Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Elmenôben a lélek
Évrôl évre figyelem az 1848. március 15-én kitört pesti forradalomra, majd az ezt követô szabadságharcra való emlékezés ünnepségsorozatait. Megvallom ôszintén, csak ritkán veszek részt ezeken. A rendszerváltás utáni években többször megpróbáltam „méltóságteljesen” emlékezni a magyar szabadságharc hôseire, együtt a „lelkes” tömeggel. Mindannyiszor keserű szájízzel tértem haza. Nem azért, mert nem volt miccs és sör. Azért, mert pontosan az hiányzik ezekrôl a rendezvényekrôl, amiért annak idején megszületett a 12 pont: egyenlôség, szabadság, testvériség, béke, egyetértés.
Minden évben, kisebb nagyobb afférokkal körítve, megrendezzük ugyanazt a színjátékot mind kevesebb és kevesebb lelkesedéssel, nagyjából ugyanazokkal a szereplôkkel, ugyanazokkal a szólamokkal, ugyanazokkal a politikai mellékzöngékkel. Egyre jobban kiérzôdik az az erôltetett „ünnepelni kötelezô”, a valamikori augusztus 23-ak lélektelen, színlelt hazafiasságát hozó rendezvényszag.
Valamikor a 70-es évek közepének egyik március 15-éjén, osztálytársammal titokban meghallgattuk a magyar és a székely himnuszt. Nem tudom, honnan szerezte meg a lemezt. Ott bôgtünk vigyázzállásban a lemezjátszó elôtt. Majd a himnuszok után megöleltük egymást, összeborultunk, mint rosszul rakott boglyák. Sírva bizonygattuk, hogy amíg élünk, hűek és büszkék leszünk magyarságunkra. Azt hiszem, akkor még teljes egészében nem is tudtuk felmérni, hogy mi is az ünnep lényege, hiszen az iskolákban akkoriban kínosan kerülni kellett a magyar vonatkozást minden téren. Szerencsénkre, sosem derült ki nagy hazafiságunk. Kettônk titka volt, és maradt mostanig. Remélem, most már nem tartóztatnak le a román állam ellen elkövetett összeesküvésért. Nos, minden ünneplési próbálkozásaim ellenére, nekem valahogy ez maradt március 15, az az érzés jelenti március idusát.
Ma már kisajátított az ünnep, nem a magyar lélek ünnepe ez. Ma már a magamutogatástól a politikai reklámkampányig minden belefér az ünnepbe. Tisztelet annak a kevés kivételnek, akik tényleg szívvel-lélekkel próbálnak az ünnep eszmei lényegénél maradni, és nem letett teherként, fölösleges kiadásként, üzleti vagy kiugrási lehetôségként kezelik azt. Nem átesnek rajta, hanem megpróbálnak a kor hangulatából, a lelkesedésbôl, a reménybôl, az igazi magyar érzésekbôl kevert eszenciából csepegtetni a kevés kitárulkozó lélekbe. Nem hôzöngve, nem fölöslegesen magyarkodva, egyszerűen, méltóságteljesen.
Az emlékezésre, az igazi ünnepre szükségünk van. Talán most sokkal inkább, mint valaha, hiszen a magyar nemzet újra mélypontra süllyedt. Pártbefolyásos sajtó, megfélemlített média, törvényeket nem tisztelô kormány, a szabad gyülekezési jog csorbítása, korrupció, egyenlôtlen törvénykezés, politikai alapon történô megkülönböztetés. Ez van napirenden nemcsak az anyaországban, hanem a közvetlen környezetünkben is. A visszaköszönô labancpolitika szinte kézzelfogható. A széthúzás, mint valami ôsi átok darabolja, aprózza kevéske erdélyi magyarságunkat, s ezen az sem változtat, ha Markó – az egység csalóka látszatát keltve – az erdélyi magyarság nevében szólal fel Pesten.
Ábrahám Imre
Augusztus 20-ra elkészül az istenháza
Látványos haladat van a Bucsin negyedi Szent István templom építésében: szerdán reggel felhelyezték a tetôtartó fémszerkezet elsô elemét, melynek nyílása 27 méter és 650 kilogrammot nyom. Óriásdaru segíti a fémszerkezet helyére illesztését, és igyekeznek a munkával, mert sokba kerül a célgép órabére. A takarékosság érdekében, amit lehet, az építô cég kisebb, 28 tonnás darujával oldanak meg. Siklódi Károly, az Exbeton fômérnöke elmondta, ha áll már a fémszerkezet, temérdek mennyiségű fára lesz szükség, hisz belül falburkolat kerül a tetôre, majd megfelelô szigetelés után, szintén deszkaalapra kerül rá a fémlemez. Augusztus 20-ra befejezik a templomépítést – véli a munkálatvezetô, hisz az épülô kórháznál is van még mit tevékenykedjenek.
B. K.
Idôalagút (11.)
1907. március idusának megünneplésérôl aprólékosan számol be a Gyergyó. Amikor e mai sorok megjelennek, teljében zajlanak majd az idei ünnepségek. Elégedettek lehetnénk, ha hasonló ünneplésrôl adhatnánk hírt:
„Lezajlott a nemzeti ünnep. A hálaadó istentisztelet után ünnepi díszben vonult fel a polgárság…
(…)Az érdeklôdés igen nagy volt. A tartalmas műsor fényes sikere ennek megfelelt és az ünnepi hangulatnak igazi kifejezôje volt.
Ez áll elsôsorban a program elsô pontjáról Ft. Görög Joachim megnyitó beszédérôl.
Lélekemelôen, az emberi szó teljes varázsával szólaltatta meg az örök törvényt a márczusi nemzeti ünneprôl, mely még az ország törvénykönyvében aulikus nagyjaink eddigi mulasztása miatt nincsen kodifikálva, de minden igaz honfiú szívében örök idôkre be van vésve. S midôn ez évfordulóján az ünnepi hangulatban megszólal, belôle a magyar nemzet nem csak lelkesülést, hanem erôt is merít jövô küzdelmeire.
Ennek a nemzeti ünnepnek a fontosságát méltatta Sümegi Vilmos kerületünk országgyűlési képviselôje, egyszerű szavakkal, de a mi a hangulatban szinte szokatlanul hatott, a mélyen átérzett igazság szavaival. Úgy van, mint mondta. Szabadság, egyenlôség, testvériség hozták létre nemzetünk történetében a korszakos napot, s most az 59. évfordulón is még mindig szállóigék e korszakos eszmék, úgy nemzeti, mint közéletünkben. Még mindig kell küzdenünk, hogy ez igék testté legyenek. Míg ez igék teljes diadalát ki nem vívtuk, nem ünnepelhetjük méltón márczius 15-ikét.
Az ünnepi hangulatot teljessé tette, s az ünnepi műsornak megadta a költészetet egy lelkes honleánynak, egyik 48-as honvédhadnagy leányának, Gereöffy Zelma megjelenése az emelvényen, ki Tóth Kálmánnak Losonczy özvegye cz. költeményét szavalta. Külsô megjelenése, csengô hangjának kifejezô színezete, melyet a teljesen megértett és mélyen átérzett eszmék élénkítettek, a figyelmes és vele érzô hallgató lelki szemei elôtt a költô múzsáját érzékítették meg.
A poézis fénykörét hagyta az emelvényen, melybe aztán méltán lépett szűkebb hazánknak, Gyergyónak dalnoka: Csergô Gábor. A költôi reminiszczencziákból kifejlett 'Koldus honvéd-je lelke énjével teljesen egybeforrt, s így szerzôjének alakító tehetségétôl áthatva, az ünneplô közönség lelkében szíves fogadtatásra talált. Ezzel a méltatásunkkal eltérni óhajtottunk azon konvenczionális dicséretektôl, a melyekkel a fiatal poétákat szokták elhalmozni…”
Két fontos adatot tartalmaz e rövid tudósítás. Nem szabadna figyelmen kívül hagyni ôket. Egyik, ki is volt Gereöffy Zelma honvédhadnagy édesapja? Hol nyugszik?
A másik: Csergô Gábor, a vidék korabeli dalnoka. Sorsa alakulásának felkutatása talán könnyebb lesz, mert 1848–49-es hôseink emléke ugyancsak megkopott az idôk folyamán. Olyannyira, hogy félô, üres, súlytalan szavak maradnak lassan csak a jövô nemzedékére, amikor méltatni próbálják e dicsô elôdöket, tetteik, sorsuk ismerete hiányában.
Ollózta: Bajna György
Természet- és szórványjáró államfô
Március 13-án dr. Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke, erdélyi magánlátogatásának második napján felkereste Bözödújfalut és a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot. A következô úticél Torockó volt, ahol az Erdélyi Kárpát Egyesület képviselôi kíséretében a magyar államelnök megmászta a Székelykövet, majd Torockón meglátogatta a Böjte Csaba ferences testvér árvaházát. A polgármesteri hivatal elôtt a késôi órákban volt a hivatalos fogadása, ahol népviseletbe öltözött fiatalok és idôsek köszöntötték. Az államelnök könnyes szemekkel, meghatódva közölte az egybegyűltekkel: „Azért járom az erdélyi szórványvidéket, hogy tudtukra adjam, az anyaország nem hagyta el a határon túli magyarokat.” Ezt követôen a múzeumban tett hivatalos látogatást. Sólyom László köztársasági elnököt két gyergyószentmiklósi EKÉ-s is elkísérte, Vadász-Szatmári István és Dezsô László.
Kép és szöveg: Dezsô László
Áruszállítók illetéke
Érdekeltek érdeklôdtek, hogy a fôtéri üzleteik elôtt parkoló, rakodó áruszállító autókra a városi tanács határozata szerint, milyen illetékeket kell fizetni. Nos, a következô szerepel a határozat mellékletében: azokra a járművekre kell illetéket fizetni, amelyek a város oly pontjain rakodnak, ahol forgalomkorlátozás van. A 0 és 1,4 tonna közötti teherbírású járművekre az illeték a 2007-es évre 100 lej, a 1,5 és 3,5 tonna közöttiekre 150 lej, a 3,5 és 7,5 tonna közöttiekre pedig 190 lej, a 7,5 tonnánál nagyobb teherbírásúakra pedig 250 lej. Ezen kívül lehet napi bérletet váltani 53 lejért, ha például meghibásodik a szállítócég autója, és más járművel oldják meg a hozatalt.
Amennyiben nincs lefizetve az illeték, bírságolhat a rendôrség, s még pontokat is oszthat a járművezetônek.
Arról is panaszkodtak az érdekeltek, hogy illeték fizetése nélkül jár-kel a hivatal szekere, illetve a célgépek a város kellôs közepén. Nos, ez megengedett a határozat szerint, hiszen illetékmentességet élveznek a helyi tanács, egészségügyi egységek, szociális egységek, iskolák tulajdonában levô igavontatású járművek, illetve a Go Rt. célgépei. Arról is határoztak, hogy a gyergyószentmiklósi székhelyű kereskedelmi társaságok 20 százalékos kedvezményben részesülnek.
K-T. Gy.
Erdeink védelmének kudarcai és részleges sikerei a Parlamentben
Megtörtént, amire nem számítottam. A szociáldemokrata párt képviselôi és szenátorai Viorel Hrebenciuc frakcióvezetôvel óvást nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz a védett erdôs övezetekben tevékenykedô helyi vállalkozók érdekeit szolgáló, a parlamentben már megszavazott törvénytervezet ellen. Az óvásra akkor került sor, amikor az államelnöknek a kezdeményezést „promulgálnia” kellett volna. Ebbôl az óvásból nyílván kiviláglik, melyik párt áll a nagy havasok erdôségeit elpusztító mamutvállalatok háta mögött, melyik politikai alakulatnak érdeke a kis- és középvállalkozások tönkretétele a fakitermelésben.
Nem hivatalos értesüléseim szerint, az Alkotmánybíróság a szociáldemokrata párt óvását elküldte a Versenytanácshoz. Elvártam volna, hogy meghívjanak a Versenytanács gyűlésére kezdeményezôként, de ez nem történt meg annak ellenére, hogy az RMDSZ-nek államtitkár-helyettese van ennél az intézménynél. Csupán azt találom ellentmondásosnak, hogy míg a szociáldemokrata párt képviselôi és szenátorai az emberi jogokra hivatkozva támadták meg a törvénytervezetet, addig nem veszik figyelembe azoknak az emberi jogait, akiknek védelmet szolgál a törvénytervezet. Nem beszélek itt arról a természeti katasztrófáról, melynek káros hatásait érzékelhetjük környezetünkben, melyek az elmúlt három esztendôben talajerózióhoz, földcsuszamlásokhoz, a források eltűnéséhez, fôleg pedig éghajlatunk megváltozásához vezettek.
Másik törvénytervezetem, az erdészeti törvény (Codul silvic) március 6-án került napirendre a Szenátus plénumában. Ez ellen a kezdeményezés ellen már a múlt év végén, fôleg pedig idén januárban többirányú támadás in- dult az erdészeti szakszervezet, az állami erdészetek, fôként pedig az Országos Erdészeti Egyedáruság részérôl. Azzal vádoltak, hogy kezdeményezésemmel megbontom az erdôgazdálkodás hagyományos rendszerét, és a tulajdonos érdekeit helyezem elôtérbe az erdészekével szemben. Bukarestben számos nagygyűlést szerveztek törvénytervezetem ellen, sôt még az Akadémiát is próbálták ellenem irányítani. Miután nem voltam hajlandó visszavonni a törvénykezdeményezést, a szociáldemokrata párt képviselôi külön törvénytervezetet nyújtottak be a Parlament állandó bürójához, annak ellenére, hogy kezdetben ôk is támogatták kezdeményezésem. Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk azon, ha a Szenátus Mezôgazdasági Erdészeti Bizottsága úgy utasította vissza az általam benyújtott erdészeti törvényt, hogy meg sem hívtak a bizottsági gyűlésre. A törvénytervezetnek március 6-i szenátusi napirendre tűzésérôl Tôke István államtitkár is értesített, akivel megegyeztünk abban, hogy kérni fogjuk a kezdeményezés visszautalását a Szenátus Mezôgazdasági Erdészeti Bizottságába.
A törvénytervezet a Szenátus plénumában a tizenhetedik pozíción szerepelt, és úgy tűnt, talán nem is fog napirendre kerülni. Utolsó pontként mégis napirendre tűzték. Mint kezdeményezô, kértem a törvénytervezet visszautalását a bizottságba arra hivatkozva, hogy a szociáldemokraták is letették a kezdeményezésüket, kértem, hogy a bizottság együtt tárgyalja a két törvénytervezetet. Kezdetben sem a bizottság elnöke, sem a plénum nem akarta elfogadni javaslatomat. Fôleg ügyrendi okokra hivatkoztak, arra a tényre, hogy rövidesen lejár a negyvenöt nap, és ha ezalatt nem születik döntés a Szenátus részérôl, névlegesen jóváhagyottnak tekintôdik a törvénytervezet. Ekkor kértem a negyvenöt napos idôintervallumnak hatvan napra való kitolását, mivel egy nagyon bonyolult szerves törvénnyel van dolgunk. Ilyen irányú javaslatom fordulatot eredményezett a szenátorok magatartásában. Szinte mindegyik párt képviselôje igyekezett ki a plénum mikrofonjához, hogy jelezze egyetértését a törvénytervezet tárgyalásának a hatvan napra való kitolásával, fôleg pedig azzal a ténnyel, hogy a két kezdeményezést egyszerre tárgyalják a Szenátus Mezôgazdasági Erdészeti Bizottságában. Ez a döntés azért tekinthetô részleges sikernek, mivel a bizottsági megbeszélésünk Tôke István államtitkár jelenlétében fog történni, aki az egyeztetések során, velem együtt, érvényesíteni fogja a székelyföldi erdészeti szakemberek és a tulajdonosok érdekeit.
Dr. B. Garda Dezsô, országgyűlési képviselô
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Hatvanhét hét, több mint egy év és három hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Nemzeti ünnepünkön minden bizonnyal a díszemelvényen fog állni idén is az a polgármester, aki a pénzt gyakorlatilag ellopta a várostól, azok a képviselôk, akik ezt szavazatukkal lehetôvé tették, illetve annak a szervezetnek a vezetôi, akik az elôbbieket tisztségbe juttatták, s akik ma is tehetetlenül nézik, amint bizalmi embereik a város vagyonával nem gazdálkodnak, hanem garázdálkodnak. Szégyene ez a városnak, s árnyékot vet az ünnep tisztaságára.
Március tizenötödikérôl
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete elismeréssel adózik mindazoknak a szervezeteknek, intézményeknek, illetve magánszemélyeknek, akik nemzeti ünnepünk alkalmával különbözô rendezvényeket szerveznek! Ezekre mind szükség van azért, hogy az ünnep valóban Ünnep legyen, s hogy a felnövekvô nemzedékek is megismerjék dicsô elôdeink tetteit. Ugyanakkor ismételten elégedetlenségünknek adunk hangot azért, hogy azok, akik a legtöbbet kellene tegyék ezekben a napokban (mert anyagi és emberi erôforrásaik messze a legnagyobbak), ismételten beérik azzal, hogy a rendezvényeket felsoroló plakát aljára odabiggyesztik, hogy szervezô a városi és a területi RMDSZ, valamint a polgármesteri hivatal. Tipikus példája ez a más tollával való ékeskedésnek, s csak azt bizonyítja, hogy az illetôk nem ismernek se felelôsségtudatot, se becsületet, se szégyenérzetet.
A városi képviselôtestület törvénysértéseirôl
Látva azt, hogy a város vezetôi nem hajlanak a jó szóra, a Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete kénytelen volt bírósághoz fordulni, hogy jobb belátásra kényszerítse ôket. Az elsô pert alapfokon sikerült megnyerni, így örömmel értesítjük a város lakóit, hogy a Közigazgatási Bíróság is törvénytelennek találta azt a rendelkezést, miszerint a Közüzem nem kell figyelembe vegye a tömbházlakásokba felszerelt vízórákat, s az ezek által mért mennyiségnél többet is leszámlázhat. Ugyanakkor mélységesen elítéljük azt, hogy a per azért tartott több hónapot, mert a hivatal jogászai egyetlen tárgyaláson se jelentek meg, és a bekért adatokat is csak ismételt felszólításra, büntetéssel való fenyegetés után küldték be. Teszik mindezt közalkalmazottként, a mi pénzünkön.
