A bombariadó margójára
Modern korunk teljesen más világot vetít a gyerekek, a gyermekeink elé, mint teszem azt 10–20 évvel ezelôtt. A közös játék szerepét átvette a számítógép, a televízió. Emiatt változtak a gyerekcsínyek is. Mi még azzal szórakoztunk, hogy az ablakon keresztül macskát engedtünk a szomszédék éléskamrájába, vagy a kotlós alól kilopott tojásokkal dobáltunk célba. A szalonnával bekent iskolafal ötletét ma már az iskolai bombariadók helyettesítik.
Ki a hibás ezért? Honnan veszi a gyerek az ötletet? Egyértelmű az, hogy nem a gyerekek találták ki a túszszedést, a véres háborúkat, a terrorizmust, a bombariadókat, stb. Mi voltunk azok az okosak, akik mindezeket kitaláltuk, és gyakorlatba is ültettük. Mi, felnôttek. Mi tehetünk arról, hogy ilyen példákat követnek a gyerekek.
A Salamon Ernô Elméleti Líceumban történt bombariadó oka is itt keresendô. Kis András tévedett, a diákcsíny túl rosszul sült el. Tette meggondolatlan volt és elhamarkodott, de ez is azt bizonyítja, hogy nem egy profi riadóztatóval van dolgunk. Elôször tett ilyet, és gondolom, utoljára. Nagyot tévedett, de nézzünk a dolgok mögé is egy kicsikét.
A bombariadók, akárcsak az állépfenés levelek, a világ minden táján az év slágerei voltak 2001-ben, és azok maradtak az idén is. Románia sem volt kivétel ez alól. A rossz tréfák megszüntetése végett súlyosan büntetik az ilyen álriadóztatásokat is. A rendôrség tudott az új törvényrôl, tudott a szaporodó álbombákról, mégsem figyelmeztette az iskolák igazgatóit. Nagy a valószínűsége, hogy ha a rendôrség tájékoztatókat tartott volna akár a diákság, akár a tanári kar körében, akkor nem történik meg a bombariadó. Ha az osztályfônökök, tanárok, tanítók elmagyarázták volna a tanulóknak, hogy az ilyen viccnek milyen ára van, akkor biztos, hogy senki nem akart volna tréfálkozni. Sajnos a megelôzés nem sajátossága sem a rendôrségnek, sem a pedagógusoknak. A történtek után viszont mindkét intézmény megkönnyebbülve sóhajt fel: megvan a bűnös. Rá lehet sózni a bombaszakértôk kiszállásának csillagászati összegét, a líceum felújításán dolgozók napi munkadíját, az elromlott(?) kantinkosztot, stb. S ez még a kisebbik gond, mert senki nem veszi, vagy nem akarja észre venni, hogy egy fiatal életét tesszük tönkre, pecsételjük meg örökre, visszavonhatatlanul.
Lényegében miért? Egy diákcsínyért. Mert példát kell statuálni. Mert nekünk, felnôtteknek igazunk kell legyen. Mert az nem lehet, hogy mi mulasztottuk volna el megelôzni a bajt. Mert mi örökké bűnbakot keresünk magunk helyett.
Lényegében nem történt nagy dolog: nincs haláleset, a megyei bombaszakértôkre is ráfért egy kis gyakorlat, s az autójuk által elfogyasztott üzemanyagon kívül más káruk nem származott. Az épületen dolgozók két-három óra megszakítás után folytathatták a munkát, és a félkész ebéd sem volt muszáj elromoljon. Nem akarom elbagatellizálni az esetet, de a felsorolt tények túl kevesek ahhoz, hogy ezért egy emberke életútját derékba törjük. Gondoljunk arra, hogy akár a mi gyerekünk is lehetett volna a csínytevô...
Ábrahám Imre
Szálkák és gerendák
A múlt héten már felvetettem egy gondolatot, ami azt hiszem megér még egy kis boncolgatást.
Arról volt szó, hogy vajon a polgármester hányszor járta meg oda-vissza Bukarestet, általában feleslegesen. Ehhez ugyanis hozzá kell tenni, hogy mindezt azért teszi, mert másoktól is azt látja, hogy folyton Bukarestbe rohangálnak mindenért. (Az eltérés az, hogy vannak olyanok, akik haszonnal és okosan teszik ezt, ha nem is mindig, de bár néha eredményekkel térnek haza.) Mindez a hazai sajátos helyzetbôl következik, s pont errôl akarok beszélni. Ugyanis tizenkét éve azt mondjuk, hogy demokrácia van ebben az országban, ellenben sajnos az teljesen eredeti, s az jellemzô rá, hogy egy bizonyos szempontból nem sokban különbözik az azt megelôzô diktatúrától: továbbra is mindent csak Bukarestben lehet elintézni, s csak némi ügyeskedés révén. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a bukaresti vonatok soha nem üresek, s még az oda vezetô közutak is általában zsúfoltak. Plusz Bukarestben a legmagasabb az egy fôre esô taxik meg szállodai szobák száma. Bizonyára még senki sem végzett egy olyan számítást, hogy mi pénzt lehetne megspórolni munkaidôben, villanyáramban, benzinben, gázolajban meg egyebekben, ha mindenki otthon ülne (mert ott is el lehet intézni mindent), de attól félek olyan szám jönne ki, hogy megijednénk tôle. Ha pedig ehhez még hozzáadnánk azon „ajándékok" meg „figyelmességek" értékét, amelyeket naponta halomszámra cipelnek haza a különféle minisztériumok ilyen meg olyan tisztviselôi, kezdve a kapussal, s befejezve (esetleg) a miniszterelnökkel, akkor kezdenénk érteni, hogy miért is olyan szegény ez az ország, miközben egyeseknek még a bôrük alatt is pénz van.
S ha már az ablakon kidobott pénzeknél tartunk, hadd említsek meg ezzel kapcsolatban egy olyan témát, ami a fél várost közelrôl érinti. Kitalálták, a központi fűtésrôl van szó.
Mikor látta, hogy lassan minden kötél szakad, akkor a városi tanács kinevezett egy hattagú bizottságot, hogy az vizsgálja meg a Közüzemek helyzetét, s tegyen javaslatot arra, hogy hogyan tovább. Áttanulmányozva az elmúlt három év adatait, kiderült egy-két dolog.
Azt mindenki sejti, hogy az újabb és újabb drágulásnak legfontosabb oka az, hogy folyton drágul a tüzelôanyag ára. Mert ugye a dollár meg az euró, meg a kôolaj világpiaci ára. S ha ez nem elég, egy ideje luxusadót is fizetni kell rá, hadd érezzük, hogy egyre inkább luxus lesz télen fűtött lakásban élni. Erre jött még rá az, hogy bevezették a fűtés esetében is a 19%-os áfát. Ezek után nem csoda, hogy az elmúlt három évben ugyanazon mennyiségű tüzelôanyag elégetésével elôállított hôenergia ára durván duplázódott évente. Mindezt a lakosság nem érezte meg pont enynyire, mert az állam által jóváhagyott ár nem nôtt ilyen arányban, ellenben egybôl szakad a nyakába az egész, amikor egyik napról a másikra megszűnik az állami szubvenció intézménye.
A másik nagy gond a hálózat állapota. Mindenki tudja, hogy az leromlott, de hogy menyire, azt csak sejteni lehetett addig, míg fel nem szerelték a Virág negyedbe az új kazánokat. Azóta van viszonyítási alap, s akár azt is ki lehet számolni, hogy menynyivel olcsóbban lehetne fűteni, ha a többi kazánt is lecserélnénk. S akkor még nem beszéltünk a vezetékekrôl, melyek állapota hasonlóképpen siralmas. A felmelegített víz ugyanis kimegy a kazánházból, de vissza már csak egy része érkezik. Olyan az egész, mint a nyugatra induló autóbuszok. (Zsúfoltan mennek ki, s konganak visszafelé.) Ez pedig azt jelenti, hogy nem a kissé lehűlt vizet kell újramelegíteni, majd visszapumpálni a rendszerbe, hanem új és hideg vizet kell venni a vízhálózatból, s azt felmelegíteni. Nem ugyanannyi hôenergia kell ehhez, azt bárki megérti. No de ez van, ezzel a rendszerrel kell élni, mert – ugye – a felújításra nincs pénz. De nem azért, mert nincs pénz, hanem azért, mert – szokás szerint – rossz a gazdálkodás. Ha ugyanis összeadjuk az elmúlt három évben az állam által ártámogatásra adott összegeket, akkor – tessék megfogózkodni – 65,5 milliárd lejt kapunk. Ha pedig ezt a pénzt nem ártámogatásra költik, hanem beruházásra, akkor most minden kazánházban vadonatúj kazánokban égne a tűz, a fűtôvíz pedig szintén új, elôre szigetelt vezetékekben csordogálna, s az utolsó cseppig visszajutna mindig a kazánházba. Az eredmény pedig az lenne, hogy az elôállítási költségek a mostaniaknak kb. harmadára esnének. Azt az árat meg már szinte ki is bírná fizetni a többség, s nem kellene az állami támogatásért kilincselni. Így még a folytonos bukaresti utak költségeit is meg lehetne spórolni.
Árus Zsolt
A városháza hírei
Hétfô reggel befagyasztották a polgármesteri hivatal és a hozzá tartozó intézmények bankszámláit – tudtuk meg a keddi sajtótájékoztatón Nagy István titkártól. Így a tanügyi dolgozók nem kaják meg a hatodikára várt fizetést, a Salamon Ernô Elméleti Líceum pedig nem fizetheti ki a hitelbe kapott 12 tonna fűtôanyagot. Történt mindez azért, mert a tanács a legutóbbi ülésén nem fogadta el a költségvetés-módosítást. Nagy István titkár úgy vélte, nem ez a tiltakozás módja a kormány azon próbálkozására, hogy helyi költségvetésbôl finanszírozzák a népszámlálást. A titkár szerint inkább tiltakozó levelet kellett volna megfogalmaznia a testületnek. E hét csütörtökén azonban újabb tanácsülésre kerül sor, melynek napirendjén ismét szerepelni fog a visszautasított módosítás.
* Ugyanezen tanácsülésre nyújtott be határozattervezet Simon Róbert, a nyári fesztivált szervezô bizottság részérôl. A tervezet arról szól, hogy a városi tanács anyagiakban is részt vállal a fesztivál megszervezésében. Ötven személy kilenc napi szállását és étkeztetését, felszerelt szervezô-irodát két alkalmazottal, a hang- és fénytechnika biztosítását, illetve a művelôdési ház rendbetételét kéri e tervezet. A város idei költségvetesébôl azonban mindeddig egy lej sincs elkülönítve a rangosnak ígérkezô ünnepségre.
* Pénteken leáll a fűtés és melegvíz-szolgáltatás a város lakónegyedeiben – mondotta polgármesterünk, s a hírt késôbb Nagy Attila, a Közüzemek igazgatója is megerôsítette. A Forradalom negyed talán kivételt képezhet, hiszen ezen hálózatra iskolák és kórház is van csatlakoztatva. Szerdán Bukarestben tárgyal polgármesterünk és a Közüzemek igazgatója, hogy bár a Forradalom negyed fűtéséhez kapjon a város fűtôanyagot.
* Nagy István jegyzô kijelentette, hogy a földosztó bizottságot tartja felelôsnek amiatt, hogy hiányosak a visszaigénylési akták. A tulajdonosok, örökösök figyelmét felhívják, hogy akinek akták hiányoznak doszárjából, mihamarabb jelentkezzen a hivatal 27-es irodájában. A dossziénak tartalmaznia kell:
1. Kérés
2. Közbirtokosság lajstromából igazoló akta
3. Az örökhagyó halotti bizonyítványának a másolata
4. Az örökös(ök) születési bizonyítványának másolata
5. Nyilatkozat minden örökös részérôl
6. Nôknél házassági levél, ugyanakkor férfiaknál is, ha névváltoztatás történt.
Pál Hajnalka
Újra a Csíki-kertrôl
Ellenôriztek a zöldek
Szerdán a környezetvédelmi ügynökség felügyelôi érkeztek városunkba, hiszen arról értesültek, hogy nagy mennyiségű fa kivágására került sor a Csíki-kertben. De nemcsak itt, hanem a város más pontjain – a Békény-parton, a 4-es kilométernél, a Kossuth Lajos utcában – is szétnéztek. Az ellenôrzésen Kercsó Attila alpolgármester is részt vett, a Virág negyedi kanadai nyárfák ügyében a felügyelôk véleményét is kikérte. Mint ismert, többen is kérték ezek kivágását. Azonban kiderült, egészséges fákat, s amelyek nem is veszélyesek, nem vágnak ki. Az ellenôrzés után Both József felügyelôvel beszélgettünk:
– Mit észleltek a Csíki-kertben?
– Megvizsgáltuk a kivágott fák csutakjait, úgy tűnik, hogy mind száraz volt, amit kivágtak. Sajnos formai hibát követtek el, mivel az új Természetvédelmi Törvény értelmében a nyilvántartott védett területeken történô favágáshoz környezetvédelmi engedély szükséges. Az erdészet felleltározta, lebélyegezte a kivágot fákat, ilyen szempontból nem történt kihágás.
– Arról meggyôzôdtek-e, hogy tényleg egészségügyi favágás volt az utóbbi?
– Azt hiszem, ez mindenkinek nyilvánvaló volt. Szakemberek voltak itt, s mind azt láttuk, hogy a csutakok kiszáradtak voltak, tehát jogosan történt a fák kivágása.
– Egyébként hogyan kell eljárni egy olyan dendrológiai park esetében, mint a Csíki-kert?
– Komoly felmérés után lehet eldönteni, hogy mely fákat kell ténylegesen kivágni, s minden esetben újraültetést fogunk elôírni az engedélyezés során. Ez mindenütt így történik a világon. Itt nagy szerencse, hogy az alpolgármester szakember, nagyon jól tudja, hogy táj idegen elemeket nem lehet behozni egy ilyen parkba, az engedélyezés során azonban mi is meghatározzuk a fajt, amit ültetni kell. Most a jegyzôkönyvben leszögezzük, hogy tavasz folyamán meg kell történnie az állagfelmérésnek az itteni szakemberek részérôl, amelyben feltüntetik, hogy menynyi a beteg, elöregedett fa, s azután kérelmezik majd a kivágáshoz szükséges engedélyt.
– Mit észleltek még?
– A Csíki-kerti tanulmányi ház mögött szeméthalmot találtunk, ugyancsak a kertben van egy csatorna-meghibásodás, ami miatt folyik a szennyvíz. Ezeket mind jegyzôkönyvbe vesszük, és pontos határidôt szabunk a polgármesteri hivatalnak, amikorra ezeket rendeznie kell. Persze ez olyan határidô lesz, amit a hivatal is el tud fogadni, anyagi lehetôségei szerint. Természetesen mindehhez nemcsak anyagiak, megfelelô hozzáállás is szükséges.
Pásl Hajnalka
A baj csôstül jön
Árvízben büntetés
A Gödrös utcában csordogáló kis patakot másfél éve medrébôl a Balázs Pál utcai esôvíz-elvezetô árokba vezették át. Azóta többször is elôfordult, hogy nagyobb esôzés alkalmával a keskeny árok nem bírta elvezetni a patakot, s kiöntött. Jobb esetben csak az úttestre öntött ki a víz, de olyan is elôfordult, hogy a lakások pincéjét is felvette.
Múlt héten újra ez történt. A hóolvadás miatt a két utca sarkán jókora tavacska keletkezett, a víz pedig több ház pincéjébe is behatolt, eláztatva az ôsszel nagy gonddal elraktározott zöldséget, krumplit.
Az utca egyik lakója telefonon értesítette a hivatalt, s Kercsó Attila alpolgármester a helyszínre látogatott. Észrevette, hogy kicsi ugyan az árok, de annál elhanyagoltabb, a lakók nem takarították, s a csordogáló víz a kemény tél folyamán vastag jégréteggé fagyott. Nem csoda hát, hogy nem volt, ahol elfolynia a megtöbbszörözôdött vízmennyiségnek. Alpolgármesterünk nem tétovázott: hárommillió lejes büntést rótt ki néhány családra, akik szerinte a leginkább elhanyagolták a sánctakarítást.
A megbüntetettek persze háborognak. Talán az elsôk közé tartoznak, akik saját bôrükön érzik az alpolgármester-cserét. Egyikük, Kastal Sándor elmondotta: hiába szélesítenék mg az árkot, mert így is alig férnek el egymás mellett az autók az utcában, s a patak hozamát úgysem bírná meg.
Azt is az utcában lakóktól tudtuk meg, még tavaly kérték, hogy a patakot tereljék vissza medrébe, vagy máshová, de el az utcából, hiszen nagyon sok bosszúságot okoz. Azelôtt soha nem volt ilyen gond az utcában, s a szomszédosban sem, hiszen a patakocska még olvadáskor is jól megfért medrében.
A másik gond, hogy a sarokig enyhén lejtôs az utca, a keresztezôdésnél azonban már sík a terület, onnan már nehezebben folyik tovább a víz. Azonban megoldódhat a helyzet, hiszen Csavar Zsolt, a városrendezési iroda munkatársa szerint a Felsôiskola utcán fogják átvezetni a patakot, bele a Békénybe. A csövek már megvannak, csak a talajnak kell még felengednie, hogy a munkálatokhoz hozzá lehessen látni.
