Örökölt káoszfaktor
A régi (mert helyenként már van új is) szocialista rendszer bizonyítékai még most is kísértenek, és még fognak, jó sokáig. Ilyen tárgyi bizonyítékként maradtak ránk a teljesen kaotikusan felépített tömbháznegyedek. A minél hamarabb, minél többet magában hordozta a minél olcsóbbat is. A jó ízlés, a szépérzék, az elôrelátás azokban az idôkben száműzésre volt ítélve. Az akkori elvtársak (el)fásítási programja is határozottan cáfolja a hozzáértés leghalványabb szikráját is. Pedig voltak szakemberek, de a mindentudó pártaktivistáknak nem kellett felvilágosítás. Ôk mindenhez értettek.
A kanadai nyárfák nem lettek annyira mutatósak, mint amilyen magasak. Talajkötô tulajdonságuknak eleget téve feltörték a járdákat, az utakat, bôséges levéltermést hozva a lakók és a város nagy boszszúságára. Ugyancsak a szocialista rendszer és a kaotizmus gyergyói válfajának szellemében tettlegességre került sor. Nem elôrelátóan megtervezve pár évvel ezelôtt a sugárút két oldalán tôbôl kivágták a nyárfákat (akkor még szabadott?). Aztán az idén másokat derékban vágtak. Helyenként az akácok, a nyírfák vesztették el teljesen a koronájukat. A közember nem nagyon érti, hogy miért ez a csonkolás, és ha már vágják, miért nem vágják ki teljesen a fákat. A dolog egyszerű. Kivágni nem szabad, de viszszavágni igen. Mindenki mossa kezeit. Nem én akartam, ô akarta. Nekem jó volt, neki nem volt jó. Volt engedély, nem volt engedély. Teljes káosz. Pedig most is van szakember, és az is biztos, hogy a hivatal hallgatólagos beleegyezésével történt, ami történt.
Egyszerűbb lett volna kidolgozni egy új fásítási tervet. Megértetni a Környezetvédelemmel a nyárfák kivágásának szükségességét. Nyilvánosságra hozni a tervet, felkészíteni a lakosságot az elkövetkezô akcióra. Szakszerű munkát végezni, majd más, megfelelô csemetéket ültetni a helyükre. Ennyi.
A mostani látványtól, gondolom egyetlen ember sincs elragadtatva. A csak helyenként elvágott fák vandalizmusra utaló jelként rontják a városképet. A megoldás is csak ideiglenes. A korona nélkül maradt fatörzseknél rohamosan beindul a gyökérnövekedés is, megszaporítva ezzel az új sarjak felszínre törésének számát. A romboló hatás nem szűnik meg, inkább fokozódni fog. A természet bosszút áll.
A lakosság tájékoztatása elsôdleges lett volna. Ugyanis egyre több vélemény hangzik el ez ügyben. Részlet az egyik levélbôl:
„... az a baj, hogy az alpolgármester a meglévô fákat gátlástalanul nyesi. Ez szörnyű. Még megbarátkoztam a gondolattal, hogy a fôutcákat megnyomorította, gondoltam, nem az én bajom. Nyírfákból csak botikókat hagyott, nem tudom, kihajtanak-e még valaha. És most azt kell hallanom, hogy a negyedekbe is bemászik.
Az a rémálmom, hogy jövök haza egy szép nap, és a lakásom elôtt le van nyírva a lombkoronája a három juharfának meg a kanadai nyárnak. Én nem értem, ez felfoghatatlan. Ez katasztrófa. Feltételezem, én egyedül, maximum a családom és két jó barátom szeretnénk, ha megmaradnának a juharok lombjai, hiszen amikor levélbe borulnak, akkor rengeteg port és zajt felfognak, és nagyon kellemes a látványuk.
Húsz évvel ezelôtt, kölyök voltam, ásni nem tudtam, de tartottam a csemetéket, hordtam a vizet, a szemem ki volt guvadva, annyira lenyűgözött a faültetés. Megmaradtak, sokszor veszekedések árán, s majdnem verekedések árán védtem meg, hol volt Kercsó Attila akkor?! Csak kiküld valakiket, és levágatja az egészet. Szerencsére a fenyôket nem kezdte még ki. De vajon én vagyok a hülye? Hát egy fa, legyen az bárhol, nem attól szép, hogy hatalmas, és zöld, és susog, ha fúj a szél, meg madarak csicseregnek rajta? El vagyok keseredve.”
Ne keseregjünk, inkább találjuk ki közösen, hogy mihez lehet kezdeni a csupasz fatörzsekkel. Például, ha pallóval összekötjük a fatörzseket, akkor felüljáróként jól hasznosíthatók. Így legalább nem zavarják a gyalogost a járdán parkoló autók. Vagy ha minden fatörzs tetejére ácsolunk egy faládikót, amibe muskátlikat ültetünk, akkor versenyezhetnénk a világ legmuskátlisabb városa címért. Addig is fogadásokat lehet kötni, hogy legközelebb melyik fát vágják ketté. Faites vous jeux! Tessék játszani! - mondaná a krupié.
Ábrahám Imre
Megdolgoznak a szocsiért
Nem mindennapi látványban lehetett része hétfôn a központon járónak. A parkban ugyanis tiritarka ruhás romák takarítottak, nem is kevesen. S persze a munkálkodó szülôk köré sereglettek a gyerekek is, úgyhogy ritka nagy volt a sürgés-forgás.
Hogy hogyan lehetett munkára fogni roma testvéreinket? Egyszerű: a januárban hatályba lépett 416-os törvény szerint mindazon nagykorú és munkaképes személyek, akik szociális segélyt igényelnek, a támogatásért cserébe kötelesek közhasznú munkát végezni. Idén ebben a hónapban adódik elôször lehetôség a segély, azaz közismert nevén a „szocsi” kiadására, az igénylôket pedig máris munkába állította a hivatal.
Már múlt héten kifüggesztették a városháza bejáratánál a segélyre jogosultak listáját, melyen az is szerepelt, ki, hány órát köteles a közért ténykedni. Az összesítés szerint a 283 személy, aki segélyre jogosult, ebben a hónapban 12 048 órányi közhasznú munkát fog teljesíteni. A ledolgozandó munkaidô személyeként változik, attól függôen, mekkora összegre jogosult az illetô.
Van, mit tenni a városban, tehát akad munka nekik is bôven. Igaz, csak takarításra, gyomlálásra fogták ôket, de az is nagy segítség, hiszen a mellékgazdaság emberei addig mással foglalkozhatnak. Alpolgármesterünk elmondotta, hogy jó néhány felügyelôre van szükség, ha azt akarják, ne henyéléssel töltsék a munkaidôt a szocsisok, s eszköz is kellene még, amit kezükbe adni.
Kicsit fenntartottuk a parkban munkálkodókat, de legalább megpihentek, míg néhány szót váltottunk velük. Bevallották, nem bánják, hogy mostantól meg kell dolgozniuk a szocsiért.
- Ötvennégy órát kell dolgozzak - mondja Majlát Jóska, az egyik közmunkás - De megéri, ha minden hónapban adnak pénzt. Jó lenne egy igazi munkahely is, de azt nem kapok, nem adnak. Sokmindenhez értek, állathoz, földhöz. Nagy a család, enni kell, s ahhoz pénz kell, kéne.
Többen rábólintanak: tényleg jól fogna egy rendes állás, egy állandó. Legtöbben bevallják, idénymunkát kapnak csak, vagy csubukost, egy napra, délutánra szólót. A pityókaszedésbôl nem lehet megélni egész évben. S a közmunkáért kicsi pénzt kapnak ugyan, de az is több a semminél - mondják.
Valamiért azt mondják az emberek, a romák nem szeretnek, nem akarnak dolgozni. A héten nem ezt bizonyították, bár az is igaz, állandóan van velük valaki, aki felügyeli a munkát, rászól a henyélôkre. S így már nem lehet félvállról ingyenélôknek nevezni ôket, hiszen a pénzért, a szocsiért két kezükkel dolgoznak.
Pál Hajnalka
Megbénult a távbeszélés
A telefonvonallal rendelkezôknek nem kis meglepetésben lehetett részük hétfôn: 13 és 15 óra között egyszerűen lehetetlen volt használni a készüléket, az elsô szám beütése után foglaltat jelzett a vonal. Hogy mi volt ennek oka, arról Rákosi Zoltán, a Romtelecom helyi kirendeltségének vezetôje beszélt. Elmondotta, hogy Csomafalván történt a meghibásodás, egy kotrógép, miközben vízvezetéknek ásott árkot, elszakította a földben húzódó kábeleket. Emiatt nemcsak városunkban, de a megye egész északi részén - Tölgyesen át Maroshévízig - megbénult a szolgáltatás. A meghibásodást kedden sikerült teljesen kijavítani, ezért került sor az aznapi, rövid ideig tartó telefonszünetre. Ehhez hasonló eset úgy négy éve történt legutóbb a környéken, s a beruházás, melynek következtében meghibásodás esetén is használhatóak lennének a telefonok, még nem ért el megyénkbe.
A meghibásodás által okozott károkat még nem becsülte fel a szolgáltató. Azonban az egészet a szünet okozójának kell majd megtérítenie, a munkálatok értékével együtt.
Pál Hajnalka
Lapzártakor tudtuk meg:
Halott kislányt találtak az aknában
Döbbenetes és hátborzongató látvány szemtanúja lehettem szerdán, amikor az alfalvi lengyár melletti kanálisnál jártam.
Az akna mellett egy lópokróccal letakart holttest hevert, körülötte dongtak a legyek, az oszlás bűzét kavarta a szél...
A közelben rendôrök várakoztak, az úton lelassult a járművek forgalma, mindenki kíváncsi volt: mi történhetett?
A Közüzemek dolgozói az akna takarítása közben hullát találtak a kanálisban.
A hét elején a gyergyószentmiklósi Közüzemeket arról értesítették, hogy az alfalvi lengyár melleti kanális valószínűleg eldugult, hiszen a környékén megjelent a szennyvíz. Szerdán a Közüzemek négy munkatársa a helyszínre indult, a problémát megoldani. György Levente, Ács József, Ferencz László és Laczkó Péter érkeztek a helyszínre. Úgy gondolták, hogy talán valamilyen állat döglött bele a kanálisba, és a tetem okozza a dugót. Sajnos nagyot kellett csalódniuk, hiszen nem az állattetem került elô, hanem egy tizennégy év körüli kislány holtteste. A munkások azonnal telefonáltak a rendôrségre. Nem sokkal a holttest napfényre kerülése után már a helyszínen voltak a gyergyószentmiklósi rendôrség munkatársai, és rövidesen a megyei rendôrkapitányság emberei is megérkeztek.
Déli egy óra körül én is a helyszínre érkeztem. Meg kell vallanom, hogy habár felkészültem a legrosszabbra, nem sikerült megdöbbenés nélkül állnom a pokróccal kétharmadig letakart holttest elôtt.
A milliónyi légy dongását, az édes kesernyés rothadásszagot már ismerem, a látvány azonban megdöbbentô, mélységesen megdöbbentô és megrázó volt.
Morar Petru alezredes volt a helyszínen a rangidôs tiszt. A részletekrôl tehát ôt kérdeztem. Sokat mondani azonban nem tudott:
- A holttestet a Közüzemekek emberei találták meg, akik értesítették a rendôrséget. A holttest nônemű, egy körülbelül tizennégy-tizenöt éves kislány földi maradványa.
A halál oka nem ismert, csupán a boncolás után derül ki, mi okozta a tizenéves lány halálát.
A testet teljesen meztelenül találták, és semmiféle ruhát, személyi igazolványt nem találtak a környéken. Mégis sikerült azonosítani, azonban nevét még nem tesszük nyilvánossá.
A továbbiakban a gyergyószentmiklósi rendôrséghez kellett fordulnunk bôvebb felvilágosításért. Az alezredes értékelése szerint a boncolás néhány órát vesz igénybe, melyek után a halál okát már biztosan meg tudják állapítani.
A délután folyamán felhívtuk Sandor Eugent, a gyergyószentmiklósi rendôrség vezetôjét, ám tôle több információt nem tudtunk meg. Csupán annyit volt hajlandó elárulni, hogy az eset kivizsgálás alatt van, a boncolás folyamata még nem fejezôdött be, így nem tud újabb adatokkal szolgálni.
Így kénytelenek vagyunk csütörtök reggelig várni, azonban ez azt jelenti, hogy az olvasóink kíváncsiságát nem tudjuk teljes egészében kielégíteni. Csupán egyvalamit ígérhetek. Egy késôbbi lapszámunkban újra visszatérünk az ügyre.
Az eset döbbenetes, hiszen kis városkánkban egyáltalán nem gyakori az, hogy hullákat találjanak a kanálisokban.
Az pedig egyenesen rémisztô, hogy tizenéves, meztelen, nôi tetemet leljenek. Vajon mi történhetett?
Barabás Alpár
Kiszolgáltak
Sorban állunk, akár egykor. Sokan szeretnénk vásárolni, bár minden árucikk drága, mint a patika. A pult mögött idôsebb kiszolgálónô. Sokat szaladgálhatott életében, látszik, mert most nehezére esik megmozdulni. Hibázhatott is egyszer-kétszer, mert most jól megfontolja, melyik gombot üti le a kasszagépen.
A sor nô, az ô ritmusa stabil. Ugyanolyan lassúsággal, arcán mély undorral, mintha varangyos békát fogna kezében, adogatja a kért termékeket. Biztos, nem ô a tulajdonos. Alkalmazott lehet, aki fix fizetésért dolgozik. Annyit kap ha lohol is, mintha ténferegne. Hát hová siessen? Hosszú a nyolc óra, kevés a kereset.
Az álldogáló vásárlók egyre idegesebbek, lenne nekik más programjuk is erre a napra, mint a sorbaállás.
Egyszer csak a mord kiszolgálónô a nyíló ajtó felé tekint, s arcán vásárlóknak nem járó mosoly csillan fel. Rögön sebességbe kapcsol, kilibben a kasszagép mellôl, a várakozók sorát áttörve az érkezôhöz szalad. Mit hogy szalad, szinte repül. Két puszi, s kezdôdik a csevely:
- De rég nem láttalak, kedvesem. Hogy vagy? És a gyerekek? Képzeld el, Piroska gyereket vár. Na de az semmi, a fiam nôsül! ...
Mi csak nézzük. Rá kellene szólni, valahogy visszacsábítani a pult mögé. De nem engedi az etika. Hogy szólnánk rá egy idôsödô hölgyre mi, szemtelen fiatalok? Így marad a gyilkoló pillantás. Nem sok sikerrel. Egy idô után a kedves ismerôsnek feltűnik, hogy türelmetlenkedünk.
- Zavarlak? - kérdezi a kiszolgálónôt.
- Á, dehogy! - jön a válasz.
Aztán következik az unszolás: a vendég meggyôzi a fehér köpenyest, hogy szolgálja ki a várakozókat.
- Megvárlak, míg végzel - mondja.
A kiszolgálónô villámsebességgel visszaperdül a helyére, s szélsebesen adja az árut, veszi el a pénzt. Öt perc alatt elfogy a kígyóként kanyargó sor.
Kiszolgáltak. Mehetünk dolgunkra. Egy másik üzletbe, egy másik sor végére. Közben imádságot rebegünk: bárcsak várná egy kedves ismerôs azt a kiszolgálót is, mert akkor hamar menne a bevásárlás.
Balázs Katalin
Nyári fesztiválra készülünk
Fesztivál lesz, nyári, gyergyói. Idôpontja: június 28 - július 7. Már sürgölôdnek a fesztiválszervezôk. Van irodájuk is a polgármesteri hivatalban... s valamicske pénz is került a fesztivál-tarsolyba. Ünnepelni fog tehát a város. A mi feladatunk pedig - médiatámogatóként, hogy önökkel hétrôl hétre tudassuk: hogyan zajlanak az elôkészületek. S aztán, ha eljön a Nagyhét, megjelenik újságunkban a Fesztiváloldal, ahol a fellépô együttesekrôl, társulatokról olvashatnak, színes tudósításokkal körítve. Kövessék hát a Gyergyói Kisújságot!
Színházak, elôadások (1)
TEATRO CAPRICCIO SÁTORSZÍNHÁZ (Magyarország, Vigántpetend)
A BOHÓC
A Teatro Capriccio Sátorszínháza Leoncavallo: Bajazzók című operája után, egészen szabadon. Rendezô: Józsa István
Akár egy utcaszínházi produkció, kezdôdik az elôadás: a közönség gyűrűjében két Bohóc énekli a zongorán kísért prológust.
