|
Jelmezváltás
Cibere vajda legyôzte Konc királyt. Megkezdôdött a böjt. Egy régebbi lapszámunkban megkérdeztük olvasóinkat, hogy milyen farsangi álarcot készítenének a polgármesternek. Rengeteg válasz érkezett, és elmondhatom: olvasóink igencsak szellemes feleleteket adtak. A legtöbben róka álarcot készítenének a város elsô emberének, de jócskán akadt nyuszi, bárány, kéményseprô, bohóc és krampusz álarcajánlat is. A legérdekesebbnek a „Pinocchiót, hoszú orral"-t találtuk. Persze nem illene rá, de ötletnek nem rossz.
Most, hogy kiűztük a gonoszt a határból, s így vége az alakoskodásnak, a jelmezes mókázásnak, ideje lenne tényleg komolyan venni a feladatokat. Én úgy látom, hogy még mindig nagy a homály a polgármesteri hivatalban. Nem tudom például, hogy miért Kémenes Miklós, a közigazgatási osztály vezetôje rója meg újságunkat azért, hogy szabálytalannak nyilvánítottuk a titkári poszt meghirdetésének és elbírálásának módját. Milyen jogon teszi ezt, hiszen a polgármester úr szavaiból ítélve egyértelmű a testreszabás ténye. Nem beszélve arról, hogy a tanács képviselôje csakis az lehet, akit a tanács kinevez. Ez gondolom egyszerű és érthetô mindenki számára. Persze örökké vannak kivételek, akiknek mindent a szájukba kell rágni.
Az a baj, hogy az ilyen blôd hibákkal olyan precedenseket teremt polgármesterünk, amelyek késôbb ellene fordulnak, s akkor csodálkozik. Példa erre a kereskedôkkel történt kivételezés is, melyrôl bôvebben a hetedik oldalon lehet olvasni. Példák erre a tanácshatározat nélkül kiutalt lakás, valamint más helyiségek. Az ilyen jószívűségekkel csak rosszat tesz a polgármester úr, elsôsorban magának, másodsorban a közösségnek. Hiszen jogosan és automatikusan tevôdik fel a kérdés: ha egyeseknek lehet, akkor másoknak miért nem?
És ahhoz, hogy ezt férfiasan vállalja, fel kell tenni a maszkot, az álarcot, a pléhpofát. Utána persze újra lehet csodálkozni. Csodálkozni például azon, hogy a tanács nem bízik meg döntéseiben, és így a jó együttműködés továbbra is csupán halvány rózsaszín álom marad.
Lejárt a farsang. Öltözetet lehet váltani. Egy férfias, gerinces, következetes, igazságos és szigorú jelmezt kell ölteni végre, polgármester úr.
Ábrahám Imre
Szálkák és gerendák
– Sajtófélretájékoztató –
Nemrég nagy megvalósításként ünnepeltük, hogy a városházán hetente vannak sajtótájékoztatók, ahol megtudhatják a sajtó képviselôi (s általuk az egész város), hogy mi is történik, illetve mi nem történik a városban és miért. A tájékoztatók több-kevesebb rendszerességgel meg is vannak tartva, ellenben az eredményt óvatosan is csak kétesnek lehet nevezni. Néha az az érzésem, hogy jobb lenne, ha nem lenne sajtótájékoztató, mert akkor nem kapna szárnyra (okkal, vagy ok nélkül) annyi rémhír, álhír és félinformáció. Lidérces álmaimban még az is felmerül, hogy mindezt szándékosan csinálják, hogy zavart keltsenek, lejárassák a helyi sajtót, illetve bebizonyítsák, hogy nem kell sajtótájékoztató, jobb volt azelôtt. A másik lehetséges (és logikus) magyarázat ezzel szemben az, hogy ennyi telik a polgármestertôl, illetve a beosztottaitól, s akkor ne is várjunk el ennél többet. Végsô soron az okok szinte lényegtelenek, az eredmény számít, az pedig katasztrofális. Lassan oda fogunk jutni, hogy külön rovatot kell indítani, ahol kiigazítjuk a polgármester és alkalmazottai tévedéseit, hamis információit, baklövéseit. Most legalábbis kénytelen vagyok egy ilyet tenni, ugyanis a múlt heti sajtótájékoztató kivételesen bô volt a „tévedésekben". Nézzük tehát ôket:
„Február 20-án Ploiesti-en kerül sor arra a gyűlésre, amelyen – a tervek szerint – átvesszük a szakszervezettôl a művelôdési házat" – áll a tájékoztatóban. Holott a művelôdési ház (annak tulajdonjoga) a mienk, ezt telekkönyvvel tudjuk bizonyítani. A szakszervezeteké a használati jog (ami nem pont ugyanaz), s arról folynak a tárgyalások. S hogy azt megkapjuk-e, az nem a tervektôl függ, hanem attól, hogy miképpen tudunk tárgyalni. Az eddigi tárgyalások alapján úgy néz ki, hogy az áprilisban esedékes közgyűlésen valóban számunkra kedvezô döntés születik, de erre azt mondani, hogy a tervek szerint, az talán picit túlzás. Amint hogy az sem semmi, hogy a várost olyan ember vezeti, aki nem tudja, hogy mi a különbség a tulajdonjog és a használati jog között.
„...a tervek szerint megszüntetnének az épületben minden nem kulturális jellegű tevékenységet...", folytatódik a félretájékoztatás. Épp csak azt felejti el polgármesterünk, hogy a tanács kell döntsön arról, hogy mi is lesz az épületben, s az ilyen álhírek terjesztésével csak kárt tesz, semmi mást. A ház pillanatnyilag elsôsorban a házbérekbôl tarja fenn magát, s csak az jelentse ki, hogy ott megszüntet valamit, aki azt is megmondja, hogy honnan lesz pénz akkor a fenntartásra. Józan számítások szerint ez az egész átalakítás csak fokozatosan mehet végbe, úgy, hogy elôbb felkutatjuk az alternatív pénzforrásokat. Mindenképp a döntés a tanács kezében van, s míg az nem döntött, a polgármester félretájékoztatásai csak zavart keltenek. (Itt jegyezném meg, hogy a múlt heti ülésen a tanács döntött arról, hogy ki kell írni a pályázatot a művelôdési központ vezetôsége számára, amelyik majd elkészíti a szervezési-működési tervet, költségvetés-tervet, pénzforrásokat keres, stb. Furcsamód a polgármester ezt el akarja napolni, hogy csak majd kerüljön sor a pályázat kiírására, s addig az egész folyamat ne tudjon beindulni. Hogy miért, azt maximum ô tudja, de szerintem még ô sem. Csak.)
„..ezek helyébe kerülne át a Figura Stúdió Színház székhelye és a könyvtár is." – folytatja vízióit Pál Árpád, a jövôbelátó. Holott ebben a témában a tanács két illetékes szakbizottságának egészen más a véleménye (nevesen az, hogy a létrehozandó művelôdési központba beleolvadna a Figura színház is, avagy másképp fogalmazva a Figura színház tevékenységének kibôvítésével ellátná a művelôdési központ szerepét is), miközben a könyvtár köztudomásúlag azért költözött ki valamikor a művelôdési ház épületébôl, mert az túl szűk volt számára, s már rég jelezték írásban, hogy ha felszabadul a jelenlegi székházuk emelete, ott újabb termekre tartanak igényt, mert a földszinten már nem férnek. Mindez a polgármestert csipetnyit sem zavarja, ô mondja a magáért. Majd felteszi az egészre a koronát, ilyenképpen:
„A könyvtár épületét pedig a művészeti iskola használhatná..." Ha létezne ilyen, tegyük hozzá gyorsan, mert pillanatnyilag az a helyzet, hogy a Salamon Ernô gimnázium alsó tagozatán létezik néhány művészeti osztály. A művészeti iskolát valóban létre kellene hozni, ehhez még a tanfelügyelôség akarata, meg hasonló apróságok szükségeltetnek. Ha azonban lesz is ilyen, aki volt valaha a könyvtárban, illetve fôleg annak emeletén, a színház mostani székhelyén, az tudja hogy ott csupa egymásba nyíló terem van, ami sok mindenre jó, kivéve azt, hogy iskola működjön benne. Node sebaj, a polgármester odaígérte, s ha netán a tanács majd másképp dönt, akkor ô lesz a bűnbak, aki mindent akadályoz.
A tájékoztató egészen más jellegű gyöngyszeme volt (a titkári állással kapcsolatban) ez: „a második álláshirdetésben azért volt lecsökkentve a szükséges közigazgatási tapasztalat idôtartama, mert nem tudták eldönteni, hogy az igazgatói tevékenység ide tartozik-e." Ha valaki nem tudná mirôl van szó: decemberben meghirdették a titkári állást, s a feltételek közt öt év közigazgatási tapasztalat szerepelt. Csak egy jelentkezô volt az állásra, így azt januárban újra meghirdették, de akkor már csak négy év tapasztalat szerepelt a kiírásban. Ha valakinek netán kételyei lettek volna: az öt évbôl azért lett négy év, mert nem tudták eldönteni, hogy az egyetlen jelöltnek (szándékosan nem írok jelentkezôt) a Közüzemek igazgatói székében eltöltött egy éve közigazgatási tapasztalatnak számítható-e. S hogy biztosra menjenek, inkább leengedték az öt évet négyre. Ezen túlmenôen persze nem volt semmi bunda az egészben, épp csak kicsit igazítottak a feltételeken, a jelölt méretei szerint. Tiszta munka.
Nem beszélve arról, hogy mennyire megnyugtató az, hogy ezentúl lesz bár egy ember a hivatalban, akinek a tevékenységébe a polgármester beleszólhat (lásd: „Azt is kiemelte polgármesterünk, hogy ez az egyetlen olyan tevékenység a hivatalban, amelybe a polgármesternek közvetlen beleszólása van; ha úgy érzi, hogy nem tud együttműködni a jegyzôvel, felléphet ellene."). Valahol csak el kell kezdeni, ugyebár.
Komolyra fordítva a szót: aki ilyen emeletes marhaságokat tud mondani (elnézést a kifejezésért), az nem lehet akárki. Akár tragikusnak is lehet nevezni, hogy egy ilyen ember vezeti ezt a várost. Avagy netán ezt érdemli a város? Azt hiszem ezen lehetne vitatkozni.
Árus Zsolt
Bolnáviában
Túl az Üveghegyen, és túl Románián létezik egy árnyékvilág, Bolnávia a neve, hol a földet fű helyett cement, a várfalakat fajansz borítja, és házak helyett szalonokban élnek lakói. Nem patriarchális társadalom ez, kommunákba szervezôdött, ahol az egyneműek jól elhatároltak a másneműektôl. A két nemen kívül – nevezzük ôket színes köpenyeseknek – Bolnáviában van egy harmadik nem is: a fehérköpenyesek. Nekik az ország egész területére szabad bejárásuk van, és kitűnô mimikával áldotta meg ôket a természet. Az arcizmaikat mozgató idegek valamilyen furcsa módon fehérköpenyük zsebével vannak összeköttetésben. A zseb legalján van a Marionett zsinege, s úgy lehet haragos-búskomorból nyájassá alakítani arcukat, ha valamely színes köpenyes odasomfordál melléjük, és nagyon jó kézügyességgel zsebükbe csúsztat egy, nem túl nagy méretű, téglalap alakú papírt. (Csakhogy a papírlap nagyságát érzékeltessem, ez a mi világunkban egy ötven- vagy százezres bankjegy méretével egyezik.) Vigyázni kell ám a papír méretére! Ha kisebb, akkor kisebb erôvel hat a Marionett zsinege, amely homlokegyenest más információt küld a mozgatóidegeknek, ôk pedig az izmoknak. Ilyenkor valami rövidzárlat vagy görcs áll be, ami napokig kínozza a fehér- és színesköpenyest. De nem lehetünk borúlátóak, tételezzük fel, hogy a legnagyobb rendben megy az egykezes játék, a papírlap is nyom a latban, és a reakció sem marad el: mosolygósra feszülnek az arcizmok, a szemek sarkában pedig megjelennek a nevetôráncok. Ilyenkor örvendhet Bolnávia színesköpenyes lakója, hisz a mosoly mellett szenet is kap két napja tartó hasmenésére. Aztán kezdôdhet elölrôl a zsebbe-dugósdi, hisz a jótékonyság folytán immár székrekedésben szenved, beöntést szeretne. Így megy ez: papírlap-szén, papírlap-beöntés...
Amúgy nem gyakori itt a gyomormenés. A fehérköpenyesek kezében van a kamra kulcsa, és ennek nincs madzagja, amit meghúzogatni. Bolnáviában minden színesköpenyes egyenlôbb, mint a fehérköpenyesek, s ebbôl kifolyólag tudják, hogy nem csaphatják el a hasukat. A fehérköpenyeseknek pedig külön hálásak azért, hogy nem viszik ôket a kísértésbe, kevés és korántsem étvágygerjesztô eledelt szolgálnak fel nekik.
Ez így tart pirkadattól sötétedésig. Ahogy feljön a hold, azonnal megváltozik a helyzet Bolnáviában: a lakók behúzódnak lakásaikba, a fehérköpenyesek pedig piaci kofákká vedlenek át: itt piacnap van minden áldott éjszaka. A kofák házról-házra járnak, és kínálják portékájukat: új köpenyt, papucsot, gyűrűt és nyakéket. Azt mondják, a Bolnáviával szomszédos Turcsiából hozzák. A színesek nyakra-fôre vásárolnak, fizetôeszközként, vagy talán csereáruként a mosolyfakasztó papír szolgál.
Késôbb a vásári ricsaj megszűnik, megjön a pap, és feladja a kenetet. Á, nem az utolsót, csupán az áldást, a mosolyhozót. Mert illik a fehérköpenyesek mosolyát mosollyal viszonozni akkor is, ha a színesek köpenyzsebében csupán a gravitáció húzza a Marionett-zsineget.
(Bolnávia a képzelet szüleménye. Bármely hasonlóság a mi világunkkal csupán az önök csapongó képzeletének műve.)
Balázs Katalin
Hivatali információk
A szokásos pénteki sajtótájékoztatón a következôket hozta a sajtó tudtára Pál Árpád polgármester:
* Az egykori Gép- és Cserealkatrész Gyárat (IUPS), valamint az Öntöde egy részét nemrég megvásárolta egy magyarországi vállalkozó, aki a csíkszeredai Tricohar tulajdonosa is. Itt is e név alatt fogja működtetni vállalkozását, nagyrészt készruhagyártással, illetve kötéssel foglalkozik majd. A IUPS egyik részlegében viszont ezután is gépgyártás lesz. Polgármesterünk szerint a vállalkozó beruházni akar; nem ígért csodát, viszont novemberig négyszáz személynek szeretne munkahelyet biztosítani. A két üzem adósságai a város felé törlesztve lesznek, ezek fejében az Öntöde átadja az egyik épületének emeletét, a IUPS pedig konténerekkel és egy színpad készítésével fogja törleszteni tartozásait.
* A polgármester elmondotta: tényleg ô utalt ki decemberben szolgálati lakást egy személynek. Azért tette ezt, mert az illetô már hét éve folyamatosan kereste ôt ezzel a problémával. Azt is hozzátette, hogy tettéért vállalja a felelôsséget.
* A kulturális központ a városé lesz, minden kulturális intézmény egyformán helyet fog kapni benne. Szó nincs arról, hogy bármelyik intézményt elônyben részesítenék.
Pál Hajnalka
Nekem ne csináljanak programot!
Meglepôdve olvastam a helyi sajtóban, hogy nekem mikor és hol van fogadóórám! Ugyanis én ilyet nem döntöttem el, s még kevésbé juttattam el a sajtóhoz, közlés végett. Éppen ezért a félreértések elkerülése végett sietek leszögezni: senki ne keressen engem az újságokban megjelölt helyen és idôben, mert nem leszek ott! A fogadóóráim továbbra is minden nap reggeltôl estig vannak, napközben a munkahelyemen, esténként pedig a lakásomon. S úgy mint eddig, ezután is bármikor szívesen meghallgatok bárkit, ha közösségi, vagy akár magánproblémával is megkeres. Azt sajnos továbbra sem tudom garantálni, hogy meg is oldom ezen gondokat, mert erômbôl legtöbbször csak egy tanácsra telik. Nincs mit tenni, egy tanácsos hatalma véges!
A városi RM(D)SZ-nek pedig a tudomására szeretném ezúton hozni, hogy örvendetesek tartom továbbra is, hogy belátta, a várost nem kell politikai szempontok szerint megosztani, s beleegyezett abba, hogy a 20 tanácsos közt osszuk fel a várost. Hogy ugyanezekbe a körzetekbe plusz egy körzetfelelôst meg egy választmányi megbízottat is kinevezett, annak észszerű okát nem látom, de úgy tekintem hogy az RM(D)SZ belügy, tehát nem szólok bele. De ugyanezen elv alapján megkérem ôket tisztelettel: ne csináljanak ôk sem programot nekem. Ami az én dolgom, azt bízzák rám.
Árus Zsolt, városi tanácsos
Segíts magadon...
Add meg uram, de most!
A nagy nyugatiasodó lendületben, igyekvésünkben összegyűjtünk mindent, ami rossz, és nem tudjuk hagyni a Balkánt. Sôt, a Nyugat és a Balkán között egy jó szokást is felcsíptünk: a siránkozást. Mert ugye, milyen szép házuk van Pameláéknak a Dallasban, bezzeg Amerikában az emberek minden nap étteremben ebédelhetnek, ôk megengedhetik maguknak. Hej, ha mi is úgy élhetnénk! – sóvárgunk, miközben elfelejtünk néhány apróságot: azok az emberek a nyugati munkamódszert betartva érték el a nyugati életszínvonalat. Ott kevés munkahelyen történhet meg, hogy a késôn érkezôk a folyosón összeütköznek a korán elmenôkkel, és az sem ismert arrafele, hogy félvállról szóljanak a betérôhöz, kiutasítsák kávé- vagy szivarszünetre hivatkozva. Bizony a gyertyafényes éttermi vacsoráknak ára van: ott is meg kell fogni a kapa nyelét.
