A sport sötét napjai
Sikerült. Végre megtört a jég! Sajnos az utóbbi mondat nem egy sikeres sporteseményen hangzott el. Most a szó szoros értelmében kell venni a jégtörést, ugyanis a műjégpályánk áram nélkül maradt. Igaz, hogy Jégtörô Mátyás még messze van, de az olvadás hoki-berkekben már beindult.
A Villamossági Vállalat megszüntette szolgáltatását – ahogy mondani szokás – tartozás miatt leválasztotta a gyergyói műjégpályát a rendszerrôl. Az adósság nagysága körülbelül kétmilliárd lej. Ez idáig tiszta sor. Az is világos, hogy így megszűnik városunkban az utolsó olyan sporttevékenység, amire még büszkék lehettünk. Hogy történhetett mindez? Kik a felelôsök a kialakult helyzetért? Mi a megoldás?
Kérdést kérdések követnek. Valahogy így sorakoznak az okok is. Az önkormányzat valamikor felvállalta a jégpálya villanyszámlájának törlesztését. Arra gondoltak, hogy a Sportiskola többéves pályadíj – adósságából kompenzálják az áramfogyasztást, holott arról is tudtak, hogy fent nevezett intézmény már évek óta nem kapott támogatást az államtól. Tehát egy idôzített bombát dugdostak abban a reményben, hogy soha nem fog felrobbani. Ki a hibás? Az állam. Mit lehet tenni? Semmit. Jöhetnének a válaszok, de szerintem így nem lehet, nem szabad elintézni egy húszéves múltra vissza tekintô sportlétesítmény, egy nagy múlttal büszkélkedô sporttevékenység sorsát.
El kell mondani, hogy Gyegyószentmiklóson csak néhány lelkes embernek köszönhetôen létezik még egyáltalán sportélet. Az önkormányzat sajnos igazolja a vak vezet világtalan közmondást. Ennek köszönhetôen lassan, de biztosan tönkretette városunkban a valamikori erôteljes sportéletet. Még azokat az amatôr sporttevékenységeket is sikerült megszüntetni, amihez lényegében a szervezésen kívül más nem szükséges.
Kíváncsian lapoznám át a sportreferens éves beszámolóját. Persze nem arról, amit más valósított meg, hanem arról, amit ô a saját kis kezével szervezett meg. Biztos nem kellene sokat lapozzak.
Az érdektelenséget mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az önkormányzattól senki nem érdeklôdött a villamosságiaknál, senki nem próbált megoldást keresni. Fôjön másnak a feje, hiszen a sport az lényegében szórakozás, játék. Most nincs erre pénz – mondják egyesek. Nem kell elfelejteni, hogy a sport egészség, és az egészség az maga az élet. Nem hiszem, hogy Gyergyó városa arról szeretne híres lenni, hogy nem lehettel oldja meg a sportolni, az élni vágyók óhaját. Sürgôsen cselekedni kell, mert a gyertya nagyon a körmünkre égett.
Egy egészségesebb generációért felkiáltással, ha mást nem, akkor legalább egy hóhányó városi bajnokságot, egy szeméthordó körversenyt, esetleg a porcsúszás gyorsasági szakaszát meg kell szervezni az idén.
Sporttal egy egészségesebb, tisztább városért! Ez legyen a jelszó!
Ábrahám Imre
Szálkák és gerendák
Látszat Ország
Ha valaki nem tudná, ez a mi hazánk. Hivatalos neve Románia. Valamikor tejjel-mézzel folyó ország volt, de azok a idôk elmúltak már. Most egyszerűen Látszat Ország. Hogy miért, azt könnyű kitalálni: azért, mert itt szinte minden más, mint aminek látszik.
Ott van például az, hogy már az alkotmány is kimondja, hogy az ország által aláírt nemzetközi egyezmények elsôbbséget élveznek a belsô törvényekkel szemben. Az évek során ezen egyezmények száma tekintélyesre gyarapodott. Van közöttük nem egy, ami a nemzeti kisebbségekrôl szól, ennek ellenére a helyzet változatlan. A legfrissebb ilyen példa a csángók esete, akikrôl az Európa Tanács kimondja, hogy védeni kell ôket, támogatni az anyanyelvük megôrzését, stb, stb, erre jön a bákói tanfelügyelô, s zaklatja azokat, akik ebben a szellemben cselekszenek.
Ha már a csángóknál, s az anyanyelvű oktatásnál tartunk, rögtön ide kívánkozik az, hogy Romániában még a román törvények is csak a látszat kedvéért születnek, nem azért, hogy azokat aztán be is tartsák, hisz köztudott, hogy nem a magyar, hanem a román állam kellene fizesse azon tanárok bérét, akik a csángó gyermekeket magyar nyelvre oktatják. Legalábbis ez van megírva a román oktatási törvényben.
De menjünk tovább: ott van a munkanélküliség. Ez az elmúlt évben nagy mértékben csökkent, legalábbis a hivatalos statisztikák szerint. A valóságban? Nos, ott kicsit más a helyzet. Ugyanis nálunk a munkanélküliek nyilvántartásának igen eredeti rendszere működik. Bárki csak addig számít munkanélkülinek, míg a segélyre is jogosult. Ha pedig az az idô lejárt, attól kezdve már nem szerepel semmilyen nyilvántartásban. Ezek után csak tippelni lehet, hogy mekkora a valós munkanélküliség, de ez egyáltalán nem zavarja a bukaresti politikusokat, sôt, ôk így büszkélkedni tudnak ország-világ elôtt, hogy íme, bölcs vezetésük alatt menynyit javult ilyen téren is a helyzet.
Tovább haladva ezen a vonalon, érdemes megemlíteni az országos átlagjövedelmet, ami jóval 3 millió lej felett van, de (attól félek) ismét csak papíron. Legalábbis ha megkérdezzük az utca emberét, az maximum a fejét fogja csóválni, s mormog valamit a foga között egy közeli rokon bizonyos testrészérôl.
Még tovább menve, ott van a gazdasági növekedés. Ez a tavalyi évben látványos volt, több mint 5%. Közel-távol nem található párja, nem véletlen, hogy a miniszterelnök az összes zakóját el kellett küldje a házi szabójához, hadd igazítson kicsit a mellbôségükön. Furamód a vállalkozók távolról sem olyan elégedettek, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ôk nem érezték ezt a fene nagy fejlôdést, sôt, a legtöbb arra panaszkodik, hogy évrôl évre nehezebb a helyzet, alig jutnak levegôhöz, megfojtja ôket a rengeteg adó meg illeték, miközben a jövedelmi oldal stagnál, esetenként csökken.
Ha pedig a gazdaság csak papíron növekszik, sajna pénz sincs több, az a kevés pedig kell a politikusoknak, illetve a nagyszámú rokonságnak. Éppen ezért a fogyatékosok támogatásáról is csak a törvények szólnak. Meg kell ugyanis mutatni a művelt világnak, hogy nálunk milyen emberarcú vezetés van, mennyire szívén viseli az ország a hátrányos helyzetűek támogatását, ellenben pénz hiányában mindebbôl nem sok valósul meg. Az állam a fizetések után kíméletlenül felhajtja a társadalombiztosítási járulékot (persze nem mindenkitôl, egyesekkel szemben elnézôbb), majd mikor a fizetésre kerül a sor, akkor azt a helyi tanácsokra hagyja. Igaz, hogy nekik erre nincs elég pénzük, de az már az államot nem érdekli.
Ugyanez a helyzet a fűtés-támogatással is. Látszólag minden rendben, van rá törvény, hogy az embereknek jár, s ezzel az állam részérôl szent a béke. Ô megtette a maga kötelességét, hisz gondoskodott a lakosságról, hozott az érdekében dicséretes, szociális érzékenységrôl tanúskodó törvényt. A többi már nem az ô dolga.
Végül, de nem utolsósorban Látszat Ország jószomszédi viszonyt ápol a környezô országokkal. Alapszerzôdéseket köt, egyetértési nyilatkozatokat ír alá, majd hazajön a mosolygós külföldi látogatásból, leveti az ünneplô arcát, s összevont szemöldökkel citálja a rendôrségre meg a bíróságra azt, aki kisebbségi lévén anyanyelvén akar tanulni, netán el szeretné énekelni évente egyszer nemzete himnuszát, avagy – horribile dictu – tanácsadó irodát nyit, ahol segít az egyszerű embernek kitölteni a magyar igazolvány-kérést.
Az pedig egyáltalán nem számít, hogy ezen irodák által (esetenként fogyatékos) munkanélküliek jutnak munkához, ráadásul egy szomszéd állam pénzén, hozzájárulva teljes országrészek gazdasági megerôsödéséhez.
Árus Zsolt
A városháza hírei
A polgármesteri hivatal keddi sajtótájékoztatóján a következôket közölték a sajtó képviselôivel:
* Kercsó Attila alpolgármester kijelentette: újabb pletykák indultak ellene, mely szerint másfél hónapos tevékenysége alatt meg sem nyitotta a földosztó iroda ajtaját, és egyáltalán nem foglalkozik a földügyekkel. Ezen híreszteléseket cáfolta az alpolgármester, és hozzáfűzte, mások is tanusíthatják, hogy nem hanyagolja el ezt a feladatkörét sem.
* Hétfôn összeültek a Salamon Ernô Elméleti Líceum felújítását végzô cég, a tervezô, a diáktanács, a szülôbizottság, a tanfelügyelôség és az önkormányzat képviselôi, hogy a gondokról, további lépésekrôl beszélgessenek – tájékoztatott Pál Árpád polgármester. Mint mondotta, nagyrészt a fűtésrôl esett szó, mivel az okozott a legnagyobb gondot az utóbbi idôben. A munkálatoknak szeptember végéig be kell fejezôdniük, és még meg kell érkezzen néhány alkatrész is a kazánokhoz.
* Csütörtökön és pénteken országos konferenciát tartanak Egerben Önkormányzati jövôkép címmel, melyre városunkból húsztagú küldöttséget várnak. Bár a meghívás városunkba érkezett, a küldöttségben a környékbeli falvak képviselôi – Szárhegy és Csomafalva kivételével – is részt vesznek, hiszen nagyrészt vidékfejlesztéssel kapcsolatos elôadások lesznek, ezek pedig nemcsak a várost, hanem a falvakat is igencsak érintik.
* 31-én, azaz jövô csütörtökön ülnek össze legközelebb a városatyák. Ezzel a tanácsüléssel elkezdôdnek a beszámolások is. Úgy a hivatal irodái, mint a hozzá tartozó intézmények képviselôi is elmondják, mit sikerült megvalósítaniuk a 2001-es év folyamán.
* Polgármesterünk felkéri az érintetteket, hogy a föld- illetve ingatlan-visszaadásokkal kapcsolatos törvények zökkenômentes végrehajtása céljából mindenki, aki felszólítást, értesítést kap, a megjelölt idôpontban jelenjen meg a hivatalban.
Pál Hajnalka
Felfeszítették a perselyt
Kedd délelôtt egy ismeretlen tettes felfeszítette a római katolikus templom egyik oldalhajójában található faperselyt. Mint azt Bara Imre gondnoktól megtudtuk, a Mária oltár mellett levô perselyt feszítette fel az elkövetô, és a benne található pénz egy részét elvitte. Ottjártunkkor helyszínelt a rendôrség munkatársa, aki a jegyzôkönyv felvétele után elemzésre magával vitte a felfeszített perselyt.
A gondnok elmondotta, hogy délelôtt tíz órakor bejárt a templomba ellenôrizni, hogy minden rendben van-e. Majd tovább sietett, hiszen kazánfűtô is egyben. A déli harangszót követôen lépett ismét a templomba, amikor észrevette, hogy valami nincs rendben. Az oltár elôtt helyet kapó betlehemi házacskát eltörve találta, és felfedezte, hogy nem minden van ugyanott, ahol hagyta. Alaposabb vizsgálódás után vette csak észre, hogy a perselyt valaki felfeszítette, majd miután tartalmának egy részét eltulajdonította, letakarta az egyik ott található rajzlappal.
A nyomok szerint az illetô megpróbálta lefeszíteni a lakatot, de mivel nem sikerült, felfeszítette a tetjét, valószínűleg egy csavarhúzóval.
Valószínűleg nem egyedül volt a tettes – mondotta a gondnok – hiszen a templomban állandóan van valaki, mindig betér egy-két ember imádkozni. Tehát egyiküknek figyelnie kellett kint, nehogy meglepje valaki a bent ügyködôt. Túl sok pénz nem lehetett a perselyben, hiszen ilyenkor már nem igazán kerül bele jelentôsebb összeg. Csupán 100 000 lej körül lehetett a zsákmány.
Az eset kivizsgálás alatt van.
Barabás Alpár
Pénz vagy... kertészet
Alig jött ki a nyomdából a Gyergyói Kisújság múlt heti száma, máris megkeresett valaki, s nem kis felháborodással elmondta, hogy a kertészet házatáján van egy gubanc, amirôl senki nem tett említést. Kiderült ugyanis, hogy a városi kertészet egy része Madaras-birtok volt, s a végrendelet szerinti örökösök már rég talpalnak, hogy tulajdonukat visszaszerezzék.
A három örökös, Bara Rozália, Páll Ferenc Elek és Csergô Piroska már 1990 óta elindultak a birtokvisszaszerzés kálváriáján. Akkor kérték elôször vissza a 9460 négyzetméternyi területet.
A 2000-es esztendôig több kérést is letettek, de válasz egyre sem jött, így a következô év áprilisában bíróság elé került az ügy. 2001. november 8-án dönt a bíróság: kötelezi a hivatalt, hogy adja vissza e területet a telekkönyv szerinti tulajdonosoknak. A hivatal nem fellebbezte meg a döntést, így vált az december közepére véglegessé. Ekkortól újra a Madaras-utódoké lett a birtok, de mégsem az övék, mert hiába kérték a polgármestert, hogy szabadítsa fel a területet, nem történt semmi. Ajánlottak ugyan nekik cserébe egy másik parcellát a városszélen, de a két terület értékben nem összehasonlítható, s tulajdonosék nem mentek bele a cserébe. Szeretnék visszakapni a földet, s annak is örvendenének, ha a hivatal végre megtérítené a több mint négymillió lejes perköltséget. Szeretnék. De egyelôre csak azt látják, hogy nincs elôremozdulás. Már azt latolgatják, hogy a végrehajtóhoz fordulnak, mert nem hagyhatják annyiban, hisz nekik ítélte a bíróság, sôt ugyanezen a helyen még van visszakapni valójuk, 2723 négyzetméternyi terület, melyre szintén igényt tartanak.
Megkérdeztük Kercsó Attila alpolgármestert is, mi a helyzet e területtel?
– Ismerem az ügyet. Az a terület a kertészet bejáratánál van, és nem érinti az üvegházakat. Különben szó sincs arról, hogy nem fizetünk a tulajdonosoknak. Egyelôre ugyan nincs pénze a hivatalnak, de mihelyt bejönnek az elsô összegek, kárpótoljuk ôket. Ez benne van a költségvetésben!
Madaras Magdolna utódai várjanak hát a pénzükre. Várjanak, akár az a sok gyergyói család, akiktôl valamikor egy tollvonással vették el a sok munka árán megszerzett birtokot.
Balázs Katalin
Jégpálya az udvaron
Ismét bemutatkozott a több évtizedes vízhálózatunk. A Tölgymezô utcában lakó Köllô család hétvégéjére nem igazán illik a mennyei jelzô. Azonban azt hiszem, hogy ez ugyanúgy érvényes az utca többi lakójára is, hiszen mindannyian ugyanazzal a problémával küszködtek a hét végén. Történt ugyanis, hogy elrepedt az utcában a fô vízvezeték, melynek következtében mindenhol volt víz, csupán a csapokból nem folyt. Különösen érvényes ez a Köllô család portájára nézve. Hogy egész pontosan mi történt, arról Köllô Réka beszélt nekünk:
– Múlt hét szerdáján már nagyon gyenge volt a víznyomás a csapokban. Csütörtökön úgyszintén, és péntek reggel is csordogált, azonban már déltájban elvették a vizet. Mondották, valahol hibásodás van. Egész hétvégén dolgoztak a munkások reggeltôl, késô délutánig, gondolom sikerült is megjavítani a hálózatot, hiszen vasárnap délután már volt vizünk. Hétfô hajnalban, olyan három óra tájban arra ébredtünk, hogy az udvaron folyik a víz. Szerencsére sikerült felvenni a kapcsolatot valakivel, aki kijött és elzárta a vizet. Reggel negyed tíz körül kijöttek a munkások a közművektôl, azonban nem voltak igazán felkészülve. Csupán egyetlen ember dolgozott, vagy négyen körbeállták és, gondolom, szurkoltak neki. Délig dolgoztak, aztán elmentek, hogy majd visszajönnek kedden. De egyébként nem is akartak kijönni, mondották, hiszen egész hét végén ugyanebben az utcában dolgoztak. Gondolom, unják már, hogy mindig kell valamit javítani, dolgozni...
Kedden csakugyan visszamentek, ezt mi is tanúsíthatjuk, hiszen ekkor kerestük fel a helyszínt, ahol két munkást és egy felbôszült lakót találtunk. Barna János a Kicsi és a Kossuth Lajos utcák keresztezôdésében lakik. A vizet hozzá a Kicsi utcából vezették be, melyben szintén szünetelt a vízszolgáltatás. Felháborodva közölte velünk, hogy csütörtök óta nincs vize. „Bezzeg a számlákat mindig pontosan viszik ki, és amikor valami baj van, akkor... Legalább szólhattak volna, hogy mi a helyzet – mondotta. Ha én a 37 év alatti szolgálatomban ilyen felelôtlen lettem volna, akkor mi történt volna? Ráadásul, ha csak gumival körbetekerik a repedést attól az még nem javul meg – fűzte hozzá. Nem is a munkásokkal van baj, hanem a vezetôséggel, ott kellene valamit mozdítani."