Teherautó érkezik a közönséget az esti elôadásra csábító mutatványosokkal. Amolyan kelet-európai haknitársulat módjára, mindent a rozoga Avia platójára pakolva: a megkopott fürdôruhában pózoló primadonnát, a lehangolódott zongorát, a teljes bohóczenekart, a sátorfát, a tömött kellékeskosarakat. Miután a nézôk feje fölött felépítik 5 méter magas, 9 méter átmérôjű sátrukat, készülôdni kezdenek az esti elôadásra: a sátorba tolató teherautón színpadot alakítanak ki, jelmezeket vesznek elô, fényt állítanak be, sminkelnek. Mindeközben kirajzolódik a színészek közötti civil viszony.
A részeg Tonio meg akarja erôszakolni Neddát, így a társulat primadonnája hosszú vívódás után eldönti, hogy enged Silvio csábításának és örökre szakít nemcsak a megalázó színészettel, de férjével, Canioval is, aki mindig csak ígéri a sikert és a pénzt. A szökést tervezgetô szerelmeseket azonban rajtakapja Canio, de a gaz csábító megszökik a dühöngô férj bosszúja elôl. Nincs idô, perceken belül itt a közönség, és kezdôdik az elôadás. A színészek nagyot sóhajtva magukba fojtják minden egymás iránti utálatukat és kénytelenek közösen leengedni a sátor ponyváját.
A közönség a sátoron kívül marad. Székükkel a sátor bejáratán át a nézôtérre mennek, ahol várja már ôket a gyönyörűen, illúziókeltôen bevilágított „színház a színházban” színház, amiben a nézôk lesznek a „nézôk”.
És elkezdôdik a vérbô bohózat, ami a megtévesztésig hasonlít a valóságban lejátszódottakhoz. Nedda egy hűtlen feleséget alakít, aki mindent tagad a hirtelen hazatérô férj elôtt. A felszarvazott férjet játszó Canio azonban hiába festette arcát fehérre, képtelen arra, hogy bohócként a publikumot nevettesse. Hiába akar úrrá lenni civil érzésein. És Nedda minél inkább viccet próbál csinálni a féltékenységtôl és megalázottságtól valóban gyötört, „élethűen alakító” bohócból, Canio elméje csak annál inkább borul el, míg végsô tehetetlenségében végül leszúrja feleségét. „La commedia e finita!” Vége a komédiának.
Díjak:
A 7. Alternatív Színházi Szemlén (2001.) a Legjobb Elôadás (Hogyan szöktem meg az Ólombörtönbôl?), a Legjobb Színész (Szabados Mihály) és a Legjobb Rendezô (Józsa István) díjak.
Sajtóvisszhang:
„... (Józsa István) egy izgalmas, beszorított térben, ihletett díszletképben hozott létre egy olyan fizikai színházi stílust és elôadást, melyet ritkán láthat a mai porosodó profi színházi világ nézôje. Egy új út, akár stílus rejtôzik ebben a rendezésben. Követendô példa.”
(Zsigovics Gábor, In: Zsöllye, 2001. Május)
„Jászberényben ... valódi színházi pillanatok még nem is adódtak, kivéve akkor, amikor a magyar színjátszás anyja, Déryné vagy Székely Mihály megszülettek, de, hogy színházat tudjanak művelni, nekik is el kellett onnan menni. Az én személyes színháztörténetemben most a Teatro Capriccio is beállt ebbe a sorba.”
(Várszegi Tibor, Ellenfény, 2001/5)
Anya csak egy van
„... mi pedig gyermekbôl vagyunk” - énekelték a Step by step osztály elsôsei az anyák-napra rendezett ünnepségen. Az alig kéttucatnyi nebuló versben-dalban köszöntötte az anyukákat, eljátszták, hogy ôk bizony rosszalkodnak is alkalomadtán, de késôbb megbánják, mert szándékukban sincs megríkatni szülôanyjukat. És most is megríkatták. Úgy dôltek a könynyek a szépasszonyok szemébôl, hogy egy tavacskányi összegyűlhetett volna. De ezúttal örömükben sírtak. Hisz nincs asszony, aki ne hatódna meg a csengô hangok hallatán, amikor a tavaszi szél vizet áraszt, új ruhába öltözik az orgona ága, barackfa virága, nyílik a somvirág, s a sok kis cinke útra kel.
Volt ajándék is az anyáknak, kép, melyrôl olykor rakoncátlankodó kicsinyük bájosan mosolyog rájuk, s egy-egy rajz, melyre mindenki anyukáját rajzolta rá. Minden anya gyönyörű volt. Némelyik még szebb is, mint a valóságban. Hiába, ilyennek látja ôket gyerekük.
Az elemisták éltetô szavait nem lehet túlszárnyalni, mi csak ennyit kívánhatunk: éljetek sokáig, anyukák!
Blázs Katalin
Népművészek találkozója
Május 11-én, pénteken a Hargita Megyei Kulturális Központ helyi irodájának szervezésében a Gyergyói-medencében tevékenykedô népművészek találkozójára kerül sor. Az alkotók már korábban benyújtották a kiállításra szánt műveiket, melyekbôl egy háromtagú szakmai zsűri válogatta ki a közszemlére kerülôket.
A kiállítás megnyitójára pénteken 10 órától kerül majd sor a kulturális központ helyi irodájában, a művelôdési ház 14-es számú termében. Húsz alkotó - fafaragók, tányér- és bútorfestôk, makramé-készítôk, horgolók, gyöngyfűzôk, hangszer-készítôk, terítôvarrók - munkáit mutatják be, de nemcsak megtekinteni szabad majd ezeket, hanem megvásárlásukra is lehetôség adódik.
A kiállítást zártkörű szakmai megbeszélés, tanácskozás követi majd a kiállító népművészek, a zsűri tagjai, illetve a Romániai Magyar Népművészek Szövetségének képviselôje részvételével.
Mint azt Puskás Gyöngyvér, az iroda referense elmondotta, akár hagyományteremtô is lehet ez a rendezvény, hiszen, ha jól sikerül, és van rá igény, a késôbbiekben is szerveznek majd hasonlókat.
Pál Hajnalka
Újabb újszerű kiállítás
2002. május 3-án került sor a Pro Art Galériában Kákonyi Csilla marosvásárhelyi képzôművész festészeti kiállításának megnyitójára. A megnyitón számos érdeklôdô vett részt. Tusa Lajosnak, a galéria házigazdájának rövid köszöntôje után Sebestyén Mihály, a Teleki Téka igazgatója méltatta a művésznôt.
Kákonyi Csilla 1940. május 28-án született a Maros megyei Radnóton. Tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte és a Művészeti Középiskola diákjaként érettségizett. A késôbbiekben felvételt nyert a kolozsvári Ion Andreescu Képzôművészeti Fôiskola festészeti szakára, melynek elvégzése után rendszeresen részt vett marosvásárhelyi és más romániai kiállításokon. 1970-ben nyerte el a Romániai Képzôművészek Szövetségének tagságát, majd Bécsben alapító tagja lett a Magyar Képzôművészek és Iparművészek Társaságának, késôbb pedig az újjáalakult Barabás Miklós Céhnek.
Elsô egyéni kiállítására 1974-ben került sor Szovátán, majd számos kiállítást rendeztek műveivel Szászrégenben, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában. A magyarországi és ausztriai művészetkedvelôknek is lehetôségük nyílt megtekinteni érdekes festményeit, hiszen több kiállítása volt Budapesten, Nyíregyházán és Bécsben.
Festészetében a klasszicizmus, a romantika és a reneszánsz vonásai is felfedezhetôek. „Klasszicizmus és romantika. Kákonyi Csillát nyilván az utóbbiba kell besorolnunk. Látásmódjának hangsúlyozott szubjektivizmusa, érettkori képeinek erôs indulati töltése, a felfokozott, sôt harsogó színek uralma a - nem ritkán csak vázlatszerűen jelzett - formákon, a rajzon: mindez egyértelműen romantikus világlátásra utal. Arra a romantikára, amelynek talajából-szellemébôl nôttek ki századunk legjelentôsebb „iskolái”, a művészettörténet utolsó számottevô stíluskorszak-teremtô kísérletei: az expresszionizmus és szürrealizmus. Feltűnôbb a józanul rajzos és kiegyensúlyozott klasszicizmus - pontosabban: az olasz reneszánsz klasszicizmus - iránti eleven rokonszenve, amely nem egy képén kifejezetten idézetekben nyilvánul meg. ”(Jánosházy György)
A képek többségének elevensége, színélessége szembetűnôen különbözik a művésznô egyetlen kiállított önarcképével, mely fakó, és mely mintha arról mesélne a nézônek: én, a szürke eminenciás alkottam ezeket a különleges színekben pompázó festményeket. Én, a szürke eminenciás, amilyenbôl millió és egy van, és melyek közül én vagyok az egyik, aki mer...
A kiállítás megtekinthetô május 15-ig, keddtôl szombatig, 9 és 16 óra között.
Barabás Alpár
Önkéntes tűzoltók Remetén
Akkor örvendenek, ha nincs munkájuk
Adjon annyit magára egy falu, hogy legyenek saját tűzoltói, ne kelljen mindenért a szomszédba szaladni - vélik a remeteiek, kik évek óta fenntartják a tűzoltó-alakulatot. Ezért is tapsoltak tavaly, amikor tűzoltóautót kaptak ajándékba. Hatvan önkéntes van a központon és Csutakfalván együttvéve, akik rendszeresen gyakorlatoznak, s immár van két sofôr is az autóra, kik felváltva éjjel-nappal elérhetôek, ha baj van. Sikerült már néhány tüzet elfojtani, s most a gyerekeket is beavatják az élet- és értékmentô tevékenységükbe.
Brassai Zoltán az egyik sofôr. Huszonhárom éves, tejcsarnokos. Gyakorlata viszont van a tűzoltásban, hisz a gyergyói tűzoltó-alakulatnál katonáskodott, ahol az egy esztendô alatt negyvennégy tűzeset helyszínén fordult meg. Tudja, hogy Isten óvjon mindenkit attól, ha palával fedett épület lángol, mert ott sérülhet meg legkönnyebben a tűzoltásban segédkezô. Miután leszerelt, és meglátta a hirdetést, hogy a község sofôrt keres a tűzoltóautóra, egybôl jelentkezett. Titkos vágya, hogy hivatásos tűzoltó legyen.
- A felszerelésünk faluszinten jónak mondható. Egy tűzoltóautónk van, hozzá két motorfecskendô, három kézipumpa. S van egyenruhánk is, amit az autóban tartunk, hogy kéznél legyen.
Elmondotta, sofôrtársával megegyeztek, hogy kettejük közül valaki mindig Remetén tartózkodjon, hogy rögtön indulhasson, mikor telefonálnak: tűz van. Eddig három tűzesetnél volt jelen, s tudja, lemérték, hogy a telefonhívástól számított hét perc alatt a helyszínre tudnak érni az autóval, legyen az a falu legtávolabbi szegelete akár. A segítség is hamar érkezik, hisz egymást értesítik a bajtársak, s gyűlnek a segítôkész szomszédok is. Ilyenkor összecsôdül a falu népe, 300-400 ember is összeverôdik egy tűzesetnél.
- Nem akadályoznak munkánkban a „civilek” - magyarázza. Mindenki tudja, hogy elôször az embert, állatot kell menteni, utána pedig az értékeket, s közben oltani a tüzet, hogy minél kevesebb kárt tehessen. Az ácsorgó kisgyerekeket pedig el kell küldeni minél messzebbre, nehogy valami baj érje.
Akkor van gond, ha erdô ég. Az utakat annyira tönkretették a fahúzatók, hogy lehetetlen autóval kijutni a hegyekbe. Így marad a gyalogszer, s a tűzoltóeszközök lapátra, seprűre korlátozódnak.
Nemcsak Remetén oltják ôk a meggyulladt építményeket, erdôket, ha más falu hívja, válaszolnak a segélykérésre - magyarázza Brassai.
Antal Mihály a tűzoltóparancsnok. Azt mondja, öreg már ehhez a szakmához, alig várja, hogy egy fiatalabb átvegye helyét. De büszke alakulatára. Úgy véli, csak akkor kell más faluból segítséget kérni, ha az ô erejük kevés a tűzoltáshoz.
Nemrég új ötlettel rukkolt a két remetei iskolaigazgató elé a parancsnok: tűzvédelmi ellenôrzésbe kezdenének, bekopogtatnának Remete minden portájára, de kevés ehhez az alakulat, elkelne a segítség. Úgy látja, a VII-VIII. osztályos fiúkat is bevonhatnák e tevékenységbe, megismertetve velük a tűzoltó-életet. Az is lehet, hogy megszeretnék, s ott ragadnának, önkéntesként.
Senkinek nem volt szava az ötlet ellen, így csak a gyerekek felkészítése van hátra, akik biztos szívesen beülnének a tűzoltóautóba is.
A remetei kábeltévén két telefonszám olvasható: a két tűzoltóautó sofôrjének mobilszáma. A két férfi mindig elérhetô, ha baj van, bár szívük mélyén azt szeretnék, hogy bárcsak sohase kellene elindítani azt a masinát!
Balázs Katalin
Közösségi döntést követôen
Visszavágták a majd húszméteres nyárfákat
A múlt héten megnyesték a Virág negyedi 20-as tömbház környékén a körülbelül 25 éve ültetett kanadai nyárfákat. A földtôl mintegy két és fél méter magasságban vágták le a fákat. Több mint harminc fát nyesettek így vissza a lakók, akiket zavart, hogy a fák gyökerei feltörték a járdát, behatoltak a csatornázásba, a pincékbe...
A lakók kezükbe vették a sorsuk alakítását. Úgy látták, már nem hasznosak számukra a több, mint 16 méter magas nyárfák. A többség úgy gondolta: meg kell szabadulni ezektôl a fáktól. Már a polgármesterünk utcasétáján elhangzottak mondatok, melyek értelmében ki kellene vágatni azokat a fákat, mert... Csupán néhányan voltak azok, akik ellenezték a fák levágatását.
Azonban a kivágatási kérelmekre nemleges válasz érkezett. A Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség nem engedélyezi ezeknek a fáknak a kivágatását. Azonban a megnyesését igen, tehát a lakók módosították az igényeiket. Most már nem kivágni, hanem levágni akarják a fákat, visszavágni, hiszen már veszélyt jelentenek nemcsak a pincékre, járdákra, hanem a tömbházakra és az utcán haladókra is.
Közösségi akarat
Múlt héten kedden, a Villamossági Vállalat járművét és embereit látták a környéken sétálók, akik azért jöttek a létráskocsival, hogy levágják a fákat. Deák Lászlót, az Electrica Rt. gyergyószentmiklósi kirendeltségének vezetôjét kérdeztük arról, hogy mi is volt az, amit a vállalatuk emberei tettek kedd délután.
„Vállalatunk csupán segítséget nyújtott a lakóknak, akik úgy döntöttek, hogy levágják a fákat a tömbházuk környékén. Benedek József kért fel minket arra, hogy segítsünk nekik, amivel tudunk. Mi eleget tettünk a többi lakos nevében telefonáló illetô kérésének, és kimentünk helyszínre. A járművet a lakók rendelkezésére bocsátottuk, segítettünk, ahol kellett, azonban a fákra nem tettük rá a kezünket. Nem mi, hanem a lakók nyesték vissza a hatalmas fákat. Így az övék a felelôsség is. Mi csupán a lakók segítségkérésére jelentünk meg a helyszínen.”
A Virág negyedi húszas tömbház A. lépcsôházában mintegy húsz család lakik. Közülük csupán ketten ellenezték a fák levágását - mondotta Benedek József lépcsôházfelelôs. A többség döntött úgy, hogy le kell vágni ezeket a fákat, mert veszélyeztetik a környezetet. Már óriásira nôttek, és évrôl-évre egyre több szemét maradt utánuk, amit ráadásul nehéz volt eltakarítani. Ha nagyobb szél volt, akkor az ágak hozzácsapódtak az ablakokhoz. Ezelôtt néhány évvel egy fát kivágtunk, mert annak gyökerei betörtek a lépcsôházba. Kénytelenek voltunk kivágni azt a fát, ezzel megmentve a lépcsôházat. Hogy arról ne is beszéljünk, hány meg hány helyen behatoltak a gyökerek a pincékbe, csatornázásba. A közösség többsége döntötte el, hogy mi legyen a fák sorsa. És, ha úgy döntöttek, le kell vágni azokat, akkor meg is tették. Azokat a fákat vágtuk le, amelyeket mi ültettünk. A levágott faanyag egy részét az egyik lakó tárolja, az ágakat összeraktuk a szemeteskonténer mellé, azonban ezt a Közüzemek nem szállítja el, hiszen nem háztartási szemét. Kercsó Attila alpolgármester ígérte, hogy küld járművet, amellyel majd a hivatal emberei elszállítják az ágakat. Természetesen mi, lakók is segíteni fogunk nekik a szállításban, rakodásban.
