Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Kiszolgáltatva
A XXI. század hajnalán azt hinnénk, hogy az emberiség már elért egy olyan civilizációs szintet, ami joggal bizonyítja a műveltség, az értelem, a tudatosság, az ész dicsôségét. Azt hinnénk, hogy tudományaink révén legyôzhetjük önmagunkat. Igen, önmagunkat. Az állatias embert, a kicsinyes, az álnok, a kegyetlen ragadozót. A hazudozó, szélhámos, kisstílű tolvajt. Az önámító, önmaga elôtt tetszelgô Narkisszoszt. És a példákat még hosszan lehetne sorolni. Lehet vitatkozni azon, hogy lényegében mikor értük el műveltségi, erkölcsi maximumunkat, de azzal már többnyire mindenki egyetért, most már lemenô ágban vagyunk. A politikai hatalmak játékszerévé lett emberiség egyre gyorsabb ütemben halad önmegsemmisítése felé. Ám elôbb a teljes romlás, erkölcsi fertô összképét próbálja produkálni. Mintha a néhai hatalmas bábeli tornyot építené egyre magasabbra, egy icipici hazugságra alapozva. Ez a valótlanság bármelyik pillanatban kiderülhet, s a szépnek, igaznak, erôsnek hitt torony úgy dôl össze, maga alá temetve minket is, hogy két kô nem maradhat egymáson.
Paradox módon önmagunk kiszolgáltatottjai vagyunk. Nem tud gyôzni jobbik énünk a rosszabbik fölött. S e cél eléréséért találunk ki mindenféle intézményeket, így kötve gúzsba szabadságunkat. Persze, az intézményeket is emberek vezetik, pont olyan önmaguknak kiszolgáltatott emberkék, mint a többi. A demokrácia csak egy szép önámítás. Már rég a politika diktál. Az erkölcstelen, hazug, embertelen politika. Nem a nép vezet, hanem a népet vezetik az orránál fogva, s a politika mindent megtehet felelôsségre vonás nélkül, mert magyarázat mindig van.
Emlékezzünk 1990 márciusára, amikor Marosvásárhelyen a román politika megengedte a magyarverést. Emlékezzünk Sütô Andrásra, aki ennek az agreszsziónak lett végül is az áldozata. Minden ígérgetés, mézes-mázas szó ellenére nekünk a fekete március örök felkiáltójel kell maradjon. Akkor az államhatalom úgy védett, hogy helyet adott a lincselésnek, mert, mosva kezeit, megtehette. S ezt megteheti most és bármikor, itt és bárhol. Mert a hiedelmekkel ellentétben ma sem kell elszámolnia senkinek. A törvények úgy értelmezhetôek, ahogy azt a hatalom elvárja, így a gyilkosokból hôsök lesznek, az áldozatokból pedig bűnösök. Így kiszolgáltatva várhatjuk a feltámadást. Azt a nagy, közös feltámadást, amit gyerekkorom óta hallok, amit azóta várok, amióta megszülettem. Elcsépelt szólam lett – gondolom nemcsak számomra – a nagy magyar nemzet újjászületése. Talán ezért, talán másért, a magyar haza is lemondott rólunk, egy jelképes NEM-el erôsítve hovatartozásunk dilemmáját.
Azt mondják, itt, Erdélyben, ma már világpolgárként kell gondolkodni, de legalább EU-polgárként. Ma már nem számítanak a határok. A közös Európa az új út, az új feltámadás. Az újjászületés. Abban a világban, ahol szemétre dobjuk a kenyeret, míg milliók halnak étlen, ahol kegyes „felszabadító” háborúkkal diktálják erôszakkal a „demokráciát”, ahol a kôolaj és a pénz, a hatalom és az erôszak párosai határozzák meg az élet szabályait.
Kiszolgáltatva, ám erdélyi magyarként elméletileg képviselve, megvédve az emberi jogok egyetemes nyilatkozata által, világpolgárként, vagy EU-polgárként, de hazátlanul, az itt- és a megmaradás íratlan törvényének eleget téve, próbálj meg jövôt teremteni magadnak. Meglásd ember, sikerülni fog, mert itt szenvedni jó!
Ábrahám Imre
Fákat döntött a szél
Szerdára virradóan Szentmiklóson és környékén több fenyô is a földre dôlt az erôs szél következtében. A Gyergyószentmiklóst Gyilkostóval összekötô útszakaszon, a 3-as kilométer környékén több, vékonyabb fenyôt csavart ki tövestôl a szél, a „boronafákat” sikerült hamar eltávolítani az úttestrôl. A Polgári Védelem embere, Kémenes Ignác elmondta, végigjárták az útszakaszt, egyéb szélkárról a város területén kívül nincs tudomásuk.
Gyergyószentmiklóson két fenyôfa adta meg magát. Az Orosz Kálmán iskola elôtti tűlevelű nem okozott anyagi kárt, a reggeli órában összevágták, elszállították a helyszínrôl.
A Dr. Fejér Dávid utcában egy termetes, a harmadik emelet magasságáig érô fenyôt tépett ki a szél. A szerencsének tudható be, hogy az út irányába, és nem a házra dôlt, így csupán a villanyhálózatot, kerítést károsította. A háziak elmondták, már évek óta tudják, veszélyt jelenthet e fa vihar esetén, kérték is a hivatalt, adjon engedélyt kivágására. Immár a helyzet megoldódott, szerencsére nagyobb anyagi kár nélkül.
B. K.
Idôalagút (12.)
Elsütötték a képzeletbeli startpisztolyt, hivatalosan is megkezdôdött a 100. jubileumi év ünnepségsorozata.
Idôvel körvonalazódik a műsorterv is. Nézzük meg, hogyan készült a nagyközség a várossá-válásra. A Gyergyó 1907. március 17-én megjelent számában ez is olvasható:
„Képviselôtestületünk március 13-án egyhangúan kimondta, hogy Gyergyószentmiklós nagyközséget várossá alakítják át és a szükséges teendôk, s felterjesztések megtételével megbízzák községünk agilis jegyzôjét.”
Az 1907-ben tartott márciusi ünneplésrôl így ír a lap vezércikkírója:
„(…) Fordulópont ez a nap, ujjászületésünk fordulója. S az ilyen fordulópont legalkalmasabb arra, hogy igazán emlékezzünk. Emlékezzünk ne csak szóval, de tettekkel is! Hazafias nagy tettek napján hazafias szép tetteket követni el, ez méltó ôseink dicsô szelleméhez! Kössük össze mindig a múltat a jelenen át a jövendôvel.
(…) Keressük föl, s járjuk be néha a hazafias lelkesedés tüzének fénye mellett a dicsô ôseink nagy tetteirôl regélô jeltelen téreket is, – s ha sötétség és szomorú pusztaság van ott, gyújtsunk világot, hogy annak fénye mellett meg ne botoljanak unokáink, sôt olvassanak világánál a múltból, hogy okulhassanak a jövendôre. Mert a néma kôemlékek mesélni is tudnak….”
Lássunk egy gazdasági vonatkozású hírt is:
„Országos vásár. Igen gyenge barompiaczunk volt s régen nem köttetett ilyen kevés vásár. Felhajtás elég volt ugyan, de vevô annál kevesebb, s az árak ennek dacára magasak voltak, magasabbak, talán még a szászrégeni piaczi áraknál is. A magas árak összefüggésben vannak az arányjogok eladásával, s most midôn gazdaközönségünk olcsó pénzhez jutott, nem szivesen válik meg marháitól. Kirakodó vásárunk ennek megfelelôen szintén gyenge volt, s a kellemetlen idôjárás s nehéz utak is hozzájárultak ehhez.”
S ismét egy egybeesés. Annyi különbséggel, hogy ma nem a Korcsolyaegylet tart közgyűlést, hanem a jégkorongszakosztály:
„A gyergyószentmiklósi Korcsolya-egylet e hó 20-án, vasárnap a korcsolyapálya csarnokában közgyűlést tart, melyre az egylet rendes tagjait ezúton is meghívja a Korcsolya-egylet választmánya.”
Végezetül egy másik érdekes hír. „Gyergyószentmiklós gyomra. Az 1906-os évben közfogyasztásra levágtak 5 darab birkát, 87 darab ökröt, 6 darab növendékmarhát, 544 tehenet, 200 borjút, 936 bárányt, 1261 juhot, 367 sertést.”
Fogalmam sincs arról, hogy ma mennyi húst fogyasztunk, azt ellenben megkockáztatom, hogy sertéshúshoz kevesebbszer nyúltak eleink, mint mi. Elgondolkoztató, hogy juh-, bárány- és birkahús milyen jelentôs mennyiségben kelt el az akkor népesség szempontjából csaknem háromszor kisebb lélekszámú településen, a marhafélékrôl nem is szólva. Egy dolog ellenben feltűnhetett: akkoriban nem ettek lóhúst!
A fentiek mellett a szárnyas csaknem minden udvar lakója volt. Nemhiába maradt fenn a szólás-mondás, mely szerint a pityókától izzad a székely lába.
Ollózta: Bajna György
Hol vehetünk húsvéti bárányt?
Teszik fel egyre többen a kérdést Jézus feltámadási ünnepségének közeledtével. Élve vagy vágva, de kell bárány, hisz a sült, a töltött borda nem hiányozhat a szenteltes kosárból. Igen ám, de nincs barompiac, és a zöldségpiacon is nehezen lehetett tavaly bárányhúshoz jutni.
A piacok adminisztrátorát, Mezei Leventét kérdeztük, mikor nyit az állatvásár.
– Még nincs engedély a piac működtetésére, ezért nem engedjük az állattartókat a terület közelébe sem. Az állattartók tudják, hogy fel van függesztve a piac tevékenysége, de az nem igaz, hogy az unió nem engedélyezné a vásár újranyitását. Megfelelô távolságra van a településtôl, a vizet is odavezettük. Ha meglesz az engedély, a terület egyengetésén és egy masszív kerítés felállításán múlik a nyitás.
Mezei elmondta, volt már ott kertelés, a fronton, de ellopkodták a faanyagot. Komoly kert kell oda, hogy a „szomszédság” el ne tüntesse.
A kerítésnek való fa még az erdôn van. Nagy a terület, másfél hektár, sok fa, sok munka szükséges a bekerítéséhez, de van erre alap, ezen nem fog múlni az állatvásár újraindítása. Ehhez persze, idô kell, idén hiába keresik ott a gyergyóiak a húsvéti bárányt.
A zöldségpiacon lesz fellelhetô a hús. Az épület, mely húskészítmények árusítására alkalmas licitálás alatt van, bíznak benne, hogy addig eldôl a sorsa, megkerül a bérlô. Szabad ég alatt nem lehet húst árusítani, de szükségmegoldásként a sajtházban helyet kapnak a bárányárusok. A városvezetés nem szeretné, hogy húsvétra bárányhús nélkül maradjon a város.
B. K.
Egy tisztább 100 éves városért
Mi, a Gyergyói Fiatal Fórum tagjai, aggasztónak tartjuk a városunkban tapasztalható poros és szemetes állapotokat, ezért ezen változtatni szeretnénk.
Március 30–31-én tavaszi nagytakarítást kezdeményezünk, egy rendezettebb, tisztább 100 éves évforduló megünneplésére.
Felhívásunkkal megkeressük a város civil szervezeteit, iskoláit, egyházait, illetve a médián keresztül minden jó szándékú városlakót, hogy csatlakozzanak akciónkhoz!
Március 26-án a Szilágyi vendéglôben este 8 órától várjuk a különbözô szervezetek képviselôit, hogy a takarítás ütemtervét kidolgozzuk!
Városunk 100. évét ünnepeljük az idén, ôseink és városalapító elôdeink öröksége kötelez, hogy tegyünk rendet, teremtsünk tisztaságot Gyergyószentmiklóson!
Gyergyó a mi jövônk is, a fiataloké!
Ünnepeltünk, reménykedjünk
A kulturális rendezvényekkel körített március 15-i megemlékezésrôl már tudósítottunk lapunk múlt heti számában. A lapzártát követôen, csütörtökön a szentmisérôl érkezô több százas tömeg a Petôfi-szobornál hallgatta meg a három hozzászóló (Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke, Farkas Zoltán, a helyi RMDSZ elnöke és Pap József polgármester) ünnepi beszédét, majd a temetôben folytatódott az emlékezés, ahol az egyházak vezetôi imádkoztak együtt az emlékezô szentmiklósiakkal.
Egyedi színfoltot adnak a szentmiklósi március tizenötödikéknek a Földváry Károly Hagyományôrzô Egyesület huszárjai. Felvonulásuk, toborzójuk immár elmaradhatatlan része az emlékezésnek, a gyergyói ünnepeknek.
Összefogásról tanúskodott a március 15-i ünnepi emlékezô záróműsor. A Figura Stúdió Szín-háznak és meghívottainak a Gloria Victis című elôadására délután hat órától került sor a színházteremben. A Hóvirág Néptáncegyüttes kicsi és nagy táncosai léptek színpadra, a Klarinét Kvartet, a Szentmiklós Kamara Együttes hallatta hangját. A figurás színművészek alkalomhoz illô verseket adtak elô, énekelt Boros Mária színművésznô. Veress László sepsiszentgyörgyi színművész közreműködésével igencsak színvonalas műsort láthattak a szentmiklósiak. A Gloria Victist Béres László rendezô, színházigazgató állította színpadra Török Zoltán és Fodor Csaba segédletével. Az elôadást vasárnap délben Alfaluban is bemutatták.
B. T. I., B. K.
Bú a derű mögött
Ügyes kis ünnepecske – mondhatja a szemlélô. Kokárdás gyerekek, felnôttek és idôsek egyaránt jelen voltak a szabadságharc emlékére szervezett ünnepségen. A hozzászólók nem húzták az idôt, az idôjárás is kedvezett. A szó és tény között azonban voltak kisebb-nagyobb eltérések, melyeket elhallgatni bűn lenne, mert hangoztatásuk akár a változást, a jobbítást is szolgálhatják. Persze, sértôdni is lehet a tények felhánytorgatásáért, de az aligha hoz jövôre egy szebb, ünnepibb március 15-ét.
A felszólalók közül Farkas Zoltán beszédét választottam ki, részleteivel szemléltetni, hogyan festett a dolgok eleje, és milyen volt a történet hátulja.
„Szabad március 15-ét ünneplünk. Szabadon szárnyal a gondolat, szabadon szárnyal a szó. Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy a szó szabad szárnyalása nem elegendô, akik azt mondják, hogy a szabadság árnyéka még nem maga a teljes szabadság, azt felelem: igazuk van. A márciusi eszmék szolgálata nem merülhet ki a márciusi eszmék hangoztatásában”.
A tekerôpataki fúvószenekar szava például szabadon szárnyalt. Az ünnep reggelén tudták meg, az európai himnuszt is fújniuk kell. Gyakorolni aligha volt idejük, így fújták, ahogy tudták. Ha nem ismernénk tudásukat, ha nem hallottuk volna tôlük a román, magyar és székely himnuszt is, azt hinnénk, képességük hanyatlóban.
És még egy pillanatig a szó szárnyalásáról: a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága felhívást fogalmazott meg a székelységhez. Az ünnepen kívánták felolvasni, de felhívásuk nem fért bele a műsoridôbe.
„Hiszem azt, hogy az idei március 15. üzenete a remény kell legyen. Mert erre van a legnagyobb szükségünk”.
Farkas Zoltánnal mi is hinni akarjuk ezt, reménykednünk kell abban, hogy az esztendôben, mely Gyergyószentmiklós várossá válásának 100. évi ünnepe, tökéletesebbre fog sikeredni, ahol helyet kap mindenki, nemtôl, rangtól és politikai beállítottságtól függetlenül. És igaziak lesznek az ünnepek, ünneplôben öltözött várossal és emberekkel. Mert bizony, sokaknak szemet szúrt, hogy a tisztelgôk koszorúit farmerbe öltözött cserkészek vitték a szobrokhoz. Tán két lányt számoltam a koszorúzók közül, aki az eseményhez méltón öltözködött. A többiek reklámpólókban, farmerben… szóval hétköznapi ancungban rótták le kegyeletüket. Többet érdemelt volna az esemény, többet érdemeltek volna a gyergyóiak. Így hát a remény része kell legyen az is, hogy máskor, ha ünnep van, ünneplôben öltözködünk, és akkor könnyebb lesz lelkünket is ráhangolni egy, nem hétköznapi eseményre.
Ennek reményében álljon itt még pár mondat a helyi RMDSZ elnökének ünnepi beszédébôl:
„Hitre van szükség a remény mellett. Ezt akkor, azon a napon Petôfiék is tudták. Hinni tudtak Istenben, a magyar nemzetben, az egymásra találó nemzetek Európájában. Kell-e ennél szebb bizonyosság, mely újra emlékhelyeink felé terel, hogy kezeink újra megtalálják egymást. Egymásra talál múlt és jelen, hogy üzenjen a jövônek, mely már itt kopog az ablakunkon”.
B. K.
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Hatvanhárom hét, több mint egy év és három hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját, személyes ügyvédjét. Ideje volna, hogy azok, akik a polgármestert mostani tisztségébe juttatták tegyenek valamit azért, hogy véget vessenek ennek az áldatlan állapotnak, amibe a várost juttatták felelôtlen cselekedetükkel. Szégyen a városra nézve az, hogy ilyen polgármester vezeti, de még nagyobb szégyen az, hogy a városi és a területi RMDSZ vezetôi nem tesznek semmit lassan három éve azért, hogy véget vessenek ennek az ámokfutásnak.
Március tizenötödikérôl
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete felháborodással állapítja meg, hogy a város vezetôi ismét meggyalázták nemzeti ünnepünket. A város poros, mocskos, rendetlen volt, olyan, hogy szégyenkeznünk kellett az ide látogató vendégek elôtt. A közintézményeken sehol egy magyar zászlót nem láthattunk (egyetlen kivétel volt, a Salamon Ernô Gimnázium, illesse dicséret az iskola vezetôit), de ugyanez áll a város meg az RMDSZ vezetôinek a lakására, a közterekre stb. Azt meg továbbra sem értjük, hogy miért kell más nemzetek zászlait lengetni, himnuszát játszani a magyarság nemzeti ünnepén. Ha a vezetôk nem tudnák, törvény adta jogunk nemzeti ünnepünkön szabadon használni jelképeinket, anélkül, hogy kötelezô módon használni kellene velük együtt a román állam jelképeit is. Funar Kolozsvárján lehetett csak magyar zászlókkal ünnepelni, ezzel szemben itt, Gyergyóban évrôl évre a román zászlót kell nézzük s a román himnuszt kell hallgassuk március 15-én.
Az RMDSZ-féle összefogásról
A városi RMDSZ vezetôi ismét kimutatták a foguk fehérjét, amikor csúfot próbáltak űzni a MPSZ-bôl az ünnepi koszorúzás alkalmából, illetve amikor megtiltották a Székely Nemzeti Tanács üzenetének a felolvasását. Ideje volna leszállni a magas lóról, mert azt már egy kisgyermek is tudja, hogy a leszállással ellentétben a leesés fájdalmas, s maradandó nyomokat hagyhat. A választások elhalasztásával haladékhoz jutott az RMDSZ is, javasoljuk, hogy ezt az idôt próbálják okosan kihasználni, mert ha nem, akkor a pünkösdi királyságuk fájdalmas véget fog érni!
Közlemény
A Székely Nemzeti Tanács egyetlen cél érdekében alakult, ez pedig Székelyföld autonómiájának a kivívása. Ez vezérelte és vezérli mindenkori cselekedeteit. Ezen cél eléréshez fontos eszköz az a népszavazás, ami december óta zajlik a székely székekben, s aminek várható eredménye az lesz, hogy számszerűen felmutatható, hogy a székelység döntô többsége igényli az autonómiát. Ezen népszavazás is adta az apropóját annak, hogy a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága március tizenötödike alkalmából egy felhívást adott ki. Több mint visszatetszô az, hogy a megemlékezés gyergyószentmiklósi szervezôi elôbb beleegyeztek abba, hogy a helyi székely tanács képviselôje ezt a felhívást ismertesse Gyergyószentmiklós népével, majd utolsó pillanatban közölték, hogy erre nincs mód, mert a koszorúzás alkalmával csak az RMDSZ vezetôi mondhatnak beszédet. Példája ez ismét annak, hogy az összefogás, az együttműködés, a kiegyezés csak üres szólamok, melyek mögött a kizárólagosságra törekvés, mások semmibe vevése húzódik meg. Az eset még inkább visszatetszô, ha figyelembe vesszük, hogy végül az RMDSZ-vezetôk beszédein kívül a román kormányfô üzenetét is felolvasták. Szégyenletes, hogy nemzeti ünnepünkön helye van a román politikusoknak, de nincs helye Székelyföld választott közképviseletének. Ilyen körülmények között arra kérem a sajtó képviselôit, hogy segítsenek eljuttatni a nagyközönséghez a szóban forgó (s alább olvasható) felhívást.
Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke
Székely testvéreink!