Vajda Zsigmond a javítócsapat a munkavezetôje. Megtudtuk tôle, hogy pénteken kezdték a munkálatokat, hiszen csütörtökön nem tudtak nekifogni, ugyanis az elsô meghibásodás egy villanyoszlop közelében volt, és az Electrica Rt. emberei nem kapcsolták ki a villanyt. Péntek reggel nem tudták megszerezni a szükséges engedélyeket, hiszen a polgármesteri hivatal sztrájkolt, a rendôrségtôl pedig addig nem tudtak papírokat kérni, amíg nincs engedély a hivataltól.
– Végre meglett az összes papírunk és neki tudtunk fogni a munkának. Két helyen is kerestük a hibát, mielôtt ráakadtunk volna. Egész hét végén dolgoztunk azon, hogy megjavítsuk és végül vasárnap befejeztük. Hétfô éjjel megnôtt a víznyomás a vezetékben és újabb meghibásodás keletkezett. Olyan háromnegyed három tájékán kiöntött a víz és kezdett befolyni a ház pincéjébe. Az éjszaka folyamán ismét elzárták a vizet, és hétfô délelôtt folyamán kiástuk a gödröt és megtaláltuk a hibát.
Keddre sikerült is kijavítani a károsodást, már délután két óra tájban ismét volt víz a csapokban.
Azonban alig szolgáltatott a közüzemek másfél órát, ismét el kellett zárni a vizet, hiszen „kirobbant a vezeték". A munkások szerda reggel ismét a Tölgymezô utcában kezdték a napot. Ismételten kiásták a gödröt, hiszen elôzô nap a jól végzett munka reményében betömték azt. Kijavították a hibát, de nem tömték be a gödröt, hiszen sosem lehet tudni. Véleményük szerint baj van az egész hálózattal, hiszen az azbeszt-beton reszelékbôl készített vezetékek teljesen tönkre vannak menve: mállanak, mint a nedves kartonpapír.
Kérdésünkre, hogy mennyire gyakoriak a csôrepedések a vízhálózaton, a fent említett munkavezetô elmondotta, hogy különösen a Tölgymezô és Kórház utcákban sok a meghibásodás. Nem tudni mitôl, hiszen mindenhol egyformán régiek a vezetékek. Talán a föld összetételében van valami.
Új vízhálózat kellene. Igen, de mibôl? – teszik hozzá az illetékesek. Nem tudom, talán kellene keresni, pályázni...
Barabás Alpár
Legyünk büszkék magyarságunkra!
Én büszke is vagyok, mert az elsô osztályt magyarkoronás értesítôvel végeztem.
Még azt is írom, legyünk büszkék magyarságunkra, még ha Kölcsey Himnusza nehezen is akar beteljesedni. Lebegjen szemünk elôtt Tamási Áron bölcsessége: aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.
A nagy magyar büszkeséggel különbséget nem teszek, egyformán szeretek minden nemzedéket, ha velem szemben rendes.
De mégis, napok óta töprengek a magányos életemben: Hogy azok a nagy gyergyói magyarok, akik az 1kg szalámi árát kapó kollektív nyugdíjasoknak a megszerzett földjeibôl a román cégeknek táblázgatnak, és eladják a drága anyaföldjeinket. Azok vajon el mernek-e menni a magyar igazolványért, vagy most ôk lesznek a nagy hôs magyarok.
Akkor is ôk voltak a hôsök, mikor egy birtokról ki mertek adni három darab birtoklevelet.
Báró Anna
A Közüzemek nem tréfál
Behajtják az adósságokat
Az utóbbi idôben jókorára növekedet a lakosság tartozása a Közüzemek felé. A Go. Rt. pedig örült minden egyes lejnek, a nagy adósságokat azonban nem hajtotta fel. Ahhoz bírói döntés kellett volna, s a perköltségek még jobban megterhelték volna a városgazdálkodási vállalat amúgy is nagy számláit. Novemberben aztán kiderült: a perköltségeket nem kell kifizetnie a Közüzemeknek, szabad út nyílt tehát a bíróság felé.
A frissen alkalmazott jogtanácsos, Rippel Eliza nem sokat tétovázott; egyre-másra kerültek törvényszékre a nemfizetôk. A bírói döntés után felhajtják az adósságot. Hogy a végrehajtó kivel, hogyan fizetteti ki az adósságot, az már az ô dolga. Persze neki is fizetni kell ezért, nem is keveset. Négymillió lejt kér, s ezen kívül tíz százalékot a behajtott összegbôl. Az elsô tíz esetben azonban kedvezményt ad: csak kétmillió lejt kel elôre fizetni neki, a többit csak azután, hogy a pénzt behajtotta.
November óta eddig 148 családot állított bíróság elé a Közüzemek, s akadt köztük, akinek kilakoltatás lett a sorsa. Az „igós" lakások bérlôit a Közüzemek is kilakoltathatja. Öt ilyen lakásról van szó, ezek közül háromból már megtörtént a kilakoltatás. Ezen lakások a város tulajdonába kerülnek, és szolgálati lakásokként adják ki majd olyan szakembereknek, akikre tényleg szükség van a városban. Erre talán még várni kell, hiszen két lakást teljesen fel kell újítani, egyiken még ablak sincs. Miután kijavíttatta ezeket a Közüzemek, csak akkor adhatja át a városházának.
Azon lakásokkal, melyeket lakói megvásároltak, már nem ilyen egyszerű, oda már kell a végrehajtó, ha más megoldás nincs. Ô árverezi a tárgyakat, esetleg a lakást, a pénzbôl kifizeti az adósságot, levonja a tiszteletdíját, a többi marad az adósnak.
Az egyik nagy adós Kozma Ferenc is csak úgy tudja törleszteni adósságát, ha eladja a lakást. Hozzá még nem járt a végrehajtó, s egyelôre igyekszik sajátmaga túladni a háromszobás lakáson. Mint mondotta, százmilliót kér érte, abból negyvennégyet fizet a Közüzemeknek, a töbibôl pedig Szárhegyen vásárol egy kis házat. De hiába hirdette meg a lakását, alig akadt érdeklôdô. Ô is, felesége is betegnyugdíjas, s a Ferenc 600 000 lejes nyugdíjából szeptember óta levonnak háromszázat, hogy csökkenjen az adósság.
Egy másik adós nehéz, és igencsak költséges műtétre váró feleségével, és apró gyerekükkel él a kétszobás lakásban. Neki sincs, mibôl fizetni, hiszen az asszony egyheti gyógyszere másfél millióba kerül. A havi jövedelmük sincs ennyi, hiszen csak a gyerekpénzre és a beteg aszszony nyugdíjára számíthatnak, ami összesen alig több, mint egymillió lej. A családfô pedig úgy látja, a Közüzemek átveri a fogyasztókat, hiszen napi 0,2 százalékos büntetôkamatot számol, és a kamatot is kamatoztatja. Ezért van az, hogy nagyobb a kamat mint maga az adósság. Alig két hónapja hogy vízórákat szereltetett a lakásba, s újabb turpisságot vett észre. A család egész hónapban ugyanis mindössze négy köbméter vizet fogyasztott el. Pedig nem is spórolunk – mondta a családfô. – Akkor pedig hogy lehet, hogy egyik hónapban kerek-perec 35 köbméter melegvizet számlázott le a Közüzemek? Akkor sem fogyasztottunk többet, mint most... A törvényszéki döntés értelmében egymillió lejenként törlesztgeti adósságát ez a család. Ez pontosan huszonhét havi törlesztést jelent. Azaz jelentene, mert hiába adnak havonta egymilliót, a Közüzemek továbbra is számolja a kamatot, így az adósság nemhogy csökkenne, tovább nô. Pedig a fűtés ki van köttetve, a legutóbbi vízfogyasztás is mindössze 35 000 lejbe került. Nem csoda hát, hogy úgy érzi, becsapják. Ez az adós azonban nem hajlandó kompromisszumokra:
– Én ha ôket nem csapom be, azt sem engedem, hogy ôk becsapjanak – mondotta, majd hozzátette, hogy ô bizony nem fél, nem is idegeskedik, tudja, hogy neki van igaza. Többször járt már a Közüzemeknél, az igazgatóval tárgyalt, aki mindig végighallgatta, segítôkésznek mutatkozott. Ettôl azonban még nem csökken az adósság, s a család jövedelme sem nô...
Csupán két családot szólaltattunk meg, de nemcsak ôk vannak ilyen helyezetben. A Közüzemek jogtanácsosa elmondotta, ezntúl folyamatosan indítanak pereket, hogy behajtsák a kintlevôségeket. Háromhavi kifizetetlen számla után mar bírósági idézésre lehet számítani. Jelenleg hozzávetôleg hatszáz család van ilyen helyzetben, akik, ha nem fizetnek, bíróságra kerülnek.
Pál Hajnalka
Még egyszer a fűtéspótlékról
A fűtéspótlékkal kapcsolatos újdonságokról Kémenes Miklós tájékoztatta a sajtót a kedd reggel nyolc órától tartott sajtótájékoztatón. Mint elmondotta, a múlt héten tartott kormányülésen arról határoztak az illetékesek, hogy a január-márciusi idényben még nem alkalmazzák a szociális segélyhez kapcsolt támogatás módszert, hanem visszatérnek arra, amelyet eddig használtak.
Megtudtuk, hogy kormánypénzekbôl 2000 milliárd lejt különítettek el erre a célra, melyet majd leosztanak a megyéknek, illetve a településeknek. Egyelôre még semmi konkrétum nincs ezzel kapcsolatban, de az már biztos, hogy ismét a 416-os törvénynek megfelelôen járnak el. Tény – mondotta –, hogy jelen pillanatban nem rendelkezik a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal megfelelô mennyiségű formanyomtatvánnyal ahhoz, hogy kiszolgálják a lakókat, akik ilyen jellegű igényükkel fordulnak a hivatalhoz. Egyelôre még nem ismert az az idôpont sem, mikortól lehet ezeket a nyomtatványokat kérni, de Kémenes Miklós elmondotta, hogy a lakosságot idôben tájékoztatják majd a szükséges tudnivalókról. Elképzelhetô az is, hogy a január-februári igényléseket egyszerre kell majd letenni. A tájékoztatás végett ismételten közöljük az érvényes rendelkezések értelmében igényelhetô összegeket:
– Akinek családjában az egy fôre esô nettó jövedelem nem haladja meg a 900 000 lejt, az 700 000 lejes pótlékra jogosul;
- 900 001 és 1 100 000 lejes egy fôre esô jövedelemmel rendelkezô családok esetében a kérhetô összeg 420 000 lej;
- az 1 100 001 és 1 400 000 lej közötti nettó jövedelemmel rendelkezôk 210 000 lejt kaphatnak;
- az 1 400 001 és 1 800 000 lej közötti egy fôre esô jövedelemmel rendelkezôket 110 000 lejjel támogatja az állam.
Megtudtuk, hogy a november-decemberi hónapokra 1627 kérést hagytak jóvá, vagyis ennyien jogosultak a fűtéstámogatásra. Pénz azonban egyelôre nincs, így nem tudják a szükséges összeget átutalni a Közüzemek számlájára.
Barabás Alpár
Nesze semmi, fogd meg jól
Múlt héten, a tanácsülésen minden embernek megadatott a lehetôség, hogy szôrszálai az égnek álljanak. Aki hallott, olvasott az ott történtekrôl, azóta elmondhatja: Gyergyószentmiklóson semmi sem lehetetlen. Vagy semmi sem lehetséges? Történt ugyanis, hogy egy tanácsos feltette a nagy kérdést: ha már ilyen szomorúan szegényes a város költségvetése, nem kellene-e lemondjanak a tanácsosok fizetésüknek egy részérôl. A közigazgatási törvény lehetôséget ad erre, idéntôl megnôtt a tanácsosok bére is, így a pénzecskékbôl űröket lehetne betömni.
Legyen – bólintott rá a tanácsosok kétharmada, s csak ezután következtek a hozzászólások, felhördülések. Hosszas vita után elérkezett az a pillanat, hogy jó szándékukat százalékban is kifejezzék. S akkor egy igazán karakán, példátlanul nagyvonalú döntést hoztak: lemondanak a fizetésük zéró százalékáról. Nem többrôl, s nem kevesebbrôl. Tehát ôk, akiket mi választottunk, lemondanak javadalmazásuk egy részérôl értünk úgy, hogy nem mondanak le egy fityingrôl sem. Örvendezzünk! Nagy summa üti a markunkat! A tanácsosi fizetések összértéke ugyanis közel hétszázmillió lej. S ennek zéró százaléka a miénk!
Néhány városi tanácsost arról kérdeztünk, ô lemondana-e fizetésérôl, vagy annak egyrészérôl?
Fülöp Edit: Az elvvel egyetértek, de amikor az egyik tanácsos kollégám zéró százalékot javasolt, úgy éreztem, megalázzák a kisjövedelműeket. Egész lényem lázad az ellen, hogy újságreklámért adjam a pénzemet. Én mindig csendben adom, hogy meg ne alázzam azt a nyomorult rászorulót. A közös adományok elosztásáról pedig rossz tapasztalataim vannak.
Bencze Attila: a költségvetés-elosztás közepén voltunk, s emiatt egy olyan vita alakult ki, mely ha tovább gyűrűzik, megronthatta volna a tanács hangulatát, ami a pénzelosztásra negatívan hatott volna. Az utóbbi idôben sikerült elérnünk, hogy megszűnjön az ellenségeskedés a testületben, s most ott álltunk, hogy a pénz újra megosztja a tanácsot. A komikus zéró százalékos javaslattal viszont sikerült csillapítani a kedélyeket, visszatérhettünk a költségvetés-elosztás folytatásához. Végül én a költségvetés ellen szavaztam, mert úgy láttam, nem becsületesen osztották el a városok között az összegeket. Remélem, a polgármesterünk módot fog találni, hogy újabb összegek kerüljenek a város kasszájába, de addig is azt mondom a tömbházlakóknak, hogy nézzenek fa után, ha nem lenne fűtés.
Árus Zsolt: félremagyarázás, félreértés, de még az is lehet, hogy szándékos félrevezetés forgott fenn. Nem lehetett a tanácsostársakkal megértetni, hogy a tanácsosi fizetés összegét ugyan a parlament határozza meg, de a közigazgatási törvény kimondja, hogy meg lehet a helyi tanácsokban szavazni ezen bérek csökkentését a költségvetés pótolásaként. Mert nem becsületes az, hogy a költségvetésben a hivatal költségei szerepelnek elsô helyen, a tanácsosok fizetését pedig betervezzük egész évre, míg más intézmények működtetésére csak három hónapra elegendô pénz jut. Elsôsorban felelôtlennek, másodsorban önzônek tartom társaim viselkedését. Még lehetne változtatni: csak valaki egy határozattervezetet kellene benyújtson, s újratárgyalhatnánk az egészet. De az a valaki nem én leszek.
Kulcsár László: Fizetésem egyharmadával eddig is másokat segítettem. Most is lemondanék egy részérôl, ha azzal egy jól meghatározott célt lehet kivitelezni. De ha a költségvetésbe, a nagy vederbe bekerül, akkor az majdhogynem szemfényvesztés, nem lehet ellenôrizni az útját.
drd. Seer Mihály: Semmi akadálya nincs annak, hogy fizetésem egyrészérôl lemondjak a város javára.
Czink Attila: én amellett voltam, hogy mondjunk le pénzünkrôl a város, az intézmények javára. Eddig is azok között voltam, akik nem saját céljaikra költötték fizetésüket. Lehet, hogy társaim azt mondják, nekünk, vállalkozóknak könnyű lemondani, de nekik fontos ez a pénz, mert nélküle személyi költségeiket kellene csökkentsék. Ennek ellenére egy bizonyos százalékáról mindenki le kellene mondjon, hisz az jelzésértékű is lenne: lássák a városlakók, hogy törôdünk velük.
Gáll Árpád: fizetésemet egyik nap megkapom, másik nap már le is teszem az utolsó baniig a Fogarassy Mihály Iskolának. Így lett ott új műhely, rendes illemhely, így tudtak számítógépeket vásárolni. Az ôk segítését ígértem a kampányban is, ezután sem szeretném másra költeni a pénzt.
Köllô Dávid: az összfizetésrôl, a közel 700 millió lejrôl úgy kellene lemondanunk, hogy be sem tervezzük a költségvetésbe. Ha nem tervezzük be, akkor nem személyek osztják szét jótékony célra, tehát nem mondhatja senki, hogy egyik-másik tanácsos kampányol; akkor a tanács egésze kampányolna a becsületéért. Ugyanakkor az adót sem kellene befizetni, tehát azt a pénzt is elkölthetnénk. A polgármester és a mi feladatunk az, hogy a város jól éljen, és ezt a felelôsséget az egész tanács kellene érezze, legalább a fizetése erejéig. Most képzeljenek el egy raktárost, akinek hiánya van. A hiányt levonják a fizetésébôl, s lehet, hogy hónapokig, amíg nem törleszti, nem lát pénzt. Ugyanígy kellene tegyünk mi is, mert úgy tűnik, a város pénzraktárát nem jól kezeltük. S ha nincs fizetés, akkor a tanácsos jobban utána nézne, hová megy el a pénz, s a polgármester fejére koppintana, ha herdálná a pénzt. Persze ha jól gazdálkodnánk, év végére a fizetésünk többszörösét is megkaphatnánk valamilyen formában, hisz ha a város jól él, akkor nekünk is lehet nagy fizetésünk. De addig...
