Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Rémálom
Beszéltem, de a szavak értelmét nem ismertem. Valami rémlett, hogy melyik szó mit is jelent, de csak sejtéseim voltak. Mintha nem is én gondoltam volna ki a mondatokat. Mozgott a szám, beszélt, de nem az agyam fogalmazta a mondanivalót. Erôsen koncentráltam, hogy leállítsam a hangokat, de sikertelenül. Minden erôlködésem ellenére beszéltem, mondtam a magamét megállíthatatlanul.
S a hallgatóság, mert az is volt, mereven figyelt. A rengeteg ember szinte szájtátva várta szavaim. Kezdetben komolyan. Késôbb az arcokon a visszafogott, kitörni készülô kacagás fintorai hullámoztak végig. Aztán elszabadult egy-egy kuncogás, egyre több követte az elsôket, majd visszatarthatatlanul, mint egy szökôár ömlött végig a termen a felszabadult nevetés, hahotázás, röhögés. Én csak ültem ott kivörösödve, és pici mozdulatokkal a kalapomat tologattam az asztal lapján, s valamiért Jókai jutott eszembe. Valahol egy hátsó gondolat rebbent meg, mint félénk veréb, hogy nekem nincs is kalapom, de ez most a legkevésbé volt fontos, így elhessegettem tudatom foszlányát. A féktelen jókedv lassan alábbhagyott, és hallgatóságom elcsendesülve újra feszülten figyelt. Én pedig újra beszélni kezdtem. Érthetetlenül, legalábbis számomra. Kis idô teltével minden megismétlôdött. Fergeteges kacagás, majd újra csend, várakozás, s én beszélek megállíthatatlanul. Aztán rájöttem, hogy nyugodtan gondolkodhatok másról is, hiszen a beszédre nem kell figyelnem, az gépiesen történik, mintha valamilyen lejátszó működne a szájam helyén, meg hát amúgy sem értettem, mirôl is beszélek.
Vajon vicceket mesélek, humoros történeteket osztok meg a közönséggel?
Nem hiszem. Nem olyan a hangulat, mintha kabaréest lenne. Igaz, idônként nevetnek, de ez olyan gúnyos, kifigurázó nevetés, nem a művészt, az elôadást díjazó megnyilvánulás, ez kinevetés. Valami másról lehet szó, de mégis mirôl? Így morfondírozgattam, mikor arra figyeltem fel, hogy változott a helyzet. A gúnyos kacagás mellett most már bekiáltások, beszólások is hallatszottak, s a tömeg szemmel láthatóan egyre haragosabb, indulatosabb lett. Én csak beszéltem rendületlenül, mint egy felhúzott gramofon. Érzelmileg semmit nem éreztem, a szöveget sem értettem, én csak vendég voltam ebben a testben, de ettôl függetlenül kínos egy helyzet volt számomra. Mit tehetnék? Próbáltam integetni, de kiderült, hogy nincs hatalmam a végtagjaim fölött. Így szellemem csendesen lapulva várta a végkifejletet.
A gúnyosan nevetô tömeg közben habzószájú, agitáló, dühödt emberfolyammá vált, akik egyre közelebb nyomultak az emelvényhez, amelyen trónoltam. Mocskos hazug kommunista – ordították. Takarodj el még a környékrôl is, te gazember. Többé látni sem akarunk. Bunkó paraszt voltál, s az is maradtál. Azt hittük, hogy már eléggé megtollasodtál a köz hátán, hogy már eleget loptál, csaltál, de tévedtünk. Neked semmi sem elég, te az egész város ura akarsz lenni, akinek mindent szabad, akinek nincs törvénye. A sok ígérgetés mellett, csak kárt okoztál a városnak, miközben még jobban meggazdagodtál. Pusztuljon még a fajtád is. Nem kell ilyen vezetô! Pokolba veled!
Felálltam, de a szétvert pódiummal együtt elnyelt a most már üvöltve tomboló tömeg. Utoljára még bevillant a felismerés: polgármester vagyok.
Ábrahám Imre
Újabb lobogó
Január elsejével beléptünk az Európai Unióba, s ennek tiszteletére a művelôdési ház elôtti köztérre zászlókat is elhelyeztek. A román nemzeti lobogó mellett a kék uniós zászlót és a magyar, piros–fehér– zöld lobogót fújta a szél jó ideig. Az elhelyezett zászlótartók körül is bonyodalmak, levelezgetés folyt, de most nem a tartók, a zászlók hívták fel magukra a figyelmet. Középen ott lobog a román nemzeti zászló, egyik oldalán az unióssal és másik oldalán a NATO-s zászlóval. Annak próbáltunk utána járni, március 15-e után miért cserélték le, és mit ír elô a törvény a lobogók használatáról. A Lakossági Tanácsadó Iroda vezetôjét, jogászát, Suciu Gábort kérdeztük, aki elmondta, az 1994/75-ös törvény az, amely a zászlók használatára vonatkozik Romániában. E törvény végrehajtási normáit a 223/2002-as Kormányhatározat hagyta jóvá és szabályozza.
– A 223-as Kormányhatározat 6-os szakaszának rendelkezése értelmében Románia területén más államok zászlója csak Románia nemzeti lobogójával együtt vonható fel, és csak hivatalos állami látogatások, ünnepségek vagy nemzetközi találkozók alkalmával, középületeken illetve köztereken. A törvény továbbá rendelkezik arról is, hogy hol kell elhelyezkedjen a román lobogó, ha több nemzeti zászló társaságában lengeti a szél. E törvény viszont nem rendelkezik a nemzetközi szervezet zászlajának helyérôl – tudtuk meg a jogásztól.
Hogyan került a magyar lobogó helyére más, éppen NATO-s, ezt próbáltuk megtudni, és mivel közterületrôl beszélünk, a polgármesteri hivatal, illetve ennek fôkoordinátora, a polgármester rendelkezik e fölött. Pap József polgármester elmondta:
– Március 15-e után cseréltük ki, így is három hónapot tartottuk a magyar zászlót, s hogy a hely ne maradjon üresen, felhúztuk a NATO-s zászlót. Az ország tagja a NATO-nak.
A művelôdési ház elôtti téren immár nemcsak uniós zászló lobog a román nemzeti mellett, ott van az Észak-atlanti Szerzôdés Szervezetének zászlaja is, „hogy ne maradjon üresen a hely”.
Baricz-Tamás Imola
Idôalagút (16.)
Figyelemre méltó, Munkácsy Mihályról szóló írást közölt 1907-ben a Gyergyó. Most, hogy májusban Csíkszeredában gyűjteményes kiállítást láthatunk a nagy festô műveibôl, idôszerű ismertetése. Most egy rövid részletre vállalkozunk. Reméljük, a jövô heti folytatással sem fogjuk kedves olvasóinkat terhelni.
Munkácsy emlékezete. Hét éve lesz május elsején, hogy a múlt század legnagyobb alkotó tehetsége, a magyar művészet királya és dicsôsége, a mi legnagyobb büszkeségünk, legszebb ékességünk: Munkácsy Mihály, annyi dicsôség és oly sok szenvedés részeseként, miután megtört szelleme összeroskadt és művészetének tündöklô fáklyája örökre kialudt, élete kálváriájának végsô állomásán, az endenichi gyógyintézetbe csendes pihenôre szállott.
(…) újra végig gondolom azt a megindító s lelkes rögtönzött beszédet, melyet Beöthy Zsolt, az elhunyt művész jóbarátja s az egyetemen a magyar irodalom és eszthetika szépszavú tanára mondott, a melyet akkor, részben állva a tenyeremen irott s kuszált gyorsírói jegyzetembôl a lehetôséghez képest igyekszem lehetô hűen azért is közölni, mivel a beszédrôl akkor a sajtó még csak meg sem emlékezett(…) s nem is jegyezte kívülem talán senki.
Beöthy Zsolt ugyanis 1900-ban, (…) „Munkácsy Mihály művészete” czimen elôadásokat tartott. Mikor a halálhír vétele után következô napon a művészeti órán rendkívül sokan jelentünk meg, tanárunk a (…) a meghatottságtól reszketô hangon a következô beszédet intézte hozzánk.(…)
„Mikor ennek a félévnek az elején én Munkácsyról elôadásokat szándékoztam hirdetni sokat tűnôdtem azon, hogy nem ütközöm-e belé az Egyetem azon régi szokásába, hogy élô embereknek munkásságát, pályáját nem teszi tanulmánya tárgyává. Sokat tűnôdtem és végre arra a megállapodásra jutottam, hogy önöknek az ujabb magyar művészet fejlôdésének ismeretére szükségük van, és ennek más alakhoz, más pályához nem lehet fűzôdnie, mint a művészet legnagyobb alakjához: Munkácsyhoz.
A végzet azonban úgy akarta, hogy a régi hagyományoknak mégis érvényt szerezzek és a colloquiumok ne érjenek véget Munkácsy életében.
Munkácsy Mihály tegnap délben meghalt az endenichi gyógyintézetben a Rajna mellett. Tudjuk azt, hogy e helyhez közel, Düsseldorfból szállott Munkácsynak híre szerte-széjjel, s tegnap ahhoz a helyhez közel szállott el a lelke is.
Munkácsy kétségkívül a legnagyobb művészi géniusz volt, a kire a magyar emlékszik mindenesetre azon művészeink közül, a kik a magyar névnek legtöbb dicsôséget szereztek világszerte. De jelentôsége még sem abban áll legalább nemcsak abban, hogy egy magyar nevet tisztességgel tett világhírűvé, hogy egy magyar névnek barátokat, tisztelôket, csodálókat szerzett, hanem abban, hogy ezzel a magyar névvel ô a magyar művészi szellemnek szerzett dicsôséget, mert egész pályája, egész művészete ennek a magyar művész-szellemnek az inkarnácziója volt. Már a tárgyai is, – azoknak a festményeknek tárgyai, a melyeken világhire alapul, a magyar népéletnek jelenetei közül valók, melyeket a művészetnek legmagasabb régiójába emelve, mint a Siralomházban egyfelôl, vagy másfelôl, mint a Tépéscsinálókban, U j o n c z o k b a n: a magyar élet legnemesebb legideálisabb tartalmát legköltöibb alakban tárta fel (…)
Ollózta: Bajna György
Földtulajdonosok figyelmébe!
A gazdákat a mezôgazdasági támogatás igénylése érdekében a Stadion utcai irodában fogadják, és itt segítik a kérések összeállításában. A Hargita Megyei Mezôgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség gyergyói fiókjának vezetôjétôl, Szôlôsi Zitától tudtuk meg, hogyan ha-ladnak a szentmiklósi, a medencei támogatási igénylések fogadásával.
A földalapú támogatásra Szentmiklóson a gazdalajstromban bejegyzett 440 személybôl csupán 130-an tettek le kérést. A gyergyói irodához tartozó, környezô települések sincsenek jobb helyzetben, tudtuk meg. Közel hétezer személy szerepel a gazdalajstromban, ehhez viszonyítva eddig kétezer ötszáz igénylést nyújtottak be.
A határidô május 15., eddig lehet letenni a kéréseket. E dátum után is elfogadják az igényléseket, viszont büntetôkamatot számolnak. A megyei központ rengeteg felszólítást küldött ki a gazdáknak, van, ahol megszervezték a segítségnyújtást, de sok helyen akadozik az igénylés. Az irodavezetô azt is elmondta, közeleg a határidô, és jó, ha igénylik e támogatást, élnek e lehetôséggel.
A szakember véleménye szerint, valószínűleg azért nem jelentkeznek a földtulajdonosok, mert nehézkes a földterületek beazonosítása. Pedig nem kis pénz, amivel támogatják a területek művelését, és e támogatásra még rátesznek, hegyvidéki zónáról lévén szó.
Szükséges a kéréshez a polgármesteri hivatal által kiállított, a használt földterületre vonatkozó igazolás, egy pénzintézeti élô bankszámla arra a névre, aki igényli a támogatást, és szükséges még a személyazonossági igazolvány másolata.
Baricz-Tamás Imola
Szennylé a felszínen
Orrfacsaró bűz fogadta azokat, akik Alfalu irányából közelítették meg múlt héten Gyergyószentmiklóst. Az Ambient parkolóját ellepte a víz, mely bekösönködött az egykori szövöde, bútorgyár épületeibe is. Késztermékek károsodtak, le kellett állítani a termelést.
Vincze János, a közüzemek igazgatója elmondta, az ok egyszerű: öregek a csövek, annak idején pedig mindenki össze-vissza kötötte rá a hálózatra szennyvizét, egy csôbe megy az esôvíz és szennyvíz, így gyakori a dugulás.
Húsvétkor már megmutatta magát a hiba, aztán pár napra rá újra, nagyobb erôvel tört a felszínre a szenny. Az Ambient parkolójában lévô aknákat kockakövekkel borították, így nehéz volt megközelíteni a meghibásodott szakaszt, nem kevesebb, mint három nap kellett, hogy a csöveket elérjék. Csütörtök este sikerült a hibát orvosolni annyira, hogy ne törjön a felszínre a szennylé.
A végleges megoldás e vezetékek kicserélése, mely nem kevesebb, mint 400 méter, és a szükséges csöveket már le is szállították a közüzemeknek.
Hogy ki kell megtérítse a csôszakadás okozta károkat, Vincze János nem tudott egyértelmű választ adni:
– Összetett kérdés, egyértelmű hibás nincs. 20–30 év problémáját nem lehet valaki nyakába varrni. Lehet hosszú pereskedéseket indítani, de talán elônyösebb a kiutat keresni.
Az igazgató elmondta, csôszakadások napirenden vannak, általában egy idôben 10 meghibásodás van a rendszeren, s amint egyet megjavítanak, már érkezik is a bejelentés egy következô szakadásról. Az állapot, amíg a hálózat teljes felújítására sor nem kerül, nem fog javulni. A jelenlegi állás szerint a „legfiatalabb” vezeték is közel huszonöt éves, a legöregebb csövek életkora pedig meghaladja az 50 évet.
B. K.
Harmadszor is megbukott a tagosítási törvény
Mint már arról az elmúlt héten írtam, a Képviselôház mezôgazdasági erdészeti szakbizottsága jóváhagyásra javasolta jelentésében a tagosítási törvényt. A plénumbeli vita során csupán a nagyrománia pártiak nyilatkoztak ellene, akik követelték a törvénytervezet visszautalását a bizottságba, a jelentés újratárgyalása érdekében. Ennek ellenére a cikkelyenkénti vita során a törvényt a képviselôk április 10-én elfogadásra alkalmasnak vélték, és a jóváhagyás mellett szavaztak. A meglepetés azonban a következô nap, április 11-én következett be a végsô szavazás során. Bár óriási lobbit folytattam a törvénytervezet megszavazásáért, kezdeményezésem egy szavazaton bukott meg. A jelenlévô 194 képviselôbôl 163-an szavaztak mellette, húszan ellene, nyolcan tartózkodtak, hárman pedig nem szavaztak. Mivel a kezdeményezés szerves törvénynek számított, a szavazás során minôsített többségre volt szükség.
A törvénytervezet bukásának két magyarázata is van. A húsvét utáni héten ugyanis számos képviselôtársam választotta inkább az otthonmaradást, hogy így kipihenhesse az ünnep fáradalmait, másrészt azonban saját kollégáim sem vették komolyan a jelenlétet a törvény megszavazása érdekében. A huszonkét RMDSZ-es képviselô közül csupán tizenöten voltak jelen, éspedig a következôk: Antal Árpád András, Antal István, Asztalos Ferenc, dr. Becsek Garda Dezsô Kálmán, Bonis István, Erdei Doloczki István, Kerekes Károly, Kovács Attila, Márton Árpád, Seres Dénes, Soki Béla, Székely Levente Csaba, Tamás Sándor és Toró Tibor. Ha a hét hiányzó RMDSZ-es képviselô közül legalább egy jelen lett volna, a tagosítási törvény nem bukott volna meg.
Az érdekesség kedvéért bemutatnám a különbözô pártok tagjainak a szavazáson való részvételét, illetve a törvénytervezethez kötôdô hozzáállását:
Liberális párt: részt vevô képviselôk száma 28, akik mind a törvénytervezet mellett szavaztak.
Demokrata párt: részt vevô képviselôk száma 31, akik közül 30-an a törvénytervezet mellett szavaztak, egy pedig tartózkodott.
Szociáldemokrata párt: részt vevô képviselôk száma 66, akik közül 61-en a törvénytervezet mellett szavaztak, ketten tartózkodtak, egy ellene szavazott és kettô pedig nem szavazott.
Konzervatív párt: részt vevô képviselôk száma 10, akik mind a törvénytervezet mellett szavaztak.
RMDSZ: részt vevô képviselôk száma 15, akik mind a törvénytervezet mellett szavaztak.
Kisebbségi csoport: részt vevô képviselôk száma 7, akik mind a törvénytervezet mellett szavaztak.
Független képviselôk: részt vevô képviselôk száma 16 (nagyrészük a liberálisokból kivált Liberális-demokrata párt tagjai), kilencen a törvénytervezet mellett, öten tartózkodtak, egy ellene szavazott, egy képviselôjük pedig nem szavazott.
Nagyrománia párt: részt vevô képviselôk száma 21: tizennyolcan ellene, hárman pedig mellette szavaztak.
A szavazás befejezése után szót kértem, és elégedetlenségem fejeztem ki a képviselôk hozzáállásával kapcsolatban. Elmondtam, hogy immár harmadszor buktatták meg a romániai mezôgazdaság számára oly fontos törvénytervezetet. Rosszindulattal és az ország érdekeinek figyelembe nem vételével vádoltam a nagyrománia pártiakat, mert többségük a törvénytervezet ellen szavazott. Kihangsúlyoztam, hogy Románia azért fogja elveszíteni a mezôgazdaság fejlesztésére irányuló Európai uniós mezôgazdasági támogatásokat, mivel a tagosított gazdaságok létrehozását nem akarja felvállalni.
Beszédemet a képviselôk nagy része együttérzéssel fogadta, és sokan fejezték ki sajnálkozásukat a szavazás kimenetelével kapcsolatban. Sôt, a valamikori nagyromániás Anghel Stanciu jelezte, hogy ô kézfelemeléssel a törvénytervezet mellett szavazott, de mivel otthon felejtette szavazókártyáját, szavazatát nem vették figyelembe. Az ô megkeresése adta számomra az ötletet, hogy óvást nyújtsak be a Képviselôház állandó bürójához, és a következô héten kérjem a szavazás megismétlését, vagy pedig Anghel Stanciu-nak a kézfelemeléssel történt szavazatának az elfogadását. Megkezdtem a lobbizást is ez ügyben, de a vélemények nagyon megoszlanak ebben a kérdésben. A Képviselôház szabályzata ugyanis nem tisztázza az ilyen eseteket. Rá vagyok szorulva tehát a Képviselôház vezetôségének a jóindulatára.
Dr. B. Garda Dezsô, Országgyűlési képviselô
Megyei Napok Zoránnal
Pünkösd elôtt, május 18 és 25. között szervezik meg az idei, sorban a hetedik Hargita Megyei Napokat. Sztevanovity Zorán Gyergyószentmiklóson is koncertezik a megyei napokon, május 22-én 20 órától a városi műjégpályán.
A közelgô, nagyméretű rendezvénysorozatot megelôzôen Bunta Levente, a megyei tanács elnöke, Karda Emese, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója és Kassay L. Péter, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója tartott sajtótájékoztatót. A programjavaslat gazdag rendezvényekben, mint elhangzott, a szeretet jegyében szervezték az egész megyét átfogó rendezvény-kavalkádot. Lesz képzôművészeti tárlat, fotókiállítás, irodalmi est, tudományos konferencia Térségi innováció a helyzetképtôl a stratégiáig címmel.
A megyei tanács, akárcsak minden évben, idén is átadja a Hargita Megyéért Díjat, illetve a Legtisztább településért járó díjat is.
A program szerint május 23-án 14 órától kerül sor a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ avatóünnepségére. Az 50 évre koncesszionált székház épületének felújítása, mint elmondták, 1,5 millió lejt emésztett fel a megyei önkormányzat költségvetésébôl, ezen kívül a Szülôföld Alapítvány is hozzájárult százezer lejjel.
Az idén a megyében működô három kulturális központ is szerepet vállal a megyei napok szervezésben, illetve a sikerért felelôsséget vállalnak a megye művelôdési intézményei is.
Karda Emese elmondta, a koordinálás számukra azt jelenti, hogy összehangolják a műsorokat és mediatizálják a rendezvényt. Külön-külön minden központ a saját régiójában zajló programokért felel.
– Mindenképpen színvonalasabb programokat terveztünk, ügyeltünk arra, hogy ne szervezzünk egymásra rendezvényeket, ami sajnos korábban megtörtént. Kinyomtattunk 3000 szórólapot, működik a www.hargita.megyenapok.ro is, amin olvasható a legfrissebb információ a rendezvényrôl. Lesz három nagy banner a három nagyvárosban, ezen kívül pedig május 7-ére kész lesz a nagy összefoglaló programfüzet, és régiónként lesznek szórólapok is.
Kassay L. Péter elmondta, május 22-én 17 órától fotókiállítás is lesz az örmény örökség megôrzött kincseirôl Örmény örökségünk Erdélyben címmel.
A program tehát kész, a régiónkénti szórólapok május elejére várhatók.
K-T. Gy.
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Hatvanhét hét, több mint egy év és három hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját, személyes ügyvédjét. Többen megkérdezték, hogy miért nem hagyjuk már ezt a témát, hisz ennél sokkal nagyobb károkat is okozott a mostani vezetés a városnak. Ez kétségtelenül így van, ellenben szeretnénk világossá tenni minden városvezetô számára, hogy a közösbôl önhatalmúlag eltulajdonítani nem csak ennyit, de még ennek az összegnek a töredékét sem szabad. Aki pedig elvette, annak viselnie kell cselekedete következményeit mindaddig, míg vétkét helyre nem hozza.
A rovásírás használatáról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki szervezete gratulál Ditró önkormányzatának, hogy Csomafalva után másodikként döntést hozott arról, hogy a helység nevét rovásírással is kiírják a község bejáratainál elhelyezett táblákra. Javasoljuk ugyanakkor, hogy Gyergyószék minden magyar többségű településén hozzanak hasonló határozatot, illetve, hogy a középületre is írják ki az intézmény nevét rovásírással. Hasonlóképpen örvendetesnek tartanánk, ha ezen épületekre a székely zászlót is kitűznék, legalább ünnepek alkalmából.
Nem utolsósorban úgy gondoljuk, hogy a gyergyói cégek is használhatnák cégtábláikon és reklámtábláikon a rovásírást, hisz ez egy olyan kincse a székely közösségnek, amivel nem sok nép rendelkezik kerek e világon. Az autonómia kivívásáig jelöljük meg bár ilyen módon Székelyföld területét.
A magyar nyelv használatáról
Ha netán elveszett a városházáról a román–magyar szótár, akkor a Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete szívesen segít lefordítani magyarra azt, hogy „Piaţa agroalimentară”, illetve a más hasonló feliratokat. Már három évvel ezelôtt jeleztük, hogy közügyek megoldásában számíthat ránk a városvezetés, s mi álljuk a szavunkat. Csak szóljanak, s jövünk, segítünk.
A város utcáinak állapotáról
Annak ellenére, hogy igen gyenge tél volt az idén, az utak állapota a városban tűrhetetlen! Nagy volt a tavaly a mellveregetés, hogy milyen sok utat sikerült kijavítani, s ez annyiban igaz is, hogy ahol a mellveregetô terepjárója jár, ott valóban elfogadhatóak az utak. Vannak azonban a városban néhányan, akik nem a polgármester lakása, illetve cégei környékén laknak, s nekik az életüket nap mint nap megkeseríti az, hogy akár gyalogosan, akár autóval közlekednek, egyik gödörbôl a másikba döccennek. Ha sürgôsen nem kezdôdnek valódi, érdemi javítások legalább a forgalmasabb útszakaszokon, akkor nem marad más hátra, újabb autós tüntetést kell szervezzünk.
Kormánypénz az iskoláknak
Az állami költségvetésbôl nemrég, a 21/2007-es sürgôsségi kormányhatározattal, az oktatási minisztériumon keresztül Hargita megye közoktatási intézményeinek összesen 23 625 000 lejt utaltak ki. A további elosztások után Gyergyószentmiklós két iskolájának és egy napközi otthon építésére irányítottak kormánypénzt.
