Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Hadak útján
„Si vis pacem, para bellum” – szól a latin nyelvű maxima, azaz „Ha békét akarsz, készülj háborúra”. S ha igazságot, akkor még inkább – bôvíteném ki. Nem titok, hogy beperelt a polgármester. Nemcsak engem, hanem az újság fôszerkesztô-helyettesét, Balázs Katalint is „béperelte”. Igaz, ôt egy másik ügyben. Mondhatnám, hogy a polgármester hadjáratot indított a Gyergyói Kisújság ellen, de nem mondom. Mondhatnám, hogy a mi segítségünkkel lett polgármester, de nem mondom. Ez utóbbit szégyellem, az elôbbit nem akarom hinni.
Az elsô tárgyaláson, április 26-án kiderült, hogy a polgármester úr nem szeretné, hogy filmezzék az ellenem indított pert. A törvény szerint a bírósági tárgyalások nyitottak mindenki számára, bárki részt vehet rajtuk, de, hogy valaki megörökítse, filmre vegye, vagy hangszalagra rögzítse, ahhoz mindkét fél beleegyezése szükséges.
Az is kiderült, hogy városunk elsô embere úgy hiszi, hogyha ô nem bánt senkit, akkor ôt sem kell bántani. Ez elméletileg nagyon szép, de gyakorlatilag ez így túl kényelmes lenne bármelyik polgármester számára. Ezért vonhatók felelôsségre a polgármesterek (és nemcsak ôk) még akkor is, ha nem vétettek személy szerint senkinek, de valamilyen törvénytelenséget követtek el. Mivel vállalták a vezetôi funkciót, sôt egyenesen harcoltak érte, annak elnyerése után, mint közszereplôk kell vállalják a személyükkel, munkájukkal, teljesítményükkel, eredményeikkel kapcsolatos kritikákat is. Aki nem bírja, az úgy dolgozik, úgy viselkedik, hogy ne lehessen megszólni. Vagy elismeri hibáit, és megpróbálja kijavítani azokat, vagy lemond, félreáll, visszavonul, vagy vérig sértve perel. Biztosan vannak még más lehetôségek is, de most csak ennyi jutott eszembe. Mi, most perelünk. Nem tudom, ki, hogy van vele, de számomra ez nagy megtiszteltetés. Persze máshol, kellemesebben is el lehetne tölteni az idôt, de az igazság kiderítése mindennél fontosabb. Még akkor is, ha ezért az a vád ér, hogy nincs meg az otthoni hét évem, mert nem tisztelem a kort, a rangot. Hát, akinek kijár, azt megsüvegelem, de akinek nem…
Egy icipicit csalódtam polgármesterünkben. Elvártam volna, hogy Balázs Katalin mellett, akinek annyi a „bűne”, hogy le merészelte írni azt, amit Nagy István jegyzô diktafonra mondott, engem is bepereljen, ezért is. Mondjuk például azért, hogy engedtem Katinak lejegyezni azt az anyagot, majd azért, hogy nem cenzúráztam ki. Egy icipicit csalódtam azért is, hogy a nyomdászokat nem perelte be, akik se szó, se beszéd kinyomtatták azt a bizonyos lapszámot. De beperelhetné az olvasót is, aki nem szégyellte elolvasni az ominózus írást. Tehetné ezt a demokrácia, és a szólásszabadság jegyében.
Azért, egymás között legyen mondva (ez azt jelenti, ne mondják el idegeneknek), elég érdekes munkahely lehet a polgármesteri hivatal, úgy értem, hangulatilag. A polgármester már régebben perben áll a fôkönyvelônôvel, most már a jegyzôvel is, még az alpolgármestert, esetleg a teljes városi képviselôtestületet kellene valahogy perbe hívja ahhoz, hogy teljes legyen a kép. Biztosan ez a módja a bizalom elnyerésének, a hatásos csapatmunka kialakításának, és a munkamorál fellendítésének, fokozásának. Ha igen, akkor ez is valami új EU-s vezetési stratégia lehet, amirôl még az Európa Parlamentben sem hallottak. Na, nem baj, majd fognak hallani. Ezért vagyunk.
Ábrahám Imre
Horgászbosszantó
A Maros medrének szélesítését még lenyelték valahogy a pecások, elfogadták, hogy árvízvédelmi szempontból ez felettébb szükséges, ám azt sehogy sem tudják emészteni, hogy termelik ki a kavicsot. Bosszantó ez nyáron is, horgászidényben, hisz a halak ilyenkor inkább rejtôzködnek a nagy gépek elôl, nemhogy evéshez támadna kedvük. Most, tilalomban, amikor a szaporodásuk miatt tiltott horgászatuk, hogy békében leívhassanak, szintén elmarad a nyugalom, folyik tovább a kavicskitermelés. Több horgász említette: ez a pecások megcsúfolása, a halak háborgatása.
A kavics kitermelésérôl a Maros Vízügyi igazgatóság vezérigazgatóját, Dávid Csabát kérdeztük, aki elmondta:
– Nem szabad külsô cégeknek kavicskitermelést folytatni egy kilométerre a hidak alatt és két kilométerre a hidak felett. A vízügyi igazgatóságnak, ha úgy látja, hogy a meder keresztmetszete nem bírja meg a nagyvizeket, akkor kötelessége ezeket módosítani azért, hogy a lakosságot védje az árvíztôl. Mi nagyrabecsüljük a környezetvédelmet, állatvilágot, mindent, de abban a pillanatban, amikor olyan problémák vannak, amelyek az emberek javait vagy emberi életet veszélyeztetnek, kötelességünk ellátni feladatunkat. A kavicskitermelés nem gazdasági érdekek miatt történik, mi soha nem adunk engedélyt csak azért, hogy valakinek a kavics gazdasági hasznot hozzon. A dokumentációnak, ami alapján megadjuk az engedélyt, igazolnia kell, hogy a területen a vízügy szempontjából szükséges a kavics kitermelése. Nincs törvényes alap arra, hogy ívási idôszakban ne lenne szabad a kavicskitermelés, ám a horgászegyesületek kérésére mi hajlunk az együttműködésre.
Tudomásunk szerint gyergyói, környezetvédelmi civil szervezetek már fogalmazzák a tilalmi idôszakban történô kavicskitermelés meggátolásának kérését. Remélhetôleg a Vadász-Sporthorgász Egyesület is melléjük áll, s ha már kérést kell írni a halak nyugalmáért, a horgászokért, megteszik azt az egyesület elôljárói is.
B. K.
Idôalagút (18.)
Száz éve is jelentôs színházi események színhelye volt a város, tudjuk meg a Gyergyó májusi elsô számából. Az akkori esemény a most kezdôdô színházi találkozóhoz viszonyítva eltörpülhet, ám ne feledjük, azóta a világ mennyit haladt elôre.
„Színészet.
Színre került a múlt héten Rákóczi, – Víg özvegy, – Cigánybáró, – Milliárdos kisasszony, 27-én pedig a társulat Mélik Jenô és Lázár Béla közreműködésével hangversenyt rendezett, melyet táncz fejezett be.
A hangverseny különösen sikerült és Mélik Jenô kész művésznek bizonyult. Annyi rutinnal, otthonossággal adta elô énekszámait, mely szép tehetségrôl s gyakorlottságról tesz tanuságot. Mélik különben már Kolozsvárt is többször lépett fel, s minket, kiknek alkalmunk volt máskor is sikerült kupléit hallani, ez éppen nem lepett meg.
Lázár Béla zongorakisérete kifogástalan volt. Tari Marcsa, Komáromi, Perényi, Ivánfy, Hegyessy, Zilahy, Dányi és Baróti működtek még közre, s sikerült elôadásaikkal általános tetszést és sok tapsot arattak.
A legszebb szám mégis talán ifj. Baranyai Mihály hegedűszólója volt. Ilyen művészies játékot nem igen hallhatunk e teremben. A tehetséges fiatal művész, ki most jött ki a conservatóriumból, szép jövônek néz elé.
A hangversenynek legfôbb hátránya azonban a műsorában rejlett. A sok a jóból is megárt, s 24 szám valóban még az élvezetekbôl is sok, még ha elmondjuk azt is, hogy egyes számokat a közönség ismételtetett.
A társulat egyébként meg lehet elégedve a közönséggel, ez viszont a társulattal. A sima, sikerült elôadásokat állandóan szép közönség látogatja.
Jövô szerdán Jenôfy jutalomjátékára színre kerül Ripp von Winkle, Planquette örökszép operettje, csütörtökön pedig Hegyessy jutalomjátékául a Drótostót.
Mindketten a társulat oszlopos tagjai, elsô helyen megérdemlik, hogy a közönség, irántuk tanusított rokonszenvét, a jutalomjátékok során tömeges megjelenéssel igazolja.”
Elmondhatjuk, hogy a Kollokvium alatt hasonló gondolatokkal üzenünk a Nagyérdeműnek.
De másról is hírt kapunk:
„Pénzügyigazgatóság elhelyezése.
Egy éve múlt már, hogy a kormány Csíkszeredában pénzügyi igazgatóságot akar felállítani. A dolog ellenben nehezen megy, mert sem a pénzügyigazgatóság, sem a hivatalnokok részére Csíkszereda nem tud szállást adni, s most újabban is város ôszig határidôt kér.
Vegyük tekintetbe, hogy Csíkmegyében Csíkszereda és Gyergyószentmiklós azon két hely, mely központnak tekinthetô. Csíkszereda város voltának dacára 2000 lakossal bír, s ott van elhelyezve a megye, törvényszék, államépítészet, katonaság, s minden, amit a megye elhelyezni tud.
Gyergyószentmiklós 8000 lakosával mai napig fejlôdésének tekintetében teljesen magára van hagyva és sem állami, sem megyei támogatásban nem részesül. (…)
Más megyékben mindenütt méltányosan járnak el, s az állami hivatalokat lehetôleg megosztják. (…)”
Nincs hozzáfűznivalónk!
Ollózta: Bajna György
Az átadás elkezdôdött
A Salamon Ernô Gimnázium udvarán a százötven férôhelyes sportcsarnok építése egy éve kezdôdött el. Április 26-án, az elmúlt csütörtökön délben került sor a műszaki átadásra. Részt vett a kivitelezô cég vezetôje, a polgármesteri hivatal képviselôi mellett Pap József polgármester, a tervezô cég megbízottjai, valamint a bukaresti beruházási osztály képviselôi, ellenôrei. Az átadáson kiderült, az épület ugyan kész, de nincsen benne gáz, villany. Víz lenne, de a csatornahálózat még nincs elkészítve. Ezek a feladatok a várost terhelik. Az épület mondhatni kész, csak a közművesítés hiányzik, igaz, az építônek is van még néhány korrigálnivalója.
– Az épület átadásra készen áll, megvolnánk a munkálatokkal, amelyet az Országos Beruházási Társasággal, a CNI-vel leszerzôdtünk. A kazánház működôképes lenne, a gáz remélhetôleg hamarosan ideér. A vizet sikerült bekötni, a villanyhálózat készen áll, és reméljük, a szolgáltatóval sikerül megkötni a szerzôdést, azt ígérték negyvennyolc órán belül áram alá helyezik az épületet. És ha a kanalizálás is megoldódik, működôképessé tehetô a sportcsarnok – mondta Borsodi Zoltán, a Benzot Hart Rt. vezetôje.
Amit még a kivitelezô cég kell elvégezzen, az a PVC-szônyeg letétele, de ehhez a szükséges feltételek még nem adottak, és még két szerkentyűt várnak, ami a fűtéshez szükséges.
Az átadás elkezdôdött, a gáz bevezetésére ígéret van. Bálint Kinga, a Hargita Gáz Rt. képviselôje kérdésünkre elmondta, februárban szóban igényelték a gáz bevezetését, és nemrég papíron is kézhez kapták az igénylést. Remélik, nemsokára sor kerül a munkálatokra.
A villanyáram bevezetése idôközben megtörtént – tudtuk meg Kercsó Zoltántól, a sportcsarnok megbízott adminisztrátorától. Tennivaló még van bôven. Ha csak a szennyvíz elvezetésére gondolunk, itt az okoz fejtörést, hogy az épület alacsonyabban fekszik, mint a városi csatornahálózat. A közüzemek vette kezébe a problémát, és az ígéretek szerint napokon belül egy átemelô pumpát fognak felszerelni.
Tehát az átadás elkezdôdött, de hogy miért volt erre szükség, ha még nincs teljesen kész az épület, a kivitelezô cég vezetôje, Borsodi Zoltán elmondta:
– Valami meg kell mozduljon körülötte, valami kell adjon egy lökést mindannyiunk számára, hogy a tizenöt napos terminus keretén belül mindenki elvégezze a feladatát. Azt szeretném látni, hogy ezen a gyönyörű pályán gyermekek vannak, és nem én.
A megbízott ügyvezetô május 21-ét jelölte meg az újabb átadás dátumaként, ekkorra a tizenegy pontba foglalt teendôket kell megoldani. Reméljük, ez lesz az a dátum, amely után immár végre birtokukba vehetik a termet azok, akiknek a kormány építtette.
Baricz-Tamás Imola
Rajtolt a roncsautó-program
Beindult a 2005-ben és 2006-ban is alkalmazott, bevált roncsautó-program. 12 évesnél ré-gebbi gépjármű leadása esetén a tulajdonos 3 ezer lejes vásárlási utalványt kap, melyet az új autó vásárlásakor beszámítanak az árba. Rajtol az autócsere, elindult a program, az elképzelések szerint hamarosan 16 500-zal kevesebb öreg autó lesz forgalomban, és ugyanakkor ennyivel nôhet az új autók száma az országban. Ismertté váltak a programban részt vevô autógyártó- és forgalmazócégek nevei, és immár ismert az átvevôhelyek listája is.
A Gyergyói-medencében a csíkszeredai Remat cég gyergyószentmiklósi fiókjánál, illetve a gyergyóditrói B-Peto cég székhelyén lehet megszabadulni a 12 évesnél idôsebb járgányoktól. A környezetvédelmi minisztérium roncsautó-programjának haszonélvezôi a 12 évnél idôsebb, de még műszakilag megfelelô állapotban lévô személygépkocsit birtoklók, illetve azok örökösei.
Elsô lépésként az autótulajdonos feliratkozik valamelyik, a programban részt vevô személygépkocsi-forgalmazó igénylési listájára. Amint a forgalmazó jóváhagyja a jelentkezést, a gazda a használt járművét a programban részt vevô bontóknál adhatja le.
A gyergyóditrói B-Peto Kft. vezetôje, Bajkó Ferenc elmondta, a régi járgány leadásakor szükséges a forgalmi engedély, a törzskönyv, és a tulajdonos személyazonossági igazolványa. Az autóért cserébe a tulajdonos egy elismervényt (Certificat de distrugere) fog kapni – és nem készpénzt, mellyel igazolja, hogy leadta régi autóját, így 3 ezer lejjel kevesebbet kell fizetnie a kiválasztott, új autójáért. A gyergyóditrói átvevôtelep 8–17 óra között tart nyitva.
A Remat gyergyói alegységénél érdeklôdve megtudtuk, munkanapokon 7–15 óra között várják azon autótulajdonosokat, akik leadni szeretnék régi autójukat, és már rendelkeznek egy, a forgalmazótól kapott jóváhagyással.
Az afm.ro honlapjáról letölthetô az a lista, mely tartalmazza a programban részt vevô gyártó- és forgalmazócégek nevét.
Baricz-Tamás Imola
Nemzetközi Történész Konferencia a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcról, arról a szabadságharcosról, aki 300 éve foglalta el Erdély fejedelmi székét
Április 27–29. között Nemzetközi Történész Konferencia keretén belül elôadássorozatra került sor Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé való beiktatásának 300-ik évfordulója tiszteletére. A tudományos megemlékezés Szatmárnémeti Fôterén koszorúzással kezdôdött, a Vécsey-ház udvarán található emléktáblánál. Az ünnepi megemlékezés kezdetén Muzsnay Árpád (az Erdélyi Magyar Közművelôdési Egyesület alelnöke), Riedl Rudolf (Szatmár megye alprefektusa), Viorel Ciubotă (Szatmár Megyei Múzeum fôigazgatója) és Németi János (nyugalmazott, volt múzeum-igazgató) tartott ünnepi köszöntôt.
A történész-konferencia Viorel Ciubotă elôadásával kezdôdött, aki a Szatmár megye múzeumában található Rákóczi-emlékekrôl beszélt. Ôt követte Szôcs Péter tudományos kutató Szatmárnémetibôl, aki a Szatmár vára és a Rákóczi-féle szabadságharc közötti kapcsolatokról értekezett. A következô elôadó Mandula Tibor nyugalmazott tanár volt, aki a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc jelentôsebb eseményeit mutatta be a Partiumban. Ács-Muhi Csilla tanár, a Rákóczi felkelés hatásáról értekezett Szatmár fejlôdésére vonatkozóan. Ezt követôen két külföldi tudományos kutató tartott elôadást: Ján Ádám eperjesi egyetemi tanár (Szlovákia) a Rákócziak Zborói uradalmát mutatta be a XVII. században, míg Gyulai Éva (miskolci tudományos kutató) a Rákóczi-relikviákról beszélt az egyházi gyűjteményekben.
A történész-konferencia szünetében kiállítást nyitottak meg „Rákóczi-emlékek Szatmár megyében” címmel. A nemzetközi történész-konferencia második felében a Rákóczi szabadságharc tanulmányozásának a legkiválóbb szakemberei jutottak szóhoz, akik a következôk voltak: Zachar József, tudományos kutató, egyetemi tanár (Eger – Magyarország): 1707 – csendes háborús év a spanyol örökségért vívott Habsburg–Bourbon összecsapásban, Kónya Péter, egyetemi tanár (Eperjes – Szlovákia): Ottlyk György, II. Rákóczi Ferenc udvarmestere, Ulrich Attila, tudományos kutató (Nyíregyháza – Magyarország): Az ecsedi uradalom a Rákóczi szabadságharcban, Németi János, tudományos kutató (Nagykároly – Románia): A nagykárolyi gróf Károlyiak és az ecsedi uradalom, Zubánics László, helytörténész, újságíró (Beregszász – Ukrajna): II. Rákóczi Ferenc alakja a kárpátaljai magyar irodalomban, Gebei Sándor, tudományos kutató, egyetemi tanár (Eger – Magyarország): II. Rákóczi Ferenc titulusai (princeps – dux), Tamás Edit, fômuzeológus (Sárospatak – Magyarország): A Rákócziak Sárospatak és Marosvásárhely történelmi kapcsolatrendszerében, Köpeczi Béla, akadémikus, egyetemi tanár (Budapest – Magyarország): A fejedelmi beiktatás francia szemmel, Mészáros Kálmán, tudományos kutató (Budapest – Magyarország): Katonai kinevezések, elôléptetések a marosvásárhelyi országgyűlés idején.
Április 28-án, szombaton délelôtt a nemzetközi történész-konferencia elôadói, résztvevôi, illetve Szatmárnémeti és Nagykároly politikusai, közéleti személyiségei emlékeztek meg a Majtényi síkon az 1711-es évi fegyverletételrôl, amikor is II. Rákóczi Ferenc távollétében a szabadságharc katonai parancsnoksága kénytelen volt letenni a fegyvert a Habsburg hadvezetés elôtt.
Április 28-án délután a nemzetközi történész-konferencia a marosvásárhelyi Vártemplomban folytatta munkálatait, abban a városban, ahol ezelôtt 300 esztendôvel erdélyi fejedelemmé iktatták be II. Rákóczi Ferencet. A marosvásárhelyi rendezvényen részt vettek a Szatmárnémetiben elôadást tartott tudósok és konferenciaszervezôk is, akik négy óra alatt tették meg a határ menti város és Marosvásárhely közötti utat. A Maros menti városban a tanácskozás munkálatait a következô személyek köszöntötték: Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelôdési Egyesület alelnöke (Marosvásárhely), Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke (Kolozsvár), Ötvös József, a Vártemplom lelkész-esperese, Csegzi Sándor Marosvásárhely polgármester-helyettese.
A marosvásárhelyi tudományos tanácskozás Pál Antal Sándor tudományos kutató, nyugalmazott levéltáros elôadásával kezdôdött, aki Marosvásárhely helyét mutatta be a szabadságharc eseménysorozatában. A következô elôadó, László Márton (marosvásárhelyi levéltáros) a szabadságharc egyik legkiválóbb hadvezérének, Bercsényi Miklósnak az életútját érzékeltette. Ezt követôen a székelyföldi kutatók Csíkszék, Udvarhely szék és Gyergyó alszék szerepét, lófô- és gyalogos katonáinak hozzáállását a szabadságharc eszményének a kibontakozásához külön-külön dolgozatokban mutatták be. Az elôadók és az általuk bemutatott tanulmányok címei a következôk voltak: Szôcs János muzeológus (Csíkszereda): A csíkiak II. Rákóczi Ferenc oldalán, Garda Dezsô tudományos kutató, egyetemi docens (Gyergyószentmiklós): Gyergyói viszonyok a Rákóczi-féle szabadságharc idején, Zepeczáner Jenô múzeum-igazgató, tudományos kutató (Székelyudvarhely): Udvarhelyszék II. Rákóczi Ferenc idején.
A következô két elôadás II. Rákóczi György vallásosságára és valláspolitikájára vonatkozott. Tamási Zsolt tudományos kutató (Marosvásárhely) II. Rákóczi Ferenc vallásosságáról, míg Sipos Gábor levéltáros, egyetemi docens (Kolozsvár): II. Rákóczi Ferencnek az egyházakkal való kapcsolatairól értekezett. Ezt követôen B. Szabó János tudományos kutató (Budapest): A fejedelmi jelvényekrôl és a fejedelmek beiktatásáról beszélt a XVI–XVII. századokban, majd Erdôsi Péter tudományos kutató (Budapest): II. Rákóczi Ferencnek erdélyi fejedelemmé való beiktatásáról és ennek szertartásáról értekezett, mely esemény tulajdonképpen a nemzetközi történész- konferencia központi témája volt.