Mit csinálunk mi idehaza? Bár nem kívánok azokról beszélni, akik megdolgoznak pénzükért, és azokról sem, akik képtelenek munkára, csupán az szúr szemet nap mint nap, amikor makkegészséges emberek állnak hoszszú sorokat munkanélküli segélyért, s miközben szidják a rendszert, a rossz gazdasági helyzetet, és irigykednek nagylábon élô szomszédaikra, háborognak a közmunka bevezetése ellen. Hogy ôk dolgozzanak a potom segélyért? Még ezt sem adja ingyen az állam? És a város nem segíti ôket? – kérdezik; két kézzel döngetve mellüket, az egyik segélyszervezettôl a másikig mennek, fennhangon hirdetve, hogy ôk rászorulók. Nem szégyellik egy pillanatig sem az önmagukra erôltetett státust.
Az ilyen kéregetôk között sohasem láttam azt a mozgássérült apukát, aki ki tudja, hogy teremti elô gyerekeinek a tanszerre, ruhára valót. És nem láttam az anyukát, aki három gyerekével már régóta várja haza férjecskéjét – aki ki tudja az ország melyik részében kóvályog munkakeresés címén – s szégyenlôsen meséli, hogy gyerekei imádják a krumplihajat úgy magára, nyersen.
Ôk nem kérnek, de mások helyettük is könyörögnek. Már elnézést, de ezt a magyar nyelvben élôsködésnek nevezik. Ennyi erôvel akár huszonegyezer ember állhatna sorban Gyergyószentmiklóson sírva, követelve a segítséget valakitôl... akárkitôl. Nem számít, csak adjanak.
Arról érdeklôdve, hogy milyennek minôsítik életüket, mennyire elégedettek e kisváros lakói, járókelôket vontunk kérdôre. Mondják el ôk, hogyan élnek, mit gondolnak, mások miért élnek jobban, vagy rosszabbul, mint ôk, és balkáni vagy nyugati módszer szerint dolgoznak-e a mindennapiért.
L. S., vállalkozó: Meg kellett dolgoznom azért, amim van, de nem bánom. Tulajdonképpen a munka szórakozás is lehet, ha az ember azzal foglalkozik, amit szeret. Ha akarunk dolgozni, van lehetôségünk rá, nem igaz, hogy nem lehet munkát találni. Csak keresni kell. Nekem is vannak alkalmazottaim, és tudják, hogy a munkájuk alapján fizetem ôket. Így nekik is megéri, hogy jobban dolgozzanak. Úgy érzem, ahhoz képest, hogy mennyit dolgozom, jól élek.
V. B., nyugdíjas: Azok élnek most jól, akik a forradalom után rögtön vállalkozásba fogtak. Ügyesek voltak, megérdemlik azt, amit össze tudtak gyűjteni. Akkoriban jobbak voltak a lehetôségek. Csak azokra haragszom, akikrôl tudom, hogy mindent összelopkodtak a forradalom után, ami a kezükbe került. Szerintem aki becsületesen dolgozik, meg tud élni most is. Hiába vannak nagy igényeink, el kell fogadnunk, hogy a gazdasági helyzet egyre rosszabb. A segélykérôkrôl pedig az a véleményem, hogy szemtelenek. Van olyan szomszédom, akirôl tudom, hogy nincs munkahelye, és segélyekbôl él, de hiába kértem, hogy pénzért segítsen nekem apróbb munkákban, nem vállalta el. Egyrészt igaza van neki is. Minek dolgozzon, ha vannak olyanok, akik anélkül is fizetik? Az ilyeneket kellene meggyôzni, hogy ne osztogassák csak úgy a pénzt, mert ennek az az eredménye, hogy sokan elvárják, hogy kapjanak.
P. I., eladó: Kaphatnék több fizetést azért, amennyit dolgozom. Az én munkám nagy pontosságot igényel, nem késhetek, és nem jöhetek el hamarabb a munkahelyrôl. Nem hibáztatom a fônökömet az alacsony fizetésért, mert ô sincs sokkal jobb helyzetben, mint én. Én pedig csak ehhez értek, nem kereshetek más munkát.
Sz. L., munkanélküli: Már jó ideje nem dolgozom, már nem kapok segélyt sem. De mit tehetnék, az én koromban már nem könnyű munkát találni. Bízom benne, hogy idôvel jobb lesz a helyzetem, csak találok valami munkát. Fôleg nyaranta, olyankor szoktam idénymunkát találni. A feleségem jól keres, így nem éhezünk. Segélyszervezetekhez még nem fordultam, annyira azért nem vagyok bajban. És szégyellném is. Felháborít, hogy sokan abból élnek, hogy hetente kunyerálnak valakitôl. Persze nem adnak semmit cserébe, természetesnek veszik, hogy rajtuk segíteni kell. Pedig nincsenek rosszabb helyzetben, mint én.
P. Á., polgármester: Romániai szinthez viszonyítva városunkban átlagos az életszínvonal. Viszont '90 után abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy a kapcsolatokon keresztül rengeteg segélyt kaptunk. Ennek az – városunk méretéhez képest – aránytalanul sok segélynek tulajdonítható, hogy sokan nem is néznek munka után. Egyszerűen nem motiváltak, hogy dolgozzanak, hiszen anélkül is megkapják a fennmaradásukhoz szükségeseket. Én is elmondhatom, hogy tavaly augusztusig munkámhoz képest a létminimumhoz szükséges fizetést kaptam. Akkor emeltek a béremen, már fizetésnek tudom nevezni, amit kapok.
Balázs Katalin, Pál Hajnalka
Szerencsére nem órabérrel fizetik a tanácsosokat
Tizennégy óra tanácsülés
Az elmúlt egy hét alatt két tanácsülésre is sor került, és mindkettô meglehetôsen hosszúra sikeredett. Az összesen tizenkilenc napirendi pont megvitatása tizennégy és fél órát emésztett fel a tanácsosok és más érdeklôdôk életébôl.
Csütörtökön a februári rendes tanácsülés tizenhat napirendi ponttal, éjszaka fél egyig tartott. Miután elhangzottak a napirend elôtti felszólalások, elsôként az új hivatali titkár személyét kellett jóváhagynia a tanácsnak, hogy majd – miután a prefektus is beleegyezik – márciustól hozzáláthasson tevékenységéhez. Mondani sem kell, hogy hosszas vita elôzte meg a titkos szavazást, hiszen nem mindenki értett egyet azzal, hogy törvényesen, helyesen történt az álláshirdetés és a versenyvizsga. Arról se minden tanácsos volt meggyôzôdve, hogy Nagy István lenne a megfelelô személy a titkári állás betöltésére. Volt, aki felemlegette a titkárjelölt múltját, s azt is, hogy nem egyszer szembefordult a közérdekekkel. Nagy István sem hagyta szó nélkül a személyét ért vádakat, így már-már veszekedéssé fajult ez a napirendi pont. Végül csak megszavazták az új titkárt: tízen mellette, heten ellene szavaztak, két személy pedig tartózkodással jelezte, hogy nem tudott dönteni. A jogi személyek épületadóinak módosítása után arról döntött a tanács, hogy a tavalyi állami szubvencióból megmaradt kétmilliárd nyolcszázmillió lejt – amit vissza kellene utalni az államnak, ha nem volna, mire költeni – a Közüzemek kapja meg fűtéstámogatásra. Rögtön ezután következett egy újabb, hosszas vitát elôidézô napirendi pont. Ez a határozattervezet arról szólt, hogy a szemételszállítás díját a lakók adóként kellene befizessék. Az ideiglenes titkár még a vitát megelôzôen elmondta, hogy értelmetlen és törvénytelen lenne ezzel a témával foglakozni, mivel a kezdeményezôje két intézmény volt – a Közüzemek és az Amôba Öko Központ –, amelyeknek nem áll jogában ezt tenni. Mivel a tanácsosaink igen kedvezônek találták ezt a tervezetet, parázs vita alakult ki az elnapolásról. Végül úgy határoztak, a lehetô legrövidebb idôn belül dönteni kell errôl – ezért volt szükség újabb ülés összehívására, hétfôre. Miután elcsendesedett a téma körüli vita, újabb napirendi pont megbeszéléséhez látott a testület. Rövid idôn belül jóváhagyták a tavalyi költségvetés végrehajtását, és azt is megszavazták, hogy az inkubációs központhoz szükséges harmincezer eurónyi összeget a legelôgazdálkodástól veszik el, cserébe kétszáz köbméter fa kitermelésére adnak engedélyt. A kedélyek csillapítása végett arról is biztosítottak mindenkit, hogy ezt a famennyiséget nem a közbirtokosság, vagy magánszemélyek erdejébôl fogják kitermelni. Ismét egy olyan téma került asztalra, amit csak hosszas véleménynyilvánítások után szavaztak meg választottaink. Ez a napirendi pont a garázslebontásokról szólt. Kiderült, hogy korántsem nevezhetô aprónak ez a probléma, hiszen az egyik óvoda idén már nem kapott működési engedélyt, éppen a területére felépített garázsok miatt. A szakbizottság döntése alapján szám szerint 161 ilyen építményt kell sürgôsen lebontani. Ezek óvodák, kazánházak udvarán, trafóállomások, villanyoszlopok környékén vannak felhúzva. A végsô döntés értelmében elsô lépésként ezeket fogják lebonta(t)ni, a tervek szerint május elsejéig. Eddig megkapják a felszólítást az építmények tulajdonosai, abban az esetben, ha ôk nem bontják le a – sok esetben akár istállónak is használt – garázsokat, a hivatal teszi ezt meg. Az áprilisi tanácsülésen fog dönteni a tanács arról, melyek lesznek azok a területek, amelyeken pénzért lehet garázshelyet igényelni, és ugyanekkorra fog elkészülni a típusgarázsok terve is. Újabb szélcsend következett, három Gyilkos-tó környéki terület hosszú távú bérbeadásáról – négyzetméterenként tizenötezer lejért –, valamint egyes magáningatlanokhoz tartozó állami területek magánkézbe juttatásáról döntöttek a városatyák. Újabb viharos téma volt a hivatali alkalmazottak fizetésének élelmiszerjegyekkel való kiegészítése. Mivel még nincs költségvetés, nem lehet tudni, mennyi pénz jutna erre, de a döntés megszületett. Ha a határozatot végrehajtják, akkor a hivatal alkalmazottainak eddigi kétmilliós átlagfizetése körülbelül hétszázezer lejjel fog emelkedni. Ez a – hétköznapi nyelven kajabonként ismert – élelmiszerjegy csak a ledolgozott napokért jár, és nem részesül benne sem a polgármester, sem az alpolgármester. Ezt követte egy újabb napirendi pont, amelyben a kulturális központ vezetôi állásainak meghirdetését kellett szabályozzák a tanácsosok. Számos hozzászólás után a testület úgy döntött, hármas csoportok pályázhatnak az állásokra, legalább kettôjüknek felsôfokú végzettséggel kell rendelkeznie, és alapos működtetési, költségvetési tervet kell kidolgozniuk. Azt szerették volna elérni a tanácsosok, hogy mikor sikerül hivatalosan átvenni a művelôdési házat, a kulturális központ is elkezdhesse működését. Ezt valószínűleg nem tudják megvalósítani, hiszen a hétfôi tanácsülésen a polgármester ezen határozat meghozatalának elnapolását kérte. Ugyanezen a hétfôi, rendkívüli tanácsülésen négyórás vita után megszavazták a hulladékgazdálkodásra vonatkozó határozatot – amely mellesleg ugyanúgy volt elôterjesztve, mint pénteken. E határozat értelmében áprilistól mindenki, aki fél évnél több ideig tartózkodik Gyergyószentmiklóson, „szemétilletéket" kell hogy fizessen, egy hónapra hétezer lejt. Ez az összeg a tulajdonképpeni szemételszállítás díja. Ezenkívül még háromezer lej kifizetésére van szükség, hogy nemsokára új, zárható kukákba hordhassuk a hulladékot, és új, működôképes autókkal szállíthassák azt el. Ezt az illetéket csak ideiglenesen kell fizetni, amíg a Közüzemek meg tudja valósítani a fejlesztést. Ezzel a határozattal elkerülhetô lesz az, hogy csak azok fizessenek a szemétszállításért, akiknek szerzôdésük van a Közüzemekkel. Cserébe a Városgazdálkodási Vállalat a város minden részérôl rendszeresen el fogja szállítani a szemetet, s az utcaseprést is átveszi.
Pál Hajnalka
A március 15-i rendezvények programja
Március 13., kedd
16.30 – Március 15. emléke címmel szavalóverseny a Salamon Ernô Gimnázium V–VIII. osztályos tanulóinak részvételével, Borsos Enikô és Farkas Katalin tanárnôk szervezésében.
Március 14., szerda
11.00 – Megemlékezô ünnepség a 4. sz. Általános Iskolában;
14.00 – 1848, Te csillag című versműsorral emlékezik a Fogarassy Mihály Általános Iskola a nagy eseményre. Szathmáry Magdolna tanárnô összeállítása;
15.00 Régi magyar nemesi címerek – Sárkány Ferencz kiállítása a művelôdési ház 40. sz. termében;
16.30 Díszműsor a Korona nagytermében:
– Domokos Pál Péter Nôi Kar – karvezetô Páll Ibolya;
– Blockflöte és énekcsoport – a Salamon Ernô Gimnázium tanulói;
– Ipartestület férfikara – karvezetô Ambrus Éva;
– Hóvirág Néptáncegyüttes – vezetik: Antal József és Szász Ferencz;
– Irodalmi- és versösszeállítás Petôfi költeményibôl – összeállította és rendezte Veress Ilka X. oszt. tanuló, elôadják a Salamon Ernô Gimnázium Széchenyi Körének versmondói. Betanította Patek Mária tanárnô.
– Műsorvezetô: Bicsak Tibor.
Március 15., csütörtök
8.50 Rendhagyó történelemóra a szabadságharcról a Salamon Ernô Gimnáziumban a Földváry Károly Hagyományôrzô Társaság részvételével.
Szervezi: Rokaly József.
10.00 A honfoglalás kori rézművesség felelevenítése Tölgyesi Béla rézműves munkáiban a Népművészeti Alkotóházban. A kiállítást megnyitja: Kis Portik Irén.
11.00 Az Ora International Galéria megnyitó ünnepsége a Gábor Áron u. 8 sz. alatt, Dézsi Zoltán és Balázs József szervezésében.
12.00 Bicskey Zsolt festôművész ÔRZÔK című kiállítása a Tarisznyás Márton múzeumban;
12.00 Ünnepi megemlékezés 1848-ról a Batthány Ignác Szakközépiskolában, Pál Anna, Nagy Katalin és Gyôrfy Márta tanárnôk szervezésében;
13.00 Ünnepi megemlékezés a Kós Károly Általános Iskolában;
15.00 Ünnepi szentmise, majd ökumenikus imádságok a római katolikus templomban;
16.00 Koszorúzás a Petôfi és Kossuth szobroknál.
Ünnepi beszédet mond Rokaly József, az RMDSZ városi szervezetének elnöke, Pál Árpád polgármester, magyarországi meghívottunk, dr. Garda Dezsô parlamenti képviselô és Dézsi Zoltán, Hargita megye alprefektusa.
Versmondók: Balázs Csilla X., és Borbély András XII. oszt. tanulók.
'48-as dalokat ad elô az Ipartestület férfikara. Karvezetô: Ambrus Éva.
A tekerôpataki fúvószenekar az eseménynek megfelelô dalokkal tiszteleg.
17.00 Körmenet indul a temetôbe, ahol Bíró Sándor református lelkipásztor és Hajdó István fôesperes plébános igét hirdetnek.
Az RMDSZ városi szervezete, Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatala
Felkérés
AZ RMDSZ gyergyószentmiklósi szervezete tisztelettel felkéri mindazokat, akik március 15-én a szobroknál és/vagy a temetôben a kegyelet koszorúit óhajtják elhelyezni, jelezzék szándékukat március 12. déli 13.00 óráig a városi RMDSZ-székházban.
Rokaly József, az RMDSZ városi elnöke
Vissza kell adni az elállamosított ingatlanokat
Utcára kerülhetnek a vállalkozók?
Panaszkodtak a központban üzlettel rendelkezô kereskedôk, hogy a tavalyi határozatok ellenére sem tudták megvásárolni az egykor elállamosított ingatlanokat, amelyekben üzleteiket működtetik. Pedig tanácsi döntések születtek – az 1999/133-as törvény értelmében –, amelyek alapján eladhatókká váltak ezek a felületek. Rengeteg vitának szolgált témájául ez az ügy, a vállalkozók gyakran keresték meg a polgármestert emiatt, és az a tanácsülés is viharos volt, amelyen végül megszületett a döntés az eladások módozatáról. De a tanácsi határozattal még korántsem oldódott meg a kereskedôk problémája. Következett az ingatlanok felértékelése, az ehhez szükséges összegeket az üzlettulajdonosok fizették. Nemcsak az épületek értékét mérték fel, hanem meg kellett osztani a felületeket, hiszen ezek általában egy telekkönyvi szám alatt szerepelnek. Ez persze minden vállalkozónak újabb pénzkiadással járt. És miután – annak rendje s módja szerint – mindent kifizettek, minden szükséges iratot megszereztek, a polgármester mégsem írta alá a szerzôdéseket. Azaz nem az egészet.
A kereskedôk most nagy bajban vannak. A február 14-i Hivatalos Közlönyben megjelent egy új törvény, amely szerint az egykor elállamosított ingatlanokat vissza kell adni tulajdonosaiknak, vagy ezek örököseinek. Így reménykedni sem tudnak, hogy a város elsô embere egyszer csak meggondolja magát. De nem ülnek ölbe tett kézzel, kérést nyújtottak be a hivatalhoz, amelyet szerkesztôségünkbe is eljuttattak. Az alábbiakban ezt tesszük közzé:v
„A 37/2000 számú határozattal – a 133/1999 számú Törvény alapján – a helyi tanács elhatározza egyes kereskedelmi felületek eladását a jelenlegi bérlôk számára. A mi társaságaink azok közé tartoznak, akik esetében következett volna, hogy megvásárolják a jelenleg bérelt felületeket. A 38/2000 november 30-i határozattal a helyi tanács jóváhagyta ezen ingatlanok eladási árát is, következett volna, hogy a fellebbezési határidô eltelte után önök aláírják az adásvételi szerzôdéseket.
