|
Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Az adott szó
Az adott szó kötelez – tartja a mondás, de úgy látszik, ez már csak elôdeinkre volt érvényes, amikor a becsületszó többet ért minden írott szerzôdésnél. Mára valahogy olyan idejétmúlttá vált az adott szó betartása. Csak úgy dobálózunk az ígéretekkel, úton-útfélén szórjuk fogadalmainkat: holnap felhívlak, persze… megkereslek mindenképp… beszélek vele, ne izgasd magad… segíteni fogok, hogyne segítenék… majd közösen elintézzük… ne viccelj, ha egyszer azt mondom…
Aztán jobbik esetben jönnek a magyarázatok: te, ne haragudj, nem volt idôm… teljesen kiment a fejembôl… nem voltam itthon, el voltam utazva… nem tudtam szólni, mert… tudod, a család, meg izé…
Én ilyenkor nem tudok a szemébe nézni az illetônek, tudom, hogy hazudik, tudom, hogy szabadulni akar a kínos helyzetbôl, és emiatt egyik hazugságot halmozza a másikra. Ilyenkor én szégyellem magam. Helyette is. De lassacskán annyira immúnis lettem, és gondolom, mások is így vannak ezzel, hogy alig veszem észre a szabódást, mi több, azzal altatom magam, hogy igazat mond, valós a magyarázata. Hiszek, mert másképp naponta… mit naponta?.. óránként kiábrándulok egy embertársamból. Persze azért annyira nem vagyok profi, hogy saját tudatomat is átvágjam. Ott megmarad a csalódás lenyomata, s csak az idô homályosíthatja el.
Rosszabbik esetben szó sem esik az ígéretrôl, elfelejtôdik bocsánatkérés nélkül. Ezekbôl már valahol máshol egy teljesen új világ van felépítve, egy új gala-xis, egy új világegyetem, ahová ember sosem juthat el, metaforikusan ez az igazi ígéret földje.
Minden adott szó egyfajta szövetség, hiszen szavamat, ígéretemet átadom egy másik embernek, aki ôrizgeti, babusgatja, dédelgeti azt, mindaddig, míg beteljesül, s akkor szétfoszlik, feloldozva alkotóját kötelezettsége alól. Aki nem tartja be a szavát, az semmi ember. S ez halmozottan igaz azokra, akik esküvel is nyomatékosították a közösség szolgálatát. S ez a magyarok, székelyek számára törvény kell legyen, mert faji tulajdonságunk az egyenesség, az ôszinteség és az adott szó szentsége.
Keveredik a vér, s ezért nem forr? Aki nem tartja be a szavát, az semmi ember, és méltatlan arra, hogy közszereplô legyen. Ez kell legyen a vezérfonala annak a szövetségnek, amit választottjaink kötöttek a felvállalt közösséggel. Ez kell vezesse tanácsosainkat, s legfôképp polgármesterünket, akik esküvel kötelezték magukat arra, hogy legjobb tudásuk szerint, minden erejüket latba vetve szolgálják a várost és annak polgárait.
Lehet, hogy a klímaváltozás miatt eltolódtak a világtájak, és emiatt haladunk nyugat helyett kelet felé, emiatt szenvedünk egyfajta identitászavarban. Szolgálunk ahelyett, hogy érdekeinket, a város érdekeit nyomatékosítanánk. Újra magunkra öltjük a parancsuralom szépen hímezett Nesszosz-ingét. Kínja vád, de hallgatni arany, s így nem száll a csillagokra. S amikor az ígéret nem lesz bolondnak öröm, akkor derülhet ki az adott szó felemelô szépsége. Addig is felkészülhetünk a fordulóra, mikor az adott szó beteljesületlenül átokként száll vissza hazug gazdájára.
Ábrahám Imre
Szelvény a szélben
Húsvét vasárnapján felháborodva ragadott tollat egy gyergyószentmiklósi személy. Megfogalmazott problémáját több levelezôlistára is eljuttatta, az általa szerkesztett weboldalon is megjelent a hírek között. Az bosszantotta, hogy az egyik gyergyószentmiklósi üzlet mögött szétszórva találta meg az üzlet által meghirdetett tombolaakcióra beküldött szelvényeket. A szelvényeken szerepelt a beküldô neve és telefonszáma is. Felhívást is megfogalmazott: „akinek volt tombolája a gyergyói XY üzletben, az ha ismeretlen személyektôl kap SMS-eket, hívásokat, tudjon róla, hogy valószínűleg megkapta valaki az eldobott tomboláját, és az szórakozik, ilyen esetben ajánlanám a helyi médiát, vagy komolyabb szerveket”.
Az üzlet vezetôjét is megkerestük, aki tudtunkra adta, a sorsolás lejárta után ô csomagolva a kukába helyezte el a szelvényeket. Nem tudja, mi egyebet tehetett volna a fecnikkel. Ha viszont ebbe belekötnek, akkor úgy látja, nem érdemes tombolasorsolást szervezni, ajándékozni.
Valószínű, a sorsjegyek paksamétája kóbor kutyák vagy kukászók közreműködésével került ki a szeméttartóból, mint ahogy az is valószínűsíthetô, hogy a szél is besegített a szórásba. Tény viszont, hogy ott voltak a földön, névvel, telefonszámmal ellátva. A panaszos levele mellé csatolt fényképek is ezt igazolják.
Szándékosan nem írtuk le az üzlet nevét, mint ahogy a levélíró is arra kért, neve a szerkesztôségben maradjon. Megoldást a történtekre aligha szolgálhatunk, viszont azt közölhetjük a további, ilyen esetek elkerüléséért, hogy a Gyergyói Kisújság az ide beküldött szelvényeket bizonyos határidô lejárta után elégeti, így semmisíti meg.
B. K.
Idôalagút (16.)
Mostanáig mindig csak egy komor, gondjaiba beletemetkezett Gyergyószentmiklós képét lapozgattuk a 100 éve megjelent Gyergyóból. Voltak itt vidám esetek is:
„Veszedelmes vásár. Két gyergyói székely borozgat. Asszonyra fordul a beszéd. Egyik atyafi a nôk barátja, másik kevésbbé.
– Nem kell nekem asszony, a sajátomat is szívesen eladnám még kárommal is.
– Megveszem, ha pótlást ad kend, pedig nekem is van egy.
– Szívesen adok 15 pengôt s 7 hold földet, ha elveszi az asszonyomat.
– Áll a vásár, ide a pénzzel, elbánok én két fehérnéppel is. Az asszonyom még örvend, ha segítséget kap s meg leszünk valahogy hárman is.
Megalkudtak így az atyafiak s békésen elválva, haza mentek ki-ki saját asszonyához. Alku szerint másnap reggel kellett vevônek a megvett asszonyt elszállítania.
Hazakerül az eladó s elmondja a vásárt feleségének.
Felfortyan az asszonyban a vér. Bántja az is, hogy ôt csak ráfizetéssel lehet eladni. Elôkapja a siritôfát s azt megtánczoltatja hitestársa hátán s csak ismételgeti:
– Hát kijed eladott? Holnap visznek el? Jó hát no, emlegessen meg legalább, ha mán eladott!
Mikor jól elpáholta az eladót, az istállóba zárta s meghagyta neki, hogy ha 3 napig onnan kimozdul, a táncz elölrôl fog kezdôdni.
Másnap reggel megjelenik a vevô.
– Kijed vett meg engem? Jó vásár vót ugy-e? Kellek kijednek ugy-e?
Ezzel elôkerül a siritôfa s a vevô csak súlyos áldozatok árán tudott újonnan szerzett asszonyától menekülni.
Eladó a családilag rá szabott 3 napi szabadságvesztés után viszszakerült „jogaiba” s így az erélyes asszony rövid uton keresztül vitte a szerzôdés megszüntetési pert s felebbezés kizártával kimondta a súlyos, de jogerôs ítéletet.
(Az eset megtörtént.)”
Volt még egy kedves áprilisi eset:
„Új egylet Gyergyószentmiklóson
Igen üdvös és hasznos eszmét pendített meg társadalmunk egyik közkedvelt tagja, midôn az „Agglegényellenes egyletet” megalakította.
Feltűnés nélkül, csendben dolgozott eddig kedvenc eszméjének érdekében s a múlt héten végül egy igen népes gyűlésen alakította meg az egyletet V.L. polgártársunk.
Vendégszeretô házánál gyűjtötte össze társadalmunk jókora részét, s ott hosszas és hasznos eszmecsere után megállapította programmját.
E szerint maga az újító kötelezte magát rövid idôn belül a becsületes házasemberek sorába lépni, s utána köteles minden egyes tag 2 hónapon belül példáját követni.
Felmentés csak annak adatik meg, ki hitelesen igazolja, hogy tisztességes úton 3 kosarat kapott. (…)
Bárha lapunk szavahihetô barátja küldte be e tudósítást, annak teljes hitelt nem merünk adni, megbízhatóságának pedig utána járni nem tudunk, annyira titkolóznak az új egylet tagjai.
Kétségünköt fokozza azon körülmény is, hogy a reggeli órákig tartott s tanuk szerint igen hangos cigányzenével vegyes tanácskozás tagjai olyan hallgatagok lettek. Különben 60 napon belül biztosan meggyôzôdhetünk a hír megbízhatóságáról…”
Ollózta: Bajna György
Takarítás újabb felvonása készül
A város szemetének összeszedését újabb akció követi, ez kétségtelen, hisz a külterületeken, az út mellett felhalmozódott hulladék is sokak szemét szúrja. A Gyergyói Fiatal Fórum és a közüzemek a kétnapos várostakarítás után tartott kiértékelôn a további lépésekrôl is beszélt, arról, hogyan lehetne a városban megtartani a rendet, a határból pedig eltüntetni a szemetet.
– Közösen találtuk ki, hogy forduljunk az Arbor Famegmunkálók szervezetéhez, és kérjük, gyártsanak le nagyszámú egyen-kukát. Az ösztönzés érdekében ajánlottuk, ezekre a szeméttartókra kerüljön fel az Arbor neve, és azé a cégé, amely elkészítette a hulladéktartót. Abban reménykedünk, ha több lesz a kuka, abba dobják majd a szemetet, s nem szanaszét pottyantják el, ahova sikerül – mondotta Vincze János, a közüzemek igazgatója.
A városba vezetô utak mentén lévô szemétnek is hadat üzennek. A tervek szerint, mikor újrakezdôdik a tanítás, újabb hétvégét áldoznak fel, és erre kérik a gyergyói fiatalokat, idôseket egyaránt. Elsô nap a Pongrác-tetôig szednék fel a mocskot, másnap pedig a Gyilkostóig takarítanának. Van ígéret gyergyói vállalkozók részérôl, hogy mindkét estére a munkálatban részt vevôknek bográcsgulyással szolgálnak.
Úgy néz ki, a takarítók csapata bôvül. A múlt héten ugyanis biciklizôk baráti társasága tett fel hirdetést a helyi tévé képújságába, hogy ôk kerékpárral indulnának a négyes kilométer felé, szemetet gyűjteni. Akciójuk csütörtökrôl – a cudar idôjárás miatt – elmaradt, és azt tervezik, csatlakoznak majd, ha a tanítás megkezdôdik a többi takarítóhoz.
Reméljük, valódi összefogással fog sor kerülni erre a határtakarító akcióra is, ki teheti, segít, nem azt latolgatja, ki a szervezô, ki, milyen elônyt kovácsol a megmozdulásból, hanem azt tartja szem elôtt, hogy munkája által tisztább város fogadja a turistákat.
B. K.
Megvilágítják az épületeket
Négy szentmiklósi templom díszvilágítását tervezte a városvezetés a 2007-es évben. Az ortodox és a római katolikus templom körül már befejezték a vezetékek letételét, felszerelték a világítótesteket. Így a feltámadás ünnepén már a megvilágított Istenháza fogadta a híveket. A másik két templom, az örmény katolikus és a református templom megvilágítása is folyamatban van, mondta a polgármester. Egy helyi és egy csíkszeredai cég végzi a munkálatot, az összegrôl pedig még pontos információval nem szolgált, mert mint mondta, az elképzeléshez képest változások is történtek, több reflektort szereltek fel.
Tehát, hogy mennyibe kerül a városnak a templomok megvilágítása, a munka végeztével derül ki. Arról is szólt a városvezetô, hogy folytatni fogják a munkálatokat, a művelôdési központ körül illetve a város központjában is elhelyeznek világítótesteket.
A Virág negyedben a művelôdési központ körül is kivilágítják a teret és a város központjára is igencsak ráfér a fény. A sétáló- utcában már megoldották a díszvilágítást, és a körforgalom közepén lévô oszlopra is helyeztek világítótesteket. Szükség van erre, annál is inkább, mert már ünnepelgetjük a várossá válásunknak századik évfordulóját.
Baricz-Tamás Imola
Erdeink védelme és az Alkotmánybíróság
A romániai politikai élet egyre zavarosabb. Ennek köszönhetôen eshetnek áldozatul olyan törvénytervezetek, melyek az ország egyes vidékeinek az ökológiai egyensúlyát védelmeznék, vagy pedig a helyi vállalkozókat helyeznék elônybe a rablógazdálkodásra és az erdôirtásra szakosodott, külföldi tôkével rendelkezô mamutvállalatokkal szemben. Ilyen volt többek között a természeti katasztrófák vagy széldöntések által sújtott vidékek védelmére vonatkozó törvény esete. A jogszabály parlamenti története jelzi a román politikai elit hozzáállását bizonyos törvénytervezetekhez. A kormány hivatalosan nem támogatta, de a bizottsági gyűlésen a szakminisztérium részérôl jelezték, nagy szükség van e törvény-kezdeményezésre. Bár módosításaimban elfogadtam a mezôgazdasági erdészeti minisztérium észrevételeit, ennek ellenére a kormány mégsem változtatta meg hivatalos véleményét a törvény támogatásával kapcsolatban. A képviselôk, bár kezdetben nem támogatták, késôbb mégis megértették e jogszabály szükségességét a romániai erdôk védelme szempontjából, és a végsô szavazásnál 146-on szavaztak e kezdeményezés mellett, és 98-an ellene. Az államelnök által való aláírás idôpontjában a szociáldemokrata képviselôk, Viorel Hrebenciuc frakcióvezetôvel az élen, óvást nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz a megszavazott törvény ellen. Bár kértem az RMDSZ felsô vezetését, fôleg Verestóy Attila szenátor urat, hogy beszéljen a szociáldemokrata honatyákkal: vonják vissza óvásukat, erre azonban, egyes szociáldemokrata képviselôkkel folytatott tárgyalásaimból következtetve, valószínűleg nem került sor. Az a törvénytervezet, mely vállalkozóink és erdeink védelmét szolgálta volna, tehát megbukott. A kellemetlen az, hogy a bukás a végsô szavazás után következett be, azután, miután azt az ország törvényhozó testülete törvénynek nyilvánította. Ilyen eset tizenhét esztendeje nem fordult elô az RMDSZ történetében.
Valószínűleg az RMDSZ felsô vezetése kényszerhelyzetben volt, hiszen ebben a zavaros politikai kálváriában, az új kormány megszavazása elôtt, a magyarság érdekszövetségének szüksége volt a szociáldemokrata párt parlamenti támogatására. Az államfô és a miniszterelnök közötti ellentét elmélyülése, a demokrata és a liberális párt közötti vitát éreztette a kormányban is, mely fôleg az európai parlamenti képviselôválasztások idôpontjával kapcsolatos sürgôsségi kormányrendelet kibocsátásánál érzôdött. A D.A. szövetségben a szakítás elkerülhetetlen volt. Szükség volt tehát a demokrata párt tagjait nélkülözô kormány kialakítására. A kisebbségi liberális-RMDSZ kabinetnek tehát nem volt mindegy a szociáldemokrata szenátorok és képviselôk hozzáállása a Parlament bizalmi szavazása idején.
Mivel a széltörések és más természeti katasztrófák által sújtott vidékek védelmére vonatkozó törvénynek az Alkotmánybíróságon való megbuktatása fôleg a szociáldemokraták érdekének tekinthetô, az RMDSZ felsô vezetése kénytelen volt lemondani egyik képviselôjének a törvényérôl, mely fôleg Hargita és Kovászna megye fakitermeléssel és fafeldolgozással foglalkozó vállalkozói számára jelentett volna védelmet.
Befejezésül azonban meg kell jegyeznem, hogy ennek a törvénynek semmi köze nem volt az Alkotmány megsértéséhez. Az Országos Versenytanács esetleg kifogásokat emelhetett volna a szabad kereskedelem korlátozásával szemben, de nem az Alkotmánybíróság. Ha azonban elolvassuk az óvást benyújtók neveit, rájöhetünk arra, hogy nagy részük érdekelt a Hargita és a Kovászna megyei erdôk kíméletlen kiirtásában.
Dr. B. Garda Dezsô, Országgyűlési képviselô
Az uniós területalapú támogatásokat igénybe kell venni
Húsvétig 10 750 területalapú támogatási kérés érkezett a Mezôgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség Hargita megyei kirendeltségéhez, illetve területi irodáihoz a megyei termelôktôl. Ez körülbelül egyharmada a potenciális igényeknek, amely arány – különös tekintettel a május 15-i benyújtási határidôre – aggodalomra ad okot. Melyek az alacsony számú igénylés okai? Az elsô ok a – sokat emlegetett – tájékozatlanság. Ezen az illetékes hivatal a lehetséges mértékig igyekszik saját erejébôl is változtatni, de ez csak a termelôk érdeklôdésével együtt vezethet eredményre. A figyelemfelhívásból gyakorlatilag mindenki kiveheti a részét, ismerôseinek, rokonainak tájékoztatása révén. A második ok az, hogy az elaprózott parcellaméretek miatt a termelôk jelentôs része úgy gondolja, hogy nem tudja igénybe venni a támogatást. A legkisebb támogatható parcellaméret 0,3 ha. Igaz ugyan, hogy az ennél kisebb területek elvileg nem kaphatnak támogatást, de ha megvizsgáljuk, hogy ez a mérethatár hogyan is értendô, kiderül, hogy bizonyos esetekben elegendô egy egyeztetés a szomszédos parcellák művelôivel (használóival), és bôvülhet az igénylôk köre. A parcellát, amelyre a támogatást kérelmezik, az igénylô jelöli meg, és rajzolja be a blokktérképen. Ennek a berajzolt parcellának – mint „egybefüggô területnek” – kell elérnie a 0,3 hektáros mérethatárt. Egy konkrét példán levezetve: ha egy közös fizikai blokkban két testvér 0,2–0,2 hektárnyi, egymás melletti területet művel, akkor külön igényelve nem kapják meg a támogatást. Ha azonban egyikük kéri a támogatást 0,4 hektárra, akkor ô megkapja mindkét területre. Ugyanez a „módszer” megpróbálható más, szomszédos parcellákon gazdálkodók esetében is, ha egy blokkon belül egyiküknek sincsen 0,3 hektárnál nagyobb, egybefüggô területe, de például több kisebb „nadrágszíj-parcella” együttesen kiadja ezt a méretet, vagy más blokkokban található területeik arányában meg tudnak egyezni, ki hogyan jelölje ki a területeket, és igényelje a támogatást. Fontos, hogy bármilyen egyezségre is jutnak a „szomszédos” gazdák – sajnos –, szükséges a földhasználati nyilvántartást is ennek megfelelôen módosíttatniuk, mert a kifizetési ügynökség kérni fogja a polgármesteri hivatal erre vonatkozó igazolását. Gyakorlatilag egy hónap áll a gyergyói gazdák rendelkezésére, hogy a „blokkszomszédokkal” egyeztessenek, a földhasználati (haszonbérleti) viszonyokat bejelentsék, vagy arról igazolást kérjenek, és kérelmeiket benyújtsák az ügynökség illetékes területi irodájához, illetve a polgármesteri hivatalok mellett működô irodákhoz. Vesztenivaló nincs. Akinek a hivatal nem fogadja el a kérelmét, vagy nem tud bérleti szerzôdést felmutatni, az idén nem kapja meg a támogatást, de más szankcióval nem kell számoljon és jövôre újra meg kell próbálja. Aki esetleg elmulasztja a május 15-i határidôt, még majdnem egy hónapja marad, hogy pótolja a kérelmét, de ez esetben már „késedelmi szankcióval” kell számoljon. A május 15-e után benyújtott kérelmeket az ügynökség úgy kezeli, hogy a késedelem minden egyes napja után 1 százalékkal csökkenti a kifizetendô támogatási összeget, de a június 11-e utáni kérelmeket már vizsgálat nélkül elutasítja. (Ez a szankció a kérelem elutasítása esetén természetesen nem alkalmazandó.) Nagyon bízom abban, hogy az igénylések alacsony számának döntôen egy harmadik oka van. Nevezetesen az, hogy a gazdák többsége – hasonlóan a magyarországi gyakorlathoz – az utolsó pillanatban nyújtja majd be kérelmét.
