Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2006.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Nézôpontok
„Látod, mi van, és azt mondod: Miért?”
G. B. Shaw
Azok a bizonyos nézôpontok. Azokról számtalan könyvet lehetne írni, hiszen a nézôpontok emberenként változnak. Ezen túl pedig más-más nézôpontok vezérlik a családokat, a közösségeket, a nemzeteket, az országokat, a kontinenseket is. Így egy olyan nézôpontmennyiséget kapunk, hogy azzal már külön tudomány foglalkozhat.
El sem tudjuk képzelni, hogy életünket mennyiféle nézôpont irányítja. A legfontosabbak a társadalmi, szociális, gazdasági, egészségügyi nézôpontok, de a legkellemetlenebb az állandó változásban lévô politikai nézôpont. Ezzel az egyszerű ember nem tud mit kezdeni, viszont egyértelműen hatása alatt áll. Ugyanis nagyon fontos a mai világban, hogy kit ismersz, az kit ismer, hogy milyen oldalon állsz, és akit ismersz, az milyen oldalon áll, és annak az ismerôsei milyen oldalon állnak, hogy ez az aktuális politikai helyzetben jó oldalt jelent vagy roszszat, hogy miként sikerül egy rossz helyezkedést jóra cserélni új ismerôsök révén, elfeledve a régieket mindaddig, míg újra szükség nem lesz rájuk. Hát igen, bonyolult nézôponti kérdések irányítanak mindent és mindenkit.
Ezért sokszor ütközünk politikai nézôpont-falakba, amelyek elôtt értetlenül megtorpanva állunk, és csodálkozunk, hiába keresve az ésszerűseget, az emberséget, az igazságot. A legtöbb értetlenség, konfliktus, háború nézôpontok tisztázatlan kérdése. Tudniillik, ha szétszakadnak a nézôpontok, ha te onnan nézed, ami itt történik, én innen nézem, ami ott történik, akkor ebbôl sosem lesz közös meglátás. Erre remények szerint a születôben lévô új ember lesz képes, az a multinacionális polgár, aki univerzális látásmódja révén a nézôpontok széles körét képes integrálni. Addig azonban ugyanazt a dolgot más-más szemszögbôl, különféleképp nézzük, és teljesen másképp látjuk, sôt láttatjuk.
Például „teljesen normális”, hogy (botos), aki minden lehetô alkalmat megragad dr. B. Garda Dezsô képviselô lejáratására, úgy láttatja, hogy a Communitas Alapítvány magyar irányú médiatámogatásai körül minden a legnagyobb rendben van. De amíg az Új Kelet pályázatai pozitív elbírálásban részesülnek (pl. 5 ezer lej legutóbb), addig a Kisújságnak rendszeresen az a válasz érkezik, hogy sajnos kerethiány miatt nem kaphatja meg az igényelt összeget. Pedig küldtünk nekik Műsormellékletet, Évkönyvet, hogy lássák, dolgozunk, fejlôdni akarunk, nem potyára kérjük a támogatást. Ugyanaz a város, ugyanaz a nyelv, nekik jut, nekünk jár, de nem jut, s ez már több éve. Akkor mirôl is beszélünk?
Például mikor a MÚRE becsületbírósága meg kellett állapítsa, hogy az Új Kelet helyesen számolt-e be a Hodgyai vs. Ábrahám sajtóper végkifejletérôl, akkor úgy látták, igen, mert a lap azt írta: Ábrahámot felmentették a rágalmazás vádja alól, de egy vétség miatt jóvátételre kötelezték. Holott olyan, hogy felmentettek a rágalmazás vádja alól, soha nem jelent meg az Új Keletben, de nagy hűhóval, az igen, hogy rágalmazásban vétkesnek találtak. Akkor mirôl is beszélünk?
Ilyen és hasonló kis példákat még sorolhatnék, s ha ezek léteznek, akkor vannak jóval nagyobbak is. Kérdezhetném, kérdezhetnénk, hogy kik és milyen nézôpontok szerint osztják az igazságot, a pénzt? Kérdezhetnénk, de nincs miért. Kérdezhetnének, de nem tesszük, mert ismerjük a nézôpontjaikat.
Ábrahám Imre
Hivatali hírek
Gáz van a gázzal
A polgármester elmondta, két hete kéri a Hargita Gáz vezetôségét, hogy látogasson Gyergyószentmiklósra. Több mindent meg kellene beszélni, így azt, hogy fogadják el elôleg helyett a már korábban lefektetett 1,6 kilométernyi gázvezetéket, és az is egyre sürgetôbb, hogy a szolgáltató kijelentse, tulajdonképpen mennyibe is kerül a lakosságnak a gáz bevezetése. Jövô keddre van ígéret, hogy idejönnek a gázasok, ám már azelôtt, 18-án érkezik a prefektus, akinek a polgármester újra fel kívánja vetni ezt a problémát. Pap József attól fél, hogy ha a fűtési idény kezdetére nem lesz itt a gáz, annak ellenére, hogy a tömbházlakók valahogyan megoldják lakrészeik fűtését, többé soha nem lehet majd visszacsalogatni ôket a távfűtésrendszerre.
Pénzt kap a város
20,4 milliárd régi lejt utalt a kormány a már korábban megkapott 28 milliárd mellé a fűtéshálózat korszerűsítésére. Ötmilliárdot pedig a múlt szerdai kormányülésen ítéltek meg Gyergyószentmiklósnak, melybôl a municípiumon áthaladó országutak foltozását lehet elvégezni. Ezen összegek az augusztus végi tanácsülésen kerülnek a város költségvetésébe.
Tanévkezdés
Megürül a Batthyány Ignác Szakközépiskola eddigi épülete, az oktatás a felszegi, új épületben fog folytatódni idéntôl. Szóba jött, hogy az üresen maradó iskolaépületbe a Vaskertesben járók költözhetnének ideiglenesen, amíg a Vaskertes bôvítési munkálatai folynak. Errôl azonban más a véleménye a polgármesternek. Hosszú távon az épületet a múzeumnak szánná, a Vaskertesben járók pedig – ahogyan tíz évig jártak – az építkezés ideje alatt két váltásban járnának a Salamon Ernô Gimnázium épületébe. Errôl azonban még ráér dönteni, véli Pap József, ugyanis a Vaskertes átalakítási terve sincs még készen, s azt egy hosszabb procedúra, a munkálatokra kiírt licit követi, és csak azután kezdôdhet az építkezés, csak akkor kell megtörténjen a költözés.
B. K.
Bemutatkozott az új plébános
Testvéreket keres a szolga
A vasárnapi nagymisén dr. Vencser László kanonok mutatta be a gyergyószentmiklósi híveknek az új plébánost, a kerület fôesperesét, Portik Hegyi Kelement. Tanára köszöntötte egykori diákját: „azt kívánom, hogy szolgaként tudjál itt, Gyergyószentmiklóson is dolgozni, szolga légy itt is, együtt a hívekkel, kiket az Úr rádbízott. Hiszem, hogy nem lesz űr a két lelkipásztor között. Változtatásokkal talán, de meglesz a folytonosság”.
Portik Hegyi Kelemen címzetes kanonok Gyergyószentmiklóson született, Remetén gyerekeskedett, majd kántoriskola, katonaság és a teológia következett életében. Papi hivatása kezdetén Csíkszeredában szolgált, majd szórványba került. A következô állomás Gyulafehérvár volt, onnan került Székelykeresztúrra, és most, Hajdó István fôesperes-plébános távozásakor, Gyergyószentmiklósra.
A templomban összegyűlteket a teher türelmes viselésére szólította fel, elmondva: „Én sosem féltem a nehézségektôl, inkább azokat kerestem”. Az életprogram szerinte a kapcsolatok megújítása, a szeretet felélesztése kell legyen, de felhívta a figyelmet, hogy erôforrás nélkül, Jézus nélkül nem lehet teljesíteni ezt az életprogramot.
Kérte a szentmiklósiakat, legyenek segítségére a szolgálat végzésében, prédikációjában pedig tanáccsal látta el a templomban lévôket, és azokat is, akiknek e vasárnapon a templomban lett volna a helyük: „Istenben az Atyát, Jézusban a barátot, egymásban a testvért kell keresni”.
B. K.
Merengô
Már csak egy esztendô 29.
Egyre többet hallani a Vaskertes iskola kibôvítésérôl. Képviselôi közbenjárás, tanácsi döntés, közbirtokossági határozat, a nevelôközösség akaratkinyilvánítása, szúrós szemmel fogadott kijelentések sorakoznak már a tervek elôtt. Csak a kivitelezési terv késik. Egyre jobban, s félô, hogy az oktatás, de ami ennél is riasztóbb, a szépre, jóra nevelendô gyermek húzza majd a lassú ügyintézés miatt a kurtábbat.
100 éve, így augusztus közepén egy, a gyermekekhez igen csak közeli tollából szép írást közöl a Gyergyó című hetilap.
Ma is érvényes a vezércikk írójának minden sora. Olyannyira, hogy csak néhány, ma már nem használt, illetve módosítva használt kifejezés árulná el, hogy nem mai keletű az írás.
A Paedofil néven aláírt cikk (akkor még a pedofil szó hallatán nem az csengett a fejekben, mint ma!) iskolakezdés elôtti gondokat vesz leltárba és inti a szülôket, hogy gyermekeik tanulása érdekében ne fukarkodjanak, „mert a gyermek a jövô”.
A gyermek nevelése, oktatása művészet. Mily nevetséges a művészetek pompájának kinevelésénél a szűkkeblűség – írja.
(E fukarkodás remélhetôleg eltűnik a mi életünkbôl is, ha iskolaépítésrôl, bôvítésrôl, javításról, fenntartásról hallunk.)
Kiemeli a család fontosságát a gyermek szellemének pallérozásánál.
(Nem hinném, hogy e remek nevelô szó nélkül tűrné a mai gyermeknevelési szokásokat, ahol erre-arra, mindig más, sürgôs elfoglaltságra hivatkozva hagyjuk a kicsit, a serdülôt, a kamaszt, hogy aztán néhány év múltán meglepve tapasztaljuk: ismeretlennel élünk egy fedél alatt, akit ráadásul mi nemzettünk, hordtunk szívünk alatt.
A szerzô házi oltárnak nevezi az otthont, a szülôket papnôknek és papoknak, akik még a gyermek kedélyállapotáért is felelôsek. (A kereskedelmi tévéadók, a szépet, lélekmelegítôt nélkülözô számítógépes játékok, amelyektôl már nem egy ifjú nem csak függôségi, de kedélybeteg állapotba is jutott, bizonyára nem sorolná az üdvös nevelési módszerek közé.)
Meglehetôsen lekicsinylôen emlegeti azokat, akik az ápolást csak a testi fenyítésben érvényesítik.
Érdekes, ma is elgondolkoztató dolgot is felvet: arra biztat, hogy minden gyermeknek szerezzék be a szülôk – még áldozathozatal árán is – a tanfelszereléseket, hogy a gyermek ne szokja meg a kölcsönkérést, a kéregetést, mert azzal megszokja a parazitaságot. Elgondolkodtató felvetés.
Most, hogy hivatalosan Vas-kert Iskola lett a Vaskertesbôl, s kölcsönkérésbôl lehet majd csak megoldani a zavartalan oktatást, eltűnôdhetünk Paedofil erkölcsi elvein. Mennyire fogja megsínyleni az iskola gyermeknépe a bôvítést, mennyire fogja magáénak érezni azt a helyiséget, amivel egykori osztálytermét pótolják ideiglenesen, fôleg ha más épületbe is kerül? Jó lett volna ezt az idôt egy nyári vakáció idejére zsugorítani. De hát ha már így alakult, ezt a helyzetet kell érett fôvel és elsôsorban a gyermekek érdekeit szem elôtt tartva kezelni.
Szeretném, ha a 100 éves Gyergyószentmiklós illetékesei arról is szólhatnának a jövô esztendei ünnepségeken, hogy milyen nagyszerűen, milyen irigylésre méltó pedagógiai érzékkel sikerült kézben tartani a Vaskertes diákságának sorsát. Megértették velük: egy esztendô csak az, amit még türelemmel ki kell várjanak, utána pedig egy kerítésen belül, egy épületben, a kor elvárásainak megfelelô körülmények között, csak délelôtti oktatásban működô iskolában tanulhatnak.
Már csak egy esztendô maradt erre is.
Sok, vagy kevés idô? Elválik.
Bajna György
Polgármestert választ Szárhegy
Lemondott Gál Péter
Szerdán hozta nyilvánosságra Gál Péter, Gyergyószárhegy polgármestere döntését: lemond, nem kíván tovább polgármester lenni. A prefektúrának és a szárhegyi tanácsnak írásban nyújtotta át elhatározását.
– Mi késztette ezen döntés meghozatalára? – kérdeztük.
– Végeztem egy felértékelést. Amikor kampányoltam, az embereknek megígértem, hogy amit felvállalok, ha nem fogom tudni teljesíteni, akkor lemondok. Vannak olyan problémák, amelyek megoldását nem látom. Megígértem, hogy a törvénytelen fakitermelést meg fogom állítani. Mindenféleképpen próbálkoztam, nem sikerült. Megígértem, hogy az utak állapotán javítani fogok, nem sikerült. Megígértem, hogy a közvilágítás javulni fog. Nem sikerült. Magyarázkodni lehet, hogy miért nem sikerült, de nincs értelme. Van olyan ügy is, ami törvényes, de igazságtalan: egy hat éve tartó perrôl van szó. Hat esztendeje a szárhegyi földosztó bizottság hozott egy határozatot, melybôl per lett, s már döntés is van. A perköltség egy részét a jelenlegi földosztó bizottság kell fizesse. Felvetôdik a kérdés: ha valakik hat évvel ezelôtt hoztak egy olyan határozatot, ami törvénybe ütközik, azt jelenti, hogy a jelenlegi földosztó bizottságot azért bezárhatják? Ez esetben nem az számít, hogy mekkora összeget kell fizessen a bizottság, hanem az, hogy ez egy precedens. Ki lesz az, aki vállalni fog még feladatot ebben a bizottságban? De van még egyéb is: mindenki tudja, hogy vannak képviselôink, vannak felsôbb szerveink. Minket azok, akik a parlamentben képviselnek annyira segítettek, hogy a képviselôvel az élen jöttek ellenôrök kivizsgálni hogyan állunk a birtokvisszaadással. Már büntetést is kaptam. Ha a mi képviselôink így segítenek minket, pedig egy pártba tartozunk, akkor köszönöm szépen.
– Még lenne szinte két esztendô az ígéretek beváltására…
– Nem látom a lehetôséget, s ez azt jelenti, hogy nem én vagyok a megfelelô ember, a megfelelô polgármester Szárhegynek. Olyan ember kell, aki be tudja váltani ígéreteit. Én nem haraggal megyek el, nincsenek személyes ellentétek, a hivatalban is úgy tudom, senki nem haragszik rám, én sem haragszom senkire. Ezt kihangsúlyozom, mint ahogy azt is, hogy nem fogom meggondolni magam, nem vonom vissza lemondásomat.
– Mennyi idôt fordít az akták átadására?
– Nincs gyakorlatom ilyesmiben. Addig még maradok, amíg mindent átadok a köztes polgármesternek, Keresztes Elemérnek. Nincs harag, tehát nem úgy akarok elmenni, hogy utánam a vízözön, nem akarom, hogy távozásom a község rovására legyen. Az élet tovább kell menjen, s én nem akarok senkinek rosszat. Sôt jót teszek azzal, hogy lemondok.
Keresztes Elemér, az eddigi alpolgármester, mint mondja, számított a polgármester ezen bejelentésére:
– Számítottam, mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene. A demokrácia nem így kellene működjön. Most a bürokrácia működik, nagyon.
– Új választásokat kell kiírni a polgármesteri hely elfoglalására. Tudja úgy vezetni a községet egyedül Keresztes Elemér, hogy a község ne érezze meg a polgármester hiányát?
– Nem fogják megérezni. Az apparátus működôképes.
– Látja-e, ki lehet az új polgármester?
– Nem, egyáltalán. Én alpolgármester maradok.
Gál Péter a községgel is közölni kívánja lemondását. Ha lakossági fórum lesz – mert egyéb megbeszélnivalók miatt tervbe van véve – ott fog elköszönni, ha nem, a helyi tévéadón köszöni meg a lakosság eddigi bizalmát.