Meglepetéssel állapítottuk meg, hogy a fent említett idôszak elteltével önök csak egyes érdekelt cégek adásvételi szerzôdéseit írták alá (általunk ismeretlen kritériumok szerint választva ki), kevésbé a mi szerzôdéseinket, annak ellenére, hogy többször is szorgalmaztuk ezt. Úgy tekintjük, hogy a 37-es és 38-as határozatok a benne foglalt minden helyiségre érvényesek, önök a törvény által kötelezve vannak a helyi tanács által hozott minden határozat teljes végrehajtására, a határozatokra vonatkozó saját véleményüktôl függetlenül. Az összes adásvételi szerzôdés alá nem írásával önök megszegték a törvényt, de – ami még súlyosabb – tetemes anyagi kárt okoztak nekünk, vagyis veszélyeztetik cégeink létét, és az általunk alkalmazott jelentôs számú személy munkahelyét. Következményképpen, a lehetô legrövidebb idôn belül kérjük, alkalmazkodjanak a Gyergyószentmiklós Helyi Tanácsa által hozott 2000 évi 37-es és 38-as határozatokhoz. Ellenkezô esetben az illetékes igazságügyi szervekhez kell folyamodjunk.
Maradunk annak reményében, hogy teljesítik kérésünket, és nem lesz szükség ilyen drasztikus lépésekhez folyamodni."
A kérés aláíróinak még feltettünk néhány kérdést ezzel kapcsolatban. Az üzlettulajdonosokat egyszerű volt elérni, hiszen szinte mindegyik a pultja mögött állt elárusítói minôségben – talán ez elárul egyet s mást anyagi helyzetükrôl. Meglepô módon nem is a kidobott pénz miatt voltak elkeseredve, inkább azért aggódnak, hogy az utcára kerülhetnek az alkalmazottaik.
Bíró Erzsébet, a Fortuna (központi zöldségüzlet) tulajdonosa: Nem értem, hogy miért tartozom épp azok közé, akik nem vásárolhatták meg a felületet, hiszen a polgármester ezt semmivel sem indokolta. Már egy éve benyújtottuk a kérést a 133-as törvény alapján. Most, hogy megjelent az a törvény, hogy visszaadják a volt tulajdonosoknak az épületeket, semmi esélyünk nem maradt a megvásárlásra. Majdnem ötmilliót fizettem a felértékelésre és megosztásra, ha nem tudom megvásárolni a helyiséget, ez fölöslegesen kidobott pénz marad. Ezenkívül csempéztünk, évente meszeltünk a helyiségben. Ha ezt is felszámolnám, hatalmas öszszegre rúgna, mivel egy meszelés körülbelül 4–5 millióba kerül... Csak azt szeretném, hogy amíg nem tisztázódik ki ez az ügy, legalább házbért ne fizettessenek, így valamelyest kárpótolni lehetne azt, amit eddig az épületre költöttünk.
Portik Mária, Csemege üzlet: Az elsôk között jelentkeztem a hivatalban. Tavaly márciustól járom ezt a kálváriát, eredménytelenül. Idén január 11-re kaptam kézhez a telekkönyvi kivonatom, amit a polgármesteri hivatal készített el, azóta háromszor voltam elutasítva, mivel visszaigénylô jelentkezett az épületre. Rengeteget fektettem az épületbe; nekünk, kisvállalkozóknak nagyon sokat jelent, hogy nyolcmillió lejt csak úgy kifizessünk értelmetlenül. Múlt pénteken jártunk a polgármesternél legutóbb, de akkorra már megjelent az új törvény, így ismét nemleges választ kaptunk. Viszont szóban elhangzott, hogy a befektetett összegekért kárpótolnak azzal, hogy nem kell házbért fizetnünk. Hogy mi lesz tovább, nem tudom. Abba a helyzetbe kerültünk, hogy nem tartozunk sem a közüzemekhez, sem a polgármesteri hivatalhoz, tulajdonos pedig még nincs... Attól félek, hogy az utcára kerülünk; ez a legnagyobb gond, mert én még szeretnék dolgozni.
Az egykori Gulliver-ingatlanban most több üzlethelyiség is helyet kap. Az üzletek tulajdonosai együtt, közös erôvel próbálták elérni céljukat, eddig eredménytelenül.
Izsó György, az Izsó Universal tulajdonosa: Két éve próbáljuk megvásárolni a helyiséget, most már reményünk sem maradt. Azt mondta a polgármester, hogy amikor el lesz döntve a felületek eladása, mi is megvásárolhatjuk. De nem írta alá a szerzôdést. Nagyon szeretném tudni, milyen alapon döntötte el, hogy kik vásárolhatták meg a helyiségeiket, és kik nem. Ötmilliót fizettünk a felértékelésre, a megosztás is pénzbe került, és nem hiszem, hogy valaki kárpótolna ezért. Úgy tudom, valaki kárpótlást kapott az épület emeletéért, s néhányan perre is mentek, mert nem jól osztották fel az emeletet egymás közt. De arról nem tudok, hogy a földszintért jelentkezett volna valaki. Még az egyik hivatali alkalmazott is azt mondta, nekünk biztosan aláírják a szerzôdést, mert nincs visszaigénylô.
Kentelki Julianna, a Gulliver Kft. tulajdonosa: Harmincheten indultunk az üzlethelyiségek megvásárlásáért. Szakbizottsá- gok gyűlésére, tanácsülésekre jártunk. Az általam bérelt helyiségre február 12-ére készült el a telekkönyvi kivonat, azután egy hétig naponta jártunk a hivatalba, a polgármester csak egyszer fogadott. Addig húzta-halasztotta a megbeszélést más ügyekre hivatkozva, hogy 14-én megjelent az új törvény a Hivatalos Közlönyben. Ezt elénk tette, hogy olvassuk el, s azt mondta, hogy attól a perctôl nem írhatja alá a szerzôdést. Nem tudom, miért maradt ki ez az ingatlan az eladásból, mikor még tulajdonos sem jelentkezett... Sok minden felmerül a kereskedôkben, hogy miért csak egyeseknek sikerült aláíratni a szerzôdést. Az én helyiségem felértékelése két és félmillióba került, ezenkívül a megosztásért is fizettem. Itt nem is annyira pénzrôl, mint inkább az emberek munkahelyérôl van szó. Lehetetlen helyzetbe kerültünk, mert tulajdonos még nincs, nem tudjuk, mi fog történni. Ezt a másféléves kálváriát, amit végigjártunk, senkinek sem kívánom. Dézsi Zoltánt is megkerestem ebben az ügyben. Ô nagyon sajnálta az esetet, hogy a városban ilyen megkülönböztetés történt, és hogy a polgármesternek ilyen rossz tanácsadói vannak, ilyen rossz döntéseket hozott. Pál Árpád arra hivatkozik, hogy azért nem írta alá a szerzôdést, mert késôn vittük a papírokat. Hát kérdem én: vajon azok hazudnak, akiknek nem írta alá a szerzôdést, vagy ô?
Albert Margit, a Discret ruhásüzlet tulajdonosa: A polgármester számtalan esetben visszautasított, mindig talált valamilyen kifogást. Már napok óta kész volt a telekkönyvi kivonat, de még mindig nem volt hajlandó aláírni, közben a tanácstagokat telefonon hívatta be a velük kötendô szerzôdések aláírására. Mi pedig fél nyolctól egyig vártunk a hivatalban, mégsem történt semmi. Azzal magyarázkodott, hogy nem tudna az egykori tulajdonosok szemébe nézni, ha aláírná a szerzôdéseinket. Hát erre az épületre még nem jelentkezett tulajdonos. Nem értem, miért kellett nekem fizetnem a megosztást, s még nyugtát sem kaptam róla. Csak azt szeretném megkérdezni a polgármester úrtól, hogy esténként nyugodtan tudja-e lehajtani a fejét?
Pál Árpád polgármester álláspontját ebben az ügyben az az írás tükrözi, amelyet a hétfôi tanácsülésen tett le a tanácsosok elé. Az alábbiakban ebbôl idézünk.
„A kereskedelmi felületek eladását célzó tanácshatározatok (37-es, 38-as 2000-bôl) eredményeként kialakult helyzet késztetett arra, hogy még egyszer írásban is rögzítsem mindazt, amit az ötlet megszületésétôl következetesen kijelentettem, fenntartottam és fenntartok e pillanatban is! (...)
Amennyiben nem a város egészének, vagy legalábbis nagy részének az érdekeit szolgáló határozatok születnek, eltérünk az alapelvtôl, melyre mindannyian esküt tettünk.
Alapelvek, amelyek miatt nem szabadott volna megszülessenek a határozatok:
1. A magántulajdon szent és sérthetetlen – a szocialista társadalom gyakorlata próbálta feledtetni ezt az alapelvet. Az eltelt tíz év alatt a romániai törvénykezés folyamatosan próbálta és próbálja újra jogerôre emelni az alapvetô emberi jogokat (...). Ezzel szemben Gyergyószentmiklós város vezetése tíz év után ezen elveket figyelmen kívül hagyva hátrányos helyzetbe hozta a jogos tulajdonosokat, vagy örökösöket. (...)
2. (...) Tudott dolog, hogy semmilyen köztulajdonban levô létesítmény nem képezheti garancia tárgyát. Így a visszaigénylések után a megmaradt ingatlanok biztosíthatták volna ezt.
4. A megoldást a bérszintek esetleges egységes kiigazítása és a befolyó bérek rendeltetésének a leszabályozása és ellenôrzése jelentette volna.
5. Ha a történelmi városközpontban ilyen fajta elônyös helyzetbe hozzuk az érintetteket, mit ajánlunk a többi vállalkozónak, egységnek, akik esetleg még nehezebb helyzetben vannak.
8. Amennyiben az eladott felületek ellenértékét csak önfinanszírozásos beruházásokra fordítjuk, nem merem leírni, mi az, amit megvalósítunk belôle, és még ha arra is gondolok, hogy a törvényszéki döntések után kártalanítást is kell eszközöljön az önkormányzat, az már kész tragédia.
9. Tulajdonképpen a 9-es pontban megfogalmazottak hoztak nehéz helyzetbe, és történt a részleges aláírás. Ez gyakorlatban azt jelentette, hogy a birtokunkban levô információkra alapozva elhalasztódott (én nem megtagadtam az aláírást) azon szerzôdések aláírása, ahol a volt jogos tulajdonosok ismertek, egy részük közöttünk él ma is. Ha ezek a lehetôségek nem mutatkoztak volna, tettem volna azt, amit tennem kellett volna, megtámadni a határozatot, amelyet továbbra is elhamarkodottnak, etikátlannak és törvénytelennek tartok."
* * *
Egyszóval: polgármesterünk úgy gondolja, nem kellett volna meghozni azt a két határozatot, amelyek után megindult a lavina. A kereskedôk pedig magukénak szeretnék tudni azokat a helyiségeket, amelyekben már évek óta folytatják tevékenységüket, és jó néhány személynek adnak kenyeret. Az egykori tulajdonosoknak is vannak jogaik, tény, hogy nem lehet csak úgy elvenni tôlük azt, ami valaha az övék volt. Csak nehogy az legyen a vége, hogy olyanok kapják meg az épületeket, akiknek soha nem is volt közük hozzá...
Pál Hajnalka
Régi kárvallottak – új törvénytervezet
2001. február 20-án a Képviselôházban napirendre tűzték a Dacia gépkocsira elôfizetett kárvallottak kártérítési igényét szabályozó törvénytervezetet, melyet ezelôtt egy esztendôvel dr. Garda Dezsô és Pécsi Ferenc országgyűlési képviselôk fogalmaztak meg. A törvénytervezetet már a kormány visszautasításra javasolta, városunk képviselôjének az érvelése végül is meggyôzte a Képviselôház tagjait a törvény érvényesítésének fontosságáról, s így egyöntetű szavazattal a Képviselôház tagjai a törvénykezdeményezést visszaküldték a pénzügyi bizottság elé azzal a céllal, hogy keressenek megoldást a kárvallottak igényeinek a megoldására. A következôkben dr. Garda Dezsô parlamenti beszédét mutatjuk be:
Elnök Úr! Képviselô Hölgyek és Urak!
A törvénytervezet kezdeményezôjeként kérem hallgassák meg érveimet törvényünk érvényesítése érdekében.
A pénzügyi bizottság jelentésében arról olvashatunk, hogy a törvénytervezet kidolgozóinak figyelemmel kellett volna lenniük a közpénzekre vonatkozó 72/ 1996-os számú törvényre, mely kimondja, hogy ilyen jellegű törvények megszövegezésekor az anyagi forrásokat is meg kell jelölni, ennek hiánya esetén a törvény alkalmazásával kapcsolatos költségeket bele kell építeni a költségvetésbe. A bizottságnak ilyenirányú megközelítése teljesen téves, mert mi a kártérítés forrásának az állami tulajdonban lévô bankintézmények és a Letéti és Takarékpénztár profitjából létrehozott pénzalapot jelöltük meg. Az sem volna hiba, ha a költségvetésbôl kártérítenék a kárvallottakat, akiknek pénze a nemzeti bankon keresztül bekerült a költségvetési körforgásba és a nemzetgazdaság különbözô ágazataiban lett felhasználva.
A pénzügyi bizottsági jelentés második pontjában azt írják, hogy a gépkocsi-igénylôk és az IDMS (a gépkocsik szétosztását végzô vállalat) között nem létezett írott szerzôdés, csak nyilvántartás és elôjegyeztetés. Ez az értelmezés nem más, mint a tények rosszindulatú elferdítése. Tudjuk, hogy a Pénzügyminisztérium 1976-ban létrehozta a 8000-es számlaszámot a gépjárműre való elôfizetés érdekében és a Polgári Törvénykönyv 1294-es és 1295-ös cikkelyei alapján, az így megkötött ügyletek kimerítik ugyanazon törvénykönyvnek a 968-as cikkelye által elôirt, kétoldalú szerzôdés érvényes jellegét.
A károsultak nem megtakarításként helyezték el pénzeiket a Letéti és Takarékpénztárban, hanem azért az egyedüli és jól meghatározott célból, hogy Dacia személygépkocsit vásárolhassanak. Az illetô összeg befizetése és bejegyzése után a Letéti és Takarékpénztár elküldte nyilvántartásait az IDMS-nek, mely kibocsátott egy tudomásulvételt szolgáló és ugyanakkor országos szinten központosított eladási sorszámot tartalmazó okmányt. Állítani lehet, hogy a letétbe helyezés az értesítés, és a sorszám minden kétséget kizáróan bizonyítja a román állam és az állampolgárok közötti szerzôdés létét.
A Letéti és Takarékpénztár által kiadott 14804-es számú értesítésbôl megtudjuk, hogy az autóvásárlásra befizetett összegek a Román Nemzeti Bankon keresztül bekerültek a nemzeti körforgásba. Ugyanakkor kitűnik az is, hogy 1989 elôtt más kamatlábakat alkalmaztak a takarékbetéteknél és mást az autóvásárlás céljára letett összegekre. Más szóval, amint azt a törvényelôkésztô tanács véleményezése is mutatja a polgári szerzôdések helyét átvették a kommunista állam által kiadott törvényes elôírások.
Ebben a tárgykörben felsorolhatjuk a legfelsôbb bíróság két határozatát a 42-est 1992-bôl és a 92-est 1992-bôl. Ugyancsak meg kell említenünk azon minisztériumközi bizottság javaslatait, melyet a volt miniszterelnök Radu Vasile nevezett meg, mely javaslatok még mindig a kormány döntésére várnak.
Egy másik érdekes tény az is, hogy a Letéti és Takarékpénztár még 1992-ig elfogadta a 70 000 lejes letéteket a Dacia személygépkocsi ellenértékeként, és nem kérte azt a 164 400 lejt, mely az 1909-es számú kormányrendelet 97. cikkelyének 2. bekezdésében ezen személygépkocsi áraként volt megállapítva. Mindezek ellenére az 1990 és 1992 közötti idôszakban senki sem vehetett át a Comautosport lerakataiból személygépkocsit, és nem is volt értesítve, hogy már nem vásárolhat a régi áron.
A jelentés 3. pontja nagy cinizmussal azt állítja, hogy a betéteseknek bármikor jogában állt visszavonni a letett összeget. Ellenben ha ezt megteszik, akkor egyfelôl az abban az idôben érvényben lévô törvények értelmében elvesztették volna a kamatot, másfelôl elvesztették volna azt a lehetôséget, hogy személygépkocsit vásárolhassanak, mely akkor is, és most is, számos család nagy álma. És ne felejtsük el, hogy visszavonva a letéteiket hozzájárultak volna az állam igazságtalan meggazdagodásához, mely jogilag megengedhetetlen.
Végezetül meg kell még említenem azt a Lengyelországi példát, mikor hasonló esetben az állam gyors és méltányos kárpótlással szolgált a volt betéteseknek. Ugyanakkor említésre méltó az a tény, hogy a kárvallottak képviselôi már az Európai Emberjogi Bizottsághoz fordultak, és ezen bizottságnak a Román államra vonatkozó kedvezôtlen döntése hozzájárulna Románia nemzetközi megítélésének a további romlásához.
Következésképp a jelen törvénytervezetet úgy kell értelmeznünk, hogy nem csak egyes személyek jogait óhajtja érvényesíteni, hanem magát a jogrendet és az alkotmányosságot.
Képviselô Hölgyek és Urak!