Guzli László
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Hatvanhat hét, több mint egy év és három hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját, személyes ügyvédjét. Ha havi fizetésének egy töredékét erre áldozta volna (nem beszélve arról, hogy havonta nyugdíjat is kap, s a cégei is bizonyára hoznak valamit a konyhára), már réges-rég visszafizette volna a teljes összeget. Éppen ezért egyértelmű, hogy ezen gesztusával a polgármester azt bizonyítja, hogy úgy gondolja, nem ô van a városért, hanem a város van érte. Bízunk benne, hogy ez az eset tanulság lesz a város lakóinak, s megértik, hogy nem az nem lop, akinek már nagy vagyona van, hanem az, aki becsületes ember.
A közüzem vezetôinek a beszámolójáról
Emlékeztetjük a város lakóit, de az illetékeseket is, hogy a közüzem új vezetôi megválasztásukkor átláthatóságot, a lakosság jobb kiszolgálását, hatékony és gazdaságos működést ígértek. Ígérték azt is (legutóbb tavaly év végén), hogy kinevezésük után egy évvel beszámolnak a lakosságnak az addigi tevékenységükrôl. Ha netán elveszítették volna a naptárukat, tájékoztatjuk ôket, hogy a kinevezésnek lassan 16 hónapja, miközben nálunkfelé egy év mindössze 12 hónapból áll. Igaz, hogy tevékenységükrôl a lényeget mindenki tudja, hisz az elmúlt idôben rendszeresen emelték az árakat, a város szemetesebb, mint valaha, a fűtésrendszer felújítása a lakónegyedekben még el sem kezdôdött stb. stb., de hátha fel tudnak hozni valamit ezen „megvalósítások” mentségére is, olyan objektív akadályokat, amikrôl a közvélemény nem értesült. Mindenképp elvárjuk, hogy ne bujkáljanak a sötétben, a kertek alatt, hanem álljanak ki férfiak módjára a város elé, s magyarázzák meg a bizonyítványukat.
A város állapotáról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete sajnálattal állapítja meg, hogy a városban mintha megállt volna az idô. Szerte az országban zajlik az élet, miközben idehaza akkora a csend, hogy idônként ki kell nézni az ablakon, hogy meggyôzôdjünk, a város még megvan, nem tűnt el nyomtalanul a térképrôl. Értjük mi, hogy a munkával baj van, s egy várost vezetni nem is olyan egyszerű dolog, de akkor bár annyi jóérzés lehetne a város vezetôiben, hogy belátják tehetetlenségüket, veszik a kalapjukat, és elmennek kapálni, avagy élvezni a nyugdíjas éveket, s hagynak helyet másoknak, olyanoknak, akiknek nem csak száj van a fejük elején, hanem némi ész is a belsejében.
Finanszírozási program
A Kis- és Középvállalkozások és Szövetkezetek Nemzeti Ügynöksége (ANIMMC) által támogatott terveket kiegészítve, a Nemzeti Hitelgaranciaalap Kis- és Középvállalkozóknak (FNGCIMM) garanciát vállal a KKV-k bankhiteleinél.
Hamarosan beindul a legnagyobb érdeklôdésre számító, az újonnan létesített vállalkozások beruházásainak, valamint KKV-k modernizálási beruházásainak támogatására kiírt országos program, amelynek összegkerete 40 millió lej.
A FNGCIMM közösen az ANIMMC-vel a program lebonyolításában társfinanszírozást vállaló 10 bankkal kötött eddig szerzôdést: (BCR, BRD, OTP, CEC, Transilvania, Libra, Carpatica, Leumi, Romexterra és Credit Europe bankokkal).
A támogatási terv a következôképpen fog működni:
a. a projekt értékének 60%-ig és maximum 50 000 euróig az ANIMMC biztosít visszanem-térítendô támogatást (az újonnan létesített vállalkozások esetében az összeg maximum 10 000 euró),
b. a projekt 25%-át bankhitel fedezi – a kezességet/ garanciát a hitelhez a FNGCIMM-tôl igényelhetik,
c. a projekt 15%-át saját tôke fedezi.
A FNGCIMM kezességvállalási mértéke elérheti a kért hitel vagy bankgarancia 80%-át, a bankkal aláírt szerzôdés függvényében. A jóváhagyott garanciáért az Alap kockázati jutalékot igényel, amit százalékban számolnak ki a hátralévô garantált összegre (1,5–2 %), a garantált hitel, a deviza és a bankgarancia típusának függvényében.
A FNGCIMM ingyen ellenôrzi a dokumentációt a garanciakérelemre.
Isten és ember háza
Augusztusra szeretnék, ha elkészülne a Bucsin negyedi templom, igaz, az eredeti tervekben 2008. szerepelt az építkezés-berendezés befejezésére. A munkálatok felgyorsultak, a tetôszerkezeten dolgoznak, és a tetôfedô lemezt is leszállították már Marosvásárhelyrôl. Az illetékesek azt mondják, amenynyiben a különbözô munkafolyamatokat végzôk nem akadályozzák egymást, a falak vakolása is hamarosan kezdetét veszi. A folyamatok része a templombelsô kialakítása is, Köllô Miklós fôépítész már szállította a tervet: a padokról, székekrôl készen vannak a rajzok, Polgár Botond gyergyói szobrász pedig a nem szokványos oltár makettjét is megmutatta a gyergyószentmiklósi fôesperes-plébánosnak.
A templombelsô részleteirôl Köllô Miklós beszélt, elmondva, az alapelképzelés készen, ám a részleteken még kell törjék közösen a fejüket. Egyik ilyen a fűtés megoldása, hogy a meleg ott legyen, ahol az emberek. Padlófűtés szerepel a lehetôségek között, vagy a padok alá beépített fűtôtestek. A padok és székek aránya is kérdés még. A tervezô és megrendelô azt szeretné, ha az ülôalkalmatosságok egy része mozgatható lenne, hogy a 400 ülôhelyes, 600 férôhelyes templomban akár többen is helyet kapjanak egy koncert, elôadás, ünnep alkalmával. Egyelôre, amint a képen is látható, az oltárt, Isten szolgáját körbeveszik a hívek. Két oldalon padok, szemben, félkörben székek lesznek, a padok és oltár fölött pedig félkörben a karzat.
– Ez egy formabontó templom, de azzal a megoldással, hogy a hívek körbeveszik a papot, azt érjük el, hogyha tíz ember veszi körbe, akkor is „megtelik” a templom – magyarázta Köllô Miklós.
A formabontás része az is, hogy a karzat a pap feje fölött húzódik, és e karzaton található a keresztút.
– Úgy lesz megoldva, hogy a templom padlószintjérôl is lehessen a karzaton lévô keresztúttal kommunikálni, de lévén, hogy a keresztút kálváriája éppen az, hogy fel kell menni és le kell jönni, ez egy intimitást létesít annak a számára, aki úgy akarja keresztútját végezni, hogy ebben senkit ne zavarjon.
Fenyôfából készülnek a padok, székek. Mibôl egyébbôl itt, Gyergyószentmiklóson – teszi fel a kérdést a fôépítész.
– Nagyon masszív bútorzatot képzeltem el; templomban nem lehet betenni egy filigrán valamit, ha azt akarjuk, hogy súlya legyen. Mint ahogy Szent Istvánnak is súlya kell legyen itt, Székelyföldön is. Az egyházszakadás elôtt élt, és egyetlen szentünk, akit az ortodox egyház is jegyez. A székek tervezésekor azt tartottam szem elôtt, hogy többfajta kereszt van: a hosszú szárú, latin kereszt, kettôs kereszt, András-kereszt… és ezek jelenlétét tartottam fontosnak. Mivel latin szertartású ez a templom, a papi székek ezt a keresztet mutatják, székely logikával, csapolásokkal összerakva, masszív bútorzat lesz. A hívek részére készített székeken az András-kereszt jelenik meg, mint ahogy a sekrestye ajtóján is.
A belsô tér megtervezésekor a fôépítész arra is figyelt, hogy ezen Isten háza hajlékul kell szolgáljon a más felekezetűeknek is. Szerinte ez a templom egy kiváló ökumenikus tér is, így például szószék gyanánt karzatról prédikálhatnak a protestánsok.
– Gyergyó az évszázadok során toleráns volt minden felekezettel szemben, ezért van itt mindenkinek temploma, mégis azt mondjuk, ez egy katolikus vidék. Ezzel a templommal azt is el kell mondjuk, hogy a katolikus egyház ma hol tart, mit jelent a második Vatikáni Zsinat szelleme, mit jelent az, hogy ökumenizmus.
Fa és kô – ez képezi a templombelsôt. Fenyôfából lesznek a székek és padok, kôbôl a keresztút és az oltár. De nem akármilyen kôbôl. Az újfalvi követ kell szobrászati szintre emelni. Amit eddig utcakövezésre használtak, abból lesz itt az oltár, vagy éppen a kinti, Szent István- szobor, a keresztút. Az oltár egy negyed gömb formáját mutatja, és a szokásostól elérôen nem benne, nem alatta, hanem rajta lesz az ereklye, tartójában, a Szent Korona hű másolatában. Az oltár elülsô fele is rendhagyó díszítést kap. Bár a szobrásznak nem egy-két hónapos munkájába kerül, de templomnyitás után is folyamatosan fog dolgozni azon, hogy az oltáron a koronázási palást mintái váljanak láthatóvá.
Szűkös az idô, rengeteg apróbb és nagyobb részletet kell még megtervezni. Így például még talány az orgona és szent sír helye. Gyorsan, mégis alaposan kell átgondolni minden részletet, még arra is figyelnie kell az építésznek, bár laikus számára furcsán hangozhat, milyen gátat jelentenek a robusztus székek, ha a templomban pánik tör ki. A gyergyói szobrászt, Polgár Botondot sem lehet munkájában siettetni, így meglehet, hogy a palást motívumai templomszentelésre nem kerülnek az oltárra, a külsô Szent István-szobrot is csak késôbb állítják fel.
Sok munka, sok pénz szükséges még a templom elkészültéhez. Portik-Hegyi Kelemen fôesperes-plébános májusra látja a tetô elkészültét, augusztus végére azt, hogy misézhetnek az új templomban. Az anyagiak is szűkösek, a kasszában lévô pénz nem fedezi a költségeket, lehet, hogy hitelfelvételre lesz szükség, de abban is reménykedik a katolikus egyház, hogy a hívek továbbra is támogatják a szent hajlék építését.
Balázs Katalin
Nyereséges a vadászat, horgászat
A gyergyószentmiklósi Vadász Sporthorgász Egyesület közgyűlésén kiderült, jövedelemmel zárta az évet a szervezet. A 2006-os esztendôben 185 002 lej volt a bevétel, 172 106 lej a kiadás. A tiszta jövedelem 12 896 lej. Portik György igazgató megjegyezte: horgászati szinten is jövedelem volt, 4246 lej.
A 159 vadászt és 370 horgászt számláló egyesület tervei között szerepel, hogy a 12-es Remete vadászterület két részre osztódik, így még egy csoport lenne a baktai részen, egy pedig Remetén. Ennek megvalósításához azonban a minisztérium jóváhagyása szükséges. Horgász szinten beruházások vannak a 2007-es tervben: 3000 lejt telepítésre, 2000 lejt fejlesztésre szánnak.
Portik György igazgató kitért arra is, hol horgászhatnak a gyergyói egyesületnél érvényes tagsággal rendelkezô pecások:
Az újfalvi bányató hegyi víznek számít, szombaton és vasárnap horgászható. A szépvízi tóban szintén engedélyezett a horgászat. A zetelaki tavat a székelyudvarhelyi egyesület fogja bérelni, itt is hét végén lehet majd horgászni, napijeggyel, mely a helyszínen vásárolható meg.
A síkvizekre még nincs megkötve a szerzôdés, várhatóan, akár csak tavaly, a gyergyói engedély érvényes lesz Hargita megye minden síkvizére.
Horgászható patakok:
– Fűrész-patak: a kitermelô úttól a Marosig;
– Kis-Somlyó: a Marostól a 149-es bornáig;
– Nagy-Somlyó: a Marostól a 293-as bornáig;
– Borzont: a Marostól a 184-es bornáig;
– Putna: a Marostól a 19-es bornáig;
– Bakta: a Marostól a vadászházig;
– Köves: a Marostól a Dandár-patakig;
– Eszenyô: a Marostól a 189-es bornáig;
– Martonka: a Marostól a 251-es bornáig;
– Güdüc: a Marostól a nemzetközi útig;
– Ditró: a Marostól a 183-as bornáig;
– Orotva: a Marostól a 108-as bornáig;
– Szenéte: a Marostól a kitermelô útig.
B. K.
Égi áldás, földi csábítás
Mutassanak nekem egy embert, akit tavaly nyáron az épülô Szent István-templom elsô búcsúján nem zavart az építmény melletti reklámtábla. Nem volt fotós, aki úgy tudta volna fényképezni az ünneplôket, hogy a képen meg ne örökítse a narancsok közt, narancsbôr nélkül pihenô hölgyet, az üdítôreklámot. Kopott volt, fakó a kép, de ott volt, s sokak remélték, nem sokáig. A hölgy valóban távozott, helyébe gyöngyözô sör került, mint földi örömökre csábító… mögötte pedig napról napra épült az égiekhez vezetô találkahely, a templom.
Voltak, kik csak morogtak a reklámtábla miatt, a katolikus egyház viszont levelet is írt több ízben, hátha eltűnne onnan a pannó.
Egy ideig az volt a bontás akadálya, hogy szerzôdéses viszony volt reklámozó és önkormányzat között. Fél éve körülbelül annak, hogy a szerzôdés lejárt. A tábla viszont maradt, pedig „bármelyik pillanatban levehetô” – közölte a hivatal illetékese.
A pillanat eljött: múlt hét végén, mint az ittas ember, földre került a sörreklám.
Végre-valahára. Nem rontja az épülô templom képét, immár nem a reklámtábla és Istenháza kettôs miatt fotózzák a Bucsin negyed eme részét a turisták, s nem pironkodnak tovább a gyergyói hívôk sem.
B. K.
feketén/fehéren
Alfalu, az idôjós
Nemhiába van Alfaluban a meteorológiai állomás. Ha nem is lehetnek manapság pontosak az elôrejelzések, s ezt ott is elmondják, azért érzik, hogy milyenre vált a szeszélyes idô. Emlékszem, jó néhány évvel ezelôtt, késô ôsszel rakásokban állt a hasított bükkfa az állomás udvarán, s ha hiszik, ha nem, kemény tél követte az enyhe ôszt, pedig a mért adatok alapján nem volt biztos a nagy hideg. Most ugyan nem az idôjósok udvarán voltam, de Alfaluban történt meg az eset; a meteorológiai állomás közelében. Nagyszerdán este a település központján furcsaságra lettem figyelmes. Fényességre. A kultúrházból áradt a fény, s a mellette álló magas fenyô is árasztotta a világot. A karácsonytól ottfelejtett villogó a csúcsától a törzséig piroslott, de nagyon. Már akkor rádöbbenhettem volna, hogy változik valamerre az amúgy napsütéses tavaszi idô. De az eszembe se jutott – s azért annyira csak nem bízom az alfalviak jóslatában, ösztönös tettében –, hogy másnap, nagycsütörtök reggelre karácsonykor is irigyelhetô pelyhekben fog hullni a hó.
Kedves-Tamás Gyopár
„Máshogy ragyogtak a csillagok”
Jakab Gyula híres halász
Elfogja ôt a csukaláz
Halászik ô ülve-állva
Vízben, sárban, pocsolyában
Marosra is jár ô néha
Nagy csukákról álmodozva.
Sikerének mi a titka
Paszuly, kukac vagy giliszta?
Inkább nézzük orra táját
Mint piroslik, a nemjóját!
Így jöhetsz rá nagy titkára
Monopolt rak a horgára.
Ez a két strófa is árulkodik arról, mennyire humoros, jókedélyű, mulatós volt a ma már 97 éves Jakab Gyula bácsi. Hiszen egy magába forduló, kissé mogorva ember aligha nézte volna jó szemmel az ilyenfajta, róla szóló rímeket. Igaz az is, hogy aki nem érti a viccet, arról nem születnek ilyen versek. Lényeg, hogy ezt a versikét horgászbarátai írták neki, s nemcsak átadták egy cetlin, hanem egyenesen kiplakátolták egyik régi vadász-horgász bálon. Ha jól emlékszik Gyula bácsi, az a bizonyos bál a Szilágyi vendéglôben volt megszervezve, s nagyokat derültek a plakáton. Utoljára, sok-sok évvel ezelôtt pisztrángot fogott. De rég nem lépi át a küszöböt. Féléve is elmúlt annak, hogy az udvarra kijárt.
A horgászok történetei megszámlálhatatlanok, köztük akad alig hihetô is, ez általában a hal méretére utaló adatokra vonatkozó. Nos, Gyula bácsi következô történetében nem is a méret a lényeg. Habár állítja, 10 kilogrammos hal volt a legnagyobb, amit kifogott. Ami nyom a latba, az, hogy mi történt a trófeával.
– Ki akartam a nagy halat sorsolni egy összejövetelen. Elôkészítettem odahaza. A hal szépen, egy deszkára volt téve, s mire a sorsolásra került volna a sor, a kommunisták, vagy kik, már ették – mondja Gyula bácsi.
Azt is hozzátette, hogy akkor dühében majdnem összetört néhány bútort.
Igazságérzetét mások is észrevehették. Mert korábban, egészen ifjú korában megtörtént az is, hogy futballmérkôzésen szurkolóként beleszólt a bíró ténykedésébe. Sôt, be is lépett a pályára, s pofon is csattant a bíró arcán. Aminek az lett a vége, hogy kitiltották a meccsekrôl, nem szabadott bemenjen.
– Hogy megmondjam ôszintén a százhoz közelebb vagyok, mint a kilencvenhez. Más világ volt ezelôtt, máshogy ragyogtak a csillagok az égen. Sok minden történt. De az a fontos, hogy olyan gyermekeim vannak, akik aranygyémántok, mindennel ellátnak. Senkinek nincsenek ilyen édes-drága gyermekei – mondta többször is az idôs ember.
Nem fárasztottuk sok ideig Gyula bácsit, amikor fotózásra kértünk engedélyt, megvillantotta humorát: „le lehet fényképezni engem, jót nem csináltam, rosszat sem csináltam, nem csináltam semmit, a korom miatt viszont fényképezhetnek, nyugodtan”.
K-T. Gy.
„Célunk, hogy politikamentes, magyar zenei hálót húzzunk a Földgömbre”
Dévai Nagy Kamilla növendékeivel énekelt
Kedden este gyergyói zenekedvelôkkel telt meg a Békény-parti galéria. Dévai Nagy Kamilla művésznô nôvendékeivel tartott elôadást a Pro Artban. Fellépett a felvidéki Farkas Csaba és Turánszky Alexandra, a szovátai Madaras Zsolt és a kilencéves, korondi származású Kovács Krisztina. Ôk a Krónikás Alapítvány Zeneiskola növendékei, Labant Csaba zeneszerzô, tanár kísérte el ôket, hogy együtt énekelve, a szétszóródott magyarságban tartsák a lelket, dalban-szóban, hozzák-vigyék hagyományainkat.
Bizonyára, sokan ismerik mifelénk is Dévai Nagy Kamilla nevét, aki 1996-ig egy sikerekben hihetetlen gazdag pályát futott be, melyet számtalan díj és kitüntetés jelez. Népművészet Ifjú Mestere kitüntetés, 1976-ban a Montreali Olimpián egyedüli magyar művészként volt jelen, ekkor 23 nyelven énekelt. Majd bekerült a Guinness Világrekordok könyvébe azzal a különlegességgel, hogy 29 nyelven énekelt, ma már 34 nyelven dalol. Évekig volt a világhírű Rajkó zenekar szólistája is. Fellépett az amsterdami Concertgebauw-ban, a Versailles-i királyi színházteremben, a Cannes-i Palm Beach Casinóban, olyan nagy nevű sztárokkal, mint Mireille Matthieu, Sacha Distel, Pata-chou, a Kessler nôvérek. A hatalmas karrierért soha sem volt hajlandó elhagyni Magyarországot.
