A hecc kedvéért

           Olvasóink jobb informálása céljából még 2001. október 17-én eljuttattunk a polgármesteri hivatalhoz egy kérést, amit alább olvashatnak:

                                                   Kérés
                               Gyergyószentmiklós Város Polgármesteri Hivatalához
          
           Alulírott Ábrahám Imre, a Gyergyói Kisújság fôszerkesztôje a nyitottság jegyében és a lakosság pontos tájékoztatása céljából kér önöktôl egy kimutatást a 2001. évi testvérvárosokban történt hivatalos látogatásokról.
           A kimutatásban kérem feltüntetni:
           – a település nevét;
           – azon csoport(ok) létszámát, mely(ek) ellátogattak az adott településre;
           – a résztvevô személyek neveit, beosztását;
           – a látogatások idôpontját és idôtartamát;
           – a látogatás célját;
           – milyen érdekei fűzôdtek a városnak az illetô látogatáshoz;
           – mit sikerült megvalósítani a látogatás ideje alatt, és milyen haszna származott ebbôl a városnak.
           Ezenkívül a testvérvárosi kapcsolatokból származó, az évek során történt összes megvalósítást is kérem feltüntetni.

           Habár már a kérés iktatásának napján Nagy István titkár kijelentette, hogy a kért kimutatást soha meg nem kapjuk – mivel Gyergyói Kisújság a nevünk, és én vagyok a fôszerkesztô –, azért mi reménykedtünk.
           Aztán a várva várt beszámoló helyett megérkezett a titkár válasza, azaz városunk polgármesteri hivatalának állásfoglalása:

                               A Gyergyói Kisújság szerkesztôségéhez

           A Polgármesteri Hivatalnál a 6084/17.10.2001 számmal iktatott kérésükre a következôket közöljük:
           – a Gyergyói Kisújságot a hecc-lapok kategóriájába soroljuk, nem tartjuk fontosnak és szükségesnek, hogy e lapon keresztül tájékoztassuk a lakosságot;
           – városunkban több lapot is forgalmaznak, sôt van gyergyói lap, amely minden lehetôséget megad, hogy tájékoztassuk a lakosságot.
                                                                       Gyergyószentmiklós, 2001. november 14.
                                                                       Nagy István, jegyzô

           Hát, kedves olvasóink, a testvérvárosokkal kapcsolatos kételyeiket nem tudjuk eloszlatni, sôt egy ilyen hozzáállás után csak fokozni tudjuk azokat. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a városi és területi RMDSZ-elnök, Rokaly József úr a kivizsgálóbizottságot idézve kijelentette: a polgármesteri hivatal monopolizálja a testvérvárosi kapcsolatokat, akkor még fontosabbnak tartjuk a lakosság informálását. Éppen ezért levelet írunk testvérvárosainknak, eléjük tárjuk a tényeket, és beszámolót kérünk tôlük. Hátha ôk több jóindulatot tanúsítanak. Ami Nagy Istvánt illeti... Benne nem csalódtunk. Az aláírásával fémjelzett válaszában a királyi többesszám használata, a lekezelô fölényeskedés, olvasóink lenézése, hatalmának fitogtatása, kicsinyes bosszúja egyértelművé teszi karakterét. Kár lenne több szót pazarolni rá.
           Nem kegyet kértünk, hanem a gyergyói népet megilletô, jogos információt.
Ábrahám Imre

Szálkák és gerendák

           Abszurdia szép ország, jó ország, gazdag ország. Ráadásul fantáziadús emberek lakják. Ezek legnagyobb része a különféle hivatalokban talál magának munkát. Így van ez kitalálva, azért, hogy a népnek tudjanak minél nagyobb hasznára lenni.
           Nézzünk egy konkrét példát:
           Tegyük fel, hogy valakinek van egy fogyatékos gyermeke. Fejlôdési rendellenességgel született, pl. hiányzik egyik lába. Ez gondnak elég nagy, ezért cserébe számos juttatás jár a családnak. Nem mintha attól kevésbé volna fájdalmas a dolog, de legalább valami gondot levesz a család válláról.
           Jár például a gyermeknek ingyen protézis. Igaz, hogy ilyet az országban nem készítenek, a külföldi pedig már nem jár ingyen, de ugye milyen jó érzés, hogy az ember tudja: neki ez ingyen jár! Máris szinte repül, akkor meg minek is az a protézis?           
Aztán jár a családnak ingyen a nemzeti rádió és tévé műsora. Az, amiért mások fizetnek, ha nézik, ha nem. Nekik ingyenes! Az már a ráadás, hogy ettôl függetlenül nem kötelezik arra, hogy naphosszat a rádiót hallgassa, miközben a tévét nézi. Ez addig elmegy, hogy nem is ellenôrzik csak nagyon ritkán, hogy van-e friss ujjlenyomat a tévé távirányítóján.
           Ez azonban nem minden! Jár még a családnak egy 100 impulzust tartalmazó ingyenes telefon-elôfizetés. Maga az égbôl potytyant manna! Természetesen mint minden más, ez sem tökéletes. Ott van például az az apróság, hogy ha az aggódó anyuka egész hónapban csak egyszer nyúl a telefonhoz, de akkor nem az édesanyját hívja fel, hogy megkérdezze a csirkebecsinált receptjét, hanem a gyermek egyik kezelôorvosát, aki történetesen külföldi (el is felejtettem mondani: az ilyen gyermeknek külföldi orvosok és kórházi ellátás is jár; feltéve ha a szülôk meg tudják fizetni.), akkor a következô hónap számlájából megtudhatja, hogy a 100 ingyenes impulzust sikerült mind egy szálig megtakarítania, ezzel szemben a mintegy 20 impulzusnyi külföldi beszélgetést az utolsó baniig joga van kifizetni.
           Lényeg az, hogy az eddigiekbôl már mindenki megérthette: az ilyen esetekre Abszurdiában nagyon odafigyelnek! De – mint a tájékozottabb olvasók sejtik, ez még mindig nem minden! Nem csak nagyon figyelnek oda, hanem rendszeresen is. Hogy ez mit jelent? Hát évente egyszer az illetékes bizottság látni is akarja a gyermeket. Micsoda mélységes emberi törôdés, mondhatná az olvasó! Hogy így gondoskodnak róla! Az apró szépséghiba az, hogy nem a bizottság megy családlátogatásra, hadd gyôzôdjön meg arról, hogy a fogyatékos gyermek milyen állapotban van, hanem elvárja, hogy a gyermek látogassa meg ôt. Évente egyszer. Nem nagy kérés, mondhatnánk, tudva, hogy a mérleg másik serpenyôjében mi minden van. Ráadásul nem lenne Abszurdia az ország neve, ha mindez nem így volna, nemde? Egy szó mint száz, minden évben felkerekedik a család, hadd lássa a bizottság minden tagja, hogy a gyermek lába idôközben nem nôtt ki. Ezt látva rendszerint megnyugszanak, s kiállítanak egy bizonylatot, miszerint a gyermek még mindig fogyatékos, ergo járnak neki a fennebb már említett kedvezmények. A dolog persze nem ennyire egyszerű, mert ha a család netalán a családorvosuk beutalója nélkül merészkedik a bizottság színe elé, akkor azoknak rögvest elszáll a kíváncsiságuk. Már rá sem néznek a gyermekre, következésképpen a bizonylatot sem tudják kiállítani, hisz ugye nem látták a saját szemükkel. Még az a szerencse, hogy a családorvoshoz nem kell kérést írni, hogy állítsa már ki azt a beutalót, mert akkor meg az lenne a gond, hogy a kéréseket csak típusnyomtatványon lehetne beadni, mely típusnyomtatványokat ugye jobb helyen csak jegyre adják. (Ha még hozzátesszük, hogy jegyet csak az kaphat, aki igazolni tudja, hogy a családban mindenki makkegészséges, akkor elértük a tökéletességet. Mint a bevezetôben említem: fantáziadús népek lakják eme szép országot!)
           A történetnek persze ezzel nincs vége, mert a bizonylattal el kell látogatni az illetékes állami hivatalba. Ez értelemszerűen csak azokon a napokon tart fogadóórát, amikor a bizottság nem, így azon családok számára, akik nem laknak Abszurdia valamely megyeszékhelyén, megteremtik azt a nagyszerű lehetôséget, hogy évente legalább kétszer oda ellátogassanak, s ott hosszasan elbeszélgessenek a megye minden tájáról odasereglett sorstársakkal. Ha már úgyis órákat kell várakozni azon ajtó elôtt... A hivatalba bejutva pedig esélyük van arra, hogy kiállítják számukra azokat a papírokat, amelyeket a megfelelô helyekre benyújtva boldog élvezôi lehetnek a bevezetôben említett kiváltságoknak. Természetesen egy évig. Utána: megint elölrôl!
           Azok számára, akik földrajzból gyengék: Abszurdia legközelebbi megyeszékhelye Stripe-Wednesday.
Árus Zsolt

Hírek a hivatalból

           A keddre áthelyezett sajtótájékoztatón Pál Árpád polgármestertôl és Nagy István jegyzôtôl tudtuk meg az alábbiakat:
           * A múlt héten garázslebontásra került sor, pontosabban megakadályozta a hivatal egy garázs újraépítését a Bucsin negyedi 21-es tömbház közelében. Pál Árpád kijelentette: az a szándék, hogy a tavalyi robbanás környékérôl a többi garázst is eltüntessék.
           * Elkészült a Mikulás-program. A háromnapos rendezvény december 5-én, szerdán kezdôdik és pénteken ér véget. E városünnep költségvetésérôl a sajtótájékoztatón nem esett szó.
           * Nagy István beszámolt arról, hogy az elmúlt napokban, november 15–18. között az V. kerület Belváros Lipótváros ünnepségén vett részt Török Évával és Bencze Attilával együtt. Sor került a testvérvárosok kerekasztal-megbeszélésére, valamint megtudták, hogy Gyergyószentmiklós egy különleges kiállításra hivatalos: 2002 májusában Európahét címmel szervez kiállítást Lipótváros testvérvárosa, Berlin Charlottenburg-Wilmersdorf kerülete.
           A jegyzô kijelentette, hogy a testvérvárosi látogatáson szóba jött ugyan a híres-hírhedt Monturist-ügy is, de a testvérek arra kérték, hogy az ott elhangzottak egyelôre ne kerüljenek a nyilvánosság elé.
Balázs Katalin

Az V. kerületnek van polgármestere!

           Első alkalommal vett részt Bencze Attila olyan küldöttségben, amely a testvérváros meghívására külföldre utazott. Az V. kerület Belváros-Lipótváros ünnepérôl hazaérkezve így számolt be a liberális tanácsos:
           – A polgármester elfoglaltsága miatt kértek fel, hogy én vegyek részt a küldöttségben. Mentem, mert kíváncsi voltam, hogy Magyarországon hogyan szerveznek meg egy ilyen városünnepet, mert ugye, mi is készülünk a Mikulás-napokra. Elmondhatom, hogy nagyon pozitív a véleményem az V. kerület fogadtatásáról és külön kiemelném a polgármester, Karsay Károly vendégekhez való viszonyulását. Nagyon pontos ember, kinek minden perce be van osztva, s pontosan tudja, mikor, hol kell lenni és mit kell mondani. Azt hiszem, sokan tanulhatnánk tôle. Azt mondhatom, hogy az V. kerületnek van polgármestere.
           – Milyen ott egy ünnepszervezés?
           – Mi nagyon messze állunk attól. Ott nagyon le vannak osztva a feladatok; hatáskörök vannak, a végén pedig jön a dicséret, vagy ha hibázott, a hibák kijavítása, vagy akár szidás. A lényeg a polgármesternek csupán annyi dolga van, hogy leossza a feladatot, s a végén számon kérje. S azt mondom, ezt így kell csinálni. Nem kell mindent egy ember végezzen, mert ez csak rosszra vezet.
           – Mirôl sikerült ott beszélni, milyen eredményeket ért el a küldöttség?
           – Próbálkoztunk célratörôek lenni. Úgy érzem, hogy Gyergyószentmiklósnak szakemberekre van szüksége minden téren, mert vannak ugyan szakembereink, de nem elég képzettek, ezért felkértem a polgármestert, hogy segítsen. Ígéretet kaptunk, hogy szakembereket fog küldeni városunkba, akik bizonyos kurzusokat tartanak, ahol tanítanak a viselkedéstôl elkezdve mindenre. Ez ráfér minden gyergyói emberre, kezdve a polgármestertôl az utolsó lakosig, magamat is beleértve.
           – A Monturist ügye is szóba jött. Mit tudhatunk ezzel kapcsolatban?
           – Beszéltünk errôl, s a polgármesternek az a véleménye, hogy igenis el kell számolni az eddigi pénzekkel, nem akárhogyan. Azt szeretné, ha az elszámoláson részt vennének az ottani tanács frakcióvezetôi, szakemberek, s bebizonyosodna, hogy ezt a pénzt jó dologra költötték, s akkor számíthatunk további befektetésre a Gyilkostónál. Ezt nem szabad segélyként felfogni; ez üzlet, egy közös vállalkozás, ami pénzt hoz, s amibôl mindenki megkapja majd a részét. Nekem ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy pénzek nem tűntek el, ki voltak fizetve bizonyos villák, csak a konkrét elszámolás nem történt meg.
           – Egy ilyen ünnepi meghíváson van-e lehetôség arra, hogy az ünneplésen túl komoly beszélgetésekre is sor kerüljön, s eredménnyel tér-jenek haza a küldöttek?
           – Van lehetôség. Volt a testvérvárosoknak egy kerekasztal-megbeszélése például, ahol mindenki bemutatkozott, elmondta az örömét, baját. Külön kiemelném a torockói polgármestert, aki egyszerű székely ember, de nagyon jó polgármester, akinek sikerült felújítani a falu házainak nagyrészét. Mint említettem, ígéret van arra is, hogy képzéseket tartsanak itt magyarországi egyetemi tanárok, s azt hiszem, hogy legelôször a polgármesteri hivatal alkalmazottainak kellene szervezni egy kurzust. Nem azért, mert nem tudnak; sok mindent tudnak, csak nem eleget. Senki sem haragudhat meg azért, ha tanítani akarják. Úgy érzem, nagyon le vagyunk maradva a magyarországiakhoz képest – vagy csak egy rossz szervezés eredménye ez – s ha már van egy nagyobb testvérünk, akkor miért ne fogadjuk el a tanácsait. Persze a változásnak csak egy része egy ilyen továbbképzô, ezen kívül kell tudni kiosztani a munkát, s aztán számon is kérni, ahogy azt polgármesterünk már a kampányban megígérte.
           – Egy ilyen testvérvárosi találkozón van-e mit keressen az üzletember?
           – Van, és az elkövetkezôkben minél többen el kellene mennünk, mert jelenleg elég rossz híre van kint a gyergyói vállalkozónak, s ezt meg kell változtatni. S ezen túl természetesen kapcsolatokat kell szerezni, közös vállalkozásokban gondolkodni, vagy csak egyszerűen tapasztalatokat szerezni.
Balázs Katalin

Ôszi munkálatok a Csíky kert utcában

           Évek óta téma felsôbb körökben, mint Felszeg és a városvezetés, a Csíky kert utca állapota. Valamikor 1996–'97-ben városunk kormánygaranciát kapott arra, hogy „segítenek" majd rendbetenni a fent említett utcát. Azonban az idô során csak a tervek egy része valósult meg, kiépítették az esôvíz-hálózatot, járdát húztak az utca két oldalára és... hosszú ideig csend lett. Egyre inkább elôtérbe került ez az „eldugott" utca, hiszen ennek végében kapott helyet a gyergyószentmiklósi fôiskola és a Szent Benedek Tanulmányház is. Mindkét helyre sokan érkeznek más városból, sôt külföldrôl is. Már odáig jutottunk, hogy az idén a fôiskolás évnyitón is elhangzott: meg kellene már javíttatni ezt az utcát. De már ennek is jó ideje.
           Az elmúlt röpke idôszakban valami mozgolódás látszott a Csíky kert utcában, és ezúttal nem a mérges lakók mocorogtak, hanem munkagépekkel érkeztek emberek, akik nekiláttak az utca rendbetételének. Töltést vittek, elnyomták, elhengerelték, ledöngölték, ahogy azt kell. Igen ám, csakhogy az esôk következtében az utcán közlekedô autók a déli napsütésben jócskán feltúrták a ledöngölt töltést. Így aztán, ha esett sár lett, ha fagyott „göcsörtössé" vált az útfelület. És így sem jó – mondotta egyik névtelenségbe burkolózó olvasónk. – Mert miért most kellett nekifogni, amikor nem lehet rendes munkát végezni. Most ôsszel, amikor hol fagy, hol nem, és ami reggelre megfagy kienged délre, mi pedig vihetjük haza a sarat. Miért nem tudták megcsinálni nyáron, vagy tavasszal. Tavaszra halasztotta volna ezeket a munkálatokat P. Cs. olvasónk is, aki úgy látja, hogy a télen még kibírta volna az utca így ahogy volt. „Semmi értelme most töltést hozni, hiszen a tavaszi áradás úgyis árkokat váj bele, ugyanúgy, ahogyan a javítás elôtt volt. Ráadásul az esôvíz-elvezetô hálózat is tele van szeméttel. Ha meg is csinálják rendesen az utcát, akkor sem fog sokat tartani az állapot, hiszen jövôben már kézzel fel lehet szedni a burkolatot, már ha lesz mit... Szabó Ágnes két oldalról közelíti meg a problémát. Attól függ, mit akarnak? – mondotta. – Hiszen az újságban azt olvastam, hogy megjavítják, a munkások meg azt beszélik, hogy teljesen felújítják. Most melyik a valós? Helyénvaló, hogy megjavítják, de akkor csinálják rendesen, mert míg a hideg tart, addig kitart ez így is, azonban a hóolvadás után megint kezdhetik elölrôl. Hiszen az esôvíz-elvezetô csatornák eldugultak és megint csak az utcán fog folyni a víz. De most már sánc sincs, így valószínűleg az udvarokra is belátogat majd a hólé.
           Felkerestük Pál Árpád polgármestert is, akitôl az utcajavítás részleteit kérdeztük. Elmondotta, hogy ez egy ugyanolyan elkezdett beruházás, mint a Külsô, vagy az Eminescu utca. Ezeket ugyanis kormánypénzekbôl kellett volna finanszírozzák, mint azt négy-öt évvel ezelôtt megígérték a fentiek. Azonban csupán néhányszor küldtek pénzt az évek során, akkor is keveset. A kormányváltással ezek a megkezdett beruházások teljes egészükben a nyakunkba szakadtak. Vagyis, önköltségbôl kell befejeznünk. Pénzt erre nem tudunk pályázni, hiszen ezek kilicitált munkálatok, tehát máshonnan, mint a saját zsebünkbôl, nem tudunk pénzt teremteni erre. A licitet a munkálatokra megnyerte az Exbeton, karöltve az akkori Állami Útüggyel. Ez utóbbinak kellett volna az aszfaltréteget ráhúzni a kész alapozásra.
           Az idén egyeztetések folytak a két „vállalat" között és így esett, hogy novemberben nekifogtunk utcát javítani. A tárgyalások arról is szóltak, hogy egy alapburkolatot is húzzanak majd az alapra. Azonban az említettek '96 óta sok liciten részt vettek és sokat meg is nyertek. A kapacitásuk ezen újabb szerzôdések teljesítésében kimerült, mely miatt az útjavítások csúcsidényében nem tudtak a mi utcáinkkal foglalkozni. Azonban az útügy garanciát vállalt a letett, vagy leteendô útburkolatra. Azonban, hogy a burkolat letételére az idén sor ke- rül-e, az az idôjárástól függ. Ha idén nem, legkésôbb kora tavaszszal nekifognak. A burkolat lefektetésével párhuzamosan fogjuk majd az esôvíz-elvezetô hálózatot is kitisztítani.
           Kérdésünkre, hogy kitisztítják-e a hálózatot, ha nem lesz burkolat, nemleges választ kaptunk, azzal az indoklással, hogy úgyis megtelik majd hordalékkal, nincs értelme.
           Polgármesterünk kéri a lakosságot, legyenek még egy rövid ideig türelemmel, hiszen legkésôbb kora tavasszal rendben lesz a Csíky kert utca.
Barabás Alpár