Kérdésemre, hogy mire használják a faanyagot Benedek József elmondotta, hogy sajnos nincs ez a fa olyan állapotban, hogy valamire használni lehessen. „A bele olyan mint a szivacs, csupán a kéreg alatti pár centiméteres réteg kemény, a többi nem jó semmire. Nem igazán tudjuk hasznosítani ezt a faanyagot, pedig lenne mire használni.”
Csakugyan elkelne egy szép fakerítés, amellyel el lehetne kertelni a zöldövezetet a környéken, de ha nem lehet erre használni ezt a fát, hát nem lehet. A nyárfák maradványai úgy merednek az égnek, mint valami cölöpök, vagy ha jobban tetszik így, kapusasok, amelyekre a léceket kell ráerôsíteni, és már kész is - ebben az esetben - a két és fél méter magas kerítés.
Az ellenzék
Simó Ádám az egyik lakó, aki ellenezte - volna - a fák kivágását, ha valaki kérdezte volna a véleményét. „Engem senki nem kérdezett meg az eset kapcsán. Nem voltam olyan lépcsôházi gyűlésen sem, ahol a fák ügyét tárgyaltuk volna. Biztos vagyok benne, hogy elleneztem volna a fák megnyesését, de nem kérdezett senki, és sajnos itthon sem voltam, amikor a fákat levágták. Csupán a lányom tartózkodott a lakásban, aki szólt is a druzsbásoknak, de semmi eredménye nem volt. Nem tudom, miben zavarták a lakótársaimat ezek a fák. Hiszen ha a szél fújt, az én tetômet csapdosták az ágak. Azért mondom, hogy az én tetômet, mert rajtam kívül senki más nem javítja. A fák lombhullatók, és télen, amikor jól fogott egy kis napsütés már csupaszok voltak, átengedték a napsugarakat. Nyáron pedig árnyékot tartottak a levelek, ami bizony néhanapján nagyon jól fogott. De nem most kezdôdött ez az egész.”
Simó Ádám nem volt otthon, azonban lánya felhívta a figyelmet arra, hogy mi történik a húszas tömbház környékén, azonban senki, semmit nem akart tenni a fák kivágásának megakadályoztatásáért.
A hivatalosságok
A város belterületein, közterületein fát levágni csupán a polgármesteri hivatal engedélyével lehet. A kivágásról pedig szó sem lehet, hiszen a Megyei Környezetvédelmi Felügyelôség nem igazán ad ki engedélyt fakivágásra.
Felkerestük Kercsó Attila alpolgármestert, akitôl annyit kérdeztünk csupán, hogy rendelkeztek-e a „favágók” engedélylyel a polgármesteri hivatal részérôl.
„Nem kaptak a lakók írásos engedélyt arra, hogy levághatják a fákat, azonban volt szóbeli egyezségünk. A hegyimentô csapattal is beszéltünk, akiknek megengedtük, hogy levágják a fákat ott, ahol a lakók kérik. A polgármesteri hivatal emberei nincsenek ilyen munkálatokra kiképezve, és az igazat megvallva nincs eszközünk sem, amivel ilyen jellegű munkálatokat végezhetünk.”
- Tény és való - folytatta alpolgármesterünk -, hogy azok a fák nem oda valók. Azonban nem most kellett volna visszavágni ezeket, hanem már évekkel ezelôtt. A környezetvédelem nem engedi kivágni ezeket a fákat. Esztétikailag nem mutatnak valami jól, de jövôben már neki lehet fogni a korona kialakításának. Ami a kiszáradásukat, vagy elpusztulásukat illeti: kutya bajuk sem lesz a fáknak. Csupán arra kérném a lakosságot - fejezte be Kercsó Attila alpolgármester -, hogy fogjanak neki, és tegyenek rendet a portájuk körül, mert a hivatalnak nincs sem személyzete, sem pénze arra, hogy az egész várost összeseperje, feltakarítsa, rendbetegye...
Felhívtuk a Megyei Környezetvédelmi Felügyelôséget, ahol Both Józseftôl azt tudakoltuk, van-e tudomásuk az esetrôl. - Nincs - hangzott a konkrét válasz -, azonban nem is kell legyen, hiszen nem kivágták, csupán levágták a fákat. A felügyelôségnek csak az irtásokra kell engedélyt adnia, a levágásokra, nyesésekre nem. A polgármesteri hivatalra tartozik az egész, ha engedély nélkül vágták ki a fákat, a városvezetésnek kell elôállítani a tetteseket.
Felkerestük a növényvédelmet is, ahol arról érdeklôdtünk, milyen hatással van a fákra a májusi nyesés.
- Nem a legszerencsésebb idôpont ez a falevágásra - mondotta Romfeld Păuniţă, - hiszen már megindult ilyenkor a fában a nedvkeringés. Ismerve ezeknek a fáknak a típusát nem hiszem, hogy károsodnának. Ki fognak hajtani, és tovább élnek majd. Azonban figyelni kellett volna arra, hogy a fákat kora tavasszal kell nyesni, nem pedig akkor, amikor már a rügyek is bomlani kezdenek. Ezek a kanadai nyárfák nem érzékenyek, nagyon szívósak. Majd kialakítanak egy kis gömb alakú koronát, és olyan marad. Tény, hogy esztétikailag ronda most a környék, de faegészségügyi szempontból nem hiszem, hogy káros lenne.
Oly gyönyörű
Jó ideig szemléltem a visszavágott fákat. Mire hasonlítanak így, együttesen, mennyire illenek bele a városrendezési tervbe? És fôleg: mi a véleménye azoknak, akiknek naponta, de legalábbis kétnaponta a szemébe ötlik ez a bizarr egyveleg.
Az arrajárókat kérdeztem:
B. I.: Érdekes látvány, de ugyanakkor ronda is. Véleményem szerint egy jókora ketrecre hasonlít, aminek hiányzik a teteje. Rendesen elcsúfították a környéket, de legalább van kilátásuk a lakóknak.
S. B.: Amikor elôször láttam, teljesen megdöbbentem. Nem húsz-huszonöt év után kell nekifogni fákat nyírni, hanem jóval korábban. Most aztán lehet gondolkodni azon, hogy a sok fiatal vesszôbôl, amelyek kinônek majd a törzsbôl milyen koronát alakítanak majd ki. Egyvalami biztos: turistaűzônek ideális.
L. A.: Az esztétikum elé kell helyezni jelen pillanatban azt, amit a lakók akarnak, vagyis a közösségi akaratot. Ha a lakók úgy látják, hogy ez nekik így pont jó, hát engem nem zavar. De az is biztos, hogy az én udvaromon ilyen fát soha nem tűrnék meg.
P. R.: Ide vezet a hozzá nem értés. Annak idején olyan fákat ültettek ide, amelyeket egyáltalán nem lett volna szabad tömbházak vagy lebetonozott részek közelébe ültetni. Nem tetszik, de én úgysem tehetek semmit egyedül. Majd csak megszokom a látványt.
A környezetvédôk
A városunkban található környezetvédô és civil szervezetek tiltakoznak a fák ilyetén megcsonkítása ellen. Az Amôba Öko Központ, a Naturland Alapítvány és a Polgári Csoport levelet nyújtott be a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatalhoz, amelyet az alábbiakban közlünk:
A Polgármesteri Hivatalhoz,
A civil szervezetek tiltakoznak a városban lévô fák válogatás nélküli, drasztikus megcsonkításáért. Bár a fák megújulásra képesek, több évnek kell eltelnie ahhoz, míg lombkoronájuk visszanô.
A lombkorona rendkívül fontos szerepet tölt be a por megkötésében, a széndioxid felhasználásában, az oxigéntermelésben, a zajszigetelésben. Ugyanakkor életteret biztosít számos élôlény számára.
Az európai normáknak megfelelôen az egy fôre esô zöld övezet a városban 30 - 40 négyzetméter kell legyen. Ezzel szemben városunkban alig maradt lombozattal rendelkezô fa.
A fenti levélhez nem kell különösebb kommentárt fűzni, elég beszédes az önmagában is. Az érvek önmagukért beszélnek, és jó lenne elgondolkodni ezeken, mielôtt a többi fa levágásán gondolkodnánk.
Én már nem is tiltakozom. Hiszen a demokráciában a többség akarata a szent. Igaz, hogy van egy olyan kitét is, hogy mindent lehet, de csak a törvények betartásával, amit sokan néha hajlamosak mellôzni. Ám az is igaz, hogy most nem errôl van szó. Csupán arról, hogy elegük lett, saját kezükbe vették sorsukat, döntöttek, és a többség akaratát érvényesítették. Hiába tiltakozott a kisebbség, a többség akarata elsöpörte a fák felsô részét. Csak egyvalamit nem tudok. Miért maradt meg négy nyárfa teljes épségben, amikor a körülöttük lévôket levágták? Nem tudom, és az igazat megvallva nem is akartam megkeresni erre a kérdésre a választ. Mert féltem attól, hogy nem volt a lakóknak elég pénzük arra, hogy kifizessék azt a négyszer pár százezer lejt, amit a hegyimentôk kértek el a favágásért. Vagyis, hogy a pénzen múlt az, hogy marad-e, vagy nem legalább egy fa épen e téren.
Barabás Alpár
Egyesület alakult a polgárokért
Az eddig Polgári Csoportként ismert társaság, melyrôl már többször is írtunk lapunk hasábjain, most jogi személyiséggé válik. Mindeddig a Polgár-Társ Alapítvány által működtetett Párbeszéd Program tartotta el a közért tevékenykedô csoportot, de a tagok nemrégiben úgy döntöttek, saját lábukra állnak, és megalakítják a Pro Cive (polgárért) nevet viselô egyesületet.
A csoport legutóbbi, hétfôi találkozóját már alakuló ülésnek nevezték, melyen végleges formát nyert az egyesület alapszabályzata. Eszerint a kis társaság ugyanazt végzi majd, amit eddig is: kapcsolatot tart az intézmények, civil szervezetek és a lakosság között a jobb együttműködésért. A cél, hogy a lakosság aktív része legyen a város életének, s azt maga formálja. Ugyanígy a fiatalság környezeti nevelését is igen fontosnak tartják, akárcsak a különbözô kultúrák közötti ismerkedést, kapcsolattartást.
A tevékenységi kört bôven taglalja az újonnan elfogadott alapszabályzat. A Pro Cive eszerint tájékoztatni kívánja a lakosságot az érvényben levô törvényekrôl, találkozókat, fórumokat szervez a hatóságok és lakosság között a közösséget érintô problémák kapcsán, és segíteni kíván a lakosság és a választott tisztviselôk közötti információáramlásban.
Persze mindehhez pénz is szükségeltetik. A bejegyeztetést a tagok, illetve néhány támogató pénzébôl végzik el, a további működéshez szükségeseket pedig megpályázott összegekbôl kívánják fedezni. Ezenkívül bárkitôl szívesen fogadnak adományokat, támogatást. Iroda is kell majd, illetve egy alkalmazott, aki a pályázatokat megírja, az egyesület tevékenységét koordinálja.
A bejegyeztetés után még hátravan, hogy a tagság megválassza az egyesület elnökét illetve alelnökét, illetve a cenzorbizottságot. Jövô hétfôn újabb találkozóra kerül sor, melyen a további rendezvényeket, teendôket kívánják megbeszélni az egyesület tagjai.
Pál Hajnalka
Új intézmény, új igazgatók
Lejárt a hosszas hercehurca a Művelôdési Központ és Figura Színház vezetôi állásai körül. Nem ment könnyen, hiszen az elsô versenyvizsga elmaradt, a másodikon nem született döntés. A harmadik vizsga szinte sikeresnek nevezhetô, hiszen a pályázatokat elbírálták, döntés is született. Az egészben csupán annyi a szépséghiba, hogy mindez az erre vonatkozó tanácshatározat figyelembe vétele nélkül történt.
Néhány héttel ezelôtt szólaltattuk meg a Művelôdési Központ és Figura Színház vezetôi állásaira addigi egyetlen jelentkezôt, Borzási Máriát. Azóta új kiírás született, enyhébb feltételekkel - csak középiskolai végzettséget kértek mindkét esetben.
Egy fôiskolás és egy egyetemista fiatalember gondolt egyet, s megpályázták a két állást. Közös pályázatot adtak be, ugyanis ezt kérte az álláshirdetés. A versenyvizsgán azonban kiderült, mégiscsak jobb lenne, ha külön-külön pályáznának. Ebbe is belement a két ifjú, így Eigel Tibor az igazgatói, Nagy Zoltán pedig az aligazgatói állásra jelentkezett. Ôket is kifaggattuk, milyen terveik vannak az épülettel, az újonnan létrehozott intézménnyel, tudva, hogy idén mindössze négyszázmillió lejt szánt a városi tanács az intézményre.
Nagy Zoltán úgy gondolja, az a kijelentés, hogy havi kétszázmillió lej szükséges az épület fenntartására, túlzás, szerinte jóval kevesebbôl is meg tud élni a művelôdési központ.
- Anélkül, hogy belenéztünk volna a tavalyi költségvetésbe, kiszámoltuk, hogy fizetésalappal együtt egész évre elég volna úgy hatszáz-hétszáz millió lej. A művelôdési ház külön könyvelôt tart, nem értem, hogy miért, ha van olyan, hogy három jólmenô, nagy forgalmú céget egyetlen személy el tud könyvelni. Tehát elsôsorban az alkalmazottak munkáját kell jobban kihasználni, s a fűtés költségeit csökkenteni egy kis beruházással. Utánanéztem, hogy hazai gyártmányú kazánt, ami kibírná fűteni az épületet, százmillióért be lehet szereltetni, ebbôl az összegbôl ráadásul hetvenmillió a munkadíjat teszi ki, amit olcsóbban is meg lehet oldani. Egyébként úgyis az igazgatótanács dönt majd a pénzügyekben. A tevékenység pedig, ami ott zajlani fog... a kultúrából ebben a városban nem lehet megélni. Tehát mindenképpen helyet kell adni ott olyan rendezvényeknek is, melyek éppen csak súrolják a kultúra határát, de pénzt hoznak.
Eigel Tibor úgy véli, elsôsorban egy alapos javítás szükségeltetik az épületen, hiszen már több, mint huszonöt éve, hogy átadták, s azóta nem sok felújítás történt rajta. A renoválásra legkönnyebben pályázati úton lehet pénzt szerezni - Eigel szerint. Az is meggyôzôdése, hogy a művelôdési központban nincs mit keresniük a nem kulturális tevékenységű intézményeknek, cégeknek.
- Korábban működött az épületben turkáló, most van kocsma, diszkó, biztosítóvállalat, könyvelôcég, ezekkel nem tudok egyetérteni. Lehet, hogy ezek mind bért fizetnek, s nem is keveset, de ha ezt az összeget a tanács állná, máris meg lehetne szabadulni az épületbe nem illô tevékenységektôl, s anyagilag sem látnánk kárát.
Eigel Tibor szerint a kulturális rendezvényeket mifelénk csupán a „városi elit” látogatja. A közember azzal van elfoglalva, hogy megkeresse a mindennapit, s emellett már se kedve, se pénze nincs a művelôdésre. Ezen változtatni kellene, talán nagyobb reklámmal, talán felméréssel, ami a közembernek felkelti érdeklôdését a kultúra iránt.
* * *
Szerdán végre döntés született az állások ügyében. Kiderült, hogy a jelenlegi jogszabályok értelmében középfokú végzettséggel rendelkezô személy nem töltheti be az igazgatói állást (Eigelnek van felsôfokú végzettsége, csakhogy Magyarországon szerezte az oklevelet). Így a bizottság felajánlotta a két ifjúnak, hogy mindketten az aligazgatói állást kérjék, ebbe azonban nem mentek bele a jelentkezôk, hogy ne legyenek versenytársak - mondotta lapunknak Eigel Tibor a vizsga után. Az igazgatói állást Borzási Máriának ítélték, aligazgatónak Nagy Zoltánt választották. Eigel Tibornak, úgy tűnik, a kultúr-medzseri állás jut, ha Borzási Mária igazgató alkalmazza majd.
A vizsgáztató bizottság két, városi tanács által kijelölt tagja - Pázmán Attila és Köllô Dávid - tiltakozásként kivonult a vizsgáról. Hogy miért, azt nyilatkozatukból tudhatják meg, melyet a városházára is benyújtottak.
Pál Hajnalka
Gyerekkórus-találkozó
Szombaton, a Vaskertes iskola, a katolikus plébánia és a Domokos Pál Péter Nôi Kórus szervezésében került sor a XIV. Domokos Pál Péter vándor gyermekkórus-találkozóra. Az elsô találkozóra 1935-ben került sor Gyergyószáhegyen, kezdeményezôi az alfalvi Domokos Pál Péter, a csomafalvi Petres Ignác, illetve a szárhegyi Mihály István akkori tanítók voltak. 1936 és 1992 között csupán egyetlenegy találkozót rendeztek, ’81-ben, városunkban. 1992-ben Páll Ibolya zenetanárnônek köszönhetôen újjáéledt a vándortalálkozó, azóta évente megrendezik a gyerekkórusok találkozóját, minden évben más településen, ezért viseli a rendezvény a vándortalálkozó nevet.
