Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Jár, de nem jut,
azaz a szelektív empátia esete
Mindenkinek jogában áll azt kedvelni, akit akar, azzal barátkozni, akivel jól- esik. Az viszont már más kérdés, ha egy polgármester kedve szerint részesít elônybe cégeket, embereket. Ez esetben már nemcsak a moralitás kérdése kerül az asztalra, hanem a törvények betartása is megkérdôjelezôdik. A megtörtént eset után pedig természetes a jóhiszemű ember csodálkozása: ilyent is lehet? Az is teljesen logikus, hogy a közvélemény ezek után nem tartja kizártnak a polgármester részrehajlását, egyesek hátrányos, mások elônyös megkülönböztetését. Egy család harmóniája abban a pillanatban felborul, mihelyt kiderül, hogy a papa jobban szereti egyik gyerekét, mint a másikat. Na, de mi már rég nem beszélgetünk családról, úgyhogy ez ránk nem illik. Mi már rég mostohagyermekként vagyunk kezelve, amit igaz, már megszoktunk, de azért az igazságtalanságok újabb és újabb méregcseppjei még keserűbbé teszik hétköznapjainkat. Nem azért, mert mellôzve vagyunk, hanem azért, mert a város polgárait megvezetik, és pénzüket, pénzünket – azt a sokat hangoztatott keveset – önkényesen önös célokra használják. Azért is, mert a tények azt mutatják, hogy ebben partner a városi tanácsosok egy része is, akiket sajnos, már hibáztatni sem tudok. Ennyire telik tôlük. Esküjük ellenére nem ôk a hibások, hanem azok, akik székhez juttatták ôket.
Az RMDSZ feudális jellegű viselkedésrôl tesz tanúságot Hargita és Kovászna megyében, jelentette ki Traian Băsescu államfô székelyföldi látogatása után, és hozzátette, semminek, aminek nincs köze az RMDSZ-hez, nincs joga élni. Elmondta, a két megyében sok emberrel szóba elegyedett, és ezek korruptnak, valamint nem demokratikus helyi báróknak nevezték a magyar vezetôket.
Szomorú, hogy az államfô kell kiteregesse szennyesünket. Szomorú, hogy az RMDSZ, bár helyzetképben van, nem teszi meg azokat a lépéseket, amelyekre már rég szükség lett volna. Biztos, hogy az államfônek van saját stratégiája a romániai magyar kisebbség kézben tartására, és ez a kijelentés akár része lehet annak, de ettôl függetlenül igaza van.
Mindaddig, míg egy polgármester, önös érdekeket szem elôtt tartva, önkényesen dönt a közpénzek felhasználásáról, majd igazát, tetteinek törvényességét, cselekedeteinek helyességét bizonygatva szép esti meséket és andalító altatódalokat talál ki, addig az államfônek, tetszik, nem tetszik, igaza van.
Arra fizetni egy médiának, amit a másik két média ingyen közzétesz, arra költeni a közösség pénzét, amit ingyen meg lehet oldani, ez nem egy jó gazdához méltó lépés, még akkor sem, ha „csak” 150 millió régi lejrôl van szó. Hiszen azt a sokat emlegetett 187 milliót is a közpénzbôl vette el. Sok rászoruló család van, sok kinyújtott kéz várja a segítséget, s ezekbôl a pénzekbôl biztosan lehetett volna néhány családon, emberen, vagy akár intézményen, egyesületen segíteni.
Ha a polgármesternek lenne egy kis szégyenérzete, és némi szerénység is szorulna belé, akkor belátná, hogy magyarázkodásai már egy elemi iskolást sem gyôznek meg. Mondanám, hogy ideje felébredni, de mivel már rég késô, inkább arra biztatom, hogy aludjon vissza. Így legalább nem fogja sem önmagát, sem családját tovább röhögtetni.
Ábrahám Imre
Az a bizonyos „187 millió lej”
A hiteles tájékoztatás érdekében, a replika jogán, közölném a Vásárhelyi Táblabíróságnál 142/ 2006/CCA szám alatt bejegyzett ügycsomóban hozott 151/R számú határozat lényeges elemeit:
„Ami a Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatalt, mint alperest illeti, a felfolyamodási törvényszék megállapítja, hogy ténylegesen ez a közintézmény nem létezik, és nem rendelkezhet különálló jogokkal és kötelezettségekkel. Ugyanis az érvényes 215/2001-es számú Közigazgatási Törvény nem a polgármesteri hivatalt, mint helyi közigazgatási hatóságot tartja külön jogok és kötelezettségek alanyának. Csak a polgármesternek lehet ilyen minôsége…, és ha ezen hivatal alperesi minôségét kezdenénk tárgyalni, csak súlyosbítanánk helyzetét.”
„Ami a Gyergyószentmiklós megyei jogú város polgármesterének a fellebbezését illeti, akinek joga és kötelezettsége Gyergyószentmiklóst képviselni, és aki közjogi személyiséggel bír (a 215/2001-es számú Közigazgatási Törvény 19. cikkelye alapján), a törvényszék ezt megalapozottnak találja.”
„A jelen esetben kétségen kívüli, hogy az alperestôl, mint a helyi közigazgatás képviselôjétôl kért 51 000 eurós kártérítés jelentôs összeg, és ha pert veszített volna, az illetô felfolyamodó alperest vétségért felelôsségre vonhatták volna.”
„Nem utolsósorban nem mellôzhetô az a tény sem, hogy a felek saját belátásuk szerint alkalmazhatják azt az ügyvédet, kirôl hiszik, hogy megfelelô módon képviseli majd érdekeit, akkor is, ha az átlagnál nagyobb tiszteletdíjat alkalmaz.”
Mindezen indokokért a törvényszék elfogadta Gyergyószentmiklós megyei jogú város polgármestereként benyújtott alperesi felfolyamodásomat, és a felperes Environment Kft-t kötelezte a megítélt ügyvédi díj kifizetésére. Jelenleg a bírósági végrehajtó hatáskörében van az illetô összeg felhajtása.
Tisztelettel: Pap József polgármester
Idôalagút (33.)
Az idén a vasút is 100 éves Gyergyóban. Anekdota van arról, hogy miért nem Alfalu felé vette az útját, hiszen ott érintette volna Csomafalvát és Újfalut is. Nem elhanyagolandó az irány gazdasági vonatkozása, de az sem, hogy Marosfô és nem Szárhegy felôl érkezett. Így az alfalviakat azzal ugratni, hogy János bácsi nem volt hajlandó a csűrkaput nyitogatni, meglehetôsen gonoszkodó, bár ma is gyakran elhangzó tréfa.
A Gyergyó épp 100 esztendeje megjelent tudósítása ellenben érdekes és tanulságos olvasmány ma is: „Székely vasutak ügye. – Felolvasta a Székely-Szövetség szamosújvári ülésén: László Gyula –
A mai gyűlésnek sok fontos új tárgya van, s ezért engedjék el nekem, hogy ennél a pontnál, mely mindnyájunk elôtt ismeretes, s a melyet a tavalyelôtti sepsiszentgyörgyi székely gyűlés kimerítôen megvitatott, hosszabban idôzzem.
A helyzet azóta nem változott, a közérdek most is elsôrendű nemzeti szükségnek tekinti, hogy a Borszéki Soma úr által javasolt erdélyrészi traverzális vasút kiépüljön, éspedig egyrészt országos kereskedelmi érdekbôl, másfelôl fajmagyar politikai érdekbôl.
Ez a tervezett vasútvonal ugyanis Kolozsváron át Apahidától kizárólag Marosvásárhely, Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgyön keresztül futna, s a bodzai határon át Buzaunál kapcsolódnék a román fôvasúti hálózatba. Vagyis, a Fekete tenger felé megnyitná a legrövidebb útvonalat, s Konstanczán át a Keletnek is jelentékeny forgalmát felénk terelné. Másfelôl megoldatnék ezzel az erdélyrészi magyarságnak egy nagy kérdése az t. i., hogy a legjelentôsebb tiszta magyar városok egyenes összeköttetésbe jutnak és az érintkezés és az együttműködés a magyar nép között gyakoribb és intenzivebb lenne.
A Sepsiszentgyörgyön felvetett mellékvonalakról ezúttal hallgassunk, mert ha ez a fôvasútvonal kiépítése sikerül, azok létesítését az elôálló nagyobb közszükség is siettetni fogja.
De különben is a marosvásárhelyi kereskedelmi iparkamara éppen a kereskedelemügyi miniszter úrnak egyenes felhívására a helyi érdekű vasútvonalakat mind tervezetbe vette, sôt több új vonalat hozott javaslatba a miniszter úrnak.
Nem kombináljuk tehát most e fôkérdést harmadrendű kívánságokkal, hanem minden erônkkel és befolyásunkkal tartsuk felszínen az erdélyrészi traverzális vasút ügyét.
Javasolom, mondja ki a Székely-Szövetség, hogy sepsiszentgyörgyi határozatát fenntartja, s a kereskedelmi miniszter úrhoz ebbôl a gyűlésbôl is felterjesztést intéz, és meggyôzô érveléssel kérelmezi e vasútvonal létesítését kormányzati programba venni.(…)”
Nem lett semmi a Marosvásárhelyt Székelyudvarhellyel és Sepsiszentgyörggyel összekötô vonalból. 1907-ben ellenben már biztos volt Marosvásárhely – Gyergyószentmiklós – Csíkszereda – Sepsiszentgyörgy összekötésének a szándéka. Még ha Sepsiszentgyörgy – Csíkszereda – Gyergyószentmiklós is volt az építkezés iránya. Hát ennyit a hatásos és meggyôzô érvelésrôl. Valljuk be, mi, gyergyóiak, nem neheztelünk a Székely-Szövetségnél hatásosabban érvelôkre.
Ollózta: Bajna György
Szóljanak bele a forgalomátszervezésbe!
A megnövekedett forgalom bizony gubancokat okoz városunkban is autósnak, gyalogosnak egyaránt. Már számunkra sem ismeretlen a forgalmi dugó fogalma, s egyre inkább kell féltenünk gyerekeinket, ha a kapun kívülre engedjük ôket. Alapos átalakítást igényelne Gyergyószentmiklós közlekedése, de most nem egy nagy, újratervezésrôl beszélnek, csupán részproblémák megoldásáról. Múlt heti lapszámunkban írtuk, hogy az örmény templom környékén terveznek átalakításokat az ésszerűbb közlekedési megoldások érdekében. Ennek kapcsán kerestük fel György Béla csíkszeredai tervezôt – aki a nagyposta elôtti körforgalmat is megtervezte, és az örmény templom körüli forgalom átalakítására kiírt versenytárgyalást is megnyerte –, mondja el elképzeléseit.
– A megye minden nagyobb városában a megnövekedett forgalom miatt módosításokra van szükség. Az elsôdleges szempont a terelôutak kialakítása kellene legyen; a tranzit teherforgalmat ki kell vinni a városon kívülre. Erre rengeteg uniós pénz van, de munkával is jár, mert a nyomvonalat meg kell tervezni, a földtulajdon-viszonyokat tisztázni kell, a földterületeket ki kell sajátítani… Amint a terelôutak kiépülnek, a teherforgalom ott bonyolódik, akkor derül ki igazán, hogy a város területén milyen forgalommal kell számolni, hol szükségeltetnek átalakítások. A forgalom ily módon történô tökéletesítése több évig elhúzódhat, de vannak a forgalomnövekedésbôl adódó olyan problémák, melyek megoldásával nem lehet ennyi idôt várni.
Az örmény templom környéke az egyik olyan hely, ahol a megnövekedett forgalom problémákat okoz a közlekedésben; ennek megoldására kezdett tervezésbe a licitnyertes cég, melynek képviselôje György Béla.
– Ez tűzoltásos módszer, mindenképpen forgalomszervezési tervet igényel, mert ha valahonnan eltereljük a forgalmat, akkor az máshol csapódik le, ott okoz problémát. Nincs tökéletes terv, de azt próbáljuk, hogy a legkevésbé rossz variánst válasszuk ki. A nagyposta elôtti körforgalom gondolom, bizonyította, hogy bár nem tökéletes, de mindenképpen jobb, mint a korábbi torlódások. Én szakképzett mérnökként görcsösen ragaszkodok a gyalogátjárók útkeresztezôdéstôl való eltávolításához. Ez nem a gyalogosok ellen van, hanem az emberek épségéért, a balesetek elkerüléséért. Gondolkodtunk már bizonyos útszakaszok egyirányúsítására is. Az új körforgalom kapcsán figyelemmel kell lenni arra, hogy az örmény templom műemlék, gyűjtöm az információkat…
György Béla elmondta, mihelyt a terv elkészül, kifüggesztésre kerül a polgármesteri hivatalban. Várja a lakosság észrevételeit, javaslatait, és a legjobb megoldásért kész részt venni akár lakossági fórumon is, ahol ezt a kérdést vitatják meg.
B. K.
Iskolaház
Böjte Csaba atya neve nem ismeretlen a gyergyóiak számára, az EMI-táborban tartott megrendítô elôadását néma csendben hallgatták a jelenlévôk, köztük több gyergyói is. Így hallhatták azt is, amint kis dolognak nevezte az általa kialakított gyerekotthonokat, mondván, ô nem tud nagy dolgot tenni. Pedig amire most Portik-Hegyi Kelemen fôesperessel készül, egyáltalán nem kis dolog: a szegény gyerekeken segítenek étellel, tanítással.
– Az olimpián, a maratoni futáson is vannak elsôk, de vannak sajnos olyanok, akik legutoljára érnek be; a szépségversenyeken is az elsôknek komoly taps jár, az elmaradottakat, nem erôst részesítik elônyben. Én tudatosan ezt a lemaradott részt szeretném felkeresni a Gyergyói-medencében – mondta Böjte atya. – Ahová hívtak, oda próbáltunk elmenni, segíteni. Legelôször Szárhegyre hívott az ottani iskolaigazgató, hogy segítsünk; beindítottuk a napközi otthont, és azóta bentlakóotthon is lett. Gyergyóremete is hasonló segítséget kért, ott két csoport is működik már, Csutakfalván és a központi iskolánál. Ditróban és Orotván is van napközi otthon. Célunk az, hogy a leszakadó, lemaradó, egyszerűbb szülôk gyermekeit segítsük, hogy ôk is lépést tudjanak tartani az intenzív oktatást folytató iskolahálózaton belül. Gyergyószentmiklóson is szeretnénk beindítani a napközi otthont, a felkérést, illetve a helység felajánlását az esperestôl kaptuk. Az iskolaház-program nem csak arról szól, hogy van egy váróterem, ahol lehet a gyermek, hogy ne verje kint az esô. Én abból a gondolatból indulok ki, ha van valahol egy gyermek, aki azért sír, hogy vegyen már engem is valaki ölbe, akkor csak kell legyen valahol egy nô, aki meg azért sír, hogy én is úgy ölbe vennék egy gyermeket. Úgy gondolom, hogy a plébánia által felkínált épület egy olyan környezet lesz, ahol ilyen gyerekeket ölbe lehet venni. Mert a gyerekeknek nemcsak ruhára, ételre van szükségük, hanem nagyon sok szeretetre, türelemre, arra van szükségük, hogy valaki játszon, kacagjon velük, figyeljen rájuk.
Portik-Hegyi Kelemen címzetes kanonok, fôesperes-plébános fontosnak tartja a napközi otthonok létrejöttét, és támogatja, mint mondta „szükség van Gyergyószentmiklóson ilyen jellegű iskolaházakra, mert vannak rászoruló családok, gyerekek. Folynak a tárgyalások a napközi otthon beindítása körül”.
Böjte atya és fôesperesünk összefogása révén, reménykedve a szentmiklósiak támogatásában, már ôsztôl megkezdheti működését a rászoruló gyerekek elsô iskolaháza.
Baricz-Tamás Imola
MPSZ-hírek
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Nyolcvannégy hét, több mint egy év és 7 hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Újra és újra megkérdezzük Pap Iosif polgármestertôl, Farkas Zoltán városi RMDSZ elnöktôl, illetve a városi képviselôtestület RMDSZ-es tagjaitól (aki nem ismerné ôket: Antal Péter, Aszalos Albert, Barabás Attila, Blénessy Géza, Eigel Tibor, Fülöp Edit, Kolumbán László, Mann Géza, Nagy Zoltán, Parászka Géza, Portik Csaba, Seer Mihály, Szabó Rudolf, Szász József, Szlávits Erika, Tinka Kálmán, Vencser Sándor), hogy mikor vetnek véget ennek az állapotnak?
Băsescu elnök székelyföldi látogatásáról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete megelégedéssel veszi tudomásul azt, hogy az állam elnöke hosszabb látogatást tett Székelyföldön, s végre a saját szemével és fülével gyôzôdött meg az itteni realitásokról. Az általa felvetett problémák kapcsán a következôket tartjuk fontosnak leszögezni:
– Örvendetes, hogy végre egy magas rangú román politikus mondja ki, hogy a székely gyermekeknek idegen nyelvként kell oktatni a románt. Jogos elvárásunk az, hogy a kormány ezek után minél hamarabb tegye meg a szükséges lépéseket azért, hogy az oktatás módszertana már a következô (2007–2008-as) tanévben megváltozzon. Ugyanakkor itt nem szabad megállni, azt is be kell látni, hogy diszkrimináció az is, hogy a különféle vizsgákon a román és a székely gyermekek ugyanazoknak az elvárásoknak kell megfeleljenek. Ezen a téren is változtatni kell!
– Teljes mértékben egyetértünk az elnök azon megállapításával, hogy az RMDSZ egy feudális rendszert épített ki a Székelyföldön. Ma már lassan lélegzetet sem lehet venni az RMDSZ tudta és beleegyezése nélkül, ez pedig nem jó. Ezért nagy öröm számunkra az a hír, hogy reális esély van a Magyar Polgári Párt bejegyzésére, hisz így lehetôség nyílik a jövô évben esedékes helyhatósági választások nyomán felszámolni ezt a feudális rendszert.
– Az anyanyelvnek a közélet minden területén való szabad használata terén ismét csak egyetérteni tudunk az államfôvel. Különösen azt a kijelentését helyeseljük, hogy a székelyek joggal reklamálnak azért, mert a rendôrségben hemzsegnek a magyarul nem beszélô alkalmazottak. Engedelmével azonban tovább mennénk, s megjegyezzük, hogy Finnország egész területén hivatalos államnyelv a svéd is, csak azért, mert az országban él egy svéd közösség. Ennek szellemében nem túlzást azt kérni, hogy ez legyen hasonlóképpen Romániában is, azaz a román iskolások is tanulják a magyar nyelvet, közhivatalokban lehessen azt használni bárhol az országban, s a magyar helységneveket tüntessék fel mindenhol az országban (térképeken, hivatalos dokumentumokban, útjelzô táblákon, kilométerköveken stb. stb.), ne csak a helységek bejáratánál.
Kormánypénz útjavításra
A Román Kormány nemrég fogadta el azt a határozatot, mely alapján az Állami Tartalékalapból bizonyos összegeket utaltak ki az utak feljavítására. Így Hargita megye több települése is pénzhez jutott, tudtuk meg dr. Garda Dezsô parlamenti képviselôtôl. Gyergyószentmiklós két- milliárd régi lejt kapott az utak rehabilitálására.
Pontosítás a dr. Garda Dezsô parlamenti képviselô múlt heti, A bocsánatkérés és a tények című cikkéhez
Lévén, hogy a cikkben említés esett a Gyergyószentmiklósi Közbirtokosságról is, fontosnak tartom a közvélemény tudomására hozni az alábbiakat:
Tinka Kálmán nem rövidítette meg a Gyergyószentmiklósi Közbirtokosságot sem 5,8 hektárral, sem más méretű területtel. Az említett részen valóban volt visszakapni való vagyona a közbirtokosságnak, amit a helyi földosztó bizottság is jóváhagyott 2004 ôszén, kivéve az akkori erdészet fônökét, Mihăilă Florint, aki a visszaszolgáltatási aktát nem írta alá. Az indoklása az volt, hogy tavasszal, miután elvégzik a terület inspekcióját, akkor látja el ô is kézjegyé-vel az aktát. Tavasszal kiderült, hogy az összterületbôl mintegy 68,3 hektárt tizenöt fizikai személynek (akiknek máshol volt a birtokuk) visszaszolgáltattak, és ki is termelték. Emiatt a közbirtokosságnak máshol mértek ugyanannyi területet. Tehát nem érte kár a közbirtokosságot.
Szeretném megjegyezni, hogy azon tizenöt személy között, akiknek itt mértek ki területet, nem szerepel Tinka Kálmán neve, hanem a tulajdonosé, a Rusz Sántha Rozáliáé.
Dr. Kolumbán László, a Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság elnöke
Orel Dezsô és a XX. század eleji sajtószabadság
Orel Dezsôt nemcsak, mint városunk elsô polgármesterét tarthatjuk számon, hanem, mint lapszerkesztôt, illetve újságírót is. 1907-ben Kálmán István halála után, február 3-tól kezdôdôen ugyanis ô vette át a Gyergyó című lap szerkesztését. Vezércikkeit általában a kiegyensúlyozottság jellemezte. Az általa felvetett kérdéskörök esetében igyekezett mindkét fél oldaláról megközelíteni a valóságot. Igen sokatmondó az újságírással kapcsolatos magatartása. Így például a Polonyi-ügy kapcsán elítélte a korrupciót, de a sajtótámadások durvaságát sem tartotta helyénvalónak a tények feltárásában:
„Ismét szilaj vihar száguld keresztül a magyar közélet mezején és magasra kapja fel az utcza szemetjét. Nem kell hozzá nagy kombinatív képesség, hogy az olvasó tisztában legyen azzal, mirôl van szó e czikk keretében. Szólunk a Polonyi ügyrôl, a melyben megindult a rágalmak kiapadhatatlannak látszó áradása és a mely egyúttal a korrupcziónak olyan feneketlen örvényét nyitotta meg, hogy elborzad az, a ki belétekint.
A korrupczió és a rágalom, sajnos, már évek óta hűséges kísérôje a magyar közéletnek, nemcsak a fôvárosban, hanem a vidéken is, nem csak az országos politi-kában hanem a közigazgatásban is. A mig ezektôl a lappangó, nagy betegségektôl a magyar társadalom meg nem szabadul, addig becsületes állapotok be nem fognak következni.
