Kisújság-olvasók figyelmébe!

           Már kapható a: GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2006.
           A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
           Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
           e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
           tel.: 004-0266-364.941
           Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
           A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
           A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat




Mi is történik?

           Emlékeznek még a fordulat utáni nagy illúziókra? Már nem, vagy alig rémlik valami a nagy lendületbôl? Nem csoda. Az ember hajlamos elfelejteni a kudarcokat, és továbblépni, rá se gondolni többé. Ez így helyes, de sajnos bennünk, legalábbis a környezetemben élôk többségében mély nyomot hagyott a sikertelen múlt.
           Volt felhívás, gyűlés, bejelentés, kijelentés, vita, szavazás, véleménynyilvánítás, tervezgetés. Mindez együtt, közösen, egymásért, a közösségért, a magyarságért. Volt elérzékenyülés, szózat, himnusz: magyar, székely, pátosz, empátia. Egyfajta jótékony delirium tremensben, a szabadságtól, a demokráciától, a lehetôségektôl részegülten tébláboltunk a Jövô képzeletbeli szövôszéke elôtt, de igazából senki sem mert a bűvös masinához nyúlni. Eközben néhány kontár, ráébredve a kecsegtetô lehetôségekre, beleszôtte az elsô tulipánt a székely daróckendôbe, s egy nem is olyan nyalka legény kezdte járni a legényest, amibôl az idôk folyamán hóra lett. A táncot járni kell – mondogatták, de egyre többen léptek le a táncparkettrôl, hiszen a jóravaló magyar ember nem vegyíti sem a lépést, sem az ütemet, fôleg a székely nem. De az élet a hórás vezérmotívum ellenére robogott tovább. Azóta egyre kevesebb a tánc, és egyre kevesebb a táncos, az is mind botlábú, de ez már nem is igen számít, hiszen egyre inkább az idegen táncok jönnek divatba, s azt úgy táncoljuk, ahogy tanítják. Aztán ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a székely csacsacsa, vagy a sarokból indulós jive áll-e közelebb kiokított székelységünkhöz. Mind a kettônél akad a lábunk, de a hórát már elég szépen ropjuk. Könnyű Bélát táncba vinni, ha ô is Kata. Ez a mondás nem a napokban történt fôvárosi homoszexuális felvonulás margójára született, de mindenképpen köze van a politikai transzvesztitákhoz.
           Most éppen ott tartunk, hogy senki nem bízik senkiben. Vajon megbízható ez az ember, vajon becsületes a polgármester, vajon igazmondó a szóvivô, vajon erényes az erénycsôsz, vajon pedofil a bébicsôsz, influenzás-e a csirke, mibôl is van a csiperke? Így állandó kételkedésben élünk. Persze joggal, hiszen erre felhatalmazott a közelmúlt.
           Maradt a megszokás. Túl nagyképűség lenne konzervativizmusnak nevezni. Hagyománnyá alakuló helyi politikai jellegzetesség, hogy: Igen, arra szavazunk. Hogy miért? Hát… nem is tudom… mert. Arra szoktunk. Nagyapám is arra szavazott, az apám is, így aztán ez már családi hagyomány. Én is arra szavazok. Azt hallottam, hogy összetartozunk, vagy összetartoznak, vagy összetartoztatnak. Feltartóztatnak, letartóztatnak? Valami ilyesmi. Tudja, egykönyvű ember vagyok én. Nem kenyerem a gondolkodás. A fiamat is így tanítom. Ami nem inge, nem veszi magára, s ha igen, akkor pulóver alá, ne lásson, hogy a másé.
           Jövônket ezekre a hagyományokra alapozva képzelték el, és, mint fenti példánk is jól szemlélteti, azokkal az emberekkel, akik nem csak akarnak, hanem tudnak is.
           Ôk lesznek a kovászok a habcsókban. Ahhoz nem kell kovász? Ezentúl kell, és ezennel kihirdetjük síppal, dobbal, nádi hegedűvel az új kovászos habcsók korszak kezdetét. Ez mindenkire személyre szabott, és nagy elônye, hogy a cukorbetegek is habzsolhatják.
           Nehéz visszaállítani a bizalmat, összekovácsolni a szétdúlt közösséget, helyreállítani a hitet, de valakinek valamikor el kell kezdenie.
Ábrahám Imre

Szent István köztünk

           Leszögeztetett: a Bucsin negyedi Szenti István templom búcsúnapja május 30, a Szent Jobb felmagasztalásának ünnepe. E napon lesz tehát ezután évente e lakónegyed közepére épülô templom búcsúja. Az elsô ilyen eseményre pünkösd vasárnapján került sor, és az elsô búcsú magában foglalta a templomban helyet kapó ereklye átvételét is. Magyarországról, sokak közbenjárásával, Szabó Géza kanonoknak, a Szent Jobb ôrzôjének segítségével sikerült megszerezni Szent István koponyájának darabját, melyet Kovács László üvegműves műhelyében foglaltak ólomkristályba. Az ereklyevédô a Szent Korona pontos mása, melynek kivitelezését Kevi Farkas Zsolt ötvösre bízták, az ékek, a tűzzománcok készítôi pedig Gergely Judit és Nyakas Gábor.
           Nagy szerep jutott az egri Segít a Város Alapítványnak, melynek titkára, Mandák Attila szinte minden mozzanatból kivette részét, még egy kiadványt is készíttetett az ünnepre, mely rögzíti a templom építéseinek kezdeteit, az ereklye hitelességét igazoló aktamásolatokat is megtaláljuk Szent István üzenete mellett, és több közismert gyergyói mondja el a lap hasábjain, mit jelent neki, hogy új templom épül, melyben Szent István tanai uralkodnak.
           A templom elsô búcsúján Gyergyószentmiklós polgármestere templomépítésrôl, tehát jövôépítésrôl beszélt, a magyarországi testvérvárosok küldöttségei az összefogás fontosságának adtak hangot, Csató Béla, marosvásárhelyi fôesperes pedig leckét adott ereklyetiszteletbôl: „az ereklyével közel kerül hozzánk Szent István lelkisége. Miközben magamat faragom, az ô képére és hasonlatosságára teszem”.
           A szentmisét követôen az ereklyét a plébánia értékmegôrzôjébe szállították át, míg az új templom teljesen elkészül. A tervek szerint tetô kerül rá idén, jövôre pedig befejezhetô lenne, ha a hívek is akarják, támogatásukkal segítik. A pünkösdi ünnep alkalmával dr. Steiner Pál Budapest V. kerületének polgármestere egymillió forintot nyújtott át a templomépítésre, az eladott téglajegyekbôl pedig 10 950 000 lej, 14 000 forint, 10 euró és 20 amerikai dollár gyűlt össze. Ugyancsak akkor derült ki, hogy a békésiek által felajánlott tégla megfelelô minôségű, szívesen fogadják a templomépítôk a két teherautónyi téglát.
B. K.

Fórum a fűtésért

           Összesen huszonegyen gyűltek össze a fűtéskérdést megvitatandó fórumra, s a társaságból csupán négy „egyszerű”, hivatalokhoz nem kötôdô érdeklôdô volt. Ôk is megtudhatták, hogy a fűtésrehabilitálási elképzelés maradt, csupán a kivitelezés módja változott. Ennek oka, hogy a svájci partner visszalépett, a német fél, mely a lakások szigetelését végezte volna, már nem jelentkezik, és a dán kazánra kapcsolt intézmények, lakások fűtését csak akkor bírja meg a fűrészporos rendszer, ha lesz száraz, minôségi tüzelô. A közüzemek is csôdeljárással kell szembenézzen, ha nem tudja törleszteni a szállító felé felhalmozott tartozását.
           De remény van arra, hogy a téli hidegekre a gáz eléri a hôközpontokat, s az is megtörténhet, hogy a siófoki cég is elkészíti akkorra fahulladékos fűtésrendszerét, bár a siófokiakkal még nem írta alá a szerzôdést a gyergyószentmiklósi önkormányzat. A polgármester idén is ugyanazt javasolja: biztonságként vásároljanak fát a tömbházlakók.
           Jövô szerdán 18 órától újabb lakossági fórumra kerül sor a tanácsteremben.

Merengô
Már csak egy esztendô 19.

           Nem, nem derülök jókedvre, mert 100 éve, épp júniusban egyebek mellett ezt írták a Gyergyó című lap Egészségügy Gyergyószentmiklóson című cikkében: „…Az utóbbi idôben gyakran szóvá tétetett annak szükséges volta, hogy községünk nem csak a kor követelményeinek, hanem ami ennél logikus rend szerint is elébb való, a szaporodási számarány felszínen tartása, ezzel összefüggô egészségi viszonyok szempontjából úgy rendelkezzék be, a mint úgy vagyoni, mint intellektuális tényezôk értelmében lakosságának biztosítsa mind azt, a mit lakosságának biztosítani képes, sôt köteles. (…)
           Két körülményben kulminál nálunk mindaz, a mi Gyergyószentmiklós elôl elzárja az érdeklôdést és ezáltal a megszerezhetô jövôt. A rossz víz és a sáros utcák.
           Epidemia és contagium, ember- és életpusztító veszedelmek leselkednek minden ital vízben, minden utczatoroknál, s megbénítják a fejlôdés megindítását.
           Hogy a nagy tömeg mindemellett nyugtalanságot nem érez, nem lehet csodálni.(…) A hatóság azonban kell, hogy a végzetszerű dolgokkal is felvegye a harczot, a közös érdekért, mert annak szolgálatára rendeltetett. (…)
           Kiváltképpen oly körülmények között, amelyek Gyergyószentmiklóson oly követelôleg lépnek fel.
           Oly tiszta levegôjű fennsíkon, mint a Gyergyó, az a fülledt, undort keltô pára, amely a tavaszi fagyengedés nyomában fellép, hihetetlennek látszik, ha tény nem volna. (…)”
           Csak részletek a fenti sorok egy hosszabb fejtegetésbôl, amelyben egyebek mellett a Békény befödése is szerepel, nyilván medrének megmélyítése után, de egyéb, igen elôrelátó emberre valló több észrevétel is.
           Elgondolkodni ma sem késô e cikken. Pedig városunk fölött azóta 100 virágzó év szalad el. Ha a köztisztaságot és a higiénát nézzük, szinte nyomtalan.
           Annyi esetleg a változás, hogy a fôterünkön ma már nem csak olvadáskor terjeng döglesztô bűz, de egész évben, nyáron kiváltképpen meleg idôben. A fôtér esôvízcsatornájába szennyvizüket beköttetôknek, a csak a magukra gondolóknak köszönhetô e tarthatatlan helyzet.
           Talán a fôtér rendezésével ez is megoldódik, de mintha túl kevés lenne az idô arra, hogy jövôben ne orrfacsaró bűzben topogjunk a fôtéri rendezvényeken. Igaz, addig a város – ma még szégyentelenül a Békénybe, majd a Marosba engedett – szennyvizének ügyét is meg kell oldani. Június 15-tôl ugyanis már ijesztô büntetésekre számíthatunk, ha addig nem történik valami csoda, s ha a környezetvédôk és vízügyesek – mindannyiunk érdekében – továbbra nem fogják elnézni a tarthatatlan helyzetet.
Bajna György

„Beperelem a polgármestert!”

           Nemsokára vádlottként áll a bíróság elé Pap József polgármester. A bepanaszoló a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal fôkönyvelônôje, Bíró Emese.
           Bíró Emese ugyanis vitatkozott, majd várt, és közelebbrôl megteszi a lépést, rágalmazásért idézi az igazságszolgáltatás elé felettesét, a polgármestert. Immár 30 napja annak, hogy a fôkönyvelônô kijelentette, erôsek a polgármester azon vádjai, melyek része, hogy fôkönyvelôként milliárdos károkat okozott a városnak. Ha nem tud erre vonatkozó bizonyítékokkal elôállni Gyergyószentmiklós elsô embere, akkor nyilvánosan kérjen tôle bocsánatot, visszavonva szavait, s ha ez harminc napon belül nem következik be, perelni fog.
           Bíró Emese a harminc nap leteltével, kedden megerôsítette: nem állt el perelési szándékától, a kártérítés összegérôl viszont az ügyvédjével való egyeztetés után kíván csak nyilatkozni.
           A munkatársi viszony ilyen mértékű elfajulását Kontesveller József alpolgármester nem szemlélheti teljesen kívülállóként. Véleménye az, hogy ennek mindenképp a hivatal látja kárát, megrontja a hangulatot, az emberek közti kapcsolatokat. „A pereskedés a városnak sem jó, az lenne a jobb, ha a per el sem kezdôdne”.
           A megbékélésre viszont kicsi a remény, hisz bôven lett volna idô rá, ha ez lett volna a két fél szándéka.
           És itt – a tapasztalatok miatt – kikívánkozik egy kérdés: ha mégis per lesz fôkönyvelô és polgármester között, ki fogja állni az ügyvédi honoráriumot? Sôt: ha kártérítést ítél meg a bíróság, az összeg kinek a kasszáját terheli?
B. K.

Veszélyes útbeomlás

           Újabb útbeomlás történt – kaptuk a hírt kedden. Ezúttal ott vált járhatatlanná az országút, ahol korábban a Hargita és Neamţi megyehatárt jelzô tábla állt. Ez sokkal veszélyesebb, mint a korábbi. 15 méteren omlott be az út egyik sávja – tájékoztatott Sandor Eugen rendôrparancsnok. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a 3,5 tonnánál nehezebb autók nem közlekedhetnek azon az útvonalon, és szigorítják a forgalomkorlátozást.
           Portik Csaba gyergyószentmiklósi önkormányzati képviselô, gyilkostói vendéglátós ekképp vélekedett az újabb útbeomlásról:
           – Ez egy újabb földcsuszamlás, de következik a többi utána. Többen hangoztattuk, ha nem konszolidálják az utat, be fog omlani. Az utóbbi két évben a sok esô is besegített, de a javítás elhanyagolása is. Most érte utól a végzet ezeket az utakat. Nagyobb odafigyelést igényelne a Gyilkostó, a természeti kincs: miközben az egész országban árvíz van, nálunk hiánycikk az ivóvíz. Az út többi részére is beomlás vár, ha nem veszik komolyan, hogy tenni kell valamit. Már nem lehet azt válaszolni, hogy vannak ennél fontosabb, sürgôsebb megoldani- valók. Bármikor számíthatunk újabb beomlásra, s ha így folytatódik, elszigetelôdik, megközelíthetetlenné válik a Gyilkos-tó, megszűnik az átjárás Moldva felé. Ez tehát nem csak a mi érdekünk, nem székely érdek. Az egész országnak fontos, hogy ez az út járható, biztonságos legyen.

Aratott az arcfestés

           A már megszokott gyermeknapi sportrendezvényeken, szavaló- és aszfaltrajzversenyek mellett újdonsággal is meglepték a szervezôk a kicsiket. Volt gyermekrajz-kiállítás: Berszán Árus Bence, Dobribán Melinda és Madaras Veronika rajzaiból, s a gyermekek örömére arcfestés és Mackókeresô, valamint Portékás hétpróba is. Délután fél háromtól este fél nyolcig állták a sort a kicsik, akik arcpingálásra vártak. Az öt fiatal ifitékás önkéntes ezer arcocskát festett ki. S volt olyan kicsi, aki másnap reggelig nem hagyta, hogy lemossák a sikeres maszkot. Elôszeretettel vettek részt az ünnepeltek a Mackókeresô játékban is. 600–700 gyerek kereste sorra buzgón a várban a kijelölt plüsjátékot. S kapott is mindenki egyet-egyet ajándékba. Sôt a szervezôk a megmaradt játékokat babakocsiban ülô piciknek ajándékozták. Sikert arattak a népi játékok is. A nyolc féle játékból kedvencnek a mocsárjárás és a kötélhúzás bizonyult.
           Összesen 200-an sütögethették a jurtában, no nem a pecsenyéjüket, hanem a jól megérdemelt kürtôskalácsokat. A kétszáz kicsi mindegyike ugyanis kiállta a Portékás hétpróbát, ezt díszoklevéllel is elismerték. Elôbb gyöngyöt válogattak, de kellett agyagból is gyurmázzanak, íjazzanak, s ostort csattogtassanak…
           Zsivaj volt a délutáni órákban a művelôdési központ elôtt, az árusoknál is volt forgalom, kik – mi tagadás – rátettek néhány százalékot a buborékfújóra, s volt keletje mindennek, ami színes volt, csillogott, villogott. S e napon mindenáron vásároltak a szülôk. Egyvalami viszont hiányzott. A zene. Ez a kicsiknek is feltűnt, akik várták a felállított szabadtéri színpadon a műsort… Mindhiába. A rendezvények igaz, megtartattak, csak nem a szabadban, hanem a művelôdési központ termében.
K-T. Gy.

