Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2006.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Engedéllyel beköltöztek, erôszakkal kilakoltatták
Pengével vágta össze karját egy roma férfi péntek délelôtt a polgármesteri hivatalban. Bevallása szerint azért, mert nem akart szóba állni vele Pap József polgármester. Gábor István története több hétre nyúlik vissza. Engedélyt kértek, lakhassanak a hivatal tulajdonában lévô, egykor a katonaság tulajdonát képezô mellékgazdaság egy részében. Lakhatóvá tették, a polgármester is kijárt, beleegyezett, hogy ott tanyázzanak. Este viszont mások látogatták meg: csendôrök, akik gumibottal, gázsprayjel felszerelkezve – polgármesteri utasításra – szétverték az ott lakókat és a berendezést. A polgármester tagad, mégis aláír egy beleegyezést, hogy május 5-ig maradhatnak az ingatlanban a roma családok. Tagadna a csendôrség is, ha nem maradt volna a dulakodás hevében a romáknál csendôrigazolvány, s ha nem éppen a csendôrség bútorzatát szállították volna ki a romákhoz kárpótlásként.
Gábor István családja és ismerôsei kíséretében a polgármesteri hivatalban, Pap József polgármesternél jelentkezett meghallgatásra. A fogadásukról túl sokat nem tudni. Azt viszont igen, hogy a fiatalember a bal alkarját vágta fel több helyen is egy pengével. Mint mondta, azért tette, mert a polgármester hozzá akart csapni, nem akart a szegény emberrel szóba állni, kikergette.
A történet két-három hete kezdôdött, ugyanis ekkor egy írott kéréssel fordultak a hivatalhoz, hogy beköltözhessenek a katonaság által az önkormányzatnak visszaadott, volt GAZ-s istállóhoz tartozó lakásba. Választ nem kaptak, igaz, még a harmincnapos határidôn belül voltak. A három család a kialakított helyiségeket kimeszelte, ajtót, ablakot tettek, bútort vettek és beköltöztek. Mint mondták, eddig az erdôn laktak, de már nagyon hideg van, és kicsi gyermekkel nem lehet bujdosni. Tehát beköltöztek, s az elmúlt csütörtök reggel meglátogatta ôket a polgármester.
– Csütörtökön reggel jött Pap József, többedmagával. Azt mondta, ügyeljünk itt mindenre, ne legyenek lopások, ne költözzenek be az istállókba a cigányok. Kijött, de nem mondta, hogy itt nem lakhattok, azt mondta, vigyázzatok a helyre, lakhattok itt, de amikor kezdôdik az építkezés, az újrajavítás, akkor ki kell menni – állítja Gábor István.
Egy fiatal asszonyka mondja, be is ment hozzájuk a polgármester, hogy megnézze, mit javítottak, este pedig a csendôrök jártak ott, akik polgármesteri utasításra erôszakos kilakoltatást hajtottak végre:
– Bejött, de akkor nem mondta, hogy este reánk küldi a népeket, s megveret. Annyit mondott, hogy jövôre építnek ide házakot. S a fején egyet csavart, s elment. S este reánk küldte a zsandárokot, hogy öljenek meg. Álarcoson érkeztek úgy kilenc órakor, s besprayeztek a házba, s mindent összetörtek, a kályhát elborították, az ételt is lefújták, az ágyat, szekrényt, asztalt, mindent összetörtek, még az ablakot is betörték, mindent széthajigáltak. S ordítottak is, s még azt mondták, köszönjük a polgármesternek, s menjünk oda hozza. Azok a zsandárok maguktól nem jöttek volna, küldte ôket Pap úr.
Néhány férfi nem volt otthon, mint mondják, dolgozni voltak, s a szomszédság ment szólni, hogy a csendôrök ott vannak. Egyesek szerint este kilenc óra tájban történt az elsô látogatás, mások szerint még 11 órakor visszamentek, sôt még két órakor is ott jártak a csendôrök. Tízen lehettek, és igencsak használták a gumibotot, gázsprayt. A cigányok, mint mondják, nem ellenkeztek, nem lett volna szükség az erôszakra.
Hogy hányszor, és pontosan hányan végezték a kilakoltatást, nem teljesen világos, de hogy ott jártak, az egészen biztos. Egy roma férfi csendôrigazolványt talált a dulakodás utáni reggelen az egyik „lakásban”, és ahol a csendôrautó állt, egy drága italosüve-get is talált egy asszonyka.
Az igazolvány láttán, nem tagadtak tovább a csendôrök, saját irodájukban nyilatkozott Cafengiu Ionel, a gyergyói csendôrök vezetôje, ki jelen volt a csütörtök esti bevetésen:
– Október 26-án a polgármester magához hívatott úgy 10 óra körül, és közölte, hogy egy járôrcsoportot alakítsunk, ugyanis a Kárpátok utcában a volt GAZ-nál illegálisan öt-hat roma család beköltözött az ott lévô épületekbe, amely most a polgármesteri hivatal tulajdonában van. Azt mondta, bármi áron tegyük ki onnan a cigány lakosságot. Hatfôs csapat volt a bevetésen 22 óra körül, az ott tartózkodó asszonyokat, lévén, hogy a férfiak nem voltak otthon, felszólítottuk, menjenek és igazolják magukat a polgármesternél. Többnyire erôszakos kilakoltatás volt.
Hogy mennyire erôszakos volt, azt az is bizonyítja, hogy a csendôrök, azért, hogy visszakapják társuk igazolványát, saját irodájuk bútorzatát pakolták szekérre, és küldték ki a téglagyárhoz kártérítésként.
Idôközben elkészítették a polgármester pecsétjével ellátott kétsoros, úgymond igazolást. A tizennégy éven felüli hét személy arra kapott írásos, pecsétes beleegyezést a polgármestertôl, hogy 2007. május 5-ig igenis ott lakhatnak a GAZ-nál kialakított ingatlanokban felügyelôi minôségben.
Ennek ellenére a polgármester hétfôn, a lakossági fórumon letagadta, hogy tudna a csendôrjárásról: a gyergyói csendôrök nem jártak oda ki, esetleg a csíkszeredaiak, s különben is csak hárman vannak, hat elment, nem volt meg az érettségijük, mondta több, mint száz ember elôtt.
Valakik nem mondanak igazat. Lehet, hogy az önkényesen beköltözött cigányok, de az is lehet, hogy máshol kell keresni a hazugot. Mert, ha a polgármester nem tudott a csendôrjárásról, hogyan állíthatják a csendôrök, hogy az ô parancsára végezték az erôszakos kilakoltatást? Ha a csendôrök szakszerűen végezték a parancsvégrehajtást, miért próbáltak az elején tagadni, majd kárpótlásként saját bútorzatukat adni? Ha a cigányok illegálisan tartózkodtak az épületben, jogosan távolították el onnan, akkor miért adott a polgármester írásos engedélyt, hogy jövô év május 5-ig ott maradhatnak? És miért tagad a polgármester még mindig?
Baricz Tamás Imola
Csôcselék lettem
Mivel a metró nem állt meg az Astóriánál, a Deák téren szálltam ki, innen akartam megközelíteni az október 23-i Fidesz Nagygyűlést. Egy órával a rendezvény elôtt nem siettem túlságosan, s ahelyett, hogy tájékozódtam volna, merre is kell mennem, az emberekre bízva magam, elindultam a tömeggel. Magyar zászlók, kokárdák, s a teli torokból felcsendülô: Aki magyar, velünk tart! – melyet csak a félpercenként feltűnô helikopter zaja tompított el. Aztán befordultunk egy kis utcába. Többsoros rendôrkordon állta utunkat. Néhány visszhangzó, felszólításnak tűnô hangosbemondás, melyet egy perc múlva könnygáz és vízágyú követett. Kisgyereküket kézen fogva sétáltató családok, tinédzserek, nyugdíjas nénik, kosztümös, aktatáskás úriemberek és kezükben térképet szorongató turisták kezdtek fejvesztve menekülni. Utólag tudtam meg, hogy mi voltunk a csôcselék – nem más, Budapest rendôrfôkapitánya és a miniszterelnök minôsített így. Amint felhangzott a pufogtatás, kíváncsiskodók indultak el az Astóriától, s a feldühödött tömeg látva a rendôrség agresszivitását, ’56-os jelszavakat skandált. A rendôrök fellépését ÁVH-s jelzôkkel minôsítették. Búcsúbuli, Táncolj Feri!, Gyurcsány, takarodj! – ordította a „csôcselék”. Aztán úgy döntöttem, nem szolgáltam rá sem a vizes zuhanyra, sem a gázgránátra, így a nagygyűlés kezdetére váró tömeg soraiba álltam, várva a felszólaló pártelnök beszédét. Közben a felfegyverzett rendôrök elérték a gyűlést, sorfalat állva torpantották meg az embereket. Én fotóztam a fegyveres kékruhásokat, s ôk engem. Egyik irányból Orbán Viktor szavai, a másikból egy füstfelhô közepén könnygázgránát durrogása hallatszott. A százezres tömeg puskacsattogás közepette énekelte a magyar és székely himnuszt, majd gyertyákkal kezükben elindultak hazafelé. Ezt a „hazát” sokaknak a rendôrkordonon túli metróállomásról lehetett megközelíteni. Az egy-két tucatnyi provokátort kivéve senki sem hangoskodott. Sôtt az idôsebbek csendre, jólnevelt viselkedésre intették a hangosabb fiatalokat. Így csendben, sétálva haladtak a gázfelhôben. S arra biztatták a még ácsorgó tanácstalanokat, tartsanak velük, hisz demokratikus államban egy békés közösséget nem érhet bántódás. Kardos lovasrendôrök szelték ketté a tömeget, senkit nem kímélve, ki útjukba került. Ekkor ijedtem meg rettenetesen, hiszen alig tíz méterrel mellettem törtek-zúztak. Jött a pánik, mindenki észvesztve menekült. Én a Dohány utcában kezdtem rohanni, ahol a rendôrök követték a fideszes tömeget. Orrfacsaró gázban, könynyezve a lövedékektôl sikerült bemenekülni egy kis sörözôbe. Megbénult a forgalom, s a Blaha Lujza téren keresztül tudtam valahogy elhagyni a zavargások helyszínét. Csak örvendek, hogy megérzésemre hallgattam, és nem a Rákóczi utcán keresztül igyekeztem haza. Akkor talán most kórházban feküdnék, arra várva, hogy mikor adják ki nevemet a rendôrségnek, hogy aztán megkapjam a „méltó büntetésem”. E helyett csupán a gáztól begyulladt, napokig gennyezô szemem emlékeztetett az eseményekre. Ez volt a jutalmam azért, mert 2006. október 23-án Budapest utcáin sétáltam, s mert részt mertem venni egy ellenzéki nagygyűlésen. Így lettem én is csôcselék.
Gáti Gabriella
Sarkára állt a tanács?
Legjobb döntését hozta meg a gyergyószentmiklósi önkormányzati testület, amikor elhatározta: nem hajlandó olyan ügyekben szavazni, melyeket nem lát át, nincsenek kellô dokumentációval alátámasztva. Ez normális kellett volna legyen eddig is, akárcsak ezután, még akkor is, ha ennek a döntésben érdekeltek nem tapsolnak.
A „nagy döntés” hétfôn, egy sebtében összehívott rendkívüli tanácsülésen született. Nem elôször, így most is gyűlés kezdetén kapták kézhez a napirendi pontokat, miszerint a kormánytól kapott három összeget kell bevenni a költségvetésbe, és meghatározni elköltésük módját. Az egyik tételt pedig a beruházási lista részévé tenni. El kellett volna tehát fogadni, hogy a Salamon Ernô Gimnázium és a Gépgyártó Iskolaközpont összesen 150 000 lejt kapott a kormánytól korszerűsítésre, ám nem volt a dossziéban a dokumentáció, hogy hogyan is szeretnék ezt beruházni a tanintézmények. Szerepelt egy 400 000 lejes tétel is, melyet fűtésszubvencióként kapott a város, s amibôl a közüzemek a folyékony üzemanyagot kell kifizesse, hogy ne kelljen késedelmi kamattal számoljon. És volt még 1 millió lej – szintén a kormánytól – a fűtésrendszer korszerűsítésére, ám ennek elköltése is csak részben volt kifejtve, mely útjavítás-elszámolást is tartalmazott. A testület elutasította a határozattervezetet kérve, pontos dokumentációt mellékeljenek mindenhez, ha elfogadásra eléjük teszik. Többen is elmondták, nem hajlandóak a továbbiakban úgy döntést hozni, hogy az anyagot csak az ülésen kapják meg, és akkor is hiányosan. Nem kívánnak játszadozni a bejövô pénzek elköltési módjával akkor sem, ha az a kormánytól érkezik támogatásként, mert nem kívánnak újra a számvevôszék által kérdôre vonatni.
Így az ülésen csupán két napirendi pontot szavaztak meg pozitívan: elfogadták az elôzô tanácsülés jegyzôkönyvét, és egyetértettek abban, hogy novemberben Minier Gábor legyen az ülésvezetô elnök. Elvben elfogadták azt is, hogy amikor pontos dokumentáció lesz, újra összegyűlnek, döntést hoznak a költségvetési és beruházási kérdésekben.
B. K.
Merengô
Már csak egy esztendô 40.
1906 ôszén a Gyergyó Közrendi nyomorúság Gyergyószentmiklóson címmel közölt cikket.
„Igazán elmondhatjuk, hogy nincs nap esemény nélkül, de ez eseményeknek nincs, aki örvendeni tudna.(…) Ott állunk már, hogy a műveletlen, s nem éppen színjó elemek erôszakossága miatt esti szürkülettôl kezdve revolver és zsebtôr nélkül az utcákon nem járhatunk, ki lévén téve minden pillanatban annak a veszedelemnek, hogy testamentum nélkül búcsúzunk el az árnyékvilágtól. (…) Szégyene ez nem csak községünknek, de az egész jóravaló gyergyói székelységnek is.
Épp 100 évre rá ezt olvashatjuk a Gyergyói Kisújságban: „Csak kôzápor jött mindenhonnan. A kisebb ütések mellett két nagyobb is érte a hátamat és a vesémet.” Pedagógus hölgy, mellesleg két gyermek édesanyja panaszkodott ekképp, egy néhány napja történt eset kapcsán. A két történet hasonló. Mindkét cikkben neveletlen elemek a fôszereplôk. Van ellenben két jelentôs különbség. A mai esetben ilyen megjegyzést olvashatunk: „Mihelyt hazaértem, azonnal jelentettem a rendôrségnek. Kijöttek a helyszínre, de senkit nem találtak.”
Mit írt száz éve a krónikás? „Rendôrségünket gáncs nem érheti, nyolcz, mondd nyolcz egyszerre szolgálatban lévô rendôrünk a kívánható legjobb vezénylet alatt működik, derék rendôrbiztosunk mindent megtesz a mi emberileg megtehetô, de a csekély számú rendészeti kirendeltségünk elvadult korhely fiatalságunk tömegével szemben le kell, hogy szereljen. Csendôrségünk helyi létszámának emelésére, s a csendôrség rendôri teendôkkel való megbizatására van égetô szükség.
(…) Rendészeti hatóságunk mielôbbi sorompóba állását sürgetjük s annak támogatására mindig készséggel készen állunk.”
Hát kérem, annyi csak történt a 100 év alatt, hogy ma már nem emlegethetünk derék és dolgát végzô rendôrséget, de igen egy, a városnak gyakorlatilag elszámolni nem köteles egyenruhás tömeget, melynek a létszáma is mintha állami titok lenne, tevékenységi területe szintén. Hatáskörüket is olyan ködbe vonták, hogy a polgár kell elkapja a tolvajt, s bekísérje a rendôrségre, ha eredményt akar látni.
A Kisújságban olvasható ügy kapcsán is jellemzô volt a végkifejlet: nem találtak tettest.
Gyergyószentmiklóson a közrend nem rosszabb ugyan az országos átlagnál, de ez nem a rendôrségnek köszönhetô, és nem lehet megnyugtató egy 20 000 lelket számláló, még mindig igen belterjes közösség esetében. Jövôre el kellene tűnjenek a nagyon is rámenôs koldulók, a fôtéri hangoskodó ácsorgók, nem szabadna jól érezze magát a központban, de a széleken sem az, aki nem tud viselkedni. (Elnézô hanyagságunk vonzza ôket városunkba.)
A rendôrök számának csökkentése arányában a város rendelkezésére álló csendôrök számát kellene növelni. Olyan alakulatét, amely igenis felelettel tartozik az önkormányzatnak, s jelenlétét észre is vehetnénk, legalább baj esetén, „s amelynek támogatására készséggel készen állnánk” – egy 100 éves város jóérzésű és jóravaló polgáraiként.