Nem akarjuk itt a Polonyi-ügyet politikai szempontokból mérlegelés alá venni, figyelmünket inkább az a csúf mohóság ragadja meg, a mellyel a sajtó és a közvélemény egy része ezt az ügyet pertraktálja. A helyett, hogy félôs, óvatos kézzel nyúlnának a beteg testhez, durva kéjjel rántják le róla a kötést, hogy hadd lássa a világ fényes napfény mellett, mint szivárog, tobzódik a romlott vér.”
Mint láthatjuk, a XX. századi magyar közélet sem volt mentes a korrupciótól, és a magas szintrôl irányított panamaügyletektôl. A Gyergyó című lap felelôs szerkesztôje nem a törvénytelenség feltárását tartotta rendhagyónak, hanem a sajtóban megjelent írások hangnemét. Mint írta: „A támadás azonban, melyet a sötét-ben bujkálók a nyílt piaczon intéztek, oly mérges és oly vehemens volt, hogy nemcsak gyönge, megtámadott gyökerű, tölgyet döntött volna ki, de épet és egészségeset is elpusztított volna.
A hajsza annyi csúf, sôt ijesztô jelenséget mutatott fel, és az ízlésnek oly mérvű elvadulását tárta elénk, hogy az mélységes aggodalomra ad okot.
Mert ha így lehet és szabad írni, üldözni, rágalmazni és hajszolni, akkor nincs az a tisztesség, nincs az a becsület, az a hozzáférhetetlen jellem, az a tiszteletet parancsoló múlt, a melyet szenzáczió hajhászásból a sárba ne lehetne tiporni.”
Ugyanazzal a témával foglalkozik a következô lapszám vezércikkében is. Véleménye szerint: „A sajtószabadság a legszentebb jogaink közül való. De ne mondja senki, hogy a magyar sajtó egy részének mostanában észlelhetô elfajulása is része e jogunknak” – írja a kiváló lapszerkesztô, majd a sajtószabadsággal kapcsolatos eszmefuttatását a következôképpen konkretizálja: „A sajtó szabadsága a véleménynyilvánítás szabadsága. A véleménynyilvánításhoz pedig épp olyan jogunk van, mint az élethez és a lélegzéshez.
A sajtószabadság egyet jelent hát az élethez és a lélegzéshez való jogunkkal.
Ám, ha elvitázhatatlan jogunk van élni, elismeri-e azt valaki, hogy ezzel az élettel jogunk van ahhoz is, hogy állandóan a mások becsületében és erkölcsében gázoljunk?
Nem külsô tételes törvényeink szorítnak vissza bennünket az ilyen élettôl, hanem önmagunknak az erkölcsi és becsületérzése.
A valódi ember elôtt ez az elsô törvény. A becsületes embernek erkölcsi és becsületérzése az összes törvénye.
A magyar sajtó banditái ezt a törvényt nem ismerik el. Sem ezt, de még a tételes külsô törvényeket se, a melyekben szintén van mégis mindig valamelyes becsület és erkölcs.”
A Gyergyó című lap kiváló szerkesztôje 1907 nyarán ismét a sajtó és a közélet közötti kapcsolatot érzékeltette. A magyarországi Újságkiadók Országos Szövetségének pécsi közgyűlésével kapcsolatban ismét megfogalmazta az újságírók korrupció elleni harcának a szükségességét, de újra kitért a tisztesség szükségességére. Véleménye szerint: „A sajtó hatalma a nyomtatott betű hatalmán épül fel. Mióta Guttenberg az elsô nyomtatott papirost lobogtatta, azóta a nyomtatott betűt mindig védelemre használták, mint a kard éles pengéjét...
Mi újságkiadók, akik vagyonunkkal, tudásunkkal, egész életerônkkel szolgáljuk a sajtóban rejlô hatalmas kultúrát, azt tapasztaljuk, hogy mi ránk nagyobb súly nehezedik, mi nem közönséges munkása vagyunk a sajtónak, hanem oszlopa! E felelôsség tudatában nem szabad közönséges eszközökkel munkába állani, hanem foglalkoznunk kell azzal az eszmével, hogy a kiadó ossza meg mindenben a felelôsséget a szerkesztôvel. Ne engedjük az igazságot elhomályosítani, ne gázoljunk lelkiismeretlenül, meggondolatlanul és megfontolatlanul a becsületben; higgadtan, elôrelátással munkálkodjunk azon a vakolaton, mely a sajtó munkáját megerôsíti mind abban a rétegben, hova a sajtó betűje kerül.”
Orel Dezsô a következôkben bemutatja a hasonlóságot a nagy budapesti lapok és a kis vidéki újságok helyzete között, utalva egyben a Gyergyó című lap helyzetére is. Mint írja: „Oda fönt Budapesten a nagy, országos politika irányítja a sajtó ellen támadt hangulatot, a vidéken pedig helyiérdekű ügyek, esetleg egyes nagyságok, vagy klikkek. És bizony sokkal könnyebb a nagy fôvárosi lapnak felvenni a küzdelmet az ellenséges hangulattal, mint nekünk itt a vidéken, a hol nap-nap után találkoznunk kell egymással és egymásra vagyunk utalva a gazdasági életben és a társas érintkezésben. Vannak esetek, a midôn nyomasztó súlylyal nehezedik ránk hivatásunk. Tisztességes újságíró, aki átérzi hivatását, elszenvedi ezt a súlyos körülményt és miben sem tántoríttatja el magát az igaz szó kimondásától. A ki tudja, hogy igaza van, azt nem félemlíthetik meg, mert élni kell benne annak a meggyôzôdésnek, hogy a közvéle-mény zöme mindig vele van az igaz ügyért vívott harczban.”
Végkövetkeztetésként az újságírók ellenségeit a következôképpen szólította meg: „Gondolják meg a sajtó ellenségei, hogy a sajtóra éppen úgy szüksége van a közéletnek, mint a törvényeknek (törvényekre). És ha vannak is rossz törvények, ha néha rosszul alkalmazza is a bíró a törvényeket, azért senkinek sem jut eszébe a törvényeket károsaknak és fölöslegeseknek mondani. Éppen így vagyunk a sajtóval is. Az is emberi intézmény, hibák, gyarlóságok nem egyszer csúsznak bele, de általánosságban mégis tisztító tüze a közéletnek. Ha sajtó nem lenne, minden ország és minden város belefúlna a korrupczióba.”
Úgy érzem, Orel Dezsô sorai és a sajtóval kapcsolatos gondolatai száz év távlatában sem vesztették el aktualitásukat. Fennállása óta a Gyergyói Kisújság igen sokat tett Gyergyószentmiklós közéletének a tisztaságáért. Így tehát akaratlanul is szolgálta városunk kiváló XX. század eleji egyéniségeinek az elvárásait.
Dr. B Garda Dezsô Országgyűlési képviselô
Bikát lôttek
Egy szarvasbikával kevesebb van a remetei részen – ez tény; lövés általi halált szenvedett a 6–6,5 kilogrammos agancsú vad. Sok találgatás volt, mi is történt a Remetei bozótosban, hétfôn még a hivatalos források is arról beszéltek, hogy vannak gyanúsítottak, vizsgálja az ügyet a rendôrség. Lapzártára kész tényekkel szolgált Portik-Dobos György, a gyergyói Vadász és Sporthorgász Egyesület igazgatója:
– Augusztus 9-én, úgy háromnegyed hétkor telefonált nekem a vadôr, Hosszú János, hogy lövések vannak a Maros mellett, Remetétôl felfelé. Én öltöztem és indultam. Útközben találkoztam László Zoltánnal és Ivácson-Barát Csabával, kocsival jöttek befelé. Megállítottam, mondtam, valakik lôttek. Mondták is, hogy ôk voltak, célba lôttek. Disznóra volt engedélyük, így nem volt abban semmi furcsa, hogy az autóban ott voltak a fegyverek. Megkérdezve a vadôrt, ô csak azt tudta elmondani, hogy két személyt látott, és egy autót, mert nem tudott közel menni, nem tudta azonosítani a személyeket. Elkezdtük keresni, és megtaláltuk a szarvast. Hívtam a rendôrséget, és megbíztam két vadôrt, ôrizzék a tetemet. A rendôrség fényképeket készített, majd keresni kezdtük az állatban a golyókat, de nem találtunk. Nemsokára László és Ivácson beismerô vallomás tett: a magasles mellett, ahol egy nagy nádas van, disznónyomot láttak, azt is észrevették, hogy mozog a nád, gondolták, disznó túrja a nád gyökerét. Rálôttek. Ellôtték a lábát, s csak akkor látták, hogy szarvas. Már nem volt mit tenni, meg kellett lôni, ne szenvedjen. A történtektôl úgy megvoltak ijedve, hogy nem tudták, mit csináljanak. Tudták, hogy hibáztak. Ivácson-Barát magára vállalta, hogy ô lôtt.
– Mennyibe kerül az, hogy disznónak nézték a szarvast?
– Kártérítésként ki kell fizessenek az egyesületnek 12 000 eurót, és bűnügyileg is felelniük kell tettükért. A törvény szerint, ha a felelôs szervek ezt úgy tekintik, mint vadorzást, 3–7 évig terjedô börtönbüntetéssel, illetve 5000–25 000 lej pénzbírsággal sújtható elkövetôje. Hogy az egyesület részérôl figyelmeztetést, felfüggesztést vagy kizárást kap tettéért a két vadász, azt késôbb dönti el a vezetôtanács.
Vadorzás volt, van és lesz – mondja az egyesület igazgatója, évente egy-két ilyen esettel találkoznak, de sajnos, elôfordul az is, hogy soha nem akadnak a tettes nyomára.
Gábor László, a Baktai csoport vezetôje elmondta, sajnálja, hogy ilyesmirôl kell tudomást szerezzen, s ha ilyenek történnek, akkor érthetô, miért lehet csak ritkán látni szép nagy bikát a területen. László Zoltánt telefonon értük el, éppen utazásra készült, és közölte, nem kíván az ügyben nyilatkozni, Ivácson-Barát Csaba pedig elmondta, nagy a kártérítés összege, ha lehet, részletekben fizeti ki, és várja, mit dönt az igazságszolgáltatás. Hangsúlyozta, nem akartak szarvast lôni… sajnos, az agancsost összetévesztették a disznóval.
B. K.
Tiszta lesz a Maros?
Nem csak a horgászok juttatták el aláírásaikat a megyei környezetvédelemhez, hanem az egyesület vezetôtanácsa is, úgyhogy közös eredménynek számít, ami a minap történt: a Maros Vízügyi Igazgatóság laboránsmérnöke a helyszínre járt, büntetett, vízszennyezô tevékenységek leállításáról szóló jegyzôkönyv készült.
Zöld Imre, a gyergyói egyesület horgászelnöke, valamint Tamás Kálmán halôr elmondta, az ellenôr a kavicskitermelô és mosó cégeket látogatta végig, mint a Marosszennyezés fô okozóit. Az egyik céget büntetéssel sújtották, és egy hét haladékot kapott az ülepítôrendszer tökéletessé tételére. A másik cégnek lévén, hogy nem volt működési engedélye, leállíttatták tevékenységét, és az illegális munkálatok folytatása miatt a törvény elôtt kell felelnie.
A Maros kotrása szeptember végéig tart, ez idô alatt le kell kerítenie a magas martot is, eltakarítva a partról az otthagyott szemétkupacokat. Árvízvédelmi okokból még lesz mederrendbentartás, de semmiképp sem az ívási idôszakban.
Nemsokára újabb ellenôrzés lesz, a környezetvédelmi hatóság is küldi emberét, akkor a derítôállomások által kibocsátott víz tisztaságát is mérni fogják.
Zöld Imre elmondta, köszöni a tagságnak az aláírásgyűjtést, bár már korábban a vezetôség is tett lépéseket a pecások érdekében. Most, ha nem lesz a Marosnak szennyezôje, lesz tiszta víz, szórakozhatnak a horgászok. Felhívta a figyelmet, mindenki tartsa be a szabályokat, csak engedéllyel horgásszon, mert gyakoriak a csendôri ellenôrzések, és a halôr is rendszeresen járja a terepet. Az éjszakai horgászat tilos, a törvény engedélyt ad speciális horgászhelyek kialakítására, de az nagy anyagi áldozattal jár.
A fentebb leírtakat múlt hét csütörtökén közölték az illetékesek. Hétfôn újabb hírt kaptunk a halôrtôl: újra zavaros a Maros, úgy tűnik, a büntetés ellenére sem állt le a kavicsmosás az UFET udvarán. Tamás Kálmán jelezte ezt az illetékes szerveknek, Portik György igazgató pedig fényképet is készített a szennyezésrôl, amit eljuttattak az illetékes szerveknek.
B. K.
Kinek kellek?
El kell tudd adni magad – ez a lényeg manapság, a reklám fél siker. Halljuk, s néha még tovább is adjuk e sikerreceptet. De hogy már a négylábúak is alkalmazzák, ki gondolta volna. Gondosan megválasztott környezetbe helyezkedett el a „fehér bundába csomagolt” csaholó, hogy a látványa még hatásosabb legyen. A város kellôs közepén, jól látható helyen. Ki a virágokat kedveli, az is meglátja, ki rendszeretô, azért mustrálgatja, mert feláldozott néhány növényt a célja érdekében, s aki kutyakedvelô, hát „tálalva” a házi kedvencnek való. S mintha kimosakodott volna a kis számító, hogy ráfigyeljenek. Ôt látva nem kizárt, hogy megtorpan a kóborkutyagyűjtô, s a kószálóeb-ellenesek gazdikká válnak. Hiába na, a jó reklám „teszi a dolgát”.
K-T. Gy.
Vállalkozók tájékoztatása
Pályázatot hirdetett meg a Kis- és Középvállalkozások, Kereskedelem, Turizmus, Szabadfoglalkozások Minisztériuma. A részletekrôl Balla István-Péter programtanácsadó világosította volna fel a gyergyói vállalkozókat pénteken, de csak oly keveseknek tudta átadni az információkat. A Salamon Ernô Gimnázium dísztermében ugyanis alig több mint egy tucat cégképviselô jelent meg. Kérdések azért elhangzottak, és ugyan többnyire nem ehhez a kiíráshoz kötôdôek, mégis kaptak a résztvevôk útbaigazítást.
Balla István-Péter lapunknak elmondta, egy körút részét képezte a gyergyószentmiklósi elôadás is, szűkös volt az idô, csak keveseket lehetett értesíteni, ennek tudja be ô a kis jelenlétet. A program iránt gyenge az érdeklôdés, pedig nem nehéz megírni a projektet, nem több mint egy kéréskitöltés, ám meg kell felelni bizonyos elvárásoknak.
Nem kis összeget kínál fel tájékoztatásként a minisztérium, 2007-re a program költségvetése 40 millió új lej. Maximum hatvan százalék lehet a vissza nem térítendô támogatás, kell hozzá egy 25 százaléknyi banki hitel, a fennmaradó részt pedig, ami legalább 15 százalék, a vállalkozó kell biztosítsa önerôbôl. Jó tudni, hogy a projektben csak azok vehetnek részt, akik augusztus 14–20. között kitöltik a minisztérium honlapján található válogatási űrlapot.
B. K.
Nem tudtak a szerzôdésrôl
Múlt heti lapszámunkban adtunk hírt arról a szerzôdésrôl, melyet a Kelet Infóval kötött Pap József polgármester. Mint olvashatták: „A szerzôdés tárgya szolgáltatás, amely az alábbiakból áll: 2007. február 27. és december 31. között hetente adásidôt biztosít a Fény Televízióban (kedden 20 percet, pénteken 40 percet és ha szükséges, más napokon is).
A felek kötelezettségei mellett szerepel a szerzôdésben az érték is: 1500 lej. Az egyikben. A másikban ugyanis az érték, az 1500 lej mellett kézzel írott bejegyzés áll: havonta (/lună). Lehetne találgatni, hogyan került a havonta a második aktára, de fölösleges, elmondja azt az egyik érintett. Inkább annak próbáltunk utánajárni, hogyan fogadta a másik két, gyergyói média a hírt, hogy költségvetési pénzbôl a Kelet Infónak jár és jut, másnak nem.”
A szerzôdés kapcsán jó néhány tanácsost is megkérdeztünk. Nevezetesen arra voltunk kíváncsiak, tudtak-e róla, és mi a véleményük a papírosról.
Parászka Géza: Nem tudtam a szerzôdésrôl, legalábbis nem emlékszem, hogy elhangzott volna ilyesmi. Az a véleményem, hogy ha bármilyen mértékben módosul a költségvetés, arra rá kell bólintson a tanács. S ha van egy ingyenes ajánlat, például a Gyergyói Kisújságtól, ôrültség megkötni egy szerzôdést, és fizetni azért, amit ingyen le lehetne közölni.
Szlávits Erika: A médiából értesültem a szerzôdéskötésrôl. S nem tartom helyesnek.
Minier Gábor: A Gyergyói Kisújságban olvastam, nem tudtam róla, nem volt errôl tanácsi döntés. Voltaképpen, ha egy polgármester idônként valamirôl beszámol, ezt a sajtó valószínűleg ingyen is közzéteszi. A következô tanácsülésen valószínűleg lesz, aki rákérdez arra, miért volt szükséges ez a szerzôdés.
Eigel Tibor: Nem tudok róla. Kellett volna informáljanak errôl. Biztos, hogy valaki majd elmagyarázza, hogy miért kellett.
Man Géza: Nem hozta a tudomásunkra a polgármester, hogy kivel kötött szerzôdést.
Blénessy Géza: Egyáltalán nem hallottam errôl a szerzôdésrôl.
Dr. Seer Mihály: Nem tudtam errôl a szerzôdésrôl, és véleményem szerint meg kellett volna a tanácsosokkal beszélni.
Portik Csaba: A szerzôdéskötésrôl semmit nem tudtam.
K-T. GY.
Tényfeltáró adatközlés a gyergyószentmiklósi fatüzelésű erômű megvalósulásáról
Sajnálatos tény, hogy a jó testvérvárosi kapcsolatok ellenére ennek a cikknek megírására kényszerültünk, de Papp József gyergyószentmiklósi polgármester udvariatlan, önös érdekű magatartása kényszerített az alábbiakban megfogalmazottak közlésére. A hôszolgáltatási üzleti kapcsolat 2004 szeptemberében kezdôdött. A polgármester úr kérésének eleget téve az úgynevezett „svájci program” megvalósítása miatt utaztunk Gyergyószentmiklósra. A svájci fél által biztosított üzleti terv tanulmányozása után, a siófoki önkormányzat cége, a Termofok Kft. úgy döntött, hogy a 7 millió eurós svájci programhoz a 3 millió euró önrészt biztosítja, azért, hogy az olajszármazék tüzelésű, borzasztóan drága és katasztrofális hatásfokú távfűtésű rendszer kiváltható legyen. 2005-ben a Román állam a svájci program megvalósításához 24 milliárd régi lejt biztosított a gyergyószentmiklósi önkormányzat részére vissza nem térítendô támogatás formájában. Papp Józsefnek, a svájci programot meghiúsító magatartását ekkor tapasztaltuk meg elôször. A 2005-ös évben biztosított, svájci programhoz kötôdô állami támogatás elköltése késett, de álláspontunk szerint – amit a tanácsülésen is megerôsítettünk – a svájci program önrészeként kellett volna elkölteni. A polgármester úr javaslata alapján az utolsó pillanatban másra költôdött, nem a svájci program keretéhez tartozó beruházás valósult meg belôle. Ezzel a döntéssel a svájci program megvalósulásának alapjai lehetetlenné váltak. Többszöri tárgyalások alkalmával folyamatosan azt tapasztaltuk, hogy a polgármester úr célja a svájci program ellehetetlenítése, meghiúsítása. 2005 év májusára sikerült a svájci felet olyan lehetetlen helyzetbe hozni, hogy visszavonták az általuk ígért 4 millió euró támogatás folyósítását. 2006 év júniusában kért fel bennünket arra, hogy egy hasonló projektet dolgozzunk ki, melyet rövid határidôn belül letettük a polgármester úr asztalára, egy általunk telepítendô, gôzturbinás rendszerű, hôszolgáltatás tervezetét. A siófoki Termofok Kft. részérôl született egy döntés és leánycéget alapítottunk Termoenergy S.R.L.-t gyergyószentmiklósi telephellyel. A Termoenergy S.R.L. közbeszerzési eljáráson elnyerte az erômű megvalósítását és a hôenergia szolgáltatás lehetôségét. A svájci program adottságait vettük figyelembe, és vártuk, hogy az önkormányzat ugyanolyan lehetôségeket biztosít részünkre, mint a svájci programnak, például egy telket az erômű megvalósításához. Papp József polgármester a 2006-os év végi tárgyaláson közölte, hogy szeretné, ha az ôáltala elôkészített adás-vételi elôszerzôdéssel lefedett 120 ár területet megvásárolnánk. Az ajánlatot elfogadtuk, és 2007 elején február hónapban elkezdtük a területek megvásárlását. Sajnos, a vásárláskor derült ki, hogy a 120 ár területbôl 27 ár területet (nem egymás mellett lévô szalagparcellát) tudtunk megvásárolni az adatszolgáltatása alapján. Ezután a polgármester úrral folytatott tárgyalásokon kértük, hogy a többi területrész elôszerzôdéseit és telekadatait legyen szíves a részünkre átadni az elôzetes ígéretek alapján. 2007 áprilisában a polgármester úr adatszolgáltatása után kiderült, hogy nincs a területek adás-vételi feltétele rendezve. A projektmenedzserünk áldozatos munkával kiderítette a 27 ár fe-letti hiányzó telket, tulajdonosait. A tulajdonosokkal hosszasan egyeztetve kiderült, hogy az egyik többségi tulajdonos 40 ár területtel, nem hajlandó a területét eladni a részünkre. A többi tulajdonos a kapott információk alapján ígért eredeti 5 euró/négyzetméter árhoz képest a többszöröséért hajlandó eladni a területet. A projektmenedzserünk újabb adatfeltárásba kezdett a hiányzó 40 áras terület pótlására. A meglévô területek mögött kiderítette a telkek tulajdonviszonyát, és sikerült mintegy 120 ár területet elôszerzôdnünk ez év júniusára. Az egyik telek örökösödési eljárását le kellett folytatni, és emiatt is idôcsúszások keletkeztek. Sajnos, az erômű 2007-es évi megvalósulásának késedelmei teljes mértékben Papp József polgármestert terheli, mert az általa rosszul elôkészített telekvásárlás 4–5 hónapos csúszást eredményezett. 2007 közepén a gyergyószentmiklósi és a siófoki polgármester több levelet váltott egymással. 2007 augusztus elején Papp József polgármester testvérvárosi kapcsolathoz méltatlan, udvariatlan lépést tett: a média mögé rejtôzve, saját arcát be nem mutatva a dr. Balázs Árpád siófoki polgármester levelébôl egy mondatot kiemelt, és más szövegkörnyezetbe helyezte, ezzel félretájékoztatta a gyergyószentmiklósi lakosságot. A levélbôl egyébként világosan kiderül, hogy a siófoki önkormányzat cége és leánycége továbbra is szeretné megvalósítani a tervezett erômű-beruházást, de a fent említett telekgondok miatt csúszik az erômű kivitelezése.
