Háborús játékok

           Amerika megtámadta Afganisztánt. Vasárnap, 2001. október 7-én, 19 óra 30 perckor megkezdôdött a harmadik világháború. Lehet, hogy erôsnek tűnik a világháború kifejezés, de szerintem világbékérôl már sohasem, s békérôl is csak hosszú idô után fogunk újra beszélni. Lehet, hogy pontosan 20 plusz 7 év múlva, ahogy Nostradamus jósolta meg?
           Amerika, figyelmen kívül hagyva a „kisországok" helyzetét, megkezdte a saját keresztes háborúját nem törôdve azzal, hogy maga után ránt olyan nemzeteket, amelyek nincsenek felkészülve a háborús viszonyokra. Hiszen egy biológiai fegyverrel történô támadás során, gondolom, a kórokozók nem tesznek különbséget amerikai és nem amerikai között.
           A Nagy Testvér persze felkészült nagyjából mindenre. De érdekes lenne tudni, hogy például Romániában hány védôoltást tudnának rövid idôn belül elôállítani lépfene fertôzés esetén.
           Hiába nyilatkozta George W. Bush amerikai elnök, hogy az Afganisztán elleni támadás nem a muzulmán világ, hanem a terrorizmus ellen irányul, több muszlim ország nyíltan kifejezte ellenszenvét, sôt, többen bejelentették: készek a harcra. A tálibok pakisztáni nagykövete bejelentette, hogy kétmillióan készek mártírhalált halni Afganisztán függetlenségéért és szuverenitásáért.
           Válaszként az Egyesült Államok arról tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy az Afganisztán ellen intézett támadások után más államok ellen tervez „további akciókat". Ezt az Egyesült Nemzetek Szervezetének diplomatái közölték New York-ban. A Nagy Testvér rendet csinál.
           Az erôfitogtatásnak lehet, hogy nagy ára lesz, hiszen az Oszama bin Laden vezetése alatt álló al-Kaida terrorista szervezet kedden este az Amerikai Egyesült Államok elleni dzsihádra, szent háborúra szólította fel a világ minden muzulmánját az al-Dzsazira televízión keresztül. A tálibok szerdán közölték, hogy Oszama bin Ladent feloldották minden korábbi megszorítás alól, ezentúl szabadon indíthat szent háborút az Egyesült Államok ellen.
           A fenyegetések nyomán rendkívüli biztonsági intézkedéseket léptettek életbe a világ minden táján.
           A román vezetôk elhalasztották külfödre tervezett útjaikat az Afganisztán elleni amerikai ellencsapás miatt. Adrian Năstase miniszterelnök vezetésével összeült a minisztériumközi válságbizottság és elsô fokú riadó készültséget rendelt el a védelmi és belügyminisztériumnál, valamint a Román Hírszerzô Szolgálatnál. Ion Iliescu államfô ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Romániát nem fenyegeti különösebb veszély. Miután pitizett Amerikának, mit is mondhatna mást.
           Így most már megnyugodhatunk: teljes biztonságban vagyunk. Talán csak egy gyergyószentmiklósi légiriadó fôpróbája hiányzik a polgári védelem szervezésében.
           Minden esetre legyen kéznél gázmaszk, s lehetôség szerint egy földalatti atombiztos búvóhely, több évre való élelemmel. Fô az optimizmus! Már hallom, hogy rotyog.
Ábrahám Imre

Szálkák és gerendák

           Lezajlott egy újabb „egyetemi" tanévnyitó Gyergyószentmiklóson. Mondhatnám azt is, hogy szokás szerint, ugyanis csak utólag és a tévébôl értesültem róla, s gondolom így voltak még más tanácsostársaim is, mert végignézve a jelenlevôket, nem sok kollégámat fedeztem fel. Tudja Isten hogy van ez, de én nem igazán értem, hogy ha már (állítólag) olyan fontos ez a városnak, s ha a léte oly nagy mértékben függ a tanácstól, akkor miért nem próbálják ápolni a jó viszonyt a tanácsosokkal. Ami azonban ennél is jobban meglepett, az Dézsi Zoltánnak a megnyitón elmondott beszéde. Ebbôl ugyanis ritka furcsa dolgok derültek ki. A mondandója lényege röviden így foglalható össze: a város el kell már döntse, hogy kell neki a fôiskola, vagy nem kell? Kell neki az a sok száz diák, akik itt laknak, s itt költik el a pénzüket, vagy nem kell? Mert ha a válasz igen, akkor oda bentlakás, étkezde és felszerelések, műszerek kellenek. S mindehhez a tanács csak területet kell adjon, a többit elintézik.
           Nézzük, mi is ezekkel a gond:
           Egyrészt a tanács eldöntötte, hogy kell neki a fôiskola. Mindez négy évvel ezelôtt volt, ha valaki nem emlékezne. Akkor ugyanis a tanács három évre ingyen használatba adta az egyetemnek a Csíky kert volt fôépületét. A három év alatt aztán felépített még két épületet a kertben, s a polgármester azokat is átadta, csak úgy, minden formaság, illetve a tanács megkérdezése nélkül. Aztán a három év letelte után, tavaly ôszszel a tanács elhatározta, hogy újabb három évre köt egy a bérleti szerzôdést, amibe ráadásul befoglalják a két új épületet is. Ezúttal azonban nem ingyen, hanem némi enyhe térítés ellenében. Nem nagy összegrôl volt szó, csak a fizetéses helyekért bevett tandíjak egy részét (maximum 15%-át) szerette volna megkapni bér fejében, s azt sem föltétlen pénzben, hanem oly módon, hogy annak értékében biztosítson szállást a protokoll-vendégeknek, illetve végezzen el bizonyos szakmunkákat (mert van ott földmérô szak is). Az egy egészen más kérdés, hogy a bérleti szerzôdés egy jó éve nincs aláírva, ráadásul közben kiderült, hogy abban a formában (kompenzálás) nem is törvényes. Ezek szerint egy éve minden jogcím nélkül használja az egyetem az épületeket, azonban ez egyáltalán nem zavarja a szerzôdés megkötéséért felelôs polgármestert. Az ô dolga az, hogy siránkozzon, hogy nincs pénz, nem az, hogy végrehajtsa a tanács határozatait, vagy netán pénzt szerezzen. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a megnyitón ô is ott volt, s többek közt elmagyarázta, hogy az út azért olyan rossz, mert a pénz másra kellett az idén. Ha ellenben megköti a szerzôdést, s megegyezik az egyetem vezetôivel, hogy pénzben fizetik ki a bért, azzal a feltétellel, hogy a pénzt az út javítására használják. Így a pénzt is megkaptuk volna, az egyetem is jól járt volna, meg a Csíky kert utca lakói is jól jártak volna.)
           Lényeg tehát az, hogy a tanács már rég eldöntötte, hogy kell neki a fôiskola, ezek után nem értem, hogy miért kell ilyen szónoki kérdéseket pufogtatni az ünnepélyes megnyitón. Kinek jó az?
           No de nézzük mit mond tovább volt polgármesterünk: ha kell nekünk fôiskola, akkor annak kell bentlakás, étkezde és műszerek. Vegyük sorra:
           Az elsô és legnagyobb gond az, hogy a fôiskola soha ilyen kérésekkel nem fordult a tanácshoz. Akkor pedig értelmetlenség számon kérni azt, hogy miért nem ad neki. Sôt, minden túlzás nélkül lehet azt is mondani, hogy az egész felszólalás rosszindulatú, a tanácsot minden alap nélkül lejárató.
           Másodsorban nem tudom, egyáltalán reális igény-e a bentlakás. Errôl jó volna megkérdezni a fôiskolásokat. Az én információim szerint ugyanis bôségesen van szálláshely a középiskoláink bentlakásaiban. Igaz, hogy azok nem a fôiskola közvetlen szomszédságában vannak, de az a kis séta nem olyan nagy ügy, fôleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy amúgy sincs minden nap oktatás, tehát nem kell minden nap megtenni az utat a bentlakástól a fôiskoláig.
(folytatása következik)
Árus Zsolt

A városháza hírei

           Múlt pénteken Nagy István, városunk titkára tájékoztatta a sajtó képviselôit a heti eseményekrôl, mivel polgármesterünk újabb telekonferencián vett részt a megyeközpontban.
           * Múlt szerdán ült össze elôször az az, egyelôre ideiglenes csapat, amely az idei Mikulás-napok szervezésével foglalkozik. A megbeszéltek alapján december 5–7 között (szerda, csütörtök, péntek) kerül sor az ünnepségre. Bár a felkérés még nem történt meg, a szervezôk azt szeretnék, ha Béres László rendezô rendezné az ünnepet. A végleges műsorterv ugyan csak három hét múlva készül el, ötletek már vannak a különbözô programokra. Ezek alapján számíthatunk zenés ébresztôre, jégkarneválra, téli eseményekhez kapcsolódó vetélkedôre, minden korosztálynak megfelelô kulturális rendezvényekre, s az elképzelések szerint idén sem marad el a tűzijáték. Nagy István a sajtó segítségét kérte abban, hogy fel lehessen térképezni, mit szeretne látni a lakosság a rendezvénysorozaton. Ezért megkérjük olvasóinkat, a 6. oldalon közölt szelvényünkre sorolják fel ötleteiket, amelyekkel színvonalasabbá lehetne tenni városunk ünnepét. A kitöltött szelvényeket kérjük, jutassák el szerkesztôségünkbe október 22-ig.
Pál Hajnalka

Panaszkönyv
Játszóteret a gyerekeknek!

           Ezelôtt tizenegynéhány évvel még javában dúlt az aranykornak nevezett kommunizmus. Hogy mitôl volt ez aranykor, akkoriban nem tudtam, hiszen a cinizmus fogalmát tizenegynéhány éves koromban nem igazán ismertem. Nekem és gyerektársaimnak csakugyan aranykor volt ez az idôszak, hiszen nem kellett azzal foglalkoznunk, mi kerül az asztalra naponta háromszor, és az sem szúrt különösebben szemet, hogy az élelmiszerüzletek vitrines hűtôiben miért csak a legyek szálldosnak vígan. Az iskolából hazamenvén, a tanulás után szabadok voltunk. Volt helyünk az udvaron kergetôzni, bújócskázni, a labdarúgópályán rúgni az akkor oly nagy becsben tartott 35 lejes gumilabdát. Voltak játszótereink is, ahol hintázhattunk, csúszdázhattunk, lipinkázhattunk kedvünkre. Válogathattunk, hiszen a Virág és Bucsin negyedekben számos helyen találhattunk magunknak játszóteret. Az idô telt-múlt, lassan lecseréltük a hátulgombolós nadrágunkat is, és ami a legfájóbb, lassan, ám biztosan eltűntek a játszóterek. Elôbb egy csúszda tűnt el – biztosan megette a rozsda – majd elkorhadtak a hinták lécei, letörött a lipinka, kutyapotyogványokkal lettek tele a homokozók és így tovább.
           Mára már odáig fajult a helyzet, hogy nincs egy rendes játszótere a városunknak. Igaz, hogy pár évvel ezelôtt néhány lelkes tömbházlakó a Bucsin negyedben elhatározta, hogy játszóteret épít a környéken lakó gyerekeknek. Körülbelül egy év után sikerült is felállítani egyet az ötös és hatos számú tömbházak közé. Mindenki nagyon örült, a helyi média filmezett, az újságok cikkeztek és úgy látszott, hogy megoldódott egy probléma. A sok közül. De már ez is számít valamit, hiszen lett egy hely, ahol a gyerekek játszani tudtak. Egy ideig, hiszen alig telt el fél év, már látszottak a használat nyomai a játékokon. Rongálódtak, koptak és lassan, de biztosan tönkrementek. Eltünedeztek a „háztetôrôl" a keresztbe szegezett lécek, így ma már csak a nagyon ügyesek másznak fel rá, eltűntek az ülôkék a hintákról, a demokrácia súlya alatt összedôlt a lengôhíd, letörött a csúszda műanyag része... Ez utóbbi hol ott hányódik a romba döntött játszótéren, hol nem. Kedden délután fél hatkor nyomát sem lehetett lelni a sárga műanyagnak, azonban estére már ismét díszelgett a téren. Lehet, valaki krumpliszsákokat csúsztatott le a pincébe rajta, és dolga végeztével visszavitte.
           Hogy miért olyan ez az egykori játszótér, azt találgatni sem merem. Talán rosszcsont gyerekek tördelték darabjaira a játékokat, talán rosszakaró felnôttek tették, kiknek nem tetszett a gyerekzsivaj, ki tudja? Gondolkodom. Vajon milyen érzés lehet az építôknek, kik nap mint nap eljárnak romba döntött „alkotásuk" mellett. Ôk építették, verítéket izzadva, pénzüket költve. Büszkék lehetnek rá. Igaz, nem arra a játszótérre, ami romokban hever 2001-ben, hanem arra, amelyen egykor vidáman játszottak a gyerekek.
           Vajon városvezetôink hogy érzik magukat, tudván, hogy egyetlen használható játszótere sincs a városnak?
           Egykori gyerekként kérdezném:
           Mondja csak, polgármester bácsi, mikor lesz városunkban olyan játszótér, amit használni is lehet majd? Ha nem lesz, az sem baj, már megszoktam, hogy sok mindenrôl le kell mondanom. De akkor legalább azt mondja meg, hogy hova menjek játszani? Mert az úton nem lehet, a lépcsôházban nem lehet, a zöldövezeten nem lehet...
Barabás Alpár

Hírek a rendôrségrôl

           Dulakodás
           Október 5-én 2.30 órakor a borszéki rendôrséget arról értesítették, hogy dulakodás tört ki a bélbori 30 éves R.C. és a 40 éves borszéki CS.A. között. Mindketten ittas állapotban voltak. CS.A. kést ragadott, de R.C. lefegyverezte, majd üldözôbe vette. A borszéki autópark ôrhelye épületének bejáratánál CS.A. megbotlott és leesett a lépcsôkön, melynek következtében kartörést szenvedett. CS.A.-t kórházba szállították, az ügy kivizsgálása folyamatban van.
           Közúti balesetek
           * Október 6-án 13.50 órakor Salamáson történt közúti baleset. A gyergyószentmiklósi T.E. a sebesség miatt elvesztette uralmát az általa vezetett HR – 03 – TRZ személygépkocsi fölött, és lesodródva az úttestrôl felborult. Az anyagi kár 15 millió lej.
           * Október 7-én 8.30 órakor Madéfalván a gyergyócsomafalvi 37 éves K.A., a HR – 98 – VEL rendszámú személygépkocsival egy fordulási manôver közben összeütközött a szabályosan közlekedô HR – 04 – GUV rendszámú W.A. által vezetett személygépkocsival. Az anyagi kárt 40 millió lejre becsülték. Az ütközés során könnyebb sérülést szenvedett az 56 éves L.M. és a 19 éves O.E. madéfalvi lakosok, akik az utóbb említett járműben tartózkodtak.
           Rablótámadás
           Október 7-rôl 8-ra virradó éjszaka a borszéki rendôrséget arról értesítette S.A. helyi lakos, hogy lakása udvarára behatolt két férfi, akik megpróbálták eltulajdonítani Renault típusú autóját. Az S. A. édesanyja által tettenértek leütötték az idôs hölgyet, majd eltulajdonítottak nyolc darab hangkazettát, és a ház elôtt álló Dacia személygépkocsi slusszkulcsát. Az eltulajdonított jármű tulajdonosa üldözôbe vette az ismeretlen tetteseket. Mintegy 30 méternyi követés után – idôközben elindították a járművet – egyiküket kihúzta az autóból, de leütötték és nem tudta folytatni az üldözést. A rövid idô múltán értesített rendôrjárôrnek sikerült azonosítani az egyik férfit, nevezetesen a 20 éves bélbori R.D.-t. Tettestársát másnap reggel sikerült elfogni és azonosítani. Kiderült, hogy a 34 éves D.C. maroshévízi lakosról van szó. A két férfit ôrizetbe vették. Magánlaksértés, rablás és minôsített lopás vádjával kezdôdött ellenük bűnügyi eljárás.
A fentiekrôl a megyei rendôrség tájékoztatott.