Frissül a vezetés

           Egymást követôen három személy mondott le a közüzemek közgyűlésébôl. A sorozatos lemondás több kettônél, tehát okát szerettük volna megtudni.
           Az elsô „lemondó” Blénessy Géza: kimondottan egészségügyi okokból mondtam le. Se anyagi, se erkölcsi kifogásaim nem voltak a közüzemek vezetôségével kapcsolatban.
           Blénessyt Tinka Kálmán követte, okként állítva, sok az elfoglaltsága, ezért lépett vissza, s különben is „más is vállaljon valamit”. Dr. Seer Mihály, a harmadik, kijelentette: „semmiképp sem a süllyedô hajóról menekülök, elfoglaltságaim miatt mondok le.”
           Bár senki sem hihette, mikor ezt a döntéshozói feladatkört elvállalta, hogy nem jár munkával, mégis most a tornyosuló elfoglaltságukkal magyarázzák lemondásukat. Éreznek-e egyebet is a lemondás hátterében azon társaik, akik maradnak a közüzemek közgyűlésében?
           Szabó Rudolf elfogadja három társa döntését. Reméli, nem jelent hátrányt a közüzemeknek, hogy három új tag, Minier Gábor, Fülöp Edit és Mann Géza kerül a közgyűlésbe. Tapasztalatuk is van. Szabó úgy véli, inkább cserélôdjenek a tagok, minthogy egyetlen személy képviselje a tanácsot a közüzemek közgyűlésében.
           Portik Csabának sincs kifogása az újítás miatt: az új tagok is rendelkeznek tapasztalattal, tehát nem mondhatnám, hogy a tagok változása a közüzemek rovására megy. Amikor elvállaltuk, tudtuk, a város gondját vesszük a nyakunkba, s a közüzemeknél is van, mi mellett gondolkodni. Elég rágós és elég rázós. De aki úgy érzi, hogy sokat vállalt, jobb, ha visszalép, hogy helyébe más jöhessen.
           A közüzemek igazgatója, Vincze János bár furcsállja, hogy három személy lemondott eme feladatkörrôl, de meggyôzôdése, mindenki maximális felelôsséggel végzi e munkát, tehát a tagcsere változás ugyan, de nem megy a közüzemek kárára.
           Az öttagú, megújult vezetôség tudása legjavát fogja nyújtani – reméli az igazgató, és a lemondások mögött nem kell egyéb okokat keresni. Pedig bizonyos forrásokból az jutott tudomásunkra, hogy újabb vezetô fontolgatja lemondását. Igaz, neki is rengeteg az elfoglaltsága.
B. K.

Mezôgazdasági életjáradék

           Korábban már többször is írtunk arról, hogy mezôgazdasági életjáradék igénylésre van lehetôség. A Hargita Megyei Mezôgazdasági Életjáradék Iroda munkatársa, Both Norbert minden héten kedden 9–13 óra között Gyergyószentmiklóson fogadja, tájékoztatja az érdeklôdôket. Tôle tudtuk meg, megyénkben csupán 15 aktacsomót tettek le, az ország déli megyéiben pedig közel kettôszáz a leadott igénylés. Both szerint két oka van, hogy az emberek nem élnek a lehetôséggel, az egyik a birtoklevél hiánya, a másik a törvény nem ismerése.
           – Az emberek hasonlítják az életjáradékot a kollektivizáláshoz…
           – Igen hallani, de el kell mondanom, errôl szó sincs, nem veszik el a földet, nem államosítják. Nem hisznek az emberek, és nem is ismerik a törvényt. Akkor, amikor az apa a fiának eladhatja, bérbe adhatja, odaajándékozhatja a mezôgazdasági területet, hogyan beszélhetnénk kollektivizálásról.
           Mezôgazdasági életjáradékra jogosult az a 62. életévét betöltött személy, akinek a tulajdonában 10 hektárig terjedô mezôgazdasági terület van – ez a terület nem vásárlásból, hanem visszaadásból származik – ezt eladja, eladományozza vagy bérbeadja. Az életjáradékra jogosult személy maximum fél hektár területet tarthat meg. Az életjáradék alapját a földterület eladásakor, az eladó és a vásárló közötti, közjegyzônél hitelesített, kétoldalú szerzôdés képezi, bérbeadáskor pedig a tulajdonos és a bérlô közötti, legkevesebb öt évre kötött, három példányban készített, a polgármesteri hivatalnál bejegyzett, iktatott bérleti szerzôdés képezi.
           A mezôgazdasági életjáradék összege a terület eladása esetén, évi 100 euró/ha, ha pedig bérbeadják, évi 50 euró/ha. Ennyit kapnak az államtól. Both Norbert azt is elmondta, kár ki nem használni ezt a lehetôséget, viszont meg kell fontolni, kinek adjuk el a tulajdonunkban lévô mezôgazdasági területet.
B. T. I

MPSZ-hírek

           A „kölcsönvett” 180 millió lejrôl. Huszonhét hét, több mint egy fél év telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, a képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 180 millió régi lejt. Azóta mondjuk, hogy ez erkölcstelen is, meg törvénytelen is volt, s elvárjuk, hogy a pénz mihamarabb visszakerüljön a város pénztárába, s hogy a „kölcsönvevés” idejére az ügyben érintettek fizessenek egy méltányos kamatot. Ha eddig nem tűnt volna fel, akkor jelezzük: elvárásunkat mindaddig ismételni fogjuk, míg az ügy méltányos módon rendezôdik.
           A város vagyonával való gazdálkodásról. Két kérdésre szeretnénk választ kapni az illetékesektôl. a. Az elmúlt években megszámlálhatatlan köbméter fát vágtak ki a város erdeibôl. Remetén a községi erdôkbôl kitermelt faanyag értékesítésével új községházát építettek, meg számos más célra fordítottak jelentôs összegeket. A kérdés az, hogy mi lett a sorsa a város erdeibôl kitermelt fa ellenértékének? b. A Bucsin Rt. adósságai fejében a város évekkel ezelôtt átvette a volt öntöde adminisztratív épületét. Ebben működik – ha működik – az Echo inkubátorház. A kérdés az, hogy működik-e (ugyanis tudomásunk szerint a 2004-es választások után az alkalmazottak felmondtak), s ha igen, akkor hogyan? Nagy értékű ingatlanról van szó, amit kár hagyni parlagon heverni.
           Ismét a városi utak állapotáról. A sajtóban nem volt meghirdetve, de úgy tűnik, létezik egy verseny a megye legkoszosabb, legrendezetlenebb városa cím elnyerésére is. Félô, hogy a zsűrinek komoly fejtörést fog okozni a döntés, ugyanis nagyon nehéz lenne megmondani, hogy a somlyói búcsúra teljesen járhatatlan állapotba hozott utakkal „büszkélkedô” Csíkszereda (Ráduly Róbert úgy tűnik hatékonyabb módszereket talált ki a búcsúsok távoltartására, mint ’89 elôtt a szekiritáté), vagy a poros, fáitól megfosztott, az utakat immár évek óta gödörgyűjteménnyel lecserélô Gyergyószentmiklós érdemli ki a pálmát. Élünk a gyanúperrel, hogy az autószerelôk komoly összegekkel fogják támogatni mindkét polgármester újraválasztási kampányát, hisz az üzletág valóságos virágzásnak indult az utóbbi években. Addig is javasoljuk a város szakközépiskoláinak, hogy föltétlen indítsanak az ôsztôl autószerelô-osztályokat, mert a friss végzôsöknek az elhelyezkedés biztosítva lesz. Elnézve az elmúlt években tapasztalható „fejlôdést”, nem tűnik túlzónak az a cél, hogy néhány év múlva a város munkaképes lakosságának minimum a fele az autószerelô szakmában dolgozzon. Csak húzzunk bele!

Ismerjük-e városunkat?

           A Delta Tanulmányi Központ és a Gyergyói Kisújság közös, városismereti vetélkedôjének elsô öt feladványát lapunk április 6–12 heti számában ismertettük. Mai lapszámunkban a 6–10. feladványaink leírását közöljük. A témával kapcsolatos, további búvárkodásra ösztönözzük olvasóinkat.
           6. Kôkereszt a Tűzoltók utcája és a Nicolae Bălcescu út keresztezôdésénél. Az utcát, amelyben a kôkereszt található 1864-ben Bajna Ferenc utcájának, 1913-ban Kereszt utcának, 1980-tól Tűzoltók utcájának nevezik. A kereszt helyi kôfaragómester munkája, hasonló kôkereszt a Gyergyói-medence több pontján is fellelhetô. E kôkereszt a település (Gyergyószentmiklós) egyik vetéskapuja, nevezetesen a Szárhegyi kapu. A többi nyolc kapuval az 1800-as évek településének kijelölt, beépíthetô területét határolták be. További vetéskapuk az Örmény templom melletti, a Várkapu, Felszegi kapu, vagy Ábrán vetéskapuja, Tekerôpataki kapu, Alszegi kapu, Tölgy kapu. A XIX. század végén a vetéskapuk elveszítik jelentôségüket, a város beépíthetô határa megnô.
           7. Szobor az örmény plebánia épületének utcára nézô falán. Az épület 1768-ban épült, és az elsô kôházak egyike városunkban. A szobor Szent Gergelynek (Kr. u. IV. század) állít emléket. Szent Gergely az örmény kereszténység megalapítója volt. Örményországban III. Tiridatesz örmény királyt is a kereszténységre térítette. Életét remeteségben fejezte be.
           8. Felirat az örmény templom bejárati kapuja fölött: ERECTUM AD JOANAE LUKATS FUN. A mai örmény templom 1730–1734 között épült, majd 1748-ban bástyás várfallal is bekerítették. A felirat jelentése: ÁLLÍTOTTA AZ ÚRNAK 1748. ESZTENDEJÉBEN LUKATS JÁNOS.
           9. Sándory Mihály nyomda és lapkiadó hivatal tulajdonos háza. A deszkadíszek szembenálló sárkányokat ábrázolnak. Dr. Sándory Mihály ügyvéd miután megvásárolta a Létz nyomdát, korszerűsítette ezt, és 1901-ben útjára indította a Gyergyó című hetilapot, amit ebben a nyomdában nyomtattak. Számos újság, kalendárium készült a Sándory nyomdában. A nyomdát és lapkiadót veje, Márk István továbbviszi, aki könyvkiadással is foglalkozik. Gyergyószentmiklóson a nyomdák és a lapkiadás története 1945-ig követhetô. Ekkor több évtizedre megszűnik e két tevékenység, csak a kilencvenes évek elején (1992) indul a korszerű, Fodor Mihály tulajdonát képezô nyomda és kiadóvállalat.
           10. Kós Károly tervezte családi ház, Kossuth Lajos utca 14. szám alatt. Dr. Csíki János orvos családi háza. Az épület terve három változatban készült el 1936 és 1937 között, majd 1938-ban felépül a tökéletes harmóniájú, Kós Károly építôművészetének jellegzetes elemeit magában foglaló lakóház és orvosi rendelô. A sarokbástya és a kihangsúlyozott ablakok uralják a ház homlokzatát, ami a vörös cserepes tetôvel és a csúcsba szökkenô toronnyal igazi építészeti egységben jeleníti meg Kós Károly építôművészetét.
Dr. Márton László

feketén/fehéren
Fairtás – terv szerint

           Lapzártakor kaptuk a hírt: a Miron Cristea utcában, miután kidôlt egy gesztenyefa, kivágták a fenyôket is. A városrendezési irodától is a helyszínre jöttek, s mint kiderült, az évekkel ezelôtt Köllô Miklós építész által aláírt városrendezési terv alapján irtották ki a jó néhány fenyôfát. Helyébe ugyanis lombhullató fákat álmodott a tervezô. A járókelôk, vagy tudják, vagy nem, miért ítéltetett halálra az a csoport fa, szomorkodtak a látványtól. Kivéve egyvalakit. Azt az idôs bácsit, aki mentette, ami menthetô, s egy lehullt friss hajtást kalapjába tűzött.
Kedves-Tamás Gyopár

Esôáztatta keresztalja

           Pénteken az alfalvi keresztaljához csatlakoztak Csomafalva és a gyergyószentmiklósi salamonos diákok, így összesen 89-en indultak az esôben a pünkösdi csíksomlyói búcsúra. A zarándoklatot követôen hétfôn 77 gyalogos érkezett vissza Csomafalvára. Hétfôn délután hat óra körül tűnt fel a zászló az újfalvi határban. A fáradt zarándokokat Vasláb és Újfalu között a csomafalvi Csata Tibor várta szendviccsel, vízzel, hogy az utolsó kilométereken könnyebb legyen útjuk. Két gyermeke is a keresztaljával ment búcsúra, ezért többször is kisegítette a csomaghordást, autóval követte a keresztalját. A nagyrészt fiatalokból álló, ki tudja hányszor elázott zarándoksort a pakkszekér zárta. Virággal, könnyekkel fogadták a község településjelzô táblájánál a helyiek, valamint Ferencz Antal helyi plébános.
           Ki más tudhatná jobban, milyen volt az idei zarándoklat, mint az alfalvi Balázs József, aki 14 éve jár gyalog búcsúra.
           – Ez volt 14 év legnehezebb búcsúja. Ilyen kitartó esôt, szelet, havasesôt még nem éltünk át, mint az idén. Menet a szállásig, Karcfalváig csak egy órát nem vert az esô. Hazafelé Csicsótól Karcfalváig szintén zuhogott. Ha csak esett az esô, nem számított, jó idônek éreztük. Örültünk, hogy nem fúj a szél. Végig aszfalton mentünk, nem tudtunk rövidíteni a hegyen. Nehezebb volt. Már a vízhólyagok nem számítanak, a csontok, izmok jobban fájnak. Lelkileg éppen a megpróbáltatás adta a többletet. Kiszorult minden olyan, amire rá lehet mondani, hogy kikapcsolódás, kirándulás, szórakozás. Lelkierô kellett odamenni, s hát még visszajönni. Becsülöm ezt a fiatal társaságot. A körülményekhez képest kevesen morzsolódtak le. Ezt az utat csak az tudja megtenni, akit megszólít a Szűzanya. A gondviselés elkísért. A Babba Mária kitett minden olyan kellemetlenségnek, ami próbára tette a hitünket, a belé vetett bizalmunkat. Ha nem ekkor, és nem ezzel a céllal indulunk el, a társaság egynegyede sem jött volna vissza gyalogosan. 120 kilométert úgy gyalogoltunk, hogy folyt a víz rólunk. De most is megvoltak a kisebb csodák, véletlenek, amelyekben megtapasztalhattuk az isteni beavatkozásokat. Hazafelé magyarországi társunk Csicsóban akart kiszállni a sorból, de Karcfalváig visszajött velünk. Mondtam, autóstoppal menjen vissza Csicsóba, hiszen ott várták, de nem remélte, hogy csuromvizesen beülhet valaki autójába. Amint ezt kimondta, jött egy magyar busz, és megállt, felvette, elvitte Csicsóba.
           A búcsúsok arról is meséltek, hazajövet búslakodtak, nincs koszorú, és kisvártatva, egy nagy csokor nárciszt adtak a falubeliek. Már csak kötô kellett, ami – lehet, hogy hihetetlenül hangzik – de az úttesten várta, hogy koszorút kössenek vele. Arról is meséltek a búcsúsok, hogy Remetét is képviselték, a csomafalvi keresztaljához csatlakozott Laczkó Nándor kilencedikes diák. Két újfalvi lány is együtt indult a zarándokokkal. Egyikük, György Tímea, aki rendszeresen csatlakozik az alfalviakhoz, jár búcsúra. De akit elcsalt, hamarosan feladta, s közölte: embertelen körülmények uralkodtak, nem bírja tovább.
           – Hiába hogy együtt megyünk, mindenki külön-külön járja az útját. Nagyszerű volt megélni, hogy Mária egy óriási terhet tett vállunkra, de erôt is adott hozzá. Sôt, este a napi gyaloglás után mezítláb táncoltunk is – mondta Balázs József.
           Ferencz József és neje, Erzsébet elôször zarándokoltak. Állítják, jövôre is mennek. A legnehezebb az volt, hogy kisfiuk nem lehetett velük.
           – Hitet hoztunk, még több hitet, bizalmat az emberek iránt, szeretetet, békét. A legnehezebb az volt, amíg kiértünk a nyeregbe, szentmisére, de Jézus, amit elviselt a kereszten, amellett ez nem volt nehéz.
           A gyergyócsomafalvi hetedik osztályos Csata Kinga szintén elôször járt gyalog Csíksomlyóra. Jövôre is megy, ha nem esik egybe az abszolváló vizsgával – mondta.
           A meséléssel csakhamar a központba értünk, a zarándokok megkerülték a templomot, háromszor meghajolt az alfalvi és csomafalvi zászló, majd csengôszóval indultak tovább az alfalviak.
           Biztosan holtfáradtak voltak az utolsó kilométereken a zarándokok, arcukról mégsem a kimerültség sugárzott. Valamit hoztak magukkal. Mert, aki látta sorukat, megtelt szeme könnyel.
K-T. Gy.