Tisztelettel Király Tamás, Termoenergy Kft.
Gyergyószentmiklós 2007. 08. 14.
Márti újabb hódításra készül
Meghódítani az öreg kontinens második legmagasabb pontját, az olasz–svájci határ közelében fekvô Dufourspitze 4634 méteres csúcsát – ez a terve erre a hétre a profi és amatôr hegymászókból verbuválódott csapatnak, tudtuk meg Csibi Mártitól, aki nemrég tért haza afrikai expedíciójáról. Elmondta: „érdekességként még célnak tűztük ki a Margharita Hütte menedékházat is, amely 4554 méterével Európa legmagasabban fekvô pihenôje, jó lenne ott is eltölteni egy éjszakát”.
A profi hegymászók, az Alpok jó ismerôi, akik egyben a szervezôk is, már jó néhány magas csúcsot tudnak magukénak, többek között Tulit Zsombor sepsiszentgyörgyi hegyimentô és Bertóti Zsolt csíkszeredai hegyimentô is köztük van.
A Monte Rosa magashegyi túrát egyhetesre tervezték, így augusztus 19-re már haza is kellene érkezniük. Ugyanebben az idôszakban Svájcban e csapaton kívül lesznek gyergyói mászók is, akik a Matterhorn sziklás csúcsát szeretnék bevenni. „Az induláskor sok szerencsét és jó utat kívántunk egymásnak” – adta tudtunkra Márti, a múlt pénteki indulása elôtt pár órával.
Baricz-Tamás Imola
Ha adnak, vedd el…
Tömbházszigetelés, pénzspórolás
Dunaújvárosi cég képviselôi látogattak városunkba, mint elmondták, a tömbházlakások szigetelése a fô tevékenységük, dolgoztak már Ausztriában, Magyarországon olyan tömbház-rehabilitációs programok keretében, melyben a költségek egy részét kellett a lakó állja, a többit az önkormányzat és az állam fedezte. Most, hogy a román kormány is felajánl ilyen támogatást, remélik, az itt élôk is élnek a lehetôséggel, rendbe tetetik társasházaikat.
Tóth Antal, a kft. vezetôje elmondta, az energia-takarékosság jegyében már a nyolcvanas években végeztek ilyen munkálatokat Ausztriában. A jó példát Magyarország is átvette tobb mint tíz éve. Eu-s pénzekbôl állták a befektetés jó részét, besegített a helyi önkormányzat, s ehhez kellett a lakók hozzátegyék a maguk megtakarított pénzét, vagy akár a bankból felvett hitelt, nem többet, mint a teljes összeg 33–34 százalékát. Lakásszövetkezetek, társasházak élvezhették ezt a támogatást. Mindenhol került egy megbízott személy, aki a lakók érdekeit képviselve, a közgyűlés által megszavazott lépéseket véghezvitte.
Egy-egy társasház szigetelését, nyílászáróinak cseréjét követôen, gyorsan mutatkoztak az elônyök is, amint Tóth Antal elmondja, az energia-megtakarítás százalékban mérhetô, a lakrészek, tetô és pince szigetelése 30–36 százalékos költségmegtakarítást jelentett, a lakásokból nem szökött meg a hô, nem kellett az utca fűtését is kifizessék az ott lakók.
Nagy István Gyergyószentmiklós jegyzôje tömbházlakóként mondta el, itt milyen lehetôségek vannak az energiatakarékosság, a pénzspórolás terén:
– Már 2000-ben megjelent egy erre vonatkozó kormányrendelet a takarékosság jegyében. El kellett teljen ugyan hat év, de most már van a kormánynak egy olyan programja, mely nem csak beszél az energia-takarékosságról, hanem támogatja is azt. A rendelkezés szerint a lakók a befektetés 33 százalékát kell csak fedezzék, a másik 33 százalékot pótolja a helyi önkormányzat, a fennmaradó részt pedig állami költségvetésbôl biztosítják. Ezt a lehetôséget komolyan kell venni, mert az energia ésszerű gazdálkodását jelenti, és megtakarítást ajánl, ugyanis nem mindegy, hogy a teljes összeget kell-e kitegye a tömbházlakó, vagy csak annak egyharmadát.
Arról is konkrétan szólt Nagy István, hogy mit kell tenniük a tömbházlakóknak, hogy e program elônyeit kihasználhassák. Lévén, hogy nem egyéneket, hanem társasházakat támogat ez a program, létre kell hozni a tulajdonosok szövetségét.
– Számomra megmagyarázhatatlan, hogy eddig Gyergyószentmiklóson miért nem jött létre ilyen szövetség, de most változik a helyzet, összeállt 36 család, és szeptember hónapban bejegyeztetjük az elsô tulajdonosok szövetségét Összefogás néven. Mihelyt megalakul a szövetség, megpályázzuk a lakás-rehabilitálási programot, melyhez nagy segítség, hogy jelentkezett egy olyan, magyarországi cég, melynek tapasztalatai vannak ezen a téren. Igényelni fogjuk az állami támogatást, és az önkormányzattól is kérni fogjuk a ráesô részt, aminek nincs is akadálya, ugyanis keret van erre az idei költségvetésben, csak azt várják, hogy valaki igényelje.
Születôben az elsô tulajdonosok szövetsége, melynek tagjai úgy gondolkodnak, hogy lakásukat így is, úgy is javítani, szigetelni kell. Nô a hôkomfort, s ráadásul még pénzt is spórolnak, hisz segít az állam, segít az önkormányzat. Hogy mennyit kell egy-egy család pótoljon, arra akkor lesznek konkrét adatok, amikor a munkálatokat végzô cégek közül pályáztatással kiválasztják a legjobbat, s az elkészíti a terveket, elôáll a konkrét árakkal.
Sokakban él a félelem, hogy a társulás azt eredményezheti, hogy ha valamelyik lakótárs nem fizeti számláit, ôk kell helyette is kitegyék. A Magyarországról jöttek, akik hasonló társulásba szervezôdtek, elmondták, nekik már nincsenek ilyen aggályaik; a lakók ugyanis fel tudnak lépni a nem fizetôkkel szemben, s akár a lakás elkobozására is sor kerülhet, ha nem tud fizetni annak tulajdonosa. A lakrész pedig a társulást illeti meg, tehát nem lehet veszíteni az ügyön.
– Én a lehetôséget hangsúlyoznám – mondta Nagy István. – Értsük már meg, hogy ez nem másnak jó üzlet, hanem számunkra, a lakók számára jelent pénzmegtakarítást. És persze arról is kell beszélni, hogy a tömbházak külsô felújításával változik, szépül a városkép. Képzeljék el, mekkora elôny ez a magánházban lakókkal szemben; ôk is rendbe kell tegyék otthonukat, szigetelniük kell, de csak nekünk jár e munkálatokhoz támogatás. Ôk a tejes összeget fizetik, mi pedig csak egyharmadát kell álljuk.
Szeptemberben az Összefogás megteszi a lépéseket a tömbházuk rendbetételéért. Pályáznak, élnek a támogatási lehetôségekkel. Remélhetôen példájuk ragadós lesz, mások is kedvet kapnak a társuláshoz, hogy lakásuk kényelmesebb legyen, pénzt spóroljanak, és az új külsôvel tömbházuk egy sziget legyen az omló-bomló tömbházrengetegben.
Együtt a magyar fiatalok
Pár hónapos csecsemôtôl a kilencvenkét esztendôs Blénessy Jenô bácsiig minden korosztály tiszteletét tette az idei EMI-táborban; és számuk sem csekély, a rendezvény utolsó estéjére, a koncertre már az ötezredik látogatót várták. Öt sátorban plusz a szabadég alatt párhuzamosan folytak a rendezvények, esténként pedig a mulatozásé volt a terep. Úgy tűnik, e tábor lassan fesztivállá nô, nem csoda, hogy kinôtte már a kempinget, és a szervezôk azon gondolkodnak, hogyan lehetne növelni a teret oly módon, hogy az EMI-tábor helyszíne továbbra is Gyergyószentmiklós maradhasson.
A közel száz programból – és ebbe még nem számoltuk bele a koncerteket – szemelgettünk, hogy a rendezvény nívóját láthassák, hogy a jövô évi táborozáshoz önök is kedvet kapjanak.
Áldás, népesség
Sándorok ültek asztalhoz, a nagycsalád fontosságáról, örömeirôl beszélni a hallgatóságnak: Csíki Sándor, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke, Dánél Sándor, a Csíkszeredai Nagycsaládos Egyesület elnöke és Csép Sándor médiaszakember. Csíki négy, Dánél hét gyerekkel büszkélkedhet, a sorban csak Csép marad el, aki három utódot nemzett, de ô filmjeivel próbál az egykézés ellen, a nagycsalád mellett szólni. Az Áldás, népesség mozgalom tagjaiként elmondták, a nagycsaládban a gyerekek számával szorzódnak a gondok, az örömök viszont hatványozódnak.
Csép Désházát hozta fel példaként, ahol derűs, haragot nem ismerô emberek élnek, s bár megélhetésüket Magyarországon biztosítják, mindig hazatérnek, nem költöznének el onnan. Házaikat nedves vagy száraz kalákával építik, és sok gyereket vállalnak. A jókedv, összefogás hozza a népszaporulatot.
Csíki szerint a példa a fontos: látni nagycsaládosokat, és példát venni tôlük, Dánél pedig állítja, akkor születik a legtöbb gyerek, amikor a legnagyobb nehézségek vannak; a nehézségek családot kovácsolnak. Aggodalomként hangzott el, nem csak a nagycsaládok, hanem a családok intézménye is nagy bajban van, majd Csép-javaslattal ért véget a beszélgetés: „gondoljuk meg emberek, mert kifogyunk a Kárpát-medencébôl!”.
„Sajnos, sok ember eladja magát, eladja testét és lelkét is”
– fogalmazott Gergely István plébános a pénteken tartott, a Magyar prófétai sors Erdélyben című elôadásában, melyet nem elôadásnak szánt, hanem igehirdetésnek. Kihangsúlyozta, ha egy üzenetet megkapunk, azt adjuk tovább embertársainknak, akár alkalmas az idô, akár nem. Gergely István kihangsúlyozta, a lelki légkör az, ami hiányzik a mi életünkbôl, és ez veszélyeztet igazán minket, és nem az, hogy idegen népek vesznek körül. Mert mi lélekben csak úgy tudunk megváltozni, megtérni, ha ezeket az embereket szeretjük, szolgáljuk. Felemeljük a lelkünket, és megszentelve visszakapjuk. „Isten teljesíti a történelmet, csak eszközök vagyunk a kezében. A vele való kapcsolatunk határozza meg a jövendôt. Nem azért forog veszélyben a népünk, mert a Kárpát-medencében van, hanem a lelki légkör hiánya veszélyeztet minket. Mikor egy nép zsellérré válik, méltóságát elveszíti, elvesz önazonosságának tudata is, de ha megtalálja feladatát, megtalálja önmagát is.”
Gergely István plébános, további példákkal szolgálva, felhívta a figyelmet arra, hogy lassan zsellérsorsra jutottunk és valahol, valakinek a szolgálatába állunk. És arra biztatta a jelenlévôket, hogy ne munkások legyenek, hanem olyanok, akik az eszüket, tehetségüket használva, lehetôségeket teremtenek saját maguk felemelkedésére.
Továbbá az önazonosság megôrzéséért, a manipulálás ellen emelte fel szavát, majd Izaiás prófétát idézve, a felelôs vezetôkrôl tette fel a kérdést: ki figyel föl, gondol a jövôre? A múlt csontjainak lerágásából el lehet éldegélni, de mi lesz tovább? Kihangsúlyozta, minden embernek kötelessége a közössége életébe beleszólni, ami nem föltétlenül jelenti azt, hogy politizál. A vezetô feladata az, hogy a sorsfordulóknál elöl álljon, a vezetôk helyzetben vannak, melyet vagy kihasználnak, vagy elutasítanak, mert kényelmesebb. A vezetô, intelligens, hívô ember bocsánatot kér, idézte a Kivonulás könyvébôl Tiszti, majd Márton Áron püspök példáját hozta fel.
És mintegy zárszóként a gyökerek megtartására, az Istenélmény fontosságára hívta fel a figyelmet Gergely István római katolikus pap.
Érdekérvényesítés Európában
„Nem az az egységbontó, aki kimondja, hogy baj van, hanem az, aki okozza” – fogalmazott Tôkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a szombat délelôtti elôadáson, melynek témája az erdélyi magyarság érdekérvényesítési esélyei az Európai Parlamentben volt. A meghívottak között jelen volt Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök, a kampánycsapat vezetôje, Toró T. Tibor RMDSZ-képviselô, az EMNT alelnöke, valamint Sógor Csaba RMDSZ-szenátor. Bagoly Zsolt politológus elmondta, az EMNT Tôkés Lászlónak független jelöltként gyűjtött aláírást, és kitart mellette. Az erdélyi magyar társadalomban ennek két fogadtatása van: egy radikális, mely azt mondja, árulókkal nem tárgyalunk, és ez a választás nemcsak arra jó, hogy végre hiteles és autonomista képviselônk legyen külföldön, hanem arra is jó, hogy az RMDSZ végre megkapja azt a pofont, melynek következtében végre hajlandó tárgyalni a magyar érdekképviseletrôl. A másik fogadtatás az az, hogy egység minden áron, és igen nehéz helyzetben van ez csapat, mert nagyon nehéz úgy megteremteni az egységet, hogy közben árulókkal kéne azt megteremteni. De mindeközben nem mondhatja a csapat, hogy nem tárgyalunk, mert akkor az egységbontó bélyeget megkapjuk – fogalmazott Bagoly Zsolt.
Tôkés püspök felemlegette Traian Băsescu vidékünkön tett látogatását, majd a külképviselet létrejöttének fontosságáról szólt, páratlan lehetôségként jelölve meg: „Azt tűzöm ki magunk elé, hogy valósítsuk meg az európai képviseletet.(…) Hogyan tudnák képviselni azok megfelelô módon és hitelesen Erdélyt Brüsszelben, akik idehaza, Bukarestben, vagy Budapesten sem képviselik megfelelô módon az erdélyi magyarságot”. Az RMDSZ-szel való közös listán, illetve a száznegyvenezer aláírás kötelékében függetlenként való indulásáról szólt Tôkés püspök, visszautasítva a korábban napvilágot látott hírt, miszerint két ikonembert állítanának, ôt és Markó Béla urat.
Szilágyi Zsolt kampányvezetô rávilágított arra, hogy a magyarok megtanították a magyarokat félni. A kampányfônök elmondta, egyáltalán nem optimista az RMDSZ-szel való tárgyalásokat illetôen. Toró T. Tibor RMDSZ-képviselô elôadásában elmondta, hiteles ember kell a külföldi képviseletre, és az RMDSZ bizonyítottan nem képes maga mögé állítani az erdélyi magyarságot. Sógor Csaba szerint „az a legnagyobb bajunk, hogy nem fogjuk fel, mi a valóság és mik a lehetôségeink”, majd hozzátette: „valamivel rosszabb helyzetben vagyunk, mint Mohács elôtt”. A szenátor kérdésre válaszolva elmondta, ô még mindig a listán van, Tôkés László, Nagy Zsolt után harmadikként.
A több mint négyórásra sikeredett elôadáson az érdeklôdôk feltehették kérdéseiket, így többek között felvetôdött az is, hogy mi történik akkor, ha Tôkés püspök az RMDSZ-listán fog indulni. Többek válasza volt az, hogy valószínűleg elveszíti eddigi támogatóinak egy részét.
A magas politikától a lent fogalmáig
Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke tartott elôadást szombaton délután, ahol ismételten kihangsúlyozta, szerinte a 2004 decemberi szavazás valószínű, el volt csalva, errôl szóló könyvét ajánlva a jelenlévôknek. Patrubány azt is elmondta, szándékuk, hogy újra kezdeményezzék a népszavazást.
Böjte Csaba atya elôadása követte az MVSZ elnökének elôadását. Böjte atya a gyerekeket istápoló, felkaroló életérôl szólt, arról, hogy milyen nehézségek árán, milyen megpróbáltatásokon és akadályokon kerekedett felül a keresztény szeretet, melynek gyümölcseként ma ezerötszáz „gyermeke” van.
– Nem értek a nagypolitikához, nem tudom, ki, mennyit csal, lop, azt tudom, hogy lent rengeteg a probléma, és szeretettel le kell hajolni érte. Ha kis dolgokat nem teszünk meg ott lent, akkor a politikusaink a legjobb szándék mellett sem tudnak semmit tenni – fogalmazott Böjte atya, aki a legnagyobb problémának a Kárpát-medencében az abortuszt jelölte meg, és kijelentette, egyetlen háborúban sem hisz, csupán a szeretetben, a szeretet erejében.
Böjte atya megrendítô elôadását követôen a felvetôdô kérdésekre is válaszolt. Válaszolt, a lehetô legnagyobb türelemmel, és nem szégyellte, nem fordult el, mikor a meghatottságtól könnyeivel vívott harcot.
Sajtós szemmel
Az újságíró-kerekasztal témái között is szerepelt Tiszti ügye. A meghívottak, Lukács Csaba (Magyar Nemzet), Ágosoton Balázs (Magyar Demokrata), György Attila (Székelyföld), Makkay József (Erdélyi Napló), Ábrahám Imre (Gyergyói Kisújság) valamint Borbély Zsolt Attila moderátorként a katolikus egyház magyar nemzetpolitikáját boncolgatták, Tiszti elmozdítását pedig, mint a Jakubinyi-jelenség részét említették. Gyulafehérvár döntése mögött többen is politikai nyomást sejtettek, György Attila azon delegáció tagjaként, akik az érsekhez jártak Tiszti maradásáért 10 000 aláírást gyűjtve elmondta, „a fôpásztori szeretet kisebb volt, mint a politikai nyomás”, „a fôpásztori botnak mi mindig az alsó végébôl kaptunk”. Azt is kijelentette, Somlyón kôtömbökkel barikádozták el a plébánia bejáratát, Tiszti onnan nem megy ki. Nem az a fontos, mit akar Gyulafehérvár, vagy mit akar Tiszti, az egységgé kovácsolódott nép nem engedi el papját.
Az október 23-i, magyarországi történések képezték a beszélgetés következô témáját, és Borbély Zsolt Attila feltette a kérdést: lehet-e Magyarországon ezek után szabad sajtóról beszélni, Lehet-e még a másik oldallal tárgyalni. „Vissza kell ütni, ha másképp nem megy, nincs akivel tárgyalóasztalhoz ülni” – fejtette ki György Attila. Lukács pedig a szakma védelmében elmondta, jobb és bal oldalon egyaránt elég kevés ember van, aki megengedheti magának a szabadságot, köti a pénz. Más kérdés, hogy meddig megy el az ember. „Az újságírás szakma, sajnos, lassan nem lélekbôl, hanem pénzért történik” – toldotta meg Ábrahám, akinek azon felvetését, hogy ugyanilyen helyzetben Orbánt tisztára mosta volna-e a sajtó, elutasítóan fogadták. Ágoston Balázs aranyszabálya szerint az újságírónak tisztességesnek kell lenni, hazudni márpedig nem szabad. Az öt elôkészített téma közül három megvitatása elmaradt, és a kérdésekre-válaszokra is kevés idô jutott. Pedig a hallgatóság jelezte, igényli az ilyen beszélgetéseket.
Vasárnap késô éjszaka zárultak az EMI-tábor rendezvényei. Soós Sándor szervezôként elmondta, elégedett lehet, nagyobb rendbontások nem voltak. A rendfenntartó szervekkel a tábor elején sikerült egyezséget kötni. Csendôrség, rendôrség egyöntetű kérése az volt, hogy a román zászló is kerüljön ki a többi zászló közé, és ennek a szervezôk eleget is tettek. Soós elmondta, a rendezvények sikeresek voltak, az érdeklôdôk száma pedig meghaladta a tavalyi résztvevôk dupláját. „Az elôadások színvonalasak voltak, látom, hogy az emberek kisebb körökben tovább folytatják a témák megbeszélését. Remélem, nem csak a táborban ad témát egy-egy elôadás, hanem hazaviszik a gondolatokat. Mivel az autonómia volt a központi téma, gondolom, tábor után sokkal többet tudnak errôl az emberek, tovább is adják tudásukat, bátrabban fognak kiállni az autonómiáért otthon is”.
Az egyetlen problémát az jelentette, hogy kicsinek bizonyult a kemping területe, a táborlakók egy része a tó mellett talált sátorhelyet magának. Amint a szervezô elmondta, jövôre nagyobb területre lenne szükség, és gondolkodnak a felajánlott lehetôségeken, hisz mindenképpen azt szeretnék, hogy az elkövetkezô EMI-táborok színhelye szintén Gyergyószentmiklós környékén legyen.
Baricz-Tamás Imola
Balázs Katalin
Bemutatkoznak a fiatalok
A Gyergyó Területi Ifjúsági Tanácsnak közel ötven tagszervezete van. A korábbi lapszámban már jeleztük, hogy helyet adunk a tagszervezetek bemutatkozására, hogy olvasóink, a medence fiataljai megismerjék ezen szervezetek működését, kedvet kapjanak programjaikhoz. Várjuk a GYTIT tagszervezeteinek jelentkezését, hogy beszámolóik által minél többen megismerhessék munkájukat, céljaikat. Az alábbiakban a Ditrói Kulturális Egyesületrôl, a Nosztalgiázó Fiatalok Klubjáról illetve a Remetei Plébániai Fiatalokról olvashatnak.
