Kisújság-olvasók figyelmébe!

           Már kapható a: GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
           A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
           Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
           e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
           tel.: 004-0266-364.941
           Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
           A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
           A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat




Édesek és mostohák

           Apátok helyett apátok leszek – szólt a mostoha, és nagy, fájdalmas barackot nyomott a fejünkre. Már akkor sejthettük volna a következményeket, de úgy gondoltuk, erôs kéz kell, munkásököl, ami odaüt, ahova… na, hagyjuk ezt. Mostantól vége a hancúrozásnak – mondta, s valóban vége lett. Játékszereink lassan átvándoroltak az édes gyermekeihez. Nem sajnáltuk, hadd játszanak ôk is. Együtt család a család. Osszunk meg mindent. Jót, rosszat. Örömöt is, de bánatot is. Aztán valahogy családon kívül maradtunk. Kívülállóként kezeltek, pedig a papa megesküdött, hogy legjobb tudása szerint, édes szülôként fog szeretni minket is. Hát, ha ez a legjobb tudása, akkor nem szeretnénk kipróbálni, mikor rossz passzban van.
           Az édesek továbbra is hancúrozhattak, nekünk tiltva volt még egy hangosabb nevetés is. Hiába, a mostoha az mostoha. Lassan búskomorak lettünk. Nem érdekelt semmi. Még az a sok ajándék sem, amit az édesei kaptak. Gyárak, vállalatok, aszfaltutak, üzletek, autók garmadával, területek, erdôk, mezôk, rétek sorakoztak az ajándéklistán. Lényegében a mi ajándékaink, mert rajtunk spórolta meg azok árát. Legyetek boldogok – sóhajtottuk, és csak fohászkodtunk napestig egy új papa reményében.
           Az édesek egyre szemtelenebbek lettek. A papa pedig büszke mosollyal nézegette gyermekeit, ahogy darabokra szedik imádott városunkat. Akár a piranhák, úgy cincálták szét utolsó játékunkat. Semmink sem maradt, csak a nagy árvaság. A papa pedig gúnyosan mondogatta: dolgozzatok, s nektek is lesz. Persze, dolgozhattunk reggeltôl estig, látástól vakulásig, a tisztességes munka után csak minimálbér volt a jutalom. Így elhatároztuk, hogy inkább az árvaházat választjuk, mint a mostohánk „szeretô” családját. A költô elnézô beleegyezését és bocsánatát kérve, búcsúzóul írtunk a papának egy verset.
          
           Papa
          
           Már több éve csak a papára
           gondolunk mindig, meg-megállva.
           Nyikorgó bakancsban, merészen
           megy tanácsülésre, megy serényen.
          
           Mi meg ôszintén szóltunk,
           ordítottunk, toporzékoltunk.
           Hagyja a városvezetést másra.
           Találjon egy másik játszótársra.
          
           Csak ment és intézkedett bénán.
           Nem szidott, csak fenyegetett némán,
           s a feszültség keringve szállt a magosba,
           majd villámként csapott a városba.
          
           Nem nyafognánk, ha már nem lenne késô,
           s nem látnánk, mily óriásikat téved ô –
           fényes feje csillogva bólint a tényre,
           ezt rendesen elszúrtuk négy évre.
Ábrahám Imre

Folyik a víz, nincs hely a mosztnak

           Folyik ki a víz az ajtó alatt a Miron Cristea utcai, már nem használatos kazánháznál. Zavarja az ott lakókat, mert nem tudják, honnan folyik, nem tudják, ôk kell-e fizessenek érte. Röviden, aggódnak miatta. Vincze Jánost, a közüzem igazgatóját kérdeztük, tudnak-e a csôtörésrôl. Elmondta, hogy ott már korábban is volt meghibásodás, és hogy a víz a lakóktól folyik, ráadásul szennyvíz. Ô pihenôszabadságon volt, de kimennek, megnézik, megpróbálják megoldani. A csap elfordítása volna a végleges megoldás, de nem zárhatják le a csatornavezetéket.
           Arról is kérdeztük, találtak-e tárolóhelyet a dán kazánhoz szükséges mosztnak, hiszen a tárolóhely tele van tüzelôvel. Még kellene felhalmozni, mert több kell télire, mint aminek helyet tudtak biztosítani. Vincze elmondta, a jelenlegi tárolóhelyen változtatásokat eszközöltek, megemelték hat méterrel, védôhálót fognak kihúzni, hogy a szél ne hordja szét, s várják továbbra is, hogy döntsön a tanács, oldódjon meg a fűrészportárolás, mert most kell beszerezni a téli tüzelôt.
K-T. Gy.

Idôalagút (25.)

           Az erdô és a földtulajdon ügyérôl Székelyföldön. Néhány szemelvény az 1907. júniusában megjelent Gyergyóból:
           „Erdélyrészi birtokrendezés. A legújabban benyújtott birtokrendezési törvényjavaslat egyik rendelkezése azt kívánja megállapítani, hogy «Az 1880. évi szeptember 10. után vásárolt fekvôségek utáni illetmény természetben való elkülönítése csak akkor foganatosítható, ha a volt tulajdonos egyénileg is igényelhetett ilyent.»
           Más szavakkal annyit jelent ez, hogy külön kiszakításra csak az 1880. évi szeptember 10-ike elôtti nagybirtokos jogosult, s ha ezen lefolyt 27 év alatt lett valaki azzá, csak akkor kapja ki részét, ha birtokát is már nagybirtokostól vette. (…)
           A 27 év elôtti nagybirtokosok jórészt megszűntek, s a maiak mind újabb keletüek. Nem tudom, hogy az új javaslat, mely községekre kíván kiterjeszkedni azon 272-bôl, melyekben jelenleg folyamatban van a birtokrendezés, de ha például nálunk is érvényesülni akarna, hol az ügy már ítélet alatt áll, egyszerűen lehetetlen állapotot teremtene. (…) Legnagyobb bajunk, hogy olyan urak kívánnak megmenteni, kik viszonyainkat nem ismerik, s így a legjobb akarat mellett is csak kárt okoznának nekünk, ha tervük sikerülne.” (…)
           Nem is ültek tétlen eleink:
           Székely küldöttség Darányinál. F. hó 15-én 200 tagból álló székely küldöttség tisztelgett Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszternél az erdôkezelések ügyében. Szónokuk Nagy György a csíkszentmártoni kerület orsz. gyűlési képviselôje volt. Beszédének czélja az volt, hogy a székely erdôket adják vissza a birtokosok kezelésébe, mert az állami kezelés káros, a felhasználható erdôket véderdôkké teszi, s olyan területeket, amelyek valójában legelôk, erdôknek nyilvánít. A kihágásoknak 87%-ka erdei kihágás, mert a székely ember nem ítéli el, hogy a saját erdejében fát szed.
           Darányi Ignácz kijelentette, hogy az arányosításról és tagosításról szóló törvényjavaslatban intézkedés van, mely megengedi, hogy a közösségben lévô erdôkbôl egy bizonyos szükséges részt legelô czéljára kiszakítani lehessen. Egyuttal megígérte a miniszter, hogy Mezôssy Béla le fog jönni a Székelyföldre, hogy személyesen gyôzôdjék meg az erdôügyek állásáról.”
           Egy másik idevonatkozó tudósítás, derűlátó kicsengéssel:
           „Törvényjavaslat a tagosításról. Az igazságügyi miniszter javaslatot terjesztett elô a képviselôházak folyó hó 15-iki ülésében, a tagosításról, mely több lényeges módosítást tartalmaz. A megengedhetôség feltételei ki fogják zárni a rosszhiszemű tagosító kérelmeket és a megokolatlan, könnyelmű tagosításokat. Ez után a földmivelésügyi miniszter határozata lesz szükséges a tagosítási kérelmekhez. A szakértôk elnökét kellô szakértelemmel bíró, a földmivelésügyi miniszter által kijelölt érdektelen egyének közül fogják kinevezni, s ezen kívül a birtokrendezô mérnöki kar nivójának emelésérôl is gondoskodni fognak. (…) Látnivaló, hogy a törvényjavaslat sok üdvös intézkedést tartalmaz.”
Ollózta: Bajna György

Erkölcsi bizonyítvány

           Nemrégiben olvasóink érdeklôdtek, hogyan lehet kiváltani az erkölcsi bizonyítványt. Kiderült, hogy a gyergyószentmiklósi rendôrségen hétfôn, szerdán, és pénteken 9–11 óra között, kedden és csütörtökön pedig 14–16 óra között van ügyfélfogadás. Szükséges a személyi igazolvány, egy egylejes okmánybélyeg, egy nyugta, amellyel igazolja, hogy a kérvényezô lefizetett a helyi polgármesteri hivatal pénztáránál szintén egy lejt. A gyergyószentmiklóson kérelmezett bizonyítványt 10 nap alatt kapják kézhez az igénylôk. Amennyiben valakinek sürgôsen szüksége van az erkölcsi bizonyítványra, akkor még 5 lejt kell lefizetnie a kincstárba, de sürgôsségileg csak Csíkszeredában, a megyei rendôrségen igényelheti a bizonylatot. Három nap alatt készítik el, kivéve a hétvégéket, illetve a hivatalos ünnepnapokat. Van lehetôség arra is, hogy interneten töltse ki az igénylô az űrlapot, a http://hr.politiaromana.ro honlapon. És amikor Csíkszeredában veszi ki azt, akkor kell felmutatnia a fent felsorolt iratokat.
Kedves-Tamás Gyopár

Gyergyói Nyári Napok

           Nem magunknak, hanem a gyergyószentmiklósiaknak, a Gyergyói-medenceieknek szerveztük a nyári napokat, és szeretettel várjuk ôket rendezvényeinkre, mondta Csergô Tibor András, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója, a Gyergyói Nyári Napok elôtt tartott sajtótájékoztatón. A kulturális intézmények vezetôi: Kolcsár Béla, Barti Tihamér, a művelôdési központ igazgatói, Bákai Magdolna, a könyvtár igazgatója, valamint Csergô Tibor ismertették a különbözô helyszíneken tartandó rendezvényeket. A Figura Stúdió Színház idén kimaradt a szervezôk sorából, ugyanis Kisvárdán vendégszerepel. A polgármesteri hivatal, tanács szakbizottsága, a kulturális intézmények véleményezték a programot – hangzott el.
           Elmondták, igyekeztek különbözô ízléseknek megfelelôen több együttest meghívni, hogy mindenki szórakozhasson kedvére, ugyanúgy a helyszínek is változatosak: lesz szabadtéri színpad a minifoci-pályán, ahol koncerteznek a meghívott együttesek, a művelôdési központ kiállítótermében kiállításokra várják az érdeklôdôket. Szombaton a ház elôtti téren gasztronómiai bemutatóra várják az ínyenceket, méhészeti termékeket vonultatnak fel, lesz zöldségfaragás, díszítôzöldségek, fűszeres rostonsültek bemutatója és kóstolója. De a nyári napok keretében zárják a fotótábort is, és Horváth Charlie is fellép Gyergyószentmiklóson. A könyvtár társszervezésével Ôrangyal délután lesz a Támasz Klubban, amely kapcsolatteremtési lehetôséget biztosít ép és sajátos nevelési igénnyel rendelkezô fiatalok között. Valamint a 100 éves Gyergyószentmiklós… az élô város elôadássorozat keretében Sajtószemle gazdasszemmel címmel Bajna György tart elôadást.
           Idén a múzeum udvarán is rendezvények várják a gyergyóiakat. Lesz jószágkiállítás, kisebb bemutató, amely megmozgatja a gazdatársadalmat – ígérik a szervezôk. A kicsik állatokat is simogathatnak, tejbár is várja a gyermekeket, ahol ingyenesen friss tejjel szolgálnak. Ezzel párhuzamosan kézművesvásárt is szerveznek, s persze meg lehet majd figyelni, hogyan patkol a kovács, miként végzi a borbély régi eszközökkel a szolgáltatásait, hogyan javítja a cipész a lábbeliket. A játszóház is nyitva áll ezeken a napokon, s ugrálóvárban is levezethetik a gyermekek energiáikat. Fotókiállítást is szerveznek a múzeumban, filmbemutató és bábszínház is lesz. A múzeumi rendezvények között Szent Iván-éji tűzugrás is szerepel, akárcsak koncert és táncház. Vasárnap a Csabafiak bemutatót tartanak, s ha elôzô nap lesz jelentkezô, favágóversenyen is összemérhetik tudásukat a férfiak.
           A program tehát színes, amit kínálnak a szervezôk a 100 éves város nyári ünnepén, akik tettek a szervezésért, kérik a gyergyóiakat, hogy jelenlétükkel támogassák a nyári napokat.
K-T. Gy.

Átlátható csoportmunka

           Apró, de nem lényegtelen adalék a közüzem mostani vezetésének a teljesítményéhez.
           Annak idején a régi, rossz vezetôségnek volt gondja rá, hogy szerzôdéseket kössön cégekkel, s havonta be is hajtsa a hulladék elszállításáért járó illetéket. Aztán jött az új vezetés, s 2006 januárjától kezdve a szemét elszállítása (legalábbis itt, a fôtéren) esetleges lett, számlát ellenben azóta nem hoztak. Ezúton szeretném felhívni az új igazgató figyelmét, hogy nem sajnálom azt a havi kevéske pénzt, hozzák ki a számlát visszamenôleg is, s cserében csak azt kérem, hogy minden héten vigyék el a szemetet, s ha egy mód van rá, az autó programját igazítsák az üzletek nyitásrendjéhez (azaz ne reggel hétkor járjon a szemetes ott, ahol az üzletek kilenckor nyitnak). Egyúttal elnézést kérek, hogy csak most vettem észre, hogy másfél éve nem fizetünk a szemét elszállításáért. (Vajon csak a mi cégünk, vagy vannak mások is hasonló helyzetben?) Ígérem, mostantól figyelmesebb leszek!
Árus Zsolt

A Törcsvári (Bran) kastély visszaszolgáltatásáról

           Akaratomon kívül kerültem bele a Törcsvári kastély Habsburg-háznak való visszaszolgáltatását kivizsgáló bizottságba. Elegem volt ugyanis a Gyergyó vidéki korrupciós botrányokból a tulajdon-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatban, illetve ezek kivizsgálásával járó kellemetlenségekkel. Sajnos a parlamenti ügyrendek lehetetlenné tették e bizottságból való kimaradásomat.
           Az öt tagból álló kivizsgáló bizottság 2007. február 20-án jött létre a Képviselôház 6-os számú határozata révén. Kidolgoztuk a működési szabályzatunkat, és már február végén megkezdtük tevékenységünket.
           A Törcsvári kastélyról tudni kell, hogy elôször 1377-ben említették, mint olyan erôdítményt, melynek meghatározó szerepe volt Erdély védelmi rendszerében, egyben a Havasalföld felé irányuló kereskedelmet ellenôrzô vámközpont is volt. Az erôdítmény 1651-ben Brassó város tulajdonába került, 1778-ban pedig a 416-os számmal telekkönyvezték. 1920. december 1-jén Brassó városi tanácsa a kastélyt Mária királynônek adományozta. 1920– 1927. között a Törcsvári erôdítmény a királyi család nyári üdülôhelyének számított. Idôközben Ilona hercegnô lett a névleges tulajdonos az 1948-as államosításig. A kastélyt 2003-ban Ilona hercegnô öt gyermeke közül hárman kérték vissza, név szerint: Habsburg Domokos, Holzhausen Mária-Magdolna és Sandhofer Erzsébet. Az örökösök a visszaszolgáltatás aktáinak a letételére a Rubin Mezer Doru & Trandafir nevű bukaresti ügyvédi irodát kérték fel. Vizsgálódásaink során olyan helyzetekkel találkoztunk, melyek kétségessé tették számunkra a királyi család tulajdonjogát a Törcsvári erôdítmény felett. Eszerint az 1906-os évi betelekkönyvezésnél megjelenik a Brán-kastély külön pozícióban, és megjelenik a kezelési ház külön telekkönyvi szám alatt. 1938. augusztus 11-én, Mária királynô halálakor a Törcsvári kastélyt is felosztották, de az örökösödési aktacsomóból hiányzik az 5., 7., 8., 11. és 13. oldal, melyek a tulajdonjogra vonatkoznak. Hiányoztak az aktacsomóból azok a dokumentumok is, melyeknek alapján a Törcsvári kastélyt telekkönyvezték. Idôközben a Törcsvári erôdítményt állami köztulajdonná nyilvánították, azért, hogy ne adják vissza az örökösöknek. 2006. május 18-án a Törcsvári kastélyt visszaadták Habsburg Domokosnak és két testvérének, Ilona hercegnô gyermekeinek. 2007. január 31-én kormányhatározattal az erôdítményt kivették az állami köztulajdonból, és állami magántulajdonba helyezték. A román állami szervek, a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a művelôdési miniszter a visszaszolgáltatási törvények teljes megszegésével adták vissza a kastélyt az örökösöknek. A Parlamenti kivizsgáló bizottság nem a visszaszolgáltatás tényét kérdôjelezi meg, hanem azt a sok törvénytelenséget, melyet magas állami tisztségviselôk hajtottak végre az épülettömb visszaszolgáltatásával kapcsolatban.
           Tevékenységünket végig akadályozták a visszaszolgáltatást végrehajtó szervek, akik csupán sokszori kérésünkre jelentek meg a parlamenti meghallgatásokon. Közéjük tartoztak Adrian Iorgulescu művelôdési miniszter, Aristotel Căncescu, a Brassó Megyei Tanács elnöke, Dorin Ion Narcis a Brani Múzeum igazgatója.
           Valószínűleg, a Parlamenti kivizsgáló bizottság nem jött volna létre, ha Habsburg Domokos nem próbálta volna a visszaszolgáltatás után 60 millió euróért eladni a kastélyt, és nem jelentek volna meg azok a külföldi fantomcégek, melyek a kastély megvásárlása körül bábáskodtak. Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök nem mondja ki a teljes igazságot, amikor bírálja kivizsgáló bizottságunk jelentését, hiszen mi csak a törvényesség betartását kérjük a kormánytól, a magas állami tisztségviselôktôl, akiknek élen kéne járniuk a törvények betartásának az érvényesítésében. Mi nem a tulajdonjogot kérdôjeleztük meg, hanem azt a módot, ahogy felelôs miniszterek, államtitkárok, megyei tanácselnök megszegték a törvényeket.
Dr. B. Garda Dezsô Országgyűlési képviselô

Közlemény

           A Magyar Ifjúsági Értekezlet Elnöksége és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Gyergyó Területi Szervezete értesíti a Gyergyó területén tevékenykedô, az RMDSZ-szel együttműködni szándékozó ifjúsági szervezeteket, hogy 2007. június 28-án délután 5 órától a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatal tanácstermében kerül sor a Gyergyó Területi Ifjúsági Egyeztetô Tanács újraszervezôdését célzó gyűlésre.
           A gyűlésen részt vehet minden, 2007. június 15-ig megalakult ifjúsági szervezet, amely eleget tesz a következô feltételeknek:
           – legalább tíz taggal működik
           – tagnévsorát, működési szabályzatát/alapszabályzatát és a MIÉRT szovátai ajánlását elfogadó nyilatkozatát a gyűlés kezdetén átadja a gyűlést kiíró szervezetek képviselôinek.
           A gyűlésen minden, a feltételeknek megfelelô szervezet egy szavazati joggal rendelkezik. Határozottan ajánljuk a részt venni szándékozó szervezeteknek, hogy a gyűlésen írásos megbízatással rendelkezô vezetôségi taggal képviseltessék magukat, illetve iratcsomójukhoz mellékeljék az elmúlt fél év tevékenységérôl szóló beszámolót.
           Ugyanakkor kérjük, hozzák magukkal a gyűlésre az igazoló iratcsomójukat két példányban.
Magyar Ifjúsági Értekezlet - Borboly Csaba, Kovács Péter társelnökök
RMDSZ Gyergyó Területi Szervezete - Petres Sándor elnök

MPSZ-hírek

           A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
           Hetvenhat hét, közel másfél év telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Állítólag most nagy megújulás zajlik az RMDSZ-ben, vissza a választókhoz jelszóval. Csak ajánlani tudjuk az új ügyvezetô elnöknek, hogy országjáró útján ne kerülje el Gyergyószéket sem, s ha erre jár, próbálja meg elmagyarázni a helyi RMDSZ-vezetôknek, meg az RMDSZ- listán megválasztott tisztségviselôknek, hogy ezt a visszatérést nem úgy kell értelmezni, hogy visszamegyünk, s újabb pénzeket veszünk ki a nép zsebébôl. Ha nem akarnak hatalmasat bukni a jövô évi választásokon, akkor bűnbánattal forduljanak a néphez, s az ilyen adósságaikat adják meg kamatostól.
           Az útjavításokról
           A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete sajnálattal tapasztalja, hogy a város vezetôi ismét egyet mondanak és mást tesznek. Miután az útjavítás-program elfogadásakor a képviselôtestület ülésén elmondták azt, hogy legelôször a Tűzoltó utcát javítják meg, utána az Állomás utcát, majd, ha marad pénz, akkor másokat is, azt kell lássuk, hogy nagy erôkkel aszfaltozzák az Állomás utcát, a Tűzoltó utca pedig továbbra is járhatatlan. Hasonlóképpen azt is látni lehet, hogy az aszfaltozási munkálatokat ugyanaz a cég nyerte meg, amelyik tavaly arról lett híres, hogy zuhogó esôben öntötte az aszfaltot a katolikus templom mellett a pocsolyákba, illetve gondolkozás nélkül leaszfaltozta a Márton Áron utca kanális-fedôit is, így szükség esetén fémdetektorral kell megkeresni, hogy hol is vannak azok. Megítélésünk szerint az ilyen céget eleve ki kell zárni a versenybôl, nem újabb közpénzeket bízni rá. Mondjuk ezt azért is, mert a „jó” szokásaikat továbbra is megtartották, s az Állomás utcában is csapnivaló minôségű munkát végeznek. Ráadásul az év fele lassan eltelt, s még csak most kezdenek a javításokhoz, akkor, amikor máshol már rég befejezték azokat. Szégyen, hogy miképpen néznek ki a város útjai, nincs kétségünk afelôl, hogy száz évvel ezelôtt az akkori nagyközség útjai jobb állapotban voltak.