Jelezni szeretnénk, hogy ez csak a kezdet, s ha nem térnek jobb belátásra, akkor további perek következnek, ugyanis ellentétben velük, számunkra valóban fontosak a város lakóinak az érdekei.
Támogatási lehetôségek
Egy óra késéssel kezdôdött, az RMDSZ területi szervezetének a szervezésében az a vállalkozói felkészítô, amelyen magyar nyelven szóltak a támogatási pályázati lehetôségekrôl. A Salamon Ernô Gimnáziumban a Kis- és Középvállalkozások és Szövetkezetek Országos Ügynökségének Hargita megyei elnöke, Balla Péter ismertette a 2007-es évre elôirányzott támogatási lehetôségeket. A március hónap folyamán a Hivatalos Közlönyben is megjelenô támogatásokat, tizenhárom programot ajánlott a vállalkozók figyelmébe az elnök. Többek között szólt: a 2006–2009-es évi Országos Programról, mely a kis- és középvállalkozások által használt tanácsadási és képzési szolgáltatások támogatására vonatkozik; a kis- és középvállalkozások exporttámogató pályázati lehetôségérôl; a kis és középvállalkozások nôi menedzserei vállalkozói kultúrájának fejlesztését célzó országos, többéves, 2005–2008-as idôszakra szóló pályázatról; a kézművességet és népművészetet támogató országos, többéves, 2006-2009 idôszakra szóló pályázatról. Továbbá szólt az április–június közötti idôszakban megszervezendô Kis- és Középvállalkozások Országos Vásárának programjáról, a III. Országos Szövetkezeti Vásár megszervezésérôl a második félévben.
Az érintettek bôvebb információt a csíkszeredai Kis- és Középvállalkozások Információs és Tanácsadó irodájában, Szabadság tér 5. szám alatti 428-as irodában kaphatnak, vagy a 0266/371.802-es telefonszámon, illetve a www.animmc.ro weboldalon.
B. T. I.
Nagy István véleménye Csavar Zsolt távozásáról
Csavar Zsolt távozása a polgármesteri hivatalból nem a büntetés következménye. Ô már hónapokkal korábban jelezte, hogy fölajánlottak neki egy olyan munkahelyet, ami számára szakmaiság és fizetés szempontjából egyaránt vonzó. A büntetés csak egy ráadásnak tűnhet. Sajnálattal mondom, mert egy rendkívül jól képzett, jó szándékú ember, akivel könynyedén lehetett dolgozni.
Minden látszat ellenére, a földügyek rendezése, a földosztó bizottság munkája egy rendkívül komplex tevékenység, ezért tartom szomorúnak, mikor megpróbálnak e bizottságból kiemelni egy-egy embert, ráfogni dolgokat, mintha egyedül tôle függnének a döntések. Ez egy korporatív testület, amely megtárgyalja a teendôket, meg kell határozza a tárgyat és a jogosult személy kilétét, mert ugye, az emberi önzôség határtalan, számtalan példa volt arra, hogy olyan birtokot igényelnek viszsza, ami nekik nem jár.
Sajnos, azzal is gyakran szembe kell nézni, hogy testvér testvérrel nem jön ki, s a haragot kivetítik a bizottság tevékenységére. A legfájdalmasabb pedig a felaprózott törvénykezési folyamat. Például a 18-as törvény szerint, egy hektár erdôt lehetett visszaadni, ezért kimérték az igénylôknek egy testben, valakiébôl. Ezután jött a teljes visszaadás törvénye, és kezdôdtek a bonyodalmak.
Én csak fájdalmamat tudom kifejezni Csavar Zsolt távozása miatt. Úgy ítélem meg, hogy egy igazi embert és egy igazi szakembert veszítettünk el azáltal, hogy Csavar Zsolt elment. A bizottságban még nem történtek meg az átszervezési eljárások, nincs kinevezett helyettesítô, a mezôgazdasági és kataszteri iroda vezetése is megoldatlan. Sürgôsen kellene tenni e dolgok rendezéséért, hisz Csavar Zsolt már tavaly szeptemberben jelezte, az iroda tevékenységén javítani kellene, hát most milyen nagy szükség lenne a tevékenység mederbe terelésére, hogy Zsolt elment… Nem tudom, miért nem akar megtörténni az az elemzés, melybôl konklúziókat tudnánk levonni, mit kell tenni annak érdekében, hogy hamarabb, hatékonyabban történjen a tulajdonba tétel, a visszaszolgáltatásnak járjunk a végére.
Csavar Zsolt nem az elsô, jó szakember volt, aki felmondott a hivatalnak. Sokat tárgyalok a kollégákkal, elmondják gondjaikat. Beszélgettünk már arról, melyek lennének azok a lépések, melyek nem késztetnék távozásra a többi alkalmazottat. Én a sorozatos felmondásokat egy helytelen vezetésnek tudom be, úgy gondolom, 2007-ben új, emberi készségekre van szüksége egy vezetônek. Ma az a sikeres vezetô, aki motiválni tudja a munkatársait; elavult a parancsuralmi rendszer. Aki ilyen eszközöket vesz igénybe, nem hiszem, hogy sikerrel jár. Úgy gondolom, az önkormányzat munkatársai jól felkészültek, jó szándékúak, és úgy ítélem meg, hogy ezzel a csapattal lehetne alkotni hatékonyan is. Nem igaz, hogy nincsenek történések, hanem az a kérdés, hogy milyen lehetôségeket szalasztunk el, vagy éppen, milyen hatékonysággal oldunk meg problémákat.
Lejegyezte: Balázs Katalin
Íme, a Magyar Elektra, íme, a Figura
Sok taps és zsíroskenyér hagymával, retekkel – ez volt vasárnap este a Figura Stúdió Színház színészeinek jutalma. Ami elôtte történt, legalább kaviárhoz, vagy menynyei ínyencséghez fogható. A Figura Bornemisza Péter Magyar Elektráját vitte színre Katona Imre rendezésében.
Mi tagadás, voltak félelmeim e darab kapcsán, megesett már, mikor nem értettem, mi játszódik a Figura színpadán, butának tartottam magam ahhoz a szinthez. Ezen elôadás elôtt pedig, mikor a rendezô elmondta, archaikus nyelvezetű szöveget hallunk, egy színész több szerepbe is megmutatkozik, váltják majd egymást, csak a jelmezek lesznek állandóak… hát nagy kételyeim támadtak, hogy én vagyok-e erre az értô nézô.
Aztán elkezdôdött az elôadás. A színpadon semmi cafrang, csupán három létra, pár szál deszka és néhány kispad jelentette a díszletet. A kellékeket sem vitték túlzásba, egy mosdótállal, kancsóval, néhány csengôvel megoldottak mindent. A jelmezeket pedig fehér nyersszínű vászonruhák jelentették egy-egy sállal, vállkendôvel kiegészítve. Ennyi hozzávaló kellett, hogy Barabás Árpád, Bálint Éva, Blénessy Enikô, Bartha Boróka m. v., Antal D. Csaba, Tamás Boglár, Boros Mária és Molnár Cs. Antal bemutassa a Magyar Elektrát. Azt a darabot, mely a rendezô három kedvencének egyike, mely üzenettel bír ma is, a becsület, az igazság fontosságát hordozva, nem engedve kompromisszumot rossz és jó között. Amint a színpadon is elhangzott: „Mert mikor az ember az ily játékot nézi, szívében felbuzdul és Isten haragjátul megrötten. Azért ez játékot kigyelmetek oly mulatságnak vélje, kibe emberi életnek módja jó erkölcsre igazittatik. Kiben meglátjátok az Görögországnak hatalmas királya és királyné asszonya mely röttenetesen undokságukért fizetnek. Kibôl mind királyok, urak, mind nagyok, kicsinyek tanúságot és nagy példát vehetnek, hogy az Istennek hatalmassága vagyon az bosszúállásra, és végezett napja, mely napnál tovább az gonoszságba förtôzôt nem akarja bocsátani. Noha azért ez pogány írásból magyar nyelvre fordíttatott, de Szent Pál mondásaként, minden írások az mi hasznunkra írattak, ezért ennek is rövideden idvösséges summáját vegye kigyelmetek eszébe, hogy mennél inkább késik az Úristen az büntetéssel, annál inkább nehezebben és keservesebben ostoroz.”
Nem vált a produkció hátrányára e nyelvezet, az érthetôséget sem nehezítették a szerepcserék. A színháznézô rádöbbenhetett, egy személy bôrében akár többen is bújhatnak, hisz mi, maiak is sokfélék vagyunk, más-más arcunkat öltjük különbözô helyzetekben. Pörgôsen, regôs énekekkel fűszerezve kerekedett ki a cselekmény, mint öli meg neje Aegistussal szövetkezve Agamemnon királyt, lánya Elektra mint harcol az álnokság ellen és mint ér haza a bölcsôs korától idegenben nevelkedô fivér, Orestes, hogy apja haláláért bosszút álljon.
Füle és farka, eleje és vége volt a darabnak, közte pedig a közérthetô, elgondolkodtató cselekmény. Katona Imre irányításával eddig nem látott produkciót vitt színre a Figura. Kifogástalant. Olyan darabot, mely lehetôséget adott, hogy a figurások megmutassák, mire képesek. Íme, a Magyar Elektra, íme, a Figura.
Katona Imre az elôadás elôtt állította, e darabbal az a célja, hogy a nézôk rádöbbenjenek, érdemes színházba járni. Kétségtelen, érdemes. A figurás Magyar Elektrát látni kell. A színészeknek pedig játszni kell akkor is, ha a bemutatót követô „fogadáson” nem kaviár alatt roskad az asztal, hanem zsíros kenyér jár a sikerért – hagymával.
B. K.
Támogatás kell, adókedvezmény nem jár
Panasszal keresett fel egy vállalkozó, aki saját pénzébôl aszfaltoztatott, járdát csináltatott, amiért szinte meg is büntették, mert közterülethez nyúlt. Igaz, csak javított rajta, de hozzányúlt. Ferencz Péter, mint mondja, saját vállalkozásáért tesz, dolgozik, de ugyanakkor a város képén is javít. A polgármester korábbi felhívására, mi szerint a lakók a várossá válás 100. évfordulójára tegyék rendbe az épületeiket, mivel életben van az a határozat, aminek alapján, aki húszmillió régi lej fölött áldoz a rendbetételre, az adókedvezményben részesül – kéréssel fordult a hivatalhoz a vállalkozó, hogy befektetését iratokkal igazolva adókedvezményben részesülhessen.
Levélváltások sora következett, visszautasító választ kapott a cégvezetô, miszerint az érvényben lévô tanácshatározat nem vonatkozik jogi személyekre, csak fizikai személyek élhetnek a kedvezménnyel.
Ez így igaz, a 153/2006-os tanácshatározat ezt írja elô. Tehát nem részesülnek adócsökkentésben a vállalkozók, cégek, bármennyire is erôlködnek, leveleznek a hivatallal.
A cégvezetô kérdése az, hogy miért nem hoz egy újabb határozatot a tanács, melyben belefoglalják, hogy jogi személyek is részesülhessenek adókedvezményben, mert bezzeg, mikor támogatásra van szüksége a városvezetésnek, akkor megkeresik ôket; „ilyen hozzáállással elveszik az ember kedvét, nem érdemes semmit tenni a városért” – mondta.
A vállalkozó panasza megszívlelendô, annál is inkább, mert lépten-nyomon a várossá válás 100. évfordulójára szeretnénk, ha mindenki kicsinosítaná portáját. Miért nem adnak hozzá egy kis kedvet?
B. T. I.
Nyaktörôs a Tölgyfa utca
Amióta eszemet tudom, mindig rendetlen volt a Tölgyfa utca. Gyerekkoromban ezen utca lakójaként vagy gumicsizmában jártam a nagy sár miatt, átugrálva a kisebb-nagyobb gödröket, hol pedig piros-feketére színezôdött topánkám a töltésként hozott öntödei salaktól. Aztán eltűnt a salak, jöttek vissza a gödrök.
Mostanra változott a helyzet. Gödörnek se híre se hamva. Kitöltötték törtkövekkel, jó darabossal. Ez sem az ideális helyzet, mert csak a madarak, na meg a terepjárósok juthatnak át rajta épségben. A gyalogjárók lépten-nyomon ficamíthatják ki bokájukat, s isten ments, hogy valaki magas sarkú topánkát húzzon a lábára. Nincsenek jobb helyzetben a kerékpárosok sem, akik e köveken tekernek, és inkább ne beszéljünk az anyukákról, akik babakocsiban ülô gyereküket kell a lélekrázón végigtaszítsák. A kisautóknak diói bánják a Tölgyfa utcai kalandtúrát, csak a nagyobb kerekűek száguldozhatnak kedvükre… persze, a gyalogosok ijedelmére, hisz a jókora kövek gellert kapva a sebességtôl, bármikor bokájuknak csapódhatnak. Mi tagadás, az útalapnak ideális kövekre jó lenne, kavics kerüljön, de arra már tavalytól várnak az ott lakók.
– Nagyon örvendtünk tavaly, amikor a durva kôvel megrakott kamionok érkeztek. Reméltük, újabb kamionok követik ezeket, kaviccsal. Mert ahol durva követ törnek, ott aprót is törnek. Gondoltuk, a nagy kövekre ráhengerelik a kavicsot, s végre járható utcánk lesz – mondja Benedek Tibor, az utca egyik lakója. – A kavics nem érkezett azóta sem, s ez az állapot életveszélyes. A terepjárósok ahogy elburrognak, csak úgy röpködnek a kövek. Ha egy ilyen kô egy idôs visszerét elkapja, akár végzetes is lehet, s hát még ha egy kisgyereket talál el… S különben is, még nekünk, férfiaknak is ki-kibicsaklik a bokánk, a nôknek pedig egyenesen járhatatlan az út, járda pedig nincs, hogy ott közlekedjünk. Ha hiszi, ha nem, ezen az úton még a lovak sem tudnak járni, mert a pata és a patkó közé bemegy ez a hegyes háromszögű kô, s felsérti.
Mostanáig vártak az utcalakók a kavicsos teherautókra, most pedig aláírásokkal ellátott kérést iktattattak a polgármesteri hivatalban. Gondolták, tavaly év végén azzal szolgálták volna ki ôket, hogy kimerült a költségvetés, de most új alapok kerültek, csak jut a Tölgyfa utcaiaknak is, hisz ôk is adófizetô polgárai a városnak.
Az aláírásgyűjtés kezdeményezôje, Benedek Tibor kérést is fogalmazott, hogy a durva kôre kérik, vigyenek kavicsot, hengereljék le. Mint mondja, bár kiöregedô utca ez, de a férfiak segítenének a kavics elterítésében, hogy hamarabb menjen a munka, csak lenne már, mit teregetni.
A kérés már a hivatalban van, s nem telt le a harminc nap, amíg meg kell azt válaszolják az elöljárók. De nem is válaszlevélre várnak a Tölgyfa utcaiak, nekik válaszként tökéletes lenne, ha megjelennének a kavicsos kocsik, hogy ne kelljen tovább egészségüket, életüket félteniük.
B. K.
feketén/fehéren
Ló hátán a kecske
Hegyikecske-mentesítik az országot. Pedig még mindig jók a régi az útjainkra. Gondolok itt a Tűzoltó utcára, az Állomás utcára, vagy a öklömnyi kövekkel „rehabilitált” utcákra. Mert az Állomás utcában is csak a fullextrások választják a járdát, hogy kíméljék járgányaikat. A Dacia valahogy ilyen helyre terveztetett. S alkatrészt is lehet könynyen kapni hozzá. Olcsót, híg levűt. Olyant is, ami tartós, hónapokig állja a sarat, s olyant is, ami egy utcányit bírja. Az ilyen, egygödör-egydomb úton úgyse lehet kiszámítani, kátyú vagy rossz minôségű alkatrész miatt megy-e tropára az olcsó jármű. S a szerelôknek is kell a kenyér, ugyebár, még az unióban is.
Hiába tisztogatják, Dacia-mentesítik a térséget, attól még maradnak az utak, maradnak a kispénzűek, akiknek éppen, hogy csak futja a tizenéves járgányok diócseréire.
Ezért is néztem vegyes érzelmekkel, amint a piros hegyikecske vázát szállították, vitték ki a forgalomból. Lóvontatású szekérrel…
Kedves-Tamás Gyopár
Orotvai iskolaház
Patikai tisztaság, kis asztalok, székek, könyvek. Olyan helyiségben járunk, ahol iskolaházat rendeztek be, délutáni programot szerveznek a gyermekeknek, kik otthon talán nem kapnák meg az odafigyelést, törôdést. Böjte Csaba atya újabb napközijébe jártunk. Ezúttal Orotván. Ott más recept szerint telnek a kicsik délutánjai, mert minden osztályban másként foglalkoznak a gyermekekkel. S azért is, mert Orotva külön világ. Kívülálló számára a nyugodt élet lelôhelye, aki ott lakik, az tudja, nem minden gyermek találja meg nyugalmát otthon. Mert nem minden felnôtt tudja biztosítani kicsijének.
Tamás Mária-Magdolna két, immár önálló gyermek édesanyja, helyettes óvónô, és délutánonként 20 gyermekkel foglalkozik a tip-top osztályban. Ô úgy gondolta, hétfôtôl csütörtökig készülnek a következô napra a kicsik, de pénteken másra tanítja a több mint húsz gyermeket. Közösen már megtanulták, mi kell a franciasalátához, s így mindenki azzal csillapította étvágyát. Mint mondta, akadt gyermek, aki bátortalanul kóstolta meg a számára idegen étket, de aztán jóízűen falta. Pénteken, amikor felkerestük, a hígpalacsinta összes hozzávalója sorakozott a vadonatúj rezsó mellett. Azt tanulták a kicsik, hogy kell készíteni a palacsintát, hogy ne ragadjon az edény aljához a finomság.
Mint a nevelô mondta, nem volt könnyű az indulás, a munka mellett be kellett fektetnie saját zsebébôl is, amit majd természetesen visszakap. A hozzájárulása eléri a hatmillió régi lejt is. Hogy mit kap cserébe? Hatmillió köszönetet, szeretetet – mondta gondolkodás nélkül Mária-Magdolna.
