Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Még hányszor…
Tudom, mindenkinek van búja-baja elég. Mindenkinek megvan a saját keresztje, amit elég nehéz cipelni, s a mai világban a segítség egyre kevesebb. Azt is tudom, hogy minden jóakarat ellenére sem lehet mindenkinek megfelelô módon segíteni. Próbálkozni próbálkozunk…
A hozzánk érkezô panaszok száma egyre szaporodik. Van, aki névtelenül írja meg a vele esett sérelmet, van, aki vállalja nevét. Egyértelmű, hogy a névtelen levelek nem kerülhetnek megjelenésre, de ha a felvetett probléma közérdekű, akkor arról megpróbálunk több információt szerezni, és a megoldás reményében rákérdezni az illetékesekre. A nevüket vállalók írásai bekerülhetnek a lapunkba, ha nem obszcén, durva hangnem jellemzi azokat. Ez így rendben is volna – mondanánk, de ez csak a jéghegy csúcsa. Tudniillik úton-útfélén állítanak meg az emberek engem és munkatársaimat, hogy panaszukat elmondhassák. Ez sajnos azt jelenti, hogy a város lakói nem kapnak sérelmeikre gyógyírt, problémáikra segítséget, felmerülô kérdéseikre választ, és tôlünk várják a megoldást. Már ez is elég nagy felkiáltójel kellene legyen a polgármesteri hivatal vezetôsége, tanácsosaink számára. De a valamikori nagy ígéretek (városi tanácsosok fogadóórái, a havonta megrendezésre kerülô lakossági fórumok a város három – Alszeg, Felszeg, Központ – részén, a teljes nyilvánosság, a teljes tájékoztatás, az átlátható városvezetés stb.) elpárologtak a nagy hôségben, elszálltak a nagy szélben, megfagytak a nagy hidegben, de leginkább hazugságok voltak csupán. Nem csoda tehát, hogy megcsappan a bizalom, s az emberek sanda szemmel kezdik figyelni vezetôik ténykedéseit. S bizony van, mit nézni, van, mitôl felháborodni, s van, amiért panaszkodni, hiszen, ahogy mondani szokás, a hülye is látja, hogy mi történik.
Hol, melyik cég, melyik üzlet, melyik ház elôtt aszfaltoznak? Hol vonalazzák a frissen befejezett utat, míg a városban alig lehet észrevenni az átjárókat? Hol javítják soron kívül az alig forgalmas, alig gödrös utcát, amit egy fél év után újra feltörnek, míg például a tömbházak között már gyalog is balesetveszélyes járni? Hol vezetik a gázt, s miért ott? Ki csatolhat tulajdonához területet törvénytelenül a város tulajdonából? Ki zárathat le, szüntethet meg egy utcát? Ki építhet fel egy cégbirodalmat semmilyen építkezési engedély nélkül? Ki intézheti el ezt semmilyen büntetés nélkül? Ki javíttathatja ki a hétvégi házához vezetô utat ingyen? Ki vásárol fel területeket, házakat zsarolás útján, aprópénzért? Ki fenyegethet, ki zaklathat másokat gátlástalanul? Ki szórja a város pénzét a saját belátása szerint? Ki hazudik szemrebbenés nélkül a város polgárainak? Ki áldozza fel a várost a saját érdekei oltárán? Ki veszít el jól gyümölcsözô kapcsolatokat, súlyos pályázati pénzeket, szakembereket? Ki teszi mindezt bosszúból, kishitűségbôl, műveletlenségbôl, hozzá nem értésbôl, kivagyiságból, úrhatnámságból?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések, s a hozzájuk tartozó válaszok zuhataga ér bennünket egy-egy beszélgetés során. Kiérzôdik a felelôsségre vonás, a szemrehányás, de a tehetetlenség dühe is. S ezzel mi is így vagyunk. Jogosan fogalmazódik meg bennünk is a kérdés: még hányszor írjunk ezekrôl az esetekrôl, ahhoz, hogy valamelyik lépni tudó illetékes végre felkapja a fejét?
Ábrahám Imre
Szentmise Pricskén
Megemlékezô szentmisére kerül sor a pricskei keresztnél szombaton, augusztus 4-én, 12 órakor. Prédikációt tart fôtisztelendô Hajdó István ny. fôesperes. A Bencze és a Dezsô család mindenkit szeretettel vár.
Három éve áll a kereszt a Pricske-tetôn. Három év még nem sok idô, de elég ahhoz, hogy hagyományt teremtsen. Így az idén negyedik alkalommal találkozhatunk a fenséges környezetben felállított kereszt alatt. Egy picit golgotai jelleget öltött már a Pricske, hiszen, aki vállalja az utat, a meredeket, az idôjárás szeszélyeit, az megtisztul, megújhodik hitében, és nem utolsósorban követi keresztény ôseinek jelét, a keresztet.
Fôtisztelendô Hajdó István ny. fôesperes 2004-ben így hívott a pricskei örökségünk, keresztünk megáldásának szent ünnepére:
„Gyertek, hogy ott a bérc fenségében kezet szorítsunk, és lélekben vérszerzôdést kössünk, hogy ezeréves megtartó történelmi keresztünket és a keresztbôl áradó tanítást nem adjuk semmiért és senkinek.”
Hát gyertek, hogy bizonyítsuk megmaradásunkat. Gyertek, hogy együtt ünnepeljük pricskei keresztünk születését. Gyertek, mutassuk meg, hogy még örökké jó nekünk itt lenni az ôsi székely földön, a kereszt alatt.
Idôalagút (31.)
A Gyergyó 1907 augusztusi elsô számában számba veszi a gazdasági helyzetet is. Tanulságai lényege a mi fülünknek is kedves lehet, még ha áttételesen is.
„(…) Csíkmegyében ma 2 millió koronán felül állnak az alapok. De sokszorosan nagyobb ennél a fekvô birtok, mely 70 ezer holdon felül áll, nagyrészben kitűnô, alig megbecsülhetô fenyôerdôkben. Van itt kivándorlási alap, van iparalap, amihez sohasem nyúltak. A nevelési alapok kamatait a kezelési költségeken kívül több száz tanuló segélyezésére fordítják. A megye pénzén sok ifjú nyer kiképzést, lesz tanító, pap, hivatalnok, akiknek nagyobb része azonban a gazdaságilag elmaradott megyében nem találván elhelyezést, szintén elvándorol.
A legutóbbi években községek, egyházak és közbirtokosságok is erdôeladások után sok millió koronát kaptak. Pénz van tehát bôven és mégis a kivándorlás soha ekkora mértéket nem öltött, mint tavaly és tavalyelôtt. Ez a sok pénz azonban nincs jól elhelyezve, és nincs kellôen biztosítva, hogy a késô utódoknak is forrását képezze. Ezt a vagyont ipari vállalatokba kellene fektetni, hogy közgazdaságot és kultúrát fejlesszen és a köznek is szolgáljon. Soha erre kedvezôbb alkalom nem nyílt, mint most a székely közvasút megnyitásának küszöbén (…)
A gyáripar a nép széles rétegének képes foglalkozást és kenyeret nyújtani, melynek áldása kiterjed azon vidék egész lakosságára. (…)
Akadnak egyes sporadikus jelenségek most is gyárak alapítására, de ezek eddig az erdô kihasználástól eltekintve alig számbajöhetôk. Nem is remélhetô a helyzetnek óhajtott változása mindaddig, a míg, az Ausztriával fennálló közgazdasági viszonyunk meg nem változik és függô helyzetünkbôl fel nem oldoztatunk.
(…) mi társadalmi mozgalmak útján semmit nem vagyunk képesek kivívni (…) Éppen ezért egyetlen módja van boldogulásunknak: az Ausztriától való különválásunk (…)
Önálló vámterületen mozdulnak a nagy részben most heverô tôkék, s bizalommal közelednek az iparhoz.”
Manapság egyre gyakrabbak a sirámok az agresszív cigányokról, a cigánykérdés megoldatlanságáról. 100 év alatt annyi változott a helyzeten, hogy ma romákat emlegetünk a cigányok helyett, mintha ez megoldaná szerencsétlenek tarthatatlan helyzetét.
A Gyergyó receptet próbál adni a kérdés rendezésére. A szomorú, hogy 100 év múltán is hasonlóan gondolkozunk:
„…Akárhogy szidnak is bennünket külföldi ellenségeink, tény, hogy a kultúrának európai magaslatán áll a mi népünk; a mi Ázsiára emlékeztet Magyarországon, az a tolvajlásból, csalásból, rablásból és gyilkolásból élô czigánykaraván. És szégyenfoltja marad mindaddig, a míg az elképzelhetô legerélyesebb eszközökkel a czigánykérdést rendezni nem fogják.
(…) Igazuk van azoknak, a kik azt mondják, hogy a humánus szempontokat a czigányokkal szemben nem szabad olyan mértékben szem elôtt tartani, mint más nemzetségekkel szemben (…)”
Innen folytatjuk!
Ollózta: Bajna György
Drágul a „bélyeg”
Augusztus elsejétôl drágította a Román Posta szolgáltatásait. A posta sajtóközleménye szerint 2004 augusztusától az egyszerű levél elküldése a feladó számára 0,5 lej volt, viszont a postának a szolgáltatás elvégzése több mint 0,89 lejébe került. Tehát legutóbb 2004 augusztusában módosítottak az árakon.
Augusztustól a 20 gramm alatti levél kézbesítéséért az eddigi 0,5 lej helyett 0,8 lejt kell majd fizetni, 21 és 50 gramm közöttiért 1,1 lejt, az 50 és 100 gramm közötti levél elküldése pedig 1,1-rôl 1,4 lejre drágul.
Nô az újságok, folyóiratok, térképek és katalógusok kézbesítésének díjszabása is, a 20 grammos küldemények ára 0,2 lejjel nô, tehát 0,5 lejbe fog kerülni. Ezentúl 0,6 lejt fizetünk egy, 21 és 50 gramm közötti küldemény postázásáért. Az 51 és 100 gramm közöttiért 0,8 lejt, a 101 és 250 gramm közöttiért 1,2 lejt. Amennyiben 1001 és 2000 gramm közötti küldeményt akarunk postára adni, 4,50 lejt kell fizessünk.
Somodi államtitkár gyergyóiakat vár a minisztériumba
Július 23-ától a gyergyószentmiklósi Somodi Zoltán tölti be a Távközlési és Informatikai Minisztérium államtitkári tisztségét. Az újonnan kinevezett informatikai szakember Porcsalmi Bálint helyét vette át a minisztériumban – Porcsalmi áthelyezésérôl július 14-én döntött az RMDSZ Állandó Tanácsa, a volt államtitkár kérésére. Egyhetes régisége volt már e tisztségben a gyergyói származású Somodinak, amikor feltettük kérdéseinket.
– Ezidáig a Hírközlési és Informatikai Minisztériumban mi volt a feladatköre?
– 2005-tôl Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter személyes tanácsadójaként az IT- és e-kormányzat-projekteket koordináltam, 2006-tól a szaktárca által elindított és a Világbank által támogatott Tudásalapú Gazdaság elnevezésű projekt ügyvezetô igazgatójaként dolgoztam.
– Államtitkári kinevezését követôen mi a legfontosabb teendôje?
– Rövid távon szeretném a csapatot újraépíteni. Elsôsorban a közvetlen tanácsadói körömet megszervezni. A minisztériumban is elég sok állás üres, ezekrôl a minisztérium weboldalán lehet értesülni. Nagyon szeretném, ha gyergyóiak is jelentkeznének. Annak ellenére, hogy a közszférában kicsik a fizetések, érdemes minisztériumban dolgozni, mert másképp látszanak a központból a dolgok. Például elsôkézbôl lehet értesülni a pályázati lehetôségekrôl.
– Mit fog tenni a Gyergyói-medencéért?
– Folytatom, amit eddig is tettem: lehetôségeim szerint tájékoztatom a gyergyóiakat a pályázati és más lehetôségekrôl, és segítséget próbálok nyújtani azoknak, akik ilyen kéréssel hozzám fordulnak a helybeli projektek sikeres lebonyolítása érdekében. Nem véletlen, hogy a minisztérium által koordinált Tudásalapú Gazdaság projektnek öt Gyergyói-medencei nyertes pályázata van.
– Fel lehet-e becsülni, hogy a gyergyói térség hány százaléka rendelkezik internetes hálózattal, és miként lehetne bôvíteni azt?
– Pontos kimutatásom erre most nincs, viszont tapasztalatom szerint a Gyergyói-medence internet-penetrációja az országos átlag fölött van. Ezt növelni fogja majd a Tudásalapú Gazdaság nevű projektünk is, amelynek köszönhetôen gyergyóvidéki települések részesülnek majd szélessávú Internet-szolgáltatásban. Jövôtôl az intézmények és kisvállalkozások pályázhatnak a strukturális alapokból internetkapcsolat létrehozására szánt összegekre.
– Hajlandó volna-e hazajönni egy beszélgetésre a gyergyói informatikusokkal?
– Természetesen. És ezt a közeljövôben meg is fogom tenni. Nyitott vagyok bármilyen jellegű beszélgetésre.
– Mik a lehetôségeik a gyergyói informatikusoknak?
– Véleményem szerint egyre több lehetôség ajánlkozik majd a kisvárosok szakemberei számára is. Ezt a feltételezésemet 2 érvvel tudom alátámasztani. Az egyik, hogy idéntôl a strukturális alapokon keresztül sok pénzt lehet majd megpályázni cégeknek, önkormányzatoknak. Természetesen a pénznek egy része a cégekhez, az informatikusokhoz jut, akik a szolgáltatásokat és termékeket adják majd a sikeres pályázóknak. A másik érv az, hogy a nagy egyetemi városokban lassan telítôdik a munkaerôpiac, így a befektetôk kénytelenek kisebb városok felé is irányulni. Természetesen ehhez a városvezetésnek a hozzájárulására is szükség van, hogy minél több befektetôt, vállalkozót vonzzon.
Kedves-Tamás Gyopár
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Nyolcvankét hét, több mint egy év és 7 hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját, személyes ügyvédjét. Értékelésünk szerint a 100 éves város megérdemel bár egy annyit a polgármestertôl, hogy még az év vége elôtt törlessze azt a több mint 200 millió lejt, amivel tartozik neki!
A Tôkés–Markó találkozóról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete megelégedéssel vette tudomásul, hogy végre sor került e két vezetô között egy olyan találkozóra, aminek várhatóan a közeljövôben lesz folytatása is. Jellemzônek tartjuk ugyanakkor, hogy Markó Béla még most, a huszonnegyedik órában is úgy gondolja, hogy a hazai magyarok elsô és legnagyobb gondja az, hogy az RMDSZ-nek legyen képviselôje az Európai Parlamentben. Ezért is óvunk mindenkit a túlzott optimizmustól, hisz számunkra a napnál is világosabb, hogy a hazai magyar közéletben akkor indulhat be egy valódi párbeszéd és együttműködés, ha az RMDSZ mai vezetôi távoznak a párt élérôl. Nem szabad bízni egy percig sem azoknak a vezetôknek a hirtelen jó útra térésében, akik éveken keresztül azon mesterkedtek, hogy eltávolítsák Tôkés Lászlót az RMDSZ élérôl, illetve, akik még pár hónappal ezelôtt is azt mondták, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a püspök úr bejusson az Európai Parlamentbe. Felhívjuk mindenkinek a figyelmét arra, hogy egy párt bármikor viszszahívhatja azt a képviselôt, aki a listáján mandátumot szerzett, éppen ezért nem kizárt, hogy pontosan ez a látszólagos kiegyezés, ennek a „bejutó helynek” az „önzetlen” felajánlása az az eszköz, amivel Markó és csapata célt akar érni. Véleményünk szerint tárgyalni kell, összefogásra szükség van, de bízni csak azokban szabad, akik tettekkel bizonyítják, hogy kiérdemlik a bizalmat.
A járdák „javításáról”
Ki minek nem mestere, hóhéra annak – tartja a közmondás. Ez jut eszünkbe a megkezdett, de szerencsére csigatempóban haladó járda-javításokról a Kárpátok, valamit a Kossuth Lajos utcában. Több lakó is jelezte már a helyi tévék körkérdésében, hogy nem úgy kell utat, járdát javítani, hogy újabb és újabb aszfalt-réteget húzunk rájuk, hanem úgy, hogy a rossz aszfaltot felszedjük, kijavítjuk az út, illetve járda alapját, majd új burkolatot (aszfalt, kockakô, járólapok) teszünk rá. Errôl azonban hallani sem akar a város „elsô embere”, ô folytatja azt, amit a Fôtér egyik oldalán már tavaly elkezdett: a járdák megemelését. Így lassan eltűnnek a házak az egyre magasabbra kerülô járdák mögött, az esôvíz befolyik a pincékbe, de hamarosan a lakásokba is, ahova nem az ajtón, hanem az ablakon kell majd bemenni. Ha a frissen le-rakott szegélykövek szintjére kerül a járda, akkor emelni kell az aknatetôk szintjét is, illetve a burkolat szintje alá kerülnek a járda szélén található korlátot rögzítô csavarok is, következésképpen, ha azokat valamiért cserélni kell (apróbb balesetek miatt elég gyakran kerül ilyenre sor), fel kell majd szedni minden alkalommal a burkolatot is. Nem beszélve arról, hogy azt tudja a polgármester, hogy a fôtéri járdákat kockakôvel kell burkolni, azt ellenben már nem, hogy ugyanott a járdaszegély nem lehet beton. Végül, de nem utolsósorban azt is illene tudni, hogy a város fôtere nem Forma–1-es versenypálya, nem kell (pontosabban nem szabad) színesre festeni a járdaszegélyt. Mindezen merényletekre nem kerülhetne sor, ha a törvényeket betartva a polgármester ezekre a munkálatokra építési engedélyt kérne, s betartaná az engedélyben megszabott feltételeket, ugyanis a városrendezési iroda munkatársai tudják, hogy mit és hogyan kell csinálni. Esetleg megérjük azt, hogy a szabálytalanul felszerelt közlekedési táblák leszerelése után a városrendezési szakbizottság elnöke hozzálát a szintén szabálytalanul elhelyezett szegélykövek felszedéséhez?
Étkezdéket ellenôriztek
Július elsô felében a Hargita Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal ellenôrzéseket végzett a gyorsétkezdéknél, önkiszolgáló vendéglôknél, pizzériáknál, sörözôknél. Összesen huszonegy egységet ellenôriztek, 16-ot városokban, 5-öt pedig vidéken. Több helyen is hiányoztak az áruk címkéi, az egység órarendje, illetve találtak lejárt szavatosságú árut is. Tíz esetben bírságoltak, összesen 13 200 lej értékben. Kivontak a forgalomból 0,5 kg terméket (25,5 lej) véglegesen, 44,5 kg-ot (1 025 lej) pedig ideiglenesen.
A fentiekrôl dr. Weil Gyula, a Hargita Megyei Fogyasztóvédelmi hivatal igazgatója tájékoztatott, aki biztosított arról, hogy rendszeresen lesznek hasonló ellenôrzések, az árucikkek minôségét és szolgáltatásokat egyaránt górcsô alá veszik – a fogyasztók érdekében.
K-T. Gy.
Tinka bocsánatkérésre szólítja fel Gardát
A gyergyói cosa nostra
Az elmúlt szombaton és vasárnap a Hír Televízió műsorán láthatott összeállítást ország-világ Gyergyószentmiklósról, A gyergyói cosa nostra címmel. Aki szem elôl tévesztette az adást, ismétlését augusztus 3-án, pénteken 20.30-kor nézheti meg. Addig az érdeklôdô csak a műsor tartalmából kaphat sokatmondó ízelítôt a tévétársaság honlapján: „Luxusautók, nehézfiúk, állami segítôk, hamisan tanúzó papok, elcsalt anyakönyvek és 5–6 milliárd dolláros falopás. Erdély másként, egy olyan világ, ahol a kisebbségi létben élô magyarok rabolják el még szerencsétlenebb sorsú honfitársaik jövôjét. A gyergyói cosa nostra története egy képviselô, egy örökös, egy kisember és egy geográfus szavai és dokumentumai alapján. Bátor emberek, titkolózó tanúk és menekülô elkövetôk a Hírvilág Extrában!”
A részletekrôl Tinka Kálmán sajtótájékoztatón nyilatkozott:
„Sajnálatos módon egy olyan sajtótájékoztatót kell tartsak, amire sosem gondoltam, hogy eljön az ideje, hogy az ember odajut ebben a városban, hogy saját és adott esetben családja becsületét, tisztességét kell megvédje.”
Bemutatta a teremben lévô Sántha családot, amely szintén érintett volt a riportban, majd ismertette a riport részleteit: „A Hír Tévében egy rövidke interjú jelent meg azzal a címmel, hogy A gyergyói cosa nostra. Tehát Gyergyószentmiklós város össze van hasonlítva az olasz maffia bölcsôjével. Annál is inkább egy város megalázására vall, hogy ki adja az interjút. Az interjú alanyai: dr. Garda Dezsô, a Román Parlament képviselôje, Kiss Tamás magyar állampolgár, amint értesültem utólag róla, a Mátis birtok örököse, valamint Fülöp Szilamér geológus. Szeretném ismertetni önökkel az adás témáját, hogy hogyan érint engem, személyemet és családomat a vád és az alaptalan, tendenciózus rágalom”.
Amint Tinka elmondta, az interjú kezdôképe „a városról egy olyan képet alakít ki, amiben nem történik más, mint a famaffia, a lopás, a csalás és a maffiózók vidám életét mutatja be. Utána Garda úr elmondja személyes problémáit, hogy mennyi vérdíj van a fejére kitűzve, és áttér a Tarisznyás-birtok öröklésére. És itt kezdôdnek a vádak, ugyanis Tinka Kálmán – és kimondja a nevemet is – örökbe vette Tarisznyás Juliannát, és fals aktákkal, felhasználva különbözô intézmények neveit, a nevére íratta a területet, majd elintézte, hogy kimérjék a Mátis-birtokon. Még ennél is tovább megy: hogy ahol nagyobbak voltak a fák, ott mértek nekem három hektár húsz ár területet. Az ô elgondolása szerint az természetes, hogy én kitermeltettem, a fát elloptam, és a lopott fa árából vettem a fiam BMW-jét. Tehát már a fiam is bejön a képbe, mint maffiózó. Ez egy olyan rágalom, amit nem tudtam szó nélkül hagyni.”