A magyar szabadság ünnepe alkalmával szólunk hozzátok. A székely nép történelme folyamatos küzdelem a számára mindennél fontosabbnak tartott közösségi szabadságjogokért, az önrendelkezésért. Népünk 1848-ban, bekapcsolódva a magyar nemzet szabadságharcába, olyan közösségi és egyéni példáit adta a zsarnoksággal, az idegen elnyomással szembeni ellenállásnak, amelyek máig meghatározzák identitásunkat.
Trianon óta, ígéreteket és szerzôdéseket, nemzetközi kötelezettség-vállalásokat megszegve, a román hatalom folyamatosan közösségi létünkre tör, megtagadva tôlünk a minden népet megilletô önrendelkezés lehetôségét is.
Közösségi fennmaradásunk ma újra veszélyben van, hiszen a nemzetállami gyakorlat elrománosító törekvései mellett szembe kell néznünk a globalizáció erkölcs- és nemzetromboló hatásával is.
Kivezetô út csak egy van: a minden népet megilletô önrendelkezési jog érvényesítése!
A Székely Nép jogkövetô, a demokrácia eszközével kinyilvánított autonómia-törekvése merev elutasításba ütközött. Székelyföld Autonómia Statútumának tervezetét Románia Parlamentje elutasította, a román politikai elit pedig nem elég, hogy elzárkózik a párbeszéd elôl, de fenyegetésekkel, a megfélemlítés jogállamhoz méltatlan eszközével fordul az ország állampolgárainak többszázezres közössége ellen.
Mindezek ellenére, a Székely Nép számára a jog és a demokrácia útja továbbra is a követendô út. Az a meggyôzôdés fog vezetni mindannyiunkat a jövôben is, hogy Székelyföld területi autonómiája nemcsak a mi érdekünk, de a többségé is. A közös érdek kényszerítô erejének kell józan belátásra bírnia azokat, akik ma a demokrácia alapvetô értékeit tagadva utasítják el honfitársaik jogos és ésszerű igényét az autonómiára.
Népünk megtette, illetve megteszi az elsô lépést, igent mondott és mond folyamatosan az önrendelkezésre a most zajló népszavazás során. Ezzel példát mutatott és mutat a jogkövetô és jogkövetelô magatartásból, a demokrácia értékeinek tiszteletébôl. A világ vezetô politikusainak felelôssége, hogyan viszonyulnak ehhez a tartáshoz, és mit üzennek ezáltal a helyzetükkel elégedetlen népek, nemzeti közösségek és kisebbségek számára.
Kinyilvánított akaratával a Székely Nép a közösségi cselekvés alapvetô normájává avatta azt az elvet, melynek megfelelôen Székelyföld területi autonómiája a székelység fennmaradásának egyetlen lehetséges útja.
Közös cselekvésre szólítjuk hát minden székely testvérünket, Székelyföld minden polgárát!
Mostantól a székely nép önrendelkezéséért tenni nem csak lehetôség és egyéni elbírálás, netán elhatározás kérdése, hanem a közösség minden tagja számára erkölcsi kötelesség. Aki nem ezt teszi, az a közösség akarata ellen cselekszik! Kinek-kinek felelôssége arányos a közgondolkozásra gyakorolt hatásával. Különösen érvényes ez közösségi vezetôinkre, a parlamenti képviselôkre, polgármesterekre, egyházi vezetôkre, megyei és helyi tanácstagokra, vállalkozókra, a jövô nemzedékének nevelôire, vagy a közgondolkozás bármilyen más alakítójára.
Felhívást intézünk Székelyföld minden településéhez, hogy a helyi közösségek maguk bonyolítsák le a népszavazást. Politikai nézetektôl függetlenül fogjunk össze, mert az autonómia iránti igény és akarat kinyilvánítása nélkül jogaink intézményes garanciáját, az autonómiát nem tudjuk megteremteni. A jogkövetelés legerôsebb eszköze a népszavazás, amikor a nép akaratát megfogalmazza, vezetôit pedig megbízza annak érvényesítésével. Magyarország, de Európa is csak akkor tudja törekvéseinket támogatni, ha annak maga a közösség ad hangot.
Űzzük el közéletünkbôl a hazugságot, gyôzzük le magunkban a kishitűséget és a félelmet!
A közéleti cselekvés mintáját Márton Áron személyes példájában, örökérvényű hitvallásában látjuk, aki személyes elkötelezettségét megfogalmazva mondta: „makacs Népem sorsához hűséges maradok, fajtám élniakarásának, kiállásának egy része akarok lenni, kötelességemnek tartom, hogy életemet is rátegyem a rámbízott feladatok megoldására. Népemért fogok dolgozni.”
A feladat pedig, amelyet az utókor számára is érvényesen megjelölt, mindannyiunk közös feladata:
„Önerejük tudatára kell ébresztenünk a ránk bízottakat.”
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága
Felelôtlen gyújtogatók
Csak a tavalyról maradt gazt akarták leégetni a kaszálóról… aztán a száraz avarba szaladt a tűz, s hívni kellett a tűzoltókat. Nem kevesebb, mint húsz esetben történt ilyen a Gyergyói-medencében a közelmúltban. Égett már a ditrói, szárhegyi, tekerôpataki, vaslábi határ… tán azt lenne könnyebb sorolni, hol nem pusztítottak a lángok. Még. Mert annak ellenére, hogy óriási, magánszemélyek esetén 3000–6000 lejes büntetések vannak gyújtogatásért, mégis megkockáztatják a gazdák a gaz lángra lobbantását.
Múlt vasárnap szárhegyi rész égett. Ott el is kapták a tettest, s állítja a polgármester, megfizetteti legalább a tűzoltók kiszállási díját. Azóta rendôrrel járja a határt a polgármester, figyelmezteti a gazdálkodókat, és a helyi újságban, feketelistán közölte azok nevét, akik tarlót gyújtottak.
– 100 hektárnál több legelô égett, s még úgy 30 hektárnyi újulás, csemetés Kerekmezô–Felházdombja részen. Volt vagy 30 helybéli segítô az oltáskor, és a gyergyói tűzoltók – közölte Gábor László polgármester.
Szerdán a tekerôpatakiak kellett ásót-kapát ragadjanak, égett a domboldal, s haladt a tűz a Szent Rozália-kápolna felé.
– Plébános úr vitt a kocsijával, amíg tudott, aztán mentünk gyalog tüzet oltani szerszámmal felszerelkezve a kápolna oldalába. Ott égett minden, az erdôalja, a csemeték – mondja egy tekerôpataki férfi.
Az újfalvi polgármester egy megbeszélésrôl érkezve nyakkendôsen, öltönyösen ment oltani. Ô azt tartotta a bajban elônynek, hogy rengeteg helybéli segített, állítja, ha azt mondja, száz tekerôpataki segédkezett, az sem sok, bár a nagy munkában senkinek sem volt ideje az emberek megszámlálására. A kápolnától egy méterre állt meg a tűz; nemrég munkálatokat végeztek ott, nem volt, mibe belekapjanak a lángok.
Tekerôpatakon is hagyománya van a gyújtogatásnak, György Ignác bácsira sokan emlékeznek, aki szintén tűz oltásából szerzett sérüléseibe halt bele, ott is van a keresztje az oldalban, ahol most is tűz ütött ki.
Nincs jelentôs kár a tűz nyomán, tény viszont, hogy intô jel kell legyen a tarlóégetôknek az emberáldozat, a csemetékben ejtett kár.
A Vaslábhoz tartozó Kakashegyen is oltani kellett múlt szerdán. Colceriu Dandu Mihai polgármester arról számolt be, hogy öt hektáron fenyôcsemete égett, és körülötte a mezô, szinte száz hektárnyi terület. Kint volt 20 vaslábi, 20 marosfôi lakos segédkezni, így sikerült megfékezni, hogy bele ne kapjanak a lángok a fenyôerdôbe. Csütörtökön még ôrök figyelték a helyszínen, nehogy újragyulladjon a szunnyadó parázs.
– Nincs mit tenni a megelôzésért. Büntetni lehetne, de ki tudja, ki a tettes. A prefektúrától is átiratot kaptam, tegyünk meg mindent, hogy ne legyenek újabb tüzek. Csak azt nem tudom, hogyan. Tán, ha minden tulajdonos felelôs lenne területe ôrzéséért, akkor lehetne ilyen esetben kérdôrevonással élni. Arra vagyok kíváncsi, hogy most, mikor az unió támogatást ad a megművelt földekre, akkor azok, akik kaszálás helyett felgyújtották a kaszálójukat, jönnek-e igényelni a pénzt. Ha támogatást kapnak, mi figyelni fogunk, hogy meg is műveljék földjüket.
Százasával lehet számolni a hektárokat, melyek megperzselôdtek, és felbecsülhetetlen a hamuvá vált csemeték értéke. Ritkán kerül meg a tettes, s ha meg is van, hárítani próbálja felelôsségét. Ditróban, ahol a Hegyháta égett mintegy 150 hektáron, az is elôfordult, hogy egy lakos panaszlevelet tett le a hivatalba, kérve, vizsgálják ki, tudta nélkül ki gyújtotta fel kaszálóját.
A törvény által kiszabott büntetések ellenére itt is, ott is fellobbannak a tüzek. Felelôtlen emberek játszanak a lángokkal, de reméljük, észhez térnek azelôtt, mielôtt emberáldozatot vagy katasztrófát okozna ténykedésük.
B. K.
„Ceausescu kezet csókolt nekem”
Ki tudja, a „jó nevelésnek” köszönhetôen, hány pionír készült, várta a Kárpátok géniuszát a régi rendszerben, hogy végre láthassa a vezért. S ki tudja, hányan rettegtek tôle… Sejteni lehet csak. Az viszont biztos, hogy itt lakik Szentmiklóson az, aki kétkezi munkából élt, és akinek kezet csókolt a mindenekfelett álló. Nem, nem Gyergyószentmiklóson történt a nagy esemény, ebben a városban nem szakított idôt ilyesmire. Udvarhelyen esett meg a nagy találkozás. A ma nyolcvanéves néni neve pedig Hajas Emma. Amiért „találkára hívta Ceauşescut” nem tréfadolog, a szükség vitte rá, hogy fogja magát, s levelet írjon annak, akitôl segítséget remélt, és kapott.
– Korondon laktunk. Harminchat évesen, özvegyen maradtam, öt gyermekkel, a legkisebb egyéves volt. Korábban a férjemmel az erdôn dolgoztunk, s járt a járulék élelem, prémonda. Mentem is a járulékért, mert nehéz idôk voltak. A petróleumért tojást kellett adni, egy zsák kenyérlisztért pedig tyúkot. Egyszer az üzletes, Márton Péter azt mondta, Emma néni, többet ne jöjjön a járulékért, mert magának többet nem jár, nem dolgozik az erdôn. Annyit mondtam neki, hogy nem egy személy után, hanem az egész családra fogja adni majd a járulékot, meglátja, mert megmutatom. Erre csak annyit tett hozzá, hogy addig mehetek, míg a lábam a térdemig vásik, úgyse lesz belôle semmi… Mit tehettem volna, az üres átalvetôt hónom alá vettem, s könnyes szemekkel hazaindultam. Élelem kellett, ruha kellett az apró gyermekeimnek. Amint hazaértem, mondtam a gyermekeimnek, hagyjanak békén, csendben; bementem a szobába, kértem, ne zavarjanak. Aztán keservemben arra gondoltam, ha megbüntetnek, megbüntetnek, ha börtönbe tesznek, odatesznek, de ahogy kigondolom, úgy fogom csinálni. Elkezdtem hát a levelet: Alulírott özvegy Hajas Emma, korondi lakos… azzal a kéréssel fordulok Ceauşescu elvtárshoz, országunk vezetôihez, hogy mivel az özvegyeknek segítséget nyújtnak, én is kaphassak… Azt is beleírtam, hogy a temetésre se pótolt a szakszervezet, mert nem fa ütötte meg férjemet, nem munka közben halt meg, hanem betegségben. Mindent beleírtam, még azt is, mit mondott az üzletes. Keservemben. Arra is kértem, hogy ha meghallgatnak azt is, ha nem, azt is írják meg levélben. Lefordíttattam románra a levelet, s postán elküldtem. 75 baniért vitték el, s azt még most is tudom, hogy a 75-ös szobába kellett küldjem, Bukarestbe. Telt, múlt az idô. Hét hónapra rá, 1967 júliusában kaptam egy idézést, hogy jelenjek meg Udvarhelyen a káderosztályon, reggel 8-kor. Akkor az IFET-nél dolgoztam, cirkulán. Jöttek is sokan hozzám, s kérdezték, te Emma, mit csináltál, hogy idézést kaptál. Felbolydítottam az egész üzemet. Menni kellett, az idézés megjött. Mint fiatalasszony, felvettem a legszebb, csipkés kombinémot, az az egy szép volt, még Mangáliáról kaptam. Azért vettem fel azt, ha útközben valaki durván bánik velem, nem lehetett tudni, mi ér. Csomagoltam egy kicsi darab kenyeret, s hajnalban gyalog, mezítláb, tizenhét falu határán elindultam. A buszjegy annyiba került volna, mint egy liter olaj, nem vehettem meg. Bevettem egy nyugtatót, s biztattam magam, hogy nem szabad megijednem. Mikor bementem a káderosztály udvarára, a portás is tudta, mirôl van szó. Aztán szólítottak egyszer csak. Tudja-e, a szívem kétszerese lett, s hát amikor a hosszú piros terített asztalnál megláttam „keresztapámat”, Ceauşescut, s mellette a tolmácsot. Bocsánatot kértem, hogy nem tudok románul, s nyújtottam a vezérnek a kezemet, bemutatkoztam. Ô kezet csókolt. Ugye, nem hiszi? Pedig így volt, ahogy mondom. Én beszéltem, a tolmács fordította, s megdicsért Ceauşescu, hogy milyen bátor vagyok. Románul mit mondtak, azt mondtak, nem értettem. Aztán utasította Ceauşescu az elvtársakat, hogy vigyenek engem a helyszínre, ahol nem kaptam meg a járulékot. Ott volt a levelem lefordítva, s még egy papír. Én csak álltam, mint egy fakép. S olyanforma volt, mintha Ceauşescunak a könnye kiesett volna. Gondoltam, hadd el, sírjál. Aztán beültettek egy autóba, de elül is ment egy autó, s kísért is még egy. Én a középsôben ültem, mint egy menyasszony. Kiszálltunk a helyre, a járulékos üzlethez. Kiszállítottak a kocsiból, s bekiáltottak: Márton Péternek felhívjuk a figyelmét, hogy tíz percre zárja be az üzletet. Mikor meglátott Márton Péter, a fehér sapkája szökdösött a fején. Azt hittem, le is esik. Közben az ismerôsök mondták, hogy autós udvarlóim akadtak… Elég az hozza, hogy Márton Péternek odaadtak egy papírt, s azt mondták, ezt a polcra tegye fel. S utasították, hogy adja ki visszamenôleg januártól júliusig a járulékot, 12 zsák lisztet. Volt közte finomliszt, kenyérliszt, kukoricaliszt, s még 50 liter olaj… Márton Péter reszketett. Mikor kirakták a zsákokat, mindenki csodálkozott. S került is egy szekér, és haza is tudtam szállíttatni. Késôbb persze, jöttek, kértek, hogy írjak kérést még másnak is, levelet, de nem tettem, azt válaszoltam, hogy mindenki csinálja meg a sorsát. Aztán eljöttem Korondról. 1972-ben ideköltöztem, élettársamhoz, Csíki Vencihez a három gyermekemmel. A nagyobbak Udvarhelyre házasodtak.
Bátorságom volt – gondolkodott el Emma néni e mesébe illô tettén, aztán hozzátette: – meg kellett tegyem, mert hiába dolgoztam, éjjel lent nyűttem, nem volt elegendô élelem, s ruha a gyermekeimnek.
Emma néni csonttörés miatt ágyba kényszerült nemrég, de nem hagyja el magát. Alig várja, tegyen-vegyen a ház körül. Nemsokára biztos, hogy talpra áll, mert ha ô egyszer a fejébe vesz valamit, azt véghezviszi. S néha még jobban sikerül a terve, mint gondolja. Mint ahogy a Ceauşescunak írt panaszlevélre a válasz nemcsak élelem volt, és az, hogy Márton Péter reszketett, hanem kézcsók is… a Kárpátok géniuszától.
K-T. Gy.
feketén/fehéren
Évek múlnak el…
A négyszáz éve vásárjogot kapott településnek, a városként pontban százéves Szentmiklósnak, Gyergyószentmiklós municípiumnak nincs közvécéje. A tavaly tavasszal még a turistaidény kezdetekor írtunk arról, hogy a Fürdô utcai, egykor szebb idôket is megért közvécé javításra szorul. Júliusban az is kiderült, hogy nem tudni, ki a gazdája az épületnek. Akkor Vincze János, a közüzemek igazgatója elmondta, a hivatalból kapott egy átiratot, melyben százmillió lejt adnak a javításokra, és a közüzemeké a közvécé. Igaz, ekkor még papír nem bizonyította a tulajdonjogot.
Történt ez tavaly júliusban, és nemsokára rá kiderült, van gazda, a közüzemek, és a javításra anyagszükséglet-felmérés is készült. Kezdôdhetett a munka, hogy végre normális körülmények között működhessen a város egyetlen közvécéje, és a vécés néni, ki a parkolót is felvigyázza, ne szégyelljen pénzt kérni a „szorult helyzetben lévô” emberektôl. A közel félmilliárd régi lejre rúgó anyagszükségletet, kiadást tartalmazó aktát a közüzemek letette a hivatalba, de ez az összeg jóval meghaladta a költségvetésben elôirányzott százmillió régi lejt. A feljavítási munkálatok elkezdése elôtt két ökovécét is elhelyeztek a kôépítmény mellé, ingyen használhatót. A tetô feljavítására, kisebb belsô munkálatok elvégzésére került sor. A rendelkezésre álló összeg nagy részét elköltötték, ami maradt, az már nem volt elegendô további javításra – tudtuk meg a közüzemek vezetôjétôl.
Majd lakatot tettek a közvécére. És mint a mesében, telt, múlt az idô, turisták jöttek-mentek, szorult helyzetükben használták az ökovécét, még jó hogy volt, amit. Idôközben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, de ennek szele még nem érintette meg a szentmiklósi közvécét. Vincze János, a közüzemek igazgatója elmondta, mihelyt a pénzt megkapják, folytatni fogják a felújítási munkálatot. Erre az évre a költségvetésbôl négyszáz milliónyi régi lej van elkülönítve. Nem tudni, futja-e ebbôl az összegbôl mind a férfi mind a nôi mosdó újbatételére.
Újra tavasz van, s lassacskán turisták jönnek-mennek, s mi várjuk is, hiszen nem egyszer hangoztattuk: a turizmus fellendülôben…
A gazda a közüzemek, ha tetszik neki, ha nem, számára teher, mert nincs jövedelme ebbôl az „ágazatból”, soha nem is volt. De a megyei jogú városunk csak megérdemelne, a várossá válásának százéves évfordulóján, egy közvécét.
Baricz-Tamás Imola
Nônapozni kellett…
11 000 euró úszott
Tanácsülésen szerezhetett tudomást mindenki arról, hogy a Lakossági Tanácsadó Iroda nem tudta megpályázni a fenntartásához szükséges összeget, így kérdéses megmaradása.
Suciu Gábor, az iroda egyetlen alkalmazottja elmondta, az irodát létrehozó Pro Cive egyesület kérte a polgármestert, az önkormányzatot, hosszabbítsa meg a helyiség bérleti szerzôdését, és szavazzon meg 10 000 lejt, mely önrész lehet egy, a fenntartást szolgáló PHARE- pályázathoz. Köszönte, hogy a testület fontosnak tartva a tanácsadást, február végén megszavazta a szükséges összeget, ám a bérleti szerzôdés meghosszabbítására ez idáig nem került sor.
Pap József polgármester a testülettel közölte: „Megmondtam, szükségesnek látom az iroda fennmaradását. A helyiség bérleti szerzôdését se fel nem bontottam, se meg nem szüntettem, igaz, hogy a szerzôdés-felújítást meg sem ígértem még. Mert folytatok tárgyalásokat dr. Jeszenszky kórházigazgatóval, ha átköltöznek az új épületbe, felszabadul a jelenlegi kórház, s akkor meglátjuk, milyen tevékenységeket helyezünk át oda. Tavaly is, tavalyelôtt is támogattuk, én idénre is 50 milliót javasoltam, a tanács 100-at szavazott meg. Nem is vitatom, túl vagyunk a költségvetés megszavazásán, ez le volt tárgyalva, s én annak alávetem magamat. Aztán aszerint kapják meg, ahogy inkasszálunk, ha lesz mibôl, akkor kiadjuk, mert a bevételbôl kell gazdálkodjunk”.
Az önrész meglenne, ám lekéstek a pályázati lehetôségrôl. Az történt ugyanis, hogy március 8-án a polgármester elé tette aláírásra Suciu Gábor a pályázat aktáit, köztük egy együttműködési nyilatkozatot is, mely elengedhetetlen része a projektnek. A polgármester nem írta alá, pedig 11 000 eurót lehetett volna így vissza nem térítendô támogatásként kapni.
