Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Elégedetleneség
Szerda reggel gyönyörű röplapos délelôttre ébredhettünk. Hétágra sütött a nap, a madarak vidáman csiripelve keresték a mindennapi betevôt. Az utolsó iskolai napokat járó diákok nevetgélve mutogattak egymásnak valami papírra vetett szöveget. Az úton, járdán, zöldövezeten, de még a pocsolyákban is fehér papírlapok feküdtek szétszórva, amelyek tovább csúfították az amúgy is rendezetlen, szemetes környéket. A kíváncsibb járókelôk megtudhatták a szórólapokról, hogy valakik Ébresztô!!!!!! címszó alatt elégedetlenségüket fejezik ki a városban uralkodó állapotok miatt. A tizenhárom pontba szedett észrevétel öt pontja a polgármester személyével függ össze, és a lap alján Gyűlölettel a nem választói. aláírás szerepel.
Valakik idôt, energiát és nem utolsó sorban pénzt áldoztak erre az akcióra. Valószínű, hogy egy pszichológus, vagy egy szociológus több érdekes következtetést is le tudna vonni a röplap szövegébôl. Ami mindenki számára érthetô lehet, az pillanatnyilag nem más, minthogy ez a polgári elégedetlenség kifejezésének egyik eszköze. Hogy ez éppen ebben a formában, és névtelenül történik az természetesen egyfajta félelmet árul el, ami a régi beidegzôdés idôtállóságát bizonyítja. Sok évnek kell még elmúlnia, hogy a kommunizmus szadista pribékjeinek szellemei véglegesen eltűnjenek életünkbôl.
Úgy látszik, hogy valakiknek már betelt a pohár, és úgy gondolták, ha névtelenül is, de megpróbálják ráébreszteni polgártársaikat is a valóságra. Valószínű nem lesz nagyobb visszhangja az akciójuknak, de arra mindenképp jó, hogy ujjal mutasson egy álnépszerűségi indexre, miszerint a polgármestert tisztelik és becsülik a város polgárai, és csak néhány ember próbálja lejáratni. Mivel a röplap szövege nem trágár, és többnyire közérdekű kérdéseket tesz fel, nagyobb lett volna a durranás, ha a készítôk adták volna hozzá a nevüket, és nem az útra szórják, hanem, postaládákba rakják, vagy a médiákhoz juttatják el.
A véleménynyilvánítás a demokrácia járuléka, még akkor is, ha ez egyeseknek nem tetszik, és megpróbálják másokba fojtani a szót. Vagy így, vagy úgy. Paranccsal, fenyegetéssel, zsarolással. Ôk azok a kommunista ôskövületek, akiknek saját igazságaik vannak, saját talpnyalókkal, saját birodalommal, sajátos meglátással, felfogással, akik csak az erô, és a hatalom, az erôszak és a zsarnokság képleteit ismerik. Azt hinnénk, hogy kiveszôben vannak, de sajnos ezt az életszemléletet átültetik gyerekeikbe is, akik a maguk módján még kegyetlenebb akarnokok lesznek, ha a vagyon vezetôi pozícióba, vagy ne adj' isten, magasabb politikai szintre juttatja ôket.
A közembernek nem marad más, mint a nyilvánosság. Csak ezzel érheti el, hogy felfigyeljenek problémájára, bújára-bajára, legyen az személyes, vagy közérdekű. A polgári elégedetlenség egyik formájával találkoztunk, ami egyértelműen bizonyítja, hogy városunkban nem mennek jól a dolgok, s a feszültség nemcsak az egeket veri, hanem a földet is súrolja.
Ábrahám Imre
Garázsbontásról
Mint méhkas, olyan a Virág negyed északi része, amióta az 50–51-es tömbházak közti garázsok tulajdonosai megkapták a felszólítást, tíz napon belül bontsák le az építményeket, adjanak helyet az ANL-s lakásoknak. A legutoljára megkapott felszólítás dátuma május 31-e, tehát a határidô június 10.
Eddig egyetlen garázs környékén tapasztaltak az ott lakók költözésre utaló jeleket; az ott tárolt fát szállították el. Nem azért, mert bontani akarják a garázst – derült ki –, hanem mert elköltözött a tulajdonos, s vitte a fáját is.
A mozgolódás inkább máshol érezhetô: a polgármester tárgyalni hívta a terület egykori tulajdonosait, de – amint egyikük mondta –, nem tudta ôket semmivel sem kecsegtetni. „Sehol semmi, a régi mese”. Vissza nem adják, kártérítésre pedig nem tudják, honnan lesz pénz.
Aláírásokkal töltött ívet juttattak el a polgármesterhez azon garázstulajdonosok, akik a Csanód által épített garázsokat vásárolták meg hajdanán. A le-vélben megjegyzik, hogy szociális problémákat fog okozni a garázsbontás, újabb tömbházak felhúzása, hisz a parkoló autók miatt lehetetlenné válik ott a közlekedés, és a maradék zöld felület is tönkremegy.
Tudomásunk szerint a környéken lakók is aláírást gyűjtenek. Ôk nem garázstulajdonosok, egyszerűen csak kifogásolják, hogy hetvenkét családdal több legyen az amúgy is zsúfolt városrészen.
Hogy mi lesz ennek a vége, nem tudni. Jövô hétre talán jó hírekkel szolgálhatunk. A határidô hét végén mindenképp letelik, s valamerre fordul a kocka.
B. K.
Idôalagút (23.)
Hogy milyen csalafinta módon találták meg a buta pletyka ellenszerét eleink, s milyen huszárvágással mentették meg a kertek füvét, arra a Gyergyó 1907. június 9-i számában találunk példát:
„Megdöbbentô lelet. Arról értesítik lapunkat, hogy folyó hó 8-án Gyergyószentmiklós közvetlen közelében ráakadtak annak a 80 méteres kígyónak a tetemére, melyet egy gyergyószentmiklósi vadász szentelt golyóval lôtt meg. Ennek a rémítô szörnynek a gyomrában egy nôi hulla volt, de mint borzadva látták a megtalálók, egyik lába hiányzott. Igazán érdekes lenne tudni, hogy a hiányzó láb hova lett. Mi rejtélyes bűnesetet sejtünk, mit a vizsgálat lesz hivatva kideríteni.(Lapunknak egy igen megbízható barátja küldötte ezen szenzácziós hírt, melynek valóságáért azonban ennek daczára feltétlen hitelt nem adunk egyelôre. Bizonnyal jobb azonban, ha a hullát ilyen ôskori szörnyekben keresi a nép, mintha továbbra is magánkertekben keresné azt.)”
A szegény diákokat segélyezô egyesület 1907 júniusában ünnepelte fennállásának 25. jubileumát. Lássuk, hogyan tudósít errôl az igen figyelemre méltó egyesületrôl a Gyergyó:
„(…) Délelôtt díszgyűlést tart, öste pedig a Laurentzy-szálloda nagytermében saját pénztára javára érdekes műsorral egybekötött ünnepélyt rendez.(…) A valóban humánus czélt szolgáló egyletet 1882-ben alapította boldog emlékű Orel Máté, s vezette tavaly bekövetkezett haláláig, mely idô alatt az egylet körülbelül 3000 gyermeket ruházott fel. Ez úton is felhívjuk közönségünk figyelmét a jótékony egylet ünnepélyére, annál is inkább, mert éppen ezen közönség nemes szíve tette lehetôvé a szép eredményt, s az egylet negyedszázados fennállását.”
Az 1900-as évek elején a mostanihoz hasonló kivándorlási hullám vitte magával szülôföldjérôl a magyart. Mindig voltak álmodozó poéták, akik úgy hitték, a vers hathat. Bár egy esetrôl tudnánk. Akkor hittel állíthatnánk, hogy megérte rímet faragni. Hungarus költeménye is kétségbeesetten marasztaló volt. Néhány sorát a város idegenbe szakadt, illetve készülôdô fiainak is szánjuk:
„A kivándorlókhoz
Távol vidék felett a nap mosolyg/ Csábos szavú tündér gyönyörre hív./ Ne vágy oda! – a sírnak éje vár, / s a hívó szózat vége – gúnykacaj.//
(…) Maradj miénk! ne hagyj bennünket el!/ Látod amott a zöld Kárpátokat?/ Körül kitárva esdnek karjai/ ölelni készen, óh maradj! ne menj!/ Bölcsôdalod el itten hangozék,/ Sírod is itt boruljon rád. – Maradj!/ Az álom édesebb e por alatt;/ Áldás azon: apáid vére folyt/ E szent helyen s dicsôség éledett/ E föld porából és ott tündököl/ A nemzet ezredéves homlokán.// (…) Óh, jöjj vissza akkor, percet ne késs!/ Kedves hazád mosolygó népe vár!/ Az lesz balzsam, mely megtört valód/ Életre kelti s új munkára hív./ S… ha mégis élted tűnô percei/ Elmúlnak lassan, mint az esti fény/ S majdan tested újólag viszszaszáll/ A föld porába, melybôl vétetett:/ Hazád földjében békén nyughatol/ Sírhalmodon majd a Remény virraszt,/ rajta fű zöldel és virág virúl/ s szülôföldednek harmatos ege/ Meg-megsiratgat néha, hű fiát/ Szép holdvilágon, csendes éjeken…// (…)”
Ollózta: Bajna György
Keresik a MNIASOOKA9L71A kódszámú konzerveket
Bevonják a piacról a Tájföldrôl importált tonhalkonzerveket-röppent fel a hír nemrég, miután egy Beszterce-Naszód megyei férfinál botulizmust diagnosztizáltak. Az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság hozta meg ezt a döntést, mely értelmében a fertôzést a Tájföldrôl származó halkonzerv okozta. A országos hatóság (ANSVA) megyei kirendeltségei keresik, ellenôrzik a boltok pultjain, illetve a forgalmazó cégek raktáraiban a konzerveket, hogy megakadályozzák a fertôzés terjedését.
A Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság igazgatóját, dr. Ferenczy Ferencet kérdeztük, mit kell tudni a tájföldi tonhalkonzervekrôl, a botulizmusról.
– A harmincnyolc éves Beszterce-Naszód megyei férfi esetében a felmerült gyanú után országszerte ellenôrzik a MNIASOOKA9L71A kódszámmal ellátott, 2011 novemberéig érvényes, Tájföldrôl származó olajos vagdalttonhal-konzerveket (Ton marunţit în ulei). Így Hargita megyében is sor került az ellenôrzésre. A több mint kétszáz üzlet ellenôrzése során a megyében összesen tizennégy darab ilyen típusú konzervet találtunk. Mind a tizennégyet Gyergyószentmiklóson. Ki is vontuk forgalomból, és elküldtük laboratóriumi vizsgálatra. Tehát a kérdéses kódszámú konzervek már nincsenek forgalomban.
A szakember arra is kitért: a botulizmus – ismert nevén kolbászmérgezés – az ételmérgezések egyik legsúlyosabb formája. A botulizmus egy ritka, de igen súlyos bénulásos betegség, melyet a botulin nevű idegtoxin okoz. A botulizmus klasszikus tünetei 12–36 órával a fertôzés után jelentkeznek, de ez az idô lehet hat és 10 nap is. A tünetek: száraz száj, nehéz nyelés, nehéz beszéd, izomgyengeség, duplalátás, hányás, heves hasmenés, elôrehaladó izombénulás. Minden esetben a toxin okozza a fertôzést, és nem a baktérium maga.
A hatóság igazgatója, dr. Ferenczy Ferenc felhívja a lakosság figyelmét arra, ha valaki korábban vásárolt az említett kódszámmal ellátott konzervbôl, és az még a birtokában van, jelentkezzen a gyergyószentmiklósi zöldségpiac területén működô Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság kihelyezett fiókjánál, vagy a legközelebbi állatorvosnál.
Baricz-Tamás Imola
Ellenôrzik a nyájterelôket
Nemegyszer haladunk el juhnyáj, tehéncsorda mellett, ha kimenekülünk a poros városból az erdôre. Nem szerencsés egy erdei találkozás a sereghajtó, terelgetô pásztorkutyákkal, mikor körülvesznek, és egyre-másra villantgatják fogaikat, esetleg megkóstolnak.
De amellett, hogy megharaphat a csaholó, hiszen neki kutyakötelesége ôrizni a nyájat, ha nincs lekezelve az elôírtaknak megfelelôen, kutyaféreggel is „felszerelhet”. Elegendô egy fűszálat befalni, s máris társbérlôink lehetnek.
Mint ifj. dr. Gáll József elmondta, emberre is, szarvasmarhára is, juhra is, vadra is veszélyt jelenthet a férges kutya. Három havonta kellene megvásárolják a pásztorok a féregtelenítô gyógyszert, s beadják az ebeiknek ahhoz, hogy ne jelentsenek veszélyt. Többféle féregtelenítô is létezik, 2,5 lej egy tíz kg-os kutyának a féregtelenítô adagja. Azt is elmondta az állatorvos, hogy a nyáj melletti kutyák száma attól függ, hogy mennyire jár a vad, s hogy mekkora az állatállomány. Vadászok ellenôrzik mindezt, s azt is, van-e mindegyiken szabványnak megfelelô kolonc. Arra is kitért dr. Gáll, hogy 98 százalékban be vannak oltva veszettség ellen a pásztorkutyák, mert a pásztorok félnek attól, hogy kirándulót harap meg az eb, s meggyűlik a bajuk. Az oltásokat december–januárban, vagy mielôtt kimennek a havasba, megkapják a kutyák.
A vadászcsoportok vadôrökkel, felsôbb szervek képviselôivel ellenôrzik idônként területeiken a pásztorkutyákat.
Portik Dobos György, a Vadász-Sporthorgász Egyesület igazgatója elmondta, nemrégiben jártak ki a nyájakhoz. A csomafalvi részen minden rendben volt, könyvecskéjük is volt a kutyáknak, s be voltak oltva. Vaslábon nem tudtak könyvecskét felmutatni. Azt is elmondta, a törvény szerint hegyvidéken egy nyáj mellett három kutya lehet, kolonc kell legyen rajtuk, amely 30 cm-es, térden alul kell érjen. Amennyiben nincs kolonc a kutyán, s nincs beoltva, legkevesebb 600 lejt kell kipengessen a pásztor bírságként.
Közölte, a nyár folyamán még ellenôrzik a nyájterelôket, mert a beoltatlan, nem féregtelenített kutyák veszélyt jelentenek.
K-T. Gy.
Gyergyószentmiklós vízvezetékének és szennyvízcsatornázásának alakulása a városjog megszerzése utáni idôszakban
Az emberi civilizáció egyik jelentôs vívmánya, hogy a történelem korai idôszakában a városi közösségek próbálták megszervezni településeiken a vízvezeték, illetve a csatornahálózat kiépítését. Az ókori Mezopotámia és Egyiptom jelentôsebb központjaiban a régészek a vízvezeték-, illetve a csatornahálózat nyomaira találtak. Az etruszk és a római civilizáció esetében is a városiasodás színvonalát szintén a településeknek ivóvízzel való ellátása, illetve a szennyvíznek az elvezetése jelentette.
Gyergyószentmiklóson a vízvezeték és a csatornázás kérdésköre fôleg 1907 után fogalmazódott meg, akkor, amikor városunk lakói modern urbánus központtá akarták fejleszteni településünket. A fenti szempontokat fôleg Vákár P. Arthur, a Csíkvármegye című lap szerkesztôje, korabeli tanácsos, a következôképpen fogalmazta meg: „Gyergyószentmiklós rendezett tanácsú város jóvoltából s képviselôtestületének megbízásából egy bizottság küldetett ki, amelynek hivatása véleményt nyilvánítani a városi vízvezeték, csatornázás és közvilágítás ügyében.
Ezt a bizottságot vélemény nyilvánítására elsô sorban az a szeretet vezérli, amelyet a szülôváros felvirágoztatása gondolatánál érezhet az ember. Véleményadását irányítja a gondos tanulmány, amelyet a leg lelkiismeretesebben végezhet mindenki, aki a tanulmányozást szívesen vállalta feladatai közé.
Én, aki ennek a bizottságnak tagja vagyok, talán többet érzek bensôben a szeretetbôl, bár nem hiányzott az igyekezet nálam, hogy már akkor foglalkozzam ezekkel a kérdésekkel, amikor még nem gondoltam, hogy nekem is részem jut ezeknek az intézményeknek megvalósításából…”
A Vákár P. Athur által vezetett bizottság a korabeli szakemberekkel egy tanulmányt készített a város vízellátása és csatornázása érdekében. A tervet Kendi Finaly István készítette el, mely szerint a Magasbükk-patak mellékpatakát képezô Rez-patak lett volna alkalmas Gyergyószentmiklós növekvô lakosságának vízzel való ellátására. Bár Gyergyószentmiklós lakóinak ekkor csupán 1000 m3 vízre volt szüksége, a budapesti tervezômérnök, számítva a vízfogyasztás növekedésére, a vízellátást szolgáló tároló medencét 3000 m3-re tervezte.
A csatornázást a terv úgy oldotta meg, hogy a szennyvizet a szennyvízcsatorna a város nyugati végénél egy szennyvíztisztító telepre vezette volna, ahonnan a víz a megfelelô tisztítás után Gyergyóalfalunál a Marosba kellett volna ömöljön. Az elsô világháború kitörése azonban ismét megakadályozta e tervezet végrehajtását.
1936-ban újra napirendre került a város csatornázása. Ekkor egy bukaresti szakértô annyiban módosította az általunk már bemutatott 1912-es évi tervet, hogy a csatornázás méreteit csupán a valós helyzethez viszonyította, s nem vette figyelembe a település esetleges növekedését. E terv alapján az útburkolási munkák megkezdése elôtt, 1936–1939. között a fôtéren lefektették az öntöttvas vízvezetéki nyomócsöveket, melyekbôl beágazások vezettek a telkekhez. A második világháború kitörése azonban ismét megakadályozta a vízvezeték és csatornázási munkálatok befejezését.
Idôközben történtek a vízvezeték- és a csatornahálózat kiépítését szolgáló munkálatok, részben a közüzemek, részben pedig néhány lakos összefogása révén úgy, hogy mind a tervkészítési, mind pedig a bekötési munkálatokat saját költségükön valósították meg.
A lakosság igényeit kielégítô, modern vízellátás és csatornahálózat kiépítése ennek ellenére úgy tűnt, hogy még hosszú ideig várathat magára. Szerencsénkre a gyergyói térségnek a XXI. század elsô évtizedének végén esélye van az 1907 után megfogalmazott víz- és szennyvízhálózat korszerűsítésére, hiszen ennek megvalósítását elôsegítheti az a tízmillió euró értékű projekt, melyhez Gyergyószentmiklósnak, a környezô településekkel együtt húsz százalékos önrésszel kellene csatlakoznia. Számunkra azonban igen nagy megterhelést fog jelenteni a körülbelül 80–85 milliárd lejre becsült önrész biztosítása, hiszen vidékünk lakói ugyanazokkal a létfenntartási gondokkal küzdenek egy évszázad múlva is, mint a városjog megszerzése utáni idôszakban.
Dr. B. Garda Dezsô, Országgyűlési képviselô
Huncut váltókezelô
Tíz körüli suhanc, néhány „korosabb”, na meg pár „felnôtt” megfigyelô – körülbelül így festett a kép a legújabb GYTIET (Gyergyó Területi Ifjúsági Egyeztetô Tanács) küldöttgyűlésén. Két hónap után újra gyűltek, hisz a korábbi tisztújító közgyűlés kapcsán négy ifjúsági szervezet képviselôje óvást nyújtott be. Hát újra szavaznak, tisztázzák a tisztáznivalót. Újraválasztották a két hónappal ezelôtt megbízott elnököt, Wohlfart Rudolfot, módosították a statútumot, hogy többé senki ne mondhassa rájuk, hogy az egyszemélyes döntéshozatal hívei, és kijelölték a TKT-küldötteket. Mondhatnánk azt is a gyűlésre, hogy ment minden, akár a karikacsapás, hogy „annak rendje s módja szerint”. És a kérdés éppen az, hogy kinek a rendje, kinek a módja szerint. Máig talány számomra, hogy tudták-e a sihederek, mi történik körülöttük, mi az a kilences cikkely, milyen paragrafusokat módosítanak, egyáltalán mik azok a paragrafusok, hisz nem került elô alapszabály, amibôl szó szerint idézhettek volna. Mit kerestek ott a pelyhedzô állúak? Azt mondták, segít nekik a szervezet, hogy plakátoláskor még egy kis pluszpénzhez is juthatnak, s tán, ha végeznek a sulival, könnyebb lesz a pályaválasztás is. Annak, hogy nem írom, név szerint, ki állította ezt, milyen civil szervezet képviselôjeként, egyszerű az oka: a srácok azt mondták, megtiltották nekik, hogy errôl beszéljenek.
Szóval a nagybetűs életre készülnek az ifjak, s ehhez e gyűlés is hozzájárult. Mit tanulhattak belôle? Hogy az élet egy nagy kabaré, rengeteget lehet nevetni, lehet igent, és lehet nemet mondani. Akár egymásután is, ugyanarra. Hallhatták ennek példáját a jelen lévô, egyik „öregebb” társuktól. Amikor ugyanis az uraságot megkérdezték, hogy vállalja-e az elnökjelöltséget, igent mondott. Aztán kis susmus után nemet. De ez nem tartott két percnél többet, újra jelentkezett: „Virág azt mondta, mondjak igent”.
Na, de nem megyek bele a virágénekekbe, inkább csak találgatom, mirôl szólt a dal.
Azt mondják, ez az egész herce-hurca a GYTIET-sek körében nem egyéb, mint az RMDSZ-beliek harcának leképezôdése. Nem a fiatalság szervezetté kovácsolásán van a lényeg, hanem azon, hogy kik lesznek a TKT-küldöttek, a 15 százaléknyi szavazati joggal kik fognak élni, kinek a malmára hajtódik így a víz. Ha nem igaz, akkor szomorú szemlélni, mit ki nem találnak maguktól a fiatalok, akik a többi kortársukat képviselik. Ha viszont ez igaz, akkor nagyságosék valamit csúnyán elrontottak, szégyen ez rájuk, szervezetükre nézve… és nem találom azt a szót, mellyel illetni lehetne azokat az embereket, kik így játszadoznak az ifjakkal.
Szívem szerint mindkét hipotézist elvetném. 2007-ben ez Gyergyóban, felelôs emberek hozzájárulásával nem történhet meg. Inkább arra hajlok, modern komédia csak az egész, színjáték, melynek szereplôje egy vonatnyi utas, az irányt pedig fondorlatos módon egy huncut váltókezelô módosította. A komédia tragikuma pedig abban áll, hogy a jellemábrázolásban kitűnô színész – akit az utasfülkékbôl ugye, nem látni –, számunkra jól ismert, több szerepben is páratlant alakít. Vagy nem egyedül van? Kettôs, hármas szereposztás az övé?
B. K.
MPSZ-hírek
A székely jelképek használatáról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a megye élén olyan kormánybiztos van, aki még azt sem tudja, hogy a megye lakóinak döntô többsége magyar, illetve nincs annyi általános műveltsége, hogy bár hallott volna arról, hogy a szerencsére egyre elterjedtebben használt rovásírás szintén magyar, csak más ábécét használ. Szégyenletes az is, hogy az a köztisztviselô, aki a törvényesség ôre kellene legyen, nem ismeri avagy megpróbálja félremagyarázni az ország törvényeit. Az pedig végképp megengedhetetlen, hogy egy kinevezett tisztviselô minden alap nélkül fenyegesse a községek megválasztott vezetôit! Bármennyire is fáj a román kormány jobb kezének, Csomafalva és Ditró polgármesterei teljesen törvényesen jártak el, s arra kérjük Gyergyószék többi polgármesterét is, hogy kövessék a példájukat.
Értetlenül állunk az RMDSZ közleménye elôtt is, mert abból az derül ki, hogy számukra sem világos, hogy a rovásírás nem egy harmadik nyelv a román és a magyar mellett. Arra ellenben felhívnánk a figyelmüket, hogy ne essenek abba a tévedésbe, mint a kakas, amelyik azt gondolja, hogy a nap azért kel fel, mert ô kukorékolt! Konkrétan nem azért kell helyeselni a székely szimbólumok használatát, mert az egyezik a párt irányvonalával, hanem a párt irányvonalát kell a nép érdekeihez igazítani. Javasoljuk ugyanakkor az RMDSZ vezetôinek, hogy az állásfoglalás mellett ösztökéljék is a listájukon bejutott polgármestereket, hogy kövessék a függetlenek példáját, s maguk is használják a hagyományos székely szimbólumokat.
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Hetvennégy hét, közel másfél év telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját, személyes ügyvédjét. Örvendünk, hogy a Gyergyó Tévé múlt pénteki adásában napirendre került a téma, s az ügyben ludas polgármester kivételével mind egyetértettek abban, hogy az a pénz visszajár a város pénztárába. Elvárjuk, hogy végre intézkedjenek azok, akik tehetik (gondolunk elsôsorban a képviselôtestületre, mert a polgármestertôl ezt hiába várjuk), hogy a szót tett kövesse, s a teljes összeg kamatostól kerüljön a helyére.
Jókívánság
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete megelégedéssel állapítja meg, hogy a polgármester utcájában vezetik a gázt. Szívbôl reméljük, hogy a mandátuma végéig hátralevô szűk egy év alatt leteszik oda a villamossíneket is, kiépül a metróhálózat, a kertek végében készen lesz a Duna–Új Élet utca csatorna kikötôje, s sikerül helyet találni és tetô alá hozni egy holdkomp-kikötôt is. Szurkolunk a földosztó bizottságnak is, hogy sikerüljön azonosítani az összes olyan bel- és kültelket, amelyekre még igényt tart a polgármester, s azok átíratásai is idôben elkészüljenek, mert így remélhetôleg nem lesz szüksége Pap Iosifnak egy újabb mandátumra, s jövô ilyenkor át tudja adni végre a helyét egy valóban rátermett, megfelelô embernek.
Közlemény
Az önrendelkezésre törekvô székely nép elidegeníthetetlen joga a saját jelképek, zászló és címer, a himnusz, a több ezer éves, saját írásmód, a székely rovásírás használata. A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága (SZNT ÁB) kiemelkedôen fontosnak tartja a székely szimbólumok használatát. Az SZNT ÁB-t megelégedéssel tölti el, hogy elsôsorban a fiatalok egyre szélesebb körben használják az ôsi rovásírást, hogy immár közhivatalokon is megtalálható a székely címer, illetve zászló. Ennek szellemében bátorítjuk a székelyföldi önkormányzatokat, településeket, hogy minél több helyen kövessék Gyergyócsomafalva, Ditró, Székelyudvarhely, Kisborosnyó, Komolló példáját, és a helységnévtáblákon tüntessék fel rovásírással is a település nevét, illetve az önkormányzati intézményekre, középületekre tűzzék ki a székely lobogót is.
Ezúton is támogatásunkról biztosítjuk az említett önkormányzatokat az ellenük indult lejáratási kampányban, és felszólítjuk Hargita megye prefektusát, hogy a jövôben tartózkodjon a törvények önkényes értelmezésétôl, illetve a választott tisztségviselôk megfélemlítésére tett kísérletektôl.
Székelyudvarhely, 2007. június 6.
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága
Fiatalok felfüggesztésérôl döntöttek
A szerdai TKT-n jelen lévôk többsége úgy döntött, fel kell függeszteni a GYTIET TKT-beli képviseleti jogát. A felfüggesztés addig tart, amíg a területi RMDSZ-szel tisztázni tudják a problémákat, a GYTIET-tisztújítás során felmerült, feszültséghez vezetô rendellenességeket.
Amint az ülésen elhangzott, mind a fiatalok, mind a területi szervezet partnerséget szerene, senki nem akar senkit kirekeszteni, ám Petres Sándor területi elnök azt is elmondta, „a problémát meg kell oldani, addig nem lehet úgy tenni, mintha minden rendben volna”. Többen is javasolták, ne a felfüggesztést válasszák, adjanak inkább haladékot a tisztázásra, ám a többség nem ezt látta járható útnak.
Az ülésen még szó esett a korábbi TKT óta történt eseményekrôl, és utolsó napirendi pontként, zárt ajtók mögött tárgyaltak a referendum eredményeinek kiértékelésérôl.
A változás ára – Pál Árpád a következményekrôl szól (3.)
Mint korábban is mondtam, és többször le is írtam, nem zárkózom el a nyilvánosság elôl. Kész vagyok bármikor válaszolni a kérdésekre. És ezt azért is ismétlem, mert tanúja vagyok a félretájékoztatásnak, félremagyarázásnak. Úgy gondolom, a replikázás nem szolgálja a gyergyói lakók tisztánlátását. A várost, a városvezetést érintô témákra nem ildomos magánszemélyként válaszolni, személyeskedni, különösen akkor nem, ha egy esküt tett polgármesterrôl van szó. Arra kérem a 235 alkalmazott, részvényes nevében, hogy a jelenlegi munkahelyemet, a céget, melyet vezetek, ne használja fel személyeskedésre. Tehát várom, illetve határozottan kérem a polgármester urat, nevezze meg azt a fórumot, melyen a lakók illetve a média képviselôi elôtt, akár a politikum jelenlétében is válaszolok a felmerülô kérdésekre.
A jelenlegi városvezetés bünteti a lakókat, mert minden feltétel meg volt ahhoz, hogy az, ami most van, ne következzen be. Rengeteg pénz jött a városba 2004 elôtt és után is, de csak azért, mert volt rendszer és volt fogyasztó. Meg lehet nézni, Maroshévízen mi történt, összeomlott minden, mert nem volt, ki összetartsa a rendszert, a fogyasztókat. Meg lehet nézni, hány lejt kaptak fűtéskorszerűsítésre; semmit. Gyergyószentmiklósra a fűtésrendszer 2000–2007. között összesen 13,5 millió eurót hozott. Ha feladjuk a rendszert, nem kaptunk volna pénzt, s nyomorú helyzetbe sodortuk volna a tömbházlakók nagy részét. Ekkora pénzösszeg után bűnnek tartom azt, hogy a gyergyói fűtés gigakalóriánkénti ára, összehasonlítva azon városokkal, melyekben a miénkkel egyszerre indult a dán program, ötven százalékkal magasabb. Egyik város esetében sem haladta meg a gigakalóriánkénti ár a 100 lejt. Gyergyószentmiklóson még a 170-et is elérte. Egyértelműen úgy érzem, büntetik a lakókat, az ô zsebükbôl veszik ki a pénzt. A gyergyói lakók 200-tól 600-lejig fizettek többet a fűtési szezonban, attól függôen, hogy hány szobás lakásban laknak.
2004 telétôl mostanáig 14 milliárd lejt takarított meg a város a közintézményeknek szolgáltatott fűtésen keresztül. Ezen a gyenge télen is hatmilliárdot spóroltak meg. 2005-tôl a svájci program segítségével egységesíteni lehetett volna az árakat, megállapodva a gigakalóriánként 100 lej alatti árban, és a lakók nem kellett volna akkora összegeket fizessenek. Mindenki leellenôrizheti, vegye a számláit és nézze meg, mennyivel fizetett többet, mennyit dobott ki az ablakon.
A kidolgozott stratégia, a svájci program el-vetése rengeteg negatívumot hozott a városnak. A tervek szerinti Bucsin és Virág negyedi átalakított rendszer 2005 novemberére nem valósult meg. A svájci program arról szólt, hogy a lakók minél alacsonyabb áron minôségi szolgáltatást kapjanak. 2005 novemberében Gyergyószentmiklóson lehetett volna 100 lej alatt egységesíteni a gigakalóriánkénti árat.
A meg nem valósult svájci programmal kapcsolatban példával is szolgálok, azzal a kéréssel, hogy mindenki vonja le a következtetést a felhasznált pénzek hatékonyságáról.
2006-ban kapott 58 milliárdból megvásárolták, körülbelül 30 milliárd lejre, azokat a hôcserélôket, melyet a svájci program keretén belül ajándékba kapott volna a város. Tehát a nagy gond ebben a helyzetben nem az, hogy elavult vagy új technológiájúak a megvásárolt hôcserélôk (amit könynyű volna tisztázni semleges szakértô megkérdezésével), hanem az, hogy kidobtunk fölöslegesen 30 milliárd lejt, amit másként is fel lehetett volna használni. Összességében 2004 júliusától napjainkig a város kapott a meglévô rendszer és a fogyasztók jóvoltából a rendszer-korszerűsítésre 162 milliárd lejt, ugyanakkor, a hozzá nem értés vagy szándékosság miatt veszített 167 milliárd lejt.
2004-ben 8 milliárd visszaadva a megyei tanácsnak;
2005-ben 27,5 milliárddal kevesebb igényelt szubvenció (melyet külön kormányalapokból utólag pótolt a politikum);
2004–2005-ben az elveszített 4 millió euró – 132 milliárd lej.
A program meg nem valósításának direkt következménye a közüzemekre rákényszerített 50 milliárd lej hitel (2005–2006-os fűtési szezon megmentésére), valamint a kényszer miatt hitelbôl bevezetett gázelosztó-hálózat a három kazánházhoz. Erôltetett menetbe behozták a gázt, jó, ha a gáz a városba van, csak vannak szépséghibái. A következôkben erre szeretnék kitérni.
Lejegyezte: Baricz-Tamás Imola
Magyar igazolványról
Nemegyszer vetôdik fel, hogy az évekkel ezelôtt igényelt, és kiállított Magyar igazolvány lejárt. Tamás Mónikát, a helyi iroda vezetôjét kérdeztük meg, mit kell tudni a Magyar igazolványokkal kapcsolatban. Az irodavezetô elmondta, ha a Magyar igazolvány lejárt és az illetônek sürgôsen szüksége van rá, akkor a régi jogszabály szerint kicserélik. Ha nem sürgôs, meg kell várni a 2007 második felében megjelenô azon jogszabály végrehajtási szabályzatát, mely lehetôséget biztosít a Magyar igazolvány cseréjére, illetve az új jogszabály lehetôvé teszi a betelt, már igénybevett szolgáltatásokat jegyzô oldalak, pótfüzet igénylését. Tamás Mónikától azt is megtudtuk, a 2002-es népszámlálás adatai alapján, a magyar nemzetiségűek arányát alapul véve, Gyergyó-területen a magyar lakosság 44,28 százaléka igényelte a Magyar igazolványt. Ebbôl 29,93 százalékuk kiskorú, míg 70,07 százalék felnôtt. Diákigazolványt 2567-en, pedagógusi igazolványt 535-en, oktatói kártyát pedig 4 személy igényelt.
Baricz-Tamás Imola
Trianonra emlékezve
Hétfôn este 6 órakor gyűltek össze hozzávetôleg százan a szentmiklósi köztemetôben, emlékezni a trianoni diktátum aláírásának szomorú évfordulójára. Koszorúzott dr. Garda Dezsô parlamenti képviselô, valamint az MPSZ és SZNT helyi szervezetének elöljárói. Az emlékezôk gyászszalagot viseltek, hozzájuk szólt Molnár Csaba, a Gyergyói Fiatal Fórum oszlopos tagja, majd Bíró Sándor református lelkész buzdította a gyergyóiakat, lássuk meg a kisebbség elônyeit, nem kell feltétlen többségnek lenni, annál fontosabb a minôség.
Portik-Hegyi Kelemen római katolikus fôesperes vigasztalóként közölte: nagypéntek keserű órái után mindig jön a húsvét, a feltámadás. A feladatot pedig ekképp határozta meg: szeretni, összefogni, megtenni mindent, amit a szeretet diktál.
Az emlékezôk közt egy csapatnyi, magyarországi turista is volt, mint mondták, gyerekeik Magyarországról értesítették, ha már Gyergyószentmiklóson tartózkodnak, vegyenek részt e megemlékezésen. Trianon szomorúságáról, következményeirôl nem kívántak beszélni, mint mondták, elsô útjuk ez Erdélyben, csodálják a hegyeket és embereket, és megerôsödtek itt abban, hogy magyarnak lenni jó.
Az ünnepség részét képezte Rokaly József történelemtanár felolvasása, mellyel a trianoni eseményeket ismertette. Gondolatait az alábbiakban olvashatják:
Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum az 1867-es osztrák-magyar dualizmus hihetetlen ostobaságának (s az elsô világháborúnak) egyenes, Mohácsnak pedig közvetett következménye. Ezért az osztrák-magyar kiegyezést csak nem-magyar ember dicsérheti. 1867 után ugyanis a magyar politikai elit nem tudta kivédeni a Clemenceau által már 1866-ban megfogalmazott magyarellenes támadást: Magyarországot, mint Ausztria hátországát, szét kell zúzni.
Az elsô világháború elvesztése után a magyar békeküldöttség 1920. január 5-én különvonattal utazott Párizsba. Tagjai: gróf Apponyi Albert, a békedelegáció elnöke, gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál, Lers Vilmos államtitkár, Zoltán Béla volt igazságügyi miniszter és gróf Somssich László. Rajtuk kívül szakértôi tanácsadók és azok kísérete. A küldöttség január 7-én érkezett Párizsba, ahol a Madridi kastélyban szállásolták el ôket szigorú rendôri ôrizet alatt. A magyar küldöttség megbízólevelével együtt nyolc jegyzéket nyújtott át a konferencia elnökének, Clemeneaunak, mely jegyzékek nagyon sok adatot és térképet tartalmaztak. Ezek arra szolgáltak, hogy egyfelôl elhárítsák a felelôsséget, amellyel az Antant-hatalmak Magyarországot a háború kirobbantásával vádolták, másrészt pedig az ország területi egysége és épsége fenntartásának szükségességét bizonyították.
Hamarosan kiderült azonban, hogy a gyôztesek a magyar békeküldöttségnek csupán azt a szerepet szánták, hogy tudomásul vegye a trianoni békediktátumot, vagyis a gyôztes hatalmak által megszabott hihetetlenül kemény békefeltételeket, melyeknek lényegét Apponyi így jellemezte: „Az ország elôtt csak az a kérdés áll, öngyilkos legyen-e, nehogy megöljék. Az a terület, amely Magyarországból megmaradna, meg lenne fosztva a gazdasági virágzás minden feltételétôl”. Véleménye azonban nem befolyásolta a békediktátum szövegét.
Az 1920 elején a szövetségeseknek átadott XII. magyar jegyzék szerint a tervek alapján „Egy helyett három nemzetiségi állam” jönne létre: Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia, melyekben a nemzeti kisebbségek arányszáma hasonlítana az 1918 elôtti magyarországihoz. A gyôztes „Négy Nagy” nem mondhatta tehát, hogy nem ismerte a valós népességi-etnikai adatokat. Mégis úgy döntöttek Trianonban, hogy Magyarország elveszíti iparának 38%-át, nemzeti jövedelmének 67%-át, területének majdnem 3/4-ét és lakosságának 2/3-át, melyen mai nyolc állam osztozott: Szerbia, Szlovákia, Románia, Horvátország, Ukrajna, Lengyelország, Itália, Ausztria. Az utódállamok egy része „nemzeti ünnepét” és „nemzeti himnuszát” építi a magyarok tragédiáira. Az egykori Magyarország területét (Horvátország nélkül) 293 000 km2-rôl 93 000-re csökkentette, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra. Majdnem színmagyar, vagy egyenesen színmagyar területeket is elcsatoltak meghamisított statisztikai adatok alapján, az úgynevezett igazságos békekötés jegyében. Az akkori magyarság egyharmadát (mintegy 3,2 millió magyart is) a trianoni Magyarország határain kívülre szorították. Egykori nagyvárosai is, mint Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka, az ezeket összekötô vasútvonalakkal együtt a gyôztesek kezébe kerültek, stratégiai megfontolások alapján. Azért, hogy a magyarság soha ne állhasson talpra!
A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én kényszerhelyzetben ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkely hirdette ki a békeszerzôdést. Ennek még a számunkra hihetetlenül kedvezôtlen feltételeit sem tartották be a gyôztesek (köztük Románia sem), s azt nem szándékszik orvosolni az EU, holott a nemzetiségi/etnikai/kisebbségi kérdések megoldatlansága két világháborúhoz is elvezetett. Mikor ébred már rá a világ e kérdés rendezésének fontosságára? Meddig nézik tétlenül Trianon szörnyűségei kiagyalóinak unokái és dédunokái, hogy Európa módszeresen űzzön csúfot a Wilsoni 14 pontból? A Trianonban kiötölt békediktátumot megismételték 1947-ben Párizsban is? Vajon az sem elég figyelmeztetés Amerikának, hogy nálunk éppen C.V. Tudor emeltetett szobrot Wilsonnak?
B. K.
Gyereknap
Csütörtökön, június 31-én délelôtt a kicsik versmondásán volt a hangsúly. A művelôdési ház kiállítótermében mondták el a versikéket a pindurok, a nagy- és iskolaelôkészítô csoportosok, majd az elemisták. Mondanom sem kell, az, hogy a kiállítóterem adott otthont a rendezvénynek, szerencsés volt a gyermekeknek, hiszen korábban a nagy színpad láttán akadt, aki megrémült, majd alig találta meg a szereplés végén a lefelé vezetô lépcsôket. Itt is, a kisebb teremben némely kis copfos sírásra fogta, s a költô neve sem jutott eszébe, majd akadt, aki ismét nekirugaszkodott, felbátorodott, és csak elmondta a néhány szakaszost, akár könnyek között is. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb verseket hallhattunk, többen is a gyergyószentmiklósi Kercsó Attila költô gyerekverseibôl választottak. Meglepetés volt, hogy nem díjazták külön-külön a gyermekeket, hanem a képviselt Gyergyói-medencei óvodák között sorsolták ki a négy ajándékcsomagot. A gyerekek díjazása is módja az értékelésnek, de meggyôzôdésem, így sokkal jobban ízlett a fagyi a szereplés végén, sokkal jobban örültek az okleveleknek is, hiszen mindenki egyformán nyert. S a zsűritagoknak is, akik ugyan megjegyezték az ügyesebbeket, könnyebb dolguk volt.
A Szent Miklós Szervezet ebben az évben negyven kis bölcsôdést ajándékozott meg gyereknapra, tudtuk meg Geréd Orsolyától. Az ajándékcsomagban gyümölcs és édesség került, összesen 188,5 lej értékben. A Miklós kuckóból pedig egy-egy szép maci is került a kis kezekbe. A Szent Miklós Szervezet asztalokat, székeket és egy kombinált fénymásolót is a bölcsödének adományoz.
Arcfestés és ugrálós játék volt a téren, illetve a művelôdési központban szintén a Szent Miklós Szervezet és az Ifitéka szervezésében. Ennyi kifestett gyerekarcot nem látott a város, a tizenegy személy délután három órától este nyolc óráig festette a szebbnél szebb pillangót, virágot, kiskutyust az arcocskákra. Azt festettek, amit a gyerekek a katalógusból kiválasztottak.
Az Amôba Öko Központ és a városi könyvtár Földnapi papírgyűjtési akciójába benevezettek, akik újrahasznosítható papírt adtak le, a tombolasorsoláson ajándékcsomagot nyerhettek, de aki nem nyert, az sem szomorkodhatott, tomboláját a könyvtáros nénik csokoládéra, pici játékra váltották. A gyereknapi könyvvásárt is a könyvtár bonyolította le, a kisebb, olcsóbb, de szép meséket rejtegetô könyvektôl a drágább meséskönyvekig sok mindenbôl lehetett választani.
A Támasz Klubos gyerekeknek is felejthetetlen volt az idei gyereknap, elsô alkalommal szálltak motorra. A tavaly is tervezték a gyereknapi motorozást, akkor az esô beleszólt, de idén semmi sem állt az ünneplés, a jókedv útjába. Több mint negyven gyerek, fiatal ült a gyergyói motorosok mögé a volt öntöde elôtti kis téren. Három-négy kört leírva száguldottak a gyerekek a támogató Blues Riders Motoros Klub jóvoltából.
Pénteken délután a művelôdési ház elôtt úgy tűnt, mintha csak piac volna, játékpiac. Nagyon kevesen sétáltak, az akkorra már eltakarított, megomlott színpad helyén, az aszfaltrajzokon. Jut eszembe, nagyon jól idôzítette a színpad a görnyedést, vagy a fennvaló a vihart, ami tönkretette, mert nem történt baleset. Késô délután aztán gyűlni kezdtek a kicsik, fôtt a borsmenta tea a jurtában, pingálták a kis arcocskákat, s a szabadtéri színpadra tervezett programok tetô alatt zajlottak.
Hiányzott a szadadtéri színpad, a gyerekdalok, de fogytak az árusok portékái, azok is, amelyek három lépés után szétdurrantak.
Biztos, örömet szerzett e rendezvény a gyermekeknek, hiszen a művelôdési ház elôtti tér más volt, mint egy miesnapi séta közben. Hogy mit lehetett volna még „adni” a kicsiknek e nagy napon? Csak a délutáni pangáskor fogalmazódott meg bennem, s valószínűleg másban is, mi lenne, ha leborítanának jövôre néhány tonna homokot egy keretbe, s vennének a szervezôk hozzá kisvedret, lapátot, ami aztán megmarad következô évre, vagy ha néhány asztalt teleraknának agyaggal, hogy gyurmázzanak, formázzanak a kis kezek, esetleg kis vizes medencében fajátékokat is horgászhatnának, amit mondjuk majd fagyira lehetne cserélni. Hogy ezeknek örülnének-e az apróságok? A szervezôk bizonyára kipuhatolják jóelôre, egyeztetnek pedagógusokkal is, hogy mi az, ami leköti a kicsiket, amivel szívesen játszanak. S az egyszerűbb de nagyszerű játékokba ha belefeledkeznek a kicsik, biztosan nem tépik majd az anyukák szoknyáját egy újabb idétlen barbiutánzatért, ami addig se tart, míg hazaérnek, mert nyakatörik, kificamodik lába, s amúgy is fejét kell venni, ketté kell törni az átöltöztetéshez.
K-T. Gy., B. T. I.
Ajándéknap
Felszegtôl Alszegig, keresztbe-kasul járták a várost az ifitékások, cípôsdoboznyi ajándékot osztva szét a város rászoruló családjaiban élô gyerekeknek június elseje alkalmából.
A gyereknapi ajándék a városlakóktól származik; ôk azok, akik az Ifitéka Egy mosoly gyereknapra-akciójához csatlakoztak, egy-két cipôsdobozt töltöttek meg ruhával, édességgel, játékokkal.
Tizennégy család harmincöt gyerekének jutott ekképpen gyereknapi ajándék, s mondhatjuk, ha meglepetésükben nem is nevettek a gyerekek, de a szemük mosolygott.
A szervezôk, az ifitékások boldogan továbbították a városlakók küldeményeit, s nem kívánták feszegetni, hogy sok-e vagy kevés az akció során összegyűlt, harmincöt csomag. A fontos, hogy a gyergyóiak reagáltak a kezdeményezésre, szívesen adták a cipôsdoboznyi ajándékot – gyermekmosolyért cserében.
B. K.
Gyerekmunkák
A Kós Károly Általános Iskolában kedden a nagyszünetben hívták meg társaikat a rajzkörösök, hogy a kiállított munkáikat bemutassák. Az emeleti folyosón különbözô technikával készült munkákról szólt Gál Éva Emese képzôművésznô, aki az eltelt tanévben a rajzolni szeretô gyerekek örömére tartja a rajzkört. V–VII. osztályosok munkái érdemelték ki a közszemlét. Cine Elôd, Angi Tünde, Blénesi Tünde, Farkas György nevét emelte ki a rajztanárnô, de sorolta is tovább a fejlôdni kívánó csapat többi tagjait: Gencsi-Máyer Izabella, Cserkesz Aranka, Rusz Anna Dorottya, Kercsó Norbert, Laczkó János, Baritz Melinda. Amint Gál Éva Emese elmondta, akiket érdekel a rajz, a képzôművészet, azok járnak a körre. A kör létéhez, működéséhez pedig az igazgató, Ilyés Etelka hozzáállását köszönte a körvezetô képzôművész.
B. T. I.
Teológia osztály
Hagyományteremtô céllal szervezték meg az elsô Katolikus Teológiai Napot kedden délután a Gépgyártó Iskolaközpontban. Az ünnepségnek a felújított díszterem adott otthont. Az egykori leánynevelde, a zárda épületében huszonöt fiatal jár a római katolikus teológia osztályba. A diákok a négyéves líceumi oktatás során Szentírás-ismeretet, katekizmust, dogmatikát, egyháztörténetet, művészettörténetet, spirituális nevelést és latin nyelvet is tanulnak. A Hajdó István, volt gyergyószentmiklósi fôesperes által szorgalmazott katolikus osztály osztályfônöke András Szabolcs történelemtanár. Portik-Hegyi Kelemen címzetes kanonok, fôesperes adta áldását, szentelte meg az osztályzászlót, és szólt az ünneplôkhöz, kiemelve az iskola és az egyház nevelésének fontosságát. Részeg Ildikó iskolaigazgató ünnepi beszédében az újrateremtô nemzedékrôl, és ennek feladatáról szólt, elmondta, az egyházzal közös rendezvényük a templom és az iskola ünneplésére született. Szavalatok és kórusművek hangzottak el, majd Fogarassy Mihály püspökrôl, a gyergyószentmiklósi katolikus oktatásról hallhattunk elôadást. Baróti László-Sándor Márton Áron iskolapolitikájáról szólt. András Szabolcs elmondta, elsôsorban az oktatás mellett, a nevelésre fektetik a hangsúlyt, és ezt a napot a növendékek bemutatkozására szervezték, hogy minél többen tudjanak ezen osztály létezésérôl.
B. T. I.
Sebestyén Márta Szárhegyen
A Lázár-kastély lovagtermében lépett színpadra hétfôn Sebestyén Márta Szokolay Dongó Balázzsal és Bolya Mátyással Erdélyi turnéjuk részeként. Telt ház fogadta, sok taps köszönte a világhírű elôadó koncertjét, melyet követôen Sebestyén Márta munkájáról, küldetésérôl, életérôl beszélt a sajtónak.
Örömhöz, búhoz, mindenhez talál az ének. A parasztasszonyok munka közben is énekeltek, mert könnyebb volt úgy. Édesanyám énektanár volt, így egész kicsi koromban találkozhattam eredeti népdalokkal, s próbálkoztam éneklésükkel, csak úgy, saját örömömre, nem azért, mert tudtam volna, hogy egyszer megnövök és énekesnô leszek. Azt hiszem, olyan 16 éves lehettem, mikor már egész komolyan vettem a népdaléneklést, és minden gondolatom akörül forgott; tanáraim a megmondhatói, hogy még a számtanfüzetemben is népi motívumok voltak rajzolva. Az éneklés nekem ajándék, de ugyanakkor felelôsség is: rám bízták, hogy átadjam másoknak.
* * *
A gyűjtés is csodálatos, felkészültség kell, hová megy, hogyan, mert különben pórul jár az ember. Az alapja pedig az emberi kapcsolat kialakítása, fel kell venni a helybeli ritmust, hogy találjon a szó. Sokszor nem is annyira a dallamok maguk érdekesek, hanem az ember, aki egy-egy picit mindig változtat a dalon. A zene eleven valóság, folyamatos változásban, ezért nem lehet véges a kutatás. Sokféle csínja-bínja van a gyűjtésnek, amiket egy életen át tanul az ember. Aztán, amikor hallja, hogy az a néni, akitôl annyi szép dallamot halott, tanult, már nincs többé, akkor érzi, hogy óriási felelôsség tevôdött a vállára: most én kell énekeljem azt, amit ô tanított, örököse lettem.
* * *
Nem ritka az a technika, amivel én éneklek; így énekelnek azok a nénik, akiktôl én tanultam Erdély-szerte. Ez a természetes hangképzés, nem az, amit az operaszínpadokról ismerünk. Lehet, hogy ez velem született képesség, hogy erre alkalmas a hangom, de azt hiszem, bárki számára megtanulható. Nem tudom tanítani a technikát, mert én sem nagyon értem, mit csinálok, csak nagyon akarom elérni a han- gokat, egy-egy néni hangját leutánozni, hogy sikerül. Úgy lestem el a dallamokat, ahogy a kisgyerek szüleitôl ellesi a szavakat, megtanul beszélni. Mondják néha, tisztára úgy éneklek, mint az öregasszonyok, de nem tudok, tán nem is akarok szabadulni a hatásuk alól. Utánozni akarom ôket, élethűen. Lehet, hogy egy felvétel csúnyának tűnik, mert a néni beteg, öreg, krákog, és mégis annyi gyönyörűség van benne, hogy nincs az az angyalhangú operaénekes, aki ugyanezt a katartikus élményt tudná nyújtani.
* * *
Valamikor mi, csodabogarak voltunk, nem tudták, miért akarunk mi Budapesten parasztos dalokat énekelni, most már sok a követônk, sok jó hangú gyerek tanulja, énekli a népdalokat. A budapesti is kell ismerje a magyar kultúrát, az iszonyatosan sokféle dallamot, nótát. Nem nôhetnek fel úgy a gyerekeink, mint a bolondgombák, meg kell ismerjék saját népük kultúráját, és kell tudniuk, hogy a határok bárhol is húzódjanak, mi, magyarok összetartozunk. Ezt egy mondatban szeretném összefoglalni: Kalotaszegen, Mérában Hangya Kati kántornô mondta el nekem, hogy tudod, drága Mártikám, ha münk nem vónánk, tük sem vónátok, s ha tük sem vónátok, mük sem vónánk.
B. K.
Az orvos-ember
Dr. Fejér Dávidról tartott elôadást dr. Kercsó Attila a Salamon Ernô Irodalmi Kör ülésén. Az 1851–1916. között élt, 1883-tól gyergyói, községi orvosról bár van utcácska elnevezve, szobrot is állítottak emlékére a gyergyóiak, s terveit, írásait ôrzi a könyvtár, mégis illetlenül keveset tudunk róla. Igaz, egy kötet is ôrzi az Embert, 17 év kutatás után 1994-ben adatta ki dr. Kercsó Attila, de mára már nem kapható a róla szóló olvasnivaló. A könyvtárban még van néhány példány, így azt olvasva, az elôadáson hallottakra alapozva, na meg abba kapaszkodva, amit idôsebbek meséltek, manapság ismeretlen emberkép rajzolódik ki róla.
Az 1800-as évek végén, mikor ellenszer nélküli betegségek pusztítottak, dr. Fejér Dávid volt, aki tűzzel-vassal küzdött a gyergyóiak egészségéért. Megkövetelte a friss levegôt. „Nem kell pénz érte, és Gyergyóban elég van” – mondván. Harcba szállt a kistermetű ember a nagyságosokkal is, akik a cúg ellen voltak, és igyekezett minden eszközzel tisztaságra, higiéniára nevelni a lakosságot. „Irtsuk minden eszközzel házunk táján a rágcsálókat, nem különben a legyeket. Az ételek elkészítésénél csak tiszta edényt használjunk, és ne fukarkodjunk a kézmosással, melyet, valljuk be, egyesek a fôzés után szoktak megejteni”.
A rossz szokások, „egészségügyi” praktikák ellen szállt síkra, fanyar humorával intve az embereket jobb belátásra: „Elhozza Kata néni is a drága írt, amit még a nagyanyjától tanult volt. Csak avas háj hétféle van benne. Nagy is a diadal, mert ez aztán húzza a mérget. A doctor meg azt mondja, hogy az ír csinálja a gennyedtséget, de hiszen látszik is, hogy még sokat tanulhatna Kata nénitôl. Aztán nem szabad semmit, ami a seben volt a tűzre tenni, mert, azt mondja Kata néni, hogy attól a seb még jobban megtűzesedik (a ház pedig ki talál fogyni a kedves bacilusból)”.
Tanításait füzetecskékbe foglalva juttatta el a családokhoz, mert belátta, az iskolában aligha van idô az egészségre-nevelésre: „Ôsszel a mezôn, tavasszal a mezôn, télen lábbeli vagy ruha nélkül, legtöbbet otthonmaradásra kényszerítve – a többi idôben a járványok lakatolják be az iskolát. Mikor tanul a gyermek?”
Az alkoholfogyasztás volt számára a legfelháborítóbb, melyre a kötetben egy kis történet is utal. Az orvoshoz beteg gyereket visznek. Megvizsgálja, és megkérdi, hol jutott pálinkához a gyerek? És íme a válasz: „Tartunk a házban étvágycsinálónak, hasfájás ellen, meg egyebek gyógyítására. A gyermeknek eddig csak vízzel hígítva, vagy kenyérrel adtunk”. Az alkoholról ekképp vélekedik: „Senki sem lesz a spiritustól okosabb, hanem csak szerényebb az önmaga iránt támasztott igényekben, úgy hogy végre minden ostobaságot és nyers otrombaságot nagyszerűnek talál.”
Fejér Dávid vallotta, a kolera, vérhas, hastífusz az elmaradottság betegségei, s ettôl akarta megmenteni a gyergyóiakat. A tiszta víz biztosításáért megtervezte a szentmiklósi vízhálózatot, s nem rajta, az akkori községvezetôkön múlott, hogy az nem valósult meg.
Kopott bôrönddel érkezett a városba, és meghalni sem távozott gazdagabban. Pedig – mai szóval élve – nagy pénzeket mozgatott meg. Hollandiából hozatott rózsatöveket, s azok virágát adta el az úri családoknak, esténként a vendéglôkben becsiccsentett gavalléroknak, kik ilyenkor virágra, szép hölgyre nem sajnálták a bankókat. A tekintélyes pénzbôl – amit Rózsa alap néven emlegetnek az idôsebbek – a betegek gyógyszerét, szegények segítését biztosította. Végrendeletében megszabta: Temetésem a legegyszerűbb legyen. Minden dísz, koszorúk, steft ellen tiltakozom”, és azt is megszabta, mi kerüljön fejfájára: „Fejér Dávid orvosdoktor. Jó nekünk itt lenni!”
Fejér Dávidot ismerni kell mindenkinek, aki gyergyói. Ezt már életében is felmérték néhányan, mikor azt mondták, köszönettel az Istennek és Fejér Dávidnak tartoznak. S ha már száz éves a város, ha már könyvkiadásról is szó esett, ha késve is, nem ártana még egyszer átgondolni, milyen könyvkiadásra vállalkozunk. Állítom, a dr. Fejér Dávidról szóló kötet megérdemelné az újrakiadást, és Gyergyó jelenlegi lakossága pedig még mindig haszonnal forgathatná, olvashatná tanácsait, akár elôdeink a filléres, Rózsa alapból kiadott füzetecskéket.
B. K.
Támogatás nincs, veszélyben az otthon
Nagy öröm volt a 90-es években, amikor svájci segítséggel a Szent Miklós Szervezet rászorulóknak tudott biztosítani 148 tömbházlakást, 14 családnak pedig megoldotta, hogy magánházba lakhassanak. A tömbházlakásokat a család nevére írták, tulajdonosok lettek, a magánházak viszont a szervezet nevére kerültek, s ma az a nagy kérdés, hogy meddig ígérték, hogy benne lakhatnak a kiválasztott családok. Az ilyen kertesházakban élôk úgy emlékeznek, nekik holtuk napjáig biztosították az ingatlant, s mintha olyan is elhangzott, akkor kell kiköltözzenek, amikor a támogató kiteszi házából saját gyerekét. A szervezet tagjai úgy emlékeznek, ideiglenes megoldást ajánlottak fel e házakkal, hogy ott élhessenek, amíg kikeverednek a nyomorúságból, saját lábukra tudnak állni.
Azóta elapadt a svájci segítség, és érkeznek a felszólítások: vagy vásárolják meg a házat, vagy költözzenek ki onnan.
* * *
A Rákóczi utcában megtört, középkorú hölgy mesél, körülötte sorakozik a népes famíliája. 11 éve béreli a házat; tömbházban laktak, férjét munkanélkülinek küldték, öt iskolás gyerek volt, nehézségben voltak, elmaradtak a közköltség-fizetéssel.
– Jöttek a svájciak, s úgy tudtuk, megvették nekünk ezt a házat. Aztán katona lett a nagyobbik fiam, rá is sokat kellett költeni. Eladtuk a blokkot. Azt mondta a szervezet, eladhatjuk, mert lakhatunk itt. Az ára elment, élni kellett.
Próbáltunk állatokat tartani, borjút vettünk, disznót, nyulat tartottunk, olyan is volt, hogy 30 tyúk futott az udvaron. A gyermekek bankot vettek fel, hogy fejlôdjünk. Négy évvel ezelôtt kaptuk az elsô felszólítást, hogy ki kell költözni a lakásból. Nincs hova menni, garzonban el sem férnénk, most haton élünk itt együtt. Hallottuk, hogy Udvarhelyen adnak lakásvásárlásra hitelt. A Carionhoz fogontoztunk, kifizettünk vagy négy hónapot, de hitelt nem kaptunk. A pénzünket is csak tizenöt év múlva kaphatjuk vissza. Befizettünk közel 60 milliót... Most még tragédia is történt a családban, haláleset, kedvem sincs, hogy a házat egy kicsit javítgassuk, mert nem vagyunk biztonságban. Lemaradtam a házbérrel a bank miatt. Ez is baj. Bármelyik percen kitehetnek.
* * *
A Selyem utcában egy másik család képe rajzolódik ki. Az asszonyság azt sajnálja, hogy nem tették papírra az ígéretet, miszerint életük végéig ott lakhatnak, csak nem örökölhetik utána gyerekeik az ingatlant. A felnôttek mellett két gyerek is él a házban, egyikük mozgássérült. Az anya betegnyugdíjas, az apa egy magánvállalkozónál dolgozik, hitelt vesznek fel, hogy megvásárolhassák a lakást. De nagy a vételár, kicsi a fizetés, nem adnak akkora hitelt egyik banknál sem. Reménykednek, a szervezettôl türelmet kérnek...
* * *
Fazakasok utcája, tágas kert, penészes falú ház. Kívülrôl a gyermekek tatarozták, heten vannak testvérek. Édesanyjuk egyedül neveli ôket, apjuk meghalt. A legkisebb családtag másodikos, a legnagyobb éppen hogy nagykorú lett. Tudják, nagyon meg kellene maradjon a ház, ki kellene fizessék. Van egy biztonság, ôk még nem adták el a tömbházat, melybôl – a magas közköltség miatt – ide átköltöztek. Ha az apartamentet eladnák, abból pótolnának a ház kifizetésébe. De nem könnyű az áruba bocsátása. Nincs ott kifizetve az adó egy ideje, 600 lejre rúg a tartozás. S amíg tartozás van, nem lehet hagyatékot indítani, hogy az elhunyt férje nevérôl az övére kerüljön át. 600 lejt szeretne kölcsön kérni az anyuka, de nem tudja, kitôl. Ennek hiányában pedig kötve van a keze, fél, hogy megérkezik a legutolsó felszólítás.
* * *
A családok után a szervezet elöljáróit is megkerestük. Kovács Éva, a Szent Miklós Szervezet tiszteletbeli elnöke elmondta, 148 tömbházlakást fizetett ki a svájci, és a benne lakók nevére íródtak, tulajdonosok lettek. A 14 magánlakást a szervezet nevére íratták, és az volt az elképzelés, hogy szegény, sokgyerekes családoknak szolgáljanak ideiglenes lakhelyként.
– Ez nem végleges, hanem ideiglenes megoldás volt. Olyanok kerültek ezekbe a házakba, akik a tömbházban a közköltségeket nem tudták fizetni, vagy bérelt ingatlanokból kilakoltatták. 5–7 évig semmilyen bért nem kértünk. Gondoltuk, a család addig helyrejön, mert azt ígérték, „állok munkába”.
– Házbért fizetnek most az ott lakók…
– Egy idô után minimális házbért szabtunk meg, aztán menet közben, mikor láttuk, hogy mindkét fél dolgozik, emeltünk a házbéren, mert valamibôl az adót az ingatlanra fizetni kellett, és már a szervezetnek erre anyagi alapja nem volt. Három éve semmilyen segítséget nem kapunk Svájcból, azt mondták, eddig volt a segítség. Az a mi ügyességünk, hogy találtunk egy holland szponzort, aki segít, hogy fenntartsuk a szervezetet.
– A bérlôk többszörösen kaptak felszólítást…
– A családokat felszólítottuk, de türelemmel vagyunk, hátha meg tudják vásárolni a lakást, vagy máshová költöznek. Mi a pénzzel el kell számoljunk a svájciaknak. Az biztos, hogy újabb lakókat nem költöztetünk a házakba, a svájciak döntik el, mi legyen az összeggel.
– Kiábrándultak a segítettekbôl?
– Sok jó tapasztalatom is volt a rászorulókkal kapcsolatban, de sok rossz is. Akiket segítettünk, azok közül vannak olyanok, akik üzletet nyitottak, de vannak olyanok is, akik nem léptek elôre. Elgondolkodtató, hogy érdemes-e olyan családot segíteni, ahol négy férfi délben még az ágyban alszik, egész nap otthon van, nem dolgozik sehol. Az a véleményem, hogy hosszú távon nincs jó hatással az ilyen emberekre a segély. Elkapattuk a segélyekkel az embereket. Van, aki megérdemelte a segítséget, de hatvan százaléka visszaélt. Már másként támogatunk családokat, tanultunk belôle, s inkább rendezvényszervezésbe pótolunk bele.
* * *
Kétféle érzés váltja egymást az ügy kapcsán. Az egyik szerint elítélendô, hogy emberek – másokkal ellentétben – házat kaptak fenekük alá, de nem képesek azt rendben tartani, és csak háborognak, ha felszólítják, álljanak saját lábukra. És miért van különbség ingyen kapott biztos tömbház és bizonytalan magánház között? A másik érzés akkor keríti hatalmába az ember fiát, amikor ezeket az embereket látja, minden családnak megvan a keresztje, és bizony, sokszor nem ôk a hibásak, hogy nem tudnak egy lépéssel elôbbre jutni. Ez-az múlik a szülôkön, de a gyerekek mit vétettek. Valaki, valamit elrontott. Tanulni kellene a hibából. De kit kiálthatunk ki hibásnak, kit menthetünk fel mindenféle bűn alól? A tét nem kicsi. Fedél forog kockán, az, amire azt mondjuk, „otthon”.
B. K.
Márti afrikai naplója
Április 25.
Ma van az a szokásos nap, amelytôl minden egyes nagyvárosban, általában fôvárosban rettegünk. A vízum megszerzése. Bár most csak azért kell nekünk a pecsét, hogy békében elhagyhassuk az országot, de ez nem könynyít a dolgunkon. Mzuzuban vagyunk, a harmadik legnagyobb város az országban. Beadjuk a papírokat, majd várunk, és csak várunk, és csak várunk. S még mindig semmi. Megunjuk, és kimegyünk a városba szétnézni.
Egyszerre csak ott találtuk magunkat a piac kellôs közepén. Megszoktuk már, a falu vagy a város közepe mindig a piac. Na de ez a mostani piac minden, de minden elképzelésemet fölülmúlta. Azon a piacon minden volt. De minden. A kínai ócskaságtól a giccses arab darabokon át minden. Játékok, gumipapucs, nádsaru, kínai ócskapiaci áruból ezeregyszázféle. Aztán következett külön a zöldséges rész. Krumpli, hagyma, répa, spenót, bab, kassava, paradicsom, paprika. Hegyekben állt a sok finom zöldség a fából eszkabált asztalokon. A kassaván kívül minden olyan volt, mint otthon.
És hogy csodálkozásunk nagy legyen, egyszerre csak frissen sült hússal kezdtek kínálni bennünket. Amolyan rablópecsenye-szerűség volt. Kicsike falatok feltűzve egy arasznyi pálcikára. És ott sütögették ezeket a járda szélén, egy valamilyen fém üstszerű valamiben, aminek se teteje, se alja nem volt, de égett benne a tűz. A pálcikákat meg a tűz fölé tartva, sütögették a pecsenyét. Mi meg inkább nem kértünk belôle.
Továbblépve iszonyú bűz csapott meg. Sejtettem már: csak hal lehet. Csodálkoztam volna, ha éppen a hal marad ki egy olyan város piacáról, ahol az emberek 60 százaléka a halászatból él. Na, ha eddig kétségeink voltak afelôl, hogy a Malawi-tóban rengeteg a hal, most talán eloszlott még a legapróbb fuvallata is a kétkedésnek.
Legalább 50 fajt számoltam meg, és mindenikbôl telerakva egy-egy hosszú asztal. És természetesen minden asztalnál ott állt valaki, aki azt bizonygatta: ez a legfrissebb és a legfinomabb (meg kell, hogy mondjam, a szagok egész másról árulkodtak). Az elkészítés módjában is volt változatosság. Természetesen, a nyers hal volt többségben. Ugyanakkor tonnaszámra árulták a pár centis szárított halacskákat, a kissé nagyobb, arasznyi, füstölt példányokat és még ki tudja, mi mindent. Nem tudtunk mindennek a végére járni, mentünk vissza a vízumért. Üres kézzel, merthogy nem igazán volt kedvünk a piaci specialitásokhoz. Teljesen jól jött azonban a találkozásunk egy fejérôl földimogyorót árusító nôvel, a pörköletlen fincsiséget már szívesen bevállaltuk. Otthon egyébként is csak a pörkölt formája ismeretes, így legalább újdonságot is kóstolhattunk. S még büdös sem volt, mint a hal, meg koszos sem, mint a húsos pálcika, melyek, bár szintén különlegességek, mégsem vállaltuk be.
A vízum megszerzése után még néhány kilométer volt csupán a Chitimba falui kempingig. A nap már lement, úgyhogy nagy bánatomra, nem tudtam napvilág búcsút venni kedves tavamtól. Tényleg, már szinte teljesen a sajátomnak tekintettem. Az illatával, a félelmetes hullámaival, az éjszakai zúgó-búgó zenebonájával, a part menti lakosságával együtt, akik egyik reggel nem engedtek közel magukhoz, de valószínű, igazuk volt. Éppen a halászok tértek vissza az éjszakai melóból, és jó hagyomány szerint a falu népe ott várta ôket a parton. A férfiak elôl, a nôk és gyerekek hátul. A férfiak elôl, hogy segítsenek a partra ráncigálni a halrakományt. A nôk meg hátul, mert különben rossz szerencsét hoznak. Én meg, rendkívül érdekesnek tartva az eseményt, odamerészkedtem, hadd lássa a kamera is, volt-e kapás. De alig néhány másodperc után eltuszkoltak onnan. Mondtak is valamit, saját nyelvükön, amit nem értettem. De nem volt benne semmi bwino, ami jót jelent. Aztán egy kisgyerek, akit én hétévesnek néztem, de közben tizenkettô volt, nos ô fordította le a dolgot: a nôk a gyerekekkel csak távolról figyelhetik a cselekményeket. Mert rossz szerencsét hoznak a halászatra. És akkor nem lesz fogás, és nem lesz ennivaló, és nem lesz pénz.
Kissé megszégyelltem magam, hogy minden elôzetes érdeklôdés nélkül csak úgy rájuk rontottam, gyorsan elbúcsúztam a tótól, és szaladtam vissza a kamionhoz. Mindenesetre azzal a gondolattal bújtam az esôvédô ponyva alá, hogy ide még visszajövök. A tó fenséges látványa mellett már csak azért is érdemes lesz megtérni, mert nagyon jó a sörük, legalábbis így hallottam. Kuche-Kuche a neve és az eddigiek közül a legjobbnak minôsíti a csapat. Persze, el tudom képzelni, hogy Tanzánia lekörözi kicsit. Mert ott a Kilimandzsáró a nemzeti itóka. És már csak a neve és a hangulata miatt is igen csábító számunkra.
Holnap kiderül, mert holnap már átlépünk a határon. Tanzánia vár a túloldalon, a kihívásaival, érdekességeivel együtt. A maszájokkal és a Kilimandzsáróval. Egyelôre e két nagy csoda miatt hajt a megismerési vágy.
Aztán meg ki tudja, mi lesz még, amire nem is számítok. Mert meglepetésbôl mindig akad bôven. Lassan két hónapja vagyok itt, és kezdem már megszokni: ez itt Afrika. Akármi is lehet. De bármi is van éppen, az a jó. Hakuna matata, mily gyönyörű szó… Ha az Oroszlánkirályból hallod, tényleg csak ennyi. De amikor a helyiek mondják (és ha igen sokat mondják, hogy semmi gond, akkor általában elég nagy a baj). De teljesen más értelmet kap a kifejezés.
Végre egy nép, amelynek nem fontos, hogy háza legyen, autója és vagyona vagy pénze. Akinek elég a Hakuna Matata alapeszméje. Végre egy nép, vagy kettô, akik között otthon érzem magam. Szegényen, minden vagyon nélkül. De boldogan.
Egy alkalommal volt csupán, amikor kicsit bántott, hogy nincs pénzem. Amikor a horvát srác nem adott a boros-zöldséges keverékébôl. Nem is kértem, az ukrán srác, Andrej kínált meg, mert segítettem nekik a vacsorát megfôzni. Aztán meg a másik azt mondta, ez az ô bora, és nem ihatok belôle, mert nem hívtam meg soha egy sörre ôt, vagy cukorkára vagy akármire. Ô meg már fizetett nekem ezt, azt. Valóban, egy alkalommal tényleg, amikor szülinapja volt, vett egy üveg bort, és azt megittuk. Ittam én is belôle, mint a többiek. Fene tudta, hogy csak azért teszi, hogy elmondhassa magáról, milyen jó fej csávó is ô.
Egyébként tényleg jó fej. Csak nem az én mércémmel mérve.
Csak azért, mert tele van pénzzel? Nem jelent semmit. Ha akkor tudom, hogy nem jó szívvel adja a borát, el sem fogadtam volna. Legszívesebben most is visszaköpném, de nem lehet, mert már kipisiltem, ott van valahol az Orange folyóban.
Kedvem lett volna mindezt elmondani neki. Meg azt is, hogy sajnos meg kell, hogy békéljen a gondolattal, hogy ezután sem fogok neki fizetni, sem sört, sem csokit, sem cukorkát. Egyszerűen csak azért, mert nincs pénzem. Mert ha lenne, akkor telefonkártyákat vennék, és naponta felhívnám a gyerekeimet telefonon. És talán néha én is megkóstolnám a helyi söröket. Csak úgy, egy üvegecskével.
És én, a nagy csokiimádó, én mindeddig csak kétszer ettem csokit. És mind a két alkalommal Jász Zoli, az RTL Klub riportere vette nekem. Ô legalább szívesen.
És mindezek mellett mit ad isten, eddig még eszembe sem jutott bánkódni. Telefonkártya ügyben igen. De egyéb tárgyi hiányok nem zavartak cseppet sem.
Amikor felültem a Koronára a gyergyószentmiklósi állomáson, akkor éppen öt lejem volt. Az is csak azért, mert azt hittem, drágább lesz a helyjegy. Inkább levágtam volna a két kezem, minthogy pénzt hozzak el a gyerekeimtôl, otthonról.
Budapesten, a Ferihegyen már hatvanhat amerikai dollárral a zsebemben szálltam repülôre. Gondoltam, mégiscsak adok magamnak egy annyi esélyt a túléléshez, hogy védekezni tudjak az erôs nap és a sok szúnyog ellen. Legalább naptejre és szúnyog elleni szerre legyen pénzem. Ha maláriás leszek, a kezelés sokkal többe kerül majd.
Akkor már sejtettem, búcsút kell mondanom a kapcsolattartó nagy lehetôségeknek, amelyekkel otthon beetettem mindenkit, hogy lesz ilyen meg olyan szatellites kapcsolatunk. S tudtam jól, nem lesz pénzem telefonkártyákra és internetre. Csak nagy ritkán, beosztva.
Hatvanhat amerikai dollárral a zsebemben indultam, és még van belôle öt. Pontosan öt dollár. És azóta már eltelt két hónap, és öt országon túl vagyok. És mindeddig csak boldog és szép napjaim voltak Afrikában. Mindeddig, amíg azt nem hallottam a csapattársamtól, hogy vigyen el az ördög és egyen meg a fene, és számára egy senki vagyok, mert szegény vagyok, és nincs pénzem arra, hogy meghívjam ôt egy sörre. Isten bizony, megtenném. Aki ismer, az csak tudja. De. És egy nagy pont.
El akartam mondani neki mindent. Mindent, amit itt leírtam. Aztán csak kimentem a folyópartra, és nem csináltam semmit. Csak gondolkodtam magamban. Mint amikor az ember magához beszél. Csak úgy, egészen halkan. Hogy még ô maga is alig hallja.
Beszéltem magamhoz, míg szépen lassan megértettem mindent. Hogy mindeddig, amíg nem kerültem hasonló helyzetbe, mindeddig csak írtam az itteni emberekrôl, hogyan élnek. Meg hogy minden körülmények mellett boldogok. Szegények, és semmijük sincs, és mégis jól vannak. Csak beszéltem ezekrôl a dolgokról a családomnak, a barátaimnak, a Gyergyói Kisújságnak és ezáltal az egész gyergyói körzetnek, az Új Magyar Szónak és ezáltal az egész ország magyar nyelven újságot olvasó embereinek. És meséltem az itteni emberek életérôl újságíró kolléganôimnek, és ôk továbbadták. És mindeddig nem éreztem, hogy mit mondok. Nem hazudtam, bizony isten nem. De most úgy érzem, üresen csengô szavak voltak, amiket írtam. Bocsánat érte. De most már értem. És érzem. Nem teljesen ugyanazt, amit az emberek itt. De közel járok hozzá. Azért mondtam az imént, hogy otthon érzem magam közöttük. Nem akartam különösebben kifejteni, miért. Hogy nincs pénzem, az egyedül az én problémám. Probléma? Nem. Kellemetlen, mert nem tudok a fiacskáimról, nem hívhatom, amikor szeretném. Néha elbôgöm magam emiatt, mint most is. Aztán látja ezt Szabi, és kölcsönadja a telefonját egy üzenetre, amire hamar választ kapok, és ezért igencsak hálás vagyok. De a kicsikéim hangját március 10-én, a szülinapjukon hallottam utoljára. És ez mégiscsak fáj. Mégis, nekem kellett. Senki sem kergetett ide, a fekete kontinensre, én magam választottam, és nem bánom egy percig sem, hogy eljöttem. És csak remélni tudom, hogy kicsi Örs és kis Gergô megbocsátják nekem, hogy nem voltam mellettük néhány hónapig. Majd, amikor megmutatom nekik az általam készített színes képeket. Egy fekete kontinensrôl.
Azon tusakodtam, milyen lehet a színe a boldogságnak. Ennek a különös, termékeny, örökké felfelé mutató, az energia jelét magán viselô, Afrika fekete részére érvényes boldogságnak. Ha megtudnám, milyen a színe, bemázolnám vele a levegôt. Vagy az ételeinket, amiket megeszünk. A hangokat, a zenét, amit meghallunk. Hogy valahogy, valamiképpen belénk is kerüljön. Görcsösen akarom.
Mekkorát változna vele az élet menetrendje. Mennyivel másképpen lépnének egymás felé az emberek. Talán nem csak a saját igazukat látnák. Egy icipicit bepillantanának a dolgok mögé is.
Ezt gondoltam ki a parton. És az elsô rossz napom Afrikában átváltozott a legeslegboldogabbá. Hirtelen kedvem lett volna magamhoz ölelni a horvát fiút, hiszen neki köszönhettem a lényeget. Ettôl eltekintve még mindig a legönzôbb és a legirigyebb ember, akit valaha is megismertem. De igen nagy jót tett nekem. Megélek én az itteni sörök nélkül is. És a csoki sem fontos már. Talán szégyellném is megenni, látva azt, hogy ezek a gyerekek még banánt sem ehetnek, pedig abból van tonnaszámra. De el kell adni, nem megenni. Vannak dolgok, amelyekre pénz kell itt is. Mint nekem a szúnyogirtóra és a naptejre, ahogy kellett. Itt meg az iskolához kell. Meg gyógyszerek- re. Néha ruhára. Kicsi zoknira és sapkára a gyerekeknek, az esôs évszakban. Mert a gyógyszer, az már nagyon drága. Nem is jön talán annyi mzungu egy hónapban ide, hogy el lehessen adni annyi banánt, ami egy tüdôgyulladás meggyógyításához szükséges pénzt hozná. Ehhez képest az én internet-igényem csupán két hatalmas fürt banán egy órára. Ez meg nagyjából elég, legalább a szövegre. A fotókkal már így is nagyon el vagyok maradva, azok nem akarnak sehogy sem átmenni. Sajnálom, hogy nem tudom megmutatni, az is sokat elárul. És sajnálnám, ha nem tudnátok mindezeket olvasni. De, egye fene. Ha belegondolunk, nem nagy ügy. Nem sok múlik ezen. Majd késôbb úgyis eljut. Hazaviszem, és otthon majd megmutatom. Az összes színes képet egy fekete kontinensrôl.
Mindig várom az újat, új országot, új embereket. És ha igaz, amit gondolok, akkor Tanzánia sem fog csalódást okozni.
Az elkövetkezô két napot arra szánom, hogy néhány kifejezést megtanuljak a nyelvükön, amely a szuahéli. Megérdemlik, hogy néha a saját nyelvükön szólítsam meg ôket. Meg aztán, talán így méltóbb leszek a vendégeskedéshez. Fontos dolog ez egy olyan látogatónak, aki otthon érzi magát. Mint én.
Április 26.
Egy újabb határátlépés napja. Magunk mögött hagyjuk Malawit, amely a legszebb ország volt az eddigiek közül. Utolsó szálláshelyünktôl biciklivel nyomulunk a határig, az pontosan 120 km.
Határátkelés, már megint. De megszoktuk. Úgy gondoltam, már semmi új nem történhet. Kilépünk egy országból és belépünk egy másikba, vízummal vagy anélkül, mindkettôre volt már példa.
Általában a határoknál, a kamion és a cuccaink biztonsága érdekében egy embernek fenn kell maradnia az autón. A jól bevált szokások szerint, ami már az elsô határátlépésünket is jellemezte, a srácok mind a kilencen benyomultak a pecsételô irodába, úgyhogy én maradtam a kocsin. Mondjuk azt el sem tudom képzelni, mint tennék, ha néhány, a határnál tébláboló fekete úgy döntene, hogy márpedig ôk fel akarnak jönni a kamionba, szétnézni, van-e valami bent, amire nekik éppen szükségük volna (merthogy elvileg az ôr, vagyis én, éppen ezt az akciót kellene megakadályozza). Na, de eddig ilyen nem történt, most is szépen vártam soromra, amíg valaki visszavánszorog a kocsihoz, és mehetek én is pecsételtetni. Addig meg nézelôdtem ki az ablakon, lássuk, mit mutat Tanzánia.
Hát meg kell mondanom, elég érdekes akcióval mutatkozott be. Én legalábbis ilyent még nem láttam. Egy valamilyen platós autó tetején ott ücsörgött vagy tíz utas….meg egy koporsó. A koporsót csak akkor vettem észre, amikor a tömeg leugrált róla, és átadták a terepet a vámosoknak. Azok meg másodpercek alatt szétszedték a halottas dobozt és mondhatni a benne lévô testet is. Gumikesztyűkkel felszerelkezve a két vámos átvizsgálta a hulla minden porcikáját, (szó szerint értendô), majd, amikor semmit sem találtak, engedték az autót továbbmenni. Az utasok pattantak is vissza a platóra és a koporsóra, kinek, hol jutott hely. És burrogtak is tovább. Csodálkozásból elég volt ez egy idôre. Nekünk eltartott még vagy 10 percig a határátkelés, a pecsételési procedúra, de csakhamar utolértük a különös autót. Éppen még néhány stoppos nyomta fel szerény hátsóját a koporsóra. Amelyet azóta leterítettek színes leplekkel és egész kényelmes paddá alakítottak át…
Tanzánia elsô 75 kilométerét kamionnal tettük meg. Szokás szerint ott lógtam a nyitott ablakon és bámultam ezt az országot. Amelyrôl alig tudok valamit is.
Az elsô, ami eszembe jut Tanzániáról – és szerintem még jó néhány ember így van ezzel, – az, hogy az emberiség fejlôdésének folyamata valószínűleg itt indult útjára. A Szerengeti-sztyeppén található csontvázleletek, egyes kutatások szerint, arra utalnak, hogy az úgynevezett elôember már több, mint 2 millió éve jelen volt itt.
Továbbá: eszembe jut az is, hogy itt született Freddi Mercury. Dúdolom is az egyik kedvencemet: „It’s a beautiful day…”, meg a másikat, „Let us kling together as the years go by…”. Tudom, nem a legismertebb dalok tôle, de én ezeket szeressem igazán. A fiaim már a We will rock you-t, meg az An otherone bust to dust – lehet nem így kell leírni – dalokat kedvelik.
És lássuk, mit tudok még errôl az országról? Hogy egyik leghíresebb politikusa Julius Nyerere az ország elsô elnöke. Nyerere! Hát ezaz! Lehet, hogy neki volt valami kapcsolata Ceauşescuval! Talán ezért nem kell nekünk vízum ide! Nem biztos, csak úgy gondolom. Azért annyira nem vágom a politikát, hogy ezt biztosra állíthatnám. Úgyhogy gondolom is tovább a gondolatot.
Tanganyika és Zanzibár egyenlô Egyesült Tanzániai Köztársaság. Nem tudom, mennyire volt szerencsés ez a keveredés. Az egyik, az elôbbi, jellegzetesen afrikai, a maga hagyományos kultúrájával, míg az utóbbi országrész jellegzetesen arab, iszlám kultúrával. És ahogy átlépünk a határon, már látni az arabos vonásokat. Embereken, viselkedésükön, ruházatukon. Pedig messze van innen Zanzibár.
Kissé furcsa társítás: a házak a határ mellett még sárból vannak tapasztva, nád vagy gyékény, néhol pálmalevél a födelük. A szokásos, vörös talaj, trópusi talaj, ugyanolyan színűek a házak is, mintha a földbôl nôttek volna ki, mivel nincs alapjuk.
És nem maszájok lakják, mint ahogy eddig gondoltam (egyebet sem hallani, csak hogy Tanzánia lakosai a maszájok – nos nem csak).
Tanzánia lakossága kereken 120 különbözô etnikai népcsoportból áll – túlnyomóan bantu népek. Nyamvezi és szukuma, szuahéli, hehe és bena, valamint makonde – ezek csak a nagyobb népcsoportok.
Itt is rengeteg a gyerek. A népesség fele 15 éven aluli. És bár Tanzánia az egyik legfejletlenebb afrikai ország, mégis nagyon magas az iskolások száma, a gyerekek 90 százaléka szomjazza a tudást. Egyetem csak Dar es Salaamban működik.
Jambo! Salam! Saját nyelvükön szólnak hozzánk és kevésbé értik angol válaszainkat, mint amit megszoktunk Zambiában és Malawiban.
Ahogy haladunk beljebb az országban, úgy tűnik elô a pénz is. No, azért nem kell túlzásokban gondolkodni. Csak Malawihoz viszonyítva; itt már kicsivel több van. Habár Tanzánia még mindig a világ 25 legszegényebb országai közé tartozik. Pedig ezen már Nyerere is megpróbált változtatni. Nagy célja volt felszámolni a nyomort, a tudatlanságot, a szegénységet – de nem sikerült neki. „Együtt élni és dolgozni a családban” – ez volt az alapeszméje. Államosította az ipart, a bankokat, az importot és exportot. És amiután nyugallományba vonult, kedve támadt Goethét fordítani – szuahéli nyelvre.
A sárból tapasztott házak helyét egyre inkább átveszik a téglaházak, nád, majd palatetôvel. Az elsô városban, Tubuya, már néhány vakolt és meszelt házat is látni.
Tanzánia szép ország. Nagyobbrészt fennsík – és ezt az arcát ismerjük meg mi is jobban. Szavannás, bozótos területek, óriási erdôs részek.
A tengerparton, nyolcszáz kilométer hosszan pálmafák tartanak árnyékot a fürdôzôknek. A szélsôséges méretek országa is, ha lehet így fogalmazni. Legmélyebb pontja a Tanganyika tóban, a déli részen van, 1435 m mély a tó, 662 méterrel a tengerszint alatt. És a legmagasabb pontja a Kilimandzsáró Uhuru (szabadság) csúcsa, 5895 m-en.
Mindezeken túl számomra már az is elragadó látvány, hogy az utak mentén rengeteg pálmafajtát, banánültetvényeket, teacserjét lehet látni.
Tanzánia a banán országa is. Egyebek mellett. Az út melletti piacok tele vannak banánnal, az érettség összes fokozatában megtalálhatóak, az egészen zöld és ehetetlentôl a túlérett, zamatos gyümölcsig. Nem nagy szám itt az avokádó sem, zsákszámra árulják. Csakúgy, mint a papayát.
A legjobb azonban, amikor bringázás közben látni, amint az emberek szüretelik ezeket a gyümölcsöket. Akkora területek vannak beültetve banánnal, meg egyéb déli gyümölcsökkel, mint Gyergyó mellett amekkora részeken pityókát termesztenek a székelyek.
Nem tudom, hogyan szabják meg, hogy kinek, mekkora terület jut. De ôk tudják, és ez elég is. Szóba elegyedve az emberekkel, megállapítottam, itt kevésbé ismerik az angol nyelvet, mint a malawi, vagy zambiai emberek. De legalább annyira barátságosak, mint ott. Már nem újdonság, hogy lerohanják a kamionunkat, és mindenfélét el akarnak adni nekünk. Amikor megálltunk banánt venni, legalább 20 nô sereglett hozzánk a nagy banánhegyekbôl kiragadva egy egy fürtöt és egymást lekörözve igyekeztek meggyôzni minket arról, hogy éppen az övék a legfinomabb és a legolcsóbb.
És már nem újdonság a mindennapos esti esô sem. Könyökig benne járunk a hosszú esôk idôszakában.
(folytatjuk)
Barabás Márti
„A legjobb zöldség a kolbász”
Immár két hete, hogy minden délután a Virág negyedben ingyenesen mérik a testzsír-szintet és a vérnyomást a fehér sátor alatt. Sorban is állnak a gyergyóiak, hogy megtudják, megfelel-e testsúlyuknak, magasságuknak, életkoruknak a koleszterinszintjük, illetve vérnyomásuk. Szász Ildikó, a zsírmérô elmondta, országos egészségügyi kampány keretében dolgoznak. A bukaresti közegészségügy az Élet és Egészség Kiadó, a Család és Egészség Alapítvány közreműködésével az Együtt egy jobb egészségért kampány célja az egészséges életmód promoválása: az egészséges táplálkozás, a káros szenvedélyekrôl való leszokás segítése.
Szakirodalmat, tanácsadást kaphatnak, akik a sátorba betérnek. Három éve zajlik a kampány, az ország minden városába eljutottak vagy eljutnak, délelôttönként minden céget meglátogatnak – tudtuk meg. Arra is kíváncsiak voltunk, a két hét alatt milyen következtetésre jutottak a gyergyószentmiklósiak életmódjával kapcsolatban. Szász Ildikó elmondta „egész Erdélyre, így erre a városra is jellemzô, hogy jól eszünk. Nem feltétlenül sokat, de amit eszünk, az kövér: tejföl, házi tej, sertéshús, szalonna. A férfiak szerint, a legjobb zöldség a kolbász.” Azt is elmondta, hogy a visszajelzéseik alapján, nem hiábavaló a munkájuk; állítja, ha egy ember hallgatja meg tanácsaikat, akkor már megérte, hogy itt voltak.
Barabás István egészségnevelô mérte sorozatban a gyergyóiak vérnyomását. Elmondta, a kampány lényege, hogy megváltoztassák a mentalitást, ami az étrendet és az életstílust illeti, remélve, hogy komolyan veszik a tanácsaikat. Mint mondta, a megvizsgált személyek alapján jók az eredmények. Vannak nyilvántartott magas vérnyomásban szenvedôk is, de náluk az a probléma, hogy nem nagyon szedik a gyógyszereket. Azt is elmondta a szakember, hogy a szentmiklósiak a vásárhelyiekhez viszonyítva jobban állnak egészségileg, és talán Csíkszeredához képest is, ami a vérnyomást illeti.
Az érdeklôdés függvényében két hétig, de lehet, hogy hosszabb ideig is marad az egészségsátor városunkban, tehát, aki szeretné megméretni vérzsír-szintjét, vérnyomását, a Virág negyedben keresse délutánonként a fehér sátrat.
K-T. Gy.
Gyergyószentmiklós, a négyszáz éves mezôváros
Az V. Unicornis Diákkonferenciára került sor az elmúlt héten. A Gépgyártó Iskolaközpont felújított díszterme adott otthont, az immár ötödik éve működô Unicornis Diákkör rendezvényének. A bemutatásra kerülô dolgozatokat Gyergyószentmiklós, a négyszáz éves mezôváros témában tartották. A témaválasztás kapcsán András Szabolcs történelemtanár elmondta az idei 100. évfordulós rendezvényekbôl teljesen hiányzik a négyszáz éves évfordulóra való megemlékezés: „úgy értékeljük, hogy a négyszáz éves évforduló is van annyira fontos, mint a 100 éves, ezért hiánypótlónak szántuk ezt a diákkonferenciát.”
Az elmúlt szerdán délután öt elôadást hallhattak az érdeklôdôk. Elekes Levente A mezôváros, sajátos magyar településforma címmel tartott elôadást és, mint mondta, azért esett erre a témára a választás, mert ez a kicsiny városka már 400 éve, 1607-ben Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása alatt kapta meg a mezôvárosi címet. András Hunor Az Erdélyi fejedelemség a XVII. század elején témában olvasta fel dolgozatát, melyben a XVII. század eleji Erdély társadalmi és gazdasági helyzetérôl szólt, Rákóczi Zsigmond tevékenységérôl, valamint Báthory Gáborról, Bethlen Gáborról, és az uralkodásuk alatt fejlôdô Gyergyószentmiklósról. Portik Izolda dolgozatában bemutatta, hogyan kapta meg Gyergyószentmiklós a XVII. század elején a mezôvárosi címet, miként fejlôdött. Laczkó Nándor a Both-vára, a mezôvárosunk legfontosabb épülete témát dolgozta fel, és szólt a település életében betöltött szerepérôl.
Az Unicornis Diákkör elmúlt öt évét Lukács Endre, az eddigi elnök foglalta össze, szólt a szervezett konferenciákról, az elért eredményekrôl. A diákkör két fontos tevékenysége: a helytörténeti tagozat működtetése, melynek feladata a diákkonferenciák szervezése, és az újságírói tagozat, mely a havonta megjelenô újság, a Szakykuk@c írásán, szerkesztésen dolgozik.
A hiánypótlónak is szánt, érdekes elôadások után, a 2003-ban alakult diákkör alapszabályzata értelmében, tisztújításra is sor került; az új elnök Laczkó Nándor, titkár András Hunor lett.
Baricz-Tamás Imola
Prefektusi átirat a rovásírás miatt
Prefektusi átiratot kapott Gyergyócsomafalva és Gyergyóditró polgármesteri hivatala, melyben az áll, hogy a törvénynek megfelelôen járjanak el a településjelzôk felirataival kapcsolatban. Történt ez azt követôen, hogy a 27-én a Magyarok Világszövetsége Csomafalván tartott küldöttgyűlésén Patrubány Miklós elnök elmondta: „azt szeretnénk, ha saját nyelvünkre kreált és vele egyidejűleg született székely ábécé újból meghonosulna. Ennek az elsô és kézzelfogható jelét abban látnánk, ha a küldöttgyűlés nyomán Székelyföld településein általánossá válna, ami már itt-ott látható, hogy a település helynevét rovásírással is felírják.” Majd a küldöttgyűlésrôl a Gardianul című napilap 29-én cikkezett. Ezt követte a Constantin Strujan által aláírt átirat.
Háromnyelvű: román, magyar és székely feliratok jelentek meg Hargita megyében című cikkében Kovács Anna a következôket írja.
„Az USA-beli Magyarok Világszövetsége elnöke, Patrubányi Miklós beszédet tartott, amelyben szóba hozta az autonómia ügyét is. (…) A székely ábécé egyedüli Európában, több mint 30 000 éves múlttal rendelkezik és a sumérok is használták. A genetikai kutatások bebizonyították ezt, és egy genetikai minta a Kárpát-medencében él ma is. Tehát, a székely ábécé egyidôs a magyar nyelvvel. Mi több, a Magyarok Világszövetségének elnöke elmondta, hogy mindenik polgármesteri hivatal kellene kövesse Gyergyócsomafalva község példáját, ahol a bejáratnál és kimenetelnél a falutáblán magyarul, székelyül és románul jelenik meg a település neve, ugyanakkor a polgármesteri hivatalok és helyi tanácsok az intézmények bejáratához ki kellene tegyék a piros, fehér, zöld, nappal és holddal ellátott székely zászlót.”
Az írásban pontatlanságok is megjelentek: Gyergyócsomafalván nem a Székely Székek küldötteinek gyűlése, hanem a Magyarok Világszövetsége Küldöttgyűlése zajlott, továbbá Dr. Czirják Árpád érseki helynök és pápai prelátus nem volt jelen az ünnepségen, csak a meghívóban szerepelt a neve. A Magyarok Világszövetsége nem az USA-ban működik, csak az USA-ból is vannak tagjai. Patrubányi eredetileg Patrubány. A településjelzô táblán nem székelyül van kiírva a település neve, hanem magyarul, csak székely rovásírással; a feliratok sorrendje nem magyar, székely, román, hanem román, magyar és székely. A székely zászló nem piros, fehér, zöld nappal és holddal, hanem kék színű aranynappal és növekvô ezüstfélholddal a közepén egy aranycsíkkal.
A Hargita Megyei Prefektúra 2007. május 30. / 1895-ös számú átiratában a 2001/1206-os Kormányhatározatot 4-es, 10-es, 11-es cikkelyeit említi, többek között, hogy „azokon a településeken, amelyeken egy nemzeti kisebbséghez tartozó polgárok az összlakosság több mint 20 %-át képezik, biztosítani kell a település nevének kiírását az illetô nemzeti kisebbséghez tartozó polgárok anyanyelvén is” majd az átirat végén a következô olvasható.
„Tanulmányozva az említett jogi elôírásokat és az – újraközölt – helyi közigazgatásra vonatkozó 215/2001-es törvényt megállapítást nyer az, hogy sehol sem található pontosítás a háromnyelvű feliratozásra.
Figyelembe véve a fent leírtakat elôírjuk, hogy alkalmazkodjanak az érvényes, törvényes elôírásokhoz az önök települése bejáratánál és kijáratánál elhelyezett táblák feliratozási módját illetôen, olyan módon, hogy az megfeleljen a törvényességi szempontnak.” Aláírója Constantin Strujan prefektus.
A Gyergyócsomafalvi Polgármesteri Hivatal a helyi képújságban, az átirattal kapcsolatban közölte „Véleményünk szerint Gyergyócsomafalva falutábla-felirata nem sérti sem a romániai sem az európai törvényeket!”
Barabás József elmondta, nem három nyelvű, hanem kétnyelvű a felirat a településjelzôn. Azt is hozzátette, hogy Szentpálon például cigány nyelvű felirat is van a táblán, Szászrégenben pedig három nyelvű a táblán a felirat. Nem veszik le Csomafalván a táblákat, tudomásul vették az átiratot, de nem értenek vele egyet.
A Gyergyóditrói Polgármesteri Hivatal is kapott átiratot, ennek kapcsán Bardócz Ferenc polgármester elmondta, iktatták azt, szerintük nem törvénytelen, tehát nem veszik le a táblát, és Csomafalvához hasonlóan a kábeltévén keresztül a lakosságot tájékoztatják.
Ugyanakkor az RMDSZ Hargita Megyei Egyeztetô Tanácsa is állásfoglalást fogalmazott meg miszerint: „üdvözli és támogatja azt a tényt, hogy Székelyföld településeinek bejáratánál önkormányzataink a települések nevét a magyar és a román nyelvű mellett székely rovásírással is feltüntették.
Ez a törekvés összhangban van a Szövetség a Székelyföldért önkormányzati társulás sajátos regionális arculatkialakítási elképzeléseivel, és a hatályba lévô törvényes rendelkezésekkel egyaránt” – írják.
K-T. Gy.
Alfalvi Napok
„Nem kell mindent megfesteni. Ne próbáld az Istennel felvenni a versenyt. Csak a lényeget keresd. Nem számolhatod meg a leveleket a fákon. A hangulatát kell megragadni ennek a varázslatnak. Legyen íze a képnek, s akkor már jó. Hideg-meleg, közel-távol ez foglalkoztasson. Nézd meg azt a hegyet, milyen szép az a kék. Nagy István festményein egyenesen a székely bútort idézi. Itt az alföldi festôk buknak. A múltkor egyik azt mondta, hogy itt minden zöld, itt nincs mit festeni. Hát nem is nekik való ez a táj. Az alföldön csak szétnézel, s a lemenô nap mindent összevon. Csak le kell másolni. Itt gondolkozni is kell. Itt más a levegô. Éles. Tiszta. A színek is ezt kell kifejezzék. De úgy, hogy a kép mégse legyen tarka, hanem színes. Harmonikus a nagy ellentétek ellenére. Nagy Imre ennek a nagy mestere. Nézd meg, ha azt a hegyet nem festem sötétre, nem lesz erô benne. Pedig távol van, és halványra festené egy alföldi. De akkor csak díszlet marad. Nekünk a hegy, az erdô nem csak díszlet. Munkahely, élet és halál színhelye. Drámai. Megtudnád, ha füled ismerné az erdôlô lánc csörgését. A lovaink sajnos, ismerik. Akár a fahúzó csákány súlyát az oldalbordáikon.
Átnyúl a palettakéssel, és két mozdulattal összehúzza festményem fôszereplôjének, egy nyírfának a lombjait. Hatására együtt látszik a nyírfa és a mögötte lévô táj is.
– Mit szólsz? Ha akarod, így is hagyhatod. Ajánlatos a nyírfát a hátterével együtt, egyszerre festeni. Attól olyan szép, hogy áttetszô. Aztán nem is hófehér. Nézd meg, mennyi szín van abban a fehérben!” Ez a Balázs József és Sövér Elek közötti beszélgetés jutott eszembe, amit nemrég olvastam, amikor az alfalvi falunapok pénteki kiállításán szemlélôdtem. Körben a falakon gyermekrajzok voltak. Csodálatosak. Alfalvi kis kezek által rajzoltak. Akárcsak tavaly, most sem lehetett volna kiválasztani, mely kis alkotó munkái ragadják meg a szemlélôdôt. Nem is csoda, hiszen Alfaluban „teremnek” a képzôművészek, s az oktatók is habár egyengetik útjukat, nem formálják át a rajzosokat, engedik kibontakozni ôket, észrevétlen csepegtetik beléjük a tudást.
Talán ezért is volt akkora ellentét, az ugyanazon helyen kiállított fotók és rajzok között. A fotók tavaly, az Alfaluban tartott nemzetközi fotótáborban készültek. Több ezer fotóból választották ki a kiállításra a képeket. Egy évvel ezelôtt így fogalmaztak: tükröt tartanak az alfalviak elé a fotók. Tükör volt, csak éppen egy elvarázsolt kastélybeli. Egy szeletke Alfalu. Amelybôl még a szomszédos falubelinek is sok minden hiányzott, például a hagyományôrzôk. Hogy a távolról érkezô fotósok tényleg így látják Alfalut, vagy csak egyszemélyes volt a szűrô, amely kiválogatta a kiállításra érdemes fotókat, nem tudni.
Ezért volt jólesô érzés ismét megnézni a gyermekrajzokat. És hallgatni a fiatalok rendezvényeit mesélô diáknap szervezôt, Ambrus Veronikát, aki társaival együtt szívvel-lélekkel dolgozott, hogy szép, tartalmas rendezvénynyel örvendeztesse meg a fiatalságot. Csoportokra oszlottak és több vetélekdôt szerveztek, többek között olyant, amelybôl a falu vezetôsége is okulhatott. A polgármesteresdin kiderült, mit szeretnének a fiatalok, bankautomatát, klubokat kellene létesíteni a faluba.
Médiaszemináriumra is sor került a falunapok alkalmával Alfaluban, ahol a térség újságíróival találkozott Kulcsár Andrea, a Magyar Televízió marosvásárhelyi tudósítója, Szudár László, a békéscsabai Csaba Tévé fôszerkesztôje, Borboly Csaba, a MIÉRT elnöke, a megyei tanács alelnöke, Gáspárik Attila, az Audiovizuális Tanács ideiglenes elnöke, Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE ügyvezetô elnöke, és Horváth Gábor, az egyik on-line újság munkatársa is. Az alfalvi helyi adás készítôi ízelítôt nyújtottak tíz percben műsoraikból, és ezzel kapcsolatban mondták el véleményüket a hozzáértôk. Rengeteg tanács hangzott el, kezdve attól, hogy lelkesedésbôl, pénz nélkül nem lehet hosszú távon dolgozni, hogy sírni tudni kell, egész addig, hogy tizenkét órás műsort kellene az alfalviak sugározzanak, hírnevet szerezzenek más csatornákon is. A teremben megfigyelôi státusban jelen lévô Hegyesi Tünde, egy magyarországi rádió munkatársa ekképp foglalta össze tapasztalatait:
„Gyergyóalfaluban volt szerencsém belehallgatni egy regionális médiakonferenciába. A téma, a gyergyóalfalvi tévé jelene és talán jövôje körül forgott volna, amit kezdetben ôszinte érdeklôdéssel figyeltem. A helyi tévés, Kis Arnold községérôl szóló hírösszefoglalót nézhettem meg, ami szimpatikus volt, mert egy falubeli a saját falujáról képben és hangban fogalmazott meg apró életképeket, ami nem csak az ott élôknek, hanem a távoli idegeneknek is sok érdekességrôl adott hírt. A tematikus összeállításban volt tanácsi összefoglaló, rendôri beszámoló, mezôgazdasági hír, egészen a kulturális élet apró, színes híreiig, hogy a sportról ne feledkezzek meg. Ez a törekvés számomra, hogy a helybelieket a legközvetlenebb eseményekrôl tájékoztatni kell, teljesen érthetô, elfogadható, és örömteli. Véleményem szerint ezt a vonalat érdemes tovább folytatni, hiszen az ott élôk remélhetôen minél hamarabb felismerik ennek a műfajnak a szükségességét, és vele együtt remélhetô jó hatásait. Az anyagiakról, amelyek minden ilyen úgymond vállalkozást idôvel beszoríthatnak, valóban jó lenne, ha megtalálnák annak a módját, hogyan tudnának ebbôl a szorításból úgy kilépni, hogy a függetlenségük sértetlen maradjon. Vallom, hogy minden ilyen tudósítónak etikai és erkölcsi felelôssége van nem csak önmagával, de a közösségével szemben is. Ha mások úgy gondolják, hogy ezt mások kezébe kell letenni, mármint az anyagi dolgok biztosítását, félô, hogy a fürdôvízzel az alig megszületett gyermeket is kiöntik. A Gyergyói-medencében lévô települések a jelenlévô felszólalók szavaiból is kiderült, hogy szegények. Nincs mód arra, hogy önerôbôl finanszírozni tudnák ezt a vállalkozást, anélkül, hogy a műsor szerkesztésébe valamilyen módon ne kerülne bele az önös érdek, egyfajta „urasdiktátum”. Fölösleges egekig érô terveket szôni, számokkal dobálózni akkor, amikor van egy lelkes csapat, amely ki tudja, hogy meddig, de úgy ítélem meg, tudják teljesíteni küldetésüket. Legyenek ôk okosak és ügyesek, élelmesek, ôk döntsék el, hogy a saját híreiket, községük eseményeit kiknek, és mennyiért tudják eladni. És próbálják elkerülni azokat a „magasságos, magvas” megvalósíthatatlan terveket, amelyeket néhány elôadó felvázolt. Legyen az erkölcsi és az anyagi siker az övék, ne hagyják másoknak kiszolgáltatni magukat, mert csak így remélhetô, hogy elképzeléseiket meg tudják valósítani. Ehhez kívánok nekik nagyon sok sikert, küzdeni tudást.”
Vasárnap az ünnepi szentmisét követôen nyitották meg a már korábban berendezett Sövér Elek gyűjteményes emlékkiállítását. Hiszen Sövér Elek emlékév az idei Alfaluban. Majd Nemzetközi Fúvós Fesztiválra került sor, koncertekre, utcabálra.
Szórakozhattak, mulathattak a felnôttek a Szentháromság vasárnapja köré szervezett többnapos ünnepen. S az biztos, hogy egyik legnagyobb hozadéka a rendezvénysorozatnak, hogy ismét megmutatkozhattak a kicsik rajzaikkal, na meg, hogy a szülôk, akik nem vettek részt a kiállításon, a helyi műsor készítôi által láthatják, hallhatják, amint csemetéik messzire viszik a település hírnevét.
B. K., K-T. Gy.
Június 1.: Gyermeknap
Na igen, ez van, amikor ezeket a sorokat papírra „vetem”. (Nagyon szép kifejezés, valamikor az írás a magyar ember számára pontosan olyan nemes cselekedetnek számított mint a földművesnek a búza elvetése. Hol vagyunk már ettôl…)
Gyereknap van, és én már egy fél órája fuldoklok a röhögéstôl. Az újságok ugyanis megteltek azzal a fôcímmel, hogy Bonbonelt, mármint Adrian Năstaset beidézték a bíróságra Tamara néni ügyében. És mivel imádom a „Tamara néniket”, fülig érô szájjal nézegetem a cikkek melletti fényképeket (színesek!):
Bonbonel degeszre tömött aktatáskával a járdán, Bonbonel degeszre tömött aktatáskával kiszáll a luxusautóból, Bonbonel degeszre tömött aktatáskával felfelé lépked a lépcsôn…
Na, ezért szavaztam én vissza Băsescut államelnöknek. Azért, hogy láthassam Bombonelt degeszre tömött aktatáskával…
(Tudod, mi van az aktatáskában? Én sem tudom, csak gondolom, hogy a Tamara néni születési anyakönyvi kivonata, a Tamara néni fényképe az érettségi bankettrôl, a Tamara néni házassági kivonata…, egyszóval az ártatlanság bizonyításának teljes eszköztára.)
Amiért beidézték, az valami „rosszul elszámolt” négyszázezer dollár, plusz némi megvesztegetés, dosszié-eltűntetés, és ilyenek.
Ne ejts krokodiluskönnyeket, kedves olvasóm. Mariska néni, ne bôgjél Felszegben Riska mellett a fejôszéken, Pityu bátyám, ne hadonásszál az üveggel a kocsmában, hogy: ha el találják ítélni, én felmegyek Bukurestbe, és olyan cécót rendezek, hogy „sej, haj, román király leánya mossa a gatyámat”!
Ne félj, kedves olvasóm, nem fogják elítélni! A törvénybírák összedugják a fejüket, hümmögnek, és szigorúan „ôrizve a törvényességet”, a „törvényeinket” és az „alkotmányt” így szólnak majd: „D-le prim-mi-nistru, mai aveţi o fotografie de mătuşica Tamara?”
……
Nézzünk csak szét a saját házunk táján!
Tudod, kedves olvasóm, mi lesz a következménye ennek a beidézésnek nálunkfelé? Csak egy pár nap kell elteljen, és észbe kap az RMDSZ-csúcsvezetés, a lapok megtelnek a „diszkriminálják az erdélyi magyarságot”-szerű szövegekkel, az „elnyomják a közösségünket, akikért harcolunk”, a „le akarják fejezni a népünket”…
Tudod, miért? Azért, mert a csúcsvezérek rájönnek, hogy ajánlatos lesz degeszre tömni az aktatáskákat…
Hiszen nem lehet tudni sohasem… Ha ez Bonbonellel megtörténhetett (sohasem hittük volna!), akkor ez bármikor… velünk is…
„De mi nem hagyjuk, hogy elnyomják a magyarságot! Ha kell, mi Brüsszelig is elmegyünk!”
…….
Azt mondod, ha egyszer tudod, hogy nem fogják elítélni a volt miniszterelnököt, akkor azt is tudod, hogy az RMDSZ-csúcsvezéreknek sincs semmilyen félnivalójuk. Veszik a degeszre tömött aktatáskájukat, odagurulnak a bíróság elé (nem fog sor kerülni rá, annyit a románok is tudnak, hogy a magyar „korrupció szempontjából libafehér” hétvezérekkel nagyon óvatosan kell a világ szeme elôtt bánni), a törvénybírák összedugják a fejüket, megkérdik, hogy van-e még egy fénykép Tamara nénirôl, és már vége is a tárgyalásnak. „Elnapolva!”
Akkor miért is fuldoklok én a röhögéstôl?
Megmondom.
Te is hallottad ugye, kedves olvasóm, hogy „tájmizmani”. Vagyis: az idô – pénz! Na most, amíg az ember mindenféle hóbe-levanccal degeszre tömi az aktatáskáját, amíg az ember „konzultál” az ügyvédeivel, amíg az ember elmegy a bíróságra… azalatt üresben telik az idô. Azalatt, a fene egye meg, pénzeket lehetne lenyúlni, „üzleteket” lehetne kötni, értékes „kapcsolatokat” lehetne teremteni „hoci-nesze” alapon, „nesze neked is – marad nekem is” alapon, és én, Năstase, a fene egye meg, ilyen marhaságokkal kell töltsem az idômet.
Most már érted?
Györffi Kálmán
Az „újságírónô”
Bocs: a nôújságíró!
Azt mondja kedves (zenei hajlamú) barátom: „Na te aztán jól megvédted Băsescut”! Na, erre hazamentem, gyorsan újraolvastam a múlt heti írásomat, (emlékszel, így fejeztem be, hogy te mit válaszolnál az újságírónônek a kérdésére: „Látom, bôségesen bevásárolt! Na lássuk csak, mi is van a kosárban?”), ugyanis, szándékaim szerint én nem akartam megvédeni az államelnököt.
Akarta a fene.
Engem az foglalkoztatott (ez igaz, nincs benne a cikkben), hogy mennyire elnôiesedett az utóbbi tizenhét évben az újságírói szakma.
És mivel a média nagyhatalom, manipulál, befolyásol stb., akkor mennyire elnôiesedhetett a gondolkodásmódunk.
Nekem is, neked is, nekik is.
Azért figyeld csak meg, megy a fekete nagykalapos roma férfi a fôtéren, utána olyan öt lépésnyi távolságra a roma fejércseléd a gyerekkel a karján… Ismerôs a látvány, nem?
Na most figyelj: megy az egy méter nyolcvan centis, szoláriumbarna fehérnép a fôtéren, utána öt lépésnyi távolságra a „muksó”, bal karja alatt a háromláb, mármint az állvány, amire majd felteszi a jobb karján cipelt digitális kamerát… Ismerôs a látvány, nem?
És még azt mondod, nincs elnôiesedve a média? Ha már Gyergyószentmiklóson is ezt látod? Hogy elôl, délcegen, kecsesen a Gyergyó tévé „munkatársnôje”, illetve a Fény tévé munkatársnôje, és utánuk ötlépésnyire a szamár, bocsánat, a „kameramann”…
És te még azt mondod, nincs elnôiesedve a szakma?
(Amúgy, én a tévériporternôink helyett ugrálnék az örömtôl. Mármint azért, hogy ebben a kisvárosban vagyok „tévériporternô”! Most képzeld el, ha Brassóban, Szebenben, vagy valamelyik másik nagyvárosunkban lennél… Akkor ugyebár, azt mondaná a magántévé tulajdonosa az irodájában, hogy: „Na jöjjön csak ide Mariska és Juliska! Hölgyeim, maguk aránylag jól néznek ki, de mi egy komoly cég vagyunk! Úgyhogy befizettem a plasztikai fôorvos úrnak, szilikont bele! Látszodjon, a kutyaúristenit, hogy maguk a város tévéjénél dolgoznak.)
Visszatérve a lényegre…
(Jut eszembe, meséli nôgyógyász ismerôsôm, hogy hanyatt vágta magát a rendelôben amikor levetkôzött a paciens, hát én ilyent még nem láttam, mondta a két asszisztensnônek, ilyent még az életben nem láttam… Nem is láthatott, doktor úr, mondta az egyik asszisztensnô, hát ez a fehérnép fordítva vette fel a tangát…)
Visszatérve a lényegre, mit is akartam mondani?
Semmit.
(Amúgy istentelenül gyászos hangulatban vagyok… Két kolozsvári lány miatt…)
Györffi Kálmán
Olvasói levél
Jó munkaviszony a hivatalban!
Kétszer kellett elolvassak egy-egy cikket az újságban, hogy az agyamig eljusson a lényeg, az újságcikk mondanivalója. A polgármesteri hivatalban rettenetes munkakörülmények lehetnek, és nem beszélve a tanácsüléseken, mert láttam a tévében. Sokszor az ember azt hiszi, mindjárt összeverekednek. Nem jó az ilyesmit még nézni sem, nemhogy ott lenni – gondolom én, és még sokan mások is.
Hogy lehet ilyen stresszkörülmények között dolgozni, és még fontos és pontos munkát, döntéseket hozni. Elképzelhetetlen, nem? És még a fizetést is felvenni, ez a munkaviszony talán még káros is lehet az egészségre. Mert a sok pereskedés, vádaskodás és veszekedés felviszi a vérnyomást, mert én, ha ideges vagyok, sokkal magasabb értéket mérnek, mint, amikor nyugodt vagyok. Gondolom, önök is vannak így, és ha nem, próbálják ki, de inkább ne. Az újságból olvassák, olvassuk, hogy a fôkönyvelô, polgármester, titkár, és még ki tudja, kik haragszanak egymásra. Így nem lehet jó, egészséges, komoly munkát végezni, csak rosszat, így gondolja a nép. Vagy ôk így is tudnak jó munkát végezni? Inkább jobb lenne kibékülni egymással, és ne veszekedjenek, mert addig nem dolgoznak semmit, és a város népe nem azért választotta meg a vezetô embereket, hanem azért, mert sokkal okosabbak és tanultabbak, mint mi, és lássák el tisztességgel a feladatukat, szépítsék és javítsák a várost, ebbe beleértôdik minden, hát nem? Hagyják a pereskedést, és kormányozzanak, mert ez az egész dolog nem vezethet jóra, az egészen biztos.
És a másik dolog. Nem a pereskedésért választották meg ôket. De ha már ennyire elfajult a dolog a polgármesteri hivatalban, sok ember meg tudná tippelni ennek az egész cirkusznak, vagy mi a fenének az orvosságát. Értik ugye, kedves Kisújság olvasók? Azt hiszem, értik. A jó vezetô ember kell bírja a kritikát is, és az ügyfelekhez, a kollegákhoz, meg az adófizetô emberekhez is türelme kell legyen, mert ezért kapják minden hónapban a fizetésüket, és nem a civakodásért, mert az ilyesmit rossz olvasni és nézni a tévében. Ennél okosabbat is ki tudnának ôk talán találni.
Még tudnék írni, mert még sok mindent láttam a városban. Egyik estefelé 7–8 kóbor kutyát számoltam meg, és a kicsi kukák is tele voltak úgy, hogy még egy papírszalvétát sem lehetett volna beledobni, valaki a banánhéjat már a doboz tetejére tette, de még jó, hogy oda, és nem a földre dobta le.
Adja a jó Isten, gyôzzön az igazság és a józan ész, és ne költsék a pénzt pereskedésre, azt fordítsák jobb helyre. Ha idegesek, vegyenek idegcsillapítót, mert lehet kapni a patikákban, mert tudom, a mostani világban minden ember ideges. Én is sokszor nyúlok az orvosságos dobozomhoz.
Békességet, türelmet és jó egészséget kívánok mindenkinek, velemmel együtt.
Tisztelettel, M. L.
KisAsszony
A boldog kapcsolat kilenc íratlan szabálya
Igazán boldog kapcsolatot kialakítani nagyon nehéz. Folyamatos izzáson tartani a szenvedélyt – még nehezebb. Pedig ha betartjuk a törvényeket, megy minden, mint a karikacsapás.
I. törvény: Csak olyat szeress, aki viszontszeret
Minden nô tisztában van ezzel az igazsággal, mégis minden esetben meggyôzik magukat, hogy csak idô és energia kérdése, hogy a kiszemelt férfit jobb belátásra – illetve mély szerelemre – bírják.
Ezért a nôk többsége olyan férfiak után kajtat, akiknek eszük ágában sincs komoly kapcsolatot kialakítani. Az elérhetetlen pasit sok nô nemegyszer éveken át igyekszik bekeríteni. Ha átmenetileg sikerül is a dolog, a kapcsolat sohasem lesz működôképes.
II. törvény: Higgy a szex erejében
Szerelem és szex – egyaránt fontosak. Elképzelhetô ugyan, hogy olyan férfit is képes szeretni a nô, aki iránt nem érez szexuális vonzódást, de ez ritka, mint a fehér holló. Ahelyett, hogy arról faggatnánk a partnerünket, mennyire szeret, figyeljük meg, hogyan szeretkezik. Az egészséges szexuális élet a boldog kapcsolat egyik legfontosabb összetartó eleme.
III. törvény: A közös tulajdonságok erôsítik a kapcsolatot
Hiába van igazságtartalma annak a mondásnak, hogy az ellentétek vonzzák egymást. A hasonló tulajdonságok is fontosak. Ám azt semmiképpen se várjuk el a partnertôl, hogy olyan legyen, mint egy barátnô, akivel azonos az ízlésünk, és hasonló típusra bukunk.
Ostobaság lenne csak azért szakítani vele, mert bár jól szórakozunk esténként és nagyszerű az ágyban, de képtelenek vagyunk megegyezni abban, hogy milyen filmet nézzünk meg a moziban. Ha a kapcsolatot hosszú távra tervezzük, a különbségek (az érdeklôdést, a képzettséget és a kulturális igényeket illetôen) alááshatják a boldog viszonyt.
IV. törvény: Az unalom szakításhoz vezet
Lehet bármily kedves, gazdag, rendes a férfi, ha untat – hagyd faképnél! A semmilyen, vagy éppenséggel unalmas kapcsolat fennmarad egy ideig, mert a férfi „rendes”, azaz nem tesz semmi olyat, ami krízist okozna a viszonyban. Ettôl azonban még nem ô az igazi. Hidd el, az izgalmas férfi is lehet rendes. Keressük tehát a rendes, de nem unalmas kombinációt!
V. törvény: A kapcsolat kezdetén tisztázzuk a szabályokat
Ha komoly kapcsolatra vágyunk, ne játsszuk meg, hogy alkalmi viszonyt vagy egyszerű szórakozást keresünk. Például: már az elsô vacsorát követô mosogatásnál közöljük, ha elvárjuk a segítséget a házimunkában. Jobb, ha az elején derülnek ki a dolgok, miben egyeznek s miben nem, akkor még nem olyan fájdalmas az isten veled.
VI. törvény: A férfi sohasem változik meg
Ha a pasi korábban piszok módon bánt egy-két nôvel, majdnem biztosak lehetünk: nem fog kímélni. Azért legyünk méltányosak. Ha nem mindig ô dobta a partnerét, ha az alkalmi kapcsolatok mellett hosszabbakkal is dicsekedhet, ha nem az összes korábbi barátnôjét szidja, mint a bokrot, – adjunk neki még egy esélyt. Lehet, hogy éppen most fog jó útra térni.
VII. törvény: Ha igazán szerelmes vagy, tárulkozz ki
Ne titkold el elôtte, ha gyereket szeretnél, ha gond van a munkahelyen, ha egy vagyont költöttél az új cipôre. A teljes ôszinteség sokszor kockázatos, mégis igen fontos összetartó erô egy kapcsolatban. Ha sikerül olyan lelki társra lelni, akiben megbízhatunk, s aki támogatja elképzeléseinket, úgy fogjuk érezni, hogy elfogadnak szôröstül-bôröstül.
VIII. törvény: Vitában alulmaradni nem egyenlô a vereséggel
A viták többségében a felek közül legalább az egyik a teljes gyôzelemre, a másik feltétel nélküli megadására játszik. A perpatvar sokszor egészen jelentéktelen dolgok körül folyik. A tét már régen nem a vita tárgya, hanem az, hogy ki viseli a nadrágot, – hogy melyik csatornát nézzük a tévében, mikor hagyjunk ott egy bulit.
A hatalmi harcnak úgy vethetünk véget, ha az apróságok helyett közös céljainkra és álmainkra koncentrálunk, és nem a hiúságon esett csorbára. Könnyű ezt mondani? Igaz. De megéri.
IX. törvény: Ne add fel önmagad
Egy jól működô párkapcsolathoz nagymértékben hozzájárulnak a felek baráti kapcsolatai is, a hobbik, a kedvenc idôtöltés – amelyeket egyedülálló korából hozott magával. Minél színesebb a saját életed, annál többet tudsz hozzáadni a kettôtök életéhez. A saját boldogságod így tud hozzájárulni kettôtök közös boldogságához.
Húsos pite
Hozzávalók: 1 csomag fagyasztott leveles (vajas) tészta, 50 dkg darált hús (sertés, marha, szárnyas is lehet), 1 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis doboz sűrített paradicsompüré, 1 tojás sárgája, pici olívaolaj, ízlés szerint fűszerek.
Elkészítés: Az apróra vágott hagymát és az áttört fokhagymát 1 kanál olívaolajon megpirítjuk, hozzáadjuk a húst. Mikor megpirult, belekeverjük a paradicsompürét és a fűszereket. Lehet olaszosan (oregánó, bazsalikom), vagy épp magyarosan fűszerezni.
A tésztát kiolvasztjuk, vékonyra kinyújtjuk. Egy nagyobb tállal kb. 20 cm-es korongokat szaggatunk, és az egyik felére szép nagy húshalmokat teszünk, összehajtjuk, és a széleit villával jól összenyomkodjuk. Megkenjük a tojás sárgájával, és nem túl forró sütôben aranybarnára sütjük.
Elkészíthetô kisebb adagokban is, akkor kisebb korongokat kell kiszaggatni és rövidebb ideig sütni!
Egészség
A légzés - 7
Az orr betegségei
Orrsövényferdülés
Az orrüreget szűkítô, a levegô útját akadályozó elváltozás okai között sokszor szerepel az orrsövényferdülés, amely korán kialakul, de többnyire csak jóval késôbb okoz panaszokat. Az orrüreget középen elválasztó orrsövény általában pontosan a középvonalban helyezkedik el, és két egyenlô részre osztja az orrüreget. A hátsó része nem éri el az orrgarat hátsó falát, ott a kétoldali orrfél találkozik, és egy közös üreget alkot. Veleszületett fejlôdési rendellenesség vagy sérülés miatt azonban elferdülhet és ezért az egyik orrnyílás tágabb lesz. Normális esetben a legtöbb embernél az orrsövény valamelyik irányba enyhén elhajlik, tehát az egyik orrnyílás kissé szűkebb a másiknál.
Felnôttkorban az orrsövényferdülés rendkívül gyakori, az a ritka, ha valakinek teljesen egyenes, szabályos lefutású az orrsövénye. A ferdülés miatt az ilyen egyén orrvérzésre is hajlamosabbá válik a ferdülésnél kialakuló légáram szárító hatása miatt. Gyermekkorban is elôfordul a kétoldali orrbemenet nyílásának aszimmetriája enyhe orrsövényferdüléssel, de ez ebben a korban általában alig okoz panaszt.
Panaszok és tünetek
A felnôtt lakosság 20–25 százalékát érintheti orrsövényferdülés miatt kialakult tünetek valamelyike, melyek igen „sokszínűek” és szerteágazók lehetnek.
Ha az orrsövény nagyon ferde, a gátolt orrlégzés tünetei jelentkeznek. Miután az orr szűrôfunkciója romlik, másodlagos torokpanaszok alakulnak ki. A homloktáji fejfájás, a szaglászavarok, a féloldali arcüreggyulladásra való hajlam, a horkolás, az alvászavarok, az elhúzódó hurutos tünetek gyakran kísérik ezt az állapotot.
Tehát leggyakrabban a következô jelek, panaszok és tünetek hívják fel a figyelmet polipok jelenlétére:
– a megfázás nélküli, gyakori egy, esetleg kétoldali orrdugulás,
– szaglási zavarok – szagláskiesés,
– horkolás, illetve az általa okozott alvászavar,
– gyakori fejfájás az orrmelléküregek felett, mely a fej elôre hajtásakor fokozódik,
– a náthás periódusok gyakorisága, és minden látszólagos ok nélküli visszatérése,
– orrhang,
– kellemetlenül rossz szájszag,
– gyakori kellemetlen orr-, torok-, garatváladék-képzôdés,
– reggeli torokszárazság.
Kezelés
A légzési akadályt okozó orrsövényferdülés műtéti úton állítható helyre. Műtétre csak az kerül, akinek a ferdeség kifejezett panaszokat okoz. Gyakran felmerülô kérdés a szülôk részérôl, hogy mikor kell, mikor lehet az orrsövényműtétet elvégezni. A gyakorlat az, hogy a kamaszkor végén, a felnôttkor kezdetén végezzük az orrsövényműtétet, vagyis abban az életszakaszban, amikor az arc karakterének kialakulása már jórészt megtörtént.
Orrpolipok
Már az elején ki szeretném hangsúlyozni, hogy ellentétben a húgyhólyag és a vastagbél polipjaival szemben az orrpolipok nem daganatok, tehát nem jelentik a rosszindulatú daganatok, azaz a rák kialakulásának veszélyét! Az orrpolip jóindulatú, vizenyôs duzzanat.
Kialakulásának pontos me- chanizmusát még nem ismeri az orvostudomány, de az biztos, hogy több tényezô játszik benne szerepet. Kóroktani szempontból a fertôzés során kialakult gyulladások jöhetnek számításba, de a betegség családi halmozódása sem ritka. Az orrpolipokra jellemzô, hogy a fertôzés elmúltával gyakran eltűnnek, vagy lassan kifejlôdnek, és megmaradnak.
Nagyon sok betegnél tapasztaljuk, hogy észre sem veszi orrpolipja létezését, pedig a duzzadt nyálkahártya miatt gátolt az orrlégzése, általában a krónikus fertôzés okozta orrfolyás vagy bizonyos gyógyszerek bevételekor kialakuló allergia az, ami arra készteti, hogy orvoshoz forduljon.
A kezelés
A megoldás általában műtéti, melynek célja az orrüreg és az orrjáratok szabaddá tétele, így helyreáll az orrlégzés és az orr melléküregeinek a szellôzése is. Az újabb polipok kialakulásának megelôzése érdekében gyógyszeres kezelés szükséges. A műtéti technika fejlôdésének következtében, és az egyre hatásosabb gyógyszerek megjelenésével ma már ritkábban újulnak ki az orrpolipok.
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Labdarúgás
Farcád – Gyergyó döntô
Május 29-én, kedden került lejátszásra a megyei szintű Románia Kupa 2007/2008-as kiírása keretében a második elôdöntô mérkôzés. A múlt hét elején lejátszott mérkôzés végeredménye: Székelyudvarhelyi Küküllô – Farcád 0–1 (0–0). Gólszerzô: Simó Dezsô (55. perc). A másik, korábban lejátszott elôdöntô mérkôzésen: Csíkszeredai ISK – Gyergyószentmiklósi Jövô 0–3. A megyei szintű döntôre június 10-én, vasárnap Farcádon kerül sor. A versenykiírás szabályzata értelmében a mérkôzést az alacsonyabb szintű értékcsoportban szereplô csapat otthonában rendezik.
Június 2-án, szombaton délután hazai környezetben lejátszotta utolsó bajnoki mérkôzését a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. A Jövô soros ellenfele, a Szentegyházi Vasas, a bajnokság rájátszásának utolsó – sorrendben a 23. – fordulója elôtt a 4. helyen állt a rangsorban. A Jövô – az utolsó mérkôzés eredményétôl függetlenül – már megnyerte a IV. Liga Hargita megyei csoportjának 2006/2007-es idényét. A gyergyói csapatot alkotó játékosok ezen a mérkôzésen tulajdonképpen csak arra kellett ügyeljenek, hogy hazai környezetben ne szenvedjenek vereséget. Ezt sikerült is elérnie a Covrig Alin játékos-edzô által felkészített gárdának. Mindjárt az elsô percekben sikerült mezônyfölényt kiharcolniuk a Jövô játékosainak, de a vendégek sem nézelôdtek a pályán, hisz amikor tehették, veszélyesen támadtak. Az elsô negyedóra végén egy tizenhatoson belüli szabálytalanság eredményeként büntetôrúgáshoz jutott a Jövô csapata. A tizenegyes pontra helyezett labdát Covrig Alin lôtte a vendégek kapujának jobb sarkába: 1–0. A gól után tovább támadt, kísérletezett a Jövô. Ez így tartott egészen az elsô félóra végéig. Ekkor másodszor is a vendégek kapujába került a labda. A gólt Ciocania Vasile szerezte, aki egy jobb oldalról beívelt labdát fejelt a szentegyházaiak kapujába: 2–0. Az elsô félidô végéig tovább támadt a Jövô. Nem sokkal a szünetet jelzô sípszó elôtt ismét büntetôrúgáshoz jutott a Jövô csapata. A szabálytalanságért megítélt tizenegyeshez letett labda mögé ismét Covrig Alin állt, aki ezúttal a kapu bal oldala felé küldte a labdát, de az erôtlen emelést hárította a vendégek kapusa, így kimaradt a tizenegyes!
A második félidôben bátrabban kezdtek a vendégek, s az elsô negyedóra végén sikerült szépíteniük. Ekkor Mag Árpád talált a gyergyói kapu közepébe: 2–1. Bô húsz perccel késôbb Ciocania Vasile került helyzetbe, a vendégek védelme lesre várt, de a játékvezetô nem sípolt, igaz az asszisztens sem jelzett a zászlóval. A gyergyói csapat támadója az ellenfél kapusával szemben nem hibázott: 3–1. A lesgyanús helyzetben szerzett találat után hevesen tiltakoztak a vendégek, de nem volt mit tenniük, a gólt érvényesítették. Öt perccel a rendes játékidô letelte elôtt tizenegyes gyanús szabálytatlanság történt a Jövô büntetôterületén belül, s ekkor Jenei Csaba játékvezetô – mintegy jóvátételként a lesgyanús gyergyói gólért – habozás nélkül büntetôrúgást ítélt. A tizenegyest a vendégek értékesítették, így alakult ki a végeredmény. A játékvezetôi bizonytalanság ellenére megérdemelt gyôzelmet tudhat magáénak a Jövô csapata. A mérkôzés során sokat szaladt és a csapatjátékot tekintve hasznosan focizott a pálya jobboldalán szereplô Nagy Dénes.
A mérkôzés eredménye: Gyergyószentmiklósi Jövô – Szentegyházi Vasas 3–2 (2–0). Gólszerzôk: Covrig Alin (15. p. – 11-esbôl), Ciocania Vasile (29. és 81.), illetve Mag Árpád (61.), Mag Ervin (85. – 11-esbôl). Játékvezetô: Jenei Csaba; asszisztensek: Bálint Attila és Szécsi Csaba – mindhárman székelyudvarhelyiek.
A Gyergyószentmiklósi Jövô a következô összeállításban lépett pályára: Scurtu Adrian – Bliorţ Marius (55’ Nagy Zsolt), Lazăr Vasile, Marcoci Florin, Vinău Gigi (75’ Bakos) – Kurkó József, Covrig Alin, Nagy Dénes, Bliorţ Lucian – Bliorţ Ciprian, Ciocania Vasile (84’ Scurtu Nelu).
A mérkôzés után a csíkszeredai Kecseti Pál, a mérkôzés megfigyelôje, és egyben a Megyei Labdarúgó Egyesület (MLE) képviselôje gratulált a gyergyói csapatnak az elért helyezéshez. Ugyanakkor sok sikert kívánt a csapat minden játékosának a június közepén sorra kerülô osztályozó mérkôzés elôtt. Az MLE képviselôje után Pap József polgármester intézett beszédet a gyergyói csapatot alkotó játékosokhoz. Beszédében köszönetet mondott a játékosoknak, és reményét fejezte ki, hogy több év szünet után idén ismét lesz III. Ligás csapata Gyergyószentmiklósnak. Amint azt mondotta, a közelgô osztályozó mérkôzés sikeres megvívása esetén a város vezetôsége tárgyalásokat kezd a csapatot alkotó játékosokkal a remélt III. Ligás folytatást illetôen.
A IV. Liga Hargita megyei csoportjának másik mérkôzésén: Parajdi SE – Salamási Tudomány 3–0 (meg nem jelenés). Az utolsó fordulóban a Tölgyesi Real csapata szabadnapos volt.
Az ifjúsági bajnokság legutóbbi eredményei. E-csoport: Siculum – Balánbánya 1–2, Elite – Székelyudvarhelyi ISK 0–1, Balánbánbánya – Elite 2–0, Siculum – Udvarhelyi ISK 0–0, Udvarhelyi ISK – Balánbánya 0–1, Siculum – Elite 0–1. F-csoport: Sapientia – Balánbánya 0–3, Elite – Maroshévíz 0–3, Balánbánya – Maroshévíz 0–1, Sapientia – Elite 5–0, Elite – Balánbánya 2–10, Sapientia – Maroshévíz 1–4.
A Románia Kupa 2007/2008-as kiírásának megyei szintű döntôjére, a Farcád – Gyergyószentmiklósi Jövô mérkôzésre június 10-én, vasárnap 17 órai kezdettel kerül sor. Játékvezetôk: Hompoth Dezsô – Székelyudvarhely; asszisztensek: Simó Zoltán – Székelykeresztúr, Jenei Csaba – Székelyudvarhely. Megfigyelô: Somolyák István – Székelyudvarhely.
Június 8-án, pénteken 10 órai kezdettel az ifjúsági E- és F-csoportokban érdekelt csapatok számára szerveznek körmérkôzéses fordulót Balánbányán. Június 9-én, szombaton 10 órai kezdettel a Csíkszeredai ISK2 otthonában lesz hasonló torna.
A Fegyelmi Bizottság döntései közül említeni kell, hogy a második meg nem jelenés miatt a Salamási Tudomány együttesét 500 lej pénzbírsággal sújtották és kizárták a bajnokságból. A 2007/ 2008-as kiírásban a csapat csak az 5. Ligában (körzeti) indulhat. További hír, hogy a bajnokság során 9 sárgalapot összegyűjtô Covrig Alint (Gyergyói Jövô) 180 lej pénzbírsággal sújtották. A Megyei Labdarúgó Egyesület (MLE) felhívja a játékos és a klub figyelmét, hogy a bírságot az osztályozó mérkôzés elôtt ki kell fizetni.
Kispályás labdarúgás
Székely Kupa Keresztúron
Székelykeresztúron rendezték meg a hagyományos székelyföldi kispályás öregfiú labdarúgócsapatokat felvonultató, Székely Vándorkupával díjazott labdarúgótornát. A mérkôzéssorozatot Csíkszereda együttese nyerte. A csapatokat két csoportba sorolták. Az A-csoport rangsorában: 1. Csíkszereda, 2. Székelyudvarhely, 3. Kézdivásárhely. A B-csoport rangsorában: 1. Keresztúr, 2. Sepsiszentgyörgy, 3. Gyergyószentmiklós.
Az elôdöntôben jegyzett eredmény: Udvarhely – Keresztúr 3–1 és Csíkszereda – Sepsiszentgyörgy 3–2. A 3. helyért: Keresztúr – Sepsiszentgyörgy 8–3. A döntôben: Csíkszereda – Székelyudvarhely 3–2.
A torna végeredménye: 1. Csíkszereda, 2. Székelyudvarhely, 3. Székelykeresztúr, 4. Sepsiszentgyörgy, 5. Kézdivásárhely, 6. Gyergyószentmiklós. A tornán nem jelent meg Barót és Tusnádfürdô csapata, de mindkét együttes idôben jelezte, hogy nem tud résztvenni.
Jégkorong
Ismertek az ellenfelek
Becze Iuliu, a Román Jégkorong Szövetség fôtitkárának tájékoztatása szerint a 2008 márciusában sorra kerülô Divízió II-es világbajnokság A-csoportjának mérkôzéseire Csíkszeredában, a Vákár Lajos Műjégpályán kerül sor. A Divízió II-es világbajnokság A-csoportjában a következô nemzeti válogatottakat sorolták: Belgium, Spanyolország, Bulgária, Írország, Izland és Románia. Amint azt megtudtuk, a mérkôzések idôpontjai még nincsenek leszögezve. A jövô évi világbajnoksággal kapcsolatosan: szinte biztosra vehetô, hogy a román válogatott megkísérli a feljutást a Divízió I-be. Biztató tényezô lehet minderre, hogy a nemzetközi szövetség Romániának adta a rendezési jogot.
Cselgáncs
Ötödik hely az ob-n
A szomszédos Bákóban megrendezett zónadöntôn a gyergyóditrói Hönigh Adolf (Csíkszeredai ISK/ Ditroit SE) az U13-as korcsoportban az 5. helyen végzett, és bejutott az országos bajnokság döntôjébe. A U13-as korcsoport országos döntôjére Konstancán kerül sor június 9-én és 10-én. A ditrói Mészáros Sándor edzô által felkészített sportoló a 13 éven aluli cselgáncsozók mezônyében, egész pontosan a 42 kg-os súlycsoportban érte el a döntôs helyezést.
Június 2-án, szombaton a Suceava megyei Gura Humorului adott otthont az országos bajnokság (ob) döntôjének. A megmérettésen, az U15-ös korosztályban, küzdôtérre lépett ifj. Mészáros Sándor (Csíkszeredai ISK/ Ditroit SE) is, aki a megtisztelô 5. helyezést érte el. Ifj. Mészáros Sándor Suceava megyében a 38 kg-os súlycsoportban versenyzett. Az eredményekrôl Kovács András, a Ditroit SE elnöke tájékoztatott.
Az elért eredményhez ezúton is gratulálunk, és hasonlóan eredményes folytatást kívánunk!
Kerékpársport
Hírek az idei körversenyrôl
Idén, június 23-án Curtea de Argeşen rajtol a hagyományos Román Körverseny. A több erdélyi településen áthaladó, nyolc szakaszból álló – sorrendben a 44. kiírás következik – kerékpáros körverseny össztávja: 1200 km. A leghosszabb szakasz 175, a legrövidebb 119 km. A leghosszabb szakaszra a 6. fordulóban kerül sor, a Segesvár – Szováta – Marosfô útvonalon. A legrövidebb szakaszban Gyulafehérváról indulnak és Nagyszebenben érnek célba. A körverseny július 1-jén ér véget Botoşaniban.
Az elôreláthatóan mintegy 80 sportolót felvonultató mezôny áthalad a következô városokon, illetve településeken: Piteşti, Tg. Jiu, Déva, Gyulafehérvár, Nagyszeben, Medgyes, Marosfô, Maroshévíz és Piatra Neamţ.
Az idei kiírásra a hírek szerint kilenc külföldi csapat jelezte részvételét, amelyek Ukrajnából, Hollandiából, Görögországból, Németországból, Bulgáriából, Törökországból, Ausztriából és Moldova Köztársaságból érkeznek. Az említetteken kívül rajthoz állnak a román ifjúsági válogatott tagjai, továbbá a Bukaresti Dinamót, a Petrolul Ploieştiet, a Csíkszeredai Intersportot és a Bukaresti Olimpia klubokat képviselô hazai kerékpározók is.
Az idei körverseny gyôztesét 500 euróval díjazza a Román Kerékpár és Triatlon Szövetség, a második és harmadik helyezettek 300, illetve 200 euró pénzdíjat vehetnek át. Ezenkívül minden szakasz után a dobogós helyezettek díjazásán túl még más díjak is kiosztásra kerülnek.
Sztárvendég Székelyföldön
Bölöninek ízlik az alfalvi pityóka!
Június 5-én, kedden Székelyudvarhelyre látogatott a labdarúgóként nemzetközi hírnevet szerzett Bölöni László. Az egykori 108-szoros román válogatott labdarúgó aktív pályafutása befejezése után edzôként növelte a romániai magyarság körében amúgy sem kis népszerűségét. Hosszú évekig Franciaországban (Nancy, Rennes, AS Monaco) és Portugáliában (Sporting Lisszabon) dolgozott edzôként. Ezenkívül egy rövid ideig a román válogatott szövetségi kapitányi tisztségét is betöltötte. Sportolóként, 1986 májusában – a Bukaresti Steaua játékosaként – feje fölé emelhette a legrangosabb klubközi trófeát, a jelenlegi Bajnokok Ligája jogelôdjét a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (BEK). A játékosként és edzôként (portugál bajnoki cím és kupagyôzelem) is kitűnô eredményeket elért sportember hét eleji, székelyudvarhelyi látogatása ezúttal nem a labdarúgással hozható összefüggésbe. Ennek egyik magyarázata az, hogy jelenleg nem áll alkalmazásban egy klubcsapatnál sem. Amint azt Szász Jenô helyi polgármester a sajtótájékoztatón elmondta, Bölöni László kezdeményezte a találkozót, hogy a környék és a megye polgármesterei kapcsolatba kerüljenek egy olyan francia céggel, amelynek tevékenysége a környezetvédelem köré épül. Bölöni László elmondta: „A környezetvédelemre hangsúlyt fektetô vállalat keresett meg Franciaországban. Természetesen rögtön odafigyeltem a dologra. Az egész Székelyföld mindig fontos hely volt számomra, és remélem, hogy az itteni emberek és a francia cég között pozitív együttműködési kapcsolat jön létre.” Bölöni László rövid beszédében külön kitért Gyergyóra is, mint mondotta, jó barátja Páll Attila vállalkozó és családja. A találkozón egyébként jelen volt Pap József gyergyószentmiklósi polgármester is, aki köszönetet mondott a házigazdáknak a meghívásért.
Természetesen nem mulasztottuk el az alkalmat és az évekig román válogatottsági csúcstartóként is számon tartott Bölöni Lászlót a jövôjével kapcsolatosan kérdeztük. Említenünk kell, hogy a találkozó a gyergyószentmiklósi Páll Attila vállalkozó, Bölöni jó barátja, révén jött létre. Röviden, de barátságosan és készségesen válaszolt a kérdésekre.
– A mostani idôszak az, amikor keressük a lehetôségeket. Amennyiben akad csapatedzôi ajánlat, akkor azok közül a legjobbat, legbiztosabbat szeretném kiválasztani. Talán szerencsésnek nevezhetném magam, hogy vannak ezek a lehetôségek. Mindenképp az edzôi pályámon néhány hónapja tartó szünet (legutóbb az AS Monaco vezetôedzôje volt – szerk. megj.) után szeretném, ha újból aktívan részt vehetnék valamelyik ország labdarúgásában. Ha nem Franciaországba, akkor más országba kell menni, de ez benne van a mi mesterségünkben.
– A romániai visszatérés lehetôsége is felmerült?
– Néhányszor már beszélgettem George Copos-szal, a Bukaresti Rapid fociklub tulajdonosával. A beszélgetések során elmondtam a feltételeimet, itt nem az anyagiakra gondolok, hanem arra, hogy miként lehetne elôbbrelépni. Majd meglátjuk, ebbôl mit lehet megvalósítani. Egyelôre még várom, hogy újra jelentkezzen.
– Mi a véleménye a romániai labdarúgásról?
– Nem kell teljesen fekete képet festeni az itteni, élvonalbeli fociról, mert felmenô ágban a sportág. A klubcsapatok jó eredményeket érnek el. Természetesen van még javítanivaló, de ha az ember rátekint a válogatott eredményeire, akkor sok pozitívumot is lát.
– Korábban a magyar válogatottal is hírbe hozták…
– Igen. Tudjuk jól, hogy a magyar foci milyen helyzetben van. Errôl annyit mondhatok, hogy telefonos kapcsolatban álltam a Magyar Labdarúgó Szövetséggel, egész pontosan Kisteleki István elnökkel. A beszélgetés egy adott idô után leállt, és nem folytatódott. Tudom, hogy nagy fiatalítás elôtt áll a magyar futball. Az út, amit ôk válaszottak, az nem az én útam lett volna, mert az én munkatervem egészen más irányt jelölt. Hogy ez jobb lett volna vagy sem, azt nem tudom. Mindezek ellenére szívembôl kívánom a magyar futballnak, hogy talpra álljon, és végre-valahára elinduljon felfelé.
A riportermagnó kikapcsolása után Bölöni László elmondta, hogy mihelyt ideje lesz, ellátogat majd Gyergyószentmiklósra is. Elárulta továbbá, hogy neki mindig nagyon ízlett, s nem felejti el a Bucsin-tetôn túli elsô nagy településen, vagyis a Gyergyóalfaluban termelt pityókát.
Fogathajtás
Bethlenben versenyeztek
A június 1–3. közötti idôszakban a Beszterce megyei Bethlen városában rendezték meg a ketteshajtók országos bajnokságának idei elsô fordulóját. A 2007-es fogathajtó idény elsô versenyére összesen 12 fogat nevezett be. A Gyergyói-medencébôl benevezett fogathajtók: Pál Attila (Gyergyóalfalvi Hipogrif), Ivácson Róbert (Gyergyószentmiklósi Aranypatkós SK), Bajkó Tibor (Aranypatkós SK) és Orosz László (Aranypatkós SK). Több fogathajtó különbözô okok miatt nem indult az elsô bajnoki fordulón. A távolmaradt hajtók közül néhányan várhatóan a következô bajnoki fordulókban rajthoz állnak, bekapcsolódnak a versenybe. Az elsô versenynapon, vagyis június 1-jén, pénteken a díjhajtásra került sor. Az eredmények a várakozásoknak megfelelôen alakultak, azaz a háromszoros bajnok Pál Attila végzett az elsô helyen. Eredmények: 1. Pál Attila (Hipogrif) 48,38 pont, 2. Kovács Imre (Hipogrif, a hajtó nagyszalontai) 51,70 pont, 3. Bodó Zoltán (Lipicai SK, Sepsiszentgyörgy) 54,66 pont, 4. Kovács Levente (Pro Régió, Marosvásárhely), 5. Imre Zoltán (Romsilva, Bethlen) 59,90 pont, 6. Rákóczi Gergô (Drosera, Nagykároly) 63,36 pont.
A második napon a maratonversenyre kerül sor, amelynek során bukott Pál Attila. Az incidens során szerencsére nem történt sérülés. A gyergyóalfalvi hajtó folytatta a versenyt, de a szabályzat értelmében lepontozták. Pál Attila a kocsi felborulása következtében 60 pontot veszített. A június 2-án lezajlott maraton végsô rangsorában: 1. Rákóczi Gergô 56,20 pont, 2. Kovács Imre 59,00 pont, 3. Barta Róbert (Lipicai SK, Sepsiszentgyörgy) 61,40 pont, 4. Kovács Levente 61,80 pont, 5. Orosz László (Aranypatkós) 62,80 pont, 6. Bajkó Tibor (Aranypatkós) 64,40 pont.
Június 3-án, vasárnap az utolsó próbával, az akadályhajtással folytatódott a bethleni verseny. Látványos és izgalmas küzdelem végén, elsô nekifutásra ugyanis négyen mentek végig hibátlanul a kijelölt pályán, összevetésre volt szükség. Az összevetés során Pál Attila teljesített a legjobban, hisz ismét verô hiba nélkül száguldott végig a kijelölt szakaszon. (A próbaszám során egy leütött labda 3 hibapontot von maga után.) Az akadályhajtás rangsorában: (összevetés után): 1. Pál Attila 0 hibapont, 2. Ivácson Róbert 6 hibapont, 3. Bodó Zoltán 9 pont, 4. Orosz László 12 hibapont. További helyezettek: 5. Kovács Imre 3 hibapont, 6. Imre Zoltán 6 hibapont.
A három nap utáni összesített rangsorban: 1. Kovács Imre (Hipogrif) 113,07 pont, 2. Bodó Zoltán (Lipicai SK, Sepsiszentgyörgy) 120,26 pont, 3. Kovács Levente (Pro Régió, Marosvásárhely) 129,22 pont, 4. Imre Zoltán 131,01 pont, 5. Rákóczi Gergô 134,56 pont, 6. Ivácson Róbert 137,24 pont.
A kettesfogat-hajtó országos bajnokság második fordulóját a június 29–július 1. közötti idôszakban a Sepsiszentgyörgy melletti Sepsiszentkirályon rendezik meg. A Kovászna megyei verseny után következik a Gyergyószentmiklóson megrendezésre kerülô bajnoki forduló, amelyre a július 20–22. közötti idôszakban kerül sor.
Labdarúgás
Jövô – Gaz Metan
Kevéssel lapzárta elôtt kiderült, hogy Hargita megye bajnokcsapata, a Gyergyószentmiklósi Jövô együttese Maros megye bajnoka, a Marosvásárhelyi Gaz Metan együttese ellen lép pályára a III. Ligába való feljutásért lejátszásra kerülô osztályozó mérkôzésen. Az osztályozó mérkôzésre június 16-án, szombaton 17 órai kezdettel kerül sor Suceaván.
Tenisz
Marosvásárhely – Gyergyó 9–7
Marosvásárhely teniszcsapata gyôzött a nemrég lejátszott gyergyószentmiklósi tenisztornán. A hagyományos, immár 23. alkalommal megrendezett gyergyói páros mérkôzéssorozaton a marosvásárhelyiek 9–7-re verték a helyiek csapatát, és ezzel egyértelműen pozitívvá vált az eddigi rangadók marosvásárhelyi mérlege. A legutóbb gyôztes, marosvásárhelyi csapat tagjai: Dendea Silviu, Farkas Gábor, Kincses Elemér, Kovács József, Lefkovits László, Szepessy László és Takács János. A házigazda gyergyószentmiklósi csapat tagjai: Elekes László, ifj. Tóber József, Köllô Zsolt, Gál András, Gyulai Béla, Baricz Levente, Lázár Attila és Zárug István (csapatkapitány).
Teremfoci
Mérkôzések lesznek Ditróban
Június 15-ig lehet benevezni az V. Falunapok-kupa teremlabdarúgó-tornára, amelynek mérkôzéseire Gyergyóditróban kerül sor június 16-án, szombaton. A tervek szerint az említett napon 17 órakor kezdôdik a mérkôzéssorozat. A szervezô, Héjja Zoltán reméli, hogy a benevezôk között lesznek a korábban Ditróban megrendezett Tavasz-kupán részt vevô csapatok. Amint azt megtudtuk, a tervek szerint a mérkôzések, a Ditrói Falunapok keretében sorra kerülô sportcsarnokavató után kezdôdnek el. További fontos tudnivaló, hogy a jelentkezô csapatok nem kell benevezési díjat fizessenek. A Falunapok-kupa gyôztese vándorserleget kap, amelyet kétszeri elnyerés után tudhatnak magukénak a csapatok. Megtudtuk továbbá, hogy a május 27-re tervezett ditrói öregfiútorna elmaradt, mert a vártnál kevesebb csapat jelezte részvételi szándékát.
Küzdôsport
Barátságos verseny következik
Június 10-én, vasárnap 10 órai kezdettel a gyergyószárhegyi Bethlen Gábor Általános Iskolában barátságos (WTF) taekwondo-versenyt szervez a nemrég alakult Blackwidow SK. Péter Balázs, a sportklub elnöke elmondta, hogy a megmérettetésen gyergyószentmiklósi, csíkszentkirályi és nem utolsósorban gyergyószárhegyi sportolók vesznek részt. A taekwondo-szakosztályt is magába foglaló klub elnökének tájékoztatása szerint a szárhegyi küzdelemsorozat dobogós helyezettjei részt vesznek a június 23-án és 24-én Marosvásárhelyen megrendezésre kerülô kupaversenyen.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Május 31 – június 6.
KOS (III.21-IV.20.)
Legyen óvatos az emberekkel! Kerülje azokat, akik túlontúl mézesmázosak Önnel. Egy Jupiter-Vénusz összefonódás jelzi, hogy most könnyen kialakulhat stabil kapcsolat valamelyik munkatársával. Jól gondolja meg, hogy mit vállal fel!
BIKA (IV.21-V.20)
Sok változást ne reméljen. Meglévô dolgai szépen haladnak a maguk útján, de új elképzeléseknek nem kedveznek a csillagok. Legtöbb segítséget a Mérleg szülöttektôl kaphat. A házasulandó Bika hosszú boldogság elé néz.
IKREK (V.21-VI.21.)
Jó esélye van arra, hogy magára találjon. Ezen a héten gördülékenyen rója élete útját. Megtalálja a dolgok közötti összefüggéseket, így felkészülten hárítja el az akadályokat. Örül annak, ha jól ellátja az egyéniségéhez illô feladatokat.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Nem nagyon szeret tétlenül ülni, de hát ez a hét a nyaralásé, a pihenésé lesz. Próbáljon meg egy kicsit ellazulni, hagyja, hogy kényeztessék! Úgy is elég ritkán adódik alkalma erre.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Próbálja felfogni, hogy az élet nem csak abból áll, hogy az Ön szeszélyeit kiszolgálja! Fiatalabbaknál a nyári szünet, idôsebbeknél a pihenés hozza a megújulást. Válófélben lévôknek új kapcsolatot jeleznek a csillagok, jobbat, mint amilyen volt.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
A munkahelyén hatalmi harcok dúlnak, ahol most Önnek nem szabad állást foglalnia. A szerelemben, ha valaki menni akar, útjára kell engedni! Ne féljen a változásoktól, hiszen sokszor az új hozza a jobbat, feledteti a sok bajt.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Igyekszik úgy élni, hogy mindenkinek segítsen, mindenkivel jót tegyen. Fontos Önnek, hogy legyen egy szeretô társa, akivel meg tudja osztani örömét és bánatát. Ha ez nincs, besavanyodik, depresszióssá, búskomorrá válhat.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Nagylelkű és önfeláldozó, de meglehetôsen szertelen. Igazi önfejű egyéniség, akit se szép szóval, sem erôszakkal nem lehet irányítani. Ha kapkod, sok galibát okoz fékezhetetlen nyelvével. Hétvégén pihenjen sokat, pihenje ki az elmúlt hét fáradalmait.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Sok ellentét van Önben, ezért küzd gyakran lelki válsággal. Hol adakozó kedvű, hol pedig irtó fukar, hol kapkod, máskor olyan higgadt, akár fát lehet vágni a hátán. Ezen a héten az utóbbi lesz jellemzô. A munkahelyén elülnek a viharok. A pénz kiemelt szerepet játszik az életében, sok a kiadása.
BAK (XII.23-I.20.)
Nagy hatást gyakorolhat a környezetére, sok új barátot szerezhet magának. Amennyiben egyedül érzi magát, most rátalálhat arra, aki mellett leélheti az életét. Hétvégén strandolások, jó kis társasági összejövetelek mutatkoznak.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Családi életében olyan változások történnek, amelyek miatt át kell alakítania az életét, más idôbeosztásba kell rangsorolnia teendôit. Munkahelyén is sok a feladat, nagy nyomás nehezedik önre, ezért több idôt kell pihenésre szánni.
HALAK (II. 18-III 20.)
Nagyon jó ötletei lesznek, mellyel kitűnik a többiek közül. Felettesei is meglátják Önben azt a nagy erôt és bölcsességet, mellyel rendelkezik. Mégis, a csillagok óvatosságra intik, hiszen ha nem elég óvatos, nagyon kihasználhatják.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Nyár van, kegyetlenül süt a nap, a hôség óriási. Az öreg székely fiával kaszál kint a réten. Megszólal a fiú:
– Ez nem igazság, édesapám, mi itt, a nagy melegben kaszálunk, míg otthon anyám a húgommal a hűvös pincében kötöget.
– Ne búsulj, fiam! Lesz ez másképp is. Gondold csak el, jön a tél, mi a jó hűvösben fent a hegyen vágjuk a fát, de anyádék otthon a nagy melegben kell kötögessenek.
* * *
Tegnap este a feleségemmel üldögéltünk a nappaliban. Azt mondtam neki: nem akarok vegetatív állapotban élni, amikor valamilyen géptôl meg palackból csordogáló folyadéktól függ az életem. Ha ilyenre kerül a sor, húzd ki a dugót. Erre fel kihúzta a tévét, és kidobta a sörömet, a ribanc...
* * *
Egy férfi bemegy egy étterembe. Azt mondja:
– Ha adnak nekem 2 üveg bort ingyen, zongorázni fog magának a kutyám.
Adnak neki. Leülteti a kiskutyát a zongorához. Az játszik 5 percet, mire beront egy nagy kutya és kiviszi. Megkérdezi a pincér:
– Hát ez meg mi volt?
– Csak az anyja! Ô azt akarta, hogy orvos legyen belôle.
* * *
Két barát beszélget:
– Voltál az orvosnál?
– Igen.
– És mit mondott?
– Azt, hogy hagyjam abba az ivást.
– És?
– Mondtam neki, hogy inkább miatta halok meg, mint érte!
* * *
– Hát ez mindennek a teteje! Nekem azt mondod, hogy a nagybátyád temetésére mégy, és most itt látlak a labdarúgó mérkôzésen! – dorgálja a tanár a diákot.
– Várja csak ki a végét, tanár úr! A nagybátyám a bíró...
* * *
Egy francia lap pályázatot hirdetett Egyik reggelem címmel. Rengetegen küldtek be írást. A gyôztes férfi a következô egypercessel nyerte meg az elsô díjat:
„Felkelek, lezuhanyozom, megreggelizem, felöltözöm és indulok haza.”
* * *
A miniszterelnök beszédet tart:
– Jövôre jobban fogunk élni, mint most!
Egy hang a hallgatóság soraiból:
– Magukért nem is aggódnánk, de mi lesz velünk?
* * *
Az egérke és az elefánt utaznak egy motoron. Az elefánt vezet, majd megkérdezi:
– Félsz, egérke?
– Nem félek – hangzik a válasz.
Az elefánt gázt ad, majd kis idô múlva megkérdezi:
– Félsz, egérke?
– Én? Ugye viccelsz?!
Az elefánt csutkáig nyomja a gázt, míg végre elfogy a motorból a benzin. Leállnak az elsô benzinkútnál, és alaposan feltankolnak. Visszafelé helyet cserélnek, most már az egérke vezet, és egy kis idô után ô is megkérdezi:
– Félsz, elefánt?
– Nem én! – válaszolja az.
Az egérke padlóig nyomja a gázt, majd újra megkérdezi:
– Félsz, elefánt?
– Nem én! – hangzik a válasz magabiztosan.
Mire az egérke:
– Pedig félhetnél, mert tudod, hogy én nem érem el a féket.
* * *
A nyuszika bemegy a kocsmába, és elkiáltja magát:
– Ki festette a lovamat pirosra?
Erre feláll a farkas:
– Én!!! Valami gond van?!
– Áh, semmi! Csak azt akartam mondani, hogy lehet menni lakkozni.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|