Évköszöntô

           Egy tiszta, vadonatúj év. Egészen friss hóval. Gyermekkorom emlékei között élénken megmaradt néhány évváltás. Azóta már összemosódott az idô a térrel, az új év a régivel. Nincs megállás, nincs pihenés. A percek egyre csak múlnak, ôket követik az órák, majd a napok, és ripsz-ropsz megint eltelt egy év. Kezdôdik minden elölrôl, 365, 364, 363... Perpetuum mobile.
           Csak remélni lehet, hogy egyszer egy pillanatra lelassul a taposómalom, és levegôt vehet a fáradt idôutazó. Csak remélni lehet... Idôtlen pillanatok nincsenek, a hit megingása is csak fáradt képzelôdés két Miatyánk között. Az ünnep szétfolyik, és kezdete már a végével fenyeget. Túl sok a racionalizmus. Mondanám, hogy carpe diem!, de nem láthatok az orromig. Feladatok várnak, tenni kell valamit, tervezni a pillanaton, talán a messzi éveken túl is. Ez az emberi lény feladata. Nincs megállás. Nincs pihenô. Nem szabad, hogy legyen.
           Az új év titokban új lehetôségeket rejt. Elsôsorban a reményt arra, hogy ez jobb lesz, mint a tavalyi. Igen, az idén csakúgy indulunk neki az új évnek, mint a tavaly: ezt másképp fogom csinálni. Eddig volt ahogy volt, de mostantól kezdve... és hisszük is! Ez a szép az egészben.
           Testünk, idegrendszerünk, agyunk lassan immunis a „nem bírom tovább"-ra, a kör bezárul, az egérfogó működésbe lép, és kaparunk tovább. A hit meggyôzô ereje a fájdalomcsillapító, a morfium. Ki mondta, hogy az ember nem ösztönlény?
           Így van ez jól, hiszen a fajfenntartás mechanizmusa nem vedelhet át egy jól megtervezett biblikus számítógépes programmá. A szabad én-tudat tesz igazán emberré minket. Agyunk automatikusan áll át az új évre, de csak az akarat mozgatja meg az izmokat. A 2002-es esztendô, akárcsak a többi évkezdés ezektôl az izmoktól függ. Akarjunk mozogni, és meglátja mindenki, hogy ez az év sokkal, de sokkal jobb lesz.
                               „Itt az új év, új jót hozzon,
                               Régi jónktól meg ne fosszon,
                               S hogyha új jót nem is hozhat,
                               Vigye el a régi rosszat!"
Ábrahám Imre

Szálkák és gerendák

           Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egészen kicsi város. Nem is csoda, hogy olyan kicsi volt, mert aki nem bukott ismétlôre fizikából az tudja, hogy hidegben a dolgok összehúzódnak. Márpedig ebben a városban nem hideg, hanem nagyon hideg volt szinte mindig, így esélye sem volt arra, hogy valaha is kicsit nagyobb legyen.
           Ezen bevezetô után nem csoda, hogy a városka legnagyobb gondja pontosan a hideg volt. Nem mintha a hideg önmagában olyan nagy gond lenne, hisz például az Északi Sarkon folyton hideg van, de ezt mindenki természetesnek tartja, nem zúgolódik miatta senki. Ezzel szemben a szóban forgó városka lakói gyakran panaszkodtak a hideg miatt, annak ellenére, hogy az távolról sem volt olyan nagy, mint a már említett Északi Sarkon. Alig kezdôdött meg az a néhány napnyi nyár (ami legtöbbször júliusra vagy augusztusra esett), a városka lakói máris rettegve gondoltak a nemsokára megérkezô újabb télre.
           Az egészben a legfurcsább az volt, hogy a várost hatalmas erdôk vették körül, márpedig az köztudott, hogy az erdôben fák is vannak, s a fát pedig ôsidôk óta használják többek közt fűtésre is. Ennek ellenére a város lakóinak nagyobbik fele minden télen reszketett, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nem volt fáskályhájuk.
           Ennek külön története van. Ugyanis valamikor réges régen, kiadták nekik parancsba, hogy márpedig összébb kell húzódni, mert több hely kell a mezôgazdászoknak. Ezért lebontottak jó sok földszintes házat, s a helyükbe emeleteseket építettek. Ezzel még nem lett volna akkora gond, de a parancsban az is benne volt, hogy ezeket a házakat nem fával, hanem fűtôolajjal kell fűteni. Az emberek engedelmesen eladták a kályháikat, s attól kezdve folyton rettegve figyelték, hogy vajon azok, akik egykor a parancsot adták, most adnak-e fűtôolajat is. Mondanom sem kell, hogy adtak, de soha sem eleget.
           Aztán változott a világ, s új vezetôi lettek az országnak, s ebbôl kifolyólag a megyének, a városnak is. Furamód ez a hideget teljesen hidegen hagyta, az minden évben rendszeresen megérkezett, s maradt is, jó sokáig.
           A város új vezetôi ezalatt munkához láttak, földet osztottak (elsôsorban saját maguknak, majd a maradékból adtak másnak is), szép terveket szôttek a város felvirágoztatásáról, s azokat el is mondták mindenkinek, hadd lássa a nép, hogy ôk menynyivel jobbak, mint az elôzô vezetôk. Így ment ez évekig. A tervek egyre nagyobbak lettek, az emberek el voltak bűvölve, s csak az zavarta ôket egy kicsit, hogy minden évben jött az a fránya hideg. Mindössze az vigasztalta ôket, hogy ahányszor csak megkérdezték újdonsült vezetôiket, azok mindig megnyugtatták ôket, hogy milyen lázasan tevékenykednek, megtesznek mindent, s nemsokára ilyen meg olyan jó lesz. Mindennek látható jele nem volt, de olyan szépen mondták, hogy csak igaz kellett legyen! (A többség bizonyára nem ismerte a „gáz van" kifejezés valódi jelentését, ennek is tulajdonítható az optimizmusuk.)
           Teltek múltak az évek, s a kilátások egyre jobbak lettek. Egy idô múlva ugyanis – érdemeik elismeréseképpen – a város vezetôit elôléptették, s immár az egész megyét ôk irányították. Így még több lehetôségük nyílt a város gondjainak orvoslására, s valahányszor alkalom adódott erre, el is mondták, hogy ôk mi mindent tesznek érte. Voltak ugyan kétkedôk is, akik szívesen láttak volna egy-két apró, de konkrét eredményt is, de azokat a többség mindig lehurrogta, mondván, hogy ezek a mi vezetôink, mi választottuk ôket, s nem csalódtunk bennük, hisz minden ünnepélyen ott vannak, s olyan meghatóan beszélnek. (Erre az elégedetlenkedôk azzal hozakodtak elô, hogy egy ideje már azokat a szép beszédeket is csak papírról olvassák, de hát nincs mit tenni, mindig voltak olyanok, akik mindenben csak a hibát keresték.)
           Bármilyen jók voltak is a kilátások, egyik igen-igen hideg télen mégis úgy tűnt, sokak számára betelt a pohár. Zúgolódtak, átkozódtak, fenyegetôztek. Világos volt, hogy valamit tenni kell. S ekkor a vezetôk megmutatták, hogy nem véletlen szereti ôket a nép, hisz ôk valóban nagyszerű, talpraesett vezetôk! Hatalmas kockázatot vállalva megjelentek egy élô tévéadásban, s a nézôk legnagyobb örömére porba döngölték a vezetôjét annak a cégnek, amelyik a fűtést kellene biztosítsa. Zseniális volt! Feledve azt, hogy a cég működéséért évekig közvetlenül, azóta meg közvetve felelôsek, valamint azt, hogy a szép szavakon túl semmit nem tettek azért, hogy az elavult fűtôberendezéseket felújítsák, avagy hogy áttérjenek olyan fűtôanyagra, aminek a csapját nem távoli vidékeken zárják el olyan emberek, akik ebben esetenként örömüket is lelik, magas pozíciójukból kimondták az ítéletet: a cégnél mintha megállt volna az idô. A nép meg ült a tévé elôtt, s összecsapkodta a tenyerét. Fázott.
Árus Zsolt

Városunkban járt Sabin Gherman
Erdély Erdélyhez tartozik

           Szombaton, december 29-én délután került sor a Korona nagytermében a Sabin Ghermannal való találkozóra. Mint ismert, Sabin Gherman az Erdély-Bánság Liga, az európai szellemiségű párt vezetôje, amely a demokratikus, modern jogállam megvalósításáért száll síkra, az ország lakosainak az európai értékrendre alapozott érdekeit szolgálja.
           Több, mint száz érdeklôdô látogatott el szombaton a helyszínre. Jelen volt dr. Garda Dezsô parlamenti képviselô, Nagy István jegyzô, Hajdó István fôesperes-plébános is. Az asztalnál négyen foglaltak helyet: Sabin Gherman, Jakabffy Attila, dr. Garda Dezsô és Nagy István.
           Az egybegyűlteket Nagy István köszöntötte, majd a szót Jakabffy Attila vette át, aki bemutatta a liga elnökét és elmondta, hogy elsô alkalommal járnak városunkban. Kihangsúlyozta, hogy nem aláírásokat gyűjteni jöttek, csupán be akarnak mutatkozni a helyieknek, akik nem sokat tudhatnak errôl a csoportosulásról, és az innen-onnan hallottakat valós információkkal akarják kiegészíteni.
           A továbbiakban Sabin Gherman ismertette röviden a liga programját, ám a kezdetkor elmondta, hogy ezt nem ôk találták ki, hanem az Európai Unióból vették át.
           Megtudtuk még, hogy a liga egyik célkitűzése a decentralizáció, az egyházas parlament, a provinciális miniparlamentek, és a kormányzórendszer bevezetése. Így lehetôség nyílna arra, hogy a helyi problémákról helyi szinten lehessen dönteni, ott, ahol velejében ismert az illetô probléma. Az egyik legfontosabb célkitűzés az, hogy a helyi pénzek nagy részét helyben költsék el, ne kerüljenek az államhoz, amely majd visszaosztja ennek töredékét.
           A rövid programbemutató után Jakabffy Attila röviden öszszefoglalta a hallottakat: „Európai mintára önálló Erdélyt szeretnénk a jelenlegi törvénykezések értelmében."
           A továbbiakban a lakók kérdéseket intézhettek és intéztek is Sabin Ghermanhoz, aki vagy válaszszal szolgált vagy elnézést kért, és kulisszatitkokra hivatkozva megtagadta a választ.
           Kiemelendô a Liga jövendôbeli pénzügyi politikája, melyet példával szemléltetett: Eszerint, ha gyergyószentmiklós 100 lejt termel; abból 55 lej itt marad, 10 lej a provinciához, vagyis a székhelyhez, 15 lej Erdélyhez, 15 lej Bukaresthez és 5 lej a régiók közös perselyébe kerül.
           A liga jelen pillanatban mintegy 10 200 tagot számlál, ennek 85 százaléka román nemzetiségű. Tény és való, mondotta Sabin Gherman, hogy meg kell fogni az erdélyi románokat, hiszen amennyiben a magyarok terjesztik elô az autonómia ötletét, azonnal vesztett ügyük van, hiszen a nacionalista politika Románia feldarabolására hivatkozva azonnal elfojtja az ilyen jellegű törekvést. Ám, ha ugyanezt románok és magyarok, szászok és cigányok kérik, akkor már nem lehet olyan könnyen sárba tiporni a kezdeményezést.
Barabás Alpár

Fűtésrôl, számlákról...