Szent Erzsébet ünnepén
A szeretet szobrát avatták

           November 17-én, szombaton került sor a Szent Erzsébet Öregotthonban Árpádházi Szent Erzsébet szobrának a felavatására. A délelôtt tizenegy órától kezdôdô ünnepséget szentmisével nyitották meg, melyet Czirják Árpád kanonok, érseki helynök celebrált. A szentmisén részt vettek az öregotthon lakói, annak munkaközössége, számos meghívott és érdeklôdô is. Kicsinek bizonyult az öregotthon kápolnája, hiszen a folyósókon is rengetegen hallgatták a kanonok szívhez szóló beszédét. A szeretetrôl szóló igehirdetés középpontjában Szent Erzsébet állt, akinek „szeretete áthatja az öregotthont, annak munkaközösségét". A mise után Pál Árpád, Gyergyószentmiklós polgármestere emelkedett szólásra, aki elsôként megköszönte az otthon munkaközösségének, vezetôségének, hogy ezt az intézményt igazán otthonná varázsolják a magukra maradt öregek számára.
           – Tudomásul kell vennünk – mondotta –, hogy segíteni csak azon lehet, aki akarja, hogy rajta segítsenek, és aki önmagán is segíteni akar. Szentek, zsenik kevesen születnek. Nekünk, átlagembereknek kell nyújtanunk azt a kis szeretetmorzsát, amelynek segítségével elérhetünk valamit, hiszen nemcsak a nagy dolgok, az apróságok is jótéteményként könyvelhetôk el.
           Szász Jánost, a gyulafehérvári egyházmegye Caritas igazgatóját az egyház apostolának titulálta Czirják Árpád. Olyan apostolnak, aki megvalósítja mindazt, amirôl a szószéken beszélnek.
           A szentmise után került sor az öregotthon udvarán lévô körülbelül egy méter magas bronz-szobor leleplezésére. Magyari Vencel, a Szent Erzsébet Öregotthon igazgatója elmondta, hogy kettôs évfordulónak vagyunk tanúi. Azontúl, hogy a szombati napot szentelték az öregotthonban Szent Erzsébet megemlékezésének, ekkor ünneplik az intézmény fennállásának ötödik évét, hiszen 1996 ôszén nyitotta meg ez kapuit. Rövid beszédét követôen Csallóközi Zoltán, a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának fôosztályvezetôje, a szobor megálmodójáról és alkotójáról, Oláh Szilveszter magyarországi szobrászművészrôl beszélt. A méltatás után Dézsi Zoltán, megyénk alprefektusa és Csallóközi Zol-tán fôosztályvezetô leplezte le a szobrot, melyet Czirják Árpád érseki helynök megszentelt.
           Az ünnepélyes szertartás után Agapéra hívták az egybegyűlteket, míg a meghívott díszvendégeket az öregotthon klubjába invitálták. Az otthon fôbejáratánál kisebb-nagyobb kosárkákba és dobozokba tehettek pénzösszeget az adományozók.
Barabás Alpár

Olcsóbb alapélelmiszerek

           Nemrégiben furcsa papírt vehettek észre azon vásárlók, akik a Virág negyedi Barcom Impex üzletbe „tévedtek". A Virág negyed negyvenkettes tömbházában levô üzlet egyik polcán egy nyomtatott papír díszeleg, mely fennen hirdeti: kedvezményes vásárlás nyugdíjasoknak. Szárnyra is kapott a hír, és napról napra egyre több nyugdíjas fordul meg az üzletben, hogy olcsóbban juthasson hozzá néhány alapélelmiszerhez. Gábor Mária elárusítónôvel beszélgettünk e kedvezményes vásárlásról. Megtudtuk, hogy ez egy amolyan ajándék az üzlet részérôl a kispénzű nyugdíjasoknak. Az üzlet tulajdonosa rendelte el, és semmiféle felsô beavatkozásnak nincs köze ehhez.
           – Mi az, amit kedvezményesen vásárolhatnak a nyugdíjasok?
           – Alapélelmiszereket, mint olaj, cukor, liszt és rizs. Egyelôre ennyi, amit ajánlani tudunk, de tervezzük, hogy a késôbbiekben még több termék kerüljön fel erre a kedvezményes polcra.
           – Mennyivel olcsóbbak ezek az élelmiszerek?
           – Körülbelül ezer lejes árkülönbséggel áruljuk ezeket a termékeket. Így az olaj, mely különben 25 500 lejbe kerül nálunk, a nyugdíjasnak csupán 24 500 lejébe kerül. Olcsóbb a cukor 12 500 lej, a rizs 12 000 lej és a liszt is 10 000 lej. Ha egy nyugdíjas vásárol mindenik termékünkbôl, akkor jócskán spórolhat.
           – Milyen papírt kell hoznia annak, aki errôl a polcról szeretne vásárolni?
           – Csupán az illetô hónapi nyugdíjszelvényét kell hoznia, és akkor maradéktalanul kiszolgáljuk. Enélkül nem adunk, hiszen nem adhatunk.
           – Van-e igény erre?
           – Igen. Rengetegen jönnek, állandóan hosszú sor kígyózik a pult elôtt. De nemcsak a környékrôl, hanem Felszegbôl is jönnek, sôt a gyergyó környéki falvakból is vannak vásárlóink.
           – Minek alapján döntik majd el, hogy milyen termékek kerülnek még erre a polcra?
           – Fel kell mérnünk, mire van még igény. Lehet, hogy karácsony elôtt rákerül a listára a szaloncukor is, de egyelôre semmi biztosat nem mondhatok.
Barabás Alpár

Fűtés a számlán

           Hónap vége felé járunk, amikor sokaknak azon fô a feje, hogy vajon mennyit kell majd fizetniük a melegért. Olyan szóbeszédeket is hallottam már, hogy azok, akik mérôműszert szereltettek többet fognak fizetni, mint azok, akik nem. Lehet, hogy így lesz, ez azonban még a jövô titka. Felkerestük Somodi Zoltánt, a Közüzemek műszaki igazgatóját, akitôl néhány részletet kérdeztünk.
           – Hogyan mér majd a hôhozammérô?
           – Tudni kell, hogy egy ilyen kaloriméter három részbôl áll. Van egy vízóra amelyik a lépcsôházba bemenô forró víz mennyiségét méri. Van két hôszonda, amelyek a lépcsôházba bemenô, illetve távozó víz hômérsékletét mérik. És van egy számítógép, amely a mérôműszerek által begyűjtött adatokat alapul véve kiszámítja a fogyasztást. Röviden: a vízmennyiséget megszorozza a hômérséklet-különbséggel, melybôl kiderül hogy mennyi hôenergiát fogyasztott el az illetô lépcsôház. Az eredményeket kilowattban vagy gigajoulban kapjuk. Sajnos nem egységes a számítási módszer, és nem volt idô arra, hogy az összes számítógépet átállítsuk arra, hogy vagy kilowattban, vagy gigajoulban kapjuk meg. Ezért nekünk át kell majd számítanunk a fogyasztást egységesre. Valószínű, hogy kilowattra alakítjuk majd az összes eredményt.
           – Tévhit-e az, hogy az óra csak bizonyos hômérsékleten kezdi meg működését?
           – Igen. Hiszen nem csupán a bemenô víz hômérsékletével dolgozunk, hanem az átlaggal is. A mérôműszerek már egy-két fokos hômérséklet-különbséget is képesek érzékelni.
           Tehát, a hômérséklet-különbségbôl és a vízmenynyiségbôl számítják ki majd a fogyasztást, amit a lakóknak kell majd fizetniük. Ez így egyszerűnek tűnik. Ám van egy bökkenô. Éspedig: ha valamelyik lépcsôházba bizonyos vízmennyiség nyolcvan fokon jut be és hetven fokon távozik a lakók fizetnek egy összeget. Azok, akikhez ötven fokon érkezik ugyanaz a vízmennyiség és negyven fokosan távozik az mennyit fizet, kérdeztük Somodi Zoltántól, aki a következôt válaszolta: furcsa, de ugyanazt az összeget fogják fizetni, mert a hômérséklet-különbség ugyanakkora.
           Azonban ilyen esetre nem fog sor kerülni, hiszen a kazánháztól a legmesszebb levô tömbháznál is csupán két fok körüli a hômérséklet-különbsége a fôvezetékben áramló víznek. Tehát nem lesznek nagyon eltérô hômérsékletek a közeli lépcsôházak lakrészeiben. A városban a legnagyobb távolság, amely egy tömbház és az ôt kiszolgáló kazánház között van, 350 méter.
           – Mennyibe kerül egy gigakalória?
           – 550 000 lejt kell fizetni érte. A reálár 1 320 000 lej, azonban a két összeg közötti különbséget az állam állja. Egy gigakalória elôállításához szükséges üzemanyag (CLU) mennyisége 144 kg, melynek ára kilónként 9 769 lej.
           – Miért van az, hogy ugyanazon tömbház egyik lépcsôházában van fűtés, a másikban pedig nincs?
           – Számos oka lehet ennek. Az egyik, hogy a fôcsap el van zárva. Másik ok, ami miatt nincs fűtés az, hogy a kaloriméter szereléskor kalapálnunk, hegesztenünk is kellett, melyek hatására a vezetékekben lerakódott üledék fellazult és eltömte a csövet, vagy az órát. Ezeken a helyeken a rendszert le kell állítanunk, és ki kell takarítanunk, ami idôigényes.
Barabás Alpár

Utcaséta Pál Árpáddal
Megoldás: lakószövetségek

           Kedden délután három órakor a Bucsin negyed 1–14-es számú tömbházainak lakóival találkozott Pál Árpád polgámester. A tervek szerint a negyedet négy részletben sétálja végig, egyrészt, hogy ne sötétben végzôdjenek a séták, másrészt, hogy ne kutyafuttában kelljen a problémákról beszélni.
           Kedden hozzávetôleg negyven lakó gyűlt össze a nyolcas számú tömbház elôtt, hogy elmondhassa búját-baját a város elsô emberének.
           Mondanivaló volt bôven: rosszak az utak, a járdák, sok a garázs, nincs parkoló, nincs játszótér. És persze a Közüzemek ellen is akadt jó néhány panasz: vagy az, hogy fűt, vagy az, hogy nem fűt, valamint, hogy a kukákról néha egészen megfeledkezik, azok pedig ott bűzlenek a tömbházak mellett, van tehát mit szagolni. Ráadásul a nagyméretű kukákon kívül nincs egyéb szeméttároló az egész negyedben, ahová a járókelô eldobhatná a szemetet.
           Az is szóba került, hogy ki kellene találni valamit azokkal, akik méretes lakásban laknak, de az azzal járó költségeket nem bírják fedezni. Hogy mi a megoldás erre, azt egykettôre megfejtette polgármesterünk: lakószövetségek kellenek végre, hogy legyen érdekképviselet, ügyvezetô, aki az ilyen és ehhez hasonló problémákat közvetíteni tudja a hivatalnak. Mert sem a Közüzemeknek, sem a hivatalnak nem mindegy, hogy tízezer tömbházlakóval, vagy csupán ezek tíz-tizenöt képviselôjével kell, hogy tárgyaljon.
           Polgármesterünk újra elmondotta: jövôben a beruházásokra kell a pénz, úgyhogy nem valószínű, hogy sok mindent megoldunk a felvetett problémákból. Azonban csak egy kis jóakarat kell a lakók részérôl, s máris sokkal szebbé válhat a negyed. Virágpalánta, termôföld lesz, a lakóknak azonban dolgozniuk kell vele.
           A résztvevôk kérésére a polgármesteri hivatal egyik alkalmazottja a napokban minden családot felkeres a negyed ezen részében, és felméri, hogy a lakók igénylik-e a lakószövetséget. És persze ez alkalommal is írásos értesítést kap minden család az utcasétán elhangzottakról.
Pál Hajnalka

Tizennégyen az alpolgármester ellen
Dr. Kolumbán nem mond le

           Sok minden megjelent már lapunk hasábjain az alpolgármester beszámoltatásával, lemondatásával kapcsolatban. A hetek kezdeményezése azonban úgy tűnt, nem örvend támogatásnak az RMDSZ-es tanácsosok között. A legutóbbi tanácsülésen határozattervezet híján nem kerülhetett szavazásra dr. Kolumbán alpolgármesteri széke, a napokban azonban a tanácsosok benyújtották a határozattervezetet a következô ülésre. A tervezet mellé csatolva van egy lista is, amelyen minden városatya nyilatkozik: 14-en az alpolgármester ellen, ketten mellette, a többiek tartózkodnak. Az erre vonatkozó törvény értelmében kétharmados többség kell a lemondatáshoz, azaz pontosan tizennégy szavazat. Tehát ha minden tanácsos kitart a véleménye mellett, dr. Kolumbánnak nem lesz maradása a november 29-i tanácsülés után. Mi a véleménye errôl az érintettnek? – faggattuk alpolgármesterünket.
           – Mi a véleménye azokról, akik ön ellen szavaztak a listán?
           – Én egy részükkel szóba álltam, ôk kerestek meg, és az volt a véleményük, hogy ôk aláírták ugyan, de szavaznak is ebben az ügyben, s akkor valószínűleg másképp lesz. Hát ez volt a hozzáállásuk. Olyan is volt, aki elmagyarázta, hogy valóban nagyobb volt az elvárás irányomban, de mind kisebb dolgokat róttak fel, szerencsére semmi nagy horderejűt nem említettek. Már egyszer megfogalmaztam, hogy bármekkora közösségrôl legyen szó, a legkisebb faluról, vagy a legnagyobb városról, úgysem lehet ebben a gazdasági konjunktúrában úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen. Normálisnak tartom, hogy van, akinek nem tudtuk teljesíteni az óhaját, és ez nem mulasztás volt, nem is éppen szervezésen, hanem a legtöbb esetben anyagiakon múlott. Gondolok arra, hogy valamelyik utca nem volt feltöltve, vagy egy másikban nem volt aszfaltozás. A beszámolóban is elmondtam, hogy tavaly elhasználtunk 778 tonna aszfaltot, az idén pedig csak 324 tonnát. Én el tudtam volna használni ezerötszázat is, ha lett volna mibôl.
           – Ön szerint a lehetôségeihez képest jól végezte a munkáját?
           – Ha valaki azt mondja, hogy a lehetôségeihez mérten mindent elkövetett, én azt kicsit nagyképűségnek tartom. Valószínű, hogy mint minden embernek, nekem is lehetnek mulasztásaim. Azt is felrótták nekem, hogy szépen bánok az emberekkel, de én úgy tudom, hogy dobbal nem lehet madarat fogni. Én még most is bízom az emberekben, és úgy gondolom, hogy szép szóval többet lehet elérni, mint üvöltözéssel. – A lista már elkészült, s mindössze két tanácsos tart ki ön mellett. Ezek után lemond-e, vagy megvárja a tanácsülést, amelyen majd döntenek a városatyák? – Hát persze, hogy megvárom a tanácsülést, azt az örömöt nem szerzem meg egyeseknek, hogy lemondjak. Vannak visszajelzéseim, s valószínű, hogy nem lesz olyan fekete az ördög. Említettem, néhányan azt mondták, hogy ezt aláírták, de a szavazásnál másképp lesz.
Pál Hajnalka

