Erdôk, rétek aranya

           Sokszor elgondolkodtam azon, hogy ôseink miért itt telepedtek meg, ezen a magasföldön, a hegyek közvetlen közelében, ahol bizony a zord természet nemegyszer állítja próba elé az itt meghúzódót. Ezt talán teljes egészében csak most, rövid szabadságom alatt értettem meg.
           Majdnem kéthetes szabadidômet természetjárásra fordítottam, hiszen ennél jobb kikapcsolódást el sem tudok képzelni. Régi természetjáró, gombászó, gyűjtögetô vagyok, és mégis a közelmúlt kirándulásai tapasztaltatták meg igazából az elôdök döntésének igazát. A természet teljes kincsesháza tárult elém. Dús füvű legelôk. Sejtelmesen suttogó fenyvesek. Csobogó, tiszta hegyi patakok. Fenséges sziklaormok. Harmattól csillogó rétek. Szökellô ôzek, röfögô vaddisznócsordák, gyors pisztrángok, magasba szárnyaló sasok. A figyelmes tekintet jutalmai. De ez még csak a nagy panoráma.
           Az apróbb részletek csak közelebb lépve tárulnak szemeink elé. A gyűjtögetô ôseink éléskamrája nyílik meg. Minden fa alatt más és más meglepetés. Hirip, sárga rókagomba, ôzláb, piruló galóca, jó szagú csiperke. A csutakosban, erdô szélen kacér erdei eprek kívántatják magukat. Bólogatva mutatják az utat a málnavész felé. A zamatos málnaszemek parádéja még nem zárja az elôadást. A pirosló málnabokrok mögött fekete kokojzás dombocskák hullámzó vonulatai nyúlnak fel a hegygerincig. Útközben a feketébôl vérszínűre váltanak a szemek, és a tetôn már a piros kokojza harangozza be az ôszt. Megannyi szín, megannyi forma.
           Az erdô nemcsak menedéket, építôanyagot, tüzelôt ad, hanem a vadat, halat, gombát és a vadon gyümölcseit is nekünk szánja. Ôseink az erdôvel az életet választották. Tudták, hogy itt örökké lesz ház, tűz és élelem. Jól döntöttek.
           Ezt a gazdagságot kellene a javunkra fordítsuk, de ne úgy, hogy mások arassák le a javát. A fát, a zöld aranyunkat már eléggé elkótyavetyéltük. Most kellene lépni, hogy ne járjunk ugyanígy az erdei gyümölcsökkel, a gombával, a gyógynövényekkel is. Sajnos, a folyamat már megindult. Egyre több a gombabegyűjtô és szállító. A szűkös idôkben még 150 000 lejt is adnak egy kiló hiripért. Képzeljék el, hogy még így is nagyon megéri ezzel az üzletággal foglalkozni. Hát akkor most, mikor az elsôosztályú vargánya kilójáért 10 000 lejt ha fizetnek? Nem csoda, hogy minden évben több és több külföldi üzletember lát neki a „gombaszakmának”, hiszen nyugaton a természetes helyén szedett gomba dekájáért többet adnak, mint itthon több kilóért.
           Ezt az üzletet a helyi önkormányzat kellene a kezében tartsa. A sok testvérvárosi látogatás során biztos kerülne egy-két üzletember, aki segítene a külföldi partnerszerzésben. Munkaerôben sincs hiány. Meggyôzôdésem, hogy így a város nagy jövedelemre tenne szert. S még nem beszéltünk a málna, a fekete és a piros áfonya, a gyógynövények begyűjtésérôl, értékesítésérôl...
           A kincsek itt vannak a közelünkben, csak legyen szemünk, hogy meglássuk, és kezünk, hogy felszedjük azokat.
Ábrahám Imre

Büntetést a titkárnak

           Értesüléseink szerint a következô tanácsülésen egy rendhagyó határozattervezetrôl is szavazni fognak az önkormányzati képviselôk. Rendhagyó, hisz egy személy, Nagy István titkár megbüntetését kérik.
           A tizenhárom tanácsos által aláírt határozattervezet indoklásában szerepel: büntetés jár a titkárnak, ugyanis súlyos törvénysértést követett el, inkább akadályozza, mint segíti a tanács munkáját, és többször is kiviláglott, hogy hiányos a törvényismerete.
           A tervezet elfogadásához kétharmados többség szükségeltetik, s ha megszavazták, a prefektus feladata eldönteni, mire bünteti Nagy Istvánt. Mint ismert, a legsúlyosabb büntetés a titkár állásából való felfüggesztése lenne.
Balázs Katalin

Meghalt Mekkencs, a vajda

           Az elmúlt hét közepén kísérték utolsó útjára a hetvenöt éves Gábor Jánost, akit mindenki csak Mekkencsnek nevezett, és ô volt a rokolyások bulibása, vajdája. A több, mint négy évtizedes vajdáskodás során nevet szerzett magának, a temetési körmeneten véget nem érô sorban kísérték szerettei. Jöttek ôt búcsúztatni a környezô településekrôl, Szászrégenbôl, Marosvásárhelyrôl, sôt Magyarországról is. A kalaposok, színes rokolyások száma több, mint négyezerre rúgott, mondják a hozzátartozók, s hozzáfűzik, hogy sokan voltak olyanok, akik a temetôben várakoztak. A végtisztességre érkezôk toron is részt vettek. A szomszédban terítettek a magyar embereknek, mert a szomszédok mindenben segítettek, a vajda udvara a „rokonokkal” volt tele.
           - Úriember volt, nem cigány - mondja özvegye, akit népes családja körében a Kápolna utcai házában kerestünk fel. - A csendôrök kisegítôje volt, ô volt a séf a cigányoknál; megbékítette a veszekedôket. Nem verte a népet, csak a szájával ijesztette.
           Úgy tűnik, fia, Mátyás lép apja nyomdokaiba, hisz közel tizenöt éve segítette munkájában. De minden hiába, a cigányok azt vallják, sosem lesz még egy olyan bulibás, mint amilyen az öreg Mekkencs volt.
           - Nemes ember volt, csak enynyit írjon róla - kért a lánya, és szomorúan nézte az apja hajdan készült fényképét.
Balázs Katalin

Tízéves a helyi televízió

           Immár tíz éve szolgálja helyi televíziónk a város lakosságát, kitart mellette jóban-rosszban, tájékoztat, felhívja a figyelmet a történésekre, véleményünket kérdezi...
           Az elkövetkezendô hetekben bemutatjuk a szerkesztôséget, szólunk a múltról, jelenrôl, jövôrôl.
           Ezúttal a lakosság véleményét közöljük a születésnapját ünneplô helyi tévé műsorairól.
           V.I., 36 éves, villanyszerelô: Rendszeresen nézzük az adásokat a családommal. Határozottan fejlôdtek az évek során. A gyergyói életrôl tájékoztatnak, ezért is nézem rendszeresen a híradót. Amit még nagyon szeretek és érdekesnek tartok, az a Kavalkád.
           Pap Dorottya, 15 éves, tanuló: A hírekben túl sokat ismételnek. Az Oázist szeretem, mert igazán nekünk, fiataloknak szól. Zsiga a kedvencem a TVS-tôl.
           Gergely Margit, 60 éves, nyugdíjas: Van, aki nem találja jónak, de szerintem megfelelô. Habár lekötnek az otthoni teendôk, amint idôm engedi meg-meg nézek egy-két adást. A zenés üzenetek tetszettek nagyon, azt mindig figyelemmel követtem. Sajnos, most már nincs ilyen.
           M.J., 17 éves, tanuló: A helyi műsorokat szeretem, fôleg az Oázis tetszik. A sporttal viszont többet kellene foglalkozni.
           Zöld Pál, 53 éves, nyugdíjas: Néha jó, máskor gyengébb a TVS műsora. Kell a városnak egy csatorna, hogy az emberek tudjanak tájékozódni. A képújságot tartom nagyon szükségesnek. Csak azt nem értem, hogy miért kell adásaikat keverjék magyar adók műsoraival?
           Csergô Lajos, 58 éves, nyugdíjas: Két éve költöztem Gyergyószentmiklósra, azóta figyelem a TVS műsorait. Öszszehasonlítva más csatornával, lényegesen gyengébbnek minôsíteném. Minden téren fejlôdniük kellene. Túl sok a politika, inkább dolgozni kellene, mint politizálni.
           Burián Emôke, 17 éves, tanuló: Gyengének tartom a helyi műsorokat. Feszültek a bemondók, mindig olyan komolyak. Több humorra volna szükség, fiatalosabb műsorokra.
           Csibi Mária, 49 éves, laboráns: Nincs idôm televíziót nézni, ritkán kapcsolom be a készüléket. A híradó azért jó, mert „témába teszi” az embereket.
           M.E., 51 éves, munkanélküli: Ahogyan idôm engedi, megnézem a híreket, mert tömören, velôsen értesítenek a fontosabb eseményekrôl. Úgy látom sokat fejlôdött a helyi televízió az elmúlt évek során.
           M.L., 19 éves, egyetemista: Sajnos a gyergyói ember nem figyel eléggé oda a TVS-re, érdektelenség jellemzi a lakosságot. Nem nagyon járok ki és, ha utólag is, de legalább tudomást szerzek az eseményekrôl.
           Nagy Katalin, 32 éves, háziasszony: Boldog születésnapot a TVS-nek! Nagyon örvendek, hogy van helyi televíziónk. Persze nem tökéletes, vannak botladozások, de a lényeg az, hogy rólunk szól, gyergyóiakról.
Gáti Gabriella

Külföldi taps a Figurának

           Magyarországi, nyári turnéja során négy helyszínen lépett fel a Figura Stúdió Színház A helység kalapácsa darabbal. Hazatérve az igazgató, Szabó Tibor számolt be minderrôl:
           - Augusztus 3-11. között négy helyszínen tartottunk elôadást: Várpalotán a Thury-várban, Nagyvázsonyban a Kinizsi-várban, Zsámbékon és Budapesten a XVII. kerületi Gózon Gyula Kamaraszínház vendégeiként. Jóhangulatú, sikeres turnéról számolhatok be, nagy sikerük volt elôadásainknak. Persze, a turné nekünk egy fillérünkben sem került, az összes költséget a meghívó felek és a Kulturális Alapprogram támogatta. Jó kapcsolat köttetett a színházakkal; a veszprémiek megígérték, hogy ezután minden évben besegítenek a nyári turné költségvetésébe, a XVII. kerületiek, lévén befogadó színház felajánlották, hogy ha a két testvérváros vezetôsége is besegít, évente legalább egy darabot elvihetünk bérletes elôadásukra.
           Szabó Tibor azt is elmondotta, hogy volt, mit tanulni a meghívóktól akkor is, ha a színházak helyzete merôben különbözik. Így például ellestek egy mecénás-szerzô módszert, amit valószínű a Figura is ki fog próbálni.
           A turnéról hazatérve a színházigazgatónak is szemet szúrt az, amire sokan felkapták a fejüket, hogy a művelôdési ház új megnevezésében a Figura Színház mindig másként szerepel, hol egy zárójel csúszik be, hol az és marad le.
           - Megvallom, sziszegek, amikor látom - mondotta Szabó Tibor.
           - Tartok attól, hogy például pályázatoknál hátrányos lehet, hogy a Figura Társaság mellett most egy harmadik intézmény is használja a Figura nevet. Még a jobbik eset, ha a pályáztató magyarázatot kér, de félek, hogy a zavar miatt mi, akik már bejárattunk egy kapcsolatrendszert, elesünk bizonyos támogatásoktól, ami számunkra létkérdés. Ebben a zűrzavarban nekem az lenne a javaslatom, hogy ha már nem adtak lehetôséget, hogy az intézményt adminisztráljuk, pedig vállaltuk volna az összes terhével és nyűgével együtt, akkor működjön úgy az új intézmény, mint városi művelôdési központ, a Figura név használata nélkül. A dolgok alakulása ugyanis azt sugallja, hogy az fog bekövetkezni, amitôl mi a legjobban féltünk, hogy valamilyen formában bekényszerülünk abba az épületbe, s sorsunk alakulásáról az ottani vezetôség fog dönteni, egyenlô jogokat élvezünk majd az amatôr csoportokkal. Nem gyôzöm hangsúlyozni: a Figura Stúdió Színház egy professzionális szinten működô intézmény, mely bel- és külföldön nevet szerzett magának, ezt figyelembe kell venni, és éppen emiatt kell másként kezelni, mint bármely amatôr, műkedvelô csoportosulást.
Balázs Katalin

Fellebbezés van, új vizsga nincs

           Egy héttel ezelôtt írtunk arról, hogy a múzeumnál lezajlott a versenyvizsga, melynek eredményeként kiderült, ki lesz az új muzeográfus. Akkor hárman versengtek az állásért, s azt is az önök tudomására hoztuk, hogy egy személy, aki második lett a megmérettetésen, Gál Éva Emese fellebbezett.
           A további fejleményekrôl Gál Éva Emese távolléte miatt csak a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatónôjétôl, Lukács Máriától érdeklôdhettünk.
           Az igazgatónô közölte tehát velünk, hogy a Gál Éva Emese által benyújtott fellebbezésben két pont szerepelt: az, hogy a bizottság nem vette figyelembe a legfelsôbb végzettséget, valamint az, hogy a szóbeli vizsgára egyenként hívták be a jelölteket, így nem tudták egymást ellenôrizni.
           Lukács Mária a bizottság tagjaival egyeztetve megválaszolta a fellebbezést:
           - Az elsô pontra azt válaszoltam, hogy a bizottság elfogadta jelentkezését annak dacára, hogy nem rendelkezett érvényes szakképesítést igazoló aktával.
           Ugyanis a Gál Éva Emese által benyújtott okmányon az szerepelt, hogy elvégzett egy egyéves továbbképzést ugyan, de az 1986-1990 között volt érvényes. A másik jelöltnek pedig az egyetemi végzettsége mellett volt két olyan oklevele, mely szerint az egyetemi oktatás keretén belül muzeográfusi illetve muzeográfus-informatika képesítést szerzett. Így ha a kiírásban megjelöltük volna elônyként a legfelsôbb végzettséget, amit nem tettünk, akkor sem ô lett volna az elsô helyen. A fellebbezés második pontjára csak azzal érveltem, hogy kétség sem férhet a vizsgáztatás tisztaságához, ugyanis a teremben a szóbeli vizsga idején jelen volt a jegyzôkönyvvezetô, aki nem lévén a bizottság tagja, független tanúnak számít.
           A vizsgáztató bizottság tehát nem látja indokoltnak a vizsga újraszervezését, úgy tartják, a jelentkezôk közül a legjobbat választották ki, aki nemsokára elfoglalja a frissen létrehozott muzeográfusi állást.
Balázs Katalin

Közúti üldözés után:
Elfogták a Neamt megyei ámokfutót

           A városi rendôrségen Coşa Emil százados, parancsnok-helyettes tájékoztatott az alábbi, rendkívüli esetrôl. Ebbôl kiderül, hogy ma már nálunkfelé sem újdonság egy gépjármű eltulajdonítása, illetve az így megszerzett autóval történô közúti száguldozás. Az emberi életeket veszélyeztetô, ez idáig csak a filmekben látott hajmeresztô „vállalkozás” az elmúlt hétvégén a szomszédos Neamţ megyében kezdôdött és városunkon keresztül haladva Marosfô körzetében ért véget.
           Augusztus tizedikérôl tizenegyedikére virradó éjszaka a városi rendôrség szolgálatos altisztjét arról értesítették, hogy körözik a Piatra-Neamţ municípumban néhány órával korábban eltulajdonított NT-16-LAU rendszámú Daewo Cielo típusú személygépkocsit. A telefonon érkezett tájékoztatást követôen a városban éjszakai szolgálatot teljesítô rendôrök jelezték, hogy a keresett jármű Gyergyószentmiklós körzetében van. Ezek után a Gyergyószárhegy - Gyergyószentmiklós közötti útvonalon betájolt és közlekedô autót a közlekedésügyi rendôrök próbálták megállítani. Nem sok sikerrel, hisz a szabályos, megállásra felszólító jelzés ellenére a szóban forgó jármű tovább haladt. Látva a történteket Hîrlav Ţifrea Viorel és Mazdrag Nicuşor ôrmesterek - az elôbbi saját tulajdonú autójával -, továbbá a Ioja Viorel és Popa Gioni Daniel ôrmesterek alkotta járôr üldözôbe vették a körözött járművet. A városon áthaladva az üldözés Tekerôpatak irányában folytatódott. Közben fokozódott az üldözött, illetve az ôt üldözô járművek sebessége. Ennek következtében a Marosfôn keresztül száguldó Cielo ismeretlen személyazonosságú vezetôje megijedt - amint az utóbb kiderült -, amikor megpillantott egy az út bal oldalán álló személygépkocsit, amelyrôl azt feltételezte, hogy a rendôrök azon a ponton útelzárást szándékoznak végrehajtani. A 100 km-es óránkénti sebbeséget is meghaladó gyorsaság közepette a kormánykerék hirtelen történt elforgatása következtében a Cielo 360 fokos fordulatot írt le az aszfalton, majd tovább száguldott Csíkszentdomokos irányába.
           Néhány kilométerrel Csíkszentdomokos elôtt sikerült csak a Hîrlav Ţifrea Viorel által vezetett VW Golfnak beérnie a Cielót. Ekkor Mazdrag Nicuşor ôrmester szolgálati fegyverét használva háromszor a levegôbe lôtt, és ez az ismételt „felszólítás” hatásosnak bizonyult, hisz a Cielo végre megállt. Az autóvezetôt ôrizetbe vették és kivizsgálás céljával a gyergyói rendôrségre szállították.
           A Cielót vezetô egyén személyazonosságának megállapítása után kiderült, hogy a száguldozó járművet a 23 éves, Chirilă Viorel Florin Piatra Neamţ-i lakos vezette. Kiderült ugyanakkor az is, hogy az említett fiatalember korábban háromszor volt börtönbüntetésre ítélve autólopás miatt. Chirilă Viorel Florin szombaton este, 22.45 óra körül Piatra Neamţ municípiumban egy Cielo típusú személygépkocsi taxis-tulajdonosát arra kérte, hogy szállítsa ôt az egyik diszkóba. Elôre fizetett, hisz a taxisnak százezer lejt adott. Útközben a taxis megállt tankolni és ekkor az utas arra kérte, hogy hagyja az autóban az indítókulcsot, mert zenét szeretne hallgatni a járműben lévô kazettofonon. A tankolást követôen, amikor a taxis besietett, hogy fizesse ki az üzemanyagot, az utas a volánhoz ült és eltűnt az éjszakában. A municípiumban történt autókázás után a fiatalember úgy döntött: felkeresi Brassóban élô rokonát. Útközben a járműrôl eltávolította a jellegzetes taxi jelzéseket és megállt a Gyilkostónál, ahol kávét ivott. Városunkba érve tankolt a Petrom-benzinkútnál, ám ekkor már értesítve voltak a gyergyói rendôrök.
           Amint arra fény derült a NT-16-LAU rendszámú Daewo Cielo-típusú taxit eltulajdonító egyénnek nem volt hajtási engedélye és ittasan ült a volánhoz. A gyergyói rendôrök az ügyet átadták Neamţ megyei kollégáiknak, akik elkezdték a további kivizsgálást. A száguldó fiatalembert felelôtlen - gyanútlan emberek életét veszélyeztetô - tettéért, a hasonló esetekben alkalmazásra kerülô törvények értelmében akár 15 évnyi szabadságvesztésre is ítélhetik.
Rokaly Zsolt