B. K.
A hat százalék inkább hátrány, mint elôny
Gyakran elhangzik az a vélemény, hogy az RMDSZ szavazataival zsarolhatná a kormánykoalíciót a magyarság számára oly fontos törvénytervezetek megszavaztatása érdekében. Gyakran fogalmazódik meg az a feltételezés, hogy a magyarság érdekképviselete a Parlamentben nem áll ki közösségi jogainkért!?
Tízévi parlamenti tapasztalat jelzi, hogy azok, akik ilyen szellemben nyilatkoznak, nincsenek tisztában a romániai törvényhozás szellemével és hangulatával. Három törvénytervezet sorsát mutatnám be annak igazolására, hogy az ilyenszerű politizálás számunkra lehetetlen. Közösségünk számára az egyik legfontosabb törvénytervezet az 1996– 2000 közötti idôszakban a tanügyi törvény módosítása volt. 1997-ben sikerült meggyôznünk Victor Ciorbea akkori miniszterelnököt a 36/1997-es Sürgôsségi Kormányrendelet kibocsátásának a fontosságáról, mely lehetôvé tette Románia történelmének és földrajzának magyar nyelven való oktatását, illetve az önálló magyar egyetem létrehozását. 1998-tól megkezdôdött a sürgôsségi kormányrendelet parlamenti vitája. A Szenátusban és a Képviselôházban a román pártok politikai hovatartozástól függetlenül az RMDSZ ellen fordultak akkor, amikor megpróbáltuk fenntartani az önálló magyar egyetemre és a történelemnek és a földrajznak magyar nyelven való tanítására vonatkozó cikkelyeket. Akkori szövetségeseink, a parasztpártiak, a liberálisok és a demokratapártiak képesek voltak a szociáldemokratákkal és a nagyromániásokkal is szövetkezni, akkor, amikor ezekrôl a cikkelyekrôl kellett szavazni. Ilyen körülmények között az RMDSZ 6 százaléka elenyészônek bizonyult a 94 százalékhoz. A magyarok érdekszövetsége azonban a kormányzási politika terén kierôszakolhatta volna a törvény alkalmazását, ami az V–VIII. osztályokban speciális, magyarok számára készített román tankönyveket jelentett volna, a felsôoktatás terén pedig létre lehetett volna hozni az önálló magyar karokat, mint ahogy azt a törvény elôírja, nem pedig a döntést a Babeş– Bolyai Egyetem szenátusára bízni, ahol a magyarság kisebbségben van.
2001-ben a földtörvény módosítása után, a 102/2001-es sürgôsségi kormányrendelet megszavazásakor olyan cikkelyeket akartak belekényszeríteni a megszavazandó törvénybe, mely közösségeinket hátrányosan érintették volna. Parlamenti sztrájkot hirdettünk a szociáldemokrata párt zsarolására, amely ekkor a megegyezés ellenére is összefogott a nagyrománia, liberális és a demokrata pártokkal. A 6 százalék ekkor sem vált elônyünkre. E lehetetlen helyzetbôl úgy tudtunk kitörni, hogy titkos tárgyalásokat kezdeményeztünk az akkori kormánypárttal a közösségünk számára hátrányos törvénycikkelyek újraszavazása érdekében.
2006 júliusában a kisebbségi törvénnyel sem tudtuk zsarolni koalíciós társainkat, melynek jelentése meg sem született. A legtipikusabb eset a tagosítási törvény példája volt. Mikor elôször letettem a Parlament állandó bürójához, azzal vádoltak, hogy a törvénynek magyar jellege van, mivel RMDSZ-es törvénykezdeményezés. Második benyújtás után is magyar jellegűnek tartották a törvénykezdeményezést. A döntô szavazás elôtt sikerült kicsikarnom a szociáldemokrata pártiaktól a támogató ígéretet, mivel ôk jónak tartották a törvényt. Az RMDSZ frakcióvezetése egyeztetett a koalíciós pártok vezetôivel a törvénytervezet megszavazása érdekében. A döntô szavazáskor – mint ahogy én azt annak idején megírtam – a koalíció képviselôi támogatták a kezdeményezést, a szociáldemokraták pedig, ígéretük ellenére ellene szavaztak. Mivel szerves törvény volt a tagosítási törvény, néhány szavazat hiányában megbukott. Utólag tudtam meg, hogy létezett egy titkos megegyezés a szociáldemokraták és a demokratapártiak között, mely az RMDSZ ellen irányult. Ennek a megegyezésnek esett áldozatul a tagosítási törvény is. 2006 júliusában látván, hogy RMDSZ-színekben képtelen vagyok érvényesíteni az általam kidolgozott törvénykezdeményezést, a Nagyrománia Párt kivételével, mindegyik politikai alakulattól felkértem egy képviselôt a törvénytervezet támogatására, és harmadszor is benyújtottam a Képviselôház állandó bürójához, néhány módosítással a törvénykezdeményezést. Magyar színekben hiába erôltettem volna, képviselôtársaim a bukásra ítélték volna, mint ahogy azt két alkalommal megtették.
A fenti esetek bizonyítják, hogy az RMDSZ 6 százaléka nem jelent esélyt a törvénytervezetek megszavazásánál. Sôt, ha magyar törvénykezdeményezôk nyújtanak be javaslatokat, az már gyanút kelt a többségi képviselôkben, s még akkor is leszavazzák, ha a törvénynek nincs köze a magyar közösség jogorvoslatához.
Dr. B. Garda Dezsô, országgyűlési képviselô
Lesz-e központi fűtés a télen?
Pár héttel ezelôtt a Kisújságban hosszabb összeállítás jelent meg a lakónegyedek téli fűtésével kapcsolatban. Abból az derült ki, hogy a helyzet rosszabb, mint pár héttel azelôtt a város vezetôi ígérték, de még mindig van remény arra, hogy a télen fűtés legyen a lakásokban, s 2007-tôl pedig a helyzet még jobbra forduljon (értsd: elkészüljön az új, fahulladékkal üzemelô kazánház, s azáltal csökkenjen a fűtés és a meleg víz ára).
Ugyanabban az írásban felhívás is volt, hogy a lakosság tegye fel a kérdéseit, s azokra a helyi sajtóban választ fog kapni. Rá két hétre meg is jelent egy szakmai szempontokat felvillantó, s számos jogos kérdést tartalmazó írása a közüzemek volt fômérnökének, a válasz pedig tömény hallgatás volt. Ez minden, csak nem bíztató, ennek ellenére alább közzéteszem azokat a kérdéseket (néhol újakkal kiegészítve), amelyeket ugyanakkor juttattam el az illetékesekhez, s amelyekre azok válasszal tartoznak, nem nekem, hanem a város lakóinak. Az áttekinthetôség kedvéért a kérdéseket kétfelé választottam, mert vannak, amelyekre a közüzemek, s vannak, amelyekre a város vezetôi kell válaszoljanak.
A közüzemeknek:
1. Azt már tudjuk, hogy végül csak felvették az 5 millió lejes hitelt. Azt azonban nem hozták nyilvánosságra, hogy mennyi annak az évi kamata! Hasonlóképpen a városnak joga van tudni, hogy ez havonta mekkora összeget jelent a türelmi idôben (az elsô két év), s mennyit kell majd havonta fizetni, ha lejár a türelmi idô? Hogy pedig fogalmunk legyen, hogy ez a törlesztés mekkora teher a cégnek, kérem, hozzák nyilvánosságra, hogy most mennyi egy átlagos havi bevételük (nem télen)?
2. A cég igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a törlesztés nem kis teher. Ez így túlságosan általános, ezért kérem, részletezze, milyen terveik vannak, hogy akarják majd törleszteni a hitelt?
3. Azt mondja az igazgató, hogy a törlesztés részletei benne lesznek a fűtés árában. Azt is mondja, hogy reméli, nem kell nagy áremeléseket végrehajtsanak, meg hogy semmiképp nem lesz drágább a fűtés, mint máshol. Azt már tudjuk, hogy pár napja durván másfélszeresére, 15 lejre emelték a fűtés árát. Azt is tudjuk, hogy pillanatnyilag az önköltségi ár még ennél is jóval nagyobb, több mint 400 lej gigakalóriánként. Becsléseik szerint mekkora lesz a gigakalória ára, ha nem lesz fahulladékos kazánház, s a hitelt is törleszteni kell?
4. Azt mondja az igazgató, hogy reméli javulás áll be a következô fűtésszezonban. Milyen javulásra gondol? Ugyanis egyelôre csak azt látni, hogy a hálózat javítása még el sem kezdôdött, a fahulladékos rendszer erre a télre nem készül el, az meg továbbra is kérdés, hogy lesz-e gáz a kazánházakban. Ilyen körülmények között, mire alapozza ezt az optimista kijelentést?
5. Immár két hónap telt el azóta, hogy (amúgy törvénytelen módon) a városi képviselôtestület elhatározta, hogy a kormánytól a fűtéshálózat feljavítására kapott pénzt (pályáztatás nélkül) a közüzemeknek adja át, hogy az haladéktalanul tudjon hozzálátni a munkálatok elvégzéséhez. Még van további két hónap a fűtésszezon kezdetéig. A cég megkapta-e a pénzt, ha igen, mit tett vele, miért nem kezdték még meg a munkálatokat? Mi a garancia arra, hogy a fűtési idény kezdetéig a munkálatokat befejezik?
6. Mire alapozza az igazgató azt a kijelentését, hogy „nem lesz drágább Gyergyószentmiklóson a meleg, mint más településeken”? Erre személyes garanciát vállal-e?
A városvezetôknek:
1. Július elején azért jöttek a városba a Termofok képviselôi, hogy aláírjak az elôkészített együttműködési szerzôdést. Önök csak akkor közölték velük, hogy elôzetesen le kell folytatni egy közbeszerzési eljárást. Hogy-hogy nem tudták hamarabb, hogy közbeszerzésre van szükség? A kérdés szól elsôsorban a sok éve a közigazgatásban dolgozó alpolgármesternek.
Ilyen elôzmények után pár napja mégis jóváhagyattak a képviselôtestülettel (lényegében olvasatlanul) egy együttműködési szerzôdést az önkormányzat és a Termoenergy Kft. között. Mi ennek a jogalapja, miért volt erre szükség, s nem félnek-e attól, hogy ezáltal csak késleltetik az új hôközpont felépítését?
3. Kontesveller József mire alapozza azt a kijelentését, hogy kicsit drágább a gáz, mint a fafűtés, de még mindig olcsóbb, mint az ország más városaiban? Alá tudja támasztani ezt példákkal?
4. Másfél éve folynak az egyeztetések, tárgyalások a Termofokkal. Még mennyi idôre van szükségük, hogy minden részletet tisztázzanak? Nem félnek attól, hogy mire sikerül megegyezni, addigra tönkremegy a két negyed fűtésrendszere?
5. Pár hete lakossági fórumon ismertették a fűtés-stratégiának nevezett pármondatos vázlatot. Akkor még azt mondták, hogy még ezen a télen lesz fahulladékos hôközpont. Most már tudjuk, hogy nem. Mi a garancia arra, hogy gáz lesz, hogy elvégzik a többi beígért munkálatot? Hány százalék esélyt adnak, hogy lesz egyáltalán központi fűtés a Virág és a Bucsin negyedben a télen?
6. Mit tesznek azért, hogy a beígért fűtésrendszer-javítás idôben elkészüljön? Nem aggódnak azért, hogy gyakorlatilag semmi sem történt még? Milyen személyes felelôsséget vállalnak arra az esetre, ha mégsem valósulnak meg az ígéreteik?
7. A közüzemek igazgatója szerint el vannak maradva az ártámogatás fizetésével. Igaz ez? Ha igen, miért és mennyivel?
8. Milyen alapon kér a Hargita Gáz 7 milliárd lej bekötési díjat? Állítólag szerzôdést is aláírtak velük, s abban vállalták ennek a kifizetését. Honnan lesz erre pénz?
A történet egyik fontos szereplôje a Termoenergy Kft, amelyrôl anynyit lehet tudni, hogy a siófoki hôszolgáltató hozta létre, s hogy elsôdlegesen villamos energiát szándékszik elôállítani, s csak a másodlagosan keletkezô hulladékhôt szándékszik eladni a városnak. Ez önmagában egy logikus lépés, hisz kölcsönösen elônyös. A cégnek pluszbevétele lesz, a város meg olcsón jut hôenergiához. Ami kicsit érthetetlen, az az, hogy a hôközpont felépítésével miért várnak addig, míg sikerül megállapodást aláírni az önkormányzattal, illetve, hogy mi az értelme annak, hogy a hôközpont felépítéséhez szükséges telket nem maguk vásárolják meg (hisz annak az ára a tervezett beruházásnak csak mintegy 3%-a). Ha ugyanis készen vannak a terveik, akkor számukra is elônyösebb lenne, ha már rég megvásárolták volna a telket, s javában építkeznének, hisz minél hamarabb van kész a hôközpont, annál hamarabb kezdhet el termelni, ha pedig az önkormányzat kiírja a közbeszerzési eljárást, akkor ugye az indul behozhatatlan elônnyel, aki azt tudja mondani, hogy épül a hôközpontom, a tél beálltakor már tudom biztosítani a fűtést.
Egy szó, mint száz: ahogy telnek a 2006-os év hónapjai, idôrôl idôre szóba kerül a város központifűtés-rendszerének a kérdése, elhangzanak tervek, elgondolások, kiigazítások és módosítások, egy dolog azonban egyre világosabb: ha lesz egyáltalán fűtés a Virág és a Bucsin negyedben, akkor az olyan drága lesz, hogy a lakók nem tudják majd kifizetni. Az pedig teljesen mindegy, hogy mindez csak azért történik így, mert a város mostani vezetôi (mint azt már nem egyszer bizonyították) tökéletlenek, hanyagok és hebehurgyák, avagy azért, mert valaki(k)nek valamilyen érdeke fűzôdik ahhoz, hogy a két negyed központifűtés-rendszere tönkremenjen. A negyedek lakói szempontjából itt és most két dolog fontos: lesz, vagy nem lesz egyáltalán, ha pedig lesz, akkor milyen áron központi fűtés télen? A helyzet most úgy néz ki, hogy ha nem történik egy kisebb csoda, akkor egyáltalán nem lesz fűtés, ha pedig mégis lesz, akkor azt a mostani, elavult rendszerrel fogják elôállítani, s négyszer annyiba fog kerülni, mint az elmúlt télen.
Jogos a kérdés, hogy vajon lehetne ezt másképp, jobban csinálni, avagy „szegény” vezetôk nem tehetnek arról, hogy a dolgok így alakulnak, s oktalanul hibáztatom ôket. A válasz egyértelműen az, hogy igen, lehetett volna, s lehetne ezt másképp csinálni. Hogy csak pár példát mondjak:
1. Kezdjük azzal, ami a legnagyobb hasznot hozta volna a városnak: ha tavaly év elején, amikor elkezdtek tárgyalni a siófoki hôszolgáltatóval, arra kérik azt, hogy teremtse elô a svájci kormány által igényelt 3 millió eurós önrész még hiányzó részét, akkor megelôzhetô lett volna az, hogy rá egy évre a svájciak udvariasan távozzanak a városból, s talán ma már kész is lenne a két negyed fűtés-hálózatának a teljes felújítása.
2. Ha mégsem valósult meg a svájci terv, akkor gyorsabb ütemben le lehetett volna folytatni a tárgyalásokat a siófokiakkal. Tavaly decemberben aláírtak egy szándéknyilatkozatot, attól számított két-három hónap alatt lehetett volna véglegesíteni a megállapodást, s már a tavasz elején el lehetett volna kezdeni az új hôközpont építését.
3. Tavaly tavasszal a város bankszámláján voltak az államtól kapott milliárdok, de csak decemberben fogtak hozzá az elköltésükhöz. Ráadásul ahelyett, hogy arra használták volna a pénzt, amire kapták (a meglévô fűtésrendszer javítására, hogy csökkenjen a veszteség), a hálózat bôvítésére költötték el. Holott abból a pénzbôl vehettek volna például elôre szigetelt csövet, s kicserélhették volna a hálózat azon részét, ahol a legnagyobb a veszteség.
