Kisújság-olvasók figyelmébe!

           Már kapható a: GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
           A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
           Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
           e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
           tel.: 004-0266-364.941
           Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
           A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
           A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat




Lépni kellene

           Egy év sincs a választásokig, de teljes nyugalomban csodálkozunk a valószerűtlen nyáron. Azon is, hogy a központunk zsebkendônyi parkocskájában hol térdig ér a fű, hol tövig leborotválva aszalódik szárazra a tűzô napon. Valahogy nem sikerül az arany középutat megtalálni. Nem vagyok szakember, de mégis valami rémlik, hogy a locsolást nem délben, a legnagyobb napsütésben kell megejteni, hanem kora reggel, vagy késô délután. Na, de nem akarok belekontárkodni mások szakmájába. Lehet, hogy ma már más módszerek szerint dolgoznak, amikrôl nem is hallottam.
           Régebb például azt tanították, hogy vezetés közben ne az orrunk elôtt lessük az utat, hanem nézzünk bátran elôre, s úgy figyeljünk a ránk váró esetleges veszélyekre. Akkor nem kell kapkodni a hirtelen felbukkanó akadályok miatt, nyugodtan kikerülhetôek, ha már távolról felismerjük azokat. Régi, bevált aranyszabály, de mostanában nem divat használni.
           Gondolom, most már ismerôs mindannyiunk számára, hogy mit takar a jó gazda fogalma. Megtanultuk újra, hogy kutyából nem lesz szalonna, s így van jól, mert hajlamosak vagyunk felejteni. Túl hamar, és túl könnyen elfelejtettük, hogy a diktátor, az diktátor marad, a csaló, az csalóként hal meg, a tolvaj, az tolvaj lesz egész életében. A csodaszámba menô apró kivételek jelentéktelenek a végsô összesítésnél.
           Mondom, ma már mások a módszerek. Ha távolról fel is ismerjük az akadályokat, mégis úgy teszünk, mintha nem tudnánk róluk, s várjuk, hogy majd maguktól megoldódnak. Mikor meg körmünkre ég a gyertya, akkor felháborodottan tiltakozunk, hogy mi ezt nem tudtuk, mi ezt nem így képzeltük el, nekünk errôl teljesen mást mondtak… így soroljuk véget nem érô sirámainkat magunkat önámítva, de csak azért, hogy tisztára mossuk személyünket mások elôtt. Majd a jól végzett munka örömétôl eltelve vállon veregetjük önmagunkat. Patetikus.
           Olvasom, hogy városfejlesztésre 4,4 milliárd euró érkezik Romániába, és a következô hét évben lehetôség van arra, hogy ennyi pénzt fordítsanak a városok saját fejlesztésükre. Az önrész minden esetben 2 százalék, a többi részt az unió vissza nem térítendô támogatásként utalja át az önkormányzatoknak.
           A hazai Regionális Operatív Program egy hét évre szóló projekt, ami ezeknek a pénzeknek a lehívását, felhasználását követi figyelemmel, segíti elô. A Középítkezési és Lakásügyi Minisztériumnak az a szándéka, hogy elsôsorban a kisvárosok felé irányítsa a pénzt. Eddig mintegy 1500 önkormányzati vezetôt, köztisztviselôt képeztek ki, hogy megfelelô pályázatokat készítsenek e pénzalapok elnyeréséért. Mi vajon kit képeztettünk ki? Tudni kell, hogy csakis a kifogástalan pályázatok alapján lehet majd pénzt lehívni az Európai Uniótól.
           Tehát az akadályok ismeretében a feladat adott. Vagy belemarkolunk jó gazda módjára a húsosfazék tartalmába, vagy lehet megint magyarázgatni, hogy ezért, meg azért topogunk egy helyben.
           Azt is tudjuk, hogy már nincs egy év sem a választásokig. Kár lenne újra abba a hibába esni, hogy az elengedhetetlen változás kényszere miatt szavazunk meg egy másik kontár műkedvelôt, aki majd kedvére tetszeleg az úrhatnám polgár szerepkörben. Lépni kellene, de már nagyon!
Ábrahám Imre

Bontják a garázsokat

           Szerdán délelôtt látogattunk el a Virág negyed északi részébe. Egynéhány ott lakó már a garázsa bontásán dolgozott, volt, aki kalákával, nagy autóra pakolva szállította, és volt, aki csak egyedül állt neki kipakolni a deszkaépítménybôl. Az éppen ott tevékenykedôk, mint mondták, ki, mikor ráér, akkor pakol, akkor bont. Hozzátették azt is, hogy nem hiszik, hogy annyi milliót érne a többször emlegetett csíkszeredai cég általi lebontás, sôt egy fiatal vállalkozó azt is megjegyezte, nem tudja felfogni, hogy nem került gyergyói cég, ha a hivatal általi bontásról lenne szó. A garázsbontási akció feszültségek forrása is lehet, mondták többen, mert az egyik részen bontanak, másik helyen maradnak a város képét rondító építmények.
           Tény, a garázstulajdonosok nekifogtak saját erôbôl bontani, melyre a polgármesteri hivatal is felszólítja, szó szerint így:
           „Gyergyószentmiklós, Virág negyed kazánház és 51. számú tömbház közötti garázstulajdonosok figyelmébe
           Az ANL Bucureşti 7588/2007 számú átirata alapján, melyben kérik a lakásépítésre szánt terület minden kötelezettség általi mentesítését, közöljük:
           A garázsok önkéntes lebontására kiszabott határidô letelt, ezért rátérünk a garázsok lebontására. Amennyiben nem találtunk megértést a tisztelt érdekeltek részérôl, a törvények által biztosított jogok alapján egy végrehajtó cégen keresztül fogjuk a lebontásokat eszközölni, melynek költségeit (végrehajtás, karhatalmi költség, munkálat költsége, szállítás és raktározás) a tulajdonosok kell megtérítsék.
           Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatala”
           E felhívásban ugyan nincsen határidô megjelôlve, a korábbi felszólításokban június 10-e volt az utolsó dátum, meddig le kellett volna bontani a pléh-, illetve deszkaépítményeket. Több mint százötven garázstulajdonost érint a bontási akció. Ottjártunkkor már több mint tíz építmény helye volt felszabadítva.
Baricz-Tamás Imola

Idôalagút (27.)

           100 éve jelent meg ez a cikk, melynek témája nem veszített idôszerűségébôl. Mert kérdem én, mennyivel fizetik ma jobban a munkája után élôt – vegyük csak a nôket –, mint akkoriban? Akkor egy hónap alatt 3 pár csizma árát kereste egy pincérlány. Hány cipôt vásárolhat havi keresetébôl egy varrodában, egy faipari üzemben dolgozó, egy vállalkozónál munkát vállaló vagy akár egy üzleti alkalmazott is, amikor a személyi kiadásai semmivel sem kevesebbek, mint 100 esztendeje? Nézzük a pincérlányokról szóló írást:
           „Tavaly szabályrendeletet alkottak, melynek értelmében a pinczérlányokra kimondtuk a pereat-ot. A szabályrendelet megakadt valahol valamelyes „nagyságos úr” fiókjában, a gyakorlati eredmény padig az, hogy minden kocsmáros megkétszerezte a pincérlányok számát.
           Kettôzött eréllyel foly az üzlet. Az éjjeli mulatóhelyek virágzanak és virágot törnek.
           Már a szabályrendelet megalkotásánál rámutattunk arra, hogy az erkölcstelenség melegágyát nem csak kizárólag a pinczérlányok társaságában találjuk, hanem annak ápolói elsô sorban maguk az üzlettulajdonosok.(…)
           Lássuk csak, hogy mibôl él nálunk a pincérlány?
           Cselédkönyvébe be van jegyezve bére, ez havonként 10–16 korona, mirôl a hatóságoknak a jelentkezésnél alkalma van meggyôzôdni.
           Ezzel szemben a legszűkebb kiadás havonként:
           1. Szállásra 16–20 korona, mondjuk átlag 15 K.
           2. Mosás takarítás, simítás stb. 10 K.
           3. Ruházat, czipô, pipere czikkek havonként (tehetném 100 koronára, de) átlag 30 K.
           4. Egyéb aprólékos kiadások: világítás, takarítás, ügynökök, utazás stb. átlag 10 K.
           Összesen: 65 K
           Egy pincérlány budgetja tehát 16 korona bevétellel szemben 65 korona kiadást mutat fel, a mi évenként 588 korona túlkiadást jelent.
           Mivel nálunk tôkepénzzel igen ritkán adják magukat erre a mesterségre: világos, hogy ezt a hiányzó összegecskét is meg kell szerezni valamilyen uton-módon.
           Itt rejlik a hiba s orvoslást is csak errôl az oldalról várhatunk, mert míg arra kényszerítjük a szegény teremtéseket, hogy ilyen jelentékeny összeget szedjenek össze tiltott módon, addig nem kívánhatjuk, hogy önérzetes lényekké váljanak, s tiltott utakon ne járjanak.
           A közigazgatási hatóságnak talán módjában állna ezekrôl meggyôzôdni, s a mulató helyek tulajdonosait kötelezni arra, hogy alkalmazottaikat saját maguk fizessék.(…)
           A védtelen nôt az örvénybe taszítani embertelenség, s ha valakit erre kényszerítünk és utána megvetjük, ezzel csak szívtelenségünket áruljuk el.
           Gondoskodjunk arról, hogy nôi alkalmazottaink tisztességesen megélhessenek és akkor megkívánhatjuk joggal, hogy viselkedésük kifogástalan legyen. (…)
Ollózta: Bajna György

Sofôrvizsgáztatás-hintáztatás

           Találgatások, kérdezôsködések lengik körül az utóbbi napok fordulatait. A kérdés az volt, hogy vizsgázhatnak-e a hajtási jogosítvány megszerzéséért az eddigi központokban az egyének, vagy mindenkinek Csíkszeredába kell utaznia elméleti és gyakorlati vizsgatételre egyaránt. A ügy – egyelôre – sikeresen rendezôdött, ám mégis jónak látjuk közölni, részleteiben.
           „Azon személyek számára, akik július elseje után adják le a hajtási jogosítvány megszerzése érdekében összeállított iratcsomójukat, csak Csíkszeredában szerveznek sofôrvizsgát – jelentette be Constantin Strujan prefektus a prefektusi kollégium tegnapi (június 25-i) ülésén.
           Döntését Strujan azzal indokolta, hogy más városokban, ahol eddig zajlott sofôrvizsga, nem sikerült megegyezni a polgármesterekkel a vizsga lebonyolításához szükséges megfelelô terem kijelölésében.
           Mindazok, akik már leadták iratcsomójukat a vizsgára, és azt el is fogadták, július 20-ig még abban a városban vizsgázhatnak, ahová programálva voltak, július 20. után viszont mindenki Csíkszeredába kell utazzon az elméleti és gyakorlati sofôrvizsgára” – idézzük a Hargita Népében nemrég Sofôrvizsga csak Csíkszeredában cím alatt megjelent híranyagot.
           A gyergyóiak többszörösen is felkapták fejüket a hírre. Egyrészt azért, mert a vizsga elôtt állóknak igazi erôpróbát jelent, ha a megyeközpontban kell tudásukról valljanak, egy olyan városban kell gyakorlati vizsgát tegyenek, melyet alig ismernek. S még nem beszéltünk a kiadásokról, melyek az utazgatásokkal járnak.
           Másrészt pedig a hír második felébôl adódik a megdöbbenés, hogy „nem sikerült megegyezni a polgármesterekkel a vizsga lebonyolításához szükséges megfelelô terem kijelölésében”. Gyergyószentmiklóson az inkubátorházban rendeztek be a vizsgáztatás érdekében termet. Új asztalokat készíttetett a hivatal, mert öt centiméterrel kisebbek kellettek, mint a meglévôk. Órát is vettek, nagyot, hogy a vizsgáztatók jól láthassák az idô múlását, na meg táblát szereltek át egy másik terembôl, hogy minden igény ki legyen elégítve. Szerzôdés is van vizsgáztatók és helyadók között, mely egy évre szól, így érthetetlen, mi nem volt megfelelô, miért kell Csíkba vándoroltatni a gyergyóiakat.
           „Három-négy diákot beültetek az autóba, s reggelente indulunk Csíkba. Délután aztán megyek a másik váltással. Nem lesz más megoldás” – mondja az egyik oktató, míg egy másik azt fájlalja leginkább, hogy a kiruccanósdi nagy költségeket jelent mind a diák, mind a tanár számára.
           A megoldást jó néhány oktató abban látná, ha felsôbb szintrôl próbálnának hatni a prefektusra. Végtére is Gyergyószentmiklós speciális helyzetben van, itt adott a megfelelô vizsgáztatóterem – ha egyáltalán a teremhiány a valódi oka a vizsgaközpontok megszüntetésének.
           Három nap telt el a prefektusi rendelet megjelenésétôl, és újabb akta látott napvilágot. A sajtóközleményt Constantin Strujan kormánybiztos írja alá, és tartalmából kiderül, hogy a 25-én tartott prefektusi kollégium ülését követôen a prefektus a hajtási jogosítvány megszerzésében érintett intézményekkel részletesen elemezte, mi vezetett a döntéshez, hogy csak a megyeközpontban legyenek vizsgák. Az elemzésbôl kiderült, egy sor olyan akadály van, mely elhárítható lett volna az országos és helyi szervek jó együttműködésével. Ezen lépések megtételét követôen, annak ellenére, hogy még néhány probléma megoldásra vár, a prefektus értesíti az állampolgárokat, hogy július 1-je után is lehet az eddig ismert központokban vizsgázni a hajtási jogosítvány megszerzéséért, tehát Csíkszereda mellett Székelyudvarhelyen, Maroshévízen és Gyergyószentmiklóson is.
           A sajtóközlemény utolsó mondata szintén fontos a témában érintettek számára: „az állampolgárok tudomására hozzuk, hogy rövid idôn belül, szeptember elsejéig bevezetésre kerül az elméleti vizsgázás elektronikus úton történése, melynek helyszíne csak Csíkszereda lehet, és az elektronikus módszer egy ideig párhuzamosan fog történni a jelenlegi vizsgatételi módozattal”.
B. K.

A nyugdíjemelés és a politikum

           A nyugdíjemeléssel az utóbbi tizenhét esztendôben többször is próbálkoztak a törvényhozók, a kormány azonban szinte minden alkalommal megakadályozta a nyugdíj értékének a méltányos növelését. A reális áttörésre 2007. június 28-án került sor, amikor is a Képviselôházban sikerült megszavaznunk a nyugdíjtörvény módosítását. Az új jogszabály szerint 2008. január 1-tôl az országos átlagbér 37,5 százalékát fogja kitenni a nyugdíjpont értéke, 2009-tôl kezdôdôen pedig a 45 százalékát.
           Változott az utódnyugdíj értéke is. Eddig az elhalt házastárs nyugdíjának 25 százalékát kapta a túlélô férj vagy feleség. Ez az összeg a módosított törvényben 90 lejben van megállapítva, és fôleg a szegény nyugdíjasok érdekeit szolgálja. Jelentôsen nôtt a mezôgazdasági nyugdíj is. A termelôszövetkezeti nyugdíjból élôk helyzetén úgy próbáltunk javítani, hogy 50 százalékkal megemeltük havi járandóságukat.
           Egyre többen próbálnak politikai tôkét eszközölni a Parlament által elfogadott nyugdíjmódosításból. A szociáldemokrata párt saját kezdeményezésének tekinti a nyugdíjtörvény módosítását. A Călin Popescu Tăriceanu által vezetett kormány is ragaszkodik ahhoz, hogy kezdeményezôként ismerjék el az általa vezetett kabinetet. Olyan vélemények is megfogalmazódtak, hogy a liberálisok a szociáldemokratákkal együtt azért támogatták a nyugdíjemelést, mert közelednek a europarlamentáris, a helyhatósági, majd pedig a parlamenti választások, és egyikük sem áll a legjobban népszerűség dolgában.
           Én azonban másképp közelíteném meg a kérdést. A képviselôk és a szenátorok az elmúlt tíz esztendôben több száz törvénykezdeményezést nyújtottak be a nyugdíjak emelésére vonatkozóan. A hatalmon lévô pártoknak és a velük együttműködô kormányoknak általában sikerült megbuktatniuk ezeket a törvényjavaslatokat. Most, amikor a Parlament ereje jóval felülmúlja a kormányét, amikor egyetlen parlamenti párt sem tud abszolút többséget biztosítani kezdeményezéseik számára, a nép választottjai valóban az idôs nemzedék sorsán reálisan is tudtak javítani. Most a pártvezérek nem buktathatták meg az egyszerű honatyák akaratát a nyugdíjemelésre vonatkozóan. Elfogadhatatlan volt ugyanis az a tény, hogy a nyugdíjasok áldozati nemzedékként voltak kihasználva a kommunista diktatúra idején, és napjainkban az 1989 utáni neokommunista korszakban is a szegénység áldozatai maradjanak.
           A kormány magatartásának az érzékeltetésére az általam benyújtott 13. nyugdíjra vonatkozó törvénytervezet esetét említeném. Bár ilyen jellegű jogszabály a civilizált világ számos államában létezik, kezdeményezésem a költségvetési egyensúly megbontójának értékelték. Több kormánytag úgy fogalmazott: nincs szükség a nyugdíjasok anyagi támogatására. Ôk az állam számára csak költséget jelentenek. Talán ezzel a mentalitással magyarázható az a tény is, hogy a kormány részérôl, a nyugdíjak emelésének ürügyén, az alkalmazottak fizetésébôl nagyobb mennyiségű adót fognak levonni.
Dr. B. Garda Dezsô Országgyűlési képviselô

MPSZ-hírek

           A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
           Hetvennyolc hét, másfél év telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Nemrég arról értesülhettünk a sajtóból, hogy 16 000 lej (160 millió régi lej) elegendô fél kilométer út aszfaltozásához. Ezek szerint, ha a polgármester adósságához hozzáadjuk a kamatokat is, abból a pénzbôl több mint 700 méter utat lehet leaszfaltozni. Amennyiben a polgármester végre meggondolja magát, s megadja az adósságát, javasoljuk, hogy ebbôl a pénzbôl a sugárútnak a Virág negyeden áthaladó, továbbra is kritikán aluli állapotban levô szakaszát aszfaltozzák le.
           A vízfogyasztás számlázásáról
           A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az igazságszolgáltatás végzi a dolgát, s végre jogerôsen kimondta, hogy nem csak erkölcstelen, de törvénytelen is az a mód, ahogyan Gyergyószentmiklós tömbházai lakóinak a vízfogyasztást számlázzák. Ezúton is felszólítjuk a közüzemeket, hogy vegye tekintetbe azt, hogy a visszaélést lehetôvé tevô önkormányzati határozatot a táblabíróság jogerôsen érvénytelenítette, s már ettôl a hónaptól számlázza a vízfogyasztást szabályosan, azaz szigorúan csak a lakásokban felszerelt vízórák által mért mennyiséget.

