5. (422.) szám, 2002. január 31 - február 6




    Szabványkorrupció

               Azt hiszem, hogy még most is kötelezô bizonyos szakmákban a bizonyos szabvány szerinti munka. Valahogy nem tudunk szabadulni az idióta elôírásoktól. Lehet, hogy nem is akarunk. Emiatt életünk is etalonszerű lett.
               A társadalmi fejlôdésünk szabványszerű fokozatait is muszáj végig járunk. A buktatókat ismerve sem szabad kettôt ugranunk. Kötelezô nekünk is minden kátyút, gödröt megjárnunk ahhoz, hogy elôbbre jussunk. Tehát nem igaz az, hogy okos ember a más hibáiból tanul. Mi nem. Igaz, hogy okosak vagyunk, de tapasztalatokat akarunk szerezni, ezért nem riadunk vissza a már ismert hibák megismétlésétôl sem. Tehát nemcsak okosak, hanem bátrak is vagyunk. Valamikor így gondolkozhattak a régi vezetôk is. Most ez annyiban változott, hogy a mostaniak nem tapasztalatot gyűjtögetnek, hanem vagyont. Most már okkal történnek a hibák. Ezek a szabványhibák, amelyeket kötelezô elkövetni. Így alakul ki a szabványkorrupció a társadalmi szabványfejlôdésünkben, amely a szabványtörténelmünk alkotóeleme.
               Ha fellapozzuk az emberiség múltjának nagykönyvét, akkor hamar kiderül, hogy nagyon rég már valahol megtörtént a Caritas-féle szélhámosság, a sorozatos bankcsôdök is ismerôsek, a politikai alapokon nyugvó csalást, ámítást már tanítják a külpolitikai szakokon, a maffia és az állam összefonódása évekig címlapon volt a világ legnagyobb újságaiban. Mindezekrôl tudunk, ismerjük az okokat, mégis újrajátszuk azokat az ismert forgatókönyvek alapján.
               Ugye, városunk sem lehet kivétel. Nálunk is kötelezô a szabványkorrupció. Másokhoz képest könnyebb dolgunk volt, hiszen a forradalom után mi örököltük a pult alatt intézôket, és azoknak a kiépített hálózatát is. És mivel mi kisváros vagyunk, így a lebukás lehetôsége is kicsi, de ami késik nem múlik, elôbb- utóbb minden kiderül. Ez nagymértékben függ tôlünk is, lakosoktól. Ha bátran nyilvánosságra hozzuk a minket ért sérelmeket, csalásokat, törvénytelenségeket, akkor ezzel egy tisztább, jobb, becsületesebb társadalmat, régiót, városvezetést alakíthatunk ki. Ez az építômunka alulról, a néptôl kell beinduljon, hiszen ahogy a közmondás tartja: a hal a fejétôl büdösödik. Aki részt vesz bármilyen kis szinten is ebben a szagosodásban, az részévé válik a nagy rothadásnak, ami városunkat egyre jobban fenyegeti. Tegyünk róla, hogy ez ne következzen be. Még vannak, akik segíteni akarnak a közembernek, a közemberen, de csak segítséggel tehetik azt. Ne legyünk részei a szabványkorrupciónak, se a helyi maffiának. Szinte famaffiát írtam.
    Ábrahám Imre

    Szálkák és gerendák

               Mint pók a falon
               Polgármesterünk folyton azzal dicsekszik, hogy annyit de anynyit dolgozik, hogy szakad bele. Ebben van is némi igazság, mert néha valóban hajnaltól éjszakáig úton van, avagy ég a villany az irodájában még késô este is. Egy dolgot azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni: a munkát jobb helyeken nem órában, hanem eredményben mérik. Ha pedig errôl az oldalról szemléljük a dolgokat, már sokkal kevésbé rózsás a helyzet. Épp csak végig kell olvasni havi beszámolóit (ezek így néznek ki: a polgármester tárgyalt..., a polgármester részt vett..., a polgármester fogadta...., a polgármestert fogadták..., a polgármester így..., a polgármester úgy...), majd megkérdezni, hogy mi lett az eredménye ezen lázas tevékenységének. A válasz tipikusan kitérô szokott lenni, s nagyon-nagyon ritkán tud valami konkrét eredményrôl is beszámolni.
               Mindez arról jut eszembe, hogy amikor ezeket a sorokat írom, a polgármester épp Bukarestben van, s ott – ha szerencséje van – fogadja ôt (meg a Közüzemek igazgatóját) a Petrom valamelyik vezetôje. Nem kis erôfeszítés árán sikerült elérni azt, hogy egyáltalán fogadják ôket, ehhez még tessék hozzávenni az eltöltött idôt, valamint az utazás anyagi költségeit. Szóval nem kevésbe kerül ez végsô soron a városnak. Ellenben a várható eredmény már nagyon kérdéses. Mondom ezt azért, mert a Petrom egy cég, amelyiknek van eladó fűtôanyaga. Ha pedig nekünk van pénzünk, akkor ad minden további nélkül, nem kell személyesen odamenni, könyörögni, stb, stb.
               Ezzel szemben el kellene menni a kormányhoz illetve a parlamenthez, mert ôk a hibásak azért, hogy egyik napról a másikra megvonták az ártámogatást. Be kellene perelni ôket, világraszóló patáliát csapni, összefogni más városokkal, és valamiképp elérni azt, hogy ôk, akik a törvényeket hozzák, tartsák is be azokat. No de ez sokkal nehezebb dolog, nem olyan egyszerű! Oda adatok kellenek, érvek, kiállás, kitartás. Nem elég könnyezve odamenni, hogy nálunk hideg van, fázunk, kérünk szépen segítséget, meg ilyesmik. Valahogy úgy néz ki ez a helyzet, mint a klasszikus viccben, ahol a részeg a lámpaoszlop alatt keresi az elveszett kulcsait, nem azért, mert ott vesztette el ôket, hanem azért, mert ott van fény.
               Ez csak egy konkrét eset, de nem kell hozzá sok fantázia, hogy az ember elképzelje, még hány ilyen volt az elmúlt években. Akkor pedig akár azt is ki lehet számolni, hogy mennyi pénz, idô és energia ment kárba, minden konkrét eredmény nélkül. Sebaj, mondja erre Pál Árpád, ô keményen dolgozik, megtesz mindent ezért a városért. (Zárójelben legyen mondva, én nem is kétlem, hogy megtesz mindent, ami tôle telik, ellenben az távolról sem elegendô.)
               Valami hasonló történt a helyi tévé múlt heti adása szerint a Salamon Ernô gimnáziumnál. A polgármester már évek óta büszke arra, hogy mekkora beruházás, mennyi pénzt sikerült a városba hozni a Világbanktól, s hogy ilyen meg olyan jó lesz. Túl azon, hogy az egészben neki semmi érdeme nem volt, azért addig tüsténkedett, míg végül csak lett. Bár ne lenne. Ugyanis minden kritika nélkül aláírt egy szerzôdést, aminek értelmében az új kazánházba folyékony tüzelôanyaggal működô kazánokat szereltek. Ezáltal azt sikerült elérni, hogy az iskola fűtése az addiginak többszörösébe kerül. Hab a tortán az, hogy az új kazánok nem is tudják kifűteni rendesen az épületet, a tanárok és diákok fagynak meg az órákon. Mindez annak ellenére, hogy az ôsszel, a kazánok beszerelése elôtt a „szakemberek" biztosítottak mindenkit, hogy minden rendben lesz, a télen meleg lesz a tantermekben. Aztán most, mikor már megvan a baj, akkor lassan kiderül, hogy a tervezô nem vette figyelembe, hogy van tornaterem, bentlakás meg műhelyek (s értelemszerűen kisebb kapacitásra tervezte a kazánházat), illetve hogy „valami gond van az égôfejekkel", így a kazánok nem működnek a maximális teljesítményen. Ha tovább ásunk bizonyára még egyéb „apró tévedésekre" is fény derül. (Például arra, hogy – meg nem erôsített információk szerint – a tervben szereplô olasz kazánok helyett törökök vannak felszerelve, román égôfejekkel.) Polgármesterünk az iskolában is részt vett a megbeszélésen. Hogy milyen eredménynyel, az majd kiderül. Attól félek, hogy a helyzet a szokásos: ahogy mondani szokták, futkosott fel-le, mint a pók a falon. Eredmény pedig jó esetben semmi. (A roszszabbik az szokott lenni, amikor javulás helyett még romlik kicsit a helyzet.)
    Árus Zsolt

    A városháza hírei

               A hivatal legutóbbi sajtótájékoztatója kissé eltért a korábbiaktól, hiszen Remete és Ditró képviselôi is jelen voltak a titkár, illetve a polgármester személyében. A múlt heti, Egerben megrendezett Önkormányzati jövôkép című nemzetközi konferencián tapasztaltakról számoltak be. Mint már írtunk róla, húszszemélyes küldöttséget vártak Egerben, s a hivatal a környékbeli településeket is meghívta. Csomafalva és Szárhegy kivételével minden falu elfogadta a meghívást, és részt vett a konferencián, melyre Romániából csupán Gyergyó volt meghívva, Szlovákiából és Szerbiából azonban több régió is képviseltette magát. Mindkét település képviselôje igencsak hasznosnak és tanulságosnak tartja az európai integrációt elôsegíteni kívánó konferenciát.
               A sajtótájékoztatón megtudtuk még:
               * A Csíki-kerti fôiskolán valószínűleg újabb szak indul ôsszel, egyelôre még tárgyalnak arról, hogy mi is legyen az. Polgármesterünk úgy véli, környezetvédelemmel kapcsolatos szak lenne a legmegfelelôbb.
               * Alpolgármesterünk felkérte a sajtótájékoztatón jelenlevô falvak képviselôit, hogy a település költségvetésébôl a lehetôségekhez mérten különítsenek el összeget a műjégpálya fenntartására, hiszen az épület a községek ifjait is szolgálja.
               * Kercsó Attila alpolgármester kérdésünkre elmondotta: csak akkor lehet szó a Virág negyedi kanadai nyárfák kivágásáról– melyek igencsak magasra nôttek, s mivel közel vannak a tömbházakhoz, a lakók attól tartanak, hogy egy vihar esetén rádôlhetnek az épületekre – , ha elôbb a lakók tesznek lépést. Azaz olyan facsemetéket vásárolnak, amit el szeretnének ültetni a nyárfák helyébe. Egyébként nagyon sok hasonló kérés érkezik a hivatalba, a szóban forgó fákat elôbb ellenôrzik, s csak akkor ítélik kivágásra, ha tényleg betegek, kiszáradtak. Alpolgármesterünk maga is úgy látja, nem oda illô fák ezek. A központi parkban levô fanyeséssel kapcsolatos kételyeket is tisztázza az alpolgármester: igenis jókor történik ez, hiába gondolják egyesek, hogy még korai ilyenkor, januárban.
               * Szerdán Bukarestben tárgyalt Pál Árpád polgármester és Nagy Attila, a Közüzemek igazgatója a Nemzeti Olajtársaság (SNP) elnökével. A Közüzemek bajban van, ugyanis jókorára nôtt a vállalat adóssága különbözô üzemenyag-szolgáltatókkal szemben, a tárgyalások tétje ezért a város jövôbeni hôellátása volt. A kérésben az adósság újraütemezése, valamint további ezer tonna fűtôanyag augusztus 31-ig való meghitelezése szerepelt. Már korábban híresztelések születtek, melyek szerint a következô hónapban fűtés és melegvíz nélkül maradnak a lakónegyedek. Lapzártakor értesültünk a tárgyalások eredményeirôl, s mint Pál Árpád polgármester lapunknak elmondotta, elsô lépésben sikeres volt a tárgyalás, hiszen meghallgatásra találtak. Döntés azonban nem született, hiszen azt a SNP vezetôtanácsának kell meghoznia. Polgármesterünk megígérte, mihelyt biztosat lehet tudni, azonnal tájékoztatja a lakosságot.
    Pál Hajnalka

    Tolvajok az X-klubban

               Kedden éjszaka hivatlan vendégek is betértek a Kossuth Lajos utcai X-klubba, ahonnan számítógép-alkatrészekkel távoztak. A helyiségben működô internet-klubban hét computer volt, melybôl hármat az Esély Alapítványtól béreltek a lokál tulajdonosai. Lukács Róbert, az Esély-gépek felügyelôje, karbantartója szerdán értesült a történtekrôl:
               – Úgy tudom, a Pacsirta utcára nyíló felsô ablakot törték be zárás után, s így jutottak be az épületbe, ahol három gépet, melybôl kettô az Esély Alapítványé, kibeleztek. A két legjobb gépünk egyikét elvitték, a másikból kivették az alaplapot, processzort, winchestert, hang-, hálózati- és grafikus kártyát is, valamint a RAMokat, melyek értéke közel tizenötmillió lejre rúg.
               A klubtulajdonos és az Esély között csupán szóbeli megállapodás volt, miszerint a gépeiket használják mindaddig, amíg sajátokat nem tudnak beszerezni, s addig azokra a tulaj garanciát vállal.
               Érdekes az is, hogy mindez akkor történt, amikor az alapítvány el akarta vinni gépeit a csomafalvi teleházba, s fölöttébb furcsa, hogy a rablók a többi géphez hozzá sem nyúltak, tehát tudhatták, melyek az értékesek, mit érdemes elemelni.
               A sportiskola, könyvtár és növényvédelem után tehát sort kerítettek az internetklubra is a számítógéptolvajok. Nem tudni, ugyanaz a csapat „leltározott-e" mind a négy helyen, de egy biztos: még nem akadtak a nyomukra.
    Balázs Katalin

    Kinek öröm, kinek üröm
    A decemberi fűtésszámlákról

               Mikor a novemberi számlákat kiadta a Közüzemek, még nem voltak óriási eltérések a hôhozammérô órával rendelkezô, illetve nem rendelkezô lépcsôházak fűtésszámlái között, hiszen nem mindenhol működött még a felszerelt mérôműszer. A decemberi számlák megérkezése után azonban sokaknak esett le az álla, s amely lépcsôházban nem sikerült összegyűjteni a pénzt az órára, ott a lakók most van miért bánkódjanak.
               Ugyanazon tömbház két lépcsôházát hasonlítjuk össze. A kettô között a különbség csak annyi, hogy egyikben van gigakaloriméter, másikban nincs. Egyébként ugyanolyan lakásokról van szó, ugyanakkora fűtôfelülettel. Egyik lépcsôházban az 51 négyzetméteres lakásban 479 000 lejre fűtöttek decemberben, másikban ugyanekkora lakás lakóinak 1,2 milliót kell fizetniük ezen szolgáltatásért. Négyzetméterre leosztva ez 9391, illetve 23 743 lejt jelent. Nem csoda hát, hogy az utóbbi lépcsôházban orrolnak a lakók a Közüzemekre.
               Czimbalmas Klára, ezen lépcsôház lakója nem tudja, hogyan fizeti ki a közköltséget. Már így is tizenegynéhány millióra rúg az adóssága, s bár havonta törlesztget, amennyi jut, mégis nô az öszszeg, hiszen a Városgazdálkodási Vállalat nagyon sok kamatot számol. Az öttagú családnak pedig alacsony a jövedelme, hát mibôl fizetnék ki a kamatos elmaradást?
               A hôhozammérô felszerelését két család akadályozta meg, nekik nem volt rá pénzük, s mivel több lakás áll üresen a lépcsôházban, túl sokat kellet volna összepótolniuk a mérôműszert akaróknak.
               A lépcsôház ügyes-bajos dolgaival foglalkozó, nyugdíjas Tóth Gergely a lakók által is aláírt kérést nyújtott be minap a városházára, illetve a Közüzemekhez. A kérésben kitér arra, hogy több, mint tíz lépcsôház számláit figyelte meg, és nem talált két egyforma, fogyasztást. Mindegyikben volt óra, s a legnagyobb számla is fele annak, amit ôk fizetnek. Tóth Gergely különleges megoldást talált: csak annyit fizet ki a fűtésbôl, amennyit a hôhozammérôvel rendelkezô lépcsôházak lakói. Úgy véli, ô sem kap több meleget, és jogtalan, hogy a veszteséget is mind a hozzá hasonló helyzetűek fizessék. Azt is megpróbálta már, hogy kiköttesse lakásából a fűtést, de erre nem kapott engedélyt. Azaz kaphatna, ha a tervezô is jóváhagyná. De ki tudja, ki tervezte a tömbházat, a fűtésrendszert? A szerzôdésben az áll, hogyha negyven napig nem tesz eleget fizetési kötelezettségeinek, a Közüzemek visszavonja tôle a szolgáltást. Ezt is kipróbálta, de nem így történt. Pedig egy fűtési idényben annyit fizet, hogy azzal az összeggel több évre elegendô fát vásárolhatna. Ô már eldöntötte: tavasszal bepereli a Közüzemeket, mert ez így tovább nem mehet.
               Csupán két személyt szólaltattunk meg a sanyarú helyzetben levôk közül. A negyedek lépcsôházainak jelenleg fele rendelkezik hôhozammérôvel, jövô télre azonban valószínű, hogy nagyrészük igényelni fogja az órát, hiszen az idei tapasztalat igen keserű. Hogy mi lesz, ha csupán egy-két lépcsôház marad mérôműszer nélkül? Talán jobb nem is gondolni erre.
    Pál Hajnalka

