Kisújság-olvasók figyelmébe!

           Már kapható a: GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2006.
           A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
           Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
           e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
           tel.: 004-0266-364.941
           Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
           A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
           A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat




Érzékenység

           Mai napig tart még a Mohamed prófétát ábrázoló karikatúra-sorozat által kirobbant botrány az iszlám világban, és nemcsak ott. Több muzulmán országban tartottak erőszakos tüntetéseket. Libanonban, Törökországban, Afganisztánban, Thaiföldön, Iránban, Irakban, Nigériában, Líbiában, valamint a világ minden nagyobb városában történtek muszlim megmozdulások. Sajnos emberáldozatok is voltak. A hírek szerint a muszlim tüntetések, bojkottfelhívások, diplomáciai képviseletek elleni támadások szélsőséges csoportok cselekedetei, de az elvi elítéléshez a lakosság nagyobb része és a kormányok is csatlakoztak.
           Akár műbalhéról is beszélhetünk, hiszen az iszlám radikálisoknak bármilyen apró ok megfelel a gyújtogatásra, az erőszakra, a gyilkosságra buzdításra. A keresztény világ ellenében fenntartott feszültség, bizalmatlanság és ellenségeskedés egyik alapvető célja ezeknek a szervezeteknek.
           Az iszlám világ érzékeny nemzeti és vallási ügyekben. Is. Mert amúgy érzékeny mindenre. Mi, európaiak azonban meg szeretnénk tartani a szólásszabadságunkat, a sajtó szabadságát. Márpedig, ha cenzúrázni kell, ha egy karikatúra kultúrák közötti háborúhoz, civilizációk közötti feszültséghez vezethet, akkor veszélyben a legbecsesebb érték: a szólás szabadsága.
           Nézem az egyik hírműsorban a híres román újságírót, amint képéből kikelve ítéli el az ominózus karikatúrát megjeleníteni akarók táborát. Most, mintha nem számítana neki a sajtószabadság. Vajon beijedt? Fél? Igen, határozottan az az érzésem. Pedig ez egy bátor fickó. Legalábbis az volt, mikor a Trianon filmről tartott lesújtó kritikát a nagyérdemű előtt. Kitalációnak, fantáziának, hazug propaganda- anyagnak tartva azt. Akkor nem félt megalázni nemzetünket, vele együtt vallásunkat sem. Álnok kétarcúsága mellett okos ember ő. Tudja, hogy mi nem fogjuk felgyújtani a házát, elrabolni a feleségét és darabokra vágni. Mi nem fogunk öngyilkos merénylőként a tömegben felrobbanni. Tőlünk nem kell félnie. Mi nem vagyunk érzékenyek, de ha mégis, akkor meg kit érdekel?
           Érdekes, hogy az egész világ retteg az iszlamistáktól, mert ők másképp kezelik a dolgokat. Erőszakkal válaszolnak a valós vagy valótlan sérelmeikre, végig azt hangoztatva, hogy ők egy békés nép. A módszerek, és az eszközök nem számítanak, ha fegyverük van, lőnek, ha követ kapnak, dobálnak, ha benzinük van, gyújtogatnak, ha robbanószerük van, robbantanak. Nem válogatósak. Úgy látszik, ez az extrém magatartás a megfelelő módszer a túléléshez. Az kell legyen, hiszen a nagyon fejlett, nagyon okos, nagyon nagy nyugat nincs mit kezdjen a közel-kelettel. A rettegésen kívül nemigen tehet egyebet. Az erőszakra nincs megoldás.
           Persze aberráció azt mondani, hogy ez a járható út számunkra is, de azért elgondolkodtatók a tények. Lamentálásra ad okot az is, hogy ebben az országban időnként még mindig lemeszelik a magyar feliratokat, és el-eltűnik a magyar konzulátus zászlója, helyenként rádszólnak, hogy miért nem beszélsz románul, ahol a hagymakupolák úgy totyognak be Székelyföld legrejtettebb zugaiba, mint valami felhúzhatós játékkacsák, ahol magyarként nem vagy teljes ember, ahol erőszakkal született románt akarnak fabrikálni a csángókból, ahol a tolerancia, a kölcsönös tisztelet és a párbeszéd alapvető értékei csak álcaként jelennek meg a vigyorogva kirekesztősdit játszó román honatyák arcán.
           Úgy gondolom, nem vagyunk elég érzékenyek. Azt hiszem, túl nagy tűrőképességgel születtünk. Mi bírjuk a megalázást. Csaba királyfi egykor sziporkázó csillagösvénye is egy poros, hepehupás mezei úttá silányult. Rajta hát! Döcögjünk!
Ábrahám Imre

Hôhozammérôk árának visszafizetésérôl

           Mostanság többen is felkerestek a korábban már felszerelt hőhozammérőkkel kapcsolatban, melyek árának visszafizetéséről érdeklődtek. Egyik újságolvasónk azt is elmondta, ő azt az ígéretet kapta, hogy március 31-ig sor kerül a visszafizetésre.
           A felszerelt hőhozammérők árának visszafizetése már többször felvetődött. A közüzemek közgyűlésén hangzott el évekkel ezelőtt, hogy a kéréseket a közüzemekhez is le lehet tenni. 2004-ben Kontesveller József alpolgármester sajtótájékoztatón jelentette ki: „A hőhozammérők árát vissza kell téríteni a lakosságnak, az erre vonatkozó kéréseket a polgármesteri hivatalba is fogadják”.
           Mint megtudtuk, a polgármesteri hivatalban egyetlen ilyen kérést sem iktattak, viszont a közüzemeknél negyvenhat igénylést tettek le. Székely Enikő, a közüzemek főkönyvelőnője elmondta, nincs jóváhagyva összeg sem a központi, sem a helyi költségvetésben e célra. Ha lesz pénz, viszszafizetik, és ahol nincs felszerelve, oda majd szerelnek.
           Kontesveller József alpolgármester közölte, a hőhozammérők ára, melyet a lakosoknak viszsza kell fizetni, összesen hárommilliárd lejre rúg, idén is javasolt a költségvetésbe egy bizonyos összeget erre, mert egyben nem lehet kifizetni. Viszont ez nem került bele a költségvetésbe, nincsen erre pénz. Ezért nem is volt megjelölve a visszafizetésre határidő.
           Tehát a hőhozammérők árát, ha pénz lesz rá, egyszer csak viszszafizetik, de addig is két helyen, a polgármesteri hivatalban és a közüzemeknél tehetik le a kérést az érintettek.
B. T. I.

Hivatali hírek

           A keddi sajtótájékoztatón Pap József – amellett, hogy a főkönyvelővel együtt ismertette Gyergyószentmiklós 2006-os költségvetését – válaszolt az újságírók kérdéseire:
           * A Budai Nagy Antal utca egyirányúvá tételét és a tér rendezését már tavaly nyáron megszavazták előljáróink. A kivitelezés még várat magára. Meddig? – kérdezték az újságírók. A polgármester szerint „amint az idő úgy engedi”, felszerelik az egyirányú forgalmat jelző táblát, és szakemberek véleményezése alapján bejövő forgalom lesz.
           * A fűtőanyagra igényelhető 50 milliárd lejes kormánygarancia lehetősége megkérdőjeleződött. Külön kormányhatározatra volna szükség ahhoz, hogy a veszteségesnek megítélt vállalatok is részesülhessenek a hitelből. A határozattervezet ugyan megszületett, de nem sikerült előterjeszteni, mivel a pénzügy-minisztérium törvénytelennek nyilvánította. A kedd déli sajtótájékoztató idején, a polgármester elmondása szerint, kétnapi fűtésre elegendő üzemanyag volt a város birtokában.
B. T. I.

„Felvilágosítás”

           Múlt heti lapszámunkban szembeállítottuk a sajtótájékoztatón a polgármesterünk által elmondottakat azzal, amit Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke osztott meg lapunkkal. Bár ugyanazon ügyekről volt szó, kettejük véleménye sehogy sem egyezett, mi több, ellentmondásosak voltak a nyilatkozatok. Kértük tehát az érintetteket, láttassák velünk a valóságot, mondják el, mit hihetünk.
           Petres Sándor három pontban foglalta össze mondandóját:
           „1. Nem gondolkodunk egyformán, de ez teljesen normális, hisz nincs két ember, aki egyformán gondolkodna.
           2. Nagyobb sajtótájékoztatón, ahol több téma van, könnyen megtörténhet, hogy valamik összemosódnak a mondanivalóban.
           3. Én, amit mondtam, legjobb tudásom szerint mondtam, és betűről betűre fenntartom.”
           Ezzel szemben Pap József polgármester állítja, nincs ellentmondás a két fél kijelentései között, mi több Petres „csak kiegészítette” az általa elmondottakat.
           Rákérdeztünk, válaszoltak. A válaszokról azonban nem mondhatjuk, hogy megnyugtatóak, hogy egyértelműen rávilágítottak az egyetlen igazságra, utat mutattak az ellentmondások útvesztőjében. Van valami a háttérben? Reméljük, egyszer majd legalább erre egyértelmű választ kapunk.
B. K.

Merengô
Már csak egy esztendô 2.

           Ugorjunk vissza 100 esztendőt. Gyergyószentmiklós községet már az 1800-as években is gyakran emlegetik város néven. (Erről a lap múlt heti számában közölt dr. Garda Dezső-tanulmányban is meggyőződhetünk.) Talán nem minden jog nélkül, hiszen épp 300 esztendeje kapott vásárjogot Apafi fejedelmünktől. Milyen lehetett e határ- és mezőváros? Elsősorban törekvő.
           E törekvés mintha szunnyadozna mostanában. Mert tessék csak belelapozni a 100 évvel ezelőtt megjelent lapokba. Nos, irigykedve olvashatjuk bennük az elöljárók írásait. Művelt emberek voltak a városvezetők!
           Fehér Dávid nem csak orvosként jeleskedett, de a főtér rendezési tervét is olyan szakértelemmel készítette el, hogy ma is megcsodálhatjuk. Még a bokrok és virágok fajtáját és helyét is elképzelte. Olthatatlan tudásszomja nyilván ilyen irányban sem hiányzott. Rózsa alapja, amivel szegény betegeit úgy segítette, hogy a tehetőseknek eladott rózsák árából a rászorulóknak maga vásárolta az orvosságot, lelki finomságáról is vall. Utcát neveztünk el róla, megcsúfolt szobra – Burján Emil alkotása – a kórház előtt látható.
           Hiába, a hálás utókor tisztelgése ma már ilyen. Talán, ha tanítóink, tanáraink Fehér Dávidról is tudnának és mesélnének, megszűnne szobrának gyalázása is. (Dr. Kercsó Attila pontosan adatolt, szép életrajzi regényt írt kiváló elődjéről. Lapozzanak bele, használják nevelőóráikon!)
           Ma a meglévő főtér már elfogadott rendezési tervét, a forgalommentesítést, illetve elterelést is képtelenek vagyunk kivitelezni. Csak le kellene maratni az aszfaltot a kockakövekről, le kellene zárni a főtér északi részét és a Márton Áron utca elejét nagy földlabdával, fákat kellene oda ültetni, hogy ne csemeték őrzésén kelljen iparkodjunk éveken át. Szakemberek tanácsát betartva és nem okoskodva kellene kiképezzük a sétálóutcát, ahol helye lenne gyermeknek, nyugdíjasnak, kicsinek és nagynak. Szakember irányításával rendbe lehetne hozni a Csíky-kertet: a bozótokat kiirtani, pótolni a kipusztított, illetve kipusztult fákat, járhatóvá tenni a sétányokat, hogy ismét olyanná váljon, amilyen még nem is olyan régen volt. Nem igényel e munka sok pénzt. Sok civil szervezet is besegítene az újrateremtő munkába. Ha megkérnék! Már látom, hogy állandó autóbuszjárat szállítja odáig a kikapcsolódni vágyókat.
           Vajon 100 éve miről álmodott a gyergyói lélek? Arról semmi esetre sem, ami most van. Ha feltámadva meglátná például a bíróság vagy a főtér több, egykor szép épületét, bizonyára azt hinné, nem városában támadt fel.
Bajna György

Ideiglenes megoldás

           Szombaton reggel hűvös lakásokban ébredtek a dán kazánra csatlakoztatott tömbházakban, intézményekben. Meghibásodott az elszívóberendezést vezérlő modul – tájékoztatott a közüzemek vezetője, Vincze János. Ezért nem lehetett a kazánt használni. Kihívták a dán cég brassói képviselőjét, akivel arra a megállapításra jutottak, hogy ki kell cserélni a modult. A szakember meghagyta, hogy kitől, és mit kell megrendelni. Ideiglenes megoldásként hétfőn egy más elszívóberendezésre kötötték az elszívómotort. Ha ideiglenesen is, de normális paraméteren működik a fűtés.
           Péntek estétől hétfő tizenegyig a gázolajos kazán szolgáltatta a meleget, igaz kisebb hőfokon. A közüzemek alkalmazottjai értesítették a nagyobb fogyasztókat, az iskolákat, hogy kapcsoljanak alacsonyabb fogyasztásra a hétvégén. Így megkímélték magukat az iskolák egy nagyobb számlától és hozzájárultak ahhoz, hogy a lakosok és a kórház számára jobb fűtést biztosítsanak. Hogy anyagiakban ez mit jelent a lakók számára?
           – A gázolajjal való fűtés három és félszer annyiba kerül, mint a fűrészporral való melegítés. Láthatóan magasabb számlája az intézményeknek lesz a hétvégi meghibásodások miatt – jelentette ki Vincze János.
G. G.

Civil farsang

           A gyergyószentmiklósi civil szervezetek II. farsangi báljára február 4-én, a Rozmaring vendéglőben került sor. A jelenlevő 157 személyt – 14 civil szervezet tagját – nótaszó, tánc, játék, tombola szórakoztatta a reggelig tartó mulatságban. A hangulat igazi farsangi volt. A valamikori farsangi tréfák mintájára, „Én vagyok a falu rossza...” címmel, szavazásra is sor került, amikor mindenki egy cédulára felírhatta azt a személyt, aki – véleménye szerint – a „legérdemesültebb” a Contra Urbe-díjra. Ha van Pro Urbe-díj, amelyet a város hírnevét öregbítő-személy kap évente, akkor farsangkor ki lehet osztani ennek az ellenkezőjét is. Természetesen a tréfa és a jókedv határain belül, és aki ezért megharagszik, az magára vessen. Ebben az évben, a szavazatok alapján, Pap József polgármester „érdemelte” ki ezt a címet, maga mögé utasítva Dézsi Zoltánt és Gyergyószentmiklós Helyi Tanácsát.
Török Zoltán

Van költségvetése városunknak

           Ha a tavaly 140 milliárd volt a város költségvetése, az idén ez az összeg 165 milliárdra rúg – fogalmazta meg Pap József. A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogyha szűkösen is, de minden intézmény tevékenysége biztosított. Az inflációt is beleszámolva, az idén mindenki többet kapott – vélte Pap József, elismerve, hogy korántsem sikerült a kért támogatásokat biztosítani. Enyhének minősítette a polgármester az idén 10 százalékkal megemelt támogatást, de ugyanezt a jelzőt használta a 6–7 milliárdos deficitre is. Igaz, nem beszélhetnénk ekkora összegről, ha a lakosok adóhátraléka nem haladná meg a tízmilliárdot.
           A sajtótájékoztató keretében a hivatal főkönyvelőnője, Bíró Emese tételenként is ismertette a támogatott intézményeknek előirányzott juttatásokat: a Városi Könyvtár 1,5 milliárd lejt, a Tarisznyás Márton Múzeum 1,2 milliárd lejt, a Figura Stúdió Színház 3,1 milliárd lejt, a művelődési központ 1,4 milliárd lejt kapott. Ezen intézmények saját jövedelemmel is rendelkeznek.
           Sporttevékenységek közül támogatásban részesül a hoki 1,1 milliárd lejjel, a futball 300 millió lejjel, kosárlabda 39 millió lejjel. Ugyanakkor elkülönítettek egy 60 millió lejes alapot, mely sportegyesületek számára megpályázható. Ellentétben a 2005-ös esztendővel, az idén nem különítettek el megpályázható alapot ifjúsági szervezetek számára. A Dancurás Hegyimentő Egyesület 250 millió lej támogatásban részesül.
           Beruházás kategóriában a Salamon Ernő Gimnázium bentlakásának munkálataira 1,5 milliárd lejt osztottak le kormányalapból. Az iskola 200 millió lejt különített el egy autó megvásárlására. Beruházásra továbbá elkülönítettek 650 millió lejt a Batthyány Ignác Szakközépiskolának, önrészként 300 millió lejjel járulnak hozzá a Bölcsőde és Támasz Klub épületének energetikai rehabilitálásához. A járványkórház 470 millió lejt kapott felújítási tervek elkészítésére.
           Irodai felszerelésekre, egy fűnyírógép vásárlására, egy mikrobusz egyéves részletének kifizetésére, egy laptop vásárlására, a tavaly elindult adminisztrációs programra, számítógépekre, a polgármesteri hivatal riasztóberendezésére 594 millió lejt különítettek el.
           Továbbá 240 millió lejt stratégiai fejlesztésre, a polgárvédelem részére egy gázdetektor vásárlására 50 millió lejt, a sportterem építésének hozzájárulására 500 millió lejt, a jégpályán a palánk feljavítására és plexi üveg vásárlására 50 millió lejt irányoztak elő.
           A Csíky-kertben egy dendrológiai park tervének elkészítésére 200 millió lejt, a kataszteri programra 250 millió lejt, az ANL-s lakásoknál végzendő bekötésekre 500 millió lejt, a vízhálózathoz kilenc csap felszerelésére, a Közüzemek részére egymilliárd lejt, a közvilágításra 500 millió lejt, a közvécé felújítására 100 millió lejt, a piac feljavítására 150 millió lejt, a barompiac kialakítására 300 millió lejt, a zöldségpiac rendezési tervére 600 millió lejt, parkírozók létrehozására 500 millió lejt, a Sugárút villanyhálózatának megtervezésére 50 millió lejt különítettek el. Továbbá a létrehozandó „vizes cég” törzstőkéjéhez 1 milliárd 250 millió lejt, a Monturist Kft. tőkéjének emeléséhez 100 millió lejt, a Ceglédi Székelyfalu létrehozásához szükséges cég alapításához 50 millió lejt foglaltak bele a költségvetésbe. Az általános rendezési terv felújítására egymilliárd lejt, a zonális terv elkészítésére 200 millió lejt, a város vízhálózatának megtervezésére 120 millió lejt, a dögkútra 250 millió lejt, egy seprőautó vásárlására 180 millió lejt, szelektív hulladékgyűjtés tervére 200 millió lejt, a szemetesautó részletére 595 millió lejt, a dán kazánhoz egy égőfej vásárlására 850 millió lejt, a Virág és Bucsin negyedek fűtés-rehabilitálásának megtervezésére 300 millió lejt, a mellékgazdaság autója részletének kifizetésére 60 millió lejt, egy aszfaltozáshoz szükséges eszköz megvásárlására 75 millió lejt irányoztak elő.
           A támogatott és saját jövedelemmel rendelkező intézményeknél, például könyvtárnál 50 milliót fordítanak mozgássérültek részére kialakítandó feljáró készítésére, a Batthyány Ignác iskola a bentlakás feljavítására 91 milliót szán, és a Gépgyártó Iskolaközpont egy autó vásárlására 90 milliót áldoz, valamint a legelőgazdálkodás autójának részlete 41 millió.
           Továbbá a forgóalapból a gázhálózat megtervezésére 500 milliót, a Batthyány Ignác iskola területvásárlására 200 milliót, a Gyilkostó programban való részvételre és sípálya megtervezésére 345 millió lejt különítettek el. Kölcsönből, 8 milliárd 800 millió lejből a Régigyár, Eminescu és Csiky-kert utcák korszerűsítésének befejezését irányozták elő a 2006-os költségvetésben.
           A költségvetés tételenkénti ismertetésében nem esett szó a szennyvíztisztítóról. A polgármester úgy vélte, ehhez sok pénz kell. Reális lehetőségként a probléma megoldására az alfalvi szennyvíztisztítóhoz való csatlakozást látják. Már történtek ez irányba egyeztetések, tárgyalások. Az alfalvi rendszer 20 000 lakosra van tervezve, de fejleszthető, bővíthető.
           Újságírói kérdésre elhangzott, hogy anyagi alapot nem különítettek el a város 100. éves évfordulós megemlékezésére. Polgármesterük szerint a legtalálóbb születésnapi ajándék egy utca modernizálása, felújítása lenne. A költségvetés-tervezetben ugyan szerepelt három utca rehabilitálása, de tanácsosaink nem szavazták meg a javításra szánt összeg elkülönítését. Úgy vélték, ezen munkálatok beütemezésével túl magas lett volna a deficit. Pap József reményét fejezte ki, hogy az előző évhez hasonlóan sikerül az RMDSZ támogatásával, közbenjárásával ezen munkálatokra alapot teremteni.
           Az idén a gazdálodók támogatására nem különítettek el pénzt, de kihangsúlyozta városunk első embere, hogy sokba kerül a hivatalnak a már meglévő apaállatok eltartása. Szerződés alapján kiadták azokat pásztorokhoz, de kiderült, a szerződés nem támaszt fizetési kötelezettséget a bérlővel szemben.