Bajna György
Európai Uniós-biztos jelölés balkáni módszerekkel
A román politikai élet több évszázados szellemi bilincseitôl a XXI. század elején sem képes megszabadulni. A kettôs mércének a használata most mutatkozott meg igazán, amikor Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnöknek José Manuel Durao Barrosoval, az Európai Bizottság elnökével és az Európai Unió Parlamentjével kellett volna jóváhagyatnia Románia részérôl azt az európai biztost, aki a kisebbségi ügyekért felelt volna az Európai Unióban. A miniszterelnök a megbízott személyében kiegyezett az államfôvel, amiért a liberálisoktól a hadügyminiszteri tisztség átkerült a demokratákhoz. Az egyezség ellenére mégis megindult Varujan Vosganian elleni támadássorozat mind Brüsszel irányába, mind pedig a romániai és a nemzetközi médiában. A román miniszterelnök ellenségei az Európai Parlamentben olyan információkat tettek közzé, melyek szerint Varujan Vosganian által irányított jobboldali erôk pártját a kétes hírű üzletember, Sorin Ovidiu Vântu pénzelte volna. Ezt követte Liviu Turcu-nak, a valamikori külügyi hírszerzés egyik osztálya volt vezetôjének a nyilatkozata, aki szerint, a liberálispárti szenátor együttműködött volna a kommunista titkosszolgálattal. Bár a Szekuritáté irattárát vizsgáló tanács (CNSAS) vezetôje is kijelentette a külföldi hírszerzés igazgatójával együtt, hogy Varujan Vosganiannak nem volt kapcsolata a titkosszolgálattal, az elvtelen vagy valós gyanúsítgatás mégiscsak kételyeket váltott ki Brüsszelben. Ha ezeket a vádakat hozzáadjuk azokhoz a kételyekhez, miszerint Vosganian szakmai pályafutása ismeretlen uniós körökben, aki nem töltött be sem miniszteri, sem miniszterelnöki tisztséget, akkor az örmény származású politikus uniós biztosnak való kinevezése is negatív irányba volt befolyásolva Romániából. Ez a befolyásolás azonban nem csak a liberális szenátor ellen irányult, hanem a miniszterelnök ellen is, akit így próbáltak lejáratni politikai ellenfelei, annak ellenére, hogy ezt megelôzôen az ország vezetése szempontjából egy igen fontos miniszteri tisztséget vettek el az általa vezetett liberális párttól. Hogy ki tette ezt, azt mindnyájan sejtjük, de bizonyítani nem tudjuk.
Az eset csak azért sokatmondó, mert a titkosszolgálati szervezetekben tevékenykedô személyek jogállását rövidesen fogjuk tárgyalni a törvényhozásban. Ezzel kapcsolatban a kormányülésen még nem tárgyalt kezdeményezésrôl tudnunk kell, hogy ez igen nagy hatalmat próbál biztosítani a titkosszolgálat alkalmazottjainak, ami igencsak sértené az átlagállampolgár jogait. A másik kérdés az, hogy kinek az irányítása alatt állnának a titkosszolgálatok?! Ha a titkosszolgálatokat egy szűk csoport irányítaná, akkor Románia ismét visszatérhet a diktatúrához, legjobb esetben olyan történések sorozatával állnánk szemben, mint amilyen a Vosganian-ügy volt.
Tudnunk kell azt, hogy Varujan Vosganian az örmény kisebbség részérôl elítéli a magyar örményeknek a magyar kultúrához és a kisebbségi magyar sorshoz való kapcsolódását. Ô a magyar örményeket ortodox hitre szeretné téríteni, magyar anyanyelvűket pedig románra szeretné felváltani. Ennek a túlzott lojalitásnak ellenére a román politikai elit részérôl a Brüsszelbe kijuttatott negatív jelzések nem azért fogalmazódtak meg, hogy neki kapcsolatai lettek volna Ovidiu Vântuval, vagy a titkosszolgálatokkal (amit utólag meg is cáfoltak), hanem azért, mert ô is a kisebbséghez tartozik. Ha pedig valaki kisebbségi Romániában – lehet bármennyire lojális is –, mégiscsak megbízhatatlan az államhatalom szempontjából.
Dr. B. Garda Dezsô, országgyűlési képviselô
Kevesen „tájékozódtak” a TKT-n
A péntekre összehívott Területi Küldöttek Tanácsán oly kevesen vettek részt, hogy a döntéshozatalhoz szükséges egyszerű többség sem jött ki, így csak tájékoztató beszélgetésre kerülhetett sor. Petres Sándor területi RMDSZ-elnök el is mondta, a hiányzások miatt immár négy szervezetnek és négy képviselônek került felfüggesztésre a TKT-tagsági joga. Míg az alfalvi szervezettel sikerült tisztázni a viszonyt, újra működik a helyi RMDSZ, úgy néz ki, hamarosan az újfalviakkal kell tanácskozást tartani; amint Petres mondta: „Szükséges lehet olyan külsô beavatkozás, ami a szervezetet működôképessé teszi”.
A csíkszeredai, polgármesterek találkozójáról szólva, és az ottani hiányos képviseletet kifogásolva szintén a területi elnök jelentette ki: „A gyergyói képviselet felemás volt. Vannak olyan polgármesterek, akiknek négyévente egyszer fontos az RMDSZ”.
Beszámoló hangzott el a Gyergyószéki SZNT és Gyergyó-területi RMDSZ tárgyalásairól, hol két és fél órás beszélgetés során feszültek hol egymásnak, hol együtt másnak, és egyetértettek abban, hogy az autonómia kérdésében mind a két fél elkötelezett, együtt kellene gondolkodni és cselekedni. A következô találkozón már az MPSZ is képviseltette magát, a hangulatra rányomta bélyegét az Agyagfalvára készülôdés, és az agyagfalvi történésektôl tették függôvé a további közös lépéseket is.
Az agyagfalvi megemlékezésrôl sokan szóltak ezen a TKT-n; volt, akiket az bosszantott, hogy az SZNT-s csapatok fütyültek és kiabáltak, volt, akit az, hogy a gyergyói RMDSZ által szervezett autóbuszok SZNT-s, „nem túl lelkesítô transzparensekkel” voltak tele.
A szárhegyi polgármester-választást is megvitatták, s nem mindenki osztotta Danguly Ervin örömét, hogy gyôzelem, hisz RMDSZ-es jelölt került a falu élére. Az aggályok nem a személy miatt adódtak, hanem a szavazók számát illetôen. Bende Sándor megyei tanácsos kifejtette: „Jó, hogy az RMDSZ jelöltje nyert, de szomorú a részvételi arány. Az elsô fordulón a szavazók 25 százaléka jelent meg, a másodikon is csak 33 százalékuk. Képzeljék el, mi lesz az országos választásokon! Bejut-e ilyen részvétel mellett az RMDSZ a parlamentbe?”
A tájékoztató jellegű ülésen elhangzott az is, hogy Csíkszereda pályázik a jövô évi RMDSZ-kongresszus megszervezésére, és az SZKT elfogadta ezen kongresszus ütemtervét. A régiófejlesztésrôl szóló beszámoló Laczkó-Albert Elemér távolléte miatt elmaradt, ám felkérték a küldötteket, olvassák el alaposan a már elkészült stratégia-tervezetet.
A különféléknél Burján Gál Emil kapott szót, aki elmondta, saját költségén készített ’56-os emlékművet, melynek csak az anyaga 10 millió régi lejbe került. Az RMDSZ anyagi támogatását kérte a költségek fedezésére, a szobor felállítására. Szavazáshoz ugyan kevesen voltak, de elvi döntés született arról, hogy legalább 2 millió régi lejt juttatnak az alkotónak.
A szienitbánya ügyében kiírt szavazásról is összefoglaló ismertetôt kaptak a jelenlévôk, majd Farkas Aladár tett egy bejelentést: november 17-én 16 órától a gyergyószentmiklósi tanácsteremben kerül sor a magyar tagozaton román nyelvet tanítók tanácskozására, melyre dr. Balázs Lajos professzort is meghívták. Várnak minden olyan románszakos tanárt, aki ért magyarul, hisz a tanácskozás magyar nyelven fog folyni.
B. K.
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Negyvennyolc hét, több mint tizenegy hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Annak ellenére, hogy a polgármester többször megígérte már, hogy az a pénz vissza fog kerülni a helyére, ez mind a mai napig nem történt meg. Az RMDSZ-es városvezetésnek tudomásul kell venni, hogy az a pénz a városé, s visszajár! Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a lakossági fórumon ez a kérdés nem került napirendre, egyúttal emlékeztetjük a polgármestert arra, hogy tavaly decemberben ô maga jelentette ki, hogy: egyéb ígéreteim mellett sokszor hangoztattam, hogy azt szeretném, ha a városvezetés üvegzsebű lenne. Jelenleg a polgármester üvegzsebébôl kilátszik minimum 187 millió lej!
A lakossági fórumról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete sajnálattal állapítja meg, hogy a lakossági fórum csak részben érte el a célját. A nagy számban megjelent érdeklôdôk jelenléte azt bizonyítja, hogy van igény arra, hogy a vezetôk rendszeresen beszámoljanak, de mindenki keserű szájízzel távozhatott, mert a felvetett kérdésekre válasz nem érkezett, csak mellébeszélés. Azért kár volt összegyűlni, hogy magyarázkodásokat és kifogásokat hallgassunk, illetve azért, hogy azt kelljen lássuk, hogy kellemetlen kérdésekre egyszerűen nem válaszol senki. Véleményünk szerint gyakrabban kellene lakossági fórumokat szervezni (a választási kampányban azt ígérték, hogy havonta lesz!), azokon pedig a moderátorok arról kellene gondoskodjanak, hogy minden kérdésre konkrét válasz érkezzen.
A város útjairól
Évek óta köztudott, hogy városunk az átlagosnál sokkal porosabb, mocskosabb. Ha valaki azt gondolta volna, hogy annál roszszabb már nem lehet, az most megtapasztalhatja, hogy sajnos lehet. Egy hónapnyi gázvezetés után a város útjainak jelentôs része úgy néz ki, mint holmi dűlôút a múlt század elején. Törmelék, sár, gödör mindenfelé. Köztudott, hogy a munkálatokat végzô cégek az utakat eredeti állapotukban kellene átadják a forgalomnak, de azt is tapasztalatból tudjuk, hogy a tavaly év végén feltört utakat jó fél év múlva javítgatták ki. Felszólítjuk a város vezetôit, hogy ne tűrjék ezeket az állapotokat, s szép szóval vagy büntetéssel, de intézkedjenek, hogy az utakról eltűnjenek a gödrök és a bokáig érô sár.
Közlemény
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága szembesült és tudomásul vette dr. Csapó I. József elnöki tisztségérôl való lemondását.
Tekintettel arra, hogy a tisztújítás a Székely Nemzeti Tanács hatásköre, felkérjük dr. Csapó I. József urat, hogy az SZNT tisztújító és házszabály-módosító küldöttgyűléséig lássa el az elnöki teendôk ügyvitelét.
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága
* * *
Korábban már egyszer bejelentette Csapó I. József, hogy le kíván mondani az elnöki tisztségrôl, egészségi állapotára hivatkozva. Akkor sikerült rávenni a maradásra. Most azonban határozottan jelentette be a lemondását, anélkül, hogy az okok részletezésébe bocsátkozna. A Székely Nemzeti Tanács feladata mihamarabb összehívni egy rendkívüli küldöttgyűlést, ahol sor kerül a tisztújításra. Ennek idôpontját még nem döntötték el az SZNT-sek.
B. K.
Felhívás
A Gyergyószéki Székely Tanács felhívásának eleget téve két évvel ezelôtt szinte mindegyik gyergyószéki önkormányzat kiírta a vélemény-nyilvánító népszavazást Székelyföld autonómiája ügyében, ezért köszönet illeti ôket. A határozatokat késôbb a politikai befolyás alatt álló bíróságok megsemmisítették, de minden esély megvan arra, hogy az emberjogi bíróság Ditrónak igazat adjon majd. Az idô azonban sürget, most, a csatlakozás elôtti utolsó pillanatban ismét meg kellene mutatni országnak és világnak, hogy Székelyföld ügye rendezetlen. Ebbôl a célból Székelyföld-szerte egységesen, december 17-ére újabb népszavazást kell kiírni, ugyanazzal a kérdéssel, mint két évvel ezelôtt.
Tudatában vagyok annak, hogy a meghozandó határozatokat a prefektusok meg fogják támadni, de már az egységes határozathozatal önmagában is rendkívüli jelentôséggel bír. Éppen ezért arra kérem Gyergyószék magyar többségű önkormányzatait, hogy mihamarabb fogadjanak el határozatot a december 17-ére kiírandó népszavazásról.
Székelyföld autonómiája közös célja minden hazai magyar nemzeti tanácsnak, illetve politikai szervezetnek, következésképpen megvalósulásáért lehet, de kell is közösen cselekedni. Aki most ezt nem teszi, nemzete ellen követ el megbocsáthatatlan vétket.
Árus Zsolt Gyergyószék Székely Tanácsának elnöke
Oktatás két nyelven
Elôny vagy hátrány?
Újabb egyetem és posztliceális képzés lett ôsztôl városunkban, s a fejlôdéssel együtt a problémák is megszaporodtak. Az új oktatási intézmények avatóján még arról számolhattunk be, hogy nagy az igény, sokan beiratkoztak, s a tanulni vágyók „székelyül” sajátíthatják el a tudást. Arról volt szó, hogy van engedély, lehet magyar osztály is, román is.
Egy hónap alatt fordult a kocka: panasszal kerestek meg az általános asszisztensi szakra beiratkozott diákok: az egy híján félszáz diák közül páran román anyanyelvűek, még sincs magyar osztály, románul adják le a tananyag jó részét.
– Szóban ellenkeztünk – mondja az egyik panaszos – aztán kérést írtunk az iskolát működtetô alapítványnak. Nemsokára megérkezett Laurenţia Grosu, az alapítvány elnöke, s mérgesen kérdezte, hogy mit képzelünk? Politikát csinálunk az iskolából? Azt is mondta, hogy az iskola az övé, azt csinál, amit akar.
Van diák, aki ezek után otthagyta a posztlíceumot, nem jár a kurzusokra. Állítja, akinek létszükség, ha héberül adnák le az anyagot, akkor is megtanulná, de ô csak magyarul akar tanulni. Nem így volt meghirdetve.
Hogy mi, miért változott a meghirdetés óta, Barabás Csabától, az iskola helyi vezetôjétôl és Laurenţia Grosu alapítótól próbáltuk megtudni.
– Tudni kell, hogy az alapítványnak egy magyar és egy román osztályra van engedélye. A beiratkozottak többsége a magyar osztályba szeretett volna bekerülni, nekünk pedig más lehetôség nem állt a rendelkezésünkre, mint a beiratkozás sorrendjében kiválasztani, hogy kik kerülnek be a magyar osztályba. De mi lett volna a többivel? Vagy tiszta román osztályba tesszük ôket, vagy visszaadjuk a doszárokat. Ez az iskola azonban nem errôl szól. Lehetôséget szeretnénk nyújtani azoknak az embereknek, akik tovább szeretnének tanulni, de nincs lehetôsegük, idejük utazgatni. Ezért választottuk azt a megoldást, hogy egy osztályteremben tartsuk a két osztály óráit, ahol a tananyagot a tanárok megértetik magyarul is, románul is. Így az a pár, aki román anyanyelvű, el tudja végezni az iskolát, és azoknak, akik nem jutottak volna be a magyar osztályba, van lehetôségük tanulni. Ennél a döntésnél figyelembe vettük azt a tényt is, hogy egy olyan szakmáról van szó, ahol rengeteg szakkifejezés van, szaktantárgyak vannak, amiket úgyis meg kell tanulni románul is, arról nem is beszélve, hogy aki itt szeretné három év múlva ezt a szakmát űzni, annak csak hasznára válik a kétnyelvűség. A tanárok nagyon ügyesen meg is oldották, vázlatokat adnak órák elôtt a leadott anyagról, amit órán kidolgoznak, megbeszélnek a diákokkal, a számonkérést pedig kinek ahogy könnyebb, úgy fogadják el. Mindezt az alapítvány igazgatónôje ittjártakor elmagyarázta a diákoknak, mindenki megértette, senki sem ellenkezett. Személyes meggyôzôdésem, hogy a diákok így jobban is jártak, hiszen a többség azért ragaszkodott a magyar osztályhoz, mert nyelvi nehézségekkel küszködik, így, két nyelven tanulva, bár a szakmai dolgokat román nyelven is elsajátíthatják. Itt jegyezném meg, hogy míg az általános asszisztensi szakon a túljelentkezés miatt lett probléma, a gyógyszerész asszisztensi szakon meg fordítva történt, ott nem gyűlt össze egy osztályra való. Mivelhogy magániskoláról van szó, szükség van egy bizonyos létszámú diákra ahhoz, hogy a tanárok fizetése és a terembérek kijöjjenek. Mivel a cél az, hogy aki tanulni akar, annak lehetôséget nyújtsunk, nem adtuk vissza a doszárokat, hanem egyéb forrásból finanszírozzuk, és fenntartjuk azt az osztályt. Sôt, még tandíjkedvezményt is adtunk nagyon sok olyan diáknak, aki több gyereket nevel, elvált, vagy egyéb nehézségekkel küszködik – közölte véleményét Barabás Csaba.