    Sztrájk alatt
    Nem dolgozunk csak magunknak

               A múlt hét folyamán általános sztrájkot hirdetett a közalkalmazottak országos szakszervezete. Gyergyószentmiklóson is, akárcsak máshol, ahol szakszervezeti csoportosulás van, leállt a munka a polgármesteri hivatalban. A fôbejáraton négy nagy lap hirdette: általános sztrájk január 24-tôl. És, hogy az olvasni nem tudók is vegyék tudomásul, ezen állapotot, két ember állt a kapu elôtt, akik fűnek fának elmondták, hogy oda be senki nem mehet. Egyeseknek szebben, másoknak durvábban fejtették ki álláspontjukat. Így járt az a szegény idôsebb hölgy is, aki felvilágosítása után még pillanatokig úgy állt mint egy sóbálvány. Gondolom, teljesen odalett a kedves fogadtatástól. Néha még azok is megtudhatták, hogy munkaszünet van, akik egyáltalán nem akartak behatolni a boltíves kapun.
               Tehát zajlott a sztrájk. Így nézett ez ki kívülrôl. Azonban belülrôl sem volt különösebben rózsás, hiszen olyan csend volt az épületben, mint egy kriptában. El is csodálkoztam, hogy lehet ez? Gondoltam végignézem az irodákat, ki hogyan tölti idejét a munkaszünet alatt, de féltettem „ártatlanságom". Mert ugye honnan tudja az apja fia mi történik ott ilyenkor. Már ha van ott egyáltalán valaki. Így nem lebbentettem fel a leplet a nagy titokról. És a következô sztrájkig nem is tudhatom meg, mi történik a hivatalban hivatalos munkaszünet idején. Elképzelésem azonban van. Íme:
               – Mindenki ücsörög, és halálian unatkozik, hiszen nem szabad dolgoznia, pedig nagyon szeretne. Csupán a polgármester, alpolgármester dolgozik, hiszen ôk választott vezetôk és nem közhivatalnokok.
               Én így képzelem el a hivatali sztrájkot. Azonban a város lakói közül néhányan a következôképpen látják:
               M. Zs., fôiskolás: Szerintem be sem mennek dolgozni, habár muszáj lenne. Igaz, annak sok értelme nincs, hogy ott legyenek, ha nem csinálnak semmit, de ez van.
               P. B., nyugdíjas: Most találkoztam vagy kettôvel közülük. Itt lófrálnak egész nap, nem csinálnak semmit.
               B. Cs., munkás: Ott ülnek és valószínűleg isznak. Most láttam az egyiküket, amint egy zacskóban üveggel tért be a kapun.
               S. R., nyugdíjas: Ott ücsörögnek egész nap és nem csinálnak semmit. Legalább nem rontják el a kedvünket a mogorva arcukkal, amikor oda megyünk.
               F. A., dolgozó: Nem dolgoznak se most, se máskor. A Zöld Békában gyakrabban találkoztam velük, mint a hivatalban.
               Névtelen telefonáló: „A hivatal alkalmazottai, a sztrájk alatt a magánügyeiket végzik a városban."
               A Kisújság szerkesztôségben csengetett a telefon csütörtökön, az általános sztrájk elsô napján, amikor a fentebb leírt mondat elhangzott. Nem tudjuk ki lehetett, hiszen csak ennyit mondott, és azzal megszakította a vonalat. Így aztán sajnos nem tudtuk megkérdezni tôle, hogy ki(k) az(ok) aki(k) a magánügyei(ke)t intézi(k), amikor harcolnia(uk) kellene kajabonért, fizetésemelésért...
    Barabás Alpár

    Olvasóink írják

               A városunk egy olyan város, mindenki oda pisil ahová akar. És még körbe-körbe a nagy dolgaikat is intézik. Hát miért kell nekünk ilyen civilizálatlanul élni. Már egyszer miért nem vagyunk igényesek. Mert nem figyelünk az ilyesmire. Itt van a kulturház, a kereskedelmi bank, a CEC, a bank melletti kicsi tömbház. A város lakói nagyon jól tudják, hogy ez a tömbház fával fűtôdik, fásszinekkel adták át a lakást mindenkinek 1960 májusában. Hát meg ne engedjük a tömbházlakóknak, hogy udvarunkból városi vécét csináljanak.
               Míg a vendéglô működött oda szaladtak az emberek a vécére. Kérjük szépen a város vezetôit, hogy egy kicsit gondolkozzanak, mivel rengeteg ember megfordul naponta ezen a területen. Hát valahova a környéken építsenek egy vécét.
               Ha az nem úgy lesz, akkor mindenki pisiljen és tojjon a markába, ahogy mondja a székely ember. De ne a mi udvarunkba.
    Báró Anna

    Olvasóink írják
    Tisztelt szerkesztôség!

               Egy hű olvasója vagyok újságuknak és aránylag úgy látom, hogy elég reális és igazságot tükrözô hetilap. Ellenben hónapok óta van egy számomra furcsa jelenség az újságban, ami sok esetben felháborít. Röviden arról van szó, hogy tudott dolog, hogy még egy ilyen áldemokráciában is joga van írni bármit és bárhol. Csak az a meglepô, hogy azon írások, amelyek Árus Zsolt úr tollából erednek nagyon gyakoriak és a köznépet legtöbb esetben hidegen hagyják. Nem tudom, a tisztelt úr mennyire monopolizálja az önök újságát, de sok esetben jó volna a féloldalas szövegeivel elfoglalt írást egy lényegesebb és építôbb szerepű szöveggel pótolni. A Kisújság január 24–30. IX, Évf. 4. sz.-ban megjelent írása bizonyos dolgok miatt felháborító. Egyrészt számomra azért, mert én is szolidaritást vállalok a csángóság sorsával, de nem csak a moldvaiakéval, másrészt nem tudom, mivel vigasztalja vagy javít a sorsukon az Árus úr buzgósága. Én úgy látom és érzem, mivel a tisztelt úr Gyergyószentmiklós város helyi tanácsosa már elég hosszú ideje, arról kellene írjon, mit tett pozitívat a város lakói érdekében. Ne arról írjon, hogy mit tett a kormány, mert a város népe nem analfabéta és tisztában van azzal, hogy mit tesz a kormány. De sajnos azzal is tisztában van a város lakossága, hogy mit tett és mit tesz a helyi tanács és a polgármesteri hivatal. Szeretném és örömmel olvasnám, a tanácsos úr írását, ha arról szólna, hogy a külföldi testvérváros látogatások milyen kedvezményt vagy segítséget tükröznek a pórnép javára.
               Tudomásom szerint a tanácsos urak a városlakosság pénzén utazgatnak és helyes volna idôközönként reálisan a látogatások eredményeirôl beszámolni.
    Antal Péter

    Státustörvény-kedvezmények

               Kulturális szolgáltatások: könyvtárhasználat, muzeális és közművelôdési intézmények látogatásának lehetôsége, műemléki értékek, levéltári adatok kutatása esetén a magyar állampolgárokkal azonos jog illet meg. Továbbá megtörténik a kitüntetések és ösztöndíjak korábbi rendszerének kiterjesztése a határon túli magyarokra.
               Munkavállalási lehetôség: minden Romániában élô személynek lehetôsége van magyarországi munkavállalásra, évenként összesen három hónapos idôtartamra, a munkaerôpiac vizsgálata nélkül.
               Társadalombiztosítási szolgáltatások igénybevétele: magyarországi munkavállalás esetén a magyar társadalombiztosítási szabályokban meghatározott egészség- és nyugdíjbiztosítási járulékot köteles fizetni a határon túli magyar, melynek alapján meghatározott körű egészségügyi és nyugdíjellátásra szerez jogosultságot.
               Utazási kedvezmények: Magyarország területén a tömegközlekedési eszközökön (vonat esetén a II. osztályon) utazó személyek kedvezményben részesülnek:
               – korlátlan számú ingyenes utazásra jogosult a hat év alatti gyerek, valamint a 65. életévét betöltött személy.
               – 90 százalékos kedvezmény illet évente négy alkalommal minden határon túli magyar személyt.
               – évente egy alkalommal kap kedvezményt a 18 éven aluli, legalább tíz fôbôl álló csoport és két nagykorú kísérôjük.
               Diákkedvezmények: a szomszédos államok közoktatási intézményeiben tanulói jogviszonyban álló, magyar nyelven tanuló, vagy bármely felsôoktatási intézményben hallgatói jogviszonyban álló határon túli magyar tanuló vagy hallgató jogosult a magyar állampolgárok által is igénybe vehetô diákkedvezményekre. Ezek igénybevételére a diákigazolvány jogosít.
               Magyar felsôoktatási intézményben: államilag finanszírozott képzésben résztvevô határon túli magyar hallgató számára járó pénzbeni és természetbeni juttatások. (Maga a felvételi évi keretszámhoz kötött, tehát nem alanyi jog.)
               Pedagógusok továbbképzése Magyaroszágon: pénzügyi (a felvétel évi keretszámhoz kötött, tehát nem alanyi jog) és egyéb pedagógus-kedvezményekkel (pl. könyvvásárlás) jár. A határon túli pedagógusok a magyarországi társaikéval megegyezô igazolványt kapnak.
               Támogatások
               Olyan egészségügyi szolgáltatás költségeinek megtérítésére lehet pályázni, amely Magyarországon csak saját költségtérítés mellett vehetô igénybe. A pályázatot a Segítô Jobb Alapítványnál kell beadni, a jelenlegi eljárási szabályok szerint.            Magyarországi tartózkodásukkal és tanulmányaikkal kapcsolatos költségek megtérítése iránt pályázhatnak az államilag nem finanszírozott (költségtérítéses) képzésben részt vevô, határon túli magyar hallgatók az erre a célra létrehozott külföldi államban lévô közhasznú szervezetnél. A gyakorlati működés várhatóan 2002 ôszétôl kezdôdik.
               Nevelési-oktatási támogatás iránt azok a szülôk pályázhatnak, akik saját háztartásukban legalább két kiskorú gyermeket nevelnek, és a szomszédos államban magyar tannyelvű iskolába járatják. A támogatás iránt pályázni az Illyés Közalapítványnál lehet.
               Tankönyv- és taneszköz-támogatás iránt azok a szülôk pályázhatnak, akik legalább egy kiskorú gyermekük taníttatásáról a szomszédos állam területén működô oktatási intézményben magyar nyelven gondoskodnak. A támogatás iránti kérelmet az Illyés Közalapítványnál kell beadni.
               Felsôfokú oktatási intézményekben folytatott tanulmányok támogatására pályázhat az a határon túli magyar személy, aki lakóhelyén működô felsôfokú oktatási intézmény hallgatója. A pályázatnak nem feltétele, hogy az adott intézmény magyar tannyelvű legyen. A támogatás iránti kérelmet a külföldi államban e célra létrehozott közhasznú szervezethez lehet beadni, várhatóan 2002 ôszén.
               Munkavállaláshoz szükséges eljárás költségeinek megtérítését kérheti: akinek tervezett magyarországi munkavállalásával kapcsolatban iskolai végzettség, szakképesítés, munkaegészségügyi alkalmasság elôzetes igazolása miatt költségei merültek fel. A pályázatot az erre a célra létrehozott külföldi államban működô szervezethez kell majd beadni, várhatóan a gazdasági miniszter rendeletének megjelenése után.

    Nagy rönkök állják az erdôvisszaadás útját

               Hihetetlen, hogy egy demokratikus országban olyan is elôfordulhat, hogy december 4-én a mezôgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti miniszter aláírja a magánerdészetek működését szabályozó kormányhatározatot, melyben benne van a kalapácsjog is, s a minisztériumban megakadályozzák, hogy ez eljusson a Hivatalos Közlönybe. E hónap során kétszer mentünk be, próbáltuk kierôszakolni, de a miniszter úr nem tudta, hol van az akta, és csupán a múlt héten sikerült elôkeríteni, hogy végre bekerülhessen a közlönybe.
               Ezzel párhuzamosan tudjuk jól, hogy az erdészeti igazgatóság beperelte azokat a közbirtokosságokat, akik magánerdészetben gondolkodtak, és kértük az ilyen jellegű tizennyolc per megszüntetését. Nagyon ügyesen kijátszottak a minisztérium részérôl is, és a felügyelôséget olyan helyzet elé állították, hogy a véleményével az igazgatóság képviselôjét kellett támogassa. Persze, hogy ez csak az egyik fél véleményét tükrözte, és az általuk felsorakoztatott papír is ôket igazolta. Hiányzott azonban a közbirtokosságok igazoló dokumentációja, mely keresztülhúzta volna az erdészet állítását. A közbirtokosságoknak nem volt alkalmuk tanulmányozni ezeket a per-dokumentumokat. Ezért megkértük a fôfelügyelô urat, hogy ezt hivatalosan, írásban tegye közzé, s ezt ô el is vállalta. A bukaresti látogatás során is jeleztük, hogy az erdészet igen nehéz helyzetet teremtett a fôfelügyelônek. Én vádoltam az erdészeti államtitkárt is, hogy nyomást gyakorolt az itteni személyzetre, aki a törvényesség betartásával érvelt, tagadva a nyomásgyakorlást.
               A megbeszélés elôkészítésében igyekeztünk elérni azt is, hogy ne csak a közbirtokosságok vezetôi legyenek jelen, hanem jöjjenek el a prefektúra és a megyei tanács képviselôi is. A megbeszélésen így részt vett a prefektúra részérôl Romfeld Mária Magdolna fôtitkár asszony, a megyei tanácsot pedig Egyed Árpád fôjegyzô képviselte. Ezért köszönetet is szeretnék nekik mondani, hiszen kötelességüket méltán teljesítették. A vita során, mikor én jeleztem, nem tartom etikusnak, hogy az egyik felet meghallgatják, a másikat nem, arra a döntésre jutottunk, hogy a minisztérium egy szakbizottságot fog kiküldeni, és megpróbálják ezeket a pereket megszüntetni, egyeztetni a felek között, s ebben szerepet vállalt a prefektúra is. Persze szóltunk arról is, hogy a pereket a közbirtokosságok alapfokon megnyerték, s ezt nem kellene folytatni, mert a folytatásnak csak egy célja lehet: hogy az erdôt ne adják vissza, és ne jöhessenek létre a magánerdészeti hivatalok.
               Az erdészeti vezetôk részérôl újabb támadások értek engem, megjegyezték, hogy a szerzôdéskötéskor nyomást gyakoroltam a tekerôpatakiakra, holott nagyon jól tudjuk, hogy én megkértem, álljanak ki a magánerdészet mellett, de politikai nyomást senkire sem gyakoroltam. Azt hajtogatták, hogy a politikum mindenbe beleszól, az erdészetet tönkre akarja tenni, s közben folyton az én nevemmel takaróztak, ami borzasztó kellemetlen volt. Én elmondtam, hogy nem nyomást gyakoroltam, hanem csak a törvényességet próbáltam képviselni, és elsôsorban a közbirtokosságok törvény által biztosított érdekeit akartam szolgálni. Ha ez valakinek politikai nyomást jelent, akkor én nagyon sajnálom, hogy így fogják fel a kérdést.            Végül a miniszter a vitát lezárva úgy döntött, hogy ezeket az ügyeket meg kell oldani, és jelezte, hogy az erdészeti igazgatóságnak fel kell hagynia az ilyenfajta magatartásával, az erdôt viszsza kell adni tulajdonosaiknak és ne keressék tovább a kákán a csomót.
    Dr. Garda Dezsô

    Gubanc a gyergyói közbirtokosságnál

               A hivatali sajtótájékoztatón városunk jegyzôjétôl tudtuk meg, hogy bizony nagy gondok vannak Gyergyószentmiklóson a bizonyító aktákkal, negyven ellenôrzött iratcsomóból egy sem bizonyult elfogadhatónak, és nem tudta megmondani, mennyi munkára van szükség ahhoz, hogy a hiányzó adatok is belekerüljenek a dossziékba. Bár próbáltuk idézni a prefektúra fôtitkárnôje, Romfeld Magdolna szavait, miszerint „akármit mond az erdészet, a prefektúra alkalmazottjaként kijelentem: jók a bizonyító akták", Nagy István mégis azt hangsúlyozta, hogy a gyergyóiaknak az erdészet igényeit kell kielégíteni, hisz az erdészet nem tesz mást, csupán a törvény betartatását kéri.
               Melles Elôd, a gyergyói erdészet vezetôje a gyergyói közbirtokossági aktákkal kapcsolatban elmondotta, hogy még nem tud konkrétan nyilatkozni a hiányosságokról, ugyanis ezidáig csupán néhány aktát néztek végig. Jelenleg tehát csak annyit állíthat, hogy a rokonsági kapcsolatok nincsenek igazolva, néhány dossziéban csak a kérés szerepel. Ígéretet tett, hogy jövô hét folyamán idôt fognak szakítani az akták átnézésére, s az után derül ki, mit kell még pótolniuk a gyergyói közbirtokossági tagoknak.
               Az üggyel kapcsolatban dr. Garda Dezsô képviselôt is megszólaltattuk, aki elmondotta, reméli, hogy ezúttal az erdészet az emberek érdekeit fogja szem elôtt tartani, és mihamarabb pontot tehetünk ezen ügy végére.
    Balázs Katalin

    Horgászengedélyek ára 2002-ben

               A gyergyószentmiklósi Horgász-Vadász Egyesület elnökétôl, Portik Györgytôl az idei horgászengedélyek áráról érdeklôdve megtudtuk:
               – a felnôtt pecázóknak be kell fizetniük egy országosan megállapított 100 000 lejes összeget, azaz évi adót az engedély kiváltásakor. Tehát a síkvízi engedély 100 000+200 000, azaz 300 000, míg a helyivízi 100 000+150 000, azaz 250 000 lejbe kerül. Azon horgász, aki mindkét vízre engedélyt szeretne váltani, kisebb kedvezményben részesül, tehát 375 000 lejt kell lepengetnie. Az új tagok beiratkozási díja 75 000 lej.
               – ifjak, azaz 14–18 év közöttiek valamint a 62 éven felüliek a fent említett összeg feléért kapnak engedélyt, az új tagok beiratkozása pedig 40 000 lejbe kerül.
               – a 14 év alatti gyerek-horgászok a felnôttek esetében megszabott ár egynegyedéért válthatják ki a 2002-re szóló horgászengedélyt.
               Portik Györgytôl megtudtuk, hogy bár az idén minden egyesület a maga vizei fölött gazdálkodhat, már megtörtént egy szóbeli egyezség a hévízi egyesülettel, hogy kölcsönösen horgászhassanak egymás vizein a gyergyói illetve maroshévízi horgászok. A késôbbiekben ezen egyezség papírra kerül, s csupán a közgyűlés után derül, ki, hogy kívánnak-e a gyergyóiak más egyesületekkel is (például csíkszeredai, székelyudvarhelyi) ilyenfajta megállapodást kötni.
               Végezetül az elnök felhívta a tagság figyelmét arra is, hogy ez év március, április hónapjában mindenkinek új tagkönyvet ad az egyesület.
    Balázs Katalin

    Nesze semmi, fogd meg jól
    Nincs pénz fizetésre!

