Kisújság-olvasók figyelmébe!

           Megjelent a: GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2005.
           A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság 2003-as évkönyvét.
           Ára: 5 euró
           Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
           e-mail: kisujsag@nextra.ro
           tel.: 004-0266-364.941
           Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
           A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
           A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat




A karácsony békéje

           Ez az év sokunk keserűségére szomorúan végzôdik. Ez az év gyászévként marad meg számunkra és a magyar nemzet történelmébe is lángoló betűkkel fekete esztendôként íródik be. Indulatokat felkavaró események történtek, melyekrôl rengeteg vélemény hangzott el tévében, rádióban, látott napvilágot az írott és az elektronikus sajtóban. Jók, rosszak. Pozitívak, negatívak. Optimisták, pesszimisták. Igazak, hazugok. Bocsánatkérôek, támadóak. Értékesek, értéktelenek. Mindenki válogathatott a maga igénye szerint. Felmérgelôdhetett tűrôképességének határáig, vagy azon túl is. Ettôl azonban a tények nem változtak meg. Makacsul megmaradtak, beivódva lelkünkbe, s így bennünk a nemzet halt meg. Egyesekben jobban, másokban kevésbé.
           Sok hűhó semmiért – nyugtatgatnak azok, kik nem tudják, mit jelent itt élni. Mi pedig csendes magányban és stresszben tűrjük, amit eddig is tűrtünk: a hazátlanok számkivetettségét. Lényegében nem sok változik. Ezután is kedvesen, elôzékenyen fogadjuk a vendégeket. Ugyanúgy kiszolgáljuk ôket. Továbbra is büszke mártíromsággal ismertetjük meg velük szülôföldünk szépségeit. Az igaz, hogy, akarva-akaratlan, sokkal, de sokkal képmutatóbbak leszünk. Ennyi fog változni, de láthatatlanul, hiszen a felszínnek nem kötelezô elárulnia a mélység háborgását.
           Feszültségünkre enyhülést, fájdalmunkra gyógyírt hoz most a karácsony. És reményt. Az életet jelképezô örökzöld karácsonyfa köré állva, lélekben összekapcsolódva reménykedjünk népünk megmaradásán, a székelység fennmaradásán. Nem volt sosem könnyű sorsunk, úgy látszik, nem is lesz, de akár a zord téllel dacoló fenyvesek, úgy kell álljuk mi is az idôk viharát. Ôsi átokról szól a monda, de aki jövôjébe bízik, aki gyerekeibe a jónak magvát ültette, aki nemzetéhez hű és népének segítôje, az megdönt minden átkot. Ehhez kell adjon szent ünnepünk, a karácsony, erôt és kitartást.
           A karácsony békéje hozza el számunkra a megnyugvást, a meghitt ünnepi, családi együttlét az összetartozás és a szeretet megerôsítô lelkiségét. Ezt nem veheti el tôlünk senki, ezt nem szavazhatják le. A mocskos politika nem férkôzhet közel a mi ünnepünkhöz.
           Semmi sem tisztább, mint a mi karácsonyunk. Gyermekeink vidáman ragyogó tekintete, szüleink, nagyszüleink jóságot és békét sugárzó arca, az ünnepi asztal, a feldíszített karácsonyfa, az ajándékok, mégha csak szimbolikusak is azok, azt sugallják, hogy valóban a karácsony a legmagasztosabb ünnepünk. Az év betetôzése, akár az ünnepi díszben ragyogó fenyôfánk tetején a csillag, a beteljesülés. Megerôsödik bennünk a hit, hogy egész évi munkánk nem volt hiábavaló, és ez buzdít a folytatásra. A szebbnél szebb karácsonyokra, a kitartásra, a megmaradásra, az élni akarásra.
           A Gyergyói Kisújság munkaközössége ehhez kíván egészséget, bátorságot, merészséget minden kedves olvasójának, a medence minden lakosának, minden nemzetéhez hű székelynek, magyarnak egyaránt.
           Áldott, békés, boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánunk mindenkinek!
Ábrahám Imre

Új épületben a rendelés

           Január 3-tól már az új poliklinikán fogadják a betegeket, amely Hargita megyében a legkorszerűbb, mondta dr. Jeszenszky Géza kórházigazgató. Az épület és a közművesítés összesen 35 milliárd lejbe került. 1991-ben a számítások szerint 76,6 millióba került volna a kórház építésével együtt, a 2003-as évben pedig 220 milliárd lej kellett volna az elkészítéséhez. Lényeg, hogy bár a járóbetegellátó megvan. Kizárólag új bútorzat kerül minden emeleti szakrendelôbe, amelyet bérbeadnak. A földszinten kap helyet a két korszerű röntgengép, új mammográf, új ultrahangos vizsgáló, újgenerációs mikrofotó-készülék.
           A csütörtöki szalagvágáson jelen volt a gyergyói orvostársadalom, Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke, Dézsi Zoltán alprefektus, dr. Bustya Attila, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság igazgatója, Bíró Rodica, a Hargita Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatója, Pap József polgármester. A beszédekben többször is elhangzott, a járóbetegellátó elsôsorban a betegeké, és hogy sok ember munkáját dicséri, Kiemelték az Exbeton Kft. jó minôségű munkáját, többször Kodácz György mérnök nevét, illetve munkatársait, Béres Gáspárt, a kórház építész-technikusát, aki mindvégig követte a munkálatokat, hogy kiváló minôségű legyen az épület. Az is elhangzott, számtalan esetben szükség volt a politikusok közreműködésére, ahhoz, hogy ne álljon még mindig pirosban az épület. Adományozók nélkül nem lehetett volna elvágni a szalagot. A mindenütt csupa padló- és falicsempe a Cesarom, Apicom cégek nagylelkűségének köszönhetô, és még akadt egy olyan támogató, aki a gyergyóiak számára ismeretlen, viszont a támogatása nélkül nem lenne fűtés a poliklinikán.
           Dr. Jeszenszky Géza elmondta, hetvenéves német úriember járt egy hónappal ezelôtt az Ora Internationalhoz, és megkérdezte, miben segíthet, aztán 5000 eurót adományozott, majd néhány héttel késôbb jelképes ajándékot küldött, egy csomag gyufát, hogy gyújtsunk be a kazánba. A nagylelkű német úriember neve Gerhard Schuther.
           Pap József polgármester elmondta a meghívottaknak, reméli, jövôben eggyel hátrébb, tehát a nagykórházban fogunk ünnepelni. A kórház igazgatója pedig nem titkolta, az a célja, hogy befejezôdjön a kórház építése. Mindez majd kiderül, de tény nagy ajándék ez a célirányosan épült, európai követelményeknek megfelelô járóbeteg-rendelô.
           Üresek voltak a várók, amikor Hajdó István fôesperes-plébános megáldotta az épületet, ünnepeltünk a szép poliklinikán. Az is igaz, ha valakinek ott kell várnia, nem ugyanezzel a céllal tölti ott idejét, de nem mindegy, melegben vár-e a sorára, s persze az sem, hogy új felszerelésekkel, gépekkel vizsgálják ki az épület lelkét kitöltô orvosok.
K-T. Gy.

Kedves Gyergyószentmiklósiak!

           „… ha mindenki vetélkedve törekednék erkölcsi jóra, s megfeszített erôvel igyekeznék a legszebb tetteket cselekedni, akkor nemcsak a közösségben menne minden úgy, ahogy kell, hanem minden magánember is hozzájuthatna a legfôbb jóhoz…”
           A gondolatsor Arisztotelésztôl származik, s habár több mint kétezer évvel ezelôtt fogalmazódott, sohasem volt annyira idôszerű, mint napjainkban s éppen most a karácsonyi ünnepek, illetve az év végi számvetés elôtt. Mindez nemcsak a nagyvilágra vonatkozik, hanem itt szűkebb pátriánban is szomorúan kell megállapítanunk, hogy valóban távol áll tôlünk az ilyenfajta verseny és törekvés.
           Vigaszra, szeretetre, békére, örömre lenne szükségünk s helyette düh, bántalmazás, rosszakarat az osztályrészünk.
           Való igaz, hogy Jézus megjelenése nem idillikus hangulat csupán. Áldozat volt, útját szenvedés, megkövezés, halálhörgés követte és mindmegannyi életáldozat.
           Azonban mindennek értelme van, különösképpen, ha szem elôtt tartjuk az ókori bölcs kijelentését és Jézus felhívását.
           Törekednünk kell a jóra és arra, hogy tetteink jók legyenek, mert ez a záloga felemelkedésünknek és a végsô jó kiteljesedésének.
           Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyiuknak kellemes karácsonyi ünnepeket és áldásos, békés új esztendôt.
Pap József polgármester

Hajdó István fôesperes-plébános
Karácsonyi üzenet

           2004. karácsonya, a szent éjszaka közeledik, mikor mi, gyergyószentmiklósiak és a világ együtt letérdelünk a betlehemi jászol elé, kérni valamit. S a mi kérésünk mindig más népek és nemzetek kérése fölött áll. Nem azért, mintha máshol nem volna gond, sokféle probléma, de a mi életünkben, kisebbségi sorsunkban nagyon sok a kérésünk. Sosem mások ellen kérünk, annál inkább a magunk sorsa, mája, de fôleg a holnapja érdekében... a kilátástalan holnapunkat szeretnénk valahogy Isteni fényben látni, megragyogtatni. Már évtizedek óta látjuk, hogy a mi életünkre, sorsunkra nincs megoldás emberi szívek, jóakaratok részérôl, mert Trianon óta háttérbe szorultunk, s mondhatjuk, nincs olyan nap, mikor ügyeinkbôl valamit meg ne csonkítanának. Nem vádolunk senkit, egy népet, egy nemzetet sem, csak éppen a mi helyzetünket, amit a gondviselô Úristen mért ki a mi számunkra. Olyan kis család vagyunk, mint a Szentcsalád.
           A nagy világhatalom, a Római Birodalom ezt a kis zsidó országot bekebelezte, és ebbe a szenvedô, de ugyanakkor várakozó világba érkezett el Isten nagy ígérete „Isten úgy szerette a világot, hogy az ô egyszülött fiát adta, hogy mindaz, aki ôbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
           Az örök élet nem úgy születik a mi számunkra, hogy megszületünk, és ott a felkínált lehetôség. Igen, lehetôség mindannyiunk számára van, de Isten gondviselô akarata szerint azt ki kell érdemelni, s ezért sok mindent vállalnunk kell.
           A Szűzanya kisebbségi sorsban elvállalta, hogy az éggel szövetségre lépjen akkor, amikor fel sem tudta fogni gondolatát, amikor azt mondta az ég küldöttének, hogy „legyen nékem a te igéd szerint”. Akkor tulajdonképpen megnyílott egy szív, mert Isten így akarta, emberi közelségben megvilágítani a megváltást, hogy a fôszereplô egy édesanya legyen, ki megszüli gyermekét, s mindenek fölött vállalja és megvédi, nem mond le róla, s vállalja azt is, hogy gyalog megy a népszavazásra. Mert a nagyhatalmak mindig tudni akarják, hogy kisebbségi létben hányan élnek, mennyien születtek és mennyien haltak meg. Érdekes, hogy kétezer évvel ezelôtt ugyanilyen helyzetben sodródtak a hatalmak a kisebbséggel szembe, és a Szűzanya vállalta azt, hogy jegyesével elindul a betlehemi éjszakába, nem kapnak szállást, és kint, ahol a pásztortüzek lobognak, ott találnak otthonra, menedékre, ott születik meg a világ megváltója, Jézus Krisztus. Késôbb Egyiptomba üldöztetik, de ott is akadnak olyan, kisebbségi sorsban lévôk, kik pártfogásuk alá veszik egész addig, amíg új szelek fújnak, és hazajöhetnek a szülôföldre, zsidó országba.
           A ’89-es fordulat a mi számunkra egy ilyen hazatérési lehetôséget adott, amikortól szabadabbnak érezzük magunkat. Anyanyelvünk megtartó szép örökségében, iskoláinkban, de fôleg szülôföldünkön. Kimehetünk az utcára, hitünket megvallhatjuk, de ez úgy volna szép, ha mindenki, értelmiségiek és egyszerű emberek együtt lennének itt, a templom árnyékában. Mert a templom Isten felkiáltó jele, ég és föld között tart kapcsolatot, onnan jön a segítség, az üzenet: mindent el tudtok viselni, ha én veletek vagyok. Amikor ezt megértjük, bármilyen balsors, nehézség jöhet, bármit fel tudunk vállalni.
           Most az erdélyi magyarság egy nagy döntés elôtt áll, mert az RMDSZ csúcsvezetése zászlajára tűzte a választás alatt az autonómia kérdését. Az autonómiáról nekem nem kell sokat beszélnem, hiszen Isten mindenkit autonómnak teremtett. Azt jelenti, hogy egyéni szép világom, amely lelkem üdvösségét, a közösségemet szolgálja és a világba beleágyazódik, az az én autonóm feladatom és küldetésem.
           Egyik alkalommal, mikor még az autonómiát emlegették, és akkor ugye, nagyon tiltott volt ez a szó, a gyerekek megkérdezték, mit értünk autonómia alatt. Azt mondtam, gyerekek, úgy kell ezt a kérdést érteni, hogy nekünk van egy családunk, ez a mi világunk. Ez egy autonóm család. Nem azt jelenti, hogy zárt másokkal szemben. Igenis nyitott, ide mindenki betérhet vendégként, de csak egy meghatározott idôre. Ha átjönnek játszani a szomszéd gyerekek, nem maradnak itt éjszakára, ôk is hazamennek, miután kijátszodták magukat. Tehát az autonómia az a mi megtartó kis közösségünk, nem lehet máséval összemosni, mert amelyik pillanatban ezt megtesszük, már nem érezzük otthon magunkat. Mert az a kis közösség, ebben az esetben beszéljek én az erdélyi magyarságról, tudja, nekünk is, de a köztünk élô román családoknak is autonómia kell. Autonómiában tudnak csak szépen megmaradni és boldogan fejlôdni, megôrizni azokat az értékrendszereket, amelyeket ôk hoztak, kaptak szüleiktôl, a történelemtôl. Mi is itt születtünk, itt vagyunk, rosszat nem akarunk senkinek... csak meg akarunk maradni. Megmaradni egy olyan értékrendszerben, ahol a hitünket, nyelvünket, nemzeti identitásunkat meg tudjuk ôrizni. Ne érezzük mindig azt a félelmet, hogy ez is mellénk telepszik, az is mellénk telepszik azért, hogy holnap és holnapután esetleg megváltozzon körülöttünk minden.
           A papság, mint olyan nem politizálhat – ezt a második vatikáni zsinat is meghatározta –, nekünk az egyházi vezetôink, fôpásztoraink kell felvállalják azt, hogy ha döntés elôtt áll a mi nemzetünk és tanácsért fordul az egyházához, bátorítsák: csak azt kell követelni és azt kell kérni, ami a miénk. A másét nem bántjuk, de a miénket nem hagyjuk.
           A gyergyói hívek ismerik az én felfogásomat, gondolatmenetemet, mert én az igehirdetéseimben mindig arra biztatom ôket, hogy nem szabad félni. Istent kell szeretni. Minden olyan kérdés, ami a mánkat biztosítja, a holnapunkat kibontja, mind olyan dolgok, melyeket ha felvállunk, jogainkat követeljük, Isten és ember elôtt nem kell félnünk.

Tapsot kapott a tanács

           Rendkívüli ülésre ült össze Gyergyószentmiklós döntéshozó testülete, hisz sürgôsen kellett módosítani a költségvetést, és dönteni arról, banki hitelhez folyamodna, hogy a svájci befektetéshez szükséges önrész összegére szert tegyenek. A költségvetést módosították, a hitelkérdést elnapolták, de nem ezért tapsolták meg ôket a jelenlévôk.
           A harmadik ügy volt a népes résztvevôk tetszésére. Történt ugyanis, hogy a prefektúra – mint az várható volt – megtámadta a népszavazás kiírásáról szóló határozatot, nehezményezve például azt, hogy a tartomány kifejezés szerepel benne, annak ellenére, hogy Románia megyékre, városokra, falvakra és nem tartományokra van osztva, ez az elnevezés az alkotmányban nem szerepel. Két lehetôség volt: visszavonni, vagy módosítani, de kitartani a népszavazás mellett, s ez esetben szembenézni azzal, hogy az ügy a közigazgatási bíróságra kerül.
           A tanácsülésen, melyen Hajdó István fôesperes-plébános ezúttal is részt vett, több érv hangzott el, melyek egytôl egyig megvetették a határozat visszavonását, a népszavazás kiírásának lemondását:
           Minier Gábor: „Amit elvesznek tôlünk, azt valahogyan még vissza lehet szerezni, de azt nem, amirôl önként mondunk le.”
           Nagy István, jegyzô: „Vegyük ki a tartomány kifejezést. S ha ezt megtesszük, nem tudom, még mibe köthetnek bele. Ha én szavazati joggal rendelkeznék, emellett szavaznék.”
           Parászka Géza: „Van köztünk jogtudó ember, fogadjuk el javaslatát, módosítsuk a határozatot, ne vonjuk vissza!”
           Tinka Kálmán: „Mind felnôttek vagyunk, komoly emberek. Aki a kezét egyszer felemelte, nem táncolhat vissza.”
           A tanács egyhangú döntést hozott: módosítja a határozatát, de vissza nem vonja. Ezért járt a taps.
B. K.

