|
Az igazság nyomában
Az élet, a sors alkalomadtán furcsábbnál furcsább helyzeteket teremt, amelyek lehetnek véletlenek, de lehetnek tévedések is. Ezek sok esetben tragikusan végzôdnek. Mi, gyarló emberek hajlamosak vagyunk gyáván megbújni tévedéseink mögött, ámítva magunkat és másokat, pedig ôszinteségre, becsületességre int az isteni szó is. Tetteinkért tetszik, nem tetszik, vállalnunk kell a felelôsséget és okozatainkért is elszámolással tartozunk a törvény, a demokrácia, de elsôsorban embertársaink elôtt.
A 2000-es év katasztrófával végzôdött, az új évezred pedig tragédiával kezdôdött Gyergyószentmiklóson. A forgalmi baleseteknek se szeri, se száma, ám a január 20-i szerencsétlenségrôl – körülményeit ismerve – nem beszélhetünk nagy általánosságban. A valóság az, hogy egyáltalán nem volt szándékunkban ismertetni az esetet, hiszen elég beszédes az elmúlás, a halál visszafordíthatatlan ténye, de a „bôséges" rendôrségi tájékoztató és a családfô elkeseredett levele teljesen összezavarta a normalitásról, a törvénykezésrôl és az igazságról alkotott képünket. Úgy gondolom, hogy írásunk határt szab az ilyenkor szokásos pletykahadjáratnak és bizonyos szinten tiszta vizet önt a pohárba.
Igaz, nem derült ki, hogy mi a teljes igazság. Mai napig sem értem például, hogy dr. Puskás miért ivott meg 3,5–4 deci szilvapálinkát a baleset után. Törvényszéki orvos létére biztosan tudta, hogy ilyen esetekben nagy súlya van az alkoholmentes állapotnak. Nem szabadott volna alkoholt fogyasztania, hacsak... Na, de hagyjuk a logikus következtetéseket másra.
Nem akarunk igazságot szolgáltatni, ez nem a mi feladatunk. De úgy érezzük, az elhunyt megérdemli a teljes igazságot, nem beszélve a két árván maradt kislányról, hogy az édesapjuk az igazságtalanság nyomasztó keserűsége nélkül mondhassa el nekik, miért nem anyjuk ringatja álomba ôket.
Ábrahám Imre
Hírek a hivatalból
Múlt héten sem maradt el a polgármesteri hivatal sajtótájékoztatója. Pál Árpád polgármester a következôkrôl tájékoztatott:
* A kormány jóváhagyta az üzemanyag megelôlegezését, és sikerült azt is elintézni, hogy az intézmények – amelyek eddig nem részesültek támogatásban – mostantól kedvezményes áron kapjanak üzemanyagot.
* A 2001-es állami költségvetés-tervezetbe bekerült a gáz bevezetése városunkba. A hivatal támogatást fog kérni a kormánytól a Tűzoltók és Gábor Áron utcák rendbetételére is, mivel ezek országutak, a teherforgalom is ott zajlik, így hamarabb megrongálódik az útburkolat. Ennek ellenére még soha nem kapott a város a kormánytól egyetlen árva vasat sem a javításukra, karbantartásukra.
* Május 6–12. között Tusnádon kerül sor a műemlékvédôk találkozójára. A megbeszélésen összegyűltek városunkba is ellátogatnak majd. Polgármesterünk legfontosabbnak a malom bemutatását tartja.
* A hivatal pályázatot nyújtott be a kormányhoz egy sportcsarnok felépítésének támogatására. Tévedés ne essék: nem a félkész tekepálya befejezésérôl van szó, hanem egy egészen új épületrôl. A költségvetés megszavazásakor fog kiderülni, hogy sikeresen pályáztunk-e.
* A szakszervezetek írásban is megerôsítették, hogy nyitottak a tárgyalásra a művelôdési ház átadásának ügyében. A végsô döntésre a február 10–15. között tartandó közgyűlésen fog sor kerülni.
* Egyetlen lehetôség maradt a Laposi per folytatására: el kell érni, hogy érvénytelenítsék a kolozsvári döntést. Ha ez nem sikerül, a nemzetközi bírósághoz fordulunk.
* A polgármesteri hivatal megbünteti azon magánszemélyeket, illetve kereskedelmi egységek vezetôit, akik a portájuk elôtti járdaszakaszról nem takarítják rendszeresen a havat.A polgármesteri hivatal megbünteti azon magánszemélyeket, illetve kereskedelmi egységek vezetôit, akik a portájuk elôtti járdaszakaszról nem takarítják rendszeresen a havat.
* Alpolgármesterünk a Kárpáti Sas Kft. elnézését kéri, mivel kifelejtette nevét a Bucsin negyedi 21-es tömbház tetôszerkezetének felújítását támogatók listájáról.
Pál Hajnalka
Sorsolt a Kisújság
Megfizetjük a hűséget
Manapság is, akárcsak régen nagy erény a hűség. Mert ugye, a kommunizmusban sem volt senki homlokára írva, hogy ki a besúgó, ki elôtt nem szabad viccet mondani, ki bilincseltet meg másnapra. Naponta válnak köpönyegforgatóvá becsületesnek hitt emberek; csakúgy pattannak át egyik pártból a másikba, jobboldalról baloldalra, és ugyanolyan hangerôvel hirdetik az új igét. Hogy ellentmondanak önmaguknak, sebaj, a fô, hogy jobban élnek. Ritka madár a hűség, ezért értékelendô.
Lapunk olvasói körében egy másfajta, de nagyon erôs hűség érzékelhetô, mely az elôfizetésekben nyilvánul meg. Közel hét esztendeje böngészik sorainkat, megvásárolják a lapot, és megbocsátanak a kisebb-nagyobb bakikért, elnézôen mosolyognak, ha megtréfált a nyomda ördöge. Ôk azok az emberek, akik kíváncsiak az igazságra, akik használják az eszüket, és nem elégednek meg a féligazságokat rejtô kijelentésekkel, tudni akarják a valóságot, nem dôlnek be a kósza híreknek, a roszindulatú csábításnak. Ezért jár a Köszönjük, és az évente megejtett ajándéksorsolás, mellyel elôfizetôinket lepjük meg.
Idén – és ezt önök is tudják – keveseknek futja hatlovas hintóra, így szerényebb ajándékok leltek gazdára. Amint a Syn TV-n közvetített nyilvános sorsoláson is értesülhettek róla, nyertek. Nemcsak igazságot, ajándékot is. Álljon itt tehát a kisorsoltak névsora:
100 ezer lejes vásárlási utalványt nyertek: Simon András (Kossuth L. u. 94. sz.), Balázs Kercsó István (Virág n. 45/B/7), Márton Árpád (Tűzoltók u. 39/A.), Hideg István (Tölgyfa u. 1.), Madarász Enikô (Kossuth L. u. 75. sz.), György Sándor (Bucsin n. 10/C/38.), Baricz Albert (Dózsa György u. 1. sz.), Székely Erzsébet (Bucsin n. 10/B/16.), Hideg Csaba (Márton Áron u. 16. sz.), Gáll István (Virág n. 43/D/17.).
A porszívó nyertese pedig Árus Erzsébet (Gábor Áron u. 26. sz.). Nyereményeiket munkanapokon 9–15 óra között vehetik át a Kisújság szerkesztôségében.
Köszönjük tehát a hűséget, de ne feledjék: jövô héten újra sorsolunk, hisz hétévesek leszünk. Hét esztendô hűségét háláljuk meg akkor, és nem maradnak el az ajándékok, a meglepetések. Tudják, mit kell tenniük? Kivágják a három egymásutáni lapszámban, a kettes oldalon megjelenô szelvényeket, válaszolnak a kérdésekre és beküldik szerkesztôségünkbe. Mi megtudjuk, mit szeretnek, mit kívánnak, önök pedig nem mindennapi nyereményt vehetnek át ennek fejében. Ne feledjék, jutalmazzuk hűségüket.
A szerkesztôség
Idegölô gyógyulás
Megbetegszem a gyógyszertárban
Manapság ismerôseim nem arra panaszkodnak, hogy itt fáj, ott fáj, hogy olyan méregdrága a gyógyszer, hogy nem tudják megvásárolni, esetleg nem is találják meg a gyergyószentmiklósi gyógyszertárakban, inkább arra, hogy milyen bonyodalmas és hosszú az út a gyógyszertár ajtajának megnyitásától addig, amíg markukban tarthatják a receptre írt pirulát.
Akik nem kellett mostanság végigjárják ezt a kálváriát, annak szívesen idézem panaszosaim történetét: az orvosi vizsgálat végeztével recepttel a kézben betopog a bácsika a központi patikába. Tucatnyian állnak sorban mindkét ablakocskánál, ahol a gyógyírt mérik. Latolgat, figyel s kitalálja, hogy melyik sor halad jobban. Beáll, az ablakig ér. Ott számbaveszik az orvos által írt kriksz-krakszokat, hosszú számlajstromot számigálnak, majd egy fecnit nyomnak a kezébe a végösszeggel: menjen a kasszához fizetni. Ez van. Amióta bevezették az új kasszagépes-rendszert – amely minden kiszolgálóegység dísze manapság – azóta nem úgy van, mint régen, hogy adjuk a receptet, a pénzt, s hoci-nesze adják a gyógyszert. Á, nem, csak a fecnit, amivel sorba kell állni a harmadik üvegablaknál, ahol elveszik a pénzt és adnak egy újabb fecnit, a kifizetést igazoló számlát... s elég gyakran visszajárót. Nem aprópénzt, mert az fogytán van e nagypénzeket osztogató országban, hanem egy-egy szem pirulát. Fájdalomcsillapítót többnyire, amit az ember, ha zsebre vág, és az kiesik a műanyag csomagolásából, akkor gondolkodhat, hogy mire is jó a fehérszínű dilibogyó. A számlával az emberfia persze nem gyúródhat vissza az ablakhoz, beállva a kisgyerekes anyuka és a többi beteg elé, itt nem becsületes a hátulsó pár elôre fut játék, hanem újra beáll a sor végére és araszolgat az ablakig, a gyógyszerig. Megvan, üvölthet boldogan, és cammoghat haza lefeküdni, hisz az orvos ágyba parancsolta, pihenést javasolt.
Mint említettem, nem egyedi eset volt ez, így megy minden nap, fôként az ilyen meghűléses idôszakban: három sorban állás, a felírt gyógyszer és a „visszajáró-csillapító". Hogyan lehetne enyhíteni ezen problémát – érdeklôdtem a fôtéri gyógyszertárban. Kiderült, hogy az ott dolgozóknak sincs ínyükre az újfajta munkamódszer. Sajnos, az aprópénz kevés, a gyógyszerek ára pedig úgy van kiszámítva, hogy gyakran kellene aprót visszaadni. Nem akarják zsebrevágni a viszszajárót, ezért 200 lej fejében Aspirint, 350-ért pedig egy Algocalmint adnak. A kasszagép is meggyűjtötte a bajukat, ugyanis a masinában naponta 4–5 tekercs papír kell, melyeknek darabja egy dollárba kerül, s ez egy hónap alatt egy ember fizetését teszi ki. Nem tehetnek róla, ez a törvény, használni kell, és ráfizetni.
A patikusok azonban nemcsak siránkoztak, meg is vigasztaltak: nemsokára újabb nyilvántartási rendszert vezetnek be, lesz számítógép is a pult mögött, és akkor még bonyolultabb lesz a gyógyszervásárlás. Tehát a probléma megoldására nem, de fokozására számíthatunk. És talán a „visszajáró-csillapítók" között akkor meg fog jelenni a Distonocalm és egyéb idegnyugtatók is, hogy a vásárlók ne a gyógyszertár kellôs közepén kapjanak gutaütést.
Balázs Katalin
Kampány a magyar nyelv ellen
A román nacionalisták kampányba kezdtek a magyar nyelv ellen. Corneliu Vadim Tudor, szélsôséges nacionalista pártvezér egyenesen kormányellenes zendülésre biztat. Szerinte a magyar a „lovak nyelve".
Az ország politikai egyensúlyát veszélyeztetô etnikai zavargásokhoz vezet Erdélyben a magyar nyelv használatát lehetôvé tevô közigazgatási törvény megszavazása – jelentette ki sajtóértekezletén Corneliu Vadim Tudor. A Nagyrománia Párt elnöke „hevesen tiltakozik" az ellen, hogy a Társadalmi Demokrácia Pártja bevonta a kormányzásba az RMDSZ-t is, amelynek öt alprefektusi tisztséget biztosított Hargita, Kovászna, Szatmár, Maros és Szilágy megyében. Szerinte a kormánypárt ezzel 180 fokos fordulatot tett, amit semmilyen politikai megfontolás nem igazol. Így megnyílt az út Románia megcsonkításához – figyelmeztetett, leszögezve: „a katonák, a román tanárok, gyermekek, papok, munkanélküliségbe taszított alkalmazottak, újabban pedig a magyar nyelvet nem ismerô közigazgatási tisztségviselôk elüldözésével elôbb megtisztították a helyet a román elemtôl. A következô lépés az lesz, hogy újra idôszerűsítik az Európa Tanács 1201-es ajánlását" – fejtette ki, hozzátéve, az RMDSZ „Románia nemzeti ájulását" kihasználva végül megvalósítja utolsó célját, és Budapest közvetlen ellenôrzése alatt megteremti Hargita és Kovászna megye autonómiáját is. A magyar vezetôket „Románia legádázabb ellenségeinek" nevezte. A Nagyrománia Párt joga és kötelessége elmozdítani a gazdasági programmal nem rendelkezô nemzetellenes kormányt, amelynek erkölcsi tartása sincs ahhoz, hogy vezesse és képviselje Romániát. Ezért felhívta a kormánypárt „becsületes és hazafi" tagjait, hogy a törvényszöveg-egyeztetés alkalmával bojkottálják a „lovak nyelvét hivatalossá tevô" törvényt. Egyben megfenyegette a kormánypártot és Iliescut azzal, hogy amint „egymaga tönkretette a Parasztpártot és elnökét, ugyanúgy semmisíti meg ôket is". Szerinte a Năstase kormány májusig sem marad hatalmon, a „kormánypárton belül nagy a forrongás az árulás miatt". Elmondta még, hogy a kormányt új napilapja, a Tricolorul útján fogja naponta bírálatokkal bombázni.
Vadim arra számít, hogy a kormánypártban olyan politikusok, mind a magyar egyetem ellen minden eszközzel fellépô George Pruteanu, Liviu Maior, volt oktatási miniszter, a román alkotmány atyjának tekintett Antonie Iorgovan, Adrian Păunescu és Sergiu Nicolaescu, Ceauşescu volt udvari költôje és „házi filmrendezôje" kiállnak majd mellette. Păunescu egyébként máris kihallgatást kért és kapott Iliescutól az ügyben, akit másfél órán át igyekezett rávenni arra, ne írja majd alá jelenlegi formájában a törvényt. „Nincs nagyobb szégyen annál, mint tinta útján elveszíteni azt, amit véráldozattal szereztünk meg" – nyilatkozta a találkozó után a sajtónak.
Hunor Press
Megtizedelték a vezér-erdészeket
Általános ellenôrzésre került sor az elmúlt csütörtökön a Megyei Erdészeti Hivatalban, ahol a gyergyószentmiklósi erdészet munkáját vizsgálták. A fentrôl jött utasítás értelmében Orbán Albertet és Laczkó Teréziát váltották le. Az erdészeti igazgatóság, valamint a megyei erdészeti felügyelôség igazgatói állását Micu Ioannak ítélték oda. Akkor már tudni lehetett, hogy másnap a gyergyószentmiklósi erdészetnél teszik tiszteletüket a bukarestiek, és azt is rebesgették, hogy nálunk Melles Elôdnek valamint Pál Antalnak áll ki a szekere rúdja.
Dr. Garda Dezsô mindkét ellenôrzésen részt vett, így tôle tudhatunk részleteket:
– Kérésemre a csütörtöki ellenôrzést pénteken Gyergyószentmiklóson folytatta a Mohanu úr által vezetett ellenôrzô csoport – mondotta az országgyűlési képviselô. – A csoport vezetôje közölte velem, hogy két félnap alatt nem lehet sokat tenni, mégis ittlétük során sikerült rábukkanniuk néhány rendellenességre. Kiderült, hogy törvénytelenség történt Pál Antal alkalmazásánál; az ellenôrzött aktákból észrevettem, hogy akkor is adtak el erdôt a gyergyói erdészetnél, amikor az bírósági úton már le volt tiltva...