Cserélôdnek az ifjak

           A fiatalok ernyôszervezetének (Gyergyó Területi Ifjúsági Egyeztetô Tanács) újjászervezését látta jónak a területi RMDSZ illetve a MIÉRT. Ennek érdekében hívtak össze múlt hétre ülést a tanácsterembe, felkérve az ifjak szervezeteit, aktáikkal jelenjenek meg ott. Sosem látott számú civil szervezet – összesen negyvenegy – küldöttje tett eleget a meghívásnak, köztük voltak azon szervezetek képviselôi is, akik a GYTIET legutóbbi tisztújításán felelôs beosztásba kerültek. Az ülésen moderátor szerepet vállaló Borboly Csaba, a MIÉRT társelnöke tudatta, milyen okkal, milyen alapon kerül sor az újjászervezésre, és hogy ezúttal esélye kell legyen minden ifjúsági tömörülésnek, nincs helye a kirekesztésnek: „Ismerjük el, voltak viták. De hol nincsenek? Egy újjáalakulás ráfér erre a tanácsra, mint ahogy ráférne sok helyi, megyei szervezetre is. Megköszönöm a korábbi ifjúsági szervezet vezetôinek működését, s remélem, nem veszik rossz néven az újjászervezést.” A napirendet is sorolta: megvitatják, megszavazzák az új statútumot, az ernyôszervezet a GYTIT nevet fogja viselni, majd sor kerül a vezetôség megválasztására.
           Hát nem vették jó néven; Melles Elôd jelentette ki, hogy a gyűlés illegitim, és azért szükséges az újjászervezés, mert „az ifjúsági vezetôk nem voltak Petres ínyére”. Ezt követôen tizenhat szervezet képviselôje kivonult a terembôl. Az ott maradottak szavazták meg az új alapszabályzatot, és megválasztották az elnökséget, mely azóta már meg is tartotta elsô sajtótájékoztatóját.
           Célok, tervek
           Barti Tihamér, a GYTIT frissen választott elnöke szerint azért vonult ki a 16 szervezet a terembôl, mert „nem tudták volna elviselni a tisztességes megmérettetést, és annak eredményét”. Úgy érzi, a legütôképesebb csapat állt össze, és kezdetét veheti a fiatalok életének fellendítése. Minden, fiatalokat tömörítô, civil szervezettel kapcsolatot szeretnének kialakítani, és a partnerségben az sem akadály, ha némely fiatal csoportosulás más politikai elveket vall: „ezzel a választással nyitás történt a fiatalok felé”.
           Sorban mutatkozott be az új vezetôség többi tagja is: Magyari Levente ügyvezetô elnök elmondta, a csatlakozni kívánó szervezetekkel, medence szintű projektekkel kíván foglalkozni. Mik József önkormányzati alelnökként célul tűzte ki, hogy végiglátogatva a települések önkormányzatait megpróbál fényt deríteni a fiatalok problémáira, ugyanakkor a fiatalokkal megismerteti az önkormányzati munkát, igyekszik tudatosítani, hogy a politikától nem lehet, nem kell távol maradni, része kell lenni a közösségnek. A kulturális alelnök, Kolumbán Boglárka a tervezett rendezvényeket sorolta, „hogy a fiatalok ne unatkozzanak”, s jelezte, hogy hét végén máris társszervezôi lesznek egy rendezvénynek, a Borszéki Kulturális Napoknak. Nagy Tünde oktatásügyi alelnök feladatának tartja felvenni a kapcsolatot a területen működô diákszervezetekkel, képzések szervezését, tehetséges fiatalok ismertetését, valamint minél több információval szolgálni a továbbtanulási lehetôségekrôl a gimnazistáknak. A szociális és vallásügyi alelnök, Puskás László elmondta, ô egy civil szervezet tagjaként szociális problémákkal foglalkozik, segítséget nyújtanak, a vallás felé irányítják az embereket. Ezt kívánja alelnökként is tenni, úgy látja, rengeteg lehetôség van a fiatalság felkarolására, ha felfogjuk, hogy fontos a hit, a vallás. Végül Dániel Botond, a sportért felelôs alelnök mutatkozott be, fejlesztési stratégiáról, érdekképviseletrôl szólva, és megemlítve, már szervezés alatt áll az elsô extrémsport-vetélkedô.
           Az új vezetôség munkához látott, a leváltottak pedig lapzártakor juttatták el lapunkhoz nyilatkozatukat: a GYTIET aláírással.
           „Nyilatkozat
           A Gyergyó Területi Ifjúság Egyeztetô Tanácsa ezennel nyilvánosan elítéli a Gyergyó Területi RMDSZ kirekesztô tevékenységét és magatartását, amely alapján azokat a fiatalokat, akik kritikus véleményt fogalmaztak meg a Vezetôség felé minden eszközzel próbálják elhallgattatni. Véleményünk szerint ez diktatórikus magatartás és a változás elôtti idôszakra és állapotokra utal.
           Ezennel számon kérjük nyilvánosan a területi szervezet elmúlt 3 évének a tevékenységét, mivel véleményünk szerint az a lemaradott állapot, ami jellemzi Gyergyót és térségét más municípiumok mellett elsôsorban a területi RMDSZ Vezetôség (élén Petres Sándor elnökkel) hozzá nem értésének tulajdonítható.
           Az a véleményünk, hogy Gyergyó sokkal elôrébb tudna lenni egy kompetens vezetéssel, aki tudta volna használni megfelelôen az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának esetleges közösség fejlôdése szempontjából származó elônyeit.
           Ezzel szemben Gyergyó – sok más mellett – elveszítette az alprefektusi tisztséget, ami alapvetôen Gyergyónak járt, nem kapott tisztségeket a megyei hivatalok és kormányzati intézmények vezetôségében és még nem is méltatták felajánlási szinten sem országos szintű pozíciók betöltésére, holott jelen pillanatban az ország vezetôinek közel felét az RMDSZ javaslatára nevezték ki.”
Balázs Katalin

Döntés „lóhalálában”

           Nem mondunk újat azzal, hogy a szerdai tanácsülésre nem volt idejük felkészülni a döntéshozóknak. A dokumentációkat késôn kapták kézhez, sôt volt, amit csak az ülés kezdetekor tettek eléjük. Így több értetlenkedés és megkérdôjelezhetô döntés, viták tarkították a tanácsülést.
           Napirend elôtt Parászka Géza lakossági kérést tolmácsolt: a fiataloknak építendô lakások területén ne bontsák le azokat a garázsokat, amelyeket az akkori városvezetéstôl vásároltak meg jóhiszemű emberek. A polgármester abba kapaszkodva, hogy tanácsi döntés volt a bontásról, nem kívánt tágítani, a garázstulajdonosok jelenlévô képviselôje pedig még ígéretet sem kapott a helyzet újraelemzésére.
           Szabó Rudolf a Magyar Polgári Szövetségtôl érkezett felkérést továbbította: lévén, hogy a város fűtésrehabilitálása még mindig nagyon sok ismeretlent tartalmaz, szervezzen a vezetôség egy lakossági fórumot, ahol tisztázzák a rejtelmes pontokat, mindenki számára érthetôvé teszik ezt az átalakítást. Kontesveller József alpolgármester politikai játéknak nevezte az egészet, ajánlotta, az érdeklôdôk nézzék meg a hivatalban a fűtésrehabilitálás tervét, és ha konkrét kérdéseik vannak, akkor elhívják a tervezôt és más hozzáértôket, 10–14 napon belül fórumot szerveznek.
           Az út- és járdajavítás is szerepelt témaként napirend elôtt. Szabó Rudolf elmondta általunk már közölt álláspontját az útjavításokról, azt is hozzáfűzve, a polgárok pénzével jó gazda módjára kellene bánni, s arra nem ez a módszer, mint ami az útjavításoknál is érezhetô volt. Nem tudja lenyelni, hogy a cégek felé leöntik az aszfaltot, a munkások bôrúton járnak dolgozni, a város többi része pedig gödrészik, mert elfogyott a pénz. A járdajavítás kapcsán is felemelte a hangját, hisz a prioritási listán nem is szerepelt az a Kárpátok utca, ahol most gyalogjáró-javításhoz kezdtek: “visszavonom vállalásomat, hogy követem az útjavításokat, mert ami itt folyik, az követhetetlen” – jelentette ki.
           Az ülésen részt vettek a vendégfogadással foglalkozó cégek képviselôi is. Kérték, ha egy mód van rá, csökkentse a testület az élelmezési engedély-illetéket. Ha azt akarják, hogy a városban működjön a turizmus, akkor nem szabad megnyomorítani magas adókkal a vendégfogadósokat. Emberségesen kell velük bánni azért is, mert ha támogatásra van szükség egy-egy rendezvény alkalmával, akkor szintén ôket keresi meg kérésével az önkormányzat. A vállalkozókkal arra az egyezségre jutottak, hogy az adócsökkentésrôl lehet tárgyalni, ha a következô ülésre tervezetet nyújtanak be e témában.
           Az ülés további döntéseirôl következô lapszámunkban olvashatnak.
B. K.

Árus pert nyert

           Nemrégiben pert nyert Árus Zsolt az önkormányzat ellen. Egy határozat miatt adta bíróságra a képviselôtestületet, miszerint a tömbházakban a lépcsôházi vízórán szereplô, elfogyasztott menynyiséget számlázza a szolgáltató, azt osztják fel a lakók között, és nem lakásonként olvassák le a vízórát. Tehát nem az egyéni vízóra által mért mennyiséget kell fizetni, hanem többet. A részletekrôl Árus Zsoltot kérdeztük.
           – Becslése szerint ez idáig, mint tömbházlakó, mennyivel fizetett többet a vízért, mint amennyit valójában fogyasztott?
           – Én személy szerint semenynyivel, mert elsô perctôl jeleztem a közüzemeknek írásban is, hogy az érvényben levô szerzôdésünk szerint a belsô órák alapján kell fizessem a vizet, s immár két éve havonta kiszámolom, hogy mennyi a valós fogyasztás, s csak azt fizettem ki. Ezek után persze könynyű megmondani, hogy mennyi volt a túlszámlázás, hisz adósságként szerepelt az értesítôn több mint 500 lej.
           – Pontosan mikortól perel, és mi szerepelt a beadványban?
           – A pert tavaly ôsszel indítottam, miután hiába próbáltam rávenni a testületet, hogy vonja viszsza a szóban forgó határozatot, illetve hiába kértem a prefektust, állapítsa meg, hogy törvénytelen, s szólítsa fel a testületet, hogy vonja vissza.
           – Hány tárgyalás után hoztak döntést?
           – Ha jól számolom, akkor volt vagy 5 tárgyalás Csíkszeredában, majd egy Marosvásárhelyen, a táblabíróságon. Az egész azért húzódott el ilyen nagyon, mert a testület képviselôi rendszeresen nem jelentek meg a tárgyalásokon, illetve nem küldték el a törvényszék által kért iratokat.
           – Milyen elônyeik származhatnak a tömbházlakóknak e bírósági döntést követôen?
           – A végleges és jogerôs ítélet indoklását még nem kaptam meg, de amennyiben csak az áll benne, hogy jóváhagyja a törvényszéken született ítéletet, akkor az azt jelenti, hogy az ítélet jogerôre emelkedésének napjától érvénytelen a megtámadott határozat, tehát attól a naptól kezdve a közüzemeknek az elôzôleg érvényben volt szabályzat szerint kell eljárni, azaz csak a lakásokban felszerelt órák által mért vízmennyiséget számlázhatja le.
           Portik Imre, a hivatal jogtanácsosa elmondta: azt a határozatot támadta meg Árus Zsolt, amelylyel visszavonták az ôáltala 2004-ben indítványozott, a vízszámlázásra vonatkozó szabályzatmódosítási határozatot.
           – Mi lehet a következménye?
           – Az elsôfokú Hargita Megyei Közigazgatási Bírósági döntés maradt hatályban, amely szerint visszavonták a 2006-os módosító határozatot. Röviden: az elsôfokú határozat maradt hatályban, azt kell végrehajtani. Amint megérkezik a másodfokú határozat indoklása, többet fogunk tudni.
           Nagy István jegyzôt is megkérdeztük, hogy véleménye szerint mi fog most történni?
           – Ha megszületik a végleges és visszavonhatatlan döntés, amely el lesz látva végrehajtási utasítással, akkor egyértelmű, hogy a gyergyószentmiklósi közüzemek be kell tartsa azt. Ha a végzésben az áll, hogy a keretszerzôdésben foglaltak szerint kell eljárjon a számlázásban, akkor azt kell tegye. Végül is az a fontos, hogy tisztázódott egy eljárás, a fogyasztókat ne terheljék fölösleges szolgáltatások értékével. Logikus, hogy a fogyasztó annyit kell fizessen, amennyit fogyaszt, ha már van mérôműszere.
           – Ha továbbra sem változtat a szolgáltató a számlázási módozaton?
           – Akkor minden egyes fogyasztó, lévén, hogy van jogalapjuk erre, beperelheti a közüzemet.
           Úgy tűnik, a tömbházlakók javára szolgál majd e pereskedés vége, remélhetôleg a továbbiakban vízóráiknak hasznát veszik. S nem utolsósorban nem szerepel majd nagy összeg a vízszámlán, mert Árus Zsolt is sokat kellett volna fizessen az általa el nem fogyasztott vízért. S hogy ez idáig a gyergyószentmiklósi fogyasztók összesen mennyivel fizettek többet? Sok víz kellene lefolyjon a Békényen, amíg kiszámolnánk.
K-T. Gy.

Csak idegenben strandolhatunk

           Nem nyit ki a gyergyói strand – tudtuk meg. Hiába a Gyergyóban szokatlan nyári hôség, nincs lehetôség Szentmiklóson a strandolásra. A Rozmaring vendéglô háta mögötti medencében alig van némi víz, ösvény sem vezet arra, kapuja is zárva. Fenntartója, Ivácson Pál elmondta, a tavalyi esztendô hidege nagy veszteséget hozott, s nem kívánják kinyitni a fürdôzôt csak azért, hogy idén is ráfizessenek. Nem lesz tehát csobbanás, úszásoktatás idén a város egyetlen strandján – jelenti ki Ivácson, s mint mondja, csak akkor változik e helyzet, ha kerül vállalkozó, aki bérbe veszi, újraindítja-e nyári, szabadidôs és sporttevékenységet.
           Strand híján csak idegenben fürdôzhetünk, a gond csak az, hogy az utazgatás akár Maroshévízre, akár Parajdra vagy máshová, vízközelbe igencsak idô- és pénzigényes. Nem is beszélve arról, mikor más településen élôk megvetôen mondják ránk, gyergyóiakra, hogy milyen municípiumban is élünk, ha még egy fedetlen úszómedencénk sincs.
B. K.

Nem pihennek a figurás színészek

           Hosszú turné után hazaérkeztek, és elkezdték az új darab próbáit a Figura Stúdió Színház színészei. Béres László igazgató kérdésünkre elmondta, igen mozgalmas idôszak után vannak. Kezdve azzal, hogy az elmúlt hónapban, 17-én Szebenben, a Radu Stanca Színházban adták elô a Rókajátékot, 19-tôl tíznapos magyarországi turnén vettek részt, eleget téve a Kisvárdán megrendezett Határon Túli Magyar Színházak Találkozó meghívásának is.
           A turnén a Magyar Elektra című elôadásra fektették a hangsúlyt, de Pilinszky Infinitívusza is elôadásra került, sôt a gyerekek szórakoztatására az Abul-Haszán, a rosszcsont gyerekelôadást is vitték a kiszállására. Felléptek Pécsen, Székelyvasváron, Sárváron, valamint Budapesten a XVII. kerületi Gózon Gyula Kamaraszínház szabadtéri színpadán a Magyar Elektrával, ahol a kerület, a testvérváros polgármestere külön gratulált, és köszönetet mondott a gyergyói figurásoknak. A Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Találkozóján a figurások a Béres László rendezte Rókajátékkal vettek részt.
           Bérestôl azt is megtudtuk, a turnén a magyarországi kapcsolatok erôsítésére is nagy hangsúlyt fektettek. Ennek hozadékaként Pécsen jôvôre is számítanak a gyergyószentmiklósi Figurára, visszavárják akár együttműködésre is, egy nemzetközi olasz-magyar-Figura utcaszínházi koprodukcióra, melynek próbái 2008-ban kezdôdnének el, és 2009-ben lenne a bemutatója. A távlati tervek mellett a jelenrôl is szólt az igazgató, elmondta, elkezdôdtek a próbái az új elôadásnak, melynek magyarországi rendezôje Anger Zsolt. A Beaumarchais Figaro házassága jelmezét Fekete Katalin, díszletét Bodnár Enikô tervezi, mindketten magyarországiak. A Figaro házassága bemutatóját július 27-re tervezik a szárhegyi Lázár-kastélyban. A készülô darab a következô évad bérletes elôadása lesz.
           A hosszú turné után nem pihennek a figurás színészek, az új elôadás próbái egyelôre a művelôdési házban folynak, majd Szárhegyen folytatják. A vakációzásra, a szabadságra a késôbbiekben kerül sor, tudtuk meg Bérestôl.
Baricz-Tamás Imola

Elôzetes a magán-nyugdíjakról

           Augusztus elsejétôl biztosan lépniük kell a munkaadóknak és munkavállalóknak a magánnyugdíjak terén: meg kell választani azt az engedélyezett biztosítót, amelyhez majd befizetik a járulékot a valamikori magánnyugdíj reményében.
           A hazai nyugdíjrendszerben lényeges változások történtek és történnek továbbra is: kitolódott a nyugdíjkorhatár, megnôtt a kötelezô hozzájárulási idô, megjelentek az úgynevezett asszimilált idôszakok, az elônyugdíjazás lehetôsége. Újdonságot jelentenek a magánnyugdíjak is, amelyeknek rendszerét többször kidolgozták, érvénytelenítették, majd újból elkészítették. A nyugdíjrendszerrôl a Lakossági Tanácsadó Iroda munkatársával, Suciu Gábor jogásszal beszélgettünk:
           – A jelenlegi információk birtokában elmondhatom, a még pontosításra szoruló elképzelés szerint a nyugdíjrendszert hárompilléresre tervezik: megmarad a jelenlegi állami nyugdíj, amely az elsô pillért alkotja, és amely a munkavállalók és munkaadók által befizetett társadalombiztosítási hozzájárulásból tevôdik össze; a második pillért a kötelezô magánnyugdíjak alkotják, melyhez a hozzájárulást a 35 évnél fiatalabbak kell kötelezô módon befizessék, a 36–45 év közöttiek pedig tetszés szerint járulhatnak hozzá egy ilyen alaphoz; a harmadik pillért a magánnyugdíjak jelentik, mely az elôzô két pillér kiegészítéseként foghatók fel, és amelyekhez az 52 évesnél fiatalabb személyek járulhatnak hozzá.
           Az elképzelés szerint a 35 évesnél fiatalabbaknak augusztus elsejétôl kezdôdôen négy hónap alatt kötelezôen ki kell választaniuk azt a magánnyugdíj-alapot, ahová a havi bruttó keresetüknek a (kezdetben csupán) 2 százalékát kell befizetniük, ennek elmulasztása esetén a Magánnyugdíj Pénztárak Állami Felügyelete tetszés szerint elosztja egy nyugdíjalaphoz. A 36–42 év közöttiek eldönthetik, hogy részt vesznek-e vagy sem a második pillérben, számukra is kötelezô a november végén lejáró választási határidô. A 2%-ot tulajdonképpen a jelenlegi társadalombiztosítási hozzájárulásból vonják le, pontosabban átirányítják egy magánnyugdíjalapba, az alkalmazott tehát ebben a pillérben nem fizet többet. A járulék 0,5%-kal nô majd évente, így 2015-ig eléri a 6%-ot.
           A harmadik pillér, a fakultatív magánnyugdíjak esetében mindenki eldöntheti, hogy fizet vagy sem hozzájárulást egy magánnyugdíjalapba, de csupán az 52 évnél fiatalabbak járulhatnak hozzá ehhez az alaphoz.
           Szakemberek szerint problémák adódhatnak a járulékok befizetésénél vagy behajtásánál is – e téren még a megfelelô nyomtatványok kidolgozásán dolgoznak.
Lejegyezte: Baricz-Tamás Imola

Útjavításokról számszerűen

           Csak félig állja a helyét az a kijelentés, mely múlt heti lapszámunkban több forrásból is megerôsítve helyet kapott. Az útjavításokra szánt idei pénzekrôl van szó, melyek mértékérôl beszéljenek inkább a számok. A tanács által megszavazott, a költségvetésbe foglalt adatok szerint a következô a helyzet: figyelembe kell venni a költségvetési összeget és a forgóalapot, hisz mindkét résznél szerepelnek az utak állapotának jobbítására szánt tételek. A költségvetésben a 800 000 lej két részre van osztva: 600 000 az aszfaltozásra, 200 000 pedig a mellékutak járhatóbbá tételére. Ezen kívül ugyanitt szerepel 50 000 lej busz- és taxiállomások kialakítására, valamint 100 000 lej járdák újbatételére. A forgóalap címszó alatt is találunk útjainkra elkülönített összegeket. Így a Rákóczi Ferenc utca javítására 110 000 lej van elôirányozva, plusz 50 000 lej a tervezésre. A Selyem és Tölgyfa utca javítására együtt 100 000 lej van, amit a 70 000 lejes tervezési költség fejel meg. A Temetô utca javítása is szerepel az adatok között, szintén 100 000 lejjel plusz az 50 000 lejes tervezési összeggel. Ez szerepel a költségvetésben. Arról, hogy ebbôl hogyan sikerül gazdálkodni, hány járhatóbb útja lesz a városnak, „napnyugtával”, év végén beszámolunk.
B. K.