RMDSZ sajtótájékoztató

           Kedden, november 20-án a gyergyói RMDSZ székhelyén tartott sajtótájékoztatót Rokaly József helyi RMDSZ-elnök. Az alábbiakban az RMDSZ-elnök szavait változtatás nélkül tesszük közzé:
           A státustörvényrôl
           Az elsô kérésem az lenne, hogy ne keltsünk sem pozitív irányban hisztériát a kedvezménytörvénynyel kapcsolatban. Semmi értelme nincs, hogy kicsinyeljük vagy eltúlozzuk ennek jelentôségét. Nem titok, hogy az RMDSZ igenis készül a kedvezménytörvény kivitelezésének elôkészítésére, akárcsak a magyar kormány, hiszen a státustörvényt, mint ismert, január elsejétôl alkalmazni fogják Magyarországon. Mindenkinek tudnia kell, hogy az RMDSZ-nek a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos tevékenysége nem arról szól, hogy ki a magyar. Ez a leglényegesebb. A helyi újságokban ilyen-olyan vélemények jelennek meg, de nem arról szól sem a státustörvény, sem az RMDSZ viszonyulása, hogy ki a magyar. Azt mindenki maga dönti el. Ebben nem dönthet sem az RMDSZ, sem az egyház, sem a civil szervezetek. Ezt fôként azoknak kívánom hangsúlyozni, akik azt állítják, hogy az RMDSZ a magyar igazolványt az RMDSZ igazolványnyal kívánja azonosítani, vagy ehhez hasonló képtelenségeket. Tudni kell azt is, hogy az RMDSZ-tagság nem kizárólagos kritériuma a magyar igazolvány megszerzésének. Ezzel vádolni az RMDSZ-t általában, vagy annak helyi szerveit, hogy erre a kizárólagosságra törekszenek, mikor azt mondják, hogy tevékeny részt vállalnak a státustörvény alkalmazásának elôkészítésében, ez a legnagyobb képtelenség. Akik nem ismerik a törvényt, és annak mondanivalóját, ne nyilatkozzanak, mert többet ártanak, mint használnak ennek a jogszabálynak az ügyében.
           A csángókról
           Felháborító az, ami történik Klézsén és Pusztinán a csángókérdésben. Noha Európai Bizottsági határozat született erre vonatkozóan, mégis a helyi szervek ebben a kérdésben igyekeznek gáncsoskodni, és nyilvánvaló, hogy ezzel rontják Románia Euro-Atlanti integrációs esélyeit.
           A költségvetésrôl
           2002-re elkészült elôször – évzáró elôtt – a költségvetés. Ez mindenképpen pozitívum, de mindenképpen tudnunk kell, hogy a Székelyföldet – az RMDSZ vezetôsége ezt hangsúlyozza – a 2002-es költségvetésnél elônybe részesítették. Egy sor olyan beruházást finanszíroznak a jövô év folyamán, amelyek kimondottan a Székelyföld övezetében vannak. Gyergyót közvetlenül a nagykórház jelentôs támogatásával segítik, ha nem tévedek, 10 milliárd lejt kapunk 2202-ben, az eredeti, sokkal kisebb összeghez képest.
           Az alpolgármesterrôl
           Az alpolgármesterrel készített, és az Új Keletben közzétett interjú nem tükrözi a valóságot. Miután nyilvánossá tett bizonyos dolgokat, az alpolgármester úr, s ezt nem tudják a városban, az RMDSZ elnökségének sugalmazta, hogy mérje fel, mekkora a támogatottsága az RMDSZ-tanácsosok körében. Én ezzel kapcsolatban frakciógyűlést hívtam öszsze november 2-ra, és ott meghallgatták az alpolgármester tevékenységérôl szóló beszámolót, miután az RMDSZ-tanácsos hölgyek és urak nagytöbbsége pozitívan viszonyult a jelentéshez. Amikor titkos szavazással kellett volna kiderüljön, hogy mekkora bizalmat élvez az alpolgármester az RMDSZ-tanácsosok körében, akkor a tanácsosok között olyan hangulat alakult ki, hogy nem szükséges a szavazás. Ezen az oldalon állt a polgármester is, aki azt mondta, nem igényli, hogy új alpolgármester legyen, s ismét két évig azzal teljen az idô, hogy az illetô megszokja a munkakört. Egy tanácsos nyíltan ki is fejtette, hogy itt nincs szükség szavazásra. Én közöltem, hogy tudniuk kell, az alpolgármester úr kíváncsi a véleményükre. Erre az alpolgármester azt nyilatkozta, hogy nem kíváncsi. Tehát miután összehívjuk a frakciógyűlést, arra kijelenti, hogy nem is kíváncsi. Ezzel teljesen módosította az addigi álláspontját, mire én azt válaszoltam, hogy jó, akkor nincs amiért itt ülni. Végeredményben RMDSZ vezetési szempontból minket az érdekel, hogy vagy meghagyják a mostani alpolgármester urat, vagy mást választanak, mindegy, de nekünk egy kérésünk van: a véleményüket ne változtassák meg a ciklus végéig. Tehát ne legyen nekünk még egyszer alpolgármester-problémánk a következô két és fél évben. Ezzel Kolumbán úr a lehetôségek széles skálája felé ment ki. Rábízta az alpolgármesteri sorsának alakulását a véletlenre. Ezt ki kell mondani.
           Az említett cikkel kapcsolatban nem tartom helyesnek a fôszerkesztô által tett kérdésfelvetéseket, hogy: átálltak az ön eltávolítására törekedôk táborába, ágyba bújtak az ellenséggel. De Kolumbán úr nyilatkozatában is ilyesmik olvashatók, hogy az RMDSZ eladta magát, vagy nyilatkozik a státustörvénnyel kapcsolatban, én szerintem teljesen illetéktelenül, teszi ezt a kérdéskör nem-ismeretében, amivel többet árt az RMDSZ-nek, mint amennyit használ. Az, hogy a magyarság kérdését egyenesen az RMDSZ igazolvánnyal köti öszsze... erre nagyon érdekesen válaszoltak a tanácsosok a Kisújságban, s itt különösen kiemelném Weil Gyula úr válaszát.
           Az RMDSZ belsô tevékenységérôl
           Választmányi gyűlésre került sor, ahol elôterjesztés történt egy öttagú bizottság részérôl, amelynek címe: Elôterjesztés a polgármester úr és az általa vezetett hivatal tevékenységérôl. E bizottság felmérte a másfél éves tevékenységet, értékelte a pozitív oldalait, és felhívta a polgármester úr figyelmét azokra a hiányosságokra, amelyek tevékenységében tapasztalhatók voltak. Itt külön kiemelem, s ez az alpolgármesteri kérdésnek is a kulcsa: itt nem arról van szó, hogy az RMDSZ megcsalja üdvöskéjét, hanem azon kellene elgondolkodnia az alpolgármester úrnak, s a polgármester úrnak, ami a kérdések kérdése, s ami ebben a jelentésben így hangzik: A tanácsi határozatok többségét nem hajtja végre a hivatal. Ez az egyik legsúlyosabb hiányosság. Zárójelben: önkényeskedés. A határozattervezeteket idejében nem juttatják el a tanácsosokhoz. A 2000 júniusától mostanáig, 2001. szeptember 15-ig 48 tanácshatározatból megvalósult kettô, folyamatban van négy, és 42 esetében semmilyen intézkedés nem történt. Az a kérdések veleje, és nem olyan személyeskedés, hogy Kolumbán úr nem tetszik az RMDSZ-nek. Itt egyéb dolgok is vannak: azon 150 garázs lebontása sem történt meg, amelyek közintézmények területén vannak. Nem számoltak el a robbanás után külföldrôl kapott segéllyel, a hivatal monopolizálja a testvérvárosi kapcsolatokat, a városnak nincsen hivatalosan engedélyezett barompiaca, az államosított ingatlanokban működô kereskedelmi felületek jelentôs részének nincs érvényes bérleti szerzôdése, nincs tehát tisztázva a bérleti díjak kérdése, s ennek folytán a város jelentôs bevételtôl esik el... Nem részletezem, csak felhívtam egy pár, ilyen lényeges kérdésre a figyelmet, hogy ha a bizalmat akarjuk helyreállítani, akkor tenni kell. Ha igazak a számadatok, miszerint a hét PNL-s mellett még hét RMDSZ-es aláírta a lemondatást és öten azt mondták, hogy is-is, akkor ez a számarány senkit nem jogosít fel arra, hogy az RMDSZ-t azzal vádolják, hogy enged a PNL-seknek. Mert az aláírók nagytöbbsége RMDSZ-es. Tehát a tevékenységben kell keresni az okot, és nem az RMDSZ elnökségében. Megjelent az RMDSZ-elnökségnek egy véleménye, melyben az áll, hogy az RMDSZ nem foglalt állást ebben a kérdésben. Késôbb persze állást kellett foglalnunk, miután Kolumbán nem volt kíváncsi a frakció véleményére, azt mondtuk, a demokratikusan megválasztott tanácsosok döntsenek, de egyik lap sem vádolhat azzal, hogy az RMDSZ nem tudja, mit csinál. Én a magam nevében, s az elnökség részérôl azt nyilatkozhatom most, hogy Kolumbán úr is megmaradhat, ha bizalmat nyer, vagy akárki más RMDSZ-tanácsos is lehet alpolgármester, ha azt úgy látják jónak az RMDSZ-tanácsos hölgyek és urak.
           Válasz a kérdésre
           Rokaly József tájékoztatója után újságírói kérdés hangzott el, mely szerint könnyű vádolni az alpolgármestert azzal, hogy az elmúlt másfél évben hiányos volt a tevékenysége, de mit csinált Pál Árpád polgármesterként 10 év alatt. Mit szól ehhez az elnökség? Az RMDSZ elnök elmondotta, hogy éppen ilyen szempontból vetôdött fel a kérdés, tulajdonképpen a polgármeser figyelmét akarták felkelteni, hogy figyelnie kell ezekre a problémákra, bár egyelôre nem vetôdött fel a bizalmatlanság kérdése. Hangsúlyozta: a polgármesternek oda kell figyelnie a választási kampányban tett ígéretek betartására és a választmány elvárásaira. Mint mondotta az öttagú bizottság javaslattal is fordult a városvezetôkhöz: „A fentiek alapján a bizottság javasolja a választmánynak, hogy szólítsa fel a polgármestert a tanácsi határozatok végrehajtására, a polgármesteri hivatal tevékenységének javítására, egy nagyon konkrét ütemterv bemutatására december 15-ig, ami elvi alapja lesz a 2002-es költségvetés összeállításának." Azt is megtudtuk, hogy az RMDSZ várja, hogyan viszonyul a jövôben polgármesterünk a jelentésben megfogalmazottakhoz.
           Végezetül
           Rokaly József üzenete a tagságnak: „Biztosítani szeretném az RMDSZ-tagságot, hogy az RMDSZ városi és területi vezetôsége felelôsen irányítja a szervezet tevékenységét, és ne adjanak hitelt olyan véleményeknek, melyek zavarkeltést hivatottak szolgálni, és olyan gondolatokat is bedobnak a köztudatba, hogy az RMDSZ nem lesz ott a következô választásokon. Bizonyosan ott lesz, és megfelelô szerepvállalással. Egyúttal kérem a tagságot, hogy amennyiben RMDSZ-tagkönyvvel kívánja igazolni magyarságát, rendezze a tagsággal kapcsolatos teendôit."
Balázs Katalin
Szerkesztôi megjegyzés: Nagy örömünkre szolgál, hogy immár az RMDSZ is észrevette a városvezetôk munkájának azon hiányosságait, amirôl a liberálisok hónapok óta beszélnek. De végtére is, nem az a lényeg, hogy ki vette észre elôször, hanem az, hogy ki tud tenni annak javításáért.

Remete képviselt Innsbruckban

           Nemrég tért haza Innsbruckból Remete polgármestere, Laczkó Albert Elemér, aki az Ezer város Európáért rendezvényen vett részt. Három nap út, másfél nap beszélgetés. Rengeteg tapasztalat, s ennél is több élmény. Az Európai Uniós rendezvényen – melynek szervezésében a Fokoláré mozgalom is kivette részét – szerzett tapasztalatait lapunk olvasóival is megosztja:
           – Huszonnyolc ország képviseltette magát polgármesterei, parlamenti képviselôi által; tehát több mint 1200 személy volt jelen a másfélnapos rendezvényen. Jelen volt Romano Prodi, az Európai Unió soros elnöke, az osztrák elnök, tartományi elnökök, nyugat-európai polgármesterek... Romániából összesen tizennyolcan voltak, köztük prefektus, polgármester, megyei tanácsalelnök Váradról, Kolozsvárról, Craiováról, Iaşiból, Romanból. Hargita megyébôl egyedül én voltam jelen. Nagy megtiszteltetésnek vettem a meghívást.
           – Mirôl esett szó a másfél napos rendezvényen?
           – Nagyon fontos gondolatokat hallhattam, úgy is lehet mondani, hogy üzenet Kelet-Európának. Úgy látom, hogy a legmagasabb szintű politika is próbál értékeket felmutatni és értékeket felvállalni, akkor is, ha ez vitatható politikai téren, de a lényeg az, hogy a korábban jellemzô értéksemlegesség úgy néz ki, hogy egy elavult szemlélet lesz a nagypolitikában. Hagyományos keresztény értékeket mutat fel Európa nyugati fele önmagának és a mi számunkra is. Az üzenet a kelet-európaiaknak az, hogy ôk nyitottak, fogékonyak, és hogy kommunikálnunk kell. Nagyon keveset tudunk egymásról, emiatt félreértések korlátai között örlôdünk. Mintát láthattunk arról, hogyan kell dolgozni, a magántulajdon tiszteletérôl, ami modell lehet. Nekem élmény volt az, hogy nyugodtan felszólalhattam a munkaülésen magyarul, s az, hogy a kisebbség az nem jelent, csak számbeli kevesebbséget, de minôségben nincs különbség. Az egyik elôadó is azt hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen Európában mindenki kisebbség, tehát nem megengedhetô, hogy valaki rátelepedjen valakire. A rendezvény üzenetei közül talán az fogott meg a legjobban, hogy nem vagyunk egyedül a gondjainkkal. A nápolyi polgármesterasszony mondta el azt, amit én olyannyiszor megfogalmaztam magamban, hogy milyen nehéz a dolga a polgármesternek: bejön egy ember, aki úgy gondolja, hogy ha a polgármesternek elmondja baját, akkor az megoldódik, mert ô a polgármester. A polgármester pedig mindenféle korlátok közé szorítva nem tudja megoldani. Én ezt sokszor éreztem, s nagyon rossz, ha dolga végezetlenül megy el valaki a hivatalból. Dühít a tehetetlenség. Ehhez kötôdött az a gondolat is, hogy ne maradjon egyedül az az ember, akit megválasztottak. Nem elég a választóknak elmenni szavazni, s utána négy éven keresztül mutogatni, szidni a polgármestert, hanem igenis mellé kell állni és segíteni. Tehát a közös munka fontossága, ami Remetére nagyjából jellemzô, ha még mandula ízzel keveredik is, de ezt egyre szélesebb alapokra kell helyezni. Nagyon tetszett az a kijelentés is, miszerint a politika tulajdonképpen szolgálat, nem hatalomgyakorlás. S ha valaki így gondolkodik, az modellértékű. Ilyen értelemben a politikus szó esszenciája átértelmezôdik bennem. Ha ilyen politikusaink vannak, lesznek, akkor talán nagyobb biztonsággal lehet a jövôbe is tekinteni. Ugyanakkor politika, civil szféra, vállalkozók együttműködése jött szóba. Ezt nem csak hallottuk, de láttuk is Innsbruckban, mert a csillagos tízesre szervezett rendezvény megszervezésére tömegeket mozgattak meg, önkéntesek, civilek, vállalkozók működtek együtt a polgármesterrel. Jó volt látni Ausztriát, Németországot, az utcákat, házakat, parkokat. Bár mindenki láthatná.
           – Felvetôdött-e a találkozón az afgán háború, Amerika helyzete és ennek hatása ránk nézve?
           – Szinte minden elôadó arról beszélt, hogy szeptember 11-e után ez a konferencia másként alakult; már nem lehet úgy beszélni, mint elôtte, felvetôdött a biztonság kérdése. Valószínű hogy ez mocorog a kelet-európai nyitás mögött is, nem lehet tovább aludni. Természetesen ez részünkrôl is érdek, szándékokat mozgat meg, s talán jó is nekünk, hogy ôk ránk figyelnek.
           – Ha valaki hazatér, mindig megkérdezik: mit vitt és mit hozott?
           – Nyelvi korlátaim miatt nem számíthattam arra, hogy ott lehetôségem lesz felszólalni. Úgy indultam el, hogy elkészítettem egy a térséget és természetesen ebben Remetét is bemutató egyoldalas, lehetôséget taglaló levelet angol és német nyelven. Szépre formáltuk, hogy külcsínyre és belbecsre legyen egyaránt jó, s ebbôl szétosztottam közel százötven példányt. Nincsenek lázas reményeim, de a szórólapokkal elértem legalább azt, hogy azok az emberek tudni fognak rólunk, elérhetôségünk ott van, s úgy gondolom, hogy ha csak öt ember fog visszajelezni, akkor már megérte, s el lehet indítani valamit. Nemcsak Remetén, hanem a környezô településeken is, hisz Remete nem lehet egy sziget, csak régióban lehet gondolkodni.
Balázs Katalin