Mohanu úr kijelentette: nagyon súlyos gondok vannak Gyergyószentmiklóson, s a megyében az erdôgazdálkodás terén. Az ellenôrzés végeztével Pál Antalnak nem újították meg a törvénytelen kinevezését, Melles Elôdöt pedig, a gondnokság vezetôjét mérnökké fokozták le. Egyelôre még nem hozhatom nyilvánosságra, hogy ki kerül az ô helyébe, de az biztos, hogy talpraesett ember lesz. Melles Elôd eltávolítása a vezetôi munkakörbôl két okkal is alátámasztható: elsôsorban hét hónapig akadályozta az erdôk visszaadását. Ha Nagyrománia Párti lenne, akkor dicséretet kapna ezért Vadim Tudortól, de az RMDSZ struktúrában nem lehetne helyük ilyen személyeknek. Másodsorban pedig ez az ember a közbirtokossági erdôk értékesítésével megkárosította a közbirtokosság vagyonát. Azon fa árából, amit kitermeltetett, meg lehetne oldani az itt élôk szociális gondjait.
A helyi erdôgondnokság vezetôje, Melles Elôd azonban – úgy tűnik – semmit sem tud leváltásáról. Egy telefonbeszélgetésen elmondotta, hogy ô egyelôre nem ismeri az ellenôrzés eredményét, csak a késôbbiekre várja, hogy Bukarestbôl elküldjék ezen okiratot.
Amíg a helybeliek a válaszra várnak, addig dr. Garda újabb lépéseket tett – immár a fôvárosban. A hét elsô napján ugyanis memóriumot nyújtott be Ilie Sârbu miniszterhez. Nehezményezte, hogy a túlnyomó többségben magyarlakta megyében nem vették figyelembe az RMDSZ kérdését, és mindkét megyei vezetôi funkciót ugyanazon román személynek adták. Az országgyűlési képviselô jelenlé- tében a beszélgetés után aláírásra is sor került, mely igazolja, hogy hétfôtôl újra Orbán Albert áll a megyei erdészeti felügyelôség élén, és Micu Ioan az Erdészeti igazgatóság igazgatói tisztségét tölti be. Dr. Garda Dezsô végezetül elmondotta:
– Személyes sikernek könyvelem el, hogy kicsikarhattam ezen aláírást a miniszter úrtól. Örvendek annak is, hogy a helyi erdôgondnokságnál változások történtek, és remélem, hogy többé nem lesz ellentét a lakosság és az erdészet között.
Balázs Katalin
Felosztották a várost
Kedden került sor arra a tanácsosok gyűlésére, amelyen körzetekre osztották fel a város területét. Minden tanácsos kapott egy-egy körzetet, amelyért felelni fog. Már régóta felmerült az ötlet, hogy be kell vezetni egyfajta felosztást; a tavalyi választások elôtt sokat hallhattunk róla. A kivitelezésre viszont csak most került sor. Árus Zsoltot arról kérdeztük, hogyan ítéli meg ezt a kezdeményezést:
– Ez nem csak az RMDSZ kezdeményezése volt. Ôk is, mi is beszéltünk róla a választások elôtt. Hál' istennek a szervezet új elnöke megértette, hogy nem csak az RMDSZ-es tanácsosok között kell felosztani a várost. Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés, majd meglátjuk, mi lesz belôle. Mindenképp ez egy jobb lábbal indulást jelent a szövetség új vezetôsége részérôl. Azért tartom jó ötletnek, mert most már tudjuk, ki melyik városrészért felel, és így nem a városnak van húsz vezetôje, hanem minden körzetnek egy. Az emberek pedig tudni fogják, kit kell megkeresniük problémáikkal. Mindenképp praktikusabb megoldás, máshol is így szokták csinálni. Az RMDSZ ugyanezt a felosztást használva minden körzetbe kijelölt egy-egy választmányi tagot is. Ez a szervezet belsô ügye, nem akarok beleszólni. Engem az érdekel, hogy van egy körzetem a városban, amiért én felelek.
A körzetek és felelôseik listáját csak a következô lapszámban közölhetjük, hiszen még nem készült el. Két tanácsos nem volt jelen a gyűlésen, nélkülük viszont nem dönthettek arról, hogy melyik körzetekért fognak felelni.
A férj igazságot akar – a tettes sokallja a fájdalomdíjat
A törvény legyen az úr!
„Milyen érzés, ha a fél életed elmegy öt percre, és rájössz, hogy egy életre ment el?
Milyen érzés, ha tudod, hogy nem Isten vette el, hanem valaki ittasan a gyilkosa?
Milyen érzés egy hat és egy nyolc éves árvával egyedül maradni, akik közül az egyik mozgássérült?
Milyen érzés, hogy tudd, hogy emberek eldugják az igazságot, és minden hibát az áldozat édesanyára hárítanak, mikor tudjuk sokan az elkövetô állapotát?
Az az anya jó helyen járt, csak az a bűne, hogy utoljára hozta a ma már árva gyerekeinek az ételt.
Mindenki elôl el lehet bújni, de Isten keze elôl soha nem fog tudni, kedves Puskás András törvényszéki orvos úr!
Férje"
Ez a levél a napokban érkezett szerkesztôségünkbe. Mindenki sejtheti, ki a szerzôje. Az a Katona Ferenc, aki nemrég özvegyen maradt. Felesége, Judit, január 20-án lett tragikus baleset áldozata. Három napig küzdött, és küzdöttek az életéért, sajnos sikertelenül. A baleset híre gyorsan szárnyra kapott, az idô múlásával pedig újabbnál újabb véleményeket, álhíreket lehet hallani; sok másikhoz hasonlóan ez a szerencsétlenség is pletyka témájává vált. Ennek talán az az oka, hogy valós információhoz csak igen nehezen lehet hozzájutni a hatóságoktól. Az érintettek, szomszédok viszont nem rejtik véka alá, szívesen elmondják, amit tudnak. Azt is, hogy az elkövetô – dr. Puskás András, városunk törvényszéki orvosa – a baleset után fékezés nélkül továbbhajtott, majd fél óra múlva visszatért a helyszínre, ittas állapotban.
Nem pénzt, igazságot akarok
A legérintettebb személyt, Katona Ferencet otthonában kerestük fel. Kicsi, de barátságos a lakás, már a bôvítéséhez is hozzáláttak. A két kislány csendben játszik. Gyerekek még, hamar túlteszik magukat édesanyjuk elvesztésén. Apjuk szerint csak akkor van baj, ha hármasban maradnak, olyankor el-eltörik a mécses, egyébként jól viselik a veszteséget. Nem úgy ô, aki a legjobban szeretettet veszítette el nemrég, neki nehezebben megy a felejtés. Fôleg, mikor úgy érzi, egyesek eltussolják a valóságot, menteni akarják a baleset okozóját, a törvényszéki orvost. Azt szeretné, hogy felesége halálának okozója semmiképp ne ússza meg büntetlenül tettét.
– Félek, hogy a nagyobb emberek kilépnek a törvény kezébôl. Azért küldtem a levelet, mert még nem láttam, hogy a helyi sajtó írt volna a balesetrôl. – mondja halkan, és a szerencsétlenséget is elmeséli:
– Azon a bizonyos estén, hét óra körül a kislányom, Gyöngyike elment az édesanyjával tejért. Csak a kislányom tért vissza, sikoltva „Édesanyámat elütte a kocsi!" A feleségem sikolyára értem a helyszínre, ott találtam az árokban. Hanyatt volt esve, láb nélkül, az arca nem látszott a vértôl. Magánál volt, hiszen a nevemen szólított, azt sikoltozta: „Húzzál fel, Feri! Húzzál fel!" De én nem tettem rá a kezemet, tudtam, hogy nem szabad abban a helyzetben mozgatni. Sok kaput végigvertem, amíg értesíteni tudtam a sürgôsséget. Visszamentem a feleségemhez, aztán jöttek a mentôk, a rendôrség; elvitték. Ötórás műtétje volt. Három napra rá... meghalt.
Katona Ferencnek meggyôzôdése, hogy felesége szabályosan közlekedett. A rendôrségnek viszont ezt be kellett bizonyítani. Megvolt rá a mód, hiszen a pillepalackok – bár kihasadtak az ütközés nyomán – még tartalmaztak némi tejet, ez bizonyította, hogy Judit hazafele tartott. És azért sem az áldozat a hibás, hogy abban az utcában a járda csak fogalom. Azaz egy ösvény, amelyen bokáig lehet sárban járni, ha az idôjárás úgy akarja.
A megjelent rendôrségi krónikában az nem szerepel, hogy dr. Puskás András cserbenhagyta áldozatát. Mégis, amikor a mentôk megérkeztek, még mindig nem volt a helyszínen.
– A doktor úr egy félóra múlva jött vissza, ittasan. Most olvastam az egyik lapban, hogy azt vallotta, az a fél óra alatt itta le magát. Ezt nem tudom elhinni, hiszen egyszerűen nem volt rá ideje. Az a fél óra csak arra lehetett elég, hogy hazamenjen s visszajöjjön. Ezt nem fogom tudni bebizonyítani, de tudom, és tudja más is. Vasárnap reggel meglátogattam a feleségemet, s mikor a kórházból hazajöttem, már itt volt a doktor úr. Elém állt, és azt mondta: „Én lennék az, aki elütötte a feleségét. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Nem akarattal ütöttem el." Elhiszem neki, senki nem tesz ilyet akarattal. De ettôl a feleségem még nem jön vissza. Egy ilyen bűnért csak majd Isten kezében tudunk bűnhôdni, de gondolom, a törvény is megbünteti, mint ahogy mindenki mást meg szokott.
Késôbb mesélte, sokan biztatják, hogy fogadja el az orvos által felajánlott pénzt, de ô úgy érzi, nincs az az összeg, amivel kárpótolni lehetne felesége halálát. A legkeményebb büntetést kívánja a doktornak.
Gyöngyike volt a baleset egyetlen szemtanúja. Mivel mindössze hat éves, a hatóságok nem vehetik figyelembe vallomását. Pedig érthetôen, világosan elmondja, mi történt. Ott volt, ha gyerekszemével is, de látta, hogyan gázolja el édesanyját az autó:
– Elmentünk tejért, s amikor jöttünk haza, egyszer csak láttam, hogy jön a kocsi. Nekem sikerült félreugrani, de édesanyának nem.
Jó helyen járt, csak rosszkor
G. Margittól már két hónapja vásárolta a tejet Judit. Így ô az a személy, aki utoljára beszélgetett a még bántatlan asszonnyal. Régóta ismerte, hiszen valamikor munkatársak is voltak. Ô mesélte, hogy azon a bizonyos estén – éppúgy mint általában – Juditnak jó kedve volt, tréfálkozott. Margit néni mindig rendes, kedves, dolgos nônek ismerte Juditot, akinek zokszó, soha nem hagyta el száját.
Kolumbán Irén Katonáék szomszédságában lakik. Kapujuk elôtt történt a szerencsétlenség, de csak akkor vette észre, mikor már a mentô is megérkezett. Persze – több szomszédhoz hasonlóan – ô is azonnal kirohant, mikor rájött, hogy baleset történt. Így vall az ott látottakról:
– A doktor úr egy fél óra múlva jött vissza, amikor Jutkát már elvitték a mentôk. Kérdezte, hogy kit ütöttek el. Mikor mondták neki, hogy az elkövetô otthagyta az áldozatot, tántorogva mondta: „Megvan, aki elütötte, nem kell keresni". Azt láttam, hogy a rendôrség beszélt vele és a feleségével is, majd beültették ôket az autóba. Ôt tartom hibásnak, hiszen nem a sánc szélén kellett volna közlekednie. Jutka jó helyen járt, csak rosszkor. Szegényt alig tudták összeszedni, hordágyra tenni a mentôsök, úgy össze volt törve.
Judit a hibás?
A megyei rendôrségen az eset kapcsán érdeklôdve megtudtuk, hogy a tulajdonképpeni sajtószóvivô – Mircea Nicolae Costruţ alezredes – ebben az idôszakban (február 12-ig) éppen pihenôszabadságát tölti. A helyettese, Todor Gheorghe alezredes nyilatkozott lapunknak. Elmondta, hogy január 20-án, szombaton az esti órákban (a baleset pontos idôpontja – elmondása szerint – nem szerepel a jelentésben) az 51 éves Puskás András, gyergyószentmiklósi lakos a HR-14-DSP rendszámú személygépkocsival elütötte az úttesten szabálytalanul közlekedô 33 éves Katona Juditot.
A rendôrségi jelentésben megjegyzik: mindez annak ellenére történt, hogy az említett útszakasz mentén létezik gyalogosoknak fenntartott hely. A baleset során súlyos sérüléseket szenvedett a gyalogos, az anyagi károk a becslések szerint egymillió lejre tehetôk – zárul a rendôrségi közlemény.
A helyi mentôszolgálat vezetôje nem válaszolhatott kérdéseinkre, hiszen egy új rendelkezés szerint semmiféle adattal nem szolgálhatnak az igazgató beleegyezése nélkül. Dr. Bachner István, a mentôsök igazgatója pedig nem volt hajlandó megválaszolni kérdésünket. Csak anynyit szerettünk volna megtudni tôle, hogy milyen sérüléseket szenvedett az áldozat, de errôl nem mondhatott semmit, a lezáratlan jegyzôkönyvre hivatkozva.
Az áldozatot a mentôsök egyenesen dr. Décse István sebész-fôorvos keze alá szállították, súlyos, életveszélyes állapotban. A sebész elmondása szerint Juditnak volt egy fejsebe, a jobb combján egy kiterjedt lágyrész-sérülése és kettôs combcsonttörése, valamint medencetörése is.
– Az utóbbi volt a legveszélyesebb. Mivel ez egy ortopéd-traumatológiai eset, elhívtuk a csíkszeredai Kraft doktort, hiszen a legminôsítettebb szakellátást ô volt hivatott biztosítani. A műtét után legtöbbet dr. Bíró Katalin intenzív terápiás doktornô foglalkozott a beteggel; amellett, hogy folyamatosan felügyelt rá, még abban is segédkezett, hogy mihamarabb vért szerezzünk a csendôröktôl, valamint Csíkszeredából, Marosvásárhelyrôl.
Nem szándékosan tettem
Dr. Puskás Andrást többször is kerestük. Elôször telefonon, majd a munkahelyén, ahol idôhiányra hivatkozva elutasított. Majd két óra múlva meggondolta magát, és visszahívott. Válaszolt a kérdéseinkre, részletesen elmesélte, hogy mit élt át január huszadikán, és azóta:
– Ditró felôl jövet a Daciával beértem Gyergyó határába, körülbelül 40–50 kilométer/órás sebességgel. Szembôl jött egy autó hosszú fénnyel, elvakított, nem láttam semmit. Átváltottam a fényt, ô csak valamivel késôbb. Abban a percben, ahogy én átváltottam, hallottam egy erôsebb koppanást az autón. Enyhén lelassítottam, azt hittem, egy kô, vagy egy deszka csapódott fel a kocsi aljára. Az utca akkor nem volt kivilágítva, és mivel 400–500 méterre voltam a lakásomtól, továbbhajtottam. Megálltam a tömbház elôtt, ahol ki volt világítva, elsô dolgom az volt, hogy megnézzem, mi van a kocsival. Láttam, hogy be van törve a jobb oldali lámpa üvege, enyhe horpadás volt a motorház-tetô peremén, és hiányzott a jobboldali visszapillantó tükör. Ekkor fordult meg a fejemben, hogy valamit vagy valakit elüthettem. Hogy voltak-e vérnyomok az autón? Akkor én arra nem figyeltem, nem töltöttem azzal az idôt. Amikor megláttam, hogy néz ki az autó – ilyen balesetnél voltam helyszínelni – egyre jobban megérlelôdött bennem, hogy talán embert ütöttem el. Felszaladtam a harmadik emeleti lakásomba, mire felértem, az agyam már annyira leblokált, és annyira megijedtem, hogy a bárszekrényhez szaladtam, és – nyugtatóként, vagy miért – nagy adag szilvapálinkát húztam be. Felemeltem az üveget, olyan 350–400 milliliternyit ihattam meg. Még annyit hallottam, hogy a feleségem szólt: „Vigyázz, mert abban szilvapálinka van." Kérdezte, hogy mi történt, mondtam neki, lehetséges hogy valamit, ne adj' isten valakit elütöttem, s vissza kell mennem a helyszínre. A feleségem rögtön öltözött is, ô vezetett visszafele, mert én, ugye, ittam. Mikor visszaértünk, láttam a rendôrség járôrautóját, amely éppen akkor fordult meg az úton. Kérdeztem a rendôrtôl, mi történt, ô mondta, hogy egy asszonyt elütöttek. Én így válaszoltam: „Jaj, az én voltam!" Közben a feleségem látta, hogy nekidôltem a kocsinak, – tudván, hogy volt már egy szívinfarktusom, és magas vérnyomásos betegségben szenvedek – hamar hazaszaladt, hogy hozzon nekem vérnyomáscsökkentôt. Az asszonyt ekkor a mentô már beszállította a kórházba. Pár perccel késôbb megérkezett a kivizsgáló csoport két autóval, méricskéltek. Betessékeltek a rendôrautóba, felvittek a rendôrségre, s kezdôdött a kihallgatás. A kivizsgálás még mindig tart, nem megy egyik napról a másikra, ezért lehet csak nehezen információt szerezni a tettemmel kapcsolatban. Senki nem akar semmit eltussolni. Láttam az egyik lapban azt írták, hogy biztosan menteni akarnak engem. Szó sincs errôl, azóta is gyakran behívatnak, kihallgatnak. Idegileg már tönkrementem, a baleset után egy hétig nem aludtam. Igyekeztem mindent megtenni az asszonyért, amit lehetett. Ritka vércsoportja volt, rengeteget szaladgáltam vérért, hogy legyen mivel pótolni a vérveszteségét. Huszonhét katonát hívtam be véradásra; Csíkszeredából, Marosvásárhelyrôl az összes nullás vért elhozattam. Óránként érdeklôdtem a kórházban az asszony állapota felôl, vasárnap azt mondták, stabilizálódott az állapota. A halál bekövetkezte után a temetkezési költségeket – tízmillió lejt – is én biztosítottam. A temetés után pár nappal jelentkeztek nálam a rokonok. Egyezséget akartak kötni, százötven milliót kértek. Ez nagyon soknak tűnik, én Gyergyóban ekkora fájdalomdíjról még nem hallottam. Olyanról is tudok, hogy két személyt ütöttek el, s kiegyeztek hetvenmillióban. Azt mondtam nekik, hagyjanak ki az összegbôl. Mindenki tudhatja, hogy az állami költségvetésbôl fizetett orvosok és tanárok keresnek a legkevesebbet, magánrendelôm nincs... mibôl fizessek ki ekkora összeget? Bárkivel álltam szóba, sokallta ezt a fájdalomdíjat. Emellett az összes kórházi költséget is nekem kell állnom, az sem kevés. A baleset másnapján elmentem a férjhez bocsánatot kérni. Mondtam neki, hogy nem szándékosan tettem, nap mint nap történik hasonló eset. A válasz az volt, hogy magának elvágom a nyakát, hogyha a feleségem rokkant lesz. Kértem a rokonát is, hogy próbálja jobb belátásra bírni. Hogy mi vár rám ezután, nem tudom.