Igazát védendô Tinka Kálmán aktákat mutatott fel, és részletezte a történteket, kihangsúlyozva, az adás készítésekor nagyot tévedett a riporter. „Teljesen egy egyoldalú, tendenciózus és megrendelt interjúnak lehetne ezt nevezni. Se véleményemet nem kérte ki, se nem hallgatott meg. Felvettem a kapcsolatot a Hír Tévével, s akkor a riporter személyesen azt mondta, hogy gumidefektet kapott, és engem nem talált meg. Ne vegyék kérkedésnek, de engem a városnak legalább hetven százaléka ismer, tudják, hol dolgozom, és a képviselô úr a személyes telefonszámomat is ismeri”.
A hamis állítások cáfolásaként elmondta, Tarisznyás Márton nejéhez, Juckó nénihez baráti szálak fűzték, segítette is a családot, azt nem akarta elmondani, hogyan, mivel, de nem örökbevétel, örökölés céljából. Tarisznyás Juliánna elhalálozása után a végrendeleti örökösök Sántha Rozália és Sántha Jenô, a férje. Ôk járatták le a hagyatékot, egyebek mellett a kilenchektáros területre is. A gyergyószentmiklósi földosztó bizottságtól az örökös megkapta a jóváhagyást az igénylésre. Az eredeti helyen, lévén, hogy a nemzeti park részét képezi, nem volt mód a visszamérésre. „Nem volt türelmük, hogy járják ki az útját a visszamérésnek, felkértek, mint régi ismerôst, segítsek”. Megbízólevelet készítettek, melynek kapcsán Tinka Kálmán a parlamenti képviselônek üzenve, kijelentette: „én azt hiszem, tisztelt Garda úr, egy megbízólevél sosem helyettesíti az örökbefogadást, sosem helyettesít tulajdonjogot”.
Tinka Kálmán elmondta, többször járt a kimérés érdekében, de a sikertelenség miatt úgy döntött, visszalép az ügyintézéstôl. Közölte ezt Sántháékkal, akik megkérték, legalább a papírt segítsen értékesíteni, s majd méresse ki az új tulajdonos a birtokot. Került is vevô, felvásárolta az aktát, s sikerült kiméresse a birtokot, amit átírtak, betelekkönyveztek az ô – az új gazda – nevére törvényesen. „Én, Tinka Kálmán jelentem, hogy akkor sem tudtam – mert három dűlôben mérték vissza a területet –, hogy egy rész beleesett a Mátis-birtokba. A vevô kifizette, azt csinált vele, amit akart. Tehát jelzem Garda úrnak, hogy nem Tinka Kálmán termelte ki, nem Tinka Kálmán értékesítette, és Tinka Kálmán nem a lopott fából vette fiának a BMW-t. Jelzem azt is, hogy egy parlamenti képviselô tudhatja, hogy nem csak lopott fából lehet autót venni, mert vannak banki kölcsönök, lízinglehetôségek, és ha nagyon dokumentálni akarta volna magát, megnézhette volna. Ha ennyire nem dokumentált módon egy kampányszerű, aljas rágalmat tudott rám és családomra mondani, hát én már semmin nem csodálkozom.”
A jelenlegi önkormányzati képviselô azt is fájlalta, hogy a riportban a múltjával kapcsolatban úgy említi ôt dr. Garda Dezsô, mint a volt Kommunista Párt titkára: „Soha életemben nem voltam párttitkár. Sajnos, a történelem tudományában jártas dr. Garda Dezsô teljes egészében összetéveszti a struktúrát, a funkciókat abban a rendszerben, amelyikben ô is tanár volt, élt, dolgozott. Én nem szégyellem, hogy részt vettem a régi rendszer struktúrájában, mert mindig igyekeztem az embereket segíteni, és akkor volt szükség a segítségre, akkor kellett az emberekért tenni, s ezt nem sokan vállalták.”
„Nekem nem kell sem a Tarisznyás, sem más birtoka. Nekem is, nejem családjának is volt földbirtoka, és elmondom, még vásároltam mellé becsületes módon. Ezért nem gondoltam volna, hogy ilyen rágalom érjen, és fôleg hogy ilyen fontos személyiség részérôl, akinek, mint parlamenti képviselô, méltó magatartása kellene legyen, kellene dokumentálja magát. Azt hiszem, a város minden egyes lakosa egyetértene azzal, hogy ne cosa nostra, maffia-néven tegyük városunkat a világhálóra. Vannak falopások, meg kell elôzni, el kell követni mindent a megakadályozásért. És ebben Garda úr munkáját tisztelem; sokat talpalt, hogy az emberek visszakapják jogos tulajdonukat, de eljött az az idô, amikor másra is kell gondolni, a tizenkét évbôl kellene jusson másra is, mert a városnak nincs egy uszodája, útjaink göröncsegesek, nincs gazdasági élet… Felteszem a kérdést: hány befektetôt hoztak magas funkcionárius képviselôk? De arra képesek, hogy besározzanak valakit, egyik percrôl a másikra bedobják a mélyvízbe, s aztán tisztázza ki magát. Ha ez egy elôzetes kampány akar lenni amiatt, hogy ô eldöntötte, én polgármester akarok lenni, tévedett, mert egy ilyen város életében nem egy ilyen aljas politizálás illik. Közös célmegállapítás kell, nyílt, tisztességes politizálás. Egyszer s mindenkorra városunk megalázásának vége kell legyen” – szögezte le Tinka, azt sem titkolva, sérelmei orvoslását követeli. Elküldte nyilatkozatát a tévéhez, ha már a riportban nem szólaltatták meg, és igazságszolgáltatást kér: „Nem akarok perelni, meg lehet becsületes, baráti módon is oldani a konfliktusokat. Ha megteszi a képviselô úr, hogy elismerje teljes dokumentálatlanságát, a nézôk, az állampolgárok félrevezetését, és elnézést kér, akkor nem perelem be. Remélem, soha életemben nem lesz szükségem a rá nem dolgozott pénzre, nem perelem, de felkérem a képviselôt, javítsa ki tévedését”.
A tájékoztató végén Tinka Kálmán elmondta, nem tudja, milyen szándék vezérelhette a parlamenti képviselôt, az adás óta nem is kereste meg ezt tisztázni, mert a nyilvános állításokra nyilvánosság elôtt akar bocsánatkérést. A jelen lévô Sántha család tagjai is elmondták véleményüket, semmiben sem cáfolva Tinka állításait.
B. K.
Ketten ôrzik a mezôt
Két mezôôr járja a határt lóháton, hogy lábán maradjon a fű, s a pityókát az szedje ki ôsszel, aki tavasszal elültette, hogy ne rövidítsék meg a gazdákat a loporcsolók. Így is, az égi áldás hiányában kevés a kaszálnivaló, s ha lecsipkednek belôle, csak a nagy bosszúság marad a gazdáknak. Mezei Imre a mezôôrzésrôl elmondta, egyik alkalmazott április, másik május elsejétôl ôrzi a termést. Szerzôdés alapján saját lovaikkal közlekednek, hogy minél több helyre elérjenek. Két esetben történt komolyabb lopás a mocsári részen, füvet loptak, az ügy a rendôrségre került, a tetteseket azonosították. Ezenkívül belekaszáltak vetésekbe is. A mezôôrök amellett, hogy járják a határt, a csendôrséggel és rendôrséggel együtt ellenôrzik az idegen személyeket, akik fôként erdei gyümölcsöt szednek. Küldtek már el csoportokat a Meggyes-pataka mentérôl, Békényfôrôl, hiszen a város vizét onnan gyűjtik be, és nem használ, ha ott vernek tanyát a gyümölcsszedôk.
A mezôôrök ezúton is kérik a gazdák segítségét, hogy akkor is szóljanak, hívjanak segítséget, ha a szomszéd vetésébôl lopnak a tolvajok. Ha pedig a mezôôrök érnek tetten valakiket, akkor segítsék ôket. Ha gyanúsat észlelnek, hívják a 0741/245.119- es, a 0742/967.676-os, vagy a 0742/196.885-ös telefonszámokat.
K-T. Gy.
Ígéretekkel fűtenek és hűtenek
Nagy kérdés a tömbházlakók számára a téli fűtés, jó, ha nem a hidegek beálltával tudják meg, lesz-e központi fűtés, s ha igen, milyen, mennyiért. Mert ugye, már nyáron kell spórolni a téli melegre vagy a fára, ha önellátóvá kell válni.
A nemrég tartott lakossági fórumon, ahol a negyedek fűtéskorszerűsítése szerepelt témaként, a siófoki hôszolgáltatóról is szó esett. Király Tamás, a Termoenergy ügyvezetôje elmondta: „elkezdtük volna a munkálatokat, de a telek még nem áll rendelkezésünkre. A téli idôszakban nem tudjuk a kazánokat hegeszteni, tavasszal kezdjük el a munkálatokat”. Olvashatták is korábbi lapszámunkban, hogy „a siófokiakhoz intézett kérdést a maroknyi érdeklôdô, ebbôl kiderült, a siófoki beruházás munkálatait csak 2008 tavaszán kezdik el, a területvásárlás még folyamatban van” – idézem a július 19-én tartott lakossági fórum tudósításából.
Napok teltével azonban kézhez kaptunk egy levelet, mely július 17-én keltezett. Ezt olvashatják az alábbiakban:
Gyergyószentmiklós Város
Pap József polgármester úr részére
Tisztelt Polgármester Úr!
Kedves Barátom!
Köszönöm érdeklôdésedet a Gyergyószentmiklóson tervezett beruházásunkkal kapcsolatban.
Szeretnélek megnyugtatni arról, hogy a beruházás megvalósítását, de különösen a lakosság ellátását kiemelten fontos feladatnak tartjuk, egyben lelkiismereti kérdésnek is, amelyet minden körülmények között meg kell oldanunk.
Az energiatermelô erômű megvalósítása valóban „csúszik”, azaz az építési engedélyek kiadása még várat magára. Errôl az ügyvezetôtôl írásban igazoló jelentést kértem. A magyarázkodását tartalmazó feljegyzést mellékelten megküldöm.
Telefonon történt tárgyalásunk alkalmával jeleztem, hogy azon aggodalom minden alapot nélkülöz, hogy a tél beálltával a távfűtést nem tudjuk biztosítani. Ezzel kapcsolatos nyilatkozat nem hangzott el, és ennek megoldása jelenleg folyamatban van. Az ügy kiemelt jelentôségére tekintettel utasítottam a Termofok Kft. ügyvezetôjét, hogy folyamatos és pontos tájékoztatást adjon Gyergyószentmiklós város polgármesterének az ügyrôl, szükség esetén az ottani nyilvánosságot is tájékoztassa. Az ügyvezetô úr szabadsága miatt ez jövô héten várható.
Kérem, ha bárminemű negatív észrevételt tapasztalsz, azt jelezd személyesen nekem, hogy az ügyek megoldásában ösztönzôleg segítségetekre lehessek.
Siófok, 2007. július 17.
Baráti üdvözlettel: dr. Balázs Árpád polgármester
A két kijelentés között nehéz volt összefüggést keresni, ezért kértük meg Vincze Jánost, a közüzemek igazgatóját, mondja el, szerinte milyen fűtés lesz a tömbházlakásokban a hideg beköszöntével.
– Én úgy gondolom, gázzal lesz megoldva a fűtés – válaszolta Vincze. – A siófoki befektetés nagy, nincs reális alapja, hogy a fűtésidényig a hôközpont felépüljön.
Az igazgató elmondta, meglátása szerint gázfűtéssel indul a tél, s ha elkészül a beruházás, megtörténhet a rácsatlakoztatás. Hogy mennyibe fog kerülni a meleg? Az nagyban függ az országos gázáremeléstôl. Helyi okokból reméli, nem kell áremeléshez folyamodni, mert ugyan pénzért vásárolják a fűrészport, de a Virág negyed fűtésrendszerének korszerűsítésével csökken a veszteség, egyik kiadást fedezi a másik, és kilátás van arra, hogy a tavalyi áron biztosítsák idén is a szolgáltatást.
B. K.
Magánnyugdíj
Nemrégiben adtuk hírül, hogy augusztus elsejétôl kell választaniuk a 35 év alatti alkalmazottaknak magánnyugdíj-pénztárat, nos a Magánnyugdíjrendszert Felügyelô Bizottság (CSSPP) szeptember 17-ére halasztotta az idôpontot. Akik négy hónap alatt kötelezô módon nem csatlakoznak valamely akkreditált bank nyugdíjpénztárához, azokat sorsolással osztják majd el az engedélyezett pénzintézetek között. Ugyanis az új nyugdíjtörvény szerint jövôre már Romániában is hárompillérű lesz a nyugdíjrendszer. A jelenlegi állami nyugdíjalaphoz való hozzájárulás lesz az elsô pillér, a második pillér pedig a 35 éven aluliakra vonatkozik, akik kötelesek lesznek magánnyugdíjalaphoz is hozzájárulni. Ugyan a törvény nem teszi kötelezôvé, de a 35–45 év közöttiek is hozzájárulhatnak ehhez az alaphoz. A harmadik pillér a senki számára sem kötelezô, fakultatív nyugdíjalap. Abban az esetben, ha egy alkalmazott az elkövetkezô években úgy látja, hogy valamely másik alap ajánlata inkább megfelelne számára, akkor nyugodtan válthat, s a korábban összegyűjtött pénzét átutalják az újonnan kiválasztott pénzintézet nyugdíjalapjába.
A 35 év alatti alkalmazottak számára kötelezô magánnyugdíj nem jelent többletkiadást. A havibérbôl nyugdíj-hozzájárulásként ezentúl is a bruttó kereset 9 százalékát kell befizetni, a különbség csupán annyi lesz, hogy míg eddig a teljes összeg az állami nyugdíjalapba ment, ezentúl 2 százalékot a magánalapba folyósítanak. A 2 százalékos magánalapi hozzájárulás évi 0,5 százalékponttal nô majd, és így nyolc év múlva már a nyugdíj-hozzájárulás 6 százaléka kerül a magánalapba.
Azok, akik kevésnek érzik a magánnyugdíj-pénztárakba befizethetô összeget, van lehetôségük a fakultatív nyugdíj-hozzájárulásra, ami nem haladhatja meg az alkalmazott bruttó fizetésének a 15 százalékát, legnagyobb elônye viszont az, hogy évi maximum 200 euróig leírható az adóalapból. 60 éves kor fölött pedig már igényelhetô is a befizetett összeg.
A magánnyugdíj további elônye, hogy a hozzájáruló elhalálozását követôen az összegyűlt pénzösszeg nem vész el, hanem hozzátartozói megkapják az addig begyűlt összeget. Ha már nyugdíjasként éri a halál, és korábban az összeg egy részét folyósították számára, a fennmaradó összeg akkor is a családot illeti meg.
A szakemberek szerint az új rendszer révén akár 15–20 százalékkal is nagyobb lehet majd a nyugdíja mindazoknak, akik magánnyugdíjalapba is fizetnek. A pénzintézetek ugyanis nemcsak egy bankszámlán ôrzik a folyósított pénzeket, hanem állami kötvényeket, részvényeket vásárolnak belôle, a profit pedig a hozzájárulót illeti meg.
A pénzintézet esetleges csôdje esetén is a hozzájáruló 65 éves kora után közel akkora összeghez juthat hozzá, amennyit befizetett, csak a kezelési költséget vonják le.
A Magánnyugdíjrendszert Felügyelô Bizottság öt pénzintézetet akkreditált eddig a fakultatív nyugdíjakra. Az ING Bankot, az Allianz-Ţiriac biztosítótársaságot, az Aviva biztosítót, a Román Kereskedelmi Bankot, valamint az OTP biztosítót.
Figaro figurásan – a házasság
Már korábban házasságot kötött a Lázár-kastély udvarával a társulat, A helység kalapácsával. S korábban „frigyre lépett” a meghívott művészek szinte mindegyikével. Az eskük felfrissítése, a hétvégi bemutató és elôadás is sikeresnek bizonyult, sok vendéggel, akik ezúttal olyannyira vették a lapot, hogy bele-beleszóltak az elôadásba. Tanácsokkal látták el Almaviva grófnôt is, ha éppen úgy érezték. Visszajelzésekbôl nem volt hiány.
A Figura Stúdió Színház Beaumerchais Figaro házassága című vígjátékát tekinthette meg a nagyérdemű a telehold fényénél Szárhegyen, Anger Zsolt rendezésében. A flamenco tempójú elôadáson magukkal ragadták a színészek az udvar apraját-nagyját, s az egyszerű de nagyszerű díszletben látottak, hallottak, a pompás jelmezek és felöltôik elfeledtettek mindent. Mindenki, akárcsak a násznép, készült a nagy esküvôre, amelyet intrikák, s persze humorral tűzdelt pillanatok elôztek meg. A sikeres mennyegzô végén pedig a nézôteret elhagyók azért aggódtak: vajon, a színészek hallották-e a nagy tapsot, merthogy óriási jutalmat érdemeltek, de hiába ütötték tenyerüket addig, míg piros lett, nem hallatszódott a szabadtéren. Pedig egyesek esküsznek rá, mindenki megérdemelte, s nem is választhatták ki, mely alakítás volt messze magasan a többi fölött, úgy volt nagyszerű, ahogy volt – figurásan.
K-T. Gy.
Különdíj az Üzenetért
Március elsején hunyt el Páll Zoltán gyergyóalfalvi festôművész, akinek példás életérôl filmet készítettek Üzenet címmel. Az akkor még egyórás képsort az emlékezô szentmisét követôen nézhették meg szerettei, amely mindenkiben nyomot hagyott, mert talán jobban megismerhettük ezáltal Zoltánt, és saját magunkat is. Rájöhettünk arra, hogy ô a korlátai ellenére teljes életet élt.
Most már e film által Egerben is szívükbe zárták Páll Zoltánt, láthatták ott is a nagyszerű fiatalemberrôl készült alkotást, hiszen nemrégiben fesztiválon mutatták be.
– Az egri rendezvény, a Filmművészeti Nyári Egyetem, amely immár harminckét éves, idénre bôvült. Slow Film Feszt néven egy nemzetközi filmbemutatkozást is biztosítva új fesztivál alapjait tették le. Versenyt is szerveztek öt kategóriában. Összesen 264 filmet neveztek be, a hosszú dokumentumfilm kategóriába viszont, amelybe az Üzenet is tartozott, 150 filmbôl választottak a szakemberek – tudtuk meg Vincze Csillától. A Páll Zoltánról készült portréfilm Eger város különdíját nyerte el. Készítôi: Berszán-Árus György operatôr, Portik Csaba vágó, Fodor Csaba zenei szerkesztô, valamint Vin- cze Csilla rendezô méltán büszkék lehetnek a 42 perces dokumentumfilmre, mi pedig, akik között élt Páll Zoltán, arra, hogy ismerhettük ôt.
Kedves-Tamás Gyopár
Akiknek taps a bérük
„Nagyon kevés manapság az a fiatal, aki képes felállni a számítógép elôl, lemondani a diszkóról, és valamit tenni társaival közösen, jó kedvvel. Ilyen a színjátszó csoport, és ezt mindig kellett, kell értékelni” – mondta Danaliszyn József, hírül adva, a Fábián Ferenc Színjátszó Társulat új erôre kapott, fellépései egymást érik, és továbbra is elmondható e csapatról, hogy hobbija a színház, bére a taps.
– A kommunista rendszerben a színjátszás volt a menedék. Ott egy csapatban lehetett lenni, és lehetett menni, fellépni az ország különbözô településein. A színház vitte a magyar szót. S minél jobban szorítottak, minél többet „vizionáltak”, és minél inkább meghúzták a szöveget, annál nagyobb volt a kihívás, hogy mi mégis Tamási Áron, Csiky Gergely, Méhes György szavait adjuk vissza a színpadon. Volt a színjátszókban egy csakazértis, amit tiltottak, azt akartuk mi bemutatni, és óriási sikerélmény volt, amikor jöttek a nézôk, hozták otthonról a kicsi széküket, tapsoltak, értékeltek bennünket.
– Most nem akkora kihívás magyarul megszólalni…
– Éppen ez a helyzet. S most a Maros Szállodát úgy hívjuk, hogy Hotel Mureş. De most is van összetartó erô: akarat, hogy kilépjenek a számítógép virtuális világából, hogy egyéniséggé váljanak. Mert a színész le tudja ellenôrizni magát több szerepben. Van olyan személy, aki most, felnôttként tudta meg, hogy tud szavalni. Aki közénk jár, az már nem a trágár, vagy ahogy mondják, a modern kifejezéseket használja, hanem a tiszta, szép magyar nyelvet. És ezen emberek között párbeszéd tud kialakulni, hisz egy nyelvet beszélnek.
– Vaskos lehet az emlékes füzet…
– Nem vagyok pesszimista, mert ha az lennék, nem csinálnék színházat harminc éve… a semmiért. Navétáztam én eleget a szekus elvtársak és a színház között. Azt is nehéz volt lenyeletni a rendszerrel, hogy felvettük Fábián Ferenc nevét. 1988-ban a kulturális napokra készítettük a Boldog nyárfalevelet, meghívtuk Fábián Ferencet, segített sínre tenni a darabot. Prömier elôtt két nappal meghalt. Akkor határoztuk el, felvesszük a nevét. Húsz plakáton még régi, a többi százötven plakáton már új néven szerepeltünk. Nyolcvankilenc utolsó nagy elôadása a Különös történet volt, forradalom elôtt mutattuk be a 107. elôadást. Ezt és a preszilvesztert ünnepeltük a Krámában, amikor a rádió bemondta: Temesváron lônek. Harmincan voltunk akkor a színjátszó csoportban, sok volt a kettôs szereposztás, mert sajnáltam elküldeni a jelentkezôket. Aztán nyolcvankilenc után ránk szakadt ez az információs dömping, kevesen tudtak megkapaszkodni a hagyományokban. A mi gárdánkból sokan elkallódtak, újakat próbáltam toborozni, felvenni a kapcsolatot a többi színjátszó csoporttal. Volt olyan idôszak is, amikor csak ketten voltunk, de aztán újra gyarapodott a csapat. A kultúrház akkori vezetôsége felkért az együttműködésre, elkezdtük a Müszit-ek szervezését, rendszeresen részt vettünk a Concordián a Színpad Fesztiválon, bekapcsolódtunk a kollokviumokba is közönségzsűriként. Aztán az ország leépülése meglátszott ezeken a találkozókon is, újabb hullámvölgy következett. A huszonöt éves évfordulónkat már úgy szerveztem meg, hogy munkanélküli voltam, hiába kilincseltem, sehol nem kaptam állást. Csak a családom tudja, hogy telt el ez az idôszak.
– Sikerült újra erôre kapni… kisebb átalakításokkal.