A gazdag életpályát egy autóbaleset szakította meg, mely fordulópontot is jelentett a művésznô életében.
A fél lábbal csíkszentdomokosi Bôjte családból, fél lábbal a Makkai Sándor püspök családjából származó, Dévai Nagy Kamilla művésznôvel a fordulópontról, mely egyben az iskola alapítását is jelentette, növendékeirôl, céljairól beszélgettünk.
– Újra meg kellett tanulnom járni, beszélni, az ujjaimat a gitárhoz simítani. Két napig az űr vendége voltam. A gitárom megvárt, épen, sértetlenül, és ez adott nekem erôt, és ez gondolkodtatott el a fehérszobában. Menni kell tovább, és ha ô épen maradt, nekem is össze kell szednem magamat. Rájöttem, menni kell, de nem egyedül. Amit én harminchárom év alatt megtanultam, át kell adjam az utánam következôknek, mert ha én elmegyek, ezt a műfajt senki sem fogja tovább- vinni. Akusztikus hangszerekkel, kis, finom dalokkal, lélektôl léle-kig az emberek nem fognak eljutni, muszáj ezt továbbadnom. Az elsô években tizennégy diákom volt, majd feldúsultak nyolcvanháromra, de ez nem volt jó, mert mindenki nem volt elhivatott, igazi krónikás. Nagyon szépen, tisztességgel sikerült ezt a számot harminckettôre csökkenteni, jelenleg ennyi igazi krónikás van az iskolában. A volt tanítványokra nagyon büszke vagyok, színházaknál, elôadóművészként megállják a helyüket, önállóan, ez a legfontosabb. Arra próbáltam nevelni, hogy megálljanak a saját lábukon, hogy tudják például azt, hogy a szerzôijogvédô hivatalba hogyan kell bemenni, hogyan kell öltözködni, sminkelni, hogyan kell interjút adni. Az iskola megpróbál egy teljes körű elôadóművészetet tanítani. Nagyon sok kiváló tanárunk van, a nagyon fiataltól az idôsebb korosztályig. A nagy öregek azért jók, mert fantasztikus lendülettel és fiatalosan, hármasával szedve a lépcsôt, példát mutatnak. A fiatalok pedig azért nagyon jók, mert a fiatal a fiataltól nagyon jól, könynyen tanul. Az iskola négyévestôl ötvennégy éves korig mindenkit befogad, mert, ki vagyok én, hogy megszabhatom, hogy egy bizonyos kor fölött nem szabad zenét, elôadóművészetet tanulni.
– A Liszt- és Kazinczy-díjas művésznô, a Köztársasági Érdemrend Kiskereszt tulajdonosa elsôsorban a szétszóródott magyarságban, tartotta-tartja a lelket, hozza-viszi az Ó- és Újhaza közti üzeneteket dalban, szóban, szeretetben...
– Azt szerettem volna, ha ez a szeretet iskolája, a határok nélküli iskola legyen, és elértem. Mert ebben az iskolában a magyarországiak mellett, inkább határon túlról voltak növendékek. Ez azért is jó, mert nem egyszer a magyarországi a határon túli magyartól tanult magyarságot. Kell egy politikamentes, szeretetre épülô zenei háló a Földön, ahol az egymásra figyelés a fontos, és az, hogy ebbôl a nagyon önzô világból kiszakadjunk. Egy álomvilágot hozzunk létre, amely a jóságon, tisztaságon, testvériségen alapul. Ezt próbáljuk meg a családon belül elkezdeni. Nekem ez az iskola a zenei családom.
– Kinek játszanak?
– Dúsul a fiatalabb közönség, és ennek nagyon örülök. Lehet, hogy csak a gitár vonzza, és ha meghallja a krónikás éneket, elfordul, de a másik percben hallhat egy rock-feldolgozást, ami megfogja. A célunk régi hagyományokra építve új hagyományokat teremteni.
– Több erdélyi diák is tanul most Budapesten a Krónikás iskolában, ôk most itthon léptek fel, fontos az, hogy szülôföldjükön megmutatkozzanak?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy hazajöjjenek, mert ez a legfontosabb. Amikor létrehoztam ezt az iskolát, nem az volt a célom, hogy elszippantsam Magyarország felé ôket, hanem az, hogy megtanulják azt, amit itt nem lehet, mert Európában ez az egyetlen ilyen iskola. Tanuljanak meg mindent, amit az elôadóművésznek tudnia kell, és hozzák haza. Itt tudjanak írni saját verseket, tervezni. A másik dolog pedig az, hogy Magyarországon kisülnének. Kiégnék én is, ha hagynám magam pofozni a partok és pártok között. Nekem is kell a havasi levegô, a fenyô, és az, hogy tiszta tekinteteket lássak. A magyarországi tekintetekben nagyon sokszor azt látom, hogy van három csavar, kételkednek, keresik, mi van mögötte. És erre mindig azt tudom mondani: mögötte szeretet van.
Hazajövök Erdélybe, itt lettem ember. Amitôl Magyarországon el voltak az emberek ájulva, és agyba-fôbe dicsértek, Marosvásárhelyen elénekeltem ugyanazt, és azt kérdezték: és Na, ez az az, „és” volt az, ami megtanított arra, hogy mindig különbnek kell lenni, mert pontosan tudom azt, ha az ember magyarként be akart jutni egy fôiskolára, annak olyannak kellett lenni, hogy ne lehessen belekötni. Ezt próbáltam továbbvinni, de nem úgy, hogy másokat eltapossak. Ez vezérel, és hogy a Jóistennek tényleg szándéka van velem. Nem lehet azt mondani, anyám, nem ezt a lovat akartam, ezt csinálni kell. Sokszor elfáradok, de tovább csinálom, mert különben, hogy tudnék a növendékeim szemébe nézni. Ezt nem lehet abbahagyni, viszszalépni, vagy nyugdíjba menni, ebbôl csak kihalni lehet.
Baricz-Tamás Imola
„Év végére elfelejtjük a közművesítési munkálatokat”
Csütörtökön bizottság gyűlt össze az alfalvi polgármesteri hivatalban; térképpel a kezükben kezdték a már megvalósult közművesítési munkálatok átvételét.
A község 95 százaléka vízhálózattal rendelkezik, 60 százalékban pedig már a csatornahálózat is készen. A rendszer kiépülése 2000–2004 között stagnált; György István polgármester elve ugyanis az volt, hogy addig pénzt, csövet ne tegyenek a földbe, amíg nem tudják, lesz-e derítôállomás. A szennyvíztisztító-rendszer elkészülte után újraindultak a csatornázási munkálatok, az elmúlt két és fél évben 7,5 kilométeres szakasszal sikerült bôvíteni a hálózatot. Az idén ebbôl közel négykilométeres rész készült el, ennek a munkálatnak az átvételére ült össze a bizottság, mely terepen is megvizsgálja az eredményt, hogy a meglátások jegyzôkönyvbe is kerülhessenek.
– Én ezzel az ütemmel meg vagyok elégedve, és biztató az is, hogy úgy néz ki, nyerô a kormánytámogatásos pályázatunk. Remélem, a közművesítés kérdésére az idén pontot tehetünk. Én már jövôre nem szeretnék csatornarendszer-kiépítésen gondolkodni.
Alfaluban 95 százalékban kiépített a vízhálózat, s év végére valószínű, ugyanilyen mértékű lesz a csatornarendszer is. Ezzel szemben engedjék meg, hogy Gyergyószentmiklós ilyen jellegű adatait ismertessem: a település 70 százalékát hálózza be a víz-, 45 százalékát a csatornarendszer.
B. K.
Alfalvi tanuló az országos román versenyen
A képességvizsgák után mindig elszomorítók a statisztikák. A Gyergyói-medencében román nyelv és irodalomból általában nem jeleskednek a magyar anyanyelvű tanulók. S ezt már azelôtt is szajkózták felkészítô konferenciákon, mielôtt eu-s ország lett volna Románia, hozzátéve, menynyire szükség van a nyelvtudásra. Idén azonban a gyergyóalfalvi VI. osztályos Barabás Laura a kisebbségi gyerekeknek kiírt román olimpiász körzeti szakaszán elsô lett, a megyei szakaszon pedig egy tölgyesi kislány után a második, és így továbbjutott a jászvásári Ionel Teodoreanu országos megmérettetésre is. A Vaskertes Iskola is jó eredménynyel büszkélkedhet, hiszen a VIII. osztályos Tamás István, csíkszeredai diáktársa után a legjobb eredményt érte el, ô is továbbjutott.
Az alfalvi román szakos tanárok, Nagy Ibolya és Gáll Ildikó elmondták, nyelvérzékre, adottságra van szükség ahhoz, hogy a diákok hasonló eredményt érjenek el. A gyerekek a lecke tartalmát megtanulják, tudják, a passzív szó-kincsük gazdag. De nem tudják használni a szavakat. Amennyiben néha román anyanyelvűek között vakációznának, a passzív biztosan aktív szókincscsé válna. Ebben segíthet a román tévéadások nézése, a román szövegek olvasása is, de hát sajnos, egyre kevesebben olvasnak magyarul is.
A VI. osztályos Barabás Laura elmondta, idôigényes a felkészülés, de szereti a román nyelvet, ô már jól boldogul román városokban is. Társai figyelmét is felhívta arra, hogy szükséges a román nyelvtudás. Még nem döntött ugyan, de lehetséges, hogy romántanár lesz majd. Jó nyelvérzék, adottság is kell a gyerekek részérôl, ez biztos, ahhoz hogy eredményesek legyenek, hogy a Fekete-tenger partján mondjuk ne kézzel-lábbal vásároljanak „barackiut”. Ahhoz viszont, hogy legyen passzív szókincsük, jó szakemberekre, pedagógusokra is szükség van.
K-T. Gy.
Meg kell maradni!
Április 5-én újra benépesült az Idôsek Klubja Ditróban: író-olvasó találkozót szervezett az MPSZ. A rendezvény érdekében eredményesen fogott össze 5 személy: Kovács András, Nagy Zsigmond, Simon Sándor, Madaras Albert, Márton Sándor. Nekik köszönhetjük, hogy a nyárádszeredai újságíró, Csíki Sándor ezzel az alkalommal (is) eljutott községünkbe. A terembe összegyűlt 54 ditrói érdeklôdô olyan emberrel ismerkedett meg, aki testnevelés tanári munkája mellett ír (sokat és nem is akárhogy), utazik, vitatkozik, háborog, szervez, lelkesít, hogy erôt öntsön a fásuló erdélyi magyarságba. Akinek minden tette, minden szava, minden mozdulata ezt sugallja: Nem szabad feladni! Meg kell maradni magyarnak!
„Bemelegítésül” Szende (a négygyermekes apa érettségizô lánya) olvasta fel Wass Albert Szeretném című versét, amely az író ars poeticájának is beillik. Szép gesztus, hogy ezzel (és a többi felolvasásával) segít édesapjának cipelni a „határon túli” magyarok keresztjét.
A bemelegítés – mint a jó gyógyszer – hamar megteszi hatását…
A szerzô pedig mesél, mesél. Magáról, segítôtársairól, törekvéseirôl, a romániai magyarság jogainak határozott követeléseirôl, amiért az író „megkapta a magáét”. Nem is egyszer… „Az írás nekem egy nagy mankó. Amióta írok, sok mindentôl nem félek” – vallja Csíki Sándor.
Olyan lapok közölték írásait, mint az Erdélyi Napló, a Polgári Élet, a Népújság, az Európai Idô (ennek külsô munkatársa). Rengeteg jegyzete jelent meg a Góbévilág, az Erdélyi Ma és a Jobbik Net honlapokon. Az Internet elvitte hírét Ausztráliáig.
Válogatott publicisztikai írásai 2002–2007. között jelentek meg három kötetben (Nem elfogyni! Állj meg, madár fejem fölött dalolva! Véreim, árva magyarok!)
Elsô két kötetébôl épp egy-egy példány maradt hírmondónak. Ezeket megmutatja, felolvas belôlük a lánya; harmadik könyvét már bemutatni hozta több példányban, hátha vásárolnának belôle.
Indokolatlan ez a szerénység: feszülten figyel mindenki, aztán megnyílnak a zsilipek, jönnek spontánul a hozzászólások, és a közönség kétharmada megvásárolja a könyvet.
Néhány szót a műrôl:
Megmaradásunk gondjai nyomasztják az írót. A szerzô határozottan kiáll az olyan kérdések védelmében, mint a történelmi múlt, a nemzeti hagyományok, szimbólumok, anyanyelvi oktatás, a sokgyermekes családok. (Nem véletlenül lett Csíki Sándor a Pro Familia Egyesület vezetôje.)
A könyve keményen bírálja a hatalom beolvasztó politikáját, ennek hű kiszolgálóit: a megalkuvókat, az árulókat, a belföldi és magyarországi hintapolitikusokat. Nem kíméli az RMDSZ vezetôit sem, akik csak akkor autonómiáznak, ha valami hasznuk lesz belôle. Szó van a kötetben – többek között – a decemberi NEM „bátor” harcosairól, akik a Pick szalámit nem adnák 100 „határon túli” magyarért.
Mindezt keserű szájízzel, férfias keménységgel mondja el az író. Mintha egy hadirokkant próbálna tárgyilagos maradni, amikor arról beszél, hogyan veszítette el a lábát.
Külön kellene foglalkoznunk a mű stílusával. Rengeteg benne a vívódást és a felháborodást kifejezô költôi kérdés, felkiáltás. Tele meghökkentôen szép szóképekkel, balladai ismétlésekkel.
Az ilyen könyv megérdemli sorsát. Azt, hogy ronggyá olvassák.
Gergely Géza
Több mint kétezer tojásíró
A Népművészeti Alkotóházban a kéthetesre tervezett tojásíró programon több mint 2200 gyerek vett részt. Nagycsütörtökön délelôtt a 2000. tojásírót ajándékkal jutalmazták. A Fogarassy Mihály Általános Iskola IV. B osztályos diákja, Rokaly Norbert volt a szerencsés.
Hogy Kisné Portik Irén néprajzkutató 17 évvel ezelôtti ötlete mennyire van jó hatással a gyerekre, felnôttekre, mutatja ezt az évrôl évre egyre több jelentkezô is. Több ezren tanulták meg azóta nagyanyáink pontos vonalvezetését, mintáit. Ha elsôre nagy gondot okoz is a kesice tartása, a második tojás írásakor szépen kanyarodnak az ívek. És hogy a gyerekek kezében biztosan álljon a kesice, Kisné Portik Irén mellett még két tojásíró asszony is segített ebben. A csomafalvi Fehér Gizella és a gyergyószentmiklósi Bartis Erzsébet oktatta a kicsiket, az érdeklôdôket. Ugyanis egyszerre kétosztálynyi gyerek is tanulta a mesterséget.
Mára már nagy rendezvénnyé nôtte ki magát a tojásíró program, olyannyira, hogy idén a szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ is rendezvényének tekintette.
Baricz-Tamás Imola
Nyuszidrazsé, locsolóvers
Egyre gyakrabban gyűlnek össze, egyre otthonosabban mozognak felnôttek, gyerekek egyaránt a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum udvarán. Nagyszerdán is birtokukba vették a kicsik és kísérôik a múlt századok Mercédeszei közötti teret. A gyerekek választhattak, tojást festenek, vagy húsvétfát díszítenek szalagokkal, tojásokkal, vagy éppen a locsolóvers-mondó versenyre neveznek be. Mindenre akadt bôven jelentkezô, de mégis a legtöbben, mondhatni az összes gyerek „megmérettetett” az édességkeresô versenyen. Állítom, ha mérnék, milyen szaporán szedik a lábukat a kicsik, kiderülne, hogy a gyereknapi futóversenyen csak sétáltak. Az édesség nagyon meggyorsította az apró lábacskákat; amint engedélyt adtak a keresésre, csak amúgy cikáztak az udvaron, kutattak, kerestek a gyermekek. Mindenki talált valami finomságot, s ha még akart, vehetett a nyuszidrazséból is, hiszen tálalva volt. Az elrejtett, közel ötkilogrammnyi apró édességet abból a 80 lejbôl vásárolták a szervezôk, ami az üzletekben gyűlt a pénztár mellé helyezett dobozokba, befôttesüvegekbe. Besegített a finomságokba még az Ora International is.
Miközben a kicsik vetélkedtek, a felnôttek a Portéka Egyesület kínálatát tekinthették meg, illetve vásárolhattak húsvéti díszeket.
Közben fôtt a tea, a böjtös gombolyagpityóka, és folyamatosan szólt a zene, a kicsik örömére. Csak akkor halkult el a muzsika, mikor felsorakoztak a locsolóvers-mondó versenyre a színpadon a fiúk és a lányok. Mert a lányok is megvillanthatták a húsvéti verstárukat, ajándékcsomagért, oklevélért cserében.
A Szent Miklós Szervezet, a Portéka Egyesület, a Tarisznyás Márton Múzeum és az Ifitéka szervezte e Nyuszifüles Pirostojás Karavánt, s a képviselôik, amint érkeztek csoportosan vagy egyenként a kicsik, csak ámultak, milyen sok gyermek vesz részt a rendezvényen.
K-T. Gy.
Mesék és mesélôk
Öreg Casanova, Carmina Burana, Nagymamák tengerpartja… néhány grafika egy művésztôl és Jónás, Golyós mese, Szinbád, Bon voyage, Az én kis városom, Könny nem marad szárazon… néhány animációs kisfilmcím ugyanattól az alkotótól. Ô Gyulai Líviusz, a baróti származású művész, mely kicsiket és nagyokat egyaránt varázsol el alkotásaival… s mi tagadás, önmagával is.
És íme, egy másik, kicsiknek és nagyoknak szóló: Berecz András, a budapesti mesélô, aki hozzánk, Székelyföldre jár töltekezni. Meséiben ráismerhetünk a székely észjárásra és szófordulatokra, épp úgy, mint egy-egy ismerôsre: az alfalvi Szamaras Jóskára, a baktai Hazug Pistára. Aki olvasta a 2007-es évkönyvünkbe vele készített cikket, biztos, kíváncsi lesz látására, s hát még azok, akik már hallották ôt élôben mesélni.
E két érték és üzenetközvetítô egyszerre lesz elérhetô az érdeklôdôk számára; a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja és a szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ szervezésében április 14-én 17 órától a gyergyószárhegyi Lázár kastély lovagtermében kerül sor Berecz András: Kettévágott pipafüst című elôadására és Gyulai Líviusz animációs kisfilmjeinek vetítésére.
Aki nem hagyja ki e lehetôséget, részt vesz kettejük elôadásán, számíthat arra – amint Gyulai Líviusz kisfilmcímével üzen –, hogy könny nem marad szárazon.
B. K.
Borszékiakkal ünnepeltek
A Magyar Költészet Napjára a Salamon Ernô Irodalmi Kör tagjai és meghívottjai a városi könyvtár emeleti kiállítótermében emlékeztek. József Attila születésnapja 1964 óta a költészet napját jelenti. A költôk és a versszeretô olvasók nagy ünnepe ez. Bákai Magdolna házigazdaként köszöntötte a jelenlévô vers- és irodalom-szeretôket, a borszéki irodalombarátokat. Visky András Partraszállás című kötetének borítóján olvasható idézettel indította a találkozót: „Meglehet, jelbeszéd a vers; találkozunk vagy elkerüljük egymást, a vers mégis bekövetkezik, mint egy elpirulás”. Majd Borszék egyetlen költôje, Komenitzky Antal olvasott fel verseibôl, melyek nagyrészt a kisebbségben élôk sorsát tárták elénk. A költô társaságában érkezett a helyi Forrás című újság felelôs szerkesztôje, Kolbert Tünde is, ki elmondta, Komenitzkynek voltak mély pontjai, olyan is, amikor nem akart papírra vetni egy szót sem.
– Kisebbségi sorsot öntött versbe, és nem csak a saját, de az egész nemzet sebeit nyalogatja, fogalmazott a tekerôpataki származású, de több mint harminc éve Borszéken élô Farkas Aladár.
Az is elhangzott, a költônek, ki egyben képzôművész is, hatvanadik születésnapjára tervezik elsô kötete megjelenését.
Farkas Aladár továbbá helytörténeti munkájáról, a dicsô múltról, a borszéki pezsgô irodalmi életrôl szólt, nem hagyva ki a hanyatló jelent sem. Majd a marosvásárhelyi származású, de két éve Borszéken élô Nagy Zoltán természetgyógyász A szeretet éltetô ereje című írását olvasta fel, mely után családias beszélgetéssel zárták az ünnepi találkozót.