Március 15 Székely Nagygyűlés

           A sajtóból már tavaly év végén értesülhettek az olvasók, hogy a Székely Nemzeti Tanács idén március 15-re Székely Nagygyűlést hív össze Székelyudvarhelyre. Ennek részleteiről kérdeztük Árus Zsoltot, a Gyergyószéki Székely Tanács elnökét.
           – Valóban, a Székely Nemzeti Tanács 2005. december 10-én Sepsiszentgyörgyön tartott soros ülésén határozat született arról, hogy idén március 15-ére Székely Nagygyűlést hív össze Székelyudvarhelyre. Ennek több oka is van, megpróbálom röviden vázolni őket. Elsősorban köztudomású az, hogy azon európai népek, népcsoportok nyertek el autonóm státust, amelyek ezt nagyon akarták, s az akaratukat határozottan ki is nyilvánították. Ezen akarat-nyilvánítás békés, de határozott módja egy nagygyűlés, ahol a Székelyföld közössége nagy számban megjelenve fel tudja mutatni azt, hogy nem néhány ember ügye, akarata, igénye a régió területi autonómiája, hanem azt igenis az itt lakók nagy többsége igényli. Ezen igény felmutatásának lett volna nagyszerű eszköze az a népszavazás, aminek a kiírásáról Gyergyóban több önkormányzat is döntött, sajnos ezek megtartását a román hatalom bírósági segédlettel megakadályozta. Igaz, hogy ezen bírói ítéleteket az Európai Emberjogi Bíróság még érvénytelenítheti, de az a per évekig is eltarthat, márpedig minket az idő most sürget. S ezzel el is érkeztünk a második okhoz, ez a küszöbön álló EU-csatlakozás. A témában járatosak egybehangzó véleménye szerint a csatlakozás előtt (amikor még bizonyítási kényszer nehezedik a bukaresti politikusok vállára) sokkal jobbak az esélyeink, mint a folyamat lezárása után. Köztudott, hogy tavaly tavasszal az Európai Parlament az éves országjelentésben megfogalmazta azt az elvárást, hogy a hazai magyarságnak a bukaresti hatalom adjon többletjogokat. Ilyen téren az égvilágon semmi nem történt az elmúlt évben, hacsak ide nem számítjuk a kisebbségi törvény körüli siralmas hercehurcát. Ez semmiképp nem vet jó fényt a román politikai elitre, de önmagában még nem vezethet látványos eredményekre. A mi dolgunk az, hogy ezen elvárásra újra és újra felhívjuk a bukaresti meg a brüsszeli politikusok figyelmét. Erre kitűnő alkalom ez a nagygyűlés is, ami nem sokkal előzi meg az EP újabb országjelentésének a megvitatását. Egy felkiáltójel kell legyen ez a gyűlés, ami emlékezteti a politikusokat, hogy a székelység helyzete még mindig rendezetlen. Harmadsorban ez egy olyan lehetőség, ahol megmutathatjuk, hogy a ’48-as ifjak, illetve a székely ősök szelleme ma is él. Hogy a székelység még képes egységesen mozdulni, ha alapvető fontosságú kérdésről van szó. Márpedig Székelyföld területi autonómiája ilyen kérdés, olyasmi, ami a vidék jövője szempontjából sorsdöntő. Ha nem lesz itt területi autonómia, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy rövid időn belül a belső-erdélyi szórványmagyarság sorsára jussunk. Márpedig mi ezt nem akarjuk, de akkor tennünk is kell ellene.
           – Nem lesz-e gond az, hogy március 15. hétköznapra esik?
           – Első látásra ez valóban gond, de én bízom benne, hogy nem lesz az. Elvégre (elvben) egy szabad országban élünk, s senki nem akadályozhat meg minket, hogy nemzeti ünnepeinket megünnepeljük. Kizárólag a székelyföldi cégvezetőkön múlik az, hogy 15-én szabadnapot adjanak alkalmazottaiknak, hogy azok részt tudjanak venni a nagygyűlésen. Éppen ezért már itt és most felhívással fordulok a gyergyói vállalkozókhoz, cégvezetőkhöz: mutassák meg, hogy nemzetük iránt elkötelezettek, s adjanak szabad- napot alkalmazottaiknak március 15-én, s lehetőségeik szerint járuljanak hozzá ahhoz, hogy minél több gyergyói ember tudjon ott lenni a székelyudvarhelyi nagygyűlésen. Hasonlóképpen meggyőződésem szerint a különböző hivatalokban is lehet találni megoldást arra, hogy az alkalmazottak eljöhessenek a nagygyűlésre. Ha március 8-án szabadnapot tudnak adni az összes nőalkalmazottnak, annak ellenére, hogy az nem hivatalos munkaszüneti nap, akkor a polgármesterek, hivatalvezetők meg kell találják annak a módját is, hogy március 15-én meg minden alkalmazott szabadnapos legyen. Véleményem szerint ez csak akarat kérdése. Az autonómia elnyerésének első feltétele az, hogy akarjuk, ha pedig akarjuk, akkor azzal kell kezdeni, hogy élni a már meglevő törvényes lehetőségekkel, illetve annak az alapvető jogelvnek az alkalmazásával, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad cselekedni.

Antenna és aggodalmak

           Amint új mobiltelefon-erősítőt szerelnek fel valamely lakótelep tömbházára, a lakók egy része félni kezd. Nemrégiben írtunk hasonló esetről 2004 decemberében, amint a Virág negyedben felszerelték a szerkentyűt, felháborodott a lakók egy része, mert éppen azelőtt a televízióban látták, árt az egészségnek az elektromágneses kisugárzás. Akkor a mobilszolgáltató cég illetékesei elmondták, a mobiltelefon használói is ki vannak téve bizonyos sugárzásnak, a felszerelt készülék olyan, mint az adatátviteli relé, rádióhullámon működik, sőt alacsony hullámhosszon, 450-es MHz-en. Akkor szakembert is megkérdeztünk, elmondta, ártalmas a sugárzás, de nem mindenki betegedik meg tőle. Kisgyereknek nem ajánlott mobiltelefont adni kezébe. Az illető lépcsőház lakói szerződést írtak alá a céggel, valamit valamiért alapon tehát áll az erősítő azóta is. Egy év nem sok idő, igaz, de azóta sem gondolták meg az ott lakók magukat.
           Nemrégiben újabb szereléshez kezdtek. Ezúttal a Virág negyed 40-es tömbházának tetejére kerül egy erősítő.
           Dr. Panigay Róbert lépcsőházán nincs ugyan erősítő, de lakásától 20–25 méterre kettő is lesz, aggódik, mert szerinte káros az egészségre, agysorvadást, rákos megbetegedést okoz, ezt tévéadásban is látta. „Olyan, mintha Hirosimára építették volna a tömbházat. Lakott településen kívül kellene felszereljék az erősítőt” – mondta.
           A lépcsőházfelelős, Tánczos Ferenc amint elmondta, két éve is van annak, hogy először aláírták a lakók, hogy a közös ingatlanra szerelhetnek antennát. Két hónappal ezelőtt aztán mindenki aláírta, megköttetett a szerződés, csupán egy céghez nem ment aláíratni, arra gondolván, hogy ma ott van, holnap esetleg kereket old. De ha a többség írta volna csak alá, akkor is felszerelhetnék. Sok ilyen van az országban még, s úgy tudja, nem ártalmas.
           Havi 50 dollár ellenében fog díszelegni a tetőn a szerkezet. A pénz is jól jön, nem vitás, hiszen a tömbház tetejét szigetelni kellene, a lépcsőház karbantartására is kell az anyagi. Tíz évig érvényes a papír, azután lehet változtatni, mondta Tánczos.
           Somodiék szintén a lépcsőházban laknak, aláírták a papírost ők is, mint mondták, sok minden van még, ami ártalmasabb ennél.
           Dr. Weil Gyula, a Megyei Fogyasztóvédelmi Igazgatóság vezetője elmondta, fél év alatt, mióta igazgató, oda nem érkezett panasz az erősítők kapcsán. Véleménye szerint igazából a napsugárzás is káros, de gyakorlatilag nem veszélyes. Egyes szakértők szerint a fémkeretes szemüvegek is ártanak. A mobiltelefon is esetleg van, kinek árt, van, kinek nem. Ugyanakkor nem ajánlott magasfeszültség mellett házat építeni sem. Ezidáig nem mutatták ki, hogy attól betegedett volna meg valaki, mert erősítő közelében él. Újabban vannak olyan gyógypárnák, amelyeket mágneseznek, mert jó hatással van az ízületekre. Igaz, a mobiltelefonok nem rég jelentek meg nálunk, idővel derül ki, mit okoznak.
           Gyakoriak a tévéadások, amelyek taglalják, minden sugárzás veszélyes, megbetegedést okoz. De a világhálón is zúdítják ránk, mi mindentől lehetünk rákosbetegek.
           Arra még nincs törvény, hogy hová lehet erősítőket felszerelni. S ha esetleg be is bizonyították kártékony hatását, nem verték nagydobra. Érthető a közelében élők aggodalma. Mint ahogy érthető az a lakó is, ki aláírta a papirost, mert levett nyakáról egy gondot, azt, hogy nem kell pénzt áldozzon a tetőjavításra.
Kedves-Tamás Gyopár

Félévzáró kirándulás

           Kirándulással zárult a Gépgyártó Iskolaközpontban a 2005–2006-os tanév első féléve. A tanítási időszak végén az iskola tanárai egy gyilkostói kirándulással kedveskedtek a diákoknak és a személyzetnek. Összesen nyolcvan tanár, diák és munkatárs vett részt a Kiss Tivadar hegyimentő által vezetett túrán. A Kis-Cohárd lábáig vitte a közösséget a busz, onnan egy téli hegymászás következett. A napos időjárás kedvezett a jó hangulatú programnak, amelynek nevelő célú mozzanatai is voltak, hiszen szó esett a természeti kincsek fontosságáról, a környezetvédelemről, a gyergyói tájnevek elsajátításáról és a tanár-diák viszony ápolásáról. A Kis-Cohárd csúcsán az elemózsia elfogyasztása után a résztvevők megcsodálták a Gyilkos-tó és a Békás-szoros lenyűgöző vidékét, a hegylánc-vonulatokat, az egyedi gyergyói tájat. Végezetül a befagyott tó jegén sétáltak a kirándulók, és visszatértek az iskolához. Így a Gépgyártó Iskolaközpont közössége az elvégzett közös munkát közös és hasznos kikapcsolódással koronázta meg a még sikeresebb további munka reményében.
András Szabolcs sajtóreferens

feketén/fehéren
A lóvá tett turista

           Internet – ez ma a varázsszó, ha valamit keresünk. S aki keres, talál alapon nagyon sokszor rálelünk a világhálón fontos, szükséges információkra, de sajnos, sokszor félrevezető, használhatatlan, bosszantó útmutatásokat is.
           Mert lássuk csak, mit tesz például egy turista, aki társaitól azt hallja, Gyergyószentmiklós, az erdélyi kisváros a turisták paradicsoma. Kéznél van az Internet, s tudva, hogy Romániában, a város román megnevezése dívik, kikeresi azt, hogy Gheorgheni. Ma már magára adó településnek weboldala is van, így próbálkozik az útrakész emberünk, beírja: www.gheorgheni.ro. Látványos kép tárul elé, de ennél többet nem enged láttatni magából az oldal. Bocsánat, mégis enged valamit: megtekinteni a Nemzeti Bank árfolyamát, hogyan mérik az aranyat, dollárt, eurót ott. S ha tovább kutatna, arról is értesülhet – angol nyelven –, hogy milyen szolgáltatásai vannak ezen pénzintézménynek. De városunkhoz cseppel sem kerül közelebb.
           Tovább próbálkozik, s nem sok vesződéssel megtalálja Hargita megye oldalát, ahol a turizmusnak is szenteltek helyet. Néhány kattintás, s íme a rövid leírás, mely által virtuálisan sétálhat Gyergyószentmiklóson, képeket nézhet a városközpontról, a Márton Áron és Rákóczi Ferenc utca jellegzetes épületeinek múltját böngészheti.
           Innen már szinte bolhaugrás, hogy a szállás és étkezés lehetőségeiről informálódjon. Fehéren-feketén olvasható: ha Gyergyószentmiklóson jár, a szállások szállása a Maros Hotel, étkezni pedig a Bucsin vendéglőben érdemes.
           Csomagolás. Indulás. Érkezés. Meglepetés. A kipécézett szálloda évek óta javítás alatt áll, a Bucsin vendéglő helyén ma már egy magáncég üzemel, mely szinte mindennel foglalkozik az asztalterítésen, vacsoráztatáson kívül.
           Mit tehet a Gyergyóra kíváncsi? El kell ismernie, hogy nem ilyen lovat akart, nem ilyen kirándulásról álmodott. Ki ekkorát csalódott, annak többé nem kell a szeme közé nézzünk, akármennyire szeretnénk is kacsintgatni a turistáknak.
           Az már sovány eredmény, hogy ha valaha, valahol találkozunk e csalódottak táborával, elmondjuk, máshol kellett volna keressen információt, hogy forrásként a www.gheorgheni.ro/HU szolgálhat, vagy hogy tervezi a város egy új oldal életbe léptetését, a www.gyergyoph.3x.ro-ét, ahol még a tanács határozatai is olvashatóak lesznek. Kevés. És rossz szájízt ad, hisz jobb helyeken nem így szokás a városról turistacsalogató képet festeni. Vagy valaki ellenünk dolgozna, hogy akarattal tartsa távól Gyergyótól a turistákat. S ugyan bizony, ha fontos nekünk ezen ágazat virágzása, miért nem népszerűsítjük a valóságot, hogy ne tegyük lóvá a turistákat?
Balázs Katalin

Veszélyben a művelôdés?