Következô lapszámunkban szándékunkban áll tovább boncolni a zéró százalékot. Kedves olvasók, az önök véleményét is várjuk városatyáink viselkedésérôl. S az elkövetkezôkben a tamáskodóknak azt is bemutatjuk, hány lyukra kerülhetne folt ezen garasokból. Nem a drága befektetésekre gondolunk, csak azokra az apró kiadásokra, melyekre a költségvetésbôl nem telik, de mely által jobb körülmények között okosodhatna kisfia, kislánya az óvodában vagy más tanintézményben.
Balázs Katalin
Hol, hogyan szerezhetünk magyar igazolványt?
Országszerte január 21-én nyíltak meg a magyar igazolványt kérelmezôk elôtt az e célra létrehozott irodák. A Gyergyó-területi tájékoztató és adatbegyűjtô irodák működésének beindulásáról Rokaly József, Gyergyó-területi RMDSZ-elnök sajtótájékoztatón számolt be.
– A központi Felügyelô Testület és TEKT határozata alapján ma, január 21-én kezdôdött meg országszerte az RMDSZ-irodák ilyen irányú tevékenysége. A magyar igazolvány-kérelmek továbbításának módja megfelel a román-magyar egyezményben leírtakkal, tehát a törvényesség keretein belül dolgozunk. Adott a technikai és személyzeti felkészültség, semmi akadálya, hogy zökkenômentes legyen a tevékenység, hatalmi részrôl sem jött közbe semmiféle zavaró tényezô. A nehézségek inkább onnan adódnak, hogy mindenik kérelmezô elsô szeretne lenni, de ez lehetetlen. Türelmet kérünk tehát az igénylôk részérôl.
Megtudtuk, hogy az irodákban begyűjtik a kérelmezôk adatait, kitôltik az űrlapot, és továbítják a magyar állam felé. Egyelôre az elôjegyzésben szereplô személyeket fogadják, az RMDSZ székhelyén lévô irodában, de január 31-én a Felügyelô Testület döntést fog hozni arról, hogy a sürgôsségi esetekben gyorsabb lehessen az ügyintézés. Az is eldôl majd, hogy a továbbiakban elôjegyzés alapján fogadják-e a kérelmezôket.
Milyen iratokra van szüksége a kérelmezônek?
Nagykorúak esetében
1. Személyes jelenlét
2. Személyazonossági igazolvány, amelybôl kitűnik: a pontos név, a pontos lakcím, a születési hely, a születési év;
3. Nôknél – amennyiben férjhezmenetelük után felvették férjük családi nevét – a leánykori nevet igazoló születési bizonyítvány;
4. Egy színes vagy fehér-fekete fénykép (3,2x4,5 cm) – megegyezik az útlevélkép méretével;
5. Az édesanya leánykori nevének ismerete;
6. A jogosultságot igazoló iratok valamelyike:
– a magyar nyelv ismeretét igazoló okirat és másolata (VII-es illetve VIII-os abszolváló bizonyítvány, érettségi diploma, ellenôrzôkönyv stb.);
– RMDSZ tagsági könyv, melynek alapján az RMDSZ helyi elnöke bizonylatot állít ki arról, hogy a kérelmezô az RMDSZ nyilvántartott tagja;
– egyházi igazolás, mely szerint a kérelmezô az illetô történelmi egyház nyilvántartásában szerepel;
– okirat, amely igazolja, hogy valamely, országosan elismert – magyar civil, tehát nem kormányzati szervezet nyilvántartott tagja.
Kiskorúak esetében:
1. Személyes jelenlét és mindkét szülô jelenléte vagy beleegyezési nyilatkozat a hiányzó szülô részérôl;
2. Születési bizonyítvány, amely igazolja: a pontos nevet, a szülôk számát és nevét, a születési helyet, a születési évet;
3. A szülôk személyazonossági igazolványa, mely igazolja a pontos lakcímet;
4. Egy színes vagy fehér-fekete fénykép (3,2x4,5)
5. A szülôk házassági oklevele;
6. A jogosultságot igazoló iratok egyike:
– a magyar nyelv ismeretét igazoló okirat és másolata (VIII-os abszolváló bizonyítvány, érettségi diploma, ellenôrzôkönyv, magyar nyelv tanulásának bizonyítása fakultatív órákról stb.);
– egyházi igazolás, mely szerint a kérelmezô az illetô történelmi egyház nyilvántartásában szerepel;
– okirat, mely igazolja, hogy valamely, országosan elismert magyar ifjúsági civil, tehát nem kormányzati szervezet nyilvántartott tagja.
Rokaly József kihangsúlyozta, hogy az RMDSZ nem fénymásol, tehát a kérelmezôk az eredeti akták másolatát is vigyék magukkal. Elmondta, hogy azon személyek, akik semmilyen okmánnyal nem tudják bizonyítani magyarságukat, annak is kitöltik űrlapját, s majd a magyar állam dönt arról, hogy ezen személyeknek adnak-e igazolványt. Az egyezmény alapján mi joghatóságot nem gyakorolhatunk, nem játszhatunk döntôbírói szerepet.
Balázs Katalin
A szemétilletékrôl
„Minek fizetni, ha úgyis nekem kell szagolni"
Tavaly márciusban határozott a helyi tanács arról, hogy áprilissal kezdôdôen a szemétbegyűjtési díjat nem a Közüzemek fogja kiszámlázni a lakóknak, hanem illetékként fogjuk fizetni. Fizetendô összegként mintegy 10 000 lejt állapítottak meg a városatyák, melybôl 7000 lej a szolgáltatás, vagyis a szemét begyűjtésének az ellenértéke, míg a fennmaradó 3000 lejt fejlesztés céljából gyűjtenék.
Azóta csaknem egy teljes év telt el, voltak változások a szemét begyűjtésének módszerében, kicserélôdtek a kukák a Forradalom negyedben, számtalanszor megjavították a szemételhordó autókat...
A Közüzemekhez a polgármesteri hivatalnak kellett átutalnia az illetô összeget, melybôl a Városgazdálkodási Vállalatnak a város tisztán tartását kell megoldania. Hogy ez az illetô vállalatnak mennyire sikerült, illetve nem, az látszik jelen pillanatban is, csupán ki kell néznünk az ablakon. A lakók nagy része elégedetlen a szemét eltakarításával hiszen, mint mondották semmi változást nem tapasztaltak mióta illetékként fizetik a szemétbegyűjtési díjat.
K. M., munkás: A tavaly kifizettem az adóimat, a szemétadót is beleértve. Sajnos túl sok változást nem vettem észre a szolgáltatásban. Tény, hogy kicserélték a kukákat a Forradalom negyedben, de nagyon keveset helyeztek el, és nem képesek azok befogadni az összegyűlt szemetet.
B. P., dolgozó: Habár a tavaly kifizettem a szemétilletéket, idén nem valószínű, hogy ki fogom fizetni. Egyszerűen nem látom értelmét. Mi állandóan csak fizetünk, hol erre, hol arra, a számlákkal mindig pontosan érkeznek a pénzbegyűjtôk... Persze a pénz jóformán semmire sem elég. Ha látnám valamilyen hasznát az egésznek, akkor kifizetném, de csak azért, hogy pénzt adjak a hivatalnak és szagoljam a szemetet, azért nem fizetek.
K. A, nyugdíjas: Rendes, adófizetô polgár voltam világéletemben. Mindig napirenden vagyok a költségeimmel, soha nincs elmaradásom. A szemétilletéket akárcsak tavaly, idén is kifizetem, hiszen annak érdekében, hogy jobb legyen valami, áldozatokat kell hozni. Csak azt nem értem, miért állandóan nekünk kell ezeket meghozni, és miért nem hozhatnak egyszer a nagypocakosak is, akik a tévében türelemre, meg nadrágszíjszorításra szólítanak fel minket.
P. R., munkanélküli: Dolgoztam majd huszonöt éven keresztül, most az utcára kerültem. Maholnap az sincs, amit a családommal megegyünk, nemhogy adókra meg illetékekre futná. Könnyű a kimelegített tanácsteremben határozatokat hozni, azokat másokkal betartatni, és utólag a fölét lenyalogatni. Azt senki sem kérdezte meg tôlünk, lesz-e mibôl fizessünk? Hogy arról ne is beszéljünk, amit a pénzünkért kapni szoktunk.
Egyik, névtelenségbe burkolózó járókelô válasza kurta volt: Minek fizessek, ha úgyis szagolnom kell a szemetet. Ha kifizetem a díjat, ha nem, úgyis ott rohad a szemét az ablakom alatt.
39 százalékban törlesztve
Nagyon kevés azoknak a száma akik kifizették a szemétilletéket. Mint ismert, a város összes lakójának ugyanazt a szemétadót kell fizetnie, legyen az akárhány éves és termeljen akárhány kiló szemetet egy évben.
Bíró Emese fôkönyvelônôtôl sikerült néhány adatot megtudnunk. Ezek szerint a polgármesteri hivatal a Városgazdálkodási Vállalatnak az elmúlt év folyamán mintegy 731 548 900 lejt utalt át szemétilletékbôl. Sikerült megtudnunk azt is, hogy a szemétilletéket mindössze 8128 személy fizette ki a 21 000 lakosból, mely miatt kénytelenek voltak kényszerfelhajtáshoz folyamodni az illeték befizettetése végett. Azonban nem csupán a szemétilletéknél hanem más adónemeknél is van elmaradás. Így a házaló adószedôk nemcsak szemétilletéket, hanem járműadó, szekéradó, telekadó... -elmaradásokat is gyűjtöttek.
A Közüzemek 14 250 személyre számláz, vagyis ennyi embernek takarítja el a szemetét. Ennek az ellenértékét kellett a hivatalnak kifizetnie, azonban bonyodalmakat okozott az, hogy a GO Rt. a 7000 lejre rászámolta az értéktöbbletadót, amelyet a tanács belefoglalt ebbe a bizonyos 7000 lejbe.
Ez a pénz semmire sem elég
Felkerestük Nagy Attilát, a Közüzemek igazgatóját, akitôl azt kérdeztük, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy a szolgáltatás zökkenômentes legyen. Pénzen kívül szükség lenne egy tömörítô célgépre, új edényzetre és egy hulladéklerakóra. Ha minden ember becsületesen fizetné a szemétdíját, akkor lehet, hogy tudnánk vásárolni egy új „edénykészletet" ebbôl a pénzbôl. Egy célgépre ez az összeg kevés, és azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy a Városgazdálkodási vállalat egy lejt nem kapott tavaly fejlesztésre. Vannak lízingelési lehetôségek is különféle cikkek vásárlásakor, azonban a részleteket nem tudnánk kifizetni.
Hogy valamit sikerült fejlôdni, az tény. Sikerült új kukákat kitenni a Forradalom negyedbe, sikeresnek könyvelhetjük el a kartondobozos akciónkat is. Ez utóbbi arról szól, hogy hetente összegyűjtjük a cégektôl az eldobandó kartondobozaikat, hogy ezek ne foglalják a helyet a kukákban. Eleinte nem igazán működött, de úgy néz ki, hogy most egyre inkább beindult, hiszen hétrôl hétre egyre több dobozzal tér vissza szekerünk.
Hogy miért számláztunk adóval a tanácsnak? Mert kötelesek vagyunk ezt is feltűntetni a számlán, ugyanis a tanácshatározatban sehol nem írja, hogy az a bizonyos 7000 lej tartalmazza ezt. Mi adó-kötelesek vagyunk, tehát nekünk is kötelességünk azt felszámolni.
A lakók fizettek, amit fizettek a szemétilletékbe. Tény, hogy azért olyan nagy változások nem voltak ez ügyben, amitôl az adófizetôk, illetve adót nem fizetôk megrohamoznák a pénztárat fizetés végett.
Idénrôl még nem tudni semmit. A tanácsnak kell döntenie az illeték nagyságáról. Míg a Közüzemeknek csupán szolgáltatnia kell.
Hogy a lakóra mi hárul? Adó, illeték... és természetesen hétvégenként a zsúfolásig tömött, bűzt árasztó kukák.
Barabás Alpár
Legelôk sorsáról döntöttek
Múlt csütörtökön sajtótájékoztatót tartott Nagy István, a polgármesteri hivatal titkára, melyen bejelentette: kilenc hónapnyi vajúdás után végre sikerült rendezni a hivatal által már korábban átvett legelôk sorsát. Mint mondotta, sokkal korábban megtörténhetett volna mindez, ha dr. Kolumbán László, akkori alpolgármester, a kisközbirtokosság elnöke átadta volna a tulajdonosoknak.
A sajtótájékoztatón számok is szóba kerültek: 1554,6 hektárnyi, helyenként beerdôsödött legelôbôl 623,1 hektár a Kürüc, Megygyes, Piricske és Ferenczi-pataka dűlôkben került a kisközbirtokosság, 164,5 hektár a Likas és Vitthavas dűlôkben a Gyergyó-Tölgyes (nagy) közbirtokosság, illetve 184,4 hektár – a Putna, Nyerges, illetve Meggyes dűlôkben – a tanács tulajdonába. Ez összesen 972 hektárt jelent. A fennmaradó 578 hektárnyi legelôt magánszemélyeknek adják viszsza.
A közbirtokosságok, illetve tanácsok tulajdonába került 972 hektár legelônek az üzemterve is elkészült, a magánszemélyek azonban maguk kell elkészíttessék ezeket.
Kedden dr. Kolumbán László is tájékoztatott, részletesen elmagyarázva, hogy az átadásra miért nem kerülhetett sor alpolgármestersége alatt. Tôle tudtuk meg, hogy ugyan már 2001. március 29-én elkészült egy jegyzôkönyv, mellyel összesen 1554 hektár legelôs területet, amelyet a polgármesteri hivatal használt, átad a közbirtokosságnak, magánszemélyeknek.
– Ezt azonban nem vettük át, mert nem tudtuk biztosítani az ôrzését, s nem akartunk abba a hibába esni, mint '97-ben, amikor a bizottság átvett két parcellát, de nem adta vissza a tulajdonosnak, s sokan megtudták, hogy ezek a parcellákat pillanatnyilag se az erdészet, se a hivatal nem adminisztrálja, s elkezdôdött a falopás.
Tavaly novemberben kezdett úgy-ahogy sínre kerülni a közbirtokosság a magánerdészetek létrehozásával. Szakemberek kerültek, kiket le is vizsgáztattak, s nemsokára kalapácsjogra is sikerült szert tenni. Így nem kell az igen drágás erdészettel szerzôdést kötni, saját emberekkel, sokkal olcsóbban tud dolgozni a közbirtokosság. November 16-án kellett volna sor kerüljön az átadásra, az üzemterv is el volt már készítve, a kitermelést is el lehetett volna kezdeni... Csak akkor került egy akadékoskodó, aki sokalta az átadandó területet, s újra kezdôdtek a bonyodalmak: lekérni a táblázatot, bizonyítani a tulajdont, egyeztetni a mérnökkel...
– A tisztázásra azonban csak most, január elején került sor, össze is hívtuk a gyűlést, s jegyzôkönyvvel átvettük a területet. Hát én ennyire akadályoztam az átadást.
Arról is érdeklôdtünk, ha már van birtok, mi a következô lépés a közbirtokosságoknál. A dr. Kolumbán által vezetett kisközbirtokosság egyelôre még adósságokkal küzd. Azonban a területen van hozzávetôleg ezer köbméternyi beteg fa, amit kora tavasszal ki kell termelni, hogy a kártevôk ne terjedjenek tovább. Ezen mennyiség értékesítése után nemcsak az adósságot tudják megadni, hanem a tagoknak is adhatnak valamit. Eszköz még nincs, honnan lenne, de kilicitálják a tevékenységet.
A nagyközbirtokosság roszszabbul áll: még a tagjait sem tudta mind felkutatni. Az örökhagyók ugyan ismertek, de Lázár Mária elnök elmondotta, az emberek nem ismerik elôdeiket, s ezért nehezen megy az örökösök felkutatása.
Pál Hajnalka
Székháza lesz a közbirtokosságnak
A Márton Áron és Arany János utcák keresztezôdésében álló, nagyon régi épület valaha a közbirtokosság tulajdonát képezte, az átkos korszak alatt azonban több másikhoz hasonlóan erre is kezet tett az állam. Az újraalakult közbirtokosság azonban visszaigényelte, és vissza is kapta az épületet, hogy ott székhelyet rendezzen be magának. Az államosítás alatt lakói is akadtak az épületnek, jelenleg három család lakik ott, kiknek most megkérdôjelezôdött a sorsuk.
Dr. Kolumbán László, a kisközbirtokosság elnöke elmondotta, hogy a három családból egy ott maradhat, hiszen egy kisebb épület is van az udvaron, amelyet a gondoknak fognak fenntartani. A többiekkel sem lesz gond, mondotta, hiszen egyik család Békásból származik, ott van lakásuk, hazaköltöznek, a harmadik családnak pedig másik lakást biztosít majd a hivatal.
A mára már igencsak megrongálódott épületben lakók azonban korántsem látják ilyen egyszerűnek ezt a kérdést. Mindhárom család nagyon régen lakik ott, tiznegynéhány éve, s bár csupán berlôi a hajléknak, magukénak érzik azt. Tudnak róla, hogy nemsokára menniük kell, de nem örülnek neki, s midegyikük abban reménykedik, hogy ô kapja az udvar gondnoka szerepet, s nem kell elköltöznie.
A békási származású Zenoagă Sabin kijelentette: ô bizony nem megy sehová. Tíz évvel ezelôtt meg akarta vásárolni az ingatlant, azonban nem adták el neki. Pedig elfért volna ott az egész család, a megházasodott gyerekek is. Az igencsak gyanakvó férfi nem értette, hogy jogos tulajdonosa van a háznak, egészen mást sejt e mögött. Úgy véli, már meggazdagodott személyek akarnak ezáltal még nagyobb vagyonra szert tenni, pedig neki joga van ott maradni. Azzal fenyegetôzött, nem lesz jó vége, ha valaki kilakoltatás céljával beteszi lábát az udvarra, mert azt ô nem hagyja. Az alig több, mint kétszázezer lejes házbért rendszeresen fizeti, kifogása senkinek nem lehet ellene, hazaköltözni pedig esze ágában sincs.
