Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Stratégiák
Minden valamirevaló településnek van fejlesztési stratégiája. Rövid távú, középtávú, hosszú távú. Nekünk van egy nagyon rövid távra elképzelt ôskáosz-stratégiánk, és egy mások által kidolgozott középtávú fejlesztési stratégia-tervezetünk. Az utóbbiról csak annyit, hogy az ismertetésére összehívott lakossági fórum csekély számú résztvevôi között még véletlenül sem találkoztunk városi tanácsossal. Ez természetesen jelzésértékű lehet. Azt jelentheti, hogy tanácsosainkat egyáltalán nem érdekli a városfejlesztési stratégia, vagy nem értenek egyet a tervezettel, vagy egyáltalán nem ismerik, és nem is akarják megismerni azt, vagy nem érzik hivatásuknak véleményt mondani róla, és az esetleges felmerülô problémákra sem akarnak reagálni. Ez is egyfajta stratégia. Igaz, nem fejlesztési, de stratégiának stratégia, ahhoz kétség nem fér. Sôt, elmondhatjuk, hogy egy okosan kigondolt álláspontot tükröz ez a magatartásforma. Ugyanis, ha témán kívül maradsz, akkor nem derül ki, hogy gôzöd sincs, mirôl van szó. A terv ismertetôje elmondta, hogy alapul vették a helyben megfogalmazott politikai, vállalkozói, önkormányzati, lakossági igényeket. Tehát a tanácsos urak több rendbeli igényei is benne foglaltatnak a tervben. Hogy melyek ezek, arról nem szól a fáma, de mindenképp illet volna megvédeni saját elképzeléseiket. Már, ha voltak… Ugyanis eléggé szkeptikus vagyok ezügyben.
Egy ilyen terv kidolgozásához nagyszabású elôkészítô munkálatokra van szükség. Elsôsorban egy elôzetes tanulmányra, amely felméri a közösség történelmi, kulturális és környezeti sajátosságait. Aztán meg kell állapítani a fô fejlesztési szempontokat, majd a mindent átfogó tematikus fejezetekre osztást is meg kell ejteni, és persze a nyilvános viták megszervezése sem utolsósor. Ebbôl, ha valami meg is történt, nagy nyoma nem maradt. Ezért nincs érdeklôdés a város polgárai részérôl, hogy a tanácsosokról ne is beszéljek. Kaptunk egy olyan városfejlesztési stratégia-tervezetet, amit senki sem érez a magáénak, így el lehet képzelni, hogy mennyire sikeres lesz a megvalósítása. És mindez miért?
Mert kommunikáció-hiány van. Mert bizalomhiány van. Mert feszültség van. Mert irigység van. Mert széthúzás van. Mert mellôzünk minden szakmaiságot, és a városvezetés véletlenszerűen történik, sok elfecsérelt energiával és pénzzel. Mert nem vagyunk a magunk urai, hanem másoktól várjuk a megoldásokat és a segítséget. Mert gyámoltalanok vagyunk. Mert elképzeléseink sincsenek arról, hogy nekünk mi a helyes, mi lenne a jó. Mert olyanok vezetnek, akiket vezetni kell. Mert az ostobaság és az úrhatnámság frigyre lépett. Mert azt hisszük, hogy a pénz mindenre megoldást jelent, holott fogalmunk sincs arról, mire kellene elsôsorban költeni, hogyan kellene a legjobb hatásfokkal felhasználni azt. Mert szégyellünk érdeklôdni, kérdezni másoktól, akik haladnak. Mert büszkeségünk nem engedi, hogy mások hibáiból tanuljunk. Mert fafejűek vagyunk, és nem vesszük észre, hogy a lehetôségek ezerrel húznak el mellettünk, s mi csak bámulunk ki a fejünkbôl, egyre csak várva a következô alkalmat. Mert nem vállalunk semmit, de annál magasabbak az elvárásaink. Mert nincs, aki a közösséget felrázza letargiájából, összefogja és irányítsa.
Mihaszna pásztorok szétfutott nyájának nincs jövôje a farkasok között, hiába lapul a fiókban az elméletileg jól megtervezett terelési stratégia.
Ábrahám Imre
Drága, hamis takarók
Sírva kereste fel szerkesztôségünket egy idôs hölgy, mint mondta, csúfosan átverték. És ahogy problémáját meséli, ismerôs történet rajzolódik ki. Magyarországi rendszámú autó, fiatal úriember kínálja portékáját. Olcsón, áron aluli összegért lehet kapni „gyapjú” takarót, kispárnát, és csak most, amíg a készlet tart.
„Bekopogtat, és szó szerint rátukmálja az emberre” – mondta az idôs hölgy, és azt is hozzátette, hogy férjével együtt, negyvenöt évi házasság után elsô alkalommal csapódtak be ily módon. A házaló a nyugdíjasoknak jutányos áron kínálja a portékát, öt rendet beszélt rá az idôs házaspárra, akik, mint a néni mondja, akaratuk ellenére vették meg. Az azelôtt való nap kapott nyugdíjból ötmillió régi lejnyit fizettek ki.
Az idôs hölgy, mint mondta, azért kereste fel szerkesztôségünket, hogy elmondja, nyilvánosságra kerüljön a történet, mert amivel „felöltöztették” ôket az ötmillió lejért, az nem gyapjú, hanem műanyag. A vásárosok autóját újra látta a városban, ezért is keresett fel.
Gyergyószentmiklóson sokan vásároltak e „gyapjúlepedôbôl”, kinek egy, kinek kettô millióért adták el a portékát. És telefonhívásokról is hallani az utóbbi idôben, hogy ön a kiválasztott, és egy rendért csak ennyit és enynyit kell fizessen, hát kinek nem fekszik, hogy olcsón, minôségi árut vásároljon egyenesen a gyártótól. Vigyázat tehát, mert mifelénk már így is sok nyugdíjas takarózhat drága, hamis takaróval.
Baricz-Tamás Imola
Idôalagút (26.)
Vizsgalázban ég a város is, nem csak az ország. Amint a Gyergyóból olvashatjuk, 100 éve sem volt máskép. Nézzünk egy kis kiértékelôt:
„A záróvizsgák a Fogarassy intézetben f. hó 12-ével kezdôdtek, s tartottak e hó 22-ig. Minden osztályban az eredmény oly szép igyekezetrôl tanúskodik, a mely méltán dicséretet érdemel. A feleletek, a szabatosság, leszámítva kevés lányos sablontól, értelmes tanításról és tanulásról tett tanúbizonyságot.
A polgári iskolában 20-án kezdôdtek a vizsgák az I. és II. osztály vizsgálataival. 21-én a III-ik és IV-ik osztály vizsgázott örvendetes eredménnyel. A tornavizsga is 20-án volt, a kedvezôtlen idôjárás miatt az intézet nagytermében; az eredmény itt is szép volt; táncmozdulatokkal kombinált tornajátékok lekötötték az érdeklôdôk figyelmét. Legnagyobb hatással volt azonban a két teremben felhalmozott rajz, festmény és kézimunka-kiállítás, mely úgy minôségileg, mint mennyiség szempontjából egy év szorgalmáról és nemes munkakedvérôl tett bôséges tanúságot. 22-én az óvodavizsgálatok bájos szavalatok és ügyes játékok közepette, 24-én a zenevizsgákkal összekötött záróünnepélylyel végzôdött a viszgálatok sora és egy évi becsületes munkásság tért meg a szünidei üdülésre.” (…)
Sosem volt könnyű az újságírás. Álljon itt egy szintén az évzárás kapcsán született, félreértett írás védelmében kelt levélrészlet:
Közönség körébôl.
Tekintetes Szerkesztô Úr!
A „Gyergyó” megelôzô számában a ditrói elemi iskolák tantestülete belekötött az évzáró vizsgákról beküldött igénytelen tudósításomba.
Miután a tek. szerkesztôséggel abban teljesen egyet értek, hogy komoly lap a közérdek szolgálatát tartja feladatának, és nem a személyeskedést vagy a nagyképű vénasszony fecsegést, kötelességemnek tartom a fenn t. tantestület berzenkedésére a közérdekre való tekintettel kijelenteni, hogy abban a rövid tudósításban csupán azt az örvendetes körülményt kívántam méltatni, hogy a ditrói elemi iskolák ez évi vizsgái nagyobb eredményt mutattak fel, mint a múlt éviek.
Azt hiszem, ezzel csak nem bántottam meg senkit, akinek bár 5 gr, agyveleje van, mert hiszen ebbôl józan észszel arra nem lehet következtetni, hogy a tanítók nem teljesítették volna kötelességüket a múlt évben.
Ami az új törvényre vonatkozó hivatkozást illeti, hát ne tessék érte köhögni a tisztelt tantestületnek, mert hogy a tanítók az eddigi javadalmazás mellett mellék foglalkozás keresésére voltak utalva, azt nem én találtam ki, hanem az a bizonyos tanférfiúi alak, ki a tanítóknak jövedelmük gyarapítására melegen ajánlotta a piócza szedést és más nemes foglalkozást.
Egyébiránt én ezzel nem mondtam, s jelenleg sem állítom, hogy a ditrói tantestület mindenben meg nem felelt volna kötelességének, még lelkiismeretesen a múltban is, hanem azt mégsem hiszem, hogy ha valaki nagyon fontos, nagyon fárasztó és nagyon lelkiismeretes munkájának méltányolását tapasztalja, ez rá nézve buzditólag ne hatna, és ne ösztönözné arra, hogy feladatának még jobban megfeleljen, talán még kötelességén túl is.” (…)
Ollózta: Bajna György
Bonyodalmas útjavítás
Felszusszant a város lakossága, mikor látta, elkezdôdtek az útjavítások. Az Állomás utcában kezdik, utána következik a Tűzoltók… csak eltűnnek így szépen, sorjában a gödrök. Aztán felszisszent, amikor azt látta, az állomás utcát a sugárúttól jobbra is folytatják, ott, ahol az út egyik oldalán cégek vannak, másik felén bozót és vasút. Irritálta, hogy a volt UMTF elôtt még teret is képeztek ki aszfaltból, és haladnak tovább, a polgármester családjának másik cége felé.
Az önkormányzati képviselôk közül is többen felkapták a fejüket, Szabó Rudolf a médiát is segítségül hívta, nem tartván méltányosnak, hogy a lakónegyedek bekötôútjai helyett a cégek elé terítsék az aszfaltot.
A polgármester viszont jegyzôkönyvet lobogtatva elmondta:
– A forgalmi bizottság aláírta a sürgôsségi sorrendet. Ebben az Állomás utca teljes hossza szerepelt. Sorompótól sorompóig, 970 méter. Szabó tanácsos úr megfeledkezett, mit írt alá. Jegyzôkönyv van róla, én csak végrehajtatom a határozatot, attól nem térek el.
Szabó Rudolf ekképp érvel:
– Az útjavítások sorrendjét a tanács rábízta a forgalomfelügyelô bizottságra. Ôszintén, oda sem figyeltem a sorrend megállapításakor az úthosszra, fel sem tételeztem, hogy az Állomás utca nem a vasútállomás és Kossuth Lajos utca között van, hanem egészen a volt IJECOOP-nál lévô sorompóig tart. Ezt lovagolja meg a polgármester, hogy mi aláírtuk.
Mikor megláttam, hogy a volt UMTF körül dolgoznak az emberek, akkor döbbentem rá, mi is történik. Nem érthettem egyet, hogy a sorompóig aszfaltozzanak, mikor tudtam, abból a pénzbôl a lakónegyedben lehetne egy-két bekötô utat rendbe hozni, s az, ugye sokkal sűrűbben lakott hely. Személyeskedésbe ment a beszélgetés a polgármesterrel, s többen megpróbálnak gúnyt űzni abból, hogy nem tudom, mit írtam alá. Tévedtem, az igaz. De nem jobb, ha valaki beismeri tévedését, és próbálja korrigálni? Jobb ezen csemegézni? Az ilyen tévedést a polgármester nagyon gyorsan ki tudja használni, és az ô javára fordítja.
A cégek természetesen igen-csak szeretnék, hogy aszfalt kerüljön ott az útra, ez ügyben már leveleztek is, és most összepótolnak, hogy út épüljön.
– Komoly dokumentáció van – mondja Pap József polgármester –, az Állomás utcában lévô cégek tavaly felreklamáltak egészen a prefektúráig, hogy ôket frusztráljuk, a lerakatoknál lévô útszakaszt nem javítjuk. A prefektusnak nem lenne ebbe beleszólása, mégis odáig reklamáltak, azt hitték, mi nem akarjuk megcsinálni. Most bele is pótoltak az útjavításba, 16 000 lejt. Javítani kell ott is, mert errôl szól a határozat, s akkor is folytatjuk a munkát, ha a cégek által pótolt összeg nem lesz elég ott az aszfaltozásra. Hogy elegendô-e, akkor derül ki, amikor elkészül a recepció. Hétszáz munkás dolgozik azon a részen, s a cégek is ide fizetik az adót.
Az út az említett szakaszon még nem készült el, így a munkavezetô, Pál József nem tudta megmondani, mennyi pénzt fektetnek az ottani útra aszfalt formájában. Amit viszont közölt, hogy egy négyzetméter út ára 30 lej, ha két réteget helyeznek a felületre, akkor 60 lejbe kerül.
Nem rejthetô véka alá, hogy az Állomás utca ezen részének aszfaltozásánál az is szemet szúró, hogy ott vannak cégei a polgármester családjának is. Feltettük hát a kérdést Pap Józsefnek:
– A polgármester úr családjának cégei is ott vannak, s olyan íze lehet az útjavításoknak, mintha az a családért történne...
– Kinek, mi köze ahhoz? Nekem van a Makkos utcában is egy gyerekem, ott nem szabad soha, semmit csinálni? A többi lakos dögöljön meg? Van az Építôk utcában is egy, ott sem dolgozhatunk? S ahol a keresztfiam lakik ott sem? Abnormális gondolkodás ez, csak ezt mondom, s egyebet semmit – válaszolta a város elsô embere.
Pál József munkálatvezetô elmondta, elôkészítik, majd aszfaltozzák az útfelületet az Állomás utca folytatását, mert erre kaptak megrendelést. Addig folyik a munka a Tűzoltók utcában. Az sem biztos, hogy be tudják fejezni, mert a szerzôdésben foglalt összeg aligha lesz elégséges a munkálatokra. S ôk pedig hitelbe többé nem dolgoznak. Összegekrôl nem tudott beszélni, mint mondta, késôbb készül el a munkálatok recepciója.
Pap József szerint hatmilliárd lej van útjavításra, és ezt erôsítette meg a fôkönyvelônô is. A polgármester szintén nem beszélt pontos adatokról azt illetôen, hogy mekkora útszakaszra elegendô az összeg, de kételkedve fogadta Pál kijelentését, hogy elfogyott volna a pénzkeret:
– Ami pénz áll rendelkezésünkre, 6 milliárd lej útjavításra, abból édeskeveset tudunk javítani. A sorrendet nem én döntöttem el. Az útjavító céggel van egy szerzôdésünk, és annak értelmében a cég köteles munkát végezzen. Mikor készen lesz az út, akkor derül ki, mennyi marad a következô útszakaszokra. Ha nem marad elegendô, akkor arról kell gondolkodjunk, honnan veszünk még elô pénzt, hogy kipótoljuk. Azt viszont nem tudom megmondani, mire lesz elég a pénzünk, de jártam a prefektúrára is, hátha kapnánk még támogatást útjavításra.
B. K.
Parlament és demokrácia
Az RMDSZ belsô válságát még azok a személyek is érzékelik, akik hónapokkal ezelôtt az úgynevezett fiatalításról, a szervezet átalakításáról nyilatkoztak. A május 19-i népszavazáson való részvétel, illetve a referendumnak a székely megyékben kimutatható eredménye egyértelműen jelzi, hogy a romániai magyarságot, fôleg pedig a székelységet nem lehet felülrôl jövô utasításokkal befolyásolni a szavazás során. Az RMDSZ-nek ilyen fajta utasításos jellege harmadszor vallott kudarcot. 2003-ban arról próbálták meggyôzni a lakosságot, hogy szavazzon egy olyan Alkotmánymódosításra, melynek szellemében a közösséget megfoszthatják kollektív jogaitól. 2004 decemberében, az elnökválasztás második fordulójában, a magyar szavazókat a szociáldemokrata párt jelöltje melletti voksra bíztatták. 2007 májusában az RMDSZ kampánya az államelnök leváltására vonatkozott.
Az igaz, hogy államfônk a demokrácia intézményének, a Parlamentnek a lejáratására, hatáskörének csökkentésére törekedett, autonómia-törekvéseink esetén a caracalihoz hasonló helyi autonómiát ígért, ennek ellenére korrupcióellenes megnyilatkozásai a magyar közösség keretében is igen nagy népszerűségnek örvendenek. A gyergyói polgárok ugyanis nap mint nap szembetalálkoznak azzal a magatartásmóddal, mely kiszorítja ôket a közéletbôl, közönyössé teszi ôket térségünk problémáival kapcsolatban.
Az RMDSZ szenátorai és képviselôi közös frakciógyűlésen, amikor az államfônek a felfüggesztésérôl kellett dönteni, azt határozták, hogy titkos szavazás során mindenki voksoljon saját lelkiismerete szerint. Ezt az elvet kellett volna érvényesíteni a referendum során is.
Most, három hónap távlatából bevallom, hogy április 19-én a Parlamentben az államfô felfüggesztése ellen szavaztam, mert értelmetlennek tartottam az igen nagy népszerűségnek örvendô politikus felfüggesztését, s már akkor is sejtettem, hogy a referendum az államfô gyôzelmével fog végzôdni.
Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek Traian Băsescunak a demokrácia fô intézményének, a Parlament elleni támadásaival. Államfônknek is észre kellene vennie, hogy az ország törvényhozó testülete, most, amikor nincs alárendelve a kormánynak, olyan jogszabályokat tud életbe léptetni, melyeket tizenhét éven keresztül megakadályoztak a különbözô kormányok. Gondolok itt elsôsorban a nyugdíjtörvényre, mely szinte másfél évtizedig úgy volt eltemetve, hogy csak a mindenkori kormányok által biztosított minimális növekedésre adott lehetôséget, nem pedig a reális nyugdíjemelésre, úgy, ahogy az jelenleg történik. A kártérítési törvény végrehajtása is a Parlamentnek köszönhetô, akárcsak a Dacia személygépkocsit 1990-ig lefizetôk kártérítésének a törvénye.
A Parlament szerepét nem lehet külsô, a tényeket félremagyarázó demagógiával csökkenteni. Ezért minden esetben védeni kell egy ország törvényhozási intézményét, fôleg azért, mert ennek tagjait az ország állampolgárai választották meg. A parlamentarizmus gyengesége diktatúrához vezethet. A diktatúra pedig az emberi jogok korlátozását, esetleg megszűntetését jelentheti.
Dr. B. Garda Dezsô Országgyűlési képviselô
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Hetvenhét hét, közel másfél év telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját, személyes ügyvédjét. Lassan lejár a polgármester mandátuma, s minden jel arra vall, hogy neki esze ágában sincs visszaadni a kölcsönt, sôt, mostanában már azt állítja, hogy nem is kölcsönrôl van szó (pedig ha elôveszik a testületi ülések videofelvételét, lehet találni nem egy olyat, amin ô maga mondja, hogy ez csak kölcsön), hanem egy olyan jogos kifizetésrôl, amivel sikerült megakadályozni azt, hogy a várost még nagyobb kár érje. Lassan azt is meg fogjuk érni, hogy a város meg kell köszönje neki, hogy áldozatos munkával elérte azt, hogy ilyen olcsón megúszta azt a pert. A következô lépés az lesz, hogy elvárja, a város állítson szobrot neki. Ha jól meggondoljuk, ez nem is lenne rossz ötlet, mert a szobor figyelmeztetés lenne örök idôkre, hogy még egyszer olyan hibát ne kövessen el a város, hogy ilyen embert választ meg polgármesternek.
Az útjavításokról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete felháborodással követi az útjavítások körüli botrányokat. A képviselôtestület és a polgármester közötti veszekedésnek ismét a város issza meg a levét, mert sem a polgármester, sem a testület nem végzi rendesen a dolgát. A képviselô-testület mondhatni szokásos módon olyan hevenyészett, konkrét adatokat (tervek, költség-számítás, stb.) nem tartalmazó útjavítási programot fogadott el, amit aztán a polgármester a saját érdekeinek megfelelôen értelmez és hajt végre. Amikor aztán kitör a botrány, akkor megindul a szokásos mellébeszélés, hazudozás. A polgármester azt állítja, hogy több mint 20 cég székhelye van az Állomás utca végén, a cégek képviselôje azt, hogy cégenként több ezer lej adományt gyűjtöttek össze az aszfaltozás támogatására, mégis összesen 16 000 lej kerül a város pénztárába. A polgármester arról áradozik, hogy ilyen még az országban nem történt meg, hogy cégek teljesen maguktól, kérés nélkül pótoljanak a javítás költségeibe, miközben a cégek képviselôje azt nyilatkozza, hogy a polgármester felkérte ôket, hogy segítsenek, ôk erre fel gyűjtötték a pénzt. A polgármester azt állítja, hogy az állomástól a cégei kapujáig 200 méter van, miközben a valóságban a távolság ennek több mint duplája. Azt is állíja a város „elsô embere”, hogy a cégek már tavaly panasszal fordultak a prefektushoz, az pedig megígérte nekik, hogy megjavítják az utat, holott a prefektusnak ehhez semmi köze, s bizonyára nem is ígért ilyesmit. Mindent egybevetve két eset lehetséges: vagy a cégek adományából javítják meg a vitatott útszakaszt, vagy a polgármester hazudik, s közpénzeket a saját céljainak megfelelôen költi el. Ha az elsô eset az igaz, az azt jelenti, hogy a 16 000 lejbôl le lehet aszfaltozni egy 450 méteres útszakaszt (35,5 lej/m), amibôl az következik, hogy az útjavításokra az idei költségvetésben megállapított 600 000 lejbôl közel tizenhét kilométer utat lehet leaszfaltozni. Elvárjuk, hogy év végére vagy legyen leaszfaltozva a 17 kilométer út, vagy a polgármester kérjen bocsánatot a lakosságtól azért, mert ismét félrevezette, s fizesse vissza a saját zsebébôl azt az összeget, amit a cégei felé vezetô út aszfaltozására közpénzbôl elköltött.