Baricz-Tamás Imola
Az Expressz robog tovább
A Magyar Televízió határon túli műsora csütörtökön ünnepelte 200. adását.
Tavaly szeptember 11-én indult a Kárpát Expressz, az MTV határon túl élô magyarsággal foglalkozó, közszolgálati tájékoztató műsora. A korszerű, a magyarság életét a modern újságírás eszközeivel bemutató kezdeményezést a nézôk hamar megszerették.
Négy korábbi műsor, a Kárpáti Krónika, a Héthatár, a Határátkelô és a Palackposta utódjaként 2006. szeptember 11-én indította a Magyar Televízió útjára a Kárpát Expresszt. A dátumához szomorú aktualitás, a New York-i események is kötôdnek, de jó ómen, ha a törökök ellen vívott gyôztes zentai csata napjára emlékezünk.
Rudi Zoltán, az intézmény elnöke egy újszerű közszolgálati műsort álmodott meg, amely a Közép-Kelet Európában zajló politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi folyamatokról ad hiteles tájékoztatást. A vizsgált kérdést – az objektivitásra törekedve – nem csupán a magyar kisebbség, hanem a velük együtt élô többség szempontjából elemzi, az adott ország legfontosabb, közérdeklôdésre számot tartó eseményeirôl is tudósít.
A műsor legnagyobb részében természetesen a kisebbségben élô magyarság gondjaival és életével foglalkozik. A Kárpát Expressz tudósokat, jeles embereket szólaltat meg, rendszeresen beszámol a közösség ünnepeirôl, történelmi emlékhelyekrôl, az ingatlanok, eredeti magyar tulajdonosainak történô visszaadásáról. Különös figyelmet fordított Románia európai uniós csatlakozására, arra az eufórikus hangulatra, amikor négy emberöltô után eltűntek a magyarságot elválasztó határok.
A hét minden napján, mindkét csatornán jelentkezô 25 perces összeállítás egyedülálló a magyar televíziózásban. Az összehangolt, pontos munkát, a hitelességet fô céljának tekintô program a határon túli tudósítói hálózatnak is rendszeres munkát biztosít.
Lili bárónô Szentmiklóson
A Csíki Játékszín a Lili bárónô című operettel vendégszerepel a Gyergyószentmiklósi Művelôdési Központban április 20-án, pénteken 19 órai kezdettel.
A fiatal Illésházy László gróf csak adósságokat örökölt apjától. A családi kastélyt Malomszegi báró vásárolja meg, és lányával, Lilivel be is költöznek. László éppen távozni készül, amikor az új tulajdonosok megérkeznek. Lili a kastély lakájának véli Lászlót, aki szívesen belemegy ebbe a játékba, nemcsak azért, mert drámaíróként érdeklik a különleges szituációk, hanem mert a fiatal lány elsô látásra elbűvöli. Malomszegi báró – mivel úgy gondolja, pénzzel mindent meg lehet szerezni – a fiatal Illésházi grófhoz szeretné hozzáadni lányát. Senki sem sejti azonban, hogy az új lakáj maga a gróf.
Lili bárónô – írta: Martos Ferenc; zene: Huszka Jenô; átdolgozta: Darvas Szilárd.
Szereplôk: Malomszegi Lili, bárónô: Ráduly Beáta, Illésházy László, gróf: Kosztándi Zsolt, Malomszegi Ernô, báró: Fülöp Zoltán, Illésházy Christina: Dálnoky Csilla, Illésházy Agatha: Csíky Csengele, Becsei: Kozma Attila, Sasvári Clarisse, színésznô: Márton Eszter, Remeteházi Galambos Alfréd: Veress Albert, Józsi, lakáj: Varga Sándor, szobalány: Fekete Bernadetta, hitelezôk: Bodea Tibor, Ciugulitu Csaba, Lôrincz András-Ernô, Lung László-Zsolt.
Dramaturg: Budaházi Attila, zenei vezetô: Manfrédi Annamária, koreográfus: Antal Zsófia, díszlet-jelmeztervezô: Kelemen Kata, rendezô: Parászka Miklós.
A Caritas Családsegítô Szolgálat következô heti programja:
Gyergyószentmiklós – Caritas iroda (Márton Áron 9. szám).
Április 16., 10 óra: Idôsek Klubja; Április 16., 19 óra: Daganatos betegek önsegítô csoportja; Április 17., 11 óra: Baba-mama klub; Április 18., 19 óra: Alkoholbetegek és hozzátartozóik önsegítô csoportja.
Gyergyóremete – Szent Anna Szociális Központ.
Április 16., 15 óra: Baba-mama klub; Április 17., 15 óra: Idôsek Klubja; Április 19., 15 óra: Nôk órája; Áprlis 20., 19 óra: Párok csoportja.
Gyergyóditró – Idôsek Klubja (Maros u. 19. szám).
Április 16., 19 óra: Egészségmegôrzô torna; Április 19., 14 óra: Idôsek Klubja.
Gyergyószárhegy – Római katolikus plébánia
Április 20., 15 óra: Idôsek Klubja.
Tekerôpatak – Római katolikus plébánia.
Április 18., 15 óra: Nôk órája.
Gyergyócsomafalva – Római katolikus plébánia
Április 18., 15 óra: Idôsek Klubja.
Érdeklôdni a 0741/258.151-es telefonszámon, illetve a gabriella.moni@caritas-ab.ro email címen lehet.
Kari Attila
Egy mosoly gyermeknapra
A Magyar Református Szeretetszolgálat és az Erdélyi Református Egyházkerület sikeres karácsonyi „cipôsdoboz-akciója” nyomán az Erdély Ma világhálós hírportál és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) az Áldás, népesség mozgalom keretében meghirdeti az Egy mosoly gyermeknapra elnevezésű gyűjtését.
Jelen kezdeményezés célja, hogy a nagycsaládban élôk gyermeknapját szebbé varázsoljuk, és mosolyt csaljunk sokak arcára. Az elismerés és tisztelet mosolyát egy cipôsdoboz kíséretében ajándékozzuk az erdélyi nagycsaládoknak.
Egy cipôsdoboznyi ajándékot szeretnénk eljuttatni minden három vagy annál nagyobb testvéri közösségben élô gyermeknek. Ehhez az Ön segítségére is szükségünk van!
Amennyiben segíteni akar, vegyen elô egy üres cipôsdobozt, és töltse meg olyan tárgyakkal, melynek gyermekként Ön is örülne. Nem az érték számít, hiszen a tettbôl kiáradó szeretet ennél sokkal fontosabb.
Kérjük, hogy egy cipôsdobozba csak egy gyermeknek készítsen elô meglepetést, és a dobozra írja rá, hány évesnek szánja. Mindenki annyi doboz ajándékot készíthet, amennyit akar.
A cipôsdobozokat az erdélyi történelmi egyházak és az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége segítségével juttatjuk el a nagycsaládok gyermekeihez.
Kérjük, amennyiben módjában áll, csatlakozzon a kezdeményezéshez!
Ajándékát május 20-ig az alábbi helyszínen adhatja át a lebonyolító szervezetnek:
Gyergyószentmiklós:
Ifitéka, cím: Szabadság tér 22. szám, telefonszám: 0266/364.056, e-mailcím: ifiteka@knet. ro, hétfôtôl csütörtökig 11–16 óra között, pénteken 10–14 óra között.
Remetei Ifjúsági Napok RIN 2007.
Program
Péntek, április 20.:
20.30 óra: modern tánc és Insect-koncert (kultúrotthon);
Szombat, április 21.:
9–12 óra: kézilabda (a Fráter György iskola sportpályája);
14 óra: rajzverseny (a Fráter György iskola terme);
14–17 óra: minifoci (sportpálya);
17 óra: cso-cso, darts (Kék-Fény Klub);
18 óra: kiselôadások (a Fráter György iskola díszterme);
21 óra: szuper buli a Disco bárban.
Vasárnap, április 22.: III. Gyergyóvidéki Ifjúsági Néptánc-találkozó;
9 óra: a vendégek fogadása a Fráter György iskola termeiben;
10 óra: felvonulás népviseletben a Szent Lénárd- templomba;
10,30–12 óra: ünnepélyes ifjúsági szentmise;
12 óra: bevonulás a kultúrotthonba;
12.30 óra: megnyitó, a csoportok bemutatkozása és fellépése;
16 óra: táncház mindenkinek (kultúrotthon).
Csemeteültetés
Április 16-án, hétfôn 14 órától a Salamon Ernô Gimnázium elôtti téren csemeteültetésre kerül sor az Arbor Szövetség és a Gimnázium szervezésében. Az Arbor Szövetség faültetô programja keretében támogatja a Salamon Ernô Gimnáziumot a vihar által kidöntött fák pótlásában. Ezzel járulunk hozzá Gyergyószentmiklós arculatának szépítéséhez.
Tisztelettel, Szilágyi Imre elnök
Kerékpárral a moldvai magyar miséért
3000 kilométer. Ekkora távolságot tesz meg kerékpárján a 31 éves Ferkó Zoltán, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a moldvai csángók nem gyakorolhatják vallásukat anyanyelvükön.
A magyar eredetű, ám mindig a magyar határokon kívül élô népcsoport tagjai ma is csak román nyelven imádkozhatnak templomaikban, s így helyzetük sem az egyház belsô normáinak, sem a modern demokráciák emberi jogi szabályainak nem felel meg. A csángók régóta küzdenek az anyanyelvi miséért, számos alkalommal kérték a jászvásári (Iaşi) püspöktôl, Petru Ghergel-tól azaz Gergely Pétertôl, akit még Márton Áron püspök szentelt pappá. Csángó küldöttség járt a Vatikánban is a magyar mise ügyében, ám a helyzet nem változott.
Moldvában mintegy 250 ezer római katolikus van, és bár a román történészek vitatják, az általánosan elfogadott nézetek szerint ôk mind székely származásúak, s a különbözô székely kitelepítések és kivándorlások során kerültek Moldvába az 1250 és 1800 közötti idôszakban. Bár magyar iskoláik – az ötvenes években egy rövid, 6 éves idôszakot kivéve – sohasem voltak, közülük még ma is körülbelül 60 ezren beszélik a magyar nyelv legarchaikusabb nyelvjárását.
Magyar papokat már 300 éve kérnek, de azóta sem kaptak.
Április 22-én, 12 órakor a budapesti Szent István Bazilikában a csángók magyar nyelvű miséjéért szól a déli mise, majd 13 órától a bazilika elôtti térrôl kis ünnepség keretében indítják útra csángó és magyarországi barátai Ferkó Zoltánt. A zarándok elôször több magyarországi egyházi központ (Vác, Esztergom, Gyôr, Pannonhalma, Szombathely) érintésével Rómába kerekezik, majd Rómából Zágrábon át Pécs, Szeged érintésével Gyulafehérvárra megy, hogy aztán a pünkösdi búcsú idején érjen Csíksomlyóra. A csíksomlyói búcsú után pedig a Gyimesi-szoroson át a jászvásári püspökségre és a csángó falvakba kerékpározik.
Mindenhol átad egy levelet az egyházi vezetôknek, melyben arra kéri ôket, hogy támogassák a csángók magyar miséjének engedélyezését.
Az utat bárki követheti a www.csango.eu és a www.ke resztszulok.hu oldalakon, ahol mindig lesznek friss hírek a kerékpáros zarándoklatról.
A zarándoklat e-mail címe: zarandoklat@yahoo.com
A zarándoklat telefonszáma: +3670-771-9767.
A zarándoklat blogcíme:
www.zarandoklat.blogol.hu
A zarándoklathoz bárki csatlakozhat menet közben is, a fenti címeken és telefonszámon Ferkó Zoltán és segítôi az út során folyamatosan elérhetôek, így idôpontokat is lehet egyeztetni.
Népszavazásról
A 2005 december 5-i, kettôs állampolgárságra vonatkozó sikertelen népszavazás után újra felvetôdött a népszavazás kiírásának kérdése. 2006 decemberében aláírásgyűjtést kezdeményezett a Magyarok Világszövetsége a Deport ’56-tal közösen. A négy hónapig tartó gyűjtés után, több mint kétszáztízezer aláírás gyűlt össze, az MVSZ mégis elállt a népszavazás kérelmezésétôl. Az alábbiakban a Magyarok Világszövetségének sajtószolgálata által kiadott április 6-i, nagypénteki, erre vonatkozó véleményét olvashatják:
„Kettôs siker a Szabadság téri szovjet emlékmű ügyében kezdeményezett népszavazásban.
A Deport ’56 által kezdeményezett és a Magyarok Világszövetsége által lebonyolított népszavazási aláírásgyűjtés kettôs sikerrel végzôdött. Sikeres volt az aláírásgyűjtés, és a kormány még a népszavazás kiírása elôtt meghátrált: törlésre javasolja a népszavazási indítvány tárgyát képezô törvényt, az 1945. évi IX. törvényt.
Az MVSZ elnöke ezekkel a szavakkal nyitotta meg mai sajtótájékoztatóját:
„Nagypéntek van. A mai napon eredményesen zárul az a népszavazási aláírásgyűjtés, amely négy hónapja, egy szimbolikus napon, a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért kezdeményezett népszavazás második évfordulóján, 2006. december 5-én kezdôdött.”
Ezt követôen köszönetet mondott minden aláíró magyar állampolgárnak, és külön méltatta a fáradságot nem ismerô aláírásgyűjtôket. A továbbiakban az alábbiak szerint foglalta össze a négyhónapos munka eredményét.
Elsô eredmény: az aláírásgyűjtés eredményes volt, hiszen sikerült a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat begyűjteni. A több mint kettôszáztízezer aláírás mindennél többet mond. Második eredmény: a kormány rövid idôn belül másodszor is meghátrált. Miközben az MVSZ nagy erôkkel gyűjtötte az aláírásokat, hogy népszavazás kényszerítse az Országgyűlést arra, hogy a Budapest „felszabadításánál” elesett szovjet katonák emlékét megörökítô emlékművet létrehozó törvényt hatályon kívül helyezze, a kormány csendben elôkészítette azt a törvénytervezetet, amelynek segítségével – más idejét múlt törvényekkel együtt –, ezen törvényt is hatályon kívül helyezné. (Ez a Gyurcsány-kormány második meghátrálása, hiszen alig egy hónappal azután, hogy az MVSZ bejelentette népszavazási szándékát a gyermekpornográfia tiltásáról, a kormány visszavonta a kiskorúak pornográfiáját engedélyezô, a Btk.-t módosító javaslatát.)
Nem kétséges, hogy a kormány azért hallgatott a készülô deregulációs törvényrôl, mert lesre játszott: ô maga – bizonyíthatóan már februárban – elhatározta, hogy népszavazás nélkül megoldja a kérdést, ám a gonosz és pazarló civilek mindenáron népszavazásba taszítják az országot. A kormány elképzelése meghiúsult. Az MVSZ egy jóakarója révén tudomást szerzett a készülô törvényrôl, majd hivatalosan is utána járt. Az IRM osztályvezetô jogásza, dr. Baranyi Bertold 2007. április 5-én megkeresésünkre elmondta: ôk maguk készítették a deregulációs törvényt, mely törli az 1945. évi IX. törvényt is. Mindez nehezen kikövetkeztethetôen, de olvasható az interneten is: http://jogalkotas.hu.
A kormány meghátrálása következtében a népszavazás oka fogyottá vált. A Deport ’56 és a Magyarok Világszövetsége javasolja, hogy az ekképp megtakarított 7 milliárd forintot a kormány fordítsa a tönkretett magyar egészségügyre. Ebbôl az összegbôl 3 évre biztosítható a most elbocsátott több mint ezer orvos fizetése.”
Afrikában minden más
Afrikába utazott március elején két gyergyói fiatal, Barabás Márti riporter és Döme, azaz dr. Bíró László orvos, a Gyilkostó Adventure Egyesület életre hívója. A nyolc élsportoló mellett Márti operatôrként, László csapatorvosként vesz részt a hat hónapos Afrikai expedíción. Barabás Márti immár másodszor élményeirôl, kalandjairól számol be.
Március 30.
Windhouk, vízumszerzô nap.
De mivel már a reggeli órákban kiderül, hogy nincs is már konzulátus, így a mai napunkat kis idegeskedéssel és sok pihenéssel töltjük. A fiúk még elbóklásztak ide-oda, nekem megint csak a számítógép jutott: vágás, anyag-archiválás. Azt hiszem, kezdek lassan belejönni.
Március 31.
Szintén Windhouk, szintén pihenés. Egyetlen említésre méltó esemény Andrej Shpak ukrán fiú kettôs gumidefektje – ez azért volt különleges, mert aznap 0 m-t kerekeztünk.
Április 1.
A nap, amikor téli idôszámításra állítjuk az órát, és amikor újrafogalmazódik bennem az idô fogalma. Olyan afrikai lesz. Valahogy úgy lehetne ezt konkrétan jellemezni, hogy: az európainak van órája, de nincs ideje. Az afrikainak meg fordítva: legtöbbjüknek nem ékesíti karóra a kezét, de idejük, az temérdek van. Annyira ráérôsen intéznek mindent, hogy az valami csoda.
Én megszoktam már, a székely ember nem tölti az idôt hiába. Ráérôsen cselekszik, de nem ímmel-ámmal, és nem ismeri az idôhúzást. Nos, Afrikában nem sokáig élne meg a székely, elôbb-utóbb mindenkinek az agyára menne ez a nyugalom. Minek azonnal szökni, hej, ráérünk arra még – itt ez az alapvetô életfilozófia. Az afrikai nem igazán érti, hogy hova ez a nagy sietség… az európainak meg az nem fér a fejébe, hogy mit kell ennyit tökölni, mondjuk egy vízum elintézésével.
Az idô fogalma tehát, csakúgy, mint az igények, elvárások, mind-mind nagyon hamar átalakulnak afrikaivá, még egy erdélyi lány számára is.
Április 2.
Ma beteljesedik az, ami miatt négynapos kényszerpihenôn voltunk a namíbiai fôvárosban – részt veszünk az állófogadáson, melyet tiszteletünkre rendeznek. A városházán összegyűltek a magas tisztségű urak és hölgyek. Elaine Trepper polgármester asszony meghívására a találkozón tiszteletét tette a turisztikai- és környezetvédelmi miniszter, egy sportreferens – a köszöntôbeszédek indításaként pedig a „koncertmester” a Gold Spice Expedíció résztvevôit köszöntötte (egyébként erre a srácok hívták fel a figyelmemet, és mivel nem igazán értettem a vihogásukat, jelezték, a Gold Spice az egy jól menô pornócsatorna). Ezt a pici kis bakit akár meg nem történtnek is vehetjük, és mindenképpen tisztelegnünk kell a namíb fôváros elôtt, melynek vezetôsége megtette a tôle telhetô maximumot: állófogadás, köszöntôoklevelek és rendôri kíséret – ez a legtöbb, amit egy város tehet. Aznap éjjel egy Wivtfley nevű kempingben éjszakáztunk.
Április 3.
Ma kell, hogy megérkezzen az RTL Klub riportere, Jász Zoli. A kamion így csak késô délután ér utol bennünket, mármint a bicikliseket – a fiúk nagy bánatára ma én is velük tartok. Izgalmasnak nem mondható, monoton táj, mintha lenne 50 m sablonterep, szavannákra jellemzô szúrós bokrokkal, homokos talajjal és néhány megvillanó, magasabbra nôtt, fákhoz hasonló növényzettel. És ezt a sablont copy + paste-tel egymás után teszik sokszor, sokszor, hogy kilométerek százain át csak ez látható.
Közben pedig bringázás, stabil 21–22 km/h-s sebesség és ugyanaz a monotonitás – mindenki a saját zenéjére pedálozik (a fiúk nagy elôszeretettel bicikliznek fülükben fülhallgatóval.) A zene ritmusából csak a kamionosok tülkölése ráz fel néha. Különös, ahogyan biztatnak bennünket, integetnek, mosolyognak felénk az emberek. El tudom képzelni, a fáradt percekben ez bizonyára erôs energiatöltettel bír.
Idôközben egy játékot is kitaláltam a kamionosokkal: még mielôtt elbôdülne az autója, én jelzem neki, rántsa meg a dudát. Ha sikerül a sofôrnek látótávolságon belül meghúzni a „ravaszt”, vagyis, ha még látom is, nem csak hallom az autót, akkor a vezetôje két pontot kap. Ha már elkerül, és csak akkorra lép a reflexe, akkor csupán egy pont a jutalma. Ha pedig nem dudál, három pontot ér a reakciója, ugyanis ez esetben szinte biztosan, székely típusú emberrel állunk szemben: hagyják ôt békén, s ô sem foglalkozik senkivel.