A rendôrségrôl

           Elôzetes letartóztatásban kezdôdött el kivizsgálás a 38 éves G. Károly gyergyószentmiklósi lakos ellen, akit többrendbeli lopással gyanúsítanak. Az említett egyén folyó év április 26-án szabadult a börtönbôl. Az ezt követô idôszakban többek között behatolt P. József lakásába, ahonnan 10 millió lej értékben használati tárgyakat tulajdonított el. Ugyanakkor B. József udvaráról elkötött két lovat, majd egy parkoló autóból halászfelszerelést és cserealkatrészeket tulajdonított el. Július 10-én, Várpatak környékén feltörte L. József személygépkocsiját, amelybôl eltulajdonította a rádió-kazettofont, az akkumulátort és egyéb értékes tárgyakat. Amint az a kivizsgálás során kiderült, az említett egyén testvérével, a 27 éves B. Tamás Zoltánnal május 25-én behatolt az alfalvi R. Julianna házába, ahol tettlegesen bántalmazták a hölgyet. G. Károlyt július 26-án vették ôrizetbe.
Rokaly Zsolt

Pótérettségi, és-kisérettségi

           * Mint ismert, idén az érettségi központokban zajlott. Városunkban egyetlen helyen, a Salamon Ernô Elméleti Líceumba gyűjtötték össze a Gyergyói-medence középiskoláinak végzôs tanulóit. Már írtunk arról, hogy pótérettségire megyénkben csupán egyetlen helyen lehet beiratkozni, éspedig Csíkszeredában, a Venczel József Faipari Szakközépiskolába. A héten már meg is kezdôdtek a pótérettségi vizsgái. Hétfôn, kedden a román szóbeli vizsgákra került sor, szerdán, csütörtökön az idegen nyelv, míg péntek, szombaton a magyar nyelv került terítékre, szintén szóbeli megmérettetés formájában. Vasárnap a tanulók pihennek, hiszen az írásbeli vizsgák csupán hétfôn, augusztus 19-én kezdôdnek a román nyelvvel. Kedden, vagyis 20-án a magyar nyelvbôl, míg szerdán a szaktantárgyból mérik fel tudásukat, és csak utána jön a választott tantárgy. Mint megtudtuk, Hargita megyébôl összesen 198 tanuló iratkozott be a megmérettetésre.
           * Majdnem a fent említett idôszakban kerül sor a pótkisérettségire, vagy ismertebb nevén a pótabszolváló vizsgára is. Mint azt megtudtuk, medencénkben csupán a Fogarassy Mihály Általános Iskolában tartják az újabb vizsgasorozatot a nyolcadik osztályt végzett tanulók számára. Gáll Árpád, a tanoda aligazgatója tájékoztatott a részletekrôl. Tôle tudtuk meg, hogy a pótkisérettségire augusztus 14-16. között lehet beiratkozni. Az elôzetes, megyei tanfelügyelôségtôl származó adatok szerint 137 beiratkozóra lehet számítani, ugyanis enynyi a száma azon medencebeli gyerekeknek, akiknek nem sikerült az elsô fordulóban letenni vizsgáikat. Azonban ez a szám nagyobb is lehet, hiszen nincsenek benne azon tanulók, akiknek tavalyról maradt el az abszolválásuk, és azon gyerekek sincsenek beleszámolva, akik a pótvizsgáik miatt nem vehettek részt az elsô fordulóban. Mint ismert, a nyolcadik osztályt végzett tanulók ingyen két alkalommal jelentkezhetnek a kisérettségire, a harmadik alkalommal már 300.000 lejt kell fizetniük azért, hogy megpróbálhassák a vizsgák sikeres letételét. A pótkisérettségi programja a következô: augusztus 19-én kerül sor a román nyelv és irodalom, 20-án a matematika, 21-én a románok történelme, illetve Románia földrajza, és augusztus 22-én, csütörtökön a magyar nyelv és irodalom vizsgákra. Az összes vizsga írásbeli lesz. Augusztus 26-án lesznek meg az elôzetes eredmények, és még ugyanaznap be kell nyújtania a fellebbezését annak, aki nincs megelégedve jegyével. A végleges eredmények kihirdetésére 26-án kerül sor. A vizsgázó tanulókat fél kilencre várják az iskolához, hiszen az írásbelik kilenc órától kezdôdnek, és két órát tartanak. A felügyelôk a Fogarassy Mihály Általános Iskolából, a Kós Károly Általános Iskolából, a Salamon Ernô Gimnáziumból és a Batthyány Ignác Szakközépiskolából kerültek ki.
Barabás Alpár

Egy évfordulós találkozó margójára

           Valóban dicséretes és felemelô találkozókat szervezni e rohanó világban, különösen akkor, ha népies értékeink ápolásáról, továbbadásáról van szó.
           Ezért a hagyomány-tisztelôknek, műkedvelôknek csak örvendeniük kéne, és lelkesen részt vállalni a rendezvények kivitelezésében, ha másként nem, csak tiszta résztvevôként is, egy-két jóindulatú tanáccsal, észrevétellel, sôt anyagi támogatással.
           De sajnos, egyik szemünk nevet, a másik pedig szomorú, mert a szervezôk a nagy szervezésben megfeledkeztek azokról a lelkes kollégákról, akik több éven át tettek azért, hogy ezek a rendezvények ma létrejöhessenek.
           Ez történt az augusztusi Testvérvárosok Néptánc Találkozóján is, ahol többek között a Hóvirág Néptáncegyüttes 30. évfordulóját is „ünnepelték” a „maiak”. Bizony, szomorú látvány volt, amikor a gálaelôadás elôtt a régi táncosok, énekesek, a dereshajú apukák, sôt, nagyapukák sóhajtozva, kérdô szemekkel kerülgették messzirôl a színpadot, mert nekik még egy meghívó sem jutott, netán egy-két figura vagy dalszöveg, góbéság azon a színpadon, melyen sok éven át öregbítették a székely folklór hírnevét. Még akkor nem is léphettek színpadra külföldön. Itthon kellett ropni a táncot a városoktól a legeldugottabb falvakig télen, nyáron.
           Ez van, uraim, elvárjuk, hogy mások tiszteljenek, értékeljenek? Mi egymást nem tiszteljük annyival, hogy legalább tízévenként „kezet fogjunk”?
           A jövôre nézve csak biztathatjuk a mai fiatal hagyományôrzôket, hogy jobban tiszteljék az elôttük járókat.
           Kívánunk mindannyiótoknak erôt, egészséget és jó munkát, sikeres elôadásokat, sok-sok tapsot az elkövetkezô harminc évben.
           A „veterán” hóvirágosok nevében.
Danaliszyn József

„Nem csak a húszéveseké ...”

           „Ha még egyszer húsz éves lehetnék...” - sóhajtunk fel, mikor a tükörbe nézve számolgatjuk egyre sokasodó ráncainkat. Pedig mindenki annyi idôs, amennyinek érzi magát. Van idônk jól érezni magunkat? Reggel korán kelünk, utolsó pillanatban beérkezünk a munkahelyünkre. Ledolgozzuk a napi nyolc-tíz órát, hogy aztán hazatérve folytassuk a gürcölést. A sok tennivaló közt (ami akad bôven) fotelbe süppedve a tévében megnézzük kedvenc folytatásos filmünket, műsorunkat. Ezt az egy órai pihenôt megengedjük magunknak, hiszen ez egyetlen szórakozásunk. Este, belefáradva a mindennapok monoton lüktetésébe, átadjuk magunkat az édes öntudatlanságnak. Lassan elfeledjük az igazi mosoly, a szívbôl jövô nevetés ízét.
           Rakjuk le néha a konyharuhát, a csavarhúzót! Ne várjunk a legközelebbi ünnepnapig a szórakozással, hiszen megérdemlünk egy kis kikapcsolódást. Nem pénz, hanem akarat kérdése az egész.
           Jobb érzés énekelni és táncolni, mint kívülállóként figyelni mások mulatozásait. Errôl tanúskodhatnak azok, akik július 27-én, a Szent Kristóf búcsú után magálltak egy pillanatra a Gyilkos-tó partján, és a tekerôpataki fúvószenekar nótáira táncra perdültek.
           Egy mindig vidám idôs embert boldogsága titkáról faggattak. „Á, nem” - válaszolta az öreg, - nincsenek nagy titkaim, ez olyan egyszerű és világos, mint a nap. Ha reggel felkelek, két választásom van: vagy boldog leszek aznap, vagy boldogtalan. És mit gondol, melyiket választom? Persze, hogy a boldogságot.”
           Most önökön a választás sora...
Gáti Gabriella

Gumicsizmát sej-haj!

           Szinte-szinte örömujjongással fogadjuk manapság, ha a Nap kikukucskál a felhôk közül, a mostani borongós, égiháborús idôszakban. A televíziók, újságok, rádiók naponta hírül adják, sôt nem engedik elfeledni a pár perces napsütéses idôszakokban sem, hogy hol, mit öntött el a víz. Majdnem óránként hallhatjuk, hogy Európa nyugati, középsô, keleti, déli... és így tovább részein, mekkorára nôttek a folyók, patakok, tavak... Hiába, túl kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy az idôjárást babráljuk, hiába sikerült elolvasztanunk a globális felmelegedéssel néhány száz tonna jégtömböt a földgömb sarkain. Sôt, elmondhatjuk, hogy az idôjárás irányít minket, hiszen annak köszönhetôen alakítjuk életünket. Télire fát, nyárára szúnyoghálót kell beszereznünk ugyebár. És amíg el nem felejtem, nem árt, ha veszünk magunknak egy-két pár gumicsizmát, hadd legyen miben vinni a tömbházból a szemetet az alig tizenöt méterre, a lábszárközépig érô vízben rozsdálló konténerig. Hiszen a bôséges égi áldást városunkban képtelenek elnyelni az esôvíz elvezetésére hivatott csatornák és lefolyók. Így megesik néha az, hogy a Bucsin negyedben folyamként áramlik a 17-es és 20-as tömbház közötti útszakaszon az esôvíz. Kész kabaré ilyenkor gyalogosnak közlekedni. Mármint, az ablakból nézelôdô szomszédságnak kabaré, hiszen a csuromvizes polgár egyáltalán nem nevezné annak saját helyzetét. Menne ô szegény a járdán, hiszen akkorára még nem duzzadt fel az esôvíz-folyam, azonban az ott parkoló gépkocsiktól, csak elvétve lehet egy-egy fél cipôtalpat a viszonylag száraz járdára tenni. És így halad a polgár délkelet felé, át az egész negyeden, amíg el nem éri a Kossuth Lajos utcát. Azonban mielôtt még csuromvizesen, száraz ajkakkal hálaimát rebeghetne, hogy megszabadult a gyergyói Velencétôl, eszébe jut, hogy otthon feledte második számú esernyôjét. Igaz, hogy van kezében egy, de azzal nem tud mit kezdeni, hiszen nem tudhatja, hogy a közlekedô autók nyomán felspriccoló víz, vagy a zuhogó esô ellen védekezzen-e vele. Tehát egyszer fent, egyszer pedig lent az ernyô, aminek a következménye az, hogy alul-felül, kívül-belül csupa víz lesz az illetô. Így haladgat szép lassan, egyre nedvesebben a polgár a polgármesteri hivatalig, ahol beveheti a kanyart jobbra a filmszínház épületéig. Már csak néhány méter van hátra, hiszen az úti célja a Nagyáruház. Igen ám, de az a néhány méteres útszakasz sima, egyenletes víztengerré változott. Miközben megcsodálja magát a falevelekkel, meg más hordalékkal terhes víztükörben útvonalat választhat: vagy megvárja, míg a szolgálatos csónakos (ami sajnos nincs még) csekély összeg (pár tízezer lej csupán) ellenében átszállítja, és „száraz” lábbal az áruház küszöbére léphet; vagy gyalogosan nekivág az alattomos víztükörnek, kockáztatva, hogy a fenéken lerakodott iszapon elcsúszva kiadós fürdôt vesz; vagy próbál kerülni a piac felé, ahol a zubogó gleccserfolyókhoz hasonló iramban áramlik a víz a piac felé zöldséget mosni; vagy elgondolkodhat azon, hogy egyáltalán minek indult el otthonról csónak, vagy tengeralattjáró (hogy kissé túlozzak) nélkül... És természetesen adófizetônk azon is elgondolkodhat, hogy miért nem takarítja ki az esôvízelvezetô csatornákat az, aki fizetést kap ezért. Persze, úgyis eldugul, hiszen a hordalék könnyen eltömi az aknanyílásokat, amikor az égi közműveknél útlocsolást végeznek. Persze azon is gondolkodhatna, hogy miért nincs senki Jocón kívül, aki, akár egy egyszemélyes akciócsoport, ki-kitakarítja a központi lefolyót, pedig, ha jól emlékszik, akkor adóiért cserébe elvárhatna legalább egy ennyit...
Barabás Alpár

Orgonakoncert

           Augusztus 8-án, a 19.00 órától kezdôdô szentmise után, orgonakoncertre került sor a gyergyószentmiklósi római katolikus templomban. Holott a szentmisén bejelentették a rendhagyó műsorszámot, mégis sokan távoztak a helyszínrôl. Alig harminc ember volt kíváncsi Szeghalmi Péter Mihály és felesége, Emese közös elôadására. A kevés érdeklôdô ellenére az idegenbôl érkezett művész így köszöntötte a jelenlévôket: „Lesz koncert!”. Igaz, lerövidítették a programot, de így is két orgonadarabot és két énekszámot hallhattak az érdeklôdôk, majd két rövid gregorián darab után, a művésznô Bach G-dúr fugáját játszta el.
           Szeghalmi Péter Mihály a római katolikus kántoriskola és teológia után, Nagybányán ének és vezénylés szakon végzett. A közelmúltban pedig Kanadában orgona, vezénylés, és ének szakon szerzett oklevelet. Felesége, Szeghalmi Péter Emese a zenei fôiskola után teológiát végzett Nagyváradon, majd a budapesti kántorképzôn folytatta tanulmányait. Ô a Gregorián Ének Egyesület megalapítója.
           Koncertjükért Hajdó István fôesperes-plébános mondott köszönetet: „Ilyen szépen talán még soha nem szólt ez az orgona”.
           Csak az a kár, hogy ezt kevesen tudják bizonyítani. Felállva tapsolták meg az elôadást; mindenki egy élménnyel gazdagabban tért haza otthonába.
Gáti Gabriella