A Hargita megyei iskolák között a legnagyobb összeget, 480 000 lejt a Vaskertes Iskola kapja és 250 ezer lejt irányítottak a Gépgyártó Iskolaközpont bentlakásának javítására.
Csata Emese, a Vaskertes iskola igazgatója elmondta, a közel 500 000 lejbôl a felújítás alatt lévô iskola belsô munkálatait folytatják. A víz, villany, fűtés szerelésén dolgoznak.
Részeg Ildikó, a Gépgyártó Iskolaközpont igazgatója elmondta, a bentlakás tetôterének kialakítására, nyílászárók kicserélésére fordítják az összeget, a tavaly decemberben elkészült tervek alapján.
A megyében négy napközi otthon építésére is pénzt oszottak le, Gyergyószentmiklósnak 300 000 lejt utaltak ki. A környezô települések közül 300 000 lejt irányítottak a csomafalvi Köllô Miklós Általános Iskola fôjavítására, és a tekerôpataki iskola is pénzhez jutott.
Baricz-Tamás Imola
2007. május 9. Európa Nap
Európa Napja és egyben a Római Szerzôdés aláírásának 50. évfordulója alkalmából a Hargita Megyei Tanácshoz tartozó EURÓPAI Információs Központ ötletbörzét hirdet a IX–XII. osztályos tanulók számára a következô témával:
EUsítás! (Mit látok szívesen az Európai Unióban és mitôl válnék meg?)
Az ötletek leadásának ideje és helye:
Május 2., 15 óra (ötlet és rövid indoklás írásban)
EURÓPAI Információs Központ, Szabadság tér 5. szám. Csíkszereda
Díjátadás: május 9-én 11 órakor, a Hargita Megyei Tanács protokolltermében; utána filmvetítés.
Mindenkit szeretettel várunk!
„Mi megjártuk, hát másokat megkímélnénk ettôl”
Furcsa, hosszú évekre visszanyúló történetet közlünk az alábbiakban. Több panaszos búját soroljuk, kiknek zsebe bánta hiszékenységüket. Hittek abban, hogy tudásukat oklevéllel is alátámaszthatják, hittek abban, hogy jobb munkahellyel egy élhetôbb életet tudnak biztosítani maguknak. Lehetôség adódott, hát nem sajnálták rá a pénzt, nem is gondolva arra, sem bankóikat, sem a hôn áhított oklevelet, munkavállalást nem fogják kézhez kapni. Mindegyik esetben a szálak egy asszonyságnál futnak össze, a panaszokban ô a fôszereplô. Véletlenek sorozata vezetett odáig, hogy mindenki tôle követelje vissza pénzét, vagy ördögútra tértek a milliók? Akár jó szándékú, csak peches az asszonyság, akár a pénzzel felelôtlenül bánó, érdemes kerülni vele az üzletelést. A kárvallottak legalábbis ezt állítják. És ha a sajtót arra találták ki, hogy jó szándéktól vezérelve segítse közösségét, akkor feladata kell legyen az ilyen esetekrôl is hallatni a hiszékeny emberek okulására. Ha a hallgatást vállalja, cinkossá válik, s bár közvetve, de olyan emberek ellen fordul, akiket megkárosítottak.
Lássuk tehát a panaszosok történeteit, a „pénzkezelô” érveit… na és azt az intézményt, mely szintén belekeveredett a történetbe.
Páll Judit: „Két és fél éve adtam oda Volancs Annának a pénzt. Rokonságban vagyunk, de már nem nézem a rokonságot. Egyik lányom, Zsuzsa a középfokú angol nyelvvizsgát kellett volna letegye, Annához járt felkészítôre, fizette is a 100 000 (régi) lejeket minden órára. Anna azzal jött hozzám, hogy nem tudom, milyen európai uniós listára kellene felkerüljön a leányka, ezért elôre le kell fizetni a vizsgadíjat, 2,5 millió lejt. Nem lett vizsga belôle, egy idô után már angolórára sem járt, mert nem tudtam fizetni; viszszament az egyetemre. Függôbe maradt a vizsga, a 2,5 millió lej is. Tavaly nyáron lányom újra akarta kezdeni, s beszéltük, hogy a másik lányom is menne, hogy kihasználja a lehetôséget, amíg Anna itthon van, mert azt állította, ôsszel megy ki Angliába, ez az utolsó lehetôség. Kérte, másik lányom, Ildikó részére is adjuk oda a 2,5 millió lejt, s együtt levizsgáznak. A pénzen múlt, hogy a másik lányomnak is nem fizettem be az összeget. Zsuzsától üzente egyszer, hogy még 150 000 lej kell, hogy az elmaradt vizsgára újra beírattassa. Zsuzsánál csak 100 000 lej volt, annyit adott oda. S azóta is nála van a 2 600 000 lej.
Lányom fejébe ütött szeget, hogy gyanús ez a pénzkérés, utána kellene nézzünk. Felhívtam Udvarhelyen a vizsgaközpontot. Kérdeztem, mikor kell a vizsgadíjat kifizetni. Mondják, hogy csak a vizsgakor, elôre nem vesznek el pénzt. Kérdeztem, Zsuzsa szerepel-e a nyilvántartásban, hát nem szerepelt. A vizsgaközpontos megkérdezett, csaknem Volancs Annának fizettünk, mondtam, de igen. Kért, ne adjunk neki több pénzt, mert már Udvarhelyre is elment a híre, hogy nagyon sok embert átvert.
Ekkor tudódott ki, hogy át vagyok verve. Számtalanszor találkoztunk azóta, kértem, adja viszsza a pénzt. Hol azért nem tudta adni, mert még nem kapta meg a fizetését, hol valami egyebet talált ki. Az iskolában is érdeklôdtem, hogy letiltassam a fizetését, de mondták, hogy már nem dolgozik ott, de a titkárnô sejtette valahonnan, hogy a keresésemnek anyagi vonzata van. A pénzünket vissza akarjuk kapni, s ha a többi kárvallott is kiáll, akkor én a rendôrségnek is elmondom ugyanezt. Ilyen ügyben rokonság nincs, ô is tudja, négy gyerekem van, kettô egyetemista, el kell tartsam ôket. Rokoni alapon átvágott, ezt nem tudjuk lenyelni. Annyiszor ígérte, még a héten visszaadja a pénzt, de az a hét még nem jött el”.
Benedek Csaba: „Vagy öt évet járt a fiam Annához órára, 2004-ben aztán nyelvvizsgázott is, Székelyudvarhelyen. Becsületesen tanította, s mondta, van egy lehetôség Udvarhelyen nyelvvizsgára, akarjuk-e vinni a gyereket. Hát hogyne! A tavaly szóba jött, a meglévô közép fokozatú nyelvvizsga után most csinálja meg a felsôfokút is. Elôre 500 000 lejt kért Anna, hogy a nyelvvizsga drágulni fog, s most még le lehet fizetni régi árban. Aztán, rá két hétre kért 60 eurót, mondva, ezt is elôre kell fizetni. A korábbi vizsgakor becsületesen járt el, számlát hozott, most viszont furcsa volt nekem ez az elôleg, és az, hogy mind tolódott a vizsga, megkértem egy udvarhelyi ismerôsömet, nézzen be a vizsgaközpontba, tudja meg, mi van. A központból hívott az ügyintézô hölgy. Mondta, mikor lesz vizsga, azt is, mennyi a díja, csak azt nem értette, ha már egyszer vizsgázott a fiam, most miért küldöm újra. Mondtam, hogy felsôfokú vizsgára. Ô pedig közölte, hogy felsôfokú oklevelet Udvarhelyen nem lehet szerezni. Ott ilyen vizsga nincs, és elôleget sem szoktak kérni, mikor a vizsgázók mennek, akkor kell fizetni. Mikor kérdôre vontam, nem tagadta, hogy a pénzt elvette, de hogy mire, azt nem tudta megindokolni. Aztán hallottam, más is járt hasonlóképpen.”
A többször említett székelyudvarhelyi vizsgaközpontnál is érdeklôdtünk, ismert-e ott Volancs Anna neve. Balázs Ildikó, az egyetem felnôtt képzésért felelôs munkatársa az alábbiakat küldte válaszként levelében:
„Igen, ismerôs Volocs Anna tanárnô...
4 éve a tanárnô részt vett egy továbbképzôn, minek eredményeképpen lehetôséget kapott arra, hogy diákokat készíthessen fel TELC nyelvvizsgára (megismerhette a vizsgáztatás módszerét, hogy hatékonyabban tudjon felkészíteni).
Ezen kívül semmilyen kötelezettsége nincs felénk és nekünk sem irányában.
Ez számára egy lehetôség volt, hasonlóan a többi angoltanárhoz, akik ugyanilyen célból más városokból is jelen voltak a továbbképzôn.
Voloncs Anna ezzel a lehetôséggel véleményünk szerint visszaélt, ezt bizonyítják a gyakran érkezô panaszok, amik többnyire arról szólnak, hogy jelentkeztek Voloncs Anna tanárnônél a vizsgára, ki is fizették neki a vizsgadíjat és érdeklôdtek nálunk, hogy pontosan mikor is van a vizsga.
Ekkor derült ki, hogy probléma van, mert:
1. jelentkezni a nyelvvizsgára csak nálunk lehet;
2. befizetni a vizsgadíjat (elôleg nélkül, pontos határidôre) is nálunk kell;
3. nem egyeztek az vizsgaidôpontok és vizsgadíjak, azzal, amit ôk a tanárnôtôl hallottak.
Tehát ha bárki is nyelvvizsgázni szeretne a központunkban, az mindenképpen vegye fel velünk a kapcsolatot, és tôlünk kérjen információt.
Tisztelettel, Balázs Ildikó”
A fent közöltek azonban csak egy részét képezik az Annához kötôdô eseményeknek, panaszoknak. A másik csoporthoz azon személyek tartoznak, akiknek angliai munkavállalásban „segített” a hölgy.
Florea Sándor: „Januárban kezdôdött az egész. Imerôsömtôl hallottam, hogy van egy angol- tanárnô, aki tud munkát intézni Angliába. Ideadta a telefonszámát, angolórákat vettem tôle, azt kifizettem, s már indulásból kért még 800 000 lejt. Adott egy aláírás, pecsét nélküli papírt, melyen órabérek, álláslehetôségek voltak, hogy válasszak. A parkôrséget szemeltük ki, mert mondta, e mellett még lehet mást is csinálni, pluszpénzeket keresni. Azt mondta, a haverjai, akik az én szállásomat biztosítják, építkezni akarnak, szabadidômben ott is segédkezhetek. Egy ideig Bukarestben voltam, s mikor hazajöttem, papírokat adott, azt mondta, elôszerzôdés. Azon sem volt egy pecsét, de az én nevemre szólt, s benne volt, mennyi lesz a bérezésem. Aláírtam, visszaküldtük. Vártam, hogy mikor jön a szerzôdés, mikor küldik az ígért repülôjegyeket. Közben még kért pénzt, így az összeg 1 250 000 régi lejre ment fel, de eredmény semmi. Jártam a nyakára, miért késik az értesítés, mert én otthagytam a munkahelyemet abban a tudatban, hogy március 15-én indulok Angliába. Nemrég ideadta az angolok telefonszámát, hogy tudjam meg, miért késnek az iratok. Felhívtam, és azt a választ kaptam, hogy errôl az ügyrôl ôk semmit nem tudnak, a nevemet nem ismerik.”
A történetnek még vannak pikáns részletei, hogy az állítólagos papírok megérkeztek a vámhoz, de a szállító Tekerôpatakon balesetet szenvedett. Aztán pedig hogy megérkezett a küldemény, de Anna édesanyja elvitte a templomba azokat… szóval vannak még részek, melyeket helyszűke híján nem közlünk, ám a korábban kapott, „elôszerzôdésrôl” muszáj néhány szót ejteni. Az akta, mely nem tartalmaz egyetlen pecsétet vagy aláírást sem, feltehetôleg olyan ember által íródott, aki köszönô viszonyban sincs a számítógéppel, nemhogy egy külföldi munkaerôvel dolgoztató angliai cég munkatársa legyen. Szemet szúrhatott volna már ez is Sándornak, de ô csak most kezdett kételkedni, miután lejárt a március 15., itt állt állás nélkül, még mindig Gyergyószentmiklóson, és a hôn áhított Angliából pedig azt közölték vele, semmit sem tudnak kilétérôl.
Anna magyarázkodik – Sándor szerint –, hogy még legyen türelemmel, csak valami félreértés lehet. Sándor viszont egyre kevésbé hisz abban, hogy valaha is megérkeznek az akták. Elkeseredett, és azt mondja, már az sem boldogítja, ha az 1 250 000 lejét visszakapja. Nem annyit veszített ô ezen. Nyugtája nincs a pénzrôl, panasza aligha állná meg a helyét a rendôrségen, de az újságnak elmondja, hogy mások tanuljanak az ô kárán, ne essenek bele ilyen csapdába.
Volancs Annát is megkerestük. Többszöri egyeztetés után, kedden jutottunk el a diktafonra rögzíthetô beszélgetésig. Hol azért kért haladékot, hogy bizonyítékot gyűjtsön igazára, hol pedig nem ért rá találkozni velünk, egyéb elfoglaltságai miatt.
– Két típusú panasz kapcsán merült fel az ön neve: az egyik az angliai munkavállalás-intézésre vonatkozik. Sándor elmondta, bizonyos összegeket adtak át önnek annak reményében, hogy ön segít munkahelyet találni Angliában. Kiadás van, munka nincs. Mi ennek az oka?
– Az okot pontosan én sem tudom. Azt tudom, hogy személyesen küldtem el az aktákat a címre gyorspostán. Eleinte elég rendszeresen kaptuk a válaszokat, hogy mi történt késôbb, nem tudom. A személyekkel, akivel én tartottam a kapcsolatot, az ünnepek után nem tudtam beszélni. Korábban azt ígérték, küldik a repülôgépjegyet és a szerzôdést.
– Sándor feladta a munkahelyét is, mert arról volt szó, hogy március közepén indul.
– Ez így volt, ezt beszéltük, hogy március 15-tôl lesz munkahely-lehetôség. Több munkavállalónak segítettem már, ajánlást írtam, senki nem mondhat semmi rosszat.
– Hogy történhet meg, hogy a fogadók nem tudtak Sándorról?
– Nem értem a helyzetet. Még próbáljuk felhívni ôket, hogy lássam, effektív mi a helyzet. Ettôl a pillanattól egyéb nem érdekel, csakhogy Sándor tudjon kijutni, s ez után senkinek semmit, még egy papírt sem fogok kitölteni.
– Olyan személy is van, aki három éve várja, hogy nyelvvizsgázzon. Elôleget fizettek, vizsgára nem került sor…
– Miért nem személyesen velem beszélik meg? Volt olyan, aki elment személyesen Udvarhelyre, és felvette a pénzt. Pállék esetét nagyon simán tisztáztuk, szerepel a névsorban, mint Kastal P. Zsuzsánna, mert a bejelentkezési lapon az anyja lánykori nevét kell feltüntetni. Összecserélték a nevet az édesanyja leánykori nevével. Most tudtam meg ezt.
– Nagyon sok név van itt, akik hasonlóan pénzt adtak, de nem vizsgáztak…
– Tisztázzuk. Ma jön Udvarhelyrôl valaki, akivel ezt tisztázzuk.
Anna állította, szörnyű véletlenek következménye minden, nem tehet róla. Ô nem ártott senkinek, s ígérte, szerdára mindent tisztáz, a sértettek a pénzt is visszakapják. Abban egyeztünk, ha ez sikerül, és az emberek nem tartják fenn panaszukat, ez az írás nem fog megjelenni. A fent idézett személyek szerdán nem jelentkeztek, hogy visszavonnák panaszukat.
B. K.
Csiga terem a ditrói határban
Hihetetlen, hogyan lett csiga-tenyészde a Ditrói határ egykori pityókaföldjén? Képzeljenek el egy asszonyt, aki sok mindent megért, lakott Balánon, dolgozott Ausztriában, s egyszer csak hazaköltözött szülôfalujába, Ditróba, ahol a cipôfelsôrész-készítô vál-lalkozása mellett csigatenyész-tésbe kezdett. Mint elmesélte, intézkedett éppen, ügyes-bajos dolgai után járt Maroshévízen, s amíg várt a sorára, rádiót hallgatott. A műsor éppen a csigatenyésztésrôl szólt. Egyéb sem kellett Grosu Annának, máris beindult a fantáziája, a család többi tagja is kapott az ötleten, s tavaly már a falu határában, fél hektárra tizenkilencezer csigát telepítettek.
Mondanom sem kell, nem néz-ték teljesen épeszűnek azok, akik hallottak ötletérôl, de mint mondta, utánaérdeklôdött, s bírni fogják a haszonállatok az itteni idôjárást is, hiszen alkalmazkodóké-pességük nagyon jó, és az a kul-csa a hizlalásuknak, hogy rengeteg „abrak” kell, hogy hat hónap alatt elérjék a 10–11 grammot. Így hát nem törôdött az akadékoskodókkal. S most már azt várja, a tavaly telepített ivadékok növekedjenek. Reméli, jól túlélték az enyhe telet. De már azt is kigondolta, hogy jövô télre kiüresíti a farmot, s csak tavasszal telepíti be újra, hozza a rizsszem nagyságú, hizlalni való csigákat, s majd mikor kifejlôdnek, akkor leadja, eladja az olasz cégnek, akivel megállapodott. Ugyan olaszok tányérjára kerül a finom falat, de francia tenyésztési módot is fog alkalmazni, a csigáknak deszkaasztalon tálalják a lisztet.
Naponta kijárnak a farmra, ellenôrzik, nem csúszkáltak-mászkáltak-e magasra fel a necchálón az állatkák, mert akkor a napsütésben kiszáradnak, elpusztulnak, tehát „kordában kell tartani ôket”. Locsolni is kell a jószágokat, kutat fúrattak, áramfej-lesztô segítségével oldják meg az öntözést.
Bevallom, mikor indultunk csiganézôbe, az a kérdés foglalkoztatott leginkább, hogy ha elkószálnak a szomszédos területekre, nem kell a ditrói gazdáknak vetômagpityóka sem, hiszen egy csigából 80–120 is lesz. S legfennebb pityóka helyett ôsszel csigát szednek. Erre is van megoldás – tudtam meg – hiszen kerítése lesz a hizlalónak, hozzávetôleg húsz centiméter magas, amit bekennek a csigák által utált szerrel, így nem fognak elszökni, világgá menni. De az ágyások körül kopár föld van, s tudnivaló, inkább a zöld felé kívánkoznak a csúszómászók.
Amint felemelték a takarót, kíváncsian keresgéltük a házasokat, de míg a talaj nem melegszik fel 8 fokra, addig nem jönnek elô – tudtuk meg. A farmon gondosan bekerített, speciális anyaggal letakart óriási „csigaágyban” csak a zöldelô salátát, répát vehettük szemügyre. Hiába csalogattuk, a zöld levelek közül csupán egy merészkedett ki. S az is ugyan a föld felszínén volt, de a házában maradt. Pedig nem restelltük, elénekeltük a jól ismert Csiga-biga gyere ki című dalocskát.
Komolyra fordítva a szót, Grosu Anna reméli, hogy elôjönnek, nagyra nônek a kicsinyek, s ha nem is 120, de egy csiga után 50 eladható lesz, s kap kilójáért 4,5–5 eurót. A számítások szerint 4000 kg csigát kellene szüretelni, így 23 ezer eurót is kaphat a lea-dott állatokért, de ha felét kapja, akkor is jó – mondta.
Hogy miként gyűjtik össze, ar-ról is szólt. Egyszerűen úgy, akárcsak a pityókát, de csak amikor peremes lesz a csigaház, majd hagyják tíz napig, hogy kitisztuljanak, és házastól megmérik.
Sok mindent tud a vállalkozó szellemű asszony a csigákról az biztos, de hogy milyen a csiga íze, azt még nem. Soha nem kóstolta, de ígérte, augusztusban, csigafesztiválra megy, vagy ha nem, akkor ôsszel, mikor „számolják a csigákat”, biztosan megízleli.
Addig is nem elégszik meg a 19 000 egyeddel s utódaikkal, áp-rilis végére még egy ennyit hozat. Azoknak már el van vetve az eledel, nemsokára bújik a zöldség.
Ha beindul a csigavállalkozás, azt is tervezik, hogy a már meg-vásárolt területek mellé még vesznek, természetesen nem pityókának… S ha a csigaüzlet lassulna, akkor szarvasmarhafarmra váltanak – a területen megterem a takarmány.
– Hiába termeljük a krumplit. Dolgozunk vele, de nem éri meg. Sokan húzzák az orrukat, nem ennék meg a csigát, de a disznóhúst megeszik. A csiga zöldséggel él, a disznó mindent megeszik. Annyi mindennel lehetne próbálkozni, mást termelni, mint pityókát. Ha nem vágunk bele, a semmibôl csak semmi lesz.
Grosu Annát megismerve, az sem kizárt, hogy ha egyszer megkóstolja a csigát, csigavendéglôt indít, vagy ha éppen a rádióban ráktenyésztésrôl lesz szó, akkor ahhoz fog.
– Miért ne? A házunk, a fiam háza is patak mellett van, s már gondolkodtam ezen – mondja.
K-T. Gy.
A Csomafalvi Ifjúsági Önkormányzat alakuló ülése
Április 12-én, csütörtökön, este 8 órától a polgármesteri hivatal gyűléstermében került sor az ifjúsági önkormányzat megalakulására.
Az alakuló ülést vezette: Székely Álmos ifjúsági polgármester.
Szavazati joggal felruházva voltak jelen: Köllô Nándor, Csiki Emília, Székely Levente, Péter László, Korpos Levente, Csata Szidónia, Móga Zoltán és Baróti Noémi ifjúsági képviselôk.
Jelen voltak még: Bocskai Elvira, Köllô Renáta, Erôs Norbert és Ambrus Károly ifjúsági jelöltek, valamint Barabás József községi polgármester, Márton László-Szilárd községi alpolgármester, Csala József községi tanácsos és Ambrus Albert-Árpád közösségfejlesztésssel megbízott referens.
Az elsô napirendi pontban az ifjúsági önkormányzat saját működési szabályzatának kereteit vitatták meg, és arra a következtetésre jutottak, hogy a végsô döntést a következô tanácsülésen hozzák meg.
Székely Álmos ifjúsági polgármester javaslatára 8 igen és 1 nem szavazattal Péter Lászlót vá-lasztották ifjúsági polgármester-helyettessé.
A testület pénzügyi felelôsévé Baróti Noémit választották a kép-viselôk ugyancsak 8 igen és 1 nem szavazattal.
Az ifjúsági önkormányzat jegyzôjévé kivülálló személyt választottak. Bocskai Elvira 6, Köllô Renáta pedig 3 szavazatot kapott, így az ifjúsági önkormányzat jegyzôje: Bocskai Elvira. Ô vezeti a jegyzôkönyvet, nyilvántartja a jelenlétet, de nem rendelkezik szavazati joggal.
A különféléknél több javaslat is felmerült: átfogó akció környezettisztításra, tájház vagy falumúzeum létesítése, falunapok megszervezése, civil szervezetek be-jegyeztetése és működtetése, testvértelepülésekkel való kapcsolatfelvétel ifjúsági szinten is, ötletbörze elkészítése írott formában.
A következô ülést az ifjúsági önkormányzat: április 20-án, pénteken, este 8 órától tartja, ugyancsak a polgármesteri hivatal gyűléstermében.
Ambrus A. Árpád
Tűzesetek
A múlt hét sem telt el tűzeset nélkül. Feltételezhetôen tarlógyújtogatók munkájának eredményeképpen gyúlt fel a csiszéri erdôrész, mintegy 25 hektáron. A lángok a száraz avart, széldöntés maradványait és a fakitermelés hulladékát érték többnyire.
Csürtörtökön, éjfél után a Temetô utcába riasztották a tűzoltókat: a katolikus temetô mögött a vihar által kitört fák egy kupacba rakott maradványait marcangolták a lángok. Hozzávetôleg 15 köbméter fe-nyôág égett el.
Mindkét tüzet sikerült eloltani, emberi sérülés nem történt. Az esetek viszont újabb felkiáltójelek kell legyenek mindenki számára: a tűzzel csínján kell bánni.