Eddig a világos színű Scania modellek vezetôi a királyok, ôk gyűjtötték be a legtöbb pontot. Egyébként azt is megállapítottam, hogy minden autóra kiterjesztve az érvényességet, Afrikában a legmenôbb autószín a fehér vagy a szürke. És a déli országok legmenôbb márkája a Sandrover. Olyasmi, mint nálunk a Landrover, csak homokos terepre kifejlesztve, gondolom róla a neve után, merthogy kipróbálni már nem volt alkalmam.
Na és éppen a kamionosjátékom vezetô helyét tartó reflexekrôl tusakodtam, amikor megpillantottam az expedíció alatt látott elsô kígyót. Suhantunk is tovább a stabil 21 km/h-s átlagsebességgel, a csupa farok állat meg ott lapított talpig feketében az úttesten. Ha úgy mélyebben belegondolok, toplistás vezetôim, lehettek már úgy kilenc-tízen, ha mind átosontak gyönge testén a sok tonnájukkal, hát most lehet baja szerencsétlennek. Kellett neki meleg aszfalt, most megkapta.
Aztán a fekete mambának nézett szépség után következett egy piton, majd még egy valami, szintén laposan kötôdve az úttesthez. Írják a tudományos szakkönyvek, hogy a kígyó akár órákon át is képes halottnak tettetni magát, ha veszélyt észlel. Meg kell adni, ezek a példányok hiba nélkül űzték a mesterséget.
A srácokkal megtett szerény 76 km alatt semmi egyéb említésre méltó nem történt. Gyakorlatilag az utolsó namíbiai éjszakánk következik, pontosan a határ mellett egy kilométerre egy kellemes kempingben, mely jó szándékú emberek tulajdona.
A második országot is sikerrel vettük. Namíbiában értékes napokat töltöttünk. Ha tehetem, még visszatérek ide.
Április 4.
Második határátkelésünk hasonlatos az elôbbihez: papírok kitöltése, mosolygós feketék pecsételése az útlevélbe, aztán Botswana. Eredeti nevén Betchuanaland. Afrika fônyereménye, mondják. Meg talán a világé is kicsit. Merthogy itt rejtette el a Teremtô a földkerekség leggazdagabb gyémántbányáit. Hármat is. És amellett, hogy ez lett a világ leggazdagabb gyémántkitermelô helye, van itt még arany, ezüst, réz, nikkel, szén, meg só is. És ez még mind csak a mélyben rejlô gazdagság, ami nem minden. Társul hozzá a turizmus „kitermelése”, amely szintén temérdek kincsben nyilvánul meg: szavanna, sivatag, homokos síkság, sivatagi füvek, sós mocsarak, delták és ôsi hagyományokat ôrzô falvak.
Botswana területe körülbelül akkora, mint Németországé, de lakossága csupán annyi lehet, mint München városáé, alig kétmillió. Egész pontosan: két ember jutna egy négyzetkilométerre.
Csapatunknak négy nap jut csupán az ország feltérképezésére, és ezt holnap el is kezdjük. Ma Ghanziban szállunk meg, és telehold fogad. Mint egy óriási ezüstgömb, ott lebeg az ég alján. Mire kissé megfogyatkozna, mi már túl leszünk az országgal kötött elsô ismeretségen.
Április 5.
Elindulunk felfedezni afrikai expedíciónk harmadik országát. Ma csak 80 km bringázásra van idô, hiszen napnyugta elôtt meg kell érkeznünk Maunba, a legelevenebb botswanai városba, és az innen jó 280 km.
A városban egy órát tudunk csupán eltölteni, de ez elég arra, hogy halvány fogalmunk legyen az emberekrôl, népekrôl, népcsoportokról, mentalitásról.
Botswanában már a pénz beszél. Elsô olyan állomásunk, ahol a vécézésért is fizetni kell, és drágább a keksz, mint a sör. Elsô olyan állomásunk, ahol a fotózásért is pénzt kérnek. Amint felbukkan egy herero asszony, színpompás ruhában, jellegzetes fejfedôvel, amit a fiúk „radarjelzônek” kereszteltek, mi rávetjük magunkat, hadd fotóznánk le. Az asszony mosolyog, és tartja a markát. 1 dollár, vagyis hat pula, helyi pénzben – még így is olcsón adja az arcát, mondja, feketékre jellemzô higgadtsággal – majd mikor lemondunk az akcióról, továbblibben, afrikaiakra jellemzô nyugodtsággal.
Afrikai. Az ember, amikor ezt kimondja, rádöbben, hogy nincs is ilyen jelzô, hogy afrikai. Van Afrika, de nincsenek afrikaiak. Csak külön népek vannak, népcsoportok vannak, törzsek vannak.
San, khoikhoi, herero, nama, owambo, damara, bantu, és ez csak néhány a törzsek közül, melyeknek külön-külön saját nyelvük és kultúrájuk van.
A sanok, európai elnevezés szerint a bushmanok, vagyis bozótlakók 30 ezer évvel ezelôtt telepedtek le Afrika déli részein. Ôk azok, akiknek nincs házuk és farmjuk, és nincsenek állataik, gyakorlatilag semmijük nincs, ami egy helyhez kötné ôket – így aztán, kis családokba verbuválódva folyamatosan vándorolnak, vizet, élelemet, ehetô gyökereket keresve.
„The harmless people”, „wilde people, who can’t farm” – ilyen elnevezéssel illették ôket az európaiak. Ôk meg saját magukat vörös népnek nevezik (!Kung, Ju/koansi, Naoakhoe – saját nyelvükön – az írásjelek itt a már említett nyelvi jellegzetes kattintásokat jelzik). Én például örök túlélô jelzôvel illetnék minden egyes sant.
Egy legenda szerint a san nép nem tud színeket megkülönböztetni, és lehet benne valami, mert alig egy-két szavuk utal csak színre. Jellegzetes hangutánzó nyelvezetük érdekessége, hogy nem ékesíti jelzô a fôneveket. Egyszerűsítési törekvésük miatt néhány alapszó teljesen hiányzik. Nincs például szavuk a „munká”-ra. Merthogy az egyet jelent az élettel. Ilyen esetben a munka lenne az élet jelzôje.
Jelenleg megközelítôleg 55 ezer san él a Földön. Hatvan százalékuk Botswanában, harmincöt Namíbiában, és a fennmaradt öt százalék a kontinens déli részén szétszóródva.
Botswana tökéletes menedékhelyet nyújtott a bozótlakók számára, amikor üldözöttek lettek saját hazájukban. Merthogy eleinte voltak a sanok, utána jött a khoikhoi népcsoport, ismertebb nevükön a hottentották, akik a khoisan nyelvet beszélték. Majd pedig Krisztus után az I–II. században megkezdôdött a bantu népek bevándorlása északról. Így váltak a sanok bozótlakókká – a bevándorló európaiak és a bevándorlók üldözöttjeivé váltak. A Kalahári-sivatag hálátlan körülményei között voltak kénytelenek túlélni. Megismerték és kiismerték a sivatag, szavanna természetét és megtanulták.
A bantu embereket egyébként szabad fordításban így nevezik: az ember, aki a bantu nyelvet beszéli. A bantu megnevezés eredetileg nem népcsoportra, hanem beszélt nyelvre utal.
A bantu nép is több törzset foglal magába, legalább nyolc csoportot meg lehet különböztetni, mindenik eltérô kultúrával és nyelvvel rendelkezik.
A népcsoportok nem viselnek magukon ismertetôjelet, legalábbis nem olyant, ami látható lenne az európai számára. Minden esetre, amint beérkeztünk Maunba, Botswana legelevenebb városába, a kamionon megindult a szafarivadászat. Csakhogy mi nem állatokra, emberekre vadásztunk. Na nem kell olyan gyanúsra venni a dolgot – csupán lencsevégre akartuk kapni ôket.
Egy-egy érdekesebb ember fotójáért már fizetni kell, ezért aztán a kamion ablakából űztük a vadászatot Okavango-delta és a Kalahári-sivatag között. Merthogy mi nem azt tettük, mint az emberek kilencven százaléka, akik azért utaznak Botswanába, hogy meglátogassák mondjuk a Kalahári-sivatagot, vagy a másik nagy nevezetességet, az Okavango-deltát – mi a kettô között autóztunk el, egyikbôl sem látva semmit. Mondjuk, nem búslakodtunk ezen túl sokat, minden hiányérzetet kárpótolt a Chobe Nemzeti Park.
Április 6.
Kamionnal megyünk a Chobe Nemzeti Parkba. Az út menti növényzet egy európai számára nem sejtet semmit, azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy akár ormányosok is lapulhatnak a fák lombjai között. A melegben és a hosszú úton elpilledt csapatot egyszerre csak egy iszonyú üvöltés rázta fel – dr. Laci volt az, és azt rikoltotta: EEELEEEFÁÁÁNTOOOOK! És nem viccelt, megláttam életem elsô olyan elefántját, amely nem volt állatkerti körülmények közé utasítva. Aztán láttunk még többet is. Sôt, egyikhez talán túl közel is merészkedtünk, mert egyszer csak megrázta magát, és igencsak hirtelen mozdulattal elindult. Szerencsére nem felénk, hanem éppen ellenkezô irányba. Minden esetre a csapat megfutamodását az RTL Klub riportere csillogó szemekkel rögzítette szalagra – ám meg kell vallani, a képek instabilitása arra vall, hogy Zoli sem volt igazán nyugodt a filmezés közben. Zsiráfokhoz már sajnos, nem volt szerencsénk, pedig szívesen vettem volna, ha legalább a hosszú nyakú növényevô feje búbját megpillantom a fák között. De a nyakasok elmaradtak – legalábbis egyelôre.
Izgalomból még kijutott a mai napra. Éppen kezdtük otthonosan érezni magunkat a táborhelyünkön, amikor kiderült, alig 30 m-re tôlünk terpeszkedik a Chobe-folyó egyik holtága, ami igazán szép ugyan, de tele van élettel. Ami adott esetben nem biztos, hogy jót jelent. Merthogy élôlények változatos sokasága éli világát a mocsaras vidéken – köztük krokodilok is. Ezért aztán elektromos kerítést fedeztek fel a parton a csapattársaink. Persze mi is megnéztük a csodát, ami még mindig nem volt minden: nagy érdeklôdéssel figyeltük a helyi bár befalazott ajtóit, mire a tulajdonos felhívta a figyelmünket, hogy néha a folyó maga is belátogat a bárba, mondjuk nem éppen egy sörre, de néhány órát el tud idôzni bent, az emberek bánatára.
Ma van nagypéntek. Erre elég késôn jöttünk rá, körülbelül este fél nyolckor, amikor már csaknem két órája vártuk, hogy megpuhuljon a nagy üstben a marhahús. Ironikus egy helyzet, mondhatom, nagypénteken arra várni, hogy végre elkészüljön a jó kövér húsos kaja. Én még azért emlékeztettem az embereket egy apróságra, akarom mondani egy jó öreg székely szokásra, hogy ha már a böjtünknek annyi, akkor legalább a hagyományokat ôrizzük. Van ugyanis egy igen régi hagyomány, mely szerint, ha nagypénteken igazán a pohár fenekére nézel, akkor ebben az esztendôben nem mar meg a kígyó.
Minden igyekezetem ellenére azonban senki sem kattant rá a kígyómarás elleni szérumra – az oroszok azonban, látva esdeklésem, megszántak egy pohárka fehérborral, hogy honnan került elô, azt állításuk szerint még ôk sem tudják.
Ma jó napunk volt, csak két gyógyszert osztott ki a doki – hetente egyszer négy darabot is markunkba szokott nyomni. Ugyanis a Delagilt úgy szedjük, hogy minden hétfôn két darabot, a Paludrinból pedig minden nap két darabot. Testvérek között is heti 16 gyógyszer. Szóval én, aki legalább öt esztendeje nem szedtem be egyetlen dilibogyót sem, értsd ezalatt akár a fájdalom-, akár a lázcsillapítót, na most, én tudjam megmagyarázni szegény szervezetemnek, hogy mire ez a nagy felhajtás? Habár Pali, aki bevallása szerint egyszer már volt maláriás szerény afrikai tartózkodása alatt, azt mondja, hogy ez a malária olyan egy kegyetlen betegség, hogy nem kívánja senkinek. És ha Pali ezt mondja, akkor bizony én nemcsak, hogy a gyógyszereket mind egy szálig megeszem, de még a szúnyogirtó sprayt is nagy elôszeretettel használom, legalábbis naplemente és napfelkelte között, merthogy ez az az idôszak, amikor igazán elemükben vannak ezt a betegséget terjesztô szúnyogok. Barátaim, ha látnátok, igencsak elcsodálkoznátok, hogy Afrika mi mindent ki tud hozni egy olyan csökönyös lénybôl is, mint mondjuk én.
Ivánnal, a horvát fiúval még megbeszéltünk egy-két természetes tojásfestési technikát, amit esetleg alkalmazni lehet a mostani körülmények között is, aztán béke és nyugalom, a kellemes szúnyogzümmögések közepette aludni tértünk Kesane nevű állomásunkon, a Thebe folyó kempingjében.
Április 7. Nagyszombat.
Bár nem volt betervezve a programba, angol idegenvezetôink ajánlották, semmiképpen se hagyjuk ki a vadállatnézô, kocsikázó programot, hiszen ez a világ egyetlen olyan helye, ahol nem vadásznak az állatokra – így aztán a vadak nem tartanak az embertôl.
Hajnalhasadta elôtt már szedtük a sátorfánkat, és felkászálódtunk az elôállt négykerék-meghajtású, sokszemélyes, elôl, hátul, oldalt, mindenhol nyitott kis buszra, és irány a Chobe Nemzeti Park.
Chris, a kedves idegenvezetônk, akinek elege lehet már a bunkó turistákból, ugyanis azon nyomban mosolyogva kijelentette, elôször csak csodálkozzunk, majd csak utána, a közel négyórás út vége felé kérdezôsködjünk tôle marhaságokat. És még egy kérése volna, ha lehet, egyszerre csak egy kérdést tegyünk fel neki.
Alighogy beléptünk a nemzeti park területére, máris megpillantottunk egy fiatalocska impalát. Mindenki nekiszökött a fényképezôgépnek, kamerának, volt, aki mind a kettônek egyszerre, és szegény állatról legalább két percig le sem szálltunk. Az elsô izgalmak megélése után azonnal következett szép sorjában a többi – eleinte csak nyomokat észleltünk, de ahogy haladtunk egyre beljebb és beljebb a 11 ezer négyzetkilométer területű nemzeti parkban, úgy egyre több volt a látnivaló. A Chobe folyó partján autózva az elsô métereknél még attól tartottunk, beleborulunk mindenestôl a vízbe, bár, amint perceken belül kiderült, nem lett volna egy szerencsés lépés részünkrôl – a parttól alig néhány méterre ott tömörült a vízilovak egy nagy csoportja. Chris azon nyomban befékezett, hogy minden gond nélkül kiélhessük fotózási vágyunkat. Közben pedig ilyen értékes infókkal látott el bennünket, mint hogy növényevô létükre a vízilovak szedik a legtöbb emberáldozatot – mind-mind figyelmetlen vagy vakmerô turisták azok, akik általában a rövidebbet húzzák. Alapból soha nem támadnak meg embereket, de ha valaki közel merészkedik hozzájuk, túl közel is, akkor a kicsiket féltô szeretetbôl azon nyomban ölnek. Egyébként a folyami ménes felnôtt tagjai elérhetik akár a három-négy tonnát is, víz alatt kibírnak öt-hét percet és a vízben 30 km/h-s sebességgel is tudnak haladni – akár hosszú távon is. Ezek után természetesen senkinek sem volt kedve emberi erejét fitogtatni – különösen, mert hypoék nemzetsége egész nagy békében megvan a krokodilokkal, na és velük aztán végképp nem akartunk összefutni, legalábbis mindenki számára egyértelmű volt, hogy kerülni kell a közelebbi ismeretséget.
A vizek világát délután hajóról is szemügyre vesszük, úgyhogy a szárazabb, szavannásabb helyek felé vettük az irányt.
Innen jött aztán a csoda. Impala, amerre csak a szem ellát, mindenhol, csapatostul termett. Az ôzikékre hasonlatos gazellák további fajtái is fellelhetôek voltak – láttunk kudut, bushbuck-ot meg hasonlókat, ezeket az aranyos növényevôket csak a szarvuk formája különbözteti meg egymástól, melyek minden egyes látott darabja különleges és csodaszép volt.
A második órában azonban már valahogy kezdett elegünk lenni az ôzikékbôl, valami nagyobbra vártunk. Aztán be is következett. Lombok alatt hűsölô kafferbivalyok, párban legelô zsiráfok, csapatokba verbuválódott majmok, na meg a mindenféle madarak – sasok, keselyűk és Botswana nemzeti madara is, amely gyönyörű színekben pompázik, de a neve az nagyon furcsa – szóval volt látnivaló bôven. Érdekesnek találtam, hogy a fellelhetô 185 ezer elefántból mi csupán kettôt láttunk, s azt is csak véletlenül. Talán majd estefelé a folyóról megcsodálhatjuk, amint inni mennek.
Chris éles szeme mindent, de mindent észrevett, úgy ismerte a szavanna bejárható részét, mint a tenyerét.
Számomra a leghihetetlenebb az volt, hogy az állatok ennyire nem vesznek tudomást az ember jelenlétérôl. Minden gond nélkül lehetett kocsikázni a nemzeti park útjain – bár idegenvezetônk elmondása szerint naponta csak 100 látogatót engednek be, és nekem még ez is soknak tűnt, különösen, mert egy kinevezett pihenôhelyen legalább 8 autó gyűlt össze valami rágcsálnivalót zabálni, egyetlen undorító látvány a csoda közepén. De hát meg kell adni, mi is az emberek hadába tartoztunk, és minden tisztelet az állatoknak, akik elfogadtak bennünket, és engedték csodálni magukat.
Megérdemelten védi ôket nagyon komoly törvény – Chris szerint súlyos büntetés jár azért, ha valaki csak véletlenül is elgázol egy állatot, azonban, ha emberi áldozat van, sosem az állat a hibás. Egyértelmű: ha ismered a természetet, beláthatod, tisztelettel és alázattal közelíthetsz hozzá. Egyetlen esélyed, hogy kitárulkozzon elôtted. Ha meg nem ismered a természet hangjait, jobb, ha távol maradsz tôle. Saját érdekedben.
Minden egyes napon, de leginkább ma, azzal nyugtatom magam, hogy majd a fiaimat is elhozom ide. Ezt nekik is látniuk kell. Elôtte azonban megtanítom arra, amire engem tanítottak az itt töltött napok. Mire hazaérek, hónapok.
És azt sem felejtem el soha, hogy ma, április 7-én, a 2007-es esztendô nagyszombatján a Chobe folyó tükrébe áldozott le a nap, és ez volt a mai napon a le-geslegszebb naplementéje a világnak. És ha most otthon lennék, bizonyára készülnék a hajnali túrára a Szent Anna-kápolnához. Idén hiányozni fogok a csoportképrôl. De megígértem magamnak, hogy minden jelenlévô helyett cserébe itt, ezen a helyen fogom köszönteni a hajnali ásítozó napsugarakat. A Chobe Nemzeti Park szélén, olyan csodás állatok között, akiket még nem rombolt le az emberek miatti félelem. Akik olyan nemes egyszerűséggel csodálkoznak rá a szelídségre, mint felséges király teszi kedvenc udvari bolondja legújabb tréfáján. A világ egyetlen helye, amely önmagát hozza felszínre. Él, túlél, bár nem könnyen, hiszen jelenleg 185 ezer elefánt lakik egy olyan területen, amely a kutatók szerint maximum 65 ezer példányt képes gond nélkül ellátni. Egyelôre azonban nyoma sincs a félelemnek, amerre a szem ellát, szabadság van és harmónia. Egyszóval élet. Ellentétben az otthoni nemzeti parkjainkkal, ez a szavanna él. És mert él, meg kell ismerni azt az életet, amit él. Ahogy a sivatag is nem csak egy rakás homokszem egymáson, a folyók vize nem csupán temérdek vízcsepp, úgy vagyunk ma egymás mellett emberek és zsiráfok és kafferbivalyok és elefántok és vízilovak és hangyák és bogarak, halak és madarak. Egy a reményem, hogy ez nem csak ma lesz így.
A napfelkelte perceit ezen a húsvéti ünnepen a természetnek adom – tisztelettel és alázattal.