Varga József és élettársa, Suciu Margit abban a kis házban lakik, amelybe a gondnok kerül majd. Ôk biztosak benne, hogy maradni fognak. Ha már eddig is ôk laktak ott, nekik jár a gondnokszerep – gondolják. Rádásul nemrég volt felújítva a szerzôdésük a Közüzemekkel, mely szerint öt évre ôk a bérlôi a hajléknak. Sôt, nemcsak nekik, hanem a békásiaknak is maradniuk kell, hiszen becsületes emberek, mindig jó szomszédok voltak – mondották. Mindkét család igen szerény körülmények között él, de az utolsó pohár pálinkán is megosztoznak – jentették ki büszkén. Ha költözniük kell, elvárják, hogy egy hasonló „igós" lakást adjon nekik a város, és nem garzont, amelynek nagyok a költségei.
A harmadik család, aki az udvarban lakik, Baricz Ferenc és élettársa panaszkodott a két szomszéd családra. Mint mondották, nem a legjobb közöttük a szomszédi viszony, nem is nagyon tartják a kapcsolatot velük, ez kimerül a köszönésben. Sok civakodásra volt példa, amibôl ôk inkább kimaradtak, az is elég volt, ha hallották, ahogy egymásra üvöltöznek szomszédaik. Ôket kicsimoszkvából költöztették oda jó néhány évvel ezelôtt, amikor az épülô gyár miatt elnyomták a lakásukat. Ôk is abban bíznak, hogy az udvarban maradhatnak, de ha mégis menni kell, ne tömbházlakásba költöztessék ôket, mert ott nem fér el a holmijuk.
A közbirtokosságnak székhely kell, s az épületben lakók közül csak egy maradhat. A formaságok elintézése után mindenképp költöznie kell két családnak, ami valószínűleg nem kevés vitát, veszekedést szül majd. Dr. Kolumbán László kijelentette: akarnak vagy sem, menniük kell a lakóknak, a Közüzemes szerzôdés ellenére. Azt is hozzáfűzte, senkivel sem szeretne élbe kerülni, és biztosított róla, hogy törvényesen fognak eljárni.
Pál Hajnalka
Tizenöt erdélyi karácsony Trianon és Temesvár között
(folytatás elôzô lapszámunkból)
Reggel öt órakor a szolgálatos tiszt bejött a körletbe és elrendelte, hogy a rakodóbrigád hat dolgozóját hagyják tovább aludni, ami eddig három éve egyszer sem fordult elô, most minket kihagyott a létszámellenôrzésbôl. Itt tudni kell, hogy még a gyengélkedô betegei és a szakácsok is kötelezôen részt vettek a reggeli számláláson. Társaink leszedték ruháinkat, lábbelinket, betakartak, és munkára távoztak, míg a munkaképtelen idôsek arcunkat vizes rongydarabbal törölték le a csiriztôl. A délután hazatérô társaink beszélgetésére ébredtünk fel, és ekkorra jött az üzenet, hogy rövidesen készüljünk fel a parancsnok látogatására. Nem tudtuk mire vélni. Már arra gondoltunk hogy a kísérôk közül valaki beárulta karácsonyi éneklésünket, és most ezért fognak megbüntetni. Félelmünket az is táplálta, hogy amikor célzást tettünk arra, hogy a karácsony ünnep, az oroszok a szájunkra intve csak annyit mondtak „hallgass" és ebbôl tudtuk, hogy az ünnep említése tilos. Rövidesen a parancsnok pár orosz tiszt és a tolmács kíséretében megjelent és ekkor már megint értelmetlenül állottunk, mert egy nagy fagyasztott halat, hagymát, fél kg dohányt és a Pravda-moszkvai lap több példányát hozták magukkal. Röviden közölte, hogy a tegnapi munkánkért 700 százalékos norma túlteljesítést adnak, e naptól felmentenek a létszámellenôrzésen való megjelenéstôl, és ugyanakkor a sztahanovista cím viselése mellett engedélyezik, hogy mi a havi egyszeri fürdés helyett hetente a mosodában lefürödjünk, és a havi egyszeri fehérneműcsere helyett kétszer cseréljünk. Egy nagy fazék levest hozatott fel a konyháról, amelybôl csak dupla adagot tudtunk elfogyasztani, a többit öreg, beteg munkaképtelen társainknak osztottuk szét, éppúgy mint a betegkonyhán megsütött halat és a kapott dohányt is megosztottuk barátainkkal, földieinkkel. Mondhatom, ezegyszer jóvoltunkból ôk is jóllakhattak, a végén már restelltük magunkat hálálkodásuk miatt. Kimerítô munkával töltöttük a szentesét, az énekek miatt ijedeztünk és a végén a láger orosz vezetôségének emberségét, muszkaemberségét tapasztaltuk az élmunkási megbecsülés mellett elnyert kedvezmények során. Elmondhatom, hogy a nagy hatosfogat – ahogy társaink neveztek – a láger legjobban értékelt munkacsoportja lett, még a németek is felnéztek ránk, ha egyáltalán így lehet kifejezni a láger legszimpatikusabb csoportja voltunk, és a késôbbi idôben, amikor a megerôltetô munka miatt az orvosok szívrendellenességet észleltek, ebbôl a hatos rakodóbrigádból került ki az orosz raktárnok segítsége (ez én voltam), a konyhafônök, a ruházati raktáros.
E nevezetes 1945-ös karácsony után még kétszer ismétlôdött a lágeri karácsony, de 1947-ben már titkon becsempészett borral köszöntöttük egymást és meg voltunk gyôzôdve, hogy ez az utolsó muszkaföldön eltöltött szent ünnep. 1946-tól már kaptunk a Vöröskeresztes–Vörösfélholdas tábori lapokat, melyeken a válaszlevélnek is helye volt. A lapokra 25 szót lehetett írni és persze semmit arról, hogy hol vagyunk, kikkel együtt, aki ilyesmit irt, számolhatott azzal, hogy lapját a háromszoros cenzúra elkobozza. Egy háborús dal így fejezte ki: „Muszkaföldön lassan jár a posta, alig várják már a válaszom". Ez a honvéd tábori lappokra célzó éneksor a láger életében oda módosult, hogy a lapok körülbelül két-három hónapig jöttek haza, és ennél több idôbe került a válasz érkezése, mert azokat már itthon is cenzúrázták, majd Moszkvában és onnan osztották szét lágerenként, ahol az utolsó cenzúra sok olyan válaszlapot semmisített meg, amely az itthoni politikai helyzetre, nehézségekre utalt, vagy a kommunizmust lejárató kifejezéseket tartalmazott.
Fogoly-életünk elején minden orosz szemében rólunk az ellenségkép alakult ki. A száz népek börtönében – hisz a szovjet hatalom ezt jelentette –, a legfelsôbb vezetés idegenfóbiája most már oda módosult, hogy a háborús károkért és az elszenvedett óriási veszteségekért állandóan a lágerekben élô hadifoglyokat hibáztatták. A lágerekben eltöltött 2–3 év alatt azonban szemléletük gyökeresen megváltozott, lassan belátták, hogy éppen olyan értelmetlen háborúba sodort egyének vagyunk, mint ôk. Megtanulták értékelni a munkánkat, fôképp a szakértelmet és azt, hogy egy magasabb műszaki színvonalat képviseltünk a sokszor primitív vagy legalábbis jóval silányabb minôségű iparoknál. Még az is elôfordult, hogy egyes helyzetekben elítélték a kommunizmus túlzásait.
(folytatása következik)
Blénessy Jenô
Ünnepelt a tízéves Limpex
„Bôvítünk, hisz kicsi ugyan az udvar, de jó magas"
Ezelôtt tíz esztendôvel huszonnégy négyzetméteren nyitották meg Lázárék a kis kávézójukat egy alkalmazottal. Ma kétszáznegyven négyzetméternyi helyiségben tizenegy személyt dolgoztatnak. Tíz év alatt tízszeresére nôtt tehát a kis lokál, s ez bizony elég ok az ünneplésre. Ismerôsök, barátok, segítôk és alkalmazottak körében költötték el a vasárnapi díszebédet, melyen a nemrég vágott disznó torát muzsikaszóval fűszerezték. A táncmulatsággá alakult születésnapozáson elhúzták a fônökék nótját is, így megtudhattuk, hogy valamikor fehér rózsa volt a Lázárék virága. Hétfôn pedig a törzsvendégek ünnepeltek: ingyenkávé és ropogtatnivaló került a betérôk asztalára. Már akinek jutott, mert az élelmes feketézôk már reggel tíz órára felitták a máskor egész napra elegendô kávémennyiséget.
Tulajdonosék pedig mosolyogva fogadták a gratulációkat. Megérdemlik.
Egérbôl lett az elefánt
A kilencvenes évek legelején, amikor mindenki vállalkozósdit játszott, a két gyerekét nevelô, kereskedôként dolgozó feleség és férje, egy középiskola gyakorlatvezetôje, Lázár Pál és Magdolna úgy döntött: ôk is üzletelésbe kezdenek. A családi ház egyik szobácskáját rendezték át; s a nem több, mint huszonnégy négyzetméteren jutott hely egy miniatűr bárpultnak és három kávézóasztalkának. A gyors engedélybeszerzésen felbuzdulva '92-ben hamar bérbe vették a népművészeti üzletet is, hogy ha már lúd, legyen kövér, s vállalkozásuk két lábon álljon.
Pénz híján hitelbôl éltek, amibôl még 1996-ra is maradt törlesztenivaló. A kölcsönkapott pénzbôl vásároltak fagylaltgépet, amit nem éppen a gyergyói vállalkozók jövedelemforrásaként találtak ki, de idô kellett, hogy belássák: nem sok hasznot hoz, így eladták, s megvehették az elsô cégautót.
Jönnek a vendégek, már lassan nem férnek, szükségszerű a bôvítés. Egyszer 36 négyzetméterrel nagyobbították a lokált, de nemsokára a kávézó kiszorította ôket saját lakásukból. Elköltöztek, miközben László fiukat könyvelni taníttatták, hogy ô is kivehesse részét a családi vállalkozásból.
1998-ban már a ház sem volt elég, a Limpex „bekebelezte" a tôszomszédságában lévô házat, az egykori Koszti-malmot. Baráti jó tanácsra vásárolták meg a rozoga építményt, nagypénzért, de most már nem bánják, hogy beleugrottak a vásárba. Akkor úgy gondolták, egy kis terasz lesz a Koszti-ház helyén, de lassacskán a teraszra tetô került, beüvegezték. Itt-ott belekötött a városrendészet, mit tehettek volna Lázárék? Egyik nap építettek, másik nap ontottak, mint Kôműves Kelemen. Alig készült el az új szárny, 2000 tavaszára, máris szövôdtek az újabb tervek: beépíteni a tetôteret. Aztán megjelentek másodjára is a jó barátok, s ajánlották, hogy egy emelet is beférne az épület és tetô közé. Szerencsére a jó szó mellett egy kamatmentes kölcsön is érkezett a sikeres pályázattal, s már tiszta, hogy motellé növi ki magát a Limpex. Lesz ott tizenhat kényelmes szoba egy-egy fürdôszobával, zuhanyzó a személyzetnek, s nemcsak itókával, étellel is kínálják a vendégeket.
Az emeleten egész télen folyt a munka, még nem látni, mikor fogadhatják az elsô vendéget, a családfô szerint egy világos: a pénz fogy, az adósság nô, de a munkálat halad.
Tizenegy család itt szerzi kenyerét
Fehér blúz, fekete mellény, fekete szoknya vagy nadrág – ez a kiszolgálók „munkaruhája". Mintha testvérek lennének: fiatal lányok, egyforma ruhában kérdezôsködnek: mit fogyasztana? Felveszik a rendelést, kitöltik, s már indulnak is a kedves vendéghez vissza. Nem lehet könnyű reggeltôl késô éjszakáig talpalni, mert bizony gyakran másnapra nyúlik át a zárás. Csak a családtagok tudják, mit jelent, ha hajnalra ér haza a „dolgozó nô", s alig teszi le a fejét, máris csenget az óra, kell indulni vissza. Kétnapig dolgoznak, aztán jön a két nap pihenô.
Emese a legrégibb kiszolgálónô itt. Nem szaporítja a szót, megtudjuk, hogy sokan megfordulnak itt a diákságtól kezdve a legmagasabb rétegek képviselôiig, de számára minden ember egyforma.
– Szeretni kell ezt a munkát, mert emberekkel bánni nem könynyű.
Elárulja, hogy a „munkaruhájukról" közösen döntenek, olyat választanak, ami mindeniküknek tetszik, s legtöbbször fônökék fizetik a felét. Alig várja, hogy kész legyen a motel. Kíváncsi, milyen lesz akkor a munka, s bár kevéske a pénz, de esze ágában sincs új munkahely után nézni. Hiába, szereti, s tudja, hogy más helyen még kevesebbet keresne kiszolgálóként.
A zsidó is a veszteségbôl él...
– mondja a tulajdonos, s nem sokat panaszkodik a bevételre. Nagyok az adók, s a bevétel többnyire a hétezres kávéárból jön össze. De ha a minôséget tartja, biztos benne, hogy az a kicsi pénz mindennap bekerül a fiókba. Bevásárlás után ugyan nem marad sok belôle, Magdolna, a feleség elmondja, hogy a tíz év alatt egyszer voltak szabadságon, a tengerparton. De annyi összejön, hogy a család ne éhezzen, az alkalmazottak idôben fizetést kapjanak, s jusson egy kis ajándékra is.
– Soha nem küldtünk el alkalmazottat. Aki nem volt rátermett, rájött magától, hogy el kell mennie. A többiek pedig szívesen dolgoznak, mert érzik, biztos ez a munkahely. Tudják, hogy ha kiöregednek a bárból, még mindig lesz helyük a motelben, vagy a készülô konyhán.
Biztonságot éreztek a hitelezôk is, mikor pénzt adtak kölcsön. Magdolna meghatódva meséli, hogy az idôs szomszéd néni sem a bankot, hanem ôket választotta, hogy pénzét biztonságba tudja:
– Látták, hogy ez a család egyben van. Nem bomolhat fel egyik napról a másikra, s nem veszhet oda a pénzük. Az ilyen embereknek köszönhetjük, hogy fejleszteni tudunk.
Mit mond a vendég?
Cs. T., vállakozó: ez Gyergyóban a legelegánsabb hely. Kellemes környezetben fogyaszthatom a kávémat, üdítômet, s nem lehet kifogásom a kiszolgálók munkájára sem.
H. M, bányász: tisztaság van itt, és nagyon vigyáznak a minôségre. Itt tényleg kávét adnak, ha kávét kérek. Rendes kávét.
Varrónô: szívesen jövök ide, mert közel van a munkahelyemhez. S amíg a buszra várok, nem kell kint fagyoskodnom. Délelôtt is bejövünk, itt vásároljuk a kávét, mert kifogástalan itt minden.
Csíszentdomokosi kereskedelmi ügynökök: hacsak találunk parkolóhelyet, akkor ide jövünk be hetente egyszer-kétszer, mikor erre járunk. Itt jó a kávé, jók a csajok... mi kell még?
Remetei nyugdíjas kôműves: ha erre járok, általában ide térek be üdítôzni. Nagy ritkán bort is iszom, mert szeretem a jó bort, s itt bô a választék.
T. Cs. oktató: meg vagyok elégedve a Limpexxel. Ismernek a kiszolgálók, s mikor az ajtó elôtt megállok az autóval, már készítik az italamat: neszkávé Complettával, dupla cukorral. A Limpexnek születésnapjára reggeltôl estig teltházat kívánok, s a lányoknak, bár nem tudom menynyit keresnek, de a fizetésük megduplázását.
Tíz év, tízszeres fejlôdés. S ha készen lesz a motel, merre bôvítenek tovább Lázárék? A családfô szerint bár az udvar keskeny, de jó magas, s a terveknek sincsenek határai.
(x)
KisAsszony
Mire ügyeljen, ha meghívták egy romantikus vacsorára?
Ha felragyogott a szerencsecsillaga, s a becserkészett pasi hirtelen felindulásból vagy nagyon is határozott kéjvágyból meginvitál bennünket egy romantikus vacsorára, néhány apróságra feltétlenül oda kell figyelnünk, hogy az este végén elégedetten vehessük tudomásul, már megint mi gyôztünk. Íme az ajánlatok:
– Az elsô találkozóra nem illik túl nagy késéssel érkezni (némi késés azért nem árt, hadd izguljon, eljövünk-e?).
– Öltözködésünk legyen inkább szolid, de azért kínáljon meglepetéseket a szemnek. Sminkünk szintén ne legyen harsogó, de emelje ki az elônyös vonalakat. A mély dekoltázsú ruhákat, vagy a miniszoknyát tartogassuk késôbbre. Sok férfi „megijed" az ilyen nyílt kihívásoktól.
– Ha vacsorára hívnak bennünket, ne hivatkozzunk a diétánkra. Ezt – még ha diétázunk is – függesszük fel erre az alkalomra. A legtöbb férfi a jó étvágyú, jó borokat kedvelô hölgyek társaságát „díjazza".
– Az elsô közös vacsoránál még véletlenül se kerüljenek szóba a korábbi szerelmek, kapcsolatok.
– Viselkedjünk természetesen, amely sokkal megnyerôbb, bátorítóbb, mint a kihívó kacérság.
– Ne terheljük a társalgást magánéleti problémákkal, munkahelyi zűrökkel vagy féltékenységre utaló megjegyzésekkel.
– Ne szaladgáljunk ki állandóan a mosdóba a „sminkigazítás" ürügyével.
– Ne feledje: a vacsorameghívás nem jár bonusz ágyjelenettel.