               Amint elôzô lapszámunkban megígértük, visszatérünk még néhányszor arra a varázslatos zéró százalékra, amirôl tanácsosaink lemondtak a város javára. Ez alkalommal az utca népét kérdeztük meg, le kellene-e mondjanak tanácsosaink fizetésükrôl, vagy annak egy részérôl, ha már ilyen szűkös a város költségvetése.
               B. P., nyugdíjas: Ôk a városvezetôk, nekik kell jó példával elôl járniuk. Ha nem hoznak ôk soha áldozatot semmiért, milyen jogon várják el azt tôlünk?
               X. Y, nyugdíjas: Olvastam az újságban, hogy lemondtak a fizetésükrôl. Igaz, azt is láttam, hogy mekkora százalékáról. Könynyű nekik, ôk ott csak szórakoznak, döntögetnek és egyáltalán nem figyelnek ránk. Megemelik az adókat, mert nincs pénz... Mondjanak le a fizetésükrôl és akkor kicsivel több lesz. Úgyis azt mondták annak idején, hogy mi a városért akarunk tenni, mi egy csapat vagyunk meg hasonló.
               P. E., dolgozó: Joguk van hozzá, ugyanúgy, ahogyan nekem is jogom van a fizetésemhez. Senki nem kényszerítheti a másikat arra, hogy lemondjon a fizetésérôl. Ha akarják, tegyék meg önszántukból. Ha nem, hát nem.
               B. S. a ditrói tanács tagja: Nem tartom jónak, hogy a tanácsosok lemondjanak fizetésükrôl. Minden tanácsos rendelkezhessen a saját fizetése fölött, s ha azt a lepkegyűjtôknek akarja adni, akkor azt megtehesse. Úgy, ahogy a tanácsos belátására van bízva a szavazás, ugyanúgy arról is ô dönthessen, kit támogat pénzével.
               R. P., munkanélküli: Tudom, milyen az, amikor nincs pénz. De nekik könnyebb, mert nem a sajátjukból gazdálkodnak. Tény, hogy a városon túl sokat nem mozdít majd elôre az a pénz. Szándéknak elsô osztályú az ötlet, de nem biztos, hogy jól sül el.
               F. Sz., erôforrás-szervezô: Normális, hogy az elvégzett munkáért pénz jár. Az is kétségtelen, hogy a városatyáknak kell a motiváció... de nem ez volt az egyezség a vezetôk és a lakosság között. Kampányban senki sem állt ki, hogy elmondja: ô tesz a városért, ha megfizetik. Normális is lenne, hogy fizetést kapnak akkor, ha lenne rá keret, de akkor, amikor ezeregy fontosabb kiadás lenne, akkor nem biztos, hogy fizetésekre kellene költeni a kevéske pénzt.

    Szomorú diákcsíny
    Bombariadó a Salamon Ernô Elméleti Líceumban

               Kedden, január 29-én városunkban sosem hallott hír röppent fel. Valaki robbanószert helyezett el a Salamon Ernô Elméleti Líceumban.
               Reggel háromnegyed kilenc körül egy, a nevét elhallgató személy telefonált a tanintézmény titkárságára, és röviden közölte, hogy bombát helyezett el az épületben, amely telefonálása után mintegy másfél órával lép működésbe, robban fel. Kovács Tibor gondnok felhívta a rendôrséget, melynek tagjai megszállták az épület környékét. A rendôrség értesítette a Román Hírszerzô Szolgálat Hargita megyei osztályát Csíkszeredában, ahonnan tűzszerész-csoportot küldtek Gyergyószentmiklósra. A rendôrség munkájának köszönhetôen már délutánra megtalálták a telefonálót, akivel mi is elbeszélgettünk.
               Fél tízre az iskolát teljesen kiüresítették, a líceum 850 tanulóját hazaengedték, és a tanároknak „szabadnapot" adtak. A riadó idején nem működött a konyha, valamint az épület átalakítási munkálataival foglalkozó dolgozók is szünetet tartottak. A szomszédos Szent Miklós Líceum 150 diákját is hazaengedték a tanári karral együtt.
               Nem tudni, mennyire vették komolyan a telefonálást, hiszen az iskola környékén – habár tele volt rendôrrel – zavartalan volt a forgalom úgy a járdán, mint az úttesten. Érkeztünkkor senkin nem látszottak az idegesség jelei, mindenki nyugodtan tette a dolgát, sôt egyeseknek még viccelôdni is volt kedvük. A szükséges elôkészületeket megtették az illetékesek, rövidesen – már 10 óra elôtt – megérkeztek a csíkszeredai tűzszerészek, akik felvették védôöltözéküket, és behatoltak az épületbe. Kicsivel késôbb, de még a beharangozott robbanás idôpontja elôtt – 10,15 óra – megérkeztek a tűzoltók is két járművel, Răzniciuc Ioan parancsnok vezetésével. Elfoglalták kijelölt helyüket, felcsákányolták a Horea utcai tűzcsap fölül a jeget. (Igaz, hogy jó darabig nem találták, de ennek a tízcentis jégen kívül más oka is volt: valaki ellopta annak fedôlapját, így megtelt kaviccsal, homokkal és jéggel.)
               Több mint két és fél órai keresés után sem találtak robbanószerkezetet a tűzszerészek, hamis volt a bombariadó. A tűzoltók hagyták el utolsóként a helyszínt délben fél egy tájékán.
               A rendôrségrôl
               Habár részt vettek az akcióban a gyergyószentmiklósi rendôrség emberei is, Sandor Eugen rendôrparancsnok arra kért, hogy a megyei rendôrség sajtóirodájához forduljunk információkért, mivel a helyiek nem állhatnak a rendelkezésünkre ez esetben.
               A megyei rendôrség sajtóirodájától a következô újdonságokat tudtuk meg:
               A kivizsgálás során, melyet a gyergyói rendôrség és a Román Hírszerzô Szolgálat Hargita megyei osztálya folytatott, kiderült, hogy a bejelentô nem más, mint az alfalvi K. A., a gyergyószentmiklósi Gépgyártóipari Iskolaközpont IX. osztályos tanulója. Az illetô 14 éves kiskorú azért követte el tettét, hogy felfüggeszszék az oktatást a SEEL-ban – áll a sajtóközleményben.
               Érdeklôdésünkre Cosa Emil kapitány, a gyergyószentmiklósi rendôrségrôl elmondotta, hogy a 141/2001-es sűrgôsségi kormányrendelet értelmében súlyos bűncselekménynek számít a bombával való fenyegetôzés, és ugyanennek a határozatnak az értelmében 10-tôl 20 évig terjedô börtönnel büntetik. Kiskorú esetében ez a büntetés felezôdik.
               Diákcsíny
               K. A. a Gépgyártóipari Iskolaközpont elôtt levô nyilvános telefonfülkébôl hívta a SEEL titkárságát kedd reggel háromnegyed kilenc körül. Felkerestük otthonában és néhány kérdést intéztünk hozzá.
               – Honnan jött a bombariadó ötlete?
               – Egy volt osztálytársam járt itthon, aki Magyarországon tanul jelenleg, és ô mesélte, hogy az iskolában, ahol jár, már kétszer is volt bombariadó. Egyik délután összeültünk a barátaimmal, és elhatároztuk, hogy kipróbáljuk, milyen is lehet.
               – Miért pont a Salamon Ernô Elméleti Líceumot választottátok hiszen te a Gépgyártóipariban jársz?
               – Hát az egyik barátom oda jár és ...
               – Egyedül voltál-e, vagy barátaiddal?
               – Hárman voltunk, de én voltam a telefonáló. A másik kettô F. I. Cs. és M. A. csak velem voltak. Kérték, hogy telefonáljak, és megtettem. Most utólag bánom, de...
               – Számoltatok-e a következményekkel?
               – Nem gondoltunk arra, hogy ekkora lesz a visszhangja... Nem hittem, hogy komolyan vesznek, hiszen a hölgynek, aki felvette a titkárságon a telefont, nagyon nyugodt volt a hangja, és csak annyit mondott: Jó.
               – Meglátván mekkora a felfordulás, gondoltatok-e arra, hogy oda kellene telefonálni, vagy személyesen jelezni, mirôl is van szó tulajdonképpen?
               – Már késô volt, amikor megtudtam, mekkora galiba lett belôle. Nagyon megijedtem és nem szóltam, habár kellett volna...
               – Most tudatában vagy a következményeknek is. Megtennéd-e még egyszer?
               – Nem, soha.
               – Mi az, amit utólag mondanál?
               – Elsôként, bocsánatot szeretnék kérni mindenkitôl. Úgy a tanároktól, mint a többiektôl, rendôrségtôl, tűzoltóságtól... Ôszintém bánom azt, amit tettem.
               K. M., az édesanya remeg a fiáért, és azért, hogy mi lesz most. Az asztal mellôl vitték el a rendôrök, gondolom mindenki tudja, mit is jelent ez. Nem tudja, mire számítson, reméli a lehetô legjobbakat. Elmondása szerint a fiával nem volt soha baj, nem tudja, mi vihette rá. Ugyanezt állítja a Gépgyártóipari Iskolaközpont aligazgatója, Suciu Petru is, aki elmondta, hogy az iskolában sem volt probléma K. A.-val.
               Történjen bármi, mindig megmarad az eset nyoma a 14 éves gyerek lelkében. Csupán egyet hibázott, és lehet, egész életére megbélyegzik. Diákcsínynek szánta, és rosszul sült el...
    Barabás Alpár

    Börtön helyett közmunka

               Gyakori az idénynunkás a hivatal mellékgazdaságánál, ugyanis egy 1999-ben hozott törvény alapján a kisebb kihágásokért járó pénzbírságot közhasznú munkává lehet változtatni. A helyi tanács megszabta, milyen munkára foghatók ezen személyek, s azóta ott vannak ôk a városszépítésnél, aszfaltozásnál, parktakarításnál. S dolgozni csak jobb, mint börtönben ülni. Mert oda kerülhetnek, ha pénztelenek, s kerülik a munkát.
               Farkas Zoltánt, a hivatal emberét kérdeztük, hogy lesz a büntetésbôl munka, s hányan dolgoznak így a városért. Megtudtuk, hogy kihágást elkövetôt, miután nem tudja a kiszabott bírságot kifizetni, a hivatalhoz küldik. Közben a bíróság írásban értesíti a hivatalt, hogy hány napig kell dolgoztatnia az illetôt. A „bűnösnek" kötelezsége öt napon belül jelentkeznie, de ha nem megy arra, újabb idézést küldenek neki, s értesítik a rendôrséget is, hogy valahogy elôkerítsék az egyént. Ha szép szóval nem megy, újra az igazságszolgáltatás elé kerül, s bizony, börtönben kell letöltenie büntetését. Csak akkor menekül meg, ha egy kerek esztendôn át sikerül „kijátszania" a hatóságokat, mert akkorra a büntetése elévül. De kevesen ússzák meg ilyen szárazon. Csupán azokat mentik fel, akik nem beszámíthatóak. Vannak azonban, akik elodázhatják a munkavégzést: a törvény szerint azok a nôk, akiknek két évesnél kisebb gyerekük van, csak akkor kötelezhetôk a munkavégzésre, ha gyerekük már betöltötte a két évet. Ha baleset éri a „bűnöst", csak felgyógyulása után kell munkába állnia. Ugyancsak „haladékot" kapnak azok, akiket idôközben elítélnek, börtönbe zárnak. Ôk szabadulásuk után kell letöltsék ezt a büntetést.
               Ha munkára elszántan megjelenik, a mellékgazdaság vezetôje, Hobaj József kiadja a feladatot, s szorgalmasan írogatja a letöltendô napokat, amíg azok el nem fogynak.
               Statisztikák kerülnek elô: a határozat meghozatalának évében, 1999-ben négy személy dolgozta le büntetését. 2000-ben huszonhét személy szerepelt a nyilvántartásban, melybôl hármat idôközben elítéltek, négy pedig nem jelentkezett, hogy dolgozni akar.
               2001-ben ötvenegyen voltak, ebbôl három más városba költözött, s utána küldték büntetését, heten nem jelentkeztek, egynek pedig papírja volt arról, hogy ô a nem beszámíthatók közé tartozik, tehát felmentetik.
               A 2002-es esztendô sem „szűz" már. Ezidáig három személy neve került a dossziéba. Egyikük visszaesô fiatalember. Már egyszer volt munkára ítélve, de nem dolgozta le, így rácsok mögé csukták. Úgy alakult, hogy nemrég újabb kihágást követett el, s hívták a „munkatáborba". Egy napot dolgozott. Azóta nem jelentkezett a mellékgazdaságnál. Otthonában kerestük fel, s kérdésünkre, hogy miért hiányzott az utóbbi napokban, elmondotta, hogy pénzkeresô munkát talált, s mihelyt azt befejezi, visszamegy a büntetést letölteni. Mert börtönbe kerülni semmiképp nem akar.
               Csoda-e? Olcsón számolják ám a börtönnapokat. A Gyergyószentmiklósi Bíróságon érdeklôdve megtudtuk, hogy egy börtönben töltött nap alatt csak 10 000 lejt törleszthet. Tehát ha 100 000 lejre becsülték a tettéért járó bírságot, tíz kemény éjszakát kell a börtönpriccsen töltenie. Ha munkás-fajta, a 10 000 lejt másfélórai munkával letudhatja. Csak megéri dolgozni!
    Balázs Katalin

    Nyílt levél Markó Béla és Takács Csaba RMDSZ vezetôkhöz

               Egy mezôségi faluban megrázó élményben volt részem. A tegnap éppen a magyarpalatkai magyar óvodának vittem el az IKE által gyűjtött játék és eszköztári adományokat.
               Nem térek ki arra, hogy milyen körülmények közt kell élnie egy olyan óvónônek, aki otthagyva a várost vállalja a szórványban való szolgálatot, sem arra, hogy milyen feltételek vannak az óvodában. Higgyék el, elnök urak, ott is elkelne az RMDSZ aktív segítsége. Sajnos megrázó élményeimnek nem akart vége szakadni. Itthon ugyanis azzal kellett szembesülnöm, hogy Székelyudvarhelyen az RMDSZ tanácsosok kizárták a költségvetésbôl az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodát (SZINFO), megszűnésre ítélve ezáltal egy olyan tevékenységet, amely közel tíz év tapasztalatra tekint vissza, és amelyet az elmúlt évben 23.922 személy vett igénybe. Hadd ne mondjam el, elnök urak, milyen érzés ismét működésben látni az RMDSZ „érdekvédô kardját". A székelyudvarhelyi RMDSZ-tanácsosok elvágták a SZINFO lehetôségét arra, hogy fiatalokat készítsenek fel továbbtanulásra, munkanélkülieket juttassanak munkához. Szép, érdekvédelmi munka volt.
               Mint ahogyan érdekvédelmi munka az is, ahogyan az ifjúságot is megosztják. Talán hadüzenetrôl lenne szó?
               Hiszen a SZINFO tagszervezete a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) egyik tagszervezetének.
               Felkérem önöket, hogy nézzenek szét az udvarhelyi szervezetük háza táján.
               Hátha sikerül önöknek jobb belátásra bírni a székelyudvarhelyi RMDSZ tanácsosokat és megmenteni a segítségre váró munkanélküli, továbbtanulni vágyó fiatalokat. Elnök urak!
               Ki jön a SZINFO után? Kit fog halálra taposni ez a megrozsdázott „érdekvédelmi" úthenger?
    Tisztelettel: Jakab István Kolozsvár

    Egy tollvonással bukásra ítélve?
    – Interjú Szabó Tiborral, a Figura Stúdió Színház igazgatójával –