Tárlatnyitó

           Augusztus 8-án délután tárlatnyitóra került sor a Pro Art Galériában. A kiállított harmincöt alkotás a Szárhegyi Alkotótábor eddigi képanyagának egy töredékét képezi. A huszonnyolc évre visszatekintô művésztelepen több mint ötszáz alkotó fordult meg; itt készült munkáik felbecsült értéke 114 milliárd lej. A csütörtöki megnyitón elsôként Dézsi Zoltán, Hargita megye alprefektusa köszöntötte az egybegyűlteket, majd Gaál András képzôművész sajnálatát fejezte ki, hogy nem volt lehetôség körbejárni az országot ezekkel az alkotásokkal. Ennek egyrészt anyagi okai vannak, másrészt a képeknek sem tesz jót az állandó csomagolás. Az elmúlt évek érdekes momentumaiból idézett Márton Árpád képzôművész, a jövôre vonatkozóan pedig így nyilatkozott: „igyekszünk szebbé, gazdagabbá, korszerűbbé tenni a gyűjteményt másokat is idecsalogatva”. Az emberi szíveket melengetô hangulat megteremtéséhez hozzájárult Szeghalmi Péter Mihály és felesége Emese, akik zenével és énekkel örvendeztették meg a jelenlévôket. Zöld János szavainak felolvasása után Tusa Lajos „kellemes szórakozást, meditálást és együttlétet” kívánt az egybegyülteknek.
Gáti Gabriella

Árvíz, amerre a szem ellát

Szárhegy
Nincs ivóvíz, elmarad a falunap

           - Jöjjenek, jöjjenek, víz alatt a központi park! - telefonált hétfôn egy ijedt, szárhegyi olvasónk. Nem a bolondját járatta velünk - erre hamar rájöttünk, ugyanis már a község bejáratánál véget ért az út, kezdôdött a tenger. Szárhegy népe az utcán, ijedten nézték, amint egyre kövéredik a kis patak, nem fér már a bôrében, kikívánkozik a hidak fölé, ellepi az utat. Aztán a „többlet“ a kertekben, udvarokon keres menedéket, s néhol csak egy-egy magasabbra nôtt kardvirág kandikál ki a víz alól. A park is halastóvá változott, vízben az emlékmű talapzata, a pihenôként szolgáló padok. Most a gumicsizma itt a legdivatosabb lábbeli. Akinek nincs ilyen topánka kéznél, az mezítlábasan igyekszik haza, megnézni, mit művelt a víz a portáján.
           Nagy kár esett a veteményesben, de ennél nagyobb tragédiát is okozott a természet: a kutak megteltek esôvízzel, sárral, bezavarosodtak, egy-egy fulladt baromfi is ott talált nyughelyet; emberi fogyasztásra tehát a kútvíz nem alkalmas. Fertôtleníteni, kiszívatni kellene, majd, ha eláll az esô. De addig is valamit kell igyon a falu lakossága. Az elôljárók azt tervezik, egy ciszternára tesznek szert, azzal szállítják a tiszta vizet, és a központon osztják ki. Egyelôre azonban e kérdés megoldatlan. Nincs ciszterna, de a kárfelmérés folyik. Kolcsár András titkártól értesültünk, hogy elkészült egy elôzetes kárfelbecslés jegyzôkönyve, mely szerint az augusztus 12-i esôzés alkalmával a Csinód, Güdüc és Nagypatak kiöntött medrébôl, elárasztva az alábbi mezôgazdasági területeket: 20 hektár burgonyaföldet, 12 hektár káposztást és zöldségest, 11 hektár gabonát és 7 hektár kaszálót. A 13-án készült felmérésben megjegyzik: a fent említett területek nyolcvan százalékán áll a víz, a lakosság pedig a vízelvezetô csatornák kialakításán dolgozik. A károk pontos felmérésére csupán a víz visszahúzódása után kerülhet sor.
           Szintén kedden, augusztus 13-án rendkívüli tanácsülést tartottak Gyergyószárhegy önkormányzati képviselôi, melynek fô pontja az árvíz volt. E tanácsülésen egyöntetűen megszavazta a testület a polgármester azon javaslatát, miszerint lemondanak a beígért falunapok megszervezésérôl, s az összes mozgatható pénzalapot az árvíz okozta károk enyhítésére fordítják.

Csomafalva
Oda a termés, nem lesz mit aratni

           A csomafalviaknak egy lapáttal több jutott a kárból: a rengeteg esô mellett még a jég is elverte a vetést. A csomafalvi polgármesteri hivataltól Balogh Zita tájékoztatott a község helyzetérôl. Mint mondotta, talán nincs egyetlen száraz pince se a településen. A Maros szintje a katasztrófaszint fölé emelkedett, s csak a magas támfalnak köszönhetô, hogy a medrében maradt. De így is folyik a víz a faluban: a Szederpataka utcában két napig nem lehetett autóval járni, ugyanis a víz szintje a motorházig ért, miközben közel száz portát károsított.
           Hétfô délután pedig mogyoró nagyságú jegek hulltak az égbôl, melyek fôleg a határban pusztítottak. A hozzáértôk úgy vélik, a termés nyolcvanöt százalékban károsodott, nem lesz, mit arasson a csomafalvi ember. Nemcsak az eleség került ily módon veszélybe, a cserepekben is nagy kárt tett a megbolydult idôjárás. A vihar egy, a polgármesteri hivatallal szemben lévô fenyôfát is kidöntött, mely a rendôrség épületére zuhant, kárt okozva a tetôzetben. A megijedt községlakók az ott lévô másik két fenyôfát kivágták, nehogy azok is kidôljenek további károkat okozva. Lapzártáig nem került sor a kár pontos felbecslésére, de tény az, hogy Csomafalván is kevesen úszták meg szárazon.

Békény Társas
A kár nagy, de osztalék lesz

           Emberek dolgoznak a határban. Árkokat ásnak, a víz elvezetésén munkálkodnak.
           Nagy a kár a Békény Társasnál.
           Az esô a búzát lefektette, már csak a pityókát lehet menteni. Négy ember és a társas vezetôje próbálja visszaterelni helyére a Kürüc-patak vizét.
           Fazakas Zsolt elmondotta: huszonkét hektár érintett, ebbôl úgy hét hektáron áll a víz. Ha nem esne többet, talán akkor meg lehetne úszni egy harminc-negyven százalékos kárral. De ha a pityókaföldrôl nem sikerül elvezetni a vizet, az egész termés elrohad.
           Fôként a Nyír utca felé esô parcellát sajnálja: itt még zöld volt a krumpli levele, még két hétig fejlôdhettek volna a gumók.
           Fazakas Zsolt az eddigi kárt úgy 150 millió lejre becsüli. Bejelentést is tett a polgármeseri hivatalnál, de ki tudja, lesz-e kártérítés?
           Így utólag sajnálja, hogy a társas-földek nem voltak bebiztosítva, de nyomós oka volt annak: nem jutott rá pénz.
           Ez a víz nagyon betette az ajtót: ha meg is menekül a termés egyrésze, nagyobb gondot kell fordítani a válogatásra, s még így sem jöhet szóba az exportálás. A leszerzôdött, kétszáz kilogramm burgonya is lehet, hogy csak szűkön kerül ki.
           Nemcsak a pityókát, a társas-kasszát is megmosta a víz: kevesebb jut fejlesztésre. Az osztalék azonban nem szenved kárt. Fazakas Zsolt kijelentette: semmivel sem kapnak kevesebb osztalékot a gazdák, mint amennyit korábban megígért nekik.

Felszeg
Eltévedt a patak

           A Gödrös és Balázs Pál utcai árvizekrôl nem elôször hallunk. Úszik itt minden, ha olvad a hó, ha többet esik az esô. Más is ludas a dologban: a patak. Azt mondják a környéken lakók, hogy a „hétközna- pokon nem arra mutat a patak útra, de fenn, a város végén valaki mindig átcsapatja, s akkor - nem férvén a szűkös mederben - gyakran elárasztja a Gödrös utcai portákat.
           Most is útra kényszerült a víz, s zuhog tovább az esô, hogy még tovább terjeszkedjen a tenger.
           Tóth Margit néni, az idôs asszony betessékelne udvarába, de nehézkes a bejárás. A kertkapuban ô is bokáig áll vízben, nem félcipôsöknek való e hely. Azt mondja, sokszor kérték szóban is, írásban is a hivatalt, hogy menekítsék meg az áradásoktól, ne engedjék erre folyni a patakot. De válasz nincs, eredmény sincs. Csak folyik a víz, át a veteményesen, be a pincébe, s ha kell, akár a házba is.
           - Mindenünk odalesz - sopánkodik, s a zokogástól a szívbeteg asszonyt olyan rosszullét környékezi meg, hogy eláll a szava, fia siet hozzá, hogy a házba vigye, lefektesse.
           Aki teheti, a háza elôtt ténykedik: gátat állít a víznek, hogy udvarát mentse. Már ami menthetô belôle.
           A Balázs Pál utcai Kádár Ignác is tüsténkedik: kezében kasza, villa. A sáncot mélyíti a szomszéd porta elôtt, mert a gazda ezt elmulasztotta.
           - Ennek a víznek soha nem volt itt a medre. Nem is lehet, a sánc kicsi, a környezô földek amúgy is vizes testűek, nem tudják elszívni a sok csapadékot. Van vagy ötven ház, mely vízben áll, kikezdi a fundamentumot. Tavasz óta kérjük a vezetôket, valami megoldást találjanak, ám ez még sehol, de víz, az van bôven - magyarázza, majd tovább kaszál.
           Kémenes Ignác a Katasztrófaelhárító bizottság szóvivôje sem tud megoldással szolgálni. Mint mondja, ez közművesítési probléma. A szóban forgó patak mindig gondot okozott e részen, de az is igaz, hogy ezúttal nem mindennapi mennyiség kellett volna lefollyon a mederben. Nem fért a bôrében a sok víz, hát kiöntött.
           Az ottlakók keseregnek. De ilyenkor sem hagyja cserben humorérzékük. Az egyik utcabeli tréfálkozva jegyzi meg: tudja, most nálunk nem az a kérdés, hogy bemegy-e a pincébe a víz, hanem az, hogy ha megtelt, kiloccsan-e belôle.
           Leleményességüket is bizonyították ezúttal a felszegiek: táskájukban váltáscipôvel indulnak a központba, bevásárolni. Gumicsizmásan dagasztják a sárt, locsognak a vízben, majd a fôút mellett egy üzletben lábbelit váltanak. Lakkcipô a városban, majd újra gumicsizma, hogy házukat megközelíthessék.
Összeállította: Balázs Katalin


Régi és új vezetôk a művelôdési központ élén

A régi-új igazgató

           A július 25-i tanácsülésen már másodszorra tűzték napirendre a Figura Színház és Kulturális Központ igazgatójának kinevezését. A tanács, - polgármesterünk érvelésének figyelembe vételével - igenlôen szavazott, így az új intézményben Borzási Mária elfoglalhatta az igazgatói széket. Az alábbiakban a „frissiben” kinevezett régi-új igazgatónôvel készített interjút olvashatják.
           - Tekintettel arra, hogy itt voltam ebben az átmeneti idôszakban is, a belsô ügyeket jól ismerem. Több gond is van. A nagyobbik gond az, hogy megint eltelt egy nyár, komolyabb felújítási munkálatok elvégzésére nem volt pénz, és egy új fűtési forrás kidolgozására is szükség van. A különféle tatarozási hiányosságokon kívül van egy rakás meg nem beszélt részletkérdés. Arról volt szó, hogy birtokba veszi a város a házat, a benne működô intézménynek minden jogával és kötelezettségével. A birtokbavétel részleteit is pontosítanunk kell a közeljövôben. Az alapszabályzatnak megfelelôen minden civil szervezetet várunk. Meg kell tudnunk melyek azok, akik itt szeretnének tevékenykedni. Ki kell azt is dolgozzuk, hogy ezekkel a szervezetekkel hogyan, milyen módon fogunk együtt tevékenykedni, hiszen ahhoz, hogy jól működjön ez az intézmény, és fejlôdni tudjon, minden részletet le kell tisztázni lehetôleg úgy, hogy ne vesszünk el az apróságokban, de érthetô legyen a rendszer. Letettem egy megegyezési javaslatot azoknak a civil szervezeteknek, akik az én látókörömben voltak, de mindeddig nem kaptam viszszajelzéseket. Bárki más, aki megnézné a javaslatot, kérem, jöjjön be az irodába és vegye át tanulmányozásra, megkötésre. Egyenként próbálunk beszélgetni a szervezetek vezetôivel, majd együtt, közösen kellene leülnünk tárgyalni a jövôrôl. Távlatokban szeretnénk gondolkodni, azonban a civil szervezetek nagy része még nincs erre felkészülve. Képzésüket ismereteink szerint felvállaljuk. Közösen ezekkel a szervezetekkel, egy szervezett intézménnyé kell alakulnunk, és beilleszkedjünk egy olyan világba, amelynek törvényei most formálódnak, így ezeket csak munka közben lehet megtanulni.
           - Mennyire kihasznált jelen pillanatban a művelôdési ház épülete?
           - Ilyenkor, vakációs, szabadságolós idôszakban a legkisebb a tevékenység. Ennek ellenére elmondhatom, hogy kevés üres tér van. Csendesek azok a termek, ahol tanévhez hasonló jellegű tevékenységek folynak. Ezeken kívül még néhány olyan terem üres, amelynek elôzô bérlôjével felszámoltuk a bérszerzôdést, és azóta sem került új bérlô a helyére. Az igazat megvallva, nem is nagyon kerestünk újabb bérlôket a közelmúltban, hiszen ebben a bizonytalan helyzetben nem volt hogyan tartós szerzôdést kössünk velük.
           - Mi fog változni a művelôdési ház működésében?
           - Akárcsak eddig, ezután is felkeressük azokat, akiket szívesen látnánk itt. Azonban nemcsak felkeresésrôl lenne szó, hanem egy állandó képzésrôl is. Miután körvonalazódik az, hogy mely szervezetekkel tudunk jól együtt dolgozni, nekifoghatunk az inkubációs tevékenységnek is, melynek segítségével talpraállíthatjuk a ma életképtelen csoportokat.
           - Az aligazgatót is a versenyvizsga alapján választották ki. Volt-e már megbeszélés az ügyben, hogy mi, hogyan fog működni?
           - Nagy Zoltán már letette az áthelyezési kérést, azonban jelenlegi munkahelyén még le kell dolgoznia néhány napot, mely idô, tudtommal, a hét végén lejár. Ezután meg kell kötnünk a munkaszerzôdését. A versenyvizsga jóváhagyása után nem találkoztam a művészeti szervezôvel, Eigel Tiborral, de amint jelentkezik, vele is meg kell beszélnünk, hogyan dolgozunk majd. Én csak örvendeni tudok annak, hogy két, erôs egyéniséget kaptunk, ám abban csak reménykedni tudok, hogy a szükséges alapokat is megkapjuk. Szükséges még a név tisztázása is. Van egy tervezet, amelyet már Nagy Zoltánnal közösen tettünk le, és amelyben javasoljuk más kiigazítások mellett, hogy az intézményt Figura Művelôdési Központnak nevezzék.
           - Mi történik a művelôdési ház munkaközösségével?
           - Vállaltam, hogy igyekszem az ô biztonságukra odafigyelni, és véleményem szerint az ügyek egy intézményben csak akkor mennek jól, ha a benne érintett kisembert is emberszámba veszszük, és méltányosan tesszük ezt. Sokat gondolkoztam azon, hogy létezik-e intézményi érdek a dolgozó érdekei fölött. Van persze a dolognak egy másik oldala is. És ez a kisemberek alkalmazkodása, az intézményi érdekhez. A közös munkához mindkét félnek oda kell tennie a vállát, és akkor lehet látni majd eredményeket. Az alkalmazottak mai létszáma csekély. Csupán takarítónôbôl elkelne még legalább kettô. Szükséges még sok-sok tanár, szakirányító és karbantartó mesterember is.