Ditrói Kulturális Egyesület
Öt fizikai személlyel működik a ditrói egyesület, melynek elnöke Bíró Zsuzsanna. Olyan ditrói csoportosulások ernyôszervezeteként működik, tudtuk meg Fazakas Szilárdtól, melyek nincsenek bejegyezve. Ilyen például a Ditrói Népizenekar, a Mazsorett Tánccsoport, a Ditrói Hagyományôrzôk, a Ditrói Aranyesô Gyerektánccsoport. A gyerekek felléptek Gyergyószentmikloson, Csomafalván, Borszéken, Remetén. Jelenleg a fiatalok neptáncképzése zajlik, nemrég fejezôdött be a fiatalok népműveszeti ismereteinek bôvítése, mely keretében a kézdivásárhelyi helytörténeti múzeumot és a csernátoni néprajzi múzeumot látogatták meg.
Az egyesület tevékenységi körébe tartozik a különbözô rendezvények szervezésében való besegítés, illetve számos kulturális jellegű program önálló szervezése. A ditrói Teleház működtetése mellett tárlatnyitók szervezése, különbözô programokban való részvétel is szerepel az egyesület céljai között. Legutóbb részt vettek a gyilkostói takarítási akcióban, de nevükhöz fűzôdik a Ditrói Hírlap ünnepi számának megjelenése is. Falunapokat, március 15-i, október 6-i ünnepségeket szerveznek közösen a hivatallal és civilekkel. Az ifjúsági élet fellendítése, a hagyományok ápolása továbbra is a céljuk azon ditrói fiataloknak, kik az egyesület háza táján szorgoskodnak. Pályázatok útján nyertek a Communitas Alapítványtól, AFCN-tôl, ANT-tôl, Hargita Megye Tanácsától.
Fiataloknak, gyerekeknek szervezett táborokban, nemrég Borszéken alkotótáborban vettek részt Hargita Megye Tanácsának támogatásával.
A fiatalok részt kívánnak vállalni a ditrói templom 100. évfordulójára már elôkészített templomjavítási munkálatokban.
Nosztalgiázó Fiatalok Klubja
A Nosztalgiázó Fiatalok Klubja 2005 júliusában alakult, olyan gyergyói fiatalok részvételével, akik a 60-as, 70-es években elterjedô, azóta fejlôdô, továbbalakuló rockzenét szeretik (innen van a név is). Célunk a civilizált szórakozási lehetôség megteremtése, a rockzenéhez, és annak különbözô válfajaihoz vonzódó fiatalok számára olyan bulik és koncertek szervezése, ahol a kezdeményezô fiatalok igényeik szerint szórakozhatnak. Hangsúlyozottan odafigyelünk a biztonságra, és lehetôleg a zenei világ pozitív nevelô hatására is – fogalmazott Magyari Levente.
Célközönségünk középiskolásoktól kezdve, egyetemistákon át bárki, aki civilizáltan viselkedve, jól szeretné érezni magát körünkben. A tagság körülbelül 200 többé-kevésbé állandó résztvevô, az elôkészítô munkálatokat 6–7 ember végzi. Rendezvényeink általában nagyobb ünnepek körül sikeresebbek, amikor a máshol tanuló vagy dolgozó fiatalok is itthon lehetnek. Kolozsváron is szerveztünk már két alkalommal gyergyói bulit (2005, 2006), aminek nagy sikere volt, mert összehozta a gyergyói egyetemistákat. 2005 nyarán szerveztünk egy rockkoncertet az amerikai The Durgas nevű zenekart fogadtuk erdélyi turnéján (http://www.thedurgas.com).
Más típusú rendezvényünk volt a 2005-ös év végén megrendezett forralt boros szánkókirándulás karácsonykor.
Terveiket tekintve Magyari Levente elmondta, a jövôben is hasonló rendezvények szervezésére vállalkoznak, és azt szeretnék elérni, hogy a Gyergyóban élô és máshonnan hazalátogató fiatalok találjanak egy megfelelô, hangulatos társaságot, amellyel bátran elmehetnek szórakozni, ismerkedni.
Remetei Plébániai Ifisek
Csoportunk körülbelül 4 éve működik rendszeresen, fôként vallásos alapon, amelyet fontosnak tartunk. Talán ez a magja a csoportnak: a hitünk az, amire büszkék lehetünk. Átlagosan 30–40 fôs a csoport, amelyhez 16 évesektôl 25 évesekig csatlakoztak fiatalok, mondta Puskás László. A továbbiakban pontokba szedve a tevékenységükrôl olvashatnak beszámolót.
Szombat esténként találkozunk, vallásos hangulatot teremtünk a csoportban, bibliaórákat, elmélkedéseket szervezünk, ifjúsági énekeket tanulunk, játékokkal fokozzuk a hangulatot. De talán a legfontosabb a sok meghívott, akik eljönnek hozzánk szombat esténként beszélni életükrôl, élettapasztalataikról. Többek közt volt már nálunk Böjte Csaba atya, hivatalos személyek, akik foglalkozásukról, munkakörükrôl beszéltek (orvos, szerzetesek, segítô nôvérek, polgármester, hivatalnokok, vendégek külföldrôl stb.)
* Minden évben megszervezzük az ünnepélyes karácsonyfa-díszítést a központi téren a fiatalokkal, mindezt énekekkel, kis kínálkodással, és a gyerekek műsorával fűszerezve, ami a kultúrházban folytatódik.
* Szintén évente részt veszünk különbözô búcsújárásokon, akár a falu legtávolabbi kápolnájánál, akár Csíksomlyón. Képviseljük csoportunkat, mindezt kis kirándulással, túrázással, fiatalos lendületben, játékosan.
* Továbbá képviseltük már csoportunkat a Németországban megrendezett Világifjúsági Találkozón is, ahol igazán jól éreztük magunkat.
* Nagyobb ünnepélyeken, vagy akár névnap-, szülinapköszöntés alkalmával meglátogatjuk illetve köszöntjük a faluban élô hátrányos helyzetű és mozgásképtelen embertársainkat, és ezáltal bevonjuk ôket is kicsit a mi életünkbe, énekelünk közösen, ünnepelünk.
* Minden évben megszervezzük a támogatásból származó (Dévai Szt. Ferenc Alapítvány) segélycsomagok szétosztását a rászorulók számára.
* Rendszeresen kirándulunk a közeli erdôkben, nyáron pár napos kiruccanásokat szervezünk, télen meg szánkózásokat.
* Szintén évente farsangi bulit szervezünk a plébánián, meghívjuk a mozgássérült barátainkat is, ahova persze mi segítünk eljutni nekik. Így együtt szórakozhatunk, és nem hagyjuk figyelmen kívül a jó hangulat mellett a számunkra fontos vallási részt sem.
* Havonta vagy kéthavonta legalább egy ifjúsági misét szervezünk. Ilyen téren szerencsések lehetünk, mivel a közös összejöveteleken kiderült, jó néhány gitáros van a csoportban, illetve van egy zongoristánk is, aki csak fokozni tudja az ifimise hangulatát, szépségét.
A jövôre nézve nem mondhatom, hogy komolyabb célkitűzések állnak elôttünk. Habár csoportunk hamarosan bejegyzôdik hivatalosan is, eddig azért nem akartuk bejegyeztetni, mert úgy volt szép, ahogy az elindult, pénz, érdekek és nagy célok nélkül, lelki gazdagságban, egyszerűségben. Aztán mégis a bejegyzés mellett döntöttünk néhány komolyabb pályázat érdekében, amely a fejlôdésünket szolgálhatja. De ha mégis jövôbeli célokról kellene beszéljünk, akkor talán annyit említenék meg, hogy az eddigi rendezvényeinket szeretnénk fenntartani, miden évben megszervezni, továbbá szeretnénk néhány pályázatot megnyerni, amelyek segítségével hangszereket, kivetítôt, néhány szükséges eszközt, esetleg egy saját ifjúsági házat alakítanánk ki. De talán a legfontosabb megmaradni olyan lelkületben, amilyennel ez a csoport elindult, hitben, tisztán, érdekkapcsolatok nélkül, szabadon.
B. K.
Kis újságok tapasztalatcseréje Borszéken
Szombaton, augusztus 11-én a Zákányszéki Kis Újság és a borszéki Források szerkesztôsége tartott egy kerekasztal-megbeszélést a két újság közti együttműködést illetôen. Mindkét szerkesztôséget 4–4 fô képviselte. Meghívottként jelen volt Székelyudvarhelyrôl Ivácsony József, a Források szerkesztôség technikai felelôse és Patka Sándor, a Borszékért Alapítvány elnöke. Mindkét szerkesztôség ismertette a saját lapját, majd Boldogné Fodor Erzsébet, a Zákányszéki Kis Újság szerkesztôje ismertette azt a pályázási lehetôséget, amit ôk találtak Zákányszéken, amelynek értelmében minden hónapban megjelentetnek egy oldalt a Zákányszéki Kis Újságban Borszékrôl. Ennek fejében mi is terjesztjük Borszéken a Zákányszéki újságot, benne idegenforgalmi, szállásadási lehetôségeket. A két szerkesztôség egy-egy újsággyűjteményt adott át a másik félnek. Reméljük, hogy ez a tapasztalatcsere javítani fogja mindkét újság színvonalát, és elmélyíti a két testvértelepülés közti kapcsolatot. Ittlétük alatt megismerték Borszéket és környékét. Kirándulást tettek Gyergyószentmiklósra, a Gyilkostóhoz, Parajdra, Szovátára. Felejthetetlen élményekkel térnek haza, és ez a legjobb reklám vidékünknek.
Farkas Aladár
Megoldódik a szemét-ügy Borszéken?
Épül Borszéken a Borvíz múzeum immár egy éve, hogy majd a turisták, akik ismét „meghódítják” a települést, betekinthessenek az ásványvíz történetébe is. Mint már korábban is írtunk arról, mozgolódik a város, felismerték, tenni kell azért, hogy szívesen látogassák az üdülôtelepet az idegenbôl jöttek. S ha nem tesznek a szemét-ügy megoldásáért, a kupacokat is láthatják. Hiányoznak a kukák, nincs közös szeméttároló, s hát mindenki megoldja, ahogy tudja. Így kerül lejárt gumiabroncs, vagy akár állattetem az út szélére. Ami nem, hogy turistariasztó, a helyieknek sem kellemes a látványuk.
A Borszék Fellendítéséért Egyesület azon a véleményen van, hogy talán fontosabb lett volna például a szemét-ügy megoldása vagy járdák feljavítása a múzeumépítésre szánt pénzösszegbôl, majd a tiszta, rendezett településen épülhetett volna a múzeum.
Mik József alpolgármestert kérdeztük, mi a megoldás, az önkormányzat mit tett a szemétgondok megoldása érdekében. Elmondta, hogy elhordják szervezetten a szemetet hetente, 1,5 lej/személy/hó illetékért cserében, de sajnos akadnak, akik nem fizetnek, s olyanok is, akik úgy tüntetik el a szemetet, hogy kiviszik egy „eldugottabb” helyre. Továbbá elmondta, hogy hiányoznak a közös szemeteskonténerek. Arról is szólt, hogy tárgyalnak a Huron céggel, hogy koncesszionálják a szolgáltatást, tehát keresik a megoldást. Továbbá, hogy 2008-ban Borszéken is épülne egy szemétátrakó állomás.
Addig is – de remélhetôleg nem sokáig – marad a szemét látható, vagy kevésbé feltűnô helyeken, s egyre több lesz, ha továbbra is úgy gondolják a borszékiek, hogy egyszerűbb kivinni a lim-lomot patak medrébe, erdô szélére.
K-T. Gy.
Hargita és Kovászna megye vezetôivel találkozott Traian Băsescu
Szombat délután Kovásznán Traian Băsescu államelnök közel háromórás megbeszélést tartott Hargita és Kovászna megye elnökeivel és prefektusaival, amelyen a két megye három-három polgármestere is részt vett. A szívélyes, kötetlen beszélgetés során közösen tekintették át a közigazgatás és politika kulcsfontosságú problémáit. Az államelnök úgy látja, hogy Hargita és Kovászna megyét leginkább a szegénység sújtja, de ugyanakkor a munkaerôt, mint fegyelmezett, megbízható humán erôforrást is elismerte, amely tud dolgozni, és amely tényleges értéket jelent a két megye számára. Elemezve az Európai Unió programjai által biztosított lehetôségeket, Traian Băsescu fontosnak tartotta, hogy létezzen olyan eszköz a pályázati lehetôségek kihasználására, mint a Hargita Megyei Fejlesztési Ügynökség, amelyet Hargita Megye Tanácsa ez év május 9-én avatott fel.
Hargita Megye Tanácsának elnöke, Bunta Levente röviden vázolta azokat az eredményeket és elképzeléseket, amelyeknek fontos szerepük van a megye gazdasági és szociális fejlôdésében. Megemlítette a vízhálózat bôvítését, amelyet most már a csatornázás és a szennyvízkezelés kell kövessen. „Természetesnek tartjuk, hogy megkíméljük a környezetünket, és tiszta vizet juttassunk a környezô megyékbe” mondta a megyei elnök. A másik felvetett problémakör a megyei szociális otthongondozó szolgálat, amely jó ideig egyedülálló volt az egész országban, és ma már érdemeit nem lehet vitatni: Bunta Levente ennek a két programnak a továbbfejlesztésére kérte az államelnök támogatását.
Traian Băsescu pozitívan reagált mindkét kérésre, és a további tájékozódás érdekében a Hargita megyei példaértékű kezdeményezésekrôl részletesebb leírást kért.
A régiók jelenlegi és jövôbeni helyzetét elemezve, Bunta Levente elmondása szerint szükséges az átalakítás, de ugyanakkor félô, hogy bármiféle területi átszervezés a kisebbségek rovására változtatná a jelenlegi helyzetet. Băsescu egyetértett azzal, hogy a jelenlegi felosztás nagy és merev régiókat eredményezett, de hangsúlyozta, hogy Hargita és Kovászna megye továbbra is egy régió keretén belül kell alakítsa a sorsát.
Az államelnök a beszélgetés során mindvégig a decentralizáció fontosságát hangsúlyozta, és (mint volt polgármester) egy igen közigazgatásbarát hangon beszélt. Nyomatékosan kérte, hogy a helyi vezetôk mindent tegyenek meg annnak érdekében, hogy a befektetéseknek kedvezôbb körülményeket biztosítsanak, és a társadalmi béke fontos szempont legyen a politikai cselekvés terén.
„Az államelnök jól érezte magát Hargita és Kovászna megyében, és jelezte, hogy még vissza fog ide térni. Bízom benne, hogy ez a kapcsolat nem ér itt véget, hanem egy biztató kezdetet jelent” – értékelte a hétvégi találkozót Bunta Levente.
Koszta Csaba János
Nyílt levél
Ft. Dr. Jakubinyi György érsek úr részére
Fôtisztelendô Érsek Atya!
Római katolikus erdélyi magyar hívôként fordulok Önhöz. Az Ön által az Erdélyi Római Katolikus Fôegyházmegyében elrendelt papi áthelyezések ügye késztet szólásra.
Amint az várható volt, több kiemelkedô, közösség- és intézményépítô pap és fôpap indoklás nélküli és kérlelhetetlen áthelyezése akkora ellenállásba ütközött, amely átcsapott az egyházközségek, a Fôegyházmegye, sôt immár Erdély határain túlra is.
Hónapokon keresztül hívôi alázattal viszonyultam ehhez a kérdéshez, amely már elsô pillanattól kezdve felborzolta a hívek kedélyét Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíksomlyón és másutt. Május 10-én, soron kívüli, ezer kilométeres éjszakai utazást is vállalva járultam az Ön színe elé azért, hogy felhívjam figyelmét: milyen mélyen kavarják fel az Ön által tervbe vett papi és fôpapi áthelyezések az erdélyi magyar katolikus és nem katolikus keresztény közösségek életét. Mindhiába! Ön szenvtelenül válasz nélkül hagyta ismételten feltett kérdésünket: miért? Pedig szigorúan egyházközségi és felekezeti kereteken belül maradva jártunk el.
Megpróbáltuk felhívni a figyelmet arra, hogy az Ön által áthelyezéssel sújtott papok egyike-másika igen jeles érdemeket szerzett, és ezért véleményünk szerint különb bánásmódot érdemel. Ebben sem volt köszönet. Amikor nyilvánosságra hoztuk azt a kevéssé ismert tényt, hogy Ft. Dr. Czirják Árpád Kolozs-dobokai fôesperest Márton Áron, Erdély nagy püspöke utódjának nevezte meg, papok serege kezdett rágalmazásunkba, valótlanság terjesztésével vádolva meg minket. Akadt közöttük, olyan is, aki egyháztörténésznek nevezi magát, és akirôl köztudott, hogy szoros szálak fűzik a gyulafehérvári érseki hivatalhoz, személyesen Önhöz. A méltatlan vita lezárásaként álljon itt az egykori szekuritáté iratait vizsgáló bizottság (CNSAS) ma már kutatható levéltárában a D.69/18 jelzet 27. oldalán található dokumentum, mely egyértelműen bizonyítja, hogy 1979-ben Márton Áron püspök Czirják Árpád plébánost javasolta, és támogatta elsô helyen a segédpüspöki kinevezésre, miként errôl ma már bárki érdeklôdô vagy történész meggyôzôdhet.
JAKAB ANTAL segédpüspök MÁRTON ÁRON püspökkel olyan korábbi beszélgetésekrôl tárgyalt, amelyek POGGI-val és BUKOVSCHI-val folytak, és megjegyezte, hogy az illetôk azokról a személyekrôl érdeklôdtek, akik a segédpüspöki tisztségre pályázhatnak.
Ezen tárgyalások kapcsán JAKAB ANTAL erre a tisztségre CZIRJÁK ÁRPÁD volt kolozsvári, jelenlegi tűri /Balázsfalva/ plébánost, JAKUBINYI GYÖRGY- öt, a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézet pap-tanárát és ÉCSI JÁNOS plébánost jelölte. A tárgyalások nyomán MÁRTON ÁRON a következô pályázási sorrendet ajánlotta: CZIRJÁK ÁRPÁD, ÉCSI JÁNOS és JAKUBINYI GYÖRGY, hangsúlyozva, hogy ô maga CZIRJÁK ÁRPÁD-ot javasolja és támogatja.
Kikövetkeztethetô, hogy ezt a javaslatot a Vatikán tudomására fogják hozni, de az nem derült ki, hogy milyen módon.
A román nyelvű levélen, melyet együttesen jegyez a Fehér megyei rendôrség és a szekuritáté vezetôje, több széljegyzet van. Legfelül egy olvashatatlan aláírású ezredes elrendeli: „Intézkedéseket kérek tanulmányozásra, beszervezésre, lejáratásra, elszigetelésre.” A lap alján egy másik széljegyzet immár a hatósági fellépés eredményét tálalja: „Czirják Árpádról lemondott, mert nem fogadta ôt el az Egyházügyi Hivatal. Esélyes maradt Écsi János és Jakubinyi György, akik kapcsolatban vannak. Olvashatatlan aláírás, alezredes.”
Fôtisztelendô Érsek Atya!
Íme, miként hiúsította meg a szekuritáté, nagy püspökünk, Márton Áron akaratának teljesülését. Ha nincs ez a titkosszolgálati fellépés, nagy valószínűséggel állítható, hogy ma, Ft. Dr. Czirják Árpád a gyulafehérvári érsek. Az a személy, akit most Ön úgy kezel, mint egy újmisést.
És akkor még nem esett szó arról a több ezer marasztaló aláírásról, amelyet a kolozsvári Szent Mihály egyházközség tagjai juttattak el Önhöz, és amelyeket Ön ugyanúgy figyelmen kívül hagyott, mint a magyar közélet megannyi számottevô alakjának folyamodványát.
Papjuk, Ft. Gergely István iránti ragaszkodásban a csíksomlyói katolikus székelyek mentek a legtovább. Két nappal ezelôtt plébánosválasztást rendeztek, amit a Gyulafehérvári Érseki Hivatal egy nappal korábbi, hatpontos közleményében jó elôre törvénytelennek nevezett, büntetéseket helyezve kilátásba a szervezôknek és a résztvevô híveknek. Tette ezt az 1962–65 között megtartott II. Vatikáni Zsinatra, az 1997–2000 között megtartott erdélyi Fôegyházmegyei Zsinatra, valamint a II. János Pál pápa által 1983-ban kihirdetett Egyházi Törvénykönyvre (C.I.C.) hivatkozva. Egyetlen hivatkozás maradt ki a papjukért küzdô hívek megbüntetését kilátásba helyezô érseki érvelésbôl. Az, amelyik az erdélyi katolicizmusnak világszerte egyedülálló sajátosságot, autonómiát szavatol: az Erdélyi Római Katolikus Státus intézménye és annak szabályai.
Az Erdélyi Római Katolikus Státus és a plébánosválasztás
Az erdélyi római katolikus egyházmegye autonómiája több mint ötszáz éves, és az egész római katolikus világban páratlan jogintézmény. Míg az egész világban a megyés püspök az egyházhatalmat egymaga bírja, és abban még a klérus sem részesedhet másképpen, mint a püspöktôl nyert megbízás alapján, az erdélyi megyéspüspököt a püspöki hatalomnak csak egy része illeti: a hit, erkölcs, szertartás, hierarchikus szervezet és a lelki igazgatás ügye.
Hatalmának másik részét az erdélyi megyéspüspök csak az egyházmegyei klérussal és világi híveivel együtt gyakorolhatja. Ilyen ügyek: költségvetés, számadások felülvizsgálása, iskolai és alapítványi vagyon szerzése, megváltoztatása, elidegenítése, kezelése, a tanítás ügye, iskolák, nevelô intézetek, és … a plébánosválasztás. Eszerint, ha egy egyházközséget megillet a plébánosválasztás joga, akkor a plébánost a hívek maguk választják, akit azután a püspök hivatali hatalommal ruház fel.