Az elhangzottakat figyelembe véve kérjük, hogy szavazatukkal segítsék elô a törvénytervezet megszavazását.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Tárgyalások a pokolban
Bár már ezelôtt két héttel megalakult a Kelemen Attila, Tamás Sándor és Garda Dezsô képviselôkbôl, illetve Pete István szenátorból álló RMDSZ-es tárgyalócsoport, reális megbeszélésekre a Társadalmi Demokrácia Pártjával a földtörvény módosítással és az erdôk visszaadásával kapcsolatban mégiscsak a múlt héten került sor. Mivel ezelôtt 10 nappal Ianculescu képviselô úr jelentôs engedményekre volt hajlandó velünk szemben, pártja leváltotta a tárgyalóbizottság élérôl, helyébe Alexandru Lăpusant nevezte ki. A volt mezôgazdasági miniszter hétfôn jelezte nekem, hogy a Társadalmi Demokrácia Pártja részérôl ô vezeti a tárgyalásokat, de ezekre valószínűleg csak szerdán fog sor kerülni. Talán ezért ért oly váratlanul az, hogy délben egy órakor (miután hosszú beszéd után sikerült kiharcolnom a Dacia személygépkocsit meg nem kapó személyek kártérítését szolgáló törvénytervezetünket, a leszavazás veszélyétôl, és amit a plénum szavazata révén visszautaltak a bizottságba) a tárgyalóterembe hívtak.
Alexandru Lăpusan bevezetô beszédében jelezte, hogy egyszer s mindenkorra már meg kellene oldani a földek és erdôk visszaadását és ezt egy harmadik, általuk kidolgozott törvénynek kellene tartalmaznia. Mi jeleztük, hogy a Lupu féle törvényt jónak tartjuk, és ennek minél gyorsabb végrehajtásához ragaszkodunk. Ennek ellenére elôkerült a Társadalmi Demokrácia Pártjának a törvénytervezete, melyrôl mégiscsak kénytelenek voltunk tárgyalni. Az elsô, ami kezdeményezésükbôl meglepett, az az ún. általában, „de regulă" szó volt, ami azt jelenthetné, hogy nem mindig az ôsi helyen adnák vissza az igényelt területet. A püspökségek által visszaigényelhetô termôföldet 100 hektárról 50 hektárra csökkentették. Érveinknek köszönhetôen végül is elfogadhatónak tartották a 100 hektárt. Jeleztük azt is, hogy a Lupu törvénybôl kimaradtak az ún. „filliálák", amit hosszas vita után végül is elfogadtak.
A magánerdôk esetében a határt megpróbáltuk 20 hektárra felemelni, persze sikertelenül.
A legnehezebb témának azonban a közbirtokosság kérdésköre bizonyult. Értésükre adtam, hogy a közbirtokossági vagyon korlátozása fôleg a román vagyonközösségeket érinti, hiszen míg mi csak 200 000 hektárt kapnánk viszsza, addig az „obsti de mosneni", „obsti de răzesi"-nek és az erdélyi román közbirtokosságoknak visszajáró terület nagysága 810 000 hektárt tesz ki. Jeleztem azt is, hogy milyen veszteséget jelentene a párt nemzetközi megítélésének a visszarendezôdés. Ugyanakkor azt is elmondtam, hogy magát szociáldemokratának tartó párt nem lehet ellensége annak a közbirtokosságnak, mely segíti a települések szegényebb lakóit, az iskolát, a tehetségesebb tanulókat. Minden érvelésem hiábavaló volt.
Hosszas vita alakult ki az erdôgazdálkodás kérdésében is. Meglepetésünkre Alexandru Lăpusan ebben a kérdésben Ianculescu úrral ellentétben a reális tulajdonjog érvényesítésével értett egyet.
A vita során tiltakoztam az Állami Erdôügynökség, s ezen belül az Erdészeti Igazgatóság általi kezelés ellen, mely a tulajdonost megfosztja tulajdonától és a hektáronkénti 10–15 dolláros kezelési költségek ellen. Míg Ianculescu úr elismerte ilyenirányú felháborodásom jogosságát, Lăpusan mindezt törvényellenesnek tartotta.
Mivel a közbirtokosságoknak visszaadható területnagyság kérdésében nem tudtunk eredményre jutni, este 7 órakor felfüggesztettük a tárgyalásokat.
Dr. Garda Dezsô, országgyűlési képviselô
A Csíkszeredai Erdészeti Igazgatósághoz,
Dr. Ion Micu mérnök-igazgató úr figyelmébe
Mi, a jelen kérést aláíró Közbirtokosságok vezetôi, felháborodással vettük tudomásul a Melles Elôd mérnök úr leváltását a Gyergyószentmiklósi Erdészeti Hivatal fônöki tisztségébôl, úgy véljük, hogy ez a tett ránézve igazságtalanság. Az a véleményünk, hogy ô minden cselekedetében igazságosan, igényesen és tisztességesen járt el, beleértve az 1/2000. számú törvény alkalmazásának elôkészítésekor benyújtott ügycsomók megvizsgálását.
Nem értünk egyet a dr. Garda Dezsô képviselô úrnak az önök felé tett intézkedéseivel, és ezt az ô személyes ügyének és saját véleményének tekintjük.
Meg vagyunk elégedve a Melles Elôd mérnök úr tevékenységével és határozottan kérjük személyének a Gyergyószentmiklósi Erdészeti Hivatal fônöki tisztségébe való megtartását.
A fentiek elfogadása egyetlen feltétele a Csíkszeredai Erdészeti Igazgatósággal való civilizált és becsületes módon történô együttműködésünknek, tudván, hogy ez nagyon fontos az erdészeti hivatal számára ezekben a nehéz idôkben.
Ez a véleménye a minket megválasztott tagoknak is, akiket mi képviselünk.
Gyergyószárhegy, 2001. 02. 02.
Aláírások:
Gyergyóalfalvi Közbirtokosság, Mihálydeák Imre elnök;
Gyergyóalfalu Helyi Tanácsa, Csala Zsolt polgármester;
Gyergyószárhegyi Közbirtokosság, Len Emil mérnök-elnök;
Gyergyóremetei Közbirtokosság, Ivácson Ferenc elnök;
Gyergyóremete polgármestere, Laczkó Elemér;
Gyergyóditrói Közbirtokosság, Sipos József elnök;
Gyergyóditró polgármestere, Bardócz Ferenc;
Gyergyócsomafalvi Közbirtokosság, Benedek Imre, elnök;
Gyergyócsomafalva polgármestere, dr. Fülöp László.
* * *
A fenti levél is bizonyítja annak a kutyának az esetét, melyik az ételt adó gazdáját harapta meg. Jó példája a hálának és a köszönetnek. A történelem ismétli önmagát. Ez már számtalan esetben elôfordult. Most ez csak azért fájó, mert egy olyan embert szúrnak hátba egyesek, aki mindent megtett azért, hogy a közbirtokosságok visszakapják az ôket megilletô területeket. Ô volt a megfogalmazója és kezdeményezôje annak, hogy a közbirtokosság fogalma bekerüljön a törvénytervezetbe. Segített a közbirtokosságok megalakításában és a visszajáró erdôk megvédésében. Egyértelműen védte és védi az egyént, a magántulajdon érvényesülését és ezen keresztül szolgálja a közösséget. Számára a közösségünk képviselete a parlamentben egy állandó harcot jelent, amelyet bátran felvállal, és eredményei bizonyítják, hogy nem hiába.
Ezért is meglepô számomra, hogy a fenti levél aláírói a közbirtokossági tagok nevében is agitálnak. Kíváncsi lennék, hogy szám szerint hány közbirtokossági tag volt megkérdezve ez ügyben? Majd kiderül.
Eltekintve a levéltôl, nagy a valószínűsége, hogy dr. Garda Dezsô egy olyan érdekrendszert bontott meg, amely a becsületes felszín alatt egy teljesen önérdekű gazdálkodás szerves részét képezte. Persze, hogy ez bizonyos embereknek nem kóser. Meglepô, hogy a szálak milyen magas szinten futnak össze, és hogy a cinkosságot mennyire nyíltan vállalják. Úgy látszik, hogy az ígéretek és a haszonlesôk egymásra találtak.
Kérdésünkre dr. Garda Dezsô, parlamenti képviselô elmondta, hogy semmi kifogása nincs Melles Elôd személyét illetôen, csak két dologgal nem tud kibékülni:
1. Miért akadályozta a közbirtokosságok 1/2000 számú törvény 26-os cikkely szerinti birtokba helyezését?
2. Miért engedélyezte a kitermelést, az 1998-ban kiadott 112-es miniszteri rendelet által letiltott erdôkbôl, melyeket vissza kell kapjanak a jogos tulajdonosok?
Ezek után eldöntheti mindenki, ki kit véd, és kinek mi a személyes ügye.
Ábrahám Imre
Az utca hangja
Kellenek-e a körzetek?
Mára már ismert tény, hogy városunkat harminc körzetre osztották, és az is tudott, melyik körzet kinek a fennhatósága alá tartozik. Ezért jártunkban-keltünkben arról kérdeztünk meg néhány személyt, hogy mi a véleménye a város körzetekre osztásáról.
B. M., elárusítónô: Még jó, hogy legalább a sajtó foglalkozik ezzel a témával, másképp meg se tudtam volna, hogy körzetek vannak. Nem kérdezték meg a lakókat, hogy kell-e ez nekünk, vagy, hogy így képzeltük-e el. Nekem személy szerint semmi bajom ezzel a felosztással, de jobban örültem volna, ha nekünk, polgároknak is lett volna beleszólásunk. Például eldönthettük volna mi, hogy ki legyen felelôs a körzetünkért.
K. A., munkanélküli: Hallottam a felosztásról, de még nem tudom, hogy én kihez tartozom. Úgy gondolom, épp itt volt az ideje, hogy ez megtörténjen. Mostantól legalább tudni fogom, ki a hibás, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene.
M. L., titkár: Most mit mondjak? Az a tanácsos került a mi tömbházunkba, akit a legkevésbé kedvelek. Menjek panaszkodni neki? Nem tudnék szóba állni vele, annyira ellenszenves. Azt az RMDSZ-est, aki még a mi körzetünkhöz került, nem is ismerem, fogalmam sincs, hol, mikor lehet elérni...
L. A., vállalkozó: Nem értem, miért volt most erre szükség. Ha ennyi szabad idejük van a tanácsosoknak, RMDSZ vezetôknek, inkább Lakástulajdonosi Egyesületeket kellett volna alakítsanak. Annak legalább lett volna haszna. Fôleg az bosszant, hogy olyan körzeteket vállaltak el egyesek, hogy semmi közük hozzá. Nem laknak ott, nem ismerik a környéket. Ha már ezt akarták, azt kellett volna tenniük, hogy mindenki a saját lakhelye környékét vállalja fel. Akkor érdekük lett volna, hogy foglakozzanak vele.
N. J., asztalos: Immár tudom, kit kell megkeressek a bajaimmal. Nemsokára meg is fogom keresni, hátha végre rendet rak a tömbházunk környékén. Elvárom tôle, hogy segítsen a problémákban. Nem csak engem, a szomszédaimat is zavarja a sok garázs, a szemét, a járdán parkoló autók. Úgy láttam, hárman is felelnek egy-egy körzetért. Ennyien csak meg tudják oldani az ilyen apró gondokat, nem?
Lejegyezte: P. H.
Figyelem, új játék!
Játsszon, okosodjon velünk!
Az agynak, akár a test izomzatának, edzésre van szüksége, másképp eltompul. A mindennapos szürke, rutinszerű tevékenység, a megszokott munka szinte félreállítja az agyat. Erre szokták mondani, hogy oda sem figyelek, már gondolkodás nélkül is tudom, mit kell tennem. Ha nem használjuk sok ideig a gondolkodó szervünket, akkor az agysejtek közötti kapcsolatok elrégiesednek, ezért kell frissíteni azokat.
Azt mondják az okosok, hogy ezen segít a napi legalább egy keresztrejtvény megfejtése. Lapunk a két keresztrejtvény mellé újabb fejtágítóval, agyfrissítôvel bôvül. A felméréseknek és a visszajelzéseknek köszönhetôen kiderült, hogy a Találd ki, és nyerhetsz! című fejtörô-sorozatunk nagy sikernek örvendett, és olvasóink hiányolják a folytatást.
Ennek a hiánynak a pótlására indul a következô lapszámtól kezdôdôen egy újabb tudásfelmérô játék. A régihez képest most a kérdésre a helyes válasz is meg lesz adva, csak ki kell találni, hogy a négy közül melyik az. Ezt kell megjelölni, és az így kiikszelt lapocskát beküldeni a megadott határidôig. A verseny folyamán viszont lesznek olyan logikai feladványok is, amelyekre nem lesz válasz adva. Ennek megfejtését a játékosra bízzuk.
Frissítse az agyát! Bizonyítsa be, hogy ön a legjobb!
Íme egy mintafeladvány, amit még nem kell beküldeni:
1. Melyik az Ezeregyéjszaka városa? – x pont.
2. Melyik író írt P. Howard álnéven? – x pont.
3. Hány éves a Kisújság – x pont.
Egy operatôr Afrikában (3).
Ki gondolná, hogy egy hargitai zergevadászat kafferbivaly-lövéssé terebélyesedhet, és hogy egy gyergyói ember egyszer csak Afrikában találja magát vadászkísérôként. 160 millió lejt és a repülôjegy árát kevesen tehetik ki bal zsebükbôl egy háromhetes túráért. De ha egy Kanadába szakadt '56-os magyar állja a számlát, az már más. Az ellenszolgáltatás: filmezni kell. Csak neki, csak róla. Berszán Árus György rábólintott erre az ajánlatra, puska helyett kamerát vett a kezébe, és immár egy éve, hogy vadászkiránduláson volt Közép-Afrikában. Afrikai kalandjait olvashatjuk a Kisújság hasábjain, melyeknek nemsokára folytatása lesz, hisz májusra egy kongói vadászat van betervezve.
(B.K.)
Étkezésünkrôl külön szakács gondoskodott. Ízletesen fôzött, finoman. A tábor rendje szerint külön étkeztünk mi hárman, európaiak: Árpi bácsi, Fred, a vadászmester és én. A vadásztábort kiszolgáló személyzethez tartozott négy helybeli nyomkeresô, a sofôr, a szakács s még vagy hárman-négyen. S volt rajtuk kívül még egy jó tucatnyi helybeli, akiket ugyan nem fogadott fel senki, mégis jöttek, tüsténkedtek. Ha kellett, utat vágtak, dolgoztak. A vadhúsért. Szegény emberek voltak valamennyien, akik választhattak: vagy gyémántmosni mennek, ami nagyobb haszonnal kecsegtet ugyan, de irtó bizonytalan kereseti lehetôség, vagy egy vadásztársaság mellé csapódnak. Az európai vadászt úgyis csak a trófea érdekli, egy elejtett kafferbivaly vagy jávorantilop pedig nyolcszáz kilónyi súlyú, ennek húsa úgyis a ragadozók prédája lenne. Láttam, nem egyszer: a lefejett húst hosszú csíkokra szabdalva rudakra rakták, mint mi a kolbászt, és kitették a napra. A nagy melegben órákon belül kôkeményre száradt, nem volt ideje megromlani. Az ósítás ezzel persze még nem merült ki, a húst utóbb is szikkasztották s még füstölték. Morbid látvány volt olykor a kétfelé vágott s úgy felfüstölt emberszabású páviánok látványa.
Említettem, a szafarin mintha ifjúkori olvasmányaim elevenedtek volna meg. Még a fegyverhordozók intézménye sem veszett ki azóta.
Ehhez kapcsolódik egy kisebb vadászkalandom. Kivert kafferbivaly-bikát cserkésztünk be éppen. Az agg apaállat mellett társként egy fiatal bika is volt. (Mintegy készült, erôt gyűjtve a küzdelemre, amikor majd megverekszik egy csorda vezérbikájával az elsôségért.) Árpi bácsi célba vette az öregebbet, de nem sikerült egybôl leterítenie. Ott álltam kissé oldalt, mögötte, s filmeztem a jelenetet. A megsebzett állat a lövés irányából beazonosított bennünket, s vágtatni kezdett felénk. A fiatalabb bika követte ôt. Érdeklôdve figyeltem (s filmeztem) a jelenetet, s csak akkor lett kissé melegem, amikor látom, hogy vadászmesterünk is, aki eddig ott állt mellettünk, futásra fogja a dolgot: fegyvere nem volt kéznél, fegyverhordozója pedig valahol hátul elmaradt. Szerencsénkre, nem kellett bevárnunk, amíg érte megy, Árpi bácsi második lövése leterítette a fújtatva felénk rohanó bikát, a fiatalabb pedig másfelé vette útját.
* * *
Megérkezésünk után pár napra szinte dugába dôlt az egész filmezés: tönkrement az akkutöltôm. Odahaza ugyanis számítva arra, hogy a szavannában nem lesz villanyáram, beszereztem a megfelelô készüléket ahhoz, hogy a gépkocsi akkumulátoráról tölthessem fel (például menet közben) a videokamerát működtetô akkumulátorokat. Amire nem számítottam, az az volt, hogy bennszülött kísérôink kíváncsiságból-e vagy mibôl, hozzámatatnak a készülékhez. Visszakapcsoltak mindent rendjén, csakhogy a pólusokat felcserélve. Mikor odaértem, füstölt az egész. Új töltôt beszerezni reménytelen próbálkozás lett volna ott, ahol a legközelebbi konnektor is több órányi autóútra volt táborunktól. Már-már csomagolnom kellett, amikor utolsó próbálkozásként (s egy éjszakát rááldozva) sikerült egy kibelezett zseblámpából, némi drótból, ellenállásból egy akkutöltôt improvizálnom. Ezzel dolgoztam végig.
Villanyáram ugyan nincs minden faluban, van viszont tisztaság. Az afrikai por ellenére. Balkáni szemmel hihetetlennek tűnik, de ott a kunyhók környékét rendszeresen seprik. Por van, de szétdobált szemetet az utak mentén, vagy pláne a faluban nem látni. Egy ízben egy nyomkeresô kísérônk az egyik faluban, ahol épp áthaladtunk, rámutatott az egyik vályogkunyhóra: az az övé. A kunyhó jómódról árulkodott: bádogfedele volt. Kísérônk külföldieknek dolgozik, helyi viszonylatban jól keres: átszámítva több, mint kétmillió lejt havonta. Íme, közép-afrikai viszonylatban akár módosnak is mondhatnók magunkat, ha nem ázik be az esôs idôszakban a tetô a fejünk fölött.