Figura-sarok
Szombathelyen vendégszerepelt a Figura

           A Patkó Éva rendezte Láng Zsolt Télikert című házi játék ôsbemutatója után a Figura Stúdió Színház a szombathelyi Művészetek Házában vendégszerepelt. A kiszállásra a társulat szerdán, május 24-én reggel indult és szombaton, május 27-én tért haza több mint kétezer kilométert téve meg. A turné teljes üzemanyagköltségét a MOL Rt. Guruló Színház programja támogatta.
           A Szombathelyi Színházi Estek – 2006 programsorozat keretén belül a szervezôk magyarországi és külhoni magyar társulatokat látnak vendégül, az idei évadban a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatát, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházat, a budapesti Örkény István Színházat és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházat. A Figura a bérletrendszer utolsó elôadásaként játszotta május 25-én este 7 órától Florin Vidamski rendezésében a Lakodalom tragikomikus bohózatot. Gyermeknapi elôzetesként pedig, május 26-án délután 2 órától, a Dézsi Szilárd rendezte gyerekelôadást, a Wilhelm Hauff Orros, a törpe mesejátékot.
Incze Virág

Áradás – büntetés

           Kinek erôt adott, kinek munkát hozott, kárt okozott pünkösd. Tekerôpatakon a Visszafolyó duzzadt akkorára, hogy vasárnap kilépett medrébôl, Újfalu és Csomafalva néhány portáját pedig a Maros lepte el az ünnep másnapján.
           Kedden is takarították még a tekerôpataki udvarokról az iszapot, s hol a házba is bement a víz, szônyegmosásra készülôdtek, pedig csepergett az esô. A megnövekedett Visszafolyó nem kímélte a templomot sem, onnan az önkormányzat szívatta ki a vizet. A kisemberek állatainak kimentésében csak a szomszédok segédkeztek.
           Mária néni épp a sarkon lakik, hol kanyart vesz a folyó. Szembôl találta a víz:
           – Meglepett az árvíz. Odalettek a virágok, nincs már a szép pástos udvar, s bejött a víz fürdôbe, kamrába. A disznók kimentésében a szomszédok segédkeztek. Kijött egy rendôr is, valamit írogatott, s aztán elment.
           A kertben lévô szalmarakás a fokhagymaágyáson kötött ki, odalett a veteményes. De ez nem újdonság, tavaly is volt árvíz, mert kicsi a patak medre. „Kicsiszeren mi veszélyben vagyunk” – állítja.
           A szomszédban, Bözsi néninél, aki ágyban fekvô és öccsével lakik egy fedél alatt, kidôlt a kerítés. Az udvarra lerakott homokkupacot, mellyel az udvart akarták feltölteni, elterítette a víz. Az idôs néni csak a lépcsô felsô fokán állhatott szárazon, hogy a bárányait kimentse, derékig kellett a vízbe gázolnia.
           – Borzasztó volt. Segíthetne a néptanács, hogy ez ne ismétlôdjön meg. Ha túl is ásatnának sáncot, megoszlana a vízmennyiség. Ígérték, de senki sem áll oda. Nem segít senki – sírta.
           Kémenesnél rendszeres vendég a víz a házban:
           – Betegnyugdíjas vagyok. Tavaly kétszer járt be házamba a víz, idén is kétszer. Polgármesterhez, képviselôhöz, prefektushoz, mindenkihez eljártam, s volt, akitôl azt a választ kaptam, hogy ha nem tetszik itt nekem, menjek külföldre.
           A ház hídjába menekítette a kutyákat, de a házba behömpölygô iszaptengerrel szemben tehetetlen volt. A megoldást az utak megmagasításában látja ô, de nem nincs melléállás. Állítja, a polgármester is ígérte, kavicsot küld, hogy az udvart feltöltsék. Azóta is várja. A bajban egy szomszédnak tartozik köszönettel: egy tányér levest adott neki.
           Kolumbán Imre polgármesternek is volt dolga bôven, hisz a tekerôpataki templomból mihelyt kiszívatták a vizet, indulhatott Újfaluba, ahol a Maros elôl kellett menteni az állatokat. Próbálnak segíteni Kémenesen – ígérte. A megoldást szerinte a folyók medrének kikotrása hozhatja. Elmondta, tárgyalt a vízügyesekkel, és a falubeliek bevonásával nemsokára sor kerül a Visszafolyó és Maros medrének megnagyobbítására, hogy helye legyen a víznek.
           A hómenést megúszta Csomafalva, de a június eleji esôzések miatt több udvarba is állt a víz. A szászfalusi gyermekek hétfôn délben csak úgy juthattak haza száraz lábbal, ha felkapaszkodtak valamilyen járműre. A Maros kiöntött, s a híd környékén sem lehetett gumicsizma nélkül közlekedni. A közeli házakba éppen csak, hogy nem folyt be a víz. De a hátsó épületek áztak, állatokat kellett kimenekíteni.
           Nagyobb volt az ijedség, mint a kár, kártérítésrôl sem lehet tehát szó. Amint a község polgármestere, Barabás József elmondta: „bement az udvarra a víz, ott ült egy fél napot, erre nincs, amiért kártérítést adjunk”. A rendszeres elázástól tán egy alapos Maros-árokmélyítés mentheti meg a gazdaságokat. Erre ígéret is van a vízügy részérôl.
           Árvíz után portáikat tisztogatják az „ázottak”. Nagy volt az ijedség, s a keletkezett kár nem pénzben mérendô. Hogy hasonló esetektôl megmenti-e ôket a medertakarítás, majd kiderül. Mária néni viszont másban látja az árvizek okát: „Be kell ismerjük, hogy az egész emberiség bűnös, s így sújt a Jóisten.”
Kedves-Tamás Gyopár
Balázs Katalin

Gurul a rádió

           Immár hatodik esztendeje, hogy a Marosvásárhelyi Rádió munkatársai kerékpárra ülnek találkozni a rádióhallgatóikkal. A közel 550 kilométeres útjuk során hozzávetôleg 100 településen haladnak át. Szerdán délelôtt Balánbánya felôl értek városunkba. A hivatalban Pap József polgármester, dr. Dézsi Zoltán alprefektus fogadta a csapatot. A négy megyét átkerekezôknek nem csupán a rádió népszerűsítése a céljuk, hanem a turizmus feltérképezése és a kerékpáros turizmus népszerűsítése is. Elmondásuk szerint, évrôl-évre többen fogadják ôket, az emberek kapujuk elôtt állva várják a guruló rádiósokat, integetnek nekik, megszólítják ôket, és ily módon lehetôségük van közvetlenül a hallgatókkal elbeszélgetni, megosztani gondolataikat, meghallgatni az ötleteket, tanácsokat.
G. G.

Újra Múúúvi

           Augusztus elsejére tervezik a szervezôk az idei Múúúvi-díjak ünnepélyes bemutatását. Csak bemutatását, hisz, hogy ki nyeri el azokat, csak az augusztus 11–13. közötti fesztivál után derül ki.
           A Múúúvi helyszíne idén is a szárhegyi Lázár-kastély lesz, díszvendégei pedig svédországi filmesek. Rövidfilmek, animációk kerülnek bemutatásra, s a nappali vetítéseket éjjel koncertek, bulik egészítik ki.
           A szervezôk, Betyár Animációs Stúdió, Gyergyószárhegyi Alkotóközpont, Hallámsza Egyesület, Gyergyó Területi Egyeztetô Tanács június 30-ig várják a fesztiválra benevezôket, és szeretettel látják azokat is, akik részt vállalnának a rendezvény támogatásából.
Balázs Katalin

Pipáztak a dohányellenes napon

           Dohányzás elleni világnapon nyitottak kiállítást a dohány és az ember kapcsolatáról, A dohányzás kultúrtörténete címmel a Tarisznyás Márton Múzeumban, s a rendezvényt egy pipaszívó-versennyel is megfejelték. Nemcsak a dohányosok gyönyörködhettek a vízipipában, a pipázási rituálé kellékeiben vagy éppen böngészhették a dohány történetérôl szóló plakátokat, a megrögzött dohányelleneseknek is kedvük telhetett. Az ifitékások sokkoló képekkel, elrettentô kisfilmet vetítettek le, remélve, hogy a cigarettázók elgondolkodnak a látottakon. Csergô Tibor múzeumigazgató, majd a Hallámsza Egyesület képviselôje, Selyem András szólt a kiállításról, a dohányzás történetérôl. A rendezvény végén pedig mindenkit letessékeltek a múzeum udvarába, ahol a Gyergyói Pipaklub szervezésében Tölgyesi András Béla jurtájában pipára gyújtott a tíz versenyzô. Öt perc alatt kellett betöltsék, egy perc alatt pedig begyújtsák az egyforma égésterű pipákat. A füstölgés végén, mint kiderült, Szôcs Levente muzeológus, a múzeum alkalmazottja nyerte a versenyt. Ô a 4 gramm dohányt egy óra két perc alatt szívta el. A versenybôl nem maradtak ki a hölgyek sem. A két benevezô hölgy, Benedek (Eperjessy) Kinga a második, Bodó Kincsô pedig a harmadik lett a versenyben.
K-T. Gy.

Lencsevégre kapják Alfalut

           Alfalu adott otthont a múlt csütörtökön nyílt, VI. alkalommal megrendezett nemzetközi fotótábornak. A szervezôk, a Hargita Megyei Kulturális Központ és az Alfalvi Polgármesteri Hivatal 12 művészt hívtak meg. Vitos Hajnal, Ádám Gyula, Moser Zoltán, Danis János, Máthé Lajos, Bartha Tamás, Bálint Zsigmond, Czire Alpár, Balázs Miklós, Kun Kovács László, Szentes Zágon, és Erdély Elôd fotósok örökítik meg a mai Alfalut. A szervezôk nem titkolt célja a népi értékek fotók általi megörökítése, megôrzése.
           – Mindenképpen értékfeltáró szerepe van a tábornak, néprajzi jellegű fotók készülnek. Mindegyik fotótábor anyagából kiadásra kerül egy fotóalbum, ezáltal Hargita megye értékeit próbáljuk bemutatni. A fotósok érdeklôdnek a kézművesmesterségek, a népi viselet iránt, portrékat készítenek az itt élôkrôl – tudtuk meg a szervezô Török Éva Cecíliától.
           Az egyhetes táborban csupán Gál Mihály fôztjét kóstolgatni gyűlnek össze a művészek, mindenki egyénileg keresi a lencsevégre kapható alfalvi sajátosságokat. A csíksomlyói búcsún is részt vettek, az ott készült képeket az alfalvi képekkel együtt egy késôbbi idôpontban Alfaluban a Képzôművészeti Galériában is ki fogják állítani. A pénteken záruló fotótábornak köszönhetôen az alfalvi polgármesteri hivatal ötven darab, a községrôl készült fotóval lesz gazdagabb.
B. T. I.

A párbeszéd művészete

           Párbeszéd. Legalább két embert feltételez. Vagy kétféle érzelmet síppal-dobbal kifejezve. A gyergyói származású Cserey Csaba és a konstancai örmény, Harry Tavitian jazz-koncertjével kibôvítette a párbeszédet, úgy vonva be a közönséget a „társalgásba”, hogy a billentyűs-fúvós és ütôhangszeres elôadás után ne tudjon senki témát váltani, másról beszélni.
           Messzirôl jött ember akármit mondhat. Hát Tavitian nem akármit mondott örményesen búsongó, keletiesen hastáncoltató modern jazz-ritmusba ültetett dalaival. Cserey pedig hű társa volt az elkápráztatásban; szemrebbentésre alakult a dobszó alig hallhatóból fülsiketítôvé, majd szólalt meg a csengôcsokor a bohócművész kezében.
           Egyformán szerették a játékot – valószínű, emiatt imádta a közönség is elôadásukat, tisztelte tudásukat és közös produkciójukat. Nem oktalan hát a koncert utáni megállapítás: ha Cserey és Tavitian gyakrabban zenélne együtt, Gyergyóban, az nem válna senki kárára. Csereyt itthon szívesen fogadnák, s nem idegen e város lakóinak az örmény sem, és ha visszatérnek, lesz sok olyan csillogó szem e városban, amit csak a jó bor és a jó muzsika tud elôidézni.

Egy székely ikonkiállítása

           Annyira zsúfolttá vált rendezvényektôl a Tarisznyás Márton Múzeum, hogy a péntek délután megnyitott kiállítás ikonalkotásai csupán a folyosó falain kaptak helyet. Itt azonban meghittebb közelségbe kerülhetett a szemlélô a mély és szűzi, nyugalmat árasztó szentképekkel. A Hargita Megyei Napok keretében szervezett kiállításon Csergô Tibor múzeumigazgató és Török Éva Cecília, a Hargita Megyei Kulturális Központ gyergyói fiókjának vezetôje köszöntötték a művészetpártolókat, majd Horváth Levente képzôművész méltatta az alfalvi származású Tölgyesi László „Fülöp” munkáit. A fatáblára készült motívumokban az ôsi erô valósult meg, évszázadok letisztult, kifinomult formái mutatkoztak meg. Ezek a munkák a régmúlt idôkbe kalauzolnak, amikor még nagyobb volt az összhang ember és természet között. Hogy ez a kapcsolat elveszett? – a tárlatlátogatókra bízta Horváth a választ.
           A keleti rítusú templomokban a hívek misztikus kapcsolatba kerülnek a szentekkel, valami átépül az emberekbe a másik dimenzióból. A művész ezen titokzatos kapcsolat megszületését kívánta azok számára, akik közel engedik magukhoz a képeket.
G. G.

Kulturális élet keresztmetszete

           Dedikálni kellene ezeket a könyveket a megyei tanács tagjainak, polgármestereknek, helyi tanácsok kulturális bizottságaiban tevékenykedôknek – értékelték a jelenlévôk a hétfô esti irodalmi körön bemutatott köteteket. Oláh Sándor társadalomkutató Térség és kultúra címmel megjelentetett interjúkötetében Hargita megyei kulturális intézmények vezetôi szólalnak meg, megrajzolván megyénk kulturális életének 2005-ös esztendei keresztmetszetét. Gyergyószentmiklósról Béres László színházigazgató, Bákai Magdolna könyvtárvezetô és Csergô Tibor múzeumigazgató beszélnek vívódásaikról, a helyi vezetésnek való kiszolgáltatottságról, a szakmai támogatottságról, kooperációs készségrôl, fejlôdésre való nyitottságról.
           Szintén a Salamon Ernô Irodalmi Kör és a Pro Libris Könyvbarátok egyesületének irodalmi körén került bemutatásra megyénk falusi kultúrotthonainak helyzetét felmérô Kultúrázók könyv. A tanulmányokat és esszéket tartalmazó kiadvány szerzôcsoportjából Ferencz Angéla és Török Éva Cecília voltak jelen. A gazdag, rejtett valóságokat körvonalazó kötet a falusi társadalmak mély értékrendi átalakulásait éri tetten, rámutatva az egyes települések különbözôségeire is.
           A jelenlévôk véleménye szerint, e két kötetbôl is kiderül, szükség volna a megyei tanács támogatási rendszerét megváltoztatni. Az irodalmi körre ellátogatók egyetértettek abban, hogy a jelen viszonyainak rögzítése után szükség volna ezt a munkát ismét elvégezni néhány év múlva. Az irodalmi kör tagjai úgy vélték, a következô interjúkötet szebb képet mutat majd a kulturális életünkrôl.
G. G.