Hetvenéves a tekerôi fúvószenekar

           Nemrégiben ünnepelte a tekerôpataki fúvószenekar megalakulásának 70. évfordulóját, valamint azt, hogy Kolumbán István, a karmester fél évszázada vezényel. Most is tôle tanulnak a zenekar tagjai, ô a zenekar lelke. György Róbert vállakozót, a zenekar ügyintézôjét is István bácsi tanította, mint mondta, a zenekarba rengeteg munkát, energiát belefektetett.
           György Róbert akkor került a zenekarba, mikor utoljára 1988-ban tagfrissítés volt. Akkor tizennyolcan döntöttek úgy, hogy beállnak a rezesbandába, s összesen több mint negyvenen zenéltek. Most pedig alig húszan öltik magukra az évekkel ezelôtt kapott svájci egyenruhát, s a legfiatalabb 32 éves, a legöregebb pedig 82.
           Ha mulatságokra nem is hívják, hiszen elképzelhetetlen manapság, hogy a talpalávalót fúvószenekar biztosítsa, de ünnepekkor fellépnek.
           Hogy mi egy fellépésnek az ára? György Róbert elmondása szerint rengeteget zenéltek Szentmiklóson ingyen, vagy például színpadhasználatért, nem gyakoriak a fizetett zenélések. Hogy mibôl tartja fenn magát a zenekar?
           – Pályázunk néha, de van, amikor sikertelenül. Kaptunk az újfalvi önkormányzattól, közbirtokosságtól pénzt, s magánszemélyektôl is. Egy-két évvel ezelôtt, csak úgy, jött egy személy, és adott tízmillió lejt. Ez nekünk nagy pénz. A barátság köti össze a zenekar tagjait. Szeretjük az élôzenét, és olyanok vagyunk, hogy jobban örülünk egymásnak, ha összetalálkozunk, mint a rokonainknak. Hetente kétszer egy-két órát együtt vagyunk.
           – Gyerekek érdeklôdnek-e?
           – Nem nagyon. De megpróbáljuk idén frissíteni a zenekart.
           – Mi történik, ha egy rendezvényen utolsó pillanatban szólnak, hogy fújni kell az európai himnuszt?
           – Gyakorlat teszi a mestert, s amikor nincs idô próbálni, akkor úgy fújjuk, ahogy tudjuk. Hallatszott már Gyergyóban a gyakorlás hiánya… De most már eldöntetett, hogyha egy héttel a rendezvény elôtt nem szólnak, nem megyünk.
           – Milyen a kapcsolat a környék zenekaraival?
           – Segítünk, ha kell Alfalunak, Csomafalvának, Remetének, jó a kapcsolatunk. Én két évig három kollégával Alfaluban is zenéltem.
           – Elképzelhetô-e egy olyan lakodalom, ahol a fúvószenekar játszik?
           – Most nem. Régebb bálokat zenéltünk, de most csak Szent Jánoskor zenélünk egy egész délután. Szervezhetnénk bált, de lehet, hogy el sem jönnének. Inkább a tévézést, számítógépezést választják, és nem jönnek ki a házból az emberek.
           – Mutattak már citromot a közönség soraiból, s ilyenkor mit tesznek a zenészek?
           – Sokszor mutattak, de már megszoktuk. Mindenkinek összefut szájában a nyál, de nem állhatunk meg. Felendeledik egyik-másikunk, de túltesszük magunkat.
           A hetvenéves zenekar tagjainak, vezetôinek kitartást kívánunk, s azt, hogy minél több gyermeket taníthassanak meg zenélni, sok apróság álljon a korosabb fúvósok elôtt, olyanok, akik már azt is tudják, mi a teendô, ha citromot mutatnak a közönség neveletlenebbjei.
K-T. Gy.

Szakmai találkozó
„Örökségünk van, melyet át kell élnünk, és hirdetnünk kell minden újonnan születônek”
(Károly Gáspár Bibliafordítása)

           2007. június 21–22-én a Székelyudvarhelyi Napsugár Napköziotthon szervezésében Néphagyományôrzô Óvodapedagógusok szakmai találkozóján vehettünk részt.
           A találkozó egy csodás programot ígért, melyet át is éltünk. A magasszintű elôadás-sorozatok, a játékbemutatók vendég óvónôkkel, a gyerekek és az óvodapedagógusok lakodalmi játéka, a Kékiringó Néptánccsoport elôadása, a vendég óvónôk szórakoztató műsora, az esztenalátogatás és az ünnepi vacsora lakodalmi hangulata a hagyományôrzés sokszínűségét mutatta be.
           Átélhettük, hogy a hagyományôrzést, a népi kultúra ápolását az óvodapedagógusok feladatuknak tekintik, beépítik a kisgyermek nevelésébe mindazon értékeket, melyeket a környezet, a folklór megôrzött. Megteremtették azt a környezetet (csoporttermek), amelyben a nevelés szerves részeként jelen van a hagyományápolás.
           Az óvodapedagógusok ismerik népünk múltját, és tudatában vannak annak, hogy csak úgy marad fenn a hagyományôrzés, ha: gyermektôl gyermekig; családtól családig, óvodapedagógustól óvodapedagógusig hagyományozódik. Így a modern világgal ötvözôdve tovább él népük kulturális gyökere, s a mai gyermekek is megismerhetik és átélhetik szépségét és értékét.
           Feltöltôdve és bátorságot merítve a kétnapos találkozó felejthetetlen élményébôl, az új tanévben mi is népi tánccsoportot szeretnénk indítani óvodások számára. Az érdeklôdôket szeptember 15-tôl fogadjuk.
           „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elôdök kultúrája egykettôre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” (Kodály)
Óvodapedagógusok: Köllô Emma, Almási Erzsébet, Dániel Margit, Gyergyószentmiklós, Csodavilág Napköziotthon, Pitypang óvoda

muuuvi-fesztivál gyergyói filmeseknek

           A muuuvi – nemzetközi rövidfilm és animációs fesztivál az egyetlen olyan fórum, amely megkülönböztetett figyelemben részesíti a gyergyói filmeseket. Bemutatkozási lehetôséget biztosít számukra, szakmai fórumot és megmérettetési lehetôséget. A „Gyergyói-szekció” elnevezésű kategóriába saját készítésű filmmel jelentkezhet valamennyi amatôr és hivatásos filmes – beleértve a helyi tévéseket is –, aki a Gyergyói-medencében él. A benevezett filmek hossza legtöbb 12 perc, a rövidfilmek és animációk mellett jelentkezhetnek dokumentumfilmmel is. Az angol nyelvű nevezési lap letölthetô a www.muuuvi.ro címrôl. A filmeket a nevezési ívvel együtt július 20-ig kell eljuttatni a gyergyószentmiklósi művelôdési ház titkárságára Barti Tihamérhoz, illetve Jánossy Alízhoz, a Bucsin negyed 23/C/56 címre.
           A beküldött filmek elôzsűrizésen vesznek részt, majd augusztus 3–5. között, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban sorra kerülô fesztiválon szakmai zsűri véleményezi és bírálja el az alkotásokat.
           A muuuvi – nemzetközi rövidfilm és animációs fesztivál szervezôi: Hallámsza Egyesület, Betyár Animációs Stúdió, Művészeti és Alkotóközpont Gyergyószárhegy, Gyergyószentmiklósi Művelôdési Központ.
          
Jánossy Alíz, muuuvi - nemzetközi rövidfilm és animációs fesztivál sajtószóvivôje

Sajtótájékoztató

           Az Apicom Kft. 2007. július 2-án megnyitotta csíkszeredai fakereskedését a Haladás út 18. szám alatt, ahol közel 2000 négyzetméteren több mint ezer, fa és fatermékhez kapcsolódó áruból vásárolhatnak az érdeklôdôk.
           A beruházás értéke meghaladja a 300 000 új lejt. Árukínálatunk kialakításánál eddigi tapasztalatainkra alapoztunk, és fôleg az építôcégek, ács és asztalos szakemberek igényeit szándékozunk kielégíteni. Kínálatunk 4 fô termékcsaládból tevôdik össze: fűrészáru, félkész és kész fatermékek valamint ezekhez kapcsolódó anyagok.
           Termékeink mellé szolgáltatásokat is ajánlunk, mint: ingyenes szaktanácsadás, anyagszükséglet-számítás, hűségkártya, egyedi megrendelések felvétele stb.
           A fából készült termékek zöme saját gyártásból származik, ugyanakkor más gyártócégek termékeit is forgalmazzuk, amit a jövôben bôvíteni akarunk. Éppen ezért várjuk a félkész és kész faterméket gyártó cégek ajánlatait.
(x)

Közgyűlés

           A gyergyószentmiklósi Gyilkostó Szövetkezeti Társaság Vezetôtanácsa összehívja a szövetkezeti tagok rendkívüli közgyűlését 2007. július 20-án 15 órára.
           Helyszín: Gyergyószentmiklós, Fürdô utca 16. szám.
           Amennyiben, bármilyen okból, a közgyűlés határozatképtelen lesz, július 24-én ugyanazon órában és helyszínen megismétlôdik.
           Napirendi pontok:
           1. A Bucsin negyed 25, 26-os tömbházak földszintjén található kereskedelmi felületek felértékelési anyagának jóváhagyása.
           2. Az értékesítés legkisebb szintjének meghatározása.
           3. Árverés módjának meghatározása.
           4. Az értékesítésbôl származó összegek rendeltetésének jóváhagyása.

Gyergyói a 35 000-ik

           Cserkesz Mária Magdolna gyergyószentmiklósi lakos volt a harmincötezredik Munkácsy-tárlatlátogató az elmúlt pénteken délelôtt, kaptuk a hírt Gyarmati Zsolttól, a csíki múzeum igazgatójától.
           Az Esély Alapítvány szervezésében huszonhárman voltak a kiállítást megtekinteni, Cserkesz Mária Magdolna is tagja volt a kis csapatnak. Amint Pupák Zsuzsa elmondta, azért szervezték a közös tárlatlátogatást, hogy a gyerekek, illetve szüleik is részt tudjanak venni, mert nem biztos, hogy a különleges bánásmódot igénylô gyerekek mellôl el tudtak volna ennyi idôre menni a szülôk. Gyerekeknek, szüleiknek egyaránt maradandó élményt nyújtott a tárlat megtekintése, és a gyergyói anyukának is felejthetetlen lesz e kettôs ünnep, ajándéka egy díszoklevél és egy Munkácsy-album.
Baricz-Tamás Imola

Sajtóközlemény
Zöld SzékelyFöld Egyesület

           A Zöld SzékelyFöld Egyesület saját honlapján (www.zoldszekely.ro) tette hozzáférhetôvé a gyergyóditrói szienitbánya engedélyeztetéséhez szükséges területrendezési terv környezeti hatástanulmányát, biztosítva ezáltal a közvélemény minél szélesebb körű tájékoztatását. A Zöld Székelyföld Egyesület által közzétett dokumentum a területrendezési terv (Plan Urbanistic Zonal) módosítására vonatkozik, amely elfogadása nélkül a bányát nem nyithatják meg. Mielôtt végsô döntés céljából a gyergyóditrói helyi tanács asztalára kerülne a területrendezési terv módosítása, elôbb a környezetvédelmi ügynökség jóváhagyása is szükséges. A dokumentumban foglaltak nyilvános vitájára 2007. július 21-én, délután 6 órakor kerül sor a gyergyóditrói kultúrotthonban, ugyanakkor írásos észrevételeket a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség székhelyén lehet benyújtani, legkésôbb 2007. július 20-ig. „Úgy gondolom, hogy a minél nagyobb nyilvánosság biztosítása kiemelten fontos a gyergyóditrói szienitbánya engedélyeztetési folyamatában. Az érintett lakosoknak joguk van tudni, hogy mit terveznek településükre, és joguk van ebbe beleszólni. Ha a befektetôcég és a környezetvédelmi ügynökség nem tette hozzáférhetôvé a világhálón a dokumentumokat, akkor megtettük mi” – nyilatkozta Csonta László, a Zöld SzékelyFöld Egyesület elnöke.
2007. június 25., Csíkszereda

Ló és lovas – a porcelánbarátság

           Lócsiszár kezére, vágóhídra jutna a ló, ha nem mentenék meg. Kerül lószeretô, kézbe veszi Stâncost, újabb esélyt, második életet ad neki, amiért igencsak hálás a jószág, igazi cimborája lesz a két lábon járónak. Gyergyóban történik mindez nem sokkal azelôtt, hogy filmesek kopognak be a Parászka családhoz. Elmondják, lovasfilmet forgatnának egy tízéves fiúval, s a történet egy öreg ló megmentése a lócsiszártól. Hát így lesz Stâncosból Pejkó a filmben, a tízéves Elôd pedig András nevet kap, s kezdôdhet a forgatás.
           Ennek immár hat esztendeje. Pejkó meghalt, a filmnek azonban már a második része is elkészült, a legénykévé érett András Táncossal köt barátságot.
           Mind Pejkót, mind Táncost a Nyári Napok keretében láthatták a gyergyóiak, s immár az sem titok, hogy lesz még folytatás is, a rendezô fejében már kész a trilógia harmadik része, na meg egy kisebb elágazása is a történetnek, melyben Elôd húga, Emôke kapja meg a fôszerepet, hisz megkérte erre a rendezô bácsit.
           – Nagy lehetôségnek tartottam, hogy épp engem szemeltek ki a filmezéshez; adott volt az öreg ló is, s bár nem tudtam, mit jelent filmet forgatni, gondoltam, ha ló van benne, az nem lehet rossz – emlékszik vissza Elôd a Pejkó forgatására.
           2001 szeptemberében kezdôdött a filmforgatás. Elôd augusztus 31-én töltötte be a 10 évet. Érdekes volt, különleges, mondja, s így visszagondolva látja, nem is volt nehéz, korához mérték a szöveget, az ô és lova képességeihez a játszást.
           – Nem volt nagy lámpalázam, hisz nem volt nagy közönség. A kamerával kellett megbarátkozzam, hogy ott van, de ne nézzek a lencséjébe. Tudtam, nagyon kell figyelnem, hisz nem tehetem meg a felnôtt, képzett színészekkel, hogy miattam sokszor újravegyük ugyanazt a jelenetet. A lovammal sem volt gond, nagyon intelligens volt, mindent megcsinált, amit kértem tôle. Lehet, a színészekkel néha több baja volt a rendezônek, mint Stâncosszal, azaz Pejkóval.
           Nagy híre volt akkoriban hogy a Parászkáni való gyermek filmvászonra került. Közel hat esztendô után aztán felröppent az új hír: visszajönnek a filmesek, készül Pejkó második része, Táncos. Betöretlen ló és legénnyé nôtt gyerek közös történetét forgatják Gyergyóban.
           – A Táncos már komolyabb munkát igényelt – mondja Elôd – látszik a filmen is; erôsebb anyag született. Egy hónapig forgattunk, tavaly egész júniusban. Táncos, bár nem annyira intelligens, mint Pejkó volt, igen sokoldalú, lehet vele mutatványokat csinálni, rúg, kapar, kérésre ágaskodik… ez mind jó volt a filmben. De rigolyás is volt, elôfordult, hogy megunta a forgatást, elszabadult, és a hármas határnál, túl a vasúton faképnél hagyott, hazáig futott.
           Na, és hogy hívják „civilben” Táncost? Mitér az ô neve, s Elôd állítja, e kérdés-név megválaszoltatott, sokat ér Mitér. Sokat, mint a többi fajtájabeliek. Elôdnek ugyanis nyerítôk a barátai.
           – A ló-ember kapcsolat olyan, mint egy vékony-vékony porcelán; könnyen összetörik. Hihetetlen, nincsenek is rá szavak, hogy milyen könnyen össze lehet törni egy lovat, s ehhez még nem is kell hozzáütnöd. Ha megszűnik a kapcsolat, az állat elvadul. Foglalkozni kell vele, s nem igaz, hogy nem szabad ráütni. Akkorát egy ember a 450 kilós lóhoz nem tud ütni csupasz kézzel, hogy abból baj legyen. Ô viszont tudna ártani, megvan hozzá az ereje. Ha partner lesz ember és ló, akkor kedvessé-gért kedvességet ad. Szimbiózis kell legyen a két fél között: a ló végrehajtja az utasításokat, ha cserébe adunk neki táplálékot, vizet, törôdést, ha adunk neki boldogságot.
           – Nem vagy te csodabogár a korosztályodban?
           – Nem én vagyok a csodabogár! A többiek azok. Nem tudják, hogy a lovakkal élni, dolgozni milyen jó. Mellôznek is emiatt. Egy darabig még küszködtem, hogy ne nézzék le a lovakat, de most már hagyom, mondjanak, amit akarnak, nekem a nyári vakációm úgyis a lovak között fog eltelni, s lehet, hogy egyszer majd itt, valahol a hegyekben egy tanyára költözök, lovakkal foglalkozom, ha kell, filmet forgatok. A filmek még inkább megerôsítettek abban, hogy itthon kell maradni. Én látom itt a jövôt. Az idegenek is itt keresik a lehetôségeket, akkor mi miért mennénk el innen? Ha itt maradunk, nem mi kell fussunk a lehetôségek után, házhoz jönnek azok, hiszem én.
           Még pár év, és újra lovasfilmet forgat Gyergyóban B. Nagy Tibor rendezô, a trilógia harmadik részét, szintén Elôd fôszereplésével. Lesz benne szerelmi történet, hisz akkora az egykori tízéves András felnôtté válik filmben és az életben egyaránt, más utakra kell lépjen. Andrásunk kezdi megérezni, mit szeretne civilben.
           – Leérettségizek, s utána el kellene mennem tanulni. Minél több lovasszakmát meg kellene ismerjek, de lehet, hogy kaszkadôr-, színiiskolát is elvégzek… megmérgeztek a filmezéssel.
           Nem csak ôt, húgát, az éppen tízéves Emôkét is „megmérgezték”. Epizódszerepet kapott a korábbi forgatásokon, s a tűzrôl pattant leányzó el is mondta a rendezônek, ez neki kevés. Rendezzen olyan filmet, melyben ô a középpont. Így készül egy elágazása a trilógiának, amelyben szintén Parászka-gyermek a fôhôs, ezúttal Emôke, aki lovakkal, medvékkel együtt jelenik meg majd a filmvásznon. Lovak és emberek barátságát hozta a forgatás, hozta a film. A stáb nagycsaláddá vált, és majd mindenki megbarátkozott a lovaglással is Parászkáéknak köszönhetôen.
           Újabb forgatásra készülnek a gyerekek és pajtásaik, a lovak. Elôd és Emôke édesapja, Géza, aki lovardát működtet, lovak jelentik munkáját, hobbiját, büszke lehet csemetéire, az újabbnál újabb szerepeikre. Egyszer tán forgatókönyvbe kerül egy másik Parászka-történet is, a múlt, a lószeretet kezdete, amikor anyuka vette rá a pacik iránt alig érdeklôdô apukát, tanuljon meg lovagolni, mert nincs jobb, mint az effajta porcelánbarátság.
B. K.