               Az idei, az eddigieknél még szűkösebb költségvetés a Figura torkát is szorongatja. A kicsinyke pénz szétosztásánál oly kevés jutott a színházra, hogy szinte lehetetlen életben maradnia. A városvezetés döntött: csak fizetésre jut, költségekre nem, és punktum. Szabó Tibor legnagyobb bánata az, hogy ilyenkor a döntéshozók nem emlékeznek arra, hogy megpályázott pénzekbôl közel egymilliárd lejt hoztak tavaly a város kasszájába, s azt sem veszik figyelembe, hogy a fôiskolát végzettek hazajönnének, dolgoznának, ha hagynák. A kettôs profit sem lágyította meg szívüket, s bizony rosszul áll a színház szénája.
               – A tavalyi Kisebbségi Színházak Kollokviuma után most minifesztivál-szervezéssel rukkolt elô a Figura. Mit mondhatunk el a napokban végetért rendezvényrôl?
               – Két színvonalas elôadást tudtunk fogadni, melyek komoly közönségsikert arattak. Itt volt a Pintér Béla társulat A Sehova kapuja produkcióval, amely szép számú közönség elôtt játszódott, a budapesti Utolsó vonal Nôi vonalának Föld-Anya-Föld elôadásáról pedig embereket kellett elküldenünk, hisz egyszerűen nem fértek be. Számunkra ez azt bizonyítja, hogy megtört a jég, és az emberek elkezdtek színházba járni. Sajnos a színházba járás, színházszeretet nem mondható el a városvezetésrôl, sem a tanács tagjairól. Tudomásom szerint a polgármesteri hivatal alkalmazottai közül senki nem nézte meg az elôadásokat, s a tanácsosok közül is csak öt nevet tudnék említeni, akikkel e rendezvényen találkoztam, de ôk mindig jönnek.
               – Mennyibe került a minifesztivál lebonyolítása?
               – Nekünk nem került egy fillérbe sem, hiszen az egyik társulat megpályázta költségeit, semmit nem kellet fizetnünk neki, a másik színház szállás és étkeztetési költségeit fedezték az elôadások bevételei. Persze ez nem mindig sikerül így, mert van, hogy olyan társulatokat hívunk meg, akik nem tudják saját költségüket fedezni. Mi igyekszünk abban járni, hogy a színháznak, a városnak a lehetô legkevesebb pénzébe kerüljön egy-egy ilyen rendezvény, viszont úgy érzem, hogy a kis pénzért cserébe olyat nyújtunk a városnak, melybôl mindenképp profitál. Egyrészt művészi élményt nyújtunk az elôadásnézôknek, másrészt ennek anyagi hozadéka is van, hisz a vendégek a mi városunkban költik pénzüket, s ez érinti a kereskedelmet, turizmust, szállodákat, aminek egy része a város kasszájába visszakerül. A pályázatainkból befolyó összegbôl is, mellyel tavaly költségvetésünket megdupláztuk, több száz milliót itt, a városban költöttük el. Ezt többször is elmondottam az illetékeseknek, akik bölcsen bólogattak, de csak annyi.
               – Nem tudni, pesszimisták vagy realisták-e azok, akik azt mondják, a Figura nem éli túl ezt az esztendôt...
               – Nincs okom az optimizmusra, viszont egy ilyen tetszhalott állapotban fenn lehet tartani a színházat, hisz az idén nekünk osztott költségvetés csak arra elég, hogy az alkalmazottak fizetését fedezzük. Fenntartási költségre viszont egyetlen lejt sem ítéltek nekünk abból a meggondolásból, s úgy értesültem, hogy ez a polgármester úrtól származik, hogy úgyis átkerülünk a művelôdési házba, és akkor nem lesznek külön költségeink. Most kérdezem én, a négyszáz milliós, művelôdési házra szánt összegbôl, amibôl fedezni kell a ház alkalmazottainak bérét, az épület fenntartási költségeit, hogyan jut még a színház számára is? Nem beszélve arról, hogy még nincs rendezve a művelôdési ház sorsa. Nem tudjuk, mit lép a szakszervezet. Megtámadhatják, pereskedhetnek, s amíg mindez nincs lerendezve, amíg nincsenek kellô munkafeltételek biztosítva, mi addig nem költözünk át. S addig is kell élnünk, léteznünk, ami bizony költségekkel jár. Most például már írópapírunk sincs, már a saját zsebünkbôl dobjuk össze az irodai fogyókellékre szükséges pénzt. Azt már megszoktuk, hogy nem jut a költségvetésbôl produkciós költségekre; ahogy tavaly, idén is próbáljuk ezt a pénzt megpályázni. Egyetlenegy vonással ötéves munkánkat tették tönkre azzal, hogy hiába küldünk tizenegynéhány fiatalt fôiskolára, akik most hazajönnének, mert nincsen pénzalapunk, hogy munkát adjunk nekik. Kénytelen voltam két alkalmazottnak felmondani, hogy az idei hat végzôs közül bár kettôt fel tudjunk venni a következô produkcióba. Így megváltunk Veress Lászlótól, pedig mondanom sem kell, hogy egy ilyen társulatnál milyen sokat jelent egy tapasztalt színész jelenléte, és kénytelen voltam írásban kérni a tanácstól a díszlettervezôi állás megszüntetését, ugyanis a rendezôk mind tervezôt hoznak magukkal, és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy vendégművészre ráerôltessünk egy itteni tervezôt, mivel akkor ô úgy érzi, és joggal, hogy művészi szabadságában korlátozzuk.
               – A polgármesternek ahányszor alkalma adódik, annyiszor jelenti ki, hogy ô a kultúra mellett áll, de úgy látszik, véleményét nem osztják a döntéshozók...
               – A hivatalban és a tanácsban úgy érzem, túlnyomó többségben vannak azok, akiknek púp a hátukon a színház léte. Nem tudom miért, hiszen nap mint nap támadás éri a kisebbségi létünket. Már sokszor elmondtam, de az illetékes fülek sosem hallották meg, hogy a kisebbségi létünk alappillére az erôs anyanyelvi intézményrendszer, aminek szerves része a színház. A politika és magánérdek begyűrűzik a kultúrába is, mint például Udvarhelyen ahol kulturális intézményeket próbálnak ellehetetleníteni, s ne mondja azt senki, hogy érdekvédelmünk diktálja így. Sajnos, akik itt Gyergyóban ellenünk munkálkodnak, azok is elsôsorban az érdekvédelmi képviseletünk küldöttei. Mert nem akarok dicsekedni, de mondjon nekem valaki az elmúlt tíz évben egy olyan nagyszabású rendezvényt, mint a Kisebbségi Színházak Kollokviuma, vagy mondjon nekem valaki egy olyan rendezvényt, amit mi szerveztünk, és sikertelennek bizonyult, vagy amire így utólag rá lehetne mondani, hogy hát, ezt nem kellett volna. Mi nemcsak színházat csinálunk, mi a közművelôdést is felvállaltuk azáltal, hogy fesztiválokat szervezünk. Nem értem az irántunk mutatott bizalmatlanságot, nem tudom, honnan jön ez a rosszindulat, hiszen kényelmesen hagyhatnák, hogy ezt csináljuk, s felismernék, hogy ebbôl nekik is hasznuk van. Nem lenne más dolguk: hagyják, hogy csináljuk, majd jöjjenek el, s nézzék meg, mit sütöttünk ki. Mert az a baj, hogy pálcát törnek felettünk azok, akik arra sem méltatnak minket, hogy megnézzék elôadásainkat, vagy részt vegyenek rendezvényeinken.
               – Írópapír nélkül, saját zsebbôl kitett pénzekkel meddig lehet élni?
               – Nem tudom, de félek attól, hogy gyűlnek az adósságaink. Tavaly autóbuszt vásároltunk, s pályázati pénzekbôl csak felét tudtuk kifizetni, idén kellene összeszedjük az ár másik felét. A színpadtechnikai felszerelésünket két éve nem tudtuk újítani, erre is pénzt kellene fordítani. Pörög az agyam, hogy mit lehetne kitalálni. Valószínű, hogy újabb támogatók után kell néznünk helyi szinten is. És nyakunkon a Gyergyói Nyári Fesztivál. Azt kell tapasztalnom, hogy az utóbbi idôben ezért senki semmit nem tett. Kérdésemre a válasz csak hát... Most vagy megrázzák magukat ezek az emberek, s eldöntik, hogy akarják a fesztivált, mert nem kell mondanom, hogy egy nemzetközi fesztivál mit jelentene Gyergyónak, vagy kijelentjük, hogy nem lesz fesztivál, s akkor nem tudom, mikor lesz még egy lehetôsége a városnak ilyet szervezni. Azt mondtam, nem panaszkodunk, viszont szó nélkül nem lehet hagyni ezeket az állapotokat. Nemrég olvastam egy Gálfalvi Zsolt interjúban, és nagyon igaznak tartom, hogy ha nincsen érdeklôdés a kultúra iránt, pontosan azt bizonyítja, hogy szükség van a kultúrára. És ugyanabban a lapban olvastam a székelyföldi ortodox püspökség vezetôjével egy interjút. Ugye háborgunk, hogy mennyire terjed az ortodoxia a magyarlakta településeken, s az utóbbi idôben azt látom, hogy mi ezt úgy próbáljuk kivédeni, hogy az anyanyelvi intézményeinket elsorvasztjuk, megszüntetjük. Ez egy nagyon felelôségteljes hozzáállás, ugye...?
    Balázs Katalin

    Közlemény

               Csatlakozva a székelyudvarhelyi értelmiség egy csoportjának nyilatkozatához, amelyben több, az aktív politizálástól független helyi személyiség is megdöbbenéssel vette tudomásul Verestóy Attila szenátor saját magyar igazolványával kapcsolatos álláspontját, a Reform Tömörülés Székelyföldi Választmánya újólag felhívja a figyelmet az RMDSZ-ben fellelhetô áldatlan állapotokra.
               Emlékeztetni szeretnénk a hazai magyar közvéleményt, hogy Verestóy Attila szenátorként, az Operatív Tanács tagjaként, a szenátusi frakció elnökeként, olyan köztisztségeket visel, amelyek által az RMDSZ jelenlegi politikai vezetésének egyik legmeghatározóbb szereplôje. Jogos tehát a kérdés: hogyan tudja képviselni a romániai magyar közösség érdekeit egy olyan személy, aki a fent említett tisztségei mellett az Udvarhelyszéki Felügyelô Testület elnökeként a maga részére nem tartja fontosnak a magyar nemzet határmódosítások nélküli egyesítésének stratégiáját, ugyanakkor az elsôsorban szimbolikus jellegénél fogva történelmi jelentôségű státustörvény lejáratásától sem riad vissza?
               Verestóy Attila szenátor nyilatkozata felháborító, de nem meglepô. Újabb beszédes megnyilvánulása annak a gondolkodásnak, annak az erkölcsi magatartásnak, amelyet vezetô politikusként immár évek óta képvisel. Megítélésünk szerint Verestóy Attila szenátor nem csak a státustörvény életbe léptetését elôsegíteni hivatott Udvarhelyszéki Felügyelô Testület elnöki tisztségére, hanem minden, a szövetségben betöltött tisztségre méltatlan. Még akkor is, ha mindezeket formailag demokratikus választások útján szerezte.
               A Reform Tömörülés Székelyföldi Választmányának Ügyvivô Testülete:
               Pethô István elnök – Sepsiszentgyörgy, Kiss István – Marosvásárhely, dr. Weil Gyula – Gyergyószentmiklós, Rus Sándor – Szentegyháza, Bencze Tibor – Csíkszereda, Török Sándor – Kézdivásárhely, testületi tagok * * *
               Szerk. megj.: Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja nyilatkozatában elítélte Verestóy Attila szenátort, ama sajtónyilatkozatáért, melyben kifejtette, hogy nem kívánja kiváltani a magyar igazolványát. Az aláírók szerint emiatt az RMDSZ-ben betöltött összes funkciójától meg kellene fosztani az udvarhelyi politikust.

    Olvasóink írják
    Megállt a toronyóra Alfaluban

               A jeleni társadalmi rendszer a rohamos technikai fejlôdés vonzásába került Alfalu, mi sem bizonyítja jobban, hogy az önkormányzat, amely létjogosult a község ügyes bajos dolgait intézni, jó kezekben van. Elôre bocsátom, hogy nincs szándékomban valakit bántani, ez tôlem távol áll, csupán egyéni véleményemet óhajtom kinyilvánítani.
               Nem akarok nagy szavakat használni, de emberemlékezet óta ilyen biztonságos, gazdag tapasztalatokkal rendelkezô, széles látókörű emberek nem képviselték ezen település lakóit. Erre bizonyítékul szolgál a tanács összetétele. A 15 tanácsosnak szinte fele magas fokú iskolai végzettséggel rendelkezik, tehát jól választottunk. Hiszen ez a nagyközség érdeme, hogy olyan polgármesterünk legyen, aki alig ért meg 29 rügyfakadást, amikor a falu élére állt, aligha találni párját széles e hazában. Nem mondom, mozgékony, bátor, rugalmas, fiatal ember. Több mint valószínű, lehet jó szaktanár, jó nevelô, de hol van a kellô tapasztalat, a jártasság, amit az iskola padjaiban nem lehet megtanulni. Község-viszonylatban négy nagy horderejű gazdasági tevékenység van, márpedig ez szinte mindennapi feladat, mezôgazdaság, erdôgazdálkodás, községfejlesztés, úgyszintén a környezetvédelem és még sok minden.
               Úgy gondolom, amire elsajátítaná ezen feladatkört, megismeri a lakosságot, addigra a mandátuma lejár.
               Hanem van egy bökkenô. György István polgármesterünk valahányszor Gyergyószentmiklósról telefonon kénytelen egyet s mást intézni. Négy alapember, amelyre a napnak bármely órájában szükség lehet, Gyergyószentmiklóson lakik, György István polgármester, Iszlai Barna jegyzô, Csibi István kataszteres, Török Péter kábeltelevízió szolgáltató. Az említett személyekbôl legalább kettônek úgy volna helyénvaló, hogy a napi fáradalmas munka után, a polgármester és a jegyzô este Alfaluban hajtaná fejét nyugovóra, több mint valószínű így reggel friss erôvel idejében tudnának mind a ketten munkához látni. Szerintem, amennyiben Alfalu, mint lakhely nem felel meg, legalább annyi fáradtságot ne sajnáljanak, hogy a lakcímet a dolgozószobájuk ajtajára tűzzék ki, mint valaha a szolgálati orvos, példának okáért, hogy ne zaklassák a hozzátartozókat, ha tán szükség van rájuk, ez lenne méltányos. Jelen esetben nem a személyazonosság a mérvadó, hogy hová van kitöltve, hanem hol lehet valakit elérni.
               Az év folyamán beindult Gyergyóalfalvi toronyóra elnevezéssel egy havilap, amit az önkormányzat szolgáltatott, amely megszűnt, elsorvadt, ami nagy kár. A nagyon tartalmas kis lapban olvastam Balázs József tanácsos írásából, hogy a polgármesterünket ács fiának titulálta, azzal a megjegyzéssel, hogy a törvényszéki ügyeket, amit az önkormányzat ellen indítottak könnyűszerrel elhárította, maga elé gyűrte. Mint egyszerű halandó, hitvalló ember lévén arra következtetek, hogy csakis Jézus lehet az ács fia, mert a nevelôapja ács volt. A rokon tanácsos nagyon is eltalálta a megnevezést, tekintettel arra, hogy a honatya apja famegmunkáló, asztalos, tehát rokon szakmás. Igen ám, de Jézus csodákat művelt, ellenben az említett ács fia nem nagyon.            Szilárd meggyôzôdésem, hogy a nagyközségnek 95 százaléka mezôgazdasággal foglalkozik, nem abból él, ellenben a létminimumot biztosítja, voltaképpen erre kellene több idôt szentelni, korántsem a tanácsházat minél kényelmesebbé tenni, mert ez költségbe kerül, különben a jól bevált közmondás érvényesül: a gazdát a portáról bírálják el. Nem akarok senkinek tanácsokat osztogatni, de mint egyszerű állampolgár, én ebben a közösségben élek, javasolni csak szabad, úgy érzem ehhez van jogom. Nem kívánhatok senkitôl emberfeletti műveleteket, de valamit csak tenni kell, márpedig csakis olyant, amely közhasznú és a közösséget szolgálja.
               Amíg ez a kormány, illetve tanács uralmon van, két létesítményt meg kellene valósítson:
               1. A megkezdett kanalizálás befejezése
               2. A Déllôn egy Maros-híd elkészítése
               Amennyiben ezen két objektum létre jön, úgy akkor polgármesterünk 2004-ben egy szál papírral a kezében, egyenes gerinccel, felemelt fejjel, szembe a választókkal, tisztelt hölgyeim és uraim, íme ezt tettük az elmúlt négy év alatt, nem szükségeltetik semmi Gazdanap, Anna bál, vagy talán balatonszárszói kirándulás a beszámoló-jelentéshez. Ha ez a két létesítmény nem valósul meg, nem vagyok borúlátó, vészjósló, de kétlem ez a kormány nem-e mond csütörtököt, vagy talán bukásra áll. Tudomásom szerint a tanácsosok valamilyen juttatásban részesülnek, amely évente több, mint hétmillió lej személyenként, ez nem sok, de nem is kevés azért a munkáért, amit végeznek. Ha átszámoljuk órabérre azon idôt, amelyet a közügyekért eltöltenek, jóval nagyobb fizetség, mint egy bányászé, aki a föld mélyében dolgozik, nem tudom, talán lehet tiszteletdíj.
               Nem vagyok matematikus, de a jó tudni a médiának, a tanácsosok járadéka és a két polgármester fizetése közel egymilliárd lej, ha nem több egy választási ciklus alatt, amely négy év. Szerintem ezért a pénzért egy jó magánvállalkozó valószínű nyilván több eredményt tudna felmutatni, már ami a munkaszervezést és levezetést illeti, mint az önkormányzat, amely 17 személyt számlál. Ezen összeg nagy része két irányból folyik be a községi kasszába. Amint ismeretes, egyrészt az adót és járulékot fizetôk zsebébôl, másrészt az erdôbôl, hála a fennvalónak, hogy van még, amit mennyiségileg lehetetlen nyilvántartásba venni, mint fatömeget. Az említett személyek nem tisztviselôk, se nem alkalmazottak, hanem általunk megválasztott személyek, akik esküt tettek a nagyközség javulásáért. Nagy rohammal telnek a hónapok, az évek, a lemaradást nagyon nehéz behozni, márpedig az eddigi teljesítmény nagyon szerény, hiszen mindjárt félúton tartunk. Nem illik a múltat emlegetni, de a jó példa jelen idôben is alkalmazható bárkinek, aki ebben a közösségben él. Alig hét év alatt olyan nyolc közhasznú létesítmény jött létre amit bárki megtekinthet, már amennyire érdekli. Ez fényesen bizonyítja, hogy az alfalvi, valamint a borzonti lakosokkal lehet dolgozni, mert szorgalmas, becsületes, jóravaló emberek.
               Erre a válasz egyértelmű, kézlegyintés, akkor másképp sütött a nap, más volt a holdfényváltozás, talán más volt a csillagok állása. Községviszonylatban nincsen szükség semmilyen pártra, politikára, a múltban sem volt, úgyszintén ma sem, annál inkább kitartó hozzáállásra, kemény munkára és jó szervezésre, ami ma nagyon hiányzik.
               Nélkülözhetetlen a mai társadalomban a kulturális nevelés, különbözô rendezvények, de vigyázzunk, ne a gazdasági tevékenység róvására, amelyre példa a kanalizálás, idôközben ezzel is kellene foglalkozni.
               Hogy mennyire valós vagy valótlan az írásom tartalma, azt döntse el az olvasó. Ha talán bárkit megbántottam, vagy talán keserű szájízzel veszi írásomat, vállalom a párbeszédet.
    Balázs Dénes