– Ám minden elôfordulhat, ezért legyen Önnél mindig óvszer!
Ha ezeket a szabályokat sikerül betartani, akkor nemcsak egy kellemes estét tölthetünk el álomlovagunk társaságában, de nagy valószínűséggel számíthatunk a következô meghívásra is. Ami pedig azt jelenti, hogy kiszemeltünk vonzónak találja és kedveli az új partnerét.
Csirkeszárny boros sajtbundában
Hozzávalók: 8 nagy csirke szárny, 10 dkg liszt, 1,5 dl száraz fehér bor, 5 dkg reszelt füstölt sajt, 1 tojás, 1 evôkanál finomra aprított petrezselyemzöld, 1 teáskanál ételízesítô, 3 gerezd fokhagyma, 1 mokkáskanál törött bors; a sütéshez olaj.
Elôkészítése: A csirke szárnyakat kettévágom, a szárnyvégeket félreteszem (késôbb levesbe fôzöm). Meghintem ételízesítôvel és lisztbe mártom. A tojást habosra keverem a borral, hozzáadom a megmaradt lisztet, sajtot, ételízesítôt, borsot, petrezselyemzöldet, zúzott fokhagymát. A tésztának palacsintamassza sűrűségűnek kell lennie.
Elkészítése: A lisztes szárnyakat a tésztába forgatom, és bô, forró olajban mindkét oldalán pirosra sütöm. A felesleges olajat lecsöpögtetem, és tetszés szerinti körettel, salátával kínálom.
A konyha nyolc titka
Miért barnul meg a félbevágott alma?
A vágás során sejtek, molekulák sérülnek meg. A levegôvel való érintkezés miatt barnás színanyag keletkezik. Ha citromlevet csepegtet a gyümölcsre, a tömény C-vitamin segítségével a folyamat lelassul.
Miért marad meg olyan jól a fóliában párolt étel ízé?
Az aromaanyagok érzékenyek a hôre. Ha viszont fóliában párolja az ennivalót, akkor nem megy veszendôbe a víz. A lé (ami nyitott edénybôl elpárolog) az aromával együtt benne marad a húsban.
Mitôl lesz ropogós a sült?
A hús rostjaiban cukortartalmú fehérjék is találhatók. Ezek a cukormolekulák a sütôben karamellé alakulnak, így a hús felszínén ropogós, barnás kéreg képzôdik.
Miért fut ki a tej?
A hôtôl egybeolvadnak a tej zsírrészecskéi, és a felszínen vékony bôrréteget hoznak létre. Az edény alján levô vízgôz megemeli ezt a bôrt – és máris kész a baj.
Tükörtojás-készítés közben miért csak a tojássárgáját szabad megsózni?
A só elvonja a vizet a fehérjébôl, és megkeményíti. Só nélkül viszont továbbra is lágy marad, mert magasabb hômérséketlen sűrűsödik össze, mint a sárgája.
Miért kell meggyúrni a tésztát?
Mert gyúrás során a liszt részecskéi elkülönülnek egymástól, és szinte úsznak a tésztában (akár az algák a vízben). Segítségükkel a massza rugalmas lesz, sütés után pedig kellemesen laza szerkezetű.
Miért szabad az öntetet csak közvetlenül fogyasztás elôtt a salátára tenni?
A saláta (és különösen a leveles saláta) felülete nagyon érzékeny. Készítés közben megsérül, és a hajszálvékony repedéseken át a víz és az ecet befolyik a saláta belsejébe – kiszorítva onnan a levegôt. A levél fénye hamarosan megtörik, és elveszíti friss, zöld színét.
Miért kell sok olajat tenni a fritôzbe?
Mert a sütni való a kevés zsiradékot gyorsan lehűti. Nem alakul ki az ropogós kéreg. A hús-, illetve zöldségdarabok teleszívják magukat zsírral, és ragacsossá válnak. Ha viszont forró a bôséges olaj, jól átsül minden, az étel belseje száraz és zsírszegény marad.
KisNet KisNet KisNet KisNet
Egymillió dollár internetes csalással
Egy 17 éves kaliforniai fiatal egy információs weboldal segítségével mintegy ezer hiszékeny kuncsaft zsebébôl húzott ki kisebb-nagyobb öszszegeket.
A számos panaszos bejelentése nyomán indított vizsgálat szálai egy Cole Bartiromo nevű tizenéveshez vezettek. A tinédzser saját maga által összeállított honlapján óriási haszonnal kecsegtetô befektetéseket ajánlott, többek közt a „Karácsonyi csoda" elnevezésű konstrukciót, mely 2500 százalékos hasznot ígért a november-december során befizetett összegekre. A nagy profitra vágyók által befizetett öszszegek a PayPal és az Osgold online fizetési rendszereken jutottak el hozzá.
Az ügy legutóbbi fejleménye, hogy a jelenleg szüleivel élô Bartiromo beleegyezett abba, hogy a számára átutalt – egy Costa Rica-i számlán tartott – pénzeket „befektetôihez" visszajuttatja, a retorziókat a további vizsgálat határozza majd meg.
Korábban a Bartiromonál két évvel fiatalabb Jonathan Lebed-et vádolták online pénzügyi csalással: a fiatal két évvel ezelôtt kisebb cégek részvényárfolyamait „pumpálta fel" különbözô fórumokon, illetve levelezôlistákon elhelyezett üzenetekkel.
Nyelvgyakorlás az Indexen
Nyelvgyakorlást lehetôvé tevô szolgáltatást indított az Index a Humorosnyelv weboldal szerkesztôivel együttműködve. A Humorosnyelv angol, német, francia és spanyol nyelven kínál gyakorlási lehetôséget. A többnyelvű weboldal könnyed, játékos feladatsorokból áll össze és készítôi hetente frissítik fel az anyagot. A szolgáltatás célja, hogy „szórakoztatva tanítson" úgy, hogy a feladványok megfejtésére vállalkozók szinte észre se vegyék, hogy a játékok megoldásával nyelvtudásukat bôvítik.
A nyelvgyakorlók összeállíthatják saját szószedetüket, rögzíthetik heti eredményeiket – sikerélményre tehetnek szert a megfejtések révén. Az ingyenes szolgáltatásban helyet kapott egy fórum, valamint a magán nyelvórákat adó személyek, nyelviskolák adatbázisa is.
.name: magánfelhasználók saját domainneve
A .name új csúcsszintű domain a magánfelhasználókat célozza: keresztnév@vezetéknév.name vagy www.keresztnév.vezetéknév.name. A név már elôjegyezhetô – az érdeklôdés óriási! De vajon mi lesz a sűrűn használt nevek tulajdonosaival?!
A .name indulásával végre a magánfelhasználók is tért hódíthatnak az Interneten – ahogy erre igényük is van. Az eddig használatos domainek ugyanis mind szervezetekre, – pontosabban azok tevékenységi körére vagy éppen földrajzi helyére – utalnak. Érdekesség, hogy az Egyesült Királyságban hasonló célokra a .me.uk domaint indították el.
A címben vázolt elképzelés alapján azonban marakodás lehet abból, hogy az egyforma vezetéknevű földlakók közül ki lesz a jogosult a domain birtoklására, amint az a cégneveknél is problémát jelent(ett). Kérdés, hogy lesz-e üzérkedés, illetve hogy a magánszemélyek mennyi pénzt hajlandók áldozni „ellopott" domainnevük megszerzéséért.
Így vagy úgy tény, hogy a Global Name Registry már több mint 60 ezer domainnevet regisztrált elôjegyzésben, ami óriási érdeklôdésre utal.
Linkgyűjtemény
* Születésnapokra emlékeztetô: www.birthdayalarm.com
* Hírességek címlistája (több mint 13.000 cím): http://celebrity-adresses.com
* A szamurájok történelme: http://samourais.free.com
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Tél van, hó esett...
Gyorshajtási rekord
Három óra leforgása alatt rekordmennyiségű gyorshajtót állítottak és bírságoltak meg egy új-zélandi úton a rendôrök. A gyorshajtókra összesen 12 000 font bírságot róttak ki.
Összesen 415 autóst állítottak meg az új-zélandi rendôrök egy nagy forgalmú úton gyorshajtás miatt. A rekordmennyiségű gyorshajtóra rekordösszegű bírságot szabtak ki. Így összesen 470 millió lejnek megfelelô összegű bírság folyt be az új-zélandi rendôrség kasszájába.
Ami a traffipax-szal regisztrált legnagyobb sebességet illeti, a magyar rekordot állítólag egy motoros tartja. A Fradi pályánál lévô felüljáróról érkezô motor bôven 200 km/óra feletti sebességgel futott bele a fényképezôgépbe.
A végzet takarítónôje
Egy külvárosi, lepusztult kórházban furcsa halálesetekre figyeltek fel az orvosok. Az intenzív osztály egyik ágyán átok ült, ugyanis akit belefektettek, másnap délelôtt már nem találta életben a doktori vizit. Elôször kicserélték az ágyat, nem segített. Azután különbözô mérôeszközökkel megvizsgálták, van-e esetleg olyan sugárzás, vagy egyéb külsô befolyás, ami mérgezô lehet a beteg számára, de nem találtak semmit. Már éppen be akarták zárni a kórtermet, amikor az egyik furfangos ápolónak ötlete támadt. Kölcsönkért ismerôsétôl egy kamerát, elrejtette a szóban forgó ágyra irányítva, és hazament. Másnap a kórházigazgatónak megmutatta a felvételt, amelyen éjszaka nem történt semmi. A kamera a kora reggeli órákban viszont rögzítette, amint a kórház takarítónôje becsoszogott a terembe, elôvette ásatag porszívóját, odament az ajtóhoz legközelebb levô konnektorhoz – ami egyébként a végzetes ágy mellett volt –, kihúzta a lélegeztetô gép dugóját, bedugta a porszívót, és komótosan dolgozni kezdett. Ezek után a takarítónô, mint aki jól végezte dolgát, visszadugta az életbentartó szerkezet csatlakozóját, és továbbállt egy teremmel.
Viacreme, a nôk megmentôje
Valószínűleg nemcsak a férfiak, hanem a nôk szexuális problémái is eltűnnek a sülylyesztôbe. A csodaszernek nevezett Viagra után hamarosan a piacra kerül egy kis brüszszeli cég jóvoltából a Viacreme, amely a hölgyeknek segít eljutni a nemi örömök csúcspontjára. A különleges készítményt Belgiumban már nagy sikerrel tesztelték. Egy bírónô saját tapasztalatai alapján úgy vélte: ez a szer csökkentheti a válások számát.
A történet akkor kezdôdött, amikor egy volt adótanácsadó megvette az amerikai Lexxus cégtôl egy olyan természetes anyagokból készült krém gyártási jogát, amelynek segítségével a nôk könnyebben izgalomba jönnek és növeli képességüket az orgazmusra.
A hírverésbe még a tekintélyes La Libre Belgique is beszállt, csupán azt nehezményezte a lap, hogy négy, egyenként 2 milliliteres flakont 34,71 euróért (mintegy 8500 forintért) árulnak. Egy nôi magazin viszont már a szerelmesek február 14-i napjában gondolkodott: Bálint-napra 300 ezer mintát oszt szét olvasói között.
Az üzlet beindulni látszik: az immár bejegyzett A.T. Benelux cég alkalmazottai nem gyôznek válaszolni a potenciális importálóknak, Japántól kezdve Izraelen át Oroszországig.
A Viacreme hívei felhívják a figyelmet, hogy Európában a válások 30 százalékát a párok nemi életének lelassulása, vagy megszűnése okozza. „És egy válás többe kerül, mint néhány ajzószer" – jegyezte meg egy bírónô, aki maga is kipróbálta a mentolos, növényi készítményt.
A romantikus rabló veszte
Egy angol nemzetiségű rabló, kilenc börtönévet köszönhet romantikus beállítottságának. Persze nem ez volt közvetlenül az oka, hogy új lakóhelye a börtön cellája lett.
A harmincegy éves Mark Wharton miután „szakmai kötelezettségének" eleget tett és kétrendbeli rablását elkövette, hazafelé indult. A buszmegállóban állva, azonban megcsapta ôt Aprodithe szele, egy csinos hölgy személyében, akinek szintén megtetszett a férfi. Ezt a tényt, Wharton neve és telefonszáma pecsételte meg, melyet a nô, papír hiányában, a kezére írt fel gondosan, a romantikus rabló elsô örömére és késôbbi bánatára. Emberünk rövidesen hírnevet szerzett, no nem a férfiassága miatt, hanem a korábban elkövetett rablás végett. A bűncselekmény helyszínén rögzített videofelvételt többször is leadták a tévében, és szíve hölgye kénytelen volt felismerni lovagját. Fájó szívvel bár, de átnyújtotta a rendôrségnek az általa lejegyzett adatokat, és így a rendfenntartóknak már nem volt nehéz elfogni a rablót.
Pici öröm az ürömben, hogy a hölgy már telefonszám és cím nélkül is könynyen meglátogathatja a börtönben üldögélô férfit, feltéve ha azóta nem gondolta meg magát.
Asztal alatti élvezetek
Egy diszkó sorsa, akár egy elárvult használt óvszeren is múlhat, egy Thaiföldön történt esetbôl okulva.
A „Dance Fever" klub, szokásos bulinak adott helyet, ám senki nem számított Purachai Piemsomboon belügyminiszterre, aki mintegy ellenôrzésképpen, a szórakozók közé vegyülve, szintén jelen volt az egyik estén. Egészen addig rendben is volt minden, amíg észre nem vette, hogy egy férfi és egy nô önfeledten „keresgélnek" az asztal alatt, hogy együtt találják meg a „csúcsra" vezetô utat.
A szeretkezô párocska, az esetet követôen, még csak le sem tagadhatta az asztal alatti pásztorórát, mert arról a használt gumióvszer árulkodott. A miniszter, aki a helyes erkölcs védelmében harcol, felháborítónak tartotta az esetet és szemérem elleni bűncselekmény miatt azonnal bezáratta a klubot.
A miniszter kísérete késôbb beszámolt arról is, hogy a diszkó mosdójában további elôzôleg igénybevett kondomokra bukkantak.
A pár számára a bíróságon fejezôdött be a történet, ahol bűnösnek találták ôket, nyilvánosság elôtt végrehajtott erkölcstelen cselekedet miatt.
Új bolondéria: játékoskínzó tévés vetélkedôk
Forró és fagyos hômérséklettel, 160 km/órás széllel, valamint szimulált földrengéssel kell többek között megküzdeniük a Chamber (Kamra) nevezetű új amerikai tévés vetélkedô játékosainak. A szadista kvíz-show a Fox televíziós csatornán indul január végén. A versenyzôk a nem túl nehéz kérdések mellett, a mintegy 30 millió forintos fôdíj reményében, válogatott kellemetlenségeknek teszik ki magukat. Így például fejjel lefelé lógva rázzák, vagy forró székre ültetik ôket. A csatorna egy másik nagysikerű amerikai show-ra, a Fear Factor nevű játékra szeretne rálicitálni, amelyben a játékosoknak saját fóbiájukkal, például pók- vagy tériszonyukkal kell szembesülniük.
Megvadult elefánt, vérengzô tigris
Kelet-Indiában egy csordájából kitaszított, megvadult elefánt halálra taposott 10 embert, köztük két gyermeket. A zavaradott ormányos Amcsuha és Pakuria településen viskókat dúlt fel és rátámadt az emberekre. A hatóságok széles körű vadászatot indítottak a dühöngô állat befogására. Az India nyugati részén lévô Bombay környékén egy tigris falt fel egy kislányt. A hároméves gyermeket egy sátor elôl ragadta el a csíkos ragadozó.
Bombay északi erdôs területe része a Szandzsáj Gandhi Nemzeti Parknak. A térségben tigrisek és más nagymacskafélék élnek. A Bombay környéki nyomortanyák lakói igen gyakran látják, hogy éjszaka tigrisek és leopárdok merészkednek a közelükbe élelmiszer után kutatva.
Golyóálló mellény pókfonálból
Egy kanadai társaság sikeresen imitált és hozott létre pókselymet, egy olyan régóta vágyott anyagot, mely ötször olyan erôs, mint az azonos súlyú acél. Olyan a tapintása, mint a selyemhernyó selyemszálának. Csillogó, rugalmas, és fantasztikusan kombinálódik benne erô és ellenállás.
A Nexia tudósai pókgéneket helyeztek emlôsöktôl vett sejtekbe, hogy létrehozzák saját fonalukat. A társaságnak jelenleg genetikusan módosított kecskéi vannak, melyek a szükséges proteint a tejükben termelik meg.
Ezzel sikerült bebizonyítani, hogy lehetséges a természet bizonyos csodáit lemásolni. A folyamat során a csapat pókgének felhasználásával eredeti, vízben oldódó proteineket állított elô, majd azt tette, amit a pókok szoktak, kiszárította és átlôtte egy apró lyukon. A kutatók most azt szeretnék elérni, hogy a pókgénekkel beoltott kecskenyáj tejével nagyobb mennyiségű fonalat állítsanak elô.
Az amerikai hadsereg a hatvanas évek óta érdeklôdik az anyag iránt, mivel abból kitűnô védôfelszerelést lehetne létrehozni. Eddig csak a nehéz, és ormótlan védôfelszerelés tudott kellô biztonságot nyújtani a lôfegyverek ellen, és a hadsereg rájött arra, hogy a pókselyem sokkal könnyebb, ugyanakkor tartós felszerelést tudna biztosítani.