A tavalyi, remetei találkozóról a Vaskertes iskola hozta el a vándorzászlót, idén tehát ôk rendezték a találkozót. Szombaton reggel a piacra igyekvôk figyelmét nem kerülhette el a központi parkból hallatszó zenebona. Három fúvószenekar, az alfalvi Helikon, a csomafalvi Petres Ignác, illetve a ditrói Siklódi Lôrinc Általános Iskola fúvószenakara zenélt ott.
A kórusok a Vaskeretes iskolában gyülekeztek, fél tízkor onnan vonult fel a templomba a hozzávetôleg ötszázötven résztvevô gyerek, és vezetôik. A katolikus templomban Hajdó István fôesperes-plébános tartott szentmisét, majd Huszár Gábor, az iskola aligazgatója üdvözölte a résztve-vôket. Sorban lépett fel a tizenegy kórus és a három zenekar, egyházi és világi dalokat adva elô. Külön színfoltot jelentettek a rendezvényben a Klézsérôl érkezett csángó kislány, Istók Izabella által gyönyörű, csengô hangon elôadott népdalok. Az sem elhallgatható, hogy a remetei Fráter György Általános Iskola Trucza Árpád által vezetett kórusa, amely jelen volt a rendezvényen, idén bejutott az országos döntôbe. Az egész templomot megtöltô gyerekek hatalmas tapssal jutalmazták ezt a kórust.
A kórusok fellépése után Jakab Márta zenetanárnô mondott Kodály Zoltán születésének 120 évfordulójára emlékezô beszédet, majd a ditrói kórus átvette a vándorzászlót, jövôben ôk rendezik a találkozót. A templomnyi gyerek négyszólamú közös dala zárta a sikeres ünnepséget.
Páll Ibolya, a rendezvény egyik fôszervezôje elmondotta, a találkozó költségvetése közel tizenkétmillió lejre rúg. Ennek elôteremtéséhez sokaknak taroznak köszönettel a szervezôk: a Vaskertes iskola munkaközösségének, az énekkaros gyerekek szüleinek, a Barfer Kft. részérôl Baricz Zsuzsának, a Gyilkostó Kisipari Szövetkezetnek, a Szent Miklós Szervezetnek, az Agrocaritasnak, a Bonus Rt-nek, a Server, az Erlas-Com, a Fapicom, a Harmopan, a Leedro, Barmitex, F&F, Pieta Kft-nek, a Virág negyedi sörözônek, a helyi RMDSZ-nek, illetve Fórika Rozáliának. Külön köszönettel tartoznak a rendôrségnek, mivel a felvonulás biztonságát ôk biztosították.
Két hét múlva, Pünkösd vasárnapján újabb kórustalálkozóra kerül sor a Domokos Pál Péter Nôi Kórus szervezésében, ezúttal a felnôttkórusnak. Emlékünnepség lesz, a nôi kórus névfelvétele alkalmából, melyre két magyarországi kórus is meghívást kapott.
Pál Hajnalka
Tiltakozás
Alulírottak, Pázmán Attila és Köllô Dávid városi tanácsosok a Művelôdési Központ és Figura Színház vezetôségi állásaira kiírt pályázatokat elbíráló bizottság városi tanács által kinevezett tagjai tiltakozásunkat fejezzük ki az ellen, hogy a vizsgáztató bizottság többi tagja nem hajlandó a tanács által megszavazottak szerint elbírálni a benyújtott pályázatokat.
Az eredményes együttműködés érdekében a tanács egyik fô elvárása az volt, hogy a vezetôségi tisztségek betöltésére a jelöltek csoportos pályázatokat nyújtsanak be (igazgató és aligazgató). Egy ilyen pályázat érkezett be, a másik, lévén hogy nem felelt meg az eredeti - csoportos - pályázati kiírásnak, érvénytelennek tekintendô.
A bizottság többi tagja nem volt hajlandó ezen kritériumok alapján vizsgáztatni a jelölteket, érvényesnek tekintették az egyszemélyes pályázatot, valamint a csoportos pályázatot visszautasították, és két egyszemélyes pályázatra bontatták.
Megbízatásunk értelmében nem tehettünk mást, mint kivonulni eme szabálytalan vizsgáztatásról.
Ezen tiltakozásunknak hangot adtunk az elbíráló bizottság elôtt is, és megkérjük, hogy a bizottság ülésének jegyzôkönyvében ez jelenjen meg.
Pázmán Attila, Köllô Dávid
Olvasóink írják
Kerítésekrôl azoknak, akiknek kevés a törvény
Ha bajban vagyunk, segítségért sietünk. Ha nagy bajban vagyunk, egy ideig tanácstalanul állunk, majd kétségbeesetten legelsô utunk olyan emberhez vezet, akiben megbízunk.
Mi már sokszor voltunk bajban. A legnagyobban akkor, amikor unokaöcsém árván, majd láb nélkül maradt, utána tüdô nélkül, végül oxigén nélkül maradt. Segítségért ahhoz az emberhez fordultunk, akiben megbíztunk.
A segítség idejében jött. Palkó kapott még két évet az élettôl. Küzdelmes, szenvedésekkel tele, de sok szép, tiszta szívbôl jövô segítséggel megszépített éveket. Minden hiányt pótolni próbáló törôdést igaz emberektôl. És végül az oxigén, a levegô volt az egyetlen segítség, ami könnyített súlyos állapotán.
Most megint bajban vagyunk, most bennem haldoklik valami. Az, amit „gyermekkori rossz nevelésem” adott. Az igazságérzet. Ettôl most én fuldoklom. Pedig kaptam „egy taslit, hogy pótolják, amit gyermekkoromban nem kaptam meg”. De ez sem segített. Még mindig haldoklom. Egyre jobban.
Bajban vagyunk, mert rossz a kerítésünk. Romokban hever, mint az igazságérzetünk. Megint bajban vagyunk. Oxigén nélkül élünk, amit - ha kérünk - nem biztos, hogy megkapunk. Mert nem tudjuk, hogy kitôl kérjük. De lassan megtanuljuk. Azokhoz megyünk, akikben megbízunk. Közben kiderül, hogy helyenként szívesen adják. Csak nem tudjuk, hogy az jár nekünk, félünk kérni, vagy nem ismerjük az utat ezekhez az emberekhez. Vagy még nem látunk elég tisztán. Félünk látni. Mert hályog van a szemünkön és a sűrű ködben nem tudunk eligazodni. Segítségre van szükségünk. El akarunk jutni oda, ahová igyekszünk. De nem látjuk az utat, ami Európába vezet. Oda, ahol megszűnnek a határok, leomlanak az embereket, nemzeteket egymástól elválasztó falak. Mi a nagy igyekezetben elkezdünk falakat, kerítéseket építgetni. Azoknak, akiknek nem elég a törvény ereje, a valamikor ép, de ma elszakadt kertlécek vonala. Akiknek a magántulajdonjog tiszteletben tartása ismeretlen fogalom.
Ma ép, erôs kerítésekre van szükségünk, ami mögé elbújhatunk, onnan vádaskodhatunk. Védekezésre használjuk a vádaskodást. Ép kerítések mossák tisztára koszos kezeinket.
De remélem, egyszer megszűnik a sűrű kézmosás. Amikor elég segítséget kapunk azoktól, akikben megbízunk.
Köszönjük mindenkinek, akik még idejében segíteni tudnak és akarnak.
Páll Etelka
Olvasóink írják
Nyilvánosság, vagy szemérem?
Némelyek éppen azért marasztalják el a lapot, mert ilyen-olyan kocolódások, névre szóló vádaskodások jelennek meg hasábjain, amelyekre aztán jön a válasz, a „replika”, s ha akarnánk, vége-hossza nem lenne a perpatvarnak. Pedig a lap csak azt teszi, amiért van: tájékoztat. Megmutatja: ezek vagytok! Ilyenek vagytok! Ha ezért megharagszunk rá, akkor a tükörre is haragudnunk kellene, amelybe belekukkantunk olykor.
A bibi nem itt keresendô. Nem értünk egyet? Remek! Le kell ülni szépen egy asztal mellé, józanul, higgadtan, és megbeszélni a dolgot. Hogy ezt nem lehet? Nem a fenét! Csak egy marék akarat, egy kis bátorság, egy mokkáskanál önuralom és a másik fél emberszámba vevése kell hozzá. Ezt egy becsületes harmadikos már tudja.
A törvényszék is azért kell, mert az emberek nem képesek maguk dűlôre vinni vitás kérdéseiket. Ott aztán, a bíró elôtt, jön a kitárulkozás, a „szennyes kiteregetése”, a tanúk és ügyvédek packázásai. Hogy végül is kénytelenek legyünk belenyugodni egy bennünket egyáltalán nem ismerô ember, egy idegen döntésébe. A hideg, érzéketlen törvény szigorába. Ami nem is mindig igazságos.
Hát jó ez? Akkor már nem lenne kézenfekvôbb nekem, magamnak kézbe vennem saját ügyem, meg az általam megbántott, vagy az engem megbántó fél összeborzolt tollazatának elrendezését?
Mert legyünk ôszinték. Amikor a lapban esik egymásnak két ember, a félvilág elé tárva egy sokszor csak rájuk tartozó nézeteltérést, az olyan, mint amikor két hosszúnyelvű szomszédaszszony úgy kezdi pocskondiázni egymást a kerítés fölött, hogy a fél utca kisereglik rá, mint afféle ingyencirkuszra, mely megédesíti az unalmas hétköznapokat.
Pedig a barlang már rég a hátunk mögött van. Ott egy aszalódó csonttal, vagy a vadászat megkönnyítésére összebogozott kôbaltával intézték el a „világraszóló” véleménykülönbségeket... amikor még jóformán beszélni sem tudtak derék elôdeink...
Azóta eltelt egy kis idô. Áramvonalasabbak lettünk. Választékosabbak. Megírtunk és kiolvastunk néhány könyvet. Újságot böngészünk, tévét nézünk. Van egy Jézusunk, aki örök értékű példát ad a görcsök feloldására: „Az vesse rá az elsô követ, aki...” Csak pár higgadt szó az egész. De találó. S a bôsz tömeg lefegyverezve oldalog el.
Az egyik udvarhelyi tanár is azt mondta volt, hogy „Értelmes emberek órákig képesek vitázni... indulatok nélkül”. Hohó! Hiszen akkor ha elragad az indulat, és fröcskölöm a mérget szerteszét, meg a bicskám, vagy egy jóképű fütykös után tapogatózok, akkor már nem vagyok... Pedig messzehangzóan annak tartom magam.
Magyarán, a közönség elé az egész közösségre tartozó dolgokat kellene kivinnünk, egyebekben pedig nem ártana egy kis, lassan feledésbe merülô szemérmesség. Hogy még véletlenül se legyen ránk érvényes annak a régi tréfának a csattanója: „Tévedni emberi dolog, de azért velünk is elôfordulhat”.
Emberek vagyunk. S az embernek szabad néha tévedni is. Ez természetes. Csak éppen észre kell venni, be kell látni, és aztán jóvá kell tenni azt a tévedést. Csak így maradhatunk igazán emberek.
Bíró László
Olvasóink írják
Az ünnep felemelô...
A Lorátffy Zsuzsánna Nôegylet vezetôsége az anyák-napi öszszejövetelén felemelô élményben részesítette azokat az anyukákat, akiket családdal vagy csupán magányosan küszködô egyénként választott az Úr speciális szükségletű gyermekek édesanyjának.
Ezen az összejövetelen sikerült kissé könnyíteni batyunk súlyán. Sorstársaink fájdalmát, gondjait, lenézettségét, kitaszítottságát, elutasítást, megnemértést, konfliktushelyzeteket stb. meghallgatván, majdnem mindenikünknek úgy tűnt, hogy az ô batyuja talán egy kôvel könnyebb, mint a másiké.
Köszönet a Nôegyletnek, mert egy követ most ô is kivett.
Isten adjon még ehhez hasonló alkalmat kötetlen beszélgetésekre, mert bizony sok kô van még egy ilyen batyuban: bánatkô.
Balázs Rozália (Éva)
Mindent a státustörvényrôl
Kérdezett, felelünk
Amint megígértük, bátran fordulhatnak hozzánk a Státustörvénnyel kapcsolatos kérdéseikkel, véleményükkel. Az e héten beérkezett két kérdésre Tamás Mónika, a területi tájékoztató iroda vezetôje adta meg a választ:
- A magyar igazolvány igénylésekor egy román nyelvű nyilatkozatot is alá kellett írnom. Azt mondják, az a nyilatkozat Bukarestbe megy, ahol figyelemmel kísérik, hogy kinek van magyar igazolványa. Igaz-e?
- Az űrlap kitöltésével egyidejűleg a kérvényezô, vagy törvényes képviselôje a személyazonossági igazolványban szereplô adatok alapján kitölt és aláír egy román nyelven megfogalmazott adatvédelmi nyilatkozatot, amelyben hozzájárul személyes adatainak jóhiszemű továbbításához és feldolgozásához. A nyilatkozat két példányban készül, a kérelmezô mindkettôt aláírja. A nyilatkozat azon példányát, amelynek hátoldalán az adatvédelmi tájékoztató található, átadjuk a kérvényezônek, a másodpéldány az adatfelvevônél marad, és mellékeljük az űrlaphoz. A román nyelvű nyilatkozat nem kerül továbbításra Bukarestbe.
- Februárban adtam be kérelmet a magyar igazolványra. Azt mondták, aktáimat Kolozsvárra vitték, választ azonban eddig nem kaptam arról, hogy mikorra készül el az igazolványom.
- A kezdeti, nagy lelkesedési ütem végett március elején az addig beadott magyar igazolvány iránti kérelmeket feldolgozásra átadtuk a Kolozsvári Magyar Fôkonzulátusnak, mivel tájékoztató irodánk nem rendelkezett elegendô számú személyzettel annak érdekében, hogy a kérelmeket idôben feldolgozhattuk volna. Utólag kiderült, hogy a kérelmeket csak júniusra bírálják el. Közben a központi iroda kérésére országos szinten bôvítették a tájékoztató irodák személyzetének számát, jelenleg a tájékoztató iroda tevékenysége zökkenômentesen működik.
Kérdéseiket, véleményüket továbbra is várjuk a Gyergyói Kisújság szerkesztôségébe illetve a postaládánkba.
Balázs Katalin
KisAsszony
Az ízléses öltözködés divatja
Az öltözködés a vásárlással kezdôdik. Ilyenkor igyekezzünk kiválasztani azt a ruhát, amit könnyedén, fesztelenül tudunk hordani. Nem kell feltétlenül a legutolsó divatot követnünk, mert elképzelhetô, hogy egyes darabjai lehetetlenül állnak nekünk, és úgy is érezhetjük magunkat bennük.
Tippek a helyes öltözködéshez
* Az új tavaszi divatban a fekete és fehér szín elsôbbséget élvez. Viszont ezeknél ne feledjük, hogy a színek hiánya nem áll jól mindenkinek. Ha mi is ebbe a kategóriába tartozunk, tegyünk egy gondolatnyi színfoltot az arcunkra, vagy annak közelébe. Ez a feldobó darab lehet egy könnyű sál, egy ragyogó ajakrúzs, vagy egy remekbe szabott nyaklánc.
* Az idén mindenfelé geometriai mintákkal találkozhatunk a ruhaneműkön. A legfontosabb, amit ezeknél figyelembe kell vennünk, hogy mely testrészünket hangsúlyozza a mintázat. Például tudnunk kell, hogy sok minta szélesít, ezért ahol keskenyebbek vagyunk, ott hordjunk ilyen mintát. De elônyös is lehet a mintázat, ha karcsúnak láttat - ezt már az elsô próbán észreveszed.
* Az egyik legnôiesebb lábbeli a szandál, mely iszonyú erôvel robbant be a tavaszi divatba. Ebben bárki megmutathatja kecses, formás, karcsú lábfejét. Elsôsorban tehát azok viseljék, akiket valóban hibátlan lábfejjel áldott meg az ég. De ne legyünk túlzottan kritikusak.
* Ha mégis elégedetlenek vagyunk a lábunkkal, de divatos lábravalót szeretnénk hordani, elegendô, ha telitalpút vagy kúpos sarkút keresünk magunknak.
* Idén három szoknyatípus közül válogassunk: az egyenes, a mini és a bô körszoknya. Ez mindenki számára kedvezô fordulat a divattól, ugyanis valamelyik biztosan megfelel alkatának.