A népszavazásról

           Gyergyószentmiklóson megszületett a döntés: nem állnak el a népszavazás kiírása mellôl a városatyák, január 30-án az urnák elôtt vallhatunk színt arról, szeretnénk-e az autonóm Székelyföldhöz tartozni. A Gyergyói-medence többi településén is tárgyaltak már errôl a vezetôk, ám nem mindenhol jutottak el a dátum meghatározásáig. Ahol pedig döntést hoztak, ott nem úszták meg a prefektúra megtámadását, s ha nem vonták vissza a határozatot, idézést kaptak a közigazgatási bíróságra.
           * Szárhegy várakozó álláspontra helyezkedett – mondta a polgármester. Bár döntést nem hoztak a népszavazás kiírására, de elviekben egyetértenek vele... csupán azt várják ki, milyen döntést hoznak a közigazgatási bíróságon a szomszéd települések ügyében.
           * Ditró tanácsosai igennel szavaztak, a határozatot a prefektúra megtámadta, kérve, vonják vissza a döntést. A visszavonásra nem került sor, s most várják, mi fog történni a közigazgatási tárgyaláson, ahová „behívójuk” van. „Nem állunk el a népszavazás mellôl, nem foglaltunk ugyan dátumot a határozatba, de úgy gondoljuk, a január 30 lenne nekünk is a megfelelô. Egységesen kellene megszervezni a népszavazást, hogy ne tűnjön partizán-akciónak” – fejtette ki az alpolgármester.
           * Remete az a település, ahol a tanács még nem szavazott a népszavazás kiírásáról. Laczkó-Albert Elemér polgármester elmondta, „január folyamán lesz tanácsülés, esélyt látok arra, hogy ott tárgyaljunk a népszavazásról, de hogy mi lesz a tanácsi döntés, azt nem ismerhetem.”
           * Alfalu tanácsa is eljárta néhány település mintájára a körtáncot: megszavazták a népszavazás kiírását – a prefektúra megtámadta – ôk nem vonták vissza határozatukat – december 8-án volt az elsô tárgyalás, halasztás – várják az újabb idézést... és azt, hogy mi lesz a bírósági döntés.
           * Újfalu község volt az elsô, ahol pozitív döntést hozott a testület, kitűzték a népszavazás dátumát is, december 19-ét. Visszavonásra kényszerültek. Kolumbán Imre polgármester valószínűnek tartja, hogy a decemberi tanácsülésen újra napirendre tűzik, csak várja a tanácsosi indítványt, és szeretne a többi település vezetôivel is egyeztetni, hogy ez ügyben egyszerre, egységesen lépjen fel a magyarság, hogy ne tudjon egy ilyen komoly ügybôl senki se viccet csinálni.
           * Csomafalva már kétszer is igent mondott. Elôször formai hibára hivatkozva támadta meg a prefektúra döntésüket. Ôk is rájöttek, hogy vétkeztek, visszavonták a határozatot, de akkorra már a közigazgatási bíróságon szerepelt ügyük. A napokban újabb határozatot hoztak, melyet tizenegy tanácsos támogatott, beleegyezve, hogy Gyergyócsomafalván is január 30-ra írják ki a népszavazást. Hogy ezt a döntést megtámadja-e a prefektúra? Barabás József polgármester meg van gyôzôdve, hogy igen, s hogy eddig csak azért nem tette meg, mert még nem került kezébe a tanácshatározat.
B. K.

Összeültek a székely elnökök

           Kedden délután a Gyergyószéki Székely Tanácsok települési elnökei találkoztak, a népszavazásról tárgyaltak. Elfogadtak egy nyilatkozatot és arról egyezkedtek, miképpen tudnák összehangolni úgy a tevékenységüket, hogy minél sikeresebb legyen a január végi népszavazás. Január 30-ra két helységben van ugyan kiírva a népszavazás, ám ígéretek vannak arra, hogy a többi Gyergyó-medencei község is csatlakozni fog ezekhez.
           – Arra kérjük az embereket, hogy kövessék figyelemmel a sajtót, hisz találkozókat is fogunk szervezni minden egyes helységben, ahol részletesebben és bôvebben hallhatnak arról, mi is az autonómia, mirôl szól ez a népszavazás – mondotta Árus Zsolt.
           A referendum ügyében hozott tanácshatározatok egy része már meg van támadva a prefektúra által, közigazgatási bíróságra került, tehát az eljárás bevégeztéig a határozat fel van függesztve a törvény értelmében. Ellenben a népszavazást kell készíteni, mert ha január 29-én születik meg a pozitív döntés, akkor 30-án már lehet népszavazást tartani.
           – Bízunk benne, hogy a közigazgatási bíróság pozitív döntést hoz – jelentette ki Árus Zsolt –, mert a prefektúra kifogásai olyan formai dolgokra hivatkoznak, melyek törvényismerô elôtt nem állják meg a helyüket, másrészt pedig olyan tartalmi kifogások vannak, melyek félreértésrôl, félremagyarázásról tesznek tanúbizonyságot. Ugyanis a népszavazás nem arról szól, hogy kikiáltjuk az autonóm Székelyföldet, hanem arról, hogy megkérdezzük az embereket: akarják-e, hogy szülessen egy törvény. És ha a helyi emberek akarják, akkor fog a parlament törvényt hozni.
B. K.

Nyilatkozat

           Mint köztudott, a Székely Nemzeti Tanács a nyár végén felhívással fordult Székelyföld helyi önkormányzataihoz, arra kérvén ôket, hogy írjanak ki népszavazást azzal a kérdéssel, hogy a lakosság akarja-e, hogy a parlament törvényt alkosson az autonóm Székelyföld létrehozásáról, illetve akarja-e, hogy városa/községe ehhez az autonóm területhez tartozzon.
           Gyergyószentmiklós, Alfalu, Csomafalva, Ditró, Kilyénfalva, Remete, Szárhegy, Tekerôpatak és Újfalu helyi székely tanácsainak elnökeiként tanácskozásra gyűltünk össze folyó év december 21-én. Ennek keretében áttekintettük az autonómia-népszavazások helyzetét a Gyergyói medencében, illetve a további teendôket.
           Elismeréssel vettük tudomásul, hogy Gyergyószentmiklós, Alfalu, Csomafalva és Ditró önkormányzatai már meghozták a népszavazás kiírására vonatkozó határozatot. Ugyanakkor bíztatónak értékeltük azt, hogy Remete, Szárhegy és Újfalu önkormányzata is támogatja az autonómia gondolatát, ezért felkérjük ezeket az önkormányzatokat, hogy írják ki ôk is a népszavazást január harmincadikára, hogy erre kerülhessen sor egységesen, ugyanazon a napon az egész Gyergyói-medencében.
           Ugyanakkor felkérjük a Magyar Polgári Szövetség és az RMDSZ helyi szervezeteit, hogy a népszavazást megelôzô idôszakban vállaljanak aktív szerepet az autonómia fogalmának tisztázásában, illetve népszerűsítésében azért, hogy a népszavazáson minél több és minél tájékozottabb polgártársunk jelenjen majd meg. Ugyanakkor kifejezzük azon igényünket is, hogy a hazai magyarság két politikai szervezetének országos vezetôsége is támogassa határozott intézkedésekkel Székelyföld autonómiáját.
           Befejezésképen kívánunk Gyergyó egész népének áldott békés karácsonyt és egy sikerekben gazdag, boldog új évet.

Harag helyett összefogás

           Telt terem fogadta Kövér Lászlót, a Fidesz országos választmányának elnökét, Szász Jenôt, az MPSZ elnökét valamint Bayer Zsolt újságírót és Szilágyi Zoltánt, a Kossuth Rádió munkatársát a Népszavazás elôtt, népszavazás után címet viselô MPSZ-rendezvényen.
           Egy jelenlévô szerint jó, hogy a magyarországiak idemerészkedtek, hogy együtt lehet beszélni a december 5-i, kettôs állampolgárságot célzó népszavazásról, és a következô népszavazásról, az autonómiáról. Bayer Zsolt egy üzenetrôl szólt, mely december 5-én éjszaka keserűségébôl felrázta, s melyet Kövér Lászlótól kapott: „Szégyelljék magukat azok, akiknek nincs hazájuk, nincs dolguk. Nekünk hazánk is van, dolgunk is van, nem engedhetjük meg az összeomlás luxusát.” Rávilágított, nagyon rég kezdôdött az, ami december ötödikén történt, akkor, amikor Kádár János alkut ajánlott: ha befogjátok a pofátokat, akkor kaptok zabálni... s az emberek december 5-én nyugdíjukat féltve mondtak nemet vagy maradtak távol. „Szórványban szakadt magyarok vagyunk Magyarországon úgy másfélmillióan. Egyet kérek, s szépen könyörgök, ha kell: kapaszkodjunk össze, ne hagyjuk, hogy mások örüljenek elszakadásunknak. Mi nem csak jövünk, egyenesen ide menekülünk. Ne taszítsatok el, úgy kapaszkodjunk össze, mint még soha!” – fejezte be mondandóját Bayer Zsolt, kérve, segítsünk, mert ôk is azon lesznek, hogy ne legyen magyarországi gyerek, ki 14 éves koráig nem járt a határon túli magyar településeken. Mert ha a gyerekek megismerik a kisebbségbe rekedt magyarokat, nem fognak a jövôben nemmel szavazni, távol maradni.
           Kövér László arra kérte a hallgatóságot, „bocsássanak meg, hogy nem volt elég erônk megakadályozni azt, ami december 5-én történt. Bocsássanak meg azoknak, akik nem tudták, mit cselekszenek, de ne bocsássanak meg azoknak, akik tudatosan, akarattal bűnbe vitték az országot... Nem lesz addig üdv a földön, míg bocsánat terem a gyilkosoknak.” Az egyszerű embert nem szabad okolni, magyarázta: december 5-én a kenyérféltés legyôzte a nemzetféltést, majd arra buzdított, hogy „Önök hívjanak ide bennünket, mi pedig otthon elmondjuk, nem esznek emberhúst az erdélyiek, olyan szeretettel fogadják a magyarországiakat, mint még soha”.
           Szász Jenô arra kérte a jelenlévôket, tartsanak önvizsgálatot, vajon velünk megtörténhetett volna az, ami a magyarországiakkal? Elôbbre tekintve, a jelenlévô dr. Garda Dezsô parlamenti képviselônek mondta: „azt várom el, hogy ne szavazza meg a kormányprogramot, ha nincs benne a területi autonómia, ha nincs magyar jövô.
           A hozzászólások rövidre fogott sora után – a vendégek Csíkszeredába siettek – a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget a rendezvény.
           A találkozót követôen a Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete sajtónyilatkozatában így ítélte meg a rendezvényt: „Németh Zsolt és Deutsch Tamás után Kövér László volt a harmadik magas rangú Fidesz-vezetô, aki néhány hónap leforgása alatt meglátogatta vidékünket. Ez is világosan mutatja, hogy melyik az a politikai erô, amelyik valóban törôdik a határon túli magyarsággal, meghallgatja gondjainkat, s valódi megoldásokat keres azokra. Bízunk benne, hogy a 2006-os választások után ismét a Fidesz alakít majd kormányt, s újra jobb idôk köszöntenek majd ránk.”
B. K.

MPSZ-hírek

           A Magyar Polgári Szövetség gyergyói szervezete üdvözli azokat az önkormányzatokat, amelyek következetesen kiállnak Székelyföld autonómiája mellett és kiírták a helyi népszavazást, illetve nem engedve a prefektúra felszólításának, kitartottak eredeti határozatuk mellett. Kérjük és bátorítjuk ugyanakkor azokat az önkormányzatokat, amelyek még nem hozták meg ezt a határozatot, illetve amelyek a határozatot visszavonták, s még nem hoztak helyette, hogy csatlakozzanak ôk is a kezdeményezéshez, hogy január harmincadikán lehessen az egész Gyergyói-medencében megrendezni a népszavazást.
           Ugyanakkor megdöbbenéssel értesülünk arról, hogy egy RMDSZ-szenátor azt jelentette ki, hogy a Székelyföld területi autonómiája nem szerepel az RMDSZ programjában, ezért errôl szó sem lesz a kormányalakítási tárgyalásokon. Emlékeztetni szeretnénk az RMDSZ csúcsvezetését, hogy a székelyföldi magyarok azért szavaztak rájuk, mert megígérték nekik az autonómiát, következésképpen kötelességük ezt az ígéretet valóra váltani! Kihangsúlyozzuk, hogy ha valóban felelôsséget éreznek a romániai magyarokért, akkor az elsôsorban egyéni elônyöket biztosító kormányzati pozíciók elfoglalása helyett konstruktív ellenzékben maradnak, szigorú feltételek írásban rögzítése mellett megszavaznak egy kisebbségi kormányt, s azt csak addig támogatják, ameddig a megállapodást betartja. A feltételek között pedig elsô helyen kell szerepeljen Székelyföld területi autonómiája!
           Végezetül áldott békés karácsonyt és egy boldogabb új évet kívánunk a Magyar Polgári Szövetség minden tagjának és szimpatizánsainak, ugyanakkor a sajtó munkatársainak is, köszönjük nekik, hogy segítenek eljutatni az üzenetünket az emberekhez, s reméljük, hogy a frissen beiktatott államelnök beváltja azon ígéretét, hogy szabaddá teszi a hazai sajtót. Ez az egész hazai társadalom számára hasznos lenne!

Falugondnokokat avattak

           Nagy nap volt Borzonton: ott került sor a borzonti és háromkúti falugondnok avatására. A magyarországi, falugondnoki rendszer idetelepítôi, a Kárpátok Szociális Alapítvány két vezetôje, Lakner Zoltán és Cser Krisztina érkezett meg, s hozták büszkén a két mikrobuszt, két mobiltelefont, kétévi fizetést a falugondnokoknak, egy használt személyautót Ilyés Szilárdnak, a Caritas Mezôgazdasági részlege munkatársának, a programvezetônek, valamint gépet, haszonállatot a Caritasnak.
           Elmondták, nem lesz zökkenômentes a falugondnokság beindítása, de eredményessé fog válni, hisz a két megbízott személy a mikrobusz segítségével, hozzáállásával nagy segítségére lehet a közösségnek úgy a gyerekek iskolába szállításával, mint hivatalos ügyek intézésében.
           Örvendett Borzont, de mivel magyarországi vendégek érkeztek, nem állták meg, hogy el ne mondják fájdalmaikat a december 5-i szavazás eredményérôl. Persze, köszönték a segítséget, köményessel, fánkkal kínálták az adományozókat.
           Poharazgatás közben beszélgetett a két falugondnok. A háromkúti Nagy Erzsébet, aki már tíz éve „űzi” ezt a mesterséget tanácsokkal látta el fiatal borzonti kollégáját György Szabolcsot, mondva, kitartás, türelem kell, mert sokfélék az emberek. Dolgozni kell, megoldani a napi problémákat, s másnap tovább gondolni, hogyan kell lépni. „Ne feledd el, engem édesapám tanított erre: tízszer gondolkodj, egyszer cselekedj!”
B. K.

Figura-sarok
Figura a világhálón

           Az FLB Software támogatásával a Figura Stúdió Színház is megnyitotta kapuit a világhálón. A www.figura.ro internetes oldal a húszéves Figura Stúdió Színház összegzése. A látogató megtalálhatja rajta a Figura múltját, jelenét és ízelítôtt kaphat a jövôjébôl is. A háromnyelvű (magyar, román és angol) oldal öt fô részbôl áll, amely alkategóriákra oszlik. A virtuális világba lapozgató megismerheti a Figura történetét, elôadásait a Tutyi Mutyi Mókától kezdve a Szerencsefi-ig képekben és rövid kis leírásokban, emlékezhet a születésnapokra és a kollokviumokra, olvashatja a sajtóban megjelent Figurával kapcsolatos írásokat és természetesen betekintést nyerhet az elôkészületben levô elôadások „evolúciójába”. És ha kedve támad, írhat nekünk a vendégkönyvben, amelynek van egy kötött része, ahol különbözô témákhoz lehet hozzászólni, és egy „szabad a gazda”, ahová mindenki szabadon írhat.
           A nemrég útjára indult portál folyamatosan bôvül, nem lehet azt mondani róla, hogy kész; állandóan változik, alakul. Jelen pillanatban is folynak a feltöltések, pillanatról pillanatra újabb és újabb információk kerülnek fel az oldalra.

Eszterünk
Gyógyulgatok, peszterkedem

           Amire lehullt a hó, és játszhattam volna kicsit az udvaron, gyúrhattam volna hógolyót s minden, akkorra belázasodtam. S persze szombatra esett a lázasodásom. Bepirult a torkom is, s azóta sincs étvágyam. Priznicbe is tett anyu, úgy sírtam, hogy csak na. Jött is a doktornô, s mondta, hogy virózis, gyulladáscsökkentôt írt fel. Nyűgös voltam, sűrűn jajgattam, nem vitás, de amint jött le a lázam, jobb volt a kedvem, s peszterkedtem is. Például a számítógép billentyűjét kipiszkáltam, s belenyúltam, lehet, hogy apu nem fog örvendeni, de hát fel kellett fedeznem. Hétfôre már helyrejöttem annyira, hogy utánoztam a bárányka bégetését, és sorban minden állatot, burrogtam, mint egy autó, figyeltem az óra tik-takolását, s persze piszkáltam. Rúgok, toporzékolok, mondják is anyuék, hogy olyan vagyok, mint egy csikó. Pontosabban anyu mondja ezt, mert apu szerint az alma nem esett messze a fájától. Azt képzeljétek el, hogy jöttömben-mentemben elestem, ráadásul két nap egymásután. Egyszerűen hátraestem a nagy lépkedésben. Ez elég ijesztô volt, így hát, most már nem akarok egyedül lépegetni. Remélte a család, hogy mire jön az angyal, én már egyedül fogok járni-kelni, végül is lehet, hogy addig elfelejtem a balesetemet. Nem is emlékszem, milyen a karácsonyfa, tudjátok, túl kicsi voltam még, mikor jött az angyal, csak a csillogásra figyeltem, és kész. De idén, már nagy vagyok, s alig várom a karácsonyt. Ugye, ti is. Persze addig teljesen helyrejövök, s megyünk ki a hóba. Kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek! A gyermekeknek szép karácsonyfát hozzon az angyalka!

Ismét ajándékoztak az olvasók

           Két jól tanuló általános iskolást, és két családot ajándékozhattunk meg az olvasók által. Pici beteg gyermeknek és sok kicsinek tehettük szebbé a karácsonyát. Még játék is volt az olvasók által szerkesztôségünkbe juttatott csomagokban a megannyi meleg holmi, lábbeli mellett. És képzeljék, nem csak gyergyószentmiklósi Kisújság-szeretô emberek csomagoltak, már Csomafalváról is juttattak el három reklámszatyornyi ruhaneműt. Mondanunk sem kell, mennyire örültek a megajándékozottak, hálás tekintetük, még a köszönjük szépennél is többet jelentett. S mi továbbra sem hagyunk fel azzal, hogy összegyűjtjük a csomagokat, majd listánk alapján elvisszük oda a pakkokat, ahol nagy szükség van rá. Mert reméljük, icipicivel szebb lesz a karácsony, azokban a családokban, ahová nemrégiben jártunk.
K-T. Gy.