Az fűtésrendszer felújításáról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete sajnálattal állapítja meg, hogy a város vezetôi továbbra is felelôtlenül kezelik a két lakónegyed fűtésrendszerének a felújítását. Értesüléseink szerint a nemrég elfogadott újabb terv sem megfelelô sem műszaki, sem gazdasági szempontból. Emlékeztetjük a vezetôket, hogy tavaly írásban kértük ôket, hogy a felújítás koncepcióját, majd konkrét tervét bocsássák az elfogadás elôtt közvitára, ezt azonban elmulasztották. Ezúton nyilvánosan is felszólítjuk ôket, hogy pótolják ezt a mulasztást, ellenkezô esetben élni fogunk azzal a jogunkkal, hogy közigazgatási bíróságon támadjuk meg a terv jóváhagyását szentesítô határozatot. Emlékeztetjük a lakosságot, hogy a célirányosan kapott támogatást tavaly is meg tavalyelôtt is szabálytalanul költötték el, ezt mindkét esetben a számvevôszék is megállapította, illetve arra kötelezte a polgármestert, hogy a szabálytalanul elköltött pénzt fizesse vissza az államkasszába. Ennek a felelôtlenségnek véget kell már vetni, beláthatatlan következményei lennének annak, ha az igazságszolgáltatás megerôsítené a számvevôszék álláspontját, s a jövôben megválasztandó új városvezetôk azzal kellene szembesüljenek, hogy vissza kell fizessék a közüzemek által felvett 5 millió lejes hitelen kívül még a három év alatt törvénytelenül elkötött további milliókat is (ez idáig mintegy 8 millió lej, azaz 80 milliárd régi lej).
A Zöld Erdély Egyesület sajtóközleménye
Kompromisszumok utolsó estéje Gyergyóditróban
Rocco Mazzatura, a S.C. Ditrău Mining Corporation S.R.L. képviselôje június 19-én este nyolc órától találkozott a gyergyóditrói polgármesterrel és a helyi tanácsosokkal. A zárt körűre tervezett találkozón hívatlan vendégként jelent meg 7 bányaellenes lakos, illetve a Zöld Erdély Egyesület képviselôje.
A S.C. Ditrău Mining Corporation S.R.L olasz érdekeltségű cég már évek óta rávetette szemét a gyergyóditrói szienitre, és mindenáron bányát akar nyitni a településen. Az ötmillió eurós befektetés 26 új munkahellyel kecsegteti a helyieket. Ezért cserébe külszíni kitermeléssel elhordaná egy hegy felét, 8 millió tonna kôzetet szállítna át a községen, rongálva ezáltal a község útjait és lakóházait, jelentôs por- és zajszenynyezéssel terhelné a település lakóit, károsítaná a mezôgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozókat, tönkretéve a fejlôdô turizmust. 2006. október elsején Gyergyóditró Község Helyi Tanácsa népszavazást szervezett a külszíni fejtésű szienitbánya kapcsán. A szavazati joggal rendelkezô 4906 állampolgár 54,55%-a jelent meg az urnák elôtt, jogerôre emelve a referendumot. A hivatalos eredmények értelmében a szavazók 96,77 százaléka a bányaterv megvalósulása ellen tette le a voksát.
Bár 2006. szeptember 17-én Rocco Mazzatura kijelentette, hogy amennyiben a népszavazás eredményei a bányanyitás ellen szólnak, visszavonul Gyergyóditróból, ezt az ígéretét azóta sem váltotta be. Ellenkezôleg: zártkörű tanácskozáson szeretett volna hatást gyakorolni a helyi tanácsosokra, akiktôl a bánya sorsa függôvé vált. A találkozó helyszínén megjelenô hívatlan vendégek így igencsak kellemetlen meglepetésként szolgáltak. Bardócz Ferenc polgármester, aki kezdetektôl a bányanyitás híve volt, illetve Rocco Mazzatura igyekeztek ugyan lerázni a kellemetlen vedégeket, ezek végül mégis részt vehettek a megbeszélésen.
A háromórás megbeszélésen nagyrészt Rocco Mazzatura beszélt. Mint elmondta, a hazugságok ideje lejárt, most azért jött, hogy kompromisszumot kössön. Bár nem bizonyíthatja tényekkel, hogy az ô bányája más lenne, mint azok, amelyek jelenleg annyi környezetvédelmi és gazdasági problémát okoznak Romániának, azonban példaként emlegette fel más országbeli sikeres projektjeiket. Ígérete szerint hajlandóak lennének profitjuk egy részét befektetni a község iskoláiba, csatornahálózat kiépítésébe, sportcsarnok építésébe vagy bármi másba, amit a község igényel. Elmondása szerint a tavalyi népszavazás nem tükrözi a valóságot, hiszen az nem konkrét tényekrôl, hanem csupán egy általános elképzelésrôl döntött. Meggyôzôdése, hogy a helyi közösség ellenállását csupán két-három nagyszájú ember generálta, akik kocsmai és piaci pletykákkal fertôzték meg a közösséget. Egy helyi fiatallal folytatott beszélgetésbôl – aki elmondása szerint jelezte neki, hogy magyarországi idénymunka helyett inkább a bányában dolgozna – arra a következtetésre jutott, hogy a helyiek valójában fele-fele arányban támogatják, illetve ellenzik a bányanyitást. Kijelentette, a végsôkig kitartanak, és folytatni fogják a bányanyitás engedélyeztetési folyamatát, mert a törvény ezt megengedi nekik, így ô most utoljára jött kompromiszszumot kötni, ezzel a találkozóval lejár a kompromisszumok ideje, és csak a törvény útján mennek tovább. Megtehetik, hogy 30 bukaresti ügyvédet állítsanak az ügyre, és ha úgy sem sikerül megnyitni a bányát, akkor öt év múlva ismét próbálkoznak, újra és újra, ameddig sikerül... Nem dolgoztak hiába az elmúlt öt évben, és nem költöttek el hiába másfélmillió eurót...
A jelen lévô hat helyi tanácsos egyértelműen tudtára adta az olasz vállalkozónak: ôk a népet kéviselik, a népszavazás eredménye pedig egyértelmű, megkérdôjelezhetetlen és világos. Ugyanakkor nem most kellene tanácskozni és kompromisszumokat kötni, amikor a bánya ügye a tanácsosok hatáskörébe tartozó területrendezési terv módosításának elfogadásától vált függôvé. Akkor kellett volna megkérdezni a helyieket, amikor a bányanyitás terve megszületett. Tűrhetetlen, hogy amikor a meddôhányó területét megvásárolták, azt nyilatkozták, hogy lovardát akarnak ott nyitni. Tűrhetetlen, hogy évekig készítették elô a bányanyitást, anélkül, hogy a helyi közösséget képviselô tanácsosok bármit is tudtak volna. Tűrhetetlen, hogy most azzal fenyegetôzzenek, hogy vége a kompromisszumok idejének és a kommunikációnak... Utólag hiába a panasz, hogy elköltöttek másfél millió eurót, nyílt lapokkal kellett volna kezdeni a játszmát, és nem a kiskapukat keresni. Az urizálást és a hülyeséget pedig meg kell fizetni, idézte a népszerű román közmondást az egyik tanácsos.
„Rocco Mazzatura ezúton egyértelműen bebizonyította: csak akkor tekinti érvényesnek a népszavazás eredményeit, ha az neki kedvez. Nem egyéb ez, mint a helyi közösség akaratának és magának a helyi közösségnek a semmibe vevése. Semmitôl nem riad vissza, hogy elérje céljait: ígér, fenyegetôzik, sajnáltatja magát. Szava azonban rég hitelt vesztett: hazudott szeptemberben, amikor nyilvánosan kijelentette, hogy visszavonul, amennyiben a népszavazás elutasítja a bányanyitást. Örülök azonban, hogy a végsô döntés a helyi tanácsosok kezében van, akik példásan kiállnak választóik akarata mellett” – nyilatkozta Kovács Zoltán Csongor, hívatlan vendég, a Zöld Erdély Egyesület elnöke.
Új esélye, új „gazdája” van a háznak
A nyári napok alkalmával, aki a focipálya nagykapuján ment be, ugyanúgy láthatott omladozó-bomladozó ingatlanokat, mint aki a Stadion utcából közelítette meg a nagyszínpadot. Nem nyújtott szemet gyönyörködtetô képet az állatorvosi rendelô, a növényvédelem sem elülrôl, sem hátulról, és az egykori kuglipálya épülete sem vívta ki az elismerést. Igen, a kuglipálya, melyet az Esély Alapítványnak adott bérbe az önkormányzat, és ezzel arra nyílt remény, hogy sérültek rehabilitálása, egészségmegôrzés kapjon helyet ott. Mintha semmi sem változna, amióta bérlô került oda. Kívülrôl minden ugyanolyan, mint korábban, talán még omlott valamennyi a téglából, s a szél leköltöztetett néhány cserepet a tetôrôl. Ez viszont csak a látszat. Ünnepmúltával ugyanis az Esély Alapítvány emberei adták tudtunkra, nagy elôrelépések történtek az utóbbi idôben.
Tavaly októberben az Esély Alapítvány 10 éves évfordulója alkalmából szervezett szakmai fórumon kezdôdött a partnerkeresés. Akkor fogalmazták meg a jelenlévôk, hogy szükség van a helyi önkormányzatokkal való szorosabb együttműködésre, és arra, hogy legyen gazdája a programnak, az épületnek.
Dániel Botond, aki eddig is önkéntesként dolgozott az alapítványnál, a múlt év végén bejegyeztetett egy céget, mely pályázatírásban, projektmenedzsment terén, kommunikációban biztosít tanácsadást. Erre a cégre bízza az Esély Alapítvány a ház menedzselését. Tehát az Esély házát mostantól fogva egy cég fogja menedzselni, így a szakmunkát szakember végzi.
Pupák-Felméri Zsuzsanna, az alapítvány elnöke elmondta, nem volt nehéz eldönteni, hogy szakemberre kell-e bízni a menedzselést; nem volt hozzáértô a csapatban, mely amúgy is önkéntesekbôl áll, idejük sem lett volna eleget dolgozni a haladás érdekében.
– Régóta mondjuk, hogy kell egy ember, aki menedzseli az ügyeket, hogy mi a programok szervezésével, lebonyolításával tudjunk foglalkozni – fogalmaz az alapítvány-vezetô.
Rekeczki Katalin családterapeuta, nevelési tanácsadó is alátámasztja szavait, nagy teher volt, amikor olyan szervezôi munkát kellett elvégezniük, amihez nem értenek, mert nem a szakmájuk, így fônyeremény, hogy Dániel Botond ezt átvállalta.
Konkrétan: Dániel Botondhoz fut össze, és tôle indul ki minden szál, ami a házzal kapcsolatos.
– Nem új a feladat, másfél éve vagyok önkéntes az alapítványnál, és pont ilyen jellegű munkát végeztem mostanáig is. Az októberi fórum után már programfelelôsként készítettem el az alapítvány stratégiai tervét, azzal jártuk körbe a medence polgármestereit. A munkát tovább ugyancsak én végzem, a cégemen keresztül.
Az Esély háza körül van haladás. Készen van a megvalósíthatósági tanulmány, és van egy bérleti szerzôdés az önkormányzattal negyvenkilenc évre az ingatlanra. Októbertôl a partnerkeresés is elkezdôdött, hogy legyen támogatója a kivitelezési tervnek, segítsenek be a segítôk bérezésébe. Elkészült már az a levél is, melyben szakcégeket kérnek fel, tegyenek ajánlatot a terv elkészítésére. Az Országos Beruházási Ügynökséggel is felvették a kapcsolatot az esélyesek, az intervenciós alapra tudnának pályázni, ha elkészülne a kivitelezési terv. Ugyancsak e tervre vár, hogy segíteni tudjon az a svájci partner, aki ígéretet tett a tetôjavításra.
Nemsokára elkezdik megtervezni az épület üzleti tervét, mindezt a tudatosabb, célszerűbb tervezés, befektetés érdekében, és amiatt is, hogy bizonyos pályázatokhoz ez is szükséges. Szintén jó, ha van ilyen terv a tevékenységek beindításához, ugyanis a sérültek rehabilitációja mellett az épületben egészségmegôrzô programok is helyet kapnak, s ez a fenntartás költségeinek egy részét kell kitegye.
Dániel Botondnak és a Logical Framework Kft-nek szintén fontos feladata a kommunikáció. Nem csak a partnerekkel, a sajtóval is kapcsolatot kíván fenntartani, rendszeresen tájékoztatva a közvéleményt a fejleményekrôl.
Egyelôre van, mibôl a szakember munkáját fizetni, a szentmiklósi önkormányzattól erre pályáztak és nyertek is. A kivitelezési terv kifizetésére is összekerül valahogy a pénz, néhány önkormányzat már pozitívan döntött az Esély ház támogatásáról, és máshonnan is vannak ígéretek. A fontos, hogy immár „gazdája” van az ügynek, aki szem elôtt tartja az épület használhatóvá tételét, az Esély házának létrejöttét.
B. K.
Történelemóra és harcászati bemutató
A Táltos Kézműves Tábor vezetôje, Kisné Portik Irén büszkén mutatta kedden este, hogy a táborban már elkészült a nagyszentmiklósi kincsek néhányának hasonmása, készen a bikafejes ivócsanak is, s hogy megérkezett, elôadást tart drd. Hidán Csaba régész-történész.
A tábor visszajáró vendége mesével kezdett, majd Álmos és Árpád népének honfoglalását mutatta be. Elmondta, dokumentumokra alapozza mondandóját, nem ad helyet olyan elméleteknek, hogy a honfoglaló magyarság egy horda lett volna, de annak sem, hogy ôk hozták be a parlamenti demokráciát is. A IX. századi honfoglalást követôen a X. századot, a kalandozás korát mutatta be, a magyarság fejlôdését, harctudását és széleslátókörűségét, melynek köszönhetô, hogy ma is 15 millió ember beszél magyarul a Kárpát-medencében, akkor is, ha több ország lakói ôk.
A Lovagteremben jelenlévôk megismerhették az ôsmagyar ruházatot, melynek praktikussága az elsôdleges, majd a fegyvereket, sôt harcászati bemutatót is láthattunk, mely hátborzongatóan igazolta, akik ismerik a szablya-, fokos-, buzogányforgatást, azok kezétôl jobb óvakodni.
Hogy veszélyes lehet-e, ha avatatlan kezekbe kerülnek az ôsi fegyverek, Hidán Csaba statisztikával válaszolt:
– A statisztika szerint a verekedések többségében baseballütôt használnak, és nagyritkán fokost vagy szablyát. Aki ismeri a hagyományos harcművészetet, az nem él vissza tudásával. Aki nem ismeri, az pedig nem tud ártani. A kevés tudással rendelkezôk viszszaélhetnek vele, de szintén statisztikák mutatják, sokkal kevesebb a sérülés a hagyományos harcművészet művelôinek körében, mint a hokiban, rögbiben, vagy más sportágakban.
– Mit szól, ha az ôsök viseletét hordó, harcművészetét művelô embert gyermetegnek nevezik, kikacagják?
– A mozgás, amit én mutatok, félelmetes, abban látszik az erô és a hatékonyság. Látják, és nem gúnyolódnak. Ha valaki kételkedik, felajánlom, hogy kiállok bárkivel, bármikor harcolni fakarddal. A ruházatomra kétféle ember kérdez rá: az egyik, aki nem tudásból teszi fel a kérdést, de nincs benne rossz szándék. Annak türelmesen elmagyarázom, miért van ez a ruha rajtam, és el is fogadják. A másik csoport a kitanult hétpróbás gazember, aki abban leli örömét, hogy mindent cinikusan fogad. Hát annak én is az ô nyelvén válaszolok. Keményen, ha kell alantasan, ugyanúgy, amilyen a szándék, és ahogyan ô felteszi a kérdést.
A rendezvény végén a régész-történész jó ismerôse, a szárhegyi Ágnes néni kínálkodott karikópereccel, majd megadta a hangot, és akik tudták, együtt énekelték a régi magyar nótát: „Adjon Isten a magyarnak minden jót, ellenségnek vereséget, a magyarnak egészséget, búzát, bort, adjon Isten a magyarnak minden jót”.
B. K.
Véget ért a fotótábor
Véget ért az egyhetes fotótábor, melyen tizenkét fotós hajnaltól késô estig fotózta Gyergyószentmiklóst, hogy a századik születésnapját ünneplô várost, hangulatot megörökítsék. A Hargita Megyei Kulturális Központ és a Gyergyószentmiklósi Művelôdési Központ szervezésében a Muskátli vendéglô támogatásával tartott tábor fô célja a város képének megörökítése, kulturális örökségének a gazdagítása. Karda Emese és Kolcsár Béla, a két szervezô intézmény igazgatója ígéretet tett arra, az itt készült legsikeresebb fotókat kiállítják, illetve a decemberi városnapokra Gyergyószentmiklós képes albumát is kezébe veheti az érdeklôdô. És akik képein keresztül a világ megismerheti városunkat: Ádám Gyula, Szentes Zágon, Vitos Hajnal, Bimbó Zoltán, Bálint Zsigmond, Barabás Zsolt, Henning János, Czire Alpár, Balázs Ödön, Erdély B. Elôd, Fekete Zsolt, Molnár Attila. A záróünnepségnek, ahogyan a megnyitónak is a Muskátli vendéglô Római terme adott otthont, ahol a fotósok az egy hét alatt szerzett élményeikrôl, tapasztalataikról számoltak be. Elmondták, összehasonlítva a falvakkal, nehezebb dolguk volt városon, a várost fotózni, de ugyanakkor, mint mondták, pozitívan csalódtak is. Elhangzott, hogy Gyergyószentmiklós szépségei el vannak rejtve, mindenhol huzalok vannak. Henning János pedig kiemelte, nagyon sok szociófotó készült a városban, melynek célja nem a szenzációhajhászás, hanem komoly üzenete az, hogy vegyük észre problémáinkat. Az egy hét fotózás hozadéka decemberre várható tehát, melyre nemcsak mi, gyergyóiak, hanem a szerzôk is kíváncsian várnak.
A világhálón, a www.ccenter.ro oldalon a fotóművészek jóvoltából, mindenkitôl öt-öt gyergyószentmiklósi felvétel tekinthetô meg – hozza az érdekeltek tudomására a Hargita Megyei Kulturális Központ sajtószolgálata.
Baricz-Tamás Imola
Gyergyói Nyári Napok
Felvonulással, igazán ünnepi hangulattal vette kezdetét a 100 éves város nyári rendezvénye. Rengeteg program; hivatal és intézmények összefogása jellemezte az idei ünnepet, mely újabb tanulságokat szült. A sikerekre méltán büszkék a szervezôk, a hibákból viszont – amint Kontesveller József alpolgármester is megemlítette – tanulni lehet, tanulni kell.
Az alábbiakban e rendezvényekbôl szedtünk egy csokorra valót és a végén olvashatják az értékelést is, valamint az ez évre szánt többi ünnep tervezetét.
Fiatalok a fiatalokkal
A Gyergyói Nyári Napok elsô rendezvénye volt a Támasz Klubban szervezett Ôrangyal délután, melyen egészséges és sérült fiatalok vettek részt, közösen tanulták, a hóvirágosok irányításával, a népi tánc alaplépéseit, közösen táncoltak, majd cseréptálakat festettek, hogy egy késôbbi idôpontban kiállíthassák azokat. A könyvtár, a megyei ifjúsági központ valamint a Napsugár az esôben Egyesület közös szervezésében tartott kellemes délutánon tíz sérült és tíz egészséges fiatal vett részt. Kellemes meglepetés volt, hogy a gyergyói fiatalok ismerkedtek sérült társaikkal. A már munkahellyel is rendelkezô ifjak édességgel ajándékozták meg a Támasz Klub fiataljait, és megegyeztek, lesz folytatás, újabb találkozó.
Kiállítások
* A bôség zavarával, s idôszűkével küzdött az a művészetkedvelô, aki a Gyergyói Nyári Napok elsô napján, pénteken délután látogatott el a kiállításokra. Öt órától a felújítás alatt lévô Korona termét alakították át – kisebb sikerrel – kiállítóteremmé. Itt a Budapest V. kerületi Kovács László fotóművész munkáit tekinthették meg az érdeklôdôk. A kiállított munkák mellett Keresztes Barna hegedűjátékát is csodálattal hallgathatták a jelenlévôk. A kiállítást dr. Dézsi Zoltán államtitkár nyitotta meg.