Az aláírás elmulasztását a polgármester azzal indokolta, hogy a nônapozásra induláskor tette elébe az aktákat az irodavezetô, már nem volt ideje elolvasni „Hát én úgy nem írok alá, hogy nem olvastam el” – mondotta, és így esett, hogy a megszabott határidôre, március 9-re nem sikerült Bukarestbe eljuttatni a támogatási kérelmet.
Hogy miért csak március 8-án, utolsó pillanatban tette a polgármester elé aláírásra az egyoldalas együttműködési nyilatkozatot az irodavezetô? Mert a február 22-én hozott önkormányzati döntés akkor teljes érvényű, mikor arra áldását adja a prefektúra is.
Suciu Gábor csalódott, ám mégis optimista: „Következô tanácsülésre stratégiát teszünk az asztalra, mely az iroda működését lehetôvé tenné. Optimista vagyok, hogy ez által sikerül életben tartsuk a tanácsadó tevékenységet, mert különben nem éri meg az év végét”.
A történtekhez úgy gondolom, kommentárt fűzni fölösleges, reménykedni lehet, hogy mégis fennmarad a Lakossági Tanácsadó Iroda.
B. K.
Tanácsülés
„Megzsarolt a polgármester” – jelentette ki Kercsó Attila önkormányzati képviselô napirend elôtti felszólalásában. Elmondta, a hoki-szakosztály elnökeként ment Pap Józsefhez szerzôdésfelújítást kérni, aki csak azzal a kitéttel írta alá az aktát, ha abban nem szerepel a jégbérfizetés alóli mentesítés. Pedig arra tanácshatározat van, a testület már korábban elfogadta, hogy a Progym nem kell jégbért fizessen a városnak. Több tanácsos és jogász is magyarázta, a testületi döntés a szerzôdés fölött áll, nem kerülhet bele olyasmi, ami ellentmond egy érvényes, helyi határozatnak. Pap József elmondta, ez szolgálja a város érdekét, és jogásszal konzultálva alakította ilyenre a szerzôdést. Javasolták az ülésen jelenlévôk, tekintsék semmisnek az aktát, írjanak újat, a határozat betűit betartva.
A mai napig erre nem került sor, Kercsó Attila lapunknak elmondta, megzsarolta ôt a polgármester, alá kellett írja jégbérfizetési kötelességgel együtt az aktát, mert kellett a pénz a csapatnak. Úgy döntött, a testület elé terjeszt egy határozattervezetet, melyben kérni fogja, erôsítsék meg még egyszer korábbi döntésüket, és így talán lehet majd újabb szerzôdést kötni.
* Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke, a Gyergyó-területi RMDSZ elnöke is részt vett az ülésen. Több ügyben is szót kért. Elmondta, a gyergyószentmiklósi tanács határozott választ kell adjon arra a kérdésre, hogy kíván-e együttműködni a környezô településekkel. „Kényszerhelyzet van: kormányprogram tenné lehetôvé regionális szinten a víz- és szennyvízrendszer kiépítését. Regionális szolgáltató kellene, és a hét település kéri, Gyergyószentmiklós mondja meg, lát-e lehetôséget a 8 település együttműködésére”. A döntés a pályázás miatt is sürgôs – mondta Petres, Szlávits Erika tanácsos pedig kérte, a G8-ak találkozójára a polgármester és alpolgármester mellett delegáljanak egy önkormányzati képviselôt is. Szóba jött Tinka Kálmán neve, a polgármester viszont dr. Seer Mihályt említette, aki már korábban is volt ilyen találkozókon. Tinka visszalépett, Seer nem volt jelen, így függôben maradt a kérdés, ám arra elvi, egyhangú beleegyezését adta a testület, hogy a város részvényes legyen egy medenceszintű, vízszolgáltató részvénytársaságban.
Petres Sándor a földalapú támogatásokat is szóba hozta, anélkül, hogy összehasonlította volna a vidéki tevékenységet a városival, elmondta, 20–21 kérést sikerült eddig letegyenek a gyergyói gazdák, pedig a potenciális igénylôk száma meghaladja a 400-at. A kéréskitöltésben nincs elég segítô – jelentette ki, ajánlva: „szerencsés lenne, ha ebben az ügyben, lévén, hogy 400– 500 család érdekelt, az önkormányzat is adna az erkölcsin túli támogatást”.
Az alpolgármester is mellette állt, állítva, a városnak érdeke, hogy bejöjjön az uniós támogatás. „A tanácsnak saját pénzén is embert kellene alkalmazni!” Ezzel szemben a polgármester elmondta, sok a munka a hivatalban, a költségvetést pedig nem kellene addig húzni, amíg elszakad. Ebben segítséget nyújtani az Agrocaritas tudna, valamint a Szarvasmarhatartók Egyesülete.
* Portik-Hegyi Kelemen fôesperes-plébános egy területcsere végett vett részt az ülésen. Az önkormányzat ugyanis igényt tartana az egyház tulajdonát képezô Orosz Kálmán iskolára, oda képzelik az óvodaközpontot. Ám az egyház oda álmodta meg a Bucsin negyedi plébániát. Felmerült annak lehetôsége, hogy az épülô templom szomszédságában egy belsôséget vásárolna, másra cserélne a város, így azt kaphatná meg az egyház az iskolaépületért cserében, plébániaépítésre. A fôesperes elmondta, árkülönbséget kell számítani, arra is igényt tart az egyház, és persze egy ígéretre, mi- szerint reális esély van, hogy legalább ôszre tisztázódjanak a tulajdonviszonyok, elkezdôdhessen a plébánia építése.
Kiderült azonban, hogy nem történt meg még az értékbecslés. Ennek megrendelésére felhatalmazták a polgármestert, és megegyeztek, hogy mihelyt megvan a felértékelés, döntést hoznak, hogy nyélbeüthetô-e a csere. A határozathozatal viszont szintén sürgôs, az egyház mihamarabb el szeretné kezdeni az iskolaépület átalakítását, illetve, ha sikerül megegyezni, az építkezést.
* Újra asztalra került a hivatal tisztségjegyzékének módosítási javaslata. Egy újabb, melynek kidolgozását a jegyzôre bízta a polgármester. Pap József el is mondta, ez a tisztségjegyzék a jelenlegitôl csak annyiban tér el, hogy néhány új munkakör létesül, melyek egy részét törvény teszi kötelezôvé. Pontról pontra elemezte a testület a tervezetet, majd megszavazták újabb munkakörökkel együtt, mely szerint egy újabb jogtanácsosi állás lesz, újabb személyt alkalmazhatnak a fejlesztési osztályra és könyvelôségre stb. A Gyilkostónál lévô személyzet esetén munkakör-átalakítással éltek: az adminisztrátori munkakör ezután információs-iroda- vezetôi állás lesz. A fôkönyvelônô azonban a döntéshozatalt követôen kijelentette, ô nem fogja aláírni az áprilisi fizetéslistát, szakmailag nem érthet egyet e módosításokkal, de a fizetéseket a polgármester saját felelôsségére kiadhatja. Amíg lesz, amit, ugyanis a fizetéskeret, ilyen létszámnöveléssel, szeptemberig ha kitart.
* Az ülésen döntöttek még zonális rendezési terv elfogadásáról, az ANRSC elvárásaihoz igazították a víz árát (1,05 lej/m3 a hideg víz ára, 0,46 lej a kanálisdíj március elsejétôl), elfogadták a szociális, gyámügyi és gyerekvédelmi iroda működési szabályzatát, a tanügyi intézmények kisegítô személyzetének listáját. Emlékmű-állításról is szó esett, egy, az 1956-os forradalom emlékére készített alkotását tenné köztérre Burján Gál Emil képzôművész. A testület megállapodott, hogy az alkotás helye a Bălcescu utcában lenne, de a felállításról – Kontesveller József alpolgármester kérte, kérdezzék meg a lakosságot is.
Végezetül a testület tudomásul vehette a Progym Junior Vipers Sportklub kérését is, mely bejegyeztetné magát a hokipálya székhelyére, hogy az általuk edzett 110 gyerek majd biztosítani tudja a hokis-utánpótlást.
B. K.
Konkrét lépések a megyeközi együttműködés terén
Hargita és Maros megye együttműködését szorgalmazó tanácskozás színhelye volt hétfôn Marosvásárhely. Hónapokkal ezelôtt a két megyei tanács költségvetési bizottsága fogalmazta meg annak a szükségességét, hogy a közös fel- adatok elvégzésére hasznos a konzultatív partnerség. Az ötletet felkarolta a két megye tanácsának elnöke, és rövidesen meghatározták azokat a területeket is, amelyeken az együttműködés rendkívül hasznos, és több lehetôséget rejt magában. A megbeszélésen részt vett a két megye tanácselnöke, az infrastrukturális fejlesztésért felelôs alelnökök, az urbanisztikai és gazdasági szakbizottságok elnö-kei és a gazdasági igazgatók, valamint Hargita megye részérôl az érintett települések polgármesterei. „Vannak olyan feladatok, legyenek bár vállaltak vagy kötelezôek, amelyeket a szomszédos közigazgatással egyeztetni kell. Például az útjavítás nem állhat meg a megyehatáron, és nyilvánvaló, hogy a folyóvíz sem áll meg, így a szennyvízkezelés és a hulladékgazdálkodás is közös problémánk” – hangsúlyozta Bunta Levente Hargita Megye Tanácsának elnöke.
A megbeszélés témái hamarosan konkrét feladatok köré csoportosultak. A Ditróból induló, Gyergyóremetén és a Görgényi-havasokon keresztül Szászrégenbe vezetô 153-as út feljavítására a két megye tanácsa összehangoltan készíti el a tervezési munkálatokat, majd a kivitelezésre közösen keres uniós forrást: az ilyen együttműködés jelentôsen hozzájárul a pályázat kedvezô elbírálásához. A Székelykeresztúr – Szentábrahám – Etéd – Bözödi-tó – Erdôszentgyörgy útvonal feljavítása nem csak a keresztúri térség Marosvásárhely felé vezetô útját rövidíti le számottevôen, de a jó közlekedési útvonal a térség turisztikai jellegét is megerôsítheti a következôkben. Megállapodás történt a vízvezetési munkálatok összehangolására, amelyben jó példa a SAMTID-program keretében a Maros megyei településekkel együtt építkezô Székelykeresztúr, és a hulladékgazdálkodásban, ahol a felvetett problémák sok esetben közös megoldást is igényelnek.
Bunta Levente javaslatára az eredményes együttműködés érdekében közös állandó szakbizottságot hoztak létre, amely a tervek kivitelezését fogja nyomon követni. A két megye küldöttségei következô ülésének színhelye Hargita megye lesz, ahol már a megállapodásba foglalt tevékenységek teljesítését fogják elemezni.
Hargita Megyei Tanács sajtónyilatkozata
Sajtóközlemény
Március 19-e és 25-e között az Országos Környezetvédelmi Felügyelôség Hargita Megyei Parancsnoksága együtt a Hargita Megyei Rendôr-felügyelôség Közúti Rendôrségi Osztályával és a Román Autónyilvántartási Hivatallal közúti ellenôrzést tart, melynek alkalmával kipufogógáz-mérést végeznek. Véletlenszerűen választják ki az ellenôrzôpontokat, arra kíváncsiak, az autótulajdonosok környezetvédelmi szempontból megfelelô technikai állapotban tartják-e az autóikat. Ha a mért kipufogógáz a megengedett értéket meghaladja, 500–3000 lej büntetésre számíthatnak a fizikai személyek, és 3500–10 000 lej büntetésre a jogi személyek, de visszatarthatják az autó forgalmi engedélyét is. Ugyanakkor ellenôrzik a veszélyeshulladék-szállítást is.
Felhívjuk a figyelmet, hogy folytatódnak a járôrözések a tarlóégetések ellenôrzése végett.
Abos Gabriel fôparancsnok
Közlemény
A rákos megbetegedés korunk népbetegsége. Évente több tízezer daganatos betegséget diagnosztizálnak, amelyeket – ha korai stádiumban felfedeznek – ma már igen eredményesen lehet kezelni.
Az elmúlt fél év során egyre többen utaztak Magyarországra, hogy a rákdiagnosztikában csúcstechnológiát képviselô PET/CT vizsgálaton részt vegyenek. A PET kifejezés egy speciális funkcionális képalkotó eljárás. A módszer a szövetek funkcionális jellemzôit (pl.: véráramlás, anyagcsere) jeleníti meg egy adott pillanatban. A PET – minden korábbi berendezésnél hatékonyabban – még az anatómiai elváltozások elôtt képes jelezni a kóros folyamatokat. A vizsgálat kiválóan alkalmas a daganatmentesség igazolására, rendkívül hatékony a műtét elôtti kivizsgálásban, az áttétek, kiújulások legkorábbi felismerésében. Pontos térképet készít a testrôl, kimutatva, hol szükséges a beavatkozás, legyen az operáció vagy célzott sugárkezelés.
Segítségével elkerülhetôek az esetlegesen felesleges vizsgálatok és műtétek.
A rák nem válogat földrajzi határok szerint, ezért is fontos, hogy a csúcstechnológiát jelentô PET/CT vizsgálatért már nem kell Ausztriába vagy Olaszországba utazni, ugyanis Budapesten is elérhetô a Pozitron-Diagnosztika Központban. A központ által végzett vizsgálatok az esetek közel kétharmadában megváltoztatták, vagy pontosították a korábbi, másutt született diagnózist. A Pozitron-Diagnosztika Központ referenciája az eddig végzett közel 4000 vizsgálat, a szakszerű ellátás, a megnyugtató környezet és minôségi kiszolgálás.
A Pozitron-Diagnosztika Központ által végzett vizsgálati módszerekrôl a www.pet.hu címen – bármilyen kérdése legyen – Ön is megkapja a felvilágosítást.
Kirándulás kirándulást ér
A jövô meteorológusai, környezetvédôi, csillagászai már negyedikesek. És ditróiak, a Step by Step osztályba járnak. Ôk már naponta mérik a levegô hômérsékletét, páratartalmát, grafikont készítenek, s figyelik folyamatosan a környezetüket, tanulmányozzák a naprendszert. Sôt, hogy jobban megismerjék ezeket a szakmákat, utazni, kirándulni is fognak. Kilenc hónapon keresztül összesen tizenkét kirándulást szerveznek, az alfalvi sôt az Omu-csúcson lévô meteorológiai állomáshoz is. Vizsgálják szerkentyűvel a talajt, de ellátogatnak többek között a kolozsvári botanikus kertbe is, s majd Szovátán négynapos táborral zárják a környezet-megismerô programot. Ezek a méricskélések, megfigyelések, látogatások, tanulmányi kirándulások egy pályázat elnyerésének gyümölcsei, hiszen 18 300 lejt nyertek világbanki támogatásként a vidékfejlesztési programmal, amelyhez tíz százalék önrészre volt szükség. Partnereket is találtak, mint Köllô Edit és Mezei László tanítók elmondták, és a szülôk 3400 lejt pótoltak összesen a 18 gyermek kilenc kirándulására.
A gyermekek többsége az Omu-csúcsra szeretne mihamarabb feljutni, de van, aki leginkább a botanikus kerti kirándulásnak örül.
Ferenczi Emília Henrietta elsôs korában énekesnô szeretett volna lenni, de mióta megnyerték a pályázatot, váltott:
– A meteorológiai állomásra eljutni, azt szeretném, mert én is meteorológus szeretnék lenni. Mikor meghallottuk a hírt, hogy megnyertük a pályázatot, azt sem tudtuk, mitévôk legyünk örömünkben. Van, amikor a jelenlegi meteorológusokban csalódóm, s arra gondolok, hogy én majd pontosabban meg tudom mondani, meg tudom állapítani, milyen idôjárás várható. Már hagymanaptárt is készítettem, az szép szokás, de nem vált be. Inkább lehet bízni a meteorológusok megfigyeléseiben.
Ha Henrietta majd mégis az énekesnôi pályát választja, s ha mind a tizennyolc gyermek felnôve nem is természettudománnyal foglalkozik majd, a kirándulások emlékei megmaradnak, s az ismereteknek is bizonyára hasznát veszik. Hiszen környezetükrôl többet fognak tudni, mint társaik.
K-T. Gy.
Szemét van, gond van
Addig is, amíg felnôtté cseperednek a ditrói kis környezetvédôk, a szemét keseríti meg a lakosság egy részének hétköznapjait. A községközpontban, ahol a szocializmus építésének nagy buzgalmában tömbházakat emeltek, panaszáradattal találkozhatunk. Két konténer áll a társasházban lakók rendelkezésére, oda dobhatják a háztartási szemetet. Aztán, mikor megtelnek a kukák, akkor köréje gyűjtik. Ottjártunkkor a kukák ugyan üresek voltak, mint mondták az emberek, éppen aznap reggel járt arra a szemétszállító autó, ám köröskörül ott maradt, ami a konténerekbôl kipotyogott, vagy már nem fért bele. És sok minden kipotyog, ebben segítenek a kóbor kutyák is, egy kis élelem reményében átrendezik a szemeteszacskókat, szétterítik tartalmukat. Morgolódnak az ottlakók, hogy hiába fizetnek ôk szemétdíjat, mégis a szemét-látvány fogadja, akár az ablakon kinéznek, akár a házból kilépnek. Szégyellik a hozzájuk látogató vendégek elôtt ezt az állapotot, s rettegnek, mi lesz, ha melegebbre fordul az idôjárás, hisz akkor a kutyák mellett a legyek is megjelennek a szemétdomb körül, s a napsütésben még erôsebben fog érzôdni az erjedô szemét szaga.
A „szemétügyrôl” a község jegyzôjét, Bajkó Károlyt kérdeztük. Elmondta, a bikszádi Salubriserv Kft.-re bízta a község a háztartási szemét elhordását.
– Az egyezség szerint, a szemétszállítás kéthetente történik az egész faluban. A tömbházak körül egy kicsit problémásabb a helyzet, mert nem mindig jön ki az az autó, mely a konténereket el tudja vinni, másra cserélni. A szerzôdés ideiglenes, mostanság fogjuk meghirdetni a szemétszállítás licitjét.
Személyenként 8 lejt kell fizessen minden ditrói lakos a szemétszállításért egy évre. A pénzt az önkormányzat gyűjti, és utalja a szolgáltató cégnek. Sajnos, a lakosság nagy összeggel van elmaradva, nem minden ditrói akar fizetni, így már arra is sor került, hogy a helyi költségvetésben kellett módosításokat eszközölni, hogy a lemaradást kifizethessék. Az új cég, mely nyertesen kerül ki a közbeszerzési eljárásból, a lakossággal fog szerzôdést kötni, így a hivatal mentesül a pénzek begyűjtése, az elmaradások kifizetése alól.
Bardocz Ferenc polgármester is elégedetlen a helyzettel, mint mondja, a hivatal fogatával is el-elszállítják a szemetet, mégis rendezetlen a kukák környéke. Öt éve szállíttatnak ezzel a céggel, most, a licit után lehet, hogy váltanak.
Nagyobb terv is van a tömbházak környékének rendezésére – közölte a jegyzô. Egy bank fiókja épül a tömbházak mellett, annak társaságában nincs helye a konténernek, mint ahogy a sok fészer is rontja a környék képét. Jó lenne a tákolmányokat eltüntetni.
„Méhkas a fészerek lebontása” – véli a polgármester, hisz igaz, hogy csak néhányan rendelkeznek engedéllyel építményükre, de a tűzifát mindenki kell tartsa valahol. Igaz, egyesek baromfit, disznót is tartanak ilyen kotyecekben, azokat mihamarabb fel kellene számolni. Egyezségre kellene jutni a tömbházlakókkal, de mivel nincs lakóbizottság, nincs kivel tárgyalni. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a tömbházak körüli felület magántulajdon volt, az állam sajátította ki. Folyamatban van annak kiderítése, hogy mi képez magántulajdont, és mivel gazdálkodhat ott az önkormányzat.
Hajdan ezen a helyen zöldövezet, filagória volt, ahol a fúvószenekar mulattatta a helybélieket. Ma tömbházak, kotyecek és szemét foglalja a helyet. Ha az egykori állapotokat nem is lehet visszaállítani, legalább rendet kell teremteni – ez eltökélt szándéka a községvezetésnek, s a rendcsinálás ellen nem hadakozhatnak az ott lakók sem.
B. K.
Hétköznapon, ünnepnapon…
A többi erdélyi és nem erdélyi településekhez hasonlóan Ditró sem jutott el a hazafiságnak és a civilizált viselkedésnek arra a „magas” fokára, hogy tojásdobálással és üvöltözéssel ünnepelje március tizenötödikét.
A ditróiak ezt másképp oldották meg. A hagyományos ünnepi szentmise után átvonultak a parkba, és a helyzethez illô komolysággal végignézték, amint a község intézményeinek, szervezeteinek, alakulatainak vezetôi megkoszorúzzák a ’48-as hôsök emlékművét, utána bevonultak a Művelôdési Otthonba, mert az emlékezô műsor további része itt zajlott le.
