Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Foggal és körömmel
Dacă voi nu mă vreti, eu vă vreau! – mondta, Negruzzi szerint, Alexandru vodă valamikor 1564-ben. Lăpuşneanut elôször a lengyelek juttatták Moldova trónjára, másodszor a török és a tatár seregek segítségével sikerül újra uralkodóvá lennie. Ekkor hangzott el a nevezetes mondat: Ha ti nem akartok engem, én akarlak titeket!
Habár egyre közelítjük, nem a hasonlat kedvéért említem fel a történelmi pillanatot, és a legendás mondást. Inkább megelôzésképpen. Ugyanis az esetek jó részében az történik, hogy a választások után a megválasztott személy az ígéreteivel ellentétben teljesen megváltozik. Lehet, hogy az újonnan hatalomhoz jutottat felkészületlenül éri a mindenhatóság, és akaratlanul változik meg. Lehet, hogy így követeli meg a politikai trend, a politikum, aki támogatta, hatalomra segítette. De lehet, hogy már eleve megjátszotta magát a választópolgárok elôtt, báránybôrbe öltöztetve a farkast. Így aztán a vedlés csak a szerencsétlen becsapott juhoknak újdonság, és a tiltakozó bégetésre a farkas szikrázó szemekkel ismételgetheti: Ha ti nem akartok engem, én akarlak titeket!
Vajon mi mit akarunk? Mi, a város. Így feltéve a kérdés szinte pusztába kiáltott kérdôjel, hiszen ki a város, ki beszélhet a város nevében, ki áll ki a város jogaiért, a jogainkért, az igazságért, a szabadságért? Azt hiszem, senki. Annyira közömbösek lettünk minden iránt, hogy talán csak a létfenntartás ösztöne maradt meg bennünk. Észre sem vesszük, amint városunk az ebek harmincadjára jut: erdôk tűnnek el a tolvajok zsebébe, területek jutnak csalók kezére, épületek kerülnek szélhámosok tulajdonába, szolgáltatások tűnnek el, vagy idegenek gazdagodnak belôlük, s csodálkozunk, hogy mi, a város, egyre szegényebbek leszünk. S mindennek a tetejében modortalan komcsi allűrökkel feszítô, mindenáron bizonyítani akaró, saját nimbuszukat építgetô, erôszakos vezetôk rigolyái bélyegeznek meg. De ezért legalább már ismertek vagyunk külföldön. A hírhedtség is reklám – mondhatjuk keserű szájízzel.
Na, de térjünk vissza a juhokhoz. A már jól ismert madárkák azt csiripelik, hogy a vezérkosnak felajánlották, hogy szépen vonuljon vissza a nyáj élérôl, és akkor nem vonják felelôsségre, hogy a nyalósóra kapott pénzt másra költötte. Ám, a tanácsot nem fogadta meg a jámbor állat, annál inkább egy ügyvédet. Pedig elég öreg már ahhoz, hogy egészségi állapotára hivatkozva szépen odébbálljon, bízva a pásztorok szövetségének ígéretében. Csakhogy az öreg kos, magából kiindulva bizalmatlan az ígérgetések szempontjából, ezért bízta ügyvédre a védelmét.
A pásztorok a szövetségbôl nem akarnak nagy nyilvánosságot szentelni az ügynek, még kicsit sem, hiszen valamikor ôk noszogatták a kost a nyáj vezetésére. De azóta már sok farkas üvöltött a Holdra, és a kos gyenge legelôkre vezette a nyájat, a nyáj nem úgy tejel, mint régebb, s egyre több a lázongó birka is. Már a fôpásztor is rászólt a pásztorok szövetségére, hogy tarthatatlan a helyzet, lépni kell. Vagy így, vagy úgy, de lépni kell. Persze a pásztorok nem járathatják le magukat azzal, hogy saját vezérkosukat nyilvánosan visszahívják. Ez az utolsó megoldás, csak ha törik, ha szakad, akkor szabad. Ezért kérték fel a gulyásokat, a csikósokat, a kondásokat, hogy legyenek ôk, akik a vezérkos lemondását sürgetik. Na, de ez sem vált be, mivel ezek a pásztornépek jól elvannak a maguk módján, és mindannak ellenére, hogy érintettek, nem érdekli ôket nagyon a juhászok problémája, de az is lehet, hogy csak egyszerűen gyávák, és a maguk hasznát lesik, hátha a vezérkos jóvoltából egy kicsivel több nyalósó jut számukra. Így maradt egyelôre a vezérkos a helyén, a nyáj meg legelészik tovább a sovány legelôn. Még nagyobb a stressz, a zsarolás, a zsarnokság, se kolomp, se csengô, se bégetés, se pengô. Helyzetkép: valószerűtlen nyáj, télidôben a táj. Havat legel, füvet jegel. Van az ôrültségnek olyan formája, melyet ha a végsôkig feszítünk, a józan ész új modelljévé válhat.
Ábrahám Imre
Hivatali hírek
Elégedett az ünneppel
A városnapok kapcsán Pap József polgármester a keddi sajtótájékoztatón elmondta, jól sikerültek, bizonyítja ezt a testvérvárosok küldöttségeinek visszajelzése is, kik kiemelkedônek tartották a rendezvénysorozatot. Minden testvérváros jelen volt az ünnepségen, mondta, sôt külön találkoztak a küldöttségek, hogy a kulturális kapcsolaton és gyerekek nyaraltatásán kívül gazdasági kapcsolatokba is elmélyüljenek. A tárgyalások folytatódnak és a nyolc testvértelepülés szövetséget hoz létre, ennek érdekében március végén újra összeülnek Békésen. A polgármester külön kiemelte Csergô Tibornak, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatójának és kollégáinak tevékenységét, akik, mint mondta, példanélküli szervezést mutattak, az elmúlt tíz év legsikeresebb rendezvénye volt. A négynapos ünnepség anyagi fedezetéhez számos támogató is hozzájárult.
Tűzijáték-ismétlés
A polgármester sem volt elégedet a tűzijátékkal, nem sikerült valami jól, de kijelentette, hogy megismétlik. Szilveszter éjszakáján, az uniós csatlakozás örömére, újra tűzijátékban gyönyörködhet a gyergyói, és ekkor kerül felvonásra az uniós zászló is.
A sétálóutca kivilágítása után a művelôdési ház elôtt, illetve a városban lévô kisparkok díszvilágításának rendbetételét folytatják. Szilveszterre a négy templom, a római katolikus, a református, az ortodox és az örmény templom kivilágítását is tervezik, ami közel 14–15 ezer euróba fog kerülni.
Szocsiosztás
Pap József elmondta, erre a hónapra 87 százalékban sikerül kifizetni a szociális segélyt, és több mint ötven rászoruló családnak segítenek az ünnepek elôtt.
Az iskolák a beruházásokkal igen jól haladnak, tudtuk meg.
Kutya kötve jár
A polgármester felhívja a kutyatartó gazdák figyelmét, hogy kössék meg házôrzôiket, különben váltságdíjat kell fizetniük értük, hiszen tovább tart a kóbor kutyák befogása.
B. T. I.
„Kicsit elôrementek a dolgokkal”
A Virág negyedben ismét felásták, feltúrták a földet, az idôjárás is kedvez még e munkálatoknak. Azt rebesgetik a városban: gázt vezetnek a Maros Hotelhez, s ha rácsatolják, nem lesz elegendô a nyomás. Igaznak bizonyult a gázkötési hír, a Virág negyed északi kazánházától vezetik a szállodához. Vincze János elmondása szerint, a közüzemek igazgatójának feladata ez ügyben csak annyi volt, hogy rajzok alapján igazolja, az ásás nyomvonalán vannak-e fűtés, illetve szennycsatorna-vezetékek letéve. Pap József polgármester a keddi sajtótájékoztatón elmondta: „tudok a munkálatokról, saját költségükön vezetik a gázt a szállodások, csak kicsit elôrementek a dolgokkal, mert nincs meg minden engedélyük, és különben is, a csatlakozási díjról még tárgyalnivalók vannak.”
Kele János, a Hargita Gáz Rt. ügyvezetô igazgatója elmondta, a szálloda igénylését elbírálták, de a hozzájárulásukat csak akkor fogják megadni, ha a nyomás megfelelô lesz, nem szeretnének csalódást okozni a gyergyóiaknak. Hozzátette: léptek már ez ügyben.
B. T. I.
Merengô
Már csak egy esztendô 46.
Nemsokára e sorozat végére érek. Talán, ha lesz értelme folytatni, az 1907-es esztendô fontosabb történéseibôl is születhet majd egy sorozat. Talán nem falra hányt borsó e mostani sem. Talán.
Gyergyószentmiklóson lassan érik minden. (Csak gyönyörű lányaink nem.)
Olvasom például az 1906. december hasonló idôszakában megjelent Gyergyóban, hogy milyen fontos lenne az úthálózat kiépítése. Érdekes a felvezetés, hadd idézzünk belôle néhány gondolatébresztô sort: (…) „Forgalom nélkül nincs súrlódás, e nélkül nincs a fizikai hôfejlesztés, e nélkül ismét nincs éltetô meleg. Az emberek társadalmi, de leginkább gazdasági érintkezésének folytonossá tételéhez utakra van szükségünk; minél közelebb hozza egy fontos véredény a szervet a fômozgatóval, a szívvel, annál jobban lüktet benne az élet, s kölcsön ad melegébôl, hogy éltessen.
(…) Leendô rendezett tanácsú városunk tehát arra törekedjék, hogy a minden hivatásos józan gondolkodású gazda szemében már régen szükségesnek tartott békási utat kiépítéséhez juttassa, mert a Gyilkos-tó irányban közelebb jön éléskamrájához, a mely táplálná olcsóbban, mint a hogy eddig a körülményei miatt nem táplálhatta.
Ez úttest kiépítése nem csak a szállítás könnyebbsége miatt szállítaná le az élelmiczikkek árát, hanem a közlekedési elônyök, a kényelmesebb és veszélytelen piaczra jutás is csökkentené a termelôk és szállítók szemében azon áruk becsét, a mellyel eddig nagy áldozatot véltek tenni a gyergyószentmiklósi fogyasztóknak.
Szerezze meg tehát községünk magának ezt az éltetô ütô eret, mert az nem csak az élelmiczikkek olcsóbb forgalomba hozásával fogja a fogyasztókat megkönnyíteni, hanem a Gyilkos-tó természeti szépségeiben gyönyörűséget találó villavárosát fogja a Gyilkos-tó bájos partjaira varázsolni, egy évtized alatt, azon nyaraló közönség révén, a mely egészséges és páradús fenyvesek levegôjében keresi testi boldogulását.(…)”
Hányadszor érjük tetten csak e rövid sorozat alatt is, hogy 100 év múltán sem sokat változott a helyzet és a szükségletek?
Az utak állapota az idén valamicskét javult Gyilkostó felé is.
A Bucsinon talán már túl jónak is minôsül egyes meggondolatlan autóvezetôk számára. Ezt az ugrásszerűen megnövekedett balesetek száma jelzi. A Maros mellett haladó, több helyen keréktörô országutat talán jövôben olyanra varázsolják, mint a Marosvásárhely – Székelyudvarhely – Csíkszereda szakaszt. Talán.
De számunkra, gyergyóiak számára, legalább annyira fontos az anyaszékkel való jó összeköttetés, mint a megyeszékhellyel. (A fenti cikkben is emlegetett gazdasági szempontokra gondolok.)
A Libán-tetôn átvezetô út állapota másról is regél: a magánosítás furcsaságairól. Mert eladtuk lábunk alól a bányát, hát most kôport, kôzúzalékot sem kapunk, nemhogy aszfaltot, csak igen drága pénzért.
Utak 1906-ban, utak 2006-ban. Utak 1907-ben és 2007-ben. Öszszekötô és belsô utak. Micsoda felfordulás lesz a gázvezetékek miatt! A kazánházakhoz épített vezetékek nyomvonala már jelez valamit.
Mégis reménykedjünk, hogy egy esztendô múlva boldogabb állapotokról kopoghat számítógépem billentyűzete.
Bajna György
Nincs eladó fenyô
„A Vatikánt díszítô fenyôfa Hargita megyébôl érkezik. A hagyomány szerint, minden évben más-más országot ér az a megtiszteltetés, hogy ezt az ôsi karácsonyi szimbólumot a Vatikán számára biztosítsa. A hargitai fenyô tökéletes szimmetriájával, 30 méteres magasságával és 40 évével minden szempontból megfelel a nemzetközi követelményeknek” – adták hírül a lapok 2001-ben. S büszkült az egész megye. Merthogy sok mindenünk mellett van fenyônk is, karácsonyfának való. Viszik is innen, mint a cukrot, papírt is adnak, ha nagyon kell. Hiszen honnan is szerezhetnék be „nagyker” áron a szemfüles szállítók a jó árut. Aztán nem baj, ha néhány hét elteltével az el nem adott rakomány valamelyik kukában landol, mert amit eladtak, azzal megforgatták a pénzt.
Van mibôl – gondolhatnánk, hiszen a Vatikánba is innen került ki az a szép, s még ki tudja hány, szintén olyan szimmetrikus zsenge „ért meg” a fejszecsapásra.
Az atyafiak, s az atyák lányai nagyrészt ilyenkor már beszerezték a fenyôt. Legalábbis ez volt szokás. Idejében elrejteni a fészerben, hogy aztán szentestén bocskorba bújtatva elkezdhessék az öltöztetését. Lehet, hogy kicsomagolásnál, vagy a szoba melegében derült ki, kicsit feles, kicsit csámpás, de az nem változtat a lényegen. Sötétben minden fenyô egyforma. De megvolt, idejében. S akadt ez is, az is a koronája alá, a tűlevelek mellé. Hogy idén mi, és mennyi ajándék jut? Az a legbiztosabb, ha a szeretet megmarad, kicsit mélyebb lesz, s azt szórjuk szét, mert az a fontos. Úgyis kapunk az újévtôl egy nagy közös meglepetést, az EU-t. Amit talán egész évben bontogathatunk, csomagolgathatunk, hogy a számunkra elônytelen lényeget kihámozzuk.
Addig is be kell szerezni a fenyôt, ami szépen díszeleg majd a szobában, s fénye a gyermekek arcán visszatükrözôdik. Csakhogy honnan vásároljuk? Ezelôtt, mondhatnánk, az úgy volt, hogy a nagyapám fejszével a vállán kiment pirkadatkor, s aztán szentestén az összes unokának volt, minek örülnie. Most pedig, ha pirkadatkor ki is megy nagyapa, ha elkapják, senki sem leli örömét benne. Tehát maradna a vásárlás, de Gyergyószentmiklóson december 12-én se a Gyergyói Közbirtokosság se a magánerdészet, se a Málnatelep nem árusított fenyôfát. A magánerdészet papírt adott a szállításra, de fának színe sem volt, amit meg lehetett volna venni. A Málnatelep négy éve nem foglalkozik fenyôárusítással, a közbirtokosságnak pedig nem éri meg. Maradt a fülhegyezés. S nemsokára suttogták is. A környezô falvakon, kalap alatt, lehet venni, papír nélkül 100 000 régi lejért. A papír a drága! 250 000 az ára egy kisebb méretűnek, ha tisztán viszi az ember.
