28. (705.) szám, 2007. Július 12-18




    Kisújság-olvasók figyelmébe!

               Már kapható a: GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
               A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
               Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
               e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
               tel.: 004-0266-364.941
               Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
               A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
               A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
    Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat




    Világítórúd és kulcscsomó

               Németországban lakó, székely ismerôsöm nyaralni indult hazafelé. Sokezer eurós autó, megpakolva mindennel, ami szükséges a Vit-havasi, többnapos sátorozáshoz s a Fekete-tengerre. Bakancs, izolír, a barátoknak ez-az, csupa német, izgalmas tárgyak, még világító csövecske is. Ezeket évek óta nagyon szereti a gyergyói társasága; a székely ifjak, amint elôször meglátták, hiábavaló volt minden figyelmeztetés, hogy nono! eltörni, kipróbálták… Hát eltört. Folyt is a piros, zöld, sárga lé a rudacskákból mindenre, s szentjánosbogarakként ünnepeltek a Vit-havasi éjszakában a kirándulók.
               Na, de Németországból hazahajtani, akármilyen módos a járgány, fárasztó, még akkor is, ha autógyárban dolgozóként a kényelemhez szükséges összes szerkentyűt, sôt herkentyűt belegyömöszölte a négykerekűbe. S amúgy is: Budapest pihenôt kíván. Magyar szó, magyar felirat, székely vendégmunkások, s egy gyergyói barát, aki várta. Egyértelmű, hogy leparkolt az akárhányadik kerületben. A nagy találkozás öröme azonban másfél óráig tartott. Valaki ezalatt elgurította a full extrás járgányát. Gurult a sátor, a bakancs, az itthoni nyaralás… a világító rudacskák. A hiányzó papírokat pótolták a hatóságok, indulhatott vissza alig néhány óra múlva, tömegközlekedési eszközön… Németországba.
               Persze, hogy hihetô, mi történt; mindennapos a magyar fôvárosban, ha nem óránkénti, vagy percenkénti az autólopás. Minél nagyobb lóerôs, annál nagyobb az esélye, hogy elkötik. És hihetetlen, hogy viszontlátja autóját a gazda. Aki tud róla, bizonyosan úgy hallgat, mint a kuka, s nehogymá’ a rendôrség pontosan ezt, az ô kocsiját kézre tudná keríteni tolvajostól…
               Még meg sem emésztettem a hallottakat, mikor egy gyergyói ember kopogott a szerkesztôség ajtaján. Kulcscsomót talált, rajta autókulcsot is, szeretné, ha gazdája visszakapná, hirdessük meg, mondta, hiszen fontos lehet a tulajdonosnak…
               Vajon ezek után, a Németországban boldogulását keresô, folyton haza, a Vit-havasba vágyó fiatalember mit szólna a kulcsköteg történetéhez? Ahhoz, hogy itt hál’ istennek utolsó látogatása óta sem kell világ, gyertya, hogy becsületes emberrel találkozzunk. Ugyan ritkulnak az erdôk a havas felé, de akadnak még bôven Mózsik, kik csak a világító rudacskákat cincálják szét. Puszta kíváncsiságból.
    Kedves-Tamás Gyopár

    Érettségi-eredmények

               Ki könnyes szemmel, ki pedig fülig érô szájjal hagyta el az eredményhirdetô táblát az érettségi jegyek kifüggesztése után.
               Mondják egyesek, hogy tanulni is kellett, de a szerencse sem ártott a vizsgázóknak. Ki így, ki úgy, túl van a megmérettetésen.
               A Salamon Ernô Gimnáziumban összesen 233-an érettségiztek, közülük 176-an voltak salamonosok. Kilenc diák nem vette sikeresen az akadályt, és akadt olyan is, aki nem jelent meg a vizsgákon. Húsz dolgozatot óvtak meg, és négy esetében emeltek jegyet. Senki nem érettségizett tízes átlagossal, viszont 39 diák kapott 9 és 9,99 közötti osztályzatot.
               A Gépgyártó Iskolaközpontban is érettségiztettek. Itt összesen 324-en vizsgáztak. 254-en voltak a gépgyártósok és batthyánysok. 42 diák nem vizsgázott sikeresen. 37-en tettek le óvást, 14 esetben helyet adtak az óvásnak, és két esetben volt nagyon eredményes, hiszen 4,55-rôl 5-re, illetve 6,40-rôl 7,25-re emeltek. Hárman kaptak 9-es átlagost.
    K-T. Gy.

    Idôalagút (28.)

               A 100 éve megjelent Gyergyó a település gazdasági helyzetét elemezte. Nem volt akkor sem kolbászból a kerítés:
               „Közgazdasági helyzetünk
               Az ipar helyzete általában kielégítô volt. Nem tulajdonítunk ugyan a javulásnak állandóbb jelleget, de mégis annyi rossz esztendô után eseményként jegyezzük fel, hogy a múlt évben javulást láttunk. Különösen nagy arányokban kifejlett a fakitermelés. A fűrészelt árukban milliókat forgattak, s abból erdôvásárlások, valamint fuvar és napszámbérek révén a nép kezén is sok pénz fordult meg. Legnagyobb részt erre vezethetô vissza, hogy az ipar ezen a vidéken is föllendült, hol a vámháború óta állandó volt a stagnálás. Hozzájárultak ehhez a sűrűbb középítkezések, valamint az egész kamarai kerületben megszaporodott munkaalkalmak. Ismételjük azonban, hogy ennek a fellendülésnek nem lehet állandóságot tulajdonítani, mert mihelyt a nagy faüzemek az erdôk letarolása folytán megszűnnek, s az építkezési kedv is betelik, visszaesés fog elôállni. Mindazáltal a jelen idôszak igen alkalmas arra, hogy az iparfejlesztési akczió bevezettessék, s a székely ipar a viszonyok változásaival szemben prosperáló és ellentálló képességében megerôsíttessék.
               E részben a székely ipar fölvétele már megtörtént. A kamara a kereskedelemügyi miniszter úrhoz három részben fölterjesztette a gyakorlati munkakezdésnek alapját képezô munkálatait.
               Az elsô a kisipar és a gyáripar jelen helyzetét tárja föl, a második a háziipar törzskönyvét adja, a harmadik a tanoncképzés tekintetében követendô útmutatást foglalja magába. (…) a való munka 1907-ben kezdôdik meg, amikorra a törvényhozás a szükséges felhatalmazást és anyagi támogatást a kormánynak megadja.
               Kamarakerületünknek nem csak iparára, hanem egész közgazdasági életére döntô befolyással bír a vasútkérdés helyes megoldása. A székely körvasút teljes kiépítését a kereskedelmi miniszter úr már kilátásba helyezte s így e részben már teljes megnyugvásban vagyunk.
               A Székelyföldnek az a darabja, melyet ez a vasút érinteni fog, természeti kincsekben (fa, márvány, kôszén, ásványvíz, stb.) oly gazdag, hogy ott a teljes vasút megnyitásával virágzó élet kell keletkezzék.
               Már is értékben sokat emelkedett a hasznos terület az egész vonal mentén, s kész tervek várnak gyakorlati megvalósításra. Fontos kérdés azonban, hogy ezen a vonalon Budapestrôl kiindulva a Gyimeseken át egész Galacz román kikötôvárosig közvetlen vonatok közlekedjenek, illetôleg, hogy a körvasútnak Maros-Vásárhelytôl Gyimesig tartó szakasza már a kezdettôl fôforgalmi úttest legyen s ezzel Székelyföldnek ez a darabja a világforgalomba igazából bevonassék. (…)”
               Decemberre Csík felôl elkészült a vasút. Gazdasági jelentôségét senki nem vitatja. Azt ellenben ma is tapasztalhatjuk – fogyó erdôs területeinkkel –, hogy az akkor letarolt erdôk helyén mára nôttek új tarolásokra alkalmassá a fák.
               Jó lenne, ha figyelnénk az oly leheletfinom intésekre, mint amilyen e 100 éve közölt cikk üzenete.
    Ollózta: Bajna György

    Sörfesztivál
    Fogjuk az idôjárásra

               Ha nem akarod, hogy bepereljenek, kend az idôjárásra a sikertelenséget – szól a jó tanács, de tény, az idei sörfesztivál sikerességének sokat ártott az esô, a szél.
               Pénteken esô űzte a sörfesztiválon részt venni szándékozók kedvét, az eredeti programokon változtatni kellett, s a vacak idô miatt a csapravert hordók egyike sem ürült ki teljesen. Szombatra az esôt szél váltotta fel, pulóverben, bélelt kabátban fogyasztották italukat a fesztiválozók, ki bosszankodva, ki pedig örülve az áramkiesésnek. A felmelegedést a koncertek hozták, s tombolt a tömeg úgy, mintha nem akarná annyiba hagyni. Bosszankodtak is a csendes éjre vágyó, otthon maradt gyergyóiak, még az alpolgármester is megsokallta, éjjeli két óra után véget vetett a zenének.
               Ha szombat éjjel a lakosság otthonülôi panaszkodtak a zajra, vasárnap a Homonyik-kedvelôk lázongtak, keveselve a hangerôt. A szervezôk ugyanis, hogy a pihenôket ne háborgassák, csökkentették a decibeleket, s éjfélkor, tűzijátékkal lezárták a mulatozást.
               Hiányoztak a gyerekek szórakoztatását ilyenkor biztosító játékgépek, hinták, ám játszóházas-program adatott a kicsiknek, látszott is, sokan beneveztek például az arcfestésre. Ami viszont volt: miccs, kolbász és sör, el is kelt 70 hordónyi a folyékony kenyérbôl.
               Szerencsére, kevés dolguk adódott a rendfenntartóknak, a rendetlenkedôket sikerült hamar rendre utasítsák, az eltulajdonított javakat visszaszerezzék. De ezzel együtt sem tudunk dicshimnuszt zengeni az idei sörfesztiválról. Majd jövôben. Az idei sikertelenséget pedig fogjuk rá az idôjárásra.
    B. K.

    Újra itthon épen, egészségesen

               A fekete kontinensrôl a napokban tért haza Barabás Márti és dr. Bíró László. A több hónapos afrikai expedíció orvosa elmondta, a folyamatos gyomormenéses betegségeken kívül az akklimatizálódás is gondot okozott, volt néhány „biciklifertôzés”, horzsolás, mit el kellett látnia. Komolyabb baleset nem történt a tízfôs csapat tagjaival. Mint mondta, az összezártságból kialakult feszültségek nehezítették meg a dolgát, na meg a beszélt nyelvek különbözôsége is rátett egy lapáttal a hangulatra, ám nem a civakodás jellemezte a négy hónapos utazást. Bíró Lászlónak, kit nálunkfelé Dömének is szólítanak, a szervezéssel is foglalkoznia kellett. Néhány nappal hazatérése után elmondta, ha újra hívják, veszi hátizsákját, és indul – orvosként. Dr. Borosnyai Juditnak és dr. Nagy Örs marosvásárhelyi professzornak köszöni, hogy felkészülten tudott helytállni a nem mindennapos expedíción. Mert, hogy nem volt könnyű, az biztos, két profi sportoló haza is utazott a Kilimandzsáró megmászása után.
               Élményekben gazdagon tértek haza, s már valószínű, felejtik a torzsalkodásokat, az összezártság „betegségét”. Az egyetlen nô a csapatban Márti volt, ahogyan az orvos mondja, ô volt a legegészségesebb, a legalkalmazkodóbb mindvégig, mondhatni, derekasan, férfiasan vette az akadályokat. Márti, mint mondja, most itthon viszszagondolva a távol töltött négy hónapra, egy hosszú hétvégének tűnik, mert folyamatosan úton voltak, de tudja, valójában nem így van, örül, hogy egészségesen tért haza két kisfiához. De ha lehetôsége lenne még egyszer, ô is indulna. A legnehezebbnek Márti azt tartja, hogy egyrészt egyedül volt nô, a másik dolog, hogy nagyon is nônek tartották. A kilenc izmos, kemény, akaratos férfi között valóban a gyengébb nemet képviselte, de egyáltalán nem volt gyenge, mint mondja, idônként csak ráfogták, hogy például miatta bringáznak lassabban.
               – A Kilimandzsáró megmászásakor megmakacsoltam magam, és azt mondtam, na még azért is megmutatom, ott leszek. És ott voltam. Egyetlen bajom volt, az, amikor nagyon elkapott a fiaim utáni vágy. Egészségileg pedig annyi, hogy hámlott a hátam. Az indulás elôtt próbáltam felkészülni mentálisan arra, hogy bármi jöhet, és ennek hasznát is vettem, ugyanúgy, mint a fizikai felkészülésnek. Sokkal, de sokkal nehezebbre számítottam. Csodálatos élmény volt, és nehéz volt otthagyni mindent, sokkal több idôt szerettem volna ott tölteni. Négy hónap nem elég Afrikára, de nekem nagyon jó, hogy most itthon lehetek a fiaimmal. S haza kellett jönnöm, hogy egyszer majd újra indulhassak.
               Márti és Laci, mint mondják, egy nagyon szép, örök életre szóló élménnyel teli, de ugyanakkor nagyon tanulságos útról tértek haza, melyrôl még fognak önök olvasni, hallani, ha továbbra is követik Márti afrikai naplóját.
    Baricz-Tamás Imola

    Az államfô és a nyugdíjemelés

               Múlt héten, kedden Traian Băsescu államelnök megfogalmazta kifogásait a Parlament által elfogadott nyugdíjtörvény-módosítás ellen. Szerinte a nyugdíjemelés kampányfogás, és a társadalom-biztosítási rendszer összeomlásához vezethet. Mint mondta, mielôtt aláírná a Parlament által elfogadott jogszabályt, részletes tájékoztatást kér a kormánytól a nyugdíjemelés finanszírozásáról. Kérését azzal támasztotta alá, hogy nem szeretne részt venni a nyugdíjasok becsapásában. Válaszképpen Románia miniszterelnöke, Călin Popescu Tăriceanu bejelentette, hogy a kormánynak nincs oka arra, hogy le-tegyen nyugdíjemelési szándékáról. A kormányfô véleménye szerint Románia gazdasági fejlôdésének növekedési üteme lehetôvé teszi, hogy jövôtôl az átlagbér 37,5 százalékára emeljék a nyugdíjpontot, ami azt jelenti, hogy az idôsebbek 43 százalékkal nagyobb nyugdíjemelést kapnak. A nyilatkozat hátterében a Parlament és az elnök közötti ellentét van, hiszen a törvénytervezet vitájánál mind a Szenátusban, mind pedig a Képviselôházban azonosították a nyugdíjemelés forrásait. A parlamenti vita során tudtuk, hogy a jelenlegi pont értéke 396,20 lej, ami az átlag bruttó fizetésemelés értékének 32,6 százaléka. A módosított nyugdíjtörvény szerint 44,24 százalékos költségnövekedésnek kellene bekövetkeznie, ami összesen havi 807 222 809 lej növekedést jelentene. Az állami nyugdíjak esetében, amelyeket a társadalom-biztosítási alapból folyósítanak, ez az emelés átlagban havi 748 615 778 lej pluszköltséget jelentene. A mezôgazdasági nyugdíjak emelését az állami költségvetésnek kell állnia. Látszólag tehát, nincs fedezet a nyugdíjemelés finanszírozására. Azonban a parlamenti viták során megkerestük azokat a forrásokat, melyek e nagyméretű nyugdíjemelés anyagi hátterét biztosítják. Az a tény, hogy a nyugdíjpont emelése nem egyszerre, hanem több ütemben történik, szintén lehetôséget biztosít a nyugdíjemeléshez szükséges anyagi fedezet biztosítására.
               Különben is, ha az államfô nem írja alá a nyugdíjtörvény módosítását, ez a jogszabály visszakerül a Parlamenthez, melynek ismét döntenie kell a törvényrôl. Ha már a nyugdíjtörvény módosítását a Parlament kezdeményezte, ha létezett a parlamenti pártok között egyetértés a nyugdíjemelésre vonatkozóan, akkor természetes, hogy az ország törvényhozó szervének honatyái ismét meg fogják szavazni a jogszabályt. Az államfô és a miniszterelnök közötti vita, ebben a kérdésben, csupán látszólagos. A végsô döntés, ha Traian Băsescu államelnök nem írná alá a Parlament által megszavazott törvényt, ismét a törvényhozó testületé. Az államfônek tehát nincs lehetôsége a nyugdíjemelés megakadályozására. A kormánynak pedig az a feladata, hogy tartsa be ígéreteit a nyugdíjemelési kapcsolatban úgy, hogy ez a folyamat ne vezessen inflációhoz, az aktív dolgozók megadóztatásához, valamint a megkezdett infrastrukturális befektetések leállításához.
    Dr. B. Garda Dezsô, országgyűlési képviselô

    MPSZ-hírek

               A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
               Hetvenkilenc hét, másfél év telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját, személyes ügyvédjét. Lehetséges, hogy Pap Iosif abban bízik, hogy elôbb-utóbb megunjuk számon kérni rajta ezt a tartozást, de meg szeretnénk nyugtatni mindenkit, hogy ez nem fog bekövetkezni. Számunkra kiemelt fontossággal bír az, hogy a polgármester miképpen bánik a közpénzekkel, legyen szó bármekkora összegrôl.
               Az RMDSZ nyitottságáról
               A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete érdeklôdéssel figyeli azt, hogy milyen tárgyalókészek lesznek az RMDSZ vezetôi minden olyan alkalommal, amikor gondban vannak. A nemzeti oldal hónapokon keresztül próbálta rávenni ôket, hogy az EP-választásokra állítsunk egységes magyar listát, ám ôk ettôl mereven elzárkóztak, s összeállították a maguk pártlistáját, hűséges pártkatonáikból. Aztán a népszavazáson kapott pofontól felébredtek, s máris hajlandóak tárgyalni a független jelölt Tôkés Lászlóval arról, hogy kerüljön fel az RMDSZ listájára, akár annak az elsô helyére is. Ezzel kapcsolatban az álláspontunk a következô:
               Az RMDSZ már számtalan esetben bizonyította, hogy bármire képes azért, hogy a hatalomban maradjon, ellenben minden ígéretét azonnal megszegte, ahogy a veszély elmúlt. Éppen ezért bármiféle tárgyalásnak csak akkor látjuk értelmét, ha az RMDSZ a gyakorlatban bizonyítja, hogy változtatott eddigi gyakorlatán. Az ígéretekben nem hiszünk, már csak a tettek számítanak. Az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, s mint ilyen, számtalan olyan dolgot tehet meg, ami a magyarság valós gondjait enyhítené. Kezdeményezheti például az oktatási törvény megváltoztatását, s a diszkriminatív elôírások törlését (gondolunk többek közt a román nyelv oktatására, a történelem és földrajz román nyelven tanítására, a pluszvizsgára), a Babeş-Bolyai egyetem szétválasztását (elvégre állami egyetem, az állam egyesítette annak idején, bármikor szét is választhatja), vagy a kisebbségi törvény kiegészítését egy újabb fejezettel, ami Székelyföld autonómiájáról szól. Mindezeket persze olyan módon, hogy a kezdeményezô a kormány legyen, ha pedig ebben a Liberális Párt nem megy bele, akkor az RMDSZ lépjen ki a kormányból. Ha ezeket, vagy más hasonlókat megtesznek, akkor azzal bizonyíthatják, hogy szándékukban áll változtatni eddigi politikájukon, s akkor lehet szó arról, hogy a Magyar Polgári Szövetség bármiféle együttműködési tárgyalásokba bocsátkozzon az RMDSZ-el.
               Egy dolog biztos: számunkra nem a különféle listákon elfoglalható pozíciók a fontosak, hanem a magyarság elômenetele, éppen ezért tárgytalannak tartjuk azt, hogy az RMDSZ vezetôivel az EP-listáról tárgyaljunk. Az RMDSZ egyszer bizonyítson, s az után tárgyalhatunk arról és csak arról, hogy miképpen lehet jobbítani a magyarság sorsán.

    Az SZNT elnöke az Európai Parlamentben

               Ezen hét elején Fodor Imre SZNT-elnök Tôkés László EMNT-elnök társaságában Strasbourgba látogatott. A küldöttséget fogadta az Európai Parlament számos tisztségviselôje, kezdve Hans-Gert Pötteringgel, a parlament elnökével. A tisztségviselôk elmondták, hogy az Európai Parlamentnek az az álláspontja, hogy minden olyan igény, mely nem irányul Románia területi integritása ellen, jogosan megfogalmazható, beleértve Székelyföld autonómiáját is. Ugyanakkor mindannyian nagyra értékelték a Székely Nemzeti Tanács által szervezett népszavazást, sôt, Brian Crowley, a Nemzetek Szövetsége frakció vezetôje egyenesen arra kérte az SZNT elnökét, hogy miután lezárul a szavazás, az SZNT küldöttsége személyesen ismertesse az eredményeket a frakcióval. Az erdélyi küldöttség kiemelten megköszöni Gál Kingának a látogatás megszervezésében és lebonyolításában nyújtott hathatós segítségét.