           Újabb évet írunk. Azonban tavalyról számos problémát mentettünk át idénre, akárcsak fűtésszolgáltatónk, a GO Rt.
           Többek között nem válaszolódtak meg még a helyi televízió élô adásában feltett kérdések sem. Felkerestük Nagy Attilát, a Közüzemek igazgatóját, akitôl elsôként azt kérdeztük, mikor és milyen módon válaszolják meg a feltett kérdéseket.
           – A helyi televízió jóvoltából kaptam egy másolatot az összes feltett kérdésrôl, és az általános vonatkozású, nagyközönséget érintô kérdésekre a választ a Gyergyói Kisújság segítségével a tömegek tudomására hozzuk január elején. A kimondottan egyetlen lakrésszel kapcsolatos kérdésekre is válasszal szolgálunk, személyesen, vagy átirat formájában.
           – Számos lakótól lehetett hallani, hogy a számlán szereplô végösszeg nem egyezik az egyes tételek összegével...
           – Tudni kell, hogy a számlákat egy számítógépes program állítja össze, melyet át kellett alakítani. A számítógép nem hibázik, csupán a kezelô tévedhet. Ezek az eltérések lehetnek kerekítési problémák is, melyeket majd egyenlíteni fogunk az elkövetkezendôkben. Amennyiben tévedés történt, kijavítjuk a hibákat.
           – A lakók némelyike nem fizeti ki ezeket a téves számlákat, mindaddig, amíg magyarázatot nem kap...
           – Mindig is arra kértem a lakókat, hogy észrevételeiket, ellenvetésüket hozzák a tudomásunkra. Kimondottan erre a célra van személyzet, osztály, melyet közönségszolgálatnak nevezünk, és melynek telefonszámai a következôk: 161.420, 162.046. Ez az osztály január elején a Virág negyed 7-es tömbházába költözik a könnyebb hozzáférhetés végett.
           – A Tanulók Házának számlájával számos probléma akadt. Például, ha összeadjuk az egyes tételek értékét, végösszegként nem azt kapjuk, amit a Közüzemek számolt. Fel van tüntetve egy négyórás aknatakarítási munka is, melyet nem a Közüzemek dolgozói, hanem a ház igazgatója, Vadász István végzett el, hiszen a munkások azt mondották, hogy nem másznak be az aknába, mert kígyó van benne...
           – A Tanulók Házával kapcsolatosan az élô adásban is elhangzott néhány kérdés. Jelen pillanatban az ügy kivizsgálás alatt van. Mivel a számla nincs aláírva, nem tudjuk, ki állította ezt ki. Elôször meg kell találnunk azt a személyt, aki kiállította és csupán ez után tudunk majd tenni valamit. Ezúton is kérek minden fogyasztót, hogy a személyzettel kapcsolatos bármilyen ellenvetést hozzák tudomásomra. Többször hallottam, hogy egyik, másik lakos panaszkodott valamelyik alkalmazottunkra, azonban hiába kértem, írja le észrevételét, nem tette meg.
           – Származott-e profitja a Közüzemeknek a hôhozammérôk felszerelésébôl?
           – Egyértelmű, hogy a munkaelvégzési lapon fel van tüntetve egy bizonyos nyereség, ellenben még mi sem vetettük össze, hogy a vállalatnak maradó összeg pozitív avagy negatív értékű. Erre csupán a novemberi zárás után tudnék részletes információt adni. Tény, hogy sok helyre vissza kellett térni, és kiegészítô munkálatokat végezni.
           – Mikor olvassák le a hôhozammérôket?
           – A közeljövôben meghirdetjük hol, mikor olvassuk le a hôhozammérôket. Arra kérném a lakókat, hogy valaki közülük legyen ott az óra leolvasásakor. Lehetôséget adunk a lakóknak is arra, hogy figyelemmel követhessék a hôhozammérô órájának állását, hiszen egy űrlapot juttatunk el hozzájuk, melyen minden hónapban bejelölhetik az óraállást és figyelemmel követhetik azt. Ugyanúgy fog ez működni, mint a vízórák esetében.
           – Keményebb kézzel kell-e vezetni a Közüzemeket?
           – A munkaközösségnek vannak pozitív és negatív elemei. Úgy látom, hogy a fogyasztók segítségével megoldható az, hogy az egymásnak járó tiszteletet megadjuk. Mindig az volt az elvem, hogy a fogyasztót a szolgáltató elé kell helyezni. Az alkalmazottaink munkája nem könnyű, ahol szükség, ott szorítani kell, a lakókkal való jobb együttműködés érdekében.
           – Mennyi üzemanyaggal rendelkezik jelen pillanatban a Közüzemek?
           – Az állomáson harminc vagon üzemanyag található, melyet egyelôre még nem fizettünk ki, azonban ezt a mennyiséget használni tudjuk. Most is folyik ezek leürítése. Ezzel a fűtôanyag-mennyiséggel január végéig biztosítani tudjuk a fűtést.
Barabás Alpár

Én is voltam „besúgó" meg „kolaboráns"

           Hát ez így történt. A hatvanas évek elején, amikor Alfaluba egyetlen papot sem hagyott jóvá az akkor mindenható állam, az akkori püspök Márton Áron kinevezett elsô állomás-helyemre Csomafalvára segédlelkésznek, hogy Alfaluban a lelkészi teendôket az akkori plébános Darvas Albert irányításával ellássam. Ha ló nincs, a szamár is becsüs – gondolhatták az alfalviak, amikor oda beállítottam. Nagyon gyakran hívattak a párthoz, néptanácshoz, s olyankor mondám magamban:
           – No Sanyi, te visszakerülsz a dutyiba.
           Mindig kiagyaltak valamit, hogy valami szívességet tegyek, s egyszer különös kéréssel álltak elô:
           – Tudjuk, hogy megérti az idôk szavát, legyen nekünk segítségünkre, lelkesítse a híveit, hogy értsék meg az idôk szavát, lépjenek be a kollektív gazdaságba.
           Erre én átlátva gondolataikon, ezt válaszoltam:
           – Egy nagyon szerény feltétellel nagyon szívesen.
           – Mi ez a szerény feltétel? – kérdezte a titkár.
           – Hát hogy a titkár úr jöjjön be a templomba, menjen fel a szószékre, buzdítsa a híveket, hogy higyjenek Istenben, járjanak templomba és fizessék meg az egyházadót, mert ugyebár lélek, lélek, de én mibôl élek?
           Kérésemet nagyon megrökönyödve hallgatták, látni kellett volna az arcokat, míg végre a feszült csend után a titkár szólalt meg erôltetett kedvességgel:
           – Én ezt nem tehetem meg. – Én meg a magam természetességével, kissé kajánul válaszoltam:
           – No látja, akkor én sem tehetem meg. – Békésen váltunk el.
           * * *
           1977-ben a Szentföldön voltam a megboldogult Nina néni jóvoltából, akire mint második anyámra gondolok vissza. Általa összeismerkedtem egy zsidó családdal, akik Gyergyóból vándoroltak ki. Rövid ismeretség után meghívtak. Amikor a meghívó levelet megkaptam, megjelent Hodoson az állami megbízott. Nagyon udvarias volt, és bíztatott, hogy meg is kapom az útlevelet, csakhogy öntudatos állampolgárnak kell lennem. Rögvest vissza is vágtam:
           – Krisztus állampolgár is volt és ô mondotta „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené".
           – Hát jó, jó – mondotta a „lelkész", mert így neveztem én ôket. – Valami Különlegeset kell tennie az államvédelmi hatóságnak.
           – Mi az? – kérdeztem látszólag értetlenül, de rögvest átláttam a szitán. Végül kibökte:
           – Legyen a munkatársunk, és jelentsen mindent, ami az egyházban történik.
           Rövid csend után így szóltam:
           – Nagy titkot mondok Önnek! – felcsigáztam az érdeklôdését, hogy most ugrik a majom a vízbe. Nagyon komolyan folytattam:
           – A püspökség pincéjében el van rejtve egy atombomba.
           Volt humorérzéke és hangos hahotázásba kezdett. Majd elkomorodott, és így szólt: „sunteţi un om deosebit". Közben azt is a szeme közé vágtam, hogy ô pénzért gyötör engem, én pedig amikor éveken keresztül a nyomorult életbenmaradásomért küzdöttem, akkor köteleztem el magam Isten szolgájának. Utam, illetve ottlétem teli s tele volt kalanddal, amit, ha élek, megírok.
           Annak idején mindenki, aki nyugaton járt, többé-kevésbé szolgálatot kellett tegyen az államnak. A közlemúltban nagy port vert fel, mikor L. Frédit alaposan megszellôztették. Tegyük fel, ha most hirtelen a rendszer visszaváltozna és megjelenne egy kiáltvány, hogy aki a Ceausescu rendszernek különös szolgálatot tett, 100 dollár jutalmat kap. Bizony hosszú sorokban jelentkeznének, hogy én is, én is. Úgy, ahogy most jelentkeznek sokan a karpótlásért. Most, hogy e sorokat írom, különös ötletem támadt. Meg kellene alapítani a besúgók vállalatát, a munkanélküliség csökkentése érdekében, mondjuk havi nettó ötmillió lejért...
Páll Sándor

Mi az, ami lesz 2002-ben?