Nem ítélkezni akarunk, ez nem tartozik feladataink közé. Csak azt próbáltuk összefoglalni, mi is történt január huszadikán. Mint látható, a vélemények, meglátások gyakran ellentmondanak egymásnak. Az olvasóra bízzuk, hogy eldöntse, mi az igazság.
Pál Hajnalka
Gyors tanácsülés
A városban szinte minden a lehetô legjobban megy, legalábbis az a következtetés vonható le abból, hogy január végén inkább csak a forma kedvéért hívta össze a polgármester a tanácsülést, ugyanis semmi lényeges téma nem szerepelt a mindössze két pontot tartalmazó napirenden. Még szerencse, hogy ott helyben ezt megdupláztuk, de a plusz két határozat is inkább formai dolog volt, olyan témák, amikben elvben már rég döntött a tanács. De nézzük sorban, mi is történt.
Az elsô napirendi pont a Tourinform Turisztikai Iroda szabályzatának megvitatása és jóváhagyása volt. Ezzel nem is lett volna különösebb gond, mert már a szakbizottságban arra a következtetésre jutottunk, hogy nem kell túl bonyolult szabályzat, sokkal fontosabb a megfelelô irodavezetô megtalálása, mert akkor minden jól fog működni. Ezzel csak az a gond, hogy a tanács szakbizottságában megfogalmaztunk egy kritériumrendszert, s meglepôdve tapasztaltuk, hogy a képújságban az álláshirdetés más formában jelent meg (illetve hogy csak ott jelent meg, máshol nem). A magyarázat a polgármesternél volt, s ô elô is adta: véleménye szerint kell adni egy esélyt annak, aki eddig is az irodában dolgozott. Ez még rendben is volna, ellenben azt néhányan sehogy sem bírtuk megérteni, hogy miért lenne kizárva az illetô, ha a feltételek között nem szerepelne például az 5 év szakmai tapasztalat. A helyzet gyakorlatilag fordítva van, ugyanis ha ez nem szerepel ott, attól az illetô még indulhatna a versenyben, ellenben ezzel a megkötéssel pontosan másokat zárnánk ki, akik lehet, hogy alkalmasabbak volnának az állásra, épp csak nincs meg a kért szakmai tapasztalatuk. Habár konkrét határozat a témában nem született, én nagyon remélem, hogy mindenki értett a szóból, s a versenyvizsgáról mégsem fogják kizárni azokat, akik nem teljesítik ezt a felesleges feltételt.
Második napirendi pontként egy most alakuló fejlesztési ügynökség és dokumentációs központhoz való csatlakozás jóváhagyása szerepelt. Habár a felkérés még tavaly novemberben érkezett, az illetékes iroda vezetôjére lényegében semmit nem tudott mondani az egész kezdeményezésrôl a hónap elején tartott szakbizottsági ülésen, így a bizottság csak azért támogatta a kezdeményezést, mert az illetô azzal érvelt, hogy nincs mit veszítenünk, ha kiderül, hogy egy fantom-szervezetrôl van szó, maximum a hárommillió lej tagságdíjat, de azt akkor ô a saját zsebébôl kifizeti. Azóta eltelt még pár hét, azonban – legnagyobb meglepetésünkre – a szóban forgó irodavezetô el sem jött a tanácsülésre, hogy elmondja, mit sikerült ezalatt megtudnia. Így a tanács is vakon szavazott a tervezet mellett, tudva azt, hogy vesztenivalónk nincs.
Ezután következett a már említett két, lényegében formális szavazás azon határozattervezetekrôl, amelyek szerint a Tanács eldöntötte, hogy a GO Rt. közgyűlésében a Tanácsot a hivatalban levô tanácsosok képviselik (s ezzel elvetette a hónapok óta köznevetség tárgyát képezô egyszemélyes közgyűlés ötletét), illetve azt, hogy az eredetileg (még 1996-ban kinevezett) vezetôtanács megbízatása lejár akkor, amikor a cég következô közgyűlése kinevezi az új vezetôtanácsot.
Ezzel véget is ért a tanácsülés. Ami elmaradt: a polgármester, illetve a városháza irodáinak éves beszámolója. Annak ellenére, hogy évek óta harcolunk érte, úgy néz ki, hogy ezúttal sem sikerül elérnünk azt, hogy ezeket a beszámolókat több ülésre leosztva, alaposabban tudjuk megtárgyalni. Várhatóan majd a februári ülésre megkapjuk az egészet ömlesztve, s majd gyorsan meg kell szavazzuk, mert még más témák is lesznek a napirenden.Ezzel véget is ért a tanácsülés. Ami elmaradt: a polgármester, illetve a városháza irodáinak éves beszámolója. Annak ellenére, hogy évek óta harcolunk érte, úgy néz ki, hogy ezúttal sem sikerül elérnünk azt, hogy ezeket a beszámolókat több ülésre leosztva, alaposabban tudjuk megtárgyalni. Várhatóan majd a februári ülésre megkapjuk az egészet ömlesztve, s majd gyorsan meg kell szavazzuk, mert még más témák is lesznek a napirenden.
A polgármester beszámolójáról még anynyit, hogy az a határozott érzésem: fél a tanácstól, ezért nem vállal semmiféle nyílt, egyenes vitát. Ezúttal is azt mondta, hogy a beszámolóját nem tartja meg szóban, mert nem akarja, hogy hosszas vitákat robbantson ki (vajon mibôl gondolta?). Azt ígérte, hogy megkapjuk írásban a következô napokban. Azóta már eltelt egy hét, s napról napra csökkennek a reményeink, hogy tényleg megkapjuk a beszámolót.
Néhány problémát én is felvetettem volna az ülés végén, ha arra alkalom adódik, annak ellenére, hogy a gyakorlat azt mutatja, feleslegesen. Most mégis megemlítem ôket röviden, hátha a nyilvánosan feltett kérdésekre hamarabb kapok érdemi választ.
1. A tavaly a tanács eldöntötte, hogy kijelöl a városban olyan helyeket, ahova reklámtáblákat lehet felállítani, s hogy ezek bérbeadására árverést kell hirdetni. A napokban aztán megjelent két reklámtábla, ellenben emlékezetem szerint az árverés meghirdetésérôl nem olvastam sehol. Persze lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet.
2. Idônkét a sajtóból értesülünk, hogy ismét itt voltak a spanyol beruházók, tárgyaltak, szerzôdést írnak alá, stb, stb. A tanács határozata értelmében az aláírandó szerzôdést elôzôleg a tanács jóvá kell hagyja. Nagyon remélem, hogy nem járunk ismét úgy, hogy már minden el lesz döntve, mielôtt a szerzôdés a tanács elé kerül, s a mi dolgunk csak a bólogatás lesz, még akkor is, ha tudjuk, hogy a szerzôdés nem megfelelô. S mindez csak azért, mert a polgármester már a saját szakállára megígér ezt-azt a spanyoloknak!
3. Végül, de nem utolsósorban: a törvény, illetve a tanács szabályzata értelmében a titkár feladata az, hogy a közérdekű határozatokat közzétegye a helyi sajtóban, illetve a nem közérdekűeket írásban közölje az érintettekkel. Ez rendben is lenne, csakhogy van két konkrét gond. Egyik a mindenkori pénzhiány. Pont erre való tekintettel a Kisújság már jó néhány hónapja írásban közölte a polgármesteri hivatallal, hogy a közérdekű határozatokat ingyen közzéteszi. S így is tesz azóta. Mégis – furcsa mód – bô két hónap alatt (november 7. és január 17. között) 4 760 000 lejt fizetett ki egy másik lapnak azért, hogy az is közölje a határozatokat. Pártatlan embernek ilyenkor nehéz elmagyarázni azt, hogy itt nem az illetô lap közpénzbôl való támogatásáról van szó. Már csak azért is, mert meglepô módon az illetô lap nem nagyon szokta kritizálni a polgármestert, illetve a városházát.
A másik idevágó eset a fôiskola. A tanács még az ôsz elején elhatározta, hogy meghosszabbítja az épületek bérleti szerzôdését, ellenben nem ingyen, hanem bért is kér értük. A határozat végrehajtásának követését én vállaltam, ezért tudom: mind a mai napig nem közölték ki írásban a határozatot. Telefonon beszélgettek, az egyetem kifogásolt ezt-azt, de semmi konkrétum nem történt a határozat végrehajtása érdekében. Aztán ha majd nyáron arra ébredünk, hogy eltelt egy év, az épületeket használták, de bért egy lejt se fizettek, akkor ezért ki fog fizetni?
Árus Zsolt
A „bécsi" szablya (2.)
– nemzeti örökségünk egyik büszkesége –
A bécsi Kunsthistorisches Museumban, a „Schatzkamerben", egy pompás, remek fegyvert ôriznek. Egy olyan tárgyat, amelynek eredetét az évszázadok homálya elfedett, és megkérdôjelezhetô, hogy ténylegesen a múltunk egyik büszkesége volt-e. Olyan ereklye, amelyet – a sors rendelése szerint – külföldi tárgyként kell megtekintenie az odalátogató magyar polgárnak. Legjobban illusztrálja az a tény is, hogy hol „Attila", hol „Nagy Károly" kardjaként (pedig nem is kard, hanem szablya) emlegeti a népszerűsítô nyugat-európai szakirodalom.
Tanulmányozva a bécsi szablyán található művészi mustrákat, igen érdekes következtetéseket vonhatunk le:
A palmettaábrázolás az eurázsiai sztyeppéken mind földrajzi, mind történelmi szempontból hosszú múltra tekint vissza. Valószínűen a déli területek kultúrhatása. A kutatás szerint az öt- és háromlevelű palmettaábrázolás turán-szkíta eredetű. Ugyanakkor azonban különbözô ábrázolásokon megjelennek az ókori Egyiptomban, Kínában és Indiában, ahol elôször találkozunk az életfa, a kozmosz földi és szellemi régióinak egybefüggô ábrázolásával. Mint a növekedés erôinek eleven szobrait, a fákat már kezdettôl fogva különös tisztelettel vették körül a régi népek, s a fa volt az ember elsô templomának középponti oszlopa, melyrôl a késôbbiekben minden oszlopot mintáztak. E motívumcsoportot késôbb átvették az akkádok, aszszírok, perzsák.
Palmettamotívumokat találunk a dagesztáni Hunzaki kagáni paloták falábrázolásain (Észak-Kaukázus) is. Ugyanakkor e motívumoknak széleskörű párhuzamaik vannak a sztyeppei V–X. századi ötvöstárgyak művészi ábrázolásai között. A rengeteg leletbôl csak néhány palmettaábrázolást említünk: a minuszinki medence területérôl ismert öv-vereteken (IX. század); az életfa ábrázolása a Zivije-i szkíta kincs egyik aranylemezén (Kr. e. VIII–VII. század); a csernyigovi ivókürt palmettaábrázolásai (Kr. u. IX. század); a mervi cserépkorsón (X–XI.sz.); a nagyszentmiklósi kincs egyik korsóján (VIII sz.).
Amint láttuk, a palmettaábrázolás térben és idôben nagyon elterjedt. Ha szabad így fogalmaznunk, etnikum „feletti", tehát etnikai jellege abszolút kizárt. Keleti eredete azonban nem kérdôjelezhetô meg semmilyen formában.
E palmetta-motívum a „bécsi szablya" fémszerelékei díszítésén szalagfonatos mustrával együtt jelenik meg és kombinálódik, illetve e palmetták a szalagfonatból fakadnak, domborodnak ki. Aligha tagadható, hogy a szalagfonatos ábrázolások az úgynevezett „Kijev-Csernyigov-Gnyezdovo"-i műhelyek készítményein találhatók meg. A honfoglalás kori tárgyakon azonban ilyen jellegű, viking-szláv művészi ízlést tükrözô ábrázolások nem ismeretlenek. Példaként megemlítjük a beregszászi és a Tiszavasvár-Aranykerti táblában feltárt szablyák markolatának fonott ezüstdíszeit.
Ugyancsak északi, skandináv ízlést tükröz a szablya vércsatornája lemezberakásának állatküzdelmi jelenete, habár ilyen párhuzamok ismertek a honfoglalók leletanyagából is, mint például a benepusztai és a vörsi szíjvégek.
Tehát a tárgy egy részének díszítése más kulturális jegyeket hordoz magán. A technikai kivitelezése azonban X. századi magyar munkának felel meg. Ezt aláhúzza az a tény is, hogy a már említett vércsatorna lemezberakása megtalálható a hazai, Kárpát-medencei példányokon is, fôleg a Tiszától nyugatra esô területeken fordul elô, mint például az aszódi és a Budapest-Pestlôrincen feltárt sírok szablyái.
A magyar mester munkáját az a tény is aláhúzza, hogy létezik más tárgy is, amelyen e két művészi stílus (szalagfonat és palmetta) együtt jelenik meg, mint például a veszkényi csontból készült zablapácán.
Ennek ellenére a skandináv régészet északi munkaként tárgyalta. Ezt az érvelést azonban néhány régészeti érvelés nagymértékben gyengíti:
I. A szablya elôállításának módszerét nem ismerték a skandináv területeken.
II. A skandináv, illetve kijevi területeken ilyen típusú szablyákat egyáltalán nem használtak a X. század folyamán. A közelharcban használt fegyver a kétélű kard volt, amely kétszer súlyosabb volt a szablyánál, és mivel egészen más harci taktikát igényelt, a könnyű lovasságnál ismeretlen volt.
III. Amint már szóltunk róla, a szalagfonatos északi ábrázolások nem ismeretlenek a Közép- és Al-Duna medencében, és ugyanezt tudjuk mondani az állatküzdelmi jelenetekrôl is.
IV. E két művészi kombináció ismert a Kárpát-medencei honfoglalás kori tárgyakon is, ami azt is jelenti, hogy ezek az északi művészi motívumok más kultúrkörökben is fellelhetôk.
Gáll Ervin, régész-történész
Fotó reprodukció: Molnár Attila
Február 14. – a szerelmesek napja
Ki volt Valentin?
Biztos választ nem tudunk személyét illetôen. Szinte ahány könyv, annyi verzió született életérôl. Mégis, a különbözô sztorikból kirajzolódik egy római pap képe, akit II. Claudius császár uralkodása idején 269. február 14-én kivégeztek. Valószínűleg azért halt mártírhalált, mert segített az akkoriban üldözött keresztényeknek. Valentin emlékét tovább ôrizték a Krisztus-hitet követôk, és február 14-ét elnevezték Szent Valentin napjának. A késôbbi legenda emleget még egy fiatal, vak lányt is, aki a történet szerint a börtönôr gyermeke volt. Valentin megsajnálta, s imáival meggyógyította. Kivégzése napján pedig egy levelet küldött a lánynak azzal a felirattal: a te Valentinod...
Február 14. vagy 15?