A sors fintora: kedden reggel rengeteg kis fenyôt lehetett látni a Tűzoltó utcában. Dúskálva lehetett volna válogatni! Meg is örült, aki látta, csakhogy nem árusították, hanem mentették, ami menthetô volt. Tengelye tört a szállítóautónak.
A gödrös Tűzoltó utca ez egyszer a sok bosszúság után szinte szerencsét hozott azzal, hogy megtorpantotta a fenyôfával megrakott szállítmányt. De még nincs veszve a remény, ki tudja, ha sok a baja a tragacsnak, nem kell tovább fülelni, résen lenni, esetleg befeketedni. S amúgy kiderül az unióban, mindenki be tudta-e szerezni a fenyôt, hiszen vízkereszt után a kukák beszédesek.
K-T. Gy.
Német szeretet
Hét esztendeje immár, hogy a Caritas Mezôgazdasági részlegéhez ajándékcsomagok érkeznek így, karácsony táján. A németországi óvodás és kisiskolás gyerekek által összerakott csomagokat a részleg munkatársai továbbítják a „címzettekhez”.
Idén is megérkeztek a csomagok, szerdán már a kiosztásukat is elkezdték. Ezúttal ajándék jut a gyergyói hátrányos helyzetű családban élô gyerekeknek, a háromkúti óvodásoknak, iskolásoknak, a hidegségi óvodásoknak, a gyergyószentmiklósi Esély Alapítvány fogyatékos gyerekeinek. A kicsik mellett az idôsek is meglepetésre számíthatnak. Az ajándékpostások jövô héten a szentmiklósi kórházotthon lakóit lepik meg egy-egy dobozkával.
A védett erdôs övezetekkel kapcsolatos törvénytervezet sorsa a Képviselôház Mezôgazdasági, Erdészeti Bizottságában
A védett erdôs övezetekkel kapcsolatos törvénytervezetem több mint másfél éve akadozik a parlamenti bizottságokban. Bár 2005 nyarán az RMDSZ-vezetés legfelsôbb szintjérôl ígéretet kaptunk a támogatásra, a kormányvélemény szokott módon semmibe vette a magyar érdekszövetség elvárásait. Próbáltam a többi parlamenti párt képviselôi részérôl is támogatást kapni e törvénytervezet megszavazására vonatkozóan. A törvénykezdeményezés támogatását aláírta Horia Uioreanu liberális képviselô, Valeriu Tabără demokratapárti képviselô és Ioan Popa konzervatív honatya. Mivel a szenátusi bizottságok és a plénum elutasította a törvénytervezetet, a kezdeményezést a Képviselôházban kellett megmenteni. Itt a mezôgazdasági szakbizottságban a Schweighofer cég törvénytelenségeire hívtam fel a figyelmet, és sikerült meggyôznöm mind a bizottság tagjait, mind pedig a kormány képviselôit e törvény alkalmazásának a fontosságáról az erdôk védelme szempontjából. Hosszas vita után, mint kezdeményezôt, felkértek a minisztérium szakembereivel való egyeztetésre. 2006 nyarán megkerestem Viorel Marinescu urat, aki akkor a Mezôgazdasági Erdészeti és Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti részlegének a törvényhozási vezérigazgatója volt. Megegyeztünk egy szövegváltozatban, melyet be kellett volna mutasson a Képviselôház Mezôgazdasági Bizottságában. Itt azonban arra kérte az elnökséget, hogy tegyék lehetôvé a kormány megváltozott álláspontjának a bemutatását. Jelezte, hogy vállalja a kormány részérôl való támogatást a kezdeményezés megszavazása érdekében. Igen ám, de a törvénytervezet megjelent Vasile Lupu volt államtitkár és Gheorghe Flutur volt miniszter irodájában is, akik mindent elkövettek azért, hogy a kormány elutasító véleményt fogalmazzon meg a törvénykezdeményezés megbuktatása érdekében. Így a 2006. augusztus 23-án a miniszterelnök által aláírt kormányvélemény belekötött a szabad verseny elvébe, a kezdeményezést, mint a faeladások körének a leszorítását érzékelte, és felhozta az 1993. február 1-jén elfogadott 20/1993-as törvényt, melyben Románia ratifikálta az Európai Unió államaival való szabad kereskedelmet. A véleményezés szövegébôl kiszűrhetô a rosszindulat és az erdômaffia támogatását szolgáló készség, mely tulajdonképpen a székelyföldi vállalkozókat hátrányos helyzetbe szorítja a multinacionális vállalkozásokkal szemben, mint amilyen a Schweighofer cég.
A kormány rosszindulatú hozzáállása ellenére a Képviselôház Mezôgazdasági, Erdészeti bizottságában mégis napirendre tűztük a törvénykezdeményezést. Bár a kormány képviselôje jelezte, hogy ô személy szerint egyetért a törvénytervezetben megfogalmazottakkal, mégis köteles fenntartani a kormány hivatalos véleményét. A vita során meg tudtam gyôzni képviselôtársaim arról az összefonódásról, mely a minisztérium volt vezetôsége és a multinacionális, európai pénzeket a romániai vállalatoktól elszívó cégek között fennáll, s így sikerült magam mellé állítani ôket. A Képviselôház Mezôgazdasági, Erdészeti bizottságában végül is egyhangúan megszavazták a törvénytervezetet. A plénumbeli szavazásra vagy ennek az évnek a végén, vagy pedig a jövô esztendô elején fog sor kerülni. Esélyünk van, hisz ez nem szerves törvény, s így nincs szükség minôsített többségre. Ellenben kitartó, meggyôzô munkát kell folytatnom a koalícióban lévô pártok képviselôi körében a törvény megszavaztatása érdekében. Reméljük, sikerülni fog.
Dr. B. Garda Dezsô országgyűlési képviselô
Békés tüntetés
„Azért kellett idejönnünk, mert ismét arcul ütötték bennünk a jóérzésű, igazságszeretô embert.”
A békés tüntetés célja tiltakozni az országban megnyilvánuló magyarellenesség ellen, konkrétan szolidarizálni a Babeş-Bolyai Tudományegyetemrôl törvénytelenül elbocsátott két magyar oktatóval, illetve a parlamenti beszéde megtartásában megakadályozott dr. Garda Dezsôvel, Gyergyó parlamenti képviselôjével, valamint kinyilvánítani akaratunkat a magyar nyelvhasználat mellett – mondta Magyari Levente a Gyergyói Fiatal Fórum nevében az elmúlt csütörtökön, a művelôdési ház elôtt tartott tüntetésen. Az öt órától tartott békés tüntetésen a százötven körüli résztvevô között minden korosztály képviseltette magát, sôt a karhatalmi erôk, csendôrök is jelen voltak. Ami talán mindenkinek szemet szúrt az az, hogy nagyon kevesen voltak a fiatalok, a líceumisták, akik talán egy-két év múlva, éppen egyetemisták szeretnének lenni, anyanyelvükön tovább tanulni.
Magyari Levente a magyarországi öt párt nyilatkozatát is felolvasta, melybôl részletet olvashatnak az alábbiakban:
„Az elmúlt hetek kolozsvári történései rendkívüli jelentôséggel bírnak a másfél milliós erdélyi magyarság jövôjének alakulásában. A Babeş-Bolyai Egyetemen két fiatal magyar oktató megtörte a hamisság hosszú csendjét, amikor vállalták annak kockázatát, hogy elsôként magyar nyelvű feliratokat helyeznek el egy magát multikulturálisnak nevezô egyetem épületeiben. Tettükre az intézmény vezetése kizárásukkal válaszolt, holott az egyetemen hatályban van az a határozat, amely ezt lehetôvé tenné.
A magyar parlament pártjait mélyen felháborítja, hogy a Babeş-Bolyai Egyetemen dolgozó fiatal oktatókat feljelentik és kizárják, amikor az 1959-ben megszüntetett magyar karok visszaállításáért harcolnak ezzel a békés eszközzel. Különösen figyelemre méltónak tartjuk, hogy ez a kirekesztô döntés éppen akkor született, amikor az egyetem vezetése az Európai Parlament épületében rendezett kiállítás keretében próbálta bizonyítani egyebek mellett éppen a BBTE keretei között megtalálható, élô kétnyelvűséget.
Az elmúlt két évben a Bolyai Kezdeményezô Bizottság – amelynek a két kizárt oktató elindítója és vezetôje is – folyamatosan kiállt a Babeş-Bolyai Tudományegyetem többnyelvűségének tényleges visszaállításáért. A mostani eset tehát egy hosszabb folyamat része, amelynek célja megszüntetni az intézményben uralkodó jelenlegi tarthatatlan helyzetet. A BBTE vezetôinek reakciója, a fiatal oktatók kizárása a magyar parlamenti képviselôknek azt jelzi, hogy még mindig vannak olyanok Romániában, akik azt hiszik: a XXI. században meg lehet tagadni egy másfél milliós közösség igényét a demokratikus felsôoktatáshoz.
Ennek az igénynek a közösség elvárásai szerint történô kielégítése az Európai Unió tagállamaiban megillet minden 300 ezres lélekszámú kisebbséget. Romániában a magyarság vezetô politikusai, tudósai, egyházi vezetôi, diákszervezetei 2006 márciusában közös nyilatkozatban tettek hitet az önálló magyar felsôoktatás ügye mellett. Az tehát, amiért a két fiatal oktató síkraszáll, egyben az erdélyi magyarság egyik legfontosabb igénye.
A magyar közélet vezetô politikusai a romániai magyar felsôoktatás ügyét egybehangzóan fontosnak tartják, mellette felsorakoztak az ország európai parlamenti képviselôi is. Az összefogás hatására pedig példátlan nemzetközi összefogás bontakozott ki. A magyar karok létesítése, a valódi többnyelvűség, az elbocsátott tanárok rehabilitálása azok a célkitűzések, amelyekben az anyaország politikai erôi egységes támogatásukról biztosítják az érintetteket.
Felszólítjuk a BBTE vezetôit, hogy vizsgálják felül döntésüket, továbbá felkérjük a romániai demokratikus erôket, hogy hazájuk Európai Unióhoz történô csatlakozására is tekintettel álljanak ki az esélyegyenlôség és jogszerűség mellett a BBTE-n kialakult helyzetet illetôen.”
A Nyilatkozatot a pártelnökök írják alá, Dávid Ibolya, Hiller István, Kuncze Gábor, Orbán Viktor és Semjén Zsolt.
Majd Böjte Csaba atya üzenetét tolmácsolta a jelenlévôknek Magyari Levente, szintén részletet olvashatnak az üzenetbôl:
„Szent meggyôzôdésem, hogy nekem – mint gyermekek nevelését felvállaló kisebb testvérnek – a legfontosabb feladatom az, hogy elvezessem a rám bízottakat oda, hogy saját életüket kézbe vegyék, és a maguk autonómiájukban éljék életüket. Amennyiben akár egy felnövekvô gyereket, vagy egy tanárt, intézményt, nem tudok oda segíteni, hogy saját tetteiért felelôsséget vállalva, életét megszervezve élje mindennapjait, akkor nem végeztem jó munkát, nem vagyok jó apa.
Ugyanígy azt is hiszem, hogy egy állam is, szeretettel meg kell tegyen mindent, hogy nagykorú felelôs állampolgárok lakják az országot, olyanok, kik városaikat, falvaikat, közösségeiket, kisebb-nagyobb intézményeiket egymásra figyelve, de autonóm módon szervezik, vezetik. Természetes, hogy mint egy jó családban, az önálló részek összetartanak, egymás számára áttekinthetôk, partnerek, szövetségesek.
Az iskoláink, oktató, nevelô intézményeink, ha nem nyerhetnek autonómiát, kérdem én, akkor, hogy hogyan nevelhetnek valami olyanra fiatalokat, mi nekik sincs.
Hogyan mondhatnánk gyermekeinknek, hogy fiam állj meg önállóan a lábadon, ha mi, a nevelôk nem kapjuk meg ezt a bizalmat az államtól?
Biztos vagyok benne, hogy ma Romániát, de az Európai Uniót is az szereti tiszta szívvel igazán, aki a nagykorú, felelôs autonómiáért küzd. Az akarja ennek az országnak a javát, ki maga is megkéri, de másoknak is megadja békében, szeretetben az autonómiát.
Továbbá Hantz Péter levele hangzott el, melyben a kizárt oktató köszönetét fejezi ki a sok ezer embernek, akik kockázatot vállalva támogatásukkal biztosítják, tiltakoznak e jogtipró döntés ellen:
„Ebben a történetben nem románok és magyarok állnak egymással szemben. Mi több, állítom, hogy 1989 decembere óta ez az elsô pillanat, amikor a felsôoktatás tekintetében a román és a magyar közösség érdekei egybeesnek: Mindannyian egy diktatórikus, a megfélemlítés eszközeivel kormányzó, a törvényeket durván áthágó egyetemi vezetés távozását követeljük. Azét az egyetemi vezetését, amelyik egyformán sújt le románra és magyarra, ha kritizálni merik, amelyik színházat csinál mind az oktatásból, mind pedig a tudományos kutatásból. Azét az egyetemi vezetését, amelyik évek óta akadályozza a nyelvi egyenlôség megvalósítását, és a magyar karok beindítását. (…) Úgy gondolom, hogy túl kell lépnünk a kishitűségen. Úgy gondolom, ha a magyar felsôoktatás alapkérdéseirôl van szó, akkor nemcsak az oktatók és hallgatók véleménye fontos, hanem az Önöké, az erdélyi magyarságé is. Egyértelmű és megkérdôjelezhetetlen, hogy mit vár tôlünk az erdélyi magyarság, de a románság döntô része is. Nem azt, hogy félve meghátráljunk, nem azt, hogy elszalasszuk a kínálkozó lehetôségeket, hanem azt, hogy határozottan kiálljunk követeléseink mellett. Bízom benne, hogy ezt minden oktató, és minden politikai döntéshozó is megszívleli” – hallhattuk Hantz Péter üzenetét.
A gyergyói ifjak Rokaly József történelemtanárt kérték fel szónokolni, összefogni a történteket, jó okuk volt rá, hiszen Rokaly József, mint mondta, két éven át bolyaiista volt, majd három éven át a tudományegyetem hallgatója; és 1959-ben részt vett az „egyesülést” megelôzô gyűléseken.
A békés tüntetôkhöz a gyergyói EMI nevében Magyari Levente szólt, aki kihangsúlyozta:
„Egyszerűen csak azt szeretnénk, hogy egyenlô partnerként kezeljenek minket, az európai normáknak megfelelôen.
Vannak még a romániai társadalmunkban tabuk, olyan kérdések, amelyekrôl nem szívesen vesz tudomást a vezetés. Mi most az egyik ilyen tabut érintjük, és rántjuk le róla a leplet. Érthetô, ha az érintettek szélsôségesen reagálnak.
Az érintett oktatók közösségünk megbecsült tagjai, és eltávolításukat nem fogadhatjuk el. Csatlakozva a többi ifjúsági szervezethez, megannyi civil szervezethez és más rangos véleménynyilvánítóhoz követeljük, hogy Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi oktatóknak adják vissza az általuk méltóan kiérdemelt tisztségüket. Tudjuk azt, hogy az általunk is elismert, nemzetközi hírnévnek örvendô két egyetemi adjunktus hozzá fog járulni az erdélyi felsôoktatás sokszínűségének a kiemeléséhez. Kérjük, hogy az általuk felvetett kérdéseket, az egyetem szenátusa a valódi multikulturalitás jegyében orvosolja.