Kártyából a jövôt
Kit ne érdekelne az, hogy milyen pozitív fordulat következik életében, ki ne szeretne problémáira gyors megoldást találni, vagy legalább azt tudni, meddig tart a jelenlegi nyűge? Mi tagadás, sokan fordulnak kártyanézôhöz, cérnásasszonyhoz, kávézaccból olvasóhoz, mert elveszett valamilyen értékes tárgyuk, tudni szeretnék eljön-e a herceg a fehér paripán, vagy éppen azért, mert párjukban nem bíznak, s tudni szeretnék, merre kószál. Az már a kellemetlenebbik része, amikor rosszat mondanak a jövôbe látók. S akkor szokták mondani az ôket felkeresôk, hogy nem is hisznek benne.
Arra, hogy mennyien hisznek a javasasszonyoknak bizonyíték az is, hogy amint bezörgettünk egyik közeli falu jósnôjének kapuján, miután kinyitotta, közölte: ha kártyát szeretnénk vettetni, s nem jelentkeztünk be elôzetesen, máris megfordulhatunk.
Tehát be kell jelentkezni, s mint mondta, rengetegen járnak hozzá, külföldrôl is felkeresik. Biztosat akarnak tudni e bizonytalan világban, vagy ki akarják kerülni a bajt. Ha nem is vetett kártyát nekünk, azért mesélt e képességérôl.
– Éjszaka 12 után látok dolgokat, felülök, s csodálkozom magamon, most mi van. Nem egyszer felhívom a gyermekeket telefonon, hogy vigyázzanak testi épsé-gükre, vagy szólok az ismerôsöknek, mire figyeljenek, mire vigyázzanak.
A szomszédok vészmadárnak tartják, mert a környéken megtörtént baleseteket is elôre látja, megmondta, hol ne ücsörögjenek, mert elüti az autó.
– Aztán én figyelem is, hogy tényleg bekövetkezik-e, amit látok, mert kíváncsi vagyok. Sajnos, bekövetkezik.
– Mióta rendelkezik ilyen képességekkel?
– Gyerekkorom óta. Édesapám, édesanyám is képes volt jósolni. Volt rá eset, hogy féltem, nem mertem mondani, amit látok. S aztán, amikor kért édesa-nyám, hogy segítsek, kiderült, hogy jót mondtam, mert minden betelt, s azóta mondom.
– Mi volt a legfélelmetesebb, amit elôre látott?
– A gyermekeim balesete. Azt is mondtam, olyan autóval ütköznek, ami valami olyat szállít, amibe halottak kerülnek, s azt is mondtam, valami kormányzár miatt történik a baj. Kacagtak is rajtam, a kormányzár hallatán, hogy ejsze megtanultam dácsiául, de bekövetkezett. Koporsószállító autóval ütköztek a leblokált kormány miatt. S a rendôrök barnák voltak, a sofôr pedig szôke, ahogyan láttam…
– Természeti katasztrófá-kat is elôre lát?
– A tornádót elôre megmondtam, sôt az amerikai ikertornyok leomlását is megláttam.
– Mondják, hogy pénteken nem jósolnak a javasasszonyok…
– Az mindegy, milyen nap. Amikor jó kedvemben vagyok, akkor is megmondom az illetônek, hogy ha azt látom, hogy meghal.
– Féltékenység miatt keresik-e fel?
– Igen, sokan. De van rá eset, hogy nem mondom meg, ha családi baj lesz belôle. Nem mehetnek tönkre családok, fôleg, ha gyermek van. S amúgy inkább férfipárti vagyok. A nô ne járjon félre. A férfi úgyis kalandnak veszi, és visszatér. Habár igaz, történt komolyabb dolog is. De arra figyelek, hogy ne ártsak a családoknak.
– Vannak-e informátorai?
– Nincsenek, s ha úgy jön hozzám valaki, hogy elmondja például, hogy azért keresett fel, mert elveszett a tehene, nem fogadom, viszontlátásra. Nekem ne mondjanak semmit. Én mondom meg. Ha adnak információt, nem jó. Nem is járok a faluba, éppen ezért.
– Gyermekei közül örökölte-e valaki ezt a képességet?
– A fiam. Már ô is látott meg elôre furcsa haláleseteket.
– Lehet-e fejleszteni ezt a képességet?
– Igen, minél többet kell foglalkozni az emberekkel. Sokan félnek, hogy ne nézzek a szemükbe. Nem tudom miért, talán takargatnivalójuk van. De az kiderül, sokszor ôk maguk vallják be, hogy igazam van. Sokan visszajeleztek, hogy beigazolódtak a szavaim. S el is vittek Vásárhelyre is, hogy mondjak. Olyan is történt, hogy nem hitte a fiatalember, hogy valaha megnôsül, annyiszor csalódott. Mondtam neki, hogy fehérköpenyes lesz a neje, de nem orvos. Rá nemsokára felkeresett, bemutatta a feleségét, a nôvérkét.
– Meg lehet-e élni ebbôl?
– Pénzre nem lépek. Van, aki ad, mert eltöltet velem egy órát, vagy ajándékot kapok.
Lévén, hogy csak az interjút vállalta a javasasszony, nem tudhattuk meg, hogyan veti a kártyát. Viszont amíg kerestük a faluban, hogy hol lakik, többen is elmondták, hogy igazat mond, betelik a szava. Sôt, a szomszédos településrôl is hozzáirányítottak olyanok, akik már felke-resték, hogy elmondja, mi vár rájuk. Mert ki ne lenne kíváncsi arra, milyen lesz holnap, öt vagy tíz év múlva a lapjárása, vagy éppen mikor szabadul meg a jelenlegi nyűgétôl…
K-T. Gy.
Megkerültek a tettesek
Rossz szándékú emberekbôl nincs hiány Gyergyószentmiklóson sem; a rendôrség rendszeresen tájékoztat csalásról, zsarolásról, betörésrôl, lopásról. Nemrég azon döbbent meg a lakosság, hogy a művelôdési központot nézték ki maguknak a tolvajok, számítógép-képernyôkkel távozva onnan. Aztán kicsit késôbb arról tájékoztatott a Támasz Klub vezetôsége, hogy éjszaka az ô intézményüket is meglátogatták hívatlan vendégek, 6000 lej értékben távolítva el onnan technikai felszereléseket.
Sikerült a tettesek nyomára bukkanni. Amint a rendôrség sajtóközleményébôl is kiderül, a fogyatékosok napközi otthonát három fiatal rabolta ki, a legidôsebb közülük a 21 éves L. E., társai pedig a 18 éves B. Z. és a 16 éves M. P. voltak. Az eltulajdonított számítógépek, videó, fénymásoló és nyomtató is elôkerült, ám az intézményvezetô Csata Kinga szomorúságára a gyerekek nyilvántartását már törölték a számítógéprôl, helyére játékokat, filmeket telepítettek. Ráadásul ismerôsök voltak a betörôk, olyan fiatalok, akik gyakran jártak a napközi háta mögé találkozgatni.
Az emberek szeme elôl rejtett hely alkalmas volt cigarettázásra, illogatni is szoktak ott egyesek, erre utaltak a megtalált italos-üvegek. Ezért próbálta Csata Kinga mással lefoglalni az ott henyélô fiatalokat, volt, hogy kisebb munkákban kérte segítségüket. E fiatalok egyike már egyszer betörte a napközi ablakát, igaz, az az eltévedt focilabdának tudható be, de tény, ismerte ôket, ám meg nem fordult volna fejében, hogy egyszer az intézmény technikai eszközeire vetik ki hálójukat. Bár a legfontosabbak, az adatok nélkül, de elôkerültek az eszközök, megkerültek a tettesek – közölhetjük jó hírként. És az is pozitív információ lehet, hogy a művelôdési ház kizsákmányolóit is kézre kerítette a rendôrség. Az egyik monitor, amit onnan elcsentek, használhatatlan állapotban van – közölte a rendôrség Barti Tihamér gazdasági igazgatóval, és azt is megtudhattuk, a Támasz Klubos betörôk nem ugyanazok, mint akik a művelôdési házat fosztották ki.
B. K.
Tájékoztat a fogyasztóvédô
Az elmúlt csütörtökön délelôtt a mende-mondák, a félreértések elkerülése érdekében tartott tájékoztatót a Hargita Megyei Fo-gyasztóvédelmi Hatóság igazgatója a Csiky Dénes elôadóteremben. A gyergyói használtruha-kereskedôket dr. Weil Gyula igazgató tájékoztatta a 163/2007-es Kormányhatározat elôírásairól, mely február 21-tôl lépett életbe. A Caritas mezôgazdasági részlegével közösen szervezett találkozón elhangzott, a kormányhatározat többek között elôírja azt is, hogy a jelenlegi árukészlet felszámolására február 21-tôl számítva három hónapjuk van a használtruha-kereskedôk-nek. Aki nem tudja értékesíteni a teljes árukészletet, köteles lesz hulladékként kezelni a megmaradt mennyiséget, és a hulladékokra vonatkozó törvény elôírása alapján megsemmisíteni azt. De ez semmiképp sem sorolható háztartási hulladéknak. Az igazgató azt is ismertette, hogy a havonta történô szelektálásról nyilvántartást kell vezetni, és a hulladék elszállításáról igazoló iratuk, szerzôdésük kell legyen a turkálósoknak. Igazolniuk kell, hogy ki az elszállító. A hulladékokra vonatkozó ellenôrzések a környezetvédô hatóságok hatáskörébe tartoznak.
Dr. Weil Gyula elmondta, címkével kell ellátni minden egyes ruhadarabot, mely kell tartalmazza a cég nevét, a ruhacikk megnevezését stb. Továbbá ismertette azt is, hogy a ruhadarabok eredeti, gyári címkéje kötelezô módon rajta kell legyen az árun, másként hulladéknak minôsül. Az importált áru kísérôaktái között kell legyen a fertôtlenítést igazoló papír is. Az unión belüli országokban kiállított igazoló irat is megfelel, az egyetlen kitét, hogy a bizonylaton lévô szöveg a fogyasztóvédôk számára érthetô legyen; tartalmaznia kell a fertôtlenítést, mosást végzô cég, illetve magánszemély nevét, pontos címét, az idôpontot, amikor a tisztítás történt. Tehát a bizonylat érvényességére és érthetôségére fektetnek hangsúlyt.
Az új rendelkezést elsôsorban környezetvédelmi szempontból tartja jónak az igazgató, mint mondta, a ruhák nagy része műszálas anyagból készül, és ezek nem könnyen lebomló anyagok, ezt semlegesíteni kell, és nyugaton ezt már nagyon jól tudják. A fogyasztók érdekeit szem elôtt tartó változást a használtruha-kereskedôk megszorításnak vélik, de kénytelenek betartani az új rendelkezést, mivel a be nem tartás súlyos büntetést is vonhat maga után, ugyan úgy, mint a cégtábla, a kasszagép hiánya vagy az órarend be nem tartása.
Baricz-Tamás Imola
Közös erôvel ültettek facsemetét
Az Arbor Famegmunkálók Szövetsége támogatásával ültettek csemetéket a Salamon Ernô Gimnázium elôtt. Lakatos Mihály igazgató elmondta, a széldöntés után rendezni szerették volna a teret, az iskola elôtti zöld-övezetet, és az Arbor szövetségnél támogatásra is találtak. Nagyrészt díszfákat ültettek, hogy a késôbbiekben ne veszélyeztessék az iskola épületét. Szakemberek, diákok, az iskola vezetôsége, az Arbor szövetség több tagja vett részt az akción. Így került elültetésre közel száz darab csemete, köztük erdei fenyô, rakéta boróka, aranyesô, ezüstfenyô, bukszus, smaragdtuja, piros levelű díszalma, és lombhullató fenyô.
Szilágyi Imre, az Arbor szövetség elnöke, mint mondta, a gimnázium felkérésének tettek eleget, de na-gyon jónak tartja a kezdeményezést.
– Szeretnénk aktívan részt venni a város életében, hogy jobbra forduljanak a dolgok, fejlôdjünk. A gimnázium által leadott kérést teljes egészében támogattuk, kedvezményesen egy helyi forgalmazócégtôl több mint 20 millió régi lejre vásároltunk facsemetéket. Ez a parkosítás mondhatni, folytatása a tavaly elkezdett csemeteültetésnek. És felkérjük a cégeket, az Arbor-tagokat is, hogy aktívan járuljanak hozzá a parkosításhoz, akár saját cégük környékén is.
A Salamon Ernô Gimnázium elôtti teret rendezték hétfôn délután. Diákok, támogatók egyaránt ásót fogtak, hogy szebb legyen városunk. Aki fát ültet, az nem élt hiába, tartja a mondás, és így tartják a csemeteültetôs délután résztvevôi is.
Baricz-Tamás Imola
Kollokvium lesz
Hetedik alkalommal kerül sor e határon túl is közismert fesztivál, a Kisebbségi Színházak Kollokviumának megszervezésére. 2001-tôl kétévente Gyergyószentmiklós ad otthont a rendezvénynek, mely idén, május 4–11. között, mint összművészeti fesztivál fog szerepelni a várossá válás 100. évfordulójának részeként.
Béres László, a szervezô, a Figura Stúdió Színház igazgatójaként elmondta, a városvezetés a kulturális intézmények „nyakába akasztotta” a 100 éves ünnep megszervezését. A kollokvium is az ünnepségsorozat része, és sikerült úgy összeállítani programját, hogy lebonyolításában részt vegyenek a többi, gyergyói kulturális intézmények is.
A 14 romániai magyar színház mellett érkezik a zsidó és a két német színház elôadással; a kilenc nap alatt összesen 19 produkció kerül színre, ám ha a kísérô rendezvényeket is számláljuk, elmondható, hogy több mint harminc programot, 700 résztvevôt foglal magába az idei kollokvium.
A könyvbemutatók, színházigazgatók találkozója, kiállítások mellett egy kicsit állásbörze is e rendezvény, hisz a kolozsvári és marosvásárhelyi szinisek is jelen lesznek, számukra szerveznek felolvasószínházat, workshopot, a végzôs teatrológus-hallgatók feladata pedig a Kollokviumi újság készítése.
Neves szakemberekbôl álló zsűri mustrálja a produkciókat, és nem marad el a díjazás sem, annak ellenére, hogy még vannak lyukak a rendezvény költségvetésében.
Magas színvonalú, kilencnapos rendezvényre számíthatnak a gyergyóiak és idelátogató vendégek, akik a színházi élményen túl szépérzéküket a kísérô rendezvényen fejleszthetik, esténként pedig olyan elôadók koncertjein mulathatnak, mint Harry Tavitian, Orient Express, Cserey Csaba és az egykori figurás, Szabó Tibke.
Az idei kollokvium jobb, tartalmasabb kell legyen, mint az elôbbiek, szakmailag még magasabb szintre kell emelni. És meg kell tartani, hisz vannak más színházak, kik szívesen elharácsolnák a Figura, Gyergyószentmiklós elôl a szervezés jogát.
B. K.
Gyilkostói takarítás
Minden tavasszal takarítanak a Gyilkostónál, a nemzeti park területén. Lapzártakor értesültünk arról, hogy a nemzeti parkosok, a Gépgyártó Iskolaközpont diákjai valamint a Viridis Kft. közösen gyűjtik a szemetet. Szerdán egész napos takarítási akcióra került sor, és Török Zoltántól azt is megtudtuk, jövô héten egy nap újra a nemzeti park területén fognak tisztogatni.
Szombaton vetélkedôvel egybekötött szemétgyűjtô akcióra várja a fiatalokat és nemcsak fiatalokat a Gyergyó területi ifjak szervezete. A GYTIET is szépíteni, tisztítani szeretné a Gyilkos-tó környékét, tudtuk meg Suciu Gábortól. A Föld Napja alkalmából szervezett, szombatra tervezett akcióról elmondta, reggel kilenc órakor a művelôdési ház elôtti térrôl fog indulni autóbusz, mely díjmentesen szállítja a tevékenykedôket. Az akció védnöke Korodi Attila környezetvédelmi miniszter és Borboly Csaba MIÉRT-elnök, a Hargita Megye Tanácsának alelnöke. A közüzemek sem zárkózik el a takarítástól, tudtuk meg a szervezôktôl.
További akció van kilátásba a szemét eltüntetésére, a városba vezetô utak mentén takarítanának. A tervek szerint diákok és városlakók bevonásával egy napot szentelnének a város végétôl a Pongrác-tetôig, egyet pedig a Pongrác-tetô – Gyilkostó útvonalra, hogy eltűnjön az út menti szemét. Nemrég egy biciklizôk baráti társasága is jelezte, csatlakoznának a takarítókhoz. Vállalkozók ígérete is elhangzott, hogy a munka befejeztére bográcsgulyással várják a tevékenykedôket.
Baricz-Tamás Imola
Tisztaságot!
Lehet abban valamiféle célzatosság, hogy a világ legnagyobb, tisztító-berendezéseket elôállító cége megyénkben elôször Gyergyószentmiklóson tartott bemutatót. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy a Kärcher zonális jogosított forgalmazója a szentmiklósi Syncro-Serv Kft.
Tizenkilenc féle takarítómasinát mutattak be szombaton a mű-velôdési ház elôtt, köztük az egészségügyben, szállodaiparban, élelmiszeriparban használatos gépek mellet a minden háztartásban szükséges porszívókig.
Már a helyszínen volt érdeklôdés a gépek iránt, ugyanis használatuk már követelmény, uniós szabvány. Ma már megengedhe-tetlen, hogy az ipari hűtôszekrényt egy kikopott trikóval mossa ki az üzletes, speciális gépek szükségesek a tisztításhoz, melyekbôl nem volt hiány, mint ahogy olyan szerkentyűket is megcsodálhattunk, melyek a gidres-gödrös gyergyói járdákat is tisztává varázsolják, s nem úgy, hogy egy másik részre fújják át a port, a koszt.
Sokan pályáztak a Kärcher nagynyomású, kisautómosóra is, melyet tombola kitöltésével lehetett megnyerni. Egy ilyen masina volt felajánlva, hát egy ember nyerhetett, s amint a sorsoláson kiderült, ô a gyergyószentmiklósi Fodor Emil.
A gyergyóiakon túl, kik megcsodálhatták a tisztítóberendezéseket, még egy nyertese volt a kiállításnak: a művelôdési központ. A Syncro-Serv vezetôje, Csíki Tibor ugyanis a helyért cserében egy performens porszívót ígért a Gyergyószentmiklósi Művelôdési Központnak.
Csíki Tibor bízik abban, hogy a kedvezményes árak, a minôség sok vásárlót vonz majd a cégéhez, és lehetôsége nyílik arra, hogy a berendezések kölcsönzésének beindítása, akciók mellett újabb adományokkal örvendeztessen meg gyergyói szervezeteket.
B. K.
Örményekrôl… keveseknek
„A gyergyószentmiklósi örménység köszöni szépen, remekül érzi magát, él és virul, szervezkedik” – olvasható az elsô Gyergyói Örmény Napok (április 13–15.) alkalmával útjára indított örmény újságban. Az viszont, hogy mennyire érzi remekül ma-gát az örménység, aligha derült ki e rendezvényen; kevesen tették tiszteletüket a háromnapos programon, a Pro Art Galériában.
Buslig Barna, Fehér Csongor, Madaras Szilárd és Selyem And-rás hozták létre a gyergyói örmény fiatalok lapját, az Örmény Szemmel című idôszakos kiadványt. Ôk álltak az örmény napok mögött is, hisz amint elmondták, most, a várossá válás 100. évfordulóján a közösségnek eszébe kell juttatni az örménységet, kiknek oly jelentôs szerepük volt a település fejlôdésében, népszerűsíteni kell az örmény kultúrát, az identitástudatot, hisz „kis városunkban bárkiben lehet örmény vér, még abban is, aki nem tudja.”
A Görög Joachim Társaság nevet viselô csapat hívta meg hétvégére a budapesti Dukai Dittát, aki fél évet töltött Jerevánban, hogy bemutassa az anyahazai örménységet, ismertesse az örménység kultúrtörténetét, és Madaras Pétert, aki történészként a gyergyói örmény házakat mutatta be. Az örmény filmek vetítésével tarkított napok végén meglepetés került az asztalra: Gozinach, örmény édesség, melyet szintén a szervezô ifjak készítettek el, és ígérték, ezután minden évben szentelnek idôt az örménységre hasonló rendezvények keretében.
Dukai Ditta sok olyan hasonlóságra felhívta a figyelmet, ami mind az erdélyi, mind az örményországi örményeknél megtalálható. Az építkezés között vont párhuzamot, s kérdésünkre, ismeretes-e ott, messze az ángádzsábur, elmondta, egyik alapanyagával, a huruttal találkozott, ángádzsáburt viszont nem kóstolt.
– Milyen az örményországi örmény férfi, és milyen az örmény nô?
– A férfiak nagyon férfiasak, a nôk nagyon adnak arra, hogy szépek legyenek… ezt el is várják tôlük a férfiak. Manapság ez átcsap abba, hogy egyre kivágottabb, egyre rövidebb ruhákban járnak a lányok. De ez a fiatal fiúk nagy többségének nem tetszik, még mindig fontosnak tartják az erkölcsösséget, s ez a mindent megmutatás az örmények ízlése ellen szól. A népviseletük is olyan ruha, mely majd egész testüket befedi.
– Hogyan házasodnak, és van-e „szabadság” a házasságban?
– A családalapításnál nem a szerelem az elsôdleges szempont, a fiatalember egyszer munkahelyre, valamiféle vagyonra tesz szert, utána nôsül csak, hogy legyen, amibôl a családot eltartani. Az örmények nem várják el a nôktôl, hogy dolgozzanak, az elsôdleges feladata a nônek, hogy a házat rendben tartsa, a gyerekeket nevelje, s esetleg ez után mehet munkahelyre. A férfiaknak több szabadság jut házasságon belül és kívül is, bár általában a családos a famíliája mellett marad. Igaz, a nôk is nagyon figyelnek arra, hogy a férjüket maguk mellett tartsák, és ha idegen aszszonyok jönnek, úgy intézik, hogy férjük mellett ôk is ott legyenek a találkozáson.
– Akkor, amikor örmény származású, Erdélyben élôkrôl beszélünk, olyanokról, akiknek már nagyszüleik sem tudtak örményül, akkor milyennek képzelhetjük el az erdélyi örménység jövôjét?
– A jövô ott dôl el, hogy az ember minek vallja magát. Ha úgy gondolja, hogy ô örmény, hiába, hogy nem ismeri a nyelvet, de ha tart valamit is a szokásokból, ha ôrzi a gondolkodásmódot, ha ángádzsáburt fôz az ünnepeken, akkor van jövôje, van erdélyi örmény jövô.
Jövôre nagyobb érdeklôdésben reménykednek a szervezô fiatalok; ôk is tanultak a kisszámú érdeklôdôtôl, odavonzanák a többi gyergyóit is a 2008-as örmény napokra. Nem csak a szentmiklósi örményeket várják, hanem a lakosság apraja-nagyját, mert ugye, „kis városunkban bárkiben lehet örmény vér, még abban is, aki nem tudja.”
B. K.
Nézd és halld: ez a mese
Mesés szombat estét tölthettek el azok a gyergyóiak, akik a szár-hegyi Lázár-kastélyban szervezett kettôs rendezvényen vettek részt, Gyulai Líviusz animációit nézték, Berecz András meséit hallgatták. A baróti származású Gyulai Lí-viusz a székely ember agyafúrtságával készített kisfilmjeit hozta, Berecz András pedig a budapesti ember rácsodálkozását a székely észjárásra, mesévé forralva a góbé gondolatokat.
A Magyar Köztársaság Kulturális és Koordinációs Központja valamint a Szárhegyi Kulturális és Művészeti központ által szervezett rendezvényen megelevenedett Jónás, utazhattunk a repülô szônyegen, hogy eljussuk abba a világba, hol kettévágódik a pipafüst.
Felvetôdött a kérdés: e két mesélô a földön él egyáltalán, hol a történelem kereke azért zötyög, mert trágya kerül reá, vagy álomvilágban élnek, menekülve valami elôl, vagy sasítva valamiféle fájdalmat.