    Tizenöt erdélyi karácsony Trianon és Temesvár között

    (folytatás elôzô lapszámunkból)
               „Hegyeken én átlátok, hívnak a vén Kárpátok"
               1948. Idestova 1937-tôl 1948-ig tizenegyszer hullott le a hó és tizenegy év tavasza olvasztotta el. A tavalyi hó mindig eltűnt, de minden elmúlt év, mint a fák évgyűrűje szívünkben kitörölhetetlen nyomot hagyott. 1948-ban, most már a nyugat erôs nyomása és a segélyek leállításának fenyegetése folytán, a hidegháborús körülmények között megkezdôdött a hadifoglyok vontatott, de állandó hazaszállítása. Az évek során 40–45 kilogrammra lesoványodott szerencsétlen hadifoglyok két-három heti utazás után végre hazajöttek, hogy újra viszszatérjenek az életbe. Ami akkor nem volt könnyű dolog, mert itt nálunk éppúgy, mint Magyarországon is évtizedekig meg voltunk bélyegezve, hortista, fasiszta megbélyegzéssel, minden alkalommal szemünkre vetették, hogy miért is kellett a „dícsô felszabadító szovjet" ellen harcolni. Én április 30-án jutottam haza. Az üres, kirabolt házba egyetlen elnyűtt katonaruhában sárgagyolcs fehérneműben, hadviselt hátizsákomban egy csajka, kés, kanál, villa, egy törülközô, míg a bilgeri csizma szárában a még lágerben maradt bajtársak itthoni címe, melynek birtokában úgy az erdélyi, mint a magyarországi hozzátartozóknak most már cenzúra nélkül, némileg letompítva írtam meg a lágerben maradott férj, apa, vagy testvér reális helyzetét és azt is, hogy az év vége már mindnyájukat itthon fogja találni. Régi munkahelyemre, a villamosművekhez mentem vissza, a hazahozott német köpenybôl karácsonyra készítettem ruhát magamnak. Az ünnep azzal telt, hogy sorba vettem életem eddigi folyását, fôleg a katonaéveket, a fronton eltöltött idôt, a soha el nem felejthetô, idegenben töltött karácsonyokat, ezek között a losoncit, a privigyeit és a darnicaiakat. Nem volt karácsonyfa, sem gyertyák, vagy díszek és ajándék sem, de itthon voltam, és szabad voltam.
               „Minden elmúlik egyszer"
               1956. A karácsony már nôs emberként, négytagú családommal együtt köszöntött. Nagyobbik fiam már elsô elemista volt. Az ünnepeket szobakonyhás lakásunkban igazi családi melegben most már szépen díszített és ajándékokkal megrakott karácsonyfával talált. Az angyal-jövetelt a rokonok jelenlétében vártuk és közben házról házra jártak az énekelô gyerekek. Az ünnepi boldogságot azonban most is nagyon beárnyékolta az '56-os magyarországi forradalom bukása és a magyarok tömeges elszállítása Oroszországba. A szerelvények egy részét itt vitték keresztül és megbízható vasutasok borzongva suttogtak a segélykérésekrôl és jajgatásokról, melyek a lezárt vagonokból jöttek. Szomorúan gondoltam vissza, hogy a mi egykori elhurcolásunk újból ismétlôdik. Még egyszer bebizonyosodott, hogy a nyugat mindig csak a saját érdekeit tartja szem elôtt és ha különösebb stratégiai vagy gazdasági érdeke nem kötelezi, úgy a kis nemzetekkel végzetes játékot űz, biztatgatja de válságos idôkben semmilyen segítséget nem nyújt.
               1989. Bármiképpen is számoljuk, születésem óta, katonai szolgálatom óta, de hazatértemtôl is sok év telt el. Átéltük a Gheorghiu Dej idejében rövid ideig tartó gazdasági javulást, majd Ceauşescu idejében az „aranykorszakot", melyre pontot tett a temesvári forradalom. Sok huzavona után november 20-án kézhez kaptuk évek óta kérvényezett útlevelünket és rokoni látogatásra Magyarországra és Szlovákiába utaztunk. A harmincnapos engedély december 18-án járt le. Pesti majd Lukanényei rokoni látogatásunk alkalmából eszünkbe sem jutott a bukaresti rádió vagy (akár a Szabad Európa adásának) hallgatása. Sok gondot okozott, hogy a kínnal-bajjal beváltott forintokból kinek milyen karácsonyi ajándékot vásároljunk. Mindössze egy nap késést engedtünk meg magunknak, hiszen még az utazás utáni útlevél leadására is csak 24 órát engedélyezett a hatalom. Igen részletes vámvizsgálat után jöttünk át a fényesen kivilágított Lökös-házai állomásról a határon innen, az egész országot beborító sötétségbe. Egyes állomásokon kinézve teherszállítmányokat vettem észre, melyek ágyúkkal és tankokkal voltak megrakva. Csak itthon értesültünk arról, hogy milyen feszült helyzet alakult ki Temesváron Tôkés László református tiszteletes esetében, és rövidesen, a fôtitkár iráni utazásával csöppentünk vissza az itthoni politikai helyzetbe.
    (folytatása következik)
    Blénessy Jenô


                         KisAsszony

    Tippek a pirosító használatához

               A pirosító használata a sminkelés utolsó lépése, az utolsó ecsetvonás, hogy az arc tökéletes legyen. Ez az „ecsetvonás" nagyon egyszerűnek tűnik, pedig könnyű elrontani, és a rosszul felkent pirosítóval a legszebb arcot is nevetségessé lehet tenni. Íme egy-két trükk, hogy a pirosító a megfelelô helyre kerüljön.
               A pirosítónak általában az orrcimpa és a szemöldök közti részre kell kerülnie.
               Ha arra a részre visszük fel, ahol arcunk egyébként is kipirosodik, azaz a járomcsontra, akkor nem „változtatunk" arcunk formáján. A szabályos, ovális és a kerek arcformával rendelkezôknek ajánlott ez az eljárás, hogy az arc egy kis egészséges színt kapjon. A szögletes arcformájúaknak szintén érdemes a járomcsontra felvinniük a pirosítót, mert így kicsit háttérbe szorulnak szögletes vonások.
               Ha szeretnénk, hogy arcunk ne legyen sápadt, akkor a pirosítót ne csak az orcákra vigyük fel, hanem az egész arcra; ne felejtsük ki a szemöldök alatti részeket, az orrot, az állunkat és a halántékot sem. A legjobb erre a célra a bronzszínű púder, különösen a napbarnított bôrre. A pirosítót ecsettel vigyük fel az orrtól a járomcsont irányába.
               Ha túl sok pirosítót tettünk fel, akkor egy tiszta ecsettel töröljük át, hogy lejöjjön a felesleg, de korrigálhatunk egy világos színű, halvány púderrel is.
               Amennyiben a járomcsontot szeretnénk hangsúlyozni, használjunk két színt: a világosabbat a járomcsontra, a szem alá vigyük fel a halántékig, és ez alá tegyük fel a sötétebb árnyalatot, úgy hogy két szín a találkozási pontokon szépen olvadjon egybe.
               Ha túl magas a homlokunk, akkor szintén használjunk kétféle színű pirosítót; a sötétebbet alkalmazzuk a hajtöveknél, míg a világosabbat a homlok középsô részén.
               Az ajkak vastagabbnak tűnnek, ha a világosabb pirosítóból teszünk egy keveset a felsô ajakra, az alsóra pedig a sötétebbôl.

    7 fánk trükk

               A fánktészta készítésékor ügyeljünk arra, hogy szobahômérsékletű alapanyagokból állítsuk össze. (Hideg alkotóelemekbôl nem fog szépen megkelni!)
               A fakanállal (vagy robotgéppel) kikevert tészta semmiképpen ne legyen kemény, inkább lágy, amint kissé nehezebb formázni.
               A formázott fánkokat sütés elôtt hagyjuk még egy kicsit kelni, de közben semmiképpen ne nyissunk rájuk ajtót vagy ablakot.
               A hagyományos kelt tésztából készített fánkokat ne süssük erôs tűz fölött, mert a külsejük hamar pirosra sül, a közepük viszont ehetetlenül nyers marad.
               A fánkokat tegyük forró olajba, fedjük le, és mérsékeljük közepesre a tűzet. Ha megfordítottuk a fánkokat, már ne tegyünk rá fedôt.
               Ne zsúfoljunk túl sok fánkot a sütôedénybe, inkább szellôsen legyenek, mert a fánkok még sütés közben is nônek.
               A kisütött fánkokról papírtörlôvel itassuk le a fölösleges olajat, és porcukorral megszórva, melegen tálaljuk.

    Kilenc mentôötlet végszükség esetére

               Ha a szárnyas nem sül elég ropogósra
               A sütési idô letelte elôtt 10 perccel kenjük be a bôrét sörrel, majd a sütôt ismét állítsuk magas hôfokra, vagy egyszerűen locsoljunk a szárnyasra egy pohárka konyakot. A szesz elpárolog, és nem befolyásolja majd a szárnyassült ízét.
               Ha elfelejtettük behűteni a bort
               Ha nincs palackhűtô a háznál, megteszi egy vödör is. Töltsük meg hideg vízzel, szórjuk bele jégkockákat, majd állítsuk bele a palackot. Így tízszer olyan gyorsan lehűl a bor, mint a hűtôszekrényben.
               Ha szétesett a burgonyagombóc
               Szűrôkanállal vegyük ki a gombócokat a fazékból, tegyük több réteg konyhai törlôpapír közé, s nyomjuk ki belôlük a vizet. A masszából formáljunk újra gombócokat, és fôzzük tovább.
               Ha a mártás összefutott
               Valószínűleg túlságosan felmelegítettük. Gyorssegély: adjunk hozzá néhány jégkockát, majd erôteljesen kevergessük, hogy a mártás megint lehűljön. Így ismét szép sima lesz.
               Ha odaégett a sós vízben fôtt burgonya
               Tegyük át másik lábosba, és friss, sós vízben forraljuk rövid ideig. Az égett íz így garantáltan eltűnik.
               Ha a mazsola megkeményedett
               Áztassuk kb. 1 órát citromlében, és újra megpuhul.
               Ha csomóssá vált a feloldott zselatin
               Még egyszer hevítsük fel a zselatinos masszát, majd a szokásos módon használjuk fel.
               Ha túl hideg lett a torta krémje
               Keverjünk bele kevés feloldódott, majd lehűtött zselatint, vagy sűrítsük be néhány evôkanál jó keményre felvert tejszínhabbal.
               Ha a rántott hal belül nyers maradt
               Tegyük grillsütôbe vagy grilles mikrosütô rövid, de legerôsebb programjára.


                         KisNet KisNet KisNet KisNet

    Viva-botrány az interneten

               A Viva+ műsorvezetôinek kínos, adásba nem került kiszólásait és szokatlan megnyilvánulásait adták közre ismeretlenek az interneten, DivX formátumban. A csatorna közismert sztárjai nézôket gyaláznak, szellentenek, káromkodnak.
               A hét elején kezdtek szállingózni a hírek az apokrif Viva-anyagokról. Az elsôk között egy műegyetemi szerveren, a civis.wigner.bme.hu-n tűntek föl a felvételek, majd természetesen villámgyorsan elterjedtek. Csütörtökre már állt a botrány.
               Az interneten közölt felvételek között legnagyobb számban Balázs tűnik fel, akit a csatorna honlapja a „rögtönzések nagymestereként" jellemzett és ugyanitt megtudható, hogy Balázsért rendkívüli módon rajonganak a fiatal lányok. „Az ország legszôkébb műsorvezetôje", Lilu, az egyik felvételen azzal büszkélkedik, hogy a pólóján látható kivágáson ki tudja dugni a mellbimbóját.
               Az idôközben az RTL Klubhoz igazolt Alex az amerikai pisikaki-vígjátékok elmaradhatatlan toposzát helyezi át a gyakorlatba: egy öngyújtóval lobbantja lángra bélgázait. „Idióta állatok", kommentálja Philip az egyik nézô levelét.
               A csatorna száz százalékos tulajdonosának, a német Viva Media Ag PR-osztályának munkatársa, Jan Reichelt kétségbeesetten reagált. A német cég vizsgálja az esetet.

    A pápa szerint szabályozni kell az Internetet

               Kedden, január 22-én, a Kommunikációs Világnap alkalmából tartott vatikáni beszédében II. János Pál pápa az Internet áldásos és káros hatásairól szólt. Szerinte a net egy „nagyszerű eszköz", mellyel világszerte lehet tenni a világbékéért és hirdetni Isten igéjét, de szabályozást igényel, hogy ne szolgáljon alantas célokat.
               A Szentatya szerint az Internet, azáltal, hogy információval árasztja el használóit, könnyen abba a tévhitbe ringathatja ôket, hogy a tények fontosabbak az értékeknél -- melyeket nem közvetít.
               „Az embereknek nagy szükségük van idôre és belsô békére, hogy töprenghessenek és megfigyelhessék az életet és annak titkait" – mondta. Szerinte meg kell különböztetni az információk halmozását az igazi bölcsességtôl.
               A pápa kijelentette, hogy a katolikus egyház a történelem során mindig alkalmazkodott az új felfedezésekhez, és az Internetet is olyan kihívásnak és lehetôségnek tekinti, amely segíthet az emberek elérésében.
               II. János Pál elôször tavaly novemberben használta az Internetet: ezúton kért bocsánatot azoktól, akik áldozatává váltak egyházi személyek szexuális zaklatásának.

    Veszélyes Internet-kávézók: a hálózat öl?

               Nem mindennapi incidens történt a dél-kaliforniai Garden Grove városban: egy Internet-kávézóban lezajlott hálózati játék után az egymást virtuálisan legyilkoló fiatalok egyike egy csavarhúzóval tett pontot a meccs végére. Az egyszerű eszközt ugyanis egyik, vele egyidôs társának a fejébe döfte az épület elôtt. Így valójában ô nyerte meg az öldöklést, ennek viszont súlyos következményei lettek.
               A környéken gombamód szaporodó Internet-kávézók fôleg az ázsiai származású lakosság körében népszerűek; a kávé elfogyasztása és a Világhálón való szörfölés helyett a legnagyobb vonzerôt az egymás ellen játszható hálózati játékok jelentik. Az olyan programok, mint a Quake III és a Half Life: Counterstrike nagyon kedveltté váltak a fiatalok körében. Ennek köszönhetôen viszont ezek a helyek a virtuális agresszió kiélésével felerôsítik a valós élet érzéseit. A forró kávé egymásra öntése helyett sokkal brutálisabban rendezik le egymás között a nézeteltéréseket a fiatalok: számos, Internet-kávézóban lezajlott összetűzés után súlyos sérüléseket kellett ellátni a helyszínre kiszálló mentôsöknek.
               A város polgármestere úgy döntött, hogy egy darabig betiltja az új, hasonló egységek létesítését valamint a régebbi egységek biztonsági elôírásait is megszigorította (kamerák felszerelésére kötelezte a kávézókat, valamint nyitvatartási idejüket is behatárolta).

    Linkgyűjtemény

               * Az apokrif VIVA anyagok .avi formátumban: http://zminusz.ste.hu/
               * A Playboy romániai honlapja: www.playboyromania.ro
               * Elengedhetetlen információk a hajtási engedély megszerzéséhez: www.soferi.go.ro
    A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

                                   Tél van, hó esett..., s már olvad

    Az UFÓ-k is Isten teremtményei

               George Coyne atya, a vatikáni csillagvizsgáló igazgatója meghökkentô bejelentést tett: az egyház elismeri, hogy a földönkívülieket is Isten teremtette. „A világűr egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy elképzelhetô legyen, csak mi legyünk Isten egyetlen teremtményei. Biztos vagyok benne, hogy létezik élet más bolygókon is, és az szintén Isten műve" – állítja a katolikus pap. Véleménye szerint a földönkívüliek az evolúciós folyamat során jelentek meg, épp úgy, mint az emberek, és semmi esetre sem jelentenek problémát a katolikus hit számára. Sôt, akár a teológiai ismereteket gazdagítaná, ha intelligens életformákra találhatnák az űrben. George Coyne szerint II. János Pál pápát különösen érdekli a világűr tanulmányozása.

    Odafagyott egy kislány nyelve a fémkorláthoz

               Mentôket kellet kihívni egy kíváncsi kanadai kislányhoz, akinek odafagyott a nyelve egy gyaloghíd fémkorlátjához Calgaryban. A kis Amanda Sharkey-nak szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy bár olyan helyen ragadt a fémhez, ahol takarva volt a járókelôk elôtt, egy arra sétáló mérnök mégis észrevette ôt a mínusz 14 fokos hidegben. A kiérkezô mentôorvos melegvizet permetezett a lányka nyelvére, így szabadítva ki ôt szorult helyzetébôl. Mint arról Amanda az ápolóknak beszámolt, ô csak kíváncsi volt arra, hogy tényleg odafagy-e a nyelve, ha megnyalja a hideg fémet. Azt már anyukája mesélte az újságíróknak, hogy kislánya elôször megrémült a mentôsöktôl, mert azt hitte, hogy le fogják vágni a nyelvét.

    Nem tiltják be a Star Wars pornóváltozatát

               Visszautasította az amerikai bíróság a Lucasfilm keresetét, melyben a Csillagok háborúja pornórajzfilm-változatának betiltását követelte. Az ügyet tárgyaló bíró szerint teljesen valószínűtlen, hogy a Star Wars rajongókat öszszezavarnák a hasonlóságok. George Lucas ugyanis nem szeretné, hogy úgy tűnjön: cége finanszírozza a Starballz című pornóparódiát. A Lucasfilm egyelôre még nem határozott, hogy megfellebbezi-e a döntést.

    Nyilvánosan

               A világon a norvégok szeretnek a legjobban nyilvános helyen szeretkezni – állítja egy nemzetközi felmérés. A húsz országra kiterjedt kíváncsiskodás során 6600 személyt kérdeztek meg, és a norvégok 66 százaléka közölte, hogy hódol a nyilvános helyes szexnek.
               A nem meghitt szerelmi fészek többnyire autó, vonat, repülô, tengerpart, park, iroda, könyvtár, öltözôfülke.
               A nemzetlistán a második helyen 64 százalékos aránnyal az ausztrálok állnak, a „bronzérem" a görögöké 60 százalékkal.            A sereghajtók a franciák, akiknek csupán 13 százaléka él nemi életet nyilvános helyen. Hátulról – vagy alulról – a másodikok a kanadaiak 15 százalékkal, harmadikok pedig az Egyesült Államok polgárai 21 százalékos „teljesítménnyel".