* Az egyenes követi a test vonalát, épp a térd alá ér, és remekül kiemeli a nôi test csodás vonalait. Legjobb, ha arányos testalkatúak veszik magukra.
* A rövid, szűk és sokat láttató természetű mini a nyolcvanas évek óta tartja magát. A bátor formás lábúak remekül mutathatnak benne.
* A körszoknya tökéletes azoknak, akik szeretnék elrejteni - a szerintük - vastag combjukat. Ez a bô, redôzött, a térd alá érô darab jól álcázza a formátlanabb végtagokat is.
* A tavaszi felsôrészekre az érzékiség kiemelése jellemzô. A tervezôk a nyolcvanas évek hatását mutató, a vállat szabadon hagyó, valamint kivágott nyakú, akár nyitott oldalú ruháikat is felsorakoztatják az idén.
Anyajegyek, szeplôk
Az anyajegyek kialakulásának oka ismeretlen, rendszerint már ezekkel a „szépségfoltokkal” születünk. Valakinek külön jól állnak.
Persze bizonyos külsô behatásokra - napfény - is megjelennek, és elôfordul, hogy ugyanúgy, ahogy kialakultak, eltűnnek. Az anyajegyeknek többféle változatuk van, a leggyakrabban a sárgásbarnás, vagy fekete színű, apró, szemölcsös felszínű elváltozás alakul ki. A festékes anyajegyek a bôr bármely részén elôfordulhatnak, a kis apró foltok, vagy csomócskák formájában, amelyek felszíne sima vagy szemölcsös.
Ha állandó dörzsölésnek vannak kitéve - gallér, melltartó, öv -, vagy könynyen megsérülhetnek, ajánlott sebészi úton eltávolítani, mert elfajulhatnak, és rosszindulatúvá változnak. Kapargatni, házilagosan vegyszerekkel kezelni, vagy borotvával, ollóval nyírni tilos!
A szeplôk néhány milliméteres, ovális vagy kerek foltocskák fôleg a világos bôrű, szôkés vagy vörös hajú lányoknál jelentkeznek, az arcon, a háton és a vállon. Ennek oka, hogy bizonyos területeken a pigmenttermelô sejtecskék működése felborul, és itt több alakul ki, raktározódik belôlük. Kezelése a halványító krémektôl kezdve a legkorszerűbb lézeres, vagy nagy energiájú villanófény terápián át terjed. A halványító krémek gátolják a pigmenttermelést, de csak ott, ahol ez felfokozott, míg a normál területekre nem hatnak.
Rántott spenótszelet
Hozzávalók: 40 dkg paraj, 5 dkg vaj, 8 dkg liszt, 2 dl tej, 2 db tojás, ételízesítô, törött bors a bundázáshoz: 5 dkg liszt, 2 db tojás, 12 dkg zsemlemorzsa a sütéshez: 3 dl étolaj.
Elkészítés: A szárától megtisztított, jól megmosott spenótot sós vízben megfôzzük, leszűrjük, jól lecsepegtetjük, majd áttörjük. Az így kapott spenótpürét a további felhasználásig félreteszszük. A vajból és a lisztbôl világos rántást készítünk, majd a forró tejjel felengedjük, és habverôvel simára keverjük. Olyan sűrűre fôzzük, hogy az edény falától elváljon. Belekeverjük a spenótpürét, és még egyszer felforraljuk. A tűzrôl levéve hozzákeverjük az elhabart tojásokat. Ételízesítôvel, ôrölt borssal fűszerezzük, és sima, egyszerű anyaggá keverjük. Az így elkészített spenótot egy tálra borítva szétterítjük és kihűtjük. Kisebb, lapos szeleteket formálunk belôle, és a rántott húshoz hasonlóan lisztbe, felvert tojásba, zsemlemorzsába bundázzuk, majd bô, forró olajba téve szép világosbarnára sütjük. Burgonyapürét vagy sült burgonyát tálalhatunk hozzá.
KisNet KisNet KisNet KisNet
Netes keresôket perel a Deutsche Bahn
A német vasúttársaság jogi keresetet indít a Google a Yahoo! és az Altavista ellen, mondván, hogy a szolgáltatások a vállalatra nézve káros tartalmakhoz kínálnak hozzáférést.
A Deutsche Bahn (DB), a német szövetségi vasúti társaság szerdán pert indít a Google ellen, mivel a keresômotor linkeket kínál egy webhely felé, ahol a felhasználó részletes útmutatót talál, miként lehet egy vasúti hálózaton szabotázsakciókat végrehajtani. A Németországban betiltott ultrabalos Radikal folyóirat a radioaktív anyagok vasúti szállítása elleni tiltakozásul buzdítja a tüntetôket a vasúti rendszerek megrongálására.
A vasúttársaság mindhárom keresômotor-cégnek levelet küldött, és kérte a linkek eltávolítását - de egyik cégtôl sem kapott választ. Az AltaVista és a Yahoo! még kapott két napot, hogy válaszoljon - ha ez nem történik meg, a DB ellenük is pert indít. A vasút bejelentése egy nappal az után történt, hogy pert nyertek a holland internet-szolgáltató, az XS4ALL ellen, amelyet a bíróság kötelezett arra, hogy távolítsa el a kérdéses cikkeket szervereirôl. A DB Németországban perli mindhárom, az országban leányvállalattal rendelkezô céget.
Online Shakespeare-központ indult
Az íróval kapcsolatos átfogó adatbázisokat, a jelenleg is folyó kutatás újdonságait, linkgyűjteményt és sok mást kínál egy nemrégiben indult honlap.
A William Shakespeare munkásságával foglalkozó honlap a birminghami egyetem és a British Library közös projektjeként jött létre. A honlap célja a Shakespeare-kutatók munkájának megkönnyítése egy olyan központ létrehozásával, mely egy helyen tartalmaz átfogó forrásjegyzéket, tudományos híreket és kiegészítô anyagokat is, emellett érdekességekkel szolgál az „amatôr” érdeklôdôk számára is.
A honlap összes funkciója az április 23-i „átadás” után érhetô el, legtöbbek szerint a drámaíró ezen a napon hunyt el 1564-ben.
Visszaszámlálás
Az internetrôl letölthetô az az alkalmazás, mely másodpercre pontosan kijelzi az adott film érkezéséig hátralévô idôt.
A www.clockdown.com webhelyen a Star Wars új epizódja és a Pókember után, egyelôre csupán egy érkezô produkció A gyűrűk ura második részének számlálója tölthetô le. A néhányszáz kilobájtos, rendkívül hasznos szoftver installálása után futtatható a visszaszámláló, mely egy kis ablakban jelzi ki a film premierjéig hátralévô idôt, napra, órára, percre és másodpercre lebontva.
A honlapon található közlemény szerint a készítôk kérésre bármilyen eseményhez rendelt számlálót kihelyeznek.
Új vírusvariánsok terjednek
Az eddig több verziót megért Mylife új variánsát hordozó e-mail „szexi” képernyôvédôvel (sexyy screen saver) próbálja a csatolt fájl megnyitására bírni a felhasználót. A levél törzsében a „look to saver, it's very funny” üzenet található. A Symantec biztonsági cég jelentése szerint az új mylife-változat (W32.Mylife. J@mm) aktiválása után továbbítja magát az Outlook és az MSN Messenger címjegyzékében található bejegyzésekre, ezen kívül megpróbálja a C: meghajtó tartalmát törölni.
Az utóbbi napokban szintén élénkült a Klez-vírus egyik új variánsának (W32.Klez.H@mm) forgalma. A hordozó e-mail véletlenszerűen választott fejléccel érkezik, a fájl különbözô neveken a rendszerkönyvtárba és a hálózati meghajtókon található mappákba másolja magát. A vírus a biztonsági alkalmazások kikapcsolásával próbálkozik és továbbítja magát a talált mailcímekre.
Linkgyűjtemény
* Mennyire vagy meleg teszt: http://www.channel4.com/life/microsites/G/gayometer/index.html
* Randivonal (43 500 lány, 71 100 fiú): http://www.randivonal.hu/
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Tavaszi szél, port kavar
Hidraulikus vágóval szabadították ki
Kihívták a tűzoltókat egy angliai kórház orvosai, miután műszereik sorra kicsorbultak egy páciens hímtagjára szorult acélgyűrűn. A doktorok és a nôvérek elôször különbözô vágóeszközökkel próbálkoztak, hogy leoperálják a férfi péniszére szorult fém szexjátékot. Csakhogy kudarcot vallottak, ezért úgy döntöttek, hogy értesítik a tűzoltókat. A lánglovagok egy kétemberes hidraulikus vágóollóval estek neki a gyűrűnek, ami végül engedett, és elpattant. A férfi különösebb külsérelmi nyomok nélkül távozott.
Elárvult Barbi baba
Elárvult Barbie baba: 85 éves korában, Los Angelesben meghalt „anyja”, Ruth Handler. A játékgyártó cég társalapítója kórházban hunyt el szombaton egy bélműtét szövôdményeiben - jelentette az AP. Barbie babája, amely 1959-ben látott napvilágot és Barbara nevű lányáról kapta nevét, az amerikai kultúra egyik jellegzetes ikonja lett, és nemzedékek óta formálja a felnövekvô kislányok nôképét. A babából több mint egymilliárd példány kelt el azóta, a földkerekség 150 országában árusítják.
Ruth Handler egy lengyel bevándorló család legkisebb, 10. gyermekeként született Denverben, Ruth Mosko néven. 19 évesen átköltözött Kaliforniába, férjhez ment egyik iskolatársához és ipari formatervezést tanult. A világ legnagyobb játékgyártó cége, egy képkeretezô műhelybôl született.
Román prostik: kézimunka mellett házimunka
A szegényes kereslet miatt új szolgáltatási formák bevezetésére ösztönzik örömlányaikat a bukaresti stricik. A román prostituáltak manapság már az agglegénylakásokban felgyülemlett házimunkát is kénytelenek bevállalni, mosogatnak, vacsorát fűznek, mosnak-vasalnak órabérben az ügyfél kedvéért. A többségében vidékrôl felutazott nôknek ez a tevékenység a kisujjában van. Az üzlet az új módszer bevezetésével felpörgött, ám a furmányos leányfuttatóknak új problémával kell szembenézniük. Fogyatkoznak a lányok: egyre több férfi szeret bele pénzért vett alkalmi feleségébe, és viszi valóban az oltár elé.
Bezárt a bordély
Bezárta kapuit egy ausztráliai piroslámpás ház, miután örömlányait végletesen lefárasztották a kikötôbe érkezô amerikai hadihajó tengerészgyalogosai. A perth-i Langtrees kupolda három nap alatt 580 plusz elôjegyzést vett fel, de a prostik nem bírták az iramot és könyörögve kérték a madamot: adjon nekik pihenôt. Mary-Anne Kenworthy, a bordély vezetôje elmondta, hogy a halálfáradt lányokkal egy idô után már nem tudta volna biztosítani a megszokott színvonalat, ezért becsukta az intézmény kapuit.
Elárverezik Madonna fellépôruháját
Június 16-án árverésre bocsátják a spanyolországi Reusban azt a Jean Paul Gaultier által tervezett ruhát, amelyben Madonna a Blond Ambition világ körüli turnéján lépett fel 1990-ben. A ruhát Cyd Charisse-nek nevezték el, a híres táncosnô, filmcsillag tiszteletére, aki elsôsorban musicalekben kamatoztatta tehetségét.
A ruha kikiáltási ára 18 000 euró (kb. 4 482 000 Ft), de számítások szerint a végsô ár ennél jóval magasabb lesz. A fellépôruha egy fűzôre emlékeztetô, rojtokkal díszített, zöld-fehér csíkos darab.
Minden, ami a szôke énekesnôvel kapcsolatos „aranyat ér”: tavaly augusztusban egy internetes árverésen 9000 (kb. 2 241 000 Ft) euróért bocsátották árverésre Madonna egyik fűzôjét, amely végül 27 000 (6 723 000 Ft) euróért kelt el, korábban nem volt példa ehhez hasonló on-line licitálásra.
Az űrturista elégedett nyaralásával
A Nemzetközi Űrállomás (ISS) második civil látogatója, Mark Shuttleworth szerint a 20 millió dolláros jegy megérte az árát. Az elsô „afronautának” is nevezett, 28 éves dél-afrikai internet-vállalkozó a Szojuz TM-34 jelű orosz űrtaxin érkezett meg az ISS-re. Bár elmondása szerint a felszállás okozott néhány riadt pillanatot számára, Shuttleworth kiválóan érezte magát a Föld körül keringô állomáson.
Kezdetben a nyelés jelentette számára a legnagyobb nehézséget a súlytalanságban, de az űrhajósok ételeirôl elismeréssel nyilatkozott. Állítása szerint lenyűgözô, ahogy az állomás csúcstechnológiájú berendezései keverednek a kevésbé modern felszerelésekkel. Az elôzetes terveknek megfelelôen aktívan részt vett a dél-afrikai kutatók által tervezett biológiai kísérletekben.
Vasárnap reggel, közép-európai idô szerint 05:51-kor gond nélkül landolt Kazahsztánban az az orosz kapszula, melynek fedélzetén egy orosz és egy olasz űrhajóssal érkezett vissza a Földre a világ második űrturistája. Shuttleworth az oroszoktól emlékként megkapta az utazás alatt viselt űrruhát.
Túl intim a norvég hercegnô eljegyzési fotója
Martha Louise norvég hercegnô május 24-én megy férjhez Ari Behn újságíróhoz. A hidegvérű norvégok kihívónak és közönségesnek találják az ifjú pár fotóját.
A helyi lapok nap nap után foglalkoznak az ifjú párral a decemberi eljegyzés óta, fôként, hogy sokan ellenzik Harald király lányának választását. Nagy vihart kavart a párról megjelent hivatalos fénykép is, melyen Ari Behn és Martha Louise keze a hercegnô mellkasán pihen, ami sokak szerint túl intim, és ezáltal méltatlan a királyi család tagjához.
Ezenkívül kifogásolták a hercegnô öltözékét is. A lila virágmintás fekete ruha és a hozzá tartozó sál a lapok véleménye szerint nem eléggé elegáns egy hercegnô esetében. - A fotó úgy fest, mint egy képeslap a hatvanas évekbôl - jellemezte a pár hivatalos fényképét egy norvég napilap.
Fenntartásokkal viseltetnek a vôlegény iránt is, aki a norvég televízióban leadott dokumentumfilmben a tálibok iránti szimpátiájáról nyilatkozott.
Eladó a világ legdrágább cipôje
650 ezer fontért (250 millió forintért) kínálják eladásra a londoni Harrodsban a világ legdrágább, részben platinából és gyémántokból készült lábbelijét. A patinás londoni áruház cipôosztályán biztonsági ôrök állandó felügyelete mellett golyóálló üvegszekrényben állították ki az amerikai Stuart Weitzman tervezte szandált. A topánka felsô részét platinafonalból fonták, a pántokat 464 darab gyémántkô díszíti.
A 38-as méretű, magas sarkú szandál egyetlen szépséghibája, hogy már viselt, Laura Harring színésznô kölcsönözte ki az Oscar-díj gálaünnepségére.
Weitzman ígéretet tett arra, hogy bárki vegye is meg a cipôt, ha a méret nem megfelelô, viselôje lábára alakítja.
Különleges kínálata mellett a Harrods gyakran vállalkozik exkluzív cikkek értékesítésére jómódú vásárlói körében. Nem minden különlegesség talál azonban gazdára. Ha a következô két hétben senki sem nyitja ki a pénztárcáját a lábbeli láttán, visszaküldik Amerikába a drága portékát.
Lenyelte a fogkeféjét
Lenyelte a fogkeféjét egy svéd asszony, miközben torka elviselhetetlen viszketését próbálta csillapítani vele. A mentôsök légzési nehézségekkel szállították be a 26 éves hölgyet egy stockholmi kórházba, ahol a doktorok távirányítású miniatűr sebészfogóval emelték ki a gyomor fölött, a nyelôcsôbe szorult fogtisztítót. „Eszelôsen viszketett a torkom, ezért vakarni kezdtem a fogkefémmel, ami egyszer csak eltűnt” - nyilatkozta a szerencsétlenül járt nô az újságoknak. A fiatalasszonyt húsz órás megfigyelés után hazaengedték. Távozásakor orvosa ünnepélyesen átadta neki a bajt okozó tisztálkodási eszközt.
Horgászkalandok a Deltában (5.)
Kocsival a delta közepébe
Azt hiszem, minden utunk alkalmával vannak kalandok, s tán már túl egyszerű lett volna a deltajárás azok nélkül.