Óvja gépeit, védje adatait
APC, a nyugati biztonság

           Hol állunk mi a nyugathoz képest? Itt, nálunk sajnos elég gyakran elôfordulhat hogy elveszik a villanyt, s rájövünk, hogy elúsztak a számítógépbe bepötyögtetett írásaink, vagy, hogy megnô a feszültség, s nagy sercegve búcsút mond a tévékészülékünk. Egyesek szerint csak egy megoldás van: szidni az áramszolgáltatót, vagy akár a fennvalót, de mások már tudják, hogy van jobb megoldás is: olcsóbb és hatékonyabb. Errôl talán többet tud az APC Disztribúció Kft. vezetôje, Köllô Dávid.
           – Köllô Dávidot úgy ismerjük, mint a helyi tanács egyik tagja. Ô viszont vállalkozó is, ô igazgatja az APC Disztribúció Kft-t, mely öt tulajdonos közös cége. Mit jelent az APC?
           – Az American Power Conversion egy amerikai cég, mely szünetmentes tápokat és feszültség-túlterhelés ellen védô eszközöket gyárt. Bár ezek a fogalmak nagyon szakmai ízűek, felhasználásuk a mindennapokban szinte elengedhetetlen. A szünetmentes tápok például olyan szerkezetek, melyeket leginkább számítógépekhez használnak, s arra jó, hogy ha megszakad az áramszolgáltatás, megnô vagy nagyon lecsökken a feszültség átkapcsol automatikusan akkumulátorra és tovább működik a gép anélkül, hogy adatokat veszítene el, megrongálódna. Ez a szünetmentes tápok „alaptevékenysége", de némelyikükhöz olyan speciális kifejlesztett program jár, amely hoszszabb áramkiesés esetén képes kimenteni az elkezdett munkát, és biztonságosan leállítani a számítógépet akár a felhasználó távollétében is. Persze a szünetmentes táp nem csak számítógépeknél, hanem minden más elektromos berendezésnél használható ugyanúgy a repülôtéri radaroknál, mint otthon a tévékészüléknél, a mosógépnél. A feszültségtúlterheléstôl védô eszközök két csoportra oszthatóak: elektromos hálózaton belül és adathálózaton belül védelmet nyújtó készülékek. Ezek is az elektronikai készülékeket védik, hogy feszültségnövekedés esetén, (például villámlás, vagy cirkulázás a szomszédban), ne károsodjanak. Ugyanígy védi a faxkészüléket és a számítógép modemjét.
           – Miért érdemes pénzt áldozni ezekre az eszközökre?
           – Egy modernebb készülék, melyben van telefon, fax, fénymásoló, megvásárlási ára 7 millió lej fölött van. Ez viharok, villámlások esetén nagyon könnyen károsodhat. Hétmillió lejünk úszik el. Egy ezt védô készülék viszont alig több, mint tíz százaléka ennek az összegnek. Sok ilyen károsodás volt az idén. Több modem, hálózati kártya meghibásodott. Ha egy hálózati kártyát egy évben háromszor kell kicserélni, az önmagában is túl nagy költekezés, s képzeljék el, mekkora a kiadás akkor, ha egy cégnek több gépe, nagyobb hálózata van. Ha egyszer elromlott az alaplap, akkor kétszeresen is pénzt veszít: újat kell vásárolnia, ami nem egy-két lej, s ezen felül egy ideig le van állva a gépe, nem tud kommunikálni azon keresztül, haladni, tehát dupla veszteség.
           – Megkeresne egy személy, mert fontosnak tartja gépei, adatai biztonságát. Hol talál meg, s mit nyújthattok neki?
           – Mi tulajdonképpen viszonteladókkal dolgozunk az ország egész területén. Helyi szinten is leginkább cégekkel van kapcsolatunk, akik hasonló eszközöket árusítanak, s egyúttal ezt is kínálják a vásárlóknak. Ilyen a Server, a Ben-Com-Mixt, a Lázár Computers, a BB Comp Kft. Tehát elsôsorban ezen cégek üzleteiben lehet e termékeket keresni, de mivel a mi irodánk is Gyergyószentmiklóson van, magánszemélyeket is szívesen kiszolgálunk. Egyelôre a Mozi emeletén, a Server Kft-nél találnak meg bennünket, de reméljük, hogy már februárban az új székhelyen, a Gábor Áron utca 3. szám alatti irodaházban fogadhatjuk a vásárlókat, viszonteladókat.
           – Van-e garancia, szerviz ezen készülékekre?
           – Jelenleg minden szünetmentes tápra két év garanciát vállalunk, a védelmi eszközökre, ezek típusától függôen a garancia lehet három, öt év, illetve korlátlan ideig is tarthat. A szerviz is kézenfekvô: a Server Kft. az egyetlen APC szakszervíz az országban. A javítás idôszakára pedig a Server egy másik készüléket kínál, kölcsönöz, hogy addig se maradjanak védelem nélkül a gépek.
           – Miért jó Gyergyónak, hogy itt van egy ilyen cég?
           – Elsôsorban azért, mert itt fizetünk adót. De azért is, mert próbáljuk segíteni a nonprofit jellegű tevékenységeket, esetenként támogattuk a diáktanácsot, a gólyabált, a szavalóversenyt, a Stafilókópé diákújságot, termékkölcsönadással is segítettük, segítjük pl. a Figura Stúdió Színházat.
           – Vállalkozóként mit vársz el ezért cserébe a várostól?
           – Általánosan, a gyergyói cégekre jobban oda kellene figyelni, mert ôk azok, akik adót fizetnek, s ebbôl él a város, ebbôl tud költekezni a polgármester, a helyi tanács, ebbôl jut pénz a kultúrától a testvérvárosi kapcsolatok ápolásáig szinte mindenre. S ha a cégekre figyelnek, megsokasodnak azok, s több adót fizetnek. Jó példának tekintem, hogy megyénkben is van olyan város, ahol a helyi cégek kapják a nagyobb kedvezményt, a jobb elbírálást.
           – A cégvezetôi munkakör mellett tanácsos is vagy. Megfér-e a kettô egymás mellett, esetleg tudnál-e nagyobb szerepet vállalni a városvezetésben?
           – A cégvezetés leköti az idômet, néha a tanácsbeli teendôkre sem jut elég, ezért ennél többet vállalni nem tudok. Csak kósza hírek azok, miszerint én Kolumbán László helyére kívánnék lépni.
           – Végezetül mit kívánsz a többi gyergyói cégnek, az ügyfeleknek?
           – A cégeknek azt kívánom, erôsödjünk együtt, hogy tényleg komoly gazdasági élete legyen ennek a városnak. Az jó minden cégnek, a tulajdonosoknak, alkalmazottaknak, s ezáltal a városnak is. Az ügyfeleinknek azt kívánom, hogy sokkal gyorsabban növekedjenek, mint mi, mert akkor egyre többet fognak vásárolni tôlünk.
Balázs Katalin

Figura-bemutató
Abszurd a javából

           Immár három alkalommal mutatta be a Figura Stúdió Színház Samuel Beckett Godotra várva című abszurd darabját. Az amúgy sem könnyű műfajú elôadást ráadásul mozgásszínházi formában mutatták be a figurások.
           Három szereplô – Barabás Árpád, Kolozsi Kilián és Polgár Emília – alakításával, András Lóránt rendezésében a nézô egy igencsak érdekes elôadásnak lehetett szemtanúja, s még akkor is, ha nem mindig lehetett tudni, pontosan mi történik, igencsak lekötötték figyelmét a pontos mozdulatsorok. Furcsa egyének, többé-kevésbé hétköznapi események – talán így lehetne legrövidebben jellemezni a produkciót.
           Béres Lászlót, mint kívülálló rendezôt kértük a péntek esti bemutató után, hogy a szakmabeli szemével véleményezze az elôadást.
           – Egy eléggé fiatal színház még fiatalabb színészei egy ugyancsak fiatal rendezô-koreográfussal együtt dolgozva, gigászi munkával egy csodálatos elôadást hoztak létre – mondotta Béres. – A Godotra várva című klasszikus abszurd darabról szólva érdemes tudni, hogy a legismertebb darab ebben a műfajban, amelyben az alaphelyzet, hogy Godotot várja két lény, talán a két utolsó ember. Egy elidegenedett társadalom végtermékei ôk, akik Godotban az egyetlen reménysugarat várják, hiszen a vele való találkozásban kellene megoldódnia valaminek. Ez a valami talán életük nagy problémája, talán valami egyéb. Eltelik egy nap, meg még egy, aztán egy év, és Godot még mindig nem érkezik meg. Nagyon izgalmas ez az elôadás mind a befektetett energia, mind pedig a nyújtott teljesítmény alapján. Végre újból felelevenítôdik a Figura Stúdió Színházban az a fajta kísérleti jelleg, amely még a nyolcvanas években, a még amatôr Figurában kezdôdött el. Mindenképpen nagyon bátornak, nagyon sikeresnek ítélem meg az elôadást, amelynek értelmezése a nézô feladata.
           A nézôi szemnek úgy tűnik, nem kis erôfeszítésbe, munkába kerülhet a szereplôknek ez a bemutató, hiszen nekik is újdonságszámba megy a pantomim. Barabás Árpádot és Kolozsi Kiliánt arról faggattuk, vállalnának-e még pantomim szereplést.
           Barabás Árpád: én szeretem ezt az elôadást épp azért, mert valamilyen szinten igazi Figurás produkció. Nem szokványos, és mi épp ilyen dolgokat szeretnénk csinálni. Nem vagyok teljesen elégedett a teljesítményemmel, mert nem lehetek az. Nekünk azt tanították valamikor, hogy az ember sosem lehet teljes mértékben elégedett magával, fôleg ebben a szakmában. Nyilván nehéz ez a darab, a pantomim sok embernek igen keveset mond. Vannak értetlen arcok a nézôtéren, de ez természetes; nem lehet mindig azt adni a nézônek, amire számít. Attól érdekes ez az elôadás, hogy prózai színészek adják elô. A színésznek nem sok köze van a pantomimhoz, megtanulja, és megpróbálja elôadni, és elôtérbe kerül az egyénisége.
           Kolozsi Kilián: Én vállalnék még pantomimet. Az ember soha nem lehet teljes mértékben megelégedve magával, így én sem vagyok, ennek ellenére úgy érzem, hogy a lehetô legtöbbet megtettem ahhoz, hogy jól sikerüljön az elôadás. Nagyon erôs színészi jelentétet kíván ez a produkció, ez megkönnyíti az én dolgom, mert fel tudok oldódni, hiszen a kötött mozdulatsort egy olyan követi, amellyel igazán elkezdhetek játszani, alakítani.
           Legutóbb egy igencsak vidám, közvetlen elôadást mutatott be a Figura, A helység kalapácsát. Akkor úgy tűnt, hogy közelíteni akar a nézôkhöz a színház, s ez után kissé merésznek tűnik az abszurd bemutató. Hogy mennyire van így, arról a színházigazgató Szabó Tibort kérdeztük:
           – Nem egy meredek lépés ez – vélte az igazgató. – A Godotra várva csupán más műfajú elôadás, mint amihez a nézôk szoktak. Aki Beckett drámáit ismeri, az teljesen tisztában van vele, hogy hogy nem egy könnyű műfajhoz tartoznak, s ha ez egy szöveges elôadás lett volna, akkor sem lett volna könnyebben érthetô. Ezt az elôadást úgy kell nézni, mint két ember történetét, akik várnak valamire, és közben igyekeznek eltölteni az idôt, igyekeznek szórakoztatni egymást, és eközben történnek velük események. Hogy a nézôtérrôl nem ilyen egyszerű? Lehet, hogy a formája miatt, mert az ilyenfajta elôadás sokkal kevésbé tűnik nehéznek egy olyan városban, ahol mindennapos ez a műfaj. Itt természetesen idegenebbül viszonyulunk hozzá, mert a nem vagyunk hozzászokva. Biztos vagyok benne, hogy a Figura mutat még be abszurdot, hiszen azon túl, hogy a sokoldalúságra törekszünk, mindig jellemzô ránk az új kifejezési formák keresése. Errôl szólt a mai elôadás is.
           A Figura Stúdió Színház ebben az évadban még három elôadásra készül, s igencsak színes a repertoár. Legközelebb Csipike és Kukucsi lép színpadra, fôleg a gyerekek szórakoztatására, sor kerül sanzonestre, az évad vége felé pedig a színház történetében legnagyobb szabású produkció, a Háromgarasos komédia – egy vidám, zenés, táncos elôadás – lesz műsoron.
Pál Hajnalka

Megalakult a CSIKK
Tájékoztató

           Véget ért a Gyimesfelsôloki Ifjúsági és Közművelôdési Egyesület által szervezett ifi-vezetôképzô és közösségfejlesztô program amelyen több, mint harminc felsôloki, középloki és gyimesbükki fiatal vett részt azzal a céllal, hogy az elsajátított elméleti és gyakorlati ismereteket a saját községükben hasznosítsák.
           Talán ennek a programnak is köszönhetô, hogy mozgolódni kezdtek a gyimesi fiatalok, és ma már arról számolhatunk be, hogy szervezetet alakítottak.
           November 20-án Gyimesközeplokon megalakult a helyi ifjúsági szervezet, amelynek megnevezése Csángó Ifjak Középloki Közössége – CSIKK rövidítéssel.
           Az újonnan alakult csíki ifjúsági szervezet az alábbi fontosabb területeken fog tevékenykedni:
           – népi hagyományok ápolása
           – a moldvai csángómagyar fiatalok segítése, és a velük való együttműködés
           – kulturális is vallásos tevékenységek szervezése a fiatalok számára
           – környezetvédelmi tevékenységek szervezése
           – a község sportéletének támogatása és szervezése
           – tanulmányok és felmérések elkészítése
           – különféle kiadványok megjelentetése
           – az ifjúság számára különféle programok, rendezvények szervezése
           Az alakuló ülésen megválasztották az új vezetôséget is, amelynek összetétele:Ambrus Róbert Imre, elnök; Rácz Árpád, alelnök; Szentes László, alelnök; Gellért Adél, titkár; Pál László, cenzor; Mihók Péter (polgármester), cenzor.

Olvasóink Írják
Stoppolunk!

           Miért ne? Hisz nagyanyáink is stoppoltak. Igaz, ôk harisnyát. Mi meg autót! Haladnunk kell a korral, nem? S ha reggeli öt órakor állsz ki a tekerôi útra, hogy hétkor Szeredában lehess a polin, csak annál élvezetesebb. De hát miért kell stoppolnunk? Nincs vonat? – kérdezheti bárki. És joggal. Íme a válasz: Azért, kérem, mert vonat van, hála a néhai osztrák-magyar monarchiának, de azt el is kell ám érni!
           Na de ne humorizáljunk tovább. Íme a tények: állandó, elegendô, megbízható buszhálózata nincs a városnak. Különösen a vonathoz lejáró buszok hiányoznak. A magántaxik sem oldják meg maradéktalanul ezt a gondot. Mert, bár ritkán, de elôfordul, hogy a taxiállomás üres. Például október 24-én reggel 4,25 és 4,50 között az volt. Nem okolom ôket. Mindenki úton volt. Rendben. A kenyeret sem akarom elvenni elôlük! De legalább a megyeszékhelyre induló, onnan érkezô egy-két vonatra oda illene egy-egy halálpontos busz. Mert a betegek, öregek számára bizony terhes a félórai gyaloglás a vonatállomásra.
           A községeket Szentmiklóssal összekötô körjáratok sem elegendôek, mert nem lehet úgy Tekerôpatak vagy Szárhegy felé utazni, hogy az ember ne látna ott napon aszalódó, esernyô alatt, vagy csikorgó fagyban vacogó embereket. Akik gyűjtik szép lassan öregségükre a bajt a csontjaikba. De hát kinek fontos ez?
           Ki dönt arról, hogy hány busz járjon és merre? Vagy, hogy mikor függesztünk föl egy járatot? Ugyanis már jártam úgy, néhány hónappal ezelôtt, hogy a „fürdô" elôtti térségen hiába vártam, többedmagammal az esti buszt Tekerô felé. Nem jött. Pedig ez nem volt szokása. A sofôrök is kedvesek voltak, elôzékenyek. Most semmi. Újra csak a jó öreg stoppolás maradt megoldásul. Hogy utólag kiderüljön, nem járnak a buszok, mert vakációznak a diákok. Hát ez jó! És sehol egy kurta értesítés kifüggesztve ott valahol. Ami azt illeti, menetrend se. Ennyire fontos az ember. Az ügyfél.
           Valakinek kézben kellene tartania ezt a dolgot. Hogy ne egy áldemokrácia még ki nem kristályosodott elvei érvényesüljenek. Fáy András rég megírta remek tanítómeséjében, mi történik a délceg paripákkal, amikor a szakadék szélén a gazda közéjük veti a gyeplôt.
           Az tény, hogy '89 után sem elég fontosak a szociális ügyek. Még a magukat keresztyén- vagy szociáldemokratának valló kormányok alatt sem. És akkor mi a teendô? Megint csak oda jutunk, hogy ne fentrôl várjuk a megoldást, hanem rendezzük csak el szépen itthon, a „családban".
           Szóval ez egy megoldatlan ügy, amit nekünk kell tisztáznunk, hogy emberibbé, elviselhetôbbé tegyük mindennapjainkat. Úgyis kapunk elég „pofont", minek adjunk még mi saját magunknak is egyet?
Bíró László


                     KisAsszony

Mely nôk riasztják el a férfit?