Szent Valentin napját a keresztények február 14-én ünnepelték, pontosan egy nappal a Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe elôtt. A rómaiak szerelemünnepének jó néhány pogány eleme volt, ezért a Birodalom bukása után, 496-ban Gelasius pápa február 15-rôl 14-re helyeztette át a Lupercaliat. Elgondolása szerint egy mártír szent ünnepén könynyebb lesz Lupercalia szertartását megszabadítani a pogány rítusoktól.
Mi köze a Lupercaliának a mai Valentin-ünnephez?
Az ókori Lupercalia nem csak idôpontjával kapcsolódik a mai Valentin ünnephez, hanem a nap szerelmes jellegét is innen ôrizte meg. Az ôsi, ókori ünnepen ugyanis a papok felírták a város fiainak, lányainak nevét, majd a papírokat összegyűjtötték egy nagy vázába. Ezután a fiúk találomra kihúztak neveket, s az így kialakult párok a monda szerint legalább a következô Lupercaliáig együtt maradtak. A párválasztás után elkezdôdött a fesztivál sok tánccal, játékkal. Ez az ünnepélyes párosító játék tekinthetô a mai Valentin napi szokások elôfutárának.
A legenda tovább él
A római szokások, ha nem is túl gyorsan, de eljutottak más országokba is. 1446-ban már az angolok is ünnepelték ezt a napot, az 1780-as évektôl pedig elterjedtek e speciális alkalomra nyomtatott, úgynevezett barátságkártyák, amelyek fôleg Németországban arattak nagy sikert. A képeslapküldés szokása mára a legtöbb nyugat-európai országban meghonosodott, s az utóbbi években nálunk is elterjedt.
A magyar néphagyomány Bálint napja
Február 14-ét szerelmesek napjaként Magyarországon, és vele párhuzamosan Romániában is 1990-tôl ünneplik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar néphitben nem volt e nap korábban is ünnep. Igaz, másféle. Nálunk ugyanis az ünnep keresztény jellege volt a meghatározó, hiszen az itáliai ókeresztény vértanú, Valentin (=Bálint) legendáját nálunk is ismerték. Olvasható az Érdy-kódexben is.
Bálint napjához idôjóslás is tartozott. Azt tartották, ha hideg, száraz idô van ezen a napon, akkor jó lesz az évi termés.
Bálint és a madarak
Nyugat-európai, fôleg angol nyelvterületen éltek olyan hiedelmek, miszerint a madarak e napon párosodnak. Ez valószínűleg kapcsolódik a nap ôsi, pogány párosító jellegéhez, valamint ahhoz, hogy a madarak érkezése már a közelgô tavaszt jelzi. Magyarországon is különös kapcsolatban volt Bálint a madarakkal. Itt nálunk is azt tartották, hogy e napon választanak párt a verebek, vagy jönnek vissza a vadgalambok. Egyes területeken a madarak etetése is szokás volt. Bálint Sándor néprajzkutató jegyezte fel azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy e napon "csíkot söpörnek", vagyis utat vágnak a szegediek az udvaron (akár van hó, akár nincs), s oda mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki az ég madarainak. A cserszegtomaji gazdák pedig Bálint napkor, még napfelkelte elôtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szôlôtôl. Balatongyörökön hasonló szándékkal metszik meg a szôlô négy sarkán a tôkéket.
Régi szerelmi praktikák
Lányok, lányok földi boszorkányok! Ezt a csúfoló éneket biztos mindenki ismeri még gyerekkorából. Természetesen nem mindenkinek volt tehetsége a régi falusi társadalmakban sem a boszorkánykodáshoz, mégis a maiaknál sokkal több praktikát alkalmaztak az akkori fiatalok, (elsôsorban a lányok) azért, hogy megszerezzék és megôrizzék szerelmeiket. Most ezekbôl a hajdani babonákból következzen néhány érdekesség, amit így, a szerelmesek ünnepén akár ki is lehet próbálni.
* Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végzô lányba.
* Meg kell gyújtani egy szál gyufát, megvárni, amíg elég, s amerre ekkor dôlni fog, abból az irányból fog jönni a szerelmes.
* Ha valaki kilenc kútról vizet hoz, és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatja, akkor az illetô mindig szeretni fogja.
* Érdemes cicát „uszítani" a lányos házhoz érkezô legényre, mert ha ott egy macska a fiú lábához dörgölôzik, akkor ô abból a házból fog nôsülni.
* Madárral álmodni férjhezmenetelt jelent.
* Ha a lány vagy a fiú eltör egy tükröt, akkor kilenc évig nem megy férjhez, illetve nem nôsül meg.
* Akik nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának szálait süssék tésztába, és közösen egyék meg. Akkor soha nem fogják elhagyni egymást.
* Naplemente után nem szabad sepergetni a lánynak, mert nem megy férjhez.
* Egyes lányok vakondok vérébôl cseppentettek valamilyen ételbe, azt megetették a kiszemelt férfival, hogy így megszerezzék maguknak.
* Azokat a szerelmeseket a hiedelem szerint nem lehetett semmilyen módszerrel elválasztani egymástól, akiknek összekulcsolt kezüket a két anya szentelt vízzel lemosta, a vizet pedig a fejükre öntötte. E pár ellen nem használt semmiféle szemverés, igézés, vagy rontás.
Ötletek nemcsak szerelmeseknek
* A szerelmesek napján leginkább egy csokor virággal lephetjük meg a kiválasztottat.
* Ám a virágok közül is kiváltképp a rózsa szól a szerelmesekhez.
* A kedveskedésben, hódításban ezen romantikus estén segítôtárs lehet egy üveg vörösbor, melynek hatása nem marad el.
* A csokoládé nemcsak kecsegtetô édesség, de afrodiziákum is.
* Szíve választottját tortával, habos süteménnyel, kandírozott gyümölccsel is elvarázsolhatja!
KISASSZONY
Dupla öröm: Top-kardigán együttesek
Egy csapásra nemhogy két, de sok legyet is üthetünk, ha az egymással tökéletes összhangban lévô kétrészesekbôl vásárolunk. Az együttes részeit együtt is, külön is és más ruhadarabokkal párosítva is kihasználhatjuk.
Sok szempontból praktikus, és nem utolsó sorban kifizetôdô egy két részbôl – topból és hozzá illô kardigánból – álló együttes. Vannak, akik ugyan kifejezetten nem szeretik a két azonos anyagból készült, általában ugyanolyan színű felsôrészt, amelyeket „gyárilag" összeterveztek, hiszen ez látszólag megfosztja az embert a saját ötlet, kreativitás lehetôségétôl. Nekik is jól jöhet azonban egy jól megválasztott „twinset", amelyet például egy harmadik réteg vagy egy érdekes kiegészítô „közbeiktatásával" saját egyéniségükhöz igazíthatnak. Arról nem is beszélve, hogy külön-külön a topot és a kardigánt is sokszorosan kombinálhatják más ruhadarabokkal.
A hagyományos és legegyszerűbb változat az egyszínű, kötött, kerek- vagy V-nyakú együttes, itt például pirosban. Teljesen kortalan, gyerekek ugyanúgy hordhatják, mint idôsebbek.
Más a helyzet, ha ujjatlan vagy merészebb dekoltázsú topot nélküli – amit ugye ebben az esetben már nem is kardigánnak, hanem bolerónak hívunk. Errôl pedig már egyetlen szkeptikusnak sem juthat eszébe az unalmas és félénk kötött pulóver hangulata. Ilyen feltételek mellett már sokkal könnyebb egy apró mozdulattal kivillantani a fedetlen vállakat, amelyeket a kardigán egyébként diszkréten takar.
Romantikusabbaknak ajánljuk a virágos kétrészeseket angóragyapjúból; a fiatalosabb hatás kedvéért pedig legjobb, ha csíkos variációt szerzünk be. A színekkel és anyagokkal is érdemes játszani, hiszen ég és föld a különbség egy szolid kötött, halványkék és mondjuk egy buklé, csillámszálakkal átszôtt sötétlila „twinset" között. Nem is beszélve egy bársonyos, tűzpiros összeállításról.
Szépítkezés és gyógyulás citrommal
Tudta, hogy a citrom ez egyik leguniverzálisabb gyümölcsünk, amellyel nemcsak teánkat ízesíthetjük, nemcsak influenzánkat kúrálhatjuk, nemcsak ételeinket fűszerezhetjük, hanem külsôleg és belsôleg testünket is ápolhatjuk. Íme néhány tipp a legolcsóbb téli csodaszerrel.
Fénylô haj: Hajmosáskor tegyünk néhány csepp citromlevet az utolsó öblítôvízbe és, azzal öblítsük le a hajunkat. A citromlétôl szép fénylôvé válik a haj. A szôke haj még világosabb lesz tôle.
Zsíros arcbôr: Ha túl zsíros az arcbôrünk, akkor forrázzunk le citromkarikákat és borsmentaleveleket, majd egy törülközô alatt tartsuk 10 percig fölé az arcunkat.
Foltok ellen: Ha zöldségpucolás után festékfoltos marad a bôrünk, elég, ha átdörzsöljük a problémás bôrfelületet egy félbevágott citrommal. A citrom tisztít és fehérít.
Fehér fogak: Naponta két-három alkalommal is elrágcsálhatunk egy-egy citromkarikát. A fogak szép fehérek lesznek tôle, s frissül a leheletünk.
Bôrszarusodás ellen: Ha a könyökünkön vagy a sarkunkon elszarusodott a bôrünk, akkor körkörös mozdulatokkal dörzsöljük be a kérdéses bôrfelületet egy félbevágott citrommal, majd öblítsük le, töröljük szárazra és krémezzük be a helyet.
Tyúkszem: Éjszakára tegyünk kb. 5 cm vastag citromhéjat a tyúkszemre, majd pólyázzuk be és rögzítsük kötéssel.
Fejfájás: Közepes nyomással dörzsöljük be a halántékunkat citromhéjjal, amíg az illóolajait a bôr be nem szívja.
Szájszag: Étkezések után rágcsáljunk el lassan egy karika citromot.
Megfázás: Facsarjanak ki egy citromot, majd a levét öntsék fel vízzel, és édesítsék meg egy kevéske mézzel. Kétóránként igyanak meg belôle egy pohárral.
Tyúkszem: Éjszakára tegyünk kb. 5 cm vastag citromhéjat a tyúkszemre, majd pólyázzuk be és rögzítsük kötéssel.
Fejfájás: Közepes nyomással dörzsöljük be a halántékunkat citromhéjjal, amíg az illóolajait a bôr be nem szívja.
Szájszag: Étkezések után rágcsáljunk el lassan egy karika citromot.
Megfázás: Facsarjanak ki egy citromot, majd a levét öntsék fel vízzel, és édesítsék meg egy kevéske mézzel. Kétóránként igyanak meg belôle egy pohárral.
Rovarcsípés: Keverjünk össze 1-2 csepp citromolajat 1 teáskanál mézzel, majd a csípés helye körül masszírozzuk be a bôrbe. Megakadályozza a csípés begyulladását.
Fogínygyulladás: Facsarjunk ki egy citromot és a levét keverjük el egy pohár langyos vízben. Kortyonként igyunk belôle, és öblögessünk minden korttyal legalább egy percig. A keverék megöli a baktériumokat, feloldja a fogkövet, és keményíti a fogínyt.
Fertôtlenít: A citromban lévô hatóanyagok segítenek rendben tartani az emésztôrendszert a szájüregtôl a vastagbélig, mert számos baktériumot elpusztítanak.
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
Mikor portál a portál?
Nem minden portál, ami annak nevezi magát. Egy portál ugyanis egy helyen igyekszik nyújtani a legtöbb olyan szolgáltatást, amelyre az internet lehetôséget kínál.
Lényegében egy portál:
* segít eligazodni a weben (például keresô, linkgyűjtemény, katalógus vagy toplisták segítségével);
* tartalmi szolgáltatásokat nyújt (hírek, cikkek, információk, tallózó, hírlevél stb.);
* közösségi szolgáltatásokat kínál (fórum, chat, szavazás, apróhirdetés stb.);
* kommunikációs szolgáltatásokat nyújt (levelezés, képeslapküldés, azonnali üzenetküldés stb.);
* személyre szóló szolgáltatásokat kínál (perszonalizáció, címjegyzék, naptár, ingyen honlaptár, fotóalbum, fájltár);
* játszani lehet az oldalain (kvíz, online játék a gép ellen, emberek egymás ellen stb.);
* letöltési lehetôséget nyújt (szoftver, MP3, video, képernyôvédô, háttérkép stb.);
* adatbázis-szolgáltatásokat nyújt (például kereshetô programajánlatok, ár-összehasonlítások, állásközvetítés, telefonkönyv, kalendárium stb.);
* elektronikus kereskedelmi ajánlatokat vagy szolgáltatásokat kínál.
Egy online kiadvány annál inkább portál, minél inkább teljes palettát nyújt a fenti szolgáltatáscsokorból – és annál kevésbé portál, minél inkább csak egyfajta szolgáltatásra koncentrál.
Például egy kizárólag elektronikus kereskedelemmel foglalkozó szolgáltatás nem portál, hanem online áruház – kivéve, ha más szolgáltatásokat is felvesz a palettájára. Ugyanilyen alapon nem portál egy képeslapküldô szolgálat, egy letöltôközpont, egy állásközvetítô weboldal, egy szórakoztató magazin, és még hoszszan sorolhatnánk. De abban a pillanatban elindul a portálosodás útján, amint elkezdi bôvíteni szolgáltatásait.
Vatikán az interneten
– www.vatican.va –
A Vatikán elôször 1996-ban jelent meg az interneten, amikor létrehozták a www.vatican.va elérésű weboldalt, amelyen azóta a katolikus egyháznak több ezer dokumentumát és a pápa beszédeit közölték. Ezen a honlapon megismerhetjük az államocska felépítését és működését is. Barangolhatunk a vatikáni múzeumban és titkos iratokat lapozhatunk fel a könyvtárban. A honlapot három szerver működteti, amelyeket három arkangyalról, Ráfaelrôl, Mihályról és Gábrielrôl neveztek el.
A pápa elôször 1998-ban nyilvánult meg az interneten, amikor a világ mintegy egymilliárd római katolikus híve a Vatikán weboldalán hallhatta és láthatta, amint vasárnapi miséin elénekli az Úrangyala imádságát, s meghallgathatták szerdai audienciáit.
II. János Pál pápa most fontolgatja annak jóváhagyását, hogy Sevillai Szent Izidor az internetezôk és a számítógépes programozók védôszentje legyen. A VII. században élt Szent Izidorról úgy tartják, hogy ô írta a világ elsô enciklopédiáját, a húszkötetes Etimológiákat, amelyben összegyűjtötte az akkori világ szinte teljes tudáskincsét.
Vatikáni források február 6-án tájékoztatták a Reuterst, hogy az erre vonatkozó ajánlás már két évvel ezelôtt megszületett, a Szentszék azonban most gondolkodik a jelölés jóváhagyásán.
Netikett(4.)
Virginia Shea könyvet írt a netikettrôl, melyben megállapította a hálózati jó magaviselet tíz szabályát, melyek közül ezen a héten az ötödik és hatodik szabályt olvashatják:
5. Oszd meg a tudásod másokkal!
...hiszen az internet ebben a legerôsebb: a közösségben. A tudást megosztani egyébként is jó érzés, de itt az íratlan szabályok szerint elônyös is: így számíthatunk mások segítségére igazán.
6. Segíts ellenôrizni a hálózati háborút, a flamewart!
A „flame" indulatos üzeneteket jelent, tipikus példája a „Hogy ez az egész hely/ez a pasas milyen vérciki!" felhorkanás. A flame-et korántsem tiltja a netikett, lehetnek jó oldalai is, de ha valahol ez válik standarddá, vagy egy nagyobb közösségben csak páran támadják vadul egymást, ezzel dominálva az egész hangnemet, az nem fair a többiekkel szemben, ráadásul nagyon gyorsan unalmassá válik.
(folytatjuk)
Linkgyűjtemény
Sporthorgászok oldala (az ATV horgászműsorának netes változata): http://www.kapasvan.co.hu/
Nemzetközi és magyar fényképes társkeresô, képeslap- és virágküldô oldal: http://www.sziv.net/
Internetes diákújság (iskolai dolgok, szabadidôs témák, programajánlók): http://www.diaknet.hu/
Önismereti kamaszoldal tanácsadókkal, önismereti tesztekkel, külön oldallal tanaroknak ‚és szűlöknek is: http://www.necc.hu/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
UFÓ-ROVAT
Tárgyak, jelképek, szerszámok
Akit elvezet a jó sors Dél-Amerika inka, azték, maja vagy olmék romvárosaiba, az megfigyelheti, hogy az isteneket ábrázoló szobrokon, faragványokon, domborműveken furcsa tárgyak figyelhetôk meg. Ezeket az istenek a kezükben tartják vagy a testükhöz rögzítve viselik. Egyes ábrázolásokon a különös tárgyakat éppen használják valamire. A régészek ezekben a tárgyakban rögtön felismerték, mondjuk, a kukorica istenének szimbólumát, vagy a nem tudom melyik természeti istenség jelképét. Az avatatlan szemlélônek az ábrázolások egyértelműen fegyvernek, mérôműszernek, technikai berendezésnek tűnnek, de persze ôk nem tudják, hogy mit kell látni az ôsrégi szobrokon. Nem értnek hozzá. Ha valamelyikük mégis el meri mondani véleményét, akkor rajta röhög az egész régésztársaság.