Vannak még megoldatlan kérdések, amelyek tovább borzolják a kedélyeket mindaddig, amíg meg nem oldódnak. Ilyen probléma az, hogy a csángók még mindig nem imádkozhatnak és énekelhetnek a saját nyelvükön templomaikban megfelelôképpen. Továbbá iskoláikban csak akadozva, jobban mondva akadályoztatva folyhat a magyar nyelvű tanítás. A csángók esetében is csak a kirakatmegoldások vannak napirenden. Úgy érezzük, hogy a megfélemlítés tovább folyik.
Hatalmas probléma, hogy a cigány vagy roma tömegek társadalmi felzárkóztatására még mindig nincs megfelelô, átfogó állami program. Társadalmon kívüliekhez hasonlóan vannak kezelve, és nincsen egy, az ôk sajátos viszonyaikat figyelembe vevô oktatáspolitika, ami megoldást jelenthetne a problémáikra.
Az autonómia kérdésérôl hallani sem akarnak felelôs körökben, holott ez egy jól bevált adminisztratív és a fejlôdést elôsegítô igazgatási forma.
A megértésben és a szolidaritásban bízva fordulunk a románság jóérzésűbb része felé is, felkérve ôket, hogy lehetôségeikhez mérten támogassák ezen kezdeményezéseket és az egyértelmű emberi és eszmei értékeket.
Szükség volt egy Erdélybôl érkezô jelre ahhoz, hogy a magyarországi politikai elit is egységesen nyilvánítsa ki nemzetünk akaratát a magyar identitástudat szellemében.
A Gyergyószentmiklóson szervezett alig háromnegyed órás tüntetés végén a résztvevôk csendben, békésen távoztak, így nem akadt dolguk a csendre vigyázóknak. Csíkszeredában ugyanebben az idôpontban szerveztek tüntetést, melyet közös imával zártak. Kolozsváron a Farkas utcában több mint ezer lélek gyűlt össze elítélve a Babeş-Bolyai Tudományegyetem vezetôségének kirekesztô politikáját, ugyanakkor elítélve a nyelvháborút.
A csíkszeredai Julianus Alapítvány kuratóriuma az elmúlt szombaton a magyarság szolgálatában álló személyiségeket tüntetett ki, köztük a Bolyai Kezdeményezô Bizottság három tagját, dr. Bodó Barnát, dr. Hantz Pétert és dr. Kovács Lehelt.
Baricz-Tamás Imola
Pofon a városnak?
A lefestett, illetve sárga festékkel szembeöntött szobor láttán kérdések sora vetôdik fel. A legelsô az, ki haragudna rá, és miért? Vagy a városunk védôszentjének szobrát használták fel arra valakik, hogy kinyilvánítsák nemtetszésüket, de mi ellen? Talán a négynapos dínomdánom nem tetszett, vagy e tett a városvezetés ellen irányult? Azonosították volna az éppen hatalmon levôkkel? De miért nem adtak hangot a felháborodásuknak?
Szent Miklós püspöknek emlékét, eszméit illene méltóan ôrizni, és ha már valakik meg is gyalázták az emlékművet, az illetékesek léphetnének a csorba kijavításáért. Mert napok óta ékesíti így azt a város központját, melyet róla neveztek el.
Tényleg, ki is kapta a pofont?
B. T. I.
Új seprű seprésérôl
Szárhegyen kevesebb mint két hónapja újra váltották a régi polgármestert. Gábor László áll azóta a falu élén, aki megválasztásakor azt ígérte, hogy egyebek mellett gondot fordít a sáncok kitisztítására, a szabadtéri jégpálya használhatóvá tételére, a községszélen felhalmozódott szemét eltüntetésére.
Tôle kérdeztük, mi lett ígéreteibôl?
– Szerencsére, a tanintézményekben és közintézményekben folyamatos a fűtés, volt felhalmozva megfelelô mennyiségű tűzianyag télre. A jégpályánál is dolgoztunk, most vezetjük a vizet a patakból, hogy legyen, mivel jeget készíteni. A pálya körüli palánk új, a lelátót is kijavítottuk. Adományból volt a faanyag, közmunkával a szárhegyiek tették újba a jégpályát. A faluban nagyon sok sáncot is pontratettünk, szintén közmunkával, hogy a vízlevezetés akadálymentes legyen. Nagyon örvendek, hogy elsô hívásra jönnek, segítenek a helybéliek. Ez az összefogás emeli a szárhegyiek értékét.
– Milyen újabb munkálatokat tervez a szárhegyi önkormányzat?
– A közművesítés tervezése van soron, pillanatnyilag a topográfiai felmérés zajlik. Kaptunk kormánytámogatást a megvalósíthatósági tervek elkészítésére, tehát nemsokára elkezdôdik a kanalizálási munkálatok kivitelezése. Ez a legfontosabb a község számára. Persze, kisebb teendôk is vannak, a szeméttelepet kellene bekeríteni, hogy a környezô termôföldeken ne kelljen továbbra is nejlonzacskókat szántani. Jövôre is sok a terv: a kultúrház javítását kell folytatni, a központi tömbházlakás tetejére is manzárdot szeretnénk, hol a civil szervezetek irodái kapnának helyet.
A munka mellett ajándék is jut a szárhegyieknek; a gyerekek, fogyatékosok Mikulásra kaptak csomagokat, a rászorulóknak pedig karácsonyra kíván valamicske segítséget juttatni az önkormányzat. A szárhegyi polgármester úgy látja, ha ajándékra nem is futja, de köszönet jár minden lakosnak, aki segítette közössége elôrelépését, ám – amint már példa is volt rá – az sem kerüli el a polgármester száját, aki a közösség ellen cselekszik. Gábor László állítja: a községvezetôk nyitva tartják a szemüket, ha valaki téved, nem hallgatják el. Nem személyeskedés ez, hanem azért szólítják nevén a tévedôt, hogy a falustársakban tudatosodjon: ilyet nem szabad elkövetni.
B. K.
Itthon a Napsugár-bot
A Napsugár ötvenedik születésnapja alkalmából, a Fogarassy Mihály Általános Iskolából elindított stafétabot hétfôn érkezett vissza Tölgyesrôl Gyergyószentmiklósra. A Bíró László tanító bácsi által faragott botra rengeteg szalag került, és az emlékkönyvbe színesebbnél színesebb rajzok, versek, fogalmazások íródtak. Bartis Zsolt tanító, a tölgyesi 1. számú iskola aligazgatója öt kicsivel érkezett a Kós Károly Általános Iskolába, ahol ünnepélyesen fogadták a gyerekek a már szalaggal teli vándorbotocskát. A Kós Károly iskola több mint tíz kisdiákja Csata Ilona tanító nénivel és a tölgyesi küldöttséggel a Vaskertes Iskolába hétfôn délben érkeztek. A kisdiákok erre az alkalomra betanult énekkel fogadták az emlékkönyvet, a stafétabotot, melyre feltűzték a szalagot. Az iskola elôtere a gyerekek rajzaival, napocskáival volt díszítve, ahol két tanuló Szász Ferenc saját versét és Kristály Tímea fogalmazását olvasta fel. Sajter Gizella tanító néni pedig az ötven évét ünneplô Napsugárról szólt kiemelve, hogy minden idôben a gyerekeket szolgálta. Majd e nagy eseményt a gyereksereg teázással, sütizéssel ünnepelte, és fellapozhatták a régi lapszámokat is, 1968-as, 1972-es Napsugár is akadt a régi, kiállított Szivárványok mellett.
A stafétabot, az emlékkönyv tehát hétfôn körbejárta a gyergyószentmiklósi iskolákat, végül visszakerült a Fogarassy Mihály Általános Iskolába.
B. T. I.
Best Auto
Hétfôn ünnepélyes keretek között került megnyitásra egy új autószerviz a szárhegyi úton. A város határában épült Best Auto javítóműhely autóalkatrészek gazdag választékát kínálja, melyet a bukaresti Meteor céggel való kapcsolat révén, hamarosan tovább bôvítenek. Borbély Antal tulajdonos elmondása szerint a műhelyben minden javítási munkálatot el tudnak végezni, legyen szó: klímáról, futószögállításról, bádogosságról, festésrôl stb.
Minden szerszámmal rendelkezik a Best Auto ahhoz, hogy bármilyen autón esett meghibásodást orvosolhassanak. A szerviz egy európai hálózat része, a gyergyói javítóműhely huszadik az országban. Aki ezen szervizben javíttatja autóját, utazhat Európa bármely országába, megtalálja a műhelylánc állomásait, hol az adatbázisban követhetik az autó eddigi életútját, korábbi szervizeléseit.
B. T. I.
feketén/fehéren
Lombhullató, tűlevelű, semmi
Anyatej, hangyatej, ecet. Valahogy ez passzol nekem a címhez, a történtekhez. Pár hét alatt történt az átalakulás. A helyszín Gyergyószentmiklós, még pontosabban a gázvezetés által feltúrt utcák egyike. A nagy igyekezetben, a sáncásás hevében egy nyírfa megtántorodott. Úgy kell neki, ha a munkálatok útjába állt, nekimentek, megdôjtötték. Srégen ugyan, de tartotta magát. Lefotóztuk. Csak ez maradt ôkelmébôl, mert pár napra rá kivágták. Nem titok, szóltunk arról, hogy a munkálatokat végzô cég eredeti állapotára kell visszaállítsa a munkálat helyszínét, és a többi, és a többi, hát nem zárható ki, hogy ennek eredményeként került fa a fa helyére. Egy nap ugyanis a tôbôl kivágott nyír helyére, a földben maradt gyökerei mellé egy kis fenyôcsemetét ültettek. Nem túl mélyre, mert már fagyos volt a talaj, s különben is minek áskálódni? Fa helyett fát ültettek, s punktum. Meg is barátkozott volna vele környezete, ha a kis tűlevelűnek is van kedve, s ideje megbarátkozni környezetével. Hát ideje nem volt, mert pár nappal odagyökereztetését követôen nyoma veszett. Valaki elemelte. Lehet azért, mert közel a karácsony, s a nagy szeretet jegyében valaki egyenesen hazavitte, hogy még inkább szerethesse a fenyôcskét. Ami maradt a helyén, az bárminek nevezhetô, csak eredeti állapotnak nem. Átalakulásnak viszont igen, az eredmény pedig a semmi. Nem fenyôszirup, hanem ecet. Vagy ecetszesz?
Balázs Katalin
Templomépítés támogatói
Az elsô száz téglajegyért kiírt licitre újabb személyek is jelentkeztek. Az eddigi téglajegyvásárlók:
1. Peride Róza 10 000 lej
2. Török Ignác 5000 lej
3. Sazy Trade Kft. 3000 lej
4. Id. Len Emil 2000 lej
5. Csergô László 1500 lej
6. Dr. Marc Zsuzsánna 1150 lej
7. Fapicom Kft. 1000 lej
8. Id. és ifj. Gáll József 1000 lej
9. Ifj. Kémenes Attila 1000 lej
10. Apicom Kft. 1000 lej
11. Dezsô László 800 lej
12. Fórika József 600 lej
13. Szekeres Imre 600 lej
14. Dr. Garda Dezsô 600 lej
15. Dr. Márton Attila 600 lej
16. Server Hargita Kft. 550 lej
17. Mezei János 500 lej
18. Lázár Lajos 500 lej
19. Névtelen Borzontról 500 lej
20. Székely Ildikó 500 lej
21. Székely Ferenc 500 lej
22. Ben-Com-Mixt Kft. 500 lej
23. Kobezol Kft. 500 lej
24. Industry Transilvan Kft. 500 lej
25. Orchidea Kft. 500 lej
26. Pizza Joe 500 lej
27. Tibsil Kft. 500 lej
28. Tig-Rad System Kft. 500 lej
29. UPS Distribution Kft. 500 lej
A 15 lejes téglajegybôl összesen 37 547,90 lej gyűlt be.
Továbbra is várják a plébánián a templomépítés támogatóit, a téglajegy vásárlóit.
Szintén a templom továbbépítését szolgálja a kormánytól kapott, 100 000 lejes támogatás. A pénz még nem, de híre már megérkezett a gyergyószentmiklósi római katolikus plébániára – közölte Portik Hegyi Kelemen fôesperes-plébános. A kapott összegbôl a tetôt folytatják, remélhetôleg még idén helyére kerül a vasszerkezet, a fedésre viszont csak 2007-ben kerülhet sor. A katolikus egyház és a templomépítést támogatók remélik, további segítségre is számíthatnak mind a kormány, mind a lakosság részérôl.
B. K.
Cégér a bornak
Immár a gyergyóiaknak is lehetôségük lesz, hogy messzire utazás nélkül is jó borhoz jussanak, hisz a Basa csárdában borpincét avattak. A magyarországi tulajdonos, Koncz Jenô eszelte ki, hogy egyéb szolgáltatások mellett a vendéglátójának feladata kell legyen az erdélyi borok ismertetése is. Kialakította hát a borospincét, és a négy erdélyi borvidék neves borászaival egyeztetett, hogy hozzák, ismertessék, árusítsák nála a nedűt.
Az elsô, Küküllô menti borok bemutatójára a napokban került sor. Gálfalvi György, a Látó fôszerkesztôje, mint törzsvendég, Borlátó kiadványát hozta, s ajánlotta Seprôdi József borait.
Muskotály, királyleányka, sauvignon került a poharakba, s nem maradt el a bor dicsérete. Borórát tartott Seprôdi, hogy tudjuk, hogyan kóstoljunk, s a nedűben mit keressünk, honnan tudjuk, ha olyan borral van dolgunk, mely szôlôt nem látott. A borász reméli, feljön újra az erdélyi borok csillaga, ott lesz a barátság itala, a folyékony arany a gyergyói asztalokon is. A bortermelôk szívesen adják, a gyergyói pedig biztos, könnyen rászokik majd a jó minôségre.
B. K.
Évkönyv-ajánló
Már kapható az üzletekben a Gyergyói Kisújság 2007-es Évkönyve. Akárcsak a korábbi években, most is jó néhány oldalt szánt szerkesztôségünk a környezô településeknek. Ebben az évkönyvben a községek, falvak elszármazottait vagy éppen az itthon boldogulókat faggattuk. Olyanokat, akik külföldön élnek, honvágyuk van, vagy olyanokat, akik el sem akarnak menni, vagy elmentek, majd a külföldön szerzett pénzt itthon fektették be.
A gyergyószárhegyi Szabó Attila sírkôfaragó Németországban dolgozott majd itthon vállalkozott, szerinte megéri itthon befektetni. Most már nem telepedne ki. „Évente látogatóba kijárunk, ápoljuk a kapcsolatokat, de már nem szeretnék kiköltözni. Nem tudom megtenni, mert már korban is túl vagyok a negyvenen, és itt megalapoztam az életem. Újból kezdeni az életemet már nem tudnám. Nehéz kapcsolatokat építeni kint, a németek kedvesek ugyan, de különösen hideg emberek, nem fogadnak be. És ezt a tájat sehol sem lehet megtalálni. Nekem mindig honvágyam volt.”