Megyénk legjobbjai

           „Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül. Ezért-azért; egyszóval mindenért” – idézte Pilinszky Jánost a Hargita Megyéért Díjjal kitüntetett dr. Vencser László. A ditrói születésű, Ausztriában élô kanonok odaadó munkásságát ismerte el, jutalmazta Hargita Megye Tanácsa a pénteki dísztanácsülésen.
           Bardócz Ferenc polgármester házigazdaként köszöntötte Ditróban Hargita Megye Tanácsának tagjait, a kihelyezett ünnepi tanácsülés meghívottjait. A megyei napok egyik zárómozzanataként megrendezett ülés színhelyéül azért választották a Gyergyó-medencei települést, mivel a Hargita Megyéért Díjat ditrói születésű embernek ítélték idén.
           – Jövônket hagyományokra alapozva képzeltük el, és azokkal az emberekkel, akik nem csak akarnak, hanem tudnak is – vélte a díszülést megnyitó Bunta Levente tanácselnök és ígérte, folytatni fogják e jeles embereket jutalmazó nemes hagyományt.
           A ditróiak virágcsokrokkal köszöntötték szülôfalujában a Linzben élô dr. Vencser László kanonokot, aki – Petres Sándor méltató szavaival élve – „a jézusi tanítás jegyében mások javára szentelte életét. (…) Elsôsorban a gyakorlat, és nem a szépen hangzó elmélet embere. A gyulafehérvári egyházmegye Caritas szervezetének újraindítása, a Jakab Antal Tanulmányház megálmodása, a pénzügyi források felkutatása, építésének irányítása és az intézmény vezetése, a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon építésének gondolata és elindítása, majd a ditrói Idôsek Klubja megálmodása, megvalósítása az ô munkáját dicséri.”
           – Köszönöm a díjat, mely számomra nem csak megtiszteltetést jelent, hanem kihívást is. Pappá szentelésemkor Máté evangéliumából választottam mottót: Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem, hogy én szolgáljak másoknak. Ezt próbáltam tenni az elmúlt évtizedekben. És ha az Isten erôt, egészséget ad, ezt szeretném továbbra is tenni – mondta a díjazott. Köszönôbeszédében három kívánságot fogalmazott meg a kanonok. Elsôként kívánta, hogy Erdélyben a magyar politikai erôk megtalálják az egységet szolgáló megoldásokat, vezéreljen mindenkit a közösség iránti elkötelezettség, ne kerüljenek elôtérbe az egyéni érdekek. Másodszor kívánta, hogy a Gyulafehérvári Római Katolikus Fôegyházmegye 2009-ben, fennállásának ezer éves jubileumán, a Gyulafehérvár név mellé vegye fel a Csíksomlyó, vagy Csíkszereda nevet is. Harmadszor pedig, hogy 2011-ig, a ditrói Jézus Szíve templom száz éves jubileumára a maga eredeti szépségében tündököljön és Ditró rendelkezzen megfelelô infrastruktúrával, csatorna-, víz- és gázhálózattal. Ezt segítendô a díjjal járó szimbolikus pénzösszeget a ditrói templom javítására ajánlotta.
           * A Hargita Megyéért díj mellett a szakintézmények által javasolt, kiemelkedô munkásságokat elismerô életműdíjak is átadásra kerültek. Az idén a székelyudvarhelyi dr. Venczel László sebész fôorvos és Oláh István újságíró, a máréfalvi Kovács Piroska tanítónô, a tusnádfürdôi Tóth Miklós gyorskorcsolyaedzô, a maroshévízi Platon Ioan nyugalmazott tanár részesültek kitüntetésben. Két képzôművész is Életmű-díjat vehetett át, így Páll Lajos korondi költô-festôművész, aki „szóban, színben egyaránt a keresett és megtalált utat is következetesen vállalta és vállalja”.
           A gyergyóalfalvi születésű Márton Árpád festôművész „nem csak vallotta, hanem meg is élte a szülôföldszeretet és az itthonmaradás igéjét. Közösségéért, népéért, ha kellett az áldozat, a mestermunkát is éjszakára szorította, hogy, jelképesen szólva, húsából táplálhassa a felnövekvô nemzedéket, a jövô, a fennmaradás érdekében” – vélte a kitüntetettet méltató. Márton Árpádot meglepetésszerűen érte az életműdíj:
           – Elárulom, egyáltalán nem számítottam rá. Úgy is érzem, hogy erre talán nem is vagyok érdemes. Az ember dolgozik, tesz, próbál cselekedni, anélkül, hogy olyan célok vezetnék, mint egy kitüntetés. Az ilyen azért jól esik, nem vész a feledésbe negyven-ötven év munkássága. Üzenetként fogalmaznám meg a fiatalok számára, hogy nem csak kell, de dolgozni érdemes. Úgy, hogy az ember és közössége örömét lelje a munkában. Ne teljen el úgy az élet, hogy visszatekintve ne hagyjunk valamit magunk mögött. Nekem megadta a fennvaló, hogy évtizedeken keresztül neveltem. Nem volt könnyű munka. De fontos, hogy az alkotás területén is olyant teremtsen az ember, ami igaz, szép, keresztmetszete legyen annak a közösségnek, ahonnan vétetett.
           * Idén is kiírásra került a megye legtisztább településéért járó verseny. „Mindenik településünk komolyan gondolta, hogy szebbé, jobbá kell tenni a környezetet, élhetôbbé a közösség életét. Minden dicséretet megérdemelnek az önkormányzatok” – állapította meg Petres Sándor alelnök.
           Gyergyószentmiklós hat másik Hargita megyei várossal mérettetett meg. Van tennivalónk még bôven, példát most a legtisztább városként kitüntetett Tusnásfürdôtôl, valamit a második helyezett Székelykeresztúrtól vehetünk.
           A tavalyi esztendôhöz hasonlóan, idén is Gyergyóremetét díjazták a megye legtisztább és leggondozottabb községeként, maga mögé utasítva Csíkkarcfalvát, Csíkkozmást, Gyergyóditrót, Parajdot. A huszonegy benevezett település polgármesterei közül Lackó-Albert Elemér, Remete elsô embere örömmel vette át az elsô díjjal járó kitüntetést:
           – Nem volt egyszerű, mert mindenki ide vágyakozik, erre a helyre tör. Ez a díj egy egész közösségnek szól. Szerencsére megértették jelentôségét, és sokat segítettek az iskolák, az emberek, az önkormányzat alkalmazottai, akik a munka oroszlánrészét vállalták magukra. Bonyolult kritériumrendszernek kell megfelelni. Tettekre serkent a díj, mert a tennivaló ezen a területen végtelen. Vakok országában félszemű a király. Így vagyunk mi most ezzel a díjjal.
           Megvalósításokat, eredményekben gazdag életutakat ünnepelhettünk csütörtökön. Eredményeket, melyek példát mutatva kell munkára serkentsenek. Gratulálunk a kitüntetetteknek.
           A legtisztább, legrendezettebb település címért kiírt pályázatot, „versenyt” a jövôben is szívesen látjuk. Ha városunk nem is tartozik a legjobbak közé ezen kategóriában, de nyert. Mert a verseny szellemében azért ültettek virágokat, s néhány gödröt is betömtek.
G. G.

Mit tehet a közüzemek igazgatója?

           „Ideje már dönteni, hogy a mostani átláthatatlan, a gyergyószentmiklósi fogyasztót semmibe vevô vezetést, vagy egy átlátható csoportmunkát választanak” – szólította fel a helyi képviselôtestületet közel fél évvel ezelôtt dr. Márton László és Vincze János. Feltéve, hogy harmadik lehetôség nem volt, akkor elmondható, hogy a testület a másodikat választotta, hisz leváltotta a régi vezetôséget, s helyettük a fenti sorok íróit nevezte ki a cég élére. Következésképpen most a közüzemek élén az átláthatóságot, a csoportmunkát elôtérbe helyezô emberek vannak. Ennek szellemében kérte a Magyar Polgári Szövetség helyi szervezete többször is, hogy tájékoztassák a fogyasztókat egy bizonyos esetrôl, illetve arról, hogy miképpen áll annak a megoldása. A szervezet erôfeszítései nem maradtak visszhang nélkül, hisz azóta már elég sok mindent tudni lehet az ügyrôl.
           Egyvalami hiányzik még nagyon, ez pedig a fogyasztók érdekeit figyelembe vevô, megnyugtató megoldás. A közüzemek igazgatójának múlt heti nyilatkozata szerint a cégnek nem áll módjában semmit tenni azért, hogy ez megszülessen. Lévén a csapatmunka híve, remélem kifejezetten jó néven fogja venni, hogy felajánlom a segítségemet, hátha közösen mégis többre megyünk.
           Kezdjük talán azzal a sürgetô dologgal, hogy ha az ügyészség április 21-én hozott egy olyan döntést, ami a cég, illetve a város számára nem kedvezô, akkor az ellen még idôben meg kell tenni a szükséges lépéseket (fellebbezés, felülvizsgálati kérelem). Remélem, ezt nem mulasztották el, s nem telt le még semmilyen jogvesztô határidô.
           Van aztán olyan dolog, amit már rég meg kellett volna tenni, de ha netán a régi vezetés elmulasztotta volna, az új bizonyára pótolni fogja a mulasztást. A közüzemek nyilvántartásában ugyanis minden bizonnyal szerepel a K Kft. (nevezzük az egyszerűség kedvéért így) kérése, hogy le szeretne válni a központi fűtés rendszerérôl, s mivel a polgármester úr információi szerint a leválasztási munkát a közüzemek alkalmazottai végezték, egészen biztosan tudni lehet azt is, hogy mikor történt meg az. Az is kideríthetô (szintén a cég nyilvántartásaiból), hogy mikor volt az az ellenôrzés, amikor felfedezték, hogy a K Kft. visszacsatlakozott a rendszerre, illetve, hogy azt követôen mikortól kötött újra szabályos szerzôdést (mert most rendelkezik ilyennel, ugye?).
           Lévén hogy a K Kft. azelôtt a közüzemek fogyasztója volt, ismertek a havi átlagos fogyasztásai, tehát nagy megközelítéssel ki lehet számítani, hogy mekkora volt az elfogyasztott, de ki nem fizetett hômennyiség. A következô lépésben arra kell fényt deríteni, hogy az illetô lépcsôházban volt-e az illetô idôszakban hômennyiség-mérô, illetve, hogy a hálózat mely pontjában csatlakozott arra a K Kft., így lehet ugyanis megállapítani, hogy kit ért kár. Ha ugyanis volt hômennyiség-mérô, s a cég az után csatlakozott a rendszerre, akkor a károsítottak az illetô tömbház lakói, hisz ôk fizették a cég fogyasztását is. Ebben az esetben elmondható, hogy a közüzemeket nem érte kár, csak annyi a dolga, hogy a fogyasztók iránti tisztelet jegyében a rendelkezésére álló adatokat átadja az illetô tömbház lakóközösségének, s esetleg segít nekik abban, hogy békés, avagy peres úton behajtsák az ôket ért kár ellenértékét. Ha ellenben a tömbházban nem volt hômennyiség-mérô, avagy a K Kft. az elôtt csatlakozott a rendszerre, akkor a károsított a közüzemek, s általa az egész város. Ebben az esetben a cég vezetôinek egyértelmű kötelessége az, hogy minden követ megmozgassanak azért, hogy a K Kft. a kárt megtérítse. Ez már csak azért is könnyű kell legyen, mert mindkét cég vezetôje ugyanazon politikai szervezet oszlopos tagja, gyakran találkoznak, s bizonyára azt is belátják, hogy nem tesz jót se a személyes megítélésüknek, se a párt jó hírnevének az, hogy egy ilyen tisztázatlan ügy vet árnyékot rájuk.
           Amennyiben a fentiek nem bizonyulnak elégségesnek, szívesen állok a közüzemek vezetôsége rendelkezésére részletesebb és pontosabb tanácsokkal is, annak érdekében, hogy az ügy megnyugtató megoldást nyerjen. (Hogy csak egy dolgot említsek még, röviden: a polgármester úr azt is tudja, hogy kik voltak azok a munkások, akik az illegális bekötést végezték, s akiktôl meg lehet tudni, hogy pontosan mikor, kinek a felkérésére cselekedtek.) Jelige: átláthatóság és csoportmunka!
           Befejezésképpen egy tanács: szerintem az igazgató úr tökéletesen fel van jogosítva arra, hogy megkérdezze az ügyészség illetékeseit, hogy szerintük mi az, ami már bűncselekménynek tekinthetô, ha a közös hálózatról hôenergiát eltulajdonítani, az még nem az. Ha rám hallgat, megkérdi.
Árus Zsolt

Kutyaszorítóban

           Majdnem két éve történt. Szalagot vágtak át, tapsoltak, miközben a szemfüles riporterek a digitális technika eszközeit lobogtatva végezték a munkájukat az alagút avatásán. Soha nem felejtem el, ahogy a Békás-szoros gyöngyszemének számító Oltár-kô árnyékában nézegettem azt a betonförmedvényt, amit modern alagútnak kereszteltek. Körös-körül az omlások ellen elhelyezett sokszögű betonlapok tarkították a meredek oldalt. Ott vannak ma is, szinte csúfondárosan kiáltják az Oltár-kô és a szemben lévô Mária-kô felé, hogy: mit nektek, ti Természet alkotásai! Én úgy éreztem, hogy még a magasban szálló sas is elfordítja a fejét, és zsembel magában, azért, ahogyan a természet koronája, az ember elbánik évmilliók kitartó munkájának csodálatos gyümölcsével – röpke évtizedek alatt. Ha a Teremtô csodálatos műve, isteni műalkotása mellett az ember oda meri „tokányolni” azt, amit technikai remeknek nevez, akkor ez egyben istenkáromlás és nagymértékű ízlésficam is. A régi, sziklába vájt alagút a maga egyszerűségében, darabosan kifaragott falaival az események szélére sodródott. Szó szerint is félrekerült, hisz az új, betonvasazott, ívben kanyarított, jócskán megemelt mostohatestvére jóval beljebb húzódik.
           Szóval tapsoltak és legyintettek az olyan véleményre, ami szerint a fellendülô forgalom természetellenes és veszélyes. Csaknem idiótának is nevezték azt, aki ilyeneket állított. Senki nem figyelt arra, hogy a régi alagút, valamilyen fajta szűrô szerepét is ellátta, vagyis a nagytestű járművek egyszerűen nem fértek át rajta.
           Az elmúlt hetekben a sajtó világgá kukorékolta, hogy a Gyilkostó felé beomlott az út. Néha még azt is megemlítették, hogy annak idején voltak olyanok, akik ezt elôre látták és tiltakoztak az új alagút felavatásával fellendülô forgalom ellen. Fôleg az ellen, hogy nehéz járművek is áthaladjanak a kígyózó szoroson. Nemcsak az út csúszhat meg, hanem a meglévô hidak is veszélyessé válnak, mivel nem nagy súlyú járművekre tervezték, egyik-másik szikladarab is megindulhat lefelé, hiszen már a két világháború között kialakított Békás-szorosi utat is robbantással erôszakolták rá szurdokra. A hosszú járművek valóságos kutyaszorítóba kerülhetnek a háromszázhatvan fokos kanyarokban. Most, hogy nyilvánvalóvá vált a veszély, valamilyen tessék-lássék forgalomkorlátozást is bevezettek, amire minden teherkocsi-vezetô is csak legyint. Inkább kifizeti a büntetést, és továbbhajt, mintsem kerüljön vagy kétszáz kilométert. Talán idôszerű megkérdezni, hogy vajon ki is volt az idióta? Az elmúlt napok felhôszakadásai nyomán kialakult vízszint egyszerűen elmosta a Gyilkos-tó partján fészkelô tôkés récék tojásait. Kevés kiskacsának volt ideje kikelni. Unalmasnak tűnik, ha ismét arra utalok, hogy ha az erdô fogy, akkor a víz gyűl? Hány és milyen méretű tragédiára, valóra vált rémálomra van szükség, hogy az alvajáró ember felébredjen?
Török Zoltán

Választalan nyílt levelek
Mitôl „boldog” Markó Béla?