           Vajon mi az oka, hogy egyes nôk valósággal vonzzák a férfit, mások viszont kevésbé sikeresnek mondhatják magukat, sôt, van aki kifejezetten taszítja a másik nem képviselôit. Összeállításunkban megpróbáltunk utánajárni a „titoknak".
           Kik azok, akik elriasztják a férfit
           A szfinksz
           Elsô látásra tökéletes: intelligens, szép, céltudatos. Fônöke és barátai elismerik, ráadásul még szabad, mint a madár. Kell ennél több a férfinak? Egy hónap jegyesség után azonban a férfi kezdi „kevésnek" érezni magát. Minél inkább erôlködik, a nô annál inkább szárnyal, végül pedig lesújt. A szfinksz célja: semmit sem adni, és mindent kapni! Könnyű elképzelni a befejezést.
           A vezetô
           Mindig és mindenhol irányítani akar. Határidônaplója feketéllik a bejegyzésektôl. Tehetséges a barkácsolásban, ezért fennen hangoztatja: nincs szüksége senkire. Vele az úr megüti a fônyereményt. A nô már az elsô közös éjszakán kezébe veszi partnere sorsát. Kezdi elűzni a barátait, beíratja egy felzárkózó nyelvtanfolyamra, kijelöli a házasságkötés napját, kiválasztja a nászút helyét, és egyedül akar dönteni a szerelmi aktusok módjáról is.
           A romantikázó
           Eljött értem a herceg – rebegi. – Azóta boldog akar lenni, és sok gyereket szeretne. Párjának feltétel nélküli csodálója, nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy dicsôítse „urát". Igyekszik a házasélet minden mozzanatából nemzetközi eseményt csinálni, amit a legszívesebben egy sajtótájékoztatóval koronázna meg.
           A mártír
           A törékeny lélek mindig panaszkodik: szomjas, éhes, fázik, túl melege van. Élete állandó harc az ôt bosszantó világgal. Sirámaival megpróbál részvétet ébreszteni a férfiban. A hónapok múlásával a férfinak bűntudata lesz. Úgy érzi majd, hogy miatta romlott el az idôjárás, a porszívó, ô tehet a környezet szennyezôdésrôl és a munkanélküliségrôl. Végül rájön: a mártír is a parancsolgatók családjából való. Ha az úrnak esze van, akkor fejvesztve menekül.

Sült comb pezsgôs lila káposztával

           Hozzávalók: 4 db csirke vagy libacomb, 1 közepes fej vörös káposzta, 1 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa (petrezselyem), 2 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 2 dl étolaj, 2 dl száraz pezsgô, fél dl ételecet, só, ôrölt fehérbors, kristálycukor, köménymag.
           Elkészítése: Az alaposan megmosott libacombokat sózzuk, meghintjük kevés ôrölt fehérborssal. Tepsibe tesszük, kevés elôhevített olajjal leöntjük. Mellétesszük a megtisztított, feldarabolt sárgarépát, petrezselyemgyökeret, 1 db vöröshagymát és a fokhagymagerezdeket. Kb. 180–200 fokos sütôben, gyakori locsolgatás mellett ropogósra sütjük. Közben elkészítjük a pezsgôs lila káposztát.
           A megtisztított káposztát kettévágjuk, torzsáját eltávolítjuk, metéltre vágjuk. Kevés elôhevített olajon cukrot pirítunk, köménymaggal, vágott vöröshagymával együtt. Hozzáadjuk a káposztát, kissé megsózzuk, ecettel és a pezsgôvel ízesítjük. Fedô alatt, lassú tűzön készre pároljuk. A kész libacombokat és hagymás tört krumplival körítjük.

Ki a vonzó nô?

           Vajon mi az oka, hogy egyes nôk valósággal vonzzák a férfiakat, mások viszont kevésbé sikeresnek mondhatják magukat, sôt, van, aki kifejezetten taszítja a másik nem képviselôit. Kik azok, akik képesek „megfogni" a férfit.
           A partner
           Ô az, aki a házasságot vállalkozásnak tekinti, amelybe a férj és a feleség is a tehetségét, a pénzét adja, és vállalja a felelôsséget. Nála a feladatmegosztásban a nemeknek nincs jelentôsége. Mindent el lehet neki mondani, még a megoldásban is segíteni fog. Szakértôje a munkájának, de soha nem kérkedik a sikereivel. Nem kezd versengeni a férjével.
           Az elégedett
           Ô az örömök bajnoka. Nincs szüksége rá, hogy „felfaljon" egy férfit. Elégedett és büszke, hogy nônek született. Jókedvét szinte lehetetlen elrontani. Már boldoggá lehet tenni egy erdei piknikkel is, de az elegáns helyen elköltött vacsorának is örül. Meggyôzôdése: a férfiakat azért találták ki, hogy legyen ellenszere a depressziónak.
           A megnyugtató
           Ô anyja helyett anyja a férfinak: kényezteti, babusgatja. Kitalálja a vágyait, elűzi a félelmeit. Mottója: „Minden sikeres férfi mögött egy erôs asszony áll!" Aki mégis gyengéd, készséges és magabiztos. Mert a lágy vonások mögött igazi szikla rejlik. Ez a típus szárnyakat ad a férfinépnek.
           A csábító
           Ô a szupernô. Tudja, hogy a vágy a világ motorja! Mesterien alakítja a feleség, a szeretô és a dolgozó nô szerepét. Mikor melyikre van lehetôsége. Csodálatraméltó! Isteni a töltött kacsája. Nem lézeng vasárnap délelôtt kócosan egy fürdôköpenyben. Reggel bezárkózik a fürdôszobába, felteszi a fiatalító pakolásokat. Egy óra múlva pedig úgy lép ki, mint akit a kirakatból vettek ki.


                     KisNet KisNet KisNet KisNet

Afganisztán: az elsô háború az interneten

           Az Egyesült Államok megindította tálibellenes hadjáratát az interneten. Ez az elsô eset, amikor az internetet mint publikus médiumot használják föl egy háború sikere érdekében.
           Az USA közzétett az interneten egy Defeating Terror, Defending Freedom című rövidfilmet, mely a terrorizmus elleni harcra szólít fel minden jóérzésű embert. Ezzel egy idôben Network of Terrorism címmel közzétették George W. Bush elnök október 11-i beszédét is.
           Az internetes megjelenés azért történelmi jelentôségű, mert a viszonylag új médiumot még sosem használták háborús „propagandacélokra". Emlékezetes, hogy a Perzsa-Arab-Öbölben az informatikai hadviselés még csak kártékony programkódok formájában ütötte fel a fejét, most pedig, 10 évvel késôbb az amerikai terroristaellenes anyagok közzétételével az internet az újságokkal, a televízióval és a rádióval egyenrangú médiummá nôtte ki magát a (háborús) nyilvánosságot illetôen.

Kalóztámadás az MTV honlapja ellen

           Magukat „román szkript-kölyköknek" tituláló hackerek november 12-én este törték fel a Magyar Televízió honlapját. A kalózok a MTV.hu cím alatt szidták az FBI-t, az Egyesült Államokat és Magyarországot is, valamint a feketére színezett weboldalon az iszlám tiszteletére szólítottak fel.
           Az utóbbi hetekben nem ez volt az egyetlen, közismert magyar honlapokat érintô botrány.
           Október végén a Miniszterelnöki Hivatal weboldalán a technikai személyzet figyelmetlensége miatt fent maradt egy megváltozott tartalmú világhálós lap, egy pornóoldal.
           Emlékezetes még e Nemzetbiztonsági Hivatal oldalának feltörése is. A köztudatba Pistike néven bevonult hackert azóta azonosították, ám komolyabb következményekkel egyelôre nem kell számolnia.

Egyezmény a számítógépes bűnözés ellen

           Az Európa Tanács elfogadta az elsô nemzetközi online bűnözés elleni egyezmény szövegét, melyet 43 ország képviselôje Budapesten ír alá november 23-án.
           Az egyezmény célja közös büntetôjogi politika kialakítása és a társadalom védelmének biztosítása a számítógépes bűnözéssel szemben. A dokumentum megszületését az interneten elkövetett visszaélések és bűncselekmények elszaporodása és a nemzetállamok különálló igazságszolgáltatási kereteit túlhaladó jellege indokolta. Az egyezmény akkor lép életbe, amikor öt állam – melybôl minimum három EU tag – szentesíti azt. Az Európán kívüli támogatók között Japán, Új Zéland, Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok van. A november 23-i aláírást megelôzô nemzetközi konferencián kormányzati szervek képviselôi és a téma legismertebb szakértôi tartanak elôadásokat. A konferenciáról és az egyezményrôl az www.ikb.hu oldalán található részletes információ.
           Az egyezmény a szerzôi jogok megsértése, a pedofil anyagok online terjesztése és a számítógép-hálózatokba történô illetéktelen behatolás ellen tartalmaz kitételeket. Korábban ennek és az Egyesült Álmokban tapasztalható hasonló kezdeményezések hatására számos civil jogi szervezet az internet túlszabályozásának veszélyére hívta fel a figyelmet.

Linkgyűjtemény

           * A legjobb román közösségi vagy csoport honlap: http://www.alpinet.ro/
           * A legjobb román nem hagyományos site: http://www.festivalul-berii.ro/
           * A legjobb román 2001-es web-design tervezô: http://www.greenpixel.ro/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

                               ÔSZI SZÍNES ÖSSZEÁLLÍTÁS

Fejbelövés hibás parkolásért

           Végzetes tévedésnek bizonyult egy francia hivatalnoknak az a hirtelen támadt ötlete, hogy a szombati bevásárlás csúcsforgalmában egyéb helyet nem találva, egy magángarázs elôtt állította le gépkocsiját.
           Amikor pár perces közérti beugrása után viszszatért autójához, a magából kikelt tulajdonossal találta magát szemben, aki felháborodva tiltakozott az önkényes akadályoztatás miatt. A martigues-i polgármesteri hivatal 45 éves alkalmazottja odébb állt a járművel, s kocsijából kilépve éppen mentegetôzni kezdett az alkalmatlankodásért, amikor a hatvan év körüli „sértett" elôrántotta 7,65-ös revolverét, és fejbe lôtte a tilosban parkoló autóvezetôt.
           A súlyos állapotban lévô férfit helikopteren szállították egy marseille-i kórházba, de vasárnapra belehalt sérüléseibe. Az önbíráskodó támadót ôrizetbe vették.

Nemzeti színű járda

           A nemzeti színű oszlopok, padok és terek után most Kolozsvár polgárai nemzeti színű járdán sétálhatnak. Szerdán, november 7-én ugyanis a kolozsvári hatóságok nagy csinnadrattával felavattak egy 4,2 milliárd lejért felújított utcát, a járdára pedig polgármesteri utasításra piros-sárga-kék burkolatköveket helyeztek el.
           A nemzeti színű díszítés Kolozsvár polgármestere, Gheorghe Funar ötlete volt, aki állítólag Kolozsvár testvérvárosában, a dél-koreai Swonban látott hasonlót. A nemzeti színűre festett padok, utcai oszlopok, virágtartók és járdák után a polgármester nem áll meg: szerdai ígérete szerint ezek csak részei egy nagyobb „nemzeti színesítési" tervnek.
           Az a tény, hogy Kolozsvár lakosai Románia nemzeti színeit illetik hátsó felükkel, vagy most újabban talpukkal, nem zavarja a polgármestert: szerinte a színkombináció „jóindulatú, nyugtató" hatással van a járókelôkre.

Szilikonláz

           Valóságos fenékszilikon-beültetési ôrületet váltott ki Amerikában Jennifer Lopez köztudottan nem kis méretű hátsója. A mesterséges ülepnagyobbítás azelôtt szinte ismeretlen volt az amerikai nôk elôtt, nem úgy mint ma, jelentette ki Bruce Nadler plasztikai sebész. Nadler még meg is toldotta mondandóját azzal, hogy Jennifer Lopez kuffere legalább akkora fellendülést hozott a szilikoniparnak, mint amekkorát annak idején Pamela Anderson méretes keblei löktek rajta. A sebész azoban már most felkészült az ülepduzzasztási boom lecsengésére, amelynek konjunktúrája véleménye szerint az énekesnô további népszerűségével lesz arányos.

Elhagyta a szerencse

           Egy 33 éves pápai férfi kirabolta a zirci takarékszövetkezet pápai fiókját. A rabló sísapkát húzott az arcára, s a pénzintézetben azzal fenyegetôzött, hogy felrobbantja a nála lévô szerkezetet. Nyomatékul a pultra helyezett egy folyadékkal töltött, sötét üveget is, amire egy ébresztôóra volt rákötve.
           A pénzintézet két nôi alkalmazottja a rablónak átadott több mint 300 ezer forintot, a férfi felkapta a pénzt, s kifutott az utcára.
           A helyszínre pillanatok alatt kiérkezô rendôrök a rablót a banktól néhány száz méterre elfogták. Tettét azonnal beismerte.
           A büntetlen elôéletű fiatalember a rablást azzal magyarázta, hogy a takarékfióknál vezetett számlájáról az utóbbi napokban több mint 100 ezer forintot leemelt, és a pénzt elverte szerencsejátékokon, viszont félt a felesége haragjától, ezért akart pénzt szerezni.A rendôrök a férfit ôrizetbe vették.
           A „robbanószerkezethez" tartozó palackban egyébként tea volt.

A macskaügynökök

           Lejárt titkosítású CIA dokumentumokból kiderült, hogy az amerikai hírszerzés a hatvanas években, a hidegháború kellôs legközepén, a CIA fejlesztésért felelôs szakosztálya indított egy programot, amely reményeik szerint különleges lehallgatómacskákat eredményezett volna.
           A szó több értelmében is beépített állatokat a Kreml parkjaiban vetették volna be. A kutatás kódneve Acoustic Kitty (akusztikus cicus) volt.
           A tizennégy millió dollárt és öt évet felemésztô kémmacskaprogram az elsô valódi terepgyakorlat során tragikomikus véget ért. A macskaügynök feladata az lett volna, hogy lehallgasson egy beszélgetést egy parkban. A CIA munkatársai jól felszerelt furgonjaik egyikében kivitték a helyszínre, majd szabadon engedték a macskát. A kiberkémállatot pár méterrel arrébb halálra gázolta egy taxi.
           Az adófizetôk tájékoztatáshoz való jogát garantáló Freedom of Information Act keretében kénytelen-kelletlen kiadott negyven akta között egyébként nagyon sok legalább ilyen érdekes kutatás története található.
           Napfényre kerültek például az MKULTRA kódnevű kísérletsorozat részletei. A program célja vallatási célokra alkalmazható drogok felkutatása volt. Ennek során a Pentagon egyik kísérleti nyúlként használt alkalmazottja életét vesztette, miután LSD okozta hallucinációi miatt kivetette magát az ablakon.
           Kevésbé tragikus véget ért viszont az URDF-3 nevű kutatás, amelyben egy SG1J fedônevű paranormális látással rendelkezô személyt arra kértek, hogy mesélje el, mit lát Oroszország egy adott pontján. A látó leírását a műholdas fotók késôbb csak részben igazolták vissza – a havat és a medvéket eltalálta...

Szélhámosok eladták a bukaresti USA-nagykövetséget

           Két szélhámos eladta a bukaresti amerikai nagykövetség épületének egyharmadát hiszékeny román üzletembereknek. A csalók nagylelkűen beleegyeztek a mintegy másfél milliárd forintnak megfelelô vételárba. A román rendôrség szóvivôje úgy tájékoztatta a sajtót, hogy az ügylet akkor leplezôdött le, amikor az új „lakók" be akartak költözni az elképedt követségi dolgozók szobáiba. Traian Bălan Toderaşcu, a fôkolompos, a Román Nemzeti Levéltárból szerzett eredeti dokumentumokat meghamisítva tudta rászedni a nagyravágyó milliomosokat. A díszes kompánia jelenleg rács mögött várja a bíróság döntését.

Elvonókúrán az iszákos medve

           Leszoktatták a vodkáról a híres moszkvai részeges medvét, miután az állat felett védnökséget vállalt egy filmcég tehetôs alkalmazottja. Potapych kölyökkorában került egy orosz üzletemberhez, aki moszkvai villájának parkjában tartotta az állatot. Mint sok orosz milliomos, egy nap Potapych gazdája is rács mögé jutott. A mackó ekkor iszákos ápolójára, Misára maradt, aki rendes ember lévén megosztotta vele napi vodkaadagját. Potapych végül már maga követelte az ételébe öntött szeszt, így a környékbeliek gyakran látták együtt dülöngélni az elhagyott parkban a két kortyondi cimborát. A dolognak híre ment, rengetegen csak azért zarándokoltak a birtokra, hogy igyanak egyet a macival. Az alkoholista idôszaknak az vetett véget, hogy az iszákos medvérôl értesült egy filmgyár állatokkal foglalkozó osztályának vezetôje, aki megvásárolta és elvonókúrára küldte Potapych-t. Tatjana Jarkina, a filmtársaság szóvivôje így számolt be a misszióról: „Az elválás fájdalmas volt a két barát számára, de Potapych ma már boldog, és tejet iszik."

20 év után szabadon

           Miután húsz évet töltött börtönben, Oklahoma amerikai államban szabadlábra helyeztek egy gyilkosság vádjával elítélt férfit, mert kétségek merültek fel bűnösségét illetôen. A 39 éves Albert Wesley Brown azonban továbbra is az 1981-ben elkövetett gyilkosság gyanúsítottjainak egyike.
           A szóbanforgó bűntett során tóba fojtottak egy nyugalmazott tűzoltót, miután kezét-lábát összekötözték és félholtra verték – közölte az illetékes hatóság Wagonerben.
           Brown egy géntechnikai vizsgálatnak köszönheti szabadulását, ami húsz évvel ezelôtt még nem volt elvégezhetô. A DNS-vizsgálat kiderítette ugyanis, hogy a meggyilkolt férfi szájának betömésére használt rongyon tapadt hajszál nem Browntól származott, továbbá az áldozat által vezetett autóban talált hajszálak sem az ô hajából valók. A per tárgyalása során mindkét tárgyi bizonyítékot ellene használták fel, és ez vezetett elítéléséhez.
           „Húsz évet ültem börtönben olyan bűntettért, amelyet nem én követtem el" – jelentette ki szabadulásakor Brown. Egyidejűleg köszönetet mondott ügyvédjének, a bírónak és az állami DNS-programnak, amelynek segítségével régebben elkövetett bűncselekmények körülményeit felülvizsgálják.
           „Nagyon valószínű, hogy más ártatlanok is ülnek rács mögött" – jelentette ki Brown, s kérte, hogy „ne feledkezzenek meg a többiekrôl sem".