Gyulai Líviusz nem tagadta, gyakran elszakad a realitástól, egyszer még az is megtörtént vele, hogy a felesége által rábízott sze-metestasakot elfelejtette a tárolóba dobni, magával vitte az egyetemre, onnan meg haza, a lakásába, teljesen megfeledkezve, mi dolga lett volna a terűvel. A földi dolgok e részei, nem kötik le, valami más tartja fogva: a szülôföldhöz való kötôdés, ezért is telepített külhoni háza köré sást, mocsárt, hogy békakuruttyolás vegye körül a napi zajok helyett.
– Azt hiszem, az emberek nagy része, és fôként a székelyföldiek tudják, ebbôl a sok rosszból csak a humor útján lehet kilábalni, nagy akaraterôvel. Eltökélt szándékom, hogy fogok olyan animációs filmet készíteni, amit kifejezetten Barótnak szentelek, olyan keserédes lesz. Én egy óriási tévedésben voltam, hogy sokáig nem jöttem haza. Önzô érdekbôl, narcisztikus ostobaságból, s mert féltem, hogy tönkremegy a gyerekkorom háttere. Azt hiszem, hogy most, mikor végre megismerem igazán a szülôföldemet, gyakoribb lesz a hazatérés. Sűrűbb lesz, ha nem is gondolkoztat még most a hazaköltözés.
Berecz András, ki betéve tudja Szamaras Jóska történeteit, s ki, ha teheti, Baktára, Hazug Pistához megy mesét gyűjteni, állítja, menekülés és sasítás ugyanakkor a realitás kerülése, a mesélés.
– Az egyik elülrôl húz maga után, a másik hátulról taszít. Két-féle pásztorság van: az egyikben a pásztor megy elôl, füttyög, és mennek utána juhok, a másik pedig hátul megy, úgy terelgeti a nyájat, sokszor kutya segítségével. Így vagyok én is juh, csábít is valami, ami után megyek, s bégetek utána, valami tökéletes nyelvi állapot után, valami ünnepes társadalom után, összejáró közösségek után… és menekülök az elôl a harapós kutya elôl, amely az imént említett világot már nem ismeri. E kettô között bégetek.
B. K.
Közösen a klímaváltozás ellen
Papírgyűjtési akció
Az Amôba Öko Központ és a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár Papírgyűjtési akciót szervez a Föld Napja alkalmából. Az akciót a Te is tehetsz valamit! – Közösen a klímaváltozás ellen kampány keretében április 16–27. között tartják.
Mindazon gyerekek, akik legalább 1 kg papírhulladékot visznek be a könyvtárba, munkanapokon 12–17 óra között, matricát kapnak ajándékba, valamint egy tombolát is, mellyel részt vehetnek a június elsején, gyereknapon szervezendô sorsoláson. A begyűjtött papírhulladék árából pedig a könyvtár könyveket vásárol, így bôvítve a gyermekkönyvtár állományát.
Hasonló akciót 2005-ben szervezett a könyvtár, az akció eredményeként a gyerekkönyvtár állománya 9 meséskönyvvel bôvült, a könyvek elsô olda-lán pedig rövid emlékeztetô szöveg hirdeti, hogy papírhulladék árából vásárolták, tudtuk meg Bákai Magdolna könyvtárigazgatótól. A szervezôk most is arra hívják fel a gyerekek figyelmét, hogy az összegyűjtött papírral fák életét menthetik meg.
Most is legalább akkora sikerre számítanak, az akciónak ugyanis kettôs hozadéka van papírhulladékot gyűjtenek össze, és új könyvekkel gyarapítják a gyerekkönyvtár állományát.
Baricz-Tamás Imola
Páll Zoltánra emlékeztek
Március elsején költözött a másvilágra Páll Zoltán, gyergyóalfalvi festôművész. Múlt csütörtökön megemlékezô szentmisén vettek részt szerettei, ismerôsei, ezt követôen pedig kiállításmegnyitóra került sor, majd életérôl filmet nézhettek meg az emlékezôk.
Gáll Mihály Horváth István Ne hagyj, falum című versének elô-adásával emlékezett meg a csillaggá változott Páll Zoltánra, majd Balázs József festôművész, kit Páll Zoltán mesterének tekintett, így szólt.
„Mikor bementem a templomba, és megláttam azt a tömeget a 800 éves templomban, ami bent volt, akárcsak húsvétkor és karácsonykor megy be az ember, akkor arra gondoltam, hogy ha valaki életében csak azt éri el, hogy egyszer bár meg tudja tölteni ezt a templomot, akkor nem élt hiába. Páll Zoltán rövid, szenvedéssel teli életével isteni jel volt Gyergyóalfalu számára, egy jelkép. Ahogy a Jézus jászla egy nagy jelkép, úgy kell jelkép legyen számunkra a Zolika tolókocsija is. Van, akit az Isten dzsipbe, nagy márkájú száguldó autókra, helikopterekre ültet, és úgy elmennek közülünk, hogy észre se vesszük ôket, nem hagynak maguk után űrt. Nem hagynak olyant, ami emberi és örök. Mi az emberi és örök? A szellemi érték, semmi más. Zolika életén keresztül a templomot festette, a világ legszebb templomát, mert számunkra ez a világ legszebb temploma. A templom volt a fogódzója életén keresztül… A fa a másik motívum, ami jellemzi alkotásait. Legközelebbi sorstársainak a fákat ismerte fel ô, ôk is földhöz voltak kötve, nem tudtak mozogni térben. De úgy, ahogy a fa teljes életet tud élni, úgy élt teljes életet Páll Zoltán is, rövid, 27 évével együtt. Ezzel is példát adott nekünk arról, hogy az élet nem attól teljes, hogy hosszú-e vagy rövid, hanem, hogy hogyan töltjük meg azt értelemmel. Minden képe errôl beszél. Nagy komolysággal állott minden képének a megfestéséhez, mert tudta, hogy nincs ideje, reménye sem arra, hogy majd nagy festô lesz 40 éves, vagy 80 éves korára, mert akkor festi meg azt a képet, amiért érdemes volt élni. Sokat rágódott minden egyes képen, és olyan színtannal kapcsolatos problémákat vetett fel magában, hogy akadémiát végzett festôknek is becsületére vált volna. És ezeket a kérdéseket meg is oldotta. Elsô látásra, képeit nézve, van, aki azt hinné, hogy komorak a képei, de ha az ember hosszabb ideig nézi, egyre többet és többet lát meg benne. Olyan minden egyes festménye, mint egy szimfónia, minél többször hallgatjuk meg, annál több harmóniát fedezünk fel benne. Komoly értékek ezek a képek. Habár a témaválasztás szűk keretek között határozható meg, de az ô élete is nagyon szűk keretek közé volt szorítva, és ebben bontakoztatta ki ezt a gazdagságot. Minden egyes alkotása értékes műalkotás, ami oda kényszeríti a kritikust, hogy Gyergyóalfaluban ne csak az élô festôket kezdjük számbavenni, az elköltözötteket is. És Páll Zoltánt méltán ültethetjük Sövér Elek mellé, az örök festôk mellé. Valahol ôk most talán együtt vannak, és Sövér Elek sem veszi rossz néven, ha gondolatban mellé ültetem Páll Zoltánt. Pál Zoltán a tálentumot kamatoztatta, hagyott ránk egy kincset, falujának adta jelképesen. Falujának kötelessége, hogy ezt a tálentumot kamatoztassa. Minél magasabbra tudjuk emelni Pál Zoltánt szellemi horizontunk fölött, annál magasabbra emeljük önmagunkat. Azon kell legyünk, ne csak a falujának legyen szellemi értéke, hanem egész Gyergyónak, Székelyföldnek, nemzetünknek, sôt az egész európai kultúrának az egére, ha fel tudjuk emelni Páll Zoltánt, tulajdonképpen önmagunkat emeljük fel oda. Adja az Isten, hogy így legyen!”
A kiállítás-megnyitót filmvetítés követte; a Vincze Csilla és Berszán-Árus György által 2004-ben forgatott film Páll Zoltán életét, életérzését, gondolatait, vívódásait hozta közelebb az egybegyűltekhez. Páll Zoltánt hozta közénk.
K-T. Gy.
Erdélyi magyar hírkeresô az interneten
Új magyar nyelvű médiaportál indult Erdélyben. A www.hirkereso.ro néven jelentkezô oldal valamennyi romániai magyar nyelvű in-ternetes és nyomtatott sajtótermék híreit közli nyitólapján és rovataiban. A magyarországi és romániai magánszemélyek által alapított weblap a nap 24 órájában pásztázza a magyar nyelvű oldalakat, és rögtön közli a legfrissebb híreket.
A honlap az országos média mellett a regionális sajtó, így valamenynyi partiumi, székelyföldi napilap híreit is közzéteszi, emellett ismerteti a magyarországi újságok Romániával kapcsolatos legfrissebb cikkeit.
Médiaszakértôk szerint az oldal elindulása élezôdô hírversenyhez, akár kisebbfajta médiaháború kirobbanásához vezethet az erdélyi magyar médiapiacon.
A weblapot elôállító Kárpátbox Média egyik vezetôje szerint legfeljebb megpezsdül a piac, szó sincs háborúról, ugyanakkor elmondta: a jövôbeni terveik között szerepel tematikus oldalak indítása, de akár egy önálló hírportál felépítése sem kizárt. Szakács Árpád kifejtette: a lényeg, hogy az erdélyi és romániai hírekre, szolgáltatásokra, magyar nyelven kíváncsi közönség minél áttekinthetôbben, és gyorsan jusson információhoz.
A hirkereso.ro fôszerkesztôje hangsúlyozta, hogy távol tartják magukat a politikai erôktôl. Sengel Ferenc hozzátette: az erdélyi civil közösségi ügyeket ugyanakkor kifejezetten pártfogolják, ilyen típusú közleményeknek, akár ingyen is helyet biztosítanak.
10 éves táncoktatás
Gálaműsorral ünnepelt a Step Dance
Nagyszabású elôadással ünnepelte a Step Dance Sportklub alakulásának 10. évfordulóját. Szombaton délután kicsinek bizonyult a művelôdési központ színházterme; a közel négyórásra tervezett ünnepi műsor alkalmából zsúfolásig megtelt a terem. A közönség az eltelt tíz év munkáját, modern és társasági táncot láthatott a tánciskola növendékeitôl. Páll Ágnes alapító, táncoktató harminchat produkciót állított színpadra nagyon pontos, ugyanakkor bonyolult koreográfiával, felvonultatva száznegyvenkilenc gyereket, fiatalt. A Step Dance Sportklub ezúttal is a tôlük megszokott, színes és látványos műsorral rukkolt elô. Standard és latin, valamint modern, témás illetve írtáncot láthatott a közönség. A nagyon piciktôl kezdve a kicsiken, a középcsoportosokon át a nagylányokig mindenki fellépett, olyan nagylányok is, kik immár tizedik éve koptatják a parkettet. De ott voltak az arany- és ezüstérmes versenytáncosok is, kik ámulatba ejtették a közönséget. Az elmúlt tíz évrôl kisfilm is készült összefoglalóként, melyet ez alkalommal mutattak be. Páll Ágnes emlékoklevelet adott át azoknak, kik már nem aktívak, illetve azoknak, akik az elmúlt tíz évben segítették munkáját. És természetesen nem maradt el a szülinapi torta sem, melybôl kicsi és nagy egyaránt kapott. A gálaelôadást a Figura Stúdió Színház két színésze, Bartha Boróka és Antal D. Csaba vezette.
A táncklubról, a tízéves ünnepi műsorról Páll Ágnessel beszélgettünk, akitôl megtudtuk, folyamatos a felkészülés, hiszen ezeregy meghívásnak tesznek eleget.
– A Step Dancenek nemcsak a gyergyói nagyszabású elôadása az egyetlen nagy fellépése, ez az, amikor minden egyes gyerek fellép, de rengeteg meghívásnak teszünk eleget. Nálunk nincs vakáció, nincs megállás, nemcsak a tízéves ünnepségre készültünk, folyamatosan megy a munka. A márciusi országos versenytáncbajnokság után tudtunk kimondottan erre az ünnepségre koncentrálni, ez egy hónap volt. Erre az ünnepségre minden gyerek, fiatal készült, mindenki fellépett, mert ezt mi így szoktuk, ez egy Step Dance-elôadás volt, és arról szól, hogy mindenki itt van az ötévestôl a legnagyobbakig. Persze, ha valahová meghívást kapunk, oda kisebb csoportokkal megyünk.
– Rengeteg siker mellett, melyet már aranyban, ezüstben is mérnek, a tíz év után mire a legbüszkébb az alapító?
– Igazából nem is az eredményre vagyok én büszke, hanem arra, hogy tíz év után is fenn tudtam tartani egy olyan tevékenységet, melyet a gyerekek nem kötelességbôl csinálnak, hanem hobbiként művelik. Mindezt abban a világban, mikor rengeteg más lehetôségük van, gondoljunk csak a számítógépre. Tulajdonképpen arra vagyok büszke, hogy ilyen formában meg tudtam tartani, mert tudjuk, hogy pénz nélkül ilyen kis városban nagyon nehéz éltetni egy ilyen műfajt. A tíz év alatt sokan nekiugrottak, beindították a táncoktatást, de valahogy lemorzsolódtak, ellaposodtak, eltűntek. Persze, az eredményekre is nagyon büszke vagyok, mert az utóbbi idôben bárhová elmentünk, kiváló eredményekkel tértünk haza, legyen szó modern vagy versenytáncról.
– Nemcsak a nagyok, de a kicsik, picik is hihetetlenül fegyelmezettek voltak az elôadás alatt…
– Másként kell viselkedni a színpadon, mint az iskolában, otthon vagy bárhol, itt egyszerre kell figyeljék a zenét, a társukat, a testtartásukat stb. Nemcsak táncolni tanulnak, a viselkedésük, magatartásuk is változik. Akkor mutatós, jó egy csoporttánc, ha azt egyszerre csinálják, meg kell tanulják, hogy a színpadon nem lökôdjük egymást, nem rágógumizunk, nem beszélgetünk, figyelünk egymásra. Mikor hozzám kerülnek, még járni is alig tudnak, de megtanulják, nem is olyan könnyű színpadra állni.
– Száznegyvenkilenc gyerek, fiatal színpadra állítása, az elôadás megszervezése nem kis feladat, kik segítik, hogy minden gördülékenyen menjen?
– A táncoktatástól kezdve a koreográfián át a díszlet, a ruhatervezés minden az én ötletem. Sokan segítettek, az adminisztrációs munkában Bencze Katalintól kaptam nagyon sok segítséget, és természetesen Rusu Vladimir segített a versenytáncosok koreográfiájának kidolgozásában, ô 2001-tôl van a klubnál.
Páll Ágnest, mikor céljairól kérdeztük, nem az aranyakról szólt, célja minél több gyereket bevonni, mint mondja azért, hogy több gyerek érezze, tartozik valahová, sikerélménye legyen. A gyerekek szemében a csillogás mindennel felér, és az oktató tudja, reméli, nagyon sok fiatal az életben hasznát veszi a tanultaknak. De e cél mellett persze lépést kell tartani, úgymond haladni kell a korral, a divattal a legújabb elvárásoknak is meg kell felelni.
A Páll Ágnes lányai, párosai szinte minden gyergyói rendezvényen fellépnek, ott vannak, ha éppen nyári napokat ülünk, de ôk azok, akik a Mikulást is várják. Ha a Gyilkostónál kell fellépni, vagy éppen gyereknap van, ott is fellépnek. Mindez természetes a gyergyóiaknak. És mint mondja Ági, a fiatalok is tudják, nem anyagiakért táncolnak, csak néha a szűlôk vannak tévedésben, mert azt hiszik, hogy ezért ôk pénzt kapnak. Nem kapnak, s mint mondja, nem is várnak el. De amit elvárnának, az az elismerés. A Szent Miklós Szervezet támogatását élvezi a sportklub, de félô, hogyha eladásra kerül az épület, próbaterem nélkül maradnak. A másik próbatermük a művelôdési házban van, s mint megtudtuk, ott sem felhôtlen az együttélés. A gyerekenkénti kétszázötvenezer régi lejes havi bérletbôl nem mindenre jut. A város költségvetésébôl nem kapnak leosztott összeget, pedig kértek. Mégis valahogy mindig megoldják, és a mércét egyre magasabbra állítják, bizonyíték erre a gálaműsoruk is.
A Step Dance 10 éves ünnepi elôadását támogatták: Ben Com Mixt, Mark House, Industry Transylvan Kft., West Dream, Figura Stúdió Színház, Fény Televízió, Beti Florex Kft., Guzmánia Kft., Cleopatra Szépség Szalon, Gyergyó-szentmiklósi Művelôdési Központ, Tini Bolt, Ádám & Éva valamint a Szent Miklós Szervezet.
Baricz-Tamás Imola
Vihar az éjjeliedényben
Ez az, vihar a biliben, mondom, tart ez napok óta, hetek óta, hónapok óta, mármint odafent, az ország „decentralizált” fôvárosában, az ország „rettenetesen decentralizált” fovárosában, ahonnan nem, „egyáltalán nem akarják irányítani” a régiókat, mivelhogy, mondom én, ezek a régiók még nincsenek kitalálva, egyelôre még csak a Ceauşes-cu-féle „megyerendszer” funkcionál, akkor tehát természetes, hogy ezt az országot és annak népét Bukarest vezeti …
Az orránál fogva!
Mondom én.
(És hozzáteszem – sajnos – a mi sorsunkat is onnan intézik el, alaposan és jól kitervelten, többek között azzal a ránkmordulással, hogy „fogd be a szádat, erdélyi magyar, hát már az ország vezetésében is benne vagytok, mit akarsz még? Bár ezt, hogy „erdélyi magyar” a legritkábban lehet hallani-olvasni, ha odafigyelsz, ezt inkább így szokták leírni: „romániai magyar” ezt még a fentemlített Ceauşescu idejében találták ki, tudod miért? Csak azért, hogy a két fogalmat, mármint Erdélyt és (annak) magyarságát még véletlenül se képzeljék egymás mellé, még gondolatban sem! – az emberek. Csak úgy mellékesen az RMDSZ-t is azért nevezik Romániai Magyar satöbbinek…)
De ugorjunk csak vissza a mi kis kies „politikai” viharunkhoz, olyan régóta zajlik, hogy az emberek már rég megunták, mármint az államelnök és miniszterelnök – most figyelj: Palotája! közötti ellentétet.
Azért paloták közötti ellentétrôl beszélek, mert a palotákban ott vannak a…
Soroljam csak el, kik élnek a palotában? Menjünk kintrôl befelé. A kapukban (egy palotának több kapuja van! Sôt, kiskapuja is van! Sôt, vészkijárata is van!) ott vannak ugye a kapusok, vagy, hogy elegánsabbak legyünk: a „palotaôrök”. Ezek ilyen igen jól megfizetett, válogatott és megbízható rendôrök. Sok van belôlük, mert több kaput ôriznek több váltásban…
Aztán ott vannak a szakácsok, kukták és konyhai kisegítôk. Ezek is mind megbízható emberek, és igen alaposan meg vannak fizetve, mondjuk egy egyetemi tanárhoz képest…
Aztán ott vannak a sofôrök, ez már félig-meddig bizalmi állás, mert a sofôr hallgat a feleség elôtt, ha az ember elmegy egy kicsit hetyegni a barátnôjéhez.
Most aztán következnek a libériások seregei, a belsô inasoké, a szobalányoké, akiknek meg lehet markolni a fenekét, aztán ott vannak az étekfogók, az elôkóstolók, és a csontlerágók, és persze ott vannak még az udvari „költôk, igricek és hegedôsök”, akik az ebédhez-vacsorához a művelt hangulatot szolgáltatják, na és persze a „bohócok” (mă bozgorule,' hai mai spune-mi un banc bun!), és csak ezután következnek az írnokok, a titkárok, a titoknokok és a tanácsadók, …a kamarások és a kincstárosok…
Hihetetlen tömegű ember, jobbnál jobban megfizetve, csak azért, hogy megbízható legyen!
Hiszen azt mindenki tudja, hogy a lakáj imád hallgatózni.
A palotában füle van a kulcslyuknak és füle van a párnázott ajtónak…
Füle van a falnak és füle van az ablaknak…
S mivel a palota többemeletes, füle van a padlónak és füle van a plafonnak…
És emiatt a palotában titkosszolgák élnek, akik a lakájok füleit ellenôrzik…
A baj csak az, hogy nem egy palota van.
Kettô!
Igy volt kitalálva Románia Alkotmánya. A miniszterelnök hatalmas (konclesô) tömeget irányít (de úgy is mondhatjuk, a miniszterelnököt hatalmas konclesô tömeg irányítja).
De az államelnök sem marad le, ô is hatalmas (konclesô) tömeget irányít (de úgy is mondhatjuk, az államelnököt hatalmas konclesô tömeg irányítja).
Most már érted?
Hogy miért ilyen hatalmas a vihar a biliben?
(És, ha már itt tartunk, te melyik palotában szeretnél lakáj lenni, jó magyarom?)
Györffi Kálmán
Gránátalma-tábor
Hétfôn délben nyitották meg a II. Gránátalma úri hímzés és csipkeverô tábort. A római katolikus egyház biztosította a kéthetes tábor helyszínét. A hittanteremben Kisné Portik Irén néprajzkutató, a tábor létrehozója köszöntötte a vendégeket, és elmondta, a Gránátalma nevet most vette fel a tábor, mivel ez a legjellegzetesebb motívuma ennek a hagyománykörnek. A tábor megszervezésének fontosságáról is szólt a néprajzkutató, elmondta, az elfelejtett műfaj felelevenítése a cél, és a Lázár-kastélyban működô intézmény fontosnak tartotta egy reneszánsz hangulatú kiállítás létrejöttét, lévén a szárhegyi kastély Európa legkeletibb reneszánsz műemléke. A tábort, mely ezúttal is a szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ égisze alatt működik, a korábbihoz hasonlóan most is kiállítással nyitották.
Hosszú Matild keze munkáját, horgoltcsipke-kiállítását csodálhatták meg a résztvevôk. A zsinóros csipkék, szalag-, kör- és virágcsipkék mellett ruha-kiegészítôk is kiállításra kerültek.
A táborban 16 asszonyság vesz részt, szorgos kezük közül hagyományaink ápolása révén csodák születnek. Ott jártunkkor, a délutáni órákban az asszonyok a Lorántffy Zsuzsanna hozományából származó abrosz hasonmásán dolgoztak, ismerkedtek a szárhegyi Lázárok címerével; azt is kivarrják.
Kisné Portik Irén elmondta, mindenkit szívesen látnak a táborba, hogy megnézzék e csodálatos munkákat, sôt tanulva a korábbi táborból, most az érdeklôdôk ki is próbálhatják a hímzést. Várják a gyerekeket is, és ha van kedvük hozzá, ismerkedhetnek az úri hímzéssel. A II. Gránátalma úri hímzés és csipkeverô tábor április 28-ig tart a plébánia régi hittantermében.
Baricz-Tamás Imola
Törzsek, nyelvek, emberek
Barabás Márti harmadik élménybeszámolója Afrikából.
Április 10. A Viktóriától nem tudok olyan könnyedén búcsúzni. Amint haladunk a folyó mellett felfelé, hogy majd kajakokkal visszaereszkedjünk ugyanide, újra és újra eszembe jut a tegnap elnyert „gyôzedelmes” élményem. Pedig még olyan andrenalin-sokkról sem tudok beszámolni, mint a csapatunk horvát és ukrán tagja, Ivan és Andrej, akik kipróbálták a gumiszaggató hídugrás örömét – én nem tettem meg, és mégis maradandó nyom marad bennem még sokáig, az óriászuhatag megtekintése után.
A fotókat és a leforgatott anyagot visszanézve gyakorlatilag nem nagy szám – semmi egyéb nem látszik, csak pára, köd, hol szemközt, hol telibe, hol nyakon öntenek a lezubogó vízbôl kiszabadult vagy felszabadult cseppek.
Ember a vízben – mindenütt. Amerre csak a szem ellát, mindenki csuromvizes. Viktória meg eléggé kíméletes hozzánk, a pontos szabálytalansággal érkezô sorozatzuhany majdhogynem kellemes hômérsékletű, különösen ott, ahol a part szakad, csakhogy éppen ott nem látni semmit, de semmit, csak, mint amikor az ember egy felhôszakadás kellôs közepén találja magát, vagy amikor feltartott fejjel állsz a zuhany alatt a fürdôszobában. Ha jól emlékszem, azon a száz, százötven méteren ziháltan kapkodtam levegô után, már nem tudom, a víz, vagy a hirtelen jött élménytôl akadozott a lélegzetem.