Falustársa, Lukács Géza viszont azt reméli, az EU-ban is megél itthon a vállalkozó: „Ha más kibírja, én is kibírom. Olyan uniós zöldség itt is terem, mint máshol. S ha nem, vesszük a szekercét a vállunkra, s megyünk fát faragni. Nevetünk rajta, pedig ezen sírni kellene. Addig, amíg van egy szűk kör, amely nem a bevásárlóközpontban árusított lefagyasztott zöldséget fogyasztja, addig talán van egy kis esélyünk”.
EU-s csatlakozás ide vagy oda, Ditrót választotta lakhelyéül egy magyarországi hölgy, aki Cengelléren a szürkemarha-tenyésztést akarja meghonosítani. Jövôjérôl a következôket mondta: „A házam már régen kész lesz, mellette egy gyógynövénykert. Ott fogok gumicsizmában gyomlálni, s amerre nézek, mindenhol az én állatkáimat látom legelni. A jövô az nekem mindenképpen Cengellér. A gyerekeimnek is felkínálom ennek lehetôségét. Magyarországon járnak iskolában, a szünidôt itt töltik. Tapasztalják meg mindkét világot: Budapesten megtapasztalják, hogy milyen az élet szó szerint, mert ilyen a világon mindenütt, vagy még rosszabb, itt pedig megismerhetik azt, ami az ôseredet, találkozhatnak a természettel, hogy ne csak dokumentumfilmekbôl lássák. Ha felnônek, eldönthetik, melyik élet tetszik nekik.”
A gyergyóremetei Balázs-Fülöp Ottó itthon vállalkozott. Habár Remetén öt portából csak négyben itthon a családfô, ô nem ment máshová keresni boldogulását. „Én kimentem, s ott is láttam temetôt…, s mondom, akkor kár kimenni. Ha nem halnának meg ott az emberek, lehet, hogy kimennék. S a másik, hogy itt mindenki köszön mindenkinek. Sokat jelent.” Remete turisztikai lehetôségeirôl pedig a következôket mondta: „A tutajozás megszűnt, mit mutassunk? A csutakokot az erdôn? Félreesô helyen van Remete, mondják is, hogy itt az út fel van tűrve, innen tovább már nincs. Még bár egy olyan sziklánk sincs, amire ráfogjuk, a tatár ott járt. Mert a mai világba csak rá kell fogni egy helyre valami különlegeset, s tódul a nép. Ha kiépítenék a megyei utat Vásárhely felé, talán lenne esélye a falunak.” Helyi vállalkozóként az EU-val kapcsolatban sem titkolta véleményét: „Az EU jobb lenne, ha ott maradna, ahol van, s mi itt. Jönnek a multik, s mindent felvásárolnak. A földekkel kezdik. S leszünk saját rabszolgáink. Ha meg tudtuk enni a saját sajtunkat ezer évig, nem tudjuk még megenni ötszáz évig?”
A korábbi kalendáriumokban sorra szólaltattunk meg Alfaluból hagyományôrzôket, művészeket. Idén a kettes fogathajtás többszörös országos bajnokát kérdeztük meg arról is többek között, mire jut ideje a lovazás mellett, gondolt-e családalapításra, hogyan jut ideje a lányokra. „Szorítok idôt rájuk, a lányok szeretik a lovakat, a lovas embereket. Van barátnôm, aki még versenyekre nem kísért el, de a következô évben, remélem, ott lesz mellettem. Volt olyan már, hogy a hajtónak választania kellett a család és a lovak között. S volt, aki a lovakat választotta…” Szerinte, az az igazi lószeretô ember, aki, ha élete úgy hozná, hogy valamit el kellene adjon, elôbb válna meg a luxusautójától, mint lovaitól, mert amint az öreg lovasok mondják: ló nélkül lehet élni, de nem érdemes…
Rendhagyó a 2007-es Évkönyv abból a szempontból is, hogy Csomafalváról elszármazottak közül nem áccsal beszéltünk, hanem konyhaséfet faggattunk, aki Nelson Mandelának is fôzött, és jelenleg Írországban él. Csíki Zoltán azt vallja, hosszú út vezetett Írországig: „Én is ott kezdtem, ahol a többi külföldre vándorolt földim, vagyis a létra legalsó fokán. Munkásszálláson laktam, konyhalegény voltam a Platánus Hotelben…” Kíváncsiak voltunk, hogyan vélekedik az itthoni vendéglátóiparról. „A vendéglátóipar otthon még gyerekcipôben jár, messze elmarad az európai elvárásoktól, úgy minôségi, mint ételhigiéniai szempontból. Az éttermeknek nincs meg a megfelelô beszállítói hálózata, az alapanyagok gyenge minôségűek, a jobb minôségűek pedig nagyon drágák. A jelenlegi vendéglátóipari egységek fô célja, hogy minél kisebb ráfordítással a lehetô legnagyobb hasznot húzzák le a vendégrôl. Ennek sajnos az a hátránya, hogy a vendég sokszor elégedetlenül távozik, és hosszú ideig nem tér vissza.”
Kevesen tudják azt is, hogy gyergyótekerôpataki fiatalember erôsíti a magyarországi Magyar Tudományos Akadémia KFKI Atomenergia Kutatóintézetének Sugárvédelmi és Környezetfizikai Laboratóriumát. Az atomenergia hallatán robbanásra is gondolhatunk, de Farkas Árpád szerint, a munkahelyén dolgozni „sokkal kevésbé veszélyes, mint mondjuk az építôipar vagy a buszvezetés.”
Gyergyókilyénfalváról Bálint Arnoldot kerestük meg, aki jelenleg a Microsoft Magyarország alkalmazottja. Honvágyáról a következôket mondta: „Idônként, de inkább egy-egy eseményhez köthetô és nem sürgetô. Ilyen a szénacsinálás egy-egy momentuma, vagy emlékek a gyerekkorból, amelyek helyszínekhez kötôdnek, és szívesen bejárnám azokat megint. Ami még a honvágyhoz köthetô, az az erdei nyugalom, ami a város forgataga után néha jólesne. Talán ez az oka annak, hogy nem Budapesten, a nagyvárosban vásároltam lakást. Tréfásan úgy szoktam emlegetni, hogy az itthon Magyarország, az otthon pedig Erdély. Tehát bárhol vagyok is, van egy itthonom, és van egy otthonom. Nem osztom azok véleményét, akik a Magyarországon élôket az idegenben élôk jelzôvel illetik. Mit jelent, hogy idegen? Ha a távolságot, akkor szinte mindegy, hogy Szatmárnémeti vagy Miskolc, Arad vagy Szeged.”
Újfaluból Gál Csabát, a 22-es számú jégkorongozót kerestük meg. De nem csupán a hokisoldala érdekelt, a galambjairól is mesél évkönyvünkben: „A jó galamb eredményt hoz, ugyanúgy, mint a jó játékos, viszont idôt, pénzt kell szentelni rájuk, és a legfontosabb fiatalon kezdeni, szeretni kell, akár a jégkorongot.” A gyermekekrôl a következôket mondta: „Dolgoznak, de még meszsze vannak attól, hogy tizenévesen a nagycsapatban játszodjanak. Pedig én tizenhét évesen az elsô sorban játszodtam. A nevelés rovására írható ez, s a pénz hiányára. Attól nem lesz egy gyerekbôl hokista, ha nyakra-fôre dicsérik. Meg kell tanuljanak korcsolyázni, lôni. S nagyon fontos, hogy pontosan, rendszeresen járjanak edzésre, legyen önbizalmuk, hogy képesek jól játszani.” Gál Csaba sportpályafutása alatt csak kapus nem volt, mint mondja: „már nem is leszek, csak esetleg egy cég bejáratánál”.
Ismét olvashatnak arról az évkönyvben, mi mindent valósított meg Pap József polgármester, a városatyák. A sportrajongók is találnak bôven olvasnivalót az évkönyvben, hiszen Molnár Szabolcs jégkorongozóval, a Magyarországon élô volt labdarúgóval, Nagy Zsolttal, Molnár Endrével, a magyar vízilabda-válogatott volt kapusával, dr. Biró Lászlóval, az extrémsportok kedvelôjével beszélgettünk.
Tartalomban, érdekességekben gazdag könyvet kínálunk kedves olvasóinknak idén is, amit érdemes fellapozni, ami akár kedves ajándék is lehet szeretteiknek.
Könyvben Gyergyó s a fenyô
A várossá válás 100. évfordulójára megvan az elsô ajándék: Kisné Portik Irén néprajzkutató az asztalra tette Gyergyó és a fenyô című kötetét:
– A kötet alapját egy nagy gyűjtemény szakmai feldolgozása képezi: 1200 deszkakivágás. Erre épült a kötet, mely tartalmazza a fenyô teljes feldolgozását a csereklyétôl a gerendáig, beleértve a fenyôszurkot, a cserzôanyagot, a fenyôcsap feldolgozását. Azt a népi tudásbagázsit szeretné e kötet megörökíteni, amit a könyv nélküli székely oskola nyújtott, amit a 70– 80 évesek elvinnének magukkal, ha nem lenne átmentve. Sok, fával kapcsolatos népi szakkifejezés is lejegyeztetett, e könyv az akadálya, hogy feledésbe merüljenek. A csúcsát a piramisnak a mitológiai mélységekig nyúló fatisztelet képezi. Például a mai erdôirtással teljes ellentmondásban vannak az olyan történetek, mint például az, hogy egy asszony annyira elerôtlenedett, hogy letérdelt az egyik fához, és meggyónt neki. Valamikor a favágó megmagyarázta a fának, hogy miért fogja kivágni, letérdelt elôtte, sôt más népek áldozatot is bemutatnak kivágás elôtt a fa szellemének.
– Honnan származnak az adatok?
– A történelmi Gyergyó határain belül gyűjtöttem, ebben benne van Tölgyes, Holló is, tehát azok a települések, ahol a fa felhasználásában az építkezési sajátosságok szerint a gyergyói ízlés érvényesült. 1977–78-ban néztem szembe minden akkori házzal, telekkel, kapuval. Ami azóta épült, másként hozott újat számomra; arra ad választ, mi ôrzôdött meg az egykori, gyergyói építkezési sajátosságokból. A rengeteg deszkakivágás olyan szellemi raktára a gyergyói székelységnek, amihez lehet kulcsokat találni, de a legméltóbbat kell megkeresni; ezért húzódott ilyen sokáig az adatok kötetbe foglalása.
– A múlt megôrzéséért mit kell tennie a ma élônek, a jövô felnôttjének?
– Nagyon nehéz feladat elôtt áll a mai fiatalság, mert választania kell a vérség parancsa és a globalizációs követelmények között. Nyilvánvaló, hogy az egyik csábítóbb, mint a másik, s ugye, a fizika törvényei is alátámasztják, lefelé menni mindig könnyebb, mint felfelé. Sajnos, sokan ezt választják. A könyvem utolsó soraiban jövök az ajánlattal: minden településen meg kellene ôrizni legalább egy utcát, ahol, modern szóval élve, el tudjuk adni az etnoturizmus kívánalmai szerint azokat az értékeket, amink még van. Nem szó szerint kell eladni az értékeket, mert sajnos, mi mostanáig ezt csináltuk, hanem feltárni, megtartani. Mert csodálatra méltó dolog, hogy a 2000-es években azokat a napmadarakat, a négy naphelyzetre utaló mintákat láthatjuk a homlokzatokon, a kapukon, amelyeket használtak krisztus elôtt 2000-ben is. Ez a motívumvilág a maga eszmeiségében megmaradt, de csak ott, ahol az urbánus törekvések, a globalizáció nem tudott akkora hullámveréssel pusztítani. A Székelyföld, és ezen belül Gyergyó egy ilyen hely. Ezt meg kell ôrizni, a községvezetôknek ajánlatokat kívánok tenni, milyen kedvezményekben részesüljenek azok a gazdák, akik hajlandók házaikon, kapuikon megôrizni a gyergyói, elsô látásra dísztelennek tűnô, de nagyon archaikus mintavilágot. Mert a természeti szépség és a népi kultúra együttesét nagyon sokan hangoztatják, erre építik az etnoturizmus irányzatát. Nem hagyhatjuk tehát veszendôben, mert különben a bóvli lepi el ezen értékek üresen maradt helyét. Ha mostanig megmaradtak ezek az üzenô mintázatok, akkor most nem veszhetnek el. Borzalom, hogy mindenki szóhoz juthat, a nagy szabadságban nincs szakmai fegyelem, mindenki úgy él, úgy ír, ahogy akar. A gyökereket fel kell kutatni. Az internet veszélyes, kétélű fegyver, mert ellenôrizetlen, valótlan információk is helyet kapnak ott. Ledöbbentem, mikor azt olvastam, hogy egy úgymond szakember arról gyôzôdött meg, hogy a székelyföldi kapuk íve a székely bácsi bajuszával mutat formai azonosságot. Ilyenkor az ember józsefattilás hangulatba kerül, kél káromkodni kedve.
Kisné Portik Irén legújabb kötete megvásárolható a központi, Littera könyvesüzletben.
A fenyô után – ígéri a kötet szerzôje –, ha már az ôsapák emlékének áldozott, az ôsanyák hagyatéka, a szôttesek gazdag anyaga vár kiadásra.
Balázs Katalin
Szép város Kolozsvár – 2
Ne hagyjuk abba, mert mi, magyarok hajlamosak vagyunk az ilyen „szalmaláng” felháborodásra, miközben a körülöttünk élô népek (így a románság is), egy egészen másfajta tulajdonsággal bírnak. (Hallottál-e arról, kedves olvasóm, hogy: „cinye mintye!”?). Magyarul írom le: soha ne felejtsd el! Én megjegyeztem magamnak, de addig várok, amíg te védtelen leszel, gyenge leszel, öreg leszel vagy beteg leszel, és akkor visszakapod tôlem, amit ellenem (ahogy én tudom, ahogy én hiszem, ahogy engem tanítottak, amit nekem mondanak a politikusaim, a tanáraim, a papjaim, a történészeim és a szekusaim!) elkövettél. Visszafizetem neked, de ha nem neked, a fiadnak, az unokádnak…
Az Ószövetség azt írja: hetedíziglen…
Az Ószövetség ezt írja, de Nyugat-Európa (és Brüsszel!) nem hajlandó ezt tudomásul venni, különben komolyabban odanéztek volna a jugoszláviai történetekre, a Benes-„törvényekre” vagy akár a marosvásárhelyi „fekete márciusra”…
Amúgy ezt az újságoldalt teleírhatnám azzal a listával, amirôl csak én tudok, és amirôl mindig tömegsírok vallanak.
És hányról nem tudok.
Vissza Kolozsvárra. Valami öt-hat évvel ezelôtt leutaztam (nem egyedül, tanúm is van!) ebbe a városba, ahhoz a drága épülethez, ahol a hetvenes években a filológiai fakultás magyar tanszéke is működött (most is ott működik), ezt úgy hívják: Mariánum, gyönyörű éveket töltöttem el itt, és elképzelhetetlenül szép emlékeket ôrzök ezekrôl az évekrôl, de jó néhány – rettenetes! – emléket is!