Április 29-én Marosvásárhely lakói ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg II. Rákóczi Ferencnek erdélyi fejedelemmé való beiktatásáról. Az igehirdetô Henter György lelkipásztor mellett a Vártemplomban Köpeczi Béla és Egyed Ákos akadémikus is méltatta az esemény fontosságát. Ezt követôen az ünneplô és emlékezô gyülekezet a Vártemplom mellett lévô Rákóczi- szoborhoz vonult, ahol a Magyar Tudományos Akadémia, az Erdélyi Magyar Közművelôdési Egyesület, az Erdélyi Múzeum Egyesület, illetve több magyarországi, szlovákiai Kárpát-ukrajnai és erdélyi civil szervezetek koszorúzásával emlékeztek meg a magyar szabadságharc kiváló egyéniségének erdélyi fejedelemmé való beiktatásáról. A koszorúzást kuruc nóták, illetve a magyar és a székely himnusz eléneklése tette ünnepélyesebbé.
Dr. B. Garda Dezsô, Országgyűlési képviselô
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Rögtön megválasztása után Pap Iosif polgármester törvénytelenül (ezt jogerôs ítélet mondja ki) letiltott egy már régebb meghirdetett árverést. Mikor az egyik kárvallott ezért kártérítési pert indított ellene, akkor ügyvédet fogadott, s az általa kért honoráriumra (187 853 400 régi lej) a képviselôtestület jóváhagyásával „kölcsönt” vett fel a város pénzébôl. Azóta hatvankilenc hét, több mint egy év és négy hónap telt el, de csak annyi változott, hogy a polgármester meggondolta magát, s bejelentette, hogy az ügyvéd nem ôt, hanem a várost védte, ezért a honoráriumot is a város kell fizesse. Az RMDSZ-es képviselôtestület pedig csak ül, a semmibe mered, s ebben az esetben is képtelen arra, hogy betartassa a polgármesterrel az ígéretét. Jól el vagyunk látva felelôs vezetôkkel!
A várossá nyilvánítás megünneplésérôl
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete felháborodással állapítja meg, hogy városunk képviselôtestülete képtelen bármilyen munkát idôben és megfelelô körültekintéssel elvégezni. Három éve beszélnek arról, hogy a város idén 100 éves lesz, de az évforduló megünneplése érdekében eddig egyetlen dolgot tettek: elkülönítettek az idei költségvetésben erre a célra 100 000 lejt. Ezzel elégedetten hátradôltek a székeikben, részükrôl minden rendben van. Az már egyenesen kabaréba illô, hogy amikor a Figura színház kéri, hogy ennek az összegnek egy részével a város támogassa a Kisebbségi Színházak Kollokviumát (a színház már pályázatokon elnyert erre a célra több mint 200 000 lejt), akkor egy órán keresztül képtelenek errôl döntést hozni, sôt, még arra a felismerésre sem jutnak el, hogy ôk illetékesek ebben a kérdésben dönteni! Teljesen világos, hogy három év eltelte után sincs még fogalmuk arról, hogy mik a jogaik és a kötelességeik. Tisztelt városatyák: ideje volna kézbe venni bár a testület működési szabályzatát, s átolvasni!
Szárhegyen a megyei tanácsosok
A Lovag-teremben gyűltek össze a megyei önkormányzat tagjai. Immár hagyományosan minden esztendôben itt, kihelyezett tanácsülésen döntik el, ki legyen a megye embere.
A szilvapálinkás fogadtatás után Kassay Péter házigazda felhívta a testület figyelmét, hogy sikerült rendbe tenni a Lovagterem bútorzatát, és köszönte ezért a segítséget.
Hihetetlen sebességgel sikerült megvitatni, megszavazni a terítéken szereplô 22 napirendi pontot, mint kiderült azért, mert idôben ki voltak közölve a tervezetek, a szakbizottságok már „átrágták magukat” a témákon, nem az ülésen kellett megtudják a döntéshozók, mire kell kezet emelni.
Megszavazásra kerültek többek között olyasmik, mint egy létesítendô tanügyi intézmény működtetéséhez szükséges pénzalap; kataszteri munkálatokra kaptak támogatást települések, köztük Gyergyószentmiklós is; 18 év fölötti, halmozottan sérült gyerekek számára intézmény létesítése Keresztúr térségében; pénzt áldoztak a megyei tanács és turisztikai alapítványok, egyesületek együttműködésére; támogatták a színházakat, hogy produkcióik eljussanak a vidéki színházak színpadára is; az idôsek napja megünneplésére pénzalapot különítettek el; elfogadták a megyenapok programját és annak költségvetését.
Zárt ajtók mögött döntötték el, ki kapja a megyenapok keretén belül a Pro Hargita-díjat. Kiderült, idén két személyt tartottak erre érdemesnek, két fizikus lesz a kitüntetett, Toró Tibor és Suciu Petru.
Az operatív ülés díszebéddel végzôdött, és a megyei tanács elnöke, Bunta Levente felhívta mindenki figyelmét, vegyen részt a megyenapok rendezvényein.
B. K.
Május 19 – referendum
Traian Băsescu felfüggesztett államfô ügyében írtak ki népszavazást május 19-re. Románia lakossága hivatott eldönteni, hogy akarja-e az államfô leváltását. Sok homály fedi még a referendumot követô történéseket, nem tisztázott, mi történik, ha nem járul az urnák elé a szavazás sikerességéhez szükséges 9 milliónyi szavazópolgár. Tény viszont, hogy a kampány idôszakát éljük, és ilyenkor, a szokásos módon hallatják hangjukat a politikai pártok képviselôi.
A Gyergyó-területi RMDSZ elnöke, Petres Sándor hétfôn tartott ez ügyben sajtótájékoztatót.
– Nem lehet úgy tenni, mintha az országban nem történne semmi, még akkor sem, ha ez a történet nem az RMDSZ munkájának eredménye. Nem lesz az RMDSZ-nek különösebb személyre, vagy személy ellen szóló kampánya, de pár támpontot a mérlegeléshez kellene adjunk. Tulajdonképpen olyan kérdéseket kell megválaszoljunk, mint az, hogy milyen társadalmi berendezkedés felé menjen Románia, és hogy a személyhez hogyan lehet viszonyulni általánosan és a romániai magyarok szempontjából – mondta Petres Sándor.
A területi elnök kifejtette, nem jó, ha olyan társadalmi berendezkedés felé haladunk, ahol minden egy személy kezében van. A múltból van erre tapasztalat.
A romániai magyarságot illetôen a számarányból azt remélni, hogy az az egy ember, akinek a kezében a hatalom összpontosul, közülünk való lesz, nem reális. Tehát jobb a magyarság számára, ha olyan társadalmi berendezkedés van, amelyben a parlamentnek van súlya és szerepe, s a parlamentben mi is jelen tudunk lenni.
– Ha az általános érdeket nézem, akkor azt kell mondanom, hogy tapasztalataink vannak arról, ’96–2000 között hogyan lehetett négy évet csetleni-botlani, azt lehet mondani szinte, hogy négy évet elveszíteni az állandó cirkusz miatt. S ebben az állandó cirkuszban, ha tetszik, ha nem, fôszereplô volt a demokrata párt, s méginkább Traian Băsescu az akkori tisztségeibôl kifolyólag. Az is tény, hogy az eltelt két év alatt is több cirkusz volt, mint amennyi feltétlen szükséges lett volna, igaz, azért a kormány tudott dolgozni, s ennek eredményei akár itt, Gyergyóban is meglátszanak. Az elmúlt két év cirkuszaiban is az államfô volt a fôszereplô. Én ebbôl azt a következtetést vonom le, hogy ô olyan ember, akinek nem partnerekre, hanem alárendeltekre van szüksége, és ez nem jó.
A romániai magyarság szemszögébôl nézve a helyzetet Petres Sándor úgy látja, a Demokrata Párt miatt hiúsult meg a kisebbségi törvény, azt a regionális átalakítást, ami számunkra elônyt jelentene, és az Európai Unió is szorgalmazza, szintén a Demokrata Párt fektette el. Az elnök kijelentette: a székelyföldieknek arra is emlékezniük kellene a szavazáskor, milyen és mekkora autonómiát ígért számunkra Traian Băsescu államelnök.
– A nagy gond az, hogy a korrupció- ellenes harc bajnokának jelmezébe öltözött ember nagyon népszerű; polgártársaink mérlegelôkészsége ezen a ponton megáll, pedig ezidáig is érezhettük, Traian Băsescu különösebben nincs mellettünk – szögezte le Petres Sándor.
B. K.
Tanácsülés
A múlt heti testületi ülésen, miután a polgármester engedélyezte Parászka Gézának, hogy a hozott határozatot végre is hajtsa, és elhallgattatta a Gyilkos-tóért szóló Török Zoltánt, rátérhettek a napirendi pontok megvitatására.
Közel harminc témában kellett döntést hozni, így az ekkorra halasztott, polgármester számonkérése egy késôbbi idôpontra tolódott. Amiben viszont sikerült megegyeznie a jelen lévô 18 tanácsosnak, hogy a Bucsin negyedi plébánia helyének eldöntéséért egy területcserét hajtanak végre, a Szent István templom mellett szert tesznek egy belsôségre. A további részletekrôl, hogy oda épül-e a plébánia, vagy az Orosz Kálmán iskolaépületben marad, késôbb döntenek.
A vihar okozta károk rendbehozataláért hozták meg azon döntésüket a városatyák, hogy a Salamon Ernô Gimnáziumot 15 000, a focipályát pedig 22 330 lejjel támogatják a tartalékalapból. Szintén a Salamon Ernô Gimnázium kapja meg az épület elôtt a vihardöntötte faanyagot, és – legalábbis a határozat szerint – megszabadul a sportpályának tervezett, soha be nem fejezett betonelemektôl. A Batthyány Ignác Szakközépiskola számára területet vásárol a város, hogy oda sportpályát építhessenek.
További tárgyalásokat kell még folytatni az áruszállító teherautók fôtéri közlekedését illetôen, és elnapolták a döntéshozatalt egy szemétátrakodó és válogatóhely kijelölésére vonatkozóan is.
Egyhangúan fogadták el a város 2006-os költségvetésének végrehajtását, valamint azt, hogy július 1-tôl a tanácsülések anyagait elektronikus formában is megkapják a döntéshozók.
Az útjavítási, járdaépítési programot illetôen a prioritásról nem született döntés, a sorrendet a forgalomért felelôs bizottság fogja megállapítani.
Napközi otthon építésére van kilátás állami támogatásból. Ennek helyét a könyvtár udvarán látják a legmegfelelôbbnek, ha az a kiírásnak is megfelel.
Sürgôsen kell lépni a hokipálya felújításáért, az áramfogyasztás csökkentéséért. Ez ügyben tárgyalt már egy céggel a polgármester. Szintén sürgôs, hisz nyakunkon a Kollokvium, hogy a város támogassa a rendezvényt, hisz ez is a 100 éves ünnep része. Tinka Kálmán elmondta, a Figura több mint kétmilliárd lejt hozott a rendezvényre, a várostól pedig csak ennek 10 százalékát kéri támogatásként, és feltette a kérdést: a város mennyit pályázott az ünnepi rendezvényekre?
Remélhetôleg a Kollokvium kezdetére már kézben lesz a támogatás, mint ahogy az ellen sem hadakoztak a városatyák, hogy városunk szülöttje, Polgár Botond egymillió forintért készítsen Szent István-szobrot az épülô templom elé.
Balázs Katalin
A civilek összefogtak a Gyilkos-tóért
Sajtótájékoztatóval kívánták felhívni a civil szervezetek a városvezetés figyelmét, hogy halálán a Gyilkos-tó. Nem elsiratni akarják a 170 éves természeti csodát, hanem megoldást akarnak ajánlani életben tartására. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter ittjártakor kérte fel a polgármestert, ne halogassa tovább a segítségkérést a gátak rendbetételéért, fogjon össze civil szervezettel, hisz civilek pályázatával nagyobb összegre lehet szert tenni. A miniszteri javaslatot szerette volna Török Zoltán a tanács tudomására hozni, ám nem kapott szót az ülésen. Ezért sajtón keresztül kívánta ô és a tóért aggódó más szervezetek vezetôi tudatni a testülettel, ôk összefogtak, várják a városvezetés támogatását.
Török Zoltán, a Naturland Alapítvány oszlopos tagja: Olyan esetre hívjuk fel a figyelmet, ami ugyan ismert, de a helyzet annyira súlyossá vált, hogy megoldását nem lehet tovább halasztani. Sürgôsen kell lépni, mert különben viszszafordíthatatlan károk keletkeznek.
A Naturland, Amôba, EKE és Pro Cive átiratával a tanács elé álltam, kértük, hogy a tanács megfelelô szakbizottságainak ülésére meghívjanak, közös stratégiát dolgozzunk ki, mert csak úgy lehet elôre ha-ladni, ha mindenki közreműködik. Az elôzô mandátum idején készültek elôtervek, amelyek a Gyilkostónak szinte az összes problémáját felölelték, mint a csator-názás, a víz, turistaösvények, sípályák és a gátak. Elôtanulmány szintjén ez léte- zik, csak folytatni kellett volna. A városvezetésnek viszont, ha változik is, az a feladata, hogy az elkezdett terveket megvalósítsa. Aggasztó, hogy nem végzik a munkájukat, nem tudom, miért. Azt is el kell mondanom, hogy a miniszteri látogatás utáni tanácsülésen, amikor közölni akartam a testülettel a hallottakat, egyszerűen megvonták tôlem a szót bizonyos törvényre hivatkozva. Az értelmezése annak a cikkelynek kérdéses, így azt hiszem, azért vonta meg tôlem a polgármester a szót, hogy errôl ne beszélhessek, ne kerüljön ô negatív fénybe. Értesültem, hogy végül a dolog elhangzott, hát vegyék úgy a városvezetôk, hogy a civil szervezet nyitott, hajlandó közreműködni. 90 százalékos támogatást kaphat civil szervezet, ezt Korodi Attila miniszter is kihangsúlyozta, úgyhogy használják ki ezt a lehtôséget, értse meg a városvezetés, hogy a civil társadalomra szüksége van az elôrelépéshez. Azt egyenesen elutasítjuk, hogy rajtunk átnézzenek, szemétszedônek használjanak, mint már annyiszor. Itt gondolkodó emberek vannak, akik segíteni akarnak, és van olyan erkölcsi hátterünk, hogy a szakemberek is elfogadják felkérésünket.
Hegyi Barna, az Amôba Öko Központ tagja, a Békás-szoros–NagyHagymás Nemzeti Park munkatársa: A '90-es években történt felmérés szerint a Gyilkos-tó 2080-ra fel fog töltôdni. Ez a folyamat nagyon felgyorsult a nagyfokú széldöntés és illegális fakitermelés miatt. A Juh-pataki gát teljesen fel van telve, óriási repedés is van rajta, ha olyan esôzések lesznek, mint tavaly, bekövetkezhet egy környezeti katasztrófa, a gát átszakad, és 50–60 év üledéke belezúdul a Gyilkos-tóba.
Dr. Gereöffy Ferenc, az Erdélyi Kárpát Egyesület gyergyói szervezetének elnöke: Több alkalommal hangoztattuk már, hogy az ország gazdasági helyzetén lényegesen egyetlenegy ág képes lendíteni; ez a turizmus. Gyergyó környékén a turizmus elsôsorban a Gyilkostóra kellene alapozzon. A Gyilkos-tó viszont nagyon rossz állapotban van, ezen mindenképpen változtatni kell. Nem titkolt, hosszú távú szándékunk, hogy odahassunk, hogy a Gyilkostónál és Békás-szorosban lévô forgalmat terelôútra térítsük, mert különben a térséget visszafordíthatatlan károsodás éri. Az új alagúttal még rosszabbodott a helyzet, tárgyaltunk arról is, hogy sorompót kellene állítani, jegyet adni, és a bevételbôl elkészíteni a kerülôutat. Mindenképp az önkormányzat odafigyelését és hathatós segítségét kérjük, mert eddig nem nagyon vettük észre, hogy a Gyilkostó állapotán pozitív irányba változtatott volna.
Leopold Anna, a Naturland Alapítvány alapembere: Több tíz éve próbáljuk felemelni a tóért szavunkat, egy évtizede nagyon komolyan jelezzük a bajt környezetvédelmi minisztériumnak, a Román Akadémián, megyei fórumokon keresztül… nem is tudom, van-e olyan intézmény, ahová még nem fordultunk az alagút, a tószennyezés, a szemetelés miatt. Elmondjuk, újra elmondjuk, és szeretném látni, ha végre a város vezetôsége odaállna, és kikövetelné azt, ami a város joga, hogy ezt a nagyon értékes üdülôtelepet tudjuk végre visszaállítani. A víz szennyezettségét illetôen elsôsorban az a katasztrófa, hogy amellett, hogy az erdôirtás következtébe bemosódik a rengeteg hordalék, a környezô vendéglátók is nagyon sok szennyvizet bejuttatnak a tóba. A kanalizálás hiánya egy óriási probléma, mindenféle ideiglenes megoldásokat találnak, a környezetvédelmi hatóságok próbálnak büntetni és kötelezni, de egyetlenegy helyen sincs végleges megoldás. Nem tudom, van-e még egyetlen olyan élôlény a tóban, amelyik ne szenvedett volna mutációkat a környezetszennyezés következtében. Valószínű, ha ez így folytatódik tovább, akkor egy bűzös mocsár lesz a tó, és nem hiszem, hogy ezt valaki is szeretné. Fontos lenne, hogy végre odaálljon mindenki közös akarattal, civil szervezet, hatóság, vállalkozó és városvezetés, mindenki, aki tenni tud ebben az ügyben.
Hideg Csaba, a Pro Cive Egyesület elnöke: Szomorú vagyok, mert azóta, hogy évekkel ezelôtt a gátakat megnéztük, nem történt semmi. Pedig azóta csak romolhatott a helyzet. Támogatjuk a civilek kezdeményezését, és szeretnénk üzenni a városvezetésnek, hogy vegyék komolyan a civil szervezetek javaslatait, mert ennek van jövôje. Az Európai Unióban is nagy szerepet kapnak a civil szervezetek. Aggodalommal nézzük, hogy a város egyre jobban leromlik, és vele együtt az üdülôtelep is, sok község elkerül minket. Szörnyűek a vizeink, a Békény állapota is, a Gyilkos-tóé is, s ha igaz, hogy egyre több turista látogat ide, akkor e nagy értéket, a vizet is kellene óvjuk. Ajánlanám, ha egyszer kanalizálásra kerül sor, a vizek környékén kezdjék a munkálatokat.
A tó eliszaposodását a jelen lévô Pupák-Felméri László fogalmazta meg a legtalálóbban: „ahol ezelôtt húsz évvel a pirosszeműeket fogtam, ott most miccset sütnek”. A megoldást a gátak rendbetétele, közművesítés, a szennyezés megállítása jelentené. A civil szervezetek konzorciumot kívánnak létrehozni, hisz az erôk egyesítésével elôbbre lehet lépni. De ehhez a városvezetés erejére is szükség van. A civilek vállalják a pályázatírást, vállalják a munkát, viszont ehhez legalább azt kellene elérni, hogy szóba álljon velük az önkormányzat, tekintse szívügyének a Gyilkos-tó sorsát.
B. K.
Döntô és végrehajtó
Parászka Géza városi tanácsos nem várt tovább; múlt héten létrát kapott hóna alá, fogót vett kezébe, és elindult végrehajtani egy tanácshatározatot. Három, a szekeresek közlekedését szabályozó tábla került így levételre a város három pontján. Az elsô helyszínen, a kôkereszt mellett munkája elôzményeit, a táblák történetét is elmondta:
– Azért jöttem létrával, fogóval, hogy három jogsértô, forgalomkorlátozó táblát levegyek. Az ügy 2005 novemberéig nyúlik vissza, amikor a polgármester elôterjesztett egy határozattervezetet bizonyos forgalmi szabályok bevezetésére a városban. Ennek egyik pontja, hogy a szekeres forgalmat korlátozni kell a városban. A Bălcescu utcát célozta meg a tervezet a Tűzoltók utcától a Kárpátok utcáig, a Kárpátok utcát teljes hosszúságában és a Gyilkostó utat a körforgalomtól az örmény templomig. Látva ezt a tervezetet, rögtön kifogásokat fogalmaztam meg, hiszen az állatorvosi rendelônek például megszüntetné e határozat a klientúráját; nem lehet megközelíteni a rendelôt se szekérrel, se lóval, se szekéren szállított birkával, vagy bármilyen más, beteg állattal. Ez rendkívül sok kellemetlenséget okoz a gazdáknak; Gyergyószentmiklóson kevesebb ötszáz szekér közlekedik, tehát legalább ötszáz családnak az életébe szól bele. Ugyanezen az úton hordják haza a terményt az emberek a szárhegyi útról, Szarkából, Göröcsbôl, nem beszélve a két társas raktáráról, melybôl az osztalékot szintén ezen az úton szállítják. Annyi kellemetlenséget, nehézséget okoz, hogy én egyenesen drasztikusnak találtam ezt az intézkedést. A következô javaslattal jöttem: jogosnak találom a Gyilkostói úton az örmény templomtól a Kárpátok utcáig a korlátozást, mert az egy reprezentatív, és ugyanakkor kikerülhetô része a városnak, ellenben elhamarkodottnak találtam a többi rész lezárását a szekeres forgalom elôl.