A jogtól a művelôdésig

           Nagy Zoltán lett a versenyvizsga alapján a Figura Színház és Művelôdési Központ aligazgatója. A fiatal, alig 21 éves fiatalember a középiskolai tanulmányait a Salamon Ernô Elméleti Líceum informatika szakán végezte, majd közigazgatást és jogot tanult a brassói Spiru Haret Egyetemen. Vele készítettük az alábbi interjút.
           - Van-e tapasztalatod intézményvezetésben?
           - Közigazgatást tanultam a brassói Spiru Haret Egyetemen, melynek kurzusain téma volt a közigazgatási intézmények vezetése is. Gyakorlati tapasztalattal nem rendelkezem.
           - Mennyire ismered a kultúrház belsô ügyeit?
           - Most kezdtem megismerkedni a belsô szervezeti felépítéssel, a papírokkal is kezdek barátkozni. Kissé még furcsa számomra, sok olyan dolog van, amit tisztázni kell még. Mivel az intézmény már nem a Szakszervezetek Művelôdési Háza, hanem egy egészen új, számos, már létezô szerzôdést újra kell kötnünk, mellyel együtt jár az is, hogy a két félnek le kell ülnie tárgyalni. A pénzügyek egy részével nekem kell foglalkoznom, például a szerzôdéskötés is a feladatkörömbe tartozik.
           - Mi tartozik még a feladatkörödhöz?
           - Elvileg úgy van, hogy a ház és pénzügyek tartoznak hozzám. Az elôzetes tárgyalásokat az igazgatónônek kell lefolytatnia, azonban, amikor arra kerül konkrétan a szó, hogy milyen eseményt, hol és mennyiért, akkor az már rám tartozik. Rengeteg feladatkör van, amivel ketten, Borzási Máriával kell együtt dolgozzunk.
           - Milyen terveket szôttél, amikor beadtad a pályázatodat az aligazgatói állásra?
           - Konkrét terveim nincsenek arról, hogy mi az, amit a művelôdési központ aligazgatójaként meg szeretnék valósítani, csupán elképzeléseim vannak. A körülmények még mindig a régiek, sok minden nem változott. Minden a pénz körül forog, amit egy művelôdési központ nem engedhetne meg magának. Szerintem nem arról kellene szó essen a művelôdési központnál, hogy ki mennyi pénzt ad azért, hogy megmaradjon, hanem lábra kell állítani azt. És támogatni kellene azokat, akik valamit tenni szeretnének a városért. Hogy például valakinek, aki szervezni akar valamit, ne egybôl a pénzrôl kelljen beszélni. Ami nekünk sem kerül semmibe, azt ingyen kellene adjuk. Ám ez kölcsönösen kellene működjön.
           - Hogy látod, miként fogtok együtt dolgozni az intézményt vezetô másik két személlyel?
           - Remélem, jól. Tiborral már többször dolgoztam együtt, ambiciós fiatal, akinek jó elképzelései vannak. Máriával is fogunk tudni együtt dolgozni, ámbár a sok éves tapasztalata most, ebben a változó világban nem biztos, hogy hasznos. Vannak jó elképzelései, de nehezen változtat... Bár ez most érthetô, hiszen nagy változások történtek a közelmúltban, és számos dolog nem tisztázott még az intézmény keretein belül.
           - Mi az, amin változtatni kellene?
           - Nincs eléggé kihasználva az épület, az lenne a jó, ha mindig történne itt valami. A kintlevôségeinket meg kellene kapjuk, hiszen közel annyi kintlevôségünk van, amennyi a kiadásunk. Remélem, hogy a ma még gyerekcipôben lépegetô intézmény, rövidebb-hosszabb idôn belül talpra áll és majd másokat is tud segíteni, ahelyett, hogy ô szorulna segítségre.

Tervek a gyergyói lakókkal

           Eigel Tiborral, a Figura Színház és Művelôdési Központ művelôdési referensével készült az alábbi beszélgetés.
           - Milyen tapasztalattal rendelkezel a művelôdés terén?
           - Szeretek szervezni, mindenfélében részt venni. Elmondhatom, hogy több éves szervezôi „pályafutásom” alatt számos rendezvényt tálaltam az ifjúságnak, amelynek úgy a pénzügyi oldalát, mint a szervezését én láttam el.
           - Milyen reményekkel vállalod fel az újabb kihívást?
           - Még fiatal vagyok, így megvan bennem a fiatalos lendület. A munkakörömrôl, amit tudok az az, hogy egy kultúrával foglalkozó művelôdési referens állása lesz az enyém. Remélem, hogy könnyen szót fogunk, fogok érteni, más, kultúrával foglalkozó intézményekkel, alapítványokkal is, és vissza, illetve ide tudom vonzani ôket a központhoz.
           - Mennyire ismered a művelôdési központ jelenlegi helyzetét?
           - Egész jól. Az ingatlan, ami a művelôdési központnak ad helyet, katasztrofális állapotban van, úgy kívülrôl, mint belülrôl. Ami benne zajlik, az sem lehet éppenséggel szívmerengetô, de remélem, hogy miután összekovácsolódik a csapat, tenni lehet ennek érdekében is.
           - Milyen ötletekkel, tervekkel látsz neki a munkának?
           - Azokkal a kultúrkörökkel, amelyek igénylik a központ támogatását, tárgyalásokat folytatok majd egy jobb együttműködés elérésének érdekében.
           - Hogyan látod a közös munkát az igazgatóval, aligazgatóval?
           - Nagy Zoltánnal elôször együtt indultunk, közös pályázatot adtunk le, vele biztosan jól fogok tudni dolgozni. Borzási Máriával is dolgoztam már együtt fônök- alkalmazott viszonyban, és úgy láttam, tudtunk együtt dolgozni. Elméletileg most is kellene működjön a dolog.
           - Mire lenne szükség ahhoz, hogy művelôdési téren kiválót lehessen alkotni?
           - Szeretnénk egy kultúrkört kialakítani. Értem ezalatt azt, hogy össze kell gyűjtenünk a mindennemű kultúrával foglalkozó csoportok vezetôit, és kialakítani egy kulturális tanácsot, mely majd döntene bizonyos dolgokban. Nem lenne az jó, hogy a központ uralkodjon a különféle csoportokon, hanem az kellene, hogy együtt s közösen tudjunk dolgozni. Nem nekünk kellene eldönteni, hogy melyik csoport mivel foglalkozzon, hanem a csoportok, és mi igyekszünk majd lehetôségeinkhez mérten támogatni azokat.
           - Ismered-e a munkaköri leírásodat?
           - Egyeztettünk, megbeszéltük azt, hogy körülbelül ki, mivel foglalkozik majd, de a munkakör csak akkor lesz végleges, amikor már papírra fektetjük. Egyelôre úgy néz ki, hogy én leszek a kapcsolattartó személy, nekem kell tárgyalásokat folytatnom a különféle kulturális csoportosulásokkal.
           - Távlatokban gondolkodsz-e már?
           - Jó lenne, azonban ehhez tisztában kell lennünk azzal, meddig ér a takarónk. A baj az, hogy az idei évet „elvesztegettük”. A következô évre azonban konkrét terveket kell kialakítanunk. A Figura Stúdió Színházra is szükségünk van, azonban az kellene, hogy máshonnan is jöjjenek színtársulatok hozzánk elôadást tartani. Persze ehhez sok minden kellene. Ki akarunk alakítani egy bérletes rendszert is. Persze ahhoz, hogy ez a rendszer működjön az kellene, hogy legyen, ki fellépjen a színpadon, az egész idény legyen lefedve. És persze szükség van a gyergyói közönségre is, akik rendszeresen látogatják az elôadásokat.
Barabás Alpár

OLvasóink írják
Magyarok, magyarok...

           Van belôlünk sokféle: anyaországi, határon túli, tengeren túli, s tudja a Jóisten, hogy még hányféle. A különbözô népek s nemzetek ugyan mindannyiunkat egységesen MAGYARNAK tekintenek, azonban MI az idôk folyamán „gondoskodtunk arról”, hogy saját magunkat különbözôképpen, többé-kevésbé megkülönböztessük! A sors fintora és a különbözô politikai ármánykodások eredményeként „egyes” magyarjainkat - bár szülôföldjüket sohasem hagyták el - hol ôsmagyaroknak, hol csehszlovákoknak, szovjeteknek, szlovákoknak, oroszoknak, ukránoknak, románnak, tótnak, szerbnek, sôt, nem ritkán „csak” szimplán külföldinek tekintettük, s tekintjük ma is! Nincs másként ez fordítva sem! Az anyaországon kívüli magyarok - erdélyiek, felvidékiek, délvidékiek stb. - az anyaországi MAGYAROKAT magyarnak tekintik ugyan, de elsôdlegesen külföldinek! S mint külföldi egy kalap alá kerül minden egyéb nációval, lett légyen az német, osztrák, amerikai vagy bármilyen más állampolgárságú!
           Mindezzel - természetszerűleg (?) - sok újat nem mondok. Azonban szomorú és elkeserítô, hogy e folyamat tovább folytatódik, bár az immár lassan tizenkét éve „ki- vagy betört” demokrácia kezdetén többen hittük, hogy mindez a múlt rossz emléke marad! Minnyájan - legalábbis feltételezhetôen - hittük és vallottuk, hogy a magyar nemzet oszthatatlanságából kiindulva tudatosítanunk kell, hogy a „minden magyarnak segítenie kell minden magyart” elv alapján működô, korszerű, európai léptékű nemzeti kultúrára és politikára van szükségünk - tiszteletben tartva más népek és nemzetek jogait - ahhoz, hogy a herderi jóslat ellenére nemzetünk soha ne tűnjön el a népek palettájáról.
           Természetesnek és magától értetôdônek tartottuk, hogy az anyaország mindenkori kormánya - politikai és ideológiai beállítottságától függetlenül - lesz az az erô, amely összetartja, segíti, támogatja a különbözô - kisebbségi sorban - államokban élô magyarokat - fentiekben hivatkozott magasztos elvek figyelembevétele mellett - akaratuknak megfelelôen.
           Tévedtünk! Óriásit tévedtünk! Talán nem létezik e földön még egy olyan nemzet, amelyre teljes mértékben igaz lenne a „homo hominis lupus” vagyis, hogy az ember az embernek a farkasa! Maradtak ugyanis a régi beidegzôdések, miközben újabb és újabb formáit találjuk ki saját „fajtánk” ilyen-olyan megkülönböztetésére! Elkeserítô, hogy miközben az anyaországi politikai pártok és kormányok - különösen a választási idôszakokban - a „határon túli” magyarság „érdekeinek” kiemelkedôen fontos támogatását „tűzik” zászlajukra - legalábbis ígéretekben és fogadkozásokban - addig magában az anyaországban élô magyar állampolgárok megkülönböztetésére egykoron kitalált kommunista jogszabályt nemhogy nem változtatták meg, hanem még szentesítették is! (2/1982. (VIII. 14.) MTTH rendelkezés) Ennek értelmében hivatalosan különböztetik meg a magyar állampolgárokat aszerint, hogy ki született a mai és ki a történelmi Magyarország területén! Trianon bélyegét - függetlenül attól, hogy abban ki, milyen mértekben volt ludas - ma csak azokra sütik rá a törvény erejével, akik e békediktátum eredményeként elcsatolt területen születtek! E honfitársaink személyigazolványában, útlevelében - valamennyi hivatalos okmányban - a születési helyét az illetô országban használatos módon - nyelven - (járulékosan és zárójelben a magyar elnevezéssel is) kell feltüntetni! Tehát: hadd tudja meg az anyaország minden hatósága, a környezô országok hatósága, hogy ki a „betelepült”, „kitelepült” magyar - s mint ilyen „román, tót, szerb”, stb, s ki az, akinek „örülnie” kell, hogy befogadták, vagy a megaláztatást elviselnie, mert „kivándorolt”!
           Közismert, hogy az annyit szidott, de többségében értékelt, s egyben dicsôített un. státustörvény milyen „belsô feszültségeket” okozott az anyaország „ôs” magyarjainak állampolgárai körében. Mindezek ellenére tagadhatatlan, hogy a magyar igazolvány nyújtotta segítséggel - lett légyen az bármennyire is „szűkös” - a magyar állam régen várt (elvárt) kötelezettségét teljesítette a jelenlegi határain kívülre rekedt magyarokkal szemben. Persze, mindezt nehéz megértetni azokkal, akik e támogatásban a saját „megrövidítésüket” látták, illetve látják. Így „született” meg egy újabb különböztetés, hiszen e kedvezmények csak azokat a „határon kívüli” magyarokat illetik meg, akik „magyar igazolványért” folyamodtak. Tudjuk, vannak - s nem is kevesen - akik különbözô megfontolásokból nem „kívántak” élni e lehetôséggel. Gondolatvilágukat követve véleményüket - tetszik, nem tetszik - el kell fogadnunk!
           Végezetül, de nem utolsó sorban nem mehetünk el szótlanul egy igen furcsa jelenség mellett: A magyar állampolgár (minden más állampolgárral azonos sorban) az élet különbözô területein a mai Romániában „olcsó” külföldinek minôsül, akinek éppen ezért többet kell fizetnie, mint a román állampolgárnak. Mindez rendben is volna - dehogy van rendben - ha csupán állami intézkedésrôl lenne szó. Ez azonban nem így van! Romániai magyar civil szervezetek számtalan olyan rendezvényével találkozhatunk, ahol a külföldinek - s mint ilyen, a magyar állampolgárnak - bizonyos szolgáltatásokért többet, olykor lényegesen többet kell fizetniük, mint a román állampolgároknak. Az erre adott magyarázat sántít - s csupán magyarázkodásnak tűnik - ugyanis valóban tény, hogy mások a MAGYAR jövedelmi viszonyok, s mások az itteniek, na de: mások a német, az osztrák, az amerikai stb. viszonyok is, de e tekintetben már nincs további megkülönböztetés! Jelentéktelen jelenség indokolatlan felnagyítása lenne csupán az egész? Nézôpont kérdése. Azt azonban nem lehet vitatni, hogy miközben a határon kívüli magyarság anyagi értelemben vett támogatásban részesül Magyarországon - s nemcsak ott - addig a magyar állampolgár Romániában bizonyos rendezvények és szolgáltatások során többszörösét fizeti, mint a román állampolgár!
           Meglehet, tévedek, amikor úgy vélem, hogy a jelenség a saját nemzetünkhöz tartozók megkülönböztetésének egy újabb formája, azonban foglalkozásomból adódóan sűrűn találkozok a fenti jelenségek mindegyikével, s az azokat elítélô megnyilvánulásokkal. Mindezek ellenére meggyôzôdéssel hiszem, és bízom abban, hogy el kell jönnie egy olyan kornak, ahol megszűnik a saját magunk közötti megkülönböztetés minden formája. Ehhez semmi másra, csak elhatározásra, akaratra lenne szükségünk.
Dr. Pethô Attila István, Gyergyószentmiklós neveltje

Bôvebben a Mona Systemrôl
- beszélgetés dr. Zsonda László fôorvossal -

           Jónéhány napja hallani, hogy Erdély különbözô pontjain felbukkant dr. Zsonda László, magyarországi fôorvos. A fôorvos, aki Amerikában is dolgozott, tíz éve munkálkodik egy olyan rendszer kiépítésén, mely által minden magyar beteg egyforma ellátásban részesül, éljen az ember akár a hiper-szuper nyugaton, akár egy olyan helyen, hol még kórház sincsen. A rendszer, így kívülrôl nézve egyszerű: az internet, telefon által embereket köt össze orvosaikkal, valamint orvosok közt teremt kapcsolatot, hogy a betegnek a leggyorsabb gyógyítást, a legjobb kezelést tudják biztosítani. Az alábbiakban dr. Zsonda László fôorvos ismertetôjét közöljük e rendszerrôl:
           Mi, akik tudjuk, hogy például Magyarországon az idô elôtti korai elhalálozás milyen nagy, 20 000 személy évenként, s ez azt jelenti, hogy olyan betegek halnak meg, akik ha Amerikában laknának, többet élhetnének. Húszezer ember Magyarországon, egy év alatt, és nem hiszem, hogy Erdélyben jobb lenne az arány. Ezzel a programmal javíthatunk a statisztikán, s nemcsak az egészségügyé, a polgármestereké, a lakosságé is a felelôsség, hogy betegeik mennyit élnek.
           * * *
           A Mona System egy olyan rendszer, melynek lényege, hogy éljen egy magyar ember a világ bármely részén, vagy utazzon turistaként bárhová, az informatika, internet adta lehetôségekkel bármikor tud a saját háziorvosával kommunikálni, és ha betegsége kapcsán olyan kérdés merülne fel, hogy a családorvosának konzultálnia kell kórházzal, klinikával, egyetemmel, az rendkívül könnyen, gyorsan megtörténhet. Tehát a betegnek nem kell rögtön vonatra ülnie és utazni egyik országból a másikba keresni megfelelô szakembert, ami egy csomó költségbe, fáradtságba kerülne... Ha problémáját és az elvégzett vizsgálatokat magyarra fordítva elküldi az e-mail címünkre, itt megkeresik a legjobb kezelési-gyógyítási lehetôségeket, és a beteget szintén e-mailen értesítik, mikor kell mennie, hová, mennyi pénzbe kerül a beavatkozás. Az érem másik oldala, hogy a magyar emberek, éljenek Amerikában, Ausztráliában vagy bárhol a világban, érdeklôdnek idegenben élô családtagjaikról, és ha bajban vannak, szívesen segítik. E rendszerben lehetôség van arra, hogy az ismerôsök kommunikáljanak egymással, és azonnal egymás segítségére lehessenek. Például, megírják, hogy a bácsinak elfogyott a szívgyógyszere, és lakóhelyén nem lehet megvásárolni. Az amerikai rokon küld nekünk egy levelet, kérve, hogy küldjük el azt a bizonyos gyógyszert, és ô fedezi a költségeket. Így két nap alatt a bácsi megkaphatja gyógyszerét. A mi célunk tehát az, hogy a legkisebb település is bekapcsolódjon ebbe a rendszerbe, amely mögött kórházak, szakemberek állnak, és a legrövidebb idôn belül lépni tudnak a gyógyításért, az életbe tartásért.
           * * *
           Az állampolgári rendszer már három nagy felületen működik:
           I. Szívbetegek ellátásával kapcsolatos konzultációs lehetôség - mindenütt a világban az elhalálozások hatvan százalékának oka a szív- érrendszeri megbetegedés. Ez adódik a betegség jellegébôl: bekövetkezik egy rosszullét, s mielôtt a beteg kórházba jutna,meghal. Ennek megelôzésére van módszerünk: kifejlesztésre került egy olyan találmány, amely nem nagyobb, mint egy karóra, méri az idôt is, s amikor viselôje nem érzi jól magát, akkor a bal kézre helyezett órára ráteszi a jobb tenyerét. Ettôl kezdve a műszer készíti az EKG-t. A készüléket a számítógéphez, rádiótelefonhoz lehet csatlakoztatni, s így a rögzített adatok egyenesen a kezelôorvoshoz kerülhetnek. A szakember pedig egy-két percen belül küldi a választ: mit kell tennie, milyen gyógyszert vegyen be, amíg a mentô megérkezik... Mert a mi számítógépünkön rajta van Magyarország összes mentôállomásának, orvosának, kórházának a kódszáma, s mi egy perc alatt mindenféle riasztást meg tudunk oldani. Ezt szeretnénk kiterjeszteni a határokon túlra, Erdélyre, Kárpátaljára, Felvidékre is.
           Az egész egyszerű, hisz a családorvosi rendelôben ha van egy számítógép, akkor arról már küldeni lehet a településen élô személyek panaszait. Ha nincs készülék, akkor egy scanner segítségével, a hagyományos, papírra rögzített EKG-t is továbbítani lehet. De valószínű, mindenhol akadnak olyan egészségügy-pártolók, akik pénzt szánnak arra, hogy a rendelôkbe ilyen készülékek kerüljenek.
           A rendszerünkbe bekapcsolható minden kórház, és annak minden osztálya. Minden kórházi műszer csatlakoztatható ehhez a software-rendszerhez, s ily módon el lehet küldeni a beteg felvételeit. Például van egy balesetes, sérült gerinccel, törésekkel, percek alatt kiderül, melyik az a kórház, amelyik át tudja venni, megoldani a problémáját.
           2. A vércukor-mérés, a cukorbetegek kezelése. Erre is kifejlesztettek egy kisméretű készüléket, amely egy modemmel a telefonhoz köthetô, így otthonról a beteg az általa mért eredményeket át tudja küldeni kezelôjének, vagy bármely szakorvosnak. Ezt csak a cukorbetegek tudnák megmondani, hogy mekkora segítség.
           3. A magas vérnyomásosok: szintén a számítógéphez, telefonhoz köthetô az a megvásárolható vérnyomásmérô, amely az orvossal közli a vérnyomás értékét, s a beteg pár perc alatt választ kap, hogyan módosítsa a gyógyszer-adagját.
           A rendszer fontossága, hogy egy kis település családorvosa, aki rendszeresen szűrést végez, és olyan beteggel találkozik, akinek problémáját helyi szinten nem tudja megoldani, akár határokon túli szakorvosokkal is konzultálhat az esetrôl. Ezért számítunk arra, hogy minden kórház be fog lépni a rendszerbe, specialisták döntik el, hová kell szállítani a beteget, ha például agyműtétrôl, szívműtétrôl, életmentésrôl van szó.
           * * *
           És még nem is szóltunk a turistákról. Mert kiránduljon valaki akár Afrikában, ha ott megbetegszik, itthon, a kezelôorvosának joga van tudni, mit akarnak ott kezdeni az ô páciensével.
           Dr. Zsonda László fôorvos úgy látja, megfelelô hozzáállással a kórházak, önkormányzatok részérôl akár holnap is a rendszer részévé válhatnánk. A gyergyószentmiklósi nagykórházzal már tárgyalnak errôl, s sorban következik minden Erdélyi település, hisz minket is megillett a legjobb orvosi ellátás, amelyre most esély is kínálkozik. A Mona System mást is felvállal: kapcsolatot teremt az egymástól távol élô családtagok között, valamint újságcikkeket közöl mindarról, ami a magyarság múltjának és jelenének jobb megismeréséhez vezet.
           A Mona System elérhetôsége: http//msystem.fw.hu
           4400 Nyíregyháza, Szarvas u. 1-3. V/504.
           Tel/fax: 00-36 (42) 420-633/135, 136.
           E-mail cím: monafax@invest.hu
           monafax@elender.hu
Balázs Katalin