Április 8.
Húsvét vasárnapja. Nekünk meg ugyanolyan nap, mint a többi. Reggeli hatkor, indulás hétkor. Nyolckor már ki is léptünk Botswanából, de még eltartott egy ideig, amíg Zambia fogadni tudott.
Komppal keltünk át a határfolyón, a Zambézin. Erôs sodrású, széles, nem túl tiszta folyó határolja Namíbiát, Botswanát, Zambiát és Zimbabwet. Ha minden igaz, a napokban közelebbi ismeretséget is köthetünk vele, tervezzük ugyanis egy többnapos kajaktúra megvalósítását – ám minden az éppen aktuális idôjáráson múlik. Ha túl magas a vízállás, elúszott a kajakozásunk.
Egyelôre azonban még nincs amit ezen tusakodni, ismerkedünk Zambiával, az elsô nyolcvan kilométerével. Az emberek mindenfelé az utakon sétálnak, egyre több olyan fiatalasszonyt látni, aki hátán cipeli gyerekét, gyerekek tömege tapsol, énekel, mi több, táncol is az utakon, a biciklisek csoportját pedig eddig nem látott lelkesedéssel ünneplik.
Egy rövid szakaszra egy gyerek is beszállt a bringások közé, de – Tibor, a szlovák résztvevô szerint – technikai problémák miatt, kissé lemaradt a helyi versenyzô. Vagyis konkrétan, az expedíciós srácok bringáival szemben a zambiai kis falu kétkerekű járgánya csak alig tíz méteren át tarthatta a versenyt.
Kedves emberek mindenütt – a barátkozó élmények igazából Livingstonban, a piacon csúcsosodnak ki.
Kézzel faragott fa- és kôszobrok, fésűk, nyakékek, hajkötôk, ékszerek, valamint autentikus afrikai csodák: hangszerek, kézzel színezett ruhák és a vidék különös specialitásai, a varázslómaszkok, bantu szobrok. Mindenik darabhoz fűzôdik egy történet, hiszen használták ôket – némelyiken karcolás, repedés díszeleg – ettôl azonban csak értékesebb lesz a hosszas alkudozással megszerzett darab.
Az alkudozás, az valami külön téma az itteni piacokon. Amit az elsô percekben még húsz- harminc dollárért kínálnak, azt néhány perc múlva már egyötödéért is meg lehet szerezni. Ha pénzem volna, úgy, ahogy nincs, bizonyisten megadnám nekik a kért ár dupláját is. Értékes mintadarabokat lehet beszerezni afrikai kisvárosi piacokon, igazi semmi pénzért – nekik meg minden egyes dollár egy vagyont ér.
Néhol tapasztalható, hogy egy teljes család ott árul a piacon, férj, feleség és gyerekek, testvérek, árvák, nagyapa és nagyanya – mind, mind próbálják kamatoztatni a tehetségüket.
A cserebere is működik – én például karabinert, bicskát, golyóstollat és fejkendôt cseréltem picike szobrokra. Majd otthon megmutatom. A városka nem egy csoda, de az emberek lenyűgözôek. Egytôl egyig.
Bár nem vásároltam semmit, amit hoztam onnan, azt vagy ajándékba kaptam, vagy cseréltem valamivel, de ezt az élményt semmiképpen sem hagytam volna ki.
A különleges kisváros lakóiról ejtek majd még néhány szót. Most azonban rá kell térnem életem legfantasztikusabb húsvét másodnapjára.
Április 9. Húsvét hétfô
Sohasem szerettem a locsolást, ezt a barátaim tudják a legjobban. De amit ma megéltem, azt sosem halasztottam volna holnapra.
A Viktóriától kaptam életem legeredetibb locsolását. Ugyan azt senki sem úszta meg szárazon, sem nôk, sem férfiak, de még a gyerekek sem. Óriási erôvel zubogott a mélybe a víz, és az az energia az embereken csapódott le – mondjuk, az eredetihez képest igencsak legyengülve, de még ez is gondot okozott némelyeknek.
Eleinte csodálkoztam azon, hogy esôköpenyeket lehetett bérelni – de hamarosan megértettem, miért.
Az élmény lenyűgözô volt. Csakhogy most nem tudok többet mesélni róla, mert zárják be az internetezôhelyet. De majd vasárnap jelentkezem. Új élményekkel, beszámolókkal. És barátokkal is. Mert Zambia az eddigiek között a legbarátságosabb ország. És az emberek is csodálatosak. Minden. Szeretem itt.
Hüvelyi fertôzés
A rejtett nôi intimitás
(folytatás elôzô lapszámunkból)
A hüvelyi fertôzés tüneteinek felismerése a nô számára rendkívül fontos.
A tünetek közül elsô helyen említendô a rendellenes hüvelyfolyás, valamint az égô-viszketô érzés jelentkezése a szeméremtesten.
A fájdalommal járó görcsös vizelés a fertôzés húgyhólyagba terjedését jelenti, az állandó jellegű alhasi fájdalom pedig a következményes kismedencei gyulladás jele lehet. Aki egyszer már megtapasztalta ezeket a kellemetlen tüneteket, indokoltan viszolyog a hüvelygyulladás újbóli fellépésétôl. Ezért a sikeres megelôzés érdekében ismerni kell azokat a körülményeket, amelyek a fertôzés létrejöttét elôsegítik. Említsünk meg néhányat ezek közül.
Fontossági rangsorolásban elsô helyen van a szervezet védekezô apparátusának (immunrendszerének) épsége. E rendszer kielégítô működését a túlzott dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, a kimerítô fizikai munka, a testi erônlét tetemes csökkenése és a tartós lelki feszültség jelenléte (pszichés stressz) erôteljesen károsítja.
Az antibiotikum-kezelésnek nem ritkán kedvezôtlen hüvelyi hatása tapasztalható, elsôsorban annak köszönhetôen, hogy az antibiotikumra igen érzékeny tejsavbaktériumok száma gyorsan megcsappan, emiatt az egyéb baktériumfajták elszaporodása zöld utat nyer, felborítva az addig kialakult egyensúlyi helyzetet, következésképpen a hüvelyhámsejtekben lerakódott cukor hosszasan érintetlen marad, ami kiváló táptalajul szolgál egyes kórokozók (elsôsorban gombák) elszaporodásához.
A terhesség, a magasabb hormontartalmú fogamzásgátló tabletták használata, de a cukorbetegség is bôséges cukorlerakódást eredményez a hüvelyhám sejtjeiben, ami ugyancsak kedvezô feltételeket teremt a gombák elszaporodásához (a hüvelygomba „kenyere” a cukor).
A hüvelyben tartózkodó számos baktériumfajta lúgos környezetben érzi jól magát, és szaporodásuk felgyorsul. A menstruációs vér már egymagában is lúgos kémhatású, ennek folytán könynyen érthetô, hogy a havi vérzés idején fokozott fertôzésveszélyre lehet számítani. A férfi nemi váladéka (ondófolyadék) is lúgosítja a hüvelyt. A felfokozott szexuális tevékenység emiatt is hátrányos, de különösképpen azért, mert a gyakori partnercsere lehetôsége újabb és újabb baktériumtörzsek megtelepedését segíti elô.
Az elôbbiek kiegészítéseképpen néhány olyan megfontolásról ajánlatos szólni, mely kitüntetett figyelmet érdemel a fertôzések megelôzésében:
– lúgos vegyhatású szappanok helyett intim tisztálkodás során semleges vegyhatású mosdószer használata célszerű;
– az intim spray használatát kerülni kell (a tiszta nôi nemi szerv egyedi illata egyáltalán nem kellemetlen);
– a szeméremtest és a gát tisztítására kiemelt gondot kell fordítani; ez az említett terület szappanos lemosását jelenti naponta két alkalommal;
– székelés után a végbél körüli területet gondosan tisztítani szükséges. Kezdetben ez a művelet papírral történik (kerülni a színes egészségügyi papír használatát!), elölrôl hátra történô irányuló törléssel (ami a hüvely szennyezôdését elôzi meg). A tisztítás befejezését a szóban forgó testtájék vizes lemosása jelenti;
– a szexuális partner testi tisztasága elsôsorban a nemi szervek közösülés elôtti szappanos tisztítására vonatkozik;
– aki nagyon ragaszkodik a hüvelyöblítés elvégzéséhez, az elégedjen meg a heti egyszeri (legtöbb kétszeri) alkalmazással. Ajánlatos az enyhén savas öblítô folyadék használata, kevés tejsav vagy ecet igénybevételével. Föltétlenül gondoskodni kell arról is, hogy az öblítô eszköz minden alkalmazás elôtt kifogástalanul tiszta legyen;
– ajánlatos kerülni a műszálas fehérnemű viselését, mert a műszálas anyag lezárja a bôr természetes párolgását, nedves bôrfelületet tart fenn, ez pedig ideális talaja a kórokozók elszaporodásának. A fenti értelmezésbôl egyértelműen adódik, hogy miért került elôtérbe újra a pamut fehérnemű gyártása;
– a feszes öltözék (farmernadrág!) vagy a testre feszülô ruházat ugyancsak gátolja a bôr szellôzését, ezért a laza ruházat viselése messzemenôen elônyös. Hasonló meggondolás alapján pizsama helyett tanácsosabb a hálóing használata.
Mindezek mellett nagyon fontos, hogy hüvelyi fertôzés gyanúja esetén a nô idejében forduljon orvoshoz, az elôírásokat pontosan jegyezze meg és tartsa be. A helyi gyógykezelést lehetôleg úgy kell idôzíteni, hogy a havi vérzés jelentkezése miatt a beteg ne kényszerüljön azt félbeszakítani.
Dr. Pachota Gyula nôgyógyász fôorvos
Nemzetpolitika?
Olvasom a Kisújságban G. L. Budapest írását a magyar állami nemzetpolitikáról. Sajnos, a monogram kevés ahhoz, hogy a szerzôt ismerhessem, tényszerű megállapításaival mégis maradéktalanul egyetértek. Én sajnálom legjobban, hogy ezt kell mondanom, hiszen azt a szomorú igazságot elismerni, nyugtázni, amit a szerzô megfogalmaz, nem örömteli gesztus számomra. Csodálattal adózom neki, mert, amint mondja, anyaországi magyarként veti papírra véleményét, ami nemcsak annak tartalmát tekintve dicséretes, de hangvétele is ôszinte aggodalomra és törôdésre utal. Igen ritka ez ma a hivatalos magyar határokon belül.
Többször hallhattam, hogy Erdélybôl, Gyergyóból Magyarországra áttelepültként minden erkölcsi alapom szétporladt arra, hogy tágabb-szűkebb szülôföldemmel kapcsolatban megnyilvánuljak, mégis úgy gondolom, vállalva az elutasítás kockázatát, hogy, ha egyáltalán lehet hatni a magyar központi politika irányára a határokon kívülre rekesztett testvéreink ügyében, azt csak innen, belülrôl lehet, azok által, akik ide születtek, vagy bármely okból itt élnek.
G. L. alaposan végigelemezte a kérdés politikai vonatkozásait, a demagóg, ideológiának vagy politikai stratégiának kinevezett szövegek és a makacs valóság ellentmondásait. Ehhez nem tehetek hozzá semmit. S bár kissé szubjektívnek tűnhet, mégis érdemes lenne körülnézni az egyszerű átlagember gondolatai világában, hiszen minden propagandán, kampányon, szózaton túl, engedve vagy ellenállva mindenféle manipulációnak, ôk húzzák be maguk mögött a függönyt a szavazófülkén. S ha egy pillanatra félretesszük a demokrácia és a népakarat érvényesülésének illúzióját, akkor talán azt is láthatjuk, miért döntött, vagy nem döntött az ún. anyaországi közvélemény úgy, ahogy, akár a parlamenti választásokon, akár a gyászos 2004. december 5-i népszavazáson.
Csiha Kálmán tiszteletbeli erdélyi református püspök a Kossuth rádióban a magyar nemzettudat hiányáról, kihalásáról beszélt, az anyaország vonatkozásában birkanyájként értékelte az emberek tömegét, mert az ma már nemzetnek nem nevezhetô, lassan eltűnik a nemzet fogalmának minden ismérve. Kihalt tehát a nemzetben való gondolkodás képessége, ennek következtében nemzetpolitikáról sem beszélhetünk, sem a honi, sem az összmagyarság tekintetében. A gulyás-kommunizmus, hatalmának fenntartása érdekében, viszonylagos anyagi jólétben tartotta a nyájat, mindenkinek volt munkhelye, akár szükség volt rá, akár nem, volt egy panellakása, természetesen tanácsi, elôbb-utóbb lehetett egy Wartburgja, Trabantja, Skodája, a „szorgalmasabbak nyaralni is elmehettek valamely baráti országba… Cserébe mindenki csendben ül, élvezi a párt kegyét és jótéteményeit. Naponta elmondták nekik felülrôl, hogy milyen kicsi, milyen kicsi és jelentéktelen országban élnek. ’90 után is nagyon sokan ôszintén csodálkoztak az Erdélybôl idevetôdött emberek magyar nyelvtudásán. Nem volt szabad tudatosítani bennük, hogy a világon nemcsak az a maroknyi magyar él, vegetál, aki magyar állampolgárnak érezheti magát, csírájában kellett elfojtani a gondolatot, hogy egymásra találva, összefogva nemcsak többen, de erôsebbek is lehetnénk. Mert egy erôs nemzet nehezebben tűri a ráerôszakolt rendszert, mert gátat vethet a hatalom korlátlanságának, mert egyáltalán minden hatalmi intézkedés elôtt számolni kell vele, akaratával és erejével. A bárgyú tudatlanság posványába, megtömött hassal, délibáb jóléttel betapasztva száját, a tömeg kevésbé érdeklôdik magasabb rendű dolgok iránt, a készen kapott elméletek és megoldások feleslegessé teszik a gondolkodás és a boldogulás fárasztó folyamatát, és semmi nem marad, csak a beszűkült önös érdek, azon a szinten, amit a nagy testvér még elfogadhatónak ítél. A kényelem uralkodása nem tűr meg sem nemzeti, sem forradalmi eszméket.
Ma, amikor a kádári ideológián nevelkedett, annak tárgyiasult formáiból busás hasznot összetarhálók döntenek rólunk, a mi jóvoltunkból, kézenfekvônek látszik, és meg is valósul a már jól bevált stratégia.
Kedves G. L., a mai magyar kormányon nemzetpolitikát számon kérni olyan, mint a csigát korholni azért, mert utolsó lett akadályfutásban. Amit Ön a magyarország.hu-n olvas, a mesék között sem állná meg a helyét, ugyanolyan, minden valóságalapot nélkülözô, üresen kongó betűk hosszú sora, mint amit lassan kénytelenek vagyunk megszokottként elkönyvelni. A nemzetpolitikát, az erre való igényt magának a nemzetnek kellene diktálnia. A nemzetnek, mely ma még éretlen arra, hogy saját igazi értékeit és érdekeit felismerje, a nemzetnek, mely ma már, fájdalom!, tele hasat, kényelmet sem kér azért, hogy engedelmes birkája legyen a terelô kutyáknak. A nemzetnek, mely eltunyult az ellenállás hiányában, mely már nem akar sem több, sem erôsebb lenni.
Valamilyen úton-módon mi emeljük fejünk fölé azokat, akik most rajtunk taposnak, és ebben a csoda-demokratikus világban csak mi tudnánk ledobni túlsúlyosnak bizonyult terhünket. Csak mi ébredhetünk, ha, ma még nagyon halkan, megszólal egy-egy kakas. Természetesen, ehhez nekünk akarnunk kell felébredni, akarnunk kell új napra virradni, akarnunk kell tudni az igazságot, akarnunk kell a gondolat szabadságát, egyáltalán akarnunk kell gondolkodni.
Nagy kár, hogy a gondolkodás néha roppant kényelmetlen műfaj!
Kercsó Alpár, Békéscsaba
Lekésni a vonatot…
Egyezzünk meg, lekésni a vonatot nagyon fájdalmas dolog.
Az ember rémálmaiban szokta átélni, hogy rohan az állomás felé, és még van vagy háromszáz méter, amikor teljesen kifulladva látja, hogy a vonatja szépen… lassan!... elindul, aztán egy harsány és vidám füttyszóval begyorsul, s te pedig ott állsz, és nézel a vonatod után.
Hát, mit mondjak, annakidején… egyszer… éppen nôsülni készültem, ez komoly dolog az ember életében, úgyhogy annak rendje és módja szerint megrendeztük néhányan azt az úgynevezett „legénybúcsút”, vagyis folyt a sör-bor-pálinka, ahogy az illik, a vonatom hajnali négykor indult volna Marosvásárhelyre, ahol aztán olyan tizenegy óra tájban be kellett volna lépjünk a „jövendôbelivel” az „igen? igen!” terembe…
Elnézést, kommunizmus, kommunizmus, méghozzá román, úgyhogy kijavítom magam: a „da? da!” terembe kellett volna belépjünk, nem az igen-igenbe…
(Csak úgy, zárójelben mondom el, hogy ez a jövendôbelim izraelita lány volt, vagy, ha úgy jobban tetszik neked, zsidó lány, e pillanatban Izraelben él, és ezt csak azért írtam ide, hogy megértsd, miért nem szoktam én „zsidózni” sohasem az írásaimban, de nem is ezért írtam ezt ide, hanem, hogy elmagyarázhassam neked, Te, barátom, tudod-e, hogy milyen szépek a zsidó lányok, mielôtt férjhez mennek? Ha nem hiszel nekem, kérdezd meg apádat, nagyapádat, hiszen Gyergyószentmiklóson is rengetegen éltek, ha megnézed a templomot vagy a temetôt…)
Szóval ott tartottam, hogy hajnali négykor ment a vonatom, és képzeld el, fel is ültem rá, éppen csak…
Ahajt Székelykocsárdon ébredtem fel olyan fél kilenc körül, gyönyörűen sütött a nap, a vonat félreállítva egy mellékvágányra, a szerelvényen rajtam kívül senki…
Gondolhatod.
Persze – kétségbeesésre semmi ok, az országút közel, stoppolunk, ha már ez van… Mit mondjak, fél tizenegykor már ott is voltam Marosvásárhelyen, kopogtattam a jövendômbeli asszonynál…
Mit mondjak, barátom, én még ilyen lekarmolt arcú jövendôbelit, ilyen széttépett fátyolos ruhában nem láttam.
(Szeretnéd, mi, hogy leírjam ide, miket mondogatott nekem? Na, ezt az örömet nem fogom megszerezni neked!)
De azért tizenegykor ott voltunk az igen-igen teremben…
(Azt már csak a teljesség kedvéért írom ide, hogy K. F. költô barátom a végén odalépett hozzánk, puszi az asszonynak, baráti kézfogás nekem, a következô mondat kíséretében: „Kálmán, még sok boldog házasságot kívánok neked!”
Szeretnéd, mi, hogy leírjam ide, miket mondogatott ott helyben a fiatalasszonyka K. F. költô barátomnak?)
Tudod, mirôl jutott mindez eszembe?
Ady Endre többször is leírta, hogy mi (mármint a magyarok!) mindig, mindenrôl lekésünk (illetve lekéstünk). Sok mindenre gondolt ô (bocsánat, Ô!), amikor ezt leírta, az egész magyar történelmet végiggondolta, és én pedig mostanában állandóan az Ady mondatán tűnôdök.
Van egy olyan érzésem (neked nincsen?), hogy az elmúlt tizennyolc év alatt valamit végzetesen, megint lekéstünk.
Mármint mi, az erdélyi magyarság, tömegestül, öregestül és gyerekestül, múltastul és jövôstül…
Valamit lekéstünk. És ebben csak az a szörnyű, hogy ez a (történelmi) vonat lehet, hogy az utolsó volt.
Lehet, hogy az állomásról – nekünk – nem indulnak többet vonatok.
(Vagy, ha igen, nem nekünk… Csak neked… esetleg neki… magányos utazás… De hova? Merre, könyörgöm?)
Györffi Kálmán
KisAsszony
Ésszerű koplalás
A diéta mindig aktuális téma, amely iránt az év bizonyos szakaszaiban különösen nagy az érdeklôdés. A lelkes fogyni vágyók azonban gyakran alapvetô hibákat követnek el, és többet ártanak, mint használnak szervezetüknek.