Az út, ami ezután következett, nem igen volt útnak nevezhetô, így úttalan utakon érkeztünk el egy faluhoz, aminek a neve „Vai de iei” volt. Az elnevezés igen találó, igencsak illet rá, na de „vai de noi” is volt, mert ha a kocsi nem lett volna négykerék-meghajtású, még mindig ott lennénk. Valahogy így érkeztünk el Gorgováig, ahol csónakot kellet bérelni a hölgyek részére, mert Pisti beleegyezett, hogy ez alkalommal Attilával egy csónakból halásznak, s nekünk, hármunknak külön csónakunk lesz. Sikerült is találni egy hatalmas, zöld színű pléh csónakot, akár diszkózni is lehetett benne, de olyan nehéz volt, hogy csak vízmentére tudtuk evezni. Pisti Attilával a csónakba szállt, és eveztek le a Dunán a kedvenc helyünkig. Mi pedig a Zsófika vezetésével a már egyenes töltésen a megszokott helyünkre mentünk.
Mi hamarabb értünk a táborhelyre, s már ütöttük is fel a sátrat, de már okosodva a disznók falánkságán, az élelmiszereket a kocsiba hagytuk, és rendes szokás szerint, amint a fiúk is megérkeztek, hamar ki a tóra, hiszen még dél sem volt, olyan korán odaértünk.
Estére visszatérve a tóról, tudomásul kellett vegyük, hogy most nem a disznók, hanem a nem jó emberek raboltak ki, és nem is volt nehéz hozzájutni az ennivalókhoz, bár az ajtókat Pisti lebiztosította, de mivel azok vászonból voltak, s ha kifűzte a csatokat, a keze bárkinek jól befért, és amit elért, el is vette. Természetesen nem a deltai emberek vetemednek ilyesmire, hanem azok a tekergôk, akik talán a törvény elôl itt húzódnak meg, s aztán valamibôl meg is kell éljenek. Mindent azért nem tudtak kiszedni, maradt nekünk is, és fôztük, sütöttük a halat, nem éheztünk.
Igen nagy volt a halászati láz, és olyan jól ment a csuka, hogy még 150 darabot is fogtunk egy nap. Igaz, vesztünkre, mert ezt nem elég megfogni, ki is kell belezni, mosni, sózni és majdnem reggel lett, mire végeztünk. Volt két műanyag gyerekfürdôkád és még nagy tálak, amibe sóztuk s aztán 3-4 nap után újra le kellett mosni - most már a sótól -, és leszárítani. A sózott halaknak mindig kellett keressünk biztonságos helyet. A Dunaparton nem hagyhattuk több okból, így a tóhoz vezetô csatorna partján dugtuk el, majd drótból kifeszített spárgán szárítottuk le. Ez persze mindennapos munka volt, aztán a hazaindulás elôtti napon becsomagoltuk a hátizsákokba, amibe elôzôleg nejlon zsákot helyeztünk, hogy ha levet is engedne, ki ne tudjon folyni.
Ügyelni kellett az utazásnál, amikor hajóra szálltunk, úgy kellett vigyük a 30-40 kilós zsákot, mintha könnyű lenne, ne lássák, hogy halat cipelünk. Evvel sok gondunk volt, de valahogyan mindig megúsztuk, csak egy alkalommal vettek el egy nagy hátizsák halat, ráadásul az enyémet, még a zsák is vadi új volt, persze zsákostól, és nem is a deltába bent, hanem hazafelé Galac közelébe Garvannál, a nagyhatalmú, nagyhasú rendôr. Ezt igen megsirattam, hiszen ôt nem érdekelte, hogy én mennyit dolgoztam, fáradtam amíg a fejnélküli filé az ô hűtôjébe került.
Visszatérve az autós halászatra, ez alkalommal több, és igen érdekes, kalandos dolgok történtek. A szép napsütéses napokat esôs nap követte. Lévén még ott nyárnak számító meleg idô, az esô sem olyan sűrű, nagy cseppekbôl álló, mint itthon, amolyan szitálós szemerkélés. Azt a nagy dög pléhcsónakot húztuk, húztuk, igaz, estére nem a halászattól fáradtunk el olyan nagyon, hogy a karunkat is alig tudtuk emelgetni. Ráadásul az evezôk is nagyok, otrombák, vastag markolattal, még üresbe is alig bírtuk húzni, és hogy könnyebb legyen, egymás mellé ülve Zsófival négykezest eveztünk. Zsófinak könnyebb volt az evezés, mert ô lánykorában kajakos volt, de nekem is meg kellet tanulnom. Eleinte igaz, jól összevertem a kezeimet, de a saját kárán hamarabb tanul az ember. Na, de nem számított a fáradság, jókat nevettünk saját nyomorúságunkon. Azért másnap újra kezdtük, és minden ment vidáman, a jó fogásnak örvendtünk. Igaz, akkor még sok hal volt a tavakban.
Ezen az esôs napon úgy be volt borulva, hogy csupa szürkület volt, de ilyenkor még jobban harap a csuka. Fürdôruhásan mentünk, a száraz holmit nejlon tasakba, ülôkének használtuk, hogy ha estefelé hűvösödne, legyen, mibe felöltözzünk. Pisti Attilával halászott a saját kis csónakjából tôlünk jó messzire, hogy se a beszédünk, se a víz csobogása ôket ne zavarja. Mi meg hárman, lányokul abból a nagy dög zöld pléhcsónakból pecáztunk. Az esô kitartóan szemerkélt egész nap. Délután felé egyszer látjuk, hogy érkeznek Pistiék. Attilának az arcán, a szeme alatti részén a hármas horogból kettô szépen beakadva, a kanál és az elôke, mint valami indián ékszer csüng alá. Attila az ijedségtôl már megfázva, az izominge csurom víz rajta. Pisti bejelenti, hogy be kell menjenek Gorgovára az orvoshoz. Mi a saját száraz holminkból Attilát felöltöztettük, és ôk elmentek - hátrahagyva, nehogy megsötétedjünk, mert nem találjuk meg a kijáratot. Ugyanis a tavak többségén a be- és kijárat nem olyan, mint a fôútból a mellékút, hanem nád fedi valóságos Z alakban. Távolról csak az összefüggô nádkerítés látszik, és csak egészen mellette lehet meglátni, hogy hol is lehet kimenni.
Az én iránytűm a tó túlsófelén álló hatalmas fűzfa volt, de csak úgy, ha onnan indulok, és az irányt jól betartom. Így történt, hogy megfeledkezve magunkról jó sokáig, már-már szürkületig halásztunk, akkor már Pöszinéni figyelmeztetett, hogy jó lenne világosba kimenni. Mi, nagy bölcsek tudni véltük, hogy közel vagyunk a kijárathoz, de az bizony sehol sem tűnt fel. Így aztán tavirózsa ide, tavirózsa oda, gyorsan el kellett evezzünk a fűzfáig onnan pedig jól betájoltuk magunkat, ugyanis a tó nagyon széles, és a fűzfától lehet látni a kanális-parti fűzfákat, és ahol a fűzes kezdôdött, abba az irányba volt a kijárat.
Aztán úgy a sötétedés küszöbén éppen csak ki tudtunk menni, igaz úgy elfáradtunk, hogy azt el sem tudom mesélni.
(folytatása következik)
Borsos Éva
EGÉSZSÉG
Hiperaktív gyerekek
Minden gyerek más, mint a többi. De van, amelyik nagyon más! A másság gondot okoz a családnak, a környezetnek, a pedagógusoknak - és a gyereknek is. Írásunkban a viselkedési vagy tanulási zavaros gyerekrôl olvashatnak.
Mióta megszületett a kicsi, felborult a család élete. Huszonnégy órás szolgálat van a kisördög mellett. Minden zajra felriad, éjjel sokat sír, nappal is szórakoztatni kell. Egyszer alig eszik, máskor meg rengeteget. Amióta mászni tud, mindenhol ott van, nyüzsög, és követelôdzik. Nem ismeri fel a veszélyeket, nem tanul a hibáiból, a hangulata folyton változik. Az oviban nehezen barátkozik, sokszor tiszteletlen, hangoskodik, akaratos. Nem játszik kitartóan, nem szeret rajzolni, gyurmázni. Az iskolában a bajok fokozódnak. Nem figyel, szétszórt, mindent elhagy, folyton bohóckodik. Nehezen olvas, a matekot folyton elszúrja valami figyelmetlenség miatt. Pedig okos, minden szakember ezt mondja.
Minden tizedik
Szinte minden iskolai osztályba jut egy-két ilyen „problémás” gyerek, aki megnehezíti a többiek elômenetelét és a tanár munkáját is egyben. Mi lehet az oka a jelenségnek? Nagyon sok elmélet látott már napvilágot a problémáról, rengeteg okot és elnevezést ismerhet meg, aki elmélyül a szakirodalomban. Ma egy jól körülhatárolt elnevezést használunk: viselkedési és/vagy tanulási zavar. (A törvény ezt a „más fogyatékosság” kategóriába sorolja.) A legtöbb szakember úgy gondolja, hogy egy nem körülhatárolható, minimális agysérülés tehetô felelôssé a problémahalmazért. Az ok lehet koraszülés, túlhordás, elhúzódó vagy rohamos szülés, betegség a terhesség második trimeszterében, a gyermek halmozott megbetegedései kétéves kor alatt, és így tovább. A lényeg az eredmény. Nagyon nehéz együtt élni egy ilyen kis fickóval, és sokszor neki is nehéz elviselni önmagát. Nagyon fontos, hogy tudjuk: ezek a gyerekek nem szándékosan nehezítik meg környezetük életét. A probléma hátterében jól kimutatható észlelési, mozgás- vagy egyéb zavarok állnak. Ezen eltérések jó része már kiskorban feltérképezhetô. Türelmes, szeretett teli, de egyben következetes neveléssel jelentôsen javíthatjuk a gyerek esélyeit. Ha az érzékelô-, mozgásos képességek érése jelentôsen elmarad a kortársakéitól, korai fejlesztésre, szakember által irányított foglalkozásra van szükség. Ha idejében fény derül a problémára, könnyen lehet, hogy iskoláskorra már rendezôdnek a dolgok.
Tünete a „rosszalkodás”
Ez a legfeltűnôbb jel, annak ellenére, hogy ezt tulajdonképpen a sok kudarc, a környezettôl érkezô negatív értékelés váltja ki. Melyik szülô hagyja szó nélkül, hogy a gyermek rendszeresen kiborítja a kakaót, nekimegy a társainak, vagy feldönti a kisebb bútorokat? Pedig eleinte mindez nem szándékosan történik, egyszerűen az észlelési és mozgáskoordinációs zavar eredménye. De: ha valakinek sokat mondják, hogy rossz, végül beadja a derekát, és valóban rossz lesz!
Lehet, hogy a gyereknek egyensúly-érzékelési zavara van, és abban is bizonytalan, hol vannak a testének határai. Ezért öszszerendezetlen, ügyetlen a mozgása. Gyakori, hogy nem tud a térben jól tájékozódni, a jobb-bal, fent-lent irányokat megkülönböztetni. Ebbôl következnek a késôbbi írás-, olvasás-, számolási zavarok. Sokszor nem tudja elkülöníteni, hogy mi a lényeges és mi a lényegtelen, ezért nehezen emel ki egy ábrát a háttérbôl, és a legkisebb zaj is eltereli a figyelmét a tanár beszédérôl. Elôfordulhat, hogy mindehhez gyenge ritmusérzék, rossz zenei hallás is társul, ami nem csak művészi pályafutását teszi kétségessé, hanem jó esélyt ad arra is, hogy rossz legyen a helyesírása.
E zavaroknak már korán felismerhetô jelei vannak. Forduljunk szakemberhez, ha a gyermek mozgása bizonytalan, ügyetlen, ha még nagycsoportos korára sem alakul ki, hogy jobb- vagy balkezes lesz-e. Ha rajzainak színvonala nagyon elüt kortársaiétól, ha beszéde nem tiszta. Sok óvónô már elég tájékozott ezen a területen, és föl tudja mérni, hogy szükség van-e speciális fejlesztésre. Fontos tudni, hogy ezek a tünetek olyan gyerekeknél is megjelenhetnek, akiknél nincs idegrendszeri eltérés. Az ingerszegény környezetbôl, alacsony nyelvi kultúrájú családból érkezô gyermek - vagy ha túlóvó, túlvédô nevelôi légkör uralkodik a családban - is produkálhat hasonló tüneteket, de ott a környezet hibáztatható az állapotért. Hasonló problémák jelentkezhetnek nagyothalló, gyengénlátó gyerekeknél is. Ezekben az esetekben természetesen más típusú terápiára lesz szükség.
Megelôzhetô?
A születéstôl kezdve „problémás” gyerekre különösen oda kell figyelni. Mindenféleképpen megfelelô ingermennyiségrôl kell gondoskodnunk, hogy elôsegítsük az idegrendszer érését. Az elsô évben a legfôbb inger a szülô. Sok mondókával, énekléssel, ritmikus játékokkal segíthetjük a nyelvi és zenei készségek fejlôdését. Ringassuk, hordozzuk sokat a babát. Használjunk hordozókendôt, akár otthon is - ezzel stimuláljuk az egyensúlyközpontot, és segítjük az idegi kapcsolatok kialakulását. Késôbb teremtsünk olyan környezetet, ami mozgásra indítja a gyereket. Legyen otthon nagy tér a mozgáshoz, matrac a bukfencezéshez, bordásfal, hinta. Ha erre nincs lehetôségünk, járjunk minél többet játszótérre, játszóházba, és hagyjuk, hogy kiugrándozza magát. Ne féltsük, ne tiltsuk, csalánba nem üt a mennykô! Késôbb engedjük, hadd sportoljon, de ne várjunk el tôle kiemelkedô sportteljesítményeket.
Játsszunk társasjátékokat, ügyességi játékokat, körjátékokat és mindent, amit lehet, hiszen minden játék fejlesztô játék. Csak egyet ne felejtsünk el a nagy megelôzésben: minden embernek szüksége van néha magányra, elmélyült gondolkodásra, döntési lehetôségre. Éljünk úgy együtt, hogy ne telepedjünk rá az életére. Ennek az egyensúlynak a megtalálása a legnagyobb művészet a szülôi mesterségben.
ÉLETTÖRTÉNET
A család
75. rész: A gyerekek kiestek a képbôl
Csak az készülôdjön polgármesternek, kinek nincs családja. Döntse el már minden jelölt, hogy család kell-e neki vagy inkább a városvezetés, mert a kettô nem fér meg egymás mellett - dohog magában István tata. Nem szólna a világ minden pénzéért sem fiának, mert eldöntötte, nem avatkozik bele a fiatalok életébe. Elég nekik az is, hogy Zsuzsa mama gyakran zsörtölôdik. Mit, hogy gyakran, kettôjük helyett is.
Azt viszont látja a sok mindent megélt idôs ember, hogy amióta Jani készülôdik polgármesternek, azóta fejére állt az élet Nemessyéknél. Lassan megszűnnek a családi vacsorák, mert mindig van egy-két idegen a háznál, elmaradt a megbeszélés, hogy mit ültessenek a kertbe... elmaradt, hisz ha ô nem szántatja fel a kertet, senkinek eszében sem jutott volna. S az ebédek... mostanság rá kellett szoknia, az üzletben megvásárolt, hamar elkészíthetô, de íztelen-bűztelen kotyvalékokra. Valahogy Kató is szívesebben sétál Matyival, minthogy a konyhában tevékenykedne. Megérti ôt, mert látja, az asszony sem tudja hová tenni az új helyzetet.
Csak kellene beszéljen valakivel errôl, de a kanasztázó havereit aligha érdekli a családja, s úgy különben sem rájuk tartoznak e problémák. Feleségével? Ôt újabban csak egy dolog érdekli: a diófa ruhásszekrény, melynek mélyén lapul a konyakosüveg. Eddig is sok keserves percet okozott neki az itókával, de most igazán annyiba hagyhatná a részegeskedést, s együtt talán sikerülne helyre állítani a családi békét. De az ital nagy úr, s vele szemben tehetetlen István tata. Már mindent elképzelt, még sincs kilátás, hogy az öreglány többé ne emelje szájához az üveget. Tudja, egyszer nagyobb baj is lesz ebbôl az iddogálásból. Gondolataiba merülve egyszer egy képet lát maga elôtt: Zsuzsa mama az utcán fekszik, ruhája felcsúszva derekáig, s hullarészegen, önkívületi állapotban üvöltözik. Egyre gyűlnek körülötte az emberek, egyesek szánakozva, mások rosszindulatú mosollyal arcukon nézik Nemessynét. Lassan kisebbecske tömeg gyűl a fetrengô asszony köré, s a tömegbôl kiválik két személy: az egyiknél fényképezôgép, másiknál diktafon. A feleségéhez mennek, kérdezik, s Zsuzsa mama akadó nyelvvel ugyan, de mindent kitereget, bármit kérdezhetnek a családjáról. Aztán elsötétedik a kép, s újságok jelennek meg elôtte, melyek címlapján nagy betűkkel írja: „Jó családból származik a polgármesterjelölt”, „Nemessy Jenô részeg édesanyjával kampányoltat”, „Ha részeges az anyja, milyen a fia?” - s mindenhol méretes kép mutatja Zsuzsa mamát a földön fekve, mecseregve.