Gyergyói örmények könyve

           Az elmúlt pénteken délután a városi könyvtár emeleti termében a 100 éves Gyergyószentmiklós... az élô város címmel szervezett elôadás-sorozat keretében könyvbemutatóra került sor. Bákai Magdolna, a könyvtár igazgatója mutatta be az érdeklôdôknek dr. Garda Dezsô történész, parlamenti képviselô legújabb, gyergyói örményekrôl szóló kétkötetes munkáját. Az Gyergyói örmények könyve című kötetet a történész, mint mondta, a tévhitek eloszlatására is szánta. Forrásanyaggal legtöbbet Puskás Attila, volt gyergyószentmiklósi vikárius segítette.
           Az örményekrôl szóló két kötetet azért kellett megírni, mert Gyergyószentmiklós történetébôl hiányzik, fogalmazott a szerzô, ki hozzátette, a könyv nem regényszerű.
           – Dr. Garda Dezsô történész – szokásához híven – érdekes, forrásokra hagyatkozó olvasmányt tesz elénk. Mankót a járkáláshoz. A járkáláshoz vissza az idôben. Egy sokat üldözött, üldöztetésé-vel és szenvedéseivel nem kérkedô, de azt felejteni nem tudó nép ideszakadt ágát mutatja be – mondta a méltató.
           Nem csak a gyergyói örmények könyve – indította méltatását Bajna György újságíró
           A gyergyószentmiklósiakról úgy tartják, hogy ha nem kering ereikben legalább 5 százaléknyi örmény vér, nem is szentmiklósiak. Nem tudhatjuk, hogy e mondásnak mennyi a valóságalapja, és mennyire csipkelôdô mendemonda, az ellenben tény, hogy ma már alig lehet megkülönböztetni egymástól az örmény származásút, illetve a székelyt.
           Dr. Garda Dezsô legújabb, tizenharmadik könyvének segítségével sok területen tiszta vizet önthet bárki érdeklôdô a pohárba. Ha valaki azt hiszi, hogy zavartalan volt az „összekopás”, túl szépnek látja a múltat. Ha az ellenkezôjét hiszi, szintén téved.
           Nos, a bizonytalankodás eloszlatására a legalkalmasabb segítséget veheti ezután kezébe az érdeklôdô. E kötetek nem csak biztos forrásmunkaként ajánlhatók, de felépítésüknek köszönhetôen igen könnyen áttekinthetôk. Nem véletlen indítja könyvét az örmény nép történelmének dióhéjba zsugorított ismertetésével. Ennyit csak tudnunk kell róla, hogy könnyebben értsük meg gyergyói és erdélyi letelepedésük, az érzékenyebbek pedig sajátos viselkedésük okát.
           Kimutatások, grafikonok, táblázatok, magyarázatok teszik teljessé azt a krónikát, amit elôször írtak ilyen teljességgel meg. Kevés fehér folt marad utána az örmény közösség gyergyói mintegy 11 emberöltônyi itt töltött idejébôl. A kötetben családnév-magyarázatra is találunk. Hitélet, gazdaság, oktatás és közművelôdés, szórakozás, szociális vonatkozású adatok gondos rendszere e két kötet.
           Egy tiszteletre méltó társközösség pontos leírása, a település életében betöltött szerepének tárgyilagos feltárása, mítosz és meseoszlató munka Garda Dezsô könyve.
           Olyan munka, ahol a tárgyilagosság és a tudományos igény mellett nem hiányzik az empátia sem, a tisztelet sem azok iránt, akik velünk együtt sírtak és nevettek, dolgoztak és maradtak ki tudja, hányadik hazájukban is árván, ha a történelem kereke éppen áthajtott rajtuk is választott testvéreikkel együtt tiporva ôket is a sárba, porba – fogalmazott Bajna György.
           A találkozón, könyvbemutatón az érdeklôdôk kérdéseikre is választ kaptak a szerzôtôl, továbbá véleményüket is megoszthatták. Dr. Garda Dezsô a Gyergyói örmények könyve című munkájának bemutatójára a Pro Art Galériában június 24-én, vasárnap délután 5 órakor kerül sor a Görög Joachim Társaság és az Ora International szervezésében.
Baricz-Tamás Imola

Ingyenes tanácsadás munkanélkülieknek

           A Hargita Megyei Munkaerô Elhelyezô Központ igazgatója, Pănescu Tibor tartott sajtótájékoztatót, ahol elsôként egy jó hírrel szolgált a vállalkozóknak. Elmondta, a gyergyói fiók székhelyén egy számítógépes rendszert szereltek fel, melyen keresztül a vállalkozók „önkiszolgáló” módon le tudják adni a havi jelentést, nyilatkozatot. Amint az igazgató elmondta, a vállalkozók munkájának könnyítésére szolgál a rendszer, hogy a nyilatkozat leadása érdekében a Gyergyói-medenceieknek ne kelljen a megyeszékhelyre utazniuk. Így, négy-ötszáz munkaadónak lesz lehetôsége a rendszeren keresztül letenni a kötelezô nyilatkozatot. Viszont ez nem jelenti azt, hogy személyesen nem lehetne bevinni Csíkszeredába, mert ott is elfogadják. A gyergyói fiókintézet reggel 7 órától 14 óráig tart nyitva.
           Pănescu Tibor továbbá szólt a Gyergyói-medencében szervezett szakképesítésekrôl, melyeken ingyenesen 125 személy vett részt. Továbbá kihangsúlyozta azt is, hogy munkanélküli személynek számít az is, aki már egyáltalán nem jogosult munkanélküli segélyre. Továbbá a Gaia Consulting Group céggel kötött szerzôdésekrôl tett említést, melyek alapján állami alapból finanszírozzák az ingyenes tanácsadást azon munkanélküli személyeknek, akik vállalkozni szeretnének, illetve szakmai tanácsadást is nyújtanak.
Baricz-Tamás Imola

A változás ára – Pál Árpád a következményekrôl szól

           Pál Árpád igencsak aktuális kérdésben, az ANL-s lakásokkal kapcsolatosan pontosít:
           2002-ben a városnak nem igazán volt alternatívája a helyszíneket illetôen. A város magántulajdonában lévô, telekkönyvezett területtel lehetett részt venni a programban. Akkor, mint kimondott magántulajdont, ezt a kettôt tudtuk felmutatni. A Gábor Áron utcai részt elszúrta az új városvezetés, mert az árban már ki voltunk egyezve, 20 millió régi lejért meg kellett volna vásárolni, és a 32 lakás akadály nélkül épülhetett volna. A Virág negyedi helyszínt pedig három év alatt lehetett volna módosítani, ha igazán akarták az ANL-s lakásokat. 2000– 2004. között a kertészet és a Rájzer környékén a tulajdonosoktól felvásároltuk, vagy elcseréltük a területeket. Törvényszéki végzés után visszakapták a tulajdonosok, s hogy a kertészet működhessen, a kárpótlás útját választottuk, fizetett a város. A negyven lakrész helyszínének megváltoztatására tálcán kínált kész lehetôsége lett volna az új városvezetésnek. A lobbizásra reagálva pedig elmondhatom, hogy az egyetlen ember, aki ebben érdekelt volt, és lobbizott is, az Dragoş Caragioiu tervezô mérnök, mert 2002-ben elkészítette a megvalósíthatósági tervet teljesen ingyen a városnak (200–250 millió régi lej értékben), azért, hogy a kivitelezési tervet is ô kapja meg, mert biztosnak látszott a kormány beruházása. A kivitelezési tervet is a kormány finanszírozta.
           A közüzemek helyzetének alakulása miatt hosszú távon fog fizetni a város. Hogy miért? Amirôl ma beszélünk, még nem annyira szembetűnô, lehet, hogy sokan ezért nem kapják fel a fejüket, nem figyelnek kellôképpen erre. Nem ma, nem holnap, de évek múlva tiszta képet fogunk látni. Nem hiába választottuk a lehetôségek közül a közhasznú társaság létrehozását. Három testületen keresztül, ha néha fogcsikorgatva is, de fenntartottuk a közüzemet, mint közhasznú társaságot, és nem magánosítottuk el. Egyértelművé vált, hogy a román kormány ad pénzt a fűtésrendszer rehabilitálására. És, hogy az eu-s csatlakozással megteremtôdnek a feltételek a strukturális programokon keresztül az infrastruktúra korszerűsítésére is. Elfogadhatatlannak tartom, hogy tökéletesen körvonalazódó források mellett, melyekkel a város a céget örökre megerôsíthette volna közhasznú mivoltjában, a partnerségkeresés útját választotta az új városvezetés. A cél közhasznú társaság irányában kellene mutasson, mely hôenergia-szolgáltató, regionális víz-, csatorna-szolgáltató, illetve a hulladékkezelô kell legyen. Önrészt kellett volna kitermelni a korszerűsítésekre érkezô összegekhez. Ez volt a cél, de most más képet mutat. Eladósodásról beszélhetünk. Ötvenmilliárd régi lej kölcsön van felvéve, melyet kamatostól kell visszafizetni, ami a következô városvezetésnek lesz a feladata. Aki hátul marad, az ajtót csukja be alapon nyakába fog szakadni a nagy adósság. Ahelyett, hogy önrészt termelne, adósságot halmoz a városnak a közüzemek. És mindez akkor igazolódik, amikor mindenki számára kikristályosodik, hogy még a lehetséges partnerségi kapcsolatok közül is végül az egyik legelônytelenebbet választotta a városvezetés. Amennyiben a szerzôdés alapján megkapja hosszú távra a hôenergia-szolgáltatás kizárólagos jogát az új partner, az árak alakulása ebben az esetben végképp ellenôrizhetetlen folyamat lesz. Hosszú távon ennek meg fog látszani az eredménye.
           Mai napig felemlegetik a 22 milliárdot, az állam felé el nem számolt összeget. Ha én tudom, hogy ennyit ért meg az új vezetés a 22 milliárd keletkezésérôl, akkor 2004. június 23-ig a meglévô 20 milliárdot, melyet a kasszában hagytam, visszaküldtem volna a kormánynak, és akkor nincs vádaskodás. De otthagytam, és 2004-ben jó gazda módra ebbôl vásárolta az új városvezetés az üzemanyagot télire (2005-ben ezt már csak hitelbôl tudta elôteremteni, ennyit a jó gazdálkodásról).
           A vezetôségváltásról pedig elmondhatom: amit ráhúztak Nagy Attila volt igazgatóra az az volt, hogy eladósította a közüzemet. 2004-ben pozitív mérleggel zárt a közüzem, 2005-ben pedig már az új vezetés rájátszott az adósságok és a veszteségek (2005-ben 9 milliárd lej, 2006-ban pedig 19 milliárd lej Nagy Attila igazgató nélkül) felhalmozására. Történt ez olyan körülmények között, amikor a víz-, csatorna-szolgáltatás értéke 84%-kal, a fűtés értéke 47,6 %-kal drágult. A cél az akkori vezetés lehetetlené, képtelenné tétele, lejáratása volt. Akkor lényegesen kisebb összegekrôl volt szó, most valóban eladósították, csôd szélére sikerült sodorni a céget. Igazolódni látszik, hogy az igazi ok az volt, hogy az elképzelt változtatásokat, a magánosítást, a partnerséget kellett véghezvinni. És ezért kellett mindenkit félreállítani, aki ennek útjában állt.
           A következôkben Pál Árpádnak a város fejlesztésével kapcsolatos meglátásait olvashatják.
Lejegyezte: Baricz-Tamás Imola

Félreértés

           A város fejlesztési terve nem lezárt, még nem. De az lesz, hisz akkor van értelme, akkor lehet végrehajtani.
           Több cikk jelent meg róla az utolsó hónapokban, riportok, felkerült a város honlapjára (www.gyergyoph.ro), hozzáférhetô a polgármesteri hivatalban, az Ifitéka székhelyén, kifüggesztettük, népszerűsítettük.
           A lakossági fórumon többször elmondtam, a fejlesztési terv nem lezárt, a fórum értelme, hogy hozzászóljanak, javaslatokat tegyenek a város lakói, amit sokan meg is tettek. Mégis vannak, akik nem olvasták el a tervet, nem figyeltek oda a fórumon sem, állítják, hogy: „Megítélésünk szerint a késznek nevezett terv távol áll attól, hogy készen legyen”. Ez a fentiek tükrében több mint érdekes. És tovább „...az nem lehet cél, hogy olyasmire pályázzon a város, amirôl utólag kiderül, hogy semmi szükség rá”. Ez nem hír, hanem kérdés. Honnan tudják, mire van szüksége a városnak, ha nem olvasták el a tervezetet?
           Továbbra is várjuk a lakosok véleményét, a jobbítás reményében. Hogy teljessé lehessen tenni a programot, hogy hasznára váljon a városnak.
Kontesveller József alpolgármester

Gyergyóban táboroznak a fotósok

           Hétfôn este került sor a Gyergyószentmiklósi Fotótábor megnyitójára. A Hargita Megyei Kulturális Központ és a Gyergyószentmiklósi Művelôdési Központ szervezésében egy egyhetes nemzetközi fotótábor helyszíne lesz a 100. évét ünneplô Gyergyószentmiklós. A Muskátli vendéglôben tartott tábornyitón jelen volt a megyei kulturális központ igazgatója, Karda Emese, és a városvezetés is képviseltette magát. Kolcsár Béla, a művelôdési központ igazgatója köszöntötte a tábor résztvevôit, elmondta, a tábor célja egyrészt a centenáriumi ünnepséghez való hozzájárulás, másrészt Gyergyószentmiklós kulturális örökségének a gazdagítása. Kolcsár a Muskátli vendéglô vezetôjének támogatását köszönte, ugyanis az egység az anyagi támogatás mellett a házigazda szerepet is felvállalta. Eddig egy tábort szerveztek évente, most erre az évre öt tábort terveztek, mondta Karda Emese, aki azt is elmondta, a tábor anyagából kiállítás, album is készül, hogy ugyanúgy, mint az eddigi munkákat Japántól Kanadáig mindenhol megcsodálhassák.
           A résztvevô fotósok mindenekelôtt a város mai architektúráját és abban az önmagát megôrzô mai gyergyószentmiklósi embert kívánják megörökíteni, és kihasználva a Gyilkos-tó és Békás-szoros földrajzi közelségét, fotós szemmel történô látványfelfedezésre is sor kerül. A tábort Ádám Gyula fotóművész koordinálja.
           A megnyitóünnepségen Köllô Miklós műépítész tartott elôadást, mesélt Gyergyószentmiklós nevezetes épületeirôl, elárulta, mi mindent lehet megörökíteni a „nyitott” városban.
Baricz-Tamás Imola

Tanácsülés

           Ha szerda, akkor tanácsülés. Nem történt ez másként e héten sem. Rendkívüli ülésre hívták össze a testületet, két napirendi pont megvitatására, idôközben még egy pont felkerült, azonban csak egyet, a múlt heti tanácsülés jegyzôkönyvét fogadták el. Napirend elôtt felvetôdött a száz- éves város egész évi programjának hiánya, Parászka Géza tanácsos elmondta: olyan a város, mintha 98 éves volna, nem látszik, hogy ünnepelne. Kontesveller József alpolgármester ígérte, következô ülésre az egész évi programtervezetet megkapják a tanácsosok. Tinka Kálmán ülésvezetô arról is szólt, hogy néhány napja letett nyolc taná-csos egy indítványt, amelyben az áll, hogy folytassák azt az ülést, amelyen a közigazgatási törvény értelmében számoljon be a polgármester. Majd következett az a két napirendi pont megvitatása, amelyet végül levettek napirendrôl. Az elsô a 32 lakrészes ANL-s lakások építésének helyére vonatkozott. Elkészültek a geotechnikai elemzések a közüzemek udvarán, illetve a Csanód mellett, dönteniük kellett volna a tanácsosoknak, hová épüljenek a társasházak. Azonban még nem ismeretes, mennyibe kerül az önrészt képezô víz, villany, út, fűtés biztosítása a különbözô helyeken, s még felmerült két terület, amely helyet adhatna az épületeknek. Egy a Bucsin negyed végében, másik a Forradalom negyedi kazánház mellett. Utóbbi terület csupán egy tömbház építésére alkalmas. Végül jövô szerdáig elnapolták ezt a napirendi pontot, addig a másik két területet is megvizsgáltatják, de felhatalmazták a polgármestert, változtassanak, ne 32, 40 lakásos legyen a két társasház.
           A harmadik pontot feltették, majd levették napirendrôl, azt, hogy különleges illetéket vezessenek be a Gyilkostót látogatók számára. Szünetben tárgyaltak a bizottságok a polgármester javaslatáról, az eredmény az lett, hogy lévén, hogy 30 napig nem volt kifüggesztve, és országútra nem lehet sorompót állítani, igaz, hogy elvileg egyetértenek az illetékkel, de be kell tartani a törvényes kereteket, így nem született döntés.
K-T. Gy.