4. Azt már tavaly tudni lehetett, hogy idén lesz ilyen támogatás, tehát el lehetett volna rég készíteni a terveket, megejteni a közbeszerzési eljárást, s már a pénz konkrét megérkezése elôtt neki lehetett volna fogni a munkának.
A sort még folytathatnám, de gondolom, ennyibôl is látszik, hogy kézenfekvô és egyszerű lett volna másképp eljárni, nem kellett volna csodákat művelni ahhoz, hogy most úgy érezzék a Bucsin és a Virág negyed lakói, van esély arra, hogy télen melegek legyenek a fűtôtestek. Ennek esélye azonban napról napra csökken.
Ide vezet az, hogy a várost nem olyanok vezetik, akik arra képesek és alkalmasak, hanem olyanok, akiket egy párt a város nyakára ültetett. Röviden: ide vezet az egypártrendszer.
Árus Zsolt
Templomépítô kaláka
Tucatnyian tettek eleget a felhívásnak, jelentek meg hétfôn reggel nyolc órakor a Bucsin negyedi templomnál. Téglahordásra kellett a segítség, a szomszédos kertben raktározott építôanyagot kellett homlokrakodóra pakolni, és a kôművesek keze alá rakni. Éppen elegen voltak, hogy egymást ne akadályozzák, mondta a munkavezetô, megígérve, ha mostanság újra emberi erôre, a lakosság segítségére lesz szükség, meghirdetik a kalákát.
A hazug embert hamarabb…
A közmondás befejezését mindenki tudja, de itt emberekrôl, tanácsosokról van szó, akik esküt tettek le, és a választópolgáraik bizalmát élvezték megválasztásukkor. Mint a Kisújság 31. számában megjelent cikkbôl kitűnik, a megkérdezett válaszadók nagy része össze-vissza „hablatyolt” egy olyan írásbeli értesítés (notificare) kapcsán, amelyet a bíróságnak tettek le, és amely hazugságokat tartalmaz. Nem formai hibáról, nem pontatlan fogalmazásról van szó, hanem félremagyarázásról, a sajtó, az olvasók (választópolgárok) félrevezetésérôl, megtévesztésérôl. Amint a román értelmezô szótárból kiderül, a „hotărâre” (határozat), és a „decizie” (döntés) szó szinonimák, ugyanazt jelentik, ill. egy olyan aktáról van szó, amelyet egy párt, szervezet, stb. vezetôtestülete tárgyalás, megvitatás, és a jelenlevôk többségi jóváhagyása, szavazata alapján fogad el. Tehát a Vincze János úr által felhozott érvek nem megalapozottak az „értelmezési hibá”-val kapcsolatosan. Az alapvetô kérdés: ha nem volt gyűlés (közös, vagy sem), hogyan lehetett közös döntést hozni? Hol, és hogy? A két mellékelt hivatalos fordításból, amely mellett az eredeti akták fénymásolata is szerepel (mint látszik a „Notificare” a bíróságról van kikérve) kiderül, hogy a volt, nem volt? – kérdésben valaki vagy valakik hazudnak, s ha a Vincze János úr szavai – „Mondom: nem közös gyűlés. Olyan nem is volt soha a történelemben, hanem közös döntésrôl van szó itt.” – igazak, akkor az igazságszolgáltatási szerveknek leadott szövegben miért szerepel a közös gyűlés (şedinţa comună) kifejezés?
A Vincze János úr által adott nyilatkozatról most még csak annyit: – miként történhetett meg 2006-ban is az, hogy valakit ugyanazon év januárjában leváltanak minden elôzetes, vagy akkor történô kivizsgálás nélkül, és hónapokkal az esemény után próbálják megmagyarázni az okokat. Miért, kik és minek alapján váltják le újra március végén? Vagy csak a bíróságnak kellett egy papírt küldeni? Bárhova tudunk „papírt” küldeni, bármilyen tartalommal, és azt egyes tanácsosok még alá is írják!? Egyesek esetleg erre nem is emlékeznek! Az igazságszolgáltatási szervek döntéseinek kijátszásában amúgy is jelesre vizsgázott a közüzemek vezetôsége a műszaki igazgatói beosztással kapcsolatosan: átkeresztelték! Az új név: fômérnök. Ezek szerint, az esetlegesen következô bírósági végzés után talán műszaki vezetô lesz? A nyilatkozatra, ha lehetôségem lesz, részletesen szeretnék még visszatérni a közeljövôben.
Végül még három kérdés:
– A meghozott(?) határozatot (döntést) miért nem közölték írásbeli kérésemre a mai napig sem? Most a nyilvánosság elôtt ismételten kérem, hogy a határozat/döntéshozók tudassák velem is a fent említett határozatot.
– Mivel magyarázható az új, frissített vezetôség által az elsô félévben „megvalósított” 15,75 milliárd régi lej (1 575 786 RON) veszteség? Csaknem a régi vezetés hibájával? (Összehasonlításképpen a régi vezetés alatt a tavaly az elsô félévben a veszteség 63 046 RON volt, a mostani veszteség tehát 25-ször nagyobb.)
– Mit keres azon öt tanácsos a helyi önkormányzati testületben, aki a többi tanácsos nevében ír alá egy, az igazságszolgáltatási szerveknek elküldött aktát, amely nem létezô közös döntésre hivatkozik?
Nagy Attila
Közlemény
Gyergyószentmiklós Helyi Tanácsának és a Gyergyószentmiklósi Városgazdálkodási Rt. Részvényesei Közgyűlésének 2006. 03. 28-án tartott közös gyűlésén hozott közös határozat nyomán Nagy Attilát, a Városgazdálkodási Rt. volt igazgatóját leváltották tisztségébôl, és nem hosszabbították meg fentnevezett teljesítmény-szerzôdését.
Leváltásának oka a Városgazdálkodási Rt. rossz ügyvezetése volt, mely a következôkben konkretizálódik:
– a 2005-ös évben a könyvelésbôl kitűnô 10,98 milliárd régi lej, valamint a 2001–2004 közötti 11 milliárd régi lej értékű pénzügyi veszteség, összesen 21,98 milliárd régi lej
– a város fűtésrendszere működésének biztosítása érdekében az állam által a folyékony üzemanyag beszerzési költségeinek kiegészítésére adott támogatás el nem számolása 21,94 milliárd régi lej értékben, amit Hargita Megye Számvevôszéke is megállapított és a vezetôség terhére írt a 2005. 11. 30-án kelt 1277-es számú jegyzôkönyvben.
A Részvényesek Közgyűlésének tagjai:
1. Blénesi Géza; 2. Portik Csaba; 3. Seer Mihály; 4. Szabó Rudolf; 5. Tinka Kálmán
Nagy Attila úr számára
Figyelembe véve az 5434/2006. 07. 13. számmal iktatott kérését és a 215/2001-es számú törvény 85. szak., (1). bek., j pontja értelmében, megerôsítve az 544/2001-es számú törvény 1-es szakaszával a következôket közöljük önnel:
– 2006. 03. 28-án nem volt Gyergyószentmiklós Helyi Tanácsának semmilyen gyűlése, így nem tudjuk az ön rendelkezésére bocsátani a kért aktákat, vagyis Gyergyószentmiklós Helyi Tanácsának és a Városgazdálkodási Rt. Részvényesei Közgyűlésének 2006. 03. 28-án hozott közös határozatát és ennek jegyzôkönyvét sem, mivel a szóban forgó akták nem léteznek.
– 2006 március folyamán két ülése volt Gyergyószentmiklós Helyi Tanácsának, 2006. 03. 14-én rendkívüli ülése és 2006. 03. 29-én rendes ülése, melyek jegyzôkönyveit hiteles másolatban küldjük.
– nem létezik Gyergyószentmiklós Helyi Tanácsának olyan határozata, amelyben visszahívták volna önt a Városgazdálkodási Rt. igazgatói tisztségébôl, és nem hosszabbították volna meg a teljesítmény-szerzôdését, ezért nem tudunk az ön rendelkezésére bocsátani ilyenszerű aktát.
Mellékeljük a 2006. 03. 14-i rendkívüli ülés és a 2006. 03. 29-i rendes ülés jegyzôkönyveinek a másolatait.
Nagy István titkár
Szárhegyi mulatság
Langyosra sikeredtek az idei szárhegyi falunapok. A vásártéren sültek a finomságok, csorgott a csapokból a sör s édességárusokból sem volt hiány, azonban csak esténként gyűltek ki a falubeliek, s a szokásos nagy mulatságok idén visszafogottabbra sikerültek.
Mulatással, szabadtéri koncertekkel vette kezdetét az ötnaposra tervezett falunapok. A vásártéri nyitóünnepséget követôen elsôként a tiniket csalták táncba, majd a Steam zenekar húzta a talpalávalót kicsiknek, nagyoknak. A szombati rendezvények a népművészet jegyében teltek. A népművészeti portékák vásárát követôen a legapróbbak örömére szerveztek táncházat. A Kôvirág Együttes ifjú tehetségei elbűvölték a közönséget, színpad elé csalogatva a téren sétáló szárhegyieket. Este a békési, balánbányai, sepsiszentgyörgyi és helybéli néptánccsoportok produkcióit táncház zárta. Akinek nem volt kedve ropni a Cika teremben, a vásártéren megzenésített verseket hallgathatott.
Koncertekben gazdag volt a vasárnapi program is. Az alfalvi fúvószenekar, medencénk népzenészei léptek színre, az estére összesereglett falubeliek a békéscsabai Grand Mother’s Jam Együttes ritmusaira szórakozhattak. Az est fénypontja a tábortűz volt, melyet utcabál követett.
Kicsik, nagyok örömére egy körhinta is felállításra került, mindig telt székekkel repítette a magasba a szárhegyeket. Recsegett, ropogott a régi tákolmány, s szerencsére legyen mondva, baleset nélkül kibírta a hétvégét.
Sportrendezvényekben is gazdag volt a hétvége. Leglátványosabbnak a motorsportok bizonyultak, az enduro-krossz vetélkedônek számos csodálója akadt, de szájtátva csodálták a szárhegyiek a kétkerekűek triálbemutatóját is. Az önkormányzatok futball- és kézilabda-ügyességét mérték össze, de megrendezésre került a Bástya Kupa Futballbajnokság is, melynek idei nyertesei a szárhegyi öregfiúk voltak. Ôk vehették át a vándorkupát is, mely a jôvôben megrendezésre kerülô bajnokságon részvételre kötelezi a futballistákat.
Erôpróba vetélkedôn keresték a legizmosabb falunapozót, de agytornára is sor került a vasárnapi sakkversenyen.
A hétfôi nap az önkormányzati képviselôk közös programjának volt szentelve, kedden pedig Nagyboldogasszony ünnepén szentmisével búcsúztak a szárhegyiek a falunapoktól.
Lapzártakor ugyan még nem készült el a rendezvénysorozat költségvetésének végsô számvitele, azt azonban elárulták, a támogatóknak köszönhetôen mindössze 150 millió lejjel kellett az önkormányzat hozzájáruljon a költségekhez. Híreink szerint még ez az összeg sem került teljesen elköltésre.
G. G.
Filmesek fesztiválja
Három nap filmet, három éjszaka zenét ígértek a nyitóünnepségen a Múúúvi filmfesztivál szervezôi. „Olyan város mellett, ahol már mozi sincs, több mint szükséges egy ilyen filmfesztivál megszervezése” – jelentette ki Kassay Péter házigazda a fesztiválkezdéskor. A Lázár-kastélyban a szervezôk, Selyem András fesztiváligazgató, Balázs Áron művészeti vezetô és Barti Tihamér pénzügyi igazgató köszöntötték a vendégeket. A kérdésre, hogy miért egyedi e filmfesztivál, a zsűri elnöke, Eugen Moritz mondta el: egyedisége abban rejlik, hogy létezik. Na és persze abban is, hogy nincs más filmfesztivál, melyet tehénnel reklámoznának. A díjak leleplezése után is visszatért a tehén: Makkai István képzôművész, az idei díjak készítôje a legjobbaknak ajándékul szintén tehenet formált meg fémbôl, hátulnézetbôl. Kezdôdhetett tehát a filmfesztivál, melyre 11 országból 50 filmmel neveztek be, s erre jött ráadásként M. Tóth Géza Maestro című alkotása, valamint a hat, versenyen kívüli svéd film.
Kanadától Indiáig, 11 országból érkeztek a fiatal és független filmesek, animátorok remekei megismertetni a nézôkkel a minôségi rövidfilmek világát. A három nap alatt 450-en tértek be egy vagy akár több rövidfilm vagy animáció megtekintésére, kerültek közelebb a filmes szakmához az alkotókkal való egy-egy közös beszélgetés segítségével. Fiatal még a fesztivál, hiszen mindössze második alkalommal szervezték meg. Ennek ellenére jó minôségű, magas művészi értékű filmeket is láthattunk – értékelte a zsűrielnök, Eugen Moritz. Elmondása szerint jó úton halad a fesztivál ahhoz, hogy a következô években növekedjen, ismertebb legyen. A szervezôk úgy vélik, egy-két éven belül letisztázódik a fesztivál művészeti irányvonala is.
A dinamikus, merész fiatalok technikailag és művészileg is jól átgondolt munkái, idôszerű ötletei megosztották a zsűrit, utolsó percig vitatkoztak a díjak odaítélésén, majd különdíjakat osztottak az arra érdemeseknek. A sok mérlegelés után a Vértehén díjat, a fesztivál nagydíját Tóth Barnabás Kiállítás című alkotásáért ítélték oda.
A versenyben való benevezés egyetlen feltétele, hogy dokumentumfilmet nem hozhattak a filmesek. Ez alól csak a gyergyói alkotók voltak kivételek, kik egy külön szekcióban egymás között mérettettek meg. „Becsületes filmek” voltak a gyergyóiak – értékelte Benedek Attila zsűritag, csak nem tipikusan fesztiválfilmek. Bíró Zoltán Az ezerarcú láp alkotását jutalmazták a Múúúvi Filmfesztivál legjobb helyi filmjeként.
Béres László a rendezvény egy másik hozadékára hívta fel a figyelmet, arra az összetartó erôre, mely a fesztiválszervezés kapcsán megszólította, és együttműködésre bírta a különbözô profilú kulturális és civil szervezeteket.
A Fesztivál látványosat növekedett a tavalyihoz képest úgy elôadók, résztvevôk tekintetében, mint a költségvetését illetôen. Eugen Moritz szavaival élve, a hógolyó elindult, s minden évben nagyobbá, erôsebbé válik.
Gáti Gabriella és Balázs Katalin
Négyen, 48 óra alatt, 4807 méter magasba
Európa legmagasabb hegycsúcsán járt négy gyergyói fiatalember, onnan mutatták meg a világnak Gyergyószentmiklós zászlaját. A fotóexpedíció tagjai hazatérve a Mont Blancról egy más világ hírét hozták, hol érték a természeti kincs, hol a salakot aranyért adják, ellentétben velünk, akik aranyunkat, a Gyilkostót akár salakért is kikilózzuk.
Felkészülés
Kell szeretni a természetjárást – ez alapvetô feltétele annak, hogy valaki nekiinduljon a hegynek. A három hegymászó, Kastal László, Kis Tivadar és Bögözi Gábor nem elôször nézett szembe több ezer méteres hegycsúccsal – nem volt szükségük különösebb felkészülésre, és tavasztól együtt edzettek az expedíció kiötlôjével, Dezsô Lászlóval, aki szintén a természet bolondja, nem kellett rászoktatás. Ezer kilométert kellett túráznia – ez volt a recept, s a fotós indulás elôtt lejárta ezt a távot. A hegymászóknak cserében viszont „pózolniuk” kellett: elfogadni azt, hogy az út során idônként meg kell állni, ha a fotográfus úri kedve úgy kívánja, hogy egy tájrészletet, egy történést rögzítene, vagy azt, hogy az állványt is fel kell púpolni magukkal a csúcsra.
Csövem, Kis Tivadar bánta legkevésbé, hogy fényképész lesz velük, hisz évekkel korábban, az Alpokban nála csupán egy „szappantartó” volt, az élményeit nem tudta képekben hazahozni, és most ez megadatott számára. „Két szenvedély találkozott. Mi nagyon szeretjük a hegyet, László szeret természetet fotózni. Így lett hegymászás és fotóexpedíció” – fejtette ki Kastal László.
