poharat a kristálykészletbôl. Szerencsére ettôl sem tör ki a botrány, jóízűen nevetnek a kisfiú kétbalkezességén; Kató még arra sem kapja fel a vizet, hogy drágalátos apósa újra a fenekébe csíp.
Az asztal terítve, az üdítô kitöltve, amikor váratlan látogatók érkeznek: Gedeon és egy feltűnôen kifestett, tarka ruhákba öltözött hölgyemény.
– Jó estét, jó estét, nem is tudtam, hogy vacsorával vártok minket. Na most figyeljetek! Bemutatom szívem választottját: ô Lilla.
A család megrökönyödését nem lehet figyelmen kívül hagyni, a menyecskére-lévendô hacsak rápillant a családtagokra, láthatja, hogy itt „szívesen látott vendég". Zsuzsa mama ajkát kissé lebiggyesztve méri végig az asszonyságot tetôtől talpig, majd talptól tetôig. Kató csak egy pillantásra méltatja, majd kihúzva magát, bebilleg a konyhába, mintha azt akarná megmutatni, hogy neki két gyerekszülés után is jobb alakja van, mint Lillának. Persze arról fogalmuk sincs az ily módon egybegyűlteknek, hogy Kató tulajdonképpen zavarában és rettegve rohant be a konyhába. Még mindig tart attól, hogy Gedeon felemlegeti a bálban, a Jenô lakásán történteket, s újabb kussdíjat is kér. Bori fogai közt sziszegi, hogy „na jól bevásárolt Gedeon", s gúnyos mosollyal anyját követi. A férfiak fejében azonban egészen más fordul meg. Ôk egy nôt látnak szemük elôtt. Bár Gergô kicsi ahhoz, hogy a lányokra kacsintgasson, mégis úgy véli, hogy amit Gedeon tesz, az csak jó lehet. Ô valóban imádja a nagybátyját. Nagyapó és Jani pedig csettintéssel jelzik egymásnak, hogy nem rossz falat ez a Lilla. Persze gyorsan visszatér nagyapóba a lélek, asztalhoz invitálja az új családtagot és hamar szóba hozzák, hogy ki fia-borja is Lillácska. Hosszas beszélgetésbe elegyednek, a téma leginkább az új családtag körül forog. Nem is lehetne ez másként, hisz – a Gedeon Lillácskájának úgy eleredt a nyelve, hogy jövendôbelijét is alig hagyja szóhoz jutni. Beszél arról, hogy náluk sosincs pénzprobléma, hisz a cégnél megfizetik munkáját. De így sem biztos, hogy ott marad, mert ajánlatot kapott a külföldi befektetôtôl a nemsokára felépülô gyár igazgatói állására. A dicsekvésáradat közepette átadja a háztűznézôhöz illô ajándékokat. Hát nem fukarkodott: a család összes tagjának olyan ajándékkal kedveskedik, amely külön-külön is felér egy fél fizetéssel. Kató merengve nézi a gyönyörű bôrkesztyűt, és nem tudja eldönteni, hogy ha sógoráék ilyen nagy lábon élnek, miért volt szüksége Gedeonnak arra a kicsinyke konyhapénzre. Merengésébôl Jani kérdése zökkenti vissza a valóságba:
– És a házzal hogy haladtok, Gedeon?
– Csodásan! – válaszol Gedeon helyett Lilla. – Úgy tervezzük, hogy jövô héten a mesterek befejezik a szarvazatot, következik a cserepezés, a csatornázás, utána pedig jöhet a belsô meszelés, csempézés... Remélem, idôben szállítják Olaszországból a tükröket, amiket az elôszobába képzeltünk el. Egy hónapon belül az úszómedence is készen lesz, akkor beköltözünk.
Bár úgy tűnik, ez esetben Gedeon kétkedve figyeli tündére szavait, mégsem mond ellent, bügyürgeti a nyakán felejtett sál rojtjait, amelyet Katótól kapott karácsonyra.
Zsuzsa mama valami miatt nem tud ma este egy helyben ülni, többször is feláll, bemegy a szobájába, és egyre rózsásabb arccal tér vissza. Egyedül csak Gergô tudja, hogy miért somfordál el oly gyakran nagyanyja. Megleste. A résnyire nyitva hagyott ajtón bekukkantott és látta, hogy a ruhásszekrény aljából, ahol a nyári cipôket tartják, elôkerül a konyakos üveg, nagyanyó meghúzza, majd visszateszi a rejtekhelyre, s mintha mi sem történt volna, indul vissza a terített asztalhoz. Gergôbe belebújt a kisördög, nem nyughat. Mikor senki nem figyel rá, besurran a szobába, pulóvere alá rejti a fél üveg konyakot, s azzal uzsgyi, fel a szobájába. Ô is a ruhásszekrény aljába rejti el, hiszen úgy látta. Amint visszatér az asztalhoz, le sem veszi tekintetét nagyanyjáról, alig várja, hogy újra meglátogassa a ruhásszekrényt.