Volt a földszinten, egy olyan háromszorhármas irodában egy titkárnônk, (csúf mint a pokol, mert volt legalább nyolc egy másik irodában, románok és magyarok, akik nagyon kedvesek voltak), de ez – még egyszer leírom – csúf volt, mint a pokol. Olyan negyven év körüli lehetett, és senki el nem tudta képzelni, mivel foglalkozik, neki kellett például leadjuk a katonakönyvünket (már akinek volt, nekem igen) de ô tartotta számon a lányaink katonakiképzését is (ilyen is volt abban az idôben!)…
Írjuk csak le, ha már nekiálltunk: pálcika lábak, lapos altest, gyatra felsôtest, gondozatlan arc és hajzat, végtelenül kulturálatlan és parancsoló hanghordozás…
Persze: született románul.
Nos, egészen utolsó éves koromig, nekem ezzel a „hölggyel”, azonkívül, hogy minden év elején látni akarta a katonakönyvemet, semmilyen bajom nem volt.
Utolsó éves vagyok, amikor egy hétvégén hívat az óráról a „naccsásaszszony”. Hogy azt mondja: tudom-e, hol van a rendôrség (miliţia), valami el van írva a személyazonosságimban (buletin) és legyek szíves (ezt biztosan nem mondta!) délután négykor jelentkezni a kapusnál a buletinemmel meg a katonakönyvemmel.
Hát, természetesen, gyanús volt az idôpont, és gyanús volt a szöveg…
És igazam volt, mondom, ki vagyok, mi vagyok és a szolgálatos rendôrtiszt (milicista) pattan, meglehetôsen zegzugos útvonalon átvezet az ikerépületbe!
Az Állambiztonsági, a Szekuritáté épületébe.
Ahol annak rendje és módja szerint indul a kihallgatás…
Kihallgatás? Ne nevettessük magunkat! Valami egy évvel azelôtt barátom, Gálfalvi György felolvasott a frissen megjelent Forrás-kötetébôl vagy két-három írást a G. G. irodalmi körön. Volt ott vagy nyolcvan-száz egyetemista (akkoriban még érdekelte az embereket az irodalom.)
Nos, errôl kellett elbeszélgetni az „állambiztonságiakkal”.
Azóta is röhögök, amikor azt hallom-olvasom, hogy ôk milyen bátrak is voltak annak idején!
Hogy ôket üldözték…
Megfigyelték…
Lehallgatták…
Zaklatták…
(Te is olvasod, nem, az RMDSZ csúcsvezéreinek mosakodását?!)
Nos, én nem mosakodom. Egy ilyen „kihallgatás” egyáltalán nem volt „diadalmenet”. Ôk otthon voltak, én nem. Ôk váltották egymást négyen, hogy ki ne fáradjanak, én nem. Ôk minden trükköt bedobtak (a G. G. irodalmi kört ketten vezettük, a másik elnököt Aradi Lászlónak hívták, a KORUNK szerkesztôje volt), nos, ennek az „írott vallomását” mutatták be, miután kellôképpen kifárasztottak…, amint késôbb kiderült – hamisítottak egy vallomást a „fiúk”), volt fenyegetés és gumibot mutogatása, WC-re ki nem engedés és cigarettamegvonás (ha valakit majd érdekel, könyvet írok róla, olvassa el, ha megjelenik egyáltalán…). Aztán aláírtam, hogy senkinek nem fogok az elmúlt harminc és… óráról beszélni, aztán hétfôn reggel bementem az egyetemre, és közöltem drága jó tanárnômmel, Cs. Gyímesi Évával: Ne haragudj, nincs egy órája, hogy kiengedtek a Szekuról, és nincs lelkierôm, hogy beüljek az órádra. (Szegénykém, hogy megijedt!) Pár nap múlva az egész Kolozsvár errôl beszélt. (Ugyanis elárulok neked valamit, kedves olvasóm, az ördög néha elég erôs, hogy rákényszerítsen, írd alá, hogy eladod neki a lelked, de ezt – sohasem szabad betartani! Pontosabban, ahogy a szorításból megszabadultál, kötelességed ellenkezni!)
Elbambultunk, mi, kedves olvasóm? Nem figyeltünk oda, hogy mirôl beszélek? Pedig ez nem regény, hogy belefeledkezzünk.
Én egy szörnyen csúf, lapos fenekű fehérnéprôl beszélek, akinek annyira megjegyeztem a rusnya pofáját ezerkilencszázhetvenhatban, hogy amikor ezelôtt hat-nyolc évvel Kolozsváron jártam, és azt mondták, írassak alá valami papírt a „fôtitkárnôvel”… És beléptem egy gyönyörű irodába, ahol azt mondta a titkárnô, várjak egy kicsit, mert a fôtitkárnô foglalt, és különben is be kell jelentsen!...
És némi várakozás után beléptem egy csicsásan bútorozott, süppedôs szônyegű fôtitkárnôi irodába, tudják, kit találtam ott?
Az enyémet, a vén satrafát, még csúfabbul, rondábbul, és még parancsolóbban…
Hogy úgy mondjam: hatalma zenitjén.
(Van fogalmad, mekkora a fizetése egy egyetemi fôtitkárnônek?) (Van fogalmad, mekkora a hatalma egy egyetemi fôtitkárnônek?) (Most már van fogalmad, mivel foglalkozik a kolozsvári egyetem fôtitkárnôje?) (Akkor arról is van fogalmad, miért írtam a múlt héten: leveszem a kalapom Hantz Péter és Kovács Lehel elôtt.)
(De a lényegrôl továbbra se feledkezzünk meg: Az egyetem a népcsoport értelmiségének, szellemi vezetésének képzését jelenti. És minden elnyomás a szellemi vezetôk kiirtását akarja. Ez nálunk – állami politika! Csak úgy mellékesen, tudod, ki felel a román kormányban az oktatásért?)
Györffi Kálmán
Megújult a gyergyószárhegyi Kájoni János Kórus
Advent elsô vasárnapján a gyergyószárhegyi Kájoni János Kórus ünnepelt. Az egyedülálló eseményre, a liturgikus ruhák megáldására a kórus beöltöztetési ceremóniáján került sor. Az új liturgikus ruhába öltözött kórust Ft. György Balázs plébános, a kórus házigazdája és támogatója köszöntötte. Birman József atya szentbeszédében a kóruséneklés jelentôségét méltatta. A szentmise végén P. Ervin atya annak az örömnek adott hangot, hogy Kájoni János emléke Szárhegyen tovább él. Ez alkalommal a kórus ünnepélyesen is megerôsítette szándékát, hogy énekükkel, imádságukkal továbbra is az egyházközséget szolgálják hitben, szeretetben és éltetô reménységben. A Kájoni nevét viselô, Kájoni János Zenei Társaság új tagokkal gyarapodott, akik áldozatos, önzetlen munkát vállaltak a kórusban. December 10-én újabb esemény elé néz a kórus, a Dunaharaszti Szent Cecília testvérkórus megalakulásának 15 éves évfordulóján Dunaharasztiban énekelünk. Itt szeretném megköszönni a Gyergyószárhegyi Önkormányzatnak és személyesen Gábor László újonnan megválasztott polgármesternek, hogy átvállalták az utazási költség nagy részét, valamint a Gyergyószárhegyi Plébánia Hivatal és a Gyergyószárhegyi Közbirtokosság támogatását.
Bartalus Vince,a Kájoni János Kórus karnagya
Nórika hallásáért
Januárban tölti negyedik életévét Nórika. Nemrég derült ki, hogy egyik fülére sem hall a szentmiklósi kislány. Jászvásárban elvégeznék azt a műtétet, melynek köszönhetôen hallani tudna, csakhogy a beavatkozás nagyon sokba kerül. A húszezer euró értékű mikrocsip beépítését csak azon gyerekek számára végzik el ingyenesen, akiknek nincs más fogyatékosságuk. Nórának központi hipotonális mozgás-koordinációs zavara van, ezért szüleinek kell kifizetni a készüléket és a beavatkozás költségeit. Mivel látványos sikert elérni akkor lehet, ha ötéves kor elôtt végzik el a műtétet, mihamarabb szüksége volna Nórikának erre a pénzösszegre, hogy ô is hallhasson. Szülei köszönetüket fejezik ki mindazon személyeknek, kik anyagi segítséggel hozzá tudnak járulni kislányuk műtétéhez. Segítséget a következô bankszámlaszámokra várnak:
Lejben: RO22BRDE210SV09959052100.
Euróban: RO18BRDE210SV09959132100.
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl: Ötvennégy hét, több mint egy év telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. A kifizetés megszavazásakor a polgármester kijelentette, hogy csak egy rövid idôre kell a pénzt, míg megnyeri a pert. A per már egy éve véget ért, de a pénznek azóta is hűlt helye! Ha már a Mikulás nem hozta el ezt a pénzt, bár az angyallal beszélhetnének az illetékesek, mert ha nem, az a szégyen éri a várost, hogy a századik évét pénztárhiánnyal kezdi!
A múlt heti tüntetésrôl: A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete sajnálattal tapasztalta, hogy a magyar oktatásért szervezett tüntetésen csak elvétve lehetett tanárt, illetve diákot látni. Ha a medence iskolái tanári karának, az egyetemen tanítóknak, az egyetemistáknak, illetve a végzôs középiskolásoknak csak fele eljön, akkor már másképp nézett volna ki a művelôdési központ elôtti tér. Úgy látszik, pont maguk az érintettek nem értették meg, hogy ami tegnap egy távoli oktatási intézményben történt, az holnap már akárhol és akárkivel megtörténhet, ha nem emeljük fel a szavunkat. Az ellenben jellemzô, hogy az RMDSZ ezúttal is cserben hagyta a választóit, az erdélyi magyarságot. Markó Béla (az oktatásért is felelôs miniszterelnök-helyettes!) aznap este egy alfalvi könyvbemutatón vett részt, de arra már nem futotta az idejébôl, hogy bár megmutassa magát a tüntetésen. Reméljük, hogy a gyergyóiak majd emlékezni fognak a mostani bátor kiállására akkor, amikor két év múlva újra eljön a szavazataikat kérni.
A roma iskoláról: A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete számos esetben jelezte már, hogy a város vezetôi felelôtlen és káros módon kezelik a roma oktatás ügyét. A nagy anyagi áldozattal felépített iskolát nem oda és nem úgy kellett volna építeni, ugyanis így nem az történik, hogy a roma kisgyerekek naponta órákra kiszakadnak a megszokott környezetükbôl, s azáltal civilizálódnak, hanem az, hogy az oktatók kell embertelen körülmények között dolgozzanak, s esetenként a puszta életüket mentsék, mint történt ez a napokban is, amikor egy részeg roma késsel kergetett meg két tanítónôt. Felhívjuk a polgármester figyelmét, hogy ahelyett, hogy újra és újra luxus-bérlakásokat akarna építeni (nem tudni kinek), fordítsa a figyelmét a város valós problémáira, s felhasználva a garmadával elérhetô hazai és uniós forrásokat, teremtsen normális feltételeket a roma iskolában tanulók és tanítók számára – máshol és másképp.
A közüzemek vezetôinek a beszámolójáról: Emlékeztetjük az illetékeseket, hogy több mint egy év telt el azóta, hogy a közüzemek élére új vezetôtanács került. A legutóbbi lakossági fórumon is elhangzott ígéret szellemében elvárjuk, hogy az akkor megválasztott vezetôk kiálljanak a város elé, s beszámoljanak az eredményeikrôl, illetve a kudarcaikról. Különösen fontos volna tudni, hogy miképpen gazdálkodtak a cég, illetve a város pénzével, mennyi volt egy évvel ezelôtt, s mennyi most a cég vesztesége, adóssága, kintlevôsége stb. S persze ne felejtsék majd ki a beszámolójukból azt sem, hogy mennyi pénzt költöttek el azokra a perekre, amelyeket a volt igazgató indított ellenük azért, mert törvénytelenül jártak el vele szemben!
Egy jobb sorsra érdemes örökségünk
A Csiky-kert
(folytatás az elôzô lapszámból)
Az eltelt 123 évben a tölgy csak 2003-ban termett csíraképes beért makkot. A többi évben ugyanis az történt, hogy májusban, amikor virágzott, a +5 Celsius fokos hômérséklet már elég volt ahhoz, hogy tönkretegye a virágait, vagy a makk kezdeményeit. Ha nagy ritkán a virágzat „megúszta” a májusi hideget, akkor a vegetációs idôszak rövidsége miatt ôsszel zölden lehullt. A 2003-as rendkívüli meleg május eredményeként óriási beért makktermés lett. Ekkor a vidék rágcsálóállománya lakmározott a makkon, de nem egy ôz is belátogatott a kertbe. De betévedtek ide az ôszlôbe behajtott juhnyájak is, és a közelben lakó cigányok lovai is. Ezt látva, a sorok írója másodmagával egy októberi délutánon több ezer makkot takart be földdel, bár ezeket megmentve a felfalástól. Ezekbôl a kert története során elôször 2004 tavaszán nagyszámú csemete fejlôdött ki. Sajnos, az eltelt két év során ezekbôl elég sok kipusztult, a fűvel együtt a cigányok lekaszálták vagy lelegeltették, terepjáró autóval kitapostatták stb. (a nyár folyamán több alkalommal terepjáró által hagyott nyomot lehetett felfedezni a kertben). Mindezek ellenére még maradt néhány száz csemete a kertben.
E sorok írója 2004-ben egy rövid beadványban tájékoztatta a helyi tanácsot a kertben lévô állapotokról. Mivel egy ilyenszerű kertben csak egy hivatalosan bejegyzett szakintézmény (vagy vállalat) végezhet munkálatot, közbejárásom eredményeképp a városban található Uniós Magán Erdészeti Hivatal vállalta ezt a feladatot. (Ennek ugyanis akkori vezetôje, Jakab Ferenc erdômérnök, sok éven keresztül dolgozott leveles erdôkben.) Becsületére legyen mondva, ez a hivatal ingyen vállalta a kert szakszerű kezelését. Többszöri helyszínelés után, 2005 januárjában megtörtént a tölgyet aktívan ostorozó fenyôfák értékbetétele. A bélyegzést Tódor László erdômérnök végezte, a már említett Jakab Ferenc erdômérnök irányításával. A bélyegzés eredményét az 1058 és az 1110-es értékakták foglalják magukba, a famenynyiség összesen 145 m3.
Következett volna az értékbetett famennyiség kitermelése, és a megmaradt csemeték szétültetése az idôs tölgyállomány üres helyeire. Közben komplikációk jelentek meg. Ugyanis az érvényben levô törvényes elôírások értelmében, mivel a kert az Akadémiához tartozik, bármiféle munkálat csak ennek a beleegyezésével lehetséges. Az is csak akkor, ha elkészül egy teljes dokumentáció, amely tartalmazza a bárminemű beavatkozás tudományos megalapozottságát. Ez egyebek közt részletesen kell tartalmazza azt az állapotot, amit meg akarunk változtatni, milyen módszerekkel és milyen finalitással. Ezenkívül térképek, helyszínrajzok stb. szükségeltetnek az engedély megadásához. Ezt a dolgozatot e sorok írója elkészítette. Közben a Pro Cive helybeli civil szervezet felvállalta ennek támogatását. A kész dokumentációt a Pro Cive elküldte a tanácshoz, az, mint a kert adminisztrátora, beküldte a Megyei Környezetvédelmi Hivatalhoz (igaz, az elôírt térképek nélkül), azzal a céllal, hogy onnan juttassák be az Akadémiához.