Laurentia Grosu többször is hangsúlyozta, nem meggazdagodni akar ô ebbôl a gyergyói tanintézménybôl. Azért egyezett bele, hogy itt kihelyezett tagozat legyen, mert Barabás Csaba biztatta, állította, nagy segítség lenne a gyergyóiaknak. Az alapítvány elnöknôje is értetlenül áll a panasz elôtt:
– Beszereztük az összes engedélyt, hogy egészségügyi posztlíceumot indíthassunk itt. Egy román és egy magyar osztályra kaptunk engedélyt. Meghirdettük, és beiratkozott két osztályra való érdeklôdô, melynek 90 százaléka magyar anyanyelvű. Hogyan dönthettük volna el, hogy ki kerüljön a magyar és ki a román osztályba? Egyetlen megoldás az lett volna, hogy a beiratkozás sorrendjében az elsô 24–25 diák kerüljön a magyar osztályba, a többiek a románba. De ha nem akarnak, nem tudnak román osztályban tanulni a magyarok? Adjuk vissza a dossziéjukat, a pénzüket, s eresszük útnak? Nekem minden tanuló kedves, képtelen lettem volna ezt megtenni. Ezért választottuk azt a megoldást, hogy két nyelven tanulnak az egészen.
A vezetôk elmondták, a megkérdezéskor ezt a helyzetet elfogadták a diákok. Ha valaki utólag meggondolta magát, visszakérheti pénzét, kikérheti dossziéját. Barabás Csaba azt is megjegyezte, hogy a román anyanyelvű diákok érdekes módon nem csináltak ebbôl ügyet, magyarul is végighallgatják a leadott tananyagot, a vizsgát pedig olyan nyelven tehetik, amilyent választanak. Persze, ez az államvizsgára nem vonatkozik. Jelen pillanatban nem lehet vegyes vizsgáztató bizottságot kérni, s hogy mi lesz, ha uniós tagállam lesz Románia, azt még nem lehet tudni. Tehát az államvizsga nyelvét illetôen nem tudnak ígéretet tenni, de arra igen, hogy magyarul is, románul is megértetik velük a tananyagot tanáraik.
Ezt erôsítette meg Kiss Ervin elôadó is, aki elmondta, románul adja ki az óra vázlatát, majd románul és magyarul is elmagyarázza, a számonkérés pedig olyan nyelven történik, amilyet a diák választ.
Tény, hogy nem lett tiszta magyar, tiszta román osztály. Hátrány-e vagy elôny a diáknak, hogy kétnyelvű az oktatás, ezt nekik kell eldönteni.
B. K.
Elsô gondolatok Skandináviából
Október 28-án hajnalban egy 16 fôs fotóexpedíció elindult az északi nagy kalandra, melynek tagja vagyok én is. Az elkövetkezô két hétben csaknem 10 000 km-et szándékszunk megtenni autóval, hogy közelebb kerüljünk a fjordok világához, az északi fényekhez, és egyik legfôbb célunk a gyilkos-bálnák megfigyelése és fotózása. Ezen a napon Pozsony–Prága–Drezda –Berlin útvonalon, több mint 1300 km megtétele után, érkeztünk Travermünde kikötôjébe, ahol hajóra szálltunk. A téli idôszámítás elsô hajnala a Skandináv-félszigeten köszöntött ránk. A Trelleborg-i kikötô elég barátságtalanul fogadott. Vihart jósló, alacsony, sötét felhôk kavarogtak. Üres ôrszobák jelezték, hogy valaha itt volt a vámellenôrzés a Skandináviába érkezôknek. Utunkat Malmö, majd innen Göteborg irányába folytattuk. Közben néha ránk mosolygott a nap is. Dél környékén szinte teljesen észrevétlenül suhantunk át a svéd–norvég határon. Fél négy magasságában már nyugaton a nap az utolsó sugaraival kecsegtetett. Oszlót teljesen sötétben értük el, majd innen, nem lévén autópálya, lasúbb tempóban autózhattunk, megcsodálva a jégkorszak hű tanúit, a fjordokat. A norvég tél elsô jeleit Lillehammer környékén mutatta, olyannyira, hogy az 1994-es téli olimpiai játékok színhelyén már kivilágított sípályákon nyüzsögtek a turisták. Még 260 km és elértük az úticélunk elsô táborát, amely a Rondane Nemzeti Parkban volt. A legrégebbi (1962) Norvég Nemzeti Park Közép-Norvégia hegyvidéki részén fekszik, 580 km2-en, Oppland és Hedmark területén. Pazar látványt nyújtanak a csodálatos völgykatlanok, kanyonok, morénák, alpesi legelôk, és csodálatos tükörképekkel kecsegtettek a kis tavacskák. Körös-körül hegycsúcsok cifrázzák az eget, melyek közül tíz a 2000 métert is meghaladja. Különösen elbűvölt a Rondslotte 2150 méteres északi lejtôjének szinte függôleges sziklafala. A növényzet alpesi és szubalpesi növényekbôl, mohákból, zuzmókból tevôdik össze. A gircses-görcsös nyírfaerdô között vörös- és feketefenyôket találtunk. Az állatvilága is gazdag, már az elsô lépések után találkoztunk siket- és nyírfajddal. A park területén mintegy 3000 rénszarvas él. Itt számukra megfelelôek az életfeltételek mindannak ellenére, hogy a park nagy részét egész évben hó és jég borítja. Második állomásunk ugyanilyen gazdag látnivalót kínált, a Dovrefjell Nemzeti Park. A park legmagasabb csúcsa a 2286 méteres Snohetta, és az elôzô parktól mintegy 30 km-re található.
Elsôsorban arról nevezetes, hogy a pézsmatulkok élôhelye. Ugyanakkor meglepetésünkre sikertelen volt a nemzeti parkba való belépésünk, hiszen éppen a norvég hadsereg éles lôgyakorlatot tartott a park területén tankokkal. (!!!) (No comment) Ennek ellenére megcsodálhattuk a tôlünk pár száz méterre békésen legelészô, hét egyedbôl álló, tulokcsaládot.
Ezzel egyidôben a norvég tél egyre inkább kívánta mutatni magát. Az ég elszürkült, hullni kezdett a hó, és kedd reggelre csaknem fél métert havazott, ami itt nem szokatlan ebben az idôszakban, de mi (fôleg a magyarországi túratársak) csak ámultunk. A hóval szélvihar is párosult, s ez egyben azt is jelentette, hogy meghiúsult a mai fotózásunk terve is.
Szerdán hajnalban ismét útnak indulunk – hiszen a célállomásunk még innen 1500 km-re található északra – abban a reményben, hogy meglátjuk Norvégia derűsebb oldalát is.
Dezsô László
Börtönélet: nem kikapcsolódás, hanem „érdemkirándulás”
A csíkszeredai egyház egykori területén szomorú épülettömb áll vaskapukkal, rácsos ablakokkal, közel ötszáz lakójával. Börtön, hol az a boldog ember, aki csak tizenegy társával kell megossza a szobát, mert bizony van, hol százan vannak egy cellában. Bűnükért kerültek fogdába asszonyok, férfiak. Van, ki gyilkos, van, ki tolvaj, van, akit drogkereskedéssel értek tetten. Büntetésüket töltik, fogságban, s csak azok szabadabbak, akik az alkotásba menekülhetnek. A zártságban csak a fantázia lehet szabad, s így születnek olyan alkotások, melyekbôl nemrég kiállítást is nyithattak Csíkszereda egyik múzeumában.
Börtöntárlat
13 férfi, 5 nô – ôk az alkotók, kiknek remekművei kiállításra kerültek. A gobelintôl a keresztszemesig, csipkéig mindenféle kézimunka van a festmények, szobrok és domborművek között. Alkotások, melyek közül két ember kezeműve emelkedik a többiek fölé: Antohi Mihai különleges szentképei és hajós-sorozata, hol a vízen csak úgy halad messzi földekre a vízimasina. A hajók szomszédságában fára vésett domborművek: a székely hétköznapok. Kiss Ernô vésôjével megrajzolta a fahúzatást és szántást, a mulatozást és magányt, sôt a rogygyant lábú bácsikákat is, amint iszogatnak egy flaskából.
De aki derülni kezd ezen életképeken, egy lépést kell tegyen az elszomorodásig: a domborművek mellett egy makett, a börtöné, mögötte egy kép, rács mögött áll két férfi, könnyes szemmel, egyikük tenyerét mutatja, tán megadóan, tán reménykedôn. Képbe foglaltatott tehát a hely is, hol e művek születtek.
Lakat alatt, rácsok mögött
A kiállítástól két utcával odébb vaskapu nyílik majd csattan mögöttünk. Kékruhások kérik, igazoljuk magunkat, átnézik táskánk tartalmát, majd mobiltelefonunkat helyeztetik szekrénykébe. Azzal „odabent” nincs mit keresni. Újabb tonnás kapun jutunk át, s vezetônk, Prelipceanu Elena inspektor kísér a rácsos ablakú épületek között. „Hé, ezek gyergyaiak! Felismertem!” – hangzik az egyik rács mögül, de nem állhatunk meg. A mi engedélyünk máshová szól. Így a drótháló mögött sétálókra is csak egy pillantás jut, pedig ôk szívesen társalognának már a kintrôl jöttekkel. Meleg, tiszta, de öreg folyosókon jutunk a klubba, a „műterembe”. Lakat nyílik elôttünk, zárul mögöttünk. A teremben számítógépek; itt tanulhatják a kezelési technikát, s kapnak oklevelet azok, akiknek kevesebb, mint kilenc hónap van hátra fogságukból. A tágas tér egyik felében egy férfi fest, a másikban vésôkészletét csomagolja ki társa, faragásra készül.
Ne gyertek ide!
Antohi Mihai tájképet fest. Sokszínűt, élettel telit. Két éve börtönlakó, rabláson kapták, s még ugyanennyi hátra van. Nem a szavak embere, inkább alkot, hogy feledje, otthon maradt a családja. Ez fáj neki a legjobban, na meg az elvesztegetett idô. Amikor nem fest, akkor olvas. Mindenrôl. Ölnyi könyv áll mellette, most kölcsönözte, s ha valamilyen képzést tartanak, arra is beiratkozik, hogy tanulva töltse az idôt.
Kiss Ernô egy portrén dolgozik. Rablási kísérlet miatt csukták le, ítélték négy év szabadságvesztésre. Kilenc hónapja már letelt. Nem panaszkodik a körülmények miatt, inkább az elônyöket sorolja: olyan cellába került, hol csak tizenketten vannak, s annak is örvend, hogy alkothat.
Otthon csak úgy hobbiból, néha-néha fogott vésôt, de itt a dombormű-készítés nagyobb szabadságot ad neki, mint társainak:
– Nem ilyennek képzeltem a börtönt. Azt hittem, a szobában kell ülni reggeltôl estig, estétôl reggelig. Nagy segítség, hogy kijöhetek a klubba, képzelje, naponta nyolc órát egy 10 x 8-as helyen járkálhatok! S hogy meglepett az, hogy a munkáimat még értékelik is! Emberszámba vesznek! Saját erômbôl sosem lett volna kiállításom. Az is jó volt, hogy amikor kivittek, találkoztunk a múzeumigazgatóval, s egy kritikussal, aki nagyon jó véleménnyel volt a munkáimról.
– Annyi mindent lehet hallani arról, hogy mi történik a cellákban, mit kell elszenvedjenek az „újoncok”…
– Nem tudok én kirívóbb eseteket. Nézeteltérések vannak, az természetes, mert össze vagyunk zárva, de általában megoldódnak. Vannak fegyelmi eljárások is, mellyel megakadályozzák, hogy a konfliktusok eldurvuljanak. De én szerencsés vagyok, mi csak tizenketten vagyunk egy, nemdohányzó szobában.
– Néhány év házasság után már a pároddal sincs nagyon mirôl beszélni, mit beszélnek akkor a rabtársak egymással?
– Semmit. Ha beszélünk, szó szerint a semmirôl beszélgetünk. Mert házasságban azzal élsz, akit szeretsz, vagy szerettél, de itt, a cellában azokkal, akiket az úton messzirôl elkerülnél. Egyes embereknek olyan az értékrendjük, hogy az förtelem. Sokat kell tűrni. Ez a nehéz, nem az, hogy be vagyunk zárva.
– Lehet-e kurtítani a kiszabott négy esztendôt?
– Két év nyolc hónap kötelezô, és még lehet dolgozni, amivel napokat lehet nyerni. Utána megtörténhet, hogy szabadlábra helyeznek.
– Ki maradt otthon?
– Szüleim. Ôk látogatnak, és barátaim. Havonta háromszor van vizit, kevés, de akkor jönnek. Szerencsém van, mert mindig van látogatóm.
– Mi a legrosszabb?
– Potyára elmennek ezek az évek. Amennyit tudnék elôreha-ladni az életben, pontosan annyit visz vissza. A faragás az egyetlen jó: tökéletesítem tudásomat, mert különben az ingerszegény környezet tönkretenne. Vannak mélypontok, amikor úgy érzem, megáll az idô. Aztán meggyôzöm magam, hogy az idô nekem dolgozik, s egyszer szabadulok. Csak egészséggel bírjam ki!
Ernô tudja, nem a jó magaviselete, hanem egy fiatalkori butasága juttatta börtönbe. Néha csak azon bosszankodik, hogy az igazi nagy tolvajok szabadlábon vannak. Nem számolja a napokat, az sok lenne, inkább a hónapokat tartja számon, mert abból kevesebb van. Alkot, és azt tervezi, akárcsak Mihai, hogyha szabadul, bár egy hétre az erdôbe megy. Hátizsákkal, egyedül, hogy embert se lásson, s csak azután kezdi újra életét. Másképp, de nem hagyva az alkotást, mint mondja: „számoltam vele, hogy jó lesz a faragás jövedelem-kiegészítônek”. Üzen is az ismerôseinek bentrôl, röviden: „Ne gyertek ide!”
Vigasz ingyért
Ortodox templomba vezetnek, a börtönkápolnába. Csak egy „mellékoltár” tanúskodik római katolikus jegyekrôl. Frissen állították. Na, és magyar a szó is: a börtönlelkész, Koncsag László épp imádságot mond híveivel, tíz igencsak fiatal rabbal.
A börtönlakók 70 százaléka magyar anyanyelvű, hat éve elfogadták, hogy állandó, katolikus börtönlelkész legyen ott, ne csak szombatonként bejáró. Koncsag atya kicsit lelkipásztor, kicsit pszichológus. Ha kell, vitázik a hitrôl, ha kell, csendben hallgatja a megtérôt. Bármikor elmehetne, de szereti munkáját, s mint mondja, aki terhet ad, az erôt is mér hozzá.
– Bárhol is létezzen az egyén, akár a szabadban, akár a társadalom szélén élve, javítóintézetben, mert javító szándékú a börtön, alkalmat biztosítunk arra, hogy önmaga fölött elgondolkozzon. A saját életünkkel szembesülni, a tényeket számba venni sohasem könnyű, különösképpen, ha olyan események voltak a múltban, melyek inkább személyünket bántják, mert amit tettünk, az nem volt jó. Ilyenkor Isten kegyelme szükséges, hiszen vele tudjuk feldolgozni azokat az eseményeket, amelyek akár szabad akaratunkból kifolyólag, akár más befolyására történtek, és amelyeknek a nyomasztó súlyával kell éljünk. De nem jelenti azt, hogy örökké ezeknek a rabságában kell sínylôdni. Szent Ágoston mondja, hogy ha lelkileg szabadok vagyunk, tehát, ha beismerjük a bűnt és megbánjuk, akkor még a börtön is tág helyiség benyomását kelti, de ha a bűn fogságában sínylôdünk, akkor még a tág mezô is börtön. Istennél ingyen az irgalom. Van megbocsátás, s itt kezdôdik az egyénnek az önmagához való visszatalálása. Hogy mit tettem, az tény, de ha önmagammal viaskodom, sosem szabadulok fel, nem találok az életben örömet, értéket, akkor miért élek? A legfontosabb tehát az, hogy van bocsánat. Az ember nem tökéletes, de Isten segít.