* Fél hattól a művelôdési központ negyvenes terme adott otthont a 100. évfordulóját ünneplô város egyik rangos kiállításának. A Sövér Elek munkáiból készített gyűjteményes kiállítás a kettôs évforduló hozadéka; Sövér Elek születésének 70., halálának 25. évfordulója alkalmából Alfaluban szervezett kiállítás anyagából válogattak egy csokorra valót. Az alfalviak elkísérték a mester kiállított munkáit, a Domokos Pál Péter Hagyományôrzô Egyesület citerásait, illetve székely kislányait köszönthette Kolcsár Béla, a művelôdési központ igazgatója. A kiállítást a tanítvány, Balázs József festôművész nyitotta meg. Egy, Márton Áron püspökkel kapcsolatos történettel indított, mely egy fogadáson történt, ahol a püspök mellett számos papnövendék is jelen volt. Az egyik papnövendék a fôhelyre ült, és késôbb vette észre, hogy az a püspök helye. Elnézést kért Márton Áron püspöktôl, aki a következôket válaszolta: ne félj fiam, ahol te ülsz, az sohasem az asztalfô. Balázs József fordított példának szánta, mert, mint mondta, mikor a kiállítás-megnyitóra indult, ô a Pro Art Galériába vette útját. Útközben derült ki, nem a legelôkelôbb gyergyószentmiklósi kiállítóterembe fogja megnyitni Sövér Elek festôművész gyűjteményes kiállítását.
– Ahol Sövér Elek áll, az a fô, a legelôkelôbb kiállítóterem a városban, ahol Sövér Elek ül, az az asztalfô – fogalmazott Balázs József, majd Sövér Elek hagyatékáról szólt, illetve arról, mit kaptunk, mit jelent, mit üzen nekünk a festôművész. Balázs József szólt az alfalvi hármas fogatról, melynek Pap Kincses Emese, Bajna György mellett Sövér Elek is tagja volt:
– Ôk, akik meghatározták az alfalvi iskolát, és melynek hatásaival még mai napig találkozni. Olyan értelmiségi magot, szellemiséget képviseltek, mely azt jelentette, hogy az alfalvi ember lépjen ki szűk hazájából és próbáljon tanulni, majd térjen haza. Ez mai napig fellelhetô az alfalviakban. Sövér Elek mindig arra törekedett, hogy nevelje, tanítsa a gyermekeket. Mindenkit igyekezett tanulni küldeni, ezt ma is tesszük, de amire ô képes volt, az az, hogy megtanított hazajönni a szülôfaluba. A képei is errôl árulkodnak, arcképek, melyek Mari nénit, Erzsi nénit örökítik meg, emberek, egyéniségek tetôtôl talpig. Egyéniséggé nemcsak a művészet által válunk, ezt tanította a portréin keresztül, hanem az életen, a becsületességen, a tisztességen, a munkavállaláson keresztül. És minden egyes öregember a faluban egyéniség, aki visszavár.
Balázs József festôművész külön köszönte Kolcsár igazgatónak, hogy mindenáron az ünnepségsorozat része lehetett a kiállítás, melynek üzenete: szeretni és itthon maradni.
* Hat órától Romfeld Ákos FIAP fotóművész kiállításának adott otthont a Pro Art Galéria. Az Életünk a víz című kiállítás anyaga a közeljövôben megjelenô album anyagát is képezi – tudtuk meg a fotóművésztôl, aki arra is választ adott, miért éppen az Életünk a víz címet adta a kiállításnak.
– Életünk a víz. Egyszerű: víz nélkül nincsen élet, ha nem létezik ez az elem, a H2O, azt jelenti, nincs élet, nem élünk. Másrészt pedig fotósként, horgászként mindig is közel állt hozzám a víz.
A Pro Art Galéria harmadik termében kiállított fehér-fekete képek egy kontrapontja az elsô két teremben kiállított munkáknak. A Tiszai ciánszennyezést, a deltai döglött pelikánt, a Gyilkos-tói több száz söröskupakot, nejlont örökíti meg. A szerzô ekkép vélekedett:
– Egy mementót akartam, egy felkiáltást, mert ha nem ügyelünk a vízre, a Földünkre, arra, amit mi csak bérbe vettünk, akkor rövidesen nagy bajba jutunk – fogalmazott Romfeld.
Topogás után indulás!
Ha a művészetkedvelô tele- szívta magát, feltöltôdött, máris a nyári napokat megnyitó felvonuláson találta magát, ugyanis hét órától, a város központját megkerülve, a Gyergyócsomafalvi Petres Ignác fúvószenekar ritmusára a Step Dance Sportklub, valamint a Földváry Károly Hagyományôrzô lovas huszárok, Csabafiak, hóvirágosok, civil szervezetek képviselôi csalogatták ünnepelni a város lakóit. A műjégpálya mellett felállított szabadtéri színpadról Kontesveller József alpolgármester köszöntötte a város 100. születésnapján kikapcsolódni vágyó gyergyóiakat, elmondta, „a sok helyben topogás után ideje elinduljunk a fejlôdés útján, de ehhez az önök segítségére is szükség van. Együtt kell gondolkodnunk, együtt kell tennünk a városért”. Majd a Step Dance táncbemutatójára került sor a szabadtéri színpadon.
Ínyencek délelôttje
A művelôdési ház elôtt hat csapat nevezett be a fôzôversenyre. A nyári napok szervezôi biztosították az alapanyagokat, a fűszert, a titkot pedig a csapatok adták hozzá a finomságokhoz. A zsűrinek sem volt könynyű a megannyi finomság közül eldönteni, mégis melyik a legízletesebb étek. Miközben fortyogtak a bográcsban az étkek, az érdeklôdôk megnézhették, miként lehet dekorálni tálaláskor, hogyan lehet kifaragni egy dinynyébôl akár a címert is, vagy milyen az „uborkavirág”. Akadt nézelôdô, aki állította, a megfigyelései alapján nem is olyan ördöngös a zöldségekkel való díszítés. Titkokat is elárultak a szakácsok, például, hogyan kell sütni a húst, s meg is kóstolhatták az arra járók akár a mustárban pácolt szeletet is. Sor kígyózott adott pillanatban a fehérsapkás hússütô asztalánál, annyi volt a kóstolgató. S délután, a zsűri eredményhirdetése elôtt aztán következhetett a bográcsürítés. Nem maradt szégyenben egyik csapat sem, hiszen csakhamar „kimártották” a bográcsot. A háromtagú zsűri döntése alapján a elsô díjas a Pizza Joe csapata lett, ôk friss káposztából készítettek töltött káposztát, és tejföllel szolgálták fel azt.
Múzeumi forgatag
Szombaton délelôtt a múzeum udvara egyszerre vált játszótérré, a gazdák örömére állatkiállítás helyszínévé és kézművesvásárrá. Még lejegyezni is sok, mi mindent történt azon a délelôtt az udvaron. Akadt, aki lábbelit varratott, hiszen a nézelôdôk azt is megfigyelhették, hogyan dolgozik a cipész, s hogy is lett volna hitelesebb a suszter munkája, mint mikor öltögeti a szandált. De bocskor készült a paripának is szintén a múzeum udvarán; óriási fújtatóval biztatták a parazsat, s csak úgy szelídítették a vasat, kovácsolták a patkót. Kicsit bennebb tejbár állt, ahol a délutáni órákban jelentették: húsz liter friss tejet fogyasztottak a kicsik. De birkahúsillat is terjengett, gömbölyödtek a másik asztalnál a sajtok, s persze a miccs sem hiányozhatott, akárcsak a kürtôskalács, amit ezúttal a csernátoniak sirítettek, majd forgattak a tűzön. Korabeli ruhákban, és korabeli „Mercedeseken” ültek a hölgyek, urak, akik pingálták a kicsi arcocskákra a tigrispofit, virágkölteményeket, s halálfejet is, ha a kis megrendelô, a szülei akarata ellenére, azt óhajtotta.
Akik már mindent megtekintettek a bejárat közelében, hátrább sétálva az állatokat is megnézhették, mi több, a kicsik a boci-boci tarkákat meg is simogathatták. A szarvasmarhák közül a hölgyek voltak többen, s a Virág nevűeké volt a nap, csokorravaló Virág nevű tehén vonult fel Veronika, Piroska, Saci mellett. Egy szekérhez kötve Géza bika csak amúgy figyelte a teheneket, akárcsak a fekete paripát a lószeretô gazdák, vagy a kicsik a szamarat, pónilovakat.
Volt hát dínom-dánom a gyergyóiaknak. S örömüket is lelték a mulatságban. A Csabafiak sem hiányozhattak az ünnepségrôl. Már szombaton állt a jurta, amibe bárki betérhetett. A felszabadult kicsik gyakran benéztek, kérdezôsködtek, mi, micsoda, sôt akadt gyermek, aki a vásárból kiszúrta a jurtát, s nem gyöngyfüzérre vagy fából készült játékra, még csak nem is arcpingálásra vágyott, hanem egyenesen a jurtát akarta megvásároltatni.
A város 100 éve
Gyergyószentmiklós várossá válásának 100. évfordulójára mintegy a száz évet felölelô fényképkiállítást szerveztek. Balázs Miklós fotóművész, Csergô Tibor múzeumigazgató, Szôcs Levente néprajzos közös munkájának gyümölcseként ugorhattunk vissza az idôben. A szervezôk száz képet szerettek volna kiállítani, de helyszűke miatt csak kilencvenöt került a falakra. Csergô Tibor törté- nelemtanárként adott leckét, összefoglalva a város elmúlt száz évének fontosabb történéseit. A kiállított fényképek megértéséhez adott útmutatót az igazgató, szólt a kordokumentum-jellegű fotózás fontosságáról, illetve a fotóról, mint a sajtó egyik alappillérérôl.
– Nagyon fontosak a fotográfiák, gyakorlatilag identitást tudnak adni, olyan rejtélyeket megoldani, melyre egy kézirat, írott sajtó nem képes – fogalmazott az igazgató. A képeken a város fejlôdését befolyásoló társadalmi és politikai eseményeket, illetve egy-egy hangulatképet is láthattunk. A kiállítás szerves egységet alkot, rendszerbe foglalt képeket tartalmaz, melyet a várossá válás pillanatától az elsô polgármester arcképével indítanak. Majd az 1910-es évek, az elsô világháború, és az ezt követô „feltámadott” város képe tárul elénk, továbbá a kollektivizálási nagy- gyűlésrôl, szavazásról, a fôtitkár látogatásán keresztül a tömbházak, különbözô létesítmények építéséig, az ipar fellendüléséig mindent megtalálni itt, képekben. A város fontosabb megmozdulásáról, történéseirôl kapunk képet, lezárva a sort Gyergyószentmiklós mai arculatával.
A fotográfiák, Gyergyót bemutató képek nagy részének negatívjai a múzeum tulajdonában vannak, legtöbbjüknek szerzôje ismeretlen. Balázs Miklós fotóművész lencséje által a ’89-es forradalmi események egy szeletkéje is megtekinthetô, továbbá a magyar oktatást követelô diákmegmozdulás, illetve a város fenntartásában lévô Gyilkostónál készült fotók is helyet kaptak a kiállításon. Balázs Miklós a kiállítás létrejöttérôl szólt, elmondta, több mint harminc éve fotózza a várost, és régi álma így összben bemutatni a képeket. Elmondta, a rendelkezésre álló anyag csupán húsz százalékát sikerült a nagyközönség elé tárni.
Nem egy művészeti, hanem egy kis zsebhelytörténeti kiállítás ez, mely segít szembenéz-ni a múlttal, melyben nagyon sok gyergyói fotográfus munkája benne van. Az igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy aki teheti, örökítsen meg minden olyan pillanatot, mely néhány év múlva érték, mert dokumentumjellege van.
Sajtószemle gazdaszemmel
Bajna György a gazda szemén át láttatta az egybegyűltekkel a 100 évvel ezelôtti Gyergyószentmiklóst. A múzeumban rendszeresen kutató újságíró az akkor megjelenô lapszámokból idézve tudósításokat, mutatta be a múltbeli gazdasági, szociális helyzetet, készítette el a 100 év gyorsleltárát. És lássuk csak, mi is volt 100 évvel ezelôtt: elkészült a villanyhálózat, vonat robogott be a gyergyói állomásra, beindult a vasúti közlekedés, eldôlt a gimnázium sorsa, és várossá vált Gyergyószentmiklós. A kérdés, hogy milyen nagy fejlôdések történtek 1907-tôl 2007-ig, nem tevôdött fel. Igaz, beszámolóra sem került sor, melyben legalább négy, legalább ilyen nagyméretű megvalósítás szerepelt volna, mint száz esztendôvel ezelôtt.
Fát nem vágott, de díjat kapott
Jelentkezés híján maradt el a múzeum udvarára tervezett favágóverseny. Ott volt a Syncro Serv Kft., mely a verseny szervezésébe, díjazásába vállalt fôszerepet, azt is tudták a rendezôk, milyen munkákban kell összevessék tudásukat a favágóversenyre jelentkezôk. A kezdési idôpontkor azonban csak egyetlen fiatalember akadt, aki versenyzett volna, ha van, kivel. Csiki Tibor, a Syncro Serv Kft. tulajdonosa elmondta, három díjat hoztak, s ha már így rákészültek, haza nem viszik, egyiket átadják az egyetlen jelentkezônek. Így lett gazdagabb favágási tudásának bemutatása nélkül Borbély Lóránd egy egymillió lejes vásárlási utalvánnyal és egy ajándékcsomaggal.
Köszönettel
A múzeumkertben, hol a kézművesek sorakoztak, egy, eddig nem kézimunkázásáról ismert ismerôsre leltünk. A motorok szerelmese, az ismert pecázó, „Motoros” Sólyom Margit írásosait mutatta meg, kínálta eladásra. Mint mondta, a szomszédai is megrökönyödtek, amikor a száguldozó fehérnépet a fotelben látták, baggatni. Az elején nem ment könnyen a mintakivarrás, bizony, elôfordult, hogy napokig várta, kerüljön elô tanítója, Dániel Margit, mutassa meg, a minta által kívánt kanyart hogyan kell bevenni. Nos, mára már nem akadály a kanyarintás, a tulipán, rózsa kivarrása a lenvászonra, s sorakoznak az asztalon a kisebb-nagyobb terítôi, abroszai.
Eladásról nem dicsekedett túlzottan, megértôen mondta, kispénzűek az emberek, viszont lelkünkre kötötte, háláját vessük papírra. Nem hagyhatta szó nélkül, hogy a múzeum igazgatója mily kedvesen fogadta ôt, a kezdôt. Egy banijába sem került a kiállítófelület bérlése, a múzeum biztosított számára asztalt és széket, mi több, délben neki is járt ingyen ebéd, kávé és szomjoltó.
Megkért, hát eleget teszünk óhajának, nevében köszönjük a múzeum vezetôségének, hogy felpártolja, segíti a kézműveseket, a hagyományok ápolóit, és a fiatalokat. (Itt kell megemlíteni a Pejkó és Táncos filmek vetítését, melyek fôszereplôje a gyergyószentmiklósi Parászka Elôd).
Gyergyói örmények könyve
A Nyári Napok keretében is bemutatásra került dr. Garda Dezsô történész, országgyűlési
képviselô kétkötetes, örményekrôl szóló könyve. Az örmény fiatalok segítségével sorra került, Pro Art-beli könyvbemutatón a szerzô elmondta, eredetileg 200 oldalas, kis tájékoztatót tervezett, de annyi anyag került hozzá, hogy kétkötetessé fejlôdött a könyv. A további adatok belekerülésének, az oldalszámok szaporodásának csak az állt útjába, hogy a könyvet nyomdába kellett adni, hogy ezen ünnepre megjelenhessen. Dr. Garda Dezsô elmondta, a székely múlt feltárójának vallja magát, a célja az, hogy ez a nép múlttudattal rendelkezzen, s ez erôsítse a jövôben. Gyergyószentmiklóson a székely nép keveredett az örményekkel, tehát ennek tükrében kell nézni a székelységet, meg nem feledkezve arról, mit adtak az örmények a székely kultúrához. „Az örmények a magyar kultúra terjesztôi voltak. Tisztelni kell ôket, hisz történetük segíthet minket a jövôben is magyarságunk megtartásában” – vélte a szerzô ajánlva a Gyergyói örmények könyvét, mely tévhitek lerombolója, az örmények hiteles adattára.
A telt terembôl többen is felszólaltak, kérdéseket tettek fel a történésznek, vagy éppen tanácsot adtak az örmény ifjaknak. Elhangzott, ha már iskolája nincs is az örménységnek, legalább a templomát óvja, és próbáljon kapcsolatot tartani az ország más tájain élô örménységgel.
Szkander ülve – sörivás állva
A nagyszínpadnál, a focipálya és jégpálya közötti téren tartott rendezvények jellemzése nem könnyű feladat. A szidás, a negatív kritika, azt mondják, csak nagy ritkán építô jellegű, a dicséret pedig csak azok szájából hangozhat el, akik ki sem dugták orrukat a helyszínre.
A vásárlásra kínált bóvli, a különbözô játékgépek a sörnapok hangulatát idézték, a színpadon a szkanderbajnokságon, lent, a téren pedig a különbözô masinákon lehetett fitogtatni az erôt. Táncolni is lehetett volna, az Echinox valóban talpcsiklintó zenét szolgáltatott, ám az emberek csak tébláboltak e zenekar produkciója alatt is.
A sörivás is a versenyszámok része volt, mind fent, a színpadon, mind lent, a közönség soraiban. Idôre kellett meginni a fél liternyi, folyékony kenyeret, s a legtágabb torkúak kerültek a döntôbe, újabb üveg sör bendôbe gurításával.
Lent is gurultak le a sörök. Gyorsan, mert az amúgy is melegecske ital még ihatatlanabbá válik, ha megposhad. És állva, mert szűkön mérték az ülôhelyeket, kevés volt a pad, az asztal. Megtörténhet, hogy a lábon állásnak volt elônye, nem a fejbe ment a szesz, hanem a lábakba szállt, s ha táncra perdüléshez nem is volt elég az energia, de arra igen, hogy hazatámolyogjanak az ünneplôk.
Számvetés és tervek
Az ünnepséget követôen Kontesveller József, a rendezvényszervezéssel megbízott alpolgármester adta a sajtó tudtára, milyen tapasztalatokat szült, milyen kiadással járt az idei nyári napok.
A végsô elszámolásra még várni kell, de az tény, hogy az összköltség hozzávetôleg 45 000 lej. Ennek felét a Charlie-koncert kiadásai tették ki.
– A város 100. éves évfordulójának keretében sorra került rendezvény, úgy érzem, sokkal színvonalasabb volt, mint a tavalyi nyári napok. A kulturális intézményekkel való közös gondolkodás eredményeként úgy látom, az intézmények sokkal jobban bekapcsolódtak a szervezésbe. A korábbi években inkább kritika hangzott el részükrôl és kevésbé segítség, de idénre sikerült jó együttműködést kialakítani.
Kontesveller József köszönetet mondott a segítôknek, a fellépôknek, a felvonuláson részt vevôknek, és a rendezvények elemzésekor elmondta, a jövôben dönteni kell, hasonló megmozdulásokra alkalmas-e a hokipálya melletti edzôpálya. Ha igen, akkor vizet kell oda vezetni, áramhozzáférést kell biztosítani, mert az nem bolt, hogy minden évben újabb 20–30 méter kábelt vásároljanak, toldozzák-foldozzák a vezetékeket. Az alpolgármester azt sem zárta ki, hogy a városközpontban szervezzék a következô ünnepségeket, viszont elmondta, az nagyobb költségeket von maga után.
Az ülôhelyek biztosítása szintén megoldásra váró probléma, és nem vetette el azt a javaslatot sem, mellyel Barti Tihamér állt elô, hogy a mellékgazdaság emberei készítsenek padokat, asztalokat, hogy az biztosítva legyen bármely városi rendezvény alkalmával, de jelezte, ez nem rajta múlik.
A rendezvények közül kiemelte a fôzôversenyt, Balázs Miklós fotókiállítását, az állatkiállítást, bár megjegyezte, annak nem volt ideális helyszíne a múzeum udvara.
Az alpolgármester szerint 4000–5000 ember fordult meg a focipályán, 1000–1500 a múzeumban, és 500–550-re saccolja a Charlie-koncerten résztvevôk számát. A bevételrôl nem tudott konkrét adatokat sorolni, azt késôbb összegzik, azt viszont közölte, kevés volt a támogató, és kis pénz folyt be az árusoktól is. A jövôben ezen is módosítani szeretnének, differenciált bérleti díjakkal, kedvezményben részesítve a kis árusokat, a helyi vállalkozásokat. Kijelentette: az ünnep kiadásait az önkormányzat állta.
A 100 éves város következô rendezvényeirôl is szót ejtett az alpolgármester: Népművészeti Sokadalom lesz a Gyilkostónál, mellyel egy idôben a városban is rendezvényeket szeretne, hogy aki nem tud az üdülôtelepre ellátogatni, annak itt, a városban is legyen, amivel hasznosan eltölteni a hétvégéjét. De lesz megemlékezés a zene napjára, rendezvény az örmény kultúráról, meg kell ünnepelni a vasút 100. éves évfordulóját… és persze, készülni kell a decemberi városnapokra is.