Habár nemrég indult a délutáni napközi, de hálásak a gyermekek azért, amit a nevelô tesz, ez onnan is kiderült, hogy amikor kikísérte a vendégeket, megállították olyan gyermekek, akik nincsenek felírva az iskolaház listájára, és kérték, mehessenek ôk is délután a foglalkozásra.
K-T. Gy.
„Jártam iskolába, s az ördögök kezébe is”
Halaságon született a 93 éves Ilyés Kolozsi József bácsi, jelenlegi lakhelyétôl nem messze. Mint mondja, erdôkitermeléssel foglalkozott, lovakkal húzattatták a fát, fejszével, fűrésszel dolgoztak, s szekérrel szállították a rönköket, vitték idegenbe. Közben katona is volt, román is, magyar is, és fogságba is került. Szibériába. 5300 kilométerre otthonától, Orotvától.
A település legidôsebb embere éppen pihent, mikor felkerestük. De azért szóba állt az idegenekkel, és humorát is megcsillantotta, mondván, ha nem vagyunk apácák, válogathatunk a helyi legények közül, ott vannak fiatalok is, öregek is. Aztán élete legnehezebb korszakáról mesélt.
– Mindenben részt vettem, csoda, hogy még élek. Mellettem sokan meghaltak a fogságban. Minden jó volt ott – mondta, s majd mosolyogva hozzátette: mínusz 35 fokos hidegben vittek munkára, s enni keveset kaptunk. Dolgozni kellett, másként nem kaptunk betevôt. Vasgyárban, vasútépítésen is részt vettem. A rendes orosz ember, művelt ember, a mongolok nem. Egy este kivitték az egész magyart a láger elejébe, hogy fagyasszanak meg. Aztán jött a doktornô, és nem sikerült a tervük. Sokan megfagytak a nyolc év alatt, sokan meghaltak mellettem. Éjszaka úgy aludtam, hogy nekivetettem a kályhának a hátamat, idônként jöttem-mentem, hogy meg ne fagyjak.
– Mit tenne, ha ismét fiatal lenne?
– Elmennék a kocsmába, de most már nem tudok odáig elmenni, csak az udvarra, a mankókkal. Ilyen az élet, nincs mit csinálni. A Jóisten majd mindenkit szólít. Itt lakom a fiam családjával. Édes unokám nincs. Van birtokom, finomvegyes, a fiatalok használják.
– Mivel tölti a napokat?
– Nem tévézek, itt nincs is tévé, és fájnának tôle a szemeim. Inkább rádiót hallgatok, ki-kimegyek az udvarra. Ha a szemeim nem fájnának, olvashatnék is, mert tudok. Jártam iskolába. S az ördögök kezébe is.
K-T. Gy.
Friss hírek, műsorok Gyergyónak, Gyergyóról
2007. március 9. E napon kezdte meg adásai sugárzását a Gyergyó TV. A tévétulajdonos, a Tig-Rad System Kft. célja, hogy pontos, mindenki számára hasznos információkhoz jusson Gyergyószentmiklós lakossága e média által. Látható sávon, mindenki számára fogható a Gyergyó Televízió, s bár adásaik bôvítését tervezik, de addig is napi negyvenöt perc, saját készítésű műsort ajánlanak megnézésre. Adáskínálatukat a közvélemény-kutatás eredményét figyelembe véve állították össze, ugyanis a válaszadók Gyergyóról és környékérôl szóló műsorokat szeretnének nézni, közérdekű információk, humor, híradók, ifjúsági műsorok, közéleti adások, természeti filmek, egészségügyi problémák és azok megoldásai valamint sok-sok zene érdekli ôket. A fent említettek mellett, vannak olyan műsorok is, amelyeket kevesebben kérnek, viszont amelyek kellemes színfoltot jelenthetnek bármely televíziós társaság műsorában: jogi és gazdasági útmutatók, híres emberek élete, faluműsorok valamint az aktuális Európai Uniós problémák ismertetése, kortárstalálkozók névsora. Ugyanakkor rengeteg nézô újra szívesen látná és hallgatná a zenés üzeneteket.
A saját készítésű műsorok sokszínűek, hétfôn, a híradót követôen Sportmagazin Gergely Imre szerkesztésében, Zsigmond András operatôr segítségével. Kedden a román ajkúaké a képernyô, román híradó és magazinműsor kerül sugárzásra Szabó Zsolt és Petronela Ignat bedolgozók szerkesztésében Cu oameni, pentru oameni címmel. A szerdai magazin a Dominó – gyerekeknek és ifjúságnak szóló tematikával. Szerkesztôje Albert Eszter. A tervek szerint e fiataloknak szóló adás váltakozni fog kulturális műsorral. Csütörtökön Bíró Zoltán fôszerkesztô adása, a Kilátó jelentkezik, közéleti és gazdasági információkkal látva el a nézôket. Pénteken Zsigmond Attila a magazin ura, Elsô kézbôl címmel szerkeszti közéleti, interaktív műsorát. Szombaton nincs híradó. Helyette a Fôzôcske ad hasznos tippeket, recepteket a háziasszonyoknak, majd Zsigmond Attila Unikumjának riportjait láthatják. A vasárnapi híröszszefoglalót és magazinok ismétlését követôen, déli egy órától vallási műsorral zárul a hét, melyet Baricz Erzsébet és Erdôs Nándor készít.
Tehát hétköznapokon a híradó és az ezt követô magazinműsor kezdési idôpontja 18 óra, ismétlésére 20.30-kor kerül sor, majd másnap reggel 7.45-tôl megtekinthetik azok, akik elôzô nap elmulasztották. Vasárnap heti hírösszefoglalóval várják 9.00-tól a tévénézôket, az összeállítást pedig a heti magazinműsorok újrajátszása követi.
A szerkesztôk körét egészíti ki Lázár Hajnal és Rokaly Elvira, valamint a bedolgozó Vincze Csilla, aki nemsokára saját, egészségügyi műsorral is jelentkezik. A technikai háttérért Almási Attila felelôs, a vágók Rézler Zsolt és Gábor Csaba, az operatôrök Molnár Cs. Attila és Laczkó Attila. A csapat pedig úgy kerek, ha megemlítjük Pethô Melánia titkárnôt, ki narrátori feladatot is vállal, valamint Both Róbertet, aki a televízió ügyintézôje.
B. K.
Válassz! Ehhez jogod van
Az elmúlt szombaton Csíkszeredában a Kájoni János Líceumban került sor a Válassz! Ehhez jogod van című vetélkedôre. A Hargita Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal és a Hargita Megyei Tanfelügyelôség szervezésében sorra kerülô rendezvényen tizenkilenc IX–XII. osztályos tanuló vett részt. Hargita megyébôl hat líceum diákjai mérettettek meg. A Gyergyószentmiklósi résztvevôk közül elsô és második helyezést értek el a Sfântu Nicolae Líceum tanulói. Az elsô helyezett a XI-ik osztályos Aruştei Roxana, a második helyezett pedig Olaru Laura szintén XI.-ik osztályos tanuló lett. A harmadik helyet a maroshévízi Pui Daniela kapta. Az érdemoklevél mellett ajándékcsomagot is átvehettek a díjazottak, adta tudtunkra dr. Weil Gyula, a Hargita Megyei Fogyasztóvédelem igazgatója, aki azt is elmondta, az immár hagyományszerűen megszervezett vetélkedôvel az a céljuk, hogy a lakosság széles körében tudatosodjanak a fogyasztói jogok.
* * *
Dr. Weil Gyula a Hargita Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatója a február 19. és 28. közötti ellenôrzésrôl is beszámolt. Ez idôszakban a drágakövek, arany és ezüst ékszerek árusítását ellenôrizték a hivatal alkalmazottjai. A tizenhat kereskedelmi egységben tett ellenôrzés során 7,0378 kg nemesfémet néztek meg. Összesen tizennégy egységben találtak rendellenességet. A fogyasztóvédôk öt figyelmeztetést, kilenc büntetést és két megjegyzést osztottak ki a február végi ellenôrzés során.
B. T. I.
Szárhegy, a nagy vállalkozás
Nem szokásunk a dicshimnuszok zengedezése, ritkán láthatnak lapunkban dicsôítô írásokat. Most mégis csak pozitívumokról olvashatnak. Nem azért, mert lefizettek – vagy mint évekkel korábban egy újságolvasónk a fejünkhöz vágta, leetettek, leitattak – hanem azért, mert reméljük, nemcsak a piszok, a pozitív példa is ragadós lehet.
A szárhegyiek példát mutatnak – egyszerre több téren is. Igazi vállalkozókként próbálják talpra állítani a gazdaságilag nem a csúcson élô települést. Partner ebben településvezetés és lakosság, sôt a legkisebbek, a gyerekek is részei a láncnak, melytôl jobb lesz szárhegyinek lenni. Egyszerű, mondhatni kézenfekvô elképzelésbôl pattant ki óriási, immár a Gyergyói-medencét is átfogó akció, mely hadat üzent a szemétnek, megpróbálnak minden, nyugatról érkezô segítséget megfogni a településért, és hasznosítani a helyi erôforrásokat, hogy a jövôben is legyen Szárhegyen tüzelô és betevô.
Olvassák összeállításunkat, és kicsit sem bánjuk, ha reklámnak vélik. Olyan ötletek reklámjának, melyek más településeken is meggyökerezhetnének, és hasonlókat írhatnánk a medence többi településérôl is.
Kicsik nagytakarítása
Mely önkormányzat céljai között nem szerepel a környezetvédelem, a település tisztasága, az újrahasznosítható hulladékok összegyűjtése? Azt tudjuk, hogy fontos, azonban a hatékony „takarítás” megszervezése mindig akadályba ütközött, legtöbbször a lakosság érdektelensége miatt. Csak gondoljunk a Go Rt. kezdeményezésére, amikor papírhulladék gyűjtésére külön kukát is állított… Nem volt motivációjuk a gyergyószentmiklósiaknak, s nem is gyűlt nagy mennyiségű papír. Hogy miként lehet megszervezni egy hasonló akciót? Azt hiszem, Gábor Lászlótól, Szárhegy polgármesterétôl megérné órát venni, hiszen ô már rájött, mi a titka annak, hogy a település lakóit megmozgassa a takarítás érdekében. Az iskolában indították el Czimbalmas Árpád igazgatóval közösen a pillepalack és műanyag-hulladék gyűjtését. Tavaly is volt hasonló megmozdulás a tanintézményben, de akkor nem volt motiváció. Idén ösztönzésül felajánlották, az az osztály, amely a legtöbbet gyűjti, 1000 lejt kirándulhat el. De az a csoport sem marad hoppon, amely az utolsó lesz a sorban, hiszen jutalomban részesül, csak lehet, hogy a kirándulásához nem kell autóbusz, a szabadba megy szendvicsezni. Nos, lett az ötletbôl óriási akció, hiszen a szervezôk elmondták, már a szomszédos községekbôl is összeszedik a palackokat a szülôk. A szülôk, mondom, mert a gyermekek által a felnôttek is bekapcsolódtak. Érthetô módon, hiszen ki ne szeretné, ha gyermekének osztálya nyerne egy kirándulást. Így autóval, szekérrel, hordják a műanyag-hulladékot a felnôttek, zsákosával a kicsik, hogy gyűljön a kilogramm.
Mi több, a Gyergyói-medence más településein lakó rokonságot is bűzbe állították, a szárhegyi gyerekeknek gyűjtenek Szentmiklóson, Alfaluban is. A medence tisztul tehát, s a tejes nénik is panaszkodnak, kevés a flakon. De gyűl a kiló, harcolnak a gyerekek, s grafikonon lehet követni, melyik osztály áll az élen a gyűjtésben. Az iskolaigazgató már attól is tart, nehogy a tanulás rovására menjen ez az óriási láz, mert az bizony, bajos volna.
Péntekenként van a nagy megmutatkozás, e napon fél egy körül viszik az I–IV. osztályosok, kettôkor a nagyobbak a heti „gyűjteményt”. Minden osztálynak külön zsákja van, mérik is szorgalmasan a felnôttek. Ott jártunkkor az elsô helyen a VI. A osztály állt, 180 kg-ot gyűjtöttek.
A polgármesternek, mint mondja, az az elégtétel, hogy a szülôk olyan helyekrôl, mezôrôl, a faluvégekrôl szedik össze a flakonokat, ahová régen ôk hordták ki szemétként.
Kicsitôl a nagyszülôkig mindenki gyűjti a flakont, s szinte harc van a többgyermekes családokban, hogy igazságosan tudják elosztani a gyerekeknek a „zsákmányt”.
A leadásból származó összeget az iskola egyesületének adják. És iskolai célokra használódik fel. A polgármesteri hivatal adja a javadalmazást, összesen 7700 lejt, amit amúgy is az iskolának szántak, és ezenkívül környezetvédelmi pályázatot is készítettek. Nyárig tart az akció, a vakációban szünet lesz, de az alatt is fogják gyűjteni a műanyagot a gyermekek, mert ôsszel újra indul a falu palackmentesítése.
A polgármester elmondta, a lényeg, hogy a szülôk bekapcsolódtak, a célja az volt, hogy megszólítsa a szülôket a gyerekeken keresztül. Így a szemét nagy része összegyűl, öntudatosságra nevelik a gyermekeket, s kicsi pénzt is keresnek vele. Sikerült is ez, meg is látszik, Szárhegy utcáin nagyítóval kell keresni a pillepalackot, s nem hord nylonzacskót a szél. És nem állnak le, következik majd a papírgyűjtési akció. Bizonyára lázba hozza a gyerekeket, szülôket majd az is.
Ha Szárhegy és Gyergyószentmiklós között a mezôgazdasági idényen kívül gyűjtögetô emberkéket látnak, azok nem mások, mint Szárhegy község lakói, kiknek gyermekeik iskolások, és részt vesznek a nagytakarítás-akcióban.
Aki menedzsment nyelvét beszéli
Alig pár hónapja annak, hogy nagyot csodálkoztunk, mikor megtudtuk, a remetei polgármesteri hivatalnak sajtóreferense van. E munkakört még nagyobb településeken sem tölti be senki, nem látják fontosnak egy médiával kapcsolatot tartó személy kinevezését. Remete fontosnak látta. Csodálkoztunk, aztán akár a többi csoda, három napot tartott; egy másik csoda váltotta fel: a szárhegyi polgármesternek személyi titkára van.
Rátermett, ifjú hölgyet választott Gábor László segítôjéül, s mint kiderült, nemcsak külcsín, hanem belbecs is van, a szárhegyi Nicoleta Andrieşei magyarul, románul és angolul tökéletesen beszél, elvégezte már a közgazdaságtan egyetemet, a menedzsmenttel ismerkedik.
Munkakörérôl – mert ugye, sokat nem tudunk a személyi titkár teendôirôl – elmondta, most ismerkedik teendôivel, hisz március elsejétôl alkalmazottja a hivatalnak.
A községvezetô szerint, személyi titkárának legfontosabb feladata, hogy követi a pályázási lehetôségeket, és segít a pályázatírásban, emellett elvégzi a cseprô-apró irodai tevékenységeket. Nem csak a hivatal pályázatait kell neki hibátlanul elkészítenie, hanem a cégeknek is be kell segítsen a támogatások megszerzésében.
– Annyi átiratot és levelet kapok – mondotta a polgármester –, hogyha én azok megválaszolásával kellene bíbelôdjek, semmi egyébre nem jutna idôm. Ennek jó részét ô vállalja át. Különben is ô az, aki tud szinte minden lépésemrôl. Nem tudok arról, hogy más, hasonló méretű településen a polgármesternek személyi titkára lenne, de én úgy éreztem, ahhoz, hogy terveimet megvalósítsam, kell valaki, aki segít.
Hogy a tüzelô el ne fogyjon
Egyik ámulatból a másik bámulatba eshettünk Szárhegyen, hisz miután személyesen is megismerkedtünk a személyi titkárral, tudtunkra adták, új helyre, rendbetett épületbe kerül a könyvtár, a pénzügyet pedig, hogy maradásra bírják, szintén felújított helyiséggel kecsegtetik. Fontos, hogy pénzügyeik intézéséért ne kelljen utazniuk a szárhegyieknek.
És apropó pénzügyek: az önkormányzat cégét magánszemélyek segítségével állítják talpra Szárhegyen, akik 130 000 lejt adtak össze a cég fejlesztéséért.
– Szárhegyen úgymond nincsen gazdasági potenciál, meg lehet számolni egy kézen, melyik az a cég, amelyiknek a forgalma havonta egymilliárdon felül van. Úgy látom, hogy amíg a gazdasági élet és a vállalkozói szféra nem erôsödik meg, addig nem lesz Szárhegybôl fejlett község.
A gazdaság megerôsödéséért indította újra az önkormányzat a már korábban létrehozott cégét, és képújságban hirdették meg, aki akar, anyagiakkal hozzájárulhat e cég tôkeemeléséhez.
– Vérszegény cégtôl nem lehet csodákat várni. Talpra akartuk állítani, hogy legyen potenciálja, hogy a tanács erdejét ne kelljen kilicitálni, hanem ez a cég termelje ki, a fát pedig, minôség szerint szortírozva, értékesítsük. Kell figyelnünk erdeinkre, mert nemsokára óriási probléma lesz Szárhegyen a tűzifa. Ezzel mostanig nem számolt senki, de figyelembe kell venni, hogy eltűnt az Alsóerdô, ahonnan tűzifa-utánpótlás lenne. A fűtôanyagkérdést hosszú távra kell megoldanunk, s mi nem energiafűben, energiafűzben gondolkodunk, mint más, gyergyói települések, hanem annak a fahulladéknak a felhasználásában, ami ott rohad az erdôben. Ôrlôket akarunk vásárolni, melyekkel ott, a helyszínen a csapokat, gallyakat, vagy akár a gyökereket megôröljük, fűtésre használjuk. Szintén ezzel a céggel más terveink is vannak: elkészült Güdüc vízvezetésének dokumentációja, azonban meg kell hirdessük a kivitelezés licitjét, és mi arra kacsintgatunk, hátha e cég el tudná végezni ezeket a munkálatokat. Tervezzük, hogy a testvérvárosokkal is tárgyalunk e cégben való betársulás lehetôségérôl. Nem kérni megyek, hanem felajánlom ezt a lehetôséget úgy, ahogyan a szárhegyi lakosságnak is felajánlottam.