A vízcseppek a napfényben megtörve körkörös szivárványokat alkottak, amilyent még nem látott a világ. Szabályos körökben festett hétszínű skálát a vízcsepp-napfény- levegô trió a gyôztesen rohanó Zambézi vad és bevehetetlennek tűnô kanyonjára. A trió egyik tagja, a napfény, különleges esetekben akár a holdfénnyel is helyettesíthetô. A Hold-szivárványnak azonban külön ára van, 80 dollár és teleholdkor vagy kicsivel elôtte és utána lehet kihasználni ezt a világon egyedi lehetôséget.
Most, pár nap múlva sem tudom még eldönteni, hogy mi volt elbűvölôbb számomra: a raftingos mércével mért hat pluszos csúcsértékű vadvíz száz méterrel alattam dübörgô, óriási energiát felszabadító robogása, vagy túloldalt, a velem egy szintrôl induló és a mélybe zuhanó víztömeg elképesztô látványa. És akkor még mindig nem beszéltem arról a színes kavalkádról, amely pompájában talán még a hétszínű köröket is felülmúlja: az idelátogatókról. Ha valahol egyszer minden nemzet képviselôi összegyűltek a világon, akkor az itt, ezen a helyen volt és éppen most. Egy csapat iskolás lány a dél-afrikai államok képviseletében az esôköpenyeket próbálgatta, egy kongói kis család szerény egyszerűséggel lapult meg a hídon átkelni készülô sorfal bal oldalán, arabos feltűnôséggel vonult fel egy kisbusznyi egyiptomi társaság. Japán turisták itt is, mint mindenütt a világon, és most már lassan azt kell gondolnom, hogy nem csupán a japánok, de az oroszok is mindenhol ott vannak. Artjem és Andrej sorozatosan összefut egy hazájabelivel. Még olyan határesettel is találkoztunk, amikor nem volt orosz az illetô, de egész jól beszélt oroszul – ezt a határesetet is elfogadtuk.
Európaiakban sem volt hiány, és mi csak támogattuk jelenlétünkkel a létszámot. Egy-egy kilátónál igazi Bábel-tornya hangulat uralkodott – egymást túlkiabálva próbáltak a népek szót érteni, adott esetben jó öt méterre állva egymástól. Na meg ott volt hangzavarnak a nem éppen csendes vízesés is, amely jelentôsen csökkentette az esélyeket egymás megértésére, vagy akár meghallására nézve.
Amikor már senkit sem találtam, és semmit sem értettem abból a hangzavarból, ami felém áradt, a vízesô legeslegközepén, nem törôdve a forgalmi dugóval, csörtetô emberekkel, víz elôl elhúzódó ifjakkal, olvasni kezdtem Viktória tájékoztatóját.
Viktória-vízesés hasonlatos az angyalok kergetôzéséhez.
1855-ben látta meg David Livingstone, ô volt az elsô európai, aki látta a vízesést. Királynôje iránti tiszteletbôl Anglia királynôjérôl nevezte el Viktóriának. A helyiek, amióta csak emlékeznek rá, Mosi Oa Tunyanak hívják, ami Kololo és Chinotimba nyelven Nambya-t jelent. Ez, lefordítva a mi nyelvünkre annyit tesz, mint hangosan, viharosan zúgó füst, pára (the smoke, that thunders).
Nem tudom, melyik híresebb, a Niagara, vagy a Viktória, de ez a nagyobb. 1,7 km széles, ezzel szemben a Niagara csak 1 km, 108 m magas, a Niagara csak 58 m. Nem is csoda, hogy a világ hét csodájának egyike. Határán van Zambiának és Zimbabwenek, ugyanakkor megközelíthetô Namíbiából és Botswanából is.
Amikor Botswanából jöttünk át Zambiába komppal, árgus szemekkel figyeltük a Zambézit – ez a folyó produkálja a világ hét csodájából az egyiket.
Az én szemléletem szerint minden egyes ország, melyen eddig átkeltünk, lehetne, vagy talán az is, egy csodája a világnak.
Zambia. Egy ideje már halljuk, hogy Dél-Afrika, Namíbia, sôt még Botswana is a nyugatias Afrika, de majd Zambiától megtapasztalhatjuk az igazi Afrikát is. Igaz is, belépve az országba azonnal szembetűnô a különbség, szemben a déli országok nyugatias jellegével. Ami hasonló, hogy a nép igazán örömmel fogadja a látogatókat. Bár lehet, ez csak egy ideje van így, nem tudom, mennyire voltak boldogok ez elsô jövevényektôl.
1730 körül telepedtek be ide az elsô európaiak, akik portugálok voltak, Angolából a Zambézin csorogtak le, mások Mozambikból jöttek, követve a sok századdal ezelôtt a szuahéli – arab rabszolga-kereskedôk útvonalát.
Sok zambiai is rabszolgasorsra jutott, akiket Malawin, Mozambikon vagy Tanzánián át Zanzibárra hurcoltak kényszermunkára.
Ez az egyik leggyérebben lakott ország, 14 lakos jut egy négyzetkilométerre, egy részük a nagyobb városok köré csoportosulva él, mint Lusaka, Copperbelt. Utunk során is tapasztalható volt, hogy kilométereken keresztül csak kis falvakat, tanyákat találtunk. Gyakorlatilag most, Lusakában vagyunk elôször nagyvárosban.
Lusaka 1,2 milliós nagyváros, modern és autentikus részekkel. A modernitás az üzletek, hivatalok felszereltségén, a fejlôdô infrastruktúrán figyelhetô meg. Az emberek pedig magukon viselik az autentikus jelleget. Néha a kettô vegyül: modernebb, mondhatni amerikai beütésű ruhába, farmerbe öltözött lányok a hagyományokhoz híven árulják a földimogyorót, banánt. Vagyis: egész nap ott sétálgatnak az utcákon, fejükön egy óriási kosárral, és abban van a portékájuk.
Egyébként errefelé ez teljesen természetes, sok ember jár az utcán úgy, hogy a fején cipeli a csomagját. Valószínű külön technika van erre, hogy senkinek nem potyog le a cucc a buksijáról. Én ugyan megpróbálkoztam egyszer a dologgal, de sokra nem jutottam. Egészen pontosan 12 méterre a starttól bekövetkezett az, amitôl tartottam: a gravitáció gyôzött a fejen való egyensúlyozásom fölött.
Ami a lakosságot illeti: a hivatalosan elismert törzsek száma 73, és mindenik külön nyelvvel és kultúrával rendelkezik. Most mind a 73-ról nem tehetek említést, a könyvek sem teszik, csupán az öt legnagyobbat említik meg. A helyiektôl érdeklôdve még be lehet szerezni néhány apróbb infót a törzsek múltjáról, de igen ritka olyan embert találni, aki egy kisebb törzs tagja lenne – feltehetôleg a kis csoportok lassan beolvadnak a nagyobbak közé. A legtöbb tagot a bemba törzs számlálja, amely Kongóból (Zairból) származó nép, ma Észak-Zambia és Copperbelt környékén élnek. A tonga népcsoport a második legnagyobb, ôk közben társultak néhány kisebb törzzsel, ma Dél-Zimbabwe környékén élnek. Valamivel kevesebben, kb. másfél millióan vannak a nyanja törzs tagjai, ôk Kelet-Zambiában telepedtek meg. Szintén említve vannak a ngoni népek, a zuluk leszármazottai, akik Dél-Afrikából vándoroltak át, ma keleten, Chipata környékén találtak otthonra.
Igen érdekes népcsoport a lozi, akiknek betelepedése hasonlatos az örmények gyergyói helyzetéhez. A lozi törzsnek Nyugat- Zambia, Barotseland az otthona, ôk a XVII. század környékén vándoroltak el közép Kongóból. A Zambézi felsô részén telepedtek meg, és évek alatt jól szervezett közigazgatást hoztak létre.
A 600 000 lózi jó része farmer, mások a legjobb kosarakat készítik, kihasználva a természet adta különösen elônyös flóra adottságait.
A népcsoportok, törzsek által beszélt nyelvek feltérképezése külön tudományos kutatást érdemelne. Hetvenbôl alig néhány van elismerve hivatalosan, az északon beszélt bemba, a délen használt tonga, a nyamja keleten, amely szinte ugyanaz, mint a malawi chichewa, valamint a lozi nyelv nyugaton.
Számomra elsôsorban az volt érdekes, hogy a külön nyelveket beszélôk is megértik egymást. Vannak olyan nyelvek, amelyek csupán nyelvjárásokban különböznek egymástól. Sôt, a tonga nagycsalád a nyanja tagjaival szinte ugyanazokat a szavakat használja, csak a kiejtés és a hangsúly különbözik. Tehát az eltérés még annál is csekélyebb, mint ami a román nép mócok által beszélt és a Bărăganon beszélt nyelvezetére érvényes. Láttam már olyan esetet, hogy két román nyelvű ember nem tudott szót érteni egymással – Zambiában hiába van 73 különbözô nyelv, mindenki érti a másikat. Legalábbis az esetek nagyobb részében.
A nyelvek másik érdekessége, amely mindenkinek megüti a fülét, az a beszéd dallamossága. A zambiaiak, akárcsak a zimbabweiek – és szerintem még lesz néhány nép, akiknek a beszédérôl ugyanez lesz a véleményem – úgy beszélnek, mintha énekelnének. Szabályszerűen le lehetne kottázni a mondatokat.
És ha a nyelvük is énekel, el lehet képzelni, milyen hatása van annak, amikor énekelnek.
A Zambézin evezve a túravezetônket, Bernardot kértem meg, énekeljen nekem valamit, egy igazi zambiai dalt. Az elején szabadkozott, hogy nincs jó hangja, inkább kérjek meg mást, ha azt akarom, hogy pozitív élményem maradjon a zambiai énekekrôl – de amikor mondtam neki, hogy már a beszéde is igazi zene a fülnek, beadta a derekát és énekelni kezdett. A folyóról, melyet úgy ismer, mint a tenyerét, mint ahogy egy elôbbi san bushman fôszereplônk, France, tudja a Namíb-sivatagot. Bernard természetesen a Zambézit fűzte dallamosra. Csupán két szakasz erejéig hagyott ismerkedni a zambiai dallammal, de jó fél órán át osztotta velem tudományát, a zambiai zeneművészetet illetôen.
Zambiai zene. Már ez is dallamosan hangzik. Még így, magyarul is. Micsoda alliteráció.
Zambiában mind a 73 népcsoport, törzs, nemcsak hogy külön nyelvvel, de külön zenei hagyománnyal is rendelkezik.
A lozi törzsrôl tartják elsôsorban, hogy ôk a dobok bűvölôi, valóságos zongorát készítenek a dobokból, sorba állítva kisebb és nagyobb dobokat, melyek különbözô hangmagasságokban szólalnak meg. Akárcsak a zongora billentyűi, csak egy kezdetlegesebb formában. Ez a zene az alapja különbözô rituáléknak, valamint nagyobb ünnepségeknek, mint például a ku'omboka- ünnepségnek. Néhány szóban bemutatom hamarosan, elôtte azonban említést tennék még néhány „zambiai zenei irányzatról”.
A bemba törzs tagjai szintén dobosok, de ôk kevésbé kattantak rá a dallamokra, inkább ritmusokat hoznak ki a hangszerekbôl. Ezt azonban igazi profizmussal művelik. Négyen-ötön összeállnak, és legalább 10 dobon is játszanak együtt, különbözô pozíciókban, ülve vagy állva, ahogy megköveteli a dobokhoz való legkényelmesebb hozzáférés.
A Zambézin való evezés után láttunk, sôt hallottunk is erre egy példát. Négy dobos bűvölt kilenc dobot. Volt, akinek három is jutott. Dobpálca meg egy sem. Azt nem ismerik errefelé. Két kezükkel, tenyerükkel, ujjbegyükkel, teljes erôvel ütve a kongákat, olyan élményben részesítik önmagukat is, na meg a hallgatóságot, hogy azt nehéz megállni tánc nélkül.
És akkor végül a tánc. Európai mércével nehezen lehetne táncnak nevezni azt az ugrabugrálást, csípôrázást, amit itt elművelnek. De ha az otthoni, latin táncok ismerôi tudnák, hogy a rumba a kwasa kwasából származik, és ha egyszer az életben betekintést nyernének a rumba elôdjének a világába, bizonyára igazabb átélést produkálnának a legközelebbi színpadra lépésükkor. A kwasa kwasa mégsem a legelterjedtebb tánc errefelé: a legismertebb a makhisi, a férfiak tánca, amolyan székely legényesnek megfelelô. A törzs férfi egyedei maszkokat viselnek, amelyek eléggé ijesztôen néznek ki, saját világuk által színezve stilizált emberarcoknak. Térdig érô szalmaszoknyát és bokaláncot viselnek mellé. Nem ritkán a bokalánc csörgô gyönggyel, fagyönggyel is helyettesítve van, ezáltal a táncos is jelentôs szerepet vállal a ritmusadásban, ugyanis hirtelen ugrásai, tapogtatásai folyamatos zörgést produkálnak. Ami a táncelemeket illeti, nem túl széles a mozdulatok skálája, de fantáziával egy egész történetsort lehet kihámozni a bemutatóból. Egy vadász, aki elindul élelmet szerezni, míg végül ô lesz a vadak zsákmánya, fiatal suhanc, aki élete nagy fordulatára vár, a férfivé avatás szertartására, amely a jól beintett start lehet a családalapításhoz, a nô, akinek élete a munka és a férfitárs tisztelete.
Gyakorlatilag tánc és zene együtt él – nem létezik zenélés mozgás nélkül és fordítva. Ha egyetlen hangszer is megszólal, azonnal benépesül a „táncparkett”, mely jelen esetben ott volt tôlünk egy méterre.
Bevallom, eleinte kissé tartottam attól, hogyan értékelik a filmezést, megzavarja ôket vagy sem, hogy az arcuk elé teszem a kamerát. A törzsi rituálé mégis annyira elvarázsolt, hogy nem bírtam ellenállni, és rögzíteni akartam minden egyes mozdulatot. Nem voltak elutasítóak, de ha túl közel merészkedtem hozzájuk, azonnal vegyült egy kis agresszivitás is a mozdulatok közé. Támadóállás, hirtelen ugrások felém, felváltva mozdulatlan, merev testtartással, ugyanaz a jelzés, mint a vihar elôtti csend esetében. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez csupán szereplés, vagy megsértettem a rendet – minden esetre álltam a sarat, nem akartam elszalasztani életem talán egyetlen esélyét, amikor igazi törzsi táncot láthatok és rögzíthetek.
Egy helyi fiatal férfi mesélte el, hogy a makhisi valószínűleg Zairból származik (Kongó területérôl), a luvale, vagy a luchasi nép hozta magával Északnyugat-Zambiába, mielôtt még bevegyültek volna más törzsek közé. A törzsi keveredések után a hagyományok is keveredtek, tehát amit mi itt láttunk, az nem a tiszta makhisi, hanem az évek alatt kiforrott formája.
Késôbbi társalgások alapján, a helyiekkel való beszélgetések után kiderült, a makhisi ma több törzs hagyományában is megtalálható, különösen a fiúk férfivé avatásának szertartásakor. De minden egyes törzsi ünnep jó ok a férfiaknak az alakoskodó táncra.
A Kolbászfa szertartása például.
Bernard, a Zambézi ura mosolyog a rituálén – csapatunknak is nehéz véka alá rejteni a lelkesedédét – ugyebár a kolbász, az alapvetôen árulkodik valamirôl.
Van egy fa, magas, hihetetlenül sok, kolbász alakú gyümölccsel – mutatja is Bernard, hogy melyik az a fa.
Amikor a gyerek ífjúvá cseperedik, férfivá avatásának ünnepe elôtt fel kell másznia a fa tetejére és megjelölni egy gyümölcsöt, amelynek a mérete hasonlatos a nemi szerve méretéhez. Amiután ez megvan, folyamatos felügyelésnek kell alávetnie a gyümölcsöt, amelyet akkor szedhet le, amikor elérte azt a méretet, amit ô a saját nemi szervével is el szeretne érni.
Egy pillanatra elképzeltem, mi történik akkor, ha a fiú ottfelejti a fán a kijelölt gyümölcsöt és nem szakítja le, amint az eléri a kívánt méretet, hagyja tovább nôni… európai mércével nézve (már megint ez az európaiság, de hát elôjön néha az emberbôl), szóval a fiúk mondták, hogy volt eset, hogy szégyelltek feketékkel egymás mellett pisilni. Az okot tudjuk. Megtörténhet, hogy azért nagyobb a nemi szervük nekik, mert sorozatosan ottfelejtik a kolbászkákat a fán? Miért nem néz utána ennek egy szakember?
Egyébként errôl a szertartásról, mármint a férfivá avatásról többen is meséltek nekünk – a Livingston beli piacon egy árus mutatott egy maszkot, amelyet a sámán éppen akkor viselt.
Visszatérve még egy kicsit a zenére: a jelenkor helyi zenészei, hallottunk belôlük is néhányat, szívesen alkalmaznak autentikus elemeket zenéikben, mely kalindula néven vált híressé, és amely valójában a rumba elôdje. A fiatalabbak inkább a reggaet kedvelik, legyen az keményebb jamaikai vagy az autentikus dél-afrikai.
Mi több, az amerikai stílus is szeget ütött a fejekben. Egyik legnagyobb csalódásom itt az volt, amikor egyik szálláshelyünkön helyi zene után érdeklôdtem, és valami amerikai hip-hop jellegű zenés CD-t adtak, különös afrikai angolsággal makogva a szöveget.
Ettôl a kis balesettôl eltekintve azonban azt tapasztaltam, a zambiaiak kedvelik a Kongóból származó rumba zenét, helyi nyelven a kwasa kwasát – erre a műfajra érvényes csupán, hogy a zene különválhat a tánctól. A zene maga igen széles körben elterjedt bárok, éjjeli mulatozóhelyeken is, bár itt kevésbé táncolják.
A piacok egyébként igazi kincsesbányák, ami a hangszereket és a hozzájuk fűzôdô zene- és személyes történetet illeti. Vannak törzsek, amelyek szívesen használnak különféle xilofon jellegű hangszereket, valamint kis, vékony, zongoraszerű, néhány fém billentyűvel ellátott hangszereket. Ütôsöket, zömében, de pár darab húrost is találtam. Érdekes, hogy a gitárt is, akárcsak a dobokat, sokkal inkább ritmushangszerként használják – talán csak a fúvósok az egyedüliek, melyekkel dallamot is képesek lejátszani.
A soknyelvű országban a művészet nem merül ki a zenében. Igazi kultúrára mutató festészeti, szobrászati darabokat is találtam. Komoly múltja van az anyagfestészetnek, fafaragásnak, kôfaragásnak. Nagy elôszeretettel használnak természetes eszközöket. A művészet itt az életet jelenti annak, aki tehetséges – műveiket a piacokon értékesítik.
És az értékesítés itt a szó legszorosabb formájában értelmezhetô – a művészek ebben az országban igazi értéknek számítanak, és nagyon meg vannak becsülve. Zambiában és Zimbabwen is.
A két ország egyébként sokban hasonlít egymáshoz. A himnuszuk is szinte ugyanaz. Meg a problémáik is. Csakúgy, mint Zambiára, Zimbabwere is érvényes az „elefántprobléma” – ha a növényzetet nézzük, az a 70 000 darab is nagyméretű rombolásokat végez, de ha az állatokat nézzük, ez már csupán fele annak a mennyiségnek, ahányan évtizedekkel ezelôtt voltak.
Zimbabwe lakosságágának 65%-a falun él, csakúgy, mint Zambiában. És az átlagéletkor csökkenése is egyezik, sajnos. 60 év volt néhány évtizeddel ezelôtt, ma már 40 év alatt van az AIDS miatt. De itt legalább a lakosságnak „csak” 24 százaléka AIDS-es. A magunk mögött hagyott Botswanában 38 százalékról hallottunk.
A zimbabwei népcsoportokat már könynyebb számon tartani, mint a 73 zambiait – itt ugyanis csak hat törzset említenek. Az emberek nagy része bantu eredetű, 9,8 millió shona, 2,3 millió ndebele, a többiek tonga, shangoan, venda keverékek. Na meg betelepedett 18 000 európai, valamint 10 000 ázsiai és 25 000 afro-európai.
Ami a nyelveket illeti: legtöbbjük a shona nyelvet beszéli, Észak-, Kelet-, Nyugat- Zambiában, továbbá Ndebele középsô részén. Ezen kívül a chilapalapa nyelv is elterjedt, amely a ndebele, angol, shona és africaans keveréke.
És akkor újra a kedvenc részem, a zene.
A zimbabwei zenét 1978-tól, a függetlenség után kezdték el lejegyezni. A hagyományos shona alapokat nyugatiasított hangszereken adták elô, ezt nevezték chimuengá-nak. Ez az alapja a mai kortárs zimbabwei zenének is, azonban szintén népszerű a rumba alapokra épített kwasa kwasa. A fiatalok azonban a diszkókban mást hallgatnak, amerikai, dance, funk és pop keveréket.
Tapasztalható, hogy az igazi, autentikus dallamokat csak a hagyományok ôrzik. Fontosabb ünnepeken azonban csak kimondottan az ôsi kultúra jelenik meg a törzseknél.
Egyik legfontosabb ünnepük a Ku'ombaka, ami hasonlatos lehet az ôsmagyarok tavaszköszöntô ünnepségéhez.
Lozi nyelven a Ku'ombaka annyit jelent, mint „elköltözni a szárazba.”
Még ma is ez a legôsibb dél-afrikai hagyományok egyike, amely a lozi királynak, a litungának az elköltöztetését jelentette a száraz évszak palotából, Leakiból, az esôs évszak palotába, ami egy magasabb fennsíkon van, Limulunga nevű helyen. Az ünnepet az esô érkezésétôl függôen március végén vagy április elején tartották, néha egybeesett a húsvéttal. Volt olyan év is, mint 1994, 1995, 1996, hogy nem volt elég nagy a folyó az átkeléshez.
A szertartás alapvetô eszköze egy gigantikus méretű fakenu volt, a nalikwanda, amelyet fehér fekete csíkosra festettek, és ebben utazott a király. Igen nagy megtiszteltetés volt a király evezôseinek lenni, a kiválasztottak oroszlánsörénnyel díszített bársonysapkát viseltek, valamint állatbôrbôl készült, térdig érô szoknyát.
Lealui és Linulunga között hatórás az út. A lozi király is hagyományos öltözékben kezdte a napot, de útközben átöltözött, és az angol tábornokokhoz méltó teljes ruházatot öltötte magára, kiegészítve királyi címerekkel, strucctollas fejfedôvel. Ezt a ruhát 1902-ben mutatták be a lozi királynak, VII. Eduard király uralkodása alatt, mint egyezséget a lozik és Viktória királynô között.
Úgy tűnik, néha nagyobb az egyezség a helyi törzsek és a britek között, mint mondjuk a szomszédos országok között. Csak egy példa a sok közül Botswana és Zambia.
Botswanában csodáltam az országot, az állatait, az embereket, akik kialakították a számomra oly tiszteletreméltó harmóniát ember és állat között.
Bernard, zambiai lévén, már nincs ennyire elragadtatva ettôl. Azt mondja, Zambiában is lenne helye jó százezer elefántnak, mégis egytizedük, ha itt maradt – a többiek átvándoroltak a Chobe környékére. Miért is? Mert ott az ember sót rakott ki nekik a földre, ami az elefántnak igen fontos juttatás, különösen szárazság idején, amikor az ásványi anyagokat jóval nehezebben tudja megszerezni. Csakhogy – és itt van Botswana nagy hibája – az elefántok túlságosan elszaporodtak. Nekünk ott 185 ezer példányról számoltak be, de Bernard szerint még ennél is több van, holott a terület 65 ezer egyedet lenne képes eltartani. Úgyhogy most már szabályozni kényszerülnek az elefántok túl nagy számát – a módszer: vadászat. Pontos adatot nem tudott mondani senki, hogy évente hány elefántra adnak ki vadászati engedélyt, azt azonban pontosan meg tudták mondani, hogy egy agyaras példányért 20 000 dollárt kell fizetnie a vadásznak.