– Be kellett látnom, hogy ebben a rohanó világban nincs értelmük a háromfelvonásos, díszletes, nehéz daraboknak. Nincs gyakorlati értékesítési formája a befektetett munkának, rövidebb darabokat kérnek a fesztiválokon is. Akkor döntöttem el, hogy rátérünk a humoros jelenetekre, monológokra, újra színpadra visszük a pantomimet. Most már inkább ilyen szórakoztató, könnyed elôadásokat készítünk, a társulat tagjainak száma is változó, van, mikor hatan, van, mikor tizenhatan vagyunk. Pozitívan hatott a lelki- világunkra viszont, hogy új vezetôsége lett a művelôdési háznak, s látjuk, mellénk állnak. Ezért nem tettem le a vonót, s mert valahogy úgy van, amíg színpadra állunk a társulattal, érzem, én is fiatalabb vagyok. Ezért akarom hírül adni, a számos idei fellépést folytatjuk, fellépünk mindenhol, ahová meghívnak, mulattatjuk a közönséget, tartjuk a jelszót: hobbink a színház, bérünk a taps.
B. K.
Talpra állított szobrok
Az idô vasfoga, a közeli úton elrobogó tehergépkocsik és a helytelen rögzítés szerepelhet okként, ami miatt a szárhegyi szoborparkban ledôlt két szobor. Ezek helyreállítására kedden került sor, a talapzatot csapolással látták el, és malterrel is megbiztosították a műalkotásokat, hogy helyükön maradjanak.
Kassay Péter, a Kulturális és Művészeti Központ – Gyergyószárhegy igazgatója a helyszínen elmondta:
– Vincefi Sándor és Kulcsár Béla ledôlt szobrainak helyreállítása történik.
Azért dôlt le az Ablak, mert van egy olyan talapzat, mely megsüllyedt, a háta mögött eljáró kamionok pedig akkora rezgéssel hatottak rá, hogy súlypontja eltolódott. Jóformán az összes szobor talapzatával ez a baj, és probléma az is, hogy e szobrok nem voltak csapokkal erôsítve a talapzathoz, így még sérülékenyebbek. Kulcsár Béla Szfinxe is ugyanabban az idôszakban dôlt le, hasonló okból.
Az igazgató elmondta, rendszeresen, kétévente kezelik a szobrokat, e program szerint történt a helyreállításuk, és amint az idôjárás engedi, a többi szobrot is megerôsítik. A faszobrok nyolcvan százalékát már teljesen kijavították, azok amennyire lehet, rendben vannak.
– Itt egy rendszeres rendbetétel folyik. Van egy rendezési és restaurálási terve a teljes szoborparknak, ami 2005-ben készült, annak alapján tevékenykedünk. Többek között ebben van a Vormair-kertben lévô hét szobor átszállítása az intézmény hatósugarába, és benne van az eljövendô szobrok rendezési javaslata is – közölte Kassay.
Az intézmény tulajdonában 84 szobor van jelenleg, ezek egy része a szoborparkban, egy része a kastélyban, de raktáron is található néhány műalkotás. Ezt a „készletet” egészíti ki az a hét szobor, mely nemsokára helyváltoztatáson megy át, a Vormair-kertbôl kerül elszállításra.
B. K.
Hídjavításra várva
Örültünk, de nagyon annak, hogy végre a Bucsin-tetô járható, mint minden forgalmas sima útfelületnek a városban is. Azonban Borzonton a hídon sántít a javítás, biccent, ki arra jár, s felteszi a kérdést az autós, miért kakukktojás az a néhány méter? Gödör tátong, tábla jelzi, hogy csupán egyik sávon gurulhatnak tovább.
György Istvánt, Alfalu polgármesterét kérdeztük, milyen információi vannak az önkormányzatnak a híd javításáról.
Elmondta, hogy az útjavító céggel kötött szerzôdésben nem volt benne a hídjavítás, tehát annak idején azért nem dolgoztak vele. Június közepén az Országos Útügy brassói igazgatója, valamint a megyei élenjáró járt ott, és akkor elmondták, hogy indítják a közbeszerzést a hídjavításra. Az önkormányzat az építkezési engedélyt már tavaly októberben kiadta. Hozzátette, az útszéli vízelvezetésen is most dolgoznak, és még egy felületet ráhúznak az aszfaltra, s akárcsak az arra járók, ô is várja, hogy kijavítsák a hidat, hogy mindkét sáv járható legyen.
K-T. Gy.
III. Kistérségi Tábor
Július 24–26. között immár harmadik alkalommal szervezte meg az Észak-Kelet Hargita Kistérségi Társulás (ÉKHRKT) azt a mikrorégiós ifjúsági tábort, amelynek helyszíne a ditrói Erdôs Panzió volt. A táborban szárhegyi, orotvai, ditrói és borszéki lelkes gyerekek vettek részt. A rendezvény fôtámogatója Hargita Megye Tanácsa volt.
A tábor során a Ditrói Cserkészcsapat képviselôi tartottak kézműves-foglalkozásokat (gyöngyfűzés, bogozás).
Simon Márta Munkácsy Mihályról tartott elôadást. Megtisztelt jelenlétével Kiss János, a Szegedi Tanárképzô Fôiskola tanára, aki a kerámiáról, valamint a fazekasságról tartott bemutatót.
Polgár Dalma a vízimalmokról, a szalmakalap-készítésrôl, illetve a kovácsmesterségrôl tartott színvonalas prezentációt az érdeklôdôknek.
Puskás Erika, Móga Erika segítségével a felebaráti szeretetrôl, Molnár Júlia történelmi érdekességekrôl mesélt, amelyet egy kézműves-foglalkozás zárt (pénzérmék készítése plasztilinbôl).
Köllô Emese a gyerekek földrajzi ismereteit bôvítette a vulkánokról, a Plútóról és egyéb érdekességekrôl, Puskás Zsuzsanna pedig pszichológiai foglalkozásokat tartott a gyerekeknek, önismeret és kreativitás témakörökben.
Egy kis kirándulásra is sor került a tábor keretében, amely során Trucza Magdolna a kistérség gyógynövényeirôl beszélt a gyerekeknek.
Ezenkívül a résztvevôk új és érdekes gyerekjátékokat tanulhattak. Sajnos, a záróesti tábortűz elmaradt a rendkívüli kánikula miatt, és tekintettel a ditrói óriási, pusztító erdôtüzekre.
Minden résztvevô gazdag élménnyel térhetett haza. A tábort jövôben újra megszervezzük, akkor már negyedik alkalommal.
Az ÉKHRKT ezúton fejezi ki köszönetét Hargita Megye Tanácsának és az Erdôs Panziónak az anyagi támogatásért, a részvevôk érdeklôdéséért, továbbá Ditró Község Önkormányzatának, és mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult, hogy a tábor ilyen sikeres és színvonalas lehetett.
Fazakas Szilárd ÉKHRKT ügyvezetô igazgató
Táborvég
Szombaton este kiállítással ért véget a Szárhegyen megszervezett csereművésztábor. Tényekrôl és tervekrôl a házigazda, a Kulturális és Művészeti Központ – Gyergyószárhegy igazgatója számolt be:
– Velünk hasonszôrű intézményekkel, galériákkal vagy táborokkal kötött cserekapcsolaton alapuló táborozások ezek; két-két embert küldünk, és kapunk mindenhonnan. Idén a Budapest Galéria, a Moholy-Nagy Képzôművészeti Egyetem fotó tanszéke és a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep küldött alkotókat. Ez olyan tábor, minek sosem lehet tudni, mi lesz az eredménye; nem lehet tudni, kik jönnek, hogyan alkotnak, ezért eklektikus e táborok anyaga, ellenben nagyon jól beleilleszthetô abba az év végi kiállításba, ami az egész évi termést foglalja magába.
– Siklódi Zsolt képzôművész fordulópontnak nevezte ezt a tábort…
– Igen, mert ez volt az utolsó csereművésztáborunk, most, hogy új épületünk van, megtehetjük azt, amire oly régen készülünk, hogy alkotóházszerűen működjön. Ösztöndíjrendszerben próbáljuk megvalósítani azt, hogy minden hónapban 2–3 alkotó itt legyen, itt dolgozzon. Tehát ilyen formában, mint csereművésztábor, többé nem lesz megszervezve, ellenben olyan jó kapcsolat alakult ki a Moholy-Nagy egyetemmel, hogy jövô évtôl tematikus fotótáborok indítását is tervbe vettük.
Balázs Katalin
A „csepegô” közbirtokosság
Csepegônek nevezik a Borszék Közbirtokosságot, tudják ezt az öregek, s fôként a szárhegyiek és ditróiak, akik várják, hogy csurranjon-cseppenjen az osztalék. Kovács Árpád András e közbirtokosság elnöke, a részletekrôl ô tájékoztatott.
– Létezett hajdan egy Borszék Közbirtokosság, mely lényegében Szárhegy és Ditró községek, emberek tulajdonát képezte. Sehol meg nem jelenik ma már, hogy Borszék fürdôvállalat felvirágoztatása nagymértékben ennek a közbirtokosságnak köszönhetô. Elhangzik az, hogy köszönhetôen az Apeminnek a borszéki borvíz megkapta a borvizek királynôje nevet, holott már Ferenc József idejében, amikor a Borszék Közbirtokosság értékesítette az ásványvizet, már akkor királynôvé keresztelték.
– Csepegô lett a ragasztott neve…
– Nemcsak a borvízbôl jött pénz, hanem a belterületek, ingatlanok után fizetett bérek is jövedelmet képeztek, ebbôl fejlesztettek, fedezték a két község kulturális életét, a maradékot osztották szét az embereknek, nem volt sok, nem csurrant, hanem inkább csak cseppent. Ez a közbirtokosság, bár sokan elvárnák, sosem azért volt, hogy magánembereknek pénzt adjon, az elôtérben mindig a közügyek támogatása volt. Azt kell tudni, hogy a közbirtokosság nem úgy jött létre, mint a termelôszövetkezet, hogy az emberek, ha erôszakkal, ha jószántukból beálltak, hanem a közterületbôl kapták a belterületek arányában a maradt haszonból a rájuk esô részt. Amikor a közbirtokosság újraalakult, akkor arra törekedtek, hogy minél hamarabb letehessék a tagok az igénylést, és bizony, nem volt elég figyelem fordítva arra, hogy átnézzék a régi működési szabályzatot, aszerint kezdjék újra a munkát. Illetlenség lenne a korábbi vezetôkre azt mondani, hogy rosszul végezték a munkájukat, de ez nem ad okot arra, hogy a szabálytalanságok tovább folytatódjanak. Az elsô az lenne, hogy külön jogszabály jöjjön létre ország szinten a közbirtokosságokra vonatkozóan.
– A régi idôkben hogyan állt a tulajdonosok száma, az arányok?
– Ennek a közbirtokosságnak, lévén, hogy területek, ingatlanok és az ásványvíz is beletartozott, olyan létesítmények voltak a birtokában, amiknek értékét nem lehetett hektárban kifejezni, ezért van a jogrész aranykoronában megállapítva. Ennek kapcsán is van egy kicsi baj, mert az emberek úgy tudják, hogy az aranykorona az pénz, a közbirtokossági vezetôk, mi is hibásak vagyunk, hogy nem tájékoztatjuk rendszeresen, hogy ami fölött vitatkozunk, mi is az. A közgyűlésen is csak a pénzrôl van szó. Különben, a régi kimutatások szerint, Borszék Közbirtokosság tulajdonát képezték 1355 ha erdô, legelô és ezek mellé még bejön az úgynevezett „fürdô és üzlet”, a város belterülete, fôtere, a borvíz-értékesítés. A közbirtokossági tagok számát is nehéz pontosan megmondani. A régi fôkönyvekben közel hatezer személy van nyilvántartva, de nem mindenkinek az örököse tett le igénylést, és ugye, az örökhagyók és örökösök száma is különbözô. Készítjük az új fôkönyvet, abból majd pontos adatokkal tudunk szolgálni.
– Mit sikerült eddig visszakapni ebbôl a vagyonból?
– Ami kézzel fogható, az 286 hektár erdô, jóvá van hagyva még 395 hektár erdô, de a viszszamérése problémás; 3–4 részben, más-más helyeken akarják visszamérni. Ez nekünk megnehezíti az ôriztetését, nem is vállalja a magánerdészet. Ha egy testben lenne a már visszakapottal, akkor létrejöhetne egy erdészeti kanton, alkalmazhatnánk egy magánerdészt. Az ingatlanokat illetôen, 55 ingatlant igényeltek vissza elôdeim, annak ellenére, hogy ennél lényegesen több volt a közbirtokosság birtokában. A pénz is akadálya volt annak, hogy többet igényeljenek, erre az 55 ingatlan visszakérésére is az összeget a ditrói és szárhegyi közbirtokosság hitelezte meg. 2001-ben 30 000 lejjel segítettek ki, s még mindig tartozunk ezzel az összeggel. Az ingatlanokból még egyet sem kaptunk vissza, de nem adjuk fel, kérjük, ha lehet, természetben, hanem a kárpótlást. Ennek érdekében, ha kell, tüntetést szervezünk, lezárjuk az utat, s a kamionok nem tudnak feljönni a borvízért. Ha lenne akarat az önkormányzat részérôl, hamarább haladna a tulajdontisztázás, s ha lenne Borszék Közbirtokosságnak pénze, lenne mibôl beruházzon, szépítse a fürdôvárost.
– A borvíz fölötti jogot viszont nem kaphatják vissza, az állam tulajdona altalajkincsként…
– A borvíz sokat segíthetne Borszéken. Sokszor elmondjuk, hogy Székelyföld autonómiája nem valósulhat meg, mert szegény a régió. Egy kamion víz 138 millió régi lej. Egy huszonnégy órában átlagban 70 kamion víz megy el. És ennek még az adója sem Borszékre jön vissza. Ha az érték itt maradna, feltehetnénk a kérdést: tényleg olyan szegény a régió?
– Ilyen helyzetben sikerült-e a közbirtokosságnak valamiféle jövedelemre szert tenni?
– Most folyik az elsô kitermelés, ami minimális mennyiség ahhoz, hogy a tagok milyen rég és milyen áhítattal várják az osztalékot. Sajnos, most sem lehet arra várni, hogy abból a pénzbôl, ami a kitermeléssel bejön, futja osztalékra is; ebbôl kell fedeznünk a bírósági költségeket, hogy a tulajdont visszaszerezzük. Attól függ, milyen lesz a közbirtokosság és Borszék jövôje, hogy milyen mértékben kapjuk vissza a tulajdonunkat, és hogyan tudunk majd gazdálkodni vele.
B. K.
A következetesség...
...általában dicséretes dolog, de vannak kivételek is. Például akkor, ha valaki kitartóan, újra és újra hazudik. A jelek szerint ilyen módon következetes városunk egyik fontos polgára, a közüzemek igazgatója. Tetteirôl, illetve be nem váltott ígéreteirôl már olvashattak ezeken a hasábokon, de minden jel arra vall, hogy ez nem szegte kedvét. Erre enged következtetni az is, hogy a 19-én szervezett lakossági fórumon kijelentette, majd kérdésre újból megerôsítette, hogy a Virág negyedi fűtésrendszer-korszerűsítéshez szükséges 108 darab hôcserélô modul tavaly december óta ott áll készenlétben a közüzemek udvarán. Nem telt bele pár nap, s a modulok számbavételére érkezô újságírók azzal szembesültek, hogy ugyan tudnak ôk 108-ig számolni, de nincs ki a számolnivaló, egy tekintélyes mennyiség hiányzik. A magyarázat meg úgy hangzik, hogy decemberben tulajdonképpen nem kész hôcserélô modulok érkeztek, csak alkatrészek, amikbôl azokat össze kell szerelni. Na ezzel aztán végképp elásta magát az igazgató, ugyanis egy halom újabb kérdésre kell választ adjon, hadd lássa mindenki világosan, milyen játszmák zajlanak a háttérben, a lakosság zsebére, bôrére. Ilyen-olyan híreket már régebb is hallottam, de azokra se bizonyítékom, se cáfolatom nincs, ezért fordulok ismét nyilvánosan Vincze Jánoshoz, s felszólítom, hogy szintén nyilvánosan és haladéktalanul tisztázza a helyzetet!
A város tavaly kapott a kormánytól több mint 5 millió lejt a fűtésrendszer felújítására. Ennek a pénznek nagy része már tavasszal megérkezett a város számlájára, s ugyanakkor határozta el a képviselôtestület, hogy a munkálatok elvégzését a közüzemekre bízza, elôleget is adott neki. Kérdés az, hogy mikor (pontos dátum!) írták ki a közbeszerzési pályázatot a munkálatokhoz szükséges anyagokra? Hány cég tett le pályázatot, mely cégek (név szerint) pályázatát utasították el, és milyen okkal? Igaz-e, hogy a pályázat többek közt kész hôcserélô modulok szállításáról szólt, illetve, hogy volt olyan pályázó, aki jobb árat kínált, mint a nyertes, de nem tudta vállalni, hogy december végéig leszállítja mind a 108 modult, ezért a pályázatát elutasították? Igaz-e, hogy a pályázatot megnyerô cég (amelyrôl azt már tudjuk, hogy nem kész modulokat, hanem alkatrészeket szállított csak, s az összeszerelést immár több mint fél éve végzi) ugyanattól a cégtôl vásárolta az alkatrészek egy részét, akit kizártak a versenybôl a fent említett ok miatt? A közüzemek igazgatója ugyebár tudja, hogy tavaly decemberben törvénytelenül fizették ki a modulokat, mert azok nem voltak készen, nem lehetett ôket bevételezni, tehát nem lett volna szabad kifizetni sem? Végül, de nem utolsósorban: mikorra lesz összeszerelve, s visszaszállítva Gyergyószentmiklósra mind a 108 modul?
A kérdésekre, mint jeleztem, elvárom, hogy haladéktalanul és kimerítôen válaszoljon Vincze János, ellenkezô esetben kénytelen leszek határozottabb lépéseket tenni, ugyanis a játék nem babra megy, a fél város fűtésével, s annak az árával nem lehet, nem szabad játszadozni.
De már addig is felvázolható egy lehetséges forgatókönyv, ami a következôképpen szól:
A közüzemek megkapta a felkérést a munkálatok elvégzésére, majd az elôleget a legnagyobb lelki nyugalommal elköltötte más célra (errôl már volt szó, s a Számvevôszék ki is mutatta), s azzal egy ideig nem csinált semmit. Aztán mikor már annyira közel volt az év vége, hogy magára adó komoly cég nem tudta vállalni a 108 hôcserélô modul összeszerelését és leszállítását, kiírták a közbeszerzési pályázatot, majd kizártak minden más jelentkezôt, maradt az az egy, aki meg kellett nyerje a pályázatot, habár nem is gyártócég, e téren semmilyen tapasztalata sincs. Ez összevásárolta a szükséges alkatrészeket, s azokat (pontosabban nem mindent, errôl a városháza beruházási irodájában tudnának regélni, hisz ôk kellett volna nyilvántartásba vegyék a modulokat) leszállította a közüzemeknek, az pedig fizetett, mint a katonatiszt, elvégre pénz volt, a polgármester átutalta nekik, annak ellenére, hogy a városháza fôkönyvelôje nem egyezett bele a kifizetésbe, s írásban figyelmeztette a polgármestert, hogy a kifizetés törvénytelen. Aztán eltelt további hét hónap, s a pályázatot megnyerô cég azóta szerelgeti össze szép nyugodtan a modulokat, egyszer majd a végére is ér ennek a munkának.
Persze az is lehet, hogy a történet nem pontosan így zajlott, az igazgató válaszai ezen még árnyalhatnak, módosíthatnak, ellenben egészen biztos az, hogy:
A tavaly a város kapott a fűtésrendszer korszerűsítésére 5,4 millió lejt (54 milliárd régi lejt), de abból semmi, de semmi korszerűsítést nem végeztek el, az elmúlt télen is napi sok köbméter víz folyt el a fűtéshálózatból a Virág negyedben (hogy csak egy példát mondjak), mindennek meg egyik következménye az volt, hogy a tömbházlakók jóval drágábban fizették a fűtést, mint amennyibe került volna akkor, ha bár a hálózat egy részét korszerűsítik. Ha teszem azt, nem veszik meg mind a 108 modult, s a hozzájuk való hôszigetelt vezetékeket, hanem csak a Virág negyed déli kazánháza által kiszolgált tömbházakhoz szükséges modulokat meg csöveket, s el is végzik a hálózat azon részének korszerűsítését, már olcsóbb lett volna tavaly a fűtés. Ezt ugye mindenki érti, de itt még nincs vége! A város az idén már kapott további 8 millió lejt ugyanarra a célra, s még kaphat, ha szüksége van rá, s el tudja még az idén költeni. Ez azt jelenti, hogy tavaly végezhettek volna egy kazánházhoz tartozó rendszer felújításával, idén meg elvégezhetnék a másik két kazánháznál ugyanazt, plusz a kazánházak korszerűsítését is (automatizálás, a kémények korszerűsítése stb.), mert pénz lenne rá, elvégre az elôzetes számítások szerint mintegy 13 millióba kerülne ez, annyi pénz pedig már megvan. Ehhez képest eddig egy kapavágás sem esett, tehát arra semmi esély, hogy idén az egész hálózatot felújítsák. Ez pedig a lakosság zsebére átszámítva azt jelenti, hogy továbbra is nagyok lesznek a veszteségek a hálózaton, azokat pedig mi fogjuk fizetni. Mindebben lényeges szerepet játszik az, hogy tavaly késôn írták ki a közbeszerzési pályázatot, illetve, hogy olyan cégtôl vásárolták meg a hôcserélô modulokat, amelyik az eredeti ígéretéhez képest már hét hónapot késett. Ha pedig netán valami csoda folytán az összes hátralevô modul holnap megérkezne Udvarhelyrôl, az még mindig csak a Virág negyedre lenne elég, hol van még a Bucsinba szükséges további 83?
Íme, hova vezet a városvezetôk tökéletlensége, egyesek jól kiszámított anyagi érdekeivel kombinálva! A számlát a tömházlakók fizetik, s hogy az mekkora lesz, arra csak tippelni lehet, ugyanis nem tudhatjuk, hogy mennyi munkát tudnak elvégezni az idén (még maximum 3 hónap van a fűtési szezonig), illetve, hogy az idénrôl elmaradó munkákra jövôben ad-e még pénzt a kormány.