                     KisAsszony

Befôzés egészségesebben

           Télen-nyáron jó érzés kamránk polcain keresgélve rábukkanni az általunk vagy szeretteink által elrakott finomságokra. A látvány már önmagában is esztétikai élmény, és ha még odafigyelünk az összetételére, valamint a felhasznált anyagok-élelmiszerek minôségére is, egészségünk megôrzéséért is tettünk már valamit.
           Alapanyagok kiválasztása, higiénia
           Ha valóban vitaminoktól, ásványi anyagoktól duzzadó éléstárat szeretnénk átmenteni a vitaminban szegényebb hónapokra, gondosan válogassunk a friss, még nem teljesen érett, de ugyanakkor kifogástalan minôségű gyümölcsök és zöldségek között.
           Talán túl misztikusnak tűnik külön kihangsúlyozni, mennyire fontos az élelmiszerek tisztítása, alapos és többszöri mosása, áztatása, csepegtetése, a tárolóüvegek fertôtlenítése, szárítása. Mindannyian tapasztaltuk már azt, hogy néha hamarabb megromlott egy-két üveg eltett finomság. Ilyenkor sajnos a magunk kárán tapasztaljuk mindezen elôkészületek fontosságát, mivel többórai munkánk és értékes élelmiszereink mehetnek kárba egy kis figyelmetlenség, hanyagság hatására. Bármilyen kicsi baktérium, piszok vagy akár néhány boholy a konyharuháról belekerülve üvegeinkbe (ezért nem szabad a befôttes üvegeket kitörölni) végzetes „pusztítást” végezhet.
           A tartósítás kulcskérdése: használjunk-e tartósítószert, és milyen mennyiségben?
           Aki elengedhetetlennek tartja a mesterséges tartósítószerek alkalmazását, nyugodt szívvel mondhatjuk: a korszerű készítményekbôl (szorbinsav és sói, valamint a kén-dioxid származékok), ha kis mennyiségeket alkalmazunk, és nem vagyunk allergiások eme anyagokra, semmilyen gondra nem kell számítanunk.
           A természetes módszerek közé tartozik a fôzelékfélék és savanyúságok tetejére öntött étolaj, a nagyobb menynyiségben hozzáadott só, a gyümölcsök esetében a cukor, a méz, mint természetes konzerválószer, vagy kis mennyiségben az alkohol (rum, tiszta szeszek). A konyhatechnológiai eljárások közül a gôzölés, dunsztolás is fontos.
           Allergia, hiperaktivitás
           Világszerte a legszélesebb körben alkalmazott tartósítószer a benzoesav és sói, mivel elônye az alacsony ár, ugyanakkor egészségügyi szempontból hátrányos erôs allergizáló tulajdonsága.
           A hiperaktív gyermekeknél, akik agresszívek, könnyen sírva fakadnak, nyugtalanok, nem tudnak koncentrálni, gyakori a tartósítószerek, adalékanyagok iránti túlérzékenység is. Ilyen esetben csak természetes anyagokat alkalmazzunk!
           Cukor helyett mézet vagy édesítôszert
           A nagy mennyiségű kristálycukor helyett a méz kevesebb energiát tartalmaz, így fogyókúrázók is bátrabban fogyaszthatják, valamint értékes ásványi anyagai mellett a hangyasavtartalma hosszabb tartósítási folyamatot tesz lehetôvé.
           Ha vonalainkra szeretnénk vigyázni, vagy cukorbetegségben szenvedünk, nem feltétlenül kell lemondanunk a házi lekvárról, dzsemrôl vagy befôttrôl. Két szempontot kell szem elôtt tartanunk. Egyrészrôl a cukrot, mézet fel kell váltanunk édesítôszerrel, mellyel ugyanúgy elkészíthetjük a kívánt finomságot, valamint ki kell számolnunk, hogy adott mennyiségű lekvár pontosan mennyi szénhidrátot tartalmaz (az édesítôszeren kívül a gyümölcs cukortartalmáról se feledkezzünk meg).
           Lekvárok esetében 1 kg gyümölcsöt 30-60 dkg cukorral érdemes elkészíteni, míg édesítôszerek esetében a por alakúakkal 20 dkg-ot vagy a folyékonyból 2 evôkanállal számítsunk.

Töltött paradicsom

           Hozzávalók: 600 g burgonya, 200 g fôtt házisonka, 1,5 dl tejföl, 2 db tojássárgája, 60 g vaj vagy margarin, 0,5 dl tejszín, só, ôrölt bors.
           Elkészítés: A burgonyát héjában megfôzzük, még melegen meghámozzuk, és ha kihűlt, karikákra vágjuk. A házisonkát apró kockákra daraboljuk. A tejfölt a tejszínnel, a tojássárgájával, a sóval és az ôrölt borssal összekeverjük, majd hozzáadjuk az elôkészített burgonyát és a sonkát. Tűzálló edényt a vajjal vagy margarinnal kikenjük, kevés zsemlemorzsával megszórjuk, és a keveréket beleöntjük, tetejére morzsoljuk a maradék zsiradékot, és elômelegített sütôben megsütjük. Önálló ételként vagy köretként adhatjuk. Tetejét ízlés szerint reszelt sajttal is megszórhatjuk.

Joghurtos almakrém tejszínnel

           Hozzávalók: 60 dkg alma, 1 db citrom, 3 dkg vaníliás porcukor, 4 dl joghurt, 8 dkg dióbél, 2 dl tejszín, citromhéj.
           Elkészítés: Az almát megtisztítjuk, eltávolítjuk a magházát, megreszeljük, majd, hogy ne barnuljon, citromlevet csepegtetünk rá. Vaníliás porcukorral és kevés reszelt citromhéjjal összekeverjük. Hozzáadjuk a joghurtot, és habverôvel simára, krémesre keverjük. Talpas poharakba téve, hűtôszekrényben megdermesztjük. Tetejét durvára ôrölt dióval megszórjuk, és tejszínhabbal díszítjük.


                     KisNet KisNet KisNet KisNet

Hol, mi a neten? A keresés művészete

(folytatás elôzô lapszámunkból)
           Aki modemen keresztül böngészi a webet, felgyorsíthatja a szörfözést a WebEarly 3.0-val (http://www.tto-software.com). Ez a program automatikusan eltárolja az aktuális oldal élôkapocs-információit (és esetleg azokat az oldalakat is, amelyekre mutatnak). Mindez azt jelenti, hogy ha netán úgy döntünk: rákattintunk az élôkapocsra, az oldal azonnal megjelenik. Minél többet használjuk a WebEarlyt, a program annál jobban megismeri szörfölési szokásainkat, feldolgozza érdeklôdési területeinket, és megjegyzi azokat a jelszavakat, amelyeket gyakorta kell beírnunk.
           Elzárt oldalak
           Ha az eredménylista valamelyik élôkapcsára rákattintva zsákutcába futunk - az oldal nem létezik, vagy nem lehet hozzáférni -, elôfordulhat, hogy az oldal a szóban forgó webhely idegenek elôl elzárt részén található. Sok webhelyen bizonyos oldalak csak a regisztrált felhasználók számára látogathatók: a regisztráció ingyenes, és miután átestünk rajta, egy jelszót kapunk, amelynek birtokában már hozzáférhetünk az oldalak étvágygerjesztô tartalmához. Ha a keresô által kibányászott cím hosszú, tele van perjelekkel, és mondjuk ilyesformán fest: http:// www.pc advisor.co.uk/registered/download/utilities.html, akkor az elsô néhány elemet másoljuk be böngészônk címmezôjébe. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a http:// www.pc advisor.co.uk/registered a regisztrációs űrlaphoz vezet, és csak ennek kitöltése után juthatunk hozzá az ingyenes letöltési részhez.
           Az is elképzelhetô, hogy a webhely fejlesztôje a hozzáférést egy kiválasztott csoport számára tartja fenn, és a hozzáférés megadása elôtt ellenôrizni szeretne bennünket. Az elemzôcégek például nem szórják ingyen értékes tudásukat, és elvárják, hogy aki kíváncsi eredményeikre, az fizessen értük (vagy fizessen rájuk elô).
           Végül az is elôfordulhat, hogy a szóban forgó oldalon olyan keretek vagy Flash-elemek vannak, amelyeket nem minden böngészô és keresôrendszer tud megtalálni és megjeleníteni. Nem árt, ha a webhelyek tulajdonosai tisztában vannak azzal, hogy ezek a látványos, nézôcsalogatónak szánt formázási megoldások sokszor éppen akadályai a hozzáférésnek.

Internettel a félénkség ellen

           Amerikai kutatók azon vitáznak, hogy az internet vajon növeli vagy éppenséggel csökkenti a felhasználók félénkségét, kommunikációs készségét.
           Az elektronikus hálózat térhódításával egyre többen tudnak egyik pillanatról a másikra kapcsolatot teremteni ismerôsökkel és teljesen ismeretlen emberekkel egyaránt. Az elektronikus üzenetek, csevegôszobák lehetôvé teszik a távolságokat felszámoló hosszú eszmecseréket, ám a felek nagyon sok esetben nem ismerik egymást személyesen. Meglehet, hogy az e-mailben sziporkázó egyén, aki soraival könnyedén leveszi levelezôpartnereit a lábukról, valójában egy viszszahúzódó, magányos alkat, aki társaságban alig mer megszólalni.
           Bernardo Carducci, az Indiana Egyetem emberi félénkséget vizsgáló intézetének munkatársa kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elmúlt 25 évben jelentôsen növekedett azoknak az amerikaiaknak a száma, akik félénknek tartják magukat. Felmérései szerint a lakosság 45 százaléka küzd önbizalomhiánynyal, ami kapcsolattartási, kommunikációs zavarokat okoz az emberekben. Carducci a technológia- fejlôdést tartja az aránynövekedés fô okának, ugyanakkor rámutat, hogy a túlságosan félénk embereknek a világháló segít megtenni az elsô lépéseket mások felé, hiszen könynyebben nyílnak meg a személytelen monitor elôtt. Ezt a jelenséget Carducci elektronikus extroverziónak nevezi.
           - A probléma az, hogy minél több idôt töltenek a hálózat elôtt, egyre inkább hajlamosak lesznek azt hinni, hogy ez a társkeresés legmegfelelôbb módja. De egy komoly kapcsolat valószínűsége ilyen formában nagyon kevés.

Cenzúrázhatják a file-jainkat

           Amerikai jogászok tízoldalas törvényjavaslatot készítettek az illegális internetes adatcsere viszszaszorítására, aminek következtében a lemezkiadók, film- és szoftverforgalmazók hozzáférést kaphatnak a P2P hálózatokon tárolt file-okhoz, és akár le is törölhetik ôket. Mivel a P2P hálózatok a felhasználók saját gépén tárolt állományaiból épülnek fel, az intézkedés révén számítógépünkrôl adatok tűnhetnek el. Az intézkedés alapja a médiacégek tehetetlensége a P2P hálózatokkal (mint például Kazaa) szemben. Amennyiben a médiacég egy számítógépbe behatolást tervez, a beavatkozás elôtt köteles írásban indokolni és technikailag leírni, hogy hogyan és milyen adatokat szándékozik törölni. Amennyiben a felhasználó más adatait is kár éri, kártérítést igényelhet.

Linkgyűjtemény

           * Híres emberek legjobb száz honlapja: http://www.pdom.com/phome/celebrity/default.htm
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

                               Nyár van. Nem baj, csak meleg legyen!

Feljelentették a gyorséttermeket

           Az Egyesült Államokban testes polgárok egy csoportja pert indított több gyorsétterem ellen azzal a váddal, hogy tudatosan árusítanak elhízást és betegségeket okozó ételeket. A New York-i Bronx negyed bíróságára beadott vádiratok szerint a McDonald’s, a Burger King, a Wendy’s és a Kentucky Fried Chicken tudatosan megtéveszti a fogyasztókat cukorban és zsírokban gazdag ajánlatával.
           „A gyorsétterem szektor romba döntötte az életemet.” - állította a feljelentôk egyike, Caesar Barbar a The New York Post-nak. A jelenleg 128 kg-os Barbar fôfelügyelô rendszeresen étkezett gyorséttermekben, mígnem 1996-ban orvosa felhívta figyelmét, hogy ha tovább követi ezt az étrendet, az életét veszélyezteti. Az 57 éves amerikai férfi már több szívrohamot szenvedett, és cukorbetegség is kialakult nála. „Azt hittem, hogy ez az étel jó. Soha nem gondoltam volna, hogy problémákat okozhat” - nyilatkozta felháborodottan.

Tengeri makk ragadt a fürdôzô péniszére

           Egy rákfélével, úgynevezett tengeri makk-kal a péniszén ébredt sekély vízi szunyókálásából egy férfi a jugoszláviai Bor tengerpartján. A herkentyű rendkívül ragaszkodott a testrészhez, ezért a mentôket kellett riasztani a szerencsétlen fürdôzôhöz. A mentôsök se bírtak az állattal, így a furcsa pár a közeli kórházban kötött ki. A tengeri makk a nôvérek csipeszes támadását is visszaverte, a helyzet kezdett kétségbeejtô lenni. A három centiméter nagyságú rákfélét végül a 23 éves férfi spontán merevedése zaklatta fel annyira, hogy pánikszerűen lecuppant a hímtagról. (A képen egy nyaláb tengeri makk látható.)