           Egy dologtól biztosan nem: hogy nyílt levelekkel zavarom, sajtónyilvánosság elôtt, azokat ajánlott levélben is postázva Bukarestbe, egyelôre Gyergyószentmiklósról, önjelölt nyoMoralistaként. Rám se hederít, hacsak azt nem veszem válasznak, hogy a korrupció ellen hivatalból harcolva állandóan keresztbe akarnak tenni hivatali zsenii.
           Történt pedig, hogy szóvá tettem: nagyapám hat hektárnyi erdeje szôrén-szálán eltűnt. Kétszer tiltattam le bíróságilag a kitermelést. Elôször még az ezredforduló elôtt. Addig M.B. „boldog” volt. De amikor az akkori fôerdész becsületsértésért két és fél évig tartó sajtópert indított az egykori Romániai Magyar Szó és riportere, a feleségem ellen kettôezeregy januárjában (én pedig megírtam elsô nyílt levelemet), „boldogság” helyett legfennebb a non-stop káröröm kísérthette meg, olyan káröröm, amit aztán sorozatosan máig kiélvezhet(ett). Egy év múlva, szintén januárban megszüntették az állásomat, hogy gyorsabban össze tudjuk hozni a perben követelt százmillió lejt. Egy csúfságírónô oknyomozó cikkéhez mellékelték a Szent Miklós szobrom fényképét ilyen álszent aláírással. „Honorárium helyett életfogytiglani állás jár a szobor alkotójának?” Amikor telefonon elmeséltem M.B-nek, hogy famaffia, kultúrmaffia, fűmaffia, földmaffia és szexmaffia célpontja vagyok munkanélküliként, azt kérdezte, hogy „a város nem tud eltartani egy szobrászt?” Közben tüntetni kezdtem a fôtéri Szent Miklós szobrom elôtt, hogy ne engedje a földosztó bizottság egy türelmi (=erogén) zóna fókuszát képezendô motel engedély nélküli felépítését az apám nevén lévô és általam visszaigényelt területen. Rögtön szétkürtölte egy vezércikk, hogy idegszanatóriumban a helyem, aminek a mélyén az a tudományos megsejtés lapul, hogy valaki megbuggyant a gyantaszagtól. A következô januárban szülôvárosom fôterét akarták rendezési tervnek alávetni, aminek fômotívuma az volt, hogy a négyméteres Szent Miklós szobrom „ott nem maradhat, bármelyik kapualjban jól nézne ki, esetleg felkérjük az alkotót, csináljon egy kisebbet” (hogy ne legyen hol tüntetnem, ha mégsem kérnek fel). Ennyi non-stop kárörömhöz még hozzátársulhatott az a „boldog” bizonyosság, hogy sikerült megakadályozniuk a fenyveskezűeknek, hogy a letarolt fenyvesekért bárkik is kártérítést kapjanak.
           Közben megírtam, M.B. legnagyobb „boldogságára”, hogy nem létezik semmi ok-okozati összefüggés a megyéknyi tarvágások és az udvarhelyi árvizek között. Verseimben ugyan errôl nincs szó, csak arról, hogy: „Ne költözzünk a székely maffia / láthatatlan ikertornyaiba! (Hallgatni-szólni éppilyen hiba.)” Oda is adtam egy kötetre valót egy csíkszeredai kiadónak, alá is írattak velem egy felhatalmazást, hogy a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumánál pályázhassanak, de ôsszel vissza is küldték, tudatva velem, hogy a bukaresti Communitas!!! elutasította a kéziratom támogatását, vagyis Budapestre küldését. Katartikus „boldogság” vehette birtokba M.B.-t, hogy egyszerre két fôvárost befolyásolt miattam. (Különben szólhatott volna valaki a kiadótól, hogy megcenzúráznak, hadd ajánljam M.B.-nek a kéziratomat a hétárnyi erogén zónával együtt.)
           Közben a riporternô megnyerte a sajtópert (akkor kellett letiltatnom a volt felperese miatt másodszor is a tarvágást!). És közben a meghirdetett múzeumi állást pályázta meg, megfelelve annak a követelménynek, hogy legalább három évnyi múzeumi tapasztalat kell, hiszen ô grafikusként ugyanott nyolc évig dolgozott. Nyerni pedig hivatali zsenii egy akkor végzett művészettörténészt hagytak. Késôbb az igazgatói állást is megpályázta, pontozásnál elônyt szerzett, de a második helyezettet írták ki gyôztesnek, mondván, hosszabb volt az önéletrajza. Fellebbezés. A megismételt versenyvizsgán „csak” elbeszélgettek a pályázókkal, az alperes nejem maradt a Magyar Szónál, amíg csôdbe nem futtatta a „boldog” M.B csapata, hogy aztán valaki közülük felvásárolja az újságot. Alkalmazni pedig három hónapos próbaidôvel akarták ott, ahol 15 évig tudósított, (viszont rögtön szerkesztôvé varázsolták azt a csúfságírónôt, aki belôlem csúfot űzve a szobrom honoráriumát az én állásigényemtôl elválasztva firtatta). A próbaidôvel, noha egyedül neki van a bíróságtól határozata, hogy betartotta az újságírás szabályait, kilencvennapos kelepcébe akarták csalni. Kelepce helyett rajztanári állást vállalt helyettesítôként a tanügyben, most, egy év múltán pedig versenyvizsgára jelentkezett, de a „boldog” M.B. hivatali zsenii (elôválogatáson, azaz óralátogatáson) alkalmatlannak nyilvánították, lehetetlenné téve, hogy (a nyáron kitöltendô teszt esetleges jó eredményével) kinevezett oktatóvá váljék. Itt tartunk most. „Boldog” lehet M.B., hogy az általa zászlóra tűzött: „szülôföldön maradás a cél” jelszavát rajtunk példázhatja, hivatali zsenii közreműködésével. „Boldog” lehet, hogy se erdô, se kártérítés, csak sorozatos erkölcsi kárt okozás az egyenleg (mind-mind egy-egy gerenda, traverz a láthatatlan ikertornyokba!). „Boldog” lehet, hogy Döbrögi ülepének néznek hivatali zsenii, holott ô a ludas???
           Nem hallgathatom el, a „boldogságát” hatványozandó, hogy a Salamon Ernô Líceum érdekében vizsgáztató bizottság hivatali zsenii között van egy képzôművész, aki véletlenül(?) a sajtópert vesztett erdész keresztapja(!), a megbuktatott pedig rajztanár-grafikus-költô, aki nyolc kötetével a Magyar Írószövetség tagja. Ha kiderülne, hogy van olyan jó költô a volt riporternô, mint Salamon Ernô, (M.B. verseirôl nem beszélünk), akkor éppen e dicsô kibuktatás teszi egykor lehetetlenné az intézmény névcseréjét? (Egyiküket munkaszolgálatra, a másikukat munkátlanságra ítélte a förténelem.) Tehát: ami az ikertorony tetejérôl vígjáték, a tövében végjáték. Tehát: méltatlan a névadójához a Líceum a hátsószándékról árulkodó szadizmusával (hatalmasok hatalma sok), ugyanígy a megyei tanácsos-erdésztôl a sajtóper, de a keresztapához is a szekatúra, ami már-már diktatúra. Az ô festôi „boldogsága” is kamatozna, ha Zágoni Attilát idézné: „Maffiam elverlek”. Hogy non-stop és tökéletesen „boldog” legyen M.B. hivatali zseniivel együtt, nem hallgathatom el, hogy az említett keresztapa műveirôl a Műterem sorozatban album jelenhetett meg éppen az engem visszautasító kiadónál, a bemutatón pedig elhangzott (ikertoronymagasból), hogy a művészetet (ön)érdekképviseletünk támogatja. Attól függetlenül, hogy nejem és én is rendelkezünk olyan minôségű és annyi repróval, ami kitenne egy ugyanolyan albumot. Csakhát (csakhát?) minket (a láthatatlan ikertoronyból) a mesebeli kerekerdô másik oldalára penderítettek, életművünkkel, „örökségünkkel”, esélyegyenlôtlenségünkkel együtt. Most már biztos, hogy mazochista ügyetlenségeinkre rá sem hederít a „boldog” hedonizmusát óvó M.B., hiába zokognánk József Attilával: „Költô vagyok – szólj ügyészedre, / ki ne tépje a tollamat!”.
           Egyelôre: Gyergyószentmiklós, 2006. június 1.
Burján Emil (nyoMoralista)

Felhívás

           A gyergyói térség polgármesteri hivatalainak megbízásából a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Társadalomtudományi Tanszéke 2006. február és november között foglalkozik a térség integrált vidékstratégiai tervének kidolgozásával. A nyolc település, azaz Gyergyószentmiklós, Ditró, Remete, Szárhegy, Csomafalva, Újfalu, Alfalu és Vasláb a térségi együttműködésben látja megoldhatónak a gyergyói közös problémákat.
           Az együttműködés kiemelt területei: közös infrastruktúra-fejlesztés, katasztrófa-elhárítás, turisztikai feladatok koordinálása, térségi marketing megvalósítása, erdei gyümölcsökben rejlô lehetôségek kihasználása, kis- és középvállalkozások segítése és fejlesztése, tanügyi rendszer, közös könyvtári infrastruktúra, kézművesipar erôsítése, idôsgondozás, fogyatékosok gondozása, térségi közszállítási rendszer, hulladékgazdálkodás, környezetvédelem, épített örökség fejlesztése és védelme, összehangolt településfejlesztés stb.
           Az elkövetkezô hónapokban (júniustól szeptemberig) a stratégia kidolgozásával megbízott munkacsoport arra szeretné kérni a térségben működô vállalkozásokat, civil és kulturális szervezeteket, gazdálkodókat és minden olyan embert vagy csoportot, akinek szívügye a térség fejlôdése, hogy gondolkozzanak velünk közösen a térség problémáiról, lehetôségeirôl, a fejlesztések és a fejlôdés lehetséges irányairól.
           Számítunk a térségért tenni akarók véleményére, javaslataira!
           Kérjük mindazon szervezeteket, vállalkozókat és magánszemélyeket, akik rendszeres tájékoztatást kérnek a tervezési folyamat kapcsán a célkitűzésekrôl, a közös feladatokról, hogy forduljanak a fejlesztési munkacsoporthoz!
           A vállalkozókat, civil szervezeteket arra kérjük, hogy jelentkezzenek kérdôívünkért. A megadott válaszokat felhasználjuk a stratégia elkészítésekor. Így, aki hallatja hangját, hozzájárulhat ahhoz, hogy olyan stratégia készüljön, ami választ kínál az ôt érintô gondokra is.
           Telefon: 0727/059.881.
           E-mail: g8_iroda@sapientia.siculorum.ro

Könyvtárbarométer

           Könyvtárunk 2006. április 10–23. között kérdôíves felmérést készített, azzal a céllal, hogy feltérképezze a könyvtárlátogatók olvasói szokásait, a könyvtárral szembeni igényeit. Nem egy szociológiai tanulmány tételes ismertetését tekintettük feladatunknak, csupán felhívni a figyelmet az olvasás népszerűsítésére, a párbeszéd szükségességére könyvtáros és olvasó között, valamint tudomást szerezni arról, hogy milyen elvárásoknak, igényeknek kell eleget tennünk a könyvtári funkció hatékonyságának érdekében. Éppen ezért hasonló felmérések periodicitását tervezzük, így folyamatos képet rajzolhatunk az olvasói szokások és igények idôbeli alakulásáról is. A felmérés a Könyvtárosok Napja rendezvénysorozat része volt.
           Az 50 fôs mintát a 15 éven felüli könyvtári tagok közül válogattuk ki, akik rendszeresen, illetve idônként olvasnak. (Rendszeres olvasó az, aki havonta átlagosan egy könyvet elolvas, idônkénti olvasó, aki negyedévenként legalább egy könyvet elolvas.) A minta kiválasztásánál igyekeztünk figyelembe venni a kor, nem, iskolai végzettség és foglalkozás szerinti statisztikai adatokat. Az alanyoknak 14 kérdésre kellett önbesoroló választ adniuk, a +1 kérdésre az elvárásokat, igényeket, ajánlatokat kellett megfogalmazzák. A feltett kérdések nagyrészt ún. „kontrollkérdések” melyek segítségével ellenôriztük és szükség esetén korrigáltuk a válaszadás eredményét, hogy minél hitelesebb körképet nyújtsunk.
           A könyvolvasás „nôies” tevékenységnek mutatkozik (70 százaléka nô) és „fiatalos” (55,3 százaléka a 15–25 év közötti korcsoportban van.) Érzôdik városunkban az egyetem jelenléte.
           A megkérdezettek 72 százaléka 100 fölötti könyvvel rendelkezik. De akadt olyan olvasónk is, akinek otthonában több mint 1000 kötete van. Tehát a házi könyvtárak nagysága erôteljes. Kevesebb könyvállománnyal a tanulók rendelkeznek.
           Arra a kérdésre, hogy milyen gyakran vásárol könyvet? – a válaszadók 49 százaléka félévente, 38,2 százaléka csak évente vásárol könyvet. Viszont az olvasmánybeszerzés módja a válaszadók 60 százalékánál vásárlás alapján történt. Ez azt jelenti, hogy az „eredeti könyvfelhalmozás” már régebb megtörtént, a könyvállomány egy része (fôleg technikai) elavult. A könyvvásárlás manapság a képzettebbek sajátosságának mondható.
           A házi könyvtárak több mint felét szépirodalom alkotja, de nem hiányoznak a szakkönyvek, szótárak sem.
           Ami a sajtótermékek beszerzését illeti, 36 százaléka rendszeresen rendeli a sajtót, 44,6 százaléka idônként, 12,7 százaléka ritkán, 6,3 százaléka egyáltalán nem rendel semmiféle sajtóterméket. Ez nem azt jelenti, hogy nem olvasnak újságot, folyóiratot. A jelenség a sajtótermékek magas áraival magyarázható. Könyvtárunkban is jelentôs a napi-, hetilapot olvasók tábora.
           Könyvtári rendezvényeinkrôl 32 százaléka a könyvtárból, 25–25 százaléka a tévébôl, újságból, a többi más forrásból értesül. Akik könyvet olvasnak általában más kultúra fogyasztói is. Ezt igazolja a következô kérdésre adott válaszok aránya is. Mivel tölti szabadidejét? Az olvasás mellett a tévézés, internetezés, kirándulás a meghatározó. A könyvtárlátogatók 30 százaléka kizárólag a szabadidô hasznos és kellemes eltöltésére használja a könyvtárat. (Fôleg nyugdíjasok, munkanélküliek, háztartásbeliek.) A válaszadók 36 százaléka tanulás-szabadidô, 6 százaléka munka, 21,2 százaléka tanulás céljából keresi fel a könyvtárat. Ez utóbbi kategóriát azok a tanulók képviselik, akik tanulmányaik befejeztével lemorzsolódnak.
           A könyvolvasók csupán 34 százaléka vásárol ajándékba könyvet, nagy része használati dolgokat ajándékoz.
           Az aktuális olvasmányok szerzôinek nemzetiség szerinti megoszlását vizsgálva érzôdik a hagyományos értékekhez és a nemzeti irodalomhoz való kötödés. A legolvasottabb szerzô Wass Albert. De nô a világdivat hullámain hozzánk érkezô újkeletű olvasmányok népszerűsége is. (Paulo Coelho brazil író művei, Dan Brown – A Da Vinci-kód).
           Az olvasók véleménye és igénye sokrétű, de kirajzolható egy általános olvasói kép a könyvtárról. Hiányolják fôleg a szakkönyvek frissítését, új könyvek beszerzését, de azt is tudják, hogy oka az anyagiak hiánya. Több kölcsönözhetô könyvet szeretnének.
           Könyvtárunkban van internet-hozzáférhetôség és elektronikus katalógus használata is lehetséges.
           A legtöbben a könyvtárról, könyvtárosokról pozitív véleményeket fogalmaznak meg: „második otthonom”, „csendes, kellemes olvasó-tanuló hely”. Értékelik az idôszakosan szervezett rendezvényeket. A könyvtárosokat „barátságos”, „szolgálatkész” magatartással jellemzik.
           Ez a felmérés a teljesség igénye nélkül készült, ám nagy „pluszt” jelent számunkra azzal, hogy aktuális képet kaptunk felnôtt látogatóink olvasói szokásairól, igényeirôl és ennek függvényében növelni tudjuk a könyvtári munka hatékonyságát. De számos metodológiai „mínuszt” is hordoz. Például kifogásolt hiányosság, hogy nem vontuk be a nem könyvtári tagokat, és felmérések hiányában idôbeli változásokról, folyamatokról sem tudunk beszámolni.
           A szervezésben, valamint a kérdôívek összeállításánál, kitöltésénél közreműködtek: Bákai Magdolna igazgatónô, Csata Mária és Bartalis Zsuzsa könyvtárosok.
Szakács Rita, Városi Könyvtár, Gyergyószentmiklós