WC-ülôkén az Atlanti-óceán felett
Egy amerikai nô beperelte az SAS skandináv légitársaságot, mert egy WC-ülôkéhez tapadva volt kénytelen átrepülni az Atlanti-óceánt. Az eset még tavaly történt egy Boeing 767-es gépen. A hölgy a mellékhelyiség használatakor feltehetôen még mielôtt felállt volna az ülôkérôl, működésbe hozta a vákuumos öblítôrendszert. A nagynyomású berendezés azonban túllépte hatáskörét: a vákuum szívóereje valósággal a WC-re tapasztotta a szerencsétlen utast. Így a hölgy a több órás utat nem éppen kellemes környezetben és testhelyzetben kényszerült eltölteni, amelybôl csak a leszállás után tudták ôt kiszabadítani a földi technikusok. A peches utas kártérítést követel a szerencsétlen eset miatt.
Hasznos az osztrák schilling
Az év végén forgalomban lévô mintegy 142 milliárd schillingbôl eddig mintegy 40 milliárdot „daráltak le". A nagy tehertétel azonban nem a daráló működtetése, hanem az, hogy elôbb minden egyes beérkezett pénzeszsák tartalmát leszámolják és összevetik a szállítólevélen szereplô összeggel.
A szakértôk szerint február 28-ra, amíg hivatalos fizetôeszköz a schilling is, befejezik a bankjegyek megsemmisítését, és a papírfoszlányból azután szigetelôanyagot gyártanak.
Az aprópénzeket más területen hasznosítják majd. Az érmék teherautókon érkeznek egy Bécs közelében lévô hatalmas raktárcsarnokba, ahol két gépen hullámosra préselnek minden darabot. Heti mintegy 400 tonna a jelenlegi kapacitás, és várhatóan áprilisra végeznek a munkával. Ily módon 3,1–3,2 milliárd, öszszesen négymilliárd schilling értékű érmét tesznek használhatatlanná.
A cinkbôl lévô, de rég eltűnt 1 és 5 groschenes érméket az autógumi-iparban használják fel, az alumíniumból készült 2 és 10 groschenes az acéliparban jut szerephez. Az 50 groschenes és egyschillinges érmék alumínium-réz ötvözetbôl vannak, és ezekbôl újra pénzérméket gyártanak, vagy alapanyagként autók fékvezetékéhez vagy víz alatti olajvezetékek tengervízzel szemben ellenálló szerelvényeihez használják fel. Az 5, 10 és 20 schillinges érmékbôl pedig szintén újra pénz lesz majd valahol, valamikor.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (53.)
(folytatás elôzô lapszámunkból)
Kisalföldi madarászok a Duna deltájában
Vágy az elmúlt után, és heten mint a g...? Nyíltan be kell vallanom, de ezt a „bulit" nem én kapartam a felszínre. Tipikus madarászeljárás és egy népes csoport nyári Fehér-tói madarásztáborában „kotolták" ki. A világra hozást, tudtom nélkül, nekem szánták. Azért nem gonoszok! Az állandó táborozás a Hanság nevű mocsárvidék közepére esik és errôl a területrôl a kolozsvári piarista diákoknak elsô alkalommal osztályfônökünk dr. Börzsei Márton tartott ismertetô elôadást. Ki is volt e paptanár? 1914-ben Mosonszentmiklóson született, középiskoláit Mosonmagyaróváron kezdte és fejezte be, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem latin–görög–magyar nyelvbôl tanári oklevelet szerzett, de németül is kitűnôen beszélt, 1941-ben Erdélybe kerülve a római katolikus zágoni Mikes Kelemen Gimnáziumban tanárkodott.
Még a '30-as évek végén Kodály Zoltán kezdeményezésére beindult elôbeszéd-kultuszára a budapesti egyetem bölcsészeti karára bejelentkezett és az elsô versenyen, ami országos volt, a második helyet szerezte meg. A második megmérettetésen a harmadikat hódította el, és Kolozsvárra így érkezett. E versenyen Nyírô József egyik novelláját sikerrel adta elô, az akkori Magyar Szemle XXXI/1936 226. számában Lelkes István írta: „... a bölcsészettudományi kar termébôl... indult új, országos útra, honfoglalásra a magyar nyelv e tolmácsolásokon keresztül."
E megkérdôjelezhetetlen, országosan elismert eredménye az ifjúsági gimnáziumi oktatása mellett az erdélyi magyar szórványságban: „Szolnok, Dobóka-Beszterce, Naszód megyékben, Nagyilván, Măgurán, Kosnán, Szinérváralján, börtönbe került. Elôzôleg Máramarosszigetrôl is börtönbe vetették! A Torda melletti Harasztoson folytatta, majd a vegyes lakosságú Görgényszentimrére került, ahol is a környéken lelkészi teendôket látott el. Párhuzamosan térített, oktatta az ifjúságot, függetlenül vallási, etnikai összetételétôl. Mély kereszténységét jellemzi, hogy román–magyar betegeket, szegényeket megkülönböztetés nélkül segítette, ezért még a románság is nagy tisztelettel adózott neki. Éppen ezért zaklatása itt is folyamatos volt, ezért még külföldi barátai is a környék elhagyására sarkallták, de ô papi hivatása mellett itt tartott ki, s plébánosként 1979 március végén szívinfarktus okozta halálát.
A magyar nyelvészet mezején a Pázmány Péter Tudományegyetem megbízásából Mosonszentmiklósnak és környékének kimagasló szakdolgozata bizonyítja, feledhetetlen tudományos munkáját, amit a kolozsvári tudományegyetem professzora, Szabó T. Attila elôtt megvédett, e kutatási eredmény alapján, mint néprajzos is ledoktorált. E kiváltságtól itt is búcsúzom, Laudetur Jesus Cristus. Szülôházát az elmúlt évben felkerestem, tán rokona lakik az ôsben, de a szomszéd utcában nagybátyja, Pali még emlékszik rá tisztelettel. Tervünk, megszégyenítve a község elöljáróit, szülôházára márványtáblát elhelyezni.
Ez a kisalföldi ember, Erdélyben maradandót hagyott, míg a többi piarista tanárok csak tanítottak, oktattak, áldozatot mutattak be, de ezekért is maradunk nagy tisztelettel igaz Servatius Tibi, Paizs Gyuszi, Csányi Imre, Kacsur Gyuri, Orbán Laci, Faragó Tibi és a többi harcosok.
Vissza kell térjek a madarasokhoz – de a politikai madarasokat nem kívánom – akik igen válogatott legénykék, hiszen soraik között találni törvényszéki bírót, soproni tisztviselôt, budapesti rendôrtisztet, természetvédelmi szakembert, erdészt, fôiskolást meg községi alkalmazottat és egyéb madarászfajtát. A deltai tanulmányi útról ôk maguk határoztak, itthon a családom nôtagjaitól vettem errôl tudomást. Közölték: – a fiúk szabadságot vesznek ki, valamicske pénzük is van, mert az útra gyűjtöttek, autókat is szereztek, csak vigyem ôket is el. Külföldieket is vittél – így ôk, a rendezôk – a táj nem ismeretlen, madarasokat nem vittél. Induljatok!
Mondanom sem kell, szemem felcsillant e közös óhajra, de mégis nem a Balatonra kell kimenni és ott csónakázni, pecázni hazai környezetben egy olyan társasággal, akit magam sem ismerek. A nyelvet nem ismerik, aztán meg magyarok, hiszen tudott dolog, az idegent ott is tartózkodóan fogadják, noha ezekbôl is élnek! Ami az elfogadható árakat illeti, ott csak úgy röpködnek a milliók, mint itt a százasok. Maga a forint még ismeretlen pénznem, a schillinget sem ismerik, csak a dollár meg a márka járja. Az elszállásolás? A csónakok bérbevétele meg az ellátás? A helység kiválasztása? Hiszen ott mondhatni csak a csónakok járnak, csatornák-tavak-pocsolyák-nádasok rendszere az általános. Az úszni nem tudó, lábát be se tegye a deltába. De az esetleges viharos tavon sem lehet megtanulni az evezést. Nem a kôvágóörsi tó vagy a Hánság víztükrei. Az út meg közel háromezer kilométer, és ebbôl több mint a fele a társaság részére ismeretlen. Így filozofáltam, de a hazaiak tovább lelkesedtek, pedig más táj, más nép.
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
A munka nekem éppen elég...
A mindennapos erôs fizikai megterhelés a sportolásnál valóban fárasztóbb lehet, de a testi-lelki egészséget mégsem feltétlenül biztosítja. A célszerű, termelôtevékenység végzése közben ugyanis csak bizonyos izmok dolgoznak, más izmok viszont „le vannak tiltva", azaz a termelékeny és gyors munkavégzés érdekében kifejezetten célszerűtlen dolog használni ôket. Ez a terhelésben egyoldalúsághoz, aránytalansághoz vezet: lesznek izmok, amelyek keményen dolgoznak, más izmokat viszont egyáltalán nem működtetünk.
A kiegyensúlyozatlan terhelés sajnos nemcsak a kemény fizikai munkát végzôket sújtja, hanem szinte mindenkit. Ma már csak kevesen végeznek komplex, bonyolult mozgásokat követelô munkát (pl. mezôgazdasági munkák), az a jellemzô, hogy egyre kevesebb izmot kell használni. A diákok vagy irodai dolgozók például jóformán egész nap ülnek, alig néhány izmukat használják, de nincsenek jobb helyzetben a bolti eladók, a tôzsdei alkuszok vagy a sofôrök sem.
Ahhoz tehát, hogy az egyoldalúságnak elôbb-utóbb egészséget károsító következményei ne legyenek, ellensúlyozni kell a test, az izmok aránytalan terhelését, erre pedig legalkalmasabb a rendszeres testmozgás, a sportolás. Nincsen olyan munka, amelynek egyoldalúságát fel ne lehetne oldani valamilyen sportággal. Hogy saját esetünkben éppen melyik sportágat vagy mozgásfajtát érdemes gyakorolni, az nemcsak munkánk jellegétôl, hanem személyiségünk jellemzôitôl is függ.
Nézzük, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni! Elsô és legfontosabb, hogy az önkéntesen végzett testmozgás azokat a területeket feltétlenül vonja be a keringésbe, amelyek a munkatevékenység során nem mozognak, vagyis kiegészítô tevékenység legyen. A másik fontos szempont, hogy általa kiszabaduljunk abból a monotonitásból, amelyet a munkánk jelent. Ha például munkánk nagyfokú rendezettséget kíván (pl. egy könyvelôé), akkor olyan sportot vagy mozgásos tevékenységet érdemes választani, amelyben nagyfokú a rendezetlenség, s állandóan változatos helyzetekbe kerülünk (pl. tájfutás vagy fallabda).
Nagyon változatos munka esetén nyugodtabb kiegészítô tevékenységet érdemes folytatni. Ha a munka alapvetôen szellemi jellegű, mint egy utazó üzletkötôé vagy egy ügyvédé, akkor lehetôleg kissé monoton sportot űzzön, kiváló lehet számukra például az evezés, az úszás vagy a sífutás, amelyek során a test kemény munkára kényszerül, de a lélek lecsöndesedhet. Sok mozgással, erôs fizikai terheléssel és gyakori helyváltoztatással járó munka esetén (pl. mentôápolók, szállítómunkások) viszont olyan sport ajánlható, amelyben a testnek és a léleknek is alkalma van a megnyugvásra (horgászat, vadászat).
A kiegészítô sportnak természetesen saját személyiségünkhöz is illenie kell. Az olyan ember, akinek elege van az emberekbôl napközben, vagy olyan testmozgást végezzen, amelyet magányosan, egyedül is végezhet (pl. futás, úszás), vagy ha mégis csapatsportot űz, akkor feltétlenül tartson elôtte magányos bemelegítést. Máskülönben könnyen elôfordulhat, hogy a munkája közben ki nem élt agresszív indulatait játékostársain fogja levezetni, ez pedig sem neki, sem társainak nem jó.
Fontos az is, hogy ne frusztráljuk magunkat a sporttal, vagyis feltétlenül olyan tevékenység legyen, amelyet szívesen végzünk, amelyben „kivirágzunk", ahelyett, hogy rettegnénk tôle. Szem elôtt kell tartani, hogy a sport nem arra való, hogy „szépek" legyünk, hanem hogy jól érezzük magunkat a bôrünkben (s ez bizonyosan elônyösen hat majd a külsônkre is). Ezért nagyon helyteleníthetô az a „divat", hogy idôsek, fiatalok konditermekben kínozzák magukat, s a napi testmozgás letudása önsanyargató feladatukká, ugyanolyan kényszerré válik, mint a pénzkeresô munka. Ebben az esetben a sport, a testmozgás folyamatos stresszt okoz, vagyis ahelyett, hogy megszabadulnának a napi munka során felgyülemlett stresszektôl, még többet halmoznak fel magukban. Nem csoda, hogy gyakori a sportsérülés, pszichésen pedig ingerültté, agresszívvá válnak.
Megtalálni azt a sporttevékenységet, amely kibillent a monotonitásból, megdolgoztatja a kevéssé használt területeket, s még a személyiségünkhöz is illik, nem is olyan egyszerű feladat. Érdemes több mindennel megpróbálkozni, hogy rátaláljunk az „igazira", egyvalamit azonban sohase felejtsünk el! Csakis olyan tevékenységgel próbálkozzunk, amely nem kerekedik fölénk, amely nem gyôz le minket az elsô pillanatban.
Tippek és tanácsok visszérbántalmak ellen
– Ha munkánk helyhez kötött, és a gyakori helyváltoztatás, járkálás nem oldható meg, úgy ülve és állva apró, feltűnésmentes lábgyakorlatokkal élénkítsük a pangó véráramot. Ilyenek a lábujjak mozgatása, a bokakörzés, a lábujjhegyre és sarokra emelkedés, a lábemelgetés, a helybenjárás, a különféle lábfejtartások, mint a láb belsô és külsô élére gördülés, a csámpás és V alakú tartás, a spiccelés stb.
– Szabadidônkben, közlekedés és tévénézés közben ne tartsuk a lábakat mozdulatlanul, lógatva!
– Visszeres fájdalmaknál naponta többször polcoljuk a lábakat fel vízszintes tartásba; tegyük fel székre vagy asztalra.
– Gyalogoljunk, járjunk és járkáljunk minél többet. Lépcsôzzünk, ahol lehet. Járás közben a láb izomcsoportjai a közéjük beágyazódott vénákat masszírozzák. Ezzel könnyebb lesz a gyűjtôerek vérszivattyúzó munkája, és ez biztosítja a vénafalak rugalmasságát.
– Rendszeresen sportoljunk, s lehetôleg olyan sportágat űzzünk, amelyben futni, ugrani kell. Ártalmasak viszont a testépítô gyakorlatok közül a lábizom-erôsítô súlyemelések.
– Reggelente és napközben 5–10-szer háton fekve emeljük fel a lábakat a magasba, úgy, hogy a láb és a comb a törzzsel derékszöget alkosson. Ebbôl a tartásból indul ki a levegôben biciklizés, ami az egyik legjobb módszer a pangó véráram felélénkítésére. Biciklizzünk minél hosszabban, több percen át. Lehet visszafelé, egy-egy lábbal, majd egyszerre páros lábbal is.
– Nehezebb fordított testtartásgyakorlat a félgyertya- és a teljes gyertyaállás. Háton fekvésbôl megemeljük a csípôt, és a derekat tenyerünkkel megtámasztjuk. Félgyertyában a tomport kissé leengedjük úgy, hogy a lábujjak a fej fölé kerüljenek, de a lábszárat pipaként visszaengedjük arasznyira.
Gyertyaállásban a törzs és a lábvonal függôleges.
– Ártalmas a visszértágulatnál a szaunázás, a láb hosszas napoztatása, mert a melegtôl a vénák kitágulnak!
Ne cipeljünk súlyos terheket! Ne viseljünk erôsen gumírozott zoknit, térdzoknit, combharisnyát, ezek ugyanis elszorítják az ereket!
ÉLETTÖRTÉNET
A család
60. rész: Jókedv-keltô kirándulás?
Lillácska temetése óta mintha teljesen megállt volna az élet a Nemessy családnál. Kicsitôl nagyig mindenki lógatja az orrát, alig szólnak egymáshoz a családtagok. Csupán a kis Matyinak sikerül néha egy-egy kósza mosolyt csalni a családtagok sápadt arcára.
– Még jó, hogy van ez a kiskölyök – gondolja magában Jani, hiszen nélküle még rosszabb lenne a hangulat, nem is lenne élet az élet. Még szerencse, hogy ô nem tudja, mi történt alig pár napja, hogy végleg elveszítette édesanyját. Így egész nap vidáman gügyög, mindenkire rámosolyog, s muszáj vele foglalkozni.
Miközben az apróságot babusgatja Jani, azon töri a fejét, mivel csenhetne újra egy kis életet, vidámságot a lakásba. Végtére is ô a családfô, neki kell kézbe vennie az irányítást, helyreállítania a tűrhetetlen hangulatot.
– Nem mehet ez így tovább, valamit ki kell találnom. Nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtunk a mélabú – morogja félhangosan.
Azt is nagyon jól tudja, hiába szervez valami roppant szórakozató programot, azt senki nem díjazná. Azonban egy kirándulás mindenkinek jól foghat... A gyerekek úgysem járnak iskolába, hisz ott ismét nincs fűtés, s a hideg miatt beszüntették az oktatást. A kis tóparti házikóban pedig rég jártak utoljára, érdemes lenne odamenni. A hegyek között ráadásul sokkal jobb a levegô, szebb a tél, nem fekete a hó, csend van, nyugalom. Pont az, amire szükségük van Nemessyéknek. Ebédnél fel is dobja az ötletet:
– Kedveskéim, kitaláltam valami szenzációsat. Menjünk a hegyekbe, a hétvégi házhoz, hogy kikapcsolódjunk. Sízhetünk, s akár léket is vághatunk a tóra, hogy horgásszunk egy keveset, a jég most biztosan megbír. Na, mit szóltok az ötlethez?