Idôközben az asztalnál folyik a társalgás, csak Gedeon tűnik egy kissé idegesnek. Többször is megpróbál szóhoz jutni, majd, mikor párja levegôt vesz, gyorsan nekifog mondandójának:
– Látom, nem volt nehéz, hogy megbarátkozzatok Lillácskámmal. Lenne egy kérésünk, és biztos, hogy segíteni fogtok nekünk. Tudjátok, a garzonom nem felel meg családi fészeknek. Kicsi is, sivár is, amolyan legénylakás az csak. És egy ilyen bájos asszonykát nem ítélhetek arra, hogy ott várja ki, amíg a ház elkészül. Arra gondoltunk, hogy erre a pár hétre ideköltöznénk, ha ti is jónak látjátok. Itt van szoba bôven, és Lillácska el is leshetne egy-két csalafintaságot Katótól.
A nagy meglepetéstôl még Kató sem veszi észre, hogy Gedeon a régi, kinek minden szava csíp, csak az ugrik be neki, hogy a szélhámos fiatalember új életet kíván kezdeni. Na persze arra nem gondolt, hogy az ôk nyakukon. Jani testvére vállára teszi a kezét, nagyapó a meghatódástól kissé remegni kezd, Bori szikrázó tekintettel nézi a földet, sajnos neki ebbe nincs beleszólása. Senki nem veszi észre, hogy közben Zsuzsa mama újra beillan a szobába. Néhány másodperc múlva holtsápadtan rogyik vissza helyére és tekintetét végighordozza az asztaltársaságon, majd megáll Gergônél. Sejti, hogy a kölyök művelhetett ekkora disznóságot, a többiek egyébként is el voltak foglalva Lilla meséjével. Majd megbeszélik négyszemközt, de abban nem lesz köszönet. Megpróbál nyugodt képet vágni, és arra összpontosítani, hogy mivé fajul ez a beszélgetés. Éppen idôben tért vissza az asztalhoz, hisz hallhatja, amint férje kissé körülményeskedve ugyan, de bejelenti, hogy ô Jani és Gedeon között sosem tett különbséget, a fiatalok pedig akkor költöznek be, amikor akarnak, és maradhatnak, amíg kedvük tartja.
– Tényleg, papa? Ó, nagyon köszönjük! – mondja Lilla közvetlenkedve, és cuppanós puszit nyom az öreg szakállára. Ezután se szó, se beszéd, mindketten kiviharzanak az udvarra, és néhány perc múlva csomagokkal felmálházva térnek vissza.
– Meglepetés! – üvölti Gedeon – Mindig tudtam, hogy rátok számíthatunk!
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
Jégkorong
Szenzációs gyôzelem!
Az elmúlt hétvégén a két gyôzelemig tartó bajnoki elôdöntô elsô – városunkban megrendezett – mérkôzésén fölöttébb megörvendeztette szurkolóit az alapszakasz harmadik helyezettje, a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata. A rájátszás részét képezô elsô összecsapáson csapatunk – kitűnô elsô harmad után – két vállra fektette az örök rivális, Bukaresti Steaua együttesét.
A vasárnap esti mérkôzés elôtt immár sokadszorra aludtak ki a városi műjégpálya fényei. A hangosbemondón szólított és a jégre felsorakozó csapatok játékosait csak az erre a célra felszerelt reflektorok világították meg. A mintegy 2000 fônyi közönség üdvözlése után a szakszövetség által kijelölt Molnár – Dinu – Mîcu játékvezetôi hármas jelt adott a mérkôzés elkezdésére. Még mielôtt továbbmennénk, szólni kell arról, hogy a sajtópáholyban ezúttal számos megyei és bukaresti újságíró foglalt helyet. Jelen volt a román rádió kiküldött munkatársa – Mugur Corpaci – is. A sajtó képviselôin kívül olyan személyiségeket figyelhettünk meg a „VIP"-ek számára fenntartott lelátón, mint például Carol Corbu tartalékos ezredes, a Bukaresti Steaua egykori világhírű hármasugró atlétája. A Progym Apicom csapatának szakvezetése – Kémenes Balázs és Sólyom László edzôk – a következô játékosokat küldték a mérkôzés során a jégre: Molnár Szabolcs (kapus); Góga, Laczkó, Gál, Kertész, Rusz (I. sor); Domokos, Gergely, Ambrus, Máthé I., Szôke (II. sor); Borsa, Farkas, Basilides T., Koós, Köllô (IV. sor). Tartalékok: Máthé Csaba, Kari Lóránt (kapusok) és Csíki Árpád. Az utóbb említett csatár külsôfül-sérülést szenvedett, emiatt nem játszott.