Az árok kitakarítására azonban ideje több gondot fordítani. Nemcsak a Balázs Pál utcában, mindenhol, hiszen alpolgármesterünk büntet, ha rendellenességet tapasztal. Ezt a munkát pedig korábban mindenki büntetés nélkül is elvégezte.
Pál Hajnalka
Nesze semmi, fogd meg jól
Homokra sem tellik?
A tanácsosok nagylelkűsége, hogy fizetésük nulla százalékáról voltak hajlandóak lemondani csupán, arra ösztönöz: mutassuk meg, mennyire szegények az óvodák, s ha csak résnyire nyitnák pénztárcájukat, akkor is ezer lyukat be lehetne tömni.
Az Orosz Kálmán iskola épületében, valamint a Bucsin negyedi egyes tömbházban „lakik" a 6-os óvoda. Hat csoport, száznyolc gyerek. Huszár Piroska igazgatónô, valamint a többi óvónô szinte nevetséges hiányosságokról számolnak be. Az iskolaépületben öt csempekályha van, fa is akad, így nem fáznak a lurkók. A tömbházban a központi fűtést egy csempekályha egészíti ki. De ha nem lesz üzemanyag? Elektromos árammal pótolják majd a meleget, ami bizony drága mulatság. Szerencsére még egy-két napig tart a fűtés, s aztán hátha jön a tavasz. Ennél nagyobb gondjuk, hogy a tavaly nem jutott pénz meszelésre, s félô, hogy a tisztiorvosi szolgálat lakatot tetet az ajtókra.
Az iskolaépületben helyet kapó óvodarész igencsak megviselt állapotú: a régi függönyök megszürkültek a szegénységben, újra kellene cserélni, a kisszékekrôl is lejött a kulimáz, de nincs festék... s eget hasítana, ha végre kapnának egy bordásfalat, hogy tornászhassanak a kicsik. Az emberpalánták már megszokták, hogy hideg vízbe mosnak kezet, mert a bojler sokat fogyaszt, s lassan azzal is megbékélnek, hogy a fiúcskák a lányvécét használják, mert az övék eldugult, s három napja hiába várják a szerelôket. Játszóterük is a múlté. Az alacsony kerítésen beugrálnak a suhancok, s bizony csúnyán szétszedték a libikókát, a mászókát. Valakik még a homokot is elhordták a homokozóból.
A tömbházlakó óvodásoknak leginkább a logikai és társasjátékok hiányoznak, mert plüssmacikat kaptak adományba, szônyeggel is kisegítette az egyik szervezet. Legnagyobb aggodalmuk, hogy mikor lesz játszóterük. Van rá elképzelés, a tömbház többi lakói is segítenek. Már az ôsszel elkezdték a munkát: a mászóka alatt gyeptéglákat helyeztek el, a gödröket tömögették. De nem elég ennyi: élôsövénnyel kellene meggátolni, hogy a járművek a játszótéren parkoljanak, s a kukát is el kellene keríteni a játszó gyerekektôl. Az ároknyi gödrök betöltésére hoztak földet, fűmagra is van ígéret, s az óvónôk azt mondják, csupán hajlandóság kellene a tanács részérôl és egy ember, aki a munkákat irányítaná ahhoz, hogy álom-játszóterük legyen a 6-os óvodában járóknak.
Balázs Katalin
Mi a felháborító?
Az elôzô lapszámban a Kisújság „Egy hű olvasója" véleményt mondott írásaimról, illetve kérdéseket intézett hozzám. Habár mindezeket négyszemközt is megbeszélhettük volna, ô mégis a nyilvánossághoz fordult, s mivel a Kisújságnál nem csak beszélnek a demokráciáról, hanem azt komolyan is veszik, írása meg is jelent. Ezek után én is kénytelen vagyok ugyanazon a módon válaszolni, hogy aki a kérdéseket látta, az láthassa a válaszokat is.
Elsôsorban egy félreértést szeretnék tisztázni. Az olvasó írásából ugyanis az tűnik ki, hogy ô egyfajta privilégiumként értékeli azt, hogy a lapban rendszeresen megjelennek az írásaim. Holott ez egy teljesen természetes dolog. A szerkesztôség felkérésére egy rovatot indítottam, amit – ritka kihagyásokkal – rendszeresen írok. Ha pedig ez valakinek nem tetszik, joga van átlapozni, s nem elolvasni. Én is számos újságot olvastam és olvasok, de egyiket sem elsô betűtôl az utolsóig, mindig csak azt, ami érdekel.
Ennél is furcsább az, hogy az olvasó felháborítónak tartja egy olyan írásomat, aminek a tartalmával amúgy egyetért. Ezt én egyszerűen nem értem, még akkor sem, ha hozzáteszi, hogy a város népe amúgy is tudja, hogy a kormány mit tesz, illetve nem tesz. Ha ellenben már itt tartunk, el kell mondjam, hogy felméréseink szerint igenis vannak olyanok, akik nem néznek tévét, illetve nem olvasnak más újságot, csak a Kisújságból informálódnak. De túl ezen, nem létezik olyan szabály, hogy egy helyi lap csak helyi dolgokról írhat, mert az országos problémákat megírják az országos lapok.
Az olvasó ugyanakkor azon a véleményen van, hogy sok esetben jó volna a féloldalas szövegeivel elfoglalt írást egy lényegesebb és építôbb szerepű szöveggel pótolni. Ezen megint vitatkozhatnánk, ugyanis az én véleményem szerint a kritika is építô jellegű, hisz ha nem mutatunk rá a hibákra, akkor még azt találják gondolni az illetékesek, hogy minden rendben van.
Ami azonban már konkrét felkérés, az így hangzik: Én úgy látom és érzem, mivel a tisztelt úr Gyergyószentmiklós város helyi tanácsosa már elég hosszú ideje, arról kellene írjon, mit tett pozitívat a város lakói érdekében. Nos, ezzel én már nagy gondban vagyok. Egyrészt azért, mert amikor közzétettük néhány alkalommal, hogy a közcélokra felajánlott tanácsosi fizetésünket mire költöttük (remélem abban egyetértünk az olvasóval, hogy ez a tett a város számára hasznos), akkor rögtön kerültek olyanok, akik kígyót-békát kiáltottak ránk, mondván, hogy mit dicsekszenek ezek itt, mit reklámozzák magukat, stb, stb. Ezzel azt akarom mondani, hogy ahány ember, annyiféle, s míg ezen olvasó az eredmények ismertetését várja el, addig mások meg azt öndicséretként fogják fel. Következésképpen ha megfeszülnék, akkor sem tudnék mindenkinek a kedvére tenni. Akkor meg engedje meg nekem mindenki, hogy azzal törôdjek elsôsorban, hogy a lelkiismeretem tiszta legyen, s ne figyeljek arra, hogy X vagy Y mit vár el tôlem.
Másrészt az a gondom ezzel a kéréssel, hogy azt bármikor el tudom mondani, hogy melyek voltak azok a javaslataim, amelyek szerintem a város számára hasznosak lettek volna, ellenben ugyanúgy azt is el tudom mondani, hogy ezek döntô többsége csak javaslat maradt, hisz egy tanácsostól ennyi telik. Ha javaslatait a többiek nem támogatják, illetve ha támogatják, de megvalósításukat a polgármester elszabotálja, azt már nem lehet rajta számon kérni. Következésképpen nagy eredményekrôl ha akarnék sem tudnék beszámolni, ellenben ez már nem az én lelkiismeretemet nyomja! Ha a tisztelt olvasó veszi a fáradságot, s elolvassa az általa felháborítónak tartott írásaimat, akkor számos példát fog bennük találni, amelyek pont errôl a témáról szólnak.
Végül egy olyan konkrét téma, amiben tökéletesen egyetértek a felháborodott olvasóval: a testvérvárosi látogatások. Ezekrôl nekem is az a véleményem, hogy nagyobbrészt közönséges kirándulások, amelyeken jól elszórakoznak a városháza alkalmazottai, tanácsosok, illetve azok rokonai, ismerôsei, stb. Ellenben én mindezekrôl nem tudok beszámolni, mert az elmúlt hat évben egyetlen ilyen kiránduláson sem vettem részt. Elvbôl. S a jövôben sem fogok, mindaddig, míg a hozzáállás nem változik. Azt ellenben el tudom mondani, hogy például tanácsostársaimmal együtt több nagyváradi úton vettünk részt (saját költségünkön). Így jött létre az a kapcsolat, aminek az eredményeit remélhetôleg nemcsak a város, de az egész medence érezni fogja. De beszéljünk errôl majd júliusban, ha lejár a Gyergyói Nyári Fesztivál.
Árus Zsolt
Vettünk egy „cicát"
Új, vagy használt a kis CAT?
Az ôsz folyamán nagy port kavart a hír, miszerint Gyergyószentmiklós város vásárolt egy CAT munkagépet a dán program, vagy hivatalos nevén Rumeguş 2000. program keretén belül. Polgármesterünk, Pál Árpád örömmel újságolta a sajtó képviselôinek, hogy milyen kicsi ügyes masina ez a „cica", hányféle munkára lehet fogni, ha megvannak hozzá a szükséges felszerelések.
Mert ugye nyugaton nem egy célra tervezik a munkagépeket, hanem úgy, hogy minimális befektetéssel több célnak is megfeleljenek. Ez is egy ilyen masina, hiszen, ha adottak a tartozékok, lehet vele utat seperni, locsolni, sáncot, faültetéshez gödröt ásni, utat hengerelni, ledöngölni és még ezeregy munkára jó. Meg is lett a gép, a bukaresti kiállításról volt ideszállítva rögtön fizetés, és a kiállítás kapuzárása után.
November 7-én vették át a járművet az illetékesek, mely a mellékgazdasághoz került „hét lakattal ôrzött" garázsba zárva. Egész télen ott ücsörgött járművünk, hiszen csak nagy ritkán kellett vele dolgozni. Hiszen egyelôre még nincs fűrészpor, amit neki kellene felrakni, lerakni.
Czink Attila független tanácsos nemrégiben kijárt a mellékgazdasághoz megnézni a járművet, és észrevételeit a múlt csütörtöki tanácsülésen közölte.
A vizsgálódáskor meglepô következtetésre jutott: a munkagép használt állapotban vásároltatott. Indokolta ezen kijelentését azzal, hogy annak gumijai kopottak, csupán egy néz ki újnak, a többi régi, a gép valószínűleg újra volt festve, hiszen az egyik hátsó macskaszemen sárga festék látszik... Általános megdöbbenést okozott kijelentésével, hiszen, ha nem új gépet vásárolt a város, akkor az valószínűleg olcsóbb, mint a kifizetett 763 700 000 lej, melyre rászámítódik természetesen még az ÁFA is. Városvezetôink megdöbbenésük elmúltával mondották, hogy a gép igenis új volt, hiszen látta azt polgármesterünk is azon a bizonyos bukaresti kiállításon. Hogy kopott a kerék, az megeshet, hiszen mint utólag Kercsó Attila alpolgármester elmondotta, a kiállításon mintegy 41 órát használták a járművet. Mivel nincs kormánykereke, vagyis nem fordulnak el a kerekei a kanyarok vételénél, óriási a súrlódás, mely miatt gyorsan elkopnak a gumik. A „festett macskaszemrôl" annyit mondott Kercsó Attila, hogy valószínűleg megkarcolták a kiállításon és helyben korrigálták a festést az ottani szakemberek, emiatt kerülhetett festék a macskaszemre. Elfogadható magyarázatnak tűnik.
Kijártunk a mellékgazdaságba ahol „elôvezették" a járművet, és bemutatták nekünk. Teljes egészében körbeszaglászhattuk, kinyitották a „motorháztetôt" és bekukkanthattunk oda is. Hogy mit találtunk? Íme: tényleg festékes a macskaszem, csakugyan kopottak a gumik, mivel kapcsolatban csak annyi, hogy körülményesen fordul a gép.
A jobb hátsó oldalon fekete folt koszolja a piros csíkot a CAT cégjelzésen. Festék lenne?!
A motorházba való kukkintáskor azt tapasztaltuk, hogy jóízűen eszi a rozsda a kipufogótorkot. „A meleg hatására lekopott a védôréteg, azért van" – mondotta Hobaj József a mellékgazdaság technikusa. „A gép új volt, amikor hozták, a hozzá járó kupát nekünk kellett kicsomagolni és felszerelni, a revíziót is elkészítették már november 12-én" – fűzte hozzá. Amikor a kupa rozsdásodásáról kérdeztük vállat vonva csak ennyit mondott a technikus: „Sót, homokot kellet vele raknunk, hogy az utakra hordjuk. Nem csoda, hogy lement a védôréteg, és eszi a rozsda ezt is." Sajnos – fűzhetnénk hozzá, hiszen ez is belekerült majd 20 millióba...
Van egy másik probléma is a járművel. Nem lehet kivinni az utcára, hiszen nincs rajta irányjelzô lámpa. Nem lehet beíratni a forgalomba, csak, ha átalakítják. Így aztán nem valószínű, hogy vizesnyolcasokat fog rajzolni az útjainkra, miután alaposan felseperte azokat. Hacsak nem megy elôtte és utána is egy rendôrautó, akár az elnöki felvonulásoknál. Utcaseprô konvoj, huh... Kétoldal pedig kordon... Mintha a pápa jönne, ami ritka alkalom poros kisvárosunkban... Akárcsak a gépesített sepregetés...
Barabás Alpár
Rendkívüli tanácsülés
Egy független kilépett a testületbôl
Rövid, de velôs tanácsülést tartottak csütörtökön a városatyák. Bár a tíz napirendi pont közül több is hosszas vitát szülônek ígérkezett, rövid idô alatt tárgyaltak és döntöttek a tanácsosok, így alig nyolc órakor véget ért a rendkívüli ülés.
Kopacz Zoltán tanácsos lemondása került elsôként szavazásra, amelyet tizennégyen elfogadtak, egy személy ellenezte, és hárman tartózkodtak. Így ismét eggyel kevesebb tanácsosa van a városnak, mint amennyit a törvény elôír. Ezután a szakbizottságokban történtek módosítások, Parászka Géza foglalta el a városrendezési bizottság elnöki tisztségét, melyet eddig Kercsó Attila töltött be, az új tanácsos, Vencser Sándor pedig a városrendezési illetve az oktatásal, kultúrával és sporttal foglalkozó bizottságoknak lett tagja. Kopacz Zoltán a jogi és ifjúsági bizottságokban tevékenykedett, lemondásával ezen bizottságok eggyel kevesebb taggal dolgoznak majd.
A harmadik napirendi pont egy, a lakosságot igencsak érdeklô témával foglalkozott: a szemétilleték kérdésköre került terítékre. Mint már írtunk róla, Suciu Gábor tanácsos azt javasolta, hogy akik nem részesülnek a szolgáltatásban, ne is kelljen fizzessenek érte, illetve a többgyerekes családok díjcsökkentésben részesüljenek. Ezzel szemben a polgármesteri hivatal adókkal foglalkozó osztálya is tervezetet nyújtott be, mely szerint sokkal hasznosabb lenne, ha ezt az illetéket eltörölné a tanács, a szemétszállítás díját pedig újra a Közüzemek hajtaná be a lakosságtól. Hiszen a hivatalba sokkal ritkábban járnak az emberek, mint a közüzemi számlás a lakásokba, s ezért tavaly alig 38 százaléka lett befizetve az illetéknek.
A gazdasági bizottság és jó néhány tanácsos úgy látta, az lenne ideális, ha más – Gyergyószentmiklósnál sokkal jobban működô és fejlettebb – városok példáját követve magáncéghez kerülne a szemétszállítás és a köztisztaság. Pál Árpád polgármester azonban kijelentette: a szemét az egyelen biztos jövedelemforrás a városban, nem szabad lemondani a kezelésérôl. A Közüzemek is javaslatot nyújtott be, mely szerint az illetéket 7000 lejrôl 14 600-ra kellene emelni, hogy a szolgáltatás ára megtérüljön.
A jó néhány javaslat és érv megvitatása után a testület úgy döntött: minden marad a régiben, az illetéket tehát minden lakosnak egészében ki kell fizetnie.
Hogymeglévô ivóvíz-hálózatunkat végre korszerűsíteni lehessen, pályázni kell. Éppen ezért a megye tíz városát tömörítô egyesület alakul, mely beadja a pályázatot, s így minden városban megoldható a hálózat feljavítása. A negyik pontban arról kellett dönteniük a városatyáknak, hogy Gyergyószentmiklós belépjen-e az egyesületbe, amihez a költségvetésbôl ötmillió lejre van szükség (mind a tíz település ennyit fizet az egyesület alaptôkéjébe, függetlenül attól, hogy a beruházásnak városonként mekkora lenne az értéke, s ezt néhány tanácsos szóvá is tette). Árus Zsolt javasolta, hogy az egyesület alakuló ülésén a városunkat képviselô személy javasoljon székhelynek egy gyergyószentmiklósi irodát, s hogy az indulótôke a lakosság mértékéhez legyen igazítva. A testületnek ki kellett jelölnie egy személyt, aki városunkat képviseli majd az alakuló ülésen. Két jelölt között kellett választani, Pál Árpád mellett hárman, Árus Zsolt melett pedig tizennégyen szavaztak.
Még tavaly hozott döntést a testület arról, hogy a nyugdíjasok adóhátrálékának törlesztése céljából felkérik a Megyei Nyugdíjpénztárat, hogy a hátrálékot apránként tartsa vissza a nyugdíjakból, tartsa meg magának az összegek három százalékát, a többit pedig utalja át a város számlájára. Bár ez a határozat kétszer is a tanács elé került, s egyszer sem kérdôjelezôdött meg a törvényessége, most a prefektúra mégis törvénytelennek vélte. Hiába telt le már a harminc napos fellebbezési idô, ameddig a prefektúra beleszólhatott volna, a testület mégis visszavonta a határozatot.