    Hatvan évig golyóval a testben

               Meglehetôsen rossz hír érte a nyolcvanegy éves kragujeváci Ramadan Rezevicanint, amikor egyszerű megfázás miatt felkereste az orvost: a röntgenfelvétel tisztán kimutatta, hogy – a nátháján kívül – a nyaki végzôdésben, közvetlenül a gerincagynál puskagolyója is van.
               Ramadan azt ugyan tudta, hogy a koponyájában van egy lövedék, amelyre még 1945-ben azt mondták az orvosok, jobb ha nem nyúlnak hozzá. Arról azonban fogalma sem volt, hogy a nyakában is hord egyet.
               Az élemedett korú férfi még a második világháborúban szerezte mindkét sebesülését. Fogságba esett, a nácik kínozták, de nem árulta el, merre vannak a partizánok. Kivégzésre ítélték, szinte „szitává" lôtték, de csodával határos módon túlélte.
               – Egy golyót a vállamból vettek ki a parasztok, akik rám találtak az a búzaföldön. Megmosdattak és bekötöztek. Azután egy orvos még két golyót szedett ki belôlem, az egyiket a torkomból, a másikat az állkapcsomból. Azt mondta, hogy van egy golyó a fejemben is, de azt már kockázatos lenne kivenni. Így bennmaradt a lövedék emlékül az ellenségtôl – mesélte történetét az idôs férfi a Glas Javnosti című belgrádi lapnak.
               Bár azt tudta, hogy annak idején nyakon – is – lôtték, de azt hitte, hogy a lövedék átment a testén.
               – Az orvos kétszer nézte meg a röntgenfelvélt. Nem hitt a szemének – mondta Ramadan, akinek felajánlották, hogy megműtik, de csakis a saját felelôsségére. Az idôs férfi nem állt kötélnek.
               – Ha eddig így éltem, akkor már kibírom valahogyan ezután is. Az élet még az öregnek is drága, nem akarok kockáztatni. Megéltem a 81 évet két golyóval a testemben, elviszem ôket magammal a sírba – mondta.
               Amúgy soha sem panaszkodott az egészségére és a golyókra. Tud járni, enni, semmije sem fáj, kivéve, hogy idôjárás-változáskor néha feszült.
               Csak amiatt sopánkodik, hogy szegény...

    Norvég miniszter meleg esküvôje

               Hivatalban levô magas rangú politikus elsô ízben kötött esküvôt vele azonos nemű párral. Az úttörô szerepet Per-Kristian Foss norvég pénzügyminiszter vállalta magára. Az 52 éves Foss 1980-ban ismerkedett meg párjával, Jan Erik Knarbakk-kal, aki a Schibsted ASA nevű norvég médiacsoport igazgatója. A két férfi évek óta együtt él Oslóban. A Konzervatív Párt parlamenti képviselôi tisztét is ellátó Foss két éve hozta nyilvánosságra kapcsolatát, amelyet a közvélemény teljes támogatásáról biztosított.
               Meleg aktivisták áttörésként értékelik a miniszteri esküvôt a homoszexuálisok teljes jogegyenlôségéért folytatott küzdelemben. Európában más országokban is töltenek be vezetô szerepet homoszexualitásukat nyíltan vállaló politikusok, Klaus Wowereit például Berlin, míg Bertrand Delanoe Párizs polgármestere. Az aktivisták és a norvég hivatalok tudomása szerint azonban ez az elsô eset, hogy miniszteri posztot betöltô politikus hivatali ideje alatt házasságra lépett azonos nemű partnerével.

    Csôdbe ment az örömlegénytanya

               Csôdbe ment Európa elsô férfibordélya, amelyben nem örömlányok álltak férfiak, hanem örömlegények hölgyek szolgálatára.
               Az úttörô intézmény tiszavirág életűnek bizonyult: tavaly december elején nyitott, amit a média hevesen ünnepelt, mégsem volt elegendô forgalma a német határhoz közel, a svájci Leibstadtban üzemelô Angyaloknak. (Ez volt ugyanis a neve.) Csôdjét 31 éves tulajdonosának elmondása szerint az okozta, hogy az örömlegények nem elôre kérték a pénzt szolgáltatásaikért. A nôk utólag fizettek, és csak annyit, amennyit szerintük megért az egész – mondta K. Clemens, a „madame", illetve „monsieur".
               Az örömlegénytanya összesen öt selyemfiúval üzemelt. Hogy a tulajdonos is kivette-e a részét a munkából, arra nem tért ki a hír. Arra viszont igen, hogy eléggé el lehetett keseredve piros lámpás házának csôdje miatt, ugyanis – hogy pénzt szerezzen – megpróbált kirabolni Németországban egy idôs házaspárt egy játékpisztollyal. Sikertelen akciója után a német rendôrség letartóztatta.

    Új szexuális csodaszer

               A piros színű pirulától újra húszévesnek érzi magát az idôs, vagy akár szívbeteg férfi is, ami nem csoda: ez a tabletta éppen azt a természetes működést indítja el bennük, mint ami egy kamaszban zajlik le, ha meglát egy gyönyörű lányt.
               – Visszakaptam a fiatalságomat! Ezzel a szerrel éppen olyan az együttlét, mint húszéves koromban volt! – lelkendezett az osnabrücki Andreas Grabe.
               Az ötvenes éveit taposó férfi elmondta: az utóbbi idôben gyakran mondott csôdöt intim helyzetekben. Ez idegessé, ingerültté, s gátlásossá tette. Mióta azonban van új csodatablettája, tudja, csak be kell venni, és minden rendben lesz. A csodatablettát, amirôl a német férfi beszélt, Nyugat-Európában már több mint ötmillió ember próbálta ki, s néhány napon belül árusítják Magyarországon is.
               Piros színű lesz a pirula, négyes csomagban árulják, s ára nagyjából a kék tablettáéhoz mérhetô. Bármelyik orvos felírhatja azt páciensének. A gyógyszer különlegessége az, hogy az agyon keresztül hat, hatóanyagának úgynevezett jelfelerôsítô szerepe van. Ez azért fontos, mert így a pirula természetes módon fejti ki hatását. Hiszen egészséges, fiatal embereknél is úgy kezdôdik a szexuális együttlét, hogy megkívánnak egy nôt, s ez az agyi inger segíti az erekciót. Ez a természetes hatás az egyik dolog, amely miatt az új csodapirula különbözik sok más, hasonló szertôl: azok ugyanis inkább az izomzatra hatnak, úgy segítve elô a pénisz merevedését. A másik, amiben a szer különbözik elôdeitôl: ezt krónikus szívbetegségben szenvedôk is szedhetik, továbbá az, hogy a kék tablettánál jóval gyorsabban, 30–60 percen belül hat.
               A piros pirula csodálatos hatására véletlenül derült fény. Hatóanyagát, az apomorfint eredetileg hánytató gyógyszerben használták. Több beteg, aki azt a szert szedte, azt tapasztalta: a várt gyomor-megkönnyebbedés helyett erekciója lett.
               Éppen emiatt a piros pirulát nem szabad túladagolni, mert akkor fordított meglepetésben lehet része a felhasználónak, nevezetesen abban, hogy a csodálatos együttlétet hányinger zavarhatja meg. A piros pirulát – éppen a fenti zavarok elkerülése okán – nem kell lenyelni, hanem a nyelv alá kell helyezni, innen szívódik fel a hatóanyaga. Így alig valószínű kellemetlen mellékhatás.
    A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre

    Deltai kalandok – Tomorosan (54.)

    (folytatás elôzô lapszámunkból)
               Tovább makacskodtam, a csoportjuk vezetôjétôl írásos engedélyt határidôre kértem! Az meg késlekedett, viszont a delta felé levelezéseim beindítottam kérve a lakás, csónak biztosítását és egyéb szükségeseket, amelyekbôl csak a szálláshely kerül elintézésre. A többi igényeinket, mi magunk „kapartuk ki", az illetékesek mentegetôztek, hiszen két napot késtünk.
               Az utolsó elôtti határnapot – szeptember 13-án – valahogyan az engedély, illetve az „Igazolás" a Hanság kénhidrogénes mocsaraiból, a Fehér-tó mélységes fenekébôl, Fülöp Tibortól megérkezett. Ettôl kezdve Tapolca és Sopron, Gyôr és Fehér-tó környéke között futó telefondrótok, felforrósodtak. Minden érdekelt közeg elôtt kijelentettem az „Igazolás" fontosságát, nélkülözhetetlenségét Romániában. Az emberkéim valakihez, valakikhez Magyarországon tartoznak, amit a kerek pecsét, az iktatószám még annak tartalma is igazol! Nem szedett-vetett társaság vagy Rózsa Sándor bandája csap le a Delta-vidékére. Egyébként Rózsa Sándort családom minden tagja tiszteli, post mortem, de akad tag is, aki a szamosújvári börtön udvarán az öreg rab sírját, illetve keresztjét is látta, nem csak ott raboskodott – és bolyongott a román hazában is. E hivatalos papiros ellátva cégjelzéssel, ügyintézés esetén a hatóságot mérsékelt útra tereli, megszelídül, hajlékonyabbá válik, még a deltában is biztonságosabban mozgunk és bárkinek az asztalára letehettem, a csoport tagja minôségét is emelve.
               Erdély felé indulunk!
               Fiam itthon a kollegákkal csak telefonon beszélgethetett, de azt szaporán tette, majd a soproni lakásunkra érkezett, innen indultunk Budapesten át a közös találkozási helyre, Monor elsô cukrászdájába. Üdítô az asztalon, jó hangulatban vártak, egy kis ismerkedés, csomagok el- és áthelyezése, ülési rend változtatása és a mosolygós társaság magát bepréselte csomagjai közé, az én kocsimba is sok „szakalkalmatosság" került. A tarka esemény során valami régi nemesfából készült háromlábú fényképezôállvány, csomagokon lógó madarász cipôk, csizmák, felaggatott műtokban lévô távcsövek, fényképezôgépek, a több mint egy méter hosszúságú hátizsákok degeszre tömve – tán tégla mintákkal – kerültek az autómba. No meg egyéb, elôttem ismeretlen szerelékek, titokzatosak. Elôzôleg kis tanácskozás, ami a menetelt illeti, többek között a menet sebességét amit 80–85 km/órában határoztunk meg. Majd a nagy magyar éjszakába belerohantunk, neki a román határnak, Erdélynek, az ezeréves határ irányában, Gyergyószentmiklósnak. Be a Duna-deltájába, annak is közepébe, a Sulina-ágon függô Crişán községbe, ami 5 kilométer hosszan nyúlik a Fekete-tenger irányába és a kiásott csatorna – 1856-tól fokozatosan francia segítséggel kotortak – földhányásaira épült. Na de ne olyan iramba, mert útközben sok egyéb történt. Tán Kisújszállás elôtt lassítanom kellett, álom jött a szemeimre, egy üzemanyagkútnál meg is álltunk és a társaság nagy része vígan viselkedett, de nem a friss levegô hatására, hanem kipihenten mozogtak. Ezek akik nem vezették az autókat, az úton folyton-folyvást alukáltak, bólogattak, lehet, hogy horkantottak is, viszont a vezetôk kényelemben félórát a csendest húzták. Volt aki nem virgonckodott, hanem hegyén-hátán aludtak, aludtunk. Hajnal közeledett, de a román határ is.
               Ott egy kis bonyodalom tarkázta az eddigi utunkat. Valaki a fiókból lejárt útlevelet kapart elô és ezt mutogatta a határôrzônek. Meddô volt minden szószaporítás, egyezkedni nem lehetett, papíros nélkül, most még át nem engedték, fellebbezni nem lehetett, akinek érvényes papírja nincs, az elmehet! Hiába jópofáskodtunk reám sem hallgattak, így épp egy beutazó székelyudvarhelyi utasszállító a nagy bajból kisegített, visszavíve a kétségbeesett feleséget. Az igazi komédia a román határon kezdôdött, kellemes kérdezôsködés közepette mivel a határ-bakterek autókat, így megrakva, nagy összevisszasággal régen nem láthattak. Ôk is a papírosokat nézegették, hiszen az útlevelekbôl kitűnt, hogy volt aki Afrikát is megjárta, Hollandiát és a többi elit kapitalistákat, esetleg „megmadarászta". Megnyugtattam ôket, hiszen csak ide a Duna-deltájába megyünk – elô is kaptam a madártani intézet irományát – csomagjainkra tekintettek és közöltem: Konrád Surján dr. kettôs féle magyar szabadalmas nemzetírtó, enyhe kábítót és vadkender pirulákat a lipovánoknak nem viszünk, de bin Laden rendelkezésére sem forgatókönyvet. A mosolygós témát értették, irigykedve úti célunkat illetôen különösen a horgászatra, hiszen valamennyien a Sebes-körös vizeit csapkodják meg a Bihar megyei vadvizek, magas hegyi patakjainak pisztráng-pér állományait zsákmányolják. Ezt meg honnan veszem? – onnan, hogy némelyik a botokat látván érdeklôdött, és csak „úgy né" műlegyeimet kérte, vizsgálgatta és elkérte, levizsgáztatta. Megesett, hogy e tanárokat egy másik alkalommal „kifogtam", ôrhelyeinken, és dicsérték az általam készített csalikat.
    (folyt. köv.)
    Dr. Tomor Zoltán


                         EGÉSZSÉG

    Impotenciát okozhat az ivás

               A legtöbb férfinak már elég néhány pohár bor is, hogy minden nôben Cindy Crawfordot lássa. Sajnos azonban az alkohol, azzal párhuzamosan, hogy kis mértékben képes stimulálni a férfiak szexuális vágyát, csökkenti a kielégülés intenzitását, sôt a gyakori itókázás hosszú távon a libidó teljes elveszítéséhez is vezethet. A sokak által tapasztalt folyamatok legfôbb oka, hogy az alkohol csökkenti a vérben a tesztoszteron mennyiségét, márpedig ennek a hormonnak van a legnagyobb szerepe a szexuális folyamatok fenntartásában és irányításban.
               Bár a kísérletek során természetesen voltak eltérések, de általánosságban megállapítható, hogy az alkohol alapvetôen gátolja a herék működését, amelyek felelôsek a tesztoszteron termeléséért, sôt növeli a vérben néhány olyan hormon szintjét, amelyek maguk is gátolják a tesztoszteron-elôállítást.
               Ráadásul az alkohol nem csak a tesztoszteron-szint csökkentésével gátolja a férfiak szexuális teljesítményét. Alapvetôbb baj az, hogy általában hat az idegrendszerre, befolyásolva annak működését. A férfiember az alkohol hatására egyrészt tompábban reagál a szexuális ingerekre, másrészt erekció közben a pénisz tövénél található izmok egyfajta „ellazulási parancsot" kapnak az agytól, ennek hatására áramolhat a vér a barlangos testekbe.
               A folyamat szerencsére általában visszafordítható, és kezdetben csak akkor jelentkezik, ha a vér alkoholszintje magas. Azonban, ha a nagyivás gyakori szokássá válik, egy férfi könnyen tönkreteheti vele a potenciáját.
               A fentieken túl a túlzott alkoholizálás akár a nemi szervek méretét is csökkentheti! Ezt a Wayne State University-n állapították meg. A detroiti egyetem kutatói szerint, ha valaki hetente kétszer vagy többször legalább öt sörnek megfelelô (hetvenöt milliliternyi) alkoholt vesz magához, már nagyivónak tekinthetô. Az alkohol csökkenti a spermatermelô cellácskák méretét, márpedig a herék kilencvenöt százalékban ezekbôl a kis cellákból állnak. A jó hír a detroiti kutatók szerint ezzel kapcsolatban annyi, hogy ez csak tartós nagyivás esetén következik be.

    Az egészséges hideg

               Egészen természetes, hogy tavasszal és nyáron, meleg idôben sok idôt töltünk a szabadban. A kutatások viszont azt mutatják, hogy a természetben való tartózkodás téli idôben még inkább ajánlott, s ha lehet, még egészségesebb, mint melegben. A hideg ugyanis jó hatással van az egészségre, alkalmazkodásra készteti a szervezetet, minek következményeként emelkedik a testünkben az ún. „boldogsághormon", a szerotonin szintje.
               Ez a hormon stresszoldó hatású, hatására nyugodt, kiegyensúlyozott állapotba kerül az idegrendszer. Többórás kintlét után ezért kipihentnek, üdének, megújultnak érezzük magunkat. A friss levegô átmossa a szervezetet, lényegesen jobb oxigénellátást biztosít, vérbô állapotba hozza a bôrt, az izmokat. Aktivizálódik az immunrendszer, ellenállóbbak leszünk a meghűléses megbetegedésekkel szemben, ha rendszeresen gyalogolunk vagy futunk a hidegben.
               Az idei januárra nem lehet panasz – legalábbis ami a hideget illeti. Az idén kiváló lehetôség tárulkozik a fogyókúrázók elé, a zimankó tudniillik ebben is segít. A hidegben felgyorsul az anyagcsere, ami értelemszerűen nagyobb mennyiségű kalóriaégetést von maga után. A zsírégetés üteme sem a francia sanzonok hangulatát idézi; még egy könnyű, ám de hosszú séta alatt is kétszer olyan aktív igyekezettel szabadítja fel az elraktározott energiát a testünk, mint zárt helyen, szobakerékpáron tempózgatva.
               Még a sötét, borús hidegnek is vannak elônyei, érdemes kihasználni a telet, már nem tart soká...

    Tippek

               * A vénák külsô, belsô ápolására egyaránt alkalmas a vadgesztenye, illetve a belôle készült krémek, kapszulák. A vadgesztenye hatóanyagai rugalmassá teszik a vénákat, megelôzik a vérrögképzôdést. A vadgesztenye-kivonatot tartalmazó krémek jók izomhúzódásra, visszérgyulladásra, zúzódásokra, véraláfutásokra is. Hatásos még a vadgesztenye-kivonatot tartalmazó fürdô is.
               * Fogínyünk egészségét megôrizhetjük, ha rendszeresen fogyasztunk narancsot, mangót vagy epret. Ezek a gyümölcsök gazdagok C-vitaminban, ami megvédi a fogínyt a gyulladásos folyamatoktól, a krónikus fogínysorvadástól, a fogak kilazulásától és elvesztésétôl.
               * Ha ön rendszeresen fut, és a futóedzések után éjszakai lábikragörcs kínozza, lefekvés elôtt igyon tonikot. A tonik jellegzetes keserű ízét a benne lévô kinin adja, amely izomlazító hatásáról is ismert. 2 dl tonikban kb. 27 milligramm kinin van, ami elegendô ahhoz, hogy csökkentse az izomgörcsöt és ellazítsa a fájó területeket. Ha valaki nem szereti a tonikot, akkor kevés narancslével vagy más gyümölcslével keverve fogyassza.
               * Próbálja ki ezt a frissítô jeges italt; fôzzön dupla erôs mentateát pár szem szegfűszeggel, majd hűtse ki. Egy deciliter teához adjon két deciliter ananászlevet, szervírozza jégkockákkal hosszú pohárban, melyet díszítsen mentalevéllel.