Most legújabban a környezetvédelmisek azt állítják, hogy nem ôk kell beterjesszék a dokumentációt az Akadémiához, hanem az adminisztrátor. Ezek után megpróbáljuk rávenni az adminisztrátort, hogy küldje be a dokumentációt térképekkel együtt Bukarestbe jóváhagyás végett. A román bürokrácia malmai lassan ôrölnek, közben a Csiky-kert – három váltásban – megy tönkre. Ezt szeretnénk megállítani, most a 24-ik órában. Ha ez sikerül, akkor egyedüli megoldásnak a pályázás kínálkozik.
Végezetül egy megjegyzés. Csíky Dénest, véleményem szerint, méltánytalanul elfeledte a város. Nemcsak azzal, hogy hagyta elprédálni egy óriási erôfeszítés révén létrehozott szépséges növénykertet, hanem azzal is, hogy bár egy utcát nem neveztek el róla. A városban számos olyan semmitmondó utcanév van, amely sem helytörténettel, sem semmi egyéb idevonatkozóval nem hozható kapcsolatba (például Galamb, Alma, Ôz, Hóvirág stb.). Javasolom valamelyik nevét Csíky Dénesre átváltoztatni.
Lemhényi Pál
Faipari és építôipari konferencia
2007. január 1-jétôl az Európai Unió megérkezik hozzánk, Romániába is „Házhoz” hozza a rendeleteit, szabványait, elvárásait, munkamódszereit – és a konkurenciát! Ideje feltenni és megválaszolni a kérdést, felkészültünk-e a versenyre, alkalmasak vagyunk-e az új lehetôségek kihasználására, képesek vagyunk-e az új körülmények között az új munkamódszerekkel hatékonyan dolgozni, együttműködni.
Ezekre a kérdésre keresik a választ vállalkozók és szervezôk közösen december 15-én Gyergyószentmiklóson, a Maros Szálló tanácstermében tartandó faipari és építôipari konferencián. A rendezvényre szeretettel várnak minden érdeklôdôt a szervezôk, Radetzky Jenô, a Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara elnöke és Szilágyi Imre, az Arbor Szövetség elnöke.
A faipari és építôipari konferencia programja:
9.30 – 10.00 óra: Regisztráció;
10.00 – 10.10 óra: Megnyitó – Radetzky Jenô elnök, MRKIK;
10.10 – 10.30 óra: Az építôipar fejlesztési lehetôségei Romániában az uniós csatlakozás után. Elôadó: Borbély László területrendezési és lakásügyi miniszter;
10.30 – 10.45 óra: A faipari vállalkozások helyzete és együttműködési törekvései Hargita megyében. Elôadó: Szilágyi Imre, az Arbor Szövetség elnöke;
10.45 – 11.00 óra: Építôipari klaszter törekvések Romániában. Elôadó: Bara Gyula tanácsadó, Középítkezési és Területrendezési Minisztérium;
11.00 – 11.15 óra: A magyar építôipar tapasztalatai az uniós csatlakozás után. Elôadó: Nagy János ÉVOSZ-igazgató;
11.15 – 11.45 óra: Szünet;
11.45 – 12.15 óra: A Kárpát-medencei építôipari ágazat helye és lehetôségei az Európai Uniós gyakorlatban, különös tekintettel az uniós elvárásokra. Elôadó: Zsohár János termelési igazgató, KÉSZ Kft.;
12.15 – 13.00 óra: EU-s támogatási alapok, projektgenerálás, pályázatírási technikák. Elôadó: Szabó Sándor András FMKIK innovációs és pályázati tanácsadó;
13.00 – 14.00 óra: Ebéd;
14.00 órától: Szekcióülések a gyakorlati kérdések interaktív megtárgyalására.
1. Építôipar – vezetô Zsohár János, 2. Faipar – vezetô Szilágyi Imre, 3. Pályázatíró – Szabó Sándor András.
Kapcsolattartó személy Lôrincz Krisztina – Arbor Szövetség.
Tel/Fax: 0266-362.521. Mobil: 0744-701.947. e-mail: office@arbor.ro
Lemhényi Pál
KisAsszony
Szex-szótár az ágyban
Szerelmeskedés közben a szexis szövegelés, a kicsit (vagy nagyon) csúnya szavak fokozzák a vágyakozást és az izgalmat. Persze vannak, akik némán szeretik… Még a rendszeres és teljes nemi életet élô nôk is zavarba jönnek, jöhetnek, ha szerelmeskedés közben egyszer csak elhangzanak olyan szavak, amelyeket egyébként ki nem mondanának. Szakértôk szerint viszont az erotikus suttogás kifejezetten hasznos a párkapcsolatok erôsítésére. Ugyanis a legtöbb férfit izgatja, ha partnernôje meg is mondja, hogy mit és hogyan szeretne. Miközben a nôket is izgatja a „kimondás bűne”…
Van, aki némán szereti, van, akit kifejezetten zavar a szó. Ha a szerelmeskedôk mindketten ebbe a csoportba tartoznak, nincs baj. Nagy tapintatra van viszont szükség akkor, ha egyikük beszédes, a másikuk pedig hallgatag. Szexológusok szerint ilyenkor a beszédes partner – legtöbbször a férfi – igényeihez kell igazodni. Merthogy a nôk hallgatagságának többnyire a tapasztalatlanság az oka.
Néhány szakértôi jó tanács:
1. Igyekezzünk jó elôre tisztázni, hogy mi az, ami még elfogadható és mi az, ami teljesen idegen tôlünk. A szavaknak, mint a szeretkezésben mindennek, a kölcsönös egyetértésen kell alapulnia. Ha a férfi, akár szavakban, akár fantáziálgatásban olyasmit akar, ami elfogadhatatlan, azt tapintatosan tudassuk vele. Gyakori hiba, hogy a nô ezt elmulasztja, viszont a dolog zavarja, és ez konfliktushoz vezet.
A feleségek szexuális vágyaik és fantáziáik megvallásában gyakran gátlásosabbak, mint házasság elôtti kapcsolataikban voltak. Gyerekes családokban magára a szeretkezésre is bonyolultabb alkalmat keríteni, és ez csak szaporíthatja a kommunikációs problémákat. A szülôk, sokszor öntudatlanul, egymáshoz is a „gyerekeken keresztül” kezdenek beszélni (mondd meg a mamának). Ez a kommunikációs forma észrevétlenül rájuk ragad, és könnyen megzavarhatja a nemi életüket.
2. A szégyenlôs vagy zavarban lévô nô azzal küzdheti le gátlásait, ha elôzetesen magában gyakorolja a szexisnek vélt szöveget. Amit nehéz elôször kimondani, azt e gyakorlás után könnyebb. Fontos, hogy a nô ne a saját neme által kedvelt romantikus könyvek szóhasználatával gondolkodjon, mert azt a férfi nem találja erotikusnak. Tudomásul kell venni a nemek fantáziájában lévô különbséget is. A mai világban egyáltalában nem szégyen akár egy film segítségével „felkészülni”. Egy okos feleség nem engedi át könnyen a terepet egy másik, „gátlástalanabb” nônek.
A férfiak hamarabb megtanulják a szókimondást, amikor egymás között vannak. Egy modern nônek sem kell szégyenkeznie, ha jártasságra tesz szert ezen a téren is.
3. Tévedés azt hinni, hogy csupán „csúnya szavak” jelentik a szexis beszédet. Egy férfi számára azok nélkül is izgató lehet, ha például felesége a telefonba suttogja: „alig várom, hogy hazagyere, és kigombolhassam az ingedet”. Ez azonnal mozgásba hozza a fantáziáját, hiszen a szöveg és a közlési stílus önmagában is ígéretes. Ugyancsak megfelel a férfi fantáziájának, ha akár ô, akár a nô felvázol egy különösen szexis jelenetet, izgalmas körülményeket.
4. Sok nôt zavar, hogy ha már elmeséli fantáziáját, akkor azt meg is kell(ene) valósítani. Pedig ez rendszerint csak a képzelet játéka, ami önmagában akkor sem veszélyes, ha „vad”. Mert egy dolog szeretkezés közben a férfi fülébe suttogni, és egészen más ki is próbálni, amit nagy valószínűséggel ô sem akarna. Nem kell mindent szó szerint venni az ágyban sem…
Csirkecomb após módra
Hozzávalók: fejenként legalább 1 csirkecomb, 1 kg krumpli, 1 üveg sör, 25 dkg szeletelt bacon, 2 evôkanál szójaszósz, 2 evôkanál méz, 1–1 teáskanál rozmaring és kakukkfű (vagy még jobb a frissbôl 1–1 ág), ôrölt bors, só vagy ételízesítô, 1 nagyobb fej hagyma, 3–4 gerezd fokhagyma, 1–2 paradicsom, 1 paprika, 2 evôkanál olívaolaj.
Elkészítés: A csirkecombokat kicsontozzuk vagy kicsontoztatjuk a hentesnél, és mindegyiket egy szelet baconnal (ha nagyok, akkor kettôvel) feltekerjük. Az olívaolajból, szójából, mézbôl, kakukkfűbôl, rozmaringból és a sör felébôl páclevet készítünk, és a csirkecombokat egy éjszakára ebben pácoljuk.
Másnap egy nagyobb tepsibe tesszük, köré rendezzük a megpucolt és negyedekre vágott krumplit, a nyolcadokra vágott hagymát, a fokhagymagerezdeket, a paradicsomot és a felszeletelt paprikát.
Sózzuk, ráöntjük a páclevet. Ha maradt bacon, azt ráterítjük a tetejére.
Alufóliával szorosan lezárjuk, forró sütôbe tesszük, és kb. 180 fokon 1 órát sütjük.
Ekkor levesszük az alufóliát, és pirulásig sütjük. Ha a lé lefô róla, a maradék sörrel locsolgatjuk.
Göngyölt burgonya
Hozzávalók: gépsonka, burgonya, olaj, tojás, liszt, prézli.
Elkészítés: A szokásosnál sűrűbb burgonyapürét készítünk. A nagyobb gépsonkaszeleteket a burgonyakrémmel megkenjük és felgöngyöljük. A rántott húshoz hasonlóan bundázzuk, és bô forró olajban hirtelen kisütjük. Tartármártással önállóan vagy feltétként tálaljuk.
Egészség
A belsô elválasztású mirigyek és betegségeik 19.
Hasnyálmirigy – Pancreas
A hasnyálmirigy vagy pancreas vegyes mirigy (a mellékelt ábrán a 6-os számmal jelölve). Hosszúkás, ék alakú, keskeny, a kalapácshoz hasonló szerv, amely a hasüreg hátsó részén, a gyomor mögött, a hashártyán kívül, vízszintesen fekszik. Kettôs elválasztású nagy mirigy, kb. 15 cm hosszú és anatómiailag három részre osztható: a patkóbél ívében helyezkedô fejrész – ez a mirigy legszélesebb része –, a test és a farok, ez utóbbi kettô alkotja a mirigy keskenyebb részét.
Külsô elválasztású mirigyként emésztôenzimeket termel, melyeknek fehérje-, zsír-, és cukorbontó hatásuk van, és a közös epevezetéken át a Vater-papillán keresztül a nyombélbe (patkóbél) ürülnek.
Belsô elválasztású működését a Langerhans-szigetek végzik, melyek kivezetô csatorna nélküli, gazdagon erezett sejtes képletek. Ezen képletek béta sejtjei termelik a hasnyálmirigy belsô elválasztású hormonjait, melyek az inzulin és a glukagon.
Az inzulin az inzula (amely szigetet jelent) szóból kapta a nevét, mert egy német kutató, Langerhans a hasnyálmirigyet vizsgálván észrevette, hogy ennek szövetében szigetek vannak, melyeket, ha a kísérleti állatból eltávolított, akkor annál a cukorbetegség tünetei jelentek meg. Kiderült tehát, hogy a hasnyálmirigyszigetek termelik a cukorbetegség ellenszerét, az úgynevezett inzulint. Az inzulin segíti a sejtek glükózfelvételét (cukorfelvételét), serkenti a cukor lebontását, serkenti a máj glikogén-raktározását, serkenti a cukortöbblet zsírrá alakítását, és csökkenti a vércukorszintet.
A glukagon az inzulin ellenhormonja, és serkenti a glikogén lebontását glükózzá a májban, serkenti a zsírok és a fehérjék glükózzá való alakulását, és az inzulinnal ellentétben, vércukorszint-emelô hatása van. Tehát a hasnyálmirigy e két hormonja a szénhidrát-anyagcserében, illetôleg az állandó vércukorszint (glikémia) megtartásában játszanak fontos szerepet.
Diabétesz mellitus (cukorbetegség)
A diabétesz mellitus a szénhidrát-anyagcsere zavara, amelyet az inzulin elégtelen termelése vagy a szövetek csökkent inzulin-érzékenysége idéz elô. Azoknak a szervezetében, akik diabétesz mellitusban szenvednek, a sejteknek gátolt a glükózt felhasználó normális képessége, és ennek következtében megemelkedik a vércukorszintjük.
A cukorbetegségeket már Kr. e. 1500-ban egyiptomi papiruszok is megemlítik. A diabetes egy Demetriosz nevű görög orvostól származik. Ez a szó görög eredetű, és a diabainein szóból származik, mely túláradó vizeletürítést jelent. A mellitus kifejezés egy Thomas Willis nevű angol orvostól származik, aki a cukorbetegek vizeletét tanulmányozva, azt megízlelvén megállapította annak édes ízét. (Ez az eljárás, amilyen egyszerű, pont olyan kellemetlen, de a mai modern módszereknek köszönhetôen már nem vagyunk ilyen kényelmetlen helyzetnek kitéve ahhoz, hogy a cukorbetegséget megállapítsuk.) A XIX. század végén még nem ismerték a cukorbetegség valódi mivoltát, és a vese vagy a gyomor és az emésztôrendszer megbetegedésének tartották. Mivel a régi indiai orvostudomány is összefüggésbe hozta a társadalmi jóléttel, azt tartották, hogy olyan betegség az indiai arisztokrácia számára a diabétesz, mint az angol nemességnek a köszvény.
Azt, hogy a Paul Langerhans által leírt, hasnyálmirigyben található szigetek és a cukorbetegség között kapcsolat van, azzal bizonyították, hogy ha a kutyák hasnyálmirigyét kioperálták, ezek az állatok folyamatosan vizeletet ürítettek, melyre rászálltak a legyek. Miután megvizsgálták ennek a vizeletnek az összetételét, felfedezték, hogy a vizelet azért édes, mert magas a szôlôcukor-tartalma. Ezt a felfedezést egy következô nagy lépés követte – a hasnyálmirigy béta sejtjeiben képzôdô inzulin kivonása –, amely az addig halálra ítélt fiatal cukorbetegek életének gyakorlati megmentését eredményezte. Ezért a felfedezésért a fiatal sebész, G. Banting és az orvostanhallgató B. Best 1923-ban Nobel-díjat kapott.