A lakosság képújságból és a helyi lapból, a Szárhegyi Közlönybôl tudta meg, tôkeerôssé szeretné tenni az önkormányzat cégét, be lehet társulni. Nem titkolta a községvezetô azt sem, ebbôl egyelôre nem lesz részesedés-osztás, a befolyó összegeket a cég fejlesztése emészti fel. Ennek ellenére 130 000 ezer lejt tett össze tizenhárom magánszemély a vállalkozás talpra állításáért. Igazuk lett tehát azoknak, akik arra intették a lakosságot, ne válasszák polgármesterüknek Gábor Lászlót, mert céget csinál a faluból:
– Amikor polgármesternek jelöltettem magam, ilyen üzenetek járták a községet: „ne hagyd, hogy vállalkozássá váljon a falu.” Én már akkor elmondtam az akció indítójának, úgy érzem, egy településen belül a legnagyobb vállalkozás az önkormányzat kell legyen, hisz átfog mindent a szociális problémáktól a fejlesztésig, ha jól menedzselik a polgármesteri hivatalt, akkor fejlôdik a település.
Kedves-Tamás Gyopár Balázs Katalin
Gyűléseztek az ekések
Fennállásának 110. esztendejét ünnepli idén az Erdélyi Kárpát Egyesület gyergyói szakosztálya. Ez alkalomból terveznek ünnepséget, melyet összekötnek a Szent Kristóf búcsúval, a gyilkostói sokadalommal. Ugyanakkor több túrát is szerveznek az év folyamán – derült ki a hétfôi közgyűlésen. Ugyanekkor tisztújításra is sor került, így a gyergyói EKE elnöke, dr. Gereöffy Ferenc, alelnökei Vadász-Szatmári István és Benedek Árpád, titkára Elekes Éva, a remetei csoportvezetô Laczkó-Szentmiklósi Endre, a csomafalvi pedig Baróti Lajos.
A közgyűlés résztvevôi arról is beszéltek, hogy a szűkös anyagi keret miatt jó lenne, ha a média ingyen közölné az EKE-felhívásokat, és erre már vannak is ígéretek. Felvetették, hogy a Vákár-házban lévô székházukat más civil szervezetek rendelkezésére is bocsátják egy-egy rendezvény megszervezésére. Rendszeressé kívánják tenni ott a kiállításokat, a most megtekinthetô Balázs Miklós-fotókat nemsokára egy újabb tárlat váltja fel. Hétfônként, délután 6 órától áll nyitva az EKE székháza, de az elnök és alelnökök igényre bármikor kinyitják a kiállításra kíváncsiaknak.
B. K.
Sajtóközlemény
Hivatalos álláspont a Hyperion Egyetemmel kötött bérleti szerzôdésrôl
Az elmúlt hetekben számos mende-monda kelt szárnyra a gyergyószentmiklósi Római Katolikus Plébánia Hivatal azon döntése miatt, miszerint hosszú távra bérbe adtuk azt az egyházi ingatlant, amelyben évtizedeken át a Batthyány Ignác Gimnázium működött. A félreértések és a további kósza hírek terjedésének megakadályozása végett az alábbiakban Portik Hegyi Kelemen címzetes kanonok, fôesperes-plébános hivatalos álláspontját közöljük.
A Hyperion Egyetemmel nyolc évre kötöttünk bérleti szerzôdést, amely magában foglalja a Vaskertes Általános Iskola zavartalan működését az iskolai év befejezéséig. A Batthyány Ignác Gimnázium kiköltözése után ugyanis egy évre a Vaskertes Általános Iskola használja az épületet.
A bérleti idôszak alatt az épület minden javítási munkálatát az egyetem végzi, a szerzôdés lejártával pedig csak a saját berendezéseiket, felszereléseiket vihetik el az épületbôl.
Döntéshozatal elôtt az egyháztanács megvitatta a Hyperion kérését és kedvezôen bírálta el. A bérbeadás lehetôségét megtárgyaltuk a gyulafehérvéri Érseki Hivatallal is, a gazdasági ügyvezetô is kedvezôen nyilatkozott a lehetôségrôl.
A döntô érvek között az is szerepelt, hogy az ingatlannal valamiképp Gyergyószentmiklós és a környék fejlôdését kívánjuk szolgálni. Úgy véljük, hogy ha teret biztosítunk egy felsôfokú tanintézmény működésének, az mindenképp az itteni emberek fejlôdését szolgálja. Úgy véljük, ha azoknak a gyergyóiaknak is továbbtanulási lehetôségük adódik, akik a szűkös anyagiak miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy egyetemi központban tanuljanak, az mindenképp a vidék szellemi és gazdasági fejlôdését szolgálja. Nem utolsósorban úgy véljük, ha fiataljaink szülôvárosukban, illetve a községükhöz közel esô városban tanulhatnak, akkor nagyobb eséllyel keresik az itthoni boldogulásukat. Ezáltal pedig csökken az elvándorlás. Ha a képzett fiatal értelmiség szülôföldjén marad, az a régió gazdasági fejlôdését is fellendíti.
A döntés meghozatalában figyelembe vettük azt is, hogy az épületet jobb célokra nem tudjuk használni.
Többek közt felvetôdött az a kérdés is, hogy nem kellene-e egy katolikus iskolát létrehozni, és annak helyet adni ebben az épületben. Ennek a megvalósítása sok mindent magába foglal, és azt is figyelembe kell vennünk, hogy egyházközségünk pillanatnyilag nem rendelkezik azokkal az anyagiakkal, amelyek egy esetleges itt működô katolikus iskola indításához szükségesek. Kiadásokat tekintve gondoljunk az új templom építésére, az új plébániaépület felépítésére is.
A gyergyószentmiklósi Római Katolikus Plébánia sajtószolgálata
Huszárgulyás volt az idei katonaeledel
A Földváry Károly Hagyományôrzô Egyesület huszárjai vasárnap délben a nagymise után a katolikus templom elôl vezették a felvonuló emlékezôket a Népművészeti Alkotóház udvarára. Ezen a helyszínen immár hetedik alkalommal emlékeznek a gyergyóiak az 1848-as forradalomra és szabadságharcra.
A teljesen politikamentes emlékezésen kevesebben vettek részt, mint tavaly.
Kisné Portik Irén néprajzkutató köszöntôbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy ne csak száraz ünnepség legyen az emlékezés. Török Zoltán gróf Batthyány Lajosra, Magyarország elsô miniszterére emlékezett.
A kormányzó születésének kétszázadik évfordulóján életérôl kaphattak ízelítôt a jelenlévôk, ki Kossuthtal, Deákkal, Széchenyivel dolgozott együtt. Pázmán Attila tolmácsolásában hangzott el a gróf levele, melyet a székelyekhez írt, illetve melyet feleségéhez búcsúlevélként fogalmazott meg. Batthyány Lajosra emlékezve egy kiállítást is berendeztek a szervezôk az alkotóházban.
Laczkó-Szentmiklósi Endre gyergyóremetei történelemtanár az 1848-as forradalom és szabadságharc remetei vonatkozására világított rá elôadásában.
A Gyergyói Barandások Egyesületének elsô ostoros-bemutatójára is sor került, és felcsendült a Barandások himnusza is. Majd hagyományszerűen katona-eledellel kínálták a résztvevôket, Török Zoltán ezúttal huszárgulyást tett az asztalra.
Az Ipartestület Férfikórusa, valamint a Domokos Pál Péter Nôikar alkalomhoz illô műsorral tette ünnepélyesebbé az emlékezést. Az idei ünnepséget az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány, Török Zoltán hagyományôrzô valamint a Gyergyószárhegyi Megyei Kulturális és Művészeti Központ szervezte. A házigazda, Kisné Portik Irén a támogatókról is szólt, anyagi támogatást nyújtott a Szentmiklós Szervezet, Fenyô Kereskedelmi Rt., Gazda Kft., Arterimpex Kft., Monolit Kft., és a Server Kft. Amint a szervezô elmondta, erkölcsi támogatásukról biztosították: a polgármesteri hivatal, a rendôrség és az egyházak.
Baricz-Tamás Imola
A szabadságharcra emlékeztek
A III. Gyergyói-medencei történelmi vetélkedôre került sor szerdán délelôtt a művelôdési házban. A Magyari Levente történelem szakos tanár által vezetett vetélkedôn hét, háromfôs csapat vett részt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére szervezett versenyre Remetérôl, Csomafalváról, Tekerôpatakról, Szárhegyrôl érkeztek diákok, természetesen szentmiklósi tanulók is beneveztek. A zsűri tagjai Rokaly József és Gál Imre nyugdíjas történelemtanár, valamint Barthi Tihamér igazgató voltak.
A vetélkedôn elsô helyezett a Tekerôpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola csapata, második helyezett a Szentmiklósi Fogarassy Mihály Általános Iskola csapata, míg harmadik helyen a Csomafalvi Köllô Miklós Általános Iskola diákjai végeztek. A díjazottak díszoklevelet és ismeretterjesztô történelemkönyvet kaptak, de minden résztvevônek oklevelet állított ki a szervezô, a művelôdési központ.
* * *
Petôfi szülei című, egyfelvonásos színjátékát adták elô a Fogarassy Mihály Általános Iskola diákjai. A tantestület összefogásának eredményeként elôadással emlékeztek az 1848-as forradalomra és szabadságharcra. A Salamon Ernô Gimnázium dísztermében Lázár Nóra aligazgató köszöntötte a fogarassys gyerekeket, kollégáit, majd a magyar nemzet ünnepérôl, március 15-rôl, a piros-fehér-zöld zászlószínek jelentésének fontosságáról szólt. A VII. osztályos elôadók otthon érezték magukat a díszteremben, színjátékukat szívesen fogadták V–VIII. osztályos társaik, akárcsak az iskola kórusát, amely ünnepélyesebbé tette az emlékezést.
* * *
A Vaskertes iskola tanulói is emlékeztek az 1848–1849-es forradalomra. Ôk szerdán két órától elôadással lepték meg társaikat, amellyel felidézték a pesti forradalmi hangulatot. A Gépgyártó Iskolaközpont dísztermében teltház elôtt mutatták be a rövid elôadást, amelyet a magyar Himnusz eléneklésével zártak. Segítségükre voltak a készülésben Farkas Katalin magyar szakos, Székely Álmos történelem szakos, Pál Ibolya zene szakos tanárok, illetve Varga Gyöngyi osztályfônök.
* * *
A Pro Art Galériában délután öt órától kiállítás-megnyitóra került sor. Az Egy-más mellett címmel tartott tárlaton a csíkszeredai Stúdió 9 képzôművészeinek munkáit állították ki. A tárlaton Balla Tibor, Bara Barnabás, Botár László, Gergely Zoltán, Keresztes Györgyi, Nagy Ödön, Szabó Árpád, Trucza László, Xantus Géza alkotásait csodálhatta meg a gyergyói, művészetkedvelô közönség. A tárlatot, melyet a csíkszeredai Túrós Eszter nyitott meg, március 27-ig tekinthetik meg a szentmiklósiak.
* * *
Csergô Tibor Andrást, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatóját hívta meg a Salamon Ernô Irodalmi Kör. Egy kisváros 100 éves viszontagságai címmel tartott elôadást. Régi fényképeket, dokumentumfotókat mutatott be, felelevenítve a város évszázados történetét. Arról szólt, miért lett város Gyergyószentmiklós. Az elôadását adomákkal is megtűzdelte.
Országos Környezetvédelmi Felügyelôség
Szeben Régiói Parancsnokság
Hargita Megyei Parancsnokság
Sajtóközlemény
Az Országos Környezetvédelmi Felügyelôség Hargita Megyei Parancsnokságához tartozó mezôgazdasági területeken a száraz növényaljzat kigyulladási eseteinek megnövekedése miatt elrendelték, hogy az összes környezetvédelmi biztos március 10-én és 11-én járôrözzön. A tevékenység célja volt felderíteni és felelôsségre vonni azokat a személyeket, akik felgyújtják a száraz növényzetet.
Az utóbbi napokban Tusnádfalu, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Máréfalva környékén gyújtottak fel területeket, ami miatt a Tusnádfürdô melletti Benes-mocsár területén is károk keletkeztek. Ez esetben értesítik a rendôrséget is, hogy vizsgálja ki az ismeretlen tettesek által elkövetett bűncselekményt.
Aboş Gabriel fôparancsnok
Március 15-e a Román Parlamentben
2007. március 13-án Dr. B. Garda Dezsô országgyűlési képviselô méltatta Románia Parlamentjében a március 15-i forradalmi eseményeket. A képviselô beszédében a forradalom programjának bemutatása után ecsetelte a polgárháborúba és szabadságharcba torkoló eseményeket. Bemutatta a román politikusok és történészek félretájékoztatását az 1848–1849-es évi magyar forradalom és szabadságharc eseményeivel kapcsolatban. Beszédében kitért a román politikusok és áltörténészek félretájékoztatására a magyar forradalom és szabadságharc értékelésével kapcsolatban, és hangsúlyozta, hogy addig nem valósulhat meg a magyar–román megbékélés, míg a forradalmi események bemutatása nem lesz mentes a részrehajlástól.
1848-ra emlékezve
Látva a magyarországi rendszeres és kemény nemzettelenítô törekvéseket, aligha tekinthetô humorosnak K. Jakab Antalnak a „Mit kíván a magyartalan nemzet?” című írása. A felsorolt „12 pont”-ból csupán az elsôt és az utolsót idézzük tartalmának sejtetésére:
1. „Kívánjuk a sajtó- és gyülekezési szabadság eltörlését, a cenzúra visszaállítását.
(…)
12. Hivatalos cáfolat arról, hogy Erdély valaha is Magyarország része volt”. (Erdélyi Napló, 804. szám)
Az erdélyi magyar – különösen, ha székely is – azt hihetné, hogy a ’48-asok leszármazottai nemcsak méltatlan utódai a „márciusi ifjak”-nak, hanem egynesen meg is hibbantak. De nem így van. Ami ma hivatalosan Magyarországon zajlik, az maga a nemzetrontás kéjenc „böszmesége”, Magyarország politikai és gazdasági prostituálása. Természetesen jól meghatározott céllal.
De ne menjünk „oly messzire!” Egyik hivatalos erdélyi vezetônk éppen a minap kérkedett a tévé képernyôjén egykori nagyenyedi „kurucos indíttatásával”, de egy szóval sem említette mai labancos magatartását. Ennyire elhitványultunk volna mind?
Ott van az ellenpélda is. Amit az egész Gyergyó a Székelyföld autonómiája ügyében megejtett népszavazás terén felmutatott, az figyelemre méltó nemzeti kiállás. A 88 éves román nemzetiségi politika által indokolt komoly véleménynyilvánítás. Annak az akaratnak a kifejezése, hogy nem fogadjuk el, és soha nem is fogjuk elfogadni a román kormányok „csángó-modell”-jét. Kivándorolni sem akarunk a „meggyurcsányított” országba.
Magyarként akarunk megmaradni Erdélyben!
Ifjúságunk akkor lesz méltó követôje a „márciusi ifjak”-nak, ha teljes energiáját ennek a felismerésére, és az erdélyi otthonteremtés megvalósítására fordítja. Ehhez viszont elengedhetetlen lépés az lenne, ha nem úgy választaná meg vezetôit, ahogy azt odaát (de eddig itt is) tették.
Rokaly József, a gyergyószentmiklósi Székely Tanács elnöke
A késôn érkezett béke
Kossuth és Bălcescu összehasonlításakor nem csak az lehet a cél, hogy megvizsgáljuk, miben hasonlítanak vagy térnek el elveik egymástól, hanem a konkrét tényeken túlmenô jelentôsége is lehet vizsgálatunknak. A mai civakodó politikával szemben Kossuth és Bălcescu a megbékélés alternatíváját kínálják fel. A román és a magyar népben ôk nem azt keresték, hogy mi az, ami elválasztja a két népet, hanem ami összeköti ôket. A forradalom alatt oly mértékben sértette meg az emberi méltóságot a fellángoló gyűlölet, hogy azóta is vérzô sebként él bennünk, magyarokban és románokban egyaránt. Tanulva a rossz példákból, látni kell, a nemzeti állam alkalmatlan a nemzeti-nemzetiségi kérdések tisztázására. A megoldás egy soknemzetű államban a békés együttéléshez, a nemzetiségek széleskörű autonómiájának a biztosítása kell, hogy legyen. Kossuth mindezt csak késôn ismerte fel, a forradalom végnapjaiban, amikor már menthetetlen volt a helyzet. Emigrációban, egy föderatív államalakulatban látta a megoldást, úgy, hogy gondolkodásmódja mindvégig hungarocentrikus maradt.
Kossuth politikája európai nézeteket vall, melynek fô célja a nemzeti egység megteremtése és a független állam létrehozása volt. Abból a tételbôl indult ki, hogy a Magyarországon élô polgárok az anyanyelvtôl függetlenül mindnyájan az egy és oszthatatlan magyar nemzet tagjai. Abban hitt, hogy a jobbágyfelszabadítással megoldódik a nemzetiségi kérdés.
Európa fejlettebb részén a nemzetté válás folyamata egybeesett a központi államhatalmak kialakulásával, itt nemzeti álla-mok keletkeztek, és viszonylag könnyen végbement. Az elmaradottabb közép- és kelet-európai államaiban, ahol több nemzet élt együtt ugyanazon államhatáron belül, az egy és oszthatatlan nemzet elméletébôl lehetetlen volt levezetni a nemzeti öntudatra ébredt népek együttműködését és egyenjogúságát.