Két számla és a kockázatos Dán-kazán

           Több hírrel is szolgált Nagy Attila, a közüzemek igazgatója. Az elsô kevésbé jó hír, hogy számláztak, két zapiszkát is kifüggesztettek a Forradalom negyedi lépcsôházakban. De hát erre számíthattak az ott lakók. A másik szintén nem szívderítô, hogy nem működik a tartalék kazán, kockázatos a szolgáltatás. A jobb hír viszont az, hogy a pótlistán szereplô adminisztrációs költségeket, vagyis a június 1. és október 31. közötti meleg vizet, csatornázási díjat, valamint az októberi fűtést ráér kifizetni március 31-ig, és nem számolnak erre késedelmi kamatot. Az igaz viszont, hogy a novemberi számlát, ki kell fizetni a megszokott határidôn belül.
           – A lakók meglepetésére két listát függesztettünk ki. Az elsô a novemberi lista, ezen megjelent egy olyan oszlop, ami tartalmazta a szolgáltatásaink ellenértékét november 1-ig „Cheltuieli administrative” oszlopban. Ebbe foglaltuk bele júniustól október végéig a szolgáltatásaink ellenértékét. Aztán még egy listát kifüggesztettünk, amelyen az adminisztrációs tételek szerepelnek külön. Panaszkodtak, hogy hasból írtuk az összegeket. Ez nem igaz, mert a lakók által beolvasott melegvízfogyasztás, és az októberi fűtésszolgáltatás szerepel ebben az oszlopban. Lehet, hogy ez fordítva kellett volna történjen. De a pótlistán szereplô pénzösszeget március 31-ig kell hogy befizessék, késedelmi kamat nélkül, mert karácsony elôtt terhelni a családokat nagyon kellemetlen. És sajnos a szolgáltatás nagyon gyakran műszaki okok miatt akadozik. Rengeteg tennivaló van. Novemberre a hôenergia ellenéretéke, amit a Forradalom negyed lakói kell, hogy fizessenek 547 400 lej/Gkal. Az elszámolás annak az árnak az alapján történt, amit jóváhagyott a városi tanács az átmeneti, beindulási idôszakra. Ez december 6-ig érvényes, az azutáni fogyasztásra az árhivatal nagyobb árat hagyott jóvá. Decemberre tehát többet kell fizessenek: 847 154 lej/Gkal lesz a megállapított ellenérték, de ez így is kevesebb, mint például a Virág negyedben a fűtés, ami 896 000/Gkal.
           – Tartalék kazán…
           – Sajnos, nem működik a tartalék kazán. És műszaki hiba esetén, amit nem tudunk cserealkatrészek hiánya miatt orvosolni, elôfordulhat, hogy a kazánház működése szünetelni fog. Mi megpróbáljuk elkerülni, de nem biztos, hogy sikerül. Ez most olyan idôszak, hogy nem lehet biztonságérzetünk a szolgáltatás kapcsán. A munkálat, a berendezés garanciában van, de a dán cégnek kellene gondoskodnia, hogy orvosolják a hibákat. És nem hiszem, hogy a két ünnep között megtennék. Most nagy kockázattal működtetjük a kazánt, mert nem tudjuk, mikor, milyen alkatrész hibásodik meg – mondta Nagy Attila.
K-T. Gy.

A „Preferato” a kedvencünk

           Advent negyedik vasárnapján igazi váratlan örömben volt része lépcsôházunk minden lakójának. A földszinten működô takaros kis élelmiszerüzlet, a Preferato, „Kedvenc” vásárlóhelyünk egyik bájos fiatal elárusítónôje ajándékcsomaggal kopogtatott be a lépcsôház minden lakásába és kívánt az üzlet munkaközössége nevében áldott karácsonyt és boldog új évet.
           Az ajándék mellett örömömet-örömünket fokozta, hogy az üzlet fiatal tulajdonosa, Szász Emese, ezúttal is bebizonyította, hogy olyan kereskedô ô, aki az emberi kapcsolatokban nemcsak üzletet, hanem lelki kötôdést, figyelmet, szeretetet, kölcsönös megbecsülést lát.
           Köszönjük az ajándékot, a figyelmességet, adja Isten, hogy munkája áldásos, gyümölcsözô legyen az elkövetkezô évben is a saját maga és mindannyiunk örömére!
Patek Mária Anna, Forradalom negyed, F tömbház, A lépcsôház lakója

Nen lehet érdek az érdektelenség

           Közgyűlésre hívta december 19-én a Ditrói Közbirtokosság a tagságát. Az osztalékról, a jövô évi tervekrôl, költségvetésrôl kérték volna véleményüket a vezetôk. Az elnök, Puskás Kolozsvári Imre fontosnak tartotta e közgyűlés összehívását, úgy számolta, karácsonyra már adhat a tagoknak osztalékot. A terv meghiúsult, a közbirtokosok csupán egynegyede vette a fáradságot, ment el a gyűlésre. Nem volt döntésképes a közgyűlés, január 9-re tűzték ki az újabb dátumot.
           A közbirtokossági elnök számára érthetetlen ez az érdektelenség, nem tudja, miért maradt távol a tagság épp akkor, mikor pénzükrôl kellett volna tárgyalni. Úgy érzi, csak nehezítik a közbirtokosság munkáját, mint ahogy nem szolgálja a haladást az útjára indított röpcédula-rengeteg sem. Olyan szórólapok terjengnek ugyanis Ditróban, melyekben a lakosságot felszólítják, kérjék számon az elnökség munkáját, számoltassák el a pénzekrôl. Ez ügyben Puskás Kolozsvári Imre a rendôrségen tett feljelentést, ám azt a választ kapta, ez nem rendôrségi ügy. Gondolkodott már a terjesztô beperelésén is, de egyrészt nincsenek konkrét bizonyítékai, hogy az a személy a „tettes”, aki át akarja venni elnöki helyét, másrészt úgy véli, az okos ember az igazságot nem a tör- vényszéken keresi.
           Marad tehát a munka akadályoztatása, hisz tisztázni sem tudja magát, ha az érdekeltek nem fogadják el a meghívást, s ezúttal kéri a tagságot, jelenjenek meg a január 9-i közgyűlésen, hogy meghozhassák a kellô döntéseket, hogy elôbbre léphessen, haladhasson a Ditrói Közbirtokosság.
B. K.

Megálmodva és kivitelezve

           A Virág negyedi Fogyatékosok Napköziotthona újba öltözött. Az emeleten tágas termekben foglalkozhatnak a szakemberek a sérült gyerekekkel, fiatalokkal. Az 1998-ban indult, szombatonként tartott foglalkozások mára már mindennaposak, harminc gyerekkel, fiatallal immár nyolcfôs csapat dolgozik. És hogy avatóünnepségre kerülhetett sor, az egy sikeres pályázatnak köszönhetô, mondotta Csata Kinga, az intézmény vezetôje.
           – 2003-ban írtunk pályázatot a Fejlesztési Minisztériumhoz, melyet sikeresen elbíráltak, két és fél milliárd lejt nyertünk, a 10 százlékos önrészt pedig a város önkormányzata állta, melyet az emelet elkészítésére fordítottunk. A nyár folyamán egy újabb pályázatot nyertünk, 1,7 milliárd lejt kaptunk, melybôl a liftet szeretnénk beszereltetni. A megyei tanfelügyelôség immár három katedrát biztosít, így már egy második és egy elsô osztályt is indíthattunk, a tanítás speciális programmal működik. A gyerekek csoportokban tudnak dolgozni, mindenik saját képessége szerint, és most van tornatermünk, mivel gyógytornára is nagy szükség van.
           Dr. Koszta Erika, a szülôi bizottság nevében szólt, és elmondta, egy gyönyörű karácsonyi ajándéknak, egy valóságos csodának nevezte a gyerekek új, második otthonát, és megköszönte a személyzetnek, hogy nem munkahelynek, hanem hivatásnak, második otthonnak tekintik munkájukat. Kihangsúlyozta, nem könnyű, nem egyszerű dolog fogyatékos gyerek szülôjének lenni, és minden gyereknek joga van a fejlôdéshez. Tamás Barna katolikus lelkipásztor áldotta és szentelte meg a fogyatékos gyerekek immár profi szintre emelt második otthonát. Csata Kinga, az intézmény vezetôje megköszönte Pál Árpád volt polgármesternek, hogy ügyüket felpártolta, segítette, ugyanakkor a város önkormányzatának és tanácsosainak, hogy az indulásukkor mellettük álltak, valamint Pap József polgármesternek, és a mai tanácsosoknak a segítségét. Cédére rögzítették az egy év alatt történt munkálatokat, melybôl egyet Balázs Józsefnek, az építkezési munkálatokat felvállaló cég vezetôjének adtak át. Az avatóünnepségen ajándékot is kapott az intézmény: Jan Post a korábban adományozott mikrobusz javítására 800 eurót küldött, melyet Török Éva a Remény Alapítvány elnöke adott át, ki korábban a földszinti termek bútorzatát adományozta, most egy porszívót hozott ajándékba. A Salvia For You Kft. egy színes tévével ajándékozta meg a napköziotthont.
           Tovább álmodnak és pályáznak a gyerekek érdekében, nem adják fel, mert nagyon sok pénzre van még szükség.
B. T. I.

A kis segítség is jól jött

           Nem voltak túlzottan jótékonykodó kedvükben a gyergyóiak hétfôn. Pedig olyan szép volt a terv... A Fun Fm rádió elképzelte, útjára indította újabb jótékonysági akcióját, megbeszélte a Figura Stúdió Színházzal, hogy játszanak egy elôadást, amelyre meghívják a kórházotthon lakóit és várják a segítôket, kiknek adományát a kórházotthonnak adják. Segítôkre is találtak, az F&F International Kiadó és Nyomda a belépôket készítette, a Cambus Alpina Rt. felvállalta, hogy ingyen szállítja a kórházotthon lakóit, a Művelôdési Központ pedig nem kért terembért, a művelôdési ház fűtését is díjmentesen biztosította.
           Százötven meghívót küldtek szét: „Tisztelt meghívottunk! Színházunk – felkarolva a Fun Fm rádió Egy szebb karácsonyért elnevezésű kezdeményezését – jótékonysági célú elôadást tart a gyergyószentmiklósi Ápoló és Gondozó Központ megsegítésére. (...) A belépô minimális ára 50 000 lej, adományokat ezen értéken felül is szívesen fogadunk. Számítunk megtisztelô jelenlétére! Szabó Tibor igazgató”. A kórházotthon igazgatója elmondta, örül, hogy rájuk gondoltak, az adományoknak a helye máris megvan, színes tévét vásárolnának az ágyhozkötöttek szobáiba és ágyneműket... mert arra is szükség van.
           Hétfôn sor került az elôadásra. Az öregotthon 30 lakójával együtt úgy 70–80-an jelentek meg. Az adományokat rejtô láda pedig felnyílt a produkciót követôen – benne 6 010 000 lej.
           A szervezôk, bár nagyobb részvételre számítottak, de a megjelenteknek hálásan köszönik jótékonykodásukat, és örvendenek, hogy az elôadás pótolja az adományokat, hisz ajándék volt az minden öregotthon-lakónak.
B. K.

A Kárpáti fenyô meséje

           Valamikor nagyon régen, úgy kétezer esztendôvel ezelôtt, végigfutott a hír a világon, hogy megszületett a Messiás, a világ megváltója. Ember, állat, fű és fa mind beleborzongtak a nagy hír hallatára, és a Betlehemi csillag tündöklése igazolta, hogy a hír igaz.
           Minden élôlény akarta az ÚRJÉZUST köszönteni, a Kárpáti fenyôk is azon tanácskoztak, hogy legyen küldött az ôk részérôl is, amely küldetést egy fiatal, daliás Hargitai fenyô vállalta.
           Havat, port lerázott magáról a fiatal fenyô, és úgy, tiszta ruhában elindult, igyekezett, mert hosszú volt az út. Ahogy egy enyhébb vidékre ért, találkozott egy szép, dúsan termô almafával, amely megkérte, hogy vigyen egy néhány szép almát az Úrjézusnak. A fenyô vállalta, és tüskéire tűztek sok szép almát. Ezután folytatva az útját, találkozott a diófával és ez is küldött egy kis ajándékot.
           Bár a Betlehemi csillag mutatta az irányt, mégis sötét volt az út, de a fenyônek szerencséje volt, mert jött sok-sok szentjánosbogár, az ágakra kapaszkodva világították az utat, és így szerencsésen megérkeztek a betlehemi istálló elé.
           Nagy volt a sürgés-forgás a szegényes istálló körül, volt itt a pásztortól a királyig mindenféle népség, volt itt sárga, fekete, fehér bôrű ember, a világ minden tájáról.
           Illendôen sorba állt a fenyô is, hogy odajuthasson az újszülött elé, majd hangosan köszöntötte a kicsit „Üdvözlégy Világmegváltó a földi élôlények között”. A gyermek Jézus mosolygott, tetszett a köszöntés, a sok alma, dió, amit ajándékba kapott, tetszett a sok gyertyaszerűen világító bogár, bámulta a fenyô szép ruháját, és megígérte a fenyônek, hogy ezt a szép zöld ruhát nem fogja róla letépni sem a téli fagy, sem a nyári hôség, és azóta is mindig szép zöldbe öltözve vannak a fenyôk.
           Menj szerencsésen te fenyô, de megkérlek, mostantól minden karácsonykor menjetek az emberek házába, szegényhez, gazdaghoz egyformán, hirdessétek a szeretetet, a békét a világ emberei és elôlényei között, mert csak így menthetô meg a világ a pusztulástól.
           A fiatal fenyô szerencsésen hazaért, és az Úr kívánsága szerint minden házba – legyen az kicsi vagy nagy – bemennek a fenyôk minden karácsonykor és hirdetik a szeretetet, a békét.
           Az emberek közül csak kevesen értették meg az Úr kívánságát, hogy szeressék egymást, éljenek békében, hanem éppen a fordítottját cselekszik: háborúznak, gyilkolják egymást, elveszik mások javait, családjaikat, országaikat.
           Az ellenségesség és a gyűlölet eredményeként a 2000 év alatt annyi ártatlan ember vére folyt ki, hogy ha együtt volna ez a sok vér több lenne az Atlanti-óceán vizénél.
           A fenyôk az emberi rosszaság ellenére minden karácsonykor megjelennek, a békére, szeretetre buzdítanak. A közelmúltban a Keleti-Kárpátokból ismét útra kelt egy fiatal fenyô, és elment az Úr földi helytartójához Rómába, ott hirdetvén a békét, és kérte, hogy gyôzze meg a túlbuzgó „hazafiakat”, hogy a hazaszeretet jelszava alatt ne gyilkolják és gyilkoltassák egymást.
           „Gondoljatok arra, világ politikusai, hogy amikor behívtátok a fiatalokat harcolni, egymást gyilkolni, akkor minden Édesanya egyformán síratta gyerekét, legyen az János, Gheorghe, Iván, Fritz, Johanes.”
           Adja a mindenható, hogy a Karácsonyi fenyôk és az Úr földi helytartójának a békére és az emberi szeretetre való buzdítása eredményes legyen
Egy öreg székely, Bencze Géza

Karácsony a Vaskertesben

           Akárcsak a város többi iskolájában, a Vaskertes iskola tornatermében is szépen díszített karácsonyfa körül ünnepeltek a kicsik és nagyok, versikékkel, karácsonyi énekekkel készültek a szeretet ünnepére és ajándékokkal térhettek haza, hisz angyaljárás volt.
           Az iskola összes tanulója bement a tornaterembe, és izgatottan várta a tombolaajándékok kiosztását. Ez után mindenki kapott egy csomagot, amit Török Éva néni, a Reménység Alapítvány elnöke és Bíró Boér Attila bácsi, a Caritas vezetôje jóvoltából vehettünk át. Nagyon szép volt ez az ünnep. Igaz, hogy nagy gyerekek vagyunk, de szeretjük, ha megajándékoznak minket.
Berszán Árus Bence

Együtt, szeretetben

           Hétfôn délelôtt a roma iskolában vendégeket fogadtak a diákok. Együtt várni a karácsonyt, együtt énekelni szeretetben, ez volt a cél. És a pedagógusok el is érték ezt, szívbôl énekeltek együtt a roma gyerekek és a vendégek. Elsôként a Fogarassy Mihály Általános Iskola IV. B. osztálya érkezett Vargyas Zsófia és Kis Klára tanító nénikkel, ajándékot, ruhaneműt hoztak a gyerekeknek, mint minden évben, cserébe elôadást, cigány nyelvű énekeket hallhattak, és egy-egy saját készítésű karácsonyi köszöntôt kaptak. Ugyanígy ajándékozták meg a Salamon Ernô III. A. osztálynak tanulóit is, kiket tanító nénijük, Brassai Katalin kísért el, ôk szintén ruhaneműt hoztak ajándékba, és az osztálypénzbôl vásárolt cukorkából is mindenkinek jutott. Ugyanígy jutott abból a hatszáz ajándékcsomagból a roma diákoknak is, melyet a Caritas Mezôgazdasági Részlege adományozott a Vaskertes iskola I–VIII. osztályos diákjainak.
           – Úgy gondoltuk, egy kis örömet szerzünk nektek az ajándékainkkal, hisz Jézus mindannyiunkat egyformán szeret. Meggyôzôdésünk, hogy sokkal szebb lesz az idén a karácsonyunk, mert megpróbáljuk a Ti ünnepeteket is szebbé, örömteljesebbé tenni – mondta egy III. osztályos kisfiú, mindenkinek áldott, békés karácsonyt és nagyon boldog új évet kívánva.
B. T. I.