Szintén anyanyelvi szinten

           „Rózsaszínű égbolt alatt
           Építjük a köntörfalat.”
           (Majtényi Erik)
           Balatonôszöd olyan, mint ötvenhat (amelynek volt egy ütvenedik megemlékezése), nem lehet ôket semmisnek, meg nem történtnek tekinteni. Még a Parlamentben sem, ahol a böszmeség elhangzásának-rögzítésének egyéves évfordulóján egy úgynevezett igazság-pártiság küzdött volna egy úgynevezett hazugság-pártisággal. Nyilvános szócsatájuk abban merült ki, hogy a hazugság-pártiság az országos böszmeséget szenvedélyes igazságbeszédnek becézte, elmarasztalva közben az igazság-pártiságot, hogy nem fedezi fel a szenvedélyességben az ismert józsefattilai kétsorost: „Mért legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis. Mért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis.” Ebben ugyan felcsillan mindkét oldal helyzeti energiája, de senkire sem kötelezô a becézôk szájíze szerinti hangsúly. Demokratikusnak tűnt a vitanap, a többségi elv gyôzelme mégis elmaradt, mert az igazság-pártiság azt állította, hogy ô az, ami, közbevágva a hazugság-pártiság pedig, számbeli túlsúlyra törekedve, azt a lehetôséget nyilvánította ki, hogy mindenki hazugságpárti. (Bagoly mondja a verébnek: nagyfülű.) De a hazugságpártiság ilyen önellentmondása egyáltalán nem visz semmilyen tényálláshoz, csak a másik tábort erôsíti. Gazság-igazság? Nem a „homouzion” és „homoiuzion” valamelyikének drukkoltam a tévé elôtt, hanem a homoiluzion sivárságát fedeztem fel, a Nemo Sapiens-ét. Tér- és idôkorlátok nélkül, mert böszmeség volt, van és lesz vasfüggöny elôtt-után-nélkül is. Sajnos, az igazságpártiság nem tudta kimondani, hogy az anyanyelv szentsége nem tűri a nonstop mellébeszélést, sem az ország. Pár éve, nálunk, ahol a hülyítés két anyanyelven zajlik („minciuni şi fraze goale”), egy sajtózseni azt találta kijelenteni, hogy a tavalyi hazugság nem talál az ideivel. Abszurd drámák szerzôi sem ötlöttek ki ilyen telitalálatot a tények szélsôséges mellôzésének karikatúrába illô érzékeltetésére. Viszont az úgynevezett szenvedélyes igazságbeszéd átírása, a vitanap kedvéért, azt az abszurdumot eredményezte, hogy a tavalyi valami tényleg nem talál az ideivel, különben is, miért kellett átírni, ha amúgy is igazságbeszéd volt, most melyik változatban több és melyikben kevesebb az az izé, ami szenvedélyes?
           Böszmeszentmiklós, 2007. 06. 20.
Burján Emil

Annuska néni, az egyszemélyes zenekar

           Aligha van olyan ember a környék falvaiban, aki ne ismerné Kercsó Anna nénit. Igen, igen, az egyszemélyes zenekart, kit vasárnap délelôtt látni lehetett, amint hangszereivel kezében, hátán a nagydobbal, hazatér. Ô az, aki egy széken ülve lemuzsikált keresztelôt, elsôáldozást, sôt szűkebb körű lakodalmat is. Lábánál a nagydob, fennebb a réztányér, amiket lábbal szólaltatott meg, és ujjai csakúgy zongoráztak a harmonikán, miközben énekelt. Szöveges füzet nélkül. Mi több, kottát sem ismerve szólt muzsikája mindig. Nem adatott meg, hogy iskolába menjen, zenét tanuljon, pedig házhoz is jártak a tanárok, kérték szüleit, engedjék Vásárhelyre, hogy tehetségéhez tudást is kaphasson.
           Nem engedték, más világ volt, mondhatni. De azért nem hagyta a zenét, s bárki, bármit mondott róla, ha kellett szerenádot is adott lányok ablakai alatt a legények kérésére.
           – Édesanyám is szeretett énekelni. Édesapám is. Elôre édesapám vett egy citerát, aztán cimbalmot, regátit, s szórakozásból zenélt. Én is próbálgattam leánykaként, s jól kijöttek a nóták. Egy hegedű is került aztán a házba, azzal is kezdtem zenélni, azon is kijöttek a nóták. Fel is figyeltek az iskolában, hívtak zenekarba is, cimbalmoztam, hegedűvel léptem fel. Mi több, egyszer egy xilofon is került valahonnan, s az ütôjével, ami olyan, mint a húspotyoló, zenélni kezdtem, úgy kijött a nóta, ahogy kell. Aztán megvettem a harmonikát.
           – Hogyan kezdett lakodalmakat zenélni?
           – Egy kolléganônek, barátnônek névnapja volt. Elmentünk, s zenéltem, aztán jött karácsony, vittem a harmonikát, majd éjjeli zenét adtam, katonavacsorákra hívtak, s mindenhova. Lakodalomba is. Szezonban minden hétvégén zenéltem. Népdalokat, kerigôt, tangót. Klasszikus darabokkal nem próbálkoztam. Kottát se olvasok, de huszonöt évig zenéltem.
           – Honnan tanulta a dalokat?
           – Rádióból, lemezjátszónk is volt, s elég volt kétszer-háromszor meghallgatnom, már tudtam. Több mint száz nótát fújtam. Jöttek egymásután. Keringô, tangó, csárdás, marosszéki…
           – Nem volt kellemetlenség a családban, hogy minden hétvégén zenél?
           – Nem, a férjem megértette. S a mulatságokban sem volt gond. Néha egy-egy mulatós kedvű férfi bókolt, de milyenek a férfiak? Hál’ istennek a Jóisten megtartotta az eszemet. S én nem félek az emberektôl, valahogy hallgatnak rám, még akkor is, amikor összevesznek.
           – Mikor muzsikált utoljára mulatságban?
           – 1995-ben, aztán 1997-ben megműtöttek, s azután nem.
           – Hogyan lehetett letenni a hangszert?
           – Nagyon nehezen. Egyik este tévét néztünk, s kopogtak. Nyitom az ajtót, s azt mondja a nô, hogy menjek Alfaluba lakodalmat zenélni, mert a család engem választott. Mikor kimondtam, hogy nem járok már, a könnyem is kiesett. Ha visszamehetnék az idôben, zenét tanulnék. Most is sírok, mikor énekeseket látok a tévében, mert irigylem, én is ott akarok lenni, zenélni, énekelni akarok.
           Mi is megkértük, visszük-hozzuk a 64 éves Annuska nénit, csak zenéljen egyet. Szinte igent mondott, fel is csillant a szeme, csak a hangja miatt aggódott. Ha nem is zenél már, a kedvünkért csakhamar elôvette a harmonikát, amibôl ugyan már nem lehet hangokat csalogatni, de a hangszerrel kezében arca még vidámabb lett, s elénekelte kedvenc nótáját, miközben csak amúgy jártak ujjai a billentyűkön, gombokon, s lábával dobolta a ritmust:
           „Nékem nincsen ünnepnapom,
           Rám mindig bús hétköznapok járnak…”
K-T. Gy.

A hetedik

           Túljutottunk a VII. Ditrói Napok 2007-es júniusi rendezvényein. Ebben a hetes számban is van valami meseszerű. Meseszerűen sok minden történt itt, ezen a három napon, és sok vonatkozásban meseszép. Nem véletlenül kapták ezek az események mottónak Trucza Péter Pál egyik verssorát: „Ne gyôzelemre vezess, királyfi, hanem megmaradásra.”
           Több rendezvény szervesen kapcsolódik ehhez a gondolathoz. Ide kívánkozik Szelényi Károly fotókiállítása, amellyel a művész megajándékozta Ditrót. Hiszen mi serkentene leginkább a megmaradásért folytatott küzdelemre, ha nem azok a gyönyörű fényképek, amelyek Szent István korát idézik. A Sacra Corona kiállítás a koronázási jelvényeket (koronázási palást, jogar, országalma, korona) hozza emberközelbe ezúttal a mi számunkra Ditróban. Nagy megtiszteltetés közösségünknek, hogy maga a művész ezúttal eljött községünkbe feleségével együtt. (Tudnunk kell ugyanis, hogy egyedül Szelényi Károlynak adatott meg, hogy ezeket a szakrális tárgyakat lefényképezhesse.) Mindezt Fenyvesi Ferenc, Bessenyei-díjas népművelô mondta el a kiállítás megnyitóján.
           Szelényi személyes jelenléte lehetôséget adott arra, hogy a község köszönetét a helyi polgármester szavakkal és ajándékkal kifejezze. A művész viszont a Szent Korona-album átadásával érzékeltette Ditró iránti tiszteletét.
           A megmaradás gondolatához kapcsolódnak a hagyományôrzô rendezvények is.
           Ilyen volt az a néprajzi kiállítás is, amelyet az óvónôk a szülôktôl kapott tárgyakból állítottak össze. Az óvodások műsora ugyancsak sok népi hagyományt tartalmazott. Miután ez befejezôdött, a nézôk megtekinthették az összegyűjtött néprajzi tárgyakat. Ezek között külön figyelmet érdemel egy 120 éves osztováta és egy 150 esztendôs tulipános láda.
           A kultúrotthon falánál egy 83 éves orotvai néni húzódott meg szerényen: Siklódi Rozália. Kiterített szôtteseit nem eladni, hanem csak megmutatni hozta ide a polgármester kérésére. Megszívlelendô volt a felajánlása: szívesen beavatná a fiatalokat a szövés mesterségének titkaiba.
           Haladjunk tovább a népi hagyományok világában. A szabadtéri színpadon és bent a kultúrotthonban megcsodálhattuk azokat a székely táncokat, amelyeket az orotvai és a ditrói iskolások annyi igyekezettel adtak elô.
           Ha a rendezvények további mozzanatait vizsgáljuk, mindenütt felfedezhettünk valamit, ami a megmaradásunkat segíti. Az ünnepi tanácsülés, a Ditrói Hírlap újabb számának megjelenése, a Petres Csaba által irányított fúvószenekar mozgósító jelenléte minden jelentôs rendezvény elôtt, a tűzoltók találkozója, a sportesemények, a pom-pom műsorok, a mazsorettcsoport gyakori fellépése György Hajnal irányításával, a népi zenekar unaloműzô muzsikája, az esti bálok, a szép tűzijáték, a sok találkozás, kézfogás, ölelés, a kialakuló, megerôsödô barátságok, mind-mind új színt hoztak, és hozzájárultak, hogy jobban érezzék magukat az emberek, akiknek élete munkával, törôdéssel van tele.
           Néhány esemény megérdemli, hogy részletesebben szóljunk róluk.
           Ilyen például Csibi Edit festményeinek kiállítása, amely a kicsi templom udvarán valósult meg. Tusa Lajos, a gyergyószentmiklósi Pro Art Galéria programszervezôje a következô módon jellemezte ezeket a képeket: „Az élethez való viszonyulásban az emberi érzések széles skáláján mozognak Csibi Edit alkotásai. Kiemelt helyet kapnak az öröm és a derű, a nyugalom és a nyugtalanság, feszültség és harmónia színekben megfogalmazott kifejezései… Csibi Edit festészete számomra több az absztrakt festészetnél. Sok esetben szembeötlik bizonyos lírai expresszionizmus.”
           Az itteni látogatókhoz viszonyítva sokkal több érdeklôdô jelent meg estefelé a Művelôdési Otthonban, ahol a marosvásárhelyi színinövendékek Moliére Szívek és szarvak című vígjátékát adták elô. A gyakran feltörô nevetés jelezte, hogy a férfi-nô kapcsolatban a megértésnek nem voltak különösebb akadályai.
           Az ünnepi tanácsülésen Ditrónak a magyarországi testvértelepülései egyértelműen kifejezték csodálatukat a székely vendégszeretet iránt.
           Ezzel az alkalommal Csibi Katalin ny. óvónô vette át a „Ditró díszpolgára” címet. Csibi Ilona tanítónô meleg hangú laudációjában mély együttérzéssel beszélt kolléganôje nehéz sorsáról. Azt a pedagógust mutatta be, aki a munkából hazaérkezve otthon anyukává, szakácsnôvé, mosónôvé, az esti órákban pedig népnevelôvé válik, de zokszó nélkül vállalja sorsát, és ilyen körülmények között nyolc gyermekét neveli fel, és indítja el ôket az élet útjain. (Hát mi a megmaradásért vívott harc, ha nem ez?)
           Ezen az ünnepi ülésen mutatta be Orbán Edit tanárnô néhai kollegánknak, Trucza Péter Pálnak a Deres vágyak című verseskötetét, amely a szerzô halála után tíz évvel jelent meg a helyi polgármesteri hivatal anyagi támogatásával.
           Igazi emelkedett hangulatot teremtett a rendezvényen elhangzott műsor: a két óvodás köszöntô verse, az egyházi kórus szereplése, Fülöp Erzsébet ditrói születésű színésznô fellépése és dr. Filip Ignác egyetemi tanár, zeneművész és az általa szervezett Codex nevű zenekar csodálatos művészi produkciója. A zenekar a XVII–XIX. század eleji magyar fôúri zenébôl mutatott be szemelvényeket. Befejezésül eljátszotta az ugyancsak ditrói származású Köllô Ferenc Ditrói népdalszvit című szerzeményét. Igazi maradandó élmény volt.
           Felavatták az állami alapokból épült új sportcsarnokot, amely Gál Ferenc testnevelô tanár nevét vette fel. Gál Ferenc a ditrói kézilabdajáték megalapítója, akinek tanítványai közül 14 tornatanár került ki. A beszédek és a szalagvágó ceremónia után a közönség úgy lépett be az új épületbe, mint a templomba. Az elôtérben régi és újabb gyôzelmek kupái sorakoztak az asztalon, a falakon pedig a ditrói kézilabda hôskorának csalhatatlan bizonyítékai, a fényképek. Nem hangoskodott senki. Ünnepi csendben, örömben suttogtak az emberek.
           Megünnepeltük a Ditrói Tűzoltó Egyesület 110. évfordulóját is. Erre az alkalomra Bátaszék valamint a Gyergyói-medence települései elküldték képviselôiket. A sok szép szónoklat között Tamás Imre volt tűzoltóparancsnok beszéde foglalta össze a legrészletesebben és idôrendi sorrendben a helyi tűzoltóegyesület történetét. Többek között szólt a bátaszékiek adományáról, az autóciszternáról is. Rengeteg emléktárgyat adományoztak egymásnak a tűzoltók. Az együvé tartozás gondolata talán itt érvényesült a legjobban. Aligha maradt valaki a tűzoltók közül, aki legalább egy emlékdiplomát ne kapott volna. Az ünnepséget Fazakas Szilárd vezette le.
           Jelentôs esemény volt a futballpályán lezajlott fogathajtó verseny. Elsô ilyen rendzevény Ditróban. Eleganciája miatt a lovassportok operettjének nevezik. A ditrói lakosság részérôl nagy érdeklôdés övezte.
           11 felnôtt versenyzett (akik fôleg Hargita megye különféle településeirôl érkeztek). Három gyermek is szerepelt versenyen kívül.
           A versenyt Antal István, a Román Lovasszövetség fogathajtó bizottságának tagja irányította. Munkájában segítették a pályaôrök és Köllô Bálint helyi szervezô.
           Az esemény befejezô részében Bajkó Tibor, a verseny igazgatója különdíjjal jutalmazta a ditrói polgármestert a nyújtott segítségéért.
           Gyôztesek lettek a következôk: 1. Pál Attila (Alfalu), 2. Bodó Zoltán (Kovászna), 3. Czirják Béla (Csíkszentkirály).
           Kitüntetést kapott a három gyermek is (Bajkó Gellért, Bajkó Kriszta, Orosz Beáta).
           Az ifjúság Légy ott kupája két napot vett igénybe, és rengeteg próbát foglalt magába. Ezt az erôpróbát Bíró Zsuzsa és Bíró Piroska irányította. A kiértékelô mozzanatra a kultúrotthonban került sor Puskás Gabriella irányításával. Az összeredmények alapján a résztvevô csoportok között a következô sorrend alakult ki: 1. Gyök kettô, 2. Hegylakók, 3. Hátsó rész, 4. Elektro.
           Senki se ment haza keserű szájízzel: mindenik csoport kapott valamilyen ajándéktárgyat.
           A szponzorok névsorát menet közben Fazakas Szilárd ismertette, de újra közölni fogja a helyi kábeltévé.
           Az események lebonyolításának voltak más aktív részesei is, akiknek jelenléte természetes volt: Puskás Elemér alpolgármester, Nagy Katalin tanárnô, és végül, de nem utolsósorban Bíró András kultúrigazgató.
           A 13 szervezô és 43 szponzor segítségével megvalósított szép rendezvénysorozat véget ért. Sokáig emlékezni fognak rá Ditróban.
Gergely Géza

Ballagás

           Pénteken Gyergyószentmiklós hangyabolyhoz hasonlított. Virágcsokrokkal kezükben rohangáltak az emberek, a közlekedésieknek is akadt bôven dolguk. A zebrák is parkolókká váltak. S a Romtelecom melletti átjárók helyett sokan megcélozták a virággal teleültetett szigetet. Sokan, rengetegen voltak az iskolák körül, s a kicsengetések között az utcákon. Hétágra sütött a nap, a kisebbek kordont álltak, hogy a tarisznyás végzôsök zavartalanul vonulhassanak meghallgatni a díszbeszédeket. A székelyruhás ünnepeltek hol ülve, hol állva hallgatták az utolsó csengôszó utáni búcsúztatókat, jókívánságokat. Majd alig gyôzték átvenni a rengeteg csokrot. Patek Mária, a Salamon Ernô Gimnázium aligazgatója így fogalmazott: „Honnan gyűltek ennyien körétek, kedves ünnepeltek? Talán már fárasztó, már nyomasztó, hogy kézrôl-kézre adnak, egyre több a virág a kezedben, már nem is fér az öledben, és még mindig jönnek, újabb virágokkal. Már testvéreid arca sem látszik a virághalmok közül, de még mindig érkezik egy-egy elkésett rokon, ismerôs. És gyűlnek a virágok, röpködnek a jókívánságok. Ma valóban te vagy a világ közepe, kedves ünnepelt. Bírd ki ezt méltósággal, sôt büszkeséggel és örömmel, mert nem is hiszed el, milyen szerencsés ember vagy. Olyan idôket élünk, amikor az emberek szeretik magukat egyre inkább hasznos vagy egyáltalán nem hasznos tárgyakkal körülvenni. Talán attól a hamis illúziótól vezérelve, hogy az, ami megfogható, az örök is, idôtálló, s ha mindaz az az enyém, akkor én is szilárdan állok az idôben. Nem így van, hamarosan rájösztök arra, hogy mindennél idôtállóbb a szeretet, az az ôszinte aggodalom és gondoskodás, ami körülvesz benneteket, hogy életetek nagy pillanatában ne legyetek egyedül. Szerencsések vagytok, mert olyan közösségben születtetek, éltek, ahol fontosak vagytok. Számon tartanak, és mellettetek állnak. Ezért kedves végzôsök, viseljétek el a hosszan tartó öleléseket, jókívánságokat. S ha életetek során úgy érzitek, magatokra maradtatok, akkor gondoljatok erre a gyönyörű napra, és eszetekbe fog jutni, nem vagytok egyedül...” Ekképp búcsúztatta az aligazgatónô, hasonlóan a város többi iskoláihoz a végzôsöket. Mi pedig azt kívánjuk nekik, hogy az elsô dolog, ami a „tarisznyába kerül”, az a jó érettségi eredmény legyen!
K-T. Gy.