Jövô nyáron fesztivál lesz

           Már tavasszal hírül adtuk olvasóinknak, hogy nagyszabású rendezvényre készül városunkban a nagyváradi székhelyű Erdély 2000 Kulturális Egyesület. A jövô nyáron sorra kerülô grandiózus fesztiválon jelen lesz Kurt Schmid osztrák zeneszerzô és karmester is a Nagyváradi Állami Filharmóniával együtt. Ismét idôszerűvé vált a téma, hiszen két hét múlva elôzetes tárgyalások céljából városunkba látogat a neves osztrák, aki a fent említett egyesület alelnöke is egyben. Simon Róbertet, az egyesület elnökét arról faggattuk, mit lehet már tudni a 2002-es nyári fesztiválról.
           – Mibôl fog állni a fesztivál műsora?
           – Jelenleg tíz napra becsüljük a fesztivál idôtartamát, de ha kerül más, általunk eddig be nem tervezett műsor, akár két hetet is tarthat. Különbözô zenei, művészeti, és kulturális rendezvényeket terveztünk a városban és környékén. Lesznek régi- és komolyzenei elôadások, szavalóestek, kiállítások, és valószínűleg Tolcsvay Béla is fellép majd, hiszen igenlô választ kaptunk a felkérésre. A Nagyváradi Állami Filharmónia egy ötventagú zenekarral fog fellépni. Kurt Schmid a váradi elôadásaira is szokott meghívni külföldi szólistákat a zenekar mellé, valószínűleg ez most is így lesz. Várhatóan fellép még a Szentegyházi Gyermekfilharmónia is. Természetesen lesznek gyergyószentmiklósi fellépôk, elôadók is, ha már itt rendezzük a fesztivált. Egy magyarországi stúdiószínházat, valamint egy bécsi pinceszínházat is meg szeretnénk hívni. Ugyanígy magyarországi írókra, költôkre is számítunk, akik irodalmi esteket tartanának, és néptánccsoportokat akarunk még idehozni. Szeretnénk a Gyilkos-tó környékén megrendezni a fesztivált, amennyiben találunk olyan helyet, amely alkalmas lenne erre.
           – Lehet-e már tudni a fesztivál idôpontját?
           – Ezt csak a Kurt Schmiddel folytatott megbeszélések után tudom pontosan megmondani.
           – Mekkora összegrôl szól a fesztivál költségvetés-tervezete?
           – Megközelítôleg hatszázötven-hétszáz millió lejre van szükségünk, amelybôl fedezni tudjuk a meghívottak útiköltségét, szállását, étkeztetését, valamint tiszteletdíját is. Most dolgozunk egy pályázaton, amelyet az Európai Unió kulturális bizottságához nyújtunk be, egy nemzetközi kulturális rendezvényeket támogató kiírásra. Az egyesületünk pénzalapjaiból is fordítunk a fesztivál megrendezésére. Állítólag a város is biztosít egy alapot a jövô évi költségvetésbôl a rendezvényre, bár szerzôdést még nem kötöttünk, nem ismerem a feltételeket, csak szóbeli ígéreteket kaptam. Úgy néz ki, a Coca-Cola támogatónk lesz, de szándékunkban áll megkeresni helyi vállalkozókat is.
           – Lesz Gyergyónak haszna a fesztiválból?
           – Külföldi vendégeink is lesznek, akik már elôre jelezték részvételi szándékukat. Németországi egyetemisták kívánnak eljönni, de Dániából, Magyarországról, és Erdély minden sarkából is vannak jelentkezôk. Referenseink vannak külföldön, akik különbözô lapokban írnak ezen fesztivál elôkészületeirôl. Ez a rendezvény arra is szolgál, hogy kimutassuk Európa-orientáltságunkat. Gyakorlatilag jó hírnevet biztosítunk így nemcsak Gyergyószentmiklósnak, de egész Erdélynek.
Pál Hajnalka

Szennycsatorna a Meszes utcában
Melyik hétfôn?

           Pénteken a polgármesteri hivatalban jó hírt tudattak a sajtóval: végre-valahára hétfôn elkezdôdik a szennycsatorna-hálózat kiépítése a Meszes utcában. Mit tesz az újságíró? Hétfôn kimegy a helyszínre, hadd lássa, hogyan folynak a munkálatok. S mit lát? Semmit. Egy árva lélek nincs az utcában, még járókelô sem, nemhogy munkás. Ekkor jut az újságíró eszébe: azt nem mondták a hivatalban, hogy pontosan melyik hétfôrôl van szó.
           Jön kedd, majd szerda, a lapzárta napja. Az újságíró, már-már szinte megszokásból, többször is ellátogat a bizonyos utcácskába, hátha mégiscsak történik ott valami. Á, nem. Ismét nem. Idôközben azért belép egyik udvarra, hátha az ottlakók többet tudnak. Mesélnek is szívesen:
           – Még 1989-ben csináltattuk meg a tervrajzot, de akkor nem sikerült kivitelezni. Aztán jött a forradalom, nem lett semmi belôle, elmaradt a kanalizálás. Akkoriban még Dézsi volt a polgármester, jártunk is hozzá többször az egyik szomszédemberrel, de nem volt pénz a kanalizálásra. Aztán lett Pál Árpád a polgármester, s vagy három éve megint nekiindultunk a dolognak. Megint nem lehetett, mert nem volt pénz. Tavaly azt mondta, van vagy harmincmillió erre, aztán miért, miért nem, megint elmaradt. Idén már idejében, kora tavasszal indultunk neki ismét. Annyira mentünk, hogy a polgármester átadta a titkárnak, Nagy Istvánnak. Ô kézbe vette a dolgot, azt mondta, van húszmillió erre a célra, ennyit tud adni a hivatal, s pótoljunk mi, az utca lakói is. Vagy öten kerültünk, pótoltunk két-két milliót. Pénteken múlt egy hete, hogy megvettünk 160 méter csövet a szennycsatornához. Szereztünk egy nagy kocsi kôport is, amibe ágyazzuk a csöveket. Már péntekre ígérték nekünk, hogy hozzálátnak a munkához, de azóta sem fogtak még neki.
           Tehát az utcabeliek egy része saját zsebébôl is képes áldozni a közvagyonra, csakhogy legyen, ahová elfolynia a szennyvíznek, ami eddig bizony sok bosszúságot okozott. A megkérdezett utcabeli elmondotta, hogy bizony ôt is zavarja, hogy olyasmire költ, ami nem is az ô feladata. Azonban ha tízévnyi utánajárás után is ez az egyetlen megoldás, nincs más kiút, pótolni kell.
           Mit szólnak ehhez mások, akik még nem kerültek ilyen helyzetbe? Íme néhány példa:
           * Én nem adnék egy árva lejt sem. Keveset keresek, arra sem elég, hogy magamat eltartsam, nemhogy a várost.
           * Ha nincs más megoldás, én is pótoltam volna a helyükben. Azonban elég nagy szégyen, hogy a város nem tudja ezt önerôbôl elvégezni.
           * Nem pótolnék. Nem azért, mert egy annyira nem futná, de nem a városlakó feladata a kanalizálás, hanem a városvezetésé. Azért választjuk meg a vezetôket, hogy az ilyenekre odafigyeljenek.
           * Ismerem a Meszes utca esetét, elég szomorúnak tartom ezt a megoldást. Nem tudom, hogy én pótolnék-e a helyükben.
           * Fizetni a kanalizálásba? Hát nem fizetünk elég adót, épp azért, hogy a város biztosítsa az ehhez hasonlókat? Még mit nem?
           * Nagyon sajnálom azokat az embereket, akiknek pótolniuk kellett. Soha nem kapják vissza azt a pénzt, s biztos lett volna sok más, amire költhették volna.
           Hát ez néhány, találomra megkérdezett járókelô véleménye. Mint láthatják, nem nagy a rajongás ezen megoldás iránt. Tényleg szomorú, hogy idáig jutott a város. A tömbházlakók egyébként tudják, milyen saját zsebbôl fizetni valamit, ami nem is az övék. Mert ugye a hôhozammérôk... Vagy visszakapják az árát, vagy nem. Tényleg, igazán összeszedhetne a város lakossága némi pénzt, hogy végre mindenhová kerüljenek villanypóznák, persze égôkkel, a Virág negyed déli részén levô, elavult kazánházat is felújíttathatnák, úgyis a lakókért van. S ha már itt tartunk, miért is nem tesszük rendbe az utakat, járdákat? Azokat is mi, városlakók használjuk...
Pál Hajnalka

Zsákokba kerül a krumpli
Ránk romlik az egész?!

           Lassan elszáguldunk október 15. mellett, amikor már medencénkben kezdenek beállni a hidegek. Reggelente egyre gyakrabban ködbe merül a város, és a délben „szóhoz jutó" Nap dolgos embereket láthat a mezôkön. Igen, még javában zajlik az ôszi betakarítás, hiszen a kora ôszi, hosszan tartó esôzéseknek köszönhetôen a gazdák jócskán megcsúsztak a termés betakarításával. Mindenki igyekszik lehetôségeihez mérten a lehetô leghamarabb a melléképületek padlására, hombárba menekíteni a fagyok elôl a termést. Van, kinek még mezôn az árpája, sarjúja és krumplija, vagy ahogyan azt székelyül mondják, pityókája. Lassan-lassan azonban kopárak lesznek a termôföldek. Egyes társasok már meg is kezdték az ôszi szántást.
           Könnyű nekik, mondhatják a kistermelôk, hiszen ott vannak nekik a gépek, mindennel megáldva, nem kell kombájnra, vettetôre várakozniuk. De mit kezdhet a kisgazda? A szemfülesebbje elcsíp egy-egy kombájnt, traktort, meggyôzi a komát, járuljon hozzá a termény betakarításához – na persze jó pénzért.
           A szeptemberi esôk miatt késett sokfelé az aratás, a cséplés, a pityókaszedés. Más években ilyenkor már rég pincében, hombárban pihen az egész évi munka gyümölcse, vagy tán éppen útra kél messzi idegenbe. A gazdálkodók háztája csendes ilyentájt, a mezôn robotol naphosszat a család apraja-nagyja, elmarad a lecke, hiszen elsô a megélhetés...
           Jó a termés
           Felszegben jártam minap, és a gazdáktól arról érdeklôdtem, milyen lett az idei termés, meghozta-e a munka a gyümölcsét? Szerencsém volt, hiszen L. János családja éppen akkor érkezett a mezôrôl haza, amikor házuk elôtt elhaladtam. A család összegyűlt és beszéltek errôl-arról, leginkább persze a termésrôl, kinek, mennyi lett egy áron, ki mit kezd a zsákokba halmozott krumplival. Megtudtam, hogy lett jócskán, hiszen nyolc árról mintegy harminc zsákkal „szüreteltek". Azonban, hogy mit kezdenek vele, még nem tudják. Lehet, hogy eladnak majd belôle, hiszen ennyire nincs szükségük.
           Állatokat tartanak, a lónak meg a tehénnek lesz, mit ropogtatni a télen, hiszen lett jócskán széna, sarjú. Gabona is lett egy kevés, azonban azt a család felhasználja, hiszen ünnepkor nincs jobb, mint egy kis házi kenyér. A krumpli egészét nem tudják tárolni, mert kicsi a pince. Kiválogatják az ültetnivalót, a nagypityókát. Eladnak valamennyit belôle, vagy elcserélik. „Meglátjuk, milyen lesz az árfolyam – mondja a gazda. – Annak értelme nincs, hogy elherdáljuk, ha már egyszer annyit dolgoztunk vele. Kukoricára jó lenne cserélni belôle, de egyelôre nem kapjuk meg az értékét a pityókának. Tavasszal jobb ára lesz, de hol tartsuk addig?"
           T. Vitusék is a kapu elôtt hagyták a szekereket, a mezôrôl hazamenet. Az idôs Vitus bácsitól is kérdeztem milyen véleménnyel van az idei termésrôl. „Elmondhatjuk, hogy az idei termés megfelelô volt. Attól függôen, hogy melyik helyen milyen volt a föld, úgy teltek a zsákok; ahol vizesebb volt ott kevesebb és kisebb lett a krumpli, ahol szárazabb, ott jobban eresztett. Mindenféle lett, lesz mit ültessünk, az állatoknak adjunk, azonban még arra is gondolunk, hogy jó lenne cserélni kukoricával. Az egész évi befektetett munkánknak hál 'istennek lett eredménye, sôt elmondhatjuk, hogy több is lett, mint amennyire számítottunk. Mi gazdálkodók, állattartók vagyunk, termést el nem adunk, esetleg cserélünk. A múlt héten hallottam, hogy két kiló pityókáért egy kiló kukoricát adnak. Ha tudunk úgy cserélni, hogy az megérje nekünk, cserélünk, ha nem, akkor inkább pénzért veszünk tengerit. Állatokat is tartunk, lovat, tehenet, juhot, kecskét és disznót. Meg a család is nagy, lesz ki megegye a krumplit. Szerencsére szénát sem kell vennünk, hiszen lett az is, meg sarjú is jócskán, így állatainknak sem kell éhezni a télen. Még van sarjúrendünk, amit haza kell hordanunk. Csak az idô tartson ki."
           Nekem így jó
           A gazdák a termésre egyáltalán nem panaszkodnak. Van, kinek kevesebb lett, van kinek földje jobban eresztett. Tény, hogy a piacon háromezer lej körül van a krumpli ára, sôt olyat is hallani, hogy 2500 lejért is árulják. Már látni, hogy érkeznek kamionok medencénkbe, dugig pakolva kukoricával. Azonban – ahogyan azt Vitus bácsi is mondta – egy kiló kukoricáért két kiló krumplit visznek. Hogy miért, arról P. Mihai beszélt nekem, aki a Déli-Kárpátokon túlról érkezett Gyergyószékre.
           – Nekünk is dolgoznunk kell a saját termésünkkel odahaza. Szántanunk, vetnünk, kapálnunk kell, és hol van még a betakarítás. Mi jövünk, megszabjuk az árat: két kiló krumpli egy kiló kukorica. Akinek nem tetszik, nem köteles velünk cserélni. Nekünk csak így éri meg, hiszen idônket, erônket pazaroljuk az útra, és a motorina sem olcsó. Ha nem tudunk itt cserélni, sebaj, megyünk tovább. Általában ide, a környékre jövök, megbízom az emberekben, még soha nem adtak el követ krumpli helyett.
           * * *
           Felkerestük dr. Kolumbán László alpolgármestert, hogy megkérdezzük tôle, miben tudna a gyergyói polgármesteri hivatal segíteni a kistermelôknek.
           – Csupán a törvényadta lehetôségeken belül tudunk segíteni a gazdáknak. Nem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek látszik. Rengeteg minden szükséges ahhoz, hogy az országba, vagy külföldre szállítsunk termést. A testvérvárosi kapcsolatok keretén belül egyáltalán nem volt arról szó, hogy nekik küldenénk ki krumplit, vagy egyebet eladásra.
           Pedig talán jó lenne – fűzném én hozzá –, ha a testvérvárosainkkal ezen a téren is felvennénk a kapcsolatot. Biztos, hogy hoszszas a procedúra – alpolgármesterünk jobban kell tudja – azért, hogy egy ki pénzt hozhassunk a gazdáknak. Azt is ismerem, hogy a határmentiek Magyarországról vesznek maguknak krumplit. De azt is jól tudom, hogy Magyarországon egy kiló krumpli 100 forintba kerül. Vajon nem érdemelnék meg gazdáink, hogy egy kicsit rájuk is gondoljunk és tapossunk az ô érdekükben felfelé? Nem tudom, nem értek hozzá. De azt biztosan tudom, hogy választások elôtt igenis szokás levenni elôttük a kalapot és mélyeket hajbókolni. És azzal annyi.
Barabás Alpár

Termelôi bizonylatok

           Augusztus 3-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben a 661 számú kormányhatározat, amely a termelôi bizonylatokról szó.
           Kocsis Anna Mária, a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal referense tájékoztatott a tudnivalókról.
           – Hogyan lehet kiváltani a termelôi bizonylatot?
           – A polgármesteri hivatalban vannak azok az úgynevezett alapakták, melyekben a gazdálkodók vannak nyilvántartva. Ezek évekre visszamenôleg megvannak. Minden év március 31-ig kell bejelenteni, beíratni itt a hivatalban, a használt földeket, állatokat, mezôgazdasági gépeket és épületeket. Ezek mind bekerülnek ezekbe az alapaktákba, melyek alapján kiállítjuk a termelôi bizonylatot, meg a más szükséges iratokat. Elôbbinek a kiváltásához egy típuskérést kell kitölteni itt a hivatal kettes irodájában. Második lépésként egy helyszíni jegyzôkönyvet állítunk ki. A helyszínelésen rajtam kívül részt vesz a mezôgazdasági iroda egyik munkatársa is. Ha mindent rendben találunk, akkor akár egy nap alatt is kézbe kaphatja a gazda a termelôi bizonylatát.
           – Azon gazdák, akik a társasokba adták be földjüket, hogyan kapják meg iratukat?
           – Felkértük a társasok vezetôit, hogy az oda földjeiket beírató, vagy már beíratott gazdák lajstromát juttassák el hozzánk. Ezek alapján pedig ki tudjuk adni a termelôi bizonylatot.
           – A szeptember elôtt kiadott papírok még érvényesek-e?
           – Ezek már nem érvényesek, ezért arra kérjük a gazdákat, hogy minél elôbb jöjjenek és vegyék ki a bizonylatot a hivatalból.
           – Mennyibe kerül most az irat?
           – Egy negyedévre 25 000 lej. Ezt háromhavonta kell láttamoztatni itt a hivatalban. A most kibocsátott iratok egy mezôgazdasági évre szólnak. Ez azt jelenti, hogy jövô év júliusáig érvényesek.
           – Mennyi idô alatt kapja meg a gazda a bizonylatát?
           – Ha minden rendben van a papírjaival, akkor akár egy nap alatt is megkaphatja.
           Tény és való, hogy a termelôi bizonylatok nélkül sem árulni, sem szállítani nem lehet a mezôgazdasági árucikkeket Romániában. Piacjegyet sem válthatnak a gazdák ezen irat nélkül. Létüket a rendôrség és a piacfelügyelôség ellenôrzi, nemlétük esetén borsos büntetések róhatók ki.
Barabás Alpár