Bernard szerint nem kellene azon nyomban leölni ôket – megtehetnék azt is, hogy egy részüket visszaengedik Zambiába, a Viktória-vízesés melletti nemzeti parkba, ahol még sokan elférnek, és jó körülmények között élhetnének.
És Bernard úgy mondja ezt, teljes meggyôzôdéssel, hogy az ember azt hinné, az elefántok annyira hasznos és kedves jószágok, hogy minél többet be kell fogadnia ennek az országnak. Pedig nem. És ezt az ember tudja a legjobban. Letiporják az erdôs, legelôs területeket, ahol egy elefántcsorda elvonul, ott semmi nem marad épségben, szárazság idején tönkreteszik a fák gyökerét, törzsét. És az emberre nézve sem teljesen veszélytelenek.
Bernard az mondja, látott már embert elpusztító elefántot is. Az ormányával megszorítja, majd, mint amikor az ember egy törülközövel csapkod maga körül, hogy elűzze a legyeket, az elefánt is úgy vágja az embert hol a hátára, hol a földre, maga elé. Majd megtapossa.
Tegyük hozzá, legtöbb esetben nem az állat a bűnös egy-egy halálos kimenetelű balesetnél. Ezt is a zambiai mondja, és nem mosolyog közben – van saját élménye is, amit bár túlélt, ma sem tudja, mi mentette meg.
Többen voltak, és túl közel merészkedtek az állatokhoz – itt volt az elsô hiba. Az ormányosok elsô figyelmeztetô tülkölésénél sem vonultak vissza – és ez volt a legnagyobb hiba. Az elefánt támadt – valójában csak enni akart, és ásványokat kicsikarni egy nagyobb fa törzsébôl.
Bernard bekerült a lábai közé, a földre, megsérült, de az ijedtsége nagyobb volt, eszméletét vesztette. Valószínű, ezért menekült meg – mozdulatlanul feküdt, és az elefánt többé nem bántotta. A legnagyobb nyugalommal falatozni kezdett a fa leveleibôl, melynek a törzse mellett feküdt a mi Bernardunk is. Neki ezt már csak a barátai mesélték, akik a közeli bokrokból figyelték az eseményeket. Napokkal késôbb, amikor tudatosult benne a halál közelsége, sokkos állapotba került. De azóta is szereti az elefántokat, bár most már megtartja a tisztes távolságot.
Legalábbis amennyire tudja. A mi túránkon kicsin múlott, hogy meg nem támadt minket egy víziló. Bár méreteiben kisebb, mint az elefánt, a veszélyességi foka az talán még nagyobb is. Eddig mindenkitôl azt hallottuk, hogy a vízilovak szedik a legtöbb emberáldozatot – még akkor is, ha nem esznek húst.
A kétnapos kajakozásunk szépen csengô záróakkordjaként megtapasztalhattuk a csecsemôjét védô vízilómama ösztönreakció-ját is, arra nézve, ha egy csapat piros ruhás kajakos túl közel merészkedik csemetéjéhez. Hogy nem lett komolyabb bajunk, azt részben a szerencsének, részben a túravezetônk tapasztalatának köszönhetjük.
Zambiai tartózkodásunk itt még nem ért véget. És ha visszalapozok, rá kell jönnöm, alig-alig tettem említést a csapatról. Íme egy kis összefoglaló.
Mindannyiunkat magával ragadott az itt látott egyszerűség. Az emberek mindenfelé az utakon sétálnak, egyre több olyan fiatalasszonyt látni, aki hátán cipeli gyerekét, gyerekek tömege tapsol, énekel, mi több, táncol is az utakon, a biciklisek csoportját pedig eddig nem látott lelkesedéssel ünneplik.
Az elsô 20 zambiai kilométer után Artjem Rostovstev, az orosz srác azonnal meg is jegyezte, igazán örül ennek az autentikus hangulatnak, és a pihenô teljes hét percét a fotózásnak szentelte. Pali inkább attól volt elragadtatva, hogy a pár napos pihenô után, melyet vadállatok szemlélésével töltöttünk el Botswana határánál, most végre újra lehet haladni. „Csak már jussunk egyenesbe, legyen látványosabb a haladásunk felfelé a térképen!” – mondja Pali egy nagy sóhaj kíséretében.
Andrej és Ivan számára leginkább az andrenalindús Viktória-csomag jelentette az izgalmat – bunjee jumping a 110 m mélységbe. Andrej, bevallása szerint kissé tartott a zuhanástól, de ez nem látszott rajta, gondolkodás nélkül ugrott. Iván, ô talán kicsit csalódottnak tűnt, azt mondja, az elsô néhány másodperc volt csupán fantasztikus, utána már úgy érezte magát, mint aki centrifugába került. Mindenesetre mindketten emlékezetesnek értékelik a körszivárvány látványát, melynek a közepén landoltak.
A következô napokban andrenalinból kijutott a csapat minden egyes tagjának: másnap beneveztünk egy evezésre a Zambézin.
Az elsô két kilométer vadvizes szakaszát nem fogják egyhamar törölni az emlékezetünkbôl. Különösen a cseh–szlovák és az orosz–ukrán páros élte meg teljesen a hangulatot, ôk ugyanis nem tervezett közelebbi ismeretséget kötöttek a zubogó Zambézivel. Mire feleszméltünk volna, már ott locsi- pocsiztak a csendesnek nem mondható hullámok között. Meg kell vallani, sem ôk, sem Pali nem volt igazán nyugodt, különösen, ha belegondolunk, hogy a srácokkal együtt ott lubickoltak a folyóban a vízilovak és a velük nagy barátságban élô krokodilok is. Na, azért nem volt ennyire veszélyes a helyzet, a zubogó vízben nem szeret sokáig megmaradni egyetlen állat sem, de izgalomból ez éppen elég volt a kajaktúránk elejére. A végére meg a már említett „vízilovizmus”.
A kajakozás koronázásaként Bernard még elmesélt egy-két veszélyesebb történetet az állatokról, hogy tudjuk, mire kell számítanunk, amint egyre beljebb haladunk Afrikában. A srácok meg haladnak, nem is akárhogyan.
Április 12-én úgy gondolták, mit nekik az eddigi 160 km-es rekord, és azon nyomban 188-at tekertek le. Volt is bajuk a végére, gyakorlatilag nem volt egy ép testben ép lelkű emberke sem. Másnap reggel azonban megint újult erôvel álltak starthoz – és bár péntek volt és 13, nem történt semmi katasztrofális esemény – minden ment a maga módján: a bringák is meg az expedíciósok is.
Szombaton aztán újabb sikerélménnyel lehettünk gazdagabbak – na nem a sportágak terén, hanem mert a kempingünk mellett szabadtéri bulit tartottak a helyiek – tánccal, zenével, varázsló-maszkokkal, ahogy az elô van írva a nagykönyvben. Bár mi nem szálltunk be közéjük, csupán a fotózás, filmezés erejéig tartottuk elbűvölônek a hangulatot, azonban a helyi kukoricasör megízlelését már gyakorlatilag mindenki bevállalta. A termék elsô látásra inkább tűnt undorítónak, mint ínyencségnek – és kóstolás után kiderült, a szemünk nem csalt. Egy reményünk maradt csupán, hogy a gyomrunk megbírja a kóstolót, és nem kell éjjel egymásnak adogatni a vécé kilincsét. Szabi azért, a biztonság kedvéért, beadagolt magának egy gyomorfertôtlenítô tablettát is.
Vasárnap van, Lusakától, Zambia fôvárosától 10 km-re van a kempingünk. Most csak egy dolog foglalkoztat mindenkit, minél hamarabb megszerezni a szükséges vízumot, vízumokat. És irány tovább, egyre beljebb a színes Afrikában.
Ifi-oldal
Országos Ifjúsági Nap – 2007. május 2.
Program
9–13 óra – Mi fán terem a ... Cserebogár? – elôadássorozat.
Helyszín: a Salamon Ernô Líceum díszterme.
Elôadók: Bartalis Kinga, Dániel Botond, Köllô Dávid, Moni Gabriella, Vanyó Mónika;
9.00–9.50 – Dániel Botond: Youth in Action – Cselekvô Ifjúság;
10.00–10.50 – Moni Gabriella: Konfliktuskezelés a párkapcsolatokban;
11.10–12.00 – Bartalis Kinga és Vanyó Mónika: A Nagyító program bemutatása – tréninglehetôségek középiskolások számára;
12.10–13.00 – Köllô Dávid: A boldogságfüggvényünk deriváltja;
12–18 óra – II. Petanque Bajnokság.
Helyszín: a Jégpálya melletti petanque-pálya.
Társszervezôk: Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatala, Hargita Megyei Sportigazgatóság;
18 órától – A Fábián Ferenc Színtársulat szabadtéri elôadása: Góbéságok, Három vidám monológ.
Tábortűz, szalonnasütés, gitárest György Lászlóval és barátaival.
Helyszín: Tarisznyás Mártom Múzeum udvara.
Felhívás petanque-ra!
Bajnok mindenkibôl lehet!
Akár a ti 3 fôs csapatotokból is a II. Petanque Bajnokságon, május 2-án!
Jelentkezzetek április 30-ig (hétfô) az Ifitékában!
Csapatnév kötelezô.
Mi a pétanque?
A golyójátékok kezdete a civilizált társadalmakban az idôszámítás elôtti 5200-as évekre tehetô; Európában a rómaiak terjesztették el. Franciaországban a katonák olyan lelkesedéssel játszották, hogy IV. Károly be is tiltotta, mert a túl sok játék a harcedzettség rovására ment. Ennek ellenére a játék fejlôdött, és a helyi sajátosságoknak megfelelôen alakult ki a lyoni, a provence-i és a rafle-i változata.
Ciotat-ban az egyik játékostárs alsóvégtag-bénulásban szenvedett, és nem tudta a golyót 10 méternél távolabbra dobni, ezért a társai alakították ki a játékszabályt, mely szerint mozdulatlan lábakkal (pieds tanqués-pétanque) kell a játékot játszani. A helyiek átvették a szabályokat, és „jeu de boules pieds tanqués” névvel illették, ez késôbb lerövidült pétanque-ra.
Az elsô versenyt szintén Ciotat-ban szervezték 1910-ben, de a Francia Pétanque Szövetség csak 1945-ben jött létre, ezt követte a Nemzetközi Pétanque Szövetség megalakulása 1958-ban, hét tagországgal (Belgium, Franciaország, Marokkó, Monaco, Olaszország, Spanyolország, Tunézia).
A Nemzetközi Szövetség nôi, férfi és ifjúsági Európa és világbajnokságokat szervez. A Magyar Pétanque Szövetség (MAPESZ) férficsapata 2001-ben Monacóban a nagyon elôkelô 13. helyet szerezte meg. A nôi Európa bajnokságot 2003-ban a Németországi Rastatt-ban rendezte a német szövetség, a magyar válogatottat Gurdonyi Tünde, Péterné Békéssy Gyöngyi (mindketten Sormási SE) és Süle Miklósné (Sárvári SK) alkotta, és a 17. helyen végeztek.
2004-ben a nôk Las Palmasban világbajnokságon vettek részt. Az ifjúsági válogatott Luxemburgban, Dudelange városában Európa legjobbjai ellen küzdött.
A Magyar Pétanque Szövetség 1989-ben alakult meg, három tagszervezettel. A versenyek rendszeresek, a szövetség évente megszerkeszti és kiadja a sportág versenynaptárát.
A Magyar Pétanque Szövetség a legfontosabb feladatának a sportág népszerűsítését, minél nagyobb számú versenyzôbázis kialakítását, az utánpótlás nevelését tekinti. Ezért rendeznek sok nyílt versenyt, diákolimpiát. A feladatai ellátásához a szövetség anyagi bázisának rendezése, az állami támogatás rendszerének kialakítása elengedhetetlen.
Gyergyószentmiklóson 2005-ben alakult meg a Pétanque Szövetség, Szigetszentmiklós testvérváros közreműködésével. A játék bemutatása a Gépgyártó Iskolaközpontban történt 2005-ben, nagy érdeklôdés közepette. A gyergyószentmiklósi Pétanque Szövetség elnöke Nagy István, alelnöke Kercsó Attila, alapító tagjai: Buslig Gyula, Portik Imre, Jakab Magdolna és Petuker Erika. Az elsô bajnokságra 2006-ban, a május 2-án megszervezett Országos Ifjúsági Napon került sor.
Játékszabályok
A pétanque játszható egyéniben (egy játékos – egy játékos ellen, játékosonként 3 golyóval), duplettben (két játékos – két játékos ellen, játékosonként 3 golyóval) és triplettben (három játékos – három játékos ellen játékosonként két golyóval).
A pétanque-golyó fémbôl készül, átmérôje legalább 70,5 milliméter és legfeljebb 8 centiméter. A kivétel az élénk színűre festett célgolyó, az „Öcsi”, amelynek anyaga fa, vagy műanyagból készül, átmérôje legalább 25, legfeljebb 35 milliméter.
A pálya vízszintes, tömör alsó réteggel. Nagysága tetszés szerinti lehet, de nemzetközi és országos bajnokságban 15 méter hosszú és 4 méter széles, más versenyeken legalább 13 méter hosszú és 3 méter széles.
A játékban elôször az Öcsit dobja el a kezdô csapat, nem érhet semmihez és senkihez, és úgy kell megállnia, hogy a dobókörbôl legalább hat, legfeljebb tíz méter távolságra legyen a pálya szélétôl, és bármilyen akadálytól pedig legalább egy méterre. A cél a saját golyót minél közelebb juttatni az Öcsihez, ezzel egy pontot szerezve. A verseny akkor ér véget, ha az egyik csapat eléri a 13 pontot, és ezzel gyôz.
Május 2. – Kedvezményben részesülô fiatalok
Tisztelt cégvezetô!
Ha május 2-án kedvezményben részesítené ifjú vásárlóit (14–35 évesek) hívjon minket a 364.056-os telefonszámon vagy írjon e-mailt az ifiteka@knet.ro címre április 23-án déli 12 óráig.
Az akcióról röviden
Május 2. – Országos Ifjúsági Nap, amelyen kedveskedhet a fiataloknak, olcsóbban vagy meglepetés-ajándékokkal kínálhatja portékáját.
A kedvezmények csak ezen a napon érvényesek, csak a helyszínen, csak ameddig a készlet tart, és csak 14–35 év közötti fiataloknak, akik korukat személyazonossági igazolvánnyal tudják igazolni.
100 év – 100 kérdés
Válaszaitokat a következô hónap 20-áig várjuk az Ifitéka postaládájába (Szabadság tér, 22. szám), a Városi Könyvtárba vagy az ifiteka@knet.ro e-mail címre. Aki elektronikusan szeretne bekapcsolódni játékunkba, erre is van lehetôség a www.ifiteka.knet.ro oldalon, ahol a 100 év – 100 kérdés link megkönnyíti a dolgotokat. Ha netán lemaradtál az elôzô fordulókról, még mindig bekapcsolódhatsz, mert sok jó válasszal sokra viszed! Díjazzuk a kitartást is!
Harmadik forduló
1. Mikor és kivel játszotta Gyergyószentmiklós az elsô hivatalos jégkorongmérkôzését?
2. Hogy hívják azt a gyergyószentmiklósi születésű sífutót, aki három téli olimpián vett részt (1952 – Oslo, 1960 – Squaw Valley, Kalifornia, 1963 – Innsbruck)?
3. Mikor volt az 5-ös km-nél lévô sípálya hivatalos avatása?
4. Mikor avatták fel a városi jégpályát?
5. Az utóbbi 100 évben mi volt a gyergyói jégkorong legnagyobb sikere?
6. Melyik gyergyói futballklub szerepelt a B-ligában, és hány évig?
7. Ki az a gyergyószentmiklósi születésű sportoló, aki olimpiai aranyérmet szerzett az 1976-os Montreali Olimpián?
8. Milyen sportágban folytattak küzdelmet a „Benke-kupáért”, és kirôl nevezték el ezt?
9. Milyen sportágban és mikor nyert országos bajnokságot az Akarat Szövetkezet leánycsapata?
10. Ki volt Marius Urzică felfedezôje, elsô edzôje?
Válaszaitok:
1. (Dátum, csapat) ...........................................................................
2. (Név) ...........................................................................................
3. (Dátum) .......................................................................................
4. (Dátum) .......................................................................................
5. .....................................................................................................
6. (Klub neve, évszámok) ..............................................................
7. (Név) ...........................................................................................
8. (Sportág neve, név) ....................................................................
9. (Sportág neve, év) ......................................................................
10. (Név) .........................................................................................
A második forduló helyes válaszait a Gyergyói Kisújság következô lapszámában közöljük.
Egy mosoly gyermeknapra
Az Erdély Ma hírportál és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) az Áldás, népesség mozgalom keretében meghirdeti az Egy mosoly gyermeknapra elnevezésű gyűjtését.
A kezdeményezés célja, hogy a nagycsaládban élô gyermekek napját szebbé varázsoljuk, és mosolyt csaljunk sokak arcára. Az elismerés és tisztelet mosolyát egy cipôsdoboz kíséretében ajándékozzuk az erdélyi nagycsaládoknak.
Egy cipôsdoboznyi ajándékot szeretnénk eljuttatni minden három vagy annál nagyobb testvéri közösségben élô gyermeknek Gyergyószentmiklóson is. Ehhez a Te segítségedre is szükségünk van!
Amennyiben segíteni akarsz, végy elô egy üres cipôsdobozt, és töltsd meg olyan tárgyakkal, melynek gyermekként Te is örülnél. Nem az érték számít, hiszen a tettbôl kiáradó szeretet ennél sokkal fontosabb.
Kérünk, hogy egy cipôsdobozba csak egy gyermeknek készíts elô meglepetést, és a dobozra írd rá, hány évesnek szánod. Mindenki annyi doboz ajándékot készíthet, amennyit akar.
Ajándékodat hozd be az Ifitékába május 20-ig, és mi gondoskodunk arról, hogy eljuttassuk a nagycsaládokban élô gyerekeknek.
Kérünk, amennyiben módodban áll, csatlakozz a kezdeményezéshez!
Elérhetôségünk: Gyergyószentmiklós, Ifitéka, Szabadság tér 22. szám. Telefonszám: 0266/364.056, e-mailcím: ifiteka@knet. ro, nyitva tartás hétfôtôl csütörtökig 11–16 óra között, pénteken 10–14 óra között.
Tisztaságot akarok!!!
Bármerre járok, akárhova nézek, nem találok mást, csak SZEMETET, SZEMETET és újra csak SZEMETET. Szemetet az iskolaudvaron, az utakon, és még sorolhatnám, hogy hol lehet szemetet találni. A városunk kész szemétparadicsomnak tekinthetô. Ha egy hulladékgyűjtô csoport tévedne a városba, garantálni lehetne, hogy itt aztán bôven találna szedegetnivalót. Mi tagadás, vannak ilyen-olyan próbálkozások a város tisztaságáért, de ezek nem sokat érnek. Pillanatnyilag minden tisztábbnak látszik, de egy pár nap után megnézhetjük újra azt a helyet, ahol takarítottunk. Garantálni lehet, hogy már nyoma sem lesz a tisztaságnak. Egy ilyen próbálkozást tettek a diákok is, akik a Gyergyói Fiatal Fórum kezdeményezésére ragadtak szemeteszsákokat és húztak gumikesztyűt, így próbálták kicsit tisztábbá tenni a várost (aki esetleg lemaradt az akcióról, az nyugodtan takaríthat saját portája elôtt is). De szerintem itt az a probléma, hogy a gyerekek már kiskorukban hajlamosak arra, hogy eldobják a hulladékot, és olyan is van, hogy ha a kisgyerek eldobja a szemetet, az ôt kísérô felnôtt még rá sem szól, hogy azt nem szabad. Innen következik az, hogy a gyerekek bűntudat nélkül „ejtik” ki a kezükbôl a szemetet, tisztelet a kivételnek. Azonban itt nem azzal kell tenni a szemetes környezet ellen, hogy összeszedjük a szemetet, és megy tovább az élet, hanem meg kell próbálnunk úgy élni, hogy ne szemeteljünk. Nem azt kell nézni, hogy mások szemetelnek, hanem arra kell törekedjünk, hogy mi ne szemeteljünk, és ezért kell elsôsorban tegyünk. Olyan lakókkal is találkozunk szép számban, akik nemhogy védenék, még élni sem hagyják a növényeket, kitépik, kitapossák ôket. Kell bíznunk abban, hogy utókor egy környezetbarát társaság lesz, de ehhez nekünk is hozzá kell járulnunk egy annyival, hogy jó példát mutatunk.
Portik Timea
Pályázati felhívás
Hargita Megye Tanácsa pályázatot hirdet
Hargita megyei műemlékvédelmi programok támogatására
Pályázhatnak: Hargita megyei egyesületek és alapítványok, vallási intézmények, magánszemélyek.
Pályázni lehet: B kategoriába sorolt műemlékek restaurálásának tervezési és kivitelezési költségeire (az érvényes építkezési engedély csatolásával).
A programok támogatása/résztámogatása a Hargita Megyei Tanács és a pályázó között megkötött szerzôdés alapján történik. A támogatásban részesülô programokat a megye költségvetésében e célra fenntartott összeg függvényében választja ki az elbíráló bizottság. A program költségvetése a 2007-es évre: 138 000 lej.
A 422/2001-es Törvény, 40. cikkelyének 4. és 5. bekezdése alapján, abban az esetben, ha az állam vagy a helyi közigazgatás általi hozzájárulással valósul meg a műemlék helyreállítása, a pénzügyi támogatás elôirányozásának pillanatában, a szóban forgó műemlékre, ingatlanra az állam vagy az illetô közigazgatási egység 10 éves ingatlanbiztosítékot nyer.
A pályázati csomagnak a következôket kell tartalmaznia:
1. A pályázó bemutatkozása (név, cím, jogi és pénzügyi adatok, referencia-munkák, a Hargita Megyei Művelôdési, Egyházügyi és a Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatóságának véleményezése);
2. Tulajdonjogot igazoló okmány;
3. Bizonylat arról, hogy a pályázó számlaszáma nincs befagyasztva;
4. Bizonylat arról, hogy a pályázónak nincs hátráléka az állammal szemben (adó, társadalom-biztosítás, egészségbiztosítás, helyi költségvetés és speciális alapok);
5. A pályázó nyilatkozata, amelybôl kiderül, hogy nem volt elítélve bizalommal való visszaélésért, hűtlen ügyvitelért, csalásért, sikkasztásért, megvesztegetésért, hamis tanúzásért, hamis nyilatkozattételért, pénzalap törvénytelen célra való felhasználásáért, adócsalásért;
6. A pályázó jövedelmét igazoló okmányok;
7. Bizonylat a rendelkezésre álló egyéb – a program megvalósításához szükséges – pénzforrásokról;
8. A pályázó nyilatkozata arról, hogy a műemlék nem képezi per tárgyát, nincs zár alá helyezve, nincs jelzáloggal terhelve;
9. Dokumentáció az ingatlan jelenlegi helyzetérôl (bemutató, fényképek);
10. A program költségvetés-tervezete;
11. A program részletes leírása;
12. Közjegyzô által hitelesített nyilatkozat az 1430-as kormányhatározat 13-as cikkelyében felsorolt elvárásokról;
13. Konkrét kivitelezés esetén kérjük csatolni az érvényes építkezési engedélyt is.
Jogszabályi rendelkezés:
– A 422/2001-es számú műemlékvédelmi törvény, az utólagos kiegészítésekkel és módosításokkal;
– Az 1430/2003-as számú Kormányhatározat a Művelôdési Minisztérium műemlékvédelmi programjának anyagi hozzájárulásáról szóló metodológiai szabályok jóváhagyásáról;
– A 215/2001-es újraközölt (123/20. 02.2007) helyi közigazgatási törvénybôl a 91-es cikkelyének, ötös bekezdés „a” betűjének 10-es pontja, a 91-es cikkely hatos bekezdésének „a” betűje, valamint a 97-es cikkely;
– A 45/2003-as közpénzügyi Sürgôsségi Kormányrendelet;
– A Hargita Megyei Tanács 39/ 2005-ös számú határozata „A Hargita megye területén található műemlékek védelmérôl”.