Az urbanisztikai bizottsággal egyetértve beterjesztettem ezt a módosító indítványt 2005 novemberében. A testület elfogadta az én változatomat, s utána következett másfél év csend. Nem lett végrehajtva a határozat, és én legalább tízszer interpelláltam, kértem, a határozatot hajtsák végre. Mindez nem történt meg nagypéntekig. Nagyszombaton megtudtam, ki vannak téve a táblák, de az eredeti változat szerint, a polgármester javaslata alapján. Nyilván reklamáltam, mert ez a fajta határozat-végrehajtás számomra azt jelentette, hogy messzemenôen túlmutat a táblatörténeten, ötszáz család életének a megkeserítésén, az emberek ellehetetlenítésén, ez már egy tanácsi határozatnak az elokvens semmibevétele. Tulajdonképpen a polgármesteri szándékot vitelezték ki, és nem a tanácsi határozatot. Úgy éreztem, precedensértékű ez a cselekedet, amennyiben nem teszünk semmit ellene, bármelyik határozatot simán meg lehet változtatni.
A polgármestert kértem, vetesse le a táblákat. Változás semmi. Arra az egyezségre jutottunk, hogy a mellékgazdaság vezetôje vegye le a táblákat. Találkoztam is vele az utcán, mondta, beszélt a polgármesterrel, és „én is azt mondtam, hogy nem kéne a lovakkal körbepiszkoltatni a körforgalmat”. Ez volt az utolsó impulzus, ami kihozott a sodromból. Túl vagyunk azon, hogy egy polgármester vagy alpolgármester Gyergyószentmiklóson a tanácshatározatot semmibe véve úgy intézkedjen, ahogy jónak látja, de most már ott tartunk, hogy a hivatalnokok is kezdik saját kényük-kedvük és véleményük szerint végrehajtani a határozatokat?
Az utóbbi tanácsülésen a polgármester beleegyezett, levehetem én a táblákat, azzal a feltétellel, hogy leadom azokat a raktárba. Most kijöttem, leszedem, és ez nem jogsértés, hanem épp a helyi határozat betartása. Igaz, mondta a polgármester, hogy intézkedni fognak, de ahogy másfél évet késett a határozat végrehajtása, nem kellene megvárni újabb másfél évet, hogy leszedjék a táblákat. Úgy van ezzel az ember, hogy amit meg akar csinálni, tegye meg maga, amit nem, azt bízza rá másra. Hát megteszem én, és biztosak lehetnek, a táblákat le fogom adni.
Lejegyezte: Balázs Katalin
Eltűnôben a csomafalvi moszthegyek
Aki járt a csomafalvi mezei utakon, az láthatta, hegyekben állt a moszt, a szemét. Szörnyű volt a látvány, s még rátett egy lapáttal a szörnyűségre az a tudat, hogy miközben a Gyergyószentmiklós közelében lévô településen nincs amit kezdjenek a fűrészporral, a dán kazán két hétvégén is gázzal működött – moszt hiányában. Nem vagyok szakértô, valószínűleg a mezôn telelô tüzelôhegyek minôségétôl köhögött volna a modern technológiájú kazán, de korábban biztosan hasznát lehetett volna venni a fahulladéknak. S annyi erôvel, amivel kihordták a mezôre, talán a dán-kazánhoz is el lehetett volna szállítani…
Most már eltűnôben a mezei utakat rondító, környezetszennyezô halmok, ugyanis a csomafalvi polgármesteri hivatal múlt héten szerdán, csütörtökön és pénteken a helyi vállalkozókkal közösen a régi, betemetésre váró szeméttelepre hordták a hulladékot. Sárospatakból, Nagyegerbôl, Czirják-kertbôl, a régi Só útjáról takarítottak, közel húsz utánfutó fűrészport szállítottak a szeméttelep mellé, ahol folyamatosan erôgépekkel a „gödör” fenekére tolják, hogy aztán betemethessék, eltűnjön. A helyi vállalkozókat megszólította a hivatal, s eredményesen, hiszen Csata Levente, Szász Ferenc, Bartalis Márton, Csíki István és Benedek Lajos vállalkozók segítettek a takarításban.
Mi több, Márton László-Szilárd alpolgármester a további moszthegyek kialakulásának megelôzéséért ígérte, felveszi a kapcsolatot a gyergyószentmiklósi közüzemekkel, hogy ha szükség van a fűrészporra, akkor tárgyalhassanak.
Az is jó hírnek számíthat az esetleges mosztszállítók számára, de amúgy minden gépjárművel közlekedônek, hogy múlt hét végétôl foltozzák Csomafalván is a gidres-gödrös utat. A megyei tanács végzi az útegyengetést – tudtuk meg szintén az alpolgármestertôl.
K-T. Gy.
Csak hívni kell, és szállít a falugondnok
Harmadik éve, hogy falugondnoka van Borzontnak és Háromkútnak. Ilyés Szilárd volt a megálmodója, a rendszer fenntartója pedig a Caritas.
György Szabolcs egészen fiatalon vágott bele a falugondnokságba, mint három évvel ezelôtt elmondta, azért vállalta el ezt a munkát, mert ismerte a falut, újságkihordással is foglalkozott korábban. S akkor azt tudta csak, hogy segíteni kell a falu ifjúságát épp úgy, mint idôsebb korosztályát.
Ma már bennevan a teendôk sűrűjében, vagyis éjjel-nappal a kormánykerék mellett a szürke kisbuszban, hiszen szállítja a betegeket, segít a gazdáknak szintén szállítással, vagy éppen keresztelôre, lakodalomba viszi a borzontiakat, üzemanyagárért cserébe. Bármikor hívható, mindig készenlétben van, ha szükség van a segítségére.
György Szabolcs 21 éves volt, amikor felvállalta ezt a munkát. Bevallása szerint még nem tudta, mi az, de végül segítséget kapott, és minden feladatot meg tudott oldani.
– Tudtam boldogulni mindig, csak a betegek miatt akadtak problémáim. Azért, mert el kellett döntsem, hogy merjem szállítani, vagy sem. Ilyenkor szakembert hívtam fel, akinek elmondtam a beteg állapotát, s ô segített a döntésben. Így nem történt haláleset az autóban. Fel is hívta a felettesem, Ilyés Szilárd a figyelmemet, hogy mindig meg kell fontolni, mit cselekszünk. Elmondta, hogy a segíteni akarásunkkal ne halmozzuk se a magunk, se a mások problémáit.
– Hetente hány helybélivel találkozik a falugondnok?
– Naponta találkozom a 813 lelket számláló falu húsz százalékával, s naponta átlagosan 90–100 km-t gurul az autó, ha nem megyek Vásárhelyre. Szállítom a krónikus betegeket, ha kell Vásárhelyre, Csíkszeredába is beviszem. A kisbuszt a Caritas javíttatja, a betegek szállítása térítésmentes. De bevásárolok az idôseknek, rendezvényekre, ha kérik, vagy besegítek a gazdáknak. Például műtrágyakuponokat váltottam be a bácsiknak, néniknek, s hazaszállítottam a zsákokat. Ezenkívül vittem-hoztam a sérült gyermekeket egy ideig a Támasz Klubba, most pedig a Caritasnál idénymunkát vállaló asszonyokat szállítom munkába és haza. Megegyezéssel történt mindez, mert kevés pénzük maradna, ha havonta autóbusz-bérletet kellene váltsanak.
– Irigyei vannak-e a falugondnoknak?
– Vannak, akik mondják, hogy megfizetnek, ez a dolgom, s hívnak. Ezzel nem is lenne gond, csak akkor, ha két szállítás egybeesik. De bármit mondanak, szívesen szállítok. És sokkal többen vannak, fôleg az idôsebbek, akik elmondják, hogy úgy tekintek rájuk, mint nagyszüleimre, s látom a hálát a szemükben, érzem, mennyire sokat jelent számukra az, amit teszek.
– Ha bármikor hívható a falugondnok, lehet-e magánélete?
– Lehet, mondták is sokan, hogy ne szorítsam a háttérbe. Ezidáig mindig mentem, ha hívtak. Még nincs külön családom, nem vagyok családfenntartó, s a szüleim, testvéreim támogatnak. Amikor eljön az ideje, lesz szabadidôm a nôsülésre.
– Magyarországon a falugondnokok kicsi polgármesterek…
– Én is részt veszek esküvôkön, keresztelôkön, temetéseken, de mint fuvarozó. Mert olcsó, hiszen az üzemanyag árát kell csak megtérítsék. Ha egészségügyi probléma van, az az elsô, még ha lakodalomba vagyok, akkor is.
Könnyíti a borzontiak életét, hiszen ha szükség van rá, csak hívni kell. Ô pedig burrantja a szürke kisbuszt, és szállítja a betegeket, s hozza-viszi a szükséges holmikat. Fôkalákás, bevásárló, mentô, áru- és munkásszállító a borzonti falugondnok.
K-T. Gy.
Vetélkedô a Nyíresért
Alfalvi V–VIII. osztályosok kérdeztek meg felnôtteket arról, mit tudnak a borzonti Nyíresrôl, tudják-e, hogy természetvédelmi terület. A válaszokat dolgozat keretében értékelték ki, s mint kiderült, nem nagyon tudták a helyiek, hogy természetvédelmi területté nyilvánították 2005-ben. S akik tudták, zömében a helyi adásból értesültek errôl.
A Föld Napjának megünneplésére korán elkezdték a készülést az V–VIII. osztályosok. Kutatómunkát végeztek, s bizonyára örömüket is lelték benne és amellett, hogy rengeteget tanultak, rájöhettek arra, hogy tenni a Földért úgy a leghatékonyabb, ha szűkebb környezetünket megvédjük. Kilenc csapat készített dolgozatot a Föld Napi vetélkedôre, amelyet az iskola a helyi önkormányzat támogatásával szervezett. Jakab-Bálint Márton földrajz szakos tanár vezette a vetélkedôt, a zsűri tagjai pedig Vargyas Antal nyugdíjas földrajztanár, Király Katalin biológiatanár valamint Veress Csaba vadôr voltak.
A dolgozatok bekezdései kiterjedtek a Nyíres kialakulásától kezdve a növényzetére, állatvilágára és a nemrég történt tűzesetre is.
Érdekes, értékes dolgozatokat hallhattunk; a diákok javaslatokat is megfogalmaztak, hogy miként lehetne óvni e közeli területet. A leírtak között szerepelt, hogy a törvény korlátozza a fairtást, nagyobb büntetést rójanak ki a fapusztítókra. Ültessenek fákat, telepítsenek növényeket, fokozottan ôriztessék a területet, szemeteskukákat helyezzenek el, akinek ott van kaszálója, az kötelezô módon kaszálja meg a területét, és hogy minél több dokumentáció készüljön róla.
A nyertes csapat a Természet tündérek lett, második a Bio dokik, harmadik pedig a Szárnyaló vadôrök csapata.
Nem túlzás azt állítani, hogy akár végzôsök dicséretére is válnának a felolvasott dolgozatok, amelyek „körüljárták” a természetvédelmi területet.
De talán az a legfontosabb, hogy az alfalvi diákokat majd, ha megkérdezik, tudni fognak a Nyíresrôl, nem is keveset, s ha most nem is változik sok minden, de felnôve, majd nem fogják irtani, pusztítani környezetük élôvilágát. De visszagondolva a dolgozatokra, az sem tartom kizártnak, hogy idén nyáron csoportosan Nyíres-ôrzést vállalnak…
K-T. Gy.
Cseres-napok tizenkettedszerre
Nem jöhet tavasz Remetére ünnepségek nélkül. Alighogy kifújták magukat a Remetei Ifjúsági Napokat követôen, máris újabb ünnepelnivaló akadt. Évente megrendezik, hát idén sem hagyhatták ki, hogy megemlékezzenek a falu nagy szülöttjérôl, Cseres Tiborról. Az ô tiszteletére szerveznek – magyarországiakat és a környezô települések diákjait meghívva – anyanyelvi vetélkedôt, sportrendezvényeket, koszorúzást a nagy ember szobránál, és immár tizenkettedik esztendeje szavalóversenyt is. Cseres elsô kötete verseskötet volt, így emlékeznek hát rá, együtt a biatorbágyi, csutakfalvi, ditrói és remetei diákok. A szavalóversenyt, ahol 36 versmondó lépett fel, csak úgy lehetne jellemezni, mint a jók és még jobbak megmérettetése, és dicséretet érdemel az a tény is, hogy a délutáni zongorahangverseny elôadója nem más volt, mint a remetei Polgár Szabolcs, a zeneakadémia hallgatója.
* * *
Képes vagyok
Még egy ünnep jutott a remeteieknek az elmúlt hétre: megjelent a remetei önkormányzat havi kiadványa a Gyergyóremetei Képes vagyok. Hogy mennyire lesz képes kiállni a lapkészítéssel járó nehézségeket, azt az idô eldönti, egy azonban biztos, az elsô, 10 oldalas lapszám felöleli a közösség örömét és baját, végigjárja az összes rendezvényeket, múltba tekint és jövôt mutat. Barabás Zsófia, a felelôs szerkesztô – s mint kiderült, tördelô is – képes erre a feladatra, mutatja a rengeteg információ, mely ízlésesen, súlyának megfelelô helyen kap helyet a kiadványban.
Csak néhány címet engedjenek meg idézni a lapból, amit szerkesztôje is fontosnak tartott kiemelni: Remetei kis sajtótörténet, Megbeszélés a csatornázási munkálatokról, Mezôgazdasági támogatások, Iskola és óvoda, Bemutatkozik a Remisz, Ápoljuk anyanyelvünket. Összevetve 13 személy aláírását kaptuk meg a kiadványban. Ennyien tartották fontosnak, hogy tudásukat másokkal megosszák, tájékoztassanak. De lehet, hogy ôk is azt tartották szem elôtt, amit a község polgármestere, Laczkó-Albert Elemér vezércikkében mottóként kölcsönvett Kányádi Sándortól: „Aki ért és megértet, Egy népet megéltet.”
A Gyergyóremetei Képes vagyok biztos, hogy erre képes lesz. Sok sikert készítéséhez, kedvtelést olvasásában.
B. K.
Ha sötétedik, fekszünk, ha virrad, kelünk…
Amikor már azt hinné az arra járó, hogy vége a Külsô utcai házsornak, távolabb, a sínpáron túl, a mezô kellôs közepén feltűnik még egy porta. A Réthi Mihály bácsi és Ilona néni otthona. Ketten éldegélnek ott, csendben, távol a város központjától, az elektronikus médiát mellôzve. A vonatok zakatolásán kívül, ha elbôdüli a tinó magát, akkor van zaj, hiszen a házban se rádió, se tévé.
Ottjárttunkkor ketten az udvaron dolgoztak, új vécéajtót kalapáltak. Nem kellet sokat kérlelni Mihály bácsit, hamar megeredt a nyelve, s dátumokkal teletűzdelt mondandóját el is kezdte.
– 1932-ben, november 14-én születtem, 1942. november 18-án költöztünk ide. Kész házba, aztán nemsokára rá, 1943. március 6-án meghalt édesapám. Azutántól fogva jött a keserű sors. Kellett menni az erdôre, a három testvér közül én vagyok a nagyobb, fel kellett venni az igát.
– Messze van a ház a központtól...
– Mit csinálsz, kicsi pénzzel nagy Jézust nem lehetett venni. Mikor kell vásárolni valamit, az asszonyka felmegy. Én három esztendeje nem jártam ki, csak Mindenszentekkor, akkor is taxit fogadtam a szomszéd segítségével. Egy darabig az asszonyka se ment, mert kórházban volt, tavaly megharapta egy kóbor kutya. Aztán annyira meggyógyult, hogy néha a templomba is el-megy. Igaz, fájnak az ízületei. Egy óra kell, míg odaér. Én már nem tudnék odáig gyalogolni. A szomszédos csűrig is egy óra alatt érek el. Az asszonyka kell a nadrágomat, cipômet rámadja. Itthon vagyok, s reperálom a dolgokat. Az udvaron elé s hátra megyek, s a tinóval foglalkozom. A szomszédok is segítenek, ha kell vizet hordani.
– Eltartási szerzôdést is kötöttek?
– Nem, eltart majd a fekete föld. Addig jó az ember, amíg kikétszínkedik a szerzôdést, a végén pedig megforgatnak, mint a szénen a húst. Sajnos nem adott az Isten gyermeket, de mostanság a gyermekek úgyis hagyják ott az öregeket, s amit keresnek, az örökké kevés. Az öreg már nem érték, csak addig jó, míg pénze van, s ha nem ad, megverik. Ahhoz nem értenek a fiatalok, hogy az öreget segíteni kell, mellette kell állni. Tisztelet a kivétel.
– Fürdôre kellene menni…
– Most-e? Addig kellett volna menni, míg az ember meg tudott pördülni, mint a pörgettyű az asztalon. Voltunk mi Tusnádon, Félixen, a Hargitán a büdös gödörben. De tudják-e mi használ a betegségre? Az olvasó s a koporsó.
– Honnan értesülnek, hogy mi történik a világban?
– Se tévé se rádió, nem is akartunk soha, nem foglalkoztunk ezekkel. Olvasok, ha az asszonyka hoz valami újságot. Ha besötétedik, fekszünk le, ha kivirrad, felkelünk. Pláné, hogy fejôs tehén sincs, nem kell pontos órába hátramenni.
– Van-e tervük?
– Az volna jó, ha a Jóisten szép halállal áldana meg, ne kelljen tragikus körülmények között meghaljunk. A Jóisten bocsássa meg, ha valamit vétettem. Minden vasárnap jártam templomba, csakhogy most már nem tudok menni.
Arra a kérdésre, hogy szoktak-e veszekedni, Mihály bácsi huncut mosollyal válaszolt: „Hogyne, mindennap, az aszszonykával.”
– S ha elhagyta volna Ilona néni?
– Tudják-e, a ló döglik, a hám ürül, s ló belé kerül.
Negyvenhét éve él együtt a házaspár, a caritasos fiatalok segítik a mindennapjaikat. Az öregek tesznek-vesznek az udvaron, nagy ritkán kimozdulnak a mezô közepén lévô házukból. Ahogy az udvaron ketten, egyetértésben dolgoztak, példának is beillene, hiszen minden betegség, nehézség ellenére egységet alkottak, jó volt nézni ôket, amint Ilona néni tartotta a deszkát, Mihály bácsi pedig kalapált.
K-T. Gy.
A barantázó magyarul él
Az utcán Tölgyesi-András Béla után valószínűleg többen megfordulnak, mint egy testékszerrel tele arc láttán. S ma már Székely Csaba öltözete sem mindennapi. Pedig ôk az ôsi magyar ruházatot hordják, bajuszt viselnek, nem holmi importált műagyag cicomát. Csabafiak, s tavaly ôsztôl barantások is. Kezdô és haladó csapatot irányítanak, s a legutóbbi versenyen a díjak majdhogynem felét a Gyergyói Baranta Közösség hozta el.
Hogy ki is a barantázó, arról a hozzáértôk a következôket írják:
„Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehetô legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette. Egy barantázó nem valami ellen, hanem valamiért harcol. A magyar észjárás megismerése biztosítja az értékek mentén történô haladást és a megfelelô önvizsgálatot.
A Baranta harcművészet. Harcművészetekkel csak az foglalkozik eredményesen, aki életmódszerűen éli meg annak minden tartalmát. A Baranta segít életmódszerűen magyarul élni.”
Székely Csabát, az Öskü egyéni és csapatversenyben Erdélyország Bajnokát a gyergyói barantásokról kérdeztük. Elmondta, a gyergyói csapat októberben jött létre. 15–16 személlyel, heti két alkalommal edzést tartanak. Tölgyesi-András Béla és Székely Csaba fogja össze, edzi a barantásokat, akik a Csabafiak hagyományôrzô egyesület tagjai is. Azonban minden Csabafi nem barantás, mert sok közülük családos, és egyéb elfoglaltságaik mellett nem nagyon tudnak járni az edzésekre.
– Milyenek az edzések?
– Nagyon sok fegyvernemet használunk, és azok rengeteg változatát. Mi rövidbotot, fustélyt, ostort, szablyát, kardot, íjat használunk. De birkózunk is. Van a barantának egy lovasága is. Különféle, lóval művelhetô sportnemet gyakorolunk. Van baranta- egyenruha is, térdig érô, bordó ruha, ezüst sujtásokkal. Az erdélyieknek kilenc, a magyarországiaknak 5 sujtással, és jár hozzá egy süveg is.
– Legfiatalabb tag?
– Négyéves a legifjabb tag, s a legidôsebbek 40–50 évesek.
– Milyen szakmákban dolgoznak a barantások?
– Én informatikus mérnök vagyok, de van orvos, vállalkozó, aikidoedzô közöttünk, és bárki jelentkezhet a barantáscsapatba, az egyévestôl a 99 évesig. Ez több mint szabadidôs tevékenység. Ez egy életforma. Ez vagyok én. Az más dolog, hogy mibôl élek. Szeretem az informatikát, de nem az vagyok, aki le tud ülni a számítógép elé napi tizenkét órát.
– A gének hordozzák az ôsmagyar virtust, ez átadható?
– A székely virtus örökölhetô. Van nekünk egy hagyományunk. Jön az amerikai dömping, átvettünk egy csomó mindent, ami számunkra idegen, s nem nagyon vállaljuk fel, kik vagyunk valójában. A cowboykalap, s a hip-hop kultúra ma már nem megbotránkoztató itt, mi viszont, ha felveszünk egy priccses nadrágot, mellé csizmát, és úgy megyünk templomba, ámulnak, hogy hogy lehet ilyet tenni. Ha agyonpirszingezve, agyontetoválva, félig lecsúszott, deszkás nadrágot viselnék, nem lenne annyira feltűnô.
– Óvjuk a tévé agressziót sugárzó adásaitól a gyermekeket, a barantásoknál harcolni tanulhatnak…
– Az elsô és legfontosabb dolog, amit nálunk egy gyermeknek meg kell tanulnia, hogy miként uralja a fegyvereket. Ugyanis arra tanítjuk, hogy miként vigyázzanak egymásra, magukra, mert a fegyverek nem veszélytelenek. Formagyakorlatokkal kezdünk. Balesetek persze elôfordulnak, én is vágtam fejbe magam, sôt a bajnokságon félrelépés miatt csont is törött. A baranta nemcsak harc, a tánctól kezdve a néphagyományokról is szól; járunk locsolni, aprószentekelni. S nem is csapatról beszélünk, hanem közösségrôl. Megélünk dolgokat, amiket az emberek elfelejtenek megélni, és mi ezt továbbadjuk.