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Jégkorong
Vereségek az alapszakasz utolsó mérkôzésein
December 8-án, pénteken és december 9-én, szombaton a felnôtt-jégkorongbajnokság alapszakaszának keretében az utolsó mérkôzéseit játszotta a Gyergyószentmiklósi Progym csapata, akárcsak a soros ellenfél, a Csíkszeredai Sportklub gárdája.
A pénteki elsô mérkôzésen hiányos csapattal lépett jégre a Progym, hisz sérülés miatt nem lehetett a pályán Keresztes és Farkas, továbbá a hiányzók között szerepelt a fehérorosz Mikeshin is, aki nem tért vissza hazájából, ahol a vízummal kapcsolatos ügyeit intézi. 2006 ôszén a két csapat többször is összemérte tudását. A Csíki Sör-kupán 8–5-re, a két korábbi bajnoki mérkôzésen 9–3-ra és 6–3-ra gyôzte le a Sportklub a gyergyószentmiklósi csapatot. A Románia Kupában 3–3-as döntetlenre mérkôzött a két együttes.
A múlt pénteken tulajdonképpen már az elsô harmadban eldôlt a mérkôzés, hisz háromgólos elônyre tett szert a Sportklub. A második harmadban a két csapat tulajdonképpen feladta a védekezést, ezt az is bizonyítja, hogy ebben a játékrészben összesen 13 gól született. A gyergyóiak ötször, a csíkiak nyolcszor vették be a Progym kapuját. Ebben a harmadban a csapatok edzôi, nevezetesen Nagy Attila, illetve Gál Sándor kapuscseréket rendeltek el. A Progym kapujába Ţăran Daniel állt, a Sportklub kapujába Kucera után Antal kapott bizonyítási lehetôséget. Két harmad után 5–11 volt az eredmény, tulajdonképpen már tét nélküli volt a folytatás. Az utolsó harmadot is a Sportklub nyerte, mégpedig 2–3 arányban, így alakult ki a nagy gólarányú csíkszeredai gyôzelem. A vendégek számára ez a gyôzelem azt is jelentette, hogy bebiztosították elsô helyüket az alapszakaszban.
A pénteki mérkôzés eredménye: Gyergyószentmiklósi Progym – Csíkszeredai Sportklub 7–14 (0–3, 5–8, 2–3). Gólszerzôk: Kertész 2, Nagy Csaba 2, Kerata, Góga és Gergely, illetve Sándor Szilárd 4, Filip 2, Kavulics 2, Adorján, Elekes, Ilavszky, Szôcs Sz., Kósa és ifj. Antal István. Büntetôpercek: 28–14 (ebbôl Gergely és Skokan 10–10). Játékvezetôk: Lascăr Valentin, Iliescu Marius, Trandafir Mihăiţă.
Másnap, azaz december 10-én, szombaton ismét megmérkôzött a két együttes. A bajnoki mérkôzés elôtt a nemrég elhunyt világhírű labdarúgóra, Puskás Ferencre emlékeztek. Buslig Gyula sportreferens és Kercsó Attila független városi tanácsos koszorút és fekete zászlót, továbbá meggyújtott mécsest helyeztek a jégpálya közepére, majd a jelenlévô nézôkkel közösen egyperces néma csenddel adóztak az elhunyt emléke elôtt. A koszorút vasárnap, december 10-én délelôtt a temetôben helyezték el a sportolók tiszteletére állított kopjafánál.
A mérkôzést jobban kezdte a Sportklub, játékosaik több ízben kerültek a Progym kapuja elé. Molnár Szabolcs, a Progym kapusa sokszor kellett közbeavatkozzon döntô módon, utolsó emberként, hogy ne legyen gól. A 11. percben Bálint Lóri bújt ki a csíki védôk között, de nem sikerült bevennie Martin Kucera, a Sportklub kapusának ketrecét. A 15. percben vezetést szerzett a Sportklub, Szôcs Szabolcs talált a gyergyói kapuba (0–1). Az elsô harmad utolsó perceiben kettôs emberelônyben játszhatott a Progym, s az utolsó másodpercekben Skokan révén sikerült kiegyenlíteni (1–1).
A második játékrész elején ismét a Sportklub kezdett lendületesebben, ekkor Moldován hagyott ki jó helyzetet. Nem sokkal ezután a progymos Csíki Csaba is helyzetbe került, de nem sikerült gólt szereznie. A második játékrész 6. percében Kósa értékesítette Elekes passzát (1–2), majd tízpercnyi szikrázó, de sportszerű küzdelem következett a jégen. A második harmad 16. percében Ilavszky növelte a Sportklub elônyét (1–3).
A harmadik játékrész elsô percében Moldován talált a Progym kapujába (1–4), s ekkor már világos volt, hogy nem születik meglepetés ezen a mérkôzésen. A harmad 12. percében Gál Csaba lôtt távolról egy szerencsés gólt (2–4). Következett a szerencsétlen 13. perc, amikor Sándor Szilárd és Moldován Ervin, mindössze 27 másodperc alatt(!) módosították (2–6-ra) az állást. A 15. percben Gál Csaba hagyott ki jó helyzetet, az ellenfél kapuja közelébôl nem tudta a hálóba beemelni a korongot. A 18. percben a szlovák Filip lôtt gyönyörű gólt – ezzel beállítva a végerdeményt – a gyergyói kapu bal felsô sarkába: a korong a felsô és az oldalsó vasat érintve vágódott a hálóba.
A mérkôzés végeredménye: Gyergyószentmiklósi Progym – Csíkszeredai Sportklub 2–7 (1–1, 0–2, 1–4). Gólszerzôk: (19.59) Skokan/ Góga, (51.28) Gál, illetve (14.39) Szôcs Sz./ Ilavszky, (25.20) Kósa/ Elekes, (35.15) Ilavszky/ Szôcs Sz./ Adorján, (41.00) Moldován, (52.14) Sándor/ Filip, (52.41) Moldován/ Szôcs Sz./ Ilavszky, (57.17) Filip/ Strapko. Büntetôpercek: 6–14. Játékvezetôk: Lascăr Valentin, Iliescu Marius, Trandafir Mihăiţă.
Az alapszakaszból elmaradt mérkôzések: Csíkszeredai HC-ISK – Steaua, Galac – Csíkszeredai HC-ISK és Csíkszeredai HC-ISK – Sportul Studenţesc. A hírek szerint a HC-ISK – Galac mérkôzésekre december 18-án és 19-én kerül sor Csíkszeredában. A többi elmaradt mérkôzésre nem kizárt, hogy 2007 januárjában kerül sor. Az alapszakasz végén az elsô négy helyezett az egymás elleni eredményeket továbbviszi és – oda-vissza alapon – újabb kétmérkôzéses fordulókban játszanak egymás ellen. A rájátszás elsô felvonásának végén az elsô két helyezett jut a döntôbe, ahol öt gyôztes mérkôzésig játszanak a bajnoki aranyéremért. A rájátszás elsô részének utolsó két helyezettje a bajnokság bronzérméért játszik, ez a mérkôzéssorozat három gyôzelemig tart.
Jégkorong/ Válogatott
Ukrajnában vendégszerepelnek
A december 15–17. közötti idôszakban az ukrajnai Kijevben vendégszerepel a Challenge Cup nemzetközi sorozat keretében a romániai felnôtt jégkorong-válogatott. A válogatottba a következô játékosok kaptak meghívót: Catrinoi Adrian (Steaua), Molnár Szabolcs (Progym) – kapusok; Georgescu Mihai, Geru Cătălin, Basilides Tibor, Nicolescu Viorel, Kosztándi András, Flueraş Cosmin, Lupaşcu Răzvan, Corduban Victor (mindannyian Steaua), Laczkó Attila, Góga Attila, Bálint Loránd (mindannyian Progym), Elekes Levente, Antal István, Péter Róbert, Kósa Endre, Moldován Ervin, Papp Szabolcs, Petres Tivadar, Nagy István, Zsók Levente (mindannyian Csíkszeredai Sportklub). Az Ukrajnába utazó küldöttséget Hălăucă Alexandru, a szakszövetség technikai igazgatója vezeti. A küldöttség további tagjai: Herlea Daniel szövetségi kapitány és Ion Martin edzô; orvos: Popescu Mihai; fizioterapeuta: Păduraru Ioan. A válogatott december 13-án, szerdán utazott Ukrajnába, és december 19-én érkezik vissza az országba. Megtudtuk ugyanakkor, hogy Timaru Ioan (Steaua) sérülés miatt nem vesz részt a válogatott ukrajnai turnéján.
A válogatott Ukrajnában a következô műsor szerint mérkôzik: december 15., péntek: 18.30 Ukrajna – Románia; december 16., szombat: 18.30 Románia – Lengyelország; december 17., vasárnap: 13.00 Kazahsztán – Románia.
Jégkorong/ Külföld
Ocskay a legjobb
A Magyar Jégkorong Szövetség döntése alapján Ocskay Gábor lett az év legjobb játékosa – Magyarországon. Januárban a Kontinentális Kupa döntôjében remekelt, a bajnoki döntôben gyôzelemre vezette a Székesfehérvári Alba Volánt, a válogatottban csodálatosan játszott, majd a kupagyôzelemért járó serleget is magasba emelhette. A kitüntetô cím a hölgyeknél Palotás Mónikáé, a Ferencváros kapusáé lett.
A pályázatok értékelése után a Magyar Jégkorong Szövetség elnökségi ülésén döntés született arról is, hogy a fôtitkári teendôket továbbra is Kovács Zoltán látja el. Megállapodtak, hogy a szövetség 2007. március 29-én tartja a 80. évfordulón rendezendô megemlékezést a Budapest Sportarénában a Magyarország – Svédország mérkôzést megelôzôen, amelyre várhatóan vendégként érkezik René Fasel, a nemzetközi szövetség elnöke és Vlagyiszlav Tretyak, az Orosz Jégkorong Szövetség elsô embere is.
Az MJSZ támogatja a Vargyas László által szervezett jótékonysági mérkôzésre vonatkozó elképzelést, amely szerint 2006. december 30-án Gyergyószentmiklóson a magyar ligaválogatott néven szereplô csapat megmérkôzik Székelyföld válogatottjával. Ezen a találkozón nem lesznek ott a Volán hokisai, akik január 5–7. között a Fehérvár Kontinentális Kupa négyes döntôjében – sorrendben – az orosz Avangard Omszk, a fehérorosz Junoszty Minszk és a finn Ilves Tampere ellen lépnek jégre.
Teremfoci
Az elmúlt vasárnap a 12. forduló mérkôzéseivel folytatódott a teremlabdarúgó 2. Liga II. csoportjának küzdelemsorozata. A december 10-én, vasárnap lejátszott mérkôzések eredményei: Gyergyószentmiklósi Elite – Székelyudvarhelyi Sportklub II. 2–2 (2–1) /a gyergyói csapat gólszerzôi: Marcoci Florin és Bliorţ Lucian/, Nagybányai Autoglobus – Marosvásárhelyi Izorep 8–1(!), Marosvásárhelyi City’US – Csíkszeredai Siculum 8–1.
A következô, 13. forduló mérkôzéseire december 13-án, szerdán került sor. A hétközi fordulóban a következô mérkôzéseket rendezték: Maroshévízi Transilvania – Marosvásárhelyi City’US és Csíkszeredai Siculum – Nagybányai Autoglobus. A 13. fordulóban a Székelyudvarhelyi Sportklub II. csapata szabadnapos. December 6-án, szerdán lejátszásra került a 13. forduló műsorán szereplô gyergyói érdekeltségű mérkôzés. Az Elite csapata a múlt hét közepén Marosvásárhelyen vendégszerepelt. Az elôrehozott bajnoki mérkôzés eredménye: Marosvásárhelyi Izorep – Gyergyószentmiklósi Elite 7–2 (4–2). A gyergyói csapat gólszerzôi: Köllô Emil és Portik Nándor.
A 14. forduló mérkôzéseire december 17-én, vasárnap kerül sor. Az ôszi utolsó forduló műsora: Székelyudvarhelyi Sportklub II. – Marosvásárhelyi Izorep, Gyergyószentmiklósi Elite – Csíkszeredai Siculum (szombaton 17 órától), Nagybányai Autoglobus – Maroshévízi Transilvania. A 14. fordulóban a Marosvásárhelyi City’US csapata szabadnapos.
Világbajnokság Csíkszeredában
December 11-én, hétfôn a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán elkezdôdött a 20 év alatti játékosok Divízió II-es (III. értékcsoport) jégkorong-világbajnoksága A-csoportjának küzdelemsorozata.
December 11-én, hétfôn a következô eredmények születtek: Horvátország – Ausztrália 6–1 (0–0, 3–0, 3–1), Izland – Spanyolország 3–4 (1–0, 2–2, 0–2), Románia – Magyarország 2–8 (0–3, 1–4, 1–1). Másnap, azaz december 12-én, kedden a következô eredmények születtek: Ausztrália – Izland 1–3, Magyarország – Spanyolország 12–4, Románia – Horvátország 4–3. A részt vevô válogatott csapatok december 13-án, szerdán szabadnaposak voltak.
A további műsor:
December 14., csütörtök: 13.30 Magyarország – Ausztrália, 17.00 Horvátország – Izland, 20.30 Ro-mánia – Spanyolország.
December 15., péntek: 13.30 Izland – Magyarország, 17.00 Spanyolország – Horvátország, 20.30 Románia – Ausztrália. December 16-án, szombaton szabadnap van beiktatva.
December 17., vasárnap: 13.30 Spanyolország – Ausztrália, 17.00 Magyarország – Horvátország, 20.30 Románia – Izland.
Szent Miklós Nap
Sportrendezvények eredményei
December 3-án, vasárnap a Limpex vendéglôben megrendezett Szent Miklós-kupa sakkversenyen, a lejátszott partik után, a következô rangsor alakult ki: 1. Nagy István (Gyergyószentmiklós) 6,5 pont, 2. Baki Lóránt (Gyergyószentmiklós) 5,5 pont, 3. Szebeni Pál (Csíkszereda) 5,5 pont. Az ifjúságiaknál a 9 éves farkaslaki Jakab Nándor 3,5 pontot gyűjtött a felnôttek mezônyében. A nôi versenyzôknél a farkaslaki Jakab Tünde és a csomafalvi Nagy Zsuzsánna versenyzett.
Az asztaliteniszezôk is összemérték tudásukat. A két kategóriában – felnôttek és ifjúságiak – megrendezett versenyen a következô helyezések születtek. Felnôttek: 1. Kiss Sándor, 2. Keresztes Zoltán, 3. Orosz Jenô, 4. Dénes Alexandru, 5. Köllô Zsolt. Az ifjúságiaknál a következô helyezések alakultak ki: 1. Kiss Albert Adorján, 2. Páll László, 3. Ördög Szabolcs.
Amint arról már szóltunk, az utcai futóversenyen 130 gyermek állt rajthoz. A teljes egészében iskolásokból álló mezônyű megmérettetés sikeresnek bizonyult. A legjobban teljesítô gyermekek díjként ajándékokat kaptak.
December 6-án, szerdán a városi műjégpályán barátságos mérkôzést játszottak a gyergyói és a csíkszeredai ifjúsági I-es korosztályú jégkorongcsapatok. Eredmény: Gyergyói ISK – Csíki ISK 2–5 (0–3, 1–1, 1–1). A gyergyói gólszerzôk: Ambrus Alpár és Daradics Csaba.