                         ÉLETTÖRTÉNET
    A család
    61. rész: Jani idegeire megy a hivatal

               Korán ébred a Nemessy klán, hisz ez a kirándulás napja, ma indulnak három napra a hegyekbe. Csak Jani és Kató nem jelentkezik a nappaliban. A lányok és Gergô értetlenül néznek egymásra: miért késlekednek anyáék? Végre-valahára megjelenik Jani a lépcsôn. Sápadt, szomorú:
               – Anyátok beteg, elmarad a kirándulás.
               Riadtan tekintenek egymásra a fiatalok, Zsuzsa mama pedig rögtön sápítozásba kezd, s rohannak fel a hálószobába, hadd lássák, mi érte a ház asszonyát. Kató az ágyban fekszik, szemei karikásak, beesettek, arca pedig falfehér. Azt mondja, fogalma sincs, mi baja, egyszerűen csak zúg a feje, forog vele a világ.
               – Menjetek el nélkülem. Miattam igazán nem maradhattok le a kirándulásról – könyörög, miközben biztosan tudja, nélküle nem megy a hegyekbe családja.
               Annyira jól játsza a beteg szerepét, hogy senkiben nem tevôdik fel a gyanú, hogy anya nem beteg. Kató pedig szégyelli ugyan, hogy félrevezet mindenkit, de nincs jobb választása. Fél éjszaka azon töprengett, hogy mit kezdhetne lánya autófóbiájával. Tudta, hogy túl rövid az idô ahhoz, hogy lányával errôl beszélhessen, eloszlathassa félelmét. Semmi áron nem akarta, hogy Borinak ez a kiruccanás pokoli élmény legyen, így egyetlen megoldása maradt: valamilyen módon lefújni a kirándulást. S a betegeskedés volt az egyetlen épkézláb ötlete. Az is megfordult a fejében, hogy megrémiszti ezzel a családját, de úgy gondolta, hogy egy kis fejfájásból, szédülésbôl nem lesz nagy kalamajka, s úgy intézi, hogy délutánra már jobban is érezze magát.
               Ott állt mellette az útrakész família, de egyiküknek sem jutott eszébe morgolódni amiatt, hogy nem lesz hegyi-hétvége. Csak pátyolgatták anyát, Bori pedig nagyot sóhajtva vállalta fel, hogy segít Zsuzsa mamának az ebédfôzésben barátnôjével együtt.
               Jani azonban nem tudta, mit kezdjen a hirtelen lett szabadidejével. A cégnél bejelentette, hogy nem megy, ha most beállítana, munkásai még azt hihetnék, leskelôdik utánuk. Inkább más elfoglaltságot keres.
               Nem kellett sokáig töprengenie, hisz eszébe jutott, hogy már hetek óta halasztgatja néhány hivatalbeli elintéznivalóját. Nem szeret ô ilyen hivatalos helyekre járni. Mindig az átkost juttatja eszébe az épület, melynek bár faláról már a Néptanács táblát másra cserélték, belül nemsok változott azóta sem.
               Hiába van jó viszonyban a polgármesterrel, jegyzôvel, gyakran megtörtént, hogy már az elôszobából kiutasították. „Foglalt a polgármester úr, nem szabad zavarni" – kapta legtöbbször az elutasító választ a körmét reszelô titkárnôtôl. S ezt a jobbik esetben, mert volt, amikor meg sem kérdezték mi járatban van. Egyszer félórán keresztül nézte, amint a titkárnôk gyöngye érzékeny, mondhatni intim búcsút vesz az egyik testvérvárosi látogatótól, mire észre vették, hogy ott van. Azt is utálja, hogy két aláírásért négy irodát kell végigjárnia, kilincselni a földszinten, az emeleten, majd újra le a földszintre csak azért, hogy kiderüljön, az illetékest újabban az emeletre költöztették ott kell keresnie.
               De üsse kô, ha már ennyi ideje van, rászánja délelôttjét az ügyintézésre.
               – Kit keres? – fogadja már a hivatal csukott kapuja elôtt egy mogorva, harcsabajszú férfi.
               – A harminchatos irodában van egy kis elintéznivalóm – vágja ki Jani, tudván, hogy ha belemegy a részletekbe, már a kapunál is eltöltenek vele akár egy órát is.
               – Aha, tehát nem alkalmazott! Akkor nem mehet be! – vágja ki kerek perec a zord egyén.
               – És miért? – kérdezi Jani nyugalmat erôltetve magára, bár nagyon felháborítja, hogy az útonálló még a fajtájabelieket, az ott dolgozókat sem ismeri.
               – Hát nem tudja? Sztrájk van, nincs ügyfélfogadás.
               – És mikor lesz vége a munka szünetnek?
               – Kérem, amíg éhbérért dolgozunk, még a kajabont is megvonják tôlünk, addig nem szolgálunk ki se Istent, se embert!
               Ettôl bizony nem lett okosabb Jani, s éppen sarkon fordulna, mikor kitárul a kapu, és heherészve néhány ismert irodai személy lép ki rajta. Egymásba karolva, kuncogva veszik útjukat a fôtér felé. Emberünk pedig, mivel nem lévén más dolga, csak úgy céltalanul elindul utánuk. Hadd lássa, merre tartanak a sztrájkolók. A közeli parkba megy, s látja, hogy a három nôszemély egyenesen a turkáló felé veszi útját. Jani szemlélôdik úgy egy félórácskát, leül egy közeli padra, hisz ideje van. Egyszer csak újabb hivatali arcokat lát, amint kilépnek a Brekegô névre hallgató kocsma ajtaján. A két egyén igencsak jókedvű, egymás vállát veregetve irányítanak munkahelyük felé. Ez a két pasas olyan egyforma, mintha csak ikertestvérek lennének – mosolyog magában Jani, s csak szeme sarkából követi, hogy a két hivatalnok nem fordul be a kenyéradó kapun, hanem tovább mennek a szomszéd vendégváróba, melynek ugyan van rendes neve, valamiféle Commixt, de mindenki csak Bélának nevezi. Megyünk a Béla-bárba, találkozzunk a Bélában...
               Aztán a turkáló irányába fordítja tekintetét. A három nô végzett a bevásárlással. Megrakodva, ölnyi cuccot szorongatva jönnek ki az üzletbôl. Szemmel láthatóan minôségű áru jutott nekik, lehet, hogy kalap alatt kapják ôk még mindig a „minôséget". Elôttük megnyílik a hivatal kapuja, s helyet cserélnek a férfival, aki egy üres zacskót lebegtetve éppen kifelé igyekszik. Ô nem idôz órákat az élelmiszerüzletbe. Megrakja cekkelét, s indul is vissza. A vékony nylon szatyron pedig átsejlik egy üveg sziluettje. Hogy nem ásványvíz van benne, az biztos.
               Janit percrôl percre jobban hatalmába keríti a düh.
               – Még ezek kérnek infláció szerinti bérszámolást? Még ezek akarnak kajabont maguknak? S cserében mit ígérnek talán azt, hogy dolgozni fognak? Hiszi a piszi! fortyog, majd eszébe jut, hogy lehet minderrôl nem is tud a tutyimutyi polgármester. Szólnia kell neki, hisz a hivatalnokokat ugyanígy látja a városka többi lakója is, s ez bizony nem hízelgô rá nézve. Egy telefonfülkébe szalad, tárcsáz.
               – Polgármesteri hivatal, sztrájkolunk – hallatszik a telefon másik végérôl.
               – Nemessy János vagyok – mutatkozik be, de csak magának, mert túloldalt a kagylót már a helyére tették. Hisz sztrájk van, örüljön legalább, hogy egyáltalán felvették. Úgy érzi, tehetetlen. Jenôt hívja, benne még bízik. Tudja, ô tehet valamit körzetfelelôsként. Jenô azonban nincs otthon.
               Jani érzi, kettészakad a feje, mert neki vállalkozóként ezek szerint egy szava sincs a városvezetésbe. Hiába fizeti ide igencsak tekintélyes adóját, hiába támogatott már ezeregy városi rendezvényt, ez a hála. Másnap már meg sem ismerik. Nem is az bosszantja, hogy nem tudott ügye végére járni, hanem az nem fér a fejében, hogy ilyen embereket hord a hátán ez a város.
               Visszamegy a telefonfülkébe, újra tárcsáz:
               – Haló, itt a Kisváros szerkesztôsége – hallja a kellemes nôi hangot.
               Jani pedig bemutatkozás nélkül egyszuszra felteszi a nagy kérdést: – Van fogalmuk arról, hogy a hivatal alkalmazottai a sztrájk leple alatt magánügyeiket intézik a városban? – vágja ki, majd elszégyellve magát, hogy ô most tulajdonképpen besúgó volt, lecsapja a kagylót.
               Kissé megnyugszik, hogy végre kimondhatta, amit akart. Nem remél megoldást az újságtól, tudja, hogy szinte tehetetlenek egy ilyen nagyhatalommal szemben, mint a hivatal. Hirtelen eszébe jut a nyomda, hol nemrég csúnyán átverte a fônök, s eszébe jutnak az alkalmazottak, akik orrvérzésig dolgoznak feleennyi fizetésért, mégsem sztrájkolnak. Ki kéne cserélni a hivatali személyzetet a nyomdászokkal legalább egy hétre, gondolja, s majd szétrobbantja a tehetetlenség. Nagy bújában hazafelé, hirtelen ötlete támad: jelöltetni fogja magát. Sosem vágyott városvezetôi babérokra, sosem kívánt uralkodni, de érzi, nem nézheti tétlenül, ami itt folyik; rendet csinál ô ebben a városban, ha más nem képes erre.
    (folytatása következik)
    Azaki Hakami


                         SPORT


    Jégkorong

    Vereségek a katonáktól Bukarestben

               Az elmúlt hétvégén a bajnoki alapszakasz 13. fordulójában műsoron szereplô mérkôzések kerültek lejátszásra. Még mielôtt tovább mennénk szólni kell arról, hogy a múlt héten a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán tartotta edzéseit a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom csapata. A miértre az elkeserítô választ mindannyian tudjuk, nevezetesen: január 21-én, hétfôn az áramszolgáltató vállalat a felhalmozódott adósság miatt megszüntette a létesítmény áramellátását. A csíkszeredai edzések után a gyergyói csapat január 25-én, pénteken a reggeli órákban elutazott Bukarestbe. A gyergyói játékosok a délután folyamán, a Mihai Flamaropol Műjégpályán újabb edzésen vettek részt. Csapatunk szombaton és vasárnap a bajnoki címvédô Bukaresti Steaua csapatával mérkôzött és a gyergyói együttes mindkét találkozót elveszítette. Az elsô napon, azaz szombaton a katonacsapat 10–2 (4–0, 3–1, 3–1), míg másnap 3–1 (0–1, 2–0, 1–0) arányban bizonyult jobbnak a Progym Apicom gárdájánál. Csapatunk gólszerzôi: Laczkó 2 és ifj. Basilides Tibor 1.
               Az alapszakasz 13. fordulójának további eredményei: Csíkszeredai Sportklub – Sportul Studentesc 18–2 és 13–1, Bukaresti Dinamo – Galaci Dunărea 6–2 és 9–2. A Sepsiszentgyörgyi HC csapata szabadnapos volt.
               A következô, 14. forduló (február 2–3.) – a bajnoki alapszakasz utolsó játéknapja – műsora: Csíkszeredai Sportklub – Bukaresti Steaua, Sportul Studentesc – Gyergyószentmiklósi Progym Apicom, Galaci Dunărea – Sepsiszentgyörgyi HC.
               Mondhatni megismétlôdött a közelmúlt történelme, hisz a bajnoki alapszakasz elsô részében a Csíkszeredai Sportklub és a Steaua elleni mérkôzések pontosan négy vereséget jelentettek a gyergyói csapat számára, s ez sajnos most sem történt másként.
               Szintén az elmúlt héten, mégpedig csütörtökön (január 24.) történt, hogy Bukarestben gyűlésezett a Román Jégkorong Szövetség keretében működô Szövetségi Büró. A gyűlésen elhangzott többek között az is, hogy a román felnôtt válogatottat is magába foglaló divízió I-es világbajnokság mérkôzéseire folyó év április 14–20. között kerül sor Magyarországon. A divízió I-es világbajnokságot szervezô Magyar Jégkorong Szövetség tervei szerint a mérkôzések Dunaújvárosban és Székesfehérváron kerülnek megrendezésre.
               A múlt csütörtöki Szövetségi Büró gyűlésen elhangzott ugyanakkor az is, hogy minden megnyert világbajnoki mérkôzés után 500 dollár prémium kerül kiosztásra a játékosok között. Ez pontosan azt jelenti, hogy a gyôztes mérkôzések után a román válogatott mindenik játékosa az említett pénzösszeggel lesz gazdagabb. Amennyiben a román csapat a divízió I-es csoportban az 1–2. helyek egyikén végez – nem lehetetlen, de mindenképp nagy meglepetést jelentene –, akkor a Nemzetközi Jégkorong Szövetségtôl ez esetben a részvételért átutalásra kerülô 30 000 svájci frankot is szétosztják a válogatottat alkotó játékosok között. Mindezek ellenére a román válogatott elsôdleges célkitűzése a tavaszi világbajnokságon az, hogy bent maradjon a divízió I-es csoportban. (A házigazda magyar válogatotton kívűl Kína, Norvégia, Dánia és Nagy-Britannia együttesei lesznek az ellenfelek.) Elhangzott ugyanakkor az is, hogy a bajnoki rájátszást követôen (március 15. után) a román válogatott 5–6 napig Brassópojánán fog edzôtáborozni, majd egy szlovákiai turné következik, ahol másodosztályú csapatokkal mérkôzik a válogatott. Eduard Pană, a Román Jégkorong Szövetség fôtikára a sajtónak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a következô (2002/2003-as) bajnoki kiírásban két értékcsoportban tervezik lebonyolítani a honi küzdelemsorozatot. Az elsô értékcsoportban az idei bajnokság az 1–4. helyein végzett csapatok vennének részt, a második értékcsoportban pedig a 5–7. helyeken végzô csapatok mérkôznének. A második értékcsoporthoz egy ifjúsági játékosokból álló bukaresti együttes is kapcsolódna, ekképp négy csapatra bôvülne a második értékcsoport is. A tervek szerint az elsô értékcsoport utolsó helyezettje a bajnokság végén automatikusan a második értékcsoportba kerülne, a második értékcsoport gyôztese pedig feljutna a legjobbak közé. További érdekesség, hogy a bajnoki alapszakasz során a csapatok nem négyszer, hanem nyolcszor mérkôznének egymás ellen. Ismételten elhangzott továbbá az is, hogy a rájátszás idei mérkôzéseire a Csíkszeredai Sportklub jégkorongszakosztályának vezetôi külföldi bírókat szándékoznak meghívni.

    Gyermekhoki
    Harmincegyedszerre a Délhegy-kupáért

               Január 25–26. között a 31. alkalommal került megrendezésre Csomafalván a Délhegy Kupával díjazott gyermek-jégkorongtorna, melyet a Köllô Miklós Általános Iskola és az újonnan megalakult Délhegy Sportegyesület szervezett – tájékoztatott Ambrus A. Árpád. Ez a jégkorongtorna egyúttal a Sportgyesület tagjai és helyi vállalkozók által újjáépített játékospadok avatóünnepsége is volt. A Délhegy-kupán a következô együttesek (két csoportba rangsorolták) vettek részt: Remete, Szárhegy, Alfalu, Gyergyószentmiklósi Progym-ISK (lánycsapat), Gyergyószentmiklósi Lendület és a házigazda Csomafalva.
               A csoportmérkôzések eredményei: A-csoport: Alfalu – Szárhegy 5–1, Remete – Szárhegy 3–1, Remete – Alfalu 1–1. A csoport végsô rangsora: 1. Alfalu 3 pont (6–2-es gólarány), 2. Remete 3 p. (4–2), 3. Szárhegy pont nélkül (2–8); B-csoport: Lendület – Progym-ISK 2–0, Csomafalva – Lendület 8–2, Csomafalva – Progym-ISK 5–2. A csoport végsô rangsora: 1. Csomafalva 4 pont (13–4), 2. Lendület 2 p. (4–8), 3. Progym-ISK (lánycsapat) pont nélkül (2–7).
               Helyosztók: 5–6. helyért: Szárhegy – Progym-ISK 4–0; 3–4. helyért: Remete – Lendület 8–1; 1–2. helyért: Csomafalva – Alfalu 2–1.
               A végsô rangsorban: 1. Csomafalva, 2. Alfalu, 3. Remete, 4. Gyergyói Lendület, 5. Szárhegy, 6. Progym-ISK (lánycsapat).
               Egyéni díjak: gólkirály: Székely László (Csomafalva) 6 pont; legjobb kapus: Gál István (Alfalu); legjobb hátvéd: Tóth József (Szárhegy); legjobb csatár: Sára Tibor (Csomafalva); legfiatalabb játékos: Csata Székely Levente (Lendület); fair play-díj: Gyergyószentmiklósi Progym-ISK.
               A rendezvény támogatói voltak: a Délhegy Sportegyesület 65 tagja, vállalkozók, valamint Csata Székely Attila, továbbá Ferencz József és Molnár Antal. Utóbbiak biztosították a rendezvény ideje alatt a hangosítást és a zenét. A nagy hagyományokra visszatekintô rendezvényt a helyi Borsos Amália vezette pom-pom csoport és a Csíki Tibor vezette Petres Ignác Fúvós Egyesület elôadásai tették színesebbé.
               * * *
               Múlt heti lapszámunkban a remetei hoki jubileumról szóló összeállításunkban elíródott a Remete – Csíkmadaras mérkôzés végeredménye. Amint arra a figyelmünket felhívták a mérkôzést nem a vendégcsapat nyerte 9–8 arányban, hanem a remeteiek 8–4-re.