A tiahuanacói Kalasasaya erôdítmény belsejében két hatalmas szobor található. Az egyik az El Fraile (A szerzetes) névre hallgat, vörös homokkôbôl készült és elképzelhetetlenül régi. Körülbelül 1,80 méter magas, és egy emberszabású, meghatározhatatlan nemű lényt ábrázol, melynek jókora szeme és ajka van. A jobb kezében valamiféle késre emlékeztetô tárgyat szorongat, melynek pengéje hullámos, mint az indonézek kése (kris). A bal kezében egy szögletes, dobozszerű tárgyat tart, melynek tetejérôl egy eszköz áll ki, ami bele van dugva a dobozba, mint egy tokba. Mi lehetett ez az eszköz?
A Tulában található B piramis mellett négy szobor áll. Alkotójuk kemény, engesztelhetetlen arcot, kampós orrot, üres tekintetet faragott nekik, és semmiféle érzelem vagy együttérzés nem látszik rajtuk. Félelmetes megjelenítésük révén a bálványokat ünnepélyes légkör lengi körül, de a kezükben tartott tárgyak titokzatossá is teszik ôket. A régészek elismerik, hogy nem igazán tudják, mik lehetnek ezek a tárgyak, de azért megpróbálták beazonosítani ôket. Ez a beazonosítás sajnos mára már megtörtént, rögzült és mostanra sokan úgy tudják, hogy atl-atl lándzsavetôket tartanak a jobb kezükben a bálványok. A bal kezükben pedig „lándzsákat vagy nyilakat, valamint tömjéntartó táskákat". Az nem számít, hogy ezek a tárgyak egyáltalán nem hasonlítanak lándzsavetôkre, lándzsákra, nyilakra vagy akár tömjéntartó táskákra. Viszont a szemlélôben az a sejtés támad, hogy ezek a tárgyak fémbôl készültek. A jobb kézben lévô eszköz, amely mintha egy tokból vagy tartóból állna ki, rombusz alakú, hajlított alsó éllel. A bal kézben látható tárgy egy szerszám, vagy valamiféle fegyver lehet.
Az ôsi mexikói legendákban az istenek egy xiuhcoatl néven ismert fegyvert használtak, amelyeket „tűzkígyó" néven is emlegettek. Ezek égetô sugarakat bocsátottak ki magukból, és képesek voltak áthatolni az emberek testén vagy feldarabolni azt. Lehet, hogy a tulai bálványok ilyen tűzkígyókat tartanak a kezükben? Egyáltalán mik voltak azok a tűzkígyók? Lézerfegyverek? 15 000 évvel ezelôtt?
Akármik is voltak, az eszközök valamiféle fejlett technológiát képviselnek. És ezek a tárgyak bizonyos mértékben hasonlítanak azokra, melyeket a tiahuanacói Kalasasayában található bálványok tartanak a kezükben.
Hasonló esettel találkozhatunk a La Ventából származó, „ember a kígyóban" nevet viselô domborművet nézegetve. A faragvány, „szakértôk" véleménye szerint, „egy fejdíszt viselô és tömjéntáskát tartó olmékot ábrázol, akire rácsavarodott egy tollaskígyó".
A domborművet tömör gránitlapba faragták, amely körülbelül 1,2 méter széles, 1,5 méter magas. Az ember, amelyet ábrázol, a földön ül, és maga elé nyújtja a lábát, mint aki pedálokat nyomogat. Jobb kezében egy apró, vödör alakú tárgyat tart. Bal kezével mintha egy emelô karját emelné vagy eresztené le. A „fejdísz", amelyet visel furcsa és bonyolult tartozék. Inkább funkcionálisnak, mintsem szertartásosnak tűnik. Maga a „tollaskígyó", amiben ül az ember, valóban egy kígyót ábrázol. Azonban ezen a domborművön olyan jellegzetességet mutat, amely egyedivé teszi. Van valami merev és megszerkesztett benne, melynek köszönhetôen majdnem olyan, mint egy gép. Az ember azon veszi észre magát, hogy egy erôgéppel (buldózer, kotrógép) dolgozó, karokat kapcsolgató, pedálokat nyomogató olmékot lát lelki szemei elôtt. Dehát ez lehetetlen, hiszen hol voltak ilyen gépek az olmékok idejében. Vagy talán mégis?
És hogy a zűrzavar teljes legyen régészéknél, a La Ventánál folytatott ásatások során a felszínre került egy impozáns – 4,2 méter magas, 2,1 méter széles, csaknem 1 méter vastag és körülbelül 20 tonna – dombormű. A faragvány két magas férfi találkozását ábrázolja, melyek mindegyike díszes köpönyeget, valamint fölfele kunkorodó orrú lábbelit visel. Az egyik alaknak nem látszik az arca (valószínű, hogy szándékos csonkításnak köszönhetôen), a másiké azonban érintetlen. Egészen nyilvánvalóan egy kaukázusi típusú, magas orrnyergű, lobogó szakállú férfit ábrázol. A szakállas kaukázusi férfi képmása csak emberi modell alapján készülhetett, hiszen a fajra jellemzô jellegzetességek túlságosan is pontosak voltak ahhoz, hogy a szobrász csak úgy magától kitalálta volna ôket. S különben is az olmékok honnan tudhatták 5000 évvel ezelôtt, hogy létezik fehér ember is.
Hideg zuhany volt a régészeknek az is, hogy Tres Zapotesben, San Lorenzóban és Santiago Tuxlában hatalmas, negroid vonásokkal bíró, fejeket ábrázoló kôtömböket ástak ki. Mexikóban eddig 16 ilyen kôfej került elô. A legnagyobbik fej tömegét több mint 30 tonnára becsülik.
Újabb rejtély a világ számára, hiszen Amerikában természetesen nem voltak afrikai négerek.
Kik voltak ezek a feltűnô idegenek? Mit kerestek Közép-Amerikában? Hogy kerültek oda? Mikor érkeztek? Vajon milyen volt ez az olmék-kaukázusi-néger kapcsolat i. e. 15 000-ben?
Összeállította: Ábrahám Imre
AZ EMBERISÉG ÉS A VILÁGEGYETEM
Végsô felkészülésen az elsô űrturista
Dennis Tito amerikai multimilliomos szombaton megkezdte az űrrepülésre való felkészülés utolsó szakaszát az orosz Csillagvárosban. Tito a tervek szerint április 30-án látogat a világűrbe.
Tito nem adja fel azt az álmát, hogy ô legyen a világ elsô űrturistája: a múlt héten szerzôdést kötött az orosz Roszaviakoszmosz céggel arról, hogy április 30-án egy Szojuz-TM űrhajó fedélzetén a Nemzetközi Űrállomásra látogat.
A 60 éves kaliforniai vállalkozó korábban a NASA Sugárhajtás Laboratóriumban dolgozott (Jet Propulsion Laboratory, JPL). A 60-as években a Marsot és a Vénuszt kutató Mariner-űrszondák projektjeiben vett részt, ahol fôleg pályaszámítással foglalkozott. A 70-es évek elején megalapította a Wilshire Associates nevű befektetési céget, amely mára a világ minden táján jelenlévô vállalkozássá nôtte ki magát.
Tito magánvagyona 200 millió USD körül mozog, s üzleti körökben a Wall Street „rakétatudósaként" emlegetik. Már átesett a szükséges orvosi vizsgálatokon, s alkalmasnak tűnik a megpróbáltatásra. Állítólag 20 millió dollár körüli összeget fizetett az orosz vállalatnak azért, hogy az utazással együtt összesen tíz napot töltsön a világűrben, ebbôl hatot az űrállomáson; de nem sajnálja rá a pénzt: ahogy ô mondja, több mint negyvenéves álma válik valóra.
Tito eredetileg arról kötött szerzôdést a Mir űrállomást üzemeltetô orosz Enyergija cég tulajdonában levô MirCorp kereskedelmi vállalattal, hogy a Mirre utazik, de ez a terv dugába dôlt, mivel (ahogy a múlt heti Kisújságban is hírül adtuk) Moszkva úgy döntött: március 6-án megsemmisíti a szerkezetet.
Tito bejelentése némileg kellemetlen helyzetbe hozta a NASA-t, amely egyelôre nem támogatja a civil űrrepülést a Nemzetközi Űrállomásra. Mint a NASA egyik illetékese a Space.com internetes magazinnak elmondta, abba nem szólhatnak bele, hogy az oroszok a saját űrhajójukon kit visznek fel az űrbe, de az űrállomásra való belépéshez az ô beleegyezésük is szükséges. Az ingatlanügyletekbôl meggazdagodott milliomos azonban leszögezte, hogy a NASA nem élhet semmiféle vétójoggal az ô repülését illetôen.
„Az elkövetkezô három hónapban semmi mással sem fogok foglalkozni, csakis a napi nyolcórás elméleti és gyakorlati felkészítésnek szentelem az idômet" – mondta Tito, aki egyébként hiszi, hogy történelmi küldetést hajt végre. Mint mondta, útjával megnyitja a lehetôségeket a polgári űrutazások elôtt. Tito hasonlata szerint alig 100 évvel ezelôtt még a hagyományos repülés is luxus volt, csak nagyon kevés tehetôs ember emelkedhetett a levegôbe.
Tito esélyeit egy kicsit beárnyékolja, hogy csak nemrégiben gyógyult fel egy tüdôgyulladásból. Tito az orosz űrhajósok kiképzôközpontjában, a Csillagvárosban három hetet gyakorol, majd Houstonban, a NASA Johnson Űrközpontjában szeretne csatlakozni Talgat Muszabajev és Jurij Baturin űrhajósokhoz, a Szojuz hivatásos űrhajósaihoz, további felkészülésének érdekében.
Valentin-napra parcella a Marson vagy a Vénuszon
A Hold területeinek eladását már régóta, bár korántsem jogszerűen lebonyolító intézmény, a Moonestates.com már a Mars és a Vénusz területeit is áruba bocsátja. Az angliai székhelyű cég a jövô hónap elején indítja be új szolgáltatását.
Dennis Hope amerikai állampolgár 1980-ban küldött egy levelet az összes vezetô űrügynökségnek arról a tervérôl, hogy tulajdonába venné az összes, a Naprendszerben található bolygót és holdat. Kérelmére egyik megkeresett szervezettôl sem érkezett válasz – valószínűleg egyszerűen ugratásnak tekintették. Hope ezek után hozta létre a Hold-ügynökséget, a Moonestates-t.
A február elsején életbe lépett szolgáltatás lehetôséget ad arra, hogy 19,99 dollárért (kb. 530 000 lej) egy holdnyi területet vásárolhassunk a Marson vagy a Vénuszon. Tulajdonjogunkat egy bekeretezett okirat igazolja, amelyet egy, a földtulajdonról készült térkép és az ásványi anyagok kitermelésérôl szóló törvény ránk vonatkozó paragrafusa tesz teljessé.
Az International Institute of Air and Space Law, a légi- és űrjogokkal foglalkozó nemzetközi szervezet arra figyelmezteti a Hope vezette vállalkozást, illetve a vevôket, hogy addig, amíg senki nem birtokolja az égitesteket, senkinek nincs joga azokon területeket eladni.
Összeállította: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (4.)
Részrehajló mustra
Reggel a korai harapásra indultunk, és ahogy a közmondás is tartja, „addig jár a korsó a kútra, amíg eltörik". Itt csak annyiban változott ez az igazság, hogy addig dobigálok, amíg bekapja. A halfogás nekem is beindult, de csak szerével, egész nap csak három darabot fogtam, olyan süldôcskéket, mibôl az egyik 3 kg lehetett. Ezt Pista mondta, de ha ô fogja, négy kg fölöttinek taksálja! E légbôl, s némi tapasztalatból elôkapott „mustrát" neki én is visszaadtam, és a mérleg nyelve így vízszintessé lendült. Majd elölrôl, ahol Pista horgászott – magam meg a csónak végében a motor melletti ülésrôl, s így csak a maradék maradt! – hallom: „Bubi, hamar hozzad a merítô hálót". Kapkodok, tolongok elôre, viszem. Zsófit, Sanyit az útból lökdösöm, mivel ôk is kíváncsiak voltak az „ismeretlenre". Pista már fárasztotta az „éhes rablót", vagy minek mondja, cudarul viaskodott. De nem lubickolt, tekerôzött, mint az apróbbja, hanem csak ment, és boldogan vitte a zsákmányolt vasdarabot! Majd tova harminc méter körül megtérült, és felénk úszott, gondolta, megmenekül, de az útjába a hálót benyomtam, s ô bele, de alig fért! Pistával ketten kapaszkodtunk a háló nyelébe, de ô még a fémkeretet is megmarkolta és kikínlódtuk a vízbôl s a csónakba beborítottuk. „Ez mán döfi volt", Murighiolban mértük az aprozárnál, 14.60 kg volt, de már nem élôsúlyban! De a harc tovább folytatódott. Azután mérgemben, vagy csodálkozásomban azt mondtam Pistának: „Vigyázz, Pista, megárt a sok, kerted alatt a farkasok".
A horgonyzás gyakorolandó
Sanyinak a Parancs így szólt: „A horgonyt dobd ki!" ô volt a csónakban a „nagydobású vendégmunkás", én meg a mindenes is. Ô a támolygóját, blinkerét csak módjával hajította 3–7 méterre. Majd hanyat esett, amikor tettre készen a horgonyt a vízbe bevágta. Az nagyot csobbant, és elhallgatott. A tó fenekén. Mentegetôzött, hogy ô még ilyet nem tett, a módszert nem ismeri, de vigasztaltam: „otthon a fürdôkádban vagy a közeli Békényben a horgonydobást gyakorolja szaporán! Avval ügyesebben kell mesterkedni ám!". A szerencse is közrejátszott, és nem halálos, hanem csak bocsánatos bűnné minôsült a horgonybedobás, ugyanis amíg Pista ott elöl viaskodott, és fárasztotta önmagát is, az enyhe szél a fogás helyétôl biza 60-80 méterre sodorta a csónakot, s így a Sanyi egyéni művelete valamennyire a távolsággal enyhült is.
Összfogás: 62 kg
A csónakkal Pista evezve viszszahúzott a „harapás környékére", és az „ottani gyülekezetbôl a hideg beálltával s a tél közeledtével a halak csoportosulnak, gyülekeznek" – Még öt darabot kiemelt, én meg „kimincsókoltam". Az aprozári mérleg meg 62 kg-ot mutatott. Zsófi ott, az úszó szigeten fényképezte jobbról, balról, elülrôl, hátulról a nem mindennapi látványt, zsákmányt. E fényképek Gyergyót és vidékét, valamint Udvarhely környékét bejárták, meg a Magyar Horgászt is. Bételik!
Misebor és fürdôzés
Én az eseménynek majdnem betege lettem, este a vacsora alatt és után valami Sanyi féle misebor került a terítékre, hűtötte, vagy emelte a kedélyeket, s egyszer Pista a nádra terített asztaltól két lépést téve, nyakig becsúszott a tóba. Igen, addig fogdosta és nyakalta a pohár bort – bár nem az a típus volt – amíg .... Ez tán október 14-én lehetett. Igaz, én még fürödtem, de nem kényszerbôl és fürdôgatyában, nem pufolykásan sötétben, s egy nyomorult lyukban! Pista e likból kikerült, kiráncigáltuk! Felesége meg dörzsölgette, szárítgatta, majd biztonságosságért, sátorfogságba került. Mi meg Sanyival tovább a kancsó mélységes fenekére néztünk. Ünnepeltünk. Igaz, még ide tartozik: Zsófi izgalmában az Atlantic karóráját lecsatolta és az asztalra tette, s ott felejtette. Nem úgy az éjszakai vendégek, patkányok és egerek, azok a bôr óraszíjjat rágcsálhatták, és a teljes zsákmánnyal, tehát az órával is a nádba mentek. Bételik, de Zsófiéknak. Ma már biztos, hogy nem ketyeg, de az esemény emlékbe maradt.
Harcsa eszi a csukát
Összegzem, mert végül is magammal kell elszámoljak: a teljes zsákmányom hat vagy hét darab deltás csuka, nem sok egy ottani kezdônek, de valami. Igaz, ennél több maradt meg, mert az egyik – a nagyobbik – csuka oldalán harcsaharapás díszelgett, ami ott nem is ritka, mert egymást ott is rágják!