(folytatjuk)
Lejegyezte: Balázs János
KisAsszony
Mikor jöjjön a második gyerek?
„Anyúúúú, neked miért csak egy gyereked van? Nekem mikor lesz kistestvérem?" – Ilyen és hasonló kérdésekkel bombázzák az óvodás korú egykék a szüleiket. Testvért akarnak, ösztönösen tudják, hogy az csak jó lehet, mert olyan aranyosak a pólyások, és ha tesó egy kicsit megnô, akkor majd lesz kivel játszani. De mennyire fontos a korkülönbség?
Általános a vélemény, hogy nincs ideális korkülönbség. Kicsi vagy nagy, megvannak az elônyei és hátrányai. Egyetlen dolgot lehet teljes bizonyossággal kikötni, és ezt a családgondozók széles tapasztalata is megerôsíti: az 1–1,5 éves különbség túl kicsi. Az elsô gyermek és az anyuka közötti viszony ekkor még igen szoros, és a szülô nem tud megfelelôen áthangolódni a második babára. Amint megszületik a kistestvér, automatikusan az ô szemszöge érvényesül, hisz csecsemôként még nem képes türelmesen kivárni a sorát, mint nagyobb testvére. A gyermek kétéves kora körül már jelentôs önállóságot igényel, beszélni kezd, világa egyre inkább kitágul, távolodása bizonyos érzelmi űrt eredményez, ami már lehetôvé teszi, hogy az anya gond nélkül áthangolódhasson az új gyerekre. Sokan a 2-3 éves követési idôt tartják a legmegfelelôbbnek: a testvérek hamar utolérik egymást, nagyon jól eljátszanak együtt, hasonló kérdések foglalkoztatják ôket. Viszont az elsô évek nagyon nehezek a szülôk számára, hisz a problémák is duplán jelentkeznek, egyiktôl sem várható jelentôs önállóság vagy segítség. És a testvérféltékenységet sem lehet megúszni.
Kifejezetten elônytelen idôzítés, amikor a második gyermek érkezése az elsôszülött óvodakezdésével esik egybe. A nagytestvérnek olyan dolgok is összekapcsolódhatnak kis fejében, mint például hogy azért nem maradhat otthon, mert kistestvére született.
4–7 éves korkülönbségnél heves féltékenység felhôzi be a gyermek kistestvér születése miatt érzett, egyébként napsütéses boldogságát. Megsértôdik, hogy ettôl kezdve, ha akar, ha nem, kénytelen mindenen osztozkodni: a szülôk idején, odafigyelésén, energiáján. Sôt, mindig neki kell türelmesnek, megértônek, „nagyfiúnak" vagy „nagylánynak" lennie, pedig inkább szeretné, hogy ôt is úgy dajkálják, mint a kistesót!
Az iskolakezdés körüli, amúgy is feszült idôszakot sem szerencsés egy öcsike/hugika érkezésével tovább bonyolítani. Az ember azt gondolná, hogy 8–10 éves gyerekek már gond nélkül veszik az akadályokat, örömmel várják a babát, aktívan segítenek a csecsemô gondozásában, nem féltékenykednek. Nekik más, nem kevésbé súlyos kérdéssel kell megküzdeniük, mégpedig azzal, hogy az ô szüleik is élnek nemi életet! Tudják, hogy van ilyen, természetesnek veszik, hogy a szexualitás a felnôttek életének része, de nem az ô anyukájuk és apukájuk esetében! A terhesség és a kisbaba viszont vitathatatlan és megfellebbezhetetlen bizonyítékai ennek. Nehéz úrrá lenni a lelkükben felkavarodó borzadályon.
A férfi szakítani akar, ha...
* Felvesszük az új, szexis bodynkat, s ô csak annyit kérdez: nem fázol?
* Már nem tudja fejbôl a telefonszámunkat.
* Ha vacsorázás közben szívesebben ül mellettünk, mint velünk szemben.
* Ha ugyan még a keresztnevünkön szólít, de már nem azon a kedveskedô becenéven, mint régebben.
* Ha folyton olyan helyekre cipel, ahol rengeteg az ember, és nagy a lárma.
* Ha arra biztat, hogy menjünk el szórakozni a barátnônkkel.
* Ha gyakran hangsúlyozza, hogy szüksége van egy kis szabad idôre.
* Ha több, mint egy hétig nem hív fel. Ha pedig mi hívjuk, akkor gyorsan közli, hogy éppen most akart hívni.
* Ha folyton egy másik lány nevét emlegeti.
* Ha homályos válaszokat ad arra a kérdésre, hogy a közeljövôben tervezett partikra, baráti összejövetelekre eljön-e?
* Ha vissza akarja kapni a személyes dolgait, amit szétszórt a lakásban.
* Ha már nem kérdezi meg, mit csináltunk elôzô este?
* Ha azt tervezi, hogy a következô szabadságát a barátaival fogja eltölteni.
Pikáns raguleves
Hozzávalók: 3 db kicsontozott csirkecomb, 4 dkg mustár, 30 dkg vegyes zöldség, 2 evôkanál ételízesítô, 1 doboz tejföl, 5 dkg liszt, 2 fej vöröshagyma, 1 dl száraz vörösbor, 6 dkg méz, fél citrom.
Az összevágott vöröshagymát vajon lepirítjuk. A combokat kicsontozzuk és apró kockákra daraboljuk, megmossuk és hagymás vajon addig pirítjuk, amíg kifehéredik. A zöldséget kockákra vágjuk, hozzáadjuk és együtt pároljuk tovább a hússal. Vörösborral, mézzel, szűrt citromlével ízesítjük. Felengedjük 2 liter vízzel, ételízesítôvel fűszerezzük és lassú tűzön forraljuk. Tejfölös habarással besűrítjük, kiforraljuk. Külön kifôzött grízgombócokat adunk hozzá.
A rovatot szerkeszti: Pál Hajnalka
KisNet KisNet KisNet KisNet
Internet az űrben
Megtörtént a történelem elsô telefonhívása a világűrbôl: Marsha Ivins űrhajós az Atlantis űrrepülôgép fedélzetén közvetlenül hívta Bob Castle-t a repülésirányító központban. Ivins a hívást laptop számítógépérôl kezdeményezte a Cisco IP SoftPhone elnevezésű internetes technológiája segítségével.
Annak, hogy a világűrbôl eddig nem lehetett telefonhívást kezdeményezni, két oka volt. Egyrészt szűkös a hely az űrrepülôgépeken, így a telefon nem jöhetett számításba. Másrészt az űrrepülôgép digitális kommunikációs rendszere nem tudta átvinni azokat az IP-csomagokat, amelyeket az internet használ az adatforgalom lebonyolítására.
Ez utóbbi elôl azonban elhárult az akadály, így az űrhajósok most már böngészhetik az internetet, és e-mail üzeneteket küldhetnek családtagjaiknak. Ráadásul a Cisco Systems internetes technológiájának köszönhetôen bárkit elérhetnek telefonon a sztratoszférából digitális műholdas kapcsolaton keresztül.
Az elsô hívás alkalmával az űrrepülôgép fedélzetén a SoftPhone mellékének száma 2001 volt.
AutoDepo
– http://www.autodepo.hu/ –
Az online autószalonban végigböngészhetjük az új és a használt autók kínálatát. De találunk új és használt motorkerékpárokat és haszonjárműveket is. A különösen igényes AutoDEPO oldalain kategóriák szerint böngészhetjük végig a virtuális szalon által kínált járművek választékát. Ezen kívül számos kapcsolódó információt is tartalmaz az oldal.
Gyerekek a világhálón (1.)
– webkalauz szülôknek és kiskorúaknak –
Gyerekek milliói használják a számítógépet naponta, és egyre több gyerek ismerkedik meg az internet világával is. A weben járatos szülôk tudhatják, hogy nemcsak hasznos információt szerezhet a kisgyerek vagy a nagyobbacska a netrôl, hanem sok veszély is leselkedhet rá a világhálón.
Nem biztos, hogy az interneten szörföléskor csak olyan tartalmakra bukkan gyermekünk, melylyel minden esetben meg tud birkózni, másrészt a chatelés közvetlensége és anonimitása olyan emberekkel is összehozhatja, akik rossz szándékkal keresik gyerekek társaságát.
Egy közelmúltban megjelent online kutatásból kiderült, hogy a megkérdezett szülôk hatvan százaléka úgy tapasztalta, hogy a gyerekek túlságosan könnyedén juthatnak olyan tartalmakhoz a weben, amelyek egyáltalán nem nekik valók, nem nekik szólnak. Ha a gyerek nem tudja is, mit keressen, véletlenszerűen akkor is többször jut el ezekre az oldalakra, mint azt a szülôk szeretnék.
A fontosabb veszélyek közül hármat emelnénk ki, amellyel a gyerek találkozhat:
* Erôszakos vagy szex témájú ábrázolások.
* Pedofil felnôttek, akik chatszobákban vadásznak ismeretségre.
* Fenyegetô vagy zaklató üzenetek e-mailben, levelezési listákon.
A tinédzserek még inkább ki vannak téve ezeknek a veszélyeknek, mert sokszor szörfölnek felügyelet nélkül a weben, chatelni pedig különösen szeretnek.
A gyermekek internetezési szokásait firtató felmérésben egy szülô elmesélte, hogy tinédzser lánya chateléskor megismerkedett egy önmagát tizenhat évesnek mondó fiúval. A chatelés olyan jól sikerült, hogy személyes találkozóra hívta a fiú a lányt, ahol kiderült, a férfi valójában negyvenéves.
Ez az eset egyáltalán nem ritka, hívja fel a figyelmünket tanulmányában dr. Daniel D. Broughton gyermekorvos, aki egyben egy eltűnt gyermekeket felkutató szervezet elnöke is. Egyre több gyerek esik a weben keresztül csábítás áldozatává.
Így amellett, hogy az internet pozitívumait emlegetjük, a szülôknek észben kell tartaniuk, hogy a világháló nem alkalmas bébiszitteri feladatok pótlására, másfelôl, amikor online van valaki, akkor egy közösségben van, ahol sok olyan ember is van, akinek szándékairól semmit sem tudhatunk.
Linkgyűjtemény
* Kepes András interjúk, beszélgetések, képek, történetek, hírek, cikkek, a világ dolgai: http://www.kepes.hu/
* Minden, amit érdemes tudni Portugáliáról: http://www.freeweb.hu/portugalia/
* A Naprendszer bemutatása: http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/index.html
* Az Élet és Irodalom politikai és kulturális hetilap honlapja: http://es.westel900.net/
A rovatot szerkeszeti: Ábrahám Imre
UFÓ-ROVAT
Más szemmel
A múlt titkait nem könnyű kideríteni. Bármilyen rajzot, megmaradt tárgyi bizonyítékot, épületet, domborművet vagy szobrot többféleképpen lehet értelmezni. A jelenkori szemlélô nem lényegülhet át egy olyan korabeli személlyé, aki látni tud, azaz felismeri mindennek a rendeltetését. Ez pillanatnyilag lehetetlen, hacsak a hipnózis tudománya nem fejlôdik oda, hogy az agyban elraktározott ôstudatot kibontva megoldjuk a rejtélyeket.
Addig is csak értelmezhetünk és hasonlíthatunk.
Egy 1976-ban felfedezett szellemváros a 3055 méter magas Cerro Corea szakadékainak falához tapad. Ez a hegység a kolumbiai Santa Martában a Sierra Nevada részét alkotja.
Az ismeretlen városnak különleges neve van: „Buritaca dos cientos", vagyis „Buritaca 200". Mintha egy topográfiai elnevezés lenne. A város hatalmas területen fekszik. Buritaca 200 több mint tízszer nagyobb Machu Picchunál, s akárcsak azt, halott városnak nevezik.
A város érdekessége, hogy a többi ôsi várostól eltérôen Buritacába nem vezet semmiféle út. Ezért csak helikopterrel érhetô el. A leszállás lényegében nem nehéz, hiszen, mintha régebben is így közlekedtek volna, teraszok és kôépítmények biztosítják a leszállóhelyet. Buritaca valamenynyi hegyoldala be van építve. Miként az emeletes esküvôi tortáknál, itt is az egyik terasz a másik fölött magasodik, s lépcsôk kusza összevisszasága köti ôket össze egymással. Végtelen lépcsôsorok tárulkoznak fel a látogató elôtt. Napjainkig közel kétezer kilométer hosszúságú, ôserdôbe vezetô utcácskák és lépcsôsorok váltak ismertté. Vannak itt hatalmas, nagy pontossággal egymásba illesztett falak is. Ahova csak a szem ellát, mindenütt kör alakú kôlapok, ívelt falak, ellipszisek, kis tornyok, lépcsôk és utak figyelhetôk meg.
A voltaképpeni város építményein kívül is lépten-nyomon találkozhatunk hajszálpontosan megmunkált gránittömbökkel. Áldozati oltároknak nevezik ezeket, pedig, mint a mellékelt ábrán is megfigyelhetô, inkább helikopter leszállóhelyeknek néznek ki.
Hasonló következtetésekre jutunk más építményeket szemlélve is. Ha figyelembe vesszük a cargokultusz jelegzetességeit könynyen felismerhetjük az ôsi maja, inka, azték stb. kultúrákban e kultusznak a nyomait.
A maják templomaikat magasba nyúló díszítménnyel koronázták meg. A kutatóknak fogalmuk sincs arról, mi célt szolgáltak. Ebben az esetben is szinte bizonyos, hogy az „istenek" egy ôsrégi technikáját utánozták le a bennszülöttek. Eredetileg antennákat, radarokat, napelemeket láthattak a maják, s azt gondolták, ha ezeket utánozzák, akkor viszszatérnek az istenek vagy legalább kommunikálhatnak velük.
A valóság az, hogy az ôsi civilizációk azon alkotásaira, amiket nem tudunk és másképp nem is merünk értelmezni, könnyebb vallásos szimbolisztikus magyarázatokat adni, mint elfogadtatni a tudóstársadalommal, hogy például öt-, tízezer évvel ezelôtt űrhajók, helikopterek röpködtek a maják egén.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Az emberiség és a Világegyetem
Globális felmelegedés: apokaliptikus ENSZ-prognózis
Áradásokat, éhínséget, járványokat és egyéb csapásokat jósol a globális felmelegedés jelenlegi ütemének fennmaradása esetére gazdag és szegény országoknak egyaránt az az ezer oldalas jelentés, amelyet az ENSZ megbízásából készített több száz tudós.
A kormányzati döntéshozók figyelmébe ajánlott, hétfôn közzétett figyelmeztetés már a második volt abban a négy részesre tervezett forgatókönyv-sorozatban, amelyet a világszervezet klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága állít össze a 21. században várható környezeti változásokról. A múlt hónapban Sanghajban közzétett elsô kötet egyebek mellett azt állapította meg, hogy az atmoszféra a korábban feltételezettnél is gyorsabban melegszik, s bizonyítékokat sorolt arra, hogy ennek oka az emberi tevékenység – egyebek mellett a fosszilis üzemanyagok elégetése, az ipari szennyezés, valamint az erdôirtás.
A mostani jelentés szerint a természeti katasztrófák okozta károk az 50-es évekbeli évi mintegy négymilliárd dollárról 1999-re évi negyven milliárd dollárra emelkedtek. A szakértôk szerint 25 éven belül a jelenlegi 1,7 milliárd helyett 5,4 milliárd ember él majd olyan területeken, amelyeket akut vízhiány sújt, s a globális átlaghômérséklet ebben az évszázadban 1,4-5,8 Celsius-fokkal emelkedhet.
A jelentésbôl kiderül, hogy az elôrejelzett változások közül sok már napjainkra is érzékelhetô. Néhány példa:
* Az Északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró kiterjedése az utóbbi 130 évben körülbelül 30%-kal csökkent, míg az Antarktisz környéki tengeri jégtakaró 2,8 foknyi távolsággal (kb. 300 km) vonult délre az 1950-es évek derekától a korai hetvenes évekig.
* Alaszka tűlevelű erdôi északabbra terjeszkednek (egy Celsius-foknyi hômérséklet-emelkedés hatása mintegy 100 kilométeres terjeszkedést jelentene).
* A közepes és magas északi szélességeken a tavakon és folyókon kialakuló téli jégpáncél ma mintegy két héttel kevesebb ideig marad meg, mint 1850-ben.
* Az Alpok egyes növényfajainak felsô elterjedési határa évtizedenként egy-négy méterrel vándorol fölfelé. Európában 1959 és 1993 között a tenyészidôszak körülbelül 11 nappal lett hoszszabb.
* Az északi féltekén a vándormadarak korábban érkeznek, és késôbb repülnek el.
Regionális következmények
A várható következményeket vázoló, igen borúlátó újabb öszszeállítás a változásokhoz legkevésbé alkalmazkodóképes térségek közé sorolja Dél-Ázsiát. Itt a legnagyobb csapást az okozhatja, ha elolvadnak a Himalája gleccserei, amelyek a mintegy 500 millió ember vízellátását biztosító folyórendszereket táplálják. Ez elôször óriási áradásokat, majd súlyos vízhiányt okozhat a térségben.
Európában elsôsorban a déli országokat fenyegeti mind kiterjedtebb szárazság, ami a mezôgazdasági termelés visszaesését okozhatja. Északabbra az alpesi gleccserek és az állandóan fagyott talajú térségek felének eltűnését jósolja a jelentés a következô száz évre. A szakértôk szerint a várható hôhullámok és a mind bizonytalanabb hegyvidéki hóviszonyok a nyári és a téli turizmust egyaránt károsíthatják.
Észak-Amerikában elsôsorban a kanadai és az egyesült államokbeli síkvidéki élelmiszertermelésben okozhat visszaesést a klímaváltozás. A tengerszint növekedése parti erózióhoz és áradásokhoz vezet, s nagyobb térségekre terjedhetnek ki olyan betegségek Amerikában, mint a malária és a dengue-láz.
Afrikában a csapadék menynyiségének csökkenése – elsôsorban a földrész déli, északi és nyugati térségeiben – új sivatagi területeket hozhat létre, miközben Nigériát, Szenegált, Gambiát és a keleti-déli partvidéket az emelkedô tengerszint okozta erózió fenyegeti.