    „Tôlünk függ minden, csak akarjuk”
    III. EMI-tábor

               Idén augusztus 8–12. között kerül sor Gyergyószentmiklóson, a Négyes Motelnél a III. EMI-táborra az Egyesült és Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében – adta hírül Soós Sándor a vasárnap tartott sajtótájékoztatón.
               Tavalyelôtt több mint 1000, tavaly 2500 résztvevôje volt az EMI-tábornak, ez jogosítja fel a szervezôket, hogy újra összecsôdítsék azokat, akik vallják Széchenyi István gondolatát: „Tôlünk függ minden, csak akarjuk”.
               A korábbiakhoz képest újszerű táborra kerül sor, a fôsátor mellett lesz gyereksátor, kézművessátor, Keskeny út nevű, egyházi sátor, filmsátor, ahol esténként borkóstolásra is sor kerül.
               Az autonómia uralja az idei témaköröket, elôadásokat hallhatnak az autonómia-esélyekrôl, lesznek autonómia-példák, szó esik az állami magyar egyetemrôl, nagycsaládról, nemzeti jelképeinkrôl, a csángók magyarságáról, de lesznek történelmi témák, sajtóklub, jurtaállítás, borkóstoló, íjásztalálkozó és íjászat, ökumenikus áhítat, megemlékezés Dzsida születésének 100. évfordulójára, táncház és kirándulás is. Hosszú az elôadók sora is, melyek közül most csak kettôt emelnénk ki: Böjte Csaba atyát és Eva Maria Barkit.
               Ha a koncertek, szórakozás vonzaná a részt venni szándékozókat, akkor is bôséges a kínálat, újra eljön a Kárpátia, a TransylMania, mellé pedig a Pokolgép, Romantikus Erôszak stb., helyet adva a gyergyószentmiklósi, pályája elején járó Neuronkillersnek is.
               A szervezôk hangsúlyt fektetnek az ellátásra, két cég biztosítja a hideg, meleg ételt, hogy minden méretű zsebhez megfelelô legyen. A belépôjegyek árát illetôen sem kell horribilis összegre számítani, a napijegy 9 lejbe, a tábor egész idôtartamára szóló jegy pedig 35 lejbe kerül.
               A motel és kisházak már foglaltak, ám bôven van sátorhely, és a szervezôk abban is segíteni tudnak az érdeklôdôknek, hogy a környékbeli, hétvégi házak valamelyikét bérelhessék a tábor idôszakára, csak levelet kell küldeni a jelentkezes@emitabor.hu címre.
               Készüljenek tehát az EMI-táborra, melynek teljes programját nemsokára közöljük lapunkban.
    B. K.

    Petres kommentálja a nyilatkozatot

               Sajtótájékoztatót hívott össze Petres Sándor, az RMDSZ területi elnökeként. Beszámolt arról, hogy pénteken volt a polgármesterek találkozója Csíkszeredában, ahol minden településvezetô tudtára adták a művelôdési házak építését és rehabilitálását célzó programot. A határidô szűkös, augusztus 4-ig kell iktatni a pályázatot. Jelentôs összeg van új művelôdési házak építésére, valamint folyamatban lévô felújításokat támogatnak. Érdemes elkészíteni a dokumentációt, akkor is, ha kevéske rá az idô, és megéri azoknak is figyelni a kiírásokat, akik még nem kezdték el a ház felújítását, mert várhatólag most kezdôdô rehabilitációra is lesz kiírás nemsokára.
               Petres Sándor szólt még az útjavítás-finanszírozási kilátásokról, majd arról, hogy pénteken, július 13-án rendkívüli TKT-ra kerül sor, ekkor megszűnik a fiatalok ernyôszervezetének felfüggesztettsége, újra teljes jogú tagjai lesznek a Területi Képviselôk Tanácsának.
               Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, van replikája a GYTIET múlt heti lapszámunkban közölt nyilatkozatára.
               „Ilyenfajta nyilatkozatra én elôször és utoljára akarok a területi szervezet nevében reagálni, ugyanis a manipuláció, a féligazságok és a hazugságok keveréke az, amivel szembesülhettünk. Manipuláció az, hogy egy ifjúsági problémakörben tulajdonképpen szó nincsen az ifjúság problémáiról, csak az RMDSZ-t és esetleg személyeket is célzó támadásról. Féligazság, vagy mondjuk azt, hogy hazugság többször is jelentkezik a Nyilatkozatban. A területi RMDSZ, az állítás szerint, azokat a fiatalokat próbálja meg minden eszközzel elhallgattatni, akik kritikus véleményt fogalmaznak meg a vezetôség felé. Ha visszaemlékszünk 2005-tôl errefelé a TKT-kra, melyek minden esetben nyíltak voltak, akkor én arra emlékszem, hogy procedurális kérdésekben vitatkoztunk, de lényegi kérdésekben nemhogy kritikus, hanem egyetlen egy vélemény sem hangzott el. Tehát azt állítani, hogy a kritikát megfogalmazókat eltávolítanánk, mellébeszélés, hazugság… lehet válogatni a kifejezésekben".
               A területi elnök elmondta azt, is, hogy a jelenlegi vezetésen az elmúlt két év tevékenységét lehet, és kell számon kérni, de nem a három évet. A korábbi egy évet Dézsi Zoltántól, Virág Zsolttól kell számon kérni.
               A Gyergyó lemaradottságáról szóló állításra az elnök kifejtette, ez is legjobb esetben féligazság: „én nem hiszem, hogy Gyergyó környékén ne látszana a fejlôdés” – mondta, és példákkal támasztotta alá, hogy az elmúlt két évben mi és mennyi történt. Gyergyószentmiklósra százmillió régi lejes nagyságrendű támogatás érkezett az elmúlt években fűtéskompenzálás és rehabilitáció céljára, a kórházépítés befejezésére hasonló rendű a támogatás, a térségben megépült két magyar iskola, és szintén iskolai támogatásokra jelentôs összeget sikerült hozni. Sportterem-felújításokról, sportcsarnoképítésekrôl, út- és hídépítésekrôl, pályázatban való információnyújtásról beszélt Petres, majd Güdüc és Orotva vízellátásrendszere kiépítésének elindításáról, Gyergyószentmiklós részvételi lehetôségérôl a 50 000 lakosnál kisebb települések programjában, a G8 lendületvételében, s ehhez mind köze volt a területi RMDSZ-nek is. „Ha a szervezet dolgait nézzük, ez alatt a két év alatt a szervezet kimozdult abból az állapotából, hogy csak választások elôestéjén ül össze teljes létszámban, és csak választási, szervezési kérdésekkel foglalkozzon”.
               „Ha a fiatalok elégedetlenek Gyergyószentmiklós fejlôdésével, azt elsôsorban nem a területi szervezeten kell számon kérni. Van a városnak polgármestere, van egy városi RMDSZ…” – mondta Petres, és reagált a pozíciószerzésbôl való kimaradás felvetésére is, így például az alprefektusi tisztséget azért nem tölti be gyergyói, mert a megfelelô végzettségű és képességű emberek nem vállalták a tisztséget.
    B. K.

    Pillepalackba nem tankolunk!

               Nem is tudom, van-e olyan autós, aki legalább egyszer ne maradt volna üzemanyag nélkül. A szerencsésebbek pedig azt is tudják, száz méterre a benzinkúttól a legizgalmasabb az üzemanyaghiány. Ilyenkor kell fogni a kéznél lévô pillepalackot, s sétálni egyet, míg mellettünk elhúznak a gondosabbak. Közben dohogunk magunkra, s az ólommentes kút pisztolyával – merthogy csak az fér bele az üdítôsflakonba – óvatosan belelövelljük a két litert. Majd visszasétálunk a járgányhoz. Beleöntjük, felnyitjuk a motorháztetôt, felpumpáljuk, indítunk… Értem én ezt. Mi tagadás, többször jártam meg. Ahogy a töltôállomások szaporodtak a városszéleken, nem is volt gond. S ezután sem hiszem, hogy ne fordulna elô hasonló eset, csakhogy váltanom kell a „mentôedényt”. A pillepalackkal nem boldogulok. Mint ahogy olvasónk sem, aki üres műanyag bidonjával volt kénytelen hazamenni. Pedig neki a fűnyíróba kellett volna a benzin.
               Nem rosszindulatból nem szolgálták ki az alkalmazottak, hanem mert tiltja a szabály. Csak speciális, erre a célra gyártott műanyag edénybe vásárolhat üzemanyagot a betérô.
               Tôkés Lajos, az egyik töltôállomás vezetôje elmondta, tiltja a munkavédelmi szabály, azért nem szolgálták ki olvasónkat. Elektrosztatikus áramot fejleszt a műanyag, robbanásveszély áll fenn.
               Múlt hónap 29-én írták alá az alkalmazottak azt a zapiszkát, hogy tudomásul vették e szabályt. Ezek szerint vagy fémedénybe, vagy kimondottan erre a célra gyártott műanyag tartályokba tölthetnek üzemanyagot. Azt is elmondta, hogy az alkalmazottak, ha nem tartják be az elôírást, akkor 1000–1500 lej bírságot is fizethetnek. A város egyik autósüzletében érdeklôdtünk, a fémbôl készült üzemanyagtárolók ára után. Az ötliteres 35 lej, a 10 literes 40 lej, a 20 literes 85 lejbe kerül. Műanyagot nem tartottak.
    K-T. Gy.

    Figaro a Figurában

               Múlt heti lapszámunkban olvashattak arról, nem pihen a Figura, dolgoznak. A próbafolyamat, a munka címe amint Anger Zsolt budapesti rendezô mondta – Figaro a Figurában. Béres László igazgató arról is szólt, július 27-én alkonyatkor láthatja a közönség Szárhegyen a Lázár-kastélyban a Figaro házassága című darabon alapuló bemutatót. Majd 29-én ezt követi egy újabb elôadás. És az évad folyamán bekerül az elôadás a színpadra is.
               Hogy miért pontosan ez a darab, arra Béres adta a választ:
               – Pályáztunk a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál nyári, szabadtéri elôadás létrehozására, ami eleve Beaumarchais: Figaro munkacímmel volt. A pályázat más alkotócsoporttal lett kitalálva, ôk javasolták, majd nem sikerült létrehozni. Én erôltetett menettel kerestem meg Anger Zsoltot. Ô elvállalta, ismervén a körülményeket, helyzeteket, a Figura Stúdió Színház színészeire, és három meghívott művészre építette a darabot. A hat figurás mellett Szabó Tibor, Veress László visszatérô meghívott vendégek és Szabó Eduárd színművész is játszik a darabban.
               Anger Zsolt, a darab rendezôje, forgatókönyvírója elmondta, meglepô zenéket hallhat majd a nagyérdemű Elvis Presleytôl Robi Lakatosig, aki egy híres magyar hegedűs.
               – Egy anakronisztikus világot szeretnénk ábrázolni. Én azt tapasztaltam, a nagyon rövid felkészülésem alatt, utánanézve a világ minden tájáról az elôadásoknak, vagy korban tartják, vagy com-media de l’arte szerű világba préselik be. Azt képzeltem, annyira kiált Sevilla, az egész spanyolság, hogy egy spanyol világba rajzoljuk be ezt a történetet. Úgy gondoltam, nem kellene azzal foglalkozni, milyen korban van, térben és idôben behatárolhatatlanná tesszük. A rendkívül egyszerű tér, a rendkívül egyszerű díszlet és a színeiben a vörös, a fekete és a fehér ruhák, az egész látványvilága a szenvedélyt, az elfojtott vágyat tükrözi. Minden más sallangot mellékesként kezelünk. Azt szeretném, ha a legfinomabb falatok kerülnének az asztalra. Nemcsak a táncban, a prózai jelenetekben is flamenco kell átszivárogjon, a flamenco életérzés, a szenvedély – mondja Anger Zsolt, majd arról is szólt a rendezô, hogy belecsöppent a darabba, Gyergyóba, a Figurába, de olyan érzése van, mintha száz éve itt volna, otthon érzi magát.
               – Különleges csapat, az összes lehetetlensége ellenére: lehetetlen gazdasági viszonyok között dolgozik, lehetetlen helyen, lehetetlenül szűk, kicsi színházként. Budapesten, vagy máshol az ember hozzászokik a nagykiállítású dolgokhoz, sok emberhez, gyakran a pazarláshoz is. Itt le a kalappal mindenki elôtt: az irodától, a műszakon át a színészekig.
               A Beaumarchais: Figaro házassága jelmezét Fekete Kata, díszletét Bodnár Enikô tervezi, ko- reográfusa pedig Bajnai Beáta. Barabás Árpádot láthatjuk Figaro, Bálint Évát Suzanne, Szabó Tibort Almaviva gróf, Bartha Borókát a grófnô, Veress Lászlót Bartolo doktor, Boros Máriát Marcellina, Antal D. Csabát Chérubin, Szabó Eduárdot Bazilio és Tamás Boglárt Antonia szerepében.
               Készülnek tehát a „legfinomabb falatok”, amelyeket a Lázár-kastély udvarán tálalnak július 27-én vacsoratájt a Figurások. A közönségnek.
    K-T. Gy.

    Pályáznak, szervezkednek Borszékért

               A borszéki Tündérkertben (Kerekszéken) gyönyörűen sütött a nap, azonban egy lelket sem látnunk arrafelé. Pedig, akik gyakrabban jártak oda, emlékeznek, ki késôbb ért ki, alig akadt hely piknikezni a csodálatos tisztáson. A Szerelmesek sétányán sem andalogtak a párocskák, s a kígyózó-kanyargózó ösvényeken sem kellett egymást kerülniük az odalátogatóknak. Csend van. Az egykori cifra villák közül jó néhánynak csak a falai épek, s bizony, nem egy közülük életveszélyes. Csak a hely hangulata a régi. Tudják, olyan, mint a képeslapokon, amit a Borszéken nyaraló rokon küldött. Hogy az itthon maradt odakívánkozzon a léces tornácú, erkélyű villák valamelyikébe, hogy feledje a rohanó hétköznapokat. Ôrzi még a hely a nagy „életnek” nevezett nyarak, üdülések hangulatát. S ha virággal megrakott teraszú szálloda elôtt sétálunk, s nem kacsintgatunk távolabb tôle, egyenesen vonzó e település. Az ott lakók is tudják, szükség van Borszék fejlesztésére, a hangulatához kell hozzátegyenek, nem is keveset, hogy fellendítsék. Ezért is hozták létre a Borszék Fellendítéséért Egyesületet, hogy mozduljon ki pozitív irányba az üdülôhely.
               Mik József, a 2800 lelket számláló település alpolgármestere, aki részt vállal abban, hogy felrázza az ifjakat, hétvégeken rendezvényeket szervezzenek, szórakozást kínálva a turistáknak, így látja a települést:
               – 1995-ben rengeteg villát eladtak, utána jelentkeztek a tulajdonosok, jöttek a pereskedések. A privatizáció után az épületeket felértékeltették, s majd rövid idô alatt eladták. Minden magánkézben van, s nincs egy tömbben, egy kézben. Az állam ugye nem ad semmit, mert nincs itt tulajdona. Az épületek pedig mennek tönkre. Létezik egy tanácshatározat, mely szerint 25 millió régi lejt kell fizessen a tulajdonos, amenynyiben nem fog hozzá az ingatlanja feljavításához. Ki is küldjük a 30-40 értesítést. Vannak, akik kifizetik inkább az összeget, másokat pedig meg sem találunk, hogy értesíthessük... S ezek között a feljavításra
               váró épületek között nem is egy akad, amelyik életveszélyes állapotban van. De a törvények szerint sok mindent nem tehetünk. Az önkormányzat meg kellene rendeljen saját költségén egy felmérést, s ha a szakember véleményezése szerint veszélyes, le kell bontani, akkor be kell nyújtani a kérést a megyei tanácshoz, hogy lebontathassuk, s ha határozat születik errôl, az önkormányzat kellene lebontassa, saját költségén. Igaz, feljavítottak néhány villát, szálláshelyek vannak, de étkezôhely nincs. Mint ahogy szórakozási lehetôség sincs. S a 60-as évekbeli víz és szennyvízvezetéket is ki kellene cserélni. Már megvan a hatástanulmány.
               – Mik a lehetôségek?
               – Jövôben fognak hozzá a Borvizek útja projekt kivitelezésének, amely Hargita és Kovászna megyei közös pályázat. Borszék egymillió eurót fog kapni erre. A központ szép lesz. A Sapard-programmal egymillió eurót nyertünk, amelybôl a Szerelmesek sétányát feljavítjuk. Ezenkívül épül a 150 férôhelyes sportcsarnok, amely év végéig kell elkészüljön. És már az alapot megásták Nagymezôn, a négycsillagos Borszék Villa hotelnek, amely gyógykezelésre is alkalmas lesz. S ez a legfontosabb, ez a szálloda. Ha elkészül, valószínűleg a többi villatulajdonos is lépni fog, hogy feljavíttassa épületét. A Muntero-Invest építteti a 86 szobás vendégfogadót, a tervek szerint mögötte sípályát is kialakítanak.
               – Egyesületet is létrehoztak a település fellendítéséért...
               – Úgy gondolom, hogy egy idôben csak negatív képet alakított ki a sajtó Borszékról. Sok év el kell teljen, hogy ez megváltozzon. Tehát létrehoztuk az egyesületet, próbáljuk a turizmust talpra állítani. Minél több embert szeretnénk bevonni. Olyanokat is, akik habár külföldön élnek, szívük visszahúzza. Pályázatokat írunk. Például már készülnek a faragott jelzôtáblák, amelyek beleillenek a környezetbe. Készítünk egy komoly weboldalt is. Olyan elképzelés is volt, hogy ne várjuk, hogy más készítse el a kezelôközpontot, álljunk össze, hozzunk létre egy részvénytársaságot, és mi, helyiek létesítsünk. Az összefogást is próbálja az egyesület kialakítani.
               Sok mindenre kiterjed a tenni akarók egyesületének figyelme tudják, hogy szükség lesz majd szakemberekre is, akik a turizmusban dolgoznak. Tehát tervezgetik Borszék jövôjét. S amíg szakemberekre lesz szükség, addig is az ifjak szervezkednek karöltve intézményekkel, hogy a hétvégeket ott töltô turistát kösse le rendezvény. Például kulturális napokat tartottak az elmúlt hétvégén. Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ adott 2000 lejt, a helyi polgármesteri hivatal pedig 1000 lejt. A szándékuk az volt, hogy ha már a kultúrház nem működik, legyen rendezvény. A Borszéki Ifjúsági Fórum, az Ecou Kulturális Egyesület és a GYTIT koncertet szervezett, de volt néptánc, elôadás és fúvószenekar is fellépett. Hét végén, július 15-én, vasárnap 17 órától a Kossuth-forrásnál nosztalgiaest lesz, szervezik az Ifjúsági Napokat július 20– 22-re, Lesznek Borszéki Napok is augusztus 3–5 között.
               Mozgolódik Borszék – összegezhetnénk, hiszen, ha csak azt vesszük alapul, hogy újjávarázsolják a központot, a Szerelmesek sétányát, az maga után vonja azt is, hogy újra benépesülnek a fogadásra berendezkedett házak, s a villatulajdonosok e láttán felújítják épületeiket, s újra tele lesz kicsikkel, nagyokkal a Tündérkert.
    Kedves-Tamás Gyopár

    Méltón ünnepelt a gyergyói férfikar
    „Fiaim, csak énekeljetek!”