Ünnep az „új” iskolában

           Újra fehér falak közt tartották karácsonyi ünnepségüket a Kós Károly iskola diákjai. Bár senki sem emlékszik szívesen a minden falat bekormozó, nagy anyagi károkat okozó októberi tűzre, mégis szóba jött, s az igazgatónô köszönetet mondott mindazoknak, kik segítettek talpra állítani az intézményt, napok alatt újraindítani az oktatást.
           Kicsinek bizonyult ezúttal is az emeleti, tágas folyosó. Szülôk, barátok, egykori diákok voltak kíváncsiak arra, milyen produkcióval rukkolnak elô a „kóskárolyosok”.
           Pásztorjátékot láttunk. Igazit, gyerekhangon csengôt. Karácsonyi hangulatot teremtôt, melyet követôen Tamás Barna lelkipásztor is bevallotta: magával ragadta az elôadás, együtt izgult a gyerekekkel, hogy pompásra sikerüljön a produkció.
           Pompásra sikeredett. Ezt is, na meg a 2004-es esztendôt is elkoccintották a záróakkordként tervezett állófogadáson.
B. K.

Gyere már, megoldás!

           (Egy fényképfelvétel margójára)
           Tetszik látni? Ez és ehhez hasonló kép fogad bennünket szinte minden reggel, iskolába jövet. Igen gyakran a fal mellett vagy az elsô kis udvarrészt övezô csinos zöld kerítés tövében kínálja magát a szétrágott szemétkupac. Aztán hogy egy éhes szelindek terített ott meg magának? A nyomorult kukázó jelzi, hogy nem járt azon a kiképzésen, ahol megtudhatta volna: nem ô a világ közepe? Vagy talán a háztartási hulladékot cipelô egyént érte utól éppen akkor a végelgyengülés, hogy már nem bírt elvánszorogni vele a nagy, tátott szájú fémládáig? Az örök titok marad. Majd egyszer a szél megsúgja. Már persze, ha nem ô a ludas. Mert mi neki egy műanyag zsákocskába kötözött „szeretetcsomagot” kipöndöríteni a kukából, és odateremteni az iskola gyökeréhez!
           Na de ezt nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy a tanító nehezen lesz képes a tisztaság és a rend szeretetére nevelni a kicsiket, ha ilyen szemléltetôeszköz tolakodik „segítségül” nap mint nap! Ez meg is látszik néha a szünetben, az udvaron. Hiszen füstölgô bagóval a pofájában hiába is papolna bárki a dohányzás káros voltáról. És vízbe ejtett erôpazarlás lenne bamba képpel ingadozva hirdetni: „Emberek, hukk, az alkohol, hukk, nagyon de nagyon káros az egész… gészségére, hukk!”
           Fordult már az iskola Fűhöz is, Fához is. Nimic. Ígéretek, vállvonogatás az igen. Meg csirkeudvar, kutyakennel, garázs, garázs és garázs. A szunnyadó fűtôház udvara is lelakatolva. Hová költöztessük hát azt a hirhedt kukát? A tömbház és a kerítés közötti „gépkocsiparkoló” kellôs közepébe?!
           Nem tudom. De azt igen: Ez így rossz. Nagyon rossz.
Bíró László

Népszavazás

           Megtagadni önmagadat,
           Vétek, bűn és nagy áldozat.
           Hazug leszel, hogyha szemmel,
           S tisztátalan értelemmel,
           Leszavazod saját magad,
           És drága szent, nagy hazádat.
          
           Milyen a mai Magyarország?
           Senkik földje, ez nem ország!
           Testvér! Nézz szét magad körül,
           Tudod a nép most már nem örül.
          
           De Te tiszta igaz szívvel,
           S megrögzött, jó értelemmel,
           Megmented még a menthetôt,
           S összegyűjtöd a jót tevôt.
          
           A Te saját szép hazádért,
           S a sok drága jó barátért,
           Majd vértanúságot szenvedsz,
           S épp ezért boldogan élhetsz.
          
           Ha a Haza független lesz,
           Akkor az élet is szép lesz,
           De én Erdélyrôl beszélek.
           Magyarország minek néktek?
          
           Nem kell nekem senkik földje,
           Itt maradok én örökre.
           S hogyha beköszönt a végzet,
           Hát ilyen a székely élet.
Fórika Sebestyén, VIII. osztályos

Feketeszalagos országzászló

           Mikulásnapra készült városunk, éppen úgy mint máskor.
           Ajándékünnepre – Erdélyszerte, mint eddig is – százszor.
           Városunk – névnapján – díszbe öltözött.
           Háromszínű zászlót lengetett a szél a többiek között.
           Tiszta lélekkel, ôszinte szívvel vendégeket vártunk
           Szerény otthonunkban, testvéreinknek szívünket kitártuk.
           Gyászos vihart, sötét fellegeket hoztak vad szelek
           Meg-megremegve, kábultan búsultak a székelyek.
           Szomorú hír, odaát nemmel szavaztak, a kettôs útlevél
           Erdély népének sehogyan sem jár, csak sárgult falevél.
           Hazug próféták félrevezetô hangon riogattak
           A megtévesztettek megfélemlítve két NEM-mel szavaztak.
           Erdélyben élni, székelynek lenni: örök áldozat.
           Egyedül vagyunk, sokszor megtagadtak, miénk a kárhozat.
           Erdély népének – magyar és székelynek testvére már nincsen,
           Esedezve kérjük bús imánkkal,
           Úgy, mint eddig is, ezután is
           Segíts bennünket, árva népedet
           Mindenható, gondviselô ISTEN.
Blénessy Jenô

Idei utolsó Délhegyalja

           Megjelent a Gyergyócsomafalvi Délhegyalja november–decemberi száma. Cikkeznek a romániai választásokról, a magyarországi kettôs népszavazás sikertelenségérôl. A karácsonyi összeállításban karácsonyi énekek, hírek, évfordulók, egyházi krónika kapott helyet. Az énekelni járók beköszönôt, kiköszönôt is találnak a lapban, de nem hiányzik a karácsony története sem. Olvasható a lapban a Csomafalvi Csángó Napokról is, az Iskola Híradóban vetélkedôkrôl, eredményekrôl is beszámolnak. Tudósítanak a helyi tanácsülésrôl, és van rendôrségi tájékoztató is, amelyben közúti balesetrôl írnak. Véleményrovata is van a 12 oldalas kiadványnak, sportról is olvashat az, aki kezébe veszi a lapot. Lévén, idei utolsó kiadás, 2005-ös falinaptárt is szerkesztettek a Délhegyaljába, abba a közéleti lapba, amely kilencedik éve jelenik meg.
K-T. Gy.

Magyarázat egy helynévre
Dancurás

           A Gyergyói-havasokban több erdôrész is viseli a címben szereplô nevet, amely nem más, mint egy értékes és ritka gyógynövényünk, a Sárgatárnics (Gentiana lutea) „gyergyóiasított” megnevezése. Így a várostól kelet felé, a Gyilkostóra vezetô 12C országút baloldalán, a Nyírcsutak hegy (1627 m) déli lejtôjén, nyílik egy tetemes völgy, melyben a Dancurás-patak folyik. E felsô völgy északi részén található a Dancurás-kô (1378 m) és a Dancurás-nyak (1248 m). Ezeken kívül, a Pongrác-tetôt a Nagy-Hagymással összekötô fôgerinc déli részén van egy Dancurás-tetô nevű kiemelkedés (1519 m), mely név szintén a dancurából származtatható.
           Ma hiába keresnénk a dancurát ezeken a helyeken, mert híre-hamva sincs. Csak a helynév (ami soha nem hazudik) emlékeztet valamikori ittlétére. Az is bizonyos, hogy egykor sok lehetett ezeken a helyeken, ha erdôrészeket neveztek el róla. Sajnos, nem ez az egyedüli növény, amely már csak a helynevekben létezik vidékünkön. Erre a sorsra jutott többek közt a bükk, a tölgy, a juhar és a szil is. A szóban forgó dancurából a Nagy-Hagymáson (1792 m) maradt egynéhány példány, mint „utolsó mohikánjai” ennek a ritka és értékes gyógynövénynek.
           A Sárgatárnics a tárnicsfélék (Gentianceae) családjába tartozik. A havasi-alhavasi övezet sziklagyepeinek mészkedvelô, lassan fejlôdô, évelô növénye. Ez a növény a földben akár 10 cm vastagságot is elérô függôleges gyöktörzset fejleszt, amely hosszú, egy métert is elérô 3–6 cm vastag gyökérben folytatódik. Fejlôdésének elsô 15–20 évében a növény föld feletti részét csak tôlevelek képviselik. Ezek hossza eléri a 30 centimétert, kerülékesek, épélűek, erezetük ívelt. Sárga virágai (innen a neve) a hajtóscsúcs leveleinek hónaljában csoportosan fejlôdnek ki. Pártája kerek alakú. Termése kétosztatú tok, 4 mm hosszú, hártyás szélű magvakkal. Késôn, csak 25 éves kora után kezd virágozni. Kedvezô körülmények közt 50–60 évet is elérhet. Törvény által védett növény, gyűjtése tilos.
           A drogot a termesztett növényekbôl nyerik. Ezt a Sárgatárnics gyöktörzse és gyökere képezi. A kívül barnássárga, belül sárgás fehér gyökereket késô ôsszel (októberben–novemberben) gyűjtik. Egy sor keserű anyagot tartalmaz, ezek közül a legfontosabb a gentiopicrin, gentiogenol, gentiopicrozid stb. Ezek a keserű ízű anyagok gyomor- és májműködés erôsítôk. Tonikumként növeli az étvágyat. Vaskészítményekkel társítva vérszegénység elleni szer.
           Különbözô alkalmazási formái ismeretesek. Használják étkezés elôtt por, fôzet illetve tinktúra formájában. Hasznosítható úgy is, hogy három kanál porrá tört drogra egy deci 70 fokos alkoholt töltünk, néhány napi állás után egy liter jó minôségű vörösborral felöntjük, és 10 napig állni hagyjuk. Naponta többször felrázzuk. Ebbôl a készítménybôl a szakirodalom étkezés elôtt egy kiskanálnyit ajánl. Mint havasi-alhavasi növény a nagyobb hegységek közelében termeszthetô, lelôhelyeinek közelében. Az Alpokban mészben és humuszban bôvelkedô, mély talajokon termesztik, itt már a hatodik évben virágzik. Termesztése lehetséges gyökérdugványról és magról is. A magvakat begyűjtés után igen hamar el kell vetni, mert csírázóképességüket nagyon hamar elveszítik.
           A dancurával kapcsolatban még egy nyelvi vonatkozásról teszek említést. Arról van szó, hogy ez a kifejezés hiányzik a magyar nyelvű lexikonokból és a Szabó T. Attila-féle monumentális Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárból is. Tehát kimondottan egy helyi, csak itt ismert kifejezésrôl van szó. Ez magától értetôdô, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy ez a növény csak itt fordul elô a magyar nyelvterületeken. Valószínű, hogy ez a jellegzetesen helyi vonatkozású kifejezés, a növény román nevébôl a „ghintura” magyarosításából származik.
Lemhényi Pál

Támogatásról, építkezésrôl és pereskedésrôl

           Hónapok óta húzódó jelentgetések, pereskedések látnak most napvilágot, Török Éva, a Remény Alapítvány elnöke tovább nem titkolja, a nyilvánosság elé tárja egy építkezéssel kapcsolatos kálváriáját:
           A Hollandiai Segíteni Romániát Alapítvány, melyet Jan Post úr képvisel és a gyergyószentmiklósi Reménység Alapítvány, melyet Török Éva képvisel, 1998-ban kezdte el együttműködését, azzal a szándékkal, hogy lehetôségekhez mérten pénzzel illetve adományokkal segítse Gyergyószentmiklós lakosságát.
           – A Remény Alapítvány tevékenységét a Márton Áron utca 5. szám alatt, egy bérelt helyiségben kezdte. Az épületnek hét örököse volt, és ezért csak bérelni tudtuk a helyiséget – kezdte el mondandóját Török Éva. – 2003 októberében sikerült a Márton Áron utca 5. szám alatti épületet és területet megvásárolni azzal a céllal, hogy a város központjában egy régi, szép épületet, mely leromlott állapotban van, felújítani, valamint egy új raktárt és bemutatóüzletet építeni. A vásárlás alkalmával a szomszédok, Cristea Ida és Majeczki Katalin jelen voltak a közjegyzôségen, és itt történt meg az épülethez tartozó terület elosztása is. Cristea Nicolae 108 és Majeczki Katalin 205 négyzetmétert valamint a Remény Alapítvány 1449 négyzetmétert vásárolt meg. A közjegyzô elôtt történt adás-vételi szerzôdésnél Cristea Ida aláírta, hogy ezen a területen bejárási joga nincs, de ettôl függetlenül a Remény Alapítvány a jó szomszédság jegyében bejárást engedélyezett. 2004 augusztusában, amikor a csíkszeredai Gál Vilmos tervei elkészültek, és a működési engedélyt a megyei tanácstól megkaptuk, nekifogtunk az építkezésnek. Ekkor egy valóságos rémálom kezdôdött el. Az elsô feljelentések szóbelileg történtek Cristea Ida, Cristea Nicolae és Majeczki Katalin részérôl. A feljelentések a polgármesteri hivatalba, a rendôrségre és a törvényszékre voltak letéve. Majd a csíkszeredai építészeti fôfelügyelôségre valamint a környezetvédelmi ügynökséghez, műemlékvédelmi hivatalhoz tettek feljelentést, ezekrôl van tudomásom. Idôközben meghívást kaptam Majeczki Izabella fôügyésznôtôl egyszer a törvényszékre majd a lakására, azzal az indokkal, hogy beteges az édesanyja, és meg szeretné nyugtatni, hogy mi épül a szomszédban. Én elvittem a terveket valamint a számítógépben szerkesztett épülô raktár makettjét. A fôügyésznô úgy nyilatkozott, hogy örvend, hogy a szomszédságban egy szép épület fog épülni, megkért, adjam oda a terveket. A terveket nem a megbeszélt idôpontban kaptam vissza. Ez egy hét végén történt, és hétfôn már megkezdôdtek az írásos feljelentések, melyeket Cristea Ida, Cristea Nicolae és Majeczki Katalin írt alá a fénymásolt rajzaim alapján. Az elmondások szerint a tervrajzba tíz famegmunkáló gép volt berajzolva, ezzel próbálták ellenem illetve az alapítvány ellen fordítani az embereket. Felkerestek szomszédokat, és aláíratták a tiltakozást azzal vezetve félre ôket, hogy gyár épül, tíz géppel, húsz munkással, és három váltásban fogunk dolgozni. Én megkerestem azokat a szomszédokat, akik aláírták, és elmondtam, hogy mit építek oda, ekkor derült ki, hogy ôk félre voltak vezetve, gyár építése ellen írták alá a papírt. Minden szerv által leellenôriztek, a tervben valamint a kivitelezésben nem találtak semmilyen törvénytelenséget. Folytatódtak a feljelentések személyem és az alapítvány ellen, a gazdasági rendôrség és a pénzügyôrség ellenôrzését kérték. Miután feljelentések halmazának voltam kitéve, és az építkezés elkezdôdött, az udvaron az építôanyagok is ott voltak, lakatot tettem a bejáratra, amihez jogom van. Ekkor újra feljelentettek a törvényszéken, írásban kértem a tárgyalás halasztását, ügyvédet kellett fogadnom. A kérelmemet elfogadták, viszont zárt ajtók mögött tárgyalták, és Cristea Nicolae bejárási jogot kapott az én udvaromra. Ennek a végrehajtását Baróti Pál végezte, a kulcsátadásért ötmilliót kell fizetnem. A feljelentések ekkor sem értek véget, a Bukaresti Építkezési Fôfelügyelôség is leellenôrizte az építkezést. Párhuzamosan ezzel újra feljelentett a rendôrségre Cristea Nicolae, hogy lakatot tettem a kapura, melynek során bűnügyi eljárást indítottak személyem ellen. Most a megyei tanácsot jelentették fel, hogy kiállította a működési engedélyemet. Azt el kell mondanom, ezen személyekkel, szomszédokkal soha semmilyen összetűzésem, konfliktusom nem volt.
           Az elképzelés az, hogy a lerakatot, bemutatóüzletet minél hamarabb tudjuk felépíteni, majd felújítani az elsô épületet, melyben szociális jellegű tevékenységet is tudunk végezni. Ugyanazt a tevékenységet szeretnénk folytatni, amit 1998-ban elkezdtünk: adományok nyújtása, pénzbeli segítség az eddig is támogatott intézményeknek, csak európai normáknak megfelelôen. Semmi változást nem fogunk eszközölni, csak európaibb körülmények között dolgozni. Jan Post úr, mikor tudomást szerzett errôl, nem hitte, nem tudja mi rossz van abban, hogy az eddigi tevékenységünket európai normáknak megfelelôen szeretnénk folytatni, igaz, még nem tud minden egyes feljelentésrôl, de korábban már kijelentette nyilvánosság elôtt, hogy hajlandó nemzetközi fórumokhoz fordulni segítségért. Szomorúan tapasztalta, hogy a nagy beruházásával Gyergyószentmiklóson akar segíteni, a városnak építi, a város arculatát akarja szebbé tenni, és kéznyújtására három ember ennyi nehézséget okoz. Azt a nem kevés pénzt, melyet ügyvédfogadásra, pereskedésre, utazgatásra költöttem, a városnak, az eddig is támogatott intézményeknek is adományozhattam volna. Szomorúan tapasztaljuk, hogy egy építô jellegű, pozitív dolgot akarunk kivitelezni, és három személy ebben akadályoz. És nem fogjuk feladni, nehogy azt higgyék, hogy le fognak törni, nemzetközi fórumokhoz fordulunk.
           * * *
           Az érintettség jogán kérdeztük meg a másik felet, Majeczki Katalint, Majeczki Izabellát, Cristea Nicolaet, miért romlott meg szomszédi viszonyuk. A beszélgetésbôl kiderült:
           – Az októberben létrejött szerzôdéskötés után még nem voltak gondok, viszont amikor az építkezésnek nekifogtak, az alap olyan óriásinak tűnt, hogy nem tudtuk elképzelni, mi is épül majd ide. Megkértük Török Évát, adja ide a rajzokat, hogy egy építészeti szakemberrel nézessük meg. Így derült ki, hogy egy óriási épület lesz a szomszédban, megkértük, a kerítéstôl bár két méterre építkezzenek. A törvény elôírja, hogy az építkezéshez szükség van a szomszédok beleegyezésére is. Nyilván elmondtuk, nem értünk egyet egy ekkora épülettel. A dokumentációkból egyértelműen kiderült az is, hogy az épület földszintjén egy közel száz négyzetméteres asztalosműhely és a hozzájáró felszerelések vannak berajzolva. Számunkra egyértelműen világossá vált, nem kereskedelmi tevékenység fog itt folyni. Nyilván, a polgármesteri hivatalnál az is kiderült, hogy nincs építkezési engedélyük. De bírságot nem róttak ki. Ekkor beszüntették a munkálatokat. Utána az is kiderült, hogy ez az épület műemlékzónában van, és így az építkezési engedély kiadása a megyei tanács hatáskörébe tartozik. Mi mindenhová a törvény betűjét betartva, orrvérzésig petíciókat tettünk le, megindokolva, hogy miért nem akarjuk az épületet. Nem azért álltak le az munkálatokkal, mert mi így akartuk, hanem mert nem volt engedélyük. Tény az, hogy újból nekifogtak az építkezésnek másodszorra is. Végül a megyei tanács kiadta az engedélyt, csupán annyit változtatva rajta, hogy az asztalosműhely helyett beírták az összeszerelési pontot, a többi változatlan. Az ipari tevékenység el van dugva a kereskedelmi tevékenység mögé. Azt is sérelmeztük, hogy több ablak az udvarunkra néz. Azzal próbáltak megnyugtatni, hogy speciális ablakokat fognak tenni, amiken nem lehet keresztüllátni. A szomszédok semmiképpen nem kifogásoltak volna egy üzletet, lerakatot, de egy asztalosműhelyt… Az engedélyt a mi beleegyezésünk, a szomszédok beleegyezése nélkül állították ki. Ez képezi most a per tárgyát, valamint a szaktörvénycikkelyek be nem tartása, amit pillanatnyilag a megyei törvényszék tárgyal. Mi perbe hívtuk, de nem az alapítványt, hanem a megyei tanácsot, aki kiadta az adminisztratív aktákat, és kérjük az építkezési engedély és az ezt megelôzô városrendezési jóváhagyás semmissé tételét. Tehát, mi személyesen az alapítványt nem hívtuk perbe, az igaz, hogy a megyei tanács kérte, hogy hívják perbe a holland alapítványt, aki építi ezt az épületet, ez az alperes szabad joga. Mi Jan Post úrnak írtunk egy levelet, melyben tömören tudattuk vele azt, hogy szomszédi minôségben nem értünk egyet az építkezéssel, és a törvények alapján lépni fogunk, a következmények nyilván az alapítványt terhelik. Erre a levélre nem kaptunk választ, én úgy gondolom, hogy az elementáris udvariasságot figyelembe véve, egy aláírt, megcímzett levelet bár válaszra méltathattak volna, vagy személyesen felkeresni azokat az embereket, akik kézzel-lábbal tiltakoznak az építkezés ellen.
           Gondolkoztunk azon, hogy esetleg a holland önkormányzathoz forduljunk. Ha a megyei tanács megnyeri a pert, nyilvánvaló fellebezni fogunk a legfelsôbb bírósághoz, ha ott is megnyeri, tudomásul veszük a bírósági döntést. Ha pedig mi nyerjük meg, tovább már nem a mi problémánk, hogy a megyei tanács az alapítvánnyal hogyan oldja meg.
           Nem vonjuk kétségbe Jan Post jóindulatát, segíteni akarását, viszont, ami itt folyik, az profitorientáltság.
           A másik szomszédnak Cristea Nicolaenak is van hozzáfűznivalója az ügyhöz:
           Közel huszonhárom éve, 1981 óta lakunk itt, ebben a házban. Engem még jobban érint az ügy, mert nekem a bejáratom mindig is ezen az udvaron keresztül volt. Bárki is bérelte az épületet, nyílt udvar volt, nem volt amiért külön átjárási jogot kérnem. Én takarítottam az udvart és zártam a kaput. Miután az alapítvány 2003-ban megvásárolta az épületet, és a területen nekifogtak az építkezésnek, az épület alapját ráépítették az én vízvezetékemre, amihez ezután, meghibásodás esetén nem tudtam volna hozzáférni. Új vízvezetéket kellett letetetnem. Ez év nyarán lakatot tettek a kapura. Nem tudtam bejönni az autómmal, ekkor alakult ki a konfliktushelyzet, ami pereskedéssel folytatódott. Ítélet született, mely alapján átjárásom van az udvaron. Tény viszont, hogy ilyen felületességet, ahogy a különbözô hivatalokban megvizsgálták a kiállított aktákat, még a rendôri beosztásom során soha nem tapasztaltam.
           Nyilatkozat
           Alulírottak mély megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy rosszindulatú gáncsoskodások akadályozzák a Remény alapítvány (elnöke Török Éva) és a holland Jan Post úr Segíteni Romániát Alapítvány közös összefogásából megszületett szép és a város hasznát szolgáló elképzelés megvalósítását.
           Az elmúlt években Jan Post úr, városunk díszpolgára, tehetôs pénzbeli és tárgybeli adományait élvezhettük a Remény Alapítvány, Török Éva elnök asszony közreműködésével, és határozottan állítjuk, hogy intézményeinknek ezek az adományok igen nagy segítséget jelentettek. Örömmel fogadtuk a hírt, hogy Jan Post úr befektetésével a Remény Alapítvány a közeljövôben az európai normáknak megfelelô körülméyek között, azaz újonnan épített raktárakban és szép tágas bemutatóüzletben fogja folytatni áldásos tevékenységét.
           Miután megtekintettük a tervrajzokat, örömmel kívántunk sikeres munkát az építkezésben, fôleg amikor azt is láttuk, hogy egy pusztulófélben lévô régi gyergyói ház is felújul, megmenekül ezen munkálatoknak köszönhetôen.
           Most sajnálatunkat fejezzük ki, hogy félreértések, félremagyarázások és rosszindulatú félretájékoztatások miatt az egész tervet irányító és lebonyolító Török Éva zaklatásoknak, rosszindulatú rágalmazások és perek sorozatának van kitéve.
           Nem értjük, hogy miért nem tud örülni minden jóérzésű gyergyói polgár annak, ha egy köztudottan fizikai személyeket és intézményeket egyaránt segítô, jótékony alapítvány civilizált körülmények között kíván tevékenykedni? Miért nem lehet az ilyen törekvéseket tiszta szívvel támogatni, segíteni?
           Pedig tudjuk mindannyian, hogy a város intézményei és nagyon sok polgára még sokáig rászorul a jólelkű adakozásra és se-gítségre.
           Most, advent utolsó napjaiban szálljunk magunkba, és tegyünk félre minden önös érdeket, irigykedést, gyűlölködést, és fogadjuk el, hogy vannak még jó szándékú, valóban segíteni akaró emberek és hagyjuk ôket munkálkodni. Ha építeni nem tudunk, elgalább ne romboljunk. Hagyjuk, hogy a szeretet gyôzedelmeskedhessen.
           Ezekkel a gondolatokkal kívánunk áldott szép karácsonyt és boldog új esztendôt minden jóakaratú embernek.
           Református Egyházközség – Bíró Sándor; Salamon Ernô Gimnázium – Lakatos Mihály; Salamon Ernô Gimnázium – művészeti osztályok – Babos Miklós; Salamon Ernô Gimnázium I–VIII. Osztályok – Csata Emese; Gyerekek Háza – Vadász Szatmári István; Gépgyártóipari Szakközépiskola – Részeg Ildikó; Támasz Klub, Napsugár az esôben Szervezet – Csata Kinga; 4-es számú óvoda – Csergô Mária, Király Melinda; Kórházotthon – dr. Modval Maria; Step-Dance Sport Klub – Páll Ágnes.
Összeállította: B. T. I.