Rangos látogatók a múzeumban
Székelyföld bemutatása a magyar fôvárosban

           A Magyar Nemzeti Múzeum fôigazgatója kollégáival a Tarisznyás Márton Múzeumba látogattott el. Csütörtökön a délelôtti órákban érkezett e neves küldöttség a csíki múzeum igazgatójának kíséretében. Csergô Tibor igazgató mutatta be a vendégeknek a Tarisznyás Márton Múzeumot. A város száz évét összefoglaló fényképkiállítás megtekintése után a termeken is végigvezette ôket, betekintést engedve a raktárhelyiségekbe is. Majd az udvaron működô Játszóházban ültek asztalhoz, tartottak baráti és szakmai beszélgetést, melyen jelen volt Parászka Géza tanácsos is.
           A Magyar Nemzeti Múzeum fôigazgatójával, dr. Kovács Tiborral látogatásuk céljáról, az itt tapasztaltakról beszélgettünk.
           – 2002-ben vettük fel a székelyföldi múzeumokkal a kapcsolatot, elsôsorban Sepsiszentgyörggyel; néprajzi jellegű kiállítások cseréjére, és gyűjtések szervezésére korlátozódott a kapcsolat ekkor. És ugyanekkor merült fel egy kiállítás lehetôsége, mert még soha nem történt meg az, hogy a székelyföldi múzeumok együtt bemutatkozhassanak, Székelyföld története eddig nem volt soha bemutatva Magyarországon, Budapesten. Azóta az itteni szakemberek, valamint az intézményvezetôk többször összeültek keresve az együttműködés lehetôségét. Az már megfogalmazódott, hogy egy bemutatkozással nem lehet mindent megmutatni. Elképzelhetônek tartjuk, hogy láncszerűen, hat–nyolc–tíz év alatt, több kiállítást szervezve mutatnánk be a meglévô anyagokat. A székelység egészérôl egy egységes képet szeretnénk adni, és az is felmerült, hogy a kutatásokra építve, az élet minden területérôl a születéstôl, a szokásokon át, a szakrális élet bemutatásáig, amennyire csak lehet, a székelységrôl mindent meg szeretnénk mutatni. Ez azért sem könnyű, mert kihalt az a generáció, amelyik még egybefogottan látta, és tudott volna ábrázolni egy adott kort. Azt is el kell mondanom, hogy a mai igényeknek megfelelôen rendkívül sok anyag hiányzik. De hiszek abban, hogy sikerül, és várhatón 2008 ôszén bemutatjuk a Magyar Nemzeti Múzeumban a székelyek történetét, életmódját..
           A fôigazgató azt is elmondta, hogyan látja a gyergyói múzeum helyzetét:
           – Gazdagságot látok, rendkívül szép, régi mesterségeket, kézműipar-bemutatót. Láttam azt az optimizmust és lendületet, amelylyel a múzeumigazgató és kollégái fel vannak ruházva, s úgy látom, biztosíték ez arra, hogy a XXI. század igényeihez, hagyományokra építve tudják alakítani a múzeum további sorsát. A jó értelemben vett optimizmust éreztem, de a támogatásokról tárgyalva bizonytalanok lettek a válaszok. Hogy ez természetes-e vagy nem, nem az én tisztem eldönteni, de semmiképp sem természetes, hogy a múltunknak egy igazi fellegvárát, a múzeumot ne támogassák. Mihamarabb tisztázni kell a fenntartást, szem elôtt tartva, hogy a kultúra nem önellátó. Csak akkor lehet egy kulturális intézményt, egy múzeumot működtetni, ha az alapellátását valaki biztosítja. Utána lehet keresni azt, hogy a közönséget milyen új lehetôséggel, kombinált eseménysorozattal lehet becsalogatni a múzeumba. Ez öt, tíz, akár még több évbe is beletelik.
           Dr. Kovács Tibor régész fôigazgató mint elmondta, meglepôdtek azon, hogy ilyen kevesen, heten alkotják a múzeum közösségét, és a teremôrzéstôl a menedzselésig mindent ôk látnak el.
           A sorra kerülô kiállításon a Tarisznyás Márton Múzeum a legkisebb. Ne értsék félre, nem a gyűjteményét, anyagát tekintve, hanem az anyagiakat, illetve támogatottságát, munkaközösségének létszámát.
           Csergô Tibor igazgató és kis csapata kemény hónapok elôtt áll – derült ki az elmúlt péntek esti, Csernátonban tartott záróbeszélgetésen, melyen a jelen lévô múzeumigazgatók a Székelyföldet bemutató kiállításokról tárgyaltak, arról, ki, mit visz Budapestre. A találkozóról Csergô Tiborral beszélgettünk, aki elmondta, az erdélyi múzeumok erôsségüket mutatják, így alkotva egy egységes képet Székelyföldrôl. Például a marosvásárhelyi múzeum a mezôvárosi részt, a székelykeresz- túri múzeum a parasztház teljes berendezését, a csíkszeredai múzeum Csíksomlyó szellemi központként való megjelenítését, a kézdivásárhelyi múzeum céhes anyaggal, a Székely Nemzeti Múzeum pedig a képtárából a történeti jellegű alkotásokat mutatná be. A Tarisznyás Márton Múzeum a város örmény jellegével, illetve a malommal, mint használati eszközzel erôsíti a Székelyföld bemutatását a magyar fôvárosban.
           – Székelyföldnek a fejlôdése elválaszthatatlan az örmények jelenlététôl, a kiállítás egyediségét az jelenti, hogy a székelyföldi örmény kultúra nem volt soha a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítva. A jelenleg kiállított anyag nem mind a múzeum tulajdona, valószínű, egy felmérés, egyeztetés után fog kiderülni, mit is jelenítünk meg Budapesten. Az örmény vonatkozások mellett a székelyföldi, gyergyószentmiklósi sajátosságot is bemutatnánk. Nagyon sok malom volt a vidéken, ez az akkori társadalomnak, az életmódnak egyik meghatározója is volt. Mivel mi, a múzeum foglalkozunk régi malmok felújításával, működtetésével, rekonstrukciók készítésével, ami gyakorlatilag Tarisznyás Márton szellemi örökségét is jelenti, úgy gondoltuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban megjelenítjük ezt is úgy szerszámokban, életmódban, mint óriási méretű működôképes makettek elkészítésében.
           Az évek óta folyó tárgyalások, a magas rangú vendégek látogatásának hozadéka, hogy 2008 ôszén a Magyar Nemzeti Múzeum Székelyföldet bemutató kiállításán az erdélyi múzeumok mellett, a csak hétfôs közösség két anyaggal is képviseli a Gyergyói-medencét.
Baricz-Tamás Imola

A férfikórus 115. születésnapjára

           „Fiaim, csak énekeljetek!” – hallszik a felszólítás, és hallgat Tompa Mihályra a Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikórusa. Énekelnek, és nem hagyják a dalt, legyen az vidám, vagy szomorú, 1892 óta hallunk róluk, halljuk ôket, ha beállnak az ünnepek. Immár 115 éves a gyergyói férfiak kórusa. Nem feltámasztatott a csapat, hanem e dalkör tagjai azok, akiket nem sikerült elhallgattatni. Persze, kivételt képez a két háború idôszaka, mikor helyettük az ágyúk szóltak, a fegyverek ropogtak. Most ünnepelni, együtt énekelni hívják a dalosok a nótakedvelô gyergyóiakat. A meghívóban olvashatjuk:
           Ezelôtt 115 évvel, vagyis az 1892. esztendô június havában a helybeli iparosok, kereskedô ifjak és más foglalkozású egyének között mozgalom indult meg egy dalárda létesítése iránt. Az erôs terv, a komoly elhatározás csakhamar testet öltött, és a Gyergyószentmiklósi Dalegylet megalakult. 1926 ôszén a Gyergyószentmiklósi Dalegylet a helyi Ipartestülethez kapcsolódott, és mint a Gyergyószentmiklósi Ipartestület Dalköre folytatta működését. A Gyergyószentmiklósi Ipartestület Ferfikórusa leküzdve az idôk viszontagságait mába hozta a dalolás szeretetét, zászlaján Tompa Mihály szavaival: Fiaim, csak énekeljetek!
           Tisztelettel meghívjuk 2007. július 7-én (szombat) A GYERGYÓSZENTMIKLÓSI IPARTESTÜLET FÉRFIKÓRUSA fennállásának 115. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi rendezvényekre:
           11,30: Székházavató ünnepség a Gyilkostó Szövetkezeti Társaság épületében (Rozmaring vendéglôvel szemben);
           12,30: Ünnepi felvonulás a művelôdési központ elôtti térre a Tekerôpataki Fúvósok közreműködésével;
           13,00: Ünnepi műsor a művelôdési központ nagytermében.
           Résztvevô kórusok:
           A siófoki Férfi Dalkör – Magyarország – karvezetô Lovrek Károly;
           A csókai Rákóczi Férfikar – Vajdaság – karvezetô Sziveri Szabolcs;
           A sepsiszentgyörgyi Magyar Férfi Dalárda – karvezetô László Attila;
           A székelyudvarhelyi Székely Dalegylet – karvezetô Kovács László;
           A marosvásárhelyi Cantuale Énekegyüttes – vezetô Nyilas Szabolcs;
           A gyergyószentmiklósi Domokos Pál Péter Nôi Kórus – karvezetô Pál Ibolya;
           A gyergyószentmiklósi Szent Miklós Kamaraegyüttes – karvezetô Kolcsár Árpád;
           A Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikórusa – karvezetô Ambrus Éva.
           „Gondolatban visszaszaladunk 1892 júniusára. Kricsa Péter a lelkes karnagy és agitátor, amint kutat, keres a jóhangú férfiak után. Meg is találja ôket. Majdnem mind a nép fiai. Az elsô próbák nem kis nehézségei után a karmester boldogan lendíti pálcáját. A kórusavató ünnepségen erôt, szépséget sugározva szól a dal, 28 férfi hangja olvad egybe, gyönyörködteti a plakátok útján meghívott, dalkedvelô gyergyói lakókat. A kórus hivatalos megalakulását pecsételi meg az a tény, hogy felveszi a Gyergyószentmiklósi Dalegylet nevet. Elnöke Juhász Károly, kinek feladata a dalárda tevékenységének szervezése, irányítása” – olvashatjuk egy megsárgult papíroson, melyre 1973-ban rótták a betűket.
           1892, a születés. Hogy mi minden történt azóta a dalosok házatáján, azt megôrizték a krónikák, és azok, akiknek fontos a férfikórus léte. Hogy milyen jelentôséggel bírt e civil szervezet a múltban, jelzi az is, hogy az 1922-ben született jeligéjük zenéjét Bálint Ákos, szövegét pedig Görög Joachim írta:
           „Sír és kacag a magyar dal
           Sok évszázad óta
           Dalos ajkon vajon mért is fogy a vidám nóta…?
           Dalra hát csak munkatársak! Vágy egy azóta:
           Békény partján, Gyergyó síkján ne sírjon a nóta!”
           Történelmi korszakok váltakoztak, tagok jöttek és mentek, mégis stabil volt a dal, és lelkesek a vezetôk. Sokatmondó tény, hogy 115 év alatt mindössze hat karnagya volt a kórusnak: Kricsa Péter (1892–1907), Márton Gábor (1907–1914), Schuller János (1921– 1923), Bálint Ákos (1923–1973), Székely Magyari Ferenc (1973–1974) és Ambrus Éva 1974-tôl dirigálja a férfikart, mely jelenleg 35 tagot számlál.
           A dalosok szervezetének neve is változott, míg Gyergyószentmiklósi Dalegylet néven látott napvilágot, 1926-ban az Ipartestülettel szövetkezve neve Gyergyószentmiklósi Ipartestület Dalköre lett. Nevét 1939-ben Római Katolikus Népszövetség Férfikarára váltotta, majd 1970-tôl, a kommunista érában a Gyilkostó Kisipari Termelôszövetkezet Férfikaraként lépett színpadra. 1995 hozta meg a jelenlegi nevét is: Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara. A névváltoztatás a továbbélésre adott lehetôséget annak a dal-egyletnek, melyet gyakran szólítottak színpadra. Ôk énekeltek a libáni út megépítésekor, ôket hívták a különbözô fesztiválokra, ahonnan aligha tértek vissza üres kézzel. A díjak, oklevelek, serlegek bizonyítják, mesterei ôk a magyar dalnak.
           A „legények kara” szeret ünnepelni. Mikor alkalom adódik rá, mint egy családban, megülik az eseményeket, a születésnapokat. Ma már megmosolyogtató az, amit a Gyergyói Hírlap írt a dalegylet 10. születésnapján: „Ritka eset, hogy kulturális egylet, mely nem nyereségvágyra van alapítva, annyi ideig fennáljon…” Mi az a tíz év? A nem nyereségvágyra épült kórus íme, 115 évet is fenn tudott maradni.
           Az 1927-ben kiadott Dalegyleti Zsebkönyv már csak emlék, mint ahogy át kellett formálni az évek során az alapszabályzatot, házirendszabályzatot is. Emlék már a 80 éves jubileum is, ám a távozó Bálint Ákos intelmei ma is élnek: „Én pedig, mint 50 éven át volt karnagyotok kívánom, hogy csak zengjen a dal lelkesülten továbbra is minden ajkon, hogy legyen tele az élet dallal, a ti életetek, kedves Dalostestvéreim, fôleg vidám dallal, vígassággal, örömökkel és boldogsággal”.
           A szocializmus lejártával új erôre kaptak a pacsirták. Rendezték soraikat, és repertoárjukba újra befoglalták a szívükhöz közel álló, de addig tiltott dalokat. Arról is beszélhettek, és befoglalhatták céljaik közé, hogy dalban fogják össze a különbözô országokban élô magyarságot.
           Szôcs László elnök ma már büszkén számol be: „kapcsolataink évrôl évre bôvülnek, 2006-ban Svájcban léptünk fel a nemzetközi kórusfesztiválon, és a 96 kórus közül a gyergyóiak bizonyultak a legjobbnak. Kapcsolat kötôdött ugyanakkor Vajdasággal, Csókán léptünk fel szintén tavaly, barátokra találtunk Felvidéken, Kárpátalján, és tovább bontjuk a határokat, egyesítjük a magyarságot a zene mentén”.
           Elmondja, a 115 év megerôsítésükre kell szolgáljon, és nagy büszkeség számukra, hogy az ünnepen székházat avathatnak, hogy a Gyilkostó Szövetkezet épületében lesz a régi-új tanyájuk, ott lehet elhelyezni a relikviákat, a százéves fényképeket, serlegeket, amit nem egyik vagy másik tag nyert, hanem a kórus. „Fontos, hogy egy szervezetnek székháza legyen, de számunkra az a legfontosabb, hogy olyan épületben kapunk székházat, amellyel 1927 óta kapcsolatunk van; akkor kötôdött szövetség az akkori ipartestület és a Gyergyószentmiklósi Férfikórus között. Hát ezt a kapcsolatot most megerôsítjük a beköltözéssel; elôdjeink útján járunk újra.”
           Ünnep közeleg, és összegez Ambrus Éva, a karvezetô. A hölgy a csapatban, aki 33 éve próbálja ráncba szedni a dalos féfiakat. Hol szép szóval, hol szigorúan biztatva, gyakoroljanak, készüljenek, hogy a színpadon majd szépen szóljon a nóta:
           – Harminchárom éve kezdtem a férfikórus vezetését. A fôiskoláról úgy engedtek el minket, hogy annál szentebb, és gyönyörűségesebb dolog, mint kórust vezetni, nincs. Ezt mai napig is hiszem. Azért szép, mert minden ember fontos. Néhány téglából, e néhány dalosból áll össze egy gyönyörű építmény. Senki sem fontosabb, mint a másik, de mindenki nagyon fontos. És egymás nélkül nem érünk semmit. 1974-ben, mikor felkértek a kórusvezetésre, megköszöntem, hogy rám- bízzák. Most is ugyanígy érzek. Nem a pénz mozgat. Mi azért próbálunk, készülünk a fellépésekre, mert jó együtt dalolni. Szentnek tartom a magyar dalt, s a kórus tagjai is így gondolják. Ezért vagyunk együtt mi, különbözô foglalkozásúak. Látjuk, kapcsolataink révén, hogy más országokban, településeken is nagy lelkesedéssel beszélnek a dalolásról a kórusok tagjai. Én azt mondom, a közös éneklésnek van egy vírusa, ezt kaptuk mi el, s tudjuk, nem lehet belôle kigyógyulni soha. A jeligénk szerint azon kellene legyünk, hogy vidám nóta szóljon a Békény partján. Én csak azt kívánom, hogy szóljon a nóta… ha lehet, vidáman, de ha nagy a baj, akkor szomorúan. A lényeg, hogy szóljon a nóta, énekeljünk! Nem érzem, hogy minden percben fontosak lennénk a városnak, Gyergyószentmiklósnak. De azt hiszem, ha nem volnánk, jó pár embernek hiányoznánk.”
Összeállította: Balázs Katalin