(folyt. köv)
Dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
Káposztával a rák ellen
Statisztikai adatok szerint a sok káposztát, karalábét, retket és más, a keresztesvirágúak családjába tartozó zöldségféléket fogyasztók körében ritkábban fordul elô a rák, mint a más étrenden élô népcsoportoknál.
A kutatók világszerte vizsgálják, hogy mi ennek az oka. Azt már tudják, hogy az indolokarbazol (IKZ) olyan enzim termelésére serkenti az ember szervezetét, amely a hormonoktól függô daganatok (például a mellrák és a bôrrák bizonyos fajtái) növekedését megakadályozza. A keresztesvirágúak azonban nem tartalmaznak IKZ-t – ez egyéb vegyületeknek a származéka.
Moszkvában, az új antibiotikumok kutatásával foglalkozó intézetben M. N. Preobrazsenszkaja és A. M. Koroljov kimutatta, hogy a növényekben az IKZ fô forrása az aszkorbigén, az pedig a keresztesvirágúak mindegyikében megtalálható. Savas közegben, például a gyomorban az emésztônedvek az aszkorbigént IKZ-vé alakítják át.
Az aszkorbigént elsô ízben 1957-ben izolálták kelkáposztából, és szerkezetét 1966-ban határozták meg. A nyers káposztából – fajtától függôen 10–100 mg aszkorbigén nyerhetô.
A kutatók azt is kimutatták, hogy az aszkorbigén egy része, ami a gyomorban nem alakul át, a vérbe jut, és újfajta anyagokat hoz létre. Ezek szerepét azonban eddig még nem tanulmányozták. Az orosz kutatók azt remélik, hogy az aszkorbigén tulajdonságainak további vizsgálata új rákellenes gyógyszerek elôállításához vezet.
A lábfájásról
Egy ember élete során átlagosan 120 000 km-t tesz meg gyalogosan, mely megfelel a Föld háromszori megkerülésének. Minden lépésnél testsúlyunk másfél-kétszerese rázza meg a csontozatokat, és nehezedik a talpra, sarokra.
Sarok bajok
A láb – de különösen a sarkunk – külsô behatásoknak és fizikai megterheléseknek egyaránt ki van téve. Szinte már valamennyien éreztük, hogy sarkunk bôre hamar kiszárad, sôt idônként berepedezik. Ezek a repedések igen fájdalmasak.
A jelenség nem más, mint egy krónikus lefolyású, talpon jelentkezô száraz ekcéma. A sarkon bôrkeményedés, gyulladás, hámlás, berepedés látható. A betegség kialakulásában több tényezô játszik szerepet. Elôször is alkati tényezôk, tehát veleszületett hajlam. Másodszor természetesen az sem mindegy, hogy hány kiló nehezedik talpunkra, azaz milyen súlyosak vagyunk. Végül, de nem utolsósorban fontos, hogy menynyi ideig és milyen fizikai behatásnak tesszük ki sarkunkat, tehát mennyit járunk nyáron zokni nélkül, papucsban, illetve sarok nélküli szandálban. Ezáltal ugyanis sarkunk ki van téve az idôjárás viszontagságainak és irritációnak. A már kialakult betegség krónikus lefolyású és rendkívül makacs.
Általában kétszer annyi érettebb korú nô szenved krónikus lábbántalmakban, mint ahány férfi. A bütyök, a tyúkszem, a bôrkeményedés, a benôtt köröm természetesen legalább olyan gyakori, mint a berepedezett sarok. Kialakulásukban jelentôs szerepe van az egészségtelen cipôdivatnak, ami a nôi lábakat kicsi, szűk körömcipôkbe kényszeríti, avagy a magas talpú fapapucsoknak. Ha ugyanis lábunk hosszú távon nyomásnak, irritációnak van kitéve, védekezésre kényszerül: tyúkszemet, bütyköt, bôrkeményedést növeszt, begyullad avagy berepedezik.
A legfontosabb tanács: a megelôzés!
Járjunk mindig kényelmes, jó minôségű cipôkben, melyben lábujjunk jól el tud helyezkedni, és védi sarkunkat. Papucsot csak otthon viseljünk, munka után. A széttaposott cipô, vagy a cipô talpán-sarkán keletkezett kopások is sokat ronthatnak járásunkon!
Kezelésük: a bütyök, a tyúkszem, a benôtt köröm eltávolítása sebészi feladat. A talpi bôrkeményedések oka általában az, hogy a beteg rosszul terheli a lábát, többnyire harántboltozat- süllyedés miatt. Ilyenkor természetesen lúdtalpbetétet kell viselni, a bôrkeményedést pedig puhító, hámlasztó kenôcskeverékkel kell eltávolítani.
A saroktáji ekcémára különbözô gyulladáscsökkentô (steroid), hámlasztó, puhító kenôcskeverékeket javasolnak az orvosok.
ÉLETTÖRTÉNET
A család
12. rész: Együttéléses bonyodalmak
Az „élménydús" este után fáradtan ébred a család. Kató egy nagyot nyújtózik, amikor belenyilall a gondolat: megszaporodtak, hisz immár Gedeonék is velük laknak. Szemügyre véve lelke bugyrait, rádöbben, hogy ô mégis jobban szereti sógorát, ezt a gazfickót, mint az újdonsült élettársat, az ellenszenves Lillácskát. Na de sebaj! Majd legyűri az undorhoz közel álló érzést, és vendégszeretô háziasszonyt alakít. Végtére nekik is helyet adtak az öregek, Gedeonéknak is joguk van a családi házhoz. Puszit cuppant még szendergô férje arcára, kiugrik az ágyból, és rohan kakaót készíteni a gyerekeknek. Bár vakáció van, mégis korán kelnek csemetéi. Bori lustálkodna, de Gergô, mint egy kisördög, kiugrik az ágyából, ha megszólal a kakas. S az öregek sem tudnak sokáig a szobájukban ülni, idôsek, kevesebb alvásra van szükségük.
A lépcsôn lefelé igyekezve furcsa szag üti meg az orrát: cigarettafüst... és a füstfüggönyön túl megpillantja Lillácskát, amint egy áttetszô hálóingben, cigarettával a szájában sürgölôdik a konyhában.
– Jó reggelt! – köszön vidáman, mihelyt észreveszi a háziasszonyt. – Gondoltam, megfôzöm a kávét, mire megébredtek.
– Mi nem szoktunk kávézni – mondja Katalin, próbálva leplezni megrökönyödését, de azt már nem bírja ki, hogy meg ne toldja mondandóját – ... és cigarettázni sem.
Bár figyelmeztetésnek szánta szavait, nem érte el a célt. Lillának csak úgy elsuhannak füle mellett a hangok, ugyanúgy mosolyog, és elkezdôdik a tegnap estérôl már jól ismert szóáradat:
– Tudod, mi kedvesemmel addig nem tudunk felébredni, amíg meg nem kávéztunk. Egy-két szál cigaretta, és kezdôdhet a nap. Ez már megszokás, nem tehetünk ellene semmit. Tudod, mire gondoltam, ma én készítem az ebédet, tudok ám fôzni, és hasznossá is szeretném tenni magam.
Kató egyik megrökönyödésbôl a másikba esik, és rossz érzése támad attól, hogy még mi mindenre kerülhet sor itt a pár hét alatt.
Idôközben benépesedik a ház, nagyapó, nagyanyó is indulnak a reggelizôasztalhoz. Jani és Gedeon pedig hamar megegyeznek, hogy férfiakul kiautóznak a tó melletti birtokra, hisz ilyenkor, havazásban olyan szép az erdô... és persze azt is szemügyre veszik, hogy valaki nem vágott-e bele már megint az erdejükbe.
Jellemzô – gondolja Kató – Jani mindig a könnyebbik megoldást választja... én pedig itthon maradok drágalátos anyósommal és ezzel a hárpiával.
Zsuzsa mama sem tapsol az örömtôl, valahogy nem tud megbékélni ezzel a nôszeméllyel. Mi az, hogy az ô házában cigarettázik és olyan hálóingben flangál, amibôl mindene kilátszik? Tény, hogy formás teste van, de nem átallja ezt mutogatni a gyerekek, férfiak elôtt?
A reggeli után a férfiak büszkén elvonulnak, és megkezdôdik az ebédfôzés:
– Katalin szívem, te csak pihenj, be se tedd a lábad a konyhába, csak azt mondd meg, hol találom a tésztaszűrôt, miben forralhatok vizet, és hol tartjátok a füstölt csülköt.
Kató tudja, hogy ebbôl minden lesz, csak pihenés nem, mert az új asszonyt hiába küldi a padlásra csülökért, és könnyebb megmutatni, hol tartja az edényeket, mint elmagyarázni, hogy melyik szekrény hányadik fiókjában kotorásszon. De legyen ám, belemegy a játékba, türelmesen mindent elmagyaráz, majd leül nagyapó foteljébe keresztrejtvényt fejteni, félszemmel pedig azt figyelgeti, hogyan uralja egy idegen az ô felségterületét, a konyhát. Bori mellékucorodik, egy fintorából látszik, hogy neki sem tetszik a feje tetejére állt családi élet. Anyukája vállára hajtja a fejét, és elsuttogja, hogy délutánra vendéget vár: úgy beszélte meg Botonddal, hogy együtt készítik el a háziolvasmányokat.
Csak nôkül ebédelnek, és titokban Kató örvend, hogy a férfiaknak nem kell ebbôl a fogásból fogyasztaniuk, amely egyszerre hasonlít a vadashoz és a töltött káposztához, hisz mind a két ételhez szükséges hozzávalókat belerakta a szakácsnôk gyöngye. Zsuzsa mama hamar bejelenti, hogy ô még ilyen „edd meg ételt" nem látott, és nem kér belôle, hisz barátnôje ôt tulajdonképpen meghívta ebédre, és nem mehet oda degeszre tömve. Kató és Bori nem nyavalyog, tömik le torkukon a falatokat, és csak úgy vedelik az ásványvizet a csípôs étekre.
Ebéd utánra sziesztát javasol Lilla, de Kató mégis úgy dönt, inkább szétnézne a konyhában, elmosogatna, rendet teremtene. Nem könnyű feladat.
Bori a szobájába vonul, átöltözik, hisz Botond bármelyik pillanatban betoppanhat. Hamar öszszekapja a szanaszét hagyott ruháit, beveti az ágyát, és egy kis füstölôt is meggyújt, mert azt hallotta, ezek a keleti illatok kifejezetten jó hatással vannak a férfiakra. Bár úgy érzi, nyeregben van, már elcsábította a herceget, mégis kedveskedni akar, azt szeretné, hogy nagyon jól érezze magát Botond.
Jól idôzítette az elkészülést, hisz máris kopog ajtaján az osztálytársa. Hamiskásan néznek egymásra, egy puszi is elcuppan: ôk ketten tudják, hogy ez másféle tanulás lesz, másféle háziolvasmány. Zavarában Bori persze Az arany emberrôl kezd beszélni, de Botond megfogja a kezét, és megkérdezi:
– Tényleg ennyire tetszett a tôlem kapott gyűrű, hogy még mindig az ujjadon van? Tudod, mit jelent?
A válaszra sajnos nem marad idô, kopogás nélkül beront a szobába Lilla, kezében a porszívóval:
– Szevasztok, csak arra kérlek, menjetek le az ebédlôbe, hogy itt is kitakaríthassak.
Bori a haloványból vérvörösre vált, és kékülni kezd mérgében. Hogy veszi a bátorságot? Anyu sosem tenne ilyet. Hogy lemenjünk a nappaliba? Mégsem mond ellent az új rokonnak. Fogják a könyveket, és leballagnak az ebédlôasztalhoz. Nem csoda, ha félóra múlva Botond bejelenti: nem maradhat tovább, eszébe jutott, hogy anyukájának megígérte, ma délután segít szônyeget porolni, és elmegy.
Bori könnyes szemekkel, remegve az idegességtôl rohan a konyhába, panaszkodni, de ki kell várnia a sorát. Most éppen Zsuzsa mama szapulja a legújabb menyét Katónak. Bori csak annyit kap el a háborgásból, hogy „a mi családunkban eddig mindenki becsületes volt", de tudja, hogy nemcsak nála áll rosszul a Lilla szénája; akadnak még pártfogói.
Már szürkülödik, amikor a férfiak megérkeznek – borgôzösen. Nemcsak Gedeonnak, nagyapónak és Janinak is csillognak a szemei. Persze Lillácska, ahogy meglátja, máris ugrik a férje-ura nyakába (így nevezi, pedig meg sem esküdtek még), és kabátja alá nyúlva egy flaskát vesz elô Gedeon belsô zsebébôl. Nagyot kortyint belôle, majd csettintve jelzi, hogy ez bizony oroszhegyi szilvapálinka, és nem is a gyengébbjébôl.
A pityókás férfiak jót nevetnek kikerekedett szemű asszonyaikon, és sebtében körbeülik az asztalt, kisgyerek módjára ököllel csapkodva kérik a vacsorát.
Katónak ekkor elfogy a cérnája. Hogy a düh könnyeit elrejtse, felrohan a szobájába, Gedeon pedig az útjába ered, s nem tágít, megfogja a kezét, s nevetve noszogatja:
– Ne mérgelôdj, aranyos, csupán néhány forralt bort és egy gyűszűnyi pálinkát hajtottunk fel. Inkább gyere vissza közénk, kóstold meg te is, minden nap nem ihatsz ilyen tüzesvizet!
– Hagyj békén, egyedül szeretnék lenni!
– Én pedig veled szeretnék lenni, szépasszony, csak veled, kettesben! – mondja, majd látva sógorasszonya undorát, másra vált: – Csak vicceltem, na, nem kell mindent tüdôre szívni. Tudod, mire gondoltam? Hogy enyhítsem a fájdalmadat, elintézek neked egy találkozót Jenôvel. Te mondod meg, hogy mikor, én gondoskodom a meleg szobácskáról. Na, mit szólsz?
Katót a guta kerülgeti, és megmaradt erejébôl már csak néhány halk szóra futja:
– Távozz a szobámból!
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
Jégkorong
Bronzéremért játszhat a Progym Apicom
– Bukaresti tudósításunk támogatója az Apicom Kft. –
Az elmúlt hétvégén került megrendezésre a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán a bajnoki rájátszás elôdöntôjének második és harmadik mérkôzése. Ismert, hogy a három mérkôzésbôl álló elôdöntô elsô, városunkban megrendezett összecsapásán a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata 4–2 arányban bizonyult jobbnak a Bukaresti Steaua együttesénél. Történelmi jelentôségű gyôzelem volt, hisz itthoni közönség elôtt, tétmérkôzésen, csapatunk ezidáig nem fektette kétvállra a fôvárosi csapatot.
Most már tény, hogy a gyergyói csapat színfoltja volt a nemsokára véget érô Nemzeti Liga küzdelemsorozatának. Sikerült például elérni azt, hogy a bajnokságban érdekelt csapatok maximális összpontosítással készültek a Progym Apicom elleni mérkôzések elôtt, csapatunkat nem lehetett leírni. A másik fontos szempont, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni az, hogy 1958 és 1999 után ismét a gyergyói csapat mérkôzhet a bajnoki bronzéremért. Az említett években mindkétszer sikerült megszerezni a dobogós helyezést fémjelzô bronzérmeket. Remélhetôen idén sem lesz ez másként.
Az egy nappal elôrehozott bajnoki elôdöntô második mérkôzését február 2-án, pénteken játszották a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán. Érdekes és meglepô módon a nézôk ingyen léphettek be a létesítmény kapuin. A bejáratoknál azonban a mérkôzésre kirendelt rendôrök és csendôrök – a foganatosított biztonsági intézkedések részeként – gondosan megmotozták az érdeklôdôket. Nem sokkal a csapatok bemelegítése után betódult a csarnokba a Steaua labdarúgó csapat szurkolótáborának „Gruppo Apparte" nevű frakciója. A jelek szerint erre a mérkôzésre nem egyesültek a piros-kék ultrák „hadosztályai". A mintegy kétszáz fôbôl álló foci szakos bukaresti szurkoló brigád a cserepadok mögött foglalt helyet. Lett is mozgalom a lelátón, hisz nem sokkal ezután kibontottak egy több tíz négyzeméteres piros-kék Steaua zászlót, amelyet a lelátó egyik üresen tátongó részére terítettek. Miután lerolbázták a jeget bevonultak a csapatok. A mérkôzés elsô tíz percében kimondottan bátran játszott a Progym Apicom. Felváltva forogtak veszélyben a kapuk, tiszta gólhelyzetek mégis a vendéglátók kapuja elôtt adódtak. A Steaua játékosok idegesek voltak, erre jó példa, hogy például Radu Viorel néhányszor a korong mellé nyúlt. Gál Csaba hatalmas lövése a kapuvasat találta telibe, egyszer pedig centiméterekkel a kapu mellett csurgott el a gyergyóiak által meglôtt korong. A Progym Apicom csapatának voltak tehát helyzetei. A mérkôzést a Trandafir – Benedek – Mureşan játékvezetôi hármas irányította. A Steaua elsô gólja a 9. percben született, Nicolescu talált Molnár Szabolcs kapujába. El kell ismerni, hogy Nicolescu Viorel ezen a mérkôzésen végig nagyon jól játszott, hisz – amint az késôbb kiderült – összesen három gólt és ugyanannyi gólpasszt adott. Az elsô harmad 3–0-s részeredménnyel zárult. Ekkor már sejteni lehetett, hogy nem terem sok babér csapatunk számára. A második játékrész végén 5–0-ás eredmény állt az elektronikus kijelzô táblán. A harmadik harmadban kapuscsere történt a Progym Apicom csapatában, Molnár helyére Máthé Csaba állt a kapuba. A vendéglátók ekkor már nyeregben érezték magukat, a mérkôzés végéig még kétszer találtak a gyergyói kapuba. A Progym Apicom becsületgólját Koós Tibor szerezte az 58. percben.