A szerbek önálló nemzetként való elismerését határozottan viszszautasította Kossuth „Én soha, de soha a magyar szent korona alatt más nemzetet és nemzetiséget, mint a magyart, elismerni nem fogok. Tudom, hogy vannak emberek és népfajok, kik más nyelvet beszélnek, de egy nemzetnél több itten nincsen.” Majd hozzáfűzte, hogy nemzetként való elismerésük minden bizonnyal maga után vonná a saját kormányalakítás igényét. A nemzetiségek ebbôl azt a következtetést vonták le, hogy nemzeti függetlenségüket a magyar forradalom ellenében vívhatják csak ki. Errôl az alapállásról a románsággal való megegyezés még bonyolultabb kérdésnek bizonyult. Ennek okát a románok jelentôs létszámában, a forradalmi események megítélésében mutatkozó megosztottságban és Erdélynek Magyarországhoz történô csatolásában, az „Unió”-ban kell keresni. Balázsfalván az 1848. május 15–17 közötti gyűlésen az erdélyi román forradalom vezérkara jóval radikálisabb, a magyarság által teljesíthetetlen követeléseket fogalmazott meg Simion Bărnuţiuval az élen. Az úrbéri terhek eltörlése után, a rendezetlenül hagyott majorsági földek körüli viták ôsi antifeudális indulatokat szabadítottak fel, amely hamar nemzeti színezetet kap. Az indulatok akkor szabadultak el, amikor Puchner császári tábornok parancsot ad a magyar nemzetôrség lefegyverzésére. A felfegyverzett román parasztság októberben és novemberben a román határôrezredekkel karöltve Nagyszebentôl Besztercéig feldúlja a közigazgatási központokat, a nemesi udvarokat. Magyar részrôl 1848. október 16-án, Agyagfalván összegyűlt székely zászlóaljak adták meg a hathatós választ.
Ebben a kritikus helyzetben kap fontos szerepet Nicolae Bălcescu és Kossuth Lajos békéltetési kísérlete. Bălcescu havasalföldi román forradalmár, aki a nemzeti függetlenség és emberi szabadság tekintetében aligha különbözött Kossuthtól. Ô a magyar forradalomban nem az ellenséget, hanem a partnert látta a román fejedelemségek nemzeti függetlenségének a kivívásában. Az erdélyi románok politikai mozgalmát jogosnak tartotta, de elítélte az erôszakot. Szerinte a románoknak és magyaroknak együtt kellene harcolni, mert ahogy késôbb írja „bennünket, összes románokat a magyarokkal, tegnapi ellenségeinkkel és Európa összes népeivel együtt ugyanaz a zsarnok nyom el.” Bălcescu ennek reményében kezdte meg tárgyalásait Kossuthtal az erdélyi románok és magyarok kibékítése érdekében, s a közös harchoz román légió felállításával kívánt hozzájárulni. Avram Iancut felszólította, hogy igyekezzen megbékélni a magyarokkal. A magyar kormány részérôl Teleki László, a kormány párizsi megbízottja volt az, aki szimpatizált a megbékélés gondolatával, egy Kossuthoz írt levelében azt írja, hogy „ha másképpen nem lehet Ausztriát megbuktatni, Magyarhont konföderáció alapján kell átalakítani”. Bălcescuhoz hasonlóan Cezar Boliac is a megbékélés híve, aki a Brassóban megjelentetett Espatriatul (A száműzött) c. lapjában azt írta: „a magyar ügyet szolgáltam, mert abban a román ügyét láttam”. C. Boliac késôbb, Szegeden csatlakozik Bălcescu békítô akcióihoz.
Bălcescu elôször Bem tábornokkal találkozott, majd 1848. május 27-én érkezett Debrecenbe, ahol másnap már fogadta ôt Kossuth. A tárgyalások a megbékélés jegyében folytak, szó esett a felállítandó román légióról. Érdemleges eredmény azonban nem született, annak ellenére, hogy a magyar kormány jelentôs engedményeket tesz a románságnak, de továbbra is ragaszkodik a magyar államnyelvhez és az ország területi integritásához.
Bălcescu nem csügged el, reménykedik, ugyanis ez derül ki az alábbi sorokból „A románoknak megmondtam – írja visszaemlékezéseiben –, gondolják meg, rabok voltunk eddig, s nem lehetnek egyszerre urak. A magyarok oldalán kell tehát maradniok még kissé alárendelt helyzetben is, de a jövô az övék, hiszen nemzetiségük alapvetô biztosítéka Havaselve, Olténia és Moldva szabadsága. Ezt pedig csak a magyarok segítségével lehet megszerezni. Vállalni kell az áldozatot a jelenben a jövô elônyeiért… Szeretem, a románokat, s fájna, ha elpusztulnának. De érzem, hogy mindazoknak, akik szeretik a szabadságot, szükségszerűen támogatniuk kell a magyarokat, akik az egyetlen felfegyverzett nép, s akik… harcolnak a zsarnokság ellen. Így aztán az óhajtott béke mind nehezebben jön létre.”
A június 6-án, most már Budán összeült minisztertanács behatóan foglalkozott a nemzetiségek kibékítésének kérdésével. A kibékülés feltételéül amnesztiát, a polgári jogok biztosítását, a nemzeti nyelvek szabadságát, az állam egységének, területi integritásának megôrzését jelölte meg, a konföderációs átalakulás lehetôségét figyelmen kívül hagyta. Lényegében maradt minden a régi, a 12 pontból álló kibékülési tervezet azonban túl kevésnek bizonyult, sem Bălcescut, sem a nemzetiségeket nem elégíthette ki. Ezek után már Bălcescu is szkeptikus, „ha Magyarország elbukik, akkor mi is mindenestül hosszú idôre elbukunk”.
Bălcescu 1849. július 8-án, a magyar kormánnyal együtt Szegedre teszi át székhelyét. Július 13-án éjfélkor született meg a megegyezés a megbékélési tervezet és a román légió felállításáról, amelyet másnap, július 14-én írt alá Kossuth és Bălcescu. A dokumentum az erdélyi románokat önálló nemzetként ismeri el. Az azt követô 17 pont és 3 alpont számos kulturális és gazdasági jogot biztosít a románságnak, de az erdélyi autonómia biztosításáról, amiért lényegében a háború kitört a két nép között, Kossuthék hallani sem akartak.
Aznap délután írta Bălcescu Ghica barátjának az elhíresült sorokat: „Ghica, drága Ghica, térdelj le, és adj hálát az Istennek, hazánk megmenekül”. Bălcescu szerint Kossuth „valóban nagy ember. Most hiszem, hogy a szabadság ügye gyôzni fog. Sohasem voltam olyan boldog, mint ebben a percben.” Három hét múlva a magyarok Világosnál letették a fegyvert…
Székely Hunor
Választgatunk? Szavazgatunk?
Elnézést fogok kérni tôled, kedves olvasóm, nem így képzeltem el ezt a sorozatot. Arra számítottam, ha már egyszer május elején urnák elé járulunk, meggyôzlek: próbáljunk meg – választani! És azt képzeltem, minden héten írok errôl valamit, amin el lehet gondolkozni, amivel egyet lehet érteni, vagy amivel vitatkozni lehet, csak éppen passzív ne maradj, kedves olvasóm…!
Azt szerettem volna, hogy vitatkozz, vagy egyetérts a leírtakkal, de mindenképpen gondolkozz el, mielôtt választani indulsz, mert ha gondolkozol, érveket keresel az igazadhoz, akkor már nem vagy szavazó! Szavazó csak akkor vagy, amikor nincs választási lehetôséged.
Megterveztem, kidolgoztam magamban, elképzeltem a cikksorozatot, mégpedig úgy, hogy egyre izgalmasabbá, egyre gondolatébresztôbbé váljon, ahogy közeledik a választás…
Nos, kedves olvasóm, ennek lôttek, ugyanis ebben az országban, ahol én nem a Sors, hanem a Mocskos Nagypolitika miatt élek, nem törvények, hanem kézi vezérlés irányítja a mindennapjaimat, azaz most kormány(fôi!) rendelet miatt hagyom abba ezt a sorozatot: októberre marad a…választás?, szavazás?...
Ha már így alakult, más témák után fogok nézni az elkövetkezô lapszámokban, és a választásra majd szeptemberben fogok visszatérni (hacsak nem jön majd egy újabb kormány(fôi) rendelet).
De, ha már abba kell hagyni a sorozatot, foglaljuk csak össze, mirôl is beszéltem eddig, illetve próbáljuk meg kiértékelni a helyzetet.
Végre, valami hatvan év (egy fenét, valami nyolcvan év) után választási helyzetbe jutott az erdélyi magyarság. Tôkés Lászlóval kezdôdött az a folyamat, amelynek anyagi haszonélvezôi (az RMDSZ-csúcsra gondolok!) magukhoz ragadták az erdélyi magyarság „megszavaztatásának” jogát. A történelem két-háromszáz évben egyszer dob fel egy népnek egy lehetôséget, ez volt nekünk az elmúlt tizenhét év, és az RMDSZ-csúcs megszavaztatta veletek, hogy ezt elszalasszuk! Erre majd visszatérek szeptemberben, ha élünk, és ha nem lesz kormányrendelet. (Annyit még hozzáteszek: nem azért tudták magukhoz ragadni a „megszavaztatás” jogát, mert olyan okosak, olyan ügyesek és olyan jó politikusok, hanem mert erre volt égetôen szüksége Bukarestnek.)
Most mintha választási lehetôség elôtt állnánk, van két RMDSZ-jelölt és van a független jelölt.
Aztán arról írtam, hogy Iuliu Maniu mititéjt osztogatott a választóinak, nincs ezzel semmi baj, ez kampányfogás, teljesen törvényes. Jut eszembe, emlékszel-e, amikor a Batthyány Ignác Szakkollégium tanári karának több mint fele tanácsosnak jelöltette magát, az is kampányfogás volt, és teljesen törvényes… Be is jött, már úgy értem, az egyszínű városvezetés.
Aztán arról írtam, hogy volt nekem egy „Jon Pusztai Áurél Gyélávráncsá” nevű barátom, aki részt vett a Nagy Kommunista Választási Hatalommegszerzésben. Na, az viszont választási csalás volt!
Én nem tudom, mire készül az RMDSZ. Azt viszont tudom, hogy a számítógépben más listán tartja számon azokat a tagjait (és fôleg területi vezetôit), akik megbízhatóak (azaz minden utasítást végrehajtanak) és azokat, akik véleményt mernek mondani. Az utasítás pedig az volt: minden eszközzel elôsegíteni az RMDSZ-jelölôlistákat, és minden eszközzel törvénytelenné tenni a független jelölt listáit. (A megbízható emberek iratkozzanak ide is, oda is stb., stb. Ezt viszont úgy hívják: választási csalás.)
Amikor megalakultak azok a „formációk”, tudod, amelyek tizenhat megyébôl és a fôvárosból kell támogatókat gyűjtsenek…, a régi besúgók és az új besúgók azonnal parancsot kaptak fentrôl: beiratkozni!
Nos, ilyenkor kerül sor ezeknek az „elvtársaknak” az aktiválására. A román hatalomnak ugyanis nem kell magyar választás. A román hatalomnak ugyanis „magyar szavazás” kell, hogy elküldhesse Brüsszelbe az RMDSZ-jelöltjeit.
Tudod, miért?
Azért, mert ha a Nagyromániás képviselô azt mondja, hogy mi „multikulturális régiókat” akarunk!
Akkor a brüsszeli urak összenéznek, ejnye-bejnye, mondják…
De ha az RMDSZ-képviselôk mondják ugyanezt, olyan tapsorkán tör ki a teremben, hogy az a szétcincált Székelyföldig elhallatszik…
(Úgy mellesleg, ha már választási csalásról beszélünk, élénken el tudom képzelni, amikor miniszterelnök-helyettesünk felemeli a telefonkagylót, és beszól a választási csalás fôszakértôjének: Vă rog să veniţi puţin la mine!
Erre a (kisebbségeket felügyelô) titkosszolgálat fônöke odaszól a helyettesének: Auzi, mă, bozgorul-adjunct mi-a ordonat! Să mă prezint la el! Imediat!
És erre olyan röhögésben törnek ki, hogy csorog, patakzik a könny a pofájukon.
Majd a titkosszolgálat fônöke azt mondja a helyettesének: Facem pariu? Îmi va spune: fă ceva, ca Tôkés să dispară de la alegeri…)
Györffi Kálmán
Várj reám! Konsztantin Szimonov: Zsdi menja!
A darnicai 7062 lágerben 1948. március 15-én, már mint 3 éves hadifoglyok, kiharcoltuk a megünneplést. A láger orosz parancsnoka a legkiemelkedôbb tevékenységért 8 fogolynak egy teljes napot jutalmazott, hogy Kijevet meglátogassuk. Köztük voltam én is. Az Operában megnéztük a Pillangókisasszony-elôadást, és egy háborús filmet is, melynek dalbetétje nekünk is szólott, üzent. A szöveget megszerezve lefordítottam. Íme:
„Várj reám, és én visszatérek. Nagyon várj reám!
Várj, ha szomorú a lélek, bánattenger után
Várj, mikor dúl a hóvihar, vagy izzón perzsel a nyár.
Várj, ha már mindenki elfeled, és vissza senki sem vár.
Várj, ha a messzi végtelenbôl nem jön már levél,
Várj, ha már mindenki lemondott, feledést susog a szél.
Várj reám, és én visszatérek, csak épp jót ne kívánj
Azoknak, akik azt beszélik, hogy nincs akire várj.
Anyám és a fiúk higgyék hát, hogy én már nem vagyok
És rámgondolva a barát igyon bútermette bort.
Te hagyd kiinni poharát, hagyd a keserű bánatot.
A feledôk nem érthetik, hogy emésztô tűz között
Az élethez csak egyedül a Te hűséged kötött.
Csak ketten fogjuk tudni azt, hogy VÁRNI mily csodás
Csak TE tudtál VÁRNI úgy… mint SOHA… SENKI más.”
Blénessy Jenô
Különleges képek az együtt megélt 50 évbôl
Aczél Endre új műsora naponta a Magyar Televízióban
Új, ötvenrészes sorozat indul hétfôtôl az m1-en. A Köztévé című műsor egy kicsit történelem és visszaemlékezés, egy kicsit politika és kultúra. Ritkán látható archív felvételek is dokumentálják azt, amivel a Magyar Televízió az eltelt félszáz évben felépítette a hazai televíziózást.
Az 1957 óta eltelt 50 év mindegyikének voltak meghatározó eseményei mind a világpolitikában, mind a kultúra, a tudomány és a sport történetében is. Ezek lassan az általános műveltség részeivé váltak, bekerültek tankönyvekbe, lexikonokba. Illik tudni például, hogy mik voltak a Holdra lépô amerikai űrhajós elsô szavai, mi történt a vietnámi háborúban, hány aranyérmet nyertek a magyar sportolók Tokióban.
De vajon mennyire váltak közkinccsé az 1957-ben indult magyar televíziózás történetének fontos és érdekes eseményei? Fel tudjuk-e idézni, hogy mikor járt a Magyar Televízióban egy korszak nôi világideálja, Gina Lollobrigida? Van-e gyors válaszunk arra, hogy mi volt a híres „badacsonyi szüret”, avagy honnan ered a „Lepsénynél még megvolt” szólás?
Emlékszünk-e még arra, hogy a rendszerváltozás utáni választási műsorok és a Pulitzer-emlékdíjas hírháttér magazin, az Este műsorvezetôje, Baló György sportriporterként, a nemzeti ünnepeket közvetítô, és a vidék Magyarországát a Fôtér című műsor gazdájaként jól ismerô Nagy György pedig beatzenészként szerepelt elôször a képernyôn? Van-e feleletünk arra a kérdésre, hogy hány éve született a tévémaci, hogyan került Kern András a Ki Mit Tudba, és hogyan találta ki „magának” a Riporter Kerestetik című vetélkedôt Horvát János?
A március 19-étôl, hétfôtôl induló Köztévé című sorozat műsorvezetô-szerkesztôje, a Híradó egykori fôszerkesztôje, Aczél Endre tudja a válaszokat. A műsorról így beszél: „A Köztévé egyharmad televízió-történelem, egyharmad tévés környezet, a többi kultúra. A műsor igazi csapatmunkában készül, mert nem elég megírni, felmondani gondolatainkat, autentikus képekkel is kell illusztrálni azokat. Közben azt sem lehet feledni, hogy az MTV indulása utáni elsô években a képrögzítés még hiányos volt.”
A Magyar Televízió családi fotóalbum-nézésre várja a nézôket 50 estén át. A képek nagy része ismerôs lesz, hiszen a közösen megélt félszáz év látható rajtuk. Az 50 éves Magyar Televízió kameráinak, egykori műsorainak szemszögébôl, esetenként ritkán látott archív felvételek segítségével is felidézhetjük ezt a két emberöltôt – Aczél Endrével, minden hétköznap este 20 percen keresztül, a Híradó után.
További hírek az MTV-rôl:
www.mtv.hu/sajtoszoba
Magyar nyelvű riport a Cotidianulban
Autonómia a másik partról
A Cotidianul című román újság nemrég terjedelmes írást közölt A székelyek autonómiája: a harc a szív és a pénztárca között folyik címmel. Az összes kalap levehetô a két szerzô, Marius Cosmeanu és Remus Radu elôtt, akik a témát körbejárva közölték írásukat a román lapban az autonómia-népszavazás apropóján. A Cotidianul internetes oldalán a cikk magyar fordítása is olvasható, és ha eltekintünk attól, hogy például a Magyar Polgári Szövetség nevét rosszul fordították, vagy hogy becsúszott néhány helyesírási hiba (elenyészôen kevés!) igazán alapos munkának tekinthetô a riport.
Amint a felvezetôbôl is kiderül, azt boncolgatják, mit várnak a székelyek az autonómiáért tartott népszavazástól, és válaszolnak is e felvetésre: „Ebben a tekintetben, úgy tűnik, maguk a székelyek is megoszlanak: egyesek csupán a régi dicsôségre vágynak, míg mások csak abban az esetben akarnak autonómiát, ha az jólétüket szolgálná”.
Bemutatva a Székely Nemzeti Tanács létrejöttének okát és célját, a szavazás lefolyását, papírra vetik azt, hogy jelentôsebb összetűzés nem volt a referendum alatt: „A leghangosabb esemény Sepsiszentgyörgyön következett be, ahol egy tömbház lakói kiálltak mindannyian a ház elé és ezt énekelték: Mi románok vagyunk!”.
Hajszálom függô autonómia alcím alatt cófalvi földtulajdonost, a parajdi sóbánya fômérnökét, szállítóvállalatot vezetô Barta Csabát szólaltatják meg, elôrevetítve: A Székelyföldön, ahol még autótülkölést is ritkán hallani, „manele”-t pedig sohasem, az autonómia az egyszerű emberek körében sem a feltétlen egyetértés eredménye, hát még ami a magyar politikai elit véleményét illeti. Barta Csaba felteszi a kérdést: „Vajon miért kell két-három napot sorbanállással töltenem Bukarestben a buszok csillagok szerinti besorolásával. Nem lehetne ezt megoldani Udvarhelyen is?”