           Sajtótájékoztatót tartott a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ két igazgatója, beszámolva a 2005-ös esztendőről, szólva az idei, szűkös költségvetésről, a tervekről, nem feledkezve meg a Figurával való együttélés nehézségeiről sem.
           Kolcsár Béla művészeti igazgató hangsúlyozta, a művelődési központ ügye közügy kell legyen. Egy esztendeje, amióta ők igazgatják, azon harcolnak, hogy a házról a köztudatban kialakult negatív képet javítsák. 2005-ben új kapcsolatok kialakításán dolgoztak, táborszervezést vállaltak fel, és lényegesen több rendezvénynek adott otthont a művelődési ház, mint 2004-ben, ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy 2004-hez képest nyolcvanszorosára nőtt a nézők száma. Ennek ellenére a 2006-os költségvetés, amit a helyi tanács megítélt a művelődési központ számára, reálértékben kevesebb, mint a tavalyi összeg. „Veszélybe kerülnek a rendezvények, de még az intézmény fenntartása is” – jelentette ki Kolcsár.
           Barti Tihamér gazdasági igazgató számszerűen, tényszerűen közölte: tavaly 1,3 milliárd lej volt az önkormányzattól kapott költségvetés, az idei 1,4 milliárd. Pedig a tavaly bizonyítottak – állítja Tihamér, sorolva, még mi mindent szeretnének elérni: turizmust és rendezvényeket összehangolni, a már kidolgozott fejlesztési stratégiát életbe léptetni, a vidéki művelődési házakkal élő együttműködést fenntartani, a közönséget szórakoztatni, és ugyanakkor nevelni is.
           A kapott pénz mindehhez, az élethez kevés, főként most, amióta a Figura is beköltözött a házba, a reflektorhasználat miatt megnőtt a villanyszámla, a megsokasodott próbák miatt többet kell fűteni… A színház nem kapott fenntartásra összeget, azzal a felkiáltással, hogy a ház majd fizeti a számlákat. De nem kapott a ház sem elegendőt, a rendelkezésére álló költségvetés talán három hónap számláinak kifizetésére elegendő. „Úgy gondoljuk – jelentette ki Barti –, ilyen költségvetés mellett nem vállalhatjuk fel még egy intézmény fűtését, villanyát.”
           Amint kiderült, a pénztelenség már több vitát is szült Figura és központ között, melyről Kolcsár Béla megjegyezte: „pozitívan kellene egymás felé közeledni… és korrektül”.
           Nem titok, írtunk róla, hogy a Figura igazgatója sem elégedett a házassággal, melyhez kevés a kapott kelengyepénz. A megoldást Béres László színházigazgató abban látja, ha a Figura kapja meg a ház adminisztrálásának jogát, lenne erre személyzet, s vannak elképzelések a fenntartás, beruházás mikéntjére is.
           Tehát, a pénz kevés, viták vannak, ez tagadhatatlan. Mit tud, mit kíván lépni ez ügyben Gyergyószentmiklós polgármestere?
           – Mindkét intézményt az önkormányzat finanszírozza. A színház nem kapott fenntartási költségre, nem kell fizetnie a villanyát, fűtését. Ezt a művelődési központ állja, tulajdonképpen ennyivel növeltük az ő költségvetésüket, 1,4 milliárd lejt kaptak. Kevés volt a pénz, mindenkinek csak szűkösen tudtuk osztani, de ez a fenntartáshoz elég kell legyen. Hogy konfliktus van köztük? Ha a mi tudomásunkra hozzák, le fogjuk rendezni. A ház adminisztrálásával a művelődési központ van megbízva, eleget tud tenni az elvárásoknak a meglévő személyzettel. Ha más igazgatás lenne hatékonyabb, akkor arról a tanács fog dönteni, nem a polgármester.
           Pap József úgy látja, nincs veszélyben a művelődés; a vitás kérdéseket meg lehet, meg kell oldani. Ám erre mihamarabb sort kellene keríteni, hogy a művelődési házról ne a rossz hírek lengjék be a várost, hanem sikerekről, csodás együttműködésről szóljon a gyergyói kontyosrádió. És ez az önkormányzat érdeke is.
B. K.

A címerkészítés múltfaragás?

           Ezzel még nem foglalkoznak Gyergyóban, s én ehhez értek – mondja András Szabolcs történelemtanár, aki címerkészítésre adta a fejét. „Személyazonossági igazolvány” elkészítését ajánlja fel településeknek, családoknak. Állítja, manapság is fontos, hogy címere legyen egy településnek, ha ad magára. Ugyanakkor a nagy családok is címerbe véshetik a família múltját, célt tűzhetnek az utódok elé.
           Nagyon szigorú szabályai vannak a címerkészítésnek, a heraldika, címertan főiskolán elsajátítható tudomány, művelői nem térhetnek el a leírtaktól. Így például fontos, hogy milyen színt, milyennel társítunk, milyen jelképet teszünk egy másik mellé.
           – Ugyanígy a címerviselés is komoly szabályokhoz kötődik. Ezt Romániában kormányrendelet szabályozza, melynek magánszemélyekre vonatkozó előírásai nem túl szigorúak, nem is kell különösebb jóváhagyás, hogy valaki címert készíttessen magának. Viszont a települések címerének elfogadtatása bonyolultabb, elég komoly anyagi hátteret is igényel. Kolozsváron van egy címertani bizottság, mi, gyergyóiak oda tartozunk, ott kell jóváhagyást kérni – állítja András Szabolcs, hozzátéve, jelenleg sok olyan címer van, mely átalakítások miatt szabálytalanná vált.
           Nem ilyen azonban Gyergyószentmiklós címere. A szakember szerint Gyergyószentmiklósnak nagyon jó címere van. Kék a háttér. A kék Gyergyó ősi színe. A nap és a hold a székelységre utal, a hármashalom a magyarsághoz való közünkre mutat, a fenyő pedig azt bizonyítja, hogy Gyergyószentmiklóson az alapfoglalkozás a fafeldolgozás. Egyszerű, de kifejező címer.
           De nem csak települések, családok címerének megkomponálását is vállalja a történelemtanár. Mint mondja, személyes elbeszélgetés alapján áll össze a kép, hogy mi az, amire büszke a család, mi az, amit életében fontosnak tart, milyen célkitűzései vannak.
           Érdekes, tekintélyt parancsoló, múltról, jelenről árulkodó a családi címer. Az viszont kérdés, mi történik, ha valaki múltat akar „rendelni” magának. Az újgazdagnak pénze van, kandarít egy történetet a hétszilvafás nemességről, családja dicső múltjáról, az ő igazhitűségéről és emberszerető mivoltáról, s kész is a címer. Pedig esetenként – ha becsületes a megrendelő – a címerre egy láncfűrészt kellene pingálni, a vagyonszerzés nem épp becsületes módjának szimbólumaként. Ma, a köztünk élőkről mindenki tudná, hogy nem csörgedez ereikben kék vér, de unokáik már könnyen megtéveszthetik e címerrel kortársaikat.
           Valószínű, ez csak képzelődés. Reméljük, hogy nem kell álnemesekkel, múltrendelőkkel szembenéznie a címerkészítőnek, hanem idézheti, rögzítheti a valós múltat, címereivel fenntarthatja a nagy, tiszteletet érdemlő családokat, és megfestheti a települések címerét, hisz amely közösség ad magára, annak ilyen szimbóluma, iránymutatója kell legyen.
Balázs Katalin

Holokauszt

           A világ zsidósága január 27-én emlékezik meg évente az üldözések alatt ártatlanul elpusztult százezrekről, milliókról, azokról a gyerekekről, tehetetlen idős emberekről, akik nem befolyásolták sem a politikát, sem a világ pénzügyi helyzetét, és mégis valahol valamilyen politikai erő kegyetlenül pusztulásra ítélte őket. (A spanyolok által való üldözés, a cári oroszországi pogrom, a mindenekfeletti német üldözés, a Sztálin által elindított zsidó orvosok elleni vádak.) Továbbra is emlékezzetek meg az aktív és ártatlan hőseitekre.
           Sajnos, az ártatlan tömegek irtásában még sok népnek, nemzetnek része volt, a veszteségek nagyok voltak. Említsünk csak belőlük (nagyság és sorrend igénye nélkül).
           A spanyol nép a mórok uralma alatt, az örmények keserves történelme, az összes balkáni népek sorsa a törökök uralma alatt, a balti államok megszállása és a tömegek Szibériába hurcolása, a baszarábiai románok deportálása, a lengyelek, csehek sorsa a háború alatt, és a négymillió szudéta-német elüldözése, a dél-afrikai aparthaid és sajnos, még sorolhatnám sokáig.
           De az összes népek közül a legnagyobb veszteség a magyarokat érte, a második évezred folyamán végig csak pusztulásban volt részük. A tatárok kegyetlenségei elvitték a gyerekeket (fiúkat) és az asszonyokat, a törökök évszázadokig janicsárokat neveltek a fiainkból és háremhölgyeket a lányokból.
           A Rákóczi-szabadságharc után tele voltak az osztrák börtönök magyarokkal.
           Az 1848–49-es harcok után újból megteltek ugyanazok az osztrák börtönök, a siralomházak és a kivégzőtelepek.
           A XX. század még kegyetlenebb magyarirtó volt, a két világháborút nem a magyarok kezdték, és mégis megteltek a haláltáborok foglyokkal, és az orosz puszta jeltelen magyar sírokkal. „És jött a béke, jött a kommün.”
           Olyan igazságot csinált a felszabadító és szövetségesei, ami újabb milliókat követelt áldozatul.
           A baszarábiai románok elhurcolása, Kárpátaljáról a magyar férfiakat építőmunkára vitték, de soha nem jöttek haza. Újvidéken a Dunába, Temerinen a tóba lövöldözték a magyarokat. A csehek négymillió szudétát és több tízezer magyart üldöztek el sajnos, de a mi szűkebb hazánk sem volt szerencsésebb, mert az egész Erdély területén nagy és kegyetlen üldözések voltak.
           A szárazajtai és szentdomokosi állatias mészárlás, a földvári és Focşani-i fogolytáborok, az érmenti és Szalontakörnyéki kegyetlenkedések.
           De jöjjünk még közelebb. A papjainkat, püspökünket bebörtönözték, mert azt tanították, hogy „szeresd felebarátodat”, „ne lopj”, „felebarátodnak házát, vagy más élő jószágát ne kívánd”, hogy mertek igazságot és jót tanítani. Elvittek minden városból, faluból annyi becsületes embert, amennyi elég volt a teljes megfélemlítéshez, és ez mind, mind a magyar holokauszt egy kis része. Talán kevés az a nép, amely a történelme folyamán nem volt érintve valamilyen kisebb-nagyobb üldözéssel, nemcsak a zsidóság, hanem minden nép megemlékezik áldozatairól, hőseiről, és ez így szép.
           Mennyivel szebb volna, ha létrehoznának egy közös ünnepet, amikor mindnyájan ugyanazon a napon ünnepelnénk meg a világ „Holokauszt” napját.
Bencze Géza

Az alkoholizmus betegség

           „Az alkoholizmus nem akkor kezdődik, mikor valaki a sáncban köt ki, hanem jóval korábban. Az alkoholizmus nem egy megbélyegzés, hanem egy krónikus, életre szóló betegség. Iszonyúan romboló. A halál felé vezető úton meg kell állni, és tudatosan kell formálni az életünket” – mesélte Rita nővér, ki alkoholbetegek számára tart kéthetente önsegítő foglalkozást.
           Egyelőre ez egy vegyes csoport, hozzátartozók és betegek is ellátogatnak a foglalkozásokra. Hosszú távú cél viszont e két célcsoport szétválasztása. Egyelőre kevesen térnek be a kéthetente megszervezett foglalkozásra, beszélgetésekre, hiszen az embereknek hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy ez nem szégyen.
           – Amúgy sincs hagyománya nálunk a beszélgetéseknek. A szomszédasszonyi pletykák, a kisvárosi lét nem kedvez annak, hogy létezik csoport-titoktartás. A betegek számára fontos a névtelenség, aki ide betér története csoporton belül marad. Ha kilépnek az elszigeteltségből, nagyon sokat tudnak lendíteni önmagukon is. Ha pedig egy hozzátartozó segít önmagán, azzal a betegen is segít azáltal, mert másképp viszonyul a betegséghez.
           – Nehéz egy betegnek megtenni az első lépést, eljönni egy beszélgetésre?
           – Nagyon ritka, hogy a beteg egyedül jöjjön el. Titokzatos az alkoholizmus világa, bezárkóznak, nem vállalják fel a betegségüket, szégyenkeznek. A család is elszigetelődik, nem szívesen járnak társaságba, mert állandóan ott van annak kockázata, hogy berúg a családtag. Ezt valahogy meg kell törni. Nem egyszerű legyőzni a beteg ellenállását. Sok trauma kell érje, hogy beismerje, hogy beteg, segítségre szorul. Szétrombolódik az egész szociális hálója, a család elhagyja, nincs jövedelme. Ugyan ritkán jutnak el ilyen fázisba a betegek, viszont rengeteg család szenved attól, hogy ki van szolgáltatva egy alkoholbetegnek, nincsen hová menniük.
           – Mennyire kiszolgáltatott egy családtag?
           – A családtagra nézve is nagyon sok következménye van a betegségnek. Gyakran nyugtatót kell szedniük, pszichoszomatikus tünetek jelennek meg. Sokszor segítő szándékkal működtetnek egy rossz rendszert a beteg körül. Ez a felismerés sem könnyű, ahogyan egy hozzátartozónak azt is nehéz elfogadnia, hogy neki is változnia kell. Ha eljönnek egy ilyen foglalkozásra, megnyugszanak, már attól a gondolattól is, hogy nem kell bezárkózniuk. Kinyílik egy ajtó a bezárult hétköznapokon, ez pedig lehet olyan hatással, hogy megváltozik az életük. Ezek a változások viszont nem egyik napról a másikra történnek, ahogyan a betegség sem egyik hétről a másikra alakul ki.
           – Mennyire tudnak megnyílni az emberek?
           – Az a tapasztalat, hogy aki eljön az könynyen megnyílik, hamar ráérez, hogy ez egy olyan közösség, ahol szabadon beszélhet, tisztázhatja ellentmondásos érzéseit, és rájöhet, hogy az érzés soha nem bűn, nem kell szégyellni, az nem baj. A baj az, ha elfojtom, nem tanulok meg rá figyelni. A második, harmadik találkozó után rájönnek a betegek, hogy nekik jó, ha már nem hazudnak tovább maguknak, hanem felvállalják önmagukat. Saját életüket felelősséggel kell élniük, mi ebben csak támogathatunk, segíthetünk.
           Az iroda működik. Akár személyes beszélgetésre is betérhetnek minden hétfőn 15–18 és pénteken 8–12 óra között. Minden második szerdán 19 órakor pedig csoportfoglalkozást tartanak a plebánia udvarán lévő székhelyen.
G. G.

MPSZ-hírek

           A közpénzek kezeléséről
           A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete emlékezteti a város vezetőit, hogy immár tizenegy hét telt el azóta, hogy a közösség pénzéből „kölcsön vettek” 180 millió lejt, ügyvédi honorárium kifizetésére. Elvárjuk, hogy az a pénz mihamarabb visszakerüljön a város pénztárába, s hogy a „kölcsönvevés” idejére fizessenek egy méltányos kamatot.
           A létrehozandó gyergyói vízszolgáltató cégről
           A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete ismételten felszólítja a város vezetőit, hogy hozzák nyilvánosságra és bocsássák közvitára a medencei vízszolgáltató cég létrehozására vonatkozó elképzeléseiket. Az egész város szempontjából nagyon fontos kérdésről van szó, márpedig az erről hozandó határozatot a vonatkozó törvények értelmében a döntéshozatal előtt minimum harminc nappal közzé kell tenni, s amennyiben erre igény van, nyilvánosan meg kell vitatni. Ezúton nyilvánosan felszólítjuk a tervezet kezdeményezőit, hogy a Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete igényli, hogy nyílt vitát szervezzenek a témáról. Ugyanakkor értetlenül állunk az előtt, hogy még nem született határozat a cég létrehozásáról, de a sajtóban már meg van hirdetve a versenyvizsga az igazgatói állásra.
           Egy elfektetettnek tűnő ügyről
           A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezetének tudomására jutott, hogy közel egy évvel ezelőtt a közüzemek szakemberei megállapították, hogy az egyik helyi RMDSZ-vezető cége törvénytelenül csatlakozott a víz- és fűtés-hálózatra, s onnan fizetés nélkül használta a közüzemi szolgáltatásokat. Az esetről a GO Rt. feljelentést tett az ügyészségen, ellenben mind a mai napig nem történt semmi. Ezúton fejezzük ki azon reményünket, hogy az ügyészség a törvényeknek megfelelően fog eljárni ebben az esetben, s nem lesz tekintettel a vétkes politikai pozíciójára. Ugyanakkor jelezni szeretnénk a cég új vezetőségének, hogy annak ellenére, hogy az RMDSZ révén jutottak mostani pozíciójukba, a város lakói elvárják, hogy maximális határozottsággal lépjenek fel az ilyen esetekben, megvédve a város érdekeit. Elvárjuk azt is, hogy az ügyben érintettek tájékoztassák a lakosságot annak fejleményeiről.

Szánkózni sem szabad?

           Tisztelt szerkesztőség! Levelünkkel egy különös eseményre szeretnénk felhívni a közvélemény figyelmét:
           Az elmúlt hétvégén különböző iskolákból többen összegyűltünk, és elmentünk a Nyírbe szánkózni. A szórakozás nem tartott sokáig, mert a szomszédos Téglagyártelepről egy seregnyi roma érkezett villával, botokkal felfegyverkezve.
           Kötekedni kezdtek, akitől lehetett, elvették a sapkáját, szánkóját.
           Szerencsénkre a nagyobbak szembeszálltak a jövevényekkel, de persze kutyák is voltak velünk, amelyektől tartottak a támadók. Így is arra kényszerültünk, hogy elhagyjuk a pályát.
           Ez nem egyedi jelenség volt, hanem megismétlődik azokkal, akik a Nyírben szánkóznának.
           Csak azt szeretnénk tudni, miért nem szánkózhatunk nyugodtan a saját városunkban?
Tisztelettel a „szánkózók”

Tanácsülés

           Siófoki küldöttség jelenlétében, a szerdai tanácsülésen Nagy István jegyző felhívta a tanácsosok figyelmét, hogy változtassanak stílust, legyen vége a kapkodó munkának. Kercsó Attila a tanácsosok nevében kérte, ne őket szidják a kapkodó munkáért, hanem a magas vezetést. Úgyanúgy kikérte magának a technikai titkárság is, elhangzott, nem az ők hibájuk, ha utolsó percben, kapkodva kell a munkájukat végezzék.
           A siófokiak viszont nem ezért jöttek. Tisztán szeretnének látni, hogy lesz-e részük a gyergyószentmiklósi fűtésrehabilitálási programban, vagy csak Székelyudvarhellyel tudnak együttműködni. A testületi döntés értelmében a Virág és Bucsin negyedek fűtésének korszerűsítésében helyet kap a svájci program épp úgy, mint a siófokiakkal való együttműködés, melynek eldöntését befolyásolta Pál Árpád egykori polgármester és Petres Sándor, a megyei tanács alelnökének hozzászólása is.
           Ugyanezen az ülésen eldöntetett, hogy az otthoni betegápolók számát 55 személyre módosítják, nem adják el az Ikaruszt, mely működőképes, és segíti a civil szervezetek utaztatását, ám áruba bocsátják a csutakokon álló Mercedes autóbuszt.
           Nem adtak helyet egy cég terület-bérbevételi kérésének, mely a Gyilkostónál kívánt víztisztítót kialakítani, de elfogadták a vízhálózat tervkészítésének kifizetését, mint ahogy egyetértettek abban is, hogy pályázathoz, önrészként 4000 új lejt áldozzanak prospektuskészítésre.
           Március 1-től tanácsi beleegyezéssel nő az elfogyasztott hőenergia ára is, amint Vincze János, a közüzemek igazgatója elmondta, ezt tőlünk független árnövekedések indokolják.
B. K.