– Találkozik ôszinte megbánással?
– Mindenképpen. A papnak mindig ezt kell feltételeznie. A lélek az, aki indít, hogy ismerjük be a rosszat. Ha szándék van mögötte, mert nem lesz egyik napról a másikra megtért, jó az ember, a kegyelem megtalál. Nem bírunk folytonosan önmagunknak hazudni. Lehet, hogy az egyik ember folytonosan visszautasítja a hetenkénti kápolnába hívást, de egyszer a lélek választás elé állítja: most kérd a papot! Olyan emberrel, akinek van vallási műveltsége, netalántán gyakorolta hitét, azzal könnyű dolgozni, de olyannal, akinek sebek vannak a múltjában, azt meg kell szelídíteni. Nem egyszer az ilyen tiltakozik a pap láttán, szidja az Istent. Én nem szidhatom viszont, csak figyelmeztethetem, hogy amit tesz, az nem helyénvaló. Az Istent szidni, nemcsak hogy nem tanácsos, de nincs is értelme.
– Hogyan kell itt kapcsolatot teremteni a hívekkel?
– Nagyon vegyes a börtön társadalma. Túl azon, hogy egymással szemben is akarnak kiválóbbnak, nagyobbnak, akár vagányabbnak látszani, megpróbálják akár a papot is: lehet-e belôle gúnyt űzni. Végül is a pap is csak ember. De ha jön egy gesztus, egy megbocsátó készség, egy nem haragszom, nyilván ez nem mindig könnyű, csak annyira érek el eredményt, amennyire emberséges tudtam én lenni. Mert ha állatként bánok én vele, akkor állat lesz. Meg kell érezze a hitet, a bizalmat. Emiatt nem szabad felelôtlenül ígérgetni. Csak azt, amit lehet, de azt maradéktalanul meg kell tenni.
Koncsag atya meséli, kötôdések is kialakulnak. Szabadulás után hosszú ideig írnak neki levelet, tudatják, hogy „Atya, itt vagyok, ott vagyok, vigyázzon magára”, s ez nem fenyegetés. Viszont vannak olyanok is, akik bent megjátszodták az ôszintét, kint az úton elfordítják fejüket, pedig nem papjukat, hanem múltjukat kellene elfeledjék.
Dél van, ebédidô. Paszulylevest mernek a kisablakon kitartott tányérokba. Nem hízlaló kosztot, de ehetôt. Odabent emeletes ágyakon, egymás hegyén-hátán fogyasztják az ételt s gondolkodnak hozzá nagyokat. Egyszer szabadulnak. S míg Ernô munkáival is azt üzeni ismerôseinek, hogy soha ne jöjjenek ide, a lakótársak sem kívánhatnak egyebet maguknak: sose kerüljenek vissza. Ingyért van a megbocsátás, esély van a másabb életre.
Balázs Katalin
Gazdanapi Sokadalom
Az uniós csatlakozás elôtt utoljára, de sorban a kilencedik alkalommal tartottak Gazdanapi Sokadalmat Alfaluban. Pénteken a gazdák felvilágosítását célozta az a fórum, amelyen dr. Ferenczy Ferenc, Hargita megye fôállatorvosa, Török Jenô, a Hargita Megyei Mezôgazdasági Igazgatóság képviselôje, dr. Gál József állatnemesítô, Fülöp János Fadd község polgármestere és Tôke István államtitkár tartott elôadást az uniós követelményekrôl, lehetôségekrôl. Mindannyian hangsúlyozták, nehezebb lesz ezentúl a gazdáknak, rengeteg állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági szabálynak kell eleget tenniük. Török Jenô arról szólt, a jövôt talán a japán energia-fűz termelése jelenthetné, s esetleg a len termesztése, csak sajnos, a feldolgozással foglalkozó gyár megomlott. Arról is szóltak, az volna a legjobb, ha helyi befektetôk kerülnének a lengyár újraindítására. A támogatásokról is szó esett. Minden egyes elôadó hangsúlyozta, nem lesz könnyű a gazdáknak 2007-tôl, de talán Fadd község polgármesterének elôadásából gyôzôdhettek meg leginkább a jelenlévôk errôl. Elmondta, tapasztalatból tudják, az EU nem jótékonysági intézmény, hanem új gyarmatosítás. Ôk eldöntötték a csatlakozás elôtt, hogy felkészülnek, gyümölcstermesztôi szövetkezetet hoztak létre pályázás útján, málnát, ribizlit, szamócát termesztenek, csakhogy a gyümölcs ára egyharmadára esett vissza. „Menet közben is tekerik ki a nyakunkat, s a politikusaink is rátesznek egy lapáttal” – fogalmazott. És felhívta a gazdák figyelmét, ne engedjék át kereskedelmi társulásoknak a földterületeiket. Tôke István is többször hangsúlyozta, vigyáznunk kell a tulajdonunkra, még akkor is, ha gondot okoz. Elmondta, nemsokára megalakulnak a mezôgazdasági kamarák, amelyek segítik a gazdákat a támogatási igénylés megírásában, pályázatírásban.
Gazdáknak szervezték a fórumot, melyen sok minden elhangzott, ami kellett volna érdekelje azokat, akik továbbra is mezôgazdasággal szeretnének foglalkozni. Furcsa is volt, hogy Alfaluban, ahol mindig sokan vesznek részt a rendezvényeken, nem tolongtak a gazdák a „felkészítôn”.
Nehezen gyűltek a Guszti-kertbe is a gazdák, a meghirdetett 10 órás sokadalomra, amelyet a Helikon fúvószenekar nyitott meg. Gál Mihály szervezô, Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke, György István polgármester köszöntötte a résztvevôket. Az immár szokásossá vált vetélkedôk sem maradtak el; volt tűzoltó-bemutató, láncfűrészverseny, a bográcsokban készültek az ízletes falatok, s az idei legnagyobb zöldségféléket is díjazták.
A Gazdanapi Sokadalom kulturális rendezvényekben sem szűkölködött. Délután leplezték le a Domokos Kázmér püspök születésének 400. évfordulójára készített domborművet. 18 órától ünnepi szentmisére került sor a helyi templom védôszentjeinek tiszteletére, és orgonakoncert is volt. Gazdabál zárta a szombati rendezvénysorozatot a Domokos Pál Péter Hagyományôrzô Egyesület közreműködésével.
Vasárnap este könyvbemutatóra került sor. Ambrus András színész-író Székely Trianon című könyvét mutatta be, vagyis inkább arról szólt, mit fog még ezután megírni. „Beteg a világ, nagy beteg!” – idézte Adyt és hozzátette, az elôzô rendszerbôl nem vagyunk képesek átvenni azt, ami jó, ami egy faluközösség erénye. Rongyolódik szét a közművelôdés, a városi értelmiség elszakad a valós élettôl. Következô könyvében arról ír majd, hogy a román világban milyen kiszolgáltatott volt a magyar gyermek.
A borzonti Baricz Lajos nagytisztelendô szentszéki tanácsos, pap-költô ez idáig megjelent köteteibôl olvasott fel, és meglepetésben volt része a közönségnek, hiszen megzenésített verseket is hallhattunk a marosszentgyörgyi kántornôtôl és tanítványaitól. Mindenképp feledtette a jelenlévôkkel az elôzô napokon elhangzott EU-s csatlakozási buktatókat, inkább erôt adott.
A rendezvény végén Gál Mihály szervezô és György István polgármester röviden összefoglalták a gazdanapokat. A polgármester viszszautalt az elszármazott színész-író szavaira, és elmondta, céljuk a gazdanapi sokadalommal az, hogy a falu veszendôben lévô értékeit próbálják életben tartani. És azt is elmondta, jövôben is lesz Alfaluban Gazdanapi Sokadalom.
Kedves-Tamás Gyopár
A másság elfogadásáért
Svédországi vendégek érkeztek a fogyatékos gyerekek és fiatalok nappali foglalkoztató napközi otthonába. Nem elôször jöttek, és ezúttal két elôadásra is sor került. Az elôadásokra középiskolás diákok érkeztek tanári kísérettel, és minden egyes napközis ifjú is ott volt. Mindkét nap, szerdán és csütörtökön is telt terem fogadta az értelmi fogyatékos fiatalokat, gyerekeket, a vendégeket. Csata Kinga után a Kolozsvárról Svédországba elszármazott Dézsy Ildikó (SV – Svédországi Népművelô Iskola) szólt a jelenlévôkhöz, elmondta:
– Szándékunk, hogy önkéntes munkával és a svéd állam anyagi támogatásával segítsük a gyergyószentmiklósi napközi otthon munkáját. Tudni kell, ez az intézmény egyedülálló a környéken, és talán az országban is kevés olyan van, amely nemcsak a saját városa, hanem a környék gyerekeit, fiataljait is felkarolja. Egyedüli intézmény az eredményeit illetôen is, és egyedüli Közép-Kelet Európában, melyet a svéd állam támogat. Legyenek büszkék rá! A svédországi értelmi fogyatékosok helyzete egészen más, mint Romániában, ezért is jöttünk, hogy ízelítôt adjunk önöknek belôle.
Az elôadáson részt vett Lillemor Holgersson, a Svédországi Értelmi Fogyatékosok Országos Egyesületének (FUB) képviselôje, a program koordinátora, aki magyarul – „Isten hozott titeket” – köszöntötte a gyerekeket. Az elôadáson egy érdekes feladatot is kaptak a nézôk: mindenki egy füzetlapot kapott, és a kettôbe hajtogatások után mindig a jobb sarkát kellett leszakítaniuk, háromszor végezték ezt el. S nem kell különösebben magyaráznom, sokféle minta alakult. Így próbálta érzékelteni, bizonyítani Csata Kinga, hogy nem vagyunk egyformák, ugyanúgy nem, mint a papírlapok.
– Különbözôek vagyunk, és ettôl kerek a világ – mondta.
Továbbá a vendégek közül Ula Wulcan és Tommy Mäkelä mesélt életérôl, fogyatékosságáról és arról, hogy miként éli hétköznapjait. Tommyt felesége, Mona-Lisa Mäkelä, és édesanyja, Agneta Sjöbäch is elkísérte. Tommy kérése, üzenete: mindenkit úgy fogadjunk el, ahogy van. És szintén magáról, életérôl, barátairól, kedvenc szórakozásáról mesélt a gyergyóremetei Balázs Bécsi György, a gyergyóditrói Boda Évike és a gyergyószentmiklósi Vízi Renáta. Mint kiderült, rengeteg kérdés vetôdött fel a hallgatóságban, és kérdéseiket nem is rejtegették, hangosan mikrofonba mondták.
Csata Kinga a kérdez-felelek után röviden a fiatalok betegségeit ismertette, elmondta: ezeknek a gyerekeknek az értelmi szintjük, ha alacsony is, de az érzelmi intelligenciájuk magas. Nem esik nehezükre az ember szemébe nézni, és ha kell, bocsánatot kérni. Nem csupán ismerik, használják is azokat a szavakat, hogy bocsánat, köszönöm, figyelnek egymásra, és érdekbôl soha nem barátkoznak, csak önzetlen, igazi, ôszinte barátságok vannak számukra.
Dézsy Ildikó, mint mondja, nagyon fontosnak tartják a kapcsolatok kialakítását az értelmi fogyatékos gyerekek, fiatalok és az egészségesek között, ne legyen fal, ne csúfolják, hanem fogadják el egymást.
Lillemor Holgersson immár húsz éve is elmúlt, hogy az értelmi fogyatékosokért dolgozik, mint mondja, azért van itt, azért jött hozzánk, hogy harcoljon Romániában is a jogaikért. Igaz, kevés idôt tud itt tölteni, de úgy látja, a mag el van vetve, érdemes itt tovább dolgozni.
A svéd segítôk nemcsak a két elôadásra jöttek Gyergyószentmiklósra, az értelmi fogyatékos gyerekek szüleivel is találkoztak egy szülôértekezlet keretében, ahol a szülôk egyesületének megalakításáról, a kapcsolattartás fontosságáról beszélgettek. Ahol a szülôk meghallgathatták, erôt meríthettek a Tommy anyukájának az élettörténetébôl, ki értelmi fogyatékos gyermekét elváltként, egyedül nevelte.
A vendégek a roma iskolába is ellátogattak, ugyanis a finn származású svédországi cigányhölgy, Tommy felesége, Mona Lisa Mäkelä is velük van.
Mona Lisa az iskola, a telep látványának hatása alatt volt, amikor megkérdeztük, milyennek találta. Gondolataiba roskadva, röviden, nagyon szomorúan válaszolt:
– Nagyon, de nagyon mocskosak a gyerekek. Nálunk is vannak tanyák, de tisztán élnek a cigányok, és nagyon büszkék arra, hogy cigányok.
Pénteken délelôtt a vendégeket Pap József polgármester is fogadta, a találkozóról Lillemor Holgerrson és Dézsy Ildikó számolt be, elmondták, sikeres találkozó, tárgyalás után vannak.
Az udvaron lévô garázsok elköltöztetése kapcsán a polgármester egy garázsház kialakításáról is szólt, elmondta, egyelôre még tervben van csak, de nagy szükségét látja.
– Megegyeztünk abban, hogy Kinga a szülôkkel közösen kell megbeszélje a támogatások elszámolását, és nem kell a polgármesternek leadnia. A hivatallal való partnerségrôl is tárgyaltunk, ez a további pályázatok írásához elengedhetetlen, a polgármester november nyolcadika után fog választ adni a szülôi bizottság tagjainak.
A vendégek búcsúzóul, pénteken délután egy kis bulit is tartottak a gyerekekkel közösen, ahová a napközis fiatalok testvéreiket is meghívták.
* * *
A svédországi jótevôk Gyergyószentmiklóst választották, mint korábban is elmondták, egy hároméves programot, képzést pályáztak meg a fogyatékos gyerekekkel foglalkozó napközi otthonnak. A képzésre nyert pályázat több mint egymillió koronát jelent, ami közel 4 milliárd lej, melyet a Fogyatékossággal Élô Személyek Világszervezete (SHIA) ad. Tudni kell, hogy a hároméves projektre nyert pályázat önrészét, tíz százalékot, a Svédországi Értelmi Fogyatékosok Országos Egyesülete (FUB) és a Svédországi Népművelô Iskola (SV) állta, nem terhelte Gyergyószentmiklós költségvetését.
A svéd támogatók azt szeretnék, hogy a gyergyóiak tudjanak e tevékenységrôl, és fôleg azt, hogy tudatosodjon: ezek a gyerekek fejleszthetôek, és nekik is joguk van a továbbtanulásra. A két elôadás alkalmával pedig a másság elfogadásán fáradoztak, a visszajelzések alapján – sikerrel.
Baricz Tamás Imola
Érdemes tenni Szárhegyért!
Így kezdeném, az újonnan, 2006. október 15-én megválasztott polgármester mottójával. Egyetértek én is ezzel a mottóval, csak azzal a különbséggel, ha egy kicsit visszamennénk idôben, hogy „érdemes-e tenni a szárhegyiekért?”
Tévedés ne essék, nem sértegetni akarom azokat, akik nyitott szemmel járnak, és értékelik, hogy 2000–2004 között történtek, megvalósultak olyan dolgok, amire, ha kicsit túlzok is, most is büszke vagyok. Büszke, még akkor is, ha nem vagyok Szárhegy szülöttje.
A Hargita Népe október 6-i számában P. Ferencz Ervin, Ferenc-rendi szerzetes sajnálkozását fejezi ki, hogy Székelyföldön lemondott egy polgármester, és hogy a mandátum lejártakor a polgármesterek nem számolnak be tevékenységükrôl. Amnéziában (még) nem szenvedek, de lakossági fórumon részletesen (11 oldal) beszámoltam a 4 év alatt történtekrôl (helyszín: kultúrotthon!!!). Ezen a fórumon hangzott el az RMDSZ támogatta, majd 2 és fél év után lemondott polgármester-jelölt ígérethalmaza. A lemondás okát nem szeretném hosszasan taglalni, olvashatták, láthatták a médiában. Egyszerű és világos volt a lemondás oka, „ígéreteimet nem tudtam valóra váltani”. Ez így tisztességes, még akkor is, ha meghozatalához elég hosszú idôre volt szükség. Ez azt is jelentené, hogy „A TULIPÁN” soha nem volt a kedvenc virága, de ha már adták, elfogadta.
Nekem sem a kedvenc virágom, habár, mikor nyílik, szépnek tűnik, illat nélkül is sokakat magához csalogat.
Nem tudtam, hogy a tulipán októberben is képes nyílni, bizonyára van valami különleges szer, amivel locsolgatni kell.