A hatodik napirendi pontban – szintén a prefektúra kérésére – változatni kellett néhány helyi adó és illeték értékén. Így csökkent a jogi személyek épületadója, a termelôi bizonylat kiállítása 7300 lej, állatok fölötti tulajdont igazoló irat kibocsátása az állat életkorától függôen 2000 illetve 4000 lejbe kerül. A sofôrvizsga letételéhez szükséges illeték kategóriáktól függôen 16 700 és 99 000 lej között, míg a járművek és utánfutók bejegyeztetése 124 400 és 492 900 lej között változik.
Hetedik pontként az alig három hete elfogadott költségvetés módosítása került terítékre. A népszámláláshoz szükséges 562 millió lejt ugyanis – mint azt a kormány eldöntötte – helyi költségvetésbôl kell kiszorítani. A költségvetési vita során még arról volt szó, hogy a népszámlálást az államkasszából finanszírozzák, s így meg lett volna rá a pénz (az is csak az ülésen derült ki, hogy a költségvetés nem úgy volt leadva a pénzügyre, ahogy a tanács elfogadta).
Most a városi költségvetés jövedelmi részét is növelni kellett volna ezen 562 millió lejjel, ami szinte biztos, hogy ugyanekkora hiányt eredményezett volna az év végi mérlegben. Elhangzott egy javaslat, mely szerint nem kell elfogadni ezt a módosítást, azonban Bíró Emese fôkönyvelô figyelmeztette a testületet: ez a hivatal és a hozzá tartozó intézmények számláinak zárolását is eredményezheti. A tanácsosok pedig döntöttek: mégsem fogadják el a módosítást, ha népszámlálást akar a kormány, akkor fizessen is érte. (A szavazás után egyik tanácsos, aki a módosítást jónak látta, felháborodottan kérte számon kollégájától, hogy miért nem szavazott mellette, így egy kisebb fajta manipulálási akciónak lehettünk szem- és fültanúi.)
Egy megvásárolt családi házhoz tartozó, elállamosított területet adtak át tulajdonosának a nyolcadik pontban, s ezzel a megvitatnivaló el is fogyott. Azonban az ülés még nem ért véget. Szabó Tibor, a Figura Stúdió Színház igazgatója ugyanis elmondotta, hogy a társulat komoly anyagi gondokkal küzd, s részletesen a tanács elé tárta, milyen terveket tettek kivitelezhetetlenné a Figua szűkös költségvetésének megszavazásakor. Simon Róbert, a nyári fesztivált szervezô bizottság vezetôje határozattervezetet adott át a polgármesternek, aki megígérte, hogy azt a következô ülésen a tanácsosok elé terjeszti. Czink Attila tanácsos pedig azon kételyének adott hangot, hogy a tavaly megvásárolt Caterpillar rakodógép nem új, pedig a vásárlásról szóló határozatban vadonatújként szerepelt. Ezen határozat követését ô vállalta, s megnézte a célgépet, mely újrafestés nyomait látta, és a gumijai sincsenek jó állapotban.
Pál Hajnalka
Tanácsoscsere
Kopacz megy, Lukács jön
Újabb változások történnek a tanács házatáján, úgyhogy ismét eggyel kevesebb lett a tanácsosok száma. Kopacz ezen az ülésen már nem is vett részt, azonban megkerestük ôt, hogy döntése miértjérôl kifaggassuk.
– Sajnálom, hogy nem vettem részt azon az ülésen – mondotta a volt tanácsos. – Ennek azonban megvolt az oka, nem tartózkodtam a városban, és meghívót sem kaptam, annak ellenére, hogy az ülés elôtt még tanácsos voltam. Úgy gondolom, egykori tanácsos kollégáimnak tartozom egy annyival, hogy magyarázatot adjak a lemondásra, hogy elköszönjek tôlük. Ezt a hiányosságot a következô tanácsülésen bepótolom.
– Már régóta tervezgeti a kilépést, miért most került rá sor?
– Azért, mert tanácsos kollégáim megkértek, jól fontoljam meg ezt a döntést, hiszen leváltjuk az alpolgármestert, s akkor talán lesznek eredmények. Azonban nem ettôl tettem függôvé a kilépésemet. Úgy látom, ezzel a tanáccsal, ezzel a hivatali vezetéssel így sem fog elôrelépni a város. A mi csapatunk kért meg, hogy még maradjak. És ott volt még az idei költségvetés, amelynek megvitatásáról nem akartam lemaradni, hiszen igencsak fontos téma. De ez sem sikeredett valami fényesre.
– Konkrétan melyek voltak azok a tényezôk, amelyek lemondásra ösztökélték?
– Az egyik fô ok az, hogy a tanács által hozott döntéseket, határozatokat a hivatal nem hajtja végre. Én úgy érzem, egyszerűen semmibe vesznek ezzel, zsebrevágnak. Nem értem, volt kollégáim hogy tűrik még mindig ezt. Az elsô határozat, amely végre nem hajtásának súlyos következményei lettek, a központi üzletek eladásáról szóló. A másik, hogy szó szerint ránktukmálták azt, hogy szavazzuk meg a garázsok lebontást. Az urbanisztikai osztály néhány dolgozója azt mondta, ezt kell elfogadni, felmérték a helyzetet, kivitelezhetô a lebontás. S mi történt? A tanács megszavazta, s a garázsok még most is pont úgy, pont ott állnak, ahol eddig.
– A kollégák tevékenysége, hozzáállása mennyire befolyásolta döntésedet?
– Nagyon sokat feszegettem a másfél év alatt a fizetésrôl való lemondást, most az idei költségvetésnél is. Legutóbb azt javasoltam, hogy bár növekedett a fizetésünk, csak annyit vegyünk fel belôle, mint tavaly, a többit pedig szánjuk különbözô intézményekre, rendezvényekre. Lett volna, mire elkölteni ezt, hisz újra kellene festeni a művelôdési házat, elkelne egy új szemétszállító autó, a játszótereket is rendbe kellene tenni. De nem volt, kivel beszélni. Én úgy érzem, az a munka, amit a tanácsosok végeznek, nem érdemel fizetést. A teljesítményt, az eredményeket kellene figyelembe venni, s nem azt, hogy nyolc-tíz órát üldögélünk az asztal mellett, hozunk nyolc határozatot, amelybôl öt kötelezô volt, mert fentrôl jött, a többit pedig nem hajtják végre. Egy ilyen tanácsülés után, ha a teljesítményt nézzük, az majdnem nulla, nem ér pénzt. A tanácsosok körében is változásra van szükség. A mandátum elején volt lendület, de ez most már eltűnt. Szinte azt lehetne mondani, hogy mindegy, mi történik, mert mindenre azt mondjuk, hogy úgyis fentrôl adják a pénzt, ennyi van, több nem lehet. Szinte minden esetben ez az alapelv. Holott szerintem ez nem így van, sok értelmes ember van a tanácsban, aki léphetne. Az új alpolgármesterben reménykedem még, aki, ha nem fog beolvadni a hivatalba, rendet teremthet.
– A sok bosszúság mellett kellemes élménye fűzôdik-e a tanácsossághoz?
– Volt néhány olyan döntés, amit igazán körüljártunk, megizzadtunk érte, s miután határozattá erôsödött, jó érzés volt tudni, ezért érdemes volt dolgozni.
– Mit üzen a választóknak?
– Biztosan voltak, akik azért szavaztak a mi listánkra, mert az én nevem is ott volt, s nem veszik jó néven a lemondásomat. Ezektôl az emberektôl elnézést kérek, de úgy érzem, hogy ezt a lépést meg kellett tennem. Az elején nekik azt ígértem, hogy megpróbálom a tanácsosságot, s ha nem tudok érdemben tevékenykedni, lemondok. Hát ezt teszem most, ígéretemhez hűen. Ugyanígy megígértem, hogy a tanácsosi fizetésemet közcélra ajánlom fel, ennek is eleget tettem.
* * *
S ha már egy tanácsos hibázik, valakinek el kell foglalnia a helyét. A függetlenek listáján Lukács László, a Maulemn Rt. igazgatója következik. Ô elmondotta: vállalja a tanácsosságot.
– A választásokkor csapatunk vállalta azt a kompromisszumot, hogy egy román párt listáján jusson be a tanácsba. Együtt indultunk el ezen az úton, s én továbbra is tartom magam azokhoz, amit a kampányban felvállaltam a csapattal együtt. Ha már Kopacz Zoltán lemondott, s én következem, muszáj ezt felvállalni.
– Mennyire ismeri Ön a tanács tevékenységét, vannak-e konkrét elképzelései?
– A tanács tevékenységét nem nagyon követtem, ez az igazság, már a munkaköröm miatt sem, de hamar beletanulok. Döntéseket kell hozni a város sorsáról, azt tudom. Hogy mivel szeretnék foglalkozni, azon még túl sokat nem gondolkodtam, azonban legszívesebben a gazdasági és sport bizottságokban szeretnék tevékenykedni, hiszen a sporthoz van közöm, tavaly még a hokicsapat elnöke is voltam. A városban igen sok probléma van, egy ember nem sokat tud ezekbôl megoldani, de talán közösen...
– Hogyan kíván kapcsolatot tartani a választókkal?
– Közösen fogjuk megbeszélni, még nem tudom pontosan. De kapcsolatot mindenképpen fogok tartani velük, ha már megválasztottak.
– A független tanácsosok tiszteletdíjukat közcélra ajánlották fel. Ön követi-e ôket ebben?
– Már a kampányban megbeszéltük, hogy ha bejutunk a tanácsba, fizetésünket közcélra fordítjuk. Én is ezt fogom tenni, a többiekhez hasonlóan. Hogy mire fordítom? Még meg kell beszélnem a többiekkel, hogyan történik a pénz szétosztása.
Pál Hajnalka
Párbeszéd-találkozó
Útjaink, járdáink télen
Január 28-án délután került sor a Szilágyi vendéglô nagytermében a Polgár-Társ Alapítvány és a Polgári Csoport szervezésében az újabb Párbeszéd találkozóra, melynek témája az útjaink, járdáink volt.
Meghívást kaptak az érintett intézmények vezetôi, valamint sok olyan személy, aki nap mint nap az úton keresi kenyerét: taxisofôrök, oktatók... és természetesen nem feledték ki a közembert sem a szervezôk. A gyergyói polgármesteri hivatal részérôl jelen volt Kercsó Attila alpolgármester és Nagy István jegyzô.
A beszélgetést Hideg Csaba, a Polgári Csoport vezetôje nyitotta meg, aki köszöntötte az egybegyűlteket, és ismertette a témát. A továbbiakban Kercsó Attila elmondotta, hogy habár ô csak nemrégiben került a polgármesteri hivatal egyik vezetô funkciójába, igyekezett a lehetô legtöbbet tenni a városért. Kifejtette, hogy a demokrácia tizenegy éve alatt idén volt elôször a fôtérrôl eltakarítva a hó. Elmondta, hogy számos támadás érte a múlt tévedései miatt, ám ô nem szeretne hátrafelé tekinteni, hanem elôre, a jövôbe. Azért aztán, ha egy mód van rá, akkor ne rója fel neki senki elôdjei tévedését.
Az utakkal kapcsolatban elmondta, hogy a városban található aszfaltozott utak egy része a megyei, illetve az országos útügyhöz tartozik, ezek takarítása, karbantartása nem a polgármesteri hivatal feladata, hanem az említett intézményeké. Ha mindenki ellátná a feladatát, akkor sok minden jobban működne. A télen nemcsak a városi, hanem a megyei utakat is kellett takaríttassa a polgármesteri hivatal, mert...
A jég, hó eltakarítása végett felszólításokat küldtek ki lakóknak és bizonyos intézményeknek, akik portájuk elôtt nem takarították el a jeget, havat. Többek között a bíróságnak is küldtek felszólítást, mely intézmény késôbb eltakaríttatta a jeget a járdáról, igaz úgy, hogy megrongálta az aszfaltréteget. A hóltakarításhoz hozzáfűzte azt is alpolgármesterűnk, hogy december 31-én sem tétlenkedtek, hanem az utcákat járták és takarítottak. „Többször volt olyan eset, hogy a hóeke elakadt a parkoló autók miatt, és amikor azt kérdeztem a tulajdonostól, hogy miért nem tartja a garázsban járművét, csak vállvonogatást kaptam válaszként.
Kercsó Attila alpolgármester kifejtette, hogy ami az útjainkat illeti idénre szűkösebb a költségvetés mint a tavaly, tehát túl sok javításra nem számíthatunk. Azonban, hogy tenni tudjunk valamit a városért ezekben a szűk idôkben össze kell fogni a lakóknak az intézményekkel, hiszen másként nem lehet haladni, csupán együttműködve, kis léptekkel.
Az alpolgármester beszédét követôen a lakók is felszólaltak, mindenki elmondotta búját baját. Sok minden felvetôdött az útjainkkal kapcsolatban. Így például a szociális segélyre jogosultakat be kellene szervezni, hisz bôven lenne tennivaló, és a segélyért valamit cserébe nyújthatnának is. Gyakran elôtérbe került a jelenlegi és a pálfordulás elôtti idôszak. Azonban – mint azt Nagy István jegyzô elmondotta, – kár hasonlítgatni a múltat és a jelent. Akkor más vezetés alatt voltunk, mindig megmondták, hogy mit, hogyan kellett csinálni. Most azonban nem lehet senkit se kényszeríteni arra, hogy megtegye azt, amit nem akar. Kérni lehet segítséget, de nem biztos, hogy meg is kapjuk. A nagy vállalataink sincsenek már, tehát ezekre sem lehet számítani. Tény, hogy a polgárok segítségével sok mindent meg lehet valósítani, amire a hivatal egyedül képtelen lenne.
Szóba kerültek a pocsolyák, az utakon álló tócsák, a nagyáruház elôtti esôvízlevezetô, az útjelzô- és forgalmi táblák állapota, a fôtéri közlekedés, és sok más, amin javítani, változtatni kellene.
Az elhangzottak értelmében nagyobb figyelmet kellene szentelni a mellékútjainknak, hiszen igaz, hogy az aszfaltozottak olyanok amilyenek, de szép lassan ezen mellékutak már semmilyenek sem lesznek, hiszen a keletkezett gödröket mindenki azzal foltozza be kapuja elôtt, amit oda kidob. Tisztelet a kivételnek.
Dr. Weil Gyula, a mentôszolgálat vezetôje is hivatalos volt a találkozóra, aki elmondotta, hogy ilyenkor télen mindig megnô a ficamok, törések száma, ami javarészt a takarítatlan járdáknak tudható be. Azonban tudni kell azt is, hogy ez máshol sincs másként. Pontos adatot nem tudott mondani, de olyan három-négyszer több baleset történik ilyenkor.
A találkozó végén megtudtuk alpolgármesterünktôl: dolgoznak az új forgalmi táblákon, a közvilágításban mintegy 40 villanyégôt cseréltek ki. Tehát munka folyik. Azonban a költségvetésbôl útjavításra szánt 1,7 milliárd lejbôl nem lehet sokat megvalósítani, ismerve, hogy egy kilométer aszfaltburkolat 1 milliárd lejbe kerül. Vagyis a gödrök nagy része marad.
Barabás Alpár
Az RMDSZ lemondott rólunk?
Nem mindenki tapsolta meg Markó Béla és Adrian Năstase kézfogását a PSD-RMDSZ együttműködési megállapodás aláírása után. A Szövetségi Képviselôk Tanácsában sem mindenki mosolygott, mégis a nagytöbbség a megállapodás mellett voksolt. A név szerinti szavazás alkalmával 78 SZKT-tag bólintott rá, s csupán tizenegyen ellenezték a szerzôdéskötést. A többnyire reform tömörüléses ellenzôk úgy vélték, az RMDSZ a megállapodással biankó (kitöltetlenül aláírt) csekket adott a román kormánynak, saját magát kötötte politikai béklyóba, és önként vett fel szájkosarat.
Vidékünkrôl csupán egy személy volt a tizenegyek között: Borsos Géza, aki döntését így indokolta:
– Nem vagyok a Reform Tömörülés tagja, mégis a megállapodás ellen kellett szavaznom. Ebben a protokollumban nem látok mást, mint az RMDSZ azonosulását a kormánypárt programjával. Nem látom az ebbôl származó eredményeket, hisz nincs kitét, hogy mi fog történni, ha a kormánypárt nem tartja a szavát, szankciót sehol nem ír elô. Úgy látszik, az RMDSZ csúcsvezetése elfelejtette az érdekképviseletet, egyszerű versenypártként viselkedik, magánérdekekért hajt. E megegyezés aláírásától elôrelépés aligha várható a magyarság részére, annál inkább bekövetkezett a teljes önfeladás az autonómia kérdésében.
Balázs Katalin
Az RMDSZ-kormánypárt megállapodás fôbb pontjai
* folyamatos együttműködés a kormánypárt és RMDSZ között, politikai kapcsolatokat illetôen.
* a kedvezménytörvény végrehajtásáról aláírt román-magyar kormányfôi nyilatkozat elôírásainak korrekt végrehajtását szorgalmazza.
* országos szintű ellenôrzôbizottság alakul az RMDSZ részvételével.