Népszavazás után – népszavazás elôtt

           (utólagos hozzászólás, felszólalás helyett)
           Önvizsgálat, felelôsség, tanulságok és hogyan tovább voltak a kulcsszavai a fórumnak.
           Anélkül, hogy az ott elhangzottakat ismételném, de az elhangzottakhoz kapcsolódva, végiggondolásra javaslok egy néhány, az elhangzott kulcsszavakhoz kapcsolódó, ott a helyszínen felvetôdött gondolatot, abban a reményben, hogy most, a népszavazás utáni felhevült indulatokon úrrá léve, higgadtan próbáljunk szembenézni önmagunkkal, a kialakult helyzet realitásaival, anélkül, hogy végképp sutba vetnénk a nemzet egységébe vetett hitünket, reményünket és önbecsülésünket.
           A nemzet az, amilyennek saját elitje alakítja, mondta Kövér László. Azt is mondta nagyon helyesen, hogy a magyar nemzet beteg, nem csak lelkileg, de fizikailag is. Mindezt elfogadva és vele egyetértve adódik a következtetés, hogy bűnös akkor az az elit, amely a nemzetet ilyen állapotba juttatta! Az is világossá válik, hogy nem a magyar nép bukott el ezen a vizsgán, hanem a magyarországi politikai elit vizsgázott elégtelenre. Alkalmatlanná vált a magyar nemzet érdekeinek megjelenítésére. Az igazi nagy kudarc nem a népszavazás sikertelensége, hisz végül is gyôzött az IGEN, hanem nemzetünk lelki megbetegedésének keserű felismerése!
           Hibáztatható-e és büntethetô-e tehát NEM szavazatai miatt ez a beteg nép? Felelôssé tehetô-e az eredményért csak úgy, kollektíve, maga a nép? A felelet egyértelműen NEM! Játsszunk csak el a gondolattal, ha 1990-ben hívják népszavazásra ezt a népet, ebben a kérdésben, mi lett volna az eredmény? Egyértelmű és elsöprô IGEN! Pedig állítom, akkor sem küszködött kisebb anyagi gondokkal, és akkor még sokkal elevenebben élt benne a „legvidámabb barakk” komplexusa!
           Nemzeti érzésében tehát azóta szenvedett el lelki sérülést. Az utóbbi 15 esztendôben neveltek belôle kozmopolitát, fogyasztó világpolgárt.
           A felelôsség tehát, a nép választott politikai elitjét, kitermelt értelmiségét, vagyona nagy hányadát magáénak megszerzô és birtokló gazdasági rétegét terheli, vagyis a teljes magyar társadalmi elitet, a határontúliakat is beleértve.
           Vegyük a magyar állampolgárság kiterjesztésének kérdését. Ebben a kérdésben, (az autonómia ügyében is!) a Kárpát-medencei magyarság igénye teljesen egyértelműen és elemi erôvel mutatkozott meg már ’90-tôl errefelé.
           Ezzel az igénnyel szemben viszont a teljes elutasítással viseltetett Csonkamagyarország minden kormánya, mai politikai elitje, pártállástól függetlenül, egészen a népszavazás kiírásáig! Semmivel sem volt jobb a viszonyulása az erdélyi, felvidéki, a magyar kormányok által legitimnek tartott, politikai képviseleteknek sem (RMDSZ, MKP). Ezzel szemben a környezô országok a hivatalos politika szintjére emelték és megoldották kívül rekedt nemzettársaik számára az állampolgárság kérdését(románok, horvátok, szlovákok). Ilyen, 15 éven át tartó üzenet után, hogyan kellett volna viselkednie a népnek? Az eredmény ezek után, nem is olyan rossz!
           Ne dorgáljuk tehát a népet! Se kint a csonka országban, se bent itt nálunk! A nép (egyelôre), vezéreire, vallási, szellemi vezetôire hallgat! Még akkor is, ha azok nem akaratából, de szavazatai által vannak hatalmon, nyertek tisztséget.
           Itthon, a székelyeket se szidjuk! Ne szidjuk azért, mert Iliescura szavaztak, azért se, mert megszavazták azt az alkotmányt, amely kimondja közösségi jogfosztottságunkat, vagy legutóbb 75 százalékban, országos csúcsot döntve adtuk voksunkat a kommunista Năstasera, hisz erre szólították fel politikai, vallási és szellemi vezetôink zöme!
           Azért se pirongassuk, és ne tegyünk szemrehányást, mert nem támogatta a román párt színeiben induló társainkat, még akkor sem, ha azon a SzNT-elnöke és az MPSZ- alelnökei szerepeltek. Nem adatott meg számára ugyanis a választás szabadsága. Nem adatott meg a helyi választások esetében, így az MPSZ nem mérettetett meg, nem kerülhetett alku pozícióba. A szavazó nem tett mást, mint gondolkodott és döntött. Döntött aszerint, amit mindkét oldalról hallott: „a parlamenti képviselet mindennél fontosabb”. És megoldotta. Most láthatjuk máris, hogy mennyire fontos! Sajnos nem nekünk, nem a mi hasznunkra! Fontos Năstasenak, fontos Băsescunak, fontos képviseletünk tagjainak, de a legfontosabb a román politikának. Egyik oldal sem mondta, senki nem mondta, hogy jobb képviselet nélkül, mint egy áruló, naponta színt váltó képviselettel.
           Ennek következtében továbbra is éljük az egypártrendszeri diktatúrát, továbbra sincs lehetôsége a választónak a demokrácia megélésére, tovább tart, sôt növekszik erkölcsi zavarodottsága, gyengül nemzeti identitástudata, az autonómia megélésének igénye.
           Nem jó az sem, ha azokat próbáljuk felelôssé tenni a vélt kudarcért, akik miután kimerítettek minden, a civil szervezetek számára járható lehetôséget, a népfelséghez fordultak, nemzetünk 15 éve vajúdó és a politika által elodázott, félresöpört sorsproblémájának megoldása érdekében.
           A Magyarok Világszövetsége nem kergette bele a politikát ebbe a zsákutcába, hanem olyan helyzetet teremtett, amelyhez igazodnia kellett, és most már továbbra is kell, a politikának és mindenkinek, aki felelôsséggel tartozik, vagy felelôsséget érez a nemzet sorsa iránt.
           Ami a tanulságokat illeti:
           Lehet, igaza van Kövér Lászlónak, a tanulságok egyike, hogy a mai Magyarországon nem lehet nemzeti retorikával választást nyerni.
           Ez azonban nem jelenti azt, hogy a külhoni magyarság jogfosztottságát továbbra is fenn kell tartani. December 5-e, ha nem is jelent jogi kötelezettséget, de erkölcsit mindenképp igen. A politika határozott figyelmeztetést kapott: a kérdés elodázhatatlan, a megoldást a politikumnak kell megtalálnia, ellenkezô esetben a nemzet képviseletére való alkalmatlanságát bizonyítja.
           December 5-e utáni Magyarország, a december 5-e utáni magyar nemzet nem azonos a december 5-e elôttivel!
           A határokon kívül rekedt kárpátmedencei magyarság ügyéhez való viszonyulás rendezô elvnek bizonyult és bizonyul, mindaddig, amíg meg nem teremtôdik nemzeti egységünk.
           Folyamat indult el, mely új nemzeti szövetség kialakulása felé halad, és ennek alapját a sorskérdéssé vált nemzetegyesítés kérdésköre adja meg.
           Ebben a folyamatban az elszakított nemzetrészek önálló szerepvállalása meghatározó lehet.
Borsos Géza

Levelek Magyarországról

Kedves Testvérek!

           A népszavazás óta eltelt néhány nap után kezdünk felocsúdni az elsô megdöbbenésbôl. Elszalasztottunk egy nagy lehetôséget! Elsô elkeseredés pillanataiban mi sem gondoltunk arra, hogy a most született szakadék nem a trianoni határok két oldalán húzódik közöttünk. Igazában azok kerültek távol a testvéri összetartozás szellemétôl, akiket a számító kalmár szelleme megrontott, vagy az önféltô hazugság annyira megtévesztett, hogy nem tudnak már kiállni a testvéri összetartozás mellett. Keserű gyümölcs ez, akár az Isten nélküli kommunista diktatúra táplálta, akár a fogyasztás bálványát imádó jólét növelte. Higgyétek el, nekünk legalább annyira fáj, mint nektek. Mégsem fogunk magatokra hagyni benneteket.
           Szívünk szeretetére kérünk benneteket, hogy az elkeseredés ne szakítson el bennünket egymástól. Másfél millióan kinyilvánítottuk összetartozásunkat! Ne engedjünk a további megosztás kísértésének! Ne engedjük elterelni figyelmünket arról a tényrôl sem, hogy az igen szavazatok többségben voltak – annak ellenére, hogy a könnyen ijeszthetôket saját kenyerük elvesztésének hazugságával riogatták.
           Talán furcsának tűnik: nem nektek van szükségetek ránk, hanem nekünk van szükségünk rátok. Rászorulunk a szenvedésben edzett erkölcsi tartásotokra, a minden próbát kiálló, egészséges nemzeti öntudatra, amely továbbra is példa számunkra. Nem adjuk fel! A szeretet legyôzi a gyűlöletet, a világosság a sötétséget! Akkor is, ha az nem fogadta be! Legnagyobb erônk az egymásért folytatott imában rejlik. Veletek vagyunk! Minden nagypéntek után eljön a húsvét vasárnap!
           Tisztelettel, imádsággal és testvéri szeretettel, az Eucharisztia évében
Dúl Géza plébános, Cegléd

Gyergyószentmiklós magyarjainak
Drága Magyar Testvéreink!