           Elég volt a nyavalygásból, abból, hogy ez sincs, az sincs, sôt kilátás sincs, hogy valam történjen. Úgy döntöttünk, így év elején inkább arról szólnánk, hogy mi az, ami lesz. Egy csokorravaló reményt válogattunk össze, mely természetesen nem teljes, gazdagodni fog még, s az itteni szójárás szerint „bízunk benne, hogy..." még sokmindennel kiegészíthetjük ezen összeállításunkat.
           Lesz figurázás a Figuránál
           Túl az évadkezdésen, de az új év küszöbén már készen állnak a Figura Stúdió Színház tervei. Lesz itt művelôdés – ígéri a gyergyói színház. Nem kell szégyenkeznünk miattuk, hisz az évet elôadással végezték, és azzal is kezdték. Sepsiszentgyörgyön, ahol ilyenkor hagyományosan kabarét szoktak játszani, a Figurát hívták meg A helység kalapácsával.
           Figuráéknál az is eldöntetett, hogy az évad hátralévô részében folyamatosan műsoron lesz három produkciójuk: a Csipike és Kukucsi gyerekelôadás, a Godotra várva, valamint A helység kalapácsa.
           Már rögtön az év elsô hónapjában, január 21–23-a között újabb fesztivál színhelye lesz városkánk. Minifesztiválé, melyen helyet kap a budapesti Pintér Béla Társulat: A Sehova Kapuja elôadással, az Utolsó Vonal – Nôi Vonal a Föld-Anya-Föld darabbal érkezik a magyar fôvárosból, és a Figurások is újra bemutatják a Godotra várva mű színpadi változatát.
           Februárban, 22-én új produkcióval rukkolnak elô: ez egy zenés-táncos mementó a '30-as évekbôl, a címe pedig: Szalonspicc, melyet május 10-én a Háromgarasos komédia bemutatója követ.
           S ha eljön a nyár, eljön a Nyári Fesztivál, akkor abban is helyet kérnek maguknak, hisz színházfesztiválban gondolkodnak. Utána pedig indul a turné! Szabadtéri nyári fesztiválokon lépnek majd fel a gyergyóiak, megmutatva országnak, világnak A helység kalapácsát, valamint a Háromgarasos komédiát.
           Úgy tűnik, idén is lesz figurázás a Figuránál.
           Lesz új székhelye az APC-nek
           Az APC disztribúció Kft. újabban nem fér a bôrében, szűkös neki a Servernél működô irodácska. Ezért már tavasszal új székhelyre költözik, melynek kipofozása már folyamatban van. A Gábor Áron utca 3. szám alatti épület egy részét vette bérbe a Ben-Com- Mixt Kft-tôl, s ott kíván kialakítani egy modern irodát.
           Köllô Dávid cégvezetô elmondotta, hogy a hét méter magas, csupán egy ajtónak nevezett lyukkal rendelkezô jégvermet kívánják átalakítani. Már vágtak két ajtót és hat ablakot, most a belsô tér átalakításán dolgoznak. A helyiség magasságát kihasználva három teraszt képeznek ki, s az egykori jégveremben lesz egy nagyobb helyiség, egy raktár és egy tárgyalóterem is, ahol talán a késôbbiekben még egy-két üzleti partner is helyet kap. A befektetés úgy saccra 40 ezer dollárra rúg, a felszerelésekkel együtt, melyet az üzlet, a tulajdonos és a partnerek „dobtak" össze.
           – Miért van szükség ilyen nagy befektetésre, új székhelyre?
           – Szükségszerű a modern székház, hisz nagy kaliberű cégekkel dolgozunk, s ilyen üzlethez ilyen székhely kell.
           – S mit nyer ebbôl a gyergyói ember?
           – Az épület modernizálása, tatarozása mindenképp javít a városképen. A használhatatlan ingatlan kemény piaci értékké válik, s még néhány munkahely is teremtôdik.
           Köllô hozzáfűzte, hogy a cég továbbra is gépeink, adataink biztonságát fogja szolgálni, az új székhelyen is a régi szolgáltatást találjuk majd – profibb szinten.
           Lesz halastó Újfaluban
           Halastó? – kapják fel a fejüket a gyergyói pecázók, hisz mostanság igencsak meg kell keresniük a halat. A sorozatos mérgezések után szomorúan állapította meg az egyik vidra: ezután nem vesszük észre legalább a mérgezést. Mert eddig a mérgezett hal feljött a víz színére, de most már nincs, ami feljöjjön. Igaz ami igaz kevéske vizeinkben is megcsappant a halállomány, ezért vándorolnak a horgászok Besenyôtôl Bözödújfaluig, Faragótól az Olt holtárkáig. S akkor jön a hír, hogy 2002 nyarán már kész lesz a tó, a halastó.
           Történt ugyanis, hogy 2000 decemberében Balázs István – ahogy Gyergyóban ismerik Revo Pista –, kiszemelt magának egy pocsolyácskát Újfaluban. A Maros jobb partján, a borvizes hídon túl közel két hektáros területet vásárolt meg, még bérelt hozzá másfél hektárnyit, s most az újfalvi tanáccsal próbál dűlôre jutni, hogy adjanak neki tartós bérbe még hat hektárnyi területet.
           2000 decembere óta sokminden történt a pocsolya körül. Emberünk ott töltötte a hétvégéit, latolgatott, tervezgetett. Látva, hogy van benne rák, vágócsík, még kagylót, tavirózsamagot is tett bele. Egyszer egy óvodát is kivitt oda, hadd lássa, hogy érzik magukat ott a gyerekek. Aztán kotrógépeket is küldött, melyek hozzákezdtek a tócsa tágításához. Félhektáros tó lesz belôle. Egyelôre, mert kilátásban van egy tórendszer kialakítása is. Hogy milyen lesz?
           – Még semmi sem biztos – mondotta –, csak az, hogy a föld az enyém, s ha akarok, házat is felhúzhatok rá, ahol öregségemre lakhatok. S lehet, hogy még pénzt is csinálok belôle. Bár még nem látom a piacot az elképzelés végén, de a tatár nem hajt, csak a belsô ösztön.
           Sokan ajánlották, hogy haltenyészdét képezzen ki ott, de ô horgásztavat akar. Pisztrángosat, vagy pontyosat. Gyakori telepítést, mert a ponty hamar „megtanulja" a horgot, s többet nem kapja be.
           – Ésszel fel sem tudom fogni, hogy mennyibe fog ez kerülni, de az a szerencsém, hogy tudom-féle, mit akarok. Nem szeretnék ütközni sem emberrel, sem természettel. Nem építek gátat, abból gazdálkodom, amit az anyatermészet adott. A partján pedig, ha kész lesz a házam, akár egy baromfi-farmot is kialakíthatok. A tavon fognak úszkálni a kacsák... bár azt még nem látom, hogy férnek öszsze a kacsák a horgászokkal, de egy biztos: idén nyáron már horgászni fogunk abban a tóban.
           Csodálnivaló optimiznus! – legyintenek néhányan, mások pedig reménykedve várják a nyarat, hisz kimondhatalanul sokat jelentene, ha nem kellene az ország másik felébe elmenni egy kis szórakozásért. Nem kellene órákig autózni, vonatozni, csak „kiszaladni" a tóra, akasztani a malac-ponyokat, vagy akár a pisztrángot.
           Lesz Gyergyószentmiklósi Nyári Fesztivál 2002
           Olyasmi van születôben, melynek párja nincs. Volt itt ugyan városnap, voltak nyári napok, de inkább ne boncoljuk a múltat. Itt most valami teljesen különleges készül: Gyergyószentmiklósi Nyári Fesztivál 2002. Ennek mozgatórugója Simon Róbert, az Erdély 2000 Kulturális Egyesület elnöke, aki – amint sajtóban is nyilatkozta – fejébe vette, hogy Gyergyóba hozza Prof. Mag. Kurt Schmid világszerte ismert karmestert, zeneszerzôt. A koncertezés ötlete késôbb elôadássorozattá bôvült, és 2000 decemberében a helyi tanács tagjai egy háromtagú csapatot küldtek Nagyváradra, hadd tárgyaljanak a bécsi zeneszerzô-karmesterrel a megszervezendô elôadássorozatról, melynek fônyitányát a Nagyváradi Filharmónia biztosítaná, Prof. Mag. Kurt Schmid karmester vezényletével.
           Október végén városunkba látogatott a zeneszerzô, ahol lehetôség adódott a Fesztivál Bizottság megalakítására, valamint az idôpont leszögezésére: június 29 – július 8 – a nagy Fesztivál ideje.
           Aztán a helyszínrôl is tárgyalásokat folytattak, Kurt Schmid úgy látta, a műjégpálya lenne a legjobb a rendezvény megnyitására. Ha van, hol megnyitni és az is akad, aki ezt vállalja, akkor nyitni kell! – döntetett el, s már ebben a hónapban hozzákezdenek a szervezkedéshez.
           Simon Róbert elmondotta, hogy sok lesz a teendô januárban, februárban: meg kell kezdeni a meghívók tervezését, nyomtatását, a hírverést, beszélni kell a pénzrôl a fesztivál költségvetésérôl, hol nemcsak az jön szóba, mennyibe kerül ez az ünneplés, hanem az is, hogy mi legyen a bevétellel, és hogyan lehet kiegészíteni a költségvetési hiányokat.
           S persze gondolni kell a meghívandó elôadókra. Elsô lépés egy videoanyag elkészítése Gyergyóról és környékérôl, mely nagy segítséget jelent az érkezô vendégek számára. Aztán pedig meg kell kötni a szerzôdéseket a fellépô csoportok képviselôivel. S ha minden egyhelyre került, akkor következhet a belépôkártyák és bérletek nyomtatása.
           Simon Róbert szerint pozitív a városvezetôség hozzáállása:
           – Pál Árpád polgármester hozzáállása dicséretes, hisz elfogadta a Rendezvény Védnöke címet, s az ezzel járó tiszteletreméltó feladatkört. Ugyanakkor említést érdemel az Erdély 2000 Kulturális Egyesület vezetôtanácsának melléállása, a tagság tevékenysége. A szervezés sikeres megvalósításához hozzájárult már ez idáig is a polgármesteri hivatal, valamint a helyi tanács képviselôi, kiemelten Árus Zsolt, Pázmán Attila és Köllô Dávid tanácsosok, és úgy látjuk, továbbra is számíthatunk a médiákra, és sok más fesztivál-támogatóra.
           Júnis 29 és július 8 között fesztiválozik tehát Gyergyószentmiklós. Nagyszabású rendezvénysorozatra van kilátás, melynek egyes hírek szerint kétévente meg kell ismétlôdnie. Így egyik nyáron Színházi kollokvium, másik nyáron Fesztivál nyújt örömöt a művelôdni vágyóknak.
összeállította: Balázs Katalin

Az utca hangja
Milyen volt, milyen legyen?

           Immár 2002-ôt írunk. A karácsony, a szilveszter már lejárt, megtörténtek az elszámolások önmagunkkal és pénztárcánkkal, az újévi fogadalmakat is megtettük már. Reményekkel, tervekkel a tarsolyunkban nézünk szembe az új esztendôvel. Így van ezzel mindenki, a kétkezi munkás, a vállalkozó, a vezetô beosztású, a politikus is. S ha már az elszámoláson, fogadkozáson túl vannak az emberek, megkérdeztük néhány, találomra kiválasztott járókelôtôl: Milyennek látja az elmúlt 2001-es évet a saját, illetve a város életében, s mit vár a most elkezdôdöttôl?
           Más-más emberek, más-más igényekkel, tervekkel. A válaszokból kiderül, nem nagyigényűek a gyergyóiak, 2001 pedig nem is volt olyan rossz év. Hogy 2002 milyen kellene legyen? Kiderül az alábbiakban:
           B. I., asztalos: Elég jó egyik év sem tud lenni, mindig lehet többet és többet várni. Én azonban nem elégedetlenkedem, ha nem is fényűzôen, de el tudtam tartani a családomat. Nekem is, a feleségemnek is van munkahelyünk, meg tudunk élni. 2002 ha legalább olyan lesz, mint az elmúlt év, meg leszek elégedve. Csak attól félek, nehogy roszszabb, nehezebb legyen... Vonatkozik ez a városra is, bár itt sokkal rosszabb már nem tud lenni.
           B. M., háziasszony: Tavaly megnôsült a fiam, s idén már kisunokám is lesz. Hát kell ennél nagyobb boldogság? Igaz, hogy élhettünk volna jobban egy picit, de már megszoktuk, hogy majdnem nyomorgunk, s az is jó, ha jobb nincs. 2002-tôl nem várok többet, minthogy egészségesen megszülessen a kisbaba, s legyen mibôl felnevelni. A város pedig... jobb, ha nem mondok semmit, csak felmérgelôdök.
           L. P., vállalkozó: Én nem vagyok idevalósi, de a környéken lakom, s sokat járok a városba. Elkeserítô, ami itt van, az utóbbi néhány évben semmi fejlôdést nem láttam. 2002 jó alkalom lesz arra, hogy bizonyítson a városvezetôség, hiszen a négy éves mandátum fele lejár. Saját szempontomból azonban jó volt az elmúlt év, talán az eddigi legjobb. Sikerült felépítenem a házamat, s már nem kell havonta házbért fizetnem, sokat dolgoztam, de meg is látszik az eredménye. Ettôl az évtôl se várok többet, egyébként is fôleg rajtam múlik, hogy milyen lesz.
           M. P., egyetemista: Se jót, se rosszat nem tudok mondani. Úgy eltelt 2001, hogy észre sem vettem, csak annyit tudok felmutatni, hogy sikerültek a vizsgáim. Szórakozhattam volna egy kicsit többet, de ahhoz pénz kell. Sebaj, talán jövôben.
           P. K., kismama: Volt gond éppen elég, fôleg az üzleteseknek. A fônököm nagyon örvendett, hogy nem a központban bérelt helyiséget. Ez volt a városvezetés legnagyobb bakija a tavaly, az biztos. Az én életem jól alakult, hiszen többször is kaptam fizetésemelést, így nem voltak pénzügyi gondjaim. Mostanában pedig ez okozza a legtöbb problémát az embereknek. Nem igaz, hogy nem tudnék többet is költeni, de most sem panaszkodhatom. 2002-ben egy különleges nyaralást szeretnék, valahol külföldön, vagy legrosszabb esetben a tengerparton. Ha ez összejön, én leszek a legboldogabb.
lejegyezte: Pál Hajnalka

Nem potyára kérdezgetünk I.