Ejtôernyô felhôkarcolókhoz

           Megrendelések özönével árasztották el – Malajziából és Tajvanról is – azt az amerikai céget, amely egészen könnyű ejtôernyôk gyártását kezdte meg azzal a céllal, hogy szükség esetén lehetôvé tegye a menekülést akár egy felhôkarcolóról is.
           A Michigan állam területén működô „Three Rivers" cég 795 dollárért árulja a mini-ejtôernyô darabját, s azt állítja, hogy azzal biztonságosan lehet leugrani bármelyik épület tizedik vagy annál magasabb emeletérôl.
           A 37 éves John Rivers, ultra-könnyű repülôgépek tervezôje és egykori pilóta, a múlt héten kezdte a speciális ejtôernyô sorozatgyártását és azóta százával kapott megrendeléseket magánszemélyektôl és vállalatoktól egyaránt. Indoklásul Rivers elmondta: el akarja kerülni, hogy megismétlôdhessen az, ami szeptember 11-én a New York-i World Trade Center épülete ellen intézett terrortámadáskor történt, amikor embereknek azért kellett meghalniuk, mert vagy bennrekedtek a felhôkarcolóban, vagy ejtôernyô nélkül vetették magukat a mélybe.
           Azt is elmondta, hogy néhány hónappal a terrortámadások elôtt külön megrendelésre készítette el az elsô speciális ejtôernyôt. Nem volt ugyan hajlandó megnevezni a megrendelôt, de hangsúlyozta: „Bűn lenne nem hozzáférhetôvé tenni a nagyközönség számára valamit, ami emberek életét mentheti meg".
Összeállította: Ábrahám Imre

Deltai kalandok – Tomorosan (44.)

           Befordultam a Cuibidába
           Nem gyújtottam a pipámra... A bogsúly egye meg!
           Igen, magam úgy bevágtam itt a patakba, hogy a szerencsétlen bárka farral-motorral az iszapba fúródott, magából mindent kidobott, a vízben szétdobott, botjaim repültek, kis zsákban a csomagom, az „ékszeres dobozom" (ami nem más, mint a horgászkellékek egy része, a napi adag), aktáim, útlevelem és egyéb ficnik mind megfürödtek. A súlyosabbja azonnal elmerült. Szerencse a szerencsétlenségben az, hogy a víz mélysége a vállamig ért, és a többit röviden: bebúvárkodtam a mélyebb szintre, amit ott megláttam, össze is szedtem, de a víz pillanatok alatt kávé, tejeskávé színűvé vált, így az egészbôl csak matatás lehetett. A vizet jól felcsepcseltem, amikor a gyerekek megláttak, majd hanyattestek a vízbe. Tapogattam, mint a vak, amit tudtam, ott összekapartam, a partra kiültem, leltárt készítettem, így: az ékszeres dobozom egy pár horoggal, kanállal, elôkével és valami szerszámmal ma is ott vannak, nyugosznak. Béke poraikra, ha porladnak. Ezt veszteség nélkül úszom meg, ha a csónakom nem műanyag. Azon kapaszkodó rész nem volt, de lehetett volna. Csak a hanyagság okozta, hogy a német lámpám is a hullámsírba került.
           Hazamenet a határon az illetékesek gyóntattak, kissé marasztaltak, érdeklôdve, hol voltam, hogy a képem annyira vízlenyomatos az útlevélben, és az autón lévô csónakomra néztek. A magamét mondtam, s a horgaimat, támolygóimat mutattam, bár ne tettem volna! Igaz, ahogy eleink – Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Széchenyi István, Eötvös Józsefen keresztül a gondolat a reformkorból ered, viszont a végleges formát Arany János, a Rigó a lovam című versében, annak refrénjében írta meg: „Ej no! Több is veszett Mohácsnál!" – magam is mondhattam, de azt is: több is veszett a Cuibidába, erre idôm nem adatott! Csak mondtam: a Deltában voltam, a Cuibidába befordultam, jól megjártam, megáztam, aktáim is megáztak. A „tömeg", már amikor csónakom meglátta, oda gyülekezett, hiszen a kuckóban mind horgászok, nagy horgászok voltak, mivel ott a Kôrös, és rengeteg tó sorakozik a határ mentén. Ott valamennyien „témában voltunk", mert volt olyan határos is, aki szavamon akart fogni – ô is járt bent! –, de hát akkor és ott, velem nem ment. Nem az életemért beszéltem, hanem azért, hogy büntetés nélkül úszszam meg e „feredést" is. Mert, ha nem, „befürdöm". A hangulat emelkedett a határon, amíg én ott voltam, Erdélybôl senki ki nem ment! Azért a fényképre néztek, abból engem meg nem ismertek, a magyar horgászengedélyem kérték, meg a Deltában kifizetett illetéket, végül a román-magyar útlevelet összevetették. Horgaimból nem kértek, csak vagy tízet, de a kanalakat bôven. Adtam, amim volt, jó szívvel, csak már engedjenek, hiszen jó 450 km volt még elôttem.
           Pista meg László otthon, az Obretin-ciucot vallatták, otthon mutogatták a zsákmányt, ami tisztességes volt, ezt a vizet most, a Huszár-gárda nem látogatta, nem zavarta, ôk ekkor portyáztak, hogy mit fogtak, csak ôk tudják. Az általános megállapításunk az volt: halat sokat nem fogtunk, de jól szórakoztunk. Hazáig mentünk, ott fogadkoztunk, ha lehet, nyaranta lejövünk és sokat itt ülünk. Abból semmi sem lett, Krisziánék „legyerekesedtek", a nagyobbik már iskolás, iskolások, a jó Isten áldását kívánjuk reájuk. Azonban állandóan tervezgetnek, hívogatnak oda le, ahhoz is hűségesek, az emlékek visszavágynak. Valamennyien érezzük és tudjuk hűségünket irányítani a városunkhoz, épp úgy és annyira, amennyire kollégám, György Tóni is küzdött a bíróság visszahelyezését illetôen, biztosítva Gyergyószentmiklóst megilletô helyen, történelmében! Részemrôl köszönöm, és tisztelettel vagyok iránta, aki hűséges társa „utasítására" az udvarán pihenôt formált és panaszkodott: „Feleségem csináltatta, velem" Bételik!
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán


                     EGÉSZSÉG

A tíz legjobb étel, amely segít csökkenteni a megfázás tüneteit

(folytatás elôzô lapszámunkból)
           A húsleves csak az egyik azok közül az étkek közül, amelyek hatásosan kúrálják a náthát és más meghűléses betegségeket. A chiliben található kapszaicin ugyanúgy segít csökkenteni az orrdugulást, mint az orrcsepp, az egzotikus gyömbér vírusölô hatásáról nem is beszélve.
           Az alábbi tíz ételféleség nem helyettesíti a doktort, de jelentôsen javíthat a náthás vagy influenzás beteg közérzetén.
           A gôzölgô tyúkhúsleves
           A húslevest már nyolcszáz évvel ezelôtt is nagy becsben tartották, a legendás orvos, Moses Maimonides is megemlékezett róla, mint a legjobb orvosságról, mellyel kitűnôen csökkenthetôk a megfázásos tünetek.
           A Chest című szaklapban megjelent írás szerint a nebraskai egyetem orvosi karának kutatócsoportja – dr. Stephen Rennard vezetésével – laboratóriumi vizsgálatnak vetetette alá a hagyományos recept szerint készült tyúkhúslevest, mely a következô hozzávalókból készül: tyúkhús, hagyma, burgonya, sárgarépa, zeller, pasztinák és petrezselyem. A laboratóriumi elemzés során megállapították, hogy a tyúkhúsleves a benne található hatóanyagok segítségével enyhíti az orrnyálkahártya duzzanatát, így az orrdugulást, és csökkenti a köhögési ingert.
           Ugyanakkor a kutatók – a tyúkhúsleves esetében – nem akarják kizárni az úgynevezett „TLC-tényezô" hatását sem. A TLC történetesen „tender loving care"-t, vagyis „gyengéd, szeretetteljes gondoskodást" jelent.            Azaz a húsleves akkor hat a betegre a legjobban, ha azt a nagymama vagy más szeretô családtag viszi a beteg ágyába.
           A húsleves, akárcsak a többi forró, gôzölgô ital, melyet meghűlésre ajánlanak, segít felszakítani a váladékot, pótolja az elvesztett folyadékot (láz), és a kaparó toroknak is enyhülést hoz.
           A kutatók a tyúkhúsleves vizsgálatakor a legfontosabb hatóanyagoknak a vitaminokat, ásványi anyagokat, fitokemikáliákat találták, és egy aminosavat, melyet ciszteinnek hívnak.
           A tyúkhúslevesben nagy menynyiség található ebbôl az aminosavból, mely kémiailag nagyon hasonló egy a hörghurut kezelésére alkalmas gyógyszerhez.
           A házi húsleves még jobban enyhíti a tüneteket, ha fokhagymával, cayenne-borssal vagy curryvel ízesítjük.
           Chili paprika
           A csípôs fűszer leginkább a hörgôkben és az arcüregekben lévô dugulást enyhíti. A paprika csípôsségét „okozó" kapszaicin stimulálja a váladéktermelô sejteket a tüdôben és az orrüregben, illetve segíti a váladék eltávolítását. Ha erôs paprikát eszünk, gyakrabban kell orrot fújni, így a dugulás hamarabb megszűnik.
           A chilivel azonos hatásúak még az erôs zöldpaprika vagy a zöldborssal ízesített ételek is. Nagyon hatásos a cayenne-borsos tea, melyet házilag készíthetünk el:
           Egy negyed teáskanál cayenne-borsot adjunk egy bögre forrásban lévô vízhez, ízesítsük frissen facsart citromlével, egy kevés gyömbérrel, és édesítsük mézzel.
           Az íze különös, de a hatás nem marad el.
           Citrusfélék
           A citrusgyümölcsök, amellett hogy C-vitamin-bombák, tele vannak gyulladáscsökentô antioxidánsokkal, és a lázas állapottal vagy hányással járó influenzában is segítenek pótolni az elvesztett folyadékot, és csökkentik a tünetek hevességét.
           Kutatások igazolják, hogy a rendszeres C-vitamin-fogyasztás segít megelôzni a meghűléses betegségeket, enyhíti a megfázás tüneteit, és gyorsítja a betegség lefolyását.
           Ha télen minden nap egy pohár narancs- vagy grapefruitlevet elfogyaszt – amely kb. 80 mg C-vitamint tartalmaz –, akkor jelentôs védelmet szerez a megfázás ellen, olvashatjuk az American Journal of Clinical Nutrition egyik számában.
           Ha pedig már megfáztunk, akkor extra C-vitamin fogyasztásával hamarabb túllehetünk a betegségen.
           Egyes grapefruitban található vegyületek megváltoztathatják a gyógyszerek hatását, ezért ha gyógyszeres kezelésre szorulunk vagy krónikus betegek vagyunk, kérjük ki orvos tanácsát.
           Kávé
           Bármilyen meglepô, a kávé is enyhíti a megfázáskor fellépô légzési nehézséget. A koffein ugyanis a szervezetben teofillinre bomlik le, amely azonos az asztmagyógyszerek hatóanyagával. Így koffein hatására a hörgôk „ellazulnak", könnyebben tudunk lélegezni.
           A kávé ugyanakkor vízhajtó hatású is, így ha ezzel kúráljuk magunkat, akkor gondoskodni kell megfelelô folyadékpótlásról is.
           Curry-por
           A curry csökkenti a hörgôk és az arc-, orrüregek dugulását, és egyben a megfázást és influenzát okozó vírusokat is pusztítja.
           A curryben több összetevô van, melyek mindegyike rendelkezik olyan tulajdonsággal, amely csökkenti a meghűléses tüneteket. Élénksárga színét a benne lévô kurkuma adja, melynek antioxidáns hatású része a kurkumin; egyben vírus- és baktériumölô is. Kutatások szerint a kurkumin ezenfelül erôsíti az immunrendszert is.
           A curryben van még chilipaprika is, melynek pozitív hatásairól fentebb írtunk. A sárga fűszerben találunk még köményt is, melynek aldehidjei a gyomortüneteket enyhítik.
           Curryt legkönnyebben indiai vagy thai étteremben rendelhetünk, de ha otthon szeretnénk fogyasztani, akkor ízesítsük vele a tyúkhúslevest.



                     ÉLETTÖRTÉNET
A család
51. rész: Emô, az áruló

           Kató rengeteget töri a fejét azon, hogyan tudna egy találkozót szervezni lánya barátnôjével, anélkül, hogy Bori minderrôl tudomást szerezne. Talán mikor lánya iskolában van. De akkor Emônek is órái vannak. Vagy amikor a csövesekkel tölti az idejét... akkor viszont nem tudni, mikor jön haza, s ha Emôt ott találja, kiderül a turpiság.
           Találkozni azonban mindenképp kell Emôvel, meg kell tudni, mit rejteget Bori.
           – Mindenrôl tudnom kell, ami lányommal történik – nyugtatgatja lelkiismeretét Kató, amikor eszébe jut, hogy ez nem más, mint más dolgaiban való turkálás. Kislánya után kémkedik. Tudja, ô nagy kalamajkát csapott volna, ha megtudja, hogy anyukája figyeli, figyelteti. De ez esetben más a helyzet; meg akarja óvni kislányát minden rossztól. S ha nem tudja, mi történik vele, hogyan tudná meggátolni a rossz bekövetkeztét?
           Végtére is ezzel hallgattatja el lelkiismeretét, de még mindig hátra van a nehezebbje: fogalma sincs, hogyan szed ki Emôbôl minden fontos részletet. Egy pillanatig arra gondol, hogy az Emô anyukájával szövetkezik, elmondja neki, hogy mi aggasztja, s megkéri, közösen kérdezzék ki a leányzót. Nem kell sok idônek eltelnie, hogy rájöjjön, nem ez a legjobb taktika, hisz ezzel elárulja magát, hogy lánya nem kommunikál vele, mástól kell megtudnia titkait, sôt még Emô is megsértôdhet, hogy anyukáját mindebbe belekeverte, s akkor bezáródnak a kapuk.
           Napok telnek el az efféle töprengéssel, s Kató egyre kilátástalanabbnak tekinti a helyzetet. Szívesen tanácsot kérne valakitôl, de ki legyen az? Jani még mindig haragszik lányára a házibuli miatt, nem tudna hideg fejjel véleményt mondani. Az öregek szóba sem jöhetnek, Gergô pedig... áh, ô még gyerek. Mit segíthetne?
           A sok aggály ellenére Katónak azt kell tettetnie, hogy minden rendben van, a Nemessy család hétköznapjait éli, sôt Borival is úgy kell viselkednie, mintha kezdené megbocsátani a házibulis bonyodalmakat. Néha megcirógatja az arcát, általános kérdéseket tesz fel csupán neki, hogy az istenért se tűnjön kíváncsiskodónak, miközben tovább szövi a terveket a lánya ellen, vagy éppen a lányáért.
           Végül dönt: nem halogathatja tovább Emôvel a beszélgetést, mert minden perc elpocsékolt idô, s lehet, hogy ma még meg tudná állítani azt, amibôl holnapra tragédia lenne. Kész a haditerv: kilesi Emôt, amikor hazafelé tart az iskolából, meghívja egy kávéra, s a sorok között elejti azt is, amire kíváncsi. S mindezt már másnapra tervezte.
           Másnap aztán a sors keresztbe tett neki. Azt még könnyen ki tudta kerülni, hogy férjét elkísérje egy üzleti útra, de amikor kopogtak az ajtón, s az indulás elôtt öt perccel belépett a házba Jenô, akkor tudta, ma nem az a nap, amikor Emôvel beszélhet.
           Jenô körzetfelelôsként látogatta meg Nemessyéket, akik ott, helyben el is döntötték, hogy ô az egyetlen, aki még kommunikál a neki kiosztott körzet lakóival. Most is azért jött, hogy bejelentse: néhányan ki akarják tenni az egyik városvezetô szűrét. Ezt a nemsokára következô tanácsülésen fogják megtárgyalni, tanácsosként nekik kell errôl szavazni. Már nagyjából körvonalazódott a kép, hogy ki, mikor nyújtja a kezét, ô viszont határozatlan. Túl nagy felelôsségnek tartja, hogy ilyesmiben egyedül döntsön, ezért inkább megkérdezi a körzetében lakókat, a város kisembereit, hogyan látják a helyzetet.
           István tata és Zsuzsa mama szinte a fellegekben jár, hallva Jenô szavait. Mint mondják, ôk ennyire megöregedtek, de még nem fordult elô, hogy egy városvezetô döntése elôtt az ô véleményüket is kikérje. S ha már szót kaptak, akkor megragadják az alkalmat: hosszas fejtegetésbe bonyolódnak arról, hogy mik a hibái és erényei a gödör szélén álló vezetônek, s rajta kívül még ki okolható azért, hogy munkáját bizony nem végezte tisztességesen.
           Már szürkülôdik, s a kupaktanács még mindig az asztal mellett ül. Katónak is ott a helye, aki csendben figyeli az egykor hôn imádott férfit, aki birkatürelemmel hallgatja az öregek okoskodásait. Arra gondol, hogy ez az ember tényleg körbejárja a körzet lakóit, s minden családnál végig kell hallgatnia a sok elmésséget. Sok türelme van, az tagadhatatlan. Nem úgy, mint Katónak, aki már napok óta szorong, hisz végére kell járnia a lánya titkos ügyeinek.
           Másnapra Kató eltökélt, tudja, ma már senki nem állhat útjában. S hogy senki be ne toppanjon váratlanul, egy órával korábban indul el Emô kifogására. Alig lép ki azonban a kapun, kivel találja szembe magát? Jenôvel, aki ma is folytatja a tegnap elkezdett közvélemény-kutatást.
           – Merre, merre szépasszony?
           – Dolgom van – válaszol lerázóan Kató.
           – Na de azért annyira nem lehet sürgôs, hogy elôtte egy kávét meg ne igyunk. Ja, bocsánat, szinte elfelejtettem, hogy te sosem kávézol – mondja, és Katót szíven üti a férfi figyelmessége, csodálja, hogy még mindig emlékszik arra, mit szeret és mit nem. Hogy tudna nemet mondani?
           Ketten bandukolnak végig az utcán, az elsô kávézóig. Nincs rejtegetnivalójuk, bárhová beülhetnek kettesben.
           Jenônek csupán pillanatokra van szüksége, hogy megérezze: Katót valami bántja, s hiába tiltakozik a nô, úgyis kiszedi belôle bánatát.
           – Kató, Kató, te sosem voltál kislány? S nem viselkedtél jó néhányszor kislányosan? Mondd, tetszett volna, ha akkor valaki utánad szimatol?
           Kató lehajtja fejét, tudja, nem kellene ezt tennie, de félti Borit, s félelmét Jenô nyugtatása sem tudja eloszlatni. Pontban egy órával késôbb feláll az asztaltól, megköszöni a kakaót meghívójának, s igyekszik Emôék utcája felé. Már a férfi kérdését sem hallja, így Jenô hiába vár választ arra, hogy még láthatják-e egymást.
           Nem kell sokat ólálkodnia. Kicsengetés után néhány perccel megpillantja Emôt, amint hazafelé igyekszik az iskolából. Egyedül jön, nem haverekkel, s szomorkásnak látszik. Bár kissé meglepôdve, de szívesen elfogadja az üdítô-meghívást, s olyasmiket mond el Katónak, amirôl eddig fogalma sem volt.
           Nem kell sokat ólálkodnia. Kicsengetés után néhány perccel megpillantja Emôt, amint hazafelé igyekszik az iskolából. Egyedül jön, nem haverekkel, s szomorkásnak látszik. Bár kissé meglepôdve, de szívesen elfogadja az üdítô-meghívást, s olyasmiket mond el Katónak, amirôl eddig fogalma sem volt.
           Emô ugyanis egy ideje igencsak orrol Borira. Ôt kihagyták a csapatból. Hiába voltak eddig lelki barátnôk, amióta bekerült az egyetemista-csoportba, ôt nem hívja szinte sehová. Magányos lett, s már rengeteget kereste, kinek a hibája ez. Úgy döntött, nem az övé, mindenrôl egykori barátnôje tehet, hát lakoljon meg érte. Most mindenrôl beszámol az anyukájának, hadd tudja meg, milyen lett a drágalátos lánya. Emôke agyafúrt kislány, már az elején kijelenti, hogy a világ minden pénzéért sem árulkodna, ha azt látná, hogy jó ez Borinak, de neki úgy tűnik, a lány egyre hanyagabbá válik, szemtelen a tanárokkal, sôt már az is elôfordult, hogy egy átdorbézolt éjszaka után elaludt a matekóra kellôs közepén – toldja meg.
           Kató hüledezve hallgatja mindezt, s még jobban elsápad, amikor Emô azt is elmeséli, hogy milyen egyénekkel keveredett egy társaságba Bori. Azt mondja, az egyikük lopós, s Katónak egybôl beugrik, hogy a buli óta nem találja kedvenc parfümjét. A másikról pedig meggyôzôdötten állítja, hogy kipróbált már több kábítószert is.
           Katónak gyorsan kezdenek forogni az észkerekei: ha Emô ezt ilyen nagy dolognak tartja, akkor valószínű, hogy a csöveseknél nem mindennapos a kábszerezés, tehát amitôl legjobban rettegett, az valószínű, hogy nem igaz; Bori nem kábítószerezik. Legalábbis nem rendszeresen. Sovány vigasz ez egy anya számára, de több a semminél.
           Órákat beszélgetnek így kettesben, s Kató kiérzi az Emô hangjából, hogy néhol túloz. Megköszöni, hogy beszélhettek, s hazaindul, megígérve az anyja-apja életére, hogy e beszélgetés sosem fog visszajutni a Bori fülébe.
           Lassan bandukol a fôutcán, s rájön: tulajdonképpen semmit sem oldott meg. Sôt ennél több: ha lánya valahonnan megtudja, hogy kémkedik utána, akkor elázott. Nem ez a megoldás. Beszélnie kell vele, csak azt nem érti, hogyan fajulhattak idáig az ügyek.
           Gondolataiba merülve 'rója az utat, mikor dudaszóra rezzen össze. Ismerôs autó ajtaja nyílik ki, s kiszól belôle a jól ismert, kellemes férfihang:
           – Hazavihetem?
(folytatása következik)
Azaki Hakami