A mérkôzés végeredménye: Bukaresti Steaua – Gyergyószentmiklósi Progym Apicom 7–1 (3–0, 2–0, 2–1). Gólszerzôk: Nicolescu (3), Ghenea (2), Timaru, Alexe, illetve Koós. Büntetôpercek: 22–14. Két lejátszott mérkôzés után 1–1-re alakult a Steaua – Progym Apicom – három mérkôzésbôl álló – elôdöntô állása. A bajnoki döntôbe jutó csapat kilétét tisztázni hivatott, harmadik mérkôzést szombaton délután rendezték.
Közben jött a hír Csíkszeredából, hogy az elôdöntô másik ágán a Sportklub – Sportul Studenţesc mérkôzésen megverték a bírókat. A csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán megrendezett mérkôzést különben a Sportklub nyerte 13–0 arányban. A hírek szerint a játékvezetôket (a Becze – Mâcu – Both hármas irányította a találkozót) Csíkszeredában Adorján József és Antal Elôd edzô bántalmazták. Az ügynek persze lett folytatása, hisz február 6-án, kedden Bukarestben, a szakszövetség székhelyén megtárgyalták a Vákár Lajos Műjégpályán történteket. A várakozással ellentétben ezúttal enyhének nevezhetô büntetéseket róttak ki a vezetôk. Adorján Józsefet és Antal Elôdöt, miután mindketten bocsánatot kértek a játékvezetôktôl, egyaránt három mérkôzésen való részvételtôl tiltották el. Az említetteket ezenkívül 300–300 ezer lejes pénzbírság kifizetésére kötelezték. A Sportklub Adorján Józseftôl a bajnokság végéig visszavonta a csapatkapitányi karszalagot, és 20 millió lejes pénzbírsággal sújtotta. A játékos az összeget hat hónap alatt kell kifizesse. Antal Elôd figyelmeztetésben részesült és három hónapig 10%-ot vonnak le a fizetésébôl.
A szombaton megrendezett Steaua – Progym Apicom mérkôzés teljesen ellentéte volt a pénteken lejátszott találkozónak. Minden túlzás nélkül kijelenthetô, hogy csapatunk lényegesen jobban játszott, mint az elôzô napi összecsapáson. Gól nélküli elsô harmad után, Kertész Zoltán ütötte a találkozó elsô gólját. Két harmad után – a játék képe alapján megérdemelten – 0–1-re vezetett a Progym Apicom. Az utolsó harmadban aztán következett a fordulat. A vendéglátók három gólt ütöttek ebben a játékrészben, csapatunk ellenben csak egyszer tudta bevenni Radu Viorel kapuját. A Steaua 3–2 arányban bizonyult jobbnak, így ôk kerültek a Csíkszeredai Sportklubbal a Nemzeti Liga döntôjébe.
Végeredmény: Steaua – Progym Apicom 3–2 (0–0, 0–1, 3–1). Gólszerzôk: Nicolescu, Andrei, Ghenea, illetve Kertész és Gergely. Büntetôpercek: 4–14.
Következik:
Az 1–2. helyért a Sportklub a Steauával, a 3–4. helyért pedig a Progym Apicom a Sportul Studenţesc csapatával mérkôzik. A mérkôzéseket február 10-én, 16-án, 17-én, 23-án és 24-én rendezik.
Február 10-én, szombaton 17.00 órai kezdettel kerül megrendezésre a gyergyószentmiklósi műjégpályán a Progym Apicom és a Bukaresti Sportul Studenţesc csapatai közötti elsô mérkôzés.
Gyermekhoki
Pénteken zárult a kishoki-maraton
Ígéretünkhöz híven az alábbiakban közzé tesszük az elmúlt héten a gyergyószentmiklósi műjégpályán megrendezett egész hetet kitöltô mérkôzéssorozat eredményeit. Az elmúlt szerdán (január 31.) lapzárta után értek véget a következô mérkôzések: Gyergyói ISK I. – Szárhegy I. 12–1, Progym-ISK (lányok) – Csomafalva 3–8, Remete I. – Csomafalva 4–2, Remete II. – Csomafalva II. 4–2, Gyergyói ISK – Remete 10–1, Progym-ISK – Szárhegy 3–2.
Február 1-én, csütörtökön került megrendezésre az általános iskolák megyei bajnoksága. Eredmények: Remete – Szárhegy 4–0, Csíkmadaras – Csíkdánfalva 2–0, Csomafalva – Csíkmadaras 6–0, Csíkmadaras – Szárhegy 6–1, Csíkdánfalva – Szárhegy 1–3. A döntôben: Csomafalva – Remete 2–2 (a rendes játékidô után), az ilyenkor szokásos büntetôlövések után Csomafalva csapata nyert 3–2 arányban.
Február 2-án, pénteken került megrendezésre a reménységek megyei bajnoksága. Eredmények: Gyergyó II. – Remete 8–1, Csíkszeredai ISK – Gyergyói ISK 3–0, Remete – Csíkszeredai ISK 1–14, Gyergyói ISK I. – Gyergyói ISK II. 11–3. A torna gyôztese a Csíkszeredai ISK csapata lett.
Délhegy-kupa harmincadszorra
„A csomafalviakat fel kell hergelni!"
Január 31-én, szerdán este került sor Csomafalván arra a gyűlésre, amelynek témája a korábban nagy népszerűségnek örvendô jégkorong Délhegy-kupa újraindítása volt. Amint az a kötetlen beszélgetés során kiderült az elmúlt évben harmincadik alkalommal kellett volna megrendezésre kerüljön a gyermekek számára szervezett hagyományos hoki torna. Az elmúlt évben szervezési és nem utolsó sorban anyagi okok miatt elmaradt a mérkôzéssorozat. Idén – amint az elhangzott – ha törik, ha szakad megrendezik a Délhegy-kupát. Amennyiben Csomafalván nem lehet jeget készíteni, akkor a gyergyószentmiklósi műjégpálya ad otthont a jubileumi rendezvény mérkôzéseinek.
A Köllô Miklós Általános Iskola tanárijában lezajlott beszélgetésen – meglepô módon – a reméltnél kevesebben voltak jelen. Ez fôleg a helyiekre – tisztelet a kivételnek – érvényes, hisz köztudott, hogy az évek során a községbôl számos kiváló sportember került ki. Történt mindez annak ellenére, hogy a helyi kábeltévén már napokkal korábban olvasható volt a beszélgetésre való felhívás, meghívás. Gyergyószentmiklósról a megbeszélésen Lukács László, a Progym SE jégkorong szakosztályának elnöke, ifj. Farkas Csaba, a Progym Apicom aktív játékosa és az iskola testnevelô tanára, továbbá Csata Székely Attila, a Lendület HC gyerekcsapatának menedzsere voltak jelen. A beszélgetés során kiderült, hogy a Délhegy-kupa felelevenítését tulajdonképpen Antal Teréz, az iskola tavaly ôsszel kinevezett igazgatónôje szorgalmazza leginkább. Fölöttébb dicséretes hozzáállás. Még mielôtt tovább mennénk, említenünk kell a további helyi résztvevôket is: Ambrus Árpád és Márton László tanácsosok, Ambrus Ignác és Ambrus Sándor egykori jégkorongozók, Gagyi Dénes fizikatanár, az iskola sportelnöke. A szülôket Köllô FerencM és Székely László képviselték.
Arra a kérdésre, hogy mennyibe kerülne a tervezett torna megrendezése, Antal Teréz elmondta, hogy hozzávetôleg 6–7 millió lejbe. Csata Székely Attila mindjárt magára is vállalta a szervezés költségeit. Még ezelôtt azonban Lukács László elmondta, hogy a csomfalviaknak is ajánlott volna a pénzgyűjtéses módszer. Szólt arról is, hogy a városi műjégpályán díjmentesen tarthatnak edzéseket, játszhatnak mérkôzéseket a csomafalviak is. Mint mondotta, Szentmiklóson a pénzgyűjtéses eljárást már évek óta alkalmazzák, s ekképp havonta jelentôs pénzösszeget gyűjtenek össze a jégkorongcsapat támogatására. Elsôsorban a csomafalvi cégeket kellene megkeresni – hangzott el.
– Valamivel fel kell hergelni a csomafalviakat! – fogalmazott a lelkes igazgatónô.
A továbbiakban Antal Teréz felidézett egy olyan esetet, amikor az egyik Délhegy-kupa döntô után a csomafalvi tanár-edzô sírva fakadt, mert a remetei csapat nyerte meg a mérkôzést. Apropó remeteiek. A csomafalviakkal ellentétben Mincsor Béláék ügyesen szerveznek, teszik a dolgukat, egyszóval nevelik a kishokistákat. Remetén lehet, akkor miért ne lehetne Csomafalván is!?
Ambrus Ignác egykori válogatott jégkorongozó elmondta, hogy Domokos Ferencen és Csíki Árpádon kívül ma már nem hokizik Gyergyóban egy csomafalvi sem, s az a szomorú helyzet, hogy az említettek után nem jön senki a fiatalok közül. Megoldás erre csak a tudatos utánpótlásnevelô munka támogatása lehet. Ebben fontos szerep hárul a helyi tanácsra is.
Nem volt nehéz rájönni ugyanakkor, hogy Csomafalván továbbra is kísért Kercsó Árpád szelleme. Sűrűn emlegették a Csomafalván egykor testnevelô tanárként dolgozó szakembert. Mindenki tud valamit mesélni a magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitányáról. Nem túlzás állítani, hogy lassan legendaként emlegetik Kercsó Árpád sajátságos és felejthetetlen edzési, nevelési módszereit. Tervezik, hogy a közeljövôben meghívják majd a neves szakembert, de addig is..., valamit tenni kell.
Az elsô lépést ez ügyben máris megtették, hisz eldöntötték, hogy idén lesz Délhegy-kupa.
* * *
Február 4-én, vasárnap a csomafalvi tanácsteremben a helyi hoki jövôjével kapcsolatos vitafórumra került sor. Összesen húszan voltak jelen – tudtuk meg Ambrus Árpád tanácsostól –, közöttük dr. Fülöp László, a község polgármestere, továbbá Antal Teréz, a Köllô Miklós Általános Iskola igazgatója. Az említetteken kívül tanácsosok, vállalkozók és egykori jégkorongozók vettek részt a megbeszélésen. A tanácskozás során eldöntötték, hogy ifj. Farkas Csaba tanár-edzôt, a Progym Apicom aktív játékosát ezentúl Csata Kálmán segíti a szakmai munkában. Elhangzott továbbá az is, hogy létre kell hozni a csomafalvi hokiért egyesületet. (Az egyesület nevérôl még nem született döntés, de a vasárnapi vitafórumot alakuló ülésnek is szánták.) Ennek az lenne az egyik szerepe, hogy megteremtse a helyi hokinak szükséges anyagi háttért. A tervek szerint a másik szerepkör az lenne, hogy ezen egyesületen keresztül gördülékennyé váljanak a szervezéshez, ügyintézéshez kapcsolodó teendôk.
Az ideiglenesen kijelölt ügyvezetôk: Baróti Ferenc és Csiszér István. Ezenkívül szó volt annak lehetôségérôl is, hogy állandó jelleggel 10–15 csomafalvi gyermek edzésre járjon a városi műjégpályára. Amint azt megtudtuk, a gyermekek utaztatását Tôke Lôrinc vállalta. Nem utolsósorban szóba került a csomafalvi jégpálya és környékének feljavítása. Ennek kapcsán ígéretek hangzottak el a helyi vállakozók részérôl, hogy a közeljövôben aktívan hozzájárulnak a létesítmény rendbetételéhez.
Labdarúgás
Idénynyitó mérkôzés
Rendkívül nehéz talajú pályán került lejátszásra február 6-án, kedden délelôtt a városi labdarúgópályán a Gyergyószentmiklósi Jövô és a B-osztályú Borszéki Apemin csapatai közötti barátságos, formaellenôrzô mérkôzés. A találkozó a vendégek kérésére a korábban tervezettnél (12.00 óra) egy órával hamarabb kezdôdött. Habár úgy a B, mint a D-osztályban távol van még a tavaszi idény kezdete, a csapatok már javában készülôdnek. A Pop Ioan edzô által felkészített Jövô együttese január 22-én kezdte el az edzéseket.
A kedden lejátszott találkozó idején sikerült röviden elbeszélgetni Ivácsony Pállal, a Jövô labdarúgó szakosztályának nemrég megválasztott elnökével. Az újdonsült elnök kérdésünkre elmondta, hogy jelenleg 24 labdarúgó alkotja a játékoskeretet. Megtudtuk ugyanakkor, hogy a közeljövôben sorra kerülô edzôtáborozáson ennek ellenére csak 18 játékos fog résztvenni. A végleges keretet egy késôbbi idôpontban teszik közzé a szakosztály vezetôi. A kérdésre, hogy mi történik a tizennyolc tagú kereten kívül maradó labdarúgókkal, a Jövô szakosztályának elnöke a következôket válaszolta:
– A terv az, hogy nem küldünk el senkit, habár a játékosok körében biztos lesz, aki megsértôdik. Mindenki jöhet majd edzésekre és amennyiben nagyon jó formába kerül a gyakorlások során az illetô játékos, következik, hogy bármikor a pályára léphet. Ekképp azt akarjuk elérni, hogy a csapaton belül kialakuljon egy egészséges versengés, ami hosszútávon a csapat javát szolgálja. A cél az, hogy az együttes tavasszal megnyerje a megyei D-osztályú bajnokságot.
Közben javában zajlott a mérkôzés, a játékosoknak helyenként bokán felül ért a pályán lévô víz. A kétszer harminc perces formaellenôrzô mérkôzést végül a vendégek nyerték.
Végeredmény: Gyergyószentmiklósi Jövô – Borszéki Apemin 0–4 (0–1).
Atlétika
Egy elsô és egy második helyezés
Február 3–4. között Bákóban került megrendezésre a megyék közötti bajnokság döntôje. Az országos szintű megmérettetésen Korpos Lajos tanár-edzô tanítványa, a gyergyószárhegyi László Tibor ismét nagyon jól versenyzett. A bákói sportcsarnokban megrendezett verseny elsô napján az ifi III-as korcsoportban érdekelt László Tibor az 1500 méteres síkfutó számban állt rajthoz. A várakozásoknak megfelelôen a Gyergyószentmiklósi Jövô színeit képviselô ifjú – 15 éves – tehetség tizenkilenc induló közül az elsô helyen ért célba. Korpos Lajos elmondása szerint, Tibor hozzávetôleg öt méteres elônnyel és 4:34.98-as idôeredménnyel nyerte meg a versenyt. Másnap a gyergyószárhegyi futó a 800 méteres távon versenyzett. Az ifi III-as korcsoportban (a 14–15 évesek kategóriája) László Tibor 2:15.92-es idôeredménnyel a 2. helyen zárta a versenyt. Megjegyzendô, hogy ezen a távon három futamot rendeztek, és az elért idôeredmények alapján alakult ki a végsô rangsor. Most már tény, hogy a 2001-es év nagyon jól kezdôdött az edzô és tanítvány számára, és remélhetôen sokáig töretlen lesz a kettejük között kialakult kapcsolat. Korpos Lajos tájékoztatása szerint a közeljövôt illetôen a legfontosabb elintéznivaló a tehetséges tanítvány leigazolása lesz.
Ökölvívás
Jótékonysági verseny
Február 3-án, szombaton került megrendezésre a Szakszervezetek Művelôdési Házában az az ökölvívó bemutató, amelynek egyik kimondott célja a tavaly decemberben történt Bucsin negyedi robbanás károsultjainak megsegítése volt. A Gyergyószentmiklósi Rapid ökölvívó szakosztálya – edzô Murvai József – által kezdeményezett mérkôzéssorozaton gyermek, kisifjúsági, ifjúsági és felnôtt versenyzôk mérték össze tudásukat. Még mielôtt a rendezvény gyôzteseinek névsorát közzé tennénk, érdemes megjegyezni, hogy a fentebb említett rászorultak számára egész pontosan 400 000 lej gyűlt össze. Nem nagy összeg, de több a semminél. Mindenképp dicséretes kezdeményezés.