Márti afrikai naplója

           (folytatás)
           Május 7.
           Kilimandzsáró, 5895 méter, mind ez jár a fejemben. Láttam már fotókon, filmen, és kacsintott már szembe velem a Meru csúcsáról is. Olvastam róla könyvekben, folyóiratokban, legutóbb a Földgömb taglalta a hóhatár témában. És most, íme, itt a nap, amikor elindulunk a meghódítására.
           Elindulunk, de most nem is látszik a hegyünk. Nem csodálkozom most, hogy a chaga nép, amely a hegyen lakik, nem is ad neki nevet, mert nem látták soha teljes egészében. Alajos, a vezetônk is onnan való, chaga nemzetségbeli, Marangu faluból származik. A Merut is vele hódítottuk meg, de azt mondja, ô igazából Kilimandzsáró-specialista.
           Csapatunk a Marangu útvonalat választotta. Coca-cola útnak is nevezik, állítólag az úton végig kapható kóla. Majd elválik.
           Aloiys, vagy Alajos, elmagyarázza: a Kilimandzsáró neve azt jelenti, az isteni hó hegye. Valahogy így hangzik lefordítva. Kilima: hegy, njiaro: isten hava. Olvastam ugyan már azt is, hogy az utazók hegyének nevezik, mert messzirôl mutatja az irányt, például a rabszolga-kereskedôknek.
           Akárcsak a Merura, ide is késve indulunk. Délután kettô körül kelünk útra, hátizsákokkal felszerelkezve, benne a legszükségesebb cókmókokkal. Hasonlóan a Meruhoz, most is 15 kg jár a hordároknak. Nekem hat napra sem kell több cucc, mint háromra, jövök rá a méretkezésnél, hiszen szintén csak 7 kilós zsákot tudok pakolni a hordároknak, az én zsákom meg 5 kg. Kamera, fotógép, víz, esôkabát, meg a Lacitól kapott narancs – ennyi az összes batyum.
           Elsô napra háromórás utat terveztek be nekünk, 750 m szintkülönbség, 8 km hosszú út. A Kilimandzsáró Nemzeti Park bejáratától, 1970 m-rôl mászunk fel 2720 m-re a Mandara menedékházhoz.
           Esôerdô. Régi álmom volt eljutni ide. Óriási fák, öregek, némelyik 300–400 éves is lehet. Védettek, nem szabad kivágni, még akkor sem, ha ezáltal az erdô nagyon sűrű lett – mondja Alajos. A fák ágait mohák lakják, az öregek meg néha többen is összeölelkezve élnek. Láttunk egy szerelmi hármast, egyikük halott volt, éppen a középsô, melyet ketten öleltek két oldalról. Szóval a halálnak is van képzelôereje, mint az életnek.
           A turistaösvényen azonban kellemes az út, akárcsak egy árnyas erdôben. Nem zavarnak a tarzános liánok sem. Mint gyerekkori képzeletemben, amikor Hófehérkét cipelték a törpék az erdôben, mielôtt találkoztak a királyfival. Pontosan úgy néz ki ez az erdô.
           Lassan megy a csapat, habár könnyebb az út, mint a Merura. Nem olyan meredek, jobban tudok filmezni.
           A daloló kedvem itt sem hagy el. Szinte folyamatosan énekelek. Ákos, Queen, Ghymes, ez a stabil hármas, ma azonban bejött a fülembe egy kakukktojás is, a Lemon tree.
           Dalolok, és közben arra gondolok, hogy Gereöffy is itt taposott nagy bakancsaival. És biztosan ô arra gondolt, hogy elhozza majd ide unokáját, vagy unokáit, de még azelôtt tart egy vetítést a fotóiból az Ekéseknek, egyik hétfôn délután hattól.
           Három órát mentünk, minden fáradtság nélkül, míg végre megérkeztünk a Mandara menedékházhoz.
           Vacsorára várva érkezéskor megkaptuk a szokásos kávét, kakaót, teát, kekszet, mogyorót. Négyágyas kis házakba pakoltuk be a cuccainkat, de mivel nem éppen csúcsidôben indultunk neki a hegynek, hanem éppen az esôs évszak kellôs közepén, így majdhogynem külön házikókat is elfoglalhatnánk.
           Villany és gyertya nélkül töltöttük az estét, de 2720 m-en ez pont jó volt, nem is hiányoltuk a világosságot.
           Bôséges vacsora fogadott, szakácsaink tehetségén és kiváló emberismeretén már nem is tudnánk meglepôdni. Makaróni, borjúpörkölt, zöldség párolva – még finomabb volt minden, mint a Merun. Meg is hívtuk a szakácsokat, jöhetnek velünk az expedíció végéig fôzni, esetleg haza is, ha Európához volna kedvük.
           A villany hiánya, valamint a tegnapi álmatlanság miatti fáradtságnak (melyet a tábori gyöngytyúkok szokásos hajnali hancúrpartija és a kamion hajnali szoptatása okozott) köszönhetôen hamar elaludtunk. Gyakorlatilag a tyúkokkal egyszerre, 8 órakor.
           Május 8.
           Reggel fél 9-tôl fél 12-ig sétáltunk egyet. Ez a séta 2720 m-rôl 3750 m szintig tartott. Elhagytuk az esôerdôt, és betoppantunk az erikafélék érdekes világába. Mindenrôl erika jutott eszembe. Nem volt megvetendô az a bizonyos Protea nevű növény sem, valamint a Kilimadzsarika, mindenek közül a legaranyosabb virágocska. Leginkább az otthoni, magasan nyíló száraz virágokhoz tudnám hasonlítani.
           Úgy tűnt, néhányan még voltak olyan ôrültek, mint mi, hogy éppen ilyenkor, esôs évszakban lássanak hozzá a nagy hegy meghódításához. Útközben több emberrel is találkoztunk, természetesen érdeklôdtünk tôlük folyamatosan, hogy meddig jutottak fel, nehéz vagy nem a csúcs elérése.
           Amint megérkeztünk, nekiláttunk szokásos esti programunknak: vacsora és téblábolás a környéken, hogy szokjuk a levegôtlen magasságot.
           Szépen látszott innen a táj. Amint a nap lement, tündérkakák telepedtek az alattunk elterülô falvakra, Marangura és Moshira. Aztán meg kezdett esni a hó, elôre jelezve, hogy mi várhat ránk még nagyobb magasságokban.
           Május 9.
           Reggelre elállt a hóvihar. Mi több, feltűnt a távolban a Kilimandzsáró magas csúcsa. Néztem a hegyet, amely úgy állt ott, mint amikor valaki kimond egy törvényt és az örök.
           Ott volt egymás mellett a két testvér, a Mawenzi meg a Kibo. A Mawenzi egy nap járásra, a Kibo két nap járásra van.
           Úgy döntöttünk, ma akklimatizációs túrára megyünk a Mawenzi-nyeregbe, 4500 m-re fel. Ez csaknem az a szint, mint a Meru csúcsa.
           Csupán 3–4 órás séta ez, nem fárasztó, viszont annál produktívabb. Legalább 2 kg követ szedtem össze, barátaimnak, rokonaimnak, munkatársaimnak. 1 kô, meg egy Kilimadzsárika, ez lesz majd az ajándék.
           Közben Alajos kideríti, túl nehéz a zsákom a kamera miatt. És ahol kevesebb az oxigén, lehet bajom a súllyal, tehát kérhetem majd, hogy vigye ô, vagy a csúcshordár, aki mindig felszereléseket szállít.
           Az úton természetesen, most sem marad el az éneklés. A srácok egyértelműen magashegyi betegségként értékelik a szindrómát.
           István, a király, volt ma a favorit. Megvitattuk dalban a politikát, meg hogy a dal mellett mi mindent képes tönkretenni.
           És amikor már kezdtük azt hinni, hogy farkaséhségünket semmi sem csillapítja, akkor igazi meglepetéssel rukkoltak elô jól ismert szakácsaink: csirke, sült tök, újkrumpli.
           Lefekvés elôtt megvitattuk az élet dolgait, különösen a kapcsolatokat, majd, mivel a túl komolyra fordult beszélgetést enyhíteni kellett, idéztünk Rokaly könyvébôl. A történelemtanár összegyűjtött anekdotái, gyerekszáj, mi melenget a közel négyezer méter hűvös estéjén. A tündérek ma is rátelepedtek a falura és ott csillogtatják a maguk igazát.
           Május 10.
           A Horombo menedékháztól a Kibo menedékházig megyünk ma. 3750 m-rôl 4750m-re. Négy óra folyamatos séta, 10 km-en, 1000 m szint leküzdése, pihenés nélkül, folyamatos, de nagyon lassú ütemben. Kb. ez jellemzi a haladást, legalábbis matematikailag. De pont ez az, ami jelenleg csöppet sem érdekel senkit. Másra figyelünk.
           Érdekes, színes a növényvilág: az erikafélék után az óriás ananászhoz hasonló növények veszik át az egyeduralmat, majd kezd egyre kopárabb lenni a táj, kövek és szúrós bozótok következnek. Aztán minden eltűnik, és marad a kôsivatag. Kövek mindenütt. Kicsik, közepesek, nagyok is. Rengeteg. Arra is elég lenne, hogy kirakjuk Nagy- Magyarország térképét annyi kôbôl, ahányan csak laktak benne akkoriban.
           Egyre magasabban vagyunk, és egyre hidegebb lesz. Mire megérkeztünk, mindenki át volt fázva. Gyors uzsonna, melengetô kávé és tea – szokásos mozdulatok, majd újabb akklimatizációs rövid túra következik. Már annyit de annyit akklimatizálódtunk, hogy igazán nem lehet bajunk, vélem úgy 4900 m-en. A gondolat megint csak jó- kedvre derít, bekövetkezik az újabb, nálam és Szabinál észlelt magashegyi szindróma, az éneklés. Most olyan jó egészségesen jobbok vagyunk, Ákost éneklünk. Gépszabadság – Népszabadság párhuzam nem megerôltetô a hegyen. De mivel a dalolásba az orosz gyerek is beszáll, és mert vele nem nagyon megy a közösködô Ákos, áttérünk a félszavas orosz népdalokra, Katyusákra, hejdolinára.
           Most még jó a kedvünk. Néhány óra múlva már kevésbé.
           Vacsi után mindenki próbált aludni, kevés sikerrel. Laci és én durmoltunk csak jól, a többiek alig valamicskét. Pedig a pihenésre nagy szükségünk volt az energiaszerzés miatt. Ha nincs motorolaj, megburran a szerkezet, mondta Alajos. Tessék csak pihenni. És ô is begubózott pihekabátjával és bundasapkájával a meleg hálózsákjába, a hordároknak és a vezetôknek fenntartott teremben.
           Éjjel 12-kor volt az ébresztô, éjjel egykor az indulás, másnapra legalább 12 órás gyaloglás, kb. 3500 m szint. 1300 fel a csúcsra, többi le a Horombo hut-hoz. Mindez nem hangzik valami kiválóan. A megtenni való út még hagyján, de a kevés alvás gondolata már most foglalkoztat.
           Május 11.
           Éjfél körül lehetett már, amikor a vezetôink, szakácsaink mozgolódására ébredtem. Felültem az emeletes ágyban, és tervezni kezdtem a következô egy órát. Kaja, gyors pakolás, utolsó ellenôrzések, hogy minden a helyén legyen, pisilés, öt perc jóga, öt perc meditálás. Lemásztam az ágyból, és minden elkezdôdött. Keksz, tea, kakaó, csoki, gyümölcslé kikészítve az ebédlô asztalára. Nem volt étvágyam, de azért megittam a teámat, és elrejtettem zsebembe a csúcscsokit.
           Aztán gépies öltözködés, gépies pakolászás következett. Csak a legeslegszükségesebb cuccok kerültek ma a hátizsákba, mindenki erôsen szelektál, hogy a lehetô legkönnyebb legyen a batyuja. Nem akarjuk nehezíteni amúgy sem könnyű dolgunkat.
           Lassan, komótosan nyelte el minden egyes csúcsigényemet a piros hátizsák. A varjú kabalám, a híres, kézzel készített kerámia- varjú, melybe egykor, talán tíz éve is van már, belesűrítettem az egész varjúnemzetséget, barátaimat. Most elviszem ôket magammal.
           Legalább ilyen fontos helyet foglal el a kis kô, melyet Abigél nevű sziklámról hoztam. Abigél éppen ott van a négyesi letérôvel szemközt. Kölyökkoromban onnan figyeltük a lovasversenyeket… anyuék ezt nem is tudják. Aztán egyszer felmásztam Abigélre, de nem az ösvényen, oldalt, ahol mindenki szokott, hanem szembôl. Lefelé jövet hoztam egy követ róla, mint elsô sziklámról, melyet megszépítettem. Így kezdôdött minden. 12 éves voltam akkor. Aztán következtek a cserkésztáborok, majd kirándulások, hazai helyeken, hegyeken. Minden új helyre vittem egy követ Abigélrôl, és mindenhonnan hoztam neki egy emlékkövet. 16 esztendeje már, hogy ez így működik. És mostanra már rengeteg ékszer – kövecske színesíti Abigél testét. Ha egy geológus arra tévedne, és úgy döntene, hogy ásványtani kutatásokat végez, hát lenne baja, mint mondjak.
           Abigél egyik testrészét hoztam el most, ide is. Eddigi legmagasabbra.
           Családomat is elrejtem. Édes helyre, a szívem fölé a zsebembe, ahova a csúcs-csokit is. Melegítem, hogy meg ne fagyjanak.
           Víz, tea a másik zsebembe kerül, elemek, akkumulátorok a nadrág zsebébe. Becsomagolva, meleg zokniba, mert a hideg leszívja az energiát. Menteni kell, ami menthetô.
           Elôveszem a meleg poláromat, belecsomagolom a fényképezôgépet, ezt így együtt teszem a hátizsákba. Mellé kerül a tartalék víz. Aztán fejlámpa fel, készen állok. Kicsoszogok a házikó elé. Jóga, meditáció: öt-öt percben. Összeszedem, amit ajánl a föld és az ég. Egy órára minden és mindenki indulásra készen áll.
           Felsorakozunk Alajos után, felvesszük a szokásos magashegyi ritmust, a csiga is megirigyelné lassúságunkat. Elhatároztam, hogy nem fogok lemaradni egy másodpercre sem Alajos nyomából.
(folytatjuk)
Györffi Kálmán

Péter és Pál ünnepe Csomafalván

           Barátságról, hagyományôrzésrôl, kapcsolatápolásról kell szóljon a Csomafalvi Napok. Csomafalviaknak, akik otthon élnek, és akik idegenbe szakadtak, és ugyanakkor azoknak a búcsújáró anyahazaiaknak, akik annyira megkedvelték ezt a tájegységet, hogy bemutatkozáskor nevük után mondják „szinte csomafalvi”.
           Bôséges program, összetartozást erôsítô múltidézés és fiataloknak itthon maradást parancsoló rendezvények – így jellemezhetô az idei falunapok.
           Kiállítás és könyvbemutató
           Június 26-án este a Borsos Miklós Emlékházban rendezett kiállítással és könyvbemutatóval kezdetét vette a VIII. Gyergyócsomafalvi Napok rendezvénysorozata. Az érdeklôdôk elôször is megtekinthették Vadász-Szatmári István, a székely rovásírás múltját és jelenét szemléltetô képes kiállítását. Ezt követte Kolumbán Antal-József Székely honfoglalás című kötetének bemutatója. Az önmagát „hétvégi” történésznek nevezô székely sorstársunk érdekfeszítô elôadása során felvillantotta a „hivatalos” akadémiai történetírás és a „nem hivatalos” hipotézisek átfedéseit és ellentmondásait is. Véleménye szerint a székelyek ôseit az onogurok között kell keresni. A könyvbemutató végén Borsos Géza, a rendezvény házigazdája úgy összegezett, hogy végre a székelység elért arra a pontra, hogy önmaga kezdte kutatni a saját múltját.
           A rendezvény záró momentumaként a Mi vagyunk a nép Mozgalom nevében elismerô oklevelet vehetett át a ditrói Kovács Árpád-András és Nagy Zsigmond, akiket a székely szimbólumok népszerűsítéséért és terjesztéséért, illetve a székely autonómia ügyében kifejtett tevékenységü-kért jutalmaztak.
           Ambrus A. Árpád
           Százéves a Székely nagyközség
           Emléktáblát leplezett le maroknyi ünneplô az egykori községháza épületénél. A táblán ez olvasható: „1907-ben Gyergyócsomafalva székely nagyközség rangot kapott. Ez az épület volt az elsô községháza. Jelen emléktáblát a 100 éves évforduló alkalmából a helyi önkormányzat készítette”.
           Az öreg épület elôtt Ambrus A. Árpád beszélt a történelmi múltról, Ferencz Antal plébános áldotta meg, és Barabás József sorolta, mit kívánnak tenni a jövôben, így például figyelni, áldozni azon épületekre, melyek jelentôs szerepet töltöttek be Csomafalva életében, mégis „múltjukhoz nem méltó sorsra jutottak”. Hogy ez nem csak szándék, meglátszik azon, hogy az öreg községháza-épület frontját feljavították, és támogatásért folyamodtak az épület teljes tatarozása érdekében is. Szépül, figyelnek arra, hogy méltó legyen múltjához épp úgy, mint a művelôdési ház épülete, mely szintén felújíttatott, és méltán büszkélkedett vele a községvezetô, amikor a fényképkiállításra érkezôknek megmutatta.
           Balázs Katalin
           100 év fényképben
           A felújított kultúrotthon földszintjén Köllô Miklós műépítész, a falu szülötte nyitotta meg azt a fényképkiállítást, melynek anyagát, felhívásra, a község lakói adták a szervezôknek. A kiállított képeken látni, volt élet a faluban, bizonyítja ezt a rengeteg megörökített összejövetel is. Az 1907-ben készült fényképpel indítják a kiállítást, mely az egykori Községházát ábrázolja, majd egy csoport csomafalvi iskolás látható 1911-bôl, szintén ebben az éven fotózták le a díszbe öltözött Rokaly Ferenc koronaôrt is. Továbbá az 1912-es évi Marosparti iskola avatóünnepsége látható, a Csomafalvi Közbirtokosság vezetôit 1915-ös évben örökítették meg. Az 1909-ben készült képen a lebontás elôtt álló régi plébániát láthatjuk, mellette pedig az 1915-ös évi képeslapon az új plébánia áll. Száz év jelenik meg, nem feledve ki a gyűjteménybôl a magyarok bevonulását, Márton Áron püspök 1969-es évi bérmálását…
           Köllô Miklós műépítész a képeket bemutatva szólt a jó értelemben vett élelmes csomafalviakról, s további jó gyurakodást is kívánt nekik. Elmondta, olyan képzések beindításán gondolkodnak, mely itthon tartja a fiatalokat. A fa nyelvén beszélnek, hát famegmunkálási tudásukat kell fejleszteni, kamatoztatni.
           Az itthon maradáshoz biztos, hogy hozzájárul a megélhetés lehetôsége, a szakmatanulás, de már egy kis indíttatást ad az is, hogy idén is kiosztották közel ötven, 18. évét betöltött csomafalvinak a közösségbe tartozás oklevelét, mely tudatosítja, fontos része ô Csomafalvának, nélküle kisebb lenne az ünnep, szürkébb a hétköznap.
Baricz-Tamás Imola

Sarlós Boldogasszony napja Újfaluban

           Sarlós Boldogasszony ünnepe köré tervezett falunapokon ünnepelt Újfalu apraja-nagyja. A háromnaposra szervezett rendezvényen nagy hangsúlyt fektettek a kulturális műsorokra illetve sportvetélkedôkre. Nem maradt ki az önkormányzatok közötti, sportos összecsapás sem. A felújított Nyári kert, a szabadtéri színpad adott otthont a legtöbb programnak.
           A hétvégi rendezvények hétfôre csúcsosodtak, bár nem volt este, amikor ne lett volna tömve a tér, ahol a rendezvények helyet kaptak. A lezárt községközpontban helyük volt az árusoknak, a búcsúfiát vásárlóknak, a testvértelepülések küldötteinek és a szomszédos falvakból érkezetteknek – mindenkinek, aki az újfalviakkal kívánt ünnepelni.
           Hétfôn délután az újfalvi fúvószenekar adta a vásártéren lévôk tudtára, hogy a művelôdési ház elé várják az ünneplôket. Molnár Sándor karnagy, a község kántora vezényelte a fiatal fúvósokat. Kolumbán Imre polgármester szólt az egybegyűltekhez, elmondta, Bartók Béla zeneszerzô száz éve, hogy Újfaluban járt népdalt gyűjteni. Az évforduló emlékére, a Magyarok Világszövetsége felkérésének eleget téve, emléktáblát helyeztek el a kultúrotthon bejárati homlokzatán. Ennek leleplezésére került sor a falunapi háromnapos ünnepség keretében. A helyi Székely Tanács támogatásával elhelyezett márványtábla felhívja az arra járók figyelmét, hogy Bartók Béla 1907-ben, dokumentumok szerint 10–12 napot tartózkodott, gyűjtött népdalt Újfaluban és környékén. A fiatal népdalgyűjtôt sokszor kicsúfolták, megviccelték, népdal helyett műdalokat énekeltek neki, és ô a salakból meg kellett találja a színaranyat – fogalmazott a polgármester. Majd megköszönve a nagyszámú részvételt, a falu lámpásának, Gáll Endre tanítónak adta át a szót, aki Bartók Béla zeneszerzô életérôl, munkásságáról, nyújtott tudnivalókat. Kiemelte: Újfalu és környékén összesen kilencvennégy dalt gyűjtött Bartók, melyek közül számos máig ismert népdal a faluban. „Az 1881-ben született zeneszerzô, népzenekutató, zongoraművész és tanár nagyon fiatalon, alig huszonhat évesen járta végig a Gyergyói-medence egy részét. A Csak tiszta forrásból mondás is tôle származik, mely nemcsak a zenére vonatkozott” – fogalmazott Gáll Endre tanító, majd szólt a gyerekek számára nagyon hasznos zongoraiskoláról, illetve a gyerekeknek írt kórusművekrôl.
           Az emléktábláról az ünnepségen jelen lévô, MVSZ-t képviselô Okos Márton elmondta, ô ötölte ki, hogy Bartók útján jó lenne emléktáblákat állítani a gyűjtô-zeneszerzônek. Tavaly hasonló táblát állítottak a felvidéki Zsérén, most Újfalu jelezte, felvállalná ô is az emlékállítást. Vasárnap újabb leplezésre kerül sor Kôrösfôn, és a cél az, hogy idén legalább tíz ilyen tábla kerüljön a településközpontokba. Okos Márton kifejtette, ô megteszi javaslatát, közli, hogy az emlékállítás nem kerül egy vagyonba, és ha van a lakosságban szándék, akkor kerül támogató is – mint Újfalu esetében a Bonus Rt. –, hogy márvány jelezze, itt is járt Bartók Béla.
           Az ünnepi beszédek után az emléktábla leleplezésére, koszorúzásra, illetve a himnuszok éneklésére került sor. Majd a fúvósok a szabadtéri színpadhoz, az udvarba csalogatták az ünneplôket, ahol már javában sült a miccs, és csapolták a sört is. A színpadon pedig népdal, klarinét-, és furulyaszólók csendültek fel. Néptánc és moderntáncban gyönyörködhettek az ünneplôk.
           A záróünnepségen Kolumbán Imre polgármester elmondta, sikeresnek tartja az idei falunapokat. 15 000 lej volt e célra a költségvetésbe foglalva, de ebbôl már elvettek a tekerôpataki falunapokra 3600 lejt, és kell keretet hagyniuk a kilyénfalvi ünnepségre is. Reméli, beleférnek a szűkös anyagi keretbe, de ha több lenne a kiadás, akkor költségvetés-módosítást eszközölnek. Egyszer egy évben megérdemli a közösség, hogy ünnepelhessen. A polgármester nem emelt ki egyetlen rendezvényt sem, közölte, minden műsor fontos volt, bizonyos rétegeknek egyik, másoknak másik tetszett. A fontos, hogy a szervezést sikerült igazi csapatmunkaként végezni, hivatali alkalmazottak, önkormányzati képviselôk, pedagógusok egyaránt közreműködtek a sikerért, és nem kevésbé a község kántora, Molnár Sándor, aki pirkadattól sötétedésig állta a sarat, hogy az újfalviak módosan ünnepelhessenek.
Baricz-Tamás Imola
Balázs Katalin

Könyvtárszentelés Kilyénfalván

           Nagy ünnep volt az idei Újfalvi Falunapok július 1-jén, vasárnap 19 órakor megkezdett kilyénfalvi eseménye. A második világháború alatt szétszórt könyvtár helyett két emberöltô múltán avattak és szenteltek könyvtárat. Több mint 10 000 kötetes könyvállománya adakozásból gyűlt össze.
           A kilyénfalvi születésű néhai dr. Jakab Antal püspök testvérének unokája, Varga Gabriella, az Új Katedra és az Óvodai Élet szerkesztôje, illetve Szilágyi Lôrinc helyi plébános együttműködésének és a jólelkű adakozóknak köszönhetôen szentelhette meg szentmiseáldozat bemutatása után Tamás József püspök az egykori egyházi iskolában helyet kapott könyvtárat.
           (Az önkormányzatot dicséri, hogy az épületet kijavították, a könyvtár bútorzatát is ôk rendelték meg.)
           Varga Gabriella neve nem ismeretlen a könyvtáralapítók között: a kárpátaljai Tiszaújlakon 2006. augusztus 29-én avattak ügybuzgalma eredményeként létrejött iskolai könyvtárat.
           – Az én dolgom annyi volt, hogy kimondjam: fogadom a könyvtárat –, szerénykedik a lelkipásztor, aki aztán olyan felemelô és tartalmas ünnepséget szervezett, ami méltó a könyvtár névadója, az avatón Vencser László kanonok, teológiai professzor által méltatott – kilyénfalvi születésű – dr. Jakab Antal püspök emlékéhez.
           Több mint 10 000 kötet vár rendszerezésre Kilyénfalván. Segítô bizonyára akad, mert a nagylelkű kicsi falu népe mindig élenjár az adakozásban, ha máson kell segíteni. A jószívűség pedig soha nem marad viszonzatlan. Ügyel erre a Gondviselô. A gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár igazgatója, Bákai Magdolna nem zárkózott el a segítségnyújtás elôl, de Bencze Katalin ny. könyvtáros is örömmel segít, ha megkérik – közölte érdeklôdésünkre.
           A könyvek szállításában, gyergyói viszonylatban, a Panoráma Tours dicsérhetô leginkább.
           Örvendetes, hogy vasárnap másik könyvtár alapításáról is hírt kaptunk. Varga Gabriella és magyarországi barátai, akik nem csak a munkában, az ünneplésben is társai voltak, Ditróban, az Idôsek Klubjában is körülnéztek.
           Az öt esztendeje üresen álló könyvszekrényekbe 2000 könyv kerül rövidesen – ígérte a kilyénfalvi gyökereire büszke szerkesztônô, aki segítôinek az ünnepi vacsorán egy-egy példányt nyújtott át a 2006-ban megjelent, Önzetlenül című interjú-kötetébôl.
B. Gy.