Mindjárt az elsô percekben nagy iramot diktált mindkét csapat. Rövid idô múltán körvonalazódni kezdett a taktika. A Progym Apicom esetében ez abból állt, hogy a gyergyói játékosok már a kék vonal környékén erôteljesen, de sportszerűen akadályozták az ellenfél játékosait, akik emiatt nem tudtak a Molnár kapujára veszélyes támadásokat kibontakoztatni. A mérkôzés elsô gólja a 9. percben született. A korong a Farkas – Szôke – Ambrus útvonalon került a gyergyói kilenceshez. Ambrus Zoltán aztán nem sokat gondolkodott, hisz egy középmagas, helyezett ütéssel térdre kényszerítette Radu Viorelt, a Steaua és a román válogatott kapusát. A korong valahol a fôvárosi kapuvédô hóna alatt került a kapuba. Talpra ugorva tapsolt a nézôsereg, ekképp köszöntötték az elsô találatot. Boszszantotta a vendégeket a viszonylag gyorsan kapott gól, s ahogy telt az idô, úgy lettek egyre idegesebbek a Steaua játékosai. A Progym Apicom játékosai ellenben jól védekeztek, és következetesen betartották a taktikai utasításokat. A 18. percben újabb gyergyói gólt ünnepelhetett a lelátókat zsúfolásig megtöltô közönség. A vendégkapu elôtti kavarodást kihasználva Gergely Lehel lôtt közelrôl újabb gólt. A gólpasszt ezúttal Szôke László adta, aki a jobb oldalról játszotta a kapu elé a korongot. Gyors és látványos támadás volt. Alig tizennyolc másodperc (!) múltán Kertész kezdett cselezni a baloldalon. Tény, hogy sikerrel vette az elôtte tornyosuló akadályokat, hisz harmadszor is sikerült bevennie Radu Viorel kapuját. Ekkor már tombolt a nagyérdemű, jogos volt a spontán módon kitörô tapsvihar. Apropó közönség. A mérkôzésen szép számmal voltak csíkszeredai szurkolók is, akik természetesen nem a Steaua csapatát biztatták.
A második harmadban csapatunk számára rendkívül fontossá vált az eredmény megtartása. Közben a játékvezetôk is kezdtek szerepelni, gondolhatták: megmutatjuk, hogy mi is a jégen vagyunk. Sikerült is nekik elôlépni fôszereplôvé. Nem egy fura döntésükkel azonban kivívták a nézôsereg – enyhén fogalmazva – ellenszenvét. Az nem derült ki egyelôre, hogy véletlenül tévednek-e, vagy a rosszindulat fűti ôket. Az is lehet, hogy egyéb megfontolásból teszik a dolgukat ilyetén módon. Tény, hogy ebben a harmadban sűrűn állítgatták ki a Progym Apicom játékosait. Például Molnár Szabolcs azért kapott két percet, mert a lelátóra ütötte a korongot. Késôbb ugyanezt Radu Viorel is bemutatta, de érdekes módon a Steaua csapatát ezért nem büntették. Egyszóval: fölöttébb vitatható döntéseikkel mindvégig borzolták a kedélyeket. A játékrész elsô találata a 28. percben esett a Progym Apicom kapujába. Ekkor a Steaua játékosa, Alexe szépített. A 36. percben parázs jelenetek elôzték meg csapatunk negyedik gólját. A heves küzdelemben az ellenfél játékosai, látva, hogy veszélyben forog a kapujuk, saját ketrecüket is kidöntötték. Remélték ugyanis, hogy a bírók nem adják meg a Kertész által idôközben kapuba juttatott korongot. Végülis szabályos gól volt, a játékvezetôk kénytelenek voltak „zöld utat" engedni a találatnak.
Az utolsó harmadban alábbhagyott az elsô két harmadban tapasztalt iram. Csapatunk védelme továbbra is jól zárt, Molnár Szabolcs pedig végig nagyon jól védett. A felgyülemlett fáradtság aztán néhány kakaskodást is eredményezett, a Steaua erejébôl azonban még futotta egy gólra. A találat Geru nevéhez fűzôdik, a fôvárosi játékost csapattársa, Alexe segítette. A mérkôzés végéig sikerült megtartani a kétgólos elônyt, s ez azt jelentette, hogy a Progym Apicom megérdemelten gyôzte le a Steauát. Kiemelten kell szólni Kertész és Szôke kiváló egyéni teljesítményérôl, de persze az egész csapat dicséretet érdemel. Csodálatos lenne Bukarestben is egy újabb sikeres gyergyói hétvégét rendezni!