Az elhangzott beszédek más-más oldalról világították meg a forradalmi események lényegét.
Bardócz Ferenc polgármester tömör, patétikus beszéde a negyvennyolcas eszmék iránti hűségre intette a hallgatókat, Molnár Júlia tanárnô a nemzeti ünnepeink méltó, felelôsségteljes megünneplésére buzdított, Fazakas Szilárd, a ditrói RMDSZ elnöke (az egész ünnepség fôszervezôje) a márciusi ifjak és a mai fiatalság között vont párhuzamot. Hangsúlyozta, hogy a fiataloknak teret kell biztosítani a gazdasági, kulturális és politikai életben, hogy ne idegenben, hanem szülôföldjükön tudják gyümölcsöztetni alkotó energiájukat.
A ditrói ifjak és a szépre fogékony idôsebbek lelkesen megtapsolták nemcsak a szónoklatokat, hanem a Siklódy Lôrinc Általános Iskola tanulóinak verses-zenés műsorát is, amelyet Nagy Katalin tanárnô vitt színpadra rengeteg munkával és szép sikerrel.
A Fazakas Szilárd által létrehozott Aranyesô nevű tánccsoportnak valamint magának az oktatónak a tánca osztatlan tetszést aratott.
Az ünnepi műsort a Puskás Tivadar Iskolaközpont színjátszó csoportja zárta Kozma Imre Petôfi szülei című drámájával, amelyet Deme Márta Enikô tanárnô rendezett. A műnek és egyben az egész műsornak a fénypontja a dráma befejezése volt. Mikor a himnuszok eléneklésére került sor, a közönség egy emberként állt fel, és átszellemülten kapcsolódott bele: a szereplôkkel együtt énekelte el a nemzeti imánkat és a székely himnuszt…
És jöttek a délutáni események. A középiskola dísztermében az évrôl évre ismétlôdô Trucza Péter Pál szavalóversenyt nézhettük végig. A központi általános iskola 28 versmondója mondta el azt a verset, amelyet a gyermekirodalomból kiválasztott. A kisiskolások igényes, szép, kifejezô beszéde teljes összhangban állt a nap jelentôségével.
Az eredményeket a következô pedagógusokból álló zsűri értékelte: Nagy Katalin (elnök), Szász Izabella, Bíró Edit, Orbán Edit, Ilyés Attila.
Az I–II. osztályosok közül a legjobban szerepeltek: 1. Petres Botond Zoltán, 2. Köllô Andrea, 3. Siklódi Beáta, 4. Bajkó Noémi, 5. Mezei Krisztián, 6. Fülöp Levente, 7. Csillag Alexandra.
A III–IV. osztályosok gyôztesei: 1. Kiss Melánia, 2. Simon Orsolya, 3. Kovács Boróka, 4. Trucza Helga, 5. Tamás Linda, 6. Csibi Márta.
A rendezvény anyagi támogatói (Nagy Éva, Bencze Katalin és a helyi polgármesteri hivatal) jóvoltából minden szereplô kaphatott egy kevés édességet is (a részvételi diploma mellett), hogy ne kelljen keserű szájízzel távoznia.
Este pedig a Mindenki Óráján sor került Molnár Júlia tanárnô elôadására is, amely hiánypótló volt, hiszen a nôknek a szabadságharcban betöltött szerepét világította meg. A tanárnô a sok bátor asszony közül a következôket emelte ki: Kossuth Zsuzsannát, aki Kossuth Lajos támogatásával 72 tábori kórházat létesített a horvát származású Lebstück Máriát, aki férfiruhába öltözve fôhadnagyi rangban harcolt a szabadságért, Pfiffner Paulina színésznôt, aki Bem seregében küzdve hadnagyi rangot kapott, Bech Vilmát, aki a szabadságharcosok érdekében vállalta a kémkedés kockázatos feladatát… Mindenikükre kegyetlen megtorlás várt a szabadságharc leverése után.
Az elôadást követô teázás idején a hallgatókból kirobbant a forradalmi hangulat. Mindenki énekelni akart: egymást követték a Kossuth-nóták, a katona- és kuruc dalok. Emlékezetes volt ez a találkozó, emlékezetes marad az egész nap.
Két nappal késôbb… Szombat volt, március 17.
Lezajlott a Trucza Péter Pál szavalóverseny második része is. Ezúttal 32 V–VIII. osztályos versmondó mérte össze erejét. A környezô helységekbôl is jött 6 versenyzô: az orotvai, a remetei (központi) és a csutakfalvi általános iskolából. (Kísérô tanáraik: Simon Kinga, Laczkó- Szentmiklósi Judit, Puskás Tünde Noémi) A többi (26) szavaló a Siklódy Lôrinc Általános Iskola tanulója. Felkészítô tanáraik: Nagy Katalin, Szász Izabella.
A háromórás rendezvény tele volt izgalommal. Olyan felkészülten jöttek az ifjú művészek, hogy teljesítményük között alig lehetett különbséget tenni: 3 esetben is elôfordult, hogy két-két versenyzô ugyanarra a helyre került. Az eredmények átlagosa kilencesen felül volt.
A versenyt ugyanazok a szponzorok támogatták, mint az elsôt. Így sikerült, hogy a zsűri 19 versmondónak adhatott jutalomkönyvet.
Az V–VI. osztályosok kitüntetett versenyzôi: 1. Varga Gáspár (Remete), 2. Mezei Emôke, 3. Szász-Gáspár Tímea, 4. Gál Krisztina, 5. Fülöp Izabella, 6. Köllô Krisztina, 7. Siklódi Bernadett, 8. Bakos Boglárka.
A VII–VIII. osztályos versenyzôk közül kitűntek: 1. Nagy Eszter, 2. Mezei Enikô, 3. Tamás Imelda Mária és György Viola (Remete), 4. Bajkó Melinda, 5. Mezei Virág és Mezei Alexandra (a közönségdíj is az övé lett), 6. Bajkó Dorottya, 7. Simon Ildikó és Korpos Zsolt (a polgármester különdíját is megkapta), 8. Mezei Emôke.
Íme két nap, amely felmutatta néhány gyümölcsét annak a rengeteg munkának, amit tanuló és pedagógus, fiatal és idôs a sok-sok ünnep- és hétköznapon elvégzett Ditróban, hogy többek és jobbak legyünk mindannyian.
Gergely Géza
Képernyôn Alfalu
Gomba módra szaporodtak egy idôben a helyi újságok. Nemcsak városokon, községekben is meg-megjelent egy-egy havi kiadvány, amely próbálta több-kevesebb sikerrel összefoglalni a történteket, információval szolgálni a községbelieknek.
Alfaluban továbbléptek. Habár megszűnt a Toronyóra című helyi lap, helyi adások keretében informálják az ott lakókat. Nem is akármilyen, hanem tartalmas, színvonalas az adás, amelyet bizonyára minden alfalvi szívesen megnéz. Hiszen, kit ne érdekelne, mi történt a faluban, vagy éppenséggel az, hogy merre járt, hol lépett fel mondjuk a hagyományôrzô egyesület?
Négyen, Erdôs András, Erdôs Ágnes, Kiss Arnold, és Balog-Baricz András készítik tavaly novembertôl az eredetileg kéthetente jelentkezô egy-egy órás műsort. Azonban a történések hoszszabb adásidôt követelnek már. Tájékoztatást akarnak nyújtani, tudósításokat a kulturális eseményekrôl, hogy az alfalviak otthon is végigkövethessék a rendezvényeket, és céljuk, hogy a döntéshozók és a választópolgárok között kapocs legyen a helyi adás.
György István polgármester elmondta, a kiindulópont az volt, hogy Kiss Arnold tanácsossal részt vettek egy kommunikációs témakörben szervezett szemináriumon, ahol felvetôdött, hogy falvakon miként lehetne a kábeltelevíziós rendszereket felhasználni a kommunikációra. És kaptak az ötleten.
– Akkor a biztatást és a segítséget Gáspárik Attilától kaptuk, s konkrét ötleteket is adott. Így belevágtunk. A tanácsnak úgy jelentettük be, hogy a csapat három hónapig ingyen dolgozik, gyártja az adásokat. A döntés elôtt sokat vitatkoztunk, én nagyon akartam, hogy próbáljuk meg. Mert egyrészt készülnek folyamatosan az aktuális információs anyagok, közben meg minden civil szervezetnek, a tanácsnak, az iskolának, az egyházközségnek dokumentációs anyagot készítenek. És év végén, mint egy tükörrel, szembe lehet nézni, mi történt idén, anyagilag, kulturálisan a faluban. Dokumentumértékű anyagok ezek, amikkel bármikor szembe fogunk tudni nézni, és nem beszélve arról, hogy ajándéknak is megfelel. Gondolok itt arra, hogy sokszor annyi giccset megvásárolunk ajándékba a testvértelepüléseknek, idelátogatónak, s ennél jobb ajándékot nem tudok elképzelni. Már vittünk Magyarországra, de Ausztriában, Németországban élô alfalvi származásúakhoz is eljutott műsoranyag, s mint mondták, elôszeretettel, kíváncsian nézték az ismerôsöket, rokonokat a képernyôn. Az idei költségvetésbôl erre pénzt szántunk, havonta 1000 lejt.
Kéthetente pénteken van adás tehát Alfaluban, majd kétszer megismétlik. Többek között végigkövetik a templom restaurálását is, ami szintén dokumentum-értékű. Azt is elmondta egyik készítô, hogy habár az önkormányzat a helyi adás fenntartója, nem befolyásolja a csapat munkáját, tehát tényleg csak fenntartó, nem parancsoló.
K-T. Gy.
Fehér Gizella írott tojásai
Elsô ízben mutatkozott be tojásíró mester Csomafalván, nem volt ezidáig hímestojás-kiállítás a településen. A március 15-i rendezvényen ezért kicsik-nagyok szívesen kézbe vették, studírozták, forgatták az írott tojásokat, a szervezôk pedig vigyázva figyelték, nehogy földre pottyanjon egy is a gyönyörűségekbôl.
Helybéli írta a közel háromszáz tojást, elmondása alapján édesanyjától tanulta írni a tojásokat, a kesicét és a ceruzát egy idôben kezdte forgatni. Szövônô volt Fehér Gizella, és mint méltatójától, Kisné Portik Iréntôl hallhattuk, pontos vonalvezetéssel „szövi” a hagyományos mintákat a tojásokra.
– Nem egy helyi mintákat bemutató kiállítás, hanem egy tojásíró mester kiállítása ez. Gizella volt az elsô tojásíró asszony a környéken, akit megismertem, ô volt az, akinek személye adta az ötletet a további gyűjtésekhez. És a szárhegyi tábor elindulásakor is ô volt az az alapember, aki mellé kerestünk még tojásírókat. Ha Borsos Miklóst és Köllô Miklóst megilleti a tisztelet művészetükért, akkor Fehér Gizellát is a tojásfestés művészi szintre emeléséért. Pontos vonalvezetésével, precizitással, a hagyományok teljes tiszteletével ír, mert nem az alkotási vágy vezérli, hanem az, hogy azokat a kipróbált és bevált vonalvezetéseket, mintázatokat örökítse meg, ami most már több mint ezer évrôl maradt ránk. Az a tisztelendô benne, hogy nem új tojáshímeket kreál, az ôsi mintázatokat rajzolja, adja át az utókornak. Ehhez alázat is kell – mondta a méltató.
Bizonyára, hiszen Fehér Gizella, amint elmondta, mikor kezébe vesz egy tojást, nem sütés-fôzésre gondol, hanem arra, hogy azon a fehér héjú tojáson éppen milyen minta érvényesülne. Már a mintát is látja rajta. S nem tagadja, sajnálja feltörni a szép alakú tojásokat.
Folyamatosan adja át a tojásírás csínját-bínját Fehér Gizella, hiszen immár két alkalommal is tanította a csomafalvi gyermekeket tojást írni, idén is összehangolják, hogy Szentmiklós mellett Csomafalván is legyen tojásírás. És már lánya, menye, sôt fia is ügyesen forgatja a kesicét.
K-T. Gy.
Aláírta…
Baricz Lajos, vagy ahogyan ismerik Alfaluban Átyim Laji bácsi ismerôse szólt az idôs ember történetérôl. Amikor felkerestük, orvosától jött, mert állítása szerint belebetegedett, olyan történt. Az egyedül élô, jövedelem nélküli idôs ember a következôt mesélte:
– Úgy volt, hogy elgondoznak a szomszédék, Timárék, de mikor a papírt a közjegyzônél írtam alá, adás-vételi szerzôdés volt, s benne az, hogy 29 millióért eladtam a házat. Március elsején írtam alá. Nem is kellett bemenjek a közjegyzôhöz. Semmit sem kérdeztek, mondta ott a kisasszony, aki kijött, hogy Baricz, maga eladta a házat 2909 lejért Timár Leventééknek, de akkor olyan lobbanást kaptam, lámpalázat, hogy aláírtam. Azt se tudom, jól írtam-e alája. Pénzt se kaptam. Azóta Timárék nem is jártak ide. Még az eszem sincsen helyt. Legelején arról volt szó, hogy eltartás lesz, de keresztülléptek, a lakásra. S úgy hallottam, az udvarra téglát akarnak hozni már. Ez nem állja a helyét, hogy most nem kell tanú. Azt se tudom, mi lesz vélem. Megszédültem. El is estem hanyotán, senki nem jött, hogy felsegítsen, azóta injekcióznak. Öcsémmel felmentünk megint a közjegyzôhöz, de semmit sem mondott. Az is benne van a papírban, hogy itt lakhatok a házamban, míg élek, de mi lesz, ha ágyba kerülök, ki fog gondozni? – mondta a panaszos.
Timárék a szemközti házban laknak. Timárné, Edit tartózkodott otthon, mikor felkerestük. Ô a következôket mondta:
– Augusztus vége felé bejött Lajos bácsi, a férjemmel beszélgettek. Elmondta, hogy jön haza a nevelt fia, és hogy ne örököljön semmit a fiú, vegyük meg a lakást mi, mert ô nem kell féljen tôlünk, hogy kitesszük; van lakásunk, s addig is segítettük, mivel tudtuk. Azt is mondta, szeretne egy szakemberrel beszélgetni ez ügyben. A hivataltól kihoztunk egy embert, elmondta, mit akar csinálni. December 5-ig tehát jött, mondta, ez így ment. Közben mezôre vittük Lajos bácsit, segítettünk rajta, de ô azt is tudta, hogy az én egészségi állapotom nem engedi, hogy a teheneit rendezzem, mezôn dolgozzak. December 5-én jött be, s elmondta, hogy ha mi nem akarjuk megvenni a lakást, meghirdeti a kábeltévén, hogy a nevelt fia ne örökölhesse. Erre azt válaszoltuk, hogy ha már meg tudjuk venni, megvesszük. Amúgy itt tartott nálunk mindenféle hivatalos papírt. December 29-én kellett menjenek férjemmel a közjegyzôhöz, hogy olvassák fel, fordítsák le neki a papírt. Behívták, felolvasták, lefordították a tartalmát, s azt mondta ott, hogy írják bele azt is, hogy mi ne tudjuk a lakásból kitenni. Belefoglalták azt is, akkor azt aláírta. Január 4-én, mikor én felmentem a közjegyzôhöz, szóltak, hogy ott járt Lajos bácsi, cirkuszolt, hogy mi átvertük, mert ô eltartási szerzôdést akart. De nekünk augusztus végétôl december végéig folyamatosan azt mondta, hogy vegyük meg a házat. Azóta mi rendeztük. Fel is van írva, mennyi pénzt, élelmet adtam, kár hogy nem írattam alá ezt vele. De ô már akart hasonló eltartási szerzôdést kötni korábban. Hozzáköltözött egy család, majd felbontotta a szerzôdést. Mi eltartási szerzôdésbe nem mentünk bele, mert ismertük, Lajos bácsi milyen típusú ember. Attól eltekintve mostam rá, varrtam, szônyegeket súroltam neki, élelmet vittünk, meszelni is akartunk tavasszal. Jóindulatból. Beteges vagyok, van két kisgyermekem, ezt nem éri meg nekem csinálni.
– Állítja Lajos bácsi, hogy az adás-vételi szerzôdésben szereplô vételárból nem kapott semmit…
– Állítja. Ezt a férjem tudja, errôl mi nem beszéltünk. Mi át nem vertük, nem érzem hibásnak magunkat. Bementem, kérdeztem, miért kell ezt csinálni. Közöltem, többet nem megyek be mindaddig, míg ô be nem jön. S ha bejön, folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Fél, ha ágyban marad, mi lesz vele, mert 78 éves. Eddig is vittem az élelmet naponta. S építôanyagot, ha már rakni akarok valahova, van bôven hely sógoromnál, vagy éppenséggel a saját udvarunkon. Míg ô él, ilyent nem tennénk. Ha bejön, ezután is segíteni fogjuk, ezután is hetente takarítani fogok nála, bármikor bejöhet, amit kell, fizetünk helyette. Nincs mitôl félnie, ha ágyba kerül, biztosítom, lesz, aki rendezze, ha én nem is tudom gondozni, de fogadunk mellé olyant, aki segít neki. Ránk mindig számíthat.
Nem tisztünk igazságot osztani, amit megtehettünk, hogy megkerestük ez ügyben György István polgármestert. Ô ígérte, akárcsak korábban, ismét leül beszélgetni a felekkel.
K-T. Gy.
Pályázati felhívás I–IV. osztályos tanulóknak
A Szent Miklós Szervezet pályázatot hirdet
A 100 éves Város címmel
Osztályok munkáit várjuk egy 100 cm x 70 cm méretű kartonpapírra, amelyen a városunk képét, arculatát kell feltüntetni, bármilyen technika felhasználásával (rajz: ceruza, vízfesték stb.; ragasztás; varrás; gyöngy stb.)
A gyôztes munkákat díjazzuk:
I. díj – osztálykirándulás
II. díj – múzeumlátogatás
III. díj – ajándékcsomag
A pályázati munkákat április 16-ig várjuk naponta 8–15 óra között a Nicolae Bălcescu utca 18. szám alatt, a Szent Miklós Szervezet székhelyen. Kérjük az osztálynévsort a munkák hátán feltüntetni.
Eredményhirdetés április 20-án 15 órától.
Várjuk munkáitokat!
Szervezôk: Szent Miklós Szervezet, Kristály Tímea, Nuber Marianna
Elszigeteltségbôl közösségbe!
A szükség közelrôl látszik – jelmondattal a Gyulafehérvári Caritas a 2006-os 2 százalékos kampánynak eredményérôl szólt, illetve beszámolt tevékenységeirôl, és ismertette, megnyitotta az idei év 2 százalékos kampányát.
Az idôs és beteg emberek szociális és egészségügyi ellátásának folyamatosan növekvô kihívásával szemben az egyik legígéretesebb stratégia az otthoni gondozás, melyet a Caritas 1994-tôl folyamatosan működtet és bôvít. A tavalyi évben Hargita megyében 7663 személyt látott el a 154 Caritas-munkatárs, kiknek 67 autó állt rendelkezésükre. A Caritas családsegítô szolgálat mintegy válaszként született a tapasztalt szükséghelyzetekre. Egyéni találkozókat szerveztek, és Hargita megyében több mint háromezren vettek részt csoporttalálkozókon. A Caritas katasztrófavédelmi programjának beszámolójában kiemelt helyen van a természeti katasztrófák, árvíz sújtotta települések lakóinak megsegítése.
A tanulmányi tevékenységek beszámolójában olvashatjuk azt is, hogy a gyergyószentmiklósi Szent Benedek Tanulmányi Ház gazdag évet hagyott maga mögött, a fôtevékenységként is megjelölt gyakornokprogram kétszáz résztvevôvel zajlott, de számos szakmai jellegű rendezvénynek, konferenciának is otthont adott a tanulmányi ház. Szintén a gyergyószentmiklósi, immár fennállásának 10. évfordulóján is túl lévô, az európai normáknak minden szinten megfelelô Szent Erzsébet Öregotthonról is szóltak. A Gyulafehérvári Caritas által működtetett öregotthonban lakó közel százötven személyt, ötvenhárom munkatárs látja el, a bentlakók átlagéletkora 79 év.
A Gyulafehérvári Caritas és kirendeltségei a Caritas Otthoni gondozói szolgálatának bôvítésére – 2% a méltóságteljes életért! Caritas otthoni beteggondozás mottóval – indított kampányt 2006-ban. Az eredményekrôl is beszámoltak. Az Erdély öt megyéjében zajlott 2%-os adófelajánlási kampány során ez év március 7-ig összesen 34 342,89 új lej gyűlt össze a beteg, idôs emberek javára.