Beszorult a feje a lefolyóba, becsípte az ajkát a szkenner

           Egy német férfi feje beszorult a csatornalefolyóba, miközben beesett kulcsai után kaparászott, egy angol kislánynak pedig a felsô ajkát csípte be egy régi típusú szkenner, amint digitális arcképet akart készíteni magáról. A 22 éves lübecki férfi véletlenül beejtette kulcsait a lefolyóba, amelynek szűk tetejét felnyitván, egyik kezét és fejét betuszkolva a nyíláson tapogatni kezdett. Ám hiába volt az öröm a kulcsok megtalálása nyomán: a férfi beszorult. A járókelôk a földöntúli nyöszörgés hallatán riasztották a rendôröket, akik hosszas harc, és némi lehorzsolt bôrfelület árán kiszabadították az embert.

Vásárra viszi bôrét a tetovált férfi

           Halála után árverésen értékesíti teletetovált bôrét egy brit férfi, hogy el tudja tartani gyerekeit. Eric Vinten az East Sussex-i Sidleybôl úgy gondolja, hogy bôre kapós lesz a vásáron. Tervében támogatja a testét tetováló Jason Williams is, aki szerint Eric bôrét várhatóan szétkapkodják a gyűjtôk. Neki természetesen hivatalból is ezt kell mondania, ugyanis Vinten testfelületének egyelôre csak 45 százalékát borítják rajzok és ábrák. Mivel az idô rohan, Eric Vinten a következô hét hónapban heti két órát tölt a tetováló szalonban.

Az év legidiótább betörôje

           Saját lakásának feltörése miatt riasztotta a hatóságot egy holland betörô, ám a kiérkezô rendôrök elôl elfelejtette elpakolni a korábbi rablásokból származó szajrét. A rendôrség megkezdte a helyszíni szemlét a 33 éves bredai férfi lakásában, ám egyiküknek szemet szúrt egy számítógép, amin a közeli iskola címkéje volt. A gyanús komputerrôl hamar kiderült, hogy lopott holmi, sôt hamarosan rábukkantak az orgazdának szánt teljes készletre. A helyszíni szemle házkutatásá változott, amelynek végén bilincsben szállították szegény kárvallottat.

Ausztrália helyett Kanada

           Az ausztráliai Sydney helyett Kanada hasonnevű kikötôjében kénytelen tölteni a vakációját két londoni fiatal, akik jegyrendelésük során csak a város nevére figyeltek, az országéra nem.
           A 19 éves fiú és lány még akkor sem gyanakodott, hogy talán mégsem jó repülôgépre vettek jegyet, amikor a kanadai Halifaxban vártak a sydneyi csatlakozásra.
           Tévedésüket csak akkor vették észre, amikor leszálltak az észak-amerikai kisváros légikikötôjében, ahol feketén-fehéren ki volt írva: Sydney, Kanada.
           A két fiatal, bár rendkívül csalódott volt, hogy nem láthatja a kenguruk földjét, úgy döntött: kihasználja a kínálkozó alkalmat, felfedezi magának Új-Skóciát és megkóstolja a vidék ételspecialitását, a homárt.

Tevét molesztált a túlfűtött siheder

           Hat hónapi börtönt és 240 korbácsütést szabtak ki egy 17 éves nigériai kamaszra, akit „in flagrantin” kaptak egy tevével Szaúd Arábiában. A tabuki bíróság bűnösnek találta a vádlottat „egy dromedárral történô szexuális kapcsolat létesítésének megkísérlésében”. A teve tulajdonosának elmondása szerint a siheder valahogy bemászott a farmjára és rávetette magát az elsô keze ügyébe esô állatra.

Kamikáze Barbie

           Néhány hónappal ezelôtt már elszörnyedhettek a látogatók a több mint negyven éve ifjú Barbie baba halottas szobáján, amelyet egy németországi múzeumban rendeztek be. Most a rózsaszínű amerikai leányálmok netovábbja még baljósabb helyzetben látható: Simon Tyszko, lengyel származású brit művész elkészítette Barbie „kamikáze” változatát.
           A szôke babaszépség úgy jelenik meg, ahogyan manapság a palesztin, afganisztáni és más öngyilkos merénylôket elképzeljük: divatos ruhájának öve ezúttal robbanó anyagokkal teli öv, kezében pedig detonátort szorongat, miközben ugyanúgy mosolyog, mint 1959 óta mindig.
           Tyszko, aki eddig is a kapitalista fogyasztói társadalom ikonjainak lerombolásáról volt híres, ezúttal arra utal, hogy nincs létjogosultsága a Barbie-féle ártatlanságnak egy olyan világban, ahol egyes gyerekek burokban nevelkednek, mások pedig már gyerekként megszokják a halál mindennaposságát és életcéljuk „mártírrá” válni.

A szex javítja a futónôk teljesítményét?

           A német nemzeti futócsapat edzôje szerint a futamok elôtti nemi aktust követôen a futónôk jobb teljesítményt nyújtanak. Uwe Hakus, a sprinterek (férfi) trénerének tapasztalatai azt mutatják, hogy a szeretkezés után a nôi tesztoszteron-szint megnövekszik, ami teljesítményrobbanást idézhet elô. Az edzô ugyanakkor a férfi sportolóknak nem ajánlja az efféle doppingot, mert náluk általában fordítva sül el a dolog. Hakus végül elárulta: módszertani újítását természetesen nem tette kötelezôvé.


Horgászkalandok a Deltában (19.)
A Bizsani halászatok egyike

           Egy szép októberi kiránduláson, ami a Bizsan tóra vezetett, a belsô kajibánál táboroztunk. Az egy kicsit félreesett az átjáró úttól, ahol a Luminara kell bemenni. A Mitya testvérének kajibája üres, ô éppen nincsen ott, de nem haragszik meg ha megtelepszünk, sôt ô is szereti az oroszhegyit, és szívesen látott vendégek vagyunk a tanyáján.
           Estefelé értünk oda és egy aranyos kiskutya fogadott olyan örömmel, amit nem lehet leírni. Nem tudta hova legyen örömébe, minduntalan kezet csókolt és úgy köszönte a jó falatot. Éjszaka a sátor nyílásába ôrködött és vidáman búcsúzott amikor halászni mentünk. Tudta, hogy ha a sátor ott van visszatérünk, és minden délután újra és újra átélte azt a boldogságot, amit mi jelentettünk neki.
           Ki tudja mióta volt ott egyedül, ki is volt éhezve, mert még nem szokott rá az önellátásra. Az élelmet, amit adtunk, ha nem tudta mind megenni, szépen elásta, elraktározta a földbe. Gondos volt, gondolt a szűkebb idôkre.
           Nagyon megszerettük, szinte sajnáltam, hogy nem hozhatom haza, mert hát hosszú az út, és itthon sem tudnám a tömbház tartani. Litvinkének neveztük el, és nagyon hamar megtanulta a nevét.
           Az elválás mindannyiunkat elszomorított, én meg is sirattam, mert látni kellett volna azt a szomorúságot, amikor látta, hogy a sátrat bontjuk és pakolunk a csónakba. Akár hiszik, akár nem, sírt az a kutya, könnyes volt a szeme és nyüszített bánatában. Még ma is elszorul a szívem, amikor rá gondolok.
           Természetesen a következô évben már nem találtuk ott, mi lett a sorsa nem tudom, de mindig sajnálattal gondolok rá.
           A halászat igen jól sikerült, rengeteg hallal térhettünk haza . Különösebb kaland nem is volt, még Pista sem fürdött meg pufojkásan mint általában. Ha nem a tóban, akkor a szárazon mindig tálalt egy olyan kis süppedékes lyukat, ahova aztán derékig sikerült beleesni. A kajibák környékén nem sok a száraz hely, és így wc keresés közben könnyedén megtörténhet az ilyesmi. Mi lányokul igen óvatosak voltunk, elôbb tapogatóztunk, s csak azután léptünk.
           Pista és Gergely Attila
           Nagyon sokszor volt társ Attila is. Ô nagyon csendes, alkalmazkodó ember. Soha semmiért nem nehezteltünk rá. Egy alkalommal ketten mentek Pistivel a deltába, de hogy ott hogyan volt és mit műveltek nem tudom, de amikor hazajöttek elmesélték az épületes történetüket, ami hazajövet történt.
           Megkésve indultak és már sötét volt, amikor Tisica környékén gurultak haza a sok szép csukával. Pista megállt, hogy a kisebb dolgukat intézzék. Attila azt mondta, hogy neki nem szükség és maradt a kocsiban. Idôközben mégis meggondolta magát és a kényelmes fekvô helyzetébôl, ami a kocsi hátsó ülése volt, szépen ô is leszállt, hogy ne keljen késôbb miatta is megállni. Pista dolgavégeztével beült és hajts. Már jó ideje ment s közben szólt Attilának, hogy ne aludjon, de Attila nem válaszolt. Na mi van, így elaludtál - néz hátra s hát Uram Isten, Attila nincs a kocsiba. Elôbb meglepôdött, de aztán a derűsebb oldaláról közelítette a történetet. Természetesen kitalálta, hogy mi is történt, és egyedül is jót kacagott, mert elképzelte Attila meglepôdését.
           Nos hát, nincs más, vissza kell menni érte és ment is. Közben Attila is kész lett volna, de már a gáz elpufogott és ô maradt a sötét mezôbe, ahol még forgalom sem volt. Remélte, hogy hamar visszatér Pista érte, de ahogyan az idô telt, egy negyed, egy fél óra, már nem hitt a véletlenben. Azt gondolta, hogy Pista szándékosan hagyta ott, és akkor letérdelt az útra és megesküdött az ég alatt, hogy Pistával soha többet az életbe nem megy sehova.
           Természetesen ezt nem tudta betartani, és még nagyon sokszor volt társunk a kalandos halászatainkban.
           A 90-es évek
           A kilencvenes évek elejére a kis csapatunk létszáma alaposan megcsappant. A férjem távozott a leghamarabb az élôk sorából, aztán késôbb Ferencz Sanyi, Gergely Attila, Zsófika és Pöszi néni, mind elmentek örökre, itthagytak. Bubi is kivándorolt magyarhonba. A kis csapatból már csak ketten maradtunk, így egy idôre a deltajárás is befejezôdött. Késôbb Pista is magyar állampolgárrá vált, és már reményem sem lehetett, hogy valaha is elmehetek még a deltába. Igaz, a gyermekeim, akik idôközben felnôttek, és nekik is családjuk van, tervezték a deltai kirándulást, csak éppen a gyerekeik nôjenek hozzá.
           Így aztán 1993-tól 1996-ig a delta nélkülünk is irult-virult, s a halai nagymértékben fogyatkoztak.
           Ebben az idôszakban váratlanul jelentkezett Bubi sok éves távolmaradás után, hogy jó lenne lemenni. Természetesen örömmel fogadtuk a kezdeményezést és így újra éledt a delta utáni vágy. Na de ez is csak egy évig tartott, amíg Pista is elhagyta az országot. De következô évbe újra jött Bubi és összehozott egy halászatot a Bíró úr társaságával. Errôl a kirándulásról Bubi írt. A következô évben már öten lettünk, bôvült a csoport a törvényszék embereivel. Igen kellemes, szép napokat töltöttünk a csatornákon. De mint minden, ez is elmúlt. A bíró úr, bár nagyon megszerette a deltát, lemondott idô hiányában, mert túl sok elfoglaltsága lett. Remélem ezen is túl lesz és aztán újra tagja lesz a csapatnak.
           Nagy volt az elszomorodás, újra nincs társ és ebben a szomorkodási idôszakban fedeztem fel Józsikát, aki olyan szenvedélyes horgász, hogy nem sok társa van. Pistával is sokszor járták még a delta tavait. Ô is már jó idôt kihagyott, jó társ hiányában, így hát örömmel csatlakozott a nem mindennapi csapathoz. Ezt azért írom így, mert egy 62 éves öregasszonynak nem mindenki örül. Nem tudom ô hogyan van vele, de csónakos társak lettünk, és szerintem igen jól ki tudunk jönni.
(folytatása következik)
Borsos Éva


                     EGÉSZSÉG

Amikor a szex már betegség

           Elveszíti a fejét, ha szexrôl van szó? Erôs hiányérzet gyötri, ha akár csak pár napig is nélkülöznie kell a testi intimitást? Egyre inkább befolyásolja hétköznapi cselekedeteit a testiség? Amennyiben ezekre a kérdésekre igennel felel, akkor meglehet, hogy ön is a szexfüggô betegek közé tartozik. A szexuális függôség létezését sokáig elutasította a társadalom, és csupán 1987-ben nyilvánította az Amerikai Pszichiátriai Szövetség betegségnek.
           A szexfüggôség oka: szexuális trauma
           A szexualitás iránti igény természetes emberi ösztön, de amikor ez a hétköznapi életet alapjaiban befolyásoló szenvedéllyé válik, és az ember minden gondolatát lefoglalja, már nem örömforrás, hanem az életet valamilyen szinten megkeserítô függôség. A szexfüggôség kialakulásának okai egyelôre nem ismertek. A vizsgálatok szerint az említett betegségben szenvedôk 80 százalékát gyermek vagy fiatal korában szexuális trauma érte. Mások egyszerűen elszigeteltnek, üresnek érzik magukat, és attól félnek, hogy érzelmileg, valamint testileg elutasítják ôket. Sok betegnek volt többszöri komoly szerelmi csalódása, ami meghatározó élményként befolyásolta életüket.
           A tünetek hasonlók más szenvedélybetegségek tüneteihez
           A betegek többsége férfi. Általában egocentrikus emberek, akik kizárólag saját örömüket hajszolják, akár kényszeres önkielégítés vagy prostitúció útján. A partnereket, akikkel testi kapcsolatot létesítenek, érzelmileg nem becsülik, és csak egy eszközt látnak bennük, akik ideiglenesen alkalmasak szenvedélyük csillapítására. Mindemellett erôs bűntudatot éreznek, és szégyellik függôségüket. Önmagukat vádolják, keseregnek tehetetlenségükön, és akárcsak a kábítószerfüggôk, megpróbálnak ellenállni a testük igényeinek. Kedélyállapotuk egyik pillanatról a másikra változik, szinte elviselhetetlen hangulatemberek, akik ebbôl kifolyólag nehezen teremtenek harmonikus kapcsolatot a környezetükben élôkkel.
           Az is elôfordulhat, hogy a szenvedélybeteg nem tart testi kapcsolatot párjával, hanem saját fantáziavilágában él, és inkább önkielégítéssel könnyít a benne munkáló feszültségen, mintsem partnerével közösüljön. Ha párja kéri, eleget tesz szexuális igényeinek, de ô maga nem szorgalmazza az együttlétet.
           A szexuális függôség a beteget, kapcsolatait, anyagi helyzetét is teljesen lerombolhatja. Vágyainak kielégítésére költi pénzét (prostituáltak, szexuális segédeszközök stb), rendszeresen megcsalja házastársát, állandó partnerét, ami tarthatatlan állapotot idéz elô. Munkahelyi problémákkal is meg kell küzdenie, hiszen a szenvedélybetegségen nem tud uralkodni, ez munkabírási és emberi gondokat okoz.
           Elvonási tünetek, gyógyítás
           A testiség számukra az élet alapeleme, amivel képesek csökkenteni a bennük felgyülemlett feszültséget, szorongást, rossz közérzetet. Csak így tudnak szembenézni a hétköznapok kihívásaival. Ha megpróbálnak „leszokni” a szexrôl, akárcsak a kábítószerfüggôk, alkoholisták, vagy cigarettások esetében, náluk is elvonási tünetek lépnek fel: remegés, idegesség, álmatlanság stb. A szexfüggôséget manapság pszichoterápiás módszerekkel próbálják gyógyítani. A kezeléseknek nem az a célja, hogy leszoktassák a pácienseket a szexualitásról, hanem hogy egészséges szexuális életet legyenek képesek kialakítani.