VI. Alfalvi Napok programja
(június 9–12.)

           Június 8., csütörtök
           15.00 óra – Sportvetélkedôk és sörpocaknövelô „tevékenységek” az újfalvi, csomafalvi és az alfalvi tanácsosok részvételével (sportpálya).
           Június 9., péntek
           11.00 óra – A kolozsvári Keljfeljancsi Bábszínház – Mátyás Király és a Kolozsvári Bíró című gyerekelôadása (kultúrház nagyterme);
           17.00 óra – A 2006-os gyergyóalfalvi fotótábor záróünnepsége – fotókiállítás, diavetítés (képzôművészeti galéria);
           17.00 óra – Sajgó Imre és Hunyadi János fotókiállítása – Borzont és Alfalu képekben (borzonti kultúrház);
           18.00 óra – Moser Zoltán (Bicske): Magyar népi motívumok jelentéstartalma;
           19.00 óra – Ifi-mise;
           20.00 óra – A marosvásárhelyi Hahota Színjátszó Társulat kabaréműsora (kultúrház nagyterme).
           Június 10., szombat
           10.00 óra – V. „Felszállott a páva” Gyergyói-medencei kisiskolások népdal-, néptánctalálkozója. Kiemelt vendégek: Jókai Mór úti Általános Iskola diákjai és kísérôik (kultúrház nagyterme);
           11.00 óra – Vállalkozói Fórum (képzôművészeti galéria);
           17.30 óra – Balog B. András és tanítványai képzôművészeti kiállítása (Sövér Elek Iskolaközpont díszterme);
           19.00 óra – Zsákbamacska a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház felnôttelôadása (volt moziterem);
           20.00 óra – Szabadtéri diszkó (szabadtéri színpad);
           20.30 óra – Modern- és standardtánc-bemutató (szabadtéri színpad);
           21.20 óra – Lukasso koncert – Maroshévíz (szabadtéri színpad);
           22.00 óra – TransylMania koncert – Barót (szabatéri színpad);
           2.00-ig szabadtéri diszkó (szabatéri színpad).
           Június 11., vasárnap
           12.00 óra – Ünnepi szentmise (szabadtéri oltár);
           13.00 óra – Fúvószenekoncert (szabadtéri színpad);
           17.30 óra – Török Éva Cecília nemezkiállítása (képzôművészeti galéria);
           18.00 óra – Kis Portik Irén Barát Jóska című könyvének bemutatója (képzôművészeti galéria);
           20.30 óra – Néptáncparádé – fellépnek: a budai Babszem Gyermek Táncegyüttes, a szárhegyi Cika Népi Táncegyüttes és az alfalvi DPP Hagyományôrzô Egyesület Néptánccsoportja;
           22.00 óra – Utcabál – Melody Band (szabadtéri színpad);
           23.00 óra Insect koncert – Kézdivásárhely (szabadtéri színpad)
           Éjfélkor tűzijáték (István pap tér);
           04.00-ig Utcabál – Melody Band (szabadtéri színpad).

Tájékoztató kárpótlásról

           Kárpótlási kérelmet nyújthat be a Magyar Országgyűlés által elfogadott 2006. évi XLVII. Törvény értelmében az a személy:
           – akinek hozzátartozója 1939. március 11. és 1989. október 23. között a magyar hatóság, vagy hatósági személy politikai önkénye miatt életét vesztette;
           – akinek hozzátartozóját a II. világháború alatt faji, vallási, vagy politikai okból külföldre hurcolták és ez idô alatt, illetve szovjet kényszermunka ideje alatt halt meg;
           – aki a II. világháború alatt (1941. június 27 – 1945. május 9.) faji, vallási, politikai okból munkaszolgálatot teljesített.
           Az életelvesztéses kárpótlás esetén kárpótlásra jogosult az elhalt házastársa (özvegy), gyermeke, szülôje, testvére. A munkaszolgálat miatti kárpótlásra jogosult saját jogon a munkaszolgálatot teljesített, illetôleg a túlélô házastársa. Továbbá, az 1992. július 2. után elhunyt munkaszolgálatos esetében kárpótlást igényelhet a túlélô házastárs hiányában a többi örökös.
           Kárpótlási kérelmet azok nyújthatnak be, akik azt bármely okból eddig még nem tették meg, illetve, ha a korábbi kérelmüket annak idején elutasították, mert nem tettek eleget a hivatal hiánypótlási felhívásának, vagy kérelmük a jogvesztô határidô (1997. október 7.) után, elkésve érkezett meg. Az is leadhatja kérését, aki hozzátartozója életelvesztése után felvette a korábban, 1999-ben megítélt 30 000 Ft-os kárpótlási összeget, ez esetben a 400 000 Ft-ig terjedô különbözetben fog részesülni.
           A kérések benyújtási határideje:
           2006. március 31. és 2006. július 31. között. A határidô szigorúan jogvesztô. Tehát a kéréseket július 31-ig be kell iktatni a Központi Igazságügyi Hivatal Kárpótlási Fôosztályán, még akkor is, ha hiányos a dokumentáció – ugyanis a hivatal utólag is elfogad bizonyító okmányokat.
           További információ kérése
           A Törvény végrehajtásával további információ kérhetô a Gyergyó Területi RMDSZ-nél: tel.:0266/ 364.086, e-mail: rmdszgyergyo@hr.astral.ro
Gyergyó Területi RMDSZ


                     KisAsszony

Nem a szabályok tartnak össze

           Olyan szabályok szerint alakultak napjaink, éveink, amelyek segítettek abban, hogy társunkkal örök idôkig együtt maradhassunk. Ám, mint a szabályok általában, nagyszüleink aranyszabályai is megértek arra, hogy megszegjük ôket.
           Lefekvés elôtti kibékülés
           Az egyik legrégibb és legtöbbször idézett házassági szabály. Valószínűleg azért, mert a konfliktus legtöbbünknek kényelmetlen, minek hát az ágyba is bevinni. A dühkitörés meg különösen nem szívesen látott vendég a közös paplan alatt. Ezért a felek úgy érzik, a problémát a lehetô leggyorsabban meg kell oldani. S mindezt a tévés szappanoperák bűvöletében élve – mondjuk – maximum 30 perc alatt.
           A kedélyek lehűtése azonban – ennyi idô alatt, varázsszóra – nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is lehetetlen. A düh fiziológiai és kémiai reakció, nem lehet egy gombnyomásra megszüntetni.
           Késô este – amikor mindkét fél fáradt – jobb elhalasztani a vitát, és – az alapszabállyal ellentétben – mérgesen térni nyugovóra. A biztos alapokon nyugvó házasságnak ennyit ki kell bírnia, sôt még profitálnia is kell egy esti veszekedésbôl. Az egymás iránti tisztelet azt is jelenti, hogy tiszteljük egymás elégedetlenkedéshez való jogát. Néha egyszerűen az idô múlásával lehiggadnak a kedélyek. Sokszor már egy kiadós alvás elég, hogy a konfliktus jelentéktelen aprósággá törpüljön.
           De mi van akkor, ha a probléma még reggel is fennáll? Lehet, hogy az egymás karjaiban ébredés könynyebben elvezet a megoldáshoz, mint a késô esti fáradt civakodás.
           Érezni, mit kíván a másik
           Innen-onnan jönnek a jobbnál jobb tanácsok: azt érezni kell, mit kíván a másik az ágyban. Viszont a szexuális kapcsolat csak akkor lehet élvezetes mindkét fél számára, ha tisztában vannak azzal, hogy mi okoz örömet a másiknak.
           Nem szabad ezt a megérzésre bízni – szavakkal egyenesebb és gyorsabb a dolog. Itt az ideje, hogy a nô világosan megmondja vagy megmutassa, mire van szüksége.
           Az is teljesen normális, hogy nem minden együttlét sikerül fergetegesre. Mindenkor figyelembe kell venni a másik hangulatát és igényeit. Vannak olyan helyzetek, amikor jobb, ha az ember nem tudatja, igazából mit szeretne, különösen akkor, ha érzi: a kérésének a másik egyáltalán nem örülne.
           Megváltoztatni egymást mindenáron
           Annak semmi értelme, ha partnerünket alapvetôen más emberré akarjuk formálni. Ám ha valamelyik szokása, gesztusa nem tetszik, arról azért le lehet szokni. Másrészt egy jó kapcsolattól éppenséggel mindenki azt várja, hogy más, hogy több, hogy bátrabb legyen. Az pedig változás nélkül, bizonyára nem megy.
           Ha soha nem teszünk szóvá bizonyos dolgokat, a hallgatás biztosan megmérgezi a kapcsolatot. A boldog házassághoz hozzátartozik ugyanis az is, hogy mindketten igyekezzenek változtatni azokon a dolgokon, amik idegesítik, vagy bántják a másikat.
           Szabadság: csak együtt
           Ez a szabály sokszor felesleges nyomást gyakorol a párokra. A jó kapcsolat is elfárad, ha a feleknek sosincs alkalmuk egy kis friss levegôt szívni és feltöltôdni. A házasságot ugyanis nem elsôsorban a közös nyaralás tartja össze. Sokkal inkább a bizalom.

Csokoládés piskóta

           Hozzávalók 4 személyre: 1 liter tej, 1 csomag fôzôs csokoládépuding, 4–5 kanál cukor, 1,5–2 csomag babapiskóta, ízlés szerint fahéj.
           Elkészítése: A pudingot elkészítjük csak fél liter tej helyett egy literrel fôzzük. Az összetört babapiskótát megszórjuk fahéjjal, ráöntjük a még meleg, hígabb pudingot. Megvárjuk, míg kihűl, közben bele-belenyomkodjuk a piskótákat, és hidegen a hűtôbe teszzük. Pár óra elteltével fogyasztható.
           Megjegyzés: Lehet még belecsepegtetni barack-, málna- vagy eperlekvárt is.

Sajtban sült tojás

           Hozzávalók: 8 tojás, 15 dkg szeletelt trappista sajt, 4 paradicsom, 1 csokor zöldhagyma zöld szára, 1–1 mokkáskanál törött fekete bors, currypor és piros fűszerpaprika, késhegynyi szerecsendió-reszelék, ízlés szerint só.
           Elkészítés: A sajtszeleteket vékony csíkokra vágjuk, és a felét egy lapos tűzálló tálra terítjük. A tojásokat egyenként felütve úgy rakjuk a sajt tetejére, hogy a sárgája egynek se menjen szét. Megsózzuk, és mindegyikre kevés fűszert hintünk a felsoroltakból, majd a maradék sajtcsíkokkal úgy borítjuk be, hogy minden tojásra jusson a sajtból. A tálat fóliával letakarjuk, és a mikrohullámú sütôben a legerôsebb fokozaton négy-öt percig sütjük. Akkor van készen, ha az étel tetején lévô sajt megolvad és egybefüggô réteget alkot. A sütôbôl kivéve még tűzforrón meghintjük a finomra metélt hagymazölddel, és négy cikkre szeletelve, azonnal kínáljuk.
           Friss saláta illik mellé.


                    
Egészség

Gombás fertôzés V.

           A hajas fejbôr gombás fertôzései (tinea capitis)
           A hajas fejbôr dermatophyton gombák okozta fertôzôdése (= Tinea capitis) gyermekkorban gyakori. Legtöbbször trichophytonok (T. mentagrophytes, T. rubrum, T. verrucosum, T. violaceum, T. tonsurans) váltják ki. A trichophyton-fertôzésnek felületes és mély formája ismeretes. Klinikailag elôtérben állnak a körülírt, gyulladásos tünetek, a beszűrôdés, a hámlás és a szôrvesztés. A microsporon-fertôzésnél a gyulladásos tünetek alig jelentkeznek, ezekben az esetekben jellemzô a hámlás és a hajszálak letöredezettsége. A fertôzés jellemzô tünete a kénsárga, lencsényi, gombafonalakból, spórákból, szarupikkelyekbôl és leukocytákból álló vagy vöröses színezetű körülírt képlet. A gyermekkori hajas fejbôr gombás fertôzôdése közismert, az esetek többségében a klinikai kép jellegzetes, és a gombás fertôzés néha éles szélű kiemelkedô bôrelváltozás formájában jelentkezik, ami késôbb gyulladttá válhat, és genny ürülhet belôle, a környezô nyirokcsomók megduzzadhatnak. Ennek alapján a legtöbben diagnosztizálják.
           Tinea capitis felnôtteknél ritkán fordul elô. Ennek okaként feltételezik, hogy a pubertás után a gombaölô hatású zsírsavak mennyisége nô a faggyúban, és ennek védôhatása érvényesül a felnôttkorban. Emellett a vastagabb hajszálaknak is lehet jelentôségük a védekezésben.
           Az utóbbi idôben a felnôttkori esetek száma egyre nô. Sok más fertôzéshez hasonlóan, a felnôttkori hajas fejbôrre lokalizálódó gombás folyamatok is gyakrabban fordulnak elô immunszupprimált (például vesetranszplantáción átesett) és HIV-fertôzött betegeken.
           A hajas fejbôrön jelentkezô gombás fertôzés klinikailag nem típusos, leggyakrabban körülírt hámlás és hajhullás formájában jelentkezik. Nem ritka a bakteriális fertôzésre, folliculitisre emlékeztetô megjelenés. Ilyenkor gombás fertôzésre is gondolni kell, fôleg azoknál az eseteknél, amelyeknél a megfelelônek vélt kezelés ellenére sem mutatkozik javulás. A diagnózist felkészült laboratóriumban mikroszkópos vizsgálat és tenyésztés biztosítja.
           Szövôdményként a bôr genynyes fertôzése alakulhat ki, ami hegesedéssel gyógyul. A fertôzések a serdülôkor elérésekor maguktól gyógyulnak, kivéve néhány ellenálló kórokozó esetét. A betegség sokáig fennállhat.
           A betegség ragályos, ezért kerülni kell a közös fejfedô, törölközô használatát. Hajvágás után a fejet meg kell mosni. A beteg környezetét (családtagok, háziállatok) is vizsgálni, szükség esetén kezelni kell!
           Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy gyermekközösségekben nem ritka a tünetmentes hordozás. Tünetmentes hordozás felnôtteken is elôfordul, fôleg olyanoknál, akik fertôzött gyermekekkel együtt alszanak, vagy közös fésűt használnak. Egy vizsgálat szerint a hordozók 7 százalékánál alakulnak ki klinikai tünetek. Antimikotikumot tartalmazó samponokkal a hordozás megszüntethetô.
           A tinea capitis nevű gombás bôrkiütés lehet a fejbôr kopaszodásának oka! Forduljon orvoshoz minden olyan esetben, mikor e betegség gyanúja felmerül!
           Kezelés: Ha orvosa megerôsíti a diagnózist, gombaellenes kenôcsöt és/vagy gyógyszert fog rendelni. Az újrafertôzôdés megelôzése érdekében alaposan mossa ki a gyermek fésűjét és hajkeféjét. A fertôzés elmúltával a haj a kopasz foltokra is normálisan vissza fog nôni.
           (folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos

                     Sport

Tarisznyás Márton Múzeum
Sport témájú kiállítás

           Június 2-án, pénteken a kora esti órákban számos érdeklôdô és meghívott jelenlétében került megnyitásra a Tarisznyás Márton Múzeumban a Magyarok az olimpiai játékokon 1896–2004 című vándorkiállítás. A hivatalos megnyitó elôtt az olimpiai és a magyar himnusz csendült fel a kiállításnak helyet adó teremben. A kiállítást Csergô Tibor, a múzeum igazgatója nyitotta meg, aki köszöntôbeszéde után bemutatta a magyarországi vendégeket, nevezetesen dr. Szabó Lajost, a Magyar Sportmúzeum igazgatóját és a Gyergyószentmiklóson született Molnár Endrét, aki 1976-ban olimpiai bajnokságot nyert a magyar vízilabda-válogatottal. A múzeum igazgatója a késôbbiekban ismertette a gyergyói olimpikonok névsorát, amelyet Málnási Csaba állított össze. Ez alkalommal méltatták a gyergyói Tankó Elemért, az egykori sífutóbajnokot és olimpikont, aki már korábban visszavonult az aktív sportélettôl, de – amint az elhangzott – sportolói pályafutása nem volt méltóan lezárva. Tankó Elemérnek ez alkalommal a Székely-kupa Bíró Gyula által faragott másolatát adták át.
           Dr. Szabó Lajos, a Magyar Sportmúzeum igazgatója beszédében röviden bemutatta a kiállítás anyagát, szólt a magyar sport erejérôl, jelentôségérôl. Elmondta, hogy a Gyergyószentmiklóson is látható kiállítás tulajdonképpen csak egy vázlata annak a hatalmas, olimpiákkal kapcsolatos anyagnak, amely teljes egészében a budapesti Magyar Sportmúzeumban tekinthetô meg. Kiemelte ugyanakkor, hogy Székelyföldrôl is számos kiváló sportoló került a magyar válogatottakba, fényképeik sajnos nem tekinthetôk meg. Ezért az igazgaztó elnézést kért.
           Molnár Endre rövid beszédében örömét fejezte ki, hogy ismét szülôvárosában, Gyergyószentmiklóson lehet. Mint mondotta, nem gondolta, hogy még ennyien emlékeznek rá.
           Pap József polgármester, miután köszöntötte Molnár Endrét, arról beszélt, hogy a magyar himnuszt az elmúlt rendszerben a nagy sporteseményeken lehetett leginkább hallani. Mint mondotta, nagyon sok erdélyi magyarnak ezen keresztül sikerült megtanulnia a himnuszt. A polgármester beszéde után ajándékokat, a Csíky-kertet ábrázoló festményt és egy Gyergyószentmiklóst bemutató képes albumot nyújtott át Molnár Endrének.
           Kercsó Attila, a Progym SK jégkorong-szakosztályának elnöke, független önkormányzati képviselô a gyergyói jégkorongcsapat nevében üdvözölte Molnár Endrét, az esemény díszvendégét, akinek virágcsokrot és a bajnoki ezüstérmes gyergyói csapatról készült óriásfényképet ajándékozott.

Jégkorong
Évi közgyűlést tartottak

           Június 2-án, pénteken Bukarestben, a Román Jégkorong Szövetség székhelyén került sor a szakszövetség évi közgyűlésére. A Gyergyószentmiklósi Progym SK jégkorongszakosztályát a bukaresti gyűlésen Lázár Ernô vezetôségi tag és Csavar Zsolt titkár képviselte.
           Lázár Ernô tájékoztatása szerint az ilyenkor szokásos beszámolók után következett a külföldi játékosok igazolásának kérdésköre. A gyergyói klub javaslata 2+1 külföldi játékos szerepeltetésének engedélyezése volt, a Csíkszeredai HC 2, a Csíkszeredai Sportklub a 3+1, a Sportul Studenţesc a 2+1-es változatot támogatta. A bajnok Bukaresti Steaua nem akart változtatást. A Steaua ezt azzal magyarázta, hogy minél több külföldit szeretne a csapatban, mert a Kontinentális Kupában a 3. fordulóig szeretne menetelni.
           A gyűlés során a kérdés úgy tevôdött fel, hogy: „módosítsunk-e, vagy sem?” A szavazás után kiderült, hogy 9 vezetôségi tag a módosításra szavazott, 1 tartózkodott, 10 személy pedig arra szavazott, hogy ne legyen módosítás. A szavazás során tartózkodó klubképviselô kézdivásárhelyi volt. Ily módon maradt minden a régiben, azaz a 2006/2007-es idényben a bajnokságban szereplô csapatok 7+1 (7 mezônyjátékost és egy kapust) külföldit szerepeltethetnek. Az átigazolási idôszak augusztus 30-án ér véget, a Románia Kupát a tervek szerint Bukarestben rendezik, körmérkôzéses rendszerben.

Labdarúgás
Kezdôdik a világbajnokság!

           Június 9-én, pénteken 19.00 órakor a németországi Münchenben elkezdôdik az idei, sorrendben 18. labdarúgó-világbajnokság elsô mérkôzése, nevezetesen a Németország – Costa Rica találkozó. Ezzel az összecsapással kezdetét veszi a július 9-ig tartó németországi világbajnokság, amelynek csoportbeosztását az alábbiakban olvashatják.
           A-csoport: Costa Rica, Ecuador, Lengyelország, Németország; B-csoport: Anglia, Paraguay, Svédország, Trinidad és Tobago; C-csoport: Argentína, Elefántcsontpart, Hollandia, Szerbia és Montenegró; D-csoport: Angola, Irán, Mexikó, Portugália; E-csoport: Csehország, Egyesült Államok, Olaszország, Ghána; F-csoport: Ausztrália, Brazília, Horvátország, Japán; G-csoport: Dél-Korea, Franciaország, Svájc, Togo; H-csoport: Spanyolország, Szaúd-Arábia, Tunézia, Ukrajna.
           A csoportokból a két elsô helyezett együttes bejut a nyolcaddöntôbe. A kieséses rendszerben zajló nyolcaddöntô mérkôzései június 24-én, szombaton kezdôdnek, a negyeddöntôkre június 30-án és július 1-én kerül sor. Az elôdöntôket július 4-én és 5-én rendezik, a bronzmérkôzésre július 8-án kerül sor. A döntôt július 9-én, vasárnap 21.00 órai kezdettel rendezik Berlinben.
           Ha már említettük Berlint, akkor nézzük a további helyszíneket, amelyek a következôk: Dortmund, Frankfurt, Gelsenkirchen, Hannover, Hamburg, Kaiserslautern, Köln, Lipcse, Nürnberg, München és Stuttgart.
           Az idei világbajnokság legnagyobb stadionja a 74 500 nézô befogadására alkalmas berlini Olimpiai Stadion. A létesítményt még az 1936-os berlini olimpiára építették. 2000-ben elkezdték felújítani, a munkálatok 2004 nyarán fejezôdtek be.
           A 2006-os németországi világbajnokság elsô hetében a következô csoportmérkôzésekre kerül sor:
           Június 9., péntek, A-csoport: 19.00 Németország – Costa Rica; 22.00 Lengyelország – Ecuador.
           Június 10., szombat, B-csoport: 16.00 Anglia – Paraguay, 19.00 Trinidad és Tobago – Svédország; C-csoport: 22.00 Argentína – Elefántcsontpart.
           Június 11., vasárnap, C-csoport: 16.00 Szerbia és Montenegró – Hollandia; D-csoport: 19.00 Mexikó – Irán, 22.00 Angola – Portugália.
           Június 12., hétfô, F-csoport: 16.00 Ausztrália – Japán; E-csoport: 19.00 Egyesült Államok – Csehország, 22.00 Olaszország – Ghána.
           Június 13., kedd, G-csoport: 16.00 Dél-Korea – Togo, 19.00 Franciaország – Svájc; F-csoport: 22.00 Brazília – Horvátország.
           Június 14., szerda, H-csoport: 16.00 Spanyolország – Ukrajna, 19.00 Tunézia – Szaúd-Arábia; A-csoport: 22.00 Németország – Lengyelország.
           Június 15., csütörtök, A-csoport: 16.00 Ecuador – Costa Rica; B-csoport: 19.00 Anglia – Trinidad és Tobago, 22.00 Svédország – Paraguay.

Minifoci
Négy mérkôzést elhalasztottak

           A városi kispályás bajnokság 8. fordulójának eredményei: Bucsin HC – Tig-Rad 1–7, Crazy Boys – Elite Futsal 3–9, BFK – Baliro 0–4, Hodex – Kossuth Street Boys 1–3, Elite Old Boys – Inter Gyergyó 5–3, Six Stars – Romwood 3–7, Babilon – Fônix 3–2, Volán – Délhegy 1–2.
           A 8. forduló utáni rangsor élmezônye: 1. Elite Futsal 24 pont, 2. Baliro 20 pont, 3. Crazy Boys 19 pont, 4. Fônix 18 pont, 5. BFK 14 pont.
           Június 1-jén, csütörtökön elkezdôdtek a 9. forduló mérkôzései. A forduló eredményei: Inter Gyergyó – Hodex 5–0, Kossuth Street Boys – BFK 0–3, Baliro – Crazy Boys 3–2, Elite Futsal – Bucsin HC 7–1. A 9. forduló június 2-i, utolsó mérkôzéseit az esôzés miatt elnapolták. Az idôjárás miatt a következô találkozók halasztódtak el: Délhegy – Babilon, Fônix – Six Stars, Romwood – Elite Old Boys, Tig-Rad – Volán.
           A 9. forduló utáni rangsor élmezônye: 1. Elite Futsal 27 pont, 2. Baliro 23 pont, 3. Crzay Boys 19 pont, 4. Fônix 18 pont, 5. BFK 17 pont, 6. Inter Gyergyó 13 pont.
           A 10. forduló június 5-én, hétfôn kezdôdött el. Eredmények: Elite Futsal – Tig-Rad 8–3, Bucsin HC – Baliro 0–4, Crazy Boys – Kossuth Street Boys 2–4, BFK – Inter Gyergyó 5–4, Hodex – Romwood 0–7, Elite Old Boys – Fônix 3–12, Six Stars – Délhegy 2–5, Babilon – Volán 1–2.
           A 11. forduló műsora: július 7., szerda: 18.00 Inter Gyergyó – Crazy Boys, 19.00 Kossuth Street Boys – Bucsin HC, 20.00 Baliro – Elite Futsal, 21.00 Volán – Six Stars; július 8., csütörtök: 18.00 Délhegy – Elite Old Boys, 19.00 Fônix – Hodex, 20.00 Romwood – BFK, 21.00 Tig-Rad – Babilon.
           A 11. forduló mérkôzései lapzárta után értek véget.

Fogathajtás
Gyergyószentmiklóson rendezik a második fordulót

           A június 22–25. közötti idôszakban Gyergyószentmiklóson kerül megrendezésre az országos kettes fogathajtóbajnokság 2. fordulójának küzdelemsorozata. A verseny szervezôi: Román Lovas Szövetség és a helyi Aranypatkós SK.
           A műsor: június 22., csütörtök 13 óra – a versenyzôk érkezése és elszállásolása; június 23., péntek: 9.00 óra – technikai gyűlés, 10.00 – állatorvosi vizsga, 12.00 – díjhajtás, 18.00 – a maratonra kijelölt pálya megtekintése; június 24., szombat: 12.00 – maratonhajtás, 19.00 – a díjhajtás és a maratonhajtás legjobbjainak díjazása; június 25., vasárnap: 10.00 – állatorvosi vizsga, 11.00 – akadályhajtás; 13.00 – díjkiosztás.

Tenisz
Nem sikerült a fôtáblára kerülni

           A május 29 – június 4. közötti idôszakban Japánban, Gunma városában rendeztek 25 000 dollár összdíjazású nôi pénzdíjas versenyt. Az egyéni verseny selejtezôjének 1. fordulójában: Portik Szatmári Ágnes – Yumi Miyazaki (japán) 7–6, 7–5. A selejtezô 2. fordulójában: Maika Ozaki (japán) – Portik Szatmári Ágnes 6–1, 6–3. A gyergyói lány nem jutott az egyéni verseny fôtáblájára.
           A páros verseny elsô fordulójában: Iijima/ Namigata (japánok) – Sugano/ Portik Szatmári (japán–romániai) 6–3, 6–1.

Interjú
„Még megvan a szülôi ház”