A pályázati dossziékat a következô szakbizottságok elemzik:
– Urbanisztika, területrendezés és fejlesztés, közérdekű munkálatok, történelmi és műemlékvédelmi szakbizottság;
– Tudományos tevékenységek, tanügyi, művelôdési és vallásügyi szakbizottság, amely az 1430/2003-as számú Kormányhatározat (a Művelôdési Minisztérium műemlékvédelmi programjának anyagi hozzájárulásáról szóló metodológiai szabályok jóváhagyásáról) értelmében, megállapítja a támogatás mértékét a program költségvetése és a megszerzett pontszámok függvényében.
További információk:
A pályázati űrlap a Hargita Megyei Tanács urbanisztikai osztályán (337-es terem) igényelhetô március 31-tôl, hétköznaponként 7–15 óráig.
A kivitelezésre, helyreállításra pályázók kötelesek csatolni a teljes engedélyezési dokumentációt.
A pályázat benyújtási határideje: június 30.
A pályázatok benyújtható: a Hargita Megye Tanácsa székhelyén az Iktatóirodába (földszint).
Az elszámolás határideje: 2007. november 30.
Pályázatíró tréning
A Prisma Consulting pályázatíró és tanácsadó cég uniós pályázati lehetôségek, strukturális alapok témában felkészítô tréninget tart.
Románia ma már teljes jogú tagként használhatja föl az európai uniós pályázási lehetôségeket. A témák változatosak: humánerôforrás-fejlesztés, vállalkozás-fejlesztések, kultúra, mezôgazdaság stb. Képzésünk segítséget kíván nyújtani Önnek abban, hogy az elképzeléseit életbe ültesse.
A tréning képzôi olyan nemzetközileg is elismert szaktekintélyek, akik jól ismerik a romániai és uniós pályázati rendszereket.
A képzés idôpontja: 2007. május 19–20.
Jelentkezési határidô: 2007. május 1. 16 óra.
Helyszín: Gyergyószentmiklós.
Célcsoport: A képzés célcsoportját azok a cégek, önkormányzatok, civil szervezetek alkotják, akik ki szeretnék használni az EU pályázati lehetôségeit.
A képzést követôen képes lesz:
* felismerni az Ön által képviselt szervezet, cég számára legmegfelelôbb pályázati lehetôségeket;
* átlátni az Operatív Programokat;
* olyan projekteket megfogalmazni, amelyek finanszírozása megoldható lesz az Operatív Program keretein belül.
A képzés idôtartama: 2 nap, szombat és vasárnap, reggel 9 órától délután 6 óráig.
A jelentkezés módozata: Jelentkezni az űrlap kitöltésével kell, amelyet elektronikus formában a training@prismaconsulting.ro címen lehet igényelni. 25 fô számára biztosítunk helyet, a felvétel a jelentkezések sorrendjében történik.
A képzés lebonyolítása: elméleti és gyakorlati jellegű, tandíjas képzés. A részvételi díj: 410 lej.
A résztvevôk számára biztosítunk: CD-t, amelyen a késôbbi munkát megkönnyítô anyagok találhatók, a képzés anyagát nyomtatott formátumban, valamint mappát és írószert.
A képzésen napi egy étkezést (ebédet) biztosítunk.
Bôvebb információkat a training@prismaconsulting.ro elektronikus címen, vagy a 0742/050.594-es telefonszámon igényelhetnek (projektfelelôs: Filer Lóránd).
KisAsszony
Válassz frizurát az arcodhoz
A ruhát lecserélhetjük, a sminket letörölhetjük, ám ha úgy érezzük, hogy az új frizura idegen az egyéniségünktôl, az hosszú idôre megkeserítheti az életünket. Egy jól megválasztott frizurával viszont sikeresebbek és magabiztosabbak is lehetünk.
A választásban segíthet fodrászunk, aki ismeri az új trendeket, hajszíneket és formákat, de ami ennél is fontosabb: azt is tudja, hogy arcunk karakteréhez melyik illik a legjobban. Az ideális az „ovális” arc, ezért új frizuránk kiválasztásánál törekedjünk arra, hogy ezt a hatást érjük el.
Arcformánkon természetesen nem tudunk változtatni, de a széles homlokot és a túl keskeny arcot is palástolhatjuk tincsekkel. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy ezeket kifelé vagy az arcba fésüljük, és az sem, hogy egyenesítjük vagy bodorítjuk.
Formák, fazonok
A tükör elé ülve könnyen meghatározhatod, hogy melyik csoportba tartozol. Simítsd hátra a hajad, és tanulmányozd arc- és fejformádat!
Hosszúkás
Jellemzôje: hegyes áll, keskeny állcsont.
Tipp: Kerüld a hosszú, sima frizuramegoldást, inkább rövid vagy félhosszú, szélesen oldalra fésült, a homlokot alig szabadon hagyó frizurát ajánlunk. A választék oldalt legyen.
Szív
Jellemzôje: széles állcsont, keskeny homlok, közel álló szemek.
Tipp: Ha rövid frizurát választasz, akkor készíts oldalválasztékot, és az arcot hagyd szabadon, a fülnél a hajat fésüld kifelé.
Ha hosszú a hajad, a homlokot hagyd szabadon, a frizurát fésüld simára a fejtetôn, a haj végét lazán göndörítsd.
Kerek
Jellemzôje: széles állcsont, széles homlok, távol ülô szemek.
Tipp: Ha rövid a hajad, a választék ne középen, hanem oldalt legyen, a frufrut fésüld lazára. Ha félhosszú vagy hosszú a hajad, a választék legyen középen. Fésülj a széles tincseket az arcba, így optikailag keskenyítheted.
Ovális
Jellemzôje: széles állcsont, hegyes áll, távol ülô szemek, magas homlok.
Tipp: Rövid hajnál fésüljünk néhány fürtöt a homlokba és a halántékra, így takarhatjuk el a háromszög felsô csúcsait. Hosszú vagy félhosszú hajnál a fejtetôn sima, a hajvégeken göndör frizurát válaszd.
Zsírégetô almaböjt
Lomhának, kövérnek érzed magad így tavasszal? Szervezetednek alighanem pihenésre van szüksége. Beszéld rá magad egy rövidke, háromnapos böjtre, amellyel naponta fél kilót is leadhatsz. Annyi hámozatlan almát ehetsz, amennyit csak akarsz – az étkezések között kétórás szünetekkel. A szomjúságot csapvízzel, ásványvízzel, cukormentes almalével oltsd (napi két liter).
Az almában rengeteg létfontosságú anyag található (pl. vitaminok, enzimek), de alig van kalóriaértéke (100 g-ban 55 kcal). A sejtek energiához jutnak, csökken a szervezet méregtartalma, gyorsul a zsírégetés, felpörög az anyagcsere. A tudomány eddig több mint 300 egészségjavító anyagot talált az almában. Ezek egymással 30 000 kémiai vegyületet alkotnak.
Sorra vesszük a legfontosabb hatásokat:
Seprű, zsilip
A ballasztanyagok (cellulóz, pektin) úgy működnek a szervezetben, mint a takarítónôk. Seprűként vándorolnak a bélcsatornában, és megkötik a mérgezô bomlási anyagokat, baktériumokat. E fontos vegyületek zsilipként szorítják ki a mérgeket, salakanyagokat, anyagcsere-maradékokat. Erôsítik és edzésben tartják a bél izomzatát, és serkentik az emésztônedvek termelôdését is.
Éhség ellen
A pektin a gyomorban megduzzad, és gondoskodik arról, hogy tartós jóllakottság alakuljon ki. Az almaböjt során nem tapasztalható éhségérzet. A pektin ezenkívül megköti a zsírokat és a koleszterint, amelyek így könnyebben eltávoznak a szervezetbôl.
Viszlát, édesség
Az almában lévô gyümölcscukor miatt az ember nem kívánja az édességet. Ez a vegyület kiegyensúlyozza a vércukorszintet, és felfrissíti a szervezetet.
Jobb emésztés
Az anyagcsere csak semleges vagy lúgos környezetben képes szinten maradni. A szervezet viszont a helytelen táplálkozás miatt rendszerint túlnyomóan savas kémhatású. Ezért halmozódik fel annyi salakanyag és anyagcsere-maradék. Ám így kevesebb kalória ég el (az anyagcsere szinte teljesen blokkolt állapotában). A zsír makacsul megmarad a sejtekben. A gyümölcssavak, de mindenekelôtt az almasav ezzel szemben lúgos kémhatást eredményez: savtalanítja a szöveteket, ezáltal élénkíti az anyagcserét. Több kalória ég el, és a zsírok jobban lebomlanak.
Javuló ellenálló képesség
A kutatások szerint a rendszeres almafogyasztók ritkábban fáznak meg. Az alma magas C-vitamin tartalma fokozza a szervezet ellenállását, sôt szinte megnyitja a zsírsejteket, és erôsíti a kötôszövetet.
Erôs idegek
A magnézium idegnyugtató- és erôsítô hatása közismert. Ily módon a diéta alatt is megôrizhetô a jó közérzet. A magnézium olyan enzimeket is serkent, amelyek elszállítják a zsírokat a sejtekbôl.
Kevesebb víz
Az almában lévô kálium fokozza a veseműködést, kizsilipeli a vizet a szervezetbôl, és az emésztésnek is jót tesz.
Boros csirkesült burgonyával
Hozzávalók: 1,5 kg csirke, 60 dkg burgonya, 3 evôkanál olaj, 2 kakukkfűág, 3 babérlevél, 2 evôkanál olajbogyó (fekete), 6 gerezd fokhagyma, 1 dl száraz fehérbor, ôrölt bors, só.
Elkészítés: A csirkét feldaraboljuk, sóval és borssal meghintjük. Az olajban 15 percig sütjük, majd kivesszük. A zsiradékban aranyszínűre sütjük az egészben hagyott burgonyákat, majd lecsöpögtetjük, a csirkével, a kakukkfűvel, a babérlevelekkel, 1,5 dl vízzel, az olajbogyókkal, a fokhagymával és a borral összekeverjük, és lefedve készre fôzzük. (Ha szükséges, idônként öntsünk alá vizet!) A fôzôedényben, melegen adjuk az asztalra.
Variáció: Még különlegesebb ízeket kapunk, ha egy csípôs paprikát, füstölt szalonnát vagy szeletekre vágott aszalt paradicsomot teszünk bele.
Egészség
A belsô elválasztású mirigyek és betegségeik XXXVII.
A nemi mirigyek – gonádok-10
Klimax – Osteoporosis – 3
A csontritkulás diagnózisának felállításához szükséges a helyes anamnézis, amikor is a betegnek feltett, irányított kérdésekre adott válaszok alapján orvosa fényt derít azokra (az elôzô cikkekben már ismertetett) a rizikótényezôkre, melyeknek esetleg ki van téve, és családi kórtörténeti adatokra, melyek az oszteoporózisos betegek elôzményében általában fellelhetôk. Ugyanakkor, a betegek kikérdezésekor, fokozott figyelmet kell fordítani azokra a panaszokra, melyek az elôzô cikkben már ismertetett klinikai képet alkotják.
Fontos a fizikális vizsgálat is, amikor fokozott háti gerincferdülést, elôre esett hasat, kopogtatásra érzékeny csigolyákat stb. találunk (mindezeket az elôzô cikkben már ismertettük).
Röntgenfelvételen csak akkor látszik az oszteoporózis, ha a kalciumveszteség eléri a 30– 40%-ot. A csontok mészszegények, halványak, a csigolyatestek ék alakúvá válnak, összeroppannak. A hosszú csontok elvékonyodnak, az esetleges elôzetes törések felismerhetôk – például észrevétlen bordatörések.
Hamarabb diagnosztizálható a kórkép modern módszerek alkalmazásával, mint például az oszteodenzitometria, amely rendszerint a gerincoszlop ágyéki szakaszán, illetve a combnyak és az alkarcsont szintjén határozza meg az ásványi tartalmat. Ez nemtôl és kortól függ, azaz a férfiaknál nagyobb és idôseknél kisebb.
Az oszteodenzitometria javallott fokozott kockázati tényezôk fennállása esetén, mint korai menopauza (45 éves kor elôtt), nemimirigy-elégtelenség, kortizon-származékokkal, pajzsmirigyhormonokkal, TBC elleni szerekkel való hosszan tartó kezelés, szervátültetések, patológiás étvágytalanság, veseelégtelenség, tartós immobilizáció. Szintén javallt a csigolya-deformitást bizonyító röntgenfelvétel, elváltozások esetén, és ha az anamnézisben csigolya-, csípô- vagy karcsontritkulásos törések szerepelnek.
A háziorvosok rendszerint elôször laboratóriumi vizsgálatot kérnek, mert egyszerű vérvizsgálat is kimutathatja az alacsony kalcium-, valamint foszforszérumszintet, és a betegség gyanújának felmerülésekor küldik a betegeket csontsűrűségmérésre.
A csontritkulás megelôzése komplex módon az életmód átgondolásával, szükségszerű átalakításával érhetô el, a fiatal-kori csúcscsonttömeg maximális elérését célozza – erre kb. 34 éves korig van lehetôség:
– tudatos táplálkozással (kalciumban, fehérjében, ásványi anyagban, D-vitaminban gazdag étrend). A táplálék kalciumtartalmának a napi 1000–1500 mg-ot kell elérnie. Fogyasszunk mindennap minimum 2–3 pohár tejet, együnk túrót, tejfölt, joghurtot, sajtot vagy más tejterméket. Együnk rozskenyeret, halat, szóját, olajos magvakat (maszlina, szezám-, napraforgómag) és igyunk kalciumban gazdag ásványvizet;
– fizikai aktivitással, azonban kerülni kell a hirtelen, nagy mértékű terheléseket. Iktassunk be heti 2–3 alkalommal 30 perces testedzést, tornát. Ha erre nincs lehetôségünk, menjünk sétálni (ezt télen is lehet), nyáron pedig biciklizzünk;
– rizikófaktorok (nikotin, kávé, alkohol, kalciumszegény étrend, mozgásszegénység) elkerülésével;
– minél többet tartózkodjunk szabad levegôn, természetes fényben.
A csontritkulás visszafordíthatatlan folyamat. Ha már kialakult, a gyógyszeres kezelés elsôdleges célja a további állapotromlás megakadályozása, és a csonttörések kockázatának csökkentése. Az elvesztett csonttömeg nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben építhetô vissza, tehát mindennap tennünk kell azért, hogy minél nagyobb csonttömeget érhessünk el, és azt minél hosszabb ideig megôrizzük.
A csontritkulás megelôzése olcsóbb és eredményesebb, mint a már kialakult betegség kezelése, és egész életre szóló gondoskodást igényel, de ne csak saját veszélyeztetettségünket tartsuk szem elôtt, hanem családtagjainkét is!
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Jégkorong/ Interjú
Idény- és helyzetértékelô
Basilides Csabát, a Sportiskola igazgatóját kértük meg, hogy értékelje a 2006/2007-es jégkorongidényt. A vélemény-nyilvánításra felkért tanár-edzô a Gyergyószentmiklósi ISK Progym ifjúsági I-es csapatának szakmai irányítója.
– Városunkban az utánpótlás jövôje, a jelenlegi helyzetet figyelembe véve, reménytelen, illetve sötét. Elsôsorban azért, mert Gyergyószentmiklóson nincs edzô. Nincs utánpotlásedzô. Meglehet nézni, hogy kikbôl áll jelenleg az edzôk kerete. Kevesen vagyunk. A szakmát most kezdô fiatalok tapasztalatlanok. Az itteni edzôk számát össze kell hasonlítani a csíkszeredai utánpótlás- nevelésben dolgozó edzôi gárdával. Csíkszeredában a Sportklub volt jégkorongozói, többszörös válogatottak, A-csoportos vb-t is megjárt játékosok szereztek edzôi minôsítést, és haton-heten dolgoznak az utánpótlás-nevelésben. Rengeteg gyermekkel dolgoznak, számos csapatuk van, rendszeresen mennek külföldre, Magyarországra, Németországba, Szlovákiába, Szerbiába. Anyagi támogatottságuk lényegesen jobb, mint a gyergyóiaké. Nálunk a Sportiskolán kívül sajnos, egyik csapatnak sincs anyagi támogatottsága. Felcsíkon megint egy olyan kezdeményezés történt egy komoly támogatónak köszönhetôen, amelynek eredményeként, viszonylag olcsón, 300 rend jó minôségű felszerelést vásároltak Szlovákiából. A csíki gyermekek fel vannak öltöztetve, helyben részt tudnak venni az edzéseken. Amíg a csíkkarcfalvi műjégpályán jég van, a pálya állandóan tele van, mert folyamatosan dolgoznak. Ilyen közegben látok komoly esélyt arra, hogy idôvel a sok gyermek közül számosan jégkorongozók lesznek. Gyergyószentmiklóson ezzel szemben nagyon kevés a gyermek. Tudomásom szerint azok között, akik jelenleg nyolcadik osztályosok, Felcsík felé irányulnak a középiskolát illetôen. Majd amikor befejezik középiskolai tanulmányaikat, akkor a gyergyószentmiklósi felnôttcsapat visszavásárolja ôket. Azért, mert itt nálunk nincs olyan szintre emelve az utánpótlás támogatása, mint mondjuk Felcsíkon. Ez látszik, sajnos, ez a helyzet.
– Mit lehet mondani az ifjúsági I-es csapatot illetôen?
– Az egyik dolog, amelyet a bajnokság kezdetekor már mondtam, hogy nagyon érdekes küzdelemsorozat elé nézünk, hisz ebben a mezônyben lehetünk elsôk, de akár negyedikek is. A gyergyói csapat a legfiatalabb volt a bajnokságban, hisz idén a csapat zömét az 1989-ben született játékosok kellett volna alkossák. A mi csapatunkban csak négyen voltak ebbôl a korosztályból. Úgymond ezt örököltük, ennyien maradtak az 1989-ben születettek közül Gyergyószentmiklóson. A többiek, számszerint tizenöten, mind fiatalabbak. Ilyen kerettel kellett felvenni a harcot az ellenfelekkel, de így is lehetett volna bizonyítani. A négy körmérkôzéses forduló alatt bebizonyoso-dott, hogy jobban összpontosítva, és fôleg jobb csatárteljesítménynyel megnyerhettük volna a bajnokságot. Elhangzottak különbözô vélemények a csapat játékát illetôen, egyesek a védelmet, mások a kapust okolták. Ez is fennáll, de az összes mérkôzést alapul véve én azt mondom, hogy azok a mérkôzések, amelyeken döntetlent értünk el, vagy éppen kikaptunk egy-két góllal, kimondottan a csatárok teljesítményén múltak. Egyszerű, mert ha nem ütsz gólt, nincs, ahogy nyerj. Nincs amiért mondani, hogy a védelem nem állt a helyzet magaslatán. A városunkban megrendezett mérkôzések filmre kerültek, így alkalmam volt visszanézni ezeket a találkozókat. Sokszor megnéztem ezeket a meccseket, és meggyôzôdtem arról, hogy igenis a csatárok teljesítményén múlt, hogy nem tudtunk több mérkôzést megnyerni. Nyugodtan lehettünk volna elsôk. Ezen a problémán tudunk segíteni. Az is lehet, hogy a mi csatáraink fiatalabbak voltak az ellenfelek hátvédjeinél és kapusainál. Nem akarok egyebet mondani, de a csíkszeredai csapat kapusa a felnôtt válogatott harmadik kapuvédôjeként vett részt a szlovákiai felkészülésen. Ez egy példa. További példa, hogy a galaci csapat ellen elveszített mérkôzésen, mindamellett, hogy öt gólt kaptunk, de tisztán megerôltetés nélkül lôhettünk volna tízet. Ezért állítom, hogy a csatárteljesítményen, illetve a helyzetfelismerésen múlt a jobb eredmény elérése. Nem utolsó szempont, hogy ebbôl a csapatból az 1990/91-ben születettek közül öten Magyarországra mentek. Ugyanezt elmondhatom az 1989-ben születettekrôl is, hisz közülük is számosan elmentek. Az 1990/91-ben születettek egész pici koruktól fogva, rendszeresen részt vettek az országos bajnokságokon, meg is nyerték a reménységbajnokságot. Amikor kisebbek voltak, az ifjúsági II-ben másodikok lettek, amikor viszont a korosztályban játszottak, akkor a csapat az elsô helyen végzett. Miután a műjégpálya leállt, másnap már elkezdtük a szárazedzéseket. Szűk három sorunk van jelenleg, s a mostani munkát úgy végezzük, hogy megpróbáljuk megnyerni a 2007/2008-as bajnokságot. A jelenlegi keretbôl bizonyára lesznek olyan játékosok, akik a felnôttcsapatot is fogják segíteni. Errôl egyébként már voltak tárgyalások a felnôttcsapat vezetôivel. Mivelhogy a felnôttcsapat is szűkös kerettel rendelkezik, az a terv, hogy az ifjúsági I-es korú játékosokkal közös edzések, felkészülés lesz. Meglátjuk, hogy mindezt miként lehet kivitelezni. Személy szerint én elmondtam, hogy az elsô célkitűzés az ifjúsági I-es bajnokság megnyerése kell legyen. Az elsô hely megszerzése fontos, hisz sok év után lenne ismét esedékes, annál is inkább, mert a legutolsó bajnoki címet az ifi I-eseknél, Gógával és Laczkóval a csapatban, 1999-ben sikerült megszerezni. Azután nem is vettünk részt nagyifjúsági szinten a bajnokságban. A következô idényben jó volna ismét visszahódítani az ifjúsági bajnoki címet. A felnôttcsapatot illetôen sok minden függ attól is, hogy milyen szakember kerül az edzôi szerepkörbe. Remélhetôen együtt lehet dolgozni az illetôvel. Az elképzelés az ô és az én részemrôl is az kell legyen, hogy a gyergyói hokit valamilyen formában mozdítsuk elô.
– Vélemények szerint, ha a csapatok mondjuk 10 hónapot dolgoznának a jégen, akkor jobb eredményeket lehetne elérni…
– Nekünk évente hét hónapig van lehetôségünk a jégen dolgozni. Galacon és Bukarestben sokkal kevesebb lehetôségük van a csapatoknak jégen edzeni. Ta-valy augusztus végétôl már jegünk volt. Nemzetközi szinten tény, hogy többet vannak jégen a csapatok. Magyarországon is vannak olyan pályák, amelyek tevékenysége alig egy hónapot szünetel. Abban az esetben, ha összeadjuk, hogy öt év alatt a külföldiek körülbelül egy évet vagy még ennél többet is a jégen vannak az itteni játékosokkal szemben, akkor ez nagy lemaradást jelent számunkra. Olyan nagyot, hogy szinte lehetetlen behozni. Visszatérve az utánpótlásra, beszélgetünk, hogy kiválasztás, válogatás, de ez mese. Azokkal kell dolgozzunk, akik jönnek edzésekre. Tudván azt, hogy költséges sportág, sokba kerül a szerelés, nem sokan tudják megengedni maguknak, hogy pótolják, hogy szerelést vásároljanak. Közel 40 évnyi tapasztalatom az, hogy többnyire a legalkalmasabbak a jégkorongra azok a gyermekek, akiknek szülei nehéz anyagi körülmények között élnek. Az olyanok, akiknek nem tudnak felszerelést vásárolni, nem támogatják ôket otthonról, ezen a környéken sajnos teljesen elestek. Tavaly volt sok év után elôször, hogy központi támogatást kaptunk, és tudtunk felszerelést vásárolni. Nagy volt a hiány ezen a téren. Az összeget szét kellett osztani a szakosztályok között, a jégkorongnak körülbelül a pénz egyharmada jutott. Felvásároltuk azokat a szereléseket, amelyekre szükség volt. Így történt, hogy a mi nyilvántartásunkban lévô remetei I–IV. osztályos csapatot sikerült teljes egészében felöltöztetni. A vásárolt hokibotokból a Progym utánpótlás klubjának mintegy 50 darabot adtam, a csomafalviaknak, Farkas Csabáéknak 22 botot juttattam. Kimondottan a gyergyói utánpótlásról beszéltünk, de ugyanezt az országos utánpóltásról is el lehet mondani. Szerintem ez a helyzet elsôsorban a szakszövetségnek tulajdonítható. 1991-ben, amikor tagja lettem az szövetség elnökségének, már az elsô gyűlésen elmondtam, hogy tenni kell az utánpótlás nevelésért, különben néhány év múltán még a jégkorongot is el fogjuk felejteni. Eltelt tizegynéhány év, s már ott tartunk, hogy a felnôtt- és az ifi válogatottak is csak kínlódnak a nemzetközi tornákon.