               A gyergyószentmiklósi férfikórus 115. születésnapjára emlékeztek szombaton a kórus tagjai, a vendégek és azon gyergyóiak, akik értékelik a dalt. Az ünnepséget komoly, megfeszített munka elôzte meg, mely meghozta gyümölcsét; a Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikórusa méltón ünnepelt. Az ünnepség szombaton délelôtt a Szent Miklós Plébániatemplomban vette kezdetét, ahol Portik-Hegyi Kelemen címzetes kanonok, fôesperes, Bíró Sándor református lelkész, Baróti László örmény katolikus plébános hirdettek igét, és áldották meg a kórusok tagjait. Az ünnepelni érkezett vendégekkel közösen énekeltek a gyergyóiak, valamint Bálint Ákos egykori karnagy unokái, Kostyák Attila hegedűn és Kostyák Alpár orgonán. Az ünneplôk a templomból a Gyilkostó Szövetkezeti Társaság székhelyére vonultak, ahol Pál Árpád elnök átadta a kórusnak szánt termet. A székházat az egyházak képviselôi áldották meg. Szôcs László, az Ipartestület férfikarának elnöke ünnepi beszédében az 1927-ben létrejött kapcsolat megerôsítésérôl, a székház fontosságáról szólt. Pál Árpád, a férfikar tiszteletbeli elnöke pedig történelmi igazságtételként emlegette az újra egymásra találást. Majd Tompa Mihály A madár fiaihoz című verse hangzott el, Puskás Tünde VI. osztályos tanuló elôadásában. „Fiaim, csak énekeljetek!” – hallszott a felszólítás, melyet a gyergyói dalos férfiak immár több éve zászlajukra tűztek. A Kolumbán István vezette tekerôpataki Fúvószenekar muzsikájára vonultak a dalosok a művelôdési központhoz, a színházterem zsúfolásig megtelt. Bajna György újságíró szedte egy csokorba, és ismertette a gyergyói férfikórus történetét: „A kottát nem vagy nem megfelelôen ismerô laikusokat énekre tanítani egyáltalán nem volt könnyű dolog. A nehéz munkát a karnagyok kellett és kell megoldják. Soruk Kricsa Péterrel kezdôdött, Márton Gáborral folytatódott, aztán az elsô világégés utáni ébredés alatt ismét szükség volt a dalra, 1921 és 1923. között Schuller János a karvezetô. 1923-ban a szív-lélek Bálint Ákos veszi át a dalkör irányítását, és vezeti 50 esztendôn át. Az ô munkája teszi számon tartottá a férfikórust, amely 1926-ban az Ipartestület szárnyai alá kerül, és Ipartestületi Dalkör néven válik egyre ismertebbé, immár Brassótól Marosvásárhelyig. 1935. június 29–30-án rendezték meg Marosvásárhelyen a Romániai V. Országos Dalosversenyt, ahonnan elsô helyezéssel és ezüstserleggel tértek haza. 1937-ben a Dalkör működését betiltja az akkori román hatalom. Nyilván, a Görög Joachim szövegére komponált Bálint Ákos Jelige című rövid beköszöntô dal is közrejátszott ebben. Mi az, hogy sok évszázad óta sír és kacag Gyergyó síkján a magyar dal? (Az 1980-as években, a jelenleg is karnagy Ambrus (Nuridsány) Évának is felüzennek a színpadra, hogy azt a dalt ne énekeljék. Ôk honnan is tudnák, hogy melyik dalról lehet szó, erre mind a két, általuk tiltott nótának emlegetett éneket elfújják.)”
               Majd Pap József polgármester köszöntôje, illetve Nagy Ferencenk, a Seprôdi János Kórusszövetség tiszteletbeli elnökének köszöntô szavai után Boros Mária színművésznô hívta dalra az Ambrus Éva zenetanárnô „fiait”. Az ünnepelt kórus nyitotta meg a hangversenyt, aztán a meghívott kórusok léptek színpadra a közel négyórás elôadáson. Fellépett a csókai – Délvidék – Rákóczi Férfikar, karnagya Sziveri Szabolcs; a siófoki Férfi Dalkör, vezetôje Lovrek Károly; a marosvásárhelyi Cantuale Énekegyüttes, irányítója Nyilas Szabolcs; a sepsiszentgyörgyi Magyar Férfi Da- lárda, karnagya László Attila; a székelyudvarhelyi Székely Da- legyletet, karvezetôje Kovács László; a gyergyószentmiklósi Domokos Pál Péter Nôi Kar, vezetôje Pál Ibolya és a gyergyószentmiklósi Szent Miklós Kamaraegyüttes, karnagya Kolcsár Árpád.
               A szívet, lelket gyönyörködtetô dalos délután végén Szôcs László, a férfikar elnöke, és alelnöke, Elekes Zsombor emléklapokat adott át a kórus támogatóinak, „öreg” kórustagoknak. Néhai Bálint Ákost a Férfikar Örökös Karnagya címmel tüntették ki. Az emléklapot unokája, Kostyák Alpár vette át, az ô gondolatait olvashatják az alábbiakban:
               „A székelyek sosem voltak egyedül, hiszen a Jóisten örökké velük tartott. Biztatta ôket a harcban, kitartásban és a megmaradásban. Ennek egyik jele és eredménye, hogy mi, most itt, együtt vagyunk.
               Az eltelt sok év alatt kerültek a székelység élére különféle vezetôk. Kisebb vagy nagyobb érdemű és befolyású katonák, politikusok, olyan „nagy” és „kis” emberek, akikben ez a maroknyi nemzet bízott. A minket állami fórumokon képviselô „nagy” emberek semmit sem értek volna a közösségben élô „kis” emberek nélkül. Ezek élén papjaik és tanítóik álltak. A közösség napszámosai. Bálint Ákos is ezek közé tartozott. A több mint 50 éves karnagyi múltja és zeneszerzôi tevékenysége mellett Bálint Ákos érdemeit még három fontos dolog gazdagítja. Összegyűjtötte és lekottázta az ismert székely egyházi népénekeket, lejegyezte fonetikusan a szájhagyományként fennmaradt örmény egyházi énekeket, és az 1920-as és 30-as évek idején – anélkül, hogy tudtak volna egymásról – Kodállyal és Bartókkal párhuzamosan népzenét gyűjtött a Székelyföldön. Ha ezt annak idején nagyapám, Bálint Ákos tudta volna, lehet megijed, és nem folytatja, vagy ki tudja?
               Hajlamosak vagyunk arra, hogy ilyen magasztos pillanatokban hôsöket avassunk, kitüntessünk. A hôsök a temetôbe és az akciófilmekbe valók. Ha nagyapám itt lenne, és ki akarnák tüntetni, csak annyit mondana: „Miért nem szóltatok elôre? Írtam volna erre az alkalomra egy kórusművet”.
               Hölgyeim és uraim, Bálint Ákos családja nevében kívánok a dalárdának még sok-sok születésnapot, rengeteg muzsika, barátság és bizakodás töltse be az új székházat!”
               A 115 éves Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikórusa köszönetet mond mindazoknak akik támogatták rendezvényét: Hargita Megye Tanácsa, Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, Gyergyószentmiklós Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Gyergyószentmiklós Megyei Jogú Város Önkormányzata, Gyergyószentmiklósi Művelôdési Központ, Gyilkostó Szövetkezeti Társaság, Ben Com Mixt Kft., Industry Transilvan – Decoratex, Talizmán Kft., Astra – Uniqa Új Generáció Biztosítója, Sikó-Bussines-House Kft., Viridis Kft., Szent Benedek Tanulmányi Ház, Salamon Ernô Gimnázium, Városi RMDSZ, Ora International, Glaserdi Kft., Radplast Kft., Pieta Kft., Rendôrség, Arterimpex Kft., Apemin Borsec, Balázs Trading Kft., Erlas Com Kft., Fapicom Kft., Kobezol Kft., Kordial Kft., Pánko Kft., AF Magazin PP, Harmopan Kft., Savilcom Kft., Beti Florex Kft., Amigo&Intercost, Kós Károly Ált. Iskola, Tekerôpataki Fuvószenekar, Panoráma Turist, Revo Kft., Gálconsult Kft., Bajna György, Simó Ádám, Kostyák Alpár és Kostyák Attila, Török Zoltán, Figura Stúdió Színház, Dekomark Kft., Impex Pal Mar Kft., Villamossági Vállalat, Mark House Kft., Puskás Emil, Vadász Szatmári István, Márton Péter, Sikó Szilárd.
               Médiatámogatóink voltak: Gyergyó TV, Gyergyói Kisújság, Kelet Info Media Group.

    Baricz-Tamás Imola

    Szakértôk találkozója a kastélyért

               A tavalyi, román–magyar kormányülés eredménye az, hogy szombaton szakértôi csoport vette birtokába a szárhegyi Lázár-kastélyt. Romániai és magyarországi szakemberek, helyi és megyei vezetôk közösen mérték fel, mi szükséges a kastély feljavításához, rendbetételéhez.
               Bár 1989-ben is született egy együttműködési protokoll a két ország között a kastélyért, mégis csak most sikerült konkrétan munkához látni, most született meg az Emlékeztetô, mely a kezdôlépést jelenti. A Sebestyén József (Magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetô fôtanácsosa), Dan Nicolae (Romániai Műemléki és Archeológiai Igazgatóság igazgatója), Lucian Fulger Săndulescu (Romániai Műemléki Hivatal osztályvezetôje), Petres Sándor (Hargita Megye Tanácsának alelnöke), Gábor László (Szárhegy polgármestere) és Kassay Péter (Kulturális és Művészeti Központ – Gyergyószárhegy igazgatója) által aláírt Emlékeztetô kapcsán az intézményvezetô így fogalmazott:
               – A dokumentum nem ad zöld utat, és nem tilt meg semmit. Felvet problémákat, és megoldásokat javasol.
               Tulajdonképpen egy feltérképezése történt a tennivalóknak, amely alapjául szolgál projekteknek, pénzalap-teremtésnek, hogy a kastély rendbetétele elkezdôdhessen. Munkához láthatnak immár a kastélyért aggódók, jut feladat, helyi, megyei önkormányzatnak, és szívesen fogadják a romániai, magyarországi kormányszintű támogatást is.
    B. K.

    Amôba-tábor

               Június 25–30. között, a Baricz-kanyarban zajlott az Amôba Öko Központ hagyományos környezetvédelmi és egészséges életmód tábora. A szálláshelyek elfoglalása és a megnyitó után sor került a csapatok kialakítására, a jó hangulat megteremtésére különbözô ismerkedô játékokkal, valamint a környék megismerésére. A csapatok közösen dolgozták ki az együttélés szabályait a tábor idôtartamára.
               Az egy hét során a résztvevôk megismerkedhettek a környék növény- és állatvilágával, az iránytű használatával, az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásával, az energiaforrásokkal, a klímaváltozás következményeivel valamint az egészséges táplálkozás alapjaival.
               A táborban projektmódszerrel dolgoztunk. Ennek a tanulásszervezésnek a legfontosabb sajátossága a komplexitás, amely egyaránt vonatkozik a környezetre, mint a megismerés tárgyára és a társas együttlétek által indukált tevékenységek sokféleségére. A napi programok környezet-adekvát problémakörök köré szervezôdtek. A témák elméleti ismertetése után a foglalkozások kis csoportokban történtek. A résztvevôk bemutatták a klímaváltozás következményeit, és hogy hogyan járulhatnak hozzá a CO2 termelés csökkentéséhez, ökoházat terveztek, növényeket határoztak meg. A nap végén tartott bemutatók a gyerekek kreativitását, az adott témához való komoly hozzáállását tükrözték. A választott témák elméleti bemutatását rajzok, különbözô gyűjtemények, szerepjátékok tették változatossá.
               Nagy élményt jelentettek a délutáni felfedezôutak valamint a patakban való fürdés. A délutáni és esti órák kézműves-foglalkozásokkal, különbözô játékokkal, sportolással teltek. A túrák alatt szedett gyógynövénybôl minden este tea készült az esti pásztortűzhöz, ahol sor került a nap kérdésének megbeszélésére, esti játékokra.
               A tábort a Hargita Megyei Tanács támogatta.

    Kérdések és válaszok
    Avagy Vincze János esete a sánta kutyával

               A következô kérdéscsoport a gáz bevezetéséhez kapcsolódott, és a következôképpen szólt:
               Igaz-e, hogy a Hargita Gáznak kifizették a teljes bekötési díjat, s nem vették figyelembe, hogy ténylegesen csak a Rózsák utca végétôl kezdôdött a vezetés, onnan a város végéig a régebb lefektetett vezetéket használták fel? Hogy lehetséges, hogy a tavaly lefektetett gázvezetékre további fogyasztók csatlakoztak, holott többször elhangzott, hogy az csak a hôközpontokat fogja kiszolgálni, s a város fizette ki a teljes munkálatot? A cég részérôl ki ellenôrizte a terveket, illetve ki felügyelte, hogy a vezetékek valóban csak a kazánházakat kössék össze az elosztóállomással, ne legyen rajtuk egyéb leágazás? A gázvezetékre csatlakozó további fogyasztók kifizették-e a bekötésnek bár egy részét? Hol mérik a kazánházak gázfogyasztását, a város végén, avagy minden kazánháznál külön – külön? (Más szóval: a késôbb csatlakozott fogyasztók fizetik a saját fogyasztásukat, vagy azt is a város állja?)
               A válaszok a következôképpen hangzottak:
               A gáznyomáscsökkentôket fel lehet használni a továbbiakban is. A vezetékeket szintén, hogy a lakossághoz eljusson a gáz, tehát nem kidobott pénz.
               Nem igaz, hogy elavult technológiájú hôcserélôket vásárolt a cég, amelyek nem férnek be a Virág és a Bucsin negyedek tömbházainak alagsorába.
               A Hargita Gáznak a város csatlakozási díjat fizetett.
               A Hargita Gáztól kell kérdezni, hogy csatlakoztak-e más fogyasztók a vezetékekre, és hogy fizetnek-e, a vezetékek a Hargita Gáz Rt. tulajdonát képezik.
               A cég részérôl az ezzel megbízott építkezési vezetô ellenôrizte a munkálatot.
               A gázfogyasztást a nyomáscsökkentô állomásoknál mérik, azt mérik, ami bemegy a kazánházba.
               Tudomásunk nincs, hogy csatlakozott volna fogyasztó a vezetékre.
               S akkor vizsgáljuk meg a válaszokat.
               Az elsô kérdésre gyakorlatilag nem kaptunk választ, hacsak nem tekintjük annak azt a semmitmondó, s amúgy hamis kijelentést, miszerint a Hargita Gáznak a város csatlakozási díjat fizetett. A valóság ugyanis az, hogy a csatlakozási díjra a pénzt ugyan a város adta, de a díjat a közüzemek fizette ki, tehát nekik lett volna kötelességük ellenôrizni, hogy a szolgáltató miképpen számolta ki azt. Annyi egyértelmű, hogy a csatlakozási díj arányos a lefektetett vezeték hosszával, tehát nem mindegy, hogy figyelembe vették-e azt, hogy minimum 2 kilométer vezeték már rég le volt fektetve a város költségén. Éppen ezért ismételten kérdem, 20 000 városlakó nevében: mennyi pénzt fizetett ki a közüzemek csatlakozási díj címen, s miért pont anynyit?
               Aztán a felelôtlenség csúcsa azt mondani, hogy a lefektetett vezeték a Hargita Gáz tulajdona, s a cégtôl kell megkérdezni, hogy mások csatlakoztak-e rá! Ugyanis ha a Hargita Gáz a saját pénzén vezetéket épít a város végétôl a kazánházakig, akkor az az övé, azt tesz vele, amit akar. Itt azonban az a helyzet, hogy azt a vezetéket a város fizette ki, akkor meg minden lakónak joga van tudni, hogy még kik, hogyan és miért csatlakoztak rá. Az pedig minôsíthetetlen, hogy azt mondja a közüzemek igazgatója, hogy Tudomásunk nincs, hogy csatlakozott volna fogyasztó a vezetékre. Aki ennyire figyel oda arra, ami körülötte történik, az mindennek való, csak cégvezetônek nem. Elvégre az utolsó kisiskolás is tudja, látja, hogy a tűzoltóság, a Maros szálloda, az új tornaterem, az egész Új Élet utca (hogy csak a fontosabbakat említsem) mind arra a vezetékre van csatlakoztatva, ami a tavalyi gyermekmesék szerint kizárólag a kazánházakat szolgálja ki, ezért kellett az egészet a város kifizesse. Arról nem beszélve, hogy állítólag A cég részérôl az ezzel megbízott építkezési vezetô ellenôrizte a munkálatot, s az nem vette észre, hogy számtalan helyen leágazásokat hagytak eleve, másképp nem lehetett volna utólag újabb fogyasztókat csatlakoztatni. Ha lehet egy tanácsom, azt javasolom, hogy azt az építkezési vezetôt sürgôsen és nagy ívben rúgják ki, mert nem végezte rendesen a dolgát, részese a város becsapásának, megkárosításának.
               Egy mondatot megér az is, hogy az igazgató szerint: a gáznyomáscsökkentôket fel lehet használni a továbbiakban is. A vezetékeket szintén, hogy a lakossághoz eljusson a gáz, tehát nem kidobott pénz, mert az a pénz valóban nem veszett el, csak átalakult a Hargita Gáz profitjává. Ugyanis, ha a Hargita Gáz szolgáltatni akar a tömbháznegyedek lakóinak, akkor építsen elosztó-hálózatot, szereljen fel nyomás-csökkentôket, s vigye be a gázt a lakásokba. De ezt a saját pénzén, ne a városén, mert amikor majd beszedi a gáz árát, azt a pénzt ô teszi zsebre, s nem fog egy banit sem adni belôle a városnak!
               Összefoglalva elmondható, hogy az egész gázbevezetés kérdését a közüzemek igazgatója ritka hanyag módon kezelte, látszik, hogy ôt fikarcnyit sem érdekli a város érdeke, neki csak egy dolog volt fontos: legyen gáz a kazánházakban, a cég tudjon fűtést szolgáltatni, s ezért tudja elvenni a lakóktól a borsos fűtés-díjat. Kerül, amibe kerül, ez már ôt nem érdekli.
               ...
               A tisztelt olvasó már ennyibôl is láthatja, hogy a május elején feltett kérdésekre adott gyors válaszok nem a tisztázást, csak a még nagyobb homályt szolgálták. (Ezért itt most meg is állok, egyelôre nem folytatom ezt a minisorozatot.) Ennél már csak az a rosszabb, hogy májusban azonnal érkeztek a Vincze János válaszai, de most, mikor bele-megyünk a részletekbe, mikor fény derül arra, hogy tájékoztatás helyett csúsztatott, ködösített, meg hazudott, most teljes a csönd. Egy dolgot azért jó lesz figyelembe vennie: van egy magyar szólás, ami úgy hangzik, hogy hallgatás beleegyezés.
    Árus Zsolt

    Döntés „lóhalálában”

               (folytatás múlt heti lapszámunkból)
               * Kispénzbôl tengôdô kérte, kaphasson adókedvezményt, nincs ahonnan elôteremtse a befizetésekhez szükséges összeget. A szakiroda képviselôje elmondta, a törvény ad lehetôséget ilyen esetben épület- és területadó-csökkentésre, egyik tanácsos pedig megjegyezte, ne mindig a pénzt nézzék, vegyék figyelembe az embert is. A testület egyetértett az adócsökkentéssel olyan személyek esetében, akik képtelenek kifizetni azt, mint mondták, van pár kollektívnyugdíjból élô a városban, akiknek az adó óriási terhet jelent. A csökkentés mértékérôl minden eset kapcsán külön születik döntés.
               * Humanitárius tevékenységet végzô szervezetek kérték, kapjanak adókedvezményt ingatlanjaikra. Miután a szakiroda igazolta, hogy az épületek valóban humanitárius célra voltak vásárolva, a testület felmentette ezen házakra fizetendô adó alól a szervezeteket.
               * A könyvtár és Támasz Klub egy-egy alkalmazottja más besorolásba kerül újabb képesítések megszerzését követôen – ezzel értett egyet a testület.
               * A Monturist Kft. alaptôkéjének növelése is napirenden szerepelt. Az elôterjesztô, Pap József elmondta, egy esztendeje, hogy Budapest V. kerülete elküldött 8 millió forintot törzstôkeemelésre. Hozzá kellene tenni 10 000 lejt, és végre megtenni a lépéseket a törzstôkeemelésért. Elhangzott, az V. kerület célja az lenne, hogy többségi részvényes legyen a kft-ben, majd pro és kontra érvek születtek, hogy kiengedheti-e Gyergyó kezébôl a döntési jogot e cégben. Többen említették, jobb egy jólmenô vállalkozásban kisrészvényes lenni, mint egy profitot nem termelôben, haldoklóban többségi tulajdonosnak. Arról azonban, hogy e törzstôkeemeléssel módosulnak-e az arányok, csak vitatkozni tudtak, míg be nem hívatták Virág Zsoltot, aki felmérést is mutatott a részvényarányokról. Tinka Kálmán kijelentette, az V. kerület önkormányzata elôtt nem ez a helyzet ismeretes, nem szabad bujkálni, ôszinte kell lenni a partnerrel szemben. Ha sumákolások folynak, ô abban nem vesz részt, írásban teszi le felmondását a Monturistért létrejött bizottságból. Virág javaslatára végül a tanácsosok úgy döntöttek, ha 10 évig nem történt nagy elôrelépés a Monturistban, akkor a törzstôkeemelés is várhat néhány hetet, míg tájékoztatni tudják Belváros-Lipótváros önkormányzatát a tényállásról.
               * Beruházási program- és költségvetésmódosításról is döntött a testület, melyrôl külön írásban olvashatnak.
               * Két darab, 16 lakrészes, fiataloknak építendô lakás helyérôl kellett döntést hozni. A Virág negyedben épülô ANL-s lakások mellett erre a 32 lakrészre is kilátás van, csak helyét kellett meghatározni. A többség amellett döntött, hogy a volt Csanód területén kerüljenek ezek felépítésre, és ha lehetôség van, jó lenne, ha nyolc lakrésszel többet sikerülne oda építtetni.
               * Az UFET udvarán még 4600 négyzetméternyi területe van az önkormányzatnak. Elhatározták, hogy e területet eladják a szomszédságban működô cégeknek.
               * Hargita és Kovászna megyei közhatóságokkal együtt egy hulladékkezelési programban fog részt venni a városunk a tanács döntése értelmében.
               * Egyhangúan döntöttek a helyi tanács társulásáról Vasláb, Ditró, Remete, Szárhegy, Újfalu, Alfalu és Csomafalva községekkel a Gyergyó Kistérségi Fejlesztési Egyesület létrehozása céljából.
               * Jóváhagyták a műjégpálya rehabilitálásához szükséges megvalósíthatósági tanulmányt. Kercsó Attila független tanácsos, a jégkorongszakosztály elnöke kihangsúlyozta, jó lenne, ha ebben az idényben nem fognának neki a felújítási munkálatoknak, mert akkor a korábban leszögezett rendezvények programját nem fogják tudni betartani, ezt, mint mondta, írásban is le fogja tenni.
               * Bizottság létrehozásáról is döntöttek egy közbeszerzési szerzôdés elbírálására.
               * A 4-es km-nél egy turisztikai panzió építéséhez szükséges zonális rendezési tervet egyhangúlag hagyták jóvá a városatyák.
               * Szintén rábólintottak egy, a Sugárút és a Tatár utca közötti, újonnan kialakított bekötôutca elnevezésére, egy ott lakó kérését jóváhagyva, mely szerint Hársfa utcának keresztelték.
               * A már korábban is szóban forgó speciális illeték bevezetésérôl a Gyilkostó üdülôtelepen nem tárgyaltak, ugyanis a polgármester elmondta, nem tudott utánajárni, így pontos információk hiányában elnapolták a döntést.
               * Döntöttek 5356 m3 fa értékesítésérôl.
               * Visszavontak két, korábban hozott határozatot, melyet a prefektúra megtámadott.
               * Tizenkét, megvitatásra kerülô probléma képezte a 23-as napirendi pont alpontjait, tárgyaltak arról, hogy a Comixt Bradulnak nem jár adókedvezmény az épület tatarozásáért, az Ambientet és Szent Erzsébet Öregotthont elemzik, a taxisok parkolási illetékének csökkentését egy késôbbi ülésen újratárgyalják. A többi alpont megvitatására nem kerülhetett sor, hisz mindössze kilenc tanácsos maradt az ülésen, s így az nem tekinthetô statutárisnak. Mielôtt azonban a maradék kilenc is kereket oldott volna, Tinka Kálmán feltett egy kérdést, amitôl a jelen lévôknek földbe gyökerezett a lábuk, nevezetesen azt, hogy tudják-e, 2,83 milliárd lejt szavaztak meg útjavításra a költségvetés-módosítással. Nem tudták.
               Nem tudták…
               Az eset úgy történt, hogy beruházási program és költségvetés-módosítás is szerepelt napirenden, amit az ülés kezdetekor kaptak kézhez az önkormányzati képviselôk. Kisebb vita alakult ki fôkönyvelônô és alpolgármester között, utóbbi azt sérelmezte, hogy nem elég részletes az elôterjesztés, hogy a gyilkostói gátakra szánt pénzt átcsoportosították egyébre, a közvilágítás korszerűsítésére elôirányzott összeget a IV. évnegyedre helyezték át. A fôkönyvelônô feltette a kérdést, igénylik-e a tanácsosok a részletes tájékoztatást, de nem mutatkozott rá nagy érdeklôdés. Rátértek a szavazásra, és elfogadták a módosításokat. Utólag kiderült, mit is fogadtak el.
               Az ülést követôen néhány tanácsos fogadalmat tett, többé nem szavaznak olyasmirôl, amit nem volt idejük tanulmányozni, és iktattatták kérésüket, hogy hétfôn újratárgyalják a költségvetést tanácsülés keretében.
               Hétfôi tanácsülés
               Ahogyan megegyeztek, össze is ültek a tanácsosok, hogy újratárgyalják a kérdéses, költségvetésrôl szóló határozatot, így szerdán a Juh-pataki gáttól, útjavításra elvett nyolcszázmillió régi lejt visszatették, e mellett kardoskodtak a szót kérô tanácsosok. Olyan formán, hogy a Rákóczi Ferenc utca rendbetételére, kivitelezésre 1,1 milliárd, illetve a Selyem és a Tölgyfa utcák kijavításának kivitelezésére elôirányzott 1 milliárd lejt vették el. A felújítási tervek elkészítésére szánt összegekhez nem nyúltak. Így a 2,1 milliárdból visszatették a 800 milliót a Juh-pataki gáthoz, és a fennmaradó 1,3 milliárdot átcsoportosították a Temetô utca illetve az Építôk utca kanalizálásához elôirányzott összegek mellé. Az Építôk utca csatornázása az ANL-s lakások Csanód(Rájzer)-kertben való építése kapcsán szükségeltetik.
               Elvi döntést hozott a tanács a Rokaly József által, a Székely Nemzeti Tanács nevében tett kérésre, mely alapján rovásírással is kiírják a helységnévtáblákon a város nevét. Szintén elvi döntést hoztak a Pro Cive Egyesület azon kérésére, hogy az új sportcsarnok a Basilides Tibor nevet kapja.
               Az ülésvezetô Vencser Sándor szót adott Árus Zsoltnak, aki két percet kapott, hogy ismertesse a tanácsosokkal: a vízszámlázás ügyében a Marosvásárhelyi Táblabíróságon pert nyert, tudjon róla a városvezetés, és az annyit emlegetett vizescégben való részvételt igencsak gondolják át a tanácsosok, a várost megilleti az ötvenegy százalék.
               Az ülés végén újra a Monturist Kft. tôkeemelésérôl, a részvényesek százalékarányáról esett szó, hosszasan vitáztak errôl, és Virág Zsoltot, a kft. vezetôjét is újra behívatták az ülésre. Szó szót hozott, melynek kapcsán egyetlen szó jutott eszembe: porhintés. Nemsokára megérkezik Belváros – Lipótváros küldöttsége, majd akkor tisztán kell beszélni.
    Baricz-Tamás Imola
    Balázs Katalin