Intézményesített szemétszállítás
Tisztább lesz Remete

           Gyergyóremetén ezidáig nem volt megoldva a háztartási szemét elszállítása a lakóktól. Így aztán aki ahova tudta, oda öntötte a háztartási hulladékot. Voltak, akik elégették, akik a házi szemétdombra ürítették, ám volt számos példa arra is, hogy a Maros partján, vagy a csutakfalvi patak mentén szabadultak meg az emberek a nemkívánatos, egykori háztartási javaktól. Nemrégiben azonban a remetei önkormányzatnak sikerült egy szerzôdést kötnie a marosvásárhelyi Salubriserv céggel, melynek értelmében a cég emberei minden második héten kijönnek és elviszik a lakók által összegyűjtött háztartási hulladékot.
           A részletekrôl Laczkó Albert Elemért, Gyergyóremete polgármesterét kérdeztük.
           – Mit jelent a községnek ez a szerzôdés?
           – Elôször is reméljük, hogy ezáltal tisztább lesz a nagyközség. Remetén eddig nem volt még példa arra, hogy a háztartási szemetet intézményesített keretek között elszállíttassuk. Így aztán, ki hova tudta, oda dobta el a háztartási hulladékot.
           – Hová kerül az összegyűjtött szemét?
           – Ideiglenesen a rendezési tervben kijelelölt helyre, a tejporgyár melletti területre.
           – Mekkora többletkiadást jelent a lakóknak ez az „intézményesített" szemételhordás?
           – Minden remetei lakosnak 5000 lejt kell havonta fizetnie, hogy elvigyék a szemetét. Korosztálytól független ez az összeg, így a csecsemônek is annyit kell fizetnie, mint a felnôttnek. A begyűjtött összeg a céghez kerül. A polgármesteri hivatal nem szívesen vállalja a pénz kezelését. Egyelôre két lehetséges megoldás is van arra, hogyan gyűjtjük, gyűjtik majd be ezt a pénzt, de még nem tudjuk, hogy melyiket alkalmazzuk. Az egyik szerint a cég emberei szednék be házról házra járva a „szemétpénzt", míg a másik lehetôség szerint adóként kellene fizetni. Tudjuk, hogy ez utóbbi nem valami szerencsés, mert ismerjük azt, hogy a lakók tavaszig fizetik az adókat, azonban, amint beáll a mezei munka idénye, hagynak csapot-papot, és irány dolgozni. Rövidebben tavasztól ôszig nem sok adó csurog a pénztárba. És a szemételhordást folyamatosan, havonta kell fizetnük.
           – Milyen idôtartamra szól a nemrég megkötött szerzôdés?
           – Egyelôre elôszerzôdést kötöttünk a Salubriservvel, amely idén december 31-én lejár. Ez az idôszak elegendô lesz ahhoz, hogy meglássuk, mennyire működôképes a tevékenység. Ha működik, januárban újabb szerzôdést kötünk majd. Egyelôre kifizettük a szükséges összeget a cégnek, de jövôtôl nem lesz benne a költségvetésben, a lakóknak kell kifizetniük a „tisztántartási" pénzt.
           – Mi az, amit a község lakosának tennie kell...
           – Egyszerű dolga lesz. Csupán annyit kell tennie, hogy nem dobálja el a szemetet szanaszét, ugyanis ezen régi szemételdobálós módszer miatt nézünk ki úgy, ahogy, hanem összegyűjti egy arra alkalmas edénybe, vagy amibe akarja, és amikor kéthetente jön a kukáskocsi, kiteszi a kapu elé, ahonnan majd a munkások eltakarítják.
Barabás Alpár

Közkutak Szárhegyen

           Szárhegyen mindössze három olyan kút található, amelynek vize minden szempontból kielégíti a fogyasztási követelményeket. A nagyközségnek jelen pillanatig nincs vízhálózata, az emberek a kutak vizeit használják, a szennyvíz elvezetésére pedig az ülepítôgödrös módszert. 1997-ben elindult egy program, melynek célkitűzése az volt, hogy megyénkben mintegy 14 településen közkúthálózatot hozzanak létre. Mindeddig azonban nem volt kivitelezhetô ez a munkálat, mivel nem volt meg hozzá a szükséges kormánygarancia. Nemrégiben nekifogtak a munkálatoknak és így talán már jövôre Gyergyószárhegynek is lesz közkúthálózata.
           Dr. Ambrus Zoltánt, Gyergyószárhegy polgármesterét kérdeztük arról, hogy hol fogtak neki a munkálatoknak, és jelen pillanatban hol tartanak?
           – A község keleti részén fogtak neki a vezeték lefektetésének, egyelôre a fôút mellett helyezték el a fôvezetéknek egy részét. A lefektetett rész körülbelül 500 méter hosszú. A munkálatok befejeztével Szárhegy 22 közkúttal gazdagodik.
           – Milyen cég végzi a munkálatokat?
           – A Tahal nevű izraeli cég dolgozik, az ô feladatuk a fôvezetéket lefektetni. Kétéves garanciát vállalnak a munkájukért, ez azt jelenti, hogy miután befejezik a munkálatokat, kerek két esztendeig nem tudunk majd hozzányúlni az esetleges bôvítések végett. Lehetôségünk van felmondani a garanciát az átadást követô ötödik hónap után; ez esetben azt csinálunk majd, amit akarunk a hálózattal, azonban az esetleges hibásodásokat saját pénzünkbôl kell kijavíttatnunk.
           – A munkálatok összértéke mekkorára rúg, és mennyi ebbôl a község része?
           – Mintegy 18 milliárd lejes beruházás ez. Kormánygaranciával dolgozik a cég, a községi költségvetésbôl csak a kiegészítô munkálatokat kell kifizetnünk. A tanácsnak is lesznek kiadásai, hiszen a nyomvezetô utat nekünk kell rendbetetetni. Ez az az út, ahol majd a víztartály lesz. A cég szakemberei számításokat végeztek és úgy találták, hogy nem lesz szükség pumpálóállomásra, hiszen a fôtartály 801 méter magasan lesz tengerszint fölött, és a szabadesés elegendô nyomást biztosít majd ahhoz, hogy mindenhol kielégítô legyen a víznyomás.
           – Lehetséges lesz-e majd a lakásokba bevezettetni a vizet?
           – Ez még a jövô titka. Át kell gondolni alaposan, mielôtt belefognánk. Kanalizálásról egyelôre szó sincs, anélkül pedig kár lenne nekifogni. De majd kiderül, hogy mit, hogyan csinálunk.
           – Honnan jön a víz?
           – A gyergyószentmiklósi vízháztól, a város vezetékein jön majd a víz a település széléig, onnan vezetjük tovább.
           – Mikorra készülhet el a közkúthálózat?
           – A tartályt még az idén felszerelik, ehhez az alapot meg kell öntenünk. Ez darabokban érkezik majd, és a helyszínen állítják össze. A vezetékek egy részét is lefektetik, ezeket szigetelni kell, hogy a mínusz 30–35 fokos hidegeket is bírja. Ha minden jól megy és az idô is kitart, akkor már október 20. körül befejezik a munkálatokat, azonban korai lenne azt mondani, hogy ezután már folyni fog a víz a közkutakból. Sajnos az idén még senki nem kóstolja meg ezen kutak vizét. De talán már jövôre.
Barabás Alpár

Szoboravatás

           Hamarosan szobrot állítanak Csomafalván. A falu nagy szülöttje, Köllô Miklós szobrász egyik alkotásának másolatát, Kossuth Lajos szobrát.
           Szépül a falu.
           Gazdagabb lesz Csomafalva.
           Gazdagabbak a csomafalviak.
           Boldogabbak.
           Mert mi más kellene egy közel 5000 lakosú falunak, mint: szobor.
           Távol áll tôlem, hogy egy szóval is bántsam ôt, aki a legnagyobb magyarok között is az elsôk között van.
           De valaki gondolt-e arra: ô hogyan fogja érezni magát Csomafalván?
           Vajon nem fogja-e zavarni a falu sok hiányossága? A becsület, az egymásrafigyelés, a tolerancia, az összetartás teljes hiánya? A falutárs-embertárs semmibevétele? A gazdasági egy helyben topogás, hanyatlás?
           Mert lehet, hogy „elhagyja" majd titokban, egy-egy idôre, az oly sokat vitatott helyét, és olyankor talán azon fog munkálkodni, hogy a csomafalviak lelke tisztább és gazdagabb legyen. Vagy befejezi a csatornázási rendszert, azalatt amíg a helybéliek egymással kicsinyesen civakodva eldöntik, hogy ez a rendszer a jó, vagy inkább elölrôl kell kezdeni az egész munkát és egy teljesen újat kell kiépíteni.
           Talán egy szemétgödröt fog ásni, és miután az megvan, belegyűjti a falu határából az összes szemetet és rendszert szab majd a fűrészmoszt tárolására.
           Esetleg nekifog az óvodák és iskolák rendbetételének, utcáknak, a mezei utaknak, a piactérnek, a sportcsarnoknak stb...
           Félek, hogy Kossuth Lajos elôbbrevalónak érzi e sok tennivalót, mint saját szoboravatását, és sokszor elhagyja majd a talapzatát, hogy a falu lakosai helyett elvégezze ezeket a munkákat.
           Nekünk mégis a szoboravatás a legfontosabb?
Ambrus Csaba

Véget ért a pilótaprojekt
Jövôben is jönnek a svájci önkéntesek

           Mint már múlt héten beszámoltunk róla, tizenöt fôs, svájci középiskolásokból álló önkéntescsoport járt városunkban. Nem kirándulni jöttek ide a gyerekek: keményen dolgoztak egy kerek héten keresztül. Ittjártuknak, munkájuknak nyoma is maradt, immár igazi játszóterük van a 9-es számú napközi csemetéinek, a központban friss színekben ragyognak a korlátok, két Bucsin-tetôi forrás, valamint néhány Gyilkos-tó környéki patak is tisztább lett a kis kezek nyomán. Persze akadt segítségük is a svájci önkénteseknek: minden munkaponton ott volt még néhány városunkbeli is. A vélemények megoszlanak a tevékenységükrôl: egyesek úgy gondolják, ezzel elkezdôdött valami a városban, mások pedig úgy látják, szégyen volt elfogadni a külföldiek kétkezi munkáját.
           Hol, mit tevékenykedtek?
           A Lyceum Alpinum Zuoz Románia 2001 programjának és a Caritas Mezôgazdasági Részlegének közös pilótaprojektje, amely keretében sor került az egyhetes munkára, elsején kezdôdött ünnepélyes megnyitóval, amelyrôl már beszámoltunk lapunk hasábjain. Azt is megemlítettük, hogy hétfôn és kedden a napközi kopár udvarát varázsolták játszótérré a gyerekek. Az ott felállított játékokhoz a polgármesteri hivatal biztosította a fát, az elkészítésük a Caritas szakembereinek köszönhetô. Kicsit több ideig kellett ott dolgozniuk a gyerekeknek, mint ahogy egy korábbi látogatáson eltervezték a csoport vezetôi, de elkészült a játszótér, és nagyon jól mutat a betontömbök között. Nem kevés idôt igényelt az sem, hogy a napközi udvarához szükséges gyeptéglákat kiszabják a kertészetben.
           Városunk két parkjában tisztogattak, korlátokat festettek le a svájciak az Amôba Öko Központ tagjainak segítségével. Nem sikerült az összes korlátot lefesteni, bár ezzel is többet dolgoztak, mint elképzelték, de az amôbás gyerek elvállalták, hogy befejezik.
           A Bucsin tetôn néhány alfalvi diákkal közösen takarítottak ki két forrást, s rengeteg szemetet gyűjtöttek össze. Csala Zsolt alfalvi alpolgármester reméli, hogy jövôben már nem kell ezzel foglakozni, nem lesz összegyűjtenivaló hulladék.
           A Gyilkostói takarítás külön fénypontja volt az egyhetes önkénteskedésnek. A Naturland környezetvédô alapítvány tagjainak segítségével sikerült kitisztítani és helyére terelni néhány patakot, eltakarítani a tűzhelyeket. Estefelé pedig a szórakozásról sem feledkeztek meg a szervezôk: csónakázni mentek a munkában résztvevôk, vidáman evezgettek a korhadó csutakok között. Vacsora elôtt, amelyet a tóparton fogyasztottak el, tábortüzet gyújtottak, néhányan pedig a kellemes hangulatot magyar népdalok tanulásával fokozták. A Naturland egyik vezetôje, Leopold Anna elmondotta:
           – Elôször a megnyitón találkoztam a svájci gyerekekkel, már akkor nagyon jó benyomást keltettek. Egy csoport vidám, közvetlen, ragyogó szemű fiatallal találkoztam, akik tele voltak bizakodással, várakozással és örömmel, hogy itt lehetnek. Borzasztó nagy segítôkészséget mutattak, azt hitték, hogy ôk most itt megválthatják a világot. Ez egy csodálatos dolog, mert a fiataloknak így kell gondolkodniuk. Ma minden további nélkül bekapcsolódtak a munkálatokba, semmi kifogásuk nem volt a legmocskosabb munka ellen sem. Aki életében kipróbálta, milyen patakot takarítani, az tudja, hogy korántsem egy kellemes munka ennyi szemetet összeszedni. A svájci gyerekek ezt is szívesen, vidáman csinálták. Úgy vettem észre, nagyon jól kijöttek a mi gyerekeinkkel. Nagyokat beszélgettek, a mieink élvezték, hogy használhatták az iskolában elsajátított angol, német nyelvet. Meséltek a svájciaknak mindenrôl. Azt már elôre megbeszéltük, hogy elmagyarázzák nekik, hogy mi Romániában élünk ugyan, de magyarok vagyunk. Mindenre kíváncsiak voltak a svájciak: érdeklôdtek az iskolákról, a városról, a környékrôl. Jól érezték magukat, a munkájuk is eredményes volt, tehát nem mondhatok mást, mint, hogy nagyon jó volt a mai nap.
           – A látottak alapján van-e valami különbség a svájci és a gyergyói gyerekek között?
           – Alapjában véve nincs, ugyanis mindnyájan fiatalok, egyformán gondolkodnak, lelkes és vidám gyerekek. Egyetlen apró különbség van csupán közöttük: a svájciak kicsit többet láttak a világból, több tapasztalatuk van, bizonyos szempontokból szélesebb látókörűek. Ennek ellenére biztos, hogy a mieinktôl is tanulhatnak egyet s mást. Egyformán odatették a kezüket, úgy dolgoztak együtt, mintha világéletükben ismerték volna egymást.
           Ki, hogy látja?
           Szombaton délután a Szent Benedek Tanulmányházban kiértékelô rendezvénnyel zárult a svájciak látogatása. Illyés Szilárd, a program vezetôje elmondotta: egy olyan együttműködés kezdôdött el, amelynek folytatása kell, hogy legyen, hiszen úgy a svájciaknak, mint Gyergyónak közös érdeke a példamutatás. Az apróbb bakikból, kellemetlen percekbôl, programcsúszásokból volt, mit tanulni, a legközelebbi hasonló tevékenységet ezek szem elôtt tartásával sokkal gördülékenyebbé, kellemesebbé lehet tenni.
           Pál Árpád, városunk elsô embere is jelen volt a záróünnepségen. Felszólalásában elmondotta: ez, és a hasonló akciók igencsak fontosak a város számára, mert csak ilyen módszerrel lehet azonnali változást megvalósítani közvetlen környezetünkben. A svájci gyerekek egy erkölcsi pluszt hoztak nekünk – mondotta – ezt kell figyelembe venni, nem pedig a tevékenység anyagi oldalát. Személyes véleményének hangot adva hozzáfűzte: egyszerre kavarog benne a szégyen és az öröm érzete. Hogy mit értett ez alatt, azt lapunknak bôvebben is kifejtette:
           – Ez a gyergyói ember véleménye leginkább. Mindazt, amit ôseink 1945-tôl magas szinten műveltek, ami tulajdonképpen a zsigereinkben van, nem vagyunk képesek magunktól életre hívni, hanem ehhez több ezer kilométerrôl, Svájcból kell idejönniük valakiknek. Gondolok itt a közhasznú munkára, és az ehhez hasonló megvalósításokra, amihez nem pénz, csak egy kis hozzáállás szükséges. Az öröm az, hogy ha a fentiek alapján megalázó is a gyerekek tevékenysége, eredményt, célt értünk el vele. Nem egy tragédia az, ha másokon keresztül fogunk felébredni, biztos, hogy ezeket a munkákat, amiket a svájciak elkezdtek, be fogjuk fejezni, és remélem, a fiatalok vállalkoznak erre. Jobb lett volna ezt magunktól meglépni, de ha nem megy másképp, talán így menni fog.
           – Vajon példaértékűek lesznek Gyergyó népének a gyerekek megvalósításai?
           – Nem véletlenül mondtam azt a beszédemben, hogy ez nagy mértékben függ a médiáktól. Hogyha ezt úgy vetítjük ki, hogy szégyellje magát a hivatal s a polgármester, hogy nem takaríttatja ki a várost, Svájcból kell idejöjjenek rendet csinálni, annak nem lesz jó hatása. Azonban ha az általam elmondottak alapján jelenik meg egy cikk, akkor talán felébrednek az emberek. Lényeg az, hogy ne aludjunk tovább. A büszkeségemet, a gyergyói lakos büszkeségét nagyon sérti ez a dolog.
           Polgármesterünk ajándékokat nyújtott át a svájciaknak. A gyerekek kerámiatárgyakat, a csoportvezetôk székelykapu-másolatokat kaptak, amelyeknek igen nagy volt a sikere.
           Peter Frehner, a csoport egyik vezetôje megnyugtatta a Caritas vezetôit: nem vették komolyan a felmerült problémákat, hiszen azok minden kezdeményezéshez hozzátartoznak. Azt érzik, hogy szívesen látták itt ôket, s úgy látja, megvan itt az akarat a munkára. Azonban meglepôdött azon, hogy nagyon kevés szülô vett részt a napközi udvarának rendbetételében. Svájcban valószínűleg minden szülô megjelent volna egy hasonló munka esetén – mondotta. Azonban örvendetes, hogy így is sikerült létrehozni egy kis oázist a tömbházak között.
           Az önkétesek munkájában résztvevô szervezetek vezetôi is kifejtették véleményüket a tevékenységrôl. Így kiderült, hogy a Naturland tagjai tisztelik a svájciakat azért, hogy nem esett nehezükre elvégezni a néha visszataszító munkákat is. Bajkó Ildikó, az Amôba Öko Központ vezetôje elmondotta, hogy az amôbás gyerekek közül kétszer annyian jelentkeztek a városszépítési munkára, mint amennyire szükség volt.
           Kastal László, a tanulmányház vezetôje nem résztvevôként, csupán a tevékenységet kívülrôl figyelôként mondotta el, hogy úgy látja, a kapcsolattermtéssel elkezdôdött egy híd építése nyugat és kelet között.
           Néhány svájci gyerek is elmondotta véleményét errôl az egy hétrôl. Úgy látták, a legnagyobb megvalósítás a napközi udvarának újbatétele, azt a munkát kedvelték a legjobban. Sikerült kapcsolatokat kötniük a segédkezô gyergyói és alfalvi gyerekekkel, amelyeket továbbra is megôriznek.
           A kiértékelés és véleménynyilvánítások után a Hóvirág néptánccsoport néhány tagja tartott rögtönzött táncházat. Miután bemutattak néhány lépést, táncra perdültek a svájciak is, vidáman ropva a csárdást. Az a szép, az a szép... – próbálgatták a népdal tanulását. Nem ment könnyen a szöveg, hát felírták a táblára, úgy, ahogy ôk értették, s már énekelték is.
           Milyenek a svájci gyerekek a gyergyóiakhoz képest? Illyés Szilárd szerint talán tisztelettudóbbak, Simon Róbert szervezô szerint pedig kicsit szabadabb a gondolkodásmódjuk, de más különbség nincs.
           Vasárnap Segesvárra látogattak a gyerekek, megtekintették a várat, és ismerkedtek a Drakulához kapcsolódó helyekkel is. Ezzel kielégíthették a legendához kapcsolódó kíváncsiságukat is, amelynek már a megnyitó hangot adott. Korondon is jártak, s alaposan bevásároltak a híres népművészeti tárgyakból, majd hétfô hajnalban hazaindultak.
Pál Hajnalka