* a PSD és RMDSZ kötelezettséget vállal a kormányprogram végrehajtásában, a gazdasági reform felgyorsításában.
* mindent megpróbálnak, hogy 2002 végéig befejezôdjön az erdôk és földek visszaadása, a törvény végrehajtása.
* április 30-ig a kormány törvényt terjeszt elô a jogtalanul elvett egyházi és közösségi vagyon visszaszolgáltatásáról. A törvényt a parlament szeptember 30-ig elfogadja.
* július 30-ig törvényt hoznak azok kárpótlásáról, akik természetben nem kaphatják vissza elkobzott tulajdonukat.
* szem elôtt tartják a közigazgatás decentralizálását, valamint a szociális biztonságot.
* magyar nyelvű karokat és tanszékeket hoznak létre a Babeş-Bolyai Tudományegyetem keretében, lehetôséget keresnek arra, hogy maagyar nyelvű oktatás induljon a marosvásárhelyi orvosi, gyógyszerész és műszaki egyemen, a kolozsvári zeneakadémián és az agrártudományi egyetemen.
* biztosítani fogják a magyar nyelv tanulásának lehetôségét az állami iskolarendszerben, ami fôként a szórványban élô és csángó-magyarok egyik problémáját oldaná meg.
* román és magyar nyelvű televíziós stúdiót létesítenek Marosvásárhelyen. Megteremtik a magyar nyelvű rádió- és televíziós programok összekapcsolásának műszaki feltételeit.
* az egyházak jelentôsebb támogatására törekszenek.
* létrehozzák a nemzeti kisebbségek problémáival foglalkozó intézményt.
* június 30-ig a parlament ratifikálni fogja a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját.
* a román nyelv védelme mellett a kisebbségi nyelvek védelmét, valamint a kiadók, kiadványok, kulturális események kiegyensúlyozott támogatását is biztosítják.
* megteremtik a feltételt, hogy a nemzeti kisebbségek arányos képviselethez jussanak országos, területi és helyi szinten is.
* prioritásként kezelik a magyar kultúra értékeinek megôrzését.
* a megállapodás betartásának ellenôrzésére értékelôbizottságot hoznak létre országos és területi szinten is, ahol a helyi szervezetek is együttműködési megállapodást köthetnek.
* az RMDSZ támogatja a kormánypárt NATO- és EU-csatlakozási törekvéseit.
* a PSD minden fontos kül- és belpolitikai döntés meghozatala elôtt egyeztet az RMDSZ-szel, különben háromhavonta értékelik a megállapodás végrehajtását.
* amennyiben a kormánypárt betartja a megállapodásban rögzítetteket, az RMDSZ nem nyújthat be, és nem támogathat semmiféle bizalmatlansági indítványt.
Nagy asszony volt...
1911-ben született Gyôrben Kéry Ilona, kit a sors a csomafalvi származású Borsos Miklós szobrászművésszel hozott össze annyira, hogy élete végéig hű társa volt, s a művész halála után pedig emlékének ôrzôje. Borsos Miklós, kire méltán büszkék a csomafalviak, Nagyszebenben látta meg a napvilágot, majd Gyôrbe költözött a család, ahol a nyalka fiatalember megismerkedett, házasságot kötött Kéry Ilonával. A Budai várban egy önkormányzati lakás lett az otthonuk, a nyarakat pedig Tihanyban töltötték. Nem született gyerekük, az asszony feladata csupán az volt, hogy férjét segítse, és csodaszép kertet alakítson ki, melyben mindketten nagy örömüket lelték.
A művész halála után özvegye alapítványt hozott létre, melynek neve Budapesti Borsos Miklós – Kéry Ilona Alapítvány, célja pedig Borsos Miklós szellemi és erkölcsi hagyatékát ápolni, a tehetséges fiatalokat pártolni, ösztöndíjjal segíteni a tanulásban. Az alkotások nagy részét pedig a gyôri múzeumnak adományozta.
Két esztendôvel késôbb a család itthon maradt tagjai Csomafalván is alapítványt hoztak létre a nagy szobrász emlékére. A Borsos Miklós Alapítvány, mely késôbb Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány névre váltott, az eredeti célokat tartotta szem elôtt: tehetséges fiatalok segítése, művésztáborok szervezése, s mindig bízhattak abban, hogy Kéry Ilona mellettük áll. Nemrég az özvegy megvásárolta a valamikori csomafalvi tanács épületét, hogy ott legyen férje emlékszobája, szellemiségét ôrizze a ház. Megígérte, Borsos Miklós tárgyi emlékeit ide hozatja. Nem válthatta be ígéretét, mint ahogy az emlékház feljavításának befejeztét sem várhatta meg. Az elmúlt év december 22-én, 90 évesen meghalt. Férje mellé, a farkasréti temetôbe helyezték nyugalomba, akik ismerték, csak ennyit mondanak róla: nagy asszony volt.
Balázs Katalin
Tizenöt erdélyi karácsony Trianon és Temesvár között
(folytatás elôzô lapszámunkból)
A Temesvári forradalom begyűrűzött Bukarestbe, majd a vezér szökése és elfogása már a forradalom gyôzelmét jelezte. Mint az egész országban, úgy nálunk is a párt és a városi vezetôk berezelve bujkáltak. Aznap hajnalán még kiállottam az aragázpalackra, várakozók sorába, de a sorban már suttogva adták tovább a szabad Európa rádió híreit. Ezek hallatára haza szaladtam és – habár nem volt adási idôszak – bekapcsoltam a tévét, melybôl 11 óra felé az addig szigorúan tilos „deşteaptăte romăne" dalt sugározták. Hihetetlen volt, de igaz volt, és ebbôl csakis a hatalom változására lehetett következtetni. Megszakítás nélkül folyt az adás, késôbb már a bukaresti „trónfosztás", a szökési kísérlet, majd az elfogás képsorozata volt látható. A pártszékház, jelenlegi bíróság épülete elôtt a gyárakból spontán módon felvonult emberek tömege, az utca közepén égô máglya, az emeletrôl még mindig dobálták a kommunista párt jelvényeit, képeket, iratokat és mindent amit a rendszerrel kapcsolatosan kidobnivalónak vélt a tömeg. Az emeleti irodákban iratok és papírok halmaza volt szétszórva és sok üvegdarab, az egykori Ceauşescu házaspár képmásainak betört üvegei, sehol egy tisztviselô, a tömeg termekrôl termekre hullámzott és kereste, hogy még mit lehet eltüzelni. Egyvalaki éppen az anyakönyvi irodában található szépen faragott asztalt akarta ledobni a máglyára, amikor a terembe értem. Látva a dolgok helytelen irányba való torkollását felkértem azokat akik azon pillanatban ott voltak, hogy segítsenek rendet teremteni. Miután többen jelentkeztek összeírtam egy papírlapra mindazok nevét akik hajlandók voltak, hogy pillanatnyilag rendet teremtsünk. Legsürgôsebb feladatként a város másnapi kenyér- és tejellátását tartottam, ôrség szervezését mely az idôközben feldúlt rendôrség és elrejtôzött rendôrök helyett a nyugalmat biztosítani tudták, ugyanúgy a város közigazgatási teendôinek beindulását és egyben a Városháza irattárának megóvását is biztosították. Egyúttal a vízüzem felügyeletére, megóvására is, illetve gondoskodni arról, hogy megakadályozzuk a vezetékes víz a megmérgezését. Az ideiglenesen összeírt 15 fôrôl a lajstromon, már 29 szerepelt, egyesek önként jelentkeztek, másokat az elhangzott javaslat alapján hívtunk be. Ez így folyt két napig, eljött december 24-e, amikor este 6 órakor az ideiglenes bizottság befejezte munkáját, de az éjszakára jónak látta szolgálatos beállítását. Senki nem jelentkezett és mint a legidôsebb a társaságban elvállaltam a másnap reggelig tartó ügyeletes szolgálatot, habár a családban név- és születésnapot terveztünk megünnepelni az elsô szabad forradalmi karácsony napját. Egy Benedek nevű fiú, aki azóta Magyarországra távozott, látván, hogy egyedül vállaltam az ügyeletet és telefonszolgálatot, hozzám csatlakozott, és így ketten együtt néztük a bukaresti tévé adását. Annyi idô után, ma is szomorúan állapítom meg, hogy csak akkor, amíg a temesvári forradalom lángja égett, jelent meg a képernyôn a magyar nyelvű karácsonyi jókívánság, amely azóta is soha többé nem volt látható. Szívmelegítô és boldogító érzés volt hallani az ünnepi üdvözletet anyanyelvünkön, és látni a magyar nyelvű feliratot. Hát bizony egyszer volt Budán kutyavásár és Bukarestben is csak egyszer volt. Képletesen mondva Lôrince Lajos is bizonyára boldogan mosolygott le a bukaresti szép magyar szó hallatán mint, ahogy mi is, itt a Hargita alján, Erdélyben, Romániában.
Blénessy Jenô
KisAsszony
A joghurt ereje
Amerikában nemrég fedezték fel a joghurt egyik, mostanáig ismeretlen hatóanyagát, a J-enzimet. Számos elônyös tulajdonsága van:
* megszünteti a szervezet éhségérzetét,
* felgyorsítja az emésztést,
* elôsegíti az emésztést,
* megszbadítja a testet a zsírpárnától.
Néhány tipp:
* Öntsön egy tálba három pohár zsírszegény joghurtot. Jól mosson meg egy nagy uborkát, és vágja fel apró kockákra. Szeleteljen fel egy köteg kaprot, és keverje össze az egészet. Ízesítheti sóval, borssal – nagyszerű!
* Reggelire: egy pohár joghurtban keverjen el egy csipetnyi fahéjat.
* Joghurtleves ebédre: egy pohár (nem sovány) joghurtot turmixoljon össze fél hámozott uborkával, egy kis hagymával, egy teáskanálnyi olívaolajjal. Köretként fogyaszthat hozzá hónapos retket és egy szelet barna kenyeret.
Farsangi fánk
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3 db tojássárgája, 10 dkg vaj, 1,5 dl tej, 2 dkg élesztô, 5 dkg kristálycukor, 4 dl olaj, 3 dkg porcukor, 30 dkg lekvár, csipet só.
Elkészítése: A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a kristálycukrot és az elmorzsolt élesztôt. Néhány percig szobahômérsékleten pihentetjük. Utána kevés lisztet teszünk hozzá (ez a kovász), és hagyjuk kissé felhabosodni. A többi lisztet elômelegítjük, majd a közepébe fészket képzünk.
Lassan hozzáadjuk a felfuttatott élesztôt úgy, hogy elôször a tojássárgájával keveredjen el, majd fokozatosan nagyobb ívben, kevergetve beledolgozzuk a lisztet. Ha a tészta egyneművé vált, hozzáadjuk a sót és az olvasztott vajat.
Erôteljes mozdulatokkal dagasztjuk, szinte pumpáljuk a kezünkkel. (Dagasztásra alkalmas robotgépben lassú fordulaton készíthetjük.) A tésztát addig dagasszuk, míg elválik az edény falától, és hólyagosodni nem kezd. Letakarjuk, és szobahômérsékleten 30–40 percig kelesztjük. Huzatmentes hely biztosításával és a letakarással kedvezô életfeltételeket biztosítunk a kelesztôgombák elszaporodásának, miáltal a tésztánk laza, könnyű lesz. Ha megkelt, meglisztezett gyúródeszkára borítjuk és óvatosan kb. 3–4 cm vastagságúra kihúzzuk. Lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd letakarva ismét 10 percig kelni hagyjuk. Vigyázzunk: a kiszaggatott fánk oldalsó peremét ne lisztezzük össze, sôt, kezünkkel se érintsük!
Mély serpenyôben vagy lapos lábosban felhevítjük az olajat, ügyelve, hogy se túlságosan forró, se túl hideg ne legyen (a hômérséklet kb. 170 fokos). A fánkokat óvatosan forgatva a kezünkben, ujjunkkal egyik oldalukon középig benyomjuk, majd ezzel lefelé fordítva helyezzük az olajba. Mindkét oldalon aranybarnára sütjük, lecsurgatjuk. Porcukorral meghintve, kikevert lekvárral tálaljuk.
Becsapós fittnesz-reklámok
Napi pár perc és eltűnik a fölösleg, vagy egy hét alatt megváltozik az élete – ugye ismerôsen cseng? Ma már minden csatornán bombázzák az embert az otthoni edzôgépek reklámjaival. A hirdetéseket látva a világ legegyszerűbb dolgának tűnik lefogyni, formába hozni magunkat! Csak vegyük meg a gépeket, és máris „ég a zsír". Bárcsak ilyen könynyen menne!
Két film között, de van csatorna, ahol reggeltôl estig csak vásárlásra buzdítják a nézôket. A reklámozók sokszor elragadtatják magukat, és a jól hangzó szlogenek szinte minden esetben többet ígérnek, mint amit valójában adnak. A legtöbb becsapott vásárlóval talán Amerika büszkélkedhet – de azért mi sem panaszkodhatunk.
Minimum gyanakodjunk, ha azt halljuk:
Egy hónap alatt húsz kilót fogyhat. Igazából ugyanis nem lehet pontosan megjósolni, milyen gyorsan és milyen mértékben képes valaki lefogyni. Mindentôl óvakodjunk, ami gyors és tartós eredményt garantál.
Eltünteti a zsírt a csípôkrôl, combokról és a hasról. Nincs olyan diéta, ami specifikusan egy testrészrôl képes eltüntetni a fölösleget. Ez fiziológiai képtelenség.
Használata nem kíván erôfeszítést, nem izzadunk és nem fáradunk ki. Az igaz, hogy a gyakorlatoknak nem feltétlenül kell fájdalommal és szenvedéssel járniuk, de erôfeszítések nélkül ne is várjunk eredményt.
A teljes testet megmozgatja. Több olyan gép is létezik, ahol a karok munkáját összekapcsolják a lábak mozgatásával. Így azonban, bár a karok is mozognak, tulajdonképpen csak a lendületet adják a mozgáshoz, de semmiféle kalóriát nem éget a gyakorlat ezen része.
Pár perc elegendô naponta. Milyen állóképességet, fittséget várhatunk egy olyan gyakorlattól, amelyet elegendô csupán percekig végezni? Szakemberek szerint edzésenként minimum 20 perces folyamatos aerob mozgást kellene végeznünk, hogy fokozzuk keringési-légzési rendszerünk teljesítôképességét. Abban az esetben azonban, ha fogyni is szeretnénk, még ennél is többet kell dolgoznunk.
KisNet KisNet KisNet KisNet
Letölthetô teljes játékok az Interneten?!
A játékprogramok régen kinôtték gyerekcipôiket: 20 évvel ezelôtt a legtöbb ilyen szoftver csak a programozók hobbijának terméke volt, egy ideje azonban már komoly fejlesztôgárdák dolgoznak egy-egy álomvilág megteremtésén. Ez komoly anyagi és idôbeli befektetést kíván, aminek meg kell térülnie (különben nem születnek új programok). Mi a helyzet viszont a régebbi játékokkal, melyek már nem kaphatók kereskedelmi forgalomban?
Egy új játék 3 éves életciklusát tekintve megközelítôleg 50 dolláros árról indul. Az évek folyamán lassan csökken ez az érték, majd mikor már a grafikai és egyéb megvalósítások elavultnak számítanak az új játékokhoz képest (ez körülbelül a megjelenés után 3 évvel következik be), a program elöregszik. Ekkor a kereskedôk többnyire már nem foglalkoznak árusításával, azaz egy-egy ilyen játék (abandonware) legális beszerzése majdhogynem lehetetlenné válik.
Ezt felismerve többen olyan weblapot készítettek, ahol összegyűjtötték ezeket a játékokat (ilyen többek között az Underdogs oldal is). Innen bárki letölthette az általa kiválasztott játékot (egyes helyek annyira népszerűvé váltak, hogy le kellett korlátozni a naponta letölthetô adatmennyiség mértékét). Igaz, ezért már semmit nem kellett fizetni, tehát aki letöltötte, az voltaképpen illegális másolatot készített az Interneten fellelhetô játékról. A kiadók ezt kalózkodásnak tekintik.
Az Interactive Digital Software Association felmérése szerint a játékszoftvereket gyártó cégeknek tavaly 3 milliárd dolláros kárt okozott a kalózkodásból származó jövedelemkiesés. Ezek ellen több olyan cég is felvette a harcot, mely a másolgatás ellen lép fel, a régi játékok összegyűjtôinek nagy szerencséjére azonban fôként az új szoftverekre koncentrálnak.
Jelenleg nem fenyegeti akkora megtorlás ezeket az abandonware-eket összegyűjtô oldalakat, mint az MP3 cserélést megvalósító hálózatokat, de az álláspon- tok merevedni látszanak. Egyre keményebb a fellépés ezen oldalak ellen, amivel azt érik el a kiadók, hogy a boltokban többé már nem kapható játékok megszűnnek hozzáférhetôk lenni a nagyközönség számára. Egyes kiadók ugyan elérhetôvé tették régebbi játékaik egy részét, ez azonban csak a jéghegy csúcsát képviseli, igazából nem elégíti ki egyik felet sem.
Honanyai szexvideo
Akaratlanul került be a „világhírességek" közé egy tajvani képviselônô és nôs szeretôje: az alkalmi pár szerelmi hancúrozása az utóbbi idôk legnagyobb kaszszasikere – a világhálón. A Lycos internetes portál felmérése szerint a szeretkezô pár – tudtán kívül felvett – forró jeleneteit felkeresô internetezôk száma az utóbbi idôben a tizenötszörösére nôtt: a szerelmes pásztoróra a legnagyobb találati arányt elérô internetes oldalak között a negyvenötödik helyrôl rövid idô alatt az élre ugrott.