Végeredmény: jól állunk!

           Hát persze! Ki merné ezt vitatni? De… az egész attól függ, mi nekünk a jó? Mert ha mindaz kielégít bennünket, amibe nap mint nap beléüthetjük akarva-akaratlanul az orrunk, akkor minden rendben. Abba aztán senkinek, semmi beleszólása. Mert ugye, a mi bajunk. S annak sincs semmi értelme, hogy unos-untalan soroljuk mindazt, ami kinek-kinek nincs ínyére. Tudjuk. Jaj, nagyon is. Viszont mégis van mindennek határa. Még az alvilág zavaros bűzcsatornáinak is megvannak a maga törvényei. Tehát… határvonalak. Mert nem közömbös, merre tartunk.
           Igen sok szó esik manapság a mindenféle jogokról. S élnek is vele a homo sapiensek. Még viszsza is. Ott a sok lehetőség. Határtalanul. Határtalanul? Nem! Igenis mindennek van határa. Ha nem volna, régen a százhuszadik fényévnyi égitest bankjainak páncélszekrényeit feszegetnénk. Szerencsére, bár háttérbe szorulva, még fellelhetőek a kötelességek csökevényei is. Ellentestei a gátlástalanságnak.
           Pedig elkelne valahogy határt szabni mindennek, ami kilóg a jóhiszeműség sorából. Ami több a soknál. Mint például a művelődés templomában való viselkedés ügye. Mert azok a Küküllő-parti Athénból idelátogató művészek, akik az utolérhetetlen dán mesemondó csodálatos világát hozták el mihozzánk, nagy szeretettel, világért sem azért kerülték meg a Hargitát, hogy itt holmi taknyosok csúfot űzzenek belőlük! Pedig ez történt. Nem keresgélem én most, kik azok, honnan jöttek, még azt sem tartom fontosnak, elemisták voltak-e, vagy már kiszabadultak a tanító nénik-bácsik „zsarnoksága” alól, és most az öt-nyolc nagyos, szabados, boldog vizein eveznek. De szomorú, hogy az elismerő tapsból csak a legvégére jutott egy vérszegény maradék, ám öntelten, „Én vagyok a világ közepe!” – alapon bejött az őrjöngés, a füttyögetés, a székburkolatok letépése, széthajigálása. A sötétben. Meglovagolva azt az újra és újra visszatérő kedves mozzanatot, amikor a nagy alkotó ihlet-bábui cselekvő, a szerző bizonytalan életútjába jóindulatúan bele-beleavatkozó lényekké váltak, éreztek, beszéltek, énekeltek. Nem tudni, mit. A ricsajtól. Ami a sötét leple alatt született, undokul terebélyesedve, megfertőzve talán még az egyébként békésen viselkedő társakat is. A sötétben! Mert a fény, az túl sok az ilyen „bátor”, „feddhetetlen”, mindenkinél „értékesebb” lények számára. Hisz meglátnák őket! A sötétség az ő igazi elemük. Még tudok egy undok lényt, aki a sötétséget választotta honának. Valami rokonság volna közöttük?! Tény, hogy a szünetben a csürhe fele fölállt, kiment, s a második felvonás már valamivel békésebben zajlott, de sajnos elmúlt a varázs, az a varázs, amit csak az igazán nagyok képesek előcsalogatni, ha… képesek vagyunk ebben követni őket. Aztán hogy ehhez mi köze volt annak, hogy felvigyázóik csak az ajtóig kísérték el a duhajkodókat, majd kámforosdit játszottak, azt ki tudná megmondani. De a lovak közé bedobott gyeplő eddig sem sokat hozott a konyhára. Főleg ha az a tét, hogy képesek vagyunk-e…
           Hát nem vagyunk! Az egy-két héttel korábbi előadás sikeresebbnek mondható, mert ott nem füttyögött és nem dobigált talán senki. De az is igaz, hogy annak a gazdája megtömte a termet zsúfolásig, hogy még a sarokban porosodó pótszékek is szóhoz jutottak, s a műsor egész felfogása a játékra, a nevetésre, a mozgásra, a bohóckodásra alapozott. Arra van húzás! De egy szép, lélekhez szóló, szívet, érzéseket megpendíteni akaró „sztori”-ra már nincs kereslet. Úgy látszik.
           Viszont a „hősök” boldog kielégüléssel cammoghattak haza, hogy most aztán megmutatták, ki a legény a gáton, tehát minden rendben, mi igazán jól állunk, az irakiaknak jaj, mert ott még testvérek között is túl sok a terrorista.
           (Szerkesztői megjegyzés: a cikkben említett előadást a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház adta elő, címe: Andersen, avagy a mesék meséje.)
Bíró László

Mindenki Órája

           A ditrói Nők Órája alig töltötte be egyéves életkorát, a pénteki összejövetelen (február 3-án) máris átkeresztelkedett: a Mindenki Órája nevet vette fel, hogy vonzóvá tegye magát a férfiak számára.
           A „keresztelőre” mégis csak hat férfi jött el, pedig a hírt már közölte a helyi kábeltévé. De a rendezvény így is életképes volt, mert 30 személy összegyűlt. Igaz, négyen Gyergyószentmiklósról érkeztek: Ambrus Éva zenetanár, a férje András, leánya, Márta valamint Moni Gabriella, a Caritas munkatársa.
           A szervező Bardócz Erzsébet, miután eleget tett a kezdeti udvarias formaságoknak, átadta a szót Nagy Katalin tanárnőnek, akinek nyolcadikos tanítványai (Balázs Brigitta, Csibi Réka, Köllő Ildikó, Szőcs Melánia) előadták a Nagy-Bihal Albertné c. népballadát, amelyet még Kodály fedezett fel Ditróban 1910-ben.
           Nem véletlen, hogy erre a balladára esett a választás. Ezen az estén ugyanis a ditrói népi hagyományok kerültek a vita központjába.
           Nagy Katalin a farsangi szokásokról szóló jól dokumentált szép előadása felkeltette a hallgatók érdeklődését. Igaz, nem merítette ki a témát, de a jelenlevőket sem.
           Úgyhogy a kérdéshez elég frissen szóltak hozzá néhányan: Köllő Mária, Tamás István, György Hajnal és Bardócz Erzsébet. Az elhangzott véleményekből kitűnt, hogy ezekből a szokásokból Ditróban már nem maradt más, csak a farsangi bál és a farsangtemetés.
           Viszont a gyermekkori emlékek őrzik még a farsang idején gyakori tollufosztó és fonókalákák bensőséges hangulatát. A mesélésekben életre keltek a kecskéknek, medvéknek beöltözött maszkurák, akik gyakran „betolakodtak” nemcsak a kalákákra, hanem a – farsang idején igencsak gyakori – lakodalmakra is, ahol nagyon szívesen ijesztgették (főleg ölelgették) a lányokat. (Az idős asszonyokat nem nagyon háborgatták, mert hát: „a vén a medvének se kell”.)
           Persze, a „halálnak” ilyen helyen semmi keresnivalója nem volt, őkelme csak a farsangtemetésen „szertelenkedett” a bábot szállító ökörszekér mellett. Neki is jólesett, ha leemelhetett egyet-kettőt az ökör szarvára akasztott perecek közül…
           Minden népi szokáshoz kapcsolódott a dal.
           Ambrus tanárnő hamarosan kézbe is vette a képzeletbeli karmesteri pálcát. Néhány szóban összefoglalta a népdalhoz kapcsolódó tudnivalókat, és rátért a gyakorlatra, vagyis az énekeltetésre.
           Egymás után csendültek fel a szebbnél szebb népdalok: „Kettős szárnya van a parti fecskének”, „Egy gyönge kismadár hozzám kezde járni”, „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok”… A szemekben megjelent a meghatódás: valaki bejelentette, hogy ez a legutóbbi dal Petres Ignác kedvence volt…
           Bardócz Erzsébet kérésére a társaság bevonult a tágas konyhába, ahol a hölgyek finom teával és fánkkal kínáltak mindenkit. Mindenki estéje volt ez, mindenki jól érezte magát, miközben elpukkant egy-egy vicc, és megszólalt egy-egy újabb dal.
           És mindenki megsejtett valamit a nagy igazságból, hogy csakis így, a saját hagyományaink világában, a vidám és egymást szerető emberek közt szép az élet.
Gergely Géza

Fel is út, le is út!

           A napi rendszeres használat és a balesetveszély szempontjából nincs „kicsit rossz” lépcső, néhány milliméteres eltérés is megbosszulja magát. Az elrontott, elmért lépcső utólag nagyon nehezen és csak részben javítható. Néhány fontos adat kimaradt előző cikkünkből, a továbbiakban ezt szeretnénk pótolni. Az átjáró magassága egy olyan gyakori probléma, amire nagyon oda kell figyelni. Akkor járunk el helyesen, ha a lépcsőfokok fölötti szabad magasság minimum 2 m, de lehet 2,20 m is. Erre azért van szükség, mert a későbbiekben felfelé haladáskor majdnem mindig beverjük a fejünket a mennyezetbe.
           Egy lépcsőkar legfeljebb 3 m-t hidalhat át, ha a szintkülönbség nagyobb, mint 3 m, akkor pihenővel kell megszakítani. A pihenő legalább olyan széles legyen, mint a lépcső szélessége, formára pedig általában négyzet alakú, kivételt képeznek az ívelt lépcsők, ahol a pihenő követi a lépcső vonalát. Szigorú szabály: beltéri ajtók nem nyílhatnak a lépcsőpihenő síkjára!
           Korlátok, mellvédek, fogódzók:
           – lépcsőn, galérián és erkélyen a közlekedés és a tartózkodás biztonsága érdekében korlátokat, mellvédeket helyeznek el. Ezek magassága 0,90–1 m kell, legyen.
           – korlátok, mellvédek anyaga lehet fém, fa, üveg, tégla, beton. A fogódzók általában meleg-biztonságot keltő anyagból készülnek, mint amilyen a fa is.
           – a korlát oszlopai, függőleges osztásai között nem lehet több mint 12–15 cm távolság. Ennél nagyobb távolságnál egy kisgyerek feje könnyen a korlátelemek közé szorulhat. Megoldás lehet a korlátok közé beépítet plexi vagy biztonsági üveg.
           – a kapaszkodók biztonságos, előírásszerű kialakítására és rögzítésére fokozott figyelmet kell fordítani. Kisgyerek számára szereltessünk fel megfelelő magasságú karfát. A karfát a lépcsőpihenőben is vezessük tovább.
           – ha lehet, kerüljük a húzott lépcsőket, mert ezek felfelé botlás-, lefelé csúszásveszélyesek lehetnek.
           Az emelkedési arányt nem szabad egy lépcsőszakaszon belül változtatni. Létraszerű lépcső csak galériára vagy hétvégi házakban építhető! Fontos a felületek csúszás elleni védelme.
           A lépcsőtérben elhelyezett ablakokat, amelyeknek könyöklőszintje a korlátmagasság alatt helyezkedik el, biztonsági védelemmel kell ellátni.
           A lépcső legyen éjjel-nappal jól, árnyékmentesen megvilágítva. Ne hagyjunk sötétbe egyetlen sarkat sem, gondoskodjunk róla, hogy jól látszódjon minden lépcsőfok. A falakról, mennyezetről visszaverődő fény is elegendő lehet, de megvilágíthatjuk külön-külön a lépcsőfokokat. Ajánlatos az alternatív kapcsoló, mellyel a lámpát fent is, lent is tudjuk kapcsolni.
           A lépcsők alkalmazási területe: – kerti és teraszlépcsők, amely 10 illetve 15 fokos szöget zárnak be; – a középületek és lakóépületek lépcsői 25 illetve 30 fokos szöget zárnak be; – a lakáson belüli lépcsők rendszerint 35 fokos szöget zárnak.
           Bizonyára nem látják sok értelmét annak, hogy mindent így „kifokozunk”, pedig egy 5–10 fokkal magasabb vagy alacsonyabb lépcső nem csak, hogy veszélyes, de fárasztó is. Amíg az ember fiatal, addig ez sem gond, de gondolni kell a család idősebb tagjaira is.
           Reméljük, hogy cikkünkkel segítségükre lehetünk azoknak, akik az elkövetkezőkben egy „szinttel feljebb” szeretnének jutni.
           A következő cikkekkel pedig igyekszünk a minket körülvevő anyagokat, természeti kincseinket bemutatni.
Portik Tünde (0745/961.039),
Bartos Emese (0745/814.555)
lakberendezô

A közbirtokosságok fakitermelô szövetkezetei 1930–1940. közötti idôszakban a jelenlegi Hargita megye területén

           A közbirtokosságok vezetői a két világháború közötti időszakban tevékenységük ésszerűsítésére és jövedelmezőségére törekedtek. Ennek egyik leghatékonyabb változata a fát feldolgozó szövetkezetek létrehozása volt. A fakitermelésből és a fakereskedelemből ugyanis nemcsak a kis- és középbirtokosoknak jutott kevés jövedelem, hanem maguk a közbirtokosságok sem tudtak fakészletükkel arányos nyereségre szert tenni. A legtöbb famennyiséget értékesítő közbirtokosságok közé tartozott a gyergyószentmiklósi vagyonközösség is, mely főleg a következő cégeknél értékesítette árverések révén faanyagát: Grünstein Adolf és társa, a brassói Celuloza gyár, a Beszterce-Naszód-i Faipar, a gyergyószentmiklósi Erdőipar Rt., a Grünberg János és társa Rt. A névsort folytathatnánk... Tény azonban, hogy ezekből a kitermelésekből a jövedelmet nem a vagyonközösség, hanem a fakitermelő cégek húzták.
           Gyakran a nehéz anyagi helyzetbe jutott cégek nem teljesítették a közbirtokosságokkal szembeni kötelezettségeiket. Ilyen volt többek között a karcfalvi közbirtokosság és a Gyimesvölgyi Fakitermelő cég közötti szerződés sajátos következménye, melyről az 1933. december 8-i jegyzőkönyvben a következőket olvashatjuk: „1929. október 23-án a közgyűlés a Gyimesvölgy-Fakitermelő Cégnek pótlásképpen adott a Susulyból egy erdőt, melyet még az év őszén át is adott lábon. Ezen erdőt a cég döntötte és termelte, de fizetési kötelezettségének nem tett eleget, csak ígérgetett. Az igazgatóság 1930 május havában fölküldötte Bogács István erdőgazdát és Kálmán Félix ellenőrzőbizottsági tagot, hogy az erdőben tiltsák le a már kitermelt fát, s közöljék a céggel, hogy a közbirtokosság nem engedi elszállítani addig, míg a cég hátráléka, ami circa 150 000 lejt tesz ki, le nincs fizetve. Nevezettek megjelentek a helyszínen, közölték a cég embereivel az igazgatóság határozatát, s utasították Gidró Ferenc felelős erdőpásztort, hogy akadályozza meg a faragott fa és pipiri szállítását. Még az év júniusában felfüggesztették az igazgatóságot, s akkor Bogács, akkori erdőgazda átadta a hivatalt, s vele az erdőket közte a faragott fát, mely akkor mintegy 10 000 köblábot tett ki, továbbá mintegy másfél vagon pipirit Bálint Ignácz új erdőgazdának. Ez év októberében visszahelyezte a bíróság a régi igazgatóságot, s az újra átvételkor Bogács erdőgazda már csak fele faragott fát találta ott. Gidró Ferenc felelős erdőpásztor oda nyilatkozott, hogy a cég Goldner nevű tisztviselője vitette el a fát arra hivatkozással, hogy arra Both Ágoston interimár elnök adott engedélyt…
           A közbirtokossághoz azonban nem folyt be ezután se pénz a cég tartozásából.
           1932-ben új választások voltak a közbirtokosságnál s az új erdőgazda, Márton Károly 1932 május havában vette át az erdőt s a faragott fát, mely már rothadni kezdett. Az új igazgatóság fölhívta a céget, hogy fizesse tartozását, s a faragott fát szállíttassa el, mert kárba megy. Erre a cég azt válaszolta, hogy a visszatartás csak önkényes volt. A letiltás nem hatóság által eszközöltetett – fizetni pedig nem tud, mert időközben fizetésképtelenné vált... Azóta is ott rohad a fa, mert a faárak folytonos esése miatt úgy leértéktelenedett, hogy a szállítási költséget se érdemli meg.”
           Ilyen és ehhez hasonló esetek miatt a közbirtokosságok tagjainak rá kellett jönniük arra, hogy a fának félkészáru formájában való értékesítése jövedelmezőbb a közösségek számára, mint a lábon való értékesítés. Így született meg a Faszövetkezetek létrehozásának a gondolata Udvarhelyen, Csíkban és Gyergyóban.
           Az udvarhely környéki erdőkitermelő szövetkezet létrehozásának szükségességéről a Hargita című lap 1929. július 27-i írásából a következőket olvashatjuk: „Hetenkint halljuk a panaszt, hogy a fa árát a kereskedők mesterségesen lenyomják, s így a felvidék népe főjövedelmében erősen meg van károsítva. Ezen egyre súlyosbodó jelenséggel szemben az egyetlen védekezési mód a fakitermelő szövetkezet megalakítása, mely az erdők igazi hasznát azok számára biztosítaná, akiket az megillet: a falusi lakosságnak. Ez a terv nemcsak kormánykörökben merült fel a múlt hét folyamán, hanem egyes községekben is. A terv megvalósításához mindenesetre nagyobb tőke szükséges, ami a pénzügyi helyzet javulása után rendelkezésre is fog állani. Azonban az erdőtulajdonosoknak is részt kell ebben venniük. Azért mindenki, akinek a fából jövedelme van, már most tegyen félre minden héten egy bizonyos összeget, hogy legalább az őszre 1000 lej álljon rendelkezésére a szövetkezet megalakítására.”
           A felcsíki faszövetkezet alakuló gyűlésére 1932. július 31-én került sor. A korabeli jegyzőkönyv az alakulást a következőképpen mutatta be: „Dr. Pittner Árpád ügyvéd, Sztankó Zoltán főerdőmérnök, Karcfalva, Madaras, Dánfalva, Jenőfalva, Szenttamás, a közbirtokosság vezetői.
           Dr. Pittner előadja, hogy a már régebb folytatódott megbeszélések szerint az 5 felcsíki közbirtokosság által fakitermelő és értékesítő szövetkezet volna alakítandó, s vonatkozó szövetkezeti törvénnyel kapcsolatban a jogi formákat ismerteti.
           Felolvassák az alakulásra vonatkozó tervezetet, az alapítást a közgyűlésre bízza.”
           Gyergyóban 1934-ben kezdeményezték a közbirtokosság keretében felállítandó fakitermelő szövetkezetet. A gyergyószentmiklósi közbirtokosság keretében az 1937. március 14-i gyűlésen foglalkoztak a Faszövetkezet reális létrehozásával. A korabeli jegyzőkönyvből ugyanis megtudjuk, hogy „a gyűlés a szövetkezet felállítását újra kimondja, a Foresta telep megvételét elvileg elfogadja, a telep átvizsgálására és a tárgyalások felvételére egy 5 tagú bizottság küldetett ki, nevezetesen Dr. László Dezső, Berecz János, Dr. Lázár Péter, Szász István és Madaras Árpád urak személyében, egyben megbizatik Berecz János úr, hogy a gépek megvizsgálására szakértőket hívjon meg, akiknek díjazására a közbirtokosság igazgatósága felhatalmaztatik.” Március végén a faszövetkezet kérdése ismét napirendre került. Az 1937. március 30-ai gyűlés jegyzőkönyvéből mindezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „A folyó hó március 14-én tartott kültagokkal is kibővített igazgatósági és felügyelőbizottsági gyűlés, figyelembe véve az 1934. április hó 15-én tartott közgyűlés határozatát, kimondotta, hogy az elhatározott fakitermelő szövetkezetet sürgősen meg kell alakítani, és ezzel kapcsolatban a leszerelőben lévő Foresta-féle gyártelepet, amennyiben azt alkalmi vételképpen meg lehet vásárolni, meg kell venni, hogy ezáltal a közbirtokosság erdeit, mint deszka anyagot lehessen értékesíteni.”
           Az említett jegyzőkönyvben az 5 tagból álló bizottság tagjai tudtunkra adják, hogy „a Foresta-féle gyártelep területe 35–36 hold terjedelmű, tiszti és munkáslakásokkal, és az üzemhez szükséges összes épületekkel és raktárokkal. Van 2 darab egyenként 250 lóerős gépdinamó a villanyvilágításhoz, 4 gatter és egy egész rakás különböző gépek, melyeknek értéke egy üzem részére oly magas értéket képviselnek, hogy azt még megközelítőleg se lehet felbecsülni.”
           A korabeli jegyzőkönyvből azt is megtudjuk, hogy „bizottság utazik Bukarestbe, hogy beszéljenek a gyár esetleges megvásárlásáról.”
           A gyergyói fakitermelő szövetkezet konkrét megalakulására az 1937. május 17-i gyűlésen került sor. Ezen a gyűlésen igen sokan érveltek a szövetkezet létrehozása mellett. Íme néhányuk véleménye:
           Fazakas István elnök: „Hivatkozva az élet mindennap változó, fejlődő előrehaladására, amelyben az eddigi gazdálkodási rendszer már elavult és kóros egyedüli megoldás kínálkozik, hogy új alapokra fektetett, s a mai élet viszonyainak megfelelő gazdálkodáshoz kezdjenek a birtokossági tagok, hogy vagyonuk után a jövedelem ne jusson idegen kezekbe. Ennek egyedüli megoldása egy Fakitermelő Szövetkezet megalakítása. A fából eddig mindenkinek haszna volt, csak a tulajdonosnak nem. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet megalakulásához szükséges anyagi erő rendelkezésre áll, a gyilkostói villatelkek árából circa 270 villatelek 1 600 000 lejt hoz. Holdanként 100 lej jutna 500 lej névértékű részjegyekkel 2370 részjeggyel megalakulhat a szövetkezet, mivel ennek a pénznek más felhasználása úgyse lehetséges...”
           Dr. László Dezső: „ismerteti a szövetkezeti törvény 167. paragrafusát, amely módot nyújt arra, hogy a közbirtokossági tagok a saját birtokosságuk esedékes tábláit szövetkezeti alapon kitermelhessék. A birtokossági tagok megkapnák a tőárat, és mint a szövetkezet tagjai a kitermelt anyag értékesítése után részesülnének névjegyeik arányában a tiszta haszonban is.”
           A jelentősebb hozzászólások után megszületett a közgyűlés határozata. Eszerint „az értekezlet a közbirtokosság Fakitermelő Szövetkezetét megalakítja. Az öt holdnál nagyobb arányjoggal rendelkezők belépése kötelező, s minden 5 holdra egy 500 lej névértékű részjegy jegyeztessék, az öt holdnál kisebb arányilletménnyel rendelkezők közül, azok, akiknek kettő vagy kettőnél több a holdszám készpénzzel kiegészíthetik egy névjegy értéke erejéig. A két holdon aluliak csupán csoportosulás útján jegyezhetnek részjegyet.”
           A fakitermelő és fafeldolgozó szövetkezetek létrehozása – mint láthatjuk – a nyilvánosság bevonásával és a tagok megkérdezésével történt. A jövedelmezőség szempontjából azonban jelentős előrelépésnek számít.
Dr. B. Garda Dezső, országgyűlési képviselő