Megírni azért is írtam ezt, mert a 19-i lakossági fórumon az alpolgármester azt is a fejünkhöz vágta, hogy ne mind akadékoskodjunk, mert a végén mi leszünk a hibásak azért, hogy nem sikerül idôben elvégezni a korszerűsítést. Elnézve az eddigi ténykedésüket, sajnálattal állapítom meg, hogy hamarabb, s alaposabban kellett volna a körmükre nézzünk, akkor talán jobban haladt volna a munka.
Árus Zsolt
Harmadszorra alkotnak művészek a Vadárvácskában
Művészek táboroznak, alkotnak a Vadárvácskában, immár harmadszor. Tavaly újdonságnak számított, hogy fiatal alkotók is dolgoztak ott, idén viszont, lévén Sövér Elek-emlékév, nagyrészt Sövér Eleket ismerô művészek táboroznak a Bucsin aljában.
Az elsô napon „szokták” a vadont, a csendet a vendégek, a hölgyek gyógynövényt gyűjtöttek. Készült mindenki, hogy hozzáfoghasson az alkotásához.
Márton Árpádot az idei táborról kérdeztük.
– Alfalunak tizenhat egyetemet végezett képzôművésze van… hát itt van a tábor helye is. A Bucsin alatt az erdô, bárki láthatja, ki idejön, az a hely, ahol aztán igazán lehet alkotni. Hogy ki, mit hagy maga után, az már alkattól függ, de bármit tegyenek le az alkotók az asztalra, attól gazdagodni fog a falu, a gyűjtemény, mely gyarapodva külön helyiséget kér magánk. Ebbôl a sok képzôművészbôl az igazi lokálpatrióta Sövér Elek volt, aki az egyetem után hazajött Alfaluba, itt rajztanárkodott, és teremtett egy világot. Ennek a kirajzásnak Elek Bácsi szelleme nagyon sokat segített. Eleket sajnos a sors negyvenöt évesen elszólította közülünk, de emléke kötelez. Ha tovább él, ô lenne a legnagyobb ebben a megyében. A táborral is elôtte tisztelgünk, az albummal is. Csak az a baj, hogy ez az ünneplés nem adatott meg neki éltében.
Nagy Miklós Kund újságíró, szerkesztô nem elôször látogat a Vadárvácskában szervezett táborba. Ô ekképp látja az idei tábort:
– Sokféle alkotótábor van, mindenfelé valami sajátosságot szeretnének kifuttatni. Ha a névbôl indulunk ki, a természeti vadság az, ami vonzó lehet, a csend, pontosan azért, mert kicsit elszigetelt helyen van. Ezért úgy érzem, hogy ennek a tábornak a szelleme talán még barátibb, mint a többieké. Most az elején még mindenki keresi helyét, gyógynövényt gyűjtenek, de azt hiszem, közben azon gondolkodnak, mit fognak megmintázni, lefesteni. Biztos, egy-két nap múlva már mindenki úgy érzi, feszíti szét az alkotási láz. Én magamról tapasztalom, ahogy a csend körülvesz, jön, hogy valamit tevékenykedjek. Érdekesebb a tábor a végén, mikor látni az eredményt, amely változatos, gazdag, színes. Az idén is ilyen lesz, a művészek mindegyike sajátos univerzum, mindenkinek megvan a maga stílusa, tematikája. A végén pedig együtt kiadják a Vadárvácskának azt a jellegzetességét, amelyet elsôsorban a természeti adottságok adnak. Ez a tábor a maga látványosságában is különleges, persze ugyanolyan fontos, érdekes a szárhegyi tábor is, valamint a maga sajátosságában a homoródszentmártoni. Azt hiszem, ennek a Vadárvácskának is mindig meglesz az a vonzereje, amiért érdemes idejönni. Sövér Elek is itt lehetne, most is… 1968-ban kerültem a Marosvásárhelyi Rádióhoz, 1969 elején ô volt az a festôművész, akivel leghamarabb megismerkedtem. Ô is egész fiatal volt. Jólesett, hogy egy kezdô újságírót bátorítanak a nagyok. A művészetét akkor láttam meg, a pasztelljei voltak azok, amelyek hatottak rám. Mivel más vidékrôl származom, mondhatni, hogy általa ismertem meg a Gyergyói-medence különlegességeit.
Bálint Károly szobrászművész is ismerte Sövér Eleket, egyik táborban egy szobában hajtották nyugovóra fejüket a napi alkotást követôen:
– A művészeti iskola velünk alakult meg. 1978-ban Szárhegyen voltam vele egy hétig a táborban. Én kint dolgoztam, ô festett, éjjel meg aludtunk. Este elalvás elôtt vívódott az alkotásán. Mint ember, az önarcképek, fényképek is igazolják, határozott, kitartó, makacs volt. A tekintetébôl is ez sugárzik, a mégazértis minden pillanatában benne volt. Ha nem volnának ilyen jellemzôi egy művésznek, az alkotásai sem jönnének létre, mert egy képén vívódott reggeltôl estig, s közben mondta, hogy: nem adom fel. Mert elismerést nem kapott egész életében, pedig a legjobb grafikusunk volt. Nem mindig az a nagy, akit éppen naggyá tesznek, utólag, 50–60 év múlva derül ki, hogy ki volt annak a kornak a művésze. Meglepôdtem, amikor az emlékkiállításon voltam, nem is tudtam, hogy ilyen rövid idô alatt ilyen sokat, és ilyen szépeket alkotott. Két évvel fiatalabb volt, mint én... Itt lehetne… Mennyit alkothatott volna. De ilyen az élet.
K-T. Gy., B. K.
Balázs József
Ember fogta gyermekkezem
Mindig megnyugtatott ez a táj. Az erdô erdô volt, az orotás orotás. S ez olyan örök állapotként létezett. De mostanában mintha megmozdult volna ez a világ. Pár éve itt még akkora erdô volt, hogy elszédültél, ha valamelyik fenyô alól felnéztél a csúcsára. Alig pillanthattál meg a fűszálhoz hasonló, gyertyaegyenes fák lombjai között egy-egy villanásnyi kék eget. Mesebeli mohaszônyegen jártál egy-egy száraz ág reccsenése puskalövésként visszhangzott, és ha elült ez a hang, a misztikus csendben csak az ökörszem és a havasi pinty vagy a fenyôcinke szerény pittyegése jelezte, hogy mégsem olyan hely ez, ahol még a madár sem jár.
A „fehér ember” betette a lábát vidékünkre is, s amikor így fogalmazok, egy kissé indiánnak érzem magamat féltett itthonomban.
Féltékeny szívvel megy egymás mellett a két vadász. A mesterlövész és tanítványa. Sövér Elek és én. Fegyverünk az ecset. Féltékenységünk tárgya pedig a szent táj, amelyet készül megrontani a körülöttünk acsarkodó, pénzéhes világ. Féltékenyen és fájó szívvel legeltetjük szemeinket százévesnél is öregebb erdôkön, mint indiánok az életet adó bölénycsordáikon.
A világosság, amely felé most haladunk, nem egy irtás, hanem a lácerdô széle. A Foly-ér feje, ahol a Nyíres kezdôdik. Ez a mi kedvenc vadászterületünk.
Ôzek is feltűnnek a vadregényes tájban, magabiztosan ugrálva át a törpe csigolyákon. Nyakon simogat a szôke imola, szerencse, hogy a talaj elég ingoványos, selymékes, eres, ide még nem ér el a favágók mohó telhetetlensége. Egyelôre.
Körülöttünk a szent nyírfák búcsújárók kalapjába illô, finom ágaikkal. Nem önzô ez az erdô. Lombjai között láttatni hagyja a távolban kéklô hegyeket, fölöttük habként tornyosuló felhôikkel.
Festünk. Olaj, faroslemez – ez lesz majd a kép mellé írva. Fütyörészünk ketten más-más népdalt, s festünk más-más képet.
Gyakran hunyorítok a tájra – erre is a mester tanított. Mármint hunyorítani, mert így könnyebben észlelhetô a fény, árnyék és egyéb jelenségek lényege. Közel lépünk a képhez, majd hátrálunk, akárcsak a bokszoló, járjuk körül a „témát”. És persze, mondogatunk is valamit mindabból, amit közben gondolunk. Én úgy érzem itt magamat, ebben a múló világban, mint az akváriumi hal, amelyrôl kezdték lecsapolni a vizet. Valami ilyenfélét érezhet Elek bátyám is, mert azt mondja:
– Valamikor az erdô erdô volt, az orotás orotás, s ez öröknek tűnt. Nem változott. Az ember régebb nem volt ilyen erôszakos a természettel szemben, mint amilyen most kezdett lenni – mondja, s közben pillantgat a munkámra. Észrevétlenül ügyel arra, hogy ami jó, el ne rontsam, s ha elakadok, hát taszítson egyet a szekeremen.
– Nem kell mindent megfesteni. Ne próbáld az Istennel felvenni a versenyt. Csak a lényeget keresd. Nem számolhatod meg a leveleket a fákon. A hangulatát kell megragadni ennek a varázslatnak. Legyen íze a képnek, s akkor már jó. Hideg-meleg, közel-távol ez foglalkoztasson. Nézd meg azt a hegyet, milyen szép az a kék. Nagy István festményein egyenesen a székely bútort idézi. Itt az alföldi festôk buknak. A múltkor egyik azt mondta, hogy itt minden zöld, itt nincs mit festeni. Hát nem is nekik való ez a táj. Az alföldön csak szétnézel, s a lemenô nap mindent összevon. Csak le kell másolni. Itt gondolkozni is kell. Itt más a levegô. Éles. Tiszta. A színek is ezt kell kifejezzék. De úgy, hogy a kép mégse legyen tarka, hanem színes. Harmonikus a nagy ellentétek ellenére. Nagy Imre ennek a nagy mestere. Nézd meg, ha azt a hegyet nem festem sötétre, nem lesz erô benne. Pedig távol van, és halványra festené egy alföldi. De akkor csak díszlet marad. Nekünk a hegy, az erdô nem csak díszlet. Munkahely, élet és halál színhelye. Drámai. Megtudnád, ha füled ismerné az erdôlô lánc csörgését. A lovaink sajnos, ismerik. Akár a fahúzó csákány súlyát az oldalbordáikon.
Átnyúl a palettakéssel, és két mozdulattal összehúzza festményem fôszereplôjének, egy nyírfának a lombjait. Hatására együtt látszik a nyírfa és a mögötte lévô táj is.
– Mit szólsz? Ha akarod, így is hagyhatod. Ajánlatos a nyírfát a hátterével együtt, egyszerre festeni. Attól olyan szép, hogy áttetszô. Aztán nem is hófehér. Nézd meg, mennyi szín van abban a fehérben!
Hogy mindenre figyelek, meggyôzôdhetett, mert én a lovaknál folytattam:
– Sajnálom a lovakat, igaz, a gazdáikat is. Együtt szenvednek. Nagybátyám mondta, hogy két ló, ha jól van tartva, képes lejárni a gazdáját. A lovat az ember veri, az embert az Isten.
– Dobd el azt a tenyérnyi palettát, hogy is férsz rajta. Gyere, fess az enyémrôl!
Úgy érzem magam, mint ministráns koromban, mikor megengedték, hogy a Nagykönyvet átvigyem az oltár másik oldalára.
Térden állva keverem a színeket.
– Na már ott van minden, csak meg kell keresni a hangsúlyokat. Képzeld el a filharmóniát, ha minden zenész egyforma erôvel muzsikálna. Azért van a karmester, hogy rendet teremtsen. Itt most te vagy a karmester.
– Nekünk azt a lovat, azt az embert kell megfesteni, amelyik dolgozik, szenved – okoskodtam.
– Hát persze – mondta ô – balerinát festeni a párizsiak dolga. Tôlünk nem azt kérik számon, amit más is tud.
– Hallottam, azt mondják Elek bácsira, hogy Csűrös Elek…
– Lehet, hogy kritikának szánták, de én elismerésnek veszem. Van-e szebb épület egy csűrnél, ami megadná falvaink jellegét? Kell-e nagyobb veszteség, mint hogy leég a csűr? Mi lenne, ha egyszer minden csűr leégne? Ez a székely ember jelképe lehetne. A mezôn cserzett arcok, és egy csűr napégette deszkái között van valami hasonló. Nem megrajzolni, vagy megfesteni kell a csűrt, egy falurészletet, hanem kifejezni. Legyen szénaillata a képnek. A művészet szóljon a lélekhez. Kritika? Tudjam, hogy mit, miért teszek. Egy kritikus mindig nyakkendôt kell kössön. A festônek ez nem kötelezô. Ez a lényeg. Ha ütni akarnak, üssenek a kapumon belül. Mert az más.
Közben megmutatta, hogyan kell spaklival feltenni vastag festékréteget, hogy az ne festéknek, hanem fénynek tűnjön.
– A ritmustól függ minden. Az elnyalt, sima és az érdes felületeknek is kell legyen ritmusa. Akárcsak a hidegnek, melegnek, világosnak, sötétnek.
Közben alkonyodni kezdett. Ilyenkor különösen festenivaló a táj.
Újabb képet kezdenénk el, de menni kell, hát csomagolunk.
– Talán nem is lehet egy képet teljesen befejezni. De kell tudni, hogy mikor hagyd abba. Ez is a művészet egyik titka. Vállalod-e ezt a festményt? Akkor írd alá!
Elémentünk a kicsi kaszásházba, szálláshelyünkre, a Náci Emréjébe. A tűz mellett a pohár bor még sok mindent kimondatott. Például azt is, hogy nyugodt perceiben a festô beszélgethet a festményével. De ez meg van engedve másnak is.
Aztán elhalkult szavai álmomban folytatódtak. Másnap nem tudtam megmondani, hogy meddig tartott a tegnap, hol kezdôdött az álom, hol ért véget a valóság.
Mindez még akkor történt, amikor Sövér Elek ifjú volt, s én még gyermek. Akkor még az erdô erdô volt, az ember pedig EMBER.
A rendszer
Tavaly nyáron jutott elôször tudomásunkra, hogy a közüzemek a fűtésrendszer felújítására kapott pénzt nem a célnak megfelelôen használta fel, hanem bankgaranciát fizetett ki belôle, hogy tudja felvenni a híres 5 millió lejes hitelt. Akkor írásban jeleztük ezt is a Számvevôszéknek, s kértük, vizsgálják ki, hogy igaz-e a hír, ha pedig igaz, tegyék meg a szükséges lépéseket. Illedelmes választ is kaptunk átiratunkra, amiben köszönik az információt, s biztatnak, hogy egyéb ügyekkel is forduljunk bizalommal hozzájuk. Apró zavaró tényezô csak az volt, hogy azt is közölték, éves munkatervük van, ezért nem tudnak bármikor kiszállni, csak évente egyszer. No de ez még belefér, gondolja a naiv ember, lényeg az, hogy ha nem elôbb, akkor utóbb, de nyerje el méltó büntetését az, aki hűtlen módon bánik a közpénzekkel.
Aztán eljött a 2007-es év, s valóban érkezett a Számvevôszék csapata, alaposan átvizsgálták a Városháza pénzügyeit (ezzel összefüggésben a közüzemekét is), s a végén megírták a jegyzôkönyvet. Ebben a bevezetôben jelzett üggyel kapcsolatban az áll, hogy egyrészt törvénytelen volt már az, hogy a pénzt átutalták a közüzemeknek, s hab a tortán az, ahogyan ott azt elköltötték. Itt azonban véget ér a sikertörténet. A jegyzôkönyvben ugyanis az áll, hogy a pénz átutalása kihágásnak minôsül. Magyarán apró tévedés, figyelmetlenség. Mondják ezt akkor, amikor az utalványt a város fôkönyvelôje nem írta alá, s írásban indokolta meg, hogy miért nem. A polgármester ellenben ennek ellenére, csakazértis, saját felelôsségre utalta a pénzt. Nem véletlenül, hanem szándékosan. Ez jobb helyeken a bűncselekmény tiszta esete, kétség nem fér hozzá. No de mit kukacoskodok én itt már megint, kérdezheti az olvasó, elvégre a lényeg az, hogy megállapítást nyert, hogy a tranzakció szabálytalan volt. Ez így igaz, de most jön a nagyobbik bökkenô: ha az ellenôrök azt állapították volna meg, hogy bűncselekmény történt, akkor feljelentést kellett volna tegyenek, s az ügyet már rég vizsgálná az ügyészség, a vége pedig akár börtön is lehet. Ha ellenben kihágás, akkor maguk az ellenôrök szabnak ki egy kis pénzbüntetést, s azzal az ügy el van rendezve. Azazhogy nem egészen, még van egy apróság: a kihágás elévülési ideje hat hónap, tehát ha a cselekedet több mint hat hónappal az ellenôrzés elôtt történt, akkor a jegyzôkönyvbe már az kerül, hogy megállapították a kihágást, de az elévült, tehát büntetést sem kell fizetni.
Most már ugye érti a kedves olvasó a rendszert: úgy van törvényileg felépítve, hogy az ellenôrzések évente vannak, de a kihágások fél év után elévülnek. Következésképpen Romániában az intézményvezetôk törvény adta joga, hogy fél éven keresztül bármilyen gazemberséget elkövessenek, csak arra kell vigyázzanak, hogy az ellenôrzések közötti év második felében nagyjából tartsák be a törvényeket. Ehhez persze kell a Számvevôszék cinkossága is (hogy a bűncselekményt szemrebbenés nélkül kihágásnak minôsítsék), de ez – mint látszik – megvan.
Árus Zsolt
Beszéljünk másról
Beszéljünk másról, mert annyit politizáltam az utóbbi idôben, szidtam az RMDSZ-t, mint egy lovat, mintha fizetnének érte, pedig nem fizetnek, megvallom: szívbôl szidtam… De beszéljünk másról, mert gondolom, már Te is unod a „politizálást” kedves olvasóm, én is unom, úgyhogy beszéljünk másról, én például a politika mellett legszívesebben a nôkrôl szeretek beszélni (meg is van az eredménye, olyan mélységes lenézéssel néznek rám például a Gyergyó Tévé munkatársnôi, hogy az már kész öröm), de most ne beszéljünk a nôkrôl…
Hanem beszéljünk például a disznókról.
Nem, nem a részeg disznókról, rólam meg rólad, meg róla, ne is reménykedjenek, Hölgyeim!
Hanem beszéljünk a rendes, becsületes malackákról, a szöszi mangalicákról, a kendôs-röfikrôl, a bázeli-disznókról, a kínai-vörösökrôl, a négysonkás-turkancsokról, egyszóval a rendes, becsületes dugóhúzó-farkincájúakról…
Én, ebben a hosszú életben elôször 1988-ban tartottam malacot (éppen kirúgtak a szerkesztôi állásomból, mert beadtam a kivándorlási papírjaimat), falun éltem, a ház elôtt akkora kert volt, mint egy futballpálya, hát, mondtam, ha már így alakult, tartsunk disznót, hogy ne unatkozzam…
Meg is vásároltam tavasszal egy hathetes (koromfekete) kismalacot, ölben vittem haza, még most is emlékszem rá, milyen meleg volt, és hogy szuszogott a fülembe… Szóval, annak rendje és módja szerint megkereszteltem, azt a nevet kapta, hogy „Ördi” (rögtön javít a számítógépem! Hogy aszongya: Örsi! Örsi, az anyád izéje! Ördi!!! Marha!), tehát Ördi úgynevezett „rideg” tartásban nevelkedett, már úgy értem, enni adtam neki, de szabadon kóricált az udvaron (a Duna-deltában például tavasszal kiviszik a szigetre az egész fészekaljat, aztán, ha nem lesz árvíz, késô ôsszel az ipse a komájával és a fejszével beül a csónakba, és elevez a szigetig…), mondom, Ördi rideg tartásban nevelkedett…
Ha már nem a nôkrôl beszélünk, Te tudod, hogy milyen okos tud lenni egy ilyen kismalac?
Ahányszor enni adtam neki, leültem melléje, vakargattam a hátát, és beszéltem hozzá. Beszéltem? Dehogyis, nyomtam a hülye sódert, ô pedig vidáman röhincsélt. De arra senki sem tanította, hogy…
Abban az évben is meleg nyár volt, az ajtót nyitva hagytam éjszakánként. Az ébresztôóra reggel hatkor csengetett, olyankor! sohasem elôtte! Ördi berohant, és lerángatta rólam a takarót! Így megfogta a szájával a takaró sarkát, és rükvercbe kapcsolt.
Más.
(Erre viszont már tanítottam.)
A kislányom hatéves volt (Ördi már hat hónapos) és versenyszerűen sportolt. Naponta többször edzett, profi futóbajnoknôt akartam nevelni belôle, tehát így nézett ki egy edzés. A kapu mellett megállt a kislányom, mellette Ördi letette a „seggét” a földre. (Mint egy kutya). Én elballagtam a futballpályányi kert túloldalára, felemeltem a kezem, a kislányom és Ördi feszülten figyeltek, beintettem és… futás!
Sajnos, mindig Ördi gyôzött.
(Ha ismernék a sport lélektanát, ez a legszörnyűbb helyzet. Ha az ember birkózik, és minden edzésen földhöz vágják, ha az ember bokszol, és minden edzésen kiütik, akkor megette a fene az egészet.)
Hát csoda, hogy a kislányomból nem lett hosszútávfutó világbajnoknô? Ha mindig Ördi gyôzött?
De nem errôl akartam beszélni.
Van itt egy sokkal fontosabb dolog, amit a felszegi János bácsinak tudnia kell!
Olvastam (sôt, láttam is a tévében), hogy Brüsszelben az EU parlamentje (valami hétszáz ember, szorozd be valami két, háromezer euróval, mert a Te adódból (is) fizetik) meghozta a törvényt: mivel a malacok unatkoznak a tenyésztôhelyen, gondoskodni kell a szórakoztatásukról, tehát ilyen színes műanyag csörgôket kell felszerelni nekik (mint az embercsecsemôk ágyikája fölé), hogy azzal játszadozzanak. Különben nem fejlôdnek harmonikusan!
Figyelsz-e, János bátyám, onnan Felszegbôl?
Elvégre te is európai uniós állampolgár vagy!
Az nem úgy van, hogy te kimész a vastag téglafalú, frissen meszelt, hôszigetelten lebetonozott disznóistállóba kétóránként, és gumislaggal felmosod a padlót, aztán enni adsz a malacoknak, miután kezet mostál…
Ez még semmi…
Mert megérkezik hozzád az EU-s ellenôr…
Bemegy a disznóid közé…
És (nyelvtudás kötelezô!) meg fogja kérdezni a malackáidtól, hogy:
Röf-röf-röf-röf? (Fordítok: „Minden rendben van?”)