– Az idény végén elmaradt az ifjúsági I-es korosztályúak Gyilkostó Kupája. Mikor kerül sor erre a tornára?
– Idén szeptemberben. A következô bajnoki idény elôtt mindenképp sor kerül városunkban erre a nemzetközi ifjúsági tornára.
Jégkorong
Harmadikok a gyergyói csapatok
Az elmúlt héten a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán rendezték meg a gyermekek (U12) és a reménységek (U14) országos bajnokságának utolsó körmérkôzéses fordulóját. A megmérettetésen a Gyergyószentmiklósi Progym ISK korosztályos csapatai – edzôk: Divoiu Adrian és Antal Zsolt – is képviseltették magukat.
Eredmények. Gyermekek. U12-es korosztály: Csíkszeredai ISK Sportklub – Gyergyószentmiklósi Progym ISK 3–2 /a gyergyói gólszerzôk: Rokaly Norbert, Fülöp Norbert/, Bukaresti Steaua – Dunărea Galaţi 5–2, Csíkszereda – Galac 2–3, Bukarest – Gyergyó 4–4 /a gyergyói gólszerzôk: Csergô Hunor 3, Fülöp Norbert/, Csíkszereda – Bukarest 9–3, Gyergyó – Galac 4–1 /a gyergyói gólszerzôk: Csergô Hunor 2, Rokaly Norbert, Fülöp Norbert/. A rangsorban: 1. Csíkszereda 21 pont, 2. Bukarest 12 pont, 3. Gyergyó 9 pont, 4. Galac 6 pont.
Reménységek. U14-es korcsoport: Csíkszereda – Gyergyó 10–1 /a gyergyói gólszerzô: Zári Zsolt/, Bukaresti Steaua – Dunărea Galaţi 10–3, Bukarest – Gyergyó 10–3 /a gyergyói gólszerzôk: Zári Zsolt, Crişan Hunor, Pál Lóránt/, Csíkszereda – Galac 5–2, Csíkszereda – Bukarest 4–0, Gyergyó – Galac 2–2 /a gyergyói gólszerzôk: Crişan Hunor és Király Szabolcs/. A végsô rangsorban: 1. Bukarest 22 pont, 2. Csíkszereda 17 pont, 3. Gyergyó 5 pont, 4. Galac 4 pont.
Hargita-kupa
A szlovákiai Nyitra U13-as korosztályú csapata nyerte a Vákár Lajos Műjégpályán megrendezett Hargita-kupa utánpótlás (1994/95-ben születettek) jégkorongtornát. Eredmények: Csíki Sportklub ISK – Gyergyói Progym ISK 5–1, Csíki Sportklub ISK II. – Nyitra 2–6, Gyergyó – Csík II. 1–3, Csík I. – Nyitra 5–2, Gyergyó – Nyitra 2–7, Csík I. – Csík II. 8–2. Elôdöntôk: Csíkszereda I. – Gyergyó 6–0 és Nyitra – Csíkszereda II. 8–0. A 3. helyért: Csíkszereda II. – Gyergyó 5–0. A döntôben: Nyitra – Csíkszereda I. 4–2. A rangsorban: 1. Nyitra, 2. Csíkszereda I., 3. Csíkszereda II., 4. Gyergyószentmiklós.
Vébé
Április 15-én, vasárnap délután a ljubljanai Hala Tivoliban elkezdôdött a divízió I-es jégkorong-vébé B-csoportjának küzdelemsorozata. A szlovéniai vb-n szereplô román válogatott tagja a Gyergyói Progym csapatából: Molnár Szabolcs – kapus, Góga Attila és Laczkó Attila – hátvédek. Az elsô eredmények: Nagy-Britannia – Japán 4–3 (2–0, 2–1, 0–2), Magyarország – Litvánia 6–1 (2–0, 3–1, 1–0) /a magyar válogatott gólszerzôi: Ladányi 2, Kovács 2, Ocskay és Horváth A./, Szlovénia – Románia 10–1 (3–1, 2–0, 5–0) /gólszerzôk: Ivo Jan 3, Rodman Marcel, Hafner Milan, Avgustinic Jaka, Rodman David, Kopitar Anze, Razingar Tomaz, Muric Egon, illetve Geru Cătălin/. Április 16-án, hétfôn: Litvánia – Nagy-Britannia 3–2 (0–1, 1–1, 2–0), Japán – Románia 6–5 (2–1, 2–1, 1–3, 1–0) – hosszabbítás után /a román válogatott gólszerzôi: Timaru 3, Geru és Elekes/, Szlovénia – Magyarország 4–1 (3–0, 0–1, 1–0) /a magyar gólszerzô: Peterdi Imre/. Kedden szabadnap volt. Április 18-án, szerdán a következô mérkôzésekre került sor: Litvánia – Japán, Románia – Magyarország, Szlovénia – Nagy-Britannia. A szerdai találkozók lapzárta után értek véget. A további műsor: április 19., csütörtök: Litvánia – Románia, Magyarország – Nagy-Britannia, Szlovénia – Japán. Pénteken szabadnap. Április 21-én, szombaton: Nagy-Britannia – Románia, Japán – Magyarország, Szlovénia – Litvánia.
A mérkôzések kezdési idôpontjai (romániai idô szerint) 14, 17.30 és 21 óra.
Labdarúgás
Nôtt a Jövô elônye
A rájátszás negyedik fordulójával folytatódott a Hargita megyei IV. Liga rájátszása. A rangsorelsô Gyergyói Jövô csapata ezúttal hazai környezetben lépett pályára. Örvendetes, hogy a Covrig Alin játékos-edzô által felkészített gyergyói gárda újabb gyôzelmet könyvelhetett el a salamásiak elleni mérkôzésen. Eredmény: Gyergyószentmiklósi Jövô – Salamás Maroshévíz Tudomány 3–0 (1–0). Gólszerzôk: Nagy Dénes (25. perc) – 11-esbôl, Bliort Cristian (67.) és Ciocania Vasile (75.). A Jövô csapata a következô összeállításban lépett pályára: Scurtu Adrian – Drian Mirel (15’ Bliorţ Marius), Lazăr Vasile, Vinău Gigi (75’ Nagy Zsolt), Ţepes Andrei (75’ Blaga Florin) – Marcoci Florin, Bliorţ Ciprian, Covrig Alin (85’ Vaszi Szabolcs) – Nagy Dénes, Ciocania és Bliorţ Cristian.
Szokásos kombinatív, látványos játékával szórakoztatta a Jövô csapata a mérkôzésre kilátogató 25–30 fôs nézôsereget. Már az elsô percektôl elkezdôdött az ellenfél kapujának ostromolása. A Jövô középpályásai jól tartották a labdát, és sorra indították a csatárokat az ellenfél kapujának irányába. A 25. percben Nagy Dénes tört be az ellenfél tizenhatosán belülre, de az ellenfél védôi buktatták. Papp Levente csíkszeredai játékvezetô habozás nélkül büntetôrúgást ítélt. A jogosan megítélt tizenegyest a sértett végezte el. Az erôsen megrúgott labda védhetetlenül vágódott a salamási kapu jobb oldalába: 1–0. A gólt megelôzôen Covrig Alin találta el, egy szabadrúgást követôen, a vendégek kapujának felsô lécét. Az elsô félidô végéig nem született újabb gól, habár fölényben játszott a gyergyói csapat. A második játékrész elején Bliorţ Cristian egy gyors ellentámadás végén a felsô kapufát találta el, de a labda kifelé pörgött. A 67. percben Bliorţ Cristian növelte a Jövô elônyét (2–0), majd Ciocania állította be a 3–0-s végeredményt a 75. percben. Megérdemelten gyôzött a Jövô csapata. A forduló másik mérkôzésén: Parajdi SE – Tölgyesi Real 1–3. A következô fordulóban, április 21-én, szombaton 16 órai kezdettel: Szentegyháza – Gyergyói Jövô. Április 22-én, vasárnap 14 órától: Salamás – Parajd. Az ifjúsági bajnokságok legutóbbi eredményei. Ifi A- és B-csoport: Parajd – Csíki ISK 0–10, Parajd – Roseal 1–7, Start 2000 – Csíki ISK 2–2, Csíki Siculum – Keresztúr 4–2, Szentegyháza – Roseal 2–0, Roseal – Udvarhelyi ISK 0–3, Szentegyháza – Jövô 1–4. Ifjúsági D-csoport: Elite – Salamás 4–1, Siculum – Keresztúr 10–0, Tölgyes – Maroshévíz 4–2, Keresztúr – Balánbánya 1–0. Ifjúsági E-csoport: Keresztúr – Budvár2 0–7, Jövô – Csíki ISK2 1–1, Budvár2 – Jövô 1–1, Keresztúr – Csíki ISK2 0–4, Csíki ISK2 – Budvár2 4–0, Keresztúr – Jövô 0–0, Budvár1 – Csíki ISK 3–1, Csíki ISK1 – Maroshévíz 1–2, Budvár1 – Maroshévíz 0–0.
Nemzetközi aerobik
Kongresszus Gyergyóban
Április 21-én és 22-én Gyergyószentmiklóson a Sportiskola tornatermében kerül sor az I. Nemzetközi Aerobik Kongresszusra, amelynek keretében olyan nemzetközi, magyarországi elôadók lépnek fel, mint: Pati Nagy Attila, Gáspár Kata és Varró Gyula, továbbá Kálmán István. Szervezôk: Jessica, Step Dance SK és a Román Szabadidôsport Szövetség.
A részletes műsor
Április 21., szombat: 9.30 – 10.00 Megnyitó. 10.00 – 10.50 Dance Aerobic – elôadó: Tudor Mihai. 11.00 – 11.50 Step Performance – Varró Gyula. 12.00 – 12.50 Power Step – Gáspár Kata. 13.00 – 13.50 Dance Aerobic – Kiss Carla. 14.00 – 15.00 Ebédszünet. 15.00 – 15.50 Afro Dance – Menyhárt Éva. 16.00 – 16.50 Páros Aerobik – Varró Gyula és Gáspár Kata. 17.00 – 17.50 Kick-Box – Kálmán István. 18.00 – 18.50 Yoga – Pati Nagy Attila. A Step Dance teremben: 10.00 – 10.50 Fit-Ball – Boros Annamária. 13.00 – 13.50 Pilates – Berszán Réka. 15.00 – 15.50 Soft- Ball – Kovács Réka. Április 22., vasárnap: 9.00 – 9.50 Basic Step – Bencze Kata. 10.00 – 10.50 Köredzés – Gáspár Kata. 11.00 – 11.50 ľ Step – Kálmán István. 12.00 – 12.30 Szünet. 12.30 – 13.20 Step Dance – Kiss Carla. 13.30 – 14.20 Aerobik Performance – Varró Gyula. 14.30 – 15.20 Kardio Toning + Streching – Pati Nagy Attila. A Step Dance teremben: 9.00 – 9.50 Fit-Ball – Boros Annamária. 10.00 – 10.50 Soft-Ball – Kovács Réka. 11.00 – 11.50 Pilates – Berszán Réka. 15.30 – 16.00 Rendezvényzáró. Részvételi díj az aktívan bekapcsolódóknak: 2 napra 80 lej, egy napra 40 lej, fél napra 20 lej. A Step Dance-s bérlettel rendelkezô résztvevôk 50%-os kedvezményben részesülnek. A rendezvényen bárki részt vehet, akár nézôként is. A bemutató órákat az érdeklôdôk érkezésétôl függetlenül a Sportiskola tornatermében tartják.
További információkért a 0740/044.317-es telefonszámon Bencze Katához lehet fordulni.
Teremfoci
Vége a bajnokságnak
Az elmúlt héten befejezôdött a teremlabdarúgó országos bajnokság 2 Ligájának II. csoportjában a küzdelemsorozat. Az utolsó – sorrendben 24. forduló – eredményei: Marosvásárhelyi Izorep – Marosvásárhelyi City'US 11–3, Csíkszeredai Siculum – Székelyudvarhelyi Sportklub II. 0–3 (játék nélkül), Gyergyószentmiklósi Elite – Nagybányai Autoglobus 4–15. A gyergyói csapat gólszerzôi: Covrig, Bliorţ Ciprian, Bliorţ Cristian és Ciocania. A Jakab Zoltán által felkészített Izorep csapata feljutott az 1. Ligába, Udvarhely a szabály szerint nem juthat fel, Csíkszereda pedig osztályozóra jogosult (ellenfele Piatra Neamţ vagy Focşani lesz).
Teremtornát szerveznek a hét végén Gyergyóditróban. A hagyományteremtô jelleggel megszervezésre – szervezô: Héjja Zoltán – kerülô Ditroit Kupa I. kiírásának mérkôzéseire a nemrég átadott ditrói sportteremben kerül sor. Amint azt a szervezôtôl megtudtuk, a csapatok benevezési díja a tornára 120 lej.
Sífutás
Országos bajnokság
Piatra Arsăn, 2000 m-es tengerszint feletti magasságban rendezték meg az április 13–15. közötti idôszakban a felnôtt sífutók országos bajnokságát. A nôk 10 km-es szabadstílusú versenyén Plotogea Cojocea Dana (Brassói Dinamo) bizonyult a legjobbnak. További helyezések: 2. Purdea Mihaela (CSAM Bucegi Predeal), 3. György Mónika (Dinamo), … 6. Sára Tímea (Gyergyói ISK). A férfiak 15 km-es távú szabadstílusú versenyének dobogós helyezettjei: 1. Pepene Paul (Predeal+Dinamo), 2. Antal Zsolt (CSAM Bucegi), 3. Blaj Marian (Dinamo). Április 14-én a váltóversenyekre került sor. A férfiak 4x10 km-es versenyének dobogós helyezettjei: 1. CSAM Bucegi Predeal I. (Antal Zsolt, Acostachioaie Mihai, Moşoiu Cristian, Suciu Claudiu), 2. Vatra Dorna-i ISK, 3. CSAM Bucegi II. A nôi 4x5 km-es váltóverseny dobogósai: 1. Brassói Dinamo (Farcaş Raluca, György Mónika, Rusu Alexandra Raluca, Plotogea Cojocea Dana), 2. CSAM Bucegi Predeal, 3. Vatra Dorna-i ISK. A 7,5+7,5 km-es távú nôi duatlon dobogós helyezettjei: 1. György Mónika, 2. Plotogea Cojocea Dana (mindketten Dinamo), 3. Purdea Mihaela (CSAM Bucegi), … 5. Sára Tímea (Gyergyói ISK). A férfiak 15+15 km-es távú duatlon versenyének dobogósai: 1. Pepene Paul (Predeal+Dinamo), 2. Moşoiu Cristian (CSAM Bucegi Predeal), 3. Puchianu Cornel (Predeal+Dinamo). Antal Zsolt feladta a versenyt. A Gyergyói ISK-t a Piatra Arsă-i országos bajnokságon – az idény utolsó versenye volt – Sára Tímea sífutó és Jánosi Béla edzô képviselte.
Jégkorong/ Külföld
Jobbak voltak a norvégok
A szlovéniai világbajnokság elôtt Miskolcon, mintegy 1500 nézô jelenlétében, játszotta utolsó felkészülési mérkôzését a Pat Cortina szövetségi kapitány által irányított magyar nemzeti csapat. A mérkôzés eredménye: Magyarország – Norvégia 1–6 (0–5, 1–0, 0–1). Gólszerzôk: Kovács Csaba, illetve Nervik, Spets, Hansen, Trygg, Andersen és Olimb. Szintén az idei világbajnokság elôtti idôszakban a magyar válogatott még két-két mérkôzést játszott a svéd, illetve a lengyel válogatott ellen.
Sakk
Emlékverseny
Április 22-én, vasárnap 9 órai kezdettel a Művelôdési Központ 40-es termében kerül megrendezésre a hagyományos Leopold János Emlékverseny. A versenyen részt venni óhajtók a helyszínen nevezhetnek be 8.30 órai kezdettel.
Labdarúgás/ Iskolások
Gyergyó Kupa
A tavaszi vakációban a városi pályán iskolások (V–VIII. oszt.) számára megrendezett torna eredményei: Barcelona – Street Boys 6–3, Real Madrid – Barcelona 4–9, Street Boys – Real Madrid 10–2, Barcelona – Luzer FC 17–0, Real Madrid – Pöcs FC 2–3, Luzer FC – Street Boys 0–4, Real Madrid – Stárok 6–2, Pöcs FC – Luzer FC 3–0, Stárok – Street Boys 1–9, Pöcs FC – Barcelona 0–8, Luzer FC – Stárok 5–0, Street Boys – Pöcs FC 0–2. A rangsorban: 1. Barcelona, 2. Pöcs FC, 3. Street Boys. Legjobb kapus: Réti Arnold (Barcelona). Legtechnikásabb játékos: Berecz Norbert (Barcelona). Gólkirály: Pongrácz Zsolt – 14 gól. A legjobbakat érdemoklevéllel és serleggel díjazták. Szervezôk: Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal – Buslig Gyula és a Hargita Megyei Sportigazgatóság.
Tenisz
Vietnámban mérkôztek
Az április 9–15. közötti idôszakban a vietnámi Ho Chi Minh-ben rendeztek 25 000 dollár összdíjazású nôi tornát. Az egyéni verseny elsô fordulójában: Portik Szatmári Ágnes – Maki Arai (Japán) 6–3, 6–1. A második körben kínai ellenfele volt a gyergyói lánynak. Eredmény: Portik Szatmári Ágnes – Han Xinyun 3–6, 6–4, 6–4. A harmadik fordulóban: Portik Szatmári Ágnes – Takao Erika (Japán) 3–6, 6–1, 3–6. A páros verseny elsô fordulójában: Hwang/ Portik Szatmári Ágnes (taipeji–romániai) – Gumulya/ Tananta (indonézek) 6–4, 6–2. A második fordulóban: Hwang/ Portik Szatmári – Maekawa/ Sugano (japánok) 6–4, 5–7, 6–2. Az elôdöntôben: Iijima/ Okamoto (japánok) – Hwang/ Portik Szatmári 6–1, 6–4.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Április 19 – 25.
KOS (III.21-IV.20.)
Bár alapvetôen uralkodó típus, érzelmei járhatnak akkora hatással, hogy idônként partnerének engedje át az irányítást. Egyiküknek sem szabad azonban görcsösen ragaszkodniuk a hagyományos szerelmi játékszabályokhoz.
BIKA (IV.21-V.20)
Sok tekintetben elégedett lehet magával, mivel igen éles eszű és ötletgazdag, ráadásul idôvel meg is tudja valósítani az elképzeléseit. Ne legyen türelmetlen, és ne akarjon folyton az igazság bajnokaként fellépni!
IKREK (V.21-VI.21.)
Minden megvan Önben ahhoz, hogy stílust teremtsen. Személyiségébôl fakadóan irtózik a giccses, túldíszített, harsány dolgoktól. Biztos ízléssel választja ki ruháit, sôt, partnerét is. Csak olyan társ mellett tud élni, aki melegszívű és ôszinte.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Együtt érzô, tapintatos, türelmes, megértô. Fejlett közösségi érzéssel rendelkezik, és sokat tesz azért, hogy mások jól érezzék magukat. Ha egy rossz kapcsolatban szenved, nehezen tud belôle kilépni.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Hatalmas alkotóláz keríti hatalmába, de a többiek ezt látva, még több terhet raknak a vállára. Ezzel együtt okos erôbeosztással mindenkin túltesz. Tipikus csapattagként egész csoportja sikerét gyakran helyezi saját érdekei elé.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Kiderül, hogy korábban megfeledkezett valamirôl. Ez most extra kiadásokkal jár, talán még büntetést is fizetni kell. Legyen ez tanulság a jövôre nézve, bármenynyire dúl egy szerelem, azért nem szabad hanyagolni a napi intéznivalókat!
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Nyitottságának és melegszívűségének köszönhetôen kitűnô barát, barátnô, bár néha hajlamos túlzsúfolni a naptárát programokkal. Így idônként át kell szervezni mindent. Szeretnivaló egyénisége miatt sokat elnéznek Önnek.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Fegyelem és kitartás jellemzi ezt a hetet. Olyan akadályokon is képes szívóssággal átverekednie magát, melyeknél mások már bedobják a törülközôt. Szerelem: túl gyakorlatias természetű ahhoz, hogy egy szerelmi kiruccanás csak úgy felforgassa elôre beosztott idejét.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Nem létezik olyan, amit ne tudna elérni. Minél több dolog szól az ellen, hogy vezetô, szupersztár, híresség legyen, annál inkább igyekszik azt elérni. Elképesztô szorgalma, valamint kitartása segítheti ebben. A szerelemben ez a hét hozhat jót is, rosszat is.
BAK (XII.23-I.20.)
Néha kissé számítónak tartják. Pedig erre nem azért van szüksége, hogy felvágjon, vagy mások fölé emelkedjen, hanem azért, hogy biztonságban érezhesse magát. Ha valakije bajba kerül, azonnal a helyszínen terem, és segít neki.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Ez a hét vadászós hét lesz. Vonzerejét nem kiszámíthatatlanságának, illetve annak az állandó késztetésnek köszönheti, hogy igyekszik áttörni a korlátokat, hanem annak, hogy kedves lényként kelti fel a másik nem érdeklôdését.
HALAK (II. 18-III 20.)
Fôképp a megérzéseire hallgat. Fejlett intuíciója segítségével rendszerint jó döntéseket hoz. Tartós kapcsolatot keresô Halak meditáljon sokat, engedje el félelmeit, kishitűségét, váljon befogadóvá közelgô, új kapcsolata iránt!
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
A cigány elôször kerül börtönbe. Nézi az ablakokat. Megkérdezi az ôrt:
– Miért van minden ablakon rács?
– A biztonság miatt.
– Nemtom, ki lenne az a hülye, aki épp a sittre akarna betörni.
* * *
Ha egy férfi kinyitja a kocsi ajtaját egy nônek, akkor vagy a kocsi új, vagy a nô.
* * *
Az iskolában a gyerekek rajzórán vannak, éppen ollóval dolgoznak. Látja a tanár, hogy a gyerekek még nincsenek készen, és felmutatja a formát, ami egy embert ábrázol. Megszólal:
– Látjátok gyerekek, én már ki is nyírtam az embert!
* * *
Két ügynök beszélget.
– Ide hallgass! – dicsekszik egyikük. – Tegnap eladtam négy hűtôgépet egy olyan faluban, ahol még a villany nincs bevezetve.
– Ez is valami? – legyint a másik. – Tegnap eladtam egy kakukkos órát, hozzá tíz csomag madáreleséget.
* * *
A horgász elmegy az orvoshoz, és panaszkodik neki:
– Doktor úr, amióta horgászok, mindig nagyon ideges vagyok.
– Ezt nem értem. Azt mondják, hogy a horgászat megnyugtatja az embert.
– Naná, hogyha az embernek van engedélye.
* * *
A skót fia azt mondja az apjának:
– Apám, ma megtakarítottam 4 pennyt, mert a busz után futottam.
– Fiam, miért szórod a pénzt?! Ha a taxi után szaladsz 2 shillinget takarítasz meg.
* * *
A skót kisfiú rohan az apjához.
– Apu, apu, azt álmodtam, hogy pénzt adtál!
– Megtarthatod, fiam.
* * *
Két ember beszélget. Megkérdezi az egyik:
– Hé, Pisti, jó volt a kutya, amit ajánlottam házôrzônek?
– Nagyon rossz.
– Miért?
– Mert a múlt éjjel is úgy ugatott, hogy nem hallottuk, hogy betörtek hozzánk.
* * *
Az öreg székely odamegy egy városi sráchoz, és megkérdezi tôle.
– Te gyerek, mi az ott?
– Pitbull, tata.
– Azt mindjárt láttam, hogy ez nem kutya.
* * *
Egy öregúr a kocsma elôtt ül. Arra jár egy férfi, és kérdezi tôle:
– Miért sír öregúr?
– Eladtam a feleségem egy üveg viszkiért.
– Miért, ennyire hiányzik az asszony?
– Nem, csak megint szomjas vagyok.
* * *
– Mama segíts! – sír az új asszonyka a telefonba.
– Mi baj, kislányom?
– A férjem elment agyaggalamb-lövészetre.
– És?
– Nem tudom, hogy kell majd megfôzni...
* * *
Új magyartanár beszólása a X. osztályban:
– Milyen volt a tavalyi könyvetek? Hogy nézett ki? Egy nagy 9-es volt rajta?
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|