A rendezvény legjobbjai: gyermekek: 28 kg-os súlycsoport: Gáspár Levente; 30 kg: Stoica Zoltán; 33 kg: Lôrincz Szabolcs (mindhárman a Csíkszeredai Neptun versenyzôi); kisifjúságiak: 54 kg: Bungărdean Bogdan (Tordai CIG); 57 kg: Borş Cornel (Zernyesti Torpedo); 60 kg: Dondoţi Leon (Tordai CIG); ugyanebben a súlycsoportban még egy mérkôzést rendeztek, a gyôztes: Pop Raul (CIG Torda); ifjúságiak: 48 kg-os súlycsoport: Salánki Sándor; felnôttek: 51 kg-os súlycsoport: Puţi Alexandru (Marosvásárhelyi Ring Box); 57 kg-os súlycsoport: Bajkó Sándor (Marosvásárhelyi Ring Box); 67 kg: Buhuş Romeo (Zernyesti Torpedo); 81 kg: Bujor Ioan (Dési Selena).
Sportrovat szerkesztô: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
– Mibôl vette észre, hogy a férje súlyos idegbeteg? – kérdi a pszichiáter a beteg feleségétôl.
– Hát, a férjem egy ideig álldogált a Nyugati pályaudvar postaládájánál, aztán beledobott egy forintot, majd fölnézett az órára, és megszólalt: „Borzasztó! Már megint híztam egy kilót!"
* * *
– Apu! Apu! Apu!
– Ne zavarj, Pistike, és csak akkor beszélj, ha kérdezlek!
– Jó, akkor légyszíves kérdezd meg, hogy kiesett-e a húgom az ablakon!
* * *
– Azzal a misszionáriussal, aki ön elôtt járt nálunk – mondja a törzsfônök –, a bennszülöttek nem voltak megelégedve.
– Mért?
– Túl sovány volt.
* * *
A nôvér rohan az orvoshoz:
– Doktor úr, jöjjön gyorsan, a 2-es jobban van.
– Honnan tudja?
– Megszólalt.
– Mit mondott?
– Hogy rosszul van...
* * *
– Az én családom – mondja Hagyma a kollégáinak – olyan, mint egy ország. A feleségem a pénzügyminiszter, az anyósom a hadügyminiszter, a lányom a külügyminiszter...
– És te mi vagy?
– Én vagyok a nép. Én fizetek.
* * *
A II. világháború vége felé az amerikaiak egy új, modern harci gépet próbálnak ki, ám az a kísérleti repülés során orosz földön lezuhan. A pilóta katapultál, az oroszok elfogják, és vallatni kezdik, hogy megtudják tôle a gép titkos adatait. A katona semmire sem válaszol, hiába verik, kínozzák, heteken, hónapokon keresztül. Két év múlva, mivel semmit nem lehetett kiszedni belôle, az oroszok fogolycsere keretében elengedik a pilótát, akit otthon hôsként ünnepelnek.
A repülôtéren hatalmas tömeg várja, az Államok elnöke magas kitüntetést nyújt át neki, s az ünnepség után megkéri, hogy mondjon valamit az újoncoknak. Az összetört pilótát odatámogatják az emelvényhez, és a hôs így szól:
– Fiúk! Nagyon pontosan tanuljátok meg a gépetek adatait, különben hülyére vernek titeket is!
* * *
– Elégedett vagy az új motoroddal?
– Ó, még alig volt idôm kipróbálni.
– Hogyhogy?
– Vagy ôt javítják, vagy én fekszem kórházban.
* * *
A kissrác lelkendezve viszi haza a bizonyítványát:
– Apa, hogy neked milyen mázlid van!
– Miért fiam?
– Képzeld, jövôre nem kell új tankönyveket venned...
* * *
– Elválok a férjemtôl.
– Miért?
– Mert akárhányszor az ölébe ülök, elkezd levelet diktálni...
* * *
Két asszony beszélget:
– Képzeld, tegnap kimondták a válásomat.
– És ez baj?
– Önmagában nem, csakhogy mindkét gyereket a volt férjemnek ítélték.
– És?
– És egyik se tôle van.
* * *
A fiatal pár nászéjszakáján a fiatal feleség így szól a fiatal férjhez.
– Drágám, most, hogy összeházasodtunk, azt hiszem, hogy alakíthatnánk a szexuális életünket a következôk szerint: este, ha a hajam rendben van, azt jelenti, hogy nem akarok szexet. Ha nem egészen szép a hajam, ha kicsit kócos, vagy nem elég rendezett, az azt jelenti, hogy lehet, hogy akarom a szexet, de lehet, hogy nem. Viszont ha a hajam teljesen elhanyagolt, akkor az azt jelenti, hogy akarom a szexet.
Erre a fiatal férj:
– Rendben van nyuszifalat, csak ne felejtsd el, ha hazajövök, általában iszom egyet. Ha csak egy pohárral iszom, akkor az azt jelenti, hogy nem akarom a szexet. Ha két pohárral iszom, az azt jelenti, hogy lehet, hogy akarom, lehet, hogy nem. Viszont, ha több mint két pohárral iszom... akkor nem fog érdekelni, milyen a hajad.
* * *
– Miért nem esnek ki a rendôrök szemei?
– Mert a vákum bent tarja ôket.
A csillagok megmondják, ki vagy
Vízöntô (január 21–február 19.)
A Vízöntô ember józan ésszel kidolgozza intuitív elképzeléseit, hogy azok a gyakorlatban is hasznosíthatók legyenek. Figyelme különösképpen a rádiózás, a radar, a film irányába fordul, melyeknél szükség van a „hullámokra". Uralkodó bolygója a Szaturnusz, amely a korlátozást, a merevítést jelképezi, és komoly, mély gondolatokat, a valódi elmélyedés képességét adja. A Vízöntô határozott jellemű ember, aki ragaszkodik ahhoz, hogy céljait a saját maga elképzelései szerint valósítsa meg, s ettôl nehéz eltéríteni. Kitartóan véghezviszi, amit elhatározott.
A hangsúlyozottan Vízöntô-személyiség
Magas szellemiségű reformer, aki maga is szül új, eredeti értékes ideákat, és emellett érdekli minden új gondolat, eszme, mely telve van lehetôségekkel. Sokszor annyira ragaszkodik saját elképzeléseihez, elgondolásaihoz, ötleteihez, hogy nehezére esik belátnia, esetleg más szempontok is vannak az övén kívül.
A hierarchiát nem szereti, a korlátokat nem viseli, a gátakat lerombolja. A saját elvárásainak szeret eleget tenni. Szellemi, értelmi adottságaival a gondolat területén is szabad teret követel. Személyes szabadságához ragaszkodik. Hűséges azokhoz, akikkel baráti kapcsolatra lép, a személyes szabadság tiszteletben tartásával.
Igazságérzete az egyenlôséget tartja mércének, így a kivételezést elítéli. Eszményeinek mindenkor hangot is ad.
Szereti a művészetet, a tudományt. Minden érdekli, ami szokatlan. Él benne a megismerési vágy, hogy behatoljon a természet titkaiba. Szívesen belemélyed okkult kérdésekbe.
A magasabb rendű típus becsületes, hűséges, türelmes, tapintatos, nemes lelkű, megbízható, természetes becsvágyú, jó diplomata.
Nagy igazságérzete jó békítôvé teszi. Akarata erôs, állhatatos, akadályt nem ismerô. Legjellegzetesebb tulajdonsága az emberszeretet és a szociális érzék. Nagyon finom érzésű, eszmevilágában eltér a mindennapitól, ezért az emberek csak ritkán képesek megérteni. Emberismerete szinte látnoki, megérzi más emberek terveit, szándékait.
Szeretetre méltó és társaságkedvelô annak ellenére, hogy néha igényli az elvonultságot, amikor elmélyedhet gondolataiban. Mivel a kivárás embere, szándékait nem árulja el, s hogy ez sikerüljön neki, álarcot tesz fel. Könnyen felindul, de hamar meg is bocsát és visszatér víg kedélye.
Feltűnôen jó a matematikai képessége. Kitűnô filozófus válhat belôle, de bölcsessége mellett egy-két bizarr gondolat is kiütközhet.
Egészség terén a szervek közül kiváltképpen a keringési rendszer, az alsó lábszár, a bokák igényelnek nagyobb védettséget. Idegrendszere labilis.
A Vízöntô, mint gyermek
Igen értelmes, okos, minden érdekli. Szívesen olvas, zenét hallgat, tanulmányozza a természetet, de amit éppen tenni „kell", azt nem. Az iskolában általában sok a barátja, mert segítôkész és figyelmes. Szüleit „eredeti ötleteivel" arra készteti, hogy figyeljenek rá, s ha nem kap megfelelô képzést, eredetiségre törekvô hajlamával csak lázadóvá válik. Jó, ha a szülôk tisztában vannak azzal, hogy gyermekük nem tiszteli a szokásokat, hagyományokat, s ne próbálják ilyenre kényszeríteni. Ôszinte barátjává válik annak, aki megnyerte a szívét.
A Vízöntô, mint szülô
Játszani, hancúrozni szeret gyermekével. Mivel a Vízöntô-ember nehezen viseli a kötöttségeket, szeret szabadon jönni-menni, ezért gyerekére sokszor kevés ideje marad. A szülô-gyermek kapcsolatban nem a hagyományos tekintélyi kapcsolatra törekszik, hanem a pajtási jó viszony megteremtésére.
A munka területén
Fôleg az önálló munkakör felel meg hierarchiát nem tisztelô természetének. Ha munkahelyén túl sok felesleges, értelmetlen szabályt akarnak rákényszeríteni, akkor inkább más munkahelyet keres. A magasrendű típus jó vezetô. Fônökként tág kereteket ad. E jegy szülöttei közül sok feltaláló kerül ki.
Bármilyen hivatást választ, mindig a haladó, új eszméket fogja képviselni. Különösen vonatkozik ez a művészekre, írókra, festôkre, szobrászokra. A Vízöntô-emberek a levegô meghódítói. Jó színészek és táncművészek kerülnek ki soraikból.
Szerelemben
Kapcsolataiban szélsôséges. A társadalmi szokások nem olyan lényegesek számára. Mindig tud új színt vinni a kapcsolatba, s ez egyúttal mélyen gyökerezô igény is nála.
A szerelemben a maximumot várja el, és azt is igyekszik nyújtani. Szereti az izgalmas helyzeteket. Ha a partner nem figyel rá, vagy túl sok az elvárása, akkor elmegy.
Mindig igényli a különlegességet a partnerkapcsolatban. Partnere lelkületét, jellemét kutatja, mert állandóan új és új tulajdonságokat akar felfedezni. A szerelemben és házasságban fontos számára a barátság, mélyen tud szeretni.
A tiszta Vízöntô a szerelemben is újító forradalmár, mint élete összes megnyilvánulásában. Ki nem állhatja a mindennapost, a közönségest, a kitaposott utakat.
Életmód és szabadidô-tevékenység
Jó esze van a tanuláshoz és gyorsan keletkezô zseniális ötletei ahhoz, hogy jó műveltségét ésszerűen felhasználja. Leginkább tudományos téren és a művészetek terén tudja kifejezni magát, mert képes egy problémát új megvilágításban látni. A hullámelméletnek és minden fénnyel kapcsolatos dolognak a megértése hajlamossá teszi, hogy ilyen irányú tanulmányokkal foglalkozzon.
A fényképezés, az elektromossággal való tevékenységek, a rádió, röntgenológia, radiológia, a különleges, szokatlan tárgyak tanulmányozása pl. archeológia, asztrológia kedvelt tevékenységei közé tartoznak.
Szívesen foglalkozik világnézeti kérdésekkel. Politikailag valószínűleg haladó eszméket vall.
A Vízöntô tulajdonságok eltúlzottsága vagy torzulása
Lázadóvá teszi az egyént, akinek szilárd elképzelése, hogy a világnak el kellene fogadnia az ô drasztikus változtatási gondoltait. Fanatikus reformátorrá, agitátorrá válhat. Végleges eredetisége különcködésnek, szertelenkedésnek hat.
A szaturnuszi oldal depresszióban és elszigetelôdésben nyilvánulhat meg, mivel csalódások érik, amikor céljait nem tudja elérni. Forradalmi újító céljainak elérésében eltévesztheti a lényeget azt gondolván, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ez a hibás szemlélet anarchistává teheti. Természetes ösztöneinek gátlását okozza, ha túlságosan konvencionális, unalmas, konzervatív életet kell élnie. Ilyenkor elégedetlenné, zúgolódóvá válhat.
HETI HOROSZKÓP
február 8–14.
Kos (III.21-IV.20.)
A hét elején lehetôsége van arra, hogy kedve szerint alakítsa helyzetét, elképzelései szerint alakuljanak a dolgok. A magánéletében vigyázzon a házimunka során szerzett sebesülésekre, mihamarabb lássa el ôket, nehogy késôbb gond adódjon belôlük.
Bika (IV.21-V.20.)
Mi lenne, ha most az egyszer elengedné a füle mellett rokonai, ismerôsei idétlen megjegyzéseit? Ugyanis az ön életérôl van szó, és nem a szomszédéról! Szeresse élete párját, hisz tôle kapja meg mindazt, amire valaha is vágyott.
Ikrek (V.21-VI.21.)
A rend és kötelesség szinte háttérbe kerül, úgy elborítja agyát a szerelem. Ami nem is meglepô, hiszen párjától sokkal többet kap mostanában. Sajnos nem szerelmet és odafigyelést, hanem ajándékokat. Barátai szerint irigylésre méltó helyzetbe került. Most a veszekedéseik is ritkulnak.
Rák (VI.22-VII.22.)
Ezen a héten munkahelye meglepetést tartogat az ön számára. Valószínűleg egyik kollégája kerül olyan közel önhöz, hogy szinte megperzseli forró tekintetével. Hallgasson a szívére.
Oroszlán (VII.23-VIII.23.)
Sajnos az életben vannak dolgok, amelyeket meg kell tenni, annak ellenére, hogy semmi kedvünk sincs hozzá. Így van ez a rokonlátogatással is. Pedig túl kell esni ezen is. A hét vége felé magánélete egén apró viharfelhôk gyülekeznek, de kellô odafigyeléssel szétoszlathatók.
Szűz (VIII.24-IX.23.)
Kellô összeszedettség és türelem szükségeltetik ahhoz, hogy tervei pozitív irányt vegyenek. Ez a munkáját is érinti kisebb-nagyobb mértékben. Ne féljen, ötletei nagyszerűek, csak picit nehezen megvalósíthatók. Ne pazarolja energiáját feleslegesen.
Mérleg (IX.24-X.23.)
Mostanában mintha kissé ingerültebb és feszültebb. Vigyázzon, mert ez a fékezhetetlen dühkitörés kapcsolatait sorra tönkreteheti. Próbálja fékezni magát, és gondoljon arra, hogy nagyobb üzleti sikerre számíthat.
Skorpió (X.24-XI.22.)
Ha most valamilyen megbeszélés vagy meghallgatás elôtt áll, készüljön rá minden erejével, mert fontos lépés ez a jövôjét illetôen. Informálódjon, művelôdjön, hogy a legjobb formáját tudja mutatni. Magánélete nem zavartalan, de nem kell félni. Párja vidéki utazásáról visszatérve egészen új színben látja kapcsolatukat.
Nyilas (XI.23-XII.22)
Ön nem túl következetes. Amitôl a legjobban óvta szeretteit, azt ön követi el. Jobb lenne mindent ôszintén bevallani párjának. Alaposan belekeveredik valamibe, amibe a pletykák még jobban belerángatják. Vegyen ki pár nap szabadságot, ne törôdjön mások zsörtölôdésével.
Bak (XII.23-I.20.)
Vállalkozás beindításához, tervei megvalósításához remek idôszak ez. Nagyon sokat kell tennie a siker érdekében. Igen szeszélyes és feszült egy külföldi munkalehetôség miatt. Az esélyeit ne rontsa el holmi sértôdéssel, illetve vitatkozással. Tartsa féken a nyelvét.
Vízöntô (I.21-II.19.)
Töltôdjön fel, legyen optimista! Minden eszköz a rendelkezésére áll. Vége a fájdalmakkal teli idôszaknak egyszer s mindenkorra. Most már csak jó jöhet. Párkapcsolatában olyan lehetôsége adódik, amirôl nem is álmodott.
Halak (II.20-III.20.)
Munkahelyi gondjait nem kellene hazavinni. Kár lenne elrontani a helyzetet, ami otthon uralkodik kettôjük között. Most megértik egymást, kellemesen telnek a napok. A hét végén pénzügyi nehézségei adódhatnak. Néhány dolgot el kell halasztania.
|