A cselekvés ideje van
Nyílt levél Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez

           Tisztelt Elnök úr!
           A Reform Tömörülés több ízben figyelmeztette az RMDSZ vezetését, hogy érdekvédelmi szervezetünk politikája balkanizálódik. Tévedtünk. Az a halogató-kiváró, többértelmű politika, ami az Ön vezetése alatt egyre inkább a Szövetség meghatározójává válik és Szövetségi Képviselôk Tanácsa legutóbbi ülésén szinte vegytisztán megmutatkozott, már valóban nem balkanizmus.
           Sajnos, rosszabb annál. Vészesen hasonlít az Apafi Mihály nevével fémjelzett kiszámíthatatlan, egyéni hatalmi érdekek cselszövései és alkui által meghatározott politikai gyakorlathoz, az elôdeink által felhalmozott erdélyi politikai tapasztalat azon részéhez, melyet feledni ugyan nem szabad, de meríteni belôle és azonosulni vele még annyira sem.
           Két nagyon fontos és égetôen aktuális kérdésben kellett volna döntenie az „erdélyi magyar parlament" magasztos eszményétôl oly távolra tévelyedett Szövetségi Képviselôk Tanácsának: az alkotmánymódosítás és a státustörvény ügyében.
           Mint tudjuk, a tények makacs dolgok, és akár madártávlatból, akár békaperspektívából próbálják bemutatni, tények maradnak.
           Tény, hogy Románia állampolgárai vagyunk, jogainkat, és ez által életlehetôségeinket, jövônket is Románia törvényei határozzák meg. Az alkotmányban rögzített közösségi és egyéni jogaink olyannyira fontosak, hogy ezek megvitatását az SZKT nemes egyszerűséggel még a napirendjére sem volt hajlandó felvenni.
           Tény, hogy a magyar nemzet tagjai vagyunk, és ez nyolcvan év után végre olyan törvényi formát nyerhet, amelyik határmódosító rémképek helyett megteremti a lehetôségét, hogy ne a történelem állandó veszteseinek, hanem egy felfelé ívelô pályájú közösség, a magyar nemzet tagjainak érezzük magunkat – immár jogszerűen is. Annyira fontos volt ez a kérdés is, hogy nem került az SZKT napirendjére.
           Madár, béka vagy mindenféle más szemlélet helyett szembe kellene nézni végre ezekkel a tényekkel.
           Marosvásárhelyen ezek a lényegi kérdések egyszerűen napirendre sem kerültek. Ehelyett az Európa Tanács demokratikus parlamenti gyakorlatát jól ismerô, de itthon annak karikatúráját alkalmazó Frunda György által elnökölt SZKT jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel tapossa sárba a belsô demokráciát, belefojtva a szót a Szövetségen belüli máskéntgondolkodás még létezô képviselôibe.
           Majd ugyanez a testület az Ön által leütött hanggal teljes harmóniában, a számára disszonáns szólamok kiiktatása után eljut oda, hogy az erkölcsi tisztaság és közösségi érdek nevében a szavát felemelô tiszteletbeli elnököt elítélje.
           Ez most azt jelenti, hogy a bensôséges titkosszolgálati múlttal rendelkezôk bátran vállaljanak tisztséget? Az egység nevében lehet valaki erkölcstelen, áruló, besúgó is akár?
           Vagy azt, hogy miközben a román állam vonakodik visszaadni a történelmi magyar egyházak vagyonát, az RMDSZ egyik tisztségviselôje is azon munkálkodik, hogy azt az elmúlt évtizedben az egyház által félig visszaszerzett szellemi tôkét, ami egy iskolának felekezeti jelleget – tehát sajátosan magyar identitást és nemzeti szellemiséget – ad, fokozatosan visszajátssza az állam kezére? És nem számít, mert így is, úgy is magyarul tanítanak benne?
           Történik mindez úgy, hogy Gergely István, csíksomlyói plébános, az Etikai és Fegyelmi Bizottság ellenvéleményt megfogalmazni merô tagja – az Ön élénk helyeslése közepette – szót sem kap, nehogy érveivel, gondolatainak közismert tisztaságával netán átállítson néhány ingadozót a tiszteletbeli elnököt sietve elítélôk táborából? Akkor, amikor a román miniszterelnök is a szólást, a sajtószabadságot, a szabad véleménynyilvánítást kárhoztatja?
           Tényleg fontosabb kérdés Önnek az alkotmánymódosításnál és a státustörvénynél egy titkosszolgálati manôvernek minôsíthetô újságcikk, csak azért, mert azokat rágalmazza, akik Önnel nem mindig értenek egyet? Fontosabb a tények helyett az üres vádaskodás?
           Reméljük, az Ön perspektívájából is látszik az a kár, amit közeli és bizalmas munkatársa, egykori sajtófônöke, a Kereszténydemokrata Platform fiatal reménysége, Szatmári Tibor okozott azzal, hogy – alaptalanul – külföldi támogatás elfogadásával vádolta meg a Reform Tömörülést, tehát az RMDSZ-t is. A Szövetség elnökeként nem emelte fel szavát és nem utasította rendre túlbuzgó munkatársát. Azt csak remélhetjük, hogy rágalmai nem járnak jóvátehetetlen következményekkel az önálló erdélyi magyar felsôoktatásra.
           Tisztelt Elnök Úr!
           Anakronisztikus, Erdély történelmének XVII. századvégi mélyrepülését idézi az a politikai ügyeskedés, amely „két pogány közt egy hazáért" halogat és kivár.
           A magyar kormány nem az ellenfelünk, mint ahogy azt az Ön kedves Szatmári kollégája megfogalmazta.
           Ez a magyar kormány elôdjével ellentétben évi kétmilliárd forintot juttatott az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozására, miközben annak az országnak a kormánya, melynek állampolgárai vagyunk saját pénzünket egy évtizede nem hajlandó erre fordítani.
           Ez a magyar kormány kezdeményezte és véglegesítette a státustörvényt, majd olyan helyzetet teremtett, hogy a magyar országgyűlés szinte egyöntetűen szavazta meg azt.
           A mi feladatunk a gyakorlatba ültetés körülményeinek és eszközeinek a megteremtése lenne, közösségünk jövôje érdekében; nem lenne szabad az erre vonatkozó stratégiai döntéseket eltaktikázni.
           Ugyanakkor tisztelettel közlöm Önnel, a státustörvény fájától látjuk az erdôt is, ezért szorgalmazzuk a kollektív jogainkat, az autonóm közösségi intézményrendszerünk létét szentesítô alkotmánymódosítást. Abból az erdôbôl viszont, amelyikbe az Ön pragmatizmusa kísérel bevinni a földtörvény-státustörvény szembeállítással, kilóg a lóláb. A taktikázás, a kivárás, a halogatás többértelmű apafimihályos politizmusa. Ha el akarjuk kezdeni a státustörvény gyakorlatba ültetését – márpedig elemi érdekünk ezt nemcsak elkezdeni, de végig is vinni –, akkor cselekednünk kell.
           Mint ahogy alkotmánymódosítási igényeink kidolgozását és bejelentését sem lehet és szabad halogatni.
           Közösségünk sorskérdései nem oldódnak meg azzal, ha folyamatosan levesszük a napirendrôl vitájukat, elodázzuk a megoldáskeresést. Nem az Európa Tanács Velencei Bizottsága, nem a magyarországi választások, és nem a román kormánnyal kötött alkuk, hanem mi magunk kell ezeket megválaszoljuk.
           A cselekvés ideje van.
Toró T. Tibor a Reform Tömörülés elnöke

II. Székelyföld Konferencia

           A 2000. április 13–15. között Tusnádfürdôn megrendezett I. Székelyföld Konferencia a Székelyföldnek, mint kulturális régiónak tudományos igényű meghatározását, illetve fejlesztési irányvonalainak megfogalmazását tűzte ki célul.
           A Székelyföld Konferencia különbözô szakmai körök, önkormányzatok, valamint a civil társadalom szervezetei közötti együttműködés állandósuló fóruma, melynek célja a Székelyföld fejlesztése. A munkacsoportok fiatal doktorandusz hallgatókból, kutatókból, szakemberekbôl áll, kiknek elsô nyilvános bemutatkozása a Székelyföld 2000 Konferencia megszervezése és szakmai koordinálása volt.
           A II. Székelyföld Konferencia – Kulturális térségek szerepe a regionális fejlesztésben – célja a Székelyföld fejlesztési irányvonalainak továbbgondolása, a fejlesztési prioritásoknak megfelelô stratégia vázolása, valamint partnerségi kapcsolatok erôsítése a gazdasági, politikai és civil szféra szereplôi között.
           A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fôvédnökségével 2001. október 11–12. között Csíkszeredában megrendezett konferencia munkálatai négy szekció keretében zajlottak:
           – természeti erôforrások és környezetvédelem;
           – kultúra, néprajz, oktatás, egyházügy;
           – gazdaság, társadalom, szociális politika;
           – történelem, közigazgatás, közjogi gondolkodás.


                     KisAsszony

A nôknek rendszeresen vizsgálniuk kell mellüket

(folytatás elôzô lapszámunkból)
           Gyôzôdjön meg róla, hogy nem történt-e bármilyen változás;
           – a környezô szövetektôl elütô tapintású, vagy el nem múló csomó,
           – duzzanat, mely nem múlik el,
           – a bôr dudorossága, behúzódásai,
           – hámlás a mellbimbó körül,
           – a mell alakjának megváltozása (pl. egyik nagyobb lett, mint a másik),
           – a mellbimbó alakjának, színének megváltozása, például befelé fordulása,
           – váladékozó mellbimbó.
           Ha ezeket a tüneteket észleli, vagy bármi nyugtalanítja, azonnal forduljon orvoshoz. Egyes tünetek megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy melldaganatról van szó, de mindenképpen fel kell keresnie orvosát.
           18–35 év között évente,
           35–49 év között félévente,
           50 év felett évente ajánlott orvosi szűrôvizsgálaton részt venni az önvizsgálaton felül.

Kismama–mozaik

(folytatás elôzô lapszámunkból)
           Fájdalomcsillapítás kéjgázzal
           A kéjgáz elnevezés tulajdonképpen némi túlzás, hisz kéjérzetet azért még ettôl a szertôl sem fogunk tapasztalni szülés közben. A módszer lényege, hogy a nitrogénoxidul gázt egy az egyhez arányban oxigénnel keverik, és a szülô nôvel egy maszkon keresztül belélegeztetik. A maszk egy hajlékony csô segítségével központi adagolórendszerhez kapcsolódik. Különleges szelep biztosítja, hogy csak akkor áramoljon a gáz, amikor a kismama a maszkon keresztül vesz lélegzetet. Akkor érhetô el jó fájdalomcsillapító hatás, ha a belégzést a fájás elôtt húsz-harminc másodperccel megkezdjük, és a méhösszehúzódás egész ideje alatt folytatjuk. Utána a maszkot levéve egy-két percig csupán a megszokott levegôvételt folytatjuk. A kéjgáz a tüdôn keresztül a véráramba, majd a központi idegrendszerbe jut. Veszélytelen módszernek tartják, amely a tudatállapotot nem befolyásolja lényegesen, ám fájdalomcsillapító hatása meglehetôsen jó.
(folytatása következik)

Töltött sertésszelet

           Hozzávalók: 12 dkg gomba, 4 dkg vaj, 5 g törött bors, 1/2 csomó zöldpetrezselyem, 3 tojás, 80 dkg sertéscomb, 1 zsemle, 6 dkg sonka, 5 dkg füstölt szalonna, 4 dkg zsír, 2 dl tejföl, só.
           Elkészítése: A gombát megtisztítjuk, megmossuk, és apróra vágjuk. Vajban megpároljuk, sóval, törött borssal, vágott zöldpetrezselyemmel ízesítjük, végül egy egész tojást keverünk bele. A tűzrôl levéve kihűtjük. A sertéshúst vékonyra potyoljuk, és téglalap alakúra formáljuk. Széleibôl kb. 12–15 dkg-ot levágunk, és ledaráljuk az áztatott és jól kicsavart zsemlével és sonkával együtt. A ledarált töltelékanyagot sóval, törött borssal ízesítjük, belekeverjük a kis kockákra vágott füstölt szalonnát, és a 2 tojást hozzáadva jól összegyúrjuk.
           A sertésszeletet kiterítjük, megkenjük az elkészített gombával, közepére helyezzük az összegyúrt húst, majd a szeletet szorosan felgöngyöljük. A húsgöngyöleget megsózzuk, és kevés forró zsírban szép pirosra sütjük. Kevés vizet aláöntve, lefedve puhára pároljuk. Ekkor ráöntjük a tejfölt, jól beforraljuk, majd a húst fölszeletelve, burgonyapürével tálaljuk.