Feladatmegosztás
Idejében leosztották a feladatköröket. Dezsô Lászlót nevezték ki az expedíció vezetôjének (késôbb arra is fény derül történetükbôl, hogy miért esett a fotósra a magashegyi túra vezetôi szerepe). A technikai vezetô Csövem volt, az idegenvezetô, az útvonal megtervezôje Kastal László, Gábor pedig azért felelt, hogy éhhalál ne fenyegesse a csapatot, egészségét megôrizze mindenki.
Úgy állították össze a batyut, hogy néhány éjszakát akár mínusz 30 fokban is kibírtak volna. A kelleténél több kötél, ruha és élelem is volt, még szalonnát is vittek a hegycsúcsra, hogy semmit se bízzanak a véletlenre. Régi vágású hegyi embereknek tartják magukat, mindent akkurátusan megterveztek, mindenbôl tartalékot is cipeltek, ezért lett súlyos a poggyász. A csúcsra négyen több mint 120 kilót vittek a hátukon.
Úton-hegyen
Gyergyó–Budapest–Bécs–Olaszország. Egy éjszaka Velencében, tengerszinten, 0 méteren. Innen folytatták útjukat Franciaországba; 1030 méteren verték fel az alaptábort, hogy onnan induljanak a Mont Blancra. 1800 méterig felvonóval, 2300 méterig fogaskerekűvel emelkedtek, onnan pedig kezdôdött a versike: „Gyí két lábam, fussatok”. Már telefonon megtudakolták, a franciaországi, 3800 méteren lévô menedékházban, ne izgassák magukat, nem lesz hely. Odaérkezésükkor bebocsátást nyertek, állóhelyet vehettek maguknak csak éppen aludni nem tudtak. Az álom elmaradása is a szintkülönbségnek tudható be – mondják a hozzáértôk, akár a fejfájás, a szemfény elvesztése vagy a hányinger, hányás. Nem lehetett sokáig akklimatizálódni: az idôjárási elôrejelzések egynapnyi szép idôt ígértek, s ezt ki kellett használni.
Társak is voltak bôven. A hegy négy oldaláról úgy 200 ember indult csúcshódításra, de többen megtértek. Olyannal is találkoztak a fiúk, ki már kétszer futott neki a Mont Blancnak és mindkétszer „visszapattant”.
A nagypénzűeket viszont akár hátukon is felviszik az idegenvezetôk. Fel, a csillagokig – csillagászati áron.
Irány a csúcs!
Kár lenne ecsetelni, a gyergyói csapat milyen „gigászi küzdelem” árán jutott fel a tetôre, nem várnak dicséretet teljesítményükért. Egymásra figyelve, valóban csapatként jutottak a legmagasabbra. S hogy mi van ott? Hó! – felelte meg a kérdést Gábor, ám az érzés, ami ott fenn jutott a négyeknek, az egy szóban összefoglalhatatlan.
Kastal László: Van, aki megkérdi, hogy egy hegymászó miért megy fel a csúcsra? Nem normális? A csúcsra fel kell menni. És nem elég felmenni, szét is kell tudni nézni. Mikor egy hegymászó a csúcson szétnéz, az semmihez sem hasonlítható. A hegy él. Ha van kellô tisztelet a turista részérôl, akkor a hegy megengedi, hogy felmenj rá. Ott pedig hála és beteljesülés – e két érzés fogad.
Kis Tivadar: a székely azt mondja, azért mentem fel a csúcsra, mert ott van. Európa legnagyobb csúcsa. Fel kell menni. Magamért mentem, nem másért. Ott fenn minden fehér, sziporkázik a hó. Állsz fent, és tátod a szádat. S a hegy magához ölel. Simogat: ügyesek vagytok, fiaim, hogy feljöttetek. Mert az elején, a kezdô hegymászó úgy érzi, nincs biztonságban, mintha a hegy ki akarná köpni. Késôbb, mikor megbarátkozik a heggyel, kergetôzne társaival, s olyankor az öreg szikla, mintha meghajlana, intve, ne játszadozzatok rajtam. És az is érezhetô, ha magába fogad.
Bögözi Gábor: meghatározhatatlan érzés. Felértem. Boldog voltam, annyira, hogy még könnyel is megtelt a szemem. Látod körbe, mint csipkét, a hegycsúcsokat; egyik szebb a másiknál. Elmagyarázhatatlan az az érzés, amikor te vagy mindennek a tetején, és minden alattad van.
Dezsô László: én már a Mont Blanc alagútnál éreztem, hogy más világon vagyok. Már az árnyéka is hatott. A csúcson sem váltottam szót senkivel. Akkor jött fel a svájci Alpok mögül a nap – meg kellett örökíteni. Utána pedig úgy éreztem magam, mint aki a központon van, és körbetáncolják a hegyek. Bármerre néztél, nem szédültél, a hegyek forogtak, s a nap, a nagy reflektor ránk világított.
A legények egytôl egyig középpontban, a legmagasabban voltak – csúcsélményeik szerint. Mégis vallják, ott érezték igazán, milyen kicsi is az ember, s mekkora a természet keze.
Nem szórták a pénzt
Van, ki milliárdokat sejt e túra mögött. A legénység állítja, egy közepes keresetbôl élô egyéves spórlással megengedheti magának a Mont Blanc-túrát. Fôként, ha négyen jutnak egy konzervhez.
Csúcsmászáskor négyen egyetlen paszulykonzervet ettek, ekkora volt az étvágy, de még így is hízott Csövem, aki a csapatból a legválogatósabb volt, a müzlit sem szerette:
– A müzli egy igenis ehetô kaja. Nem is gondoltam, hogy szájban térfogata hatványozódik. Reggelire tejporból és hólébôl készült tejbe tettem, jó kanállal faltam, lett belôle négy kanálnyi a számban, olyan voltam, mint egy hörcsög, de le nem ment a torkomon. Amúgy finom lehetett, a többiek ették.
Volt azonban vitamin bôven, s a magas hegyi levegôn csökkent embereink étvágya, nem érte utol ôket az éhségérzet. A szalonna viszont csúszott, nem hazudtolták meg a fiúk székely mivoltukat.
Cimborák lettek
Bár hazatérve még nem döntötték el, legközelebb melyik csúcsot hódítják meg, de az tény, hogy ott fenn valamitôl jó barátok lettek, kik szemvillantásból értik egymást. Tudják, elmondják, egy ilyen túrán több olyan tényezô van, ami komoly vitát szülhet, örök-haragot is hoztak haza már hegymászók. Ezen a túrán azonban – úgy gondolják – még egy rossz szó sem hangzott el.
A békesség titka, hogy egy jó túra jó csapatmunkán múlik. Mindenki oda kell tegye tudása legjavát. Mindenkinek volt gyenge pontja, volt, mikor egyik-másik fáradtabbnak érezte magát. Anélkül, hogy beszéltek volna róla, tudták, ilyenkor lassúbbra kell venni a tempót. Átsegítették egymást a nehézségeken.
– Ismertük egymást, nem idegenként indultunk. Figyeltünk a társakra, mert nem eshetett ki a sorból egyetlen ember sem. Lelkileg tönkre is lehet tenni a társat egy ilyen túrán, elég, ha gyakran ismételgeted, hogy miattad nem haladunk, maradtál volna otthon. De lehet azt a megoldást is választani, mint az iskolában: a legrosszabb gyereket teszed meg vezetônek, s megjavul. (Lám, lám, bár a csapat tagadja, de immár érthetô, miért lett hegymászók között fotós a vezetô.) Apróságokon, de mindenkin múlik a jó hangulat.
Amit hazahoztak
Bár hihetetlenül hangzik, mégis a Gyilkostó jutott a csapat eszébe e Mont Blanc-expedíción. Két természeti kincs más-más népek kezében. Ott döbbentek rá, hogy a turizmust hogyan lehetne kihasználni, mit mulaszt el Gyergyó, mikor a természeti értéket nem tudja kellôképpen felkínálni. Ott a turisztikai látványosságot úgy tudják kihasználni, hogy megélnek belôle, itt pedig pusztul az érték is, a szegénységben éldegélô emberekkel együtt.
– Én már ott megfogalmaztam: a Gyilkostó fellendítése nem csak Gyergyószentmiklós feladata – állítja Dezsô László. – A medence feladata tenni ezért, össze kell álljanak a települések polgármesterei, s ha összetartás lesz, akkor tudunk tenni azért, hogy a Gyilkostónak, amivel dicsekszünk, megnôjjön az értéke, és ne azt kelljen nézzük, hogy napról napra megy tönkre. A Gyilkostó közös érdek kell legyen, mert ebbôl meg tud élni a medence.
Nemrég tértek haza a fiúk Európa legmagasabb csúcsáról, csodálatos képekkel, melyeket nemsokára a gyergyóiaknak is megmutatnak. Irigyek-e rájuk az emberek? Lehet, bár állítják, egészséges ember megkeresi a saját szórakozását, s nem irigykedik. Csövem azonban ebben különbözik csapattársaitól. Ô azt kívánja magának, hogy sok ezren irigyeljék, de egy se sajnálja. Ne sajnálja soha, hanem irigyelje mindig, mindenki. Ôket és a Gyilkostót is.
Balázs Katalin
És újabb módosítás
Sokadszorra került az önkormányzat asztalára a siófokiakkal kötendô, fűtésrehabilitálást célzó szerzôdés szövege. Most is módosítani kellett rajta, ugyanis a prefektúra visszautasította a korábbi formát. Új ötlet született, melyrôl a tanácsosok ezúttal is az ülésen szerezhettek tudomást: a siófokiak és Gyergyószentmiklós önkormányzata egy közös céget hoz létre, ez termeli a hôenergiát, és adja majd át a szolgáltatónak, a Go. Rt.-nek. A hôközpont építésére kiszemelt területbôl 20 árat a siófokiak vásárolnak meg a gazdáktól, a többit pedig Gyergyószentmiklós fizeti ki, és ezen területtel fog belépni az új cégbe. Az nem került letisztázásra, hogy a siófokiak és gyergyóiak milyen részesedési aránnyal lesznek jelen e vállalkozásban, mint mondták, ezt késôbb határozzák meg, a fontos az, hogy mihamarabb elkezdôdhessen a hôközpont építése. Egyhangúan szavazták meg ezt az elképzelést, remélve, nem lesz szükség újabb módosításra.
Elodázhatatlan volt egy másik döntés meghozatala is: pályázati lehetôség kínálkozik, mellyel a hegyimentôk felszerelését lehetne kiegészíteni. 300 millió régi lejes kormánytámogatás remélhetô, ha nyertes lesz a pályázat, ehhez kell hozzáadjon a helyi önkormányzat önrészként 200 milliót. Egyhangú, támogató döntés született ez ügyben is.
A különfélékben elhangzott, hogy elfogyott az a 40 ezer lej, amit a városvezetôk idénre a köztisztaságra szántak. Augusztusra már nincs mibôl fizetni a 7 rendfenntartót. A testületi tagok elvi beleegyezésüket adták, hogy költségvetés-módosítással egy következô ülésen erre keretet teremtenek. Lehet, hogy még ebben a hónapban.
B. K.
MPSZ-hírek
Az RMDSZ által kölcsönvett 187 millió lejrôl
Harminchét hét, több mint nyolc hónap telt el azóta, hogy az RMDSZ által jelölt polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester ügyvédjét. Ezt az öszszeget nem is akárhonnan, hanem az útjavításra szánt alapból vették el, tehát a város útjai többek között azért ilyenek, mert a pénzt útjavítás helyett a polgármester ügyvédjére költötték el! Véleményünk szerint ideje volna a „kölcsönt” visszatenni a város pénztárába, s jogos elvárás az is, hogy a „kölcsönvevés” idejére az ügyben érintettek fizessék ki az ilyen típusú kölcsönök esetén a bankok által alkalmazott havi 1,5%-os kamatot (ez mostanáig közel 22 millió régi lejt jelent).
Az RMDSZ-féle átláthatóságról, partnerségrôl
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete továbbra is várja, hogy a Közüzemek RMDSZ-es vezetôsége beszámoljon tételesen arról, hogy a több mint egy éve történt hôenergia-lopás esetében kit (a várost, vagy egy lépcsôház lakóközösségét) és pontosan mekkora kár ért, illetve, hogy mit tettek annak érdekében, hogy a szintén RMDSZ-es károkozó kamatostól megtérítse azt. Várjuk azt is, hogy hozzák nyilvánosságra azt az állítólag létezô iratot, amiben az ügyészség megállapítja, hogy a károkozót nem terheli büntetôjogi felelôsség. Ha az RMDSZ céljai között nem szerepel a lakosság meglopása, becsapása, illetve az RMDSZ-tisztségviselôk által elkövetett törvénybe ütközô cselekedetek takargatása, akkor kéréseinknek haladéktalanul válaszoljon.
Az RMDSZ országos vezetésének cinkosságáról
Hónapok óta kérjük az RMDSZ országos vezetôségét, hogy szakítson egy kis idôt, s látogasson el Gyergyószentmiklósra, hadd tapasztalja a helyszínen, hogy miképpen vezetik a várost az RMDSZ által tisztségbe juttatott emberek. Tudomásul kell vegyék, hogy ha valakit feltesznek az RMDSZ választási listájára, akkor azért felelôsséggel tartoznak. Ha egy várost RMDSZ-es polgármester és képviselôtestület vezet, akkor tevékenységükért az RMDSZ felel, ha pedig a dolgok rosszul mennek, akkor az RMDSZ vezetôségének kötelessége beavatkozni. Ha nem ezt teszik, akkor személyesen Markó Béla és vezetôtársai felelôsek a helyi RMDSZ-es tisztségviselôk által elkövetett tévedésekért és visszaélésekért.
Az EMI-táborról és annak közlekedésbiztonsági kihatásairól
Köztudott, hogy az út megromlott állapota miatt immár hónapok óta tilos tehergépkocsival áthaladni a Békás-szoroson. Az is köztudott, hogy a tiltást a gépkocsivezetôk folyamatosan áthágják, a rendôrség pedig létszámhiányra hivatkozva mossa kezeit, hivatalosan is azt nyilatkozván, hogy nem áll módjában a város kijáratánál állandó szolgálatot biztosítani, hogy feltartóztassák a szabálysértôket. Nem meglepô módon az EMI-tábor ideje alatt folyamatosan (éjjel-nappal) legalább egy rendôarautó ott állomásozott a város végén. Ebbôl kiindulva hajlanánk arra, hogy felkérjük az EMI-t, szervezzen a négyesnél egy permanens tábort. Hogy mégsem javasoljuk ezt, annak oka az, hogy ezalatt is láttunk áthaladni a Gyilkostó irányába nehéz gépjárműveket, ugyanis a rendôrök – ismét csak meglepô módon – nem azokkal, hanem a tábor szervezôinek a zaklatásával voltak elfoglalva.
Emil, egy szóra!
Valami két hete ebben a lapban kétszer is rábukkantam a nevemre, errôl szeretnék véleményt mondani, de, hogy formája legyen az egésznek, sajtószemlézem a hetedik oldalt.
Mindjárt fent, jobbra harmincpontos cím: Lássunk tisztán, elôítéletek nélkül, nos, gondolom, itt majd jól odamondanak az RMDSZ-nek vagy az SZNT-nek, úgy is kell, mind a kettô megérdemli, de – és ez manapság nagyon ritka! – a bombasztikus bulvárcím helyett értelmes, magyar, jó cím! (Csak most veszem észre, hogy felette ez áll kurzívval: A petefészek cisztái… Akkor pedig elnézést kérek dr. Pachota Gyula fôorvos úrtól a következô két sorért, ezt mi, profi újságírók, pontosabban ex-profi újságírók annakidején „blickfangos” kezdetnek hívtuk): hát szépek, nagyon szépek, bűbájosak a gyergyói hölgyek, hogy én milyen örömmel megvizsgálnék úgy kettôt-hármat a szebbjébôl a velem született laparoszkoppal…
A (különben igen fontos és hasznos orvosi ismertetô alatt pedig újabb cím következik: Markó Béla Ôexcellenciájának/ Románia Miniszterelnök-helyettesének/ Excellenciás Uram! – ez a cím, és utána nyílt levél, pontosabban felhívás következik a Székely Nemzeti tanács elnöke, dr. Csapó I. József aláírásával.