           Kisorsoltuk a novemberi hűségszelvények nyertesét, a szerencse ezúttal Csergô Juliannára (Kárpátok utca 16 szám) mosolygott, így övé lett az olvasóinkra szánt 500 000 lej.
           A kiértékelôrôl sem feledkeztünk meg, ezúttal is összesítettük a négy kérdésre érkezett válaszokat. Elöljáróban elmondható, hogy nagyon sok szelvény érkezett a szerkesztôség postaládájába, talán az eddigi legtöbb. Mi csak örülni tudunk ennek, hiszen ez azt jelenti, egyre nagyobb sikere van olvasóink körében a hűséges olvasó pályázatnak. Végül lássuk, milyen válaszokat kaptunk a 2001 novemberében feltett kérdéseinkre.
           Ügyesebb is lehetett volna
           Október vége felé sűrűsödni kezdtek a problémák dr. Kolumbán László alpolgármester körül, s nem volt titok, hogy a leváltása is szóba jöhet. Nagyon sokan elégedetlenkedtek az alpolgármester munkájával kapcsolatban, pártfogója pedig alig akadt. Mi kíváncsiak voltunk a város lakóinak véleményére is ebben a témában, ezért kérdeztük az elsô novemberi szelvényen: Milyennek értékeli alpolgármesterünk hivatali tevékenységét?
           Eléggé megoszlanak a vélemények dr. Kolumbán László tevékenységével kapcsolatban, a válaszolók nagy része – pontosan ötven százaléka – elégedetlenségének ad hangot. „Hozzájárultam a megválasztásához, de nagyot csalódtam benne", „Gyenge és határozatlan" – írják az elégedetlenkedôk.
           Huszonkét százalékra rúg azok száma, akik csak többé-kevésbé elégedettek az alpolgármesteri munkával: „Kielégítô – aki dolgozik, csak az tévedhet", „Nem kielégítô, ezt mindannyian tudjuk. De egy fecske nem csinál tavaszt" – így szólnak a vélemények.
           A másik véglethez tíz százaléknyian tartoznak csupán. Ezen olvasóink teljesen elégedettek dr. Kolumbán László tevékenységével. „Dr. Kolumbán László olyan gondokkal küzdô emberek problémáin is próbált segíteni, ami nem is a hatásköre. Mindig lehet számítani rá, meghallgat" – írja egy olvasónk.
           Tizenöt százaléknyian nem tudtak választ adni ezen kérdésre, többségük azt is leírta, ehhez nem ismeri eléggé az alpolgármesteri feladatkört.
           Bizonyítson!
           A második novemberi szelvényünknek ismét Dr. Kolumbán volt a témája. Akkora már nyilvánvaló volt, hogy nem csupán beszámoltatásról, hanem leváltásról van szó az alpolgármester esetében, s sokan gondoltak arra, hogy nem várja meg a szavazást, lemond magától. Ez azonban nem így történt. Mindenesetre mi kifaggattuk az olvasókat, s megkérdeztünk: Ön mit tenne az alpolgármester helyében? Lemondana-e?
           A szelvénybeküldôk jelentôs része, pontosan hatvanöt százaléka vallja, hogy bizony nem tétovázna dr. Kolumbán helyében, s lemondana. Egy részük, mert nem végezte rendesen a munkáját, másik része pedig azért, hogy véget vessen a személye körüli problémáknak. „Már rég megtettem volna, ami nem megy, nem kell erôltetni alapon", „Igen, ha a többség úgy látja, hogy nem végeztem jól a munkámat, mert az a város hátrányára megy", „Én le! De Kolumbán Lászlótól azt várom, hogy megszívlelje a bírálatot, és úgy kapcsoljon rá, hogy kiderüljön: nem kell ôt leváltani. Ha ez nem megy, akkor csak a lemondás marad." – vélik a szelvénybeküldôk.
           Huszonegy százalékra rúg azok száma, akik véleménye szerint nem kell lemondania az alpolgármesternek. „Nem mondanék le azért, mert véleményem szerint a munkatársai sem tesznek többet", „Nem! Igyekeznék bebizonyítani, hogy megfelelek a posztomnak" – válaszolnak olvasóink.
           Ezen kérdésnél is vannak – tizennégy százaléknyian –, akik nem tudtak dönteni, s vagy megválaszolatlanul küldték be a szelvényt, vagy azt írták rá, „Nem tudom".
           Igazolványt mindenkinek!
           Mióta csak megszületett a státustörvény gondolata, orrol ránk, magyarokra a román kormány. S minél közelebb van az alkalmazás pillanata, annál jobb ötletei támadnak. Ez történt nem is olyan rég, mikor a miniszterelnök kitalálta, az lenne a jó megoldás, ha a magyarságot RMDSZ tagkönyvvel igazolnák az erdélyiek. Lett is ebbôl felháborodás, nem is akármilyen. S bár tudtuk, hogy ez nem lehet megoldás, mégis megkérdeztük olvasóinktól: Ön szerint csak az kapjon magyar igazolványt, aki RMDSZ-tag?
           Nem volt nehéz a válaszokat kiértékelni, hiszen az olvasók nagyrésze, azaz kilencvenhárom százaléka határozott nemmel válaszolt a feltett kérdésre. „Nem! Mikor még sehol nem volt az RMDSZ, mi már akkor magyarok voltunk!", „Semmiképpen. A magyar állam nem a politikai meggyôzôdésünket célozza ezzel a törvénnyel, hanem megmaradásunkat" – háborognak a szelvénybeküldôk, s joggal teszik ezt. „Ha egy igaz magyarnak igazolvány kell, ott már baj van!" – véli egyikük, s igaza lehet. Olyan véleményt is olvashatunk az egyik szelvényen, mely szerint az anyakönyvi hivatalok kellene besegítsenek a személyek magyarságának kiderítésébe.
           Mindössze három olvasónk gondolja úgy, hogy RMDSZ tagság kellene a magyar igazolványhoz. Hogy miért vélik ezt, egyikük sem indokolta meg. Hat százaléknyian pedig egyenesen marhaságnak tartják a miniszterelnök ötletét.
           Utcasétáról pro és kontra
           Az ôsz folyamán nem akármilyen elfoglaltságot talált magának polgármesterünk. Hogy személyesen neki mondhassák el a város lakói panaszaikat, utcasétára hívta ôket. A séták alatt pedig a közterületen levô gondokat megbeszélték, megtekintették, s egyezségek születtek arról, hogy ki, mit vállal magára a megoldásokból. Eddig mindössze három alkalommal került sor ilyen „terepszemlére", azonban Pál Árpád megígérte, hogy mikor az idôjárás engedi, folytatja a sétákat. – Ön szerint hasznosak-e a polgármesterrel tartott utcaséták? – érdeklôdtünk olvasóinktól az utolsó novemberi szelvényen.
           Ebben az esetben is alaposan megoszlanak a vélemények, a legtöbben – negyvenkét százaléknyian – viszont jó és hasznos ötletnek találják Pál Árpád kezdeményezését. „Igen, talán azért, mert nem mindenki menne el a hivatalba a problémák megoldásáért", „Igen, gyalog járva minden jobban látszik" – írják az így vélekedôk.
           Akadnak azonban olyanok is, akik fölösleges idôtöltésnek tartják az utcasétákat, az így gondolkodók aránya huszonnyolc százalékot tesz ki. „Ha kedve és ideje van, csinálja, de nincs sok értelme", „Nem. Változtatni úgysem fog semmin. Ez neki jó kampány lenne az elkövetkezô idôszakra", „Fölösleges idôtöltés! Ô már ismeri az utcarészleteket, csak az ôszinte tevékenységtôl irtózik!" – vélekednek az ellentáborba tartozók.
           Húsz százaléknyian túl korainak tartják a véleménynyilvánítást. Egyikük így látja: „Hasznosak lennének, ha minden probléma megoldódna, úgy a polgármester, mint a polgárok részérôl is. Majd megválik, melyik részrôl lesz mulasztás".
Pál Hajnalka


                     KisAsszony
Elfáradt szerelem

           A házasságban, párkapcsolatokban egy idô után megjelenik a megszokás, az unalom. A hétköznapok egyhangúsága azonban nem törvényszerű. Mi okozza a problémákat, és hogyan vigyünk életet a kapcsolatba?
           Éhes vagy? – kérdezi a feleség a hazatérô férjtôl. Igazából nem tudni, miért fürkészi, mit akar megtudni. Valószínűleg mindent. Azt, hogy milyen napja volt, minek örült, mit gondolt. Mégsem kérdezi meg, csak szótlanul kimeri a levest. Megszokott mozdulatok, nap mint nap. Egyik sem tesz azért, hogy néha más legyen.
           A válási statisztikák szerint a leggyakoribb válóok az eltérô életstílus, az egymástól különbözô érdeklôdési kör, a megértés hiánya. Ebbe a három kategóriába azonban az égvilágon minden belefér! Mitôl van az, hogy két ember, aki korábban egy test, egy lélek volt, egyszeriben rájön, hogy már semmi sem köti ôket egymáshoz és többé nem akarnak együtt élni? Mi változott meg és mikor, hogy egyre több idôt töltenek egymástól távol – a munkahelyükön, a barátokkal, a focipályán? Mitôl kezdték unni a kapcsolatot, mitôl fordultak más nô (férfi) felé?
           Bizonyára van olyan házasság, amelyben a házasfelek életük végéig hűek egymáshoz. De biztosan nem sok, mert a második leggyakoribb válóok a hűtlenség. Általában ún. kompenzációs hűtlenségrôl van szó: az egyik partnernek olyan külsô kapcsolata van, amelyikben megtalálja azt, ami a házasságban hiányzik neki. Sok ilyen kötelék amúgy teljesen szabályszerűen működik. A pár példásan neveli a közös gyerekeket, egészen a felnôttkorig. Ezekben a házasságokban azonban egymás mellett, nem egymással élnek a házasfelek.
           A férfiaknak valahogy sokkal kevesebb problémát okoz az effajta (érzelmi és szexuális) kettôsség. A legtöbb esetben eszükbe sem jut elhagyni a feleségüket. A nôk hamarabb elveszítik a fejüket, könnyebben esnek szerelembe. Ilyenkor a földet is kifordítanák a négy sarkából. A válóperek kétharmadát a nôk kezdeményezik – pedig ôk azok, akik többet veszítenek.
           Paradox, hogy a korábbi házasság romjain felépülô új házasság is ugyanilyen törvények szerint változik. Megtörténhet, hogy ez is oda fajul, ahová az elôbbi – vagyis csôdöt mond. Ez nem függ attól, hogy 18 éves korunkban meggondoltan vagy meggondolatlanul választottuk-e ki társunkat, hogy azonosak voltak-e a kedvteléseink. Mert mind a férfiak, mind a nôk az idôk folyamán rengeteget változnak.
           A mindennapok letörlik a varázsport a legkedvesebb közös szokásokról is. Eltűnik a lelkesedés, amelyet akkor éreztünk, amikor a párunkkal találkoztunk. Ha unalmasnak találjuk a könyvet, amelyet olvasunk, akkor félretesszük. Ha nem érdekel a munka, amelyet végzünk, igyekszünk abbahagyni. A férjet, feleséget azonban nem lehet egyszerűen betenni a fiókba. (Bár a válás épp erre ad alkalmat.)
           Mi tesz élôvé egy kiegyensúlyozott, szép kapcsolatot? Nem más, mint a folyamatos kommunikáció! A kapcsolatot életben kell tartani, különben elhervad, mint a nem öntözött virág. Véssük eszünkbe azokat a perceket, amelyek szépek voltak. S hogy mindig legyen mire emlékezni, szakítsunk idôt arra, hogy bizonyos órákat kettesben töltsünk – gyerekek és feladatok nélkül. Ilyenkor csak egymással foglalkozzunk. Hisz minden nô támaszt keres a férfiban. Éreznie kell, hogy a férfi tiszteli ôt, a többi nô fölé emeli. Ha ezt megkapja tôle, emberfeletti tettekre képes a férfiért és a családért. Mert a bajok ott kezdôdnek, mikor a férfi használati tárgynak kezdi tekinteni a nôt.
           Úgyhogy tegyük félre a Donald kacsás pamut hálóinget! A szexis fehérnemű nagyon beszédes, és felébreszti kedvesünk fantáziáját.

Csöröge fánk

           Hozzávalók: 50 dkg liszt, 15 dkg vaj, 5 tojássárgája, 17,5 dkg porcukor, 1 dl tej, 1 citrom héja, 1/4 teáskanál szódabikarbóna, 1 csipet só.
           Elkészítése: Tegye a lisztet egy munkalapra és dolgozza bele a meglágyított vajat, a tojássárgákat, a porcukrot, a tejet, a citromhéjat, a sót és a szódabikarbónát. Alaposan dolgozza össze a hozzávalókat. Egy sodrófával nyújtsa ki a tésztát. Vágja csíkokra és tekerjen belôlük kis fodrokat. Süsse ki olajban és itassa le a zsiradékot. Szórja meg cukorral vagy öntse le mézzel.

Kalóriacsökkentô trükkök

           Nem kell koplalni, hogy jó formában maradjunk. Ugyanolyan kellemesen étkezhet mint eddig, ha megfogadja következô tanácsainkat.
           * Érdemes az ételeket készítéskor szétturmixolt zöldségekkel, fôtt krumplival sűríteni, így elkerülhetôk a sokkal hizlalóbb rántások és habarások. A zöldségek élelmirost-tartalma magasabb, és az étel íze is kellemesebb lesz.
           * Nem mindenki szereti a joghurtos salátaöntetet, ôk próbálkozzanak a következôvel: 5 evôkanál narancslevet keverjenek el 1 evôkanál salátaolajjal, 1 teáskanál mustárral, egy mokkáskanál salátaecettel, és egy csipetnyi sóval. Jó alaposan keverjék ki az öntetet.
           * A burgonya alacsony kalóriatartalma miatt kiválóan alkalmas fogyókúrás ételnek. Persze nem vajjal és zsírban sült krumpli formájában. A héjában fôtt burgonya különösen finom lesz, ha erôlevesben fôzzük meg. A krumplit együk héjastól – nagyon finom – és sokkal vitamindúsabb így.
           * A halat süssük roston vagy sütôben, mert a serpenyôben sült hal kalóriaértéke az olaj miatt jelentôsen megnô.
           * Gyümölcsökkel jól lehet helyettesíteni a cukros édességeket. A cukorkákra, sütikre, csokoládékra sokan rengeteg pénzt elköltenek. Olyan sokat, hogy abból akár különleges déligyümölcsöket és finomabb, de sokkal kalóriaszegényebb desszerteket is vehetnének.


                     KisNet KisNet KisNet KisNet

A legkeresettebbek

           A Lycos közzétette webes keresôjének idei összesített statisztikáját. A toplistára igen erôsen rányomta bélyegét a szeptember 11-i terrortámadás.
           A cég keresôjén az idei év során leggyakoribban használt kifejezések közül három a terrorcselekményekkel kapcsolatban került be a tíz „legjobb" közé. Ezek közül Oszama Bin Laden neve az ötödik, a World Trade Center kifejezés a nyolcadik és a támadás elôzetes jóslatával hírbe hozott Nostradamus a kilencedik helyre került.
           Britney Spears népszerűsége csökkenni látszik, hiszen az adatok szerint idén 50 százalékkal kevesebb keresés irányult a nevére, mint 2000-ben. A 19 éves sztár így sem panaszkodhat: tavalyi egyeduralmát jól jelzi, hogy idén a csökkenés után is második helyre tudott kerülni és ez a harmadik év, amikor dobogón szerepel.
           Az elsô tíz helyezett közé – a szolgáltatás júliusi bezárása ellenére – bekerült a Napster valamint a Pokemon is, azonban az idei év favoritja a Dragonball kifejezés volt: a kifejezésre irányuló keresések száma 25 héten keresztül állt a lista élén.
           Az élbolyban megtalálható Harry Potter, Jennifer Lopez neve ugyanúgy, mint a Biblia kifejezés is. A Lycos a top százas lista mellett számos kategóriában összesítette a kereséseket, eszerint a sport terén Anna Kurnyikova, könnyűzenei pályán pedig az N'Sync tarolt.