Csípôficam, nem játék

           Nemrég egy kétgyerekes anyuka panasszal fordult hozzánk. Nem az orvosok hozzáértését akarja kétségbe vonni, hanem a szülőkhöz szól, hogy minél jobban odafigyeljenek kicsinyeikre, és ha kételyeik vannak, szükségét látják, forduljanak szakemberhez.
           – Laikusként, világhálón olvastam, hogy amikor megszületik a baba, a neonatológus, babásorvosok megvizsgálják úgy a reflexeit, mint azt, hogy csípőficamos-e a gyerek. Amikor nekem kiadták a babát a szülészetről, akkor én teljesen nyugodt voltam, mert nekem azt mondták, hogy teljesen egészséges az én csecsemőm. Amikor a családorvos átvette, kötelező lett volna neki hathetesen megvizsgálnia a gyereket. Hozzám nem jött az orvos. Két hónaposan vittem a kicsit oltásra. Az orvos viszont ekkor sem nézte meg. Interneten olvastam egy kismamáról, hogy csípőficam-szűrésre vitte gyerekét, miután észrevette, hogy féloldalasan fekszik. Ekkor jöttem rá, hogy az én kisbabám is féloldalasan fekszik. Ekkor már két hónapos volt a kicsi, a lábán a ráncai is asszimetrikusak voltak. Bevittem a gyereket a családorvoshoz, kérve vizsgálja meg, mert gyanítom, nincs minden rendben vele. Ekkor azt kérdezte tőlem, hogy farfekvéses volt-e a gyerek. Nem volt az, így azt a választ kaptam, ne izgassam magam, nincs okom rá. Ha nem is mérvadó az asszimetria, utalhat gondra, véltem, érveltem. Kértem vizsgálja meg, mert az nekem megnyugtató lenne. Nem vizsgálta meg, csak azt a tanácsot adta, hogy vigyem ortopédhez, ha asszimetrikusnak tartom a ráncait. Három hónapos volt, amikor elvittük a csíkszeredai ortopédiára. Itt az orvos szemrehányóan kérdezte, hogy miért nem vittük eddig a gyereket, már hathetes korában ott kellett volna legyünk. Arra is rákérdezett, hogy nem vettük észre eddig a problémát? Ez nem az a típusú csípőficam volt, amit első vizsgálatra nem lehetett volna észrevenni. Ha valaki rátette volna a kezét, észrevette volna, hogy ott valami gond van. Kérdem én, hogy szülőként, nekem kell arra figyelnem, hogy minden kötelező vizsgálatot elvégeznek-e?
           Dr. Márton Gizella, a szülészet orvosa elmondta, a csípőficamszűrés kötelező a csecsemőknél:
           – Manuálisan megvizsgálunk minden babát. De van eset, hogy sem mi, sem az ortopéd nem veszi észre a bajt. Van olyan eset is, amikor csak röntgenfelvétellel, ultrahanggal lehet felismerni a problémát. Ezt azonban nem ajánljuk, mert az ilyen kiskorban végzett sugaras vizsgálatnak lehetnek káros következményei. Ugyanakkor a mai világban az anyuka kötelessége is figyelni a baba fejlődését, felfigyelni a rendellenességekre.
           Dr. Simon Alpár gyerekorvos szintén vallja, kötelesség megvizsgálni a gyerekeket:
           – Szűréseket végzünk. A manuális vizsgálat, a ráncok asszimetriája azonban csak a csípőficam gyanúját kelthetik, a hajlamot mutatják ki. A farfekvéssel született gyerekeket automatikusan elküldjük vizsgálatra, mivel az anyaméhben való fekvésük miatt nagyobb a csípőficam esélye az ilyen csecsemőknél. Három hónapos kor előtt azonban nem javasolják az ortopédek sem a hám feltevését. Mi úgy egyeztünk meg a csíkszeredai ortopédekkel, hogy a gyanús gyerekeket három hónapos korukban küldjük vizsgálatra. Ez az optimális.
           A vélemények megoszlanak annak tekintetében, hogy mikor, hogyan kell, lehet megvizsgálni a gyerekeket, illetve az észlelt rendellenességek mennyire mérvadóak. Tény azonban, hogy ha a panaszos anyuka nem észleli a kisbabája rendellenességét, félő, túl későn derült volna ki a kicsi csípőficama. A gyerek szempontjából pedig nem mindegy, hogy két-három hónap hám viseletével sikerül meggyógyulni, vagy csak műtéti beavatkozás segíthet. Az anyuka kérése csak az volna, hogy úgy az orvosok, mint a kismamák nagyobb körültekintéssel figyeljék a gyerekek fejlődési rendellenességeit.
G. G.

Cédulás

           Álcédulás egy sötét utcasarkon, zavaros kiáltások közepette, rám támadott. Ha ne halandzsázzon, azt gondoltam volna, hogy megadja a hitelbe adott szótáraim árát.
           De nem! A mélyen tisztelt útonálló hozzám ütött úgy, hogy a szemüvegem eltűnt a nagy hóban. Majd galléron ragadtam én is, és egy kicsit csúszkáltunk ide-oda a jeges úton. De hála a nagyszerű városvezetésnek gödörbe léptem, hanyatt vágódtam, amit Álcédulás, a támadó, győzelemnek vélt, és elszaladt.
           Álcédulás azt kiabálta, hogy én kiírtam „őt”, vagyis róla írtam a regényemben. De „álljunk csak meg!” ahogy az én pozitív hősöm, Költői Cédulás mondja. Miért? Mert a mélyen tisztelt Álcédulás, az útonálló, fel akarja ölteni az irodalmi szereplőm álarcát, mivelhogy imitt-amott hasonlít rá. Ám nem mindenhol… Például a szépséges Erdő Klárikának a gyergyóhodosi magyar iskola 2. számú épületi lakásának ablaka alatt nem Álcédulás zenélt, hanem Darvas Dezső meg Balog József, a virágokat pedig Klárikának nem Álcédulás vitte, hanem én 1965-ben, tíz évvel azelőtt, hogy megismertem az igen tisztelt betolakodót. És hogy miért írtam így? Azért. De hát én nem vagyok a minden, mint a jó öreg Jehova, aki agyagból gyúrta össze ősapánkat, Ádámot, és „lelket lehelt belé”. Az is baj, hogy egy másik szópárbaji támadóm szerint, nekem „nincs is lelkem”, mindenható Jehovával szemben én csak egy szerencsétlen halandó vagyok, s így a szereplőimet sem agyagból, sem fűrészmosztból nem gyúrom, hanem mintát vettem róluk, több személy tulajdonságait egyre ruháztam. Így született Írói Cédulás (K. A., D. D., N. A.), Bellér (Gy. A., I. Z. D., P. V. stb.), Pulyka (P. A., L. M., T. B.), Talicskás (Sz. Á., A. M., F. J.) Zsejke (számtalan titkár, titkárnő mintájára) stb.
           Az én Cédulásom épp oly pletykahordó, mint Gogol Dobcsinszkije, vagy Caragiale Brînzovenescuja; Bellérem vetekedik Hlesztakovval, de Caţavencuval is, hisz szónok a javából, és hazafi a könynyekig, és forradalmár, hisz megkérték, hogy legyen forradalmár. Dr. Farfuridi vizet se vihet neki.
           Az én Pulykám tipikus talpnyaló és „jó” zsaroló. Az én T. B. C.-m az egyik „legjobb” jelentgető, besúgó és tróger. Az én főnökgárdám néhány kivétellel, remek képmutatók, akik őszintén vallják „Mindent a népért, csak előbb teljen meg a zsebem.”
           Mégis köszönetet kell mondanom, a mi igenbecsült „Cédulásunknak”, mert arra késztetett, hogy megírjam a fájó, szomorú valóság tükörcserepének tűnő cikket.
           S most még kegyetlenebbül rá kell világítanom a dolgokra. Én kb. 200 képet írtam, a tanintézetekben zajló fonákságokról, de itt csak 50-et adok közre. A nagyon durva, vagy ízléstelen jeleneteket kihagytam. Nem akartam hinni, hogy ilyenek vagyunk. Nem jött, hogy elismerjem, hogy az emberszabású majom százszor különb a majomszabású embernél. Hisz az, szegény, csak azt teszi, ami szükség és természetes, de mi, a majomszabásúak, bonyolítók, azt tesszük sokszor, ami fölösleges és káros.
           Az igen tisztelt Lesbenálló úr késztet arra, hogy megemlítsem, amint egy kommaszált estis tanuló férje, miután meghívott lakására, az előszobai táskámból ellopta a kiló húst „viccből”, és a blokk mellől felhozott kővel pótolta a táskám súlyát. (Élő tanúm van.) Nem „vicc” azonban az, hogy én hajnalban felkeltem és Csíkszeredában sorba álltam a kiló húsért, és este otthon – feleségemnek és két kicsi gyerekemnek – egy követ kellett elővennem a táskából. Kérdem a tisztelt olvasót, ilyent tesznek-e az emberszabású majmok? De a majomszabású ember igen.
           Hogy ne beszéljek félre. A Hargita Népében megjelent Páros élet jelenetet öt család sajátította ki.
           Regényem második részében több idézet van az én jó megfigyelő Írói Cédulásom naplójából. Lehet, hogy Álcédulás vak- és tudatlanságában, ezt a szerepet is el akarja majd tulajdonítani.
           Ám akkor a képzelődőt az én hősömre hasonlatos Cédulást be kell invitálnunk a törvényszékre, vagy, ha megkutyálja magát, a rendőrségre, és meg fogjuk kérni, hogy írjon egy jellemzést valakiről vagy egy esszét, esetleg levelet. És akkor lepődünk meg, amikor a ceruza meg a fehér papírlap tétlenül, üresen… azt fogja bizonyítani, hogy félanalfabetáról van szó, akinek vannak nagyobb iskolás papírjai, de tudása még az I–IV. osztályos szintet sem üti. De tudván, hogy a közintézményeknél (meg a törvényszéken nagy a huzavona), figyelmeztetem az útonállókat: ezután kézbeli nélkül nem járok.
Csata Ambrus

Jött, látott, riogatott

           Január 23-án a sepsiszentgyörgyi honfitársaihoz látogatott a PSD elnöke.
           Nem nehéz kitalálni, hogy miről is tárgyaltak. A sajtó jóvoltából már van egy kis fogalmunk, hogy hogyan is zajlik le egy ilyen találkozó. A „helyiek” elmondják mondvacsinált hazug panaszaikat. Hátrányos helyzetben vannak, elnyomva, veszélyben identitásuk stb. Jön a mentő segítség, bátorítás, ígérve a „tűrhetetlen”, „halaszthatatlan” helyzet megoldását, sokszor súrolva a bujtogatás, riogatás határát. A volt miniszter kijelentéséből hármat szeretnék kiemelni, és elmondom, hogy érdemes és kell ezen dolgokkal foglalkozni, mert valahol benne vagyunk, rólunk szólnak.
           Az első „elfogadhatatlan a területi autonómia”. Azt jelenti, hogy Székelyföld 620 000 őshonos, magyar nemzethez tartozó székely lakossága maradjon továbbra is másodpolgár. Ha még nem települt ki szülőföldjéről, tűrje el a megaláztatások, megkülönböztetések különböző formáit. Sajnos, népünk is hozzáteszi az „önrészt”. Nem figyelünk oda, hogy miket mondanak rólunk, és nem adtunk kellő nyomatékot annak, hogy ki az őshonos nép, és hogy ki, mióta lakja e földet. Népünk el van foglalva ügyes-bajos dolgaival, és sajnos a széthúzás is gyakori jelenség. A rólunk szóló mendemondák, a szisztematikus hazugság eredményeként olyan „tudományos írások” születtek, hogy a székely nép nem a magyar része, és az erdélyi magyar nem más, mint „magyarul beszélő román”. Szándékosan, ravaszul összemosták az állampolgárság és a nemzetiség fogalmakat. Gazdaságilag is másodpolgár a székely. Kedvezőtlen a hat megyéből összetákolt régió. A kommunizmus hordalékaként létező centralizáció miatt elúsznak a pénzek, és a prefektusok túlbuzgalma, az indokolatlanul terjeszkedő ortodox egyház, mind a területi autonómia jogosságát igazolja.
           Geoană másik aggodalma, „ideje, hogy Románia kilépjen a másodrendű partner szerepéből a Magyarországgal való viszonyban”. Nagyon könnyű lesz, mert Magyarországon a nemzetpolitizálást megelőzi a gazdasági érdekcsoportok akarata mentén zajló pártpolitizálás. Elsődleges prioritás az országról alkotott kép és a jószomszédi viszony, minden áron. Ahogy Kádár nem szólt bele Románia belügyeibe, úgy 2004. november 10-én Kovács László elvtárs is kijelentette, „a határon túli magyarokat a szomszéd államok jóindulatára kell bízni, a jószomszédi viszony jegyében”. És ez után következett 2005. szeptember 26. A harmadik aggodalom, „nem tartja normálisnak, hogy az EU csatlakozás olyan dátumhoz kötődjék, amely területi autonómiához vezet”. Nem kell aggódnia, mert az uniós urak más perspektívából látják a világot. Elsősorban saját országuknak próbálnak intézkedni, ügyeskedni, és más ügyektől nem fáj a fejük. Itt is a gazdasági érdek dominál, mert az elöregedő nyugatnak kell az olcsó munkaerő és a piac. Ezek a keleti országok csatlakoztatásának legfőbb okai.
           A másik tény, amiért Geoană elvtársnak nem kell félnie, a nyugati embertípus hiszékeny jóindulata.
           Mert az EU-s urak nem hiszik el, hogy szemükbe hazudnak. (Mint nemrég a román államfő tette Brüsszelben.)
           Az erdélyi magyaroknak összefogásra lenne szükségük. A parlamentben és a kormányban levő RMDSZ-nek tanulnia kellene a szlovákiai MKP hibáiból. Bugár Béláék feltétel nélkül besegítették Szlovákiát a NATO-ba és az EU-ba, és utána kegyvesztettek, ellenségek lettek, és a magyarság is issza a levét… Nem volna szabad az RMDSZ összetévessze az érdekvédelmet az önérdekvédelemmel.
           Ne feledjük el, hogy az alkotmány, melyre hivatkoznak a területi autonómiát ellenzők, nem a Mózes kőtábláiról van lemásolva, hanem nemzetállamban gondolkodó ravasz, halandó emberek írták.
Fülöp Sándor, Gyergyócsomafalva