    Márti Afrikai naplója

               (folytatás az elôzô lapszámból)
               Május 11.
               A meredek szakaszt, mellyel indult a csúcstámadás, már ismertük a tegnapi akklimatizációs túránkból. Az éjszakai 4900-as szint elérése lassúbbnak tűnt, mint a tegnapi nappali, most nem lehetett nézelôdni, semmit sem lehetett tenni. Csak egyik lábadat a másik után.
               6–7 óra a csúcsig, mondta tegnap Alajos. Azon tusakodtam, mivel lehet eltölteni hat vagy hét órát.
               Például, aki hangszeren tanul, annak ennyi a kötelezô napi gyakorlás. Aki egyetemista és szesszióban van, annak ennyi a napi tanulás. Aki kamionsofôr, annak ennyi idô alatt lehet kb. 400 km-t megtenni. Aki nyugodt, kiegyensúlyozott és okos ember, annak ennyi idô elegendô az éjszakai pihenéséhez. És aki eszement, és egyre csak magasabbra vágyik, annak ennyi idô kell az utolsó tábortól a csúcsig jutni – legalábbis a Kilimandzsárón, esôs évszakban. Na, mi ebbe az utolsó kategóriába tudtuk a leginkább besorolni magunkat, amint az óra elütötte a május 11-et.
               Próbáltam végigpörgetni, mint egy filmet, hová indultam, milyen volt az út eddig, hogyan jutottam fel idáig, és ami a legfontosabb, mi vár rám innen, mi mindent olvastam a helyrôl eddig. Ezen az utolsó részen áll vagy bukik minden. Mármint a sikerélményem.
               Csak az elôttem haladó lábra összpontosítok. De furdal a kíváncsiság, mi van a hátamnál. Éppen amikor hátra pillantok, akkor kacsint ki a Hold is a Mawenzit takaró felhôk mögül – de hamar vissza is húzza a fejét, mint aki nem várt kellemetlen dolgot pillantott meg. Ô, olyan magasból, elláthat akár a csúcsig is, gondolom. Mi lehetett ott, hogy ilyen ijesztô, még egy Hold számára is?
               A csúcsot hiába is kémleltem, esélyem sem volt látni. A felhôk és még sok kis csúcs takarta.
               Következnek a meredek, egyre meredekebb kapaszkodók, kôfolyásokon. Az idô változó, a felhôs égbolt néha kitisztul, csillagos ég teszi hűvösebbé a perceket, mint a kedves szemét, ha megbántjuk.
               Kb. 10 fok van, és minden rendben van, míg Alajos ki nem jelenti, hogy éppen 5000 m-en vagyunk, a William Pointnál. Ez trauma mindenkinek. Fogadni merek, mindenki ugyanazt gondolta. Csaaaaaak 5000? Már azt hittük, rég túl vagyunk az ötezresen. Gyors számítás: akkor még 895 m emelkedô. Már jövünk felfelé vagy másfél órája, és még alig tettünk meg 200 m szintet. Nagyon messzinek tűnt a cél, ebben a pillanatban. S messze is volt.
               További lassú, gépies lépések. Pole, pole. Mondja már csak szinte magának Alajos. És közben énekel. Mi egy árva szót sem ejtenénk pluszban, csak amit éppen szükséges. Minden energiánkat tartalékoljuk, ô meg csak énekel.
               Néhány elemlámpa kicsit lemarad. Amíg bevárjuk ôket, addig én nagyokat szukkantok Alajos vállán. Mikor meg indulunk tovább, megpaskolja a fejemet, és következik újra a lépések egymásutánisága. Bal láb beszív, jobb láb kifúj. Egy idô után már ösztönösen is így csinálom. Próbálom igazítani lépteimet Alajos után, de furcsán lép, lassabban, egyenlôtlenebbül, mint én.
               5150 méter mondja – félúton vagyunk a Gilmans Point felé. Emlékszem, lent olvastuk. 5 óra a Gilmans Pointig, ami 5645 m magasan van. Tehát jövünk már két és fél órája, és eddig kb. 450 méter szintet emelkedtünk. Csak. S összesen az Uhuru pontig szinte 1200 m szint van. Te jó ég.
               Az ereje mindenkinek lankad, jól láthatóan. A lassúnál is lassúbbak vagyunk. De a Gilmans Pointig akkor is mindenki felkínlódja magát, ha már kevés az ereje, mondja bíztatóan Alajos. Vannak, akik ott feladják, és nem mennek tovább. De mi nem, gondolom magamban. Én látni akarom a Szabadságot.
               Újabb morális válság következik ezen a ponton. Az emberek nagy része 5000 m után már sokkal rosszabbul van.
               Az egyik táborban, a lengyel párocska, akikkel találkoztunk, felkészítettek ugyanerre: ötezerig semmi gond, aztán onnan, mint derült égbôl csap le a villám – magashegyi betegség egyre erôsödô tünetei: fejfájás, hányinger, levegôtlenség. A párocska nôi tagja például ötször hányt a csúcsig. De akkor is feljutott. Akkor meg nekünk is sikerülnie kell.
               Én egyelôre jól vagyok. Még nem fázom, nem fáj semmim. Zsebemben lapul azért a meleg tea mellett a fájdalomcsillapító, arra az esetre, ha mégiscsak elkapna a magashegyi nyavalya. Egyelôre még egy kalcium- és két magnézium-tablettával vagyok, Laci doki azt mondta, ez nem árt, vegyem csak be nyugodtan, még akkor is, ha mást nem vagyok hajlandó. Ha nem is növelem az esélyeimet, legalább ne csökkentsem. Engedelmeskedtem, s ezzel a két bogyóval indultam el. Pszichésen visz elôre a fájdalomcsillapító is, de még nem kell elhasználnom.
               Haladunk felfelé és kezd hidegebb lenni.
               Közben meg már sziklásabb talajra érkezünk. A gyakorlat kezd rácáfolni a „Kilimandzsáróra gyakorlatilag felsétálunk” című elméletre – 5500 m-nél már a kéz segítségére is szükség van. Igaz, csak biztonsági okokból, de gyakorlatilag már nem csak sétálunk, hanem mászunk is.
               Megindul a szél is, meg valami érdekes csapadék kezd hullni az égbôl. Hogy ne figyeljek a fázásra, arra gondolok, hol lehet az 5555 m magasság. Érdekes szám, miért nem jelölik meg? Szemüvegemet már elpakolom, csak fárasztja a szemem a párában. Fejlámpám nyomja szét az agyamat, beleteszem azt is a hátizsákom oldalzsebébe.
               Keveset iszom, pedig Alajos folyamatosan nyaggat, nem elég ez a folyadék, fog fájni a fejem, hígítani kell a véremet, amely a vörösvértestek extra adag bedobása miatt sűrűsödik, sok folyadék kell, nem elég ez, igyak. De nem kívánom a teát sem, vizet sem, nem kell semmi, csak ha-ladjunk, legyünk ott mielôbb. Jól vagyok, csak aludni kellene. Álmos vagyok. Fura ez az éjszakai mászás, fel a hegyre.
               Még néhány méter – felnézek, hallám, mit látok – ott egy kisebb csúcs. Öt percen belül elérjük, gondolom. És akkor feltűnik a tábla, a sziklák tetején: Gilmans Point, 5645 m. Ez már valami. Ilyen magasan sem voltam még. Jó lenne fotón megörökíteni. De sötét van és hideg, és mennünk kellene tovább, úgy döntünk, majd visszafelé. Közben egyre intenzívebb a csapadékhullás, de megnyugtató, hogy már csak 240 m van szintben, amit meg kell tenni. Ezt már kézen is, ha kell. Ezt már nem vehetik el tôlem, gondolom. Végignézek a társaságon. Artjem jön utánam, látszólag egészen jól bírja. Aztán Robert, lassan mozog, de stabilan. Ivan mintha kicsit jobban gyötrôdne, de tartja magát, elvégre már járt ô ennek a hegynek a csúcsán. Andrej – nos, nem tudom eldönteni, hogy van ez az ember. Elvileg ô evett már ennél ilyenebbet is, volt már hétezreseken. Tapasztalt magashegyi mászó. És úgy tűnik, baja van a magassággal. Látszik rajta, nem titkolja szenvedését: egyetlen elônye a többiekkel szemben, hogy tudja, mire számítson, és tudja, hogyan kezelje a problémát, ha az feldugja a fejét.
               Néhány elemlámpa kissé lemaradva érkezik. Laci jön, lassan és erôsen szuszogva, túrabotjaira támaszkodik, látom rajta, szédül. De az utána következôk talán még rosszabbul viselik a magasságot. Tibor szinte már csak azért jön, mert utánozza Lacit. Pali sem sieti el a dolgot, de a muszály, az nagy úr, nem hagyja nyugodni. Ki fog tartani a célig, látom rajta. Szabi, hát ôt a Szentlélek tartja már csak a lábán. De ô sem az a feladós típus. Végig fogja csinálni, még ha kicsit bele is hal közben. Petr akarata a leggyengébb. De nem hagyják ôt sem. Lassan mind összegyűlünk a Gilmansnál. Ez olyan feladós pont. Van, aki azt mondja, ez itt neki elég a magasságból, és bár a végcél közel van, azt már nem éri el. Azon tűnôdöm, mit gondolnak a vezetôink most rólunk. Hogy nekünk sikerül majd? Vagy nem?
               Egyelôre nem kérdés a kérdés: megyünk tovább, lankadatlanul.
               Kiérkeztünk a peremre. A híres kráter peremére, ahonnan már nem olyan meredek az út. Úgy is mondhatnánk, a nehezén túl vagyunk. Csakhogy: a szél, az nagy úr. Különösen, ha hóval társul, és csodaerôs hófúvás támad a duóból.
               Hihetetlen erôvel süvített a szél. Nem szerettem. Jó másfél óra még az út, mondja Alajos. Nem értettem, miért ez a túlszámlálás. 240 m emelkedô, nem meredek, akkor meg mit kell tökölni vele másfél órát. Na, de aztán megértettem. A szembeszélben alig lehetett haladni elôre. Ráadásul egy tapodtat sem láttunk. És az ösvény sem ösvény már, hanem hóba vájt lábnyomok. Szerencsére nem ázik a bakancsom, bár egy ennyi jó van az egészben. Csodálatra méltó egy cipô – tünemény. Ki van oldódva a cipôfűzôm, fa-gyott kezemben nincs erô hozzá, hogy bekössem, keményre fagyott már különben is, úgy rángatom magam után. S mégsem ázott be.
               Most nem gondolok a hidegre, mondom magamnak, és megpróbálom felidézni azt, amit olvastam a Földgömbben a hóhatárról. De semmi más nem jut eszembe róla, mint hogy nem állandó a magasság, ahol megjelenik a hóhatár szintje.
               Alajos, mintha tudná, mire gondolok, megszólal: most a hóhatár nagyon alacsonyra került.
               Ezen a gondolaton is túl vagyok. Keresnem kell egy másikat. Ákos örökösen és folyamatosan bevegyül a gondolataimba. Végre – most például ezzel. Dúdolom magamban, de figyelek Alajosra is – egyre megerôltetôbb ennyi dolgot művelni egyszerre ilyen magasságban. Meg jön hozzá még a bal láb beszív, jobb láb kifúj projekt, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni egy másodpercre sem.
               „nem kell, hogy észrevedd/ nem látja szép szemed/ hogy az átok alól / végre feloldoztál” – Stella Point, szakítja meg Alajos a dallamot. Stella Point, a Kili egyik csúcsa, 5680 m. Még van kétszáz emelkedô. 55 perc. Ennyi a Szabadságig. Micsoda buta számítás. Pedig éppen most, 2007. május 11-én, hat óra harminc perc magasságában, ez az igazság. Ötvenöt perc az Uhuru, a Szabadság. Hajrá. Stellánál meg sem állunk. Stella Artois – kedvenc söröm. Most nem kell. Menni kell csak. Aztán meg aludni.
               Ötvenöt perc múlva ott leszek. Mit fogok tenni a csúcson? Elkezdem a tervezést. Legalább addig is nem figyelek a fütyülô szélre, mely igencsak csípi már az arcomat, a jégcsapokra, melyek makacsul a nadrágomra tapadtak, mint éhes gyerek szája anyja mellére. Gyakorlatilag az egész kesztyűm és hátizsákom egy nagy jégbúra. Vagy gubózó lárva. Begubózott a hátizsákom is. Jut eszembe, ennek a hátizsáknak nincs is neve. A másiknak volt. Hogy mi? Hát Izsák! Majd lesz ennek is, csak szeressem meg. Ha kitart most mellettem, én bizisten megszeretem.
               Egyelôre a jeget jobban kedveli. Reggeli napfény jéggel. Jó néhány kilóval többet cipelek. Mindenki. Megfejtem a dolgot: nincs okunk a hét szentségek gyakori emlegetésére. Mindössze annyi történt, hogy a csapadék megragadt a hátizsákon, kabáton, nadrágon, sapkán, sálon, mindenen, amit csak ért. A hideg szél meg, mint egy pillanatragasztó, oda is kötötte azon nyomban. Így váltott jégformát és semmi királynôi sincs benne. Nem olyan, mint a mesében.
               Sebaj. Lássuk csak a terveket a csúcsra.
               Elôször is, megpróbálok majd összefüggô mondatokban megfogalmazni egy vagy két rövidke mondatot a Gyergyó Tévé részére. A kamera ott lesz, az akkumulátorokat a zsebemben melegítem, mert a hideg nagy úr. Megjártam már egyik példánynyal: telis tele volt, aztán egy éjszaka a hideg leszívta felére. Nem szép tôle. Pedig nem is volt olyan nagyon hideg. Szóval a Gyergyó Tévé nézôinek kell vagy két értelmes mondat. Szinte hatezer méteren ez elég nagy szám. „Az Old Spice expedíció 62. napján két hónappal indulásunk után, május 11-én, reggel X óra X perckor elérte csapatunk a Kilimandzsáró legmagasabb csúcsát, az Uhuru nevű pontot.”
               Mindenki elérte. Most már tudom. Én is ott leszek. Laci is. Most már nem adjuk fel. Olyan nincs. Belefoglalom ezt is mondandómba. Meg Gereöffy doktor urat is. Aki megelôzött ugyan, néhány hónappal, de én így is büszke leszek magamra. Meg Lacira is. Még további tervek, a filmezés után: fotók készítése a csúcsjelzô táblánál. További tervek: elénekelem a Gyergyó felôl, tyuhaj Gyergyó felôl kezdetű népdalt. Mert ilyen magasságban talán még senki sem énekelte el. Hacsak Gereöffy dokinak eszébe nem jutott…
               5895 m-en leszek. Írni is kellene valamit. Akármit. Csak, mert ilyen magasságban még nem írtam semmit.
               További tervek: elhelyezni az Abigél nevű szikláról hozott kövemet az Uhuru pont körül valahol.
               Mikor idáig érek a gondolataimban, Alajos jelzi: ha most nem lenne éppen olyan nagy fene köd és felhô, mint amilyen éppen van, és ha nem fújná a szél ezerrel az arcunkba a havat, akkor már látnánk az Uhurut. Így meg, hinnünk kell neki, hogy ott áll, tizenöt perc járásra innen.
               Mondjuk úgy, 200 m-re vagyok a célállomástól. Cél, mondom. Magamnak is, meg aki hallja. Cél, mindenkinek. Csak én vagyok az, aki egyre inkább kezdetnek érzem.
               Mikor már csak 100 m volt, rosszul kezdtem érezni magam. Hányinger környékezett. Éppen Ivan volt mellettem. Megtapasztalhattam az elsô emberséges megnyilvánulást részérôl. Ôszintén segített. Ott állt mellettem, fogott, mondta, hogy lélegezzek, és hogy ne izgassam magam, mert csak az oxigén hiánya zavart meg kicsit, de erôs vagyok, és mindjárt ott vagyok. Odaért közben Andrey is, az ukrán, magashegyi specialista. Mondtam neki, talán itt nekem befellegzett. Erre ô azt mondta: Márti, ha el akarsz jutni oda, és mutatta a kezével, akkor el fogsz jutni oda. Felemeltem a fejem és láttam: ôk sokkal rosszabbul érzik magukat, mint én. De nem kételkedtem abban, hogy meg fogják csinálni. Valahonnan jött az erô belém is. Elmúlt a hányinger, egyszerre volt elég oxigén. És gondolat is. Hogy a Merunál is éppen a végén kezdtem gyötrôdésre fogni a dolgot. Meg most is. Na de ebbôl nem eszik, akárki is nem akarja. Még mit nem. Még azért is, elsô leszek.
               Végignéztem a két srácon. Kibírják. Pedig nem valami fényes a helyzet. Hátrapillantottam. Ott jöttek a többiek sorra. Robi is ott állt mellettünk. Figyelte, mi lesz velem. Artjem is közel volt, de éppen akkor megfordult és viszszament Szabihoz, akit eddig Pali pátyolgatott. Laci mintha új erôre kapott volna a végcél látványától. Tibor, utánzásképpen, szorosan a nyomában. Petr, hát neki is volt baja rendesen. Szóval, mindent egybevéve, még én voltam a legjobban. Úgyhogy elindultam. Azt mondtam magamnak, elsô leszek. Én, a leggyengébb, a csapat nôi tagja, akire rá lehet fogni, hogy lassabban megy a bringázás, a hátráltató tényezô – nos, most én leszek az elsô. Intettem Alajosnak, hogy mennem kell. Azt mondta, várjak, majd jön velem, csak egyszer lásson meg mindenkit. Intettem, nekem most kell mennem. Ne haragudjon, én viszszanéztem, láttam mindenkit. A legutolsó is itt lesz 15 perc múlva. Nekem már csak alig öt vagy hét perc volt hátra. Mennyi idô alatt tesz meg egy ember otthon Gyergyószentmiklóson, a fôtéren 100–150 m-t? Nem szaladva, csak úgy, járva, normális ütemben? Elhiszitek, hogy kellett nekem ehhez öt perc? Vagy lehet, hogy hét is?
               Elôttem a csúcsjelzô tábla. Hátam mögött a csapat. Nem gyorsítom a lépteimet. Tudom, Artjem lekörözne. Ha más nem is, ô igen. De ô visszament Szabiért. Furdal is a lelkiismeret, hogy én is nem mentem vissza. De már nincs megállás. Most én leszek az elsô.
               Még öt lépés. Még kettô. És akkor megérintem a táblát. Érzem, hogy ha nem lenne ilyen hideg, most elbôgném magam. Afrika tetején el tudna hullani néhány könnyem. De túl hideg van ehhez, úgyhogy megcsókolom a táblát, éppen a Szabadság középsô U betűjénél. Aztán szembe állok vele és olvasom: „Congratulations! You are now at Uhuru Peak, Tanzania, 5895 m amsl. Africa highest point, world’s highest free standing – mountain. One of world’s largest vulcanoes. Welcome.”
               Megfognám a táblát, egy fotó erejéig. Mert Ivan, aki közben megérkezett, jelzi, ô készít fotót rólam. A táblát nem tudom megfogni. Nem érzem, hogy lenne kezem. Kétségbeesetten próbálok életet lehelni két fagyott kezembe, segítségemre jön Andrey is, aki szintén beoson a célba. Valahogy filmeznem is kellene. De egyelôre nem vagyok rá képes. Aztán megtudom, hogy a nagy ütésálló táska, melyben a tartozékok érkeztek, befagyott és nem tudjuk kinyitni. Különben is alig látok valamit. Szerintem a kamera még ennyit sem. Legrosszabb esetben csak az történhet, hogy nem marad mozgófilmes nyoma annak, hogy itt jártam. Nem nagy ügy. Majd legközelebb. El kell mosolyodnom a gondolatra: legközelebb. Akiket eddig megkérdeztünk, útközben, kivétel nélkül úgy nyilatkoztak: ôk többet soha.
               Ilyen gyorsan még nem hagytam el hegyet, mint most. Fagyott kezekkel, sűvítô szélben. De büszkén. És most komolyan: vissza fogok jönni. A fiaimmal. A barátaimmal. Talán majd szép idôben, hogy fotókat is készíthessek Afrika tetejérôl.
               Két nap alatt értünk le a hegyrôl. Ismerôs utakon, de esôben és viharban. Mindenünk vizes volt, de nem érdekelt. Megcsináltuk.
               A srácok általános véleménye: 4000 m-nél magasabbra többé soha.
               És én? Nekem a vágyaim nagyon magasra mutatnak. Még magasabbra.
               Megvan a csúcs. 1200 m szint mászás, nem is tudom, hány kilométerben, de nem is fontos. Gyakorlatilag semmit sem tudok vele kezdeni. Sem lefotózni, sem szétnézni a tetejérôl, megbámulni az alattunk elterülô kontinenst. Csak megköszönni neki, hogy közel engedett magához. Akárcsak a Meru. Nem felejtem az elôbbi magashegyemet sem. Intek még felé, bár nem látom, hol van. Csak az emlékeimben, hogy egy héttel ezelôtt még onnan bámultam át ide, erre a hegyóriásra.
               Aztán gyors fordulat, és tűnés onnan. Soha ilyen gyorsan nem rohantam le hegyrôl, mint most, a Kili tetejérôl. Nem csak én, Alajos és Artjem is követte példámat. Egyenesbe vettük a meredeket, és csak úgy suhantunk lefelé. Jeges volt mindenem, teljes külsô ruházatom, cipôm, hátizsákom, kesztyűm. Nem érdekelt semmi, csak hogy minél elôbb érjek le.
               Szó szerint szaladtam lefelé, már az sem érdekelt, ha a térdemet megerôltetem emiatt.
               A hóhatár is lennebb húzódott. A pillanatnyi hóhatár. Apró kis foltokban ott sünnyögött a hó 4800 m környékén, ahol, a felfelé út alatt még száraz kövek lapultak. És ezt csak másfél óra folyamatos lerohanás után érzékeltem, mikor már megérkeztem a házhoz.
               Viszonylag gyorsan követtek bennünket a többiek is. Alig húsz perc elteltével már ötön nevetgéltünk, hálózsákjainkba gubózva, aztán negyven perc múlva már mindenki ott gyülekezett a Horombo menedékház kis szobájában. Egyetértettünk abban, hogy nem igazán fogjuk ajánlani senkinek sem, hogy esôs évszakban látogassa meg az Uhuru csúcsot. Mert ilyenkor a hegy képes kiadni magáért, ami az extrémséget illeti. Meg, hogy elég volt a magasságból. 3500 m-nél magasabbra nem igazán fognak merészkedni – jelentették ki többen is.
               Én csak fáradt voltam, nagyon fáradt, de egyéb bajom nem volt. Szerencsém van, gondoltam, hogy nem visel meg a magasság. Ez tehát a kezdet, és innentôl új magashegyek felé tekintek. Kiszemelt célom lehet mondjuk az Elbrusz.
               Andrey, aki sokat mászott már magashegyeket is, büszkén nézett rám, és azt mondta, ôszinte akar lenni velem: jót tesznek nekem a magas hegyek. S hogy gondolkozzak el azon, hogy nincsen még nôi hópárduc.
               Kinevettem a gondolatot, de tudtam, nem vetem el magamtól. Kedvem lenne próbálkozni egy hétezressel.
               Jókedvünk kezdett visszatérni. Ettünk egy forró levest, kissé átmelegedtünk, és indultunk is tovább. Le a hegyrôl. Még volt mit menni. Hét és fél óra mászás, másfél óra ereszkedés után még mindig elôttünk volt egy három- órás út, vissza 3700 méterig.
               Esô esik, szél fúj, de most már mindegy is, majd Arushában megszáradunk.
               Útközben találunk még egy csoportot, akik felfelé igyekeznek. Nem tudják, mit vállalnak – gondolom, majd vidáman kívánjuk nekik a jó szerencsét, meg a kitartást.
               Érdekes ez a jó szerencse kívánság. Eddig csak a bányászoknál tapasztaltam, mikor a föld gyomrába készülnek. Most meg ezt kiáltják egymásnak az emberek, akik szinte hatezer méterre igyekeznek. És igen, így kap értelmet minden egyes szó, minden egyes jókívánság, melyekkel minket illettek a velünk szembe jövôk, még amikor felfelé igyekeztünk.
               Nem volt könnyű. Nekem nem. Megharcoltam érte.
               Szerelmes lettem a magas hegyekbe. Elvárásaim is vannak velük, mint a szerelmeseknek egymás iránt. Fogadjanak magukba.
               Május 12.
               Ma, úgy tűnik, végsô búcsút veszünk a magashegyünktôl. Utolsó ereszkedés, a még kétezer méterrel lennebb meghúzódó Nemzeti Park bejáratához igyekszünk. A menetelés a szokásos, ôrületes ereszkedôk iramában zajlik, de boldog vagyok, hogy nem fáj a térdem, mint a Meru után. Egészen szépen megúsztam ezt a nagy hegyet. Nekem mindig nagyobb kín a lejövetel, már a srácok is együttérzôen tekintenek rám, amikor csak úgy félig suttogva megemlítem, hogy inkább másznék felfelé kétezer métert, minthogy ereszkedni kelljen. De ez most különösen jól ment, még az erikás növényzet és az esôerdô búcsú-bámulására is jutott az energiából. Aztán elbúcsúztunk a hegyünktôl, és el az is tôlünk, egy emléklappal. Diplomát kapunk és elismeréseket. Hogy gratulálnak a három csúcs, a Gilmann Point, a Stella és az Uhuru csúcsok eléréséhez. Mi megköszöntük, és kocsikáztunk vissza Arushába.
               Május 13.
               Csakúgy, mint a Meru után, most is következett egy jól megérdemelt pihenônap. Bár valójában nem is annyira a pihenésnek, mint a rendnek, tisztaságnak és az elemek feltöltésének szenteltük ezt a szabadnapot. Ruháink mocskosak és esôtôl ázottak voltak, alig akadt egy rend tiszta és száraz, amit felvehettünk. Kamion fenekestül feltúrva, minden holmi szanaszét, elemek lemerülve, kivétel nélkül, szóval volt mivel foglalatoskodni egész nap.
               Május 14.
               Szinte kétheti, arushai és környékbeli tartózkodásunk után most már ideje volt továbbállni. Búcsút vettünk B. J.-tôl, megígértük neki, hogy minden eszünket összeszedjük, összevetjük, és minden ismeretségünket kihasználjuk, megpróbálunk további orvosi felszereléseket beszerezni a kórházának. Lacinak már vannak is ötletei, mi több, nem is tétlenkedett, felvette a kapcsolatot az ismerôs profokkal, és a tárgyalások be is indultak. Most már csak egy alapítványt kellene szerezni valahogy, amelynek a segítségé-vel jóval könnyebb megvalósítani az összes betervezett ötletet. Ahogy továbbbicikliztünk, az is eszembe jutott, hogy valahogyan szert kellene tenni egy újabb repülôjegyre. Ha már vízum nem kell, ide még vissza kell jönni. Valahogy az az érzésem az eddigi Afrikával kapcsolatban, hogy nagyobb részét legalább egyszer mindenkinek látni kellene. Tanzánia más. Ide érdemes többször is visszatérni. A Meru és a Kili mellett még igen sok a felfedezetlen, értékes, szép táj – és emberek. Ezek vonzásában nem csoda, ha az ember keresi és kutatja a lehetôséget a visszatérésre. B. J. lelki kincsesbányája mindenképpen egy olyan pont, amelyet jó megjegyezni. Ha visszatértek, az nekem is jó. Segítek – mondta a búcsú kézfogásnál. Tudtam, hogy ha rajta múlik, számíthatunk rá.
               Már Tanzánia és Kenya határánál jártunk, amikor feltűnt az utolsó, éppen ekkor és most ide telepedett utolsó maszáj falu. Betértünk látogatásukra, vajmi pénz ellenében szívélyes fogadtatásban részesültünk – mint már elôbb meséltem. Minden forgatókönyv szerint működött. Bemutatták a közösséget, azt a tíz embert és legalább húsz gyereket, behívtak házaikba, megkínáltak tejjel, sorba álltak, és tűrték, hogy fotózzuk ôket, majd énekeltek és táncoltak egyet. Aztán elbúcsúztunk. Én végig háttérben maradtam, lopva készítettem a fotókat. Amikor nem figyeltek rám. Olyan fényképek lettek, egynéhány, hogy még nekem is tetszenek.
               Hamarosan megérkeztünk a határfaluba. Namangáig, a kempingig 88 km-t bringáztunk és 36 km-t mentünk kamionnal. Holnap Kenya. A hetedik ország. Te magad légy.
               (folytatjuk)