Erdélyország Baranta Hagyományos Magyar Harcművészetek Országos Bajnokságát Csíkcsomortánban tartották. Százegy résztvevôje volt. A gyergyói közösség tíz személlyel és két hozzátartozóval képviseltette magát. A 13 év feletti nôk a Menyét kategóriában, a 14 év alatti fiúk a Gyermek, a 14–17 év közötti ifjak a Kese kategóriában, 17 év feletti férfiak az Öskü kategóriában, illetve, csapatversenyben mérték össze tudásukat. A húsz díj közel felét gyergyóiak hozták el. Öskü- versenyben Erdélyország Bajnoka Székely Csaba, 3. Bakos Lóránd, 4. Veresstói István, 7. Magyari Levente, 9. Mărginean László. Menyétversenyben Erdélyország Bajnoka Kozma Klementina. Ösküversenyben (csapat) Erdélyország Bajnok párosa Székely Csaba–Bakos Lóránd, 3. Mărginean László–Magyari Levente.
Amint Székely Csaba elmondta, minden kedden és csütörtökön délután hattól a Vaskertes iskola tornatermében, jó idô esetén a Csiky-kertben edzenek. Akinek van hozzá kedve, kíváncsi a barantásokra, esetleg közéjük állna, nála vagy Tölgyesi–András Bélánál jelentkezhet. Tehát, ha valaki magyarul akar élni Gyergyóban, van rá lehetôség.
K-T. Gy.
Búzaszentelés
Május ünnepekben bôvelkedô hónap. Nemcsak a polgári, hanem az egyházi évben, úgy a világegyházban, mint a helyi közösségekben. Így van ez Tekerôpatakon is. Április 28-án tartották meg a Gyergyói-medencei XXI., Kájoni Jánosról elnevezett Egyházi Kórustalálkozót tizenegy kórus részvételével, a helyi fúvósze-nekar közreműködésével. Másnap, 29-én búzaszentelôre vonult ki a 200–250 fônyi hívôsereg a határban lévô fogadalmi kereszthez, melyet pár évvel ezelôtt újítottak fel. A keresztalja élén ezúttal is a fúvószenekar játszotta az egyházi énekeket. Nemcsak az ôsök, de a mai tekerôpatakiak is tudják a mondást: „Emberé a munka, Istené az áldás.” Ezért kérték a szentmisében, s utána a búzaszentelési szertartásban határukra, vetéseikre Isten áldását, minden szent közbenjárását. „Április 29-e, húsvét negyedik vasárnapja, a liturgikus naptár szerint a Jó pásztor vasárnapja, illetve a Hivatások vasárnapja. Éppen ezért nemcsak jó termést, a természeti csapások elhárítását kérték Istentôl, hanem imádkoztak papi, szerzetesi és szerzetesnôi hivatásokért is, hogy legyen papja a papot nélkülözô kisebb egyházközségeknek is, mert ma is sok gyermek, ifjú, idôs, beteg, szenvedô, elhagyott összetört ember várja a papot, várja rajtuk keresztül Krisztust. Isten azokból a családokból hív papokat, szerzeteseket, ahol nem kötik meg Isten teremtô kezét, vállalják a gyermeket, és ahol a családban van közös imádság, ahol fôleg az édesanyák sokat imádkoznak papi hivatásokért, közösen vesznek részt a szentmisén, és gyakran járulnak szentségekhez” – mondotta elmélkedésében Csedô István plébános. Arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak Isten áldásáért, jó termésért, de hivatásokért is, hogy az Úr aratásában, szérűjén is bôven legyenek munkások.
Szép, kellemes tavaszi idôben, derűs lélekkel tértek vissza a résztvevôk a szentmise, a búzaszentelés végén a keresztaljával a faluba, családjaikhoz.
Molnár János
Föld Napja Csutakfalván
A közismert dátumtól eltérôen, április 26-án megrendeztük a Föld Napi rendezvénysorozatukat Csutakfalván, amelyen rengeteg szorgalmas diák vett részt. Elsôként reggel 8-kor kihirdettünk egy szemétgyűjtési akciót, ami a Balás Jenô Általános Iskola körül és területén zajlott. Kicsiktôl, azaz elsô osztályosoktól a nagyokig mindenki örömmel fogadta, és szedte a szemetet, amely bizonyára példaként szolgált a többi ember számára. 11 órakor megkezdtük a nap legfontosabb eseményét, a tudáspróbát, ahol nyolc csapat vett részt, válaszolván a négy fordulóból álló feladatsorra. Az elsô feladat a klímaváltozással kapcsolatos kérdésekbôl álló teszt volt, ahol a diákok, ha nem is tudtak minden kérdésre válaszolni, de sok fontos dolgot megtudtak Földünk állapotáról, többek között azt, hogy percenként 50 focipályányi esôerdô pusztul ki. A második feladat Extrainterjú volt a Földdel, majd versírás a Föld állapotáról, és végül egy olyan fel-adat, amelyben a versenyzôk szintetikus anyagokat természetes anyagokkal kellett helyettesítsenek. A zsűrinek nehéz dolga volt, de el tudta dönteni, kik legyenek a dobogósok. Az elsô helyen a Csipet Csapat, akiket a Tavirákok követtek, a harmadik helyen a Kuka-Szemét Iskolások szerepeltek. Ezután a plakátok és szemétszobrok kerültek a zsűri elbírálására.
Köszönettel tartozunk a gyergyószentmiklósi Amôba Öko Központnak az értékes díjakért és oklevelekért, amely fôtámogatója volt ennek a programnak, valamint iskolánknak a támogatásért. Köszönjük mindenkinek a részvételét és segítségét, többek között Laczkó I. Zsuzsanna biológia-tanárnônek, aki nélkül nem jöhetett volna létre ez az egész rendezvénysorozat.
A csutakfalvi Balás Jenô Általános Iskola VIII. osztálya
Fekete tej
Hétszer tapsolták vissza a Fekete tej szereplôit vasárnap este. Sikeres, szép bemutatót láthatott a nagyérdemű. S talán az is a javára vált, hogy nem volt betervezve. A zene Bereczky Botondot, a játéktér Vetési-Szabados Kenézt, a jelmez és rendezés Barabás Árpádot dicséri. Szereplôk: Blénessy Enikô, Antal D. Csaba, Tamás Boglár, Barabás Árpád, Bálint Éva, Boros Mária, Molnár Cs. Antal, Samu Éva, Zerkula Ernô és Angi Károly. A Vaszilij Szigarev, kortárs orosz irodalom nagyon fiatal alkotójának munkáját Tompa Andrea fordította. Barabás Árpád színművész, a Fe-kete tej rendezôje mint elmondta, ez csapatmunka volt. Hozzáteszem: olyan csapatmunka, amelyen érzôdött, át akarnak adni valamit, mondani akarnak valamit e sántító világnak.
Mondják, mondogatják, hogy ahhoz, hogy színházban dolgozzon valaki, szükséges valami, ami ott tartja a színpad vonzáskörében. Ez bebizonyosodott az elôadáson is, hiszen a műszakosok alakításai megállták a helyüket. Igaz, nem az elsô elôadás volt, amelyben szerepet vállaltak. Tényleg, talán ez is hozzájárul mindahhoz, ami a Figura.
A történet, amit vasárnap láthattunk, nagyon is mai, akár itt is játszódhatott volna. Posztkommunista csencselés, pénzszerzés, lelketlen gúnyolódás a pénz érdekében, még a születendô gyermeket is figyelmen kívül hagyva. Olyan elmaradott faluban is eladni a kenyérpirítókat, ahová kenyeret sem visznek. Minél többet, minél drágábban, hiszen „ingyenes, csak a szállítást kell megfizetni”. Akkor is árusítani a kotyvalék szeszesitalt, a mérget, ha öl, nem számít, pénzt hoz a konyhára.
Ki ne találkozott volna nagy, kockás szatyrokból áruló „jó szövegű” házalókkal, vonatozókkal.
Csakhogy a vonat ritkán áll meg a seftelôk által kiszúrt településen, amely vevô a portékára. Beindul a szülés, ami mindent megváltoztat, s ezzel a közönség hahotázása is megszűnik. Új életet kezd néhány falubeli, olyant, aminek nincs köze a pénzhez, olyat, ami akár megváltoztathatná a világot is; felfedezik a lelküket. Érdekes, hogy a részeges, hontalan (Molnár Cs. Antal) mondja ki elôször, és ezzel sejteti a bekövetkezendô fordulatot: nem az a halott, aki halott, hanem, akinek a lelke hal meg.
Korábban mindig gondom volt a trágár kifejezésekkel, mintha arcul csaptak volna a színházban, de ebben az elôadásban legfennebb meglegyintettek a szavak, akárcsak egy váróteremben, peronon. Ahol a történet akár el is kezdôdhetne, lehet, hogy egy hasonló pontosan most domborodik ki, valahol, annyi különbséggel hogy ott nem valószínű a változás.
K-T. Gy.
Gyergyói kiállítás Udvarhelyen
Három évtized után a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum idegenben állított ki. Székelyudvarhelyen a Haáz Rezsô Múzeumban tekinthetik meg dr. Jakab Gyula ásványkiállítását. Csütörtökön délután számos résztvevô jelenlétében nyitotta meg az értékes gyűjteménybôl álló kiállítást Zöld Kémenes Kinga. Csergô Tibor András, a múzeum igazgatója egyben ismertette az udvarhelyi résztvevôkkel Gyergyószentmiklós várossá válásának 100. évfordulóját.
A tervek szerint júniusban kerül haza a kiállítás anyaga, amelyet dr. Jakab Gyula a gyergyószentmiklósi múzeumnak ajándékozott, és ezt követôen állandó kiállításként lesz megtekinthetô a gyűjtemény. Modern körülményeknek megfelelôen tervezik az új alapkiállítást, amelynek gerincét a dr. Jakab Gyula ásványgyűjteménye adja, ennek megnyitójára decemberben kerül sor, a városnapokkor.
K-T. Gy.
„Egy pici lépés, hogy nagyobb lépések következzenek”
Élôlánc a Téglagyárnál
A Mentsétek meg a gyerekeket szervezet akciójában Együtt a nevelésért címmel pénteken délelôtt élôláncot alkottak diákok és ta-nárok a roma iskola körül. A Téglagyári iskolába 104 cigánygyerek van beírva, ôértük volt az élôlánc. Kéz a kézben járták körül a tanodát a cigány gyerekek és a Vaskertes Iskola V.A, VI. A., és VI.B. osztályos tanulói, valamint az oktatók. Csata Emese igazgatónô elmondta, a megmozdulásuk célja felhívni a nevelésért felelôs politikusok és döntéshozó szervek figyelmét arra, hogy támogassák a nevelést, az ok-tatást, jobban odafigyelve a hátrányos helyzetű gyerekekre, felnôttekre.
– Tudott tény, hogy mindenkinek emberi joga, hogy nevelésben, valamint szakmai felkészítésben részesüljön. Talán a mai élôláncunkkal sikerül jobb, hatékonyabb odafigyelésre bírjuk a város vezetôit, civil szervezeteit, hogy közösen lépjünk, tegyünk valamit a szociális szakadék csökkentése érdekében, amely létezik a magyar és a cigány lakosok között. Tele vagyunk elôítélettekkel mind a két részrôl, nemcsak a felnôttek, de a gyerekek is, és sajnos még néhány pedagógus is, fogalmazott az igazgatónô.
– Kihangsúlyozta, „ha mindig elnapoljuk, úgy teszünk, mintha nem léteznének problémák, akkor nemhogy megoldódnának, de csak súlyosbodni fognak. Sok a teendôje az iskolának, a városve-zetôk-nek, lakóknak, de a mai élôláncunk talán egy pici lépés, hogy na-gyobb lépések következzenek.”
A téglagyári oktatóközpont körül a Tavaszi szél vizet áraszt című éneket, cigány és magyar gyerekek egyszerre énekelték, együtt tartva kis kezükben Nelson Man-dela sorait: „Együtt a világ összes gyereke erôsebbé válhat, mint bármely kormány”.
A nevelés fontosságára, arra, hogy sok hátrányos helyzetű gyerek él, pénteken délelôtt Bukarestben is élôlánccal hívták fel a figyelmet, ott a kormány épületét fogták körül.
Az oktatókon és gyerekeken kívül, a pénteki figyelemfelkeltô délelôttön csak néhány téglagyári szülô vett részt, és nem volt ott egyetlenegy városvezetô sem. Így aligha hallják, látják meg a szociálisan hátrányos helyzetűek problémáit. A téglagyári gondokat, ha nem is oldják meg a gyerekek ezzel az élôlánccal, de legalább kijártak a téglagyárhoz, találkoztak társaikkal, megnézték, hol is tanulnak. A rövidke órát, amit ott töltöttek a magyar gyerekek, nem hiszem, hogy egyhamar elfelejtenék. És ez nem is baj.
Baricz-Tamás Imola
Anyák Napjára
Anyák elôtt tisztelegtek a művészek és művészetszeretôk pénteken délután a Békény-parti galériában. A közelgô Anyák Napjára szervezett Az anya méltósága a képzô- és fotóművészetben című csoportos, vegyeskiállítás megszületéséhez a medence művészei fogtak össze. Tusa Lajos házigazdaként az anya szerepérôl szólt. Ki az én anyám? – kérdéssel indított, majd lehetséges válaszokat adva sorolta: az, aki szült?; aki mellettem van?; aki nevel?; vagy aki távozott? Balázs József festôművész, a tárlat méltatója sem titkolta meglepetését az alkotók hozzáállását, összefogását illetôen. A földi, az égi anyáról szólt a művész, elmondta, az anya a feltétel nélküli szeretet, és sohasem függ a gyermeke teljesítôképességétôl. „Az anya a Teremtô földi helytartója” – fogalmazott Balázs József, majd az anya és a nô közötti különbségrôl szólt, mondván: az anya az, aki már teremtett.
Az anyák elôtt tisztelegtek, a felhívásra alkotásaikkal válaszoltak a következô művészek: Porzsolt Erzsébet, Bíró Zsuzsanna, Balázs József, Márton Árpád, Borsos Gábor, Burján Gál Emil, Baróti Hunor, Ferencz Zoltán, Balogh András, Gál Éva Emese, Orosz Annabella, Siklódi Ferenc, valamint két fotóművész, Balázs Miklós és Balázs Áron. A kiállított munkák között a magángyűjteményben lévô Karancsi-alkotásokban is gyönyörködhetett a tárlatmegnyitón résztvevô közönség. A Pro Art Galériában, ha csak rövidke idôre is, az anyákért szólt a dal, a szó. Az anyákért mondtak verset a gyerekotthonban nevelkedô gyerekek is.
A kiállítást május 10-ig tekinthetik meg az érdeklôdôk.
Baricz-Tamás Imola
Véget ért a Gránátalma-tábor
A Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ égisze alatt működô II. Gránátalma úri hímzés és csipkeverô tábor a gyergyószentmiklósi katolikus plébánia hittantermében talált otthonra. A kéthetes tábort Kisné Portik Irén néprajzkutató vezette, és 16 aszszonyság vett részt, ôk a Lorántffy Zsuzsanna hozományából származó abrosz hasonmásán dolgoztak. Elkezdtek két törülközôt és négy terítôt hímezni, és az oltárterítô hasonmása is készül. A hasonmás munkák a szárhegyi Lázár kastélyban létrehozandó reneszánsz hangulatú kiállítás elengedhetetlen darabjai, tudtuk meg Kisné Portik Iréntôl, aki azt is elmondta, pályázni szeretnének, hogy a grófi családok ízlését és lakáskultúráját kiállítás keretében bemutathassák.
A kéthetes tábor utolsó napján emléklapot is átvehettek a szorgos kezű hölgyek, de a látogató gyerekek virágcsokra is legalább akkora örömet szerzet, mint a kalákahímzés, vagy az együtt töltött kézimunkázós napok. A asszonyságok – a munka mellett – társuk, Berze Katalin csipkeverô meghívására Székelyszentkirályra is elutaztak. A hétvégi kirándulás alkalmával ellátogattak Parajdra, a székelyudvarhelyi múzeumba és a Tamási-emlékházba is.
A szorgos kezűek ôsz folyamán újra találkoznak, a következô táborra ugyanis ekkor kerül sor, és a táborvezetô reméli, hogy a támogatókra akkor is számíthat.
Baricz-Tamás Imola
Márti afrikai naplója
Április 16.
Na ugye, már megint az a fránya idô. Amivel nekem mindig bajom van.
Valaki elrabolta az idômet, még nem tudom, ki, de ha rájövök, beperelem. Ejsze.
Jövök rá most, mióta nem ejtettem ki ezt a jó székelyes talánt.
Na, de maradjunk az idô mellett – ha már az nem marad meg mellettem. Mert soha nem tudom beérni magam a munkámmal.
Vagy a filmezett anyag archiválása marad el, vagy a fotók kicsinyítése a küldéshez, meg a kategorizálása, hogy jobban követhetô legyen (hol volt éppen az, ami ott volt), hol pedig a naplómmal vagyok elmaradva úgy jó három nappal. (Mint most is, hogy éppen 16-áról írok 18-án este. S nem is 16-ánál jár az eszem, hanem ott, hogy egy hónap múlva már túl leszünk a Kilimandzsárón.)
Elkalandoztam. Naná, hogy el. Jól el, az egy dolog, de a téma mellôl is kissé. Mint óvodában a gyerekek, mikor verset kell tanulni.
Jut eszembe, meg kell, hogy szégyelljem magam – ugyanis tanító néni koromban butaságot tanítottam a gyerekeknek az elefántról. Úgy tanítottam, hogy az a nagy, ami ott lebeg a feje két oldalán, az a füle. Közben meg nem is. El kellett jönnöm 10 ezer kilométerre otthonról, hogy egy zambiai kedves embertôl megtudjam, az elefántnak a füle kicsi, és az a nagy lebernyeg, ami ott ékeskedik fül gyanánt, az nem is a füle.
Na szóval.
Vissza az idôhöz.
Már megint ez a vízumkérdés. Fôvárosokban általában ez a menô program. Vízumintézés meg internetkutató munka. Mindkettô roppant bonyolult és rendkívül idôigényes. Az internet sebessége egyenesen arányos a hivatalokban dolgozó emberek sebességével. Ha van egy 50 kilobájtos fotóm, ami, valljuk be, testvérek között is igencsak semmiség, nos Zambia fôvárosában az egyik legmenôbb internetezôhelyen, ahol mondjuk lehet saját gépet is használni, de dupla árért, mint a helyit, és ahol az amerikai dollárért fele annyi kwacha-t, vagyis helyi pénzt adnak, mint máshol, nos itt, az 50 kilobájtos fotó csatolásához 15 perc szükséges. És mire megvolna az elküldenivaló, azt mondja a gép: „Jaj! Lejárt az ideje, megszakadt a kapcsolat.”
Na, így állunk. Nem elég, hogy a pénzváltás totál csôd, mielôtt sikerült volna valamit is intézni a neten, lejárt az ideje. Akkor nyomás a tanzániai konzulátus, nehogy ott is lejárjon az idônk, és ne kapjunk vízumot, mert jaj akkor, megint, de az már nagyon JAJ!
Na, ha meglepetés ért valaha, akkor az itt volt, a konzulátuson.
Nézem, jól látom-e, mondom dr. Bíró Lászlónak (kiindulva abból, hogy neki jó a szeme), nézze meg ô is, amit én csodálok már fél perce.
Írja ott nagybetűkkel, hogy a rwandai, namíbiai, valamint a romániai állampolgároknak nem kell vízum Tanzániába.
Nahát. Kérdem is a kedvesen mosolygó fekete hölgyet, nem tudná-e megmondani, miféle egyezséget kötött a mi országunk Tanzániával, hogy ilyen kedvesek hozzánk, román állampolgárokhoz. Azt mondja, nem tudja, de ne törôdjünk vele, amíg megspórolunk 50 dollárt – ennyit kérnek ugyanis a vízumért.
Hát annál tovább nem is törôdtem én vele, bár bántott kicsit, hogy nem lesz tanzániai vízumom, de egye fene, egy pecsétet talán csak kapok a határon.
Na de, ha nekünk nem is, a többi nyolc embernek kellett vízum – úgyhogy vártunk. Azt mondták, kettôre menjünk vissza, akkor megkapjuk. Ehhez képest négykor még ott álltunk és vártunk.
Bezzeg az utánunk érkezett hangoskodó brit ifjak már két óra elôtt kezükben tartották az útlevelüket, benne a tanzániai vízummal. Nem is értettem ezeket. Minek ez a nagy megtiszteltetés, pont annak az országnak a népével szemben, amely kizsákmányolta, csúfosan kihasználta ôket?
Mert amint Zambia kiharcolta magának a felszabadulást, és nem volt többé brit gyarmat, az angolok gondoltak egyet, és ami pénzt kiszedtek addig az országból, azt mind Zimbabwenek adták oda, ami továbbra is gyarmat maradt. Így történt, hogy nagyon rövid idô alatt Zimbabwe sokkal fejlettebb lett, mint Zambia. Nesze nektek felszabadulás, éljetek nyomorban, testvéreim. Zambia lett az egyik legszegényebb ország Afrikában. Nem a legesleg, de az egyik legszegényebb.
Látszik is, ha fôváros, ha nagyváros, ha kisváros, ha falu – mindenki abból csinál pénzt, amibôl tud.
Lusakában minden második ember árul valami. Egy nadrágot, inget, szemüvegkeretet, elemeket, cipôt, zoknit. Nem tudom mind felsorolni. Hosszú kilométereken keresztül csak ez van. Jönnek-mennek az emberek, és árulják portékáikat.