A malacok válaszolnak: röfröf. (Fordítok: „A kaja oké lenne…)
Az ellenôr: Röf? Röf? (Fordítok: „De mi a hézag?”)
Malacok: Rüfrüf! (Fordítok: „Nincsen zörgô! Unatkozunk!”)
És Te, János bátyám, már futhatsz is lepengetni a büntetésedet. Az Európai Unióban ugyanis nem tréfálnak! A szabály, az szabály!
Györffi Kálmán
Olvasói levél
Kedves Ábrahám Imre!
A Gyergyói Kisújság 706. számában ön, boldog gyergyóiakkal való találkozása kapcsán, otthonmaradása okait firtatja. A kérdés, mit önmagának tesz fel, végül megválaszolatlan marad. Persze, s ezt Ön nyilván jól tudja, indok, magyarázat kereshetô s található is bôven, de mind-mind kicsit erôltetett, mesterséges lenne, talmi fénybe borítva. Ugyanez történne, ha a Gyergyóból elvándoroltak kutatnák elmenetelük igaz, ôszinte okait.
Higgye el nekem, mint érintettnek, akik ma „boldog” gyergyóiaknak tűnnek valahol a világ egy másik szegletében, elôbb-utóbb farkasszemet néznek a „mit keresek itt” talányával. Talán saját, fôleg önmagunkban való csalódásunktól tartunk leginkább, ezért kiváló magyarázatokkal ringatjuk vissza magunkat a „jól döntöttem akkor” illúziójába. Bölcsen taglaljuk, mennyivel bôvebbek lehetôségeink, könnyebb boldogulásunk, szebb gyerekeink jövôje… Többnyire anyagi síkon csúszkálunk valós és álérvek között. Közben igyekszünk rátalálni földijeinkre, otthon vagy külföldön, mert valahol, nagyon mélyen félünk gyökereink teljes elszakításától, mert mi félszavakból is értjük egymást, mert a szánkból kicsúszó gyergyói tájszó ízét-zamatát újra élvezhetjük egymás között. Sok mindent elérhetünk a szülôföldtôl távol, de hiányzott és talán mindig is hiányozni fog egy megfoghatatlan érzés, amit csak Gyergyóban tapasztalhatunk meg a maga teljességében.
A távolság és az idô megszépíti emlékeinket, sokunk számára, kik onnan származnak, a város, a hegyek ölelô karjai, a kopogó téli fagy mind-mind idealisztikusra festett képeslapok. Talán nem gyergyói mivoltunkat, vagy a környéket féltjük, hanem önmagunk elárvulásától tartva látjuk álomszerűen múltunkat. Minket is ide-oda dobálnak, hazalátogatva, az évrôl évre szaporodó és mélyülô kátyúk, fojtogat a por, bukdácsolunk a kivilágítatlan és pinceszagú lépcsôházakban, elkeserítenek a kopott épületek, a letarolt erdôk helyére eszkábált házikók… Bennünk Gyergyószentmiklós nem így él, s bár a valóság makacsul próbál utat törni magának elménkben, amint felérünk a Bucsin-tetôre, szertefoszlik és az álom, az illúzió újra teljes diadalt arat.
Igen, szomorú és fájdalmas, hogy kilométerek százai, ezrei kellenek ahhoz, hogy ez a délibáb ekkora hatalmat építsen magának bennünk. Szomorú és fájdalmas, hogy csak akkor látszunk boldognak, összetartónak, ha valaki idegen országban találkozik velünk. És fájdalmas, hogy kérdéseinkre, melyek maradásunkat vagy távozásunkat próbálják megfejteni, mi magunk sem tudjuk a választ, s ha mégis, azt nem merjük bevallani. Magunkra boríthatjuk a hazafiság vagy az anyagi jólét ködös fátylát, leplezendô önös megfontolásainkat, harsányan hirdethetjük vélt igazunkat, az a megfoghatatlan érzés ott marad bennünk kitartó rabszolgatartóként. Valami, amit nem vehetünk meg, valami, ami távolból mindig értékesebb, mint naponta közvetlenül átélve.
A minap egy erdélyi ismerôsömmel az érettségi találkozókon elôadott beszámolókról csevegtünk, arról, hogy a külföldrôl az eseményre érkezôk általában hatalmas sikertörténetekrôl számolnak be. Messzirôl jött ember…
Ismerôsöm fanyar mosollyal mondta: mert nekik folyton igazolniuk kell, hogy jól döntöttek, amikor eljöttek, bizonyítaniuk, hogy sikeresek lettek ezáltal.
Az állandó bizonyítási kényszer nem hat jótékonyan a személyiségre, akkor is színpadon érezzük magunkat, amikor már régen a járdán sétálunk. Boldogabbnak látszunk, jobb embereknek, mint valójában vagyunk. Ártalmatlan kis elôadás? Itt is, ott is? Megtanulhatnánk egymástól azt, ami ma már megkülönböztet minket, akik valaha egyek voltunk, egy nagy család. Vagy az is csupán hamis illúzió lett volna?
Tisztelettel, Kercsó Alpár Békéscsaba\
Így is lehet területet telekkönyveztetni
Alulírott Szabó Vencel, Gyergyószentmiklós, Nicolae Bălcescu u. 59. szám alatti lakos a következô tényekre szeretném a közvélemény figyelmét felhívni.
1. Az 1991/18-as törvény által viszszaigényeltünk egy 0,50 hektáros területet az 1780-as igazolással. Ez a terület igazolható még a 2246-os számú telekkönyvvel és a 21976-os, -77-es, -78-as valamint a 25557-es helyrajzi számokkal, a 103-as magasbükki és az 57-es várbükki kataszteri rajzokkal. A Gazdalajstromban pedig az erre vonatkozó lap ki van hasítva. Ezek a kataszteri rajzok az 1890-es években készültek, két részbôl, és az akkori dűlôket a Békény-patak határolta el, tehát akkor még nem létezett a DN 12-es műút, sem a vasút. Így a rajz szerint létezett egy földút, mellette a Békény és a Magasbükk alatt egy erdei út, a két dűlô határa pedig a Békény medre volt. Itt létezett egy régi meder is, amelyben a vízifűrészek működtek, ez az ág a Békénybôl volt kivezetve a Fűrész-pataknál. Ez a terület a 6–7-es kilométer között a Békény lokán található.
2. Hogy még a mai napig sem tudtam ezt a területet birtokba venni, ennek okai a következôk:
a. 1994-ben jutottam a telekkönyvi kivonathoz, így csak akkor tudtam igazolni a terület helyét, amit már a szomszéd Páll F. és Benedek R. a 25560-as helyrajzszámmal jogtalanul a sajátjuknak tekintették. Nekik 55 703 négyzetméter a tulajdonuk a telekkönyv szerint összterületben, de így nagyobb területet birtokoltak el.
b. Mivel közös birtok volt, birtokmegosztás történt, így az én 0,5 hektáros területem jogtalanul Páll F. 2781 négyzetméteres jogos tulajdonához csatolódott.
c. Amikor többszöri kéréssel fordultam a hivatalhoz, az elsô válasz az volt, hogy a terület per alatt van, meg kell várnom a per kimenetelét. Viszont a per Benedek R. és Zöld Balázs (Anna) között zajlott, vagyis a 21.975 és a Top. Cf. 263 a Lázár Jeromos-féle birtokról volt szó. A másik válasz az volt, hogy „lemehetek a Földgolyóról is, mert nincs igazam, nem a tulajdonom.” Erre tanúm Csíki R.
d. 2002-ben a helyszínre kiszállva Imre S. topográfus mérnök úr kimér a 21.558-60 Cf. 2214 területbôl, ami nem az enyém, és így én nem fogadtam el a viszály elkerülése végett is. 2004-ben a 2785-ös számú átiratban a válasz ez, mivel a régi kataszteri rajzon nincs lépték, és a Békény folyását elterelték, nem tudnak tulajdonba helyezni, fogadjak egy hivatalos topográfust (expert autorizat), aki az iratokat összeállítja. Tehát a rajz nem felel meg nekem, de elismerik a patak folyásának idôközbeni változtatását, de a magasbükki erdei út, az iparvasút nem változott, maradt ugyanazon a helyen. A 25560-as terület déli határa a volt vasút pályája, ami a felmérésbôl kimaradt, és ez a terület rácsúszott észak irányba a szomszédos területekre. Itt a régi rajz, megfelel.
e. Felismerve az átverést, 2005-ben a felsôbb szervekhez folyamodtam, aminek iszom a levét, de ugyanakkor a 7203-as átiratban jelzik a felsôbb szervek véleményét, és újra kérik az expertet, amit én megcsináltattam dr. ing Rákosi Botond expert úrral háromszori kiszállással. Ezután 2006 októberében megkaptam a tulajdonjogi igazolást. 2006. november 29-én új törvény alapján újra kellett méretni. Vagyis az expertnek az általam megmutatott területrôl dokumentációt készíteni, ahol a mért adatok alapján parcellaszámra volt szükségem. Ezt az új dokumentációt Rákosi Gabriella Márta expert készítette. Én a parcellaszámot írásban kértem az 1275-ös számú kéréssel, mivel Páll F. rámérette Imre Sándor mérnök úrral az ô területét, így egymást födik a területek, tehát „földcsuszamlás történt”. Elôször azért nem adtak parcellaszámot, mert beleesett a patak és az út. Azután korrigálták a mérést, azért nem adtak parcellaszámot, mert nagyobb lett a felmért terület az igényeltnél, de a telekkönyvben 67 ár szerepel, és nekem csak 50 árhoz van jogom. Harmadik próbálkozásomra, 2007. március 30-án a bizottság jóváhagyta a parcellaszám kiadását, de visszatelekkönyvezésre nem került sor, mert ugyanazt a parcellát már betelekkönyvezték, amíg engem ide-oda taszigáltak.
f. Az 1275-ös átirathoz mellékeltek egy térképet is, amibôl kitűnik, hogy nem a valóságot azonosították, mert most a déli határ az a volt kicsi vasút, illetve az erdei út (DE), mert határos a 25553/1/2-es területekkel, és ez nincs az Imre Sándor által mért területben.
g. A Benedek R. által eladott terület is így van beazonosítva, és a valóságban 60 ár körül nagyobb van bekerítve, ami szintén a 25560-as területhez tartozott, és még egy terület be van kerítve Csergô László által, amit szintén Páll birtokának nyilvánítanak jogtalanul.
h. Több alkalommal kértem a bizottságot, hogy egy semleges topográfus csoport mérje fel a 25560-as összterületet, az eladottal, a Páll F. és a Csergô László által használt és sajátjuknak nyilvánított területet, a szomszédok telekkönyvei és az 1970-es parcellázási terv figyelembevételével. (Sistem de proiecţie stereographic 1970). Erre vonatkozó ígéret volt, de tett a mai napig nincs, ez az önkormányzat hanyagsága.
i. Az 1970-es parcellázási térképen jól látszik a régi és az új Békény medre, és ahol vannak már birtokhatárok, és ezen már lépték is szerepel, mert már a Benedek Róza által „Barilok-nak” eladott terület 1999-ben már ezek a parcellaszámok alapján vannak behatárolva az égtájak szerint.
j. Az önkormányzat mellett működô földbizottság összetétele is hiányos, mivel a bizottságban nincs topográfus szakember, a meghallgatáson nincs, aki átnézze, véleményt alkosson a felek által felmutatott igazoló iratokról. Szerintem a bizottság összetételébôl hiányzik a jogi expert (expert judiciar), hogy ne történhessenek meg az ilyen szándékos egymásra csúsztatások.
k. Ilyen esetekben feltételezem, hogy az eladási szándék is fennáll, mivel a jogtalan területrôl is telekkönyvet szereztek az Imre Sándor expert jóvoltából.
Az általam felsorolt adatokat azért szeretném nyilvánosságra hozni, hogy ismerjük meg az önkormányzat ez irányú tevékenységét a tulajdonjogok visszaállítása terén adott segítséget, az expertek munkájának hatékonyságát és hitelességét, ami kívánnivalót hagy maga után.
Ezennel megkérném a tisztelt olvasókat, hogy amennyiben valakinek bármilyen ismerete vagy térképe van a régi vízifűrészekrôl és a körülötte levô területek határairól, az jelezze a fenti címzettnek.
Gyergyószentmiklós, 2007. július 30.
Gyere az EMI-táborba!
Remélhetôleg mindenki tudja, hol és mikor lesz a harmadik EMI-tábor.
Ha netán mégsem, akkor tessék fölírni a naptárba: augusztus 8–12., Négyes Motel, Gyergyószentmiklóstól a Gyilkostó felé.
Idén már harmadszor sereglünk össze a Kárpát-medence minden tájáról, hogy együtt lehessünk, s a kikapcsolódás, szórakozás mellett múltunkról, jelenünkrôl is szót váltsunk egymással jövônk érdekében.
Nem a politikusok és nem is a szórakoztatóipar nagyágyúi szervezik a tábort, hanem mi, saját magunknak, és mindenkinek, aki szeretne elölteni öt napot kulturált környezetben a gyergyói hegyek között, és színvonalas programokon ismereteket szerezni a legkülönbözôbb témákban. Idén gróf Széchenyi István gondolatát választottuk mottónak: „Tôlünk függ minden, csak akarjunk!” Azért, mert beszéljünk bár autonómiáról, megmaradásról és mindennapi sorskérdéseink bármelyikérôl, a legelsô dolgunk, hogy valóban akarjuk is mindezt.
Miért érdemes idén is ellátogatni az EMI-táborba?
Azért, mert ismét bôvült a programkínálat. Lesz elôadás a magyar nyelvrôl, a székelyek történetérôl, a román kommunizmust elítélô Tismăneanu-jelentésrôl, a magyar népesedési helyzetrôl, az önrendelkezés nemzetközi jogi vetületeirôl, a baszkföldi autonómiáról, korunk téveszméirôl, az 1945 utáni erdélyi magyar politizálásról, az erdélyi magyarság európai parlamenti érdekérvényesítési esélyeirôl, a magyar állampolgárság kiterjesztésének fontosságáról, a Székely Hadosztály 1918-as harcairól, az erdélyi magyar ifjúságpolitika elmúlt tizenhét évérôl, a Bolyai Egyetem visszaszerzésének esélyeirôl, a tavaly ôszi csonka-magyarországi utcai harcokról és a rendôrségi jogsértésekrôl, és arról, hogy miként jutott Csonka-Magyarország a lakiteleki sátortól a Kossuth téri kordonig – hogy csak a fôbb témákat említsük. És lesz természetesen számtalan koncert, olyan nagynevű elôadókkal, mint a Kárpátia, a Pokolgép, a Knock Out, a Role vagy az Ismerôs Arcok, de mellettük tehetséges fiatal erdélyi együttesek is bemutatkoznak majd. Lesznek különbözô kézműves-foglalkozások, íjászat és erdélyi íjászverseny, borkóstoló a legnevesebb csonka-magyarországi borászok részvételével, és az EMI vezetôivel is meg lehet majd ismerkedni az EMI-kerekasztal során. Aki a csöndes beszélgetéseket szereti, az is megtalálja a számítását a Keskeny Út sátornál. A filmsátor fôként magyar vonatkozású történelmi filmeket kínál, akinek pedig táncolni támad kedve, megkeresheti a táncházat. Mert az is lesz. Megtiszteli a tábort Tôkés László és Böjte Csaba, akirôl Csillagösvény I. és II. címmel dokumentumfilm is készült. Utóbbi alkotóival is személyesen találkozhatnak az érdeklôdôk. Nem feledkezünk meg a jeles erdélyi költô, Dsida Jenô születésének századik évfordulójáról sem, de hogy milyen módon emlékezünk rá, az legyen meglepetés. Lehet ezenkívül lovagolni, kirándulni, önvédelmet tanulni, vagy csak sörözni, beszélgetni, pihenni. A lényeg, hogy megint együtt lehetünk, immár harmadszor, hagyományt teremtve. Aki már volt, az azért jön el újra, mert felejthetetlen élményekkel gazdagodott, aki pedig még nem járt az EMI-táborban, annak azért érdemes eljönni, mert nincs még egy olyan rendezvény Erdélyben, amely üdítôen mentes a napi politikai csatározásoktól. Máris kezdhetsz pakolni a hátizsákba, irány Gyergyó!
Jegyek a helyszínen kaphatók, minden szükséges információ megtalálható a www.emitabor.hu oldalon. Érdeklôdni a következô telefonszámokon lehet: 0745/568.605 vagy 0743/030.628.
Á. B.
Magyar szolidaritás tüze
Amint már tudjuk, az 1933-as gödöllôi jamboree idején a Magyar Cserkészszövetség Magyar Szolidaritás napot rendezett. Az elôre megbeszélt napon cserkészeink tábortüzeket gyújtottak egész Magyarországon és az elcsatolt területeken. A megbeszélt idôben lobbantak fel a szolidaritás lángjai Gödöllôn, a Hargitán, a Tátrában, a Mecsekben, Szabadkán, a Bakonyban. Mindenfelé, ahol magyar cserkészek voltak.
2003 augusztusában a Külföldi Magyar Cserkészszövetség felújította e fontos kezdeményezést. Ennek nyomán otthon, a Kárpát-medencében, Kazahsztántól Honoluluig, Svédországtól Rio de Janeiróig, a Föld minden magyarok által lakott részein fellángoltak a tábortüzek, vagy gyertyácskák.
Ma már az évi munkatervünk állandó része a Magyar Szolidaritás Tüze. Csapataink az idén is lelkesen vesznek részt ebben az akcióban az egész világon. Testvércsapataink az egész Kárpát-medencében is csatlakoztak e kezdeményezéshez.
Az eddigi tapasztalatok alapján kérjük, hogy a gyertyaláng vagy a tábortűz mindenhol a helyi idôszámítás szerint, augusztus 20-án este 21.00 órakor lobbanjon fel a nemzetközi dátumvonaltól nyugatra, tehát Új-Zéland, Ausztrália vonalától keljen útra, és végigkísérve augusztus 20-át, Honoluluban aludjék ki. Így, amikor Budapesten felröppennek a Szent István-napi tűzijáték elsô rakétái, a Magyar Szolidaritás lángja már 11–12 órája van úton, és Honoluluig még ugyanannyi óra útja van hátra.
Valószínű, nincs olyan idôzónája a Földnek, ahol nem élnének cserkészeink és más magyarok, így csak szervezés kérdése a megvalósítás: Tábortűz Croydonban, Fillmore-ban, Los Angelesben, egy gyufavillanás a Hargitán, gyertyák a budapesti lakásokban, mécses Dunaszerdahelyen, tábortüzek Rióban, Caracasban, Sydneyben, Münchenben, Oslóban, Torontóban, Krasznahorkán, Calgaryban, New Yorkban vagy Körösmezôn. Azok, akik a budapesti tűzijátékot nézik, a felröppenô elsô rakétát tekintsék a magyar szolidaritás tüze fellobbanásának.
A beérkezett e-levél jelentéseket – rövid formában – a honlapunkon (www.corvinuslibrary.com) olvashatják szeptember közepétôl.
A szervezôk kérnek mindenkit, vegyenek részt e mozgalomban, és egy pár percre gondoljanak az egész világon szétszórt magyar testvéreinkre.
Márti Afrikai naplója
(folytatás az elôzô lapszámból)
Május 23.
Marsabit, pihenônap. Állítólag éppen a megfelelô hely a kisebb túrákhoz.
A környezô, zöld dombok, ellentétben a kopár, kôsivatagos részekkel, kicsábítják a város fölé a turistákat.
A környéken rengeteg a kihunyt tűzhányó és gof, az amolyan kisebb vulkáni kráterek, meg 830 darab kúp alakú hegyes csúcs is van szétszórva a környéken.
Egyik ilyen vulkáni kráter meglátogatása után elkocsikáztunk Marsabit város melletti éneklô kutakhoz, ahol az emberek nyolc-tíz méter mélyrôl adogatják kézrôl kézre a vedreket, a legfelsô ember meg a veder vizet önti bele egy nagy vályúba, melybôl az emberek és az állatok isznak. Van egy közlekedés-szabályozó, aki egy rögtönzött sorompó mellett áll, azt emelgetve engedi ki és be az állatokat az itatóhoz, sorra járulnak oda a csordák a vályúhoz. A dolgozó, vizet felszínre hozó emberek meg fo- lyamatosan énekelnek, ritmusra adogatják egymásnak a vedreket.
Mint mindenért Afrikában, ami csodaszámba megy a fehér számára, ennek a különös folyamatnak a fotózásáért is pénzt kellett fizetni.
Ez a kút a várostól több mint tíz km-re van, innen hordják hátukon, vagy szamarak hátán, nagy bödönökben a vizet az emberek.
A mai napunk még tartogatott meglepetéseket. A szamburuk földjét terveztük meglátogatni. Egy kis falucskát, Marsabittól 20–25 kilométerre.
Fel is másztunk egy platós Land Rover (már nem is tudom, hányadik ilyen terepjárós kocsikázás, de hihetetlen, hogy egyik autó rosszabb állapotban van, mint a másik) tetejére, majd kezdetét vette az újabb hangulatos, izgalmas vezetés. Eleinte Kenya már jól ismert fôútján száguldoztunk végig, a homokos, köves utat csak a gödrök tették még hepehupásabbá.
Amikor már a szél telis-tele fújta homokkal mindenkinek a szemét, mind a két szemét, és amikor már a kapaszkodás célját szolgáló vasak jól szétverték mindenkinek a veséjét, mind a két veséjét, és amikor már harmadszorra vitte le a szél a fejünkrôl a napellenzôs kalapokat, akkor letértünk az útról, és feltűnt a távolban a szamburu falu.
A szamburuk a maszaiakkal közeli rokonságot mutatnak, szintén nílusi nyelvcsalád, ugyanazt a nyelvet beszélik. Feltehetôleg, amikor a maszaik idevándoroltak Szudánból, egy csapatuk letért kelet felé, és ôk lettek a szamburuk. A nyelvbeli hasonlóság mellett ugyanolyan életmód, szokások, viselet jellemzi, mint a maszaikat. Lemezszerű, színes gyöngysorok és fejdíszek ékesítik a nôket, a harcos férfiak viselete azonban mintha kihívóbb lenne. Tollakkal díszítik fejüket, festik arcukat, karperecek csilingelnek a karjukon, és folyamatosan azzal az okker színű napellenzôszerű frizurájukkal vannak elfoglalva. A fiúknál, szintúgy, mint a maszaiknál, megvan az el morán- képzés, tizennégy éves koruk körül. A lányoknak is át kell esni a beavatáson, a genitális csonkításon, általában esküvôjük napján, vagyis tizenhat éves koruk körül.