A tenger emelkedése a legsúlyosabban a kis csendes-óceáni és karibi szigetállamokat fenyegeti, amelyek akár víz alá is kerülhetnek. A tudósok átlagosan és globálisan a következô száz évre a tengerszint évi 5 milliméteres – vagyis az idôszak végére összesen fél méteres – emelkedését jósolják.
Sarkvidéki területek: a legdrámaibb változások
A legnagyobb mértékű klímaváltozás a sarki térségekben várható; az Északi-sarkvidék jegének kiterjedése és vastagsága máris csökken, az élôvilág fajgazdagságával együtt. A folyamat még azután is hosszú ideig folytatódhat, ha sikerül stabilizálni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, s a jégtakaróra, a globális tengeráramlatokra és a tengerszintre gyakorolt hatás visszafordíthatatlanná válhat – áll a jelentésben.
A kutatók nem zárják ki annak lehetôségét sem, hogy ebben az évszázadban teljesen elolvad az Arktisz tengeri jégtakarója. Számos klimatológus szerint a légköri szén-dioxid szintje 2050-re az 1750-es, ipari forradalom elôtti érték duplájára nô (már napjainkban is kb. 30%-os az emelkedés), ami az északi-sarkvidéki jégtakaró 60%-os visszahúzódásával járhat. Az elmúlt 130 év során már közel egyharmadnyi területtel zsugorodott az arktikus jég területe. Egyre intenzívebb a grönlandi jégtakaró peremének évszakos visszahúzódása is. A tengerekbe ömlô nagy mennyiségű édesvíz megváltoztatná a sókoncentrációt, aminek viszont az egész tengeráramlás-rendszerre hatása lenne.
Nagy aggodalmakra adhat okot a tundra talajának felengedése is. Itt az úgynevezett örökfagy (permafrost) területek jellemzôk, ahol a talaj állandóan fagyott állapotban van, s csak a felsô néhányszor tíz centiméteres rész olvad meg nyaranta. Ha az olvadás intenzívebbé válik, az utak, vasutak és szibériai települések épületeinek sokaságát fenyegetheti összeomlással. A talajból ráadásul rengeteg szén-dioxid és metán szabadulna fel, ami tovább fokozná az üvegházhatás mértékét.
A sorozat következô jelentését a jövô hónapban Accrában teszik közzé; ebben a klímaváltozás folyamatának lassítási módjairól és a már visszafordíthatatlan változásoktól sújtott térségek megsegítésérôl lesz szó.
Összeállította: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (7.)
Odalett a bot, s a szerelékek
Ja, Tibi, kérem elfelejtettem mondani az elôbb, hogy ott lent a deltai horgászatot is tanítják, van akinek eredménye megelégedésére. A kezdôknek, neves embereknek, színészeknek, íróknak, de közönséges halandóknak is. Erre Tibi a vizet kissé felkapta, és így: „De Bubi, Régen környékén a Maros az enyém volt, ott úsztam, sportegyesületnek eveztem, versenyeztem s horgásztam". „Igen, de azóta sok víz lefolyt a Maroson meg a Békényen, Tibi" – így én. Kértem, menjünk le Csomafalva alá, ott a gát alatt a botokat csak ki kéne próbálni! A kellékeket mártogassuk meg! Lementünk, levizsgázott, majd Crişánba lementünk. Itt vagyunk, és elmondom, hogyan oktatta Bálint Tibor kolozsvári író – ismertebb művei között szerepel a Zokogó majom című ismertetô regénye – a Julika nevű tanítványát egy öszszegyűlt, víg sereg elôtt. Gyanítom, hogy azelôtt Huszár Karcsiékkal valami szíverôsítôt bekaptak, mert ott mindenki mosolygott, s sokan még jobban mosolyogtak. A tanítvány jobbkezes. „Julika, a bot alsó végét jól markolja meg, s úgy fogja, hogy az orsó nyele a kisujja és a gyűrűsujja közé kerüljön. A mozgatás olyan, mintha kalapálna." – így a tanító. „A botot emelje fel, mintha ostorozna, és a balkéz nagy és mutató ujjaival az orsó csápját húzza fel, és a zsinórt a mutatóujjába akassza be. Ezt kell majd elengedni, a háromra! Jobb karját lendítse elôre a csatorna felé, s amikor az vízszintbe kerül, a mutató ujjaira akasztott zsinórt el kell engedni, s amikor a kanál a vízbe ér, balkezével kapja el az orsó karját és tekergesse magafelé. Julika, ennyi az egész, kezdjük. Rögzítette, amit mondtam?" – így a tanár. „Igen" – így a tanítvány. „Jó erôset dobjon... egy... kettô... három." S Julika elengedte a bal ujjára felakasztott zsinórt, de a botot is! Az meg mindenestül úgy hat-hét méterre az öt-hat méter mély Sulinába bevágódott. Oda lett a több, mint tízezer lejes bot, szerelékkel együtt. A nézôsereg meg „vai Dumnezeuzott" csak alig hahotáztak az ismerôsök. Aztán kapirgáltak, botozgattak, kotorgattak az alj irányába, de minden próbálkozás meddônek bizonyult.
Mi van a fészekben?
Egy kellemes kutyaugatós s vonítós éjszaka után reggel megismerte Nea Avramot. Istenigazából! Osztogatta a kellékeket; a kievezéshez szükségeseket, evezôket, ülôdeszkát, köteleket nem adott, de tudta, hogy a még ki nem osztott csónakokból azokat „beszerezhetjük", csónakokat horgonyaikkal, amelyek nyolc-tíz kilogrammos természetes kövek. Majd kimeregettük a csónakokból a sárvizet, ami nem más, mint a beszivárgó csatornavíz, esôvíz és csizmasár. Bételik! A kiosztott csónak tepsiformájú volt, az evezôk meg valami bognyesôk, de girbe-görbék és a kettô több mint 18 kilogrammot nyomhatott. Állati szerszámok, tán a gályarabokat büntetésbôl kényszeríthették e formátumok használatára. Én e formáktól lemenekültem volna, túl a vízen. Nem is tudom, az Isten miért büntette ezt az ártatlant, hiszen még halat sem fogott! Ettôl a szerszámtól nem viszolygott, engem meg így vigasztalt: „Ez nekem való!" A becsomagolás után páros kézzel, evezôkkel a vízbe csapott, és a Bogdaporoste-tóig – közel tizenegy kilométer le az Ódunán, ott meg balra be – lapátolt. Ott meg a Jepse lui Andrei öbleit bejárta a vizet csapkodva. A halfogásba még nem jöttünk bele, de itt már „melegedett". A rohamosan közeledô sötétség és a kilátástalan, ismeretlen szálláshely amirôl még Crişánban értesítettek, annak keresésére ösztökélt, amit az egyik bütüben – a hangoskodás miatt – meg is leltünk. A jó gyergyói kollégák: Huszár Karcsiék, Bencze Pistáék, Benedek Palikáék, a Musulin-gyerekek, Ilyésék e helyet messze elkerülték, mert e fészekben tudták, hogy mi fészkel. Mi még nem!
A Tulburel Gergyóban hánytató
A gazda szívélyesen fogadott, hiszen a „palimadarak" megérkeztek. Minden talpalatnyi helyen tolongtak, egymás hegyén-hátán szorongtak, táboroztak, sátoroztak, a nád tövében valami lócán svábok villanyuk világítása mellett itták a dobozos Gössert. Reggelig. S svábosan húzták, halkan, dúdolva, tehát nem „magyarosan", fortissimóban. Foglaltak voltak a csónakok is, abban meg az odavaló fáradt szenvedôk vigasztalódtak a vidék specialitása mellett, az úgynevezett „Tulburel"-t gargalizálva. Itt most megszakítom e témát és ismertetem az itteni elôbb említett „specialitate"-t. Mibôl is áll ez a nedű? Októbertôl december végéig tiszta szôlôlé. Ahogy a hordóból fogy – márpedig nagyon-nagyon párolog – az elpárolgott mennyiséget gyorsan pótolni kell, mert az asszony „kárpál" ha észreveszi, ezért a jóborivó gazda vederrel járja a csatornát. A többit önökre bízom, találják ki, mit merít a vederbe? Hova viszi? S mibe önti be? Pótolva az elpárolgott menynyiséget. Így januártól a hordóban ilyen az összetétel: ötven százalék bor meg ötven százalék dunavíz, de márciustól már csak húsz-huszonöt százalék a bor, a többi a „vedres adalék". Valamikor a gyergyói jóbarátainkat is megleptem az isteni nedűvel, kóstolót vittem, de ôk hánytatónak becézték, hitték. Bételik!
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
Az agyrázkódás
– Fejfájás, szédülés, hányinger –
A sérülésekre és külsô behatásokra igen érzékeny központi idegrendszer – melynek része a gerincvelô és az agy – a mindennapos fizikai hatásokkal szemben hatékony védelemmel rendelkezik. A zárt, csontos koponyán belül az agy az úgynevezett agygerincvelôi folyadékban lebeg, így minden irányból vékony folyadékréteg veszi körül. A fizika törvényei alapján a koponyát érô ütés energiája az agy teljes felületén oszlik el, kevésbé károsítva így az idegsejteket. Ezenkívül az agyat borító agyhártyák is bizonyos fokú mechanikai védelmet nyújtanak. Ha ez a mechanikai védelem nem lenne, akkor például a közönséges kocogás vagy tánc közben elszenvedett rázkódás is súlyos sérüléseket okozhatna.
Az agy leggyakrabban az ütés helyén és/vagy az azzal szemközti területen sérül meg. A koponyát érô ütés leggyakrabban agyrázkódást okoz. A kórkép az agy működési zavarát okozza, annak látható szerkezeti változása nélkül. Az agyrázkódás – a meghatározás szerint – mindig eszmélet-vesztéssel jár. A sérült nem emlékszik a baleset bekövetkezte utáni néhány percre vagy másodpercre. Ezt amnéziának nevezik. Komolyabb esetben az is elôfordulhat, hogy a beteg a sérülést közvetlenül megelôzô pillanatokra sem tud visszaemlékezni.
A következményes vegetatív tünetek, a fejfájás, szédülés, hányinger vagy hányás változó intenzitásúak, elmúlhatnak, majd újra jelentkezhetnek. A sérült aluszékonnyá, fáradttá és levertté válik. A hozzátartozókat nagyon megriaszthatja, ha a beteg zavart lesz, elveszti a térben és idôben való tájékozódási képességét, és esetleg egyszerű kérdésekre sem tud helyes választ adni, nem tudja, hogy hol van éppen, vagy milyen nap van. A tünetek megjelenéséért nemcsak az agyállományt közvetlenül ért erôhatás, hanem a sérülés következtében kialakuló agyvizenyô is felelôs lehet.
A betegség kezelése viszonylag egyszerű. A sérült számára lehetôség szerint teljes nyugalmat kell biztosítani, minél több fekvéssel, alvással. Az esetek jelentôs részében a tünetek néhány órán, egy-két napon belül teljesen megszűnnek. A fejfájás az, ami a legtovább gyötri a betegeket, ez akár hetekig is fennmaradhat. Kórházi körülmények között a sérültek a fájdalomcsillapítók mellett általában az agy duzzadását csökkentô gyógyszereket, vízhajtókat is kapnak.
Olykor az úgynevezett agyrázkódás utáni tünetegyüttes alakul ki, aminek az a lényege, hogy a beteg nem tud kellôen koncentrálni, figyelmetlen, feledékeny lesz, esetleg szorong. Ezek a tünetek hetekig is eltarthatnak, ami a sérültnek iskolai, munkahelyi problémákat okozhat.
Ennél azonban lényegesen veszélyesebb állapot az, ha az agyrázkódás tünetei az elsô néhány óra vagy nap után nemhogy javulnának, hanem egyre súlyosabbá válnak. Fokozódik a beteg fejfájása, a zavartsága mélyül, nehezen ébreszthetô vagy akár ébreszthetetlen lesz. Ez mindig arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak egy egyszerű agyrázkódással állunk szemben, hanem a központi idegrendszer sérülése sokkal komolyabb. Ilyenkor azonnali orvosi segítségre van szükség.
Egyébként is helyes, ha minden fejsérülést követôen orvos látja a beteget, és határozza meg a nélkülözhetetlen vizsgálatokat, dönti el a kórházi megfigyelés szükségességét. A betegek általában baleseti vagy általános sebészeti osztályon, esetleg ideggyógyászaton kerülnek elhelyezésre. Noha az agyrázkódás nem jár mindig a csontos koponya sérülésével, ennek eldöntésében a koponya röntgenvizsgálata segíthet. Az agyállomány sérülésének felismerését a koponya úgynevezett komputertomográfiás (CT) vizsgálata biztosítja. Ezzel megállapítható a sérülés pontos helye, kiterjedése, esetleg annak jellege. Fontos tehát tudni, ha a koponyát ért balesetet követôen – akár napokkal késôbb is – a beteg állapota romlik, azonnal ismét orvoshoz kell fordulni.
A megfelelô védôfelszerelés, sisak alkalmazásával a fejsérülések egy része megelôzhetô, illetve azok súlyossága csökkenthetô. Ez a magasban, építkezésen dolgozóknál elengedhetetlenül szükséges. De a görkorcsolyázó, kerékpározó gyermekeknél is igen jó szolgálatot tehet a fejvédô.
ÉLETTÖRTÉNET
A család
15. rész: Borit átverik
Gergônek meggyűlt a szösze. A család ellene fordult. Nem is sejtette, hogy ekkora botrányt vált ki egy 100-as szám és egy OK, amit a tamagocsi megrendelôlapjára írt. Meg az a virágzó fantáziája sem szárnyalt odáig, hogy mi lesz, ha ezt a sok megrendelt ketyerét el is küldik.
Amikor anyja kezében meglátta a postai megrendelôlapot, akkor már tudta, sejtette, hogy valami gond lesz. Persze, hamar kiderült a turpisság. Ki más tehette volna rajta kívül?
Anyja tekintete szikrázott, és égre-földre esküdözött, hogy kisfiát a vakációban nem engedi nyaralni, dolgozni fog a legényke, mert ha megrendelni volt esze, akkor fizesse is ki a tamagocsikat.
Nagyanyó is a fejét csóválgatta, váltig hajtogatva, hogy ez nem vall Nemessy viselkedésre, hogy bezzeg az ô fiai ilyet nem tettek volna, igaz, akkor még nem lehetett csak úgy rendelgetni a vakvilágba.
– A fiadat valaki elnevelte, ha így folytatja, gazfickóvá válik – mondta Janinak, aki csak állt egyik lábáról a másikra, és nem tudta, hová tenni fia cselekedetét. Interneten manapság bárhová be lehet jutni, de mi lesz, ha ez a kis csibész egyszer az ô üzleti ügyeibe kontárkodik bele? Talán már annyira kiismerte a számítógép stikáit, hogy a számlájáról is könnyűszerrel levesz pénzt. Lehetetlen. Az ô fia ilyet sosem tenne – töprengett, aggódott tovább, de hátha a cimborái is így kiokosodtak...
A száz tamagocsi árának kipengetésétôl nem esett hasra, inkább huncut kisfia következô húzásától rettegett.
Haragos szemek méregették tehát Gergôt, ki mit tehetett volna egyebet, amennyire lehetett, behúzta nyakát. Végre nagyapja most is, mint már ezer és ezer turpisságánál, pátját fogta, védelembe vette.
– Mit vitatkozik mindenki ezzel a legénykével? A postán ki kell fizetni a ketyerék árát, el kell hozni a pakkot, s aztán kitalálunk valamit. Lehet, hogy ebbôl gazdagszunk meg, és egy év múlva már Bori is hatlovas hintóval fog járni iskolába, mint nagyanyám.
Ezúttal senki nem gondolt arra, hogy jó az öreg a háznál, Kató morgolódva vette fel kabátját, és indult a postára a küldeményért. Most már nem is nagyüzletember kisfiára mérges, inkább nagyapóra, aki már megint beleütötte orrát a gyermeknevelésbe.
Hogy mi volt este Nemessyéknél, arról nehéz beszélni. Gergô egyszerre tíz tamagocsit keltett életre. Etette, itatta, játszott velük, míg a három szív meg nem jelent a kis képernyôn, mutatva, hogy a virtuális állatocska evett, ivott, játszott és vécézett – mert azt is kell neki egy billentyűnyomással – és boldog. A tíz tamagocsi közt volt kutya, dinó, szörnyecske, s ki tudja, még hányféle torzszülött, melyeket külön-külön megkeresztelt.
A tamagocsi-ügyben talán az keltette a legnagyobb közfelháborodást, amikor Lillácska is kezébe vett egyet, és bejelentette, hogy igencsak tetszik neki, úgy látja, tökéletesen pótolják a valódi állatokat, sôt, többet is nyújtanak náluk, ô sem fog pulit venni, pedig már rég áhítozik rá, inkább egy virtuális kutyust választ. Lillácska viszont nem bizonyult jó gazdinak, rögtön az elsô este elfelejtette lefektetni az ölebet, amely bánatában még azon az éjszakán kilehelte a lelkét. Úgy sírt Lillácska, hogy az még egy Gergô-korú kislánynak is szégyenére vált volna. És nem tágított addig, amíg Gedeon meg nem ígérte, hogy megpróbál a tamagocsitemetô nyomára bukkanni. Gergô türelmes volt – egy ideig... majd hamar megunta, hogy egyre csak csipognak, úgy döntött, új játékot játszik velük: versenyeztette, hogy melyikük hal meg hamarabb.
Egy nap, amikor éppen a töltött paprikát készítette Kató, eszébe jutott, hogyan lehet túladni Gergô szerzeményein. Délig azt is kitervelte, milyen csellel fogadtatja el férjével a nagy tervet, és mire Jani hazajött, határozottan, felvillanyozva kezdett bele mondandójába:
– Príma ötletem támadt, Jani szívem! Biztos, hogy neked is fog tetszeni.
– Mire gondoltál, drágám? Újra át akarod rendezni a nappalit, vagy más hűtôszekrény kellene? Tudod, hogy ezt nem kell velem közölnöd. Azt csinálhatsz a házban, amit jónak látsz. Te vagy a ház nagyasszonya – mondta hízelgôen, miközben átkarolta felesége csinos derekát.