A tartós és eredményes alakváltozás nem megy egyik napról a másikra. Ráadásul a kínkeservesen megszerzett alak hosszú távú megtartása szinte mindig együtt kell hogy járjon valamilyen életmódbeli változással is. Hiszen a felszedett pluszkilók bizonyosan a helytelen vagy legalább- is nem kielégítô étkezési és mozgási szokások miatt alakulnak ki. Ha ezeket leadva újból visszatérünk korábbi életmódunkhoz, az eredmény csak átmeneti lehet.
Okok és elôzmények
A súlygyarapodás oka a túl sok táplálékbevitel, és a túl kevés mozgás. Mi a különbség diéta és fogyókúra között? A diéta étrendük megváltoztatását, míg a fogyókúra rendszeres mozgást is jelent a diéta mellett. Ahhoz, hogy szervezetünk ne károsodjon, óvatosan kell bánni az energiabevitel csökkentésével és az energiafelhasználás növelésével is. Tehát ne koplaljunk és ne sportoljunk túl sokat!
Ekkor ugyanis a szervezet pánikba esik, és ôrült tartalékolásba kezd. A hatásos és tartós fogyás mindig a fokozatosságon, kitartáson és mértékletességen múlik. Ha fogyni szeretnénk, érdemes kiválasztani egy számunkra szimpatikus módszert. Nem szabad azonban a csodadiétákat és a sztárétrendeket hetente váltogatni.
Több tíz kiló súlyfeleslegnél már ajánlott szakember véleményét is kikérni az ügyben. Egy dietetikus nemcsak segít kiválasztani a leginkább hozzánk illô módszert, de folyamatosan figyelemmel kíséri küzdelmünket és egészségi állapotunkat is. Néhány kiló plusznál azonban nem feltétlenül szorulunk külsô segítségre.
A jó diéta ismérvei a következôk: nem jár drasztikus koplalással és túl rövid idô alatt túl nagy fogyással sem. Nem jár vitamin- és ásványianyag-hiánnyal, ami általában az egyoldalú táplálkozás velejárója. Emellett nem vesz 180 fokos fordulatot az életünk, csak hogy a szabályokat betarthassuk. Ezeknek a buktatóknak az elkerülésével az étrendet könnyen beleilleszthetjük megszokott életvitelünkbe, és hosszú távon alkalmazhatjuk.
Az ember tápanyagigénye kortól, nemtôl és életmódtól függôen eltérô lehet, de eltérô összetételű nemigen. Egy átlagos étrendnek körülbelül 12 százalék fehérjét, 30 százalék zsírt és 58 százalék szénhidrátot kell tartalmaznia - fiatalnak és nyugdíjasnak egyaránt.
A helyes összetételű étrend meghatározásában segít a táplálékpiramis. Alapját a kenyérfélék képezik. Felettük a zöldség-gyümölcsfélék, majd a tejtermékek állnak, bár gyakran e két kategóriát egy szinten említik. Ezeken a halak, húsok, végül pedig az édességek állnak. Természetesen egy élsportoló étrendje ettôl különbözhet, de az ô igényeik szintén nem átlagosak.
Diéták és divatok
A divatkúrák legtöbbje általában azon az elven alapul, hogy a fehérje-szénhidrát-zsír tápanyagtrióból az egyikbôl sokat, míg a másik kettôbôl semmit nem fogyasztanak adott idôszak alatt. Ez a szervezetben teltségérzetet kelt, és így az illetô kevesebbet eszik, fogyni fog.
Dietetikusok szerint azonban a különbözô divatos étrendek azért veszélyesek, mert általában nehéz betartani ôket, csak rövid távon alkalmazhatók. Emellett legtöbbször még ha sikerült is elkerülni a diéta feladása utáni hirtelen visszahízást (ezt hívják jojó effektusnak), önértékelési problémákat okozhat a sikertelenség. Ráadásul az egyoldalú táplálkozás tápanyaghiányhoz vezethet, amelynek súlyos egészségügyi következményei lehetnek.
Paradicsomos bab sertéshús-gombócokkal
Hozzávalók: 60 dkg darált sertéshús, 1 tojás, 3 gerezd fokhagyma, 3 szál zellerlevél, ôrölt bors, só, 2 evôkanál zsemlemorzsa, fél dl olívaolaj, 1 fej vöröshagyma, 4 evôkanál paradicsompüré, 4 dl zöldségleves, 50 dkg zöldséglevesben fôtt tarkabab, 1 paradicsom, 1 csokor petrezselyem.
Elkészítés: A húst, a tojással, a zúzott fokhagymával és a petrezselyemmel jól keverjük össze. Sózzuk, borsozzuk meg, és annyi zsemlemorzsát szórjunk bele, hogy könnyen formázható masszát kapjunk. Forró olajban pirítsuk meg az apróra vágott hagymát, keverjük bele a paradicsompürét, és öntsük fel a zöldséglevessel. Amikor felforrt, tegyük bele a vizes kézzel diónyi nagyságúra formázott húsgombócokat, és lassú tűzön fôzzük 15 percig. Közben sóval, borssal, és petrezselyemmel ízesítsük. Ezután adjuk hozzá a fôtt babot, az apró kockákra vágott paradicsomot, és fôzzük készre.
Egészség
A belsô elválasztású mirigyek és betegségeik XXXVI.
A nemi mirigyek – gonádok-8
Klimax – Osteoporosis – 2
Az etiophatogenetikai (kóroktani és kórképzôdési) osztályozás szerint a csontritkulás lehet:
A. – essentiális (primaer), – elsôdleges oszteoporózis:
I. típusú vagy posztmenopauzális oszteoporózis
Ez a típus az 51 és 75 év közötti életkorúakat érinti, és nagyobb gyakorisággal fordul elô nôknél, mint férfiaknál, a nô/férfi arány 6/1. Erre a típusra jellemzô még: a gyors csonttömegcsökkenés és a törések lokalizációja – mivel legtöbbször a csigolyák és az alkar csontjai törnek el. Ugyanakkor az ösztrogén, progeszteron hormonok szintje kisebb (a csökkent termelôdés miatt), és alacsonyabb a D-vitaminszint, valamint a kalcium felszívódása is nehezített.
II. típusú vagy szenilis oszteoporózis
Fô jellemzôi, hogy a 70 év fölöttieket érinti, a nô/férfi arány 2/1, a csonttömeg csökkenése lassú lefolyású, a törések pedig leggyakrabban a combnyak és csigolya, a felkar és sípcsont, illetve a medencét alkotó csontokra lokalizálódnak. Itt is jelen vannak a hormonzavarok, de az I. típusú csontritkulásnál fellelhetôkhöz még az androgének csökkenése is társul.
Megkülönböztethetô még egy harmadik típusú forma is, az úgynevezett juvenilis (fiatalkori) típusú oszteoporózis is.
B – secunder – másodlagos oszteoporózissal járó kórképek
Ide tartoznak:
a) az endokrin eredetű
b) malignus betegségek
c) egyéb elôsegítô tényezôk miatt létrejövô oszteoporózisok.
a) Az endokrin eredetű oszteoporózisokat az egyes endokrin mirigyek és hormonok szekréciós zavarai okozzák. Ebbôl a szempontból a következô csoportokat különböztetjük meg:
– a nemi hormonok hiánya okozta oszteoporózis;
– a kalcium-anyagcserét szabályozó hormonok zavarai;
– a növekedési hormon és növekedési faktorok zavarai;
– pajzsmirigyhormonok túltermelése vagy túladagolása okozta oszteoporózis;
– mellékvesekéreg-eredetű vagy exogen glucocorticoidok okozta oszteoporózis.
Megjegyzem, hogy mindezekrôl az e témájú cikksorozat elôzô írásaiban már volt szó.
b) Malignus kórképek – rákos megbetegedések:
– myeloma, multiplex, leukémia, carcinómák stb.
c) Egyéb tényezôk:
– genetikai tényezôk: D-vitaminreceptorok genetikai zavarai,
– faj: nagyobb gyakorisággal fordul elô fehér nôknél,
– egyes betegségek: malabszorpciós szindrómák, primaer (elsôdleges) biliáris (epe eredetű cirózis),
– inaktivitásos (imobilizációs) csontritkulások: ízületi gyulladások, fôleg reumathoid arthritiszek esetében,
– egyes gyógyszerek: glucocorticoidok, ritkán a tartós heparinos kezelés,
– dohányzás, és kávé illetve alkohol túlzott és tartós fogyasztása,
– táplálkozási tényezôk: Ca- és/vagy D-vitaminhiány, kóros súlydeficittel járó soványság.
Klinikai kép
Leggyakrabban 50 éven túli nôbetegnél gondolunk csontritkulásra, ha körülírt vagy diffúz háti fájdalomra panaszkodik. A gerincoszlop ütögetésre érzékeny, és könnyen keletkezik törés enyhe traumára, de akár spontán módon is – fôleg csigolya-összeroppanás, és így a beteg testhossza csökken, és gerincferdülés alakul ki. Fájdalom is jelentkezik, melyet a csonttörés vagy a csonthártya izgalma és az izomgörcs okoz. A gerincoszlop megrövidülése miatt csökken a távolság a bordaív és a csípôcsontok között, ezért a has bôrén haránt irányú redôk vagy ráncok jelennek meg, és a végtagok túl hosszúnak tűnnek. A folyamat elôrehaladása során a csigolyatestek ellaposodnak, ék alakúvá válnak – ez az elváltozás fôleg az elsô háti és a felsô ágyéki csigolyáknál kifejezett. Súlyos esetben a beteg mozdulatlanságra kényszerül, a csigolyatörések mellett combnyak-, alkar- és csípôcsonttörés is bekövetkezhet.
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Jégkorong/ Progym
Köszönet a támogatóknak
Április 5-én, csütörtök este a Rubin Hotelben a Progym SK jégkorong-szakosztály vezetôsége megköszönte a csapat támogatóinak a segítségét. A pohárköszöntôvel egybekötött beszélgetés keretében Kercsó Attila, a Progym SK jégkorong-szakosztályának elnöke mondott köszönetet azoknak a támogatóknak, akik jelen voltak. A szakosztály elnöke elmondta továbbá, hogy a vezetôség tervei között szerepel a játékoskeret megfiatalítása és egy új edzô szerzôdése a csapat korszerű módon történô irányításához. Szólt ugyanakkor arról is, hogy a tervek között szerepel újabb külföldi játékosok leigazolása is.
Kercsó Attila a 2006/2007-es idénnyel kapcsolatosan elmondta, hogy a bajnokság mezônye erôsebb volt mind a korábbi években, de ennek ellenére úgy a Bukaresti Steaua, mint a Csíkszeredai Sportklub csapatait sikerült legyôzni. Az est folyamán a jégkorong-szakosztály részérôl díszoklevelek kerültek átadásra azoknak a támogatóknak, amelyek kiemelt módon segítették a csapatot, és amelyek sorában többek között a következô intézmények és cégek találhatók: OTP Bank Románia, Román Kereskedelmi Bank, Apicom, Ben-Com-Mixt, Hargita Gyöngye Rt., Eurato, Tig-Rad, Tibsil, Favorit Trans, Kobezol, Quattro Motor, Larix Ambient, Komero-Fruct, Betty Florex, BB Market, Harforest, Madeleine, továbbá nem utolsósorban, sôt ellenkezôleg (!) a városi tanács és a polgármesteri hivatal.
A pohárköszöntô után Kopacz Zoltánt, a Progym SK jégkorong-szakosztályának alelnökét kérdeztük a csapattal kapcsolatos újdonságokról, a jövôbeni tervekrôl.
– Ismert, hogy a március 21-i közgyűlésen további egy évre szóló bizalmat kapott a jelenlegi vezetôség. A közgyűlés akkor a vezetôségre bízta, hogy döntse el, milyen úton kell haladni a jövôben. A vezetôség ebben a kérdésben úgy döntött, hogy itt az ideje a fiatalításnak. Az egyik konkrét lépés és egyben újdonság a játékoskeret fiatalításával kapcsolatosan, hogy a következô idényben nem számítunk Gál Csaba, Kertész Zoltán és Rusz Sántha Gábor szolgálataira. Reméljük, nem bánjuk meg ezt a lépést. Kertésszel kapcsolatosan elmondom, hogy felvetette azt, hogy miért döntünk mi, akik nem vagyunk szakemberek, miért nem várjuk meg az új edzô érkezését, hogy majd ô döntsön. A feltevés bizonyos mértékben helyes, viszont nemcsak ez az egy összetevôje van a kérdésnek az ô esetében. Mindhármuk számára felajánlottuk a klubmenedzseri tisztség betöltését. Az említettek önéletrajzukat letehetik a pályázási határidô leteltéig, és pályázhatnak annál is inkább, mert nagyon sok vád érte a mindenkori vezetôséget, hogy nem igazán akadt szakember a csapatot irányító személyek között. Jó dolog lenne, ha egy olyan ember lenne a klubmenedzser, akit hosszú éveken keresztül, úgymond, szorított a szerelés. Egy volt játékos a csapat és a vezetôség között egy olyan összekötô híd lenne, amely nagyon sok eddig tapasztalt feszültséget tudna megoldani. Mi várjuk, hogy jelentkezzenek, remélem és meggyôzôdésem, hogy a vezetôség úgy dönt, hogy a legjobbat választja ki a jelentkezôk közül. A csapat játékosai egyébként az április 1 – május 15. közötti idôszakban pihenôszabadságon vannak. Május 16-án találkozunk ismét a játékosokkal, reméljük, hogy addig komoly elôrelépések lesznek minden szinten.
– Mit lehet tudni a leendô edzôt illetôen?
– Egyelôre ami biztos az, hogy külföldi edzôkkel már vettünk fel kapcsolatot. Nevekrôl nem beszélhetek, mert az illetô szakember kiléte csak a szerzôdéskötéskor lesz nyilvánosságra hozva. Reméljük, hogy ez így is lesz. Ebben az ügyben már vannak tárgyalások. Olyan személyekkel vettük fel a kapcsolatot, akiknek neve azok számára is ismerôsen cseng, akik nem járnak rendszeresen a mérkôzésekre.
– Mit kell még tudni a fiatalítással kapcsolatosan?
– Megkerestük azokat a fiatal, 17–18 éves, Gyergyóból elszármazott, Magyarországon játszó játékosokat, akikkel a húsvéti ünnepek idején jövôbeni terveikrôl, sôt hazaigazolásukról tárgyalunk. Úgy érzem, hogy a kint játszó fiatal játékosok megfontolják majd az ajánlatainkat. Tudjuk azt, hogy a csapat jelenlegi játékoskerete szűkös, bôvíteni kell. Fontos szempont, hogy gyergyói szív is motiválja a játékost. Sajnos a szakember-hiány maximális a gyergyói hokiban, ezért gondoltunk arra, hogy egy jó edzôvel, akirôl tudjuk, hogy voltak eredményei, kell kötni egy hosszabb távú szerzôdést. Ez talán garanciát jelentene egy fiatalítás során, hisz ily módon tudnának együtt fejlôdni. Már most, és ezúton is kérem a játékosokat, hogy mindannyian nagyon komolyan végezzék a nyári felkészülést. Éreznie kell a játékosnak, hogy magáért edz, magáért dolgozik. Korábban volt már példa, hogy az idény elején azért kellett dolgoznia sok játékosnak, hogy a nyár folyamán felszedett pluszkilókat, tehát a súlyfölösleget le tudja adni. A játékos kell vigyázzon magára.
– Lesznek külföldi játékosok is?
– Jó lenne külföldi játékosokat is igazolni, de én azt mondom, hogy nem prioritás. Egyértelmű viszont, hogyha pénzünk lesz, akkor igazolunk külföldieket. Tudni kell, hogy a fehérorosz Ploskov és Mikeshin elôszerzôdést kötött a Progym csapatával. Ez már garanciát jelent számunkra, hogy úgymond számíthatunk rájuk. Gondot jelent viszont az, hogy fehéroroszok, és számukra munkavállalási engedély kell. Bukarestben próbáltuk elintézni, hogy megkapják a szükséges engedélyt, de egyelôre nemleges választ kaptunk. A vezetôség valószínűleg még egyszer megpróbálja ezt elintézni. A továbbiakban ez a kérdéskör is letisztázódik.
– Van-e érdeklôdés a klubmenedzseri tisztség iránt?
– Eddig csak érdeklôdôk vannak, konkrétan még senki nem nyújtott be pályázatot. Nem lesz könnyű dolog dönteni ebben a kérdésben.
– A leendô klubmenedzser alá-, esetleg mellérendeltje lesz a mostani vezetôségnek? E tekintetben milyen viszony lesz a vezetôség és a menedzser között?
– Úgy gondolom, hogy mellérendelt szerepe kellene legyen. Az sem jó, ha alárendeltje, de az sem jó, ha a vezetôség fölött fog állni. A vezetôség nem szeretne utasításokat adni, mondjuk a kilenc vezetô kilencféle utasítást. A menedzsernek és a segítôinek azt a munkát kell elvégeznie, amire a jégkorong körül szükség van. A vezetôségnek gyakorlatilag csak beszámolnia kell tevékenységérôl. Ez az ember gazdasági téren és szakmai téren is jó kell legyen. Egy emberben azonban az említett adottságokat nagyon nehéz fellelni.
Aktuális
Készül a sportcsarnok
A tervek szerint az április 25–30. közötti idôszakban kerül átadásra a Salamon Ernô Gimnázium udvarán épülô korszerű sportcsarnok – tudtuk meg Dániel Gyula építôtelep-vezetôtôl. A végéhez közeledô munkálatok kivitelezôje a csíkszeredai Benzot Har Kft. A sportcsarnokban 150 nézô befogadására alkalmas lelátók kapnak helyet, továbbá 2–2 férfi- és nôi öltözô, fürdô- és irodahelyiségek kialakítására is sor került. Ezenkívül orvosi rendelô is helyet kap az épületben. A korszerű csarnokban kialakításra kerülô sportolásra alkalmas felület értesüléseink szerint alkalmas lesz kosárlabdázásra, kézi- és röplabdázásra, teremfocira, illetve teniszezésre is.
Dániel Gyula, a létesítményt kivitelezô cég építôtelep-fônöke lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a nagyterem 27x48 méter, a csarnok belvilága (a padlótól a gerendáig) 7 méter. A csarnokban lévô kézilabdapálya mérete: 40x20 méter. A kapuk hátánál védôhálók lesznek felszerelve. A munkálatokat nagymértékben hátráltatja az idôjárás, ugyanis a PVC-borítás leöntéséhez legalább 10 fokos átlaghômérsékletre lenne szükség. Amint az építôtelep-fônök fogalmazott, a csarnok nem lesz funkcionális, amíg a gázbevezetés meg nem történik.
További kérdés, hogy ki adminisztrálja majd a csarnokot. Ebben a kérdésben az elsô lépés, hogy a város átadja a létesítményt megfelelô intézménynek.
Sífutás
Veterán verseny
Március 31-én, szombaton Hargitafürdôn a sízésre kiválóan alkalmas hóviszonyok közepette az új biatlonpályán rendezték meg az idényzáró, Veterán Országos Bajnokság küzdelemsorozatát. A megmérettetés díjazása egybeesett a Balkán-bajnokság legjobbjainak jutalmazásával. Borbáth István Ágoston szervezô tájékoztatása szerint, a hölgyek mezônyében mindössze három versenyzô állt rajthoz. A nôk 3, a férfiak 5 km-es távon mérték össze tudásukat.
Eredmények. Hölgyek, 51–60 évesek: Nagy Székely Juliánna (Csíkszereda). 61–72 évesek: 1. Ionaşiu Hangan Ileana (Brassó), 2. Csúcs Mónika (Csíkszereda).
Férfiak. 31–40 évesek: 1. Borbáth István Ágoston (Csíkszereda), 2. Keresztes Gyula (Csíkszereda), 3. Szabó József (Csíkszépvíz). 41–50 évesek: 1. Molnár János (Tekerôpatak), 2. Láday Károly, 3. Incze Zoltán (mindketten csíkszeredaiak). 51–60: 1. Todaşca Vladimir (Vatra Dornei), 2. Csúcs András (Csíkszereda), 3. Imre István (Csíkszereda). 61–70 évesek: 1. Sárig Csaba, 2. Puskás István (mindketten csíkszeredaiak), 3. Vasile Gheorghe (Brassó).
A jó hangulatú rendezvény érdekessége volt, hogy az aktív sportolók a pálya szélérôl biztatták, szurkoltak a rajthoz állt veteránoknak.