A kedvenceim, akikrôl már meséltem, a „fejemrôl árulom a portékámat” típusú asszonyok (merthogy itt is a nôk dolgoznak látványosan – a férfiak nem tudom, mit csinálnak, de nem gyötrik halálra magukat).
Amit csak értünk és találtunk az árusok kosarában, megkóstoltuk: majom-mogyorót (ami szinte olyan, mint a zöldborsó, csak egészen más), földimogyorót (na, ezt legalább ismertük), guavát (amit egymás között csak guanónak neveztünk, bár az íze, az finom volt, de nem tudom, mihez hasonlítani), apró picike banánt (ami szép sárga, de sokkal édesebb, mint az otthoni túlérett, barna banán), kassavagyökeret, ami olyasmi, mint az otthoni petrezselyem. (Laci, az okos, szerzett valami szárított hernyókat is, amit igen olcsón adtak az üzletben – mondjuk, nem csodálom. Ezek megkóstolását ma estére tervezték be a fiúk, az én kérésemre azonban holnap reggelre halasztottuk – ugyanis mindenképpen meg szeretném örökíteni a nagy akciót, és este nem voltak elônyösek a fényviszonyok).
És még néhány huncutságot is kipróbáltunk. Például saját nyelvükön értekezni a helyiekkel. De ez a próbálkozás nagyon hamar kudarcba fulladt. El is gondoltam, milyen jó, hogy van egy univerzális nyelv, ami adott esetben az angol, de akármi is lehetne, szóval van egy nyelv, ami által érthetôek leszünk egymás számára. Valamennyire legalább. Bántana nagyon, ha nem tudnám megszerezni ezt a rengeteg érdekes információt, értekezés hiányában. Bár így is lehet, hogy néhány dolgot félreértelmezek, és még csak ki sem fog derülni.
Április 17.
Még mindig Lusaka. Kenyai vízum intézése. Megint bemegyünk a kempingbôl a városba. Szeretem ezeket a napokat. Annyi újdonságot lehet látni. Pedig a társaság általában nem tartja túl érdekfeszítônek ezeket a napokat. Az ô érdeklôdési körük kimerül az internetkávézók felkutatásában. Sebaj, ha azt is mondják, veszélyes, én jól elvagyok itt. És nem is olyan veszélyes, legalábbis nappal nem.
Bóklásztam már teljesen egyedül is a városban. Ismerkedtem emberekkel, visszautasítottam taxisokat, maxi-taxi jellegű buszosokat, pereltem árusokkal, amiért nem akartam kínai pólót venni. Beszélgettem anyukákkal, akik hátukon cipelték gyereküket, fejükön meg eladnivaló portékáikat, találkoztam egy konzullal az indiai konzulátusról, telefonszámot cseréltem egy reggae-zenésszel. És nem lett semmi bajom.
Zambia egy szép ország, állapíthatom meg teljes bizonyossággal. Az eddigiek közül a legafrikaibb, ha szabad ilyent mondani. A legszínesebb és legeredetibb. Kár, hogy csak már néhány napunk van itt. Holnap egyenesbe állítjuk a bicikliket a határral – és két nap múlva el is érjük azt.
Április 18.
Mintha csak Herkules-fürdôn lennénk. Vagy a környékén valahol. Dombok, a távolban hegyek is, zöld lombozat, fák, bokrok és égig érô fű. Na jó, nem éppen, de ember nagyságú fűrôl simán beszélhetek. Ott haladunk el a kamionnal a fű mellett, ha jobban kihajolok, meg is érinthetem. Esküszöm, még galagonyabokrokat is láttam. Vagy csak látni akartam. De ott izzott a domboldalon, akárcsak otthon, a Bucsin-tetôn túl, a parajdi oldalon, késô nyár idején.
Falvak és tanyák mellett haladunk el. Nem is tudom, még a tanya is merész kifejezés, tekintve a méreteit egy-két háztömörülésnek. Gyerekek csoportjait itt is látni az utakon, kicsik cipelnek kisebbeket.
Falun is működik a kosarak és benne a portékák fejen-cipelésének művészete, itt azonban a kínálat kiteljesedik egyéb termesztett élelmiszerrel is. Megpróbáltam megfigyelni, mi a leggyakoribb, amit errefelé termesztenek: a paradicsom, a répa és van néhány banánültetvény, de ebbôl igazán nincs sok. A legtöbb a paradicsom. Városban, út mellett, rögtönzött piacokon, vagyis mindenütt árusítják, ahol csak lehet.
Van még a kukorica. Egy kis túlzással kukorica. Az ültetvények igen gyatrán néznek ki. Száradtak, lekonyultak, csúnya rozsdaszínű a levelük. Otthon az ilyen állapotban lévô ültetvényre azt mondják: „ezt megette a fene, fiam. Majd jövôben jobban odafigyelünk, és akkor jobb lesz.”
Na de itt, hát itt ez a norma. Minden esztendôben ilyen itt a kukorica, nem is várnak másra.
És ott ül egy nô, két vagy három gyereke társaságában, a kukoricás közepén, és valamit matatnak benne. Nem tudom mit, mert mindezt csak a kamionból látom.
Vannak még fura ültetvények a mezôkön, melyekrôl nem tudom eldönteni, mi lehet a földben, de kapálják. Nôk, néha férfiak és gyerekek is. Alig látszik ki a földbôl az emberpalánta, és már valami kapaszerű szerszám van a kezében, amivel a földet túrja. Az anya és gyerekei egyszerre kapják fel fejüket, és a másodperc töredéke alatt már nyújtják is a kezüket, tenyérrel szembe velem – „Mzungu! Mzungu! Hávvárjúúú!” – majd még néhány másodperc, és a tenyerük már az ég felé fordul – „Gimmi money, gimmi money!” Mzungu az ôk nyelvükön a fehér ember megjelölése, és ez nem sértô kifejezés ránk nézve.
Valóban, itt annyira nagy a nélkülözés, hogy néhány cent is sokat jelent nekik. Nem egészen egy dollár egy öttagú család napi költségvetése.
Nélkülözés – mondjuk ez is nézôpont kérdése. Merthogy addig a pontig, amíg a fehér ember nem mutatott nekik mást is, mint amit ôk elô tudnak állítani, addig nem nélkülöztek. Addig csak az volt, ami nekik termett, amit ôk megteremtettek, és az volt a jó, és az volt az elég. Mióta az idevetôdô európaiak odavetnek nekik is valamit, azóta nélkülöznek csupán. És csak azokat az apróságokat, amelyekkel a fehér megbilincseli az elméjüket. Most még „csak” pénzt kérnek és élelmet. Késôbb a cipônket, kamerát, mobiltelefont, mindent, amit látnak. Kiveszik a fehér ember kezébôl, és nem adják vissza. Megtetszik nekik, hát az övék lett. És nem számít ez nekik lopásnak, merthogy a mzungunak úgyis van pénze, ha ezt elveszíti, akkor is bármikor szerezhet másikat magának. Ez itt ilyen egyszerű.
Nem is sejtettem, hogy a mozambiki határt hamarabb meglátom, mint a malawit. Pedig így volt. Ma addig mentünk, amíg a mozambiki határhoz nem értünk. Egy nagyon kellemes (de legalább ennyire drága) kempingbe. Zambia és Mozambik határfolyója mellett, a Luangwa partján „kötöttünk ki”. Igen nagy sajnálatomra a folyó nem volt alkalmas fürdôzésre. A helyiek sem használják ki a locsizás lehetôségét, mint mondták, azért nem, mert tele van krokodillal. Elég volt nekünk ennyit tudni ahhoz, hogy még a közelébe se merészkedjünk a széles folyónak, melynek túloldalán Mozambik terült el. A mai szálláshelyünk már nincs olyan távol a helyiektôl. És ôk egészen közel merészkednek hozzánk. Lesik minden mozdulatunkat. A vacsoránál, reggelinél körülülnek, és várják, mint kutya a csontot, hátha kapnának ôk is valamit. Ha meg nem kapnak, továbbállnak.
Nem adhatok senkinek semmit. Megtiltották. Mert nem jut mindenkinek. És lerohannak, letámadnak, és bármennyit adsz, nem elég, és akkor menekülni kell nekünk a helyszínrôl. Ha meg nem adunk, béke van. Nem követelôznek, csak várnak.
(folytatjuk)
Ez kell nekünk?
A napokban a tömbházlakók ezrei kapták meg a közköltség-számlájukat. Így van ez minden hónapban, ezúttal azonban a számla máskor üres hátán felkérés is olvasható. Szó szerint ez:
Lakástulajdonosok figyelmébe!
A fűtési hôenergia mérését szabályozó 933/2004-es kormányhatározat 2. szakaszának 3. bekezdése értelmében megkérjük a távhô-hálózatra csatlakozott fogyasztóinkat, hogy folyó év július 31-ig – saját költségeiken – szíveskedjenek lakásaikban felszerelni a fűtési költségmegosztókat.
A Városgazdálkodási Rt. vezetôsége
(Mielôtt a lényegre térnénk, hadd jegyezzem meg röviden, hogy ha én lennék a cég vezetôje, akkor olyan embert bíztam volna meg a felkérés megfogalmazásával, aki tud helyesen magyarul.)
Gyanakvó ember lévén (természetesen nem ok nélkül) megke-restem a hivatkozott jogszabályt, hadd látom, valóban azt írja-e, hogy a közüzemek fel kell szólítsa a fogyasztóit a költségmegosztók felszerelésére. A 933/2004-es kormányhatározat második szakasza harmadik bekezdését idemásolom a tisztelt olvasók okulására (persze nem árt, ha a közüzemek vezetôi is megismerkednek bár így utólag vele). Teszem ezt azért is, hogy azok, akik a megosztók felszerelésére adják a fejüket tudják meg, hogy kik azok, akik ebben segítségükre kell legyenek:
(3) Autoritătile administratiei publice locale, respectiv Guvernul, vor sprijini actiunea de contorizare individuală la nivel de apartament, respectiv de instalare a repartitoarelor de costuri si a robinetelor termostatice pentru energie termică si pentru apă caldă de consum, după caz, prin acordare de consultantă gratuită, respectiv prin asigurarea de facilităti pentru achizitionarea si montarea acestora.
Ezzel be is fejezhetném ezt az írást, azzal, hogy a közüzemeknek sok a pénze (elvégre az idô és pénz, hogy a számlák hátára is nyomtatott szöveg kerüljön), de kevés az esze. Ha ellenben már a témánál vagyunk, engedjenek meg még néhány gondolatot errôl a témáról, még akkor is, ha egyeseknek úgy tűnik, hogy már mindent többször elmondtak róla az utóbbi hetekben. Sôt, mondhatni éppen azért, mert habár úgy tűnik, ezzel szemben az igazság az, hogy a tájékoztatás teljesen egyoldalú volt, fontos dolgok nem hangzottak el.
Kezdjük azzal, hogy az elosztók felszerelésére valóban törvény kötelez, éspedig a 325/ 2006-os, ugyanis annak a 29. cikkelye így kezdôdik:
Art. 29. – (1) În cazul consumatorilor dintr-un condominiu, alimentati printr-un bransament termic comun, sunt obligatorii montarea de către proprietari a repartitoarelor de costuri si stabilirea unei metodologii de repartizare a costurilor, aprobată în adunarea generală a asociatiei de proprietari/locatari, în baza metodologiei-cadru elaborate de A.N. R.S.C.
Aki ellenben olvasta a törvényt, az azt is tudja, hogy ezen rendelkezés be nem tartása semmiféle büntetéssel nem jár, magyarán a törvényhozók jó hazai szokás szerint megszabtak egy betarthatatlan kötelezettséget (ugyanis egy év alatt az ország minden lakásába beszerelni az elosztókat fizikailag is szinte lehetetlen), legalább büntetést nem helyeztek kilátásba, ezzel is jelezve azt, hogy ôk sem gondolták komolyan az egészet. Ettôl függetlenül az is tény, hogy jó dolog, ha az ember fogyasztását mérni lehet, s azt fizeti (bár nagyjából), amit valóban elfogyasztott. (S akkor most nyissunk itt egy zárójelet. Tessék elképzelni azt, hogy a jövô havi számla hátán a közüzemek igazgatója azt kéri a lakosságtól, hogy szereljen augusztus végéig mindenki vízórát a lakásába, mert szerinte az a méltányos – no meg erre törvényi elôírás van –, hogy mindenki csak az általa elfogyasztott vizet fizesse ki. Ugye nem megy!? A víz esetében a cég mereven ragaszkodik ahhoz a tisztességtelen elvhez, hogy ôt márpedig nem érdekli, hogy mit mutatnak a lakásokban felszerelt vízórák. Következetlenség? Elsô látásra igen, nem is kicsi! De ha megnézzük alaposan, akkor kiderül, hogy nem egészen, ugyanis a cég álláspontja mindkét esetben az, hogy ô a lépcsôházi óra által mért menynyiséget számlázza le. De vissza a költségelosztókhoz.)
Az is egyértelmű, hogy ha költségmegosztók meg csapok vannak a fűtôtesteken, akkor elkerülheti mindenki azt, hogy április végén átkozza a közüzemeket, mert kint húsz fok van, bent meg harminc, mert forróak a fűtôtestek. Tehát valóban lehet spórolni. De ezzel vége is az elônyöknek, jönnek a többé-kevésbé elhallgatott hátrányok:
1. A műszerek meg csapok felszerelése pénzbe kerül. Nem is kevésbe.
2. A havi leolvasás szintén pénzbe kerül, s azt nem verték nagydobra, hogy mennyibe. Mert ha a csapok elzárásával megspórolt pénz rámegy a leolvasásra, akkor nem jó üzletet kötöttünk!
3. A legnagyobb gond pedig az, hogy észre kell venni, hogy eddig is csak a lépcsôházba beérkezett hômennyiséget fizettük, épp csak egyformán elosztva, a lakások alapterülete szerint. Mi lesz akkor, ha felszerelik a költségmegosztókat? Hát az, hogy attól kezdve – durván – a családok fele többet, a másik fele kevesebbet kell fizessen. Márpedig az egész csak akkor működik, ha a lépcsôház lakóinak 80%-a beszerelteti a megosztókat. Azt minden lépcsôházban tudni lehet, hogy melyek a hidegebb lakások, ahol kevesebb a fűtôtest, avagy a lerakódások miatt csak langyosodnak, nem forrósodnak. Ezek lakói lelkesen fognak agitálni a megosztók beszerelése mellett, hisz várhatóan kevesebbet kell majd fizessenek. No de a másik fele? Akik eddig kevesebb pénzért nagyobb meleget kaptak? Össze fog jönni a 80%? Kérdéses. S akkor még nem beszéltünk azokról az esetekrôl, ahol egyes lakásoknak nagyon rossz a szigetelése, ezért elillan belôlük a meleg. A költségmegosztók felszerelése után ott továbbra is hideg lesz, de sokkal többet kell majd fizetni érte!
Csak pár kérdést vetettem fel, de már ezek után is elmondható, hogy nem egyértelmű az, hogy mindenkinek hasznos, igazságos stb. a költségmegosztós rendszer. Ezekrôl a dolgokról meg beszélni kell, mert ha nem, akkor csak az elosztókat eladni szándékozó cégek hangja hallszik el a fogyasztókig.
A végére hagytam egy lényeges kérdést, amire biztos választ ad a közüzemek mostani vezetôsége, ha majd eltelik az egy év a kinevezésüktôl (ami 2005 végén volt), s összehívják a megígért lakossági fórumot. Ha a lakók költségmegosztókat szerelnek, akkor a cég bevételei várhatóan csökkeni fognak, mert sokan spórolni fognak a fűtéssel. Tegyük fel, hogy ez nem így lesz, továbbra is pont annyi lesz a lakossági fogyasztás, mint eddig. A számlázás eddig úgy volt, hogy megnézték, mennyit mutat a lépcsôházban felszerelt óra, s azt elosztották egyenletesen a lakásokra. Ha ellenben elosztókat szereltet a lakosság egy része, akkor azokban a lépcsôházakban rögtön macerásabb lesz a dolog, minden lakásnak a rá esô mennyiséget kell kiszámlázni, tehát a közüzem dolga nehezebb lesz. A kérdés: ilyen körülmények között a cég miért kampányol idôt és energiát nem kímélve az elosztók felszerelése mellet?
Árus Zsolt
Kérdések
A sajtóból értesülhettünk arról, hogy lezajlott a közüzemek éves közgyűlése, ahol a több mint egy éve kinevezett új vezetôség szűk körben számot adott eddigi „megvalósításairól”. A nagyközönség errôl csak azt tudta meg, amit az „illetékesek” errôl el akartak mondani (pontosabban annál egy picivel többet, mert ha egy mód lett volna rá, azt nem kötötték volna az orrára, hogy mekkora veszteségei vannak a cégnek. Tény az, hogy a közügyek iránt érdeklôdôkben csak szaporodtak a megválaszolásra váró kérdések. Íme ezekbôl egy csokor:
Mennyi volt a cég pontos vesztesége 2006-ban? Ez kisebb, avagy nagyobb, mint a 2005-ös, ami miatt oly hevesen kritizálták az akkori igazgatót? Mi okozta a 2006-os veszteséget? Ezek az okok miben különböztek azoktól, amelyek a 2005-ös veszteséget okozták? Igaz-e, hogy azért vesztettek pert a volt igazgató ellen, mert nem tudták bebizonyítani, hogy ô volt hibás a 2005-ös veszteségekért, s ezért joggal mentették fel az állásából? Mennyi pénzbe került eddig a cégnek a volt igazgatóval való pereskedés (beleértve a kifizetett kártérítést, az ügyvédi díjakat meg egyéb költségeket)? 2007-ben is veszteséges lesz a cég? Mit tettek eddig a veszteségek csökkentéséért? Mit fognak ezért tenni ebben az évben?
Milyen konkrét terveik voltak, amikor átvették a cég vezetését? Azokból mit sikerült eddig megvalósítani? Miért nem? Milyen beruházásokat valósított meg a cég a tavaly? Miért nem? Idénre milyen beruházási, fejlesztési terveik vannak? Eddig mit valósítottak meg ezekbôl, tekintve hogy az év 1/3-a már eltelt? Miért nem?
Mibôl fizették ki az 5 millió új lejes hitel 10%-os önrészét? Igaz, hogy abból a pénzbôl, amit a kormány beruházásra adott? Havonta mennyi a kamata ennek a hitelnek? Ezt mibôl fizetik? Mibôl szándékoznak majd fizetni a törlesztést, miután lejár a türelmi idô? Összesen mennyibe fog majd kerülni a városnak ennek a hitelnek a visszafizetése?
Mihez kezdtek azokkal a lej-milliókkal (új lejrôl beszélünk), amelyeket a város önkormányzata tavaly májussal kezdôdôen beruházási céllal a rendelkezésükre bocsátott? Miért nem végezték el a három hôközpont tavaly nyárra tervezett összevonását? Mekkora veszteséget okoztak ezáltal a városnak (mert el kellett vezetni a gázt a másik két hôközponthoz is, illetve mert azokat is át kellett alakítani, nyomáscsökkentô állomást felszerelni stb.)? Igaz-e, hogy elavult technológiájú hôcserélôket vásároltak, amelyek ráadásul akkorák, hogy nem fognak beférni a Bucsin meg a Virág negyedi tömbházak alagsorába? Igaz-e, hogy ezeket tavaly év végén kifizették, annak ellenére, hogy nem voltak még leszállítva (s ezáltal törvényt sértettek)?
Igaz-e, hogy a Hargita Gáznak kifizették a teljes bekötési díjat, s nem vették figyelembe, hogy ténylegesen csak a Rózsa utca végétôl kezdôdött a vezetés, onnan a város végéig a régebb lefektetett vezetéket használták fel? Hogy lehetséges, hogy a tavaly lefektetett gázvezetékre további fogyasztók csatlakoztak, holott többször elhangzott, hogy az csak a hôközpontokat fogja kiszolgálni, s a város fizette ki a teljes munkálatot? A cég részérôl ki ellenôrizte a terveket, illetve ki felügyelte, hogy a vezetékek valóban csak a kazánházakat kössék össze az elosztóállomással, ne legyen rajtuk egyéb leágazás? A gázvezetékre csatlakozó további fogyasztók kifizették-e a bekötésnek bár egy részét? Hol mérik a kazánházak gázfogyasztását, a város végén, avagy minden kazánháznál külön külön? (Más szóval: a késôbb csatlakozott fogyasztók fizetik a saját fogyasztásukat, vagy azt is a város állja?)
Igaz-e, hogy szerzôdésük van a fafeldolgozó cégekkel, miszerint azok a keletkezett fűrészport beszállítják a Forradalom negyedi kazánházhoz? Ha nincs ilyen szerzôdésük, akkor miért nincs? Az elmúlt télen hány napot működött a Forradalom negyedi kazánház gázzal? Mennyivel többe került volna, ha azokon a napokon gázolajjal fűtenek? Kiszámították-e, hogy hány napot kell gázzal fűteni a gázolaj helyett, hogy megtérüljön az az összeg, amibe a gáz odavezetése, s a kazánház átalakítása került? Igaz-e, hogy a polgármester nyomására döntöttek úgy, hogy oda is elvezetik a gázt? Melyik az a cég, amelyikkel szerzôdést kötöttek a fűrészpor beszállítására? Miért kellene erre a célra járművet vásároljon a közüzemek, tudva azt, hogy a Forradalom negyedi kazánház megvalósításához a város önrészként traktort, utánfutót és homlokrakodót vásárolt? Ezek már nincsenek meg? Mi történt velük?
Pontosan milyen szerzôdést kötött a közüzemek a Hargita Gáz Rt-vel, milyen havi vagy évi gázfogyasztásra vállalt kötelezettséget? Miért fűtenek még most is, amikor ezt már nem indokolja az idôjárás, tudva azt, hogy áprilisra a kormány már nem ad fűtéstámogatást a rászorulóknak, s várhatóan sokan nem fognak tudni fizetni, így csak a cég kintlevôségei nônek?