Az eredmény magát a Lycos munkatársait is meglepte. A cég minden héten elkészíti a legkeresettebb internetes oldalak ötvenes listáját. Eddig mindössze egyetlen tajvani illetôségű személynek – Ang Lee-nek, a 2001-ben négy Oscar-díjat nyert Tigris és Sárkány című film rendezôjének – sikerült erre felkerülnie. A képviselônô és szeretôje azonban nem csak hogy szintén felkerült a listára, hanem átvette a vezetést is, így személyében most elôször fordult elô, hogy tajvani áll a lista élén – ráadásul párostul.
A tajpeji képviselônô szerelmi kapcsolatát leleplezô cikket és a hozzá kapcsolódó képi anyagot a Scoop című tajvani magazin dobta piacra tavaly decemberben. Az AFP jelentése szerint a CD iránt nagy az érdeklôdés Szingapúrban, Hongkongban, Malajziában, Kínában és az Egyesült Államokban is.
A szigetország sajtótermékei szerint a pásztoróráról készült mozgóképeket egy magánlakásban készítette az a nyomozó, akit a félrelépô férfi felesége bérelt fel. Az ügy nagy port vert fel Tajvanon, a tajpeji bíróság vizsgálatot rendelt el a magazinnal szemben.
Linkgyűjtemény
* A magyar mesevilág gyöngyszemei, dalok, versek: www.egyszervolt.hu
* Idézetek meghívóra, nótaszövegek, ajándékozási ötletek, babonák, illemkódex, vôfélybemutató és esküvôkellék- adatbázis van ezen az oldalon: www.lagzicenter.hu
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Tél van, hó esett..., s már olvad
Hôsugárzó óriáskígyó
Hôsugárzót nyelt le egy ukrán óriáskígyó, amivel zárlatot és tömeges füstmérgezést okozott cirkuszi állattársai körében, ô maga viszont túlélte az esetet. A budapesti tűzoltóság bejelentést kapott, miszerint a Paszternák utcában egy ház udvarán áll egy hatalmas furgon, amelybôl füst száll fel.
A helyszínre érkezô tűzoltók egy vándorcirkusz állatszállító járművével találták szemben magukat. Az ajtót felnyitva, füsttôl megfulladt állatok tetemeire leltek, de akadtak túlélôk is: két piton. A rövid terepszemlén világossá vált, hogy a tragédiát az egyik ötméteres kígyó okozta: éhségében a hôsugárzóra fanyalodott, a lenyelt elektromos melegítôeszköz pedig rövidzárlatot okozott.
A füstben majmok, lámák, tevék, nyulak, egy hiúz, valamint egy himalájai medve fulladt meg. Hogy a kígyónak miért fájt a foga a hôsugárzóra, nem tudni.
Jurij Kontorszkij vándorcirkusza 8 évvel ezelôtt alakult, állatokat felvonultató zenés programjával azóta járta Ukrajnát és Európa országait. Az elhasználódott szállítóeszközöket az odesszai hatóságok anyagi segítségével a közeljövôben szándékozták kicserélni.
Kígyómarás-túlélési rekord
Egy ausztrál férfi túlélte a világ legveszélyesebb mérges kígyójának, egy nyugati tajpannak a marását.
Brisbane egyik kórházának orvosai közölték, hogy a kígyó marta kígyókereskedô már válságos állapotban volt, amikor helikopteren beszállították a kórházba, hogy megkaphassa az ellenmérget, mégis sikerült túlélnie a kalandot.
A nyugati tajpan Ausztrália igen gyéren lakott területein honos és ott is csak nagyon ritkán fordul elô. Vizsgálatok kimutatták: a kígyó mintegy hat milliméter hosszú méregfogának egyetlen harapása elég ahhoz, hogy 250 ezer laboratóriumi egeret elpusztítson. A kígyómarás áldozatainál elôször a vérkeringés omlik össze, majd légszomj jelentkezik, végül leáll a veseműködés.
Túlélôk esetében a nyugati tajpan marásának sebhelye rendszerint csak hónapok elteltével gyógyul be.
Ép lábat amputált az orvos
Ismerik a viccet?
Orvos a viziten így szól a beteghez:
– Van egy jó meg egy rossz hírem. Melyiket mondjam hamarább?
– Doktor úr, mondja a rosszat. A jó hír maradjon a végére.
– A rossz hír az, hogy az ép lábát amputáltuk. A jó hír az, hogy a beteg lába szépen gyógyul.
Eddig a vicc. Az alábbi eset igaz, hogy hasonlatos a vicchez, de sajnos megtörtént eset.
Vlissingen holland kikötôváros kórházában az egyik páciens ép lábát amputálták a beteg láb helyet. Jelenleg még vizsgálják, hogy miként történhetett a közelmúltban végrehajtott műtét során elkövetett súlyos tévedés – közölte a kórház szóvivôje. A vizsgálat eddigi eredménye alapján valószínűsíthetô, hogy minden óvintézkedés ellenére számos tényezô szerencsétlen összejátszása vezetett a végzetes hibához. Az orvos működését egyelôre felfüggesztették. A kórház szóvivôje valószínűnek tartja, hogy sajnálatos módon a beteg másik, amputálásra valóban kijelölt lábát is amputálni kell majd.
A legtöbb férfi Britney-vel aludna együtt
A GQ magazin által kezdeményezett közvélemény-kutatás szerint a férfiak 37 százaléka álmodik arról, hogy eltölthessen egy szerelmes éjszakát Britney-vel. A tesztnek 25 és 45 év közötti férfiakat vetettek alá.
Jennifer Lopez csupán a második helyet szerezte meg 34 százalékkal, szegény Pamela Anderson pedig a harmadik lett – 24 százalékkal. A sorban Verona Feldbusch, Kylie Minogue, Heidi Klum és Naomi Campbell következik. Annyi bizonyos, hogy a férfiak nemcsak errôl meséltek a lap szerkesztôinek: minden második megkérdezett legalább egyszer megcsalta partnernôjét. A megkérdezett férfiak 67 százaléka teljesen normális dolognak tartja a félrelépést, legfôképpen akkor, ha revansról van szó, vagy a kapcsolat épp válságos idôszakban van, de még akkor is érthetô a dolog, ha idôt tud az ember szakítani egy „gyors menetre". Kevesebb mint egyharmad részük véli úgy, hogy a félrelépés nem tolerálható.
És hogy miért elégedetlenek a férfiak a társukkal? Az esetek többségében (35%) több spontaneitást várnának el a szeretett nôtôl, hogy ne fulladjon unalomba a kapcsolat. 31 százalékuk a kísérletezô kedvet hiányolja, az újdonságok iránti olthatatlan vágyat, mások a kezdeményezôkészséget (26%), vagy épp a szenvedélyességet (18%).
Megfulladt a táncosnô két nagy melle között
Két óriási mell okozta egy 32 éves férfi halálát egy népszerű genfi sztriptízklubban. Daniel Greene legénybúcsúját tartotta esküvôje elôtt, amelyre barátai egy nagymellű táncosnôt szerzôdtettek.
A gondok ott kezdôdtek, amikor a Kandy Kane művésznevű hölgy tánc közben ráborította hatalmas fedetlen kebleit Greene fejére és szorongatni kezdte. Szemtanúk szerint Greene a fojtogató ölelésben ugyan hadonászott kezeivel, de mindenki azt hitte, szégyenében szabadulni akar és lefogták kezeit, hogy ne menekülhessen. „Ki gondolta volna, hogy fulladozik?" – nyilatkozta egy barátja. A haláleset után a férfi családja feljelentette a sztriptízbárt és a táncosnôt gondatlanságból elkövetett emberölés miatt. „Ezek a tôgyek halálos veszélyt hordoznak magukban, hatástalanítani kell ôket" – kommentálta az ügyet Greene apja az újságíróknak.
Az évezred tejesembere
Háromszáz palack tejet locsolt a lángokra egy dél-angliai tejesember, amivel több ember életét megmentette.
Steve Leech, a cornwalli (Dél-Anglia) tejesember nem teketóriázott, amikor reggeli munkavégzés közben észrevett egy égô üzlethelyiséget. Berúgta az ajtót és mintegy másfél hektó fehér nedűt locsolt a lángokra. A tűzoltók csak hálálkodni tudtak a tejes-akcióhôsnek, mivel a bolt felett magánlakások voltak.
Steve Leech azóta nemzeti hôs, a brit Nemzeti Tejesember Szövetség „az évezred tejesember hôsének" kiáltotta ki. Megkapta emellett a nemzeti bátorságdíjat.
A Reutersnek nyilatkozva Leech elmondta, hogy csak fônökével akadtak gondok, akinek késôbb el kellett magyarázni, mi történt a tejjel. De ez még mindig egyszerűbb volt, mint az akció hevében kinyitogatni a háromszáz üveget.
Leharapta az apósa fülét
Fülleharapással elkövetett emberölés miatt kilenc évi börtönre ítéltek Vietnamban egy férfit. Az 52 éves áldozat fülét egy családi veszekedés során harapta le veje, és bár nem teljes egészében, az após mégsem élte túl, mert szívrohamot kapott. Az após egyébként csupán közvetíteni akart a lánya és veje között kirobbant perpatvarban.
A bíróság halálhoz vezetô testi sértésben találta vétkesnek a vôt.
Meghalt a kabuli oroszlánkirály
Kimúlt Afganisztán egyetlen oroszlánja. Marjon túlélte a királyt, átvészelte a szovjet inváziót, a törzsi háborúkat, a tálib-uralmat, az amerikai bombázást, majd jobblétre szenderült.
Marjont harmincnyolc évvel ezelôtt ajándékozta Afganisztánnak a bonni kormány. Akkor béke volt, késôbb azonban rosszabb napok köszöntöttek az afgánokra és az afgán oroszlánokra is. A sörényes lakókörnyezete együtt pusztult az országgal, és bár a londoni székhelyű Állatvédelmi Világszövetség (WSPA) jelentôs segélyt ajánlott fel élettere korszerűsítésére, ezt Marjon már nem élhette meg.
Gondozója – aki holtan találta ketrecében – beszámolt róla, hogy a bombázások annyira megviselték az egyébként félszemű és fogatlan Marjont, hogy nem volt hajlandó enni sem az utóbbi napokban.
Kimosták a halott újszülöttet Nagy-Britanniában
Alig múlt el a koraszülött kisfiúk halála okozta fájdalom, a Kelly szülôket újabb tragédia sokkolta: gyerekük holtteste eltűnt a kórház hullaházából a temetés elôtt pár nappal. Mint utóbb kiderült, a gyermeket a szennyessel együtt kimosták.
A horrorisztikus eset után az elkeseredett apa nem fogadta el a Sidcup-i Queen Mary Kórház bocsánatkérését. Patrick Kelly mindössze egy órán át lehetett boldog apuka, kisfia – koraszülött lévén – világra jötte után meghalt. December elején, négy nappal a temetés elôtt azonban a baba holtteste eltűnt a szülészeti osztályról. A rendôrségi nyomozás során a gyereket a Sunlight Healthcare Services nevű ipari mosoda szállítószalagján találták meg Brixtonban, 13 mérföldre a kórháztól.
A kis James Fernandez holttestének maradványai egy szennyeszsákba került, amelyet a kórház mosodájába szállítottak, ahol a lepedôkkel és egyéb ruhákkal együtt forró vízben kimosták.
Patrick Kelly a Sun című angol lapnak elmondta: felesége még mindig sokkos állapotban van, és kénytelen volt visszatérni szülôhazájába, Spanyolországba, hogy felépülhessen. „A tragikus balesetet valószínűleg az okozta, hogy a szülészeti osztály szennyes ruháit gyűjtô láda amellett a kabin mellett található, ahol a halott babák holttestei találhatók" – kommentálta az esetet Helen Moffatt, a kórház vezetôje.
A baba eltűnésére akkor derült fény, amikor a temetkezési vállalat dolgozói sehol nem találták a kórházban a kisfiú holttestét.
Tony Blair miniszterelnök szóvivôje részvétét fejezte ki a csecsemô tragédiájával kapcsolatban, és megígérte, hogy a kormány még nagyobb figyelmet szentel a Nemzeti Egészségügyi Szervezetnek.
Egy tehén zaklatta telefonon a fiatal nôt
Egy istállóból, méghozzá egy tehéntôl érkeztek azok a mobiltelefon-hívások, amelyek ôrületbe kergettek egy fiatal belga nôt – fedte fel a hívásokat lenyomozó mobilcég szakértôinek vizsgálata. Egy közelben lakó farmer ugyanis egy fejôgépet eszkábált tehenére, ami egy szignált küldött a meghatározott telefonra, ha elapadt a tej, vagy meghibásodott a készülék. Csakhogy a kétbalkezes ezermester rossz számot, a Ravelsben lakó 26 éves Caroline Lenaerts számát programozta be, így szegény lányt sokszor legszebb álmából verte fel a telefoncsörgés.
A rovatot szerkeszti: Ábrahám Imre
Deltai kalandok – Tomorosan (55.)
(folytatás elôzô lapszámunkból)
Barátságosan kívántak jó utat és „drum bun"-nal el is engedtek. Még szép! Egy kis várakozás után, Nagyvárad kanyargós utcáin kivergôdtünk, majd Királyhágón az egyik szálloda árnyékos oldala mellett valamicskét újból pihentünk, Kolozsvár elôtt, Szászfenes határában a „Metro" parkolójában virradatig a „kását" még megfújtuk, de itt valamennyien nyugovóra is tértünk. Frissen érkeztünk Sütô András szülôfaluja közelében, Vajdakamarás elé, ahol mindenki kívánta a reggelit! A diófák alatt, az autókra kirakott élelembôl aztán pusztítottunk. Az értelmesebbje fényképezett, diázott meg jó nagyokat ivott. A kólákból, színe után csak az lehetett. Tévedni viszont emberi, a közmondás így tartja: tévedni emberi dolog, régiesen mondták: „Errare humanum est", de azt is kimondták: „Sed in errcare perseverare stultum est" vagyis tévedésben tovább élni, mondjuk badarság! Így vagyok én is az ivott sötétebb színű itókával, mert tôlem távolabb ízlelgették, a töményebbet, a borocskát nem tilthattam el.
Gyergyóig az elsô útitársunkká vált, ott sem hagyott magunkra, így szomorú, lehangolt idôben érkeztünk, de Szabó Bálint tanáréknál asztalhoz ültették a lehangolt madarászokat, s a megterített asztal a jókedvet meghozta itt már valami alkoholos „kóla" került elô, majd az új svájci segítséggel épült öregotthon meleg szobái meg a melegvizes fűrdô vonta ki a madarásztestekbôl a felhalmozott fáradságot. Ott a város keleti részén épült a Békény-patak mellett, amiben valamikor könyökig érô pisztrángok csillogtak, villogtak, amit a gyerekek ki is kapkodtak. Egyszóval a kissé fáradt csapat az öregotthont „belakta", a hozott borocskát szép szelíden kézbôl-kézbe „röptette", közönségesen egymásnak jót kívánva benyakalták. Egészségükre!
Az esô napok óta magunkra nem hagyott, kellemesen áztatott, néha a kialakult keleti szél lúdbôreinket elôcsalogatta, de a reggeli, a Szabó családnál megrendezett villás reggelitôl ez távol nem tartott. A hadiközpontunk itt formálódott, a teraszon jókat beszélgetve, feketézve. Jó, hogy nem áztunk-fáztunk, gondolatainkat az elôttünk álló útra itt rendeztük, innen telefonálgattunk le Tulcseára, az ottani kollegáknak, természetvédôknek, a madarasoknak is. A társaknak megörvendtek, címet adtak, az autóknak elfogadható és biztonságos menhelyet biztosítanak – mondták telefonban. A kedvem a hírre hirtelen megjött, a kényelmes leutazást így biztosítva láttam, a többmilliós autóinkat – reméltem – kijövetel után viszont is láthatjuk, erre tervezgettünk, hogy a három közül, melyik a legbiztonságosabb Tulcseáig, a Delta bejáratáig. Itt kell hajóra ülni és 56 kilométer körüli távot ringó hajókán megtenni, így jutni el az „édenbe". A Gyilkos-tó felé indulva 20–25 kilométert utazunk magyar lakta területen, valamivel hosszabb is, de Békástól mondhatni nyílegyenes Foksány közeléig, de ettôl hamar elálltunk, sorrenben a Gyímesek következtek. Itt tán 80 kilométer körül kelhetünk volna át a Keleti-Kárpátokon, nyelvet ismerô-beszélô vidéken, ellenben az út minôsége volt az, ami ezt a vonalat megkérdôjelezte. Ez az analízis nagyon tetszett a vendégeknek, ennek elmaradása esetén sokat nem veszíthettek, mivel a tájon koromsötétségben gurultunk volna le, Bákó városáig. Maradt a harmadik út: az Ojtuzi-szoros, Kézdivásárhelytôl keletre Sepsiszentgyörgyön keresztül vagy ezt elkerülve, a Szent-Anna -tó szomszédságában Bálványosfürdôt érintve érni el a Kárpátokat és le az Ojtuz-patak völgyén.
Delta felé indultunk!