Mégis azt mondanám, hagyjuk szegényt akkor nyílni, amikor az ideje, még akkor is, ha választások vannak. Nem tartom tisztességesnek, hogy kampánycsendben (október 14., szombat) tulipános szórólapokat szórunk szanaszét, amit „Mari néni”, (amiért nem Ô a hibás) felmutat, mint meghívót a szavazóbizottság elôtt.
Mindezektôl eltekintve, gratulálok Szárhegy új polgármesterének, és sikeres munkát kívánok. Egyben köszönöm minden választópolgárnak, akik mellettem voksoltak, és ígéretek, beszámolók nélkül nyitott szemmel járnak-kelnek a község területén.
Dr. Ambrus Zoltán
Köztéri szobraink sorsa...
Amióta zajlanak az ötvenhatos – párhuzamos, vagy hogy mondjam – ünnepségsorozatok, láthatjuk, mennyire felértékelôdnek ilyenkor a közterek, a szobrok élettel telnek meg, politikai jelentéshordozókká válnak, más-más pártok más-más terekhez, más-más szobrokhoz ragaszkodnak, és így valósággal szembenállnak egymással... a terek Budapesten, farkasszemet néznek egymással... a szobrok...
El kellett tűnôdni rajta: milyen furcsa, ha „jó” helyen vagy köztéri szobor, akkor katonazenekar és zászlók és államfôk és minden, de ha „rossz” helyre kerültél, akkor – szegény szobor – bizony megtörténhet, hogy az arcodba kapsz egy-két gumilövedéket, esetleg egy-két gázgránátot, és áldhatod, hogy kôbôl, bronzból vagy, különben ordíthatnál vagy prüszkölhetnél...
Szegény szobor, mondanám, de nem mondom, hiszen még mindig jobbsorsúak ezek a Budapesten levô szobrok, mint teszem azt, az erdélyi városok köztéri szobrainak sorsa.
A román politika ugyanis művészetcentrikus.
Valami betegesen szeret a köztéri szobrokkal foglalkozni.
Ahogy elképzelem külön szoborügyi igazgatóságokat tart fent például a kulturális minisztériumban...
De, hogy a szigurancának, aztán a szekuritáténak, és a mostani titkosszolgálatainak megvolt, megvan a „szoborügyi” részlege, arra mérget veszek.
Valakinek ugyanis irányítania kellett a köztéri szobraink eltűnését a két világháború között és a második világháború után, valakinek irányítania kellett, hogyan és hova kerüljenek városainkban a – mindenhol megtalálható – román katona szobra, illetve az Avram Iancu lovasszobra...
Ha már egyszer a román politika ilyen művészetcentrikus!
Ha már egyszer ennyire betegesen szeret a köztéri szobrokkal foglalkozni!
Szobrászpolitikánk különben pontosan olyan, mint ez az ország: balkáni.
Ó, rengeteg példát tudnék elsorolni...
A legártatlanabb még az volt, amikor az „átkosban”, Nagyszalontán szétnéztem, nem figyel-e valaki, aztán keresztültörtettem a sűrű bokroson (vadrózsalugas?) és – közelrôl – megcsodáltam a Kossuth-szobrot.
Még az is a kellemesebb élményeim közé tartozott, amikor Kolozsvárott, a Mátyás-szoborcsoport elôtt megállt a mócvidéki parasztember a kisfiával, és elmagyarázta neki, hogy: látod fiam, ez volt a mi legnagyobb királyunk, azok ott alatta pedig a legyôzött magyarok.
De arra emlékszik-e még valaki, amikor Sepsiszentgyörgyön elrobbant egy kisebb petárda a szobor lábainál (nyolcvanas évek közepe tája!), hogy micsoda magyarzaklatás kezdôdött utána?
Hát arra, hogy a marosvásárhelyi Avram Iancu-szobor kezében megjelent a tricolor, a szobor környéke gyülekezôhellyé alakult, és aztán – véres március?
Még mindig azt hiszik, a román belpolitika nem szoborcentrikus?
Nemcsak a köztéri szobrokra haragszik, ha kedve van, tör, zúz és borogat a temetôkben is.
Amire szigorúan nézne rám RMDSZ-vezérkarunk, és azt mondaná:
„ez lehet, hogy így volt valamikor,
de, amióta mi védjük az erdélyi magyarság érdekeit...
azóta ez is megváltozott gyökerestül...
amióta a kormánykoalíció tagjai vagyunk...
sôt a legmagasabb szinten képviseljük magunkat a kormányban...
a szobraink (is!) olyan biztonságban vannak...
sôt, felavattunk!, lelepleztünk! visszaállítottunk! és ünnepeltünk!...”
És János bácsi rábólint: Bizony, ez így van...!
És Rebi néni azt mondja: Jól mondod, János!
Csakhogy – én nem vagyok János bácsi. (Ami az RMDSZ szempontjából teljesen mindegy, ugyanis az én – egyetlen – szavazatom nem számít, itt a János bácsik százezreinek a szavazata számít.)
Térjünk csak vissza a szobrászkodáshoz! Emlékeznek, amikor a titkosszolgálatok és a média természetesen elhintette, hogy Kolozsváron Funar le akarja bontatni a Mátyás-szobrot mert ásatások és miegymás... Akkor volt ott egy élôlánc csupa RMDSZ-vezetôemberbôl, így fogták egymás kezét, és haláltmegvetô bátorsággal néztek szembe az ordibáló román tömegekkel. És ezt, csodák csodája, minden román tévécsatorna közvetítette.
Szerintem csak ennyi történt: az akkori román államelnök, vagy miniszterelnök behívatta az RMDSZ-vezérkart, és azt mondta: nekünk szükségünk van rátok, hogy igazoljátok a nagyvilágban, a magyar kisebbség problémáit Románia példamutatóan megoldotta. Na de jönnek a választások, úgyhogy arra gondoltunk, szólunk Funarnak, kezdjen ökörködni a Mátyás-szobor körül, a titkosszolgálat odavezérli majd az ügynökeit és provokátorait, azok üvöltözni fognak, hogy jos cu ungurii, jos cu statuia, ti pedig haláltmegvetô bátorsággal... hiszen arról gondoskodunk, hogy még egy kavics se repüljön el... szóval élôlánccal megvéditek... ezt közvetíti majd minden tévéadó, megírják az újságok... és János bácsi rátok szavaz...
Amire azt kérdezték a honatyák: de biztos, hogy senki nem dob el egy követ sem?
Amire azt válaszolta az akkori román államelnök, vagy a miniszterelnök: jaj, a mi ügynökeink lesznek ott, azok pedig parancsra cselekednek!
Hát ezért volt olyan haláltmegvetô az RMDSZ szenátorok és képviselôk bátorsága!
A magyar rendôröké például nem a televízió épületénél. Azok meghátráltak a dobálózók elôl.
De hát nem lehet elvárni egy magyar rendôrtôl, hogy olyan bátor legyen, mint egy RMDSZ-es honatya!
János bácsi pedig tátott szájjal nézte a doboz üveges oldalát...
Mátyás király azóta is ott áll a helyén...
És én is jól elszórakoztam az eseten...
Györffi Kálmán
Felkészülten az EU-ban
Az ECHO Vállalkozói Inkubátorház az Arbor Famegmunkálók Szövetségének közreműködésével november 9-én és 10-én nemzetközi konferenciát szervez, amelyre tisztelettel meghív minden érdeklôdôt.
Helyszín: Gyergyószentmiklós, Vállalkozói Inkubátorház
A részvétel ingyenes.
Az EU-ra való felkészülés, a piacon maradás, a vállalkozások fejlesztése három területet jelenít meg a vállalkozó számára: fogyasztóvédelem, versenyképesség, minôség. Ma nincs olyan vállalkozás, amely nap mint nap ne keresné azokat a lehetôségeket, amelyekkel e három területre – a maga lehetôségei között – ne adná meg a válaszokat.
A sikeres vállalkozások alapja az információ, tudás és kapcsolat. Ehhez biztos támpontot ad e projekt annak, aki élni kíván vele.
Program
9.00 – 9.15 Megnyitó, résztvevôk köszöntése a vendéglátók részérôl
9.15 – 9.35 A Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara Egyesület a vállalkozások szolgálatában
Elôadó: Radetzky Jenô elnök, „Kárpátia” Román–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
9.35 – 9.55 Új Kézfogás Közalapítvány – a vállalkozások támogatása – lehetôségek
Elôadó: Németh Attila ügyvezetô igazgató, Új Kézfogás Közalapítvány
9.55 – 10.15 Hogyan is készüljünk az EU-s pályázatokra – a romániai pályázati tapasztalatok tükrében
Elôadó: Farkas Mária elnök – Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége
10.15 – 11.00 Kereskedelem és fogyasztóvédelem – az EU-ban – Szolgáltatási direktívák – általános vállalkozásokat érintô tájékoztatás (EU-irányelvek, direktívák)
Elôadó: Köncse Tamásné, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakértôje
11.00 – 11.15 Szünet
11.15 – 12.15 EU-s támogatási alapok, projektgenerálás, pályázatírási technikák
Elôadó: Szabó Sándor András Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, pályázati és innovációs tanácsadó
12.15 – 12.45 Konzultációs lehetôség a plenáris blokkhoz (igény esetén)
12.45 – 13.30 Büfé (Ebéd)
13.30 órától
Szekcióülések: 4 témakörben
A szekcióülések célja, hogy az érintett vállalkozói kör részletesebb és testre szabott információt kapjon, interaktív konzultáció keretében, másrészt lehetôséget biztosítunk a kétoldalú egyeztetésre is.
1. Kereskedelem és fogyasztóvédelem
Vezetô: Köncse Tamásné, GKM szakértô
A konzultáción részt vesz: Katona Huba Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége elnökségi tag
2. Turizmus
Vezetô: Hansághy Péter, projektmenedzser Magyar Turizmus Rt.
3. Mezôgazdaság
Vezetô: Bíró Miklós, a Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Agrárkamara alelnöke
4. Pályázatíró – a délelôtti plenáris elôadás folytatása igény szerinti konzultáció szerint, esettanulmányok
Vezetô: Szabó Sándor András, Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, pályázati és innovációs tanácsadó
Az elôadók szívesen veszik, ha konkrét kérdéseiket elôzetesen írásban is kézhez kapják.
A jelentkezéseket a 0266/361.756, vagy a 0745/257.984 illetve a 0744/ 221.590-es telefonszámon várják a rendezôk.
A rendezvényre ezúton tisztelettel meghívjuk Önöket.
Radetzky Jenô sk. Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara - Elnök
Sipos Éva sk. Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara - Fôtitkár
Lakossági fórum
A Pro Cive Egyesület immár hagyományszerűen, a Párbeszéd Program keretében lakossági fórumot szervezett. Hideg Csaba, az egyesület elnöke a hétfô délutáni találkozón köszöntôbeszédében elmondta, meghívást kaptak a város vezetôi mellett az intézményvezetôk és az önkormányzati képviselôk is, és köszönte azoknak, akik eljöttek. A Pro Cive Egyesület sikerrel szervez lakossági fórumokat, az elmúlt évekhez hasonlóan, most is telt terem fogadta a gimnázium dísztermében a 15 percre tervezett polgármesteri beszámolót. Pap József is, mint felszólaló társai, túllépte a moderátor Bíró József (az Eurokultúra Egyesület munkatársa) kérésének ellenére a megszabott idôt.
Pap József az eltelt másfél év megvalósításairól szólt, és kihangsúlyozta, csapatmunkáról van szó, az önkormányzati képviselôkkel közösen tevékenykednek.
Elsôként Blénessy Jenô bácsi kapott szót, és a város fiatalságának itthon tartásáról, az elvándorlás megakadályozásáról szólt. Majd a 100 éves város ünnepségérôl, az elôkészületekrôl illetve arról kérdezte a város elsô emberét, hogy jövôben fog-e városunkról szóló könyv kerülni az emberek kezébe, és a megalakult bizottság mikor számol be. Majd a gázvezetés kap-csán elszakított vezetékekrôl szólt, s kérdése az volt, hogy van-e a városnak egy térképe, van-e mérnöke. Kijelentette azt is, hogy Gyergyószentmiklóson nem látszik, hogy megyei jogú városi rangja van. A következô felszólaló nem kerülgette a dolgokat, elmondta „ki kell szállni a dzsipbôl, és szét kell nézni a városban”. Egy fiatalember pedig úgy látta, sok volt a beszámolóban a feltételes mód, és a fiatalok menekülnek a városból, hozzáfűzte a kampányígéretekbôl nem történt semmi. Kimondta azt is, amit egy ideje suttognak a városban: „Remete egy ügyes kisváros, Gyergyószentmiklós egy nagy falu”. Kérdése az volt, mit tett a polgármester az elmúlt idôszakban a fiatalok itthon tartásáért, és mit fog tenni ezután. Árus Zsoltnak is voltak kérdései: miért nem fogadták el a több éve felajánlott segítségét, továbbá a városban uralkodó rendetlenségrôl, a példamutató parkolásról szólt, és az Inkubátorház működésérôl szeretett volna információt kapni, valamint kíváncsi volt arra is, menynyi kormánytámogatást kapott a város fűtésrehabilitálásra, és mennyit költött. Ugyanez volt a kérdése Somodi Zoltánnak is, aki a siófoki beruházásról érdeklôdött, és elmondta, úgy látja, a távfűtésre nincs egy konkrét elképzelése a városnak, a kormánytámogatást a meglévô rendszer feljavítására kellett volna elkölteni, és könnyelműségnek tartja, hogy „a kapott összeget a siófoki cégnek akarják adni ajándékba”. Majd a jelenlévô Vincze János közüzemi igazgatónak tett fel kérdést: „kinevezéssel, és nem versenyvizsgával került az igazgatói székbe: áttekinthetôséget ígért, és azt, hogy hat hónap után nyereségessé teszi a vállalatot. Mi lett ebbôl?” Majd hozzátette: legalább egy hónapja kellene legyen fűtés a tömbházlakásokban.
Pap József a feltett kérdésekre válaszolva a fiatalok itthon tartásával kapcsolatban elmondta, a gáz eljutott a városba, s most jöhetnek a befektetôk. És van egyetem a városban, s aki itt végez, nem fog elmenni. A 100. éves ünnepléssel kapcsolatban pedig úgy látja, a bevételek nem nôttek, s abból kell gazdálkodni, amink van. Árusnak köszöni a felajánlást, de nem került olyan téma, amelyben kikérhette volna a véleményét, különben is, olyan embertôl nem kérhet segítséget, aki „az elmúlt 10 év alatt egy olyan vállalkozást mutat fel, mely mai napig a seprűtartóban van”. Különben is tisztázzák ezt személyesen, „hogy itt ne tapsoljanak ingyen az emberek”.
A siófoki befektetésrôl elmondta, fáshôközpontot fognak működtetni, a késedelem a svájci programnak tudható be, és a fűtésprogramra a stratégia ki van dolgozva.
Vincze János a hozzá intézett kérdésekre elmondta, 30 milliárd lejes adóssággal vette át a vállalatot. November 1-tôl napi három óra fűtést fognak szolgáltatni a tömbházakban folyékony tűzelôvel. Majd kérdésre kérdéssel válaszolt: Somodi Zoltán és Nagy Attila mikor versenyvizsgázott? Ígéretet is tett: megtartja majd az egyéves beszámolót.
Bagossy Zoltán úgy látja, a lakókat, turistákat az érdekli, van-e fűtés, van-e meleg víz Gyergyószentmiklóson, majd utána nézik meg a beszámolóban is szereplô piacot. A kérdése az volt, miért nem foglalkoznak nyáron a téli fűtéssel, továbbá a város, a hivatal segít-e bár egy gyereknek, aki sportol, hogy vihesse úgy Gyergyó hírét, mint például a Figura színház. Pályázatok útján mennyi pénzt hoz a városba a hivatal?