    Régizene Fesztivál

               Az 1980-ban alapított Csíkszeredai Régizene Fesztivál július 15–22. között, nyolc napon át nyújt igényes műsort nemcsak a zenekedvelôknek.
               Vasárnap, július 15.
               11.30 – Schola Gregoriana Monostorinensis: La Messe de Nostre Dame de Guillaume de Machaut, helyszín: csíksomlyói Kegytemplom;
               11.30 – Kájoni Consort együttes, helyszín: csíkszeredai Szent Ágoston római katolikus templom;
               11.45 – The Harmonious Blacksmith és Canticum Novum: Heinrich Schütz és kora, helyszín: csíkszeredai református templom;
               11.45 – Lyceum Consort együttes: A l`entrada del tens clar, helyszín: csíkszeredai unitárius templom;
               13.00 – Codex együttes: Telemann – Vivaldi hangverseny, helyszín: gyergyószentmiklósi római katolikus templom;
               13.15 – Collegio Stravagante együttes: Változatok egy makacs basszusra, helyszín: csíkszeredai Szent Kereszt római katolikus templom;
               17.00 – Hivatalos fesztiválnyitó, helyszín: Csíki Játékszín;
               18.00 – Clemencic Consort együttes: A Carmina Buranától a Kájoni Codexig, helyszín: Csíki Játékszín;
               20.00 – Jugendbachchor és Il Transilvano együttesek, Eckart Schlandt, Steffen Schlandt: Német barokk zene, helyszín: csíksomlyói Kegytemplom.
               Hétfô, július 16.
               17.00 – Ciprian Câmpean, Erich Türk, Ilse L. Herbert: Olasz szonátahangverseny, helyszín: csíkszeredai református templom;
               19.00 – Les Basses Réunis: Csellószonáták, helyszín: csíkszeredai református templom.
               Kedd, július 17.
               11.00 – Les Plaisirs együttes: Kleine Kammermusic – Telemann- hangverseny, helyszín: csíkszeredai Márton Áron Líceum díszterme;
               17.00 – Erich Türk: Les papillons – csembalóhangverseny, helyszín: csíkszeredai református templom;
               18.00 – Musica Historica: Bogáti Fazakas Miklós zsoltárai, helyszín: szárhegyi Lázár–kastély;
               19.00 – Transylvania Barokk Együttes: Telemann-emlékhangverseny, helyszín: csíkszeredai református templom.
               Szerda, július 18.
               11.00 – Flauto Dolce Együttes: Canzonette d`amore... – Monteverdi összes szerelmi dala, helyszín: csíkszeredai Márton Áron Líceum díszterme;
               17.00 – Adrian Butterfield és Laurence Cummings: A XVIII. századi európai hegedűművek gyöngyszemei, helyszín: csíkszeredai református templom;
               19.00 – Musica Historica: Bogáti Fazakas Miklós zsoltárai, helyszín: csíkszeredai református templom.
               Csütörtök, július 19.
               19.00 – Erdal Salikoglu & Kobzos Kiss Tamás & Çanlar: „Lásd, mit mível a szerelem...” – Yunus Emre dalai, helyszín: csíkszeredai Mikó Vár udvara;
               21.30 – Passamezzo Historikus Együttes: La cortegiana innamorata – reneszánsz, vidám – balett, helyszín: Csíki Játékszín.
               Péntek, július 20.
               17.00 – Ulrike Titze, Guido Titze, Ilse L. Herbert, Paul Cristian: XVIII. századi hangszeres művek, helyszín: csíkszeredai Szent Kereszt római katolikus templom;
               18.00 – Béres Melinda: Telemann 12 hegedűfantáziája, helyszín: Gyergyószentmiklósi Pro Art Galéria;
               18.00 – Erdal Salikoglu & Kobzos Kiss Tamás & Çanlar: „Lásd, mit mível a szerelem...” –Yunus Emre dalai helyszín: Székelyudvarhelyi Művelôdési Ház kisterme;
               19.00 – Színpadi elôadás – Monteclair/Lampe – Pyram és Thysbe: Shakespeare és Ámor tragikomikuma, helyszín: Csíki Játékszín.
               Szombat, július 21.
               17.00 – The Fairy Queen – Henry Purcell & The Mask. Koreográfia: Mary Collins, helyszín: Csíki Játékszín;
               19.00 – Kvinterna együttes: Sephardic Romances – középkori szefárd zene; helyszín: csíkszeredai Mikó Vár udvara.
               Vasárnap, július 22.
               11.30 – Wilhelm Schmids orgonaversenye, helyszín: csíksomlyói Kegytemplom;
               18.00 – Kvinterna együttes: Sephardic Romances – középkori szefárd zene, helyszín: A Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal díszterme;
               20.00 – Záróhangverseny: Csíki Kamarazenekar, szólista: Kostyák Botond, zenei vezetô: Ulrike Titze, helyszín: csíksomlyói Kegytemplom.

    Sokadalom az ünnep és a tó megmentése jegyében

               A művelôdési központ két igazgatója, Barti Tihamér és Kolcsár Béla sajtótájékoztatón ismertette az immár XIII. alkalommal megrendezésre kerülô Gyilkostói Népművészeti Sokadalom programtervezetét. Elmondták, a programok összeállításakor figyelembe vették, hogy a Gyilkos-tó 170., a város 100. évfordulóját ünnepli ez évben. Kolcsár azt is elmondta, a Gyilkos-tó léte veszélyben forog, és a rendezvénysorozatban számos olyan programot iktattak be, melyet felkiáltójelként kell kezelni, és legalább annyira fontosak, mint az évforduló. Ezért már az elsô nap elsô megmozdulásaként a Gyilkos-tó megmentéséért kerekeznek a művelôdési központtól a feltöltôdô Gyilkos-tóig, majd magas rangú meghívottakkal tanácskoznak konferencia keretében. Az igazgatóktól azt is megtudtuk, az idei sokadalom szervezését már az év elején elkezdték civil szervezetek közreműködésével. A szervezésben részt vállalt: a városi könyvtár, Viridis Kft., a Gyergyói Ifjúsági Tanács, EKE, Hóvirág Néptáncegyüttes, Földváry Károly Hagyományôrzô Egyesület. Barti Tihamér a rendezvény költségvetésérôl elmondta, hozzávetôlegesen 25 ezer lej, de a helyi önkormányzat is jelentôsen fogja támogatni az idei évfordulós, és a Gyilkos-tót fenyegetô veszélyre is rávilágító sokadalmat.
               A művelôdési központ civil szervezetekkel fogott össze, háromnapos, gazdag programot szerveztek azoknak, akik kikapcsolódni vágynak, akiknek fontos a Gyilkos-tó. Belépôjegy egyetlen rendezvényre sincs. A szervezôk, a tervek szerint, autóbuszjáratokat is indítanak. A gyergyóiak részvételükkel támogathatják a rendezvényt, hogy minél többünkben tudatosodjon, lépni kell Gyergyószentmiklós egyetlen turisztikai látványosságáért, a Gyilkos-tóért, mert idén megcsodálhatjuk a 170 éves tavat, de jövôben…
               Baricz-Tamás Imola
               A XIII. Gyilkostói Népművészeti Sokadalom programja
               július 20., péntek
               8.00 Kerékpártúra a Gyilkos-tó megmentéséért, indulás a művelôdési központ elôl;
               9.00 Mária-kô-túra az EKE szervezésében, indulás a csónakháztól;
               11.00 Gyilkos-tó-konferencia, Gyilkostó vendéglô;
               13.00–20.00 Kézművesvásár, vásártér;
               13.00 A kézművesvásár és Huszártábor ünnepélyes megnyitója, szabadtéri színpad;
               13.10–14.00 A csongrádi fúvószenekar szabadtéri koncertje (Magyarország);
               14.00–20.00 Huszártábor-látogatás: kiképzés megtekintése, simogató, lovak felszerszámozása, kovácsműhely, cipészműhely, sétalovaglás, sétakocsikázás;
               15.00 Ismerjük meg a Gyilkostót – helyismereti vetélkedô ifjúsági csapatoknak, szabadtéri színpad;
               15.00–18.00 Kézműves-foglalkozások szülôknek és gyermekeknek, vásártér;
               16.00 Romfeld Ákos fotókiállításának megnyitója: A Gyilkostó arcai, Gyilkostó vendéglô;
               16.30 Diaporáma-vetítés: S.O.S. Gyilkos-tó, Gyilkostó vendéglô;
               17.00 Góbéságok a Fábián Ferenc amatôr színtársulat elôadásában, szabadtéri színpad;
               17.40 Gyimesi népdalok Bartis Erzsébet elôadásában, szabadtéri színpad;
               18.00 A Tarisznyás együttes népzenekoncetje (Kolozsvár), szabadtéri színpad;
               19.00 Cserey Csaba és a Triora koncertje, szabadtéri színpad;
               20.00 A Role együttes koncertje – a Pille című rockballada, szabadtéri színpad;
               21.30 Közös vacsora;
               22.00 Táncház.
               július 21., szombat
               9.30 Hagyományos ízek – fôzôverseny, tópart;
               10.00–20.00 Kézművesvásár, vásártér;
               11.00 A Szent Kristóf-kápolna búcsúja;
               13.00 A hagyományôrzô egyesületek és tánccsoportok felvonulása a Szent Kristóf-kápolnától a szabadtéri színpadig (Gyilkos-tó partja);
               13.30 Néptáncgála-megnyitó: közreműködik a Csongrádi fúvószenekar (Magyarország), szabadtéri színpad;
               14.00 A fôzôverseny eredményhirdetése, szabadtéri színpad;
               14.10 Népzenei és néptáncgála a következô csoportok részvételével: Cika Néptáncegyüttes (Szárhegy), Hóvirág Néptáncegyüttes (Gyergyószentmiklós), Rromavirág Néptáncegyüttes (Gyergyószentmiklós), Domokos Pál Péter Hagyományôrzô Egyesület (Alfalu), Budai Babszem (Buda – Magyarország), Vajdaszentiványi Néptáncegyüttes (Maros megye);
               15.00–18.00 Kézműves-foglalkozások szülôknek és gyerekeknek, vásártér;
               15.00–20.00 Huszártábor-látogatás;
               17.00 A gyergyószentmiklósi Csabafiak Egyesület és a Gyergyói Baranta Közösség fegyverbemutatója, szabadtéri színpad;
               17.30 Toborzó – a gyergyószentmiklósi Földváry Károly Hagyományôrzô Egyesület bemutatója, szabadtéri színpad elôtti tér;
               18.00 A marosvásárhelyi Öves együttes koncertje, szabadtéri színpad;
               19.00 A Transylmania etno-rock koncertje (Barót), szabadtéri színpad;
               20.00 A Kormorán Memory Band együttes koncertje (Magyarország), szabadtéri színpad;
               21.30 Tábortűz, tópart;
               22.00 Táncház.
               július 22., vasárnap
               9.00 Lucs-kô-túra az EKE szervezésében, indulás a csónakháztól.