10 tipp iskolás gyerekek szüleinek

           Az általános iskola elsô négy éve mindenki számára meghatározó. Hogy gyermekük késôbbi tanulmányai megfelelô alapokat kapjanak, fontolják meg a következô tanácsokat.
           1. Vegyenek át otthon játékosan mindent, amit az iskolában tanulnak. Az ábécé gyakorlása például minden utcatáblánál kivitelezhetô, fôként, ha ön is segít a kis olvasóművésznek. Az egyszeregy vetélkedô formájában is elsajátítható, nem kell feltétlenül az unalmas magolás. Nagyobbaknak (harmadik osztálytól) sokat segíthet az írásban, ha levelezôpartnereket találnak. Egy negyedikes lurkó pedig biztosan szívesen meséli el a tévében látott film történetét.
           2. A számítógép nem csupán játékszer. Nagyon jó szolgálatot tehet korrepetáló tanárként is: önnek is terhet vesz le a válláról, ha igénybe veszi a különbözô oktatóprogramok nyújtotta lehetôségeket. Még az az elônye is megvan, hogy a gép bizony kíméletlenül bánik a hibákkal, hiszen érzelmek nélkül kezeli ôket, nem úgy mint a szülô.
(folytatása következik)


                     KisNet KisNet KisNet KisNet

Magyar Internetezô Nôk Egyesülete

           Megalakult a Magyar Internetezô Nôk Egyesülete. Alább olvashatjuk a célkitűzéseiket.
           Az internethasználó, rendszeresen internetezô, illetve interneteléréssel rendelkezô és internet iránt érdeklôdô nôk számára virtuális és valós találkozóhelyet kívánunk biztosítani, ahol az elsôsorban nôket érdeklô témákról lehet informálódni, beszélgetni, vitatkozni.
           Helyeket, technikákat ajánlhatunk az internetezôknek (nem informatikai szakembereknek) a világháló jobb használatához, közösséget építhetünk, társaságot, kikapcsolódást nyújthatunk a látogatóinknak.
           Hosszabb távon az internethasználat terjedését, az offline média bevonásával az internet jobb társadalmi megítélését segíthetjük, illetve hozzájárulhatunk a magyar információs társadalom fejlôdéséhez.
           Elsôsorban a ma internetezô nôkre koncentrálunk, ezért az interneten szükséges egy jól működô website-ot felépítenünk, és ezzel párhuzamosan az offline tevékenységet is elkezdenünk (médiajelenlét, IRL találkozók). A felmérések és személyes tapasztalataink alapján olyan „vertikális portált" építhetünk fel, ahol egyrészt különbözô témakörökre bontva információt szolgáltathatunk, másrészt virtuális találkozóhelyet biztosíthatunk a nethasználó nôknek.
           A site-on fórumot teremtünk a látogatóknak, olvasóknak, ahol egymással, meghívottakkal beszélgethetnek, eszmét cserélhetnek. Felkérünk szakértôket egy-egy érdekesebb témához, aki a feltett kérdésekre rendszeresen válaszol. Tervezzük az internet „okosabb" használatának tanítását is: FAQ segítségével, vagy erre fenntartott fórumon, ahol szakértôk válaszolnak a kérdésekre, problémafelvetésekre.
           Külön figyelmet szeretnénk fordítani a külföldön élôkre, akik magyar anyanyelvűek, vagy magyarul tanulnak.

A PORT Computer Romániában

           Romániában alapította elsô külföldi leányvállalatát a magyarországi PORT Computer Rt, amely kulturális programinformációkat szolgáltat a világhálón.
           A www.port.ro című honlapon tíz román és nemzetközi televíziós csatorna négynapi kínálatát, valamint Bukarest és huszonegy romániai megye moziműsorát találhatják meg az érdeklôdôk. Juhász Vera, a PORT Computer Romania ügyvezetô igazgatója szerint a romániai szolgáltatás felépítése a Magyarországon 1996 óta sikeresen működô szerkezeten alapszik. A romániai oldalon található programinformációk köre folyamatosan bôvül. Szeptembertôl kezdték felvinni a romániai színházak műsorát, majd a jövô év elejétôl a komoly- és könnyűzenei koncertek is felkerülnek az oldalra.
           A romániai oldal az indulás óta eltelt két hónap alatt 25 helyet ugrott elôre a látogatottsági listán, a kezdeti 72. helyrôl a 47. helyre került. A PORT Computer Romania szerény, 15 ezer dolláros alaptôkével indult. A bukaresti szerkesztôségnek jelenleg hét alkalmazottja van.

Linkgyűjtemény

           * A világtörténelem híres perei: http://www.law.umkc.edu/faculty/projects/ftrials/ftrials.htm
           * Heavy metal rajongók portálja: http://www.heavymetal.hu/index.php3
           * Önkéntesek önkéntes lapja: http://www.onkentes.hu/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

                               ÔSZI SZÍNES ÖSSZEÁLLÍTÁS

Óceán felett ébredt a rakodó

           Munka közben elszunyókált egy percre egy alaszkai reptéri rakodó a repülôgép csomagterében, ám fáradt lehetett, mert az óceán felett ébredt, útban Hong Kong felé. Az Anchorage-bôl induló Boeing 747-es raktere tele volt csomagokkal, ezért nem volt feltűnô induláskor a pihegô munkás. Norman Black, a szállítótársaság szóvivôje elmondta: értesítették a kínai bevándorlási hatóságot, hogy nem dokumentált utas van a repülôgép fedélzetén.

Napi egy hagyma a szívnek

           Ausztrál kutatók szerint napi egy fej nyers hagyma elfogyasztása jó hatással lehet a szívre. A hagymadiéta az elsô kutatási eredmények szerint csökkenti a koleszterinszintet és a vérrögök kialakulásának esélyét.
           A hagyma jótékony hatásának hírét az ausztrál mezôgazdasági miniszter, Keith Hamilton jelentette be, miután a Department of Natural Resources and Development kutatói sertéseken sikeresen tesztelték a jelenséget. A tudósok azért választották a sertést tesztalanyul, mert ezeknek az állatoknak az emésztôrendszere nagymértékben hasonlít az emberére.
           A továbbiakban azonosítani kívánják a hagyma azon vegyületeit, melyek a jótékony hatás kifejtésében szerepet játszanak. Ha ez sikerül, újabb sertés-tesztek következnek, majd klinikai vizsgálatokat kívánnak végezni embereken is.

Egy jósnô tudta, mi vár Amerikára

           India egyik tekintélyes asztrológusa már januárban megjósolta, hogy az USA-t nemzeti katasztrófa fenyegeti, amelyben része lesz a fundamentalista erôszaknak. Gayatra Devi Vasudev India legismertebb asztrológiai magazinjának januári számában tette közzé jóslatát (amelyet egyébiránt a Mars bolygó pályájának alakulására alapozott).
           Nos, a hölgy úgy véli, további csapásokat mérnek még a terroristák Amerikára, ám ezek már nem lesznek annyira pusztítóak, mint a szeptember 11-i akciók voltak, és az Egyesült Államok végül gyôztesen kerül ki a terrorizmussal vívott háborújából. Mostani jóslatai az indiai Astrological Magazin című lap novemberi számában jelennek majd meg.

Rejtélyes hímtag a palackban

           A coloradói rendôrség máig is értetlenül áll az ügy elôtt: extrém üzleti fogás, hülye tréfa, esetleg szörnyű bűntény húzódik annak hátterében, hogy a napokban egy levágott emberi péniszt találtak egy üveg gyümölcslében. A bejelentést Juan Sanchez-Marchez (41), Commercial Cityben dolgozó munkás tette, aki akkor vette észre hogy valami kikandikál az üveg száján, mikor a gyümölcslé kétharmada már elfogyott. A rendôrség elôször nem tudta biztosan, mi lehet az üvegbéli objektum, ám a törvényszéki orvos jelentése minden kétséget kizárt. A palackozó üzem tulajdonosa tagadta, hogy a lenyisszantott genitália náluk került volna a palackba, bár Sanchez-Marchez szerint az üveg zárjegye sértetlen volt. A nyomozás azóta is egy helyben topog.

Poénország útlevelével utazott egy terrorista?

           A szeptember 11-én elkövetett terrorcselekmény-sorozat ügyében folyó nyomozás bizarr hírt szült: felmerült a gyanú, hogy a géprablók egyike tavaly szeptemberben a nem létezô „Kagyló Köztársaság" („Conch Republic") fiktív útleveléhez is hozzájutott.
           Az álútlevelet a Florida déli partjai mentén húzódó szigetlánc legutolsó szigetén, Key Westen adja ki egy csoportosulás, amelynek „alapító atyái" 1982-ben „tréfából elszakadtak" az Egyesült Államoktól.
           „Kagyló Köztársaság" vezetôje a Miami Heraldnak beszámolt arról, hogy úti okmányukat – amit kagylóhéj formájú pecsét is ékesít – már több ízben elfogadták egyes karibi országok és az Egyesült Államok közötti utazások során.
           Állítólag ilyen – külsô megjelenési formáját illetôen meglehetôsen élethűnek látszó – „útlevelet" kapott egy évvel ezelôtt egy Mohamed Atta nevű New York-i lakos is.

Sztárok, akik soha többet nem ülnek repülôre

           A zenészek életét is felforgatták az elmúlt idôszak eseményei. Sokan érzik úgy, az élet már soha többet nem lesz olyan, mint azelôtt.
           Olyan szupersztárok, mint Madonna, Janet Jackson elhalasztották a koncerteket, s nagyon sok elôadóművész életszemlélete egyik percrôl a másikra megváltozott.
           „Hogy ôszinte legyek, nem merek átmenni a Lincoln alagúton"– vallotta be Ja Rule, a híres rapper, aki New Yorkban nôtt fel, s most New Yersey-ben él. „Amikor ma áthajtottam autóval az alagúton, végig a hadsereg hatalmas teherautóit láttam. Teljesen lesokkolt."
           Vannak olyan művészek, akik megfontolják azt is, hogy egyáltalán hosszabb távolságot megtegyenek, vagy utazzanak. A Mack 10 tagjai, akik kedden utaztak volna New Yorkba, de Kaliforniában ragadtak a robbanás miatt, úgy döntöttek, hogy soha többet nem utaznak repülôgépen, vettek egy turnébuszt. Carl Thomas, aki szintén New Yorkba indult, de Chicagóban ragadt egy hétig, lemondta dél-afrikai koncertjét, hiszen többet ô sem repül. Inkább busszal szeretne utazni.

Madonna igényei

           A brit sajtó értesülése szerint az énekesnô játszani fog a „Love, Sex, Drugs and Money" című filmben, melyet férje, Guy Ritchie rendez. Madonna csak bizonyos feltételek mellett hajlandó dolgozni, ezért bejelentette férjének, hogy a forgatás helyszínén szüksége lesz egy saját szaunára és tornateremre, mert egy napig sem hajlandó lemondani a reggeli testedzésrôl. Madonna a filmben egy gazdag, szeszélyes nôt alakít, aki egy tengeri utazás során szerelmes lesz.

Ôrjöngnek a nemzeti színű kondomért

           A jó öreg csillagos-csíkos amerikai zászlót speciális rudakra húzzák mostanában. A Condomania, a legnagyobb forgalmú, óvszereket árusító üzletlánc jelentése szerint, robbanásszerűen megnôtt a piros-fehér-kék kondomok iránti kereslet az utóbbi hetekben. A hálózat tulajdonosa, Adam Glickman, „hazafias cselekedetnek" tartja a nemzeti színű óvszerek vásárlását, s a belôlük származó bevétel egy részébôl a terrorista támadások áldozatainak családjait részesíti. Egyes mértéket vesztett patrióták még autójuk antennájára is kis nemzeti gumiékességet húznak, amely menet közben lobog, akár egy zászló.

Pokolgép a halottban

           Holttestbe rejtett pokolgép robbant fel és ölt meg három indiai katonát az indiai Dzsammu és Kasmír szövetségi államban, az indiai-pakisztáni határ közelében.
           A pokolgépet rejtô hulla az út mentén feküdt, és járôrözô katonák találták meg. Abban a pillanatban, ahogy a katonák megpróbálták felemelni a földrôl a holttestet, a pokolgép azonnal felrobbant, és három katona azonnal életét vesztette, több pedig megsebesült. A sebesültek pontos száma nem ismeretes.
           Az indiai rendôrség közlése szerint egyelôre egyetlen szervezet vagy csoport sem vállalta a felelôsséget az Uri város körzetében végrehajtott merényletért. Uri az észak-indiai állam nyári fôvárosától, Szrinagartól 102 kilométerre nyugatra fekszik.

Hogyan veszítette el a szűzességét Cher

           Az elsô alkalom mindig felejthetetlen – sikerüljön akár jól, akár csapnivalóan. A néha romantikus, néha tragikomikus visszaemlékezésekbôl kiderül: még a híres szex-szimbólumok történetei sem különböznek sokban az átlag halandóétól. Az elsônél bizony ügyetlenkedtek ôk is. Következzék most a kortalan díva, Cher története.
           „Tizennégy éves múltam, és a csóknál még nem jutottam tovább. Egy olasz származású srácba, Jeffbe voltam szerelmes, aki a szomszédunkban lakott. Négy évvel volt idôsebb, mint én, éppen végzôs a gimiben. Minden erejét latba vetve próbált rávenni, hogy feküdjek le vele, örökösen errôl beszéltünk. Én azonban nem engedtem neki, hiába próbált minél közelebb furakodni hozzám, csak csókolózni voltam hajlandó.
           Egyszer aztán valami miatt meggondoltam magam. A szobámban üldögéltünk éppen, amikor így szóltam Jeffhez: „Tudod, az a dolog, amivel mindig nyaggatsz... Ha gondolod, most csinálhatjuk." A srác úgy nézett rám, mintha épp akkor ütötte volna meg a fônyereményt a lottón. Mit mondjak – nem pocsékolta az idôt. Sajnos, nem igazán volt az elôjáték mestere, úgyhogy a szex gyors volt és fájdalmas. Végig arra gondoltam: ez volna az, amirôl mindenki beszél?
           Néhány perccel késôbb, amint Jeff épp felöltözött, megszólaltam: ez volt minden, amire képes voltál? Riadt arccal rám nézett, és bólintott. Oké – mondtam – akkor te most szépen hazamész, és az életben többet be nem teszed be hozzánk a lábadat. Teljesen megdöbbent, aztán elment. Én is meglepôdtem magamon, hogy ilyen durván elbántam vele, de csalódottságomban ugyanakkora fájdalmat akartam okozni neki, mint amekkorát ô okozott nekem néhány perccel elôtte".

Meghalt Gregory (Gloria) Hemingway

           Hétfôn, hatvankilenc éves korában meghalt Gregory Hemingway, a Nobel-díjas író, Ernest Hemingway fia. Miután nemét megváltoztatta, és transzvesztita lett, Gregory a Gloria nevet használta. Így történhetett, hogy egy floridai nôi börtönben érte ôt a halál. Az orvosok szerint az ok magas vérnyomás, valamint szív- és érrendszeri panaszok lehettek. Gregory-Gloria lerészegedett, és úgy sétálgatott Key Biscane egyik utcáján éjszaka, hogy ruháit nem magán viselte, hanem karján átvetve. Ezért, illetve a hatósággal való szembeszegülés miatt vették ôrizetbe. Gregory az írónak második, Pauline Pfeifferrel kötött házasságából született. Bár ô maga nem lett író, egy könyvet, egy apjáról szóló emlékezést ô is megjelentetett 1976-ban, tizenöt évvel azután, hogy Ernest Hemingway öngyilkos lett. Hemingwaynek három fia közül Gregory volt a legfiatalabb.
Összeállította: Ábrahám Imre

Deltai kalandok – Tomorosan (38.)