A Gyulafehérvári Caritas az Elszigeteltségbôl közösségbe! 2%-od segít ebben mottóval indítja útjára az ez évi adófelajánlási kampányát. A kampány célja minél jobban felhívni a figyelmet az egyre inkább elmagányosodó idôs emberek problémáira. A kampány a tavalyihoz hasonlóan szintén öt erdélyi megyében március 15-tôl május 15-ig tart. A Caritas a 2%-os adófelajánlást a több mint 2500 idôs ember számára kéri, hogy programjaik révén az idôsek magányos hétköznapjait tegyék elviselhetôbbé, és tudjanak olyan körülményeket biztosítani, hol közösségi életet élhetnek.
Aki segíteni szeretne, hogy a magányos idôsek közösségben töltsék mindennapjaikat, ajánlja fel adója 2 százalékát. A Gyulafehérvári Caritas gyergyói központjának elérhetôségei: Gábor Áron u. 8. szám, telefon 364.868. Gyulafehérvári Caritas; pénzügyi azonosító számjele (CIF): 4562770; bankszámlaszáma (IBAN): RO62 RNCB 0003 0015 6949 0009.
Baricz-Tamás Imola
Expowood nyolcadszor
Csütörtöktôl vasárnapig zajlik a legnagyobb erdélyi fa- és bútoripari vásár.
Márcis 22–25. között nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre az Expowood Nemzetközi Faipari Vásár. Az ország második legjelentôsebb fa- és bútoripari seregszemléjének ezúttal is a Brassóból könnyen megközelíthetô vidombáki Polo Expo Kiállítási Központ ad otthont. A kiállítók száma nagyobb mint az elôzô években bármikor, 85 cég – Magyarországról, Finnországból, Olaszországból, Ausztriából, valamint az ország 14 megyéjébôl és Bukarestbôl – mutatkozik be az érdeklôdôknek. Ennek megfelelôen a kiállítási terület a 2006-os évihez képest 30 százalékkal, két pavilonnal bôvült.
A kiállítás csütörtökön 10 órától látogatható, a hivatalos megnyitóra 12 órakor kerül sor. 10 órakor kezdôdik az elsô rendezvény is, a magyar és román üzletemberek találkozója. A megnyitót követôen elôadásokat hallgathatnak majd az érdeklôdôk, melyek vezérfonala Az ipar és a szakoktatás jövôje Romániában, az EU új tagországában. 15 órától állásbörze veszi kezdetét, melyre faipari és erdômérnököket, valamint utolsó éves egyetemi hallgatókat várnak a szervezôk.
A pénteki a vállalkozó szakemberek napja lesz. Az elhangzó elôadások témaköre Az EU-s elôírások alkalmazásai a faiparban és az erdôgazdálkodásban. A felszólalások sorát Kóródi Attila, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkára nyitja. 19 órától hangulatos környezetben, a Fások Bálja keretében lazíthatnak, esetleg köthetnek üzletet a szakmabeliek.
A szombati nap a faipari szakemberek számára van fenntartva, akik a Gyakorlati megoldások az EU perspektívájában témájához kapcsolódó elôadásokat tartanak-hallgatnak majd. 14 órakor az Intarzia, Castor és Fabula elôfizetôi közül egyesekre rámosolyog majd a szerencse, ekkor kerül sor ugyanis a Csatlakozz a nyertesekhez nyereményjáték elsô sorsolására. A nagyközönség számára a vásár szombaton, 18 órakor zárja kapuit.
Vasárnap, a kiállítás legjobb standjainak díjazásával zárul a 2007-es Expowood.
Pengô Zoltán, Intarzia-Fabula
Marci öröksége
folytatásos kalandregény, játék és nyeremény
Gyerekeknek és felnôtteknek indított humoros és izgalmas folytatásos kalandregényt Nógrádi Gábor a http://www.folytasd.hu weboldalon. A történet egy nagy vagyonról, sok különös titokról, rejtélyrôl, életveszélyrôl és feltámadásokról szól. A történetben egy ötödikes fiú szerelmes lesz, egy asszony testôr lesz, egy macska kutya lesz, és mindenki elnyeri méltó büntetését vagy jutalmát. A folytatások hetente kétszer, azaz minden csütörtök, illetve hétfô reggelre kerülnek fel a honlapra. A folytatásos regényhez játék és nyeremény is kapcsolódik. Csupán válaszolni kell az egyes regényfolytatások után található kérdésre, egy kattintással ki kell választani a három megadott felelet közül a jó választ, s aki eltalálja, minden héten esélye van egy saját nevére dedikált Nógrádi könyvre. A helyesen szavazók között minden héten öt könyvet sorsolnak ki. Egy olvasó egy folytatás alkalmával csak egyszer szavazhat, de minden folytatás új lehetôség a fôdíjért folyó sorsolásban való részvételre. Az egyes kérdésekre jól válaszolók minden héten bekerülnek az utolsó nagy sorsolás esélyesei közé.
A regény befejezése végén, 2007. június 1-jén, azok között, akik a folytatások végén található kérdésekre jól válaszoltak, kisorsolják a fônyereményt, amelyet 100 000 forint értékben a nyertes választhat ki.
Forrás: http://www.folytasd.hu
Nem potyára kérdezgettünk
Történésekben nem volt hiány soha Gyergyószentmiklóson. S vélemények is megfogalmazódnak egy-egy hír hallatán. Hetente kérdeztük hűséges olvasóinkat mi is, mi a véleményük egy-egy felröppenô hír, vagy éppen történet, bosszúság kapcsán. Kíváncsiak voltunk arra is, kell-e véleményük szerint egészségmegôrzô központ, talpraesett-e a tanács, adakozóak-e a gyergyószentmiklósiak, szükség van-e lakószövetségekre, illetve luxusvillákra vagy más lakásokra van szükség a városban. Arra is rákérdeztünk, önök szerint miért öntötték le, rondították meg Szent Miklós püspök szobrát. Íme, mit válaszoltak.
* Szükségét látja-e városunkban egy egészségmegôrzô központnak, fedett uszodának? – tettük fel a kérdést annak kapcsán, hogy az Esély Alapítvány tízéves évfordulóján a jelenlévôk szakmai tapasztalatainak alapján megfogalmazódott, hogy van erre igény. A szelvénybeküldôk több mint kilenc százaléka nem válaszolt a kérdésre, és a válaszadók csupán négy százaléka látja úgy, hogy nincs szükség ilyen jellegű fejlôdésre a városban. A szelvénybeküldôk nagy többsége, több mint hetvenhat százaléka, igenis, szükségét érzi egy egészségmegôrzô központ, fedett uszoda létrehozásának. És több mint kilenc százalékuk pedig jónak tartaná, viszont okokat jelöl meg, miért nincs esély a megvalósítására. Mint írják: „vannak sürgôsebb megoldanivalók”; „nem tudom, fenn lehetne-e tartani, mert mi csak adósságban úszunk”; „a gazdagoknak van uszodájuk és a szegényeknek pénzük nincs”; „ezek a létesítmények emelnék a város rangját”; „akik a pénzben úsznak, azok fognak a vízben is úszni”.
* Ön szerint talpraesett-e a tanács? – tettük fel a kérdést egy tanácstestületi ülés kapcsán. A szelvénybeküldôk közel tizenhárom százaléka nem válaszolt a kérdésre, több mint negyvennyolc százalékuk pedig úgy látja, nem talpraesett a szentmiklósi testület, mint írják „néha befolyásolhatók”; „ezt nem nagyon mondanám, az eredményeken észrevehetô sok minden”; „ilyen semmittevô, gyenge tanácsa még a városnak nem volt”. Nyolcszázaléknyian a válaszadók közül úgy látják, „inkább egy kicsit fejükre estek”; „esetleg hasra” – írják. Több mint kilenc százaléka a szelvénybeküldôknek így vélekedik: „nem minden esetben”; „vannak jó döntések”; „még nagyon sokat kell tegyenek ahhoz, hogy a város meg legyen elégedve”; „lehetne néha sokkal határozottabb” stb. A szelvénybeküldôk közül kevesen ugyan, kilencszázaléknyian nem válaszolnak a kérdésre, véleményüket írják csupán: „csak amelyik macskatermészetű”; a „macska mindig talpra esik”; „csinálják tudásuk szerint”; „A tanácstagok között sok ügyes, talpraesett ember van. Hiányzik az összhang s a csapatmunka”; „esni, esett, de jó lenne állnia is; egyrészt a talpán, másrészt a választóknak tett ígéreteit.” A szelvénybeküldôk közel tíz százaléka talpraesettnek látja a szentmiklósi tanácsot.
* Ön szerint adakozóak-e a gyergyószentmiklósiak? – kérdeztük az olvasóktól a rászorultaknak szervezett gyűjtés kapcsán. A szelvénybeküldôk több mint hat százaléka nem válaszolt, közel nyolcszázaléknyian, mint írják: „közepes szintű”; „részben”; „igen is, nem is”; „aligha”, egy olvasó pedig azt írja: „attól függ, hogy mire gyűjtenek”. Közel nyolcvan százaléka a szelvénybeküldôknek adakozóknak tartja a szentmiklósi polgárokat, mint írják „a téglajegyekbôl is kitűnik”; „meg lehetett látni a Koronában összegyűlt csomagokból”; „mostanáig egy párszor bebizonyosodott”; „volt rá bizonyíték az Ifinapokon is”. A szelvénybeküldôk csupán hat százaléka látja úgy, hogy a gyergyóiak nem adakozóak. Egy olvasó pedig válaszként a következôt írta: „aki adhatna, nem ad, aki adna, annak nincs mibôl”.
* Ön lát-e megoldást a lakószövetségek megalakulására? – tettük fel a kérdést a tömbházak szigetelésére kiírt lehetôség kapcsán. A szelvénybeküldôk több mint nyolc százaléka nem válaszolt a kérdésre, közel tíz százalékát pedig, nem érinti a kérdés, nem ismeri a tömbházlakók igényeit. Közel huszonöt százaléknyian gondolják úgy, hogy igenis, van megoldás rá, mint írják: „csak mellé kell állni”; „igen, ha a helyi tanács közreműködik”; „amennyiben nem jelent külön kiadást a lakóknak”. A szelvénybeküldôk közel harmincöt százaléka nem lát megoldást a lakószövetségek létrehozására, mint írják „ehhez mentalitásváltás kellene, közösségi érzés és a vonatkozó törvény ismerete, legalább!” A válaszadók közel huszonkét százaléka nem tudja, van-e esély, megoldás a lakószövetségek megalakulására, mint írják: „valaki el kell kezdje”; „nagyon kényes kérdés”; „megoldást kell találni, persze a lakókon is sok múlik”; „vannak városok, ahol nagyon jól beváltak a lakószövetségek”; „néhány fiatalnak talán sikerül elindítani, és remélhetôleg a példa ragadós lesz”; „össze kellene fogni, és megalakítani, mert akkor pályázhatnánk is”.
* Ön szerint az állami támogatást luxusvillák építésére kell-e felhasználni? – tettük fel a kérdést az olvasóknak. A szelvénybeküldôk közel kilenc százaléka nem válaszolt a kérdésre, a szelvényt kitöltetlenül küldte viszsza a szerkesztôségbe. Több mint tízszázaléknyian írják: „talán hasznosabban is föl lehetne használni”; „ki, hogy bírja, marja”; „utak, járdák javítására is, sôt kanalizálásra kellene pénz minél hamarabb”; „munkahelyek teremtésére kellene fordítani” stb. A szelvénybeküldôk több mint hetven százaléka úgy látja, hogy nem, egyáltalán nem kellene luxusvillák építésére költeni az állami támogatást, mint írják: „a rászorulókon kellene segíteni”; „inkább olcsóbb bérlakásokat kell építeni az új házasoknak, ne mindig a gazdagokat segítsék”; „a fiatalok még nem milliomosok, normális lakásra van szükségük”. Egy olvasó pedig ezt írja: „Ó dehogyis! Mi mindig fordítva ülünk a bilire…”. Egyetlen szelvénybekülô gondolja úgy, hogy jó. Szintén egy szelvénybeküldô írja azt: „miért ne? Leromlott panelház és gödör a járdákon (is) épp elég van, mivel dicsekedhetnénk a 100 éves évfordulón”.
* Ön szerint miért öntötték le festékkel a püspök szobrát? – tettük fel a kérdést, mikor a központon felállított Szent Miklós püspök szobrát sárga festékkel öntötték szembe. A szelvénybeküldôk több mint tíz százaléka nem válaszolt a kérdésre, több mint tizenöt százaléka pedig nem tudja a választ, elképzelése, sejtelme sincs. A szelvénybeküldôk közül tízszázaléknyian pedig úgy látják: „nem a szobornak volt szánva, hanem nekünk, magyaroknak”, „gyűlöletbôl”; „nem hiszem, hogy magyar ember tette” – írják. A válaszadók nagy része, több mint hatvan százaléka pedig a mai fiatalok nevelésének, szórakozásának, felelôtlenségének, az emberek irigységének tudja be a sárgafestékes, „szégyenletes” dolgot. De huliganizmusból, ostoba kérkedésbôl, vagányságból, hülyeségbôl, vandalizmusból is elkövethették a „rosszindulatú emberek” – írják. „A szobor nem vétett senkinek, lehet, neveletlen emberek csínytevése”; „lehet, hogy valakit zavart, vagy nem tetszett a Mikulás-buli, de mi köze a szobornak? Nem ô szervezte! Szemét emberek vannak!”; „bolondok minden városban akadnak, és festéket is árulnak.”
B. T. I.
Ifi-oldal
Ifjúsági kutatás – kicsit másképp
Az egész Gyergyói-medencére kiterjedô szociológiai kutatás elôkészületei folynak városunkban – tudtuk meg Dániel Botond szociológustól. A májusban induló ifjúságkutatás az elsô lépése annak a hosszú és alaposan megtervezett folyamatnak, amelynek eredménye egy ifjúsági központ lesz: egy olyan hely, ahol a fiatalok egészséges környezetben szórakozhatnak, tanulhatnak, sportolhatnak. Ehhez azonban pontosan kell ismerni az igényeket, a medence fiataljait leginkább foglalkoztató tevékenységeket, témaköröket. A négy fôbôl álló kezdeményezô csapat – Dániel Botond, Köllô Dávid, Péter Róbert és Máthé Szabolcs – kérdôívek, interjúk és csoportos beszélgetések által méri fel a megkérdezettek továbbtanulási, pályaválasztási elképzeléseit, de kitér az értékrendre, a kulturális fogyasztásra, az életmódra, valamint a családi háttérre is. Az elképzelések szerint a VII–VIII., valamint a IX–XII. osztályokban kérdôíves felméréssel a Gyergyói- medence minden iskolájában minden diákot elérnek a kérdezôbiztosok. A Gyergyószentmiklóson tanuló egyetemistákat a kérdôíves módszer mellett interjúban is megkérdezik, a más városban tanulókat pedig az Interneten keresztül faggatják igényeikrôl, javaslataikról. Nem maradnak ki természetesen a fiatal pályakezdôk, a fiatal családosok, és az ifjúsági csoportok sem, akik szintén interjúk, illetve csoportos beszélgetések keretében nyilatkozhatnak meg.
A teljes projekt nem fog egyik napról a másikra megvalósulni, de az alapos elôkészítés garantálja a biztos sikert – állítja Dániel Boti, majd hozzáteszi: segítôk, támogatók már vannak, és a közeljövôben egy németországi ifjúsági képzésen is részt vesz a csapat néhány tagja.
A teljes kutatásról szóló gyorsjelentés szeptemberre várható: ekkor az eredmények alapján már el lehet kezdeni az ifjúsági központ tevékenységeinek körvonalazását. A kutatás részletes eredményét egy tavasszal megjelenô tanulmánykötet foglalja össze – ez segíti majd a kezdeményezôket a további munkában.
100 év – 100 kérdés
Gyergyószentmiklós várossá válásának 100-ik évfordulója nemcsak az ünneplésre, hanem ennek az évszázadnak a behatóbb megismerésére is jó alkalom. Vetélkedônkkel az a célunk, hogy megismertessük veletek városunk száz évének történetét. A feltett kérdésekre választ keresve lehetôségetek lesz végigjárni az elmúlt század legfontosabb gyergyói történéseit. Az elkövetkezô hónapokban minden Ifi-oldalon tíz kérdést teszünk fel, és a Ti ajánlásaitokat figyelembe véve, helyet adunk egy kivágható szelvénynek is. Válaszaitokat a következô hónap 20-ig várjuk az Ifitéka postaládájába (Szabadság tér, 22. szám), a Városi Könyvtárba, vagy aki elektronikusan szeretne bekapcsolódni játékunkba, erre is van lehetôsége: a www.ifiteka. knet.ro oldalon a 100 év – 100 kérdés link megkönnyíti a dolgotokat.
Ha netán lemaradtál az elsô fordulóról, még mindig bekapcsolódhatsz, mert sok jó válasszal sokra viszed! Díjazzuk a kitartást is!
Második forduló
1. A gyergyószentmiklósi református templomot kétszer szentelték fel. Melyik ez a két dátum?
2. Ki a védôszentje az épülô Bucsin-negyedi templomnak?
3. Hol található a városban az egyetlen mauzóleum jellegű emlékmű?
4. Mennyi ideig volt a görög katolikus egyház tulajdonában a Gyilkostói úton lévô görög katolikus templom?
5. 2003-ban hazaérkezett városunkba a második világháborúban „besorozott” harang. Honnan hozták haza?
6. Mikor van az örmény katolikus templom búcsúja?
7. Hol található a városban a holokauszt áldozatainak állított emlékmű?
8. Melyik esztendôben szentelték fel a gyilkostói Szent Kristóf-kápolnát?
9. Hány lelket számlál napjainkban a gyergyószentmiklósi unitárius leányegyházközség?
10. Mikor szentelték fel az ortodox templomot?
Itt az igazi tavasz, végre már márciusban
Már nagyon hosszú idô óta nem volt tavasz márciusban. Mindig csak ilyenkor olvadt a hó, még csak ilyenkor kezdett a napocska félénken kikukucskálni a felhôk közül, még hideg szelek járták a környéket. De most, most másképp van! Most a nap bátran, ragyogóan süt ki a felhôk közül, sôt még el is riasztja a kegyetlen, emberi jókedvet elijesztô felhôket. Már a hideg hó is elvándorolt tôlünk, bizonyára végre rájött, hogy nincs szívesen látva nálunk.
Emlékszem, tavaly ilyenkor még nagykabátban járkáltunk, és küzdöttünk a hideg ellen, ahogyan csak tudtunk. De hiába. Olyan volt, mintha a tél megmakacsolta volna magát, és minden szándéka az lett volna, hogy minél több szenvedést okozzon nekünk. Nem engedte a napot, hogy efoglalja méltó helyét az ég boltozatán, sötétbe borította az egész eget. Milyen kegyetlen volt... Vajon most miért távozott olyan sietôsen, mikor a tavaly olyan szívesen lebzselte nálunk az idôt? Talán valami gondja akadt a természeti erôk viszonyulásával? Talán nem tetszett neki a sok elégedetlenkedés a hideg miatt? Szerintem ezekre a kérdésekre sosem tudjuk meg a választ! Pedig nagyszerű lenne látni, hogyan gondolkodik a tél. Milyen ötletek futnak át az agyán, vagy hogy mi a véleménye rólunk, emberekrôl. Vajon szívesen végzi a munkáját, vagy szeretné egy barátságosabb évszak szerepét betölteni. Sajnos ez örökre titok marad.
Az a legfontosabb, hogy itt van, megérkezett a tavasz! Nincsen hó és hideg! Igaz, hogy néha-néha van egy kis hideg fuvallat, de ez még bírható!
Dobribán Melinda
Elsô forduló – Helyes válaszok
1. Orel Dezsô volt városunk elsô polgármestere.
2. 1903-ban vezették be a közvilágítást Gyergyószentmiklósra.
3. 1907. december 5-én nyitották meg a gyergyószentmikósi pályaudvart.
4. Gyergyószentmiklóson a Kossuth-nyomdában nyomtatták a Csíkvármegye újságot.
5. 1910-ben a városnak 8905 lakosa volt.
6. Gyergyószentmiklós 1940–44 között Csík vármegye megyei városa.
7. A Gyergyó című lap vasárnaponként jelent meg.
8. 1910-ben nyílt meg a Szilágyi Szálloda és Vendéglô.
9. Botár Bálint volt a vasútállomás elsô fônöke.
10. Márton Lajos a nagyközség utolsó bírója.
Vakációs közmunka
Ha majd kipihenitek a húsvéti fáradalmakat, tegyétek hasznossá magatokat a szünidôben is!
Hol? A Jégpálya mellett.
Mikor? Április 11 és 12-én, naponta 11 órától.
Miért? Azért, mert így elkészül a városi petanquepálya.
Mi célból? Így lehetôségetek lesz arra, hogy a II. Petanque-bajnokságon (május 2) a golyók homokba essenek!