                     SPORT

Labdarúgás

Gyergyóban gyôztek a nagyszebeniek

           A C-osztályú bajnokság múlt hétvégi 14. fordulójában a Nagyszebeni AMSO csapatát fogadta hazai pályán a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. Sajnos ezúttal is a vendégek bizonyultak jobbnak, hisz nem remélt három ponttal távoztak városunkból. A Román Labdarúgó Szövetség megfigyelôjével – Tîrcan Ioan – beszélgetve kiderült, hogy a vendégcsapat házatáján sem szívderítô a helyzet az anyagiakat illetôen. A szakszövetség marosvásárhelyi megfigyelôjének elmondása szerint a Nagyszebeni AMSO csapata az egykoron a honi A-osztályban szereplô Inter „maradványa". Nem titkolt szándék a csapat házatáján, hogy belátható idôn belül visszalépnek a C-osztályú bajnokság VII. csoportjából. A kérdésre, hogy hány csapat esik ki a csoportból, ha a nagyszebeniek tényleg visszalépnek, a megfigyelô a következô választ adta: „... ebben az esetben ebbôl a csoportból, az eredményektôl függetlenül, nem esik ki egy csapat sem."
           Gyergyószentmiklósi Jövô – Nagyszebeni AMSO FC 0–2 (0–1).
           Gólszerzôk: Tară (14. p.), Gheorghe (70. p.)
           Ábrahám Andor, a Jövô edzôje a következô csapatot küldte a pályára: Saitoc – Veress, Ursache, Sion (Tódor), Tamás T. – Moisă (Obrijan), Zaibert, Demian, Bliort – Naporojnea, Tătaru.
           Cornel Jurcă, az AMSO edzôje a következô tizenegy játékost küldte a pályára: Pang – Comanciuc, Meres, Giurcă, Constantin – Huzoaică, Gheorghe, Galea (Popa), Marcu – Stoica, Tară.
           Játékvezetôk: Soporan Emil (Torda) – Procopciuc Romulus (Kolozsvár) – Rusu Monica (Kolozsvár).
           A Román Labdarúgó Szövetség megfigyelôje: Tîrcan Ioan (Marosvásárhely).
           Kôkeménynyé fagyott pályán került lejátszásra a szombati mérkôzés. Hazai fölényben kezdôdött a mérkôzés, mégis az elsô negyedóra végén a vendégek szerezték meg a vezetést Tară révén. A nagyszebeni csatár egyedül ugrott ki a gyergyói védôk közül és Saitoc lába között a gyergyói kapu alsó sarkába lôtte a labdát: 0–1. A vendégek gólja elôtt Tătaru került helyzetbe, de a vendégek kapusa hárította a Jövô csatárának lövését. Késôbb Bliort került helyzetbe, de a kapu mellé lôtt. A vezetést jelentô gól után a vendégek többnyire védekeztek, a 23. percben Sion lövését ütötte szögletre Pang, az AMSO kapusa. A 40. percben Demian lôtt kapura a büntetôterületen belülrôl, de Pang ismét a helyén volt. A második félidô elején egy gyors vendégtámadás végén Veress kézzel érintette a labdát, amiért a játékvezetô büntetôrúgást ítélt és piroslapot adott Veressnek. A tizenegyest Constantin, a vendégcsapat hátvédje Saitoc kapuja mellé lôtte. Nem sokkal ezután Gheorghe ismét a Jövô kapujába talált: 0–2. A mérkôzés végéig nem változott az eredmény, a vendégcsapat megszerezte a három bajnoki pontot.
           A VII. csoport további eredményei: Dicsôszentmártoni Chimica – Fogarasi Nitramonia 3–0, Szecselevárosi Precizia – Székelyudvarhelyi Budvár 1–1, Földvári Energia – Brassói Metrom 1–2, Nyárádtôi Unirea – Viktóriavárosi Viromet 0–2, Bucegi Predeal – Sepsiszentgyörgyi FC 2–0, Minerul Berbesti – Brassói Romradiatoare 2–1. (A Marosvásárhelyi Gaz Metan szabadnapos volt, a Borszéki Apemin csapata az elsô forduló után visszalépett a bajnokságból.)
           A forduló eredményeit szemügyre véve elmondható, hogy a vendégcsapatok összesen három mérkôzésen diadalmaskodtak, egy mérkôzés pedig döntetlen eredménnyel végzôdött. Meglepetésnek számít a Székelyudvarhelyi Budvár idegenbeni pontszerzése, továbbá a jó képességű Brassói Romradiatoare veresége Berbestien. A Brassó megyei csapatok közül kettô, nevezetesen a Metrom és a Viromet Maros megyei – Földvár és Nyárádtô – csapatokat gyôztek le. A listavezetô Dicsôszentmárton és a végsô csoportgyôzelemre is esélyes Szecselevárosi Precizia között öt pontra nôtt a távolság.
           A bajnoki rangsorban: 1. Dicsôszentmárton 27 pont, 2. Metrom 26 p., 3. Viktóriaváros 25 p. 4. Szecseleváros* 22 p., ... 14. Gyergyószentmiklósi Jövô 10 pont (8–27-es gólarány). Szecselváros hét ponttal büntetve, mert a 2000/2001-es B-osztályú bajnokságban a csapat nem teljesítette a szakszövtség által megszabott alsó ponthatárt.
           * * *
           A következô forduló (november 24., szombat) műsora: Sepsiszentgyörgy – Szecseleváros, Romradiatoare – Gyergyószentmiklósi Jövô, Nagyszeben – Nyárádtô, Viktóriaváros – Dicsôszentmárton, Fogaras – Marosvásárhely, Metrom – Predeal, Székelyudvarhely – Berbesti. A Földvári Energia csapata szabadnapos. Valamennyi mérkôzés 11.00 órakor kezdôdik.

Jégkorong

Félidejéhez érkezett az alapszakasz

           Az elmúlt hétvégén a hetedik forduló mérkôzéseivel a bajnoki alapszakasz feléhez érkezett a honi küzdelemsorozat. A Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata ezúttal hazai környezetben mérkôzött a Bukaresti Sportul Studentesc SK ellen, s mindkét mérkôzést sikerült megnyerni. A forduló rangadóját a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán rendezték, ahol a bajnoki címvédô Bukaresti Steaua csapata az idén Románia Kupa-gyôztes Csíkszeredai Sportklub csapatát látta vendégül. Nem kis meglepetésre a katonacsapat mindkét mérkôzést – magabiztosan – megnyerte, s ezzel a rangsorban négypontos elônyre tett szert. Habár még korai bármiféle következtetést levonni, mégis úgy tűnik, hogy ez az elôny elég lesz a Steauanak ahhoz, hogy az alapszakasz végéig megôrizze a rangsorban jelenleg is elfoglalt elsô helyet.
           Hozzávetôleg 1000 nézô volt kíváncsi a városunkban szombaton lejátszott bajnoki mérkôzésre. Az elsô harmad 6. percében az elsô gólhelyzetet a bátran hokizó diákcsapat hagyta ki. A gyergyói kapu gólvonalának közelében táncoló korongot végül a hátvédeknek sikerült kikotorni, s az ekképp indított ellentámadás végén Ambrus Zoltán megszerezte a Progym Apicomnak a vezetést: 1–0. Hét perccel késôbb egy Gál–Vita összjáték végén Gál Csaba növelte a gyergyói csapat elônyét: 2–0. A tizenhetedik percben a végig nagyon jól hokizó Ambrus megszerezte a Progym Apicom harmadik gólját, s ez egyben a harmad eredményét is jelentette. Nem volt magas a játék színvonala, de rendkívül sportszerű volt ez a játékrész, hisz egyik oldalon sem történt kiállítás!
           Senki nem említette, de bizonyára jól esett volna – mondjuk a játékosoknak – megemlékezni arról, hogy 1995. november 17-én, tehát pontosan hat évvel ezelôtt, a Gyergyószentmiklósi Progym-ISK csapata lejátszotta elsô felnôtt bajnoki mérkôzését. Azon a novemberi hétvégén a Bukaresti Steaua csapata volt az ellenfél, s a zömében ifjúsági és utánpótlás korú játékosokból (16–20 év közöttiek) álló gyergyói csapat edzôje Basilides Csaba volt. Hatéves tehát ez a csapat. Hat éve vesz részt a honi bajnokságban és eddig két bronzérmet (1999, 2001) sikerült szerezni. A következô hat évben jó lenne ezüstre, sôt – miért ne? – aranyra váltani az eddigi bronzérmeket. Nem lehetetlen feladat...
           A múltidézés után nézzük, hogy mi történt, azaz mi nem történt a szombati mérkôzés második harmadában. Elôször is a 35. percben Mihai Robert révén szépített a vendégcsapat (3–1). A Progym Apicom végig támadt ugyan, de nem volt eredménye. Ebben a harmadban teljesen ellaposodott a mérkôzés. A csapnivaló játék láttán néhány nézô „zrikálni" kezdte a gyergyói játékosokat. „Ébresztô!"– kiáltották sűrűn a gólzáporra váró nézôk. Végül nem lett gólzápor.
           A harmadik harmadban Balla növelte a Progym Apicom elônyét (4–1), majd a 60. percben Keresztes Ödön ütötte a mérkôzés utolsó gólját.
           Végeredmény: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Bukaresti Sportul Studentesc 5–1 (3–0, 0–1, 2–0). Gólszerzôk: (5.36) Ambrus, (12.14) Gál/ Vita, (16.59) Ambrus/ Máthé I., (43.21) Balla/ Farkas, (59.06) Keresztes/ Ambrus, illetve (34.43) Mihai Robert. Büntetôpercek: 4–6.
           Másnap, alig kilencven másodpercnyi játék után megszerezte a vezetést a Progym Apicom. Két perccel késôbb Keresztes góljával 2–0-ra növelte elônyét a gyergyói csapat. Ekkor a nézôk még azt hitték, hogy jóval több gól esik a vendégek kapujába, mint egy nappal korábban, de végül nem így történt. A második gyergyói gól után mintha leállította volna a képzeletbeli motort a vendéglátó csapat. Játszadoztak, próbálkoztak ugyan a gyergyói játékosok, de újabb gól nem született. Így telt el az elsô harmad, sôt a második is. Idôközben csak anynyi történt, hogy a 33. percben Mohorea révén szépítettek a vendégek, s az eredmény 2–1-re módosult. Védekeztek a vendégek minden emberükkel, miközben ellentámadásokkal próbáltak zavart kelteni a gyergyói védôk körében. Néhányszor sikerült is izgalmat okozniuk csapatunk hátsó alakzatában, de nekik sem volt szerencséjük, pedig nem- egyszer közel álltak az egyenlítéshez. A lelátókon jelenlévô, mintegy 500 nézô meglehetôsen türelmetlenné vált, jogosan egyébként, hisz nem valami öregfiú döntôre váltottak jegyet. A lagymatag mérkôzés harmadik gyergyói gólját Köllô Csaba szerezte a 48. percben – a levegôben találta el a vendégek kapujába kerülô korongot –, majd négy perccel késôbb Vita Adorján Zsolt volt eredményes (4–1). Következett a sorban (53. p.) Ambrus Zoltán gólja (5–1), majd a hátvéd Laczkó követett egy korongot, a játékszer szerencsés módon – egy bukaresti hátvéd közreműködésével – került a vendégek kapujába (6–1). Pozitív érdekesség, hogy a mérkôzés utolsó gyergyói gólja kettôs emberhátrányos (!) helyzetbôl született. Az utolsó tizenkét percet leszámítva nem sok hokit láthattunk a vasárnapi mérkôzésen, remélhetôen lényegesen jobb lesz a folytatás.
           Végeredmény: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Bukaresti Sportul Studentesc 6–1 (2–0, 0–1, 4–0). Gólszerzôk: (1.30) Vita/ Gergely, (3.30) Keresztes, (47.45) Köllô, (52.00) Vita/ Gergely, (52.25) Ambrus/ Balla, (58.39) Laczkó, illetve (32.14) Mohorea/ Caval. Büntetôpercek: 14–8. A városunkban rendezett múlt hétvégi mérkôzéseket a Mîcu – Benedek – Trandafir játékvezetôi hármas vezette.
           A 7. bajnoki forduló további eredményei: Bukaresti Steaua – Csíkszeredai Sportklub 5–1 és 7–0 (!), Galacon: Galaci Dunărea – Sepsiszentgyörgyi HC 1–0 (!) és 8–0. A Bukaresti Dinamo SK csapata szabadnapos volt. Elnapolt mérkôzések: a 3. fordulóban: Csíkszeredai Sportklub – Galaci Dunărea; a 4. fordulóban: Galaci Dunărea – Bukaresti Steaua.
           A következô forduló (december 1/2, vagy 8/9.) műsora: Bukaresti Dinamo SK – Csíkszeredai Sportklub, Galaci Dunărea – Sportul Studentesc. Gyergyószentmiklóson: Progym Apicom – Sepsiszentgyörgyi HC.