A közös választás ezt az utat jelölte meg, így közel 180 kilométeren keresztül magyarok lakta vidéken autóztunk le. Csíkszereda alatt Tusnád után Bükszádnál keletre fordultunk, és kanyargós úton fel Bálványosvárát érintve Torján keresztül érkeztünk Kézdivásárhelyre, így érintve a Torjai büdösbarlangot is. Itt ki nem szálltunk, mert az idôvel versenyt futottunk. Ezt meg miért? 6 órára a galaci átkelônél az elsô kompjáratot el kellett érnünk, mert csak ez biztosítja a Tulcseán való intézkedéseink eredményességét, meg ugyancsak az elsô – e nap utolsó – crişáni személyszállító „gôzöst", igaz nem gôzös, hanem modern orosz bárka. Így e neves történelmi helyen, amit mind a két világháború „meghábozott" és a székely határezred is „mindhalálig" védett is, hamar átsodródtunk, de már a rengeteg harckocsinak és tanknak, amik az utat elzárva, évekig járhatatlanná tették Moldva és Erdély között, nyomát sem találtuk. A dombos moldovai részen elértük az egyik csángó-magyarok lakta vidéket, ahonnan megközelítettük a galaci átkelôt – fél hat elôtt – és a Duna jobb oldalától Tulcsea alig 76 km. A reménykedésre az eddigi siker biztatott, de e logikus számításba a sors beleszólt! Ez a sors Garvan faluban elénk is állott, és a márkás autó – Dacia, a mindent kibíró és idôtlen-idôkig „hurbolható", kitartó – a fôútra felkapaszkodni már nem tudott, az áldottnak a kuplungszerkezete „reccs", ott helyben megomlott.
(folyt. köv.)
Dr. Tomor Zoltán
EGÉSZSÉG
Epekímélô étrend
Ünnepeken, összejöveteleken testet-lelket megerôltetô lakomák részesei lehettünk. A szokatlan étkezéseknek azonban megvan az áruk: ha nem vigyáztunk, epehólyagunk bánhatta mindezt. Nem árt figyelemmel kísérni a hétköznapokban sem, mennyit eszünk-iszunk, hiszen epeműködésünk érzékeny jelzôrendszerként reagálhat a túlterhelésre.
Az epekímélô élelem legyen zsírszegény. A szénhidrátok álljanak a diéta elôterében, ezek is elsôsorban könnyen felszívódó élelmiszerek formájában, mint pl. liszt, rizs, méz. Amennyiben engedélyezett, akkor a cukor, a gyümölcs- és zöldséglevek, kompótok, nyers gyümölcsök. Az epehólyag-megbetegedés akut stádiumában lényegesen szigorúbb diéta kívánatos, mint az alábbiakban felsoroltak. Túlsúlyos betegek étrendje legyen kalóriaszegény, azaz a zsír mellett korlátozni kell a szénhidrátok fogyasztását is.
Javasolt és kerülendô élelmiszerek
Hús
Javasolt: Fôtt, párolt, grillezett gyenge hús vagy sültbôl középdarabkák, borjú, marha, vagy jól párolt vad, tyúk, pulyka, baromfi bôre nélkül. Sovány sonka, nyúl, nyers borjúnyelv.
Kerülendô: Sült, rántott, pirított, füstölt (sonkán kívül) vagy panírozott húsételek, zsíros hús vagy baromfiféle, pl. liba, kacsa, zsíros sertéshús, szarvas, füstölt szalonna, vese, kövér sonka, borjúmirigy. Kolbászok (magas zsírtartalma miatt nem ajánlott), zsíros, füstölt vagy erôsen fűszerezett kolbászáruk.
Halak
Javasolt: Sovány halfajták, pl. tôkehal, pisztráng, csuka, compó, lepényhal zsírszegényen elkészítve, kékre fôzve, párolva vagy felfújtnak.
Zsírfélék
Javasolt: vaj, margarin, növényi olaj kis mennyiségben. Ajánlatos a kukorica-, napraforgó-, búzaolaj. Ezek gazdagok telítetlen zsírsavakban! Az egyéni tűrôképességre tekintettel kell lenni. Általában 40 g fôzôzsír és 20 g kenôzsiradék ajánlatos naponta.
Kerülendô: pecsenyezsír, libazsír, szalonna, erôsen hevített zsírok.
Tésztafélék
Javasolt: a könnyű, zsírszegény tésztaféle, mint pl. kekszek, pudding, felfújtak, keverttészták, száraz keksz, rétes, krumplistészta, búzadara.
Kerülendô: csokoládés tészták, vajkrémes, tejszínhabos tészták, leveles tészták, dióval, mandulával, mákkal töltött tészták, zsírban sült tészták, zsíros (lángos, fánk), krumplis, felfújós tészták, mint pl. a friss élesztôs tészta.
Köretek
Javasolt: krumpli, rizs, tésztafélék, nokedli, omlós zsemlemorzsa, dara, túrós gombóc, krumplisgombóc vagy nudli (ha nem zsírban sült).
Kerülendô: minden zsírban sült köret (krokett, sült krumpli stb.)
Semmi sem fér belém!
A civilizált ember gyakori panaszai közé tartozik a hasi teltségérzés és a puffadás. Mit tegyünk, hogy megelôzzük az ilyen bajokat?
Korunk sok embere reggel felhörpint egy kávét (cukor és tej nélkül, esetleg cigarettával megfűszerezve), majd kiadós reggeli nélkül elmegy dolgozni. Délelôtt valamit rágcsál, mert mardossa az éhség, ebédre bekap egy szendvicset, hamburgert, pizzát, vagy sült krumplit, iszik hozzá egy szénsavas üdítôt, délután ismét kekszet majszol. Végül este megeszi a hagyományos magyar étkek valamelyikét, leül a fotelbe és újra csak rágcsál, hörpintget emezt-amazt. S jönnek a bajok.
A teltségérzés
Ez a kellemetlen érzés számos okkal magyarázható. A legegyszerűbb, hogy egyes emberek evés közben levegôt is nyelnek, vagy a táplálékban volt sok felszabaduló gáz (lásd szénsavas üdítôk, pezsgô, sör), a gyomor pedig erôteljesen feszül. Nagy mennyiségű gáz lenyelése után elôfordul, hogy a gyomorszáj záróizma görcsösen összehúzódik, nem tudunk böffenteni. Igen riasztó és kellemetlen tud lenni, ha egyszerre görcsöl és feszül a gyomrunk. Sajnos ilyenkor gyors segítség nincs, várni kell egy negyed órát, hogy a gázok a belek felé eltávozzanak.
A teltségérzés másik magyarázata, hogy gyakrabban és többet eszünk, mint amennyi táplálékra szükségünk lenne, vagy olyan ételt fogyasztunk (például gombát), amely lassan ürül ki a gyomorból. További ok, hogy keveset mozgunk, emiatt lassúbb a bélműködés, és a salakanyagok összegyűlnek a vastagbélben.
A teltségérzés egy-egy nagyobb étkezés után nem jelent és nem is jelez különösebb bajt (sôt akár elégedettséggel is eltölthet az ízletes étkezés emlékeként), rendszeres jelentkezésekor azonban a következôket ajánljuk: mindig várjuk ki a teltségérzés teljes elmúlását, és csak ekkor együnk ismét.
Fontos az étkezések közötti idô meghosszabbítása. Ha tudjuk, hogy kiadós étkezés vár ránk este, akkor napközben együnk a szokásosnál kevesebbet, jól elosztva, hogy azért éhesek se legyünk. Ha súlytöbblet nyomaszt, igyekezzünk leadni 4–5 kilót, elsôsorban az adagok csökkentése, több zöldség és gyümölcs fogyasztása révén. Tornázzunk naponta 10–15 percet, alakítsuk ki a rendszeres székletürítés szokását, amit célszerű naponta reggelre vagy estére idôzíteni.
Puffadás
A has étkezés utáni felfúvódása kóros gázképzôdés következménye, amelynek oka egyértelműen valamilyen emésztési zavar. Típusai többfélék lehetnek: ide tartoznak a különbözô epe-, hasnyálmirigy- és gyomorsav-termelési zavarok, a vékonybél felszívódási és a vastagbél működési zavarai. Az ilyen jellegű panaszok gyakrabban utalnak enyhe szervműködési zavarra, mint komoly betegségre. Ha azonban a bajhoz más tünetek is társulnak és makacsul visszatér a probléma, célszerű orvoshoz fordulni.
A puffadás gyors megszüntetése nehezebb feladat, mint a teltségérzésé, de a patikákban kapható savkötôk, kombinált porok, gyógyteák hatásosak lehetnek. Nem ajánlható univerzális szer, érdemes kitapasztalni, mely készítmény vagy módszer hatásos számunkra. Javasolt a „bűnös" étel vagy alapanyag kihagyása az étrendbôl, de a túlzott, önsanyargató diéta nem indokolt. Viszont helyes, ha mindig van nálunk a bevált szerbôl, hisz sosem tudhatjuk, milyen éttermi vagy gyári étkekben találkozunk „kínzóinkkal".
ÉLETTÖRTÉNET
A család
62. rész: Merénylet a suli ellen?!
Janit napok eltelte után is kísérti a hivatalban látott, sztrájknak nevezett idôpocsékolás. Hiába nyugtatgatja folyamatosan családja, egyre inkább meg van gyôzôdve arról, hogy itt kizárólag egy új, tettrekész és igazán gerinces városvezetô segíthet. Ô pedig már csak saját magában bízik, tehát kinek kell a polgármesteri székben ülnie két év múlva? Csakis Nemessy Jánosnak, ez egyértelmű. Családja ugyan nem díjazza ezt az ötletet, de Janit nem tudják rávenni, hogy mondjon le eme képtelen ötletérôl. A családfô már a kampányán töri fejét, hogy kit tud maga mellé állítani, s hogyan. Azon hibákba nem szeretne esni, melyeket a korábbi jelöltek elkövettek: hogy aprópénzzel, pálinkával vásárolja meg a szavazatokat. Ô inkább azt szeretné elérni, hogy azért szavazzanak rá az emberek, mert bíznak benne.
Kató már-már kétségbeesetten könyörög férjének, tegyen le errôl az elhatározásról. Hát hiányzik az amúgyis elhanyagolt családi életnek még egy polgármester-családfô? Már így is többet foglalkozik a munkájával, a céggel, mint a családdal, hátha még polgármester lesz belôle! A mostani is egyebet sem csinál, csak utazgat, fôleg ilyenkor, télen, mikor fűtôanyag kell a városnak. Az eszébe sem jut Katónak, hogy történhetne ez másként is, ha az illetô polgármester egy jó szervezô lenne, s olyan emberekkel dolgozna együtt, akikben meg mer bízni, s akiket nyugodtan elküldhetne egy-egy ilyen „beszerzésre". Vagy ha jól kiépített kapcsolatrendszere lenne, csupán egy telefonhívásba kerülne, hogy elintézze az ilyen ügyeket. Az asszonyság már-már abban reménykedik, idôvel csak letesz férje errôl az ötletrôl, s ha nem, akkor pedig nem sikerül majd az óhajtott székhez jutnia.
Bár még kora délelôtt van, Kató máris hozzálát az ebéd elkészítéséhez. Újra finomságokat akar készíteni, s a két fogás mellé egy kis meglepetés-deszszertet is tervez, hogy javuljon a család komor hangulata. Ideje van bôven a fôzicskélésre, a gyerekek csak jóval késôbb érkeznek az iskolából, az öregek késôn reggeliztek, nem fognak korán megéhezni, Jani pedig, ki tudja, hazajön-e egyáltalán az ebédre. De egyszer csak kinyílik az ajtó, s Kató két csemetéje érkezik. Hasukat fogják, összegörnyednek, úgy nevetnek, s egy árva szó ki nem jön szájukon. Édesanyjuk pedig megrökönyödve néz rájuk, ami nem is csoda, mert két gyerekét együtt nevetni nagyon rég látta. Elképzelni sem tudja, mi lehet éppen ennyire mulatságos. Aztán hirtelen az jut eszébe, talán ellóghattak az iskolából a gyerekek, hiszen alig lehet vége az elsô két órának, s azon mulatnak ilyen jól.
– Hát ti mi a fenét kerestek itthon ilyen korán? Nincs tanítás, összedôlt az iskola? – kérdezi hirtelen jött dühében. Tényleg meg volt gyôzôdve arról, hogy valamilyen számonkéréstôl félve léptek meg az iskolából kicsinyei. De a két gyerek mintha csak erre várt volna, még nagyobb hahotázásba kezdtek.
– Hogy összedôlt-e? Ha-ha-ha! Majd össze fog! – nevet harsányan a kis Gergô, s már könynyek is potyognak a szemébôl. Kató pedig majd felpofozza kisfiát az értelmetlen válaszért.
– Mit hogy összedôl? Egyenesen elszáll! – tesz rá egy lapáttal az eddigiekre Bori, s Kató már-már az agyvérzés határán áll.
– Ezt képzeld el, anyu, ha tudod! Valami idióta betelefonált az iskolába, s azt mondta, bele fog repülni egy repülôgép, mint Amerikában! – böki ki végre a kis Gergô, hogy mi is történt.
Kató persze nem hiszi el a választ. Méghogy egy repülô? Itt, ebben a szürke kisvárosban? Nincs az az ember, akinek ekkora marhaság jutna eszébe. Egyszerűen nem látja a logikát az egészben, s azt hiszi, kisfia így akarja kimagyarázni, hogy miért nem ül ott az órán.
– Komolyan, anyu! – szólal meg Bori öccse pártján. – Persze, hogy hihetetlen, hogy valakinek épp ekkora ökörség jusson eszébe, de ez van. Telefonáltak, az igazgató szólt a rendôrségnek, s azok kiüríttették az egész iskolát. Úgyhogy ma szabadnaposnak vagyunk. Én megyek is vissza, csak leteszem a táskámat, mert kiváncsi vagyok a fejleményekre.
Kató nem hisz a fülének, bár leánya elég meggyôzô volt. Csak akkor veszi komolyan a mondottakat, mikor férje hazatelefonál, hogy aggódó hangon megkérdezze, hazértek-e a gyerekek, mert egy repülô, akármekkora is, nem vicc.
Több se kellett Katónak, hogy ô is aggódni kezdjen. Sokadszorra is elmesélteti Gergôvel, mi történt, hogy történt.
– Egy óra múlva kellene érkezzen a repülô a telefonhívás szerint. De anyu, ugye nem veszed komolyan ezt a hülyeséget? Ne félj, nem lesz akkora szerencsém, hogy öszedôljön a iskola!
– De kisfiam, ne beszélj így az iskoládról. Az egy jó hírnevű intézmény, egy igen értékes épület. Csak nehogy baja essék! Fôleg most, mikor került egy kis pénz a feljavítására! – kezdett sopánkodásba Kató amolyan asszony-módra.
Gergônek elkerekedik a szeme. Neki eszébe sem jutott, hogy valós is lehetne a telefonon iskolájába érkezett hír. Ô csak azt látta, milyen jó kis cirkusz lesz ebbôl, s még soron kívüli szabadnapot is kaptak. Pedig ha jól belegondol, komolyan vehették a telefonhívást, hiszen még a rendôrök is kijöttek, s helikopterek köröznek a város fölött... Á, de csak nem lehet igaz, ki akarna tönkretenni egy ilyen kisvárosi iskolát. Legalább dolgozatírási idôszak sincs, hogy valamelyik tanuló a számonkéréstôl való félelmében tette volna ezt. Tényleg, kinek is juthatna eszébe ilyesmi? De nem töpreng sokat ezen, inkább kihasználja a szabadnapot, s máris leül a számítógép elé. A Boritól szerzett játékot még sikerült végigjátszania, s most behozza a lemaradást – tervezgeti. Kató pedig saját felségterületére, a konyhába vonul, hogy tovább fôzicskéljen. Bori is hazaérkezik, de semmi új hírrel nem tud szolgálni. A beharangozott idôpont már letelt, nem történt semmi, de a rendôrök továbbra is felvigyázzák az épületet, s a helikopterek is köröznek még. Azt azonban elmondja, hogy szerinte senki nem vette komolyan a telefonhívást, hiszen az iskola környéke tele van bámészkodókkal, a rendôrségre senkire nem szól rá, hogy ne menjen közel az épülethez. Az egyik tanár pedig hahotázásban tört ki, mikor meghallotta, mi történt.
Ebédre hazaérkezik Jani is, neki már vannak új hírei. A rendôrparancsnokkal találkozott, aki elmesélte neki, hogy elkapták a „riasztót". A meggondolatlan tettes egy Gergôvel egykorú kisiskolás, s ráadásul még nem is az említett iskolában tanul. Csak egy barátján akart segíteni a telefonhívással, akinek egy igencsak kiállhatatlan tanárral lett volna órája. A gyereknek jó heccnek tűnt ez, csak a következményeivel nem számolt. Ezek után ugyanis minden valószínűség szerint javítóintézetbe zárják, míg nagykorú nem lesz.
– Szegénykém, csak viccelt! – sopánkodik Zsuzsa mama, akinek hangulatán kicsit javított ez a történet. Hiába na, egy jó pletyka kell, s két hétig máris van, mirôl beszélni. Már el is tervezte, hogy ebéd után ellátogat barátnôihez, s elmeséli nekik, mi történt. De nem is ô lene, ha nem próbálná unokáit is belekeverni a történetbe:
– Ugye, gyerekek, nektek soha nem jutott eszetekbe ilyesmi, s nem is fog? Még az hiányozna anyáéknak, hogy ti is valami ekkora marhaságot csináljatok! – mondja megdorgálóan. A két gyerek pedig meg sem lepôdik. Csak Gergô jegyzi meg:
– Pedig szerintem örülnél, ha valamelyikünk egy jó nagy marhaságot csinálna. Csak képzeld el, hányszor elmesélhetnéd, ahogy megijedtél, és milyen fájdalmas volt neked, és hogy sajnáltál... Hát nincs igazam?