    VIII. Gyergyóremetei Falunapok

               Július 21., szombat
               6.00 – Horgászverseny;
               9.00 – Szimpozion: Értékeink – lehetôségeink;
               11.00 – Kézilabda-mérkôzések;
               13.00 – Ebéd a férfiak fôztjébôl;
               14.30 – Önkormányzatisok focija
               – Tűzoltóbemutató;
               16.30 – Futballmérkôzés – ifjúság;
               17.00 – Tutajindító verseny;
               18.00 – Futóverseny;
               18.30 – Író-olvasó találkozó – Hermann Gusztáv Mihály: A székely történelem kis tükre 1848–ig című könyvének bemutatása;
               20.00 – Képkiállítás megnyitója – Portik Sándor: Lovak és tájak;
               20.30 – Vacsora;
               22.00 – Desperado-koncert.
               Kézművessátor
               9.00 – NATIK Egyesület – kézműves-foglalkozás gyerekeknek: üvegfestés, barkácsolás, gyöngyfűzés;
               Egészségügyi sátor
               10.00 – Vérnyomás-, vércukorszint, csontritkulásmérés, szociális sátor
               10.00 – Generációk közötti konfliktus (kiselôadás);
               13.00 – 15.00 – Fejlesztô játékok gyerekeknek;
               15.00–16.00 – Pályaválasztási tanácsadás ifjaknak.
               Július 22., vasárnap
               9.00 – Ünnepi szentmise;
               10.30 – A Közösségi Ház avatóünnepsége;
               11.30 – Ünnepi tanácsülés – díjak és kitüntetések átadása;
               13.00 – Ebéd az asszonyok fôztjébôl;
               14.00 – Mesekaláka;
               15.00 – Lovasparádé és akadályhajtás;
               17.00 – Kultúrműsor a Maros művészegyüttes elôadásában;
               18.30 – Táncház;
               21.00 – Utcabál – Full Screen zenekar.

    A „magyar–magyarok” és a „balkán–magyarok” IV. (elsô rész)

               Azt mondja magát gyergyói politikusnak nevezô ismerôsöm (szoktam mosolyogni rajta, mármint a naivitásán), te tényleg azt képzeled, hogy az SZDSZ beleszólhat az RMDSZ dolgaiba?
               Azt. Persze nem ilyen apróságokba, hogy én a haveromat akarom erre a posztra, illetve itt van az én vejem, pontosan jó lenne a palotába tanácsadónak… Ebbe nem szólnak bele. De az ilyesmibe igen, hogy „mi nem a határok megváltoztatására törekszünk!” „mi a határok átjárhatóságára, a határok légiesítésére törekszünk!”…
               (Különben, ez sem új találmány. Képzeld el, kedves gyergyói olvasóm, hogy amikor a nagyapádat összeszedték az utcán, üvöltözve feltuszkolták puskacsôvel a marhavagonokba, és elvitték „málénkij robotra” messze be Ázsiába, egyetlen határnál nem ugrott fel a határôr, hogy „jeszty dokument?”, csak úgy zakatolt a vonat vidáman, keresztül a határokon, amelyek olyan átjárhatók és olyan légiesek voltak… mint amilyenek a spanyol eper felszedôi számára manapság… Azért persze van különbség… van különbség!
               De mondok mást… Amikor Marosvásárhelyen a téglagyárból felkergették a magyar!-zsidókat (akik számomra pontosan olyan magyar embernek számítanak, mint amilyen én vagyok!) a… marhavagonokba… és útnak indították ôket Auswitz vagy Birkenau felé, azt hiszed, a határoknál felszálltak a határôrök, hogy: „kérem elôkészíteni az útleveleket!”. Dehogy, drága barátom, a határok olyan átjárhatóak és olyan légiesek voltak…, hogy most is a hideg futkározik tôle a hátamon.)
               Hidd el nekem, egy kisebbségi politikai formáció politizálását mindig meghatározza az anyaországi szerepvállalás… (Így aztán az orosz kisebbséget például nem nagyon kell félteni Ukrajnában, Tiraszpolban stb…)
               Nálunkfelé (a balkán–magyaroknál) más a helyzet. Az „anyaországi” kormánykoalíció tömegpártjának (MSZP) semmiféle „határon túli” elképzelése nincs. Soha nem is volt, nem is érdekelte ôket. Van viszont a kisebbik koalíciós partnernek (SZDSZ) elképzelése – lévén, hogy ô a kormányzat tömegbázis nélküli agya –, de ez az elképzelés számunkra nem túlságosan bizalomgerjesztô.
               Na, most figyelj! A politizálás a világ legcinikusabb mestersége. Ha nem tudsz cinikusan gondolkozni, és ha nem tudsz cinikusan tenni – nem vagy politikus. (Tehát, hogy azt mondjam: a második magyar hadsereg Don-kanyari elvesztése, és a német hadsereg minden fronton való visszavonulása óta tudjuk, hogy ezt a háborút a németek elvesztették, de az érdekeink azt kívánják, hogy további véráldozatokat hozzunk, hogy ki-tart-sunk! ez igazi (cinikus!) politizálás!)
               (Itt aztán olyan mocskos dolgokat sorolhatnék a világpolitikából, hogy a hányinger kerülgetne, kedves olvasóm.)
               De nem errôl beszélünk, hanem a magyar kormány külpolitizálásáról, ennek is a ránk vonatkozó (cinikus!) részérôl.
               A legfontosabb utasítás: az RMDSZ lépjen be a román kormányokba! Legyen a „mérleg nyelve”! Legyen a „legmegbízhatóbb partner”! A külföld felé a „demokrácia záloga”! Ez:
               1. Nektek is jó személy szerint, ugyanis részesei lesztek a kormánytagsággal járó nagy fizetéseknek, a nagyprivatizációnak, az összes korrupciógyanús ügyletnek, a közpénzek „elosztásának” – egyszóval a gyors, és számotokra is hihetetlen, csodaszámba menô meggazdagodásnak. És mivel ez Bukarestben zajlik, ez ilyen „dél-amerikai ízű túlgazdagodás lesz”. Maffiajellegű, törvények feletti… (Miközben persze az erdélyi magyarság is dél-amerikai módon elszegényedik, de hát ez vele jár…) Higygyétek el, valósággal irigylünk benneteket… ilyen lehetôség… ilyen lehetôség!
               2. A román államnak is nagyon jó, valljuk be, hogy annak a harminc-ötven magyarnak a kiemelkedô állami fizetése, amibôl ti meggazdagodtok, nem kerül századannyiba sem, mintha egyetlen (gyönyörű) épületet vissza kellene adjanak a Bolyai egyetem számára, hogy arról ne beszéljünk, mibe kerülne a román államnak a kolozsvári összes épületet visszaadni, hogy arról ne beszéljek, mibe kerülne egy önálló magyar egyetem tanszemélyzetének fenntartása, az egyetem működtetése stb. stb., úgyhogy a románok nagyon meg lesznek elégedve, ha ehelyett közületek csak néhányat kell kiemelten megfizessenek.
               3. Ez nekünk is nagyon jó, le tudunk vele szerelni mindenféle nemzeti érzést, csak rátok mutatunk: ott minden meg van oldva, benne vannak a kormányzásban is. (Csak úgy mellékesen mondom el, a Ceauşescu-idôk legsötétebb éveiben még nem létezett az SZDSZ, de már voltak ilyen kis „baráti társaságok”, és képzeld, 1987-ben, bekerülve egy ilyenbe, azt mondja nekem a budapesti hapsi: „ti irigylésre méltóan jó helyzetben vagytok hozzánk képest!
               Gondolhatod, hanyatt estem. Azt mondja az eljövendô SZDSZ-es: Tudod, miért? Mert Ceauşescu kifizetett minden államadósságot, míg ez a marha Kádár csak halmozza itt nekünk!” Irigyelt engem, képzeld.)
               Úgyhogy, RMDSZ, hangzott a sugalmazás, mindegy, hogy milyen színű kormánya lesz Romániának, a lényeg az, hogy ti benne legyetek! Mindegyikben! Kivétel nélkül! (Ha meg van közöttetek olyan – idealista! –, aki ebben az egyszerűen átlátható ügyletben nem akar részt venni, azt ki kell rúgni, meg kell semmisíteni, lehetetlenné kell tenni…) (Csak úgy csendesen kérdezem tôled: volt-e ilyen?)
               ……………………..
               A bábjátékot elsôsorban mégiscsak Románia kormánya intézi. Ô adja hozzá a forgatókönyvet, ô válogatja ki hozzá a megfelelô bábukat, ô fütyüli hozzá a zenét, ô mozgatja fentrôl a szálakat, éppen csak – a látszat szerint – az RMDSZ-csúcsvezérek lejtik a táncot (de mi rángatózunk hozzá a fájdalomtól a háttérben).
               (Hogy hajszálpontosan fogalmazzak a világot jelentô deszkákon ellejtett szólótánchoz a haláltáncot mi rángatózzuk, én, aki utálom ezt az egészet, te, aki nem tudod, honnan fizeted ki a fogorvosodat, ô (nyugdíjas), aki már két hete lesi a postást, és az, aki a banktól vett fel kölcsönt, hogy eltemethesse a szülôanyját… Ami nem lenne baj, az erdélyi magyarság már átélt nehéz idôszakokat… de a reményt… még nem hajszolták el tôle… a szólótáncosok.)
    Györffi Kálmán

    Erdélyi árvák táboroznak Zetelakán

               Gyergyószentmiklósi, szovátai, csíksomlyói és csángóföldi árvák táboroznak a Zetelaki-víztározó partján július 9-tôl. A Szent István korabeli tábor 17-ig tart, és Szűcs Balázs atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze vezetésével zajlik. A Péter-Pál Alapítvány 90 egyetemista korú fiatallal és néhány segítôvel vállalkozott arra, hogy 230 erdélyi árva gyereket táboroztasson Zetelakán. A tábor fô célja, hogy a gyerekekkel megismertessék Szent István korát, az akkori kultúrát, és megerôsítsék ôket abban, hogy a határok nem választanak szét, hiszen a kibôvült EU-ban könnyebben tudják segíteni, támogatni egymást. A tábor csúcsaként július 14-én, szombaton este elôadják Szörényi Levente–Bródy János: István, a király című rockoperáját, a víztározó partján levô színpadon, 150 diák szereplésével. A szereplôk a rockoperát már többször elôadták; 2005. júniusában Szentendrén, 2006. júliusában Kárpátalján, Beregszászon. Mind a két elôadás karitatív célú volt: a szentendrei elôadás után 1 millió forintot juttattak el a kárpátaljai Karitásznak; a beregszászi elôadás után pedig 1,2 millió forinttal tudták támogatni a Rát faluban épülô árvaházat. A szereplôkön túl az erdélyi árva gyermekek, akiknek altábort szerveztek, az elôadásban is szerepelnek. Az elôadásra, az elôzô évekhez hasonlóan 4–5000 embert várnak, ahol gyűjtést szerveznek azoknak az árvaházaknak, akiknek gyermekeit táboroztatják.
               A júliusban megvalósuló tábort az egyetemi lelkészség által működtetett BELA Alapítvány szervezi, mely közhasznú. A BELA Alapítvány számlaszáma:
               Inter-Európa Bank 11100104-18060023-10000001.

    Guiness rekordlehetôség Tekerôpatakon

               E rövid írás apropóját Balázs Katalin a Gyergyói Kisújság múlt heti számában megjelent Gyökérvilág című cikke szolgáltatta. Ebben a kitűnô újságírói szimatról is tanúskodó rövid cikkben, egy tekerôpataki ember – név szerint Bálint István – örök szépségű bútorgarnitúrájáról van szó. E 16 darabból álló bútorgarnitúra nem mindennapi volta abban áll, hogy a darabjai boróka (borsika) gyökérbôl készültek. Ebbôl a, bútoralapanyagnak semmiképp nem mondható, nyersanyagból a fent nevezett a maga nemében egyedi szépségű, a mindennapi életben tökéletesen használható bútorokat készített.
               Ez a rendkívüli képességekkel megáldott székely ember 1909-ben született Tekerôpatakon. A húszas években kerekes mesteri képesítést szerez Sepsiszentgyörgyön. Mesterségét magas fokon gyakorolja szülôfalujában, az 1996-ban bekövetkezett haláláig. Európának e fejlôdésben elmaradt régiójában még néhány évtizeddel ezelôtt elképzelhetetlen volt a falusi élet kerekes nélkül.
               Az indok, amely e cikk megírására ösztönöz, e kiváló mesterembernek nem a kerekes szakmában kifejtett tevékenysége, habár errôl is bôven lehetne írni. Volt emberünknek egy titokban, évekig a nyilvánosság tudta nélkül folytatott ténykedése, melynek eredményeképp létrejöttek ezek a szokatlan, bámulatosan egyedi bútordarabjai.
               A mester, akit 1972-tôl ismertem, saját bevallása szerint úgy 1960-tól kezdett érdeklôdni a különféle fák gyökerei iránt. Ez az érdeklôdés haláláig (1996) végigkísérte. A családja és a rokonság nem kis megrökönyödésére gyűjteni, ásni kezdte a gyökereket. Hamar rájött arra, hogy a vidékünkön szinte egyeduralkodó lúcfenyô gyökere nem alkalmas különféle igényesebb műtárgyak készítésére. Túl puha, nem jól csiszolható és fényezhetô. Esztétikai megjelenése nem túl hatásos. A kipróbált gyökerek közül a boróka bizonyult a legjobbnak. Kemény, finom szerkezetű, jól csiszolható és fényezhetô, tetszetôs megjelenésű. A mindennapi kenyérkeresô kerekes munka mellett elkezdett különféle tárgyakat készíteni borsikagyökérbôl, amit kínkeservesen ásott ki az erdôben. Néha a lányai is segítettek ásni. Fokozatosan kezdtek életre kelni a gyökérbôl készült tárgyai: telefonasztal, csillár, fotelek stb. Ha kezdetben fejcsóválva is, de a közvélemény elfogadta Pista bácsi furcsa ténykedését. A megszaporodott tárgyakból 1971-ben városunkban kiállítást szerveznek, ahol a nagyérdemű szájtátva csodálta, hogy gyökérbôl mit lehet csinálni – meghozta a jól megérdemelt elismerést. Ahogy teltek az évek, újabb, már nagyobb komplexitású darabok, szekrények, ágyak, csillárok készültek. Ebbôl a meghökkentôen egyedi bútorgarnitúrából kiválik egy tüneményesen szép tévéasztal, amit nagyon sok külföldi látogató meg akart venni, szerencsére nem jött össze a bolt. Nem taglalom a darabok leírását, azt nem a hozzám hasonló tollforgatónak találták ki. A következôkben prózaibb dolgokról akarok írni, remélve, hogy mondanivalóm nem lesz pusztába kiáltott szó.
               E sorok írója nem csak ismerte a mestert, hanem az évek során meghitt kapcsolat alakult ki köztünk. Az egyre durvuló kommunista rezsim alig elviselhetô stresszét gyakran oldottam Pista bácsinál tett látogatásokkal. Sokat tanultam tôle a fáról. Amivel tudtam, segítettem (lakk, ragasztó, csiszolóanyag stb.), a kiásott gyökerek hazaszállítása is jól jött. De számára nem ez volt az igazi segítség. Nagyon sok látogatót vittem Tekerôpatakra, amit a hatóságok nem néztek jó szemmel. Az egykori Faipari Minisztérium valamennyi idelátogató delegátusa megjárta Tekerôpatakot. Mint „fások”, ezek az emberek el voltak ragadtatva attól, amit a mester csinált. Nem egy ellenôrzés élét tompította egy-egy ilyen látogatás, azonkívül a mesternek is jól jött a megérdemelt dicséret. A látogatók ôszinte csodálkozása, dicsérete, a sok elismerô bejegyzés a látogatási füzetbe, valóságos gyógyír volt a mester amúgy érzékeny lelkére. Mindezekért a nem anyagi szolgáltatásokért busásan fizetett. Két nagyszerű gyökérvirágtartóval ajándékozott meg, amelyek az ô egyedülálló hozzáértését dicsérik. A bukaresti tévé magyar részlegének a riportere, Aradits László lefilmezte a garnitúrát 1989 nyarán, de nem közvetítették (nem tetszett a mester neve).
               Az 1989-es fordulat után a volt UFET valamennyi külföldi kliensét elvittem Pista bácsihoz látogatni. Ezek az elműanyagosodott, tápos nyugati világból idecseperedett emberek egyik ámulatból a másikba estek a bútorok láttán. Olyan is volt, aki elsírta magát. Csodálkozásuk kétirányú volt. Álmélkodtak elsôsorban a látványon, ugyanakkor csodálkoztak azon, hogy miért nincs tudatva a nagyvilággal ez a rendkívüli teljesítmény. Egytôl egyig felrótták azt, hogy keleti nemtörôdömséggel nem értékeljük kincseinket, nem élünk a lehetôségeinkkel. Egyhangúan állították, hogy náluk, nyugaton egy kincsesbánya volna egy ilyen rendkívüli bútorgarnitúra, itt pedig egy szerény tábla se hirdeti a létét.
               Egy francia, akire talán a legnagyobb hatást tette a Tekerôn látott garnitúra, többször viszszajárt az utóbbi években, nem tudván betelni a látottakkal. Ô, aki látott egyet-mást széles e világban, felelôssége tudatában kijelentette, hogy páratlan megvalósítás, amit Pista bácsi csinált, és minden további nélkül ott volna a helye a Guiness Rekordok Könyvében.
               Azt is elmondta, hogy ô többször járt Kínában, ahol a gyökérfaragás művészete több évezredes múltra tekint vissza. Ez nem egyéb, mint gyökérbe faragása különféle állat, ember és növényfiguráknak, a legmagasabb művészi szinten. De ami a bútort illeti, egy-két gyökérbôl készült művészi asztalkán kívül egyebet nem látott.
               Véleményem szerint feltétlenül meg kellene próbálni e garnitúrát bejegyeztetni a Guiness Rekordok Könyvébe, amelyben csak éppen a nôi távolbavizelés rekordja nem szerepel. A család beleegyezésével, egy jól átgondolt, jogilag alapos szerzôdés alapján a tanács, vagy egy erre a célra bejegyzett vállalkozás ki tudná vitelezni ezt a dolgot, amely nem kevés költséggel jár. Egy ilyen rekord sokat segítene a vidék turizmusán. A mai szenzációéhes világban napról napra hallani furcsábbnál furcsább Guiness-rekordokról, miért ne szerepelhetne a fafeldolgozás, vagy ha úgy tetszik, az asztalosság rekordok között.
    Lemhényi Pál

    Mezôgazdasági felnôttképzés

               Ezidáig összesen 1750 fiatal tanulta a mezôgazdaság csínját-bínját Svájcban, Németországban, miután részt vett a Gyulafehérvári Caritas Gyergyószentmiklósi Mezôgazdasági Részlege és a Szent Benedek Tanulmányi Ház által nyújtott képzésen. És ez egy lehetôség mind a mai napig a fiataloknak, hogy megtapasztalják a külföldi gyakorlatozást. Immár harmadik éve arra is van lehetôségük az Apáczai Közalapítvány támogatásával a fiatal, felnôtt gazdáknak, hogy részt vegyenek állattenyésztô és növénytermesztô mezôgazdász-képzésen. E 12 hetes oktatás alatt szakemberektôl sajátíthatják el a korhatár nélküli jelentkezôk azt, amit a mezôgazdaságról tudni kell. Elméleti és gyakorlati órákon tanulhatnak, illetve feltehetik kérdéseiket. A képzés végén pedig olyan oklevelet kapnak a gazdálkodók, ami elengedhetetlenül szükséges, ha külföldön szeretnének gyakorlatozni, de jól jön akkor is, ha otthon gazdálkodnak. E nélkül a diploma nélkül nem indíthatnak mezôgazdasággal foglalkozó családi vagy egyéni vállalkozást, nem árusíthatnak a piacon termékeket, nem vehetnek részt uniós pályázatokon. Szóval, aki bármilyen mezôgazdasági tevékenységet folytat, annak szüksége van arra, hogy oklevele legyen amellett, hogy újdonságokat is elsajátíthat a kiépített eszközpark segítségével, a Varga Katalin utcai mintafarmon, illetve a kertészetben. Az okleveleket az Országos Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatal állítja ki, de rajta van a Mezôgazdasági Minisztérium láttamozása is, és elismerik az unió országaiban. A beiratkozási díj 20+40 lej, ami a Szaktanácsadói Irodához utalódik, a képzés pedig ingyenes.
               Szeptemberben indul az elsô két osztály oktatása, amely novemberig tart, de lehet jelentkezni a december-február, illetve a március és május közötti oktatásra is.
               A szeptemberi képzésre augusztus 24-ig jelentkezhetnek a 8 osztályt végzettek a Varga Katalin utcai irodában, a 364.726-os telefonszámon, illetve a tanulmányi ház telefonján: 364.374.
    K-T. Gy.