           A zöldesben, ott bent, áldozataink állandóan nem táplálkoznak, az elôbbiekben írtam, hogy például a Hold állása, a fogak tán havonkénti meglazulása, bizonyos böjt beállását eredményezi. A „víz alatti szerelmet", az ivar lerakását és annak elôkészítését keményen megkoplalják, meg a többi vízfelszín alatti mozgásokon keresztül biztosítják a több mint 100 000 ikra elhelyezését, a hímek meg a haltejjel lefecskendezik és szép lassan az élelem megszerzése után tekintenek, elhagyva a „nászhelyet". Ez a csukánál a vízinövények talaj körüli része, míg a pisztráng esetében a kövek környezete, azok közé rakja ikráit. Ezt a böjti szerelmet és az egész nagymenetet igen megszenvedik, majdnem csontig soványodnak, mozdulni, úszni is alig tudnak, nemhogy zsákmány után iramodjanak. Ádi fiam, ott fent a Verôfény-sarka alatt a Sötét-Putna fejében egy május eleji kirándulásunkon 35–37 centiméteres pisztrángot rángatott ki a kövek alól, s ez a lesoványodott, alig mozgó pára, aminek halformája alig volt – menyhalra emlékeztetett – hatalmas fejjel, csontig lesoványodott testtel, kiálló uszonyokkal került a partra, majd vissza a patakba.
           Valahogyan a csukáink is így néznek ki egy kiadós nász után, a pisztrángok ezt valahogy kiheverik, mert ikra lerakás után a patakon még valamik szökdécselnek, állatok a vízbe is kerülnek, de a hosszú és „csitorgó", mindent csonttá fagyasztó gyergyói telek kíméletlenül megviselik.
           Übe leánykánk a szentgyörgyi kiránduláson halfogással is próbálkozott, halat bottal is fogott, de itt a tavakon egy keveset tanítani is kellett, pedig köztünk volt. Fel is emelte, dobni akarta a vasat de a jobb kisujjáról a felakasztott zsinór lecsúszott, és a horog kanalastól a tóba, a csónak mellé becsúszott. Igaz és való, ez a begyakorolt horgásszal is elôfordul, a dobásra karja lendül, a zsinór az ujjáról leperdül, a vas célt téveszt, a zsinór egyet hangoskodik és a műveletet kezdheti elölrôl! A célt tévesztett vasdarab amint oda behullott, az Übe kezében a bot erôteljesen megrándult, valami rajta nagyot rántott, ijedten kiáltott fel: jaj édesapám né... hirtelen csak annyit mondhattam: a botomat ne engedd, húzzad. Szerencsétlen hal abban a „zöldségesben" lapult, vigyázkodott amire a csendes szellô csónakunkat rásodorta és ezt, hangtalanul. Zajtalanul rátelepedtünk és az éhes, a süllyedô támolygóra rárontott, harapott, „zsákmányolt". Übe meg ott Ádival kínlódott küszködtek, de én nem segítettem. A leányka, ha akarta, ha nem, több, mint kétkilós csukát fogott, akasztott! Végül az a padlóra került, ott kínlódott, hangosan vergôdött. A nagy izgalomban, a nagy deltai csendben, a kitörô gyermekhangok a Bogdaproste-tó szigete mellett a „zöldségesben", a sziporkázó napsugaras délelôttön a gyermekek harci kiáltása felhangzott: „haja–kaja–kája–fapipája". Ma sem tudjuk, honnan vették ezt a szöveget.
           A nap fénypontja ez volt, elhomályosította a halfogást, a mérhetetlen aznapi dinnyeevést, a feredést, a kristálytiszta vízben való búvárkodást, hancúrozást és vízbe ugrást. No meg a zsáknyi halfogást. Az est halpucolással telt, Übe valamit sütött, bedinnyézés és alvás következett. Összegezve e kirándulást ide az árnyas fák alá, és a halfogást, gyergyóiasan így jellemezhetném: a tófelszínt „állandó jelleggel" eredményesen csapkodtuk és jól szórakoztunk.
           Az egyik hajnalban sátrat bontottunk és Nea Avrám felé csónakáztunk, de addig minden sarkot megferedtünk és meghorgásztunk. Onnan, mert Huszár Karcsiék bíztattak és az eredményt én is láttam, harcsafogásra, ragadozót fogni indultunk, fel a Sulina-csatornán a Babarada irányába. A csatornán, abban az idôben a hajóforgalom elképesztôen nagy volt, állandóan le-fel közlekedtek, masíroztak verték a nagy hullámokat. Feledhetetlen élményben is részünk volt, a gyorsan tovasuhanó járatok a halakat riasztották, azok jettükben ide-oda meg a vízbôl kiugráltak, így a csónakunkba is vagy két kilós példány beugrott, vergôdött amíg a vízbe vissza nem engedtük. Ezt a halfajtát nem kedveltük, pedig igen ízletes húsa van, Karcsiék meg néha erre is horgásztak és eredménnyel.
           Ott fent, baloldalon harcsát akartunk a partra húzni, természetesen nem sikerült, de Karcsiékkal találkoztunk, a pontyokat üldözték, csónakból kapirgáltak és nagyokat káromkodtak akkor, amikor a gyorsjáratú hajók a sebességet nem csökkentették, és a hullámzás a fészkükbôl majdnem kivetette ôket. Elmondták, hogy hogyan akad a harcsa, a környéken hol tartózkodik, meg egyebeket és nem horgászmeséket. Mi ezt el is hittük, nekigyürkôztünk, s magunkat vízbe is vetettük. A nagyobb horgainkra még békát is akasztottunk a vastag giliszta mellett, a parti fűzek gyökerei elé meg után, azokat elhelyeztük, s mindezt, beúszva a csatornába, meg oda, ahol a víz örvénylik. A kihelyezett kapásjelzôket árgus szemekkel néztük, de azok nyugodtan himbálóztak addig, amíg minket sodrunkból ki nem húztak. Meddô próbálkozás volt, amint azt elôbb is írtam, csónakba ültünk, Nea Avrámhoz lementünk, pakoltunk és az elsô alkalmival Tulcseáig, onnan meg négykerekűn hazáig döcögtünk.
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán


                     EGÉSZSÉG

Fejfájáscsökkentô masszázs öt lépésben

           A masszázs nem helyettesíti a fájdalomcsillapítókat, mégis sokszor hatékonyabb a gyógyszereknél, és mindig kéznél van.
           A fejfájásnak több fajtája van, és a kiváltó okok is számosak. Fájhat a fejünk, ha túl sok idôt töltünk a képernyô elôtt, ha idegesek vagyunk, ha álmatlansággal küszködünk, fáradtak vagyunk, vérnyomásunk magas, vagy idôjárási front van. Nem nagyon van olyan, akit elkerülne ez a kellemetlenség, és vannak olyan emberek is, akik krónikus fejfájással küszködnek.
           A fájdalom csillapítására a fejfájás fajtájától és az egyéni érzékenységtôl függôen mindenkinek megvannak a bevált gyógyszerei és praktikái. A tünetek oldásának egyik lehetséges módja a masszázs. A fej bizonyos pontjain alkalmazott erôsebb-gyengébb nyomás, körkörös mozgások segítenek egyhíteni a fájdalmat. A következô öt gyakorlat nemcsak fájdalomcsökkentésre jó, hanem energiával tölt fel, frissebbé tesz, és segít néhány percre magunkra, gondolatainkra koncentrálni is.
           1. gyakorlat
           Masszírozza kis körkörös mozgással folyamatosan a homlokát, majd haladjon a halánték és le az arc felé.
           2. gyakorlat
           Ujjbeggyel erôsen nyomja és körkörösen masszírozza arcizmait, ezzel enyhítheti az izmok feszülését.
           3. gyakorlat
           Középsô ujjaival gyengéden nyomja meg a szemüreg belsô, orr melletti részét; tartsa így pár másodpercig.
           4. gyakorlat
           Simítsa el erôteljesen, kis nyomással a szemgödör felsô ívét, közvetlenül a szemöldökcsont alatt.
           5. gyakorlat
           Nyomogassa az arcot közvetlenül az orr mellett, haladjon lefelé az áll felé, és azt is nyomogassa meg, mert a legtöbb feszültség ide összpontosul (gondoljon bele; ha feszültek vagyunk, összeszorítjuk a fogainkat is). Az arcbôrt ne nagyon húzzuk lefelé, tartsuk az egyenletes körkörös mozgást, és hagyjuk, hogy kimasszírozzuk a feszültséget, fájdalmat. Végül simítsuk el a bôrt, és a masszírozást finom, felfelé ívelô simogató mozdulatokkal fejezzük be.

Asztma vagy hörghurut

           Az ijesztôen hangzó, kínzó, száraz köhögés alaposan megviseli nemcsak a kicsit, de a szülôket is. Nem csoda, ha aggódva teszik fel a kérdést: csak nem asztmás a gyerek?
           Maguk az orvosok is gyakran szembesülnek ezzel a problémával, hiszen a sípoló, asztmás jellegű köhögés könnyen összetéveszthetô a valódi asztmával. Minden lázas, köhögôs csecsemôt mutassunk meg orvosnak, hiszen csak a mellkas meghallgatásával állapítható meg, hogy tüdôgyulladásról van-e szó, vagy csak a légutak fertôzôdtek meg. Nem árt tudnunk, hogy hetekkel-hónapokkal korábban félrenyelt tárgy, étel is okozhat elhúzódó köhögést és tüdôgyulladást.
           Meglehetôsen ijesztô ugató köhögéssel, nehézlégzéssel jár a sajnos egyre gyakoribb kisdedkori betegség: a krupp. A felsô légúti fertôzés a gégét érinti, emiatt a kicsi elnyújtva, nehezen lélegzik. Amennyiben a gyulladás a hangszálakat is megbetegíti, a felsorolt tünetek mellé rekedtség is társul.
           Még nem asztma!
           Amikor egy alsó légúti fertôzés eléri a kisebb légutakat (hörgôket), a köhögéshez nehézlégzés, fulladás társul. Nem meglepô, hogy a picik apróbb hörgôje sokkal könnyebben beszűkül, elzáródik, mint a nagyobbaké, hiszen náluk az apró légutak már egy kevés váladéktól is beszűkülnek. A kruppal ellentétben a gyerek kilégzése nehézkes és elnyúlt, fújtatva lélegzik. Ekkor beszélünk asztmás jellegű hörghurutról. Ez még nem asztma, bár kétségkívül hasonlít rá. Az esetek kis részében a visszatérô sípoló hörghurutok tényleg átalakulnak „valódi" asztmává, de az elsô sípoló légzésnél még nem kell feltétlenül erre gyanakodnunk.
           Valódi asztmánál a sípoló légzés és fulladás tünetmentes állapotban is kiváltódhatik, és sokszor valamilyen allergizáló tényezô (házi por, macskaszôr, pollen, étel) is kimutatható.
           A légutak átmeneti beszűkülésével járó betegségek tünetei már csecsemôknél is kezelhetôk belélegezhetô hörgôtágító készítményekkel. Ha gyakran ismétlôdik a panasz, megelôzô inhalációs kezeléstôl várhatunk javulást. Ilyenkor mutassuk meg a gyermeket pulmonológus szakorvosnak.
           Egyszerű vagy sima hörghurut
           Amikor a légutak gyulladása megáll a felsô légutaknál, a hörgôk nem szűkülnek be, egyszerű hörghurutról beszélünk. Minél kisebb a gyermek, annál óvatosabban adjunk bármilyen köptetôt, váladékoldót. Az ilyen, recept nélkül kapható készítmények feloldják ugyan a váladékot, de mivel a pici még nem tudja hatékonyan felköhögni, sokszor eltömítheti a légutakat, és lassítja a gyógyulást.
           A barlanggyógyászat évszáza- dok tapasztalataira épül. A barlangokban található különbözô kristályok és sók molekulái a légzôrendszer minden részére eljutnak a levegôvel, és feloldják a fulladásos tüneteket okozó lerakódásokat.
           Tenyérnyi szanatórium
           A „Miniszanatórium", ez az újonnan kifejlesztett inhalációs készülék a barlangokban található anyagokból kikísérletezett keveréket juttatja el – normál módon lélegezve – a légzôrendszer valamenynyi pontjára. A készülék – amely tartós tünetmentességet, jobb közérzetet, nyugodt alvást biztosít – korlátlan ideig alkalmazható hatóanyagot tartalmaz, így csak egyszer kell megvásárolni.
           A forgalmazó címe és telefonszáma a Kisújság szerkesztôségben érhetô el.



                     ÉLETTÖRTÉNET
A család
45. rész: Nincs kiút

           Ez már több a soknál – dönti el Lillácska, mikor kora délelôtt férjét viszontlátja. Gedeon nyúzott, alkoholbűzös, vörösszemű, de szemmel láthatóan esze ágában sincs bocsánatot kérni a kimaradásért. Nem az ô stílusa a kérés, könyörgés, már ami a bocsánatot illeti.
           Bevonul a szobába, s azzal irány az ágy. Lillácska meglepôdve veszi észre, hogy még Matyi kisfiát sem cirógatta meg, mint máskor.
           Viselkedésével gondba ejti feleségét. Az asszonyság immár nincs meggyôzôdve arról, hogy a legjobb megoldás Gedeon mellett maradni. De egyedül nem tehet semmit, Katótól kér hát segítséget.
           – Nem jönnél el sétálni velünk, Kató drágám? – kérdezi nem sokkal ebéd után.
           Kató tudja, hogy nem a sétáláshoz kell ô, hisz eddig sosem hívta Lillácska, hanem valami egyéb van a dolgok háta mögött. Leveti hát otthoni, konyhában használatos gönceit, picit kicsinosítja magát, hogy ne menjen akárhogyan az emberek közé, s húsz perc múlva készen áll az indulásra.
           Nemessyéknek fogalmuk sincs, miért mentek így hármasban kiruccanni, s akkor kezd az ügy igazán gyanússá válni, amikor órák telnek el, s még sehol sincsenek a nôk.
           Lassan Bori és Gergô is nyűgössé válik, megunták a párnaháborúsdit, uzsonnázni szeretnének. De nincs otthon anyukájuk, a konyhatündér. Mit tehetnének, apjukra szállnak rá, hogy üres a bendô, burkolni kellene.
           Zsuzsa mama hallja, hogy mi a dörgés, azt is tudja, hogy hamar összeüthetne valamit, de nincs hozzá kedve. Inkább bejelenti, hogy elmegy meglátogatni rég nem látott barátnôjét. Így a férfiak vonulnak be a konyhába, s Bori irányításával elkezdenek kotyvasztani. Igencsak hiányos a „szakmai" tudásuk, így hamar parázs vita kerekedik abból, hogy a hűtôbôl elôkotorászott csirkemájat, amihez mindenkinek kedve lenne, hogyan kell elkészíteni. István tata nagy buzgalmában elkezdi sózni, mire Bori rászól, hogy nem szabad, mert megkeményszik. Gergô eközben nagy serpenyôbe tölti az olajat, úgy egy liternyit már belecsorgatott, mire Jani közli vele, hogy nem olajlevest akarnak enni. Hogy helyrehozza Gergô a hibát, fogja a serpenyôt s az olajos üveget, s elkezdi visszatölteni. Persze, hogy több kerül a konyhakôre, mint az üvegbe. Közben nagyapa nagy tál murokkal, zellerrel tér vissza a pincébôl, s tisztítani kezdi. Senki sem tudja, mihez akarja hozzátenni. Csak nézik az öreget, s szinte egyszerre törnek ki harsogó nevetésben.
           A szobából letántorgó Gedeon már csak azt látja, hogy feje tetején áll a konyha, a fôszakácsok pedig a hasukat fogják a nevetéstôl. Ez a kép fogadja az éppen érkezô Katót és Lillácskát, akik aztán átveszik az uralmat, s megpróbálják rendbe hozni a rendbehozhatatlant. Mindenkit kiparancsolnak a konyhából, s munkához látnak.
           A nappaliba csak a suttogásuk hallatszik ki, valamit nagyon egyezkednek.
           Aztán asztalra kerül az uzsonna: a sózott máj kôkemény, s úgy csíp a sok borstól, mintha kínai étteremben készítették volna. De szerencse, hogy készítettek az asszonyok hozzá krumplisalátát, s így a nagy falat krumpli kis falat májjal lenyelhetô.
           Nevetgélnek az asztal mellett, s ügyet sem vetnek arra, hogy Lillácska, szokásától eltérôen igencsak hűvösen bánik férjével. Úgy tűnik, Gedeonnak sem tűnik fel a változás. Túl nagy fejében a másnapossággal járó zaj, nem tud ilyen apróságokra figyelni.
           Másnap korán kelnek az aszszonyságok. Azt mondják, Kató szüleihez mennek, hogy Matyi is belekóstoljon a vidéki életbe. Az öregek ugyan kételkedve nézik a sok csomagot, nem értik, miért viszi magával Lillácska a téli bundáit is, de mit szólhatnának. Kapnak menyecskéjüktôl egy-egy puszit a homlokukra, s azzal el is tűnik a két asszony a gyerekkel s a sok csomaggal.
           – Estére már itthon is leszünk – szól vissza Kató a kapuból, s Zsuzsa mama látja, hogy Lillácska arcán végigszalad egy könnycsepp.
           Csikorognak a fékek, indul Kató ékszerautója. Á, nem a szomszédos faluba mennek, hanem Lillácska szüleihez.
           Feszült csend uralkodik az autóban. Lillácskának fogalma sincs, hogyan állítson be a sok hosszú évnyi elmaradás után szüleihez, Katónak pedig lelkiismeret-furdalása van, hogy belement ebbe a piszkos játszmába, Lillácska megszöktetésébe.
           Lillácska minden ízében remeg, amikor megállnak a szülôi ház elôtt. Karjába veszi Matyit, becsönget. Kató csak anynyit lát az autó ablakán keresztül, hogy egy idôs, ôszes hajú úr nyit ajtót. Méregeti Lillácskát, mozdulatai mintha elutasítóak lennének. Majd észreveszi az emberpalántát, fölé hajol, kiveszi Lillácska kezébôl, és hosszasan szorítja magához. Aztán betessékeli a rég nem látott vendéget, elfelejtett lányát. Kató csak ül, nem tudja, induljon-e vissza, vagy maradjon még.
           Néhány perc múlva Lillácska jelenik meg az ajtóban. Szemei könnyesek, de mosolyog:
           – Visszafogadtak – mondja. – Nagyon köszönöm, hogy segítettél, s mondd meg Gedeonnak, hogy mostmár vigye el az ördög.
           Kató hazaindul. Még nem tudja, hogy adja elô a történteket, csak azt tudja, segítenie kellett Lillácskának, hogy megszabaduljon attól a csirkefogótól. Nem is bánja tettét, tudja, már az is nagy szó, hogy ennyi ideig mellette maradt Lillácska.
           Már szürkülödik, mire hazaér. A család apraja-nagyja pánikba esik, megrökönyödtek, el sem tudták volna képzelni, hogy ilyesmi elôfordulhat. Gedeon azonban nem látszik túl szomorúnak:
           – Újra szabad vagyok, júhé! – kiáltja, s indul is tekeregni. Persze azt csak ô tudja, hogy mi játszódik le lelkében. Lehet, hogy most örvend a visszakapott szabadságnak, de mi lesz akkor, amikor rájön, hiányzik egytelen, aranyos kisfia.
           Napok telnek el, s Gedeonról csak hírbôl hallanak. Egyszer egyik kocsmában tölti az éjszakát, máskor egy kitartott nô karjaiban. Egyik nap, késô délután azonban csak hazaérkezik. Borostás, bűzlik minden ruhadarabja, s mintha összeesne, úgy rogyik le egy székbe:
           – Elvesztem – mondja, s hosszú idôbe telik, amíg rá lehet venni, mondja el, mi is történt. Kiderül, hogy a szende Lillácskának miért volt olyan sürgôs a távozás: egy nappal korábban eladta a közös lakásukat. Megtehette, hisz minden az ô nevére volt írva, hogy a Gedeon adósai ne tudjanak követelôzni. Szép kis summával lépett meg a menyecske, s Gedeonnak csak a tartozásokat hagyta.
(folytatása következik)
Azaki Hakami