Megalakult a Nemzetközi Keresztény Internet Egyház

           Az amerikai bejegyzésű, de magyar nyelvű egyház online istentiszteletei különösen a külföldön élô magyarok közt népszerűek. Havonta már 3–4000 ember látogatja László atya online istentiszteleteit. Rendszeresen jelentkeznek az USA-ból, Kanadából, a legtöbb európai országból, Izraelbôl, Japánból, Ausztráliából, öszszesen 25 különbözô államból. A Nemzetközi Keresztény Internet Egyház nem kér tagjaitól kizárólagos elkötelezettséget: elfogadja, ha valaki párhuzamosan egy hagyományos keresztény egyházhoz is tartozik. Elzárkózik ugyanakkor mindenféle keresztény szélsôséges tantól és életviteltôl; önmagát az egyetemes kereszténységhez sorolja, de ezen belül nem kíván kizárólagosan egyik irányzathoz sem tartozni.
           A honlapon az istentisztelet szövegén és a hozzá kapcsolódó Biblia-idézeteken kívül napi üzenetet, Biblia-olvasási kalauzt, könyvajánlót, híreket, humort, zenei linkeket, e-képeslapokat és társkeresô rovatot talál az érdeklôdô.
           Az egyházalapító László atya álláspontja szerint a XXI. század emberének a keresztény élet gyakorlásához új eszközökre és formára van szükség. Ezért a Nemzetközi Keresztény Internet Egyház tagjainak a keresztény egyházi élet gyakorlásához a legfôbb eszköz a világháló; a netet használja az istentisztelet, valamint a közösségi élet gyakorlásához és a kapcsolattartáshoz.

Neten a bin Laden-video

           Az Egyesült Államokban december 13-án tették közzé azt a videofelvételt, amely egyértelművé teszi Oszama bin Laden és a szeptember 11-i merényletek közötti kapcsolatot. A CNN hírtelevízió által is lejátszott felvételen többek között a terroristavezér látható, amint a terrortámadások megszervezésében vállalt szerepével büszkélkedik.
           A felvételt több internetes portál is igyekezett mielôbb közzétenni, hogy az érdeklôdôk megtekinthessék, ha elmulasztották a televíziós adást. Az internetezôk ugyanilyen gyorsan reagáltak: rengetegen keresték és játszották le maguknak a felvételt, ezért a nagy, közismert hírportálokon a túlterheltség miatt nem egykönnyen lehetett hozzáférni a digitalizált filmhez.
           Ráadásul a Dzsalálábádban talált video már eredeti formájában is igen gyenge minôségű volt. Leginkább a hanggal volt probléma, ezért a párbeszédeket idônként nem lehetett érteni – ezt az angol képaláírás is gyakran jelezte. A film élvezhetôségén és a szöveg olvashatóságán a kis méretű, digitalizált kép, és a nagy leterheltség csak tovább rontott – ennek ellenére számos internetezô akarta saját szemével látni a felvételeket.

Internetes gyógykúra

           Az internetes pornoholizmus, azaz a pornóoldalak már betegesen állandósult böngészése gyógyítható: együtt kell nézni a szexsite-okat a házastárssal vagy partnerrel – állítja egy olasz tanulmány. A vizsgálat készítôi szerint a szexoldalakat magányosan nézegetni káros, és könnyen rá is rászokik erre a szörfölô. Basile Fasolo professzor, a Pisai Egyetem pszichológiai tanszékvezetôje megállapította, hogy néhány kezeltjén az alkoholistákhoz hasonló tünetek jelentkeztek, ha nem kapták meg napi pornóadagjukat. Úgy véli viszont, ha ezt a káros szenvedélyt a partnerével együtt végzi a beteg (már ha van neki, és hajlandó erre), akkor szexuális élete hamar visszaállhat a normális kerékvágásba.

Linkgyűjtemény

           * A bin Laden-videó: http://www.msnbc.com/news/670119.asp?cp1=1
           * A Nemzetközi Keresztény Internet Egyház honlapja: www.istentisztelet.hu/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

Deltai kalandok – Tomorosan (50.)

           A nádba beindulva, ismeretlen világra nem számítottam, jártabb, mint a delta, itt-ott haladja meg a szélessége a 250–300 métert. A keleti „látványtár"-ban bizonyosan vannak részei, ahova ember még be nem került! Nem azért, mert geológiailag fiatal képzôdménye e régiónak – tán 8000 éves sem lehet –, hanem az összefüggôen hatalmas nádas, amelyet néhol tavak tarkítanak, közel 250 ezer ha lehet. Itt, az Ederics-i részen kíváncsiskodtam, és ennek következményeit, az eseményeket a tavaly Dóczy Viktoréknak Marosvásárhelyre meg is írtam. Ô automechanikus, nagy koponya, az 1970-es évek elején még a Mercedes megkörnyékezte, pályázott rá! Honnan tudom? Ott kint a beszélgetésnél magam is a helyszínen voltam, de azt is, hogy a Skoda készítményekbôl továbbfejlesztésre az Octavia-t mondta. Heti fáradalmait a marosfôi kunyhójában fejelti, ide ruccannak ki.
           Melyek ezek az események? A nyakig érô vízben caplattam, matattam, néhol nádritkulást tapasztaltam, mintha ösvények lennének, és ezek mind a nádfal felé igyekeznének. Mindenesetre feltűntek, de hát annyi. Egyet gondoltam, a csónakomhoz visszamentem, horgászkésemet magamhoz vettem, és be, vissza a nádasba! Már nem is gondolkodtam, tudtam, mi a teendô, nevezetesen: a vélt ösvényeket horgászhelyem irányába egy kevesett „rendszeresítettem", ami abból állt, hogy a víz alatt a mellékágakat náddal eltömtem, csak a hozzám tartó folyósót mentesítettem a nádtól, egyszóval és találóan, a mellékjáratoknak „keresztbe tettem". Így, a nádban úszkáló hal, a ponty felém a nád kerülgetése nélkül jöhetett, ott a terített asztal várta. No meg az én csalim! Azért a siker érdekében besegítettem, az asztalhoz vezetô utat ki nem köveztem, hanem fôtt kukoricával meg egyéb, olcsó szemessel behintettem, csónakba ültem, és vártam estig, de semmi nem mozdult! Búskomoran hazaautóztam, otthon nem is panaszoltam, mert kinevetnek!
           Két napig arrafelé sem mentem, hagytam, hogy járják az utat, míg végül megindultak! És jöttek, de mentek is, környezetünk pontyevésbe fogott, jaj, be jó is volt!
           El ne felejtsem: amíg ott bent a nádban matattam, a nád elôtt csónakkal többen is elhúztak, visszatérve figyelmeztettek, ott bent „nagy dolgok történhettek", tehát csepcselésem kihallatszott! Egy másik eset: szomszédaim, akik eddig pontyot fogtak, napok múlva panaszkodtak, hogy „a ponty már nem megy", és pakolóztak. Nekik nem, de nekem igen!
           Valamit újítanom kellett, mert hosszúnyelű gereblyém nem volt – ma sincs, ne nem is kell – az újítás bejött! Igaz, olyan sokat fejet törni nem kellett, hiszen volt amikor – kezdetben – elég nehezen ment, és a „kerekeket ott bent" forgatni jobban kellett. Abban az idôben gatyázni nem lehetett, dolcsit kellett keresni, és azt hazavinni. A Balaton környékének fellendülése tovább folytatódott, a nyugati határ megnyílt – mert lent Náltán a két világfi megegyezett! – és azt nem a lábonjáró jószágok tették, ahogyan sokan gondolják, és itt, ma is hiszik. Így minden gazda udvarát, kertjét rendezte. A nyugati vendéget így is kecsegtette, felszabadultan jöttek, hiszen fillérekért biztonságban éltek. Rágtak, hogy valami értékesebb földet keressek, mert itt minden sárgásan a vörössel keveredett, agyagos, csúszós volt a kert-udvar, esôben kimenni alig lehetett.
           Amikor még a környékkel ismerkedtem, a horgászhelyeket kerestem, a régi Balaton kiszáradt medrét is Lesencetomajig felkerestem, és az ottani csatornákból Ádival a csukákat szedegettük, koromfekete földre leltem. Ezt akkor éppen kitermelni nem lehetett – ma sem – de kis mennyiségben próbálkoztam, sikerrel. Egyszerre kelendô lett, a pestiek jól is fizették, hiszen, amint mondtam, Keszthely környékérôl hoztam, az pedig több, mint 25 km. Nem is szabadkoztak, csak hozzak-hozzak! Keskeny töltött úton volt a bejárat, magára a „telepre" az utat magam kellett kijelöljem, és két oldalról a földet kitermeljem, az autóra fellapátoljam. Rabszolga munka volt, és az is maradt, de az is megesett, hogy a kocsi megsüllyedt! A nagy mezôben, 1–2 km-re a fôúttól, náddal borított rengeteg szélén fejem törtem és sumákoltam! Helyzetem közel menthetetlenné vált, kigyalogoltam a fôútra, ott teherautót állítottam, és „behívtam", becsaltam. Gondolom, mindent átkozott, amikor ô is – háttal hozzám közeledve – becsúszott. Az autóról a raklapokat leraktuk, így az autó könnyebb lett, kimászott, hosszú kötelével engem megakasztott, a raklapokat felraktuk, és lassan – a kocsimon 2 m3 fekete földdel – lassan kihúzott! Ekkor pihentünk meg, meg is feredtünk, és beszélgettünk. Sorsomat, sorsunkat mondogattam, elérzékenyedtünk, valamikor ôk Erdélybôl menekültek, rokonai most is vannak, s majdnem ô fizetett nekem. Egy pár üveg sörre valót zsebébe „betuszkoltam", jó utat kívántam, ô meg szerencsét.
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán

Tizenöt erdélyi karácsony Trianon és Temesvár között

           „32-es baka vagyok én"
           1938. Szorgalmas, derék, harc és viharedzett nép lakja Székelyföldet. A távolabbi bortermô vidéken jó gazda szorgalmas szászok és svábok, az Avas vidékén munkaszeretô mócok, Temes vidékén szerbek, a Maros mentén fáradhatatlanul dolgozó románság éppúgy mint a Kárpátaljai tótok és ukránok. Kemény munkával kitartóan, a nehézségeket legyôzve konszolidálódott Románia helyzete és ugyanígy a közép-európai államoké is. Viszont ellentétes irányba kúszott a politika. Németország az elején titokban, késôbb már nyíltan szervezte újra hadseregét, felülkerekedett a revéns eszméje a német vezetôség katonai exporzióban vélte megtalálni az ország felemelését, elveszett gyarmatai pótlását. Kiderült, hogy az addigi tabu témát már nemcsak emlegetni, de kormánycélkitűzésként programba lehet venni a revíziót. A határok újra megvonásának gondolata mint kórokozó bacilus fertôzte meg a legyôzött országokat, ezek között Magyarországot is. A revízió európai és világpolitikai problémává lépett elô. Összekovácsolódott a Berlin-Róma-Tokió tengely, a másik oldalon pedig a Kis-Antant lázasan kereste a késôbbi Nyugati Szövetségek garanciáját.
           Elkezdôdött a Károly vonal építése, erôrendszerek létrehozása, a hadsereg modernizálása, új fegyverekkel való ellátása, egyszóval háborús felkészítése. A katonaköteles kisebbségi ifjakat az úgynevezett regáti katonai egységekhez irányították. Erdélybe pedig az oltenia-i, muntenia-i és moldova-i ifjakat hozták katonai szolgálatra. Az egész hadsereg és minden fegyvernem tarkálott az odasodrott magyar–szász–ukrán–török kisebbségiektôl, a kiképzés akadozott és lelassult, egyrészt a románság keretébôl sok analfabéta volt, ezekbe nehezen lehetett beleverni a fegyverismeretet, csapatharcot, katonai szervezést. Ugyancsak megnehezítette a kiképzést a sok kisebbségi ifjú jelenléte, mivel nem ismerték a román nyelvet. Aránylag a harcos katonai múltú magyarok voltak a könnyen képezhetôek, legrosszabbak pedig a dobrudzsai törökök.
           Az 1938 év karácsonya Tîrgovisten, az egykori havasalföldi fejedelemség székhelyén talált. Az ezred keretén belül szeptemberben felállított tartalékos tiszti tanfolyamot pontosan december 24-én fejezték be, amikoris mindenikünket a századok legénységi állományához osztottak be. Ugyanaznap tartottuk az ezred karácsonyát. Sűrű árpakásaleves húsdarabokkal, féldeci savanyú bor. A kiképzési periódus lezárásával szemvizsgákat (mert járványos sárgaság lépett fel) és tifusz-tetanusz ellenes oltás (mert az év lejáróban volt) ráadásul bekerültünk a legénységi hálószobába, száznál is többen, a teremben szennyszag, lábszag és egyéb illatok terjengtek. Elôzôleg a katonai eskü letételekor meglepôdtünk, mert egy római katolikus pap volt jelen, aki habár magyarul egy szót sem értett, mégis meghívott, hogy keressük fel a városban levô nagy katolikus templomot, amely már akkor nagyon elhanyagolt állapotban volt. 24-e délutánján szomjaztunk egy kis kikapcsolódásra, úgy véltük, hogy a templom visszaadja lelki nyugalmunkat. A pap kinyitotta a templomot, melyben egyetlen híve sem jelent meg; csak mi egy néhány magyar fiúval, egy barátunk tanító lévén az orgonához ült és néhány karácsonyi dal után eljátszotta a himnuszt. Ebben a hangulatban tértünk vissza estére az ezredbe, ahol kihirdették, hogy az egy éves önkéntesek (megfelelt a karpaszományosnak) 4 napi eltávozást kapnak. Rohanás a vonatra, ezidôben minden vonat agyonzsúfolt volt; az út haza-vissza két napot vett igénybe, de ki ne tette volna meg, hogy hazajöjjön. A vonaton vettük észre, hogy megtetvesedtünk és kínos vakarózás láttán a civil utasok mellôlünk félrehúzódtak, így jutottunk férôhelyhez. December 26-án a hajnali órában érkeztem haza és tetvességem tudatában a baka ruháimat a már nem használt nyári konyhában vetettem le, és csak azután ébresztettem fel a még alvó édesapámat. Így osztódott fel '38 karácsonya Tîrgovişte, a vonat és az itthon között, egyre szaporítva a szomorú karácsonyok sorát az emlékezetemben.
           Az 1939 év karácsonya csak annyiban különbözött, hogy ekkor már nem mint tényleges standbeli román katona voltam, hanem mint behívott tartalékos ôrvezetô éltem át az idegenben töltött második karácsonyt.
           „édes Erdély itt vagyunk" daloltuk a bécsi döntés után
           1940. Újból nagyot fordult a világ. Júniusban Dobrudzsát szakították el, majd a bécsi döntés után a magyar határokat is módosították. Többezrünket talált a döntés moldovai munkatáborokban, ahol tankcsapdákat ástunk és erôdítményeket építettünk szemben az oroszokkal. Napokat hurcoltak faluról-falura, különbözô rémmeséket mondtak az Erdélybe bevonuló honvédség rémtetteirôl, de végül is kénytelenek voltak szeptember 30-án – hisz akkor már automatikusan magyar állampolgárságúnak számítottunk lakóhelyünk után – hazaküldeni, illetve Kökösnél átadni egy német–olasz–magyar–román bizottságnak. A sorompó a Fekete ügyön átvezetô híd közepén volt. itt mintegy 1000-en jöttünk át egy tömegben, de boldogságunkat megkeserítette az, hogy négy társunkat, akik már szeptember 10 körül elszöktek a 13-as számú lapátos kölönítménybôl, elfogásuk után annyira megverték, hogy a verésbe belehaltak és csak kihűlt tetemüket hoztuk át a Kökösi hídon.
           Elôzôleg a román határôrök, akik nem titkolták utálatukat velünk szemben, bevittek egy nagy kukoricásba, ahol ami csak khaki színű ruha és fehérnemű volt rajtunk azt mind elkobozták, ugyanúgy a fényképezôgépeket, akkordeonokat, evôeszközöket, sôt a szájharmonikákat is, a tiszt úgy mondta, hogy megakadályozza a román haditechnika és a román kincstári dolgok átvivését. Egyesek éppen, hogy meztelenek nem voltak, és az így lekopasztott társaságot a Fekete ügy Sepsi-i oldalán várta a vegyes bizottság. Botrányosan néztünk ki, lesoványodva, borostásan, hiányos öltözékben, sokan mezítláb és mindent betetézett a négy halott. A jegyzôkönyv elkészítésénél már nem volt jelen az átadó tiszt, szégyenletében visszafordult és még a szolgálatot teljesítô katona is megrakodva „hadizsákmánnyal" otthagyta a posztját. Az innensô oldalon a magyar határvadászok elkezdték a himnuszt énekelni, amibe mi is az elején belekapcsolódtunk, de lassan a torkunk elszorult, és egy hang sem jött ki.
           Alig 3 hónap telt el és jött az elsô boldog szabad magyar karácsony. Rövid idô alatt az üzletek megteltek mindennel, amit a szem és száj kívánhat: ruhanemű, fehérnemű, étel-ital, könyvek, ajándéktárgyak, karácsonyfadíszek, ékszerek, edények és porcelánok, szóval mindaz, amit az akkori Budapesten meg lehetett találni. A pengô jó vásárlóerôvel bírt és a munkát megfizették. Karácsonyra a közhivatalnokok dupla fizetést kaptak, az üzletek óriási forgalmat bonyolítottak le. Soha ilyen gazdag ajándékozó karácsonyt nem értünk meg. Aki tehette sürgôsen rádiót vásárolt, mivel a döntés elôtti idôben a készülékeket a rendôrség elkobozta. A pesti adó kiváló műsort sugározott, melyben mindenki megtalálta az ôt érdeklô adást. Nem remélt szép ünnepünk volt, csillogó hóval, a templomok zsúfolásig megteltek a hívekkel, késô éjszakáig minden ajtó elôtt egyet vonultak az énekelôk, mintha valóra vált volna a karácsonyi dal „békesség földön az embernek". Azóta is mindazok, akik megérték az 1940 karácsonyát nosztalgiával emlékeznek rá, hisz ekkor még igazi béke volt, a késôbbi nagyhatalmak talán még nem kezdték meg a harckocsik gyártását.
(folyt. köv.)
Blénessy Jenô



                     ÉLETTÖRTÉNET
A család
57. rész: Viharos szilveszter után

           Az ünnepek alatt Jani csak a nyomdán gondolkodott. Nem elsô alkalom, hogy ilyen munkaadókkal talákozik. A legszomorúbb számára az, hogy nemsokat tehet az alkalomazottakért. Ám születik egy hirtelen ötlete: saját nyomdát nyit, a szakemberek szívesen átmennek hozzá már csak a jó szóért is, s lehet, hogy egyszer egy újságot is létrehoz. Olyan igazit, melynek újságírói nem félnek majd papírra vetni az igazságot, kimondani azt, amit eddig mindenki elhallgatott.
           Jani saját ötletétôl újra erôre kapott, visszatért az életkedve, s eldöntötte: a cég jövedelmét gondosan gyűjtögeti, hogy mikor megsokasodnak a bankók, elindíthassa a csoda-nyomdát. Annyira leköti a tervezgetés, hogy észre sem veszi, mi zajlik körülötte. Aprószentek napján például, mikor gondolataiból üvöltés zökkentette ki, szinte megütötte Gergôt látva, hogy egy virgáccsal ütlegeli nôvérét. Pedig szegény Gergô csak a hagyományokat akarta ápolni. Igaz, kicsit durván, nagyokat suhintva Bori hátsófelére, s vagy négyszer is újrakezdte, hogy „Aprószentek Dávid, Dávid...".
           Bori most bánta igazán, hogy nem született fiúnak, mert akkor nemcsak hogy a veréstôl menekült volna meg, hanem ô páholta volna el úgy igazán a szemtelen Öcsköst.
           Szegény leányzó sikítani is csak halkan mert, anyjának sem panaszkodhatott, nehogy Gergô védekezésként kipakoljon a szökésérôl. Mert akkor úszott volna a jól megtervezett szilveszterezés. Pedig nagy buli volt kilátásban Emônél.
           Emô ugyanis újra testi-leki jóbarátnôje, hisz bevették a brancsba. Az egyik fiúnak megtetszett a szemrevaló lány, s megkérte Borit, beszéljen az érdekében. Borinak nem kellett sokat gyôzködnie Emôt, aki már régen arra vágyott, hogy valami módon bekerüljön az egyetemisták társaságába. Még hálás is volt barátnôjének az intézkedésért, s hogy, hogy nem sikerült az ôseit elküldenie otthonról, hogy legyen, hol szilvesztereznie a galerinek.
           Katóék az otthonmaradás mellet döntöttek. Mit tehettek volna? Zsuzsa mama bejelentette néhány nappal az év vége elôtt, hogy rá ne számítsanak szilveszterkor pesztraként, hisz István tatával egy kellemes, korukbeli társaságban fogják tölteni az új év beköszöntét. Végtére is, nekik is szabad kimozdulni a házból, ezzel viszont a Kató kezét kötötték meg. Matyit ugyanis még nem lehet társaságba vinni, több lenne a gond, mint az ünneplés. Hát otthon maradtak. Négyesben, a két gyerekkel csendesen eszegettek, tévézgettek, s a jó vígjáték annyira lekötötte fogyelmüket, hogy észre sem vették volna, mikor lépnek 2002-be, ha...
           Pontban éjfélkor ajtajuk elôtt felcsendült az Ó szép Jézus dal. Jani és Kató csak néztek egymásra, nem tudták, ki énekeli meg ôket. Ez a szokás már kiveszôfélben van, Nemessyéknél pedig valahogy mindig kimaradt ez az éjféli csendbontás. Találgatni sem tudták, kik lehetnek az énekelôk, csak abban voltak biztosak, hogy a „Jézus neve dicsértessék"-re ajtót kell nyitni. A ház asszonya szinte kôvé dermedt, amikor a résnyire nyitott ajtó elôtt megpillantotta Jenôt, aki harsányan, kissé ingadozva, rogyadozó lábakkal kívánt neki boldog új esztendôt, s minden egyéb jót. Csak késôbb pillantotta meg a háta mögött kajánul vigyorgó sógorát, aki igencsak szórakozott Kató meglepôdésén. Aztán elôbújtak a cinkostársak, még három barát, hasonszôrűek. Úgy tűnik, ezeknek az agglegényeknek nem volt, mit kezdeniük a szilveszter éjszakával.
           Betódultak a házba, s nem sokat válogattak a felkínált innivalók között, egymás után folyt le a torkukon a konyak, likôr és a féltve ôrzött óbor.
           Hiába, Katóék nem számítottak vendégekre.
           De ez szerencsére már a múlté. Vége a szilveszternek. Kató és Jani – bár jócskán elmúlt a reggel – még mindig az ágyban vannak. Hosszú volt az éjszaka, talán hét óra lehetett, mire sikerült kitoloncolni az inkább disznókra emlékeztetô látogatókat. Akkorra már Bori is hazakerült.
           Katónak még most is fáj egy picit a feje, ô is lehajtott egy-két pohárkával. Pillanatképek ugranak elô: Jenô, aki mindenáron megpróbált a közelébe férkôzni, hol arra hivatkozva, hogy „ki komnájával nem lehet, mennyországba nem mehet", hol csak egyszerűen a konyhában akart mindenáron segédkezni neki. Kató csak reméli, hogy sikerült jól hárítania, s férjének nem tűnt fel sem Jenô közeledése, sem az ô néha igencsak durva elutasítása.
           Bori is az ágyban fekszik. Talán élete legszebb éve lesz ez, ha úgy folytatódik, mint ahogy kezdôdött. Olyan vol ez az éjszaka, mint a mesékben. Próbálja újra meg újra felidézni a gyönyörű pillanatokat, de egyszerűen lehetetlen. Csak azt tudja eldönteni: ha mindez nem történt volna meg vele, sokkal szegényebb lenne.
           Nagyanyóék is vidáman tértek haza, s annak dacára, hogy mindketten túl vannak lassacskán a hetvenen, mégis ôk kelnek fel legkorábban. Kakaóval köszöntik a házuk népét, s nem gyôznek áradozni arról, milyen jó volt együtt lenni a régi cimborákkal. István tata is lelkendezik, bár néha szomorkás mosoly jelenik meg arcán, mikor neje azt ecseteli, hogy hány keringôt táncolt végig egymás után. Egyedül ô tudja a családból, hogy Zsuzsa mama ezen éjszaka is felöntött a garatra, ami mostanság egyre gyakoribbá válik.
           Lassan föltápászkodik a família, s eldöntik, hogy a nap többi részét is a pihenésnek szentelik. Mindenki pihen, Kató sem fôz ebédet; maradékot esznek. Remélik ôk, de nem így gondolja Matyi, aki nem tud valahogy egy helyben ülni. Kedvesen gôgicsél, míg kézrôl-kézre adják, de ha véletlenül beteszik a mózeskosárba, üvöltésben tör ki. Egyszerűen foglalkozni kell vele. De ez csak a kezdet. Késôbb tovább bonyolítja önzô játékát: már nem mindegy neki, ki tartja ölében. Ha éppen Bori babusgatja, akkor István tata karjaiba szeretne kerülni, s ha átveszi dédi, akkor rögtön Katóhoz kérezkedik. És ezt igazán hangosan adja Nemessyék tudtára, úgy, hogy estére zúg az egész család feje.
           Csupán Jani nyugodt, becézgeti a kis ördögfiókát, s ha valaki lázad ellene, leinti: hogy mernek rosszat mondani a Nemessyek legifjabb sarjáról?
           Már sötétedik, amikor valaki csönget az ajtón. Expressz Jancsi jön. Így nevezi mindenki a táviratkihordót. Hálátlan feladat jutott neki, hisz táviratban legtöbbször rossz hírt kell szállítania a családoknak. De ô már hozzászokott ehhez a munkához, mondhatni beleéli magát, mert szomorkás arcán sosem látni egy szemernyi mosolyt sem.
           Most is szomorú, sajnálja, hogy jönnie kellett, s szinte sírva adja át a gépelt papírost. Zsuzsa mama és Kató szinte egyszerre nyúlnak a feketebetűs levélke után, s ahogy olvasni kezdik, megtelik a szemük könynyel.
(folytatása következik)
Azaki Hakami