Újra működik a közbirtokosság gattere
Május elején adtunk hírt arról, hogy a Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság egy idôre felfüggeszti famegmunkáló tevékenységét, bérbe adja kisüzemét. A döntést megelôzte néhány fontos történés: a januárban tartott közgyűlésen ugyanis elhangzott, hogy jelentôs veszteséget termel a melléküzem, a költés meghaladja a keresetet. Akkor az átalakításoktól remélték a jövedelmezôvé tételt, voltak is erre vonatkozó elképzelései a közbirtokosság elnökének, Kolumbán Lászlónak. A közgyűlés úgy határozott, még három hónap „életet” ad a fafeldolgozónak, hátha sikerül hasznot termelni rajta. Amennyiben csak a veszteség szaporodik, akkor a vezetôtanács joga lesz, hogy felfüggessze a tevékenységet, bezárja a telepet. Amint már írtuk, erre a felfüggesztésre sor is került, és a telep bérbe adását döntötték el a vezetôk. Néhány bérlôjelölt is jelentkezett, ám egyik sem tudta a telepen megvetni a lábát, így a melléküzem a közbirtokosság nyakán, működtetô nélkül maradt.
– Nem kellettünk senkinek – mondja az elnök. – A vezetôtanács úgy döntött, ebben az esetben indítsuk mi újra a tevékenységet, működjön a gatter július, augusztus hónapban, aztán pedig újabb számvetésre kerül sor.
Most – a korábbi tizenegyhez képest – három ember dolgozik a termelésben, kevesebb féle fűrészárút készítenek, mint korábban, s a közbirtokosság elnöke állítja, nagyobb a hatékonyság, remény van a kisüzem jövedelmezôvé tételére. Így látja a vezetôtanács többsége is… legalábbis ezt bizonyítja, hogy a fafeldolgozó újraindítása mellett döntöttek. Hogy igazuk volt-e, az augusztus után derül ki, amikor a két hónap kiadásai és bevételei alatt meghúzzák a vonalat. Viszont azt többen is hangoztatják: e döntés nem felelt meg a tagság döntésének. A veszteség bezárást kellett volna eredményezzen, nem újabb próbálkozásokat.
B. K.
Pályázati felhívás
hátrányos helyzetű, tehetséges tanulók támogatására
Kik pályázhatnak?
Pályázhatnak olyan szülôk, akiknek igazolhatóan kiváló képességű gyermeke a 2006–2007-es iskolai évben magyar nyelven tanult VI., VII., VIII. vagy IX. osztályban, vagy magyar iskolai osztályba fog iratkozni a következô tanévtôl, és teljesítik az alábbi feltételeket:
1. Falusi vagy szórványkörnyezetben élnek. Rendkívül tehetséges, és ugyanakkor halmozottan hátrányos helyzetű tanuló a lakóhelyi környezetétôl függetlenül is pályázhat.
2. A család anyagi helyzete nem teszi lehetôvé a gyermek továbbtanulását. Csak olyanok pályázhatnak, akiknek a családjában az egy fôre esô jövedelem nem haladja meg a minimálbért (bruttó 440 lej).
3. A szülô vállalja, hogy támogatás esetén legalább érettségiig tôle telhetôen biztosítja gyermeke továbbtanulását magyar nyelven.
Kérjük, ne pályázzanak olyanok, akik rendezett, jó körülmények között élnek, mert ezzel viszszaélnek a támogatók szándékával, és az igazán rászorulókat foszthatják meg a támogatástól. Ne pályázzanak vállalkozók, sem olyanok, akik iparosként vagy mezôgazdasági jövedelembôl biztosítani tudják családjuk megélhetését.
A pályázat leírása
Az elmúlt évtizedben jelentôs mértékben csökkent a középiskolában továbbtanuló falusi gyermekek száma, a kedvezôtlen környezetben élô és anyagi gondokkal küszködô családok gyermekei hovatovább kiszorulnak az oktatásból, esély és támogatás híján tehetségek kallódnak el nagy számban. A jelképesen „Fogadj örökbe” címet viselô, a világ magyarságához intézett magyarországi felhívás támogatókat keresett és talált tehetséges erdélyi magyar, falusi gyermekek oktatási támogatására. Egy gyermekre havonként 9000 forintnyi támogatás jut két magánszemélytôl, akik személyesen is figyelemmel követik majd a támogatott tanuló elômenetelét. A cél az, hogy a legtehetségesebbek ilyen hátrányos helyzetbôl is eljuthassanak középiskolába, majd egyetemre. Ezért a pályázati úton elérhetô támogatás VII., VIII., IX. vagy X. osztályban kezdôdik, és amennyiben a támogatás feltételei adottak, érettségiig tart. A pályázatot a kolozsvári székhelyű Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület hirdeti meg, a támogatást az egyesület ösztöndíj-bizottsága ítéli oda a felajánlott támogatások és igénylôk számától függôen, egységesen érvényesített értékelés alapján.
A nyertes pályázókat az Egyesület levélben értesíti. Az ösztöndíj folyósítása, a szerzôdéskötés után, szeptember hónaptól kezdôdik, és egy évre szól. A támogatásban részesülô tanulók további munkáját, elômenetelét, és a család anyagi helyzetét az Egyesület munkatársai családlátogatások során ellenôrzik.
Általános információk
A pályázathoz ki kell tölteni a pályázati adatlapot, és mellékelni kell az adatlapban felsorolt iratokat.
Az adatlap:
Letölthetô a következô honlapról: www.nyilasmisi.ro, kérhetô e-mailen: nyilas_misi@yahoo.com, illetve megtalálható az egyesület irodájában.
Címünk:
Asociatia de Protejare a celor Talentati „Nyilas Misi”, 400604 Cluj-Napoca, B-dul 21. Decembrie 1989. nr. 116., Tel/fax: 0264/ 591.582.
Ügyfélfogadás:
Munkanapokon június 1-jétôl június 31-ig, 10 és 14 óra között, az augusztus 1. és augusztus 31. közötti idôszakban pedig 12 és 14 óra között.
Határidô:
A pályázatok beérkezési határideje, 2007. július 16., du. 4 óra. Beérkezési határidôn azt értjük, hogy a jelzett idôpontig a pályázatnak be kell érkeznie az egyesület irodájába.
Sajtóközlemény
Az Iskola Alapítvány megkezdte a 2006–2007-es tanévi Nevelési-oktatási, valamint Tankönyv- és taneszköz-támogatások kifizetését. Június 27-én az Iskola Alapítvány Szülôföldön magyarul projektirodája 19 993 gyerek után folyósította a támogatást azoknak a szülôknek, akik postán kérték az összeg kifizetését. A projektiroda 4 453 gyerek után pedig bankkártyára történô átutalással folyósítja a támogatást. A bankkártyára történô átutalások a kérelmek feldolgozását követôen folyamatosak.
A Nevelési-oktatási, valamint Tankönyv- és taneszköz-támogatás összege a forint-lej bankközi licitárfolyama következtében 290 RON.
Kelemen Hunor elnök, Nagy Zoltán irodavezetô
Gyökérlakban
Olyan házban jártunk, ahol gyökérbôl van a szék, gyökérbôl az asztal, a szekrény, a lámpatartó, a csillár… még a képkeret is. Fakeretes fénykép ôrzi immár tíz éve az alkotót is. Amit viszont maga mögött hagyott az ember, amiképp megmutatta házában a természetet, az páratlan.
Csitri voltam még, amikor láttam ezen alkotásokat. Úgy igazítottak el, hogy Tekerôpatakon, a nagy kanyar után azt figyeljem, mely ház elôtt áll óriási fenyô, a zöld kapun aztán menjek be, s hátul, a nagy házban csodát fogok látni. Akkor még élt Bálint István bácsi, s bár ereje fogyatkozott, nagy lelkesedéssel mesélte, hogyan ássa ki a gyökereket, miként dolgozza meg, hogy díszei lehessenek különös otthonának.
Minap újra arra jártunk. Lánya engedett betekintést a házba; a nyarat ott töltik, a tekerôpataki ôsben, sok a látogató, gyakran kell kinyitni a múzeum-lak ajtaját.
Fokföldiek, párizsiak, és sok-sok magyar írt a látogatók könyvébe, melyet Lemhényi Pál indít: „Ember, ki itt belépsz, jól figyelj! Itt bemutatkozik a fa és egy ember. Láthatod a fát, a természet legcsodálatosabb anyagát, és az embert, akit úgy hívnak, hogy Bálint István. Láthatod a fát, mely az emberiség legrégibb nyersanyaga, és láthatod, hogy mire képes az ember”.
A húszéves füzet tele beírásokkal, alig lehet választani, melyik méltóbb az idézésre: „életemben ilyen szép kézimunkát nem láttam”, „a tehetség, a szépség megismételhetetlen marandó, nyújt valamit, ad valamit, megmarad emlékeinkben”, az utolsó beírás a 295. oldalon található: „kaptunk valamit a szépségbôl, az emberbôl”.
Nincs áruk az alkotásoknak, nem engedik ki a kezükbôl, ha rá nem viszi valamiféle kényszer – mondja Bálint István családja. Hogy is engedhetnék. Az alkotások páratlanok; fedél alá hozta a természetet Pista bácsi – gyökérben. A gyökeret használta fel, a fa azon részét, amit sokszor emlegetünk, ha múltat idézünk, jövôt szeretnénk. E lakot, és az ide betérôket nem fenyegetheti gyökértelenség; az alkotások a megmaradás üzenetét adják át mindenkinek.
B. K.
Nyílt levél a gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatalnak
Helységnévtábla-javaslat
Tisztelt Polgármester Úr!
Alulírott Rokaly József, a Gyergyószentmiklósi Székely Tanács elnöke, e helyi testület nevében javasolom, hogy a gyergyószentmiklósi helységnévtáblákon a város megnevezése szerepeljen székely rovásírásos felírással is. Indoklásom a következô:
1. Gyergyószentmiklós székely–magyar település.
2. A rovásírás is magyar írás, csupán régebbi, mint a latin betűs.
3. Ma úgy ismerik, mint székely rovásírás.
4. Ahová a helységnévtáblákra is felkerül, jelzi, hogy az illetô helység székely település, tehát Székelyföld része.
5. Az SZNT javasolja, hogy rovásírással is jelöljük meg településeinket.
6. Az RMDSZ is támogatja a javaslatot (nyilatkozott is errôl).
7. Gyergyóditró és Gyergyócsomafalva már élt e határozattal, és nem történt semmi különleges. A prefektusi ellenzés indoklása minden törvényességet nélkülöz, hiszen nem más nyelvrôl van szó.
8. A városunk területén megejtett népszavazás során 8024 szavazó közül 7917 támogatja Székelyföld területi autonómiájának gondolatát, tehát a lakosság is egyetért ezzel.
9. Helységünknek székely rovásírással is történô megjelölése nem jelent területi autonómiát, de tudatosítja közösségünk tagjaival, hogy ôsi múltunk van, és azt nem lehet eltörölni.
10. Ragaszkodunk ôsi múltunkhoz!
Rokaly József, a Gyergyószentmiklósi Székely Tanács elnöke
Gyergyószentmiklós, 2007. VI. 25.
Nyári pihenôre készül a Szent Miklós Kamaraegyüttes
Szerdán este a Salamon Ernô Gimnázium dísztermében szép évadzáró hangversennyel köszöntötte barátait a Kolcsár Árpád karnagy vezette Szent Miklós Kamaraegyüttes.
Repertoárjuk változatos és gazdag, a reneszánsztól napjainkig született kórus-, illetve hangszeres műveket szólaltatnak meg. Elôszeretettel válogatnak a népdalfeldolgozások között is. A világi művek mellett fontosnak tartják az egyházi kórusművek tolmácsolását is. Nem csak a szerdai hangversenyen hallhattunk ilyen jellegű műveket tôlük (pl. Th. L. de Victoria: Ave Maria, J. Clarke: Áldjuk Istent, Mozart: Ave verum corpus, Händel: Halleluja), de a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatásának köszönhetô, közelmúltban tett törökbálinti bemutatkozásuk alkalmával is.
A Pál Ibolya zenetanár kezdeményezésére 12 éve alakult, s elôbb Petres Csaba, majd Kolcsár Árpád irányításával működô kamaraegyüttes július 7-én a 115 éves gyergyószentmiklósi Ipartestületi Férfi Dalárda által szervezett ünnepségen is fellép.
Kérdések és válaszok
Avagy Vincze János esete a sánta kutyával
(folytatás az elôzô lapszámból)
Következik egy igen kényes téma, a tavaly nyáron felvett 5 millió lejes (50 milliárd régi lejes) hitel. A kérdések így hangzottak:
Mibôl fizették ki az 5 millió új lejes hitel 10%-os önrészét? Igaz, hogy abból a pénzbôl, amit a kormány beruházásra adott? Havonta mennyi a kamata ennek a hitelnek? Ezt mibôl fizetik? Mibôl szándékoznak majd fizetni a törlesztést, miután lejár a türelmi idô? Összesen mennyibe fog majd kerülni a városnak ennek a hitelnek a visszafizetése?
A válasz több mint érdekes. Tessék olvasni:
Ebben a helyzetben a megoldás az volt, hogy vagy csôdeljárást indít a cég ellen az üzemanyag-szállító, vagy élünk azzal a lehetôséggel, amit a kormány felajánlott, hogy kormánygaranciával kölcsönt veszünk fel. A kölcsön volt az egyetlen kiút (kiemelés tôlem). ... Az önrészt a hitelhez megtakarításokból fizettük ki. ... A havi kamata a hitelnek 40 000 lej, ezt a bevételeinkbôl kell törlesszük. Hat évre vettük fel a hitelt, ebbôl két év türelmi idô.
Kezdjük azzal, hogy az nem derül ki, hogy mennyibe is kerül a városnak ez a hitel, maximum tippelni lehet, hogy amennyiben a kamat nem csökkenô, akkor 5 millió (ez a kölcsön), plusz 2,88 millió (6 x 40 000 x 12, ez a kamat), azaz összesen 7,88 millió lej (78,8 milliárd régi lej). Mondom, ez becslés, mert a kérdésre az igazgató választ nem adott.
Aztán arról el lehet vitatkozni hosszan, hogy mikor az RMDSZ ott a kormányban, akkor tényleg ez volt-e az egyetlen kiút, vagy netán lett volna mód arra is, hogy a kormány elismerje, hogy nálunk hosszabb és keményebb a tél, tehát több állami támogatásra vagyunk jogosultak, s ilyen alapon kifizesse ezt az összeget. Ha jól utánanézünk, számos példát találunk arra, hogy a kormány fizetett.
Mondom, ezeken lehet filozofálni, elvitatkozni. Ami ellenben kétségtelen: az igazgató azt állítja, hogy a 10% önrészt a cég megtakarításaiból fizették ki. Ezzel szöges ellentétben áll az, amit a számvevôszék idén tavaszszal állapított meg. Abban a jegyzôkönyvben ugyanis szó szerint ez áll: „Din verificarea rutei bancare a sumei de 600 000 lei am constatat, că această sumă a fost utilizată pentru constituirea unei garanţii colaterale, în suma totala de 1 100 000 lei (kiemelés az eredetiben), în vederea contractării unui credit bancar...” Tehát az ellenôrök megállapították azt, hogy a fűtésrendszer felújítására kapott pénzbôl a polgármester átutalt 600 000 lejt elôlegként a közüzemeknek, s a cég azt a pénzt nem a fűtésrendszer felújítására használta fel, hanem letette a bankba garanciaképpen, hogy tudja felvenni az 5 millió lejes hitelt.
A biztonság kedvéért elismétlem: a közüzemek igazgatója azt állítja, hogy az 5 millió lejes hitel garanciáját a cég saját pénzébôl fizette ki, ezzel szemben a számvevôszék szakemberei kimutatták, hogy a garanciát abból a pénzbôl fizették, amit a fűtésrendszer felújítására kaptak.
Ha netán valaki még mindig nem értené, elmondom harmadszor is, más szavakkal: A város 2006-ban közel 5,5 millió (55 milliárd) lejt kapott a fűtésrendszer felújítására. Ebbôl a polgármester tavaly júniusban átutalt a közüzemeknek 600 000 lejt (6 milliárd régi lejt) elôlegként az elvégzendô munkálatokra, a közüzemek vezetôi pedig ezt a pénzt nem rendeltetésszerűen használták fel, hanem letették a bankba garanciaként, hogy tudják felvenni azt az 5 millió lejes hitelt, amivel elôre hat évre megnyomorították a várost.
Ehhez már csak apró adalék, hogy amikor erre nyilvánosan rákérdeztem, az igazgató a beismerés helyett a tagadás útját választotta. A kérdések május elején láttak napvilágot, a válaszok a május tizedikei lapszámban. A számvevôszék jelentését a városházán május másodikán iktatták. Fel nem foghatom, hogy mi járt az igazgató fejében akkor, amikor már neki is tudni kellett arról, hogy mi áll a jelentésben, s mégis a tagadás mellett döntött. A sánta kutya már ott bicegett az orra elôtt, de akkor is megpróbálkozott a lakosság félrevezetésével. Mindezt természetesen az átlátható csoportmunka jegyében.
Árus Zsolt
Paranormális
Már jó ideje figyelem a gyergyói notabilitások egyre pitiánerebb médiaháborúját, s úgy vélem itt az ideje, hogy meghallgattassék a harmadik fél: az ügyfél is… Nagyapám, a nagytudású törvényszéki bíró és ügyvéd, földbirtokos nemes, hatoykaidr. Mátis Albert örökségének viszszaszerzéséért folytatott küzdelmem során olyan személyes tapasztalatokat szerezhettem, melyek birtokában állíthatom: a helyi vezetôk jó részének nyilatkozatai köszönô viszonyban sincsenek a valósággal.
Azoknak, akik tôlem elsôként a város kriptosztalinista polgármesterének földbedöngölését várják, csalódást kell okoznom. Pap József ugyanis velem mindvégig a legkorrektebb módon járt el, így a fair play szabályaihoz igazodva, nem vagyok hajlandó a felelôsségre vonás elôl közös klikkbe tömörülô (menekülô) hivatalnokok vagy a rövid távú politikai haszonért mindenre képes, esetleg a polgármesteri székre is ácsingózó hajdani valutaüzérek, fatolvajok és kommunista megmondóemberek csaholó falkájához csapódni.
Jobb kiindulópontot keresve sem találni a város grafomán jegyzôjének Csavar Zsoltot méltató, sztahanovista nekrológok stílusát überelô irodalmi remekének néhány üdítô részleténél.
„…Úgy gondolom, az önkormányzat munkatársai jól felkészültek, jó szándékúak és úgy ítélem meg, hogy ezzel a csapattal lehetne alkotni hatékonyan is…” Jó Jézusom! Még elgondolni is rémisztô, mi történne Gyergyószentmiklóssal, ha e lelkes csapat még hatékonyabb lenne…
Itt szeretném megemlíteni a fent jelzett jó szándék talán legszebb példáját, amikor a tisztességben megôszült orvos távoztában – még be sem csukva maga után az ajtót – hallhatta a viccesnek szánt, de annál bunkóbb kérdést: „Na mi van, keresi a vénember a milliárdjait?” /Szó szerinti idézet!/, s az ez után felhangzó ordenáré röhögést. Ekkor határoztam el, hogy az urak és elvtársak képérôl letörlöm az önelégült vigyort. Azok a hivatalnokok, akik munkaidejükben humoros fogadásokat kötnek arra, hogy a jogai- kért küzdô, átvert és elcsigázott gyergyói polgárok hány pert nyernek vagy inkább vesztenek a hivatal ellenében, meglepôdve fogadták kétszer 8:0-ás gyôzelmünk hírét. Elbizakodottságra persze semmi okom sem volt, hisz a csapat „hatékonyságával” még mindig számolnom kellett. Mit mondjak, nem tévedtem…
Alig kezdôdött el birtokunk – sokadik, immár végleges? – kimérése, a korábbi nyolc után újabb, kilencedik ismeretlen „birtokostárs” vandál pusztításának nyomaira bukkantunk. Nagyapám legszebb erdejébôl majd' 4 hektárnyit tarvágással eltüntettek! A legfurcsább az volt, hogy ebben az esetben nemhogy a törvény szerinti elôválasztási jogot felejtették el biztosítani (mint a korábbi nyolc esetben), hanem egyszerűen ki sem értesítettek (a törvény által szigorúan elôírt módon) a területünkön történt idegen tulajdonszerzésrôl! Mi több, nem sokkal késôbb még egy újabb társsal bôvült „kényszer klubunk”!
Az esetrôl még aznap beszámoltan az erdôosztó bizottságnak, számos pontban hivatalos választ követelve. De minek?
„…a földosztó bizottság munkája egy rendkívül komplex tevékenység,… ez egy korporatív testület, amely megtárgyalja a teendôket, meg kell határoznia a tárgyat és a jogosult személy kilétét, mert ugye az emberi önzôség határtalan, számtalan példa volt arra, hogy olyan birtokot igényelnek vissza, ami nekik nem jár…” (Ugye ismerik a régi olasz slágert: Parole, parole, parole…?) A bizottságtól minap – természetesen az elôírt határidôn jóval túl(!) – kapott hivatalos válaszból egyértelműen kitűnik, hogy a korporatív testület komplex munkája eredményeként, több évnyi hivatalos bírósági aktatömeggel a tarsolyában sem tudta még most sem, hogy a sírjából gusztustalan módon elôrángatott hajdani gyergyói díszpolgárnak, Tarisznyás Mártonnak az égadta világon semmi szerepe az adott esetben! Viszont néhai özvegye a túlvilágról igen aktívan intézi ügyeit, elôször csak birtokba helyezteti magát, majd képviselôjével, a város ismert üzletemberével (aki valójában egy más személytôl kapott megbízást!) megküldeti magának Szeredából még a titlu-t is! De kell-e ezen egyáltalán csodálkoznunk, ha a családunk birtokába jogtalanul telepített eddigi nyolc személyrôl kiderül, hogy legtöbbjük korábbi kapcsolata az erdôkhöz kimerült az évenként szokásos karácsonyfa-vásárlásban?!