Miképpen képzelik a cég irodáinak az átköltöztetését a Kórház utcába? Van-e ott akkora felület, amely elegendô az irodák befogadására, illetve azt figyelembe vették-e, hogy irodák számára teljesen alkalmatlan az a vidék, még bár parkolni sem lehet abban a szűk utcában? Kinek az ötlete volt ez a költözés? Miképpen szándékoznak hasznosítani a felszabaduló irodaházat? Mennyibe fog kerülni a költözés, s mekkora megtakarítást jelent majd? Kinek szándékoznak kiadni a felszabaduló ingatlant? Más szóval: ki vetett szemet a cég fôút mellet levô, értékes ingatlanára?
Komolyan gondolják-e a kamionmosó létrehozását? Mennyibe kerül a beruházás, számításaik szerint mennyi idô alatt térül majd meg? A beruházás megtérülése után évi milyen összeggel fog hozzájárulni a cég anyagi gondjainak az enyhítéséhez?
Tavaly hány meghibásodáshoz (víz, csatorna stb.) hívták ki a cég szakembereit? Átlag hány napon belül szoktak egy csôtörést megjavítani? Becsléseik szerint mekkora veszteséget okozott a cégnek az, hogy néha napokon keresztül csordogál az ivóvíz valamelyik út szélén? Volt-e az elmúlt évben legalább egy olyan eset, amikor a csôtörés kijavítása után az utat/járdát visszaállították eredeti állapotába? Miért nem?
A cégnek mekkora bevétele volt tavaly a lakók által fizetett szemétszállítási díjból? Van-e nyilvántartásuk, amibôl kiderül, hogy kik fizetnek, illetve kik nem fizetnek ilyen díjat? Az elôzô vezetés megkezdte a negyedekben található kukák lecserélését, ezt mikor szándékoznak folytatni? Mit szándékoznak tenni azért, hogy a lakossági szeméttárolók ne az üzletek szemetével teljenek meg?
Hány utcaseprôt foglalkoztat a cég? Ezek mikor dolgoznak? Órabérben, vagy teljesítmény szerint fizetik ôket? Megfordult-e a fejükben, hogy felosszák közöttük a takarítandó felületet, s csak annak adjanak fizetést, aki a maga részét tisztán tartja? Miért nem?
Így egy szuszra ennyi lenne, ami nem jelenti azt, hogy a cég működése nem vet fel ennél sokkal több kérdést. Befejezésképpen azonban még idekívánkozik kettô, amelyek egyben utalnak arra is, hogy miért gyűlt fel ilyen sok kérdés: A közüzem vezetôi szerint hány napból áll egy év (ugyanis kinevezésük óta több mint 470 nap telt el, márpedig azt ígérték, hogy egy éven belül beszámolnak a tevékenységükrôl)? Milyen nyitottságot és átláthatóságot ígértek 2005 ôszén, ha azóta egyetlen alkalommal sem álltak ki a város lakói elé, hogy beszámoljanak, válaszoljanak a kérdésekre?
Árus Zsolt
Zsigmond Attila ezüstérmes
Gyergyószentmiklósi–sepsziszentgyörgyi páros hozta el a Riporterek Európa Kupája ezüstérmét Nyíregyházáról. Április 26 és 29. között zajlott a verseny, melyen 15 ország 24 közszolgálati televíziójának harminc csapata vett részt, köztük az olaszországi, osztrák, cseh, francia közszolgálati televíziók is. A gyergyószentmiklósi Zsigmond Attila és a szentgyörgyi Somogyi Csaba, vagyis a Székely tudósító csapat igencsak nehéz témát húzott, amit helyben, helyismeret nélkül kellett forgasson. Az Európai Unió bôvülése Ukrajnával, a Kárpát Eurórégió új kihívása – ez szerepelt a papíron. Zsigmond Attila elmondása alapján legszívesebben új témát húzott volna, de ezt a szabály tiltotta. Lehetett volna öltönyös, politikusok nyilatkozataival tűzdelt is a háromperces, angol nyelvű alkotás, e helyett azonban enyhe cinizmussal oldották meg a feladatot, megvillantva a székely észjárást. Négy óra alatt forgatták le a versenyen az R12-es kódot viselô filmecskét.
Sôt, Zsigmond Attila színészi képességeit is megvillantotta a filmben, és a kárpátaljai csapat tagjai is eljátszottak egy-egy szerepet.
A nagyrészt közszolgálati televíziók jelentôs személyiségeibôl összetevôdô zsűri végül az elsô díjat a felkonferálás szerint az ukránoknak, amúgy az Ungvári Televízió stábjának ítélte, s az ezüstérem a „román”, vagyis az erdélyi, székely csapaté lett. Sôt, különdíjban is részesültek, az ORF, a burgelandi osztrák téve különdíját is ôk nyerték.
Tavalyelôtt bronzérmesek lettek, idén ezüstérmesek az erdélyiek, jövôbe tehát jöhet az elsô díj, az aranyérem. De addig is részt vesznek idén ôsszel a lakiteleki fesztiválon.
A tervek szerint jövô szombaton nézhetik meg a szentmiklósiak az ezüstérmes alkotást a Gyergyó Tv-n. Gratulálunk a csapatnak!
K-T. Gy.
Unalmas cikkek az újságban
Rögtön rá is térek a lényegre. Már unalmas leírni is, de olvasni is, egy fél Diazepámot be kell venni a cikk elolvasása elôtt, mert már idegesítô, hogy számtalanszor írnak a kölcsönvett 187 853 400 régi lej vissza nem adásáról. Talán nem jól kezdték az összeg visszakérését, mert, ha jó ajtón kopogtattak volna, már rég elfelejtett dolog volna az egész ügy. Más mód-szert kellene alkalmazni, olyan ajtón kellene kopogtatni, amelyik nyílik, és ott a szak- értôk meg is hallgatnák a sértett feleket. Én nem vagyok „végrehajtó”, de én nem így tenném. Már mindjárt fordítva néz ki az egész dolog, már végül blamázs azoknak, akik nyilvánosságra hozzák az írásukat (MPSZ). Sokkal agresszívebben kellene fellépjenek az ügy kapcsán, mert ha csak így „kéregetik”, a pénz nem lesz megadva soha a büdös életben.
Ez úgy néz ki, mint a kutya, amelyik ugat, de nem mer harapni – nem? Én csak egy nyugdíjas asszony vagyok, de nekem ez a szerény véleményem. Nem tudom, másnak mi a véleménye.
Valami törvény az ilyen dolgokra is kell, hogy legyen ki kéne kérni azoknak a véleményét erre a célra, hogy a kölcsön- vett pénz már egyszer kerüljön vissza oda, ahonnan elvették, vagy „kölcsön” vették. Pótoljanak össze az érintettek, akik ezt megszavazták, vagy mi a fene, és már rendezzék el ezt az adósságukat, vonják le a fizetésükbôl, vagy mi, hát nem muris az egész ügy!
Csak gondoljunk egy egyszerű, szegény emberre, eddig a törvény vagy a végrehajtó szervek felhajtották volna már rég ezt az összeget, kamatostól. Mert ebbôl a pénzbôl is valamit meg lehetne valósítani a város érdekében a többi pénzzel összetársítva. Vagy a kutya a kutyát nem marja. Nem én mondtam, ez egy közmondás, talán ôseink fogalmazták meg.
Forduljanak hathatós helyekre, és akkor célt érnek el, de ha ilyen gyengén kérik, soha nem adják vissza az adósságot. Próbálkozzanak más módszerrel, ha már nekifogtak az ügynek, mert fog sikerülni, csak nem így, kicsit erôsebben. Mert csak az újságban foglalja a helyet, és semmi értelme nincs, mert ettôl nem ijednek meg, mert „ôk” nem szívbajosak, és még csak nem is szégyellik magukat úgy néz ki, mert ennyi piszkálás után rég megadták volna az adófizetôk pénzét. Továbbra is kérjék, mert ha nem, részletletagadással el is felejtik.
U.I. Nagyon szeretem a Kisújság olvasnivalóit, mindent el szoktam olvasni, mindig várom a csütörtök estét, mert már akkor meg lehet vásárolni, az írások könnyen olvashatók és érthetôk, nincs burkolt, nehéz nyelvezete, az egyszerű emberek is meg tudják érteni, ezt szeretem benne.
Jó egészséget kívánok az összes munkatársának, írjanak meg mindent, amit lehet, hogy mi is tudjunk valamit, mert szívesen megvásároljuk.
Barabás Márti útelírása is nagyon érdekel, köszönjük, hogy élményeit velünk is megosztotta.
Tisztelettel a „nyugdíjas néni”, M. L.
Vox populi…
Tudjuk, Uraim, tudjuk: „a nép hangja – Isten hangja”! Ezért imádunk annyira populistának lenni, valósággal fürdünk a populizmusban, ami, ugyebár, kedves olvasóm, nem népszerűséget jelent. Hanem azt jelenti, hogy egészen olcsó, de mindenki számára közérthetô szlogenekkel, ígéretekkel illetve hazugságokkal megkeresem a „széles néptömegeket”, az „utca népét”, a „kocsmák népét”, és ezekkel az olcsó kis hazugságokkal ráveszem ôket, azt tegyék, ami nekem jó, ami engem bársonyszékhez juttat, ami engem helyzetbe hoz, meggazdagít.
És akkor – kiválasztottnak érzem magam.
A nép (ezt könnyezve, így illik elmondani: népem!) atyjának érzem magam.
Hogy a saját házunk táján maradjunk: „az én drága, jó romániai magyarságom jótevôjének” érzem magam.
Egyszóval politikusnak érzem magam. És éppen ezért elvárom tôled, hogy amikor elmondom neked az egészen olcsó szlogenjeimet, ígéreteimet illetve hazugságaimat, megtapsoljál engem… Ez igen, mondjad, ez gyönyörű beszéd volt! Ezért érdemes volt elmenni szavazni!
És mint politikusod, természetesen elvárom, hogy tisztelj engem! Csodáld meg a nyakkendômet, a rámszabott zakómat, amely úgy áll rajtam, mondjad, mintha rámszabták volna… És csodáld meg a villámat (nem azt, amivel még nem tanultam meg rendesen enni), és csodáld meg tátott szájjal a limuzinomat, a bevallott vagyonomat, az új feleségemet, és tudjad, tartsd számon, hova viszem a szeretômet nyaralni…
Hiszen „a nép hangja – Isten hangja”!.
(Csak az a baj, hogy nem nálunkfelé. Nem a balkánon és nem Közép-Európában… Egy kicsit arrébb, mondjuk Párizsban, bizony tudják, hogy a nép hangja, ha semmibe veszem, Isten haragjával is felér!)
Nálunkfelé a nép hangja: éhes birkanyáj egyhangú bégetése. (Láttuk a tévé-ben nem a PSD-hangyák dicsôséges vonulását a mititéj és a sör irányába! Nem új találmány ez, nem új találmány! Talán még emlékszel, hogyan kampányolt Iuliu Maniu pártja, írtam róla…)
És most megint a „nép hangjánál” vagyunk, ha jól tudom, május 19-én a birkanyáj a vályúhoz vonul – elnézést, szóval a szavazóurnákhoz megyünk egy szép szombati(!) napon, „eldönteni” az államelnök „sorsát”.
Valami három hét van addig… és én kíváncsian várom, mit talál ki „átejtésül” ez az RMDSZ-es, Nagyromániás politikai szerelem, hogy melyik marad vemhes tôle, illetve miféle tökkelütött gyermeket hoz a világra (a világ csodájára) ez a liberális-szocialista házasság? Én, megvallom, semmin sem fogok csodálkozni, a választási törvények átírásán sem, a tömegek félrevezetésén sem…
Sôt, csöndesen számolgatok magamban: ahhoz, hogy Băsescu örökre eltűnjön (a politikából) a választók fele plusz egy szavazatára lenne szükség. Kilencmillió és egy NEM szavazatra (ha úgy lesz feltéve a kérdés).
Jut eszembe: Te hova fogod ütni a pecsétet? Én majd a következô lapszámban megírom, hogy hova ütöm a pecsétet, és azt is, hogy miért.
De folytassam a számolgatást. Azt tudod-e, hogy a fent említett szerelmi négyesfogat csak akkor mehet biztosra (márpedig ôk biztosra akarnak menni!), ha… választási csalást követnek el. Ami – ebben az országban – nem lenne az elsô, és nem lesz az utolsó.
Számoljunk csak, puszta idôtöltésbôl. Ha egymillió ember fejenként kilenc papírra rápecsétel a NEM-re, megvan ugyebár a szükséges kilencmillió. De persze ez lehetetlen. De ezer embert könnyedén oda lehet állítani. Mondjuk száz darab pártkatonát odaállít az RMDSZ, kétszázat a PRM, háromszázat a PNL, és a fennmaradt négyszázat a PSD (mivel az egy fegyelmezett pártformáció!)…
Akkor már csak fejenként kilencezer pecsétet kell odaütni.
Egy postai alkalmazottnak például meg sem kottyanna…
Egy fél nap alatt végezne az egésszel…
És akkor már… csak az urnákat kellene kicserélni. Úgy, mint ahogy a Román Munkás Párt tette annak idején.
Györffi Kálmán
Fotó Natura
Az évente megrendezésre kerülô Fotó Natura természetfotó- kiállításon idén is remekeltünk. A többes szám Gyergyónak szól, a „tettes” pedig Dezsô László. A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Aquaserv Rt. szervezésében meghirdetett fotópályázatra nem kevesebb, mint 1156 fénykép érkezett természetrombolás, természetvédelem, állat- és növényfotók kategóriában. Többszöri átválogatás után a Berdády-ház falaira 85 kép került ki. A 73 romániai, 73 magyarországi, 10 szerbiai és 1 angol fotográfus munkái közül a díjazásnál kiderült, Dezsô László alkotásai közül többet is nem csak kiállításra, hanem egyenesen díjazásra alkalmasnak találtak a zsűri tagjai. Az állatfotó kategóriában III. lett az Elemi ösztön című farkasos fotójával, a tájfotók közül pedig a beküldöttek közül a legjobbat készítette Alkony-akt címmel.
Arbor közgyűlés
A Famegmunkálók Szövetsége tartotta közgyűlését az elmúlt héten, s bár tisztújításra is készültek, nem történt változás a vezetôséget illetôen. Amiben viszont megegyeztek a jelenlévôk, hogy szervezetükre igény van, eredményeik kötelezik a folytatást, és tevékenység-bôvítést.
A 2006-os tevékenységi beszámolóból kiderült, az elmúlt esztendôben a munkaerôhiány csökkentése érdekében képzésre pályázott és nyert a szövetség, sikerült a tagságnak kedvezményt kialkudni telefontársaságnál, üzemanyag-vásárlásra, villamos energia-fogyasztásra. A megyei környezetvédelmi ügynökséggel közösen törvényismertetôt szerveztek, a tanfelügyelôséget pedig sikerült meggyôzni egy faipari szakosztály indításáról Gyergyószentmiklóson. A közösség különféle megmozdulásait is támogatták az arborosok, belepótoltak egy emlékműállításba, támogatták az épülô templomot, s juttattak a fogathajtó versenyre, a Gyergyói Ifi-napokra, városnapokra is, sôt faültetést vállaltak a Salamon Ernô Gimnázium elôtti zöldövezetben a vihar után.
Az EU-csatlakozás elôtti és utáni vámszabályokat szakember ismertette, a Schweighofer céggel ültek asztalhoz, és egyeztetéseket tartottak a Sapientia Egyetem G8 Fejlesztési Munkacsoportjával a gyergyói térség fejlesztési stratégiájáról is.
Az éves beszámolóból nem hiányzott a faipari konferencia, és a hasonló szakmai szervezetekkel folytatott tárgyalások, együttműködési lehetôségek sem, el odáig, hogy idén februárban bemutatták az Arbor Szövetséget a Gazdasági Minisztériumban.
A tervek között is sok minden szerepel, kezdve a szervezet népszerűsítésétôl és bôvítésétôl, a szakképzések szervezéséig, kiállításokon való részvételig. S ami a tervek között bár utolsó helyen van feltüntetve, mégis nagy figyelmet fordítanak rá, az a kapcsolati háló kialakítása más szövetségekkel. Megtörténhet, hogy a famegmunkálók szövetsége a legkülönbözôbb ágakban vállalkozókat egybefogó érdekképviseleti szervezet lesz… és errôl fognak beszámolni vezetôi a jövô évi közgyűlésen.
B. K.
Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma
Gyergyószentmiklós, május 4–12.
Program
Május 4., péntek
18.00 óra Megnyitó
Bukaresti Állami Zsidó Színház
Mario Diament: Az utolsó tangó
Fôszerepben: Maia Morgenstern
Helyszín: művelôdési központ, színházterem;
21.00 óra – Nagyszebeni Radu Stanca Színház, német tagozat
Brunelda
Helyszín: Korona.
Május 5., szombat
16.00 óra – Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, Szentgyörgyi István tagozat
Federico García Lorca: Bernarda Alba háza
Helyszín: Korona;
19.00 óra – Tomcsa Sándor Színház – Székelyudvarhely
Zalán Tibor: Katonák, katonák
Helyszín: művelôdési központ, színházterem;
21.00 óra – Temesvári Zeneakadémia, Színházművészeti Tanszék
Eugčne Ionesco: A kopasz énekesnô
Helyszín: Korona.
Május 6., vasárnap
13.00 óra – Könyvbemutató – Felolvasószínház
Meghívott: Hatházi András
(házigazda Kovács Levente)
Helyszín: művelôdési központ, 40-es terem;
18.00 óra – Kolozsvári Állami Magyar Színház
Nathalie Sarraute: Egy Igenért és egy Nemért
Helyszín: Korona;
20.00 óra – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat
Witold Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnô
Helyszín: művelôdési központ, színházterem;
22.00 óra – Harry Tavitian-koncert
Helyszín: művelôdési központ, Sarok (művelôdési központ belsô udvara).
Május 7., hétfô
17.00 óra – Szatmárnémeti Északi Színház, Harag György Társulat
Hamvai Kornél: Márton partjelzô fázik
Helyszín: Korona;
20.00 óra – Csíki Játékszín, Csíkszereda Önkormányzati Színháza
Friedrich Schiller: Ármány és szerelem
Helyszín: művelôdési központ, színházterem;
22.45 – Cserei Csaba-koncert
Helyszín: művelôdési központ, Sarok (művelôdési központ belsô udvara).
Május 8., kedd
18.00 óra – Marosvásárheyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat – Yorick Stúdió
Alvajáró románc
Helyszín: Korona;
20.00 óra – Figura Stúdió Színház – Gyergyószentmiklós
Rókajáték
Helyszín: művelôdési központ, színházterem;
22.00 óra – BBTE – Színházművészeti és Televíziós Kar
Slawomir Mrozek: Mulatság
Helyszín: Korona.
Május 9., szerda
17.00 óra – BBTE – Színházművészeti és Televíziós Kar
Joe Masteroff – John Kander – Fred Ebb: Kabaré
Helyszín: Korona;
20.00 óra – Csiky Gergely Állami Magyar Színház – Temesvár
Csiky Gergely: Ingyenélôk
Helyszín: művelôdési központ, színházterem
22.30 óra – Melody Band-koncert
Helyszín: művelôdési központ, Sarok (művelôdési központ belsô udvara).
Május 10., csütörtök
18.00 óra – Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulat
Nell Dunn: Gôzben
Helyszín: Korona;
20.00 óra – Temesvári Állami Német Színház
Barry Collins: Ítélet
Helyszín: művelôdési központ, színházterem;
22.30 óra – Orient Express-koncert
Helyszín: művelôdési központ, Sarok (művelôdési központ belsô udvara).
Május 11., péntek
13.00 óra – Könyvbemutató – Felolvasószínház
Meghívottak: Visky András, Ungvári Zrínyi Ildikó
(házigazdák: Boros Kinga, Zsigmond Andrea, Ungvári Zrínyi Ildikó)
Helyszín: művelôdési központ, 40-es terem;
16.00 óra – Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, Szentgyörgyi István Tagozat
Johann Wolfgang Goethe: Stella
Helyszín: Korona;
19.00 óra – Tamási Áron Színház – Sepsiszentgyörgy
Tamási Áron: Boldog nyárfalevél
Helyszín: művelôdési központ, színházterem;
21.00 óra – M Stúdió – Sepsiszentgyörgy
Örkény István: Tóték
Helyszín: Korona;
22.30 óra – A pincér dalai
Szabó Tibor elôadóestje
Helyszín: művelôdési központ, Sarok (művelôdési központ belsô udvara).
Május 12., szombat
13.00 óra – Könyvbemutató – Felolvasószínház
Meghívott: Kiss Csaba (házigazda Visky András)
Helyszín: művelôdési központ, 40-es terem;
19.00 óra – Díjkiosztó gála
Tamási Áron Színház – Sepsiszentgyörgy
Pozsgai – Pinczés – Apostolache: Diploma után
Helyszín: művelôdési központ, színházterem.
Stúdióelôadásokra a helyek száma korlátozott, jegyeket csak a helyszínen lehet vásárolni.
KisAsszony
7 stratégia, hogy a szerelem friss és üde maradjon
A boldogság legnagyobb ellensége a rutin. Összeállításunkban azoknak kínálunk néhány tanácsot, akik kíváncsiak arra, hogyan lehet érdekesebbé, változatosabbá tenni a tartós párkapcsolatban élôk hétköznapjait.
Minél hosszabb ideje él együtt egy nô és egy férfi, annál nehezebb frissen tartani a szerelmet. Mégis lehet, sôt kell is némi színt vinni a hétköznapokba. Ha olykor hajlandóak vagyunk magunkba nézi, és ha arra van szükség, akkor a másikhoz való hozzáállásunkon változtatni, jó úton járunk. Apróságokkal rengeteg pozitívumot érhetünk el.