A szamburu nemzetség minden egyes tagja, nôk, férfiak és öregek, ott vártak minket, vesszôvázas, trágyából kevert, sárral tapasztott kunyhóik elôtt.
A nagyfônök beinvitált a sátrába, ahol egy tolmács segítségével mindent megtudhattunk róluk. Érdekes egy csevegés volt: szamburu nyelvrôl szuahélire fordított egy tolmács, egy másik szuahélirôl arabra, a harmadik arabról angolra – míg mi egymásnak angolról magyarra. Elmondták, hogy ôk keresztények, csak egy feleséget választanak. Ugyanazt eszik, mint a maszaik, tejet és vért. Tüskés bokrokból készítenek kerítést az állatok számára, akiket inkább tejükért tartanak, húst ritkán esznek. Amikor meg valami pénz áll a faluba, mint amit most is reméltek, olyankor néhányan bemennek a városba, majd két nap múlva térnek meg a batyuval: benne liszt, zöldségek, gyümölcsök. De ilyen eset nagyon ritkán van.
Amint a nagyfônökkel kiegyeztünk az ár tekintetében, mármint, hogy mennyiért árulják el nekünk ezeket az infókat, és hogy mennyiért szabad fotózni, még eltöltöttünk tíz percet a szép lányok, csecsemôjüket szoptató, vagy hátukon cipelô asszonyok, bölcselkedô öregek között, aztán meg már mentünk volna tovább. Fel is kászálódtunk a kocsi tetejére, lehetôleg úgy elhelyezkedve, hogy minél kevesebb ütés érje a vesénket a rázkódó úton a kapaszkodó vasakhoz való dörgölôdéskor. Ám akkor elénk állt egy nagyszájú, látszólag nem is szamburu alak, aki úgy nézett ki, mint aki részeg, vagy be van szívva, és közölte, nem elég a pénz, több kell neki, egészen pontosan egy dollár se – így fogalmazott. Aztán fogott egy követ a kezébe, dobásra készen, hogy ha nem fizetünk, akkor kövez. Érdekes módon, követték példáját a többiek is. Pénzt akartak és nem vicceltek: ott álltak, nagy kövekkel, dobásra készen. Robert volt az elsô, aki felocsúdott a bámulatból, gyorsan a pofa kezébe nyomta a pénzt, aztán üvöltés, hogy induljunk már – és tűztünk a helyszínrôl. Jó tíz perc múlva vettük észre, hogy egy lányt is elhoztunk: alig lehetett tizenkét éves. Kézen-közön besünnyögött a kocsiba, és jött velünk. Csekély angoltudásának köszönhetôen még újabb tíz percbe telt, amíg kiderítettük, az eltérôig akar jönni. Fene se bánja, csak utána ne jöjjenek a többiek.
Pihenônapunk sokkal inkább volt stresszes nap – de élményekben legalább nem volt hiány.
Megtapasztalva az észak-kenyai fôút – földút – közlekedési lehetôségeit, ízlelve a helyi konyha inkább érdekes, mint ízletes különlegességeit, valamint kutatva saját határainkat, hogy meddig bírunk guggolni egy betontalpas vécé lyuka fölött, tudva és érezve azt, hogy két hónapja nem volt víz a városban; nos, ilyen élményekkel hagytuk magunk mögött Marsabit városát.
Május 24.
Már egy ideje halljuk és tapasztaljuk, hogy minél távolabb kerülünk egy afrikai fôvárostól, annál rosszabbak lesznek az utak. Nos, ez a kijelentés Kenyára fokozottan is érvényes. Mikor reggel elindultunk, még csak arra voltunk felkészítve, hogy az úton bármi is történhet. A szétment autógumitól a sártengerben való elakadáson át a kamiontolásig bármi. És akkor még nem beszéltünk a határ melletti városokról, melyek igen rossz hírben álltak. Ha kezünkbe vettünk egy könyvet, és infókat próbáltunk összegyűjteni, kivétel nélkül minden könyv azt írta: az ENSZ nem ajánlja senkinek ezeket az utakat, csak saját felelôsségre, fegyveres kíséret felbérlésével talán meg lehet úszni. Meg hogy a határfalvak mind, mind szörnyű állapotban vannak, a beözönlött és letelepedett menekültek, hajléktalanok miatt, híresek a csempészésekrôl, orvtámadásokról, éppen ezért nagy a korrupció és a bürokrácia, a határôrök igen kötekedôsek, és szeretik töltetni az idôt az emberrel, a tisztviselôk nem egyebek hatalmi erôvel felruházott banditáknál. Emellé már csak piti ügyként jön az említésbe az agresszív pénzváltók hada, akiktôl nem lehet szabadulni, a kéregetôk, meg országszerte a legócskább szállások. Na, mi pont fix ide igyekeztünk. A hely neve Moyale.
Igyekezetünknek mondhatni, meredek határt szabott az útminôség. Be kellett látni, a könyvek e tekintetben nem vicceltek. A terra incognita kifejezés kezdett egyre hitelesebb képet önteni. Víz nélküli sivatag, kopár, a semmibôl kiemelkedô sziklákkal. Éppen egy ilyen táj terült a szemünk elé, amikor lerobbant az autó. Szétment az egyik kereke. Sokat nem tétlenkedtünk, gyorsan lepattantunk a kocsiból, elôvakartuk az új kereket, kikaptuk a régit, és bepattintottuk az újat a helyére. A fenét. Nem így volt. A fiúk iparkodtak, amennyire tudtak, de a csavar erôsen be volt szorítva, a föld égette a rajta fekvôt, még a pólón keresztül is, a rossz kereket felerôsítô váz csavarja szétment, és mindmellé még társult egy 40–42 fokos hôség is. Na de aztán egy jó fél óra alatt sikerült a dolgot rendbe tenni, és gurultunk tovább. Alig egy fél órát mehettünk, amikor… megint lerobbant egy kerék. Ezúttal egy másik. Újabb lassúsági felvétel, kerékcsere, csavarmózerolás – és sanda pillantások az egyetlen, még megmaradt pótkerékre. Mi lesz, ha egynél több is szétmegy? Még az út felénél sem tartunk.
Na, de mentünk tovább. A hely kezdett érdekesebb lenni, a bokrokból elô-elôtűntek valami érdekes emberek – hol egy-egy pisztollyal, hol csak lándzsákkal, hol meg pusztán botokkal felszerelkezve. Olvastam róluk. Itt élnek a gabbrák és a boranák. Ez a pásztornép már feltűnô arab jegyeket is mutat – a rabszolga-kereskedelem korában jelentôs részük áttért a muzulmán hitre. A férfiak turbánt és fehér köntöst viselnek, míg a nôk kangába, vagyis színes lepedôkbe öltöznek. Legfôbb erényük a nagaya, vagyis a béke szeretete – legalábbis így tartják ôk. Ennek ellenére még manapság is sok közöttük a marhatolvaj, amely elég ok arra, hogy folyamatos harcokba keveredjenek a szamburukkal és a rendillékkel. Mi több, a nagaya kedvelôi ma már pisztolyokkal vannak felfegyverkezve.
A hírhedt északi részen a legerôsebb veszélyforrást a sifták, vagyis a szomáliából átvándorló banditák jelentik. Na, mi pont velük és az AK 47-eseikkel nem akartunk találkozni.
Aztán megálltunk egy ellenôrzô pontnál, ahol felszállt mellénk egy jóképű, húszas éveinek elején járó fegyveres ôr, egy AK 47-sel. Angolul elég jól beszélt, és amint meghívtuk, ebédeljen velünk, a nyelve is megeredt. Csupán egy kérdésre nem adott egyértelmű választ: arra vonatkozóan, hogy a mi biztonságunk érdekében szállt fel a kamionra, vagy egyszerűen csak el akar jutni a határhoz, és mi elvisszük? A tény, hogy ebéd közben sem tette le a fegyverét, talán az elsô verzió mellett tanúskodott. Ám folyamatos jókedve és biztató mosolya, hogy nem kell tartanunk semmitôl, már-már elhitette velünk, hogy talán csak a határig utazik…
Ebédünket még forró napsütésben fogyasztottuk el, a kamion alá, a kerekek közé kuporodva, az volt ugyanis az egyetlen árnyékos hely a vidéken. De aztán alighogy felszálltunk a járgányra, és kényelmesen elhelyezkedtünk a tetején, egy jobb kilátás és fotózási lehetôség reményében, elkezdett csepegni az esô. A csepegés néhány perc után zuhogássá fejlôdött, öt perc múlva meg már felhôszakadás zavart be a tetô alá. És tíz perc múlva ott találtuk magunkat egy sártenger kellôs közepén – elakadva a nyomok között. Gyuri szerencsére tudta, nem jó erôltetni a járgányt, mert csak elássa magát – úgyhogy a zuhogó esôben mindenkit leparancsolt a kocsiról, és nekifeszülve a hátsó felének (mindenki az éppen elôtte lévô hátsó felének), küzdöttünk a sárral. Hogy hogyan néztünk ki az akció végére, azt nem igazán tudnám hitelesen leírni. Olyannak láttam magunkat, mint akik egy háború kellôs közepén vannak, és sárral álcázzák a jelenlétüket. Hát felvettük az út színét, az biztos. De minden rosszban van valami jó alapon azzal biztattuk magunkat, hogy legalább most nincsen por és forróság. Bár nem tudom, melyik lett volna kényelmesebb.
Az esô, ahogy érkezett, úgy szaladt is tovább – maga után hagyva a sártengert még hosszú kétszáz kilométeren át, és elôcsábítva a napocskát, hogy segítsen felszárítani a helyzetet.
Az óvatosság magasfoka volt, ahogyan Gyuri letekerte a hátralevô útszakaszt. De hála neki, sikerült megúszni az utazást egy újabb tolódás nélkül. Úgyhogy sötétedés elôtt kicsivel már ott is voltunk a hírhedt határfaluban, Moyaleban.
Meg kell mondanom, a könyvek ezúttal nem írtak igazat. Vagy legalábbis nem a színtiszta igazságot ecsetelték. Ugyan a vízhiány és az ócska szállás hiteles volt, minket ez cseppet sem zavart, mert amúgy is sátorban aludtunk – a vízhiányt meg már kezdtük megszokni. Különben is, gyakorolni kell Szudánra, szokta mondani Gyuri, ha valakinek panaszkodhatnékja támad. Inni mindig van amit, aztán a mosakodást el lehet felejteni úgy három-négy napra. Nálam már jól bevett szokás volt, hogy legalább fél liter vizet megspóroltam az ivókészletembôl, és azt használtam mosdásra. De a fiúk ezt a problémát sokkal lazábban kezelték, mint én.
A szálláson túl egyéb negatívumot nem tapasztaltunk Moyaleban. Aztán meg kiszámoltuk, hogy már csak negyven napunk van, és hazamegyünk. Az expedíciósok és a negyven nap – Ali baba után szabadon. Holnap már hetedhét országon leszünk túl, ha jól számolom. Dél-Afrika, Namíbia, Botswana, Zambia, Malawi, Tanzánia, Kenya. Belépünk a rózsaszín országba – a kamionunkban van egy térkép, amelyen az afrikai országok különbözô színekkel vannak jelölve. Etiópia rózsaszín. És Egyiptom lila. Már ezt várjuk. De még a kettô közé beékelôdik egy szudáni sápadt sárga is.
A katonák az ellenôrzô pontokon kedvesek voltak, még jó tanácsokkal is elláttak, hogy holnap majd, amikor ott leszünk az útlevél-ellenôrzések kellôs közepén, maradjunk türelmesek, mert akkor jobban lehet haladni. Tudják ôk is, túl sok a cécó a határátkeléskor, de akkor is megéri türelemmel maradni – a nyafogókat nem szeretik.
És a riportereket sem.
Így lettem én másnap tanár.
(folytatjuk)
Felhívás
Felhívjuk a lakosság figyelmét arra, hogy a 195/2005-ös Sürgôsségi Kormányhatározat környezetvédelmi elôírásai értelmében minden fizikai és jogi személy köteles betartani az alábbi pontokat:
58 cikkely
e) tilos mindennemű tárgy, termék, csomagolóanyag, és más anyagok mosása felszíni vizekben, mely a víz károsodását okozhatja;
f) tilos mindennemű szennyvíz, kôolajszármazék vagy egyéb szennyezô anyag vízbe való juttatása;
g) tilos mindennemű hulladék vízben, vízparton, nedves területeken való tárolása, robbanóanyagok, elektromos feszültség, kábítóanyagok használata.
Minden elkövetett cselekmény környezetvédelmi kihágásnak minôsül, így fizikai személyek esetében 5000-tôl 10 000 lejig, jogi személyek esetében 30 000-tôl 60 000 lejig büntetendô.
94 cikkely
n) mindennemű cserje, fás növényzet, fűfélék, takarmánynövények meggyújtása és elégetése a környezetvédelmi hatóságok, polgármesteri hivatal, katasztrófa-elhárítási intézmény elôzetes beleegyezése nélkül szigorúan tilos.
96 cikkely
15. minden fizikai és jogi személynek tilos mindennemű ellenôrizetlen hulladékot elszórni, tárolni azokon a helyeken, melyek nem voltak elôzetesen kijelölve arra a célra, azért, hogy elkerülhetô legyen a környezet szennyezése.
Minden elkövetett cselekmény környezetvédelmi kihágásnak minôsül, így fizikai személyek esetében 3000-tôl 6000 lejig, jogi személyek esetében 25 000-tôl 50 000 lejig büntetendô.
Pap Josif Polgármester
Bartha Zsolt Környezetvédelmi szakreferens
Szeretünk Erdély – nyílt fotópályázat
A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége – együttműködve a Magyar Fotóművészek Világszövetségével – nyílt fotópályázatot hirdet, annak érdekében, hogy összegyűjtsük és bemutassuk az utóbbi öt esztendôben, Erdélyben készült, kortárs fotóművészeti alkotásokat. A pályázatra csak olyan alkotások adhatók be, amelyek könyvben még nem jelentek meg. Megkötés nélkül bárki pályázhat. A beküldött képekbôl vándor kiállítást rendezünk és – ha lesz fedezete – fotóalbumot, képeslapot adunk ki.
A Szeretünk Erdély című kiállítás és album egy vallomás, amelyet a helyben élôk és az oda látogatók közösen írnak a fénysugarak segítségével. Erdély természeti szépségét, kulturális örökségét, hagyományait, az itt élôk hétköznapjait kívánjuk megörökíteni, népszerűsíteni és az utókorra hagyományozni.
Életkortól, lakóhelytôl és foglalkozástól függetlenül, szerzônként beküldhetô 10 db bármilyen technikával és technológiával készült, kötetlen témájú papírkép, 20x30 cm-es (A4) méretben. A fotókat semmilyen hordozóanyagra nem kell fele-rôsíteni. A képek hátoldalán minden pályázó tüntesse fel a nevét, a kép címét, postacímét és a kép sorszámát a nevezési lappal egyezôen. A nevezési lap kitöltése kötelezô! Letölthetô: http://www.mafosz.hu/ fotópályázatok címrôl.
Nevezési díj nincs.
A kiállítás rendezôje gondosan bánik a beérkezô pályaművekkel, de a szállítás közben keletkezô károkért nem tud felelôsséget vállalni. Mivel a képekbôl rendezett kiállítás ôrzése, felügyelete sehol sem biztosítható, ezért az onnan jogtalanul eltulajdonított képekért sem tudunk anyagi kártérítést fizetni, de a megismételt nagyítás (nyomtatás) költségét fedezzük.
Díjazás: a zsűri javaslata alapján öt pályázó oklevelet és egy-egy 3000 Ft értékű, fotóművészeti albumot kap ajándékba.
Beküldési, beadási cím: MAFOSZ, 1011 Budapest, Corvin tér 8.
Ha nincs internetkapcsolat, akkor a nevezési lap igényelhetô: gyoril@mmi.hu címrôl is, vagy telefonon: 225/6029, 201/ 5692, 212–6258.
Pályázati naptár
Beküldési határidô: 2007. szeptember 1.
Zsűrizés: szeptember 15-ig
Értesítés az eredményrôl: szeptember 25-ig
Az elsô kiállítás tervezett ideje: 2007. december – 2008. január.
A ki nem állított képek a zsűrizés után – elôzetes idôpont egyeztetéssel elvihetôk.
A kiállításon szereplô képek visszaadásának várható ideje: 2008. július 30.
Tábor volt, Borszéki Napok lesznek
Jutalomtáborban vettek részt gyergyószentmiklósi illetve ditrói III–IV. osztályos gyermekek, a ditrói, két éve működô rajzkör tagjai. Július 18. és 22. között kézműveskedtek, gipszképeket alkottak, gyöngyállatkákat varázsoltak, bogoztak, karkötôket fűztek, de szénrajzot, tájképet is készített a kilenc apróság három kísérô – Bíró Zsuzsánna rajztanár, Bíró Piroska matematika-informatika tanár és Vizoli Erika kézműves – irányításával. Kirándulás is belefért a négy napba, ellátogattak a borvízkutakhoz és a Medve-barlanghoz is. Kiállítással zárták a tábort, amely során teremnyi alkotás bizonyította: érdemes volt megszervezni a tábort, és tábortüzet is gyújtottak a kis alkotók örömére. A szülôk e táboroztatáshoz csekély összeggel kellett hozzájáruljanak, pályázat útján a tábor költségeit Hargita Megye Tanácsa állta, valamint hozzájárult a Ditrói Kulturális Egyesület, a Siklódy Lôrinc Általános Iskola és Portik László is a kicsik alkotótáborához.
Borszéki Városnapok programja
Augusztus 3., péntek
17.00 – 18.00 A borszéki fúvószenekar fellépése az alsóborszéki parkban;
18.00 A XII. Borszéki Napok hivatalos megnyitója: a meghívottak köszöntése, kulturális műsor, fellépnek a művészeti iskola, diákjai László Tibor vezényletével és a Tündérkert virágai tánccsoport. Helyszín: az alsóborszéki kultúrotthon;
19.30 Zene mindenkinek a Hármasligetben – szórakoztató versenyek;
21.00 Mara fellépése;
22.00 Quitt együttes fellépése;
23.00 Szabadtéri diszkó – Deea rádió.
Augusztus 4., szombat
10.00 Zene mindenkinek – Hármasliget;
10.30 Kismotorosok felvonulása;
11.00 Autósbemutató – OFF ROAD;
12.00 Fôzôverseny kezdése;
12.00 Testvérvárosok zászlóinak felvonása a Barátság parkban;
12.00 Néptáncfesztivál – Ditrói Kulturális Egyesület Aranyesô néptánccsoportja, szárhegyi Cika néptáncegyüttes, remetei művelôdési ház néptánccsoportja, tölgyesi néptánccsoport, borszéki Tündérkert virágai tánccsoport;
13.30 Az Ecou és a Gamara-civic kulturális egyesületek műsora;
15.00 Szórakozató verseny gyerekeknek;
15.00 A fôzôverseny kiértékelése;
16.00 Ditrói mazsorett-tánccsoport;
16.00 A fôzôverseny díjazása;
16.15 Ditrói mazsorett-tánccsoport;
17.00–18.00 Bartina zenekar fellépése Szekszárd (Magyarország);
18.00–19.00 Szivárvány tánccsoport – írtáncbemutató (eredeti kopogós táncok);
19.00 Gozefini bűvész műsora;
20.00 Fülbe Mászók együttes fellépése;
21.00 Fluo együttes fellépése;
22.00 Tábortűz;
22.30 Harmónia együttes fellépése – retrózene;
00.00 Szabadtéri diszkó.
Augusztus 5., vasárnap
11.00 Ünnepi mise – római katolikus templom, ortodox templom, református templom;
12.30 De Angelis gyerekkórus fellépése – Hármasliget;
13.00–15.00 Ecou és Gamara-civic kulturális egyesületek műsora;
15.00 Ditrói Aranyesô néptánccsoport;
16.00 Szórakoztató verseny gyerekeknek;
17.00 Gozefini bűvész műsora;
16.00–19.00 Minifutball-bajnokság – Sportpálya;
18.00–19.00 Spitalul 9 humoros műsor;
19.00–20.00 Love Stars együttes fellépése;
20.00–22.30 SISTEM együttes fellépése – Üzem utcai nagyszínpad;
22.30 Tűzijáték;
23.00 Mc Bady együttes fellépése – Hármasliget színpad;
00.00 Szabadtéri diszkó.
K-T. Gy.
Muuuvi – nemzetközi rövidfilm fesztivál
Augusztus 3–5.
A fesztivál augusztus harmadikán reggel 9 órakor parádés felvonulással kezdôdik. A gyergyószentmiklósi művelôdési ház elôtti térrôl hintóval indulnak, megkerülik a fôteret, majd rendôri kísérettel vonulnak Gyergyószárhegyre. A parádé fô támogatói az Aranypatkós Lovas Sportklub fogathajtói, illetve Fülöp László szárhegyi gazda. Ugyanis a muuuvi történetében elôször, a fesztivál kabalájának választott tehén is megmutatkozik. Fülöp gazda Viola nevű pirostarka tehenével Gyergyószárhegy központjában csatlakozik a lovas felvonuláshoz. A megnyitó után – ahol díszbeszédet mond többek közt Gábor László Gyergyószárhegy polgármestere – kezdôdik a tulajdonképpeni fesztivál.
A harmadik muuuvi nemzetközi rövidfilm fesztivál versenyprogramba nevezett filmjeit egy idôben három helyszínen vetítik a Lázár-kastély kapubástyájában.
További programok:
12.00–14.00 óra: Versenyfilmek vetítése
16.00–17.30: daazo.com – elôadás
7.30–18.30: Versenyfilmek vetítése
18.30–20.00: Simfest – elôadás
21.00: Buli a kastélyban; fellép: My Small Community, DJ Vasile, Ali Bishop, Gobbi Kilda.
Augusztus 4, szombat
9.00–10.00: Gyergyói filmek vetítése
10.00–12.30: Versenyfilmek vetítése
12.30–13.30: Animotionfest – elôadás
13.30–14.30: Will Krause – elôadás
15.30–18.00: Versenyfilmek vetítése
18.00–19.00: Branea Matei – elôadás
21.30: FREE PARTY – Dj Maszter, Planet Junk, Ali Bishop, Cooper fellépése.
Augusztus 5., vasárnap:
10.00–11.30: Radu Igazság – elôadás
11.30–15:30: Emlékállítás a SUPER8-asnak
17.30: Szomszédnéni produkciós iroda műsora
18.10: Díjátadási ünnepség
20.00: Záróbuli, fellép: Cooper, Dj Vasile, Planet Junk.