           Molnár Endre 1945. július 23-án született Gyergyószentmiklóson. Az 1976-ban olimpiai bajnokságot nyert egykori vízilabdakapussal múlt pénteken a Tarisznyás Márton Múzeumban beszélgettünk.
           – Mikor hagyták el Székelyföldet?
           – 1949-ben került sor erre egy családegyesítési program keretében, mert édesapám magyarországi, Tolna megyei származású volt. 1949-ben szabadult a hadifogságból. A háború idején családunk elôször Magyarországra menekült, késôbb visszakerültünk, majd következett a végleges kitelepedés.
           – Gyergyószentmiklóson született…
           – Igen, a jelenlegi múzeum épületétôl mintegy 150 méterre, az Arany János utcában. Még mindig megvan a szülôi ház. Igaz, kissé átalakult, valamilyen üzlet működik benne.
           – Mikor kezdett el sportolni?
           – Egész fiatalon. Az iskolában fociztam, kézilabdáztam és kosaraztam. Energia-levezetésként vívtam, birkóztam, úsztam. Végül második kísérletre, 15 éves koromban maradtam az uszás mellett. Egy másodosztályú klubnál történt mindez. A 21-es Építôknél kezdtem el úszni, de végül eltanácsoltak, hogy próbálkozzak más sportággal. Az az igazság, hogy soha nem szerettem ezt a sportot. Ugyanennél a klubnál működött egy vízilabdacsapat, s végül odakerültem.
           – Ki volt az elsô edzôje?
           – Az elsô edzômet Kántor Sándornak hívták. Ô volt az, aki elôször a kapuba állított, mert látta, hogy nem szeretek úszni. Kellô hosszú volt a karom, s gondolta, hogy a kapuban hátha szerencsém lesz. Eleinte csak kapaszkodtam, s amikor lôttek kapura, elengedtem a kapufát vagy a hálót, és védtem. Két év alatt annyira sikerült fejlôdnöm, hogy 1962-ben bekerültem az ifjúsági válogatottba. Laki Karcsi bácsi volt akkoriban a felnôttválogatott szövetségi kapitánya. Többször behívott Karcsi bácsi az 1964-es tokiói olimpiára készülô válogatott edzéseire, amelyeket a Császár-uszodában tartottak. Mondták, hogy álljak be a kapuba, hogy lôjjenek nekem a felnôttek. Végül a tokiói olimpia után, 1965-ben kerültem be a magyar válogatottba. Klubszinten 1965-tôl 1982-ig a Budapesti Spartacusban védtem.
           – Amikor a válogatottba került, ki volt a szövetségi kapitány?
           – Úgymond több szövetségi kapitányt túléltem. Amikor válogatott lettem, akkor Markovics Kálmán volt a szövetségi kapitány. Markovics után következett Rajki Béla bácsi, aki az 1968-as olimpia után vette át a válogatottat. 1973-tól Gyarmati Dezsô került a válogatott élére.
           – Ki az az egykori szövetségi kapitány, aki meghatározó volt a pályafutása szempontjából?
           – Mindenkitôl lehetett tanulni. Markovics Kálmán idején még fiatal, tinédzserkorban voltam, akkor kezdtem beilleszkedni a csapatba. Akkoriban az eredmények sem voltak jók, hisz például a hollandiai Utrechtben megrendezett Eb-n csak az ötödik helyen végzett a csapat. Akkor második kapusként vettem részt az Európa-bajnokságon. Rajki Béla bácsitól sok mindent lehetett tanulni, mert tapasztalt edzôként került a válogatotthoz, de a pályafutásomat meghatározó szövetségi kapitány egyértelműen Gyarmati Dezsô volt. Gyarmati már 1972-ben, a müncheni olimpián nagyon közel állt a csapathoz, hisz Rajki mellett másodedzôként dolgozott. Ennek a csapatnak a sikersorozata a Gyarmati tevékenysége idején következett be.
           – Sportolói pályafutása idején világ- és olimpiai bajnokságot, továbbá Európa-bajnokságot is nyert. Melyik elsôséget tartja a legfontosabbnak?
           – Meglehetôsen hosszú idô, másfél évtized alatt születtek meg a világraszóló sikerek. Általában mindenki úgy nyilatkozik, hogy az olimpiai bajnokság megnyerése egy olyan dolog, amely nem gyakori a sportolók életében. Én négy olimpián szerepeltem, igaz, hogy kisebb-nagyobb sikerrel, mert voltam második és harmadik, majd 1976-ban elsô helyezett. Ennek ellenére én mindig azt mondom, hogy 1973-ban, amikor a vízilabda-történelem elsô világbajnokságát rendezték, akkor a magyar válogatott egy nagyon hosszú sikertelenségi sorozat után megnyerte a világbajnokságot. Szerintem az a siker egy kitörési pontot jelentett, mert az 1964-es tokiói olimpiától 1973-ig semmit nem nyert a magyar válogatott. Az a világbajnoki cím meghatározó fontosságú a pályafutásomban.
           – 1980-ban visszavonult a válogatottból…
           – Igen, ez így történt. Visszavonulásomig 188 alkalommal szerepeltem a legjobbak között. A válogatottal négy M-betűs olimpián szerepeltem, nevezetesen Mexikóban, Münchenben, Montreálban és Moszkvában. Moszkvában, 1980-ban, egy leszálló ágban lévô válogatott szerepelt, én is már 35 éves voltam. Persze ez semmit nem jelent, mert ettôl még lehetett volna nyerni. Moszkvában nem jöttek össze a dolgok úgy, ahogy azt mi szerettük volna, na és pechje is volt a társaságnak, mert a szovjetek elleni meccsen egy blôdség miatt vereséget szenvedtünk, s ezután már csak a bronzéremért mérkôzhettünk.
           – Melyek sportpályafutása legemlékezetesebb csatái?
           – Szinte valamennyi olimpiai mérkôzés emlékezetes számomra. Az olimpián mindig maximálisan oda kell tegye magát az ember. Ezeknek a versenyeknek más a hangulata. Igazából az egyik Európa-bajnokságon, mégpedig Jönköpingben, a jugoszlávok ellen játszottunk, és elég kemény mérkôzést vívtunk ellenük. Sokáig vezettek, de végül három góllal nyertünk. A találkozó végén a jugoszláv játékosok, sôt a bírók is gratuláltak a gyôzelmünkhöz. Utólag visszanézve azt a mérkôzést nekem is elkezdett borsózni a hátam, hisz minden szögbôl, két-három méterrôl próbáltak gólt lôni, de valahogy mindig elakadt bennem a labda. A másik emlékezetes mérkôzésre még Markovics Kálmán idejében, egész fiatal koromban került sor. Jugoszláviában voltunk egy Adria-kupán, ahol a szovjetekkel mérkôztünk. Az uszodában nagy hangzavar volt, petárdák röpködtek. Óriási balhé közepette zajlott a mérkôzés. Egyszer csak hallottam egy sípszót, s azt hittem, vége a negyednek, és elkezdtem szépen kifelé úszni a kapuból. Közben nem volt vége. Az egyik szovjet játékos, látva, hogy úszok kifelé, a félpályáról kapura lôtt. Én meg mondom, hogy most mit hülyéskedik, mit lô, amikor rég vége a negyednek, s kézháttal megütöttem a labdát és az bevágódott a felsô pipába. A bírók fütyültek, és megadták a gólt. Én nem értettem, hogy mi történt. A mérkôzés utolsó negyedében aztán kivédtem két négyméterest, ennek is köszönhetôen elnyertük a kupát.
           – Gyakran jár Gyergyószentmiklósra?
           – Régebben gyakran jártam, azután egy kissé, sôt nagyon elhanyagoltam az ideutazást. Legutóbb négy évvel ezelôtt jártam itt. Unokabátyámék, Váradi Gáborék Csíkszeredába költöztek, itt Gyergyóban rokonaim már nincsenek.
           – Milyen érzés keríti hatalmába, amikor ideutazik?
           – Érdekes érzések kavarognak, dúlnak bennem. Most, amikor ideutaztunk, és kiszálltam az autóból, akkor az illatok csaptak meg elôször, ez az, ami az emlékeket elôhozza. Itt a levegônek van egy jellegzetes illata, talán azért, mert itt még mindig fával fűtenek. Körülnézek, és látom, hogy az elmúlt ötven évben ez a rész a templomtól felfelé, nem sokat változott. Bármilyen hosszú idô múltán jövök haza, Gyergyóban mindig olyan, mintha végig itt éltem volna, hisz ismerôsek a helyek. Szeretek idejönni, csak nagyon messze van. A másik dolog, hogy otthon is nagyon sok elfoglaltságom van, és egyre kevesebb az idôm utazni.

Ifjúsági jégkorong
Köszönet

           A Gyergyói ISK U14-es országos bajnokságot nyert csapata és a gyergyócsomafalvi Délhegy SE korosztályos együttese ezúton is köszönetét fejezi ki a támogatóknak és a Communitas Alapítványnak a 2005/2006-os idényben nyújtott támogatásért.

Labdarúgás
Hatodik a Jövô

           Befejezôdött a Hargita megyei D-osztályú bajnokság 2005/ 2006-os idényének küzdelemsorozata. A bajnokság utolsó találkozóján: Parajd – Székelykeresztúr 1–0. A küzdelemsorozatot a Székelyudvarhelyi Roseal csapata nyerte, mégpedig úgy, hogy a Maroshévízi Promtforest gárdája a bajnoki rájátszás elôtt anyagi okok miatt visszalépett. Ily módon a rájátszás mindkét mérkôzését 3–0 arányban a székelyudvarhelyiek nyerték, és megelôzték a rangsorban a maroshévízi csapatot. A megyei bajnok a Székelyudvarhelyi Roseal együttese a C-osztályba kerülésért sorra kerülô osztályózó mérkôzést június 17-én, szombaton 17.30 órai kezdettel játssza Brassóban. A székelyudvarhelyiek ellenfele a Maros megyei bajnokcsapat lesz.
           Szólnunk kell a Gyergyószentmiklósi Jövô csapatáról, amely többnyire tinédzserek alkotta csapattal vágott neki tavaly ôsszel a bajnokságnak. A végelszámolásnál elmondható, hogy az együttes nem vallott szégyent, hisz 29 ponttal a 6. helyen fejezte be a küzdelemsorozatot.
           * Sportszerűségi rangsor: 1. Szentegyházi Vasas 8,15 pont, 2. Székelykeresztúri Egyesülés 8,14 pont, 3. Székelyudvarhelyi Roseal 8,099 pont, 4. Gyergyói Jövô 8,090 pont, 5. Székelyudvarhelyi Budvár 8,03 pont, 6. Tölgyesi Real 8,02 pont, 7. Parajd 7,70 pont, 8. Balánbányai Bányász 7,62 pont, 9. Maroshévízi Promtforest 7,50 pont, 10. Csíkszeredai Sapientia 7,44 pont, 11. Homoródalmási Homoród 4,49 pont.
           * A Románia Kupa 2006/ 2007-es kiírása megyei szakaszának elsô elôdöntôjében: Salamás – Balánbánya 3–9. A másik elôdöntô mérkôzést, nevezetesen a Székelykeresztúr – Székelyudvarhelyi Roseal összecsapást június 7-én, szerdán rendezték. A Románia Kupa megyei szakaszának döntôjére június 10-én, szombaton kerül sor. Amennyiben a Roseal nyeri a második elôdöntô mérkôzést, akkor a döntôt Balánbányán rendezik 11.00 órai kezdettel. Abban az esetben, ha a székelykeresztúriak gyôznek, a döntôt 17.00 órai kezdettel Székelykeresztúron rendezik.
           * A megyei ifjúsági bajnokságokban legutóbb a következô eredmények születtek. A-csoport: Parajd – Székelykeresztúr 3–3, Budvár – Balánbánya 3–4.
           * Ifjúsági B-csoport: Székelykeresztúr – Szentegyháza 5–0, Csíkszépvíz – Székelyudvarhelyi Roseal 0–3.
           * Az ifjúsági E-csoportban legutóbb a következô eredmények születtek: (Elit csoport): Siculum1 – Balánbánya 0–0, Budvár – Gyergyói Elite 0–0, Balánbánya – Elite 0–0, Budvár – Siculum1 1–2, Budvár – Balánbánya 0–0, Siculum1 – Elite 1–2. A vigaszág csoportban: Siculum2 – Csíki ISK 0–1, Maroshévíz – Székelyudvarhelyi ISK 6–0, Siculum2 – Maroshévíz 3–0.
           * Az ifjúsági F-csoport legutóbbi eredményei: Siculum – Csíki ISK 3–4, Budvár – Elite 2–0, Csíki ISK – Budvár 7–1, Siculum – Elite 5–4, Csíki ISK – Elite 5–0, Siculum – Budvár 3–2.
           * Az ifjúsági E- és F-csoportokban szereplô csapatok számára a következô körmérkôzéses turnét Csíkszeredában rendezik június 11-én, vasárnap 10.00 órai kezdettel. A turné házigazdája: Csíkszeredai ISK. A következô műsor szerint mérkôznek: E-csoport: Csíkszereda – Balánbánya, Elite – Maroshévíz, Balánbánya – Elite, Csíkszereda – Maroshévíz, Maroshévíz – Balánbánya, Csíkszereda – Elite; F-csoport: Csíki ISK – Siculum, Budvár – Elite, Siculum – Budvár, Csíki ISK – Elite, Elite – Siculum, Csíki ISK – Budvár.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                     Horoszkóp
május 8 – 14.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Szeretne sármos, és hódító lenni, de napközben egész egyszerűen lusta erre. Estefelé aztán beindul, akár egy jól működô gépezet, és még sikerrel is járhat. A pénze azonban fogy, kevés az utánpótlás, kétséges, hogy lesz-e ebbôl nyaralás?
           BIKA (IV.21-V.20)
           Könnyen lehet, hogy egy harmadik elszereti kedvesét. Ne a sértôdöttség patetikusan elôadandó verzióin törje a fejét, hanem legyen kicsit rafináltabb, hódítsa vissza ôt! Egy új frizura, pár felesleges kiló leadása, és máris nyert ügye van!
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Érzelmi életében eljött a változások ideje. Ha válik, most sikeresen pontot tehet egy régóta elhúzódó kellemetlen ügy végére, de vonatkozik ez bármilyen másfajta szakadásra, elengedésre is. Pillanatnyi feszültségeit vezesse le munkával.
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           A hét elején úgy érzi, határozott lépésekre van szüksége ahhoz, hogy azok a barátai változtassanak a viselkedésükön, akik az utóbbi idôben túlságosan is kihasználták nagylelkűségét és vendégszeretetét.
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Kerülje a meggondolatlan, hirtelen cselekedetet, amely- nél a legkisebb esély is meg van rá, hogy megbántja vele kedvesét. Kapcsolatuk megér némi önkontrollt! A biztonságot megcélzó befektetési terveit érdemes a legapróbb részletekig kidolgoznia.
           SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
           A karrierje és személyes pénzügyei szempontjából a mostani igen szerencsés idôszak. Fontos, hogy jó formában legyen! Elengedhetetlen feltétel egészsége megôrzése, ezért mindenképpen kerülje a nehéz ételeket, és a zavaros ügyleteket.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Egy szerencsés eseménynek köszönhetôen új megvilágításba kerülhet néhány magánéleti kapcsolata, esetleg szerteágazó szerelmi élete. Munkahelyén javult a helyzet, ha vannak kreatív ötletei, akkor most mindenképpen érdemes bemutatni.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           A héten érdemes másokat is bevonnia azokba az elképzeléseibe, amelyekkel szeretné megnövelni bevételeit. Ha bármiféle félreértés alakul ki, Ön és családtagjai, kollégái között, azt próbálja meg mielôbb, és fölöttébb tapintatosan tisztázni!
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           A reggeli órákat töltse befejezetlen ügyeinek megoldásával, akár munkahelyi akár magánéleti dolgokról van szó! Alkonyat után szinte egész héten feszültségekre számíthat, melyeknek okozója a túl makacs, hajthatatlan hozzáállás. Próbáljon meg lazítani, vagy ha nem megy, legalább ôrizze meg hidegvérét.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Nem gondolja, hogy párválasztása nagyon nehézkes? Olyan valakit szeretne, aki mellett nem lesznek napi anyagi gondjai, aki szórakozni viszi, és aki mellett csak Önrôl szól az élet. De vajon, Ön kedves Bak szülött, mit adna mindezért cserébe?
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Huszárvágással zárja le a múltat. Ha úgy ért véget a kapcsolat, hogy Önt hagyták el, akkor ne hívja a másikat, ne küldözgessen neki sms-eket, és ne is válaszoljon volt partnere üzeneteire! Legyen egyértelmű, hogy vége!
           HALAK (II. 18-III 20.)
           Ha közös életet kezd valakivel, ne beszéljen állandóan a pénzrôl, az anyagiakról! Ne korlátozza partnerét például a bevásárlásban, idônként hagyja ôt álmodozni is! A családi kasszát mindig az kezelje, aki jobban tud vigyázni a pénzre!



                     ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...

           Egy jómódú, elegáns férfi sétálgat az utcán. Egyszercsak eléugrik egy hajléktalan.
           – Drága, uram! Segítsen! 100 000 lejjel megmentheti egy ártatlan ember életét.
           – És, ki az az ártatlan ember?
           – Hogyhogy ki? Hát ön...
           * * *
           – Képzeld, mama – újságolja a 17 éves lány az anyjának –, heccbôl feladtam egy hirdetést az újságban: „Csinos, fiatal lány megismerkedne középkorú férfival, szórakozás céljából”.
           – Ó, te csibész! És kaptál rá választ?
           – Csak egyet, a papától.
           * * *
           A hitoktató a gyerekekkel szeretné megértetni azt, hogy mi a csoda.
           – Például földrengés van, és valakire rádôlnek a tízemeletes ház falai, de ô mégis épségben bújik ki a romok közül, az mi?
           – Az véletlen – mondja rá Pistike.
           – Jó, de ha másodszor is ráomolnak a falak, és ô még akkor sem sérül meg?
           – Nagy mázli.
           – De ha harmadszor is ugyanez történik, akkor az micsoda?
           – Megszokás.
           * * *
           A Balaton-parton kétségbeesetten kiabál egy ember:
           – Segítség! A feleségem beleesett a vízbe. Nem tudok úszni, aki kimenti, annak adok egymillió lejt.
           Egy horgász gyorsan beugrik a vízbe, lebukik, nagy nehezen a partra húzza, majd kéri a fizetséget. A férfi megnézi a kimentettet, majd így szól:
           – Elnézést, de nem jól láttam. Ez nem a feleségem, hanem az anyósom.
           Mire a horgász szomorúan:
           – Sajnálom. Akkor mennyivel tartozom?
           * * *
           – Ne próbálj megint lottót venni! – rivall vejére az anyós. – Tudod jól, hogy nem szeretem, ha felesleges dolgot veszel!
           – Ne döntse már el anyuka, hogy számomra mi a felesleges! – fortyan fel a vej.
           – Egyébként, szerintem maga is vesz olyan dolgot, ami felesleges!
           – Mit veszek én, ami felesleges? – tiltakozik az anyós.
           – Lélegzetet !
           * * *
           Bemegy két szôke nô a bioboltba.
           Az egyik vesz egy színtiszta narancslevet.
           Megkérdezi a társát:
           – Figyelj csak, ezt lehet melegen inni?
           – Hát persze!
           – Hisz oda van írva! Melegen ajánljuk...
           * * *
           Egy szôke nô panaszkodik a barátnôjének, hogy milyen szörnyű napja volt a munkahelyén, mert a fônöke szívrohamot kapott, és meghalt.
           – És te mit csináltál? – kérdezi a barátnô.
           – Semmit sem tehettem. A fônököm egyre azt hajtogatta, hogy hívjam a 112-t, de a telefonszám végét már nem mondta meg.
           * * *
           Szôke felszáll a buszra, és leül egy kisgyerek mellé.
           – Néni, miért tetszett két jegyet lyukasztani?
           – Azért, hogy ha az egyiket elveszítem akkor ott a másik.
           – És ha mindkettôt elhagyja?
           – Akkor drágám, ott a bérlet!
           * * *
           – Pistike, hol van a gereblye? – kérdi az apa a fiát.
           – A kapa mellett, édesapám.
           – És a kapa hol van?
           – A gereblye mellett, édesapám.
           – Ejnye már, na! Hát akkor a gereblye és a kapa hol van?
           – Egymás mellett, édesapám.
          

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2006

            Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
             sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                        a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!