1. Humor, mozgalmasság, nyugalom, szövetség
Mikor nevettetek együtt legutóbb? Stresszes a munka, szemtelenek a gyerekek, morog a partner? Pontosan emiatt van szükség humorra. Méghozzá sürgôsen! Nincs annál megnyugtatóbb, mint együtt kacarászni, nevetni, hahotázni a kedvesünkkel. Mindegy, min: egy mókás történeten a munkahelyrôl, egy vicces tévéjátékon, vagy egy moziban együtt látott filmen.
A közös nevetés erôsíti az összetartozás érzését, és segít enyhíteni a konfliktusokat. Fontos az is, hogy nyitottak legyünk a párkapcsolat elsô látásra bosszantó, aztán mégis viccesnek tűnô pillanataira. A partnerünk bizonyára nem készakarva ejti le a tojást a frissen mosott konyhakôre! Ha ilyenkor együtt nevetünk, nemcsak a hangulatot mentjük meg, hanem sokáig emlékszünk majd arra az estére…
2. Privát szféra és a titkok
Miért szerettél bele annak idején a kedvesedbe? Ôrizzetek meg egy csipetnyi titokzatosságot a párkapcsolat alatt is. Csukd be a fürdôszobaajtót, ha a lábkörmeidet lakkozod, és az arcpakolást is akkor rakd fel, amikor ô ezt nem látja. Jót tehet, ha néhanapján adtok egymásnak egy kis szünetet. Utazz el egy hétvégére a barátnôiddel, és ne vedd rossz néven, ha ô péntekenként focizni szeretne. Egy kis távollét után még inkább örülhettek egymásnak, és izgalmasabban kezdôdhetnek a közös hétköznapok is. Nem hiába tartja a mondás: „A szerelem a szabadság gyermeke.”
3. Szex és egyéb fontos dolgok
Régebben le nem tudtatok volna mondani róla. És ma? Talán érdemes lenne kipróbálni egy-két új, vagy akár bevált, de elfelejtett dolgot. A következô együtt töltött éjszakára készülj valami finomsággal, gyertyafénnyel, új, vidám színű ágyneművel!
A szex iránti igény ugyanis az élethelyzetektôl függôen változhat, de ez kevésbé minôsíti a kapcsolat mélységét – tartják a szakértôk. Ha például éjszaka minden második órában felsír a kisgyerek, vagy egy igen nehéz munkanap van az ember mögött, természetes, hogy semmi mást nem akar, mint aludni, vagy csak egy kicsit odabújni a másikhoz. Testi közelség nélkül viszont – állítják – elôbb-utóbb tönkremegy a párkapcsolat. A gyengéd érintések gyakran sokkal fontosabbak, mint a szex.
4. A vitatkozás néha szórakoztat is
Ne nyeld le azokat a dolgokat, amik zavarnak. Semmit nem ér a felületes harmónia, ha belül idegesnek érzed magad. Mondjunk ki mindent, ami zavar – ajánlják a pszichológusok.
Arra azonban fokozottan kell figyelni, hogy a sérelmeinket mikor és hogyan adjuk elô. Nem kell rikácsolva hadarni. Célszerűbb nyugodtan és részletesen beszélni, hiszen ebben az esetben a partnerünknek is megvan az esélye, hogy kifejtse a saját álláspontját. Ha ilyen esetben esetleg túlmelegedne a helyzet, érdemes szünetet tartani, kimenni, hozni egy pohár vizet, és késôbb folytatni. A közösen megoldott problémák kétséget kizáróan összeforrasztanak. Egy ilyen párbeszéd ráadásul nem ritkán végzôdik jól – az ágyban.
5. Együtt evezni új vizekre
Közösen berendezni az elsô lakást, azután felnevelni a gyerekeket, majd együtt ülni a tévé elôtt. Ami izgalmasan kezdôdik, észrevétlenül válhat az évek alatt rutinná, ez pedig megöli a szenvedélyt. Egy párnak ahhoz, hogy a szerelme friss maradjon, újra és újra fel kell fedeznie, új oldaláról kell megismernie a másikat. Ennek nem muszáj valami teljesen ismeretlen tulajdonságnak lennie, egészen apró dolgok is megteszik.
Ezekre remek alkalom nyílik közös hobbi űzése vagy hosszabb utazás közben. Az együtt átélt kalandok és élmények újjáélesztik a párban az összetartozás érzését. Természetesen nem mindig nyílik lehetôség valami nagyobb, költségesebb programra. Ilyenkor a mindennapos, apró rituálék, mint a reggeli tejeskávé vagy a közösen olvasott újság, biztosíthatja az érzést: mi ketten összetartozunk.
6. Kitalálni, mi a fontos a másik számára
Csalóka dolog azt hinni, hogy partnerünket legalább annyira ismerjük, mint önmagunkat. Társunk húsz év után is önálló személyiség, és még az olyan reakciókból is, mint: „Most nincs idôm”, vagy „Légy szíves, hagyjál olvasni”, kiderülhet valami új a másikról.
Fontos, hogy szánjunk idôt egymásra: hetente jelöljünk ki egy estét, amikor nincs helye a háztartás körüli problémák megbeszélésének és a dühödt szemrehányásoknak. Lehet, hogy az ilyen jellegű beszélgetés nehezen indul, de megéri venni a fáradságot, és belekezdeni, mert ezek a percek, órák olyan közel vihetnek egymáshoz, amilyen közel szerelem elején voltunk.
7. Szerelmesnek maradni a gyerek mellett is
A közös gyerek általában a kapcsolat megkoronázása, de a gyerek természetes módon meg is terhelheti azt. Pszichológusok szerint a szülôvé válás a párkapcsolat legnagyobb próbája. Az ágyban szünet van, a házaspár anyunak és apunak szólítja egymást (ezt érdemes lenne elkerülni!)…
Ha a pici kicsivé cseperedett, nincs már a nap mind a 24 órájában szüksége a szüleire. Sôt bizonyára örül neki, ha a változatosság kedvéért valaki más vigyáz rá. A szülôk pedig elutazhatnak kettesben egy hétvégére, vagy elmehetnek vacsorázni, és beszélgethetnek egy nagyot – végre nem csak a gyermeknevelésrôl és a háztartási teendôkrôl eshet szó. A hétköznapokon jobb, ha a gyerek nem mindig a szülôk közt alszik, és idôben lefekszik, mert így a házaspárnak maradhat egy-két (tetszés szerint eltölthetô) órácskája.
Zöldfűszeres omlettel rakott karalábé
Hozzávalók: 4 nagy karalábé, 1 liter zöldségleves, 8 tojás, ôrölt bors, só, 1 csokor petrezselyem, 2 szál rozmaring, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg reszelt sajt, fél dl olaj, 1,5 dl tejszín.
Elkészítés: A meghámozott karalábékat vágjuk félujjnyi vastag szeletekre, a zöldséglevesben fôzzük puhára, és csepegtessük le. Az omletthez a tojásokat keverjük habosra, és ízesítsük sóval, borssal, petrezselyemmel, rozmaringgal. Szórjuk meg a zúzott fokhagymával és a reszelt sajttal, majd olajozott serpenyôben süssünk a karalábészeleteknél kicsit nagyobb átmérôjű omletteket. Ezután rétegezzük egmásra a fôtt karalábét az omlettekkel, és rakjuk tepsibe, egymás mellé. Öntsük alá a sóval, borssal ízesített tejszínt, majd 180 °C-os sütôben süssük 15 percig. Tálaláskor a karalábékat fektessük tányérra, locsoljuk körbe a mártással, és szórjuk meg petrezselyemmel.
Egészség
A légzés
A gége
A gége a nyak elülsô részén helyezkedik el, csô alakú üreges szerv, melynek hossza átlagosan 7 cm, szélessége 4 cm, mélysége 3 cm. A méretek férfiakra vonatkoznak. Nôknél a hosszúsága és a mélysége mintegy 1/4-del kisebb, a szélessége azonban csak 1/8-dal. Vázát porcok alkotják, közvetlenül a légcsô felsô végénél van egy gyűrű alakú porc, a gyűrűporc. E fölött található a pajzsporc, amelynek alakja nagyjából olyan könyvnyalábhoz hasonlít, amelynek háta elôre néz, ezt nevezzük ádámcsutkának. Ehhez a kiemelkedô részhez kapcsolódik a gégefedô. Ez egy levél alakú, porcos lemez, amely elzárja a gége bemenetét, így nyeléskor a falatot a garatba, a nyelôcsô felé tereli. A vázát hátul a két kannaporc képezi. Ezekhez a hangszalagok egyik vége, míg a másik végük a pajzsporchoz tapad. A gége porcait rostos kötôszövet tartja össze.
A gége a hangadás szerve. Benne helyezkedik el a két pár hangszalag, egy alsó és egy felsô pár, melyek a gége nyálkahártyáinak redôi, azonban a hangadásban csak az alsó hangszalagoknak van szerepük mert a szerkezetükben lévô izomrostok és a rugalmas kötôszövet fejlettebbek. A gégeporcok külsô felületéhez tapadnak a gégeizmok, ezek mozgatják a gégeporcokat, és ez által a porcok belsô felületére tapadó hangszalagok megfeszülnek. A hangszalagok közötti nyílás a hangrés, tágulhat vagy szűkülhet aszerint, hogy milyen hangot kell kiadni. Légzés közben a hangrés egészen nyitva van, így a levegô mindkét irányba szabadon járhat benne. A tagolt hangok formálásakor a hangszalagok megfeszülésével a hangrés szűkül, és magasabb hangok képzôdnek. Amikor a hangrés tágabb, a képzôdött hang mélyebb. A hang úgy jön létre, hogy a tüdôbôl kiáramló levegô megrezegteti a hangszalagokat, amely felerôsödik a száj- és orrüregben valamint a garat- és mellüregben, melyek valóságos rezonáló szekrényként működnek, szerepelnek. A hangképzésnél még az ajkak és a nyelv is közreműködnek. Az így létrejött tagolt hangok kombinálásából áll a beszéd, amely lényegesen különbözôvé teszi az embert az állatoktól.
A légcsô
Egy körülbelül 12 cm hosszúságú, 2 cm vastagságú porcos csô, amely a nyelôcsô elôtt helyezkedik el. A falát 16–20 egymásra illeszkedô porcgyűrű alkotja, melyek hátsó fala nem teljesen zárt. A porcgyűrűk a légcsövet állandóan nyitva tartják. A porcgyűrűk hátsó hiányzó része, amely a nyelôcsô felé néz, egy rugalmas rostos lemezbôl áll, mely lehetôvé teszi a falat lefelé ha-ladásakor a nyelôcsô tágulását. A légcsövet belülrôl nyálkahártya béleli, amely nyálkatermelô sejteket tartalmaz, és ezek váladéka a belélegzett levegôvel ideérkezô porszemeket feltartóztatja. A nyálkahártya hámsejtjei csillószôrrel vannak ellátva. A csilló-szôrök mozgásával a porszemek kifelé sodródnak. A légcsô felsô, az-az nyaki szakaszán, annak elülsô felületénél helyezkedik el a pajzsmirigy.
A hörgôk
A légcsô folytatásában vannak, annak a két ága, mindkettô egy-egy tüdôfélbe hatol be. A hörgôk falát szintén porcgyűrűk alkotják, de azok már teljes gyűrűt alkotnak.
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Labdarúgás
Kiütéses gyergyói gyôzelem
Sikeresen szerepelt a múlt szombaton, idegenben lejátszott mérkôzésén a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. A Románia Kupa megyei szakasza keretében lejátszott mérkôzésen: Gyimesközéplok – Gyergyószentmiklósi Jövô 0–7 (0–3). Gólszerzôk: Ciocania Vasile 3, Nagy Dénes 2, Bliorţ Lucian 2. A Gyergyói Jövô csapata a következô összeállításban játszott: Scurtu Adrian – Bliorţ Marius, Lazăr Vasile (30’ Nagy Csongor), Vinău Gigi, Ţepes Andrei – Covrig Alin, Marcoci Florin (56’ Vaszi Szabolcs), Bliorţ Lucian, Bliorţ Ciprian (56’ Scurtu Nelu) – Ciocania Vasile (30’ Nagy Zsolt), Nagy Dénes.
Covrig Alin játékos-edzô: Elégedett vagyok a csapat teljesítményével. Sikerült gyôzni a Románia Kupa-mérkôzésen, ez részben annak is tulajdonítható, hogy a reméltnél sokkal jobb pályán játszhattunk. A meglepôen jó gyepszônyegű játéktéren a Jövô csapata ki tudta bontakoztatni saját játékát. Az is igaz, hogy a házigazdák csapata nem képviselt jelentôs játékerôt. A kialakított helyzetekbôl többször sikerült az ellenfél kapujába találni. Az elsô harminc percben már 3–0 arányban vezettünk, úgyhogy biztosra vehettük a gyôzelmet. Ezen a héten ismét hangsúlyt fektetünk a fizikai felkészültség javítására, annál is inkább, mert a következô hét végén nem mérkôzünk, a csapat szabadnapos. Azután viszont újabb bajnoki mérkôzés elébe nézünk Parajdon, ahol nem lesz könnyű, hisz a parajdiak kellemetlen ellenfelet képeznek. A Románia Kupában elért gyôzelem jelentôsen javította a játékosok hangulatát, bizakodóan tekinthetünk a következô mérkôzések elé. El kell mondjam, hogy közben készülünk a bajnokság utáni osztályozóra is. Ennek megfelelôen figyeljük Bákó és Neamţ megye IV. Ligás bajnokságainak elsô helyezettjeit. További ellenfelek lehetnek a Maros és a Brassó megyei bajnokságok gyôztesei, amelyeket ismerek, és mondhatom, jóval erôsebbek, mint az elôször említett másik két szomszédos megye bajnokcsapat jelöltjei.
A Románia Kupa megyei szakaszának további eredményei: Csíkszentdomokos – Tölgyes 1–0, Székelyszentmihály – Parajd 3–0, Szépvíz – Salamás 4–3, Betfalva – Székelykeresztúr 3–1, Székelyudvarhelyi Küküllô – Szentegyházai Vasas 3–0. A Csíkszeredai Sapientia és Farcád csapatai mérkôzés nélkül jutottak tovább. A megyei szintű Románia Kupa következô mérkôzéseire május 9-én, szerdán 17 órai kezdettel kerül sor. A műsor: Csíkszentdomokos – Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz – Csíkszereda, Farcád – Betfalva, Székelyudvarhelyi Küküllô – Székelyszentmihály.
Az ifjúsági bajnokságok legutóbbi eredményei. A- és B-csoport: Szentegyháza – Csíkszeredai ISK 0–7. C-csoport: Start 2000 – Szentegyháza 4–0, Salamás Maroshévízi Tudomány – Gyergyói Jövô 1–0. A megyei C-csoportú ifjúsági bajnokságot a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata nyerte meg. A végsô rangsort a késôbbiekben közlik. A gyôztes csapat képviselôje május 14-én, hétfôn részt vesz a bukaresti Labdarúgás Házában 12 órai kezdettel sorra kerülô technikai tanácskozáson, amelynek keretében a zónadöntôvel kapcsolatosan tájékoztatják az érdekelteket. A zónadöntôre a május 17–20. közötti idôszakban kerül sor Bákó, Kovászna, Vaslui és Hargita megye korosztályos csapatainak részvételével. A megyei ifjúsági bajnokság D-csoportjában: Székelyudvarhelyi Budvár – Székelyudvarhelyi ISK 0–6. A Hargita megyei IV. Liga e hétvégi fordulójának műsora: május 6., vasárnap 14 órától: Szentegyházai Vasas – Parajdi SE / játékvezetôk: Bajkó Barna, Deák Ferenc, Kocsis Zoltán – mindannyian Csíkszereda; megfigyelô: Szakács Attila – Csíkszereda/, Salamás – Tölgyes /játékvezetôk: Ilyés Szabolcs, Simó Zoltán, Szakáli Botond – mindárman székelyudvarhelyiek; megfigyelô: Câmpeanu Dumitru – Maroshévíz/. A Gyergyószentmiklósi Jövô csapata szabadnapos.
Május 5-én, szombaton 10 órai kezdettel körmérkôzéses turnéra kerül sor Salamáson az ifjúsági E- és F-csoportok keretében. Az ifjúsági D-csoportban május 5-én, szombaton 13 órai kezdettel a következô mérkôzésekre kerül sor: Tölgyes – Gyergyói Elite, Keresztúr – Udvarhelyi ISK, Maroshévíz – Siculum. A Budvár – Balánbánya mérkôzést elnapolták, az újrajátszás idôpontja: május 16., szerda, a kezdési idôpont 18 óra. Az ifjúsági A- és B-csoportban május 6-án, vasárnap 12 órai kezdettel a Szentegyháza – Parajd mérkôzés kerül lejátszásra.
Jégkorong/ Vb
A legjobbak Oroszországban csatáznak
A világ legjobb 16 nemzeti válogatottja április 27-én, pénteken kezdte el Moszkvában – Khodynka Arena – és Szentpéterváron – Mytischi Ice Arena – a sorrendben 71. jégkorong-világbajnokság csoportmérkôzéseinek sorozatát. Az oroszországi vb-n részt vevô válogatottakat négy csoportba sorolták. A-csoport: Svédország, Svájc, Lettország, Olaszország; B-csoport: Csehország, Egyesült Államok, Fehéroroszország, Ausztria; C-csoport: Kanada, Szlovákia, Németország, Norvégia; D-csoport: Finnország, Oroszország, Ukrajna, Dánia. Tavaly Svédország lett a világbajnok. A svédek egyébként a 2006-os torinói téli olimpiát is megnyerték. A kettôs sikerrel a svédek sporttörténelmet írtak, hisz korábban soha nem fordult elô, hogy ugyanabban az évben valamelyik válogatott a vb-n és az olimpián is aranyérmet szerezzen! A négyes csoportokból az elsô három helyezett jut a 12 csapatos középdöntôbe, a csoportok utolsó helyezettjei a kiesés elkerüléséért küzdenek. A négy csapat közül kerül ki a két kiesô gárda. A középdöntôs csapatokat két hatos- csoportba sorolják, a válogatottak továbbviszik az egymás elleni eredményeket. A két csoportból az elsô négy csapat egyenes kiesési rendszerben mérkôzik a negyeddöntôben. A negyeddöntô gyôztesei az elôdöntôben folytatják, az elôdöntô gyôztesei bejutnak a döntôbe, a vesztesek a bronzéremért mérkôznek. A csoportmérkôzéseket az április 27– május 2. közötti idôszakban rendezték, a középdöntôre május 3. és 7. között kerül sor, a nyolcaddöntôket május 9-én és 10-én rendezik, az elôdöntôket május 12-én, a kis- és nagydöntôt május 13-án, vasárnap rendezik.
Lapzártánkig a következô eredmények születtek. Április 27., péntek: Egyesült Államok – Ausztria 6–2 (3–1, 1–1, 2–0), Ukrajna – Finnország 0–5 (0–1, 0–3, 0–1), Fehéroroszország – Csehország 2–8 (1–4, 1–1, 0–3), Oroszország – Dánia 9–1 (3–1, 5–0, 1–0). Április 28., szombat: Svájc – Lettország 2–1 (0–0, 2–1, 0–0), Németország – Kanada 2–3 (1–1, 1–1, 0–1), Svédország – Olaszország 7–1 (2–1, 4–0, 1–0), Szlovákia – Norvégia 3–0 (2–0, 1–0, 0–0). Április 29., vasárnap: Finnország – Dánia 6–2 (3–1, 1–0, 2–1), Csehország – Ausztria 6–1 (2–0, 1–1, 3–0), Oroszország – Ukrajna 8–1 (2–1, 3–0, 3–0), Egyesült Államok – Fehéroroszország 5–1 (3–0, 2–0, 0–1). Április 30., hétfô: Szlovákia – Németország 5–1 (1–0, 1–0, 3–1), Lettország – Svédország 2–8 (0–1, 0–3, 2–4), Kanada – Norvégia 4–2 (2–1, 0–1, 2–0), Svájc – Olaszország 2–1 (1–0, 0–0, 1–1). Május 1., kedd: Dánia – Ukrajna 4–3 (3–2, 1–0, 0–1), Ausztria – Fehéroroszország 2–5 (1–2, 1–2, 0–1), Finnország – Oroszország 4–5 (1–2, 0–2, 3–1), Csehország – Egyesült Államok 4–3 (1–0, 1–1, 2–2). Május 2-án, szerdán délután és este – lapzárta után – a következô mérkôzések kerültek lejátszásra: Olaszország – Lettország, Norvégia – Németország, Svédország – Svájc és Kanada – Szlovákia. Lapzártáig a következô válogatottak jutottak a középdöntôbe: Svédország, Svájc (A-csoport), Csehország, Egyesült Államok (B-csoport), Kanada, Szlovákia (C-csoport), Finnország, Oroszország (D-csoport).
Fogathajtás
Ismert a bajnokság menetrendje
Az április 28–május 1. közötti idôszakban a magyarországi Fábiánsebestyén községben rendeztek nemzetközi fogathajtó versenyt, amely a magyarországi országos bajnokság elsô fordulója, de egyben Világkupa-forduló is volt. A versenyen öt ország 59 fogata állt rajthoz. A megmérettetésen erdélyi fogathajtók is részt vettek, nevezetesen a háromszoros romániai bajnok, a gyergyóalfalvi Pál Attila, továbbá a nagykárolyi Rákóczi Gergô és a szalontai Kovács Imre. A kettes hajtóknak ez a verseny egyben válogató volt az idei világbajnokságra. Az egyes fogatoknál Farkas József, a ketteseknél a hatszoros vb-aranyérmes Lázár Vilmos, míg a négyeseknél a svájci Daniel Würgler bizonyult a legjobbnak. Az erdélyiek helyezéseit lapzártáig nem sikerült megtudni.