– Nyugodj meg, most teljesen másról van szó. Arra gondoltam – kezdte kicsit kétszínű mosollyal Kató –, hogy kicsit felhagynék a házimunkával. Ne, ne szólj közbe. Azt is kitaláltam, hogy ki fog helyettesíteni. Lilla szívesen elvállalja, amíg itt laknak, utána pedig keresünk egy jó házvezetônôt.
Jani nem bírta ki, hogy ne szóljon bele a haditerv-mesélésbe, megsürgette a lényeg kimondását:
– Értelek, sok volt már neked a mindennapos robot, egy ideig ne foglalatoskodj a konyhában, sôt, fürdôre is elmehetnél. Múltkor is hátfájásra panaszkodtál, biztosan jót tenne egy-két hétnyi kezelés.
– Nem, nem, nem – szakította meg immár ingerülten Kató az igencsak beszédes kedvében levô férjét. – Arra gondoltam, hogy én is vállalkozó leszek.
Jani csak hümmögött, soha nem képzelte volna, hogy felesége kenyérbe lépjen. Már jegyességük alatt kikötötte, hogy ô nem akar egy dolgozó nôt feleségül venni. Csupán azt szeretné, hogy a gyerekeinek jó anyja legyen, és ôt meleg étellel, mosolyogva várja haza.
Egész estig tépelôdött felesége ötletén, latolgatta, fontolgatta, egész odáig eljutott, hogy papírt, ceruzát vett elô, és két lajstromba felírogatta Kató elképzelésének elônyeit, hátrányait. Végül férfihoz illô, átgondolt döntést hozott: minthogy kis asszonykája boldogtalan legyen, inkább enged a kérésnek, támogatja az ötletet. Persze csak elviekben, arra neki nem lenne ideje, hogy kijárja az útját.
Estefelé kissé ironikusan kérdezte meg Katót:
– Tisztelt hölgyem, nem hívhatnám meg egy üzleti vacsorára?
Kató boldogan mondott igent, akkor már tudta, hogy zöld az út elôtte. Egy otthonos lokálban vacsoráztak meg, és hamar kiderült, hogy Jani nemcsak viccbôl nevezte üzleti vacsorának a kiruccanást. Rengeteg jó tanáccsal látta el az üzleti életben járatlan fehérnépet. Türelmesen hallgatta a friss üzletasszony naiv elképzeléseit arról, hogy mi mindent szeretne árusítani, hogy ott minden gyerek megtalálja álmai autóját, babáját, a legdivatosabb gyerekcuccokat szerzi meg, és persze ugyanitt lassan elkopnának Gergô tamagocsijai is.
– S azt már tudod, szívem, hol szeretnél üzlethelyiséget bérelni?
– Bérelni? Én vásárlásra gondoltam – mondja meglepetten Kató. – Úgy hallottam, megvásárolhatóak az állami üzlethelyiségek a város központjában. Ott a Százszorédes Cukrászda mellett szemeltem ki azt a saroképületet.
Jani újra csak mosolyogni tudott neje járatlanságán. Igaz is, honnan kellene tudnia egy háziasszonynak arról, hogy milyen cirkusz van ezen ingatlanok körül, hogy a kereskedôk manapság már a hivatalban kezdik a napot, pereskedve a polgármesterrel, a tanáccsal, hogy megvásárolhassák üzlethelyiségeiket, de úgy tűnik, nem sok esélyük van rá. De a világ minden kincséért sem beszélné le asszonyát a vállalkozásról. Még elmondott néhány buktatót, akár egy apuka a más városba induló kislányának, majd lelkére kötötte, hogy ha olyan problémája akad, amellyel nem tud megbirkózni, akkor feltétlen szóljon neki, mert ô már nem egy kisházat készített a tanácsosoknak, a polgármester is minap kereste, biztos szívességet akart tôle kérni, hát bármikor fordulhat hozzá.
Kató a száját sem tudta összefogni örömében, csak az aggasztotta, hogy mit fog kezdeni a sok számlával, hogyan vezeti a kaszszakönyvet, egyáltalán minek kell ennyi papírmunka egy aprócska gyereküzlet megnyitásához, működtetéséhez. Számolgatott, tervezgetett, s rájött, hogy, bár senkinek nem vallaná be, ez az elfoglaltság ha nem is hoz hasznot, egyvalamire jó lesz. Kiverni fejébôl Jenôt, akinek nevetése minden nap fülében cseng, és mindig megborzad, ha arra gondol, hogy ez a szívhódító férfi Gedeon cinkosa.
Amíg Kató és Jani vacsorázgatott, addig otthon cincogtak az egerek. Bori, kihasználva szülei távollétét, öccsét lekenyerezte egy indiánerrel és titokban, hogy nagyiék se tudjanak róla, átment Botihoz, hisz mostanság egyre jobban lángol szerelmük.
Szerelem ide vagy oda, Borinak az is megjárta az eszét, hogy szülei a beígértnél hamarabb hazajöhetnek, ezért üzenetet is hagyott hátra: kisegítô órára ment. Ne ijedjenek meg a szülôk, bár rég nem látták az ellenôrzôt, nem romlott le annyira, hogy pótórákat vegyen; ô tanítja a gyengébbeket.
– No, ha ezt is beveszik a fate- rék, akkor ezután bármit mesélhetek – gondolta, miközben futólépésben igyekezett Botondék lakása felé.
A házban csend volt, senki nem válaszolt a kopogásra. Nem lehet, hogy elment volna valahová Botond, hisz megbeszélték: ahogy lehet, érkezik. Most mégsem nyit ajtót. Még dörömbölt egy ideig Bori a kemény tölgyfaajtón, majd benyitott. A házban sötét volt, csupán a konyha felôl szűrôdött ki valami fény. Harsány nevetést hallott a fény irányából, úgy tűnt, mintha boldog hancúrozás folyna bent. Egy lányhang visítozott idegtépôen. Bori közelebb merészkedett a konyhaajtóhoz, és bepillantott az üvegen keresztül. Mit látott odabent? Az asztalon süteménymaradékok, üres poharak hevertek, az ablak mellett pedig egy igencsak csinos lányka hosszú, copfba kötött hajjal és undorítóan rövid szoknyával egy dobozból tejszínhabot fújt Botondra, és nagyokat nevetett a jó mókán. Úgy tűnt, Botond is élvezi a furcsa játékot, ô is visszakrémezte játszótársát, miközben azzal fenyegette, hogy nemsokára csokoládéreszelékkel fogja megszórni. A copfosnak ez annyira tetszett, hogy kétrét görnyedve nevetett rajta, Botond pedig hozzálépett, átölelte. Ez aztán elég lett Borinak, félig tudatosan, félig ösztönösen kitárta az ajtót, és hangosat köhintett, jelezve, hogy megérkezett. Botond japánsárgává változott, s anélkül, hogy átgondolta volna, megkérdezte:
– Neked is mára adtam randevút?
Hát ez a kérdés örökre megválaszolatlan maradt, hisz Bori úgy kirohant az ajtón, hogy egy mukkot sem ejtett ki a száján. Szemei könynyel teltek meg, egész testében remegett, és eldöntötte, hogy boszszút áll ezért Botondon, és annak a cafkának is ellátja a baját, ha képes volt leütni kezérôl azt a fiút, akit – elôször életében – szeretett.
(folyt. köv.)
Azaki Hakami
SPORT
Jégkorong
Harmadszor harmadikok
1958, 1999 és 2001. Három évszám, ugyanannyi bronzérem. Nagyon tömören így lehet összefoglalni a sportág 51 éves gyergyói történetét. Legutóbb a Nemzeti Liga rájátszásának negyedik mérkôzésén dôlt el a kisdöntô és bronzérem sorsa. A múlt pénteki találkozó után ezúttal a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom játékosai nyakába akaszthatták a harmadik helyet jelentô bronzérmeket.
Akárcsak két évvel ezelôtt, ezúttal is a Bukaresti Sportul Studentesc csapata volt a gyergyói együttes ellenfele. A mérkôzés elôtt közel 2000 nézô jelenlétében Pál Ágnes mazsorettjei tartottak egy közel húszperces jégelôadást. Ezután a hangosbemondón keresztül a nézôk megtudhatták, hogy Antal Zsolt egészségügyi okok miatt abbahagyta az aktív sportolást. A leköszönô sportolónak Bencze Attila, a Sport Management Rt. többségi tulajdonosa adott át ez alkalomból díszoklevelet és emlékserleget. Szintén a találkozó elôtt történt, hogy a csarnokban összegyűltek egyperces néma csenddel adóztak a nemrég 67 éves korában elhunyt Almási Gézára emlékezve.
A Dinu – Mâcu – Molnár összetételű játékvezetôi hármas végül 17:25-kor adott jelt az össszecsapás elkezdésére. Egymásnak ugrottak a mérkôzô felek, a gyergyóiak három, a bukarestiek pedig két sorral játszottak. Ennek ellenére sem lehet azt mondani, hogy a Kémenes Balázs – Sólyom László edzôpáros által felkészített Progym Apicom csapata teljes kerettel játszott volna, hisz együttesünkbôl is sokan hiányoztak. Az elsô gólra a hatodik percig kellett várni, ekkor Ambrus Zoltán talált a fôvárosi egyetemisták kapujába. Ezzel a találattal úgymond megtört a jég, és aztán sorban következtek a gólok. A szebbnél-szebb találatok kapcsán az elsô harmadban a gólszerzôk közé került Koós Tibor, Gál Csaba, Gergely Lehel és Laczkó Attila. Elsöprô volt az elsô harmad, hisz az eredményjelzô táblán 5–0-s részeredmény díszelgett. Ekkor tulajdonképpen már minden eldôlt, a folytatásban csapatunk a közönségnek, a szórakozás kedvéért játszott. A második harmadban tovább növelte elônyét a Progym Apicom. A gólokat sorrendben Köllô Csaba, Szôke László és Borsa Tamás szerezték. 8–0-s állásnál – a 30. percben – kapuscsere történt a Progym Apicom kapujában: Molnár Szabolcsot Máthé Csaba váltotta fel. A végig sportszerű mérkôzés utolsó harmadában a gyergyóiak ismét rákapcsoltak, és még hét gólt lôttek. A legszebb alighanem az utolsó találat volt. Egy Kertész – Domokos összjáték végén az utóbbi bombázott a bukaresti kapu bal felsôsarkába. Tény: látványos gólt ütött a gyergyói hátvéd.
A negyedik bronzmérkôzés végeredménye: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Bukaresti Sportul Studentesc 15–0 (5–0, 3–0, 7–0). Gólszerzôk: (5.03) Ambrus/Máthé/ Szôke, (6.06) Koós/Basilides/ Csíki, (7.11) Gál/Kertész, (7.48) Gergely/Máthé, (10.21) Laczkó/ –, (21.55) Köllô/Kertész, (28.56) Szôke/Ambrus, (29.48) Borsa/ Basilides, (41.56) Máthé I./Domokos, (42.42) Csíki/ –, (43.47) Köllô/Gál, (50.59) Farkas/Koós/ Ambrus, (51.28) Csíki/Domokos/ Basilides, (52.51) Góga/Gál, (58.37) Domokos/Kertész. Büntetôpercek: 6–6.
Nem sokkal a mérkôzés befejezte után Eduard Pană, a Román Jégkorong Szövetség fôtitkára Gál Csabának, a Progym Apicom csapatkapitányának átadta a 3. helyért járó emlékserleget. A bronzérmeket Pál Árpád, városunk polgármestere akasztotta a kék vonalon felsorakozott gyergyói játékosok nyakába. A hangosbemondón ugyanakkor megköszönték a Progym Apicom csapat három fô támogatójának – Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal, az Apicom és a Ben Com Mixt Kft.-k – a bajnoki idény során nyújtott segítséget.
A rájátszás negyedik bronzmérkôzésével végetért 2000/ 2001-es bajnokság végsô rangsorában: 1. Bukaresti Steaua, 2. Csíkszeredai Sportklub, 3. Gyergyószentmiklósi Progym Apicom, 4. Bukaresti Sportul Studentesc, 5. Galaci Dunărea, 6. Bukaresti Rapid HC, 7. Sepsiszentgyörgyi HC.
Gyermekhoki
Csomafalva nyerte a jubileumi kiírást
Február 25-én, vasárnap a 30. alkalommal került megrendezésre a hagyományos Délhegy-kupa mérkôzéssorozata. A VII–VIII. osztályosok számára szervezett tornán összesen négy csapat és 65 iskolás vett részt: Alfalu – edzôk: Portik József és Szôcs Zoltán, Remete – edzô: Jánosi János, Szárhegy – edzôk: Becze Árpád és Csergô László – és a házigazda szerepét betöltô Csomafalva – edzôk: ifj. Farkas Csaba és Csata Kálmán – együttese. A résztvevô együtteseket két csoportba sorolták: A-csoport: Alfalu, Csomafalva; B-csoport: Szárhegy és Remete. Eredmények: Csomafalva – Alfalu 24–1, Szárhegy – Remete 4–3. A helyosztókon: a 3–4. helyért: Remete – Alfalu 30–0; az 1–2. helyért: Csomafalva – Szárhegy 4–0. A végsô rangsorban: 1. Csomafalva, 2. Szárhegy, 3. Remete, 4. Alfalu. A sportszerűségért járó fair play-díjat Alfalu csapata érdemelte ki. A legfiatalabb játékos: Tóth Attila (Szárhegy); legjobb kapus: Szabó J. László (Szárhegy); legjobb hátvéd: Szilágyi Szilveszter (Csomafalva); legjobb csatár: Balázs Hegedűs Elôd (Remete); gólkirály (11 gól + 4 gólpassz): Baróti Emil (Csomafalva); legtechnikásabb játékos: Sára Tibor (Csomafalva). A szervezô Köllô Miklós Általános Iskola és az alakulóban lévô Csomafalvi Jégkorongért Baráti Társaság ezúton is köszönik a támogatóknak a hozzájárulást.
Március 2-án, pénteken kerül megrendezésre a városi műjégpályán a gyergyói Szuper-kupa küzdelemsorozata. A résztvevô csapatok: Csíkszeredai ISK, Csomafalva, Remete és a Gyergyói ISK. A játékosok felsô korhatára 13 év. A műsor: március 2., péntek: 9.00 Gyergyói ISK – Remete; 10.30 Csíkszeredai ISK – Csomafalva. A helyosztó mérkôzésekre a délután folyamán kerül sor.
Harmincötszörös bajnok a Steaua
A eddig lezajlott 72 felnôtt jégkorongbajnokságban a katonacsapaton kívül az alábbi együttesek nyertek bajnoki címet: Csíkszeredai Sportklub – 7 (1949, 1952 – IPEIL Lendület, 1957 – Termés néven, 1960,1963 – Akarat néven, 1997 és 2000), Bukaresti Dinamo – 7 (1968, 1971,1972, 1973, 1978, 1979, 1981), Bukaresti Tenisz Klub – 5 (1930, 1931, 1932, 1933, 1934), Bukaresti Juventus HC – 4 (1941, 1942, 1945, 1946), Bukaresti HC – 3 (1927, 1928, 1929), Marosvásárhelyi RATA – 2 (1950, 1951 – az utolsó bajnoki címet RATA Locomotiva néven), Bukaresti Rapid HC – 1 (1940), Brassói Brasovia – 1 (1925), Bragadiru HC – 1 (1936), Dragos Vodă Cernăuti – 1 (1938), Bukaresti Venus – 1 (1944), Ciocanul HC – 1 (1947), Kolozsvári Stiinta –1 (1954). 1926-ban és 1939-ben nem avattak országos bajnokot.
Sífutás
Túl az országos ifjúsági bajnokságon
Predeálon, a Rozsnyó-völgyében került megrendezésre az elmúlt héten az országos ifjúsági bajnokság döntôje. Az elsô napon – február 21., szerda – rendezték meg a klasszikus próbákat, csütörtökön a sprintszámokat, szombaton a váltóversenyt, vasárnap pedig a hosszútávú futamokra került sor. Gyergyóból összesen öt ifjúsági sífutó vett részt a múltheti országos bajnokságon.
Gyulai Béla, a Gyergyói ISK egyik sífutó edzôje elmondta:
– A gyergyóiak idei kislétszámú részvételének több oka is van. Az egyik a megfelelô felszerelés hiánya, a másik tényezô az idényeleji hóhiány. Nem utolsó sorban említeni kell az anyagiak hiányát is. Itt egy példával hozakodnék elô: egy sportolónak Predeálon a napi minimális költségei 200 000 lejre tehetôk.
A múlt heti országos bajnokság (összesen 70 résztvevô) elsô napi eredményei: ifi I-es korcsoport, fiúk: 1. Găliceanu Mihai (Brassói Dinamo), 2. Benedek Lóránt (Brassói Dinamo), 3. Tódor Attila (Bucegi Predeal); ifi II-es korcsoport: 1. Konrád Augustin (Resicabánya), 2. Suciu Claudiu (Besztercei MSK), 3. Liviu Păştinaru (Bucegi Predeal) ..., 6. Tódor Tihamér (Gyergyói ISK). Ifi I-es lányok: 1. György Mónika, 2. Koch Iulia (Brassói Dinamo), 3. Szôcs Emôke (Csíkszereda) ..., 5. Musulin Mónika (Brassói Dinamo) ..., 10. Láng Enikô (Gyergyó), 11. György Enikô (Brassói Dinamo); ifi II-es lányok: 1. Szôcs Emôke, 2. Miklós Zsuzsanna, 3. Görbe Enikô (csíkszeredaiak) ..., 6. György Enikô (Gyergyó, Brassói Dinamo).