Az újságírók megjegyzik: „A gondolkodásmódok eme kavalkádjából, amely inkább a szívekben, mintsem a matematikai pontosságú tettek mezején fogant meg, számunkra egy vezérfonal válik világossá, az a valóság, melyet csak bizonyos tanfolyamok alkalmával mondanak ki olykor: a ’89 decembere utáni kormányok késleltették a régiók fejlesztésének elvén alapuló decentralizációt. Ez a késlekedés az oka annak, hogy a székelyek etnikai természetű kérése, a többség számára kaparni való forró gesztenyének tűnik, egyes kisebbségiek pedig megerôsödtek ezáltal abban a hitben, hogy az etnikai autonómia az egyetlen lehetséges megoldás a terület fejlesztésére vonatkozóan”. Természetesen az anyagban helyet kap az RMDSZ látásmódja az autonómia szükségességérôl, miszerint „Az RMDSZ meglátása szerint, az autonómia feltételezi a régiók korszerűsítésének elsôbbségét, így a Székelyföldét is, amely enélkül méginkább elmaradottá válik. Az RMDSZ a régiók fejlôdésére elôirányzott strukturális pénzalapokra támaszkodva dolgozta ki koncepcióját és azt szeretné, ha ezen régiók egyike Románia nemzeti területfejlesztési koncepciójába ágyazódva ugyan, de a Székelyföld hagyományos határain belül húzódna. Az RMDSZ stratégiájának második összetevôje az úgynevezettt kulturális autonómia”. Ezt állítják szembe az SZNT-s elképzelésekkel: az SZNT etnikai kritériumokra támaszkodó autonómiát akar, ezért hívta a székelyeket az urnákhoz, ám ez a modell – Kolumbán Gábor érvelése szerint túlhaladott: „Az SZNT által javasolt modell nem felel meg a mai társadalmi törekvéseknek, elsôsorban a globalizációs és informális társadalmi irányzatoknak. Másfelôl, az RMDSZ felfogása túlontúl megkerüli az etnikai problémát. A fô gond itt az, hogy csapdába kerültek: a választóknak szánt diskurzus etnicizáló, de a regionális fejlôdéshez kapcsolódó európai szónoklat nem épül ugyanerre a tartópillér-elemre”.
A székelyek múltjának felemlegetése sem marad el, és a szerzôk szembenézetnek a tényekkel, akár tetszik ez nekünk, akár nem: „A tárgyalások központjában a szakrális múlt, az egykori Székelyföld utáni nosztalgia áll. Ez a múlt egyfajta szabadságot jelentett, a székelyek nem fizettek adót a császárnak, ôk védték a határokat és kiváltságos jogoknak örvendtek, éppen úgy, mint a moldvai szabadparasztok (răzeşi). Erre a nosztalgikus szakralitásra épül az egész székelyföldi autonómia-diszkurzus. A jelen, különösen faluhelyen, éppen úgy néz ki, mint az ország bármelyik más részén: emberek, akik eladják tulajdonukban lévô csekély erdôrészüket, hogy cserében helyet kapjanak reggelente a kocsmában, községek, ahonnan eltűntek a külföldre menekült fiatalok. A városok éppen úgy ôrzik a poros kirakatokat, mint ’89 elôtt – Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson lerobbant épületek – csak a legnagyobb városokban - Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely – zajlik az élet, fôleg ami a jelen két leglátványosabb gazdasági hajtómotorját illeti: a kocsmában és a bankokban”.
Az autonómia-pártolók érvelései mellett szót kap az írásban Gagyi József, a Sapientia antropológusa, aki nem látja tisztán az autonómia elônyeit: „Azt hiszem, rosszabb lenne, mint most, mert nem tudom elképzelni, hogyan tudnának együttműködni egy autonómia keretein belül az üzletemberek vagy a helyi politikusok. Hallottak arról, hogy létezne a Székelyföldön civil társadalom, tudnak-e valamit ezek közösségi tevékenységérôl?”.
Akadnak, akik szerint nem tudna gazdaságilag megállni lábán az autonóm Székelyföld, Fodor Imre, az SZNT elnöke pedig úgy véli, autonómia nélkül a szászok sorsára jutnánk. Ezzel szemben Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga társelnöke kijelenti, „Nem tudjuk, hogyan működne egy autonómia a Székelyföldön, mert még nem létezett ilyen”, de azt is hozzáfűzi „Bármilyen visszataszító a nagyközönség számára a Dél-Tirollal vont párhuzam, ez létezik. Onnan is tömegesen vándoroltak ki a német ajkúak, ott is volt bevándorlás, alacsony életszínvonal, szegénység és a Rómától való függôségi helyzet, mindaddig, míg meg nem jelent az az autonómia-forma, amely nem csak azon német ajkú csoport számára volt elônyös, amelyik az autonómiát kérte, hanem egy nagyon kis számú közösség, a ladin, valamint az ott élô olaszok számára is. Ami szerintem valóban fontos az az, hogy a döntés joga Rómából Bolzano-ba helyezôdött át”.
Kurkó János vállalkozó a Cotidianulnak is elmondja ezzel kapcsolatos meglátásait, szerinte az autonómia elônyei elsôsorban érzelmi természetűek, identitásbeli kényelembôl fakadnak, és csak azután gazdasági vonatkozásúak. Kurkó is azt gondolja, hogy az autonómia, a székelyek energiáinak felszabadítása által növelné a térség gazdasági fejlôdését. „Ez nem jelenti azt, hogy az autonómia helyettünk fog gondolkozni, dolgozni, vagy, hogy kitisztítja helyettünk az Olt medrét, illetve tüzet gyújt a parlagon heverô mezôkön, mint ahogy azt most nem teszik sem a székelyek, sem a Székelyföldön kívül élôk. Vagyis az autonómia nem ernyô, amely elfedi hibáinkat, nem lehet más, mint maximum egy horog, egy eszköz, de nem a tökéletes és mindenre elegendô megoldás. És mégis, létezik a székelyek körében valami, ami csak az övék, egyféle szolidaritás, melyet az árvizek alkalmával tanúsítottak. Akkor úgy segítették egymást, hogy csupán néhány héttel a vizek visszahúzódása után, Băsescu államelnök megjegyezhette: az utak, kapuk, istállók mind meg voltak javítva anélkül, hogy az emberek valahonnan messzirôl segítséget vártak volna valakitôl”. Roth A. Róbert székelyudvarhelyi turisztikai vállalkozó pedig kijelenti: „Az autonómia egész Romániára nézve fejlôdést jelent, mindenik régió ki tudná használni saját egzotikumát, furcsaságait, mivel ezeket csak az ott élôk ismerik igazán. Nincsenek géppuskáink, nem is fogunk útlevelet kérni a Székelyföldre látogató románoktól, ezeket a gondolatokat a televízión keresztül súlykolják belénk. Erre vonatkozóan a leghelytálóbb bizonyíték az a kiváló együttműködés, ami a székelyföldi és az ország más részein tevékenykedô cégek között tapasztalható”.
Szatmáry Zsolt, Maros megyében tevékenykedô tetôket építô cég tulajdonosa úgy hiszi, „A kommunizmus alatt elsajátított gáncsok jelen vannak mind a székelyeknél, mind a románoknál: komolytalanság, a tartozásokat elnapoló magatartás vagy a „tessék-lássék”.
Szó esik még a diszkriminációról, és arról, hogy apróságokkal lehetne ez ellen tenni, arról, hogy a román államtól meg nem kapott jogok miatt lenne fontos az autonómia.
Az újságcikkrôl mindenkinek meglehet a véleménye.
Az alábbiakban egy, az internetes oldalon megjelent, ezen íráshoz kötôdô megjegyzést közöljük. Beküldôje peri...@yahoo. com, aki egy korábbi, bozgorozó hozzászólónak válaszolva kifejti: Vaszi úr, nem kellene ilyen radikálisnak lenned, mert nem minden magyar eszetlen revizionista, csak egyes vezetôik, akiknek az eszük helyett pálinka van, s paprika a nyelvükön. Szánalomra méltóak, mert Attila és Szent István-kori értelmi szinten maradtak, mikor lovagoltak, nyers húst ettek a nyereg alól, szabadon közlekedtek a Schengen térségben, ott húzva fel a sátrukat, ahol akarták, abban a tudatban élve, hogy a sátor körül a terület jogos tulajdonuk. Ezeknek a visszamaradottaknak az az érzésük, hogy Hargita és Kovászna megye hegyes vidékein úgy viselkedhetnek, mint 1000 évvel ezelôtt. Segíteni kell nekik, hogy megértsék, hogy 2007-ben vagyunk, és a helyzet idôközben megváltozott. Nem kell erôszakhoz folyamodni, hanem lépésrôl lépésre, ahogy ôk is politizálnak, le kell faragni egy-egy keveset a hús- és pálinkaadagjukból, és biztosan lehiggadnak, mert eszükhöz gyomrukon keresztül vezet az út”.
Nem látjuk egyformán az autonómia szükségességének kérdését – ez ebbôl is kiviláglik. De nem csak a románok és magyarok vélekednek különbözôképpen, hanem a magyarság is megoszlik az önrendelkezés elônyeinek és hátrányainak, vélhetô hatásának kérdésében. Mondhatni ez a természetes. Az elôny viszont az, hogy vita tárgyát, beszélgetések és újságcikkek témáját képezi az autonómia. Ha mindenki hozzáadja véleményét, jó eséllyel a javunkra, románság és magyarság javára fordul a kocka, de semmiképp sem egymás ellen.
Balázs Katalin
KisAsszony
A sikeres párkapcsolat hét titka
Minden párkapcsolatnak szilárd alapokon kell nyugodnia ahhoz, hogy bármilyen helyzet elé is állítsa az élet, túl tudja azt élni.
Fogadjuk el, és szeressük magunkat
Amíg nem szeretjük magunkat, addig nehezen hisszük el, hogy más is képes lenne szeretni minket. Az önbecsülésre nagy szükség van az egészséges párkapcsolatban. Mégpedig azért, mert ha elfogadjuk magunkat, akkor lesz önbecsülésünk, és így sokkal jobban élvezzük majd a társunkkal az életet, s nem úgy viszonyulunk hozzá, hogy ô csupán csak egy kapaszkodó az élethez. Minél erôsebb személyiség vagyunk, annál inkább egyenrangúbb és erôsebb lesz a párkapcsolatunk.
Bizalom és szeretet a másik iránt
A jó kapcsolatban nem a szerelem a legfontosabb. Ez egy érzés, ami hol elmúlik, hol újra elôjön. A lényeg a megértésen van, azon, hogy elfogadjuk a másikat. Az ôszinte párkapcsolatban, ha élvezik az együttlétet, hasonlóan gondolkodnak, közös álmaik vannak, és megértik egymás viselkedését és véleményét, úgy a szerelem sosem kerülhet messze tôlük. Adjunk hangot érzéseinknek! Ezzel növeljük párunk önérzetét is, és a bátorító szavak tovább építik a bizalmat.
Szánjunk elég idôt a kapcsolatunkra
A dolgok fontossága mérhetô azzal, hogy mennyi idôt vagyunk hajlandóak szánni rá. Amikor egy pár összeköltözik, eleinte a közös életük lép ösztönösen a legelsô helyre a fontossági sorrendjükben. Azonban ahogy egyre több munkájuk lesz, majd jönnek a gyerekek is, a kapcsolatuk egyre inkább hátrébb csúszik ezen a listán. Ez oda vezethet, hogy a két fél eltávolodik egymástól. Hogy ezt elkerüljük, el kell vonnunk más tevékenységeinktôl idôt arra, hogy többet foglalkozzunk társunkkal. Hiszen ne feledjük, ez olyan „befektetés”, amely a boldogságunk jövôjét táplálja.
Kommunikáljunk jobban
A jó kommunikáció elengedhetetlen a sikeres kapcsolatban. Csak így oszthatjuk meg a gondolatainkat, személyiségünket a másikkal. A jobb és sikeresebb beszélgetéshez meg kell viszont tanulni, hogy hogyan mondjuk el teljesen nyíltan és ôszintén azt, amit érzünk, illetve gondolunk. Ebben például az is benne van, hogy úgy hallgatjuk végig a partnerünket, hogy nem ítélkezünk a mondandója felett.
Ne féljünk vitatkozni
El kell fogadnunk, hogy a vita normális része egy párkapcsolatnak. Nem kell attól tartani, ha több mindenben nem értünk egyet. Mindannyian egyediek vagyunk, ez így természetes. Egy jó vita lehetôség arra, hogy megosszuk az érzéseinket a másikkal, és megerôsítsük a kötôdést társunkkal azáltal, hogy sikerül elérni egy olyan állapotot, amely mindkettônknek megfelel.
Gyengédségbôl sosem elég
A gyengédség, az érintés alapvetô emberi szükséglet. Nyugtató, támogató, védelmezô, bátorító és vágykeltô hatása is van. Ne fukarkodjunk vele!
A változások elfogadása
Az emberek az évek során változnak, s ha fájdalmas is néha ez a változás, a sikeres párkapcsolatban a felek próbálnak alkalmazkodni egymáshoz. Ez azzal is járhat, hogy le kell mondani olyan dolgokról, melyek egykor megszokottak voltak, és a lelki egyensúly biztonságát nyújtották. Társunkkal együtt el kell fogadnunk, hogy ezek a változások az élet velejárói, és legfontosabb, hogy támogassuk egymást jóban, rosszban.
A fenti hét alapelv betartása nem könnyű, de megvan rá az esély, hogy ha minél többet dolgozunk rajta, annál erôsebbé fog válni a párkapcsolatunk.
Az öröm tízparancsolata
Sok nô panaszkodik, szeretkezés közben nem ér el a CSÚCSRA. Másként lesz, ha kedvesével megszívleli tanácsainkat.
1. Ne legyen erôszakos! Nincs értelme a türelmetlenségnek. Ha a másik nincs az együttlétre hangolva, ki kell várni a megfelelô alkalmat.
2. Ne hozza szóba volt kedvesét! Partnere akkor sem lesz szenvedélyesebb, ha elôdjét szapulja.
3. Hagyjon elég idôt! A szex nem egyszerű igény-kielégítés. Fontos része a várakozás, a testi, lelki elôkészítés.
4 Váltogassa a szerelmi helyszíneket! Miért ne lehetne szállodai szobában, kihalt tengerparton, ôszi erdôben szeretkezni?
5. Hagyjon teret a szexuális fantáziának! Nem tilos más „hôsre” gondolni, miközben a kedvesével van.
6. Használja ki az illatok, a fűszerek és a gyógynövények erejét! Vannak mámorító illatok és kedvet hozó ételek. Ismerje meg ôket!
7. Fürkéssze ki a párja kívánságait! Ha reggel szeretné, megvan rá az oka. Akkor a legmagasabb a vágyat növelô tesztoszteron-szint.
8. Vegye el, ami jár! Türelmesen és beleérzéssel teljesítse a férfi kis kívánságait, akkor elvárhatja, hogy partnere is föltérképezze az ön erogén zónáit.
9. Ha jó volt, ne titkolja! Mert nem mindennapi élmény az örömteli szex. Ne tétovázzon, kedveskedjen másnap legalább néhány szép szóval.
10. Fontos a ráhangolódás. Nincs annál erotikusabb, mint a bôr a bôrön. Fontos a futó érintés az autóban, a partin, a konyhában fôzés közben.
Mézes sertéskaraj
Hozzáválók: 6 szelet sertéskaraj, 6 kanál méz, 1 csésze pikáns ketchup, 1 nagyobb citrom szeletelve.
Elkészítés: A húst megmossuk, tiszta kendôvel megszárítjuk, s egymás mellé tepsibe tesszük, majd ráöntjük a mézzel kevert ketchupot. A húsokat 1–1 szelet citrommal díszítjük. Egy órát sütjük.
Burgonyapürével tálaljuk.
Egészség
A belsô elválasztású mirigyek és betegségeik XXXII.
A nemi mirigyek – gonádok-5
Ovárium – petefészek-2
Pubertás – változókor a lányoknál
A két nem körülbelül tíz-tizenkét éves korig úgy teljesítményben, mint a környezet- vagy önértékelésben, nem igazán különbözik egymástól, és nagy általánosságban a fiúknak és a lányoknak hasonló az érdeklôdési körük.
A lányok esetében a petefészek elkezdi az elôzô cikkben már említett hormonok termelését, melyek hatására a lánygyerek különbözô fizikai elváltozásokon esik át – mindez úgy 9–11 éves korban –, tehát hamarabb, mint a fiúknál.
A lányoknál a pubertás elsô jele az emlôk megduzzadása, amely a többi elváltozáshoz viszonyítva általában már hat hónappal korábban következik be. Az emlôk fejlôdése lehet egyenetlen, tehát elôfordulhat, hogy az egyik emlô gyorsabban fejlôdik méreteiben, azonban ez a különbség csak átmeneti.
A szexuális érettség a lányok belsô nemi szerveinek (petefészkek, petevezeték, méh és hüvely) és a külsô nemi szerv (vulva) változásához vezet.
Egy-két évvel az elsô menses megjelenése elôtt a kislány egy tiszta, vizes jellegű vagy egy fehéres, tejszerű hüvelyfolyást észlelhet. Ez azonban nem egy kóros tünet, hanem a pubertáskor elsô jele lehet.
Az elsô mensest általában egy olyan periódus elôzi meg, melyben a fizikai elváltozások közül a testmagasság és a testsúly növekedése a legjellemzôbb. Teljes pontossággal nem lehet megmondani, hogy mikor jelentkezik az elsô menstruáció, de különbözô statisztikák szerint, a lányok 3 százaléka 11 év és 3 hónapos korban, 50 százaléka 13 év és 3 hónapos korban és 47 százaléka 16 éves korban menstruál elôször. Ekkor már nemzôképes, tehát teherbe eshet!
Ha a menses már 8 éves kor elôtt jelentkezik, vagy ha a kamasz lány 16 éves koráig sem menstruál, akkor fel kell keresni az orvost, mert kóros folyamattal állunk szemben.