Bôr- és körömgombásodás

           Gomba. Önnek mi jut eszébe errôl a szóról?
           Nagyon sokunknak sajnos egy igen makacs, gyakran és feleslegesen titkolt betegsége. A statisztikák szerint minden második ember saját bôrén tapasztalhatja a gombák okozta kellemetlenségeket. A nem túl esztétikus tüneteknek köszönhetôen a betegséghez rengeteg elôítélet és tévhit kötôdik.
           Hogyan alakulhat ki a gombás betegség, és melyek kialakulásának hajlamosító tényezôi?
           Ma már szinte hihetetlen, hogy 80-90 évvel ezelôtt Európában teljesen ismeretlenek voltak a gombás eredetű megbetegedések. Nem csoda, hiszen a bôr- és körömgombásodás elsôsorban civilizációs eredetű okokra vezethetô vissza. A XX. század „vívmányai”, mint a zárt, nehezen szellôzô lábbelik (műanyag divatcipôk, bakancsok, sportcipôk) és nylon ruhadarabok egész napos viselése (harisnya, zokni), továbbá bizonyos betegségek (rossz vérkeringés, cukorbetegség, az immunrendszer meggyengülése), antibiotikumok szedése, műkörmök viselése, párás munkakörülmények (mosodák) mind-mind hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához. Fontos tudnivaló, hogy a gombák spórák által szaporodnak, így a betegek közvetlen környezetüket, családtagjaikat folyamatos fertôzésveszélynek teszik ki. A fürdôk, uszodák, közös zuhanyozók párás környezete, a családi törölközô vagy a körömvágó olló közös használata kiváló lehetôséget nyújt a fertôzések terjedésének. A bôrön és körmön kialakuló apró sérülések, a bôrszárazság, a túlzott tisztálkodás az egészséges szervezet természetes védekezôképességét csökkenti, így ezek a felületek behatolási pontot jelenthetnek a gomba spórái számára. Ezért a tünetek bárkinél jelentkezhetnek, felesleges szégyenkeznünk tehát.
(folytatás a következô lapszámunkban)

A család
86. rész: A jólértesült gróf

           Repülôn ül a család. Kató, férje kezét szorongatva sétáltatja tekintetét a három gyereken. Most már tudja: ezerszer megbánta volna, ha otthon hagyja a kis Matyit. Pedig sokáig civódott azon, hogy ne hozza, bízza rá valakire arra az egy hétre, amíg ôk kiruccannak, hogy nyugodtan szórakozhassanak. Aztán furcsa álmot látott: egy ronda fehérnép érkezett hozzájuk két rendôr kíséretében, s bejelentette, hogy Matyit elviszik. Azt mondták, elsô perctôl figyelik ôket, pótszülôket, s a gyereknek jobb családra van szüksége, mint a jelenlegi. Kató mire szóhoz juthatott volna, a két rendôr elkapta Matyit, s vitték is. Matyi torkaszakadtából üvöltött, Kató pedig szaladt utánuk, de becsukták az autó ajtaját, s elporoztak. Amikor Kató megizzadva, remegve megébredt, eldöntötte: nem adja, nem hagyja Matyit.
           Most pedig együtt repülnek az ismeretlen ismerôs meghívására egy olyan helyre, melyet a tévében is csak ritkán látni.
           Az utazás pedig nem leányálom, akkor sem, ha a gróf még arról is gondoskodott, hogy az átszállásnál külön csapat várja, útbaigazítsa a családot. Nemessyék csak ámultak-bámultak, amikor a luxemburgi repülôtéren két, egyenruhás, tagbaszakadt férfi magyarul szólította meg ôket:
           - Adjon az Isten jó napot! A Nemessy családot üdvözölhetjük? Reméljük, jól utaztak! Csomagjaikkal ne törôdjenek, arról mi gondoskodunk. Legyenek szívesek az autóig fáradni - s azzal egy, csupán tévébôl ismert limuzinig gardírozták. Az autóban pedig a kényelmes bôrülésekben elhelyezkedve minden az ölükbe „pottyant”. Volt ott bárszekrény konyakokkal, üdítôkkel, valamint kontyalávaló, sütemény s rengeteg gyümölcs. A nagy kényelemben Borit megszállják a kicsi ördögök, egyszer csak kuncogva megszólal:
           - Képzeljétek, ha otthon ülhetnék egy ilyen autóban, az egész város engem irigyelne.
           - Te liba, az ablakok sötétítettek, senki sem tudná, hogy te ülsz benne - válaszol epésen nôvérének Gergô.
           Aztán óriási parkba fordul be az autó. Frissen nyírt gyep, kanyargó sétálóösvények, ezerféle fa és cserje, milliónyi virág ameddig a szem ellát. Egy palota elé érkeznek, mely mogorva kôépítmény ugyan, mégis nagyon barátságos.
           A sofôr kedvesen segíti ki a családtagokat a limuzinból, de idejük sincs szétnézni, mert fiatalos lendülettel penderül ki az ajtón a tavaly óta nemlátott gróf. Semmit sem öregedett - nyugtázza Kató, s mosolyogva figyeli, hogy az idôs ember nem ôket igyekszik elôre üdvözölni, hanem a gyerekeket, s közülük is Matyit dédelgeti a legtöbbet. A kis rosszcsont ki is követeli a kedveskedést, hisz ellenállhatatlanul mosolyog, s hunyorít is egy óriásit, ami nála kacsintást jelent.
           - Kicsi Matyi, hát apukádat miért nem hoztátok? - teszi fel a tízpontos kérdést, amitôl a családnak földbe gyökerezik a lába. De ezzel nincs vége; odalép Janihoz, s megkérdezi: - Na, hogy halad a kampánya, Nemessy úr?
           Nemessyék csak ámulnak és bámulnak, alig várják, hogy megkérdezhessék, honnan tud ennyi mindent róluk. De egy ilyen úri helyen nem úgy történik, hogy spontán felteszünk egy-két kérdést. A gróf egyet csönget, s a házból elôlép egy idôs, kedves hölgy: ô lesz Matyi dadája, hisz a gróf szerint e hét pihenésrôl szól, nehogy már Kató bíbelôdne a kicsivel. A következô csengetésre egy kedves kisasszony lép ki az ajtón, mint megtudják, ô a Bori társalkodónôje. Gergô csak néz, s szinte az apjával egyszerre fütytyent: hűha, ez aztán egy bájos teremtés!
           Gergô pártfogója is megérkezik, egy igazi úriember, akit az úrfi már most unalmasnak talál.
           Így Kató és Jani magára marad, és a gróf maga kíséri lakosztályukba, ahol csak hüledeznek a nagy gazdagság láttán.
           Ahogy elbúcsúznak a gróftól, ki arra kérte, vacsoráig pihenjenek egy jót, egymásra néznek, s egyszerre kezdenek kacagni. És nevetnek, nevetnek, hisz nem tudnak betelni a csodával, ami itt fogadta ôket. Persze, hogy nem alszanak, hisz meg kell csodálni a lakosztály minden egyes bútorzatát, a sok antik dísztárgyat, s bizony, nemsokára csipkedniük kell magukat, hogy úgy ülhessenek a vacsoraasztal mellé, ahogy ez egy ilyen módos helyen dukál.
Azaki Hakami


                     SPORT


Labdarúgás

Nagy gólarányú vereség

           Az elmúlt szombaton került lejátszásra Tusnádfürdôn a Románia Kupa 2002/2003-as kiírása keretében a helyi Sólymok és a Gyergyószentmiklósi Jövô SK csapatai közötti idénynyitó mérkôzés. A találkozó végeredménye: Tusnádfürdôi Sólymok-ISK - Gyergyószentmiklósi Jövô 8-0 (3-0). A hazaiak gólszerzôi: Kalamár 5, Albu, Bodor és Bodó.
           A Jövô az alábbi felállításban játszott: Iftode (Portik) - Baki, Farkas, Codreanu (Balogh), Mihalache - Aszalos, Nagy Cs., Radu (Blága), Nagy D. - Nagy Á., Csóka. Edzô: dr. Aszalos Elôd.
           A mérkôzés történéseirôl Buslig Gyula, a Jövô SK labdarúgó-szakosztályának titkára tájékoztatta lapunkat.
           - Hazai támadásokkal indult a mérkôzés, a Jövô megfiatalított csapata mintegy 30 percig tudta a gólnélküli eredményt ôrizni. Blága jól helyezett lövésére góllal válaszoltak a vendéglátók, a 31. percben 1-0-ra módosult az eredmény. Egy perccel késôbb a gyergyói Nagy Árpádnak nem sikerült átemelnie a labdát a vendéglátók kapusa fölött, így elmaradt az egyenlítés. A hazaiak legveszélyesebb csatárát - Albu - nem sikerült a gyergyói hátvédeknek eredményesen ôrizniük. Az említett támadó a 36. percben 2-0-ra növeli csapata elônyét. Két perccel késôbb a mérkôzés marosvásárhelyi játékvezetôje büntetôt ítélt a hazaiak javára. A tizenegyest sikerült értékesíteniük a hazaiaknak, ekképp 3-0-ra módosult az eredmény.
           A második félidô gyergyói támadásokkal kezdôdött: Nagy Dénes lôtt jó helyzetbôl a kapu fölé, majd Blága beadását Csóka hagyta kihasználatlanul. Ezután következett a hazaiak támadójának - Kalamár - gólsorozata, ekképp 8-0-ra alakul az eredmény, amely egyben a mérkôzés végeredménye is.
           Sok munka és nehéz feladat vár ifj. dr. Aszalos fiaira a következô bajnoki idényben. A Jövô SK csapatának ezekben a nehéz pillanatokban nagy szüksége lenne azokra az ifjúsági korosztályt kinôtt játékosokra, akik a Gyergyószentmiklósi Jövô Sportegyesületében ismerték meg a labdarúgás titkait, és akiket viszszavár a gyergyói labdarúgás.

Gyergyóalfalu
Pénteken félidôhöz érkeznek

           Augusztus 16-án, pénteken félidejéhez érkezik a Gyergyóalfalu községi kispályás labdarúgó-bajnokság. A visszavágósorozat a tervek szerint augusztus 19-én, hétfôn kezdôdik el.
           A községi bajnokság legutóbbi eredményei: Selena - W-Team 1-2, Rangers - Junior 5-1, Közbirtokosság - Maros 2-1, Haverock - Hodex 0-0, Juventus - Junior 6-0, Selena - Közbirtokosság 1-2, Haverock - W-Team 2-2. Az elnapolt Rangers - Maros találkozó augusztus 17-én, szombaton délután hat órai kezdettel kerül lejátszásra.
           A rangsorban: 1. Rangers 21 pont, 2. BFK 21 p., 3. Közbirokosság 21 p., 4. W-Team 16 p., 5. Haverock 12 p., 6. Maros 11 p., 7. Juventus 10 p., 8. Hodex 4 p., 9. Selena 3 p., 10. Junior pont nélkül.
           A hétfôn kezdôdô visszavágósorozat elsô heti műsora: augusztus 19., hétfô: 18.00 Hodex - Junior, 19.15 Rangers - BFK; augusztus 20., kedd: 18.00 Selena - Juventus, 19.15 Haverock - W-Team; augusztus 22., csütörtök: 18.00 Közbirtokosság - Selena, 19.15 Maros - Rangers; augusztus 23., péntek: 18.00 Junior - Juventus, 19.15 Hodex - Haverock.

Szertorna
„A Progym névbôl kivehetik a gymet!”

           Az elmúlt napokban Molnár Schöndorfer Leventével, a Gyergyói ISK egykori szertorna-edzôjével beszélgettünk, aki ebben az idôszakban családjával együtt szülôvárosában tölti angliai szabadságát.
           - Mikor indultatok a szigetországba?
           - Január 2-án indultunk és két nappal késôbb érkeztünk Londonba. Innen Melksham városába vezetett utunk, az ottani edzésmunkát január 6-án kezdtem el. A melkshami Wiltshire School of Gymnastics Club keretében dolgozom.
           - Mi a tulajdonképpeni feladatod?
           - Megbízatásom az, hogy irányítsam az ottani szórakoztató tornát. Itt el kell mondjam, hogy hatáskörömbe tartozik a klubon belüli fiú élsportolók edzésének irányítása is.
           - Miként sikerült ezt az angliai állást megszerezni?
           - Az állás megszerzésének története elôtt szólnom kell arról, hogy a Brit Nemzeti Szerencsejáték Rt., amely egyébként nagy összegekkel támogatja a sportot, építtetett Melkshamban egy tágas és modern tornatermet (egymillió fontba került), amely sportakrobatika, trampolin (rúgósháló), továbbá a férfi és a nôi szertorna gyakorlására alkalmas. Szabály, hogy a fiúk és a lányok számaránya a tornateremben egyforma legyen. Korábban szintén egy szertorna-edzô foglalkozott az ottani gyerekekkel, de állást változtatott, s ennek következtében lecsökkent a fiú tornászok száma. Ekkor egyik gyerek anyukájának eszébe jutott, hogy 1999-ben ott voltam Bristolban a Ferencz József által szervezett edzôtáborban. A szülôk kérték Ferencz Józsefet, hogy vegye fel velem a kapcsolatot a fentebb említett okok miatt megüresedett állás betöltése érdekében. Ez meg is történt, és tavaly a szeptember - november közötti idôszakban kiutaztam egy két hónapos próbaidô letöltésére. Tavalyi ott-tartózkodásom idején megfogalmazódott bennem, hogy mi lenne, ha családostól kitelepednénk? Sokat ezután nem töprengtünk, hanem döntöttünk, és ez év elején kiutaztunk. Egyéves munkaszerzôdés köt jelenleg a melkshami klubhoz.
           - Milyennek ítéled meg, mostmár „testközelbôl”, az angliai szertornát?
           - Az angliai szertorna alacsonyabb színvonalú, mint a romániai. Valójában a román tornaiskolát mindenhol elismerik a világon, mint ahogyan ez történik az edzôk esetében is. A romániai szertornász férfiválogatott idei Európa-bajnoki aranyérme pedig csak tovább öregbítette az itteni sportág eddig is nagyon jó hírnevét.
           - Mit sikerült mostanig megvalósítanod az angliai klubon belül?
           - Három kisgyermek csapatot alakítottam. Ezek a gyerekek idén októberben fognak elôször hivatalos angliai versenyen fellépni. Alig fél év alatt sikerült elérnem, hogy a gyerekek elsajátítsák az októberi versenyre szükséges gyakorlatokat. Mindez örömmel tölt el, még akkor is, ha kis lépést jelent ezen gyermekcsoportok felkészítése. Én mégis úgy érzem, hogy októberben az általam felkészített gyermekek nem fognak szégyent vallani az elsô megmérettetés pillanataiban. Ezen a ponton arról is kell szólnom, hogy edzô elôdömtôl úgymond örököltem három kiforrott szertornászt, a legidôsebb közülük 18, másik kettô pedig 13 éves. Az utóbbiakat rövid idô alatt sikerült felkészítenem a brit szertorna-bajnokság országos döntôjére, amelyet a dél-nyugati országrész csapata nyert meg.
           - Akkor ezúttal te is hozzájárultál a dél-nyugatiak sikeréhez...
           - Így is lehet fogalmazni, de tudni kell, hogy a dél-nyugati tartományban dolgozik Ferencz József, aki a Fromside GC vezetôedzôje, továbbá a Brassóból elszármazott Simó Márton és Urzică Paul (Marius bátyja), aki a Forrest of Dean GK edzôje. Az említett eredmény ezen közösség munkájának gyümölcse.
           - Nehéz volt beilleszkedni?
           - Tény, hogy nem volt könnyű a kezdet, a nyelvet sem beszéltük tökéletesen, ugyanakkor meg kellett szokni az ottani életmódot, amely, mondanom sem kell, sokban különbözik az itthonitól. A téli idôszakban nehezebb volt, de ahogy kitavaszodott, az emberek is kezdtek kimozdulni otthonaikból, új barátokat találtunk. Ellenben nagyon hiányoznak az itthoni, gyerekkori haverok. Szerencse, hogy a szenzációs találmány, az internet útján közelebb kerül hozzánk a város, elolvashatjuk az újságokat, képeket küldhetünk egymásnak, egyszóval nem szűnt meg a korábbi barátokkal való kapcsolat.
           - Meddig tart a szabadságolás?
           - Nemsokára véget ér a nyaralásunk, augusztus 29-én már utazunk.
           - Mit tudsz az itthoni történésekrôl?
           - Hallottam, és szomorú vagyok, hogy a Sportiskolánál katedrákat számolnak fel.
           - Milyennek látod a gyergyói szertorna jövôjét?
           - A gyergyói szertorna lejtôre került. Szerintem halálra vannak ítélve bizonyos sportágak. Azt sajnálom leginkább, hogy a Progym SE a tornáért alakult meg, de jelenleg jégkorong, ökölvívás, sí, sífutás, tenisz szakosztályokat foglal magába, de a tornáról sehol nem szólnak. Ilyenformán a Progym névbôl nyugodtan ki lehet törölni a tornát jelentô „gym”-et. Úgy érzem, hogy a tornát végleg ki akarják nyírni. Végre fel kellene ébredni, hisz ez nem függ az állami vezetéstôl, nem befolyásolja az infláció. Itt helyben alakították ilyenné ezt a sportágat. Azt a sportágat, amely világ- és olimpiai bajnokot adott a városnak, nem szabad eltüntetni. Ha a torna meghal, akkor én, sportolóként nem tudnám büszkén mondani, hogy Progymes vagyok. Úgy látom, hogy egyeseknek nem érdeke, hogy a gyergyói szertorna tovább éljen.
           - Valamikor egészen más volt a helyzet...
           - Régebb a városvezetés is a szertorna eredményeivel büszkélkedett, fôleg akkor, amikor az államelnök is hozzánk látogatott. Mára a gyergyói szertorna olyan sorsra jutott, mint az egykori öntöde. Állunk körülötte és nézzük karba tett kézzel, mintha nem a gyergyói gyermekek járnának szertornászni. A város azt a focit is többre értékelte, amelyben az idegenbôl érkezett játékosokat kellett fizetni. Nem tudom, hogyan látja mindezt a városvezetés, mit gondol errôl a megyei sportvezetés. Tény, hogy a gyergyói szertorna világ- és Európa-bajnokot adott a megyének. Kérdem én, azóta mely sportágban sikerült ezeket az eredményeket megismételni?
           - Viszontlátunk-e még az idén?
           - Amennyiben meghosszabbítják szerzôdésemet, akkor csak jövô év augusztusában lesz ismét alkalmunk hazalátogatni. Remélem, hogy a jövôben esedékes húszéves érettségi találkozómra haza tudunk jönni. Addig is sok sikert és eredményes évet kívánok a továbbiakban is a Gyergyóban még létezô összes sportág és sportoló számára.