Csak ennyi hiányzott a Nemessy családnak. Rég nem volt olyan jókedv a családi asztalnál, mint most lett, hiszen mindenki kétrét görnyedve hahotázik Gergô csípôs megjegyzésén. Csak Kató igyekszik visszafogni magát, hogy legalább úgy tehessen, mintha meg akarná róni kisfiát. Pedig esze ágában sincs, tudja, hogy kellett egy ennyi anyósának. Megérdemelte, megkapta.
(folytatása következik)
Azaki Hakami
SPORT
Jégkorong
A Steaua nyerte az alapszakaszt
Az elmúlt hét végén kerültek megrendezésre a bajnoki alapszakasz utolsó, sorrendben 14. fordulójának mérkôzései. A forduló rangadóját a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán rendezték, ahol a Románia Kupa-gyôztes Csíkszeredai Sportklub, a bajnoki címvédô Bukaresti Steaua együttesével mérkôzött. Nem túlzás állítani, hogy a múlt szombati mérkôzésen a várakozásoknak megfelelô eredmény született, hisz a csíkszeredai kék-fehérek 5–2 arányban legyôzték a bukaresti katonacsapatot. A másnapi eredmény sem újdonság már a jégkorongot kedvelôk számára, de azért a rend kedvéért ismét leírjuk a vasárnapi mérkôzés végeredményét: Sportklub – Steaua 3–3. A mérkôzés utolsó pillanataiban egyenlített a Steaua, a katonacsapat számára pontot jelentô gólt a Gyergyóban nevelkedett Kosztándi András szerezte. Meglehetôsen szerencsés gól volt, hisz Kosztándi szinte a félpályáról szánta rá magát a lövésre, és a korong a néhány másodpercig figyelmetlenkedô, de különben nagyon jól védô Vasziljev kapujába került. Egy késôbbi beszélgetés során Kosztándi András elmondotta, hogy azért ütötte a korongot a csíkiak kapuja felé, hogy a játékvezetôk ne ítéljenek tiltott felszabadításért bedobást a Steaua harmadában. A kapu irányába tartó lövésnek gól lett az eredménye, ami bajnoki pontot jelentett a katonacsapatnak. Az eredmények ilyetén alakulása azt jelenti, hogy a Steaua az elsô, a Sportklub pedig a második helyen végzett az alapszakasz végsô rangsorában.
A tabella harmadik helyén zárta az alapszakaszt a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom gárdája, amely az elmúlt hét végén a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán vendégszerepelt a fôvárosi diákcsapat, a Sportul Studenţesc ellenében. Még mielôtt továbbmennénk említeni kell, hogy február 1-én, pénteken az esti órákban az áramszolgáltató vállalat úgymond megkegyelmezett, ami azt jelenti, hogy elsejétôl a felnôttcsapat napi másfél órán keresztül ismét a gyergyói műjégpályán edzhet, mégpedig villanyvilágítás mellett! Ez jó hír, ellenben elszomorító, hogy a gyergyói gyermekcsapatok természetes fénynél, hideg öltözôkben kénytelenek az edzéseken részt venni. Sok esetben számukra még a jeget sem rolbázzák le! Nesze neked utánpótlás! Sajnos áldatlanok, mostohák a körülmények. A villanyáramos dolognak az a háttere, hogy a Sport Management Rt. nulláról indulva átvállalta a műjégpálya áramszolgáltatásának fedezését. A múlt heti tanácsülésen jelenlévô Bencze Attila, a Progym jégkorongszakosztályának tiszteletbeli elnöke ugyanakkor a városi tanácsnak felajánlotta a Sport Management Rt. összrészvényeinek 42 százalékát.
Visszatérve a Progym Apicom bukaresti mérkôzéseire, elmondható, hogy mindkét mérkôzést csapatunk nyerte mégpedig magabiztos fölényben. A szombati végeredmény: Sportul Studentesc – Progym Apicom 2–9 (0–3, 1–3, 1–3). Gólszerzôk: Bucur 2, illetve Gál 3, Keresztes 2, Máthé I. 2, Balla és Gergely (1–1). Másnap: Sportul Studenţesc – Progym Apicom 2–9 (0–1, 1–5, 1–3). Gólszerzôk: Hutuleac, Gheorghe, illetve Keresztes 4, Domokos, Goga, Basilides, Máthé I. és Koós Tibor (1–1). Papírforma eredmények születtek tehát Bukarestben. Maradva a mérkôzéseknél említeni kell egy érdekességet, mégpedig azt, hogy a diákcsapat színeiben hokizik idéntôl az a Divoiu Adrian, aki korábban a Progym Apicom házatáján gyúróként állt a csapatot alkotó játékosok rendelkezésére.
Vége tehát az alapszakasznak, következnek az elôdöntô mérkôzései, amelyen az elsô négy helyen végzett együttes vesz részt: Steaua, Sportklub, Progym Apicom, Sportul Studentesc. Az elôdöntô elsô mérkôzéseire, február 9-én, szombaton 17.00 órai kezdettel kerül sor.
A műsor: Csíkszeredában: Sportklub – Progym Apicom; Bukarestben: Steaua – Sportul Studentesc. Egy hét múlva (február 16–17.) a Csíkszeredai Sportklub kétszer vendégszerepel városunkban, a bukaresti csapatok pedig kétszer mérkôznek ismét egymás ellen. (Különben az elôdöntô, mint ahogy majd a döntô is, ötbôl három gyôzelemig tart!)
A hét végén következô csíkszeredai mérkôzés elôtt Kémenes Balázzsal, a Progym Apicom vezetôedzôjével beszélgettünk. Elmondta: „... Méltó edzô partnerei próbálunk lenni a bajnoki elôdöntôben a Csíkszeredai Sportklubnak. Ezzel is próbáljuk ôket segíteni a bajnoki cím felé vezetô úton, mert ezek a mérkôzések tulajdonképpen felkészülést jelentenek a döntôre."
Kémenes Balázs elmondása szerint a gyergyói csapatban a hátvéd Kozma Lóránt sérült, míg Ambrus Zoltán (csatár) hét végi szereplése egy korábbi sérülés miatt kétséges. Ekképp a gyergyói szakvezetés (Kémenes – Sólyom) a következô sorokat tervezi pályára küldeni a Sportklub elleni mérkôzésen. Máthé Csaba és Molnár Szabolcs – kapusok; I. sor: Góga, Domokos (vagy Farkas), Keresztes, Gál, ifj. Basilides T.; II. sor: Gergely, Laczkó, Köllô, Máthé I., Szôke; III. sor: Borsa, Nagy L., György, Koós, Balla. Elképzelhetô, hogy lesz egy Farkas – Balla helycsere a sorok végleges összeállításakor. A mérkôzést kezdô kapus kilétérôl kevéssel a mérkôzés elôtt döntenek a gyergyói edzôk.
Hírek
Február 8–10. között kerül megrendezésre Bukarestben az országos nôi bajnokság 2. fordulója. Basilides Csaba, a Progym-ISK edzôje elmondotta, hogy a gyergyói csapatban az egyedüli sérült játékos Demeter Mónika. A gyergyói lányok pénteken a Bukaresti Triumf, szombaton a Galaci Dunărea, míg vasárnap a Csíkszeredai ISK csapatával mérkôznek.
* Szintén február 8–10. között kerül megrendezésre az országos ifjúsági II-es bajnokság elsô fordulója. Kémenes Csaba edzô fiai ezúttal Csíkszeredában vendégszerepelnek.
* Lapzártáig összesen hét edzôi szakkönyvet vittek el, illetve kézbesítettünk szerkesztôségünkbôl. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség, illetve a Magyar Jégkorong Szövetség gondozásában megjelent „Learn To Play Program" kezdôknek szóló magyar nyelvre fordított példányait, Mincsor Béla (Remete) (2), Gábor László (Szárhegy), Kovács Árpád András (Ditró), Portik József (Alfalu), továbbá György László (Gyergyószentmiklósi Lendület) és Kémenes Balázs (Progym Apicom) (1–1) vehették február 6-ig kézbe.
Sífutás
Január végi versenyek
Január 26-án, szombaton került megrendezésre a Brassó megyei Ifjúság és Sportigazgatóság Kupa küzdelemsorozata – tájékoztatott Jánosi Béla tanár-edzô. A szabadstílusú verseny gyergyói vonatkozású eredményei: ifjúsági II-es korcsoport (5 km-es táv), lányok: 2. György Enikô; fiúk (7,5 km-es táv): 8. Bányász Levente, ... 14. Csató Áron. A felnôtteknél: (15 km-es táv) 1. Antal Zsolt, 2. Péter Szabolcs.
Néhány nappal késôbb, egész pontosan január 30-án, szerdán került megrendezésre a gyermek, ifjúsági és felnôtt sportolók számára szervezett Bucegi-kupa küzdelemsorozata. A gyergyói vonatkozású eredmények: gyermek II-es kategória, lányok (3 km-es táv): 1. Ferencz Réka; fiúk: 2. Csató Áron..., 8. Lukács Csaba..., 12. Péter Hunor; gyermek I-es kategória, lányok (5 km-es táv): 3. György Enikô; fiúk (5 km-es táv): 1. Bányász Róbert; ifjúsági I-es korcsoport, lányok (5 km-es táv): 1. György Mónika..., 3. Láng Enikô; fiúk: 2. Tódor Attila; a felnôtteknél (15 km-es táv): 1. Antal Zsolt..., 3. Péter Szabolcs.
* * *
Benedek István sífutó- és síugróverseny
Az elmúlt hét végén Tekerôpatakon került megrendezésre a Benedek István sífutó- és síugró emlékverseny. Az eredményeket Málnási Csaba beleegyezésével tesszük közzé. Sífutás. 7–9 évesek: 1. Gál Szilárd, 2. Vas Attila (tekerôpatakiak), 3. Portik Csaba (Gyergyószentmiklós); lányok: Ferencz Katalin (Tekerôpatak); 10–11 évesek: 1. Bernád Szilárd, 2. Kozma Szilveszter (mindketten tekerôpatakiak); lányok: 1. Portik Katalin (Gyergyószentmiklós); 12–13 évesek: 1. Csató Áron (Gyergyóalfalu), 2. Péter Hunor (Gyergyószentmiklós), 3. Gál Levente (Tekerôpatak); lányok: 1. Ferencz Réka (Tekerôpatak), 2. Szilágyi Enikô (Gyergyószentmiklós), 3. Szilágyi Katalin (Gyergyószentmiklós); 14–15 évesek: 1. Bányász Róbert (Gyergyószentmiklós), 2. Tódor Csaba, 3. Bálint Attila (mindketten tekerôpatakiak); lányok: 1. Horváth Helga (Tekerôpatak). Az ifjúsági I., illetve II-es korcsoportokban Koós István és Tódor Tihamér gyôzött, míg a felnôtteknél Molnár János (mindhárman tekerôpatakiak).
Síugrás. 13 évesek: 1. Péter József (Székelyudavarhelyi Roseal) 18 és 17 m-es ugrásokkal; 14–15 évesek: 1. Molnár Attila (Tekerôpatak) 25+25 m, 2. Bányász Róbert (Gyergyószentmiklós) 23+25,5 m, 3. Bányász Levente (Tekerôp.) 22+22 méter; 18–25 évesek: 1. Fórika Róbert (Tekerôpatak) 25,5+26,5 m/ 183,5 pont, 2. Hobaj Ernô (Tekerôp.) 27,5+27 m/ 168, 4 pont; 26–30 évesek: 1. Molnár Levente (Tekerôpatak) 27+27,5 m/ 174, 4 p., 2. Tódor Levente (Tekerôp.) 21+23 m/ 128, 5 pont; 30–35 évesek: 1. Sajgó Árpád (Tekerôp.) 27+23,5 m/ 171, 7 pont, 2. Horváth József (Tekerôpatak) 25+25 m/ 169,8 pont; 35 éven felüliek: 1. Tóth László (Székelyudvarhelyi Roseal) 26,5+26,5 m/ 144, 2 pont.
Asztalitenisz
Február 17-én, vasárnap a Gépgyártóipari Iskolaközpont tornatermében 9.00 órai kezdettel kerül megrendezésre az elemi és középiskolások (7–19 évesek) városi szintű versenye. A február közepén sorra kerülô amatôr teremsport rendezvényt a bejegyeztetés elôtt álló Gyergyói Asztalitenisz Klub szervezi – tudtuk meg Keresztes Zoltántól. A versenyre benevezni a helyszínen lehet. Benevezési díj: 15 000 lej.
Diáksport
Középiskolás teremfoci
Január 30-án, szerdán került megrendezésre a székelyudvarhelyi sportcsarnokban a középiskolások számára szervezett megyei terembajnokság. Városunkat a következô tanintézmények csapatai képviselték: Salamon Ernô Gimnázium, Sfîntu Nicolae Líceum, Gépgyártóipari Iskolaközpont és a Batthyány Ignác Iskolaközpont. Az A-csoportba sorolt Sfîntu Nicolae Líceum a 3. helyen végzett, a B-csoportban a Gépgyártóipari Iskolaközpont a 4., a C-csoportban szerepelt Batthyány Ignác Iskolaközpont a 3., míg a D-csoportban a Salamon Ernô Líceum csapata a 2. helyen végzett. Az utóbb említett Salamon Ernô Líceum csapata bejutott a negyeddöntôbe, ahol 5–2-es vereséget szenvedtek a Székelyudvarhelyi Bányai János Szakközépiskola csapatától.
A középiskolás megyei bajnokság végsô rangsorának élmezônye: 1. Székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium, 2. Szentegyházai Gábor Áron Gimnázium, 3–4. Székelyudvarhelyi Bányai János Szakközépiskola, Székelyudvarhelyi Mezôgazdasági Szakközépiskola.
Ökölvívás
Egy hónapja edzenek
Január 7-én kezdték el az edzésmunkát a gyergyói ökölvívók – tájékoztatott Murvai József edzô. A hónap végén (január 30.) a gyergyói sportolók részt vettek a Marosvásárhelyen megrendezett Egyesülés Kupán. A tordai, besztercei, kolozsvári, gyulafehérvári, marosvásárhelyi és gyergyói sportolókat felvonultató rendezvényen a 48 kg-os súlycsoport keretében kötelek közé lépô Salánki Sándor pontozásos vereséget szenvedett a besztercei Horváth Gábortól. Szintén a gyergyói színeket képviselte az 51 kg-os súlycsoportban induló Bándrovszky Árpád, aki szintén pontozásos vereséget szenvedett a Puti Floriantól, a helyi Ring Box Klub versenyzôjétôl. A gyergyói ökölvívók ezúton is köszönik a kiszállásukat támogatóknak a segítséget.
Labdarúgás
Haldoklik a gyergyói foci!
Tavaly ezidôtájt már javában készült a Hargita megyei D-osztályú bajnokság tavaszi idényére a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. Lett is eredménye a téli alapozásként elvégzett munkának, hisz a sikeres visszavágó sorozat után az együttes a nyár elején feljutott a C-osztályba. A soronlévô bajnokság ôszi idényének kezdetén a Gyergyószentmiklósi Jövô SE labdarúgó-szakosztályának vezetôi közül egyedül Kolumbán Árpád maradt – a vezetôtársak lemondása következtében – a csapat mellett. A pénzhiány miatt csak egy szerény képességű csapat alakulhatott ki. Az ügyintézés teljesen Kolumbán Árpádra hárult, aki tavaly november végén összehívta az alapító tagokat. Beszámolt addigi tevékenységérôl és ugyanakkor segítséget is kért. 2001 december közepén az alapító tagok egy gyűlés során új vezetôtanácsot választottak: Bors László – elnök; vezetôségi tagok: Ferencz Péter, Horváth Gábor, Málnási Csaba, Sándor Dorin, Antal Péter, Todorut Eugen és Székely Imre. Edzô: Ruja Péter. Kimaradt tehát Kolumbán Árpád. Az említett vezetôség feltételül szabta, hogy 2002. január 20-ig az önkormányzat biztosítson az együttes számára 90 millió lejt. Idén januárban az új vezetôség nem kapta meg az igényelt támogatást és lemondtak. Ekképp történt meg az, hogy két szék között a porba hullt az immár 80 éves múlttal büszkélkedô gyergyói foci. Az alábbiakban a Kolumbán Árpáddal készült interjút tesszük közzé.
– Még az elején történt, hogy a polgármester 500 köbméter fát ígért a csapat támogatására. Mennyi fát, vagy pénzt kapott a csapat a választások elôtt megígértbôl?
– Összesen százmillió lejt kaptunk. A tanács elvileg megszavazta, hogy megkapjuk a fát, de végül nem adták a csapatnak, mert a volt alpolgármester kitörte az egész ügynek a nyakát.
– Most mi a helyzet?
– Decemberben elkezdtem a titkár úrral, aki mindvégig az ügy mellett volt, karöltve a tárgyalásokat, hogy pénzt kapjon a csapat, de mivel engem kirúgtak..., nem volt módomban ezt folytatni. Az új vezetôk egyszer jártak a polgármesteri hivatalban és letettek egy papírt, hogy mennyi pénz kellene a csapat számára, s ennyi volt az egész. Azóta volt három tanácsülés, s közülük senki nem volt jelen. Én nem vettem részt a tanácsüléseken a fentebb említett okok miatt. Különben a tanácsban volt egy alaphang, miszerint az új vezetôséget alkotó emberek nem jelentenek garanciát.