Csata Ambrus:
Bonyolítók
5. Dicsértessék... a szerelem

           – Mindent odaadnék a szép Klárikáért! – toppan be ismét Cédulás az osztályomba, ahol a következő napi óráimra készülődöm. Nyakában a nagy fényes pipa, a szaxofon. A szája a fülét éri, vizes olajjal gyűrűkbe van kunkorítva a haja.
           – Az ördögbe! Mi ez a maskara? Fekete ruha, fehér ing, csokornyakkendő... és a műszer.
           – Halálos menet volt. Szombat déltől húzzuk – mondja végigzongorázva az orrom előtt egy láthatatlan billentyűzeten.
           – Miért is lett volna halálos: lakodalmat muzsikáltatok, az pedig a szerelem betetőzése. Te pedig kivirultál, mintha a menyasszony egész áldott éjjel téged csókolgatott volna – folytatom, csakhogy szóra bírjam a legényt.
           – Állj csak meg! Mindjárt megmagyarázom.
           – Fölösleges magyarázni, látom az arcodon.
           – Mit látsz? Semmit se látsz. A vakond is azt hiszi, hogy lát, pedig csak úgy képzeli. Hogy is láthatnád, miről beszélek, amikor minden itt van, ni! – egyetlen rántással szétnyitja a kabátja meg a fehér ing elejét s döngetni kezdi csupasz mellét.
           – Éppen azt látom, ami ott bent lappang. Az gyújtotta ki a szemedet, az késztetett arra, hogy kibodorítsd a hajad. Máskor gyűrötten, elkenődve jössz meg hétfőn déltájban.
           – No, mondjuk, hogy gyanítasz valamit, de nem érezheted, amit én érzek. Gyere, fizetek egy kupicát a Vadászkráma szeparéjában… és húzom, az ördög vigye el!
           – Nincs már senki az iskolában, itt is húzhatod. De hát nem árulnád el a nagy titkot? Csak a lényeget.
           – Azt kibeszélni nem lehet.
           – De eltitkolni sem lehet. Már ki is mutattad.
           – Azt... azt nem lehet kimutatni! Csak úgy képzelik a költők. De ne is beszéljünk. Inkább... Idenézz! Hadd húzzak valamit:
           „Odahaza már, zöldül a határ, nyiladoznak az orgonák.
           Ilyenkor a rét csupa margarét, s mámorosak az éjszakák.”
           – Mámoros vagy te, mert ismét rátaláltál valakire – tapintok végül a lényegre.
           Cédulás korán nősült, mint a zenészek javarésze. De annak ellenére, hogy „igaz” szerelem volt, amire hazajött a katonaságból, a kisgyerek az anyósnál, az asszonyka pedig más ágyában talált menedéket-vigasztalást. Cédulás azóta nem engedi, hogy tisztes régi nevén szólítsák, mint ahogy most is megtiltotta. És a végletek embere lett: hol egyik, hol pedig a másik nőt szórja be virággal, pénzzel és melódiákkal.
           – Állj csak meg! Hagyd már a szegény embert, hadd csapolja meg a lelkét:
           „Mindent odaadnék szép Erdélyországért meg azért a kócos hajú büszke székely lányért...”
           – Valóban kócos a haja annak a szépségnek? – intem le tréfálkozva a zenélőt.
           Cédulás kiveszi szájából a „pipát” és nagyot sóhajt: – Nem tudom mennyire kócos, de büszkének büszke, arra mérget mernék venni. Nem is büszke, hanem inkább betyár!
           – Jól belebolondultál.
           – Minden lépése tánc, minden mozdulata ritmus, a tekintete …, a szeme... azt nehéz..., azt nem lehet kimondani – szavalja révedezve Cédulás.
           – Tehát szép, mint egy ballada.
           – Mi az hogy ballada? Álomszép.
           – Nem árulnád el végre? Ki az a csodalány?
           – Nem ez a lényeg. Fontos az, hogy lángra gyújtott. Van ismét, akiért élni, énekelni, égni!
           – És a neve?
           – Valami Klári, de mondtam, hogy ez nem számít. Gyere ünnepeljük meg a szerencsét, s majd, ha beesteledik, éjjeli- zenét adunk!
           (folytatjuk)


                     KisAsszony


A klimax nem betegség!

           Veszélyes lehet a természetes folyamatok megváltoztatása
           Kiderült, hogy az ötven feletti nôknek adott tartós hormonpótlás jelentôsen megnöveli a szív- és keringési problémák, valamint a mellrák gyakoriságát, ezért azonnal leállították a 15 évre tervezett, 16 ezer nô bevonásával végzett kutatást.
           Ha az ember azokat a brosúrákat olvassa, amelyeket a nôgyógyászok várójában helyeznek el – nyilván nem véletlenül –, hamar arra a következtetésre jut, hogy egy nô menstruáció nélkül tulajdonképpen már nem is nô. Az érett korú, ötven feletti nôket úgy mutatják be ezek a gyógyszergyárak által kiadott vagy szponzorált füzetecskék, mint állandó hôhullámoktól és kóros hangulatingadozástól szenvedô, és az egyre törékenyebb csontok miatt hamarosan a mozgásban is korlátozott, egyre ráncosabb és valósággal kiszáradt öregasszonyokat. Ez várható, hacsak… Hacsak nem kezdik el szedni mihamarabb azokat a csodabogyókat, amelyek elfújják a hôhullámokat, megszüntetik a hüvelyi szárazságot, a ráncos bôrt, és talán még az eldugult orrot is tisztítják, bár ez utóbbit természetesen csak a szerzô fűzte hozzá a változó kori hormonkezelést magasztaló kijelentések listájához.
           Hormonpótlást – csak ha nagyon muszáj!
           A fejlett országokban minden második-harmadik ötven feletti nô rendszeresen szedi ezeket a tabletta, tapasz, krém és kúp formájában árusított hormon- készítményeket, amelyek a gyógyszergyárak ígéretei szerint megelôzik a csontritkulást, a szív- és keringési betegségeket és javítják a szexuális életet.
           Innen-onnan már régebben hallatszottak olyan aggodalmak, hogy túl kockázatos megelôzésként hormonpótlást adni nôk millióinak – hosszú éveken át. Azután egy évvel ezelôtt jött a nagy sokk: egy tekintélyes amerikai szervezet – a Women’s Health Innitiative – egyik napról a másikra félbeszakította a tizenhatezer 50–79 éves nô bevonásával végzett vizsgálatát, mert megengedhetetlenül nagy egészségi rizikót jeleztek az idôközi ellenôrzések. Az eredetileg tizenöt évesre tervezett vizsgálatban a menopauzát elért nôk tartós, megelôzô jellegű hormon- kezelésének hatásait akarták felmérni. De már az elsô részjelentésbôl kiderült, hogy a tartós hormonkezelés jelentôsen megnöveli a szív- és keringési problémák, valamint a mellrák gyakoriságát.
           Fontos hangsúlyozni, hogy ebben a kutatásban a megelôzési céllal, hosszú idôn át, tömegesen alkalmazott hormonpótlás hatását vizsgálták. Ha valakinek például az átlagosnál sokkal nagyobb esélye van arra, hogy csontritkulás alakuljon ki nála, mert olyan a testalkata, bizonyos betegségekben szenved, akkor természetesen megfelelô mérlegelés után a nagyobb kockázat mérséklésére fel lehet vállalni a hormonpótlással járó kockázatot is. Vagyis nem arról szól ez a sokat idézett, de általában félreértett kutatási jelentés, hogy a hormonpótlás minden esetben káros és kerülendô. A menopauza kellemetlen kísérô tüneteinek enyhítésére azonban valószínűleg túlságosan kockázatos ez a megoldás.
           Tíz császármetszésbôl öt felesleges
           De nem csak a hormonpótlás szükségességét kérdôjelezik meg mind többen. A változó kor betegséggé minôsítését is mind gyakrabban kérik ki maguknak a nôk. Nem ez az elsô alkalom, hogy az orvoslás a gyógyszeriparral karöltve teljesen normális életfolyamatokat betegségként tüntet fel. A terhesség és a szülés már korábban egészségügyi eseménnyé vált, és most ez történik a klimax esetében is. Természetesen az orvoslás és a gyógyszeripar teljesítménye alig túlbecsülhetô, és semmi mással nem pótolható azokban az esetekben, amikor valódi problémák adódnak a terhesség, a szülés vagy a klimaktérium idején. De mára a helyzet odáig fajult, hogy a statisztikák szerint tíz császármetszésbôl legalább ötöt feleslegesen végeznek el, a kismama meg tudná szülni babáját természetes módon is. De a császármetszés „divat” lett.
(folytatjuk)

Gyors almás sütemény

           Hozzávalók: 30 dkg cukor, 3 tojás, 1 vaníliás cukor, 5 dkg durvára vágott dió, 5 dkg darált dió, 2 narancs leve, 20 dkg liszt, 1 sütôpor, 3 nagy alma lereszelve, pici fahéj.
           Elkészítés: A hozzávalókat a felsorolás szerinti sorrendben összekeverjük, vajazott, lisztezett tepsiben, 180 fokon 30–35 perc alatt megsütjük. Porcukorral megszórjuk, kockára vágva tálaljuk.

Hagymás bab

           Hozzávalók: 40 dkg hagyma, 3 dkg fokhagyma összezúzva, 3 konzervbab, 30 dkg füstölt bacon (lehet fôtt-füstölt is), 10 dkg füstölt kenyérszalonna, 1 üveg gomba (elhagyható), liszt, pirospaprika, piros arany.
           Elkészítés: Felszeljük a szalonnát, a vöröshagymát. Nagy serpenyôben pirítjuk, amíg a vöröshagyma üveges lesz. Ha a gombát szeretjük, akkor most adjuk hozzá. Hozzáöntjük (lével együtt) a babkonzerveket. Fôzzük kb. 3 percig, majd beleszórjuk az összetört fokhagymát. Ezután kb. 1 dkg lisztet, ízlés szerint pirospaprikát, piros aranyat keverünk hozzá. Finom lángon addig rotyogtatjuk, míg elfôvi a vizet. Péksüteménnyel fogyasztható.

                    
Egészség

Füst és gáz belégzése

           Szénmonoxid-mérgezés
           A szénmonoxid színtelen, szagtalan és íztelen, de mérgezô gáz, ami a tulajdonságai révén érzékszerveinkkel nem érzékelhetô, és ezért „alattomos” gáznak is nevezzük.
           A szénmonoxid egy égési termék, amely egy elégtelen, oxigénhiányos égés közben jön létre, attól függetlenül, hogy milyen természetű a fűtôanyag.
           Tehát ez a nagyon mérgezô gáz egy elégtelen égés terméke.
           Megjegyezném, hogy a szénégetôk szakmai megbetegedése, de gyakorlatilag bárhol elôfordulhat, leggyakrabban a nagyvárosok levegôje a legszennyezettebb, mert a gépjárművek kipufogógáza tartalmazza a legnagyobb mennyiséget.
           A szénmonoxid könynyen vegyül a vér hemoglobinjával, és egy karboxi-hemoglobin nevű stabil vegyületet képez. Ennek a jelenségnek az a fontossága, hogy a hemoglobin 240-szer könnyebben köti le a szénmonoxidot, mint az élet fenntartásához szükséges oxigént. Az így keletkezett szénmonoxid a belélegzett levegôvel a tüdôbe jut, onnan pedig a vérbe, és létrehozza a karboxi-hemoglobint, amely fulladásos tünetcsoport kialakulásához vezet, melyek légzési, szív, emésztési, de fôleg idegrendszeri tünetekben nyilvánulnak meg.
           A szénmonoxid-mérgezés tünetei:
           A heveny (akut) szénmonoxid-mérgezés tünetei:
           Légzési tünetek:
           1. nehéz légzés;
           2. légzésritmus megemelkedése;
           3. a beteg nehezen, de mély és hosszú be- és kilégzéseket végez.
           Szív-érrendszeri tünetek:
           1. a pulzusszám megszaporodása;
           2. szívritmuskihagyások (aritmia);
           3. szorító jellegű szívtájéki fájdalom, a páciensek egy „markolási” fájdalomról számolnak be.
           Emésztési tünetek:
           1. hányinger;
           2. hányás;
           3. étvágytalanság.
           Idegrendszeri tünetek:
           1. fejfájás;
           2. szédülés;
           3. mozgáskészség hiánya;
           4. aluszékonyság;
           5. ájulás;
           6. ha a hemoglobin fele átalakul karboxi-hemoglobinná, ez halált is okozhat.
           Egyes tanulmányok szerint a heveny (akut) szénmonoxid-mérgezés aránylag ritka, mert csak bizonyos munkahelyi körülmények között fordul elô.
           Én ezzel nem értek egyet, mert sajnos a mindennapi élet azt bizonyítja, hogy nagyon sokan veszítik el életüket, vagy gondatlanság (nem jól elzárt csempekályha, vagy zárt térben működtetett autómotor esetében), és azt is megjegyzem, hogy nagyon sokan ilyen módon követnek el öngyilkossági kísérletet.
           Lévén, hogy a hideg tél javában tombol, felhívom mindenki figyelmét, hogy csak a megfelelô pillanatban zárja el csempekályháját, mert a veszély nagy, és jobb megelôzni, mint adott helyzetben bánkódni.
           Elsôsegélynyújtás heveny (akut) szénmonoxid-mérgezés esetén
           Ha az ajtókat, ablakokat rögtön kinyitjuk, mihelyt egy zárt helyiségbe – például garázsba – belépünk, az illetô kimentése nem jár veszéllyel az elsôsegélyt nyújtó számára. Fölösleges kockázatot azonban ne vállaljunk.
           Ha az áldozatot már kivittük a szabadba:
           1. ellenôrizzük a légzését;
           2. ellenôrizzük a pulzusát;
           3. ha szükséges, végezzünk újraélesztést;
           4. tegyük az áldozatot mentési helyzetbe;
           5. szállítsuk el kórházba.
           A krónikus szénmonoxid-mérgezés
           Olyan háziasszonyoknál fordul elô, akik szabad lángot (aragáz) használnak bizonyos élelmiszerek elkészítésére, vagy vízmelegítésre, vagy akár a lakás felmelegítésére.
           Olyan forgalmi rendôrök esetében, akik több mint nyolc órát állnak nagyvárosok útkeresztezôdéseiben.
           Súlyos következményekkel jár (szervfejlôdési zavarok; fôleg a szív és az érrendszer szintjén) olyan újszülöttek esetében, akiknek édesanyja krónikus dohányos és a terhesség ideje alatt is több mint 7 cigarettát szívott el naponta.
           Tehát, terhes anyák vigyázzunk a dohányzásra!
           Füstmérgezés
           Ha tűz füstölög, az csökkenti a helyiség levegôjében az oxigén mennyiségét, ami oxigénhiányt okoz. A füst irritálhatja a légutakat is, és a hangszálak görcsét okozhatja, ami akár el is zárhatja a légutakat. A füst lehet mérgezô hatású is. Az elsôsegélynyújtónak adott helyzetben el kell döntenie, hozzáfog-e rögtön az áldozat(ok)nak a tűzbôl való kimentéséhez, vagy elôbb értesíti a tűzoltóságot és a mentôket.
           Ha az áldozatot már kimentettük a tűzbôl, és az esetleg meggyulladt ruházatát eloltottuk, lehúztuk róla, fektessük le azonnal.
           Ha az áldozat füstmérgezést kapott:
           1. ellenôrizzük, hogy a légútjai szabadok-e és van-e pulzusa;
           2. ha szükséges, végezzünk mesterséges lélegeztetést;
           3. ellenôrizzük és kezeljük megfelelôen az esetleges égéseit;
           4. intézkedjünk a kórházba szállításáról.
Dr. Kovács Géza, családszakorvos