A „magyar–magyarok” és a „balkán–magyarok” III.

           (Most megnyitok egy zárójelet, mert úgy érzem, érdemes. Mielôtt nekiállok megírni egy ilyen újságcikket, úgy reggel, korán, sétálok egyet, hogy összeszedjem a mondanivalómat – képzeld el, ezt csináltam Lupényban is, Galacon is, Aradon is annakidején…
           Váltsunk: az utóbbi években rettenetesen sokat dühöngtem amiatt, (válasszál: azért?) mert a környezetembôl eltűntek a becsületes emberi arcok. Érted, kedves olvasóm? A barátaim pofájára kiült a pénzéhség, a rokonaim pofájára kiült a pénzéhség, a szerelmeim pofájára kiült a pénzéhség,… Ne folytassuk…
           És akkor, ez tudod, azzal jár, hogy az illetô ilyen sunyin elnéz a pofám mellett, és én már tudom, hogy most át akar vágni, ki akar használni, le akar bôrölni…
           Tehát, az utóbbi években valósággal betege lettem annak, hogy alig-alig látok becsületes pofát, pedig én, akár hiszed, akár nem, úgy nôttem fel, hogy rengeteg becsületes arc vett körül… (ki orosz fogságból jött haza, ki börtönbôl szabadult ki, kit a szekuritáté zaklatott egyfolytában…)
           Na, most elindulok „összeszedni a mondanivalómat” olyan reggeli fél nyolc tájban, és képzeld el, hatalmas sor a sugárút tetején, mi az ördög, mondom, csak nem ezért tüntetnek, hogy Markó Béla ne mondjon le a helyettes-államminiszteri posztjáról, szóval állnak az emberek hatalmas sorokban, türelmesen, mint annakidején…
           Továbbmegyek, és képzeld el, arrébb megint találok egy ilyen tömeget. Igy állnak, türelmesen, csendesen beszélgetnek egymással… Akkor persze már észrevettem, hogy ez a sor is a gyógyszertár elôtt áll.
           De nem errôl akarok beszélni. Hanem arról, hogy akkor már az arcokat is megnéztem. És képzeld el, ha becsületes emberi arcot akarsz még látni, mondjuk Gyergyószentmiklóson, akkor ne a két tévéadót nézzed, akkor korareggel nézd meg a gyógyszertárak elôtti sorokat (gondolom ilyenkor ártámogatott gyógyszert lehet kapni), és megdöbbensz: annyi becsületes, jó magyar emberi arcot fogsz látni, hogy hanyatt esel tôle.
           Úgyhogy én, alulírott Györffi Kálmán, ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérek tôled, kedves gyergyói kisemberem, kisnyugdíjasom, egyszóval bocsánatot kérek tôled, aki már korareggel kiállsz a gyógyszertár elé, és türelmesen, zúgolódás nélkül várod – miként a Ceauşescu években –, hogy mondjuk másfél óra múlva kinyisson a gyógyszertár.
           Csak úgy mellesleg, tudod, miért olyan embertelenül kicsi a te jövedelmed-nyugdíjad?
           Idézek a mai ZIUA című napilapból: „A Társadalmi Párbeszéd Csoportja (GDS) azt kéri a Tăriceanu kormánytól, hogy készítse elô a szükséges törvényeket a volt Szekuritáté tisztjei nyugdíjának csökkentésére, úgy, hogy az ne haladhassa meg a nemzeti átlagnyugdíj dupláját!
           Példákat is találunk a cikkben, Nicolae Pleşita például 55 millió régi lej nyugdíjat kap…)
           És most térjünk csak vissza a sorozatunkhoz.
           Azt mondtam, a kis országok politikusai általában: bábpolitikusok. Marionett-bábuk, dróton rángatott figurák. A szálakat a nagyhatalmak politikusai rángatják könnyen átlátható gazdasági és politikai érdekeiknek megfelelôen.
           De a legcifrább helyzetben a kisebbségi politikus van. A mi esetünkben az RMDSZ csúcspolitikusai.
           Azt írtam a múlt héten, hogy a legfontosabb szál (üzenet?, elvárás?) így hangzott a nagyhatalmak részérôl: „Mi nem a határokat akarjuk megváltoztatni!”
           Erre az RMDSZ csúcsvezetôknek reagálni kellett, kitalálni valami jól hangzó mondatot, valami olyant, ami hihetônek tűnik. A mondat így hangzott: „Mi a határok légiesítésére törekszünk, célunk a határok átjárhatósága! Ezért aztán mindent megteszünk, hogy Románia az EU tagja legyen.” Csak úgy mellékesen mondom el, semmit sem kellett tenni, ugyanis ez, mármint Románia (és Bulgária) tagsága már rég el volt döntve a nagyhatalmak részérôl.
           Valamit mégis elvártak az RMDSZ-vezetôségtôl, azt, hogy hitelesítse: Romániában példásan megoldották a kisebbségi kérdést, jelesül a magyarság jogainak kérdését.
           Ha ugyanis ezt egy román politikus mondja el Brüsszelben – nem hangzik valami meggyôzôen. Ha kisebbségi magyar politikus bizonygatja, el kell fogadni.
           Na lássuk csak, ilyenkor kik mozgatják a szálakat? Vegyük csak sorra.
           Elôszôr is ezt várja el minden Európai nagyhatalom, de ezt várja el Amerika is. (Romániában rend legyen, nyugalom legyen, fegyelem legyen, nyugodtan telepíthessem oda a repülôtereimet, a katonai bázisaimat.)
           Ezt várja el Magyarország kormánya. Pontosabban: egy rövid négy évet leszámítva Magyarország kormányát két politikai formáció adta, a nagyobbik, széles tömegbázissal rendelkezô MSZP és a lassan elfogyó szavazóbázisú SZDSZ. A nagyobbik kormánypártnak jóformán semmiféle elképzelése nincs a határon túli magyarságról, elsôsorban az erdélyi magyarságról. Amit az MSZMP-tôl ebben a kérdésben örökölt az körülbelül ennyi: a proletár internacionalizmus „példásan!” (hogy miért szerelmesek ebbe a kifejezésbe a mindenkori politikusok?!) megoldja a nemzeti kisebbségek problémáit. És hidd el, az MSZP öregjeinek fejében még mindig ez a mondat muzsikál.
           Nem így az SZDSZ! Ez a szavazóbázis nélküli párt a koalíció „agya”. Olyan értelemben, hogy valósággal diktál a nagyobbik kormánypártnak és… az RMDSZ-nek. Az SZDSZ ugyanis hatalmas súllyal jelen van a médiapiacon, és ami ennél is fontosabb, kiváló külországi kapcsolatokat ápol.
           A hülyeségeket érdekes módon a nagyobbik párt politikusaival mondatják el. A mondatot az SZDSZ boszorkánykonyhájában fôzték, de Kovács Lászlóval mondatták el: „Magyarországot huszonkét millió román fogja elözönleni!”
           De soroljak csak fel egy pár SZDSZ-mondatot:
           Célunk a határok légiesítése. (Hogy hangzik RMDSZ-szájból?)
           Minden megoldódik, ha Románia is belép az Európai Unióba! (RMDSZ-nél?)
           A magyar kisebbség helyzete megoldódott Romániában, ezt a legjobban az mutatja, hogy az RMDSZ kormányon van. (Hallottad RMDSZ-politikustól is!)
           Mi nem akarunk beleszólni az RMDSZ belügyeibe! („A magyarországiak ne szóljanak bele a mi dolgainkba!”)
           Mindenki ott boldoguljon, ahol megszületett! (Mi itthon akarunk boldogulni.)
           Stb…stb…
           A bábjátékot legfôképpen mégiscsak Románia kormánya intézi, ô adja a forgatókönyvet is, ô válogatja ki a megfelelô bábukat és ô mozgatja is ezeket. De errôl majd legközelebb.
Györffi Kálmán

VI. Nyilt levél városom jegyzôjérôl – Kárvallottjainak
Ez a táj maffióta markotokba nem talál.
(ezredfordulós szólásmondás)

           Pár hete közöltem egy hivatalos térképet a négyes Motel melletti, két hektárnyi kaszálómról, amelyen öten szorongunk, de csak nekem van arra telekkönyvem az apám nevén. Azóta visszafelé dübörög a nagyotmondás, ugyanis a prefektúra a 3911-es számú levelében közölte, hogy a 78 árat törvénytelenül mérték ki az én területembôl. (Érdemes vele is levelezni, nem csak kérvényekkel ostromolni Nagy úrékat.) Azt a 22 árat pedig, ami hamis akták miatt nem állta ki a bírósági tűzpróbát, de nagyotmondó jegyzô urunk segítségével mégis az új tulajdonos birtokába jutott, a feledés homályába száműznék. Kereskedôk lévén összetartanak. Elôbb per, aztán kereskedelem = pereskedelem. Adott is és vett is el nagy bölcsességgel a jegyzô.
           Novemberben fosztottak meg mind a 78, mind a 22 árnyi kaszálómtól, hosszú tervezés-szervezkedés után, miközben az ’56-os emlékművem költségeinek öszekalapozásán és kivitelezésén szorgoskodtam, majd augusztus 23-án kérvényeztem az önkormányzattól egy neki megfelelô köztéri parkocska jóváhagyását. Kérvényemet március közepén hagyták jóvá. Nyolc hónapot várt a kész szobor kérvénye egy aláírásra, ugyanennyi kellett, hogy a 78 ár helyzete tisztázódjék. Egyszerre támogatja jegyzônk a kultúrát, ha az ingyen van, a korrupcióval, ami zsebpénzgyanús. Kettôt egy csapásra. Mindkettô az én számlámat terheli. Úgy látszik, a címben megszólított így akar belekerülni az életrajzomba és a művészettörténetbe. Ez ismét kettôt egy csapásra. Több mint övön aluliság, knock-aut, tehát a jegyzônk, Pista: knock-autista. Klasszikusabban: az bolond-e, aki szobrásznak szegôdik szülôvárosában? Az SZ betűs alliterációról ne a Szekszárdon születtem, színésznôt szerettem – híres Karinthy-paródia jusson az Önök eszébe, vagy a sz-ámítástechnika, amelynek elsô betűjét valaki elsikkasztotta, hanem Csokonay Vitéz Mihály. Eldöntendô az is, hogy ez a „kettôt egy csapásra” korrupció-e, vagy állatkínzás. Ugyanis hatodik éve tart a vesszôfutásom.
           Mi lenne, ha Nagy István ugyancsak nyílt levélben válaszolna arra, hogy a földtörvény milyen cikkelye alapján állított ki tulajdonlapot Kentelki Júlia nevére, miután annak elbirtoklási perét a bíróság visszautasította, mert sem a területem tíz- éves használatát, sem a benyújtott telekkönyv tulajdonosaival való rokonságát nem tudta bizonyítani? Vagy ezt is a prefektúrától kérdezzem meg? (Mert érdemes a prefektustól is érdeklôdni!)
           Böszmeszentmiklós, 2007. 06. 11.
Burján Emil

Párhuzamos életutak

           Párhuzamosak soha, a végtelenben sem találkoznak, szögezi le a Bolyaiak örökérvényű törvénye. Ez így is van a geometriában, de az élet szeszélyes játéka folytán az emberi sorsok mást igazolnak. Lássuk hát a párját ritkító esetet. A fôgimnázium udvarán létesített tornaterem kapcsán ismételten szóba került annak elnevezése. Városunk sportkedvelô és sportolói véleménye, hogy méltán jogos és indokolt az igény: viselje a Basilides Tibor nevét, ezt kell a városi tanács eldöntse.
           Biztos vagyok benne, hogy 50 éves tornatanári múltját nagyon sokan ismerik, mert az ô tevékenysége során városunk nevét, szerte Európában a Basilides név kapcsán ismerik, elismerik, tekintélyét tisztelik. Sikerekben gazdag sportéletét fiai, unokái is kiemelkedôen viszik tovább. Nem számítok tekintélyét csorbítónak, ha sorsutunk párhuzamosságára utalok.
           Nyolcvan éve, 1926 évben találkoztunk elôször, amikor szeptemberben a Fôgimnázium elsô osztályába iratkoztam. Ezt követte a közös út: 7 évig együtt tanultunk, osztálytársként, érettségi, katonai szolgálat a román hadseregben. A belvederi döntés után átképzés, a honvédségben tartalékostiszti kiképzés, zászlósi rendfokozat, kétévi frontszolgálat ugyanazon nagy harci egységben a vérzivataros szovjet fronton. Elszakadás az elmenekült családtól, hadifogság. Kiszabadulás után hazatérünk, családunkkal együtt szülôvárosunkban telepedünk le, egyformán 2–2 fiú, akik ugyancsak itt nôsülnek és telepednek le, hogy azonos sorsutat kövessenek az unokák is. Végülis: a gimnáziumi 7 évet mintegy 10–10 gyerek és unoka követi az iskolában, ez 80 évet tesz ki. (1926–2007 között.) És egyformán kiváló, olimpiászokon résztvevô diákok, az iskola éltanulói, mindenki a maga útján tűnik ki osztálytársai közül.
           A párhuzamosságtól eltérôen: Basilides Tibor amerikai, Blénessy Jenô szovjet hadifogoly, a nôsülés 1940 és 1949-ben történik, Tibor 50 éven át kiváló tornatanár, társa a villamosmű tiztviselôje. Alig három alkalommal szervezik meg a találkozót, 1968, 1973 és 1978-as években, Tibor 1983 évi elhalálozása után már csak egyedüli túlélôként tartom számon érettségink 74-ik évét.
           Eszerint: 7 év iskola, 4–6 háborús bajtársi és fogsági év, mondhatni 50 év közszereplés városunk szolgálatában, 50 éves barátság, a kisebbségi élet, a front eseményei, azonos családi helyzet, helytállás, gerincesség. Végülis Tibor 24 éve távozott, városunk a díszpolgári cím adományozásával méltán elismerte kiváló tevékenységét és meggyôzôdésem, hogy a Tibor gyerekeinek és unokáinak tevékenységét elismerve, a modern tornaterem-komplexumra felkerül a legilletékesebb név, Basilides, megkoronázva a számtalan kivívott dobogós helyezést, egy kimagasló ember és két emberöltôn át utódainak megbecsülését.
           Barátjaként emlékét ôrzöm, boldogító érzés az a kései elismerés, mely fiainak és unokáinak is büszkeségére válik. Köszönet, hogy városunk vezetése felkarolta ezen nemes ügyet, a Pro Cive Egyesület javaslatát elfogadja, van, amivel dicsekedhetünk.
           Az Alma Maternek a megkezdett második 100 évben is további sikereket kívánok, folytassa kimagasló nevelô feladatát, legyen a tudomány fáklyája továbbra is, élén kiemelkedô vezetôségével.
Blénessy Jenô

                               KisAsszony

Mirôl álmodik a lány?

           Karcsú, szôke herceg, hófehér paripán... Szôke?! Á, az olyan lányos. És karcsú? Úgy értsem, kicsit sem izmos? És mi az, hogy paripán? Ami a hercegséget illeti, talán jó lehet valamire... Szegény férfiak! Mi, nôk mostanában kissé igényesebbek lettünk. Hogy mennyire, az az alábbi összeállításából kiderül.
           Ilyen pasi nincs is
           El nem tudom képzelni, mit ettek nagymamáink Jávor Pál ritkás bajuszán, keskeny vállain, kerek kis pocakján... Pedig tény: sikítottak a gyönyörűségtôl, ha meglátták.
           A férfiideál koronként változik, akár a divat. Az ókori Görögországban alakult ki elôször az, amit ma testkultúrának nevezünk – ôk voltak az elsôk, akiket az emberi test szépsége ragadott meg. Szegény görög fiúk birkóztak, súlyokat dobáltak, diszkoszt vetettek és dárdát hajítottak, meg rengeteget futottak, hogy hasonlóvá válhassanak a szobraikon ma is látható arányos, izmos – nem túl izmos, inkább szálkás – alkathoz.
           A rómaiak sok mindent átvettek a görögöktôl, de eszményképük jelentôs mértékben megváltozott. A szépség már kevésnek bizonyult, egy férfinak hasznosnak is kellett lennie, mégpedig a haza javára. A dicsôséget számukra a tettek jelentették, ami már közelebb áll a mai igényekhez.
           Daloló lovagok
           A középkori lovagok képzése, habár a korszak gondolkodásmódja egyáltalán nem kedvezett a testkultusznak, elsôsorban a fizikumra irányult. A hét készség – nyilazás, úszás, lovaglás, vívás, vadászat, sakkozás és éneklés – nélkül valamirevaló lovag nem létezhetett.
           S persze, nem volt igazi lovag, amelyik nem gyámolította az elesetteket, nem volt elég nagylelkű és nem tisztelte a nôket!
           Az ideális férfiról (és nôrôl) alkotott, csak félig-meddig tudatos elképzelés a nemi szerepek megismerése nyomán fejlôdik ki az emberben. Ôsmintája rendszerint az ellenkezô nemű szülô.
           Kialakulása kisgyermekkorban kezdôdik, fontos állomása az úgynevezett Ödipusz-komplexus. Freud elmélete szerint minden gyermek „beleszeret” az ellenkezô nemű szülôbe úgy négyéves kora táján, míg a másik szülôvel – akit a riválisának, vetélytársának érez – indulatosan viselkedik.
           Miért éppen ô?
           A nemi szerepek megismerésén sokat alakít minden barátság és szerelem, különösen az elsô. Mégis, sokan még felnôttkorban sem tudják megmagyarázni, miért részesítenek elônyben bizonyos típusú partnereket.
           Néhány általánosság kivételével arról is keveset tudnak mondani, milyen típusú, tulajdonságú partnert szeretnének, vagy éreznének leginkább magukhoz illônek. Ebben az is közrejátszik, hogy a reális egyéni partnerideál önismeretet feltételez, s ezzel még kevesen rendelkeznek ilyenkor. Az önismeret ugyanis komoly lelki teljesítmény, amihez élettapasztalat kell.
           A „milyen ember vagyok?” és „milyen szeretnék lenni?” kérdések sikeres megválaszolása után kerülhetne csak sor a „milyen partner illik hozzám?” kérdésre. A partnerideál reális önismeret hiányában csalóka lehet. Ez az egyik fô oka sok tizenéves (vagy idôsebb) szerelmi csalódásának. A partnerideált ugyanis egy tudattalan lelki mechanizmus (projekció) rávetíti egy potenciális, valamiért megtetszô partnerre, s így az egyén hajlamos azt hinni, a számára ideális partnerrel találkozott.
           Ez motiválja, ezért kezd vonzódni, és érzelmileg kötôdni hozzá, vagyis úgy érzi: szerelmes lesz. A vonzalom aztán a remélt kielégülés mértéke szerint növekszik. Vagy csökken.
           A sikeres a vonzó
           Az ideális férfi tulajdonságait a hatvanas évek Amerikájában a következô tényezôkön mérték:
           1. Fizikai ügyesség, bátorság, rámenôsség;
           2. Gazdasági helyzet, vagyon;
           3. Társadalmi státus, elismertség, tekintély;
           4. Intelligencia;
           5. Jó modor;
           6. Megfelelô életkor;
           7. Jellemesség.
           (folytatjuk)

Rántott csirkeszárny paradicsomágyon

           Hozzávalók: 6 dkg kókusz, 6 db csirkeszárny, fűszerkeverék (só, bors, ételízesítô, petrezselyem, paprika, szárnyasfűszer), 1 db tojás, 0,5 dl tej, 1 gerezd fokhagyma, 6 dkg liszt, 2 kg burgonya, 3 gerezd fokhagyma, fél csokor petrezselyem, só, bors, 1 kg paradicsom, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, 5 dkg cukor, 1 dl ecet (20%-os).
           Elkészítés: Elôszôr elkészítjük a húst. Megtisztítjuk a csirkeszárnyakat, befűszerezzük, lisztbe, tojás-zúzott fokhagyma-tej keverékébe, kókuszba forgatjuk, majd bô olajban, 180 fokon, 15 perc alatt kisütjük. (Ne égjen rá a kókusz!)
           Utána elkészítjük a zöldfűszeres burgonyát: megtisztítunk, és sós vízben megfôzünk 1 kg burgonyát. Leöntjük róla a vizet, és sót, borsot, petrezselymet, zúzott fokhagymát teszünk bele. Összekeverjük, lehetôleg úgy, hogy ne törjön nagyon össze.
           Végül elkészítjük a paradicsomágyat: a paradicsomokat, a vöröshagymát és a fokhagymát nagyobb darabokra vágjuk fel, majd felöntjük hideg vízzel, és ecetet öntünk rá. Sót és cukrot teszünk bele, és ezzel elkeverjük. 1 órát hűtôbe tesszük, majd leöntjük róla a folyadékot.
           Következik a tálalás. Elôször a burgonyát, majd a paradicsomokat tesszük tálra, ezután a húst. Megszórjuk petrezselyemmel, és egy nagyobb petrezselyemlevelet tűzünk a közepébe, végezetül megszórjuk egy kevés kókusszal.