    Az OTP Bank Románia promóciós jelzálog alapú személyikölcsön-ajánlata

               2007. július 9. és augusztus 31. között az OTP Bank Románia jelzálog alapú személyikölcsön akciót hirdet. Az akció ideje alatt a jelzálog alapú személyi kölcsönt maximálisan 30 éves futamidôvel kínálja a bank. A svájci frank alapú hitel éves kamata ebben az idôszakban mindössze 5,7%, de a kölcsönfajta elérhetô lejben és euróban is. Az OTP Bank Románia nem számol fel kezelési költséget, a folyószámlanyitás is ingyenes.
               Az akció elônyeiben részesülnek az akciós idôszak alatt szerzôdött új jelzálog alapú személyi hitelek, valamint más hitelek refinanszírozására igényelt hitelek. A hitel fedezete az ügyfél, vagy egy harmadik fél tulajdonában lévô ingatlan vagy az OTP Bank Románia által korábban nyújtott hitellel terhelt ingatlan.
               Azoknak az ügyfeleknek, akiknek életkora a hitel lejáratakor 65–70 év között lesz, életbiztosítást kell kötniük. A biztosítási kötvényt a hitel futamidejére az OTP Bank javára kell az érintett ügyfélnek engedményeznie.
               A OTP Bank Románia az OTP Csoport tagja. A magyarországi központú OTP Csoport Bulgáriában, Horvátországban, Montenegróban, Oroszországban, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Ukrajnában lévô leányvállalatain keresztül Közép- és Kelet-Európa egyik vezetô pénzügyi szolgáltatója. Az OTP Csoport jelenleg több mint 11 millió ügyfelet szolgál ki kilenc országban mintegy 1300 bankfiókon és az elektronikus csatornákon keresztül.
               További információk érhetôk el az OTP Bank Románia termékeirôl és szolgáltatásairól, valamint a hálózat fiókjairól a bank honlapján, a www.otpbank.ro címen vagy a 0800 88 22 88 ingyenes telefonszámon; illetve a Vodafone és az Orange mobilszolgáltatók rendszerében a normál díjszabású OTPBANK (*6872265) számon (hétfôtôl péntekig, 8,30 és 17,30 óra között).
               Kiegészítô információk: Carmen Gheorghiţă PR Koordinátor
               OTP Bank Románia
               Tel.: +4021 307 57 00 / 178
               Fax.: +4021 307 57 34
               E-MAIL: carmen.gheorghita@otpbank.ro;
               www.otpbank.ro

                                   KisAsszony

    Mirôl álmodik a lány?

               (folytatás az elôzô lapszámból)
               Egy, a hetvenes évek végén, Magyarországon végzett felmérés szerint a megkérdezett nôk a megbízhatóságot és ôszinteséget tartották egy férfi legfontosabb tulajdonságának. A második legfontosabb tényezô a közös érdeklôdés és ízlés, a gyermekszeretet, a józanság, a szorgalom és az intelligencia volt.
               Ma a férfi fô vonzereje a sikeresség. Az a férfi sikeres, aki szociálisan domináns, ami nem agresszivitást jelent, hanem elismert vezetô helyet valamilyen közösségben. Ez a nôk szemében azt jelenti, hogy párjuk testi erejével, rátermettségével (közelebbrôl: pénzével) képes lesz eltartani és megvédeni ôt és gyermekeit. Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter ezt rendkívül frappánsan így fogalmazta meg: „A hatalom a legjobb szerelmi ajzószer.”
               A legpénzesebbek
               Lehet, hogy egy adószakértô nem a legizgalmasabb férfi, de jól keres. A felmérésekbôl kiderül, egy szoftverfejlesztô informatikus bruttó átlagkeresete is sokkal jobb az átlagnál. Úgyhogy, aki az okos fiúkra indul be, hívja sűrűn a rendszergazdákat.
               A műszaki és természettudományi foglalkozások közül egyébként a geológusok, a matematikusok, a villamosmérnökök, illetve a kohó- és a gépészmérnökök viszik haza a legtöbbet. A diplomás posztok közül kiemelkedik a légi irányítók javadalmazása.
               Mi is beleszóltunk
               Valljuk be, bár nem a méret számít, azért egy óvatos pillantással azt is felmérjük, mire számíthatunk e téren... A fôemlôsök közül a férfiak pénisze a leghosszabb, legvastagabb és legrugalmasabb. Rugalmasságát az biztosítja, hogy merevedéskor vérrel telítôdik: rokonainké izgalmi állapotban is ceruzavékony, és a merevségét csont adja.
               A pénisz méretének kialakulását több elmélet is próbálja magyarázni. Jack Diamond amerikai biológus szerint a férfiak nagyméretű péniszét az intraszexuális szelekció eredményezte. Ez szerinte könnyen belátható, ha arra gondolunk, hogy a nôket legtöbbször nem érdekli a pénisz mérete, viszont, ha a férfiakon múlna, hatalmasak lennének... Az elképzelésnek némileg ellentmond, hogy a férfiak pénisze egyáltalán nem feltűnô, míg egyes fôemlôs fajok színes, erektált péniszük mutogatásával próbálják elriasztani ellenségüket.
               Egy másik amerikai, Geoffrey Miller evolúciós pszichológus viszont úgy véli, a hímvesszô méretét az inter- szexuális szelekció határozta meg, vagyis a dologba a nôknek igenis volt „beleszólásuk”. Mégpedig azáltal, hogy a méretesebb pénisz által a nôk több élvezetet kaptak.
               A legszexisebb fiúk
               Az amerikai People magazin évek óta megválasztja Napjaink legszexisebb férfiját.
               1985. Mel Gibson (29) – az elsô gyôztes.
               1986. Mark Harmon (34).
               1987. Harry Hamlin (35).
               1988. John F. Kennedy Jr. (27) – a legfiatalabb gyôztes.
               1989. Sean Connery (59) – a legidôsebb gyôztes.
               1990. Tom Cruise (28).
               1991. Patrick Swayze (39).
               1992. Nick Nolte (51).
               1993. Richard Gere (44).
               1995. Brad Pitt (31).
               1996. Denzel Washington (41) – az elsô afro-amerikai gyôztes
               1997. George Clooney (36).
               1998. Harrison Ford (56).
               1999. Richard Gere (50) – az elsô duplázó.
               2000. Brad Pitt (36) – másodszor is elnyerte a címet.
               2001. Pierce Brosnan (48).
               2002. Ben Affleck (30).
               2003. Johnny Depp (40).
               2004. Jude Law (31).
               2005. Matthew McConaughey (36).
               2006. George Clooney (45) – másodszor nyert.

    Csirke rókagombával

               Hozzávalók: 1,2 kg-os csir-ke, 50 dkg rókagomba, 6 dkg vaj, 1 fej vöröshagyma, 1 dl tyúkhúsleves (leveskockából), 1 gerezd fokhagyma, 1 dl tejszín, ôrölt bors, só.
               A díszítéshez: petrezselyem (apróra vágott).
               Elkészítés: a gombát megtisztítjuk, és 1,5 dkg vajban addig pároljuk, míg minden nedvesség kijön belôle, majd lecsöpögtetjük, fôzôlevét megtartjuk. A csirkét feldaraboljuk, és 3 dkg vajban megforgatjuk, sóval, borssal meghintjük. A fôzôlével és a húslevessel felöntjük, és lefedve puhára fôzzük. Az apróra vágott hagymát és a zúzot fokhagymát 1,5 dkg vajban megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a gombát, és majdnem teljesen puhára pároljuk. A fôzés vége elôtt 5 perccel a gombát a húshoz adjuk. Amikor kész, a húst és a gombát kivesszük, és a fôzôléhez keverjük a tejszínt. Petrezselyemmel meghintve tálaljuk, a szószt külön adjuk mellé.

                         Egészség

    Az olívaolaj élettani hatásai

               A bennszülött, ôsi kultúrnövény, az olajfa a Földközi-tenger keleti partvidékén a mediterrán táj elválaszthatatlan kísérôje. Az olívaolaj az olajfa termésébôl elôállított zöldessárga, jellemzô illatú, kellemes, édeskés ízű folyadék, mely nagyon egészséges. Az olívának rengeteg fajtája van. Az olívabogyó színe az érettséggel függ össze: fakózöld héja ôsszel fokozatosan megváltozik, éréskor fényes barnára, kékesfeketére vagy feketére színezôdik, és megpuhul. Fogyasztás elôtt a termést 8–14 napig vízben áztatják, többszöri vízcserével a fanyar ízt adó csersavak eltávolítása céljából, utána pedig sós vízben tartósítják.
               Az olajfa gyümölcse különleges csemege, íze felséges. Ehetjük önmagában aperitifként, de ételeinkben való felhasználására is számtalan receptlehetôség áll rendelkezésünkre, különös tekintettel a görög ételekre. Az olajbogyót elôételként különféle fűszerekkel ízesítve is fogyaszthatjuk: fokhagymával, citrommal, csípôs paprikával, amelyek növelik jótékony táplálkozás-élettani hatását.
               Már az ókorban is...
               Az olívaolaj felhasználása nagyon régen kezdôdött. Már Krisztus elôtt 5000-ben is sajtoltak olívaolajat. Táplálkozáson kívül más célokra is felhasználták az olívaolajat: ezzel kenték fel a királyokat, szépítették a hercegnôk testét, ápolták a csecsemôk bôrét, és kenték be a holttesteket. A Biblia özönvízrôl szóló fejezetében egy olajágat tartó galamb jelenti a katasztrófa végét.
               Sokféle minôségben
               Az olívaolajok között jelentôs minôségi különbségek vannak. A legjobb minôségű az extra szűz olívaolaj, amelyet gondosan válogatott bogyókból, a leszedésüket követô 24 órán belül sajtolnak.
               Extra szűz
               Az olajbogyókat mossák, majd megtisztítva, egy mechanikus rendszerrel préselik. Az olajbogyópasztát kíméletesen gyúrják az olaj szeparálása céljából, majd ülepítik és centrifugálják. A keletkezô extra szűz olívaolajat megfelelô tartályokban tárolják, azután szűrik és palackozzák. A folyamat során sem oldószert, sem hôt nem alkalmaznak. Semmilyen tartósítószert és adalékot nem adnak az olajhoz, így az extra szűz olívaolaj megôrzi eredeti zamatát, vitamintartalmát, nem károsodik az értékes telítetlen zsírsavtartalma, antioxidánsokban rendkívül gazdag marad. Ezért az olívaolaj – egyéb zsírokat helyettesítve – számos egészségkárosító tényezôt kiküszöböl.
               Sansa
               Létezik emellett az úgynevezett sansa olívaolaj, amely a sajtolás során keletkezô maradványokból készül, s amelyet oldószerrel nyernek ki a megmaradt olívamasszából. Ezek az olajok 1%-ban tartalmaznak extra szűz olívaolajat, ez az oka, hogy egyáltalán használható ezekre a zsiradékokra az olívaolaj elnevezés. A silány minôségű, olcsó készítményt a mediterrán országokban ma már nem forgalmazzák, de hazánkban sajnos minden 100 vásárlásból 60 alkalommal a silány sansaolaj mellett döntenek a vevôk, mert nem ismerik az extra szűz olívaolaj elônyeit.
               (Összehasonlításul megemlíthetô, hogy ugyanilyen különbség van az oldószerrel kinyert halolajok és a természetes úton kinyert busahalolaj között, amely utóbbiban nem károsodnak a többszörösen telítetlen zsírsavak. A halolaj fogyasztása az omega 6 zsírsavak miatt fontos.)
    (folytatjuk)

                         Sport

    Labdarúgás/ Megyei bajnokság
    Gyergyói Jövô – Roseal, a Románia Kupában!

               A múlt héten a Hargita Megyei Labdarúgó Egyesület által közzétett hírlevélbôl kiderült, hogy a 2006/2007-es idény során a Szentegyházi Vasas csapata volt a legsportszerűbb. A megyei IV. Liga sportszerűségi rangsorában: 1. Szentegyházi Vasas 8,33 pont, 2. Gyergyószentmiklósi Jövô 8,24 pont, 3. Székelykeresztúri Egyesülés 8,13 pont, 4. Parajdi SE 8,09 pont, 5. Tölgyesi Real 7,73 pont, 6. Csíkszeredai Sapientia 6,98 pont, 7. Salamás-Maroshévíz Tudomány 6,90 pont, 8. Borszéki Bükkös 6,74 pont.
               A Románia Kupa 2007/2008-as kiírásának Hargita megyei gyôztese a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata. Az együttes részt vesz a Románia Kupa következô mérkôzésein. A megyei bajnokság (4. Liga) 2007/2008-as kiírásának küzdelelmsorozata két csoportban (Keleti, illetve Nyugati) fog zajlani. Ez az újítás, ha úgy tetszik változtatás, a kiszállási költségek csökkentése erdekében történik. A Keleti csoportban Maroshévíz, Gyergyó és Csík környéki csapatok, a Nyugatiban pedig a Keresztúr- és a Székelyudvarhely-körzeti csapatok szerepelnek majd. A Keleti csoportba sorolják többek között a Gyergyószentmiklósi Jövô, a Tölgyesi Real és a Csíkszeredai ISK csapatait. További együttesek, amelyek a Keleti csoportban indulhatnak: Tusnádfürdôi Sólymok, Szentmihályi Törekvés, Csicsói KSE, Tusnádi Piliske, Kászoni Salutaris, Gyimesközéploki Paradise, Tusnádfürdôi Fiatalság, Szentdmokosi Garados, Szépvízi Jövô, Kozmási Komisz, Szentsimoni Szefite, Szentmártoni IFK és Szentkirályi Borsáros. A Nyu-gati csoportban fog szerepelni, a tervek szerint, a Székelyudvarhelyi Roseal (13 pont levonással büntetve az RLSZ által), Parajd, Szentegyháza, Székelykeresztúr, Csekefalva, Betfalva, Udvarhelyi Sporting, Alsósófalva, Székelyszentmihály, Nagygalambfalva, Zetelaka, Farcád, Szentábrahám, Korond, Székelyszentlélek és az Udvarhelyi Küküllô. Természetesen, mindez csak abban az esetben lehetséges, ha a csapatok eleget tesznek a minimális követelményeknek: a Megyei Labdarúgó Egyesület által hitelesített pálya és öltözô (külön-külön a csapatoknak, illetve a játékvezetôknek), a pálya körül kerítés, illetve védôkorlát kell legyen. Az illetô csapat legalább egy ifjúsági együttest kell benevezzen a megyei korosztályos bajnokságok valamelyikébe.
               A 2007/2008-as idényben a gyermek- és ifjúsági bajnokságokat a következô korcsoportokban rendezik: ifjúsági A-csoport (1989–90-es korosztály), ifjúsági B-csoport (1991–92-es korosztály), ifjúsági C-csoport (1993– 94-es korosztály), ifjúsági D-csoport (1995–96-os korosztály), ifjúsági E-csoport (1997–98-as korosztály), ifjúsági F-csoport (1999–2000-es korosztály).
               A következô bajnoki idényre a beiratkozások határideje: július 31. Az említett idôpontig kell jelezni, hogy az ifjúsági és a gyermekcsapatok melyik korcsoportokban indulnak. A körzeti, illetve az ifjúsági bajnokságokba a benevezési határidô augusztus 15. A IV. Liga 2007/2008-as idényének küzdelemsorozata augusztus 27-én és 28-án vagy szeptember 2-án és 3-án kezdôdik el. A csapatok képviselôivel augusztus 22-én tartanak megbeszélést Csíkszeredában 16, Székelyudvarhelyen ugyanaznap 19 órakor.
               Amint arról korábban más beszámoltunk, a román kormány azt tervezi, hogy a közeljövôben 500, lelátóval és öltözôvel ellátott labdarúgópályát épít falusi környezetben (megyénként 8–15 ilyen létesítményt). A Hargita Megyei Labdarúgó Egyesület csak azokat a helységeket javasolja ezen pályaépítési tervben való részvételre, amelyek 4. Ligás csapattal rendelkeznek.
               * Július 18-án, szerdán 17.30 órai kezdettel rendezik a Románia Kupa 2007/2008-as kiírása keretében az I. szakasz mérkôzéseit. Ebben a körben a megyei kiírások gyôztesei, továbbá 98 III. Ligás csapat vesz részt. Az említett napon az országban összesen 70 kupamérkôzés kerül lejátszásra. A találkozók egyenes kieséses rendszerben zajlanak. 90 percnyi játék utáni döntetlen esetén kétszer 15 perces hosszabbítás következik. Abban az esetben, ha a hosszabbításban sem dôl el a mérkôzés, akkor büntetôrúgásokkal döntik el a gyôztes és a továbbjutó kilétét. A Hargita megyei szakasz gyôztese, a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata is pályára lép július 18-án, szerdán. A 17.30 órai kezdettel, Gyergyószentmiklóson sorra kerülô mérkôzésen a Jövô csapata az elmúlt idényben a III. Ligában szerepelt Székelyudvarhelyi Roseal együttesét fogadja. A székelyudvarhelyi csapat a 2006/2007-es bajnoki idény végén kiesett a III. Ligából. A szomszédos erdélyi megyék (Brassó, Kovászna és Maros) érdekelt csapatai a következô párosítás szerint mérkôznek: FC Vidombák 2000 Brassó – Szovátai Medvetó Mobila, Hermáni Testvériség – CF Predeal (brassóiak), Marosvásárhelyi Gaz Metan – Marosvásárhelyi Maris, Szászrégeni Lendület – Marosvásárhelyi Trans-Sil, Zágoni Mikes – Kézdivásárhelyi KSE, FC Onix Rm. Sărat – Sepsiszentgyörgyi Transkurier. A Románia Kupa II. szakaszának mérkôzéseire augusztus 1-jén kerül sor, amikor az I. szakasz 70 gyôztese mellé további 10 csapat kapcsolódik a III. Ligából.

    Labdarúgás/ Külföld
    Döntôbe jutottak a brazilok

               Július 5-én, csütörtökön a Venezuelában zajló 42. Copa Americán a B-csoport keretében a harmadik és egyben utolsó mérkôzéseket rendezték. Eredmények: Brazília – Ecuador 1–0, Mexikó – Chile 0–0. A B-csoport végeredménye: 1. Mexikó (gólarány: 4–1) 7 pont, 2. Brazília (4–2) 6 pont, 3. Chile (3–5) 4 pont, 4. Ecuador (3–6) 0 pont. A csoportból továbbjutott válogatottak: Mexikó, Brazília és Chile.
               Július 6-án, pénteken a C-jelű csoportban is befejezôdött a mérkôzések sorozata. Eredmények: Egyesült Államok – Kolumbia 0–1, Argentína – Paraguay 1–0. A csoport végeredménye: 1. Argentína (9–3) 9 pont, 2. Paraguay (8–2) 6 pont, 3. Kolumbia (3–9) 3 pont, 4. Egyesült Államok (2–8) 0 pont. A csoportból Argentína és Paraguay válogatottjai jutottak tovább.
               A korábban már közölt A-csoport végeredménye: 1. Venezuela (4–2) 5 pont, 2. Peru (5–4) 4 pont, 3. Ururguay (3–5) 4 pont, 4. Bolívia 2 pont. A csoportból Venezuela, Peru és Uruguay válogatottjai jutottak a negyeddöntôbe.
               A július 7-én és 8-án lejátszott egyenes kieséses rendszerben zajló negyeddöntô eredményei: Venezuela – Uruguay 1–4 (1–1). Gólszerzôk: Arango (41.), illetve Forlan (38. és 90.), Pablo Garcia (65.), C. Rodriguez (87.). Chile – Brazília 1–6 (0-3). Gólszerzôk: Suazo (76.), illetve Juan (16.), Julio Baptista (23.), Robinho (28., 51.), Josue (69.), Vagner Love (84.). Mexikó – Paraguay 6–0 (3–0). Gólszerzôk: Castillo (4. – 11-esbôl, 38.), Torrado (28.), Arce Ruiz (79.), Blanco (86. – 11-esbôl), Bravo (91.). Argentína – Peru 4–0 (0–0). Gólszerzôk: Riquelme (49., 85.), Messi (61.), Mascherano (78.). Amint az látható, a negyeddöntôben nem született meglepetés, a favoritok magabiztosan szerezték meg a továbbjutáshoz szükséges gyôzelmeket. Továbbra is remek formában játszik a brazil Robinho. A Real Madrid csatára, a Chile elleni mérkôzésen szerzett két góljával, hatra növelte találatai számát az idei sorozaton. Július 10-én, kedden rendezték az elsô elôdöntôt. A találkozó eredménye: Uruguay – Brazília 2–2, tizenegyesekkel: 4–5. Gólszerzôk: Forlán (45+4.), Abreu (70.), illetve Maicon (13.), Julio Baptista (45+8.). Július 11-én, szerdán került lejátszásra a második elôdöntô mérkôzés. A Mexikó – Argentína mérkôzés lapzárta után ért véget.
               A 3. helyért sorra kerülô találkozón július 14-én, szombaton Caracasban az elsô elôdöntô vesztese játszik a második elôdöntô vesztesével. Július 15-én, vasárnap Maracaibóban rendezik a döntôt, amelyen az elsô elôdöntô gyôztese a második elôdöntô gyôztesével mérkôzik.