A serdülôkor a legtöbb lánynál viselkedési változásokat is okoz. Csökken a saját képességeiben vetett bizalma, kezdi leértékelni, kevesebbnek mutatni magát, egyre erôsebben fejlôdik ki benne az érzékenység. Nagyban csökken az öntudatossága és az önbizalma, kevésbé igényes a saját szellemi és fizikai teljesítményével szemben, de ugyanakkor könnyebben hallgat meg másokat, illetve könnyebben éli bele magát a mások életébe. Ebben a korban egy lány akkor érzi magát rátermettnek, ha az idôsebb fiúk kívánatosnak, szépnek találják, mert ebben a korban a szépség a lányoknál központi jelentôségűvé válik. Képesek órákat eltölteni a tükör elôtt külsejükre vizsgálva, melynek ered[ménye általában az elégedetlenség, akár egy aggályos önmegvetés is lehet.
Ebben az idôszakban a lányok saját egyéniségüket keresvén, folyamatos ellenkezésben és vitában vannak az anyjukkal, tehát az anyára hárul az a felelôsség, hogy elvárásaival, tanácsaival és viselkedésével meghatározó módon segítse a kamasz lányt identitása megtalálásában, és a késôbbi nôi léte kialakításában.
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Jégkorong
„Csak halkan, csak csendben!”
Március 8-án, csütörtökön rendezték meg Gyergyószentmiklóson a romániai bajnokság bronzrájátszása keretén belül a soronlévô negyedik mérkôzést. Az elsô három összecsapás utáni összesített eredmények alapján 2–1-re vezettek a vendégek, azaz a HC-ISK csapata. A múlt csütörtöki mérkôzést megelôzôen Csíkszeredában mérkôzött a Progym és a HC-ISK csapata, s mindkétszer a hazai környezetben játszó csíkszeredai fiatalok gyôztek: 8–3 és 5–2 arányban. Az említett két vereség egyáltalán nem emelte a Progym játékosainak morálját, de azért élt a remény, hogy a gyergyói csapat hazai környeztben ki tudja harcolni a bronzérmet. A 3. helyhez két hazai gyôzelmet kellett volna elérjen a Progym csapata, de sajnos a pályán másképp alakultak a fejlemények. A csíkszeredaiak kapuja elôtt egymás után következô négy bulival kezdôdött a mérkôzés, de nem sikerült megszerezni a korongot, majd a 3. percben a Progym fehérorosz légiósa, Mikeshin révén alakult ki veszélyes helyzet a vendégek kapuja elôtt. Egy perccel késôbb a szlovák Skokan veszélyeztette a csíkszeredaiak kapuját. Az 5. percben vezetést szereztek a vendégek, Lanicsek távolról lôtt a gyergyói kapu alsó sarkába: 0–1. Öt perccel késôbb, Laczkó távoli lövése után született meg az egyenlítés, igaz a vendégek kapusának hibázása is kellett a gólhoz. A gyergyói gólt megelôzôen egymásután Ploskov, Csíki és Góga is a büntetôpadra került, így percekig emberhátrányos helyzetben, védekezésre kényszerült a Progym. Az egyenlítés után továbbélt a remény, hogy van esély a fordításra. A 14. percben mégis a vendégek szereztek újabb gólt Lôrincz révén, s az eredmény 1–2-re módosult. Az elsô harmad végéig nem született újabb gól, így következhetett a második harmad. A mérkôzésre kilátogató mintegy 1000 nézô továbbra is reménykedett, hogy a gyergyói csapat egyenlít, és majd a maga javára fordítja az eredményt.
A második harmad 6. percében azonban kettôs emberelônyös helyzetben újabb gólt lôttek a vendégek Hilser révén. A csíkszeredai játékos a gólt megelôzô pillanatban bent állt a gyergyói kapu elôtti félkörben, de Popescu játékvezetô ennek ellenére érvényesítette a gólt. Az 1–3 állás láttán mindenki számára világos volt, hogy a gyergyói csapat számára roppant nehéz lesz a folytatás. Következett Gergely Attila 2+2 perces kiállítása, amely után elszakadt az a bizonyos reményfonal, hisz a csíkszeredaiak két újabb gólt lôttek Virág és Antal Zsombor révén, s az eredmény kegyetlenül 1–5-re alakult. Ekkor már sejteni lehetett, hogy gyergyói szempontból nem lesz jó vége ennek a mérkôzésnek annak ellenére, hogy egymás után két Progym-gól következett a sorban. A játékrész 13. percében Mikeshin, majd négy perccel késôbb Kerata hozta fel az eredményt 3–5-re. Az eredmény ilyetén alakulása következtében feszültség, roppant nagy idegesség vett erôt a gyergyói csapat játékosain, ennek is köszönhetôen, Gál Csaba 2+2+10 perces kiállítást kapott. A második harmad végén a csíkszeredai Flinta azonban újabb góllal terhelte meg a gyergyói kaput, s az eredmény 3–6-ra módosult.
A harmadik harmad elején közel négy percig emberelônyös helyzetben játszhatott a Progym, de nem sikerült gólt szerezni, nem így a vendégek, akik Lôrincz révén ismét mattolták a Progym védelmét (3–7), majd Skala is feliratkozott a gólszerzôk közé, s az eredmény 3–8-ra alakult. Ezen a ponton végleg eldôlt a mérkôzés, de nem állt le a gólgyártás. A harmad 12. percében Mihály mélyítette tovább a két csapat közötti szakadékot, hisz újabb gólt lôtt a gyergyói kapuba: 3–9. A mérkôzés utolsó percében a Progym részérôl Skokan szépített az eredményen. A vendégek megérdemelten gyôztek, végig vezetve szerezték meg a bronzérmet. Annak ellenére is megérdemelték a gyôzelmet, hogy Popescu játékvezetô többször is tévedett, széttördelte a játékot. Következett az ünnepélyes díjkiosztás. Még ezelôtt a két csapat játékosai sportszerűen kezet ráztak. Az érmeket és a 3. helyért járó serleget a gyôzteseknek Eduard Pană, a szakszövetség fôtitkára és Kurkó János György, a HC-ISK fôtámogatója és a szakszövetség alelnöke adták át. A gyergyói csapatot alkotó játékosok a serleg emelésekor sportszerűen gratuláltak az ellenfélnek a botok jéghez ütögetése révén. A díjazás után elkezdôdött a csíkszeredai fiatalok örömünnepe, elôbb a szlovák Peter Mikula edzôt dobálták a magasba, de nem hiányzott a szokásos, jégen történô vonatozás sem. Megható volt látni és hallani, hogy az összefogódzó csíkszeredai fiatalok a jégen elénekelték a Székely Himnuszt. Következett az ilyenkor szokásos fényképezéshez való összeállás a gyôztes oldalon, s ekkor Kurkó János György is a csapat mellé, sôt élére állt, majd ütemesen mondogatni kezdték: „Csak halkan, csak csendben, hogy senki meg ne hallja! Csak halkan, csak csendben, hogy senki meg ne hallja!” A csíkszeredai fiatalok alkotta gárda együtt skandálta ezt a harcias rigmust ismételten kifejezve, hogy erôs egységet, egy igazi csapatot alkotnak. Csendben, szerényen, magas szinten képzett, intelligens szakember irányításával, ésszerűen dolgozva bebizonyították, hogy lehet eredményt elérni. Így kell ezt csinálni! A következô bajnokságban bizonyára másképp alakulnak a dolgok, de az biztos, hogy a fiataloké a jövô, s a HC-ISK csapata még sok fejtörést okoz majd az ellenfeleknek. A bronzéremért lezajlott rájátszás 4. mérkôzésén: Gyergyószentmiklósi Progym – Csíkszeredai HC-ISK 4–9 (1–2, 2–4, 1–3). Gólszerzôk: (10.02) Laczkó, (32.42) Mikeshin/ Ploskov/ Laczkó, (36.39) Kerata/ Ploskov/ Skokan, (59.58) Skokan, illetve (4.36) Lanicsek, (13.27) Lôrincz, (26.00) Hilser, (27.29) Virág, (29.50) Antal Zsombor, (38.31) Flinta, (47.07) Lôrincz/ Petres, (50.20) Skala/ Petres, (52.00) Mihály/ Hilser. Büntetôpercek: 106–34 (ebbôl Góga és Kertész 5+20 és 5+20, Gál Csaba 2+2+10 és Kerata 10 perc fegyelmi). Játékvezetôk: Popescu Eduard, Lascăr Valentin és Iliescu Marius. A bronzcsatát 3–1-es összesítéssel a Csíkszeredai HC-ISK csapata nyerte meg, így ôk végeztek a 2006/2007-es bajnoki idény rangsorának 3. helyén. A Gyergyószentmiklósi Progym a 4. helyen fejezte be az idei bajnokságot. A bajnoki rangsor további helyezettjei: 5. Sportul Studenţesc, 6. Dunărea Galaţi.
Második gyôzelmét aratta csütör- tökön este Csíkszeredában a helyi Sportklub a Steaua elleni bajnoki döntô sorrendben harmadik mérkôzésén. A Sportklub végig jobban játszott ellenfelénél, és megérdemelten gyôzte le a fôvárosi csapatot. Eredmény: Csíkszeredai Sportklub – Bukaresti Steaua 3–1 (0–0, 2–0, 1–1). Gólszerzôk: Moldován, Filip és Adorján, illetve Krechac. Büntetôpercek: 18–16. Játékvezetôk: Konsztantyon Olenyin (orosz), Incze Miklós és Abonyi Attila (mindketten magyarországiak). A négy gyôzelemig tartó bajnoki döntô állása a múlt pénteki gyôzelem után 2–1 volt a Sportklub javára. A két együttes március 9-én, pénteken ismét összemérte tudását. A döntô 4. mérkôzésének eredménye: Csíkszeredai Sportklub – Bukaresti Steaua 3–2 (2–1, 0–0, 1–1). Gólszerzôk: Filip, Moldován és Hozó, illetve Zabludovszkij és Timaru. Játékvezetôk: Konsztantyin Olenyin (orosz), Incze Miklós és Abonyi Attila (magyarországiak). A négy nyert mérkôzésig tartó román bajnoki döntô állása 3–1 a Sportklub javára. A következô mérkôzéseket március 16-án, pénteken és (ha szükséges) szombaton, március 17-én rendezik Bukarestben. A pénteki mérkôzés 19 órakor kezdôdik, és egyenes adásban közvetíti a TV Sport. Ha szükséges lesz, akkor a két csapat szombaton is megmérkôzik. A szombati mérkôzés tervezett idôpontja 16 óra, ezt a találkozót is közvetíti a TV Sport.
Aktuális
Vélemény utáni álláspontok
A hét elején a Gyergyó TV-ben elhangzott Kopacz Zoltán, a Progym jégkorong-szakosztály alelnökének játékvezetôkre vonatkozó véleménye, amelyre válaszként lapunk hasábjain szándékozott állást foglalni Benedek Csaba játékvezetô-megfigyelô, a Játékvezetôi Testület vezetôségének tagja, illetve Gergely Lehel játékvezetô.
Benedek Csaba: – Tavaly augusztusban a bukaresti felkészülésen a Játékvezetôi Testület eldöntötte, hogy amennyiben lehet, hazai környezetben játszó csapatok mérkôzésein ne legyenek a pályán helyi bírók. Tudni kell, hogy a mérkôzésekre a játékvezetôket nem kérik fel, hanem kinevezi ôket a Játékvezetôi Testület. Gergely Lehel a harmadik helyért lezajlott rájátszás mérkôzéseire nem volt kétszer felkérve – esetleg táncolni – és kinevezve sem. Jómagam voltam az egyik azok közül, aki javasolta és szorgalmazta, hogy a rájátszáson, a Progym – Csíkszeredai HC mérkôzéseken, legyenek semleges bírók. Sajnos, Romániában a klubok vezetôségének szemében soha nem a csapat játszik rosszul, hanem mindig a játékvezetô a hibás a kudarcért. Úgy néz ki, nem kivétel a Progym jégkorong-szakosztályának alelnöke sem. A csapatnak a technikai, taktikai, fizikai és pszichológiai felkészületlensége miatt elvesztett mérkôzéseket egy olyan játékvezetônek felróni, aki nem is volt a jégen, enyhén szólva is sportszerűtlenség. Elképzelhetô, ezek után, mi lett volna abban az esetben, ha gyergyói bíró lett volna a jégen, és a gyergyói csapat kikap. Egyetértek azzal, hogy a rájátszáson voltak bírói tévedések, amelyek egy adott esetben befolyásolták a pillanatnyi eredményt, de a végeredményt nem befolyásolták. A rengeteg kihagyott, kapussal szembeni helyzetek, üres kapura történt melléütések, vagy az emberfölények során tapasztalt eredménytelenség, nem a bírók hibája. A hibát máshol kell keresni, de ez nem az én dolgom, se nem a rájátszás elôtt három héttel kinevezett edzôé.
Gergely Lehel: – Nagyon meglepett a Progym jégkorong-szakosztály alelnökének nyilvánosság elôtt kifejtett véleménye személyemmel kapcsolatosan. Ha az emlékeim nem csalnak, akkor a mérkôzés második szünetében történt beszélgetésünk alatt egyezett a véleményünk a bíráskodást illetôen, csak a pillanatnyi idegességi rohamával nem értettem egyet. Az említett felkéréssel kapcsolatos hír nagyon meglepett, mert akkor hallottam elôször errôl. Ezzel kapcsolatosan bármikor a Játékvezetôi Testülethez lehet fordulni információkért. Elvárom, ha hamis információk tudatában nyilatkozik, akkor a média elôtt pontosítson.
Alpesi sí
Elekes Adél országos bajnok
A március 12–14. közötti idôszakban rendezték, illetve rendezik Predeálon az Iskolás Sport Klubok alpesi sí országos bajnokságát. Amint azt Elekes Lászlótól, a Gyergyói ISK edzôjétôl megtudtuk, hétfôn rendezték az óriás műlesiklást a gyermekeknek és az ifjúságiaknak, másnap, azaz kedden a műlesiklást a gyermekek számára. Március 14-én, szerdán rendezik a műlesiklást az ifjúságiak számára. Az elsô versenynapon Elekes András 4. helyen végzett az ifjúságiaknál, Elekes Adél a gyermek kategóriában szintén a 4. helyen fejezte be a versenyt, míg Elekes Krisztina a 6. helyen végzett. Kedden délelôtt Keresztes Zsolt a dobogó harmadik fokára állhatott a kisgyermek (11–12 évesek) kategóriában. A nagy gyermekek (13–14 évesek) mezônyében versenyzô Elekes Adél a legjobbnak bizonyult és országos bajnoki címet szerzett. Ugyanaznap Elekes Krisztina a 4. helyen fejezte be a versenyt.
Atlétika
Március 11-én, vasárnap Bukarestben, a Lia Manoliu Sportkomplexumban rendezték meg a veterán atléták országos terembajnokságát. A megmérettetésen részt vevô tekerôpataki Molnár János kitűnôen szerepelt, hisz 5:40.53 perces idôvel megnyerte az 1500 méteres síkfutó versenyszámot. Ennél jobb idôeredmény az 1500 m-es távon utoljára 1994-ben született! Szintén az országos terembajnokság keretében megrendezett 60 méteres távú síkfutó döntôben Molnár János a második helyen végzett.
Labdarúgás
Hat pont a Jövô elônye
Az elmúlt hét végén elkezdôdött a labdarúgó IV. Liga Hargita megyei csoportjának tavaszi küzdelemsorozata. A 13. forduló eredményei: Székelykeresztúri Egyesülés – Csíkszeredai Sapientia 1–0 (1–0). Gólszerzô: Dobribán Róbert (40. perc). Szentegyházi Vasas – Gyergyószentmiklósi Jövô 1–5 (1–4). Gólszerzôk: Mag Árpád (44. – 11-esbôl), illetve Ciocania Vasile (12., 17. és 30.), Marcoci Florin (23.), Drian Mirel (80.). A Jövô a következô felállításban lépett pályára: Scurtu Adrian – Bliorţ M. (Blaga), Marcoci, Vânău Gigi, Drian – Nagy D. (Vaszi Sz.), Covrig (Ţepes), Bliorţ L. (Codreanu), Bliorţ C. – Ciocania és Kurkó. (Zárójelben a csereként pályára lépett játékosokat tüntettük fel). További eredmények: Parajdi SE – Salamási Tudomány 2–2 (2–2). Gólszerzôk: Fülöp Attila (1.), Csiszár Károly (30.), illetve Sand Gheorghe (13.) és Hădăreanu Aurel (40.). Gyergyótölgyesi Real – Borszéki Bükkös 3–0 (játék nélkül).
A következô fordulóban, március 18-án, vasárnap 11 órai kezdettel: Gyergyószentmiklósi Jövô – Parajdi Sportegyesület. A mérkôzés játékvezetôi: Benedek András, Szakáli Botond (székelyudvarhelyiek), Szabó Attila (Kôrispatak). Megfigyelô: Kopacz József (Csíkszereda). Szintén vasárnap 13 órai kezdettel kerül lejátszásra a Tölgyes – Székelykeresztúr mérkôzés. Március 17-én, szombaton 16 órától a Csíkszereda – Szentegyháza találkozót rendezik.
Az ifjúsági bajnokságban, az 1992-ben születettek korosztályában: Csíkszeredai Siculum – Gyergyószentmiklósi Jövô 1–5 (0–0). További eredmény az ifjúsági D-csoportban: Balánbánya – Tölgyes 4–1.
Teremfoci
Nem sikerült a pontszerzés
Március 7-én, szerdán rendezték a teremlabdarúgó Románia-kupa negyeddöntôjének mérkôzéseit. A múlt hét közepén lejátszott mérkôzéseken a következô eredmények születtek: Dinamo Tulcea – Székelyudvarhelyi Sport Klub II. 2–6, Albota – Real Craiova 6–3, Piski – Nagybányai Autoglobus 10–6, Marosvásárhelyi Izorep – Marosvásárhelyi City'US 10–2. A gyôztes csapatok egy késôbbi idôpontban, az elôdöntôben mérik össze tudásukat. A teremlabdarúgó II. Liga, 2. csoportjában az elmúlt hét végén a 19. forduló mérkôzéseire került sor. Ebben a fordulóban a Gyergyószentmiklósi Elite együttese Nagybányán vendégszerepelt. A múlt hét végi mérkôzések eredményei: Székelyudvarhelyi Sport Klub II. – Csíkszeredai Siculum 6–3, Marosvásárhelyi City'US – Marosvásárhelyi Izorep 2–6, Nagybányai Autoglobus – Gyergyószentmiklósi Elite 10–6 (3–4). A gyergyói csapat gólszerzôi: Ciocania Vasile és Kurkó József 2–2, Drian Mirel, Marcoci Florin.