Úgy hiszem, teljesen fölösleges a hivatali mulasztások, viszszaélések és törvényszegések teljes arzenálját felsorolni, hisz a legtöbb gyergyói család számára ezek korántsem ismeretlenek. Talán még azok a pikáns hírek sem hatnak bombaként, miszerint a hivatal több – eddig látványosan fényezett – dolgozója segítségével tudta csak az ismert helyi mini svindler megvásárolni a Mátis-birtokok legszebb részeit, jóval a hivatalos eljárások elôtt (!), ráadásul úgy, hogy az elôszerzôdéseken az egyik tisztviselô szerepel tanúként! Azért ez már a leghiggadtabb embernél is kiveri a biztosítékot!
De idézzünk inkább ismét a derék titkár véleményébôl: „...szomorúnak tartom, mikor megpróbálnak e bizottságból kiemelni egy-egy embert, ráfogni dolgokat, mintha egyedül tôle függnének a döntések.” Ezek szerint tehát a bizottság minden tagja egyformán felelôs lenne a történtekért? Vajon hányan fogják közülük ezt – teljes joggal – kikérni maguknak?
A rendôrséghez fordulni nincs már kedvünk, hiszen 2004-ben – amikor az akkori visszamérést a nagymértékű falopások felfedezése miatt felfüggesztették – feljelenést tettünk, amit azzal utasítottak el, hogy még nem vagyunk a birtok tulajdonosai, tehát nincs közünk hozzá… E kijelentés alapja minden valószínűség szerint a Gyergyóban honos „speciális” jogértelmezés lehet. De a rend néhány helyi, éber ôre, tisztességes kollégáinak nem kevés erkölcsi kárt okozva, még rátett egy lapáttal, midôn egy bukaresti vizsgálóbizottság kérdésére azt válaszolta írásban, hogy 2004–2006 között semmi nyoma nincs általunk tett bejelentésnek! Könyörgöm, jóemberek! Legalább a C.S.I. Miami sorozat epizódjait tessenek nézni! A színes fotópapír ugyanis kényes matéria, megôriz minden ujjlenyomatot, így azokét is, akik átvették, körbeadták, majd visszaszolgáltatták nekünk a feljelentéshez mellékelt helyszíni fényképeket. Ilyenkor nem szabad lehazudni a csillagot az égrôl!
Ha már a törvényes rend védelménél tartunk, nem ártana megtudni azt sem, hogy az ügyészség szóvivôje (ha ugyan van neki) miért nem számol be látványos akciókról. Legalább preventív céllal…
De miért illessük kritikával a rendôrség és az ügyészség munkálkodását, ha a szeredai prefektúra megengedi magának azt, hogy a független román bíróságot írásban oktassa ki arról, hogy egy adott ügyben hogyan kell dönteni! Az EU tagállamaiban az ilyen alkotmánysértés-szagú eljárás egyszerűen elképzelhetetlen. Kedvenc politológusom, Fricz Tamás zseniális kifejezésével élve Gyergyóról summásan csak annyit lehet mondani: ez egy következmények nélküli város.
Ha maradt bennünk némi derű, csak azon gondolkodhatunk, hogy a National Geographic és a Discovery Channel műsoraiban mikor tűnik fel Gyergyószentmiklós, mint a paranormális jelenségek világfôvárosa, ahol az erdôdôlés, széltörés nem pusztán elemi erejű természeti jelenség, hanem van neki mobiltelefonja, teherautója, láncfűrésze, s a temetôkbôl úgy járkálnak ki a holtak egy-egy long weekend erejére, hogy csak akkor térnek vissza kriptájukba, ha már megkötöttek néhány elônyös üzletet…
Azért lassan betelik a pohár. A hírek szerint a városban egymásnak adják a kilincset a különbözô vizsgálóbizottságok, s a megélhetési politizálás helyi sztárjai vagy a bűnrossz taktikázgatásával saját sírját ásó RMDSZ vezetôségénél keresnek menedéket vagy a még erkölcsileg hitelképes helyi magyar pártok és szövetségek berkein belül próbálnak meg fészket rakni, kétes közeli múltjukat divatos lózungok mögé rejtve.
Számomra az a legfájdalmasabb, hogy egy kezemen meg tudom számolni mindazokat az itteni magyar tisztviselôket, akik sokéves pereskedésünk során (még) nem tettek nekünk keresztbe. A törvényt tisztelô és betartató román állami hivatalnokok korrektsége nélkül, mint konzervatív értékeken nevelkedett patrióta magyar, nem juthattam volna el idáig. Ez mindig eszembe jut, amikor látom a Szentkorona mása vagy a templomi zászló mögött kiöltözve felvonuló városházi ájtatosakat – vagy a műkönnyek kíséretében, egy kis magyarországi PR-ért, üzleti lehetôségért odakint is mindenre kapható székely himnuszt bömbölôket.
És nagyon szégyellem magam…
Mint a fenti sorok szerzôje, büntetôjogi felelôsségem tudatában kijelentem, hogy a cikkben szereplô összes állítást eredeti, hiteles bizonyítékokkal alá tudom támasztani./
Kiss Tamás
Újdonságok Fogadott Városomról
A városnak nincs utcája.
Mert fiának büszke vára. Nem hazája.
Úgy hozta a sors, meg a szocialista mezôgazdaság amúgy is halvaszületett sikerének lejáratásában eltöltött csaknem 40 év, hogy az utóbbi kb. 3 évet szobafogságban töltöttem. Magamat ítéltem el ilyen súlyosan, a szív- és agybeli panaszok néha ijesztô következményeit „ráfogtam” a tömegiszony vagy pánikbetegségnek nevezett valamire, egyszerűen féltem, sôt nem mertem kimenni az utcára sem egyedül, sem kísérettel. Ha néha mégis más városba kellett távoznom rokoni látogatásra, vagy gyógykezelésre, a rokonság autóval vitt-hozott.
A „barlangomban” eltöltött idôt színesebbé tettem a számítógéppel, majd tágabbá az internet bevezetésével, néha a tévével, hetente egyszer pedig a Gyergyói Kisújság vagy az Új Kelet olvasásával.
Az elsô bosszantó hirdetés a helyi tévéállomások „jóvoltából” tört be barlangomba, hirdetik, hogy felvásárolnak ilyen-olyan értékjegyet (egykori nevén akciót, kupont?), néha árat is megjelölnek, ami kb. egy heti nyögdíjamnak felelne meg, de az ilyen-olyan intézmények között nem találom soha a SCAT Lacu Roşut, melynek „egykor sokat ígérô” ún. részvényese lettem, s nemcsak azért, mert az Gyilkos-tó horgászhelyként sok kellemes percet szerzett nekem az idôk folyamán, hanem HAZAFIAS OKOKBÓL is, a Gyilkostó üdülôtelep legyen a gyergyószentmiklósiaké. Nem hivatalos források szerint SCAT volt-nincs (de „nem fene bánja”), azok bánják, akik annak idején jó hazafiak akartak lenni, mint családommal együtt jómagam is. Szintén nem hivatalos forrásból tudom, hogy az egykor több milliárdos (régi lejben kifejezve) vagyon apránként „gazdát cserélt”, a villákat értve ezalatt, és a befolyt összeg nem a részvényesek zsebébe, ahogy ezt a hiszékeny emberek feltételezték, hanem valahova máshova folyt. Errôl már cikkeztem pár évvel ezelôtt, a hatása szakácskönyvbe való lenne, „Falrahányt borsó” néven.
De mivel nálunk „a pénz a legkevesebb”, inkább arról írnék, hogy a mintegy három év „kijárási tilalom” után jött egy önzetlen gyógyító, mert MÉG ILYEN IS VAN, csak ritkábban, és fiatalos lendülettel meggyógyított, addig kérdezôsködött, igaz, én mondtam a fejébe eleget kérdezés nélkül is, míg kiderült, hogy nem az utcától, vagy a tömegtôl félek. Elôbb elkísért rövidebb, majd hosszabb sétáimra, bemerészkedtünk egy pár közeli, majd távolibb üzletbe is, a kezelés folytatásaként pedig „elôírta” az egyedüli, azaz kísérô nélküli sétákat, rövidebb, majd hosszabb távokra, kevésbé forgalmas, majd „sűrűbben lakott” területekre, azaz utcákba. Így „megsikerült”, hogy legutóbbi kezelésem nem lakásomon, bocsánat, barlangomban történt, hanem az „orvosságos ember”, talán így nevezték gyerekkorom indián regényeiben a varázslót, illetve az orvosságos hölgy hivatalos székhelyén. A kúra legutóbbi pontja szerint irány hazafelé nem az Ernô szobra elôtt, hanem a város fôterén át, 2–3 üzlet meglátogatásával kellett végbemenjen… és úgy is lett, eltűnt a fóbia, vagy a depresszió, vagy valami más, nem szeretem az idegen szavakat…
Ma már tudok vásárolni zöldségeket, húsfélét, be tudom dobni leveleimet a postaládába, kifizetem a kábeltévé- és az internetszámláimat, amit azelôtt vagy barátaim, legutóbb pedig a Caritas Segítô Szolgálat két „tündérkéje” végzett.
Körútaim alkalmával, amikor megcsodálom, hogy mennyi új és szép kereskedelmi egység született az utóbbi három évben, megcsodálom a hatalmas árubôséget, tegnap láttam éppen, nem írom le hol, nem illik reklámot csinálni egyik üzletembernek sem, mivel „sem utóda, sem boldog ôse nem vagyok senkinek”, illetve egyik nagymenônek sem, tehát tegnap figyeltem meg, hogy 10–15 féle szalámi, 5–8 féle kolbász és háromféle virsli „díszíti” a hűtôpultot, illetve indítja meg a Pavlov-féle nyálkiválasztást a szemlélôben. Megnéztem a finom bel- és külföldi italkülönlegességeket, ki gondolta volna az átkos Csao-világban, hogy még Tokaji bor vagy hárslevelű is néz velünk szembe a kirakatokból, de a technikai eszközök ezrei is megfogják a szemlélô tekintetét, biztosan 70%-nak nem tudnám megmondani rendeltetését, ami néha bánt, hiszen nagyjából „már eljátszodtam kis játékaimat”.
A kirakatnézésnek van egyetlen egy árnyoldala, nem az, hogy nem tudsz minden neked tetszô dolgot megvásárolni, hanem az, hogy úton-útfélen, de még a járdán is beleléphetsz egy-egy gödörbe, az aszfalt vagy a beton „folytonossági hiányába”, s akkor egy bokaficam, ne adj isten, egy lábtörés lesz az ártatlan nézelôdés következménye, s akkor kezdôdik elôlrôl a szobafogság, s nem csak nekem, másnak is.
Valami okos hadvezér azt mondta, hogy a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz, pénz, szerintem az útcsináláshoz elég az egyik is, a háború, mely egyelôre vértelen csak a helyi lapok hasábjain történik, tintával, nyomdafestékkel, egymás „becsületébe” gázoló kifejezésekkel.
Az utak állapota lerágott csont, talán annak, aki naponta szívja be a port, és kerülgeti a gödröket munkába menet, még nincs mindenkinek autója, sem saját, sem vállalati, nem is annyira feltűnô, de nekem, aki tartottam egy hároméves szünetet az aszfalt „letapogatásában”, igen szembeugró. Ma láttam, hogy a kultúrház, bocsánat, művelôdési otthon elôtt is igen gyatra a flaszter, annál már csúnyább csak az, ami a helybeli színház kelléktárát illeti, ami a művelôdési ház déli oldalára, az emeletre van kirakva, elôbb azt hittem, hogy a lomtalanító autót várja, de megmagyarázták, hogy az kellék. Mennyivel jobb volt a Shakespeare idejében, a Theatre vagy a Globe színház „díszletezô” munkásainak, nem kellett kastélyt építeni a színpadra, és azt gazdagon berendezni, egyszerűen kiírták egy táblára, hogy kastély, a színész pedig egyszerűen belépett a kastélyba, azaz elbújt a tábla mögé. Az isteni William vagy Ben Jonson, Marlowe idejében a nôi szerepeket is férfiak játszották, így nem lehetett megcsodálni a tragikák vagy komikák elejét vagy hátsóját, s mégis jártak az emberek színházba, a magyar vándorszínészet korában pedig ünnepnek számított, ha a kisvárosba megjöttek a komédiások.
360 fokkal átváltva, pár hónapja magyar állampolgár lányomnak szüksége volt egy papiruszra a polgármesteri hivataltól (néptanácstól? önkormányzattól?), minek kiadását megtagadták tôle, mivel apukája, azaz az alulírott nem fizette ki a szemétadót, akkor, amikor ezt nem az IGO szedte be a vízdíjjal együtt, hanem „nagyon okos” határozat következtében az adófizetô polgár kellett bevigyen a néptanácshoz. Akkor állapították meg rólam, hogy a nyilvántartás szerint nem létezem, s így nem is fizettem (aki nincs, az nem szemetel, ez fizikai törvény). Eszembe jutott egy régi vicc, Taszilót felvilágosítja barátja: Te, a feleségedhez jár a tejesember. Másnap Tasziló büszkén jelenti, bosszút álltam a tejesemberen, fenékbe billentettem a szamarát… Hogy pont ez a vicc miért jutott eszembe, nem tudom, azt tudom, hogy lányom 12 éve nagykorú, két nagyszerű gyerek édesanyja és budapesti lakos…
Tisztelettel, Szathmáry János nyugdíjas (okleveles) gazdász,
Gyergyószentmiklós Bălcescu utca 30/b.
Tóparti szonett
A magasba kôszáli sas (Aquila chrysaetus) vitorlázik. Kihasználva a felemelkedô légáramlatokat hirtelen emelkedik, majd szárnyait összecsukva alábukik, mint egy zuhanó bombázó. Jó jel, hogy itt van. Fészkét valahol a Likas körüli szirtek legtetején hagyta el, valószínűleg fiókái is vannak, azért járôrözik naponta a Gyilkos-tó felett. Ilyenkor a kacsák behúzódnak a víz tükrére lehajló bokrok alá, vagy egyszerűen kijönnek a csónakok mellé, mintha tudnák, hogy emberközelbe a sas nem csap le. A tó vize letisztult, alacsony szintjét az egykori, ma már korhadó fatörzseken lerakodott hordalékgyűrű jelzi. Biza, szárazság van, a mindenkoron csordogáló források teljesen kiapadtak. A szoros látványosságai közé tartozó vízesés helyén csak a ledomborított szikla díszeleg. Szezon eleje. Még tartanak a középiskolai vizsgák, a családok még nem pakolták össze a szabadságos cókmókjukat. De azért már van látogató: egy-egy autóbusz befut. Román, magyar, spanyol, olasz, francia és héber szavak hangzanak el a tóparton. Olykor, más nyelven is lelkendezik e nagyszerű tájat és az úszó vadkacsa családot. Igen, kacsáéknál kikeltek a kicsinyek, több hullámban, és sárga pelyhes, alig pár napos réce vagy már hónapos tollasodó kacsasiheder is lubickol a tó vizén. Néha hirtelen alábuknak, és pár méterrel arrébb egy halacskával a csôrükben jelennek meg. A turisták nagy gyönyörűségére. A pintyôkék, fenyôrigók szopránját, a lágy hullámok és összekoccanó csónakok tenorja és baritonja egészíti ki, néha a szél is fuvolázik. A forgalom zaja állandó kísérôje a tóparti természet muzsikájának. Szinte megszoktuk már, csak akkor hat idegennek amikor egy terepmotoros vagy négykerekű csodajárműves „kakaót ad”. Nem is szeretjük ôket, mert hívatlan vendégként teszik tönkre az erdei vékony termôtalajt. A terepjárók sem különbek. Büszke fajta vezetôik fittyet hánynak minden szabálynak, táblának, sorompónak. De nem csak ôket zavarja a káoszból kimutató tábla vagy akadály, mert lám a tópartra levezetô úton elhelyezett sorompót is az éjjeli órákban, motorikus erôvel kirángatta a jó szomszéd. Zavarta, hogy ki kellett szálljon a járműbôl, hogy felhajtsa a sorompót. Keserű szájízzel omlik ki a szó a legénybôl, aki a tegnap betonozta be az oszlopot: „...van akinek mindent szabad...”. Sebaj, újra visszatesszük – vigasztalom, de nekem is kinyílik a bicska a zsebemben. Egy ismerôsöm rám köszönt és ugyanazt kérdi, mint ezer más: „Hogy álltok a városi hivatalossággal?” Az elôbbi hangulatban válaszolom, hogy köszönjük jól. Most már nem csak a törvényszéket, hanem a rendôrséget is járjuk. Biztatnak, hogy már kevés van hátra. Az igaz, mert a négyéves ciklust jövô tavasszal megújítjuk. A tó pedig marad. A maga környezetvédelmi gondjaival és a közömbösség garmadával. Mint egy szonett, amely, hol keserű, hol édes. A keserűséget, csak mi, emberek „alkotjuk” bele.
Török Zoltán
Egy közös vagyonból „egyéni pénzfürdô”
A gyergyóditrói Madaras Albert egy igazhitű, templomba járó, kapzsi, rafinált, hazug, „többgyermekes családapa” önrendelkezési joggal, saját hasznára, mások kárára, de teljesen jogtalanul kisajátított 9 ha magánerdôt. Kérdésem az, hogy egyedüli örököse az örökhagyónak? Az eddigi több százmillió v. milliárd nem volt elég? Csak most, az utolsó két évben is könynyű volt a „kúria” mellé, amibôl felépíteni egy „Bagolyvárat”, vásárolni Matiz, Cielo, Audi személygépkocsikat stb. Már csak a Blénessy család családi címere hiányzik. Ilyenformán az is megeshetik, hogy még azt is ki fogja sajátítani.
Ügyesen bebiztosította a hátralevô nyugdíjas éveit 10 éves üzemtervvel, mert a 9 ha területen levô zöldarany értéke kb. régi pénzben 4 milliárd lej. Éppen ezért, kérdem tisztelettel, ebbôl hol van az én, vagyis a többi jogos örökösé, részünk nagyapám után. Ilyen jellemtelen-embertelen ember nem sok van.
Dúsgazdagon azt is tudta, hogy szívvel megműtöttek, és nem is került 2 lejbe. Azt is tudta, hogy a félszázmilliót kemény munkám árán tudtam kifizetni. A templomba járásakor miért fohászkodik? Vagy fél az Istentôl?
– Az érdekeltek az igazoló aktáikat kérvénnyel adják be a Tölgyesi Polgármesteri Hivatalnak és az ottani erdészetnek. További procedúra a prefektúra és a bíróság.
– Utolsósorban egy ilyen magának való jobb lenne, ha nem szónokolna egy közösség érdekéért az ún. területi autonómiáért, és nem venné kezébe többé a magyar nemzeti lobogót, mert méltatlan hozzá.
U.I.: A hátánál levô, álló gyergyói közhivatalnok személyesen is ismer, és név szerint az összes örököst, és mégis elkövették e törvénytelenséget.
Kádár Terézia
Nyári napok
Az ünnep mindig felemelô! Szép, hogy városunk gyönyörű rendezvények sorozatát kínálja lakosai számára. Ezek a rendezvények egyre szaporodnak, sôt a hangerô is, ami zavaró az otthon, csendben ünnepelni vágyók számára.
A rock-imádó kimegy a helyszínre, de mit tehet az otthon csendjét kedvelô? Nem tudom, mennyire volt élvezetes az ott levôk számára az a hangzavar, ami éjjel 1 óráig tette próbára nem csak az ottlevôk dobhártyáját, de a pihenni vágyók idegeit is.
Ne tegyük pokollá gyerekeink, betegeink, idôseink ünnepét azzal, hogy rákényszerítjük kellemetlen dolgok elviselésére, hiszen egy hangosabb szó is szívünk-lelkünk mérgezett nyílvesszôje.
Csupán gyengébb hangerôt, több odafigyelést, hogy ünnepeink örömöt, ne bosszúságot szerezzenek se most, se 100 év múlva.
Balázs Éva (Rozália), Virág negyedi túlélô
A „magyar–magyarok” esete a „balkán-magyarokkal” (Budapesten: a „románokkal”…)II.
Na, folytassuk. Mármint a múlt heti újságcikket. Induljunk el onnan: tudod-e kedves gyergyói olvasóm, mi az a „protokoll”?
Hogyne tudnád, fogadjunk, hogy tudod. Találkoztál vele már a bakaságod alatt. A hét osztályt végzett tizedesed (sergent), vagy az öt osztályt végzett káplárod (caporal) órákon keresztül elmagyarázta, hogy namármost, ha ennyi és ennyi csillag, akkor az „locotenent-colonel”!, nem „colonel”!, érted, te marha, mert az egy csillag, és az „colonel-plin”! Na most, ha ennyi és ennyi, akkor az „locotenent-maior”, ha meg ennyi és ennyi, akkor az „maior”. Hogyne értetted volna, drága jó magyarom, ha már egyszer enynyit verték a fejedbe, azt mondjuk már nehezebben, hogy miért kell azt üvöltsed majd a szemlén, ha annak eljön az ideje, hogy: „să trăiţi tova' le-maior”, és miért azt, hogy „să trăiţi tova lent-colonel”?