– Pontosítsunk, kik azok a személyek, akik az új vezetôség megalakulásáért szavaztak ?
– Az alapító tagok. A történet két évvel ezelôttre nyúlik vissza, ugyanis alapító tagokra volt szükség ahhoz, hogy ez az egész hivatalos formában működjön. Azóta változott a helyzet, mert most már klubokká alakulnak a sportegyesületek, de Gyergyóban maradt minden a régiben. Van tehát húszegynéhány alapító tag, akiket minden évben össze kell hívni, s akik szavazati joggal rendelkeznek. Kivétel volt ez alól Szilágyi Imre és Bors László, akik nem voltak alapító tagok. Az említettek részt vettek a gyűléseken, s ekkor örvendtem, hogy végre új emberek érdeklôdnek a csapat iránt. Azt viszont nem gondoltam, hogy ellenem megy ki a játék. Azt hittem, hogy mindannyian segíteni jönnek, mindenikünk hozzájárul valamivel a közös cél érdekében. Ebben az esetben folytattam volna a munkát, biztos, kétszer-háromszor elmentem volna Bukarestbe, tárgyalni azzal az üzletemberrel, aki még tavaly szeptemberben megígérte, január 10-tôl kezdôdôen segít. Az új vezetôség telefonon próbálta elérni az említett személyt, az eredmény pedig az, hogy nem történt semmi.
– Az év végén tartottál egy beszámolót is, amellyel tulajdonképpen a saját leváltásodat érted el...
– Igen, így volt.
– Az év végi beszámoló elôtt keresett-e meg valaki az alapító tagok közül?
– Horváth Gábor, karácsony elôtt megkeresett, és közölte velem, hogy nem maradnak a dolgok így. Elmondta, hogy azt akarják, kerüljek vissza a vezetôségbe, de egy ember nem akarja. Én tudtam, hogy ki az illetô. A szóban forgó ember feltételt szabott: vagy ô, vagy Kolumbán Árpád. Ôt választották. Itt meg kell jegyezzem, hogy én is javasoltam Bors Lászlót elnöknek, mivel ôt láttam azon a gyűlésen a legmegfelelôbb személynek.
– Visszagondolva, szerinted miért csinálták ezt az egészet?
– Erre nem tudok itt válaszolni, de szerintem nem volt egy korrekt döntés, mert úgy érzem, én sokkal többet tudtam volna tenni a decemberi, januári hónapokban, egyszerű tagként is. Tudták, hogy ez így nem egy korrekt eljárás. Málnási Csaba bácsi például nagyon fel volt háborodva, mert ôt meg sem kérdezték, és kinevezték valamiféle szervezônek. Málnási Csaba bácsi már akkor elmondta, hogy a régi tapasztalat szerint új vezetôség a régi nélkül nincs.
– Úgy tűnik, egyfajta bosszúállás történt...
– Persze, bosszúállás történt a 2001 januárjában leváltott elnök, Ferencz Péter részérôl, mert ezt másként nem lehet nevezni. Az akkori elnök nem igazán pártolta a C-divízióba való bejutást, nekünk pedig ez volt a tervünk. Nem tudott részt venni a gyűléseken, mert éppen építkezett. Így nem lehetett dolgozni, együttműködni, döntéseket hozni, és rá voltunk kényszerítve, hogy új vezetôséget válasszunk 2001 januárjában a D-osztály tavaszi idénye elôtt. Itt megjegyezném, hogy a soron következô vezetôség már az ôszi idényben is segítette a csapatot, mint nem vezetôségi tagok, aminek az eredménye egy ötödik hely lett, vagyis megszabadultunk az utolsó, utolsó elôtti helyektôl, ami évekre visszamenôleg megszokott volt. Egy nagyon jó csapatmunka alakult ki a vezetôségben, és így a célunkat elértük a következô személyekkel: Ivácson Pál – elnök, ifj. Kelemen Ferenc – alelnök, Kolumbán Árpád – alelnök, Bălan Viorel – titkár, Todorut Eugen – tag.
– Elhamarkodott lépés volt feljutni a C-osztályba?
– Nem. Ezt a kérdést sokan feltették, de azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem volt elhamarkodott lépés. Ha két-három év múlva kezdünk neki a feljutási folyamatnak, akkor is csak „idegenlégiósokból" lehetett volna csapatot létrehozni, mert az utánpótlás-nevelés Gyergyóban elég kínos körülmények között volt és van, így hiányt szenvedünk a gyergyói játékosokban. Az idén nyárra tervezett focisuli elindításában látok valami reményt, amelyrôl még késôbb bôvebben be fogok számolni.
– Ha nem történik meg ez a változás decemberben, akkor a csapat most is létezne, és aktív lenne?
– Amennyire én haladtam a polgármesteri hivatallal, a titkár úrral és néhány tanácsossal folytatott tárgyalások során, meggyôzôdésem, hogy a csapat kapott volna pénzt. Gondoltam, hogy jönnek ezek az úriemberek és segítenek, de nem így történt.
– Az alapító tagokból álló vezetôség idôközben lemondott, visszaadták a decemberben elvett iratokat?
– Horváth Gábornál vannak a leigazolások, szerzôdések, a játékosok könyvei és egyéb iratok, mivel a 2001 decemberében megválasztott vezetôségbôl ô egyedül nem mondott le.
– Az elmúlt idôszakban, ezek szerint nem jártál a pályán?
– Utoljára, akkor voltam, amikor átadtam a raktárt. Ekkor elhoztam három cipôt és öt labdát, a nyáron induló focisuli szükségletére.
– Még a tanácsosok körében is az a vélemény, hogy ez a város nem bír fenntartani egy focicsapatot és nem kell erôltetni. Hogy látod mindezt?
– Nekem más a véleményem, mert nem úgy kell felfogni, hogy a tanács kell jóváhagyjon egymilliárd lejt évente ahhoz, hogy a csapat aktív legyen. Türelmesen meg kell keresni azt a forrást, azokat az embereket, akik támogatnák ezt a sportágat, természetesen addig, amíg ez kialakulna egy bizonyos pénzösszeggel kellene segíteni a csapatot, ahogy történt az ôszi idényben.
– Amennyiben meghal a foci, értelmetlen volt az eddigi tevékenység. Mennyi pénz dobódik ki ebben az esetben az ablakon?
– A mi vezetôségünknek a feljutás a C-be, és a pálya rendbetétele több mint négyszázmillió lejbe került. A C-osztályban az ôszi idény 495 millió lejben áll. Közel 900 millió lejrôl van szó. Ha most ki kell lépnünk a bajnokságból, akkor úgy a városé (275 millió lej), mint a mi pénzünk kárba vész. Sajnos úgy néz ki, hogy ki kell lépnünk a bajnokságból mivel a decemberben megválasztott vezetôség az utolsó pillanatban mondott le. Január 20-án az edzések el kellett volna kezdôdjenek, de a költségvetés le van zárva, a foci nem kapott pénzt, és így ugyanolyan helyzetbe van a csapat, mint az ôszi idény végén. Kiesett az a decemberi, januári hónap, amikor keményen dolgozni kellett volna, és nem a sült galambot várni, hogy berepüljön a szánkba.
– Mennyit segített a sportreferens a munkában?
– Az igazság az, hogy nem nagyon kértük a segítségét. Fôleg az ifjúsági csapatokkal foglalkozott, szólt, hogy mennyi pénz kell, adtuk, adtam, minden mérkôzésen részt vettek.
– Miként látod ezek után a folytatást? A hírek szerint továbbra is a csapat mellett van Kolumbán Árpád, Horváth Gábor és Todorut Eugen...
– Az iratok szerint jelenleg én és Todorut vagyunk a csapat mellett. A múlt hónapban lemondott vezetôk azt mondták, hogy bocsánat, ez csak egy formaság volt, mi visszaléptünk, s továbbra is te vagy a csapat mellett. Nem volt annyi idejük, hogy egy hónap alatt papírra tegyék az alapszabályzat szerint a váltást. Ismétlem jelenleg még én és Todorut vagyunk a statútum szerint a csapat mellett, de ez nem jelenti azt, hogy aktívan részt tudok vállalni a szervezésben, mert a decemberi leváltásom után másfelé összpontosítottam a figyelmemet. Szívesen ütöttem volna a vasat, amíg meleg, ha engedték volna. Az ôszi idény után nincs sem lehetôségem, sem lelki erôm egyedül nekikezdeni a tavaszi bajnokságnak, stabil anyagi háttér hiányában.
– Tulajdonképpen egyedül vitted végig a C-osztály ôszi idényét...
– Az ôszi C-osztályú idényben egyedül dolgozni nem volt könynyű feladat. Szerintem az új vezetôségnek fogalma sem volt arról, hogy egyedül, segítség nélkül mit jelent átvészelni egy fél idényt a C-osztályban. Ezért kértem a segítségüket, de válaszként, képletesen szólva, hátbaszúrtak. A pénzhiány lényegében csak ok, valójában a kicsinyesség, az önfejűség, az ellenségeskedés vezetett oda, hogy ilyen helyzetbe került a gyergyói foci.
És ráadásként március 9-én, szombaton elkezdôdik a C-osztályú bajnokság tavaszi idénye...
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk ViCcEk
Szakad az esô, és egy fickó haza akar menni a vasútállomásról. Beül egy taxiba.
– Mennyiért vinne haza?
– 100 dollár.
– 100 dollár?! Nekem csak 80 dolcsim van. Tegye meg, hogy hazavisz!
– 100 vagy nincs fuvar.
– Oké, akkor vigyen addig, amíg a 80 tart.
Mennek, és már csak két kilométer van hátra, amikor megáll a taxis.
– Jaj, ne legyen már ennyire szívtelen, hisz szakad az esô!
De a taxist nem hatja meg a dolog, és kidobja utasát, aki bosszút forral. Másnap megint taxival akar hazamenni, de akkor már 120 dollárja van. Taxisa ötödik a sorban, így a fickó beugrik az elsô autóba:
– Itt van 120 dolcsi, vigyél haza és szopjál le, szivi!
– Mit képzelsz, te köcsög állat! Na húzzál ki, de gyorsan!
Eljátssza ezt mindenkinél, míg végül a tegnapihoz nem ér.
– Hello! Van nálam 120 dollár. Százért vigyen haza, a húszasért pedig integessen a kollégáinak és mosolyogjon rájuk, amikor elhaladunk mellettük, kérem...
* * *
Fiatalabb koromban utáltam esküvôkre járni. Állandóan jöttek a nagynénik, nagymamák és más vénasszonyok, böködtek az ujjukkal és hülyén vigyorogva azt mondogatták:
„Na, lehet, hogy te leszel a következô!"
Azóta szoktak csak le róla, mióta én is ugyanezt csinálom velük a temetéseken...
* * *
Az ôrmester kiáll az újoncok elé:
– Na, ide figyeljenek! Van maguk között érettségizett?
– Jelen, ôrmester elvtárs! – szól valaki.
– Na, ha maga olyan okos, akkor mondja meg, hogy hány fokon forr a víz!
– Jelentem, száz fokon!
– Maga marha! Kilencvenen!
– De jelentem ôrmester elvtárs, hogy száz fokon!
– Ne pofázzon! Azt mondtam hogy kilencvenen!
– Értettem, ôrmester elvtárs!
Másnap ismét eligazítás folyik. Az ôrmester így szól:
– Na hol van az az érettségizett?
– Jelen, ôrmester elvtárs!
– Na ide figyeljen, magának volt igaza. A kilencven fok az a derékszög.
* * *
A katona éjszakai ôrségben áll. Egyszer csak zörgést hall:
– Állj, ki vagy?
– Anyád a demizsonnal.
Anyám, állj! Demizson, tíz lépést elôre!
* * *
A fiatal katonatiszt így szól a barátjához:
– Képzeld megnôsülök. Eljönnél tanúnak?
– Természetesen. Soha nem szoktam cserbenhagyni a bajtársaimat, ha szerencsétlenség éri ôket.
* * *
Az egyik kaszárnyában újságírók jelennek meg egy nap, hogy cikket szeretnének írni a katonák szerelmi életérôl. Kérdezgetik sorban a legények nevét, életkorát, nôsek-e vagy sem, szeretôjük van-e, és ha van, hogy hívják. Kilép az elsô: – Kovács Zoltán vagyok 21 éves, nôtlen, van szeretôm, a Zseni.
Kilép a második, és jelenti:
– Nagy Péter, 23 éves, nôtlen, szeretôm Zseni.
Kilép a harmadik:
– Hosszú József, 19 éves, nôtlen, szeretôm Zseni.
Utolsóként kilép egy vézna cigánylegény és szégyenlôsen így szól:
– A nevem Zseni.
* * *
A román katonáknak napiparancsot osztanak:
– Dimitrij!
– Parancs!
– Vegyen egy seprűt, és söpörje fel az udvart!
– Igenis, értettem!
– Teodoru!
– Parancs!
– Fog egy gereblyét, és fölgereblyézi a pázsitot!
– Igenis, értettem!
– Ábel!
– Parancs!
– Vegyen egy rongyot, és mossa föl a latrinát!
– Igenis! Sejtettem!
* * *
Családi idill... Vasárnap délután...
– Ernô, súgjál valami mocskos dolgot a fülembe!
– Konyha.
Horoszkóp
február 7 – 13.
KOS (III.21-IV.20.)
A lehangolt, vagy nemrégiben érzelmi csalódáson átesett Kosnak, a mostani hét boldogságot hozhat. Ha többet jár el otthonról, és így több ismeretséget köt, társasági élete nemcsak elevenebb lesz, de találkozik valakivel, aki hamarosan különleges helyet foglal el az életében.
BIKA (IV.21-V.20.)
Amennyiben Ön állásban van, tekintse ezt a hetet lehetôségnek, amikor tovább léphet, és bôvítheti tapasztalatai körét! Ha jelenlegi állása nem elégíti ki teljes egészében, vagy tehetségét nem tudja kibontakoztatni, tanácsos más munka után nézni!
IKREK (V.21-VI.21.)
A szerelem boldog perceket tartogat! Végre megtalálja azt a partnert, aki érdek nélkül csak azért van Önnel, mert igazán szereti. Itt az ideje megállapodni, és befejezni a hajtóvadászatok sorát! Amennyiben pénzügyi téren, kételyei támadnak, alaposan nézze át a részleteket.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Hűséges és gondoskodó természete van, de még saját családján belül is szeret megtartani magának annyi szabadságot, hogy kedvére élhessen kedvenc idôtöltéseinek. Ezen a héten kivételesen jó kapcsolatot képes kialakítani a Mérleggel.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Rendszerint igen csinos és kedves teremtés, érzelmeit szívesen mutatja ki. Nagyon értelmes, több minden érdekli, felfigyel mindarra, ami körülötte történik. Szeret sok idôt tölteni a friss levegôn, sportolni, ha másért nem, hát azért, hogy alakját megtartsa.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
A Szűz mindig tudja, hogy mit akar elérni az életben, céltudatosan munkálkodik ennek megvalósításán. Egyetlen munkát sem néz le, hajlandó nagyon keményen dolgozni addig, amíg el nem érte célját. Otthonát ugyan rendben tartja, de azért nem idôzik sokat házimunkával.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
A Mérlegnek sokféle kedvenc tevékenysége van, ezek közé tartozik a sport, a kerti munkák, kirándulás és az utazás. Sziporkázó egyéniség, korán érô típus. Másoktól is sokat követel, ennek ellenére sok barátja van, és mindig a figyelem középpontjában áll.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Ambiciózus, jól fejezi ki magát és elképesztô sikervágy él Önben. Rengeteget dolgozik, mindenki nagyra becsüli erkölcsi tartásáért és nyíltságáért. Akaratereje és egyéb tulajdonságai alkalmassá teszik arra, hogy jó vezetô legyen Önbôl.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Tehetséges szervezô, de hajlik arra is, hogy túl aprólékos gonddal, a szabályok merev betartásával végezze a dolgát. Társaságban szívesen látott személy, sok barátja van, de ebbôl kevés igazi. A szerelemben ez a hét azon múlik, van-e elég mersze kikövetelni az élettôl a boldogságot.
BAK (XII.23-I.20.)
Tűnôdésébe és tervezgetésébe vonja be szeretteit! Pozitív javaslatokkal segítenek majd tisztázni a gondolatait, vagy akár elképzelései megvalósításában is részt vesznek. Anyagiak tekintetében ezen a héten többnyire kevés pénzbôl kell kijönnie.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
A Vízöntô tudja, hogy sokkal jobb eredményt ér el, ha türelmesen, állhatatosan és következetesen dolgozik. Ez a megállapítás nem igaz érzelmi kapcsolataira! Ha ön nyílt, kártyákkal, becsületesen játszik, bizton számíthat rá, hogy partnere visszaél ezzel, becsapja, átveri ahol tudja!
HALAK (II.20-III.20.)
Miképpen akarja elérni, hogy ne kelljen koldulnia minden csepp szeretetért? Borzasztóan dermesztô, jéggé fagyott magányát milyen módszerrel akarja felolvasztani? Akarja egyáltalán? Vagy továbbra is megfelel önnek ez az érzelmi didergés? Ugye, nem?!
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2002
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|