Na, ilyenkor szoktam én felröhögni. De nagyon. Ugyanis: dr. Csapó I. József nálam sokkal de sokkal jobban tudja –, de én is tudom! –, hogy mielôtt az ember „Ôexcellenciájává” válik, nem huppan csak úgy bele a piros bársonyszékbe, hanem… (most figyelj, olvasóm, mert ezt nem szokták mutatni a tévédben!) elôbb a bal kezét roppant elegánsan a szívére helyezi, a jobb keze két ujjával pedig arrafelé mutat, amerre az Úristent sejti, és azt mondja: esküszöm (jur – tudsz románul, nem?), hogy Románia Alkotmányához maradéktalanul hűséges leszek…, trálálá, trálálá, trálálá… Isten engem úgy segéljen! Úgy bizony!
Én pedig röhögök: hát mit is akar ez a dr. Csapó I. József? Esküszegésre kéri excellenciáját? Mármint, hogy Ôexcellenciája ne tartsa be az Alkotmány elsô, negyedik, ötödik, és egyáltalán minden kisebbség… és magyarság-diszkrimináló paragrafusát. Az esküszegés pedig fôbenjáró bűn (fôveljáró!), erre kéri a doktor Ôexcellenciáját?! Legyünk komolyak!
A „felhívás” alatt pedig: Imola lábadozik. Tíz sor, ezt hívják tömör, lényegretörô rövidhírnek.
Na most, bal oldalon két kolumna a Burján Emil által szignált írás, ebben szerepel kétszer is a nevem, és ôszintén szólva – nem örvendek neki. Én ugyanis – egészen másként látom a világot.
Sorolom a kifogásaimat:
Nem tetszik nekem a cím: „Menedékjogot Markó Bélától!” De nem tetszik nekem a felemlített elôzô cikk címe sem: „Mitôl „boldog” Markó Béla”. (Ide nagyon kellett volna a kérdôjel!) Csak így, „per tu” Markó Béla. Mindenkinek, Burján Emilnek is szíves figyelmébe ajánlom a dr. Csapó I. József levelének megszólítását, így kell ezt csinálni, így írja elô a protokoll, de így kulturált, így értelmes.
(Az persze nagyon aranyos, amikor a festôkirály meghallja, hogy Ferencz József, a császár megnáthásodott, és Libanonból, a cédrusfák alól elment a távirat Bécsbe: Királyt a napra kitenni! Aláírás: Csontváry Kosztka Tivadar. Ez igen, mondanám én, de ezt király küldi a királynak!)
De nem tetszik nekem a következô sor pongyolasága, idézem: „beszámoltam arról, hogy miniszterhelyettesünk(!) hivatali zsenii…” A pongyolaságot én írásban, nyomtatásban ki nem állhatom. (Ezért nem szeretem az úgynevezett „újságjainkat”.)
Jóuram! A miniszterhelyettes és a miniszterelnök-helyettes között akkora a különbség, mint a kupleráj portása és a Mádám között. Itt pedig, ha jól sejtem, a Mádámról van szó!
(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy én sohasem írnám a cikkem elé az aszszonyom aranymondását. Illetve, ha én az életben egyszer a mottó alá odaírom, hogy Bajna Mari, az olvasó el fogja dobni magát a röhögéstôl.)
Nem tetszik nekem az írás indulatos hangneme. Én tudom, hogy mostanában ez a divat, ordítunk torkunkszakadtából, hogy X gazember, X pedig ordít, hogy Y a gazember, de – én – újságot írni Kosztolányi Dezsôtôl és Szabó Dezsôtôl, egyszóval Dezsôktôl tanultam, ott pedig az indulat helyett az értelem, a humor, a magyar nyelv bűbájos szépsége és kifejezôereje volt a lényeg.
Az indulat különben is rossz tanácsadó, a haragos ember dadog, kapkod az érvek után. Elsorolom a cikkben elôforduló neveket: Markó Béla, Szilágyi Domokos, Györffi Kálmán (aki én volnék), Marx, Anti-Dühring, Csipike, és megint Markó Béla, de szerepel itt alprefektus, történészként doktorált RMDSZ-képviselô, fôerdész, szaktanár stb. Elsorolom a cikkben megpendített problémákat: a hivatali zsenik esélyegyenlôtlenséggel kontraszelektálnak, nyolckötetes költônôt, volt újságírónôt tanügyi kényszerpályára kényszerítettek, itt kerülök én is ide, mint „bizonyíték”, aztán „csutakerdô”, majd négyméteres Szent Miklós-szobor, városközpont-rendezés, Objektív Televízió frekvenciája, aztán történész-képviselônk és fôerdész, és folyik ez így végtelen panaszáradatban, az olvasó számára már-már követhetetlenül. Ehhez, nehezékül még nyelvi játékok is jönnek: (ön)érdekképviseletünk, Zöld-arany emberek, transztakony, schenky, fa-szentek stb. stb.)
Mondom, az indulat rossz tanácsadó. Újságcikkben pedig egyáltalán helye nincs.
Az indulat célpontja pedig: Markó Béla. Nem értem, miért?
Könyörgöm: egy kirakat-ország kirakat politikája által kirakat-politikusként használt embernek mi köze van az én, a te vagy az ô tanári versenyvizsgájához?
Hogy az enyém nem sikerül valami fényesre, az olyan természetes!
Én ugyanis Németh László pedagógiai írásait (Az én katedrám, ha valaki kíváncsi rá) illetve Márai Sándor tanulmányát (Röpirat a nemzetnevelés ügyében, ha valaki kíváncsi rá) olvasgatom, ha arra vagyok kíváncsi, hogy alig tíz-tizenöt év alatt hogy sikerült így elb…altázni egy több mint négyszázéves magyar oktatási rendszert. Ôk, a tanfelügyelôk, a minisztériumi titkárok, osztályvezetôk persze WALDORF-ot olvasnak, ha egyáltalán olvasnak valamit… A kettô pedig nem kompatibilis, és természetes, hogy én maradok alul: Ôk osztályoznak.
De könyörgöm: nem a miniszterelnök-helyettes!
Persze, Ôexcellenciáját nem tilos tollhegyre venni.
De nem indulatosan!
Hanem csak nyugodtan, átgondoltan. Mondjuk így:
Nemrég olvastam, hogy miniszterelnök-helyettesünk, Markó Béla Ôexcellenciája az országot a „becalizálástól” … elnézést, még kimondani is nagyon nehéz, szóval, az országot az „elbecalizalizálódástól” (na, hál’ istennek) félti.
Hát ezen én nagyon elgondolkoztam…
Itt van ez a drága juhászember, a KÖZ érdekében futballcsapatot szervez, pártot akar alapítani, a felmérések szerint a mioritikus nép istenként tiszteli, az állam elnöke imád koccintani vele, és akkor Ôexcellenciája, Markó Béla félti tôle az országot.
Na, itt valami baj van, mondtam én. Ugyanis a demokrácia szabályai és a kapitalizmus törvényei szerint az ország legutolsó juhászának is joga van hülyére gazdagodni, és azonnal pártot alapítani, tehát beleszólni az ország dolgaiba.
Ôexcellenciája ezek szerint nem tudja, mi a demokrácia?
Az államelnök, az bezzeg tudja, azért ül le vele meccset nézni, poharazgatni.
Ja persze, államelnökünk Ôexcellenciája már hajósinasként járt Angliában, Amerikában, Ô már fiatalon megtanulta, hogy mi az a kapitalizmus, illetve demokrácia, amit választott tisztségviselôm Ôexcellenciája csak most tanulgat…
Mondom: ezen én nagyon elgondolkoztam.
Sikerült megfejteni a rejtélyt.
Emlékezzünk Hófehérke mostohaanyjára!
Ôexcellenciája, és a többi bukaresti meg budapesti! Ôexcellenciás azt mondja: én roppant tanult, egyetemet végzett, hihetetlenül ügyes, nagyon jó üzleti érzékkel megáldott és nagyon becsületes politikusként rövid idô alatt hihetetlenül szép kis vagyonkára tettem szert. A sors meghozta nekem munkám gyümölcsét, és ezért csak csodálni tudom magam! Reggelenként, amikor borotválkozom, szeretettel mosolygok magamra a tükörben…
Én magamra mosolygok,
De a tükörbôl Gigi Becali vigyorog vissza rám.
Ezt én sem bírnám elviselni!
Mármint hogy odaszóljak: Tükröm, tükröm. Mondd meg nékem…
És a tükör visszaválaszolja:
„Szép vagy, szép vagy excellenciás, de Gigi Becali még nálad is százszor szebb!”
Csakhogy én… nem szoktam borotválkozni.
Györffi Kálmán
EMI-tábor másodszorra
Több mint kétezren vettek részt az idei EMI-táborban, hol a rangos elôadók eszmefuttatásai mellett volt borkóstoló, esténként pedig koncerteken mulathattak az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság meghívottjai. Tagadhatatlan, hogy gyakori volt a programmódosítás, amit jövôre a szervezôk ki szeretnének küszöbölni, ám nem történt nagyobb rendellenesség a táborban, ha csak azt nem említjük, hogy valakik ellopták a román zászlót. A zászló elôkerült, és a csendôrség beváltotta ígéretét: a táborozókért voltak, nem ellenük, a csendet vigyázták, és nem zavarták. Szerdától vasárnapig tartott a Négyes Motel mellett a tábor, mely hétfôn gyimesi kirándulással ért véget. Az idei rendezvény különbözô mozzanatairól olvashatnak az alábbiakban, és ne feledjék, a szervezôk ígéretet tettek: jövôre is lesz EMI-tábor, ugyanitt, ugyancsak augusztusban.
A nép akaratát kell érvényesíteni
Péntek délután a rendkívüli hideg és esôs idôjárás ellenére zsúfolásig telt a tábor nagysátra, ahol Eva Maria Barki nemzetközi jogász a dél-tiroli önrendelkezés kivívását ismertette. A kisebbségek ügyét szívén viselô jogász nem véletlenül beszélt a dél-tiroli autonómiáról, hiszen – elmondása szerint – a dél-tiroliak és a székelyek történelmében és jellemében is sok a közös vonás. Mindkét nép erôs karakterű, önfejű, saját identitású és szabadságszeretô, a dél-tiroliak azonban az elsô világháború után kezükbe vették sorsuk irányítását, és elszántan harcoltak az önrendelkezésért, ugyanakkor nem tartották magukat kisebbségnek, teljes jogokat követeltek. A kíméletlen nyitottságáról és ôszinteségérôl ismert jogász elmondta: a magyarságnak azért nem sikerült kivívnia az autonómiát, mert nincs elég erôs akarata és hite hozzá. Elmondása szerint elsô lépésként tisztázni kell, hogyan áll a nép az önrendelkezés kérdéséhez: amennyiben akarja, minden eszközzel harcolni kell a megvalósulásért, hiszen nincs olyan diplomácia, amely a nép akaratát megakadályozhatná. Eva Maria Barki ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a legnagyobb felelôsséget a magyar kormány viseli: új nemzetpolitikára van szükség, egy olyan új politikára, amely a nép akaratát hallatja.
Sorskérdés az oktatás ügye
Szombaton délelôtt csángó sorskérdésekrôl esett szó: Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány vezetôje, Berszán Lajos, a gyimesfelsôloki Szent Erzsébet gimnázium igazgatója, valamint Kovács Lehel, a Hétfalusi Magyar Művelôdési Társaság ügyvezetô elnöke a csángó népcsoport múltjáról, de fôleg jelenlegi helyzetérôl és a csángóföldi magyar oktatásról nyújtott tájékoztatást, az EMI-táborra jellemzô ôszinte hangnemben. Duma András, a moldvai csángó gyerekek oktatásáról beszélve elmondta: jelenleg 12 faluban van iskolán kívüli magyar oktatás, de az erdélyi magyarság nem segíti ezt a kezdeményezést, és az ezzel kapcsolatos számadatokat sem közvetíti a maguk valóságában.
Berszán Lajos atya a gyimesfelsôloki oktatással kapcsolatban ennél jóval pozitívabb képet festett. Az 1994-ben létrehozott Szent Erzsébet gimnáziumba Moldvából és Székelyföldrôl is jönnek tanulók, ezáltal növelik a magyar összetartozást, így az iskola „a magyar betegséget, a széthúzást” is gyógyítani tudja. Arra a kérdésre, hogy át kellene-e telepíteni a csángókat a tömb magyar területekre, mindhárom elôadó nemmel válaszolt: szerintük a csángóknak is szülôföldjükön kell megmaradniuk, és kötelességünk segíteni nekik, hogy magyarokká váljanak.
Ugyancsak a magyar oktatásról volt szó azon az elôadáson, amelyen Hantz Péter és Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményezô Bizottság tagjai a romániai magyar felsôoktatás helyzetét mutatták be. Az önálló állami magyar egyetem visszaállítását követelô bizottság 2005-ben kezdte el munkáját: tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel igyekeztek felhívni a figyelmet a kérdésre, de a nemzetközi szervekkel is felvették a kapcsolatot. Nagyon sok szakon nincs magyar képzés, ahol pedig van, az oktatóknak nincs döntési szabadságuk, így a nyelvi képzés alacsony színvonalú, az egyetemeken pedig nincsenek magyar feliratok – íme, néhány ok, amiért égetô szükség lenne a Bolyai Egyetem visszaállítására. A BKB a kudarcok ellenére tovább folytatja a küzdelmet: októberben tüntetéssorozatot szervez, majd újabb aláírásgyűjtésbe kezd, külföldön is. Elôbb-utóbb az ellenállás megszűnik, és a harc végén lesz önálló magyar egyetem – összegzett Hantz Péter.
„Aki magyar, velünk tart!”
Az idei EMI-tábor programjában fontos helyet foglalt el az 56-os magyar forradalomra való emlékezés. A szabadságharc ötvenedik évfordulóján neves történészek, forradalmárok – közöttük Wittner Mária, Radics Géza, Rácz Sándor és Vekov Károly – beszéltek az elôzményekrôl, a harcok lefolyásáról, és fájó emlékeikrôl. Üzenetüket talán Wittner Mária halálra ítélt szabadságharcos fogalmazta meg a legtalálóbban megható, emlékezô elôadásában: nem szabad felejtenünk, beszélnünk kell arról, ami velünk történt, hogy a mai generációnak ne kelljen újra átélnie hasonló korszakokat.
Hogyan is lehetne elfelejteni „a magyar nép utolsó nagy harcát a szabadságért”? – ahogy az egyik elôadó beszélt az 56-os forradalomról.
Újjá kell születnünk
Központi téma volt az idei táborban is az autonómia, mint az erdélyi magyarság megmaradásának egyetlen járható útja. Az autonómia-vita meghívottjai a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Szövetség képviseletében, de saját nézeteiket kifejtve beszéltek az önrendelkezés lehetséges módjairól, a közakaratról, és arról, van-e annyi hitünk, amennyi szükséges az „autonómia-harchoz”. A jelenlévô közéleti személyiségek egyetértettek abban, hogy az elmúlt 16 év eredménye anynyi, hogy az autonómia kérdése megkerülhetetlen, viszont az érte folytatott harc nem nevezhetô egységesnek. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy mindvégig tévesen politizált a romániai magyarság: sokkal többet kellett volna kérnie, hogy legalább a felét megkapja. A tekintetben is egyetértés született, hogy nem feltétlenül kell a politikai elit szintjén tartani a kérdést, mindannyiunknak „téglákat kell rakni az önrendelkezés falába”. A cselekvési folyamat része az is, hogy közakarattal le kellene váltani az oda nem illô politikusokat, újraosztani a feladatokat, és végre eldönteni, mit is akarunk igazán.
Hasonló kérdések fogalmazódtak meg a nemzetpolitikai kerekasztal mellett is, amely a tábor utolsó elôadásainak egyikeként a legnépesebb közönség elôtt zajlott. A meghívottak – Borbély Imre, az MVSZ (Magyarok Világszövetsége) stratégiai bizottságának elnöke, Lezsák Sándor, a Magyar Nemzetpolitikai Társaság elnöke, Mikola István, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke, Molnár Tamás, az Inconnu Művészcsoport tagja, a Jobbik alelnöke, valamint Nt. Gergely István csíksomlyói esperes-plébános – egy olyan jövôrôl beszéltek, amelyet a tábor népes, nemzeti érzelmű fiatalsága fog alakítani. A kerekasztal résztvevôi „nemzeti reneszánszról” beszéltek, amelyet a politikai eliten túl szervezôdô erô fog megvalósítani, de azt sem tagadták, hogy az értelmiségnek a mindennapok szintjén is missziós feladatot kell vállalnia.