           A keserűség, a fájdalom, a mélységes szégyen adja kezembe a tollat. Nem hittem volna, hogy még egy Trianon bekövetkezhet. Hogy át kell élnem ezt a szégyent, ezt a gyalázatos szavazást. Örömünnepre, diadalmenetre, az összetartozás, a lelki hazaegyesítés nagy ünnepére készültünk. Arra, hogy a világtörténelem legaljasabb békediktátuma által legjobban megsanyargatott magyar testvéreink egy egészen csekély, de teljesen jogos kárpótlásban részesülhessenek. Nem hittük, hogy e csonka hazában ily tömegben létezhet olyan gonosz, lelketlen emberformájú lény, aki kizárja testvéreit az otthonából, aki ellöki a kézfogást keresô testvéri kezet. Nem gondoltuk, hogy a budapesti bozgor-kormány átlátszó hazugságait ennyien elhiszik.
           Tévedtünk
           14 év telt el a rendszerváltásnak csúfolt valami óta. Ez a 14 év kevés volt a különbözô kormányok számára, hogy szépen csendben, feltűnés és vita nélkül megalkotott törvényben visszaadja azt, amit egyébként is törvénytelenül vettek el. Egy normális országban ez így történik. E helyett kierôszakolták a népszavazást, amit aztán zátonyra futtattak. E bozgor-kormány pártjai a Sátán eszközeit használták: a megtévesztést, csalást, hazudozást. Hazudtak nappal, hazudtak éjjel, hazudtak minden hullámhosszon. Kampányoltak a pártok fellett álló nemzeti érdek, a magyarság érdekei ellen. És a rengeteg hazugságot a kereskedelmi tévéműsorok elôtt gubbasztó, agymosott, gyűlölködésre és irigységre beidomított tömeg elhitte.
           Nincs még egy nép a világon, amelyik megtagadta volna saját nemzettestvéreit, amelyik elkergette volna a kopogtató rokont.
           Erre nincs, de nem is lehet mentség és bocsánat.
           Krisztus Urunk így tanította: „… és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek.” Mi magyarok és keresztények vagyunk, ezért megbocsátunk az ellenünk vétkezôknek. De megbocsáthatunk-e azoknak, akik gyűlölködést és megosztást keltenek, a létminimum alatt tartott milliókkal elhitetik aljas hazugságaikat, akik nemzetünk létére törnek? Megbocsáthatunk-e azoknak, akiknek a magyarság mindenáron való testi, szellemi, leki elpusztítása a célljuk? Itt is követnünk kell Jézust, aki korbáccsal űzte ki a kufárokat.
           Magyar testvéreink!
           A szégyen a miénk, 93 000 négyzetkilométernyi magyaroké és gyász-magya-roké.
           DE tudnotok kell: vagyunk itt másfélmillióan, akik ugyanúgy érzünk, mit Ti, akikben ugyanúgy munkál a felháborodás és keserűség. A gúnyhatárokon túl si van vagy hárommillió hűséges magyar, együtt már több, mint négymillióan vagyunk.
           Kérünk Benneteket, ne engedjük el egymás kezét, mert szükségünk van egymásra. Mert csak Együtt tudjuk a gonoszság praktikáit visszaszorítani. Együtt kell imádkoznunk és harcolnunk a magyarok törvénye szerint nemzetünkért, Magyarország feltámadásáért.
           Isten segedelmével pedig az örömünnepünk is meglészen majd, mert mi nem adjuk fel!
           Soha nem adjuk fel!
Szeretettel köszönt Benneteket Ceglédrôl: Csuri Károly

Üzenet testvérvárosainknak

           Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Barátom!
           Most, amikor túl vagyunk azon a feladaton, amit városunk ünnepének a megszervezése megkövetelt, s mely ünnepen szíveskedtél küldöttségeddel megtisztelni, amit a legmesszebbmenô hálával köszönök, már tudjuk, hogy ez az ünnep olyan idôszakra esett, amely bizonyos plusz megerôltetésekre kényszerített titeket is, és apróbb-nagyobb gondot okozott minálunk is. Utólag próbálunk józan fejjel mérlegelni, és elfogadni mindent a maga nemében úgy, ahogy van.
           Mindentôl függetlenül a nemzeti imánkat, valamint a nemzeti zászlónkat továbbra is a magunkénak tekintjük, és a magyar nemzethez tartozónak valljuk magunkat. Ti többek vagytok számunkra, mint barátok. Ti és az egész magyar nemzet elválaszott testvéreink vagytok.
           És ezért kérlek, hogy a sajtóban és a médiában próbáld a közvélemény tudomására hozni, hogy Gyergyószentmiklós lakossága és valamennyi véndéglátó intézménye szívesen lát vendégül mindenkit továbbra is, akárcsak eddig.
Tisztelettel: Pap József polgármester

Levél a magyarországi médiához

           Tisztelt Szerkesztôség!
           Gyergyószentmiklós megyei jogú város polgármestere vagyok. Mint a rábízott közösségért felelôséggel tartozó személy, kötelességemnek tartom, hogy a szavazás kérdésével kapcsolatban állást foglaljak.
           Most utólag, józan fejjel mérlegelve próbálunk elfogadni mindent a maga nemében úgy, ahogy van.
           Azonban mindentôl függetlenül nemzeti imánkat, valamint nemzeti zászlónkat továbbra is a magunkénak tekintjük és magunkat a magyar nemzethez tartozónak, valljuk. Ugyanakkor hisszük, hogy a magyar nemzet szétválasztottságában is egy, és mi mindannyian testvérek vagyunk.
           Épp ezért fontosnak tartom, hogy Magyarország közvéleménye tudomást szerezzen arról, hogy Gyergyószentmiklós lakossága és valamennyi vendéglátó intézménye szívesen lát vendégül mindenkit továbbra is, akárcsak eddig.
           Tisztelettel kérem a szerkesztôségét, hogy a fenntieket szíveskedjen magyarországi testvéreink tudomására hozni.
Nagyrabecsüléssel: Pap József polgármester

Igen tisztelt Hajdó István fôesperes-plébános úr!

           Hallgatva a Gyergyószentmiklósról szóló híreket, eszembe jutott, amint krumpliszedéstôl földes kezével mutatta és magyarázta a magyar történelmi emlékek fontosságát a magyarországi magyarnak.
           Nemzetépítô tanítását nem válthatja fel a keserűség sugallta harag, hiszen Ön tudja a legjobban, hogy egy szétzilált nemzetet csak kavicsonként lehet összerakni. Ön ennek a módját megtalálta és szorgalmasan építette. A krisztusi szeretet erejével lehet újjáépíteni a falat, amely éjjel leomlott. Ön képes erre és nem fogja Kölcsey szellemét egy mérlegre tenni a hitetlenkedôkével.
           Igen, fáj Önnek, nekem, nekünk. Magyarországon élô Erdélyi idegenvezetôként kérem Önt, ne engedje az indulatokat eluralkodni! Az a kevés magyar, aki igennel szavazott, ugyanúgy szenved a szégyentôl, mint mi.
           A szeretet erejével közösen próbáljuk újjáépíteni a nemzet lerombolt várát. Kérem Istent, segítsen ebben önnek.
           A hazatért harang „A torony magasságából földre zuhant, és mély sebet vágott a sok vérrel áztatott ôsi szülôföldre…” De hazatért, hogy beharangozza a lelkekbe az igazságot és a szeretetet.
           A szeretet jegyében kívánok áldott ünnepeket!
Igen nagy tisztelettel: Tamás-Sajtos Ilona

Miért fél tôlünk Gyurcsány úr?

           Épeszű, nemzettudattal rendelkezô ember föl sem foghatja, minô érdekek vezérelték az aktuális magyar kormányt fáradozásaikban, midôn egy országot félre- tájékoztatva, félrevezetve, a nemzet érdekei ellen szavaztat. Pedig történelmi pillanat volt, amit sajnos elszalasztottunk; mérhetetlen sebet, rombolást okozva a határon erôszakkal kívül rekesztett, magyar emberek lelkivilágában, identitástudatában.
           Vagy nem vagyunk mi, elcsatoltak, történelmileg szalonképesek?
           Szent István király óta, a nyugati civilizáció, a kereszténység védôbástyái voltunk hosszú évszázadokon át. A római katolikus vallás jobban megmaradt e vidéken, mint bárhol e magyar földön. A török invázió idején ott voltunk minden csatában, magunkat, keresztény mivoltunkat védve, védtük egész Európát. Ezen haderôk gerincét nem a magyar jobbágyság, hanem a székely haderô és a magyar nemesi csapatok adták. Amíg mi véreztünk, és ennek okán számban, katonai erôben megfogyatkoztunk, addig Nyugat-Európa nyugodtan fejlôdött, belsô vitáit intézte jó hangosan.
           De feltette valaki a kérdést? Mi lett volna, ha nem vállaljuk keresztény mivoltunkat? Ha eszünkbe jut Koppány vezérünk? Ha a közös ázsiai múlt kapcsán lepaktálunk a törökkel? Ha nem Európáért vérzünk, hanem a törökkel karöltve lehengereljük? Ha számbélileg nem leapadunk, hanem megerôsödünk. Mi lett volna, ha nem kellett volna osztrák segítség Buda felszabadításához? Talán akkor nem maradnak bent elnyomóként, és bizonyára megspóroltuk volna magunknak ’48-at is. Talán nem lettünk volna a két világháború vesztese. Mert a világháborúkba bele voltunk kényszerítve az akkori körülmények, nagyhatalmak által. Az osztrák–magyar monarchiának nem fizikai és értelmi szerzôi voltunk, hanem kényszerutasai. Nagyhatalmi politikai játszmák nyomán sodródtunk háborúba, majd elítéltek, amiért nem a gyôztesek oldalán kötöttünk ki a háború végére.
           De tudják, mi az észbontó? A fôbűnösök rehabilitálódtak, míg az álnokul becsapott, kényszerrel belerángatott társ (társak?) még mindig bűnhôdik (nek). Hát igen, volt, aki ki tudta használni a politikai szelek változását, tudott jobbitani, tudta érvényesíteni össznemzeti érdekeit. Talán meg is érdemelte. Nálunk is indult volna egy szellôcske, no nem olyan gordiuszi csomót oldó, hanem félig igazi, félig szimbolikus, amolyan kicsi országnak való. De sajnos nem tudtuk vitorlánkba fogni, nem tudtunk mit kezdeni vele. Saját magunkat leszavaztuk, kispadra ültettük. Túl korainak, nem aktuálisnak tartották. Pedig nem siettük el a dolgot, volt türelmünk kivárni ameddig az anyanemzet (?) megerôsödik, bekerül az Európát vezetô politikai áramlatba.
           Valahogy nem értettük meg egymást mi, magyarok. Nem a bársonyszékben lévô politikai vezetésre gondolok. Ott világosan látszik, hogy más célt, más érdeket szolgálnak. Az egyszerű paraszti logikával gondolkodni tudó, nemzet érdekeit el nem adó egyszerű emberre. Végsô soron ô tette vagy nem tette le a voksát. Hiába – gyarló az ember, mindenre képes a kényelemért… Kérem, hallgassák meg az István, a király rockoperát, benne van minden, aktuális ma is. Gyurcsány úrnak pedig külön kiemelném, „Mond, mit ér az ember, ha gyenge, ha kárhozott a gyôzelemre…” részt hozzátéve, hogy a mostani gyôzelem nem a szent célt szolgálja, hanem az ördög praktikája.
          
Tisztelettel: Kémenes László


                     KisAsszony


Ez lesz a divat 2005-ben

           Az elkövetkezô év trendje a hanyatlásnak indult Rómát és a XX. század ötvenes-hatvanas éveit egyaránt idézi – így jellemezte a düsseldorfi divatközpont egyik tervezôje a legutóbbi vásár egyik sajtótájékoztatóján a 2004/ 2005-ös szezont.
           A „hanyatlásnak indult Róma” megfogalmazású, költôi túlzásoktól sem mentes hasonlat annak tudható be, hogy a luxus és a fogyasztás szinte semmilyen korlátot nem ismer. Parfümök, szôrmék, nemes kasmírok és gyapjúk, hűvös selymek és könnyed muszlinok kényeztetik a nôket, sokkal inkább mint valaha.
           Mindezt az ötvenes-hatvanas évek retrojával keverik. Bár nem biztos, hogy a mai hatvan év körüliek ráismernek az akkori stílusjegyekre, hiszen az efféle ihletmerítésnek soha nem az a célja, hogy egy az egyben átvegyen bizonyos elemeket.
           A legfontosabb jegyek: gátlás nélküli valódi szôrmefelhasználás, sokszor festve, egyrészt a művésziesebb hatás érdekében, másrészt az „álcázás” végett. A nagyon magas sarkú cipôk és a babaorrú, teljesen lapos balerina papucscipôk egyaránt jelen vannak. A magas sarkok egy része tipikusan a II. világháború utáni amerikai szandálokat idézi.
           A luxust jelképezik a mintás, bonyolultan díszített lábbelik, amelyek mindegyike egy-egy rafinált műremeknek hat, nem pedig sorozattermékre hasonlít. Louis Vuitton a fekete lakkot kockás anyaggal kombinálja, pici csipkeszerű bôr rátétekkel és nagy masnikkal díszíti.
           A vadbôrök (valódiak és utánzatok) felhasználása ugyanúgy jellemzô, mint a strasszoké, pántoké, masniké, fényes hímzéseké és szűziesen visszafogott, tompa árnyalatú nubukbôröké.
           Tweed, csipke, lánc és teklagyöngy, rojt, zsebpatni, gomb és kabátka – Chanel minden régi tipikus jellemzôje újra éled, és ezúttal nem a jól szituált hölgyek körében, hanem egészen fiataloknak ajánlva – derült ki a fél éve Párizsban tartott haute-couture bemutató sorozatokon.
           A poncsó, a hamvaiból feltámadt kepp és a stólák alkalmazása szintén része ennek a nôies-romantikus trendnek.

Mit vegyünk fel az elsô randin?

           Ha valaki netán találna egy varázspálcát, amely egy pillanat alatt tökéletes randiöltözetet bűvölne a használójára, vagy egy tutibiztos szabálykönyvet írna a „mit vegyek fel” témájáról, villámgyorsan nagy vagyonra tenne szert.
           Amíg viszont nincs ilyen a piacon, be kell érnünk egyszerű tippekkel, tanácsokkal. Biztos, hogy a ruha teszi a randit?
           Tippek elsô randira – nôknek
           Mindenekelôtt: felejtsd el a hajlakkot! Büdös és ragacsos, így kellemetlen meglepetést okozhat annak, aki végigsimítaná a hajad.
           * Még mindig igaz, hogy a kevesebb több. Ha csábító külsôt szeretnél, a sejtelmesség hatásosabb az egyértelmű, felkínálkozó öltözködésnél.
           * Ez nem a hosszú vörös karmok és a ragyogó rubintajkak éjszakája. Mindkettô túl egyértelműen elárulja a férfinak az erôs érdeklôdésedet.
           * Csak diszkrét ékszereket viselj, ne roskadozz monstruózus arany nyakékektôl, karkötôktôl!
           * Túl trendinek lenni sem érdemes. A barátnôd talán elirigyli a jó kis ruhádat, de másnak kifejezetten riasztó lehet.
           * Használj korrektort, ha netán pirulásra hajlamos lennél, vagy ha az alkoholtól kipirul az arcod!
           * Soha ne jelenj meg új és még nem hordott ruhában az elsô randin! Az élet kegyetlenül büntethet érte: állandóan azon fogsz stresszelni, hogy nézhetsz ki, és végül persze arra fogsz jutni, hogy borzalmasan.
           * A méretedhez megfelelô melltartót vegyél fel, és ügyelj rá, hogy kényelmes legyen! Véletlenül se akarjon szétrepedni rajtad! Megdöbbentô, hány nô hord más méretű melltartót, noha messzirôl ordít, hogy nem rájuk való!

Mákos koszorú

           Hozzávalók: A tésztához: 30 dkg liszt, 5 dkg kristálycukor, 2 dkg élesztô, 1 db tojás, 3 dkg margarin, 1,5 dl tej, só.
           A töltelékhez: 200 g darált mák, 10 dkg mazsola, 8 dkg kristálycukor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 dkg méz, 0,4 dl rum, 1 citrom reszelt héja, 2 dkg vaj, 2,5 dl forró víz, só, fahéj.
           A cukorbevonathoz: 15 dkg porcukor, 0,2 dl rum, 0,4 dl víz.
           Elkészítése: A meglangyosított tejbôl, egy evôkanál lisztbôl, csipetnyi cukorral és az élesztôvel kovászt készítünk. Langyos helyen, lefedve kétszeresére kelesztjük. A többi lisztbôl az öszszes hozzávalóval kelt tésztát készítünk, a megkelt kovásszal jól kidolgozzuk úgy, hogy az edény falától elváljon. Lefedve, meleg helyen 30 percig kelesztjük.
           Közben elkészítjük a tölteléket. A darált mákot és az átválogatott mazsolát leforrázzuk, néhány percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. A cukrot és fűszereket elkeverjük a mézzel, a rummal, a reszelt citromhéjjal, hozzáadjuk az olvasztott vajat, mákot, mazsolát, és az egészet jól összedolgozzuk. A lisztezett deszkán a tésztát kb. 3 mm vastagságúra kinyújtjuk, majd elkenjük rajta a tölteléket úgy, hogy a széleken 2 cm-es részt üresen hagyunk. Óvatosan feltekerjük, koszorúvá hajtjuk és a kivajazott sütôlemezre tesszük. Tetejét megvizezzük és éles késsel néhány helyen bevágjuk. Még negyedórán át kelesztjük, majd elômelegített sütôben (220 fok) kb. 30 percig sütjük. A porcukorból a rummal és a vízzel szirupot keverünk, és a még forró koszorút bekenjük vele, majd jól kihűtjük és szeleteljük.
          