Covrig Alin edzô: – A második félidô 7. percében 5–4-re vezetett az Elite csapata, de a hátralévô idôben a fáradtság és három személyi hiba következtében a házigazdák csapata elônybe került, és végül megnyerték a mérkôzést.
Március 14-én, szerdán 17 órai kezdettel Marosvásárhelyen került lejátszásra a korábban elnapolt Izorep – Gyergyói Elite mérkôzés. A mérkôzés lapzárta után ért véget.
A következô forduló (március 18.) műsora: Marosvásárhelyi Izorep – Csíkszeredai Siculum, Nagybányai Autoglobus – Marosvásárhelyi City'US. Március 19-én, hétfôn Székelyudvarhelyen: Sport Klub II. – Gyergyószentmiklósi Elite.
Jégkorong/ Külföld
Bajnok az Alba Volán
A magyarországi Borsodi Liga döntôjének március 7-én, szerdán lejátszott második mérkôzésén: Székesfehérvári Alba Volán FeVita – Dunaújvárosi Acélbikák 1–0 (1–0, 0–0, 0–0). Gólszerzô: Rajz Attila. Emlékeztetôül az elsô összecsapás eredménye: Alba Volán – Acélbikák 5–1. Két mérkôzés után az összesítésben 2–0 arányban vezetett a székesfehérvári csapat. A Borsodi Liga döntôjének harmadik és negyedik mérkôzéseit március 10-én és 11-én rendezték Dunaújvárosban. A múlt szombaton lejátszott harmadik mérkôzés eredménye: Dunaújvárosi Acélbikák – Székesfehérvári Alba Volán 0–2 (0–1, 0–0, 0–1). Gólszerzôk: Palovcik és Simon. A döntô múlt vasárnapi 4. mérkôzésén: Dunaújvárosi Acélbikák – Székesfehérvári Alba Volán 3–4 (0–1, 2–2, 1–1). Gólszerzôk: Erdélyi, Vargyas, Borsos, illetve Kovács Csaba 2, Ocskay és Palovcik. A Borsodi Liga döntôjét és a bajnoki címet 4–0-s összesítéssel a székesfehérvári csapat nyerte. Maradva a Borsodi Ligánál: a múlt vasárnap elkezdôdött a bronzéremért zajló rájátszás. Az elsô mérkôzésen Budapesten: Újpesti TE – Csíkszeredai Sportklub 2–4 (0–0, 1–2, 1–2). Gólszerzôk: Voskar, Krulis, illetve Ondrej Kavulics, Moldován Ervin, Tankó és Peter Filip. A két csapat március 12-én, hétfôn ismét összemérte tudását. A második bronzmérkôzés eredménye: Újpesti TE – Csíkszeredai Sportklub 8–2 (4–1, 3–0, 1–1). Gólszerzôk: Peterdi Imre 3, Dubek, Rencz, Horváth, Voskar, Szirányi, illetve Sándor és Ilavszky. A két csapat március 13-án, kedden harmadszor is megmérkôzött. A harmadik összecsapáson: Újpesti TE – Csíkszeredai Sportklub 2–3 (1–1, 0–0, 1–1, 0–0; büntetôk: 0–2) hosszabbítás után, büntetôkkel. Gólszerzôk: Krulis, Buzás, illetve Misal és Moldován. Ezzel a gyôzelmével Borsodi Liga-bronzérmes a csíkszeredai csapat.
Jégkorong/ Gyermekek
Bucsin-kupa
Összesen hat felcsíki és négy gyergyói kölyökcsapat vett részt az elmúlt hét végén a Gyergyószentmiklóson megrendezett Bucsin-kupa gyermekjégkorong-torna küzdelmein. Az U11-es korosztály számára megrendezett torna helyosztóinak eredményei. A 9. helyért: Madaras – Karcfalva II. 11–0. A 7. helyért: Remete II. – Dánfalva 3–0. Az 5. helyért: Karcfalva I. – Balánbánya 7–1. A 3. helyért: Szentdomokos – Remete I. 5–3. A torna döntôjében: Csomafalva – Alfalu 5–4. A rangsorban: 1. Csomafalva, 2. Alfalu, 3. Szentdomokos, 4. Remete I., 5. Karcfalva I., 6. Balánbánya, 7. Remete II., 8. Dánfalva, 9. Madaras, 10. Karcfalva II.
Alpesi sí
A Miklós-kupáért
Az elmúlt szombaton, március 10-én Hargitafürdôn rendeztek versenyt. A Miklós-kupával díjazott műlesikló versenyen gyergyószentmiklósi óvodás és iskolás korú versenyzôk is rajthoz álltak. A gyergyói vonatkozású eredmények. Óvodások, lányok: 1. Kémenes Noémi; fiúk: 1. Zöld Péter, 2. Portik Mátyás, 3. Fodor Jeremiás. I–II. osztályosok, fiúk: 1. Sipos Daniel. III–IV. osztályosok, lányok: 1. Binder Tímea, 2. Ambrus Emôke; fiúk: 3. Portik Áron. V–VI. osztályosok, lányok: 2. Sikó Dorottya; fiúk: 1. Keresztes Zsolt. VII–VIII. osztályosok, lányok: 1. Elekes Adél, 2. Elekes Krisztina, 3. Sipos Edina. A középiskolásoknál: 2. Elekes András.
Sífutás
Sikeres rendezvény
Március 10-én, szombaton a Bucsin-tetôn került megrendezésre a hagyományos Gyergyói Símaraton XVII. kiírásának küzdelemsorozata. A Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal, Gyergyói Sportiskola és a Megyei Sportigazgatóság által szervezett megmérettetésre összesen 76 sportoló nevezett be. A képzeletbeli célszalagot a nôknél elsôként a csíkszeredai Szôcs Emôke, a férfiaknál a tekerôpataki Antal Zsolt szakította át. A legfiatalabb versenyzônek a gyergyói Sára Dalma (1998-ban született), illetve Tankó Rudolf (2000-ben született) bizonyult. A korosztályok elsô három helyezettjét éremmel díjazták, de minden résztvevô édességet kapott, továbbá nem hiányzott a citromos tea sem. A szervezôk ezúton is külön köszönetet mondanak a Bucsin-tetôn található Bújdosó vendéglô tulajdonosának az önzetlen segítségért.
Eredmények. (T. – Tekerôpatak, Cs. – Csíkszereda, M. – Maroshévíz, Gy. – Gyergyószentmiklós). 1996-ban születettek és fiatalabbak. Fiúk: 1. Gegô Hunor (Cs.), 2. Koncsag Tamás (Cs.), 3. Kovács Csaba (T.); lányok: 1. Bajkó Réka (Gy.), 2. Cerghezan Szilvia (Cs.), 3. Bors Gréta (Cs.). 1994–95-ben születettek. Fiúk: 1. Sára Péter (Gy.), 2. Petruţ V. Adrian (M.), 3. Fărţală Adrian (T.); lányok: 1. Kinda Lilla (Gy.), 2. Búzás Dorottya (Cs.), 3. Sugár Tímea (Cs.). 1992–93-ban születettek. Fiúk: 1. Kolumbán István (T.), 2. Bernád Szilárd (T.), 3. Portik Csaba (Cs.); lányok: 1. Sára Tímea (Gy.), 2. Ferencz Katalin (T.). 1990–91-ben születettek. Fiúk: 1. Sára Hunor (Gy.), 2. Péter Hunor (Gy.), 3. Barabás László (Gy.); fiúk: 1. Baricz Emôke (Gy.), 2. Vrencsán Szidónia (Cs.), 3. Portik Katalin (Gy.). 1987–89-ben születettek. Fiúk: 1. Bocskai Szabolcs (M.), 2. Căinaru Alex (M.), 3. Csúcs Klaus (Cs.); lányok: 1. Ferencz Réka (T.). 1975–86-ban születettek. Férfiak: 1. Bencze Béla (T.); nôk: 1. Szôcs Emôke (Cs.), 2. Miklós Zsuzsánna (Cs.). 1963–74-ben születettek. Férfiak: 1. Antal Zsolt (T.), 2. Tankó Elemér (Gy.), 3. Sárig Csaba (Cs.); lányok: 1. Gecse Izabella (Cs.), 2. Csúcs Mónika (Cs.). 1951–62-ben születettek. Férfiak: 1. Imre István (Cs.), 2. György Tamás (Cs.), 3. Gegô Mihály (Cs.). 1940–50-ben születettek. Férfiak: 1. Borbáth Ágoston (Cs.), 2. Kémenes Ferenc (Gy.), 3. Gáspár József (Gy.). 1930–40-ben születettek: 1. Blénesi Sándor (Gy.), aki egyben a Símaraton legidôsebb – 1930-ban született – versenyzôjének bizonyult.
Alpesi sí
Március 9-én, pénteken a Bucsin-tetôn rendeztek műlesikló versenyt a Gyergyói ISK szervezésében. A megmérettetés társszervezôi: polgármesteri hivatal és a Hargita Megyei Sportigazgatóság. Az utóbb említett intézmény biztosította a legjobbaknak kiosztott érmeket. A korosztályonkénti dobogós helyezettek díjként oklevelet és érmet vehettek át. Támogatók: Gála Kft., Havas Bucsin Sípálya A verseny lebonyolításában nyújtott segítségért köszönet a Síegylet tagjainak.
Eredmények
Óvodások. Lányok: 1. Kémenes Noémi, 2. Sándor Kriszta (mindketten Gyergyói Síegylet), 3. Bodó Johanna (Gyergyói ISK); fiúk: 1. Zöld Róbert (Gyergyói Síegylet), 2. Magyari Tamás (Gyergyói ISK), 3. Portik Mátyás (Gyergyói Síegylet). I–II. osztályosok. Lányok: 1. Kiss Tímea (Maroshévízi ISK), 2. Bajcsi Anna (Gyergyói Síegylet); fiúk: 1. Valter Richárd (Maroshévízi ISK), 2. Sipos Dániel (Gyergyói Síegylet), 3. Magyari Ádám (Gyergyói ISK). III–IV. osztályosok. Lányok: 1. Bartalis Ágota (Gyergyói Síegylet), 2. Copaţ Bianca (Maroshévízi ISK). V–VI. osztályosok. Lányok: 1. Sikó Dorottya, 2. Tekse Krisztina (mindketten Gyergyói Síegylet); fiúk: 1. Keresztes Zsolt (Gyergyói ISK), 2. Teslovan Cosmin (Maroshévízi ISK), 3. Dezsô Mátyás (Gyergyói Síegylet). VII–VIII. osztályosok. Lányok: 1. Elekes Adél, 2. Elekes Krisztina (mindketten Gyergyói ISK), 3. Sipos Edina (Gyergyói Síegylet); fiúk: 1. Magyari Vilmos, 2. Sándor Szilárd (mindketten Gyergyói Síegylet). IX–XII. osztályosok. Lányok: 1. Gliga Anca, 2. Platon Anca (mindketten Maroshévízi ISK); fiúk: 1. Elekes András (Gyergyói ISK), 2. Cotfas Tudor (Maroshévízi ISK), 3. Ilyés Zsolt (Maroshévízi ISK).
A Gyergyói ISK edzôi: Balázs Lehel és Elekes László. A Gyergyói Síegylet edzôje: Málnási Béla.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Március 15 – 21.
KOS (III.21-IV.20.)
Úgy érzi, ha idén nyaralni akar, már most el kell kezdeni minden elmaradt munkát bepótolni, és keményen pénzt gyűjteni. A rutinfeladatokkal nincs is baj, de ahol használnia kell komolyabban a fejét, ott becsúszhat pár hiba.
BIKA (IV.21-V.20)
Fontos Önnek a biztonság, úgy érzelmi, mint anyagi szempontból. A napokban enyhül a munkahelyi stressz, így családjával is többet, jobban tud kommunikálni, békésebb körülmények között zajlik minden.
IKREK (V.21-VI.21.)
Aránylag boldog hét áll ön elôtt. Az emberek körülrajongják, a társaság középpontja lesz, még akkor is, ha ezt nem igazán akarja. A munkahelyi akadályokat is könnyedén veszi, mindig akad valaki, aki segítségére siet.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Új célokat talál, s ezek megvalósításának szenteli az idejét. Ez az állapot kedvezôen hat a személyiségére, egyben felkelti környezete figyelmét. Ha utolérte a vírusfertôzés, próbálja meg ágyban kipihenni.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Izgalmas hét következik, bár a pozitív dolgok most is elkerülik. Úgy tűnik, hogy sokan be akarják csapni, játszanak az érzelmeivel. Szerencsére, legalább a munkában örömét leli, és erôfeszítésének gyümölcse, ha lassan is, de beérik.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Jónak tűnô, de valójában hamis üzleti lehetôségekkel kecsegtetik. Ismerôsei, barátai igyekeznek jobb belátásra bírni, de olyan, mintha üres falnak beszélnének. Úgy látszik, most is saját kárán hajlandó tanulni. A szerelemben fôleg Szűz nônek kedvez a szerencse.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Túlságosan könnyen megy bele olyan játékba, ami nem biztos, hogy szíve szerint való. Próbáljon meg kicsit hiúságán felülkerekedni! Munkahelyén van olyan kolléganô, kolléga, aki irigykedik sikereire, ne dôljön be hízelgéseinek!
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Ne keseregjen azon, ami már elmúlt, inkább a jelenben találja meg, és élje a boldogságot! Skorpió lány, akinek befejezôdött valamilyen kapcsolata, nyisson új irányba! Ha nem is lesz azonnal szerelmes, de aránylag gyorsan kievickél a partra.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Teljesítôképessége egész héten a csúcson lesz. Arra azért vigyázzon, hogy mindig megôrizze az egyensúlyt a munka és a szabadidô között! Kedvese jelenlétében például nem ajánlatos másokat fixírozni! A Nyilas jegyűnek, miután imád sokat sétálni a napon, ajánlatos jobban odafigyelni bôrére.
BAK (XII.23-I.20.)
Anyagi helyzete nem alakul valami fényesen a héten, de egy kis spórolás, és minden gyorsan rendbe jön. Szerelme többet vár el öntôl, ne okozzon neki csalódást, álljon ki mellette minden helyzetben! Egészségére vigyázzon jobban e héten.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
A hét elején meglepô híreket kaphat, mely rendkívüli hatással lesz életének egy bizonyos területére. Egészségével viszont problémái adódhatnak. Valamilyen múltbéli csalódás, kudarc miatt érezheti elesettnek, depressziósnak magát.
HALAK (II. 18-III 20.)
A legjobb idô ez arra, hogy utazást tervezzen, új kapcsolatokat alakítson ki. Mindent feltehet egy lapra! Vegye a bátorságot, és nyugodtan vágjon bele olyan dolgokba, amitôl eddig tartott, mert úgy érezte, nincs elegendô tehetsége, önbizalma.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
– Pisti, gyere ki a térképhez, és mutasd meg, hol van Amerika!
Pisti kimegy, mutatja: – Itt van, tanár úr.
– Helyes... Na, Zoli, te meg mondd meg, ki fedezte fel Amerikát!?
– Hát Pisti.
* * *
A rendôr bekopogtat a bordélyházba, kijön a madam:
– Á, ôrmester úr, jöjjön csak be!
A rendôr bólint, de nem moccan.
Kiszól megint a madam:
– Rendôr úr, ne szégyenlôsködjön már, hisz törzsvendég!
A rendôr bólint, de nem moccan.
– Ugyan már rendôr úr – fakad ki a madam –, miért nem jön be?
Mire a rendôr:
– Megvárom, hogy a piros lámpa zöldre váltson!
* * *
Két barát beszélget:
– Szörnyű, hogy romlanak az erkölcsök! – panaszkodik az egyik.
– Miért, mi történt?
– Képzeld, tegnap a villamoson bedugtam a kezem valakinek a zsebébe, és a pimasz alak képes volt lehúzni a gyűrűmet az ujjamról!
* * *
A rendôr, akit megcsal a felesége, váratlanul hazaérkezik. A nô a tévé mögé bújtatja a szeretôt. A férj leül a tévé elé, és elkezdi nézni a focimeccset. A feleség kimegy a konyhába, pár pillanat múlva beszalad, és így szól a férjéhez:
– Képzeld, az elôbb leejtettem az üvegtálat, és nem tört össze!
Erre a rendôr:
– Az hagyján! Az elôbb kiállítottak egy játékost, és itt futott el mellettem!
* * *
A jereváni rádióhoz kérdés érkezik:
– Igaz-e, hogy Moszkvában a párttagok a Vörös téren a munkásoknak Mercedeseket osztogatnak?
– A hír igaz. De nem Moszkvában, hanem Kijevben, nem a párttagok, hanem a huligánok, nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.
* * *
Két öregúr ül a padon. Elmegy elôttük egy fiatal bombázó.
Megszólal az egyik.
– Hej, ha még egyszer húszéves lehetnék!
Mire a másik:
– Hülye vagy, azért a fél óráért újra negyven évet akarsz dolgozni!?
* * *
Az orvos csóválja a fejét:
– Kedves uram, önnek több mozgásra van szüksége. Mindennap sétáljon legalább egy órát.
– Mielôtt kihordtam a leveleket, vagy utána?
* * *
Egy részeg járkál a kocsma elôtt, és közben sír. Odamegy egy ember hozzá, és azt kérdezi:
– Miért sír?
– Mert eladtam a feleségemet egy pohár whiskyért.
– Sajnálom.
– Adja nekem vissza valaki a feleségemet!
– Miért?
– Mert megint szomjas vagyok.
* * *
Egy férfi meséli a barátjának:
– A múltkor, amikor hazamentem a munkából, a feleségem szexi fekete fehérneműben fogadott, két fekete bársonypánttal a kezében, és azt mondta: „Kötözz meg, és azt tehetsz, amit csak akarsz!”
– És? – kérdezi türelmetlenül a barát.
– Hát megkötöztem, és elmentem golfozni.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|