Mi vagyunk a nép!
Mialatt az elôadáson elméletek születtek, az EMI vezetôi Eva Maria Barki segítségével már komoly terveket szôttek: egy kiáltványt fogalmaztak meg, mely szerint meg kell kérdezni a Kárpát-medence magyarságát, hogy milyen politikai és jogi formában kíván élni, és ennek függvényében kell cselekedni. A kiáltvány felkér minden magyar érdekképviseletet, magyar pártot, az egyházakat, a civil szervezeteket, közéleti személyiségeket, de legfôképpen a magyar kormányt, hogy támogassa a kezdeményezést, vagyis egy népszavazás, illetve aláírásgyűjtés lebonyolítását. A felhívást a kerekasztal-beszélgetést követôen Eva Maria Barki olvasta fel a tábor közönsége elôtt, akik hatalmas tapssal jutalmazták a kezdeményezést.
Az EMI-tábor felhívása
Mi vagyunk a nép!
1990 óta folyamatosan azt kell látnunk, hogy egyik nép a másik után kapta meg a követelt önrendelkezési jogot: a németek, észtek, litvánok, lettek, horvátok, szlovákok, szlovének, montenegróiak, és a közeljövôben Koszovó is függetlenné válik.
A magyarságnak autonómiát sem akarnak adni.
A magyarság több mint ezeréves államalkotó nép a Kárpát-medencében. A magyarságnak is jár az 1918-ban megígért és a mai napig megtagadott önrendelkezés.
Mivel az eddigi törekvések süket fülekre találtak, cselekednünk kell! Véget ért a türelmünk, nem várhatunk tovább!
Meg kell kérdezni a népet, mint az önrendelkezési jog birtokosát, hogy döntse el, milyen politikai és jogi formában akar élni.
Meg kell kérdezni a népet az egész Kárpát-medencében, az eredményt pedig meg kell mutatnunk a világnak, hogy lássák, hallják és teljesítsék a magyarság akaratát.
Aláírásgyűjtést, illetve ott, ahol kívánatos, népszavazást kell kezdeményezni az egész Kárpát-medencében.
Felhívást intézünk minden magyar érdekképviselethez, minden magyar párthoz, az egyházakhoz, a civil szervezetekhez, a közéleti személyiségekhez, de elsôsorban a magyar kormányhoz, hogy támogassák és segítsék ezt a kezdeményezést, amelynek eredményét a VOX HUNGARICA nevű központ szervezésében minden illetékes országos és nemzetközi fórum és szervezet elé fogjuk terjeszteni.
II. EMI-tábor
Több mint kétszer annyi látogatója volt az idei EMI-tábornak, mint tavaly, és ez nemcsak egy számadat: azt bizonyítja, hogy valós igény van egy olyan rendezvényre, ahol ôszintén, tisztánlátással lehet beszélni a magyarság múltjáról, és ennek tükrében a jövôjérôl is. Ahol nemcsak elméletek születnek, hanem a megoldás is közelinek és megvalósíthatónak látszik.
B. Székely Szidónia Balázs Katalin
KisAsszony
Jókedvű és sikeres
Ha hiába dolgozol, de senki nem ismeri el a teljesítményedet, akkor csalódott és rosszkedvű leszel. Pláne, ha közben azt látod, hogy kollégáid, akik fele annyit gürcölnek, sokkal megbecsültebbek. Ideje észbe kapnod!
Légy vidámabb – és sikeresebb!
Ne hidd, hogy minden sorsszerű, és bele kell törôdni! Ne a kollégákat, fônököd vagy a „hülye céget” hibáztasd, ha elégedetlen vagy valamivel. Mindent meg lehet változtatni, de elôször érdemes magunkba nézni. Légy ôszinte önmagaddal! Vizsgáld meg, mi az, amit esetleg rosszul csinálsz, vagy amire nem megfelelôen reagálsz.
Légy aktív! Próbálj ki új magatartásformákat, például jelentkezz különbözô új feladatok elvégzésére.
Bízz saját képességeidben! Ne akard bebeszélni magadnak, hogy bizonyos feladatok elvégzésére nem vagy alkalmas. Bízz magadban! Úgy érzed, képes lennél fontos ügyféllel tárgyalni? Küzdj meg a lehetôségért! Mond meg, hogy nyugodtan rádbízhatják a tárgyalást, szívesen vállalod a feladatot.
Ne bátortalanodj el, ha hibázol! Mindenkivel elôfordulhat egy apró baleset, ne értékeld alá, ha rosszul csináltál valamit. Nézd pozitívan a hibákat is: „Ebbôl is tanultam. Legközelebb ilyesmi már nem fordul elô velem.” Fontos, hogy ezt kollégáidnak és fônöködnek is megmond. Ezzel azt bizonyíthatod, hogy van kitartásod, és nem adod fel könnyen. A kritikát fogadd mindig tárgyilagosan, ne személyes támadásként értékeld.
Ne legyél nagyképű, de túl szerény sem! A nagyképűség bántó lehet, megmérgezi a munkahelyi légkört, de azért ne titkold kiemelkedô képességeidet. Ha valamit jól csinálsz, nyugodtan hívd fel rá a többiek figyelmét. A mindennapi rohanásban könnyű átsiklani mások sikerein és jó tulajdonságain.
Legyél jó csapatjátékos, de ne mondj mindig igent! A csapatszellem ugyanolyan fontos egy munkahelyen, mint a szakmai tudás. Legyél ezért azokkal a kollégákkal is barátságos, akiket amúgy nem nagyon szeretsz. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindent el kell fogadni csak azért, hogy a többiek kedveljenek. Nyíltan mond meg véleményed, és ragaszkodj hozzá, de magyarázd meg, mit miért gondolsz.
Tanulj, de ne utánozz! Nagyon hasznos, ha ellesed a siker apró titkait más kollégától, de ne majmold ôket. Mindig maradj önmagad! A természetesség meggyôzôbb és rokonszenvesebb, mint valami olyasmi, ami nem illik a természetedhez.
Ahhoz azonban, hogy a munkahelyi idegeskedés ne terheljen túl, biztos „ellensúlyra” van szükség: családra és társra. Fontos egy jó barátnô is, akinek olykor kiöntheted a lelked. Így vigaszra, tanácsra lelhetsz, miközben energiával is telítôdsz.
A kollégák ellenszere
Gyakran megnehezítik az életünket az idegeskedô munkatársak. Védekezz barátságosan, de hatásosan!
A rámenôs:
Soha ne beszélj mellé, ilyenkor csak a határozott kijelentés segít: „Én ezt nem akarom! És a magatartásod sem éppen a megfelelô!”
Az okoskodó:
Soha ne hagyd magad megfélemlíteni. Ha már megint beleszól a mindentudó megjegyzéseivel, kérdezz vissza: „Hogyan is képzeled ezt egészen pontosan?” Ez megzavarja, hiszen ritkán gondolja végig „kiváló” ötleteit, így a késôbbiekben majd visszafogja magát.
A fecsegô:
Ne hagyd, hogy feltartsanak! Udvariasan, de határozottan szakítsd félbe: „Sajnálom, de sürgôsen el kell végeznem ezt a feladatot!”
Az ideges:
Ha megsért, ne reagálj hasonló stílusban. Hasznosabb, ha a szemébe nézel, és nevetve megkérdezed: „Mindig ilyen kedves bókjaid vannak?” Egyszerű, de lefegyverzô módszer.
A kötekedô:
Az ellenállás csak még jobban provokálja. Inkább próbáld kedvesen kifogni a szelet a vitorlájából: „Hát igen, ezt mindenki másképp látja!”
A pesszimista:
Ne próbáld megváltoztatni! Inkább hiúsítsd meg lehangoló eszmefuttatásait: „Csak találunk majd valami megoldást!”
Ágica szelet
Hozzávalók: A tésztához: 30 dkg liszt, 25 dkg margarin, 2 tojássárgája, pici só, 5 evôkanál víz.
A masszához: 6 tojássárgája, 25 dkg porcukor, 20 dkg darált dió, 7 dkg reszelt csokoládé, 1 csomag sütôpor, a végén a 6 tojás felvert habja.
A krémhez: 6 dl tej, 2 csomag vaníliás puding, 2 evôkanál étkezési zselatin 1 dl vízben feloldva, 25 dkg margarin, 25 dkg porcukor.
A csípôs mártáshoz: 4 szál újhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 50 dkg piros húsú paprika, 4 evôkanál olívaolaj, 2 dl tyúkhúsleves kockából, erôspaprikakrém ízlés szerint.
Elkészítése: A tésztához a margarint a liszttel elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojássárgákat és a vizet, egyneművé gyúrjuk, majd 2 cipóra osztjuk. A legjobb, ha egy éjszakára hűtôben pihentetjük, de ha sietünk, akkor 1 órát pihentetve is megsüthetô! Egy nagyméretű peremes gáztepsit kizsírozunk, kilisztezünk, és beletesszük az egyik kinyújtott tésztalapot. Erre öntjük a masszát: a tojássárgákat a porcukorral jól kikeverjük, majd felváltva a tojások keményre felvert habjával, a diót és a csokit a sütôporral óvatosan beleforgatjuk. Ráöntjük a tésztára, és együtt megsütjük közepesen forró sütôben. A másik lapot, ugyanilyen méretben, egy másik tepsi hátán (zsírozott, lisztezett) szintén megsütjük. A kisült lap hólyagos, leveles lesz! Közben elkészítjük a krémet: a tejet a pudinggal felfôzzük, majd hozzáöntjük a feloldott zselatint. Amíg hűl a puding, kikeverjük a margarint a porcukorral, végül belekeverjük a kihűlt pudingot a krémbe, elosztjuk a már kihűlt süti tetején, majd ráhelyezzük a másik lapot. Porukorral megszórjuk, kockára vágjuk.
Megjegyzés: Nem éppen egyszerű, de megéri a fáradságot, legalább ünnepekkor érdemes elkészíteni, mert nagyon finom és nagyon kiadós. Jó vendégváró!
Egészség
A belsô elválasztású mirigyek és betegségeik
(folytatás)
Folytatom tehát a hipofízis hormonjai ismertetését, és ezek hatását a szervezetünkre. Az elülsô lebeny trop hormonjainak termelését a már említett hipotalamusz szabályozza. Ez azt bizonyítja, hogy a belsô elválasztású mirigyek tevékenységét is az idegrendszer szabályozza a hipofízis közvetítésével, ezért ez a 10–15 mm átmérôjű és mindössze 0,5 gramm súlyú kis mirigy méltán viseli a mestermirigy nevet.
Tehát a növekedési hormonon (STH-án) kívül az adenohipofízis még a tireotrop (TTH), adrenocorticotrop-hormont (ACTH-t) prolactint, a luteinizáló vagy sárgatest-hormont (LH-t) folikulusz stimuláló-hormont (FSH-t) is termeli.
– a tireotrop (TTH) hormon hatására fokozódik az anyagcsere és a szívverés gyorsul;
– az ACTH az aldoszteron nevű hormon termelését szabályozza, amely a szervezet só- és vízháztartásáért a felelôs;
– a növekedési hormon (STH), melyrôl az elôzô cikkben már szó esett, a növekedésre és a szénhidrát-anyagcserére hat;
– a prolaktin hatására indul meg szülés után a tejelválasztás;
– az LH és az FSH-hormonokat, gonadotrop-hormonoknak (GTH-ak) nevezzük. Az LH a nôknél a progeszteron, és így a peteérést szabályozza, férfiaknál a tesztoszteron termelôdésében van szerepe, és így a spermiumok érését befolyásolja. Az FSH a nôi szervezetben a petesejt, a férfiaknál pedig a spermiumok érésére van hatással.
A hátsó lebeny, a neurohipofízis két hormont tartalmaz: a vasopressint és az oxitocint.
A vasopressin érszűkítô hatásával fokozza a vérnyomást a víz visszafelszívódásának fokozásával, a vesecsövecskékben pedig csökkenti a vizelet mennyiségét (antidiuretikus hatás). A vasopressin hiánya váltja ki a diabetes insipidus nevű betegséget. Ez nagy mennyiségű vizeletürítésben nyilvánul meg. Az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy az alkohol gátolja az antidiuretikus-hormon (ADH) termelôdését, és ezért van az, hogy alkoholos italok fogyasztása után sokat vizelünk, és utána nagyobb mennyiségű folyadékot fogyasztunk.
Az oxitocin a sima izmok, különösen a méh izomzatának öszszehúzódását serkenti szülés idején. Ezenkívül összehúzza az emlômirigyek tejcsatornái körül levô sima izomrostokat, s ezáltal a tej kilövellését idézi elô.
Tehát az agyalapi mirigy (hipofízis) működése révén irányítja:
– a hormonháztartást;
– a vegetatív idegrendszert;
– viselkedésünket, jellemünket;
– testünk hôszabályozását, vízháztartását, tehát szabályozza az anyagcsere folyamatainkat is.
Hormonjai révén szabályozza:
– a viselkedést, például: szexualitás, agresszió stb.;
– a táplálkozási szokásokat, például: éhségérzet befolyásolása;
– a növekedést és a fejlôdést;
– a nemi érést, valamint a reprodukciós képességet, pl: tejelválasztás, menstruáció, fogamzóképesség;
– az anyagcserét, pl: a vizeletürítés, izzadás mértékét.
A hipofízis, a pajzsmirigy, a mellékvese és a nemi szervek működésére is hatással van. A mestermirigy hormonjai szabályozzák az összes belsô elválasztású folyamatainkat a szervezetben, tehát joggal nevezhetjük agyunk „karmesterének”.
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Jégkorong
Idény eleji hírek
* Augusztus 7-én, hétfôn Kercsó Attila független városi tanácsos, a Progym SK jégkorong-szakosztályának elnöke és Kopacz Zoltán, a jégkorong-szakosztály alelnökének kezdeményezésére a műjégpályára hívták a tanács tagjait, illetve a kulturális és sportbizottságot alkotó tanácsosokat. A kezdeményezés célja az volt, hogy a tanácsosok tekintsék meg azokat a munkálatokat, amelyeket a szakosztály vezetôsége végzett a nyár folyamán a műjégpályán.
Kercsó Attila: Valójában ezen munkálatok elvégzése nem a jégkorongcsapat vezetôségének lett volna a feladata, mert a műjégpálya az önkormányzat tulajdona. A tanácsosok tudomásul vették, hogy a csapat vezetôsége átvállalta a polgármesteri hivatal feladatát, amely nem kevés pénzbe került. A jelenlévô tanácsosok elismerték az erôfeszítést, s remélem, hogy az elôterjesztett beadvány alapján megfelelô döntés születik a jégkorongcsapat javára. A szóbanforgó beadványban a Progym vezetôsége azt kéri a polgármesteri hivataltól, hogy a felnôttcsapat ne fizessen jégbért, mert az év folyamán elvégzett munkálatok ellenértéke fedezi, sôt túl is lépi a jégbér értékét. Az év elején az egyik tanácsülés végén, arról, hogy a csapat ne fizesen jégbért, elvi döntés született. A beadványban ugyanakkor kérjük, hogy a belépôjegyek árából befolyt összeg maradjon a szervezôknek, a lebonyolítási költségek (bírói díjak, csendôrök, mentôk stb.) fedezésére. Az elmúlt idôszakban a Progym két fehérorosz játékossal kötött szerzôdést. A hátvéd Szergej Ploskov-ról és a csatár Mihail Mikeshin-rôl van szó. Rajtuk kívül érkezett még egy szlovák jégkorongozó, nevezetesen Roman Kerata, aki Szlovákiában csatárként volt foglalkoztatva. Ezenkívül várjuk a 28 éves Jurij Zenkovot, aki Ukrajnából érkezik. A csapat vezetôsége reméli, hogy augusztus 21. után jég lesz a pályán. Ez szükséges lenne a szeptember eleji Csíki Sör, illetve a Gyilkostó Kupára való felkészülés szempontjából. A szeptember 15–17. közötti idôszakban megrendezésre kerülô Gyilkostó Kupára a Progym csapatán kívül a Székesfehérvári Alba Volán és a szlovákiai Rozsnyó I. osztályú együttesei kaptak meghívást. A negyedik csapat a Csíki Sör Kupát szervezô Csíkszeredai Sportklub együttese lesz.