Tömegsport
Verseny Szentgyörgyön
Egy héttel a szovátai futóverseny után, április 28-án, szombaton 10 órai kezdettel Sepsiszentgyörgyön rendezik meg a hagyományos Gáll Lajos Futónap 17. kiírásának küzdelmeit. Az utcai futóverseny szervezôje a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal és a Kovászna Megyei Sportigazgatóság. Benevezni a verseny napján 8 órai kezdettel lehet. Beiratkozási díj: 2 lej gyermekeknek, 5 lej felnôtteknek. A versenytáv hossza: 3,7 km. A kislányok és a nôk 13 korcsoportban, a fiúk és a férfiak 14 korcsoportban versenyezhetnek. Minden részt vevô emlékérmet kap, továbbá célbaérkezési csomagot vehet át. A korcsoportok dobogós helyezettjeit serleggel és oklevéllel jutalmazzák. A verseny a következô útvonalon zajlik: Színház – Kós Károly u. – Gyár – Grigore Bălan u. – Csík u. – Petôfi Sándor u. – Színház. További információkkal Csutak Tamás szervezô áll az érdeklôdôk rendelkezésére a 0746/012.526-os, illetve a 0367/401.983-as telefonszámokon.
Labdarúgás
Döntetlen Tölgyesen
Döntetlenje révén csak egy pontot szerzett a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata a Hargita megyei IV. Liga rájátszása keretében lejátszott legutóbbi bajnoki mérkôzésen. A tölgyesi összecsapáson ismét a Jövô csapata volt a jobban játszó együttes. A gyergyói csapat területi fölényét három kapufa és egy kihagyott tizenegyes (!) is jelzi. A mérkôzést meg lehetett volna nyerni, de egy védelmi hiba folytán, a mérkôzés végén, a tölgyesiek kiegyenlítettek. A bajnoki mérkôzés eredménye: Gyergyótölgyesi Real – Gyergyószentmiklósi Jövô 1–1 (0–1). A Jövô gólszerzôje: Ciocania Vasile. A Jövô csapata a következô összeállításban lépett pályára: Scurtu Adrian – Bliorţ Marius (85’ Codreanu), Lazăr Vasile, Vinău Gigi, Drian Mirel – Marcoci Florin, Bliorţ Ciprian, Covrig Alin (60’ Nagy Zsolt) – Nagy Dénes (38’ Ţepes Andrei), Bliorţ Lucian, Ciocania Vasile.
A tölgyesi mérkôzés után Covrig Alint, a Jövô játékosát és edzôjét kértük fel a mérkôzés értékelésére: Már vezettünk, amikor büntetôrúgáshoz jutottunk, de sajnos, nem sikerült értékesítenem a tizenegyest. Az elmúlt 11 évben ez volt az elsô tizenegyes, amelyet nem sikerült berúgnom. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a hazaiak kapujába juttatnom a labdát, de szerencsére így is maradt négy pont elônyünk a rangsorban második helyezett parajdiakkal szemben. A kihagyott büntetôrúgáson kívül a gyergyói csapatot alkotó játékosok háromszor lôtték a labdát az ellenfél kapufájára. A fiatal Ţepes Andrei két kapura küldött lövése találta el a kapufát. Egyszer szabadrúgásból, másodszor pedig mintegy 16 méterrôl kapura küldött kapáslövése találta el a hazaiak kapufáját. A harmadik kapufára küldött labda Bliorţ Lucian nevéhez füzôdik, aki szintén szabadrúgásból találta el az ellenfél kapujának lécét. A tölgyesiek egyenlítô gólja a 89. percben született meg, miután a hazaiak egy hosszú labdát küldtek a gyergyói kapu elé. A kevéssel azelôtt beállt Codreanu nem volt eléggé figyelmes az emberfogásra, szabadon maradt ellenfele megugrott, és a gyergyói csapat által védett kapu hosszú sarkába lôtte a labdát. A játék alapján a Jövô csapata gyôzelmet érdemelt volna. Örvendek, hogy a Jövô két játékosa, Ciocania és Marcoci Florin jó formában vannak, tulajdonképpen ôk azok, akik a csapatot maguk után húzzák. A fiatalok közül elsôsorban a kapust, Scurtu Adriant és a Jövô neveltjét, Ţepes Andreit említeném, akik mérkôzésrôl mérkôzésre bizonyítják tehetségüket, és azt, hogy a magasabb osztályokban is megállják majd a helyüket. Vasárnap, április 15-én újabb nehéz mérkôzés elé nézünk. Azért lesz nehéz, mert a salamásiak ellen küzdünk, és a késôbbi folytatásban már nem tévedhetünk. Remélem, hogy a parajdiakkal való következô mérkôzésig a rangsorban megmarad a Jövô négypontos elônye.
A IV. Liga rájátszásának harmadik fordulójában jegyzett további eredmény: Salamás Maroshévíz Tudomány – Szentegyházai Vasas 4–1.
A rájátszás következô fordulójának műsora: április 15-én, vasárnap 17.00 órai kezdettel: Parajdi SE – Tölgyesi Real. Játékvezetôk: Benedek András, Ilyés Szabolcs (mindketten székelyudvarhelyiek), Szabó Attila (Kôrispatak). Megfigyelô: Zsombori Gyula (Székelyudvarhely). Április 15-én, vasárnap 11.00 órától: Gyergyószentmiklósi Jövô – Salamás Maroshévíz Tudomány. Játékvezetôk: Papp Levente, Deák Ferenc, Papp Róbert – csíkszeredaiak. Megfigyelô: Györfy Károly (Székelykeresztúr).
Az ifjúsági bajnokságokban jegyzett legutóbbi eredmények: A- és B-csoport: Székelyudvarhelyi Roseal – Csíkszeredai ISK 3–5; ifjúsági C-csoport: Székelyudvarhelyi ISK – Szentegyházai Vasas 5–0.
Jégkorong
Világbajnokság Szlovéniában
Április 15–21. között a szlovéniai Ljubljana ad otthont a felnôttválogatottak divízió I-es (valójában II. értékcsoport) jégkorong-világbajnoksága keretén belül az egyik alcsoport (B-jelű) mérkôzéseinek. A zömében székelyföldi játékosokból álló román válogatott április 12-ig a szlovákiai Privigyében edzôtábozott, ahol több barátságos mérkôzést is játszottak. A 22 fôs játékoskeretet kevéssel a Szlovéniába történô utazás elôtt jelölik ki.
A műsor: április 15., vasárnap: 14.00 (romániai idô szerint): Nagy-Britannia – Japán, 16.30 Magyarország – Litvánia, 20.00 Románia – Szlovénia. Április 16., hétfô: 13.00 Litvánia – Nagy-Britannia, 16.30 Japán – Románia, 20.00 Szlovénia – Magyarország. Április 18., szerda: 13.00 Litvánia – Japán, 16.30 Románia – Magyarország, 20.00 Szlovénia – Nagy-Britannia. Április 19., csütörtök: 13.00 Litvánia – Románia, 16.30 Magyarország – Nagy-Britannia, 20.00 Japán – Szlovénia. Április 21., szombat: 13.00 Nagy-Britannia – Románia, 16.30 Japán – Magyarország, 20.00 Szlovénia – Litvánia. A svédek elleni mérkôzések után a lengyelekkel mérte össze tudását barátságos mérkôzések keretében a magyar válogatott. A Krynicán lejátszott elsô találkozón: Lengyelország – Magyarország 2–1 (1–0, 0–1, 1–0). Gólszerzôk: Gonera, Klys, illetve Ocskay Gábor. A szintén Krynicán lejátszott második mérkôzésen: Lengyelország – Magyarország 2–1 (2–1, 0–0, 0–0). Gólszerzôk: Kowalowska, Plachta, illetve Jánosi Csaba. Április 11-én, szerdán este a magyar válogatott Miskolcon játszott újabb barátságos mérkôzést a norvégokkal. A magyar szövetség vezetôsége meghatározta a válogatott célkitűzését a szlovéniai vb-re: az elfogadható eredmény a csoport elsô három helyén végezni.
A fentebb említett idôszakban Kínában kerül sor az A-jelű alcsoport mérkôzéseire. QiQiharban a következô válogatottak harcolnak a feljutásért: Kína, Észtország, Franciaország, Kazahsztán, Hollandia és Lengyelország.
Jégkorong/ Külföld
Dél-Korea az elsô feljutó
A dél-koreai Szöulban megrendezett divízió II-es (III. értékcsoport) világbajnokság B-csoportjában a következô eredmények születtek: Ausztrália – Izrael 4–1, Dél-Korea – Mexikó 6–1, Mexikó – Izland 2–3, Dél-Korea – Ausztrália 5–4, Izrael – Mexikó 3–1, Dél-Korea – Izland 17–2, Ausztrália – Izland 5–3, Dél-Korea – Izrael 5–2, Ausztrália – Mexikó 12–2, Izland – Izrael 1–5. A végsô rangsorban: 1. Dél-Korea 12 pont, 2. Ausztrália 9 pont, 3. Izrael 6 pont, 4. Izland 3 pont, 5. Mexikó 0 pont.
A dél-koreai világbajnoki mérkôzésekre benevezett az észak-koreai válogatott is, de végül nem vettek részt a mérkôzéseken. A házigazda dél-koreaiak veretlenül lettek elsôk, és 2008-ban a divízió I-es vb-n indulhatnak.
Tömegsport
Tavaszi futóverseny
Április 21-én, szombaton 11 órai kezdettel Szovátán kerül megrendezésre a hagyományos Tavasz Futóverseny elnevezésű utcai vetélkedô. A 13. kiírásához érkezett verseny szervezôi: Szováta Polgármesteri Hivatala, Maros Megyei Sportigazgatóság. Minden korosztály képviselôjét szívesen látják. A versenytáv az üdülôváros utcáin lesz kijelölve, a táv hossza: 4 km. A rajt minden benevezô szaladást kedvelô számára egy idôpontban lesz. Beiratkozni 8.30–10.30 óra között a Medve-tó teraszán lehet. Minden versenyzô kötelezô módon orvosi igazolással kell rendelkezzen. Korcsoportok: 1999 után születettek, 1996–98 között születettek, 1994–95-ben születettek, 1992– 93-ban születettek, 1988–91 között születettek, 1978–87 között születettek, 1968–77 között születettek, 1958–67 között születettek, 1948–1957 között születettek és 1938–1947 között születettek, továbbá 1938 elôtt születettek. A rangsorok korcsoportonként és külön-külön nemenként lesznek kialakítva. A korcsoport elsô hat helyezettje oklevelet kap, a dobogós helyezettek tárgydíjakat is átvehetnek. A szervezôk biztosítják az orvosi ellátást, a díjakat és az okleveleket. Az utazási, továbbá az esetleges elszállásolási költségeket a résztvevôk kell fedezzék. A további információkért a részt venni óhajtók forduljanak Kulcsár Zoltánoz, akit a 0744/174.274-es telefonszámon lehet elérni.
Teremfoci
A hazai csapatok gyôztek
A teremlabdarúgó 2. Liga II. csoportjában a húsvét elôtti mérkôzéseken – sorrendben a 23. fordulóban – a következô eredmények születtek: Székelyudvarhelyi Sport Klub II. – Marosvásárhelyi Izorep 3–0, Nagybányai Autoglobus – Csíkszeredai Siculum 27–3, Marosvásárhelyi City'US – Gyergyószentmiklósi Elite 6–3 (4–1). A gyergyói csapat gólszerzôi: Ţepes Andrei, Ciocania Vasile és Bliorţ Ciprian. A következô, 24. – utolsó – forduló mérkôzéseinek műsora (április 14–15.): Marosvásárhelyi Izorep – Marosvásárhelyi City'US, Csíkszeredai Siculum – Székelyudvarhelyi Sport Klub II. Április 14-én, szombaton 17.00 órától Maroshévízen: Gyergyószentmiklósi Elite – Nagybányai Autoglobus.
Alpesi sí
Megyei iskolás bajnokság
Idényzáró versenyt rendeztek március végén Hargitafürdôn. A Miklós-pályán lezajlott ugyanis a megyei iskolás bajnokság. A Megyei Szabadidô Sportszövetség, a Csíki Síegylet és a Hargita Megyei Sportigazgatóság szervezésében lebonyolított vetélkedôn 114 diáksízô állt rajthoz. Az alábbiakban közzétesszük a korcsoportonkénti dobogósok névsorát (Cs – Csíkszereda, Gy – Gyergyószentmiklós, H – Hargitafürdô, B – Borszék).
Óvodások. Lányok: 1. Kopacz Bea (Cs), 2. Kémenes Noémi (Gy), 3. Zakariás Júlia (Cs). Fiúk: 1. Zöld Péter, 2. Portik Mátyás, 3. Fodor Jeromos (mindannyian Gy). I–II. osztályosok. Lányok: 1. Tamási Emma, 2. Tamási Eszter, 3. Végh Hermina (mindhárman Cs). Fiúk: 1. Molnár Erik, 2. Szakács Péter, 3. Fülöp Árpád (mindhárman Cs). III–IV. osztályosok. Lányok: 1. Binder Tímea, 2. Bartalis Ágota (mindketten Gy), 3. Ferencz Hanke Barka (Cs). Fiúk: 1. Szász Ádám, 2. Papp Koppány, 3. André Attila (mind Cs). V–VI. osztályosok. Lányok: 1. Fazakas Aliz (Cs), 2. Sikó Dorottya (Gy), 3. Ambrus Beáta (H). Fiúk: 1. Hajdú Ottó (Cs), 2. Dezsô Mátyás (Gy), 3. Lux Róbert (Cs). VII–VIII. osztályosok. Lányok: 1. Elekes Krisztina (Gy), 2. Kopacz Réka (Cs), 3. Sipos Edina (Gy). Fiúk: 1. Domokos Péter, 2. Domokos István (mindketten Cs), 3. Csutak László (H). Középiskolások. Lányok: 1. Böjthe Kinga, 2. Ferencz Hanke Réka (mindketten Cs), 3. Szôcs Emese (B). Fiúk: 1. Elekes András (Gy), 2. Péter Zsombor, 3. Böjthe István (mindketten Cs).
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Április 12 – 18.
KOS (III.21-IV.20.)
A pénz körüli gondok nem jelentenek újságot Önnek. Ha van, akkor szórja, ha pedig nincs, csupán a tudattól is megôrül. Ha építkezik, vagy ingatlant vásárol, mostanság várható a legtöbb kiadás. Baráti kapcsolatok terén eljött az értékelés ideje.
BIKA (IV.21-V.20)
Ne legyen dühös az elsô bántó szóra, kellemetlen szituációra! A napokban sok lesz az idegesség, a halmozott energia, amit valahogy fel kell tudni dolgozni. Munkájában, személyes ügyei intézésekor egyaránt lassabban megy minden.
IKREK (V.21-VI.21.)
Sokoldalú, szimpatikus társasági lény. Lételeme a kommunikáció, a nyüzsgés emberek között. A most következô napok pezsgése nem hagyja nyugodni. Éjjel nem jön álom a szemére csak nagyon nehezen, enni is alig tud valamit.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Példás családapa, családanyaként is bárki kísértésbe eshet. Sajnos Önnek ezt nem szabad, mert párja pont akkor fordul vissza, hogy otthon felejtett valamit, amikor már a váltás megérkezett.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Csúcsformában van, kezdeményezô és kreatív. A csillagok szerint most bármihez fog, ragyogóan oldja meg. Ez a hét az, amikor ki tud szabadulni mindenféle elnyomás és gátlás alól. Jó hangulata kisugárzik egész környezetére.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Most elég jól fog futni a szekere, hamarosan egyre-másra kapja az ajánlatokat, amitôl szakmai csillaga magasan fog ragyogni. Csak görcsösségét kellene oldania, legyen lazább, közvetlenebb! Szerelmi játszmáiban is nyerô lapokat húz.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Igen lendületes az Ön által felvett tempó. Vigyázzon, nehogy a padlóig nyomott gázpedál árokba, vagy falnak vigye! A testmozgás hasznos dolog, kiváltképp, ha testi és lelki egészsége érdekében alkalmazza.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Nagyon nehezen teszi magát túl a sérelmeken, nehezen tűri, ha mások bármiben megelôzik. Érzelmek terén legyen megértôbb, hiszen kedvesének is lehetnek rossz napjai! Hétvégén utazzanak el valahová, sétáljanak, pihenjenek.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Kellemetlenségek érhetik munkahelyén. Elégedetlen önmagával, ráadásul másokat hibáztat, ha valami nagyon rosszul alakul. Szerencsére magánéletében minden rendben lesz. Bájával, kecsességével mindenkit levesz a lábáról, elbűvöl. A hatvan felettieket a változó, meleg idô nagyon megviseli.
BAK (XII.23-I.20.)
Megértésre, több törôdésre vágyik. Ha ezt nem kapja meg otthon, más valaki után néz. Hozza ezt óvatosan környezete tudomására! Ha építkezik, bosszúság éri a munkásokkal. Próbálja meg higgadtan lerendezni a dolgokat!
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Ne legyen kishitű, szakmájában a legjobbak között tartják számon. Ennek ellenére görcsösen bizonygatja magának, hogy keveset tud. Kishitűsége letöri az önbizalmát, ezáltal elveszti erejét. Legnagyobb támasza a párja lehet.
HALAK (II. 18-III 20.)
Teljesítménye hullámzó, pénzforrásai kimerülôben. Egyelôre nincs kilátás arra, hogy valami csoda folytán nagyobb pénzösszeghez jusson. Meg kell tanulnia spórolni. A szerelemben igazi társra talál, aki nem egy macsó, de hűséges.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Egy férfi bemegy a fogorvosi rendelôbe:
– Jó napot! Mindegy, melyik fogorvos tud fogadni, csak nô legyen.
– Miért fontos ez magának? – kérdezi az asszisztens.
– Mert végre szeretném egy nôtôl azt hallani, hogy nyissam ki a számat, ahelyett, hogy fogjam be.
* * *
Egy sportrajongó férfi állandóan sportújságokat olvas, és minden meccset megnéz a tévében. Egyik este is az ágyból nézi a közvetítést. A felesége egyszer csak dühösen felpattan, és kihúzza a tévé zsinórját a konnektorból.
– Most meg mi a baj? – kérdezi a férj.
– Elegem van ebbôl, már több mint egy hónapja nem voltunk együtt! Most pedig igenis a szexrôl akarok veled beszélni!
– Oké. Mit gondolsz, Beckham hetente hányszor csinálja a feleségével?
* * *
Egy zsebtovaj a bíróságon az ítéletre vár. A bíró kihirdeti:
– Vádlottat bűnösnek találtam többrendbeli lopás elkövetésében. A bírság 4500 lej.
Erre feláll a vádlott ügyvédje:
– Tisztelt bíró úr! Védencemnek mindössze 2000 leje van, de ha adnak neki tíz percet kint a tömegben, hamarosan elôteremti a többit is.
* * *
Borotválás közben a borbély többször is megvágja a vendégét. Mikor végzett, a páciens egy pohár vizet kér.
– Talán rosszul van? – kérdi a borbély idegesen.
– Nem, csak meg akarom nézni, nem ereszt-e a nyakam vagy az arcom.
* * *
Egy skót bemegy az utazási irodába, és érdeklôdik a hajóutakról.
– Az elsôosztályú jegy 300 font, a másodosztályú 200, a harmadosztályú pedig száz – mondja az ügyintézô.
– Ennél olcsóbb nincs? – kérdi a skót.
– Nézze, a hajó után is úszhat, az ingyen van!
– Az jó lesz. Nem tudja, szoktak kidobálni valami ételmaradékot?
* * *
A könyvtáros így szól a betérô rendôrökhöz:
– Mi van fiúk, esik az esô?
* * *
A papot megszólítja az egyik hívô:
– Atyám, ön szerint helyes dolog valaki más nyomorúságából hasznot húzni?
– Dehogy, fiam.
– Akkor legyen szíves visszaadni azt a ezer dollárt, amit tavaly, az esküvônk elôtt adtam önnek.
* * *
– Honnan tudja a szôke nô, hogy ki fogják rúgni a munkahelyérôl?
– A fônökétôl kiviszik a heverôt.
* * *
Az elsôs Pistike szerelmet vall Julikának:
– Julika, te vagy az elsô szerelmem.
Erre a kislány:
– Ilyen az én szerencsém! Már megint egy kezdô!
* * *
– Doktor úr, tud segíteni a feleségemen? Az a mániája, hogy valaki lopja a ruháit.
– Valóban?
– Igen, már testôrt is állított melléjük. Tegnap is, mikor hazamentem, láttam, hogy ott álldogál az ürge a szekrényben.
* * *
Az öreg paraszt temeti a feleségét. A sógora vigasztalja:
– Ne búsulj bátyám, a túlvilágon majd találkoztok.
– Hát komám, ez az, ami aggaszt.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|