                     Egészség

A hosszú élet táplálkozási titkai

           (folytatás az elôzô lapszámból)
           Töltôdjünk antioxidánsokkal
           A zöldségek és gyümölcsök egyik aranyfokozatú alkotórészét antioxidánsoknak nevezzük. Ezekben rejlik a hosszú élet titka. Ide tartozik a C-, E-vitamin, béta karotin. Ezen vitaminok a mérgezô szabadgyökök befogását végzik a sejteken belül, illetve azokon kívül.
           Az antioxidánsokban gazdag étkezés még csírájában elfojtja a rosszindulatú daganatok és egyéb betegségek kifejlôdését. Stimulálják az immunrendszert, védelmezik az idegrendszert, ezáltal akadályozzák a memóriacsökkenést. A Harvard Orvostudományi Egyetem 1993-as kutatási eredményei igazolták, hogy a két éven át alkalmazott napi 100 NE E-vitamin szupplementáció 40%-kal csökkentette a szív-érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.
           Az amerikai Rákkutató Intézet folyóiratában nemrég megjelent közlemény szerint bizonyítottá vált, hogy a C- és E-vitamin szupplementáció csökkentette a prosztata karcinoma kialakulásának rizikóját.
           Gyakoroljuk a kalória-korlátozást
           A jó egészség tovább szolgál, ha csökkentjük a felesleges kalória-bevitelt. Emlôsállatokon végzett vizsgálatok eredményei szerint az energia-bevitel korlátozása jelentôs mértékben növelte az élettartamot, e mellett alacsonyabb arányban jelentkeztek az alábbi betegségek: szív-érrendszeri betegségek, elhízás, cukorbetegség, daganatos betegség, memóriahanyatlás, immunrendszeri gyengeség.
           Nem arról van szó, hogy alultáplálttá kell válni, hanem csupán arról, hogy a cukros, édes ételek, péksütemények, tészta és kenyérfélék, fagylaltok helyett fogyasszunk zöldséget, gyümölcsöt, olajos magokat, kevés teljes kiôrlésű kenyeret, tejterméket, joghurtot.
           A jótékony zsiradék
           Végül, de nem utolsósorban említést kell tenni a halakban rejlô zsiradék – omega zsírsav – jótékony betegségmegelôzô szerepérôl. A halban és tengeri „herkentyűkben”, lenmagban, makadámia mogyoróban rejlô, többszörösen telítetlen zsírsav-féleség, amelyet n-3-ként jelölünk, számos tudományos vizsgálat tanúsága szerint rendkívül erôs immunrendszer-stimuláló, depressziót csökkentô, szív-érrendszeri betegségek és rákos folyamatok rizikóját minimalizáló hatással rendelkezik. A Barcelona Orvostudományi Egyetem vizsgálatai szerint a „halimádók” körében lényegesen kevesebb volt a vastagbél, nyelôcsô, gyomor, hasnyálmirigy rosszindulatú betegségeinek elôfordulási gyakorisága. Már kis mennyiségű hal elfogyasztása elegendô a gyomor-béltraktus védelmének biztosításához, mivel az omega-3 zsírsav képes a tumornövekedést gátolni. Jóllehet, a daganatos betegségek között progresszivitás tekintetében is nagy különbségek rejlenek, azonban a genetikai tényezôk és egyéb életmódbeli negatív faktorok szintén közömbösíthetik a halolaj jótékony hatását.
           Korkontroll- titkok
           Az alábbiakban a fiatalosság megôrzésének néhány egyszerű módját ismerhetjük meg:
          
           * Limitálom a zsírok és cukrok, kenyérfélék, tészták, jégkrémek, csokoládék bevitelét.
           * A friss ételeket (zöldségeket, gyümölcsöket, gabonát), alacsony zsírtartalmú tejet, sovány húsokat, halat részesítem elônyben.
           * Közepes dózisú multivitamin táplálék-kiegészítôt szedek.
           * Antioxidáns vitaminkészítményt, 100 IU E- vitamint, 1000 mg C-vitamint fogyasztok.

                     Sport

Fogathajtás
Jól szerepeltek a gyergyóiak

           A június 29 – július 1. közötti idôszakban a Sepsiszentgyörgy melletti Sepsiszentkirályon rendezték meg a Szentgyörgy Kupa küzdelmeit a kettôs fogatok számára. A verseny az idei országos bajnokság második fordulójának is számított. Sepsiszentkirályon összesen 14 fogat állt rajthoz. Az elsô nap, vagyis június 29-én, pénteken elôször a fogatbemutatóra, avagy a küllemvizsgára került sor. A legszebb fogatokat felvonultató hajtók: 1. Kovács Levente (Prorégio, Marosvásárhely), 2. Váncsa Jenô (Lipicai SK, Sepsiszentgyörgy), 3. Bajkó Tibor (Gyergyószentmiklósi Aranypatkós), 4. Bartalis Attila (Lipicai SK), 5. Bodó Zoltán (Lipicai SK). A szokásos „szépségverseny” után következett a tulajdonképpeni elsô versenyszám a díjhajtás, amelynek során a hajtóknak egy 40x100 méteres alapterületű négyszögben különbözô figurákat kellett bemutatniuk egy kötelezô, elôre megadott program szerint. A pénteki díjhajtás legjobbjai: 1. Pál Attila (Gyergyóalfalvi Hipogrif Lovasklub), 2. Bodó Zoltán (Lipicai SK, Sepsiszentgyörgy), 3. Kovács Imre (Hipogrif), 4. Imre Zoltán (Romsilva, Bethlen), 5. Kovács Levente (Prorégio, Marosvásárhely), 6. Bajkó Tibor (Aranypatkós SK), … 9. Ivácson Róbert (Aranypatkós), 12. Orosz László (Aranypatkós).
           Szombaton, június 30-án került sor a legnehezebb próbára, a maratonhajtásra. A száraz, meleg idôben lezajlott megmérettetés végén a következô rangsor alakult ki: 1. Ivácson Róbert (Gyergyói Aranypatkós SK), 2. Bodó Zoltán (Lipicai SK), 3. Pál Attila (Hipogrif), 4. Bartha Róbert (Lipicai SK, Sepsiszentgyörgy), 5. Bajkó Tibor (Aranypatkós SK), 6. Kovács Levente (Proregio, Marosvásárhely), 7. Orosz László (Aranypatkós). Az elsô két versenynap utáni rangsorban: 1. Pál Attila (Hipogrif), 2. Bodó Zoltán (Lipicai SK, Sepsiszentgyörgy), 3. Kovács Imre (Hipogrif), 4. Ivácson Róbert (Aranypatkós SK), 5. Kovács Levente (Prorégio, Marosvásárhely), 6. Bajkó Tibor (Aranypatkós SK), … 9. Orosz László (Aranypatkós).
           Vasárnap, július 1-jén az akadályhajtásra került sor. Ezt a próbát 70x120 méteres pályán hajtják végre a versenyzôk. Az akadályokat megadott sorrendben kell teljesíteniük a fogatoknak, a kapuk szélessége pedig mindössze 15–15 centiméterrel nagyobb a kocsi kerekének nyomtávjánál. Az akadályhajtás célja, hogy a maraton után újra próbára tegye a lovak erôállapotát, engedelmességét, illetve a hajtók ügyességét. Nagyon jól teljesítettek a Gyergyószentmiklósi Aranypatkós SK hajtói, hisz a klub színeiben rajthoz állók közül Orosz László bizonyult a legjobbnak, a harmadik helyen pedig Bajkó Tibor végzett. A próbaszám legjobbjai: 1. Orosz László (Gyergyói Aranypatkós SK), 2. Bartha Róbert (Lipicai SK), 3. Bajkó Tibor (Gyergyói Aranypatkós) és Kovács Imre (Hipogrif), 5. Ivácson Róbert (Aranypatkós SK), 6. Bartalis Attila (Lipicai SK), … 10. Pál Attila (Hipogrif).
           Az összetett versenyben a gyergyóalfalvi Pál Attila, a bajnoki cím védôje végzett az elsô helyen, megelôzve Bodó Zoltánt. A három nap alatt lezajlott versenyek eredményei alapján összeállított összetett rangsorban: 1. Pál Attila, 2. Bodó Zoltán, 3. Kovács Imre, 4. Ivácson Róbert, 5. Bartha Róbert, 6. Bajkó Tibor, … 8. Orosz László (Aranypatkós).
           Az országos bajnokság 2. fordulója utáni rangsorban: 1. Kovács Imre 380 pont, 2. Bodó Zoltán 350 pont, 3. Pál Attila 340 pont, 4. Ivácson Róbert 210 pont, 5. Bartha Róbert 170 pont, 6. Kovács Levente 150 pont, 7. Orosz László és Imre Zoltán 110–110 pont, 9. Bajkó Tibor és Rákóczi Gergô 100–100 pont, 11. Bartalis Attila 10 pont.
           A július 20–22. közötti idôszakban Gyergyószentmiklóson kerül megrendezésre az idei országos bajnokság harmadik fordulójának küzdelemsorozata. A negyedik bajnoki fordulóra a tervek szerint az augusztus 10–12. közötti idôszakban kerül sor Csíkkarcfalván.
           A sepsiszentkirályi második bajnoki forduló után a versennyel kapcsolatosan Bajkó Tibort (Aranypatkós SK) kérdeztük, aki a következôket nyilatkozta: „Nem igazán voltak jók a versenyfeltételek. Amikor ezt mondom, akkor elsôsorban a lótartásra és a lovak ellátására gondolok. Tény az, hogy érzôdött, látszott a szervezetlenség. Ettôl függetlenül azt lehet mondani, hogy jól szerepeltek az Aranypatkós SK versenyzôi. Az elért eredményeknek természetesen örvendünk, mert az elvégzett munkát tükrözik. El kell mondanom még, hogy a maraton során két fogat is felborult, de szerencsére nem történt személyi sérülés, illetve a lovakban sem esett kár.”

Labdarúgás/ Külföld
Copa America

           A június 26 – július 15. közötti idôszakban Venezuelában zajlanak a Copa America 42. kiírásának mérkôzései. Három évvel ezelôtt Brazília válogatottja nyerte el a trófeát, de legtöbbször Argentína és Uruguay válogatottjai diadalmaskodtak: 14–14 alkalommal. Az idei tornán részt vevô 12 nemzeti válogatott három csoportban küzd a helyezésekért és a pontokért. A csoportok összetétele: A-csoport: Peru, Uruguay, Venezuela, Bolívia; B-csoport: Brazília, Mexikó, Ecuador, Chile; C-csoport: Paraguay, Kolumbia, Argentína, Egyesült Államok.
           A csoportmérkôzések elsô és második fordulójának eredményei: Peru – Uruguay 3–0, Venezuela – Bolívia 2–2, Bolívia – Uruguay 0–1, Venezuela – Peru 2–0 (A-csoport), Brazília – Mexikó 0–2, Chile – Ecuador 3–2, Mexikó – Ecuador 2–1, Brazília – Chile 3–0 (B-csoport), Argentína – Egyesült Államok 4–1, Paraguay – Kolumbia 5–0, Egyesült Államok – Paraguay 1–3, Argentína – Kolumbia 4–2 (C-csoport).
           A 2. mérkôzések utáni rangsorokban: A-csoport: 1. Venezuela (gólarány: 4–2) 4 pont, 2. Peru (3–2) 3 pont, 3. Uruguay (1–3) 3 pont, 4. Bolívia (2–3) 1 pont. B-csoport: 1. Mexikó (4–1) 6 pont, 2. Brazília (3–2) 3 pont, 3. Chile (3–5) 3 pont, 4. Ecuador (3–5) 0 pont. C-csoport: 1. Paraguay (8–1) 6 pont, 2. Argentína (8–3) 6 pont, 3. Egyesült Államok (2–7) 0 pont, 4. Kolumbia (2–9) 0 pont.
           Július 4-én, szerdán a harmadik és egyben utolsó körben az A-csoportban: Peru – Bolívia 2–2 és Venezuela – Uruguay 0–0. Az A-csoport végsô rangsora: 1. Venezuela (4–2) 5 pont, 2. Peru (5–4) 4, 3. Uruguay (3–5) 4, 4. Bolívia 2. Ebbôl a csoportból Venezuela és Peru válogatottjai jutottak a negyeddöntôbe.
           Július 5-én, csütörtökön a Mexikó – Chile és a Brazília – Ecuador mérkôzésekkel befejezôdik a küzdelemsorozat a B-csoportban, majd július 6-án, pénteken az Egyesült Államok – Kolumbia és az Argentína – Paraguay találkozókkal lezárul a küzdelemsorozat a C-csoportban is. A csoportokból az elsô és a második helyezett, továbbá a csoportok két legjobb harmadik helyezettje jut a torna negyeddöntôjébe.
           A negyeddöntô mérkôzéseire július 7-én és július 8-án kerül sor. Az elôdöntôket július 10-én, kedden és július 11-én, szerdán rendezik. Az elôdöntô gyôztesei bejutnak a döntôbe, a vesztesek a harmadik helyért játszanak. A kisdöntôt, vagyis a 3. helyért lejátszásra kerülô mérkôzést július 14-én, szombaton rendezik, míg a Copa America döntôjére július 15-én, vasárnap kerül sor.

Jégkorong/ Külföld
Bécsben sorsoltak

           Június 30-án, szombaton Bécsben elkészítették a Kontinentális Kupa 2007/2008-as idényének csoportbeosztásait. A Hilton Duna Hotelben megtartott sorsoláson az alábbi csoportbeosztások alakultak ki.
           I. forduló
           A-csoport (szeptember 14– 16.): Csíkszeredai Sportklub (a turné házigazdája), Kocaeu Bsehir Kagitspor (török), KHL Mladost Zágráb (horvát), CG Puigcerda (spanyol).
           II. forduló
           B-csoport (október 12–14.): Aalborg (dán), Red Bull Salzburg (osztrák), Coventry Blaze (nagy-britanniai), Slavija Ljubljana (horvát). C-csoport: Tilburg Trappers (holland, házigazda), Energija Elektrenai (litván), Dunaújváros, ATEK Kijev (ukrán). D-csoport: Podhale Novy Targ (lengyel, házigazda), Junoszt Minszk (fehérorosz), Kazzinc Torpedo (kazah) és az A-csoport gyôztese.
           III. forduló
           E-csoport (november 16–18.): Grenoble (francia, házigazda), a B-csoport gyôztese, a C-csoport gyôztese és a D-csoport gyôztese.
           A négyes döntô tornára a 2008. január 4–6. közötti idôszakban kerül sor a lettországi Rigában. Az F-jelű döntô csoportba a következô csapatokat sorolták: HC Riga 2000 (lett), AK Bars Kazan (orosz), továbbá az említettekhez csatlakozik az E-csoport gyôztese, illetve az E-csoport második helyezettje.

Tenisz
Párosban jobban ment

           A június 25 – július 1. közötti idôszakban az olaszországi Padova adott otthont annak a 25 000 dollár összdíjazású nôi tenisztornának, amelynek elsô fordulójában diadalmaskodott a tornán részt vevô gyergyói sportoló. Egyéni verseny, elsô forduló: Portik Szatmári – Martinovics Sandra (Bosznia-Hercegovina) 6–4, 7–6. A turné második körében: Portik Szatmári – Zahlavova Sandra (cseh) 1–6, 3–6.
           A páros verseny elsô fordulójában a Chakhnasvhili – Portik Szatmári (grúz–romániai) kettôs erônyerôként jutott a következô fordulóba. A második fordulóban: Chakhnasvhili/ Portik Szatmári – Huck/ Sedenkova (francia–cseh) 7–5, 3–6, 7–6. A padovai tenisztorna páros versenyének elôdöntôjében: Chakhnasvhili/ Portik Szatmári – Henke/ Petkovics (mindketten németek) 3–6, 1–6.
           A július 2–8. közötti idôszakban Portik Szatmári Ágnes a svédországi Bastadban mérkôzik. Az egyéni verseny elsô fordulójában: Portik Szatmári – Sprovieri Paola (német) 3–6, 6–4, 4–6. A páros verseny elsô fordulójában az Alves/ Portik Szatmári (brazil-romániai) kettôs erônyerôként jutott a második körbe. Az ellenfelek lapzártáig nem váltak ismertté.