* Augusztus 8-tól jégedzésekkel folytatja a felkészülést a Csíkszeredai Sportklub csapata. Az együtteshez nemrég visszatért Peter Filip. A Sportklub további külföldi játékosai: Martin Kucera – kapus, Peter Misal – csatár, Slavomir Ilavsky – center, Pavel Valko – center, Lubos Strapko – hátvéd. A felsorolt jégkorongozók mindannyian szlovákok. A csíkszeredai csapat a szeptember 1–3. közötti idôszakban részt vesz az UTE szervezésében Budapesten sorra kerülô nemzetközi jégkorongtornán. Az említett megmérettetésen a Sportklubon kívül az UTE, az FTC és a szlovák extraligás MHC Martin csapatai lépnek pályára. A hagyományos Csíki Sör Kupát a szeptember 8–10. közötti idôszakban a Sportklub szervezi. A Csíkszeredai Sportklubnál az edzôi teendôket Gál Sándor végzi. A csapat a következô idényben a magyar bajnoki és kupamérkôzéseken is részt vesz.
* A szlovák Peter Mikula és a Györgypál Tamás alkotta edzôpáros irányítja a következô idényben a Csíkszeredai HC együttesét. Az együtteshez két fiatal, 18 éves játékos érkezett Szlovákiából, névszerint David Hilser és Mojmir Lanicek. A HC jelenlegi játékoskeretét 21 jégkorongozó alkotja, de augusztus végéig újabb játékosok (6–7) leigazolását tervezik. A jelenlegi játékoskeretben 18-an még nem töltötték be a 20. életévüket. Az együttes a múlt héten Magyarországon, a káposztásmegyeri Koriközpontban készült és játszott edzômérkôzéseket. Az idény eleji barátságos találkozók eredményeit az alábbiakban olvashatják: Csíki HC – Ferencváros 5–0, Csíki HC – Magyarország U20 2–3, Csíki HC – Zólyom U20 0–3, Csíki HC – New England (Egyesült Államok) 5–0, Csíkszeredai HC – Midwest (Egyesült Államok) 4– 2. A csapat fôtámogatója: Kurkó János György. A Csíkszeredai HC a következô idényben a romániai felnôtt és a magyarországi U20-as (20 éven aluliak) bajnokságban indul.
* A Bukaresti Steaua együttese július 27-én kezdte meg az új idényre a felkészülést a Predealon lévô Forban-i sportbázison. A Steaua játékosai számára a szárazedzések augusztus 17-én érnek véget. Augusztus 22-én a Steaua csapata a szlovákiai Zólyomba utazik, ahol nemzetközi turnén vesz részt, ezenkívül a csapat még más edzômérkôzéseket is játszik. A Bukaresti Steaua jégkorongcsapatának szlovákiai edzôtáborozása a tervek szerint szeptember 5-ig tart.
Kispályás labdarúgás
20. mérkôzésén kapott ki a Baliro
A városi kispályás labdarúgó-bajnokság 22. fordulójának eredményei: Inter Gyergyó – Six Stars 9–5, Kossuth Street Boys – Elite Old Boys (elnapolva), Baliro – Hodex 3–0, Elite Futsal – BFK 8–0, Bucsin HC – Crazy Boys 3–8, Fônix – Volán 5–0 (meg nem jelenés), Romwood – Babilon 2–6, Tig-Rad – Délhegy 2–4.
A 22. forduló utáni rangsor élmezônye: 1. Elite Futsal 61 pont, 2. Crazy Boys 55 pont, 3. Baliro 49 pont, 4. Délhegy 45 pont, 5. Fônix (gólarány: 99–75) 32 pont, 6. Inter Gyergyó (100–85) 32 pont.
A 23. forduló eredményei: Bucsin HC – Tig-Rad 5–0 (meg nem jelenés), Crazy Boys – Elite Futsal (elnapolva), BFK – Baliro 2– 1, Hodex – Kossuth Street Boys 3–1, Elite Old Boys – Inter Gyergyó 2–8, Six Stars – Romwood 5–0 (meg nem jelenés), Babilon – Fônix 7–1, Volán – Délhegy 3–8.
A 23. forduló utáni góllövôlista élmezônye: 1. Köllô Emil (Elite Futsal) 38 gól, 2–3. Kurkó József (Elite Futsal) és Tamás István (Fônix) 32–32 gól, 4–5. Nagy Csaba és Péter András (mindketten Inter Gyergyó) 31–31 gól.
A 24. forduló elsô eredményei: Inter Gyergyó – Hodex 6–4, Kossuth Street Boys – BFK 0–1, Baliro – Crazy Boys 3–3, Elite Futsal – Bucsin HC 9–2.
Korábban elnapolt mérkôzések: 17. forduló: Elite Old Boys – BFK, Délhegy – Baliro, Fônix – Kossuth Street Boys, Tig-Rad – Hodex; 18. forduló: Baliro – Volán; 19. forduló: Babilon – Baliro.
Augusztus 16-án, szerdán – lapzárta után – kerültek lejátszásra a 24. forduló hátralévô mérkôzései, nevezetesen a Délhegy – Babilon, Fônix – Six Stars, Romwood – Elite Old Boys és a Tig-Rad – Volán találkozók.
A további műsor:
25. forduló: augusztus 17., csütörtök: 18.00 Elite Futsal – Tig-Rad, 19.00 Bucsin – Baliro, 20.00 Crazy Boys – Kossuth Street Boys, 21.00 BFK – Inter Gyergyó; augusztus 18., péntek: 18.00 Hodex – Romwood, 19.00 Elite Old Boys – Fônix, 20.00 Six Stars – Délhegy, 21.00 Babilon – Volán.
26. forduló: augusztus 21., hétfô: 18.00 Inter Gyergyó – Crazy Boys, 19.00 Kossuth Street Boys – Bucsin HC, 20.00 Baliro – Elite Futsal, 21.00 Volán – Six Stars; augusztus 22., kedd: 18.00 Délhegy – Elite Old Boys, 19.00 Fônix – Hodex, 20.00 Romwood – BFK, 21.00 Tig-Rad – Babilon.
27. forduló: augusztus 23., szerda: 18.00 Baliro – Tig-Rad, 19.00 Elite Futsal – Kossuth Street Boys, 20.00 Bucsin HC – Inter Gyergyó, 21.00 Crazy Boys – Romwood; augusztus 24., csütörtök: 18.00 BFK – Fônix, 19.00 Hodex – Délhegy, 20.00 Elite Old Boys – Volán, 21.00 Six Stars – Babilon.
Kárpáti Kalandverseny
Augusztus 10-én, szerdán reggel 6-órakor kezdetét vette Kelet-Európa legnagyobb kalandversenye, az immár hatodik alkalommal megszervezett Carpathian Adventure (Kárpáti Kalandverseny). Az idei verseny a Bucsecs- és a Baiului-hegységben zajlott.
Az alaptábor, az Urlătoarea vízesés közelében lévô Poiana Tapului néven ismert helyen volt felállítva, innen történt a csapatok indítása, és ide érkeztek viszsza. A gyalogtúra a Bucsecs-hegységben zajlott, a biciklitúra a Bucsecs- és a Baiului-hegységben, a tutajozás és az íjászat pedig a Bolboci-tónál.
A 18 éven felüli négy személybôl álló vegyescsapatok (férfiak és nôk) egy igazi kihívásnak néztek elébe, mivel a verseny folyamán hegyitúrán, ereszkedésen, kanyonjáráson, hegyikerékpározáson, íjászaton, tutajépítésen és tutajozáson vettek részt, mindezt csaknem 200 kilométeres távon és megszakítás nélkül. Így a verseny jó lehetôséget teremtett arra, hogy minden versenyzô próbára tegye és felülmúlja önmagát.
A rajthoz négy országból (Romániából, Magyarországról, Szlovéniából és az AEÁ-ból) felsorakozott 31 csapat számára a verseny kemény fizikai és pszichikai kihívásnak bizonyult. A 2000 méter fölötti idôjárás szeszélyei, a megtett szintkülönbségek, találkozások a medvével, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a verseny extrém körülmények között zajoljon.
A haladó (200 km) és kezdô (150 km) kategóriában meghirdetett versenyt 20 csapatnak sikerült befejezni.
Íme a helyezések. Haladók: 1. Grind – Zernyest (összidô) 37 óra 15 perc, 2. Neuzer Racing Team – Sepsiszentgyörgy 43:43, 3. Diamir – Marosvásárhely 43:51, 4. Nomad-Snail – Bukarest 47:48, Fox Terierii – Zernyest 47:48, 6. Easy Walkers – Marosvásárhely 48:00.
Kezdôk: 1. Şoimii Arancăi – Temesvár 36:00, 2. Blubluk – Marosvásárhely 41:55, 3. Explorer Team – Marosvásárhely 45:25, 4. Getica – Bukarest 55:35, 5. Gone With The Curent – Peace Corps, Egyesült Államok 58:48.
A díjak értéke meghaladta az ötvenmillió lejt. A verseny fôszponzora az outdoor felszerelést gyártó kolozsvári ATTA cég. Ezen kívül számos más támogatója is akadt a 2006-os kalandversenynek: Communitas Alapítvány, Gordius Kötélgyár, Masterdruck nyomda, Mediaexpert, Media Family, Carbondale, Spelemat, Novocom, Siletina, Kiss Unicum és Freestyle Design vállalatok. A helyi fôtámogató a Buşteni-i Polgármesteri Hivatal, mely nagyban hozzájárult az alaptábor kiépítéséhez, és díjazta a három elsô helyezett csapatot is. A Buşteni és Dâmboviţa megyei hegyimentôk ôrjáratoztak a verseny útvonalán. A több mint 30 bíró az Örökmozgó Természetjáró Egyesület és az Outward Bound önkénteseibôl került ki. Mindenkinek köszönjük a hozzájárulását és segítségét a 2006-os Kárpáti Kalandverseny sikeres megrendezéséhez.
A szervezôk nevében, Vargancsik Iringó programigazgató
Jégkorong/ Külföld
Svédek Budapesten
A Magyar Jégkorong Szövetség (MJSZ) nemrég tartott sajtótájékoztatóján Studniczky Ferenc – az MJSZ elnöke – bejelentette, hogy a következô szezonban, egész pontosan a 2007. március 25–30. közötti idôszakban Budapesten edzôtáborozik az olimpiai és világbajnoki cím védôje, a svéd jégkorong-válogatott.
A júliusi görhoki-világbajnokság ideje alatt Magyarországon tartózkodott Clae Göran Wallin, a svéd jégkorong-válogatottak igazgatója, aki megtekintette a szállodákat, a Budapest SportArénát, és mindent a legnagyobb rendben talált. Ezek után, októberben Bengt-Ake Gustafsson – a svéd sikerválogatott szövetségi kapitánya – is bejárja a helyszíneket, és ez után véglegesítik a felek az edzôtábor részleteit.
Az edzôtábor részeként a svéd válogatott március 29-én és 30-án megmérkôzik a magyar válogatottal. Az elsô találkozónak a Budapest SportAréna ad otthont, míg a második találkozót egy késôbb kijelölésre kerülô helyszínen bonyolítják majd le.
Ökölvívás
A műjégpályán küzdöttek
Augusztus 12-én és 13-án a gyergyószentmiklósi műjégpályán került megrendezésre a Gyilkostó Kupa idei küzdelemsorozata. A rendezvényt a polgármesteri hivatal és a Megyei Sportigazgatóság szervezte. A hagyományos rendezvény 16. kiírásának küzdelmeire összesen hat klubcsapat sportolói neveztek be, látogattak Gyergyószentmiklósra. A részt vevô klubok: Zernyesti Torpedo, Tordai Potaissa, Dési BC, Brassói Rulmentul, Marosvásárhelyi Ring Boksz, Gyergyószentmiklósi Progym – edzô: Murvai József.
Augusztus 12-én, szombaton délután az elôdöntôket rendezték. Az elsô napi összecsapásokra sajnos kevés nézô látogatott ki. Történt ez annak ellenére, hogy látványos mérkôzések voltak a műjégpályán felállított szorítóban. A küzdelemsorozat a gyermek és a serdülô kategóriákban zajlott, de nôi mérkôzések is műsoron szerepeltek. Az elsô napi mérkôzéssorozat mintegy három órát tartott. A nap végére kialakultak a másnapi döntôk.
Augusztus 13-án, vasárnap délelôtt sajnos még kevesebb nézô volt a lelátókon, mint egy nappal korábban. Pontban 10 órakor elkezdôdtek a döntôk. Elsôként a gyermekek léptek szorítóba. A 22 kg-os kategóriában a gyergyói Angi Szabolcs és a tordai Enache Andrei lépett a kötelek közé. Heves küzdelmet hozott a legkisebbek összecsapása, az eredmény pedig döntetlenre alakult, mert a gyermekeknél nem az eredmény a fontos. Szintén a gyermek kategóriába lettek besorolva a 34 kg-os súlycsoport döntôsei, nevezetesen Tamás Szilveszter (Gyergyói Progym), Graur George (Brassói Rulmentul SK), Gavril Andrei és Cotinghiu Ionuţ (mindketten zernyestiek). A 34 kg-osok két részre osztott döntôjét a Tamás Szilveszter és a Graur George közötti összecsapás nyitotta. A pontozásos gyôzelmet végül a brassói Graur George szerezte meg – döntötte el a nemzetközi bírókat is felvonultató ítészek alkotta bizottság. Következett a két zernyesti sportolót felvonultató döntô, amelynek végén Cotinghiu Ionuţ szerezte meg a pontozás alapján megszületett gyôzelmet.
Az 51 kg-os súlycsoportban Csibi Levente (Progym) a tordai Ferenţ Mircea ellen lépett a kötelek közé. A látványos összecsapás végén a pontozásos gyôzelmet a gyergyói sportoló szerezte meg. Az 54 kg-os súlycsoportban a Buhuş Romeo (Zernyest) és Csibi Attila (Progym) közötti összecsapásra került sor. A gyôzelmet a gyergyói sportoló szerezte meg. A 63 kg-os súlycsoportban a gyergyói Tamás Csaba a dési Pop Florin ellenében vívta a döntôt. Ez az összecsapás is látványos volt, a mérkôzés tartalmazott olyan ütés-kombinációkat, amelyek egyértelműen elárulták, hogy a sportolók tudatos edzésmunkával készülnek a mérkôzésekre. A 63 kg-osok döntôjében Tamás Csaba bizonyult jobbnak, megérdemelt gyôzelmet aratott. A 70 kg-os súlycsoportban is jó mérkôzést vívott a brassói Cristofor Alex és a marosvásárhelyi Sucuturdean Emil. Ez a mérkôzés azonban nem ért véget, hisz a Maros-parti sportoló feladta a küzdelmet. Következett a 81 kg-os súlycsoport döntôje, amelynek keretében a dési Moşuţan Alin és a marosvásárhelyi Moldovan Claudiu csapott össze. Újabb jó színvonalú mérkôzést láthattak a jelenlévôk, amelynek végén a pontozásos gyôzelmet a marosvásárhelyi Moldovan Claudiu szerezte meg.
Végül, de nem utolsósorban szólnunk kell a lányok mérkôzésérôl. A szebbik nem harcias kedvű képviselôi az 50 kg-os súlycsoport keretében csaptak össze. A döntôbe a dési Petrişor Gabriela és a zernyesti Muscan Andrea jutott. Kettejük mérkôzését a zernyesti lány nyerte.
Murvai József, a Gyergyói Progym ökölvívó-szakosztályának edzôje örvendett ugyan, hogy idén is sikerült megszervezni a versenyt, de ugyanakkor csalódott volt, hogy kevesen látogattak ki a mérkôzésekre.
A XVI. Gyilkostó Kupa támogatói: Megyei Sportigazgatóság, polgármesteri hivatal, Batthyány Ignác Iskolaközpont, Steel Corp Kft., Ferkó Kft., Colormixt, Transmetal, Vileco, Golden Kft., Gól Büfé, Három Testôr Vendéglô, Muskátli Vendéglô és a Syncro Serv Kft.