                     SPORT


Jégkorong

Évzáró mérkôzés

           December 28-án, pénteken került megrendezésre a városi műjégpályán az az évzáró mérkôzés, amelynek során a 80–90-es évek gyergyói Válogatottja a jelenlegi Progym Apicom együttesével mérte össze tudását. A nem mindennapi találkozóra a vártnál kevesebb nézô látogatott ki. A Válogatott csapat gerincét ezen a mérkôzésen a gyergyócsomafalvi játékosok alkották, a csapat edzôi teendôinek ellátására pedig György László, a Lendület HC gyermekcsapatának edzôje volt felkérve. A másik oldalon a megszokott edzôi kettôs, nevezetesen Kémenes Balázs és Sólyom László tüsténkedtek. Az orvosi ellátást ezúttal is dr. Kovács Géza biztosította.
           Egy alapos bemelegítés végre elkezdôdött a mérkôzés, amelyet a Benedek Csaba – Mann Géza – Szabó László helyi játékvezetôi hármas irányított. Az elsô gól érdekes módon az országos felnôtt bajnokságban érdekelt Progym Apicom kapujába esett. A Válogatott gólszerzôje a Magyarországon is légióskodó Antal Zsolt volt, aki nemrég hagyta abba az aktív sportolást. A válasz nem késett sokáig, hisz a 6. percben Farkas Csaba egyenlített. Bô két perc múltán ismét vezetést szerzett a Válogatott, az együttes második gólját Csíki Csaba szerezte. Ismét az egyenlítésért kellett tehát hajtania a Progym Apicom gárdájának. A 13. percben 2–2-re módosult az eredmény, a Progym Apicom egyenlítô gólját György József szerezte. Tulajdonképpen eddig haladt fej-fej mellett a két együttes, mert ezután fokozatosan magára talált a Progym Apicom és a piros-fehér mezes játékosok sorban ütötték a gólokat.
           Az 5–3-as Progym Apicom vezetéssel végetért elsô harmad után egy meglepôen kiegyensúlyozott második harmad következett. Ebben a játékrészben ugyanis a csapatok egy-egy gólt ütöttek. Még mielôtt továbbmennénk szólni kell arról is, hogy az elsô harmad utáni szünetben kapuralövési vetélkedôn vehetett részt a Progym Apicom néhány szurkolója. Molnár Tibort, Keresztes Vilmost, Kugler Andort, ifj. Balla Ernôt, Balla Zoltánt, Balla Ferencet és Farkas Tamást szólították a jégre, akiknek az volt a feladata, hogy a pályát megosztó középvonalról az üres kapuba juttassák a korongot. Látványos és egyben mulatságos vetélkedés végén Molnár Tibor (Boci) és Kugler Andor mérkôzhettek az elsôségért. Végül Kugler Andor lett a vetélkedô gyôztese, aki pénzdíjat és a Progym Apicom csapatáról készült színes fényképet kapta jutalomként.
           A mérkôzés második harmadában, amint már fennebb említettük, csak két gól esett. Az elsô gól mindjárt a harmad második percében született. Egy Szôke – Máthé összjáték végén a 2000-es év legjobb játékosának választott Máthé István talált a Válogatott kapujába. Az 1–1-es harmaderedményt Divoiu Adrian állította be, aki a 30. percben talált a Progym Apicom kapujába. Szintén ebben a harmadban történt, hogy Kozma (Progym Apicom) és ifj. Tóber József kakaskodni kezdtek, a dologból nem éppen sportszerű szóváltás lett. Remélhetôen azóta kibékültek a néhány pillanatra összekülönbözött vetélytársak. A harmad utáni szünetben a csapatot támogatók, nevezetesen: Nagy István, Bencze Attila, Csíki Zsolt, Dezsô László, Kopacz Zoltán, Simon Dénes, Kercsó Attila alpolgármester és Szilágyi Imre vettek részt a kapuralövési versenyen. A vetélkedô végsô gyôztesének Kercsó Attila, a nemrég kinevezett alpolgármester bizonyult.
           A mérkôzés utolsó harmadában beindult a Progym Apicom henger. Igaz, hogy ekkorra már elfáradt a Válogatott zöme, így nem csoda, hogy nem tanúsítottak sok ellenállást. Végülis egy barátságos, nosztalgiamérkôzésrôl volt szó, s az eredmény ebben az esetben nem volt elsôdleges szempont. Ebben a játékrészben nem kevesebb mint kilenc gól esett a Válogatott kapujába. A gólok sorát Máthé István nyitotta és Köllô Csaba fejezte be.
           Végeredmény: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – 80–90-es Válogatott 15–4 (5–3, 1–1, 9–0). Gólszerzôk: Gál 3, Ambrus 2, Keresztes 2, Köllô 2, Máthé I. 2, Farkas 2, György és Gergely 1–1, illetve Divoiu 2, Antal és Csíki.
           A mérkôzés végén kijelölték a 2001-es év legjobb gyergyói játékosait. A kapusoknál Molnár Szabolcs és Máthé Csaba bizonyultak a legjobbaknak; a legjobb hátvéd: Gergely Lehel; a csapat gólkirálya: Keresztes Ödön; az elmúlt év legjobb csatára és egyben legjobb játékosa címet Gál Csaba érdemelte ki.

Külföld
Büntetés-klubrekord Ottawában

           Ottawában klubrekord született – no, nem az ütött gólok számát, hanem a kiszabott büntetôperceket illetôen. A Szenátorok és a Los Angeles-i Királyok ott ütötték egymást, ahol csak érték, a bírók összesen 252 perc büntetést osztottak ki, és a második harmad nagy csihipuhija után tizennyolc percet vett igénybe, mire bekönyvelték a 174 percnyi kiállítást.
           A pokol akkor szabadult el, amikor 5 perc 22 másodperccel a második harmad befejezése elôtt Andre Roy, az Ottawaiak kemény legénye és Felix Potvin, a vendégek kapusa a Kings hálója elôtt egymásba gabalyodott, s mire ki tudták bogozni a tagjaikat, néhány pofon is leesett.
           Erre aztán egymásnak zuhant a jégen lévô öt-öt mezônyjátékos. Adam Mair, a Kings egyik – a kispadon tartózkodó – hokisa ezt nem bírta cérnával, beugrott a jégre, és lekevert egy hatalmasat az ellenfél legközelebb tartózkodó korongozójának, Chris Neilnek, aki a maga részérôl Mikko Elorantával hadakozott. (Az a tény, hogy a kispadról avatkozott be a csatába, minimum tíz meccsrôl való eltiltásába fog kerülni Mairnak, túl azon, hogy összesen 47 perc büntetést kapott, és öt másik hokissal együtt végleg kiállították.)
           Ez volt az a pillanat, amikor Jani Hurme, az Ottawa finn kapusa is elhagyta ôrhelyét, átkorcsolyázott a jégen, és párbajra kelt Potvinnel. A palánk mellett zajló „matekórán" a cserepadon ülô Senators-játékosok úgy segítették Hurmét, hogy lecibálták a kesztyűit – puszta ököllel ugyanis könnyebben megy a bunyó.

Hírek

           * December utolsó hetében Jugoszláviában turnézott a román jégkorong-válogatott. Az Eduard Pană és Marius Gliga irányította együttes összesen három mérkôzésen lépett pályára a házigazda Jugoszláv válogatott ellen. A Belgrádban és Újvidéken lejátszott mérkôzések eredményei: Jugoszlávia – Románia 4–7, Jugoszlávia – Románia 2–4, Jugoszlávia – Románia 3–5. Amint az látható a román válogatott mindhárom felkészítô jellegű mérkôzését megnyerte.
           * A Román Jégkorong Szövetség december hónap utolsó napjaiban kijelölte a 2001-es év legjobb romániai jégkorongozóját. A szakszövetség vezetôinek döntése értelmében az elmúlt év legjobb jégkorongozójának Radu Viorel, a bajnoki címvédô Bukaresti Steaua kapuvédôje bizonyult.
           * Gheorghe Florian, a román jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya úgy döntött, hogy lemond tisztségérôl, sôt mi több: véglegesen visszavonul a honi jégkorong világából. Ezért is volt az, hogy a fentebb említett jugoszláviai turnén Marius Gliga – a Bukaresti Steaua vezetôedzôje egyben a nemzeti csapat másodedzôje is – irányította a kispadról a román felnôttválogatottat.
           * A román ifjúsági válogatott (U–20) 2002. január 3-án utazott Jugoszláviába. Január 5–9. között ugyanis a szomszédos országban kerül megrendezésre a román válogatottat is felvonultató korcsoportos ifjúsági világbajnokság. Az ifjúsági válogatottat különben Gioni Iustinian és Remus Bianu edzôk készítették fel a soron lévô mérkôzéssorozatra. * December 27–28. között a Gyergyószentmiklósi Lendület HC szervezésében került megrendezésre a gyermekcsapatok számára szervezett Karácsonyi-kupa mérkôzéssorozata. Eredmények: Csíkszeredai ISK – Galaci HC 7–2, Gyergyószentmiklósi Lendület – Galac 11–0, Gyergyószentmiklós – Csíkszereda 4–4. A turné meghívottja volt a Bukaresti Triumf csapata is, amelyet kizártak, mert a csapatot 1989 elôtt született gyerekek alkották. A végsô rangsorban: 1. Lendület HC, 2. Csíkszereda, 3. Galac. A torna legjobb kapusa: Bucur Constantin (Galac); legjobb hátvéd: Mastroianu Zsolt (Lendület); legjobb csatár: Bálint Attila (Csíkszereda). A Karácsonyi-kupa legfiatalabb játékosa: Csata Levente (Lendület HC).

Sífutás
Díjazták Antal Zsoltot

           December 27-én, csütörtökön Brassóban került megrendezésre a Román Sí és Biatlon Szövetség év végi díjkiosztó ünnepsége, amelynek során többek között díjazták Tófalvi Évát (biatlon), a sífutók közül pedig György Mónikát és Antal Zsoltot. Az említettek a 2001-es évben a sportág legjobbjainak bizonyultak. Ide kapcsolódik a hír, hogy december 28–29. között került megrendezésre Azugán a 2000/2001-es idényben elmaradt országos bajnoki döntô.
           A múlt évi utolsó lapszámunkban nyilatkozó Antal Zsolt, a Brassói ASA sportolója, elmondotta, hogy a februári Téli Olimpia után résztvevôje lesz a szlovéniai Pokljukában megrendezésre kerülô katonai világbajnokságnak. Ezután következik az országos bajnokság, amelynek szintén résztvevôje lesz. Ezzel le is zárul a 2001/2002-es idény Antal Zsolt számára. Természetesen közben lesznek még versenyek, de a közbeesô külföldi rendezvényeken való részvétel miatt a gyergyótekerôpataki származású sífutó nem vesz részt. Megtudtuk, hogy amennyiben a szakszövetség megtudja teremteni a lehetôséget 2002 nyarán folytatódik a felkészülés, hisz 2003-ban sífutó világbajnokságra kerül sor.
           Antal Zsolt elmondotta továbbá, hogy a szakszövetség jóval többet tudna segíteni a honi sportolókon, de az a helyzet, hogy mindenki magáért harcol. Elvileg – fogalmazott a kérdezett – egy síszövetségnél nem hiszem, hogy ne kerülne pénz arra, hogy vásároljanak egy korszerű pályakészítô gépet.