Román Kerékpáros Körverseny
Tekerôpataki bringás a mezônyben

           A július 1-jén, vasárnap befejezôdött, idei 44. országúti Román Kerékpáros Körversenyen induló Csíkszeredai Intersport csapatának tagja volt a tekerôpataki Antal József is. Túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy a derék tekerôiek most már nemcsak a téli sportokban jeleskednek, hisz a fentebb leírtak bizonyíték arra, hogy nyáron sem tétlenkednek. Némi túlzással mondhatni, hogy a rekkenô hôség ellenére nyeregbe pattannak, és néhány nap leforgása alatt ezernél is több kilométert hagynak maguk mögött. Az országúti versenyt végig teljesítô fiatal Gyergyói-medencei kerékpárossal kevéssel az idei megmérettetés után beszélgettünk.
           – Megkérlek mutatkozz be olvasóinknak…
           – 1987. december 1-jén születtem Csíkszeredában. Ott éltem 12 éves koromig. Ezután Tekerôpatakra költöztünk, de a csíkszeredai ismerôsökkel tartottam a kapcsolatot. Két évvel ezelôtt, 2005-ben, beszélgettem Novák Károly Eduárddal, s így kerültem a Csíkszeredai Intersporthoz. Azóta országútizok komolyabban. Azelôtt hegyikerékpároztam. Novák Károly Eduárd vezetett rá, hogy az országúti kerékpározás kicsit más, mint a hegyi-kerékpározás, hisz úgy fizikai, mint pszichikai téren jobban oda kell figyelni. A másik szempont, amit figyelembe kell venni, hogy az országúti versenyek csapatmunkát is jelentenek. Amint azt említettem, korábban hegyikerékpároztam. 2004-ben részt vettem a hegyikerékpáros Csíki Maratonon. Akkoriban egy átlagos biciklim volt, amit lehetett, könnyítettünk rajta. Elmentem a versenyre, kipróbáltam, s megtetszett. Szintén abban az évben még Szovátán, majd késôbb Marosvásárhelyen álltam rajthoz hegyikerékpáros, vagyis mountain bike-versenyeken.
           – Nyolc szakaszból állt az idei körverseny. Melyik szakasz bizonyult számodra a legnehezebbnek?
           – Számomra a legnehezebb a második szakasz volt. Június 23-án, szombaton került sor a nyitányra, amely valójában kritériumverseny volt. Ez azt jelenti, hogy minden csapatból indult egy tag. Csoportok voltak kialakítva, s az eredmények alapján osztották ki a színes trikókat. Június 24-én, vasárnap a Mioveni-i Dacia-gyártó vállalat elôl indultunk az országúti körverseny tulajdonképpeni elsô, 174 km-es hosszúságú szakaszára. Az ilyen hosszú távú versenyek során a második és harmadik szakaszokon dôl el, hogy kik maradnak a mezônyben. Akik nincsenek megfelelôen felkészülve, azok már az elején kiesnek. Ezen a 174 km-es szakaszon egy sprint is közbe volt iktatva. A táv is hosszú volt, nagyon fárasztónak tűnt. A másik nehéz rész a Medgyes – Marosfô közötti szakasz volt. Ezen a szakaszon Segesvár után elestem. Jelenleg is be van csipôdve egy idegszál a lábamban.
           – Milyennek tűntek az utak a nyeregbôl?
           – Helyenként kitűnôek az utak, máshol második, harmadik kategóriásak az útfelületek. Például Szárhegyen is betonúton haladtunk át, amely eléggé nehéz, mert minden szempontból rázós.
           – Milyen taktika szerint versenyeztetek?
           – Általában minden csapatban van egy elsô számú ember, akit segíteni kell. Nálunk az volt lényeg, hogy Novák Ede tudjon elmenni, hogy tudjon idôt hozni. A végén, amikor kezdtünk fáradni, akkor ô megkísérelt elszökni, ez sikerült is neki, s aztán a megszököttek közül is továbbugrott. Így sikerült neki egy elég jó idôt elérni, s adott pillanatban az egyéni rangsor harmadik helyén állt. Ez a helyzet Transzfogarasig tartott. Ezután elvesztette a harmadik helyet, s végül összetettben a 4. helyen végzett. Nehéz megtartani a dobogós helyezést, mert ilyenkor minden csapatból fokozottan figyelik a mozgását. Mindenki hozzá viszonyítja az idejét, teljesítményét. Nekem még nem voltak ilyen gondjaim, mert alig két éve országúti kerékpározom, s az volt a célom, hogy befejezzem a versenyt. Nagy fizikai megterhelést jelent mindenképp, nekem az elsô ilyen jellegű megmérettetésem volt. Meg is viselt elég rendesen, az utolsó elôtti napon már teljesen kimerültnek éreztem magam.
           – Mit tudsz mondani a jövôt illetôen?
           – Azt tervezzük, hogy minél több versenyen vegyünk részt a csapatunkkal. Van lehetôségünk, hogy támogatókat szerezzünk, sôt a külföldi versenyeken való részvétel is a tervek között szerepel. Fontos az is, hogy a csapatunk minél jobban összeszokjon. Az idei nyolcnapos versenynek egyik célja volt a tapasztalatszerzés is.
           – Augusztusban következik a Székely Kerékpáros Körverseny. Indulsz?
           – Természetesen, indulok. Nagyon készülünk erre a körversenyre. Idôközben elemeztük, hogy más versenyeken mi hiányzik. Ezeket a hiányosságokat próbáljuk kiküszöbölni. Mindezt azért, hogy az augusztusi egy kimondottan jó verseny legyen. Az ígéretek szerint Magyarországról jön három csapat. Az augusztusi versenyrôl tudni kell még, hogy amatôrök is indulni fognak.
           – Miként készülsz, készültök a versenyekre?
           – Ez egy eléggé komplex dolog. Télen is edzünk, majd tavasszal igyekszünk minél hamarabb kimenni, gyűjteni a kilométereket. Ezután következnek a könnyebb edzések, majd késôbb bekeményítünk az edzésmunkában. Ez egy eléggé hosszú folyamat. Télen kondícióedzéseket tartunk, esetenként súlyzózunk, emelett kevés sífutás is szerepel a programban. Mindezt nem megerôltetôen végezzük, a hangsúly a fizikai kondíció megtartásán van.
           – Mi a véleményed a csapatfônökrôl, Novák Edérôl?
           – Nehéz volt megállnia a talpán a balesete után, de sikerült. Késôbb a csapatban is be tudta mutatni az újrakezdéshez szükséges keménységet, és a roppant nagy akaraterejét. Többen vagyunk a csapatban, és mindenki más ember. Bármennyire kemény is, de jó a véleményem róla. Sok dolgot elmagyaráz, személy szerint, én meg vagyok elégedve vele. Minden csapatban adódnak nézeteltérések, nálunk is akadnak, de tudja kezelni ezeket a dolgokat. Mondhatom, hogy jó fônök, nagyon jól összetartja a csapatot.
           – Jövôbeni tervek, elképzelések…
           – Kevesen indultunk, de most egyre többen vagyunk, és egyre keményebben végezzük ezt a munkát. A legfontosabb talán az, hogy mi egyre többet szeretnénk elérni a csapat megerôsödése terén. Együtt kell megpróbáljuk, hogy egy kimondottan nagyon jó csapat álljon össze, úgy az országos szintű versenyekre, mint a külföldi megmérettetésekre.

Kerékpársport
Gyergyón is áthaladtak

           Június 26-án, kedden rendezték a 44. országúti Román Kerékpáros Körverseny harmadik szakaszának viadalát a Déva – Gyulafehérvár közötti 141 km-es útszakaszon. A végeredmény: 1. Marian Frunzeanu (Conpet Ploieşti) 4 óra 00:14 perc, 2. Vitalij Bricsák (ukrán) azonos idôvel, 3. Mihail Rusu (Olimpic Autoconstruct Câmpulung) 2:34-es perces hátránnyal, … 10. Novák Károly Eduárd (Csíkszeredai Intersport). Három szakasz után az összetett verseny állása: 1. Dan Anghelache (Bukaresti Dinamo Secrom), 2. Atanasz Kosztov (bolgár) 10:39 perces hátrány, 3. Novák Károly Eduárd (Intersport) 12:31 perc hátrány, 4. Sztaniszlav Rudij (ukrán) 12:55 p.h., 5. Alexandru Ciocan (Conpet Ploieşti) 13:07 p.h., 6. Jan van Puyvelde (német) 13:19 p.h.
           Másnap, június 27-én, szerdán a Gyulafehérvár – Nagyszeben közötti 119 km-es szakaszon zajlott a verseny. Ez volt talán a leggyorsabb szakasz, hisz az óránkénti átlagsebesség megközelítette a 44 km-t. Végül gyôzött az ukrán Sztaniszlav Rudij, a második helyen a német Arne Hinrichsen ért célba, harmadik helyen a ploieşti-i Alexandru Ciocan végzett. A negyedik szakasz utáni összesített rangsorban: 1. Dan Anghelache (Bukaresti Dinamo Secrom), 2. Atanasz Kosztov (bolgár), 3. Novák Károly Eduárd (Csíkszeredai Intersport). Csütörtökön, június 28-án a Nagyszeben – Bâlea-tó közötti 60 km-es útszakasz várt a mezônyre. Egész pontosan a Szeben megyei Felekrôl rajtoló mezônyt alkotó kerékpárosoknak nem volt könynyű dolguk, hisz tengerszint feletti 2020 m-es magasságban kellett kapaszkodniuk. A korábbi fordulókban megtapasztalt fullasztó hôségben, többször 40 fokos kánikulában hajtottak, itt ezen az emelkedô szakaszon alig 10 fok volt az átlaghômérséklet. A gyôztes az ukrán Vitalij Bricsák lett, aki 1 óra 54:39 perces idôeredménnyel bizonyult a legjobbnak. További dobogós helyezettek: 2. Csicsáki Tamás (Conpet Ploieşti) 1:13 perc hátrány, 3. Marian Frunză (Conpet Ploieşti) 1:47 p.h.
           Június 29-én, pénteken az országúti körverseny 6. szakaszának futamára került sor. A Szászmedgyesen rajtoló mezôny a Bucsin-tetôn keresztül érkezett a Gyergyói-medencébe, ahol a Gyergyóalfalu – Gyergyószárhegy – Gyergyószentmiklós – Tekerôpatak – Vasláb útvonalon végighaladva Marosfôre érkezett. Az összesen 182 km hosszú útszakasz megtétele után a tavalyi gyôztes, a bolgár Pavel Szumanov nyerte meg az idei kiírás hatodik, leghosszabb szakaszát. Szumanov 5 percet vert a mezônyre, miután a Bucsin-tetôn sikeresen megszökött. Az élmezônyben a 6. forduló után nem történt változás, Dan Anghelache továbbra is 10:39 perc elônnyel vezetett a bolgár Atanasz Kosztov elôtt.
           Június 30-án, szombaton a körverseny 7. – utolsó elôtti – szakaszán, a Maroshévíz – Piatra Neamţ közötti 131 km-es útvonalon zajlott a megmérettetés. A szombati versenyen sem került veszélybe a több mint tíz perccel vezetô Dan Anghelache vezetô helye az román kerékpáros körversenyen. A 131 km-es kilométeres távot Alexandru Ciocan (Conpet Ploieşti) nyerte az ukrán Sztaniszlav Rudij és Marius Stoica (Dinamo) elôtt.
           Az idei körverseny július 1-jén ért véget. A vasárnapi 8. szakasz a Piatra Neamţ – Botoşani szakaszon zajlott, a táv hossza 162 km volt. Az utolsó szakaszon a Piatra Neamţ és Botoşani közti 164 km-es táv végén a bolgár Veszelin Dimitrov ért célba, de a körversenyt, tíz évnyi szünet után, újra romániai sportoló nyerte a 24 éves Dan Anghelache személyében. A csíkszeredai Novák Károly Eduárd, aki lábprotézissel versenyzett, a negyedik helyet szerezte meg. A 44. Román Körverseny végsô rangsorában: 1. Dan Anghelache (Dinamo), 2. Atanasz Kosztov (bolgár) 10:12 perc hátrány, 3. Sztaniszlav Rudij (ukrán) 12:18 p.h., 4. Novák Károly Eduárd (Csíkszeredai Intersport) 14:13 p.h., 5. Marius Stoica (Dinamo) 17:02 p.h., 6. Jan van Puyvelde (német) 17:04 p.h.
           A csapatversenyben: 1. Dinamo, 2. Conpet Petrolul Ploieşti 26:19 p.h., 3. Hemus 1896 Trojan (bolgár) 33:14 p.h. A tíz induló csapat közül az idén elôször induló csíkszeredaiak az elôkelô 6. helyen végeztek. A csíkszeredai csapat színeiben rajthoz állt hat sportoló közül öten fejezték be a versenyt. Az egyéniben 4. helyen végzett Novák Károly Eduárdon kívül a 6. helyezést elért csapatban fontos szerepe volt a nagy tapasztalattal bíró szlovéniai Simon Stritovnak, továbbá Ruzsa Lehelnek, a tekerôpataki fiatal tehetségnek, Antal Józsefnek és a székelyudvarhelyi Végh Hunornak. Július 2-án, hétfôn eldôlt, hogy a csíkszeredai csapat a jövôben a Tusnád Cycling Team nevet fogja viselni.
           Az augusztus 9–12. közötti idôszakban Csíkszereda központtal kerül megrendezésre a Székely Kerékpáros Körverseny. A Székely Körverseny elsô napján egyéni idôfutamos próbát rendeznek, második nap a Csíkszereda – Tusnádfürdô – Sepsiszentgyörgy – Kézdivásárhely – Csíkszereda, míg a harmadik nap a Csíkszereda – Marosfô – Gyergyószentmiklós – Bucsin-tetô – Parajd – Farkaslaka – Székelyudvarhely – Csíkszereda szakaszra kerülne sor. A vetélkedô utolsó napján egy kritériumversenyt rendeznének Csíkszereda központjában. A Székely Körversenyre a hazaiakon kívül eddig magyarországi, ukrajnai és bulgáriai kerekesek jelezték indulási szándékukat.

Labdarúgás
Eredmények

           A június 28 – július 1. közötti idôszakban Egerben rendezték meg XIV. Rexroth Kupa elnevezésű nemzetközi utánpótlás-labdarúgótornát. A kispályás megmérettetésen jelen voltak Gyergyószentmiklós 1996-os korosztályú labdarúgói is. A korcsoport B-csoportjába sorolt gyergyói csapat eredményei: Plutó Eger – Gyergyó 7–0, Újbuda Lágymányos TC – Gyergyó 0–5, Tápiószecsô FC – Gyergyó 11–0, Hajdúszoboszló SE – Gyergyó 5–1. A gyergyói csapat nem jutott tovább a csoportból.
           A korcsoport dobogós helyezettjei: 1. Airnergy Budapest, 2. Veresegyház VSK, 3. Hajdúszoboszló SE.
           A gyergyóiak ezúton is köszönetet mondanak Eger testvérváros önkormányzatának, hogy lehetôséget biztosítottak a városunkból érekezett gyerekeknek megismerni Eger nevezetességeit.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                     Horoszkóp
Július 5 – 11.

           KOS (III.21-IV.20.)
           A Vénusz jótékony hatásának köszönhetôen a párkapcsolatát most kedve szerint alakíthatja. Azért ne feledkezzen meg a felelôsségrôl! Egzisztenciális terveibe avassa be partnerét, így számíthat segítségére, támogatására!
           BIKA (IV.21-V.20)
           Tele van energiával, szenvedéllyel és tűzzel. A kérdés csak az, hogy partnere tud-e lépést tartani Önnel? Ha földies jegyben született ô is, vagyis Bika, Szűz vagy Bak jegyű, akkor nem lesz oka panaszra!
           IKREK (V.21-VI.21.)
           Hajlamos a kapkodásra. Az átlagosnál jóval érzékenyebb, a legapróbb sérelmeket is felnagyítja. Pedig ezzel csak saját helyzetét nehezíti. Pénzügyeit szintén rendbe kellene tenni! Fizesse ki számláit, s aztán abból gazdálkodjon, ami marad!
           RÁK (VI.22-VII.22.)
           Kicsit fellélegezhet pénzügyi téren, az észszerűség határain belül akár nagyvonalú is lehet. Kockázatot viszont ne vállaljon! Kössön békét a világgal, de mindenekelôtt kedvesével!
           OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
           Az érdeklôdés középpontjában áll. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy hibáit nagyítóval keresik, vigyázzon tehát mindennel és mindenkivel! Anyagiakban ne csak az étkezésre, élvezeti cikkekre költsön, hanem iktasson be életébe egy kis művészetet is!
           SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
           A sok hullámzás után most meglepôen egyenletes teljesítményt nyújt a munkahelyén. Ne törekedjen többre, fontos, hogy eleget tegyen mindennapi kötelezettségeinek! Leleményes, ráadásul jó ízlése van, tehát keressen olyan nyaralási helyet, ami nem kerül sokba!
           MÉRLEG (IX.24-X.23.)
           Még kompromisszumokra is kész, csak, hogy ne derüljenek ki féltett titkai. Van, mit féltenie, ha lebukik, jön a két szék között a pad alá effektus. Tervszerűen dolgozik, semmi sem zökkenti ki a megszokott kerékvágásból.
           SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
           Ezen a héten nem tudja eldönteni, hogy hányadán áll a szerelemmel. Néha arra gondol, mennyivel egyszerűbb lenne az élete, ha rendezettek lennének szívügyei. Akkor mire vár? Vágjon a dolgok közepébe, vállalja fel kedvesét ország-világ elôtt!
           NYILAS (XI.23-XII.22)
           Tele van tervekkel, legszívesebben felforgatná a világot. Talán egy most megismert személy inspirálja a változtatásokra. Rendben, építsen újat, de a régit ne rombolja le, s nem törvényszerű minden híd felégetése sem! Ha vendégeket hív, elôtte egyeztesse partnerével, hogy kik azok, nehogy meglepetés érje.
           BAK (XII.23-I.20.)
           Legyen egy kicsit könnyedebb, lazítson! Most nincs szükség arra, hogy mindenáron bizonyítsa tehetségét és szorgalmát. Amennyire csak teheti, kímélje magát, regenerálódjon! Ha anyagiakról esik szó, ne legyen önzô és kapzsi.
           VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
           Vegye számba eddigi eredményeit! Ha elégedetlen önmagával, változtasson azon, amin kell! Ha viszont nincs miért szemrehányást tennie magának, fizetésemelést is kérhet. A szerelemben akkor érzi igazán jól magát, ha körüludvarolják.
           HALAK (II. 18-III 20.)
           Amióta nyár van, sokkal jobban vonzzák a barátok, ahelyett, hogy többet lenne együtt a családdal. A párbeszéd hiánya nagy baj. Ha valaki társával nem tudja megbeszélni a dolgokat, akkor elôbb vagy utóbb bekerül a képbe egy megértô harmadik.



                     ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...

           – Hogy tudtad elveszíteni a jegygyűrűdet? – korholja Kovácsot a felesége.
           – Csakis te vagy az oka! – feleli a férj.
           – Hogy-hogy?
           – Mert minden zsebem lyukas!
           * * *
           Egy paraszt felvesz egy idénymunkást, egész nyáron dolgoztatja, a világtól elzárva élnek.
           – Na, jól dolgoztál, csapunk egy jó bulit, – mondja a nyár végén – lesz kaja, pia, nagy verekedés.
           – Jó, de mit vegyek fel?
           – Mindegy, úgyis csak ketten leszünk.
           * * *
           Két rendôr találkozik a körúton, egyiken gyászszalag.
           – Hát te kit gyászolsz?
           – Szegény feleségemet.
           – Miben hunyt el?
           – Hát, tudod, az ital vitte el.
           – Alkoholista volt?
           – Egy frászt! Elütötte egy üdítôs kocsi.
           * * *
           Két szôke nô nézegeti a csizmákat a cipôboltban, az egyik megszólal:
           – Szerinted ez valódi műbôrbôl van?
           * * *
           Zokog a szôke nô. Megkérdezi a férje:
           – Miért sírsz, drágám?
           – Mert eszembe jutott, hogy már régen nem sírtam.
           * * *
           KRESZ-vizsgán az oktató sorsdöntô kérdést tesz fel a vizsgázónak.
           – Éles kanyarban melyik kerék fordul kevesebbet?
           A vizsgázó nem tudja a helyes választ, de kivágja magát:
           – A pótkerék.
           * * *
           János pipázva álldogál a kapuban. Mihály bácsi vezet egy tehenet épp a kapu elôtt.
           – Mihály bá’, hova viszi azt a tehenet?
           – Az orvoshó’.
           – Mér? Beteg az a tehen?
           – Nem a’.
           – Nem ad elég tejet az a tehen?
           – Húsz litert fejtünk minden nap tűle!
           – Nem borjadzik az a tehen?
           – Tavaszt hármast borjadzott!
           – Az Isten szerelmire, akkó’ mi a fenének viszi az orvoshó’?
           – Az üvé.
           * * *
           A vizsgálat után így szólt az orvos a beteghez:
           – Tudja, hogy az utolsó pillanatban jött el hozzám?
           – Jaj, olyan súlyos a baj, doktor úr?
           – Ellenkezôleg! Még egy nap, és magától meggyógyult volna...
           * * *
           Pistike kiharcolta, hogy szülei vegyenek neki egy hörcsögöt. Megígérte, hogy gondját viseli majd az állatkának, de persze néhány hét után már nem nagyon törôdött vele. Anyja egyik este dühösen fordul Pistihez:
           – Mit gondolsz, kisfiam, ez a hörcsög hányszor pusztult volna már el, ha én nem adok neki enni?
           A gyerek felnéz:
           – Talán egyszer...?
           * * *
           – Bocsánat fônök a késésért, a feleségemet kellett bevinni a szülészetre!
           – De az elôzô héten is ezt mondta! Mi a maga felesége, nyúl?
           – Nem uram, szülésznô!
           * * *
           Kovács telefoncsörgésre ébred:
           – Halló! – veszi fel a kagylót.
           – Jó reggelt! Ön kért ébresztést 6 órára?
           – Igen, én.
           – Na, akkor igyekezzen, mert már 7 óra is elmúlt!
          

                       Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007

            Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
             sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                        a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!