Köszönjük, ifitékások
A digitális technológia hátrányai
Manapság már megáll az élet, ha nincs kéznél a digitális technológia. A huszonegyedik században lassan már a pásztoroknak is laptopra van szükségük. A nagy irodaházak, a különbözô rendszerek mind számítógépeken alapulnak. De mi van akkor, ha egy véletlen hiba folytán áramszünet következik be, odaveszhet több óra munkája is talán. Vagy nem muszáj az áramszünetre várni, elég egy kis gond, amibôl óriási hiba keletkezhet. Elegendô az is, ha számítógépünk megmakacsolja magát, és oktalanul megbénul. Persze ilyenkor vannak jól bevált újraélesztési formák, de egyes esetekben próbálkozni sem érdemes. Ha megtörtént, hát megtörtént. Akármilyen dühösek is vagyunk, kénytelenek leszünk újra munkának látni.
Képzeljük csak bele magunkat, amikor egy egész délelôtt egy nyavalyás cikken dolgozunk, és amire végre már csak egy mondat volna hátra, különös módon lefagy a gépezet. Hát nem sanyargató érzés, mikor akaratunk ellenére ki kell kapcsoljuk a készüléket, annak tudatában, hogy kezdhetjük az egészet elôlrôl? Nem mondom, ez is nagy veszteség, de mekkora lehet az, ha egy egész rendszer megbolondul? Nem lennék senki helyébe, mikor egy nagy irodaházban, ahol még a cipôkötést is gépekkel végeztetik, egyszercsak megáll a rendszer, mekkora zavargást kelt egy ilyen eset. Mindenki háborog, mindenki szidja a gépezeteket. De sajnos, manapság csak ilyen a technológia. Ki a hibás mindezért? Mindenkire rá lehet fogni a dolgot, de senki nem várhatja el egy géptôl sem, hogy „míg a világ” hibátlanul működjön. Mindennek megvan a 'szavatossági'' ideje, így a gépeknek is!
Mit tehetünk az ellen, hogy lehetôleg kiküszöböljük az ilyen problémákat? Sok választásunk nincs, csak legfeljebb annyi, hogy mindig elôvigyázatosak vagyunk, és rendszeresen elmentjük a munkánkat, vagy vesszük a régi, jól bevált módszert, és elôkeressük a füzetet, a ceruzát és jegyzetelünk. Sajnos, ez nem minden esetben megoldható, ilyenkor bízzunk benne, hogy nem éppen velünk, nem éppen abban az idôben következik be a hiba.
Portik Timea
Románia grófjai
Fura cikksorozat az ATAC című országos napilapban, hétfô óta lepedônyi újságoldalon Szacs (!) Tivadar tollából. A sorozat címe: Románia grófjai… (Azt nem tudom, hogy milyen név rejtôzködik e bizonyos Szacs mögött, Szász lenne?, esetleg Szôcs?, vagy helytelenül leírt Zács – helyesen Zách?, a cikkben elôforduló nevek: Markó Béla, Verestóy Attila, Tôkés László, Király István, Borbély László és Frunda György mindeddig, az ékezetek elhagyásán kívül viszonylag helyesen vannak leírva-kinyomtatva. A cikkek szerint a szerzô beszél magyarul, bár sok újdonságot számomra nem tudott leírni „leleplezô” cikkeiben (azt, hogy Verestóy ott szerepel a leggazdagabbak listáján már régóta tudjuk, hogy Markó Béla megírásra váró verseit egymilliárd lej körüli összegért vásárolta meg egy kiadó, ugyancsak tudjuk, és akkora hülyeségnek tartjuk a gazdagodás ilyenszerű igazolását, hogy még én is szégyellem magam miatta stb., stb), viszont sokkal érdekesebb az, amivel ezeket a „grófokat” a román olvasók tetszését elnyerendô – megvádolja.
Ezek a vádak nagyon jellemzôek, és jól tükrözik a román hatalom, és egyáltalán a románság elvárásait a magyarság és a magyar „politikusok” felé.
(„Grófok”? Ne hülyéskedj velem „Szacs” Tivadar! Azért én láttam egy-két grófot és bárót ebben az életben, pédául azt a Teleki grófnôt, aki minden korareggel felhúzta a virággal teli kéziszekerét a Bolyaiak terének egyik kapualjáig, leült a virágai mögé egy kisszékre, és összeszorított szájjal, s valami éteri büszkeséggel nézett a járókelôkre… és az esetleges vásárlóra… De volt alkalmam pár mondatot váltani Kemény János báróval is, aki úgy tudta szívni a Marosestijét, mintha válogatott kubai szivar lenne a kezében… „Grófok”?, na ne hülyéskedj velem! A konjunktúra által feldobott „magyar” törtetôkrôl beszélsz? A mocsok mindig a víz tetején úszik, ez közismert, nem akartam ide nem illô kifejezést használni… Nem fiú, ezek nem grófok, ezek csak újgazdagok. És mivel Romániában élünk, az egész bukaresti politikus és spekulánsréteg a román irodalomból ismert „ciocoii noi” kategóriához tartozik, na, ennek – magyarul is beszélô – pénzért kiszolgálóvá „nemesülô” rétegérôl beszélsz te. Emlékezzünk csak vissza a budapesti „ünnepi koccintgatásra”!)
No, de elsorolom, melyek a – románságnak tetszô – vádak.
Hogy aszongya: a miniszterelnök-helyettes állandóan Budapestre jár. Ahol találkozik Göncz Kingával… és másokkal. A szerzô felteszi a költônek a költôi kérdést, beszámol-e az állambiztonsági szerveknek, mirôl folytat ilyenkor tárgyalást?
Megnyugtatlak, komám, Tivadar, beszámol. Sôt, ôk küldik…
Aztán hosszasan elidôzik azokon az „egységes nemzetállam- ellenes” mondatokon, amelyeket az RMDSZ-tisztségviselôk elô-elôadnak választási kampányban az erdélyi magyarságról, a Székelyföldrôl és a „kulturális” autonómiáról…
Nyugodj meg, komám, Tivadar, ezt is a román hatalommal való megegyezés alapján, és kizárólag csak a választások elôtti hetekben szövegelik.
Mondom, ilyen és ehhez hasonló vádak garmadát sorakoztatja Borbély és Frunda ellen is…
Egy dolog viszont biztos.
A hangnem egyre útszélibbé vált (és mi lesz még ebbôl)!
Ezt viszont elôre lehetett tudni. Én például évekkel ezelôtt tudtam.
De Markó Béla is megsejtette.
Különben nem került volna sor arra a kesernyés mondatára, hogy „a mór megtette a kötelességét, a mór mehet…”
Vagy arra, hogy „már apáink megmondták, nem szabad hinni a román politikusok ígéreteinek!”
(Ezek mostanában hangzottak el Ôexcellenciája szájából…)
Györffi Kálmán
Végre koncepcionálisan (is) megújult a nemzetpolitika
A magyar Miniszterelnöki Hivatal a www.magyarorszag.hu internetcímen közzétette a (magyar?) kormány külhoni magyarsággal kapcsolatos politikájáról szóló tájékoztatóját. Ez az ékes magyarsággal megfogalmazott lózung-gyűjtemény a honlapra tévelyedô, gyanútlan olvasókban képes olyan látszatot kelteni, mintha valódi koncepció született volna, amely egyébként élvezi a határon túli magyarság egyetemleges támogatását is. A remekmű nagyjából annyiról szól, hogy a határon túli magyarsággal foglalkozó hivatalok és civil szervezetek – természetesen csak a határon túli magyarság érdekeinek még magasabb szinten történô képviselete érdekében – centralizálása szükségszerűnek ítéltetett, végrehajtatott, és akinek ez nem tetszik, annak jogában áll – utólag is – hallgatni. Mindennapos jellege folytán magam is elsiklottam volna e „hír” mellett, ha szerzôi nem öltöztették volna ezt is egy pökhendi hazugság-csomagba. A teljesség igénye nélkül ragadtam ki néhány el(r)ejtett mondatot a szövegbôl, melyeket átgondolásra ajánlok mindenki figyelmébe.
„A magyar Kormány és a külhoni magyar közösségek kapcsolata a kölcsönös felelôsségvállaláson és együttműködésen alapul. Csak ez a szemlélet képes kiszabadítani a külhoni közösségeket a pártpolitikai játszmákból, a támogató-támogatotti szerepekbôl.”
Gondolom, ez azt jelenti, hogy ezzel a „gyergyói közösségek” számára is véget értek a pártpolitikai játszadozások. A gyergyóiak is kiszállhatnak végre a támogatotti szerepkörbôl, és immáron uniós jövedelmükbôl fizethetnének a magyar költségvetésbe, mert annak legalább 150 százaléka fordítódik kamatokra. Ez is egy jó módja a kölcsönös felelôsségvállalásnak.
„A magyar–magyar együttműködés másik fontos alapelve a be nem avatkozás politikája a határon inneni és túli magyar közösségek vonatkozásában egyaránt.”
Ezt a mondatot anyaországi magyarként pontosan tudtam értelmezni. A következôket jelenti: Mi, itthoni magyarok nem avatkozunk be, ha a Vajdaságban betelepített szerbek sorozatosan, tettleg bántalmazzák az ott élô magyarokat, félelemben tartják családok százait, házaikat, kegyhelyeiket rendszeresen megrongálják, és ha az önvédelem legkisebb jelét mutatják, akkor bebörtönzik ôket. (Gondoljunk csak a temerini fiatalok esetére, akik néhányan – nyilván etnikai alapon – megvertek egy szerb drogdílert, és ezért összesen 61 év börtönt kaptak.) Mi, itthoni magyarok szó nélkül figyeljük és tűrjük, ha Sepsiszentgyörgyön magyar fiatalokat vernek, vagy ha a Felvidéken magyar tanulók ellen követnek el erôszakot az anyanyelvük használata miatt. A be nem avatkozás politikája „Gyergyóra fordítva” röviden annyit tesz, hogy (pl.) Györffi Kálmán és Burján Emil urak lesznek szívesek nem beavatkozni a hazugságból újraépülô műveleti ország politikai életébe, én pedig majd elnézést kérek a mezôségi románoktól, amiért családtagjaim házának homlokzatát a román trikolór színeire festették. Mi, itthoni magyarok nem avatkozunk be az „automómia-politikába”, a határon túli magyarok pedig nem ünneplik Magyarországon (sem) a nemzeti ünnepeket … és így tovább.
„Olyan irányba kell elôrehaladnunk, amely a nemzeti identitás megôrzésének támogatása mellett sokkal jobban koncentrál a szülôföldön való boldogulás és gyarapodás gazdasági-szociális feltételeire.”
Általános célkitűzésként talán el is fogadhatjuk ezt, de Magyarországon a szülôföldön való boldogulás támogatásának eddig alkalmazott legsikeresebb módja az volt, hogy (természetesen nemzetpolitikai okokból) hat év alatt adtunk állampolgárságot határon túli testvéreinknek, miközben a megalázó hivatali herce-hurca során végignézettük velük, hogyan kapnak ázsiai nyelvrokonaink pár hét alatt állampolgárságot. A koncepcionálisan megújult nemzetpolitika azonban pár nap alatt megtalálta e cél teljesítésének új módját. A szülôföldön való boldogulást elôsegítendô, egymillió ázsiait betelepítünk és Ártándnál kirakjuk a „megtelt” táblát.
„A miniszterelnöki hivatalba integrálódott a Határon Túli Magyarok Hivatala (...) szintén integrálásra kerül február 1-tôl a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. A pályázati úton segítséget nyújtó csatornákat összevontuk a Szülôföld Alapba, ennek értelmében megszűnik az Apáczai, az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítvány. (...) Módosításra került a Szülôföld Alapról szóló törvény: megszűnt a Tanács, feladatát a miniszterelnök által vezetett regionális egyeztetô fórum váltja fel, ahol a határon túli magyarság választott vezetôivel vitatja meg az adott régiók aktuális fejlesztési elképzeléseit. (…) Alapvetô fontosságú kérdésekben valamennyi Magyar közösség és a miniszterelnök, valamint a Kormány tagjai részvételével kerül sor egyeztetésekre, Magyar–magyar Kormányzati Konzultáció elnevezéssel.”
Azt hiszem, ez nem kíván semmiféle kommentárt.
„A Miniszterelnöki Hivatal a külhoni magyarság véleményét meghallgatva alakítja ki a nemzeti jelentôségű intézmények és programok körét (amit egyébként már egy törvénymódosítás révén, január 1-i hatállyal kialakított – akarom mondani felszámolt)”.
Magyarázat: Külhoni magyarság = Tom Lantos, George Soross, Vlagyimir Putyin, George Bush, Vadim Tudor, Jan Slota, Karl Marx, Vlagyimir Iljics Uljanov és a többiek.
„Magyarország eddig is sok segítséget nyújtott a szomszédos országokban élô magyar közösségeknek, de meggyôzôdésünk, hogy új elvek alapján az eddigi hangsúlyosan támogató politika az együttműködés, a közös felelôsségvállalás kerül elôtérbe.”
Ebben a mondatban is sok érdekesség van. Lehet például Markó Béla, Frunda György és Verestóy Attila egy magyar közösség. Bizonyára a sok segítségbe értendô az is, amikor a 2004. december 5-e elôtti hetekben a nemzetpolitikus kormány intenzíven kampányolt a határon túli magyarság megtagadása mellett.
Tényleg jó lenne ilyenekért (meg például a Magyarországon ôsszel történtekért) közösen felelôsséget vállalni. Mindezek mellett segítséget adtunk Románia mielôbbi uniós csatlakozásához is. Hoppá, ez megér egy kis kiegészítést: sajnos mind a mai napig sokan abban a téves hiszemben élnek, hogy az unió egy olyan demokratikus intézmény, ahol a többségi akarat érvényesül. Ez általában sem igaz, de különösen nem igaz a csatlakozásról való döntésre. Csak akkor csatlakozhat bármilyen új tagállam, ha az unió valamennyi bent lévô tagja pártolja a bôvítést. Tehát, bármely tagállamnak – így Magyarországnak is – lehetôsége lett volna egy egyszerű nem szavazattal megakadályozni, akarom mondani feltételekhez kötni Románia uniós csatlakozását. Emlékezzünk csak vissza Magyarország és a többi kilenc tagállam csatlakozására. Miért is kellett Európa egyik legöntudatosabb népét, nevezetesen az íreket addig szavaztatni, míg nagy nehezen hozzájárultak a bôvítéshez? Másképp feltéve a kérdést: történelmi lehetôséget mulasztott-e Magyarország parlamentjének a román csatlakozásra (feltétel nélküli) igent mondó valamennyi képviselôje? Igen. Megdöbbentô és megmagyarázhatatlan gaztett volt. Talán soha nem lesz még egy ilyen alkalom a székelyföldi autonómia megteremtésére.
Fentiekkel csupán felháborodásomnak kívántam hangot adni egy olyan közösség elôtt, amelyben inkább otthon érzem magam. Itthoni barátaimat (is) arra biztatom, hogy egyelôre fôzzünk azzal, ami van, néha vessünk számot, de ne nézegessünk állandóan hátra, próbáljuk meg kiszedni a Szülôföld Alapból, az unióból és az összes többi sóhivatalból azt, aminek a többszörösét fogjuk másképp befizetni, bízzunk Istenben (és tartsuk szárazon a puskaport).
A cikkben nevezett Uraktól elnézést kérve, megkülönböztetett tisztelettel üdvözölve ôket: g.l. budapest.
KisAsszony
A jó házasság 10 titka
Sokan, sokféleképpen képzelik a hosszú, boldog házasságot. Tuti receptek persze nincsenek – csak alapelvek, amelyek be-, illetve szem elôtt tartása segíthet abban, hogy harmonikus kapcsolatban éljük le az életünket. Együtt.
1. Megfelelô partner
Statisztikák szerint azok körében legkevesebb a válás, akiknek azonos a neveltetése, van humorérzéke, továbbá morális és vallási elveik megegyeznek.
A házasság már nem olyan kapcsolat, amelynek egy vita véget vethet. Nem árt még az oltár elôtt végiggondolni, hogy – közhelyesen – lesznek rosszabb pillanatok is. Veszekedések, egyet nem értések. És ezek megoldása nem a kapcsolatból való kilépés lesz, hanem a problémamegoldó beszélgetés – közösen.
2. Közös célok, értékek
Közös cél lehet: család (gyermekek), karrier, jómód stb. A hasonló értékrend az élet minden területén fontos, leglényegesebb a gyereknevelésben.
3. Tudatos gyermekvállalás
Sokféle változás bekövetkezhet egy pár életében: munkahelyi, anyagi, de legnagyobb a gyerek világra jötte. Ez a legjelentôsebb kihívás, próbaköve minden szerelemnek, az egymás iránti bizalomnak és elkötelezettségnek. Ha nô és férfi nem képes alkalmazkodni, a kapcsolat halálra van ítélve.
A gyermekvállalás, illetve nevelés a számtalan öröm mellett, lemondásokkal is jár. Kevesebb – idô, pénz, türelem – jut magunkra, és persze egymásra is. Erôs és ôszinte kapcsolat kell ahhoz, hogy a gyerek mellett ne vesszenek el azok az apró gesztusok, titkos pillanatok, amelyek a korábbi, azaz a gyerek elôtti életet is jellemezték.
Tervezzünk tudatosan családot. A gyerekkel foglalkozni kell, nem elég a nagymamára vagy a bébicsôszre bízni. Ha már vállaltuk, vállaljuk azt is, hogy idôt szakítunk rá, neveljük.
4. Szexuális beteljesedés
Fontos, hogy a társak nyitottak és érzékenyek maradjanak a másik szexuális igényeire. Persze, tudomásul kell venni: ha szerelmi életük az idô múlásával változik is, azért még ugyanolyan örömteli lehet. A legtöbb ember képtelennek érzi, hogy beszéljen párjával a szexrôl, a hosszú távú kapcsolat érdekében viszont ez is kikerülhetetlen.
Nem csak a férfiaknak fontos a szex. Bevalljuk vagy sem, egy jó kapcsolatnak – több mindennel együtt – alapja. A munkahelyi stressz, a fáradtság, kimerültség, a hétköznapok monotóniája persze lohasztóan hatnak az étvágyra.
Meg kell ôrizni – tudatosan is – a romantikát. Kettesben estéket szervezni, fôzôcskézni közösen, gyertyafénynél fürdeni stb.
5. Egyenlô teherviselés
Teljesen mindegy, ki, mit csinál, de senki sem kényszerülhet aránytalanul nagy terhek cipelésére. A legtöbb családban már lejárt annak az ideje, hogy a férfi dolgozik és eltartja a családot, a nô pedig kiszolgálja urát.
Korunk modellje: a nô is dolgozik, hazafut, mos, fôz, vasal stb. Na, ez sem jó.
Az otthon megteremtése közös feladat. S bár egy vasaló idétlen a férfikézben, a fôzôkanál vagy a viráglocsoló már korántsem annyira.
6. Türelmes konfliktuskezelés
Ha a pár meg akarja oldani konfliktusait, az már fél gyôzelem. Akik szeretik egymást, azoknak nem is lehet más törekvése. A veszekedések, viták többsége amúgy sem úgynevezett nagy ügyek miatt szokott kirobbanni. Inkább csak telik, telik az a bizonyos pohár – aztán egyszer csak kicsordul.
Az ilyet nem lehet megelôzni, és sokan úgy tartják, szükség is van – néha – egy-egy nagyobb veszekedésre, problémák felszínre hozására. Az azonban nem mindegy, hogy milyen formában történik.
Nem szabad régi sérelmeket, évekkel ezelôtt történt hibákat felróni, folyamatosan. Amit már egyszer átbeszéltünk – átveszekedtünk – zárjuk le, egyszer és mindenkorra. És még robbanás elôtt – próbáljuk meg – végiggondolni, hogy egyáltalán mire/kire haragszunk.
7. Meghitt beszélgetés
Mindig idôt kell szakítani rá. Nem csak a gyerekrôl, s nem csak a gyerek(ek) jelenlétében. Rendszeresen meg kell osztani egymással a gondolatokat, gondokat. A legsürgetôbb elfoglaltságok közepette is legyen idô kettesben maradni és társalogni.
Ki ne emlékezne, azokra a kapcsolat elei beszélgetésekre. Éjszakába nyúlóan, sokszor már a nap is felsütött, és még mindig volt mondanivalója a férfinak és a nônek – egymásnak. A szerelem egyfajta intim barátságot is megteremtett.
Ezt nem szabad elfelejteni, abbahagyni. Ne csak magunkban elmélkedjünk, ha van kivel megosztani a gondolatokat, kétségeket. Még akkor se, ha nem jó tanácsra, hanem egyszerűen arra van szükségünk, hogy valaki meg/végighallgasson.
8. Harmonikus együttműködés
A szerelmesek azt szokták mondani, hogy „amíg együtt vagyunk, bármi történhet, nem számít”. Az együvé tartozás erôt ad – az igazi együttműködés pedig azt is jelenti, hogy ki-ki folyton készen áll arra, hogy kapjon, de adjon is. A jó házasság csapatmunka, keményen meg kell dolgozni érte.
9. Kézben tartott pénzügyek
Ha nô és férfi nem tudja megfelelôen irányítani, kézben tartani a pénzügyeit, a házasság könnyen kátyúba kerülhet.