Az egyik miért csak „lé” a másik pedig miért egyenesen „lént”?
Azért, mert ez a protokoll. Érted? Így írta elô a protokoll! A szabál’ az szabál’!
(Az egy más kérdés, hogy a gyönyörű nyári mezôben valami ötszáz baka üvöltötte, hogy „să trăiţi tova' lent-colonel!” és csak a magyar egyedül torkaszakadtából, katonásan, hogy lássák: „să trăiţi tova' locotenent colonel!”, amire felkapta a fejét a sokcsillagos, és – sértôdötten – imigyen szólott: „sergent la mine!!!”
Az azért egy más kérdés, hogy a szóban forgó tízedes még éjfélkor is oktatta a bakát: „măi tâmpitule, ha ennyi csillag, akkor azt mondod, hogy, ha meg ennyi, akkor az „colonel plin!” Megértetted?! „dacă te mai prind eu vreodată…!”
Az azért egy más kérdés, hogy a legközelebbi szemlén ötszáz baka üvöltötte a zöldmezôbe, hogy „să trăiţi tova' maior!), csak a mi bakánk ordította, ahogy a torkán kifért: „să trăiţi tova maior (itt a többi elhallgatott, csak a miénk bôgte hozzá diadalmasan) plin!”
(Azt azért valljuk be, szerettem elnézni a tizedest, ahogy felszaladt a távoli dombtetôre a könynyűgéppuskával.) Na, most már tudod, mi az a protokoll?
Amikor a múlt héten a cikk elsô részét írtam, akkor – és most használjuk a protokollt! – Markó Béla ôexcellenciája, Románia helyettes miniszterelnöke hivatalos látogatást tett Budapestre, ôexcellenciája, Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnöke meghívására.
Na, most fordítsuk egy kicsit komolytalanra a szót! A találkozóról majd készül neked egy sajtóközlemény. Protokolláris, úgyhogy abból te semmit nem fogsz megtudni, mi zajlott a zárt ajtók mögött. Én sem! De leírom azt, ami nem történt. Ami itt következik, az egy bábszínházi forgatókönyv.
Tudod-e, kedves olvasóm, milyen a marionettbábú? Ôsrégi találmány, egy olyan bábú, amelyet a bábszínész fentrôl (!) madzagokkal (szálakkal!) mozgat. És itt azt is elmondom, hogy mindannyian marionettbábúk vagyunk, te is és én is, és ugyanakkor, képzeld el, mindannyian bábmozgatók is vagyunk. Nem érted? Elmagyarázom. Amikor én megyek az utcán, és hajlongva kalapot emelek az igazgatómnak, akkor az még csak protokoll. Amikor végrehajtom az eszméletlenül hülye utasítását, akkor én marionettbábú vagyok. Na most, van nekem egy kiskutyám, úgy hívják: Bárány Boldizsár. Amikor azt mondom: Boldi, farkcsóválva hozzámrohan. Amikor rászólok: Bárány!, akkor rémülten eltűnik a fotel alá. Ugyanis ilyenkor én vagyok a bábmozgató. A manipulátor. Ezt ajánlatos megjegyezni, ha érteni akarjuk a politikát.
De térjünk vissza a bábszínházi forgatókönyvünkhöz:
(A sűrűhajú, vékony marionett- bábú az íróasztala mögött ül, papírlapot olvas, idônkét fel-feljegyez valamit a szélére. Belép a szobapincérbábú, tálcán hűsítôket, harapnivalót hoz.
A sűrűhajú: Tegye csak oda, Lajoskám a protokollasztalra! (Lajos el)
Titkárnô (Jó alakú, szôke bábú) be: Miniszterelnök úr, megérkezett a román.
Sűrűhajú felnéz, szigorúan: Hányszor mondjam még, Julcsimuci, nekem itt ne románozza a románt! Az pontosan olyan mi-niszterelnök, mint én vagyok! És ráadásul még kisebbségi is! Utoljára mondom, ha még egyszer elôfordul, le fogom cserélni, mint egy kivénült feleséget! Most pedig küldje be a románt!
Titkárnô ki, protokollajtó hajlongva kitárul.
Kopasz, kövér bábú be: Édes egy excellenciás barátom!
Sűrűhajú, vékony: Drága excellenciás barátom! Van már két hete, hogy nem láttalak…
Kopasz: Sajnos, bajok voltak… Bajok voltak… Ezt a szegény Nagy Zsoltot is…
Sűrűhajú: Tudok róla, mi is figyelemmel kísérjük az eseményeket.
Kopasz: Nem figyeltek sajnos eléggé ránk… Hát már engem is, érted, az ország második… na várjunk csak, a fene egye meg, a másik kopaszt visszaválasztották, de akkor is, az ország harmadik emberét is, engem is, érted, kedves excellenciás, képesek kikezdeni! Tenni kell valamit, a legszigorúbban!
Sűrűhajú: Éppen most, amikor a két ország a lehetô legharmonikusabb viszonyban…
Kopasz: De az a sz…házi államelnök keveri a sz…t. Megmondtam én, hogy le kell váltani!
Sűrűhajú: Azon tűnôdöm kedves excellenciás barátom, hogy milyen intézkedéseket foganatosítsunk. Akarod, hogy átküldjük a Tiszán mind a négy tankunkat, a Grippeneket sajnos, nem tudjuk átküldeni, mert azokat csúszópénzekkel vettük, és nem emelkednek a levegôbe, de felküldhetnénk esetleg a két MIG-et, igaz, hogy az egyik még a Tisza elôtt lezuhanna… De megtámadhatnánk velük mind az elsô, mind a második, mind a harmadik román hadsereget…
Na, mit szólsz hozzá?
Kopasz: Nici vorbă! Elnézést kedves excellenciás barátom, egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem otthon vagyok. Visszatérve az ötletedre, nem jó, Brüsszel nem venné jó néven! Hanem be lehetne például rendelni a román nagykövetet a külügyminisztériumba, és hivatalosan tiltakozni…
(-függöny-)
Nos: ha meg akarod érteni a két bábúnak a mozgását és a szövegét, akkor a szálakra kell figyelni, de nagyon! (Ne felejtsd el, mirôl beszélek, a „magyar–magyar” viszonyról, a határon túli magyarság „politizálásáról” és az „anyaországi” „külpolitizálásról”, ha ezt annak lehet nevezni…)
Az elsô és legfontosabb szál, ami a színpad bábúit mozgatja, tulajdonképpen egy mondat, nem tudom, mikor találták ki azok, akik a világpolitikát intézik, én 1990-ben találkoztam vele. Így hangzott: Mi nem a határokat akarjuk megváltoztatni.
Szólt ez például nekünk, az erdélyi magyaroknak, ugyanis a megelôzô diktatúrában valóságos irtó hadjárat folyt ellenünk, amit a nagyvilág (Európa) meg se parittyázott volna, de a román diktatórikus hatalom telhetetlen volt: kiüldözte a zsidóságot Romániából, és erre odafigyeltek, mármint Európa, és ez nem volt elég, eladta, mint valami rabszolgákat az erdélyi németek százezreit kemény valutáért, és erre nem lehetett nem odafigyelni. Így aztán mi (az erdélyi magyarság) is a figyelem középpontjába kerültünk, bár azokban az években is voltak néhányan „igazi Nagy Erdélyi Magyarok”, akik Ámérikát járták, hogy aszongya „Romániában példásan(!) megoldották a kisebbségi kérdést!” Ha nem hallottad a nevet, Hajdú Gyôzônek hívták (köszöni kérdésedet, jól van!). Tehát az egyik, legfontosabb bábúmozgató szál így hangzott: MI NEM A HATÁROKAT AKARJUK MEGVÁLTOZTATNI!
Legyünk világosak, ez a mondat az erdélyi magyarságnak szólt, a felvidéki magyarságnak szólt, az újvidéki magyarságnak szólt stb. stb., és természetesen a magyarországi magyarságnak szólt.
Mert különben, nézzél csak a térképre!, itt országok szakadtak szét, országok születtek meg, olyan határtologatások folytak, mint amilyen a második világháború után folyt, volt itt egyesülés és szétválás, különválás és leválás, most éppen a sokat emlegetett Koszovó születésénél folyik a bábáskodás.
Ez tehát a minket érdeklô legfontosabb szál. Ha lehet, ne felejtsd el a következô lapszámig.
Györffi Kálmán
Újfalvi falunapok
június 30 – július 2.
Szombat:
9,00 Gyerekvetélkedôk – futóverseny, aszfaltrajzverseny, kerékpárversenyek, görkorcsolyaversenyek, labdajátékok, zsákbafutás, kötélhúzás stb. Helyszín: Nyári kert – benevezés: a helyszínen;
13,00 Asztalitenisz-bajnokság, helyszín: Elekes Vencel Általános Iskola tornaterme;
13,00 Gyerekfoglalkozások: arcfestés, gyöngyfűzés, helyszín: kultúrház elôtere;
17,00 Gyerekműsor – bohóc, vetélkedôk, koncert, buli, kabaré – Sarkady Zoltán, helyszín: Nyári kert, szabadtéri színpad;
21,00 Íris, show-tánc
Szabadtéri diszkó DJ-vel, helyszín: Nyári kert, szabadtéri színpad.
Vasárnap:
9,00 Sakkverseny, helyszín: kultúrház;
11,00 Szentmise;
13,00 Kulturális vetélkedô (Ki mit tud? – Gyergyóújfalu földrajza és történelme), helyszín: Nyári kert, szabadtéri színpad;
14,00 Gyergyóalfalu, Gyergyócsmafalva és Gyergyóújfalu önkormányzatainak sportvetélkedôje.
A Gyergyóújfalvi Általanos Iskola minifocicsapata, amely a falusi iskolák számára kiírt minifoci országos bajnokságon harmadik helyet szerzett, bemutatómérkôzést játszik a két évvel ezelôtti ugyanilyen jellegű bajnokságon negyedik helyet szerzett minifocicsapattal.
A gyergyóújfalvi fúvószenekar rövid műsora, helyszín: Elekes Vencel Általános Iskola;
19,00 Gozefini bűvész bemutatója, Helyszín: Nyári kert, szabadtéri színpad;
21,00 Utcabál a Galaxis együttessel, Helyszín: Nyári kert, szabadtéri színpad.
Hétfô:
5,00 Molnár Antal Fúvószenekar hagyományos zenés ébresztôje;
11,00 Ünnepi szentmise;
16,00 Kulturális program:
– A népdalgyűjtô Bartók Béla 100 éve járt Gyergyóújfaluban – emlékplakett elhelyezése
– A gyergyóújfalvi fúvószenekar műsora
– Matei Linda népdalénekek
– Oláh Tünde, András Emese klarinétszólók
– Oláh Csongor furulyaszóló
– Furulya együttes
– Néptánc – a gyergyóújfalvi általános iskola VIII-dik osztályosainak elôadásában – Modern tánc (Olaru Bogdan és Huţanu Adina), Helyszín: Nyári kert, szabadtéri színpad;
20,00 Tombolahúzás;
21,00 Csoki mulatós, dance-dalokkal, Molnár László ismert magyar slágerekkel, helyszín: Nyári kert, szabadtéri színpad.
Támogatók: Gyergyóújfalu önkormányzata.
Csomafalvi falunapok
Kedden kezdôdött a falunapok ünneplése Csomafalván, és tart egészen vasárnapig. Az ünnepségrôl következô lapszámunkban olvashatnak összeállítást, addig is szíves figyelmükbe ajánljuk a falunapok hétvégi rendezvényeit:
Június 29., péntek
Szent Péter és Pál vértanúapostolok ünnepe
6.00 óra – A Petres Ignác Fúvószenekar zenés ébresztôje a község különbözô pontjain;
7.00 óra – Egész napos kirakodóvásár a Maros melletti piactéren;
9.30 óra – A 100 éves székely nagyközség emléktáblájának avatása az egykori községháza épületén, majd fotókiállítás megnyitása a kultúrotthon kistermében;
11.00 óra – A szomszédos egyházközségek keresztaljainak érkezése és fogadása a templom elôtti téren;
12.00 óra – A Szent Péter és Pál napi ünnepi szentmise a plébániatemplomban;
14.00 óra – Ünnepi ebéd a vendégek tiszteletére;
16.00 óra – Zenés-szórakoztató műsor a piactéren: lóverseny, néptáncok, népdalok, modern táncok, vetélkedôk stb.;
19.30 óra – A Községpolgár-emléklapok átadása a település 18 éves polgárainak;
20.30 óra – Tombolasorsolás;
22.00 óra – Transylmania-koncert és buli;
Éjfélkor – Tűzijáték és égig érô tábortűz.
Június 30., szombat
10.00 óra – Testvériség Kupa (minifoci): Testvértelepülések válogatottja, Egyháztanács, Ifjúsági Tanács, helyi tanács;
10.00 óra – Gyermekvetélkedôk a piactéren;
15.00 óra – Tűzoltó-vetélkedô;
17.00 óra – Felnôttvetélkedôk a piactéren;
18.00 óra – Íjászbemutató és ôsmagyar fegyverek kiállítása;
21.00 óra – Role-koncert és buli.
Július 1., vasárnap
10.00 óra – Egész napos sportrendezvények (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, asztalitenisz stb.) az iskola udvarán és a tornateremben;
19.00 óra – A Hóvirág együttes fellépése a kultúrotthonban;
21.00 óra – Táncház az Üvegcsűr vendéglôben.
Kérdések és válaszok
Avagy Vincze János esete a sánta kutyával
(folytatás az elôzô lapszámból)
Nézzük most a következô kérdés-csoportot, a tervekre meg a beruházásokra vonatkozókat. A kérdések így hangoztak:
Milyen konkrét terveik voltak, amikor átvették a cég vezetését? Azokból mit sikerült eddig megvalósítani? Miért nem? Milyen beruházásokat valósított meg a cég a tavaly? Miért nem? Idénre milyen beruházási, fejlesztési terveik vannak? Eddig mit valósítottak meg ezekbôl, tekintve hogy az év 1/3-a már eltelt? Miért nem?
Az igazgató válaszából az derül ki, hogy egyetlen konkrét terve volt, mikor átvette a cég vezetését: csökkenteni az adósságokat. Ez a terve mondhatni csúfos kudarcot vallott, mert 28 milliárd régi lej adósságot vett át, s azt sikeresen feltornászta minimum 50 milliárdra, legalábbis ekkora az a hitel, amit majd jövôtôl kell kezdeni törleszteni. Hogy ezen kívül még mennyi adóssága van a cégnek, azt konkrétan nem árulja el, azt ellenben ugyanô mondja máshol, hogy nagyok az elmaradásaik az állam felé fizetendô adók és illetékek terén, ezért a pénzügy lefoglalta a cég székhelyéül szolgáló ingatlant.
Nézzük meg a beruházásokat is. Röviden, mert hosszan nincs mirôl beszélni. A tavaly a város több részletben összesen 5 804 000 lejt (azaz több mint 58 milliárd régi lejt) kapott a központi költségvetésbôl a fűtésrendszer korszerűsítésére. Egy, amúgy törvénytelen, határozattal 2006 június elején a képviselôtestület úgy döntött, hogy a munkálatok elvégzésével a közüzemet bízza meg, s még abban a hónapban át is utaltak a cégnek 600 000 lej (6 milliárd régi lej) elôleget erre a célra. Ezek után a tisztelt olvasóra bízom, hogy értékelje az igazgató válaszát, amely így hangzott: A tavaly nyáron azért nem végeztük el a három hôközpont összevonását, mert nem volt erre pénz. Ezért kellett súlyos százezrekért elvezetni a gázt mind a négy kazánházhoz, ezért kellett megvásárolni és felszereltetni egy helyett négy nyomáscsökkentôt, stb. (a legutóbbi testületi ülésen elhangzott, hogy a gázvezetés 700 000 lejbe került, az ellenben nem derült ki – nem is kérdezett rá egy képviselô sem – hogy ez csak a vezetékeket jelenti, avagy benne vannak a nyomáscsökkentô állomások meg a belsô szerelés is). Az már holt lovon a patkó, hogy (írd és mondd) december 28-án állítólag megvásárolták a felújításhoz szükséges vezetékeket meg hôcserélôket. Azért állítólag, mert valamik ott vannak a cég udvarán, de hogy mi és mennyi, azt csak ôk tudják, a városnak egy lakonikus számlát állítottak ki, amiben az van, hogy egy darab csô, 1 685 809,75 lej + ÁFA, illetve egy darab hôcserélô, 2 833 560 lej + ÁFA értékben.
Mindezt nem azért mondom, hogy bántsam a cég igazgatóját, sokkal inkább azért, hogy felhívjam a figyelmét azoknak, akik ôt rászabadították a cégre. Mondatja ezeket velem az aggódás is, mert a múlt hibáiból bár tanulni kellene, de erôsen úgy néz ki, hogy akiknek tanulni kéne, azok nem tanulnak. Egyszer elpuskázták a svájci segítséget, aztán 2005 legvégén, hóban és fagyban elfuserált munkával kiszórtak az ablakon egy nagy halom pénzt, majd 2006-ban szintén aludtak egész évben, majd év végén megkérdôjelezhetô módon elköltöttek több mint kétszer annyi pénzt, mint az elôzô évben. Most pedig itt vagyunk június második felében, már kapott a város újabb pénzeket a fűtésrendszerre, de még bár egy kapavágás sem esett. Ott tartunk, hogy a képviselôtestület kiigazítja a módosított tervnek a javított változatát. Mindennek eredményeképpen azzal büszkélkedhetünk, hogy alig van város Romániában, ahol drágább lenne a fűtés, mint nálunk, holott csak az eddig kapott pénzek okos elköltésével az árat jóval lennebb lehetett volna szorítani.
Összegzésképp elmondható, hogy a veszteségek mellett az adósságokat is sikerült közel megduplázni mindössze egy év alatt, beruházásokból meg semmit sem valósítottak meg, annak ellenére, hogy pénz volt, rengeteg. S akkor ismét a kérdés: ezért kellett új igazgató a cég élére? Illetve a másik kérdés: hogy megy be naponta az igazgatói irodába, s hogy veszi fel havonta a fizetését az, aki az elôzô igazgatót kárhoztatta, s 2005 végén a nagy hangú nyilatkozattal állt a sajtó elé? A nyilatkozat így hangzott:
... kérjük a Részvényesek Közgyűlését, hogy döntsön, Nagy Attilára vagy ránk óhajtja a GO Rt. vezetését bízni. Ideje már dönteni, hogy a mostani átláthatatlan, a gyergyószentmiklósi fogyasztót semmibe vevô vezetést, vagy egy átlátható csoportmunkát választanak.
Dr. Márton László, Vincze János
A közgyűlés annak idején döntött. Ideje lenne nekik is számvetést végezni, s elgondolkozni azon, hogy vajon az a döntés jó volt-e!
KisAsszony
Maceramentes nyarat!
Közeleg a várva várt nyaralás, de a hosszas várakozásnál csak az rosszabb, ha indulás után máris beteg leszel. Viszont ha megpróbálsz egy picit elôre tervezni, te dönthetsz, álom vagy rémálom lesz a vakáció.
Az elengedhetetlen elsôsegélycsomag
Egy jól összeválogatott elsôsegélycsomag legalább olyan fontos, mint az a tűsarok, ami nélkül el sem indulsz. Bármilyen idétlenül is hangzik, és lehet, hogy divatjamúltnak gondolod, de fontos ragtapaszt, kötszert, fertôtlenítô kenôcsöt, törlôkendôt és rugalmas pólyát – azaz elsôsegélycsomagot is magunkkal vinni.
Utazásunk céljától függôen jól jöhet néhány vízfertôtlenítô tabletta, rovarirtó és antihisztaminos kenôcs rovarcsípésre. Gyomorrontás ellen vigyünk magunkkal széntablettát, és legyen nálunk mindig folyadék, ez utóbbi különösen fontos, ha gyerekkel utazunk. Tegyünk be fájdalomcsillapítót, lázcsillapítót és tengeribetegséget (émelygést) enyhítô szert is. És természetesen idejében egyeztessük az orvosunkkal, hogy szükségünk lesz-e védôoltásra, vagy malária elleni gyógyszerekre.
Alapprobléma: flörtök, fogamzásgátlás
Ne feledkezz meg a fogamzásgátlásról a nyaralás alatt sem. Nem valószínű, hogy az elveszett vagy elfelejtett fogamzásgátló miatt szívesen elrontanád a nyarat, és fertôzéssel, vagy egy nem várt terhességgel érkeznél haza. A szakemberek szerint minden nônek 2–3 hónappal a nyaralás elôtt célszerű átgondolnia fogamzásgátlással kapcsolatos igényeit, különösen, ha új módszert kezd, vagy éppen most vált egy másikra.
Mikor becsukod magad után az ajtót…
…akkor kezdôdik a nyaralásod. Hagyd hát magad mögött a problémákat, utazz gondtalanul. Készülj fel az utazásra. Kérdezd meg magadtól például, hogy hány öltözet ruhára van valójában szükséged?