Az Erdélyi Római Katolikus Státus legfôbb testülete a Státusgyűlés. Elnöke a megyéspüspök. társelnöke világi, aki a püspök akadályoztatása esetén teljes joggal helyettesíti ôt elnöki minôségében. Éppen ezért nagy püspökünk, Márton Áron a rá jellemzô határtalan bölcsességgel és elôrelátással – számolva esetleges bebörtönözésével is –, amikor a romániai kommunista hatalomátvétel kétségtelenné vált, „befagyasztotta” az Erdélyi Római Katolikus Státus működését, ekképp megmentve annak vagyonát és szellemi értékeit az utókor számára. A II. Vatikáni Zsinat idején az Erdélyi Római Katolikus Státus ebben az „alvó” állapotában van. Magas szintű jogfilozófiai vita döntheti csak el, hogy ebben az állapotában bármely egyházi törvény módosíthatja-e a Státus jogkörét.
Tény, hogy a kommunizmus bukása után az Ön elôdje Ft. Bálint Lajos érsek újraélesztette az Erdélyi Római Katolikus Státust, melynek huszonnégy tagú, legfôbb testületébe, az Igazgató Tanácsba e sorok íróját is felkérte és kinevezte. Az 1997–2000 között ülésezô, elôbb már hivatkozott erdélyi Fôegyházmegyei Zsinat hosszan bíbelôdött a Státus új szabályzatának kidolgozásával. A végleges szövegtervezet kidolgozásával nem más, mint az Ön mostani intézkedésével fôesperesekbôl falusi pappá átminôsített Ft. Csató Béla és Ft. Dr. Czirják Árpád volt megbízva… (Sajnálatos, hogy az Igazgató Tanács tagjaként sem találkozhattam a végleges szöveggel.)
Akárhogy is legyen, ennek az egyedülálló, fél évezredes erdélyi magyar katolikus hagyománynak az éltetése valamennyiünk kötelessége, különösképpen, hogy a Státusgyűlés határozatait szavazás útján, a többség akarata szerint hozza, és ez a püspökre is kötelezô. Fontos tudnunk: határozatainak jogerejéhez a Státusnak semmi felsôbb jóváhagyásra nincs szüksége, mert saját autonómiája ügykörében végérvényesen dönt.
Lehet, hogy a csíksomlyói hívek által megszervezett plébánosválasztás nemhogy törvénybe ütközô, hanem erdélyi hagyományainkat tiszteletben tartó, törvényes és igazságos.
Fôtisztelendô Érsek Atya!
Az erdélyi római katolikus egyházmegye autonómiája igazi autonómia. Nem azért zárja ki az állam beavatkozását, hogy a püspök hatalma korlátlan legyen! Az erdélyi római katolikus egyházmegye fél évezred alatt kimunkált autonómiája az egyházhatalomban a püspökön kívül alkotmányos és önálló részt ad a klérusnak és a laikusoknak. A hívek így válnak irányított tömegbôl felelôs, önigazgató katolikus közösséggé, amely saját egyházi szükségleteirôl önmaga gondoskodik, s azokat önmaga látja el.
Fôtisztelendô Érsek Atya! Mint azt jelen nyílt levelemben többször aláhúztam, az Ön által önhatalmúlag és a hívek akaratát semmibe vevô módon elrendelt papi és fôpapi áthelyezések hatása messze túlnôtt az egyházközségek, az Egyház, sôt Erdély határain is. Mind Ft. Dr. Czirják Árpád, mind Ft. Gergely István, mind Ft. Csató Béla áthelyezése károsan érinti az egyházközségeket, az erdélyi és az egyetemes magyarságot. Mint Erdélyben élô katolikus hívô, és mint a legitimitását a világ valamennyi magyar közösségébôl eredeztetô, legnagyobb magyar civil szervezet vezetôje, kötelességem felemelni hangomat a magyar közösségek zaklatása ellen.
Tisztelettel kérem Önt, vegye újból fontolóra a kérdést, vesse össze az Ön által bizonyára ismert, de nyilvánosságra nem hozott vélt hasznot az okozott kárral, és cselekedjék az Önre bízott, érintett hívek sokaságának akarata szerint.
Most még lehet.
Tisztelettel és szeretettel,
Budapest – Kolozsvár, 2007. augusztus 10-én
Patrubány Miklós, az Erdélyi Római Katolikus Státus Igazgató Tanácsának világi tagja, a Magyarok Világszövetségének elnöke
Márti afrikai naplója
Május 25.
Határátkelés – Kenyából Etiópiába. A hírhedt észak-kenyai siftákkal való találkozást megúsztuk. De mit tartogathat számunkra a nyolcadik ország? Egyelôre csak annyi adattal voltunk, amit eddig a tévében láttunk. És meg kell vallani, az nem sok jót ígért.
Etiópia – egyenlô éhezés és nyomor, szomorú szemű, csüggedt arcú emberekkel, alultáplált gyerekekkel – na meg szárazsággal, tikkasztó meleggel. Plusz cecelégy és malária. Ez lenne tehát Etiópia – a média szótára szerint. És mi azon igyekszünk, hogy minél elôbb beléphessünk ebbe a reménytelen országba. Tényleg, igyekszünk – a szó szoros értelmében. De látszólag az országnak nem oly sietôs fogadni bennünket. Az eddig tapasztalt szokásos afrikai nyugalom itt mintha a tetôpontjára hágna. Ez itt már a lassúság csúcsa.
Egyenként járulunk a határôrök elé. Ki vagy, mi vagy, miért jöttél, mikor lépsz ki az országból, mit hoztál, mit nem, mit szeretnél látni, hallani, mi a foglalkozásod, s kérem ide az ujjadat. Lenyomatnak, természetesen.
Életemben elôször nézek szembe a hüvelykujjam körkörös ráncaival. Ezt is megértem. Ujjlenyomatot vettek tôlem. Mellette meg a táblázatban írja: neve: Barabás Márta, foglalkozása: tanár. Nem, mintha bármi kifogásom is lenne a riporterkedés ellen, de most, itt, az etióp határon a foglalkozásom tanár. Merthogy nekik van kifogásuk a riporterek ellen. És nem is kevés.
Andrej, az ukrán srác, persze nem adja fel. Ô változatlanul kitart az űrhajós mestersége mellett. Alig állom meg kacagás nélkül, amikor hallom, amint nekem háttal, a komoly úriemberrel meg szemben állva betűzi: c o s m o n a u t.
Két óra múlva már mindenikünk, pecsétes útlevelével a kezében, Etiópiát látogató turistának számított. Következtek hát a további szokásos dolgok: ismerkedés az új pénznemmel, ami itt a birr, heves alkudozások a még hevesebb határ menti valutaváltókkal, aztán meg következett az elsô számú etióp csoda felfedezése: a kávé. Etiópia a kávé ôshazája. Úgyhogy sokat nem tétlenkedtem, betértem az elsô, határállomás melletti bárba, megízlelni az ínyencséget.
A kávézó nem volt valami gyönyörű, szívet melengetô látvány. Elsô látásra is a kommunista idôket idézte, amikor öt-hatodikos koromban a délutános heteken, szürkületkor baktattunk haza az iskolából, és félve pillantottunk be a sötét, villanytalan kocsmák ajtaján.
Nos, villanyáram itt sem volt, az etióp határon. És bár még szürkület sem volt, éppen alig csak dél, mégsem láttunk egy kukkot sem, ugyanis az ablakokat nagy szakértelemmel sötétítették le falapokkal, hogy nehogy véletlenül egyetlen fénysugár is beosonjon. A pincér a sötétbôl bújt elô. Kérdôn intett: mit szeretnék? Buna, mondtam, miután már elôzôleg megtanultam a kávé etióp nevét. Kicsit eltusakodtam azon, honnan lesz nekem itt eredeti etióp „buna”, ha nincsen is áram, de aztán láttam, gond egy szál se, itt megoldják a dolgot. Az antik kávégép az áramszünet ellenére is ment. Merthogy nem villanyárammal, hanem gázzal üzemelt. Egy aprócska gázláng pislákolt a nagy, dobozszerű presszógép mélyén és csurgatta ki magából a barna kincset. A tálalása sem volt mindennapi. Olyasmi pohárba töltötték, amilyenbôl nagymamámnál ittuk a házi szôlôbort családi összejövetelekkor. Nem is hittem, hogy a világon máshol is vannak még ilyen vastag falú, eszpresszós poharak. Aztán a pincér beletömött három púpozott kanál cukrot az üres pohárba, rátöltötte a kávét, és barátságtalanul elénk tolta. Úgy látszik, itt mindenki édesen szereti a kávét. Nekem megfelelt. Aztán a végén lepengettem a pincérnek egytized dollárcentet, helyi pénzben. Ennyit kért a buna-ért. A legkevesebb pénzt költik, de a legtöbb idôt töltik a kávézásra. A legrövidebb kávézási rituálé 28 perc. Kávéra hívni valakit a tisztelet, barátság jele. Az ország déli határánál egyelôre nem sok dolog vált világossá számunkra abból, mi vár ránk ebben az országban. Ha az általánosítás hibájába esnék, akkor azt mondanám, az ország vécéi szörnyű állapotban vannak (hasonlót éreztem Kenya északi részén is), az emberek akkor is csüggedtek, ha vidámak – a hangulatukat meg egészen jól átveszi az idôjárás is.
Na, de aztán bringára pattanunk, és hamarosan kiderül: a változatos táj gyönyörű, néhol már-már otthonias, a lányok igazi szépségek, talán még az sem túlzás, hogy itt élnek a világ legszebb lányai, és a csüggedt arcok között még néhány mosolygósat is találtunk. Mi több, a csontváz-sovány emberekrôl szóló viccek is cáfolandóak.
Gyorsan tekerünk, hogy mielôbb érkeznénk meg mai szállásunkra. Zuhanyzási lehetôséget is ígérnek mára. Természetesen csak hideg vízzel, a meleg víz reménye fel sem merül. De ez kit érdekel, amikor van már úgy három-négy napja, hogy nem fürödtünk.
Május 26.
1200 m-rôl feltekerni 3000-re – emlékszem, amikor a januári, budapesti megbeszélésünkkor ennél a résznél tartottunk. Hát tessék, most meg lehet tapasztalni élesben is. De a srácok egyelôre jól bírják az iramot, bár messze van még az a 3000-es felföld, egyelôre a kétezresekkel barátkozunk. Valamint a számunkra új helyzetképekkel.
Ma nem biciklizek, nézelôdöm. Etiópia déli része, mint egy óriási falu. Házak, telkek egymás mellett, tôszomszédságban, és nincsen sehol egy kerítés. Az úton nincsenek tébláboló férfiak, nôk – látszólag, aki megy valahová, annak jól meghatározott célja van – ami az eddig ismert afrikaiakra nem volt jellemzô. Néha elôkerültek az ôsidôkbôl származó biciklik, aki menô csávó volt, annak már volt ilyen kattogó, nyekergô, már-már szétesô biciklije. Teker, hogy esik le a pedál, és közben kiabál: jujujujujúúúú. De nem csak a biciklisek, hanem még a gyalogosok is ezt üvöltik. Gyerekek, felnôttek egyaránt. El kellett fogadni, hogy a zambiai „Hávvájjú?” és a malawi „Mázungúúúú!” után, Etiópiában Jujujujujujujúúú! a sláger.
Az országnak ezen a részén sok a pásztor. Ám ôk nem afféle husángokkal legeltetnek, mint a mi pásztoraink. Etiópiában szinte mindegyik ember kezében egy jókora lándzsa van. Nem szívesen használják, és még csak nem is hadonásznak vele, de azért ott van. „A lándzsa szeme figyel…”. Elébb-elébb a lándzsások összehaverkedve mászkálnak a kalasnyikovosokkal – na ez az igazi jó kombináció.
Apropó kombináció: az etiópok nagyon tudják ezt. Elsô alkalommal, amikor két fiút láttunk kézen fogva sétálni, természetesen azonnal megkommentáltuk: hogy ezek homoszexuálisak. Aztán a sokadik ilyen esetnél már nem bírtuk tovább, és meg is kérdeztük: azok? A gyerek meg csak úgy vetette a kérdésre a keresztet, hogy nem bírtuk a kezét szemmel követni. „Hogy képzeljük mi, jaj jaj jaj, hát dehogyiiiiis! Csak barátok!”
Egyébként Etiópiában nem csupán a barátságnak, de még sok mindennek más az értelme, jelentése, mint nálunk.
Szabi például, a magyarországi újságíró csapattagunk néhány nap után már teljesen profi volt a fordításban. Ami, hozzáteszem, igencsak nagy dolog, figyelembe véve, hogy Etiópiában egyetlenegy angol nyelvkönyvet adtak ki, és abban is összevissza egyetlen szó szerepelt. Tessék csak kitalálni: YOU. És a kedves ország kedves lakói úgy találták, ez az egy szó nekik pontosan elég ahhoz, hogy bármit is közöljenek vele.
Íme, Szabi szótára:
You! = Szia, mi újság?
You-you! = Tök jó, hogy átbringáztok a falunkon. Egy napig lesz mirôl beszélni!
You-you-you!! = Szuper bringáitok vannak!
You-you-you-you! = A lányom pattan a bringásokra, nem akarjátok megvenni? Öt tevéért vihetitek!
You-you-you-you-you-you-you! = Álljatok meg, fel akarok szállni, bármerre is visz utatok!
Van, aki szorgalmi munkából – pl. angol nyelvű dalokat hallgatva vagy filmekbôl – még a fentinél is szofisztikáltabb angoltudásra tett szert:
Where are go? = a korábban „Where are you going?”-ként ismert standard kérdés nyelvújítás utáni leegyszerűsített változata.
I love you! (Férfiak szájából, ôszinte érzelmi kirohanás a hetero etióp férfitôl), jelentése = Nincs véletlenül felesleges apród?
Fuck you! = Üdvözöllek kedves turista! Érezd otthon magad vendégszeretô országunkban!
Ennél több angol szót tényleg nem hallottunk a csodaországban.
Az én kamionos nézelôdésem ma teljesen más élményeket jelentett, mint a fiúk bringázása. Néhány dolog miatt ugyanis ôk egyáltalán nem voltak annyira elragadtatva az országtól, mint én.
A mai tekerés alatt Petr küllôjének dobtak egy jókora mangót, Tibit seggrepacsizták egy cukornáddal, és további két alkalommal a barátságos ifjak követ készültek a bringásokra dobni, amit végül megúsztak.
Május 27.
„Farenji, farenji!!” – vagyis, ha nincs jujujujuúúúúú, akkor van farendzsi, vagyis idegen. S ez van, végig az úton. A hosszú, egyetlen óriási faluból álló országban.
A fiúk egy részét már nagyon stresszeli pszichésen ez a sok kiabálás, túlzott barátkozás, ami néha tényleg sokkal inkább hat ellenségeskedésnek. Itt az emberek keveset tudnak angolul, de elvárják, hogy mindenki az ô nyelvükön kommunikáljon. Különösen a vendéglôkben. Ha nem ismered a szavakat, használj szótárat. Aztán, ha véletlenül szóltál két szót is amhara nyelven, az élményre úgy, de úgy be tudnak buzdulni, hogy utána percekig csak ôk dumálnak, azt gondolva, hogy te érted, amit mondanak. Ne is mondd, hogy nem, hiszen az imént ejtetted ki a szádon a kávé nevét amhara nyelven. Egyébként, ha már az éttermeknél tartunk, az etióp vendéglôk kilencven százalékában potom összegért komoly adag kaját adnak – a legdrágább étel-kombináció is 1 dollár nyolcvan cent – szóval itt érdemes meghívni a lányokat vacsorára. Gyere, kedves, meghívlak egy vacsorára – ha iderepülsz Etiópiába. Természetesen az útiköltséget te állod.
Május 28.
A ma reggeli kávézáskor megtudtam: Etiópia nem tartozik Afrikába. Ez meg úgy történt, hogy a kedveskedô pincérnek én is kedveskedni akartam, amikor arról érdeklôdött, milyen országokban jártunk eddig, és „Na, milyen volt Afrika?” szokásos kérdésre adtam a válaszokat. Elmeséltem neki, hogy eddig mintha Malawi meg Tanzánia lenne a két nagy kedvenc, de ha minden igaz, úgy nézem, hogy Etiópia is joggal pályázhat a dobogós helyekre. És én ezt így is gondoltam. Na, de erre jött a meglepô tromfolás: Afrikára értettem, csak Afrikára. Mert Etiópia nem tartozik Afrikába, és az etiópok nem afrikaiak.
Igen, a büszkeségük nem hagyja ôket. Hallani sem akarnak arról, hogy a faranji dollárral fizessen: váltsa csak be a pénzét birre, ha már Etiópiában van. És büszkék arra is, hogy van saját nyelvük, saját írásuk és saját vallásuk, kultúrájuk.
Etiópia tehát egy különálló ország Afrikában – tanultam meg ma. Már nem a fekete Afrika, és még nem az arab része a kontinensnek. Bár már vannak bizonyos kultúrabeli hasonlóságok. Etiópiában sem volt megengedett a nôknek a rövidnadrág és a rövid ujjú blúz. Mondjuk, eddig nagy szükségét nem is éreztem a lenge cuccoknak: amióta beléptünk az országba, azóta folyamatosan esik az esô.
(folytatjuk)
Egy kis történelem? Irodalom?
Emi-tábor szombaton (nem tudom, te hogy vagy vele, kedves olvasóm, de én nagyon nehezen veszem rá magam, hogy beüljek egy olyan „rendezvényre”, amelyen a „díszasztalhoz” kiül a négy „politikus”, meg egy „moderátor”, elôttük pohár, ásványvíz, elôttem semmi, pedig én veszek meg a szomjúságtól – rosszabb esetben az elhangzottaktól – a „moderátor” azt mondja: most megadom a szót, egyenként a négy „politikusnak”, aztán én is felteszek néhány kérdést, csak hogy oldjam a hangulatot, aztán … a végén… nagyon röviden… önök is feltehetik a … kérdéseiket).
Emi-tábor szombaton. (A zárójelben leírtakkal csak az a bajom, hogy nem hiszed el, kedves olvasó, a kétszáz ember, aki a hallgatóság, mindig sokkal okosabb együttvéve, mindig sokkal tapasztaltabb együttvéve, mint az a négy-öt, aki kiül a „díszasztalhoz”! Éppen csak – így vagyunk megszoktatva! Éppen csak – aki a „díszasztalhoz” kiül – így van megszoktatva!)
Emi-tábor szombaton. (Azt hiszem, másként már el sem lehetne képzelni egy ilyen rendezvényt, azon tűnôdöm, ki találta ezt így ki, Hitler? Mussolini? Gondolom, inkább az utóbbi, mert hamarabb kezdte… Hogy is csak? Ebéd után összegyűlt a hallgatóság, türelmesen várakozott, és várakozott… Aztán tapsvihar, a „liktorok” behozták a „fásciákat”. Aztán felálltak a zászlótartók az emelvény két szélére. Majd következett a „moderátor”, az elôszónok. Aki megadta a szót a „kisebbiknek”, már úgy értem, a kisebbik tribünnek, az meg csak mondta… mondta…, aztán következett a másik tribün, az is csak mondta… mondta…, majd a harmadik, a negyedik, az ötödik, és amikor már besötétedett, és amikor már kifáradtál, kedves tapsoncom – bocsánat: plebszem –, és amikor kigyúltak a reflektorok, megjelent végre a „várva-várt” Mussolini… Aki aztán tényleg levágott egy olyan ötórás szónoklatot, hogy nem tudtál hova lenni a gyönyörtôl!)
(Nem hiszed el, egy ilyen fickó, mint Mussolini, tényleg levágott egy olyan demagóg szöveget, hogy az alulművelt tömeg ôrjöngött tôle. De képzeld, nem is olyan régen a fél parlamentünk és fél szenátusunk valóságosan kielégült szekszuálisan, hörögtek a gyönyörtôl, a szájuk elütötte a füleiket, véresre tapsolták a tenyerüket… Pedig a szöveg csak ennyi volt: „Dragi tovarăşi şi pretyeny” „Falun négyszázötvenhét százalékkal, városon ötszázhuszonhét százalékkal teljesítettük túl…” Nem tudom, miért, de a szenátoraink és képviselôink nagy része valósággal „elment” annakidején, ha meghallotta ezt a szót, hogy: „százalék”.)
(Én is túlmentem egy kicsit, de engedd meg nekem, kedves olvasóm, hogy azt mondjam: ha a politikus találkozni akar a választójával, akkor – ne ô szónokoljon! Az népgyűlés! Ott van emelvény a szónokkal, és tapstér a tömeggel! Ilyenkor viszont az a ritka alkalom van, amikor a „politikus” „kitapinthatja”, illetve kitapinthatná, ha kíváncsi lenne rá, az … „ütôeret”.) Mondom, nem nagyon szeretek részt venni az ilyen „rendezvényeken”… Ugyanis mindig sikerül elkapjak valami diszszonáns, oda nem illô szöveget.
Most éppen Sógor Csaba szenátor úr magyarázta meg nekünk (a hallgatóságnak) az RMDSZ megalkuvó „politizálásának” a lényegét, így: „senki sem várhatja el tôlünk, hogy kirohanjunk, mint Zrínyi Miklós, mert az öngyilkosság!” És mert a hallgatóság soraiban jó néhány gyergyói ember ült, elmondom, mi a kifogásom.
Elôször is, a szenátor úr összetévesztette Zrínyi Miklóst… Hűbele Balázzsal! Abban igaza van, hogy az RMDSZ Hűbele Balázsként viselkedik, ha hatalomról és pénzrôl van szó…
Másodszor pedig – Zrínyi Miklós akkor volt kiemelkedô történelmi személyiség (s mint ilyen, példakép az utókor számára), amikor még volt autentikus magyar történelem!
Harmadszor pedig – Zrínyit nem úgy kell elképzelni, mint az RMDSZ „politikusát”, aki azt hiszi, hogy ô a „turma” egyetlen „legitim” vezére.
Negyedszer – ez nem fog tetszeni, fiúk! – Zrínyi dúsgazdag volt (nem Szigetvárból akart igen rövid idô alatt meggazdagodni).