A mérkôzés végeredménye:
Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Bukaresti Steaua 4–2 (3–0, 1–1, 0–1). Gólszerzôk: (8.38) Ambrus/Szôke/ Farkas, (17.07) Gergely/Szôke, (17.25 és 35.24) Kertész/–, illetve (27.48) Alexe/–, (47.16) Geru/Alexe. Büntetôpercek: 28–12. Következik: február 2–3.: Bukarestben: Bukaresti Steaua – Gyergyószentmiklósi Progym Apicom.
Hoki
Elôny a Sportklubnál
Az elmúlt csütörtökön került lejátszásra a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán a bajnoki rájátszás elôdöntôjének elsô mérkôzése. Az alapszakasz elsô helyezettje a negyedik helyen végzett együttesessel mérte össze tudását. A mérkôzés végeredménye a várakozásoknak megfelelôen alakult: Sportul Studenţesc – Csíkszeredai Sportklub 2–9 (0–1, 1–5, 1–3). Gólszerzôk: György és Mohorea, illetve Balla (2), Adorján, Péter, Hozó, Moldován, Kovács, Kósa és Szôcs Elôd. A bajnoki címvédô Sportklub csapata a következô hétvégén (február 2–3.) a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán ismét megmérkôzik a fôvárosi diákcsapattal.
Gyermekhoki
Játék maraton
Január 29–31. között került megrendezésre a városi műjégpályán az V–VIII. osztályosok számára szervezett körzeti bajnokság. Eredmények: hétfôn: Gyergyói ISK I. – Szárhegy 21–0, Remete – Gyergyói ISK II. 0–19, Remete – Progym–ISK (lányok) 4–0, Csomafalva – Szárhegy (VII–VIII. oszt.) 2–3, Szárhegy – Csomafalva 6–12; kedden: Csomafalva – Gyergyói ISK II. 3–11, Gyergyói ISK I. – Csomafalva 16–0, Remete II. –Szárhegy II. 9–0, Remete I. – Szárhegy I. 5–4, Progym–ISK – Gyergyói ISK II. 2–6; szerdán: Gyergyói ISK I. – Szárhegy I. 12–1. Lapzárta után kerültek lejátszásra: Progym–ISK – Csomafalva II., Remete I. – Csomafalva I., Remete II. – Csomafalva II., Gyergyói ISK II. – Remete II. és Progym–ISK – Szárhegy. (A részletekre jövô heti lapszámunkban visszatérünk.)
Ifi hoki
Jó színvonalú mérkôzések
Az elmúlt hétvégén rendezték meg a városi műjégpályán az ifi I-es korcsoportúak országos bajnokságát. Csapatunkat Basilides Tibor edzi. Több mérkôzést végignézve nem volt nehéz megállapítani, hogy igenis vannak az országban tehetséges ifjúsági hokisok. Persze az más kérdés, hogy ezek a játékosok egy bajnoki idényben alig játszanak, azaz meglehetôsen kevésszer állnak jégre. Ez a szomorú tény elsôsorban a szakszövetség hibája. Azért, mert ahelyett, hogy köteleznék a felnôtt bajnokságban érdekelt csapatokat arra, hogy legalább egy ifjúsági csapatot működtessenek, rá sem hederítenek az egészre. Ezt alátámasztani látszik az a hír is, miszerint egyáltalán nem biztos, hogy az ifi I-es országos bajnokság következô körmérkôzéses fordulóját február 16–18. között – Galacon volna esedékes – megrendezik. Szomorú, ugyanakkor elgondolkodtató valóság.
A városunkban megrendezett mérkôzések eredményei: pénteken: Gyergyói ISK – Csíkszeredai Sportklub ISK 3–4, Bukaresti 6. sz. Dinamo ISK – Galaci Dunarea 8–3; szombaton: Galaci Dunarea – Csíkszeredai Sportklub ISK 0–9, Gyergyói ISK – Bukaresti 6. sz. Dinamo ISK 4–2; vasárnap: Csíkszeredai Sportklub ISK – Bukaresti 6. sz. Dinamo ISK 3–4, Gyergyói ISK – Galaci Dunarea 13–2. A harmadik körmérkôzézes forduló utáni rangsorban: 1. Dinamo 14 pont, 2. Sportklub 14 p., 3. Gyergyó 8 p., 4. Dunarea pont nélkül.
Interjú
Vegyél egy jó kapust!