                     SPORT

Labdarúgás

Gólnélküli döntetlen

           A C-osztályú bajnokság múlt szombati 8. fordulójában hazai pályán mérkôzött a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. A VII. bajnoki csoport keretében lejátszott mérkôzésen csapatunk a Földvári Energia együttesét fogadta.
           Gyergyószentmiklósi Jövô – Földvári Energia 0–0
           Ábrahám Andor, a Jövô edzôje a következô játékosokat küldte a pályára: Gyenge – Sion, Ursache, Zaibert, Moisă, Tamás T. – Bolfă, Bliort (Obrijan), Naporojnea (Mezei) – Tătaru, Damian.
           Földvár: Arotăritei – Savu, Iordache, Bertea, Cula – Csenger, Dudău, Eremia (Gheorghe), Coltea – Bitez (Rotaru), Mitricaru.
           Játékvezetô: Musulete Teodor (Rm. Vâlcea).
           A mérkôzés során legalább féltucatnyi gyergyói gólhelyzet maradt kihasználatlanul, s mindehhez két kihagyott büntetôrúgás is társult. Akik látták a mérkôzést meggyôzôdhettek arról, hogy a gyergyói csapat uralta a mezônybeni játékot, hisz nemegyszer simán sikerült a vendégek tizenhatosáig eljutni, de itt aztán megálltak a támadások. Az esôs idô miatt adott pillanatban csúszóssá vált pályán ajánlatos lett volna minél több lapos kapuralövéssel kísérletezni. Az elsô félidô végén a Jövô javára (42. perc) egy jogosan megítélt büntetôt hagyott ki a középpályás Naporojnea, a jobb alsó sarok irányába tartó lapos lövést megfogta Arotăritei kapus. A második félidô elején Moisă tíz méterrôl telibe találta a vendégkapu felsôlécét, majd egy kapu elôtti kavarodás után a hátulról érkezô Bolfă közelrôl az üresen tátongó kapu mellé lôtt. A 71. percben Bliortot fellökték a tizenhatoson belül, és a játékvezetô újabb tizenegyest ítélt a gyergyói csapat javára. A labda mögé ezúttal Damian állt, s a csatár jobb alsó sarokra tartó lövését Arotăritei, a földvári kapus kiütötte. Az ötperces hosszabításban sem változott az eredmény, maradt a gólnélküli döntetlen, amely azt jelenti, hogy a Jövô csapatának sorrendben öt fordulón keresztül nem sikerült legyôznie valamelyik ellenfelét.
           A VII. csoport további eredményei: Nagyszebeni AMSO – Viktóriavárosi Viromet 0–1, Brassói Romradiatoare – Fogarasi Nitramonia 2–0, Szecselevárosi Precizia – Brassói Metrom 2–1, Nyárádtôi Unirea – Marosvásárhelyi Gaz Metan 2–0, Sepsiszentgyörgyi FC – Dicsôszentmártoni Chimica 1–1, Minerul Berbesti – Bucegi Predeal 3–0. A Székelyudvarhelyi Budvár csapata szabadnapos volt, a Borszéki Apemin együttese visszalépett.
           A bajnoki rangsorban: 1. Dicsôszentmárton 16 pont, 2. Szecseleváros* 15 p., 3–4. Metrom és Viktóriaváros 13–13 p., ... 13. Gyergyószentmiklósi Jövô 7 pont (6–17-es gólarány).
           (* Szecseleváros csapata hét bajnoki ponttal büntetve.)
           A következô forduló (október 13., szombat) műsora: Sepsiszentgyörgy – Nagyszeben, Viktóriaváros – Romradiatoare, Fogaras – Székelyudvarhely, Földvár – Nyárádtô, Marosvásárhely – Dicsôszentmárton, Metrom – Berbesti, Bucegi Predeal – Gyergyószentmiklósi Jövô. Szecseleváros csapata szabadnapos.

Ifi foci
Sajnos...

           A megyék közötti ifjúsági bajnokság 17. csoportjában érdekelt gyergyói csapatok az elmúlt hétvégén Marosvásárhelyen, a helyi Gaz Metan otthonában vendégszerepeltek, s sajnos ezúttal sem termett sok babér kisfocistáink számára.
           Eredmények: nagyifjúságiak: Marosvásárhelyi Gaz Metan – Gyergyószentmiklósi Jövô 6–1; kisifjúságiak: Marosvásárhelyi Gaz Metan – Gyergyószentmiklósi Jövô 13–1. Október 14-én, vasárnap kerülnek megrendezésre a hetedik forduló mérkôzései. Csapataink 13.00, illetve 15.00 órai kezdettel Balázsfalva korcsoportos együttesei ellen lépnek pályára.

Megyei foci
Gólzáporos mérkôzések

           A Hargita megyei D-osztályú bajnokság legutóbbi, 7. fordulójában sajnos nagy gólarányú vereségeket szenvedtek a Gyergyó-medencei csapatok. Eredmények: Galócási Komplex – Tusnádfürdôi Sólymok ISK 1–0, Maroshévízi Maros – Ditrói Ditoit 9–0, Balánbányai Bányász – Gyergyóremetei Maros 8–0, Gyergyótölgyesi Real – Székelyudvarhelyi Hargita 3–0, Hodosi Unirea – Székelykeresztúri Egyesülés 1–1.
           A bajnoki rangsorban: 1. Galócás 19 pont, 2. Balánbánya 18 p., 3. Tusnádfürdô 15 p., ... 8. Ditró 4 p., 9. Remete 3 pont.
           A következô forduló (október 13–14.) műsora: Galócás – Balánbánya, Tusnádfürdô – Hodos, Székelykeresztúr – Maroshévíz, Ditró – Tölgyes, Székelyudvarhely – Remete.

Sporttörténeti visszapillantó
80 éves a gyergyói labdarúgás

           1921-ben, azaz nyolc évtizeddel ezelôtt alakult meg vidékünkön a Gyergyószentmiklósi Munkás Torna Egylet, amelynek játékosai a fűrészüzem ifjú munkásai körébôl kerültek ki.
           A Gyergyói Kisújság 1995. március-áprilisi lapszámaiban a sportág helyi történetével kapcsolatosan a következôk jelentek meg: „Romániában a labdarúgás a múlt század végén jelent meg. Kezdetben az iskolaudvarokon a tanulók rúgdosták nagy elôszeretettel a bôrlabdát. Székely Kálmán följegyzései alapján így kezdôdött nálunk is 1912-ben. 1920-ban szabályos keretek között és szervezett formában indult útjára a bôrlabda, amely ma világszerte milliók kedvence lett.
           Városunkban elôször két csapat alakult: a Gyergyószentmiklósi Atlétikai Klub (Gy. A. K.) – a városi ifjúság csapata és a Gyergyószentmiklósi Diákok Egyesülete (Gy. L. D. E.) – a gimnazisták együttese. 1921-ben létrejött a Gyergyószentmiklósi Munkás Torna Egylet (Gy. M. T. E.).
           Az 1919-ben Bukarestben megalakult Természetbarátok Szövetsége, a munkás sportegyesületek irányító központjává vált. A Gy. M. T. E. is ehhez a központhoz csatlakozott.
           A Gy. A. K. volt az elsô labdarúgó-egyesület, amely 1921 tavaszán csatlakozott a marosvásárhelyi kerülethez. Már a kezdetektôl fogva nagy érdeklôdés kísérte a csapatok játékát. Anyagi alapjuk a sportkedvelôk adományaiból és a mérkôzések bevételeibôl származott. Az együttesek számára a város biztosított pályát. A Gy. A. K. elsô mérkôzését a ditrói D. S. E. (Ditrói Sport Egylet) csapata ellen játszotta. Amint az akkori feljegyzésekbôl kiderül, valóságos ünnep volt Gyergyószentmiklóson.
           Érezhetôen nôtt a labdarúgás iránti szeretet, egyre több ifjú kezdte űzni ezt a sportágat. Nagy népszerűségnek örvendtek azon mérkôzések is, amelyeken labdával addig nem játszó polgárok játszottak. Ilyenek voltak a az öregek találkozói, vagy a Kövérek – Soványok meccsei."
           Ugorva az idôben: „Az elsô években a gyergyói csapatok vendégül látták a vásárhelyi és brassói kerületek valamennyi számottevô csapatát. A kezdeti lendület egy pár év elteltével alábbhagyott, a Gyergyói Atlétikai Klub anyagi nehézségek miatt 1927-ben, a Gy.L.D.E. már 1924-ben megszűnt, a végzôs játékosok azonban más városi csapatok keretében tovább folytatták kedvenc sportágukat."
           Továbbmenve: „A Gy. M. T. E. játékosai nagy tiszteletnek örvendhettek városunkban. Sportszerű magatartásukért elismerték lelkes, jó játékukat. Nagyon sok támogató csatlakozott önzetlen intézôjéhez, Kocsis Gyula úrhoz. Az 1928–29-es években már érezhetô volt a gazdasági válság hatása. Az anyagi támogatást lassan mindenki megvonta, így rohamosan letűnt a Gy. M. T. E. fénykora. 1929 végére megszűnt létezni. Ezt követôen a labdarúgást szeretô ifjúság egykori labdarúgók segítségével hozzálátott egy reprezentatív együttes létrehozásához. 1930-ban az akkori iparos ifjúság legényegylete keretében megalakult a Kolping nevű labdarúgócsapat. Egy gyűjtési akció után felszerelést vásároltak, mérkôzések elôtt pályát festettek. Minden labdarúgás körüli teendôt ôk végeztek. Az 1930–32 közötti idôszak újjáéledést jelentett a gyergyói labdarúgó életben. E csapat példáját követve újabb három együttes alakult a városban: a Gimnázium csapata, Gloria – a faipari dolgozók egyesülete, továbbá a Gy. S. E. (a városi sportegyesület) korcsolya- és teniszszakosztálya mellé labdarúgó-szakosztályt indított. Természetesen a csapatok közötti versengés fellendítette a gyergyószentmiklósi labdarúgást. 1932-ben új pályával gazdagodott a város. Az akkori követelményeknek megfelelô pályát adományokból és társadalmi munkával sikerült felépíteni. Az 1940– 44 közötti idôszakban a középiskolás bajnokságban szereplô Gimnázium gárdája mellett már csak egy csapat, nevezetesen a Gy. S. E. működött. Ekkor a Gy. S. E. labdarúgói a harmadosztályú bajnokság székelyföldi csoportjában szerepeltek, közepes eredménnyel."
           A második világháborút követôen: „1944. augusztus 23. után járásszerte új egyesületek alakultak, kezdetét vette egy tartalmában új sportélet. Ebben az idôszakban labdarúgásban városunkat a CFR csapata képviselte a megyei bajnokságban, ugyanakkor falvakon is csapatok alakultak. Az idô múlásával a CFR csapata beolvadt a Szpárták, majd a Haladás csapatába és a tartomány idején jó eredménnyel szerepelt a tartományi bajnokságban. Az edzôk kezdetben a város volt labdarúgói körébôl kerültek ki, késôbb Marosvásárhelyrôl hoztak edzôket. Idôközben bekövetkezett az új területi átszervezôdés, a tartományi bajnokság helyét átvette a megyei bajnokság. Publik Antal személyében új edzô került az ekkor már Jövô néven szereplô csapathoz. A krónikák szerint Publik Antal korszerű edzésmóddal készítette fel a csapatát, melynek köszönteôen 1969-ben a gyergyói labdarúgók megnyerték a megyei bajnokságot.
           Az 1969-es C-osztályú bajnoki nyitányon való bemutatkozás jelesre sikerült, ugyanis az újonc Jövô csapata 2–1 arányban felülmúlta a C-osztályban egy éve szereplô Székelykeresztúr gárdáját.
           Az 1978–79-es bajnoki idényben a Jövônek nagy küzdelem és nem kevesebb izgalom árán végre sikerült elsô helyen végezni a C-osztályú bajnokság tizenkettedik csoportjában, így jogot nyertek a B-osztályban való szerepléshez. Fazakas József edzô a következô játékosokkal érte el a máig is legkiemelkedôbb sikert: Bartha Ferenc, Biris Ioan, Vajna Csaba, Galaczi Tibor, Balázs Béla, Ruzsa Péter, Cerghizan Aurel, Márton Géza, György Sándor, Farkas Csaba, Nagy Zsolt, Papp István, Puskás Imre, Csergô Sándor és Saito Vasile."

Jégkorong

Nyilvános edzômérkôzések

           Az elmúlt hétvégén (szombaton és vasárnap) kerültek lejátszásra a Nemzeti Liga elsô fordulójának mérkôzései. A Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata hazai környezetben kezdte a 2001/2002-es bajnoki idényt, az elsô ellenfél a Sepsiszentgyörgyi HC együttese volt. Még mielôtt továbbmennénk szólni kell arról, hogy az elmúlt csütörtökön és pénteken kerültek lejátszásra a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán a Bukaresti Dinamo SK és a nemrég Románia Kupát nyert Csíkszeredai Sportklub csapatai közötti – elôrehozott – bajnoki találkozók. A műsor szerint a mérkôzéseket valójában Csíkszeredában kellett volna lejátssza a két csapat, de mivelhogy a Vákár Lajos Műjégpálya feljavítás alatt áll, úgy döntöttek, hogy a mérkôzésekre végül Bukarestben kerül sor. Eredmények: csütörtökön (október 4.): Csíkszeredai Sportklub – Bukaresti Dinamo 6–2 (2–0, 2–1, 2–1); pénteken (október 5.): Csíkszeredai Sportklub – Bukaresti Dinamo 11–2 (2–1, 4–1, 5–0).
           Két gyôzelmével mindjárt a bajnoki rangsor élére ugrott a Sportklub, de nem sokáig, hisz másnap, azaz szombaton további négy csapat kezdte el az idényt. Az említett négy együttes között volt a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom gárdája is, amely kötelezô gyôzelmeket aratott a jóval szerényebb képességű Sepsiszentgyörgyi HC ellen.
           A szombat koraeste lejátszott elsô mérkôzésen elôször a 8. percben került a vendégek kapujába a korong. Gál ugyan látványosan – rövid felsôsarok – juttatta hálóba a játékszert, de a játékvezetôk érvénytelenítették a gólt, mert a lövés pillanatában az egyik gyergyói játékos a kapus elôtti félkörben tartózkodott. Négy perccel késôbb, egy Kozma – Farkas összjáték végén, a gyergyói tízes megtörte a jeget, avagy elkezdte a gólgyártást. Az elsô harmadban ezután még három gólt láthatott a mérkôzésen jelenlévô – kevés számú – közönség. A második harmadban kétszer annyi gólt ütöttek a gyergyóiak, mint az elsô játékrészben, ekképp 12–0-ra módosult az eredmény. Az utolsó játékrészben sem tanúsított nagy ellenállást Dumitru Iordan legénysége, de azért a becsületgólt az 50. percben csak beütötték.
           Végeredmény: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Sepsiszentgyörgyi HC 16–1 (4–0, 8–0, 4–1). Gólszerzôk: (11.34) Farkas/Kozma, (13.47) Nagy/Köllô/Gál, (15.20) Balla/ –, (16.18) Gergely/Domokos, (24.00) Balla (szentgyörgyi öngól), (24.29) Gál/Keresztes, (25.14) Farkas/ –, (26.03) Góga/Keresztes, (29.12) Köllô/Basilides, (33.42) Vita/Máthé I./Balla, (33.59) Gál/ Góga, (33.58) Farkas/ –, (43. 03) Laczkó/ –, (46.58) Keresztes/ –, (51.23) Nagy/Kozma/Farkas, (53.00) Basilides/Keresztes, illetve (49.24) Sprencz/Miklós/Máthé. Játékvezetôk: Popescu E. (Bukarest) – Both E. (Csíkszereda) – Szabó L. (Gyergyószentmiklós). Büntetôpercek: 6–2.
           Vasárnap délelôtt még kevesebben voltak kíváncsiak a második mérkôzésre, mint egy nappal korábban. A szombati találkozótól eltérôen ezúttal már a 18. másodpercben elkezdôdött a gólgyártás, ekkor Keresztes Ödön volt eredményes. Az elsô harmad végén 7–0-ás részeredmény díszelgett a városi műjégpálya elektronikus kijelzôjén. A második harmadban öt újabb gólt lôttek a gyergyóiak, s ezzel a várakozásoknak megfelelôen eldôlt a bajnoki pontok sorsa. Az utolsó játékrészben szemmel láthatóan visszavett az amúgy sem fergeteges iramból csapatunk, s ennek is köszönhetô, hogy játékosainknak csupán háromszor sikerült bevenni a derék Olt-partiak kapuját.
           Végeredmény: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Sepsiszentgyörgyi HC 15–0 (7–0, 5–0, 3–0). Gólszerzôk: (0.18) Keresztes/Gál, (4.23) Kozma/Farkas, (7.05) Köllô/ Nagy, (8.38) Gál/Keresztes/ Góga, (10.03) Gál/Keresztes, (12.21) Laczkó/Basilides, (15.03) Köllô/ –, (23.27) Balla/Gergely, (24.00) Máthé I./Gergely, (27.55) Keresztes/ –, (29.54) Farkas (szentgyörgyi öngól), (38.55) Balla/Vita, (43.02) Vita/Máthé/Köllô, (49.34) Nagy/ –, (54.47) Köllô/ Balla/Vita. Játékvezetôk: Both E. – Popescu E. – Szabó L. Büntetôpercek: 14–10.
           Az elsô forduló további eredményei: Bukaresti Sportul Studentesc – Galaci Dunărea 4–3 és 3–1. A bajnoki címvédô Bukaresti Steaua csapata ellenfél hiányában szabadnapos volt.
           A 2. forduló (október 13– 14.) műsora: Bukarestben: Dinamo SK – Steaua; Gyergyószentmiklóson: október 13., szombat 17.00: Galaci Dunărea – Progym Apicom; október 14., vasárnap 11.00: Dunărea – Progym Apicom. A Sepsiszentgyörgyi HC – Csíkszeredai Sportklub mérkôzéseket egy késôbbi idôpontra halasztották, a Sportul Studentesc csapata pedig szabadnapos.
           Barátságos gyermekmérkôzésen Bukarestben: Dinamo 6. sz. ISK – Gyergyószentmiklósi Lendület 1–7.

Gyermekhoki bajnokságok?

           A kérdést elôször Basilides Csabához, a Sportiskola igazgatójához intéztük, aki elmondotta, hogy ez ügyben egyelôre nem értesítették, tehát még nem lehet tudni, hogy a szakszövetség idén szervez-e országos szintű gyermek és ifjúsági bajnokságokat. Basilides Csaba elmondotta továbbá, hogy a gyergyói gyermekek hétvégeken rendszeresen megmérkôznek a csíkszeredai korcsoportos csapatokkal, továbbá hozzátette, hogy anyagiakat illetôen sem örömteli a helyzet.
           A vidéki sportvezetôk közül elôször Kovács Árpád Andrást, a Gyergyóditrói Ditroit SE elnökét kérdeztük arról, hogy alakul-e a községben gyermekcsapat. Válaszában elmondotta:
           – Nem valószínű, hogy lesz Ditrónak gyermekcsapata. Ennek egyik oka az, hogy nincs megfelelô felszerelés. Számunkra jelenleg az a legfontosabb szempont, hogy a gyerekek minél jobban megtanuljanak korcsolyázni.
           Portik József, a Gyergyóalfalvi Bucsin SE elnöke a kérdés kapcsán elmondotta: – Vasárnaponként járunk edzésekre a gyergyószentmiklósi műjégpályára, s a jelek szerint lesz úgy gyermek, mint felnôttcsapat Alfaluban. A csapatok felkészítését György József, a Progym Apicom játékosa irányítja. Portik József ugyanakkor arról is tájékoztatott, hogy október 12-én, pénteken a Gyergyóalfalvi Old Boys labdarúgócsapat a magyarországi Balatonszárszóra utazik, ahol a hétvégén egy turné résztvevôi lesznek.

Sérültek

           Akik végignézték a Progym Apicom – Sepsiszentgyörgy bajnoki jégkorong mérkôzéseket bizonyára észlelték, hogy több gyergyói játékos is hiányzott. Amint az kiderült összesen öt jégkorongozó nem állhatott jégre a múlt hétvégén. Kémenes Balázs edzô kérdésünkre válaszolva röviden elmondta, hogy ki miért nem játszott. Eszerint György József betegség miatt egy hónapig nem játszhat, Koós Tibor hasizom problémák miatt nem lehetett a jégen, Szôke László pedig térdsérüléssel küzd. Az említetteken kívül: Ambrus Zoltán még a Kontinentális Kupa küzdelmein kapott egy erôs felkarütést, Kertész Zoltánnnak – fegyelmi okok miatt – a csapat vezetôsége egy hónapig felfüggesztette a játékjogát. További rossz hír a csapat házatájáról, hogy a kapuvédô Molnár Szabolcsnak térdműtéten kellene átesnie, ez azonban legalább hat hónapos kiesést jelentene számára.

Röviden

           A szeptemberben újra kiadott sporttörvény értelmében a jelenlegi sportegyesületek klubokká kell átalakuljanak. Ezen folyamat végsô határideje: 2001. december 31.
           * Október 10-én, szerdán a városi labdarúgópályán lejátszott barátságos mérkôzésen: Gyergyószentmiklósi Jövô – Balánbányai Bányász 2–0.
           * Elhalasztódik a korábban októberre tervezett és hagyományosan városunkban megrendezésre kerülô ökölvívó Gyilkostó Kupa. Buslig Gyula sportreferens tájékoztatása szerint a küzdelemsorozat idei – sorrendben – 11. kiírására december 8–9. között kerül sor. A halasztás oka az, hogy e hónap közepén – az idôpont egybeesik a Gyilkostó Kupa dátumával – Ploiesti-en kerül megrendezésre a felnôtt és ifjúsági országos bajnokság.
           * A tervek szerint október 13-án, szombaton Bákóban versenyez László Tibor gyergyószárhegyi atléta. Az utcai Grand Prix sorozat keretében sorra kerülô verseny távja: 3,2 kilométer. Egy héttel késôbb, azaz október 20-án, szombaton Vajdahunyadon rendeznek hasonló versenyt.
           * Egy korábbi lapszámunkban írtunk arról, hogy G. Gingăras sportminiszter döntése értelmében elhalasztották a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpálya bérbeadási licitjét. Az egy évvel elhalasztott árverésre a benevezési összeg idén 5000 dollár lett volna, jövôre ugyanezen összeget nyégyszeresére, azaz 20 000 dollárra növelték.
           * A megyei gyermek labdarúgó-bajnokságban érdekelt ditrói csapat 2. fordulóban elért eredményei: Székelykeresztúri Egyesülés – Ditrói Ditroit 0–2, Csíkszereda – Ditró 1–1, Székelyudvarhely – Ditró 6–0, Madaras – Ditró 3–0.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                     viccek...viccek...viccek

          
           Két rendôr beszélget:
           – Én ha hazaérek, letépem a feleségem bugyiját!
           – Miért, úgy izgat? – Nem, csak szorít!
           * * *
           Milyen ásványtani kérdést tett fel Petôfi a baromfiudvarban?
           – Ej, mi a kô tyúkanyó?
           * * *
           Két rendôr sétál a Dunaparton. Egyszer csak észrevesznek egy fej nélküli hullát, amit a víz sodor. Az egyik megszólal:
           – Te Józsi! Az nem a Kovács ott a vízben?
           Mire a másik:
           – Dehogy. A Kovács egy fejjel magasabb.
           * * *
           A pszichológushoz bejelentkezik a fiatal mama.
           – Doktor úr! Azt hiszem túl szigorúan neveltem a gyereket, és most nem tudom, mit csináljak.
           – Asszonyom, mibôl gondolja, hogy baj van a gyerekkel?
           – Hát csak abból, hogy amikor mások a nevét kérdezik, azt válaszolja: Pistike Nem Szabad.
           * * *
           – Jean, miért hozott az egyik lábamra fekete, a másikra barna cipôt?
           – Mert összesen két pár cipôt találtam a szekrényben, uram, és a másik pár is ugyanilyen felemás.
           * * *
           – Ki az abszolút szegény?
           – Akinek még az aranyere is rézbôl van.
           * * *
           A rendôr elmegy az orvoshoz:
           – Kérem, doktor úr, segítsen rajtam, mert csuklom.
           – És mióta van így?
           – Már vagy fél év óta.
           – És akkor miért nem jött korábban?
           – Mert azt hittem, hogy emlegetnek.
           * * *
           A seregben meghal Kovács honvéd, és elküldik az egyik ôrmestert a hírrel a feleséghez, azzal, hogy kíméletesen mondja el neki. El is megy, becsönget, kijön egy nô, mire az ôrmester megkérdezi:
           – Özvegy Kovácsné?
           – Nem.
           – De!
           * * *
           Az állatorvos elmegy a háziorvoshoz. Az megkérdezi:
           – Mesélj, mi a panaszod? Mire az állatorvos:
           – Hja, így könnyű!
           * * *
           Gyermekorvosi vizsgálat van:
           – Pistike, mutasd a nyelved! – szól az orvos.
           – Nem mutatom!
           – De hát miért nem?
           – Mert tegnap a tanító néninek már megmutattam, és megvert érte.
           * * *
           Egy férfinek amputálni kell az egyik lábát. Műtét után bemegy hozzá az orvos, és azt mondja:
           – Van magának egy jó, és egy rossz hírem. Melyiket mondjam elôször?
           – A rosszat.
           – Az a rossz hír, hogy tévedésbôl a jó lábát vágtuk le.
           – Na és mi a jó hír?
           – Gyógyul a rossz.
           * * *
           Haldoklik a férj. A felesége papírt, tollat visz neki:
           – Drágám, nem akarod leírni az utolsó akaratodat?
           – Utolsót? – kérdi erôtlenül a férj. – Talán az elsôt akartál mondani?
           * * *
           Az erôs dohányos alkoholista felkeresi az orvost:
           – Doktor úr, nagyon fáj az oldalam és a mellkasom.
           Az orvos megvizsgálja, és így szól:
           – Uram, van egy jó és egy rossz hírem. Melyiket mondjam?
           – A rosszat.
           – Sajnos a fél tüdejét ki kell operálni.
           – És mi a jó hír?
           – Az, hogy lesz elég hely a májának.
           * * *
           Az orvos felháborodva ripakodik rá betegére:
           – Három hónapja kezelem magát sárgaság ellen, és csak most mondja, hogy japán?
           * * *
           Két férfi a kocsmában:
           – Te, legyünk barátok!
           – Te hülye vagy, hogy néznénk ki kopaszon, csuhában!?
          
           * * *
           – Ki az abszolút kancsal?
           – Akinek síráskor a hátán folynak végig a könnyei.
           * * *
           – Mi az abszolút kitolás?
           – Struccot megijeszteni a beton fölött.


Horoszkóp
október 11 – 17.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Egy szakmai ügy jár az eszébe, és bár a hétvége köztudomásúan nem munkanap, ön mégis bemegy néhány órára a munkahelyére. Ne menjen ölre valamiféle buta nézeteltérés miatt! Bármenynyire meg van gyôzôdve igazáról, akkor sincs semmi értelme ordibálni, és idegeskedni.
           BIKA (IV.21-V.20.)
           Néha ôszintén meg kell mondanunk véleményünket bizonyos dolgokkal kapcsolatosan. Ha valaki becsapta, semmi értelme, hogy lenyelje a dolgot és csak mosolyogjon. Öntse szavakba fájdalmait, és vizsgálja meg, vajon helyrehozható-e még a viszonyuk.
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Házasodni készülô barátja rábírja önt, hogy még a legapróbb ügyek intézésében is segítsen neki. Egy környékbeli rendezvény igazán élvezetes, mert kikapcsolódhat és új barátokat szerezhet. Néha a hazugság a közlés legkedvesebb és legudvariasabb formája.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Higgyen a belsô hangnak. Tanuljon meg relaxálni, függetlenül attól, hogy vonzza-e önt a klasszikus meditáció vagy sem. Ha valami bántja, a lelkében keresse a megoldást. Igyekezzen minimalizálni a veszteségeit.
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Tisztázza, hogy miként érez a rokona iránt, aki csalódást okozott önnek. Az a legrosszabb az egészben, hogy ô volt az, akit az öszszes rokonságból igazán kedvelt. Most szinte úgy gondolja, hogy senkiben sem tud ezentúl megbízni. De akkor is próbálják meg helyrehozni a dolgokat.
           SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
           Ne tiporjon sárba valakit csak azért, mert az illetô tévedett. Önnek szinte mindig igaza van, mégis el kell fogadnia, hogy mások néha tévednek, hiszen tévedni emberi dolog. Helyesen teszi, ha hobbijának a barkácsolást választja, mert mindig is kiváló kézügyessége volt.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Legyen mersze megmondani a véleményét annak, akiben mélységesen csalódott. Döntse el, érdemes-e még fenntartani ezt a kapcsolatot. Pénzügyekhez értô barátja olyan tanácsot ad, amivel sikerül jól megforgatnia a pénzét.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Egy régi barátja visszatér, és együtt felkeresik egykori törzshelyeiket. Egyúttal egy új helyet is felfedeznek, ami pedig most válik kettôjük kedvencévé. Mindannyian vágyunk a függetlenségre és a biztonságra, szülôk akarunk lenni, nem gyerekek.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Úgy érzi, hogy mostanra eltávolodott nagyon jó barátjától. Lehet, hogy már mindent megadtak egymásnak, amit megadhattak, így most szétválnak útjaik. Mosolyogva, békében búcsúzzanak el egymástól. Vonzó állásajánlatot kap, mégsem tudja eldönteni, hogy elfogadja vagy sem. Vágjon bele, megéri!
           BAK (XII.23-I.20.)
           Koncentráljon a teendôire, még akkor is, ha csak apróbb házimunkákról van is szó. Ha feszült, ücsörögjon egy folyó vagy tó partján. Valami tartalmas programot szervez saját vagy rokona gyermekeinek. Élvezze az oly könnyed mégis kreatív tevékenységet, mint amilyen például a fôzés.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Egy elveszett tárgyat nem is olyan nehéz megtalálni, mint gondolta. Mindennel álljon le egy pillanatra, és összpontosítson: egykettôre eszébe fog jutni, hova tette a keresett holmit. Húzza ki a csávából a szomszédját.
           HALAK (II.20-III.20.)
           Tegye rendbe pénzügyeit. Ha utánanéz, leginkább mibe lenne érdemes fektetnie a pénzét, akkor sokkal nagyobb iramban gyarapíthatná a vagyonát. Jól működik üzleti kapcsolata, ha olyan társat talál, aki ugyanazt akarja, mint amit ön, és akivel jól kiegészítik egymást.

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001