István tatát kirázza a hideg, s gyorsan elhessegeti a rossz álmot. A képek néha-néha visszatérnek, s azon kapja magát, hogy már ô sem tud másra gondolni, mint arra, hogy fia polgármesternek készül.
Aztán gyorsan helyre kell jönnie, hisz megérkezik Gergô:
- Nagyapó, adj nekem egy horgászbotot!
- Miért Öcskös, horgászni sem tudsz.
- Persze hogy nem, de ha nem viszek pecabotot, nem mehetek hétvégén a haverekkel a tóhoz.
- A tóhoz, hétvégére? Errôl anyádék tudnak-e?
- Anyunak még nem szóltam, de apa mondta, hogy menj fiam, most ne zavarj. Azt jelenti, hogy elengedett ugye?
- Hát, nem pontosan - mosolyodik el nagyapó a gyerek csalafintaságát látva. Tudja, nem szívesen engedik el Katóék a tó mellé gyerekeiket. S fôként nem egy teljes hétvégére. De ebbe a nagy kalamajkába lehet, hogy oda sem figyelve igent mondanak. A gyerek pedig kimegy egy horgászbottal a víz mellé, s azt sem tudja, mit kell vele kezdeni.
Hirtelen jó ötlete támad: még hétvége elôtt megtanítja unokáját a horgászat alapszabályaira. Gyorsan fel is készül a kalandra, s irány a szomszéd trágyadombjához, hisz gilisztát kell szedni, csali nélkül nem érdemes elindulni sem. Gergô húzogatja is az orrát, nem gondolta volna, hogy ilyen mocskos munka a halászat, de rögtön jobb kedvre derül, amikor nagyapja elmondja, hogy ez még mindig jobb, mint a kukacászás, mert a kukacot az oszlásnak indult állatok testébôl kell kiszedegetni rettentô bűz közepette.
Aztán elindulnak: tanár és tanítványa. S még István tata magának sem merné bevallani, hogy oly rég horgászott utoljára, hogy alig emlékszik valamire is. Gergô szaporán követi nagyapját a városszéli patakig, ahol kezdôdik a nagy munka: az öreg horgászbotok nyikorogva-csikorogva lendülnek bele a tevékenységbe, s a kis Gergô sorban nézheti, hogyan kell besúlyozni az úszót, elôkét, horgot kötni, s a horogra a csalit felfűzni. Undorodik is, amikor a horog helyett az ô ujjaira tekeredik a giliszta, s síkosan tekergôzik a keze hátára, de ha ez a horgászat...
Végre bedobják a csalit a vízbe, etetnek is, kenyérrel, mert puliszkafôzésre nem volt türelem. S láss csodát! Egy kishal ficánkol Gergô horgán! Nagy az izgalom, ki kell vezetni, ki kell emelni. Gergô ijedtében kettôt lép hátra, s akkorát suhint botjával, hogy a halacska a mezô közepében áll meg. Fényeskeszeg - mondja István tata, s igencsak dicsérgeti tehetséges unokáját. Ettôl pedig Gergô annyira belelendül, hogy már szürkülödik, de ô még mindig nem akar hazaindulni. Már rég lement a nap, s egymás után szedik a fényeseket, amikor a semmibôl két személy bukkan elô:
- Jóestét kívánunk! Önök itt mit művelnek - szól rájuk a mordabb férfi, s már nyomja is orruk elé igazolványát, melyen nagybetűkkel írja: HALÁSZ ZAKARIÁS - HALÔR.
István tata is bemutatkozik, ahogy ilyenkor illik, de rájön, neve ezúttal nem sokat segített az ügyön. A két férfi egymás szavába vágva elmagyarázza, hogy ôk többszörösen is vétkeztek: egyszer is tilos e patakban a horgászat, másodszor pedig nincs is engedélyük, harmadsorban a törvény szerint napkeltétôl napnyugtáig szabad horgászni, már ott ahol szabad, s most bizony közeleg az éjszaka, rég volt naplemente.
Nincs apelláta, könyörtelenül elkobozzák horgászbotjaikat, s megírják a büntetést. Jelentkezzenek másnap az egyesületnél, különben elbúcsúzhatnak a botjaiktól örökre.
Nagyapó és Gergô a nagy vidámság után lógó orral csomagolják össze poggyászukat, már ami maradt belôle, s indulnak haza. Bizony, nem lesz könnyű Janinak elmondani, hogy a tilosban horgásztak, törvénysértést követtek el, s megbüntették ezért. Jani ki nem állhatja a törvénytelenségeket, s most nem elég, hogy édesapja művelte ezt, hanem unokáját is belerángatta.
Iszonyú lelkiismeret-furdalás keríti hatalmába István tatát. Ô a legjobbat akarta, elfoglaltságot szeretett volna biztosítani unokájának, s lám, mi sült ki belôle. Még a végén nem iddogáló felesége zavarja meg a kampány menetét, hanem ô maga, aki tényleg a legjobbat szerette volna tenni a családért.
(folytatása következik)
Azaki Hakami
SPORT
Jégkorong
Lengyelország és Olaszország kiesett
A Svédországban zajló 57. felnôtt jégkorong-világbajnokság csoportselejtezôi után kialakult a középdöntô mezônye. A csoportokból továbbjutó legjobb három válogatottat két hatoscsoportba sorolták, ekképp: E-csoport: Csehország, Kanada, Amerikai Egyesült Államok, Németország, Lettország, Svájc; F-csoport: Finnország, Svédország, Szlovákia, Oroszország, Ukrajna, Ausztria. A csoportokban utolsó helyezett együtteseket a G-csoportba sorolták: Japán, Lengyelország, Olaszország, Szlovénia. Az utóbb említett együttesek körmérkôzést játszottak az elit osztályban való bentmaradásért.
Eredmények: Szlovénia - Japán 4-3, Lengyelország - Olaszország 5-1, Szlovénia - Lengyelország 4-2, Olaszország - Japán 6-2, Szlovénia - Olaszország 4-0, Lengyelország - Japán 5-2. Az eredmények ilyetén alakulása következtében 2003-ban is a világ legjobbjai között szerepelhet Szlovénia és Japán válogatottja. Az utóbbi csak azért, mert a Nemzetközi Jégkorong Szövetség Ázsia számára fenntart egy helyet az A-csoportban. A fentebb említett körmérkôzések végén Lengyelország és Olaszország válogatottja esett ki. Ismert, hogy idén Dánia és Fehéroroszország válogatottjai harcolták ki a feljutást, 2003-ban tehát az említettek az A-csoportban szerepelnek majd. Ellenben a lengyelek és az olaszok jövôben a divízió I-ben szerepelhetnek.
És ha már itt tartunk, szólnunk kell a jövô évi divízió I-es világbajnokságról is, amelynek helyszíneirôl a héten születik döntés a Nemzetközi Jégkorong Szövetség május 7-én elkezdôdött és 14-én véget érô svédországi (Göteborg) kongresszusán. Ellenben már ismert a két divízió I-es csoportban (2003-ban) szereplô válogatottak kiléte. Eszerint az egyik csoportban (valószínűleg A-csoport): Olaszország, Franciaország, Norvégia, Nagy-Britannia, Horvátország és Észtország válogatottjai, míg a másikban (B-csoport) Lengyelország, Kazahsztán, Hollandia, Románia, Magyarország és Litvánia nemzeti csapatai mérkôznek majd a feljutásért, illetve a benn maradásért.
A május 11-én, szombaton véget érô svédországi, A-csoportos világbajnokság középdöntôjének eredményei: E-csoport: Csehország - Lettország 3-1, Kanada - Németország 3-1, Amerikai Egyesült Államok - Svájc 3-0, Svájc - Kanada 2-3, Németország - Lettország 3-2, Csehország - Amerikai Egyesült Államok 5-4, Amerikai Egyesült Államok - Németország 2-2, Csehország - Kanada 5-1, Lettország - Svájc 4-6.
A negyeddöntôbe jutott: Csehország, Kanada, Amerikai Egyesült Államok és Németország.
F-csoport: Svédország - Szlovákia 1-2, Finnország - Ausztria 3-1, Oroszország - Ukrajna 3-3, Szlovákia - Ausztria 6-3, Svédország - Ukrajna 7-0, Finnország - Oroszország 1-0 (!), Svédország - Finnország 4-2, Ausztria - Ukrajna 2-3, Oroszország - Szlovákia 4-6.
Továbbjutott: Svédország, Finnország, Szlovákia és Oroszország.
A keddi negyeddöntô (kiesési rendszerben) eredményei: Finnország - Amerikai Egyesült Államok 3-1, Svédország - Németország 6-2, Csehország - Oroszország 1-3, Kanada - Szlovákia 2-3.
Az elôdöntô mérkôzéseire május 9-én, csütörtökön került sor. A párosítás: Finnország - Oroszország, Svédország - Szlovákia. Az elôdöntô vesztesei május 10-én, pénteken a 3., a gyôztesek pedig egy nappal késôbb a világbajnoki címet jelentô elsô helyért mérkôznek. A döntôt 20.00 órai kezdettel az RTV2 élôben közvetíti.
Labdarúgás
Hét pont a Metrom elônye
A C-osztályú bajnokságban a múlt pénteken a 24. forduló mérkôzéseit rendezték. A VII. csoport eredményei: Nagyszebeni AMSO - Sepsiszentgyörgyi FC 0-2, Nyárádtôi Unirea - Földvári Energia 3-0, Brassói Romradiatoare - Viktóriavárosi Viromet 3-0, Dicsôszentmártoni Chimica - Marosvásárhelyi Gaz Metan 0-1, Székelyudvarhelyi Budvár - Fogarasi Nitramonia 1-0, Minerul Berbesti - Brassói Metrom 0-3, Gyergyói Jövô - Bucegi Predeal 0-3 (játék nélkül).
A bajnoki rangsorban: 1. Metrom 51 pont, 2. Dicsôszentmárton 44 p., 3. Szecseleváros* 40 p., ... 14. Nagyszeben 20 p., 15. (utolsó) Gyergyói Jövô 10 pont. (* Szecseleváros csapata 7 ponttal büntetve.)
A következô forduló (május 11., szombat) műsora: Nagyszeben - Romradiatoare, Predeal - Nyárádtô, Földvár - Dicsôszentmárton, Sepsiszentgyörgy - Marosvásárhely, Fogaras - Szecseleváros, Viktóriaváros - Székelyudvarhely. A Brassói Metrom és a Minerul Berbesti csapatai szabadnaposak.
Megyei foci
A Hargita megyei D-osztályú bajnokság 18. - utolsó - fordulójának eredményei: Ditrói Ditroit - Remetei Maros 0-0, Galócási Komplex - Salamási Tudomány 5-0, Tusnádfürdôi Sólymok-ISK - Maroshévízi Maros 3-0 (játék nélkül), Székelyudvarhelyi Hargita - Balánbányai Bányász 0-2. A Székelykeresz- túri Egyesülés - Tölgyesi Real mérkôzés nem került lejátszásra, a két csapatot nem programálták, s mindkét együttes 0-3 arányban elveszítette a mérkôzést. Az ok: az említett csapatok nem váltották ki április 30-ig a sportigazolványt - tudtuk meg a székelyudvarhelyi Tamás Zoltántól, a Megyei Labdarúgó Bizottság elnökétôl.
A bajnoki rangsor élmezônye: 1. Galócás, 2. Balánbánya, 3. Tusnádfürdô.
Tamás Zoltán kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy az elsô három helyen végzett csapat oda-vissza alapon körmérkôzéses rájátszást vív.
A rájátszás műsora: május 11., szombat: Galócás - Tusnádfürdô; május 15., szerda: Tusnád - Balánbánya; május 18., szombat: Balánbánya - Galócás. A rájátszás visszavágói május 22-én, 25-én és 29-én kerülnek megrendezésre.
Kis foci vb-történet
2002 a világbajnokság éve
(folytatás elôzô lapszámunkból)
Kevesebb mint három hét és elkezdôdik az idei, sorrendben 17. világbajnokság Dél-Koreában és Japánban.
Visszatekintônkben ez idáig - az 1974-es, NSZK-ban megrendezett világbajnoksággal bezárólag - öszszesen tíz vébé döntôjét vettük részletesen (eredmények, góllövôk, az aranyéremért mérkôzô csapatok öszszeállítása) szemügyre.
Az alábbiakban közzétesszük az elsô tíz világbajnokság gólkirályainak névsorát: 1930 - Stabile (argentin) 8 gól; 1934 - Conen (német), Nejedly (csehszlovák), Schiavio (olasz) 4-4 gól; 1938 - Leonidas (brazil) 8 gól; 1950 - Ademir (brazil) 7 gól; 1954 - Kocsis (magyar) 11 gól; 1958 - Fontaine (francia) 13 gól; 1962 - Albert (magyar), Ivanov (szovjet), L. Sanchez (chilei), Garrincha (brazil), Vava (brazil), Jerkovics (jugoszláv) 4-4 gól; 1966 - Eusebio (portugál) 9 gól; 1970 - Gerd Müller (német) 10 gól; 1974 - Lato (lengyel) 7 gól.
Az 1974-es világbajnokság után két évvel, elkezdôdtek a sorrendben 11. világbajnokság selejtezô mérkôzései. Európában, Dél-Amerikában, Észak- és Közép-Amerikában, Afrikában, továbbá Ázsia-Ausztrália térségében zajlottak a selejtezô mérkôzések, amelyeknek végén 14 nemzeti válogatott harcolta ki a világbajnokságon való szereplés jogát.
Mivelhogy Argentína volt az akkor soronlévô vébé házigazdája, az argentínok a rendezô ország, a négy évvel korábbi aranyérmes NSZK pedig a világbajnoki cím védôje jogán nem játszott selejtezô mérkôzéseket.
XI. világbajnokság - 1978, Argentína
Döntô: Argentína - Hollandia 3-1 (1-0, 1-1, 2-1).
Góllövôk: Kempes 2, Bertoni, illetve Poortvliet.
Argentína: Fillol - Olquin, L. Galvan, Passarrella, Tarantini - Ardiles (Larossa), Gallego, Kempes - Bertoni, Luque, Ortiz (Houseman).
Hollandia: Jongbloed - Jansen (Suurbier), Krol, Brandts, Poortvliet - R. van Kerkhof, W. van de Kerkhof, Neeskens, Haan - Rep (Nanninga), Rensenbrink.
Gólkirály: Mario Kempes (argentin) 6 góllal.
A végsô rangsorban: 1. Argentína, 2. Hollandia, 3. Brazília.
Újabb négy év múltán következett a 12. világbajnokság, amelyet ismét Európában, egész pontosan Spanyolországban rendeztek meg. Egyébként ez volt az a világbajnokság, amelyen elôször vett részt 24 csapat. A selejtezôk során ezúttal már 22 nemzeti válogatott küzdött a kijutást biztosító helyezésért.
XII. világbajnokság - 1982, Spanyolország
Döntô: Olaszország - NSZK 3-1 (0-0).
Góllövôk: Rossi, Tardelli, Altobelli, illetve Breitner.
Olaszország: Zoff - Gentile, Scirea, Collovati, Cabrini - Conti, Oriali, Bergomi, Tardelli - Rossi, Graziani (Altobelli, majd Causio).
NSZK: Schumacher - Kaltz, Stielike, K. Förster, B. Förster - Dremmler (Hrubesch), Breitner, Rummenigge (H. Müller), Briegel - Fischer, Littbarski.
Gólkirály: Paolo Rossi (olasz) 6 góllal.
A végsô rangsorban: 1. Olaszország, 2. NSZK, 3. Lengyelország.
(folytatása következik)
Gyergyóalfalu
Labdarúgócsapat alakult
Alighogy befejezték a téli idényt a jégkorongozók - a gyermekcsapat ennek ellenére György József és Máthé Csaba irányítása alatt szárazedzéseken vesz részt -, máris elkezdôdtek a labdarúgás körüli teendôk.