Labdarúgás
„Célom elvégezni az edzôiskolát"

           Ábrahám Andor 2001. december 10–20. között résztvevôje volt Bukarestben a Román Labdarúgó Szövetség által kezdeményezett edzôképzésnek.
           – Mi töltötte ki a Bukarestben töltött tíz napot?
           – Egy intenzív kurzuson vettem részt, amely elméleti képzésbôl állt. A sportágon belül elismert romániai szakemberek tartottak elôadásokat. Néhány nevet is említenék: Mircea Rădulescu, Cosmin Olaroiu, Mihai Stoichita, Titi Dumitriu, Mircea Sandu, Angelo Niculescu és mások. Nem hiányoztak a holland (Ajax Amszterdam) és francia fociiskolákat bemutató videofilm vetítések. Az elôadások során rendkívüli hangsúly tevôdött a romániai labdarúgás megváltoztatására, az új edzôknek egy új mentalitást kell meghonosítaniuk a foci világában. A képzett szakembereké a jövô, idegen nyelveket kell tudni és nem szabad lemaradni a fejlett országok (Anglia, Franciaország, Németország, Hollandia, Olaszország, Spanyolország stb.) labdarúgásától. Tanuló társaim között van többek között: Marius Şumudică, Răzvan Lucescu, Marius Măldărăşanu és Bogdan Vintilă is.
           – Idôközben itthon is történtek változások a foci házatáján. Mi a véleményed minderrôl?
           – Miután hazaértem Bukarestbôl hallottam, hogy volt egy gyűlés, ezt pozitív dolognak tartom. Végre valakiket érdekel a Jövô sorsa. Lenne azonban egy kérdésem: miért nem lehetett mindezt, akkor kivitelezni, amikor ráléptünk erre az útra. Én úgy tudom, hogy mindenkitôl meg volt kérdezve az, hogy tudja-e segíteni a gyergyói csapatot. Lehetséges azt gondolják, hogy most átvesznek egy C-osztályú csapatot. Azok közül, akik pénzt és lelket fektettek a csapatba, egyesek visszaléptek, de maradt egy ember – Kolumbán Árpád –, aki végig az együttes mellett maradt. Tette ezt egyedül és a saját zsebébôl. Megértem, hogy egy edzôt le lehet váltani, de viszont nem lehet egy olyan valakit félreállítani, aki mindent megtett a gyergyói fociért. A gyergyói fociba az elmúlt évben sok érték tevôdött, rengeteg befektetés történt (pálya, öltözôk feljavítása, felszerelés vásárlás, játékosok és egyebek) és nem lehet csak úgy egyszerűen lemondani minderrôl, s tálcán felkínálva átvenni mindezt. Félek attól, hogy nehogy ezzel egy újabb lelkes embert elveszítsünk, mert ilyenre sajnos példa az elmúlt évek során már volt.
           – Jövôbeni terveid?
           – Elsôdleges szempont számomra, hogy sikeresen befejezzem a bukaresti edzôiskolát. A nyár folyamán szeretnék egy focisulit kialakítani a gyergyói gyerekek számára. Amennyiben nem lehet a Sportiskolánál újraéleszteni a fociszakosztályt, Málnási Csaba bácsi évek óta egy ilyen szakosztály fontosságát próbálja megértetni a várossal, de senki nem hallgatja meg, akkor azt hiszem szükség lesz valamit tenni ezen a téren. Remélem találok segítséget, hogy mindezt kivitelezhessem és az induláshoz szükséges támogatással el szeretném indítani ezt a folyamatot. Focisuli létezik Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában is kialakulófélben van. Véleményem szerint meg kell tenni mindent, hogy ezúttal ne maradjunk le, mint ahogy az más területeken történt.
           Pontosítás
           Bors László, a Jövô SE labdarugó-szakosztály decemberben kinevezett elnöke telefonon felhívta szerkeztôségünket és közölte, hogy az új vezetôség csak akkor vállalja a labdarúgócsapat körüli teendôket, ha január 20-ig a városi tanács az együttes rendelkezésére bocsát a tavaszi idényre kért pénzösszegbôl 90 millió lejt.

A 2001-es az sportév legjobbjai

           A Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) 141 tagszervezete Michael Schumachert (fotó) és Jennifer Capriatit választotta az év férfi, illetve nôi sportolójává.
           A német Forma-1-es pilóta negyedik világbajnoki címét szerezte, beérte a legendás francia Alain Prostot.
           Az amerikai teniszfenomén az utóbbi években magánéleti problémáival és gyenge teljesítményével hívta fel magára a figyelmet, majd idén két Grand Slam-tornát megnyert (Australian Open, Roland Garros), egy harmadiknak (US Open) pedig az elôdöntôjéig jutott.
           Az év csapata a labdarúgó Bajnokok Ligájában diadalmaskodó Bayern München lett, míg 2001 legsikeresebb rendezvényének az edmontoni atlétikai világbajnokságot ítélték a sportújságírók.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk

           Allah megszólítja Oszama bin Ladent:
           – Te barom! Azt mondtam, hogy térítsd meg a népet, és nem azt, hogy térítsd el a gépet!
           * * *
           – Hogyan lehet gyorsítani a Windowst?
           – Erôsebben dobod, vagy magasabbról ejted.
           * * *
           Öreg székely meg a felesége bámulják a marosi naplementét, gyönyörködnek a havasokban, s a város távoli fényeiben. Az öreg erre megjegyzi: – Te asszony, ha valamelyikünk elôbb meghalna, akkor ÉN beköltözöm a városba.
           * * *
           Lucifer revíziót tart a pokolban, megfelelôen gondoskodnak-e az ördögök a rájuk bízottakról. Az elsô kondér alatt vígan lobog a tűz, a kondér mellett egy tábla: „ne mássz ki". Lucifer kérdésére az ördög így felel:
           – Ezek itt a németek. Tuchtig nép, betartják a szabályokat.
           A következô kondér is mintaszerű, ám tábla helyett itt egy géppisztolyos ôr áll mellette.
           – Ezek itt az oroszok. Ha valamelyik megpróbál kimászni, az ôr a géppisztollyal visszakényszeríti.
           A harmadik kondérnál is minden stimmel, de Lucifer felvonja szemöldökét:
           – Nem látom az ôrséget, és tábla sincs.
           – Ide nem is kell, ezek a magyarok. Ha egy megpróbál kimászni a többi visszahúzza.
           * * *
           Egy család nagyon elszegényedett. Apa és fia tanakodnak, hogy mégis mit adhatnának el. Apa azt mondja a fiának:
           – Fiam, adjuk el a tanyát!
           – A tanyát? Apa, ha eladjuk a tanyát hol fogunk nyaralni, és mellesleg drágán kell megvenni a gyümölcsöt.
           – Ez tényleg nem jó ötlet fiam. Tudod mit, adjuk el a kocsit!
           – A kocsit? Apa, ha eladjuk a kocsit, vonattal kell járnunk a tanyára, és busszal dolgozni. Ez nem jó ötlet.
           – Igazad van, fiam. Tudod mit fiam? Adjuk el a városi lakást!
           – A lakást? Ha eladjuk a lakást, korán kell kelni a tanyán, hogy dolgozni menjünk.
           – Akkor adjuk el a nagyit!
           – A nagyit? Apa, ha eladjuk a nagyit, ki fog fôzni, mosni, takarítani?
           – Igazad van fiam, ez sem jó ötlet.
           – Tudod mit, apa? Nekem van egy jó ötletem: adjuk el az anyut.
           – Az anyut?
           – Persze! Én már úgyse szopok, te már úgysem fekszel le vele, a szomszédnak meg minek tartsuk?
           * * *
           Rendôr megállítja a gyorshajtót:
           – Kérem a jogosítványát!
           – Tôlem kéri? Fél éve maguknál van.
           * * *
           Mi a véleménycsere?
           Mikor bemész a fônököd irodájába a saját véleményeddel és az Ô véleményével jössz ki!
           * * *
           A döglött ló is lehet engedelmes, ha azt mondod: „fekszik".
           Sekély vízben gyorsabb a kenud, de kopik a lapátod.
           Sokat javít a lepény ízén a háromhetes éhínség.
           * * *
           Takarítónô bemegy a rendôrségre, hogy feljelentést tegyen, mert megerôszakolták.
           Kérdezi a rendôr:
           – Nem tudott elmenekülni?
           – Hogyan? Balra fal, jobbra fal, hátam mögött a férfi, elôttem meg már felmostam!
           * * *
           Miért szorítja a szöszi mindkét kezét a fülére?
           – Hogy nehogy elröppenjenek a gondolatai.
           * * *
           Hogyan kapcsolja fel a szôke a villanyt szeretkezés után?
           – Kinyitja az autó ajtaját.
           * * *
           – Mondja anyuka, kitôl örökölte a gyerek a nagy tudásszomját?
           – A tudását tôlem, a szomját az apjától.
           * * *
           – Kapitány úr! Mit csináljon, aki aknára lép?
           – Nos, a szokásos eljárás húsz métert ugrani a levegôbe, és szétszóródni a szélrózsa minden irányába.
           * * *
           Egy férfi óvszert vásárol az illatszerboltban.
           – Becsomagoljam? – kérdezi a csinos eladólány.
           – Ha segít nekem helyben felhasználni, akkor ne – válaszolja a férfi.

Horoszkóp
január 3 - 9.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Békesség és szeretet költözik a házába. A szépen feldíszített fenyô alatt minden bizonnyal megtalálta azt a csodás ajándékot, amire olyan régen vágyott. De vajon gondolt-e öreg, beteg szomszédjára, rokonára akinek nem telik a pompára? Szánjon idôt, és egy kis süteményt, meglátja mennyire fog örülni!
           BIKA (IV.21-V.20.)
           Várva vártuk a havat az ünnepekre. Nincs mit tenni, elkezdôdött a visszaszámlálás új évet kezdünk, új reményekkel. Azonban még akad egy – két tennivaló. A finom virágrajzolatú tányéron szépen érvényesül a gyönggyel díszített ágacska.
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Találjon ki pár jó ötletet gyermekének, kit nem árt bevonni az ünnepi készülôdésbe! Ha kocsonyát készít, ne sózza, ne fűszerezze agyon! Ha halat tisztít, a pikkelyekbôl tegyen párat a pénztárcájába! Babona ide vagy oda, meglátja mennyire hozza, gyarapítja a pénzt.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Mielôtt még tesz egy utolsó kört a boltokban, cserélje le a kényelmetlen cipôjét valami kényelmesre! Bokája, talpa érzékeny, a ünnepi készülôdés, a sok rohanás is kegyetlenül megviselte. De megérte, hiszen szép lett az ünnep.
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Békés ünnepnek, meghitt szentestének néz elébe. Együtt lehet szeretteivel, ez Önnek mindennél többet jelent. Oroszlán hölgy vigyázzon a tálalásnál, mert ilyenkor a nagy sürgés forgás közepette a forró sütô, a gôzokádó kuktafazék közelében baleset érheti!
           SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
           Kedvese mindent megtesz azért, hogy Ön jól érezze magát. Viszonozza ezt, segítsen neki amiben csak tud! Egyedül élô Szűz ne keseregjen, próbálja meg elfoglalni magát: nézzen valami jó műsort, vegyen ki videofilmet, vagy éppen hívja fel egy-két magányos ismerôsét!
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Az a Mérleg aki eljegyzésre készül, nem tudja komolyan venni a ceremóniát. Pedig meghatározó esemény ez az ember életében. Nem így a Mérleg jegy szülöttének, aki teljesen feleslegesen próbálja magára venni a kapcsolat kötelékeit.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Skorpió férfinak egy váratlan telefonhívás felkavarhatja érzelmeit. Lesz pár napja elgondolkodni saját életét illetôen, és most vagy soha, de újrakezdhet mindent. Ne sajnálja önmagát, nem olyan tragikus a helyzet, csak éppen egy fejezetnek vége életében.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Egy rossz mozdulat és a tálcára tett poharak mind összetörhetnek. Ilyen az életünk is, egy meggondolatlan döntés, egy rosszul kimondott, félreérthetô szó is összetörhet barátságokat, családi kapcsolatokat. Ilyenkor azonban van még egy lehetôség tisztázni a félreértéseket, elszívni a békepipát!
           BAK (XII.23-I.20.)
           Nem szereti a felhajtásokat, a vendégseregbôl is elege van, pihenni szeretne. Ne legyen ünneprontó! Tegyen eleget kötelezettségeinek és aztán üljön le, lógassa a lábát! Vannak dolgok, amikhez kénytelenek vagyunk jó képet vágni, mert embertársaink elvárják tôlünk.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Úgy érzi szertefoszlottak álmai, vágyai, pedig most örülnie kéne. A Vízöntônek hatalmas lelke van, így nehezen tudja kordában tartani érzéseit. Ha nem lehet Önnel együtt az akit szeret, úgy érzi, hogy üres minden, pedig higgye el, ettôl még nem dôl össze a világ!
           HALAK (II.20-III.20.)
           Amennyiben Ön allergiás, figyeljen oda, hogy milyen illatokat használ, legyen az szappan, illatlámpa, vagy gyertya. Az új évben sok jó meglepetés érheti, de ha nagyon akarja és elébe fut, lehet, hogy szertefoszlik az egész. Hadd jöjjön el mindennek az ideje.

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2002

                     Ezen honlap egészében vagy részleteiben nem
              sokszorosítható semmilyen formában, a kiadó előzetes
                                        beleegyezése nélkül.