Többféle lehetôség van. Lehet közösen kezelni a családi kasszát vagy ki-ki külön osztja be a saját keresetét, illetve köthetünk házasság elôtti szerzôdést is. A nagyobb, fontosabb döntéseket azonban így is együtt kell meghozni.
10. Apró figyelmességek
Gyakran apróságokon múlik a boldogság. Nemcsak arról van szó, hogy a férfi ne felejtsen el olykor virágot vinni. Egyszerű gesztusok kellenek, amelyek elárulják, mennyire becsüli valaki a partnerét.
Mennyei eledel
Hozzávalók: 25 dkg vegyes aszalt gyümölcs, 40 dkg füstölt oldalas, 1 evôkanál cukor, 1 egész fahéj, 1 citrom leve, 1 evôkanál liszt.
Elkészítés: A gyümölcsöt egy éjszakára fél liter vízbe áztatjuk. A füstölt húst annyi vízben, amennyi ellepi, 45 percig fôzzük, hozzáadjuk a gyümölcsöt, citrom levét, fahéjat, a cukrot és puhára fôzzük. Ha megfôtt, a húst kivesszük és felszeleteljük, tálra rakjuk, és körberakjuk a gyümölccsel. A lisztet egy kevés hideg vízben simára keverjük, a húslébe habarjuk, egyszer felforraljuk, és a húsra öntjük.
Egészség
A belsô elválasztású mirigyek és betegségeik XXXIII.
A nemi mirigyek – gonádok-6
Férfi klimax
A nemihormon-termelés részleges vagy teljes megszűnésének folyamatát nevezzük klimaxnak, változókornak. Mindkét nemet érinti, a férfiak éppen úgy szenvednek tôle, mint a nôk. A férfiak életében is vannak tehát hormonális változások. Ezt a férfiaknál tapasztalható folyamatot andropauzának nevezzük, de az ezzel a jelenséggel kapcsolatos tudományos ismereteink nem olyan bôségesek, mint a nôk esetében.
A köztudatban ismert klimax szó, még a kevés orvostudományi ismeretekkel rendelkezôk esetében is, általában a nôi változókort jelenti, minden negatív panaszával és tünetével együtt.
Az ötvenes évek körül a férfiakban is bizonyos hormonhiány alakul ki, és a kor elôrehaladtával csökken a férfi nemi hormon (tesztoszteron) termelés, melynek eredményeként számos változás megy végbe a férfiak életében. Természetesen, a tünetek nem mindenkinél jelentkeznek azonos idôben, illetve azonos erôsséggel. A hormonszint csökkenése fontos szerepet játszik a férfiak közérzetének romlásában, mert annak ellenére, hogy általában azt gondolják, hogy a tesztoszteron csak szexhormon, melynek még izomnövelô hatása is van, ez az a hormon tulajdonképpen, amelynek meghatározó szerepe van a kamaszkortól kezdve a nemi érésig, azaz a férfias viselkedési formák kialakulásááig. A tesztoszteronhiány szerepet játszik a szív-érrendszeri betegségek kialakulásában, és az immunrendszer elégtelen válaszreakciói létrejöttében. Csökken a nemi vágy és a szexuális teljesítôképesség, a fizikai teljesítôképesség, és ugyanakkor számos vegetatív idegrendszeri tünet is észlelhe- tô (levertség, különbözô hasi fájdalmak – fôleg a gyomortájon, fejfájás, levertség, szapora szívdobogás, különbözô emésztési problémák). A csökkenô férfi nemi hormonszint sok esetben szerepet játszik az idôskori csontritkulás kialakulásában, és egyes tanulmányok szerint, a cukorbetegség kialakulásának egyik oka az alacsony férfi nemi- hormonszint is lehet. Ugyanakkor a tesztoszteron hormon csökkenése fokozott ingerlékenységet vált ki, és csökken a határozottság, döntôképesség és a magabiztosság. Csökken a változásokhoz való alkalmazkodási képesség, mely gyakran álmatlansággal, éjszakai felébredésekkel is társul. A szellemi teljesítôképesség, az összpontosítás csökkenése ebben a korban sokszor a tesztoszteronszint csökkenésének az eredménye is lehet. A felsorolt gondok gyakran kudarcokhoz vezetnek a mindennapi tevékenységek elvégzésekor, így tovább rontják a férfiak hangulatát, önbecsülési és önértékelési zavarokat okozhatnak, melyek eredményeként depresszió is kialakulhat.
A legjellemzôbb fizikai tünetei az izomzat csökkenése, a hôhullámok és az izzadékonyság jelentkezése. Mindezekhez gyakran elhízás is társul.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy a nemihormonszint csökkenése a férfiaknál nem olyan hirtelen és drámai mértékű, mint a nôi klimax esetében, tehát a férfi klimax tünetei sem jelentkeznek olyan feltűnô módon, mint a nôknél. Nem minden korosodó férfinál alakul ki a „középkori krízisnek” is nevezett hormonhiányos állapot, problémát csak azoknál okoz, akiknek a szervezete érzékenyebben reagál a tesztoszteronszint csökkenése okozta változásokra. A fokozott érzékenység oka lehet családi vagy munkahelyi konfliktus, de genetikai, illetve alkati sajátosság is.
A felsorolt panaszokat, tüneteket a tesztoszteron-hormonszint csökkenésén kívül más betegségek is okozhatják, ezért fontos, hogy már a kezdeti tünetek jelentkezésekor forduljunk orvoshoz!
Gyakran a klimaxos panaszokat az egy idôben jelenlevô magas vérnyomásos betegség vagy más általános betegség is fokozza, tehát jó, ha kikérjük az orvos véleményét, mert az ô feladata annak az eldöntése, hogy tulajdonképpen milyen probléma áll fenn, milyen vizsgálatok szükségesek, és egyáltalán indokolt-e a férfi panaszainak gyógyszeres kezelése.
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Sífutás
Újabb bajnoki címek
Megyei gyermek-sífutóbajnokságot rendeztek a hargitafürdôi új biatlonpályán a Hargita Megyei Sportigazgatóság és a Csíki Síegylet szervezésében. Részt vettek a Gyergyószentmiklósi ISK (Gy.) és a Csíkszeredai ISK (Cs.) sízôi. Eredmények. Kadett-korosztály. Lányok: 1. Sára Tímea, 2. Ferencz Katalin (mindketten Gy.), 3. Tófalvi Orsolya (Cs.). Fiúk: 1. Bernárd Szilárd, 2. Kolumbán István, 3. Portik Csaba (mindhárman Gy.). Gyermek II-es korosztály. Lányok: 1. Búzás Dorottya (Cs.), 2. Kinda Lilla (Gy.), 3. Cserghezán Szilvia (Cs.). Fiúk: 1. Sára Péter (Gy.), 2. Péter Ottó, 3. Gegô Hunor (mindketten Cs.). Gyermek III.: 1. Bors Gréta (Cs.), 2. Sára Dalma (Gy.). Fiúk: 1. Koncsag Tamás, 2. Czáka Imre (mindketten Cs.), 3. Salamon Norbert (Gy.).
A március 15–18. közötti idôszakban Predeálon, a Rozsnyó-völgyében rendezték meg a Sportiskolák sífutó-szakosztályai számára szervezett országos bajnokságot. A Gyergyói ISK – edzôk: Gyulai Béla, Jánosi István és Jánosi Béla – sportolói ezúttal is nagyon jól szerepeltek, hisz három újabb országos bajnoki címet szereztek, továbbá több dobogós helyezést is sikerült elérniük. Országos bajnoki címet szerzett az ifjúsági korosztályban Sára Tímea, aki az 5 km-es távú szabadstílusú versenyen bizonyult a legjobbnak. Szintén aranyérmes lett a kadétok (14–15 évesek) korosztályában rajthoz állt Bernád Szilárd, aki a 7,5 km-es szabadstílusú versenyen nem talált legyôzôre. Maradva az országos bajnokoknál, említeni kell továbbá a 3x5 km-es távon a kadétok mezônyében indult fiúváltót, amely szintén aranyérmet szerzett. Az aranyémes váltócsapat összetétele: Bernád Szilárd, Kolumbán István és Portik Csaba. Második helyezést ért el az egyéni versenyen Bernád Szilárd az 5 km-es távú klasszikus stílusú versenyen. Szintén második lett az ifjúsági I-es korosztályban a 3x5 km-es távon indult lányváltó, amely a következô összetételben versenyzett: Baricz Emôke, Sára Tímea és Ferencz Katalin. Az ifjúsági II-es korosztályban versenyzett lányváltó szintén a 3x5 km-es távon érkezett a dobogó második fokára. A csapat összetétele: Baricz Emôke, Sára Tímea és Ferencz Katalin. Ugyancsak a második helyen végzett a gyermekek mezônyében rajthoz állt lányváltó: Bajkó Réka, Kinda Lilla és Blénesi Rita. Harmadik helyezettek, kadét-korosztály: Kolumbán István a 7,5 km-es szabadstílusú versenyen; gyermekek: Sára Péter a 3 km-es távú szabadstílusú próbán; Kinda Lilla a 3 km-es távú szabadstílusú és klasszikus versenyen; az ifjúsági I-es korosztályban: Ferencz Réka az 5 km-es távú klasszikus stílusú versenyen. Bronzérmes lett továbbá a 3x3 km-es távon versenyzett fiúváltó is a gyermek korosztályban. A csapat összetétele: Fîrţală Adrian, Gyulai Albert és Kovács Csaba. A sílövôknél az ifjúsági II-es korosztályban harmadik helyen végzett Ferencz Réka, aki a sprintverseny végén állhatott a dobogóra.
Jégkorong
Bajnok a Sportklub
A Csíkszeredai Sportklub csapata nyerte a romániai felnôtt- jégkorongbajnokság 2006/2007-es idényének küzdelemsorozatát. A bajnoki döntô 5., bukaresti mérkôzésén a csíkszeredaiak legyôzték a Bukaresti Steaua csapatát és 4–1-es összesítéssel kilencedik alkalommal megnyerték a bajnoki címet. A döntô 5., március 16-án, pénteken Bukarestben lejátszott mérkôzésén: Steaua – Sportklub 4–5 (1–2, 1–1, 2–2). Gólszerzôk: Zabludovszkij 2, Krechac és Geru, illetve Filip és Szôcs Szabolcs 2–2 és Elekes. Büntetôpercek: 16–24. Játékvezetôk: Alekszej Belov (orosz), Incze Miklós és Barabás Miklós (magyarországiak). A döntô korábbi mérkôzéseinek eredményei: 4–2, 3–1, 3–2 és 5–4 a Sportklub javára, illetve 6–5 a Steaua javára. A csíkszeredaiak legutóbb a 2003/2004-es bajnoki idényben lettek aranyérmesek. A múlt pénteken befejezôdött jégkorongidényben a Sportklub a Románia-kupát is elhódította, továbbá a magyarországi Borsodi Ligában a 3. helyen végzett.
A 2006/2007-es román felnôtt- jégkorongbajnokság végsô rangsora: 1. Csíkszeredai Sportklub, 2. Bukaresti Steaua, 3. Csíkszeredai HC-ISK, 4. Gyergyószentmiklósi Progym, 5. Bukaresti Sportul Studenţesc, 6. Dunărea Galaţi.
Labdarúgás
Vereség hazai környezetben
Az elmúlt hét végén rendezték a Hargita megyei IV. Liga 14. fordulójának mérkôzéseit. Az említett játéknapon az alapszakasz utolsó mérkôzéseire került sor, hisz az elôttünk álló hétvégén (március 24–25.) a rangsor 1–5. helyezettjei a rájátszás keretében folytatják a tavaszi idényt. A múlt vasárnap lejátszott bajnoki mérkôzésen a parajdi csapat vendégszerepelt Gyergyószentmiklóson. A mérkôzés elsô félidejében két gólt is lôttek a Covrig Alin játékos-edzô által felkészített Jövô játékosai, de a mérkôzést irányító székelyudvarhelyi Benedek András nem érvényesítette a találatokat. A Jövô játékosai többet támadtak ugyan, de a területi fölény ellenére az elsô félidôben már nem sikerült bevenniük a vendégek kapuját. A 0–0-s elsô félidô után újabb érdekes játékrész következett, köszönhetôen annak, hogy megkérdôjelezhetô döntéseikkel a játékvezetôk egyre inkább elôtérbe kerültek. Borzolták a kedélyeket, s mindez a 67. percben csúcsosodott ki, amikor egy parajdi ellentámadás végén, a rosszul kimozduló gyergyói kapusnak is köszönhetôen, szabálytalanság történt a gyergyói tizenhatoson belül. A megítélt és elvégzett büntetôrúgást Scurtu, a Jövô kapusa kiütötte ugyan, de a közelben tartózkodó Császár közelrôl a hálóba emelte: 0–1. Hat perccel késôbb egy gyergyói szögletrúgás után a parajdi Jeremiás saját kapujának rövid sarkába fejelte a labdát: 1–1. Feléledtek a gyergyói gyôzelmi remények a váratlanul érkezett egyenlítô gól után. Nem sokáig tartott a fellángolás ugyanis, mert a 80. percben egy gyors parajdi ellentámadás végén, a bal oldalon elfutó Császár mintegy 16 méterrôl kapura lôtt és megszerezte a vezetést a vendégeknek: 1–2. A mérkôzés végéig nem változott az eredmény, s a vendégek – a bíróknak is köszönhetôen – három bajnoki ponttal távoztak. A Jövô csapatából a kiállítás sorsára jutott Vînău és Kurkó. Eredmény: Gyergyószentmiklósi Jövô – Parajdi Sportegyesület 1–2 (0–0). Gólszerzôk: Jeremiás (73. – öngól), illetve Császár Károly (67. – 11-esbôl és 80. perc). A Jövô a következô összeállításban játszott: Scurtu – Lazăr, Vînău, Marcoci, Kurkó – Drian, Bliorţ Cristian, Bliorţ Ciprian, Bliorţ Marius (csereként pályára lépett Ţepes Andrei) – Ciocania és Nagy Dénes. A 14. bajnoki forduló további eredményei: Salamási Tudomány – Borszéki Bükkös 3–0 (játék nélkül). Tölgyesi Real – Székelykeresztúri Egyesülés 4–1 (1–1). Gólszerzôk: Selyem (22.), Sajgó (70.), Enyedi (87.), Moldován (90.), illetve Tordai (8.). Csíkszeredai Siculum – Szentegyházi Vasas 1–1 (0–1). Gólszerzôk: Bajkó Róbert, illetve Tordai Zsigmond. A csíkszeredai mérkôzést a vendégek megóvták. Az óvás ügyében március 19-én, hétfôn hoztak határozatot. A Fegyelmi Bizottság megállapította, hogy a bajnoki mérkôzésen a csíkszeredai csapatban több játékengedély nélküli labdarúgó lépett pályára. Ezért a mérkôzés eredményét 3–0 arányban a Szentegyházi Vasas javára hitelesítették. A csíksze-redai csapat a mérkôzés elvesztésén túl még 300 lejes pénzbírságot is kell fizessen.
Az elôttünk álló hét végén elkezdôdik a rájátszás. A rájátszás elsô fordulójában a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata szabadnapos. A hétvégi mérkôzések műsora: a 6–8. helyért zajló rájátszás keretében: Csíkszereda – Székelykeresztúr. Az 1–5. helyért zajló rájátszásban: Parajd – Szentegyháza és Tölgyes – Salamás. Az ifjúsági bajnokságok legutóbbi eredményei. C-csoport: Start 2000 – Székelykeresztúr 2–1, Roseal – Siculum 0–6, Székelyudvarhelyi ISK – Gyergyói Jövô 0–2. D-csoport: Maroshévíz – Balánbánya 0–1, Tölgyes – Székelykeresztúr 1–2, Gyergyói Elite – Székelyudvarhelyi ISK 2–2.
Kevéssel lapzárta elôtt értesültünk, hogy a Fegyelmi Bizottság döntése szerint, a Jövô csapatából egyfordulós eltiltást kapott Vînău Gigi, továbbá – szintén eltiltás következtében – a pályán tanúsított sportszerűtlenség miatt 6 fordulóban nem léphet pályára Kurkó József.
A Gyermek és Ifjúsági Bizottság tájékoztatása szerint, április 4-én, szerdán Brassóban (a Tineretului stadionban) zónaválogatott kialakítása céljával válogatóversenyre kerül sor az 1993-ban született ifjúsági labdarúgók számára. Az akción Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyei korosztályos válogatottak vesznek részt. Felkérik azon edzôket, akiknek tehetséges labdarúgóik vannak az említett kor-csoportban, hogy lépjenek kap-csolatba Lôrincz Attilával, a Hargita megyei korosztályos vá-logatott edzôjével március 31-ig. Telefonszám: 0726/ 018.358.
Jégkorong/ Ifi-vb
A negyedik helyen
Március 12-én, hétfôn elkezdôdött a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán az ifjúsági (U18) jégkorong-világbajnokság divízió II-es értékcsoportja keretén belüli B-alcsoport küzdelemsorozata. A Gyergyószentmiklósi ISK Progym csapatából a következô játékosok voltak tagjai Románia ifjúsági válogatottjának: Boeriu Adrian – kapus; Kozma Zsolt és Lukács László – hátvédek; Ambrus Alpár, Bilibók László, Daradics Csaba, Péter Zsolt és Sikó Levente – csatárok.
A csíkszeredai világbajnokság mérkôzéseinek eredményei: Ausztrália – Korea 2–6 (0–1, 1–1, 1–4), Litvánia – Szerbia 6–2 (1–1, 0–1, 5–0), Románia – Horvátország 0–10 (0–3, 0–4, 0–3), Litvánia – Ausztrália 8–2 (3–1, 3–0, 2–1), Korea – Horvátország 5–4 (1–2, 1–1, 2–1, 0–0) hosszabbítás és büntetôlövések után, Románia – Szerbia 6–4 (3–1, 0–2, 3–1). A romániai válogatott gólszerzôi: Bálint 3, Bartha 2 és Antal.
További eredmények. Március 15-én, csütörtökön: Korea – Szerbia 8–0 (2–0, 4–0, 2–0), Ausztrália – Horvátország 5–4 (2–1, 1–2, 1–1, 0–0, 1–0) hoszszabbítás után, Litvánia – Románia 5–2 (1–2, 1–0, 3–0) /a román válogatott gólszerzôi: János és Bartha/; március 16-án, pénteken: Szerbia – Ausztrália 3–4 (1–0, 1–1, 1–2, 0–0, 0–1) – hosszabbítás után, büntetôkkel, Horvátország – Litvánia 1–8 (0–0, 1–3, 0–5), Románia – Korea 3–6 (1–1, 1–4, 1–1) /a romániai válogatott gólszerzôi: Bartha 2 és Bálint/; március 18-án, vasárnap: Horvátország – Szerbia 5–1 (2–0, 3–0, 0–1), Korea – Litvánia 2–5 (1–1, 1–0, 0–4), Románia – Ausztrália 4–0 (4–0, 0–0, 0–0). A romániai válogatott gólszerzôi: Biró Tamás 2, János és Daradics.
A rangsorban: 1. Litvánia (gólarány: 32–9) 15 pont, 2. Korea (27–14) 11 pont, 3. Horvátország (24–19) 8 pont, 4. Románia (15–25) 6 pont, 5. Ausztrália (13–25) 4 pont, 6. Szerbia (10–29) 1 pont. Litvánia feljutott a II. értékcsoportba, Szerbia válogatottja pedig kiesett.
Jégkorong/ Gyermekek
Gyilkostó Kupa
Az újonnan alakult Progym Junior Vipers SK szervezésében került megrendezésre az elmúlt héten a gyergyói műjégpályán az U12 és U14-es korosztályú fiúcsapatok számára szervezett Gyilkostó Kupa küzdelemsorozata. A torna keretében az újraalakult gyergyói lánycsapat is pályára lépett. Az U12-es korosztályban a következô rangsor alakult ki: 1. Gyergyói Progym ISK, 2. Csíkszeredai Sportklub-ISK, 3. Kézdivásárhely, 4. HC Felcsík. Az U14-es korosztályban a következô eredmények születtek: Csomafalva – Kézdivásárhely 9–1 és 10–1, Progym – Csomafalva 2–1 és 2–0. A rangsorban: 1. Progym, 2. Csomafalva, 3. Kézdivásárhely. A Progym korosztályos csapatait és a lányok együttesét Divoiu Adrian és Antal Zsolt edzôk készítették fel. A csomafalvi csapat edzôje Farkas Csaba. Érdekesség, hogy a Progym nôi csapata 11–1 arányban legyôzte a kézdivásárhelyi lányok együttesét.
Pontosítás
A múlt heti lapszámunkban megjelentetett alpesisí-eredmények közlésekor elírás történt. A Hargitafürdôn megrendezett Miklós-kupán ugyanis a középiskolásoknál versenyzô Elekes András, a Gyergyói ISK sportolója nem a második, hanem az elsô helyen végzett. Szintén a Miklós-kupán Gál Kristóf, a Gyergyói ISK sportolója a III–IV. osztályos fiúknál, a második helyen végzett. Úgyszintén a Bucsin-tetôn megrendezett Gyergyó Kupán a III–IV. osztályos lányoknál a helyes sorrend a következô: 1. Binder Tímea (Gyergyói ISK), 2. Bartalis Ágota (Gyergyói Síegylet), 3. Copaţ Bianca (Maroshévízi ISK).