Dalok szárnyával Törökbálinton

           Baráti szálak összecsomózásának szándéka vitte Törökbálintra a Kolcsár Árpád karnagy vezette gyergyószentmiklósi Szent Miklós Kamaraegyüttest. A helyi Cantabile kórus meghívására látogatott a kamaraegyüttes Magyarország legnépesebb községébe, az augusztus 20-án városi rangra emelendô, 14 000 lelkes, Budapesttôl fertály órára fekvô gyönyörű településre.
           A törökbálintiak szeretô figyelmessége tartós dalos-testvéri kapcsolat kialakulásának volt nélkülözhetetlen kelléke. Bákai Magdolna gyergyószentmiklósi könyvtárigazgató és a törökbálinti Huszta Tibor kórustag, illetve a Szent Miklós kamarakórus elnöke, Fodor Csaba között útkövezô levelezés elôzte meg a közel 700 kilométer legyűrését, hogy a helyi Munkácsy Mihály Művelôdési Házban testvéri szívvel fogadjanak a Vékey Mariann kóruselnök és karnagy vezette dalárda tagjai.
           Pénteken, a megérkezést követô állófogadás után, az elsô törökbálinti bemutatkozás – szinte sorsszerűen – egy elsô alkalommal kiállító ötvösművész, Székács Ákos ezüstműves mester tűzzománc technikával ékített alkotásainak bemutatóján esett meg, ahol a helyi falumúzeum igazgatójának, Czuczor Erzsébetnek a felkérésére énekelt a Szent Miklós kórus.
           Szombaton, budapesti kirándulás után, a helyi művelôdési házban közös hangversenyen köszöntötték dallal is egymást a kórusok: az erôtôl duzzadó, zengô stílusban éneklô Cantabile és a lágyan daloló Szent Miklós kamarakórus, illetve annak hangszeres együttese.
           Más-más elôadásmód, de lélekbôl fakadó éneklés jellemezte a közös hangversenyt, melyen Keller László ottani polgármester is látható örömmel vett részt. A napot az Egyesületek Pincéjében elköltött vacsora és közös dalolás zárta.
           Vasárnap – a törökbálintiak 2008-ban esedékes gyergyói vendéglátásának ígéretével – az ünnepi szentmisén Bárdos Lajos Missa Quarta című kórusművével és egyházi művek elôadásával búcsúzott a Szent Miklós Kamaraegyüttes.
Bajna György



           Az elmúlt napokban zajlott az élet a Vaskertes iskolában, a nyolcadikosok búcsúztak, melyet évzáró ünnepség követett, majd rajzkiállítással egybekötött könyvbemutatót tartottak. A Vaskertes Iskola művészeti tagozatának elsô Évkönyvét mutatták be, mely anyagát Berszán-Árus Csilla állította össze. A több mint kétszáz művészetis diák évkönyvébôl a művészeti oktatás kezdetével, jelenével ismerkedhetünk meg. Csata Emese igazgatónô az iskola múltja, jelene mellett a jövôjérôl is szól bevezetô írásában, mint írja, teremgondjaik megoldódni látszanak, bôvül, szépül az iskola. Továbbá Babos Miklós tanító szól a kezdetekrôl, felelevenítve az 1998-as elsô művészeti osztály indulását, nem hagyva ki az akkori támogatókat, azokat, akik felismerték ezen tagozat indításának fontosságát. Brassai Katalin tanító, mint írja, ôt érte az a megtiszteltetés, hogy az elsô művészeti osztályt tanítsa: „hogyan is várom el én ezektôl a gyerekektôl, hogy összeadjanak, vagy „fújják” a román kifejezéseket, mikor már rég valami ennél sokkal szebbet tudnak. Mindent újra kellett velük tanulni, vagyis meg kellett szoknom, hogy a csodás zenélésen, festésen kívül ugyanolyan jó tanulók is, mint a többi iskolás” – írja. Az évkönyvben helyet szenteltek nemcsak a tanítók, tanárok, szülôk gondolatainak, hanem a zenészeket, rajzosokat tanító művészeknek, szakembereknek is, sôt a diákok is vallanak. Továbblapozva a könyvet az elért eredményekrôl olvashatnak, majd díszoklevelek és a diákok munkái zárják a kiadványt.
           A Vaskertes iskola művészeti tagozata évkönyvének megjelenését támogatta az Országos Ifjúsági Hatóság, Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság és az F&F International Kiadó és Nyomda.
Baricz-Tamás Imola

Ezüstműves a Táltos Táborban

           Kedden délután nyílt meg Szárhegyen a két hétig tartó Táltos Kézműves Tábor. Ezúttal a táborozók a felújított vendégházban kaptak szállást.
           Várták a gyergyói kézművesek is a tábort, hiszen, mint Bartis Erzsébet elmondta, ô visszajáró, mert annyira összeforrt közösség van a táborban, hogy el lehet szakadni a rohanó világtól, ott nem búsulja az ember a mindennapokat. Barátságra lelnek, megpihennek ott a táborozók.
           Kis Portik Irén néprajzkutató, a tábor szervezôje elmondta, nagyon szerény körülmények között indul a tábor.
           – Annak, hogy az ellátás, a szállás szép helyen van, európai normáknak megfelelôek a körülmények, az az ára, hogy a költségvetésünk idén nagyon kevés alapot tudott tartalékolni a hagyományos rendezvényeknek. Mindegyik tábor költségvetését megnyirbálta a megye. De ennek ellenére nagyon hálás vagyok, hogy végre van egy olyan szállásunk, ahol otthon lehetünk, ahol felszabadultan, kényelmesen tölthetik el a szabadidejüket a kézművesek. Továbbra is a helyszín a Lázár-kastélyban van. Az idei táborunk egyik nagy ajándéka Cservák Tamás ezüstműves, akivel megegyeztünk, hogy folyamatosan tartani fogjuk a kapcsolatot, el fog látogatni a táborainkba, és a nagyszentmiklósi kincs hasonmásának a darabjaival fogja kiegészíteni a gyűjteményünket. A honfoglalás korának a tarsolylemezei és ehhez tartozó ásatási leletek hasonmása majdnem készen van, ezzel párhuzamosan haladva, olyan látványt tudunk felmutatni majd a kiállításon, ami úgy érezzük, hogy szakmailag is, turisztikai szempontból is, s a táborunk nívója szempontjából is csak pozitív irányba dôltheti el a mérleget. Összesen tizennyolcan fognak megfordulni a táborban, de egyszerre legtöbb tizenegyen fognak dolgozni. Olyan is van, aki csak három napra tud eljönni.
           Kis Portik Irén azt is elmondta, jövôre minden pályázási lehetôséget fel kell kutatniuk, mert a tavalyinál is kevesebb a tábor költségvetése, és ezért nem tudtak még több kézművest meghívni.
           A budapesti Cservák Tamást, a tábor ajándékát, ahogy a szervezô említette, munkájáról kérdeztük.
           – Hogyan lesz valaki ezüstműves?
           – Az elsô szakmám finommechanikai műszerész volt. Miután jött a rendszerváltás, a környékünkön bezártak a gyárak. Ami fémmel kapcsolatos szakma, és egyedül is lehet művelni, az az ötvösség. Így csöppentem bele. Akár ékszerész is lehettem volna, mert, ahol tanultam, az Állami Pénzverôben, ez a lehetôségem is megvolt. Az ezüstművességnek nagy hagyománya van, de kiveszôben manapság, a pénzverôben is megszűnt az oktatás. Csak én oktatom ezt jelenleg. Mindig egy-egy embert veszek fel a műhelybe. Visszatérve: az ékszerész néhány négyzetcentiméteren dolgozik naphosszat, ülve, belekóstoltam abba is, nem tetszett, itt vannak tárgyak, méretek.
           – Mit láthatunk majd a tábor végén?
           – A nagyszentmiklósi kincsbôl a kosfejes ivócsanak másolatát készítem el. Remélem, egy hét alatt. Az ezüstlemezt én hoztam, ennek értékét megtéríti a tábor. A szervezô szeretné, hogy a nagyszentmiklósi kincsekbôl minél többnek a másolata készüljön el. Elôször vagyok itt táborban, ha hívnak még, jövök.
           – Manapság a hét bizonyos napjain a cselédek nem vikszolják az ezüstöt, kik a megredelôk, mit rendelnek az ezüstművestôl?
           – Nehéz volt kitaposni az ösvényt. Egyrészt régiségek javításával foglalkozunk, az egyház rendel tôlünk tárgyakat, és asztali ezüstöt is készítünk. Cukordoboz, üveggel kombinált gyümölcsöstál volt a menô ezelôtt öt évvel, most a kisebb tárgyak, zsebóratartó, só-borstartó, amit rendelnek Budapest központjában, a régiség negyedben a kereskedôk.
           Óriási a Cservák Tamás és tanítványai által készített ezüsttárgyak tárháza, csodálatos kelyhek, sisak, díj, s olyan asztali tárgyak, amelyek pucolását sokan nem bíznák a cselédekre. Most újabb tárgyon dolgozik: készül a kosfejes ivócsanak, amelyrôl nemcsak fotót láthatunk majd, hanem megnézhetjük a kiállításon is.
K-T. Gy.

Márti afrikai naplója

           (folytatás az elôzô lapszámból)
           Május 5.
           A jól megérdemelt pihenés, valamint a még jobban kiérdemelt izomláz napja. Elôször csak mi, ketten Szabival vallottuk be, hogy bizony a hegy megdolgozta a lábunkat. Mindneki más nagy legény volt, kutya bajjal se. Erôsek ezek, gondoltam, nem is tudom, mit keresek itt. Aztán hamarosan kiderült, hogy nem csak nekünk, de mindenkinek fájt a lába.
           Elôzetes ígéretemhez híven, elsétáltam a maszáj kulturális múzeumhoz, hadd vegyem szemügyre a panoptikum minden zegzugát.
           Egy kellemes megjelenésű fiatal maszáj férfi azonnal mellettem termett, és közölte, ô a vezetôm, aki majd mindent elmagyaráz, mindenrôl beszámol és minden kérdésemre válaszol.
           Sötét terem fogadott, mondhatni koromsötétség, és azt sem tudtam, hová kerültem – amikor egyszerre csak felkattant a fény –, halvány megvilágításból tűntek elô a formák, az alakok.
           Egyszer csak egy fatörzsekbôl összetákolt kör alakú építmény, amolyan ház forma, mellette meg egy nô, aki az egészet készítette. Ügyesen megmunkált viaszbábu volt, görnyedt háttal, amilyeneket a valóságban is lopva figyelhettünk, amint áthaladtunk egy-két falun.
           Kedves, jóképű vezetôm meg magyarázott: a házat a nôk építik, fatörzsekbôl, nádból és bôrökbôl. Külön helyiség van az anya és a gyerekek, valamint külön az apa számára. Csak néha alusznak együtt, a férj és feleség, csak olyankor… és elmosolyodott, talán értem, mire gondol.
           Sorban tovább újabb és újabb termek következtek, bemutatva a férfivé válás törzsi szokásait, a férfivé avatás különös, már-már kiközösítô módszerét. A fiatal fiúk ugyanis, 13–14 éves korukban élik meg a rituális beavatást, mely a körülmetéléssel kezdôdik, majd egy elvonulással folytatódik. Minden gyerek egyedül elvonul, ki a mezôbe, és éveket tölt ott, amíg felkészül arra, hogy saját családja, saját állatai legyenek. A felkészülésben segítségükre vannak az idôsebb fivérek, nagy ritkán maga az apa is, a családfô.
           A következô ember-együttes már a családfát ábrázolja. Van a fiatal gyerek, vagyis az, aki még nem esett túl a beavatáson. Aztán van az, akirôl az imént beszéltem, a beavatós – majd következik a harcos, aki éveket töltött el egyedül a mezôben, kiérdemelve ezáltal a harcos nevet és viseletet, valamint az ajándékot, hogy feleséget vásárolhasson, családot alapíthasson és állatokat tarthasson – aztán van a családfô, az apa – legvégül pedig a nagyapa, az öreg, a bölcs. Ebben a kultúrában az öreget nem úgy kell értelmezni, mint nálunk – itt, ahol a lányok 16 évesen szülnek gyereket, a falu öregjei már 35 évesen kiérdemelik ezt a címet.
           A nôk esetében nagyjából ugyanez a séma: fiatal lány, aki még nem esett át a beavatáson. (A genitális csonkítás ugyanis még mindig nagy divat errefelé, bár törvény tiltja a lányok csiklójának eltávolítását, és sok európai egészségügyi szervezet harcol a bizonyos törzsek eme szokása ellen, de kevés eséllyel. A nem éppen ste-ril és igen fájdalmas beavatkozást általában 16 éves lányokon hajtják végre, ez ugyanis az alapfeltétele annak, hogy a lány férjet találjon magának. Senki sem akar elvenni olyan lányt, aki nem esett át ezen a különös műtéten.) Vezetôm megjegyzi, ma már nem csupán európai egészségügyi szervezetek, de bizonyos afrikai szervezetek is harcolnak a genitális csonkítás végrehajtása ellen – ez utóbbiak talán sikeresebbek, mert úgy tűnik, találtak egy arany középutat – a rituálét megtarthatja a nép, de a konkrét beavatkozást csupán imitálják, nem végzik el ténylegesen. A szokáshoz tartozik az is, hogy a fiúknak nem szabad sírniuk, nem szabad egy könnyet sem ejteniük. És ezt be is tartják. Ha nem, örökre megpecsételik ôket. Hogy gyávák. És a harcosok nem lehetnek gyávák. A nôknek szabad sírni, de nekik talán jobban is fáj, mondja a szép maszáj fiú, és vonszol is tovább a következô képhez.
           Ez ünnepet ábrázol. Evés, ivás a mezôben. Étkük nem valami változatos: vért, tejet és húst esznek, meg valami helyileg készített italt isznak – mézbôl, tejbôl és egy fura növény erjesztésébôl nyerik ezt. Látszólag be lehet rúgni tôle, mert egyik viaszbábu a földön fetreng, ez a részeg megtestesítôje, nevet a kis maszáj fiú.
           A maszájok kultúráját ábrázoló panoptikum kimondottan hiteles képet festett errôl a törzsrôl. Ám az igazi az lenne, ha egy faluban, szemlélhetnénk meg mindezt, jelentette ki a vezetôm. Nehéz eset, mert ahhoz, hogy természetesen viselkedjenek idegenek jelenlétében, sok idôt kellene eltölteni mellettük. Mint minden afrikai törzs, amelyek érdekesek a fehérek számára, hamar megtanulták ôk is a pózolást. Megmutatjuk magunkat, a házunkat, eldicsekedünk feleségeinkkel, megkínáljuk a vendéget a szokásos tejjel kevert vérrel, meg a saját készítésű alkoholunkkal (egyébként bizonyos könyvek szerint a maszájok ezt az italat tehénpisivel erjesztik, azonban akárhány törzsbelit megkérdeztem errôl, csak vonogatták a vállukat, nem is hallottak róla, hogy tehénpisit innának), nyakukba akasztunk néhány jellegzetesen szép ékszert, megmutatjuk, hogyan kell beöltözni három vagy négy lepelbe, s ha még mindig nem elég, kiteregetjük nekik a hálószobatitkait, a feleségkeresés történeteivel szórakoztatjuk majd, legvégül pedig táncolunk és énekelünk nekik, nem dobolunk mellé, mert az nálunk nem szokás, de kurjongatunk, ahogy magunkban is szoktunk, aztán mindennek a koronázásaképpen megengedjük, hogy lefotózzanak – egymás mellé állunk, szépen sorba, nôk és gyerekek külön, férfiak külön, két kattintás, és kész is. Mindezt természetesen jó pénzért. Ha a fehéreknek érdekesek vagyunk, miért ne használnánk ki ezt, egy kis jólét reményében? Hiszen a falubeliek egy része még sosem járt el Arusháig sem, pedig csupán 500 shilling a matatu. És többen is tervezik, hogy megveszik életük elsô cipôjét – amely már 20–25 ezer shillingre rúg. Drága, mert jó minôségű, kemény autógumiból készül. A pia-con egy legény mutatta is: 25 dollár az ô sosonkája. Azért ennyi, mert motorbicikli-gumiból van, és tiszta új, tartós. Az apjától kapta, akinek hat felesége is van – neki egyelôre csak kettô feleség, de tervezni harmadik – mondja. Büszkén lépdel motorbicikli-gumi papucsában. Sokat kell hordani, be kell törni, és ez hosszú kilométereket jelent. Az elején fáj a láb, de ami után a talp a gumi abroncsaihoz alakul, hű társ lesz a papucs évekig. Egyébként egy ilyen maszáj cipôt pont úgy kell elképzelni, mint egy szandált. Van neki talpa, elôl kettô, hátul egy pántja, amely tartja a lábat – csak mindez jó kemény autógumiból.
           A panoptikum után még egy eddig nem látott élmény várt rám: a kígyópark lakóinak az etetése. Tudni kell, hogy B. J. nagy kígyóimádó is. Ami fajta csak létezik Afrikában, mindenikbôl él a parkban legalább egy példány. Terráriumban, természetesen, de ez mit sem változtat a lényegen. Elmeséli, hogyan fogatta be a csúszómászókat, milyen nehézségekbe ütközött, mert ha az itteni meglát egy kígyót, azonnal megöli – de ô fizette az embereknek, hogy ha találnak egy kígyót, azonnal jelentsék neki, és ô a saját kígyófogóival becserkészte ezeket, terráriumba tette, és mindent de mindent megtudott róluk – beleértve a marásuk elleni méreg beszerzésének módját is. B. J.-nek sikerült annyira kifejlesztenie a parkot, hogy ma már az egész kontinensrôl idejárnak szakemberek is, ha kísérletezni-valójuk akad. S szintén nagy elôszeretettel keresik fel ôt a kórházak is, ha elfogy valamelyik ellenszerük – B. J.-nek mindig van, és ad is szívesen belôle.
           Nos, a több tíz kígyófaj és a néhány krokodil etetését bámultuk eszeveszettül. A jelenetet nem részletezem, nem találtam benne semmi szobrászkodnivalót. Élô napos csibéket és tengeri malacokat dobáltak be a terráriumba köpések kivédésére szemüveggel felvértezett emberek, hogy aztán a kígyók szôröstül-bôröstül felfalják a szerencsétlen állatcsecsemôket, akiknek semmi, de semmi esélyük nem volt a túléléshez. Így marad meg valamennyire az ösztön a kígyókban – magyarázta az egyik etetô bácsi. Elfogadtam a kibúvót, de ettôl még nem lett kellemesebb a veszettül csipogó csöppségek lassú kimúlásának szemlélése.
           Május 6.
           Hát ezt a napot semmiképpen sem hagytam volna ki az életembôl. Élményutazás egy helyi jellegzetességen, a maszáj matatunak keresztelt taxi-zsenin. Ez a taxizás minden képzeletet fölülmúl, amit eddig a személyszállításról hittem, vallottam, gondoltam.
           A matatu gyakorlatilag egy mikrobusz, amolyan maxi-taxi féleség, csak éppen a második világháborúból való járművekre kifejlesztve. A helyiektôl érdeklôdve megtudtuk, oda visz, ahová csak mondjuk, ráadásul igen olcsón lehet megoldani vele az utazást. 22 km-re voltunk Arushától, és odáig is, mint mondjuk 500 m-re is csupán 500 tanzániai shillingbe, vagyis fél dollárba került a kocsikázás. Hm, kocsikázás, ez egy kicsit nagyzolás. Befurakodtunk a taxiba – furakodni értsd szó szerint. Már voltak benne vagy húszan, mikor mi is felszálltunk. S jelzem, az autó 15 személyre van szabva. Na de oda se neki, ha másnak ez megfelel, akkor nekünk is jó lesz. Kedves emberekkel utaztunk, szorítottak nekünk egy kis helyet is. A pénzszedô, aki mindig utolsónak száll fel, gyakran éppen akkor ugrik be az autóba, amikor az már legalább hetvennel robog, már az út elején beszedi az ötszázas bankókat. Egyéb dolga is akad: ha az úton tébláboló egyedet lát, akkor lázas integetésbe kezd, és komoly pantomim hadművelet árán megpróbálja kifürkészni a bolyongó ember célját: felszállna, vagy sem a matatura. Ha az integetés kimenetele pozitív, akkor tenyerével két iszonyatosat rádürrent a kocsi tetejére, ez a jel a sofôrnek, hogy álljon meg, amilyen hamar csak tud. Persze, a kormányos sem tétlenkedik, iszonyatos féket nyom – többször is, mert általában az autó elsôre nem reagál, csak amolyan pumpálási módszerrel lehet lassításra, majd megállásra bírni. Közben a potenciális utas már jó ideje szalad a kocsi után, mire a sofôr megsajnálja, és úgy dönt, visszatolat bár 500 métert, hogy az embernek csak a másik ötszázat kelljen lesprintelnie. Amikor már a kiszemelt utas felszállt, újabb két vagy három ütés következik, szintén a kocsi tetejére – ez jelzi, hogy indulhat a járgány.
           Beutazásunk a városba szerencsésen lezajlott, most már csak patkányokat kerülgetve kellett megközelítenünk az internet- kávézót, miközben az út szélén dorbézoló kölykek I kill you kedves kiáltásait hallgattuk. Na jó, nem volt annyira veszélyes, patkányok csak az árokban rohangáltak, mi meg tôlük öt méterre, az úton. A gyerekek meg a filmekbôl tanulhatták az aranyos mondatot, és úgy tűnt, tényleg kedveskedésnek szánják, mert mosolyogtak és integettek hozzá.
           Visszafelé is matatu, de az nem vicc, rekordot döntöttünk. Pontosan 29-en gyúrakodtunk be a matatuba – (hála nekem, aki gyergyószentmiklósi vagyok, és Csomafalva közel van, mi is befértünk.). Mikor az autó megállt, és én azt hittem, hogy mi sem férünk be, akkor még ketten felszálltak utánunk – talán hatásosnak bizonyult mások szemében is a módszerem bemutatása.
           A 15 személyesre tervezett csodajárgányról minden egyes alkalommal kiderül, hogy jóval többen is elférnek benne. Lehetetlen helyzetek, lehetetlen pozíciók tarkították az utazás élményét. Egyetlen üdítô motívum a mellettünk meghúzódó maszáj család volt: anya, csodálatos arccal, fia, szintén szép vonásokkal és egy kisgyerek.
           Mikor már úgy éreztem, tovább nem bírok állni, sem az izomlázas vádlim, a kicsavarodott karom és a szétzúzott hátgerincem miatt, akkor megérkeztünk. Késôbb olvastam csak, hogy bár olcsó közlekedési lehetôség, csak akkor ajánlatos igénybe venni az ôrületes maxi-taxi szolgáltatást, ha már semmi más opció nem marad. Ugyanis Tanzániában minden második baleset egyik szenvedô alanya egy matatu. Az ok egyszerű: a sofôrök úgy hajtanak, ahogy csak bírnak. Munkaadóik több és több pénzt akarnak, ezért szükséges a minél több futam egy napon, ez meg csak iszonyú sebességgel valósítható meg. Ráadásul a sofôrök egy bizonyos koffein tartalmú növényt is berágnak néha, melynek egyéb mellékhatásai is ismertek, mint például az összpontosítás-hiány, hogy szépen fejezzem ki magam. Ettôl aztán még több a baleset.
           Mentségünkre szolgáljon, hogy nekünk tényleg nem volt egyéb választási lehetôségünk. S ha ezt megúsztuk, akkor már akármi jöhet. Akár holnap a Kilimandzsáró is. (folytatjuk)
Barabás Márti