A 2007-es évi romániai kettes fogathajtó bajnoki idényt illetôen megtudtuk, hogy az elsô, úgynevezett „ostorbontó” versenyre a Beszterce megyei Bethlenfalván kerül sor a június 1–3. közötti idôszakban. A versenynaptár szerint a második bajnoki fordulót a június 22–24. közötti idôszakban rendezik Sepsiszentgyörgyön. A következô, harmadik bajnoki fordulót a tervek szerint Gyergyószentmiklóson rendezik a július 13–15. közötti periódusban. Ezután következik a bajnokság negyedik fordulója, amelyre az augusztus 10–12. közötti idôszakban kerül sor Csíkkarcfalván. A negyedik bajnoki forduló után, pontosabban augusztus végén és szeptember elején a lengyelországi Varka ad otthont a soronlévô kettesfogathajtó-világbajnokságnak. Az idei világbajnokságon (idôpont: augusztus 31–szeptember 2.) a tervek szerint rajthoz áll a gyergyóalfalvi Pál Attila is. A lengyelországi világbajnoksággal nem ér véget az idény, ugyanis a hazai bajnokság döntôjére a tervek szerint szeptember közepén, vagy a hónap második felében kerül sor Marosvásárhelyen.
Kosárlabda
Gyôzött a KHD
Az elmúlt héten befejezôdött Csíkszereda amatôr férfikosárlabda-bajnoksága. A két nyert mérkôzésig tartó döntô harmadik összecsapásán KHD – Sky Soft 62–61. A bajnoki címet a gyergyószentmiklósi és egy balánbányai játékosból álló KHD nyerte. A bajnokcsapat összetétele: Portik Zsolt, Pál Ignác, Köllô István, Madaras Péter, Paşcu Ovidiu, Selyem Vencel, Lokodi Mátyás, Szakács Levente, Hobaj Levente és Bartalis István. Köllô István csapatvezetô elmondta, hogy a következô idényben is beneveznek a csíkszeredai amatôrbajnokságba. Megtudtuk ugyanakkor, hogy a közeljövôben – a tervek szerint – Gyergyószentmiklóson is szerveznek kosárlabdaturnékat. A gyôzteseknek ezúton is gratulálunk!
Kosárlabda
Gyermekekrôl, utánpótlásról
Március második hetében tartotta elsô edzéseit a Gyergyószentmiklósi Jövô SK keretében működô kosárlabda-szakosztály legkisebb korosztályú (1998– 2000-ben születettek) csapata. Az azóta eltelt tanulási idôszakról, a tapasztalatokról, illetve a közeljövôrôl Kercsó Zoltán edzôvel beszélgettünk.
– Hány gyerek vett részt az elsô edzésen?
– Összesen 32 gyermek jelentkezett az elsô edzésre. Ez a szám növekedett, de csökkent is. A beíratkozottak közül nem mindenik jelent meg az edzéseken. Jelenleg a létszám 25–30-ra tehetô, azért nem lehet pontosan tudni, mert sok gyermek betegség miatt hiányzott, továbbá közbejöttek a húsvéti ünnepek, a tavaszi vakáció. Négy gyermek vidékrôl jár edzésre, ôket a szüleik hozzák.
– Milyen tapasztalok vannak a jelentkezôket illetôen?
– Örvendetes, hogy a gyermekek képessége átlagon felüli. Van körülbelül 8–10 nagyon ügyes gyermek, ezek közül ketten máris kiemelkednek tehetségükkel. Ezek a gyermekek, ha megmaradnak a sportág mellett, akkor sokra vihetik, olyan szintre juthatnak, amilyenre még gyergyói, illetve itt nevelkedett kosárlabdázó még ért el.
– Valamennyi gyerek I–II. osztályos?
– Vannak óvodások is, de akadnak nagyobbak is. Ez egyrészt jó, mert a nagyobbakkal másképp játszanak. Ugyanakkor megszokják, hogy idôsebbekkel is kell játszani.
– Van egy ideális életkor, amikor el lehet, el kell kezdeni a kosárlabdázást?
– A szakkönyvek szerint a megfelelô életkor a 10–12 év, de a gyakorlatban az a helyzet, hogy már 5–6 évesen kezdenek a gyermekek jégkorongozni, táncolni. Jómagam azért is indítottam ezt a csoportot, hogy megszerettessem a sportágat. Csak így érjük el azt, hogy itt is maradnak, kitartanak a kosárlabdázás mellett. Erre azért is van szükség, hogy a késôbbiekben legyen, akik közül válogatni. Nem jó ugyanis az a helyzet, amikor vannak összesen húszan és ebbôl a keretbôl kell kiválogatni 10–12 gyermeket.
– Mire lenne szükség a kicsi csapat házatáján?
– Mindenképp szükség lenne négy alacsonyabb gyűrűre, palánkra. Más városokban különben ez már így működik. Ily módon a gyermekek számára lényegesen nagyobb a sikerélmény. A másik dolog az, hogy így többet is tudnának játszani. Mivelhogy nincs, úgy kell boldoguljunk, ahogy tudunk. Nem könnyű, sôt elég nehéz, mert például az óvodás gyermek, amíg kosárba talál, addig sok idô el kell teljen. Nem kizárt, hogy késôbb tehetséges lenne, de mivel nincs sikerélménye, egyszerűen abbahagyja, vagy éppen más sportág felé fordul.
– Milyen tervek vannak a nyári idôszakra?
– Az ifjúsági III-as korosztályú országos bajnokságban szerepelt nagyobb gyermekek csapatát illetôen könnyebb számomra nyilatkozni, s elmondhatom, hogy a sportcsarnok beindulásával újabb lehetôségek adódnak. A nyár folyamán a sportcsarnokban szeretnénk egy nagyszabású turnét szervezni. Erre a turnéra 14 csapat meghívása van tervbe véve. A meghívottak közül négy csapat Magyarországról jönne, továbbá a legjobb hazai korosztályos csapatokat is meghívnánk. A kisebbeknél egy hónap szünet lesz a nyáron, de szeretném, ha a nyári vakációban is edzéseket tudnánk tartani. Nyilván ez a szülôktôl is függ majd, mert ha nagyon sokan elutaznak, akkor nem tudunk rendszeresen dolgozni. Szeretném, ha nem esne ki sok idô. Megfelelô támogató segítségével jó lenne két három palánkot elhelyezni a város területén. Itt szóba jöhetnek a parkok, illetve a tömbházak környéke is. Normál méretű palánkokra gondolok, hogy a nagyobb gyerekek is tudják használni, tudjanak szabad idejükben játszani.
– Milyen szempontokat kell szem elôtt tartani egy új csapat indításakor?
– Az egyik az, hogy megszeressék a kosárlabdát, a másik az, hogy megszeressék az edzôjüket, továbbá megszeressék, tiszteljék egymást. Amikor ez a három dolog együtt van, akkor azután lehet komolyabban követelni, keményebben dolgozni velük. Fontos dolgok ezek. Abban az esetben, ha egymást nem szeretik, s konfliktusok vannak közöttük, vagy azért jönnek, mert barátok vagyunk, de közben nem szeretjük a sportot, szóval lehet így is dolgozni, de nem sokáig. Ezen említett háromszög megteremtésén dolgozunk jelenleg. Miután az alapokat megkapják, remélhetôen a nyár végén, az iskolakezdés elôtt egy kisebb edzôtábort szervezünk, amelynek idôtartama 7–10 nap lesz. Ebben a tervezett edzôtáborban fizikailag egy picit jobban készülnének, és ugyanakkor átismételnének minden addig tanultak. Ezután az edzôtábor után ismét a rendes kerékvágásba kerülnének a dolgok. A nagyobbakkal, az úgynevezett „bébi” korosztállyal kezdtük a munkát, s rövid idô múltán az ifjúsági III-as bajnokságba kerültünk. Az ifi III-as bajnokságba nem biztos, hogy jövôre benevezünk, ellenben be szeretnénk iratkozni az ifjúsági II-es korosztályú bajnokságba. Bármennyire is hihetetlen, de mindez attól függ, hogy sikerül-e találni egy-két olyan magas embert, akik megfelelnek a Román Kosárlabda Szövetség elôírásainak. Egy-két 191 cm-es gyerekre volna szükség a csapatban. Ez ügyben Csíkszeredában beszélgettem három gyerekkel, hogy jönnének ide iskolába, lakjanak bentlakásban. Nem sikerült ôket idehozni, habár minden költségük fedezve lett volna. Szárhegyrôl ígértek egy magas fiút, ha ôt sem sikerül idehozni, akkor kénytelen leszek továbbmenni Székelyudvarhelyre, illetve Maroshévízre, hogy játékost hozzunk. Gyergyóban sajnos, nincsenek a követelményeknek megfelelô magasságú gyermekek. Szerintem a mérce meglehetôsen magasra van állítva, hisz egy 13 éves gyermek 190 cm-es magasságú kell legyen. Nagy városokban lehet, hogy könnyebb ilyen magas gyermekeket találni, de olyan kis kluboknál, mint amilyen a miénk, ez óriási dolog. Az ifjúsági III-as bajnokságot illetôen van egy olyan elképzelés, hogy az alfalviakkal közösen indítsunk csapatot. Külön-külön nincs értelme indulni, hisz amúgy sincs sok játékos a két csapatban.
Jégkorong/ Gyermekek
Magyarországon vendégszerepeltek
Annak ellenére, hogy Gyergyószentmiklóson már hetek óta nincs jég, a Gyergyói ISK Progym ifjúsági I-es csapata, illetve a csomafalvi és az alfalvi gyermekek csapata Magyarországon, Miskolcon, illetve Debrecenben vendégszerepelt. A Basilides Csaba edzô által irányított ifjúsági I-es korosztályú csapat a következô eredményeket érte el: Miskolc – Gyergyói ISK Progym 5–3, Csíkszereda – Gyergyói ISK Progym 5–2 és Újpest – Gyergyói ISK Progym 4–2.
Szintén Miskolcon mérkôzött a gyergyóalfalvi és a csomafalvi gyermekek (U12) alkotta csapat. Az együttest Koós Tibor irányította. A gyermekek két szorosnak mondható összecsapást vívtak a házigazdákkal és a debreceniekkel – mindkétszer 2–1 arányban maradtak alul –, majd következtek a Csíkszereda és a szlovákiai Gölnicbánya elleni mérkôzések, amelyeket 4–0 és 8–2 arányban vesztettek el. Az alfalvi és csomafalvi gyermekcsapat fiatalabb játékosokból állt, mint az ellenfelek hasonló együttesei. A másik helyszínen, egész pontosan Debrecenben, 10 éven aluliak számára szerveztek kupamérkôzéseket I. Debalu Nemzetközi jégkorongtorna néven. Az április 29-én, vasárnap lezajlott tornán részt vettek a Farkas Csaba edzô által irányított csomafalviak, illetve az alfalviak. Az alfalvi csapatot a kispadról György József edzô irányította. További résztvevô korosztályos csapatok: Tôketerebes (szlovákiai), Csíkszereda I. és II., Újpest, Debrecen I. és II. Az eredményeket nem jegyezték ugyan, de megtudtuk, hogy a csomafalviak négy mérkôzést megnyertek és két találkozót elveszítettek. Az alfalviak három mérkôzést nyertek meg, továbbá egy döntetlent értek el, illetve két vereséget szenvedtek. A gyergyói jégkorongozók közül különdíjat kapott Miskolcon Boeriu Adrian, a Gyergyói ISK Progym kapusa. Debrecenben a gyergyóalfalvi Györfi Tihamér bizonyult a torna legjobb hálóôrének.
Kézilabda
Székelyudvarhelyen mérkôztek
Az elmúlt héten (április 23–24.) Székelyudvarhelyen került megrendezésre az SZKC-kupa küzdelemsorozata, amely egyben tehetségkutató akció is volt. Székelyudvarhelyen 12 csapat több mint 150 játékost vonultatott fel a II. SZKC Utánpótlás Kézilabda Kupán. A benevezett csapatok Gyergyóremetét, Csíkszentmártont, Homoródszentmártont, Homoródszentpált, Parajdot, Rugonfalvát, Siménfalvát, Kobátfalvát, Gyergyótölgyest, Gyergyóditrót, Barótot, Korondot, Csíkszeredát és Székelyudvarhelyt képviselték. A torna a Székelyudvarhelyi Kézilabda Klub utánpótlásprogramjának keretén belül zajlott. A tornán a csapatok elôbb négy, három csapatból álló csoportban mérkôztek egymással, a csoportokból két-két gyôztes jutott tovább. A negyeddöntôk eredményei: Remete – Parajd 11–4, Udvarhelyi Móra Ferenc iskola – Barót 17–6, Csíkszeredai Nagy Imre iskola – Udvarhelyi Tompa László iskola 17–7 és Ditró – Tölgyes 17–16. Az elôdöntôben: Remete – Móra Ferenc 12–15, Nagy Imre – Ditró 16–13. A 3. helyért: Ditró – Remete 19–18. A döntôben: Nagy Imre – Móra Ferenc 20–19. Különdíjak. Gólkirály: Köllô Levente (Ditró), 46 góllal, Legjobb kapus: Zait Claudiu (Tölgyes). Legjobb játékos: László Róbert (Remete). A rendezvény támogatói: Communitas Alapítvány és a Hargita Megyei Sportigazgatóság. Az Udvarhelyi SZKC kezdeményezésére ôsszel újraindul a megyei férfikézilabda-bajnokság, eddig Udvarhely, Keresztúr, Ditró és Csíkszereda jelezte részvételi szándékát, de más csapatok jelentkezését is várják.
Kerékpársport
Székely körverseny augusztusban
Rangos kerékpárverseny színhelye lesz idén nyáron Hargita és Kovászna megye. A hírek szerint a Csíkszereda Önkormányzata által támogatott és a Román Kerékpáros Szövetség versenynaptárában szereplô megmérettetés a Székely Körverseny nevet viseli. A Csíkszeredai Intersport által szervezett versenyre az augusztus 10–12. közötti idôszakban kerül sor Csíkszereda központtal. Az elsô napon a Csíkszereda – Sepsiszentgyörgy – Kézdivásárhely – Csíkszereda távot teszi meg a mezôny, másnap a Csíkszereda – Gyergyószentmiklós – Parajd – Székelyudvarhely – Csíkszereda táv vár a kerékpározókra. A harmadik napon egy, a Csíkszereda utcáin lezajló kritériumversenyre kerül sor. A hírek szerint a versenyzôk mezônye erôs lesz, hisz a hazaiak mellett magyarországi és más országbeli csapatok is jelezték részvételi szándékukat.
Jégkorong/ Külföld
Budapest pályázik
Röviddel a Divízió I-es világbajnokság befejezése után a Magyar Jégkorong Szövetségben máris a jövôt, egész pontosan a 2007/2008-as idényt tervezik. A tervek szerint a budapesti székhelyű szakszövetség megpályázza a 2008-as vb rendezési jogát. A végleges döntést a világbajnokság rendezésével kapcsolatosan a nemzetközi szövetség a moszkvai A-csoportos világbajnokság idején hozza meg. A jövô évi Divízió I-es világbajnokság B-csoportjában Magyarország, Észtország, Japán, Litvánia, Horvátország és a moszkvai A-csoportos világbajnokság 16. – utolsó – helyezettje találkozik.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Május 3 – 9.
KOS (III.21-IV.20.)
Óvakodjon a pénzügyi manôverektôl, komoly dolgokba most lehetôleg ne fogjon bele! Munkahelyén sikerekre számíthat, melyek anyagi elôrelépést sajnos nem, „csak” szakmai áttörést jelentenek. Használja ki a tavaszi nap melegét!
BIKA (IV.21-V.20)
A napokban különösen fogékony a szépre. Ennek számos oka lehet, például ha egy izgalmas új kapcsolat van kilátásban, és meglegyinti Önt a romantika szele. Le akarja nyűgözni választottját, de vigyázzon, ne essen át a ló másik oldalára!
IKREK (V.21-VI.21.)
Nehezen indul a hét. Minden aprósággal meg kell birkóznia a siker érdekében, ráadásul fônökei állandóan macerálják. Bizonytalanságot érezhet, s ez megjelenhet érzelmi életében is. Egészségi állapota jelenleg jobb az átlagnál.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Húzós idôszakon esett át, különösen a magánélete alakul viharosan. Ha most ért véget egy kapcsolata, ne essen pánikba! Vesse be magát, bízzon a vonzerejében! Remek kilátás vár Önre.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Nagyon vágyik a változásra. Kedvet érez olyan dolgokat is kipróbálni, amelyekre eddig nem volt módja. Nyugodtan vonja be barátait, családtagjait is az efféle tevékenységekbe! Így nemcsak kellemes élményt szerez magának, de emberek között lesz.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Rá se rántson, ha munkahelyén Ön a pletyka tárgya. Az efféle alaptalan szóbeszéd úgyis hamar elül, elvégre minden csoda három napig tart. Ha kollégái látják, hogy Ön a régi, elbűvölô személyiség, ez megnyugtatja majd a kedélyeket.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Túl sokat vállal, emiatt olyasmiket is bebeszél magának, amikre nincs logikus magyarázat. A környezete csak a javát akarja, és egyáltalán nem fogott össze Ön ellen! Ha folyamatosan görcsöl, csak a saját idegrendszerét teszi tönkre!
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Minden tökéletesen alakul ahhoz, hogy egy kellemes hetet tudjon a háta mögött. Bár kisebb összezördülések várhatók a munkahelyén, nem elegendôek ahhoz, hogy befolyásolják lelkiállapotát, ezért otthon lepje meg kedvesét egy vacsorával.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Ismét bizonyítania kell. Minden esélye megvan arra, hogy jó irányba terelje az eseményeket. Ön kiváló csapatjátékos, így sokra viheti. Mindenkihez van egy-két biztató szava, ezért sokan kedvelik. Ha komoly tárgyaláson kell részt vennie, igyekezzen a kívülálló megfigyelô szerepébe helyezkedni!
BAK (XII.23-I.20.)
Kemény idôszak áll Ön elôtt. Föl kell készülnie lelkileg minden meglepetésre. Ez nem jelent feltétlenül hátrányt, elvégre kellemes meglepetésekben is lesz része, különösen a magánéletében. Párja elhalmozza kedvességgel.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Kollégáival folytonos harcban áll, nem jutnak egyrôl a kettôre. Ez nagyrészt az ô kényszerképzeteik miatt van. Ön próbál kitartani és tanácsot adni, de süket fülekre talál. Talán itt az ideje, hogy a saját boldogulását tartsa szem elôtt.
HALAK (II. 18-III 20.)
Mostanáig rendszerint begubózva élt, még a közvetlen környezetét sem engedte be magánéletébe. A héten szerencsére kinyílik, így ismét egy kedves, megbízható munkatárs lesz, akire kollégái számíthatnak.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Rákosi személyesen is ellenôrizni akarja, hogy mennyire „szeretik” az emberek. Beül egy moziba, és a filmhíradóban nemsokára fel is tűnik „daliás” alakja.
Az egész mozi állva tapsol és ujjong, ô pedig öntelten terpeszkedik a székben, amikor valaki megpaskolja a fejét hátulról:
– Állj fel és tapsolj, kis kopasz, mert elvisz a titkosrendôrség!!!
* * *
Az én feleségem a legédesebb, legelnézôbb, és legszebb asszony a világon.
(ez egy fizetett hirdetés)
* * *
Az orvos kihívja a vízvezeték-szerelôt.
Amikor a szaki átnyújtja a számlát, az összeg láttán kikel magából:
– Egy ilyen egyszerű munkáért, hogy van képe ennyi pénzt elkérni!?!
Én orvos létemre nem keresek ilyen sokat!
– Tudom. Ennyit én se kerestem, amíg orvos voltam...
* * *
Két évet töltesz azzal, hogy megtanítsd a gyerekeidet járni és beszélni, aztán 16-ot azzal, hogy üljenek le és fogják be a szájukat végre.
* * *
A kôműves, az ács és a villanyszerelô azon vitatkoznak, hogy ki élt elôbb a földön.
– Mi építettük fel a gízai piramisokat – mondja a kôműves –, tehát elôször mi léteztünk.
– Dehogy! – tiltakozik fejét rázva az ács. – Mi már jóval korábban elkészítettük Noé bárkáját.
Erre a villanyszerelô kuncogni kezd.
– Mi olyan vicces? – kérdi az ács. – A teremtés elsô napján Isten azt mondta:
„Legyen világosság!” – magyarázta a villanyszerelô.
– Addigra mi már lefektettük a kábeleket!
* * *
Tömött buszon egy csinos, fiatal nô véletlenül egy fickó ölébe ül.
– Jaj, bocsásson meg, azt hittem feláll!
– Nem, nem, az csak a kulcsom...
* * *
Tanár a biológiaórán:
– Kisfiam, ne puskázz!
– Nem is puskáztam.
– Ne hazudj, láttam, hogy a bordáidat számolod!
* * *
Anyós: – Miért hoztál nekem vattát ajándékba?
Vô: – Hát nem fülbevalót kértél, mama?
* * *
– Hallom, összevesztél a feleségeddel. Mi történt?
– Nem tudtunk megegyezni a nyaralással kapcsolatban.
– Hogy-hogy?
– Én mindenképpen a Kanári-szigetekre akartam menni, ô meg mindenáron velem akart jönni.
* * *
Mit csináltál a nyáron, Pistike?
– Nyaralni voltunk a Balatonnál az anyukámmal, meg az új barátjával.
– No és tetszett? Összebarátkoztál az új „bácsival”?
– Jó srác! Minden reggel bevitt a Balcsiba 5 kilométert, én meg aztán kiúsztam a partra.
– És bírtál annyit úszni?
– Hát az úszás jó volt, csak a zsákból volt egy kicsit nehéz kijutni!
* * *
A negyedik menetben a földön fekszik a bokszoló, amikor a bíró számolni kezd.
Hirtelen a harmadik sorból felugrik egy idôs néni:
– Á, hagyja, nem fog ez felállni, már ismerem a buszról.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|