Szakkönyv edzôknek

           Nemrég a Magyar Jégkorong Szövetségtôl kapott levelet szerkesztôségünk. Eszerint a magyarországi szakszövetség elkészítette a Nemzetközi Jégkorong Szövetség edzôi szakkönyvének – eredeti címe: Learn To Play – magyar fordítását. A könyv kiválóan hasznosítható 10–12 év alatti gyerekek kezdô jégkorong és korcsolya oktatásához.
           Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség fôtitkára levelében a következôképpen fogalmaz: „A négy külön füzetbôl álló gazdagon illusztrált, külön edzésekre és percre lebontott programot tartalmazó kiadványt térítésmentesen felajánljuk azoknak, akik Erdélyben gyerekeket tanítanak jégkorongozni. Tudjuk jól, hogy sok kis falu rendelkezik saját természetes pályával és úgy gondoltuk jó segítség lehet az ott dolgozó edzôk részére."
           Érdeklôdni, szakkönyvet rendelni a Gyergyói Kisújság szerkesztôségében lehet.
           * * *
           November 17-én, szombaton ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésének a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályát. A korábban már beharangozott megnyitón jelen volt Georgiu Gingăras Ifjúsági és Sportminiszter. A pályamegnyitó ünnepség keretében többek között a Gyergyószentmiklósi Step Dance együttes menettáncosai tartottak bemutatót.

Gyergyóújfalu
A hokiról tanácskoztak

           November 19-én, hétfôn este a gyergyóújfalvi tanácsülésen szóba került a helyi jégkorong helyzete. A tanácsülésen jelen volt Csata Székely Attila, a Gyergyószentmiklósi Lendület HC csapatának menedzsere, továbbá Koós Tibor, a Progym Apicom jégkorongozója. A tanácsülést vezetô Darabont Imre tanácsos miután üdvözölte az egybegyűlteket arra kérte a vendégeket, hogy mondják el mi járatban vannak. Csata Székely Attila a felkérésnek eleget téve, rövid beszédében arra keresett választ, hogy milyen lehetôségek vannak arra, hogy Újfaluban megalakuljon egy gyermekhokicsapat, amely résztvenne az idén decemberben megrendezésre kerülô Lendület Kupa küzdelemsorozatán. A gyergyói csapat menedzsere támogatásáról biztosította a folyamatot. A felvetést követô hozzászólásokból kiviláglott, hogy az újfalviak szeretnék, hogy legyen a községben pálya és szervezett keretek között történô utánpótlás-nevelés. Jére László tanácsos hozzászólásában elmondotta, hogy két-három vállalkozó kivételével, a többségnek nincs pénze erre a célra. A folytatásban szólt arról is, hogy a helyi sportegyesület illetékesei tavaly leszedték a pályát körülvevô palánkot, a tartóoszlopokat is eltávolították, a vízpumpák nem működnek, tehát jelenleg nincs használható állapotban a pálya. Elmondotta, hogy személy szerint hajlandó a gyergyóújfalvi hoki feltámasztására akár 15 millió lejt is áldozni. Mint mondotta: „... nem lehet megengedni, hogy ne legyen idén jégpálya, amint az történt az elmúlt években."
           Elhangzott továbbá az is, hogy jelenleg mintegy 20 újfalvi gyermek jár rendszeresen edzésre a gyergyószentmiklósi műjégpályára. Kolumbán Imre polgármester hozzászólásában közel 50 köbméter bélyegzett rönkfát ajánlott fel a községi erdôbôl, a palánk rendbetételére. Keresztes János hozzászólásában felelevenítette azt az idôszakot, amikor az összefogásnak köszönhetôen egy nap alatt palánk került a pálya köré. Akkoriban még létezett a jó hírnek örvendô Gyergyóújfalvi Maros labdarúgócsapata, volt csapatszellem, összetartás, egyszóval: gyorsan és hatékonyan lehetett dolgozni.
           A tanácskozás végén az egybegyűltek úgy döntöttek, hogy november 21-én, szerdán a helyi vállalkozók jelenlétében tovább folytatják a hoki feltámasztásáról szóló beszélgetést. Mintegy öszszegzésképp elmondható, hogy az újfalvi tanács támogatja ezt a remélhetôen mihamarabb elkezdôdô folyamatot.

Hétvégén nem lesz bajnoki forduló

           Mivelhogy november 23-án, pénteken Angliába utazott a román felnôtt jégkorong-válogatott, elmarad a hétvégére tervezett 8. bajnoki forduló. Ezt az értesülést különben Gheorghe Florian, a román jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya is megerôsítette. Lapunk kérdésére válaszolva elmondotta továbbá, hogy elképzelhetô: a következô bajnoki forduló mérkôzései – a korábban tervezettôl eltérôen – december 1-én és 2-án, de az sem kizárt, hogy a mérkôzések egy héttel késôbb (december 8–9.) kerülnek lejátszásra. A szövetségi kapitány elmondása szerint a szigetországba utazó válogatottkeretet alkotó játékosok névsorát az elutazás elôtti napon, azaz november 22-én, csütörtökön teszik közzé. Végszóként a fentebb elmondottakhoz a szövetségi kapitány hozzátette, hogy a válogatott angliai turnéja idején egyetlen bajnoki mérkôzésre sem kerül sor.
           Egy korábbi lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy a tervek szerint Angliában a román válogatott összesen négy barátságos mérkôzést játszik. A hétvégén és a jövô héten a válogatott háromszor Angliában, egyszer pedig Skóciában vendégszerepel.
           A Gyergyószentmiklósi Progym Apicom házatáján érdeklôdve Kémenes Balázs vezetôedzôtôl megtudtuk, hogy a gyergyói csapatból a következô játékosok kaptak meghívót a bôvített válogatottkeretbe: Molnár Szabolcs és Máthé Csaba – kapusok, Laczkó Attila, Góga Attila és Basilides Tibor – mezônyjátékosok.

Taekwondo
Helyezések a megyei bajnokságon

           November 18-án, vasárnap a csíkszeredai Székely Károly Ipari Szakközépiskola tornatermében került megrendezésre a távol-keleti sportág megyei bajnoksága. Amint arról korábbi lapszámainkban beszámoltunk a Gyergyói-medencét, a Hargita és Maros megyei csapatokat felvonultató rendezvényen a Gyergyóújfalvi Tigrisek sportolói képviselték.
           Baricz István, a Tigrisek oktatójának tájékoztatása szerint tanítványai a következô eredményeket érték el: 9–10 éves korcsoport, lányok: (–30 kg-os súlycsoport) 3. Márk Emese; fiúk: (30 kg) 3. Bányász Hunor; 13–14 éves korcsoport, fiúk: (–40 kg) 2. Keresztes Szabolcs; ifjúságiak, lányok: (–49 kg) 3. Sólyom Renáta; fiúk: (–40 kg) 2. Dezsô László, (–48 kg) 2. Elekes Elôd, (–63 kg) 2. Nagy Ernô; a felnôtteknél, fiúk: (–63 kg): 3. Koós Sándor, (+ 84 kg): 1. Baricz István.
           Nem értek el dobogós helyezést, de jelen voltak a megyei bajnokságon: Csíki Erika, Gál Sándor, Egyed András, Borka Csaba. A Tigrisek mérlege: egy elsô, négy második és négy harmadik helyezés. Az 1–2. helyeken végzett sportolók bekerültek Hargita megye válogatottjába, amely résztvevôje lesz a közeljövôben megrendezésre kerülô zónabajnokságnak. * A múlt hétvégi megyei bajnokság résztvevôje volt a Gyergyószentmiklósi Euro-Taek csapata is. A gyergyóiak eredményei: gyermekkorcsoport: 7–8 éves lányok: Fazakas Eszter 3. hely; a 13–14 éves fiúk mezônyében: (–35 kg-os súlycsoport): 3. Szász Csaba; ifjúságiak, lányok: (–51kg) 3. Nagy Erika Andrea, (–55kg) 3. Kedves Kinga Beáta, (–55 kg) 2. Réti Mária; fiúk: (–51 kg) 2. Baki Lóránt, (–68 kg) 2. Dornescu Victor Stefan, (–78 kg) 1. György Miklós (a gyergyói csapat oktatója), 2. Elvis Misăilă; felnôttek: lányok: (47 kg) 3. Blénesi Katalin; fiúk: (–58 kg) 3. Lôrincz Levente; további gyergyói résztvevôk: Bajkó Erika, Laczkó Albert Botond és Oláh Dénes. A Gyergyószentmiklósi Euro-Taek csapata ezúton is köszöni a Fapicom és a Golden Kft-knek a védôfelszerelés vásárlásában nyújtott segítséget.

Egyéb
Kis törvényismertetô

           Szeptember 14-én jelent meg az 578. sz. Hivatalos Közlönyben a 884-es számú Kormányhatározat, amely a 2000. évi 69-es Sporttörvény alkalmazási normáit tartalmazza.
           A sporttörvény leszögezi, hogy semmilyen sportbázist nem lehet felszámolni, sôt rendeltetésének megváltoztatását is szigorúan büntetik. Egyszóval: a sportbázisokat csak sporttevékenységre lehet használni. A létrehozandó klubok egyelôre magánjogú nonprofit szervezetekként hívhatók életre, noha a törvény a részvénytársasági formát is megengedi. Ehhez azonban professzionális bajnokságra volna szükség, profi liga egyelôre csupán a labdarúgásban létezik. A sport privatizációjának is nevezett jogszabály, noha szervezetileg a civilizált államok sorába emeli Románia sportját, egyben az állami paternalizmus megszűnésést is jelenti. A kisebb sportágak számára ez rendkívüli veszély forrása, hisz amennyiben nem sikerül erôs támogatót keríteniük, akár a megszűnésük veszélye is fennáll.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                     viccek...viccek...viccek

           A szovjet-magyar határon a határôrök találnak egy aranyrögöt, melynek az egyik fele átnyúlik a Szovjetunióba. Átkiabál Iván Jóskának:
           – Te! Osszuk meg testvériesen!
           Mire Jóska:
           – Nem testvériesen! Fele-fele alapon!
           * * *
           Egy tengerjáró hajó hajótörést szenved. Mindössze egy matróz és egy híres szupermodell éli túl. Egy lakatlan szigetre vetôdnek, ahol kettesben élik a világukat. Az egyik nap egy férfiruhákkal teli ládát sodor partra a víz. A matróz kibontja, majd így szól a szupermodellhez:
           – Drágám, öltözz be férfinak.
           A manöken engedelmeskedik. Felvesz egy férfi alsóneműt, egy öltönyt, egy cipôt, egy kalapot, és még bajuszt is ragaszt magának.
           – Rendben – mondja a matróz, most Bobnak foglak hívni.
           A lány beleegyezik, mire a matróz hatalmasat kurjant:
           – Szevasz, Bob! Nem fogod elhinni, hogy kivel bújok össze mostanában.
           * * *
           Az orvosnál:
           – Doktor úr valami, baj van az anyósommal, mert furcsán viselkedik.
           – Mit csinál?
           – Házimunkát végez.
           * * *
           Az egérkék labdarúgócsapata mérkôzik az elefántok csapatával. Az egyik pillanatban az egyik elefánt véletlenül rálép az egyik egérkére. A bíró a sípjába fúj, és a vétkes elefánt odamegy az egérkéhez, hogy felsegítse, és bocsánatot kérjen tôle.
           – Semmi baj! – mondja az egérke – Fordítva is történhetett volna!
           * * *
           Az öreg Kohn bácsi nagyon beteg, és csak alulról lehet táplálni. Az orvos utasítására kávét adnak neki. Amint megindul a kínos művelet a bácsika jajveszékelésbe kezd.
           – Mi az, Kohn bácsi, forró a kávé? – kérdezi az orvos.
           – Naná, keserű!
           * * *
           Nagyszámú kínai turistacsoport érkezik a Szovjetunióba. Nagyon megtetszik nekik a Kreml, és elhatározzák, hogy eltolják Kínába. Leteszik a bôröndjeiket, majd nekifeszülnek a falnak. Egy idô múlva visszanéz az egyik, és azt mondja:
           – Sokat haladtunk, már nem látni a bôröndöket.
           * * *
           Az orvoshoz beállít egy hölgy, mondván, a férje nem a régi, és már nem is kívánja. Az orvos ad egy doboz pirulát, és azt mondja:
           – Ebbôl étkezés elôtt egy szemet adjon a férjének, és minden újra rendben lesz.
           A nô visszajön másnap, és szomorúan meséli:
           – Vacsora elôtt beadtam ötöt úgy, hogy a levesébe kevertem.
           – Működött? – kérdi az orvos.
           – Hát a levesnél nagyon nézegetett, a fôételnél fogdosott, az édesség után meg feldobott az asztalra és rettenetesen megdugott.
           – Hát ez nagyszerű – mondja az orvos –, akkor miért olyan szomorú?
           – Ez volt a kedvenc éttermünk!
           * * *
           Egy nô eltéved az erdôben, és találkozik a farkassal. A farkas azt mondja:
           – Kivezetlek az erdôbôl, ha utána kérhetek tôled három dolgot.
           – Kettôt! – alkudozik a nô.
           – Na jól van, legyen kettô – mondja a farkas. – Fogd meg a farkam, és kivezetlek innen.
           Amikor kiérnek az erdôbôl, a farkas megszólal:
           – Az elsô kívánságom, hogy csókolj meg.
           A nô nagy undorral megcsókolja a farkast. Amint megteszi, gyönyörű szép férfi lesz belôle.
           – Mi legyen a második kívánság? – kérdezi fellelkesülve a nô.
           – Az, hogy engedd el a farkam.
           * * *
           A rendôröknél felvételi van. Az elsô teszt angol nyelvű. Bemegy az elsô rendôr, és jön a kérdés:
           – Do you speak English?
           – Hö?
           – Kirúgva! – szól a vizsgáztató.
           Bemegy a második poszt:
           – Do you speak English?
           – Hö?
           – Kirúgva! – üvölt a vizsgáztató.
           Bemegy a harmadik rendôr:
           – Do you speak English?
           – Yes, I do!
           Mire a vizsgabiztos:
           – Hö?
           * * *
           Olyan furcsák a nôk, néha azzal szórakoznak, hogy feláldozzák magukat. (Zola)


Horoszkóp
november 22 – 28.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Mostanában rendszeresen felborul a programja, de minden kár haszonnal is jár! Sok idôt takaríthat meg, ha megpróbálja intézni az idáig halogatott, fôként személyes jellegű ügyeit. Nemcsak elôzékeny, szívélyes emberekkel hozza össze a szerencséje, most szövôdô barátságai hosszabb távra szólnak.
           BIKA (IV.21-V.20.)
           Végre tiszta víz kerül barátságai poharába. Sűrűsödô gondjai közepette egyöntetűen Ön mellé állnak az igaziak, míg a többiek, különbözô kifogásokat keresgélve, igyekeznek megtartani a háromnál jóval több lépés távolságot. Megélénkül társasági élete, a hét elsô felében.
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Elbűvölheti ismerôseit! Különösen hivatásában, vagy zsörtölôdô rokonai megszelídítésében kamatoztathatja találékonyságát, diplomáciai képességeit. A szerelemben akkor is hódít, amikor a legkisebb gondja is nagyobb ennél.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Otthoni munkájának mintha soha nem érne a végére. Ne tegyen ezért szemrehányást magának, ebben önnél nagyobb erôk játszanak közre! Kedvezô elôjellel ez vonatkozhat a hivatására is. A szerencsés véletlenek egyengetik elôrehaladása útját.
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Ne bízzon semmit a szerencsére! Csak a gondosan elôkészített és következetesen megvalósított tervek hozzák meg a kívánt eredményt hivatásában, sôt még a házasságában is! Lehetôsége nyílhat hoszszabb-rövidebb utazásra, esetleg külföldi tanulmányútra vagy csak egyet kirándul.
           SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
           Szép szerelem lehet kibontakozóban, de szinte már az elsô napokban kénytelen megküzdeni a tévedések és félreértések kusza láncolatával, még akkor is, ha egyiküket sem fűzi máshoz erôsebb kötelék. A folytatás már annál harmonikusabb lehet, és könnyen házasság lehet belôle.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Kedvezô változások várhatók a hivatásában, s ha eddig a rangsor végén foglalt helyet, akkor most stabil alapokon nyugvó egzisztenciát építhet magának. A furcsa körülmények arra kényszeríthetik, hogy legalábbis átmenetileg, a riválisával dolgozzon együtt.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Nemcsak a zavaró otthoni problémájától szabadul meg, hanem csábító szakmai és szórakozási lehetôségekkel találkozik, méghozzá úgy, hogy a kettô szoros egységet alkot. Kedvese és barátai egyaránt igyekeznek a kedvében járni, ami nem ok arra, hogy féltékenységével megmérgezze a jó hangulatot!
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Ember tervez, s családi, vagy a váratlanul nyakába szakadó otthoni gondok végeznek. Lehet, hogy kezdetben még azok is zavarják, akikkel máskor nagyszerűen érezte magát. De mivel evés közben jön meg az étvágy, s jó társaságban a hangulat, összességében vidám napok elôtt áll.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Ideje jelentôs részét ügyei intézésére, baráti kapcsolatai ápolására fordítja. A közlekedésben, még gyalogosként is legyen óvatos, gépkocsiban pedig igyekezzen a gyakorlatban alkalmazni a defenzív vezetés módszereit! A családját érintô terve ismét egy lépéssel közelebb jut a megvalósuláshoz.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Jól kezdôdik a hét, mert pénzügyeire felvirrad a szerencse napja. Nem csak régebbrôl esedékes járandóságát kapja meg, hanem elônyös megállapodásokat is köthet. Viszont elhidegülhet barátaitól, sôt még kedvesétôl is.
           HALAK (II.20-III.20.)
           Kellemes idôszak következik az életében, kerül amibe kerül, kiélheti hobbijait. Színre lépnek barátai, a most születô tervek biztos sikerrel kecsegtetnek. Anyagi elképzeléseit azok támogatják, akik szeretnek meghúzódni a színfalak mögött.

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2001