– Beszélgetés Váradi Csabával, a magyar jégkorong-válogatott kapusedzôjével –
Váradi Csaba 1958-ban született Gyergyószentmiklóson. Elemi és középiskolai tanulmányait is szülôvárosában végezte. 16 éves korától kezdôdôen egy évet a csíkszeredai Sportlíceum sportosztályában tanult. Jégkorongozni 1969 decemberében kezdett a Sportiskola csapatában. Már az elsô edzéseken a kapuba állt. Elsô mestere Basilides Csaba volt. Nem egészen 18 évesen – az akkor még aktív játékos Kercsó Árpád biztatására – a Lendület felnôtt csapatához került. Történt mindez az 1975–76-os bajnoki idényben. Az bajnokság végén a Gyergyószentmiklósi Lendület együttese az elsô helyen végzett az országos II. értékcsoportban. Ez azt jelentette, hogy a gyergyói csapat feljutott az elsô, vagyis A-osztályba.
– Hogy kezdôdött a pályafutása?
– Kölyökkoromban leginkább az utcán hokiztam. Mindig a kapuba akartam állni. Ennek az lehet a magyarázata, hogy két nagybátyám – István és Gábor – is hokikapus volt. Akkoriban egyikükre meg is haragudtam, mert nem tudta elintézni, hogy bekerüljek a Sportiskola csapatába.
– Végül mégis odakerült...
– Addig még eltelt néhány év. Talán tizenegy éves lehettem, amikor rendszeresen kezdtem edzésekre járni. Visszagondolva azt kell mondjam, hogy szerencsés voltam. Azért, mert kevés gyerek akart a kapuba állni, ekképp számomra elônyös helyzet alakult ki.
– Az iskolás évek után következett a Lendület. Ki volt akkoriban a csapat edzôje?
– Tomor Zoltán. Szívesen emlékszem rá. Elmondhatom, hogy óriási fanatizmussal végezte a munkáját, elkötelezettje volt a sportágnak.
– Mi következett a Lendületben eltöltött évek után?
– 1978 februárjában a Bukaresti Steaua csapatához kerültem. Az effajta gyakorlat azt hiszem ismerôs, hisz jómagam is a sorkatonai szolgálat letöltése ürügyén lettem a katonacsapat játékosa.
– Milyen eredményeket ért el a Steaua együttesével?
– 1981 májusáig védtem a bukaresti csapat kapuját. Ez idô alatt két országos bajnoki címet, továbbá egy országos második helyezést ért el a csapat.
– Akkoriban kik játszottak a Steaua csapatában?
– Túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon jó gárda volt Bukarestben. Már akkor is a Steaua játékosok alkották a román válogatott gerincét. A Steauanál eltöltött idôszakban többek között csapattársam volt Ioniţă, Cazacu, Hălăucă, Iustinian, Vasile Huţanu, Olinici, Nistor, Popescu, sôt Gheorghiu is.
– Hogyan alakult pályafutása a „leszerelés" után ?
– 1981–1990 között a Csíkszeredai Haladás csapatában játszottam. Közben persze megnôsültem, megszületett a kislányunk. 1987 ôszén a családdal közösen úgy döntöttünk, hogy kitelepülünk Magyarországra. Be is nyújtottuk a szükséges iratokat az illetékes hivatalokhoz, végül kérelmünket kilencszer utasították el. Közben persze telt az idô. 1989 decemberében dilemmába kerültem, hogy menjünk-e vagy sem, hisz a forradalom idején mindenki eufórikus hangulatban volt. A végsô döntés meghozatalában aztán besegítettek az 1990 márciusában lezajlott marosvásárhelyi események. Még az év augusztusában kitelepültünk. Azóta is Dunaújvárosban élünk.
– Magyarországon is hokizott?
– Igen. 1990–92 között Dunaújvárosban védtem. Az ezután következô idôszakban három évig (1992–95) szinte semmilyen kapcsolatom nem volt a hokival. Egy kereskedelmi cégnél dolgoztam. 1995 októberében – Kercsó Árpád ajánlásával – a Dunaújvárosi Dunaferr csapatához kerültem, mint fôállású kapusedzô. Elôször az ifi és utánpótláskorú csapatok kapusaival foglalkoztam, késôbb a serdülôcsapat kapuvédôit is én készítettem fel. Ez a tevékenységem 2000 júliusáig tartott.
– Mi történt ezután?
– Nem szívesen beszélek az ezután következô idôszakról. A Dunaferrnél feszültségekkel telített periódus volt. Miután Kercsó Árpádot ismét megbízták a magyar válogatott szakmai irányításával, szólt nekem, hogy elvállalom-e a válogatott kapusainak felkészítését. Természetesen igent mondtam, így kerültem a magyar válogatotthoz.
– Tanítványai közül kire büszkébb a leginkább?
– Mondhatom, hogy én iskoláztam a Dunaferres Berényi Norbertet, a magyar válogatott jelenlegi elsô számú kapusát. Rajta kívül van egy nagyon tehetséges, alig 13 éves srác – Hetényi Zoltán –, akirôl meggyôzôdésem, hogy a jövôben még nagyon sokat fogunk hallani. A gyerek tavaly úgy védett le három nemzetközi tornát, hogy egyetlen gólt sem kapott.