A második napi sprintversenyben (1000 méter): ifi I-es fiúk: 1. Babes Nicolae (Brassói Dinamo), 2. Tódor Attila (Bucegi Predeál), 3. Ionică Daniel (Bucegi Predeál) ..., 5. Benedek Lóránt (Brassói Dinamo); ifi II-es fiúk: 1. Butnaru George (Rozsnyói ISK), 2. Starlici Claudiu (Brassó)..., 5. Tódor Tihamér (Gyergyói ISK). Ifi I-es lányok: 1. Cojocea Dana (Brassói Dinamo), 2. György Mónika (Brassói Dinamo) ..., 5. Musulin Mónika (Brassói Dinamo) ..., 7. Láng Enikô (Gyergyó); ifi II-es lányok: 1. Scortea Roxana (Brassói Dinamo)..., 12. György Enikô (Gyergyói ISK + Brassói Dinamo). A 3x10 km-es váltóversenyben: ifi I-es fiúk: 1. Predeáli ISK, 2. Gyergyói ISK (Koós János, Tódor János, Tódor Tihamér). Az utolsó napi hosszútávú, korcsolya stílusú (30 km) versenyen az ifi I-es fiúknál: 1. Găliceanu Mihai (Brassói Dinamo) ..., 4. Tódor Attila (Bucegi Predeal). Az ifi II-es fiúk mezônyében Tódor Tihamér úgy lett negyedik, hogy alig 31 mp-el maradt el a gyôztestôl, a harmadik helyezettel szemben pedig csak négy másodperc volt a hátrány. Tódor Tihamér végig betegen versenyzett. Az ifi I-es lányoknál György Mónika a második helyen végzett.
Leányifjúsági kosárlabda
Legyôztük Mikest
Az elmúlt hétvégén a Sportiskola tornatermében került lejátszásra a Gyergyói ISK és a Sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum csapatai közötti mérkôzés. A találkozót a Hoffman Gabriella tanár-edzô által felkészített gyergyóiak nyerték 58–54 (12–14, 15–17, 22–7, 9–16) arányban. Csapatunk legjobbjai: Ionescu Andrea 19 pont, Elekes Ágnes 13 p., Lechinţan Tímea 11 p., Tarsay Mónika 9 p., Kozma Gabriella 6 pont. Hétvégén a Gyergyói ISK együttese Medgyesen kellett volna vendégszerepeljen, de Hoffman Gabriellától megtudtuk, hogy a mérkôzés objektív okok miatt elnapolódik. (Elôreláthatóan a találkozó a jövô hét folyamán kerül lejátszásra.) Ide kapcsolódik a hír, hogy március 23–25. között Medgyesen kerül megrendezésre a teremturné 3. fordulója. Az említett idôpontban megrendezésre kerülô mérkôzéssorozaton valamennyi érdekelt ifi I-es csapat részt vesz, és a legjobb három együttes jut az országos döntôbe.
Sakk
Folytatás márciusban
Február 25-én, vasárnap került megrendezésre az Astoria-kupáért kiírt versenysorozat második fordulója. Az Astoria szállóban Papp Sándor és Réti Zsolt által szervezett hétfordulós, svájci rendszerű mérkôzéssorozat legutóbbi játéknapja után a következô rangsor alakult ki (26 résztvevô közül): felnôttek: 1. Andreica Ioan 6 pont (7 lehetségesbôl), 2. Puskás András 5,5 p., 3. Kabucz Attila 5,5 p., 4. Madaras Márton 5 pont. Ifjúságiak: 1. Balázs K. Csaba 4 pont, 2. Baki Loránd 3 p., 3. György Dániel 2 pont.
A január 21-én megrendezett versenynek – elsô forduló – 20 résztvevôje volt, s a következô sakkozók bizonyultak a legjobbnak: felnôttek: 1. Andreica 6 pont (7 lehetségesbôl), 2. Puskás 5 p., 3. Cozma Ioan 5 p., 4. Fazakas Antal 5 pont. Ifjúságiak: 1. Baki Loránd 3 p., 2. Antal Géza 2 p., 3. György Dániel 2 pont.
A két forduló utáni rangsorban: 1. Andreica 12 pont, 2. Puskás András 11, 5 p., 3. Kabucz Attila 9,5 p., 4–5. Cozma és Mândru Traian 9–9 p., 6. Balázs K. Csaba 8,5 pont. Mindkét versenyt Horváth Gábor vállalkozó támogatta, amiért a sakkozók ezúton mondanak köszönetet.
Interjú
Három év, három érem
– Beszélgetés Basilides Lászlóval, a bajnok Steaua jégkorongcsapatának csatárával –
A gyors és gólerôs gyergyói támadó két nappal a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán, a Sportklub ellen aratott 5–2-es diadal után ünnepelte 22. születésnapját. A Bukaresti Steaua csapatához 1999 októberében került, és egy év múltán szerelt le. Azóta ôrmesteri rangban erôsítette a katonacsapatot. Ifjú kora ellenére máris irigylésre méltó eredményeket tudhat maga mögött. 1999 februárjában bajnoki bronzérmes lett a Gyergyószentmiklósi Progym csapatával, egy idénnyel késôbb Románia Kupát és ezüstérmet nyert a Steauával és következett a 2000/2001-es bajnokság. Nem túlzás állítani, hogy László számára kitűnô évad volt: Csíki Sör Kupa elsôség, Románia Kupa gyôzelem és végül bajnoki aranyérem.
– Mikor érted el az elsô igazán nagy sikert?
– Évekkel ezelôtt, ha nem tévedek 1995 februárjában, amikor Bukarestben nagyifjúsági országos bajnoki címet nyertünk. A csapat akkori edzôi nagybátyám, Basilides Csaba, és édesapám, Basilides Tibor voltak. Különben az elsô edzôm édesapám volt, aki óvódáskortól egészen 15 éves koromig tanított. Késôbb nagybátyám keze alá kerültem. Egy érdekes történet is fűzôdik az ifi I-es elsôséghez. A Galaţi-on megrendezett körmérkôzéses turnén történt, hogy a Bukaresti Triumf elleni sorsdöntô találkozó elôtt nagybátyám a következôket mondta: – Fiúk, ha ezt a mérkôzést megnyeritek, megígérem nektek, hogy ôsztôl az országos felnôtt bajnokságban fogtok játszani, s közületek egy sem kell más csapathoz menjen. (Késôbb beigazolódtak a Tréner által mondottak, hisz 1995. november 17-én a Progym-ISK csapata lejátszotta elsô, felnôtt bajnoki mérkôzését – szerk. megj.) Ezt a kijelentést azóta sem felejtettem el.
– Hogyan fogadtak a Steauánál?
– Nem mondhatom, hogy roszszul fogadtak. Az az igazság, hogy ismertek a válogatottból. Persze néha vicceltek, de hát ez azt hiszem, természetes. Csak jóval késôbb kezdtem rájönni, érezni, hogy valójában óriási összetartás van a katonacsapat játékosai között.
– Kik a legjobb barátaid a bukaresti együttesen belül?
– Elsôsorban a volt gyergyóiak, Catrinoi Adrian és Kosztándi András. Rajtuk kívül a többiekkel is jónak mondható a kapcsolatom. Például többször is elôfordult, hogy a balánbányai származású Timaru Ioan hozott haza saját személygépkocsijával.
– Amikor a Steauához kerültél, Ion Ionita volt a csapat edzôje. Milyen edzéseket tartott?
– Meglepô módon nem tartott kemény edzéseket. Tudni kell, hogy az elsô Steauás idény elôtt én elvégeztem itthon a szárazedzéseket. A lényeg: Ionita leginkább a taktikai részre fektetett hangsúlyt. Nyáron aztán volt egy nagyon intenzív szárazedzésprogram a forbani edzôtáborban, ahol naponta 18–20 kilométereket szaladtunk, ezenkívül az erôteremben is sokat dolgoztunk.
– Késôbb Marius Gliga lett az edzô...
– Gliga csapattársam is volt, sôt vele egy sorban kezdtem a Steauás idôszakot. Akkor az elsô sor így festett: Nutu – Gliga – Basilides. Késôbb ez a sor ismét változott: Ghenea – Gliga – Basilides. A 2000/2001-es idényben egy kis kitérô után Nutu Andrei visszajött a Dunăreatól, ô lett a középcsatár, én voltam a jobb-, Tănase pedig a balszélen. Az idény végén ebbe a – második – sorba aztán bekerült Alexe. Gliga rendkívül rendes ember, hisz amíg együtt játszodtunk, soha nem fordult elô, hogy a játék közbeni tévedéseimért, mint rangidôs, letolt volna. Ellenkezôleg: már akkor is magyarázott, tanított. Különben tudni kell róla, hogy részt vett Svédországban egy edzôképzésen, és az ott tanultakat probálja most kamatoztatni. Gliga a taktikát illetôen azt hiszem máris felülmúlta Ionitát.
– Milyennek láttad belülrôl a Sportklub elleni mérkôzéseket?
– Szerintem felülmúltuk ôket. Csíkszeredában könnyebb volt játszani, mint Bukarestben. A bukaresti elsô mérkôzés elsô harmadában a csíkiak nagyon jól játszodtak. Sokan mondják, hogy a bírók csaltak, de én úgy érzem, hogy ez az állítás nem helyénvaló.
– Volt ünneplés a harmadik, gyôztes mérkôzés után?
– Természetesen. A buli a bukaresti Lido hotelben volt megszervezve, amelynek tulajdonosa Viorel Păunescu. A mulatás késôbb a Flamingo diszkóban folytatódott. Másnap reggel aztán jöttem haza.
– Miben kell még fejlôdnie Basilides Lászlónak?
– Elsôsorban a nyugodtságot illetôen kell javuljak. Nagy igyekezetemben ugyanis hajlamos vagyok tévedni, könnyen elveszíteni a korongot, s ez egyáltalán nem jó. Úgy érzem, idôvel ez az oldal is letisztul.
– Mikor látunk viszont a gyergyói csapatban?
– Egyelôre nem tudom. Ezen most nem is gondolkodom, hisz következik számomra a bukaresti felnôtt világbajnokság. Azt hiszem, idén nyáron végleg eldôl, hogy hol is folytatom majd a pályafutásomat.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
viccek...viccek...viccek
Két rendôr szolgálatban meglátnak egy piroslámpás házat. Azt mondja az egyik:
– Te, ez egy baromi jó hely. Képzeld, lehet kajálni, piálni, szeretkezni és a végén kifelé menet még egy ötezrest is a zsebedbe dugnak.
– Na ne mondd! Honnan tudod te mindezt?
– Hát az asszony mesélte.
* * *
Egy rendôrnek szolgálat közben nagyon kell, ezért bekéredzkedik egy házba.
A kisfiú beengedi. Elvégzi a dolgát és megy.
Másnap a társának meséli:
– Képzeld, milyen gazdagok, még a WC is rézbôl volt.
Nem hisz neki, ezért elmegy. Bekopognak, kijön a gyerek:
– Papa, itt a rendôr, aki beleszart a trombitádba.
* * *
Nemi erôszak ügyében ítélkeznek egy rendôr fölött.
Nem értem – mondja a bíró –, hogy ha igaz, amit mond, hogy homoszexuális, miért támadta meg azt a szerencsétlen apácát?
– Hmm... Hátulról úgy tűnt, mintha Zorró lenne..
* * *
A rendôr vasúti jegyet vált:
– Egy retúrt kérek.
– Hová? – kérdezi a pénztáros.
– Na mégis, mit gondol? Ide vissza!
* * *
– Hogy hívják a fej nélküli rendôrt?
– Törzsôrmester.
* * *
Móricka elôször visz haza rossz jegyet az iskolából. Az ôrzô – védô kft.–nél dolgozó apukája dühösen nézi a lap alján díszelgô egyest.
– Kisfiam, ugye tudod, hogy ezért verés jár?
– Szerintem is, menjünk, tudom, hol lakik a tanító néni..
* * *
Két ejtôernyôs zuhanás közben beszélget.
– Te, ez csodálatos, fantasztikus. Olyan szép, és az emberek is olyan picik ilyen fentrôl, mint a hangyák... A mindenit, gyorsan nyissunk, ezek tényleg hangyák!
* * *
Kifakad a fizikatanár:
– Ha az utolsó padban ülôk legalább olyan csendben lennének, mint a középen képregényt olvasók, akkor legalább az elsô sorban ülôk alhatnának tovább.
* * *
Egy gyönyörű nô utazik a repülôgépen. Éppen kinéz az ablakon, amikor bekiabál neki egy ejtôernyôs:
– Nem jössz velem, szivi?
A nô sértôdötten elfordul, nem vesz tudomást a zaklatásról.
– Kár, pedig én vagyok a pilóta – hangzik kintrôl a válasz.
* * *
– Miért sírsz, Pistike? – Az apuuu!... Rácsapott az ujjára a kalapáccsal és... és...
– De kisfiam, ezért neked nem kellene így ordítanod!
– Hááát, elôször én is röhögtem.
* * *
Annak idején Kádár és Brezsnyev vitatkoztak, hogy melyik az erôsebb: a bika vagy a tank. Kádár azt mondja, hogy a bika, Brezsnyev azt, hogy a tank. Nem tudják eldönteni, ezért egy próbában egyeznek meg. Szembeállítanak egy magyar bikát és egy orosz tankot. Mielôtt megkezdôdne a viadal, Kádár odamegy a bikához, és súg neki valamit. Összeugrasztják a bikát és a tankot; a bika pillanatok alatt összetiporja a tankot. Brezsnyev azt mondja:
– Hát ez szinte hihetetlen, ha nem látom, senkinek sem hittem volna el. De azért áruld már el Jancsikám, hogy mit súgtál küzdelem elôtt a bikának.
– Csak annyit mondtam neki, hogy ezek vitték el 45–ben a teheneket.
* * *
Az öreg halász találkozik az aranyhallal:
– Kívánj egyet, öreg halász!
– Jól van, ezentúl pisáljak pezsgôt.
Hazamegy:
– Asszony, poharakat elô!
Az öreg halász telepisálja a poharakat, tényleg pezsgô, attól kezdve minden nap pezsgôzgetnek. Nyolcadik nap az asszony ér haza késôbb, az asztalon csak egy pohár.
– ???
– Te ma üvegbôl iszol!
* * *
– Hogy hívják a láb nélküli kutyát?
– Tökmindegy. Úgyse jön oda!
HOROSZKÓP
március 1–7.
Kos (III.21-IV.20.)
Akármennyire ódzkodik a szerelemtôl, elôbb-utóbb úgyis befészkeli magát a szívébe. Nem tud ellentmondani barátai kérésének, még pénzt is ad kölcsön nekik. Semmi probléma, csak ne várjon viszonzást tôlük. Most ne változtasson munkahelyet, fölös energiáját a sportban vezesse le.
Bika (IV.21-V.20.)
Nem hallgat családja tanácsára. Ha véletlenül belebotlik valakibe, jól figyelje meg, nagy hatással lehet életére. Fültanúja lesz egy beszélgetésnek, ami kissé fájdalmasan érinti önt. Kedvezô ajánlatot kap, kedvezô lehetôségekkel.
Ikrek (V.21-VI.21.)
Idegei túlhajszoltsága munkahelyén konfliktusokat okozhat. Pedig hozzá kell szoknia, mert magasabb fizetésért a követelmény is magasabb. Nem tudja eldönteni, megmaradjon-e régi, jól bevált, biztonságos kapcsolatában, vagy új lehetôségek felé kacsintgasson. Türelme és optimizmusa óriási.
Rák (VI.22-VII.22.)
Most fáradt és ideges, nem tud lenyugodni. Ha valakinek a kritikája bosszantotta fel ennyire, ne törôdjön vele, nem éri meg. Egy váratlan esemény áthúzza terveit. Partnere ön mellett áll.
Oroszlán (VII.23-VIII.23.)
Olyan dolgokat vásárol, amelyeket máskor be sem engedne a lakásba. Elégedetlen a fônököt játszó párjával. Ez abból ered, hogy mindig beadja a derekát, és mindig enged neki. Egyszer már a sarkára állhatna végre. Éleselméjűségével ellenfeleibôl is barátokat tud kovácsolni.
Szűz (VIII.24-IX.23.)
Büszke lehet magára, amiért túlvészelte ezeket az idôket annak ellenére, hogy néhányszor majdnem elfogyott a türelme. Jó volna pihennie egy keveset. Képes olyan munkát is elvállalni, amihez nem is ért, csak hogy felhívja magára a figyelmet. Legyen óvatos!
Mérleg (IX.24-X.23.)
Hamarabb célhoz ér, ha nem vár a sültgalambra. Tegye meg az elsô szükséges lépést, így legalább visszajelzést is kaphat. Kisebb munkahelyi problémák adódhatnak, de ön nem törôdik vele, mivel magánélete most sikeres.
Skorpió (X.24-XI.22.)
Ez a hét a kínálkozó lehetôségek és gyors döntések idôszaka. A kapkodás és ingerlékenység fölösleges bonyodalmakat okozhat munkahelyén. Pénze most inkább fogyóban, mint gyarapodóban van. Itt az idô, hogy inkább családjával töltsön minél több idôt. Mozogjon sokat a friss levegôn.
Nyilas (XI.23-XII.22)
Gyakran tétovázik, felülvizsgálja elgondolásait, ami azt eredményezi, hogy elmulaszt betartani néhány fontos határidôt. Ez pedig fontos lenne jövôje szempontjából. A hétvégén partnere nagymértékben korlátozná, ha hagyná. De most öntôl szokatlan módon fellázad, egyre több idôt tölt távol otthonától.
Bak (XII.23-I.20.)
Remek üzleti lehetôségre bukkan, ennek kapcsán tárgyalópartnerével is megtalálja a közös hangot. Teljes erôbedobással veti magát a munkába, mert csak a karrier és a pénzszerzés áll érdeklôdése középpontjában. A hétvége jól alakul, ha kockáztat.
Vízöntô (I.21-II.19.)
Elhamarkodott lépésre szánja el magát, pedig eleinte jól halad minden. Ettôl ideges lesz, és feleslegesen heves vitákba bonyolódik. A következô napokban sok helyen fordul meg, megismerkedik valakivel, de ne legyen rámenôs.
Halak (II.20-III.20.)
Óvakodjon azoktól az emberektôl, akik a szemébe mosolyognak. Lehet, hogy ôk beszélnek a legtöbbet önrôl... és a legrosszabbat. A hétvégén napirenden vannak a veszekedések, amelyek mostanában igencsak megtépázzák kapcsolatait.
|