A férfiaknak felcsillan a szemük a horgászat gondolatára, a nôk azonban kissé visszakoznak. Nekik mindig csak a fôzés és mosogatás jut az ilyen kirándulásokon. Kató azonban okos asszony, egykettôre rájön, hogy a családnak szüksége van erre a kiruccanásra, hát úgy tesz, mintha ez lenne a legfôbb vágya.
– Fiam, ez igazán jó ötlet – szólal meg István apó. – Csakhogy én nem mehetek. Most hallottam, hogy visszaadtak néhány hektár legelôt azon a környéken, ahol édesapámnak is volt területe. Meg kell indulnom, hogy elintézzem a papírokat. Addig kell ütni a vasat, amíg forró... Legalább a legelôt kapjuk vissza, mert az erdôkrôl azt hiszem, levehetjük a gondunkat.
– Én pedig Matyival maradok, ôt úgy sem lehetne kivinni a hegyekbe, kicsi még ahhoz, s valakinek vigyáznia kell rá – jelenti ki Zsuzsa mama kissé gyanús tekintettel. István tata egybôl tudja, hogy ez jó alkalomnak tűnik felesége számára arra, hogy ellátogasson egy-két barátnôjéhez, ahol persze elôkerül az itóka is. De nem szól semmit, már megszokta. Az egyeztetések eredménye: az ifjak mennek, az öregek maradnak.
Bori persze ragaszkodik hozzá, hogy Emôt is magával vigye, ha már menni kell. Szíve mélyén már jóelôre retteg attól, hogy autóba kell ülnie, de nem meri elmagyarázni szüleinek, hogy fél. Még gyengének, kislánynak tűnne a felnôttek, s öccse szemében, az pedig nem hiányzik... Csak Emô, aki ebédre is Nemessyéknél maradt, sejti, hogy mi zajlik barátnôje lelkében, azonban ô sem szól, mert nem akarja elárulni Borit.
Másnap reggelre tűzik ki az indulás idôpontját, s három teljes napban egyeznek meg. Kató bevásárolni megy, hogy kevesebbet kelljen fôzicskélni a hegyekben. Még arra is gondol, hogy kifaggassa a társaságot, ki mit szeretne enni a pár napos üdülés alatt. Gyalog megy, jót tesz neki a friss levegô, a séta. Arra nem is gondol, hogy ismerôsökkel találkozhat, akik fenntartják, arra pedig fôleg nem, hogy egyikük éppen Jenô lesz. A fiatalembert csak akkor veszi észre a gondolataiba merült Kató, mikor az már mellette áll, s kedvesen mosolyog.
– Hová ilyen gyalogosan? – kérdezi egyre szélesedô mosolylyal a férfi, s Katónak hirtelen ötlete támad. Ha már eltöltötte az idôt az ismerôsökkel, s Jenô autóval van, talán hazavitethetné magát. A férfit természetesen nem kell kétszer kérni, szívesen segít. Útközben vidáman beszélgetnek, Katót mintha kicserélték volna. Már nem rándul görcsbe a gyomra, ha Jenô ránéz, vagy bókol. A családi barátot látja benne, nem a férfit, s ez nagy megkönnyebbülést jelent. Jenô pedig minden erejével azon van, hogy felvidítsa szíve asszonyát, a jó hangulathoz tehát minden adott. Kató a fuvarért hálából családi vacsorára invitálja a fiatalembert.
Még szerencse, hogy volt a hűtôszekrényben némi hideg felvágott, mert egyébként vacsora nélkül maradtak volna Nemessyék. Kató kicsit szégyelli, hogy a vendéget csak hidegtállal tudja kínálni, de leleményessége hamar kihúzza a bajból. Hideg ételbôl meleg szendvicseket készít, sem sok munkába, sem sok idôbe nem telik, s egy kis díszítéssel még jól is mutatnak a tálon a szeletek.
– Végre egy kis élet a házban – sóhajt fel Kató, és igencsak örül, hogy összefutott Jenôvel. Ugyanis a férfiak újabb politizálásba kezdtek, beszélgetnek, vitatkoznak. Legalább ezalatt nem nézik az ismét balesetekrôl, gyilkosságokról, csalásokról szóló híradót. Még Gergô is velük tart, élvezi, ahogy nagyapja arca elvörösödik egy-két korrupciós ügy hallatán, édesapja pedig nem hiszi, hogy ilyen kisvárosban ennyi gazember kerülhet össze. Jenônek persze most is, mint mindig, jó kis sztorijai vannak, nem csoda hát, hogy le tudja kötni beszélgetôtársai figyelmét. Csak Gedeon nem tud önfeledten belekapcsolódni a társalgásba.
Bori hazakísérte barátnôjét, hogy egyúttal elkéreztesse a másnapi kirándulásra. Tudja, hogy elengedik barátnôjét szülei kéreztetés nélkül is, azonban már nem bír otthon ülni, mert állandóan Lillácska balesetén jár az esze, szüksége van rá, hogy kimozduljon. Most az egyszer még a minivakációnak sem örül. A suliban legalább nem gondolna autóra, balesetre, s ráadásul a kirándulás is elmaradna, ha meleg lehetne az iskolában. Most folyton-folyvást arról beszél barátnôjének, hogy fél autóba ülni, mert az nem biztonságos. Fôleg most, hogy csúszik az út, a városon kívül pedig ki tudja, egyáltalán el van-e takarítva a hó, a jég.
– Én tudom, hogy apu nagyon óvatosan vezet, de Lillácskának is más hibájából kellett meghalnia. Apu pedig a temetés óta nagyon ideges, hogyan ülhetnék be nyugodt lélekkel az autóba? – ismét megjelennek Bori szemében a könnyek, s Emô pedig nem tudja, mivel segíthetne neki. Már azt fontolgatja, elmondja Nemessyéknek, hogy a leányzó fél, még akkor is, ha biztos benne, hogy Bori alaposan megharagudna rá.
Hogy még indulás elôtt találkozhasson a Nemessy-szülôkkel, újabb éjszakázásra kérezkedik el otthonról. Semmi kifogás a szülôk részérôl, tudják, hogy lányuk jó helyre megy. Emô összecsomagol néhány ruhadarabot, s már el is tűnnek otthonról.
A Nemessy házba érve a leányzók lefekvéshez készülôdnek. Emô igencsak sürgeti Borit, hiszen alig várja, hogy leosonhasson Katóhoz, s elmondhassa neki Bori félelmeit. Ki más tudna segíteni rajta, mint a saját édesanyja?
Bori egykettôre elalszik. Csak ô tudja, milyen jó, hogy Emô mellette van, nincs egyedül a szobában. Ahhoz most nem lenne kedve. Az utóbbi éjszakákon nem is tudott rendesen aludni, mert el volt keseredve Lillácska miatt, s egyébként is, elôször találkozott a halál fogalmával, ami igencsak megviselte. Most azonban nagyon hamar álomra szenderedik. Emô még néhány percig figyeli, tényleg alszik-e barátnôje, majd kioson a szobából. Kató a konyhában tesz-vesz, a vacsora maradványait tünteti el. Ha valahová elmennek, elôbb mindig rendet tesz a házban. Meglepôdve veszi észre a konyhában ólálkodó Emôt.
– Hát te miért nem alszol? Éhes, szomjas vagy? – érdeklôdik Kató anyuka-módra, majd rádöbben, hogy a leányzó talán mondani akar valamit, erôsen szorong. Aztán egy szuszra jön ki belôle mondanivalója:
– Én nem elárulni akarom Borit, de muszáj elmondjam, hogy félni kezdett az autótól. Két napja egyfolytában arról beszél, hogy nem mer beülni egyetlen járműbe sem, a holnapi utazástól pedig egyenesen frásza van. Én már nem tudom, mit mondjak neki, talán ha Kató néni beszélne vele, az jó volna...
Katót a guta kerülgeti. Meg sem fordult a fejében, hogy valamelyik kicsinyét ennyire megzavarták volna a történtek. Csak azt tudja, gyorsan meg kell beszélnie férjével, hogy ilyenkor mi a teendô. Az utazást nem kellene elhalasztani, de az sem lehet, hogy Borit erôszakkal ültessék be az autóba.
(folytatása következik)
Azaki Hakami
SPORT
Jégkorong
22-én húszéves volt a műjégpálya...
Miután a Csíkszeredai Sportklub megalázó vereségeket mért az elmúlt hétvégén a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapatára, január 21-én, hétfôn a reggeli órákban az áramszolgáltató vállalat megszüntette az áramszolgáltatást a városi műjégpályán. Hasonló esetekben szokták mondani, hogy a baj, a szerencsétlenség csôstül jön. A vasárnapi mérkôzés utáni sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva Bencze Attila, a Progym Sportegyesület jégkorong-szakosztályának tiszteletbeli elnöke elmondta, hogy mintegy másfél éve nem volt törlesztve a műjégpályán elfogyasztott villanyáram ellenértéke, amely január 20-án, vasárnap hozzávetôleg 1,5 milliárd lejre rúgott. Bencze Attila elmondta ugyanakkor: „...nem tudom, hogy ezt az óriási pénzösszeget ki fogja, ki tudja kifizetni Gyergyószentmiklóson. Ez a helyzet a gyergyói jégkorong létét fenyegeti."
Tudni kell, hogy 2001 májusában a költségvetés elosztásakor a városi tanács úgy döntött, hogy a polgármesteri hivatal a villanyszámla egy részének kifizetésével támogatja a helyi jégkorongcsapatot... Mindezek ellenére az áramszolgáltató vállalat január 21-én, hétfôn mégis megszüntette a városi műjégpályán a gyergyói hoki számára létfontosságú szolgáltatást.
A bajnoki alapszakasz 12. fordulójában a Románia Kupa-gyôztes Csíkszeredai Sportklub csapata látogatott városunkba. A szombaton koraeste lejátszott elsô mérkôzésen a Progym Apicom csapatában egyfordulós eltiltás miatt nem játszhatott Szôke László. A gyergyói csatár a 11. fordulóban a Dinamo ellen hazai környezetben lejátszott második mérkôzés végén a végleges kiállítás sorsára jutott, emiatt nem játszhatott a Sportklub elleni elsô mérkôzésen. A Kémenes – Sólyom edzôpáros a következô sorokkal kezdte a mérkôzést: Má- thé Csaba – kapus; I. sor: Góga, Kozma, Basilides, Gál, Keresztes; II. sor: Gergely, Laczkó, Koós, Köllô, Máthé I.; III. sor: Borsa, Nagy, Ambrus, György, Farkas.
Rosszul indult a zsúfolásig telt lelátók elôtt lejátszott mérkôzés, mert a 2. percben Elekes Levente góljával vezetést szerzett a Sportklub: 0–1. A negyedik percben egy ütközés következtében térdsérülést szenvedett Benedek Csaba gyergyószentmiklósi játékvezetô, aki sajnos nem tudott a továbbiakban jégen maradni. Két bíróval – Molnár Alexandru és Dinu Mihai – folytatódott a mérkôzés, késôbb (miután átöltözött) Szabó László helyi játékvezetô lépett jégre a megsérült Benedek Csaba helyére. A nyolcadik perc tájékán kettôs emberelônyben játszhatott a Progym Apicom és Köllô Csaba révén sikerült kiegyenlíteni: 1–1. A 14. percben Keresztes találja telibe Vaszilijevet, a Sportklub kapusát, majd két perccel késôbb Koós lesgyanús helyzetbôl lôtt kapura, Vaszilijev spárgázva hárította a korongot. A 17. percben rég nem látott, látványos gyergyói támadás végén ismét hárított az orosz hálóôr. Az elsô harmad utolsó percében Adorján ismét vezetést szerzett a Sportklubnak: 1–2.
Az iramos elsô harmadot egy gólokban gazdag második játékrész követte. A 22. percben Gál Csaba lövése a kapuvason halt el, válaszként Balla növelte a Sportklub elônyét: 1–3. Negyedperc múltán Koós Tibor szépített (2–3). A második harmadban még háromszor találtak a gyergyói kapuba a vendégek, s ekkor már világos volt: elveszítjük a mérkôzést. Félórányi játék után Molnár Szabolcs váltotta fel a kapuban Máthé Csabát. A harmadik harmad elején meghibásodott a jégkészítô gép (rolba), mint késôbb kiderült a szerkezet tápszivattyúja mondta fel a szolgálatot. Emiatt közel félórás késéssel vette kezdetét az utolsó játékrész, amelyben újabb két gól esett a gyergyói kapuba. Persze nem hiányzott a dulakodás sem, amelynek végén Molnár Szabolcs és Keresztes Ödön a végleges kiállítás sorsára (mindketten 5+20 perc büntetést kaptak) jutottak. Említeni kell, hogy a gyergyói csapat közel öt percig három emberrel védekezett és sikerült újabb gól(ok) nélkül megúszni az emberhátrányos helyzetet. Öszszességében elmondható, hogy a vendégcsapat megérdemelt és magabiztos gyôzelmet aratott.
A szombati mérkôzés végeredménye: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Csíkszeredai Sportklub 2–8 (1–2, 1–4, 0–2). Gólszerzôk: (8.21) Köllô, (23.55) Koós/ Köllô, illetve (1.50) Elekes/ Kertész, (19.49) Adorján, (23.30) Balla/ Kertész, (24.28) Moldován, (28.13) Balla/ Elekes, (32.08) Elekes/ Balla, (41.41) Gergely A., (45.22) Elekes/ Nagy Attila. Büntetôpercek: 68–44(!)
Másnap feleannyi nézô volt kiváncsi a második mérkôzésre, mint szombaton. Ez egyrészt az elsô napi vereségnek tulajdonítható. A Progym Apicom csapatából hiányzott Molnár Szabolcs és Keresztes Ödön (eltiltás miatt), továbbá Gergely Lehel, aki sérülés miatt nem léphetett jégre. Az elsô harmadban a csíkszeredai Hozó Levente játszott nagy formában, hisz kétszer is betalált Máthé Csaba kapujába. A 0–3-as részeredmény kialakulásához Kovács is góllal járult hozzá. A második harmadban szerencsére csak egy gólt szerezetek a csíkiak, míg az utolsó harmadban ismét háromszor találtak a gyergyói kapuba. A gyergyói nézôk 0–4 után szinte síri csendben, szomorúan követték az eseményeket, az elkerülhetetlen és megalázó vereséget. A második mérkôzés nem emelkedett az elôzô napi összecsapás szintjére, s nem túlzás állítani, hogy simán gyôzött a Csíkszeredai Sportklub.
A vasárnapi végeredmény: Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Csíkszeredai Sportklub 0–7 (0–3, 0–1, 0–3). Gólszerzôk: (4.58) Hozó/ Salamon, (12.26) Kovács/ Antal, (14.20) Hozó/ Gergely A., (29.00) Gergely Attila, (40.12) Kovács/ Szôcs Sz./ Antal, (50.35) Kovács/ Antal/ Szôcs Sz., (55.29) Kósa/ Antal. Játékvezetôk: Dinu Mihai – Molnár Alexandru – Both Emil. Büntetôpercek: 8–14.
A 12. forduló további eredményei: Bukaresti Steaua – Bukaresti Sportul Studentesc 10–3 és 14–3, Bukaresti Dinamo – Sepsiszentgyörgyi HC 4–4 és 8–3.
A következô, 13. forduló (január 26–27.) műsora: Bukaresti Steaua – Gyergyószentmiklósi Progym Apicom, Csíkszereredai Sportklub – Sportul Studentesc, Galaci Dunărea – Bukaresti Dinamo.
Vidéki hoki
Jubileumi ünnepség Remetén
Az elmúlt hétvégén (péntek, szombat, vasárnap) Gyergyóremetén a sportág fennállásának 30-ik évfordulóját ünnepelték. Az ünnepségsorozat keretében zsúfolt lelátók elôtt két gyermektornát is rendeztek. Pénteken délután a helyi és a szárhegyi öregfiúk mérték össze tudásukat. Végeredmény: Remete – Szárhegy 6–7.
Másnap az V–VI. osztályos gyermekeket felvonultató Hargita Kupa küzdelemsorozatára került sor – tájékoztatott Mincsor Béla tanár-edzô. A Hargita-kupa résztvevôi: Csomafalva, Csíkdánfalva, Csíkmadaras, Szárhegy és házigazda Remete.
A remetei vonatkozású eredmények: Remete – Csomafalva 7–0, Remete – Csíkdánfalva 7–0, Remete – Szárhegy 7–0, Remete – Csíkmadaras 7–2. A Hargita-kupa gyôztese a házigazda Remete csapata. A rendezvény legjobb hátvédje: Mastaleriu Zsolt (Remete); legjobb kapus: Bartalis Balázs (Csomafalva); a turné gólkirálya: Páll Zsombor (Remete). Szombaton este került sor a Mincsor Béla által írt, a „Remetei Jégkorong 30 éve" című 52 oldalas könyv bemutatójára, amely a megyében a negyedik hasonló jellegű kiadvány.
A jubileum keretében sor került a Remete Kupa, sorrendben 21. kiírásának mérkôzéseire. Résztvevôk: Csomafalva, 2. Csíkmadaras, 3. Szárhegy és Remete. A hazai együttes eredményei: Remete – Csomafalva 2–1, Remete – Szárhegy 1–1, Remete – Csíkmadaras 8–9. Legjobb kapus: Gábor L. László (Szárhegy); legjobb hátvéd: Páll T. László; legjobb csatár: Sára Tibor (Csomafalva); gólkirály: Csibi Vilmos (Remete).
* Barátságos mérkôzésen: Csomafalva – Gyergyószentmiklósi Progym-ISK (lányok) 8–2. * Január 20-án, vasárnap este barátságos öregfiú mérkôzést rendeztek Gyergyószárhegyen. Eredmény: Gyergyószárhegyi Bástya – Gyergyólfalvi Bucsin 7–4.