Tudjuk, a válasz nem könnyű. Majdnem lehetetlen... De törekedj arra, hogy legalább a kézipoggyászod súlya minimális legyen, ha repülôútra mész. Vigyél magaddal egy jó könyvet arra az esetre, ha késne a gép, és jó pár szórakoztató játékot, ha gyerekekkel utazol. Gyôzôdj meg arról is, hogy szükséges gyógyszereid a kézipogygyászban legyenek.
Ha vezetsz állj meg kétóránként egy kis pihenôre, lazíts, és próbáld meg élvezni a vezetést. Soha ne utazz üres vagy teli hassal, és hagyd résnyire nyitva az ablakokat, hogy bejöhessen a friss levegô. Hallgass zenét, és ne olvass. Ha émelyegnél, próbálj összpontosítani egy kiszemelt pontra a horizonton.
Ha repülsz, igyál sok alkoholmentes folyadékot. Ülés közben ne keresztezd a lábaid, és próbálj meg rendszeresen kinyújtózni az ülésedben, ha lehet, sétálgass az utastérben. Ruhád legyen a lehetô legkényelmesebb. Az idôeltolódásból eredô problémák elkerülésére az orvosok általában azt tanácsolják, hogy már a beszálláskor állítsuk át óránkat az úti célunk szerinti idôre.
Óvatosan a nappal!
Szinte mindenki tudja, a napfürdô veszélyes lehet, hogy a bôrrákos esetek száma egyre nô, de ki ne szeretne csokibarnán hazatérni a nyaralásról? Ezért rendkívül fontos, hogy bôrünket jól elôkészítsük a napozásra. Gondoskodjunk a bôrtípusunknak megfelelô, kiadós mennyiségű fényvédôrôl.
Az SPF megjelölés csak az UVB-sugarat mutatja. A 30-as fényvédô faktor a napsugarak mintegy 98%-át blokkolja – tehát semmi értelme drága pénzért, magasabb faktorú krémet venni. Arra is terjedjen ki figyelmed, hogy a kiválasztott krém az UVA-sugárzástól is védelmet nyújt-e. Errôl általában a flakon hátulján találsz információt. Csillagokkal jelölik: egy csillaggal a legalacsonyabb, néggyel a legmagasabb hatásfokot.
Ha gyerekekkel utazol, nagyon erôs fényvédôt vegyél, amit érzékeny bôrűeknek fejlesztettek ki. A vízálló naptejet nem mossa le a víz, de vigyázz, a törölközôvel könnyen letörölheted magadról.
Ne fukarkodj a napozószerrel!
Legtöbbször túl spórolósan és a kelleténél ritkábban használjuk a naptejet. A szakértôk azt ajánlják, hogy egy felnôtt legalább a flakon egyötödét kenje magára egyszerre, hogy tetôtôl talpig fedve legyen a bôre, és naponta legalább négy alkalommal ismételje ezt meg.
A nap a szemedet is károsíthatja! A napszemüveg nem egyszerűen divatcikk, elsôsorban a szemünket védi. A túlzott napsugárzás roncsolhatja a retinát, és hályogot okozhat. Feltétlenül 100%-os UV védelmet biztosító napszemüveget vegyél.
Zebratorta
Hozzávalók: 5 db tojás, 25 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1,25 dl langyos víz, 2,5 dl étolaj, 37,5 dkg liszt, 1 csomag sütôpor, 2 evôkanál kakaó.
Elkészítés: A tojások sárgáját a cukorral és a vaníliacukorral nagyon jól kikeverjük, hozzáadjuk a vizet és az olajat kanalanként, közben kavarjuk. A sütôporral elkevert lisztet kanalanként belekavarjuk, végül a keményre felvert fehérjét óvatosan beleforgatjuk. Megfelezzük a tésztát, az egyik felébe szűrôn keresztül beleszitáljuk a kakaót. Sütôpapírral kibélelünk egy 26 cm-es tortaformát, aminek az aljába középre teszünk a fehér tésztából elôször 2 kanál tésztát. Nem kell elkenni! A világosra jön 2 kanál kakaós tészta. Nem mellé, rá! Ezt a kanalazást addig kell folytatni, amíg a tésztából van, mindig középre, a tetejére. Ha így csináljuk, a tészta szabályos csíkosra teríti szét magát. Úgy kell sütni, mint a piskótát. (180 fokos, elômelegített sütôben 45–50 percig.) Tűpróbával kell megnézni a közepét, ha ott jó, akkor meg van sülve.
A kihűlt tésztára lehet tenni egy cukormázat is: 15 dkg cukor 3 evôkanál citromlé, 3–4 evôkanál víz. Kuglófnak is jó, abban a kuglófformában, aminek a közepén nincs lyuk.
Egészség
A hosszú élet táplálkozási titkai
Az öregedés elkerülhetetlen következményei (ráncok, memória-csökkenés, szív-érrendszeri betegségek, csontritkulás, daganatos betegségek) nem pusztán a genetikán múlnak, hanem nagy részben az életstíluson, életmódon. A táplálkozásbeli módosítások is – csakúgy, mint a rendszeres fizikai aktivitás – a „korkontroll-életmódtortának” csak egy szeletét képezik. Az alábbiakban bemutatjuk a korkontroll- táplálkozás legfontosabb receptjeit.
Növeljük a vitaminbevitelt
Az életkor elôrehaladtával a szervezet táplálékhasznosítása csökken, amely azt jelenti, hogy az elfogyasztott ételekben rejlô vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek kisebb mértékben szívódnak fel. Például, a D-vitamint a szervezet a napfény hatására állítja elô. 70 éves korra a test ezen képessége 40 százalékra csökken. Szükség van tehát a D-vitamin fokozott bevitelére. A B-vitaminszükséglet szintén nô az életkor elôrehaladásával. Három B-vitamintípus: folsav, B12-vitamin és B6-vitamin szükségeltetik a homociszteinszint megfelelôen alacsony szinten tartásáért a vérben. A homocisztein emelkedése számos kedvezôtlen változást hoz létre, például a memória romlását, szív-érrendszeri betegségek kialakulásának prediszpozícióját.
Szükséges tehát a B6-vitamin- bevitelt 2 mg-ról 5 mg-ra, a B12 bevitelt 2 mikrogrammról 10 mikrogrammra emelni az évek során. A javasolt folsavbevitel 400 mikrogramm. Különösen nôknél nagyon fontos a csontritkulás megelôzése, amelynek egyik alappillére a kellô mennyiségű kalcium bevitele. Míg fiatal felnôtt (fogamzóképes) korban 800 mg a javasolt bevitel, a menopauzához érve 1200 mg-ra ajánlott emelni. HRT (hormon- kiegészítô terápia) mellett 1000– 1200 mg, míg annak hiányában 1200–1500 mg a megfelelô napi mennyiség.
A gyümölcsök, zöldségek mágikus „anti-aging” hatásai
Számos vizsgálat eredménye bizonyította, hogy a bôséges gyümölcs-, zöldségfogyasztás nagymértékben csökkenti a betegségek kialakulásának rizikóját, energikusabbak leszünk, és az elhízás veszélye is csökken. Minek tulajdonítható ez a sok kedvezô hatás? Az alábbiakból kiderül:
* Az avokádó, olívabogyó és kókusz kivételével a zöldségek, gyümölcsök nem tartalmaznak nátriumot (vérnyomást emel), koleszterint (növeli a szív-érrendszeri betegségek rizikóját), és csak elenyészô mennyiségben tartalmaznak zsírt (magas a kalória-tartalmuk).
* Gazdag rostforrást képviselnek: Napi nyolc adag zöldség és gyümölcs megközelítôleg 27 g rostot tartalmaz, amely megfelel a napi ajánlott mennyiségnek (25– 35 g). A rostdús ételek számos, életkorral összefüggô betegség megelôzésében kapnak kulcsszerepet, amelyek a következôk: cukorbetegség, magas vérnyomás, szív- és daganatos betegségek. A rostdús élelmiszerek emellett alacsony kalóriát tartalmaznak, és telítettségérzést okoznak, ezért a fogyni vágyók étkezésének nélkülözhetetlen elemei.
* A friss gyümölcsök, zöldségek legtöbbje kiváló komplex vitaminforrás: kalcium, vas, magnézium, C-vitamin, béta karotin, folsav, kálium.
Az amerikai Rákkutató Intézet állásfoglalása szerint javasolt naponta öt adag gyümölcsöt, zöldséget fogyasztani. Vizsgálataik bizonyították, hogy minél többet eszünk belôlük, annál tovább maradunk egészségesek. Hogyan érhetjük el a leghatékonyabb vitaminbevitelt? Ha reggelire, ebédre és vacsorára is két-két adag zöldség kerül az asztalra (pl. egy paprika és egy paradicsom reggelire, brokkolileves és uborkasaláta ebédre, friss vegyes saláta vacsorára), e mellett elfogyasztunk pl. két almát délelôtt, két barackot délután.
(folytatjuk)
Sport
Gyergyói Nyári Napok
Sportrendezvények
Asztalitenisz-, tenisz-, teremfoci-, streetball- és sakkversenyre került sor az elmúlt hétvégén lezajlott Gyergyói Nyári Napok keretében. A megmérettetéseken több tíz amatôr sportkedvelô, illetve leigazolt helyi sportoló vett részt. A teremfocitornán azonban szovátai és marosvásárhelyi csapatok is pályára léptek. Több vendég volt jelen a sakkversenyen is.
Asztalitenisz
A Gépgyártó Iskolaközpont felújítás alatt lévô sporttermében rendezték meg az asztalitenisz-vetélkedôt. Az ifjúságiaknál (17 éven aluliak) összesen heten mérték össze tudásukat. A dobogós helyezettek: 1. Barabás László (Kós Károly Ált. Isk.), 2. Jánosi Róbert (Batthyány Ignác Technikai Kollégium), 3. Portik Csaba. Az amatôr I-es (30 éven felüliek) kategóriában: 1. Gáll Attila, 2. Dénes Alexandru, 3. Baricz Csaba (mindhárman Gyergyószentmiklós). Az amatôr II-es kategóriában összesen 8 versenyzô mérte össze tudását. A dobogósok: 1. Tódor László (Szárhegy), 2. György Gábor (Gyergyószentmiklós), 3. Györfi Szabolcs (Gyergyószentmiklós).
Tenisz
A teniszezôk a Sportiskola pályáin versenyeztek. Mielôtt rátérnénk az eredményekre, szólnunk kell arról, hogy július 13-án kezdôdik el a hagyományos Elekes Antal Emlékverseny. Az idei, immár VII. kiírás mérkôzéssorozata július 16-ig tart. A turné gyermekek és felnôttek részvételével zajlik. Tovább- ugorva az idôben, jeleznünk kell, hogy az augusztus 3–5. közötti idôszakban a Sportiskola teniszpályáin kerül sor a hagyományos Basa Kupa mérkôzéseire. Az augusztus elején sorra kerülô tenisztorna vendégei a magyarországi Kiskunmajsáról érkeznek. A Gyergyói Nyári Napok keretében megrendezett teniszverseny – hozzávetôleg 70 gyermek, ifjúsági és felnôtt versenyzô lépett pályára – kategóriánkénti legjobbjai.
Gyermekek. Kezdôk: (felsô korhatár 10 év), lányok: 1. Bajcsi Anna, 2. Tamás Krisztina, 3. Romfeld Lucky és Isa Andrea. A nagyobbaknál (felsô korhatár 12 év): 1. Tamás Katalin, 2. Bajcsi Adél, 3. Len Henrietta.
Haladók: 8–10 évesek, lányok: 1. Binder Tímea. Fiúk: 1. Bencze Attila, 2. Zöld Róbert, 3. Pop József. 11–12 évesek, lányok: 1. Bolfă Adina, 2. Bartalis Ágota, 3. Sándor Dorottya. Fiúk: 1. Magyari László, 2. Magyari Pál, 3. Márton András. 13–14 évesek, lányok: 1. Mezei Viola. Fiúk: 1. Kémenes Endre, 2. Maior Ottó, 3. Nicuţă Alin.
Felnôttek. Nôk: 1. Székely Margit, 2. Elekes Krisztina, 3. Magyari Emese és Váradi Enikô (Csíkszereda). A férfiaknál a haladók és a kezdôk külön csoportokban versenyeztek. A haladóknál a következô rangsor, illetve élmezôny alakult ki: 1. Elekes László, 2. Baricz Levente, 3. Imre Botond. A kezdôknél a következô teniszezôk végeztek a dobogón: 1. Barabás Csaba, 2. Kémenes Lóránt, 3. Bolfă Ionel és Sándor Ottó. Az 50–60 évesek kategóriájában: 1. Gyulai István (Tekerôpatak), 2. Mezei György, 3. Molnár János (Tekerôpatak). A 60–70 éveseknél: 1. Dr. Gereöffy Ferenc és Sandor Eugen, 3. Mánn Géza.
Sakk
Június 24-én, vasárnap a művelôdési központban rendeztek versenyt. Számottevô érdeklôdés közepette zajlott a megmérettetés, hisz a helyieken kívül csíkszeredai, ratosnyai, szovátai, újfalvi, ditrói, dédai, farkaslaki sakkozók ültek asztalhoz. Külön színfoltja volt a vetélkedônek, hogy a Bákó megyei Comăneşti tizenkét fôs csapattal képviseltette magát. A 7 fordulós svájci rendszerű megmérettetés során összesen (ifjúságiak, illetve felnôttek) 60 sakkozó (!) versenyzett a minél jobb eredmény eléréséért. A benevezettek számát tekintve elmondható, hogy idén a múlt vasárnapi verseny volt a legnagyobb és a legjelentôsebb megnyilvánulás Gyergyószentmiklóson.
Eredmények. Felnôttek: 1. Jakab János (Farkaslaka) 7 pont, 2. Szakács István (Csíkszereda) 6 pont, 3. Ghinea Constantin (Csíkszereda) 5,5 pont, 4. Piroska Alexandru (Szováta) 5 pont, 5. Lungu Nicolae (Comăneşti) 5 pont, 6. Bajkó Sándor (Ditró) 4,5 pont, 7. Nagy István (Gyergyószentmiklós) 4,5 pont, 8. Madaras Zoltán (Szováta) 4,5 pont, 9. Puskás András (Gyergyószentmiklós) 4,5 pont. Az ifjúságiaknál: 1. Jakab Nándor (Farkaslaka) 5 pont, 2. Afilipoaie Alois (Csíkszereda) 3,5 pont, 3. Ardelean Emil (Farkaslaka) 3,5 pont, 4. ifj. Polgár Gyula (Szárhegy) 3 pont. A múlt vasárnapi megmérettetés versenybírói teendôit a szárhegyi Ambrus Gyula végezte. Közreműködéséért ezúton is köszönet! A verseny szervezôje: művelôdési központ – Kolcsár Béla. Fôtámogató: polgármesteri hivatal. A dobogós helyezettek oklevelet és emlékserleget vehettek át.
Streetball
Június 23-án, szombaton a helyi sportcsarnokban 14 (7 felnôtt és 7 kisifjúsági) csapat részvételével rendeztek streetball-vetélkedôt. A csoportküzdelmek során a kisifjúságiaknál az A-csoportból a Hálószaggatók és a Jordan Boys jutott tovább. A B-jelű csoportból a Streetboys és a Szárnyaló Sasok együttesei bizonyultak a legjobbaknak. A döntôt a csoportelsôk vívták. Eredmény: Streetboys – Hálószaggatók 11–9; a 3. helyért: Jordan Boys – Szárnyaló Sasok 11–5. A felnôtteknél papírforma szerinti eredmények születtek. Az A-csoportból elsô helyen a Hupikék Törpikék (csíkszeredaiak), a B-csoportból pedig a Gyergyószentmiklósi KHD csapatai jutottak tovább. A második helyrôl a Notic (A-csoport) és Slam (B-csoport) jutottak tovább. A csoportelsôk játszották a döntôt, amelynek eredménye: KHD – Hupikék Törpikék 11–5; a 3. helyért lejátszott mérkôzésen: Notic – Slam 11–10.
Teremfoci
Elôzetesen hat csapat kapott meghívót a helyi sportcsarnokban június 24-én, vasárnap lezajlott teremtornára. A meghívásnak ellenben csak 4 csapat tett eleget, nevezetesen: Szováta, Marosvásárhelyi City'US, Inter Gyergyó és a szintén helyi Elite. A meghívott székelyudvarhelyiek, illetve Focşani együttesei különbözô okok miatt távol maradtak.
Ily módon turnérendszerben zajlottak a mérkôzések, amelyek után kialakult a végsô rangsor. A teremturné eredményei: Inter Gyergyó – Szováta 3–2, Marosvásárhely – Inter Gyergyó 6–3, Szováta – Gyergyói Elite 7–4, Gyergyói Elite – Inter Gyergyó 7–4, Marosvásárhely – Szováta 6–6, Gyergyói Elite – Marosvásárhely 5–1.
A turné végsô rangsorában: 1. Gyergyószentmiklósi Elite (edzô: Covrig Alin) 6 pont (gólarány: 16–12), 2. Szováta 4 (15–13), 3. Marosvásárhelyi City'US 4 (13–14), 4. Inter Gyergyó (edzô: id. Nagy Zsolt) 3 (10–15).
A torna legjobb játékosa: ifj. Nagy Zsolt (Inter Gyergyó); legjobb kapus: Nyitra Szabolcs (Szováta); a torna legfiatalabb játékosa: Ţepes Andrei (Elite). A díjkiosztás során érdemoklevelet kapott Botoş Marius. Érdekesség, hogy a gyergyószentmiklósi tornán, egy adott pillanatban megjelent Jakab Zoltán, a román teremlabdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is. A romániai válogatott a székelyudvarhelyi származású Jakab Zoltán irányításával kijutott az idén novemberben sorra kerülô portugáliai Európa-bajnokságra. Jelenleg a Marosvásárhelyi Izorep csapatánál dolgozó edzô és szövetségi kapitány a II. Liga 2006/2007-es bajnoki idényében kitűnôen végezte munkáját, hisz a teremlabdarúgó I. Ligába vezényelte a marosvásárhelyi csapatot.
Jégkorong
Megalakultak a bizottságok
Június 19-én, kedden a Bukarestben lezajlott vezetôségi gyűlésén a Román Jégkorong Szövetség kijelölte az egyes szakbizottságok vezetôit, illetve az ezeket alkotó személyeket. Eszerint a Játékvezetôi Kollégium elnöke ifj. Covaliu Mihai lett, az edzôi bizottságot Basa János vezeti. A fegyelmi bizottságot Wágner Sándor, az orvosi testületet dr. Nica Andrei, a jogi bizottságot Marcel Mitnei, a versenybizottságot Enciu Ştefan, a cenzorbizottságot Viorel Apostol irányítja. Már korábban kijelölték a Fellebbviteli Bizottság tagjait, amelynek tagjai: Ráduly Róbert Kálmán, Nistor Alexandru és Nica Andrei.
A romániai bajnokság október 5-én kezdôdik és úgy zajlik majd, mint a tavalyi idényben. A benevezett hat csapat játszik egy oda-vissza kört, majd ez elsô négy helyezett csapat újabb mérkôzéseket vív egymással. Ezután következik a rájátszás, az elôdöntôkkel és a döntôkkel. Amint arról már írtunk, változik a pontozási rendszer. A rendes játékidôben elért gyôzelem esetén a nyertes csapat 3 pontot kap, a vesztes pedig 0 ponttal marad. A hosszabbítás, illetve büntetôlövések utáni gyôzelemért a nyertes 2, a vesztes pedig 1 pontot kap. Abban az esetben, ha a rendes játékidô után döntetlen az állás 10 perces hosszabbítás következik, ahol érvényes az úgynevezett hirtelen halál. Ha nem születik gól a hosszabbításban, akkor büntetôlövésekkel kell eldönteni a mérkôzés gyôztesét. A hosszabbításban a csapatok négy-négy mezônyjátékossal küzdenek a pályán.
A szeptember 24–29. közötti idôszakban Csíkszeredában, a Vákár Lajos Műjégpályán megrendezésre kerülô Románia Kupa műsora: szeptember 24., hétfô: Bukaresti Sportul Studenţesc – HC Csíkszereda, Gyergyószentmiklósi Progym – Bukaresti Steaua, Galaci Dunărea – Csíkszeredai Sportklub; szeptember 25., kedd: Steaua – Sportul Studenţesc, Sportklub – Gyergyói Progym, Csíkszeredai HC – Galaci Dunărea; szeptember 26., szerda: Sportklub – Sportul Studentesc, Dunărea Galati – Gyergyói Progym, Csíkszeredai HC – Bukaresti Steaua; szeptember 28., péntek: Gyergyói Progym – Sportul Studenţesc, Steaua – Dunărea Galaţi, Csíkszeredai HC – Sportklub; szeptember 29., szombat: Sportul Studenţesc – Dunărea Galaţi, Csíkszeredai HC – Gyergyói Progym, Sportklub – Steaua.