– Miben különbözik a kapusok felkészítése a mezônyjátékosokétól?
– A kapusok külön „lelket" képviselnek. Velük másként kell dolgozni. Nemzetközi szinten a kapusokkal történô külön foglalkozást egyébként már évek óta kiemel fontossággal építik be az edzéstervekbe. Elôször ajánlott tökéletesen elsajátítani a korcsolyázás minden csínját-bínját, azután kezdôdhet a specifikus edzésmunka. Jómagam az edzéseken mindig felhívom a gyerekek figyelmét a tévedésekre, ezt nem másnap, harmadnap, hanem ott rögtön a pályán tisztázzuk. Szerintem a kapusoknak (és nemcsak nekik) tévedni, ellazulni, nem összpontosítani az edzéseken sem szabad.
Sífutás
Csodával határos verseny
A hóviszonyokat ismerve kész csoda, hogy hírt adhatunk ezen téli sportág legutóbbi történéseirôl. Január 26–27. között Predeálon a Rozsnyó-völgyében került megrendezésre a helyi klub szervezésében a Sportiskola-kupa. A 10 kilométeres távú, korcsolya stílusú verseny férfi mezônyének végsô rangsorában: 1. Antal Zsolt, 2. Pancu Liviu (Brassói Dinamo), 3. Besa Simion, 4. Péter Szabolcs (az 1., 3. és 4. helyen végzett versenyzôk a Bucegi-Predeal Klub sportolói). A nôk versenyében Lăzăruţ Monica (Bucegi-Predeál Klub) bizonyult a legjobbnak. Az ifi I-es korcsoportú fiúk (a fentebb említett távon és ugyanazon stílusban versenyeztek) mezônyének végsô rangsorában a városunkból elszármazott Benedek Lóránt a 2., Tódor Attila (mindketten a Brassói Dinamo sportolói) pedig a 3. helyen ért célba. A lányoknál: 1. Koch Mónika (Resica-Brassói Dinamo), 2. György Mónika (Brassói Dinamo). Az ifi II-es korcsoportban az egyetlen (még) gyergyói versenyzô – Tódor Tihamér – a második helyen zárta a versenyt.
– Ez a verseny az ifi Vb-re való tekintettel válogatónak is számított. A szakszövetség egyes vezetôi semmibe veszik az eddigi versenyek eredményeit. Azért, mert Găliceanu Mihait és edzôjét Dudu Gheorghet, továbbá György Mónikát jelölték a lengyelországi Zakopanéban ezen a héten zajló ifjúsági világbajnokságra utazó válogatott keretbe. Az elsô két személynek szerintem nincs keresnivalója a válogatott házatáján – nyilatkozta Gyulai Béla, a Gyergyói ISK sífutó szakosztályának egyik edzôje.
Szertorna
Idén lesz Sportiskolás bajnokság
Április 19-21. között kerül megrendezésre Resicabányán az Iskolás Sport Klubok közötti országos bajnokság. A rendezvény kapcsán tudni kell, hogy tavaly a verseny a szükséges anyagiak hiánya miatt elmaradt. Idén – a Tanügyminisztérium döntése értelmében – a fentebb említett idôpontban megrendezik ugyan az országos megmérettetést, de minden korcsoportban csak három versenyzô képviselheti a résztvevô intézmények csapatait. Az országos szintű megmérettetésen kizárólag csak az Iskolás Sport Klubok – köztük a Gyergyói ISK is – sportolói vehetnek részt.
Esemény
Tisztújítás az ökölvívóknál
Január 26-án, pénteken került sor Bukarestben a Román Ökölvívó Szövetség rendkívüli közgyűlésére. A gyűlés során tisztújításra is sor került. A résztvevô küldöttek – Hargita megyét Buslig Gyula, gyergyószentmiklósi sportreferens képviselte – szavazatai alapján a 33 éves Mihai Leu került a szakszövetség elnöki székébe. Az egykori profi világbajnok vetélytársa Viorel Zamfir volt. A szavazatok alapján végül Mihai Leu került ki gyôztesen 74–43 arányban. A szakszövetség alelnöki tisztségével járó feladatokat az elkövetkezô idôszakban Rudel Obreja és Ion Pop látják majd el. Az új elnök nem sokkal megválasztása után máris döntött egy fontos kérdésben, hisz visszahívta a felnôtt válogatott élére a tavaly menesztett egykori többszörös világ és Európa-bajnok Vastag Ferencet.