                     Sport

Jégkorong
Kezdôdik a rájátszás

           Az elmúlt héten, pénteken és szombaton rendezték a romániai bajnokság alapszakaszának utolsó mérkőzéseit. A múlt héten lezárult sorozatban, az alapsza-kasz első része után, az 1–4. helyeken végzett csapatok vettek részt. Az említett együttesek újabb mérkőzéssorozaton léptek pályára. Az alapszakasz második részének múlt heti utolsó mérkőzéseit Gyergyószentmiklóson és Bukarestben rendezték.
           Városunkban ezúttal a galaciak vendégszerepeltek. A pénteki első mérkőzés gyergyói szempontból kimondottan jóra sikeredett, hisz gólokban gazdag mérkőzésen sikerült begyűjteni a bajnoki pontokat. A második harmad elején kapust cserélt a galaci együttes, Radu Viorel helyére Istrate Cristian állt. Öt perccel a második harmad vége előtt Nagy Attila edző Molnár Szabolcs helyére Tăran Danielt küldte pályára. A vendégek a mérkőzés 46. percében újabb kapuscserét hajtottak végre, ezúttal Hanganu Lucian váltotta Istrate Cristiant.
           Eredmény: Gyergyószentmiklósi Progym–HCM Galati 16–4 (3–0, 7–0, 6–4). Gólszerzők: (2.34) Góga/ György, (8.26) Keresztes/ Adorján, (14.00) Kertész/ Góga/ Gál, (22.56) Farkas/ Gergely, (27.44) Gergely/ Farkas/ György, (29.19) Rusz/ Gál/ Laczkó, (30.02) Gergely/ Balla Sz., (31.11) Góga/ Csíki, (35.19) Keresztes/ Csíki, (37.21) Gál, (40.42) Köllő, (43.44) Góga/ Csíki, (46.36) Csíki/ Köllő/ Keresztes, (48.23) Daradics/ Rusz, (53.25) Keresztes/ Góga/ Csíki, (54.03) Csíki/ Daradics/ Keresztes, illetve (43.10) Lubmin/ Pecherin, (51.47) Marcuş, (56.19) Pecherin/ Zapşa/ Lubmin, (57.37) Lubmin/ Zapşa. Büntetőpercek: 14–10. Játékvezetők: Galusnyák Levente, Máthé István és Lascăr Valentin.
           Másnap: Progym–HCM Dunărea Galati 5–2 (3–0, 1–1, 1–1). Gólszerzők: (0.21) Adorján/ Csíki, (13.19) Gál/ Rusz, (13.58) György/ Gergely/ Balla, (35.28) Farkas/ György, (55.22) Keresztes/ Csíki/ Adorján, illetve (29.59) Pecherin/ Mirono, (58.12) Pecherin/ Lubmin. Büntetőpercek: 16–16. Játékvezetők: Galusnyák Levente, Máthé I., Lascăr Valentin.
           Bukarestben: Steaua Suki – Csíkszeredai Sportklub 2–5 (1–0, 1–5, 0–0). Gólszerzők: Legacsev és Andruscsenko, illetve Elekes 2, Hozó, Szőcs Szabolcs és Mincsák. Másnap, azaz február 4-én, szombaton: Steaua Suki – Csíkszeredai Sportklub 1–5 (0–2, 1–1, 0–2). Gólszerzők: Zabludovszkij, illetve Krehács 2, Elekes, Zsók és Papp.
           A fentebb ismertetett mérkőzések után eldőlt, hogy mindkét Hargita megyei csapat hazai pályán kezdheti a rájátszás mérkőzéseit. Február 8-án, szerdán Csíkszeredában, a Vákár Lajos Műjégpályán rendezték a bajnoki döntő első, Sportklub – Steaua Suki összecsapását. A négy győzelemig tartó bajnoki döntő további időpontjai: február 12., vasárnap Bukarestben; február 17-én és 18-án Csíkszeredában; (és ha szükséges) február 24-én és 25-én Bukarestben; március 4-én, szombaton Csíkszeredában. A döntő mérkőzéseit orosz játékvezetők irányítják. Az első összecsapáson az orosz Makszim Manin fújta a sípot. Február 12-én, vasárnap Bukarestben a döntő második mérkőzése délelőtt 11.00 órakor kezdődik. A találkozót a TV Sport élőben közvetíti.
           A harmadik helyért sorra kerülő rájátszás első, Progym – HCM Galati összecsapását február 11-én, szombaton 17.30 órai kezdettel rendezik Gyergyószentmiklóson. A három győzelemig tartó bronzcsata további időpontjai: február 17-én, pénteken és február 18-án, szomba-ton Galacon; (és ha szükséges) február 24-én, pénteken és február 25-én, szombaton Gyergyószentmiklóson.

Amatôr jégkorong
Pingvin gyôzelem a Medvék ellen

           A Hargita Megyei Jégkorong Egyesület által szervezett amatőr-jégkorongbajnokság múlt heti eredményei:
           A-csoport
           Gyergyószentmiklósi Pingvinek – Csíkszeredai Medvék 15–3 (3–1, 6–2, 6–0). Gólszerzők: Cerghizan Emil 3, Benedek Róbert 3, Kémenes Lóránt 3, Nagy János 2, Tóber József, Lázár László, Bencze István és Benkes József 1–1, illetve Dénes Csaba 2 és Dániel András.
           Csíkmadarasi HC – Csíkszeredai Medvék 5–0. A Csíkszeredai Medvék nem jelentek meg, így a mérkőzést a Csíkmadarasi HC 5–0 arányban nyerte.
           Csíkszeredai Fortunato Devils – Csíkszeredai Autosport 5–2 (2–0, 2–2, 1–0). Gólszerzők: Nagy Attila, András Zsolt, Borbáth Imre, Balla Attila, Balog Barna, illetve Mihály Imre 2.
           A rangsorban: 1. Fortunato 15 pont, 2. Pingvinek 13 pont, 3. Autosport 12 pont, 4. Amigo 8 pont, 5. Madaras 4 pont, 6. Medvék 0 pont.
           B-csoport
           Csíkdánfalvi HC– Csíkszeredai Terra Siculorom 4–8 (2–4, 1–3, 1–1). Gólszerzők: Kiss László 2, Kajtár Béla, Jánosi Attila, illetve Bezsán Miklós 3, Budai József 2, Oltean Tibor 2, Péter István.
           Csomafalvi Skorpiók – Csíkszentdomokosi Márton Áron HC 9–4 (2–0, 3–1, 4–3). Gólszerzők: Kedves Károly 3, Benedek Lajos 2, Csata Levente, Molnár Lóránt, Székely Árpád, Székely István, illetve Biró Andor, Mákszem Árpád, Bálint Csaba és Szabó Tibor.
           Kézdivásárhelyi KSE Bikák– Gyergyószentmiklósi ISK 7–2 (1–1, 2–0, 4–1). Gólszerzők: Tikosi Ottó 4, Máthé József, Balogh László, Gál Zoltán, illetve Márton Péter és Sikó Szilárd.
           A rangsorban: 1. Karcfalva 20 pont, ... 7. Gyergyói ISK 5 pont.

Kosárlabda
Megvan az elsô gyôzelem!

           Február 4-én, szombaton a Sportiskola tornatermében került lejátszásra a férfi B-osztályú bajnokság első csoportjában a tavaly ősszel elnapolt bajnoki mérkőzés. A találkozó végeredménye: Gyergyószentmiklósi Jövő– Kézdivásárhely 68–51 (20–6, 18–14, 20–7, 10–24). A legeredményesebb gyergyói pontszerzők: Hobaj Levente és Lokodi Mátyás 16–16 pont, Köllő István 13 pont és Madaras Péter 12 pont. A B-osztályú férficsapat támogatói: Ben-Com-Mixt Kft., Kobezol Kft., Server Kft., K Home Design Kft., Tourinform Utazási Iroda.
           Ugyanaznap a Sportiskola tornatermében gyermekek mérkőzéseire is sor került. A pályára lépő gyergyói lánycsapatot Hoffmann Gabriella, az Iskolás Sportklub tanára, a Jövő fiúk alkotta miniegyüttesét pedig Kercsó Zoltán edző készítette fel. A Jövő minicsapatának főtámogatója a Tig-Rad System Kft.
           Eredmények: (1993–94-es korcsoport, fiúk) Gyergyói Jövő– Szászrégeni 4you 41–40 (hoszszabbítás után), (1993–94-es korcsoport, lányok) Gyergyói ISK– Szászrégeni 4you 25–30, (fiúk) Szászrégeni 4you– Kézdivásárhelyi KSE 32–22, (lányok) Szászrégeni 4you– Kézdivásárhelyi KSE 31–32, (1995-96-os korcsoport, lányok) Gyergyói ISK– Kézdivásárhelyi KSE 16–17, (lányok) Gyergyói ISK– Kézdivásárhelyi KSE 39–31, (fiúk) Gyergyói Jövő– Kézdivásárhelyi KSE 34–15.

Sífutás
Sikeres versenyek a Gyergyói-medencében

           Február 4-én, szombaton a Gac-oldal lábánál kialakított pályán került megrendezésre a Gyergyó Kupa elnevezésű sífutóverseny, amelyen gyermek-, ifjúsági és veteránkorú sportolók álltak rajthoz. A kimondottan sikeresnek bizonyuló megmérettetésen (több mint 80 versenyző állt rajthoz) gyergyószentmiklósi, tekerőpataki, csíkszeredai, maroshévízi, gyergyóremetei és bélbori sportolók indultak. Érdekesség, hogy a remetei sífutók számára ez volt az első verseny, amelyen részt vettek. A verseny szervezői: Gyergyószentmiklósi Iskolás Sportklub, Gyergyószentmiklósi Jövő SK, Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal, Elekes Éva, Elekes Anna, Jánosi Béla István, Jánosi Ica, Jánosi Katalin és Bernád Emil.
           Eredmények
           1995-ben születettek és fiatalabbak: lányok: 1. Búzás Dorottya (Csíkszereda), 2. Bajkó Réka (Gyergyószentmiklós), 3. Sugár Tímea (Csíkszereda); fiúk: 1. Gherghescu B. Vasile (Maroshévíz), 2. Kovács Csaba (Tekerőpatak), 3. Gál András (Gyergyószentmiklós).
           1993–94-es korcsoport, lányok: 1. Ferencz Katalin (Tekerőpatak), 2. Kinda Lilla (Gyergyószentmiklós), 3. Vrencean Zita (Csíkszereda); fiúk: 1. Sára Péter (Gyergyószentmiklós), 2. Portik Csaba (Gyergyószentmiklós), 3. Kolumbán István (Tekerőpatak).
           1991–92-es korcsoport, lányok: 1. Baricz Emőke, 2. Sára Tímea, 3. Portik Katalin (mindhárman Gyergyószentmiklós); fiúk: 1. Sára Hunor (Gyergyószentmiklós), 2. Bernád Szilárd (Tekerőpatak), 3. Kinda Szabolcs (Gyergyószentmiklós).
           1989–90-es korcsoport, lányok: 1. Ferencz Réka (Tekerőpatak), 2. Baricz Emőke, 3. Sára Tímea (mindketten Gyergyószentmiklós); fiúk: 1. Sára Hunor, 2. Péter Hunor (mindketten Gyergyószentmiklós), 3. Bernád Szilárd (Tekerőpatak).
           1985–88-as korcsoport, lányok: 1. Szőcs Emőke (Csíkszereda), 2. Ferencz Réka (Tekerőpatak), 3. Miklós Zsuzsa (Csíkszereda); fiúk: 1. Bocskai Szabolcs (Maroshévíz), 2. Bányász Róbert, 3. Salamon Levente (Gyergyószentmiklós).
           A nyíltverseny győztesei: lányok: Szőcs Emőke (Csíkszereda); fiúk: Sára Hunor (Gyergyószentmiklós).
           A rendezvény legfiatalabb versenyzőjének az alig 6 éves Tankó Rudolf (Gyergyószentmiklós) bizonyult.
           A veterán versenyzők rangsorában: 1. Tankó Elemér, 2. Sára Zsolt, 3. Csergő László (mindhárman Gyergyószentmiklós).
           Támogatócégek, szervezetek, intézmények: Hargita Megyei Sportigazgatóság, Decoratex International, Gyergyói Közbirtokosság, Ora International, Caritas Segélyszervezet, Szent Miklós Szervezet, CBA Szupermarket, Golden Kft., Transanber Kft., Barmitex Kft., gyergyószentmiklósi csendőrség.
           A rendezvényt támogató magánszemélyek: Lump János, id. Jánosi Béla, Sára Zsolt, Csergő László, ifj. Jánosi Béla, Jánosi István, Tankó Elemér, György Zoltán, Bartalis Csaba, Blénessy Zoltán, Szőcs Domokos, Bajkó Mária, Bara Gizella, Madaras Attila, Páll Zoltán, Kolumbán Márton, a sífutószakosztály szülői bizottsága; orvosi ügyelet: Kurta István.
           Tekerőpatak. Február 5-én, vasárnap délelőtt a tekerőpataki Béla-kertben a sífutók számára rendezték meg negyedik alkalommal a György Vilmos Emlékversenyt.
           Eredmények
           1995-ben születettek és kisebbek, lányok: 1. Búzás Dorottya (Csíkszereda), 2. Bajkó Réka (Gyergyószentmiklós), 3. Lokodi Anetta (Csíkszereda); fiúk: 1. Kovács Csaba (Tekerőpatak), 2. Gherghescu B. Vasile (Maroshévíz).
           1993–94-es korcsoport, lányok: 1. Ferencz Katalin (Tekerőpatak), 2. Kinda Lilla (Gyergyószentmiklós), 3. Vrencean Zita (Csíkszereda); fiúk: 1. Kolumbán István (Tekerőpatak), 2. Portik Csaba (Gyergyószentmiklós), 3. Sára Péter (Gyergyószentmiklós).
           1991–92-es korcsoport, lányok: 1. Baricz Emőke, 2. Sára Tímea, 3. Portik Katalin (Gyergyószentmiklós); fiúk: 1. Sára Hunor (Gyergyószentmiklós), 2. Bernád Szilárd (Tekerőpatak), 3. Ducaru Ionuţ (Predeal).
           1989–90-es korcsoport, lányok: 1. Ferencz Réka (Tekerőpatak), 2. Baricz Emőke, 3. Sára Tímea (mindketten Gyergyószentmiklós); fiúk: 1. Puncheanu Cornel (Predeal), 2. Tisca Marian (Predeal), 3. Rusu Iulian (Maroshévíz).
           1985–88-as korcsoport, lányok: 1. Szőcs Emőke, 2. Miklós Zsuzsa (mindketten Csíkszereda); fiúk: 1. Bocskai Szabolcs (Maroshévíz), 2. Bányász Róbert, 3. Salamon Levente (mindketten Gyergyószentmiklós).
           1987–88-as korcsoport, lányok: 1. Hatházi Melánia (Csíkszereda), 2. Cotingiu Diana (Predeal), 3. Görbe Enikő (Brassói Dinamo).
           Felnőttek, nők: 1. Gecse Izabella, 2. Horváth Annamária, 3. Nagy Ildikó (mindhárman Csíkszereda); férfiak: 1. Tankó Elemér (Gyergyószentmiklós), 2. Sárig Csaba (Csíkszereda), 3. Sára Zsolt (Gyergyószentmiklós).
           1942–52-es korcsoport, férfiak: 1. Molnár János (Tekerőpatak), 2. Incze Zoltán, 3. Ládai Károly (mindketten Csíkszereda).
           1941-ben születettek és idősebbek: 1. Borbáth Ágoston, 2. Keresztes Gyula (mindketten Csíkszereda), 3. Málnási Csaba (Gyergyószentmiklós).
           Támogatók: Újfalvi Polgármesteri Hivatal, Tarisznyás Márton Általános Iskola – Tekerőpatak, Hargita Megyei Sportigazgatóság, Brassói Dinamo SK sífutószakosztálya.

Síugrás
Emlékverseny Tekerôpatakon

           Tekerőpatakon a György Vilmos emlékére rendezett sífutóverseny után, folytatásként síugróversenyt is rendeztek, amelyen megemlékeztek a síugrósánc-építőkről is, néhai Bencze Istvánról (1931–2000) és néhai Molnár Ágostonról (1925–1973).
           Eredmények a K30-as sáncon megrendezett versenyről: gyermek korcsoport: 1. Fórika Zoltán (Tekerőpataki Tarisznyás Márton Iskola) 95 pont, 2. Angi Róbert (Tarisznyás Márton Iskola) 83 pont, 3. Restás János (Tarisznyás Márton Iskola); ifjúsági korcsoport: 1. Bányász Levente (Gyergyói Jövő SK) 142,5 pont, 2. Bányász Róbert (Jövő SK) 130 pont, 3. Gál Zsolt (Gyergyói Batthyány Kollégium) 125,5 pont; felnőtt korcsoport: 1. Bányász László (Gyergyói Jövő SK) 115 pont, 2. Sajgó Árpád (Tekerőpataki SE) 130,5 pont, 3. Bálint Ervin (Tekerőpataki SE) 77,5 pont. (Málnási Csaba)
           A tekerőpataki síugróbázisnál február 5-én, vasárnap a Bencze István és Molnár Ágoston Emlékverseny alkalmával Csedő István helyi plébános mondott megnyitóbeszédet.
           – Síugró-emlékversenyre jöttünk össze Kútfőben. Akikre emlékezünk ma, Molnár Ágoston és Bencze István. Két nagyszerű ember, sportbarát, sportoló, akik sokat tettek falunk, a Gyergyói- medence sportjáért. De még mielőtt róluk szólnék, bizonyára sokakban felvetődik a kérdés: Miért a falu lelkipásztora szól az összegyűltekhez az emlékverseny alkalmával? Nem akadt volna erre a feladatra alkalmasabb, elhivatottabb személy?
           Bizonyára igen, nem is egy, hanem több. De annak több oka is van, amiért ma én szólok önökhöz:
           Legkézenfekvőbb és mindjárt az első az, hogy felkérést kaptam erre, s ha a jó ügyre valakit felkérnek, s megteheti, nem illik visszautasítani.
           Miért teszem itt, s miért nem a templomban? Azért, mert ez a gyönyörű nagy természet, e fehér téli táj, nemcsak Isten temploma, hanem katedrálisa, ő itt is jelen van, őt itt is lehet szolgálni, aki erőt ad edzőnek, sportolónak a munkához, a küzdéshez. ő az, aki a jól végzett munka után megadja az eredményt, sikert.
           Mens sana in corpore sano – Ép testben, ép lélek – tartja a latin mondás. A kettő tehát összetartozik, a kettő csak együtt lehet sikeres. Az egészséges, ép testnek az edző, a gyúró, a sportorvos a védője, az egészséges, ép léleknek, pedig a lelkek pásztora.
           De azért is szólok, mert, akinek a tiszteletére erre az emlékversenyre sor kerül, Molnár Ágoston öt évig volt teológus, pontosabban a teológiai tudományok hallgatója.
           S végül azért szólok és szólhatok, mert ma már mindketten, akikre emlékezünk egy más, természetfölötti létben vannak. Ez pedig már Isten szférája, ahová mi mindannyian csak együtt, értük imádkozva és értük hálát adva fordulhatunk.
           Ezek után tegyük fel a kérdést: Miért emlékezünk ma rájuk, mivel érdemelték ki tiszteletünket és elismerésünket? Mindenekelőtt emberségükkel, munkájukkal. Maradandót alkottak szűkebb pátriájukért, népükért, a közösségért, melyből vétettek, a sportért, amelyben kitartóak, katolikus keresztény vallásunkban pedig hűségesek voltak. Mindketten aktívan síztek, sportoltak. E tekintetben Molnár Ágostonról van több fennmaradt adat. A Gyergyószentmiklósi Magyar Királyi Állami Gimnázium 1941–42– 43-as Évkönyve szerint Molnár Ágoston 1941-ben a kárpátaljai Mencsulon megrendezett országos bajnokságon sífutásban a negyedik. A következő években azonban minden csapat- és egyéni bajnokságban, ahol elindult, első helyezett sífutásban. Ekkor már az ugyancsak Kárpátalján megrendezett országos sífutóbajnokságon, március 3-án és 4-én úgy egyéniben, mint csapatban magyar országos ifjúsági bajnok.
           Bencze Istvánt személyesen ismertem. Ágyban fekvő betegként is nagyszerű ember volt. Betegségében sem volt terhére környezetének, jó volt vele együtt lenni, vele társalogni, egészséges humorát élvezni. Igazi emberhez, sportbaráthoz illő optimizmusát mindvégig megtartotta.
           (a beszéd befejező részét következő lapszámunkban olvashatják)