Megérkeztek az edzôi szakkönyvek
Január 21-én, hétfôn szerkesztôségünk tagjai kézbe vehették a Nemzetközi Jégkorong Szövetség által kiadott világhírű „Learn To Play Program" című magyar nyelvre fordított edzôi szakkönyveket. Az említett napon összesen 9 kötetet vehettünk át. Tudni kell, hogy egy teljes kötet négy könyvbôl áll (A-, B-, C-, D-leckék). 2001 december elején történt, hogy Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong Szövetség fôtitkára levél útján felkérte lapunkat a Hokisuli Kezdôknek alcímű edzôi szakkönyv népszerűsítésére. Eleget tettünk a felkérésnek, sôt – szintén levél útján – kapcsolatot teremtettünk a Magyar Jégkorong Szövetség fôtitkárával, akinek tudomására hoztuk, hogy a Gyergyói-medencében több edzô és még aktív játékos igényt tart a kiadványra. (Megjegyeznénk, azonban hogy 2001. december 28-án, – amint az kiderült – a testvérvárosi kapcsolatok keretében Csíki Zsolt hozott városunkba néhány edzôi szakkönyvet, amelyeket a városi műjégpályán szétosztottak a Lendület HC által szervezett Karácsonyi Kupa mérkôzésein jelenlévô városi és vidéki edzôknek. Fölöttébb dicséretes tény, de elhatárolódunk tôle.) Az igényléseket összesítettük, amelyet az alábbiakban közzé is teszünk. Eszerint szerkesztôségünkben a következô személyek rendeltek egy-egy példányt a edzôi szakkönyvekbôl:
* Kémenes Balázs, a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom vezetôedzôje;
* Basilides Csaba, a Gyergyói Sportiskola igazgatója;
* Portik József, a Gyergyóalfalvi Bucsin Sportegyesület elnöke;
* Kovács Árpád András, a Gyergyóditrói Ditroit Sportegyesület elnöke;
* Gábor László, a Gyergyószárhegyi Bástya Sportegyesület elnöke;
* Koós Tibor, a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom jégkorongozója;
A felsoroltakat várjuk szerkesztôségünkbe, munkanapokon 10.00–14.30 óra között, hogy átadhassuk az edzôi szakkönyveket. Január 22-én, kedden György Lászlónak – a Gyergyószentmiklósi Lendület HC gyermekcsapat edzôje –, továbbá január 23-án, szerdán Mincsor Bélának átadtuk a négy kötetbôl álló könyvcsomagot. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatalnak a könyvek szállításában nyújtott segítségért, továbbá Csíki Zsoltnak, Budapest XVII. kerület önkormányzati elôadójának a közbenjárást. Nem utolsó sorban köszönet illeti a Magyar Jégkorong Szövetséget is.
Marius Gliga az új szövetségi edzô
* Január 17-én, csütörtökön került sor Bukarestben a Román Jégkorong Szövetség Szövetségi Bürójának gyűlésére, amelyen eldôlt, hogy a román felnôtt válogatott szövetségi kapitányi tisztségét ezentúl Marius Gliga, a Bukaresti Steaua vezetôedzôje tölti be, aki ekképp Gheorghe Floriant váltja fel. Gliga segédjét a késôbbiekben jelöli ki a sportág edzôi testületének végrehajtó bizottsága.
* Két éves eltiltást kaptak a következô galaci játékosok: Spiridon, Zaharia, Mironov, Bujoreanu, Ciubotaru, Berdilă, D. Gabriel, Munteanu és Zapsa. Az ok: az említettek megtagadták a Dunărea csapatával való Bukarestbe (a Steaua elleni mérkôzésekre) utazást, az eltiltást a Duna-parti csapat vezetôi szorgalmazták.
* A Csíkszeredai Sportklub ugyanakkor elôrevetítette azon szándékát, hogy a bajnoki rájátszás mérkôzéseire külföldi bírókat szándékoznak hívni.
* A Progym Apicom – Bukaresti Dinamo mérkôzésen történtek után két fordulós eltiltásban részesült Gh. Hutanu, a Dinamo edzôje, aki ezenkívül kétmillió lejes bírságot köteles kifizetni.
Gyermekhoki
A Lendület Dunaújvárosba készül
A fentebb közzé tett fényképen a Gyergyószentmiklósi Lendület HC gyermekcsapata (10–12 évesek) látható. Álló sor (balról): Daradics Csaba, Bilibók László, Kalamár István, Ilyés Norbert, Csata Székely Hunor, Ivácson Endre, Csata Székely Levente; középsô sor (balról): Váradi Csaba kapusedzô, Mastaleriu Zsolt, Ördög Szabolcs, Orbán László, Gáspár Lóránt, Ferencz Balázs, Páll Zsombor, György László edzô, Kercsó Árpád technikai-igazgató; alsó sor (balról): Kozma Zsolt, Kalusi Tibor, Bartalis Balázs, Székely Csaba, Pál Levente, Erôss Lóránt, Bíró Levente. A fényképezés idôpontjában hiányoztak: Portik József, Gircsis Tibor, Bartalis István, Imre Szabolcs, Török Lehel, Vita Hunor, Ambrus Alpár és Köllô Nándor.
* A Lendület HC vidéki játékosai hétvégeken részt vesznek a falusi tornákon. A vidéki játékosok szülôfalujuk csapatában szerepelnek.
* Február 2–3. között a Lendület HC csapata a magyarországi Dunaújvárosban megrendezésre kerülô nemzetközi gyermekturné résztvevôje lesz. A csapat szállásának és étkeztetésének költségeit Kercsó Árpád vállalta.
* Amenynyiben nem lesz edzési lehetôség a városban a csapat Csíkszeredában, illetve megfelelô idô esetén a vidéki jégpályákon készül a dunaújvárosi turnéra.
* A tavaszi vakáció (március vége) idején a csapat vezetôi nemzetközi gyermektorna megrendézését tervezik Gyergyószentmiklóson, amelyre magyarországi, jugoszláviai és horvátországi csapatokat szándékoznak meghívni.
* Április folyamán a Galaci Dunărea együttesével öt gyergyói játékos – egy sor – utazhat Franciaországba, egész pontosan Párizsba, ahol nemzetközi gyermekturnét rendeznek.
Asztalitenisz
Megyei szintű verseny
Január 27-én, vasárnap 9.00 órai kezdettel a Gyergyói Asztalitenisz Klub szervezésében kerül megrendezésre a Gyergyószentmiklósi Gépgyártóipari Iskolaközpont tornatermében a felnôttek (18 éven felüliek) egyéni versenye. A Téli Kupa elnevezésű megyei szintű megmérettetésre a szervezôk mindenkit szeretettel várnak.
Benevezési díj: 20 000 lej.
Küzdôsport
Döntetlenre mérkôztek
Január 19-én, szombaton került megrendezésre a Gyergyóújfalvi Elekes Vencel Általános Iskola tornatermében a Gyergyóújfalvi Tigrisek és a Csíkszentkirályi Jakuzák tékvandó együttesei közötti barátságos csapatmérkôzés. A helyi gyermeksportolók számos szülôt, nagyszülôt, rokont és barátot vonzottak a jól befűtött tornateremben lezajlott eseményre. Nem hiányzott tehát a gyerekek hozzátartozóinak biztatása, a csapatmérkôzés mégis döntetlen eredménnyel ért véget. Baricz István, a Gyergyóújfalvi Tigrisek oktatója elmondta, hogy az elért helyezések alapján a csapatmérkôzés 38–38-as végeredménnyel zárult.
A gyergyóújfalviak helyezései: –30 kg-os súlycsoport, 9–10 évesek, lányok: 2. Márk Emese, 3. Csíki Erika; fiúk: 2. Gál Sándor, 3. Bányász Hunor; –46 kg, 11–12 évesek, fiúk: 1. Keresztes Szabolcs, 3. Csíki Andrei Alexandru; –58 kg: 13–14 évesek, lányok: 1. Sólyom Renáta, 2. Baricz Katalin; 12–13 éves fiúk: 1. Egyed András, 2. Kovács Attila; –51 kg, ifjúságiak: 2. Dezsô László; –55 kg: 1. Koós Péter, 3. Antal Csaba; –61 kg: 1. Laczkó Attila, 2. Borka Csaba, 3. Elekes Róbert; –69 kg: 1. Nagy Ernô, 2. Koós Sándor.
A barátságos csapatmérkôzést megszervezô Gyergyóújfalvi Tigrisek csapata ezúton mond köszönetet az újfalvi borvíztöltôdének, továbbá a Csülök Vendéglônek és Csibi Imrének, aki 48 személynek biztosította az étkezését.
Asztalitenisz
Megyei szintű verseny
Január 27-én, vasárnap 9.00 órai kezdettel a Gyergyói Asztalitenisz Klub szervezésében kerül megrendezésre a Gyergyószentmiklósi Gépgyártóipari Iskolaközpont tornatermében a felnôttek (18 éven felüliek) egyéni versenye. A Téli Kupa elnevezésű megyei szintű megmérettetésre a szervezôk mindenkit szeretettel várnak.
Benevezési díj: 20 000 lej
Sakk
2002-ben is mérkôznek
Január 27-én, vasárnap 9.30 órai kezdettel kerül megrendezésre az Astoria szállóban a városi sakkbajnokság – tájékoztatott Papp Sándor szervezô. A 2002-es évi elsô forduló a Madaras Márton Emlékverseny nevet viseli. Ezúttal is arra kérik a résztvevôket, hogy megfelelô órát és készletet vigyenek magukkal. A szervezôk minden tavalyi résztvevôt szívesen látnak, rajtuk kívül pedig új versenyzôk jelentkezésére is számítanak.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk
George Busht telefonon keresi Oszama bin Laden:
– Van egy jó meg egy rossz hírem. Melyiket mondjam hamarább?
– A jó hírt – mondja Bush.
– A jó hír az, hogy megadom magam. A rossz az, hogy repülôvel érkezem.
* * *
A repülôgép kapitánya a hangosbeszélôn szól az utasokhoz:
– Hölgyeim és Uraim! Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz hír az, hogy egy géprabló kerítette hatalmába a gépünket. A jó hír az, hogy a francia Riviérára akar menni.
* * *
Az Egyház embereket bíz meg, hogy minél több Bibliát adjanak el. Két hét múlva a gyűlésen beszámolót tartanak.
Van aki eladott ötöt, van aki tízet, de a legnagyobb eredményt a dadogós érte el, aki több, mint húsz Bibliát adott el. Kérdik, hogyan csinálta?
– A-azt mo-mo-mo-mondtam, ha nem ve-ve-ve-veszik meg, fe-fe-fe-felolvasom – mondja.
* * *
Egy rendôr félreállít egy csigatempóban haladó kocsit, amiben apácák ülnek, és megkérdezi a volánnál ülô nôvért:
– Miért vezetett ilyen lassan?
– Láttam ezeket a táblákat a 31-es számmal, és be akartam tartani a sebességhatárt.
– De hát az az út száma, nôvér, ez a 31-es út!
– Jaj, elnézést, biztos úr, ezt nem tudtam.
A rendôr hátranéz a többi apácára és látja, hogy rémülten szorongatják egymás kezét és falfehér az arcuk.
– Mi történt velük? – kérdezi az elsô apácát.
– Hát, tudja, biztos úr, most nemrég tértünk le a 311-es útról...
* * *
Két fiatal összeházasodik, de mindkettôjüknek van egy problémája, amit még senkivel – a másikkal sem – osztottak meg. A vôlegény, irtózatos lábszagát álcázandó, mindig zokniban alszik. A menyasszony pedig minden reggel összeszorított szájjal rohan a fürdôszobába és addig nem szól egy szót sem, amíg fogat nem mosott, nehogy kitudódjék penetráns szájszaga. Egy reggel azonban a férj arra ébred, hogy az egyik lábáról hiányzik a zokni. Izgatottan keresni kezdi a paplan alatt, mire felébred a felesége.
– Mit csinálsz? – kérdezi a lány, megfeledkezve a reggeli fogmosásról.
– Szívem, van valami, amit el kell mondanom neked – mondja reményvesztetten a fiú.
A feleség, sejtve, hogy titka kitudódott, szintén megnyílik.
– Ami azt illeti, én is tartozom egy vallomással...
– Hagyd csak, mindent értek – mondja a férj –, megetted a zoknimat.
* * *
Férj és feleség sétál a parkban. A közelben egy fiatal pár vadul csókolózik.
– Mondd, fiacskám – kérdi az asszony – te miért nem csinálsz ilyet?
– Ne viccelj, nem is ismerem azt a lányt!
* * *
Egyetemista fiú nemrég költözött albérletbe, és a lakásavató bulin körbevezeti barátait új otthonában.
– Mire való az a harang meg a kalapács? – kérdezi az egyik barátja.
– Ja, az a beszélô óra.
– Beszélô óra?! És hogyan működik?
– Így – mondja a fiú, és megkongatja a harangot a kalapácscsal.
Hirtelen a szomszédból valaki túlüvölti a fülsiketítô zúgást:
– Hagyd már abba te idegbeteg, hajnali két óra van!
* * *
Nagyanyó ül a buszon. Szemben vele amerikai katona ül és rágózik. A néni sokáig feszülten nézi, majd hirtelen megszólal:
– Ne haragudjon, édes fiam, de hiába meséli nekem ezt a sok érdekfeszítô történetet. Egyrészt nem tudok angolul, másrészt egy kicsit nagyothallok.
* * *
– Hát, fiam, a bizonyítványod meglehetôsen gyenge. Most mit mondjak erre?
– Azt amit mindig mondasz, Anyukám.
– És mit mondok mindig?
– Az a fô, hogy egészséges vagy, fiam!
* * *
Hogyan kezdte pályáját a hóhér?
– Gyerekfejjel.
Horoszkóp
január 24 - 30.
KOS (III.21-IV.20.)
Sokszor kerül felfokozott lelkiállapotba. Vigyázzon, mert ez a túlfűtött hangulat nem mindig jó tanácsadó! Sértôdékenysége különösen a család viszonyaira hat kártékonyan. Akármit is mond, az igazság az, hogy uralkodni akar mindenki felett. Természetesen ellenállásba ütközik, és ez bizony ingerlékennyé teszi.
BIKA (IV.21-V.20.)
Jobb lenne, ha átaludná ezt a hetet, nem bújna elô rejtekhelyérôl, mert most az összes Bika-rigolya feltörhet Önbôl. Az eddig jól működô szerelemben is keresi a hiányosságot. Kedvese bármit tesz, bárhogyan kedvében jár Önnek, semmi nem jó.
IKREK (V.21-VI.21.)
Nagyon magasra teszi a mércét, ha barátságról van szó. Ez általában helyeslendô, de azért ne essen nevetséges túlzásokba! Ne várjon például magasröptű filozofikus eszmefuttatásokat egy egyszerű társasági beszélgetéstôl! Olykor olcsó fecsegésre is szükségünk van.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Rosszul viseli az élet apró kiszámíthatatlanságait. Legtöbbször eltúlozza ezek jelentôségét, ily módon fölöslegesen idegeskedik. Sokszor azt képzeli, hogy becsapják, anyagilag megrövidítik. Nagyon nehéz meggyôzni ennek az ellenkezôjérôl.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Ne ítélkezzen elhamarkodottan! Most a legfontosabb az, hogy ápolja barátságait, függetlenül attól, hogy milyenek ezek a kapcsolatok! Tegye félre a nagy elvi kérdéseket! Egészségét, annak karbantartását ne hanyagolja, mert meglátja a késôbbiekben mennyire meglesz ennek a böjtje!
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Ezen a héten teljes egészében az érzelmeké, a hangulatoké a fôszerep. Ne erôltessen olyan témákat, amelyek logikát, száraz elemzést igényelnek! A pénzügyi döntéseket sem árt elhalasztania, mert most könnyelműen olyan kötelezettségeket is elvállal, amelyeket késôbb megbánhat.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Amikor kedvese fáradtan hazaér a munkából, jól esik neki is egy kis kényeztetés. Ne úgy lépjen be a lakásba, hogy már az ajtóban tudja mibe köt bele! Legyen elnézô a napi érintkezések során! Ha viszont komoly együttműködésrôl van szó, igenis helyénvaló az igényesség.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Nagyravágyó terveiben törés következhet be, elveivel ellentétes kompromisszumokra kényszerülhet. Szerelmi értékrendje zűrzavaros, becsülje jobban a ragaszkodókat! Kerülje a zavaros szerelmi ügyeket, mert nagy bajba kerülhet! De aki nem kockáztat, az nem is nyerhet.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Féltékenység, kétség és harag kavarog érzéseiben, és gondolataiban. Néha azt sem tudja, fiú-e vagy lány. Ez könnyen ellenôrizhetô, de az már kevésbé, hogy ki lesz az a nagy váltókezelô, aki életének sínpályáját igazgatja. Eljött ugyanis a nagy váltás idôszaka. Tehát új korszak áll be az Ön életében.
BAK (XII.23-I.20.)
A Marsi konstelláció friss erôt ad ahhoz, hogy megoldja kenyérkereseti gondjait, karrierskálája szépen ível fölfelé. Ugyanakkor ideges, agresszív, és sérülékeny lehet. Megfelelô önismerettel ellensúlyozhatja a negatív hatásokat! A szerelemben eltörpülnek a gondok.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Erôsítse empátiaérzékét! Ennek elôsegítésére tartózkodjon sokkal többet a természetben, mint ahogy ezt eddig tette! Ha teheti, iratkozzon be egy természetjáró körbe, és lelki harmonizáció céljából keresse a még télen is zöldellô fák közelségét!
HALAK (II.20-III.20.)
A Merkúr szerint az Ön gondolkodása sziporkázó, csak nem elég rugalmas. Pedig a Halak hivatása, hogy nemzedékek élén álljon! Anyagi ügyleteiben, ha lassan is, de oszlanak a viharfelhôk! Ne feledje: a kevés pénzt is értékelni kell, abból jön a többi!
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2002
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|