Lapzárta
Hírek a Jövôrôl
Január 30-án, kedden tisztújítás történt labdarúgó csapatunk házatáján. Eszerint a szakosztály elnöki teendôit ezentúl Ivácsony Pál vállalkozó látja el. Alelnökök: Ferencz Péter, ifj. Kelemen Ferenc, Kolumbán Árpád, Sándor Dorin és Todoruţ Eugen. Titkár: Buslig Gyula. A Megyei Labdarúgó Bizottságtól származó hírek szerint az 1970-ben született Gyenge Csaba kapuvédô a tavaszi idényt a Jövô színeiben kezdheti. A kapus esetében végleges átigazolásról van szó. A Jövô vezetôi a Bákó megyei Comăneşti-rôl igazoltak nemrég játékost. Az új szerzemény – csatár, neve Spînu Robert – egyelôre július 1-ig a Jövô játékosa.
Február 6-án, kedden 12.00 órától a Jövô a B-osztályú Borszéki Apemin csapatával játszik barátságos mérkôzést.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
Öreg bácsit beviszik az intenzívre. Megszólítja az orvos:
– Mi a probléma, bácsi?
– Elhagytam a szemüvegem.
– És miért ide hozták?
– Miért? Ide hozták?
* * *
A feleség hazajön az autóvezetôi vizsgáról. A férje unottan megkérdezi:
– Na, hatodszor is meghúztak?
– Ja-ja, de most már legalább jogsim is van.
* * *
A horgász kifog egy aranyhalat. Azt mondja a hal:
– Ha visszadobsz, teljesítem egy kívánságodat.
A horgász nem nagyon hisz benne, de azért próbát tesz:
– Hát akkor: Európa cseréljen helyet Észak-Amerikával, Ázsia Dél-Amerikával, Afrika pedig Ausztráliával!
A hal gondolkodik, majd így szól:
– Kívánj valami egyszerűbbet!
– Na jó! Akkor ússz fel a folyón 2 km-t, a feleségem ott fôzi a vacsorát a sátor elôtt. Nézd meg, és csinálj belôle egy hosszú combú, nagymellű, karcsú bombázót!
A hal egy óra múlva visszajön, és így szól:
– Te, hogy is volt azokkal a földrészekkel?
* * *
Egy férfi bemegy az illatszer kereskedésbe, és dezodort kér.
Eladó: – Melyik fajtát? A golyósat?
Férfi: – Nem, a hónaljamra lesz.
* * *
– Ez valóban Kleopátra koponyája? – kérdezi a turista az elárusítót.
– De még mennyire!
– És ez a kicsi itt?
– Ez is Kleopátra, amikor még kicsi volt.
* * *
Egy fiatal hölgy odasétál egy idôs emberhez, aki a hintaszékében üldögél a teraszon.
– Elnézést kérek, de nem kerülhette el a figyelmemet az, hogy milyen boldognak látom önt itt a teraszon. Mi a titka a hosszú, boldog életnek?
A férfi büszkén válaszol:
– Napi három doboz cigarettát elszívok, egy üveg whiskyt megiszok, zsíros ételeket fogyasztok, és szinte soha nem sportolok!
– Hát ez egyszerűen csoda! – mondja a hölgy. – És hány évesnek tetszik lenni?
– Huszonhat!
* * *
A tanító néni kéri a gyerekeket, hogy mondjanak állatneveket, amelyekkel a szüleik szólítják egymást. Ágika jelentkezik:
– Az én anyukám úgy szólítja apucit, hogy kicsi mackóm.
– Jól van, ügyes vagy Ágika!
Gézuka jelentkezik:
– Apucim úgy szólítja anyucit, hogy cicuskám.
– Ez is jó, ügyes vagy.
Pistike jelentkezik:
– Tanító néni kérem, gyümölcsnév is lehet?
– Igen, Pistike.
– Apuci úgy szólítja anyucit, hogy te hülye ringló!...
* * *
Szent Péter felhívja az embereket az égbe egy kis kirándulásra. Mindenki kap egy kocsit annak megfelelôen, hogy mennyire volt jó családtag. Kérdi az elsôt, hogy mi a bűne:
– Nyolcszor csaltam meg a feleségemet – mondja.
– Na jó, kap egy Trabantot.
A másodikra kerül a sor:
– Hatszor csaltam meg a feleségemet, de megbántam.
– Na jó, kap egy Zsigát.
A harmadikat is megkérdezi:
– Én még soha nem csaltam meg a feleségemet, bár éreztem már kísértést.
– Na jó, akkor kap egy BMW-t.
Ez így megy tovább, míg meg nem telik az ég. Közlekednek az emberek, mikor egyszer a Trabantos és a Zsigás arra lesz figyelmes, hogy a BMW-s zokog a szép kocsiban.
– Mi a baj, miért sír? Hiszen egyszer sem csalta meg a feleségét.
– Igen, de az elôbb láttam az asszonyt egy rolleren.