    Sífutás
    Gyergyói gyôzelem

               Jánosi Béla tanár-edzô tanítványa, György Enikô, a Gyergyói ISK sportolója a múlt héten versenyt nyert Brassóban. A Noua negyedben megrendezett Brasovia-kupán diadalmaskodó gyergyói sportoló az ifjúsági kategóriában bizonyult a legjobbnak, maga mögé utasítva többek között a predeali Alexandra Moiset és a brassói Lavinia Banut.
               * Február 3-án, vasárnap 10.00 órai kezdettel Tekerôpatakon (a Temetô mellett) kerül megrendezésre – megfelelô hóviszonyok esetén – a sífutók számára megszervezésre kerülô György Vilmos Emlékverseny elsô kiírása. Gyulai Béla tanár-edzô tájékoztatása szerint a versenyen résztvesznek az ország legjobb sífutói. Eszerint jelen lesznek a Brassói Dinamo, a Bucegi Predeal, a Brassói Brasovia, a Besztercei és a Csíkszeredai Sportiskolák és a Gyergyószentmiklósi ISK versenyzôi. l Január 30-án, szerdán került megrendezésre Predealon a Bucegi Kupa küzdelemsorozata, amelyen a Gyergyói ISK öt sportolóval képviseltette magát. A gyergyói sportolókat Jánosi Béla tanár-edzô kísérte el. l A németországi Schonachban nemrég megrendezett ifjúsági sífutó-világbajnokságon a 15 km-es távú klasszikus stílusú versenyben a gyergyói származású György Mónika – Jánosi Béla tanár-edzô egykori tanítványa – a 64 indulót felvonultató mezônyben az 53. helyen ért célba. Idôredménye: 51:01.9. Az 5 km-es távon megrendezett szabadstílusú versenyben – 76 induló közül – György Mónika 17:47.2-es idôvel a 42. helyen ért célba. A sprintversenyben 72 induló közül György Mónika a 36. helyen végzett. l Február 1-én, pénteken indul a romániai sportolók küldöttsége a Salt Lake City-i Téli Olimpia színhelyére. A romániai küldöttségnek tagja Antal Zsolt tekerôpataki sífutó is, aki idén harmadik alkalommal vesz részt téli olimpián.

    Asztalitenisz
    Pingpongoztak a „nagyok"

               Január 27-én, vasárnap a Gépgyártóipari Iskolaközpont tornatermében a bejegyeztetés elôtt álló Gyergyói Asztaliteniszezôk Klubja szervezésében került megrendezésre a Téli Kupáért kiírt felnôtt asztalitenisz torna. Összesen 22 maroshévízi, gyergyóalfalvi, csomafalvi, csíkszeredai, ditrói és gyergyószentmiklósi amatôr sportágkedvelô mérte össze tudását – tájékoztatott Keresztes Zoltán. A benevezettek két kategóriában (A és B) mérték össze tudásukat. A verseny érdekessége volt, hogy sorshúzás alapján dôlt el a kieséses rendszerben lezajlott mérkôzések párosítása, továbbá itt kell szólni arról is, hogy a vesztesek nem estek ki végleg, hanem tovább mérkôzhettek a helyezésekért.
               Az A-csoportba (összesen tízen mérkôztek) a legjobbak kerültek, a dobogós helyezettek: 1. Rácz Levente (Csíkszereda), 2. Kiss Sándor, 3. Keresztes Zoltán (mindketten gyergyószentmiklósiak); A B-csoport (tizenketten mérték össze tudásukat) végsô rangsorának élmezônye: 1. Gáll Attila (Gyergyóalfalu), 2. Bartalis Lajos, 3. Dénes Alexandru (mindketten gyergyószentmiklósiak). Az említettek díjként okleveleket és ajándéktárgyakat vehettek át.
               Megtudtuk, hogy a rendezvény sikeréhez nagyban hozzájárult Bartalis Lajos is, aki ez alkalommal pingpongasztalt bocsátott a szervezôk rendelkezésére.
               Keresztes Zoltán elmondotta továbbá, hogy a közeljövô elsôdleges célkitűzése – Bende Róberttel közösen – a Gyergyói Asztalitenisz Klub hivatalos bejegyeztetése. Ugyanakkor február folyamán szándékukban áll egy a 7–18 éves gyermekek és fiatalok számára kiírásra kerülô verseny megszervezése.
               A szervezôk a hétvégi rendezvény minden versenyzôjének ezúton mondanak köszönetet a részvételért.

    Diáksport
    Teremfoci Udvarhelyen

               Január 30-án, szerdán került megrendezésre Székelyudvarhelyen a Megyei Labdarúgó Egyesület által elsô alkalommal a középiskolások számára szervezett kispályás megyei bajnokság. A székelyudvarhelyi sportcsarnokban lezajlott mérkôzéseken városunkat a következô tanintézmények csapatai képviselték: Szent Miklós Líceum, Gépgyártóipari Iskolaközpont, Batthyány Ignác és a Salamon Ernô Elméleti Líceum. A gyergyói diákcsapatok eredményeirôl jövô heti lapszámunkban olvashatnak.

    Sakk
    Emlékverseny az elsô fordulóban

               Január 27-én, vasárnap az Astoria kávéházban került megrendezésre a városi bajnokságba beszámító Madaras Márton Emlékverseny. Ekképp elmondható, hogy a városi bajnokság idei elsô fordulója tulajdonképpen emlékverseny volt. A résztvevô sakkozók száma pontosan 32-re rúgott, nem túlzás állítani, hogy ez rekord részvételt jelentett.
               Az ötfordulós, svájci rendszerben lezajlott amatôr rendezvényt megtisztelte jelenlétével Illyés Ákos, id. Baki Sándor és Papp József vállalkozó, akik lelkibarátjai voltak a tavaly decemberben elhunyt Madaras Mártonnak. Papp József a mérkôzések elôtt Madaras Mártonról, az emberrôl és a sakkozóról emlékezett meg: „Madaras Márton egy komoly ember volt, mindig szavának állt, még akkor is, ha ígérete ellenére vesztesen került ki. Mindegy, hogy milyen munkát végzel, ha utcaseprô vagy is, komolyan csináld" – fogalmazott Papp József.
               A rendezvényen jelen volt a néhai sakkozó felesége is, aki a gyôztesnek díjként felajánlotta az elhunyt sakk-készletét. Említeni kell továbbá, hogy a gyergyói sakkozók közössége egy számítógépet kapott ajándékba Albert József gyergyószentmiklósi lakostól.
               Az idei elsô verseny végsô rangsorának élmezônye: 1. Puskás András 4,5 ponttal (öt lehetségbôl), 2. id. Baki Sándor 4 p. (16,0 Bucholz), 3. Becze László (Szárhegy) 4 p. (13,5 Bucholz), 4. ifj. Leopold János 4 p. (13,0 Bucholz). Meg kell jegyezni, hogy a versenynek ditrói és szárhegyi résztvevôi is voltak. Örvendetes, hogy két új ifjúsági sakkozó is jelentkezett – tájékoztatott Antal István mesterjelölt, a verseny bírója.
               Puskás András, az idei elsô verseny végsô gyôztese a rendezvény IV. fordulójában legyôzte a városi bajnoki cím védôjét, Balázs K. Csabát. Az utóbb említett sakkozó a rendezvény során döntetlenre mérkôzött id. Baki Sándorral.
               A városi bajnokság következô fordulójára a tervek szerint február 24-én, vasárnap kerül sor.

    Sportbál volt Ditróban

               Közel egy éve, hogy egy sportot kedvelô lelkes csoport úgy döntött, hogy létrehoz egy sportegyesületet, hogy a már akkor működô focicsapat további szereplésének jogi hátterét tudja biztosítani a megyei bajnokságban.
               Azóta egy bizonyos idô eltelt, és ez elég volt ahhoz, hogy megtudjuk milyen nehéz feladatot vállaltunk, viszont nem torpantunk meg a kudarcok ellenére sem.
               Már az elmúlt évben jött az ötlet, hogy jó lenne a községben egy sportbált szervezni, melyet sikerült 2002. január 19-én megtartani.
               Szerveztük ezt többek közt azért is, hogy valamennyire viszonozzuk a sportolóknak, támogatóknak, sportszimpatizánsoknak azt a jóindulatát, amit a sportegyesület iránt tanúsítottak. Most utólag megítélve egy kellemes, jó hangulatú estét, éjszakát tudtunk biztosítani, itt meg kell említenem az Ifjúsági Szervezet segítségét, kik jelenlétükkel kellemes fogadtatásban részesítették a kedves vendégeket.
               A bált egy rövid beszámolóval nyitottuk meg, melyben röviden ismertettük a sportegyesület jelenlegi helyzetét, majd a sok tánc és énekszó között idôt találtunk a tombolahúzásra, a támogatók neveinek ismertetésére, és nem utolsó sorban az emléklapok átadására, melyeket a játékosok között osztottunk szét, azon fiatalemberek között, akik fáradtságot nem ismerve, mindenféle anyagi juttatás nélkül harcoltak a ditrói labdarúgócsapat eredményességéért, természetesen sikerrel.
               Zárszóként hadd mondjam el, hogy ilyen sok jóhangulatú ember láttán, kik e rendezvényen részt vettek, bizonyítva azt hogyha szükséges, egy bizonyos célért úgymond „egy húron tudnak pendülni", úgy jómagam, mint a Ditroit Sportegyesület vezetôségének többi tagja olyan lelkierôt kaptunk, hogy továbbra is képesek leszünk a ditrói sportéletet olyan irányba vinni, hogy az újra az ôt megilletô helyen álljon a ranglétrán.
               A 2000–2001-es bajnoki idényben a következô személyek támogatták a Sportegyesületet, kiknek ezúton is hálás köszönetet szeretnénk mondani: Márton Sándor, Bajkó József (Kicsi), Csibi László, Gál Béla, Horváth István, Ferenczi Imre, Ferenczi Ferenc, Bajkó Tibor, Fórika Levente, Mezei Attila, Balázs Zoltán, Csibi Árpád, Márton Károly, Balázs G. András, Bajkó Imre, Bajkó Sándor, Köllô Bálint, Szilágyi János, Ferenczi Béla, Csibi B. András, Dr. Nicolescu Elena, Dr. Nicolescu Laura, Dr. Pál-Bíró Ilona, Bíró András, Kinda András, Mastaleriu Nicolae, Csibi Melinda, Hompoth Dénes, Márton Levente, Bardócz Ferencz, Siklódi László, Köllô Imre és a Tanácstestület.
              
    Kovács Árpád-András, a Gyergyóditrói Ditroit Sportegyesület elnöke

    A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


    ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk

               Ég az általános iskola. A tűzoltók kifeszítenek egy ponyvát, amibe a gyerekek sorban ugranak az ablakból. A tanító néni számolja: Marika, Pistike, Lajcsika. Egyszer csak meglátja, hogy az egyik tűzoltó pofozza Pistikét.
               – Mondja ember! Nem elég a tűz, még veri is a szegény gyermeket?
               - Ez a nyavalyás kölyök már ötödször ugrott!!!
               * * *
               A halálraítélt cellájába belép a pap.
               – Azért jöttem, hogy a kivégzése elôtt közvetítsem neked az Isten igéjét.
               Mire a rab.
               - Minek kellesz te ahhoz? Fél óra múlva úgyis találkozom a fônököddel.
               * * *
               Sir Archibald idegesen toporog a szülôszoba elôtt, várja az eredményt. Egyszer csak kijön az orvos és odalép hozzá.
               - Uram, ha meg nem sértem, lenne egy kérdésem - mondja aggodalmaskodó arccal.
               – A kedves feleségét nem érte valami trauma mostanában.?
               - De, de! Amikor Afrikában voltunk, egy erdô mellett sétált és kiszaladt onnan egy színes bôrű, aki nagyon megkergette szegényt.
               Attól tartok uram, hogy tól is érte...
               * * *
               Amint beül egy fickó a borbélyhoz borotválkozni, megemlíti a borbélynak, hogy az arca alakja miatt nehéz tökéletesen leborotválni a szôrt.
               – Semmi baj uram, van erre egy tökéletes megoldásom - válaszolja a borbély. Majd elkezd túrkálni az egyik fiókjában, és rövid idôn belül elôvesz egy fagolyót.
               – Tessék, uram! Vegye ezt a szájába és igazítsa oldalra, a fogsorán kívülre, hogy kidudorodjon! A fickó meg is teszi, s így a borbély tökéletesre borotválja. Már majdnem végez, amikor a kuncsaft megkérdezi:
               – Elnézést, de mi történik, ha véletlenül lenyelem a fagolyót?
               - Áááá, semmi gond! Majd másnap visszahozza. A többiek is mindig ezt teszik...
               * * *
               Beképzelt férfi ostromol egy nôt a bálban.
               – Nem akar egy gyereket tôlem ebben az inséges idôben? Gondoljon csak bele! Az én eszemmel, a maga testével... Micsoda gyerek lenne...
               – Egyáltalán nem akarok gyereket magától - mondja a hölgy.
               - Jó, nem bánom. Van nálam gumi.
               * * *
               Három skót a kutyáik hűségével dicsekszik.
               – Az én kutyám annyira hűséges, hogy amikor kórházba kerültem megvárt a kapuban - mondja az elsô.
               – Az enyém, amikor elutaztam kikísért az állomásra és ott várt meg - meséli a második.
               - Az enyém meg az ebadó befizetése elôtti napon megdöglött - replikázik a harmadik.
               * * *
               Képzeljétek, milyen balhé volt a tegnap a kocsmában! - meséli Kovács. - Szóke nôs vicceket meséltem a havereknek, amikor az egyik szomszédos asztaltól felugrott egy kigyúrt szóke nô és bevágott a mosdóba. Most minden szôke nô nevében megfizetsz - mondotta, és azzal elôkapott egy borotvát. Szerintem a fejem is levágta volna, ha talál hozzá konnektort...
               * * *
               Mi a különbség ET és a férfiak között?
               – ET legalább hazatelefonált...
               * * *
               Két részeg sétál azutcán, szembejön velük egy bernáthegy kutya, nyakában a hordócskával.
               – Nézd! Ott az ember legjobb barátja - mondja az egyik.
               – Ja! Meg egy kutya.
               * * *
               Hogyan hal meg a teniszezô?
               – Megáll benne az ütô

    Horoszkóp
    január 24 - 30.

               KOS (III.21-IV.20.)
               A heti bolygóállás félreértések sorozatának bekövetkeztére figyelmezeti Önt. Ne tegye rögtön közhírré helyzetmegítéléseit, mert hamarosan úgyis felülbírálja önmagát, másképpen lát majd mindent! Kos nô kapja össze magát a konyhában, mert ha gyenge a fôzési tudománya nem fogja tudni megtartani kedvesét!
               BIKA (IV.21-V.20.)
               A szerencsejáték most sem hoz több bevételt, így marad a robot, a munka. A Mars felkorbácsolja csökönyös, kötekedôs tulajdonságait. Mindenekelôtt hajlamossá teszi a kollégákkal, szomszédokkal, rokonokkal való viszálykodásra. Szerelmi téren megtörik a csend.
               IKREK (V.21-VI.21.)
               Sem örökségre, sem pedig nagyobb pénzösszegre ne számítson ezen a héten! Munkájában jelentôs változások következhetnek be, amelyek izgalmas lehetôségeket teremtenek. Idôsebb kollégái esetleg máshova kerülnek, és az Ikrek helyükre léphet.
               RÁK (VI.22-VII.22.)
               Tekintettel kell lennie a környezetében élôk érzéseire! Lehetnek olyan tervei, amelyeket meg akar valósítani, vagy megvan a véleménye arról, hogyan kellene bizonyos dolgokat elvégezni. De ezekkel ne sértse közeli hozzátartozói ügyeit!
               OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
               Fontos jellemvonása a pénzhez való viszonya: nagyon takarékos, ezért idônként zsugorinak is tűnhet. Ennek mindössze az az oka, hogy szereti családon belül tartani a vagyont. Hivatásában úgy érzi, nyakába szakad a világ. Ha most indulatai vezérlik, aligha tud zöldágra vergôdni.
               SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
               A múlt egyre gyakrabban jut az eszébe, egyre jobban kísérti. Nosztalgia helyett inkább a tanulságokat vonja le az egykori eseményekbôl, és akkor nem követi el ugyanazt a hibát újra! Hivatás: megtalálja azt a munkát, amit valójában szeret, úgyhogy itt az ideje a bizonyításnak!
               MÉRLEG (IX.24-X.23.)
               Ha eddig nem használta ki a bolygók kedvezô hatását, akkor most egy kicsit várnia kell, amíg újra a kezére játszanak! Különösen érvényes ez szerelmi téren. Hivatásában többet vállal magára, mint amennyit pillanatnyi teherbíró képessége megenged.
               SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
               Ezekben a napokban azon fáradozik, hogy elmélyítse, megszilárdítsa a már meglévô kapcsolatait, illetve rendezze szívügyeit. Óriási energiával veti magát a munkahelyi feladatokra, talán még a munkaidôt is megtoldja néhány órával. Egyet azonban tartson szem elôtt: Ön sem robot.
               NYILAS (XI.23-XII.22)
               Ne féljen az újtól! Amenynyiben fel tud oldódni, kellemes élményekben lehet része. Megismerkedhet az élet egy világosabb oldalával amibôl a szerelem sem fog hiányozni. A rendszeres testedzés alapja jó közérzetének, ezért egy nap se hagyja ki. Ha már annyira fáradt, hogy mozdulni alig tud, még frissülésnek is jól jön!
               BAK (XII.23-I.20.)
               Ha nem vigyáz, olyan kapcsolatba bonyolódik, amelyet nemcsak a világ elôl szeretne eltitkolni, hanem késôbb legszívesebben önmaga elôtt is letagadná. Kétségek gyötrik amiatt, hogy tehetsége és lehetôsége összhangban vannak-e?
               VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
               Szinte minden azon múlik, van-e elég mersze kikövetelni az élettôl a boldogságot. Ha igen, hosszú távra meg is tarthatja. Ha nem, többet kell várnia hasonlóan kedvezô idôszakra. Hivatás: kétszeres energiával hajt, pedig sok esetben nincs is szükség ekkora erôbefektetésre.
               HALAK (II.20-III.20.)
               A szerelemben légvárakat épít. Az a valaki, akit meg akar hódítani, másért rajong, és nem igazán reagál az Ön próbálkozásaira. Hivatásában a szerencséje ugyan átsegíti a nagyobb gondokon, de jobban járna, ha a héten nem bonyolódna semmilyen komolyabb vitába.

                           Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2002

                Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
                 sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                            a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!