Bencze Géza bácsi a parkolók hiányára hívta fel a figyelmet, és a gimnázium elôtt álló Salamon Ernô szobrát szeretné eltávolítatni helyérôl, mert sze-rinte a Szent Miklós Líceum név illetné meg a gimnáziumot. Majd egy hölgy a rossz, gödrös utakról, kóbor kutyákról tett panaszt, és elmondta, ôt már harapta meg kóbor kutya, s jó lenne tenni valamit. Madaras Imre bácsi az állattartók, a gazdálkodók nevében is szólt, elmondta, „mostohák” ôk a városban. Majd a szemétilletékkel kapcsolatos problémáját vázolta, amelyre többszöri kérdésre sem kapott kielégítô választ. Személyesen keresse fel a hivatalban – ajánlotta Pap József. Hubbes Márton az utak és a jelzôtáblák minôsít-hetetlen állapotára, a járdák hiányára, a bíróság épületére, a közterületek kinézetelére hívta fel a figyelmet. Molnár Csaba a közvilágítás minôsége kapcsán elmondta, Ditró meg tudta oldani takarékos égôkkel a közvilágítást, s mi…
Csala Árpád az újonnan megépült Bucsin negyedi út közepén tátongó aknafedôkrôl valamint a játszóterekrôl szólt. Nagy Zoltán a beszámolóból hiányolta a fejlesztési terveket, kérdése az volt, miért veszi félvállról a polgármester a pályázatokat? Miért hagyjuk, hogy elmenjen a vonat? – tette fel a kérdést. Majd az Inkubátorház kapcsán a visszaesésre, továbbá a csatlakozás kapcsán a pályázatokra való felkészülésre lett volna kíváncsi. Válaszként elhangzott: „nem szabad nem ôszinte lenni. A korábbi vezetés idején az Inkubátorházban egyetlen egy pályázatról sem tudtak beszámolni”. Továbbá egy 10,2 milliárdos pályázatról szólt a polgármester, mely a város víz- és szennyvízhálózatát lenne hivatott megoldani. Pál Árpád volt polgármester egy szakmai vitafórum kezdeményezésérôl, majd az asztalon hagyott, elindított programokról, tervekrôl szólt, azok berekesztésének miértjeire várt választ: Gyilkostó fejlesztési program, közvilágítás, ANL-s lakások. A polgármester elmondta, nem fog összehívni rendkívüli tanácsülést annak érdekében, hogy Pál Árpád beszámolót tartson, nyugodtan fordulhat a médiához. Az ANL-s lakások építésérôl a polgármester elmondta, a legégetôbb probléma, és már a hétfôi, kihallgatási napokat nem is várja, rengetegen keresik, sírják el lakásproblémáikat.
Horváth Alpár egyetemi oktató legnagyobb problémának az információ áramlását látja, de rögtön hozzátette, ebben hajlandó segíteni is.
Kalányos Ferenc a gyergyói romák helyzetét ecsetelte, az idegenekrôl, a nemtörôdömségrôl, a csendôrök legutóbbi látogatásáról szólt. Jakab Dezsô a Selyem utca kanalizálásáról, a Békény vizének tisztaságáról, a kuglipálya helyzetérôl érdeklôdött. Megtudhatta, folyamatban van a városrendezési terv. Egy diák, többek között, a szelektív szemétgyűjtés szükségessége mellett a személyeskedés és ellenségeskedés megszüntetéséért, a teremben talán legfiatalabbként szólt a polgármesterhez. Székely Teréz a Csillagblokként ismert tömbházban lakik, mint mondja „elsô osztályú” adót fizet, pedig se kamra, se fürdô, se konyha nincs a lakásban. Kérdése: kaphat-e adókedvezményt? Málnási Csaba egy felfedezett területrôl érdeklôdött, melyrôl kiderült, ô fedezte fel, a városé, és a Ferkó cég udvarán van. Nagy István jegyzô, mint lakó kérdezte a polgármestert, mennyit spóroltak meg a csak délutáni melegvíz-szolgáltatással, mivel indokolja azt, hogy a Tűzoltók és Makkos utcán keresztül vitték a gázt a dán kazánhoz, mennyibe került, és egyáltalán miért kellett oda gáz, valamint, miért került ki a fahulladékôrlô vásárlása a költségvetésbôl. A válaszok: nem kellett új aszfaltot törni, nem került semmibe, hogy oda is elvezették, a rezervakazánnak legyen gáz a folyamatos szolgáltatáshoz, és siófokiak hozzák a fahulladékörlôt.
A gáz árára is kíváncsiak voltak a gyergyóiak, de a polgármester egyelôre nem tudja, mennyibe kerül majd a gáz. Nem kapott kielégítô választ a férfikórus nevében felszólaló Szôcs László sem, hogy a fennállásuk 115. évében méltóképpen ünnepelhetnek-e, kap-e jövôre támogatást a kórus.
Kontesveller József alpolgármester úgy érezte, ki kell egészíteni a polgármestert pár válasszal. Elmondta, tizenhat pályázat volt leadva, melybôl négy nyertes, öt elbírálás alatt van, kettô még függôben, a maradék pedig nem nyertes. A megvalósíthatósági tanulmány már készül a közvilágításra, és 2007 közepére kivitelezôdik.
Fórum volt a lakosságnak, ahol a polgármester beszámolt, ahol a lakók kérdéseinek némelyike válasz nélkül a levegôben maradt, de számos ötlettel, elképzeléssel is jöttek a fiatalok, építô kritikáikat is megtették. Ezeket kellene megszívlelnie a városvezetésnek, a városatyáknak.
B. T. I.
KisAsszony
Diétadivat
Milliók akarnak lefogyni, de csak keveseknek sikerül, hogy tartósan karcsúak maradjanak, miközben naponta újabb és újabb szuperdiéták, csodaszerek születnek. Akkor mi az akadálya annak, hogy egészségesek, izmosak, csinosak legyünk?
A fogyókúra nem csupán divat, hanem a leggyakoribb beszédtéma is. Könyvek, folyóiratok, internetes oldalak tucatjai foglalkoznak vele, gombamódra szaporodnak a fitneszstúdiók, naponta új fogyókúrás csodaszerek jelennek meg a patikákban. A különbözô diétás módszerek dzsungelében szinte lehetetlen eligazodni. Vannak, akik az elválasztó diétára esküsznek, mások dr. Atkins módszerét követik, megint mások a glikémiás indexek bűvöletében élnek. A legtöbben mindent kipróbálnak legalább egyszer. Aztán abbahagyják, visszahíznak, majd kezdik elölrôl, néhány kilóval súlyosabban.
Az anyagcsere
A fogyókúrát a fejben kell elkezdeni – csak az képes lefogyni, és a súlyát tartani, aki gyökeresen megváltoztatja az életmódját. Egyrészt kevesebbet, de fôként okosabban eszik, másrészt pedig többet mozog. Akkor veszít valaki a súlyából, ha a szervezete a tartalékait kénytelen felemészteni.
A csodadiéták rendszerint nagyon kevés kalóriát engedélyeznek, ekkor azonban a szervezet takarékra kapcsol, az anyagcsere a normálisnak a 40 százalékára is képes visszaesni. Ebben a fázisban sokan feladják, mivel a mérleg napokig, esetleg hetekig sem mutat kevesebbet. Ekkor csakis a türelem segít, tovább kell folytatni a kúrát. A kiegyensúlyozott diéta során átlagosan heti fél kiló súlytól szabadulhatunk meg.
A boldogságszer
Ha munkahelyi gondunk van, egyedül vagyunk, megcsaltak vagy elhagytak, azonnal a csokihoz, mogyoróhoz, chipshez nyúlunk. Nem véletlenül, hiszen a hatás biztos: a zsírok és a cukor megemelik a vérben a triptofán mennyiségét, ami fokozza a boldogságdrog, a szerotonin termelôdését az agyban. Már gyerekkorunkban megszoktuk, hogy csokival jutalmaztak, vigasztaltak bennünket, késôbb saját magunkat is, és lassan az édesség utáni vágy kényszerré vált.
Az automatikus reflexeket nem könnyű megváltoztatni, mégis ez a legfontosabb. Tudomásul kell venni, hogy nem az édesség, hanem az öröm hiányzik. Azt pedig jelentheti egy szép koncert, egy jó film vagy egy finom, illatos fürdô. Aki állandó stresszben él, többet eszik, de ha nyugtató kalóriák helyett örömszerzô tevékenységet folytat, a feszültség is oldódik. És itt a kör bezárul.
Kísértések
Általános támadás folyik az egészségünk ellen: a gyorséttermek újfajta hamburgerrel bombáznak, a tévében tejszínes jégkrémmel visznek kísértésbe, a szupermarketben frissen sült fehérkenyér illata csábít. Ráadásul minden egyre nagyobb: XL-es a csoki, vödörben árulják a pattogatott kukoricát, literszám a kólát. Hozzátéve: így jobban megéri. Kérdés, hogy kinek?
A másik baj, hogy egyre kevesebb természetes ételt fogyasztunk. Fôtt krumpli helyett burgonyachipset, sovány sertéshús helyett virslit és felvágottakat, gyümölcs helyett gyümölcs(ízű) leveket.
(folytatjuk)
Anyu kedvenc csirkéje
Hozzávalók: csirkecombok, liszt, pirospaprika, 1 pohár tejszín, reszelt trappista sajt, só.
Elkészítés: A csirkecombokat besózzuk, majd beleforgatjuk a pirospaprikából és lisztbôl készült keverékbe. (A lisztbe annyi paprikát kell tenni, hogy szép rózsaszínes legyen). Beletesszük a combokat egy tepsibe, ezután aláöntjük a tejszínt, befedjük alufóliával. Kb. 30 perc alatt megpuhul a sütôben. Ezután kivesszük a tepsit, levesszük az alufóliát, rászórjuk a húsra a sajtot, és kb. 10 percre visszatesszük a sütôbe, hogy a sajt elolvadjon és megpiruljon.
Különleges aprópecsenye
Hozzávalók: 60 dkg sertés szűzpecsenye vagy sovány comb, 10 dkg füstölt szalonna, 20 dkg hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 1 kávéskanál morzsolt majoránna, 40 dkg zöldborsó, 1 csokor petrezselyemzöld, 1 hegyes paprika.
Elkészítés: 1. A húst leöblítjük, szárazra töröljük, és kb. 2–3 cm széles, 4–5 cm hosszú csíkokra felvágjuk. A szalonnát gyufaszál vékonyságú csíkokra metéljük. A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, a hagymát karikára, a fokhagymát vékony szeletekre vágjuk. 2. A szalonnát megpirítjuk, hozzáadjuk a hagymát és a fokhagymát, fedô alatt megfonnyasztjuk. Rádobjuk a húst, 2–3 percig erôs tűzön pirítjuk, majd meghintjük a majoránnával, ízlés szerint sózzuk, erôteljesen borsozzuk, majd lassú tűzön, fedô alatt puhára pároljuk. Ha a leve elfône, kevés meleg vízzel vagy húslevessel pótoljuk. 3. Miközben a hús puhul, kifejtjük a zöldborsót, leöblítjük, kevés sós vízzel puhára pároljuk. A petrezselyemzöldet leöblítjük, finomra vágjuk. A paprikát kicsumázzuk, ereit, magjait eltávolítjuk, kisebb kockákra aprózzuk. 4. A puhára párolt húst zsírjára sütjük, hozzáadjuk a leszűrt zöldborsót, utána sózzuk-borsozzuk, összeforrósítjuk, lazán belekeverjük a petrezselymet, végül tálra halmozzuk, és megszórjuk a paprikakockákkal. Pirított hasábburgonyával, vegyes salátával kínálhatjuk.
Egészség
A belsô elválasztású mirigyek és betegségeik 13.
A mellékpajzs-mirigyek – parathyroidea
A mellékpajzsmirigyek a nyakon, a pajzsmirigylebenyek hát-só oldalán találhatók, lencse nagyságú, kis, gömb alakú képletek, melyek szinte teljesen beleágyazódnak a pajzsmirigyszövetekbe. Számuk összesen 4 – 2 felsô és 2 alsó, vagyis lebenyenként kettô –, és a pajzsmirigy tokján kívül helyezkednek el, attól csak nehezen választhatók el.
Hormonját parathormonnak nevezik, ez a kalcium-foszfor egyensúly megtartásában játszik fontos szerepet, és ezáltal befolyásolja a csontok és a fogak növekedését, az izomműködést, a szív ingerképzô és ingervezetô tevékenységét is. Mindezeket a következô élettani hatások révén hozza létre:
– a kalciumot felszabadítja a csontok szerkezetébôl, mely ez- által a keringô vérbe jut;
– hatására fokozódik a kalcium visszaszívódása a vesékbe, ugyanakkor a D3-vitaminképzôdés is fokozódik.
Fokozott működés – hiperparathyreózis
Ha a mellékpajzsmirigybôl a kelletnél több hormon kerül a vérbe, hiperkalcemia lép fel, és a csontok fokozott kalciumvesztesége miatt csontüregek – ciszták – alakulnak ki, és ilyenkor a csontok nagyon törékenyekké válnak. Ugyanakkor fokozódik a veséken keresztül a kalcium visszaszívódása, és ez gyakran okoz vesekôképzôdést.
A hiperkalcemia még étvágytalanságot, fogyást illetve gyomorfekélyt is okozhat.
Csökkent működés – hipoparathyreózis
Leggyakoribb oka a hiperthyreózis kezeléseként elvégzett pajzsmirigyműtét, mert akaratlanul is, a pajzsmiriggyel együtt néhány mellékpajzsmirigy-részlet is eltávolításra kerül.
Mirigy-elégtelenség esetén csökken a vér kalciumszintje, s ennek következtében fokozódik az idegizom – ingerlékenység és spontán izomgörcsök, izomrángások alakulnak ki. Ha azonban ez az állapot súlyosbodik, akkor kialakulhat egy jellegzetes tünetcsoport: a tetánia.
A tetánia tünetei
Szubjektív panaszok:
– légszomj;
– glóbusz-érzés a torokban – ilyenkor mondja a beteg, hogy úgy érzi, mintha gombóc lenne a torkában;
– palpitáció – szapora szívverés (a beteg arról panaszkodik, hogy a szíve a fülében dobog);
– mellkasi fájdalom, amely lehet nyomás, markoló szorítás, nyilallás, kábultság, szédülés;
– az ajkak és a végtagok zsibbadása;
– fokozott verejtékezés;
– halálfélelem.
Objektív jelek:
– a felsô végtagok flexiós (hajlított), az alsó végtagok extenziós (nyújtott) tónusban rögzültek. A kézre jellemzô az úgynevezett „ôzfejtartás” vagy más elnevezéssel a „bábasszonykéz”, a láb szintén merev, görcsös állapotban rögzül;
– a törzs is görcsösen hajlott – opiszthotónuszos állapot vagy más néven „vadászkutyafekvés”;
– hasi görcsök (kólika), gégeizmok görcse (laryngospasmus) – beszédképtelenséggel, hangos, sípoló (stridoros) légzéssel;
– a száj körüli izomzat fokozott tónusa miatt a száj O alakúvá torzul;
– ritkán eszméletvesztés is elôfordul.
Végezetül érdemes megjegyezni, hogy a hipokalcemia nem az egyetlen oka a tetániának, de ha igen, akkor drámai tüneteket eredményez, melyek azonban kalciumbevitelre látványosan reagálnak.
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Jégkorong
Két mérkôzésen 58 gólt lôtt a Steaua!
A múlt hét elején a bukaresti Mihai Flamaropol Műjégpályán kerültek lejátszásra a bajnokság alapszakaszának 2. fordulójában műsoron szereplô Steaua – HCM Dunărea Galac mérkôzések. A várakozásoknak megfelelôen a fôvárosi bajnokcsapat mindkétszer nagy gólarányú gyôzelmeket aratott. Eredmények: Steaua – HCM Dunărea Galac 25–0 és 33–2. Október 27-én és 28-án szintén Bukarestben kerültek lejátszásra a Steaua – Sportul Studenţesc mérkôzések. Ezeken a találkozókon papírforma eredmények születtek, hisz a bajnokcsapat ezúttal is begyűjtötte a gyôzelmekért járó pontokat. Eredmények: Steaua – Sportul Studenţesc 17–3 és 18–0.
Csíkszeredában megyei rangadóra került sor. A Vákár Lajos Műjégpályán október 27-én, pénteken ígéretesen, sôt jól kezdett a Progym, hisz az elsô harmadban Farkas Csaba szerzett vezetést. Az elsô harmadban nem változott az eredmény. A házigazda együttesen a nyilvánvaló fáradtság jelei mutatkoztak, hisz a Progym elleni mérkôzések elôtt a magyar bajnokságban szerepeltek. A második harmadban egymásután három sportklubos gól esett a gyergyói kapuba. Erre válaszként Balla Szabolcs szépített. Az utolsó harmadban aztán végérvényesen eldôlt az addig szorosnak mondható találkozó. Ebben a játékrészben hat gól esett a Progym kapujába, ezzel magabiztosan nyert a Sportklub.
Eredmény: Csíkszeredai Sportklub – Gyergyószentmiklósi Progym 9–3 (0–1, 3–1, 6–1). Gólszerzôk: Filip 3, Misal, Sándor Szilárd, Szôcs Sz., Moldován, Péter és Kavulics, illetve (14.54) Farkas, (38.42) Balla/ Rusz, (40.47) Skokan/ Nagy Csaba. Játékvezetôk: Popescu, Máthé I., Csomortáni. Büntetôpercek: 28–30.