A „magyar–magyarok” esete a „balkán-magyarokkal” (Budapesten: a „románokkal”…)

           Mottó: „A magyar–magyar kapcsolatokról Markó megjegyezte: „A magyar kormány túlságosan hamar jutott arra a következtetésre, hogy minden rendben van velünk, nem kell már idefigyelni.” – Mi van, jó uram? Ejsze én szaladgáltam minden héten Budapestre, (de Brüsszelbe, és mindenhova, fôleg Amerikába!), hogy elmondjam: minden rendben van velünk?”
           Mondtam: errôl majd a következô lapszámban írom meg a véleményemet.
           Most azt is elmondhatom, ez a legnehezebb írás, amit csak az ember magára vállalhat, kivéve persze, ha nem a kormány hivatalos lapjának a „manipulátora”, illetve, ha nem valamelyik politikai párt lapjának a „manipulátora”, mert akkor végtelenül egyszerű a dolog.
           Akkor veszem a jegyzetfüzetemet, a „nagymogul” elmondja, hogy mit kell megírjak, én ledarálom és… elmegyek a pénztárosnôhöz felvenni a jutalmat.
           Úgy ismerjük… úgy ismerjük…
           Ha viszont, mint én is most, meg kell írjam a véleményemet, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülök. Ugyanis, amit én most leírok, az nem más, mint rengeteg olvasás eredménye, különbözô „mogulok” lapjaiban megjelent „információk” egymás mellé helyezése, plusz a végtelen ragaszkodás a gondolkozásom szabadságához, és ebbôl következik a véleményem szabadsága, amit aztán megírok… és vállalok.
           Hogy egy példát mondjak, olvasd el az RMDSZ hivatalos lapja, az Új Magyar szó tegnapi (június 20.) cikkét: Az RMDSZ kéri az uniós törvényhozásban Románia elítélését a Bolyai ügyében. Ebben találsz egy nyilatkozatot, és találsz egy beszélgetést az egyik (a háromból) képviselôvel.
           Idézek a nyilatkozatból: „…a három aláíró kéri, hogy az EP „határozottan ítélje el a mindenkori román kormány elutasító és diszkriminatív magatartását, valamint az egyetem vezetôségének hozzáállását”. Figyelsz, drága olvasóm, vagy megártott neked a hôség? Sziesztázunk, mi, sziesztázgatunk? Pocak megtömve, az agyból a vér lement a gyomorba… „Velünk minden rendben van!” – nem igaz? Úgysem hagyok békén, tehát azt olvastad az elôbb, hogy a „mindenkori román kormány elutasító és diszkriminatív magatartása”! Ezt kéne aláírja valami 393 EP-képviselô! Tudod, mit fognak kérdezni? Megmondom, mintha én lennék az: „Mondja, mösziô Khélémén, én rosszul tudom, hogy a kormány miniszterelnök-helyettese, azaz második embere(!), és ráadásul, aki az oktatásért felel(!), mondta a titkárnôm, de világosítson fel, ha rosszul tudom, egy magyar, na várjon csak, hogy is hívják? Megvan! Megvan! Úgy hívják, hogy Márcu Béllá! Na most, megkérem szépen, mösziô Khélémén, magyarázza meg nekem, hogy ez a magyar (a titkárnôm még azt is állítja róla, hogy az RMDSZ elnöke, de ebben én nem vagyok biztos) miért „elutasító és diszkriminatív magatartású” a maguk egyeteme kérdésében?!”
           Ôszintén megvallom neked, kedves olvasóm, Kelemen Attila helyett én is csak tátogni tudnék. (Emlékszel, én már a Năstase kapcsán megírtam, a fiúk Brüsszelbe fognak futni. Na most figyelj, Kelemen Attilával Sz.L. beszélget:
           – Ez az elsô hivatalos lépés Brüsszelben az állami magyar egyetem ügyében. Jól tudom?
           – Így van, ez az elsô olyan kezdeményezés, amely az Európai Unióban valamiféle eljárási szabály alapján történt a Bolyai egyetem ügyében.
           Így van, mondom én, trálálá… trálálá… Eddig csak a pénzt felvenni jártunk ki Brüsszelben… Trálálá… trálálá… És ezután is csak azért fogunk kijárni… De idézek tovább:
           – A nyilatkozatot a többségnek, szám szerint 393 képviselônek alá kell írnia. Lát erre esélyt?
           – Ôszintén bevallom, nem valószínű, hogy sikerül ennyi aláírást összegyűjteni. Ezzel tisztában vagyunk, de a mi célunk az, hogy felhívjuk a figyelmet.
           (Na, ezt szeretem én, ezt, amikor a „politikusod”, drága jó magyarom, széles RMDSZ-mosollyal az arcán, ilyent csak akkor látni a csúcsvezéreken, ha Iliescu „elvtárssal” illetve Kovács „elvtárssal”, vagy Năstase „elvtárssal” azaz a 319-es vagy hányas „ügynök” „elvtárssal” találkoztak, szóval, drága jó magyarom, ezt szeretem én, amikor a te „politikusod” széles mosollyal az arcán elszólja magát, hogy azt mondja „a mi célunk az, hogy felhívjuk a figyelmet!” )
           (Bezzeg, amikor Hantz Péter és Kovács Lehel „hívta fel a figyelmet”, akkor hogy prüszkölt az RMDSZ-csúcs, hogy ez nem módszer…! Ezt a parlamentben kell „megbeszélni”!)
           A lényeget, amirôl beszélni akartam, még csak megközelítettük, úgyhogy az írást a következô lapszámban folytatom.
Györffi Kálmán

Tisztelt szerkesztôség!

           Egy ideje figyelem ezt a felhajtást, amit a fiatalok szervezete körül rendeznek az újságban meg a tévében is. Azt akarom mondani, hogy ez szégyen Gyergyóra nézve. A város megy tönkre, mindjárt csak egy nagy falu, s akkor a fiatalok is csak civakodnak, de nem azért, hogy valaki csináljon valamit ezért a városért, hanem a hatalomért. Néztem a Gyergyó Tévén is a múlt héten az adást, s mindenki azt mondta, hogy ôk akarnak együttműködni, meg dolgozni, csak azt nem lehet érteni, hogyha ilyen nagyon akarnak mind, akkor miért nem működnek együtt, s miért nem dolgoznak. Akkor kezdtem megérteni az egészet, amikor többen is a választásokról beszéltek, s amikor mutatták azt a Virág Zsoltot is, aki mindig ott sündörög Dézsi Zoltán körül. A véleményem szerint, ez az egész is csak azért van, mert jövôben választások lesznek, s Dézsi úrnak még mindig szándékai vannak Gyergyóval. Azt szeretném neki üzenni, hogy elég rosszat tett már nekünk, hagyja már békében ezt a várost, üljön meg békében ott Bukarestben a nagy székében.
           Aztán azt is hallottam a szomszéd gyerektôl, hogy még a Salamon Ernô Líceumba is bementek ezek a Virágék, s ott bele akartak avatkozni a diákok szervezetébe, meg is lökdösték azokat, akik nem úgy akartak muzsikálni, ahogy nekik tetszik. Hát kérem, szégyen ez, hol vannak a tanárok, miért hagyják, hogy ilyesmi történjen? S mit képzel magáról ez a Virág Zsolt?
           Szóval csak azt akarom mondani, hogy az RMDSZ eléggé tönkretette már ezt a várost, hagyják békében bár a fiatalokat, ne mérgezzék meg az ô életüket is. Ott vannak a polgármesteri hivatalban meg a tanácsban, s ott mutassák meg, hogy tudnak valami jót is csinálni, s ha meg nem, akkor álljanak félre, s hagyjanak másoknak helyet.
Kádár István

Ajándék a város lakóinak

           Szerdán délelôtt muzsikaszóval ajándékozták meg Gyergyószentmiklós lakóit a németországi átutazók. Húszfôs hivatásos fúvós csoport hirdette a szeretet, az Istenhez való fordulás fontosságát. Ukrajna, Magyarország után Romániába is ellátogatott a vallási felekezettôl független profi zenészek csapata. Négy helyszínen komoly zenével köszöntötték a város lakóit: a központon, művelôdési ház elôtti téren, a Bucsin negyedben és Felszegben. Köszönjük!

Kérdések és válaszok
Avagy Vincze János esete a sánta kutyával

           (folytatás az elôzô lapszámból)
           Nézzük most a következô kérdés-csoportot, a tervekre meg a beruházásokra vonatkozókat. A kérdések így hangoztak:
           Milyen konkrét terveik voltak, amikor átvették a cég vezetését? Azokból mit sikerült eddig megvalósítani? Miért nem? Milyen beruházásokat valósított meg a cég a tavaly? Miért nem? Idénre milyen beruházási, fejlesztési terveik vannak? Eddig mit valósítottak meg ezekbôl, tekintve hogy az év 1/3-a már eltelt? Miért nem?
           Az igazgató válaszából az derül ki, hogy egyetlen konkrét terve volt, mikor átvette a cég vezetését: csökkenteni az adósságokat. Ez a terve mondhatni csúfos kudarcot vallott, mert 28 milliárd régi lej adósságot vett át, s azt sikeresen feltornászta minimum 50 milliárdra, legalábbis ekkora az a hitel, amit majd jövôtôl kell kezdeni törleszteni. Hogy ezen kívül még mennyi adóssága van a cégnek, azt konkrétan nem árulja el, azt ellenben ugyanô mondja máshol, hogy nagyok az elmaradásaik az állam felé fizetendô adók és illetékek terén, ezért a pénzügy lefoglalta a cég székhelyéül szolgáló ingatlant.
           Nézzük meg a beruházásokat is. Röviden, mert hosszan nincs mirôl beszélni. A tavaly a város több részletben összesen 5 804 000 lejt (azaz több mint 58 milliárd régi lejt) kapott a központi költségvetésbôl a fűtésrendszer korszerűsítésére. Egy, amúgy törvénytelen, határozattal 2006 június elején a képviselôtestület úgy döntött, hogy a munkálatok elvégzésével a közüzemet bízza meg, s még abban a hónapban át is utaltak a cégnek 600 000 lej (6 milliárd régi lej) elôleget erre a célra. Ezek után a tisztelt olvasóra bízom, hogy értékelje az igazgató válaszát, amely így hangzott: A tavaly nyáron azért nem végeztük el a három hôközpont összevonását, mert nem volt erre pénz. Ezért kellett súlyos százezrekért elvezetni a gázt mind a négy kazánházhoz, ezért kellett megvásárolni és felszereltetni egy helyett négy nyomáscsökkentôt, stb. (a legutóbbi testületi ülésen elhangzott, hogy a gázvezetés 700 000 lejbe került, az ellenben nem derült ki – nem is kérdezett rá egy képviselô sem – hogy ez csak a vezetékeket jelenti, avagy benne vannak a nyomáscsökkentô állomások meg a belsô szerelés is). Az már holt lovon a patkó, hogy (írd és mondd) december 28-án állítólag megvásárolták a felújításhoz szükséges vezetékeket meg hôcserélôket. Azért állítólag, mert valamik ott vannak a cég udvarán, de hogy mi és mennyi, azt csak ôk tudják, a városnak egy lakonikus számlát állítottak ki, amiben az van, hogy egy darab csô, 1 685 809,75 lej + ÁFA, illetve egy darab hôcserélô, 2 833 560 lej + ÁFA értékben.
           Mindezt nem azért mondom, hogy bántsam a cég igazgatóját, sokkal inkább azért, hogy felhívjam a figyelmét azoknak, akik ôt rászabadították a cégre. Mondatja ezeket velem az aggódás is, mert a múlt hibáiból bár tanulni kellene, de erôsen úgy néz ki, hogy akiknek tanulni kéne, azok nem tanulnak. Egyszer elpuskázták a svájci segítséget, aztán 2005 legvégén, hóban és fagyban elfuserált munkával kiszórtak az ablakon egy nagy halom pénzt, majd 2006-ban szintén aludtak egész évben, majd év végén megkérdôjelezhetô módon elköltöttek több mint kétszer annyi pénzt, mint az elôzô évben. Most pedig itt vagyunk június második felében, már kapott a város újabb pénzeket a fűtésrendszerre, de még bár egy kapavágás sem esett. Ott tartunk, hogy a képviselôtestület kiigazítja a módosított tervnek a javított változatát. Mindennek eredményeképpen azzal büszkélkedhetünk, hogy alig van város Romániában, ahol drágább lenne a fűtés, mint nálunk, holott csak az eddig kapott pénzek okos elköltésével az árat jóval lennebb lehetett volna szorítani.
           Összegzésképp elmondható, hogy a veszteségek mellett az adósságokat is sikerült közel megduplázni mindössze egy év alatt, beruházásokból meg semmit sem valósítottak meg, annak ellenére, hogy pénz volt, rengeteg. S akkor ismét a kérdés: ezért kellett új igazgató a cég élére? Illetve a másik kérdés: hogy megy be naponta az igazgatói irodába, s hogy veszi fel havonta a fizetését az, aki az elôzô igazgatót kárhoztatta, s 2005 végén a nagy hangú nyilatkozattal állt a sajtó elé? A nyilatkozat így hangzott:
           ... kérjük a Részvényesek Közgyűlését, hogy döntsön, Nagy Attilára vagy ránk óhajtja a GO Rt. vezetését bízni. Ideje már dönteni, hogy a mostani átláthatatlan, a gyergyószentmiklósi fogyasztót semmibe vevô vezetést, vagy egy átlátható csoportmunkát választanak.
           Dr. Márton László, Vincze János
           A közgyűlés annak idején döntött. Ideje lenne nekik is számvetést végezni, s elgondolkozni azon, hogy vajon az a döntés jó volt-e!
Árus Zsolt

Ifi-oldal

Véget ért a 2006-2007-es tanév

           A tanév végeztével ballagtak a nyolcadik és tizenkettedik osztályos diákok. Utoljára hallották iskolájuk csengôjét, utoljára ültek padjaikban, és utoljára voltak együtt mindannyian. Lelkükben egyaránt jelen volt az öröm és szomorúság. A Gaudeamust elcsukló hangon énekelve lelkükben jelen voltak az elmúlt évek emlékei. Az osztálykirándulások, a tanárok megtréfálása, a puskázások dolgozat-, vagy felmérôírásnál. Ezek az élmények halhatatlanok, mindig megmaradnak.
           Az elmúlt években felejthetetlen barátságok is szövôdtek, de most mindannyiuk számára egy új, élményekkel teli kaland kezdôdik. Egy más iskolában, egy más közösségben, más tanárokkal fog kezdôdni az új tanév. A jövô még ismeretlen mindenki számára, de van egy hely, ami állandó: ez az iskola. A régi iskolátok, ahol szeretettel várnak, a régi tanárok, a régi épület falai. Ha segítségre van szükségetek, ha új élményeket szeretnétek elmesélni, itt várnak titeket. De most nagy próbatételek elôtt álltok. Arra kell figyelnetek, hogy minél jobban sikerüljenek vizsgáitok. Szerintem bármelyik iskolába is jártatok, megfelelô tudással ruháztak fel benneteket tanáraitok, és meg fogtok birkózni a próbatételekkel.
           Én sok sikert kívánok a vizsgákhoz, és bízom abban, ha évek elteltével újra találkoztok, egy ugyanolyan közösséget fogtok alkotni, mint most.
Portik Tímea