                    
Egészség

A tisztaság vonzerô

           A tisztaság nem egyszerűen a tisztálkodás eredménye. S bár nem feltétlen kísérôje az illat, a kettô mégis összeforrt. Maga a tisztálkodás rítus is, amely segítséget nyújt lelki egyensúlyunk, belsô harmóniánk helyreállításához és megôrzéséhez.
           Az ápolt, tiszta bôr vonzó, és elfeledtetheti külsônk apró hibáit, s meghatározza megjelenésünket is.
           A bôr egészsége nagyban függ a kötôszövetek állapotától és rugalmasságát, feszessége pedig csak mindennapi ápolással ôrizhetô meg. Az, hogy a kádfürdôzést vagy a zuhanyt részesítjük-e elônyben, ízlés kérdése, olykor pedig csak a hangulatunktól függ, hiszen a tisztaság elérésén kívül más a hatásuk.
           A zuhanyozás frissít, feszesebbé teszi a kötôszöveteket, felpezsdíti a vérkeringést. A kádfürdô megnyugtat, ám ha túl sokáig élvezzük a lubickolást, elernyeszti a szöveteket, és a bôr kiszárad. A legbölcsebbnek az tűnik, ha általában zuhanyozunk, és hetente csak kétszer kádfürdôzünk.
           Kerüljük a túlzottan meleg vizet, mert ennek hatására a zsír és a víz gyorsabban oldódik ki a szervezetünkbôl.
           A bôrre jelentôsen hatnak a környezeti ártalmak – a száraz szobalevegô, a gyakori tisztálkodás, az erôs mosószerek –, s hozzájárulnak ahhoz, hogy ma minden harmadik ember száraz és érzékeny bôrrôl panaszkodik. Célzott ápolással és méregtelenítéssel azonban jelentôsen javíthatunk bôrünk állapotán. Ráadásul a simító vagy lágy masszírozó mozdulatok harmonizálják a külsô és a belsô energiákat, és így nem csak a bôrnek tesznek jót.
           A bôr az évek során különbözô módon reagál az ôt érô rendszeres ingerekre: a térd és a könyék a sok súrlódástól kérgessé válik; a talp bôre pedig elszarusodik, ha nem ápolják rendszeresen. Segít, ha kádfürdô után bedörzsöljük az elszarusodott részeket citromlével, ami kissé felpuhítja a durva, száradt részeket, azután bôrradírt kenünk rá, majd mosdókesztyűvel átdörzsöljük a felületet, végül alaposan leöblítjük. Ezt követôen mentás lábbalzsammal dörzsöljük be, mert ez frissíti és pihenteti a lábfejet.
           A kézfej köztudottan az egyetlen bôrfelszín, amit nem lehet plasztikáztatni. Könnyen ráncosodik, foltosodik, ezért nagyon fontos, hogy megtaláljuk a nekünk leginkább megfelelô krémet, amivel naponta legalább egyszer kenjük be.
           Jó tudni
           Fürdôzés elôtt vigyünk fel bôrradírt vagy mélyhidratáló maszkot, esetleg fűtô pakolást. A meleg víz hatására felpuhult bôrt masszírozzuk át maszszázskesztyűvel, mert az fokozza a vérkeringést. Ügyeljünk arra, hogy a masszírozást a jobb kézen vagy a jobb lábon kezdjük, és mindig a szív felé haladjunk. Zuhanyozás után kenjük be magunkat olajjal, ezután még egyszer zuhanyozzunk le, lehetôleg elôbb meleg, majd hideg vízzel. A testápoló olajoktól a bôr sima, puha lesz, és további krémezésre nincs is szükség. Ha nem használunk olajat, akkor nyirkos bôrünket alaposan krémezzük be tisztálkodás után.

A citrom nemcsak gyógyít, szépít is

           (folytatás az elôzô lapszámból)
           Hasonlóan jó hatást érhetünk el – fôként megelôzési céllal, ha vízzel hígított, frissen facsart citromlébe egy fél kiskanál darált szegfűszeget teszünk.
           A citrom fogyasztása rendkívül fontos, hiszen a testünk nem tudja elôállítani a C-vitamint, illetve nem képes raktározni azt. Ugyanakkor korlátlanul fogyaszthatjuk a túladagolás veszélye nélkül (mint pl. az A-, D-, E-, K-vitaminoknál), mert a szervezetünk a felesleget egyszerűen kiüríti.
           Talán kevéssé ismert a hurutos, náthás betegségek leküzdésének következô módja. A citromot alacsony hôfokon, lassan süssük meg, amíg a külsô rétege világosbarna színű nem lesz. (Vigyázat, ha nagy lángon vagy gyorsan sütjük, szétdurranhat!) A sütés következtében enyhe szerves szalicilsav alakul ki, melynek tisztító, verejtékeztetô hatása van. Hagyjuk kihűlni, mielôtt fogyasztjuk.
           További gyógyhatások
           A citrom a benne lévô bioflavin miatt vértisztító hatású, germániumtartalma rákellenes hatást gyakorol, a levében lévô természetes anyagok miatt segít a láz csillapításában, a C-vitamin és a citromban található egyéb anyagok segítik az immunrendszert az interferon termelésében, mely gátolja a vírusok szaporodását. Gyomorégés esetén evés után fogyasszunk el egy pohár citromlevet; természetes koleszterincsökkentô hatású, segíti a zsírok emésztését. Diétához, egészséges étrendhez fogyasszunk frissen facsart citromlével ízesített ásványvizet, amely amellett, hogy remek szomjoltó, az emésztést is elôsegíti.
           Szépészeti tanácsok
           – Tág pórusú bôrünkkel csodát tehetünk, ha egy félbevágott citrommal végigtörölgetjük az arcunkat, majd pár perc után langyos vízzel leöblítjük.
           – A herpeszre közvetlenül csöppentett citromolaj enyhíti a kellemetlen tüneteket.
           – Körömlakktól besárgult körmeinket citromlébe áztatva fehéríthetjük.

                     Sport

Jégkorong
Létrejött a klubközi játékoscsere

           Lázár Ernôt, a Progym SK jégkorong-szakosztályának elnökét kérdeztük, hogy sikerült-e megállapodni a Gyergyószentmiklósi Progym és a Csíkszeredai Sportklub csapatainak a korábban tervezett játékoscsere ügyében.
           Lázár Ernô: – A múlt idényben a Sportklubot erôsítô Kertész Zoltán néhány napja már a Progym csapatával készül. Az említett játékoson kívül hétfôtôl, december 27-tôl két újabb csíkszeredai játékos, nevezetesen Zerkula Zsolt és Szôcs Elôd csatlakozik a Progym játékoskeretéhez. A Progymtól Gál Csaba és Góga Attila 2005. január 1-tôl kezdôdôen a Sportklub játékosai. Ez a megállapodás 2005. április 30-ig érvényes, a szóbanforgó játékosok május 1-tôl ismét az anyaegyesület jégkorongozói lesznek. El kell mondanom, hogy ez a csere nem jelenti azt, hogy a Gyergyóból távozó játékosokra nem lett volna szükségünk, de ennek a cserének van anyagi vonatkozása is. Ez a Progym esetében nem elhanyagolható szempont, ugyanis még mindig küzdünk olyan problémákkal, hogy nincsenek hokibotok, hiányzik egy-két védôfelszerelés és a kiszállások költségei is bizonytalanok.

Jégkorong
Leszereplés Kijevben

           A december 17–19. közötti idôszakban Ukrajnában, Kijevben vendégszerepelt a román jégkorong–válogatott az Euro Ice Hockey Challenge nemzetközi tornán.
           A román válogatott eredményei: Ukrajna – Románia 13–1 (4–1, 7–0, 2–0). A román csapat gólját Lupaşcu ütötte. Lettország – Románia 11–1 (4–0, 6–0, 1–1). A román csapat gólszerzôje: Geru. Kazahsztán – Románia 5–0 (1–0, 3–0, 1–0). További eredmények: Kazahsztán – Lettország 2–1 (1–1, 0–0, 1–0) és Lettország – Ukrajna 2–1. A rangsorban: 1. Ukrajna, 2. Lettország, 3. Kazahsztán, 4. Románia.
           Az ukrajnai turné után Ale- xandru Hălăucă, a román küldöttség vezetôje nyilatkozott lapunknak: – Úgy vélem, hogy jól jött számunkra ez a torna, annál is inkább, mert az ellenfelek a világbajnokság A-csoportjában szerepelnek. Az eredmények lehetôségeinkhez képest elfogadhatóak. Mindhárom mérkôzésen voltak helyzeteink, de ennek ellenére csak két gólt szereztünk. El kell mondjam, hogy voltak olyan helyzetek, amikor játékosunk az ellenfél kapusával szemben nem tudta kapuba juttatni a korongot. Szerintem a támadások befejezése terén kell még dolgozzunk, itt nagy az elmaradásunk. A csapatot alkotó játékosok sokat dolgoztak, sokat korcsolyáztak mindhárom találkozón. Az ellenfelekrôl elmondhatom, hogy sokkal jobbak, mint például az észtek, franciák, olaszok stb. Mindenképp tanultunk ezen a három mérkôzésen, a jövôben, ha a játékosok jobban összpontosítanak, akkor szorosabb eredményeket érhetünk el. Jó lenne, hogyha gyakrabban játszhatnánk hasonló erôsségű válogatottakkal, csak az a helyzet, hogy sajnos ritkán kapunk meghívást ilyen tornákra. Kijevben a válogatottba meghívott mindhárom kapus védett, egyikükre sem lehet panaszunk, mert a kapott gólok többségérôl nem tehettek. A bajnoksággal kapcsolatosan elmondhatom, hogy a Románia Kupa döntôje (2005. január 16.) utáni héten folytatódik a küzdelemsorozat. A bajnokság elôdöntôjének elsô mérkôzéseire 2005. január 21-én, pénteken és 22-én, szombaton kerül sor Bukarestben és Csíkszeredában – zárta mondandóját Alexandru Hălăucă, a Román Jégkorongszövetség technikai igazgatója.
           Emlékeztetôül a bajnokság elôdöntôjének párosítása: Bukaresti Steaua – Bukaresti Dinamo Dunărea és Csíkszeredai Sportklub – Gyergyószentmiklósi Progym. Az elôdöntôbôl azon csapatok jutnak a döntôbe, amelyek ötbôl három mérkôzést megnyernek. Az elôdöntôk vesztesei a bajnokság harmadik helyének megszerzéséért mérkôzhetnek.
           December 19-én, vasárnap Zalaegerszegen a nemrég átadott műjégpályán játszott idényzáró barátságos mérkôzést a magyar válogatott. A találkozó eredménye: Magyarország – Horvátország 8–0 (3–0, 1–0, 4–0). Gólszerzôk: Fekete 3, Gröschl 2, Simon, Majoross és Hoffmann 1–1.
           Ifjúsági jégkorong. A magyar válogatott megnyerte a Spanyolországban megrendezett U20-as ifjúsági jégkorong-világbajnokság III. értékcsoportjának B-alcsoportját. A magyar válogatott eredményei: Magyarország – Ausztrália 14–4, Magyarország – Spanyolország 7–2, Magyarország – Belgium 11–0, Magyarország – Horvátország 4–3 és Magyarország – Dél-Korea 5–1.
           A csoport rangsorában: 1. Magyarország 10 pont (maximális pontszám), 2. Dél-Korea 8 pont, 3. Horvátország 6 pont, 4. Spanyolország 4 pont, 5. Ausztrália 2 pont, 6. Belgium pont nélkül.

Amatôr jégkorong
Elsôk a Pingvinek

           Legutóbb a 7. és a 8. fordulók mérkôzései kerültek lejátszásra a Hargita megyei amatôr-jégkorongbajnokságban. Az összesen 13 csapatot felvonultató megmérettetés 7. fordulójának eredményei: Csíkszeredai Fortunato – Madarasi Bomilact 8–2 (1–0, 5–2, 2–0), Karcfalvi HC – Csíkszeredai Old Bulls 0–19 (0–4, 0–5, 0–10), Kézdivásárhelyi KSE Bikák – Csíkszeredai Medvék 3–4 (1–1, 1–1, 1–2) és december 16-án, csütörtökön: Gyergyószentmiklósi Pingvinek – Csíkszeredai Autosport 5–2 (3–1, 0–1, 2–0). Gólszerzôk: Len Attila 2, Gergely Lehel, Vita Zsolt, Barabás Ottó, illetve Tulith 2.
           A Dánfalvi HC – Csomafalvi Skorpiók és a Csomafalvi Délhegy – Gyergyóalfalvi Bucsin találkozókat halasztották. A Csíkszeredai ISK csapata szabadnapos volt.
           A 8. forduló eredményei: Old Bulls – Dánfalvi HC 7–3 (1–0, 3–1, 3–2), Csíkszeredai Autosport – Karcfalvi HC 6–2 (4–0, 2–1, 0–1), Bomilact – Pingvinek 4–7 (0–4, 1–2, 3–1). Gólszerzôk: Miklós Géza, Bálint Zsolt, Váncsa Ferenc, András László, illetve Antal Zsolt 3, Albert Loránd 2, Máthé István és Rokaly Árpád. További eredmények: Csíkszeredai ISK – Csomafalvi Délhegy 5–0 (meg nem jelenés) és Gyergyóalfalvi Bucsin – Fortunato 3–4 (1–0, 1–3, 1–1). Gólszerzôk: Baricz Zoltán, Moldovan Iulian, Portik József, illetve Borbáth Imre 3 és András Zsolt. A Csomafalvi Skorpiók – Kézdivásárhelyi KSE Bikák mérkôzést elnapolták.
           A 8. forduló utáni rangsor élmezônye: 1. Pingvinek 14 pont, 2. Old Bulls 14 pont, 3. Fortunato 13 pont, 4. Autosport 11 pont, 5. Csíkszeredai Medvék 6 pont.
           December 22-én, szerdán este a 9. forduló keretében került lejátszásra Gyergyószentmiklóson a Csíkszeredai Medvék – Gyergyócsomafalvi Skorpiók mérkôzés. December 23-án, csütörtökön este Csíkszeredában, a Vákár Lajos Műjégpályán két mérkôzést rendeztek: Csíkszeredai Fortunato – Csíkszeredai ISK és Csíkdánfalva – Csíkszeredai Autosport.
           Csíki András, az amatôrbajnokság szervezôbizottsága elnökének tájékoztatása szerint a 9. forduló további mérkôzései az ünnepek miatt késôbbi idôpontokban kerülnek lejátszásra.

Teremfoci
Ötödik az Elite csapata

           December 11–13. között a marosvásárhelyi sportcsarnokban kerültek megrendezésre az országos C-osztályú bajnokság második csoportja keretén belül a 7., 8. és a 9. fordulók mérkôzései. Az alábbiakban nézzük a csoportban lezajlott összecsapások eredményeit.
           A 7. fordulóban: Gyergyószentmiklósi Elite – Kolozsvári Inter Futsal 3–7 (3–5), Brassói Mantrax – Temesvári Informatika 1–5 (0–1), Dévai Quasar – Nagyszebeni Ammibo Rondul 3–7 (0–5), Rm. Vâlcea-i Distins – Besztercei Victoria Uriu 5–4 (3–3), Marosvásárhelyi City 'US – Craiovai Olt Metal 5–7 (4–6).
           A 8. fordulóban: Temesvári Informatika – Dévai Quasar 10–5 (6–3), Gyergyószentmiklósi Elite – Brassói Mantrax 3–4 (2–2), Besztercei Victoria Uriu – Marosvásárhelyi City 'US 7–8 (4–3), Nagyszebeni Ammibo Rondul – Rm. Vâlcea–i Distins 2–10 (1–4), Kolozsvári Inter Futsal – Craiovai Olt Metal 3–5 (0–3).
           A 9. fordulóban: Brassói Mantrax – Kolozsvári Inter Futsal 2–3 (2–3), Dévai Quasar – Gyergyószentmiklósi Elite 4–5 (2–2), Rm. Vâlcea–i Distins – Temesvári Informatika 2–5 (1–4), Marosvásárhelyi City 'US – Nagyszebeni Ammibo Rondul 9–3 (3–3), Craiovai Olt Metal – Besztercei Victoria Uriu 8–2 (3–2).
           A 9. forduló utáni rangsorban: 1. Craiova 27 pont, 2. Kolozsvár 19 pont, 3. Brassó 15 pont (gólarány: 49–48), 4. Temesvár 15 pont (54–54), 5. Gyergyószentmiklósi Elite 15 pont (44–60), 6. Rm. Vâlcea 12 pont, 7. Marosvásárhely 12 pont, 8. Beszterce 10 pont, 9. Déva 4 pont, 10. Nagyszeben 4 pont.
           A 10. forduló műsora: Marosvásárhely – Temesvár, Rm. Vâlcea – Gyergyószentmiklós, Déva – Brassó, Craiova – Nagyszeben, Beszterce – Kolozsvár.
           A 11. forduló mérkôzéseinek párosítása: Kolozsvár – Déva, Brassó – Rm. Vâlcea, Gyergyószentmiklós – Marosvásárhely, Temesvár – Craiova, Nagyszeben – Beszterce.
           A következô (10. és 11.) fordulók mérkôzéseire 2005. január 8-án és 9-én kerül sor Besztercén.

Tenisz
Búcsú a második fordulóban

           A floridai Key Biscayneben lezajlott Orange Bowl elnevezésű nemzetközi ifjúsági torna páros versenyének második fordulójában vereséget szenvedett a kanadai–romániai páros. A mérkôzés eredménye: Chantal Beetham és Valerie Tetreault (kanadaiak) – Ekaterina Shulaeva és Portik Szatmári Ágnes (kanadai–román) 6–4, 7–5.
           A floridai nôi egyéni verseny döntôjében orosz–amerikai párharcra került sor. A mérkôzés eredménye: Alla Kudryavtseva (orosz) – Jessica Kirkland (amerikai) 6–3, 6–2. A páros verseny döntôjében: Marina Erakovic- Monica Niculescu (új zélandi-román) – Vania King-Yasmin Schnack (amerikaiak) 6–0, 6–3.

Alpesi sí
Nagy Ágnes második

           Az elmúlt hét végén rendezték meg Predealon, a Clăbucet-pályán a 2004/2005-ös síidény elsô romániai versenyét. Az alábbiakban nézzük az eredményeket.
           Párhuzamos műlesiklás. Nôk: 1. Opriş Cristiana (Brassói Dinamo), 2. Nagy Ágnes (Gyergyószentmiklósi ISK/ CSAM Bucegi Predeal), 3. Avram Florentina (CSAM Bucegi Predeal).
           Férfiak: 1. Barbu Bogdan, 2. Nan Nicolae (mindketten Brassói Dinamo), 3. Petrikó Zoltán (CSAM Bucegi Predeal).

Sakk
Koccintottak

           December 19-én, vasárnap a tanácsteremben került megrendezésre a városi amatôrbajnokság idei utolsó fordulója. A 18 résztvevôs megmérettetés végén a következô rangsor élmezôny alakult ki: 1. Ambrus Gyula 4,5 pont (17 Bucholz), 2. Baki Lóránt 4,5 pont (12,5 pont), 3. Baki Sándor 4 pont, 4. Nagy István 3 pont (17 Bucholz).
           A gyergyószentmiklósi amatôr- bajnokság 2004-es évi végsô rangsora (a 9 legjobb eredményt vették figyelembe): 1. Ambrus Gyula (Szárhegy) 29,5 pont, 2. Nagy István 29,5 pont, 3. Cozma Ioan 22,5 pont.
           Az eredményhirdetés végén az elsô tíz helyezett oklevelet vehetett át, az elsô helyezett pedig kupát is. Ugyanakkor nem hiányzott a szokásos év végi koccintás sem. Az amatôr-bajnokság szervezôi – Papp Sándor és Jánosi Ferenc – minden sakkos társnak kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánnak, nem utolsósorban pedig köszönetet mondanak Lázár Pálnak – Limpex vendéglô –, a Szent Miklós-napok alkalmával nyújtott segítségért.