Még ezelôtt a Bucsin Sportegyesület sportbált szervezett, amelyet Portik József, az egyesület elnöke nyitott meg. Köszöntô beszédében többek között elmondta: „A Bucsin SE-t 2000 márciusában alapította egy 24 fiatalból álló lelkes társaság. Mára ez a szám 38-ra növekedett. Azzal a feltett szándékkal volt létrehozva ez a sportegyesület, hogy az Alfaluban egykor aktív és eredményes sportéletet újjáéleszsze, és gyerekeinket újból bevezesse a sportszeretetbe, ami az utóbbi 10-12 évben feledésbe merült... Gyakorlatilag a semmibôl indultunk és még az is nehezítette a dolgunkat, hogy a község jégpályáját nagyon elhanyagolt állapotban találtuk nem beszélve arról, hogy nem volt jégkorong-felszerelésünk sem. Éppen ezért köszönetet szeretnék mondani minden sportegyesületi tagnak, cégnek, magánszemélynek és szervezetnek, akiknek segítségével el tudtuk készíteni az elhagyatott állapotban lévô jégpályát és ugyanakkor sikerült felújítani a létesítmény környékét. A közeljövôben szándékunkban áll egy felnôtt labdarúgócsapat létrehozása, amely a megyei bajnokságban képviselné községünket. Ennek féltétele egy labdarúgópálya kialakítása, amely folyamatban is van, köszönhetôen az egyháznak, az önkormányzatnak, a polgármesteri hivatalnak, a közbirtokosságnak és a Selena Kft-nek.”
A lelkes sportegyesületi tagok azóta a pályát bekerítették, a gyepet rendszeresen öntözik, ez utóbbi munkát Dobai László, Dobai Attila és Portik Szabolcs vállalták. A gyep már egyszer lenyíródott, ezt a munkálatot Paltán Tibor, Horváth Kálmán, Nagy Géza, Portik József és Portik Szabolcs végezték.
Közben kialakult egy 22 tagú focicsapat, amely a tervek szerint ôsztôl Gyergyóalfalut képviselné a Hargita megyei D-osztályú bajnokságban. Az újonnan alakult alfalvi csapat játékosai hetente egy edzésen vesznek részt a gyergyószentmiklósi labdarúgópályán.
Íme a Bucsin felnôttcsapatának játékoskerete: Saitoc János, Laczkó Szabolcs - kapusok; Kurkó János, László István, Bolfă Ioan, Tódor Szabolcs, Horvát Kálmán, Kiss Tihamér, Portik József, Laczkó Nándor, Szakács András, Tódor Lóránt, Kiss Emil, Nagy Géza, Györffy Csaba, Györffy Gábor, Gáll István, Vargyas Szilárd, Majorán István, Baricz Vilmos, Lôrincz Árpád - mezônyjátékosok. Edzô-játékos: Paltán Tibor.
Amint az megtudtuk május 24-26. között a gyergyóalfalvi Falunapok keretén belül megrendezésre kerül a Bucsin Kupa elnevezésű kispályás labdarúgó-torna. A résztvevô csapatok: Kárpáti Sas, Volán, Crazy Boys, Fadd (magyarországi Old Boys csapat) és két helyi együttes.
Tehetségek kerestetnek!
A Gyergyószentmiklósi Progym SK keretén belül Progym 2002 néven labdarúgó-szakosztály alakul, amelynek célja a sportág megkedveltetése a gyerekekkel, akiknek a lehetô legjobb edzési feltételeket tervezik biztosítani. Nem titkolt célkitűzése a labdarúgó-szakosztályt indító személyeknek, hogy városunkban a következô években megfelelô körülmények között nevelkedjen fel egy olyan focista nemzedék, amely már az alapoktól helyesen sajátítaná el és kedvelné meg ezt a szép sportágat. Ekképp lehet csak megalapozni a gyergyói labdarúgás jövôjét. Mindezt azért, hogy majdan elsôsorban helyi játékosok alkotta csapattal és jól képzett utánpótláskorú labdarúgókkal, ismét neki lehessen vágni a divíziós szintű megmérettetéseknek.
Az 1994-96 és az 1992-94-ben született gyermekkorcsoportokat magába tömöríteni szándékozó szakosztály szakmai irányítását Ábrahám Andor, egykori labdarúgó végezné. Az említett korosztályokhoz (6-8 és 8-10 évesek) tartozó gyermekek szülei a 165 131-es (műjégpálya), vagy a 092/ 887804-es telefonszámokon jelentkezhetnek, illetve érdeklôdhetnek a további részletek felôl. A tulajdonképpeni focisulihoz kapcsolódó hírekre, érdekességekre jövô heti lapszámunkban szándékunkban áll visszatérni.
Futóverseny
Május 11-én, szombaton 10.00 órai kezdettel kerül megrendezésre Csíkszeredában a hagyományos, Mindannyiunk Egészségére elnevezésű utcai futóverseny, amelyet a Hargita Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság szervez. A gyergyószentmiklósi érdeklôdôk Gyulai Bélánál, vagy Korpos Lajos tanár-edzôknél érdeklôdhetnek az utaztatás módjáról.
A verseny távja kb. 10 kilométer. Az útvonal: Jégpálya utca - Brassói út - Zsögödi eltérô - Jégpálya utca. Benevezni pénteken délig, naponta 9-15 óra között a sportigazgatóságnál, a verseny napján pedig a helyszínen lehet.
Szomorú valóság:
A tanács nem támogatja a sportot
A legutóbbi rendes havi tanácsülés elôtt kiadott munkadosszié többek között tartalmazza a 2001-es évben lezajlott helyi sporttevékenységekrôl szóló tájékoztatót is, amelyet Buslig Gyula sportreferens állított össze.
Mindjárt az átfogó tájékoztató elején kiderül, hogy minden évben össze volt állítva a helyi tömegsport-rendezvények évi programja, de a költségvetésbôl nem jutott pénzalap ezek támogatására, holott a 2000-ben megjelent - 69-es számú - Sporttörvény kimondja:
3. cikkely - Az önkormányzatoknak kötelességük támogatni a tömeg, illetve az élsportot, ugyanakkor biztosítani kell a helyi közösségeken belül a testnevelés gyakorlásához szükséges feltételeket;
67. cikkely - A sporttevékenységek bevételei, illetve költségei a helyi költségvetésbe foglalódnak.
Mivelhogy a helyi költségvetésbôl nem támogatták a sportéletet, nem maradt más hátra, mint pénzt gyűjteni a „koldulás” módszerével - olvasható a tájékoztatóban, amely kitér a támogatókra is. A sok hiányossággal kibocsátott „szponzorizálási törvény” arra kényszeríti a támogatókat, hogy saját zsebükbôl támogassák a sportot. Számos városban és településen a törvény keretein belül sikerült bevezetni és meghonosítani az úgynevezett sport- és kultúrailletéket. Városunkban is volt hasonló kezdeményezésre példa, de a sportreferens javaslatát a városi tanácson belül működô Kultúra és Sport Szakbizottság elvetette.
2001-ben a felnôttjégkorong-, illetve a labdarúgócsapaton kívül egyik sportág sem kapott támogatást az önkormányzattól. Tavaly az élsportban elért kiemelkedô eredmények gyengébbek voltak, mint a korábbi években. A helyi Iskolás Sport Klub sem áll fényesen az anyagiak terén. Nem tudtak korszerű sportfelszereléseket vásárolni, emiatt számos versenyen nem tudtak részt venni. Szertornászaink házatáján sem szívderítô a helyzet, mert a legjobb szakemberek az évek során nemcsak a várost, de az országot is elhagyták. A gyermek- és a különbözô ifjúsági korcsoportú jégkorongcsapatok számára nem voltak bajnokságok szervezve.
2001-ben tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a Bucsin-tetôn a Gyergyói Símaraton, amelynek több mint 100 résztvevôje volt. A símaratonon induló és 11 korcsoportban díjazott amatôr- és hivatásos versenyzôk Hargita, Kovászna, Fehér, Maros és Beszterce megyékbôl érkeztek a Gyergyói-medencébe. Számszerint 45 gyergyói versenyzô vett részt a megyeszékhely közelében lévô Suta-tó melletti maratonon, ugyanakkor számos gyergyói sportkedvelô volt jelen a Mindannyiunk Egészségére elnevezésű, Csíkszeredában megrendezett futóversenyen. Hasonló rendezvényre került sor a szovátai Medve-tó környékén, ahol szintén számos gyergyói állt rajthoz.
A tavaszi vakációban megrendezésre került az általános iskolák közötti városi minifoci-bajnokság, ez a mérkôzéssorozat arra volt jó, hogy kiválogatódjanak a tehetséges gyerekek, akik a Jövô ifjúsági csapataiban fejleszthetik tudásukat. Városi szinten került megrendezésre a kispályás labdarúgó-bajnokság, amely száznál is több sportágkedvelôt mozgatott meg.
Irányítottam és megtaláltam azokat a személyeket - fogalmaz Buslig Gyula -, akik támogatták a felnôtt labdarúgócsapatot, amely a megyei bajnokság megnyerése után feljutott a C-osztályba. Azon lelkes emberek, akik a csapat mellé álltak, egy idô után csalódtak a város vezetôségében, s ennek az lett az eredménye, hogy félreálltak a csapat mellôl. Tavaly decemberben néhány egykori sportoló újra akarta gyújtani a helyi labdarúgóélet lángját, de nem kapták meg a város részérôl az igényelt támogatást. A városi tanács a helyi költségvetésbôl azért nem támogatta ezeket az embereket - olvasható a sportreferens jelentésében -, mert úgy vélték nem megbízhatóak.
A továbbiakban szó esik az ökölvívók számára szervezett Gyilkostó Kupáról, a Gyermeknap keretében szervezett sportrendezvényekrôl, a városunkon is áthaladt Románia Kerékpáros Körversenyrôl. Végül két táblázat zárja a jelentést, amely a 2002-ben tervezett sportrendezvények és ezek költségeit foglalja magába. A „Mindenki Sportja” elnevezésű rendezvények idei tervezett költségvetése 128 millió lej, míg a testvérvárosokkal közösen szervezett sportrendezvények hozzávetôleges költségvetése 145 millió lejt tenne ki.
A városi tanács mindehhez anyagilag nem járul hozzá.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk
Melyek az öregség elsô jelei a férfiaknál?
- Ha alul vagyok, fulladok!
- Ha felül vagyok, szédülök!
- Ha oldalt vagyok, nem látom a tévét!
* * *
Blondy barátnôje kérdezi az éjszakai bárban:
- Mi történt veled? Még soha nem láttam, hogy ilyen sok sört ittál volna.
Blondy vidáman válaszol:
- Ah ne is mond, ez az új intimbetét fantasztikus, még a torkom is kiszárad tôle.
* * *
A problémamegoldás titka: megtalálni azokat, akik majd megoldják.
* * *
A részeg a buszon üvöltözik.
- Ti hülyék! - üvölti a baloldalon ülôknek, majd a jobboldaliakhoz fordul.
- Ti nôcsábászok!!!!
Erre egy férfi felháborodottan jegyzi meg.
- Ez hallatlan, vegye tudomásul, tizenöt éve élek a feleségemmel, és még sohasem csaltam meg ôt.
- Tényleg? Akkor ülj át a másik oldalra!
* * *
- De jó színben van, mama! Modelt állhatna egy kínai festônek.
- Miért éppen kínainak?
- Mert azok festenek sárkányokat...
* * *
Az oktatási miniszter elmegy a borbélyhoz. Mikor belép, a borbély felkiált:
- Jó napot kívánok, drága miniszter úr!!! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze miniszter úr, tudja, én azelôtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegôdtem fodrásznak.
Kész a mestermű, a miniszter megy haza taxin, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, drága miniszter úr!!! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze miniszter úr, tudja, én azelôtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegôdtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jaj, aranyos drága miniszter úr! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony, meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jaj, dehogy, drága miniszter úr! Én még mindig az vagyok, csak lyukas órám van.
* * *
- Mondd komám! Te mirôl tudnál könnyebben lemondani: a borról vagy a nôkrôl?
- Hát ez mindig az évjárattól függ!
* * *
- Mi lesz a medvébôl, ha elüti a vonat?
- Mackóalsó és mackófelsô.
* * *
Színházból való távozáskor a férj a feleségének:
- Azért ez túlzás, igazán nem kellett volna 100 000 lej borravalót adni a ruhatárosnak!
- Ennyit igazán megérdemelt. Nézd milyen csodálatos nercbundát adott!
* * *
Egy takarítónô feljelentést tesz a rendôrségen, hogy a munkahelyén megerôszakolta egy férfi a folyosón.
- És nem tudott elmenekülni? - kérdezi a rendôr.
- Hogyan menekülhettem volna el? Jobbról fal, balról fal, mögöttem a férfi, elôttem meg már föl volt mosva!
* * *
Egy hölgy letérdel a gyóntatószékbe és közli:
- Tisztelendô atyám, én vétkeztem. Hiú vagyok.
- És mond gyermekem mire vagy hiú?
- A szépségemre atyám. Ugye ez bűn?
- Nem bűn, gyermekem, csak túlzás.
* * *
- Miért nem lehet a tengervizet palackozni?
- Mert dagálykor kilöki a dugót.
* * *
- Kisfiam, mit mondott apád, mikor leesett a lépcsôkön?
- A csúnya szavakat kihagyjam?
- Természetesen.
- Akkor semmit.
Horoszkóp
május 9 - 15.
KOS (III.21-IV.20.)
Ez nem a visszavágások hete! Önuralomra lesz szüksége, még egy kicsit szorítsa össze a fogát, és ne feledje, hogy csak az érett gyümölcsöt érdemes leszakítani. A Vénusz a Kosban mozogva adja az erôt, hogy idomuljon mindenféle „nem tetszik” helyzethez, de lesz a héten valamilyen kényes pénzügye is.
BIKA (IV.21-V.20.)
Önnél mi a plusz, mennyivel emberibb, mint mondjuk egy mókus vagy egy fekete párduc? Nem más ez, mint egy kis önvizsgálat, amire most leginkább az újhold inspirálja. Tisztelje önmagát sokkal jobban, különben tehetsége, briliáns ötletei köddé válnak.
IKREK (V.21-VI.21.)
Mondjon igent egy kedves felkérésre, mert bár verejtékben nem lesz hiánya, soha többé nem kell krajcároskodnia. Közben pedig szabaduljon meg a szemellenzôtôl, és vegye észre, hogy csapda készül önnek, három irigye is eszeveszetten „dolgozik” rajta.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Nincs körülbeszélés, nincsenek vakvágányok, egyértelműen igent vagy nemet kell mondania egy olyan ügyben, amelyet még szívesen elodázgatna. Tudja ön jól, hogy a végtelen kivételével mindennek eljön a vége.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Sokszor vágyódik luxuséletre, nagyon szeret arról ábrándozni, hogy mit csinálna, ha sok pénze lenne. Az biztos, hogy legelôször bajba jutott rokonain segítene, és az is biztos, hogy nem sokáig tranzitolna önnél a pénz. Okosan, jól kamatozóan befektetné.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Segítôen állnak a csillagai. Jön ugyan egy vad szerelem, de ön jó „idomár”, megszelídíti a „harapóst”. A Vénusz-Jupiter kvadrát jele, hogy pazarlással vádolja elsô számú kedvesét, s példabeszédeket mond neki. Kedves dolog a „presbiteri” tevékenység, de kedvese átlát a szitán.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Ha ön férfi, a héten látványosan igazolhatja Spencer mondását: „Legtöbb bajunkat a nôk okozzák, de ôk is orvosolják.” Ha ön nô, akkor eressze hosszú kötélre a párját, hadd evickéljen kicsit a zavarosban, majd meglátja, hogy mennyire siet vissza a „tiszta forráshoz”!
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
A keddi Hold-Mars szextil mutatja, sokkal több önben az ész, a szellemiség és a fantázia, mint amenynyit termôvé tud tenni. Ezernyi gátja van annak, hogy jobban érvényesüljön, mindenekelôtt az, hogy valaha kitalálták a fônökséget, a határidôket... megannyi embert megalázó kordont!
NYILAS (XI.23-XII.22)
E héten ön megveti az álmodozókat, a romantikázókat, azt álltja, hogy hinni csak a lottóban lehet. Csábításban viszont verhetetlen, kevesen tudnak ellenállni önnek. Aki mégis visszahúzódik, annak káposztalé folyik az ereiben vagy tegnap volt az esküvôje. Az erôszakot nem szereti.
BAK (XII.23-I.20.)
Vénuszi üzenet: tisztelje jobban a szerelmet! Néha bizony játéknak tekinti, mint ahogy a kanapét is kísérleti műhelynek. Csak akkor csodálkozik rá a világra, amikor a „prototípus” már ott gôgicsél a kiságyban. Fontos, hogy elôre gondolkodjon!
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Jelen idôszakban a legnemesebb emberi eszméket védelmezi és közvetíti, s azon munkálkodik, hogy megvalósítsa azokat. Hétfôi Hold-Uránusz konjunkció szerint ez nem egyszerű feladat, mert új, váratlan események bukkannak fel az életében.
HALAK (II.20-III.20.)
Van egy szívbéli ügye, amit nagyon szeretne tisztába tenni, aztán fölállni a pódiumra és azt mondani: „Na ugye, hogy nekem lett igazam!” Hétfôn már tudja, hogy jól sejtette a dolgokat, elmúlnak az idegfeszítô napok és talán már aludni is tud éjszaka, nem csak forgolódni.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2002
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|