KisAsszony
Tabukérdések a gyönyörrôl
(folytatás az elôzô lapszámból)
Csak egyféleképp megy
Harminchat éves nô vagyok. Csak egyféle pózban tudok elélvezni, akkor sem mindig megy könnyen. Lehet ezen változtatni?
A nemi éréshez hozzátartozik, hogy a szexuális változatosság lehetôségei is kifejlôdjenek. Ehhez nem elegendô az igény, a feltételeknek is létre kell jönniük. Ha ez magától nem alakul ki, ami hosszabb szexuális élet után egyébként bekövetkezhet, akkor érdemes elôrelépni tudatosabban is. A pózok egyszeri kipróbálása nem elegendô. A kísérletezés, ha kedvvel történik, hosszú idôszak, új felfedezések ideje.
Ez azonban nem csupán technikai kérdés. Egy hosszabb kapcsolatban a vágyak gyengülnek, az izgalom nem tartható fenn a legmagasabb hôfokon. A szexualitásnak idônként meg kell újulnia lelkileg is. A személyiség fejlesztésében szép eredmények érhetôk el szakember segítségével.
Idôskorban élvezni
Sajnos úgy éltem le ötven évet, hogy nem sikerült orgazmust elérnem, pedig az eltelt harminc év alatt jó néhány pszichológust „elfogyasztottam”. Akkor hagytam abba a velük való kísérletezést, amikor az egyik pszichiáter fôorvos azt mondta: „Asszonyom, mit akar? A nôk 80 százaléka úgy éli le az életét, hogy nincs orgazmusa.”
A kor nem jelent problémát. A szervezet természetes módon lassabban reagál, mint fiatal korban, és az eredmény is különbözni fog attól, ami korábban létrejöhetett volna, ám a célok sem pontosan ugyanazok, mint korábban. A tapasztaltabb, érettebb ember pontosabban képes kitalálni és megélni vágyait már a fantáziájában is.
Reálisabban látja a lehetôségeit és azt, mire lenne még szüksége. Az emberek idôsebb korban jobban megértik, hogy csak munka árán teljesülnek a vágyak, és valóban képesek örülni annak, ha ez bekövetkezik. Nem számít, mennyi idôbe kerül.
Az agy és az orgazmus
Azt olvastam, hogy az orgazmust meg lehet tanulni. Hogyan? Az agyban kell érezni? De hogyan? Talán az orgazmus is intelligencia kérdése? Úgy hallottam, éppen az intelligens, diplomás nôk a legproblémásabbak.
Az agy szerepe a szexben is fontos, bár vannak a gerincben alsóbb központok is, amelyek orgazmust okozhatnak. Az orgazmus akkor jó, ha más nem veszi el a figyelmünket tôle. Az erôs szellemi munka az agyat megdolgoztatja, de a testet nem eléggé. Ha nincs elegendô testmozgás, az agy kimerül, pszichésen labilissá válik, és kevés energiája marad olyan munkaigényes feladatra, mint például a szex.
Ilyesmi a helyzet azoknál is, akik rosszul alszanak hosszú idôn át: nem képesek kipihenni magukat. Ez a szexben gyorsan érezteti hatását.
Az intelligens nôk sokat gondolkodnak, ami a szexben eleve zavaró, mert ott a nônek nem ez a fô dolga. A nônek éreznie és reagálnia kell. Nem kell vezetnie az aktust. Hagyni kell, hogy a szervezet magától reagáljon.
A fantázia jól használható ebben az esetben, ha nem konkrét, hanem érzésekre és vágyakra épül. Ez elsajátítható. Ezzel együtt azt is meg lehet tanulni, hogyan erôsíthetô fel az izgalom a testben és a lélekben tudatosan, vagyis hogyan érhetô el a tudatos orgazmus.
Pisilnem kell szex közben
Normális, ha hüvelyi orgazmus elérése közben pisilnem kell?
Lehet normális, de lehet akár a felfázás jele is. A helyi stimulálás ugyanis egy kezdôdô gyulladást felerôsíthet. Az élvezettel azonban együtt járhat a vizelet elindulása, hasonlóan a férfi magömléséhez. Talán ez a nôi magömlés, vagy ejakuláció. Ha panaszod nincsen, ellenben élvezettel jár, ne zavartasd magad miatta. Nincs ártalmas következménye.
Szülés után tág maradtam
Férjem szerint a szülés elôtt nagyon jó voltam az ágyban, de amióta megszültem 4,15 kg-os fiamat, állítólag nagy maradt a rés. Próbáltam összehúzni az izmaimat, így valamivel szűkebb, de nem sokkal.
A hüvelyen végsô esetben remekül lehet szűkíteni műtéti úton. Ez a szülésekhez képest már nem nagy ügy, lokális érzéstelenítéssel végzik. Plasztikai sebészt érdemes megkérni rá, nem szülészt. Azonban elôbb meg lehet próbálni tónusba hozni a hüvelyt.
Amikor jó az izgalom erôssége, a hüvely szűkül, belseje megduzzad. Számodra már ez is elegendô lehet. Párod problémái viszont nem csupán a te élvezetedet, hanem az övét is zavarják. Neki személyi tréning segíthet.
A korral csökken a vágy?
Az évek múltával miért lesznek egyre kevésbé aktívak az ágyban a nôk és a férfiak?
Az idô elôtt elöregedô, túlhajszolt, nem sportoló, egyre többet és fôleg krónikusan betegeskedô nôknél és férfiaknál tapasztalunk tartós szexuális leépülést is. Ez elég logikus. A szintén egyértelmű, gyakori okok közé tartozik a partnerkapcsolat fellazulása, ami a szerelem életidejének lejártát jelzi. Ez még sokáig fenntartható akár egy kellemes viszonyban is, de valójában nem hozza azt a minôséget, amiért egymást választották annak idején.
Ki hányszor?
– Az emberek átlagosan évente 103 alkalommal szeretkeznek, vagyis 3–4 naponta (a magyarok 131-gyel a harmadik legaktívabb nemzet szexuálisan).
– Átlagosan csaknem 20 percet töltenek elôjátékkal.
– Bár az emberek több mint egyharmada (35%) állítja, hogy minden alkalommal van orgazmusa szex közben, a férfiaknál ez sokkal inkább igaz (45%), mint a nôknél (17%).
– A tapasztaltabb szeretôknek van a legnagyobb esélyük arra, hogy minden szexuális aktuskor orgazmusuk legyen, ezeknek majdnem fele (48%) a 35 évnél idôsebbek közé tartozik.
– Tízbôl négy nô csak színleli az orgazmust.
Forrás: Durex Globális Szexuális Felmérés (2004)
Sajtos hús
Hozzávalók: 2 db csirkemell (vagy 70 dkg pulykamell), 30 dkg sajt, 2–3 db tojás, kevés tej, 2–3 gerezd fokhagyma, bors, ételízesítô, olaj, liszt.
Elkészítés: A húst szeletekre vágjuk, és beáztatjuk fokhagymás, ételízesítôs, borsos tejbe. Minél tovább pácolódik, annál finomabb. Aztán szűrôre szedjük, és bepanírozzuk (liszt, tojás, reszelt sajt). Olajozott jénaiba fektetjük ôket, és lefóliázva megsütjük. Nagyon hamar elkészül, és isteni finom. Ha valaki pikánsan szereti, készítheti füstölt sajttal, vagy bors mellé használhat még más fűszereket is.
Egészség
7 dolog, ami arra késztet, hogy többet együnk
Az ember nem is gondolná, milyen sok olyan tényezô van, amely észrevétlenül befolyásolja az elfogyasztott táplálékunk mennyiségét. Ezek a dolgok sajnos, nem ahhoz járulnak hozzá, hogy egészségesebb, vitamindúsabb falatokat vegyünk magunkhoz. Éppen ellenkezôleg, arra ösztönöznek minket, hogy minél többet együnk olyan ételekbôl, amelyek nincsenek kifejezetten pozitív hatással a szervezetünkre. Jegyezzük hát meg jól a következô hét tényezôt, és jussanak eszünkbe, ha étkezni kezdünk!
1. Idô
A szokások és a rutin arra ösztönzi az embert, hogy mindig ugyanakkor egyen – még akkor is, ha nem is éhes. Ha ételrôl van szó, olyanok vagyunk, mint Pavlov kutyája. Ha ránézünk az óránkra, és azt látjuk, hogy közeleg az ebéd- vagy vacsoraidô, már rohanunk is a hűtôszekrényhez, étterembe, büfébe stb., hogy megtömjük a hasunkat. Próbáljunk meg elvonatkoztatni az idôtôl, és igyekezzünk akkor enni, amikor valóban éhesek vagyunk!
2. Látvány
Minél gusztusosabban néz ki egy étel, annál nagyobb késztetést érzünk arra, hogy megkóstoljuk, aztán minél többet együnk belôle. Ekkor valójában a „csak a szemem kívánja” effektus áldozatai vagyunk, ennek ellenére összefolyik a nyál a szánkban, és még egy kiadós fôétkezés után csak azért is megesszük azt a hívogató süteményt.
3. Változatosság
Egy tartalmas, laktató ebéd elfogyasztása után gyakran még desszerte is vágyunk. Ennek oka, hogy a fôként fehérjébôl és szénhidrátból álló ételek nem elégítik ki a cukrok és az édesség utáni vágyunkat. Ha tehát azt érezzük, hogy szükségünk van egy nagy adag édességbombára, csokoládé és sütemény helyett inkább fogyasszunk gyümölcssalátát, hiszen a gyümölcsök cukortartalma is ugyanolyan hatásos, viszont egészségesebb és kevésbé hízlal.
4. Illat
Az illat az egyik kulcsfigura abban, hogy figyelmeztesse testünket: az étel a közelben van. Az illatok hatására ugyanis beindul az inzulintermelés a szervezetben, ennek következtében érezzük úgy, éhesek vagyunk, még akkor is, ha valójában nem. A szakemberek szerint az illat és a látvány egyedül is képes aktiválni az éhségérzetet. Próbáljuk hát elkerülni a finoman illatozó, gusztusos falatok közelségét, ha nem vagyunk éhesek.
5. Alkohol
Az ivás nem tudományosan gerjeszt éhséget, de túl sok sör, bor vagy likôr elfogyasztása hátrányosan befolyásolja az ítélôképességet. Ennek következtében hajlamosak vagyunk többet enni. A legtöbb diétázó ember pedig azt mondja, hogy sokkal nehezebben tud elmenni az asztaltól, ha már fogyasztott alkoholt az evés elôtt. Másrészt pedig az alkohol felszívódása és feldolgozása könnyebb a szervezet számára, ha ivás közben eszünk – és így a berúgást is elkerülhetjük.
6. Hômérséklet
Az alacsony hômérséklet arra készteti az embereket, hogy többet egyenek – ez az oka annak, hogy az éttermekben általában hűvös van. A dolog tudományos magyarázata az, hogy hidegben a szervezet igyekszik minél több tápanyagot elraktározni, illetve zsírtartalékot felhalmozni, hogy védelmet tudjon biztosítani a létfontosságú szerveinknek.
7. Finomított szénhidrátok
Egy laktató, szénhidrátban gazdag étel, például tészta elfogyasztása után a test néhány órán belül újabb táplálékadag után kezd sóvárogni. Ezek az ételek megemelik a vércukorszintet, majd rövid idô múlva a vércukorszint leesik, így ismét éhesek leszünk, és többet eszünk, mint amennyire a szervezetünknek valójában szüksége lenne.
Érdemes tehát odafigyelni a felsorolt tényezôkre, és elgondolkodni azon, valóban éhesek vagyunk-e, vagy csupán besétáltunk a hét gonosz egyikének csapdájába.
Balla Hajnalka
Sport
Motorsport/ Enduro-Cross
További tudnivalók a szárhegyi versenyrôl
Az elôzô lapszámainkban írtunk már az enduro-cross országos bajnokság augusztus 11-én, szombaton Gyergyószárhegyen sorra kerülô – sorrendben 5. – futamáról. Most néhány sorban a pályáról és a verseny érdekességeirôl szeretnénk tájékoztatót adni.
A krosszpálya 1,4 km hosszú és 11 ugratót foglal magába. Az ugratók különbözô nehézségi fokozatúak. (A krosszpálya teljes felülete belátható a nézô számára.)
Az endurópálya 11 km, amely emelkedôkkel, ereszkedôkkel és technikai szakaszokkal tarkított. A pálya területén vannak nagyon meredek emelkedôk, kb. 60 fokosak, kitermelôi utak, amelyek helyenként sár- és kôborításúak, továbbá vízmosások, és egyéb természetes akadályok.
A krosszpályára beérkezô versenyzô a mesterségesen összeállított akadályokkal kell megküzdjön, amely még az endurópályának része. Rönkrakás, amelyen át kell menni, rönkakadály különbözô támadási szögekkel, és autógumikból összeállított akadály is nehezíti majd a versenyzôk feladatát.
A pályán 7 ellenôrzô pont van, ahol jegyzik az áthaladó versenyzôket. Egy ellenôrzô pontnál idômérést végeznek (a krosszpálya bejáratánál).
Mint ahogy már utaltunk rá, a sorrend a mért idôk, és a megtett körök számának függvényében alakul ki. A versenypályán az átlagsebesség (egy körre számítva) 55 km/h, de helyenként elérheti akár a 120 km/h-t is.
A pálya ki lesz jelölve szalaggal. Felhívjuk az érdeklôdôk figyelmét, hogy a pályára bemenni szigorúan tilos! Kérjük, hogy vigyázzanak a saját és a versenyzôk testi épségére!
Szeretettel várunk minden motorsportkedvelôt!
A szervezôk nevében, Gábor László
Kerékpársport/ Székely Körverseny
Városunkon is áthaladnak
A közelgô Székely Kerékpáros Körverseny kapcsán ismertté vált, hogy a megmérettetés mezônyét alkotó versenyzôk Gyergyószentmiklóson is átkerekeznek. A városunkon történô áthaladásra augusztus 11-én, szombaton 11-12.30 óra között kerül sor a következô útvonalon: Gábor Áron utca – Szabadság tér – Nicolae Bălcescu utca – Tűzoltók utca – Testvériség sugárút – Állomás utca – Kossuth Lajos utca. Városunkból a körverseny mezônyét alkotó versenyzôk Gyergyóalfalu irányába haladnak tovább.
Amint arról korábbi lapszámainkban beszámoltunk, a Székely Kerékpáros Körverseny az augusztus 9–12. közötti idôszakban Csíkszereda központtal kerül megrendezésre. Az elsô napon egyéni idôfutamos próbát rendeznek, második nap a Csíkszereda – Tusnádfürdô – Sepsiszentgyörgy – Kézdivásárhely – Csíkszereda, míg a harmadik nap a Csíkszereda – Marosfô – Gyergyószentmiklós – Bucsin-tetô – Parajd – Farkaslaka – Székelyudvarhely – Csíkszereda közötti útszakasz megtétele szerepel műsoron. A vetélkedô utolsó napján egy kritériumversenyt rendeznének Csíkszereda központjában. A Székely Kerékpáros Körverseny kapcsán, a hazaiakon kívül eddig magyarországi, ukrajnai és bulgáriai kerekesek jelezték indulási szándékukat.
Fogathajtás
Összeállt a válogatott
A gyergyószentmiklósi bajnoki forduló után összeállt a romániai válogatott, amelynek tagjai: Rákóczi Gergô (Nagykároly), Bodó Zoltán (Csíkszentmárton), Pál Attila (Gyergyóalfalu). A három fogatot a bírói testület választotta ki, az eltelt két évben elért eredmények, illetve a lovak és hajtók felkészültsége alapján. A vébére készülô csapat számára a szakszövetség fogathajtó bizottsága edzôtábort szervez, és ezt augusztusban, Nagykárolyban tartják. Az edzôtábort Bárdos György – a többszörös világbajnok Lázár testvérpár edzôje – koordinálja. A bírói testület ugyanakkor úgy határozott, hogy az esetleges sérülések elkerülése érdekében, a világbajnokságra benevezett lovak nem indulhatnak az országos bajnokság negyedik, csíkkarcfalvi (augusztus 10–12.) fordulóján. Az idei ketteshajtó-világbajnokságot a lengyelországi Warkában tartják az augusztus 27–szeptember 2. közötti idôszakban.
Az eddig lezajlott 3 bajnoki forduló utáni rangsorban: 1. Kovács Imre (Incitato, Kézdivásárhely) 590 pont, 2. Bodó Zoltán (Lipicai Lovasklub, Kovászna) 500 pont, 3. Pál Attila 460 pont (Hipogrif, Gyergyóalfalu), 4. Rákóczi Gergô (Drosera, Nagykároly) 300 pont, 5. Kovács Levente (Prorégió, Marosvásárhely), Ivácson Róbert (Aranypatkós, Gyergyószentmiklós) 230–230 pont, 7. Imre Zoltán (Romsilva, Bethlen) 190 pont, 8. Bartha Róbert (Lipicai Lovasklub) 170 pont, 9. Orosz László 140 pont (Aranypatkós, Gyergyószentmiklós), 10. Bajkó Tibor (Aranypatkós, Gyergyószentmiklós) 110 pont, 11. Bartalis Attila (Lipicai Lovasklub) 40 pont.
Kovács Imre a bajnokság elsô és második fordulójában a Gyergyóalfalvi Hipogrif színeiben versenyzett, de kevéssel a harmadik, gyergyószentmiklósi forduló elôtt átigazolt a kézdivásárhelyi Incitato Lovasklubhoz.
Fogathajtás
Köszönet a támogatóknak!
A július 20–22. közötti idôszakban Gyergyószentmiklóson megrendezett országos bajnoki forduló szervezôi ezúton is köszönik a verseny támogatóinak az általuk nyújtott segítséget. Fôtámogatók: Tig-Rad System Kft., Fekete Lovas Panzió, a Romfeld család, Rozmaring Étterem. Kiemelt támogatók: Mark House, Ben-Com-Mixt, Román Kereskedelmi Bank gyergyószentmiklósi fiókja, Rubin Hotel. Médiatámogatók: Gyergyó Televízió, Gyergyói Kisújság, Objektív Stúdió, Fun FM. További támogatók (cégek és magánszemélyek): Apicom, Melinda Impex Instal, Natur Holz, Monolit, Bandrino, Industry Transilvan, Sazy Trade, Magdolna Impex, Maros Szálloda, Kobezol, A&A Baustar, Vileco Garden, Gál Forest, Borfa Com, Tibsil, Steel Pack, Metrolex, Barfer, Agroinput, Teke Panzió, Kiga Petro, Fenyô Rt., Novadis, Timabob, Betty Florex, Gála Stúdió, Allianz Ţiriac, Arterimpex, Electro House, Ecorom, Tisa Impex, Metaglob, GO Rt., Bajkó László, ifj. Kémenes Attila, Toifor, Geo-Tech, Lázár Computers, Nimbusz, Sifon Réti, Novocom, dr. Simon Alpár és dr. Simon Katalin, Salamandra, Arbor, Server, Salvia For You, Syncro Serv, Exchange House, Sikó Home Business, Colorker, Fundamenta, Wikend Forest, Wilex, Borzont, Transport Csata Levente, Panoráma Turist, Angi Import Export, Gavrils, Amigo&Intercost, Hipparion, Pizza Joe, Metal Vas.
A szervezôk külön köszönetüket fejezik ki a Gyergyói Síegylet tagjainak a bíráskodásban nyújtott segítségükért. Amint azt megtudtuk, a gyergyószentmiklósi fogathajtóverseny szervezôi, a tavalyhoz hasonlóan, idén is meghívják az idény végén a támogatókat, a fogathajtás barátait egy állófogadásra, amelynek során közösen kiértékelik a 2007-es év lovassporteseményeit.
Biatlon
Hargitafürdôn versenyeztek
Az elmúlt hét végén Hargitafürdôn rendeztek nyári biatlonversenyt, amelynek keretében terepfutásra és céllövészetre került sor. A Hargita-kupával díjazott megmérettetésre csíkszeredai, salgótarjáni, brassói, felsôbányai, gyergyószentmiklósi és fundátai sportolók neveztek be. Három korosztályban zajlott a verseny, a gyermekek 3 x 800 métert, a reménység korosztályúak és az ifjúságiak pedig 3 x 1 km-t szaladtak, minden versenyszámban két-két lövéspróbával. Az elsô nap klasszikus stílusban versenyeztek, másnap pedig az elsô napi eredmények alapján üldözôversenyt rendeztek. Az elsô helyezettek névsora. Gyermekek. Lányok: Búzás Dorottya (Csíkszeredai ISK). Fiúk: Garbacea Gabriel (Felsôbánya). Reménységek. Lányok: Vrencseán Szabina (Csíkszeredai ISK). Fiúk: Bernárd Szilárd (Gyergyói ISK). Ifjúságiak. Lányok: Vrencseán Szidónia (Csíkszeredai ISK). Fiúk: Hatházi Péter (Salgótarján).
MOL Románia/ Sajtóközlemény
548 pályázó
A MOL által meghirdetett Segíthetek? pályázaton – amelyre fiatal, tehetséges sportolók nyújthatták be jelentkezésüket – az igényelt támogatások összértéke meghaladta a 260 000 eurót.
A MOL idei Segíthetek? programjára az ország több mint harminc megyéjébôl érkeztek pályázati iratcsomók. A legtöbb doszsziét Bukarestbôl és Hunyad megyébôl küldték, az ötös toplista további tagjai Maros, Temes és Hargita megye. A 144 egyéni pályázó mellett még 31 csapat, azaz összesen 404 sportoló is beküldte jelentkezését.
A Segíthetek? programban változatos sportágak képviseltetik magukat: karaté, gyorskorcsolya, kosárlabda, torna, síugrás, dzsúdó, sporttánc, sakk, úszás, labdarúgás és karting. A pályázók többsége a kiemelkedô teljesítmény megvalósítása érdekében sportfelszerelés megvásárlására pályázott.
„Örvendünk annak, hogy a fiatal tehetségek értékelik a programot, és annak ellenére, hogy a pályázati idô részben egybeesett a nyári vákációval, sok jelentkezô volt. Biztosítjuk a résztvevôket arról, hogy a sportolókból álló zsűri igazságosan bírálja el pályázati anyagukat – hangsúlyozta Szalay Zsolt, a MOL Románia ügyvezetô igazgatója.
A jelentkezôk pályázatát egy volt és egy jelenleg is aktív sportolókból álló zsűri bírálja el: a zsűri elnöke Violeta Beclea-Székely, további tagjai pedig Simona Amânar-Tabără, Camelia Potec és Gyenes Emánuel. Az eredményeket szeptember 26-án tesszük közzé a www.molromania.ro honlapon.
Az idei, második alkalommal megszervezett pályázaton 8 és 18 év közötti egyéni sportolók és csapatok jelentkezhettek. A pályázati kiírást május 16-án tettük közzé, a pályázatok benyújtásának határideje pedig július 18-a volt.
Atlétika
Szentgyörgyi félmaraton
Július 28-án, szombaton Sepsiszentgyörgyön félmaratoni futóversenyt szervezett a Gáll Lajos Futókör. A megmérettetésre az ország 12 helyiségébôl érkeztek versenyzôk, továbbá jelen voltak a Szegedi Napraforgó Futóklub versenyzôi és az oszakai (Japán) Hiroko Ogawa, aki a nôi versenyzôk között elsô lett. A versenyre 44 egyéni induló, 9 váltócsapat, 4 görkorcsolyás és egy kerekesszékes induló nevezett be. A kicsiknek rendezett mikrómaratoni verseny távja 420,19 méter volt, itt összesen 43-an indultak. A legkisebb alig 2 éves volt.
A félmaraton legjobbjai. Nyílt verseny, férfiak: 1. Rácz Levente-Botond (Sepsiszentgyörgy), 2. Căndescu Cosmin (Nagyszeben), 3. Cernat Dănuţ (Bukarest). Nôk: 1. Hiroko Ogawa (Oszaka), 2. Jakab-Benke Hajnalka (Sepsiszentgyörgy), 3. Dobó Katalin (Szeged). A korcsoportonkénti legjobbak. Ifjúságiak: 12–15 évesek: 1. Bors Huba (Csíkszereda); 16–19 évesek: 1. Baractaru Mihai (Brassó). Felnôttek, férfiak: 20–29 évesek: 1. Rácz Levente-Botond (Sepsiszentgyörgy), 2. Căndescu Cosmin (Nagyszeben), 3. Diaconu Alexandru (Brassó). 30–39 évesek: 1. Cernat Dănuţ (Bukarest), 2. Koncz Sándor (Sepsiszentgyörgy), 3. Udvari Csaba (Csíkszentimre). 40–49 évesek: 1. Csutak Tamás (Sepsiszentgyörgy), 2. Vindics István (Szeged), 3. Rus Marius (Brassó). 50–59 évesek: 1. Dan Ilie (Târgovişte), 2. Constantinescu Ioan (Ploieşti), 3. Sumălean Daniel (Ploieşti), 4. Molnár János (Tekerôpatak), 5. Imre István (Csíkszereda). 60 év felettiek: 1. Popovici Emil (Nagyszeben). A 76 éves nagyszebeni futó a verseny legidôsebb résztvevôjének bizonyult.
Nôk. 20–29 éves korcsoport: 1. Jakab-Benke Hajnalka (Sepsiszentgyörgy). 40–49 évesek: 1. Hiroko Ogawa (Oszaka, Japán). 50–59 évesek: 1. Dobó Katalin (Szeged). A váltóverseny dobogósai (a csapatok összetétele): 1. Cernat Dănuţ (Bukarest), Orbán József és Csibi Levente (mindkettô Csíkszereda), 2. Udvari Csaba, Imre Zsolt, Jakab Zsombor (mindannyian Csíkszentimre), 3. Bors Huba, Lukács Elôd, Kristó Lajos (mindhárman csíkszentimreiek).
Gyermekfoci
Svédországban turnéztak az Elite csapatai
Július 16-án, hétfôn kezdôdött el a svédországi Göteborgban a gyermek- és ifjúsági csapatok nem hivatalos világbajnoksága, a hagyományos Gothia Cup küzdelemsorozata. Az idei nagyszabású, nemzetközi megmérettetésen a világ több mint 70 országa képviseltette magát. Romániából Hargita megyei csapatok is jelen voltak, amelyek Csíkszeredából (Siculum) és Gyergyószentmiklósról (Elite) utaztak Göteborgba. Városunkból az Ábrahám Andor edzô és a Gál Endre segédedzô által az Elite Sportklub keretében felkészített 11 (1996/97-ben születettek) és 12 éves (1994/95-ban születettek) korosztályú csapatok léptek pályára.
A Svédországban jegyzett gyergyói vonatkozású eredmények. A 12 éves korosztályban: Öjersjö IF (svéd) – Elite 1–7, Elite – Bele Barkarby IF (svéd) 1–2, Elite – Ödlkra IF1 (svéd) 1–1. A korosztály 18. csoportjának végeredménye: 1. Bele Barkarby IF (gólarány: 17–1) 9 pont, 2. Elite (9–4) 4 pont, 3. Ödlkra IF1 (5–6) 4 pont, 4. Öjersjö IF (2–22) 0 pont. A csoportból az elsô két csapat jutott tovább, így az Elite együttese is. A tizenhatoddöntôbe jutásért kiírt mérkôzésen: Elite – Hässelby SK FF (német) 5–6 (büntetôrúgások után).
A 11 évesek korosztályában a következô gyergyói vonatkozású eredmények születtek: Guldhedens (svéd) – Elite 1–9, Elite – Eskilsminne IF2 (svéd) 0–0, Elite – US Chantilly (francia) 0–7. A csoportmérkôzések után a korosztály 2. csoportjában kialakult rangsor: 1. US Chantilly (15–1) 9 pont, 2. Eskilsminne IF2 (4–3) 4 pont, 3. Elite (9–8) 4 pont, 4. Guldhedens 0 pont. Az Elite korosztályos csapata a B-jelű vigaszágon, vagy rájátszáson folytathatta a küzdelmet. Eredmények: Elite – TSV Hanigsen (német) 7–1, Elite – Eskilsminne IF1 (svéd) 1–0 és TSV Bassum ev (német) – Elite 3–1.
Az Elite 1996/97-es korcsoportú csapatának összetétele: Kósa Áron, Fodor Tamás, Ráduly Barna, Czimbalmos Zalán, Portik László, Erôss Roland, Kémenes Zsolt.
Az Elite 1994/95-ös korosztályú csapata: Paltán Roland, Nagy Dezsô Csongor, Nagy Gergô, Kis Zalán, Negruşa Ede, Benedek Zoltán, Mihály Csaba, Kósa Tamás.
Az Elite csapatainak eredményeit tudva megállapítható, hogy a kisebb gyermekekbôl álló csapat szerepelt jobban, hisz a csoportból továbbjutva a B-jelű vigaszágon a negyeddöntôig jutottak.
Ábrahám Andor edzô: A gyergyói csapatok kiutazása Svédországba a Hargita Megyei Labdarúgó Egyesület révén jött létre. A megyei egyesületnek nagyon rég kapcsolata van a svédekkel. Minden évben a korosztályos bajnokságokat megnyerô csapatokat felhívják a Gothia Cup-on való részvételre. Mi azt mondtuk, hogy ezt is megpróbáljuk, hisz korábban már voltunk egy kisebb méretű eseményen, a dániai Dana Cup-on. A svédországi esemény a labdarúgás terén világszerte az idei év legnagyobb gyermek- és ifjúsági rendezvényeként van nyilvántartva. Közel 1500 csapat vett részt a svédországi tornán, nem csoda, hogy nem hivatalos világbajnokságnak is nevezik. Az Elite két csapattal képviseltette magát, amelyek az 1994/95-ös és az 1996/97-es korosztályokban szerepeltek. Romániából a Steaua Bukarest, az Elite két csapata, illetve a Csíkszeredai Siculum korosztályos együttesei voltak jelen. Az érkezéskor a romániai csapatok számára kijelölt képviselô várt. Rajta kívül egy magyarországi szervezôbizottsági tag is közreműködött, aki nagyon szereti az erdélyieket. A romániaiaknak kijelölt képviselô végig nagyon odaállt a gyermekek mellé, segített, ha szükséges volt.
– A 12 évesek korosztályában három csoportmérkôzésen léptek pályára az Elite kislabdarúgói…
– Három mérkôzést játszott a csapat, végül a második helyen jutottunk tovább a csoportból. Viszont tudni kell, hogy ez a bajnokság, ez a mérkôzéssorozat nagyon kemény. Az az igazság, hogy nem lehet itt úgy részt venni, hogy csak 7–8 játékos alkotja a csapatokat. A távolságok nagyok, ha nyersz, tovább kell menni. Délelôtt is, délután is tartnak a mérkôzések. Olyan eset is volt, hogy a gyermekeknek nem volt idejük ebédelni, buszra kellett ugyanis üljünk, és a másik helyszínre kellett utazzunk. Ezekkel a nehézségekkel is szembe kell nézni. A csoportkör után egy német csapattal mérkôztünk, de kikaptunk. A németek frissebbek voltak, könnyebb program után jöttek. Egy ilyen turnén szükség van egy 14–15 fôs játékoskeretre, mert volt olyan mérkôzés, amelyen már 7–0 arányban vezettünk, és ilyenkor kellett volna cserélni, hogy a játékosok pihenjenek is. A másik probléma az volt, hogy mindkét korosztályból hiányoztak játékosok. László Istvánka lesérült, két további játékosom, nevezetesen Kovács Botond és Ambrus Hunor a magyarországi Felcsúton létesített és működô Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára ment, Bencze Attika más nyári programot választott és így tovább. Ez vezetett oda, hogy csak kevés gyermekkel tudtunk utazni, de úgy vélem így is jó eredményeket értünk el.
– Maradva a 12 éveseknél. Milyenek voltak az ellenfelek?
– Itt úgy van, hogy sok múlik a sorhúzáson. Abban az esetben, ha jó csoportba jutsz, akkor van esélyed a továbbjutásra. Megint más, ha egy brazil, vagy egy kemény német iskola képviselôje kerül a csoportba. Mi svéd ellenfelekkel mérkôztünk. Svédországban rengeteg fociiskola működik. Az igazság az, hogy amatôrök is vannak közöttük, sôt kisvárosok is képviseltetik magukat. A magániskolák labdarúgóin látszik, hogy képzettek, nem szedett-vedett társaságot alkotnak. Mindez már a bemelegítéskor kiderül. Szerintem azt a német csapatot, amely legyôzött, meg tudtuk volna verni. Ez nem sikerült, mert a gyermekek már nagyon fáradtak voltak, ehhez a rendkívüli hôség is hozzájárult. A mérkôzésen egyébként vezettünk 1–0-ra, majd 2–1-re, de végül kiegyenlítettek, majd a büntetôrúgások során kikaptunk.
– A 11 éveseknél más volt a helyzet…
– A kisebbeknél talán jobban szerepeltünk. Ez abból is adódik, hogy több mérkôzést játszottunk. Legjobb hamadikként a B-jelű vigaszágon továbbléptünk a cso-portból. Mindjárt az elsô csoportmérkôzésen megleptek, mert nagy, homokos felületű pályán kellett játszanak a gyermekek. Ebben a korosztályban és csoportban nagyon jónak tűnt számomra a francia US Chantilly csapata. A második naptól kezdôdôen összeszedték magukat a gyergyói gyermekek, és végig szenzációsan fociztak. Az utolsó mérkôzést egy nagyon jó képességű kislabdarúgókból álló német csapat ellen játszottuk. Erre a találkozóra is kifogyott az erô, ez nem véletlen, mert naponta 2–3 mérkôzés is szerepelt műsoron. Mindent megpróbáltunk, hogy szedjék össze magukat, de nem ment, egyszerűen kimerültek a kemény hajtásban.
– Mi a hozadéka az edzô számára a svédországi turnénak?
– Kapcsolatokat tudtam kialakítani. Ugyanakkor megláthattam, hogy valójában milyen is a Gothia Cup. Elmondhatom, hogy az edzôknek nem könnyű, fárasztó, de a gyermekeknek óriási élményt jelent. Ez a résztvétel számomra kedvet ad a további folytatáshoz. Fel tudtam mérni, hogy hol állunk, s úgy vélem, nem vagyunk nagyon lemaradva, ha más országok gyermekcsapataihoz viszonyítjuk magunkat. Tudja mindenki, hogy nagyobb városokban nagyobb a lehetôség a tehetségek kiválasztására. Gyergyóban ellenben az a helyzet, hogy aki focizni jön, azt elfogadjuk. Itt nincs lehetôség, hogy rendszeresen válogatóversenyeket tartsunk, ahol akár 100 gyermek közül kell kiválasztani a legjobbakat.
– Említetted, hogy két tanítványod Felcsúton folytatja játékosi pályafutását…
– Igen. Az 1995-ben született Ambrus Hunorról és az 1996-ban született Kovács Botondról van szó. Az történt, hogy a szülôk elvitték a gyermekeket Magyarországra, Felcsútra a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára, ahol próbajátékon vettek részt. A gyermekek nagyon ügyesek voltak, különbözô vizsgákon vettek részt, s az ottaniak azt mondták, hogy maradhatnak. Egyelôre csak annyit tudok, hogy számukra két edzôtábor következik. Arra, hogy ez így történt, kissé büszke vagyok, mert az én munkámnak az elismerése is. Nem tudom azt mondani nekik, hogy maradjanak Gyergyóban, mert itt nem sok lehetôség van számukra. Itthon a lehetôségek a foci terén nagyon behatároltak. Sajnos, a megyében is kezdünk lemaradni, minden téren gondok vannak.
– Bizonyára a szülôknek is nagy szerepe volt a svédországi utazás során…
– Külön köszönetet szeretnék mondani a szülôknek, és fôleg azoknak, akik a csapatokkal tartottak Svédországba, nevezetesen Ráduly Csabáról és Kósa Csabáról van szó. Nagyon sokat segítettek. Gál Endrének is külön köszönetet szeretnék mondani. Olyan mérkôzések voltak, amelyekre két helyszínen, de egy idôpontban került sor, és ilyenkor fontos volt a segítségük, támogatásuk, és az, hogy ott voltak. Ilyen szempontból is mondhatom, hogy jól sikerült az utazás.
– Más mérkôzések megtekintésére is sor került?
– Természtesen. Láthattam játék közben a brazil játékosokat, az afrikaiakat. Megnéztem a Steaua korosztályos csapatának egyik mérkôzését, a magyar MTK egyik találkozójából egy félidôt. Nagyon tehetséges gárdát alkotnak az MTK Svédországban szerepelt generációjának játékosai. Érdekesség volt, hogy az egyik afrikai csapat tagjai a bemelegítés során táncoltak és énekeltek.
– Jövôben is jelen lesznek az Elite kislabdarúgói a Gothia Cup-on?
– Nem könnyű erre a kérdésre válaszolni, mert nem tudhatjuk elôre, mi mennyibe fog kerülni. Azután, hogy az ország bekerült az Európai Unióba, bizonyára a romániaiak számára is az uniós díjszabásokat léptetik érvénybe. Én azt mondom, ha minden második évben ki tudunk utazni, az is jó lenne. Ez egy külön élmény. A megnyitó során, a göteborgi Ullevi stadionban, 60 000 nézô elôtt, minket és a csíkszeredaiakat érte az a megtiszteltetés, hogy felvonuljunk, képviseljük az országot. Szenzációs élmény volt. Felejtethetetlen marad az óceán alatti buszozás, a göteborgi vidámpark meglátogatása, továbbá alkalmunk volt megtekinteni egy svéd és egy izlandi csapat közötti UEFA–kupamérkôzést is. Itt szeretnék még köszönetet mondani a szállítást biztosító cégnek, nevezetesen a gyergyóremetei L&P Impexnek, hisz nagyon jó busszal utazhattunk. Emiatt elégedettek is voltunk, mert a gyermekek az utazás során végig remekül érezték magukat. Nagy volt a felelôsség, de végül minden jól sikerült.
A kiutazást támogató intézmények és cégek: Hargita Megye Tanácsa, Security Group, Fapicom, Ben–Com–Mixt, Erlascom, Tabilo, Kiga Petro, Electro House és az Euro Power.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Augusztus 2 – 8.
KOS (III.21-IV.20.)
A bolygóállások ezekben a napokban nem igazán kedveznek a felhôtlen magánéletnek. Érzelmi vonalon labilis idôszakot él át. Amennyiben házassága mellett összevissza kujtorog, csak tovább zilálhatja kapcsolatát.
BIKA (IV.21-V.20)
Aki mostanában köt házasságot, annak tartós boldogságot ígérnek a csillagok. A többi Bika szülött számára a Vénusz jelez érzelmekben, élményekben gazdag pár napot, amelyekben lelkileg és testileg is megerôsödhetnek.
IKREK (V.21-VI.21.)
Ha változtatásokat szeretne, most álljon elô javaslataival! Továbbra is érvényes, hogy építenie, és nem rombolnia kellene! Idegeneket ne avasson be pénzügyeibe, és családi, baráti körben se fecsegjen állandóan terveirôl, anyagi helyzetérôl!
RÁK (VI.22-VII.22.)
Kapcsolatában arról szó sincs, hogy bármit is szônyeg alá kéne sepernie, de azért a csatabárdot ne szedje elô naponta! Az idô sok mindenre hoz gyógyírt, legyen hát türelmes!
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Használja ki ezeket a napokat bonyolultabb munkái elvégzésére! Aki építkezik, s jó csapattal dolgoztat, hamarosan élvezheti a családi ház örömeit. Az Oroszlán, aki nyaral, vigyázzon a bôrére, mert a Napnak vannak veszélyes sugarai is.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
E heti horoszkóp-elôrejelzése nem várt, új lehetôségeket kínál önnek. Könnyebben és eredményesebben kommunikál. Fontos megbeszéléseket tehát ezekre a napokra idôzítsen! Szerelmes Szűzek búcsút mondanak a magánynak.
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Szerelmes lett egyik munkatársába, de ô, szegény mit sem sejt errôl. Ön távolról imádja, miközben házasságban él, és ô is családos. Meg akarja vallani az érzelmeit? Mit vár a vallomástól? Felrúgná a családot?
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Kinyaralta magát, kedves Skorpió? Akkor munkára, tanulásra fel, mert sok a tennivaló! Tegyen rendet gondolataiban, lelkében, keresse meg és szórja ki a felesleges, visszahúzó dolgokat, majd helyettesítse azokat építô jellegűekkel!
NYILAS (XI.23-XII.22)
A hajhullása valamilyen egészségügyi problémát jelez. Rendszerint a rossz összetételű táplálkozás, anyagcserezavar, elnyűtt fog, gyulladás a szervezetben a rejtett ok. Találgatni ilyenkor fölösleges luxus, tessék kivizsgáltatni magát! Egy laborvizsgálattal sok minden kiderül!
BAK (XII.23-I.20.)
A szerelemben keserű napok elé nézhet, amennyiben nem szedi össze magát! Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy igen gyorsan változtasson elhanyagolt külsején, legyen otthon is csinos! Kedvese kezdi unni az egyhangúságot.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Ha két felnôtt úgy dönt, hogy már végképp nem tudnak együtt élni, és külön útra térnek, akkor mérlegelniük kell, hogyan fogja ez a lépés megváltoztatni gyermekeik életét! Erre, amennyire csak lehet, fel kell ôket és önmagukat is készíteni!
HALAK (II. 18-III 20.)
Szinte naponta szembesül jó pár új dologgal. A váratlan események hozhatnak például vadonatúj szerelmet is az életébe. Vigyáznia kell saját lendületével, mert amilyen gyorsan indul valami, ugyanolyan gyorsan meg is szűnhet!
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
– Mikor vette észre, hogy megcsalja a férje?
– Öt évvel ezelôtt.
– És megmondta neki?
– Nem. Azóta még nem jött haza.
* * *
Az optikai szaküzletbe bejön egy vevô. Az optikus ezzel fogadja:
– Jó napot, uram! Önnek nyilvánvalóan legalább kilencdioptriás szemüvegre van szüksége.
– Igen? Honnan tudja?
– Onnan, hogy az ajtó helyett a kirakaton keresztül jött be.
* * *
Korán reggel egy autó beragad az országút közepén egy sáros gödörbe. Arra jön egy gazda a lovaskocsijával, és megszólítja a sofôrt:
– Látom, elakadt. Várjon, majd én segítek.
Kivontatja az autót, a vezetô hálából ad neki egy ezrest. A gazda megköszöni, és elégedetten elteszi.
– Tegnap este óta ez a huszadik autó, amit kihúztam – mondja.
– Hogy-hogy? Maga még éjjel is erre jár?
– Igen, akkor hordom a gödörbe a vizet.
* * *
A lakásavatón a háziasszony elhűlve olvassa az egyik csokron a feliratot: „Nyugodjék békében”. Amikor másnap reklamálva felhívja a virágboltot, a boltos próbálja nyugtatni:
– Elnézést kérünk a hiba miatt, elcseréltük a csokrokat. De képzelje magát a másik fél helyébe, aki a temetésen azt olvassa: „Gratulálunk az új otthonodhoz”.
* * *
– És mondja, doktor úr, ha már olyan drága ez a hajnövesztô kúra, legalább használ?
– Hogyne használna – mondja a doktor. A kúra végére olyan hosszú haja lesz, hogy amikor megkapja a számlámat, már nyugodtan tépheti.
* * *
A pszichiáter várótermében két páciens álldogál. Kérdezi egyik a másiktól:
– Ön most érkezett, vagy már távozni készül?
– Kérem, ha én azt tudnám, akkor nem lennék itt.
* * *
Bíró a vádlottnak:
– Tehát, ha jól értem, amit elmondott, akkor munka után hazament, és a feleségét az ágyban találta egy idegen férfivel?
– Igen, bíró úr.
– Erre Ön elôkapta a fiókban tartott pisztolyát, és lelôtte a feleségét?
– Igen, bíró úr.
– És ha szabad kérdeznem, miért nem az idegen férfit lôtte le?
– Bíró úr, ez kisebb bűnnek tűnt, mint mindennap más férfit lelôni.
* * *
A szöszi és a barna autóznak. Benzin nélkül maradnak, és a kocsi leáll.
– Miért álltunk le? – kérdezi a szöszi.
– Benzin nélkül maradtunk – feleli a barna.
– Jajj, de okos vagy! Én tovább vezettem volna.
* * *
Két koma sörözik a kocsmában, az egyiknek a furgonja kint parkol a kocsma elôtt. Látják, hogy a falu papja éppen arra megy biciklivel, és az autókat nézi. Megszólal a furgon gazdája:
– Remélem, a tiszteletes úr nem vette észre, hogy itt vagyok, és nem ismeri fel a kocsimat sem!
– Nem mindegy? – mondja a másik – Az Úr úgyis mindent lát, és tudja, hogy itt sörözünk.
– Az rendben van, de nem mondja el az asszonynak!
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|