Fogathajtás
Az augusztus 11–13. közötti idôszakban Csíkkarcfalván rendezték meg az országos kettes fogathajtó-bajnokság harmadik fordulóját. A VII. Nagyboldogasszony-napok keretében megrendezett bajnoki futamon összesen 16 fogat mérte össze tudását.
Az elsô napon, azaz augusztus 11-én, pénteken került sor a bemutatóra (küllemvizsga) és a díjhajtásra. A bemutató legjobbjai: 1. Rákóczi Gergô (Nagykárolyi Drosera) 1 hibapont, 2. Pál Attila (Gyergyóalfalvi Hipogrif) 1,5 hibapont, 3. Ivácson Róbert (Gyergyószentmiklósi Aranypatkós) 2 hibapont.
Az elsô napi versenyszám, a díjhajtás élmezônye: 1. Pál Attila (Hipogrif) 48,43 pont, 2. Kádár Barna (Incitato) 58,45 pont, 3. Barta Róbert (Lipicai Lovasklub) 58,67 pont, 4. Imre Zoltán (Betlenfalva – Beszterce) 61,65 pont, 5. Rákóczi Gergô (Drosera) 68,91 pont, 6. Bajkó Tibor (Aranypatkós) 71,25 pont.
Az augusztus 12-én, szombaton lezajlott maratonhajtáson a gyergyóalfalvi Pál Attila nem indult. Mint mondotta:
– Azért nem indultam, mert közel van a marosvásárhelyi döntô. A döntô közelsége miatt nem akartam kockáztatni. A lovaknak is sokkal jobb, hisz a döntô elôtt többet pihenhetnek.
A maratonhajtás után a következô élmezôny alakult ki: 1. Rákóczi Gergô 66,26 pont, 2. Kádár Barna 69,46 pont, 3. Bartalis Attila (Csíkkarcfalva, a verseny házigazdája) 73,05 pont, 4. Bajkó Tibor (Aranypatkós) 87,27 pont, 5. Ivácson Róbert (Aranypatkós) 87,54 pont, 6. Imre Attila (Lipicai SK) 92,10 pont.
Az augusztus 13-i utolsó versenyszám az akadályhajtás volt, amelynek végén a következô rangsor alakult ki: 1. Bartalis Attila (Csíkkarcfalva), 2. Rákóczi Gergô, 3. Kádár Barna, 4. Bajkó Tibor, 5. Bodó Zoltán, 6. Pál Attila.
A csíkkarcfalvi bajnoki fordulóban, három versenyszám után a következô összesített rangsor alakult ki: 1. Kádár Barna (Incitato) 127, 91 pont, 2. Rákóczi Gergô 135,17 pont, 3. Bajkó Tibor 158,49 pont, 4. Bartalis Attila 170,54 pont, 5. Batházi György (Alsószombatfalva – Fogarasi Méntelep) 182,95 pont, 6. Ivácson Róbert (Aranypatkós) 184,95 pont.
Az országos bajnokság 3. fordulója utáni összesített rangsorban: 1. Pál Attila (Gyergyóalfalvi Hipogrif) 550 pont, 2. Kádár Barna (Kézdivásárhelyi Hipogrif) 450 pont, 3. Rákóczi Gergô (Nagykárolyi Drosera) 440 pont, 4. Bartha Róbert (Lipicai Lovasklub) 360 pont, 5. Bajkó Tibor (Aranypatkós) 210 pont, 6. Benedek Lukács (Aranypatkós) 160 pont.
Az augusztus 25–27. közötti idôszakban Marosvásárhelyen kerül sor az országos bajnokság döntôjére. A versenyzôk a döntôben emelt pontszámot kapnak. A bajnokság végsô rangsorának összeállításakor a fogathajtók által elért két legjobb eredményt, illetve a döntôben elért pontszámokat veszik figyelembe.
Motorsport
Kupaverseny Güdücön
Augusztus 12-én, szombaton a Gyergyószárhegy községhez tartozó Güdüc településen, egész pontosan a Thija-dülôben rendeztek Sherco-kupa elnevezéssel enduro- és krosszversenyt a Brassói Smart Klub helyi képviselôi, nevezetesen Gábor László és András László. Az említett napon a szervezôk is nyeregbe szálltak, azaz versenyeztek. Az eseményre szépszámú helyi és más megyékbôl érkezett érdeklôdô volt kíváncsi, annál is inkább, mert a helyszínen sütöttek, fôztek, szóval az étel-ital (ásványvíz, üdítô, sör) biztosítva volt.
A benevezett 30 sportoló a következô klubokat képviselte: Brassói Smart, Bukaresti Steaua, Nagyváradi Moto-X, Nagybányai X-Treme Adventure, Câmpina-i Lido, Kolozsvári Moto Land, Kolozsvári Transilva, Szászrégeni MC.
A B és a C versenykategóriák számára meghirdetett vetélkedésen a B-csoportba 11 versenyzô jelentkezett, a C-csoportba pedig 19-en iratkoztak. A versenyen végül csak 29-en indultak, hisz egy versenyzô motorhiba miatt nem állhatott rajthoz.
A helyszínre érkezôk meggyôzôdhettek arról, hogy a nyár folyamán az építôk – Gábor László és András László – kôkemény pályát készítettek. A terepet látva nem túlzás kijelenteni, hogy ez a pálya az A-kategóriás sportolóknak, sôt a rendszeresen nemzetközi versenyeken féllépôknek is komoly kihívást jelentene.
A szombati vetélkedés elôtti napokban heves esôzés áztatta a pálya talaját, szerencsére, a verseny napján végig napos idô volt. Ennek ellenére adódtak gondok a terepen, hisz az erdôk sűrűjében található utakra nem hatoltak be a napsugarak, s az ilyen helyeken víz- és sártócsa keletkezett. Ezek a természetes akadályok a verseny során nehezítették a motorosok haladását. Maga a megmérettetés késéssel kezdôdött, hisz a szervezôknek módosítaniuk kellett a korábban kijelölt pályát. A 11 (C-kategória) és 13 km (B-kategória) össztávú versenypályát a motorosoknak négyszer (C-kategória), illetve háromszor (B-kategória) kellett körbefutniuk. A látványos rajtra végül 13.45 órakor került sor. A bírói testület, illetve a titkársággal szembeni hegyoldalon zajló verseny kezdetén krosszozás volt műsoron, ez után következett az enduro. Maradva a bíróknál szólni kell arról, hogy a testület tagja volt többek között a brassói Tamás László Csaba, aki a Román Sí és Biatlon Szövetségben, a síugró szakág egyik képviselôje.
Közben már javában dübörögtek a motorok, elkezdôdött az embert próbáló verseny. Az kezdetén nagy sebességgel haladtak a versenyzôk, de az idô múlásával csökkent az iram. Nem csoda, hisz úgy az endurózáshoz, mint a krosszhoz komoly fizikai felkészültségre van szükségük a motorosoknak. A verseny alatt az érdeklôdôk a helyszínen kipróbálhatták a kiállított Sherco motorokat. Ezekkel a járművekkel idôközben bemutatók is zajlottak.
Közel két óra versengés után a bírók „működésbe helyezték” a fehér-fekete kockás zászlót, azaz leintették a versenyt. A célba ért motorosok enyhén szólva is sárosan futottak be, de ennek ellenére mindannyian jókedvűek voltak.
A B-kategória legjobbjai: 1. Fazakas László (Câmpina-i Lido – Csíkszereda), 2. Babici Mihai (Nagybányai X-Treme Adventure), 3. Bocarnea Liviu (Kolozsvári Transilva).
A C-kategória dobogós helyezettjei: 1. András László (Brassói Smart – Gyergyószárhegy), 2. Török Péter (Brassói Smart – Gyergyószentmiklós), 3. Gábor László (Brassói Smart – Gyergyószárhegy).
A díjkiosztáskor nem hiányzott az ilyenkor szokásos pezsgôfürdô. A szervezôk tájékoztatása szerint a Thija-dülôbeni terepmotorozásnak a közeljövôben – valószínűleg szeptember közepén – lesz folytatása.
A verseny sikeréhez hozzájárultak: fôtámogatók: Artil Kft., Tisa Impex Kft; kiemelt támogatók: Ben-Com-Mixt Kft., Mark House Kft., Tig-Rad System Kft., Iker Kft.; támogatók: Metaglob Kft., Electrohouse Kft., Borfa Com Kft., Lázár Computers Kft., Industry Steel Corp Kft., Industry Transilvan Kft., Rubin Vendéglô, György Imre – Marosfô, Fortrans Detroit, Kobezol Kft., Csata Levente – Csomafalva, Huszár Árpád, Constructiva Kft., Colormixt Kft., Gál Forest – Tekerôpatak, Salvia For You Kft., Arterimpex Kft., Lecprot Kft., Sankar Kft., Cambus Alpina, Bástya Mezôgazdasági Társulat, Szász Emil – Csomafalva, Bástya Társas, Bakos László; segítséget nyújtottak: Nagy Antal, Barbu Szilárd, Nagy Tibor, Gurzó Elemér, Siklódi Zoltán, Sajgó Gerô, Katona Tibor, Kozma Árpád, Balázs János, György Ferenc, Balog Tünde, Balog Árpád; médiatámogató: Gyergyói Kisújság, Mix FM rádió.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
augusztus 17 – 23.
KOS (III.21-IV.20.)
Ön aránylag nyugodt, békés ember, amit szerettei kiváltképpen értékelnek. Az idei ôsz megnyugvást, ellazulást hozhat. A munka mellett sétáljon sokat. Ha Ön egyedül él, a mostani idôszak teljesen új, ezért érdemes nyitott szemmel járnia!
BIKA (IV.21-V.20)
Ez a hét fôleg munkájában kecsegteti új lehetôségekkel. Ezzel kapcsolatos döntéseit ne kapkodja el, legyen megfontolt! Fontos: ne hagyja, hogy a rohanó világ, a hisztérikus tempójú életmód szétválassza a családot!
IKREK (V.21-VI.21.)
Eléggé kaotikus szakaszt hagyhat maga mögött, de a folytatás sem lesz melankolikus ôszi álom. Uralkodó bolygója sok jövés-menést, utazgatást ígér. Nagyon szeret különleges emberek társaságában lenni, beszélgetni.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Az elkövetkezendô napokban szeretné, ha komoly szükség lenne Önre, és ha látványosan bizonyíthatná valódi értékeit. A kezdeményezést fel kellene vállalnia, hiszen egyre nagyobb kihívásai lesznek!
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Ettôl a héttôl kezdve érdekes változások történhetnek az életében. Legyen nyitott, barátkozzon a gondolattal, hogy sok minden másképpen alakul majd! Nemcsak otthona, a párkapcsolata, hivatása, munkája is hozhat újat.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Anyagi nehézségei nem lesznek, hacsak nem költözik új lakásba. Ha mégis ilyen helyzetbe kerülne, készüljön fel arra, amint megkapja a pénzét, elôször befizeti a csekkeket, aztán jöhet a vásárlás! Vigyázzon, mert az ízléses dolgoknak legtöbbször komoly áruk van!
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Önnek fontos, hogy zodiákus jegyének tányérjai mindig egyensúlyban legyenek. Az ôsz nagy szerelemmel köszönti, úgy érzi majd, hogy megtalálta az igazit. Az együtt töltött hétvégék elmélyíthetik kapcsolatukat.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Az idei ôsz különleges utazásokat tartogat Önnek. Útjai során új kapcsolatokat létesíthet. Egyik része barátság szempontjából, másik része munka szempontjából lehet fontos. Érzelmi életében nagyon harmonikus idôszak következhet.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Munkája nagy részét érzelmi okok miatt hanyagolja el. Ha tevékenysége sok utazással jár, kedvese megelégelvén távollétét, keres valakit magának. Itt az ideje, hogy rendezze életét, kialakítson egy fontossági sorrendet! Ne kizárólag csak a cég elvárásainak akarjon megfelelni!
BAK (XII.23-I.20.)
Különleges egyéniségét most továbbfejlesztheti a munka és a hivatás területén. Érdekes embereket vonz magához, akikkel nagyszerűen dolgozhat majd együtt. Ön az élet minden területén maximalista. A párkapcsolatban is ugyanígy van ezzel.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Egyre jobban tart a csúcsok felé, ám most nem ártana egy kicsit lazítani! Nem csak kötelességek teljesítésébôl áll az élet! Családjának most nagy szüksége van önre, kiránduljon, sétáljon, beszélgessen velük!
HALAK (II. 18-III 20.)
Ön nagyon sokoldalú és együttérzô. Önzetlenségét munkájában kollégái felé is kifejezésre juttatja. Munkahelyén magasabb pozícióba kerülhet, de az is lehet, hogy teljesen más területek felé fordul. Pénzügyei nagyon jól alakulnak.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
A légitársaság egyik utasszállítójának másodpilótája egy alkalommal nagyon rosszul ért földet. A gép kapitánya odament a mikrofonhoz, és bemondta:
– Köszönjük kedves utasainknak, hogy légitársaságunkat választották. Mellesleg elnézest kerünk a másodpilóta landolása miatt.
Pár hónap múlva, mikor a kapitány landolt nagyon rosszul, a másodpilóta odament a mikrofonhoz, és bemondta:
– Köszönjük kedves utasainknak, hogy légitársaságunkat választották. Egyben elnézést kérünk a kapitányunk landolása miatt. Mire a kapitány:
– Ezt miért csináltad?
– Bosszúból a múltkoriért.
– Igen ám, de én nem kapcsoltam be a mikrofont.
* * *
A szovjet és az amerikai elnök egy hétre titkárnôt cserél. Egy hét eltelte után az amerikai elnök megkérdezi csinos, szôke titkárnôjét:
– Na, milyen volt?
– Kellemetlenül éreztem magam, mert az volt a kifogás, hogy túlságosan rövid a ruhám.
Az elnök rácsap a lány szexis fenekére:
– Akkor vegyél fel még rövidebbet, hogy minél többen csodálhassák a bájaidat.
A szovjet elnök is megkérdezi, hogy mi volt a tapsztalat.
– Nem éreztem magam jól, mert túl hosszú volt nekik a ruhám.
– Akkor miért nem vettél fel rövidebbet?
– Nem lehet, mert akkor kilátszik a pisztolyom.
* * *
A rendôr felvételeket készíttet magáról a műteremben.
– Na most csinálunk magáról egy mellképet! – mondja a fényképész.
– Nem bánom – húzza ki magát a rendôr –, bár jobban szerettem volna, hogy ha a fejem is rajta van.
* * *
Elmegy a rendôr a vasúthoz, és vásárol egy kiselejtezett vasúti kocsit. Kiviteti a telkére, és elhatározza, hogy ott fogja tölteni a szabadságát. Egy alkalommal elhívja a barátját. Amikor a vendég megérkezik, szakad az esô, és meglepôdve látja, hogy a rendôr kint áll az esôben, és dohányzik.
– Miért nem jössz be? – kiált ki a vendég a rendôrnek.
– Mert egy nemdohányzó kocsit kaptam.
* * *
A skót meg a fia kirándulni mennek. A búcsúzásnál azt mondja a feleség:
– Aztán ne felejtsd el levenni a gyerekrôl a szemüvegét, ha nincs semmi látnivaló!
* * *
Két taxis beszélget :
– A te kocsidban van riasztó?
– Csak ha benne ül az anyósom.
* * *
A cigány sorozatos lopás miatt börtönbe kerül. Három év után szabadul, és meglepetten veszi otthon észre, hogy eggyel több gyerek hívja apunak. Rárivall a feleségére:
– Te céda! Amíg én bent raboskodtam a börtönben, te megcsaltál, és a házamba szültél egy gyereket!
A feleség így vágja ki magát a szorult helyzetébôl:
– Dehogy drágám, az a gyerek tôled van. Tudod, mikor küldtél magadról egy fényképet a sittrôl, azt én magam mellé fektettem az ágyban, és folyton csókolgattam. Hát így lett aztán a gyerek.
A cigány megnyugszik, és aludni térnek. Ám hajnalban felugrik az ember, és eszeveszetten püfölni kezdi a feleségét:
– Te cemende! Mégis megcsaltál!
– Már mondtam, hogy a fényképedtôl fogantam meg! – mondja az asszony.
– Éppen ezért vagyok biztos benne, hogy hazudsz! Mert én mellképet küldtem haza!
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2006
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|