Gyergyói fiatalok Keleten

           Kis városunkból május 14-én kisebb csapat látogatott a messzi keletre, a törökországi Gaziantepbe, egy, az Európai Unió által finanszírozott program keretében, amire a Juventus Ifjúsági Egyesület kapott meghívást.
           Csapatunk 6 személybôl állt, név szerint: Ambrus Rita, Geréd Orsolya, Páll István, Sándor Zsombor, Székely Tímea és Török Lehel. Utazásunk vonattal kezdôdött, majd repülôvel folytatódott. Hajnalban szerencsére nem olyan zsúfolt a bukaresti forgalom, s így seperc alatt kint voltunk a repülôtéren. A repülés nagy izgalomban tartott mindenkit, mert Orsi kivételével mindannyiunknak az elsô alkalom volt. Isztambulban 5 órát kellett várakoznunk. A repülôtéri váróteremben felfedeztük az elsô hasonlóságot a magyar és a török nyelv között a „kapi” vagyis a kapu szóban.
           Este landoltunk Gaziantepben, majd barátságos fogadtatás, meleg vacsora, ismerkedô játékok, hatalmas alvás következett.
           Kedd, május 15.
           Folytatódott a barátkozás kint a szabadban, ismerkedés a kimondhatatlan nevekkel. Mondjuk, Zsombi nevének kiejtése sem volt egy egyszerű eset, de valaki találékonyan megoldotta a problémát, Dzsambonak keresztelve, amit aztán a többség következetesen utánozott.
           A nap hátralévô részében csoporttevékenységeken vettünk részt. Lett, lengyel, litván, svéd és török társainkkal arra kerestük a választ, hogy mi az oka a fiatalkorú bűnözésnek, amit aztán bemutattunk a többi csoportnak. A csoportok vegyesek voltak, pontosan azért, hogy az országok közötti különbözôségekrôl legyen alkalmunk többet megtudni.
           Ebédet egy magániskolában kaptunk, ahova a diákokat óvodás korukban íratják be, és egész érettségiig járhatnak oda. Törökországban nagyon sok magániskola van, és úgy tűnt, sok pénzt fordítanak az oktatásra ország szinten. A tanárok például rengeteg pénzt keresnek.
           Délután gyakorolhattunk török hangszereken a csütörtöki ifjúsági napra, ahol megmutathattuk tehetségünket. Nagy élvezettel vettük át a hangszereket, a dumm és a takk ütemeket kombináltuk: dumm-takk-takk.
           Este „welcome party”.
           Szerda, május 16.
           A reggeli után (telemeaszerű sajt, olajbogyó, tea...) újabb csoporttevékenység, ezúttal a drogfüggôség volt a téma. Kiderült, a legtöbb nagyvárosban percek alatt drogokhoz lehet jutni, és ilyen szempontból mi is egészen jól állunk. Emily (Svédország) elmondása szerint Stockholmban van egy hely, ahova, ha elmész, és egy bizonyos testtartást veszel fel, azzal jelzel, hogy drogra van szükséged, és a dealerek (drogárusok) kiszolgálnak.
           A délelôtt során még két elôadást hallgattunk végig, amelyeket szakemberek tartottak a helyi rendôrséget, illetve a börtönt képviselve. A törökországi helyzet olyan szempontból hasonlít a romániaira, hogy náluk is csak a 90-es évektôl vált igazi problémává a drogkérdés. Csak Gaziantepben – amely a hatodik legnagyobb város Törökországban (másfél millió lakos) – 600 kiló heroint foglaltak le 2006-ban.
           Ebéd után ellátogattunk a Mozaik Múzeumba. Ez a világ második legnagyobb ilyen jellegű múzeuma (bárkinek szívesen megmutatjuk a fotókat).
           A délután ezzel nem ért véget, hiszen következett a „city hun-ting” nevű játék. Újabb vegyes nemzetiségű csoportok, és irány a belváros. Különbözô feladatokat kellett teljesítenünk, mint például: megtanulni egy török éneket török gyerekektôl, beszélni legalább 5 emberrel a város történelmérôl, megkérdezni egy nôt a hétköznapi tevékenységérôl, megtudni néhány tipikus török terméknek az árát, egy hagyományos levesnek a receptjét egy helyi étteremben, vásárolni Baklávát (török sütemény).
           A várost, ahol vendégül láttak, sohasem foglalták el, és a háború után kapta meg a Gaziantep nevet, addig csak Antep volt – a gazi szó túlélôt jelent.
           Este „Intercultural evening” volt, aminek a keretén belül bemutatkoztak a lengyelek, a svédek és a lettek. Néhányan nemzeti öltözetbe bújtak, majd megkóstolhattunk a jellegzetes édességeket, nemzeti finomságokat.
           Csütörtök, május 17.
           Reggel: látogatás a Youth Centernek nevezett Fiatal Központba.
           Felvonulás. (A török fiatalok énekeltek, nekünk csak az integetés maradt.)
           Fellépés a dumm-takk-takk-kal.
           Este újra nemzeti est, most már Románia, Litvánia és Törökország mutatkozott be. A mi csapatunkból Rita és Lehel székelységünket képviselte. Bemutattuk országunk szép tájait, büszkélkedtünk a Gyilkos-tóval. Draculát említve minden külföldinek a fejében „helyére került” Románia.
           Péntek, május 18.
           Reggel: Forumtheater. Iskolalátogatás.
           Majd állatkert, kis tiltótáblával: vigyázz, a zöld fű, ha rálépsz, ráz!!!
           Délután: bazár – bizsu, kardok, lepedôk.
           Szombat, május 19.
           Szabadtéri festés a világbékérôl. Csapatunk azzal tűnt ki a többi közül, hogy mi kézzel festettünk.
           Látogatás a mecsetbe. Az imádkozás idebent, a helybeliek elmondása szerint, 70-szer többet ér, mintha például otthon imádkoznának. Egy nap 5-ször kell imádkozzanak. Erre az imára az adott idôben az imamnak nevezett pap az Azan énekszóval hívja imádkozni az embereket.
           Záróest, a lettek másnap távoztak.
           Vasárnap, május 20.
           Sokunk által a legjobbnak tartott nap. Kirándultunk Zeugmára, ahol a nagy forróság miatt ruhástól frissítettük magunkat a vízben.
           Ezen a helyen találkoztunk egy bácsival, aki ismerte Ceauşescut. A parton fegyveres katonák vigyáztak a turistákra, ez mindenki számára érdekes volt.
           Aznap utoljára ettünk kebabot és török pizzát…
           Délután motorcsónakokba ültünk, és átcsónakáztunk egy hatalmas, mesterségesen felgyűjtött vízen, hogy aztán a másik oldalon egy római kori várat nézhessünk meg közelebbrôl (Rumkale). A gát miatt víz alá kerültek házak, mecsetek. A kísérôink a partra mutattak, azt mondták, itt írták Jónás könyvét. A mára már üresen maradt házakat örmények lakták valamikor, amikor még alacsonyabb volt a vízszint.
           Fáradtan és barnán értünk viszsza a szállásra.
           Egyetlen dolog maradt még hátra: kiértékelni a rendezvényt. Az egyhetes program betöltötte a szerepét, hiszen céljai között a kapcsolatfelvétel, az egymástól tanulás illetve az egymás szervezeteinek a megismerése volt.
           Ami a fiatalkorú bűnözést, illetve a drogokat illeti, vissza kell térni rá egy következô, „follow up” projekt során.
           Búcsúzáskor elhangzott, hogy még találkozhatunk egy másik európai uniós projekt kapcsán egy másik európai uniós, vagy éppen csatlakozni vágyó országban.
A résztvevôk

100 év – 100 kérdés

           Ötödik forduló
           1. Milyen néven és melyik esztendôben jelent meg az elsô gyergyószentmiklósi hetilap?
           2. Az egész Csík vármegyében terjesztették azt a Gyergyóban megjelenô sajtókiadványt, amely ellenzéki politikai irányvonalat képviselt. Mi volt a lap neve, és melyik évben indították el?
           3. Az 1990 után megjelenô elsô helyi lapnak ki volt a fôszerkesztôje?
           4. Mi volt a neve a 2007-es Kollokvium fesztiválújságjának?
           5. Hol nyomtatták a Gyergyó és vidéke című, 1941–44. között megjelenô hetilapot?
           6. Hogy hívták az elsô gyergyószentmiklósi televíziót, és mikor alakult?
           7. Mióta jelenik meg a Gyergyói Kisújság?
           8. Melyik évben és milyen néven jelent meg a Gépgyártó Iskolaközpont diáklapja?
           9. Milyen médiadíjat nyert 2007 áprilisában a gyergyószentmiklósi Zsigmond Attila a sepsiszentgyörgyi Somogyi Csabával közösen?
           10. Mikor sugározta elsô adását a Gyergyó Tv?
           A negyedik forduló helyes válaszai:
           1. A Figura 1984-ben alakult.
           2. A Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviumát négy alkalommal szervezték meg Gyergyószentmiklóson 2001-ben, 2003-ban, 2005-ben és 2007-ben.
           3. A gyergyószentmiklósi irodalmi kör 1962-ben alakult Garai Ödön vezetésével, 1968-ban vette fel a Salamon Ernô Irodalmi Kör nevet.
           4. Gyergyószentmiklóson hivatalosan 1952-tôl működik múzeum.
           5. A művelôdési életnek a Korona-terem adott teret a művelôdési ház megépülése elôtt.
           6. Az Ipartestület Férfikarának karnagya Ambrus Nuridsán Éva.
           7. Kossuth Lajosnak szeretett volna szobrot állítani a gyergyói közösség az elsô világháború elôtt.
           8. A Madonna-szobor alkotója Szervátiusz Jenô.
           9. A Gyergyószentmiklósi Művelôdési Házat 1974-ben avatták fel.
           10. Két mozi működött a 80-as években Gyergyószentmiklóson: a Mioriţa és a Famunkás mozi.
           Válaszaitokat a Szabadság tér 22. szám alatti postaládánkba várjuk, vagy a www.ifiteka.knet.ro címre. Játsszatok velünk!

Voltál-e már igazi kincsvadász?

           Ha óvodás vagy kisiskolás kalandvágyó gyerek vagy, próbára teheted magad! Várunk rád a múzeum udvarán, vasárnap de. 10 órakor. Átveheted a feladatlapokat, és akár szüleid segítségét is igénybe véve, bejelölheted a megfejtéseket. A titkok várnak Rád!
           Ha leküzdötted az akadályokat, és megtaláltad a kincseket, nem kell mást tenned, a kutatólapodat ugyanoda kell visszahoznod, ahonnan elvetted. Meglepetés vár Rád!
           Sikeres kincsvadászatot!

                               KisAsszony

Szeretet fenntartással

           Szeretem, csak... Szeretem, de... A folytatás pedig rendre valamilyen kifogás a társ kisebb-nagyobb fogyatékosságai, gyengéi miatt. Lehet-e, szabad-e – zavaró hibáival együtt – szeretni az illetôt? Vagy legjobb elszakadni tôle?
           Szeretem, de félek, hogy elhagy
           Bizonytalanságban nehéz szeretni. Próbáld megfejteni, miért ragaszkodsz olyasvalakihez, akiben nem bízol, aki fájdalmat okozhat. Ha állandóan szorongsz amiatt, hogy elhagynak, nem lehet, hogy valójában kívánod ezt a szorongást? Esetleg nem is szereted annyira a párod, sôt már szívbôl várod, hogy csomagoljon? Ami a lényeget illeti, ehhez a játékhoz a társadnak nem sok köze van. A félelmek a te fejedben kavarognak, már-már függetlenül a másik cselekedeteitôl.
           Szeretem, de másról ábrándozom
           Korántsem rendkívüli az ügy. A szerelem nem akadályozhat meg senkit, hogy beleélje magát bizonyos helyzetekbe. Ez a nyitottság, fiatalosság jele is. Egy kapcsolat nem feltétlenül szól a sírig, vagyis egyáltalán nem cinizmusra vall, hogy számolsz vele. Tényleg ne feledd, más férfi is létezik a földön. Meg hát fantáziálgatni, illetve cselekedni – nem ugyanaz. Persze, ha az álomlovag hús-vér figura, közeli barát, akkor más a helyzet. Dönts: felejtsd el, vagy szerezd meg! Utóbbi esetben viszont le kell mondanod jelenlegi partneredrôl. Vedd kezedbe sorsod alakítását, még ha nehéznek tűnik is a választás.
           Szeretem, de már nem vágyom rá annyira
           Van ilyen, ez is természetes. A vágy erôssége napról napra, olykor óráról órára megváltozhat. Néha hetekig is úgy érezheted, hogy már semmit nem jelent a másik. Egy hónap múlva mégis úgy veted magad a karjaiba, mint az elsô randevún.
           Szeretem, de már egyáltalán nem vágyom rá
           Rossz jel, semmiképpen nem mondható szerelemnek. Számos elfásult kapcsolat akkor sem fejezôdik be, ha tényleg megérett rá. A partnerek annyira hozzászoktak a másikhoz, hogy azt hiszik: még mindig szeretik egymást. Lehet, hogy valamelyest így van, szeretik egymást, de csak úgy, mint testvérek, barátok.
           Szeretem, de idegesít
           Benned van a hiba. Szállj magadba, még mielôtt a társad el nem hagy. Két ember együttélése óhatatlanul konfliktusokkal, súrlódással jár, nem szabad mindenért a másikat okolni. Ha úgy találod, hogy partneredben föllelhetô a létezô összes rossz tulajdonság – jusson eszedbe: te választottad ezt a férfit.
           Szeretem, de untat
           Ebben az esetben kapcsolatotok valószínűleg nem egyenlôségen alapul. Ha te unatkozol, akkor aligha elégít ki a szerelmed. Kevesebbet kapsz tôle, mint amit – vélhetôen – megérdemelnél. Kérdezd meg azért ôszintén önmagadtól: lehet, hogy imádok unatkozni? Lehet, hogy szeretek panaszkodni? Az unalom még az agresszivitásnál is rosszabb, ha nem egy adott helyzetbôl, hanem a személyiségbôl következik.
           Szeretem, de nincs helye a terveimben
           Egyik napról a másikra vegetálni – nem ilyen a szerelem. Hiszen egy boldog kapcsolat másból sem áll, mint tervezgetésbôl. Milyen legyen a családi ház, hány gyerek szülessen, hová utazzunk nyaralni stb. Már maga a tervezgetés is örömet szerez, feltéve, hogy minden rendben van. Egyszerűen jólesik a közös dolgokról beszélni.
           Szeretem, de szörnyű alak a barátaim szerint
           Több lehetôség is fennáll:
           1. A barátaidnak nincs igazuk, különben téged nem is érdekel a véleményük, mert szerelmes vagy. Semmi probléma.
           2. A barátaidnak nincs igazuk, de te rájuk hallgatsz, mert a véleményük mindennél fontosabb. Elôbb-utóbb nyilván elhagyod partnered, mert nem ô számít, hanem a barátaiddal fennálló kapcsolat. Meglehetôsen éretlen viselkedés.
           3. A barátaidnak igazuk van. Hagyd el partnered!
           Szeretem, de nincs kedvem vele élni
           Elsô lehetôség: szívesen alszol a barátoddal, de ahhoz már nem fűlik a fogad, hogy moss is rá. Ha véleményed egyezik a partneredével, működhet a dolog. Ne feledd: ha ez a kapcsolat véget ér, kevés emléket hagy.
           Második lehetôség: némi túlzással nem szeretsz mást, kizárólag önmagadat. Egyedül a saját hibáidat, szokásaidat vagy képes elviselni. Próbálj meg leszokni az önzôségrôl.
           Szeretem, de boldoggá tesz, ha elutazik
           Nem feltétlenül rossz jel. Szereted párod anélkül, hogy minden pillanatban vágynád a közelségét. Ha viszont a férfi minden elutazása teljesen felszabadít téged, nézz szembe a tényekkel: vess véget a kapcsolatnak. A megunt partner nélkül még jobban örülhetsz az egyedüllétnek.

Citromos csirke fokhagymás krumplival

           Hozzávalók: 1 nagyobb (kb. 1,7 kg-os) csirke, 1 csokor friss kakukkfű, 2 babérlevél, 2 citrom, 4 evôkanál olívaolaj, 1 kg apró szemű burgonya, 1 nagy fej fokhagyma, ôrölt bors, só.
           Elkészítés: A konyhakész csirkét kiolajozott tepsibe tesszük a kakukkfűvel és a babérlevéllel. Az egyik citrom héját lereszeljük, és félretesszük, a citrom levét kifacsarjuk, összekeverjük az olívaolajjal, majd sóval, borssal ízesítjük. Meglocsoljuk vele a csirkét, és forró sütôbe tesszük. A sütô hôfokát mérsékeljük, és 180 şC-on 15 percig sütjük, közben néhányszor meglocsoljuk a szaftjával. Mellétesszük a hámozatlanul félbevágott fokhagymát, a megmosott burgonyát, és még 30 percig sütjük, végül rátesszük a vékonyra szeletelt másik citromot is, és még 10 percig sütjük.
           Tálaláskor a csirkére szórjuk a félretett citromhéjat. Sült cukkinikarikákat is adhatunk mellé.