Esemény
Élvonalbeli labdarúgó vendégeskedett városunkban

           December 17-én, pénteken került megrendezésre a Rubin Hotelben a Gyergyószentmiklósi Elite SK évzáró ünnepsége. Az immár hagyományos évzárón jelen volt Ilyés Róbert, a Bukaresti Rapid labdarúgója is. A fôvárosi csapat középpályásával, aki mellesleg az Elite SK tiszteletbeli elnöke, az évzáró után készítettünk interjút.
           – Mikor kezdôdött sportpályafutásod?
           – Én azt mondom, hogy 1985-ben, hisz akkor lettem leigazolva a Csíkszeredai ISK csapatához.
           – Hogyan alakult ezután sportolói karriered?
           – Néhány évvel késôbb, egész pontosan az 1991–92-es szezonban a C-osztályban játszottam, a Csíkszeredai Rapid csapatában. Egy idénnyel késôbb Maroshévízen fociztam szintén a C-osztályban, majd az 1993–94-es idényben a Székelyudvarhelyi Haladás csapatának voltam játékosa. Az 1994–95-ös idényben sorkatonai szolgálatomat töltöttem Maroshévízen, majd ezt követôen az akkor B-osztályú Foresta Fălticeni csapatához kerültem. Fălticeniben két évet játszottam a B-osztályban, majd ezután másfél évet szerepeltem az A-divízióban. 1998–2001 között az Astra Ploieşti játékosaként az A-osztályban fociztam. Jelenlegi csapatomhoz, a Bukaresti Rapidhoz 2001 nyarán szerzôdtem.
           – Meddig szól a jelenleg érvényben lévô szerzôdésed?
           – 2006 januárjáig köt szerzôdés a Bukaresti Rapid csapatához.
           – Követed-e a Hargita megyei labdarúgás történéseit?
           – Sajnos nincs, amit nagyon követni, hisz csupán egy csapat, a Balánbányai Bányász együttese szerepel a C-osztályban. Eredményeikrôl az újságokból értesülök. Ezenkívül a Gyergyószentmiklósi Elite SK tiszteletbeli elnöke vagyok, másodszor voltam a klub évzáró ünnepségén. Sajnos a gyergyói gyermekcsapatot még nem láttam játszani, mert nem volt annyi idôm, hogy ellátogassak valamelyik mérkôzésükre.
           – Sokan úgy vélekednek, hogy az A-osztályban még mindig elôfordulnak „bundagyanús” mérkôzések. Neked mi a véleményed ezzel kapcsolatosan?
           – Véleményem szerint voltak és lesznek ilyen mérkôzések. Azt viszont állítom, hogy a jelenség kapcsán úgy két évvel ezelôtt erôs visszaszorítási folyamat kezdôdött el.
           – Milyen edzô Răzvan Lucescu?
           – Jól képzett szakember. Nagyon komoly egyén, az edzéseken mindig civilizáltan viselkedik. Nem kiabál, nem káromkodik a játékosokra, pályafutásom alatt nem találkoztam hozzá hasonló edzôvel. Răzvan Lucescu egy talpig úriember.
           – Eddig melyik edzô munkássága volt a legnagyobb hatással karrieredre?
           – Kétségkívül Mircea Rednic edzôsége idején érte el a legjobb eredményeket a Bukaresti Rapid csapata, amelynek én is tagja lehettem. Rednic edzôi tevékenysége idején a 2002/2003-as idényben bajnokok lettünk, ugyanakkor megnyertük a Románia Kupát és kétszer a Szuper Kupát.
           – Elképzelhetô az, hogy egyszer külföldön folytatod palyafutásodat?
           – Minden játékosnak ez az álma. Elmondhatom, hogy a Lokomotiv Moszkva együttesével kezdôdtek ebben az idôszakban tárgyalások az orosz csapathoz való átigazolásomról. Nem tudom, hogy milyen eredménnyel zárulnak a klubok közötti egyeztetések annál is inkább, mert Răzvan Lucescu edzô ragaszkodik hozzám. Tulajdonképpen az edzô szava lesz a döntô az esetleges átigazolásom kérdésében.
           – Két évvel ezelôtt, a bajnokság felénél tízpontos elônnyel állt a bajnoki rangsor élén a Bukaresti Rapid csapata. Az együttes jelenleg csak ötödik a tabellán. Mi történt az elmúlt két évben?
           – Több edzôváltás is volt, ugyanakkor több fiatal játékos érkezett a csapathoz. Az újonnan érkezettek közül nem mindenkinek sikerült beilleszekednie, talán ez érzôdik a csapat teljesítményén.
           – George Copos, a labdarúgó-szakosztály fôtámogatója nemrég úgy nyilatkozott, hogy sántít a csapat játéka…
           – Az elmúlt ôszi idény során sok sérülés történt, több alapember kiesett a játékoskeretbôl. A sérültek helyére beállók nem mindig tudták pótolni a hiányzókat, a bajnokság felénél jegyzett helyezés várakozáson aluli.
           – Mi az elvárás a 2004/2005-ös idényben a csapattal szemben?
           – A bajnoki cím megszerzése, vagy az UEFA-kupa szereplésre feljogosító helyezés elérése.
           – Válogatott…?
           – Minden reményt elvesztettem a válogatottal kapcsolatosan, hisz 31 évesen nagyon nehéz bekerülni az országot képviselô legjobbak közé.
           – Szerinted van-e esélye a román válogatottnak kijutni a 2006-os világbajnokságra?
           – Úgy látom, hogy nincs sok esély. Szerintem rendkívül fontos pontokat veszítettek Örményországban, az 1–1-es döntetlennel végzôdött mérkôzésen.
           – Mi az oka annak, hogy nincsenek Hargita megyében olyan fiatalok, akik hozzád hasonló karrier elôtt állnának?
           – Sokoldalú a probléma. Egyrészt nincsenek anyagi lehetôségek, továbbá nincs legalább egy B-osztályú csapat. Fontos lenne egy második vonalbeli együttes, amely az A-osztály felé tudná irányítani a legjobb játékosokat.
           – Az ôsz folyamán támogatásoddal Csíkszeredában műborítású labdarúgópálya került átadásra. Honnan jött az ötlet?
           – Láttam, hogy Csíkszeredában nincs ahol edzenek a gyermekek, láttam ugyanakkor, hogy minden városban van hasonló létesítmény. A pálya műszônyeges, 40x20 méteres, villanyvilágítással van felszerelve. A pálya elkészítésének költségeit saját zsebembôl fizettem ki. Délelôttönként a gyermekek ingyen focizhatnak a pályán, délután viszont bér ellenében használhatják a játszani akaró személyek.
           – Mikor látogatsz ismét Gyergyószentmiklósra?
           – Biztos, hogy eljövök a közeljövôben annál is inkább, mert meg szeretnék nézni egy kölyökmérkôzést. Azért is, hogy lássam vannak-e olyan gyerekek, akik egy napon utódaim lehetnének az A-osztályban.
           – Hol töltöd a karácsonyi ünnepeket?
           – Csíkszeredában a családommal.
           – Meddig tart a téli vakáció?
           – Január 10-ig tart a pihenés. Ezután következik a szokásos orvosi vizsga, majd két felkészülési turnéra utazunk Törökországba.
           – Mit vársz a 2005-ös évtôl?
           – Elsôsorban egészséget, másodsorban pedig azt, hogy a Bukaresti Rapid csapata a bajnokság elsô vagy második helyén végezzen. Erre van esély, hisz csak hat pont választ el a jelenleg elsô helyezett Bukaresti Steaua csapatától. Az elsô két hely egyikének megszerzésével örömet szereznénk az edzônek, akinek, fiatal lévén, szüksége van a sikerre, továbbá szurkolóinknak, akik 2005 ôszén nemzetközi kupaszereplést várnak tôlünk.

Rendezvény
Sportgála

           December 19-én, vasárnap délelôtt a csíkszeredai Hunguest Fenyô Szállóban díjazták Hargita megye legjobb sportolóit. A Hargita Megyei Sportigazgatóság hagyományos év végi seregszemléjén a következô rangsorok alakultak ki.
           Egyéni rangsorok. Nôk: 1. Tófalvi Éva (Csíkszeredai Sportklub, biatlon), 2. Hatházi Melánia (Csíkszeredai Sportklub – Csíkszeredai ISK, sífutás, biatlon), 3. Ferencz Réka (Gyergyószentmiklósi ISK, sífutás, edzô: Gyulai Béla), 4. Miklós Edit (Csíkszeredai Sportklub, alpesi sí), 5. Kristó Katalin (Csíkszeredai Sportklub, rövidpályás gyorskorcsolya), 6. Székely Ildikó (Sportklub – ISK, rövid és hosszú pályás gyorskorcsolya), 7. Adám Andrea (Székelyudvarhelyi ISK, sakk), 8. Gârbea Enikô (Csíkszeredai ISK-Brassói Dinamo, sífutás).
           Férfiak: 1. Incze Szilárd (Csíkszeredai GI SK, ITF taekwondo), 2. Suciu Simion (Csíkszeredai Kárpátok, tájfutás), 3. Csúcs Klaus (Csíkszeredai Tanulók Klubja, tájfutás), 4. Kristó Zoltán (Csíkszeredai Sportklub, gyorskorcsolya), 5. Vrencseán László (Csíkszeredai Sportklub, rövid és hosszú pályás gyorskorcsolya), 6. Kalamár-Kertész Zsolt (ISK-Csíkszeredai Sportklub, rövid és hosszú pályás gyorskorcsolya), 7. Ţăran Ionuţ Dorin (Maroshévízi ISK, szánkó), 8. Péter László (Maroshévízi ISK, sífutás).
           Nôi csapatrangsor: 1. Csíkszeredai Sportklub, bob, 2. Csíkszeredai Sportklub, jégkorong, 3. Székelyudvarhelyi ISK, gyeplabda.
           Férfi csapatrangsor: 1. Csíkszeredai Sportklub, jégkorong, 2. Gyergyószentmiklósi Progym, jégkorong, 3. Csíkszeredai ISK/ HC, jégkorong. A Gyergyószentmiklósi Progym jégkorongcsapatot György József csapatkapitány képviselte a gálán, ô vette át a második helyért járó oklevelet és serleget.
           A férfi csapatrangsor 9. helyére a Gyergyószentmiklósi ISK – edzô: Basilides Csaba – reménység jégkorongcsapatát rangsorolták, a díjat Péter Zsolt csapatkapitány vette át.
           Különdíjak: Novák Károly Eduárd kerékpáros, az athéni paraolimpiai játékok 4. helyezettje; Szôcs László, csíkszeredai veterán cselgáncsozó; Keresztes Gyula, csíkszeredai veterán atléta; Imre István, csíkszeredai veterán atléta; Poráczki Csaba, csíkszeredai veterán atléta; a székelyudvarhelyi öregfiúk tekecsapata; Portik Szatmári Ágnes, gyergyószentmiklósi teniszezô; Şalaoru Adina, csíkszeredai röplabdázó; a Csíkszeredai Sportklub rádióamatôr csapata; a Gyergyószentmiklósi Jövô 1992-es korosztályú gyermek labdarúgócsapata.
           A megye legjobb sportújságírója 2004-ben: Szüszer Nagy Róbert (Hargita Népe – a Mix FM Rádió díját kapta). Sportújságírói életműdíjjal tüntették ki továbbá Kovács Nicolaet (Adevărul Harghitei).
           A díjátadás végén Csíki András, a megyei Sportigazgatóság vezetôje bejelentett egy meglepetésdíjat is, amelyet a gyergyótekerôpataki Fülöp Szilveszter gyermek síugró vehetett át.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                     Horoszkóp
december 23 – 29.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Kellemes idôszak szorosabb kapcsolatok kialakítására. Már párkapcsolatban élôknél fellángolnak a régi érzelmek, jegyespárok az esküvô tervezgetésével foglalkoznak. Pénzügyekben az ünnep lemerítette a pénztárcájukat, de semmi baj!
           BIKA (IV.21-V.20)
           Kellemes a hangulat Önök körül. Olyan minden, mint a mesében. Ha kilépnek az utcára, a karácsonyi fények, a készülôdô emberek ünnepi melegséget árasztanak. De gondoltak arra, hogy nem mindenkinek adatott meg szeretetteljes ünnep?
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Lendületesen, akadályokat nem ismerve haladnak az ünnepi készülôdéssel. De még mindig akad valami, amit elfelejtettek. Kedves háziasszonyok, ne arról szóljon az ünnep, hogy mire örülni kéne, Önök összeesnek a fáradtságtól!
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           A karácsonyi dallam még a legfagyosabb szívűeket is felmelegíti, megbocsátásra készteti. Miközben mindenfélérôl elmélkednek, felszakadhatnak a múlt sebei. Még nem késô semmire!
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Házastársuk, partnerük nincs nagy szellemi formában. Mindenki elfáradt, nem csak testileg, de lelkileg is. Az tény és való, hogy finomra sikerültek a sütemények, már be van csomagolva a legtöbb ajándék, de még mindig akad valami simítanivaló.
           SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
           Most, hogy a természet alussza téli álmát, most, hogy a nappalok iszonyú rövidek és korán sötétedik, hogy karácsonyi fénypompában úszik az egész város, élvezzék Önök is az ünnepi hangulatot! Nem szabad engedniük, hogy csökkenjen energiájuk!
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Ne a nagy terveikkel, ne a nagy elhatározásaikkal foglakozzanak most! Hagyják lazán, természetesen alakulni a dolgokat! Amennyiben párjával nemrég ismerkedtek meg és ez lesz az elsô közös karácsonyuk, fôzzenek, süssenek együtt!
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Az utolsó simítások a karácsonyi asztaldísz készítése, a mindent átölelô fenyôillat, a sok finomság látványa a Skorpió szülötteket lázba hozza. Ne akadjanak meg azon sem, ha a saját családi készülôdésük mellett segíteni kell pár barátnak, ismerôsnek!
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Családos Nyilas-ok, ne várják el környezetüktôl, hogy ugyanolyan tempót vegyenek fel, mint amilyen náluk természetes! Gyermekeik csintalansága mögött az ünnepi várakozás rejlik. Izgatja ôket, hogy vajon mit hoz a Jézuska. Ne szomorkodjanak, ha az idei karácsonyt társ nélkül kell eltölteni!
           BAK (XII.23-I.20.)
           Legtöbbjüknél egy váratlan, de kellemes látogató örömteli jókívánságai színesíti ünnepüket. Ha messzirôl jött a vándor, kicsit hagyják pihenni, aztán ünnepeljenek együtt! Idézzék fel a gyermekkort, az iskolás éveket!
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Hűvös az idô, sok a világban a fájdalom. Átveszi, átérzi ezt, és tehetetlensége mély szomorúságot okoz. Sajnos mindent nem tudnak egymaguk megoldani, de annál inkább lehet olyan emberen segíteni, akik az Ön környezetében vanak!
           HALAK (II.20-III.20.)
           A feldíszített város, az este varázsa arra készteti a legtöbb Halak jegyűt, hogy sétáljon, hogy élvezze a tél, az ünnepek örömeit. Szerencsésebbek azok, akik magukkal vihetik gyermekeiket és mesélhetnek nekik.



                     ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...

           Két rendôr azt hallja, hogy az egyik benzinkútnál nyereményeket sorsolnak ki a vevôk között. Nosza, elmennek a benzinkúthoz, feltöltik az autót, és megkérdik a benzinkutast, hogyan lehet benevezni a sorsolásra. A benzinkutas elmagyarázza:
           – Én gondolok egy számot 1 és 10 között, ön megpróbálja eltalálni. Ha sikerül, ingyen szexben részesül.
           A rendôr azt mondja, ez nagyszerű, az ingyenszexet nagyon szereti, meg szeretné próbálni.
           – Ok – mondja a benzinkutas, – melyik számra tippel?
           – Nyolc – mondja a rendôr.
           – Sajnos, én a 9-re gondoltam – mondja a benzinkutas. – Talán a jövô héten több szerencséje lesz.
           Egy héttel késôbb visszatér a két rendôr, megint feltöltik az autót, és megkérdik a benzinkutastól, hogy még mindig tart-e a sorsolás. A benzinkutas azt mondja:
           – Hogyne, a nyeremény továbbra is ingyenszex. Melyik számra tippel?
           – Három – mondja a rendôr.
           – Sajnálom, én 4-re gondoltam. Remélem, a jövô héten több szerencséje lesz.
           A két rendôr visszaül az autóba és elhajtanak. Útközben az egyikük hosszú gondolkodás után megszólal:
           – Te, nem gondolod, hogy ezek becsapnak bennünket? Lehet, hogy az egész sorsolás egy nagy csalás, es nem is lehet ingyenszexet nyerni?
           – Ugyan, dehogy. Hogy mondhatsz ilyet. A feleségem a múlt héten kétszer is nyert.
           * * *
           Fizika órán egy nebulót kiszólítanak a táblához, hogy oldjon meg egy feladatot.
           – Szóval, akkor Pistikém, mennyi lesz a feladat végeredménye?
           – Hát az eredmény 3 lesz!
           – Háromnak három, de nem lesz, hanem Volt!
           * * *
           – Ki az igazi kertész?
           – Aki zöldségeket beszél!
           * * *
           Egy öreg Volkswagen kanyarodik a benzinkúthoz. A karosszériája csicsásan telepingálva nagy virágokkal. A benzinkutas derűsen nézi a hippiautót, majd megkérdezi:
           – Benzint töltsek, vagy locsoljam meg a virágokat?
           * * *
           Két bolond talál egy autókormányt. Megfogják, majd elmennek vele egy benzinkúthoz.
           – 95-ös benzint kérünk, amennyi belefér! – mondja egyikük.
           – Na, maguknak sincs ki a négy kerekük! – mormolja a benzinkutas.
           – Látod? – mondja az egyik bolond. – Alig kapod meg az autót, máris szerelni kell!
           * * *
           Csörög a telefon az iskolában.
           – Jó napot, a fiam, a Jancsi lázas, úgyhogy nem tud iskolába menni.
           – Elnézést, kivel beszélek?
           – Hát a faterommal.

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007

            Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
             sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                        a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!