Streetball
Növekszik az érdeklôdés

           1999-ben, 2000-ben, 2001-ben és idén is - egész pontosan augusztus 10-én, szombaton - került megrendezésre a hagyományossá vált városi streetball-bajnokság. Akárcsak az elmúlt években a három játékosból álló csapatok mérkôzéseinek ezúttal is a Salamon Ernô Elméleti Líceum szabadtéri kosárlabdapályája adott otthont. Az elôzô évekhez képest idén minden eddiginél nagyobb érdeklôdés közepette - mintegy 100 embert mozgatott meg a szombati mérkôzéssorozat - zajlott a kimondottan nyári sportesemény. Ezt igazolja az a tény is, hogy szombaton reggel 13 felnôtt és 5 ifjúsági csapat nevezett be a 2002-es - sorrendben negyedik - kiírás küzdelmeire.
           Amint azt Kercsó Zoltán gyergyószentmiklósi szervezôtôl, a Nagyszebeni Lucian Blaga Egyetem kosárlabda-edzôi tanszékének elsô évet végzett hallgatójától megtudtuk, a benevezett csapatok között ezúttal budapesti, csíkszeredai (két felnôtt és egy ifjúsági együttes) és maroshévízi kosárlabda kedvelôk is voltak. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy mára megyei, sôt nemzetközi szintűvé vált a három évvel ezelôtt néhány helyi fiatal által elindított megmérettetés. Ebben az ütemben haladva nem kizárt, hogy a következô években tovább bôvül a külföldi benevezôk száma, ami egyértelműen tovább öregbíti a rendezvény hírnevét. Az idén egyébként a legfiatalabb résztvevô 11 éves - a gyergyószentmiklósi Lôrincz László-Zsolt - volt, míg a legidôsebbnek a 40 éves Ábrahám Imre bizonyult.
           A 13 felnôttcsapatot három csoportba rangsorolták, a csoportokon belül körmérkôzéses rendszerben mérkôztek, mindhárom csoportból az elsô két együttes jutott tovább. A továbbjutott hat csapatot újabb két csoportba sorolták. A csoportokon belül elsô helyezést elért együttesek bejutottak a döntôbe. A döntô mérkôzés eredménye: AND-1,2,3,4 - Tupertárok 9-11; a 3. helyért: a rendhagyó nevet viselô „Ne sajnáljátok a fehér zoknit” és a „Méregzöld” nevű csapatok nézhettek farkasszemet egymással. A vége az lett, hogy a Méregzöld együttes feladta a mérkôzést, mert egyik játékosuk sajnálatos módon megsérült. Az ifjúságiak döntôjében: Bad Boys - Erômű (Csíkszereda) 7-2.
           A döntôk utáni 3 pontos dobóversenyt a gyergyói György Ferenc nyerte szoros küzdelem végén, a szintén helyi Lokodi Mátyással szemben. Következett a 2 ball elnevezésű ügyességi verseny, amely során a Horváth Gábor - Kercsó Zoltán alkotta páros bizonyult a legjobbnak.
           Kercsó elmondása szerint a szervezésben többen is segítettek, ezért úgy nekik, mint a támogatóknak ezúton is köszönet. - Jövôben is megrendezzük a streetball-bajnokságot. Örvendünk, hogy városunkban hagyománnyá vált ez a sportrendezvény. A tél folyamán remélhetôen sikerül egy városi terem kosárlabda-bajnokságot szervezni - nyilatkozta lapunknak az egyetemista-szervezô.
           Ami fölöttébb örvendetes lenne - tehetnénk hozzá. Nem is olyan rég ugyanis 12-14 csapatos városi bajnokságok keretében - fôleg téli idôszakban - mérték össze tudásukat hétrôl-hétre a sportág gyergyói kedvelôi. Ugyanakkor nem ártana, ha feljavítódna a szabadtéri pálya aszfalt borítása, és egy alapos karbantartási munkálat a palánkokra is ráférne.

Tenisz

           Augusztus 2-9. között a Köber Kupáért kiírt salakpályás teniszversenyt rendeztek Piatra Neamţon. Amint azt Elekes László edzôtôl megtudtuk, a gyermek és ifjúsági sportolókat felvonultató megmérettetésen az országból hozzávetôleg 70 teniszezô volt jelen, köztük a Gyergyói ISK sportolói is. A 20 millió lejes díjalapú négyes kategóriájú versenyen a gyergyói sportolók a következô helyezéseket érték el: 9-10 éves lányok: Elekes Krisztina 5., Elekes Adél 6., Zahiu Laura 16. hely; 11-12 éves fiúk: Imre Botond 8. hely; 13-14 éves lányok: Almásy Emôke 2., Kozma Eszter 3., Marian Teodora Alina 5. hely.

Jégkorong
Hírek a fehérvári és a jesenicei csapatokról

           * Az idei Gyilkostó Kupán résztvevô Székesfehérvári Alba Volán-FeVita - a Nemzeti Sport értesülése szerint - már korábban megkezdte a felkészülést a jégkorongszezonra, viszont jégre csak az elmúlt héten korcsolyáztak a fehérvári hokisok.
           Naponta kétszer edzenek, és ezen a héten elôkészületi mérkôzést játszanak a szlovákiai Topolcsányban. Az edzôi stáb a szakosztály vezetôivel igyekezett idôben kialakítani a végleges keretet, ennek ellenére úgy tűnik lesznek még változások.
           Jiri Holsan - láthattuk játszani a Gyilkostó Kupa tavalyi mérkôzésein - ugyanis nem érkezett vissza szabadságáról, ezt a fehérvári vezetôk érthetôen zokon vették, és menedzserén keresztül közölték vele, felesleges Fehérvárra jönnie. Három fiatal szlovák csatárt is tesztel a vezetôedzô, Jan Jasko. A döntés értelmében közülük kettô kerülhet Fehérvárra.
           Az albásokkal készül a 18 éves Kovács Csaba is, aki az elmúlt három évben Kanadában szerepelt. Így Frank Kovács után még egy Kovács szerepelhet az Alba együttesében. Amely - nem titok - a jelentôs erôsítést követôen aranyérmekre tör az ôsszel induló kupa- és bajnoki sorozatokban.
           * Példaértékű is lehet az alábbi, fölöttébb érdekes hír az Észak-Amerikai Jégkorong Ligából. Újabb egy- éves szerzôdést írt alá az orosz Igor Larionov, az Észak-Amerikai Jégkorong Ligában szereplô Detroit Red Wings csapatához. Sôt, a negyvenkét (42!) éves - ezzel jelenleg ô az NHL legidôsebb játékosa - olimpiai és világbajnok, háromszoros Stanley Kupa-gyôztes (legutóbb 2002-ben) jégkorongozó ezt követôen sem szeretné befejezni pályafutását, mert úgy érzi, hogy további két-három idényhez van elegendô ereje és motiváltsága.
           * Sikerült információkat szereznünk a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom egyik leendô ellenfelérôl, nevezetesen a szlovén HK Acroni Jesenice együttesérôl. Ismert, hogy a két csapat a Kontinentális Kupa elsô fordulójának keretében méri össze erejét szeptember 20-22. között városunkban. Az említett együttes a 2001/2002-es bajnokságban a második helyen végzett a nyolc csapatos szlovén felnôtt pontvadászatban. A szlovén bajnoki címet az elmúlt idényben egyébként a ljubljanai HDD Olimpia együttese szerezte meg. A HK Acroni Jesenice színei a piros és a fehér, a csapat vezetôedzôi tisztét nagy valószínűség szerint Roman Pristov - korábban a HK Triglav szakvezetôje volt - tölti be a soronlévô idényben. A szlovén együtteshez kapcsolódik a hír, miszerint a nyár folyamán hét játékosuk igazolt külföldre, mégpedig ausztriai, csehországi, horvátországi és németországi klubokhoz. A távozott hokisok között találunk viszont olyan játékost is, akit az oroszországi Szuperligába szerzôdtettek. Mindez önmagáért beszél a szlovén bajnokság ezüstérmes csapatának képességeirôl.

Változások lesznek a Sportiskolánál

           A Tanügyminisztérium áprilisi határozatának értelmében 2002. szeptember 1-i hatállyal a Sportiskolák országos hálózatában gyereklétszám csökkentést kell végrehajtani. Amint azt Basilides Csabától, a Gyergyói ISK igazgatójától megtudtuk, országos átlagban ez 35 százalékos csökkenést jelent, de megyénként változik, mert míg Olt és Galac megyékben 40%-os a csökkentés, addig Hargita megyében ez az arány 28,5 százalékra tehetô. Basilides Csaba kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a Gyergyói ISK keretén belül eddig 378 gyermek volt nyilvántartva, ez a létszám szeptember 1-tôl 270-re csökken. Mindez változásokat idéz elô az egyes katedrákon belül is, hisz eggyel kevesebb edzô tevékenykedik majd a sífutó, a kosárlabda, a torna és a jégkorong szakosztályokon belül. Amint azt megtudtuk, ilyen esetekben a tanügyi törvény elôírása szerint védve, vagy elônyös helyzetben azon káderek vannak, akik egyetemi végzettséggel rendelkeznek.
           Basilides Csaba elmondása szerint nem fog aláírni a változásokkal kapcsolatos semmiféle dokumentumot, mert még ezzel sem akar hozzájárulni édesapja, a néhai Basilides Tibor által alapított Gyergyói Sportiskola tönkretételének ezen fejezetéhez. A tanintézmény igazgatójának véleménye szerint ez a folyamat mindaddig folytatódik, amíg a sportiskolák teljesen megszűnnek létezni.

A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk

           Csöng a telefon, a férj veszi fel. Bólogat, majd éktelen röhögésbe kezd. Feleség:
           - Ki volt az?
           - A kórházból telefonáltak, az anyádat baleset érte!
           - És te ezen röhögsz, te tuskó?!
           - Tudod mi a baja?
           - Mi, te állat?
           - Becsípte a mellét a biciklilánc!!!
           * * *
           - Az anyósom nagyon emlékeztet a kedvenc újságomra.
           - Olyan érdekeseket közöl?
           - Nem, mindennap megjelenik.
           * * *
           - Hogy hívják a lábatlan lovat?
           - Hasonló!
           * * *
           Így szól a kukaclány a fiúhoz:
           - Ha nem veszel el feleségül, a tyúk elé vetem magam!
           * * *
           Az országúton 80-nal autózik a házaspár. A férj vezet, a feleség megszólal:
           - Tudod, sokat gondolkoztam a dolgon, és rájöttem, hogy nem tudok veled élni. Szeretnék elválni tôled.
           A férj nem szól semmit, de egy kicsit jobban kezdi nyomni a gázt. Már 90-nel mennek.
           - Találtam egy férfit, aki kedvesebb mint te, jobb az ágyban és a gyerekeket is jobban szereti.
           A férj ismét gyorsít, már 110-zel mennek.
           - A gyerekek természetesen nálam maradnak, a házra is igényt tartok. A pénz fele az enyém lesz - folytatja a feleség.
           A férj továbbra is csendben van, de már 130-at mutat a kilométeróra.
           - Miért vagy ilyen szótlan, neked semmi sem kell? - kérdi a feleség.
           - Nekem mindenem megvan, amire szükségem van - mondja a férj nyugodtan.
           - Igen, és mi az a minden?
           - Pillanatnyilag a légzsák...!!!
           * * *
           Törzsvendég meséli kedvenc kocsmájában az ivócimboráknak:
           - Képzeljétek, tegnap, amíg itt voltam veletek, valaki betört a lakásunkba!
           - És, jelentôs a kár?
           - Igen, szegénynek eltört az állkapcsa, hat foga kitört és leszakadt a bal heréje. Az asszony azt hitte, én megyek haza, részegen...
           * * *
           Az ifjú férj a nászéjszakán pucéran a felesége elé áll, és azt mondja:
           - Drágám, ez minden, amit nyújtani tudok neked!
           Mire az újdonsült feleség csípôre tett kézzel:
           - Akkor most azonnal kezdd el nyújtani!
           * * *
           Az alabamai börtönben két fehér és egy fekete rab beszélget. Az elsô fehér azt mondja:
           - Én megöltem egy feketét, és három évet kaptam, de már két év múlva szabadulni fogok.
           - Én részegen elütöttem egy terhes fekete nôt, két évet kaptam, de már másfél év múlva kiengednek - mondja a második.
           A fekete azt meséli:
           - Én tizenöt évet kaptam, mert lámpa nélkül bicikliztem, de már tíz év múlva kiengednek, mert szerencsére nappal történt az egész.
           * * *
           Az osztályban megkérdezi a tanár néni, hogy kinek halt meg rokona Auschwitzban. Pistike ezt mondta:
           - Nekem a nagyapám halt meg Auschwitzban.
           - Gyerekek! Egy perces néma csend Pistike nagyapjának tiszteletére! - mondja a tanárnô.
           Valaki megkérdezi:
           - Pistike! És miben halt meg a nagyapád?
           - Leesett az ôrtoronyból.
           * * *
           Egy szôke nô felhívja a férjét a munkahelyén:
           - Drágám, tudnál nekem segíteni mikor hazaérsz?
           - Persze, mi a probléma?
           - Elkezdtem egy nagyon nehéz puzzle-t kirakni, de még a széleit sem találom a képnek!
           - Nézd meg a dobozon. Ott mindig van egy kép, hogy mit ábrázol majd, ha kirakod.
           - Ez egy nagy kakas!
           A férj kicsit kesôbb hazaérkezik, és mikor meglátja a feleségét a konyhában, higgadtan így szól hozzá:
           - Jó, akkor most rakjuk vissza a kukoricapelyhet a dobozába!

Horoszkóp
augusztus 8 - 14.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Olyan emberekkel találkozik, akik lényeges mértékben megváltoztatják a nézôpontját. Fontos dolgokra döbben rá a napokban, s a furábbnál furább helyzetek közvetetten is befolyásolják döntéseit. Az már csak Önön múlik, hogy jó, avagy rossz irányba.
           BIKA (IV.21-V.20.)
           Úgy érzi, kevés pihenéssel is lehet aktív, sôt a munka hozza meg az életkedvét. Ezért nem szívleli azokat, akiknek hússzor kell mindent elmagyarázni. A türelme nem végtelen, és ezért számítania kell jó pár nézeteltérésre úgy a munkahelyén, mint otthon.
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Ha Fortuna szeszélye elhalmozza kegyeivel, ne legyen lusta! Ébren várja a lehetôséget! A komolyabb utazással kapcsolatos terveit most váltsa valóra, ez a legjobb idôszak! Társaságot viszont ne vigyen, mert ebbôl kellemetlenségei adódhatnak.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           A rák férfi egészségi állapota most kifogástalan, ráadásul pont megfelelôek a körülmények arra, hogy bebizonyítsa, milyen remek sportember. Nem kell azonnal versenyre kelnie a legjobbakkal!
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Egy jól hangzó cím nem minden! Különösen az üzleti életben, ahol mindig résen kell lenni. Tehát egy hangzatos ajánlat miatt ne kockáztassa a biztosat, mert koppanni fog, de hatalmasat! Ha mindenáron bele akar vágni, akkor nagyon elôre tájékozódjon.
           SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
           Ezen a héten a feszültségek készítik ki Önt. Fôként akkor, ha olyan feladatot vállal, amit nehezen tud majd teljesíteni. Erre is van megoldás, például kihasználhat egy-két kedvezô pillanatot. Hétvégén próbálja meg a magánéleti gyűrôdéseket elsimítani.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           A fantáziáját izgatják a kockázatos kihívások, így ész nélkül is képes belevágni minden csip-csup vállalkozásba. Pedig jobb lenne elôször megtanácskozni a dolgokat, és csak utána dönteni! Puhatolja ki a buktatókat, konzultáljon hozzáértôkkel!
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Ha most a fejében motoszkál néhány abszurdnak tűnô ötlet, nem kell megvárni, amíg az agya eltunyul, begyepesedik! Fogjon hozzá a megvalósításukhoz, bármennyire is furának tűnnek a kollégái szemében! Ha elég energiát fektet bele, a siker kétszeres lesz.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Nagy az esély arra, hogy olyan partnert talál, aki hajlandó áldozatot hozni az Ön javára. Ha úgy érzi, ez ígéretes kapcsolat, ne hallgasson azokra, akik mindenfélét sugdosnak a fülébe róla. Ez egyszer engedje, hogy a szíve vezérelje! Karrierje akkor lehet sikeres, ha merészen kockáztat.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Ne engedje át magát a negatív külsô befolyásoknak, mert teljesen kimerül idegileg. Ha pedig túlságosan fegyelmezi önmagát, az emésztése sínyli meg. Ne várja meg, amíg komolyabb baja lesz, inkább figyeljen oda a helyes táplálkozásra!
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Mozgalmas napjai lesznek, a munkahelyén számítson kis kellemetlenségekre. Ezek viszont nem kezdik ki az idegeit, csak ne vegye ôket komolyan! A realitásérzéke segít abban, hogy ráérezzen a dolgok valóságára és eszerint döntsön.
           HALAK (II.20-III.20.)
           Egy új ismerôsnek köszönhetôen nô a biztonságérzete. Maximálisan bízik benne, s az is megfordul a fejében, hogy nem csak barátság sülhet ki a kapcsolatukból. Ez segíti abban, hogy reálisan kezelje a problémáit, így azok nem is tűnnek félelmetesnek.

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2002

            Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
             sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                        a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!