A következô sorok még a kisebbségi politikusok számára is tanulságosak lehetnének:
Zrínyi odaállt a (megmaradt, életben maradt) katonái elé a rommá lôtt vár udvarán, és körülbelül azt kérdezte: „feladjuk-e a várat?”
Ha feladjuk, én kapok egy kaftánt és egy bársonyszéket.
De a jómindenit, nekem horvát bán volt a nagyapám, horvát bán volt az apám, és horvát bán lesz az unokám is! Nekem nem kell sem kaftán, sem bársonyszék!
(Ha a szenátoraink úgy egy hónapig elgondolkoznának azon, hogy „Zrínyi, a horvát bán” – nem én találtam ki –, akkor úgy egy hónap múlva sokkal okosabbak lennének.)
Zrínyi körülbelül így folytatta: Fiúk, a törököket ismerjük, a Koránt ti is olvastátok. Nekem kaftánt, nektek szabad elvonulást ígért, csakhogy a török soha be nem tartotta az ígéreteit. Meg van írva a Koránban, hogy az „igazhitű” a „gyauroknak” mindent megígérhet, de az ígéretét soha be ne tartsa!
Mondjátok meg fiaim, mit akartok választani? Leteszitek a kardot, és nekiálltok „szabadon elvonulni”, de akkor szisszenni fog a nyílvesszô a hátatok mögött…
Györffi Kálmán\
Párbeszéd az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújulásáért
Az erdélyi magyar politikai rendszerváltás tartalma
Az erdélyi magyar rendszerváltás az egypártrendszerrôl a demokráciára való átmenetet jelenti, olyan módon, hogy a közösség érdekérvényesítô képessége ne sérüljön, hanem erôsödjön a belsô többszínűség és többszólamúság hasznosításával.
A tárgyalások elsôdleges feltétele az, hogy az RMDSZ vezetôi ismerjék el az erdélyi magyar közösségen belül létezô politikai és világnézeti többszínűséget, pluralizmust. A politikai célokat megfogalmazó szervezetek vállalják az Erdélyi Magyar Egyeztetô Fórum (EMEF) létrehozását és működtetését. Az EMEF a politikában és a közéletben jelentkezô különbözô vélemények és álláspontok egyeztetô fóruma.
Az EMEF működésének elvi alapja
* a bizalom és közösségi szo-lidaritás helyreállítására való törekvés;
* a választói akarat és a demokrácia játékszabályainak tiszteletben tartása;
* a többszólamúság és munkamegosztás a közösségi érdekérvényesítésben;
* konszenzus – orientált döntéshozás az egypártrendszerrôl a demokráciára való átmenet kidolgozásában.
Az EMEF megalakulásáig és intézményesüléséig ennek szerepét átmeneti jelleggel az RMDSZ és EMNT paritásos tárgyalóbizottsága tölti be.
Az EMEF feladata – többek között – kidolgozni a nemzeti összefogás programját, annak stratégiai sarokpontjait és a hozzárendelt cselekvési ütemtervet.
A nemzeti összefogás programja
I. Lehetséges közös célok, cselekvési prioritások
* A kisebbségek jogállásáról szóló törvény közvitájának újrakezdése, a tervezet módosítása, a kulturális autonómia közjogi keretének megvalósítása, ennek képviselete a politikai egyeztetéseken, a kormányban és a parlamentben.
* A Székelyföld területi autonómiájának támogatása.
– az SZNT által kezdeményezett belsô népszavazás teljes politikai és logisztikai támogatása a helyi RMDSZ-szervezetek által;
– a törvényhozásban függôben lévô törvénytervezetek támogatása az RMDSZ-képviselet által;
– az RMDSZ többségű megyei és helyi önkormányzatok hozzanak határozatokat a helyi népszavazások kiírására vonatkozóan;
– az Európa Parlamentben jelenleg lévô RMDSZ-képviselôk vállalják a Székelyföld autonómiájának képviseletét és az e célból már elindított lobby-tevékenységet.
* A közoktatási és felsôoktatási stratégia politikai képviselete, konkrétan:
– az oktatási törvény módosítása (kiemelten a román nyelv oktatásának kérdése, illetve a történelem és földrajz anyanyelven való oktatása);
– a felekezeti oktatás törvényi feltételeinek kialakítása;
– a PKE akkreditációs törvényének támogatása;
– a Sapientia EMTE akkreditációs folyamatának támogatása;
– a Bolyai Egyetem ügyének nyílt és cselekvô felvállalása Bukarestben és Brüsszelben;
– a BKB kezdeményezéseinek konkrét politikai és egyéb jellegű támogatása;
* A megtisztulás folyamatának elindítása:
– a korrupciómentes közélet feltételeinek megteremtése;
– a tisztségviselôk átvilágítása, az átvilágítást és a lusztrációt tartalmazó jogszabályok aktív támogatása a törvényalkotás rendjén;
– a közpénzek elosztásának és felhasználásának átvilágítása, depolitizálása, a politikai kliensrendszer felszámolása;
– a sajtószabadság biztosítása, a pártsajtó visszaszorítása saját keretei közé, a sajtótámogatások átláthatóvá tétele;
– a státusirodák depolitizálása és közszolgálatiságának garantálása.
* A csángóügy hangsúlyosabb és konkrétumokban megnyilvánuló képviselete:
– anyanyelvi misék;
– elemi oktatás, magyar nyelv oktatása;
– az ügy képviselete a nemzetközi fórumokon.
* Az egyházak és a politikum partneri viszonyának helyreállítása, az egyházi támogatások depolitizálása.
* Az egyházi és közösségi javak restitúciós valamint kárpótlási folyamatának felgyorsítása.
* Az erdélyi magyar jövôkép határozottabb megjelenítése a román közvélemény elôtt; ennek érdekében:
– a magyar politikai szervezetek közösen dolgoznak ki egy teljes alkotmánytervezetet, és azt közzé teszik;
– erdélyi közvitát követôen (amelybe mind román, mind magyar szakmai szervezeteket meghívnak) benyújtják a parlamentbe az EMNT régiókról szóló kerettörvény-tervezetét.
II. Rendszerváltozás az erdélyi magyarság politikai képviseletében.
Ehhez szükséges:
* A választási törvények valamint a párttörvény antidemokratikus és kisebbségi szempontból diszkriminatív, az etnobizniszt támogató elemeinek módosítása az RMDSZ parlamenti frakcióinak kezdeményezésére.
* A pluralizmus érvényesülése a tömbmagyar településeken, azaz: többpárti politikai verseny a helyhatósági választásokon.
* Azokon a településeken és régiókban, ahol csak összefogással lehet polgármesteri tisztséget szerezni illetve képviselôt juttatni az önkormányzatokba, közös listát kell állítani.
* Ennek alapjául a helyi belsô választások szolgálnak, amelyeket az érintett és érdekelt politikai szervezetek közösen szerveznek meg.
* A parlamenti jelöltlisták összeállításában megegyezésre a következôk szerint kerül sor:
– közvetlen tárgyalások útján azon politikai szervezetek között, amelyek már részt vettek legalább a helyhatósági választásokon, az egyes szervezetek korábbi választási eredményei alapján, vagy
– a közösen szervezett elôválasztások eredményei alapján (az egyes választókerületekben).
* Az Európai Parlamenti választások esetén a közös jelöltlista belsô választások alapján áll össze.
* Megegyezés az RMDSZ érdekképviseleti monopólium-helyzetébôl származó vagyon megosztásáról, illetve – ott, ahol az alternatív politikai szervezetek megjelenése ezt szükségessé teszi – közös használatáról.
III. A támogatási rendszer reformja
* Annak érdekében, a nemzeti közösségünket érintô közpénzek és támogatások elosztása terén az igazságosság, a méltányosság és az arányosság érvényesüljön, a politikai klientúraépítés lehetôsége pedig teljes mértékben kiküszöbölôdjön, a magyar és a román kormány által biztosított alapok elosztása tekintetében kétszintes döntési mechanizmus kialakítását kell bevezetni:
– felsô szinten a politikai képviselettel rendelkezô szervezetek paritásos alapon megalakított bizottsága állapítja meg a támogatások elosztásának fôbb irányait, területeit és az azok közötti arányokat;
– a közvetlen elosztás alsóbb szintjén a civil szervezetek által megválasztott/kijelölt testületek döntenek, biztosítandó ezáltal a pályázatok elbírálálási folyamatának teljes depolitizálása.
* A gyermekvállalást és az identitásválasztást ösztönzô Erdélyi Magyar Alap létrehozása és működtetése.
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács: Tôkés László elnök, Szilágyi Zsolt alelnök, Toró T. Tibor, alelnök
Kolozsvár, 2007. július 30.
Székely Nemzeti Tanács: Fodor Imre elnök
A mérleg
A mérleget a súly megállapítására találták fel. De a ráksúly egye meg. Amint több kereskedelmi egységnél, különösképpen zöldségesnél láttam, ezt a találmányt úgy helyezik el, hogy annak karján lévô súly állását csak a kereskedô láthassa. A vevônek ez a szerkentyű hátat fordít. Így a vevô nem láthatja a grammok, dekák állását. Ez pedig legtöbb esetben a kereskedô javát, hasznát szolgálja, s a vevô hátrányára, veszteségére van. Pedig úgy tudom, hogy törvény szabályozza a mérleg elhelyezésének módját. A vevônek minden esetben látnia kell a mérleg karját, az azon tologató súly állását, hisz a mai világban a grammok, a dekák is sokat számítanak. Igaz, ma azok esetleg csak banikat jelentenek, de a régi pénzben százakat és ezreket jelentenek. Ez pedig jogtalanul a kereskedô javát, vagy a vásárló becsapását jelenti. A sok kicsi sokra megy. Az egyik javára, vagy a másik kárára.
Olyat is láttam, hogy amikor valaki méregdrága szalámit vett (vagy más árucikket), azt olyan vastag papírba tették, hogy az nemcsak grammokat, de dekákat is nyomhatott. Bizony, a dekákat vásárló vékonypénzű embernek ez sokat számít. A kereskedônek viszont, ha nem csurran, sűrűn cseppen.
Azok, akik hivatva vannak arra, hogy ezeket ellenôrizzék, nem sokat törôdnek ezzel. S ha ellenôrzik, s hibát találnak, hogy büntetés, probléma ne legyen belôle, akár mint a múltban, a mérleg mellé letett táskájukba csúszik valami, a grammokból, dekákból megmaradt áru egy része. Mit számít nekik az észrevett gramm, deka, amivel esetleg a vásárlót becsapták. Hisz a mai világban, szerintük, azok esetleg csak banik. Elfelejtik, hogy azok még nemrég ezreket tettek ki, amivel lehetett venni valamit.
A mai világban pedig a vékony fizetéseknél, nyugdíjaknál ez is sokat számít, mert ha nincs, nem kapod meg az óhajtott árut, hisz alku nincs sehol. S ha észreveszed a mérésnél lévô mínuszt, s szólni mersz, csúnyán megnéznek, vagy megsértôdnek, hogy szôrszálhasogató vagy.
E probléma a becsület kérdése is. Azért, hogy a becsületnek súlya legyen, szólnunk kell. Ha netalán a jellemvonás hiányzik a kereskedôbôl, járuljunk hozzá nevelésükhöz. Ne engedjük meg, hogy becsapjanak, hisz a jó kereskedelemnek becsülete kell legyen.
Király Sándor
Sikeres pályázatok
A 2006-os sikeres Teleházas pályázat után a Pro Tekerôpatak Szövetség az idén is benevezett a Hargita Megyei Tanács által meghirdetett Teleház pályázatra. A fô célkitűzése volt a Teleház működtetése és tevékenységének a bôvítése. A szerzôdésben jóváhagyott 1500 lejbôl számítógépet és a nyomtatáshoz szükséges kellékeket vásároltunk. Az idén sem sikerült új helyiségbe költözni, továbbra is az iskola biztosítja a helyiséget, míg a felszerelések egy részét közösen használjuk. Legfontosabb tevékenységi területek: Internet-használat, nyomtatás, képmásolás. Szolgáltatásainkat fôleg a fiatalok vették igénybe, akik pályázatokat, különbözô dolgozatokat írtak. Sikeres pályázataink: az Illyés Közalapítvány oktatási szakterületéhez, egyházi szaktestületéhez, benyújtott pályázataink, Hargita Megye Tanácsa által meghirdetett sportpályázatok. A Teleház támogatásával Fülöp Szilveszter tanulónk a MOL Románia által meghirdetett Segíthetek? MOL tehetségtámogató jótékony célú adományozási program nyertese. A Médiabefutó idei, harmadik országos gáláján együtt ünnepelhettünk az ország legjobb 8 sportolója között két tekerôpataki sportolót is: Ferenc Rékát és Fülöp Szilvesztert. A MOL által meghirdetett pályázatra az idén is elkészítettük Bernád Szilárd sífutó iratcsomóját. Bízunk a sikerében, mert minden országos sífutóversenyt megnyert.
A Progress Alapítvány által meghirdetett pályázatot is megnyertük, mely 54 eMagyar-pont létrehozását szolgáló infrastruktúra kiépítését célozta meg.
A napokban kaptuk meg a Teleki Oktatási Központ által postázott 6 számítógépet, mely pályázatot a Krónika napilappal közösen hirdették meg.
Jelenleg az iskolában javítási munkálatok folynak a helyiségekben, ezért szünetel a Teleház-program.
Molnár János
Gyergyó a régmúltban – régészszemmel
Nagyon régen gondolkodom, hogy ezt a cikket megírjam, egyáltalán megírhatom? Végül, úgy döntöttem, hogy igen. Úgy éreztem, hogy civis kötelességem megírni. Na meg értelmiségi, de ez a kettô szorosan összekapcsolódik. Nincsenek ábrándjaim afelôl, hogy ez olyan szélmalomharc, aminek annyi eredménye lesz, mint Don Quijote kalandjainak, azonban, ha az ember értelmiséginek tartja magát, ezt a nem éppen jövedelmezô szerepkört fel is kell vállalnia néha, néha, mindennap.
Örvendetes, hogy a város már 100 éves, és hogy ebbôl az alkalomból nagyon sok kulturális műsor várja az érdeklôdôt. Megtudtuk, hogy mikor jelennek meg a városunkban az örmények, ismeretanyagot szereztünk az örmények jelentôségérôl a város történetében. Hasonlóan a zsidó eredetűekrôl is, akiknek nagy része sajnos a II. világháború szörnyűségeinek köszönhetôen auschwitzi gázkamrákban végezte. Ami maradt, a sajnálatosan és fájóan üresen kongó zsinagóga, a gyergyói történelem egyik legkeservesebb műemléke. Néhány hónappal ezelôtt nagyon remek színháztalálkozó elôadásai is szórakoztatták a nagyérdeműt. És csak ez, ami eszembe jut hirtelen a bukaresti irodámban.
Egy dolgot azonban nem tudtunk meg: mikor is telepedtek az ôseink itt le, vagy pedig hatásosabban tesszük fel a kérdést: mikor is kerülnek a székelyek Gyergyószentmiklósra és vidékére. Régészszemmel és szakszóval: mikor is jelenik meg a székelységre jellemzô vagy éppen a székelységre ráfogható régészeti anyagi kultúra, emlékanyag a Gyergyói-medencében, ebben az esetben Gyergyószentmiklóson. Az írott források 1301-ben emlékeznek meg elôször Gyergyóról, azonban ez már az Árpád-kor vége, a területünk székelyekkel való betelepítése már régmúlt volt ekkor.
Tehát: mi is volt 1301 elôtt? Hogyan tud rá válaszolni ezzel a korszakkal foglalkozó szakember? Volt élet Gyergyó és környékén? Ha volt, akkor ennek egyértelműen bizonyítékai maradnak, hiszen kizárt dolog, hogy székely ôseink az űrbôl pottyantak volna ide 1301-ben, és hozták volna létre, 10 nap alatt, gyorsan, mint egy egyesületet, szépséges, de sajnos ezt is le kell írjuk, balkániasodó városkánkat. Nem: volt élet, még székely is volt itt, csak éppen minket, a XX. vagy XXI. századi magyarokat jobban érdekel éppen egy Felsô-Tisza vidéki tiszabezdédi tarsolylemez vagy a karosi honfoglalás kori íjtegez, mint éppen a konkrétum: a mi, ebben az esetben régészeti emlékeink. És ezzel le is zárjuk az érdeklôdésünket 1301 elôtti korszak iránt. Kérdés az, hogy mit tudunk mutatni mi, például egy tiszabezdédi érdeklôdônek, talán XIX. századi parasztházakat? Na, de mondjuk a XI. századból?
Sokat nem, hiszen könnyebb sumérokat, egyiptomiakat és Isten tudja meg mit, úgynevezett kutatni, felfedezni, mint genetikai vagy kulturális ôseink, vagy pedig más, a történelemben rég eltűnô politikai vagy etnikai konstrukciókat kitalálni. Hiszen ezt meg lehet tenni egy íróasztalnál, csak egy toll kell hozzá, nagyon dús fantázia, és pénzbe sem kerül. De annál nagyobb tévedést szül. És ez káros és kórós.
Ahhoz hogy többet is tudjunk az 1301 elôtti idôszakról, szeretjük, nem szeretjük, Gyergyószentmiklós múzeumának régészre, de inkább régészekre lenne szüksége. Más szóval: ez beruházás a kultúrába, ami pénzbe kerül. De megtérülhet: idôvel. Ha elhiszszük, hogy múlt nélkül nincs jövô, az már elég lenne is megérteni, hogy miért írom le ezeket a sorokat. De ezen kívül még van néhány más fontos dolog:
1. A rohamos építkezések a város és a medence területén olyan régészeti objektumokat semmisíthetnek meg, amelyek éppen a múltunk, a székely múltunk bizonyítékai. Itt gondolok a jövendô nagy bevásárlóközpontra, vagy például az állomás felé már felépült hosszú házsorra, ahol legalább 20 házat úgy építettek fel, hogy valószínűleg régész nem tartott semmilyen helyszínelést. Nem elég a székely himnuszt minden évben ezerszer elénekelni. Ki a hibás? Az, aki kiadta az építési engedélyt. És az ki? A kedves olvasókra hagyom, döntsék el Önök! Ilyen nem történhet nemhogy Svédországban, hanem még Kolozsváron sem!!!
2. A jövôbeli autópálya nyomvonalának régészeti feltárása egyértelműen növelhetné, sôt megsokszorozhatná a múzeum, mint intézmény gazdasági forrásait. Azonban, ehhez éppen csak egy dolog kell: régészt kell/kellene alkalmazni, hiszen szakember nélkül, ezekben a projektekben a múzeum, mint intézet, soha nem vehet/nem vesz részt.
És akkor térjünk vissza Gyergyó múltjához – régészszemmel. Ha egy ilyen monográfiát kellene megírnia, a szakember igencsak nagy bajba kerülne. Mert a tekerôpataki világhírű IV. vagy véleményem szerint inkább V. századi kincsleleten kívül (amelyrôl talán lehetne is írni egy kisebb jellegű munkát) a szakember sokat nem talál. Jómagam gyűjtögettem ilyen adatokat, például Tekerôpatakon halottam „jobbágytemetôrôl”, „Felsô iskola területén elôkerülô csontvázakról”, „Alsó Iskola területén elôkerülô halottakról” vagy éppen Albert Józseftôl „gót fibulákról” a falu középsô részén. Megjegyezzük itt, hogy területünkön jelentôs gót településhálózat létezhetett a IV. században, állítólag Szárhegyen IV. századra jellemzô kerámia került elô éppen a kastély területén. Ezek azonban nem tények, ezekkel az elmondásokkal hivatásos szakember nem kezdhet semmit. Jönnek majd a dús fantázia termékei!
És hogy miért kellene régész a gyergyószentmiklósi múzeumba, azt a következô tény még jobban aláhúzza. A területünkön egyetlen, talán Árpád kori, régészeti adat állna rendelkezésünkre – ha állna. Állítólag 1959-ben Both-váránál egy kutatóárok erejéig Tarisznyás Márton és Molnár István végzett kutatásokat, és obulusként gyanítható pénzekkel eltemetett csontvázak kerültek elô. Valószínűleg nem túlozunk, ha arra gondolunk, hogy egy, a XI. század végén induló templom körüli temetôtípusról lehet szó. Azonban az anyag a mai napig közöletlen, és beraktározásának a helye ismeretlen, ne is beszéljünk az embertani anyag fellelhetôségének lehetôségérôl. Nem szeretném megsérteni senkinek az emlékét, de le kell írjam: ez a következménye, ha amatôrök végzik a munkát.
És akkor megkérdezheti akárki, hogy mit is tudok mondani Gyergyó 1301 elôtti korszakáról. Körülbelül ennyit, azzal a megjegyzéssel, hogy az Erdély-történetében található Gyergyószentmiklós-Kápolna cserépbogrács- lelete több mint valószínűleg a kolozsvári Györgyfalvi negyeddel való összetévesztés miatt került be.
A székelyek eredetérôl, betelepedésérôl könyvtárnyi irodalom született. A gyergyói székelység betelepedését a nyelvész Benkô Lóránd a nyelvjárások alapján a Csíki-medence felôl tartja lehetségesnek. Erre azonban az égvilágon semmilyen régészeti bizonyítékunk sincsen. És, hogy mikor is alakulhatott ki a mai napig működô faluhálózat, arról hasonlóképpen nincs fogalmunk. Egyáltalán lesz valamikor? Tôlünk, illetve jobban mondva, a város vezetésétôl függ.
7 év telt el az utolsó cikkem megírása után, amelyben megpróbáltam felhívni a városatyák figyelmét e „problémára”. Azóta Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában nagyon tehetséges, jól képzett régészkompániát alkalmaztak (Csíkszeredában pedig már működik egy denkrokronológiai laboratórium is!!!). Az eredménye, biztos vagyok benne, idôvel meglesz. Ott. És itt?
Hét év után ismét elô mertem hozakodni ezzel a problémával. És ha nem lesz eredménye, akkor, ha megérem, 2014-ben ismét írok egy cikket, azzal a címmel, hogy 107 év – Régész még nincs. Ezt a „problémát” nem szabad lesöpörni az asztalról. Fôleg úgy, hogy ez nem kiadás, ez bejöveteli forrás elsôsorban. Mindenhol ez, éppen Gyergyószentmiklóson lenne másképpen?