    Téli Olimpiai Játékok
    Házigazdák lesznek az oroszok

               Az elmúlt héten Guatemalavárosban került sor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 119. kongresszusára, amelyen kiderült, hogy a Fekete-tenger parti üdülôváros, Szocsi láthatja vendégül 2014-ben a téli olimpiai játékokat. Az oroszországi Szocsi elsô ízben rendezhet téli ötkarikás játékokat. A szavazás során elôször az ausztriai Salzburg esett ki, majd a „döntôben” a dél-koreai Pjongcsang maradt alul Szocsival szemben. A második szavazati kör után a Jacques Rogge NOB-elnök által felmutatott papírlapon Szocsi neve állt; a nemzetközi hírügynökségek tudosítóinak értesülései szerint 51:47 arányban nyert az oroszországi város. Egyes vélemények szerint az orosz siker kulcsa Vlagyimir Putyin orosz elnök személyes jelenléte és tekintélye volt.
               A 2014-es játékok versenyeinek „jeges” része a meditterán éghajlatú, 400 ezres lélekszámú fekete-tengeri üdülôhely központjától 25 km-re fekvô olimpiai parkban lesz, míg a Krasznaja Polana hegységben (Kaukázus) a „havas” viadalokat rendezik meg. A kettô között 50–63 perc alatt lehet megtenni az utat. A tervek és a hírek szerint Krasznaja Polana lesz a világ legmodernebb síkörzete, több modern síközponttal. Kanadaiak tervezik és építik meg az alpesi versenyeknek otthont adó, az olimpiai falutól hat kilométerre felépülô Rosa Khutor síterepet. Összesen 40 sípályáját fognak építeni, 15 liftet (ebbôl 3 kabinos, négy darab hatszemélyes és két négyszemélyes ülôlift). Oroszoroszág (illetve elôdje, a Szovjetunió), a téli olimpiák történetének legeredményesebb nemzete elôször rendezhet téli olimpiát, ötkarikás játékokra pedig az 1980-as moszkvai esemény után másodszor kerülhet sor az országban.

    Fogathajtás/ Országos bajnokság
    Ingyenes lesz a belépés!

               A július 20–22. közötti idôszakban rendezik meg az országos kettesfogathajtó-bajnokság harmadik, gyergyószentmiklósi fordulóját. A városunkban sorra kerülô háromnapos megmérettetés műsorát az alábbiakban olvashatják.
               Július 20., péntek: 12.00 órától – Díjhajtás.
               Július 21., szombat: 11.00 órától – Maratonhajtás.
               Július 22., vasárnap: 11.00 órától – Akadályhajtás.
               Helyszín: Tűzoltók utca, a Mocsár-dülôben található lovaspálya. A szervezôk tájékoztatójukban kihangsúlyozták, hogy az országos bajnokság keretében sorra kerülô, idei rendezvényt az érdeklôdôk, sportkedvelôk, vagyis a nézôk – akárcsak az elmúlt években – ingyenesen tekinthetik meg!
               A versenyekre mindenkit szívesen látnak!
               * * *
               Az elmúlt hét végén a negyedik Bodoki Napok keretében negyedik alkalommal rendezték meg a már hagyományos bodoki Megyeközi Lovastalálkozót. Július 7-én, szombaton az akadályhajtó versenyre került sor. A megmérettetésen 24 fogat állt rajthoz. Eredmények: 1. Pál Attila (Gyergyóalfalvi Hipogrif Lovasklub), 2. Imre Zoltán (Bethleni Ménes), 3. Bodó Zoltán (Kovásznai Ménes). Ezután következett a va- dászhajtás, amelyre 16 fogat nevezett be. A kieséses rendszerben zajló vetélkedôn Pál Attila bizonyult a legjobbnak. A négyes fogatok számára akadályhajtás szerepelt műsoron. A legjobbak 1. Bartha Róbert (Lipicai Lovasklub), 2. Bartalis Attila (Csíkkarcfalva/ Lipicai SK), 3. Bodó Zoltán (Kovásznai Ménes). Az ifjúságiaknál a hármas pónifogatok és a hucul lovak viadalán a sepsiszentgyörgyi Bartha Eduárd bizonyult a legjobbnak. A 10–12 évesek kategóriájában akadályhajtásban mérték össze tudásukat a gyermekek. Eredmények: 1. Bajkó Gellért (Gyergyószentmiklós), 2. Bartha Eduárd, 3. Csoma Andrei, 4. Orosz Beáta (Gyergyószentmiklós), 5. Bajkó Kriszta (Gyergyószentmiklós), 6. Bartha Júlia. Vasárnap díjhajtás és gyorshajtás szerepelt műsoron. A díjhajtás legjobbjai: 1. Bodó Zoltán, 2. Imre Zoltán, 3. Bajkó Tibor (Gyergyószentmiklósi Aranypatkós). A gyorshajtás utáni eredmények: 1. Bajkó Gellért (Gyergyószentmiklós), 2. Bartha Róbert.

    Kispályás labdarúgás
    Következik a visszavágó

               A június 14-én elkezdôdött városi kispályás labdarúgó-bajnokság 2007-es évi kiírásában a szervezôk tájékoztatása szerint 6 csapat mérkôzik. Eddig lezajlott 5 forduló, azaz a küzdelemsorozat elsô része. Az eddig lejátszott mérkôzések eredményei (az eredmények közlése nem sorrendben történik): Babilon – Sördögök 5–5, Baliro – Six Stars 4–0, Six Stars – Délhegy 1–3, Fônix – Sördögök 2–1, Délhegy – Fônix 10–2, Sördögök – Baliro 5–3, Fônix – Baliro 3–4, Six Stars – Sördögök 4–6, Fônix – Six Stars 3–2, Babilon – Baliro 3–4, Babilon – Fônix 2–5, Délhegy – Baliro 2–1, Sördögök – Délhegy 2–4, Babilon – Six Stars 2–2. A Délhegy – Babilon mérkôzést az esôs idô miatt elnapolták. Az elhalasztott találkozó egy késôbbi idôpontban kerül lejátszásra. Az 5. forduló utáni góllövôlista élmezônye: 1. Köllô Emil (Délhegy) és Tamás István (Fônix) 9–9 gól, 3. Baróti Emil (Sördögök) 8 gól, 4. Bege Miklós (Sördögök) 6 gól, 5. Sólyom Ernô (Six Stars) 5 gól, 6. Kurkó József (Baliro) és Czimbalmos Gyula (Babilon) 4–4 gól.
               A visszavágó-sorozat, vagyis a bajnokság második része július 10-én, kedden este kezdôdött el. Az említett napon, a tulajdonképpeni 6. forduló keretében, 20 órától a Six Stars – Fônix, míg 21 órai kezdettel a Babilon – Délhegy találkozók szerepeltek műsoron. Július 11-én, szerdán – szintén a 6. forduló keretében – 20 órai kezdettel a Baliro – Sördögök mérkôzés kerül lejátszásra.
               A további műsor
               7. forduló. Július 12., csütörtök: 20.00 Babilon – Fônix; július 13., péntek: 20.00 Délhegy – Baliro, 21.00 Sördögök – Six Stars.
               8. forduló. Július 16., hétfô: 20.00 Fônix – Délhegy, 21.00 Baliro – Six Stars; július 17., kedd: 20.00 Sördögök – Babilon.
               9. forduló. Július 18., szerda: 20.00 Six Stars – Délhegy; július 19., csütörtök: 20.00 Fônix – Sördögök, 21.00 Babilon – Baliro.
               10. forduló. Július 20., péntek: 20.00 Délhegy – Baliro; július 23., hétfô: 20.00 Baliro – Fônix, 21.00 Six Stars – Babilon.
               Július 23-a után, a tervek szerint, a bajnokság két hétig szünetel, majd ezután a csapatok újra megmérkôznek oda-vissza alapon.

    Enduro
    Bajnoki futam Szárhegyen

               A gyergyószárhegyi motoros- pályán augusztus 11-én, szomba-ton kerül megrendezésre az országos enduro krosszbajnokság 2007-es idényének sorrendben ötödik futama. Következô lapszámainkban bôvebben is olvashatnak a közelgô gyergyószárhegyi motorosversenyrôl.
               Július 7-én, szombaton Kolozsváron rendezték meg az enduro krosszbajnokság negyedik futamát. A Gyergyói-medence versenyzôi közül a B-kategóriában érdekelt András László 23 induló közül a 7. helyen végzett. A C-kategóriában Koncsag Csaba 25 induló közül szintén a 7. helyen ért célba. Érdekesség, hogy az A-kategóriát a Párizs–Dakar ralit megjárt Gyenes Emánuel nyerte. Három bajnoki forduló után a C-kategóriában: Koncsag Csaba 9., míg Gábor László a 12. helyen állt, de egy versenyt kihagyott. A C-kategóriában a 3. fordulóval bezárólag 55 motoros állt rajthoz. A B-kategóriában három forduló után András László 7. lett, de egy futamon nem vett részt. Ugyanebben a csoportban Török Péter a 8. helyen áll.

    Atlétika
    Székely Szupermaraton

               Immár a hatodik alkalommal kerül megrendezésre Csíkszeredában a városnapok alkalmával a Székely Szupermaraton nevet viselô maratoni futóverseny. A Tusnád Ásványvíz Székely Szupermaraton nevet viselô rendezvény rajtja augusztus 5-én, vasárnap reggel 9 órakor lesz Csíkszereda központjából. A maratoni futás útvonala a következô: Csíkszereda – Szentkirály – Szentmárton – Kozmás – Nagytusnád – Verebes – Csatószeg – Szentsimon – Szentimre – Szentkirály – Csíkszereda. A versenytáv hossza: 46 km.
               Az ellenôrzô, váltó és frissítô pontokat 11,5 kilométerenként határozták meg a szervezôk. A versenyt egyéni résztvevôk, illetve négytagú váltócsapatok (4x11,5 km) számára írták ki, és csak azok a sportolók nevezhetnek be, akik betöltötték 14. életévüket, illetve ismerik és elfogadják a versenyszabályzatot.
               A maratonra 2007. augusztus 3-ig lehet iratkozni – részvételi lappal, amelyet a szervezôbizottság elküld (telefonszám: 0266/ 371.772) vagy letölhetô a Hargita Megyei Sportigazgatóság (www. dsjhr.ro), illetve Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának (www. szereda.ro) honlapjáról. Ugyanitt a rendezvény részletes szabályzata is megtalálható. A verseny elôtt minden résztvevônek nyilatkozatot kell kitöltenie, és orvosi bizonylatot kell leadnia a versenybíróságnak, melybôl kiderül, hogy az illetô egészséges, és saját felelôsségére versenyzik.
               A gyôztesek jelentôs pénzjutalomban részesülnek. Az elsô díj egyéni és váltópróba esetében is 1000 lej, a második helyezést elérôk 700, a harmadikok pedig 500 lej jutalomban részesülnek. Az egyéni nyílt versenyen díjazzák a negyedik (300), ötödik (200), illetve a hatodik (100) helyezést elérô nôi, illetve férfi versenyzôket. Ugyanakkor díjaznak több korcsoportot, de különdíjak is lesznek.
               A versenytáv leszaladására a egyéniben 5 óra 30 perc, váltóban 4 óra 30 perces idôkeretet szabtak meg a szervezôk. Nem várják be a határidôn kívül érkezô versenyzôket. A rajt és a cél a csíkszeredai Szabadság téren lesz, ugyanitt kerül sor az eredményhirdetésre és díjkiosztásra 14.30 órai kezdettel.
               Az idei Székely Szupermaraton szervezôi: Tusnád Ásványvíz Rt., Csíkszereda Önkormányzata és Polgármesteri Hivatala, Hargita Megyei Sportigazgatóság, Hargita Megyei Szabadidôs Sportszövetség és Csíki Sportegylet. A szervezôbizottság elérhetôségei:
               Telefonszámok: 0266/371.772, 0266/371.672, 0742/040.611, 0744/387.454, 0744/396.804. Telefon/fax: 0266/371.772 és 0266/371.278.
               E-mail: office@dsjhr.ro.

    Tenisz
    Egy kör párosban is

               A július 2–8. közötti idôszakban a svédországi Bastadban megrendezett 25 000 dolláros nôi torna páros versenyének második fordulójában vereséget szenvedett a brazil–romániai kettôs, az Alves/ Portik Szatmári alkotta pár. A mérkôzés eredménye: Mircic/ Nooni (szerb– svéd) – Alves/ Portik Szatmári 6–3, 6–1. Amint arról múlt heti lapszámunkban beszámoltunk, a brazíliai és a gyergyói lány az elsô körben nem mérkôzött, erônyerôként jutott tovább.

    Sporttánc

               Az elmúlt hét végén a magyarországi Mezôkövesden került megrendezésre a Realdance Nemzetközi Nyári Táncfesztivál. A szervezôk meghívásának eleget téve a táncversenyen részt vett a Zakariás Zalán – Rákosy Anikó páros is a gyergyószentmiklósi Regal Dance Club színeit képviselve, valamint edzôjük Cordea Mikle Cristian. A gyergyói pár a D-osztály Junior I-es korcsoportjában indult, egyaránt latin és standard táncokban, elôbbiben a 7., utóbbiban a 4. helyen végzett. A standard verseny érdekességeként érdemes megemlíteni, hogy az elsô négy helyen erdélyi pár végzett.
               A közelmúltban a fenti páros hazai körökben is felmérte erejét a június 9-én megrendezett, dési Protherm Kupán való részvételével, ahol az E 12–13 éves korcsoportban ugyancsak a 4. helyen fejezte be a versenyt az induló 22 pár között.
    A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                         Horoszkóp
    Július 12 – 18.

               KOS (III.21-IV.20.)
               Gyakran van igaza szerelmének, amikor veszekszik Önnel. Túl sok mindent vállal magára, kapkod, beígér határidôket, amiket nyilvánvalóan képtelenség betartani, és így tovább. Amikor a családdal kéne lennie, akkor is másutt jár az esze. BIKA (IV.21-V.20)
               Legyen Önnek e hét legfontosabb feladata lelki békéjének megtalálása! El kell tudni fogadni, szeretni kell önmagát az embernek! A világgal csak akkor lehet különbékét kötni, ha az ember elôbb rendet tesz legbelül.
               IKREK (V.21-VI.21.)
               Ezen a héten még a megszokottnál is nagyobb lesz a szabadságvágya, ami miatt komolyabb vitába keveredhet párjával. Maradjon higgadt és diplomatikus! Járja útját derűsen, segítsen, ahol tud, és mindenben csak az igazat mondja!
               RÁK (VI.22-VII.22.)
               Kedvese azon van, hogy otthonukat szebbé, melegebbé varázsolja. Abban az esetben, ha gyermeket szeretnének, itt az alkalom! Egy kellemes helyen együtt töltött hétvége után...
               OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
               Kemény akarat jellemzi ezt a hetet, most nem fogja kiengedni a lehetôségeket a kezébôl. Magányos Oroszlán hölgy megszerzi, illetve megtartja azt a személyt, akirôl úgy gondolja, hogy biztonságot jelent az életében.
               SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
               Szerencsére kevés olyan dolog van, ami el tudná venni a jókedvét. Boldognak, hódítónak és erôsnek érezheti magát. Ha utazni készül, a fáradtságtól és a melegtôl reakciói lassúbbak lesznek, így elhagyhatja dolgait. Fôleg a tömegben figyeljen jobban!
               MÉRLEG (IX.24-X.23.)
               Fontos a nyugalom, de egyben a változatosság is. Szépérzékével megteremti otthonuk boldogságát, viszont kedvesétôl elvárja, hogy dédelgesse, segítse ôt mindenben. Szerencsés ez a hét a Mérleg – Mérleg párosnak.
               SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
               Most ne kezdjen el pereskedni! Ha jogi ügye van, ne higgyen el elsô megnyilatkozásra mindent! Önnél a szóbeli megegyezés is ugyanolyan, mintha írásban lenne, de sajnos ez nem mindenkinél működik így. Anyagiakban most veszteséges idôszakot jósolnak a csillagok.
               NYILAS (XI.23-XII.22)
               A türelme most is kifizetôdik. Amikor más párok sorra szakítanak, Ön még akkor is biztos lehet a szerelmében. Adjon hálát a sorsnak a bölcsességért, hogy nem hamarkodta el, nem fújta fel annak idején a dolgokat! Baráti társaságában van pár hamis ember.
               BAK (XII.23-I.20.)
               Amennyiben sokat jár a szája, és olyanba üti az orrát, amihez semmi köze, bajba kerülhet! Foglalkozzon csak a saját dolgaival, azon belül is azzal, ami fontos! Szomszédjával, munkatársával lazulhat a kapcsolat, nem célszerű erôltetni semmit.
               VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
               Szerencsés lesz a szerelemben még akkor is, ha nemrégen szakított kedvesé-vel, és most sokat kesereg. Ha úgy érzi, elrontotta életét, itt az ideje, hogy változtasson rajta! Keressen olyan társat magának, aki mellett leélheti öreg napjait!
               HALAK (II. 18-III 20.)
               Ellenállhatatlan kisugárzásával fantasztikus sikereket érhet el. Könnyedén hódítja meg a másik nemet, társaságában jókedv lesz a jellemzô. Aki szabadulni akar felesleges kilóitól, elôször gondolatba szánja rá magát az alakváltoztatásra.



                         ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...

               – Miért van a férfiaknak szükségük a tévés sportközvetítéseknél az ismétlésekre?
               – Mert 30 másodperc múlva már fogalmuk sincs, mi történt.
               * * *
               Mit mondanak a nôk, amikor rajtakapják ôket?
               Az angol: Darling, ha idôben tájékoztattál volna, mikor jösz haza, elkerülhetô lett volna ez a mindkettônknek kínos helyzet.
               A német: Hans, ma a szokásosnál 5 perccel korábban jöttél haza. Ezt meg kell magyaráznod!
               A francia: Jean, de jó, hogy jössz! Jacques már nem bírja tovább.
               A svéd: Te vagy az, Olaf? Én már ugyan kész vagyok, de Sven még szórakozna, csatlakozz!
               Az orosz: Iván, végre egy igazi férfi! Ez itt még fel sem pofozott elôtte.
               A zsidó: Izsák, te vagy? De akkor ki a fene fekszik rajtam?
               A román: Gheorghe, ne aggódj, elôre fizetett.
               A magyar: István, kinek hiszel jobban: nekem, vagy a szemednek?
               A cseh: Pepa, nyugi! Most tudtam meg, hogy ô lesz a fônököd.
               A székely: Kend az összes pálinkát megitta, mi mással tudtam volna megkínálni?
               * * *
               A matektanár úgy gondolja, hogy megszívatja az elsôsöket.
               – Ha egy hajó 42 m hosszú, 10 m széles, 8 m a merülése és 400 fôt képes szállítani, akkor hágy éves vagyok én?
               A gyerekek hüledeznek, csak Pistike jelentkezik.
               – A tanár úr 50 éves.
               A tanár álla koppanva ér padlót.
               – Te ezt honnan tudod?
               – Hááát... Van egy nagybátyám. Ô 25 éves, de csak félhülye.
               * * *
               A feleséget kórházba viszik.
               – Légy szíves, menj el a boltba, és vegyél nekem valami kényelmes fehérneműt! – kéri a férjét.
               – Honnan a fenébôl tudom, hogy mi neked a kényelmes?
               – Ez egyszerű! Bontsd ki, tartsd magad elé, és képzelj el engem benne. Hogyha tetszik, akkor tedd vissza a polcra!
               * * *
               Kiképzéskor az újonc nem érti, hogy a rakéta kilövése után miért nem megy bele a víz a tengeralattjáróba. Az ôrmester bölcsen közli:
               – Azért nem folyik be, mert a hermetikus zár nem engedi.
               – Mi az a hermetikus zár?
               – Szellentettél-e már fürdés közben?
               – Jelentem, szellentettem.
               – És belement a víz a fenekedbe?
               – Jelentem nem.
               – Látod!? Ez a hermetikus zár.
               * * *
               Rákosi meglát egy kislányt, amint kiscicákat válogat két csoportra.
               – Ez kommunista, ez nem kommunista...
               – Hát, hogyan különbözteted meg ôket? – kérdezi Rákosi.
               – Amelyiknek még nem nyílt ki a szeme, az kommunista, amelyiknek már kinyílt, az nem kommunista.
               * * *
               Egy kisfiú rettenetesen bôg az utcán. Egy járókelô odamegy hozzá, és megkérdezi:
               – Miért sírsz, kisfiú?
               – Azért, mert a szomszéd Lóri hatalmas verést ígért az ikertestvéremnek.
               – És te így félted a testvéredet?
               – Dehogyis... Csak Lóri nem tud minket megkülönböztetni.
               * * *
               Idôs néni bemegy malacka boltjába. Malacka éppen másra figyel. Idôs néni a malackának:
               – Elnézést kérek!
               – Nem árulunk!
              
              

                           Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007

                Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
                 sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                            a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!