                     Egészség

A légzés - 9

           Rinitiszek – 2
           I. Allergiás rinitiszek
           Az allergiás orrnyálkahártya-gyulladást az immunrendszer valamilyen környezeti hatásra (ismert vagy feltételezett allergének) adott sajátos reakciója idézi elô, és mind a heveny, mind a krónikus rinitiszek közé sorolhatjuk.
           Kóroktan-etiologia – Az allergiás rinitiszt a szervezetbe kerülô, rendszerint ártalmatlan idegen anyagok (allergének) okozzák, pl. virágpor (pollen), fűfélék, fák, állati szôrök, penész, házi por stb. A leggyakrabban elôforduló allergének a parlagfű, a fűpollenek és a fapollenek. Az allergiás rinitiszekre gyakran jellemzô a családi halmozódás is.
           Tünetei: tüsszögés, orrfolyás, az orrnyálkahártya duzzanata és szemviszketés, könnyezés. A diagnózis a kórtörténetben szereplô tünetek alapján állítható fel.
           Az allergiás rinitisznek két fajtája van, a szezonális és a nem szezonális rinitisz.
           1 – Idôszakos allergiás (szezonális) rinitisz
           Ez a betegség pollenallergia, szénanátha néven is ismeretes, és egy olyan hurutos orrgyulladást jelent, amelyet allergiás reakció vált ki.
           Kóroktan-etiologia – Ezeket a rinitiszeket tavasszal a különbözô fák virágjainak pora (pollen), nyáron a fűfélék, míg ôsszel a gyomok váltják ki.
           A szezonális allergiás rinitiszben szenvedô emberek legnagyobb részénél a parlagfű a legfôbb allergén, de a fűpollenek szerepe is jelentôs. A nem virágos növények pollenjei kicsik és könnyűek, nagy tömegben, nagy távolságra is könnyen eljutnak. Az allergiás rohamot kiválthatja a túlzott erôvel áramló légfűtés is. A meleg levegôáram port és egyéb szilárd részecskéket sodor magával, amelyek izgatják az orr nyálkahártyáját.
           Az allergiás rinitisz tünetei
           Általános tünetek (fejfájás, ingerlékenység, fáradtságérzet) fordulhatnak elô, de a szokványos megfázásra utalók is jellemzôk.
           A tünetek azonban azért jellegzetesek (tüsszögés, orrviszketés, orrfolyás, orrdugulás és a szem kötôhártyájának gyulladása), mert rohamokban, csak idôszakosan jelentkeznek, és megszűnnek esôs idôben illetve zárt helyiségekben. Ezért a szezonális allergiás nátha felismerése viszonylag könnyű, mivel többé-kevésbé az évnek ugyanabban a szakában jelentkezik.
           Diagnózis-kórisme – az allergén jelenlétén (pollen stb.) és a következô tünetek alapján állítható fel:
           – orrtünetek: a beteg orra általában eldugul, folyik, kimerítô tüsszentési rohamok jelentkeznek, és az orrlégzése gátolt.
           – szemtünetek: jellemzôk a járulékos tünetek, a szemek könnyeznek, a szemhéjak vizenyôsen duzzadtak (ödémásak), viszketnek, a kötôhártya belövellt, erei kitágultak, vérrel teltek, ami a szem jellegzetes „pirosságát” okozza, de gyakran felléphet fotofóbia (fénykerülés) és a szemek sötét aláárkoltsága is.
           – fültünetek: fülfájdalom vagy nyomásérzékenység.
           Érdemes megjegyezni, hogy a torokfájás és rekedtség általában ritka az allergiás rinitiszben! Ha azonban láz és izomfájdalom kíséretében lép fel, akkor a fertôzés a legvalószínűbb kiváltó ok (vírus vagy baktérium).
           A virágporallergia kórisméje biztosan csak a pozitív bôrtesztek alapján állítható fel.
           2 – Állandó allergiás rinitisz vagy perenniális (nem szezonális) allergiás nátha
           A tünetek hasonlóak az elô zô kórképben leírtakkal, de nem csak a pollenszezonban, hanem egész évben, különösen télen jelentkezhetnek. A kiváltó és fenntartó tényezôk olyan allergének, melyek a lakásban találhatók, mint például a házipor-atka, penészgombák, állatszôrök (macska, kutya), konyhai rovarok, légszennyezés. Ez a forma gyakrabban gyermekeknél és a serdülôkorúaknál jelentkezik.
           Érdemes megjegyezni, hogy a nem szezonális allergiás rinitisz tüneteit könnyű a megfázásos náthával összetéveszteni, ezért a kórisme a kórtörténet és bôrtesztek alapján állítható fel.
           (folytatjuk)
Dr. Kovács Géza családszakorvos

                     Sport

Labdarúgás
Nem sikerült feljutni!

           Június 16-án, szombaton délután rendezték a III. Ligába jutá- sért vívott osztályozókat. A találkozók során a megyei bajnokcsapatok közül 21 harcolta ki a feljutást és a III. Ligába való indulási jogot. A feljutottak között kilenc erdélyi együttes van. A 2007/ 2008-as idényben Kovászna, Maros, Brassó, Máramaros, Szatmár, Bihar, Fehér, Temes és Hunyad megye IV. Ligás bajnokságának gyôztesei léphettek egy osztállyal feljebb. Az erdélyi csapatok eredményei: Onix Râmnicu Sărat (Buzău) – Zágoni Mikes (Kovászna) 1–2, Alsójárai Minerul (Kolozs) – Máramarosszigeti Marmaţia (Máramaros) 2–2, 11-esekkel 4–5, Mikolai Turul (Szatmár) – Pankotai CNM (Arad) 1–0, Zilahi FC (Szilágy) – Nagyváradi Bihar FC II. (Bihar) 2–3, Nagydisznódi AS (Szeben) – Alvinci Kozara (Fehér) 1–1, 11-esekkel 5–6, Kisbecskereki Nova Mama Mia (Temes) – Pandurii Cerneţi (Mehedinţi) 5–2, Piskitelepi Marnosim (Hunyad) – AS Parângul Sadu (Gorj) 3–2, Tatrangi Unirea (Brassó) – Viscofil Popeşti Leordeni (Ilfov) 2–1 – hosszabbítás után.
           Szovátán került lejátszásra a Maros és Hargita megye bajnokcsapatai közötti osztályozó mérkôzés, amelynek tétje a III. Ligába jutás volt. Hargita megye bajnokcsapatát, a Gyergyószentmiklósi Jövô együttesét számos szurkoló, szimpatizáns elkísérte a Maros megyei Szovátán lejátszott osztályozó mérkôzésre. Sajnos, a 120 perces drámai küzdelem végén a Maros megyei bajnok, a Marosvásárhelyi Gaz Metan együttese bizonyult jobbnak, s jutott fel a III. Ligába.
           Az osztályozó mérkôzés eredménye: Marosvásárhelyi Gaz Metan – Gyergyószentmiklósi Jövô 1–0 (0–0, 0–0, 1–0) – hosszabbítás után. Gólszerzô: Şerban (100. perc). A két csapat a következô összeállításban játszott. Gaz Metan: Babi – Ianoşi, Cosmin Boitoş (76’ Brai), Sotan, Sorin Boitos, Bokor (102’ Muntean), Râtea, Rotar, Suciu (57’ Constantin), Crăciun (117’ Boros), Şerban.
           Gyergyószentmiklósi Jövô: Scurtu Adrian – Bliorţ Marius, Lazăr Vasile (102’ Bakos Csaba), Marcoci Florin, Vinău Gigi, Nagy Zsolt, Kurkó József, Covrig Alin, Bliorţ Ciprian, Nagy Dénes és Ciocania Vasile. Sárga lapok: Bokor (8. perc), Râtea (40.), Suciu (63.), Şerban (98.), illetve Kurkó (11.), Nagy Dénes (65.), Ciocania (88.), Covrig Alin (89.). Piros lapok: Sorin Boitoş (46.), illetve Bliorţ Marius (48.), Kurkó József (90.).
           Játékvezetô: Ciprian Amarandei (Jászvásár); a játékvezetô asszisztensei: Nicolae Botezatu, Vlad Urzică (mindketten Piatra Neamţ).
           Már az elsô percben eltalálták a Jövô kapujának felsô kapufáját a marosvásárhelyiek. Suciu csavart kapura, a labda a felsô lécet találta el, a kipattanó játékszert Crăciun fejelte közelrôl a gyergyói kapu mellé. Két perccel késôbb a vásárhelyi Suciu lövését a Jövô fiatal kapusa, Scurtu Adi tolta szögletre. A marosvásárhelyiek kezdeti rohamai után fokozatosan helyreállt az egyensúly, hisz a Jövô játékosai ellenôrzésük alá vonták a pályán zajló történéseket. A mérkôzés ezen idôszakában a kezdeményezést is átvették a Jövô játékosai. Az elsô félidôvel kapcsolatosan kijelenthetô, hogy a Jövô uralta a középpályát. Ez elsôsorban a Jövô jól szervezett középpályás sorának köszönhetô. A 30. percben Bliorţ Ciprian került a Gaz Metan védôi mögé, a Jövô játékosának lövése azonban elzúgott a kapufa mellett. Tíz perccel késôbb Kurkó József bal oldali elfutása után következett a lövés, a labda azonban a rövid sarkot elkerülve került a kapu hátához. A gól nélkül zárult elsô játékrész után heves hangulatban kezdôdött el a második félidô. A 46. percben Sorin Boitoş kapott piros lapot az egyedül meglóduló Ciocania Vasile felrúgása miatt. Jogos kiállítás volt! Az incidenst követôen mintegy 18 méterrôl szabadrúgást végezhetetett el a Jövô, de Covrig Alin a kapu fölé lôtte labdát. Alig két perccel késôbb egy kakaskodás miatt Bliorţ Marius is kiállítás sorsára jutott, így a pályán kiegyelítôdött a két csapat játékosainak száma. A puskaporos hangulat elülte után a Gaz Metan fokozatosan átvette a kezdeményezést. A marosvásárhelyiek több veszélyes gólhelyzetet kialakítottak, de a gyergyói csapat jól védekezett. A második félidô végén Kurkó József megkapta második sárga lapját. Nem jött jókor ez a kiállítás, hisz a gól nélküli rendes játékidô után következett a 2x15 perces hosszabbítás, amelyet emberhátrányos helyzetben volt kénytelen elkezdeni a Jövô csapata. A hosszabbítás elsô félidejében a marosvásárhelyiek nagyszerűen kihasználták elônyüket, hisz fokozott nyomás alá helyezték a Jövô kapuját. Több helyzetet kialakítottak, majd a 100. percben megszületett a Gaz Metan vezetô gólja. Ekkor a marosvásárhelyi Şerban került helyzetbe, s jobblábas lövése védhetetlenül vágódott a gyergyói csapat kapujának léce alá: 1–0. Ekkor már igyekezni kezdett a Jövô, és egy perccel késôbb Ciocania fejesét kellett bravúrral hárítania Babinak, a Gaz Metan kapusának. A hosszabbítás második félidejének végén a gyergyói Nagy Zsolt egyenlíthetett volna, de sajnos a gólhelyzet kimaradt. Annak ellenére, hogy nem sikerült feljutnia, tisztesen helyt állt a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. A sikertelenül végzôdött mérkôzés azt is jelenti, hogy egy év munkája veszett el, de ennek ellenére folytatni kell. Fiatalabb játékosok beépítésével talán jövôre is meg lehet célozni az osztályozót. Így marad a tudat, hogy az elmúlt idényben Hargita megyében a Jövô csapata játszotta a legszebb és legeredményesebb focit.
           Covrig Alin játékos-edzô: Amikor a sorsolás után megtudtam, hogy a marosvásárhelyiek ellen kell játszani, tisztában voltam azzal, mindent elkövetnek majd azért, hogy megnyerjék a mérkôzést. Tudtam, tudtuk, hogy a marosvásárhelyi csapat biztos anyagi háttérrel rendelkezik. Gyakorlatilag több olyan III. és II. Ligás csapat is van, amely nem tudhatja maga mögött a marosvásárhelyiek anyagi hátterét. Nagyjából elégedett vagyok azzal, ahogyan a fiúk játszottak a szovátai mérkôzésen. Amit felróhatok az, hogy talán nem kellett volna a játékvezetônek megadni a lehetôséget arra, hogy két játékosunknak piros lapot adjon. Úgy vélem azonban, ha ez nem következik be, akkor más úton-módon szerezték volna meg a gyôzelmet. Sajnálom, hogy így történt, de az én lelkiismeretem tiszta, annál is inkább, mert egy minden szempontból erôsebb csapat szintjére tudtunk emelkedni, egyenlô ellenfélként tudtunk küzdeni ellenük. Adott pillanatban két emberünk hiányzott, kiállítás miatt, a pályáról, de a mérkôzés így is csak a hosszabbításban dôlt el. Meggyôzôdésem azonban az, hogy ha végig egyenlô létszámmal játszunk, akkor a végkifejlet egészen másképp alakul. Ezen az úton is gratulálni szeretnék a Jövô csapatát alkotó játékosoknak a bajnoki idényben, illetve az osztályozó mérkôzésen kifejtett emberfeletti erôfeszítésért.

Teremfoci
Vasárnap teremtornát rendeznek

           Június 24-én, vasárnap a gyergyószentmiklósi sportcsarnokban rendeznek hat csapatot felvonultató teremtornát. A meghívott együtteseket két csoportba sorolták: A-csoport: Székelyudvarhelyi Sportklub (I. Liga), Marosvásárhelyi City'US (II. Liga), Gyergyói Elite (II. Liga); B-csoport: Focşani (I. Liga), Szováta (II. Liga), Inter Gyergyó.
           A mérkôzések (2x20 perc) kezdési idôpontjai és műsora: 9.30 Szováta – Inter Gyergyó, 10.20 Elite – City'US, 11.10 Focşani – Szováta, 12.00 Székelyudvarhely – City'US, 12.50 Inter Gyergyó – Focşani, 13.40 Gyergyói Elite – Székelyudvarhely. A helyosztó mérkôzések műsora: 16.00 órai kezdettel: mérk. az 5. helyért (A3–B3); 16.50: mérk. a 3. helyért (A2–B2); 17.40: a turné döntôje (A1–B1). 18.30 órai kezdettel díjkiosztás.

Jégkorong/ Műjégpálya
A helyieken is múlik

           Múlt heti sajtótájékoztatóján Pap József polgármester bejelentette, hogy rövidesen elkezdôdik a gyergyószentmiklósi műjégpálya felújítása. A hírrel kapcsolatosan megkérdeztük Magos Györgyöt, a York cég területi képviselôjét, aki válaszában kihangsúlyozta, hogy minden a helyi önkormányzaton múlik, mert a munkálat finanszírozása általuk történik. Amint azt megtudtuk, a York amerikai illetôségű, és több mint 100 éves múltra visszatekintô cég, amely hűtôipari és klíma- berendezéseket tervez, illetve gyárt. A szóbanforgó cég Gyergyószentmiklós önkormányzatának már 2004 szeptemberében felajánlotta szolgálatait egy műszaki jellegű megbeszélésen! Magos György továbbá elmondta, hogy a tervek megvannak, de tudomása szerint nem áll rendelkezésre a szükséges összeg. Mint mondotta, a York újította fel a csíkszeredai, bukaresti, marosvásárhelyi és a Ploieşti-i műjégpályákat, tehát van tapasztalatuk ezen a téren. A gyergyószentmiklósi műjégpályán a régi hűtôberendezés eltávolítása képezi a munkálat elsô részét, majd ezután kerül sor az új csövezet beszerelésére. Fontos, hogy a munkálatok során nem maradnak figyelmen kívül a villanyáram és a vízsporlási szempontok, ennek köszönhetôen hosszú távon megtérülnek a tervezett befektetés költségei.
           A munkálatok elkezdésének, illetve befejezésének idôpontját Magos György egyelôre nem tudta meghatározni. Azt viszont közölte, hogy a munkálatok maximum 18 hetet vesznek fel, ez az idôszak magába foglalja a régi berendezés leszerelését is. A területi képviselô ismételten elmondta, hogy nem csak rajtuk múlik a munkálat elkezdésének folyamata, ehhez szükséges a helyi önkormányzat megfelelô partneri hozzáállása is.

Jégkorong
Kedden gyűlést tartottak

           Június 19-én, kedden tartotta újabb gyűlését Bukarestben a Román Jégkorong Szövetség vezetôségének testülete. A keddi tanácskozáson a Gyergyószentmiklósi Progym SK részérôl jelen lévô Lázár Ernô, a szövetség vezetôségének tagja, tájékoztatott a fontosabb döntésekrôl, határozatokról. Eldôlt, hogy a Románia Kupa 2007/2008-as kiírásának Csíkszereda ad otthont. A mérkôzéssorozaton valamennyi felnôttcsapat részt vesz, a kupáért turné rendszerben küzdenek, tehát mindenki mindenkivel mérkôzik. A rangsorban elsô helyen végzô csapat tudhatja magáénak a serleget. A bajnokságot illetôen: ugyanaz lesz a lebonyolítási forma, akárcsak az elmúlt idényben. Jóval a bajnokság elôtt, az augusztus 27–29. közötti idôszakban, Csíkszeredában rendezik meg a hagyományos Csíki Sör Kupa mérkôzéseit, majd ezt követôen kerül sor Gyergyószentmiklóson a szintén hagyományos Gyilkostó Kupa találkozóira, amelyre a szeptember 7–9. közötti idôszakban kerül sor. A bukaresti székhelyű szövetség vezetôségének döntése értelmében a 2007/2008-as idényben változik a korábbi megszokott pontozási rendszer. Eszerint a 60 perc alatti játékidôben elért gyôzelemért 3 pont jár, döntetlen esetén hosszabbításra kerül sor, ennek végén a gyôzelem 2 pontot, a vereség pedig 1 pontot ér. A hosszabbítás után esedékes büntetôlövéseknél is érvényes a szabály, amely szerint a gyôztes 2, míg a vesztes 1 pontot kap. Ez a pontozási rendszer az ifjúsági és a gyermekcsapatoknál (U12-tôl felfelé) is érvényes lesz. Az U12-es korcsoportnál kisebb kategóriákban ezentúl nem számolják a pontokat, és nem jegyzik az eredményeket. Fontos a csapatot alkotó játékosok számára, hogy a bajnokság kezdete elôtt alkalmassági felmérôn kell bizonyítaniuk, hogy megfelelnek a követelményeknek. Ezen felmérésnek úgy a hazai, mint a külföldi jégkorongozók alá kell vessék magukat. Végül, de nem utolsó- sorban leszögezték, hogy játékosokat az augusztus 1 – szeptember 30. közötti idôszakban lehet igazolni. Ez az átigazolási idôszak az ifjúsági csapatokra is érvényes. A szakszövetség június 19-i ülésén megalakultak a különbözô bizottságok, amelyek keretében gyergyóiak – Lázár Ernô, Divoiu Adrian, dr. Kovács Géza – nevei is szerepelnek.

Jégkorong
Nagy múltú kapitány

           Amint arról lapunk hasábjain már korábbi lapszámainkban beszámoltunk, a csíkszeredai Basa Jánost nevezték ki a Román Jégkorong Szövetség technikai igazgatójának, másképp mondva szövetségi kapitányának. Basa János 1966-ban ezüstérmes volt a román válogatottal a Téli Fôiskolás Világbajnokságon, tagja volt az 1968-as grenoble-i téli olimpián induló romániai válogatottnak, amellyel összesen kilenc felnôtt- világbajnokságon vett részt. A bukaresti Testnevelési Fôiskolán szerzett tanári diplomát. Pályafutása edzôként is gazdagnak bizonyult: 12 évig volt a Csíkszeredai Sportklub edzôje, késôbb két évig a Ferencvárost, mellyel 1992-ben magyar bajnoki címet nyert, majd három évig a Jászberénynél tevékenykedett. Három évig a romániai felnôtt-, hat évig pedig az ifjúsági válogatottat edzette.