Éljünk a mának, de becsüljük meg a múltat, a múltunkat. Csak ezt a múltat, a múltunkat, az ôseinket fáradhatatlanul kutatni is kell. A helyszínen, terepen. És ezt ne tegyük a képzeletbeli Sumériába vagy éppen Szibériába (a sort folytathatnám, de semmi értelme), ezt kutassuk elôször itt, ezen a gyönyörű vidéken, kis hazánkban, Gyergyószentmiklós és a Gyergyói-medence területén!!!
Néhány irodalmi megjegyzés:
A székelység betelepedésérôl a legfontosabbak Benkô Lóránd: Nyelvészeti adalékok a magyarság erdélyi megtelepedéséhez, Magyar Múzeum (Budapest), 1, 1991, 58–60. oldal; Benkô Lóránd: Nyelvészeti adalékok a székelyek korai történetéhez, Új Erdélyi Múzeum (Kolozsvár), 1, 1991, 115–117. oldal; Kristó Gyula, A székelyek eredetérôl. Szegedi Középkori Könyvtár. 10. Szeged. 1996.
A tekerôpataki IV. vagy V. századi kincs közlése: Székely Z.: A tekerôpataki kincs, Folia Archaelogica (Budapest), II, 1939, 95-101. oldal.
Új keltezési lehetôségekre való utalás: Gáll Ervin: Néhány gondolat a tekerôpataki kincs keltezésérôl és elrejtésének okairól, Jósa András Múzeum Évkönyve (Nyíregyháza), 47, 2005, 146-159.
Népszerűsítô irodalom:
1. Gáll Ervin: A tekerôpataki IV. századi kincslelet és történelmi jelentôsége, Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), 2000. október 19–25., VII. évfolyam, 42. sz., 14. oldal.
2. Gáll Ervin: Székelyföld és a honfoglaló magyarság. A X. század székelyföldi kutatás stádiumáról és perspektíváiról, Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), VIII. évfolyam, 2000. július 5–11., 9. oldal.
Gáll Erwin,
a Román Tudományos Akadémia „Vasile Pârvan” Régészeti Intézetének fômunkatársa, Bukarest
KisAsszony
A szervezet vészjelzései
(folytatás az elôzô lapszámból)
A fogyást nem kilókban kell mérni
Sok sportolással fogyni vágyó hagyja abba csalódottan a testedzést, amikor a mérlegre állva azt látja, nemhogy fogyott, inkább hízott. Pedig a testtömeg egyáltalán nem jó mutatója a súlyvesztésnek. Gondoljunk csak bele: mivel menstruáció elôtt a szervezet visszatartja a vizet, ekkor akár 1–2 kilóval is többet mutathat a mérleg, de ugyanennyi plusz lehet rajtunk egy kiadós vacsora után is.
A fogyás mértékét a testösszetétel megváltozása mutatja a legpontosabban, vagyis az, hogy testtömegünk hány százalékát adja az izom, a zsír, a csontok illetve a víz. Edzés hatására a testzsír aránya csökken, az izomé pedig nô. Ám a zsír fajsúlya alacsonyabb, mint az izomé, így a mérleg nem mutat kevesebbet.
A felülések sérvet okoznak
Sokan panaszkodnak arra, hogy a hasizomgyakorlatok során megfájdul a derekuk, a nyakuk, van, aki egyenesen azt állítja, sérvet okoz. Hát persze, mert nem helyes technikával végzik a felüléseket! A hasizom erôsítése során szinte kínosan ügyelni kell arra, hogy a derekat végig leszorítsuk a talajra.
Eleinte a nyakizmok ellazítása is nehézséget okoz, de odafigyeléssel, tudatos gyakorlással elsajátítható. Próbáldj elôször álló helyzetben összeszorítani hasizmaidat úgy, hogy kezed a hasadra helyezed. Érezni fogod, hogy az izmok megfeszülnek, de a test többi része teljesen laza. Ezt kéne elérni fekvô helyzetben is.
Ami pedig a sérvet illeti: a sérv keletkezését az arra hajlamosaknál ugyan elôsegíti az erôlködés, de a tartós köhögés, a gyakori tüsszentés, a nevetés, a sírás is. A terhesség és az elhízás is rizikót jelent, nem beszélve a korral gyengülô szövetekrôl.
Minél nagyobb az izomláz, annál hatékonyabb volt az edzés
Izomláz akkor alakul ki, amikor hirtelen nagy, szokatlan terhelésnek teszszük ki magunkat. Vagyis az izomláz nem jó jel, hanem vészjel, amellyel a szervezet azt szeretné közölni, túlzott megterhelés érte az izomzatot.
Egy enyhe izomláztól persze még nem kell megijedni, hipp-hopp elmúlik. Ám, ha a fájdalom már-már elviselhetetlen, és úgy érzed, mozdulni is alig tudsz, túlbecsülted a teljesítôképességedet. Ez fôként akkor fordul elô, ha hosszabb kihagyás után kezdesz újra mozogni, és a régi edzésmunkát csinálod végig. Ha a fájdalom mozgás hatására rosszabbodik, az is lehet, hogy a nagy megerôltetés hatására az apró izomrostok megszakadtak.
Ebben az esetben pihenni kell. Enyhébb izomláz esetén a (sós) meleg víz és/vagy a szaunázás nagyszerű orvosság – mindkettô lazítja az izmokat. Ha másnap is szeretnél mozogni, csak laza, átmozgató jellegű edzést végezz.
Tipp: Sokszor a megfelelô nyújtás hiánya okozza a kellemetlen izomfeszülést, ezért ezt soha ne hagyd el az edzés végén.
A kerékpározástól vastagabb lesz a comb
Ugyan való igaz, hogy kerékpározás közben végig a láb izmai – különösen a négyfejű combizom, a vádli és a farizmok – dolgoznak, a tekeréstôl mégsem vastagodik meg a comb. A kerékpározás ugyanis nem erôfejlesztô sport, hanem állóképességi, s mint ilyen, kiváló zsírégetô: egy óra alatt akár 6–700 kalóriát is elégethetünk.
S mivel a biciklizés közben mi határozzuk meg az intenzitást (a sebességet és az erôkifejtés nagyságát), ha van pulzusmérô karóránk, nagyszerűen be tudjuk állítani a zsírégetést.
Ez a maximális pulzusszám (220 mínusz életkor) 60 és 80 százaléka közé esik – a szervezet e két pulzusérték között fôként zsírokból nyeri az energiát. Tehát a kerékpározással viszonylag gyorsan és könnyedén lefaraghatod felesleges kilóidat, az eredmény pedig gyönyörű, formás comb és popsi.
Örök igazságok
– Sose felejts el bemelegíteni. A 10–15 perces átmozgatás, nyújtás elhagyása emeli a sérülés kockázatát.
– A sportcipô árán ne spórolj. Ez csillapítja a lábat ért ütközéseket, így óvja az ízületeket.
– Használj speciális sportmelltartót. Ez biztosít kellô tartást.
– Edzés közben igyál ásványvizet. Ezzel pótolod az elveszített folyadékot és ásványi anyagokat, növeled a teljesítményt.
– Az edzés végén mindig nyújts. Ezzel csökkented az izomláz esélyét, segíti az izmok regenerációját.
– Barátnôvel jobb. Ha netalán elmegy a kedved a mozgástól, a barátnôvel megbeszélt idôpont kötelez. Nem beszélve arról, hogy kettesben vidámabb.
Egyszerű tejfölös pogácsa
Hozzávalók: 50 dkg finomliszt, 25 dkg margarin, 2 tojás- sárgája, 2 dl tejföl, 1 csomag sütôpor, 1 mokkáskanál cukor, 1 kávéskanálnyi só
Tetejére: kevés reszelt sajt, köménymag.
Elkészítés: A tésztához valókat összegyúrjuk, legalább 10 órát a hűtôben pihentetjük, majd ha kivesszük, újra jó alaposan átgyúrjuk, és kinyújtjuk kb. 1 cm vastagságúra.
Kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, és sütôpapírral bélelt tepsibe rakjuk. Tetejét megkenjük tojásfehérjével, és megszórjuk köménymaggal, reszelt sajttal. 200 fokra elômelegített sütôben sütjük kb. 25–30 percig, szép pirosra.
Egészség
Feketeribizli – hatékony C-vitaminbomba
(folytatás az elôzô lapszámból)
Magjának olaja gamma-linolsavat tartalmaz. A gamma-linolsav, egy fontos telítetlen zsírsav, hiánya csökkenti a bôr nedvességmegtartó- és ellenálló képességét, és így hajlamosít a neurodermitis nevű bôrgyulladásra. Régi, XII. századi kolostori források is említik a feketeribizlit, mint a kiütéses, gyulladt bôr orvosságát.
A népi gyógyászatban is fôként a gyümölcs levét használják, de készítenek szörpöt, gyümölcslevet, cukorkát, a szárított gyümölcsbôl teát is. A tea is kiváló meghűlésre. Levelének kedvezô hatású hatóanyagai a különbözô flavonoidok, proantocianidinek, illóolajok, cseranyagok és a rutin. Mindezek hatására levelének teája vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentô és izzasztó hatású. Jól csillapítja az ízületi és reumás panaszokat. Hólyag- és vese- illetve prosztatabetegségekre is ajánlják. Friss levelei szétdörzsölve enyhítik a rovarcsípések okozta kellemetlenségeket.
100 gramm gyümölcs tápértéke 150 Kj körül van, 1,4 gramm fehérjét, 0,4 g zsírt tartalmaz. A benne található cukor 55%-a gyümölcscukor.
Hogyan fogyasszuk?
A feketeribizli egyetlen darabkája sem mérgezô, ezért bátran fogyaszthatjuk. A bogyókat nehéz megtisztítani a száraktól, virágmaradványoktól, a magoktól pedig végképp lehetetlen. Nyers fogyasztásnál ez nem is szokott gondot okozni, de befôttnek, lekvárnak eltéve már felmerülhet ennek szükségessége. Ôszintén szólva, ezekkel az apróságokkal nem érdemes nagyon foglalkozni, de aki nem szereti az ilyesmit, átpasszírozhatja a gyümölcsöt. Ezzel azonban megszabadulunk a növény értékes hatóanyagokat tartalmazó magjától is.
Visszatérve a friss gyümölcshöz, nyersen szôröstül-bôröstül érdemes bekapni, vagy levét kinyomva nektárnak, szörpnek meginni. A gyümölcsöt kis tálkákban összetörve, esetleg kis mézzel és hideg tejszínhabbal, netán kevés rummal elkeverve fenséges csemege készíthetô belôle. A napozást kedvelôk karotintartalma miatt bôven fogyasszanak belôle, mert segíti a bôrvédô melanin képzôdését.
Miután nem sokáig áll el, pár nappal meghosszabbíthatjuk eltarthatóságát, ha az odaégés megelôzésére ecettel kiöblített lábasban kevés vizet aláöntve felfôzzük, mintha lekvárt készítenénk. A félig kész feketeribizli-lekvárral szintén elkészíthetjük az elôbbi csemegét, végül cukrot hozzátéve eltehetjük lekvárnak. Friss gyümölcsként vagy lekvár formájában különbözô sütemények, fôleg tejszínes vagy zselés torták alapanyaga lehet.
Borecetet is készítenek belôle, mely különleges aromát ad például sült húsoknak, salátáknak. Hasonló savanykás, sült húsokhoz, vadashoz adható csemege házilag is készíthetô belôle, ha az ember a nyári melegben nem tudja azonnal kidunsztolni, hanem 1–2 napra „kint felejti” a melegben. Ne gondoljuk, hogy ekkor már ki kell dobni. Újraforralás után üvegekbe lehet rakni, csak rá kell írni, mi van benne, nehogy lekvárnak tálaljuk föl.
Ínyencek pálinkát is készítenek belôle.
Tippek, tanácsok
Teáját vese- és szívelégtelenség esetén nem szabad fogyasztani.
Érdekességek
Az elsô töveket a Földközi-tenger vidékérôl hozhatták hozzánk a XIV. században, s Európa északibb területein elsôsorbana kolostorkertekben leltek otthonra. A feketeribizlit alig egy évszázaddal a piros változat után, a XVI. században kezdték termeszteni Európában. Tabernaemontanus, német patikus és botanikus az ezerötszázas években levét szájüregi gyulladásokra, ínygyulladásra, sôt, mint a mozgó fogak újbóli rögzítôjét ajánlja, de használták hólyagbántalmak és májbetegségek ellen is, szirupját pedig köhögés elleni szernek.
Magyarország, Lengyelország és Románia jelentôs exportôre a gyógynövénydrogként használt feketeribizlinek. Jelenleg Új-Zéland évi 8000 tonnával a világ egyik legjelentôsebb feketeribizli-termelôje. Lakosai nem csak termelik, de naponta fogyasztják is munkájuk gyümölcsét.
Sport
Kerékpársport
Székely Körverseny
Augusztus 9-én, csütörtökön délután rendezték meg a Székely Kerékpáros Körverseny elsô szakaszát. A Csíkszereda utcáin megrendezett 4,2 km-es egyéni idôfutamon Kusztor Péter, a magyarországi P-Nivo Betonexpressz csapatának versenyzôje diadalmaskodott. Egyébként a „betonosok” végeztek az elsô 5 helyen, a legjobb romániai kerékpározó, a Conpet Petrolul Ploieşti színeiben induló Csicsáki Tamás 8. lett. A legjobban helyezett csíkszeredai sportoló, Novák Károly Eduárd a 17. helyen végzett. A rendezvény ünnepélyes megnyitóval kezdôdött a csíkszeredai Szabadság téren felállított színpadon. Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester magyar, angol és román nyelven köszöntötte a benevezett kilenc csapatot. Bejelentése szerint jövôre a Székelyföld Kerékpáros Körversenye bekerül a nemzetközi szövetség, az UCI (Union Cycliste International) naptárába. A versenyen 50 kerékpáros indult, a Bukaresti Dinamo Secrom, az Olimpic Autoconstruct Team Câmpulung Muşcel, a Conpet Petrolul Ploieşti, a Kolozsvári Akarat, a magyarországo P-Nivo Betonexpressz és a Tusnád Ásványvíz Cycling Team Csíkszereda teljes csapatot indított, azaz 6–6 versenyzôvel vett részt a körversenyen. Az ukrajnai Mirage és az Alföld – Marosvásárhely vegyes csapatát 5–5 kerékpáros képviselte, a kilencedik együttes egy 4 tagú vegyes csapat (Bukarest, Ploieşti és Kolozsvár). A nyitónapon az egyéni idôfutamos próbára került sor, minden versenyyô egy 4,2 km-es kört tett meg a város utcáin.
Egyéni idôfutam, 4,2 km (50 induló): 1. Kusztor Péter 5:55 perc, 2. Madaras Zoltán 5:56, 3. Cador Rida 5:57, 4. Arany Gábor 6:04, 5. Remák Zoltán (mind P-Nivo Betonexpressz, Magyarország) 6:07, 6. Andrij Gladkij (Mirage, Ukrajna) 6:07, … 17. Novák Károly Eduárd 6:28, … 20. Simon Stritof 6:30, … 24. Ruzsa Lehel 6:35, … 35. Antal József 6:46, … 39. Végh Hunor 6:53, … 46. Mihók Attila (mind Tusnád Ásványvíz Cycling Team) 7:06.
Augusztus 10-én, pénteken a Csíkszereda – Tusnádfürdô – Sepsiszentgyörgy – Kézdivásárhely – Kászonaltíz – Csíkkozmás – Csíkszereda útvonalon (157 km) zajlott a verseny. Eredmény: 1. Remák Zoltán 3 óra 50:20 perc, 2. Madaras Zoltán (mindketten P-Nivo-Betonexpressz, Magyarország 3:15 perc hátrány, 3. Rudij Sztaniszlav (Mirage, Ukrajna) 3:30 p.h., … 23. Novák Károly Eduárd (Tusnád Cycling Team) 7:03 p.h.
Augusztus 11-én, szombaton a Csíkszereda – Marosfô – Gyergyószentmiklós – Bucsin-tetô – Parajd – Székelyudvarhely – Csíkszereda útvonalon (199 km) haladtak. Eredmény: 1. Cador Rida 4 óra 53:20 perc, 2. Kusztor Péter, 3. Remák Zoltán (mindhárman P-Nivo-Betonexpressz, Magyarország) azonos idôvel, … 9. Novák Károly Eduárd (Tusnád Cycling Team) 13:33 p.h.
Augusztus 12-én, vasárnap a háztömb körüli vagy kritériumverseny szerepelt műsoron Csíkszereda utcáin (30x2 km). Eredmény: 1. Rudij Sztaniszlav (Mirage, Ukrajna) 1 óra 30:15 perc, 2. Dan Anghelache (Bukarest Dinamo Secrom, 3. Kadar Ştefan (Kolozsvári Akarat) mindketten azonos idôvel, … 7. Novák Károly Eduárd.
Összetett (50 induló, 24-en fejezték be): 1. Remák Zoltán 10 óra 20:03 perc, 2. Kusztor Péter 3:34 perc hátrány, 3. Cador Rida (mind P-Nivo Betonexpressz) 7:00 p.h., 4. Rudij Sztaniszlav (Mirage, Ukrajna) 12:24 p.h., 5. Arany Gábor (P-Nivo Betonexpressz) 12:37 p.h., 6. Csicsáki Tamás (Conpet Petrolul Ploieşti) 13:16 p.h., … 11. Novák Károly Eduárd (Tusnád Cycling Team) 20:56 p.h., 19. Ruzsa Lehel 54:12 p.h., 23. Antal József 60:51 p.h.
A díjkiosztó végén elhangzott, hogy a Székelyföld Kerékpáros Körversenyének jövô évi, 2. kiírását 2008. augusztus 7–10. között rendezik, és ez a verseny – elsôként a romániai kerékpáros- viadalok közül – bekerül majd a nemzetközi szövetség (UCI) versenynaptárába is.
A székelyföldi körverseny után a tekerôpataki Antal Józsefet (Tusnád Cycling Team) kérdeztük: A szervezés jobb volt, mint a korábban megrendezett Román Körversenyen. Ami még elmondható az az, hogy a szállást a szervezôk díjmentesen tudták intézni. A romániai versenyzôk az étkeztetés költségeit kellett állják, a külföldiek számára ellenben ez a szolgáltatás is díjmentes volt. Az étkeztetés és a szállás a Sapientia Egyetemen volt. A verseny során kitűnt, hogy a csíkszeredai csapat nem állt azonos szinten, a felkészültség terén, a magyaroszági P-Nivo együttesével. Nem gondoltuk, hogy a magyarországiak ennyire kemények lesznek. Egyébként a versenyen induló csapatnak is ez volt a véleménye a magyarországiakról. Az ukránok voltak azok, akik még bele tudtak szólni a dobogós helyezések sorsába. Kiderült, hogy a magyarországiak, úgynevezett, kontinentális csapatot alkotnak. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen indulnak külföldi versenyeken. A csíkszeredai csapatról, illetve a teljesítményrôl különösebb vélemény nem volt. A cél az volt, hogy lehetôleg mindannyian befejezzük a versenyt. Tudni kell, hogy Novák Károly Eduárd e hét elején indult a franciaországi Bordeauxba, ahol a mozgássérültek számára szerveznek rangos nemzetközi versenyt. Ily módon takarékoskodott az erejével.
– A Tusnád Cycling Team csapatában hatan indultak. Mind befejezték a versenyt?
– Sajnos, nem. Csak hárman sikerült a versenyt befejeznünk. A csapatban indult egy 18 év alatti fiatal versenyzô, nevezetesen Mihók Attila, akinek ez egy nehéz verseny volt. A Bucsin-tetôi szakaszon feladta a küzdelmet. A csapatban szereplô szlovén versenyzô, hosszabb kihagyás után, idén kezdett újra kerékpározni, így ô is feladásra kényszerült. Az említetteken kívül még Végh Hunor indult a csapatban, aki az utolsó napon nem tudta befejezni a kritériumversenyt.
– Melyik volt a legnehezebb szakasz?
– Egyértelműen az öt hegyet magába foglaló és a Bucsin-tetôn áthaladó 199 km-es szakasz volt a legnehezebb. Egy ilyen hosszú szakasz úgy fizikálisan, mint mentálisan keményen megviseli a versenyzôket. Többen kiestek ezen a szakaszon. Ez fôleg a fáradtságnak tulajdonítható. A versenyzôk fáradtan másképp gondolkodnak. Fáradtan hamarabb fel lehet adni a küzdelmet. Ilyen hosszú szakaszokon nagyon sok befolyásoló tényezô közrejátszik.
– Milyen jövôbeni tervei vannak a csíkszeredai csapatnak?
– A jelen pillanatban Novák Ede, Ruzsa Lehel és egyik látássérült csapattársunk, aki székelyudvarhelyen lakik, részt vesznek a franciaországi versenyen. Ruzsa Lehel és a székelyudvarhelyi csapattársunk tandemet alkotnak a nemzetközi megmérettetésen. A hegyikerékpározók számára országos maratont rendeznek a közeljövôben. Ezen a versenyen néhány csapattag részt vesz. Jómagam elônyben részesítem az országúti versenyzést.
– Hogyan értékeled a Székely Körversenyt?
– Sokkal keményebb volt, mint a korábban megrendezett Román Körverseny. Itt az átlagsebességre, illetve a jóval nagyobb iramra gondolok. Ezen a versenyen sikerült felmérni, hova kell érjünk ahhoz, hogy komolyabb versenyeken is eredményesen tudjunk szerepelni. A verseny utáni egyeztetések még zajlanak a csapaton belül. Az edzések tovább kell folytatódjanak. Mindenesetre ez a verseny úgy nekünk, mint a benevezett más romániai csapatoknak jó volt, mert mindenki megláthatta, hogy hol áll a jelen pillanatban. Jövôben a nemzetközi szövetség versenynaptárába is szerepelni fog ez a körverseny, így nagy a valószínűsége annak, hogy több külföldi csapat benevez, s az ideinél is nagyobb lesz a hajtás. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani szüleimnek és bátyámnak, akik mellettem állnak, és minden szempontból segítnek a versenyidény alatt. Köszönetet mondok ugyankkor a csapatomnak, hogy minden téren segítnek a minél jobb eredmények elérésében.
