Visszatérô ôszi motívumok
Az ôszi színkavalkád, a hulló falevelek, a bágyadt napfény nyári utóíze minden romantikus hajlamú embert elkábít, elkápráztat. Azonban vannak olyan ôszi motívumok, amelyek egyenesen gondot jelentenek a városkánknak. Most nem a már megszokott „lesz-e fűtés, melegvíz?" problémakört akarom újra vázolni, hanem az ôsszel együtt járó falevél-dömping gondjáról írnék pár sort.
Eddig senki nem talált elfogadható megoldást e természetes szemét eltakarítására. Igaz, hogy – ha jól emlékszem – a polgármesteri hivatal szokott szervezni teljesen sikertelen „begyűjtési" akciókat. Ez sajnos a teljesen laikus szervezôknek, szervezésnek köszönhetô. Ugyanis ha rendszerezve lenne napra, órára az a zóna, ahonnan mondjuk hetente elhordódik a lombselejt, akkor valószínű, hogy az összegyűjtött falevélhalom nem válna a szél játékszerévé, kóbor kutya fekhelyévé vagy csintalan gyermekek szórakozásának áldozatává. Persze ehhez egy kis szervezési készség kell, tehát ne nagyon reménykedjünk a megoldásban. Ezért is korai azon törni a fejünket, hogy mit lehetne kezdeni a falevelekkel, amelyeket nem tudunk összegyűjteni.
Véleményem szerint a legjobb megoldás a tömbházak közötti, körüli tisztaság fenntartására a szerzôdéssel alkalmazott takarítóember. A mostani szemétilleték lakosonként havi tízezer lej, ami nem kevés, hiszen egy négytagú család esetén, az amúgy is sok más adó mellett, ez évente majdnem még félmillió lej. Egy 20 lakrészes lépcsôházban családonként három személyt számítva átlagban, és csak ötezer lej havidíjjal (a másik ötezer lej maradna a szemétszállításra) háromszázezer lej gyűlne össze havonta. Ha mondjuk hat-hét lépcsôház összepótol, akkor egy tisztességes 1,8–2,1 millió lejes fizetés juthatna annak a takarítóembernek, aki hetente egy-két alkalommal körbetakarítaná ezeket a tömbházakat. Így nemcsak a pénz fogyna, hanem a szemét is. Ez sokkal látványosabb siker lenne, mint az adóba fizetett szemétilleték, amelynek egyelôre semmi nyomát nem látom, s valószínű, hogy nem is fogom.
Ôszbe hajló optimizmusom tiritarka, hulló levelei egyre nagyobb halomba gyűlnek. Komposztálódnak. Lehet, hogy pozitív, ötletgazdag, varázsport nyerek belôlük, amelyet majd rászórhatok a városvezetôk betonba ágyazott, gondolatmentes szürkeállományára. Csoda kell városunknak, hiszen a hanyatlás egyre gyorsabb és gyorsabb. Addig is ékteleníthetik zöldövezeteinket a tehetetlenség fekete, kiégetett avarfoltjai. Fanyar égésszagot hordoz a ködlebbentô. Az ôsz is húzza tôle az orrát, hideg hóharmatot prüsszent a még megmaradt gyepre, majd grimaszba merevedve kavarni kezdi a lombmaradékot. Hátha nem ég oda.
Ábrahám Imre
Szálkák és gerendák
(folytatás a múlt heti lapszámból)
Az étkezdével a helyzet ugyanaz, mint a bentlakással: van három középiskolában is, a fôiskolások válogathatnak, hogy hova akarnak járni. Egyik sem túlterhelt, nyugodtan arra lehet sétálni ebédidôben s megnézni: nem kígyóznak hosszú sorok elôttük. Akkor pedig miért kellene építeni még egyet?
Van azonban a bentlakás és étkezde kérdésének egy másik oldala is: alprefektusunk nem felejtette el kiemelni beszédében, hogy itt van ez a fôiskola, ami több száz diákot jelent, akik a városban költik el a pénzüket, s az milyen jó a városnak, illetve a város lakóinak. Nos, ezeknek akarna ô bentlakást és étkezdét építeni. Az egyáltalán nem zavarja (az is lehet, hogy eszébe se jut), hogy abban a pillanatban, ahogy bentlakás és étkezde van, a fôiskolások még kevésbé fognak a városban lakást bérelni, illetve a házinéni fôztjén élni. A bentlakásban fizetett bér meg egyenesen Kolozsváron kötne ki, természetesen.
No de ezzel a történetnek még nincs vége! Ugyanis annak ellenére, hogy az egyetem soha nem kérte az alprefektus által emlegetett dolgokat a várostól (aminek egyenes következménye az, hogy a tanács soha nem tárgyalt róluk), polgármesterünk valahonnan megsejtett valamit, így (miután megoldott minden más problémát a városban, gondoskodott az összes tanácshatározat végrehajtásáról, majd még pihent is egy kicsit) kiadta a parancsot, hogy pályázatot kell benyújtani (tudtommal az Apáczai alapítványhoz) egy bentlakás felépítésére. Ki sem találnák, hol akar Árpád vezérünk építkezni: a Csíki kertben. Ôt ugyanis nem zavarja az, hogy ez természetvédelmi terület. Fontos az, hogy ott lakhassanak a tisztelt diák urak, szép környezetben, rögtön a fôiskola mellett, hogy nehogy elfáradjanak, útban a tantermek felé. Még szerencse, hogy kérését nem hagyták jóvá, mert ha nem, a tanács megint arra ébredt volna, hogy elé teszik a papírt azzal, hogy tessék jóváhagyni, mert megvan a pénz, s nem kellene elveszíteni!
Hát így állunk bentlakás és étkezde ügyében. Ôk nem kérték, de haragszanak, hogy nem adunk, miközben polgármesterünk adni akar, anélkül, hogy errôl megkérdezné a tanácsot, holott az utóbbi az illetékes ilyen ügyekben. Ugyanakkor a már meglevô épületekre a szerzôdés egy év múlva sincs rendben, ez azonban szokás szerint nem zavarja a polgármesterünket, aki egyes rosszindulatú források szerint tavasz óta az eget kémleli, s várja, hogy legyen már rossz idô, hogy láthasson hozzá a garázsok lebontásához.
S akkor nézzük a harmadik kérdést, a műszereket. Itt végképp nem értem, mi a helyzet, ugyanis a fôiskola nem kaphatott volna működési engedélyt, ha nincsenek meg a szükséges felszerelései. Tudomásom szerint annak idején kölcsön kértek valahonnan arra az idôre, míg az engedélyeket megkapták (szép, tisztességes, balkáni eljárás), ellenben tavaly ôsszel, amikor az aligazgatóval az épületek bérérôl tárgyaltunk, azt mondta, hogy bér fejében el tudnak végezni mindenféle szakmunkákat, amire a városnak amúgy is szüksége van. Akkor direkt megkérdeztük, hogy vannak-e ehhez műszereik, s azt mondta, hogy vannak. Ezek szerint elsôsorban az kellene, hogy az aligazgató meg az alprefektus üljenek le, s tisztázzák egymás közt ezt a kérdést, addig pedig egyikük se nyilatkozzon, mert nevetségessé teszik egymást.
Befejezésképpen: számomra nagyon meggyôzô volna, ha a fôiskola vezetôsége fel tudna mutatni egy listát, amibôl kiderül, hogy eddigi végzettjei el tudtak helyezkedni a szakmájukban. Nem egy olyanra gondolok, amit a fôiskola állít össze, s amin csak nevek vannak, hanem egy olyanra, amin a munkahelyeik címe és telefonszáma is megtalálható, hogy ellenôrizni is lehessen ôket, ugyanis – engedtessék meg nekem – aki képes kölcsönkérni műszereket az engedélyezés idejére, az arra is képes lesz, hogy egy állistát állítson össze, csak azért, hogy az intézmény felette hasznos voltát bizonyítsa.
Árus Zsolt
Hírözön a hivatalból
A pénteki sajtótájékoztatón Pál Árpád polgármester tájékoztatott az elmúlt idôszak eseményeirôl:
* Fűtésügyben megtudtuk, hogy az országban öt várost különleges esetként kezelnek minisztériumi szinten, hiszen ezen városokban cseppfolyós üzemanyaggal fűtenek. Ezek közé tartozik Gyergyószentmiklós és Maroshévíz is. A múlt héten a nagyobb városok vezetôivel folytak tárgyalások, remélhetôleg ezen a héten sorra kerül Gyergyószentmiklós ügye is. Polgármesterünk optimista, kijelentette, hogy lesz ebben az idényben fűtés és melegvíz is, tehát a lakosság nem fog fázni. Hozzáfűzte még, hogy 2001 nyarán már nem az volt a legnagyobb kérdés a városlakók körében, hogy lesz-e fűtés, hanem az, hogy meg kellene mérni a fogyasztást. Magyarán a gigakaloriméterek beszerelésérôl több szó esett, mint arról, hogy lesz-e majd, mit mérni ezekkel. Abból is látszik, hogy amit a lakosság akar, megvalósítható, hogy idén több mint száz kérés van leadva az említett mérôműszer beszerelésére. Tehát képesek összefogni a lakók, ha saját érdekeikrôl van szó.
* Polgármesterünk kifejtette, hogy a lakástulajdonosi szövetségek esetében is ilyen hozzáállásra lenne szükség, és akkor biztosan megalakulnának. A szövetségekre szükség lenne, hiszen igazából csak a lépcsôházi közösségek tudják, hogy melyek azok a családok, akik ténylegesen rászorulnak a különféle segítségekre, segélyekre és támogatásokra. A polgármesteri hivatal a szövetségek megalakulásához mindenféle segítséget megad, amit csak tud, legyen az szóróanyag, információ vagy egyéb.
* A svájci „vendégmunkásainkról" elmondotta, hogy ösztönzônek találja jelenlétüket, és ennek amolyan felébresztés is lehet a célja. Nem igaz az, hogy mi nem tudunk rendet tartani a portánkon, hiszen apáink, nagyapáink megtanítottak erre, viszont elfeledkeztünk ezekrôl az apróságokról.
* Városunk felvállalta, hogy 2002-ben részt vesz a Hargita megye legszebb és legtisztább városa címért kiírt versenyen. Ennek fôdíja 150 millió lej, azonban nem ez a fontos. A lényeg az, hogy Gyergyószentmiklós egyre tisztább és szebb legyen.
* Múlt hétfôn Liechtensteinból fogadott vendéget a hivatal. A találkozón arról egyezkedtek, hogy jövô évben 16 gyergyószentmiklósi gyerek utazna ki a törpeállamba. Az utaztatás, valamint az ott-tartózkodás és vízum költségeit a meghívók állnák, a városvezetésnek csupán ki kellene választania azon gyerekeket, akik anyagi gondok miatt nem juthatnának el külföldre. Ezenkívül polgármesterünk még felvállalta, hogy az útlevelek elkészítését is megoldanák a hivatal erôforrásaiból.
* Anthony Gall műépítész csapatából ketten nemrégiben ismét a városunkba látogattak. A két térrendezéssel foglalkozó műépítész – Szűcs Gábor és Herczeg Ágnes – a központ felújításával, átrendezésével foglalkozik, és ezen látogatásuk is azt bizonyítja, hogy komolyan veszik munkájukat.
* A művelôdési házzal kapcsolatban tovább folynak a tárgyalások a Művelôdési Házak Szövetségével, azonban eredményekrôl még nem lehet beszámolni.
* A dán fűtésprogramról anynyit tudtunk meg, hogy a múlt hét csütörtökén megérkeztek a vásárolt célgépek, a héten pedig hozzáláttak a központi fahulladék-lerakat építéséhez.
* Közös akciók készülnek az erdészettel, valamint a rendôrséggel a falopás felszámolására. A tervek szerint hetente tartanak majd beszámolókat a tevékenységrôl.
* Tárgyalások folynak a jelzôlámpák ügyében. Cégektôl kérnek ajánlatokat a villanyrendôrök „bérbeadására", azok üzemeltetésére, valamint karbantartására. Amint meglesz mindez, megkezdôdik a „szolgálatuk" is.
* A labdarúgással kapcsolatban csak annyit szeretne a polgármesterünk, hogy azon cégvezetôk, akik soha semmire nem áldoztak, szálljanak magukba és próbálják meg támogatni a bôrlabdás sportágat. Az ne riasszon el senkit, hogy csapatunkban csupán kevés gyergyói játszik.
* Végre valahára megjavítják majd a Harmopan pékség elôtti járdát. Legalábbis ezt értettem én abból, amit a polgármesterünk az e heti aszfaltozásról beszélt. Elmondta ugyanis, hogy még folynak a munkálatok, és a héten az erdészet környékén meg a pékség elôtt dolgoznak majd.
* A Gyilkostó is szóba került. Megtudtuk, hogy e hónap végén a Polgári Csoport szervezésében az érdekelt intézmények meghívásával megbeszélés történik majd e gyöngyszemünkrôl a helyszínen.
* Október 22–28. között ôszi lomtalanításra kerül sor. Az a kérés a lakosság felé, hogy az összegyűlt szerves hulladékokat ne égessék el, hanem gyűjtsék össze, és a mellékgazdaság emberei elszállítják majd. A továbbiakban összeállítják majd a programot, mely szerint begyűjtik majd a hulladékokat és ezt a lakók tudomására hozzák.
* Október 18–19-én kerül sor Békéscsabán egy regionális konferenciára, amelyre városunk is meghívást kapott. Ezen a résztvevôk tárgyalásokat folytatnak, vitaestre kerül sor, és közreműködnek különféle javaslatok kidolgozásában. A konferencia üzeneteit továbbítják majd szakmai körökbe.
* Megtudtuk még, hogy vannak olyan polgárok, akiknek több éves adóhátralékuk van. Városunk adóból származó bevételei jelen pillanatban nem érik el a 60 százalékos arányt sem.
* Nagy István, a város titkára múlt héten polgárvédelmi felkészítôn vett részt, amelynek helyszíne Bákó volt. A képzésen Hargita megyébôl ô volt az egyetlen résztvevô.
Barabás Alpár
Panaszkönyv
Átjárót a szárhegyi útra
Kezdhetném azzal is írásomat, hogy folytatás két héttel ezelôtti lapszámunkból, hiszen ismételten az útjainkról lesz szó rovatunkban. Ezúttal azonban nem a gödrökrôl szól a fáma, hanem a gyalogátjáróinkról. Egész pontosan a Nicolae Bălcescu út átjáróiról, amelyek nincsenek. Ugyan van egyetlen átjáró a Református Lelkészi Hivatal elôtt, de azon kívül egyetlen eggyel sem találkozik a halandó a fent említett utcán közlekedve. Minap szerkesztôségünkben keresett fel S. I. Bălcescu utcai lakos, és a következôket mondotta:
„Ott kezdeném, hogy nem merem kislányomat egyedül elengedni még a szomszédba sem. Mint tudjuk, óriási forgalma van a Nicolae Bălcescu utcának, hiszen megyei, ha nem országos fôútvonal. Naphosszat száguldanak rajta a különféle kis és nagy járművek. Mondhatjuk, hogy száguldanak, hiszen nagyon ritka az a sofôr, aki a sebességkorlátozást betartja. Szerepet játszhat ebben az is, hogy egyetlen egy gyalogátjáró található az úton. A város végén ott van a benzinkút is, ami nagyban hozzájárul a forgalom növeléséhez. Az úttest két oldalán járdának nevezett ösvények vannak, amelyek esôs idôben alig, vagy egyáltalán nem járhatóak. Gyakran kénytelenek vagyunk az úttest szélén járni, és ez balesetet is okozott már. A legnagyobb probléma a Tűzoltók és Bălcescu utcák keresztezôdésénél van. A kôkeresztnél bonyolult az átjárás, hiszen minden irányból jönnek az autók. Persze egyetlen átjáró sincs, így mindenki ott megy át az úttesten, ahol akar és persze ahol tud. Jó lenne, ha legalább ide festenének átjárókat, hogy tudjuk, hol biztonságosabb az átkelés. Talán arra már nem is lenne érdemes szót vesztegetni, hogy a focipályára, és a műjégpályára is ezen az úton kell átmenni. Valahogy így: jobbra nézz, balra nézz, aztán sipirc át az úttesten. Kérdezném én, hogy kinek a feladatkörébe tartozna ezeknek az átjáróknak a festése? És évek óta nem lehetett egyetlenegyet sem felfirkantani az úttestre? Hál''istennek a központon évente újrafestik az átjárókat..."
Adott az egy kilométernél jócskán hosszabb útszakasz mindössze egyetlen átjáróval az egyik végén. Ezenkívül vannak még szép számmal száguldó járművek, gáztaposó sofôrökkel. És természetesen nem feledhetjük a gyalogosokat, kicsiket és nagyokat. Fôleg a kisebbeket, akiknek – elmondhatjuk – életveszélyes közlekedniük az említett útszakaszon. Ha jól emlékszem, már évek óta tart ez a gyalogátjáró-nélküliség. Azóta hallhattunk már ígéreteket arról, hogy lesznek átjárók itt és itt. Aztán a szavakat elfújta a szél, csupán az emlékük maradt, az is halványulófélben. Néhány hete már annak, hogy polgármesteri hivatalunk illetékesei felkértek: a város polgárai segítsenek a jövô évi költségvetés összeállításában. Íme, itt van egy ötlet: legyenek átjárók a Bălcescu utcán is. Lehet persze azt mondani, hogy nem a városhoz tartozik, hiszen országútról van szó; oldja meg az útügy ezt a problémát. Ez igaz. De kérdem én, a város lakói is hozzájuk tartoznak? Oda fizetik be adóikat? És ezek a személyek, – akik a városnak többé-kevésbé idôben fizetik adóikat – nem érdemelnek meg annyit, hogy néhány átjárót mázoljanak a fent említett útszakaszra?
Barabás Alpár
Betörtek a nagyüzletbe
Hétfôn éjszaka nem éppen tisztességes szándékkal álltak meg valakik a központi nagyáruház hátsó bejáratánál. Leütötték a lakatot, s egyenes út vezetett a második emeletre, az elektronikai cikkekhez. De táskára is szükség volt az áruszállításhoz, hát lementek egy emelettel alább, s ha már ott voltak, megürítették a pénztárgépeket is. Aztán 40–50 millió lejnyi értékkel távoztak.
Az albérlô kiskereskedôk nemcsak azt fájlalják, hogy kicsinyke pénzüktôl megfosztották, hanem tartanak attól, hogy ezután is gyakran jönnek ilyen hívatlan látogatók, akik nem szoktak üres kézzel távozni. Többen is a bérbeadót hibáztatják a betörésért, mert nem figyelt az épület biztonságosságára, szabad utat engedve ezáltal a betörôknek.
* * *
Kedden reggel, nyitás után szomorúan döbbentek rá az elárusítók, hogy bizony hiányzik az árukészlet egy része. Elektronikát kedvelôk lehettek a betörôk, megtetszett nekik a video- és CD-lejátszó, az elektromos kijelzésű óra, a fényképezôgépek... s aztán táskát is csentek mellé, amibe elszállíthassák a szerzeményüket. Persze az éjszakai látogatók a pénz szagát is megérezték, sorban ürítették ki a pénztárgépeket. Szerencse, hogy legtöbb helyen csak aprópénzt találtak. S azt is szerencsének tartják az eladók, hogy már jó ideje nem zárják a kasszagépeket, így nem feszítették fel, nem tették tönkre, csak kivették a bennük lévô zörgôt. Azt mondják, korábban is voltak betörések, s csak a földszinten lévô kereskedôk pénze van valamelyes biztonságban, mert az kivilágított, az útról jól be lehet látni, ott nem mernek éjjel koslatni a rosszándékúak. Az emeleti üzletecskék viszont könnyű prédának tűnhetnek, s az eset után emiatt háborognak leginkább az albérlôk:
– Mi házbért fizetünk, nem is keveset, mégsem figyelnek a biztonságra. Az csak csekélység, hogy az épületet nem is tudjuk, mikor tatarozták utoljára, s az ajtók le vannak ereszkedve, becsukni is alig lehet, de még az árukészletünk sincs itt biztonságban. Csak befolyik a sok pénz, de egy riasztóra sajnálnak áldozni.
A központi nagyáruház a Bradul Kft. fennhatósága alá tartozik. Meg is kérdeztük a vezetôjét, Tinka Kálmánt, miért nem figyel jobban a biztonságra.
– A betörés riasztóval vagy anélkül egyaránt megtörténhet. Különben már korábban tárgyaltam egy riasztókészülék felszerelésérôl, s nem kell már sokat várni rá.
A rendôrség helyszínelés után megállapította, hogy a betörôk hozzávetôlegesen 40–50 millió lej értékű árut és kevéske készpénzt vittek magukkal. Országos körözést indítottak a tettesek ellen, remélhetôleg gyors eredményre jutnak.
Szerencsés esetben elôkerülnek a lopott tárgyak, de a kiskereskedôk nem lehetnek nyugodtak. Reggelente attól rettegnek, hogy standjaikat lecsupaszítva találják. Kellene már az a biztonság.
Balázs Katalin
Ôrizzük meg!
Segíts már! Mit mondjak a Marinak, hogy feljöjjön hozzám?
Ez itt az apu, ezen a képen meg az anyu!
Mindkét mondat naponta többször elhangzik a rádióban. Hallgatja a egész város, s tudomásul veszi, hogy fejlôdünk. Haladunk nyugat felé! Ugyanis köztudott, hogy Magyarországon így beszélnek. Igaz, az is köztudott, hogy ez helytelen...
Ugyanott hallottam egy reggel a hírekben a következôt: az amerikai elnök kijelentette, hogy a támadások mindaddig folytatódni fognak, míg csírájában fojtják el bin Laden szervezetét. Mondanom sem kell, hogy ezzel elkéstek, de alaposan. A tájékozott hallgatók bizonyára tudják, a többiek kedvéért mondom: csírájában elfojtani csak azt lehet, ami csírában van, azaz ami most alakul, fejlôdik. Bin Laden szervezete ellenben jól fejlett, sok-sok éve működô valami. Azt fel lehet számolni, meg lehet semmisíteni, porba lehet taposni, tropára lehet verni, de csírájában elfojtani már nem!
Köztudott, hogy nehéz nyelv a magyar, de azért vigyázzunk rá, mert a miénk!
Árus Zsolt
Betartott kampányígéret
Ingyentejpor a csecsemôknek
A tavalyi választások elôtti kampányhadjárat közepette, a ma már hatalmon lévô párt ígéretet tett arra, hogy az egyéven aluli csecsemôk ingyentejport kapnak. Úgy néz ki, hogy egy évvel késôbb megvalósul ezen ígéret. Igaz, kisebb-nagyobb módosításokkal. Ugyanis nem mindenik kisgyerek jogosult tejporra, csupán azok, akik anyjuktól nem kapják meg a szükséges tejmennyiséget. Nemrégiben hírt kaptunk arról, hogy megvoltak az árverések, melyek azt hivatottak eldönteni, melyik cég szolgáltatja majd az ország megyéibe a szükséges tejport. A remetei tejporgyár az ország mintegy huszonkét megyéjébe szállít majd.
Sándor Vilmostól, a Hargita Megyei Tejipari Vállalat, vagy ismertebb nevén a remetei tejporgyár igazgatójától tudtuk meg, hogy a tavalyi 700-as számú Hivatalos Közlönyben jelent meg az a rendelet (39/2000), melynek értelmében minden egyéven aluli gyerek, akit anyja nem tud ellátni megfelelô tejmennyiséggel ingyenes tejporra jogosult.
Már eltelt majd egy év, még mindig semmi biztosat nem tudni. Tény, hogy erre a célra a költségvetésben elkülönítettek 100 milliárd lejt, majd a késôbbiekben ezt a keretet kibôvítették további 34 milliárd lejjel. Minden megyében felleltározták azokat a a családokat, akik jogosultak a tejporra. Az Egészségügyi Minisztérium ezt a feladatot a Megyei Egészségügyi Igazgatóságokra bízta, amely a maga során a családorvosoktól szerezte be az adatokat.
A szabályzat is változott idôközben, hiszen, míg a rendeletben az áll, hogy hazai termelôk tehették volna meg ajánlataikat, mire tettekre került a sor, már külföldi termelôk is beszállhattak. Licit útján választották ki azokat a cégeket, akik bizonyos megyékbe szállítanak majd. A remetei tejporgyár mintegy 22 megyében nyerte meg ezeket az árveréseket.
Az Egészségügyi Minisztérium szabta meg a kritériumokat, melyeknek az illetô tejpor meg kell feleljen.
– Mekkora mennyiséget kell az év végéig szállítania a tejporgyárnak? – kérdeztük Sándor Vilmos igazgatótól.
– Négyszáz tonnára rúg az öszszes szállítani való. Megvan a kapacitásunk, hogy legyártsuk ezt a mennyiséget.
– Hova kell szállítani? Melyik megyébe megy a legtöbb ingyentejpor?
– Nyertünk liciteket Moldvában és Havasalföldön is, sôt a Konstanca megyei árverésbôl is mi kerültünk ki gyôztesen. Sok helyen komoly konkurrenciánk volt. Csupán egyetlen egyet említenék, és ez a Nestlé, amirôl gondolom nem kell többet mondani. Bukarest után Bákó megyébe szállítunk legtöbbet.
– Megyénkben mekkora az igény?
– Az év végéig mintegy 18 tonnát kell eljuttassunk az egészségügyi igazgatóságoz. Ez havonta hat-hat tonnát jelent.
– Mit jelent a gyárnak az ingyentejpor gyártás?
– Csupán annyit, hogy most teljesen kihasználjuk a gyárat. És a legjobb ebben az, hogy azzal foglalkozunk amiért ezt építették.
Kémenes Miklóssal is beszélgettünk a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatalból, akitôl arra kérdeztünk rá, hogy hányan szorulnak városunkban rá erre az ingyentejporra. Megtudtuk, hogy a háziorvosoknak kellett összeírniuk a rászorulókat. Az adatokat felküldték az egészségügyi igazgatósághoz, ahonnan az elosztás történik, amit majd a polgármesteri hivatal végez. A családorvosok receptet írnak, és ezzel jönnek a szülôk kivenni a tejport. Azonban még semmi biztosat nem tudnak, ha valami kiderül, a lakosság tudomására hozzák.
Barabás Alpár
Szemét helyett komposzt
Október 9-én, kedden fórumot szervezett az Amôba Öko Központ környezetvédelmi alapítvány. Ezúttal nem a vizeinkért, hanem a szemét és levegô szenynyezése ellen kívánnak síkra szállni oly módon, hogy a kárt nyereséggé alakítsák át. A megoldás: komposztálás.
Amint a 200 példányban kinyomtatott és családokhoz eljuttatott szórólapon is olvashatjuk, a komposztálás szerves hulladékok (konyhai növényi maradványok, fűnyesedék, lehulló falevelek...) levegô jelenlétében történô lebomlását jelenti. Ezen folyamat – a korhadás – során egy humuszban gazdag termôföldhöz hasonló terméket kapunk, mely kiváló tápanyag a növények számára.
A szórólapban megismerkedhetünk a komposztkészítés módjával, valamint megtudjuk azt is, hogy ezen növényi hulladékokat miért jobb komposztálni, mint elégetni: * a komposztálással természetes úton elôállított trágyát nyerünk, mely humusszal gazdagítja a talajt, tehát nincs szükség drága műtrágyákra; * a fel nem használt kerti növények visszakerülnek a természetes körforgásba, azaz kevesebb szemét termelôdik; * nem kell elégetni a felesleges ágakat, nyesedékeket, faleveleket, ami azt jelenti, hogy füstjével nem szenynyezi a levegôt.
A kevés érdeklôdô jelenlétében zajló fórumon – melyen újra nem képviseltette magát a város legfelsôbb vezetése – a parajdi Serényi János tartott elôadást tapasztalataikról, majd vitára, megoldáskeresésre is sor került. Amint Bajkó Ildikó, az Amôba Öko Központ vezetôje elmondotta, az elsô lépés, hogy a városunk közterületeirôl származó növényi hulladékokat a hivatal összegyűjtse, a kertészetbe szállítsa.
Kercsó Attila helyi tanácsost is megkérdeztük, mi a véleménye a komposzt-akcióról?
– Ez nagyon jó arra, hogy kevesebb legyen városunkban a szemét, s a komposztot a kertészet felhasználhatja. De nem szabad haszonban gondolkodnunk, mert ez nem jelent nagy nyereséget. A komposztkészítés sok munkát igényel, s jó lenne egy terület, melyen ki lehetne építeni a tárolókat, s megbízni egy embert az ôrzéssel, forgatással. Persze minden a hivataltól függ, mert ez tavaly is meg volt beszélve, s végül az összegyűjtött faleveleket a Salamon Ernô Líceum elôtt elégették. Tény viszont, hogy egyszer el kellene kezdeni.
Hogy mi lesz a hulladék sorsa idén, nem tudni, hisz a hivatal távolmaradása miatt még ígéretet sem tehetett arra, hogy vállalja a gyűjtést, szállítást. Kercsó Attila szerint az lenne az igazi, ha a városnak lenne egy állatfarmja, s a száraz leveleket ott használnák aljazásra, mert abból lenne igazán jó portrágya. Ám egyelôre állatfarm nincs, csak száraz falevél... de az rengeteg.
Balázs Katalin
Kossuth-szobor Csomafalván
„Székelyföldben álljon, az idôk végezetéig"
1995. június 28-án a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány közgyűlésen döntötte el, hogy az államalapítás 1100-ik, az 1848-as forradalom 150-ik évfordulójának alkalmával felállítja a község a Köllô Miklós által egykor megalkotott Kossuth-szobor hű másolatát. Másolatát, hiszen az eredetit, amelyet 1899 június 11-én avattak fel Marosvásárhelyen, 1921-ben vandál kezek lerombolták.
A szovátai Sánta Csaba szobrászművész által a megmaradt makett alapján újraalkotott szobrot vasárnap avatták fel Csomafalva központjában. Ezáltal a templom melletti, újrarendezett kis park arculata még ünnepélyesebbé, még hangulatosabbá vált.
A szoboravatás köré más műsorokat is szervezett a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány, így már szombat délután ünneplésbe kezdett Csomafalva. Ifj. Köllô Miklós a nagy szobrászművész alkotásairól készített fényképfelvételeket tárta közszemlére, a kiállítás anyagáról Balázs József alfalvi festôművész szólt a közönségnek. Majd Kossuth és a székelyek címmel tartott ülést a Csomafalvi Értelmiségi Fórum, este pedig orgonakoncertre került sor.
A tulajdonképpeni szoboravatást vasárnap délelôtt ünnepi szentmise elôzte meg. Sokan az avatóünnepségen is részt vettek, így a hideg, ködös idôjárás ellenére is szép számú közönség volt az ünnepségen.
Dr. Fülöp László, Gyergyócsomafalva polgármestere, mielôtt leleplezte volna az alkotást, elmondotta: „egy nemzet rangját értékteremtô munkája adja meg, s amely nemzet élni akar, nemcsak létrehozza, meg is ôrzi értékeit." A szobor által a polgármester szerint megújul, hangulatosabbá válik a község történelmi központja.
Búzás Ibolya Kossuth-dalokat énekelt, Szabó Tibor és Veress László pedig zenés elôadást tartott.
Az egyik támogató, a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma részérôl Elekes Botond osztályvezetô szólalt fel, s ugyanolyan értékűnek nevezte a Kossuth-szobrot, mint a Kolozsváron felállított Mátyás-szobrot. Azt is elmondotta, Magyarországon 2002-re Kossuth-évet hirdettek, ez az avató az elsô lépése ennek.
A Magyarok Világszövetsége is csatlakozott a támogatókhoz, a szövetséget Patrubány Miklós elnök képviselte. „Gyáva népnek nincs hazája" – idézte Kossuthot. „Úgy kell Európa felé mennünk, hogy egy percig se feledjük, Ázsiából származunk, s ez az út nem Bukaresten keresztül vezet, hanem a szabadság nyomán, emelkedett szellemben" – fűzte hozzá.
Gódor András, a testvértelepülés, Dány polgármestere hosszasan taglalta, vajon Kossuth melyik arcának állított szobrot Csomafalva, s megállapította, hogy „ôsszel is Pünkösd van Csomafalván, a Délhegy lábánál". Merész lépésnek nevezte a szobor újraállítását, s ugyanakkor dicséretes tettnek, hiszen, mint mondotta, „a langyosokat nemcsak az Úr, de a história is kiköpi szájából".
A Megyei Tanács alelnöke, Bunta Levente kiemelte, hogy muszáj merészet álmodni, szobrokat állítani, azonban tudni kell vigyázni is ezekre, ugyanúgy, ahogy nem elég, ha visszakérjük erdeinket, mezeinket, tudnunk kell gazdálkodni is velük. A Szent István Lovagrendet képviselô Kovács Árpád után Marosvásárhely alpolgármestere, Fodor Imre szólalt fel, s a határozottságot, erôt, biztatást sugalló szobor létrehozásáért minden vásárhelyi magyar nevében köszönetet mondott.
Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke részletesen elmesélte a szobor történetét. Mint azt lapunknak is elmondotta, több okból is fontos a községnek ez a szobor. Elôször is, mert az eredetit a község neves szülötte alkotta, s akkoriban így indokolta a szoborbizottság Köllô Miklós kiválasztását: „Faragja székely kéz az emléket, vezesse vésôjét székely szív, mint ahogy a szobor székelyföldön álljon". Azáltal is köze van Kossuthnak Csomafalvához, hogy zászlaja alatt hozzávetôleg kétszáz falubeli vesztette életét. Jó példa ez a Kárpát-medence lakosságának összefogására, hiszen rengetegen járultak hozzá az ünnepséghez. A szobor ôrzését a mindenkori csomafalviakra bízzák, remélve, hogy jó gazdái lesznek. Nem volt könnyű megvalósítani ezen szoboravatót – mondotta Borsos Géza –, annál is inkább, mivel nem mindenki értett egyet a szoborállítás fontosságával. Voltak, akik azért ellenezték, mert tudták, milyen fontossággal bír, és voltak, akik nem értették ugyan, de lázították ôket. Borsos Géza ezen személyeknek is köszönetet mondott, hiszen az ellenkezéssel még inkább ösztönözték a kezdeményezôket arra, hogy legyôzzék az akadályokat. Tehát akik ellenük dolgoztak, azok tulajdonképpen segítettek, hogy a kezdeményezôk még jobban akarjanak szobrot állítani.
Néhány, az ünnepségen résztvevô helybélivel beszélgetve kiderült, nem bánják a csomafalviak, hogy most Kossuth áll az egykori szökôkút helyén. Sokkal szebb lett a központ, meg vannak vele elégedve – mondották.
Pál Hajnalka
Kell-e fôiskolás-bentlakás?
A fôiskolai tanévnyitón, ahol arra is felhívták a figyelmünket, hogy döntés elôtt állunk, mert ha kell Gyergyónak fôiskola, akkor áldoznunk is kell rá, azt is felemlegették, hogy szükségszerű egy bentlakás-építése.
Kell-e bentlakás a fôiskolás diákoknak, akkor, amikor három középiskolánk bentlakása ott áll? – tették fel sokan a kérdést. Ugyanakkor az is felvetôdött, hogy hány szabad ágy van ezen intézményekben, nem jutna-e hely ott a „nagyoknak" is.
Felkerestük tehát a három intézményvezetôt, mondják el ôk, hány tanulót tudnának fogadni.
Felméri Katalin a Gépgyártóipari Iskolaközpont igazgatónôje:
– A 180 férôhelyes bentlakásunkban úgy 80–90 gyerek van, s mivel olyan szakokat indítottunk, többnyire fiúk. Tehát a lányoknál van több üres hely. Már fogadtunk is huszonöt egyetemistát, s még tudnánk fogadni. Szívesen látjuk ôket, s a fôiskolásoknak még olcsóbb az ellátás, hisz programjuk miatt nem kötelezhetjük arra, hogy reggelit, ebédet és vacsorát is vásároljanak. Így havonta csupán 830 000 lejt kell fizetniük.
Farkas Zoltán a Batthyány Ignác Szakközépiskola igazgatója:
– 120 férôhelyes iskolánk bentlakása, melyben jelenleg 67 tanulónk és 15 fôiskolás él, havonta 100 000 lejt fizetve a szálláshelyért. Mi mindenkit befogadtunk, befogadunk, aki kérést nyújt be hozzánk. Elvárásunk csupán anynyi, hogy kapuzárásra, este tíz órára legyenek az intézményben. Valószínű, hogy a fôiskolásoknak több szabadságra lenne szükségük, de a kicsik miatt ezt nem lehet megengedni. Aki betartja a programunkat, az jöhet, mert befogadjuk, de a rendbontókat kipenderítjük innen.
Szilágyi Ferenc, a Salamon Ernô Elméleti Líceum igazgatója:
– Nyolcvan férôhelyes bentlakásunkban nincs üres hely, elfoglalták a mi tanulóink valamint a Sfântu Nicolae Líceum diákjai. De ha lenne hely, akkor sem fogadnának fôiskolást, mert programjuk és viselkedésük annyira eltérô, hogy csak zavarnák a líceumi bentlakás rendjét.
Tehát két bentlakás maradt, melybôl a fôiskolások válogathatnak, de ott hely van bôven. Tehát így tekintve, nem indokolt egy újabb bentlakás létrehozása. Nem így látja azonban Dombay István, a fôiskola aligazgatója:
– Egyértelműen szükség van egy bentlakásra, amely a fôiskoláé, hisz az itt tanulók együtt lennének, saját menzával rendelkezne... s ott kaphatnának helyet a város vendégei is.
Van alapja, mert nemcsak a tanulókra, a vendégekre is gondolnunk kell. Most csak az a kérdés, hogy honnan lenne az egészre pénzalap?
Balázs Katalin
Páll Lajos képkiállítás
Október 15-én 18 órától a Pro Art Galéria újabb képkiállítás helyszíne volt. A gyergyói közönség nem csak a kollokvium alkalmával vizsgázott jelesre, hanem ezúttal is elérte a maximális pontszámot érdeklôdés, jelenlét szempontjából.
A tárlatot három fiatal egyetemista, név szerint Kémenes László, Bartalis Botond, és Bartis Zoltán sóvidéki népzenével tette hangulatosabbá.
Dézsi Zoltán, Hargita megye alprefektusa így jellemezte a művész munkásságát: „Pál Lajos alkotó világában a vers és a kép életegysége nem az egymáshoz illesztett kifejezési formák spekulatív játéka, hanem az együtt felszínre törô forrás cseppjeinek csillogó ragyogása. S ki ezen ihletforrás közelébe jut, csendesen, de erôsen érzi, hogy tartozik valahová. Egy fizikai és szellemi tájhoz, mely elidegeníthetetlenül az övé is."
Kolozsi Kilián gyergyói színművész Páll Lajos verseket szavalt.
Szatmári László műkritikus a Pallas Akadémia Könyvkiadó Műterem Galériájának a képzôművészet népszerűsítése terén folytatott sikeres tevékenységét méltatta.
Márton Árpád képzôművészt 47 éves baráti és művészi kapcsolat fűzi Páll Lajoshoz. Záróbeszédében ismertette a művész viszontagsággal teli, küzdelmes életpályáját, kitartását, amely művészi alkotásainak kiteljesedéséhez vezetett.
Panigay Cili
Nyílt levél
Pál Árpád polgármesterhez
Köztudott, hogy a tanácsban, illetve a Kisújság munkatársaként kifejtett tevékenységem miatt Ön nem táplál különösebb szimpátiát irántam. Azonban ez nem lehet elég ok arra, hogy törvények által szabályozott kötelezettségeinek ne tegyen eleget. Konkrétan: 4080-as számmal iktatták a városházán azirányú kérésemet, hogy bocsássa rendelkezésemre a tanács, illetve a Renco Kft. között megkötött szerzôdést. Az iktatás dátuma: 2001. július 18., azaz ezen levél megjelenésekor lesz pontosan három hónapja. A közigazgatási törvény 52-es cikkelyének második bekezdése világosan kimondja: Önnek kötelessége a tanácsosok által kért információkat maximum 20 napon belül megadni. Tisztelettel felhívom a figyelmét, hogy július 18. óta már négy és félszer telt le a húsz nap.
Természetesen lehetôségem volna bírósághoz fordulni, s attól kérni, hogy kötelezze Önt a törvény betartására. Ez mostanig nem állt szándékomban, azért is fordulok Önhöz ebben a formában, hogy megkérjem, döntse el: szándékában áll eleget tenni kötelezettségének, vagy megvárja, míg bírói végzéssel kötelezik erre?
Tisztelettel: Árus Zsolt
A Közüzemek hírei
Kedden reggel sajtótájékoztatót tartott a Közüzemek igazgatója, Nagy Attila. A legfontosabb téma ez alkalommal is a hôhozammérôk felszerelése volt. Mint azt az igazgató elmondotta, összesen százkilenc kérés van jelen pillanatban leadva, ez sokkal több, mint amennyire számítottak. Az idén eddig csupán tizenöt mérôműszert sikerült felszerelni, azonban minden beérkezett kérésnek eleget kellene tenni még a fűtési idény megkezdése elôtt. Ez hatalmas teher a Közüzemeknek, bár a Ben-Com-Mixt Kft. is besegít a munkálatokba.
Nagy Attila újra elmondotta, hogy azon lépcsôházak lakói, ahol nem lesz hôhozammérô felszerelve, várhatóan nagyon sokat fizetnek majd a téli melegért, hiszen a veszteség az ô számlájukat terheli majd. A Forradalom negyedi és a Virág negyed északi felében levô kazánházak dolgoznak a legnagyobb veszteséggel, ezen hálózatok esetében a legsürgôsebb a rendbetétel. Az eddigi gyakorlat szerint a veszteséget megosztották, így mindenkinek jutott belôle a számlájára, függetlenül lakhelyétôl. Most azonban még nem tudják, hogy fogják kiszámolni az átlagot, hiszen pontosan ki fog derülni, melyik kazánház milyen hatásfokkal dolgozik, és mennyi meleg jut a lakásokba.
Azt is megtudtuk, a november elseje után leadott kéréseknek, a hôhozammérôk felszerelésére, csak abban az esetben tudnak az idei fűtésidényben eleget tenni, ha a kérvényezô lépcsôházat gond nélkül le lehet csatolni a fűtéshálózatról. Azt ugyanis nem lehet megengedni, hogy két-három naponta leengedjék a vizet a rendszerbôl, mivel az újabb veszteségeket jelentene.
Arra is magyarázatot adott Nagy Attila, hogy miért változó a felszerelés díja. A hiedelemmel ellentétben nem a műszerért kell többet, vagy kevesebbet fizetni, annak minden lépcsôház esetében ugyanannyi az ára. Azonban a felszerelés ára változó, nem mindegy például, hogy mennyi vezetéket kell felhasználni hozzá.
Nemrég felmérést végeztek a Közüzemek alkalmazottai azokban a lépcsôházakban, ahol a földszinten szeméttárolónak fenntartott helyiségek vannak. Kiderült, hogy a lakók ezeket használatba vették, s hallani sem akarnak róla, hogy oda kukák kerüljenek, annak ellenére, hogy már tervezéskor ezen célra képzelték el a helyiségeket.
A Forradalom negyedben próbaidôre elhelyezett műanyag, kisméretű szeméttárolók úgy tűnik, beváltak. Nagy Attila úgy látja, immár ideje lenne a többi lakónegyedben is ilyeneket használni, hogy teljes kapacitással dolgozhasson a tömitôs autó, amely a nagyobb kukákkal nem bír el.
Pál Hajnalka
Az a fránya gigakaloriméter
Nagyon sok szó esik mostanában a gigakaloriméterekrôl. Akiknek már tavaly be volt szerelve áldottként tekintenek rá, hiszen az elôzô fűtési idényben sokat spóroltak a mérôműszernek köszönhetôen. Azonban átkozottként is tekintenek a fent nevezett eszközre azon lépcsôházbeliek, akiknek nincs pénzük, hogy a borsos felszerelési árat megengedhessék maguknak.
Az idén a Közüzemekhez több, mint száz kaloriméter felszerelését célzó kérés érkezett. Vannak, kik már augusztus folyamán lefizették az órát, azonban csak szeptember közepe táján szerelték be – sajnos, csak részlegesen. Ilyen eset a Virág negyed 49-es tömbházának B lépcsôházájé is. A lakók összepótoltak és augusztus folyamán lefizették a mérôműszer ellenértékét, kisebb-nagyobb hercehurca után. Mert ugyebár akkoriban ki kellett fizetni a tartozásokat is, amit a jólelküek idôközben már nem követelnek. De sebaj, hisz kisebb-nagyobb ráhatással megoldódott a probléma. Miután a kifizetések megtörténtek, már csak várakozni kellett a beszerelésre. El is jött a várva várt nap, meg is jelentek a közüzemektôl a munkások, akik neki is láttak a felszerelésnek. Egy hét sem telt el, hogy a munkálatoknak nekifogtak, és máris olyan hírek kaptak szárnyra, hogy mindaddig nem fejezik be a kaloriméter felszerelését, amíg ki nem fizet a lakóközösség még négymillió lejt. Általános lett a felháborodás. Mert, mint a lakók mondották: hogyan jön ahhoz a Közüzemek vezetôsége, hogy miután kifizettük a szükséges összeget még kérjenek négymillió lejt? A tény, amivel a lakók nap mint nap szembesülnek az, hogy a mérôműszer felszerelése a mai napig sincs befejezve.
A fentiek tükrében arra a következtetésre jutottam, hogy netalán a Városgazdálkodási Vállalat szórakozik a lakókkal, hogy ne írjam le, azt, amit gondolok.
Felkerestem tehát a GO Rt.-t, ahol Kimpián Ágnessel, a Távfűtési Iroda osztályvezetôjével beszélgettem. Megtudtam azt, hogy az augusztus folyamán kifizetett összeg csupán elôzetes, hiszen annak idején nem volt ismert még, mennyibe kerül majd egy óra felszerelése. Csupán késôbb derült ki, hogy mibe kerül egy 40 centiméteres átmérôjű csôre szerelhetô kaloriméter, és ennek függvényében is számításokat végeztek a Közüzemeknél. Ekkor jött ki eredményként 34 millió lej, és ezt mondták a munkások is. Azonban ez az összeg sem a végleges. Vannak – mondotta az osztályvezetô – még hasonló helyzetben lévô lépcsôházak. Azonban sehol nem vették el a pótlást szolgáló négymillió lejt. Csupán akkor kerül sor a számlakiegyenlítésre, amikor a mérôműszereket már teljesen felszerelték. Lehet, hogy nem lesz éppen négymillió, hanem csupán kétmillió a „pótlék", de ez sok mindentôl függ.
Hogy az óra miért nincs felszerelve? Ez már egyszerű: nem érkeztek meg az azokhoz járó elektronikai részek. Vagyis, a gyártó cégtôl rendelt a Közüzemek bizonyos mennyiségű órát a tartozékokkal együtt. Az órák meg is jöttek, azonban az elektromos alkatrészeket a feladó elfeledte (?!) beletenni a csomagba. Vagyis nem azért nem szerelték be a villamosságot, mert nem fizették a lakók a plusz négy milliót, hanem azért, mert nem volt, mit beszerelni.
Ez esetben csak azt nem értem, miért kellett úgy hangozzon a dolog, ha nem fizetnek négy milliót, nem szereljük fel az elektromosságot. Úgy is lehetett volna mondani, hogy nincsenek meg az alkatrészek, azért nem tudjuk befejezni a szerelést. De nem, nagyobb diplomaták a Városgazdálkodási Vállalat dolgozói. Mert ugye, fel akarják készíteni a lakókat arra, hogy valószínűleg még fizetni kell a továbbiakban.
Barabás Alpár
Halottról jót, vagy semmit?
Egy évig egy házban a hullával
2000. szeptember elején, Gyergyóremetén a Fürdô utca 2142. szám alatt gyilkosság történt. Az 58 éves Máthé Sándor mostohafiának keze által lelte halálát édesanyja házában. Az élettárs, Emôke, felbôszült fiával közösen, a rémület és a következményektôl való félelem hatására mélyítette a vermet, és ott rejtette el a testet. Telt-múlt az idô, s hogy hová lett a férfi, senki nem tudta. Kérdezôsködtek a szomszédok, de csak annyit mondtak nekik, eltűnt, más vidékre ment dolgozni. Több mint egy évig lakott a család – az édesanya, az élettárs, valamint a négy közös gyerek – az elhunyttal egy házban. Azonban Emôke már nem bírta titokban tartani a szörnyű tettet: elmesélte fiának, aki egyenesen a rendôrségre ment az információval. Így csak ez év október 8-án derült fény a gyilkosságra, s került ki a halott a verembôl.
Keresztelô után gyilkosság
A gyilkosság elkövetôjét, a 26 éves Ivácson Csabát már letartóztatta a rendôrség, s egy kis tétovázás után be is vallott mindent. Ha vele nem is, de édesanyjával, aki nemcsak szemtanúja volt az eseményeknek, hanem az elrejtésben, titoktartásban is segédkezett, elbeszélgethettünk. Emôkének kilenc gyereke van, négyüknek volt édesapja az elhunyt. A Maroshévízen élô tettes nem közös gyerek, ahogy Róbert sem, aki végül jelentette a tettet a rendôrségen.
– Volt egy keresztelô egy cigány családnál – mesél Emôke. – Mivel ez is cigány volt, meg voltunk híva mi is, de én nem akartam menni. De Sanyi egész héten evett meg, hogy menjünk el. Azt kérdezte, miért tartom olyan nagyra magam, ha magyar vagyok? Hát muszáj volt elmenni, bár tudtam, hogy baj lesz belôle, mint mindig, ha ivott. A keresztelôn szakács voltam, segítettem egész nap, de az estére, amikor haza kellett jönni, félve gondoltam, tudtam, hogy cirkusz lesz. Ott volt a fiam is, Csaba a feleségével. Ittasak voltak; Sanyi is, a fiam is, ahogy az a keresztelôk után lenni szokott. Hazajöttünk. Ahogy beléptünk az ajtón, Sanyi máris kezdett ordítani, azt mondta, takarodjak ki a házából. Én mondtam neki, hogy le kell fektetni a gyerekeket, hideg van, késôre jár. Erre nekem szökött, s úgy megütött, hogy felestem az asztalra. Látta ezt a fiam, Csaba, s melyik gyermek engedi, hogy az anyját üssék? Ráadásul Sanyi neki nem is az apja. „Gyere, verekedj velem, ha olyan erôs vagy, ne anyámmal!", mondta Sanyinak. Én akkor nagyon megijedtem, mert összeverekedtek. Döngettem anyósom szobájának ajtaján, hogy jöjjön ki, mert baj van. Gondoltam, meg tudja nyugtatni a fiát. De nem jött ki, azt mondta, hagyjuk békén. Sanyi ekkor már tiszta vér volt, a fiam összerugdosta. Arra gondoltam, ha ezek összeverekedtek, s a legény elmegy, engem Sanyi megüt, mert régebb is fenyegetett a késsel. Le akartam mosni a vértôl. A fiam kikapcsolt, felemelte a két kezét, s kezdett ordítani. Azt mondta, ne szóljak bele, mert én is kapok. Én félrefordultam, sírtam, s mire visszanéztem, már kicsavarta a nyakát.
Egy a bűnöm: nem jelentettem
A gyilkosság megtörtént, s csak ekkor kezdett feleszmélni a fiú. Ô is, anyja is megijedt.
– Mit csináltál? kérdeztem a fiamtól – mesél tovább Emôke. – Menj el, nem érdekel, hogy mivel, csak menj haza. Megyek, jelentem, s magamra vállalok mindent, mondtam. A fiam mintha egybôl kijózanodott volna. Azt mondta, ez nem lesz jó, mert a rendôrségen nem hiszik el, hogy én tettem, egy asszony nem tud ilyet csinálni. Én jöttem-mentem a házban, nem tudtam, mit csináljak. Sanyit felfektettük az ágyra, de nagyon meg voltunk ijedve. Nem tudom, kinek volt az ötlete, hogy ássuk el. Az ágy mellett van a verem, oda tettük bele, s ott maradt.
Egy éven keresztül volt a verem Máthé Sándor sírhelye. Emôke pedig hallgatott róla, nem tehetett mást. Azaz tehetett volna, csak nem mert. De a titkot sem bírta magában tartani míg a világ.
– Féltem a rendôrségre menni, sajnáltam szegény fiamat. De nem tudtam sokáig tartogatni a titkomat. Valakinek ki kellett mondjam. Aztán megmondtam a másik fiamnak, Róbertnek, hogy mi történt. Legyen, aminek lennie kell, gondoltam, már bele voltam nyugodva.
Négy gyerek maradt édesapa nélkül, a legkisebb hat, a legnagyobb tizenhat éves. Sándor azonban, mint Emô szavaiból kiderült, velük sem bánt jól. Szegényesen éltek, hiszen Sándor amit keresett, eldugta, elitta, a családnak nem adott pénzt. Élelemre is úgy jutott, hogy Emô idénymunkát végzett, napszámoskodott, ha úgy adta az alkalom. Azonban amit keresett, azt is el akarta venni tôle élettársa, s ha élelem került a házba, elbújt, úgy ette meg, hogy a gyerekek ne lássák. Lopott is az elhunyt, mondta élettársa, s nem akarta hagyni, hogy a gyerekek iskolába járjanak. Gyakran csúnyán megverte ôket, egyiküket, a most tizenhárom éves kisfiút négy évig pásztorkodásra kényszerítette. Nem értette, mire jó, ha írni, olvasni tanulnak. A gyerekek sem tudták, mi történt apjukkal. Emô azt mondta nekik, máshová ment dolgozni. Hiányát pedig nem érezték, jól megvoltak nélküle. Sándor a börtönt is megjárta már, nem is egyszer. Emôék maroshévíziek, korábban Sándor is ott lakott, velük, de állandóan lopott, alig jött ki a börtönbôl, egy hónap múlva újra visszakerült.
A nyolcvanöt éves Ilona néni, Sándor édesanyja is ugyanabban a házban lakik. Ottjártunkkor nem tartózkodott otthon, nem kérdezhettük meg. Azonban Emô elmondotta, anyósa is gyakran volt megfenyegetve fia által. Nyugdíjt kapott, az kellett volna Sándornak. Eladta az aragázkályháját, a palackot is, hogy pénze legyen, ha már anyja nem ad, s többször is azzal fenyegette, szülôjét, hogy megöli. Nem csoda hát, ha az idôs néni elzárkózott a családtól, alig járt ki a szobájából. Ô sem tudta, mi történt fiával, de nem is nagyon érdeklôdött Emôke szerint. Egy ideje hívô lett az anyósból, azóta nem viselkedik normálisan, hangokat hall – mondta a menyecske.
Jelenleg is Ilona néni házában laknak Emôkéék, azonban az anyós nem látja ôket szívesen. De hová mehetnének? Maroshévízen tömbházban laktak, de ki kellett onnan költözni, mert felújítás alatt állt az épület. A többi ottlakó kapott másik lakást, Emônek viszont nem kellett, mert épp akkor költözött Remetére. Most nincs, hová visszamennie, s ha anyósa nem viseli el ôt és a gyerekeket, utcára kerülnek. Emô szerint anyósa azt javasolta, adja árvaházba a gyerekeket. De ô azt nem teheti. Az övéi, valami csak lesz velük. S mit szólna a falu népe, ha ily módon szabadulna meg csemetéitôl?
Hogy miért nem hagyta el korábban Sándort a sokat ütött, fenyegett asszony? Megpróbálta, visszament Maroshévízre, de Sándor hol szomszédokat, hol édesanyját küldte utána, hogy jöjjön haza. Az anyós pedig azt mondta: ha egyedül hagyják ôt részeges fiával, a vonat elé veti magát. Haza kellett hát jönni, s továbbra is elviselni a nehéz együttélést.
A halottnak szaga van – gondoltuk – s csak meg kellett volna éreznie valakinek a bűzt. Emôke szerint azonban szellôztetni sem kellett többet, mint más házban. Nem áradt ki semmilyen bűz a verembôl, bár nem ásták mélyre a tetemet.
Emô nem járt ki a kapun, mióta kiderült a gyilkosság. Mint mondotta, eddig nem volt baja a falubeliekkel, a szomszédokkal, ha segíteni hívták, ment szívesen, s rajta is többször segítettek. Most azonban megvetik, a gyerekekre sem néznek jó szemmel az iskolában, óvodában. Pedig Emôke úgy látja, neki egyetlen bűne van csupán, hogy nem jelentette akkor, rögtön a gyilkosságot.
Mit mondanak a szomszédok?
– Annak idején, vagy három éve megkeresett engem Sanyi édesanyja, hogy vegyem pártfogásba a fiát – meséli az utcabeli Szabó Márton. – Én szereztem neki munkát a gatternél, ahol én is dolgozom. Egyik éjjel én ôrködtem, másik éjjel ô. Aztán kezdtek eltűnni tárgyak onnan. Sanyi lopta el. Aztán elveszett az udvarunkról egy kakas. Sanyi édesanyja jött, hogy ott van náluk a színben. A fiunktól is lopott. Rosszportéka volt az az ember. Mikor én erre rájöttem, elkaptam az utcában, s megszidtam. Azt mondta, üssem meg, ha merem, de én nem akartam összemocskolni vele a kezemet. Aztán elment dolgozni Ditróba, ott meggyújtott valamit, s elkergették. S egyszer csak eltűnt. Az asszonykát is próbáltam segíteni, hogy kapjon valami munkát, pénzt. A nagyobbik lányától kérdeztem egyszer, hogy hol az apja, de nem tudta. Aztán miután kiderült az ügy, kérdeztem, hogy létezik, hogy nem tudtak róla. Azt mondta, neki Sanyi nem volt az édesapja, nem is sajnálja. Az az ember rossz-szándékú volt. Szerintem a bíróság kéne vigyázzon a négy gyermekre, nehogy azoknak is baja essék, s az asszony is meg kéne kapja a neki járó büntetést. Én úgy tudom, a két fiú, a gyilkos, s amelyik feljelentette, öszszevesztek, s Csaba megfenyegette testvérét, hogy úgy jár, mint az apjuk. Robi az anyjától tudta meg, hogy mi történt. Az asszonyka, úgy tudom, valakivel összebarátkozott, Robi kérdezte, mit fog ehhez szólni Sanyi, s akkor mondta meg neki Emôke, hogy az már semmit sem, mert ott van a veremben. Ha Robi akkor nem jelenti fel ôket, talán még most is ott lenne.
Amáli néni tôszomszédja Emôkének. Nem látott semmi gyanúsat, amibôl a végzetes tettre következhetett volna. Azt tudta, hogy rengeteget veszekedtek a szomszédban, mikor ittak a férfiak.
– Kérdezgettem Ilonát, hogy tud-e valamit Sanyiról, de nem tudott semmit. Azt mondta, éjjel álmában sokszor megjelenik, s beszélgetnek.
A Máthé családdal szemben lakó Margit emlékszik, hogy nemrég jártak ott a rendôrök, keresték Sanyit, mert rengeteget lopott.
– Nekem azt mondta Emô, hogy börtönben van, s kérdeztem a rendôröktôl, hogy igaz-e. Azt mondták, ha börtönben lenne, akkor nem keresnék otthon. Én tizenegy éve lakok ebben az utcában, s amíg ôk meg nem jelentek itt, egy csendes utca volt. Amióta ôk itt vannak, állandó a cirkusz, a hangoskodás. Én nem voltam kiváncsi arra, mi van a szomszéd udvarán, s idegesített a zaj. A nagy gyermekek, akik nem itt laknak, gyakran járnak látogatóba. Olyan az a ház, mint egy hotel, hol az egyik jön, hol a másik. Én nem vagyok ellenük, de azt szeretném, ha elmennének innen. Ötéves kisfiam van, hogy engedjem ki ilyen gyerekekkel játszani? Azok is megtanultak lopni, nem jó társaság. Amikor a hullát hozták ki az udvarról, azt sem tudtam, mit mondjak a fiamnak. Alig tudtam berángatni a házba, azt mondtam neki, hogy kô volt a zsákban.
Nem sokan fájlalják Máthé Sándor halálát. Azonban ô is egy ember volt, ha lopott, ha ütött is. Azt mondják, halottról vagy jót, vagy semmit, ez az eset azonban kivételnek látszik. Ennek ellenére talán nem így kellett volna eldönteni, mi legyen a vétkes sorsa. E célra létezik intézmény, hatóság...
Pál Hajnalka
Miért nem mondjuk ki?
A Romániai Magyar Szó vezércikkben tudósít nagy örömmel, hogy a Sapientia Alapítvány jóvoltából van már Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Mindannyian méltányoljuk is ezt a nem mindennapi megvalósítást.
De arra már bizonyára kevesen figyeltek föl, amint a bukaresti rádió bemondónôje az október 2-i hétórás hírekben egyetlen szűk mondatban számolt be arról, hogy a román parlament leszavazta egy kolozsvári magyar tannyelvű egyetem létjogosultságát. Az aznap esti tévéhírekben egy államtitkár (?) is kifejtette, hogy a román állam nem finanszírozhat kisebbségiek nyelvén működô egyetemet.
Nem tudom, mi lesz erre az RMDSZ hivatalos álláspontja. Pontosabban, hogyan fognak válaszolni e hírre az RMDSZ-t képviselô személyek. Megszakítják talán a szociáldemokratákkal kötött titkos, vagy kevésbé titkos egyezségüket? Elválik. De egy bizonyos: valami nincs rendjén a kréta körül.
Én nem vagyok politikus. Csak tanító. De érdekel a dolog. Figyelemmel kísérem évek óta az idevágó fejleményeket. És nem gyôzök eléggé csodálkozni, hogyan lehetséges, hogy egyetlen RMDSZ politikus sem mondta még ki a legegyszerűbb, legkézenfekvôbb, legelsöprôbb érvet: Uraim, ti, akiket valami érthetetlen elfogultság vakít el valahányszor magyar vonatkozású ügy kerül napirendre, értsétek meg már végre, hogy nem kegyet kérünk tôletek! Azt az egyetemet MI létesítettük akkor, amikor ti még a juhokat legeltettétek a hegyen, és elsô elemi iskoláitokat is a gyűlölt magyar nemesurak saját költségükön építették nektek, hogy megtanulhassatok végre írni-olvasni. És azt a magyarok által létesített fôiskolát, amelyet Bethlen Gábor, Apafi Mihály, Apáczai Csere János neve fémjelez, ahol mellesleg rengeteg román ifjú is tanult az évtizedek, századok folyamán, szintén elvakult nemzetgyűlöletbôl rabolta el tôlünk a magát kommunistának hazudó rendszer. Mi most csak azt akarjuk, hogy a magát demokratikusnak valló mai rendszer jóvátegye azt a vissza nem kívánt elôd által elkövetett égbekiáltó igazságtalanságot. Semmi többet. Jóvátételt követelünk. Visszakérjük azt, ami a miénk. Ez nem kegy, nem ajándék, sem diszkrimináció, szeparatizmus, irredentizmus, föderalizálás. Ez igazságtétel, amihez jogunk van, úgy ahogy jogunk van elkobzott erdeinkhez, udvarházainkhoz, üzemeinkhez, egyházi javainkhoz.
És jó lenne, ha már végre leszoknánk eme divatos szólamok puffogtatásáról, a múlt homályos fájdalmainak állandó fényesre dörzsölésérôl, most, amikor valamennyiünkre számtalan sürgôs feladat megoldása vár.
És félreértés ne essék, én most nem a románság ellen szólok. Vegyes lakosú vidéken éltem, tanítottam évtizedekig, és becsültük egymást, románok és magyarok. Soha nem tapasztaltam etnikai jellegű nézeteltérést. A lépcsôházunkban lakó román családokkal is a lehetô legjobb viszonyban vagyunk. Zárójelben, Munteanu Adriannal is, akit gyermekkora óta ismerek, és akinek az ügyét nagy hiba volt felfújni. Inkább fogadjuk szeretettel, ha ô itteni kisebbségiként hajlandó magyarul tanítani iskoláinkban, példát szolgáltatva ezáltal a bennünket mostoha gyermekként kezelô többségieknek. Akik közül igenis elmarasztalom azokat a magukat nagy hazafiaknak tartó egyéneket, akik Păcală minden ravaszságát és Iorga minden zsenialitását megpróbálják bevetni, ha alkalom adódik rá, hogy megtorpedózzák a két nép sokévszázados békés együttélésének hajóját.
Miért nem mondja ki ezt már végre valaki?
Bíró László
A csillagok megmondják, ki vagy
A Mérleg (szeptember 24 – október 23.)
A Nap szeptember 24 – október 23. között halad keresztül a Mérleg jegyen. A jegy uralkodó bolygója a Vénusz: a harmónia, béke, szeretet, remény, szépség, kényelem jelképe. A mitológiában Vénusz volt a szépség és a szerelem istennôje. Kiindulva ebbôl a hasonlatból a Mérleg-ember különösen vonzódik a szép dolgokhoz, a művészetekhez.
Mint pozitív töltésű, kardinális minôségű jegynél, nála is észrevehetô a kifelé irányuló tevékenység és az önkifejezésre való törekvés. Szeret a saját maga útján járni és nehezen tűr maga fölött bárkit. Ha szimbólumát, a mérleget vizsgáljuk, különbözô analógiákat fedezhetünk fel. Miként a mérleg egy finom műszer, mely egyensúlyban van addig, míg akár a legkisebb tollpihe ki nem billenti szintjébôl, ugyanígy a Mérleg-ember is tökéletes lelki egyensúlyra törekszik. A dolgok egyensúlyba hozásának vágyából fakad, hogy hajlik az együttműködésre. S ez egy igen értékes tulajdonsága, mert az emberi együttélés egy békés, hajlékony társsal sokkal kellemesebb, mint mondjuk egy erôszakossal.
A Legmagasabb Igazságszolgáltató kezében lévô mérleg mély értelmét leginkább a Mérleg jegyű ember képes – sokszor ösztönösen, tudat alatt – megérteni. Igazságérzete rendkívül fejlett. A Mérleg-ember a dolgokat több oldalról vizsgálja. Mivel törekvése a béke megteremtése és fenntartása, ezért az igazságot is, ha az békétlenségeket eredményezne vagy sértene valakit, csak elfátyolozottan mondja ki, de ha örömöt tud okozni vele, akkor nyíltan beszél.
Könnyű együtt lenni vele, mert ô maga is akarja a társaságot, és kellemes légkört akar teremteni. Szépen berendezett otthonra vágyik. A szépség alatt azonban nem a kínos rendet és a pedáns tisztaságot érti, mert ez fáradságos munkát igényelne, és ez nem lenne számára kellemes. Ne lepôdjünk meg, ha egy szépen berendezett hálószobában, amelyben ízléses tárgyak láthatók, a fotel alatt egy zoknit látunk, az öltözôasztalon „művészi" rendetlenséget, a fiókokban némi zűrzavart. A Mérleg-ember szívesen halasztja elintéznivalóit holnapra, ha azok kényelmetlenséggel járnak. Úgy gondolja, majd az idô megoldja a dolgokat és kiegyensúlyozza.
A Mérleg cselekedeteit inkább az érzelem, mint az értelem vezérli, ezért kedélyállapot-hullámzásai is erôsek: hol telve van reménnyel, hol meg letörten egy helyben topog. Általában képes felfedezni mindennek a jó oldalát, mégis hajlamos a szomorúságra is, de mivel törekszik a kiegyensúlyozottságra, ez hamar elmúlik. A változatosság utáni vágy is erôs benne, ezért szívesen kezd új foglalkozásba. Személyes szabadságára nagy súlyt fektet, és hevesen tiltakozik minden kötöttség ellen, mert az kényelmetlenséggel járna.
A dolgokat több oldalról, több szempontból is megvizsgálja és igyekszik többféle szempontot, véleményt összhangba hozni, de a béke érdekét szolgáló engedékenysége sok hibának is a forrásává válhat. Rendszerint diplomatikusan és tapintatosan bánik másokkal. A művészi érzék adja, hogy a zenében teljesen fel tud oldódni. Kitűnô táncos. A valóban kecsesen táncolók többsége a Mérleg-típusból kerül ki. Kézügyessége is igen jó. Akármilyen semmiségbôl csínosat és szépet hoz ki, és bár munkájában valószínűleg lesz egy kis felületesség, azért a szemnek kellemes látványt fog nyújtani. Megjelenése, fellépése kellemes és szeretetre méltó.
A Mérleg, mint gyermek:
Mindenki szereti, ha figyelnek rá, de a Mérleg jegyű gyereknek ez fokozottan fontos, mert nagy a szeretet iránti igénye. Minél több szóbeli, s testi megerôsítést kap, annál harmonikusabb a fejlôdése. Ebbôl következik, hogy megértô, kedves szóra – amibôl érzi a szeretetet – jobban hajlik, mint a szigorra, verésre. A kiabálás kizökkenti lelki egyensúlyából. Már kiskorban kitűnik milyen fontos számára az otthon harmóniája, szülôk egymás közti jó kapcsolata.
Igényli a személyével való sok törôdést, foglalkozást, dicséretet, de a szülôknek meg kell találniuk a helyes arányokat, mert hajlamos az önközpontúságra. A többi gyerekkel általában jó a kapcsolata, mert lényébôl fakadóan kedves és szeretetreméltó. Hajlamos a „színészkedésre" – egy kicsit másnak mutatni magát, mint ami valójában.
A Mérleg, mint szülô:
A Mérleg szülô számára a gyereknevelés kedvtelés, egy kellemes szórakozás. Ritkán alakít ki valamilyen koncepciót, így a gyerek azt csinálhatja, amihez kedve van.
A levegô-jegyek alapvetô tulajdonsága, hogy szeretnek jönni-menni, s ha szülôként ezt nem képes egyensúlyban tartani, akkor gyermekére nem sok ideje marad, nem tud vele eleget foglalkozni.
A mérleg, mint partner:
Meglehetôsen romantikus. Vonzó személyisége varázsával magához vonzza a másik nemet. Mint minden másban, itt is kiegyensúlyozottságra törekszik. A Mérleg-nô azt szereti, ha kedveskednek neki, körüludvarolják. Nem szereti, ha erôszakosan, lerohanják és ajtóstul rohannak a házba. Partnerével szemben vannak elvárásai. Szereti, ha az együttlétnek, találkozásnak megadják a módját. Számára a szerelem legizgalmasabb része az udvarlás. Ahhoz, hogy feloldódjon a szerelemben és együtt érezhessen partnerével, szükséges számára a csábító környezet, színház, zene, s ez jobban felmelegíti, mint bármilyen tüzes ostrom. Egy-egy idejében elhelyezett kedvesség, bók, dicséret, szeretet-megnyilvánulás sokat jelent neki, s mivel úgy érzi, hogy ebbôl a sok is kevés, ha teheti, hódításai számát növeli.
Egy odavetett fátyol százszor több izgalmat, rejtélyt takar, mint a mezítelenség.
Házassága akkor marad harmonikus, ha házastársa minden megszokottat, köznapit ügyesen kikerül. Szépérzékét bántó, kényelmét megzavaró realitásokkal nem szívesen néz szembe. Házasságában fôként a pajtási viszony dominál. Ritkán veszekszik, mert az „felkavarná" az egyensúlyt.
Mint beosztott:
A Mérleg-ember olyan munkaterületen érzi jól magát, ahol szépérzéke, művészi hajlamai kielégítést nyerhetnek. Ha a kereskedelemben vagy iparban dolgozik, fontos számára, hogy a tárgyak, amelyeket készít vagy árul, szépek, ízlésesek legyenek. A művészet és sokféle ága kielégíti hajlamait. Vonzódik az irodalomhoz, az írás művészetéhez. Az ékszerek fénye nemcsak elbűvöli, hanem készítésükben is szívesen vesz részt. Született hajlamainak nagyon megfelel a színjátszás, mivel az élesben is ugyancsak szeret „szerepet játszani". Tapintata jó diplomatává teszi. Jellemében a jog- és igazság szeretete, a becsület és mások megbecsülése lép elôtérbe, ezért a jog és igazságszolgáltatás terén végzett hivatás is megfelelô számára.
KisAsszony
Kismama–mozaik
(folytatás elôzô lapszámunkból)
Alvás nagy pocakkal
A henger alakú párna kellemesen alátámasztja a hasat és a térdet, szülés után pedig a szoptatásnál lesz hasznos.
A várandósság elsô hónapjaiban a sárgatesthormon gondoskodik arról, hogy a kismama nyugalmasabb életmódra térjen át. Ez a hormon okozza az állandó álmosságot, fáradékonyságot. Az utolsó hetekben épp az ellenkezôje történik: a legtöbb kismama rosszul alszik. Nemcsak a gyakori vizeletürítés, hanem a kisbaba tornamutatványai is felébreszthetik az anyát.
Az alsó bordaívet elérô has minden testhelyzetben kényelmetlen és nehezíti a légzést, de fekvô helyzetben még inkább. Néhány kemény párnával támasszuk alá a felsôtestet, így, kissé megemelve több levegôhöz jutunk.
Altatókat semmiképp se szedjünk a várandósság alatt, inkább természetes módszerekkel próbáljuk megalapozni az éjszakai nyugalmat!
* Lefekvés elôtt jót tesz egy kis séta. Lehetôség szerint csendes, jó levegôjű környéket válasszon. A kellemes fizikai igénybevétel mellett a fejünkben keringô gondolatok is lecsendesednek.
* Jól ellazítja a testet egy meleg (nem forró) fürdô is. A fürdôvízbe öntött levendula- vagy rózsaolaj, méz és tejszín ápolja a bôrt és nyugtató hatású.
* Néhány gyógytea (macskagyökér, orbáncfű, komló) is hatásos altató, nem lehet rászokni, nincsenek mellékhatásai, ügyeljünk azonban az elôírt adagolásra. Az esti nyugalomhoz természetesen az is szükséges, hogy a kismama délután és este ne igyon kávét, koffeintartalmú üdítôt, erôs teát.
A szülés elôtti hetekben felkészül a szervezet a kis jövevény fogadására. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a kismama éberebben alszik, könnyen felébred a kicsi jelzéseire. Nem ritka, hogy éjjel indul meg a szülés, késôbb pedig az újszülött jelentkezik majd éjszakánként. A felszínes alvás biztosítja, hogy az anya szükség esetén tettre kész legyen.
(folytatása következik)
Almával, dióval töltött csirkejava
Hozzávalók: 60 dkg filézett csirkemell, 20 dkg alma, 10 dkg tisztított dióbél, 2 dkg szárnyas fűszerkeverék, 1 dl étolaj, ôrölt fahéj, cukor, orölt gyömbér, fél citrom.
Elkészítése: A csirkemelleket félbevágjuk, enyhén kiveregetjük, majd mindkét oldalukon beszórjuk szárnyas fűszerkeverékkel.
A megmosott, meghámozott almákat megreszeljük, és összekeverjük a darált dióbéllel, kevés ôrölt fahéjjal, a citrom leszűrt levével, a cukorral és ôrölt gyömbérrel. Ráhalmozzuk a csirkemellszeletekre, amelyeket egy-egy másik hússal borítunk. Összetűzzük a szeleteket, kevés olajjal megkenjük, majd roston vagy serpenyôben, erôs tűzön kisütjük. Zöldséges rizzsel körítjük.
10 tipp iskolás gyerekek szüleinek
(folytatás elôzô lapszámunkból)
3. Beszélgessen gyermekével az iskoláról. Ha észreveszi, hogy önt valóban érdekli, mi történik ott vele, egy idô után magától be fog számolni a nap eseményeirôl. A rutinszerű „Na, mi volt a suliban?" nem elég...
4. A gyereknek is helyre van szüksége a tanuláshoz. Figyeljen erre, még akkor is, ha kicsi a lakás!
5. Az olvasás művel. Gondoskodjon arról, hogy gyermeke, amint megtanul olvasni, érdekes olvasmányokat kapjon a kezébe. A könyvtárakból jobbnál-jobb könyveket kölcsönözhet ingyen és bérmentve. Az olvasásra szoktatást kezdheti úgy, hogy esténként fölolvas neki, és „holnap folytatjuk" felkiáltással mindig a legizgalmasabb résznél hagyja abba.
6. Mindig legyen kapcsolatban gyermeke tanáraival. Beszéljen velük olykor szülôi értekezleten kívül is, különben év végén kellemetlen meglepetések érhetik.
7. A gyerekeknek sok-sok dicséretre van szükségük, ugyanakkor fontos, hogy komolyan vegyék ôket, és megtudják szüleik ôszinte véleményét is. Ha például másodikos gyermeke olyan fogalmazást ad önnek, ami tele van hibával, konstruktív kritikát gyakorolhat, ha azt mondja neki: „Ez egy nagyon szép történet, de sok a nehéz szó benne. Megmutassam, hogyan írják ôket helyesen?"
8. Helytelen táplálkozás mellett nem lehet jól tanulni. Azok a gyerekek, akik reggelire csupa cukrosat (lekvárt, csokikrémet) esznek, a második órára gyakran elálmosodnak. Sokkal jobb, ha étrendjük teljes ôrlésű gabonákból és tejtermékekbôl áll.
9. „Szerzôdjön" gyermekével: fôként a nagyobbaknál válik be, ha különbözô – akár írásba foglalt – megegyezéseket kötnek, például hogy a házi feladat készen lesz du. 5 óráig.
10. Általános iskolás korban a gyerekek a mindennapi életbôl is nagyon intenzíven tanulnak. Ezt minden szülônek a fejében kell tartania. Mindegy, hogy bevásárol a szülô (számolás), vagy bábszínházat játszik a kicsinek (koncentráció, szöveg kívülrôl tanulása), netán a magnóból jövô zenével énekel – minden hasznos, amit játékosan sajátít el.
KisNet KisNet KisNet KisNet
Összeomolhat az e-mail-rendszer?
Az évtized végére akár teljességgel leállhat az e-mail forgalom, ha a jelenlegi folyamatok a jövôben is folytatódnak – állítja a MessageLabs. Az informatikai biztonsággal foglalkozó brit cég szerint a vírusok terjedése hamarosan olyan méreteket ölthet, ami teljesen elriaszthatja a felhasználókat az e-mail használatától.
A MessagLabs adatai szerint már jelenleg is minden háromszázadik e-mail vírusfertôzött, és a mostani folyamatok folytatódása mellett 2008 körülre minden tizedik, öt évvel késôbb pedig már minden második e-mail tartalmazna legalább egy rosszindulatú kórokozót.
Még ennél is ijesztôbb tendencia a MessageLabs szemében a vírusok mutációs képességének ugrásszerű javulása. Ma minden egyes új vírusváltozatot újabb és újabb klónok, mutánsok követnek, melyek néha még az eredetinél is veszélyesebbek. 2000 január elseje óta például csaknem egymillió különbözô vírust, illetve vírusváltozatot sikerült világszerte elkülöníteni.
Élnek a .info nevek
Az ICANN, az amerikai internetes nevek bejegyzésére jogosul cégeket tömörítô szervezet 1980 óta nem bôvítette azokat a végzôdéseket, amelyek alá címeket lehetett bejegyeztetni. Eddig, mindenki számára a .com, a .net és a .org volt elérhetô, mostantól a .info domainek is élnek és hamarosan elindul a .biz is. A júliustól .info-val regisztrált domainek szeptember 24-tôl hívhatók be az interneten.
Az Egyesült Államokban bevezetett elsô domaincsoport mellé – amelyhez a a .com, a .net, és a .org domaineken felül még a katonai szervezeteknek létrehozott .mil, az oktatási intézményeknek generált .edu és a kormányzati, közigazgatási hivataloknak fenntartott .gov is tartozott – a .info-t 30–100 dollár közötti összegért lehet 2–5 évig bejegyeztetni és fenntartani.
Az eddig bejegyzett 52 ezer néven kívül további 250 ezer név vár .info alá regisztrálásra.
Elindult a felsôoktatási tankönyvportál
Mintegy 250 ezer egyetemista és fôiskolai hallgató életét könnyítheti meg, hogy megkezdte működését az elsô magyarországi felsôoktatási tankönyvportál, a Studentnet, amelynek központi rendszeréhez több mint 40 kiadó csatlakozott – olvasható a Felvételi Információs Szolgálat lapunkhoz eljuttatott közleményében.
Jelenleg közel kétezer tankönyv szerepel az adatbázisban a kiadók jóvoltából, ez október végére várhatóan meghaladja majd a négyezret. A virtuális jegyzetbolt részét képezi a Studentlink is, amely a legnagyobb korosztályos webcímportál. A felsôoktatásban tanulók 52 témakör és több száz weboldal közül válogathatnak. Az Educatio Press felsôoktatási hírügynökség biztosítja a naprakész hírszolgáltatást, annak érdekében, hogy mindenrôl egy helyen értesüljön a diák a felsôoktatási évek alatt. A rendszerfejlesztôk úgy vélik, hogy egyre több felsôoktatási intézmény kapcsolódik majd a rendszerhez, és néhány év múlva a jegyzet-bonjaikat is pontok formájában kaphatják meg a diákok, amelyet az interneten használhatnak fel. A Studentnet elérhetôsége: www.studentnet.hu.
Linkgyűjtemény
* Internet ritkaságok – Eszkimó portál: http://www.nunanet.com/
* Az FBI által leginkább körözött terroristák: http://www.fbi.gov/mostwant/terrorists/fugitives.htm/
* Az amerikai terrortámadás áldozatainak képei: http://www.guardian.co.uk/gall/0,8542,551227,00.html/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
ÔSZI SZÍNES ÖSSZEÁLLÍTÁS
Jacko, a földönkívüli
A 43 éves Michael Jackson szerepet kapott a Men in Black című film második részében. Egy földönkívülit alakít majd. A megasztárnak nincs is szüksége sminkesre.
A stáb egyik tagja elmesélte, Jacko szeptember végén három napot már együtt töltött a mozi fôszereplôivel, Will Smith-szel és Tommy Lee-vel, hogy elkészítsék azokat a felvételeket, amelyeken az énekes földönkívüliként szerepel.
Az egyik bennfentes szerint az egyik jelenetben különösen viccesnek hatott az, hogy a földi emigrációs iroda elôtt sorban álló színészek egytôl egyig erôsen el voltak maszkírozva, Jacko azonban éppen, hogy csak egy kicsit.
A 175 millió dollár költségvetésű folytatást jövô év júliusában fogják bemutatni az amerikai mozik.
Negyvennégy éve köszöntött be az űrkorszak
44 éve, hogy a Nemzetközi Geofizikai Év keretében 1957. október 4-én, az akkori szovjetunióbeli Bajkonur űrrepülôtérrôl (Kazahsztán) sikeresen elstartolt egy R–7-es hordozórakéta.
A rakéta rakománya egy 58 cm átmérôjű, 83, 6 kg-os fémszerkezet volt, amely hivatalosan az Iskustvennyi Szputnyik Zemli, azaz a Föld Útitársa nevet kapta, de Szputnyik 1 néven vonult be a világtörténelembe.
Hírnevét annak köszönhette, hogy ez volt az elsô ember által készített eszköz, amit sikerült Föld körüli elliptikus pályára állítani.
Onnan, miközben 96 percenkét megkerülte bolygónkat, sugározta rádió-adását, amely egy egyszerű „bip-bip"-bôl állt. A Szputnyik 1 összesen 92 napig volt égi kísérônk, pályafutása 1958. január 4-én ért véget, amikor is a légtérbe lépve elégett.
Elfogták bin Ladent – a kígyót
Brazíliában végre elfogták Oszama bin Ladent – az óriáskígyót. A 3 méter hosszú Boa Constrictort azért nevezték el Rio de Janeiro egyik külvárosának lakosai a terrorista vezér után, mert valósággal terrorizálta a környéket – több kutya és macska „szárad a lelkén" – és mert nagyon nehéz volt elfogni.
A hüllôt végül egy családi ház udvarában csípte el egy csapat tűzoltó, akiket egy szobalány hívott ki telefonon. Oszama bin Laden szerencsére jóllakott állapotban volt, ezért nem tanúsított nagyon heves ellenállást, ám így is nyolc férfira volt szükség ahhoz, hogy sikerüljön betuszkolni egy furgonba.
Úszó város milliomosoknak
Milliomosok számára hamarosan valósággá válhat, hogy ablakukból akár télen láthassák a riói karnevált, vagy nyáron a norvég fjordokat. Jövô januárban ugyanis Osló kikötôjébôl elsô útjára indul a The World of Residen Sea nevű luxushajó: egy úszó szálloda, melynek szolgáltatásait csak a nagyon gazdagok élvezhetik.
A hajón 88 lakás várja a vendégeket (nagyságuk 20–50 négyzetméter, átlagáruk pedig napi 12 ezer francia frank – 450 ezer forint). Emellett 110 lakosztályt is kialakítottak – a legnagyobbak elérik a 300 négyzetméteres nagyságot, s ezekért 42 millió frankot kérnek a vásárlótól, meg persze az 1–2 millió frankos éves közös költséget. E fantasztikus árak ellenére a lakások 80 százalékát már megvették, vagy lefoglalták – írja a Nouvel Observateur című francia hetilap.
Persze a hatalmas „lakbérért" jár is valami: az utasok – állandó lakók, vagy éppen bérlôk – négy étterem között választhatnak, ha megéheznek, két úszómedence, egy teniszpálya, egy fitness-terem és még egy golfpálya is a rendelkezésükre áll. A hajó folyamatosan a tengeren lesz, 40 ország 140 kikötôje között cirkál. Az útitervet úgy alakítják ki, hogy a New York-i programtól a monacói Forma 1-es nagydíjon át a Cannes-i filmfesztiválig mindig akkor kössenek ki egy-egy városban, amikor ott érdekes események zajlanak.
Fogatlan űrhajósok
„Nem akarjuk, hogy sok fogatlan asztronauta térjen haza a Földre"– hangzott el azon a Kaliforniai Mars-konferencián, melynek egyik fô témája az űrhajósokat sújtó csontritkulás, és az általa elôidézett megbetegedések, illetve elváltozások megelôzése volt.
Amióta az emberiség meghódította a világűrt, ismert tény, hogy azok az űrhajósok, akik csökkent gravitációban jelentôs idôt töltenek, gyorsabban veszítenek csontjaik súlyából, és gyengül a csontszerkezetük. A csontritkulás mértéke mikrogravitációs körülmények között több mint tízszerese annak, mint aminek egy huszonegy év fölötti ember ki van téve a Földön. Mindez a nôkre még nagyobb veszélyt jelent, náluk az elváltozás mértéke még ennél is magasabb lehet.
Akárcsak az idôs nôknél, a súlytalanságban lévô űrhajósok testében is leáll a csont öngyógyítási mechanizmusa, és gyorsabban csökken a csont kalciumtartalma. A probléma az, hogy míg a Földre történô visszalépéskor a csontgyógyulás ismét beindul, a közel kétéves Mars-küldetés során bekövetkezett foghullás következményei véglegesek.
A foghullás elvileg megelôzhetô gyakorlatok végzésével, és hormonkezelésekkel, de egyik sem túl népszerű és megbízható megoldás.
Pitbull a pitonban
Merced kaliforniai városkában egy férfi eddig két háziállatot tartott otthonában: egy pitbullt és egy burmai pitont. Ma azonban már csak egy kedvencet mondhat magáénak: a 75 kilós óriáskígyót – merthogy az megette a 15 kilós, 9 hónapos pitbullt.
A szomorú eset azért vált hírré, mert Tom Martin, Merced rendôrparancsnoka büszkén elújságolta, hogy három órán keresztül hajkurászták, míg végre ismét rács mögé tudták juttatni a ketrecébôl kiszabadult – és a szabad életet rögtön a harci kutya elfogyasztásával megünneplô – kígyót. Az a szerencse, hogy az egyben lenyelt kutya még a nagyétvágyú hüllônek is megfeküdte egy kicsit a gyomrát, így az elnehezült piton nem keresett desszertet a fôfogásra.
A kis Laden
Ízlések és pofonok különbözôek, így van ez bin Laden nevével kapcsolatban is!
Valószínű, ezzel (is) magyarázható egy Fülöp-szigeteki férfi döntése, ugyanis újszülött kisfiának az amerikai terrortámadás megszervezésével gyanúsított Oszama bin Laden nevét adta.
Nicolas és Mely Sivellejo gyermeke 13 nappal az amerikai merényletek után jött a világra, és annak ellenére, hogy szülei nem muszlinok, az apa szerint Oszama bin Laden egy hôs, mert megmutatta, hogy Amerika nem legyôzhetetlen.
A 27 éves apa és 21 éves felesége, buzgó katolikusok, mint ahogy erôsen Amerika ellenesek. A házaspár névválasztása megrökönyödést keltett Tarlac-ban, melynek a város anyakönyvvezetôje, Carlos Gatdula adott hangot, aki finoman igyekezett utalni a névválasztás helytelenségére, azonban nem sikerült meggyôznie a házaspárt, és így a gyermek sem „úszta meg" nevét, mely hivatalosan Bin Laden Sivellejo lett.
Sivellejo úr szerint az amerikai kormány a felelôs az imperialista erôszakért, mely az egész világban jelen van. „ Amerika az oka annak, hogy rengeteg ember szenved a világon"– közölte véleményét az újdonsült apa.
Történész szerint, Hitler homoszexuális volt
A német történész Lotahr Machtan több éves kutatás után, arra a következtetésre jutott, hogy a náci vezetô Adolf Hitler homoszexuális volt. A történész elmondása szerint, bizonyítékai vannak arra nézve, milyen erotikus feszültségek létezetek a Führer és néhány közeli közreműködôje közt, melyek a héten piacra kerülô „Hitler titka" című könyvben lesznek publikálva. A könyv arról is beszámol, hogy a Führer huszonéves korában barátjával, August Kubizekkel lakott Bécsben, egy szobában, és a zene és ruházkodás iránti vonzalmukat egy nagyon romantikusnak leírt kapcsolatban osztották meg. Az I. Világháború ideje alatt egy szintén nagyon közelinek mondható kapcsolatot tartott fent egy ezredtársával Ernst Schimdttel.
Machtan szerint, Hitler feltételezett homoszexuális kapcsolatai egész életében folytatódtak és gyanítható, hogy szeretôi között voltak, a fôhadnagya Rudolf Hess, és a sofôrjei. A könyv szerint a Führer – egy szállodában – kettesben töltött el egy szentestét magánsofôrjével, Julius Scherckkel, sôt, a sofôr halálakor a diktátor az édesanyja képe mellé rakta ennek képét.
Hitler életében szereplô férfiak listája hosszú Lothar Machtan művében, amely a nôkkel való zavaros kapcsolatait is a homoszexualitásának eredményének véli. Így a náci vezetô unokahúga, Geli Raubal öngyilkossága és Eva Braun – aki a látszat szerint sok éven át menyasszonya volt – öngyilkossági kísérletei, arra engednek következtetni, hogy mindkét nô a nemi élet hiánya miatt frusztrált volt, állítja a történész.
Örömlánynak adta el az apa 16 éves lányát
Több mint százezer forintért adta el prostituáltnak 16 éves lányát egy miskolci férfi. Az édesnek nem nevezhetô apa egy kiskunfélegyházi bár vezetôjére ruházta át Ildikó tulajdonjogát, akinek aztán a szórakozóhelyen kellett kielégíteni a fiatal lányokat kívánó vendégek vágyait. A 26 éves üzletvezetô egyébként szabályos minikupit üzemeltetett a törzsvendégek számára: Ildikó mellett egy 21 éves kecskeméti lánynak is szolgálnia kellett az urak kedvét.
A rendôrség egy állampolgári bejelentés alapján szabadította ki a 16 éves L. Ildikót szexrabságából. A tinédzser már hónapok óta szolgálta a begerjedt urakat: apja, L. József július elején adta el édeslányát egy kiskunfélegyházi mulató tulajdonosának. A bár vezetôje, B. Károly több mint százezer forintot adott az 'áruért. A rabságban tartott Ildikónak egyetlen feladata volt: a szexéhes törzsvendégek kielégítése.
B. Károly szabályos törpekuplerájt üzemeltetett bárjának hátsó traktusában. Két alkalmazottja, a pultos és a portás ajánlotta a vendégek figyelmébe a fiatal lány és egy másik hölgy, a 21 éves B. Ildikó szolgálatait. A rendôrség a kislány apját és a bár tulajdonosát emberkereskedelem gyanújával, társaikat kerítés bűntett gyanújával vette ôrizetbe.
Összeállította: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (39.)
Egy késôbbi alkalommal, tán a '88-as év elején Ádi jó barátját apástól vittük a Deltába, Nea Avram tanyájára és környékére. Az apa, édesanyja szüleim fiatalkori barátja volt, közösen töltötték a hétvégeket a Kolping leány-legényegylet katolikus környezetében, ahol meg édesapám vezetôségi tag volt, cserkészcsapat vezetôje, a színjátszók oktatója, de színiakadémiát nem végzett, viszont az iskolából és tanítás alatt is igen gyakran odatévedt! Az Öcsike édesapja is Kolozsvár szülöttje, míg a nagytata Nyikó-menti gyökeres unitárius, és mint vezetôt a városban – az unitárius egyháznál – sokan tisztelték is. A tavaszi harapásra indultunk, és ez a tilalom elôtti idôre esett. A tanyán feltűnôen sok horgászt találtunk, ami nekem feltűnt, de magyarázatot akkor nem kaptam. Több alkalommal is kirándulásra választottuk a tavaszi halmozgást, de, hogy ott alig tudjunk ágyat kapni? Egy társaság elment, mi meg helyébe beköltöztünk, mivel sátrazni merészség lett volna épp a fiatal generáció miatt. Lassan-lassan nálam is az a bizonyos érme leesett de csak akkor, amikor a ház elôtti sövény alatt több nôi harisnyát kitömve láttam. Kíváncsiskodtam, valamit tudjak én is, és az egyiket megbontottam. Tele trágyával, annak illatával csapott meg az ismert szag, a közönséges ganéillat, magam úgy éreztem, mintha valahol a gazdaságban, annak is hátsó fertályán matatnék, gilisztát szednék! A harisnya szárban pezsgô, piros, élénkpiros, nyüzsgô tekerôdzô állatkát láttam. Fiam valamikor ezeket „kicsi kigyókámnak" nevezte, de akkor a patakokat „patat"-nak becézte. A gimnázium mellett, negyedik emeleten laktunk, onnan annak padlására könnyen ráláttunk, az ott lakó bagoly meg „habagoly" nevet kapta.
A gilisztabôség, a kárászokat jutatta eszembe, ezekbôl itt a tanya melletti csatornából valamikor Pistával, Évával istenesen bezsákoltunk, több kiló ikrát is hazaszállítottunk. Ez a csali valamilyen okból élénkebb piros volt, és Bukarest környékén tenyésztették, ott a finom pirosítóval szakszerűen kezelték, úgy trágyásan kilózták, így hónapokig is eláll, a horgászok meg hordják, de nem nylonharisnyában tartják. Pontosan még nem tudtam a tanya körüli rendkívüliség, iram és lótás-futás okát. Lefigyeltem, ahogy a „nagy menetelés"-t az illetékesek végezték, a Sulina-csatorna mellett felfelé igyekeztek, szinte versenyfutást rendeztek. Ezt Szatmári Jánosék, a „banda", ha kell, igazolják, a Nagy Obretin felé tartott a menet botostól, zsákostól meg gilisztástól. Ez a tó 1858 elôtt még nagyobb volt, a Kis Odretin ide és ehhez tartozott, de a szabályozás és medernyitás, kotrás e nagy tavat ketté szelte, majd fekvése miatt, halastavat képeztek ki belôle. Igen, de ezt a zárt tavat, amelyik fel a 23 Miláig és a Babaradáig tart, tiltott zóna és terület, oda emberfia be nem léphet! Hatalmas halastó, térképeken az arányokat torzítják, nem véletlenül, az ôk bajuk, dolguk.
A tó körüli laza ellenôrzés is megengedte a „menetet" épp annak nagysága miatt, vagy egyéb ilyen-olyan anyagi elônyök is szerepelhettek, s tették lehetôvé a partról való „megcsapolást". Erre a tókörüli gazdag és dús növényzet biztosította a fedezéket. Lehet, hogy ez évekig így ment, de mi észre sem vettük és a nagytavakat jártuk, arra motoroztunk, horgásztunk és halt fogtunk, ott tanyáztunk. Volt aki, akik csónakkal indultak fel a Sulinán, ott partra húzták a töltésen, áthúzták, a tó partjára lementek és onnan, a fedezékbôl ólomnehezékkel horgaikat a tóba 50–60 méterre is elhajították. A halakat, a dögöket – pontyokat is – onnan húzták. Zsákszámra, csónakszámra! Trágya gilisztával akasztottak! Az ellenôrök ha voltak, ott vigyázkodtak és a halállományt a 23 Mila halászaitól védték, akik nem gatyáztak, hálókat kerítettek és zsákoltak, zabráltak. Bételik!
Mi ebbe a kajtató bandába be nem kerültünk, pénzünk sem volt, hogy ide-oda pengessünk, viszont gilisztát egy elmenôtôl kértünk és fel a csatornán dolgunkra mentünk. Öcsi a lelkes kaparász – az apja szakmájába lépett és mezôgazdász –, egy kétszoba, konyha éléskamra nagyságú pocsolyát a ház közelében megtámadott, az apja is besegített és szemrevaló 8–9 darab csukát kirángatták, boldogan mutogatták szememnek sem hittem, mivel oda azelôtt a vasam bevettem, de nálam a dögök nem ettek, hamar abba is hagytam. Végül magam én is összeszedtem, zsákmányomat kora délután bemutattam, kissé szomorkodtak, biztattam erre megnyugodtak. Ádi ott egy sarokban kanalát bedobta, a csukáját a giz-gazból kirámolta, nagyobbacska volt a talpától a válláig ért, de „megküszködött" érte. Ezt a kifejezést, megküszködött elsô alkalommal Miklós Banditól hallottam, aki a kereskedôknél igazgatóm, majd a városi Termelôszövetkezet elnöke lett – természetesen utasításra, és sorsunkat, sorsomat rendezte, jól rendezte. Bételik!
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
Amit jó tudni a lépfenérôl
Azon kívül, hogy félni kell tôle, az átlag újságolvasó keveset tud az anthrax-ról.
A leggyakrabban ismételt kérdések az anthrax-ról:
Mik a fertôzés tünetei?
A tünetek szinte teljesen megegyeznek a nátháéval, vagy influenzáéval. Ha valaki belélegzi az anthrax-spórákat, 24 órán belül levertséget érez, felszökik a láza, köhög, tüsszög. Ha nem kezelik, az anthrax-bacilusok elszaporodnak a vérben, amely szinte teljesen feketévé válik, nehezen folyós lesz. A betegség – kezelés nélkül – halálos. Fontos azonban tudni, hogy a fent leírt tünetek más betegséget is jelenthetnek, csak akkor kell – és érdemes – lépfene fertôzésre gondolni, ha nagy a veszély, hogy anthrax-bacilusokkal került valaki kapcsolatba!
Kinek érdemes oltást kérnie a fertôzés ellen?
Mindenkinek, aki közvetlen kapcsolatba kerülhet a bacilussal. Mivel a lépfene biológiai fegyver hatóanyagaként is elôfordulhat, mindenképpen mérlegelni kell, hogy a vakcina beadásának van-e értelme. Hazánkban meglehetôsen kicsi a biológiai vagy vegyi támadás esélye, így a román állampolgároknak – a háború jelenlegi szakában – nincs szükségük a védôoltásra.
Milyen védôoltást használnak a fertôzés ellen?
A vakcina semmiképpen sem mondható kísérleti stádiumban lévô gyógyszernek, így senkit sem fenyeget az a veszély, hogy „kísérleti nyúl" lesz. Az Egyesült Államokban 1970 óta létezik megfelelô védôoltás a betegség ellen, ám fontos tudni, hogy a hatásossága sokban függ a körülményektôl. Ha támadás várható, érdemes beszerezni valamilyen maszkot, amely kiszűri a kórokozók egy részét.
Biztonságos-e a vakcina?
Igen. Azok, akik fertôzött állatokkal kerülnek kapcsolatba, már eddig is igényelhették a vakcinát. A gyógyszergyártók nem számoltak be súlyos, maradandó károsodást okozó mellékhatásról.
Ki kaphatja meg a védôoltást?
A vizsgálatok eredményei alapján – a betegség eddigi elôfordulása miatt – elsôsorban 18 és 65 év közötti egészséges férfiakra és nôkre alkalmazták a védôoltást. Ennek ellenére – kellô megfontolás alapján – bárki megkaphatja a vakcinát.
Terhesek kaphatnak-e anthrax-védôoltást?
Az anthrax-oltás az orvosi terminológia szerint „C" kategóriás szer, azaz nem javasolt terhesek esetében. A védôoltás akkor alkalmazható, ha mindenképpen szükséges.
Okozhat-e meddôséget?
Nem. A vakcinát szerte a világban használják, és nem érkezett olyan jelentés, hogy bárhol, bárkinek is meddôséget okozott volna.
Vannak-e mellékhatásai?
Csak annyi, mint a többi védôoltásnak. Izomfájdalmak, vörös folt a szúrás helyén elôfordulnak, ám gyorsan elmúlnak. A jelentések szerint az Egyesült Államokban 1970 óta nem jelentettek tartós mellékhatást.
Gyógyító fűszerek
Aki különleges ételeket szeretne készíteni, fűszerez. A fűszerek azonban nem csak ízesítenek. Már 4000 évvel ezelôtt, az ôsi egyiptomiak is ismerték a fűszerek gyógyító erejét. Ma már azt is tudjuk, hogy ezek biokémiai anyagok (az illóolajok keserű- és erôs anyagok), s ha jól fűszerezzünk velük, sok betegségben segítenek – a magas vérnyomástól az emésztési zavarokig.
Ánizs
Enyhít a gyomor- és bélpanaszokon, puffadáson és görcsoldó. Megfázáskor oldja a hurutot. Olaját azért szeretik párologtatni, mert nyugtató hatása van, ha idegfeszültség, stressz és rémálmok gyötörnek.
Bazsalikom
Megelôzi az izomgörcsöket és véd a csontritkulás ellen is. Ha nyersen elrágjuk, véd a kellemetlen izzadás-illattól, amikor feszültek vagyunk.
Csili és minden erôs paprika
Minden zsíros étel emésztését megkönnyíti, gyógyító, enyhítô hatása van láz esetén.
Kapor
Különösen az epe- és epeköves betegségben jó, ezen kívül jó hatással van a hasznos bélbaktériumokra. Javítja az immunrendszert, hatásos vérszegénység ellen.
Gyömbér
Régen kedvelt fűszere volt a magyar konyhának, mert megnyugtatja a háborgó gyomrot, megelôzi a hányást (úti izgalmakkor is).
Rozmaring
A magyar konyhában régen pótolhatatlannak tartották zsíros kacsa- vagy libasülthöz, sült sertéshúsok készítésénél, mert segíti az emésztést, de hatásos alacsony vérnyomás ellen, reumásoknak és köszvényes betegeknek is.
(folytatása következik)
ÉLETTÖRTÉNET
A család
46. rész: Ôszi munka, borús hangulat
Nemessyék mintha fejüket vesztették volna. A felnôttek már éjszaka sem alszanak a Lillácska által elkövetett gaztett miatt. Mindannyian utálják a nôszemélyt, aki képes volt a Gedeon pénzén felépített házat csak úgy, minden lelkiismeret-furdalás nélkül eladni, s eltűnni a jelentôs összeggel együtt. Kató van a legnagyobb bajban: kicsit hibásnak érzi magát a történtek miatt, hiszen az utóbbi idôben annyira sajnálta Lillácskát, hogy melléállt, felpártolta, s most úgy érzi, ô segített, hogy ilyen könnyen olajra léphessen a ház árával.
Gedeon sincs éppen rózsás kedvében. Nem is haragszik egykori élettársára, arra már nem futja az erejébôl. Azonban igencsak elkeseredett, hiszen nemcsak a megálmodott és kínkeservesen felépített házát veszítette el, hanem imádott kisfiát is. S mindezek mellett tudja: ô az egyetlen hibás az egészért, hiszen, ha nem kezdi elölrôl a korábban gyakorolt agglegény életet, most minden rendben lenne magánéletében. De nem látszik rajta, hogy zavarják a történtek. Nem akarja kimutatni, mi megy végbe benne, még gyengének néznék a családtagok. Inkább újra a kocsmákban tölti idejének nagy részét, úgy próbálja elrejteni, elfojtani búját-baját.
Gedeon módszere jól működik; szülei nem bírják megérteni, hogy lehetséges, hogy fiukat ennyire hidegen hagyja az ügy. Csak a fiatalabbak, Kató és Jani veszi észre, hogy bizony színészkedik Gedeon. Soha, még a leghanyagabb korszakában sem volt koszos, szakadt, most pedig igencsak elhanyagolt, borostája lassan szakállá terebélyesedik. Látszik tehát, hogy nem éppen aranykorát éli.
Kató mindenáron segíteni akar bajbajutott sógorának, bár sosem kedvelte ôt különösebben. Most azonban lelkiismeret-furdalása van, s tudja, hogy könnyíthetne rajta. Elmondja tehát Gedeonnak, hogy Lillácska a szüleinél van, ô vitte haza.
– Akkor induljunk, mire várunk? Megyünk, hozzuk haza ôket, s a pénzt is – mondja Gedeon, s remény csillan a szemében. Azt hiszi, megoldódott a gondja, visszakapja családját, s a ház árát is.
Kató tehát újra autóba ül, sógorával együtt Lillácskáék szüleihez indulnak. Gedeon most kezdi igazán rosszul érezni magát, hiszen nem is ismeri anyósáékat, gyereke nagyszüleit. Lillácska sosem mutatta be ôket egymásnak, nem is beszélt családjáról. Gedeon így nem tudhatja, mi vár rá.
Az egyszerű, de csinos családi ház elé érve azon kezdenek vitatkozni, ki lesz, aki bekopog. Aztán úgy döntenek, együtt mennek be, és közösen veszik rá Lillácskát, hogy visszaköltözzön a Nemessy-rezidenciára.
– Lillácskát keressük, az élettársa vagyok – mondja egy szuszra Gedeon ajtót nyitó apósának. Az idôs úrnak elkerekedik a szeme az elhanyagolt külsejű fiatalember láttán, de betessékeli ôket a házba. Alapos szentbeszéd következik. Hogy mit mesélt Lillácska szüleinek, fogalmuk sincs a vendégeknek, arra azonban egykettôre rájönnek, hogy nem jó színben tüntette fel Gedeont, sem a Nemessy családot. Nem csoda hát, ha édesapja megrója a fiatalembert, s elmagyarázza neki, hogy lánya a részegeskedés miatt mondott le a családi életrôl. Hogy hol van most Lillácska? Elment, elköltözött. Úgy látszik, nem sokáig bírta szülei társaságát, máshol bérelt lakást. Volt mibôl, hiszen jókora összeget tett zsebre a házért cserében.
Nincs mit tenniük tehát Katónak és Gedeonnak. Hogy hová költözött Lillácska a kisfiával, a szülei sem tudják, vagy nem akarják megmondani. Még letörtebben mennek hát haza, de Gedeon rájött, elôbb-utóbb sor került volna Lillácska ezen lépésére, nincs tehát mit sajnálnia.
A Nemessy házhoz is vendég érkezett eközben. Balázs táti, Kató édesapja a nappaliban várja leányát.
– Pityókaásásba kezdtünk, s bár egy napra lejöhetnétek segíteni, mert magunkra nem gyôzzük – mondja köszönés helyett.
– Nem is maradok, sietek a buszra, hogy még ki tudjak menni a mezôre, míg be nem sötétedik. Ugye lejösztök? Akkora a termés, hogy nektek is jut belôle bôven.
Na már csak ez a hiányzott Nemessyék boldogságához! A két gyerek a pokol fenekére kívánja nagyapját, Gergô azonban egykettôre megvigasztalja magát és nôvérét, hogy így legalább nem kell iskolába menni. Szüleik azonban zsummognak, hiszen tudják, eleget kell tenniük a meghívásnak, mert ha nem, összedôl a világ Míveséknél.
Másnap reggel korán kelnek Nemessyék. Még Zsuzsa mama is felkelt, hogy reggelit készítsen, míg az ifjak készülôdnek, s már elôre örül, hogy végre egy teljes napig csend és nyugalom lesz a házban. Kató kirámolja a hűtôszekrényt, sonkaszalámit, füstölt sajtot szed elô. Tudja ô, hogy Bori lánya nem fog lelkesedni az ilyenkor szokás fôtt krumpliért, s nem árt, ha van egyéb, mit megegyen.
A mezôre kiérve a sírás kerülgeti Nemessyéket. Hatalmas a föld, amelyen Mívesék krumplit termesztettek, s jó a termés, bôven van, mit felszedni. Ráadásul lovakkal vetették ki a krumplit, még utána is kell kapálni. A korábbi rengeteg esôzésnek még megvan a nyoma: csak úgy ragad a pityókára a sár, bár a felszín száraznak tűnik.
Bármennyire is kellemetlennek tűnik a sárban turkálás gondolata, munkához látnak Nemessyék is. Háromfelé válogatják a krumplit: a legapraja a malacok étele lesz a télen, a közepes vetômagnak marad jövôre, a nagyot pedig, amire nem lesz szükség, eladják. Nem adnak sokat a környéken érte, mert mindenkinek bôven termett, s hogy el lehessen adni, leverik az árát a piacon. Azonban Mívesék okosak, megfizetnek valakit, aki elviszi a termést olyan vidékre, ahol többet adnak érte.
Délre már alaposan elfáradnak Katóék. Nem is csoda, nem szoktak ôk hozzá az ilyen munkához, de ennek ellenére tartani kell az iramot Mívesékkel.
Délben asztalterítésre kerül a sor. A földön terít meg nagyanyó, s elôkerül a fôtt pityóka, a túró, a hagyma, a szalonna. Kató is elôszedi, amit magával hozott, de Mívesék megsértôdnek.
– Te mit gondolsz, nekünk nincs ételünk? Ha már idehívtunk, hoztunk annyit, hogy nektek is elég legyen. Minek foglalkozol ilyesmivel? – zsörtölôdik az anyja. Arra nem gondolt, hogy unokáinak nem ízlik majd a parasztétel. Azonban csak Bori húzogatja orrát a hagymás-túrós krumplitól, Gergô azonban nagyokat harap belôle. Rajta nem látszik a fáradtság, most is olyan virgonc, mint általában. Kató és Jani suttyomban megbeszéli: akármennyire is kellemetlen ez a munka, jól fog egy kis kikapcsolódás, s a maguk módján élvezik is a határ csendjét, nyugalmát. Jól fog a sok idegesség után. Katónak az is eszébe jut, Gedeont is hozni kellett volna, hátha megnyugodna. Aztán elképzeli sógorát, ahogy gumicsizmával a lábán a sárt tapossa, s nevetésben tör ki.
Délután már jobb kedvvel dolgoznak Nemessyék. Gergô kiskutyát talált a föld végén, azzal van elfoglava, részérôl tehát befejezôdött a munka. Ölében szorongatja, kergetôzik vele, s mikor senki nem látja, elvesz egy-egy darabot a szalámi maradékból, ne éhezzen a jópofa eb. Fôtt pityókát is akar adni neki, de hogy enné meg azt a kis négylábú, ha húst is kaphat.
Este hazafelé veszik útjukat, persze egy újabb parasztlakoma után, mert Mívesék nem engedték el ôket estebéd nélkül. Ez azonban már nem esett nehezükre, vidámak voltak, s a sok munka ellenére pihentek.
(folytatása következik)
Azaki Hakami
SPORT
Labdarúgás
Támogatni kell a csapatot!
Sajnos az elmúlt hétvégén ismét vereséget szenvedett a C-osztályú bajnokság VII. csoportjában érdekelt Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. A 9. bajnoki forduló keretében lejátszott mérkôzésen, ezúttal a Bucegi Predeal otthonában maradt alul 2–1 (1–0) arányban a Jövô együttese. Csapatunk szépítô gólját Tătaru szerezte tizenegyesbôl.
Ábrahám Andor, a Jövô nemrég kinevezett edzôje az alábbi csapatot küldte a pályára: Gyenge – Sion, Ursache, Zaibert, Tamás (Mezei), Moisă, Bolfă, Bliort (Tódor), Naporojnea (Obrijan), Tătaru, Damian.
Szemtanúk elmondása szerint a mérkôzés során három tizenegyest is ítéltek a játékvezetôk, kettôt a házigazdák, egyet pedig a Jövô javára. A házigazdák a két büntetôbôl egyet értékesítettek, a második tizenegyest Gyenge Csaba, a Jövô kapusa hárította. A találkozó végén Ursache, a Jövô hátvédje piroslapot kapott, emiatt egyfordulós eltiltásban részesült.
Ábrahám Andor, a Jövô edzôje:
– Mindenképp kikapott volna a csapat, hisz a játékvezetôk egyértelműen a hazai csapatot támogatták. El kell mondjam, hogy a Predeal-i mérkôzés második félidejében a csapat mostanig a legjobb teljesítményt nyújtotta. Az igazság az, hogyha a Jövô öt gólt rúgott volna, akkor ôk hat góllal válaszolnak.
– Gyenge Csaba kivédett egy tizenegyest...
– Jó hatással lehet rá, hisz az ehhez hasonló esetek javítják a játékos önbizalmát. Tény, hogy a csapat hullámvölgyben van, most kellene segíteni, összefogni, támogatni az együttest. A reményt nem kell elveszíteni, s ide tartozik, hogy a játékosoknak sem könnyű ilyen körülmények között, állandó stresszhatás közepette játszani. További tény, hogy nagy a különbség a megyei bajnokság és a C-osztály között, hisz tulajdonképpen nagy hagyományú labdarúgó iskolák csapatai ellen kell hétrôl-hétre mérkôzzön a csapat. Szidnak, kritizálnak a lelátókról, de nem szabad elfeledni, hogy egy évvel korábban (tavaly ôsszel) a Jövô csapata 3–3-as döntetlenre mérkôzött a megyei bajnokságban a Gyergyótölgyesi Real csapatával. Ezt azért mondom, hogy tudjuk, ne feledjük el, honnan is indultunk. Egy év alatt nem lehet mindent megváltoztatni. Idén néhány lelkes ember a csapat mellé állt és a nyáron sikerült feljutni a C-osztályba.
– Vannak-e sérültek a csapatban?
– Jelen pillanatban Veress, Sion és Moisă sérültek, de remélem, hogy a hétvégi mérkôzésen a pályán lesznek.
– Ursache a Földvár elleni mérkôzésen söprögetôt játszott...
– A mérkôzés elôtt beszéltem vele errôl a lehetôségrôl, s vállalta a számára is új szerepkört. Mint utóbb kiderült jól játszott.
– Erôs ellenfél látogat szombaton városunkba...
- Nagyon fontos mérkôzés lesz a Brassói Metrom elleni találkozó. Úgy készülünk, hogy be kell menni a pályára és mindenáron meg kell nyerni a mérkôzést. Muszáj nyerni.
– Úgy tudjuk, hogy Bukarestben elkezdôdött egy edzôképzés, s a tanulók között van a Jövô jelenlegi edzôje is...
– Valóban így van. A Román Labdarúgó Szövetség (RLSZ) által indított kétéves edzôiskola megnyitóján Mircea Sandu, az RLSZ elnöke mondott köszöntô beszédet. Elmondhatom, hogy a volt román szövetségi kapitány Mircea Rădulescu az iskola tanszékvezetôje. Csak tanulni lehet, sôt kell, hisz hihetetlen módon felgyorsult a játék, szinte teljes egészében a taktikára épül minden. A labdarúgás ma már leginkább a sakkra emlékeztet.
– Hogyan tovább...
– Próbálom felrázni a játékosokat, próbálom az állandó stressz alól kivonni ôket. A bajnokságban a legfiatalabb játékoskerettel rendelkezô csapatot alkotjuk. Tíz évnyi kihagyás után nagyon nehéz lesz ismét megszokni a C-osztály légkörét, színvonalát. Ez az egész a gyergyói embereknek, s fôleg a gyergyói gyermekeknek volt létrehozva, hogy minél több mérkôzést nézhessenek meg, kapjanak kedvet, szeressék meg újra a labdarúgást.
A 9. bajnoki forduló további eredményei: Sepsiszentgyörgyi FC – Nagyszebeni AMSO 1–1, Viktóriavárosi Viromet – Brassói Romradiatoare 2–0, Fogarasi Nitramonia – Székelyudvarhelyi Budvár 2–0, Földvári Energia – Nyárádtôi Unirea 3–0, Marosvásáhelyi Gaz Metan – Dicsôszentmártoni Chimica 1–3, Brassói Metrom – Minerul Berbesti 4–0.
A bajnoki rangsorban: 1. Dicsôszentmárton 19 pont, 2. Metrom 16 p., 3. Viktóriaváros 16 p., ... 14. Gyergyószentmiklósi Jövô 7 pont (7–19-es gólarány).
A következô forduló (október 20., szombat) műsora: Romradiatoare – Nagyszeben, Székelyudvarhely – Viktóriaváros, Szecseleváros – Fogaras, Nyárádtô – Predeal, Dicsôszentmárton – Földvár, Marosvásárhely – Sepsiszentgyörgy. Október 20-án, szombaton 11.00 órától: Gyergyószentmiklósi Jövô – Brassói Metrom.
Ifi foci Kétszer 0–3
Az elmúlt vasárnap a városi labdarúgópályán kerültek megrendezésre a megyék közötti ifjúsági bajnokság 17. csoportjának gyergyói érdekeltségű mérkôzései. Eredmények a kisifjúságiaknál: Gyergyói Jövô – Balázsfalva 0–3; a nagyifjúságiaknál: Jövô – Balázsfalva 0–3.
Megyei foci Kikaptak a bányászok
Az elmúlt hétvégén a 8. bajnoki forduló mérkôzései kerültek megrendezésre. Eredmények: Galócási Komplex – Balánbányai Bányász 4–0, Székelykeresztúri Egyesülés – Maroshévízi Maros 1–0, Székelyudvarhelyi Hargita – Gyergyóremetei Maros 2–0, Tusnádfürdôi Sólymok ISK – Hodosi Unirea 4–1, Gyergyóditói Ditroit – Gyergyótölgyesi Real 1–0.
A bajnoki rangsorban: 1. Galócás 22 pont, 2. Balánbánya 18 p., 3. Tusnádfürdô 18 p., ... 8. Ditró 7 p., 10. Remete 3 pont.
A következô forduló (október 20–21.) műsora: Hodos – Galócás, Remete – Ditró, Tölgyes – Keresztúr, Maroshévíz – Tusnádfürdô, Balánbánya – Székelyudvarhely.
Vidék
Alfalviak Magyarországon
Október 13-án, szombaton a magyarországi Balatonszárszón – Gyergyóalfalu testvérközsége – öt csapat részvételével került megrendezésre az a kispályás labdarúgó- torna, amelynek résztvevôi voltak a Gyergyóalfalvi Bucsin SE sportolói is. Portik József sportegyesületi elnök tájékoztatása szerint a múlt hétvégi turnén a Gyergyó-medencei község csapatát a következô játékosok alkották: Dobai Árpád – kapus, Horváth Kálmán, Baricz Vilmos, Portik Béla, Portik József, Tódor Lóránt, Vizoli László, Dobai László, Baricz Gergely, Borsos Ferenc, Mihálydeák Imre, Fehér Zoltán – mezônyjátékosok.
Eredmények: Bucsin – Balatonszárszói Old Boys 2–4, Bucsin – Balatonlelle 0–4, Bucsin – Balatonkiliti Vasas 5–1, Bucsin – Balatonszárszói Hanyattes 6–1. A végsô rangsorban: 1. Balatonlelle, 2. Bucsin, 3. Vasas, 4. Old Boys, 5. Hanyattes.
Mint kiderült a balatonszárszói hagyományteremtô turné ötlete a Gyergyóalfalvi Bucsin SE közösségétôl származik. Portik József ezúton mond köszönetet a balatonszárszói utazás támogatóinak: Alfalvi polgármesteri hivatal, Alfa-Mor Kft., Alfalvi Közbirtokosság és a Bucsin SE tagjai.
Megtudtuk ugyanakkor, hogy a gyergyóalfalviak saját személygépkocsikkal szállítják edzésekre az I–VIII. osztályos gyerekeket vasárnaponként a gyergyószentmiklósi műjégpályára. A SE elnöke elmondotta ugyanakkor, hogy György József, a Progym Apicom jégkorongozója rendszeresen tart száraz- és jégedzéseket az I–IV. osztályos tanulóknak és besegít az V–VIII. osztályosok felkészítésébe is.
Jégkorong
Gyôzelmek a galaciak ellen
Az elmúlt szombaton és vasárnap a városi műjégpályán kerültek megrendezésre a Nemzeti Liga 2. fordulója keretében lejátszott Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Galaci Dunărea mérkôzések. A várakozásoknak megfelelôen csapatunk ezúttal is begyűjtötte a gyôzelmekért járó négy bajnoki pontot.
Szombaton kora este az egy héttel korábban lejátszott – Sepsiszentgyörgy elleni – mérkôzéssel ellentétben jóval érdekesebb elsô harmadnak lehettek szemtanúi a nézôk. A találkozó elsô gólját az 5. percben szerezte Köllô, aki Nagy passzát értékesítette. Öt perccel késôbb már 3–0 arányban vezetett a Progym Apicom. A tizedik percben történt, hogy Dan Gabriel révén szépítettek a vendégek, majd újabb fél perc múltán 3–2-re módosult az eredmény. Az eredmény alakulása szoros mérkôzést sejtetett, holott szó sem volt errôl. A 4–2-es elsô harmad után csapatunk a második játékrészben újabb három gólt lôtt. Különösen Gál Csaba volt elemében, hisz az elsô harmadban szerzett gólját még kettôvel toldta meg a második harmadban. Közben az is kiderült, hogy a Duna-parti csapatnak Zaharia személyében kimondottan jó képességű kapusa van. Igaz, ehhez az is kellett, hogy játékosaink nagyon sok helyzetet elpuskázzanak, azaz többször is a kapuvédôbe lôjjék a korongot. Ha a kihagyott helyzetek felét sikerült volna értékesíteniük a Progym Apicom játékosainak, akkor a mérkôzés végeredménye kétszámjegyű és lehet, hogy kettessel kezdôdik. A harmadik harmadban csak négyszer sikerült bevenni a galaciak kapuját, holott ennél jóval több gólhelyzetet dolgozott ki a Kémenes – Sólyom edzôpáros legénysége.
Végeredmény: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Galaci Dunărea 11–2 (4–2, 3–0, 4–0). Gólszerzôk: (4.53) Köllô/ Nagy, (5.33) Máthé I./ –, (9.20) Gál/ Kozma, (11.30) Keresztes/ Gál, (22.09) Laczkó –, (34.47) Gál/ Basilides, (37.48) Gál/ Borsa, (49.26) Keresztes/ –, (50.10) Máthé I./ Gergely, (51.07) Basilides/ Gál/ Keresztes, (58.01) Balla/ –, illetve (9.29) Dan Gabriel/ –, (10.08) Ciobotaru/ Mironov. Büntetôpercek: 20–8. Játékvezetôk: Dinu – Benedek – Mâcu.