Kerékpársport
Ifjúsági és felnôtt országos bajnokság

           Az elmúlt héten Marosfô központtal kerültek megrendezésre az ifjúsági és felnôtt országúti kerékpáros bajnokság versenyszámai. Június 13-án és június 14-én a Bucsin-tetôre vezetô úton az egyéni idôfutamos versenyszámokra került sor. A folytatásban, június 15-én és 16-án a mezônyversenyt rendezték a Gyergyószentmiklós – Parajd – Székelyudvarhely és vissza útvonalon. Az egyéni idôfutamos versenyek elsô két napjának érdekessége, hogy az U23-as korosztályú sportolók elsô nap saját korosztályukban, másnap pedig a felnôttek (Elite) között is rajthoz álltak.
           Eredmények. Elsô versenynap: Kisifjúságiak, 23 km (14 induló): 1. Grosu Eduard (Zernyeşti Torpedo), 2. Sipos Zoltán (Marosvásárhelyi MSC), 3. Voinea Lucian (Konstancai Bilal 2000). U23-as korosztály, 32 km (16 induló): 1. Madaras László (Olimpic Autoconstruct C-lung Muşcel), 2. Madaras Attila (Olimpia Delma 2003 Medgidia), 3. Pătrache Marius (Olimpic Autoconstruct C-lung Muşcel).
           Második versenynap: Nagyifjúságiak, 27 km (30 induló): 1. Rusu Ionel (Olimpic Autosconstruct C-lung Muşcel), 2. Gaber Martin (Bukaresti Dinamo Sercom), 3. Ionescu Traian Vasile (Conpet Petrolul Ploiesti).
           Elite 31 km (21 induló): 1. Madaras László (Olimpic Autoconstruct C-lung Muşcel), 2. Madaras Attila (Olimpia Delma 2003 Medgidia), 3. Pătrache Marius (Olimpic Autoconstruct C-lung Muşcel), … 7. Novák Eduárd (Csíkszeredai Intersport), 12. Ruzsa Lehel (Csíkszeredai Intersport), 13. Tôke Botond (Csíkszeredai Intersport).
           Az országos bajnokság június 15-én, pénteken a kis- és nagyifjúságiak, június 16-án, szomba-ton pedig az U23-as korosztály és az Elite számára szervezett mezônyversennyel folytatódott. Az útvonal a következô volt: Gyergyószentmiklós – Bucsin-tetô – Parajd – Székelyudvarhely és vissza. Az ifjúságiak Felsôsófalvánál, a felnôttek Székelyudvarhelyen fordultak meg. Érdekesség, hogy a lábprotézissel versenyzô csíkszeredai Novák Károly Eduárd bronzérmet szerzett.
           Eredmények. Kisifjúságiak, 55 km (16 induló): 1. Lucian Voinea (Konstancai Bilal 2000), 2. Eduard Grosu (Zernyesti Torpedo), 3. Sipos Zoltán (Marosvásárhelyi MSC). Nagyifjúságiak, 100 km (32 induló): 1. Martin Gaber (Bukaresti Dinamo Sercom), 2. Lucian Nicolae Bolbose (Olimpic Autoconstruct Campulung Muşcel), 3. Ionel Rusu (Câmpulung Muşcel). U23-as korosztály, 164 km (32 induló): 1. Madaras Attila, 2. Mihai Malacu, 3. Marius Petrache (mind Olimpia Delma 2003 Medgidia). Felnôttek, 164 km (24 induló): 1. Csicsáki Tamás (Conpet Petrolul Ploieşti), 2. George Daniel Anghelache (Dinamo Secrom), 3. Novák Károly Eduárd (Csíkszeredai Intersport).
           Június 23-án, szombaton elkezdôdik Románia országúti kerékpáros körversenye. Az idén 44. kiírásához érkezett nemzetközi vetélkedô útvonala a következô: június 23., szombat, nyitóverseny 13–17.30 óra között, amely körverseny Curtea de Argeş központjában, a táv 30 km. I. forduló, június 24., vasárnap, 13–17.30, Piteşti – Tg. Jiu (központ), 174 km; II. forduló, június 25., hétfô, 13–17.30, Tg. Jiu – Déva, 144 km; III. forduló, június 26., kedd, 13–16.05, Déva – Gyulafehérvár, 141 km; IV. forduló, június 27., szerda 13–15.40, Gyulafehérvár – Nagyszeben, 119 km; V. forduló, június 28., csütörtök, 13-16.40, Nagyszeben – Bâlea-tó, 120 km; VI. forduló, június 29., péntek, 13–16.50 Medgyes (indulás) – Marosfô, 175 km; VII. forduló, június 30., szombat, 13– 17.10, Maroshévíz (indulás) – Piatra Neamţ, 131 km; VIII. forduló, július 1., vasárnap, 10–14.30 Piatra Neamţ – Botoşani, 164 km.

Ifjúsági labdarúgás
Háromnapos torna

           Június 15-én, pénteken kezdôdött és június 17-én, vasárnap ért véget a Székelyudvarhelyen megrendezett kisifjúsági és gyermekkorú labdarúgókat felvonultató nemzetközi labdarúgótorna. A megmérettetésen 39 csapat vett részt, ez összesen mintegy 600 gyermek pályára lépését jelentette. A Székelyudvarhelyért-kupa elnevézésű regionális ifjúsági labdarúgótornán – fôszervezôk: Dusinszki Zoltán és Botorok János – öt korosztályban zajlottak a mérkôzések az udvarhelyi városi stadionban és a városi parkban lévô műfüves pályákon. Ma-gyarországról a tapolcaiak neveztek be a megmérettetésre. A rendezésben az FC Székelyudvarhely és a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal vállalt fôszerepet. A benevezett csapatok a helyieken kívül, Csíkszeredát, Gyergyószentmiklóst, Kolozsvárt, Zilaht, Nagyszebent, Marosvásárhelyt és Szovátát képviselték.
           A korcsoportonkénti legjobbak: 1993-94-es korcsoport: Kolozsvári CFR; 1995-ös korcsoport: Zilahi Jövô, FC Székelyudvarhely; 1996: Régeni ISK, Csíkszeredai ISK; 1997-es korcsoport: Zilahi Jövô, Csíkszeredai ISK; 1998-as korcsoport: FC Székelyudvarhely. Különdíjak: 1995: Bakó Mátyás (FC Székelyudvarhely) – gólkirály; 1996: Kovács Botond (Gyergyószentmiklósi Elite) – legjobb játékos; 1997-es korcsoport: Nica Liviu (Csíkszeredai ISK) – gólkirály; 1997: Máté Tamás (Csíkszeredai Siculum) – legjobb kapus; 1998-as korcsoport: Magyari Szilárd (FC Székelyudvarhely) – legjobb játékos.

Sportesemények a VII. Ditrói Napokon

           Sakk
           Június 16-án, szombaton a Ditrói Falunapok keretében került megrendezésre a Csibi József Emlékverseny. Szervezôk: Madaras Albert és Csibi B. András. A megmérettetésre a Gyergyói-medence 18 sakkozója nevezett be. Az ötfordulós svájci rendszerű verseny végén a következô élmezôny alakult ki: 1. Becze László (Szárhegy) 4 pont (16,00 Bucholz), 2. Madaras Albert (Ditró) 4 pont (14), 3. Bajkó Sándor (Ditró) 4 pont (14), 4. Bajkó Miklós (Ditró) 4 pont (13). Az egymás elleni mérkôzésen Madaras Albert legyôzte Bajkó Sándort, így azonos pontszámmal ugyan, de elôrébb végzett a rangsorban. A ditrói megmérettetésen a fôbírói tisztséggel járó feladatokat a szárhegyi Ambrus Gyula látta el.
           * * *
           Az Idôsek Klubjában megrendezett emlékverseny ifjúsági megmérettetésén 9 sakkozó (köztük egy lány) vett részt. A dobogós helyeket a következô sakkozók foglalták el: 1. Csibi Árpád (VIII. oszt.), 2. Balázs Botond (IX. oszt.), 3. Mészáros Sándor (VII. oszt.).
           Kézilabda
           Az újonnan felavatott sportcsarnokban, amely Gál Ferenc ny. testnevelô tanár nevét vette fel, a szalagvágás után a valamikori tanítványok, a „régilányok” és „öregfiúk” szimbolikus avató kézilabdameccset játszottak, amely tele volt humoros eseményekkel, és végül döntetlennel zárult.
           Teremfoci
           A kézilabdázás után igazi „késhegyre menô” minifoci-bajnokság zajlott le a Gyergyói-medencébôl meghívott 8 csapat között két szakaszban: elôször a 4–4 csapatot magába foglaló A- és B-csoportot alkotó együttesek között (körmérkôzések); ezt követôen lejátszásra kerültek a döntôk, a két csoport csapatai közötti párhuzamos sorsolással (az elsô az elsô-vel, a második a másodikkal stb.). A döntôk után kialakult végsô rangsor a következô: 1. BFK (Alfalu), 2. Crazy Boys (Gyergyószentmiklós), 3. Inter Gyergyó, 4. Old Boys (Ditró), 5. Fortrans (Ditró), 6. Luzer FC (Ditró), 7. Rém rendes (Ditró), 8. Orotva. A sportesemények irányítói: Sipos József és Héja József Zoltán. Gergely Géza

Biatlon
Edzôt keresnek a válogatotthoz

           Nagy a zűrzavar a Román Sí- és Biatlon Szövetségnél, ahol Márton Simon edzô lemondásával megüresedett válogatott edzôi tisztségre keresnek szakembert, de még eddig nem sikerült. A sportoldal.ro hazai honlap híradása szerint a szövetség a német Karl Wolffal próbál szerzôdést kötni, de egyelôre még nem kapott biztos választ. Márton Simont többször is megkeresték, hogy továbbra is vállalja el a vezetést, a csíki szakember azonban egyelôre nem akar a válogatottal dolgozni, pontra szeretné tenni a csíki sportiskolát, folytatni az ott elkezdett beruházásokat. Ide kapcsolódó hír, hogy a szakszövetség kijelölte a válogatottakat alkotó sportolókat, az ifjúságiaknál Ferencz Réka (Gyergyószentmiklósi ISK/ Csíkszeredai Sportklub), a felnôtteknél pedig Tófalvi Éva és Szôcs Emôke (mindketten Sportklub) tagja a válogatottaknak.
           Született egy fegyelmi döntés is: a csíkszeredai Szabó János Kevend alpesi sízôt és a brassói Vili Podaru edzôt 2–2 évre eltiltották, mert a két sportember között súlyos, tettlegességgel végzôdô incidens tört ki idén tavasszal egy ausztriai versenyen.

Sporttánc
Félévzáró Désen

           Désen rendezték meg az idei szezon elsô félévének záróversenyét. A 2007-es Protherm Latino Angels-kupán 200 pár lépett a táncparkettre. A nyugat-európai országokban már meghonosodott gyakorlat szerint Désen is egynapos versenyt rendeztek, amely minden vonatkozásában színvonalasra sikeredett. A Szamos-parti város sportcsarnokában felszerelt táncparketten a gyergyói sporttáncosok is jelen voltak. A Gyergyószentmiklósi Step Dance SK sporttáncosainak eredményei.
           Basic, 12–13 évesek (standard): 1. Vlad Păslariu – Pop Eszter, 2. Bencze István – Szász Katinka. Basic, 12–15 évesek (latin): 1. Bencze István – Szász Katinka. Az E-kategóriában a 10–11 éveseknél Bencze Ferenc – Hodgyai Ágota és a Rokaly Szilárd – Portik Annamária kettôs az elôdöntôbe jutott.
           A sporttáncosok legközelebb szeptember 8-án és 9-én Galacon találkoznak, ahol az E-és D-kategóriás országos bajnokság küzdelmeire kerül sor.

Jégkorong/ Magyar Kupa
Döntô Csíkszeredában

           Csíkszeredában rendezik december 28-án és 29-én a Magyar Kupa 2007/2008-as idényének négyes döntôjét. A Vákár Lajos Műjégpályán turné rendszerben lezajló megmérettetésnek a rendezô jogán máris résztvevôje, a román bajnoki cím védôje, a Csíkszeredai Sportklub csapata. A Magyar Kupa-döntô másik három együttesének kiléte a selejtezô mérkôzések után derül ki.

Jégkorong/ Külföld
Elutasították az Újpest kérését

           A szlovák 1. Liga elutasította az Újpest nevezését – adja hírül a klub honlapja. A Késmárkon megrendezett ülésén a szlovák 1. Ligás klubok társulata elutasította az Újpesti TE nevezését a 2007/2008-as bajnoki szezonra. A döntés indoklása szerint három szlovák egyesület is pályázott az egy üres helyre az 1. Ligába, és a hazai csapatok elônyt élveznek. A lila-fehérek pályázatában semmilyen kivetnivalót nem találtak az illetékesek, így az esetleges visszalépésnél még napirendre kerülhet az UTE indulása.
           Ide kapcsolódó további információ, miszerint kétszeres Bajnokok Ligája-döntôs játékossal erôsített az Újpest jégkorongcsapata. A szlovák Anton Lezo 2005-ben a Dukla Trencinnel hatodik, idén pedig a HK Zilinával negyedik lett a BL hatos fináléjában. A 35 éves csatár 2004-ben hazájában bajnok volt, és a trencséni gárda legponterôsebb játékosa lett. Mellette másik két szlovák, Robert Cop és Jakub Feranec szerzôdött Újpestre. A hátvéd létére nagyon ponterôs, 34 esztendôs Cop 1999-ben fellépett az szlovák All Star-gálán. A 21 éves Feranec szélsô poszton bevethetô, és fiatal kora ellenére van szlovák extraligás múltja. Az Újpest csapatától idôközben távozott többek között a magyar válogatottban alapembernek számító Ladányi Balázs és Horváth András is.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                     Horoszkóp
Június 21 – 27.

           KOS (III.21-IV.20.)
           Kos jegyű nô a héten próbáljon beszerezni legalább pár deka önkritikát! Környezetének már meglehetôsen tele van minden eszköztartója az Ön kíméletlen vádaskodásaival. Kos férfi a héten legyen nagyon körültekintô!
           BIKA (IV.21-V.20)
           Veszélyes lehet, ha a szerelemben átlépi a határt. Egy ártatlan kis flört hirtelen sokkal többé válhat, és minden borul. Hű kedvesét veszítheti el, csupán azért, mert némi változatosságra vágyott. Az új pedig majd továbbáll.
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Tudatosan vágyik a kiszámíthatatlanságra, az izgalomra. Aki Ikrek jegyű társat akar magának, annak tisztában kell lennie ezzel! Ha kedveli a titokzatos életet, vágjon bele! Az Ikrek férfit csapodárnak tartják. Pedig ez nem igaz!
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Ellenállhatatlan kisugárzásával egész héten hatással lesz a másik nemre. Ahova belép, szinte azonnal magára vonja a figyelmet. Pénzügyi dolgokban ne engedje el magát!
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Gyorsan hoz döntéseket, néha a következményekkel nem törôdve. Komolyabb ügyekben is megpróbálja saját magát képviselni, tekintélye, egyénisége sugallja, hogy véghezviszi, amit akar. Ideális partnert abban talál, aki nyugodt, de laza természetű.
           SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
           Ezen a héten könnyű lesz Önt megbántani. A szokásosnál is érzékenyebben, mondhatni túlzottan reagál mindenre. Szerelme társaságában biztonságban érzi magát, egyedül ott tud ellazulni. Magányos Szűznek erôs, határozott partnerre van szüksége.
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Megbízható normális szabályok szerint kellene élnie. Felejteni a megtörtént rosszakat, s bízni saját tudásában! Mérleg nô érzelmi kapcsolatában fedje fel végre a sötét foltokat társa elôtt, a végtelenségig nem lehet ôt az orránál fogva vezetni!
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Sok volt a változatosság mostanában, ezért leginkább nyugodt, békés pillanatokra vágyik. Amikor úgy érzi, lecsendesedett Ön körül minden, menjen ki a szabadba, keressen egy energetikailag pozitív helyet és töltôdjön! Szívja magába a természet illatát.
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Békésen telik ez a hét. Igyekezzen minél többet a családdal lenni, ha vannak kisebb gyermekek, azokkal játszani. Régen megoldásra váró problémáira is megtalálja a megoldást, akkor, amikor nem is számít erre. Magányos Nyilas új ismeretség elôtt áll, ami tán már nem egyéjszakás kaland lesz.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Mozgalmas, fergeteges hétnek néz elébe, amikor szinte minden a kedve szerint alakul. Mostanában kötött szerzôdései, ingatlannal kapcsolatos tervei jól alakulnak. Testének, lelkének regenerálódásra lenne szüksége.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Ne adja ki túlzottan magát, mert ráfizet. Emlékezzen vissza a legtöbb régi barátságára! Ôszinte volt másokkal, sokukon segített, és amikor Önnek lett volna szüksége legalább pár jó szóra, legtöbbjük kibeszélte, vagy hátat fordított.
           HALAK (II. 18-III 20.)
           Csodákra ne számítson, de abban bízhat, hogy több meglepetés vár Önre a hétvégén. Miután elég labilis egyéniség, egyik pillanatban lelkes, a másikban alulértékeli magát, tanulja meg kontrollálni érzéseit!



                     ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...

           A miniszter titkársága rendel a papírgyártól ötezer kerek borítékot.
           – Mire használják ezeket a kerek borítékokat? – kérdezi a szállító.
           – Hogy-hogy mire? Ebben postázzuk a körleveleket.
           * * *
           Taxisok egymás közt.
           – Te is olyan vagy, mint a toronyóra reggel.
           – Miért?
           – Az is elütötte már a hetet.
           * * *
           A cigány egy üres talicskával rohangál az építkezésen, erre a brigádvezetô:
           – Mit csinálsz cigány?
           – Jaj fônök, akkora a hajtás, nincs idô megpakolni a talicskát!
           * * *
           A busz elindul a megállóból, egy ember fut utána. Rászólnak:
           – Nyugalom jóember, jön egy másik busz is.
           – Jó–jó, de azt nem én vezetem.
           * * *
           A skóthoz elmegy a barátja tanácsot kérni.
           – Választanom kell két nô közül. Az egyik pénztelen hajadon, fiatal és szeretem, a másik gazdag özvegy, öreg és ki nem állhatom.
           – Hát a fiatalt válaszd, akit szeretsz!
           – Köszönöm a tanácsodat drága barátom, ezt fogom tenni!
           – Ez esetben add meg nekem az özvegy címét!
           * * *
           Két ovis beszélget:
           – Mit kérsz szülinapodra?
           – Én egy labdát.És te?
           – Én egy tampont.
           – Az jo.És az micsoda?
           – Nem tudom, de lehet vele úszni, síelni...
           * * *
           – Miért nem helyes dolog a házasság elôtti szex?
           – Mert lekésheted miatta az esküvôd.
           * * *
           Nagy a tömeg a buszmegállóban. Egy nô szűk ruhában próbál felszállni a buszra, de nem tud fellépni a második lépcsôre. Hátranyúl, és igazít a ruha cipzárján. A ruha nem enged. Hátranyúl, és igazít még egyet. A ruha még mindig nem enged. Ekkor a mögötte álló férfi feltolja a buszra a fenekénél fogva.
           – Mit nyúlkál, maga szemtelen?!
           – Hát, miután lehúzta a dzsekim cippzárját, aztán a sliccemet, gondoltam ennyit én is megengedhetek magamnak.
           * * *
           A repülôgép már jó ideje várt, mire megkapta a felszállási engedélyt. A kapitány egy pillanatig gondolkodott, majd beleszólt a hangosbeszélôbe.
           – Kedves utasaink, itt a kapitány beszél, mindjárt indulunk. Elnézésüket kérem a késlekedésért, de elromlott az a szerkezet, amely a csomagjaikat szokta megnyomorgatni és a fogantyúkat letépkedni, úgyhogy most ezt a földi személyzet volt kénytelen kézzel elvégezni...
           * * *
           Egy férfi sétál a tengerparton, amikor hirtelen észrevesz egy üveget. Kihúzza a dugót, és egy dzsinn jön elô az üvegbôl.
           – Köszönöm, hogy kiszabadítottál, cserébe teljesítem három kívánságodat.
           – Elôször is akarok egy kiló gyémántot! – egy villanás, és már ott is van elôtte egy csillogó halom. – Másodszor, akarok egy piros Ferrarit és egy kastélyt itt a tengerparton! – egy villanás, és máris a kastély erkélyén állnak. – Harmadszor azt akarom, hogy ellenálhatatlanul kívánatos legyek a nôk számára! – Egy villanás, és emberünk máris átváltozik egy tábla csokoládévá.
          

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007

            Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
             sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                        a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!