Motorsport
Szárhegyen versenyeztek
Az enduro-cross országos bajnokság ötödik fordulójára került sor augusztus 11-én, szombaton Gyergyószárhegyen. Az összesen 38 versenyzôt felvonultató bajnoki futamon három kategóriában mérték össze tudásukat a benevezettek. A versenyen jelen volt Enceanu Alexandru, az Országos Motorsport Szövetség alelnöke is.
A-kategória: 1. Gyenes Emanuel (Szatmárnémeti Perpetuum Mobile), 2. Buicu Romeo (Vectra Zernyest), 3. Popescu Ciprian (Dual Racing Bukarest).
B-kategória: 1. Manfred Spendier (Top Class Ciolpani), 2. Szeredai Dominik (Szatmárnémeti Perpetuum Mobile), 3. Török Péter (Smart Brassó).
C-kategória: 1. Koncsag Csaba (Smart Brassó), 2. Giovani Vendramini (Vectra Zernyest), 3. Nagy Erik (Smart Brassó). A C-kategóriában versenyzett Gábor László Gyergyószárhegy polgármestere is, aki a negyedik helyen fejezte be a megmérettetést.
A gyergyószárhegyi motorosverseny támogatói, akik hozzájárultak a futam megszervezéséhez: Metal Vas Kft., Kobezol Kft., Borfacom Kft., Harforest Kft., Mad fer gab Kft., Ben-Com-Mixt Kft., Exchange House Kft., Industrie Bau Kft., Wikend Forest Kft., Salvia For You Kft., Tig-Rad System Kft., Mark House Kft.. Fôtámogatók: Tisa Impex Kft., Artil Kft.
Köszönet barátainknak, akik segítettek a pálya kijelölésénél, illetve a felügyeletnél: Ráduly Csaba, Len Attila, Györffy Gábor, Györffy Alpár, Székely Zsolt, Gáspár Ernô, Barabás Zoltán, Gáspár Domokos, Nagy Erik, Gáll Zoltán, Gáll Kinga, Polgár Csaba, Gáll Gellért, Mali Botond, Orosz László.
Kispályás labdarúgás
Folytatódik a küzdelemsorozat
A hat csapatot felvonultató városi kispályás-bajnokság 11. fordulójának eredményei: Fônix – Six Stars 7–2, Délhegy – Babilon 6–2, Sördögök – Baliro 2–3. A 12. forduló eredményei: Fônix – Babilon 5–0 (meg nem jelenés), Baliro – Délhegy 0–6, Six Stars – Sördögök 3–4. A 13. fordulóban a következô eredmények születtek: Délhegy – Fônix (elnapolva), Six Stars – Baliro 3–7, Babilon – Sördögök 3–3. Korábban elnapolt mérkôzés: Babilon – Délhegy. A 13. forduló utáni góllövôlista élmezônye: 1. Köllô Emil (Délhegy) 29 gól, 2. Tamás István (Fônix) 18 gól, 3. Bege Miklós (Sördögök) 15 gól, 4. Tamás Tibor (Fônix) 10 gól, 5. Kurkó József (Baliro) 9 gól.
A 14. forduló keretében augusztus 14-én, kedden este a Délhegy – Six Stars mérkôzésre kerül sor. Augusztus 15-én, szerdán, szintén a 14. forduló keretében, rendezték a Sördögök – Fônix mérkôzést. Augusztus 16-án, csütörtökön este 20 órától a Baliro – Babilon találkozó szerepel műsoron.
A bajnokság következô heti műsora
15. forduló: augusztus 16., csütörtök 21 óra: Sördögök – Délhegy; augusztus 17., péntek 20: Fônix – Baliro; augusztus 20., hétfô 20: Babilon – Six Stars.
16. forduló: augusztus 20., hétfô 21: Baliro – Sördögök; augusztus 21., kedd 20: Babilon – Délhegy; augusztus 22., szerda 20: Six Stars – Fônix.
17. forduló: augusztus 23., csütörtök 20: Babilon – Fônix, 21: Délhegy – Baliro; augusztus 24., péntek 20: Sördögök – Six Stars.
Fogathajtás
Rákóczi ismét a legjobb volt
Az augusztus 10–12. közötti idôszakban Csíkkarcfalván rendezték az országos kettesfogathajtó-bajnokság 4. fordulóját. Az összesen 14 fogatot felvonultató megmérettetés elsô versenynapján két próbát is megtartottak, nevezetesen a fogatbemutatót és a díjhajtást. A fogatbemutatón, a tulajdonképpeni küllemvizsgán, az állatorvosi minôsítésen a drága lovak állták a próbát. A bemutató legjobbjai: 1. Rákóczi Gergô (Drosera/ Nagykároly), 2. Bajkó Tibor (Gyergyószentmiklósi Aranypatkós), 3. Bodó Zoltán (Lipicai/ Csíkszentmárton). Az elsô igazi küzdelmet az ez utáni díjhajtás hozta, amelyre a csíkkarcfalvi focipályán került sor. A próba során különbözô figurákat kellett bemutatniuk a hajtóknak egy kötelezô, elôre megadott program szerint. A bírók, a program végrehajtása mellett, a lovak és a hajtó közötti együttműködést, harmóniát és a járásmódok szabályosságát is figyelembe vették. A próba legjobbjai: 1. Rákóczi Gergô (Drosera, Nagykároly), 2. Bodó Zoltán (Csíkszentmárton/ Háromszék), 3. Pál Attila (Hipogrif/ Gyergyóalfalu), 4. Bajkó Tibor (Gyergyószentmiklósi Aranypatkós), 5. Ivácson Róbert (Aranypatkós), 6. Orosz László (Aranypatkós).
Augusztus 11-én, szombaton rendezték a maratonhajtást, amelyre a Madicsa-fürdônél kialakított pályán került sor. A hírek szerint több ezer érdeklôdô elôtt zajlott a vetélkedô. A helyiek képviselôje, Bartalis Attila feladásra kényszerült, míg a szentmártoni Bodó Zoltán fogata felborult az egyik akadálynál, és 60 hibaponttal büntették. A dobogós helyezettek, illetve a pontszerzô helyeken végzett versenyzôk: 1. Rákóczi Gergô, 2. Benedek Lukács, 3. Pál Attila (Hipogrif/ Gyergyóalfalu), 4. Váncsa Jenô, 5. Bajkó Tibor, 6. Bartha Róbert. A maraton során a lovak erôállapotát, állóképességét valamint a versenyzôk ügyességét, hajtótudását teszik próbára.
Vasárnap, augusztus 12-én az akadályhajtásra került sor, amelyet ismét a csíkkarcfalvi labdarúgópályán rendeztek. Az akadályokat megadott sorrendben kellett a fogatoknak teljesíteniük, az akadálykapuk szélessége pedig mindössze 15–15 centiméterrel nagyobb a kocsi kerekének nyomtávjánál. Az akadályhajtás célja, hogy a maraton után újra próbára tegye a lovak erôállapotát, engedelmességét, illetve a hajtók ügyességét. Az akadályhajtás dobogós helyezettjei, illetve a pontszerzô helyeken végzett versenyzôk: 1. Ivácson Róbert (Gyergyószentmiklósi Aranypatkós), 2. Rákóczi Gergô (Drosera, Nagykároly), 3. Pál Attila (Hipogrif, Gyergyóalfalu), 4. Bodó Zoltán, 5. Romfeld Zsolt (Aranypatkós), 6. Czirják Béla (Csíkszeredai Forrás).
A csíkkarcfalvi verseny (három nap utáni) végeredménye: 1. Rákóczi Gergô (Nagykárolyi Drosera), 2. Pál Attila (Gyergyóalfalvi Hipogrif), 3. Ivácson Róbert (Gyergyószentmiklósi Aranypatkós), 4. Bajkó Tibor (Gyergyói Aranypatkós), 5. Benedek Lukács (Aranypatkós), 6. Bartha Róbert (Sepsiszentgyörgy/ Lipicai Lovasklub). A felnôttek versenye után a gyermekek is pályára léptek. Díjhajtásban a gyergyószentmiklósi Bajkó Kriszta és Bajkó Gellért indult, míg a maratonpályán, pónikkal, Bajkó Gellért hajtott végig. Akadályhajtásban Hermenean Alex, Bartha Eduárd, Bajkó Kriszta, Orosz Beáta és Bajkó Gellért adott számot tudásából.
Emlékeztetôül közzétesszük az idén lezajlott korábbi versenyek gyôzteseinek neveit. 1. forduló, Bethlen, Beszterce-Naszód megye: Kovács Imre (Gyergyóalfalvi Hipogrif); 2. forduló, Sepsiszentkirály, Kovászna megye: Kovács Imre (Hipogrif); 3. forduló, Gyergyószentmiklós: Rákóczi Gergô (Drosera, Nagykároly). Az elsô két fordulóban a Gyergyóalfalvi Hipogrif színeiben versenyzô Kovács Imre, a harmadik gyergyószentmiklósi bajnoki forduló elôtt átigazolt a kézdivásárhelyi Incitato Lovasklubhoz.
A 2007-es bajnokságból még egy forduló maradt hátra. Az idei utolsó, döntô jellegű bajnoki fordulóra Marosvásárhelyen kerül sor szeptember folyamán. A pontos idôpontról dr. Kelemen Attilát, a Román Lovas Szövetség fogathajtó bizottságának elnökét kérdeztük, aki közölte, hogy a marosvásárhelyi bajnoki fordulóra a szeptember 21–23. közötti idôszakban kerül sor. Mint mondotta, az eddigi négy forduló utáni összesített bajnoki rangsor még nem készült el, erre legkorábban egy hét múlva lehet számítani.
Kispályás labdarúgás
Lezajlott tíz forduló
A gyergyóalfalvi községi bajnokság 8. fordulójának eredményei: Közbirtokosság – BFK 0–4, Bad Boys – Rangers 2–1, Sörivók – Junior FK 0–4, Ifi United – Hokisok 1–3. A 9. fordulóban: Junior FK – Közbirtokosság 1–2, Sörivók – BFK 0–9, Hokisok – Rangers 6–0, Ifi United – Bad Boys 0–3. A 10. fordulóban a következô eredmények születtek: Junior FK – Bad Boys 1–3, Ifi United – Sörivók 2–1, Közbirtokosság – Rangers 2–0, Hokisok – BFK 2–2. A kedden, augusztus 14-én elkezdôdött 11. fordulóban a Hokisok – Sörivók, a Közbirtokosság – Bad Boys, az Ifi United – BFK és Junior FK – Rangers mérkôzések szerepeltek műsoron.
A 10. forduló utáni góllövôlista élmezônye: 1. Szakács Szilveszter (BFK) 13 gól, 2. Portik József (Hokisok), Kiss Tihamér (Közbirtokosság) 11–11 gól, 4. Ferencz Tibor (BFK) 9 gól, 5. Vargyas Szilárd (BFK) 8 gól.
A további műsor
12. forduló: augusztus 16., csütörtök 18 órától: Sörivók – Bad Boys, 19.15: Közbirtokosság – Hokisok; augusztus 17., péntek 18: Rangers – Hokisok, 19.15: Ifi United – Junior FK.
13. forduló: augusztus 20., hétfô 18: Ifi United – Rangers, 19.15: Sörivók – Közbirtokosság; augusztus 21., kedd 18: Bad Boys – Hokisok, 19.15: Junior FK – BFK.
14. forduló: augusztus 22., szerda 18: Ifi United – Közbirtokosság, 19.15: Sörivók – Rangers; augusztus 23., csütörtök 18: Bad Boys – BFK, 19.15: Junior FK – Hokisok.
Tenisz
Elôdöntô egyéniben
Az augusztus 6–12. közötti idôszakban a lengyelországi Gdyniában megrendezett 25 000 dollár összdíjazású nôi teniszverseny keretében lezajlott egyéni küzdelemsorozat elsô fordulójában a következô gyergyói vonatkozású eredmény született: Portik Szatmári – Holusova Radana (cseh) 6–2, 6–3. A 2. fordulóban: Portik Szatmári Ágnes – Zagorska Sylwia (lengyel) 7–5, 6–1. A negyeddöntôben: Portik Szatmári Ágnes – Liana-Gabriela Ungur (román) 6–7, 2–6. Az egyéni verseny döntôjében: Renata Vocacova (cseh) – Liana-Gabriela Ungur (román) 6–4, 6–4.
A páros verseny elsô fordulójában: Lukic/ Portik Szatmári (szerbiai–romániai) – Kazimieruk/ Podolak (lengyelek) 6–2, 6–1. A 2. fordulóban: Lukic/ Portik Szatmári – Goetz/ Schaeffer (németek) 6–0, 4–6, 3–6. A páros verseny döntôjében: Chojkova/ Kosinka (cseh-lengyel) – Gerards/ Krauze (holland–lengyel) 6–1, 7–5.
EKE/ Erdélyi Kárpát Egyesület
Rövid történeti áttekintés
Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) megalakulását az 1891-es évtôl kell számítani. Az egyesület elnöke gróf Bethlen Bálint, titkára pedig Radnóti Dezsô. Célja: „Ismertetni az erdélyi részeket, vadregényes, kies és bájos vidékeit, természet adta drága kincseivel, elsôsorban megbecsülhetetlen és kevésbé becsült fürdôit és ásványvizeit, ismertetni egyes helyeit emberi kéz alkotta művelôdéstörténeti és történelmi emlékeivel és nevezetességeivel, ismertetni azt, ami a legérdekesebb, és ami a földet hazává teszi: az élô népet testi-lelki állapotában. Az Erdély 1895-ös kötetében olvassuk: „Kevés népnek van annyi tájszépsége, kevésnek annyi érdekes ôserejű eredetisége, kevés földön van annyi kincse a természetnek, mint a Székelyföldön. Ott áll ez bájainak, gyógyító erôinek, kincseinek minden csodájával, de ismeretlenül, szegényen, elhagyottan.”
Erdély szerte sorra alakulnak az EKE osztályai a földrajzi tájegységek szerint. Ezidôben a kibontakozó turistamozgalom súlypontja a Gyergyói-medencében Borszékre, mint fürdôhelyre tevôdött. Szinte természetes következménye a történéseknek, hogy az EKE Gyergyó vidéki osztálya Borszéken alakult meg.
Az EKE gyergyói osztályának megalakulása
„Az EKE Gyergyó vidéki osztálya augusztus 19-én Borszéken megalakult” – adta hírül az Erdély című honismereti lap 1897-ben. Az alakuló ülést a kaszinó nagytermében tartották. A szervezésre felkért Kuncz Kornél elôljáróban bejelentette, hogy 70 EKE-tagot sikerült toboroznia Gyergyóban, s így megalakulhat a szervezet Gyergyó vidéki osztálya. Korelnöknek Révy Ferencet választották meg. Révy vezette az alakuló ülést, amelyen megjelent az EKE fôtitkára, Radnóti Dezsô és Dobál Antal választmányi tag is. A közgyűlésen megalakították az EKE Gyergyó vidéki osztályát. Elnöknek Lázár Menyhért országgyűlési képviselôt, alelnöknek Ferenczy Károlyt és Köllô Jánost, ügyvezetô alelnöknek Görög Joáchimot, titkárnak Kuncz Kornélt, pénztárosnak Merza Vilmost, ellenôrnek Szentpéteri Jánost választották. Jegyzô Bedô Gyula és Lázár Jenô lett, jogtanácsos: dr. Tiltscher Ede; osztályorvos: dr. Fejér Dávid és dr. Szilvássy János. Elsô tiszteletbeli alelnöknek a lelkes, buzgó és az EKE-ügyért sokat fáradozó maroshévízi származású jogászdoktort, Urmánczy Nándort választották, aki közíróként is tevékenykedett, kitűnô turistadolgozataival sok élevezetes és kellemes órát szerzett olvasóinak. A gyűlés után közös ebéd következett a fôtéri Mélik vendéglôben, este pedig táncmulatságot szerveztek a jelentôs esemény tiszteletére.
Az I. világháború kitöréséig borszéki súlypontú turistaélet jellemezte a Gyergyó vidéki osztályt. Az EKE gyergyói osztályának elsô jelentôsebb kiadványa a páratlan szépségű Gyilkostót népszerűsítô, Vákár P. Artúr-összeállítás. Az elôszót Görög Joáchim írta. A kiadványt 1914-ben a gyergyószentmiklósi Kossuth Nyomdában nyomtatták. Megjelentetésében az EKE gyergyói osztályán kívül részt vállalt az EMKE és a Székely Társaság is. Pillanatnyilag alig áll adat rendelkezésünkre a világháború éveiben folyó EKE-tevékenységrôl. Megemlíthejtük, hogy az EKE Gyergyó vidéki osztálya a Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság által biztosított területre a húszas évek derekán menedékházat építtet Gyilkostón. Az üdülôhely fellendülésének elsô szakaszát ettôl az idôponttól lehet számítani. A harmincas években számos villát építenek ott, a tulajdonosok jelentôs hányada EKE-tag. A teljesség igénye nélkül, néhány név az akkori villatulajdonosok közül, akiknek leszármazottjai közül néhányan mai napig is tartó küzdelmet kell folytassanak tulajdonjogaik törvényes érvényesítésének érdekében: Alexi, Berecz, Biró, Cărpinişan, dr. Csiky, Giacomuzzi, Jakabbfy, Jancsó, Karácsony, Kölönte, Lángi, Lengyel, Makkai, Márk, Miklós, Niculescu, Novák, Palavits, Pap, Pascui, Szász, Săcărescu, Szôke, Vajda, Wágner stb.
A fiók elnöki tisztét hosszú ideig Görög Joáchim töltötte be. 1928-ban bekövetkezô halála után Barabásy József erdészmérnököt választották elnöknek. Ô 1940. december 23-án lemondott. Helyére, megbízott elnökként, 1941 januárjától a háború végéig dr. Gaál Alajos orvos, országgyűlési képviselô került. Ebben az idôben újra fellendült a természetjárás. A téli sítúrák szervezésében Zárug István és Romfeld János jeleskedett. A városháza idegenforgalmi irodát működtetett, igen eredményes volt a gyergyószentmiklósi és a gyilkostói kirendeltséget vezetô Málnási Béla EKE-tevékenységet szervezô munkája is. Ebben az idôszakban jelentôs anyagi segítséget nyújtott az EKE központi vezetése a Magyar Sí Szövetség bevonásával a gyergyói fiók által működtetett síugrósánc javításához, bôvítéséhez és működtetéséhez.
(folytatás következô lapszámunkban)
Málnási Csaba
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Augusztus 16 – 22.
KOS (III.21-IV.20.)
Most nincs idô az álmodozásra. Elintézni való ügyei alaposan megszaporodtak. Esténként hullafáradt, teljesen lemerül. Jólesik ilyenkor odabújni kedveséhez, megosztani vele a bajokat, gondokat. A Kos nô figyeljen az otthoni munkákra.
BIKA (IV.21-V.20)
Amit elhatároz, ezen a héten véghez is viszi. A szerelemben szenvedélyes, de közben túlzottan féltékeny. Csak olyan társsal lehet boldog, aki az állandóságot közvetíti, ami fokozza a biztonságérzetet. Nem ajánlott Önnek ezen a héten pert indítani.
IKREK (V.21-VI.21.)
Vágyakozva néz a messzeségbe, szebb, jobb világról álmodik, ahol mindenki egy nagy család, ahol segítôkészek egymással. Sajnos, ez csak álom marad, mert az emberiség egy része rossz és gonosz marad. Keressen magának olyan társakat, akikkel jól érzi magát.
RÁK (VI.22-VII.22.)
Fiatal Ráknak rengeteg csodálója akadhat. Az életet gyakorlatiasan nézi, nem veti meg a romantikát, a szenvedélyt. Társától elvárja a hűséget és az ôszinteséget.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Könnyebben ér célt azzal, ha megpróbál ráhangolódni mások gondolatvilágára. Ez abból áll, hogy egy beszélgetés során a lelke mélyén felszabadulnak mindenféle energiák. Ezeket analizálva képes lesz ráhangolódni a másik emberre!
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
Még ha zavaros helyzetbe is kerül, sikerül megôriznie önállóságát, belsô értékeit. Továbbra is jó érzéke lesz mindenhez, döntéseiben hagyatkozzék a józan eszére, és ne dôljön be a csábító, de bizonytalan kimenetelű ajánlatoknak!
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Gyors hangulatváltozásai környezetét is aggodalommal töltik el. Talán a hétköznapok monoton ütemébe fárad bele, ki tudja. Egy biztos: szeretteivel is roppant türelmetlen lesz. Álljon meg egy percre, elemezzen, tartson tükröt maga elé!
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Képességéhez méltó feladatot kap, és még akkor sem esik kétségbe, ha a hétköznapi ügyek intézésére alig jut pár perce. Szerencsére akadnak Ön körül olyan családtagok, akik szívesen besegítenek. Pénzügyekben szerencsés lehet e héten.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Függôben lévô ügyei miatt, beleértve a szerelmet is, fejfájás gyötörheti. A magánéletén változtatni kell, a sok partnercsere csak újabb bonyodalmakat hoz magával! A csillagok szerint bármennyire is nehezére esik csak egy kapcsolatban élni, elviselni az egyhangúságot, lassan itt az ideje, hogy megállapodjon!
BAK (XII.23-I.20.)
Összekülönbözhet fônökével. Meg van gyôzôdve arról, hogy Önnek van igaza. Kedvese megpróbálja felnyitni a szemét, de még ilyenkor is mondja a magáét. Az élettôl kap lehetôséget arra, hogy megtanulja elfogadni mások véleményét.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
A hét elsô felében romantikus hangulat keríti hatalmába. Lehet ez munkahelyen, egy utazás során, esetleg valamilyen baráti összejövetelen. A regénybe illô érzés nemcsak a képzelete szüleménye, hanem valóság.
HALAK (II. 18-III 20.)
Becsületesen végezze a munkáját, ha nem rövid távban akar gondolkodni! Miután a határidô nem igazán a Halak erôs oldala, egy kicsit jobban oda kéne figyelni! Most házasulandókat mély lelki összetartozás jellemzi életük folyamán.
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Az autós át akar haladni a sivatagon. Az egyik benzinkútnál ezt a feliratot olvassa:
„Itt tankoljon! A következô benzinkút ugyanis délibáb”.
* * *
Kovácsnak lángossütôje van a Balatonon, felveti a pénz.
– