Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Garázs-blamázs
Sokadszorra bizonyosodik be, hogy a homo sapiensnél erôsebb a területi ösztön, mint például a szexuális ösztön. Sokkal nehezebben viseli el, ha a földjét veszti el, mint ha a feleségétôl, élettársától, szeretôjétôl fosztják meg. Ugyanis a tapasztalat azt mutatta már az ôskorban, hogy társat, párt sokkal könnyebb találni, mint egy jó vadász-, halász-, vagy mezôgazdasági területet.
A magántulajdon csorbítása nem egyszer vezet veszekedéshez, sôt verekedéshez, vagy akár gyilkossághoz is. Sokszor életre szóló harag születik a két vagy több fél közötti vita, pereskedés után, akár testvérek, rokonok között. A terület ösztönszerű védelme akkor is működésbe lép, ha ténylegesen nem is saját tulajdona, de már rég használja az illetô, és érzelmileg egy hamis magántulajdoni képzetet kialakítva bizonygatja területi jogát.
Valami ilyesmi történik a már elhíresült ANL-s lakásépítések tervezett helyszíne körül is. Újra bebizonyosodott, hogy kapkodva, kellô körültekintés nélkül nem lehet, nem szabad döntéseket hozni. Az pedig egy másik hiányossága a városvezetésnek, hogy az utolsó pillanatban, mikor már az ujjukra égett a gyertya, akkor próbálnak meg tűzoltómódszerrel megoldani problémákat. Ez fölösleges feszültségeket okoz.
Tehát az említett területen vannak olyan garázsok, amelyek engedéllyel épültek, vannak olyanok, amelyek engedély nélkül. A valamikori városvezetés beleegyezésével felépült pléhgarázsok alatti terület városi tulajdon maradt. Az engedély nélkül, de hallgatólagos beleegyezéssel épült fagarázsok alatti terület is. Ezek a területek valamikor magántulajdonban voltak, de a nagy szocialista álom megvalósításáért az állam erôszakosan kisajátította azokat. Így napjainkra sikerült egy halmozottan problémás területet birtokolnia a városnak. Vannak a régi tulajdonosok, akik visszaigényelnék a területet, vannak a garázstulajdonosok, akik védik garázsaikat, és vannak a városvezetôk, akik erre a területre akarják építtetni az ANL-s lakásokat. Na, ki lesz az erôsebb? – tehetnénk fel a kérdést.
Sajnos, ennél jóval súlyosabb a probléma. Ugyanis egyértelmű kellene legyen, hogy a választott tanácsosaink a választópolgárok érdekeit kell szolgálják. Az nagyon szép, hogy tanácsülésen, jó csapattagként mindenki egyöntetűen megszavazta a gárazsbontást, de ki vállalja fel annak a százharminc embernek, talán ugyanannyi családnak okozott problémát? A magánházakban lakók bosszúságát, akik udvarát, s az ott történteket még közelebbrôl, még több szem figyelheti majd? Azt gondolom, senki, de akkor kit is képviselnek a tanácsosok? A válasz, barátom, száll a szélben…, hogy szabadfordításban idézzem Bob Dylant.
Egyértelmű, hogy az a terület már eléggé leterhelt. Mindenféleképpen. Jogilag, fizikailag, építményileg, járműileg egyaránt. Azt a zónát tehermentesíteni kell. Ott túl nagy a szociális feszültség, s még nagyobb lesz, ha tudatosan fokozzuk azt.
S az igazságosság jegyében vagy minden törvénytelenül épült garázst lebontunk, vagy egyet sem. Nem utolsósor a magántulajdon, valamint az intimszféra tiszteletben tartása sem. Az összecsapott munka jól végzett tudatával pedig nem hiszem, hogy érdemes büszkélkednünk, még akkor sem, ha a jókora bosszúság mellett kevéske örömet is okozhatunk.
Ábrahám Imre
A Virág negyedben épülnek a társasházak
A pénteki rendkívüli tanácsülésen a garázsügy már a napirendi pontok sorrendjének megszavazása elôtt szóba került. A polgármester ismertette a tanácstestülettel, hogy a korábban kiközölt felszólításra, mely arról szól, hogy a Virág negyed 50 és 51-es tömbháza közötti garázstulajdonosok június 10-re bontsák le építményeiket, száznál is több aláírással petíciót tettek le a hivatalba a tulajdonosok. Az ülés végén mintha fordulatot vett volna a garázsbontási akció. Új terület kijelölését, illetve terepszemlét szorgalmazott a polgármester. Elhangzott az is, hogy másfél évvel ezelôtt javasolták, hogy az állami alapból építendô lakásokat a Csanód területére is lehetne építeni. Majd a Makkos utca is fennforgott, sôt a közüzemek hátsó udvara is szolgálhatna ANL-s lakások helyéül – hangzott el.
A tanácsülésen megfogalmazott javaslatokat tett követte. Hétfôn délelôtt terepszemlét tartott Pap József polgármester, Kontesveller József alpolgármester, Blénessy Géza, Tinka Kálmán, Szabó Rudolf, dr. Aszalos Albert, Vencser Sándor, Portik Csaba tanácsosok valamint Vincze János, a közüzemek igazgatója és Csavar Zsolt, a polgármesteri hivatal mezôgazdasági és kataszteri iroda volt vezetôje, valamint utódja, Miklós Tibor. A szemle célja az volt, hogy megoldást keressenek arra, hová épüljenek az ANL-s lakások.
A közüzem udvarának hátsó részét vették szemügyre a vezetôk, ott 1,46 hektárnyi terület van. A helyszínen elhangzott sok érv mellette, de ugyanannyi ellene is. A területen amúgy homokrakás van, illetve folyékony-üzemanyagtartályok. S a kamionmosót is valószínűleg le kellene bontani ahhoz, hogy elég hely legyen – hangzott el. A Külsô utcából vagy az Akác utcából lenne a bejárat – mondták. Többször is elmondták, hogy a központi fűtés bevezetése a legköltségesebb, tehát jó volna, ha a lakónegyedekhez közel épülnének a lakások.
A következô terület a Rájzer volt, amit megnéztek. Ott a terület 1,02 hektár, a temetô közelségét hozták fel, s azt is, hogy be kell tartani a törvénybe foglalt távolságot. Itt is vezetékcserékre lenne szükség a szennyvízcsatornához.
A Makkos utcai területet is megnézték, ott 23 ár van, tehát túl kevés a fiatalok társasházához.
Végül a Virág negyedi 50 és 51-es tömbház közötti, garázsokkal tele területet is megnézték.
A terepszemlére nem vitték a rajzokat, így hát a hivatalban ért véget a séta. Onnan a tanácsosok tárcsázták az állami alap illetékesét, aki közölte, egy évvel ezelôtt még lehetett volna változtatni a helyszínen, de most már késô. Elölrôl kellene kezdeni mindent. Mi több, kisvártatva megérkezett a bukaresti tervezôcég képviselôje is, akit a polgármester – elmondása szerint – saját költségén hívott a városba. Dragoş Caragioiu azért jött, hogy választ adjon, változtatható-e a két húszlakrészes tömbház helyszíne. Elmondta, hogy ahhoz, hogy megváltoztassák a területet, új papírok, engedélyek szükségesek, az idôt vesz fel, és 2007-ben nem lesz építés. Tehát, ha nem a Virág negyedben építik, akkor nem lesz idén fiataloknak lakás. Továbbá kiderült, hogy 45 nap múlva licitálásra kész kell legyen az aktacsomó, a terv, s legkésôbb 60 nap múlva felszabadított, üres terület kell legyen a garázsok helyén. Az építményekrôl is kérdezték a tervezôt a tanácsosok. A tervezô elmondta, minden szinten 2 garzon és két kétszobás lakrész lesz, szárító, adminisztrátori iroda szerepel a tervben a tetôtérben. A tömbházak négyemeletesek lesznek, és jól szigeteltek. A rajzon még szerepel játszótér, parkolóhelyek. Hozzátette azt is, hogy Szentegyházán öt hónap alatt építették fel a lakásokat.
A fennmaradó 32 lakrész esetében még lehet változtatni a helyszínen – hangzott el, csak mihamarabb be kell szerezni a szükséges aktákat, geotechnikai fúrást kell végezni a kijelölt helyen, és három hét alatt kész lesz a megvalósíthatósági terv.
Hogy mi lesz a garázsokkal? Kontesveller József alpolgármester elmondta, amennyiben a tanács megváltoztatná a helyét a két 20 lakrészes tömbháznak, idén nem kapna rá finanszírozást. Nem lehetne hozzáfogni az építéshez, de ebben a tanács kell döntsön. A jó hír az, hogy oda csak 40 lakrész épül, lesz játszótér és parkolók. A 32 lakrész valószínű, a mellékgazdaság mellett kap helyet.
– Mi lesz, ha pereskedésre kerül sor?
– Vesztett ügye van annak, aki közterületre építkezési engedély nélkül garázst épített. Ezt meg lehet érteni, mert annak idején fűtésgondok voltak, a fának is kellett raktárfelület, s a kocsiknak is garázs. Az emberek kínjukba építettek, nem azért, hogy csúfítsák a várost. Viszont ma már a fűtés meg van oldva, és fontos a 40 lakrész felépítése. Mindenki perelhet, ha igaza van, ha nincs, de azt hiszem, ez nem akadályozhatja a lakások felépítését. Ha a tanács úgy dönt, lemond errôl a lehetôségrôl, akkor maradhatnak a garázsok. Hatvan nap múlva kell átadni az ANL-nek a területet, hogy hozzáfogjanak az alapozáshoz. Úgy gondolom, sokkal hamarabb kellett volna a lakosság tudomására hozni ezt a helyzetet, közösen kellett volna megbeszélni. Remélem, hogy megértésre fog találni a tanács, mert, ha garázst nem is, de parkolási lehetôséget lehet biztosítani az ott lakóknak, így, hogy csak két tömbház épül.
– Kedden sajtótájékoztatót tartott Pap József polgármester, ahol elmondta: a garázsokat le kell bontani, a törvényes kereteket betartva, erre már van tanácshatározat, és bíznak a lakók józan gondolkodásában. Kihangsúlyozta, nem létezik senkinek engedélye a garázsokra. Arra a kérdésre, hogy mi alapján fizettek garázsokra adót, Pap József elmondta, hogy ha valakinek valamije van, annak adóját fizetni kell. Azt is hozzátette, aki egész évre kifizette a garázsadót, a különbséget visszafizetik. S azon garázstulajdonosok, akik felszólítást kaptak, mind le kell bontaniuk az építményeiket. Ígéretet tett a polgármester, hogy felgyorsítják a folyamatot, hogy kapják meg a kártérítést a Bălcescu utcabeliek, a területek tulajdonosai, akik benyújtották kéréseiket visszaigénylésre. Továbbá szólt arról is, hogy a harminckét lakrészes társasház építése elôtt idehívja az ANL képviselôit, hogy ôk adjanak tanácsot, hová épüljenek azok a lakások.
Szerdán délelôtt a tanácsülés végén meghallgatták a 24 elvi beleegyezéssel épített garázs tulajdonosainak képviselôit, akik elmondták, ezért ôk fizettek, egységesek a garázsok, s beszéljenek még róla a tanácsosok, hogy megmaradhassanak. Nincsenek az ANL-s lakások ellen, arra kérték a testületet, egyeztessenek a rajzzal, ha azon a részen játszótér lesz, akkor akár hajlandók mesefigurákat is festeni a garázsaikra. Az sem jelentene gondot számukra, hogy ha az építkezés idejére zárt övezetté nyilvánítják a területet, csak maradhasson meg a garázssor. A polgármester elmondta, sajnálja a lakókat, de oda kell építeni a társasházakat.
K-T. Gy.
Idôalagút (25.)
Két figyelemre méltó tudósítás is olvasható egyebek mellett az 1907. június 14-én megjelent Gyergyó hasábjain. Az elsô írás a közösségi összefogás szép példájáról ad hírt, a második jegyzetnek a bátor hangvételére érdemes figyelni.
„A szegény tanulókat segélyezô egyesület a múlt vasárnap ünnepelte meg 25 éves fennállásának évfordulóját. A díszgyűlésen Görög Joachim plébános szép beszédben emlékezett meg az egyesület alapítójáról Orel Máté ügyvédrôl, ki 24 éven át vezette mint elnök a jótékony egylet működését. Emlékét jegyzôkönyvileg örökítették meg. Este sikerült mulatság zárta be az ünnepélyt, melyen szereplô Csíky Sarolta (zongora), Csergô Gábor (szavalat), Machó József (hegedű), Lázár Béla (zongora), Csiby Mariska és Csiby Andor (dialog), Lázár Mariska (népdalok), E. Deér Kálmán (tréfás monológ) igen szépen oldották meg szerepeiket, s a közönséget mindvégig a legjobb hangulatban tartották.
Arattak is olyan tapsot, milyent a Laurentzy-terem ritkán hallott. A sikerült mulatságot tánc követte, melynek csak a reggeli órák vetettek véget.
Heti szemle. Mit hagyott hátra a koronázás évfordulója a nemzet lelkületében? Néhány utóhangot, melyek fájdalmasan rezegnek végig az emlékezeten s felköltik az alvó rémeket, hogy újabb kétségeket, újabb keserűségeket hintsenek a fájó szívekbe. Úgy lehet, hogy csupán ez az utóhatás teszi majd emlékezetessé azon nemzeti „örömünnepet”, melyet hétköznapi szürkeségen törvényerôre emeltünk és pengô érczben is megörökítünk. Meg van jelölve egy nap a nemzet történetében, mely szokatlan tanulságot hagy az utókornak: A nemzet elhitette magával, hogy öröme van, míg a király föl nem világosította, hogy nincs minek örülnie. Mert néhány osztrák császári udvari méltóság, és vagy száz csirkefogó megkegyelmezése csak nem oly kitüntetése a nemzetnek, a melynek örülnünk lehet?
A jubiláló király kegyelme raboknak adott szabadságot. Midôn ezt határozta el, vajjon nem gondolt-e arra, hogy az osztrák császárnál szíve sugallatát követve közbenjárjon azon 19 millió osztrák befolyás alatt sinylôdô alattvalójának megszabadítására, a kiket ô néha-néha kedvelt híveinknek szólít? Talán gondolt erre, de belátta, hogy az a nemzet magára hagyatva is lehetne elég erôs a bilincsek széttörésére, ha nem volna olyan hyperloyalis. A nemzet méltósága ellen volna ajándékul adva teljes függetlenségét. Ezért meg kell küzdeni. Minél nehezebb a küzdelem, annál értékesebb a gyôzelem. A nemzet függetlensége legyen igazán nemzeti vívmány. (…)
Az ünneplô seregek között nem láttuk a hadsereget. Aggodalommal gondolunk e mulasztásra és aggodalommal kérdezzük: Hát a királynak nincsen hadserege? Vagy a mi még kínosabb kérdés: Hátha ez a szomorú helyzetünk bírta a királyt arra, hogy oly hirtelen távozzék, s inkább menjen Bécsbe császárnak. Hiszen annak sokkal nagyobb hatalma van. Még Magyarországon is van hadserege magyar vérbôl és magyar pénzen; sôt a magyar honvédség is az övé.
(…) Ez a helyzetünk a koronázás 40 évfordulója után. Kifejezést nyert ez már igaz, ôszinte szavakban. Samassa bíboros fôpapunknak a királyhoz mondott beszédében, melybôl nem a hála és a remény, hanem az aggódás és a szorongattatás szavait halljuk.”
A döbbenetes az, hogy 7 esztendô múlva e király és császár parancsára hullott el annyi derék magyar és más nemzetiségű, hogy aztán az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb vesztesei épp mi, a császárért sosem rajongó magyarok legyünk.
Ollózta: Bajna György
Ünnepi történész-konferencia
Értékes, érdekes elôadásokat hallhattunk a Gyergyószentmiklós történeti évfordulói tiszteletére tartott Nemzetközi Törté-nész Konferencián június 7-én és 8-án. A korábban évente, majd kétévente dr. Garda Dezsô országgyűlési képviselô által szervezett ünnepi rendezvényen csak tanulni lehet. A művelôdési ház nagytermében elsô nap háromszázan, második nap közel kétszázan hallgatták az elôadásokat; zömében fiatalok.
A Nemzetközi Történész Kon-ferencia munkálatai a vásárjog 400 éves évfordulójának, illetve a városjog 100 éves évfordulójának megszerzése szellemében volt felépítve. Csukovits Enikô a budapesti Akadémiai Történeti Intézet történésze a magyar városfejlôdés általános jellemzôit mutatta be, melybôl a hallgató Gyergyószentmiklós településnek a fejlôdési sajátosságait is felismerhette. Tringli István ugyanazon intézet kutatója a piac és a vásár működési mechanizmusát érzékeltette a középkori Magyarországon. Dolgozatából megérthettük, miért is kérték a gyergyószentmiklósiak Rákóczi Zsigmond fejedelemtôl az országos vásárjogot. Az elsô két elôadásra szervesen épült rá Horn Ildikónak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetôjének az elôadása Rákóczi Zsigmondról, aki rövid fejedelemsége idején vásárjogot adott Gyergyószentmiklósnak. Ezekre a dolgozatokra szervesen épült rá városunk történészének az elôadása, aki szintézis formájában mutatta be Gyergyószentmiklós jogi, közigazgatási, katonai és igazságszolgáltatási feladatkörének az alakulását az elsô okleveles említéstôl a városjog megszerzéséig. Beszédében bemutatta még Puskás Adolf személyiségét, és érzékeltette az Orel-korszakot.
A Nemzetközi Történész Kon-ferencia egyik érdekes elôadása volt a Rákóczi és a Bethlen család politikai versengésének bemutatása Szabó Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára által, illetve B. Szabó Jánosnak, a Zrinyi Miklós Honvédelmi Egyetem tanárának az elôadása II. Rákóczi Ferenc 1707-ben (vagyis ezelôtt 300 évvel) történt marosvásárhelyi beiktatásáról Erdély fejedelmévé.
Az idei, kétnapos konferencia munkálatai során bemutatkozott két fiatal történész is, Csergô Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója, aki a múzeum rövid történetét ismertette, és Magyari Levente, akinek Gyergyó közéletébôl 1899-ben című elôadását hallhattuk.
Utolsó elôadásként került bemutatásra Pál Antal Sándor ny. levéltáros Az 1956-os évi magyarországi forradalom és szabadságharc hatása és következményei Gyergyóban című munkája, amely talán erôt ad azoknak, akik félnek, még mindig nem beszélnek a történtekrôl. Félnek a koholt vádakat, a kegyetlenségeket elmondani, ezt bizonyította a gyergyóalfalvi, ’56-ra emlékezô diákok kis dolgozatai is, amelyekben kitértek arra, hogy nem szívesen mesélnek az átéltekrôl a megkérdezett személyek. Érdemes lett volna a hallgatás mellett döntôknek részt venniük e konferencián. Mint ahogy a város elöljárósága is ott kellett volna legyen mindkét napon.
Ünnepi volt a gyergyószentmiklósi vásárjog négyszáz évvel ezelôtti megszerzésének és a városjog száz évvel ezelôtti kiharcolásának szellemében szervezett konferencia. Dr. Garda Dezsô bizonyos személyek távolmaradása kapcsán elmondta, egyesek úgy könyvelték el, hogy a konferencia szakmai értekezlet. De erre a mentalitásra sikerült rácáfolnia az elôadásoknak, elôadóknak és a hallgatóságnak is. A konferencia záróakkordjaként a szervezô köszönetet mondott az elôadóknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy méltó módon ünnepelhettük a várost, és azokat, akik küzdöttek, hogy ezen a földön jövônk is legyen. A rendezvény végén a gyergyószárhegyi Ferencz Hedvig néni mondott köszönetet dr. Garda Dezsônek a konferenciáért, a székelységért folytatott küzdelméért, és erôt kívánt a további harchoz.
A rendezvényt követôen Garda Dezsôt kérdeztük:
– Miért tartja fontosnak a nem kevés energiába kerülô konferencia megszervezését?
– 1977-tôl kezdôdôen szerveztem a tudományos ülésszakokat kolozsvári egyetemi elôadótanárok részvételével, melyek 1990-tôl kezdôdôen a magyarországi történészek elôadásaival Nemzetközi Történész Konferen-ciákká váltak. Célom múltunk reális megismerését szolgálni olyan szakemberek elôadásai révén, akik világszinten is elismertek, azért, hogy történelmünk reális ismeretével a szülôföldhöz való ragaszkodást szolgáljuk.
– Hány elôadó nem tudott eleget tenni a meghívásnak?
– Demény Lajos és Egyed Ákos betegsége miatt nem tudott eljönni Gyergyószentmiklósra, Balogh Judit pedig egy félreértés miatt maradt le a konferencia munkálatairól. Nagyon el szeretett volna jönni Budapestrôl R. Várkonyi Ágnes akadémikus aszszony, akit azért nem írtam be a programba, mert már a szervezés idôpontjában nagyon beteg volt 86 éves férje, de végig reménykedtem váratlan megjelenésében. A konferencia megkezdése elôtti napon sejtelmem sajnos, beigazolódott. Levelének tartalma a következô: „Kedves Dezsô! Magamat kimentô levelet néhány különnyomattal együtt (elküldtem), úgy volt, hogy az Ildikóék viszik, de valami félreértés folytán a boríték itthon maradt, azaz remélem, postán valamikor megkapja. Így ezúton jelzem: férjem beteg volt, kórházba került, s most itthon lábadozik. Nem hagyhatom itthon. Sajnálom, hogy nem láthatom ismét a szép csíki tájat. Jó konferenciát kívánok! Szeretettel üdvözli R. Várkonyi Ágnes”
– Hogyan látja, érdemes volt-e az ideit megszervezni?
– Az idei Nemzetközi Történész Konferenciát kötelességem volt megszervezni, hiszen a város történetének igen fontos évfordulóiról emlékezünk. Én nem közelíthetem meg úgy a kérdést, hogy érdemes volt vagy nem megszervezni.
– Még mit lehet tenni annak érdekében, hogy egyre inkább tudatosodjon a gyergyóiakban, nem csak történészeknek szólnak az elôadások?
– Azok, akik azzal az ürüggyel maradtak távol a rendezvénytôl, hogy az elôadások csupán történészeknek szóltak, azok az egyének csak akkor vállalják fel általában a közügyek szolgálatát, ha ebbôl egyéni hasznuk származik. Az idei elôadások, akárcsak az elôzôek, közérthetôek voltak, meghallgatásukhoz nem volt szükséges a szakmai felkészültség.
– Véleménye szerint miért maradnak távol a városvezetôk?
– A város polgármesterének és három tanácsosnak (Kolumbán László, Nagy Zoltán és Szász József) a jelenléte a történész-konferencián jelzi, hogy az elöljáróság magatartása részérôl sem általánosítható a közöny a város múltjával és ünnepével kapcsolatban.
– A korábbi konferenciák megszervezésekor számtalan akadályba ütközött ön, voltak-e az idén hátráltatók, akadályoztatások?
– Én inkább azoknak szeretném megköszönni a segítséget, akik lehetôvé tették, hogy a városi költségvetésbôl való pénzigénylés nélkül szervezhessem meg a Nemzetközi Történész Konferenciát. Ezért felsorolnám a rendezvény anyagi támogatóit: A Kastal László által vezetett Szent Benedek Tanulmányház, az ARBOR Szövetség, a Libán Közbirtokossági Unió Simon Csaba révén, a Zetelaki Közbirtokosság, a Csíki Közbirtokossági Unió Rafain Zoltán és az V. kerületi Lipótvárosi önkormányzat Budapestrôl.
Kedves-Tamás Gyopár
Vásárjog, mezôvárosi státus és városjog Gyergyószentmiklós történetében. Az Orel-korszak
Általában egy-egy település életében az elsô okleveles említést tartják fontosnak, és csak azután térnek ki a közigazgatási jogi státus alakulásának a hatására. Az 1332-es, az 1333-as illetve az 1334-es évi pápai tízed jegyzékek mind Gyergyó, mind pedig Gyergyószentmiklós történetében az elsô okleveles említéseket jelképezik. Az 1581-es évi gyergyószentmiklósi falutörvény megfogalmazása a helyi közösség által, településünket azon három közösség tagjai közé sorolja, melyek a rendelkezésünkre álló oklevelek, okiratok alapján elsô három településként fogalmaztak meg communitásaik számára olyan jogi normákat, melyek meghatározták a határrendtartást, és döntô módon befolyásolták az egyén és közösség viszonyát a földművelés, állattartás, az egyéni irtás és a székely örökség rendszere tekintetében.
A XVI–XVII. századi forrásaink a legnépesebb településként mutatták be a korabeli Gyergyószentmiklóst. Az 1614-es évi Bethlen lustrában ugyanis 209 családot írtak össze a Békény-parti településen. Ugyanebben a katonai összeírásban Sepsiszetgyörgyön 128, Kézdivásárhelyen 155, Ilyefalván 138, Székelyudvarhelyen 174 családfôt jegyeztek fel. Ez a népesség településünkön huszonkilenc esztendô múlva megkétszerezôdött. Az 1643-as évi, I. Rákóczi György által szervezett összeírás szerint Gyergyószentmiklós népességét 472 család alkotta. A lakosság számára vonatkozó adataink jelzik, hogy már a XVII. században településünk lakossága messze kiemelkedett a távolabbi és a közelebbi székely falvak közösségébôl, és semmiképpen sem volt tekinthetô egyszerű székely falunak.
Ezt a nagyszámú népesség-növekedést helységünk földrajzi helyzete döntô módon befolyásolta. A Gyergyói-medence keleti szélén elhelyezkedô Gyergyószentmiklós az Erdélyt Moldvával összekötô kereskedelmi út mentén helyezkedik el, és döntô szerepe volt az Erdély és Moldva közötti átmenô- (tranzit) kereskedelemben. Ennek a kereskedelemnek a fontosságát jelzi a pricskei vagy piricskei vám létrehozása az Erdélyi fejedelmek által, melyet a XVIII. és XIX. századokban a Habsburg hatóságok is fenntartottak.
Gyergyószentmiklós Kelet-Erdély kereskedelmi életében való meghatározó szerepét Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem is felismerte, aki 1607-ben vásárjogot adományozott ôseinknek. „Mű Rákóczi Zsigmond Isten kegyelmébôl Erdélynek fejedelme – olvashatjuk a korabeli kiváltságlevében – tudatjuk ez levelünk nevében mind azokkal akiket illet: hogy mű válaszolunk hozzánk tett kérésekre, mind pedig az ország úgy Gyergyó székely székben Szentmiklós helység lakosai számára, ezen helységnek Lucza szűz és Martyr ünnepén azon szabadságokkal, kiváltságokkal melyekkel más szabad királyi városok, mezôvárosok, falvak és helységek, sokadalma tartatnak, engedni, meghatároztuk, sôt engedünk és ajándékozunk ezen levél erôssége által.”
Egyik kedvenc tanítványom a múlt héten szervezett diákkonferencián az országos vásártartás jogát Gyergyószentmiklósnak mezôvárosi jogi státusra való emeléseként értelmezte. Azonban mind a fejedelmi kancelláriában, mind pedig a császári vagy Guberniumi adománylevelekben a mezôvárosi rangra való emelést pontos terminológiával, a jogi státus tényszerű meghatározásával valósították meg. Elég, ha Szamosújvár vagy Erzsébetváros esetére gondolunk.
A vásártartás joga azonban döntô módon hozzájárult az örmények gyergyószentmiklósi letelepedéséhez, akik céhrendszerükkel, boltos és nagykereskedelmi érdekszövetségi intézményük, a Mercantile Forum révén, olyan magas szintű városi civilizációt hoztak létre, mely a XVIII. századtól kezdôdôen Gyergyószentmiklóst Kelet-Erdély legfontosabb kézműves kereskedelmi központjává emelte. A városi civilizáció elemeinek megjelenése azonban nem kötôdik csupán az örményekhez. Egyik XVII. századi forrásunk – Ferenczi György „regestruma”, adatai révén képet alkothatunk a XVI–XVII. századi gyergyószentmiklósi székely közösség gazdasági életérôl, rájöhetünk arra, hogy a székelység nemcsak a földművelés és az állattenyésztés megszervezésével tűnt ki, hanem kézművességével, kereskedelmével is. Szervezettség szempontjából azonban jóval alul maradt az örmény intézményekkel szemben, hiszen nem hozta létre a céhrendszert, nem rendelkezett kereskedelmi társasággal.
Gyergyószentmiklós közigazgatási-jogi szempontból is a gyergyói térség központját jelentette. Itt tartották ugyanis az alszék gyűléseit, a széki hatóságoknak pedig nemcsak közigazgatási, hanem igazságszolgáltatási feladatköre is volt. Településünk a térség katonai központjaként volt számon tartva. A fejedelemség korában legtöbbször itt szervezték meg a katonai összeírásokat, amikor is nemcsak a székely katonai kötelezettséggel rendelkezôket írták össze, hanem ellenôrizték ezek fegyverzetét is. 1763 decemberében, amikor a Habsburgok Gyergyó térségében a volt székely katonacsaládok leszármazottjaiból újraalakították az elsô székely határôrezredet, a székely határôrség gyergyói központját Gyergyószentmiklóson hozták létre.
A határôrezredek létrehozásáért folytatott császári meggyôzés eszköztárában 1762-ben benne volt a városi jog pontos megfogalmazása is. Bucov tábornok, az erdélyi fejedelemség katonai parancsnoka, aki egyben a Gubernium elnöke is volt, pontszerűen fogalmazta meg Gyergyószentmiklós városi rangra emelésének az okiratát. Ezt azonban az 1762. október 26-i események meghiúsították, amikor is a gyergyóiak nemcsak, hogy megtagadták a Gubernium elnökének a határôrség létrehozásához szükséges fegyverfelvételt, hanem egyben az osztrák generálist menekülésre is kényszeríttették, aki az akkori fôkirálybíróval és más tisztekkel együtt kénytelen volt otthagyni a számára megterített ünnepi asztalt. Az esemény Bucov generálisnak tisztségébôl való leváltásához vezetett, ennek következtében a városi rangra való emeléssel kapcsolatos okirat is csupán papíron maradt, de megtalálható a levéltári okmányok között.
A XVIII. század végén és a XIX. század közepén az okiratokban, de a különbözô szerzôk feljegyzéseiben Gyergyószentmiklóst legtöbbször mezôvárosként említették. Erre a legsokatmondóbb példa Benkô József leírása településünk helyzetérôl a Transsilvania specialis című könyvében: „A havasok közé ékelt kicsi Gyergyó tartománynak jutott egy mezôváros, Szentmiklós és kilenc falu. A terméketlen és köves síkságon fekvô Szentmiklós, vagy teljesen Gyergyószentmiklós mezôváros, részint, sík, részint dombos helyen birtokolja földjeit, amelyek székely, örmény és kevés román lakost hordoznak. Ha valami nevezetességet kell keresni a mezôvárosban, az a szombati napon tartani szokott hetipiac és az évi nagyvásárok, amelyeket Szent Vitus napján és virágvasárnap elôtti szombaton tartanak, valamint az, hogy ott van a szállása a székely határôrség lovas kapitányának.”
Benkô József leírása mellett az 1721-es, az 1750-es, az 1785-ös, valamint az 1820-as évi összeírások is úgy mutatják be Gyergyószentmiklóst, mint a Gyergyói-medence gazdasági, közigazgatási, jogi és katonai központját.
A pontos megnevezés körüli jogi bizonytalanság a XIX. század második felében is megmutatkozott. A dualizmus korabeli törvények felkészületlenül érték a székelységet. Ha a hatvanas évekig a határôrkatonai, utólag sorkatonai státus tulajdonjogi szempontból még védte a székely katonacsoportnak a termôföldjeit, erdeit, 1867-tôl kezdôdôen a föld áruvá vált, ami igen gyakran koldusbotra juttatta a volt gyalog- és huszárkatonák leszármazottjait. Az arányosítási és a tagosítási törvények általában a vagyonosabb rétegek érdekeit szolgálták. Az általános elszegényedést több kivándorlási hullám is követte. A lakosság nagy része képtelen volt kifizetni a helység elöljárósága által meghatározott adót. Gyergyószentmiklós lakóinak a tönkremenése ugyanis nehéz helyzet elé állította a helység korabeli vezetôségét. Így történhetett meg Gyergyószentmiklós elöljáróinak az a döntése, hogy a települést 1871-ben nagyközségnek nyilváníttassák.
A XIX. század végén és a XX. század elején meginduló országos mozgalom Székelyföld általános felemelkedéséért Gyergyó vidékét és Gyergyószentmiklóst sem kerülhette el. A gyergyói katolikus papság memoriuma a Csíktusnádi Székely Kongresszushoz, Gyergyószentmiklós urbánus központtá válását szolgálta. 1897-ben mozgalom indult a gimnázium létrehozásáért, 1907-ben pedig Gyergyószentmiklós lakói már megbizonyosodhattak arról, hogy a korabeli magyar állam pénzügyileg is támogatja a középiskola létrehozását. 1901-ben megindult a kampány településünknek a székely körvasútba való beintegrálódásáért, melynek eredményeként rövidesen megjelent a helységben Keller Arnold vasúti osztálymérnök. 1907. szeptember 5-én átvonult a gyergyószentmiklósi síneken az elsô tehervonat. A vasútállomást azonban csak 1907. december 7-én adták át ünnepélyesen rendeltetésének.
Az a tény, hogy Gyergyószentmiklóson életképes fafeldolgozó vállalatok jöttek létre, a villanyvilágításnak az elsô erdélyi települések között való bevezetésének ténye, elfogadhatatlanná tették a nagyközségi státust helységünk lakói számára. Gyergyószentmiklós elöljáróságának tehát meg kellett tennie a lépéseket a települést megilletô jogi-közigazgatási státus megszerzésére. Településünk jegyzôje ez ügyben igen sokszor látogatta meg Budapesten a korabeli belügyminisztérium kisebb-nagyobb hatalmú tisztségviselôit, de szükség volt aláírásgyűjtésre is. A Gyergyó című hetilap 1907. január 13-án arról értesít, hogy: „Községünk várossá leendô alakítása ügyében, községünk jegyzôje az elsô lépéseket már megtette, s adózó polgárok ebbeli kérelmét tartalmazó aláírási ív most lenne közölve. Kívánatos volna, hogy ezen kérelmet minél számosabban írják alá, mert a törvény szerint kérelmünk teljesítéséhez az adózó polgárok felének aláírása szükséges…” Az optimizmus nem volt hiábavaló. A Gyergyó című lap december 15-i számában ugyanis arról olvashatunk, hogy „városi képviselô testületünk elsô ülését tegnap tartotta meg Szász Lajos (megyei) fôjegyzô elnöklete alatt. A formális ülés egyetlen tárgya a megalakulás volt.”
A városjog megszerzését azonban nem mindenki támogatta. A Gyergyó című lap 1908. január 12-i számában a várossá válás következményeivel kapcsolatban a következôket olvashatjuk: „A város nem az, ami a község volt. Jövedelmi forrásai az arányosítás miatt kiapadtak. Vagyonát értékesíteni nem bírja. Két éve már, egyházak, iskolák és városrendezésre szánt Láposi erdôt felmérték, s annak eladását sürgetik, várják.
S a jóváhagyás még mindig késik… Fontos dolog, megfontolandó. Nem lehet elhamarkodni. S a város csinálja adósságait. De muszáj, élni kell. Az egyházi személyek nem élnek csak igével, a pedagógusokat sem elégíti ki hivatásuknak magasztos volta.
Nos meg a város tisztviselô kara nem kínlódik szép szóért… iskoláink kicsinyek és rondák, hol serdülô diákjaink a tudományok mellett a betegségek csiráit is felszedik. Utcáink… jobb azokról nem is beszélni…”
Mások azonban, mint például Vákár P. Arthur a magánvállalkozások fejlesztése révén akart hozzájárulni Gyergyószentmiklós felemelkedéséhez, a modern városi struktúra kialakításához. A városi képviselôtestület tagjaival együtt tanulmányt dolgozott ki a város vízvezetékének a modernizálására, a csatornarendszer tökéletesítésérôl és a közvilágításról, melynek megvalósítását az állami támogatás mellett magánvállalkozások révén akarta kiépíteni: „Ma már vízvezetéket és csatornázást – vallotta 1911-ben megjelent tanulmányában – az elsô lépéstôl az utolsóig hűen kíséri a hivatalos ellenôrzés… Megfelelô okos körültekintô pénzügyi bázis mellett egy város vízvezetéke nem a polgárság megterhelését jelenti… Erre való a vízvezetéki és csatornázási szabályrendelet, amelyben a gazdag is megtalálja a helyes mértéket, s-a szegény is érzi a méltányosságot…” Tanulmányában kitért még a villanyhálózat modernizálására, az aszfalttal való útburkolat megvalósítására, a közvágóhíd és a gôztéglagyár felépítésre, az Ipartestület és a Városháza épületének a modernizálására. A város modernizálására vonatkozó javaslatait a következô végszóval fejezte be: „Ha az elmozdított hegyet nézzük vagy a ledôlt tölgyet, nem a szú névjegy kártyája a fontos: hanem a munka, az eredmény. Az eredménynek itt egy virágzó kultúr városnak kellene lennie s a munka dicsôségét hirdetné a siker s ha ez a kultúr város Gyergyószentmiklós lehetne, úgy az a siker Gyergyószentmiklóst közelrôl érdekelné.”
A köztudat szerint Orel Dezsô nevéhez kötôdik a városi jog megszerzése. Az igaz, hogy az Orel család kiemelkedô tagjának publicisztikai munkája hozzájárult Gyergyószentmiklós felemelkedéséhez, mégis szükségesnek tartom bemutatni azt a személyt, akirôl az utókor megfeledkezett, és akinek döntô szerepe volt a városjog kiharcolásában. Ez a személy nem más, mint Gyergyószentmiklós korabeli jegyzôje, Puskás Adolf, aki 1871-ben született Gyergyóditróban, és nemesi családból származott.
Édesapja a posszeszorok közé tartozó Puskás Antal, mint huszárkatona harcolta végig az 1848–1849-es évi magyar forradalmat és szabadságharcot, illetve több csatában vett részt. Ô volt egyike azoknak, akik Kossuth Lajost elkísérték, midôn a fegyverletétel után hazáját kénytelen volt elhagyni.
Puskás Adolf Gyergyószentmiklóson, Csíksomlyón és Udvarhelyt végezte tanulmányait és az érettségi vizsga letétele után a jegyzôi pályára készült.
Tizenkilenc éves korában – katonaszolgálata elôtt – már segédjegyzôként dolgozott. 1895-ben Újfalu, majd Csomafalva választotta meg körjegyzônek, ahonnan egyhangú meghívásra jött Gyergyószentmiklósra községi jegyzônek, ahol a városi jog megszerzése után fôjegyzô lett.
Kopacz Máriával, Kopacz István nagybirtokos leányával kötött házasságából 7 gyermeke született.
Egyéniségérôl Dr. Benke Antal 1913. november 30-án, halála után négy nappal a következôket írta: „…Gyergyószentmiklós nagyközségnek várossá alakulása az ô nevéhez fűzôdik: felismerte mélyre ható szellemével azt, hogy Gyergyószentmiklós csak mint város oldhatja meg nemes feladatát és addig fáradozott, míg az átalakulás megtörtént!
Ezután dicsérendô mérséklettel ugyan, de céltudatosan, fáradhatatlanul dolgozott s városunk minden lépése szoros kapcsolatban áll az ô nevével.…”
Szerencsére a XX. század elsô tizennégy évében Gyergyószentmiklós tele volt a közösségért tenni akaró egyéniségekkel, akik vagyonukat és tudásukat a város felemelésének szolgálatába állították.
Ha Puskás Adolf nevéhez kötôdik a városi jog kiharcolása, akkor a köztudat miért Orel Dezsôt tartja a városi státus létrehozójának? Elsôsorban azért, mert 1907 decemberében ôt választották meg a város polgármesterének. Másodsorban pedig, köztiszteletben lévô személynek számított, aki ígéreteit nem változtatta meg, és aki haláláig becsülettel szolgálta az ôt megválasztó közösséget. Igen érdekes, ahogy a Gyergyó című lapban 1917. december 30-án értékelték 10 éves tevékenységét. „…Visszatekintve az elmúlt tíz esztendô eseményeire azt tapasztaljuk, hogy a város a kitelhetô módon igyekezett a hozzáfűzött követelményeknek megfelelni.
A város céltudatos fejlesztésének alapját képezô felmérési és lejtmérezési munkák befejezést nyertek. Az országban majdan feltűnést keltô vízvezeték és csatornázás tervei elkészültek és csak az idôközben kitört háború akadályozta meg a kivitelt.
Ezzel egyidejűleg a városfejlesztés részben már elôkészített, részben elôkészítés alatt lévô további tervei is egyelôre halasztást szenvedtek.
Az utcák, járdák kiépítése, rendezése, közfürdô és modern közvágóhíd létesítése a vízvezeték és csatornázás megvalósítása a háború utáni idôkre maradt fenn…”
Az Orel-korszak tragikus eseménye volt az 1916-os esztendei román katonai megszállás, amely igen nagy kárt okozott városunk közintézményeinek és lakosainak. 1918 novemberének végén a hadszintérôl hazatérô katonák egy része úgynevezett vörösgárdába szervezôdött, és hatalma alá kerítette a városházát és a vasutat. A lázadást csupán a Marosvásárhelyrôl késôbb érkezô katonai egységek igen nagy erôfeszítéssel tudták csak megfékezni.
A vörösgárdisták felkelését 1919-ben a román hatóságok megjelenése követte Gyergyószentmiklóson, ami Orel Dezsô polgármestersége megszüntetéséhez vezetett. 1919. május 24-én lakásán házkutatást végzett a román csendôrség, mely alkalommal nemcsak, hogy megalázták, de a lakásán talált revolvereket, kardokat is elkobozták. Az elkobzott tárgyakról a helyi csendôrség akkori parancsnoka, Florea fôhadnagy adott elismervényt a családnak. Nem szabadult meg a földreformmal járó kisajátításoktól sem. Területeibôl több mint tizenkét hold kaszálót sajátítottak ki. Az elsô világháború utáni hatalomváltással járó megaláztatások döntô módon hozzájárultak Gyergyószentmiklós kiváló polgármesterének korai halálához.
Ha jellemezni szeretnénk Gyergyószentmiklós polgármesterét, jegyzôjét és képviselôtestületét a XX. század elsô két évtizedében, akkor megállapíthatjuk, hogy cselekedeteikben ôket a közösségért, szülôföldükért, városukért való tenni akarás jellemezte. Legsokatmondóbb ebbôl a szempontból Vákár P. Arthur korabeli tanácsos vallomása, aki a város vízvezetékérôl, csatornázásáról és közvilágításáról írt tanulmányában a képviselôtestület által létrehozott bizottságról a következôképpen vallott: „Ezt a bizottságot vélemény nyilvánításában elsô sorban az a szeretet vezérli, amelyet a szülôváros felvirágoztatása gondolatánál érezhet az ember. Véleményadását irányítja a gondos tanulmány, amelyet a leglekiismeretesebben végezhet mindenki, aki a tanulmányozást szívesen vállalta feladatai közé.”
Ilyen szülôföldszeretô egyéniségekkel tehát lehetett várost építeni, s közösséget szolgálni a XX. század elején.
Dr. Garda Dezsô
Hámlik a ház oldala
Panaszkodnak a járókelôk, hogy a katolikus templom és Szabadság tér közt csak az út egyik oldalán járhatnak biztonságban. Ha megfeledkeznek magukról, bánhatják, hisz az egyik épületrôl hull a vakolat. S még szerencse, ha kisebb darabokban. Ha nagy a szél, nagyobb sűrűségű a vakolathullás, s félnek, fejük bánhatja a járkálást.
A polgármesteri hivatal urbanisztikai osztályán Zakariás Lászlót kérdeztük, ilyen panasszal keresték-e meg már városlakók. Válasza: nem. Arra is „nemes” választ kapunk a hivatalnoktól, hogy hasonló, leromlott állapotban lévô házak tulajdonosait szólították-e már fel, hogy tegyenek valamit a városképet rontó épülettel, a járókelôk biztonságáért.
A Szabadság tér 8. szám alatt lévô ingatlan kérdése rövidesen megoldódik; az emeleti irodában tudtuk meg, nemsokára jönnek a mesterek, tatarozzák a házat. De van még néhány ingatlan, mely megérett a rendbetételre. Igaz, nem sok, de mégiscsak kedvezmény, amit az önkormányzat ajánl a front rendbetételekor. És ugye, ha már olyan büszkék vagyunk történelmi városközpontunkra, akkor nem csak múltbéli, jelenlegi szépségére is kellene gondot fordítani.
B. K.
Egy osztálynyi virág
Virágkiállítás, vásár és cserebere – a Fogarassy Mihály Általános Iskola diákjai idén is megszervezték a virágnapot Lélek vagy, virág címmel. A hetedik osztályosok már ôsztôl készülnek e napra, nevelgetik a virágokat, és a szomszédoktól is volt, aki kért, hogy nagyobb legyen a felhozatal. Az egyik virágüzlet is betársult, jó pár cserepest adott, hogy tombolatárgyként azokat lehessen kisorsolni.
A sok szép virág mellett még dekoráció is van: az igencsak divatos, színes magvakkal tele üve-gek díszítik még inkább a polcokat. Egy anyuka készítette, hogy ha valaki meg szeretné vásárolni, hát megtehesse. Egylejes a legolcsóbb, negyvenöt lejes a legdrágább, eladásra szánt virág. De lehet csereberélni is, akinek nem futja vásárlásra, de virágot tud hozni, cserélhet. Sok a nézelôdô, veszik a tombolát, kacérkodnak a virágvásárlással. A hetedikesek kínálják-ajánlják a „lelket”, és azt remélik, összegyűl annyi pénz, hogy kirándulhasson egyet az osztály belôle. De nem nagyravágyók, ha kevés lesz a vásárló, kevés lesz a „stex”, hát elfagyizzák.
Jövôre pedig újra kiállítják a virágzó szépségeiket. Igaz, nyolcadikosok lesznek, több lesz a tanulnivaló, kevesebb a szabadidô, de a hagyományt tovább kell vinni. Ha nekik már nem lesz rá idejük, hát átadják a fiatalabb osztályoknak a virágkiállítás szervezését, a virágszeretetet.
B. K.
Ôsztôl újraindul
Szünidô alatt szünetel a játékos románnyelv-tanulás, tudtuk meg Geréd Orsolya programvezetôtôl. A tavaly ôsztôl indult foglalkozásra két csoportban jártak a gyerekek, az óvodások és elsôsök, illetve a második, harmadik és negyedikesek. A foglalkozásoknak a könyvtár adott otthont, itt játszva tanulták a kicsik a román szavakat, a nagyobbak pedig a játékok mellett meseolvasással sajátíthatták el a román nyelvet. Geréd Orsolyától azt is megtudtuk, több mint negyven gyerek vett részt a játékos nyelvtanuláson, melyet a Communitas Alapítvány támogatott. Itt a gyöngyfűzéstôl, a szalvéta-tűrögetésen át a ragasztásig, társasjátékozásig, mesék értelmezéséig mindennel foglalkoztak. Szavakkal, tárgyak segítségével játszottak, természetesen román nyelven.
Amint Geréd Orsolya elmondta, lesz ôsztôl folytatás, továbbra is szeretnének a Communitásnál pályázni ilyen jellegű foglalkozásokra, mert a szülôk visszajelzése alapján van igény rá.
B. T. I.
Alfalu ünnepe
Alfaluban egybemosódnak az ünnepségek egyházi és világi részei. Így volt ez az elmúlt vasárnap is. Portik-Hegyi Kelemen gyergyói fôesperes szentmise keretében megszentelte a templom felújított falképeit, melyek két újjal is gazdagodtak: Az oltár két oldalán Velledics Lajos alkotásai láthatók. A baloldali kép ötlete (a csíksomlyói búcsúra induló, István pap vezette alfalviakat ábrázolja) a felújítás fô mozgatójától, a magyarországi gyűjtést szervezô Bege Attilától származik, a másik (az eltelepülteket mindig szívesen várja haza a falu) a költségek másik felének a községben való elôteremtését irányító Adorján Imre helyi plébánostól származik.
– Az Egerben ôrzött alfalvi Historia Domus négy különbözô korban történt kifestést – a 20-as, a 30-as években, majd egy 1958-ban történt nagy felújítást, illetve a képek rossz állapota miatti 1992-ben történt teljes lefestést említi mindössze. Az Alfaluból Magyarországra települt Bege Attila vállalkozó, a Budapest környéki Székely Kör elnöke, Velledics Lajos magyarországi festô-restaurátort kérte fel a templom egykori falfestményeinek megvizsgálására. Miután kiderült, hogy az összes kép megvan, megkezdte a helyreállításukhoz szükséges anyagi fedezet elôteremtését. A bejáratok fölötti Szentháromság, illetve a Rózsafüzér királynéját ábrázoló képek nagymértékű károsodást szenvedtek – tájékoztatott Czimbalmas Attila festô-restaurátor, aki Maszelka Jánossal és Czimbalmas Vilmossal dolgozott a helyreállításon.
A képek ismeretlen szerzô munkái, születésüket a szakemberek a XVIII. század legvégére, a XIX. század elejére teszik. A szentmisén Pitti Katalin is énekelt. A Szent Korona Szövetség néhány tagja Szent István koronájának egy másolatával érkezett, élükön vitéz Kiss Imre elnökkel. A szertartás elôtt elhangzott Bege Attila köszöntése, dr. Szabó Géza kanonok, a Szent Jobb ôrének üzenete, Kiss Imre ünnepi beszéde. Szentmise alatt elhangzott a Székely miatyánk és egy részlet a Historia Domus egyik 1920-ban kelt bejegyzésébôl.
A szertartás után a Helikon Fúvószenekar muzsikájára a művelôdési otthonban folytatódott az ünnepség, melyen a helyi Domokos Pál Péter Hagyományôrzô Egyesület tagjai remekeltek. Az ünnepi ebéd elôtt köszönetet mondott György István polgármester is.
Külön mozzanat volt a Szent Korona Szövetség gyergyói szervezetének közakarattal történt megalakulása is, vezetôségének megválasztása. Elnöke: Kovács László.
B. Gy.
Kicsengettek
Ilyenkor, kicsengetések, ballagások idején, az óvodásoktól kezdve a már felnôtté vált fiatalokig mindenki búcsúzik. Van, aki csak a jól megérdemelt nyári vakáció idejére, mások óvó nénitôl, egy gondtalan diákélettôl búcsúznak. Az elmúlt pénteken két általános iskolában is felcsendült a Gaudeamus igitur. A Vaskertes Általános Iskolában és a Fogarassy Mihály Általános Iskolában búcsúztak a nyolc általánost végzett diákok.
Ambrus Judit, a Vaskertes iskola aligazgatónôje ünnepi beszédében az itthon maradásra, szeretetre, saját életútjuk megtervezésére szólította fel a végzôsöket, és búcsúzóul kívánta, hogy mindenki megtalálja helyét az életben. Továbbá Csata Emese igazgatónô is búcsúztatta a nyolcadik osztályt végzett diákokat. A végzôsök ünnepre való készülôdési pillanatait ecsetelte, a szorongást, az örömöt, mellyel az általános iskola utolsó csengetésére igyekeztek. A szertelen kisgyerekekbôl egyre magabiztosabb, merészebb ifjak váltak, és ezeknek a merész, álmodni tudó és akaró fiataloknak kívánt sok sikert Csata Emese. Szavalatok, muzsika és énekszó tette ünnepélyesebbé a három nyolcadik osztálynyi diák ballagását, ôk elhagyják az iskolát és tanáraik, iskolatársaik nemcsak emlékeikben ôrizhetik, huncut mosolyuk az iskola tablóján is meg van örökítve.
B. T. I.
„Gusztusos képek”
Az elmúlt pénteken este a Pro Art Galéria adott otthont a Műterem sorozat legújabb kiadásának az ismertetésére. A Műterem sorozat hiányt pótol, azokról a hazai kortárs képzôművészekrôl kíván információkat, művészetükbôl ízelítôt nyújtani, akiket népszerűsítô kiadványok hiányában a hazai műkedvelôk alig ismernek. Kozma Mária fôszerkesztô az utóbbi idôben megjelent könyveket mutatta be, köztük a Sipos László-albumot is. Jelen volt a Pallas Akadémia Könyvkiadó igazgatója, Tôzsér József is. A Békény-parti galériában Sipos László festôművész munkáiból láthattak ízelítôt a gyergyói művészetkedvelôk, ismerhették meg a kiadványt.
Sipos László alkotópályája, képzôművészeti világa felöleli és ötvözi a népművészet ôsi jelrendszerétôl a modern reklámok formavilágáig mindazt, amit az erdélyi hagyományok megôrzése és tisztelete mellett a hétköznapi technoszféra nyújt. Balázs József festôművész szólt az alkotóról és az alkotásokról. Megtudhattuk, hogy a Kolozsváron született, Fehér megyei Felvincen élô festô, grafikus, több könyv illusztrátora, díszlet-, báb- és plakáttervezôként is dolgozik.
Balázs József a Sipos László munkáit méltatva kiemelte a tartalom és a forma egységét, mint mondta „nem unalmasak, gusztusosak a Sipos László-képek. Alkotásaiban a mai emberek kiszolgáltatottsága, félsze fejezôdik ki”.
– Alkotásaiban megtalálható a népművészet, a Barbie-baba, és Coca cola-világ egyaránt. Olyan művész munkái vannak itt, aki arra törekszik, hogy keresse az egyéni sajátos világot. Képein érezni a szürrealizmus hatását. A festôművész József Attila verseivel, illetve a Jancsó-filmekkel hozta párhuzamba a Sipos-alkotásokat, melyek különbözô technikával készülnek: az egyszerű olajtól kezdve a kollázson át a montázsig minden megtalálható.
Balázs József a méltatást Józsa István műkritikus Műteremben írt gondolataival zárta, aki a szürrealista abszolút kompozíciók láttán a Sipos-képekrôl így vélekedett: Sipos László helyesen gondolkozik.
Baricz-Tamás Imola
Tanácsülés
Pénteken délután két órára rendkívüli ülésre ült össze Gyergyószentmiklós önkormányzata. A városatyáknak igen fontos kérdésekben kellett dönteniük. A napirend elôtt hangzott el, hogy foglalkozni kell a garázsüggyel. És szintén napirend elôtt javasolta Tinka Kálmán tanácsos – mivel többen megkeresték az ügyben –, hogy nyissák meg, állítsák viszsza a Külsô utca végében a vasúti átjárót. A napirendi pontokra térve döntöttek egy területcserérôl, melyben már korábban tárgyalt a polgármester és a katolikus egyház vezetése. Az Orosz Kálmán iskola épületét és udvarát cserélte el az egyház, hogy az épülô Szent István-templom közelében augusztustól egy újonnan épített plébánia működhessen. A bizottságok nagyrészt nemlegesen véleményezték ugyan a határozattervezetet, de Portik-Hegyi Kelemen fôesperes kérésére, hogy ne halogassák a döntést, a városatyák megszavazták a területcserét, és egyben azt is, hogy az iskolaépületet a város kifizeti a katolikus egyháznak. A teljes összegbôl, ami hárommilliárd régi lej körüli, szeptemberig 600–700 millió régi lejt adnak át az egyháznak. Az iskolának épített ingatlant, a tervek szerint, európai normáknak megfelelô óvodaközponttá fogják átalakítani. A tanácstestület határozott a hulladékgazdálkodási tevékenység tartós bérbeadásáról, valamint e tevékenység szervezési és működési szabályzatának jóváhagyásáról. Ennek értelmében a közüzemekkel meghatározatlan idôre szerzôdést kötnek, ami nem ha-ladhatja meg a 49 évet. Majd Gyergyószentmiklós 2007-es évi beruházási programjának kiegészítésérôl, költségvetés-kiigazításról, valamint a Gyilkostó üdülôtelep víz- és szennyvízhálózatának, illetve a védôgátak kiépítésérôl szóló megvalósíthatósági tanulmányok jóváhagyásáról döntöttek. Levettek napirendrôl egy tanácshatározat-visszavonást, és ezzel együtt az új technikai terv jóváhagyását is, mely a 2006–2009-es idôszakra szól, és Gyergyószentmiklós fűtéshálózatának rehabilitációját tartalmazza. A következô tanácsülésen errôl is döntenek, addig is a tanácsosok a hivatalban tekinthetik meg a terveket. A városatyák végül a közbeszerzési szerzôdések elbírálására egy bizottságot is létrehoztak. Az ülés végén Vincze János közüzem-igazgató elmondta, nem kapott választ a korábban a testülethez intézet kérdésére, hogy hol tárolhatják, hol lehet kijelölni egy területet a fűrészpor tárolására. A pénteki, rendkívüli ülést az ANL-s lakások építése, a garázsok lebontása témával zárták.
Baricz-Tamás Imola
Szerdán ismét összeültek
Szerdán délelôtt tíztôl rendkívüli tanácsülésre került sor. Napirend elôtti felszólalások sorával indított a testület. Szabó Rudolf tanácsos az útjavításokról, a gázvezetés során fetört és helyre nem állított útszakaszokról, a rendezetlen, kaszálatlan parkról, a tömbházak közötti rendetlen területekrôl kérdezett. Pap József polgármester elmondta, hogy már (a tanácsülés napjától) dolgozik a licitet megnyert cég az útjavításokkal a Gyilkostónál, s utána következik a Tűzoltók, majd az Állomás utca is. A gázvezetés során feltúrt utak helyreállítását ugyanaz a cég nyerte meg, a pénzt utalják rá, tehát azokat is kijavítják. A parkot szintén a tanácsülés napján kaszálták. Arról, hogy a tömbházak közötti területeket ki kell rendben tartsa, vita folyt, következtetésként dr. Seer Mihály így fogalmazott: a város a saját pénzén kellene rendben tartsa, de a lakók kutya kötelessége a takarítás. Felvetôdött, hogy mi lesz a Salamon Ernô Gimnázium udvarán lévô betonépítménnyel, a polgármester elmondta, engedély kell a lebontására, azt várják. Szlávits Erika a járdák javítására kérdezett rá, így kiderült, a licitet egy borzonti cég nyerte, rövidesen hozzálátnak a munkálathoz. Tinka Kálmán tanácsos a szemeteskosarak hiányát hozta fel, s azt is, hogy a padokat nem tették rendbe. Pap József polgármester elmondta, a szemeteskosarakat nem a hivatal kezeli. Vincze János, a közüzemek igazgatója rögtön szót kért, s ismételten kifejtette, hogy nem a közüzemek dolga a szemeteskosarak vásárlása, hozzátette, volt arról szó, hogy az Arbor szövetség készítene szemeteseket, de lehet vásárolni akár a darabonkénti 87 lej plusz ÁFÁ-s műanyag edényekbôl is, de nem a közüzemek kell megvásárolja azokat. Kontesveller József alpolgármester elmondta, a költségvetésbôl szemetesek vásárlására el van különítve 15 000–20 000 lej. Szintén napirend elôtt vetôdött fel, a kéregetô roma gyermekek turistákat rohannak le a fôtéren. Az alpolgármester elmondta, a fentiek nem hozzá tartoznak, de ha a polgármester átadja, tesz a megoldás érdekében. Portik Csaba tanácsos felhívta a testület figyelmét arra, hogy tenni kellene a quadosok megfékezése érdekében, mert a Gyilkostónál randalíroznak, egyre többen vannak, és károsak a környezetre, nincsenek a turisták hasznára. „Még a parkba is bemennek, mindjárt lapáttal kell leüssük, hogy megálljanak, az engedélyeket szigorúbb keretek közé kellene szorítani” – mondta. Minier tanácsos elmondta, a nemzeti park szabályzata szerint ki lehet tiltani a négykerekű terepmotorokat. A polgármester kijelentette, hogy idén egyetlen engedélyt sem írt alá senkinek, s még a „körversenyt” sem látja el kézjegyével, amit szerveznek. Itt kiderült, hisz Kontesveller alpolgármester elmondta, már ô aláírta, hogy a motoros találkozó részeként a fôtéren a hivataltól a Fürdô utcáig három órán keresztül lezárják a forgalmat egy motoros-bemutató érdekében. A polgármesteri hivataltól 4–5 emberre van szükség, és hangsúlyozta, nem verseny lesz.
A pénteki tanácsülésrôl elhalasztott határozatot végül is megszavazták, ami egy új technikai terv jóváhagyásáról szól Gyergyószentmiklós fűtéshálózatának rehabilitációjára a 2006– 2009-es idôszakban. Balogh Ferenc tervezô ismertette a tervet, elmondta, a Bucsin negyedbe leköltöztetik a Virág negyedi hôközpontokban lévô kazánokat, ki fog cserélôdni az elosztóhálózat, kikerülnek a tömbházak alól a vezetékek, minden lépcsôházban termikus modulok lesznek. Kiderült, hogy a modulok az áramellátást a lépcsôházi villanyhálózatról fogják kapni. A beruházás értéke 5,7 millió euró. A terven eszközölt módosítások nem kerültek pénzbe.
A polgármester kérte a testületet, hogy „meditáljanak” a következô tanácsülésig arról, hogy ugyan a gázvezetést kifizette a város, de a terveket, ami 20 000 lej, azt nem, és nincs erre elkülönítve pénz, továbbá gondolkodjanak el azon is, hogy a sportcsarnokhoz vezetett víz, szennycsatorna-hálózat, villany is a tervezett 40 000 lej több mint kétszeresébe került.
Második napirendi pontként megszavazták, hogy kik legyenek abban a bizottságban, amely odaítéli a kulturális, sportrendezvényekre a megpályázott pénzösszegeket. Szlávits Erika és Kercsó Zoltán kivételével az 5-ös bizottság tagjai mellett még Kontesveller József alpolgármester és Portik Imre jogtanácsos is tagja a bizottságnak, az elnök pedig Kontesveller.
Vincze János szót kért, ismertette, mennyibe kerülne a közüzemek udvarán illetve a Rájzernél a víz-, szennyvízhálózat kiépítése, a fűtés megoldása, ami az állami alapból építendô, 32 lakrészes tömbházat illeti. Mint a közüzemek elôzetes számításaiból kiderült, a cég udvarán kétszeresébe kerülne az ANL-s lakás egyéni gázközponttal való fűtése, mint a Csanódnál a dán kazánra csatlakozva. Ráadásul, ha a közüzemek udvarán épülne a társasház, a Békény alatt kellene elvezetni a szennyvizet.
A polgármester a tanács elvi beleegyezését kérte, hogy végezzenek geotechnikai fúrást mindkét területen, hiszen szükséges a dokumentációkhoz. Szabó Rudolf kérte, hogy a mindkét területrôl szóló ajánlatot terjesszék a tanács elé.
Nagy István jegyzô hangsúlyozta, itt kell eldönteni, hová épüljön a 32 lakrészes társasház.
K-T. Gy.
Partnerséghiány
Egyéb napirendi pontok mellett – beszámoló az elmúlt idôszakról, illetve a zárt ajtók mögött sorra került referendum-kiértékelés – felfüggesztésekrôl döntött a legutóbbi TKT-n a Gyergyó Területi Küldöttek tanácsa. Az üléseken meg nem jelenés, és a kért akták le nem tétele miatt függesztették fel a Gyergyóért Alapítványt, mint társult szervezetet, és felfüggesztés lett a vége a GYTIET-vel hónapok óta húzódó vitának is.
Rögtön az elején, a névsorolvasáskor kiderült, az ifjúsági szervezet küldöttei nem is kaptak meghívót. Az tény, hogy a legutóbbi GYTIET-tisztújításokat nem ismeri el a területi RMDSZ, így az új küldötteknek nem küldhetett meghívót, ám a régieket sem tájékoztatták e gyűlés idôpontjáról, napirendjérôl.
A szervezeti kérdések címszó alatt aztán mind a két fél bôven kifejtette a történteket, a sérelmeket. „Az ifjúsági szervezet és köztünk a partnerség hiányát állapítottuk meg” – vélte Petres Sándor, a területi elnök, Wohlfart Rudolf GYTIET-elnök pedig kijelentette: „részünkrôl a partnerség be volt tartva”.
A márciusi, majd májusi GYTIET-tisztújításról, illetve e két gyűlés közti területi RMDSZ– MIÉRT–GYTIET közti egyeztetésekrôl mindkét fél elmondta a maga változatát, majd hosszas vita után a jelen lévô, szavazati joggal rendelkezô TKT-tagok kimondták a végszót: GYTIET TKT-beli tagsága felfüggesztve, amíg a vitás kérdéseket meg nem oldják.
Petres Sándor területi elnök elmondta, hatáskörében áll, egymaga kérhette volna a fiatalok ernyôszervezetének teljes újraszervezését, de nem látta jónak az egyszemélyes döntéshozatalt. Abba viszont nem akart belemenni, és lám, mellette állt ki a többség, hogy a fiatalok újabb haladékot kapjanak az ügyek rendezésére. Márciustól egymást érik a haladékok, elôrelépés nem történt. A felfüggesztés komoly figyelmeztetés arra, ha nem tartják be a megállapodást, nincs együttműködés, de ez semmiképp sem tekinthetô kizárásnak. A fiatalságra szükség van, és a területi RMDSZ segíteni kíván abban, hogy a partnerség visszaálljon.
Wohlfart Rudolfnak, a GYTIET elnökének más a véleménye a felfüggesztésrôl. Szerinte ez kizárás, annak ellenére, hogy úgy véli, az RMDSZ nincs abban a helyzetben, hogy kizárjon egy fiatal, tenni akaró csapatot. Furcsállta, hogy az országos és helyi szervezettel jó viszonyt tudnak fenntartani, csak a területi RMDSZ-szervezettel ment tönkre a partnerség. Többször is emlegette, ilyen, hatalmi vitákban ôk nem akarnak részt vállalni, inkább a fiatalság összefogására törekednének, és azt sem zárta ki, ha nem sikerül az RMDSZ-sorokat rendezni, a Gyergyói Fiatal Fórummal lépjenek szövetségre – a fiatalokért.
B. K.
Lakossági fórum – kevés résztvevôvel
Technológiai fejlesztés: a versenyképes város – Gyergyószentmiklós municípium fenntartható fejlesztési stratégiája 2007–2013 címmel ismertették a városfejlesztés stratégiai tervét kedden a Salamon Ernô Gimnázium dísztermében. A lakossági fórumot Kontesveller József alpolgármester hívta össze, jelen voltak a hivatal fejlesztési irodájának munkatársai. A vaskos tervet a megbízott Sapientia Egyetem munkacsoportja készítette el, melyet a gyergyói érdeklôdôkkel Csák László professzor ismertetett. Szólt a stratégiai terv elkészítési menetérôl, elmondta, alapul vették a helyben megfogalmazott politikai, vállalkozói, önkormányzati, lakossági igényeket. A terv legfontosabb elemeit három nagyobb csoportra osztották: gazdasági; társadalmi; környezeti vonatkozású, melybe a lakókörnyezetek, városközpont, parkolási lehetôségek is bele vannak foglalva. Az ismertetô után a lakók kérdéseikre kaptak választ, illetve a tervvel kapcsolatos javaslataikat is megtehették. Kontesveller József a miértekre is válaszolt, elmondta:
– Azért indítottuk el ezt a folyamatot, hogy a város végre kapjon egy olyan fejlesztési stratégiát, melynek irányvonalai vannak, és nem kell minden évben a tanácsnak vitatkoznia, hogy mit csináljon. Prioritáslistákat kell felállítani, és a Sapientia által összeállított stratégia egy kezdet erre. A lakossági fórumokra szükség van, szükség lesz, sajnálom, hogy kevesen voltak, de megpróbálunk minél közelebbi hangvétellel szervezni fórumot, és várjuk a lakók hozzászólásait. A stratégia egy elôzetes dolog, állandóan változik a körülményeknek, az idônek megfelelôen, s ha az emberek látják, hogy megmozdult valami, remélem, érdekelni fogja ôket. Az itt megjelenô lakók hozzáállását pozitívan értékelem, s ugyanígy a fórum hangulatát is, meg vagyok elégedve.
A több mint háromórás fórumon Gyergyószentmiklós Fejlesztési Stratégiatervével kapcsolatban kérdések, észrevételek, javaslatok hangzottak el, igaz kevés városlakóval, de ami meglepô volt, hogy egy városi tanácsos sem tette tiszteletét a várost igencsak érintô találkozón. Fel is vetôdött a városra jellemzô kommunikáció-hiány, személyeskedés, mely mély árkokat képes vágni nemcsak városvezetôk között, de választópolgár városvezetô között is. A vaskos tanulmányban is olvashatjuk: „összességében azt mondhatjuk, hogy Gyergyószentmiklós városa jelenleg nagyon kedvezôtlen változásokon megy keresztül, ami elsôsorban a lakosság számának alakulásában és a gazdasági teljesítményében válik mérhetôvé.”
Mint megtudtuk, lakossági fórumokra még sor kerül, hisz várják a lakók véleményét.
Baricz-Tamás Imola
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Hetvenöt hét, közel másfél év telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Tudomásunk van róla, hogy még nem zárult le az a per, amiben a számvevôszék ugyanezt kéri a polgármestertôl, arra azonban kíváncsiak lennénk, hogy mennyiért és kinek a pénzén fogadott a polgármester újabb ügyvédet azért, hogy a számvevôszék elleni perben védje ôt. Azt pedig természetesen fenntartjuk, hogy bármi is legyen a per kimenetele, a teljes összeg kamatostól visszajár a városnak.
A város fejlesztési tervérôl
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete számos esetben jelezte, hogy szeretne aktívan hozzájárulni ahhoz, hogy a város dolgai jó irányba haladjanak. Éppen ezért rosszallással vesszük tudomásul azt, hogy a város fejlesztési tervét gyakorlatilag késznek tekintik, s mihamarabb el akarják fogadtatni a képviselôtestülettel, anélkül, hogy arról valódi, széles körű vita zajlott volna a városban. Értjük azt, hogy fontos az elfogadott fejlesztési terv, mert csak olyan témákra lehet benyújtani pályázatokat az EU-hoz, amelyek szerepelnek a fejlesztési tervben, de akkor idôben kellett volna ébredni, mert az nem lehet cél, hogy olyasmikre pályázzon a város (idôt és energiát, valamint az önrészhez szükséges pénzt pocsékolva), amirôl utólag kiderül, hogy semmi szükség rá. Megítélésünk szerint a késznek nevezett terv távol áll attól, hogy készen legyen, s az volna az igazán célszerű, ha ezt a készítôk is elismernék, s bár most, mikor ez kiderült, rászánnának még annyi idôt, hogy egy reális alapokon nyugvó, a város valós lehetôségeit és igényeit figyelembe vevô dokumentum szülessen. Az pedig a „vezetôket” minôsíti, hogy a terv megvitatására összehívott fórumon sem a polgármester, sem a helyi képviselôk (testületileg) nem vettek részt. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy egyetlen párt tartja kezében a város vezetését, s mégis folyamatosak a torzsalkodások, az egymás gáncsolása.
TA változás ára – Pál Árpád a következményekrôl szól
A gázról nem beszélhetek úgy, hogy 2000-ig ne vállaljak – ha úgy tetszik – „bűnrészességet”. 2000-ig én is azt mondtam Gyergyó lakóinak, hogy az ezredfordulóra a gáz be lesz vezetve a városba. Ha valaki azt mondja, hogy Pál Árpád is hazudott 1992-ben, 1997-ben is, 2000-ben is, mert azt mondta, lesz gáz, elfogadom, nem tudok kibújni ez alól. Abba a csapdába estem, hogy hittem, nem csak mi akarjuk, hanem mások is. 1999-ig pont úgy, mint más, hallgatva és bízva a nagypolitika ígéreteiben, én is ígértem, és sajnos, pont úgy kátyúba maradtam, mint más. 2000 után derült ki az, hogy nem lesz. És ha emlékeznek, 2000 után semmiféle gázzal kapcsolatos ígéretet nem tettem.
A gáz történetében két szakasz határolható el, az 1994–1999 közötti, illetve az 1999 decemberétôl kezdôdô. A gázbevezetés története, illetve az elsô kormányhatározat 1995-ben született meg, mely kimondta azt, hogy Gyergyószentmiklósnak és Maroshévíznek jóváhagyták a gázmennyiséget és a gerincvezeték létrehozását. Az akkori öt változatból azt választották, hogy a Zetelaka–Libán–Gyergyószentmiklós– Maroshévíz szakaszon teszik le a gerincvezetéket. 1996-ban tettük le a Csíkikert utcában az elsô 100 méter belsô vezetéket. 1997–98-ban kaptunk több mint kétmilliárd lejt a vezetékekre, ebbôl Gyergyószentmiklós 12 kilométer vezetéket valósított meg, Maroshévíz pedig Galócás felé lefektetett több kilométer gerincvezetéket. 1999 decemberében politikai árulás áldozatául esik a gyergyószentmiklósi gázvezetés. Ennek senki más nem oka, csak a politikum, a 2000-es választásokkor való kampányolás. Egy nappal elôttem találkozott az RMDSZ magasvezetôsége és egyezett ki a Medgyesi gázvállalat vezetôségével, hogy módosítsák a gáz útvonalát. Mert a 2000-es választások elôtt jó volt azt mondani, hogy az egész megyében, Alcsík–Felcsík–Gyergyószentmiklós–Maroshévíz vonalon valósul meg a gázvezetés. Politikai alku tárgyává esett a gázvezetés. Magyarázatok vannak, és sajnos, 2000–2004. között sem történt érdemi elôrelépés. A gázvezetés új története a 2004-es kampányban kezdôdött el. És megvalósítása, a gázbevezetés a 2004–2008-as mandátum alatt folyik. Kihangsúlyoznám, és beleértem magam is, mindenkire érvényes: hogy tizenhat éven keresztül kampányolni, öt mandátumon keresztül sulykolni azt, hogy jön a gáz, és az utolsó mandátumban, 2004–2008, learatni a babért azok által, akik belecseppentek a gázvezetésbe, ilyen soha nem szabad megismétlôdjön, nem szabad megengedni, hogy a politikum ígéretekkel szavazatokat gyűjtsön választásokon keresztül. Tanulság kell ez legyen.
Csak kiegészíteni kellett volna a meglévô terveket, nem pedig nem létezônek tekinteni de figyelembe sem vették. Minden pluszkiadás egyrésze hitelbôl történik, s a város lakói fizetik kamatostól. A meglévô terv felújítása, a rendszer rehabilitálása elmaradt, és amiért a legtöbbet fizet a város, az a mulasztások sorozata, és a szakmai hozzáértés hiánya miatti politikai döntés nyomán kényszerhelyzetben bevezetett gáz. Ami nem más, mint a mundér becsületének megmentése. Arról senki nem akar beszélni, mi ennek az ára. Az ára az, hogy az országban a második helyet foglaljuk el a gázár tekintetében, vagyis az elôállított gigakalória értéke majdnem a legnagyobb. A mulasztások miatt a gyergyói lakó fizet. Kidobott pénzek vannak, s jogom van nekem ezt elmondani, mert tudom, 1997–1998-ban, tíz évvel ezelôtt, úgy hajtottuk végre a gázbevezetést, ahogy a nagykönyvben meg van írva, szakmai szempontból profi módon. Letettük a középnyomású lakossági gázvezetékeket. Utcai fórumokat szerveztünk tervezôvel, mely során a lakókkal kiegyezve, hozzájárulásukkal készítettük el a bekötéseket. Most is így kellett volna történjen, s akkor nem kellene a lakók akkora összegeket fizessenek. És teljességgel érthetetlen, hogy az önkormányzat nem különít el pénzt az utcák gerincvezetékeire.
Ha valaki meg akarja cáfolni, hogy a gázbevezetés kapcsán nem történt politikai döntés, tegye elém azokat az 1999 decemberébôl származó Romgázas, Transgázas dokumentációkat, mellyel a Transgaz saját kezdeményezésére felrúgta az 1995-ben megjelent kormányhatározatban foglaltakat. Ha van ilyen, fejet hajtok elôtte. Öt-hat évvel ezelôtt jelentett volna igazán elônyt a városnak, ma beálltunk a sorba, és az emelkedô gázárak mellett viseljük a gázár átalakulásának követekezményeit.
A következôkben Pál Árpád a közüzemekrôl szól.
Lejegyezte: Baricz-Tamás Imola
Márti afrikai naplója
Április 27.
Ma végre megláttuk az elsô maszáj pásztorokat. 59 km bringázás és 269 km kamionozás után értük el az Iringa nevű város elôtti kempinget és táboroztunk le. Ez volt az egyik legszebb táborhelyünk. Legalábbis szerintem. Erdô közepén, puha pázsitra húztuk fel a sátrakat. A növényvilág változatossága, egészséges zöld színei, a magas fák – akárcsak otthon a tavasz. Mi több, megjelentek az elsô fenyôk is. Fekete fenyô. Milyen is lenne más. Afrikában még a fenyô is fekete. És Afrikában néhol a vacsora kimondottan európai. Mint ebben a kempingben is. A szálláshoz kaja is tartozott: marhaszeletek fincsi szószban, piros paprikával, mellé új krumpli fôve és párolt zöldség: murok, karfiol, karalábé, petrezselyem. Olyan ételek, amelyek itt is megtalálhatóak, viszont otthoni ízlés szerint készítették el. Hamar kiderült, miért: a tulaj egy fehér nô volt. Európai.
Ma nincs esô, de hidegebb van, mint az utóbbi napokban, amit megszoktunk. Elôkerülnek lassan a melegebb hálózsákok is.
Április 28.
A mai táv 90 km biciklivel és 215 kamionnal. A srácokat bringázás közben kicsit frusztrálta a tömeg, különösen, mert a településeken jóval lassabb tempóban lehetett csak haladni az utcán lábatlankodó emberek és gyerekek miatt. Ráadásul, mivel a déli magasföldön járunk, itt a terep már jóval nehezebb, mint Malawiban volt. Nagyobb szintkülönbségeket kell megmászni. Ma a legmagasabb pont 2200 m volt. De mégsem ez volt a nap legnagyobb attrakciója. Hanem, hogy egyszer csak egy nagy tábla állta utunkat: Mikumi Nemzeti Park – a következô 50 km veszélyes, mert vadállatok bárhol elôfordulhatnak. Azon nyomban fel is cuccoltunk a kamionra, és felszerelkezve kamerával, fényképezôgéppel, lesben álltunk a nyitott ablakok mellett. Én egy kisebb társasággal, az orosz, a horvát és a szlovén fiúval feltelepedtem a kamion tetejére, hogy hátha onnan majd jobban belátjuk a vidéket.
Sofôrünket megkértük, hogy csak nagyon lassan vezessen – így teljes volt az összhang, lehetett bámészkodni és fotózni is.
A nemzeti park bejáratától úgy jó néhány km-re csak a növényvilágot szemlélhettük: majomkenyérfák, melyeknek az erjedt gyümölcsétôl szoktak megrészegedni az állatok, nagy, esernyô lombozatú, lapított tetejű jellegzetes akáciák, szavannás, bozótvidék – ez jellemezte a tájat. Vadállatokat nem láttunk, szelídebbeket annál inkább. Egyszer csak egy elefánt tűnt fel az árnyékban, majd még egy és még egy. Néhány percnyi autózás után már egy egész csordát is megszemlélhettünk, amint békésen legelésztek az antilopok társaságában. Az agyarasok bandázása után egy útjelzésre lettünk figyelmesek: pontosan úgy, ahogyan nálunk otthon jelzik, hogy vigyázat, szarvasmarhák lehetnek erre, vezessenek óvatosan, egy ugyanilyen táblán, piros háromszögben ott éktelenkedett egy zsiráf. Szóval vezessenek óvatosan, zsiráfok járnak erre. És jártak is. Hosszú nyakukat nyújtogatták a bokrok fölé, és afrikai, komótos lassúsággal sétálgattak a száraz, sokévszázados fák között. Láttunk még néhány páviáncsapatot is, velük jobban kellett vigyázni, eléggé rakoncátlanul ugrabugráltak az úton, különösen a kölykök. Igazi nagy sajnálatunkra, továbbra sem láttunk orrszarvút és nem láttunk leopárdot sem, de még oroszlán sem került a látótávolságunkba. Azonban ráleltünk néhány zebrára, ami igencsak újdonságnak számított.
A Mikumi Nemzeti Parkon átérve már arról érdeklôdtünk, hol lesz a legközelebbi nemzeti park, ahol újra esélyünk lehet meglelni a trófeánkból még hiányzó nagy- vadakat. Térképen is utána néztünk, de úgy tűnik, Tanzánia nem a szafaris élményekkel fogja bevésni magát az emlékezetünkbe: ugyanis elkerüljük szépen a Ngorongoro-krátert, a kialudt vulkán 22 km átmérôjű óriási katlanná szélesedett kráterét is, ahol legalább negyvenezer vad él egy helyben, ôk a Szerengeti csordáitól eltérôen nem vándorolnak.
És kimarad a Szerengeti megcsodálása is, amely nemzeti park állatvilága példátlan az egész földkerekségen (mind a fajtákat, mind az állomány nagyságát tekintve). Itt biztosan lenne esélyünk az öt nagyvad megfigyelésére.
Egyébként Tanzániának nem jelentettek sok hasznot a szafarik. Annál inkább Kenyának. Hiszen az európai nem egy Kenya–Tanzánia szafarira fizetett be, hanem egy kelet-afrikaira. Amely minden esetben Kenyából indult, és a pénzt is ott fizették be. Tanzániának amolyan másodkezű turizmus jutott csupán.
A Mikumi mellett a mai napnak volt egy másik, hasonlóan tündöklô fénypontja: a Sarkcsillag. Ma feltűnt az ég alján a Göncölszekér is. Mind a kettô. Ez az elsô nap, hogy látjuk a csillagfogatokat. Igaz, hogy másképp vannak fordulva, mint ahogy megszoktuk tôlük, a nagyobbik fejjel lefelé és a kicsi, az északot mutató csillagával zötyög négy keréken az égbolton, de megvannak. Jó hír számunkra: hamarosan az egyenlítônél vagyunk, tehát közeledünk haza.
Április 29
Biciklivel 140 km, kamionnal kb. szintén ennyi.
Ma én is beszálltam a srácok mellé, lássuk, mi az a nagy hiba a közlekedésben, amirôl tegnap beszéltek. Ugyanis mást sem hallottam, mint panaszkodást, hogy ilyen veszélyeknek még nem voltak kitéve: úgy vezetnek itt az emberek, hogy az ôrület.
Már az elsô öt km után rájöttem: nem túloztak a fiúk. A D-kategóriával rendelkezô sofôrök tényleg nagyon agresszíven vezettek. Nem néztek azok sem gyalogost, sem biciklist, mindenkit tiportak le az útról. Néha még a személygépkocsikat is.
A kamionosok már sokkal elnézôbbek voltak kétkerekű járgányaink lassúságát tekintve. Ha településen, ha települések között haladtunk el, mást sem lehetett hallani, csak éktelen nagy dudálásokat, fékezéseket. Úgy döntöttünk, itt nem valami biztonságos zenét hallgatni bringázás közben, úgyhogy nagyon hamar mindegyikünk megszabadult a zeneszerkójától, és teljes figyelmünket a nagykocsikra szentelve haladtunk tovább.
Az emberek barátságos viselkedése minden egyes településen új erôt adott. Jambo, jambo, vagy Salama köszöntésekkel üdvözöltek minket, a gyerekek pedig egy darabig még szaladtak is utánunk, további biztatásokat kiáltozva utánunk, amibôl, mondjuk, egy szót sem értettünk, de jól hangzott.
A terep, az hasonlatos volt a tegnapihoz, emelkedôk és lejtôk szoros egymásutánisága jellemezte az utat. Állatokat nem láttunk, a buszsofôröket leszámítva, ám a növényvilág érdekessége és változatossága mindenkinek megragadta a figyelmét. Egy ízben még fotózni is megálltunk.
Már csak egy napra vagyunk Arushától, ahonnan majd május másodikán megkezdjük az akklimatizációs túránkat a „Kili” elôtt. Megmásszuk a 4600 m magas Meru csúcsot. Legalábbis ez szerepel a terveinkben.
Április 30.
Kamionozás, több mint 400 km. Legalább 8 órás út. De sikerült a végére járni a napló egy újabb fejezetének. Hamarosan Arushában leszünk, ahonnan május másodikán indulunk az akklimatizációs túránkra: meghódítani a 4566 m magas Merut. Holnap pihenés és pakolászás. Elô kell venni a meleg cuccokat – a túravezetôk, utazási irodák mindenfelé jelzik, igen nagy esôkre kell számítani. De, oda se neki. Már rendesen igényelek valami izgalmat is a sok nyugodt, barátságos, meleg nap után.
Május 2.
Az a nap, amikor nekiindulok az elsô magashegyemnek. A meru nép hegye, a Meru hegy. Ez a neve. Egyelôre nem mond semmit. Amikor néhány napja közeledtünk Arusha felé, és feltűnt a hegyóriás, bámulva tekintettünk fel rá. És íme, ma már indulunk is a meghódítására.
Robotszerű pakolászás reggeli után: nagy zsákba tesszük, ami csak a hegyen kell, meleg ruha, hálózsák, váltócipô, zokni, bu-gyi. Nekem még üres kazetták, akkumulátorok a kamerához, fényképezôgéphez. Kicsi zsákba. Két liter víz, esôkabát, kamera, fényképezôgép. Így is öt kiló. Az összes cuccom nincs több 12 kilónál, s ebbôl csak a kamera három. Azonban a nagy zsákot a hordárok hozzák utánunk. Szabad 15 kilót pakolnunk bele. Nekem csak hetet sikerült összehozni.
Felszállunk a rozoga mikrobuszba, és nekiindulunk a városnak, Arushának. Útközben felülnek mellénk a teherhordóink, a szakácsok, majd a túravezetôink is. 14 teherhordó, két szakács, két túravezetô – majd a nemzeti park bejáratánál csatlakozott hozzánk egy fegyveres ôr is, aki az út során szintén túravezetôi teendôket látott el – az arány tehát: 19 fekete szolgál ki 10 mzungut.
Megkaptuk az ebédet egy kis zacskóban, meglepetésemre még csoki is volt benne. És irány a hegy. A mai távot 12 km-ben, négy órában és 1000 m szintben határozták meg számunkra.
Végre erdô! Azt sem tudtam, hova legyek boldogságomban. Igaz, nem fenyôerdô, de sokban hasonlított a miénkfajta lombhullatókhoz. De sokban nem. Például, hogy nálunk nem csimpaszkodnak majmok a fák ágain. De itt igen. Több is. Meg nálunk nem legelészik elefántok nagy csoportja a bokrok, fák leveleibôl. És nem nyújtózkodnak a bokrok fölé hosszú nyakukkal és kíváncsiskodó szemükkel a zsiráfok. És nem kell attól tartani, hogy véletlenül, bóklászás közben kafferbivalyok csordáját riasztod szét – vagy ôk riasztanak szét téged…
Minden perc, minden tíz méter újat és szépet mutatott. Szinte észre sem vettem az idô múlását, úgy teltek az órák, és hagytuk magunk mögött a kilométereket.
Egy kisebb pihenô után, mikor már szinte ott voltunk a menedékháznál, Joseph Samba, a fegyveres ôrünk, egyszer csak csôre töltötte a vállán lógó puskát, és maga mögé parancsolt mindenkit: innentôl ugyanis kafferek csordáira számíthatunk. És hogy ne legyen bántódás a dologból, óvatosságra figyelmeztetett. Mentünk is utána, szorosan a nyomában, és igaza volt. Egyszer csak kettô, majd még három, majd sok-sok legelészô bivaly tűnt fel a szemünk elôtt. Éppen a Meru egyik alacsonyabban fekvô vulkáni kráterének szélén.
Voltak vagy húsz méterre tôlünk. De ennél közelebb nem szívesen kerültünk volna hozuk. Látszólag ôk sem kívántak tôlünk egyebet, minthogy távol maradjunk, úgyhogy békésen folytattuk utunkat. Néhány perc és ott is voltunk: Miriakamba menedékház, 2500 m magasan.
Az elôre kijelölt négy óra helyett csupán hármat mentünk.
A szálláshelyen nagyon fincsi uzsonna fogadott. Ami a legjobb volt az egészben: a kakaó. Annyi, amennyit csak akartunk. Pohárszámra töltötte magába mindenki a forró csokit, kakaót, kaptunk mellé érdekesen csípôs ízű gyömbéres kekszet meg mogyorót.
Szinte már vacsorának is bevált a sok ínyencség, de a vezetôink jelezték, jobb lesz tartogatni a gyomrunkat, ugyanis csak ezután jön a kaja java.
Idôközben kitisztult a felhôs égbolt, és keleten feltűnt a Kilimandzsáró. Meg a hava. Ugyanis még Alois, vagy Alajos, ahogyan mi neveztük, még ô is elcsodálkozott a töménytelen hómennyiségen, amely a csúcson tündökölt: azt mondja, ô igazi „Kili-specialisa”, évente 12 alkalommal mássza meg a hegyet, és már kereken 15 esztendeje, hogy megkezdte a túravezetôi pályafutását, de ennyi havat még ô sem látott a hegyen. Gyorsan készítettünk is néhány fotót, majd még beszélgettünk egy keveset, mire aztán újabb fotótéma követke-zett: a telihold, vagy szinte- szinte telihold. A társaság ezzel is elbütykölt jó néhány percet, majd szóltak a szakácsok: kész a kaja. Spagetti, párolt zöldség, zöld paszuly, pörkölt, gyümölcsök – úgy éltünk, mint a kiskirályok. A menedékházban is igazi luxus körülmények voltak (hasonlítani sem merem az otthoniakhoz, melyek 2000 m felett találhatóak.) Zuhanyzó, tiszta vécé. És tiszta szobák, ággyal, matraccal, ágyneművel.
Alvás elôtt az ôrünk, Joseph, még figyelmeztetett rá, hogy éjjel majd ne lepôdjünk meg, ha kafferbivalyokat hallunk az ablak alatt motoszkálni, ugyanis szokásuk bekeveredni a házak közé.
Nem kellett a ringatás senkinek, és viszonylag hamar elhangzott a már szokássá vált soknyelvű jó éjt! (ha mást nem is, de a jó éjt, jó reggelt, jó étvágyat alapokat már mindenki tudja magyar, cseh, szlovák, horvát, szlovén, és orosz nyelven, sôt, néhányan még románul is.)
Május 3.
Josephnek már megint igaza volt. Reggelre kelve iszonyú nagy kaffer-kakák éktelenkedtek az ablakaink alatt, és néhányan még hallották is a motoszkálásokat – én átaludtam a hadjáratot.
Egy igencsak bôséges, fincsiségekkel teli reggeli fogadott: kakaó, méz, pirítós, tojás. Jól megtömtük a pocakot, aminek a hátrányát rögtön indulás után érezni lehetett, amint elkezdtünk felkapaszkodni 2500 m-rôl 3500-ra.
Az út szinte végig erdôben vezetett, meredek, keskeny ösvényen. Ma jóval rövidebb a táv, csupán öt km, de a szint az megvan, akárcsak tegnap. Egyelôre mindezt csöppet sem bántuk, lassú, egyenletes tempóban, három óra gyaloglás után értük el a Sadle (Nyereg) menedékházat. Még nagyon is idôben voltunk, alig múlt dél, és tökéletes volt az idôegy akklimatizációs sétához, úgyhogy el is indultunk a Kis Meru 3800 m-es csúcsának a meghódítására. Szintben végül is csupán 300 m-t kellett megtennünk, röpke fél óra alatt sikerült is. Mindenki próbálkozott észrevenni magán a magashegyi betegség legkisebb tüneteit is, de komolyabb problémája senkinek sem akadt: csupán kis szédülések, enyhe fejfájások.
A magasságot jelzô kônél szó szerint tömegnyomor volt, mindenki fotózni akart, ráadásul egyszerre – és nem csoportképet. Ami még nehezítésként bejött, az a gyorsan vonuló felhôsor, amely néha, pillanatokra eltakarta a háttérben meghúzódó Meru nagy csúcsát. Így aztán valóságos versengés folyt egymással és a felhôtakaróval, hogy jó fotót tudjunk készíteni.
Annyi idôt töltöttem a csúcson, amennyit csak lehetett. Alajossal és Lacival maradtunk utoljára, a Kili-specialista most igen sok hasznos infóval látott el bennünket. El is döntöttem, az út további részeit mellette teszem meg.
Az akklimatizációs hegyünk meghódítása után olyan, de olyan álmos lettem, hogy hamar kellett aludnom vagy másfél órát. Amúgy ez olyan általános tünetnek bizonyult: vacsoráig mindenki sünnyögött az ágyában.
A vacsorával a szakácsaink ma is elkápráztattak: sokat és nagyon finomat fôztek.
Hamar megbeszéltük a másnapi programtervet, és mivel ez így kezdôdött: éjjel fél kettôkor ébredés, így hamar ágyba parancsoltak bennünket a vezetôink.
Május 4.
Nem kellett felébrednem éjjel fél kettôkor, ugyanis szinte le sem hunytam a szemem. Szerintem a délutáni alvásom miatt. De nem voltam fáradt. Arra gondoltam, ma van Móninak a névnapja. Én meg egy órán belül elindulok életem elsô magashegyének a legtetejébe.
Csúcstámadás. Mindeddig csak olvastam, vagy hallottam errôl. Az otthoni magasabb hegyeinket nem igen szoktuk támadni, csak úgy, egyszerűen megmásszuk.
Fél háromkor, felszerelkezve a legszükségesebb holmikkal, mint víz, kamera, fényképezôgép, meleg dzseki, kesztyű és csúcs-csoki, már ott gyülekeztünk mindanynyian a menedékház elôtt, ahonnan az ösvény indul. A két túravezetônk és Joseph jött velünk.
Ladies first – hangzott a visszautasíthatatlan javaslat, így indultam is Joseph nyomában (Alajos szerint ô az igai Meru-specialista, ôt hagyják elôl menni). Ezúttal mellôzte a puskáját is, gondolva, hogy 3500 fölött talán csak nem futkorásznak a kafferek.
Nagyon lassan indultunk neki a hegynek. Próbáltam lépéseimet Joseph után igazítani. Komótosan tette lábait egymás után. Neki nem volt csomagja, csupán egy félliteres flakon, tele vízzel a téli- kabátjának zsebében.
Már az elsô húsz méteren kiderült, teljesen potyára hoztuk a fejlámpáinkat. A telihold, ezúttal is köszönöm támogatását, biztosította számunkra a megfelelô fényt, tudtunk spórolni az elemekkel.
Alig mentünk vagy harminc percet, elértük a 3800 m-en lévô Rhino Point nevű kisebb csúcsot – egy magasságban volt a tegnap mászott Kis Meruval. A holdfény azonban nem tűnt elegendônek a fotózáshoz, úgyhogy néhány korty víz elnyelése után, merthogy az ilyenkor elsôdleges fontosságú, mentünk is tovább.
Ugyanaz a sorrend, ugyanaz az ütem. Néha, amikor hátranéztem, csak a lassan kígyózó sort láttam magam mögött. Csendben, lehajtott fejjel, nagyon lassan mentünk egymás nyomában. Elôl Joseph, leghátul Alajos, középen mi.
A tegnap a Kis Meru csúcsról tüzetesen szemügyre vettük messzelátóinkkal a Meru gerincén húzódó ösvényt, most megpróbáltam felidézni, amit tegnap láttam. Tudtam, mi következik. Nagyon keskeny szakasz, meredek ösvény, vulkáni homokból, két oldalán meg mély szakadék. Tudtam, de nem láttam a mélybe. A homokot éreztem a talpam alatt és láttam derengeni apró pontokat, melyek sziklák is lehettek alattam. Igazából attól tartottam jobban, ami ezután következett: nehéz 200 m-es emelkedô, vulkáni kôzetekbôl kialakított kôfolyással. Nem tartoznak a kedvenceim közé ezek a részek. Többet csúsztam vissza, mint amennyit haladtam felfelé. De végül sikeresen vettük az akadályt.
Idôközben megpróbáltam megbeszélni a heggyel, hogy engedjen magához közel, ne kelljen lemondanom róla a magashegyi betegség miatt. Egyelôre hálistennek még a gyanúja sem merült fel, hogy bajom lenne, és már a négyezresnél jártunk valahol. De tudom, a hegyekkel nem lehet játszani. Úgyhogy megpróbáltam kiegyezni ôfelségével. Egyelôre úgy tűnt, sikerrel.
Lehetett úgy háromnegyed öt, amikor még mindig csak az út felénél jártunk. Továbbra is a holdfény verte szét a sötétséget, lépteink és vízkortyolgatásunk halk neszei a csendet. Elôször ittam jéghideg vizet Afrikában. Tényleg, olyan hideg vizet, hogy megfájdult a torkom tôle.
Már a szikláknál jártunk, amikor kezdett derengeni a távolban a Kilimandzsáró csúcsa. De nem igazán tudtunk erre figyelni, elég megerôltetô volt a sötétben sziklákon bandukolni felfelé. Néhányan eléggé idegenen viselkedtek a kôrengetegen, láttam rajtuk, nem ismerik ki magukat a sziklákon. Néhány mélyebb sóhaj a hátam mögött, „na-még-csak-ez-hiányzott” kijelentések érzékeltették, kezdôkkel van dolgunk. Bár nem volt meredek a fal, de kissé csúszott a párától. Nem féltettem senkit – tudom, az ember nyugodtan számíthat ilyen esetben a kezdôkre. Óvatosabbak, mint a profik. Tudják, nem lehet bajuk, és ezért nem is lesz semmi bajuk.
A sziklás útszakasz kitartott egészen a csúcsig. Bár a csúcs nagyon csalóka. Már kétszer is úgy tűnt, íme, ott vagyunk, és még mindig volt egy magasabb pontja is a hegynek.
Aztán napfelkelte elôtt néhány perccel értünk fel a hegy legtetejére.
Szemben, keleten, a Kilimandzsáró kicsit behúzta a fejét és görnyedt háttal emelte az égre a vörös korongot. Az meg, mint apa teszi fia buksijával, ha jó szándékkal csintalankodott a kicsike, megbirizgálta a Kilimandzsáró feje búbját, és sugaraival összeborzolta a domború, hótól fehérlô kobakot. Legalábbis, akkor így tűnt nekem.
Meg úgy is tűnt, hogy nem tudok semmit se mondani. Csakhogy izé. Annyira szép volt, hogy izé.
Kezet nyújtottam Lacinak – ô sem volt még ilyen magasan, én sem. Mindketten megdöntöttük saját magassági rekordunkat.
Néhány fotó készült még a keskeny hegycsúcson, a magasságot jelzô kônél: Socialist Peak, 4562 m.
Boldog névnapot, Móni! Neked adom ezt a látványt, ajándékba.
Mielôtt elindultunk lefelé, szembenéztem még egyszer a Kilimandzsáróval, és azt mondtam: ha elfogad engem, mint ahogy a Meru is tette, akkor egy héten belül onnan nézek majd szét. A tetejérôl.
A hegyrôl lefelé már nagyon szép látvány fogadott a felkelô nap fényében. Kiderült, mi minden mellett mentünk el a sötétben. Arusha még sötétbe burkolózva pihent, de mi már láttuk a csodát.
Aznap lejöttünk a hegyrôl, viszsza a városba.
4000 m szintkülönbséget tettünk meg 12 óra alatt: 1000 m mászás, 3000 m ereszkedés.
Bár fájt a lábam, különösen az ereszkedés miatt, mégis, büszke voltam magamra.
(folytatjuk)
Barabás Márti
Kérdések és válaszok
Avagy Vincze János esete a sánta kutyával
A múltkorjában sebtében feltettem néhány kérdést a közüzem másfél éves tevékenysége kapcsán, hadd legyen néhány támpontja az igazgatónak, amikor a megígért egyéves beszámolóját megtartja. Meglepô gyorsasággal reagált írásomra az igazgató úr, s egy hosszú interjúban úgy tett, mintha – a megígért nyitottság és partnerség jegyében – igyekezne kielégíteni azt a kíváncsiságot, ami nem csak bennem gyűl, mondom másfél éve. Az „úgy tett mintha” azért indokolt, mert ha aprópénzre váltjuk azt, amit egy szuszra mondott, akkor kiderül, hogy megkönynyebbülés helyett újabb kérdések töltik el legalábbis az én bensômet. Próbáljuk meg tehát kicsit alaposabban megvizsgálni ezeket a válaszokat, s azt, ami azokból következik.
Az elsô kérdés-csoport a cég konkrét, mérleg szerinti eredményeire vonatkozott, ekképpen:
Mennyi volt a cég pontos vesztesége 2006-ban? Ez kisebb, avagy nagyobb, mint a 2005-ös, ami miatt oly hevesen kritizálták az akkori igazgatót? Mi okozta a 2006-os veszteséget? Ezek az okok miben különböztek azoktól, amelyek a 2005-ös veszteséget okozták?
A válaszból megtudhattuk, hogy 2006-ban a cég veszteségei messze nagyobbak voltak, mint 2005-ben (hogy pontosabb legyek: szinte megduplázódtak), a sokat szidott, minden rossz forrásának kikiáltott Nagy Attila idején. Ez azonban nem mindegy. Az indoklást mintha a régi vezetés magyarázataiból ollózta volna össze az új igazgató: az állam nem adja a szubvenciót, elavult a rendszer, ezért nagy a víz-, hô- stb. veszteség, nem fizetik számláikat az önkormányzati intézmények (városháza, iskolák stb.). Csupa-csupa olyan ok, ami nem az igazgatón múlik, éppen ezért fel sem szabad tenni azt a kérdést, hogy netán ô személy szerint felelôs-e valamiért. A logikus kérdés persze ott motoszkál az ilyen gondolkodásra születéstôl fogva alkalmas székely észben: akkor minek kellett nagy hercehurcával leváltani a régi vezetôt, s újat kinevezni? Ha ugyanis a mostani igazgató igazat mond, s az okok valóban ezek, akkor nem igaz az, amit kinevezése elôtt mondott, miszerint a régi igazgató hozzá nem értése okozza a veszteséget. Azt ugyanis már feltételezni se merem, hogy hozzá nem értô, amatôr módon a régi 10 milliárdos veszteséget okozott, ezzel szemben a kompetens, új, tudományos módszerekkel azt sikeresen megduplázta. (Az csak a hab a tortán, hogy a régi leváltását nem sikerült szabályosan, törvényesen véghezvinni. Ha nem került volna ez a pereskedés többe, mint a polgármester hírhedt 187 milliója, akkor akár hahotázni is lehetne a válaszon: Nem igaz, hogy azért vesztettünk pert a volt igazgató ellen, mert nem tudtuk bebizonyítani, hogy ô a hibás a 2005-ös veszteségekért. Jogi procedúráról, váltásnál kialakult helyzetrôl van szó. Még csak azt kellene hozzátegye Vincze János, hogy ezzel jár minden váltás, ezért jól gondolja meg az, aki ôt akarja leváltani, mert az újabb kiadás lesz a cégnek. Holott a helyzet napnál világosabb: a leváltásnál nem tartották be a törvényeket, ezért a volt igazgató pert indított és meg is nyerte azt, a cég pedig fizetett, mint a katonatiszt. Elvégre a közösbôl jut is, marad is. Azt pedig nálunkfelé nem illik megkérdezni, hogy a polgármesteri hivatalban meg a cégnél fellelhetô számos jogász közül személyesen ki mulasztott, s okozta direkt módon ezt az anyagi veszteséget.)
Az egykori és mostani helyzet között azonban van egy lényeges eltérés, amire külön ki kell térni: most nem hangzott, mert nem hangozhatott el az, hogy a cég tehetetlen, mert nincs pénz fejlesztésre. De errôl majd legközelebb.
Árus Zsolt
Elveszett gyémántok?!
A „Mi a véleménye” című írásra szeretnék reagálni és megosztani a tisztelt olvasókkal egy pár véleményt, illetve tapasztalatot.
Jómagam – mint az egykori Havasi Gyopár-villa tulajdonosának unokája – több élményt éltem meg ez üggyel kapcsolatban és valószínűleg több a rálátásom is erre a problémára, mint az átlag gyergyószentmiklósi polgárnak.
Rögtön az elején tisztázni kell, hogy itt nem a korondi bódék helyzetének a rendezése a fô téma, hanem a Hargita és Neamţ megyék közötti határvita. Az is megállapítható, hogy Gyergyó-vidék részérôl mindig óriási passzivitás volt megfigyelhetô, mintha már teljesen le is mondott volna a Békás-szoros alsó felérôl, ezzel szemben Almásmezô már ’89 után úgy lépett fel, mint az illetô terület tulajdonosa. Amikor a 10-es törvény alapján visszakaptuk a villa területét, és kiszálltunk a helyszínre, hogy a visszamérés megtörténjen, Almásmezô részérôl egy „bizottság” várt ránk polgármesterrel, rendôrrel, az akkoriban szokásos 2 gépfegyveres kísérôvel, és a szó szoros értelmében elkergettek a saját területünkrôl. S hogy a történet még érdekesebb legyen, még le is tolvajoztak minket, mondván, hogy el akarjuk lopni az ô tu-lajdonukat. Késôbb csak visszakaptuk az adott területet, de Almásmezô vezetôsége azóta is mindent elkövet, hogy a helyzetünket megnehezítse. Például, amikor a telket körülkerteltük, azonnal küldték a büntetést, mert nem tôlük kértük az engedélyt.
A szomorúbb az, hogy amikor a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatalhoz fordultunk engedélyeket beszerezni, voltak olyan alkalmazottak, akik Neamţ megyébe irányítottak, mondván, hogy a Békás-szoros alsó fele oda tartozik. Úgy tapasztaltam, hogy sok alkalmazott nem is tud a határvitáról, és fogalmuk sincs arról, hogy hol van a két megye közötti határ. Máskülönben egész Gyergyó részérôl megfigyelhetô egyfajta érzéketlenség e probléma iránt, és itt nem csak a vezetôségre gondolok.
A város elöljárói akkor hibáztak nagyot, mikor felszólították a korondi árusokat, hogy bontsák le a bódéikat, és ezután nem léptek semmit, hogy ez meg is történjen. Ennek a következménye az lett, hogy a korondiak úgymond „átpártoltak” Almásmezôhöz, és oda kezdték az adót fizetni. Ma már, ha szóba kerül a határvita, ezt Almásmezô érvként hozza fel. Többször vágták a mi fejünkhöz is, hogy a Békás-szoros az övék, mert a korondi árusok oda fizetik az adót, sôt, magyarországi és erdélyi magyar nyelvű térképeket is hoztak, amiken a határ tényleg így volt feltüntetve. (Erre is igazán vigyázhatnánk!).
A korondi bódék kérdését pedig nagyon egyszerűen meg lehetne oldani egy kis odafigyeléssel. A korondi kereskedôket nem szabad elűzni a szorosból. Ôk ott elég embertelen körülmények között: víz, villany, vécé stb. nélkül „nyomorognak” a bódéikban, de nekik ez jelenti a megélhetést. Számukra alternatívát kellene nyújtani. Ôket fel kell csábítani a Gyilkostóhoz. Egyik megoldás az lenne, hogy a tó kifolyásától a fôtérig vezetô út környékén, illetve a fôtéri bódésor és a 12C út közötti területen fel lehetne húzni egy sor épületet. Nem új bódésorra gondolok, hanem modern épületekre üzlethelyiséggel, lakótérrel, fürdôvel, vécével, villannyal. A beruházás hamar megtérülne az épületek el,- illetve bérbeadásával. Ha megépülne egy ilyen üzletsor, akkor fel lehetne szólítani az összes árusítót a szorosból, hogy válasszon: vagy menjen a szoros alsó végébe, a volt megyehatárt jelzô táblán túlra, mely terület Almásmezôhöz tartozik, vagy jöjjön fel a Gyilkostó fôterére, a piacra. Ily módon az összes bódét fel lehetne számolni a szorosban, sôt az árusoknak egy választási lehetôség is adódna, hogy tisztázzák helyzetüket Neamţ vagy Hargita megye javára. Csak ehhez elôször Gyergyónak kellene lépnie. Fel kéne ébredni ebbôl az álomszerű állapotból, és tenni kellene végre valamit!
Sokszor sírunk a nehéz megélhetés miatt, panaszkodunk, hogy kicsi a város, rosszak az életkörülmények. Közben a lábunk elôtt hever egy óriási kincs. Egy természet által csiszolt gyémánt, aminek Békás-szoros a neve. Mi tovább sajnáltatjuk magunkat, de valahogy mintha még lehajolni is lusták lennénk e gyémánt után. Szomszédunk viszont annál fürgébb. Felkapja és már zsebre is tenné. Mi kell eldöntsük, hogy kezére csapunk-e, visszakövetelvén tulajdonunkat, vagy éljük tovább nyugodtan a fásult mindennapjainkat, mintha semmi sem történt volna. Tehetjük ezt is – és sajnos, már egyesek ezt teszik rég! –, de vajon hova fog vezetni a sok nemtörôdömség? Talán oda, hogy egy szép napon Almásmezô polgármestere, alpolgármestere, jegyzôje, Korond polgármestere, a Békás-szoros– Nagy-Hagymás Nemzeti Park igazgatója, a Környezetvédelmi Felügyelôség Bukaresti és Neamţ Megyei Parancsnokságának biztosai úgy dugják össze a fejüket a Békás-szoros sorsa felôl dönteni, hogy egyedül Gyergyó képviselôinek nem hagynak semmi beleszólást. És ha mi erre szemet hunyunk, vajon mi lesz a következô lépés? Lehet, hogy a másik gyémántot – amit nevezhetnénk Gyilkos-tónak is – már a zsebünkbôl fogják kilopni?
Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy mi módon jutottunk ebbe a helyzetbe. Az almásmezôiek arra hivatkoznak, hogy az 1968-as megyésítésnél nem rögzítették jól a határokat. A határt jelzô tábla a szoros alsó végénél azonban nem a kommunizmus ideje alatt tűnt el és vándorolt fel a Kupás-patak torkolatáig, hanem ’89 után. Kik a felelôsek azért, hogy Hargita megye ilyen szótlanul tűrte területeinek megcsonkítását? Lehet, hogy egyes vezetôknek jobban megérte ezt a kényes témát nem bolygatni, hanem inkább megalkudni, és funkcióban maradni? Lehet, hogy csendben olyan iratokat írtak alá, ami miatt a vitatott területek már elvesztek? Olyan nagy a ködösítés ebben az ügyben, hogy e kérdésekre talán soha nem fog fény derülni.
Nagy a tétje ennek a játszmának. Nem csupán arról van szó, hogy sikerül-e a korondi árusok adóját visszacsábítani Hargita megyébe, hanem sokkal inkább arról, hogy lesz-e a Gyilkos-tó és a Békás-szoros egy olyan húzómotor, mely biztosítja a vidék turizmusának és gazdasági életének elôremozdulását. E két gyémánt könnyedén lehetne a gyergyói felemelkedés kulcsa. Csak két újabb bódéra lenne szükség. Egyik állhatna, mondjuk, a Gyilkos-tó elôtt, a másik pedig a Békás-szoros végénél. De nem árusbódék lennének ezek, hanem amolyan forgalomellenôrzôk. Az átutazó forgalmat elengednék, a természeti látványosságokat megcsodáló turistákat pedig megadóztatnák éppen úgy, ahogy a Csalhónál, a Tordai-hasadéknál vagy más nemzeti parknál szokás.
Képzeljük csak el, mennyi bevételt jelenthetne ez Gyergyószentmiklós számára. Mi mindent meg lehetne valósítani az innen befolyó pénzekbôl. Hát még, ha ezeket az összegeket önrészként használná fel a város uniós pályázatokhoz!
Végsô következtetésem az, hogy tudatosítani kellene a gyergyói polgárokban azt, hogy igenis vannak lehetôségek egy jobb életszínvonal elérésére, de a saját kincseinket mi kell megbecsüljük, a mi feladatunk, hogy értékesítsük és hasznot húzzunk belôlük. Ha jobb életet akarunk magunknak és utódainknak, mi kell megdolgozzunk és megharcoljunk érte, mert senki nem fog semmit az ölünkbe tenni, hacsak egy újabb térképet nem, amin Hargita és Neamţ megyék közötti határvonal már a Pongrác-tetôn lesz.
Ifj. Szász István
„Boldog akarsz lenni? Tégy boldoggá másokat.”
(Török László)
Ezt élhettük át június 1-jén délután, amikor öt órán keresztül foglalkoztunk a város gyerekeivel.
Az elôre elkészített anyagok:
– 50 darab papír ugróbékának: hajtogatás
– 70 darab pörgettyű készítéséhez: korong, hurkapálca, kávétejes dobozok
– 70 darab kerekzsinór készítéséhez: fonal, karton
– és egy nagy kosár felvágott, színes nejlonharisnya: hajpántnak, övnek, ugróspárgának, este 6 óra felé fogytak el. Nemcsak a gyerekek lelkesedtek ezen „tevékenységek” megtanulásakor, hanem a szülôk is bekapcsolódtak, és az arra tévedô roma gyerekeknek is volt sikerélményük, hisz ôk is megtanulhatták ezen tevékenységeket, és az elkészített játékokat hazavihették.
A babakiállítás, amely vásárral volt egybekötve, jótékonysági célra felajánlva, eredményeként 3 gyermek ebédel. Estére fizikai fáradtságot érezvén, de tele energiával, a jövô gyermeknapi elképzeléseinken beszélgettünk, ha a jó Isten is úgy akarja.
Örülünk, hogy értékesnek tartotta és felkarolta a Gyergyószentmiklósi Művelôdési Központ e tevékenységünket, sok gyereknek örömet szerezvén gyermeknap alkalmával.
Dániel Margit, Almási Erzsébet, Koncsag Olga-Mária, Köllô Emma, Csergô Csilla óvodapedagógusok
Garázsnosztalgia
Kedves blokklakó, nem elég, hogy többsége, egy színes tévé árából megváltotta a bérelt lakrészét, 17 éve a város mindenkori elöljáróinak más gondja sincs, csak a szegény blokklakókat istápolja, hol az elmaradt fűtés kifizetését, hol kazánházat építenek, felújítanak, vagy gázat vezetnek. Most pedig a közterületbôl elvárnák, hogy ingyen területet adományozzanak, szegényeknek.
Meg lehet nézni a lakónegyedek tisztaságát, hány blokklakó sepreget hétvégén a háza elôtt, vagy a nagyon féltett, illegálisan épített, kacatot tároló, úgymond garázsa elôtt. Mi lenne az eredménye egy véletlenszerű, az esti órákban végzett garázsrazzia vége? – na tudják, mi lenne? – a becses garázsok 60–70 százalékában nem lenne személygépkocsi, se tüzelô! A tisztelt garázstulajdonosok lusták a kocsijukat betenni a garázsba. Nem igaz? Nézzék meg, járják végig, hány garázsbejárat elôtt van keréknyom! Tüzelônek fásszín? Meggyôzôdhet, ha nem csak a rossz utat bámulja a kedves blokklakó, ha egy kicsit fennebb emeli a tekintetét, és mit lát? A 80-as, 90-es évekhez képest eltűntek a kidugott kürtôcsövek, de nem azért, mert leszedték – lerohadtak. Büszke blokktulajdonosok, ugye milyen szépen felújították a 100 éves város évfordulójára a tömbházuk homlokzatát? – és most, nyáridôben a kisóvodás is meg tudja számolni az egy kis kezén, hogy hány blokkháznál van külsô tatarozás? Ne fáradjon a kedves blokklakó, elárulom – egynél sem.
Továbbra is mi, ôslakos gyergyóiak kell sajnáljuk a szegény blokklakókat! (Nagy részük falun szépen visszakapta a több hektár területeit, és köszöni szépen jól van). A blokkban semmi gondja, a lakrésze bejárati ajtóját vas páncélajtóra cserélte, mert így dívik, és télen szépen behúzódik a méhkaptárjába, és megköveteli, hogy neki a város becsorogtassa a meleget, a hideg, meleg vizet.
Én, ôshonos, akármilyenszegi lakos, habár a 80-at is elrúgtam, a mínusz húszfokos hidegben, ha magamon nem segítek, akkor a tavaszi hólé olvaszt ki. Nekünk, akármilyenszegieknek, mit adott a város a rendszeresen befizetett adó után? Csak ígérgetés maradt a szennycsatorna, pedig Gyergyónak a gáz helyett ez lett volna a legsürgetôbb beruházás! Miért? Szálljon ki a kocsijából a tisztelt városatya, fogadjon egy fiákert, és gondolom, nem szükségeltetik melléje egy építész, hogy meggyôzôdjön, azon utcákat végigfiákerezve, ahol nincs csatornázva, hogy a házak 90%-ánál a pöcegödrök munkája látható. Tavasszal hiába tatarozza a gyergyói ôslakos a 30–100 éves házát, ôszre a felszívódás kidugja orrát.
Gyergyó 400 éves mezôváros, – szeretünk dobálózni a számokkal – igen kis mezôváros jellege volt még a 60–70-es években, lásd Kossuth Lajos utca–Szárhegyi út közötti rész, és visszaérkezünk a garázsokhoz. Szociális, ANL-s lakások, Udvarhelyen már tíz éve lakják, Csíkban is megépültek, ne féljenek kedves blokklakók, nem a szó szoros értelmében „szociális” munkások kapják a megépülô lakrészeket – mert ettôl félnek – kétkezű fiatal munkásoktól egészen az általunk megválasztott fiatal, buzgó, dinamikus polgármesterig, ha szükségeltetik.
A blokklakás-szindróma egy jó biznisznek bizonyult, és még most is az, kevés befektetés, semmi ráfordítás (vajon még meddig a mi pénzünkön), féltik, hogy esni fog a blokklakrészek ára?
A régi területtulajdonosokat ne féltsék! Kárpótolta az állambácsi, igaz, az akkori piaci áron, és képzeljük el: nincs Virág negyed, nincs Bucsin negyed, virulnak a bozótos, többszáz áras belsôségek, mert nincs itthon maradt, fiatal örökös. Mit csinál a világot látott gyergyófia? Hazaruccan jeppjével, és az ôst kedve szerint felparcellázza – példa, milyen szépen néz ki a Forradalom bulevárd alsó, jobboldali városrendészeti dzsungele? – hol a járda mellett épült típus-reklámlakás, hol a szántó közepén családi ház, vagy éppen műhely.
Próbálják meg kedves városvezetôk a fiatalok lakásait felépíteni, ami a városnak munkaerôt fog jelenteni, és inplicite pénzt, minél kevesebb önrészráfordítással, gondolok a fűtés, villany, víz, szennyvízcsatorna bekötési költségeire.
Tisztelt kedves blokklakók, maguk pedig csendben vonuljanak vissza garázsaikkal együtt, és köszönjék meg minden vasárnap a szentmisén nekünk, ôslakos gyergyóiaknak a türelmünket.
Maguknak pedig tisztelt városatyák, ha mégis úgy döntenek, hogy illegális garázsterületért, a garázstulajdonosoknak legális területet adnak, akkor ezennel felszólítom az akármilyenszegi ôslakosok nevében, hogy nekünk is kimérettessék egy talpalatnyi garázshely a 100 éves város fôterén, hogy a dédunokám tudjon zavartalanul parkolni a fôtéren a délelôtti órákban is.
Tisztelettel, Kovács-Szabó István, akármilyenszegi gyergyói ôslakos
Egy csodálatos nap...
Nagy izgalommal, kis hátizsákunk degeszre tömve ruhával és egy kevés elemózsiával indultunk a várva várt napnak. Türelmetlenül vártuk az autóbusz érkezését, ugyanis már évek óta júniusban hagyománnyá vált a gyilkostói kirándulás.
Nagy ujjongás fogadta Zoli bácsi buszának érkezését. Máris felcsendült az ének, hogy a busz vidámabban vegye a Gyilkos-tó felé a kanyarokat. A Pongrác-tetôrôl megszemléltük a gyönyörű napsütésben pompázó, csodálatos Gyergyói-medencét és a várost, aminek közepében van a mi kis óvodánk.
Ahogy megérkeztünk, letettük a krumplit és a husikát, amibôl Vilma néni megfôzi nekünk a finom gulyást délutánra. Így volt lehetôségünk nyugodtan körbejárni a tavat, ahol megismerhettünk néhány jellegzetes növényt, megleshettük a békákat, halacskákat, rákokat és a fészküket gondosan örzô vadkacsákat. Megcsodáltuk az erdei pintyeket, a barázdabillegetôt, a szarkát, a szajkót, amely már jó elôre igyekezett figyelmeztetni az állatokat a közeledésünkrôl. Visszafelé már egyre több pihenôre volt szükségünk, pedig a zsákocskánk könnyebbedett, de erôt adott az ebéd utáni fagyizás és csónakázás reménye.
Álmunk valóra vált, a tó közepérôl nézhettük a vadkacsákat, a vízbôl kiemelkedô fatörzseket, melyek történetét a kicsiknek elôre elmeséltek.
Jólesô bágyadtság tükrözôdött a gyerekek arcán, a hazafelé úton sem a kanyarok, sem az énekhangok nem voltak olyan ,,élesek”.
Az élménytôl kipirult gyermekarcok, valamint szülôkkel egyetemben, mi óvónôk is hálásan köszönjük Török Zoltánnak és munkatársainak ezt a csodálatos napot.
Óvónôk: Fodor Emilia és Zsigmond Ida
Emlékszel,
kedves, unatkozó gyergyói magyar emberem, aki unalmadban még az általam szignált (alulírt! – na, csak azért!) újságcikket is elolvasod, hogy a múlt heti lapszámban Gyermeknap címmel Hadriánuszról értekeztem, mármint Năstaseról, a Tamaranéni ürügyén. És úgy a cikk közepe táján arról írtam, hogy (idézem saját magamat, ha már senki sem akar idézni engem, hova jutottunk, szegény Kálmán…): „Csak egy pár nap kell elteljen, és észbe kap az RMDSZ-csúcsvezetés, a lapok megtelnek a…” „De mi nem hagyjuk, hogy elnyomják a magyarságot! Ha kell, mi Brüsszelig is elmegyünk!” – szerű szöveggel – írtam.
Nos, eltelt egy pár nap. És a lapok mivel teltek meg? Idézek: fôcím a ZIUA című országos napilap (június 11-i) számából: „UDMR reclamă DNA la BRUXELLES”… Folytassam? Mármint a román lapok idevonatkozó fôcímeit? Felesleges. Inkább idézem az RMDSZ pártlapját (bocs: Központi! Pártlapját!): „Az SZKT és a SZET állásfoglalást juttatott el a sajtóhoz, amelyben a két testület kifejti, hogy az utóbbi idôszakban a Korrupcióellenes Ügyészség egyes (erre figyelj! Nem az egész, „egyes!”) ügyészei alkotmányos jogállásukat túllépve, törvényes hatásköreikkel visszaélve, vizsgálatokat kezdeményeztek RMDSZ-es parlamenti képviselôk és szenátorok ellen. A testületek felkérik a szövetségi elnököt, juttassa el az RMDSZ tiltakozását Románia Legfelsôbb Bírói Tanácsának (most figyelj!) az EP-nek (Brüsszel!), az ENP-nek, a Kárpát-Medencei Magyar Képviselôk Fórumának.”
Azért van nekem néhány bajom. Ha egyszer én, az elmúlt hét közepén ezt így megírtam a Gyergyói Kisújságban, akkor mi a francért kell az elmúlt hét végére összetrombitálni Marosvásárhelyre az SZKT-t és a SZET-et?
Minek kell kemény euro-ezrekért kibérelni Marosvásárhelyen a Kultúrpalotát?
Minek kell az SZKT- és a SZET-tagságot összetrombitálni az ország városaiból Temesvártól Galacig? Fizetni nekik a benzint, a napidíjat, a szállodát és a vendéglôi díszebédet?
Csak azért, hogy „tudálékos képpel” kitalálják azt, amit a Gyergyói Kisújságban már a hét közepén megírtam? Mármint, hogy pár nap múlva „észbekap az RMDSZ-csúcsvezetés, és rájön, hogy Brüsszelbe kell futni?
Ehhez nem kellett volna annyi pénzt kidobni (van pénz ott, nem kell félteni ôket!), csak el kellett volna olvasni a Gyergyói Kisújságot.
Ugyanis ezen a nagy „összejövetelen” más nem történt.
Ja, hogy „demokratikusan” és „önkéntesen” és – majdnem – „egyhangúan”, ahogyan az RMDSZ háza táján lenni szokott, hiszen EGYÜTT és ÎMPREUNĂ és… megválasztották Kelemen Hunort ügyvezetô elnöknek? Ezért kár volt összetrombitálni a „bólogatójánosokat”, mobilon is leszavazhattak volna.
Ja, hogy plecsnit adtak át a leköszönô Takács Csabának? Azért kár volt összehívni a „tapsembereket”, a plecsnit a titkárnô is elvihette volna neki.
Ja, hogy – idézek! – „A magyar–magyar kapcsolatokról Markó megjegyezte „A magyar kormány túlságosan hamar jutott arra a következtetésre, hogy minden rendben van velünk, nem kell már idefigyelni.”
Mi van, jó uram? Ejsze én szaladgáltam minden héten Budapestre, hogy elmondjam, hogy minden rendben van velünk? (De errôl majd a következô lapszámban írom meg a véleményemet.)
Emlékszel, mit írtam még a múlt héten? Hogy „a csúcsvezérek rájönnek, hogy ajánlatos lesz degeszre tömni az aktatáskákat…” Mármint a drága jó Tamara néni születési anyakönyvi kivonatával, és a Tamara néni fényképével az érettségi bankettrôl… egyszóval az ártatlanság bizonyításának teljes eszköztárával…
És mit ad az Úristen, képzeld el, még eltelik egy nap, és kiderül, hogy az államelnök felfüggesztette Nagy Zsolt távközlési minisztert, mivel a fôügyészség bűnvádi eljárást indított ellene.
Csakhogy ezt is megírtam a múlt héten. Ha olvasnád a Gyergyói Kisújságot kedves barátom, akkor tudnád, hogy az aktatáskádat degeszre kell tömni a Tamara néni fényképeivel: „tisztelt fôügyész úr, itt én vagyok hatévesen Tamara nénémmel, aki már akkor megígérte, hogy drága Zsolti, ha nagy leszel, és miniszter leszel, én az egész vagyonomat rád fogom hagyni…”
………………………….
De most fordítsuk csak komolyra a szót.
Tudod, mi történt? Az RMDSZ bôdületeset hibázott, amikor az államelnököt felfüggesztôk mellé állt. Olyan hatalmas hibát követett el, amelynek a következményeit már kezdik felismerni, de teljes mélységében nem tudják átlátni.
A fiúk elszaladtak az államelnökhöz, hogy ha elásatja az aktákat, akkor nem szavazzák meg a felfüggesztést.
Az államelnök azt mondta: nem tud beleszólni a fôügyészség munkájába. Erre az RMDSZ hétvezér hazugnak nevezte Băsescut, amikor az, már felfüggesztve, felemlegette az esetet. (Olvasd el az Új Magyar Szóban a Nagy Zsolt idevonatkozó elszólását!)
Erre a túlokos nagypolitikusaink összetrombitálták a múlt hétvégére az SZKT-t, és feltalálták azt a spanyolviaszt, amit én már a hét elején megírtam: Brüsszelbe fogunk menni!
Csakhogy az államelnök is játékos, méghozzá kiváló játékos, úgyhogy az RMDSZ-kacsára (tudsz-e pókerezni?) könnyedén azt mondta: menjetek fiúk panaszra Brüsszelbe, és hogy legyen, mirôl panaszkodjatok, felfüggesztem Nagy Zsoltot.
Na, erre leesett a fiúknak a tantusz – és kapkodni kezdtek.
Pontosabban: visszataláltak az „igazi” RMDSZ-politizáláshoz: a megalkuváshoz, az önfeladáshoz, a székhez való ragaszkodáshoz… Ha veszed magadnak a fáradságot, találsz egy rövid, mindössze tízsoros cikkecskét a ZIUA című lapban. Idézek: Liderii UDMR au dat-o ieri la întors şi au pledat pentru îngroparea securii războiului cu preşedintele Traian Băsescu, solicitând instaurarea păcii. (Azaz: A tegnap az RMDSZ-vezetôk hátraarcot csináltak, bejelentve, hogy elássák a csatabárdot, és kérik az államelnököt, hogy kössenek békét.)
Na, ezt kellett volna ezelôtt két hónappal csinálni, fiúk!
Most ugyanis (a köpönyegforgatás ellenére) az államelnök van nyerô helyzetben, és bizony, ô fogja diktálni a feltételeket.
Ô parancsol… és ti… engedelmeskedtek.
Ahogy egy igazi RMDSZ-politikushoz illik.
Györffi Kálmán
KisAsszony
Kilenc jel, amely arra utal, hogy megcsalja a párja
Furcsán viselkedik a kedvese, nem tudja mire vélni, hogy egyre kevesebb alkalommal kerülnek közel egymáshoz? Bár nem kell rögtön arra gondolnia, hogy megcsalja a párja, azért érdemes résen lennie. A szexológus felsorol néhány jelet, amelyek arra utalhatnak, hogy partnere másfelé kacsingat.
1. Kínos kérdésre a beszédtempója felgyorsul, a hangszíne magasabb lesz, összezavarodik, dadog, gyorsabban lélegzik. Úgy viselkedik, mint egy kisfiú, amikor lebukik, ha rossz jegyet visz haza.
2. Nem válaszol egyenesen, habozik, kitér, esetleg átvált egy másik témára. Nem tud elszámolni azzal az idôvel, amelyre ön rákérdez, hanem inkább arról beszél, hogy fônöke csíkos nyakkendôt vett fel.
3. Ide-oda mozog a széken, dobol az ujjával az asztalon. Zavarodottságát ilyenkor valamilyen pótcselekvéssel próbálja leplezni.
4. Tétován gesztikulál, behúzza a vállai közé a nyakát. Tipikus hazudós mozdulat: az alsókarját nyitott tenyerekkel elôrenyújtja, a felsô karját pedig szorosan a testéhez préseli. Olyan látszatot kelt, mintha rajta kívülállónak élné meg az aktuális helyzetet.
5. Az arcjátéka erôltetetten ôszintének tűnik: felhúzza a szemöldökét, természetellenesen kitágult, ártatlan szemekkel néz, ajkait elkínzott mosolyra húzza. Így néz ki mint, aki citromba harap, de palástolni próbálja, hogy nem is volt annyira savanyú.
6. Kitér a párja pillantása elôl, ha fölfelé néz, akkor valami jövôbeni dologra gondol, ha lefelé tekint, akkor a régmúlton töpreng. Arra összpontosít, hogy arcával véletlenül se árulja el az érzelmeit.
7. Szokatlanul gyakran vándorol a keze az arcához, például az orrát megvakarja. Miután tehetetlen, és nem tudja kivágni magát a helyzetbôl, pótcselekvést végez.
8. Ha váratlanul belép a szobába, azonnal abbahagyja a telefonálást, vagy a számítógépén bezárja a nyitott ablakot. Tipikus jele a lebukásnak, sok férfi nem tud színlelni, így könnyen tetten érhetô.
9. Hasonló kérdésekre különbözôképpen válaszol, az ellentmondások és a tisztázatlan dolgok egyértelmű jelei a hazugságnak. A férfiak nagy része rosszul füllent, ilyenkor a beszéde egy másik irányba vált át.
Öt tipp, hogyan tarts meg egy férfit örökre!
Mi lehet nagyobb csalódás az életben, mint a szeretett férfi elvesztése? Kevés olyan eseményt tudunk mondani, amely jobban megviselne minket, nôket – talán csak a legközelebbi családtagjainkkal, barátainkkal van olyan szoros kapcsolatunk, mint a párunkkal. Hát csoda, hogy a hálátlan férfiak összetörik a szívünket?
De mielôtt még az új kapcsolat hajnalán belesüllyednénk a letargiába, mondván: „ez is ugyanúgy fog otthagyni, mint a többi”, kezdjünk inkább gondolkodni! Mit is rontottunk el a régi kapcsolatainkban? Mi is volt az indok, miért hagytak el minket? Igenis, tudunk tenni azért, hogy ez ne legyen még egyszer így! Íme öt tipp ahhoz, hogy hogyan tartsunk meg egy férfit – örökre!
Adj kellô szabadságot! Neki is, és magadnak is! Persze természetes, hogy a kapcsolatotok elején annyira odavagytok egymásért, hogy legszívesebben ki sem mozdulnátok a másik nélkül, de egy idô után eljön az a korszak, amikor újra szükségetek van a barátokra, barátnôkre, megszokott programokra, hobbikra! Ez nem azt jelenti, hogy a szerelem kisebb lett! Hagyd, hadd menjen a barátaival sörözni, semmiképpen se sértôdj meg, hogy nélküled is jól érzi magát!
Tartsd fenn a vágyat! Ami az elsô hónapokban még magától jön, azt késôbb több munka megteremteni: a vágyat. Ne hagyd, hogy a szürke mindennapok elhatalmasodjanak a kapcsolatotokon! Ne mindig ugyanabban az idôpontban bújjatok ágyba, ne menjen mindig minden a megszokott rend szerint! Egy-egy új öltet, póz, fehérnemű csodákat tud művelni!
Légy szexis! Még akkor is, ha már látott betegen, kialvatlanul, izzadtan – tartsd fenn benne azt a képet, hogy igenis te vagy a világ legszexisebb nôje! Soha ne vécézz elôtte, és ha lehetséges, a gyantázást, borotválkozást is végezd zárt ajtó mögött!
Ne légy féltékeny! Persze néha eluralkodik rajtunk a zöldszemű szörny, de jobb, ha tudjuk: ha a kapcsolat teljesen kielégítô minden szempontból, nem fog másfelé kacsingatni a szeretett férfiú. Lehet, hogy saját önbecsülésünk a ludas a féltékenységben, nem vagyunk megelégedve magunkkal. Ha azt akarod, hogy biztosabbnak érezd a párkapcsolatodat, akkor erôsítsd a saját önbizalmadat is!
Ne legyenek ellenségeid! Vagyis ne legyen ellenséges a kapcsolatod az anyósoddal, a kedves legjobb barátaival, munkatársaival, gyermekkori legjobb haverjával! Akkor úgy érzi, hogy két tűz közé került!
Csirkével rakott karfiol
Hozzávalók: 80 dkg karfiol, 40 dkg darált csirkemellfilé, fél dl olívaolaj, 1 fej vöröshagyma, 2 evôkanál pirospaprika, 3 dl tejföl, 1 csokor petrezselyem, 15 dkg szeletelt, füstölt, húsos szalonna, ôrölt bors, só, a tálhoz olaj és zsemlemorzsa.
Elkészítés: A nagyobb darabokra szedett karfiolrózsákat forrásban lévô sós vízben fôzzük roppanósra, majd szűrjük le. A forró olajban pirítsuk meg az apróra vágott hagymát, húzzuk félre a tűzrôl, és szórjuk rá a pirospaprikát. Tegyük bele a csirkehúst, sózzuk borsozzuk meg, és fedôvel letakarva, lassú tűzön pároljuk puhára. Egy tűzálló tálat olajozzunk ki, hintsük be zsemlemorzsával, rakjuk bele a karfiol felét, simítsuk rá a darált húsos ragut, és locsoljuk meg a sózott, borsozott tejföl felével. Fedjük be a maradék karfiollal, locsoljuk meg a fűszeres tejföllel, és takarjuk be a szalonnaszeletekkel. 170 °C-os sütôben süssük piros-ropogósra. Forrón tálaljuk.
Egészség
A légzés - 8
Az orr betegségei 2
Rinitiszek
A felsô légutak közül leggyakrabban az orr fertôzôdik meg. A rinitisz az orrüreg nyálkahártyájának a gyulladása, mely megduzzad és orrfolyásban, tüsszögésben, orrdugulásban és viszketésben nyilvánul meg. Egyik legjellemzôbb tünete a gátolt orrlégzés, amely zavarja az alvást és a mindennapi tevékenységet is (amirôl az elôzô cikkekben már beszéltünk).
A világon nagyon sokan szenvednek rinitiszben, noha nem súlyos megbetegedés, rendkívül kellemetlen lehet. A rinitiszek okai sokfélék, de általában megfázás vagy allergia okozza.
Osztályozásuk
A lefolyásuk szerint kétféle rinitiszt különböztetünk meg:
– akut (rövid, azaz heveny) vagy
– krónikus (tartós, azaz idült) lefolyású.
Az akut orrnyálkahártya-gyulladást (a náthát) általában vírusos fertôzés okozza, bár allergia vagy egyéb okok miatt is kialakulhat.
A krónikus orrnyálkahártya-gyulladás gyakran idült orrmelléküreg-gyulladással együtt jelentkezik (krónikus rinoszinuszitisz). Egyik formája az atrófiás orrnyálkahártya-gyulladás, amikor a nyálkahártya elvékonyodik és megkeményedik, emiatt az orrjáratok kitágulnak és kiszáradnak Az orrban pörkök alakulnak ki, kellemetlen szag lép fel. Az ilyen betegnek ismétlôdô orrvérzései és szaglásromlása van (anoszmia). A nyálkahártya elhúzódó fertôzése is kiváltó tényezô lehet.
Okai szerint sokfélék lehetnek:
I. Nem allergiás rinitiszek
Állandó jellegű, nem allergiás rinitisz
A kiváltó tényezô nem valamilyen allergia, de az orr nyálkahártyájában és váladékában mégis nagy számban megtalálható egy olyan fehérvérsejt fajta, amely csak az allergiás folyamatokban mutat emelkedett szintet. Gyakran társul hozzá orr-polipózis (errôl is volt szó az elôzô cikkben).
Idiopátiás, nem allergiás rinitisz
Ennek a formának sem ismert az oka, és általában felnôtteknél fordul elô gyakrabban. Az ilyen betegek érzékenyek a levegô hômérsékletének és nedvességtartalmának változásaira, az erôs szagokra, füstre, de még a pszichés izgalmakra is. Fô tünete a bôséges orrfolyás, melyhez a sűrűn ismétlôdô tüsszentés is társul.
Fertôzéses rinitisz
Leggyakrabban vírusinfekció váltja ki. Az akut vírusos orrnyálkahártya-gyulladást, a náthát (közönséges megfázást) többféle vírus okozhatja. A nátháról is már beszéltünk, de a betegségben elôforduló fôbb tüneteket azért ismét megemlítem: orrfolyás, garatba csurgó váladékozás, köhögés, hôemelkedés vagy akár láz is elôfordulhat. Ismételten kihangsúlyozom, hogy az antibiotikumok az akut vírusos náthát nem gyógyítják!
Ez általában gyorsan elmúlik, de a tünetek még akár hetekig is fennállhatnak. Szövôdmények is felléphetnek, mint például heveny vagy idült bakteriális szinuszitisz, melynek fô tünete az orrdugulás, a zöldes, sárgás (gennyes) orrváladékozás és az egy vagy kétoldali fejfájás, amely lehajláskor fokozódik.
Gyógyszer okozta rinitisz
Ezt a fajta rinitiszt az orrdugulás ellen sokszor indokolatlan vagy helytelen módon kiválasztott, illetve adagolt orrcseppek, mértéktelen használata váltja ki.
Érdemes megjegyezni, hogy az orrcseppek hosszú ideig (hónapokig vagy akár évekig) történô használata nem csak fölösleges, hanem nemkívánatos mellékhatásokkal is járhat. Ezen gyógyszerek alkalmazása csak rövid ideig (3–10 nap) javasolt. Hosszas alkalmazásuk következtében ismét visszatérhet az orrnyálkahártya gyulladása és a fokozott orrdugulás. Ilyen esetben gyakran a használatuk felfüggesztése, de fôleg az oki kezelés megoldhatja az orrdugulást.
Ilyen típusú rinitiszt okozhatnak olyan gyógyszerek, mint egyes vérnyomáscsökkentôk, szájon át szedett fogamzásgátló tabletták stb.
Hormonális rinitisz
Az orrnyálkahártya ezen formájú gyulladása terhesség alatt, kezeletlen pajzsmirigy-elégtelenség (hipotiroidizmus) vagy az agyalapi mirigy túltengése okozta egyik kórkép – az akromegália során alakulhat ki.
(folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos
Sport
Jégkorong/Progym
Teljében a nyári felkészülés
Június 7-én múlt egy hónapja, hogy a szlovák Dusan Kapusta edzi a Gyergyószentmiklósi Progym felnôtt-jégkorongcsapatát. Az immár több mint egy hónapja tartó munka során a szlovákiai szakembernek lehetôsége volt megismerni a játékosokat, az itteni körülményeket. Dusan Kapustát (fotó) eddigi tapasztalatairól kérdeztük.
– Most már tényleg egy hónapnyi munka van mögöttünk. A csapat elkezdte a felkészülést az új idényre, mint ahogy tették azt a tavaly nyáron is. Szerintem sikerült valami újat hozni a csapat felkészülésébe, de alapvetôen nincsenek nagy különbségek az elmúlt évekhez képest. A fiúk akarnak, látszik, érzôdik rajtuk, hogy koncentrálnak, odafigyelnek. Fontos továbbá, hogy a játékosokban megvan a szükséges érdeklôdés, nem a szabadságra gondolva végzik az edzésmunkát. Mindennap kell legalább 1–2 órát intenzíven edzeni, dolgozni. Egy hónapnyi munka után elmondhatom, hogy jó a játékosok hozzáállása. Naponta két edzést tartunk, délelôtt és délután, pénteken viszont csak délelôtt tartok edzést. Rendszerint, fôleg délutánonként, 22–23 játékos vesz részt a gyakorlásokon. Délelôttönként volt eset, amikor a fiatalabbak iskolába kellett menjenek, és emiatt nem tudtak edzésre jönni. Ismétlem, az a legfontosabb, hogy a játékosokban megvan az akarat. Az edzéseken a játékosok nagyon sokat szaladnak. Ez azért is van így, mert egy jégkorongjátékos megfelelô fizikai erônlét nélkül nem tud hokizni. Ezenkívül nagyon sokat járunk a konditerembe, hisz a jégkorongozóknak nagyon erôseknek kell lenniük.
– Az ifjúsági, sôt a gyermekcsapatok munkáját is koordinálja…
– Igen, ez így van. Szerintem, amikor elôször beszélgettem a gyergyói csapat vezetôivel, akkor ôk mondták, hogy a tervük az új csapat építése, amelyben fontos szerep kell jusson a helyi fiatal játékosoknak. Biztos, hogy a mostani csapatban is lesznek majd a bajnokság kezdetekor idôsebb, rutinos játékosok, de alapjában véve a játékosok zömét fiatalok alkotják. Bízok benne, hogy egy-két év múlva olyan csapat áll össze, hogy újra a bajnoki döntôbe jutás lehet a célkitűzés.
– Úgy tűnik, elégedett a játékosokkal…
– Igen. Itt vannak a 1989–90– 91-es korosztályt alkotó jégkorongozók, nekik viszont sokat kell gyakorolniuk. Számukra is meg kell adni a bizalmat. Közülük, egy-két év múlva, már kerülhetnek ki olyan játékosok, akik a felnôtteknél is megállják a helyüket. Akkor itt, Gyergyóban négy sort alkotó helyi játékosgárdát lehet majd felvonultatni. Mikor ez meglesz, akkor esetleg csak 2–3 külföldi játékosra lesz szükség, hogy erôsítsék a csapatot.
– Szükséges külföldi játékost igazolni?
– Nem akarom azt mondani, hogy erre egyáltalán nincs szükség. Személyesen én olyan munkát akarok végezni, amelynek keretében elsôsorban a gyergyói srácok vannak elôtérben. Bárhol dolgoztam, mindig a helyi játékosokat tartottam szem elôtt. Legfontosabb szerintem, hogy ha jönnek az idegen játékosok, akkor azok egy klasszissal jobbak kell legyenek a helyieknél. Elsô számú feladat számomra, hogy Gyergyószentmiklóson egy jó, helyi játékosokból álló csapatot hozzak össze.
– Mi a véleménye a városról, az emberekrôl?
– Eltelt öt hét, amióta ideérkeztem, most már mondhatok egy véleményt. Korábban már jártam itt háromszor is a dunaújvárosi csapattal, de mindannyiszor csak három-három napot tartózkodtunk a környéken. Elmondhatom, hogy tetszik a város, jók az emberek. A csapat vezetôi nagyon korrektek velem szemben. Eddig nem voltak gondjaim, hisz nem csinálok egyebet, csak dolgozom és pihenek.
Kopacz Zoltánt, a Progym SK jégkorong-szakosztályának alelnökét a csapat nyári programjáról, továbbá a közeljövôrôl kérdeztük.
– Ismert, hogy május 7-én elkezdôdtek az úgynevezett szárazedzések. Ez az idôszak július 6-án, pénteken ér véget. Ez összességében, ha nem tévedek, 9 hét nyári alapozást, edzésmunkát jelent. A nyári szabadság július 7-én kezdôdik és augusztus 1-ig tart. Augusztus elsején újra elkezdi a csapat az edzéseket, ez az idôszak augusztus 10-ig tart majd. Tizedike után, az edzô és a vezetôség közötti megállapodás alapján, egy szlovákiai edzôtáborban vesz részt a csapat, ahol több edzômérkôzés lejátszása is a tervek között szerepel. Ez az idôszak az augusztus 10–18. közötti periódust öleli fel. Miután hazatérnek Szlovákiából az volna az ideális, ha jégre tudnánk állni Gyergyószentmiklóson is. Itt feltevôdik az a kérdés, hogy idôközben elkezdôdik-e a pálya felújítása. A vezetôség és az edzô is amellett van, hogy kerüljön sor a korszerűsítésre. Viszont, ha húzódik az idô, és késôn kezdôdnek el a munkálatok, akkor azt javasoljuk, hogy legyen kész a terv, legyen kijelölve az idôpont, és hagyjuk az egészet jövôre. Véleményem szerint 2008. március 31-én le lehet olvasztani a jeget, és akkor jövô év júliusáig nyugodtan be lehet fejezni a felújítást, s nem lesznek torlódások az idény során. A csapatnak jelenleg van egy olyan edzôje, akinek a munkájával mostanig maximálisan elégedett a vezetôség. Az edzések jó hangulatban zajlanak, elégedettek a játékosok, tehát ez az jelenti, hogy jó irányba haladunk. Ezt a haladatot megtörni egy olyannal, hogy esetleg októberben, vagy netán novemberben lesz jég, azt is jelentené, hogy az idénybeni tervek teljesen át vannak húzva. A jég késése azt is jelentené, hogy a befektetett munkát egyértelműen nem veszik figyelembe azok a személyek, akik a jégpálya sorsáról kell döntsenek. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a csapatnak augusztus 20-tól lenne szüksége a jégedzések elkezdésére. Augusztus végén, a 27–29. közötti idôszakban van tervbe véve a Csíki Sör Kupa megrendezése Csíkszeredában. Ezután következne a Gyilkostó Kupa, amelyre a szeptember 7–9. közötti idôszakban kerülne sor. Szeptember 24–29. között következik majd a turné formájában lezajló Románia Kupa mérkôzéssorozata Csíkszeredában. A bajnokság kezdete elôtt tehát 2–3 mérkôzést játszik a gyergyói csapat Szlovákiában, újabb három mérkôzést a Csíki Sör Kupán, továbbá még három mérkôzést a Gyilkostó Kupán. Ezenkívül következne még öt mérkôzés a Románia Kupán. Összesen tehát 13–14 mérkôzést játszik a csapat a bajnokság kezdete elôtt, ami az elôzô években nem így volt. Mindezt csak akkor tudjuk kivitelezni, ha augusztus 20-án, hétfôn a csapat jégre tud lépni. Ez nagyon fontos lenne az utánpótlás szempontjából is. Még egyszer el szeretném mondani, hogy Dusan Kapusta az utánpótlás csapatok koordinálását is vállalta. Ezt azért mondom, mert sokat kell az ifjúsági és gyermekcsapatokról beszélni. Jövô héten lesz egy olyan megbeszélés a szülôkkel, a vidéki csapatok képviselôivel, amelynek keretében ismertetjük a terveket, elképzeléseket.
– Lesznek változások a játékoskeretben?
– Zajlanak a szerzôdéskötések a játékosokkal, mostanig nem észleltünk gondokat. A csapatot alkotó játékosok 95 százalékáról el lehet mondani, hogy szerzôdéseik meg vannak hosszabbítva.
– Érkeznek új játékosok?
– A vezetôség gondolkodik azon, hogy legyenek új játékosok is a csapatban. Már korábban kijelentettük, hogy a fiatalítás a célunk, viszont az egyszerű és kemény fiatalítás nem biztos, hogy jót eredményez. Szeretnénk új játékosokat, de ez a kérdés június végére, július elejére tisztázódik. A mostani edzések idôszaka után eldôl, hogy kiket szeretnénk kipróbálni. Az augusztus 1–31. közötti idôszakban az volna a jó, ha minél több új játékos a csapattal tudna készülni, s majd közülük lehetne kiválasztani azokat, akiket meg tudunk fizetni, illetve azokat, akikre szükségünk van.
Fogathajtás
Harmadik a címvédô
Amint arról múlt heti lapszámunkban beszámoltunk, a június 1–3. közötti idôszakban a Beszterce-Naszód megyei Bethlen adott otthont az országos kettes- fogathajtó-bajnokság elsô fordulójának. A 2007-es idény nyitóversenye végén elkészült az elsô forduló utáni bajnoki rangsor, amelyet az alábbiakban teszünk közzé. A rangsorban Pál Attila, a tavalyi országos bajnok a harmadik helyen áll. A tabellát a gyergyóalfalvi Pál Vilmos bocsátotta rendelkezésünkre.
Fogathajtás – bajnoki rangsor
I. forduló, Bethlen, június 1–3.: 1. Kovács Imre (Gyergyóalfalvi Hipogrif) 240 pont, 2. Bodó Zoltán (Lipicai SK, Sepsiszentgyörgy) 170 pont, 3. Pál Attila (Gyergyóalfalvi Hipogrif), Kovács Levente (Pro Regio, Marosvásárhely) 120–120 pont, 5. Rákóczi Gergô (Drosera, Nagykároly) 100 pont, 6. Ivácson Róbert (Gyergyói Aranypatkós SK), Imre Zoltán (Romsilva, Bethlen) 80–80 pont, 8. Orosz László (Gyergyói Aranypatkós), Barta Róbert (Lipicai SK, Sepsiszentgyörgy) 50–50 pont, 10. Bajkó Tibor (Gyergyói Aranypatkós SK) 10 pont. A bethleni versenyen induló Váncsa Jenô (Lipicai SK, Sepsiszentgyörgy) és Botházi György (Romsilva, Fogaras) nem ért el pontot érô helyezést (1–6. helyek) a háromnapos vetélkedô során.
A bajnokság második fordulójára a június 29–július 1. közötti idôszakban kerül sor a Sepsiszentgyörgy melletti Sepsiszentkirályon. A harmadik bajnoki fordulóra a július 20–22. közötti idôszakban kerül sor Gyergyószentmiklóson. A negyedik országos bajnoki forduló küzdelmeit az augusztus 10–12. közötti idôszakban rendezik Csíkkarcfalván. A negyedik országos bajnoki forduló után, egész pontosan az augusztus 29–szeptember 1. közötti idôszakban kerül megrendezésre a lengyelországi Varkában a ketteshajtó világbajnokság, amelyen részt vesz a gyergyóalfalvi Pál Attila is. A világbajnokság után, a szeptember 14–16. közötti idôszakban Marosvásárhelyen rendezik meg az országos bajnokság sorrendben ötödik – egyben utolsó – és mindent eldöntô futamát.
Küzdôsport
Szárhegyen taekwondóztak
Június 10-én, vasárnap Gyergyószárhegyen szervezett barátságos taekwondoversenyt (WTF) a Péter Balázs 2 Danos oktató által létrehozott, Blackwidow Sportklub keretén belül működô Gyergyószárhegyi Tornado – edzô: Gábor Arnold – taekwondo- csoport. A szárhegyi megmérettetésen 3 csapat sportolói vettek részt, nevezetesen: Gyergyószárhegy (20 sportolóval), Gyergyószentmiklós (28 sportolóval) és Csíkszentkirály (30 sportolóval). A 78 sportolót felvonultató verseny egyéni eredményei alapján összeállított rangsorban: 1. Csíkszentkirály (11 elsô, 8 második és 9 harmadik hely), 2. Gyergyószentmiklós (10 elsô, 8 második és 7 harmadik hely), 3. Gyergyószárhegy (3 elsô, 6 második, 9 harmadik hely).
A gyergyószentmiklósi sportolók egyéni eredményei. I. helyezettek: Bende Benedek, Chindea Gabriel, Lukácsffy Levente, Lukácsffy Zoltán, Bálint Beáta, Pop József, Illés Zsolt, Bus Martina, Gyárfás Ágota, Sólyom Renáta. II. helyezettek: Molnár Hunor, Vieriu Dumitru, Szász Loránd, Madarász Melinda, Török Eszter, Szilágyi Attila, Ádám Csaba, Illés Zoltán. III. helyezettek: Chindea Vasile, Bajkó Izabella, Simon Szabolcs, Boissy Logan, Baritz László, Paltán Alex, Boissy Luca. Dicséretet érdemel: Antal Árpád, Ilyés Attila és Nemes Csongor.
A szervezôk ezúton is köszönetet mondanak a gyergyói szülôknek, akik felvállalták a sportolók szállítását. A június 23–24. közötti idôszakra tervezett marosvásárhelyi kupaversenyt elnapolták – tájékoztatott Péter Balázs, a Blackwidow Sportklub elnöke.
Hírek röviden
Sakk
Június 16-án, szombaton 10 órai kezdettel a gyergyóditrói Idôsek Klubjában sakkversenyre kerül sor. Amint azt megtudtuk, a megmérettetésre a Gyergyói-medence sakkozói kaptak meghívást.
Jégkorong
Az 53 éves Lubomir Rohacik személyében új edzôje van a 2006/2007-es romániai bajnoki idényben bronzérmes Csíkszeredai HC-ISK csapatának. A korábbi edzô a szlovák Peter Mikula hazája bajnokságában, az Extraligában kapott megbízatást. Az újonnan kinevezett edzô a szlovákiai Poprádról érkezett. 1986-ban kezdôdött edzôi pályafutása során a szlovák Szuperligában a Poprád és a Pozsonyi Slován csapatait edzette, de a lengyel Nowy Targ csapatánál is dolgozott. A szlovák 1. Ligában az Eperjesnek és Késmárknak volt edzôje.
Labdarúgás
Szovátán rendezik az osztályozót
A megyei bajnokság megnyerése után a megyei szintű Románia-kupa 2007/2008-as kiírásának döntôjében is diadalmaskodott a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. A június 10-én, vasárnap lejátszott megyei szintű döntôben a hosszabbítás második félidejében sikerült a gyergyói csapatnak megszereznie a gyôzelmet. A mérkôzés végeredménye: Farcád – Gyergyószentmiklósi Jövô 2–3 (1–0, 1–2, 0–0) – hosszabbítás után. Játékvezetôk: Gólszerzôk: Péter Imre (30.), Kádár Csaba (65.), illetve Bliorţ Lucian (52.), Marcoci Florin (56.) és Ciocania Vasile (116). A Gyergyószentmiklósi Jövô csapata a következô felállításban játszott: Scurtu Adrian – Bliorţ Ciprian, Lazăr Vasile, Marcoci Florin, Vinău Gigi – Nagy Zsolt (105’ Bakos Csaba), Covrig Alin, Bliorţ Marius (61’ Ţepes Andrei), Bliorţ Lucian – Nagy Dénes és Ciocania Vasile.
Covrig Alin játékos-edzô: Nagyon ambíciós ellenféllel mérkôztünk. A farcádi csapatban 6–7 székelyudvarhelyi játékos is pályára lépett. Maradva a pályánál, el kell mondjam, hogy a játéktér nagyon jól karbantartott terület benyomását keltette. Úgy vélem, hogy ez a mérkôzés egy jó fôpróba volt az elôttünk álló osztályozó mérkôzés elôtt. Örvendek ugyanakkor, hisz a bajnokság után a megyei szintű Románia-kupát is sikerült megnyerni. Ez azt is jelenti, másképp fogalmazva, hogy a 2006/2007-es idényben mindent megnyertünk, természetesen, amit lehetett. Ezzel a gyôzelemmel elértük azt is, hogy a játékosok nagyon jó hangulatban készüljenek a szombaton sorra kerülô osztályozó mérkôzésre. Farcádon a hazaiak szereztek vezetést, majd egyenlítettünk és megszereztük a vezetést. Ennek ellenére a rendes játékidô végén 2–2-re alakult az eredmény. A gyôztes gólt a csereként beállt Bakos Csaba beadásából Ciocania Vasile szerezte a 116. percben. Megérdemelten nyertünk, a vártnál nehezebb mérkôzést vívtunk.
– Mit lehet tudni az osztályozóval kapcsolatosan?
– Nem kizárt, hogy a mérkôzésre Szovátán kerül sor, hisz idôközben a suceavaiak átiratban értesítették a Román Labdarúgó Szövetséget, hogy nekik nincs megfelelô pályájuk a tervezett mérkôzés lebonyolítására. Furcsa ez az egész. Ezek után kapcsolatba léptünk a marosvásárhelyi csapattal, majd jeleztük a szövetségnek, hogy a csapatok közötti megállapodás értelmében jó lenne, ha a mérkôzésre Szovátán kerülne sor. Így nem kizárt, hogy a III. Ligába való feljutásért lejátszásra kerülô osztályozó mérkôzésre végül a Maros megyei Szovátán kerül sor. Ez jó is lenne, mert a távolság jóval lecsökkenne egy Suceavára való utazáshoz képest. Nem mindegy, hogy a mérkôzés elôtt négy-öt órát, vagy ennél jóval kevesebbet, mondjuk, csak egy órát utazol. Tudatában vagyok annak, hogy egy nagyon jól szervezett ellenféllel kell mérkôzzünk. Tudni kell azt is, hogy a Marosvásárhelyi Gaz Metan csapata ugyanakkor, ezen a szinten, jelentôsnek mondható anyagi háttérrel rendelkezik. Egy mérkôzésrôl lévén szó úgy vélem, hogy a feljutási esélyünk 50 százalékra tehetô. Végezetül szólnom kell arról a tényrôl, hogy gyôzelmeink ellenére a csapatot kevesen támogatják. Úgy tűnik, mintha magunknak nyertük volna meg a bajnokságot és a megyei szintű Románia-kupát, holott valójában a városnak szereztünk ezekkel a sikerekkel hírnevet. Ismétlem, hogy van esélyünk a feljutásra, ha bátran, ambíciósan játszunk. Mindenesetre gólt, gólokat kell szereznünk, mert különben nem lesz esélyünk. A csapatot úgy készítem fel a hét során, hogy az elsô perctôl támadni kell, az ellenfelet már a saját térfelén meg kell támadni, nyomás alatt kell tartani. A marosvásárhelyiek motiváltak lesznek, hisz a hírek szerint jelentôs nagyságú prémiumot kapnak a feljutásért, ezzel szemben minket csak a saját lelkesedésünk űzhet a siker felé.
A III. Ligába való feljutásért lejátszásra kerülô osztályozó mérkôzésekre június 16-án, szombaton 17 órai kezdettel kerül sor. Az országban összesen 21 mérkôzés kerül lejátszásra, a találkozók gyôztesei feljutnak a III. Ligába.
Az ifjúsági bajnokságok legutóbbi eredményei. E-csoport: Balánbánya – Gyergyói Elite 1–1, Siculum – Székelyudvarhelyi ISK 2–1, Siculum – Elite 1–2, Balánbánya – Székelyudvarhelyi ISK 1–0, Székelyudvarhelyi ISK – Gyergyói Elite 0–0, Balánbánya – Siculum 2–2, Csíkszeredai ISK1 – Salamás 5–1, Csíki ISK1 – Budvár 3–0, Maroshévíz – Budvár 3–0, Csíki ISK2 – Gyergyói Jövô 6–2, Jövô – Székelykeresztúr 3–0, Csíki ISK2 – Székelykeresztúr 3–0, Csíki ISK2 – Székelykeresztúr 3–0, Csíki ISK2 – Budvár 3–0, Jövô – Budvár 3–0. A Budvár – Keresztúr mérkôzéssel kapcsolatosan közlik, hogy mindkét csapat 3–0 arányban elveszti a mérkôzést.
Az ifjúsági E-csoportú bajnokság elit csoportjában: 1. Balánbányai Bányász 26 pont/ 12 mérkôzés, 2. Gyergyói Elite 20 pont/ 12, 3. Székelyudvarhelyi ISK 17 pont/ 12, 4. Csíkszeredai Siculum 15 pont/ 12.
Az 1-es vigaszcsoportban: 1. Csíkszeredai ISK1 16 pont/ 6 mérkôzés, 2. Salamás 9 pont/ 6, 3. Székelyudvarhelyi Budvár1 9 pont/ 6.
A 2-es vigaszcsoportban: 1. Gyergyói Jövô 35 pont/ 12 mérkôzés, 2. Csíkszeredai ISK2 33 pont/ 12, 3. Székelyudvarhelyi Budvár2 14 pont/ 12, 4. Székelykeresztúri Egyesülés 2 pont/ 12.
Az ifjúsági F-csoport legutóbbi eredményei: Balánbánya – Gyergyói Elite 7–1, Maroshévíz – Csíkszereda 6–4, Maroshévíz – Gyergyói Elite 5–2, Balánbánya – Csíkszereda 2–3, Csíkszereda – Elite 6–1, Balánbánya – Maroshévíz 3–1.
A hét elején a Román Labdarúgó Szövetség döntéshozó testülete beleegyezett, hogy a Maros és Hargita megye bajnokcsapatai közötti osztályozó mérkôzést Szovátán rendezzék. Korábban Suceava volt kijelölve az osztályozó mérkôzés helyszínéül. Az érintetteket errôl június 12-én, kedden értesítette a bukaresti székhelyű szövetség. Eszerint a III. Ligába való feljutásért kiírt találkozón, Szovátán, június 16-án, szombaton 17 órai kezdettel a Marosvásárhelyi Gaz Metan – Gyergyószentmiklósi Jövô mérkôzés kerül lejátszásra.
Amint azt megtudtuk, az osztályozó mérkôzésre június 16-án, szombaton reggel 9 órakor szurkolókat szállító autóbusz indul a Gyergyószentmiklósi Művelôdési Központ elôl. A napi programban délelôtti fürdés, illetve a délutáni mérkôzés megtekintése szerepel. Fontos tudnivaló: a szállítás díjmentes! Az utazás iránt érdeklôdôk a 364.494-es telefonszámon jelentkezhetnek június 15-én, pénteken 12 óráig.
Ökölvívás
Külföldi és belföldi versenyek
Június 1-jén, pénteken az olaszországi Grossetóban rendeztek nemzetközi kickbox és hagyományos ökölvívó mérkôzéseket. Az Olaszország – Románia néven beharangozott ifjúsági mérkôzéssorozaton szereplô romániai csapatban Csibi Attila is szorítóba lépett. A Gyergyószentmiklósi Progym ökölvívója az 57 kg-os súlycsoport keretében sorra került mérkôzésen legyôzte az olasz Bovicelli Giuliót (ASD Fight-Gym Grosseto). Érdekesség, hogy Olaszországban a romániai sportolók közül csak a gyergyói ökölvívó diadalmaskodott.
Június 8-án, pénteken Marosvásárhelyen rendezték meg a Maros Kupa elnevezésű ifjúsági, serdülô és gyermek kategóriájú tornát. A gyermekeknél (a mérkôzések 3 menetesek voltak; egy menet 1 percet tart) a 45 kg-os súlycsoportban Pál Róbert legyôzte a marosvásárhelyi Pungă Vasilet. Az 56 kg-os súlycsoportban szorítóba lépô Csibi Levente (Progym) pontozásos gyôzelmet aratott a Buhuş Romeo (Zernyest) elleni mérkôzésen. Az ifjúságiaknál, az 54 kg-os súlycsoportban Farkas Szabolcs (Progym) vereséget szenvedett a Iulian Grama (Marosvásárhely) elleni találkozón. Szintén az 54 kg-os súlycsoportban Puskás Sándor (Progym) az elsô menetben a mérkôzés feladására kényszerítette ellenfelét, a tordai Berki Andrást. Az 57 kg-os súlycsoportban Csibi Attila ellenfél nélkül – az ökölvívásban ez is eredménynek számít! – bizonyult a kategória legjobbjának.
A Progym SK ökölvívóinak marosvásárhelyi kiszállását a következô cégek és magánszemélyek támogatták: P&P Mixt, Golden, Syncro Serv, Ben-Com-Mixt és az Edelweis Kft. – Málnási Huba. Murvai József edzô elmondása szerint a hagyományos Gyilkostó Kupa idei kiírásának mérkôzéseire a tervek szerint szeptemberben kerül sor. A hagyományos megmérettetés idei kiírásának pontos idôpontjáról a késôbbiekben döntenek.
Kézilabda
Emléktorna Szárhegyen
Június 2-án, szombaton a harmadik alkalommal rendezték meg az immár hagyományos, néhai Borsos András testnevelô tanár nevét viselô emléktornát. A megmérettetésen 12–13 éves lányok alkotta csapatok vettek részt. Az idei mérkôzéssorozatra a következô csapatok neveztek be: Székelyudvarhelyi ISK (edzô: Balássy Ildikó), Gyergyóditrói Siklódy Lôrinc Általános Iskola (edzô: Sipos Loránd), Gyergyóremetei Fráter György Általános Iskola (edzô: Nagy József Bulcsú), Gyergyószárhegyi Bethlen Gábor Általános Iskola (edzô: Czimbalmos Árpád).
A szárhegyi vetélkedôn a következô eredmények születtek: Székelyudvarhely – Szárhegy 5–9, Remete – Ditró 9–3, Székelyudvarhely – Remete 7–8, Szárhegy – Ditró 11–6, Székelyudvarhely – Ditró 4–5, Szárhegy – Remete 12–5.
A végsô rangsorban: 1. Szárhegy, 2. Remete, 3. Ditró, 4. Székelyudvarhely. A megmérettetés gólkirálya: Munzlinger Noémi (Szárhegy); a legjobb kapus: Mezei Boglárka (Székelyudvarhely); a legsportszerűbb játékos: Gábor Ibolya (Szárhegy). A dobogós csapatok és a legjobb játékosok kupát és oklevelet vehettek át, amelyet a Borsos testvérek és a Borsos Miklós Alapítvány adományozott. A torna támogatói: Bethlen Gábor Egyesület és Becze László erdész.
Hét csapat a magyar bajnokságban
Az elmúlt héten eldôlt, hogy a 2007/2008-as magyar nemzeti jégkorongbajnokság mezônyét hét csapat alkotja. A korábbi hírekkel ellentétben mégsem indul a horvát Medvescsak Zágreb a küzdelemsorozaton. A magyar bajnokság következô idényében, biztosra vehetôen, a következô csapatok vesznek részt: Székesfehérvári Alba Volán-FeVita, Dunaújvárosi Acélbikák, Újpesti TE, Miskolci JJSE, FTC, Csíkszeredai SC és a Csíkszeredai HC.
A tervek szerint a csapatok 6 kört játszanak egymással az alapszakaszban (háromszor oda-vissza), az alapszakasz tehát 36 mérkôzésbôl áll majd. A rájátszás eltérô lesz az elmúlt évekhez képest. Az alapszakasz gyôztese erônyerô lesz a rájátszás elsô körében, amelynek még a 2–7. helyezett csapatok lesznek tagjai. Az elôdöntôbe jutásért a 2. a 7. helyezettel, a 3. a 6-kal, a 4. pedig az 5-kel csatázik. A tervek szerint a magyar bajnokság 2007. szeptember 7-én kezdôdik, és 2008. március 29-én fejezôdik be.
Labdarúgás/ Ifjúságiak
Egerbe utaznak
A magyarországi Eger testvérváros önkormányzata meghívásának eleget téve a Gyergyószentmiklósi Jövô 1996-ban született játékosokból álló csapata korosztályos nemzetközi tornán vesz részt. A nemzetközi turnéra a június 28 – július 1. közötti idôszakban kerül sor.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Június 14 – 20.
KOS (III.21-IV.20.)
Kos nô, egész jól összeszedte magát, ezért ne álljon meg félúton! Kitartóan valósítsa meg elképzeléseit, most igen nagy esélye van a sikernek! Kos férfi, álljon a sarkára végre! Ne mástól várja, hogy kikaparja Önnek a gesztenyét! Nyúljon bele bátran, nem baj, ha forró!
BIKA (IV.21-V.20)
Némely hivatalokról azt gondolja az egyszerű ember, hogy kizárólag életünk megnehezítésére hozták létre. Az ügyfélbarát szlogen valóban csak írott malaszt, igazából az ott dolgozó embereken múlik szinte minden.
IKREK (V.21-VI.21.)
A csillagok állása szerint hamarosan lakás-, vagy házfelújítás „fenyegeti”. Nem lesz könnyű a helyzete, nehéz kiszűrni a sok-sok mesteremberbôl azt a pár szakembert, aki valóban érti a dolgát.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Ha autót vezet, ebben a hónapban legyen a szokásosnál sokkal óvatosabb! Nem Ön fog hibázni, más hülyesége törheti derékba karrierjét, teheti tönkre egészségét! Ezer szeme legyen mindenre!
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Furcsa kapcsolatba bonyolódhat az elkövetkezô napokban. Régi ismerôse, szinte észrevétlenül, egyre vonzóbbá válik. Hosszú ideje semmi nem utalt arra, hogy e szokványos kapcsolat oda fajul, hogy éjszaka, álmában, szenvedélyes párnacsatákban „küzd meg” vele.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Ha foglalkozása, munkaköre lehetôvé teszi, adjon be újabb és újabb pályázatokat! Ezek nagyobb részének ugyan elôre megvan a nyertese, de azért akad elég sok, amelyeknek megkaparintására komoly esélye van.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Most aztán jól benne van! Amit eddig felületes flörtnek gondolt, féktelen, tüzes vágyódássá fajult. Mentegetheti magát az otthoni szürkeséggel, régi társa iránti, kihűlt, elfásult érzelmekkel? Mivel nem sürgeti semmi, várjon!
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Most lustasága levét issza. Egyszerre kellene bepótolni mindent, amit az elmúlt évek alatt eltrehánykodott. Hát persze, hogy félreáll a szája. Tanuljon belôle, a racionalitás nem úri huncutság, hanem az Ön életét megkönnyítô tulajdonságok kis része.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Folytatódik a kissé ingerült hangulata. Úgy érzi, sorban mindenki megtalálja, ok nélkül kötözködnek Önnel, feszegetik, hol a tűréshatára. Tagadhatatlan, hogy nem minden alap nélkül bosszankodik, de próbált már másképp reagálni? Például vállat vonni, és rájuk hagyni?
BAK (XII.23-I.20.)
Ha Önnek bukdácsoló cége, vállalkozása van, gondolkozzon el, hogy megfelelô embert foglalkoztat-e könyvelôként! Manapság a korrekt, de szimpla tudás kevés e szakmához. Egészség: vigyázzon a klímával!
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Idôsebb Vízöntô próbálja meg elfogadni korosodó önmagát. Ne essen kétségbe, ha egy huszonéves Önre pillantva elhúzza a száját! Fiatal Vízöntô jegyű ne legyen ennyire okos és tévedhetetlen, mert nevetségessé válik!
HALAK (II. 18-III 20.)
Ne hagyja, hogy enynyire befolyásolják! Mostani társa, saját érdekeinek megfelelôen, igyekszik eltávolítani az Ön korábbi, testi-lelki jó barátait, sôt családtagjait. Célja, hogy Ön kizárólag és teljes mértékben tôle függjön.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
– Nahát, a kisfiad ilyen okos, már újságot olvas?
– Dehogy, hisz még négyéves! Csak a keresztrejtvényt fejti.
* * *
Apu és anyu veszekednek. Apu kiabál:
– Hát ki itt a családfô? Mit kellene tennem, hogy elérjem, amit akarok?
Erre közbeszól a négyéves Pistike:
– Apu, tudod mit? Kezdj el jó hangosan sírni!
* * *
Amit egy férfi soha nem mond:
1. Ezek a mellek túl nagyok.
2. Ne szedd azt a vacak tablettát, ezután használjunk inkább kondomot!
3. Szívem! Kezdôdik a Rosalinda, gyere, nézzük együtt!
4. Anyád nem akar hozzánk költözni? Sokkal jobb lenne neki itt, együtt velünk.
5. A következô nagytakarításnál dobd már ki a régi szexújságaimat, amióta ismerlek, beléjük se néztem!
6. Igazad van!
7. Meg se fordult a fejemben, hogy milyen lehet a húgoddal!
8. Igyekezzünk, elkésünk a misérôl!
9. Húzd már fel a bugyidat!
10. Az a jó alakú nô, ott szemközt, biztos nem tudja, hogy innét belátni a fürdôszobájába, megyek, szólok neki.
11. Unalmas a filmben az a sok meztelen nô.
12. Köszi, nem kell sör, narancslevet kérek.
* * *
Egy fiatal pár elmegy az anyakönyvi hivatalba, hogy bejelentsék házasodási szándékukat. Az anyakönyvvezetô felveszi az adatokat, kitöltik a szükséges papírokat, megbeszélik az idôpontot. Mikor mindennel elkészülnek, az anyakönyvvezetô kikíséri ôket az irodából, és elbúcsúzik:
– Aztán ne feledjék: nincs visszatérítés, sem cserelehetôség, sem garancia!
* * *
A tízéves Peti szombat délelôtt lélekszakadva rohan be az udvarról a házba:
– Apu, találkoztál már az új szomszédokkal?
– Nem, kisfiam, de most nem érek rá.
– Jaj, apu, gyere már, meg kellene velük ismerkedned!
– Most azonnal? Talán kint várnak a bejáratnál?
– Hát, ööö... nem. Csak a focilabdám a nappalijuk közepén van.
* * *
A munkába érkezô pincérnôt a fônöke a presszó ajtajában várja:
– Szeretném, ha ma a legdögösebb szoknyádat vennéd fel, igazítsd meg a hajadat, és legyen szép a sminked is!
– Miért? Valami különleges vendéget várunk?
– Nem. Rossz a sörünk.
* * *
Egy huszonéves lány öt év távollét után hazamegy a szüleihez Írországba. Az apja nem túl nagy örömmel fogadja:
– Hát, te, hová tűntél, nem is írtál, nem telefonáltál annyi éven át! Tudod, menynyit sírt anyád miattad?
A lány bűnbánó arccal, szipogva feleli:
– Tudom, apám, hüpp, hüpp,... prostituált lettem...
– Micsoda? Ekkora szégyent hoztál a családra? Tűnj a házamból!
– Ahogy akarod. Csak azért jöttem, hogy anyának odaadjam ezt a nercbundát, ezt az ötmilliós csekket meg a kulcsot egy tengerparti villához, az öcsémnek ezt az arany Rolexet, neked, apa, azt az új Mercédeszt, ami kint áll a ház elôtt, meg egy befizetett három hónapos nyaralást a Riviérára...
– Mit is mondtál, mi lettél, lányom?
– Hüpp, hüpp,... prostituált...hüpp...
Az apa kedvesen, szeretettel átöleli a lányát:
– Jaj, hát halálra rémítettél, én úgy értettem, hogy protestáns. Na, gyere, öleld meg szegény öreg apádat!
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|