Másnap ismét megmérkôzött a két együttes. Ezúttal rosszul kezdôdött a mérkôzés a Progym számára, mert alig tizenegy percnyi játék után 3–2 arányban vezetett a Sportklub. Ekkor még nem lehetett azt mondani, hogy eldôlt a mérkôzés. Kiegyensúlyozott második harmad következett, voltak ugyan helyzetek mindkét kapu elôtt, de érdekes módon gól nem született. Az utolsó játékrészben ismét jobbnak bizonyult a Sportklub, a csapat játékosai újabb három gólt lôttek a gyergyói kapuba. Az elsô és a harmadik harmadban nyújtott jobb játékának köszönhetôen, ezúttal is diadalmaskodott a Sportklub.
Végeredmény: Csíkszeredai Sportklub – Gyergyószentmiklósi Progym 6–3 (3–2, 0–0, 3–1). Gólszerzôk: Elekes, Kavulics, Szôcs Sz., Strapko, Moldován, Ilavsky, illetve (8.06) Farkas/ Skokan, (10.10) Kerata/ Skokan, (57.34) Mikeshin/ Csíki/ Keresztes. Játékvezetôk: Popescu, Csomortáni, Máthé István. Büntetôpercek: 16–24.
A legutóbbi csíkszeredai vendégszereplés után elmondható, hogy a Progym csapata sajnos elvesztett zsinórban 4 mérkôzést. A közeljövôt illetôen sem jók a kilátások, mert az elôttünk álló hét végén a Steaua együttese vendégszerepel Gyergyószentmiklóson. Az biztos, hogy nem lesznek könnyű mérkôzések. Csak remélni lehet, hogy sikerül pontot, netán pontokat szerezni.
Szintén Csíkszeredában kerültek lejátszásra az alapaszakasz 3. fordulója keretében a helyi HC – HCM Dunărea Galac bajnoki mérkôzések. Mindkét találkozót a házigazda együttes nyerte meg. Eredmények: HC Csíkszereda – HCM Galac 23–0 (7–0, 8–0, 8–0), HC Csíkszereda – HCM Galac 10–1 (3–0, 2–0, 5–1).
November 3-án és 4-én következnek a bajnoki alapszakasz 4. fordulójának mérkôzései. A műsor: Galacon: HCM Dunărea Galac – Sportul Studenţesc; Gyergyószentmiklóson: Progym – Steaua Bukarest. Mindkét Gyergyószentmiklóson sorra kerülô bajnoki találkozó 17.30 órakor kezdôdik. A belépôjegyek ára: 5 lej, diákoknak, nyugdíjasoknak 3 lej. Az alapszakasz 4. fordulójának műsorán szereplô HC Csíkszereda – Csíkszeredai Sportklub mérkôzéseket elnapolták. Az elnapolt mérkôzés újrajátszásának idôpontjáról késôbb döntenek.
Az alapszakaszban az eddig lejátszott mérkôzések utáni bajnoki rangsorban: 1. Csíkszeredai Sportklub (gólarány: 93–9) 12 pont, 2. Steaua Bukarest (gólarány: 95–5) 8 pont, 3. HC Csíkszereda (41–7) 8 pont, 4. Gyergyószentmiklósi Progym (40–25) 4 pont, 5. Sportul Studenţesc (8–91) 0 pont, 6. HCM Dunărea Galac (3–143) 0 pont. Az említett csapatok közül a Sportklub 6, a Steaua 4, a HC Csíkszereda 4, a Progym 6, a Sportul 6, míg a HCM Dunărea együttese szintén 6 mérkôzést játszott.
A szakszövetségnél érdeklôdve megtudtuk, hogy ezentúl Galacon is rendeznek bajnoki mérkôzéseket, hisz nemrég a Duna-parti városban található létesítményben is jeget készítettek.
Az alapszakasz 5. fordulójának (november 10/11.) műsora: Sportul Studenţesc – HC Csíkszereda, Gyergyószentmiklósi Progym – HCM Dunărea Galac, Steaua – Csíkszeredai Sportklub.
Az alapszakasz visszavágó-sorozatának elsô fordulója keretében, november 14-én és 15-én (kedden és szerdán) a következô mérkôzések kerülnek lejátszásra: Steaua Bukarest – HC Csíkszereda, Gyergyószentmiklósi Progym – Sportul Studenţesc. Néhány nappal késôbb, azaz november 17-én és 18-án (pénteken és szombaton) a következô mérkôzésekre kerül sor: HCM Dunărea Galac – Steaua Bukarest és HC Csíkszereda – Gyergyószentmiklósi Progym.
* Az ifjúsági I-es bajnokság következô körmérkôzéses turnéját a november 8–12. közötti idôszakban rendezik Bukarestben.
* Az ifjúsági II-es korosztályú bajnokság második körmérkôzé-ses fordulóját a november 27 – december 1. közötti idôszakban rendezik Csíkszeredában.
* A reménység bajnokságokban: a Déli csoportban szereplô csapatok számára a november 10–12. közötti idôszakban Galacon rendeznek körmérkôzéses fordulót; az Északi csoportban érdekelt együttesek a november 17–19. közötti idôszakban Csíkszeredában mérkôznek.
* A gyermekbajnokság Északi csoportjában a november 10–12. közötti idôszakban Csíkszeredában rendeznek bajnoki fordulót. Két héttel késôbb, azaz a november 24–26. közötti idôszakban Csíkkarcfalván rendeznek újabb fordulót.
* A december 1–3. közötti periódusban a gyermekcsapatok számára Bukarestben szerveznek országos szintű mérkôzéssorozatot.
Síugrás
Műborítású sáncon versenyeztek
A Brasovia Iskolás Sportklub szecselevárosi sportbázisa adott otthont nemrég a műanyagpályás síugrás országos bajnokságának. A Román Síszövetség mostohagyerekeként kezelt ugróágazat, a bátrak sportja, ezúttal sem dicsekedhet sportági általános elôrelépéssel. Annál látványosabb viszont a tekerôpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola tanulóinak az elôrelépése a hazai rangsorolásokban. A kiváló eredmények elérésében nem kis szerep jut a ma már tényként kezelendô négyes, példás együttműködésnek – szülô, iskola, edzô, sportvezetôség –, ami nélkül a minôségi, illetve az élsport, napjainkban szinte elképzelhetetlen.
A tekerôpataki kis síugró gyerekek a Gyergyói Jövô Sportklub és a Brassói Dinamo színeiben versenyeznek a jelen pillanatban. A dupla leigazolást a Román Sí és Biatlon Szövetség kedvezô alapszabályzata teszi lehetôvé. A már említett bajnokság szépséghibája, hogy bár a verseny kitűnô idôjárási viszonyok mellett lett megrendezve, országos bajnokot nem lehetett avatni, mivel csak összesen 5 felnôtt, illetve nagyifjúsági versenyzô ért el értékelhetô eredményt.
Eredmények
Kis gyerek korcsoport (a K–15-ös síugró sáncon): 1–2. Vornicu Adrian (Dinamo ISK) 194,6 pont (15–14,5 méter), Török Eduard (Rozsnyói Dinamo ISK) 194,6 pont (15–14,5 méter), 3. Mocănită Alexandru (Rozsnyói Dinamo ISK) 190,8 pont (14–14,5 méter).
Nagy gyerek korcsoport (a K–30-as síugrósáncon): 1. Fülöp Szilveszter (Gyergyói Jövô– Brassói Dinamo) 239,5 pont (33–32,5 méter), 2. Tudor Remus (Brasovia ISK) 234 pont (32,5–32,5 méter), 3. Corbos Sabin (Rozsnyói Dinamo–Predeali CSAM) 209,5 pont (29,5–30 méter).
Kis ifjúsági korcsoport (a K-30-as síugró sáncon): 1. Fülöp Szilveszter (Gyergyói Jövô– Brassói Dinamo) 239,5 pont (33–32,5 méter), 2. Tudor Remus (Brasovia ISK) 234 pont (32,5– 32,5 méter), 3. Kozma Szilveszter (Gyergyói Jövô– Brassói Dinamo) 228,5 pont (31,5–31,5 méter).
Málnási Csaba
Jégkorong/ Külföld
Harmadik a Sportklub
A múlt héten újabb mérkôzések kerültek lejátszásra a magyar jégkorongbajnokságban, a Borsodi Ligában. Eredmények: Újpesti TE – Csíkszeredai Sportklub 4–2, Dunaújváros – Alba Volán FeVita 1–4, Fehérvári Titánok – Újpesti TE 5–7, Fehérvári Titánok – Miskolci JJSE 4–5, Ferencváros – Dunaújváros 2–9.
Október 31-én, kedden és november 1-én, szerdán a Dunaújváros – Sportklub, Alba Volán FeVita – Titánok, továbbá az FTC – Sportklub mérkôzések szerepeltek műsoron. (A találkozók lapzárta után értek véget.) November 2-án, csütörtökön Miskolcon a JJSE – Sportklub mérkôzés szerepel műsoron. November 3-án, pénteken a következô mérkôzésekre kerül sor: Ferencvárosi TC – Fehérvári Titánok, Újpesti TE – Alba Volán FeVita. November 4-én, szombaton a Miskolci JJSE – Sportklub találkozót rendezik. November 5-én, vasárnap a következô találkozókra kerül sor: Titánok – Ferencvárosi TC, Miskolci JJSE – Csíkszeredai Sportklub.
A Borsodi Liga alapszakaszának pillanatnyi rangsorában: 1. Alba Volán FeVita 33 pont, 2. Újpesti TE (gólarány: 56–25) 24 pont, 3. Csíkszeredai Sportklub (52–38) 24 pont, 4. Dunaújváros 16 pont, 5. Miskolci JJSE 12 pont, 6. Ferencváros 5 pont, 7. Titánok 0 pont.
(Megjegyzés: a gyôzelemért 3 pont jár.)
Teremfoci
Döntetlen Székelyudvarhelyen
A múlt vasárnap, illetve október 30-án, hétfôn kerültek lejátszásra a teremlabdarúgó-bajnokság 2. ligájának II. csoportjában az 5. forduló mérkôzései.
Eredmények: Marosvásárhelyi Izorep – Nagybányai Autoglobus 12–2, Csíkszeredai Siculum – Marosvásárhelyi City'US 9–7 és Székelyudvarhelyi Sportklub II. – Gyergyószentmiklósi Elite 2–2 (0–1). Gólszerzô: Kurkó József 2.
A következô forduló (november 5.) műsora: Marosvásárhelyi City'US – Maroshévízi Transilvania 2005, Nagybányai Autoglobus – Csíkszeredai Siculum. Maroshévízen: Gyergyószentmiklósi Elite – Marosvásárhelyi Izorep. Az Elite maroshévízi mérkôzésére november 4-én, szombaton 18.00 órai kezdettel kerül sor.
Labdarúgás
Kategórikus gyôzelem hazai pályán
A Hargita megyei bajnokság, a 4. liga legutóbbi fordulójában a következô eredmények születtek: Csíkszereda – Tölgyes 2–1, Parajd – Borszék 4–1, Salamás Maroshévíz – Szentegyháza 4–0.
Gyergyószentmiklóson: Jövô – Székelykeresztúri Egyesülés 5–0 (4–0). Gólszerzôk: Tódor Szabolcs (19. és 33. perc), Nagy Dénes (21.), Covrig (28.- 11 m), Bliorţ Ciprian (52.). A Jövô a következô összeállításban lépett pályára: Scurtu (Rokai) – Ţepes, Marcoci, Vinău, Codreanu – Cioloboc, Covrig (Szabó), Bliort C. – Nagy, Tódor, Bliorţ Lucian (Vaszi).
Az elsô negyedórában Bliorţ Lucian három nagy lehetôséget nem tudott kihasználni, de sorra, Tódor, Nagy és Covrig 4–0-ra alakították a mérkôzés állását. Covrig Alin játékos-edzô a fiatalokat is használta a második félidôben, és több gólhelyzet kimaradt! Bliorţ Ciprian révén sikerült egy gólt elérni. A gólszerzô beállította a végeredményt. A vendégek az utolsó negyedórában többször próbálkoztak, veszélyes támadásokat vezettek, de gólt nem tudtak rúgni. (Buslig Gyula)
A 8. mérkôzések utáni bajnoki rangsor élmezônye: 1. Gyergyószentmiklósi Jövô (gólarány: 34–8) 17 pont, 2. Parajd (18–9) 17 pont, 3. Salamás Maroshévíz 16 pont, 4. Tölgyes 15 pont.
A következô forduló műsora: november 4., szombat 11.00: Székelykeresztúri Egyesülés – Salamás Maroshévízi Tudomány /játékvezetôk: Fodor József, Jenei Csaba, Szakáli Botond – székelyudvarhelyiek; megfigyelô: Zsombori Gyula – Székelyudvarhely/, 15.00: Szentegyháza – Parajd /játékvezetôk: Pál Márton, Kis István, Fazakas László – székelykeresztúriak; megfigyelô: Somolyák István – Székelyudvarhely/.
November 5., vasárnap 11.00: Borszék – Csíkszereda / játékvezetôk: Orbán János – Galócás, Balla Péter, Szôcs Sándor – maroshévíziek; megfigyelô: Câmpeanu Dumitru – Maroshévíz/, 13.00: Tölgyesi Real – Gyergyószentmiklósi Jövô /játékvezetôk: Oanea Marius, Boanţă Adrian, Papp Róbert – csíkszeredaiak; megfigyelô: Kecseti Pál – Csíkszereda/.
* Az ifjúsági A- és B-csoportokban legutóbb a következô eredmények születtek: Borszék – Roseal 0–6, Parajd – Borszék 1–4, Parajd – Szentegyháza 1–1. A következô mérkôzések idôpontjai: november 2., csütörtök 15.00: Csíkszeredai ISK – Székelyudvarhelyi Roseal (Balánbányán!); november 4., szombat 13.00: Szentegyháza – Parajd.
* Az ifjúsági C-csoportban: Székelyudvarhelyi ISK – Csíkszeredai Start 2000 2–1, Székelyudvarhelyi Roseal – Szentegyháza 5–0, Gyergyói Jövô – Székelykeresztúr 11–0. A következô mérkôzések idôpontjai: november 2., csütörtök 15.00: Start 2000 – Csíkszeredai Siculum; november 4., szombat 9.30: Siculum – Szentegyháza.
* Az ifjúsági D-csoportban: Székelyudvarhelyi ISK – Elite 2–0, Székelyudvarhelyi Budvár – Tölgyes 5–0. A következô mérkôzések idôpontjai: november 3., péntek 13.00 Székelyudvarhelyi ISK – Balánbánya; november 4., szombat 13.00 Maroshévíz – Budvár; november 5., vasárnap 13.30: Gyergyószentmiklósi Elite – Székelykeresztúri Egyesülés.
* Az ifjúsági E-csoportban: Székelyudvarhelyi ISK – Csíkszeredai ISK1 2–1, Székelyudvarhelyi Budvár – Csíkszeredai Siculum 1–1. A következô mérkôzések idôpontjai: november 4-én, szombaton 9.00 órai kezdettel körmérkôzéses turnét rendeznek Balánbányán. A mérkôzések párosítása: Balánbánya – Elite, Maroshévíz – Jövô, Elite – Maroshévíz, Balánbánya – Jövô, Elite – Jövô, Balánbánya – Maroshévíz.
* Az ifjúsági F-csoportban soron lévô mérkôzéseket is Balánbányán rendezik. A november 2-án, csütörtökön 10.00 órai kezdettel sorra kerülô mérkôzések műsora: Balánbánya – Csíkszereda, Elite – Maroshévíz, Csíkszereda – Maroshévíz, Balánbánya – Elite, Csíkszereda – Elite, Maroshévíz – Balánbánya.
* A székelyudvarhelyi sportcsarnokban október 28-án, szombaton kerültek megrendezésre a teremben lezajlott hagyományos Gheorghe Ola gyermek-labdarúgó-torna mérkôzései. Az együttesek az 1995-ös és az 1996-os korcsoportokban mérkôztek. Az 1995-ös korosztályban két csoportban zajlott a közdelemsorozat.
Az A-csoport összetétele: Homoródalmás, Székelyudvarhelyi Budvár, Balánbányai Bányász. Az A-csoport eredményei: Budvár – Homoródalmás 5–1, Homoródalmás – Balánbánya 1–6, Budvár – Balánbánya 1–0.
A B-csoport összetétele: Gyergyói Elite, Csíkszeredai Siculum, Salamási Maroshévízi Tudomány. A csoportban jegyzet eredmények: Elite – Siculum 1–0, Siculum – Maroshévíz 1–2, Maroshévíz – Elite 3–6.
A 1995-ös korcsoport döntôjében: Székelyudvarhelyi Budvár – Gyergyói Elite 0–2. Az 1995-ös korcsoport gyôztese a Gyergyói Elite csapata. Az együttes edzôje: Ábrahám Andor.