A Szent Miklós Kupa nemzetközi jégkorongtorna a december 4–6. közötti idôszakban zajlott a városi műjégpályán. A háromnapos megmérettetésen a 12 és 14 éves játékosokból álló csapatok mérkôztek, s az alábbi eredmények születtek: U12: Steaua – Galac 2–3, Debrecen – FTC1 2–4, Csíkszereda1 – Galac 4–4, Steaua – FTC2 5–0, Csíkszereda1 – FTC2 9–1, Gyergyó – Csíkszereda2 5–0, FTC1 – Gyergyó 3–4, Debrecen – Csíkszereda2 5–0, Galac – FTC2 4–0, Debrecen – FTC1 2–4, Gyergyó – Debrecen 2–2, Csíkszereda1 – Steaua 2–5. Az U12-es korosztály elôdöntôjében: Gyergyó – Steaua 3– 1, FTC1 – Galac 0–7, Csíkszereda – Debrecen 8–0, Galac – FTC2 7–1, Debrecen – Gyergyó 2–4. A 3. helyért lejátszott mérkôzésen: Steaua – FTC1 5–0; az U12-es korcsoport döntôjében: Gyergyó – Galac 2–1.
A korcsoport végsô rangsorában: 1. Gyergyó, 2. Galac, 3. Steaua, 4. FTC1, 5. Csíkszereda1, 6. FTC2, 7. Csíkszereda2 (kizárva).
U14: Steaua – Debrecen 7–1, Gyergyó1 – Steaua 1–3, Csíkszereda – Galac 3–1, Gyergyó2 – Csíkszereda 1–6, Debrecen – Galac 4–1, Gyergyó1 – Gyergyó2 7–2, Steaua – Gyergyó2 6–0, Gyergyó1 – Galac 8–1, Csíkszereda – Debrecen 1–2, Gyergyó1 – Csíkszereda 0–1, Debrecen – Gyergyó2 3–1, Galac – Steaua 1–6, FTC2 – Gyergyó2 1–3, Gyergyó2 – Galac 0–2, Gyergyó1 – Debrecen 1–4, Csíkszereda – Steaua 2–5.
Az U14-es korcsoport rangsorában: 1. Steaua, 2. Debrecen, 3. Csíkszereda, 4. Gyergyó1, 5. Galac, 6. Gyergyó2.
A miniknél a következô rangsor alakult ki: 1. Csíkszereda, 2. Gyergyó, 3. Csomafalva, 4. Remete1, 5. Remete2.
Sikeres gyergyói pályázók
Nemrég elbírálták a Mol Románia által Segíthetek? címmel meghirdetett sport vonatkozású pályázatokat. A sikeresen pályázók között gyergyóiak is vannak: Fülöp Szilveszter (Tekerôpatak) – síugrás, Olaru Bogdan (Gyergyóújfalu) – sporttánc, Baricz Emôke, Sára Tímea (mindketten gyergyószentmiklósiak) – sífutás, Bajkó Erika (Gyergyószentmiklós) – taekwondo.
A nyertesek sportfelszerelés megvásárlására, illetve útilköltség-térítésre kapnak támogatást. Az összesen 910 pályázat közül 140-et bírált el kedvezôen a következô személyekbôl álló bizottság: Leonard Doroftei (volt profi ökolvívó), Székelyné Violeta Beclea (volt atléta), Camelia Potec (úszó), Simona Amânar (volt tornász) és Emanuel Gyenes.
A 140 fiatal sportolótehetség sikeres pályázatának eredményeként a Mol Románia 40 000 eurót oszt szét az arra érdemesek között.
Ökölvívás
Jó szereplés Erdélyben és Moldvában
December 8-án, pénteken Kolozsváron rendezték meg a Iuga Coriolan Emlékverseny küzdelemsorozatát – tájékoztatott Murvai József edzô. Az idén második kiírásához érkezett versenyen az 54 kg-os súlycsoportban Csibi Levente (Gyergyói Progym) vereséget szenvedett az Oltean Radu (Kolozsvári Olimpia) elleni mérkôzésen, így súlycsoportjában második lett. A nagyobbaknál, egész pontosan az 54 kg-os súlycsoportban Csibi Attila (Progym) pontozásos vereséget szenvedett a Varga Romulus (Tordai Potaissa) elleni összecsapáson, így ô is a súlycsoport második helyén zárta a megmérettetést.
A 65 kg-os súlycsoportban szorítóba lépô Tamás Csaba (Progym) legjobb mérkôzését vívta, s a harmadik menetben a küzdelem feladására kényszerítette ellenfelét, nevezetesen Petric Luciant (Kolozsvári MSK).
A kolozsvári versenyen részt vevô klubcsapatok: Kolozsvári Akarat, Zilahi MSK, Zernyesti Torpedo, Kolozsvári Olimpia, Tordai Potaissa, Aranyosgyéresi Sodronyipar, Nagyváradi Crişul, Kolozsvári MSK és a Progym SK.
Fárasztó éjszakai vonatozás után a gyergyói sportolók az ország másik felébe, Jászvásárba utaztak, ugyanis december 9-én, szombaton a moldvai megyeszékhelyen került megrendezésre a Iosif Matteş Emlékverseny második kiírásának küzdelemsorozata.
Az 54 kg-os súlycsoportban Csibi Levente (Progym) kikapott a Mustiuc Vlad (Jászvásári Unirea) elleni mérkôzésen, s a súlycsoport második helyén fejezte be a küzdelemsorozatot. Az 57 kg-os súlycsoportban Csibi Attila (Progym) gyôzelmet aratott a Grigore Marian (Jászvásári MSK) elleni összecsapáson, így az elsô helyet szerezte meg. A 65 kg-os kategóriában Tamás Csaba (Progym) legyôzte a helyi CFR versenyzôjét, Rustiuc Remust, s így ô is az elsô helyet szerezte meg.
A jászvásári megmérettetésen részt vevô klubcsapatok: Jászvásári CFR, Zernyesti Torpedo, Botoşani-i SK, Jászvásári Nicolina, Fălticeni-i MSK, Roman-i Laminorul, Gyergyói Progym, Jászvásári Unirea.
A gyergyói csapat kiszállásának támogatói: Pap&Mixt, Transmetal, Syncro Serv, Vileco, Golden, Málnási Huba és mások.
Murvai József edzô: – Mindenkinek köszönöm az év folyamán nyújtott segítséget. Ugyanakkor a gyergyói csapat nevében kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!
Taekwondo
Mikulás-kupa
December 9-én, szombaton Gyergyószentmiklóson került megrendezésre a Mikulás Kupáért kiírt taekwondoverseny. A megmérettetésen részt vevô csapatok: Gyergyószentmiklósi Elite, Csíkszentkirályi Shuriken, Szárhegyi Tornádó. Az Elite ezen a versenyen 24 sportolót vonultatott fel, akik közül kilencen elsô, öten második és tízen harmadik helyezést értek el.
Elsô helyezettek:
Sólyom Renáta, Keresztes Szabolcs, Györffy Dávid, Chindea Vasile, Vieriu Dumitru, Lukácsffy Levente, Sanduj István, Pop József, Voaideş Zsombor.
Második helyezettek:
Chindea Gabriel, Csergô Dávid, Bálint Beáta, Illés Ákos, Illés Zoltán.
Harmadikok:
Bende Benedek, Antal Árpád, Roşu Róbert, Lukácsffy Zoltán, Ilyés Attila, Bege Botond, Gyárfás Ágota, Simon Szabolcs, Illés Lóránt, Illés Zsolt.
A csapatrangsorban:
1. Elite, 2. Shuriken, 3. Tornádó.
Biatlon
Ferencz Réka Ausztriában
Jól szerepelt Ferencz Réka az ausztriai Obertilliach-ban megrendezett biatlon Európa-kupa versenyen. A Gyergyószentmiklósi ISK és a Csíkszeredai Sportklub sílövôje a 7,5 km-es sprintversenyben 97 induló közül a 21. helyen végzett, majd a 10 km-es üldözôversenyen, egy helyet javítva, a 20. helyen ért célba. Gyulai Béla és Márton Simon edzôk tanítványa a rövidebb távon egy, a hosszabbon pedig két lövést vétett.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
december 14 – 20.
KOS (III.21-IV.20.)
Régi tervei, céljai most újból elôtérbe kerülnek. Ha belead mindent, ezeket sikerrel megvalósíthatja. Nagyon fontos azonban, hogy ne hanyagolja el emberi kapcsolatait sem, és legyen az eddiginél türelmesebb!
BIKA (IV.21-V.20)
Életében felgyorsulnak az események. Sok munka, lelkesedés, új kihívások jellemzik az elkövetkezô napokat. A siker és a jó közérzet kulcsa, hogy megtalálja belsô egyensúlyát, a stressz és a lazítás, a pihenés és a munka között.
IKREK (V.21-VI.21.)
Ne hagyja, hogy a körülmények uralkodjanak Önön! Vegye kezébe az események irányítását! Jó közérzetének titka most is, hogy olykor, ha szükséges, tudjon nemet mondani. Amennyiben ez sikerül, önbizalma is megnô.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Szerelemre áhítozva zuhan egy önnél idôsebb partner karjaiba. Kapcsolatukra a lelki összhang lesz jellemzô. Jó is az, amikor kölcsönösen megbízhatnak egymásban, ôszintén feltárhatják érzelmeiket.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
A szerelemben némi súrlódás várható. Lehet azért, mert túlidealizálja partnerét, aki pedig mostanában csak zsörtölôdik. Mindamellett újhold után megoldódnak a problémák. Fokozott szellemi tevékenysége neurotikus tüneteket produkálhat.
SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
Enyhül a feszültség, szép lassan minden viszszazökken a régi kerékvágásba. Az elmúlt idôszak kedvezôtlen széljárása a szerelemben nyugodtabb körülményeket hoz. Egyelôre azonban ez is kevés ahhoz, hogy megszilárduljon az önbizalma.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Ámor nyila többször is megpróbálta célba venni, de valahogy sosem jókor próbálkozott. Most viszont ön is sorra kerül. Értékelje ezeket a drága perceket, hiszen amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Remek barát és olyan lelki társ, akinek el lehet mondani a kisebb, nagyobb bajokat, nem kürtöli szét a világban. Kiváló tanácsot ad, és habitusával ellentétben végtelenül türelmesen teszi ezt. Egészség: fejfájása, levertsége a tavaszi fáradtságnak köszönhetô.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Néhány munkatárssal olyan kapcsolatot alakít ki, ami már inkább nevezhetô mély barátságnak, mint kollegális kapcsolatnak. Mivel partnerének igen jó a szimata, gyorsabban észreveszi a párkapcsolatukra leselkedô veszélyt. Ráadásul konkrét tapasztalatokat is szerez.
BAK (XII.23-I.20.)
Emberi kapcsolataiban most rövidzárlatot mutatnak a csillagok. Eljött az ideje annak, hogy szelektáljon az Önt körülvevô emberek, fôleg a bizalmasok között. Szomorúan fogja tapasztalni, hogy igazi barát egy-kettô, ha marad.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
A kicsi ügyeknek ne tulajdonítson nagy jelentôséget. Egy pozitív gondolat máris elindíthatja azt a folyamatot, amikor könnyebben felülkerekedhet a nehézségeken. Esélyei a szerelemben nem változtak, több új kapcsolat van kilátásban.
HALAK (II. 18-III 20.)
Munkája körül nincs minden rendben, valaki nagyon bekavar. Sokat tenni nem tud ellene, hiszen ön mindenhol fecsegett, így tulajdonképpen magának köszönheti a fejleményeket. Adja meg a gondos táplálékot a fizikai testnek!
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
A repülôgép felszállása után a légikisasszony rágógumit osztogat, és felhívja az utasok figyelmét, hogy az megvéd a fülzúgástól. Leszállás után egy öreg néni odahívja magához.
– Kedveském, most már kipiszkálná nekem ezt a vacakot a fülembôl?
* * *
A dadogós meg a sánta mennek az utcán. Megkérdezi a dadogós:
– Sze...sze...szeretnéd, ha...ha... nem sántítanál?
– Hát persze!
– A... a... akkor az e... e... egyik lábaddal me...menj az u...úton, a má... má... másikkal meg a já... járdán.
– És te szeretnéd, ha nem dadognál?
– Na... na... nagyon!
– Akkor fogd be a szád!
* * *
A legjobb kérdések, amiket egy 38 ezer lejes boltban feltehetsz:
1. Ez mennyibe kerül?
2. Ez az aranylánc valódi?
3. Hitelkártyával fizethetek?
4. Erre a termékre mennyi a garancia?
5. Van ennél egy kicsivel olcsóbb is?
6. Megvásárolható részletre is?
* * *
Egy sikeres bankár fogadást tart.
– Tudjátok, barátaim, amikor tíz éve a távolsági busszal megérkeztem ebbe a városba, a nálam lévô dolgok elfértek egy papírzacskóban.
Lelkes taps, de a beszéd végén egy ifjú tisztviselô odalép a bankárhoz.
– Uram, ne haragudjon, elárulná, hogy mi volt abban a papírzacskóban?
– Hogyne. Négymillió dollár.
* * *
Két cowboy beszélget:
– Látod ott azt a cowboyt? – kérdi az egyik.
– De ott öt cowboy ül!
– Azt, amelyik a pultnál áll.
– De mindegyik a pultnál áll!
– Azt, amelyik whiskyt iszik.
– De mindegyik whiskyt iszik!
Megelégeli a fickó a másik értetlenségét, elôrántja a pisztolyát, lelô négy cowboyt.
– Na most már látod?
– Látom igen, mi van vele?
– Hát az olyan hülye ember, hogy legszívesebben lelôném...
* * *
– Van teknôsbékalevesük? – kérdi a vendég.
– Ön már evett ilyet?
– Nem, de nagyon szeretnék.
– Akkor van.
* * *
Egy férfi sétáltatja a dobermanját a parkban, mikor csatlakozik hozzá a barátja, aki a felesége pincsijével van.
Elhatározzák, hogy legyen valami élvezet is a dolgban, beugranak egy sörre a sarki bárba. Az egyik azonban felveti, hogy kutyával nem fogják ôket beengedni, mire a másik megnyugtatja, hogy csak jöjjön utána, és csinálja azt amit ô.
Feltesz egy sötét szemüveget és belép a bárba. Mire a csapos:
– Sajnálom uram, ide nem lehet háziállatot behozni.
– Téved uram, ez nem háziállat, hanem vakvezetô kutya.
– Dobermanokat is alkalmaznak már?
– Igen, nagyon alkalmasak erre.
– Rendben, akkor természetesen jöhet.
Látja a másik is, hogyan megy a dolog, de gondolja, hogy azért az ô kutyájával ez hihetetlenebb, de felteszi a sötét szemüveget és belép. Mire a csapos:
– Sajnálom uram, ide nem lehet háziállatot behozni.
– Téved uram, ez nem háziállat, hanem vakvezetô kutya.
– Pincsiket is alkalmaznak már?
– Micsodaaa? Ezek egy pincsit sóztak rám?
* * *
A részeg bemegy a kocsmába.
– Kérek egy hétfogásos ebédet!
– És az mibôl áll?
– Egy hamburgerbôl és hat korsó sörbôl.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2006
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|