Alpesi sí
Idénynyitó verseny

           Február 5-én, vasárnap tartotta idénynyitó háziversenyét a Gyergyói Síegylet, amely egyben válogató is volt. Örvendetes a kezdők és az óvodások nagy létszáma, ami biztosíték arra, hogy ezután is lesz utánpóltás.
           Eredmények
           Kezdők, óvodások. Lányok: 1. Sándor Kriszta, 2. Csíki Barbara, 3. Miklós Eszter, 4. Borbély Nóra, 5. Keresztes Andrea; fiúk: 1. Székely Márton, 2. Fieruţă Cătană, 3. Portik Mátyás, 4. Magyari Tamás, 5. Huszár Dávid.
           Kezdők, iskolások. Lányok: 1. Bálint Renáta, 2. Bajcsi Adél, 3. Biró Boglárka, 4. Tamás Katalin, 5. Bajkó Erika.
           Haladók, óvodások. Lányok: 1. Kémenes Noémi; fiúk: 1. Zöld Róbert, 2. Sipos Dániel, 3. Kiss András.
           Haladók, I–II. osztályosok. Lányok: 1. Ambrus Emőke, 2. Isa Andrea, 3. Csata Réka; fiúk: 1. Portik Áron.
           Haladók, III–IV. osztályosok. Lányok: 1. Bartalis Ágota, 2. Sikó Dorottya, 3. Csergő Noémi; fiúk: 1. Sándor Hunor, 2. Márton András.
           Haladók, V–VI. osztályosok. Lányok: 1. Portik Emese, 2. Marc Bianca; fiúk: 1. Sándor Szilárd.
           Haladók, VII–VIII. osztályosok. Lányok: 1. Sipos Edina; fiúk: 1. Fodor Ferenc.
           Haladók, IX–XII. osztályosok. Lányok: 1. Bartalis Krisztina, 2. Portik Gabriella, 3. Kovácsics Judit; fiúk: 1. Elekes István.

Jégkorong – Csomafalva

           Első alkalommal került megrendezésre a Csomafalvi Skorpiók által szervezett torna, melyen a következő csapatok vettek részt: Alfalvi Bucsin, Újfalvi Katorzsa, Csomafalvi Délhegy és Csomafalvi Skorpiók.
           Íme, az eredmények:
           Csomafalvi Délhegy – Újfalvi Katorzsa 2–3 (0–1, 1–2, 1–0).
           Gólszerzők: Csiki Árpád, Fehér István, illetve Egyed Zsolt, Sólyom László, Albert Attila.
           Csomafalvi Skorpiók – Alfalvi Bucsin 2–6 (1–1, 0–1, 1–4).
           Gólszerzők: Kedves Károly, Domokos Ferenc, illetve Vizoli Ernő (3), Sipos László, György Lajos.
           Csomafalvi Délhegy – Alfalvi Bucsin 6–2 (2–0, 1–1, 3–1).
           Gólszerzők: Erőss Ernő (3), Bíró Mihály, Csiki Árpád, Király Árpád, illetve Vaszi Demeter (2).
           Csomafalvi Skorpiók – Újfalvi Katorzsa 4–1 (1–0, 2–1, 1–0).
           Gólszerzők: Molnár Lóránt, Bartalis Dezső, Domokos Ferenc, Csata Levente, illetve Albert Attila.
           Újfalvi Katorzsa – Alfalvi Bucsin 9–4 (0–2, 3–1, 6–1).
           Gólszerzők: Sólyom Ernő (2), Simon Csaba (2), Egyed Zsolt (2), Albert Lóránt, Sólyom József, Szabó Balázs, illetve Györfi Gábor (2), Portik József, Sipos László.
           Csomafalvi Délhegy – Csomafalvi Skorpiók 6–3 (1–3, 1–2, 1–1).
           Gólszerzők: Csiki Árpád (2), Bíró Mihály, Fehér Imre, Király Árpád, Ambrus Ignác, illetve Molnár Lóránt, Domokos Ferenc, Kedves Károly.
           A rangsorban: 1. Csomafalvi Délhegy 4 pont, 2. Újfalvi Katorzsa 4 pont, 3. Csomafalvi Skorpiók 2 pont, 4. Alfalvi Bucsin 2 pont.
           Egyéni díjak:
           Legjobb kapus: Szőcs Tivadar (Újfalvi Katorzsa). Legjobb hátvéd: Kedves Károly (Csomafalvi Skorpiók). Legjobb csatár: Vizoli Ernő (Alfalvi Bucsin). Gólkirály: Csiki Árpád (Csomafalvi Délhegy). Legtechnikásabb játékos: Erőss Ernő (Csomafalvi Délhegy). Legaktívabb játékos: Domokos Ferenc (Csomafalvi Skorpiók). Legjobb edző: Benedek Árpád (Csomafalvi Skorpiók). Legjobb szurkolók: Székely Levente és Csiki István „Beckham”. Sportszerűségi díj: Csomafalvi Skorpiók. Legtárgyilagosabb és leghűségesebb játékvezető: Csata Kálmán.
           Köszönet a Skorpiók csapatának a kitűnő szervezésért! Viszlát 2007-ben!
(Ambrus A. Árpád)

Gyermekjégkorong

           Két csoportban zajlik az 1994/95-ös korosztályú gyermekek jégkorongbajnoksága, az Északi és a Déli csoportokban.
           Az Északi csoportban a Hargita megyei együttesek indultak. Itt eddig három körmérkőzéses tornát rendeztek, Gyergyószentmiklóson, Karcfalván és Csíkszeredában, négy csapat részvételével.
           Eredmények: Csíkszeredai ISK Sportklub I. (edzők: Prakab Gábor és ifj. Antal Károly) – Csíkszeredai ISK Sportklub II. 5–1, 7–5 és 4–0; Csík I.– Felcsíki HC 19–2, 10–1 és 16–0; Csík I.– Gyergyószentmiklósi ISK (Kémenes Balázs és Farkas Csaba) 14–0, 2–1 és 3–0; Csík II.– Felcsík 6–0, 8–3, 4–3; Csík II.– Gyergyói ISK 4–3, 5–1 és 1–1; Gyergyói ISK–Felcsík (Kovács László és Süket Mátyás) 11–3, 3–4 és 9–1.
           A rangsorban (9–9 mérkőzés után): 1. Csíki ISK I. 18 pont, 2. Csíki ISK II. 11 pont, 3. Gyergyói ISK 5 pont, 4. Felcsík 2 pont.
           A negyedik körmérkőzéses tornára Csíkszeredában kerül sor. A tervek szerint az Északi és a Déli csoportok legjobbjai számára tartanak majd egy döntő tornát.
Galusnyák Levente, Tasnádi György

Jégkorong/ Külföld
Nemzetközi mérkôzések Budapesten

           Az előttünk álló hét végén nemzetközi jégkorongtornát rendeznek a Budapest Koriközpontban.
           A műsor
           Február 10., péntek: Horvátország – Kanada, Szlovénia – Magyarország;
           Február 11., szombat: Magyarország – Horvátország, Kanada – Szlovénia;
           Február 12., vasárnap: Magyarország – Kanada, Horvátország – Szlovénia.
           A mérkőzések romániai idő szerint az első két napon 16.00 és 19.30, vasárnap pedig 12.30 és 15.30 órakor kezdődnek.
           „A klubcsapatok számára szervezett és két győzelemig tartó Interliga döntőjében: HK Acroni Jesenice (szlovén) – Székesfehérvári Alba Volán FeVita 2–5 (0–0, 1–2, 1–3), HK Acroni Jesenice – Alba Volán FeVita 3–0 (2–0, 1–0, 0–0), Alba Volán FeVita – HK Acroni Jesenice 1–3 (0–2, 1–1, 0–0). A két megnyert mérkőzésig tartó párharc végeredménye: 2–1 a Jesenice javára. A 2005/2006-os Interliga mérkőzéssorozatának legjobb kapusa Budai Krisztián (Alba Volán); legeredményesebb jégkorongozó: Ocskay Gábor; legjobb játékos Mitja Sotlar (Acroni Jesenice); legjobb csatár: David Rodman (Acroni Jesenice); legértékesebb játékos: Ales Kranjc (Acroni Jesenice).
           Az Interliga 2005/2006-os rangsorában: 1. HK Acroni Jesenice, 2. Alba Volán FeVita, 3. HDD ZM Olimpija, 4. HK VTZ Slavija, 5. Újpesti TE, 6. DAC-Invitel, 7. KHL Medvescsak.

Teremfoci
Három vereség Aradon

           A február 4–6. közötti időszakban Aradon rendezték meg a B-osztályú teremlabdarúgó-bajnokság legutóbbi mérkőzéseit.
           A gyergyói vonatkozású eredmények: 15. forduló (február 4.): Brassói Mantrax – Gyergyószentmiklósi Elite 8–3 (2–0); 16. forduló (február 5.): Gyergyószentmiklósi Elite – Focşani-i Energia Vulturul 5–7 (4–2); 17. forduló (február 6.): Gyergyószentmiklósi Elite – Rm. Vâlcea-i Distins 2–9 (1–4).
           A következő bajnoki fordulókat (18., 19. és 20.) Temesváron rendezik a március 11–13. közötti időszakban.

Labdarúgás
Távozott az edzô

           Az anyagi gondokkal küzdő Gyergyószentmiklósi Jövő SK labdarúgócsapatától nemrég eltávozott Bolfă Ion edző, aki a salamási ifjúsági csapathoz szerződött. 2004-ben Bolfă Ion irányításával a gyergyói ifjúsági csapat megyei szinten minden idők legjobb eredményét érte el, hisz az együttes a Gheorghe Ola Kupán bejutott az országos döntőbe.
           A Jövő csapatának irányítását a vezetőség ideiglenesen Covrig Alin játékosra bízta. A csapatból még távozott Olteanu Florin kapus, továbbá Dunca Marius, Cioată Florin és Marcoci Florin. Helyükre saját nevelésű játékosokat próbálnak a csapatba építeni.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                     Horoszkóp
február 9 – 15.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Uralkodó bolygója a Mars, ami a hónap második felétôl az Ikrekbe lép. Ettôl egy kicsit lelke oldódik, felszabadultabbnak érezheti magát. Minden téren könnyebben érvényesül, és le tud zárni olyan ügyeket, melyeket eddig nem sikerült.
           BIKA (IV.21-V.20)
           Amennyiben Ön gyermeket, unokát szeretne, vágya hamarosan teljesül. A középsô dekádban született Bika szerelmi kapcsolatában fordulat várható, lehet, most azt akarja, amit eddig elutasított. Pénz, munka terén sok baja lesz.
           IKREK (V.21-VI.21.)
           A sors elégtételt szolgáltat egy korábban ért sérelméért, megaláztatásáért. Ha házas, vagy tartós kapcsolatban él, felmerülhet a kérdés, hogy mi lenne, ha költöznének. Amennyiben túl gyorsan akar lépni, baja lehet belôle!
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Ne vesse bele magát olyan önpusztító kapcsolatba, amelyben csak másoknak akarja mutatni, hogy Ön gyôztes fél! Anyagiakban egy külföldi utazás sokkal több pénzébe kerül, mint ahogy azt gondolta..
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Többen tartják vonzónak, de Önt csak egy valaki érdekli. Érte talán minden áldozatra képes lenne! Pénz és munka terén lesz mit aprítania a tejbe, de a kollégák, a rangban ön alatt állók, valamint a mesteremberek is borsot törhetnek az orra alá.
           SZŰZ (VIII.24-IX.23.)
           A szerelemben fogadja meg hozzátartozója tanácsát, mert ô kívülállóként sokkal jobban látja a dolgokat, mint Ön. A régóta húzódó, akadozva működô kapcsolatot le kell zárni, mert az már biztosan nem lesz jobb! Az anyagiak terén átalakulóban van minden.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Egyre jobban foglalkoztatja az anyagi helyzete. Igen sok kiadásra lehet számítani, ha belegondol, nincs anynyi fedezet, mint amennyi kellene. A szerelemben, más elfoglaltságai miatt, kissé ellaposodtak a dolgok.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Megnyugodhat, mert biztosan rendezôdnek a dolgai. Fogadja meg a jó tanácsokat, és térjen vissza megvalósítandó terveihez! Gazdasági ügyekben szerencsés lesz, de a komolyabb szerzôdésekhez illetve megállapodásokhoz ügyvédre lesz szüksége.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Ha nem kifejezetten lusta, az elkövetkezô napokban élénk társadalmi és társasági életet fog élni. Sok ember közt forgolódik, új ismeretekre és barátokra tesz szert. Jól érzi magát, mert határozottan szereti a mozgalmas, nyüzsgôs idôszakokat. Egészség: láb- és nyirokproblémái lehetnek, kisebb kezelésre is sor kerülhet.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Utazni mostanában anyagi okból nem tud, vagy ha tudna is, lejjebb kell adnia az igényeibôl. Külföldi munkavállalásra, tanulmányokra lassan megérik az idô. Ha nincs munkája, a következô hónapig várjon a kereséssel.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Most kezdôdô szerelmi kapcsolata jól indul, akár évekig is eltarthat. Nem árt, ha tudja, hogy kedvese elég makacs és öntörvényű, nem fog mindenre bólogatni, úgy, ahogyan ön szeretné. Kölcsönfelvételre alkalmas ez a hét.
           HALAK (II. 18-III 20.)
           A rejtett feszültségek felemésztik türelmét. A bizonytalanság pedig túlságosan kételkedôvé teszi. A munkahelyi intrikák, a környezete kiállhatatlan viselkedése akkor árthat, ha hagyja magát. Ne tűrje, hogy mások irányítsák az életét!



                     ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...

           Az erdôben szembetalálkozik a róka a menekülô csigákkal.
           – Hová szaladtok?
           – Nem hallottad? A szocialisták nyertek, bevezetik az ingatlanadót, nálunk a családban mindenkinek van saját háza.
           A róka is futni kezd, de hirtelen megáll:
           – Vörös is vagyok, sunyi is vagyok... beállok inkább a pártba.
           * * *
           Egy részeg megy az út közepén. Arra jár a rendôr, és azt mondja neki:
           – Menjen fel a járdára, mert a végén még elüti valami!
           Mire a részeg:
           – Nem vagyok én kötéltáncos.
           * * *
           Az Isten felhív három embert. Egy magyart egy oroszt és egy franciát. Mindegyiknek lehet egy kívánsága. Az orosz egy gyors kocsit kér. Mondja az Isten: – Jó, egy év múlva találkozunk. Te francia? – Egy gyors motort! – Jó, egy év múlva találkozunk. Te magyar? – Én egy Ceauceşcu képet kérek! – Néz az Isten. – Biztos? – Igen. – Jó, egy év múlva találkozunk. – Letelt az egy év, az orosz a műtôasztalon. Kérdi az Isten: – Veled mi történt? – Hát túl gyors volt. – Fölhívja a franciát, amputált a keze. Kérdi az Isten: – Veled mi történt? – Túl gyors volt a motor. – Fölhívja a magyart. Nagy limuzin, piros szônyeg. Kérdi az Isten: – Veled mi történt? – Kitettem a Ceauceşcu képet a Népligetbe, minden köpés 10 Ft.
           * * *
           Három cigány arról beszélget, hogy ki, milyen sampont használ. Az elsô:
           – Én Schaumát használok, mert a Schauma a hajnak a fénye.
           – Én Wash And Go sampont használok, mert szép lesz a hajam.
           – Én Sunlichtot használok, mert a Sunlicht az odaégett zsírt is eltávolítja.
           * * *
           Két szôke nô beszélget:
           – Nézd: ez a hüvelykujj, ez a mutató-, ez a középsô-, ez a gyűrűs-, ez pedig a kisujj. Megjegyezted?
           – Igen.
           – Akkor most összekeverem.
           * * *
           – Miért állsz ki a teraszra, amikor az anyósod énekel?
           – Azért, hogy ne higgyék azt, hogy verem.
           * * *
           Mi a különbség a teve és az ember között?
           A teve ivás nélkül is dolgozik egy hétig.
           Az ember iszik egy hétig, anélkül, hogy dolgozna.
           * * *
           A cigányt kérdezik hogy szokott-e védekezni?
           – Hát persze! – így a cigány – Mindig rajtam van az óvszer.
           – Tényleg?
           – Mindig, kivéve, ha vizelek, vagy ha nôvel vagyok.
           * * *
           Két cigány elmegy kukoricát lopni. Az egyik felkiállt:
           – Te Gazsi, nincs zsák!
           – Nindzsák?! Hol?
           * * *
           – Nézd mama, egy kézzel is tudok biciklizni!
           – Nézd mama, kéz nélkül is tudok biciklizni! ...
           – Néfd mama, má fog néfküf if...
           * * *
           Három madár dicsekszik egy fán, a bagoly, a veréb és a szarka.
           – Van nekem egy tehenem – dicsekszik a bagoly.
           – Van nekem egy órám – dicsekszik a veréb. A szarka nem szól semmit.
           Másnap:
           Ellopták a tehenem! Ellopták az órám! Megszólal a szarka:
           – Úristen, már 6 óra, mennem kell fejni!
          

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2006

            Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
             sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                        a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!