Az 1996-os korosztályban is két csoportban zajlottak a mérkôzések. Az A-csoport összetétele: Gyergyói Jövô, Csíkszeredai ISK, Székelyudvarhelyi Budvár, Salamási Maroshévízi Tudomány. Az A-csoportban jegyzett eredmények: Budvár – Csíki ISK 0–2, Jövô – Maroshévíz 1–5, Csíki ISK – Jövô 5–1, Maroshévíz – Budvár 1–2, Maroshévíz – Csíki ISK 3–2, Székelyudvarhelyi Budvár – Gyergyói Jövô 4–0.
A B-csoport összetétele: Gyergyói Elite, Csíkszeredai Siculum, Székelyudvarhelyi ISK, Balánbányai Bányász. A B-csoportban jegyzett eredmények: Székelyudvarhelyi ISK – Siculum 1–0, Elite – Balánbánya 1–2, Siculum – Elite 1–3, Balánbánya – Csíki ISK 2–2, Siculum – Balánbánya 2–2, Elite – Székelyudvarhelyi ISK 0–3.
Az 1996-os korcsoport döntôjében: Csíkszeredai ISK – Székelyudvarhelyi ISK 1–4. Az 1996-os korcsoport gyôztese a Székelyudvarhelyi ISK együttese. Edzô: Bálint Ferenc. A megyei szintű gyôztesek, nevezetesen a Gyergyószentmiklósi Elite és Székelyudvarhelyi ISK együttesei a december 7–12. közötti idôszakban a megyék közötti zónadöntôn vesznek részt. A zónadöntô helyszínérôl késôbb döntenek.
* A Fegyelmi Bizottság legutóbbi döntése értelmében egy fordulóra szóló eltiltást kapott Nagy Attila (Csíkszeredai Sapientia), aki emellett még 40 új lej pénzbüntetést kell kifizessen. Szintén egy fordulóra szóló eltiltást kapott Tódor Tibor (Csíkszeredai Sapientia), aki négy sárgalapot gyűjtött össze. Az említett labdarúgó az eltiltáson kívül még 55 új lej bírságot kell fizessen.
Jégkorong
Gyergyószentmiklóson rendezték meg a gyermekbajnokság elsô fordulóját.
Eredmények: Progym – Csíkkarcfalva 19–0, Csíkszeredai ISK – Kézdivásárhely 35–0, Csíkszeredai ISK – Felcsík 29–0, Progym – Kézdivásárhely 16–1, Felcsík – Csíkkarcfalva 7–0, Csíki ISK – Csíkkarcfalva 28–0, Kézdivásárhely – Csíkkarcfalva 5–0, Felcsík – Kézdivásárhely 2–1, Progym – Csíkszeredai ISK 2–22.
A szakszövetség által nyilvánosságra hozott versenynaptár szerint a következô bajnoki fordulót – Északi csoport – jövô hét végén, egész pontosan a november 10–12. közötti idôszakban, Csíkszeredában rendezik. Persze lehetnek változások, amint az történt kevéssel lapzárta elôtt a reménységbajnokságban, ahol korábban a november 3–5. közötti idôszakra terveztek bajnoki fordulót. Idôközben azonban változtatni kellett a bajnoki forduló idôpontját, mert a Csíkszeredai ISK együttese magyarországi turnén vesz részt. A reménységbajnokságban a második forduló mérkôzéseit ekképp a november 17–19. közötti idôszakban rendezik.
* * *
A magyarországi junior (U20) bajnokság 2006/2007-es idényének pillanatnyi rangsorában: 1. HC Csíkszereda 30 pont, 2. Dunaújváros 6 pont, 3. Újpesti TE 3 pont, 4. Ferencvárosi TC 0 pont.
A juniorbajnokság alapszakaszának eddigi eredményei: Dunaújváros – HC Csíkszereda 2–4, Dunaújváros – HC Csíkszereda 4–6, Újpesti TE – HC Csíkszereda 3–15, Újpesti TE – HC Csíkszereda 5–9, Ferencvárosi TC – HC Csíkszereda 4–10, HC Csíkszereda – Újpesti TE 8–3, Dunaújváros – Ferencvárosi TC 10–0, HC Csíkszereda – Újpesti TE 4–0, HC Csíkszereda – Dunaújváros 6–2, HC Csíkszereda – Dunaújváros 0–4, Újpesti TE – Ferencvárosi TC 3–2, Ferencvárosi TC – HC Csíkszereda 1–8.
Az október 30 – november 5. közötti idôszakban a HC Csíkszereda csapata újabb 5 bajnoki mérkôzést játszik. Lapzártáig nem sikerült eredményeket megtudni.
Munka és játék
Korosztályuk legjobb síelôi érkeztek Tekerôpatakról
Szeptember elején egy hétig Dunaföldváron készültek az erdélyi Gyergyótekerôpatakról érkezett síelôk. A kis településen élô fiatalok közül többen a korosztályos román válogatottban is szerepelnek.
Gyergyószentmiklós mellett pár kilométerre fekszik a festôi kis település, Tekerôpatak, amelynek lélekszáma ezerötszáz fô alatti. Azonban ennek ellenére a helyi – hazánkban is ismert – fúvószenekar mellett még egy dologra biztosan büszkék lehetnek az ott lakók: a síelôkre. Több fiatal nyert már országos bajnokságot a gyerek, vagy az ifjúsági kategóriában, de akadt olimpiai résztvevôjük is. Sôt, a tekerôpataki Antal Zsolt az idei téli játékokon – amely neki már a negyedik volt a sorban – sokáig az élen állt az ötven kilométeres távon a sífutók között. Futama alatt szinte a falu apraja-nagyja a tévékészülékek elôtt figyelte szereplését, és izgult érte. Azonban a sportoló sikerei ellenére, nyári szabadsága alatt, ugyanúgy kaszál és takar, mint bárki más.
Nos, errôl a településrôl érkezett az elmúlt hétvégén Dunaföldvárra egy kicsi, ám annál lelkesebb társaság, Gyulai Béla, és Kolumbán Csaba vezetésével.
– Tulajdonképpen jutalomút ez a gyerekeknek, így minden korosztályból a legjobb sportoló jöhetett Magyarországra. Akad közöttünk olyan, akinek ez az elsô látogatása az anyaországban – mondta Gyulai Béla, a gyergyószentmiklósi sportiskola, és a fiatalok edzôje.
– Jómagam is sífutó voltam, s az ifjúsági válogatottságig jutottam. Az egyetem elvégzése után aztán rögtön edzôsködni kezdtem, aminek immár harmincöt éve. És milyen kicsi a világ, osztálytársa és kollégája is voltam annak a Kercsó Árpádnak, aki Dunaújvárosban is letette a jégkorong alapjait. Nekünk nagy veszteség volt a távozása, önöknek viszont nagy nyereség – tette hozzá a mester.
Romániában egyébként tizenhét sportiskola működik, amelyek állami támogatásból tartják fenn magukat. Persze ez itt is csupán a szinten tartásra elég, így a szülôknek is áldozatokat kell hozniuk a gyerekek sportolása érdekében. A gyergyószentmiklósi iskola hét szakosztályába kétszáznyolcvan gyerek jár. Az adottságok miatt a legnépszerűbb a sífutás és a sílövészet.
Amúgy Dunaföldváron – a fiatalok családoknál vannak elszállásolva – az egy hét nemcsak a kirándulásról szól. Mindennap alapozóedzéseket vezényel Gyulai tanár úr a Duna-parton, ahol elôször még feltűnôek voltak a görsível, biciklivel gyakoroló gyerekek. Futás, görsí, kerékpár, ezek mellett pedig erônléti edzések adják az alapozás lényegét. Ez azonban még amolyan ráhangolódás, majd az iskola kezdeté-vel indul be az igazi munka. A nagyobbak nemsokára Hargitafürdôre, Brassóba mennek a felkészülés során. Azonban a tréner szerint az a lényeg, hogy minél több egészséges fiatalt neveljenek a munkára, az életre.
– Hja, régebben sokkal szigorúbb voltam, úgy látszik, az évek alatt lágyul a szívem, meg a világ is változik – mondta az edzô, utalva arra, hogy a gyerekek sokszor alkudoznak vele, a napi penzumokat illetôen.
– Minden nagyon jó, remekül érezzük magunkat. Csak egy dolog nem tetszik, a sok edzés – reagált erre széles mosollyal Bernád Szilárd.
– Sok helyen megfordulok, de az a legjobb, hogy nem egy hotelben lakunk, hanem családoknál, ahol a házigazdák gyerekeivel együtt lehetünk – vélekedett Ferencz Réka, akit korosztályában az egyik legtehetségesebb versenyzônek tartanak. Az Eb-n például hatodik helyet szerzett.
Persze azért nem olyan feszített a tempó, hogy ne férne bele egyéb program is. Így például hatalmas sikere volt a helyi strandnak, legalábbis addig, amíg a külsô medencét le nem engedték a szezon végeztével. Kiderült, kint nincsen lehetôség uszodába járni. Szintén nagy sikere volt a közös fagyizásnak is, ahol a legkisebb gyerek, Kovács Csabika vitte a prímet, aki egymaga hat gombócot fogyasztott el, a felnôttek pedig kifulladtak két-három adagnál.
– Akkora édességet evett a gyerek, hogy ki sem látszott mögüle. A minket megvendégelô cukrászmester ezek után lehet, hogy elgondolkodott a következô meghíváson – mondta nevetve Kolumbán Csaba.
A gyerekek és kísérôik még szombatig lesznek Magyarországon, aztán hazaindulnak. Tegnap a társaság a solti Révbérpuszán vendégeskedett, majd pedig ma este egy közös vacsora zárja az egy hetet.
A beszélgetés végén álljon itt a tréner egyik bölcselete, amelyet arra a kérdésre adott, hogy tudnak-e a tanítványai úszni:
– Olyan boldogtalan gyermek nem született, aki tíz nap alatt valamilyen szinten nem tud megtanulni úszni, sízni, vagy akár teniszezni.
Gallai Péter, Dunaújvárosi Hírlap
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
november 2 – 8.
KOS (III.21-IV.20.)
Óriási lendülettel vág neki a hétnek. Vigyázzon, ne akarjon egyszerre túl sokat! Hamarabb kimerül, mint máskor, és baj lenne, ha adott szavát nem tudná állni. Ha ismerôseivel valami miatt nincs egy véleményen, jobb, ha kitér a vita elôl.
BIKA (IV.21-V.20)
Írja össze kiadásait az év végéig, mert sok a kifizetnivaló és rossz tervezéssel borulhat költségvetése, megsemmisülhet anyagi háttere! Szerencsejáték-nyereményben hiába reménykedik, abból mostanság nem lesz túl sok bevétele!
IKREK (V.21-VI.21.)
Elképzelhetô, hogy jelenlegi munkahelyét otthagyja, mert tűrhetetlenül sok rosszindulatot tapasztal kollégái részérôl. A legjobb lenne, ha higgadt állapotban végiggondolná lehetôségeit, esélyeit! Ugrálni nem nagyon érdemes.
RÁK (VI.22-VII.22.)
A pénz miatt végleg meggyűlölheti azt a személyt, akivel eddig sülve-fôve együtt volt. Ha házas, társa magánnyomozásba kezdett, ezért például töröljön minden üzenetet telefonja memóriájából.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Ön született társasági ember lesz, minden áldott nap, de csak akkor, amikor kiteszi a lábát a munkahelyérôl. Élvezze nyugodtan, hogy körüludvarolják a barátai, mert önbizalmát meg kell erôsítenie! Az elmúlt idôszak zűrös élete után a csend köszönt be.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Magánélete nem lesz problémamentes. Ha munkahelyén folytat szerelmi kapcsolatot, nagy harcra készüljön! Meg kell küzdenie választottjáért. Olyan fegyver van a kezében, amivel gyôzhet, de mérlegelje, jó lesz-e vele ezután is Önnek?
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Le kéne egy kicsit csendesedni, elgondolkodni emberi kapcsolatain, rendezni a rendezetlen ügyeit! Szakítson kicsit több idôt önmagára ezen a héten, ha nem szeretne teljesen kimerülni a sok munkától.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
A héten rég nem látott ismerôsével való találkozáskor lehet, hogy kicsordul pár könnycsepp a szemébôl. Vegyes emlékek törnek fel, képek peregnek le Ön elôtt a múltból. Ne a múltban éljen, a jelen fontosabb Csúcsteljesítményt nyújtana munkájában.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Az elmúlás idôszaka ez. Sok olyan emlék tör fel Önben, ami olyan emberekhez kötôdik, akik már nincsenek az élôk sorában. Gondoljon szeretettel azokra, akik annak idején ugyanilyen szeretettel vették körül Önt! Szaporodnak gondjai. Nincs abban a helyzetben, hogy bármirôl lemondjon.
BAK (XII.23-I.20.)
Izgalmas hét kezdôdik az Ön számára, mert váratlan családi események teszik emlékezetessé minden otthon töltött óráját. Szerdától az utakon apróbb veszélyforrások gátolják a közlekedésben. Ha nincs munkája, a héten találhat.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Vízöntô számára szenvedélyes csókok, forró ölelések – csak nem otthon, hanem egy fantasztikus szeretôvel. Bomba jó ötletei lesznek a munkában is, ahol nem közvetlen felettese, hanem a feljebb álló fônök elismerését vívhatja ki.
HALAK (II. 18-III 20.)
Halak férfinak hatalmas akaratereje van, ezért még a kilátástalannak tűnô helyzetekbôl is sikeresen fog kilábalni. Halak nô, sajnos, ennek fordítottja. Kiváló érzékkel mászik bele minden verembe, ráadásul még jól is érzi ott magát.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Pistike egy gyönyörű csokor virággal köszönti a nagymamáját a születésnapján. A nagyi megköszöni, és hozzáteszi:
– Nem kellett volna Pistikém, hisz tele a kertem virággal.
Erre Pistike:
– Csak volt, nagyi, csak volt!
* * *
– Anya, gyere gyorsan, felborult a szekrény! – kiáltja Móricka.
– Úristen, mit fog ehhez szólni apád! – sóhajt az anyja.
– Már tudja, alatta fekszik!
* * *
Áll a juhász a réten a botjára támaszkodva. Arra megy a többi juhász, meglátják, kérdik tôle:
– Hát, te meg mit csinálsz?
– Gondolkodom.
– És hol a fenében van a nyájad?
– Azon gondolkodom...
* * *
Jenô támolyog ki a kocsmából, és a küszöbnél elvágódik. Azt motyogja magában:
– Na, ha fel tudok állni, iszok még egy korsó sört, ha nem tudok felállni, haza-megyek!
* * *
Egy fickó bemegy egy kocsmába, és elkiáltja magát:
– Vodkát mindenkinek!
Hatalmas a lelkesedés a teremben, mindenki örül.
Ám amikor fizetni kéne, a fickó csak kisétál. A csapos utánamegy, és jól megveri.
Emberünk másnap megint betér a kocsmába, és elkiáltja magát:
– Vodkát mindenkinek! – Majd ránéz a csaposra, és hozzáteszi:
– Te nem kapsz, mert ha iszol, verekedôs leszel!
* * *
Egy rendôr életbiztosítást akar kötni, a biztosítási ügynök felveszi az adatokat:
– Történt-e már magával valamilyen baleset?
– Nem, semmilyen – feleli a rendôr.
– Biztos?
– Biztos, semmi balesetem nem volt még.
– Soha nem történt még magával semmi?
– Egyszer megharapott egy kutya.
– És azt nem tekinti balesetnek?
– Nem, az szándékos volt.
* * *
Kovácsné meghal, s földi tisztességét megjutalmazván, a mennyországba kerül, Szent Péter elé.
– Nos lányom, megcsaltad-e a férjedet?
– Soha!
– Egyetlen egyszer sem?
– Esküszöm, hogy soha!
Szent Péter odaszól az angyaloknak:
– Hozzátok a szárnyakat!
Kovácsné, örömtôl sugárzó arccal kérdezi:
– Angyal leszek?
– Nem lányom, liba!
* * *
A kis jegesmedve kérdezi az anyukájától:
– Anyu, én jegesmedve vagyok?
– Igen kisfiam, te jegesmedve vagy.
– És te is és apu is jegesmedvék vagytok?
– Igen, kisfiam.
– És a nagymami és a nagypapi is jegesmedve?
– Igen kisfiam.
– És minden ôsöm jegesmedve volt?
– Igen, kisfiam. De miért kérdezed?
– Kicsit fázom.
* * *
Egy ember az éjszaka közepén részegen támolyog haza. A felesége sodrófával várja az ajtóban. Megszólal a férfi:
– Jaj, édesem! Te még éjfélkor is sütsz?
* * *
A horgászó rendôrt megszólítja egy arra járó.
– Mondja, harapnak a halak?
– Á, dehogy! Nyugodtan meg lehet ôket simogatni!
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2006
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|