Az érintettektôl elnézést kérünk!
Gyermekjégkorong
Délhegy-kupa harminchatodszor
Az idei tél egyáltalán nem kedvezett a természetes jégpályákon lebonyolítandó jégkorongmérkôzéseknek és tornáknak. Úgy tűnt, hogy 2007-ben elmarad a három és fél évtizedes hagyományra viszszatekintô DÉLHEGY KUPA torna is, hiszen Csomafalván az idén alig két nap volt használható jég. A Délhegy Sportegyesület és a szülôi közösség mégis úgy döntött, hogy március 17-én és 18-án megszervezi a kupaküzdelmet Gyergyószentmiklóson, a műjégpályán. A résztvevô csapatok: Kézdivásárhely, Csíkdánfalva, Csíkkarcfalva, Gyergyóalfalu és Gyergyócsomafalva. A körmérkôzéses rendszerben lejátszott torna eredményei: Alfalu – Kézdivásárhely 7–0 (0–0, 4–0, 3–0). Gólszerzôk: Vizoli Kinga (2), Zári Zsolt, Baricz István, Fehér Hunor, Vaszi Zsolt és Len Barna. Csomafalva – Karcfalva 8–3 (3–0, 3–2, 2–1). Gólszerzôk: Krisán Hunor (3), Orbán Szabolcs (2), Czirják Szabolcs, Pál Szabolcs, Ambrus Hunor, illetve Szentes Andor (2), Gyenge Elemér. Dánfalva – Alfalu 0–2 (0–1, 0–1, 0–0). Gólszerzôk: Barabás László és Borsos Péter. Karcfalva – Kézdivásárhely 4–5 (1–1, 2–1, 1–3). Gólszerzôk: Farkas Zsombor, Szekeres Szilárd, Bíró Zsolt, Márton Norbert, illetve Molnár Adolf, Szabó Dénes, Tóth Botond, Keresztes L., Erzse Levente. Csomafalva – Dánfalva 6–1 (1–0, 1–1, 4–0). Gólszerzôk: Czirják Szabolcs (2), Köllô Ferenc, Orbán Szabolcs, Krisán Hunor, Ambrus Hunor, illetve Pál Ottó. Csomafalva – Kézdivásárhely 13–0 (7–0, 4–0, 2–0). Gólszerzôk: Czirják Szabolcs (3), Orbán Szabolcs (2), Krisán Hunor (2), Király Szabolcs (2), Csiki Norbert, Lukács Norbert, Szôcs Attila, és Orbán Szilárd. Alfalu – Karcfalva 6–1 (1–0, 1–1, 4–0). Gólszerzôk: Barabás László (2), Ambrus Szabolcs (2), Elekes Hunor Csaba (2), illetve Gyenge Elemér. Dánfalva – Kézdivásárhely 7–1 (2–0, 4–0, 1–1). Gólszerzôk: Both Tamás (2), Abos Lóránd, Mészáros, Pál Csongor, Salamon Elemér, Süket Arnold, illetve Erzse Levente. Csomafalva – Alfalu 2–1 (2–1, 0–0, 0–0). Gólszerzôk: Csiki Norbert, Orbán Szabolcs, illetve Barabás László. Karcfalva – Dánfalva 4–2 (2–0, 0–0, 2–2). Gólszerzôk: Gyenge Elemér, Szentes Andor, Both Arnold, Bálint István, illetve Karda Péter (2).
A torna rangsora: 1. Gyergyócsomafalva (29–5) 8 pont, 2. Gyergyóalfalu (16–3) 6 pont, 3. Csíkdánfalva (10–13) 2 pont, 4. Csíkkarcfalva (12–21) 2 pont, 5. Kézdivásárhely (5–31) 2 pont.
Gólkirály: Czirják Szabolcs (Csomafalva) 6 gól + 2 átadás; 2–3. Krisán Hunor és Orbán Szabolcs (Csomafalva) 6–6 gól. Legjobb csatár: Barabás László (Alfalu). Legjobb hátvéd: Abos Lóránd (Dánfalva). Legjobb kapus: Szakács Szabolcs (Alfalu). Legtechnikásabb játékos: Köllô Ferenc (Csomafalva). Legfiatalabb játékos: Orbán Szilárd (Csomafalva).
A gyôztes csapat névsora: Baróti Emil, Czirják Szabolcs, Csata-Székely Levente, Csata Szilárd, Csiki Norbert, Elekes Alpár, Farkas Arnold, Király Szabolcs, Király Zsolt, Köllô Ferenc, Krisán Hunor, Lukács Norbert, Orbán Szabolcs, Orbán Szilárd, Pál Szabolcs, Szôcs Attila, Vasziliu Krisztián. Edzô: Farkas Csaba testnevelô tanár.
A jegyzôkönyvet vezették, és a hangos bemondást biztosították: Csíszér István és Gagyi Dénes.
Szervezôk: a Délhegy Sportegyesület (elnök: Köllô Lehel) és a csomafalvi szülôközösség.
A szervezôk ezúttal is köszönik a nagylelkű támogatásokat! Álljon itt a támogatók listája: Transilvania Pellets Kft. (Emanuel Lauria), Hurom-Buda Kft. (Huszár Árpád), Enibon Kft. (Baróti Botond), Interholz Kft. (Benedek Lajos és Csiki István), Vaszi István, Orbán József, Rexim Kft. (Király Attila), Harbrad Kft. (Csiki Márton), Hen-Benc Kft. (Sándor Aladár), Sándor Levente, Apicom Kft. (Szilágyi Imre), Király Levente, Madarász Lajos, Ifj. Fülöp László, Bartalis Szilárd, Szakáli Csaba, a Köllô Miklós Általános Iskola, és a csomafalvi jégkorongozók szülei.
Az V–VIII. osztályosok tornájának félidejében egy kétfélidôs barátságos mérkôzésre is sor került, melynek fôszereplôi a 10 éven aluli gyerekek voltak: Csomafalva – Kézdivásárhely 5–1 (1–1, 4–0). Gólszerzôk: Rokaly Szilárd (4), Szôcs Attila, illetve Molnár Arnold.
Szép volt fiúk! Köszönet a szervezôknek és résztvevôknek!
Viszontlátásra 2008-ban a XXXVII. Délhegy-kupán, reméljük Gyergyócsomafalván!
Március 24–25-én, ugyancsak a gyergyószentmiklósi műjégpályán kerül sor a 10 éven aluliaknak szervezett Délhegy-kupa kispályás jégkorongtornára.
Ambrus A. Árpád
Tenisz
Párosban negyeddöntôs
A március 12–18. közötti idôszakban az ausztráliai Perthben rendeztek 25 000 dollár összdíjazású nôi versenyt. Nézzük a gyergyói vonatkozású eredményeket. Egyéni verseny, 1. forduló: Portik Szatmári Ágnes – Takase Ajami (Japán) 6–1, 7–5. A második körben: Portik Szatmári – Hwang I-Hsuan (Taipei) 6–2, 7–6. A verseny negyeddöntôjében: Portik Szatmári – Frankova Nicola (cseh) 7–6, 6–7, 3–6.
A páros verseny elsô fordulójában: Frankova/ Portik Szatmári (cseh–romániai) – Gonzales/ Wlodarczak (ausztrálok) 5–7, 6–2, 7–5. A negyeddöntôben: Frankova/ Portik Szatmári – Morita/ Namigata (japánok) 6–2, 6–3. A verseny elôdöntôjében: Musgrave/ Wheeler (ausztrálok) – Frankova/ Portik Szatmári 6–4, 7–6.
Alpesi sí
Harmadik az ifiknél
Március 18-án, vasárnap Hargitafürdôn rendezték meg az Ambrus – Antal – Petrikó országos szintű emlékversenyt. A három, ugyanazon generációba tartozó, tragikusan elhunyt sízô emlékére szervezett versenyen a Gyergyói ISK egy sportolóval képviseltette magát – tájékoztatott Elekes László edzô. A felnôtteknél versenyzô Elekes András a 7. helyen végzett műlesiklásban. Az ifjúságiaknál – szintén műlesiklásban – a Gyergyói ISK sportolója a 3. helyen zárta a versenyt. Amint azt megtudtuk, Elekes Adél a román gyermekválogatottal részt vesz a március végén Olaszországban és Franciaországban – Abetone és Val'd’Isere – sorra kerülô nemzetközi versenyeken.
Alpesi sí
Szovátán síztek
Március 11-én, vasárnap a szovátai sípályán a marosvásárhelyi Garabonciás Egyesület és a Maros Megyei Sportigazgatóság „Március 8” elnevezésű síversenyt rendezett gyermek- és nôi kategóriákban. A versenyen részt vettek a szovátai, marosvásárhelyi, valamint a Málnási Töhi által felkészített Gyergyói Síegylet versenyzôi, akik a legtöbb kategóriában elvitték a pódiumos helyeket. A közel 70 versenyzôt serleggel és érdemoklevéllel díjazták. A Gyergyói Síegylet ezúton is köszönetét fejezi ki a jó szervezésért. A gyergyói eredmények korosztályok szerint. 6 évesek. Lányok: 2. Sándor Kriszta; fiúk: 1. Portik Mátyás, 3. Bencze Márton. 7–8 évesek. Lányok: 1. Kémenes Noémi; fiúk: 1. Zöld Róbert, 2. Sipos Dániel. 9–10 évesek. Lányok: 1. Binder Tímea (Gyergyói ISK), 3. Tekse Dorottya; fiúk: 1. Portik Áron, 2. Bencze Attila. 11–12 évesek. Lányok: 1. Bartalis Ágota, 2. Sikó Dorottya, 3. Ambrus Emôke és Sándor Dorottya; fiúk: 1. Dezsô Mátyás, 3. Magyari László. 13–14 évesek. Lányok: 1. Tekse Krisztina; fiúk: 1. Sándor Szilárd. 15–16 évesek. Lányok: 1. Sipos Edina; fiúk: 1. Magyari Vilmos.
Hölgyek: 1. Sándor Anna, 3. Tekse Judith.
Kosárlabda
Magyar bajnokcsapat Gyergyóban
Március 17-én, szombaton négy csapat részvételével rendeztek nemzetközi ifjúsági III-as (1993–94-es korosztály) turnét a fiúcsapatok számára Gyergyószentmiklóson. A benevezett csapatok: Univer Kecskemét – korosztályos magyarországi bajnokcsapat –, Sepsiszentgyörgyi Kós Károly ISK, Gyergyóalfalvi Bucsin és a Gyergyói Jövô. A körmérkôzéses rendszerben lezajlott tornán a következô rangsor alakult ki: 1. Univer Kecskemét, 2. Sepsiszentgyörgy, 3. Gyergyói Jövô, 4. Gyergyóalfalvi Bucsin. A gyergyói vonatkozású eredmények: Jövô – Bucsin 82–22, Jövô – Sepsiszentgyörgy 47–58, Jövô – Univer Kecskemét 49–73. Érdekesség, hogy a tornagyôztes kecskemétiek korosztályos csapatát 1994-ben született játékosok alkották.
Kercsó Zoltán, a Gyergyói Jövô edzôje: Kitűnô tanulási lehetôség volt ez a torna csapatom számára. Ezen a tornán összemérhettük tudásunkat az európai élvonalhoz tartozó, nagyon jól szervezett kecskeméti klub korosztályos csapatával. A Jövô és az Univer között mondhatni mára baráti kapcsolat alakult ki. Kiemelném Nagy Csabát, aki a kecskemétiek ellen 21 pontot dobott. Meghívást kaptunk az októberben Magyarországon, Nagykôrösön megrendezésre kerülô XI. Pityke Kupa nemzetközi tornára. A nagykôrösi kiszállást egybekötjük egy Kecskeméten történô vendégszerepléssel. Reményeik szerint, a nyár folyamán a kecskemétiek két-három, különbözô korosztályú csapattal városunkban szándékoznak edzôtáborozni.
A március 23–25. közötti idôszakban Marosvásárhelyen rendezik meg az ifjúsági III-as országos bajnokság keretében az 5. körmérkôzéses fordulót. A negyedik forduló utáni rangsorban: 1. Sepsiszentgyörgy, 2. Nagyszebeni ISK, 3. Kézdivásárhelyi ISK, 4. Marosvásárhelyi Sportlíceum, 5. Gyergyói Jövô, 6. Nagyszebeni CSU, 7. Gyergyóalfalvi Bucsin, 8. Szászmedgyesi ISK.
Teremfoci
Egy héten két vereség
Március 14-én, szerdán rendezték meg a korábban elnapolt Izorep-Elite bajnoki mérkôzést. A találkozót a rangsorelsô hazai együttes nyerte, mégpedig úgy, hogy a második félidôben tíz gólt lôttek a gyergyói csapat kapujába. A mérkôzés eredménye: Marosvásárhelyi Izorep – Gyergyószentmiklósi Elite 14–1 (4–1).
Az elmúlt hét végén megrendezett 20. bajnoki fordulóban a következô eredmények születtek: Marosvásárhelyi Izorep – Csíkszeredai Siculum 14–3, Nagybányai Autoglobus – Marosvásárhelyi City'US 8–2. Március 17-én, szombaton – és nem hétfôn, ahogy arról korábban szó volt – Székelyudvarhelyen rendezték a gyergyói vonatkozású bajnoki mérkôzést. Eredmény: Sport Klub II. – Gyergyói Elite 4–2. A gyergyói csapat gólszerzôi: Ţepes Andrei és Bliorţ Ciprian.
A következô – sorrendben a 21. – forduló (március 25.) műsora: Nagybányai Autoglobus – Marosvásárhelyi Izorep, Marosvásárhelyi City'US – Székelyudvarhelyi Sport Klub II. Március 24-én, szombaton 17 órától Maroshévízen: Gyergyói Elite – Csíkszeredai Siculum.
Atlétika
A március 16–18. közötti idôszakban a budapesti Zöldgömb Egyesület szervezésében rendezték meg a Duna Menti Szupermaraton elnevezésű háromnapos nemzetközi futóversenyt, amelyen rajthoz állt a gyergyóalfalvi Csató József is. Az elsô napon a Komárom – Párkány (52 km), a második nap a Párkány – Vác (56 km) közötti távon szaladtak, míg a harmadik nap Vácon a város körül került sor a maratoni táv (42,196 km) teljesítésére. Csató József a háromnapos verseny összesített eredményei alapján a 9., korcsoportjában (50–60 évesek) a 3. helyen végzett. Amint azt megtudtuk, május végén rendezik a Békéscsaba – Arad Szupermaratont. A tervek szerint az említett versenyen Csató József is rajthoz áll.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Március 22 – 28.
KOS (III.21-IV.20.)
A régóta húzódó ügyei lassan rendezôdni látszanak, a körülmények kikényszerítik a változást. Az elkövetkezô napok arra inspirálják, hogy az eddigiektôl merôben eltérô módon tegye próbára a képességeit.
BIKA (IV.21-V.20)
A hét elején kisebb bonyodalmak adódhatnak az érzelmek terén, de a Vénusz segíti abban, hogy mielôbb megoldódjanak a problémái. Miközben saját magát sajnálja, hagyja, hogy a legjobb helyeket mások foglalják el.
IKREK (V.21-VI.21.)
Túlteng önben a tettvágy, a lelkesedés. Türelmetlensége azonban meggondolatlanná teheti, így könnyen bedôl a jól hangzó, csábító, egyben veszélyes ajánlatoknak. Magánéletére az elkövetkezô napokban a szenvedély lesz jellemzô.
RÁK (VI.22-VII.22.)
A munkahelyi gondok lassan rendezôdnek, nyugodtan lazíthat, foglalkozhat kedvesével, élvezheti az élet napos oldalát. Munkájában olyan kapuk nyílnak meg, amelyekrôl még nem is mert volna álmodni.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Szakmájában olyan sikert arathat, amely irigyei számát sokszorosára növeli. Korábbi szorgalmának, erôfeszítésének most érik be a gyümölcse. Ez nem csak elismeréssel, hanem több fizetéssel is jár. A szerelemben ne nyomuljon!
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
A szerelembe menekül a problémák elôl. Anyagiak és munka terén is ébredjen, vegye végre észre azokat a kedvezô lehetôségeket, amelyek épp, hogy csak ki nem szúrják a szemét! Karrierje építésében a Bika és Mérleg szülött sokat segíthet Önnek.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
A tavaszi napfény, a friss levegô, és a mozgás mellett egy-egy böjti nap jót tehet önnek. Idônként ki kell üríteni a méreganyagokat a szervezetébôl. Pénzügyei, ha most nem is, de pár hét múlva már jól alakulnak.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Egyelôre ne házasodjon meg, válassza inkább az együttélés formáját! Így elkerülheti az érzést, ami sok Skorpióra jellemzô. Ingatlanügyek, fôleg vásárlás lebonyolítására ragyogó a mostani idôszak, hiszen bôven van kínálat.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Csak rá kell nézni e jegy szülöttjére, máris látni, menynyire vezéregyéniség. A környezetében lévôk természetesnek veszik vezetô szerepét, elfogadják ötleteit. Néha indulatba jön, hamisság miatt pillanatok alatt képes felrúgni jó barátságokat. Ne feledje, a jó barát a bajban is barát marad!
BAK (XII.23-I.20.)
Tartson fegyverszünetet! Nem érdemes vitatkoznia azokkal, akiket csak a rosszindulat vezérel! A szerelemben változások mutatkoznak, újak és pozitívak! Most házasulandó Bak, legalább az esküvô és az akörüli idôben nyugodjon le.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
A héten rájön arra, hogy lehet másképpen is élni, nem kell riadt pincebogárként, megbántottan elvonulni. Idôsebb Vízöntô, aki új autó törlesztésébe kezdett, ne legyen könynyelmű! Egyelôre tudja fizetni kötelezettségeit.
HALAK (II. 18-III 20.)
Most jószándéka több bajt okoz, mint szerencsét. Elôször is próbálja meg saját életét, dolgait rendbe tenni, csak azután adjon útmutatást, tanácsot másoknak! Érzelmek terén keresse az arany középutat, adjon bizonyos szabadságot társának!
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Félénk ember bemegy a kocsmába:
– Elnézést kérek, kié az a pitbull az ajtó elôtt?
Kopasz, kigyúrt válasza:
– Az enyém, miért, mi van?
– Meee...gölte a ku...kutyám...
– Micsoda? – kérdezi a kigyúrt vörösödô fejjel – Milyen kutyád van?
– Pa...palotapincsi.
– És mit tud az palotoapncsi, hogy kinyírta a kutyámat?
– Keresztbe meg...megakadt a torkán.
* * *
Egy turista sétál a tengerparton. Egyszer csak meglát egy táblát: „Sirályok eladók”. A turista odalép az árushoz:
– Mennyi egy sirály?
– Tíz dollár.
A turista átnyújt egy tízest, az árus elteszi, majd felmutat az égre:
– Az ott a magáé.
* * *
A vonat egyik kupéjában négyen utaznak: egy anya a lányával, valamint két férfi. A vonat alagútba ér, a sötétben hallatszik egy csók cuppanása, majd egy pofon csattanása.
Az anya azt gondolja:
– Valamelyik férfi a sötétben megcsókolta a lányomat, ô pedig – nagyon helyesen – pofonvágta.
A lány azt gondolja:
– Valamelyik férfi a sötétben tévedésbôl anyámat csókolta meg, aki aztán jól pofonvágta.
Az egyik férfi azt gondolja:
– Úgy látszik, a másik férfi megcsókolta a lányt, és a lány a sötétben véletlenül engem vágott pofon.
A másik férfi azt gondolja:
– Jól kiszúrtam ezzel a hapsival. A sötétben cuppantottam egyet a levegôbe, aztán jól pofon vágtam.
* * *
Az amerikai megissza a sört, elôveszi a pisztolyát, a levegôbe dobja a poharát, céloz és szétlövi. A körülötte állók csodálkozására megjegyzi:
– Nálunk, Amerikában annyi pénz van, hogy sosem iszunk kétszer ugyanabból a pohárból.
Isznak még egy kört, erre a kanadai elôveszi a pisztolyát, és lelövi az amerikait. A többieknek csak ennyit mond:
– Nálunk, Kanadában annyi amerikai van, hogy sosem iszunk kétszer ugyanazzal az amerikaival.
* * *
Egy kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika. Az apa leülteti és példákkal elmagyarázza.
– Figyelj, fiam! Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a kapitalizmus. Anyád ügyel a pénzre, tehát ô a kormány. Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ô a szakszervezet. A bébiszitter a dolgozó osztály, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy te, a nép jól érezd magad, és minden rendben legyen. A pár hónapos kisöcséd pedig a közös jövônk.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse telerakta a pelenkáját és sír. Felkel, szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a bébiszitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ô is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutottak az éjszaka látottak, s így szól:
– A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törôdik, és a jövô is le van tojva.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|