* * *
Krónikus hastáji fájdalmakra panaszkodó férfi áll a röntgengép alatt.
– Ejha! – kiált fel a radiológus, az ernyôre pillantva. – Magának egy óra van a gyomrában!
– Tudom – mondja szenvtelen hangon a beteg. – Még diákkoromban nyeltem le.
– És eddig nem okozott magának semmi bajt?
– Éppenséggel elég sokat bajlódom vele. Tudja, esténként, amikor felhúzom.
Horoszkóp
február 1–7.
Kos (III.21-IV.20.)
Kisebb összezördülés várható, de hamar helyreáll a béke. Ne hozakodjon elô régi sérelmeivel, ha pedig párja hajlana rá, terelje el a figyelmét. Rájön, hogy kevesebb munkával többet ér, így lazíthat. Ennek nemcsak ön örvend, hanem munkatársai is.
Bika (IV.21-V.20.)
Kissé pesszimista most a hangulata. Pedig energiával, lelkesedéssel, tervekkel teli kellene elindulni az új évezrednek! Itt az idô, hogy elképzeléseit tettekre váltsa. Ha sokáig halogatja, még kicsúszik kezébôl a lehetôség. Bízzon képességeiben.
Ikrek (V.21-VI.21.)
Nézeteltérés alkalmával ne ragadtassa el magát, ilyenkor számoljon el tízig, és gondoljon arra, hogy veszekedéssel nem old meg semmit. Dinamikus és tetterôs, és még az események is sűrűsödnek. Fogja vissza magát, nehogy túlfeszítse az amúgy is feszengô húrt.
Rák (VI.22-VII.22.)
Mivel most fizikailag remek formában van, használja ki, és kezdjen sportolni. Szerelmes idôszakában csak akkor bízzon vakon a másikban, ha régóta és jól ismeri. Ellenfelei megint törik valamiben a fejüket.
Oroszlán (VII.23-VIII.23.)
Most fordult a kocka, az oroszlán végre kimutatja foga fehérjét. A többieket kritizáló rossz szokásaival igazán felhagyhatna. Önt is kigúnyolhatják tudálékosságáért és kioktató stílusáért. Ne igyekezzen visszafogni ingerlékenységét, inkább tombolja ki magát, így nem nô önben tovább a feszültség.
Szűz (VIII.24-IX.23.)
Ne engedje meg, hogy mások beleszóljanak a magánéletébe. Váratlanul szorult anyagi helyzetbe kerül, és minden erejével próbálja elôteremteni a szükséges összeget. A párjával beszélje meg a félreértéseket, jobb idejében tisztázni a dolgokat.
Mérleg (IX.24-X.23.)
Nem ártana egy kis önfegyelmet gyakorolnia. A sportolás levezeti a felesleges energiát. Valaki bókjaitól elveszti a fejét. Használja ki a szerencséjét, és a pihenés mellett próbálja meg karrierjét is építeni.
Skorpió (X.24-XI.22.)
Testmozgással vagy szórakozással feloldódik a felgyülemlett feszültség, de semmiképpen ne hagyja ki családját, nehogy megsértôdjenek. Vitatkozással, ellenkezéssel boldogságát kockáztatja. Vigyázzon, ne szálljon fejébe a dicsôség, és óvakodjon attól, hogy túlteljesítsen, mert nem éri meg.
Nyilas (XI.23-XII.22)
Nemcsak számításaiba és lehetôségei felmérésébe csúszott hiba, hanem mások is akadályozzák, feltehetôleg büszkeségbôl vagy irigységbôl. Közérzetileg, testileg is remek formában van, élvezze hát az életet, sportoljon, szórakozzon, látogassa meg barátait.
Bak (XII.23-I.20.)
Kisugárzása pozitív fordulatot vett, új erôre kapott. Szinte körülrajongják a hódítók, válogasson közöttük, hátha kifogja a „nagy halat". Munkahelyi gondjai közepén úgy gondolja, hogy az egész világ ön ellen van. Most nagy szüksége van az önbizalomra.
Vízöntô (I.21-II.19.)
Beszélgessen el barátaival ôszintén, mondja el nekik legtitkosabb vágyait, félelmeit, ezzel kialakul egy még bensôségesebb viszony önök között. Sikerül megszabadulnia egy bosszantó hivatali ügytôl. Nem lesz könnyű, de áldozatok árán minden sikerül.
Halak (II. 20- III. 20.)
Egy súlyos lelki probléma miatt romlik egészsége, fáradékony és nehezen koncentrál. Valaki nagyon közel akar kerülni önhöz, de ön folyton visszautasítja. Gondolja meg jól, mit tenne szíve szerint. Ne viselkedjen szélsôségesen, ezt senki sem szereti.
|