Vasárnap délelôtt ezúttal is kevesebb nézô volt a városi műjégpálya lelátóin, mint egy nappal korábban. Ezen a mérkôzésen is roppant érdekesnek bizonyult az elsô harmad. Tudni kell, hogy az elsô összecsapáson Máthé Csaba, míg a másodikon Molnár Szabolcs állt a gyergyói kapuban. Ifj. Basilides Tibor kezdte a gólgyártást vasárnap délelôtt, majd Köllô növelte csapatunk elônyét. 8. perc: gyors galaci ellentámadás, villámgyors kapuralövés, a Molnárról lepattanó korong visszakerült a mezônybe, s a hátulról érkezô Berdilă szépített: 2–1. Idegesek lettek játékosaink, aminek értelmetlen 2+2+10 perces kiállítás lett az eredménye. Emberelônyös helyzetbe kerültek tehát a galaciak, s ezt ki is használták, hisz elôbb Berdilă révén kiegyenlítettek (2–2!), majd Zapsa a vezetést is megszerezte számukra: 2–3! Nem várt fordulatot jelentett ez az eredmény! A 18. percben Vita a gyergyói térfélrôl indulva látványos góllal egyenlített (3–3), majd Gál Csaba talált egy fonák ütéssel a vendégek kapujának felsô sarkába. A második harmad elején ismét egyenlítettek a galaciak, hisz Ciobotaru góljával 4–4-re alakult az állás! Ezt követôen Vita szerezte meg a vezetést, majd Máthé István lövése után öngólt vétett egyik galaci hátvéd. Szép volt ez az öngól, a korong az oldalsó és a felsô kapuvasat érintve került Zaharia kapujába. Ebben a harmadban is volt egy 2+2+10 perces kiállítás a gyergyói oldalon. Az utolsó harmadban ismét rengeteg gyergyói gólhelyzet kimaradt, s érdekes módon csak egy gólra futotta csapatunk erejébôl. A 60. percben egy ütközés következtében a jégen maradt Keresztes, de szerencsére nem történt súlyos sérülés.
Végeredmény: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Galaci Dunărea 7–4 (4–3, 2–1, 1–0). Gólszerzôk: (5.13) Basilides/ –, (6.50) Köllô/ Farkas, (17.16) Vita/ –, (19.48) Gál/ Kozma/ Borsa, (25.59) Vita/ Gergely, (29.26) Máthé I. (galaci öngól), (51.45) Borsa –, illetve (7.18) Berdilă, (10.55) Berdilă/ Zapsa, (12.55) Zapşa/ –, (25.25) Ciobotaru/ Munteanu. Büntetôpercek: 34–0. Játékvezetôk: Mâcu – Dinu – Szabó.
A 2. forduló további eredményei: Bukarestben: Dinamo SK – Steaua 3–9 és 2–9. A Sepsiszentgyörgyi HC – Csíkszeredai Sportklub mérkôzéseket egy késôbbi idôpontra halasztották. A következô forduló (október 20–21.) tervezett műsora: Bukaresti Steaua – Sepsiszentgyörgyi HC, Sportul Studentesc – Bukaresti Dinamo SK, Csíkszeredai Sportklub – Galaci Dunărea (elnapolva). A Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata ellenfél hiányában szabadnapos.
Kisstatisztika
* Négy bajnoki mérkôzésen összesen 49 alkalommal találtak az ellenfelek kapujába a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom játékosai. Ez mérkôzésenként 12,25-ös gólátlagot jelent. * A 2001/2002-es bajnoki idény elsô gyergyói gólját Farkas Csaba lôtte, a tizediket Gál Csaba, a huszadikat szintén Gál ütötte. A sorrendben harmincadik találat Nagy nevéhez fűzôdik. A negyvenedik bajnoki gólt Máthé István ütötte. Az ötvenedik találat még várat magára. * Az eddigi egy híján félszáz gól a gyergyói csapat tagjai között a következôképpen oszlik meg: Gál – 8, Köllô – 6, Balla – 5, Keresztes – 5, Farkas – 4, Máthé I. – 4, Vita – 4, Nagy – 3, Laczkó – 3, Basilides – 3, Borsa, Gergely, Góga és Kozma 1–1 gól. * A gólpasszokat illetôen a következô a helyzet: Keresztes – 6, Kozma – 4, Gál – 4, Gergely – 4, Farkas – 3, Basilides – 3, Köllô, Máthé I., Balla, Góga, Nagy, Vita, Borsa 2–2, Domokos – 1. Az úgynevezett kanadai pontrangsorban (gól+gólpassz): 1. Gál 12 (8+4) pont, 2. Keresztes 11 (5+6) p., 3. Köllô 8 (6+2) p., 4. Balla 7 (5+2) p., 5. Farkas 7 (4+3) p., 6. Máthé I. 6 (4+2) p., 7. Vita 6 (4+2) p., 8. Basilides 6 (3+3) p., 9. Nagy 5 (3+2) p., 10. Gergely 5 (1+4) p., 11. Kozma 5 (1+4) p., 12. Laczkó 3 (3+0) p., 13. Borsa 3 (1+2) p., 14. Góga 3 (1+2) pont. * Az elsô két fordulóban lejátszott tíz bajnoki mérkôzésen összesen 111 gól esett. Ez mérkôzésenként átlagban 11,1 gólt jelent.
Kertész is...
Bencze Attila, a Progym SE jégkorong-szakosztályának elnökétôl megtudtuk, hogy Kertész Zoltán a szakvezetéssel való nézeteltérés miatt egy évig a Csíkszeredai Sportklubnál folytatja sportpályafutását. Akárcsak Rusz Sántha Gábor esetében, Kertész is a Progym Apicom által kölcsönadott játékosként szerepel majd az idén Románia Kupa gyôztes csíkszeredai kék-fehéreknél. A gyergyói csatárt egy késôbbi idôpontban igazolja le a Csíkszeredai Sportklub.
Barátságos mérkôzések
Az elmúlt hétvégén barátságos jégkorongmérkôzéseket játszott a Gyergyószentmiklósi Lendület HC gyermekcsapata. Az eredményekrôl György László edzô tájékoztatott. Eszerint szombaton: Lendület HC – Galaci Dunărea 20–0; vasárnap: Lendület HC – Galaci Dunărea 14–1.
Ökölvívás
Barátságos öklözés
Október 8-án, hétfôn Marosvásárhelyen három csapat részvételével barátságos csapatversenyt rendeztek. Résztvevôk: Marosvásárhelyi Box Ring, Kolozsvári ASA és a Gyergyószentmiklósi Rapid. Murvai József edzô tájékoztatása szerint a 48 kg-os súlycsoportban szorítóba lépô Salánki Sándor pontozásos vereséget szenvedett a marosvásárhelyi Puti Florin elleni mérkôzésen. Az 54 kg-os súlycsoportban Bándrovszky Árpád szintén pontozásos vereséget szenvedett a Bôjte Szilárd (Marosvásárhely) elleni összecsapáson. Murvai József elmondotta továbbá, hogy a gyergyói sportolók vereségei elsôsorban azzal magyarázhatók, hogy a tanítványoknak nem áll rendelkezésére egy olyan helyiség, ahol megfelelô módon készülhetnének. A gyergyóiak marosvásárhelyi kiszállását a Fer.Ko Kft. támogatta.
Sífutás
Terepfutásban vetélkedtek
Készülôdnek a sífutók a közelgô síidényre. Október 5–7. között Predealon szervezték meg a sífutók terepfutó országos bajnokságát. Gyulai Béla edzô tájékoztatása szerint az idény elsô jelentôs megmérettetésén az ország mintegy 150 sportolója állt rajthoz. A Gyergyói ISK-t három versenyzô képviselte, nevezetesen: ifi I-es korcsoport: Tódor Tihamér; ifi II-es korcsoport: Koós István, Tódor János és Molnár Attila.
Az ifjúsági I-es korcsoportúak mezônyében érdekelt Tódor Tihamér a 10 km-es távon az 5. helyen ért célba. A városunkból elszármazott Benedek Lóránt (Brassói Dinamo SK) 6. helyezést ért el. Az ifi II-es korcsoportban az 5 km-es távon megrendezett egyéni versenyen Koós István tizedik, Tódor János 16., Molnár Attila pedig a 22. helyen ért célba.
Az ifjúsági I-es korcsoportú gyergyói fiúváltó – Tódor János, Koós István, Tódor Tihamér –, amely a 3x5 km-es távon versenyzett, az elsô helyen ért célba.
A városunkból elszármazott György Mónika (Brassói Dinamo) megnyerte az ifjúságiak és a felnôttek versenyét. György Mónika, Láng Enikô és Koch Júlia társaságában megnyerte a váltóversenyt (3x5 km-es táv), az aranyérem azonban a Brassói Dinamo csapatát illeti, mert mindhárom gyergyói lány a Dinamo csapatát erôsíti.
A felnôtteknél a Bucegi Predeal színeiben versenyzô Bencze Béla 6., Péter Szabolcs 9., váltóban az említettek Tódor Attilával alkottak közös csapatot és a 3. helyen értek célba. A 2,5 km-es távú, aszfalt borítású sífutópályán megrendezett verseny ifi I-es mezônyében a 10 km-es távú futam végén Tódor Attila (Bucegi Predeal) a negyedik helyen ért célba.
* * *
A végére maradt egy fölöttébb örvendetes hír. Ismert, hogy 2002. februárjában az amerikai Salt Lake City-ben kerülnek megrendezésre a sorrendben XIX. Téli Olimpiai Játékok. Nos, örvendetes, hogy a tekerôpataki származású Antal Zsolt személyében gyergyói versenyzô is a közelgô olimpia résztvevôje lesz. Antal Zsolt különben nem vett részt a predeali versenyen, mert éppen az ausztriai Dachstein-ben készül a román olimpiai válogatottal. Jó hír továbbá, hogy Antal Zsolt megkapta a Román Olimpiai Bizottság részérôl a téli olimpiára szóló akkreditálást. Több mint valószínű, hogy Antal Zsolt egyedüli sífutóként képviseli majd az országot és nem utolsó sorban vidékünket.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
Béla bácsi ül a kocsmában – valami folyik a lába között. Ezt észreveszi a kocsmáros és szóvá teszi neki:
– Béla bácsi nem zavarja, hogy valami folyik a lába között?
– Nem érdekel fiam. Tegnap ô nem állt fel nekem, ma én nem állok fel ôneki.
* * *
Két csontrészeg férfi beszélget a kocsmában:
– Képzeld komám, tegnap az asszony hason csúszva jött hozzám!
– Na ne mondd!
– De bizony, és közben ezt mondta: Na gyere ki az ágy alól te szemét!
* * *
A dolgozók fizetésemelést akarnak, erre így válaszol a munkaadó:
– Nem szégyellik magukat? Tudják Önök tulajdonképpen, hogy hány napot dolgoznak egy évben? Nem? Akkor olvassák el a következôt:
Az év 365 napból áll. Naponta 8 órát alszanak, ez 122 napot tesz ki. Marad 243 nap. Naponta 7 órát szabadok, ez 106 napot tesz ki. Marad 137 nap. Egy évben 52 vasárnap van, akkor szabadok. Marad 85 nap. Szombaton is szabadok, ez + 52 nap, azon kívül van 3 hét szabadság. Marad 12 nap. Egy évben van még 11 szabadnap valami ünnep miatt. Mi marad akkor? 1 NAP! Igen, és az május 1-je. És maguk akkor is szabadnaposak!
* * *
Alkalmazott a fônöknek:
– Már 11 éve dolgozom, mint a barom. Három ember munkáját végzem el egy fizetésért. Emelést szeretnék!
– Jó, de elôbb mondja meg, kinek a munkáját végzi el, azokat kirúgom!
* * *
Megdöglik az állatkerti gorilla. A botrány elkerülése miatt az ápolónak kell beöltöznie a hétvégi ünnepség idejére. Megy is a dolog szépen, eszi a banánt, döngeti a mellét, a kötélen himbálódzás közben azonban véletlenül átzuhan az oroszlán ketrecébe.
Ijedtében kiabálni kezd:
– Segítség, engedjenek ki!
Az oroszlán a közelébe húzódik, és halkan odaszól:
– Kussolj, már te hülye, a végén még kirúgnak minket!
* * *
Józsi bácsit kirúgják az építkezésrôl, ahol dolgozott. Kérdi a felesége, miért?
– Tudod, minden építkezésen van egy művezetô, aki járkál mindenfelé, és nézi, ki hogyan dolgozik.
– És mit vétettél ellene?
– Féltékeny volt. Mindenki azt hitte, én vagyok a művezetô.
* * *
A fônök mondja négy dolgozójának:
– Sajnálom, de létszámleépítés van, valakit el kell küldenem.
Mondja a cigány:
– Sajnos, én kisebbségi vagyok, nem küldhet el, mert panaszt teszek.
Mondja a másik:
– Én nô vagyok, ha elküld, panaszt teszek.
A harmadik:
– Én idôs vagyok, ha elküld, beperelem hátrányos megkülönböztetésért.
Mindenki a negyedik, fiatal, fehér férfire néz. Az megszólal:
– Azt hiszem, akkor muszáj homokosnak állnom...
* * *
Három fiú vitatkozik az iskolában, kinek az apja a leggyorsabb futó.
– Az én apám olyan gyors, hogy ha kilô egy nyilat, megelôzi menet közben. – mondja az elsô.
– Az enyém vadász, és olyan gyors, hogy ha lô egyet, hamarabb ér a célba, mint a golyó – mondja a második.
– Az semmi. Az én apám fél ötig dolgozik, és minden nap már négykor otthon van...
* * *
A ruházati bolt vezetôje visszajön az ebédszünet után, és látja, hogy az eladónak be van kötve a keze. Az eladó büszkén újságolja:
– Képzelje, eladtam azt a nagyon ronda öltönyt, ami már két éve itt porosodott nálunk.
– Arra a rózsaszín förmedvényre gondol a kék gombokkal?
– Igen.
– Hát ez nagyszerű. Fogadni mertem volna, hogy azt sosem adjuk el. De miért van bekötve a keze?
– Amikor kikísértem a vevôt, az a rohadt vakvezetô kutya megharapta a kezem.
Horoszkóp
október 18 - 24.
KOS (III.21-IV.20.)
A következô napokban talán véget ér egy kapcsolata. Ha így történik, ön akkor sem bánja, tudja, hogy jól döntött. Azt sem bánja, hogy annak idején belement ebbe a viszonyba, hiszen csak így tudhatta meg, hogy összeillenek-e partnerével. Szerelmi kapcsolata meglepô fordulatot vesz.
BIKA (IV.21-V.20.)
Érdemes elegánsan öltöznie a siker érdekében, fôleg, ha külföldön kell tárgyalnia. Élvezi a környéken rendezett takarítási akciót. Ha újra széppé varázsolják lakóhelye környékét, ráadásul együttes erôvel, még jobban fogja szeretni lakhelyét.
IKREK (V.21-VI.21.)
Élvezettel járja kedvenc üzleteit, és jutányos áron talán vesz is pár dolgot. Egy jó ismerôse össze akarja hozni önt valakivel, de, ha nagyon nincs ínyére ez a kerítôsdi, akkor egyszerűen, de komolyan közölje vele. Komoly döntés elôtt áll.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Új lendületet kap valami, ami már párszor megfeneklett, és most már biztos benne, hogy sikerül eljutni a célig. Egy régi barátja arról számol be, hogy vissza akar térni a közelébe. Az élet túl sok leckét tartogat számunkra, és ez nem jó.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
A kialakult életforma jó dolog. Annak a tudása, hogy biztonságban van és rendben mennek a dolgai, megnyugtatja önt és még nagyobb eredményekre sarkallja. Még a legnehezebb szituáció is megoldható, egészen egyszerűen csak elôre kell menetelni, nem szabad megrekedni a saját félelmeinkben.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Ne ragaszkodjon a szerelméhez, ha nem illenek egymáshoz. Mindig ugyanazon a dolgon töri a fejét, pedig produktívabban is felhasználhatná az agysejtjeit. Ami nem megy, ne erôltessük! Mostanság az újszerű módszerek alkalmazása a legcélravezetôbb.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Egy probléma messze nem olyan komplikált, mint azt ön gondolja. Szánjon elég idôt a szituáció feltérképezésére, és akkor pontosan tudni fogja, mit kell tennie. Ne engedje befolyásolni magát egy üzleti tárgyaláson. Megérdemli a sikert és meg is kapja.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Játékos kedvedvében van, és engedi – igaz, még csak ebédidôben – hogy az önben élô gyermek végre kiélje magát. Egyik kollégája meglepi valamivel. Van kiút egy nehéz helyzetbôl is. Ne jajveszékeljen és siránkozzon, hanem inkább minél több oldalról igyekezze szemlélni a problémát.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Egyik rokona, rajongása jeléül megajándékozza önt, talán valami olyan családi ereklyével, amit ön élete végéig nagy becsben fog tartani. Figyeljen oda a közös anyagi ügyekre. Együtt kell dönteniük szerelmével vagy üzleti partnerével, ha gyarapítani akarják a vagyonukat.
BAK (XII.23-I.20.)
Hasonló gondolkodású barátjával felvetik, hogy esetleg közös üzleti vállalkozásba kezdhetnének. Izgalomba tartja egy cél, és látja, hogy hatalmas sikert fog elérni. A jövô pedig csak fényesebb és fényesebb. Valami, ami hosszú ideig az élete értelmét jelentette, ma már teljesen hidegen hagyja.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Teljesen normális, ha néha torkig van a kötelezettségeivel. Most például munka helyett elmenne inkább kedvenc lemezboltjába vagy egy moziba. Egy barátja szokatlan ügyben kér tanácsot. Ne helytelenítse egy gyermek minden lépését.
HALAK (II.20-III.20.)
Egy hirtelen kötött üzlet több hasznot hoz, mint amennyire számított. Ha továbbra is hajlandó szívvel- lélekkel küzdeni a sikerért, gyorsabb tempóban haladhat elôre. A jótékony célú munkából önnek annyi haszna származik legalább, mint azoknak, akiken segített.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001
|