A mérkôzések a fentebb említett napokon 13, 16.30 és 20 órakor kezdôdnek. Amint azt említettük, a bajnokság 2007/2008-as idénye október 5-én kezdôdik el. A következô bajnoki idény küzdelemsorozata 2008. március 23-án ér véget. Az alapszakasz tervezett műsora: 1. forduló (október 5–6.): Sportul Studenţesc – HC Csíkszereda, Progym – Steaua, Dunărea – Sportklub; 2. forduló (október 12–13.): Sportklub – Progym, Steaua – Sportul Studenţesc, HC Csíkszereda – Dunărea; 3. forduló (október 19–20.): Sportklub – Sportul Studenţesc, Steaua – HC Csíkszereda, Dunărea – Progym; 4. forduló (október 26–27.): HC Csíkszereda – Sportklub, Progym – Sportul Studenţesc, Steaua – Dunărea; 5. forduló (november 2–3.): Sportul Studenţesc – Dunărea, HC Csíkszereda – Progym, Sportklub – Steaua; 6. forduló (november 9–10.): HC Csíkszereda – Sportul Studenţesc, Steaua – Progym, Sportklub – Dunărea; 7. forduló (november 13–14.): Progym – Sportklub, Sportul Studenţesc – Steaua, Dunărea – HC Csíkszereda; 8. forduló (november 16–17.): Sportul Studenţesc – Sportklub, HC Csíkszereda – Steaua, Progym – Dunărea; 9. forduló (november 23–24): Sportklub – HC Csíkszereda, Sportul Studenţesc – Progym, Dunărea – Steaua; 10. forduló (november 30 – december 1.): Dunărea – Sportul Studenţesc, Progym – HC Csíkszereda, Steaua – Sportklub.
A kisrájátszásban az alapszakasz 1–4. helyezettjei vesznek részt, a csapatok itt újabb kört játszanak egymással. A bajnokság rájátszásának elsô fordulóját 2008. január 11-én és 12-én rendezik, míg az utolsót (6.) február 15-én és 16-án. A csapatok továbbviszik az egymás elleni eredményeket, az 5. és 6. helyezettek összesen nyolcszor mérik össze tudásukat. A kisdöntô elsô mérkôzését február 22-én, a második találkozót február 23-án rendezik. A kisdöntôt, illetve a bronzcsatát a következô bajnoki idényben is a rájátszásban harmadik helyezett kezdheti hazai pályán. A bronzcsata harmadik mérkôzését február 29-én rendezik, majd, ha szükség lesz, akkor a 4. meccset március 1-jén, az 5-et pedig március 7-én tartanák. A bajnoki döntô elsô mérkôzését a tervek szerint február 22-én rendezik, amikor a rájátszás elsô helyezettje fogadja a második helyen végzett csapatot.
Tenisz
Eredmények
A június 18–24. közötti idôszakban az olaszországi Fontanafredda adott otthont annak a 25 000 dollár összdíjazású nôi tornának, amelynek gyergyói résztvevôje is volt. Az egyéni verseny elsô fordulójában: Pereira Teliana (brazil) – Portik Szatmári Ágnes 7–5, 6–3. A páros verseny elsô fordulójában a Pajalic/ Skvortsova szlovén–orosz páros mérkôzés nélkül jutott túl a Shulaeva/ Portik Szatmári alkotta kanadai–romániai kettôsön.
A június 25–július 1. közötti idôszakban a gyergyói versenyzô az olaszországi Padovában vesz részt 25 000 dollár összdíjazású nôi versenyen.
Kerékpársport
Zajlik a körverseny
Június 23-án, szombaton Vitalij Bricsjaka (Ukrajna) nyerte Románia országúti kerékpáros körversenyének prológját. Az idei megmérettetésen a romániai versenyzôkön kívül ukrán, bolgár, német, holland, görög, török és osztrák csapatok indultak. A nyitány keretében Curtea de Argeşen rendezték meg a 30 kilométeres távú ún. háztömbkörüli versenyt. További dobogós helyezettek: 2. Marius Petrache (Bukaresti Olimpia Delma), 3. Arne Hinrichsen (német). Vasárnap a Piteşti – Rm. Vâlcea – Tg. Jiu közötti 174 km-es szakaszon zajlott a verseny. A táv közepén négy versenyzô elhúzott a mezônytôl. A „megszökötteket” a célig senki nem tudta utolérni. A Csíkszeredai Intersport – a benevezett egyetlen erdélyi csapat összetétele: Novák Károly Eduárd, Tôke Botond, Ruzsa Lehel, Végh Hunor, Mihók Attila, Antal József és a szlovén Simon Stritov – versenyzôje, Novák Károly Eduárd a második beérkezô csoporttal ért célba. Ezt a csoportot 10–12 sportoló alkotta, a tét az 5. és a 6. helyek megszerzése volt. Az ötödik helyen a tavalyi gyôztes bolgár Sumanov, a hatodikon pedig a csíkszeredai Novák végzett. A második forduló elôtt a csíkszeredai versenyzô viselhette a legjobb romániai versenyzônek járó kék trikót. Az 1. szakasz utáni végeredmény: 1. Alexandru Ciocan (Conpet Petrolul Ploieşti) 4 óra 58:03 perc, 2. Anghelache George Daniel (Bukaresti Dinamo Secrom), 3. Atanasz Posztov (bolgár), … 6. Novák Károly Eduárd (Intersport).
Június 25-én, hétfôn a Tg. Jiu – Déva közötti 146 km-es táv megtétele szerepelt műsoron. Ebben a szakaszban a lábprotézissel versenyzô Novák Károly Eduárd a 7. helyen végzett. A szakasz végén 13 sportoló ért azonos idôvel célba. A csíkszeredai versenyzô végig az élmezônyben haladt, és megnyerte a baniţa-i hegyi sprintet. A végsô sorrendet a célfotó alapján állapították meg. A dobogós helyezettek: 1. Sztaniszlav Rudij (ukrán) 3 óra 49:40 perc, 2. Arne Hinrichsen (német) azonos idôvel, 3. Alexandru Braico (moldáviai), … 7. Novák Károly Eduárd. A második forduló utáni állás: 1. Dan Anghelache (Bukaresti Dinamo Secrom), 2. Atanasz Kosztov (bolgár), 3. Novák Károly Eduárd. A keddi szakaszon Novák viselhette a legjobb hegyi kapaszkodónak kijáró zöld mezt.
Június 26-án, kedden a Déva – Gyulafehérvár közötti 141 km-es szakasz megtétele szerepelt a 44. Román Kerékpáros Körverseny műsorán.
A további műsor: 4. szakasz, június 27., szerda: Gyulafehérvár – Nagyszeben, 115 km; 5. szakasz, június 28., csütörtök: Nagyszeben – Bâlea-tó, 75 km; 6. szakasz, június 29., péntek: Szászmedgyes – Marosfô, 175 km; 7. szakasz, június 30., szombat: Maroshévíz – Piatra Neamţ, 131 km; 8. szakasz, július 1., vasárnap: Piatra Neamţ – Botoşani, 162 km.
Vasile Selejan, a Román Kerékpár és Triatlon Szövetség fôtitkára kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy június 29-én, pénteken, a 6. szakasz végén a mezôny Marosfôre érkezik, ahol megtörténik a díjazás és a sportolók elszállásolása. Másnap, azaz június 30-án, szombaton a mezônyt alkotó sportolók gépjárműveken, Gyergyószentmiklóson áthaladva, Maroshévízre utaznak, ahonnan a 7. fordulóval folytatódik a körverserseny. A szakszövetség fôtitkára azt a tényt, hogy Gyergyószentmiklós idén nem szerepel a körverseny cél-rajt állomáshelyei között, elsôsorban az utak állapotával hozta összefüggésbe.
Jégkorong
Új utakon az utánpótlás-nevelés
Június 26-án, kedden megállapodás született a nemrég bejegyzett Progym Junior Vipers SK és Progym SK jégkorong-szakosztályának vezetôi között a Gyergyói-medencei utánpótláscsapatok jövôjét illetôen. A tanácskozás során eldôlt, hogy az egyes korosztályoknál kik lesznek az edzôk. Ugyanakkor határoztak arról is, hogy az említett klubok milyen mértékben vállalnak szerepet a jövôben az utánpótlás-nevelés finanszírozásában, illetve mi lesz a továbbiakban a szülôk feladata. A vezetôk megegyeztek, hogy Dániel Botond szociológust nevezik ki a két klub közötti kapcsolattartó személynek és az utánpótlásnevelési rendszer koordinátorának. A klubok közötti megegyezést és az utánpótlás-neveléssel kapcsolatos programot elsôként Gyergyóalfaluban mutatják be június 28-án, csütörtökön. A közeljövôt illetôen tervezik, hogy Gyergyócsomafalván is ismertetik a szóbanforgó utánpótlásprogramot.
Jégkorong
Kapust igazolt a Sportklub
A 2006/2007-es idény aranyérmese és kupagyôztese, a Csíkszeredai Sportklub csapata a szlovákiai Extraligából szerzôdött kapust. A leigazolt 36 éves Stanislav Kozuch korábban védett a Zsolnánál (Zilina) és Poprádnál is. A hírek szerint a Sportklub július 1-jén kezdi el a felkészülést a következô idényre, mégpedig tengerparti felkészüléssel. Ide kapcsolódó információ, miszerint a Sportklub vezetôi más tapasztalt szlovák játékosokkal is tárgyalnak az átigazolást illetôen. Az új játékosok, a tervek szerint, augusztus elején érkeznek Csíkszeredába.
Jégkorong/ Külföld
Közgyűlést tartottak
Az elmúlt héten tartotta éves közgyűlését a Magyar Jégkorong Szövetség. A beszámolók során elhangzott, hogy Magyarországon már 40 műjégpálya működik, és mintegy 2000 leigazolt játékost tartanak nyilván. Elhangzott, hogy a következô bajnokságra, a nevezési határidô lejártáig, összesen 7 együttes adta be jelentkezését. A felnôtt I. osztályú bajnokságban a következô csapatok indulnak: Alba Volán-FeVita, Újpesti TE, Ferencvárosi TC, Dunaújvárosi Acélbikák-Extra.hu, Miskolci Jegesmedvék JSE, Csíkszeredai Sportklub és Csíkszeredai HC. Elhangzott továbbá, hogy Magyarország idén is pályázik az A-csoportos világbajnokságra, a cél elnyerni a 2013-as világbajnokság rendezési jogát. Ezúttal, rendhagyó módon, nem jövô májusban lesz a döntés a helyszínrôl, hanem idén szeptemberben a kanadai Vancouverben. A magyar felnôttválogatott két tornán és felkészülési mérkôzéseken készül majd a jövô év áprilisában Japánban sorra kerülô divízió I-es világbajnokságra. A magyar válogatott programja:
2007. december 14–16./ EIHC Torna – Pannon Kupa. Helyszín: Miskolci Jégcsarnok. Résztvevôk: Ukrajna, Olaszország, Lengyelország, Magyarország.
2008. február 8–10./ EIHC Torna – Hollandia. Résztvevôk: Hollandia, Ukrajna, Horvátország, Magyarország.
2008. március 30. – április 10.: edzôtábor és felkészülési mérkôzések.
2008. április 13–19./ IIHF Divízió I-es világbajnokság – Szapporo, Japán. Résztvevôk: Ukrajna, Magyarország, Japán, Észtország, Litvánia, Horvátország.
Labdarúgás/ Külföld
Holland siker
A házigazda Hollandia nyerte az U21-es labdarúgó Európa-bajnokságot, miután a döntôben három góllal legyôzték Szerbia válogatottját. A szerbiai válogatott a 62. perctôl kiállítás miatt emberhátrányban játszott.
A házigazdák a 20 ezer nézô elôtt lejátszott döntôben még egy tizenegyest is kihagytak. A vendégek, vagyis a szerbek másodszor jutottak el az U21-es Eb döntôjéig, de ismét vereséget szenvedtek. Három évvel ezelôtt az olaszok állták útjukat a döntôben. A mérkôzés eredménye: Hollandia – Szerbia 4–1 (1–0). Gólszerzôk: Bakkel (17.), Babel (60.), Righters (67.), Briuns (87.), illetve Mrdja (79.). A kontinensbajnokság egyben olimpiai kvalifikációs torna is volt. Hollandia és Szerbia mellett Belgium és Olaszország szerzett kvótát Európából a 2008-as pekingi nyári játékokra. Európán kívül Dél-Amerikában dôlt még el a pekingi kvalifikáció sorsa, ahonnan Brazília és a címvédô Argentína szerzett jogot a jövô évi olimpián való részvételre.
Mozgalmas hétvége
Falunapok Tekerôpatakon
Az Újfalvi Önkormányzat támogatásával Tekerôpatakon június 23–24-én elsô alkalommal szerveztük meg a falunapokat. Ezzel Tekerôpatak is belépett a falunapokat szervezô települések közé. Az együttlét öröméért, az otthon tartó szálak erôsítéséért, és nem utolsósorban a közös szórakozásért hívtuk életre. A falunapok keretében elsô nap a sporté és a művelôdésé volt a fôszerep. Sok gyerek, fiatal és felnôtt gyűlt össze az iskola udvarán, az osztálytermekben. Az idôjárás is velünk tartott. Reggeltôl késô estig követték egymást a sportvetélkedôk. Minden korosztály benevezhetett, versenyezhetett. A legnagyobb érdeklôdést a gyerekek versenyei mellett a fúvószenekar és a tűzoltók futballcsapatai közötti mérkôzés jelentette. Nagy volt a párharc a két csapat pártolói között. Éjszaka 12 óráig az esti buli zárta a nap eseményeit, amikor élô zene szolgáltatta a talpalávalót.
A második nap 11 órától a tekerôpataki fúvószenekar szórakoztató zenével fogadta a búcsú színhelyére érkezôket, 11.30 órától vallási énekeket játszottak. 12 órától kezdôdött az ünnepi szentmise, melyen részt vettek a szomszéd egyházközösség lelkipásztorai. A program 15.30 órától a zenekar és a helyi tűzoltók ünnepélyes felvonulásával folytatódott. A falunapokat a templomtéren szervezett hagyományos tűzoltóbál zárta.
A fontosabb sportvetélkedôk eredményei:
Asztalitenisz: Egyéni versenyek: 1. Bernád Csaba, 2. Fodor Tivadar, 3. Kolumbán Csaba.
Páros mérkôzések: 1. Molnár János–Bernád Csaba, 2. Fodor Tivadar–Kovács Róbert, 3. Huszár István–Elekes Zsolt. Legfiatalabb játékos: Kolumbán István, legidôsebb játékos: Molnár János.
A falu legerôsebb embere verseny helyezettjei: 1. Elekes Barna, 2. Tódor Tihamér, 3. ifj. Fórika Béla.
Karbirkózás (szkander): gyôztesei 1. Fórika Béla és Angi Tibor, 3. Elekes Barna.
A focimérkôzések eredményei: Zenekar – Tűzoltók: 4–3; a végzôs VIII. osztály – IX–X osztály válogatottja: 2–1.
Köszönjük a szervezôknek és azoknak a falutársaknak, akik hozzájárultak a falunapok elôkészítéséhez és megszervezéséhez.
Molnár János
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Június 28 – július 4.
KOS (III.21-IV.20.)
Murphy szerint, „minél lassabban dolgozol, annál kevesebbet hibázol”. Ez Önre különösen érvényes. Kérdés csak az, hogy fônöke mennyire van tisztában eme törvénnyel. A pianissimoban végzett munka következtében a pénz sem akar jönni.
BIKA (IV.21-V.20)
Helyesen gondolkodik, ha elsôsorban nem a mennyiségre, hanem a minôségre törekszik. Minden helyzetben bebizonyíthatja, hogy mestere a szakmájának, de tanácsot csak akkor adjon, ha kifejezetten erre kérik!
IKREK (V.21-VI.21.)
Tegyen rendet maga körül, de leginkább a fejében! Rangsorolja teendôit, a kevésbé fontosakat halassza el! Az örökös feszültség fizikailag is megviseli. Csak semmi könnyelműség! Ha továbbra is szórja a pénzt, kínos meglepetések érhetik.
RÁK (VI.22-VII.22.)
A munkában továbbra sem leli nagy kedvét. Szabadságra aligha mehet, tehát vegyen erôt magán, és teljesítse kötelezettségeit! Úgy gondolja, ha gazdag lenne, bizonyára segítene a rászorulókon.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Munkájában most szinte minden sikerülhet! Javaslatait nemcsak elfogadják, de díjazzák is. Olyan üzleti lehetôségek jöhetnek, amelyek hosszú távon is nagyon kedvezônek tűnnek. Hét közepétôl azonban legyen óvatos.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy munkatársaikat megválogassák. Ne is ábrándozzon tehát, hogy egyiktôl-másiktól megszabadul, inkább tegyen meg mindent, hogy így is menjen a munka! Sok baja van mostanában a rokonaival.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Semmi sem tudja kizökkenteni stabil hangulatából, még az a galád pletyka sem, amely a hét második felében jut a fülébe. Egy szót se higgyen el belôle, mert csak rosszindulat szülte! És persze, ne adja tovább!
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Munkájában továbbra is rugalmasnak kell lennie. Ha váratlan helyzetbe kerül, hallgassa meg azoknak a véleményét is, akik csak akkor szólnak, ha kérdezik ôket! Ne bízza pénzügyeinek intézését senkire, maga járjon utána a fontos dolgoknak!
NYILAS (XI.23-XII.22)
Ellentmondásos meglepetések érhetik ezen a héten. Akiben vakon megbízott, az csalódást okozhat, akit pedig figyelemre sem méltatott, olyan gesztust tehet, amely elôtt meg kell emelnie a kalapját. Sokáig nem hitte, hogy ez a hét anyagi sikereket is tartogathat. Most már beláthatja, hogy kicsivel jobban áll.
BAK (XII.23-I.20.)
Új dolgokba nem érdemes belekezdenie. Érdeklôdjön mindenütt, hogy majd késôbb jól döntsön, ne érjék meglepetések! Nagy csodákra nem számíthat, de ha okosan bánik a pénzével, nem kell majd törnie a fejét, mibôl fedezi családi költségeit.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Sínen vannak a dolgai, nem kell aggódnia! Persze, ez nem azt jelenti, hogy pihenhet. Itt az ideje, hogy ismereteit, tudását fejlessze, cégét bôvítse! Ne sajnálja a pénzt arra a képzésre, amelyen sok új dolgot tanulhat!
HALAK (II. 18-III 20.)
Nincs a legjobb formában, ha nem pihen eleget, talán egy vírus kényszeríti majd ágyba. A stresszhelyzeteket, pedig különösen kerülnie kellene. Ne fusson olyan pénz után, amit évek óta nem kapott meg, mert most sincs sok esély arra, hogy utoléri!
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
A román katonáknak napi parancsot osztanak:
– Dimitrij!
– Parancs!
– Vegyen egy seprűt, és söpörje fel az udvart!
– Igenis, értettem!
– Teodoru!
– Parancs!
– Fog egy gereblyét, és fölgereblyézi a pázsitot!
– Igenis, értettem!
– Ábel!
– Parancs!
– Vegyen egy rongyot, és mossa föl a latrinát!
– Igenis! Sejtettem!
* * *
Annak idején Kádár és Brezsnyev vitatkoztak, hogy melyik az erôsebb, a bika vagy a tank. Kádár azt mondja, hogy a bika, Brezsnyev azt, hogy a tank. Nem tudják eldönteni, ezért egy próbában egyeznek meg. Szembeállítanak egy magyar bikát és egy orosz tankot, de mielôtt megkezdôdne a viadal, Kádár odamegy a bikához, és súg neki valamit. Összeugrasztják a bikát és a tankot, és a bika pillanatok alatt összetiporja a tankot. Brezsnyev azt mondja:
– Hát ez szinte hihetetlen, ha nem látom, senkinek sem hittem volna el. De azért áruld már el, Jancsikám, hogy mit súgtál küzdelem elôtt a bikának.
– Csak annyit mondtam neki, hogy ezek vitték el ’45-ben a teheneket.
* * *
– El vagyok ragadtatva, hogy milyen szép a lakásod!
– Ugye szép? Pedig egészen kicsiben kezdtem, minden ingóságom egy feszítôvas és egy büntetôtörvénykönyv volt.
* * *
– Gyere fel hozzám, van néhány jó lemezem.
– És megígéred, hogy csak lemezt hallgatunk?
– Rendben.
– És ha nem tetszenek a lemezeid?
– Az más. Akkor szépen felveszed a ruhád, és hazamész.
* * *
A cigány bíróság elé kerül:
– A vallomásod szerint elôször kihúztad a komádat a folyóból, tehát megakadályoztad, hogy öngyilkos legyen. Utána pedig segítettél neki felakasztani magát, és meghalt.
– Meghalt? – védekezik a cigány – Pedig azt hittem, hogy száradni akar.
* * *
Svájcban a nagy gumiipari cégek vezetôi tanácskoznak:
– Uraim, a mi gumink a legjobb! – kezdi az angol. – Nálunk egyszer a Tower Bridge tetejérôl leesett egy bádogos, ám a gumi nadrágtartója beakadt a torony tetejébe, és megmenekült szerencsésen.
– A mi gumink még ennél is jobb! – kontráz rá az amerikai. – Egy kisgyerek egyszer kiesett egy bérház ötvenedik emeletérôl, ám a rágógumija beleragadt az erkély rácsába, és szépen leengedte a gyereket.
– Ez mind semmi! – vág közbe az orosz. – Nálunk a Kreml tetejérôl egyszer leesett az egyik munkás. Mit mondjak, szörnyethalt a szerencsétlen, ám a gumicsizma a lábán teljesen ép maradt.
* * *
Két cigánygyerek beszélget:
– A te lábad sokkal koszosabb, mint az enyém!
– De én idôsebb is vagyok két évvel!
* * *
A rendôr felesége mosáskor egy tükröt talál a férje nadrágzsebében. Megmutatja az anyjának, aki így kiált fel:
– Sejtettem, hogy barátnôje van a szégyentelennek! De hogy ilyen rusnya, azt nem gondoltam volna!
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|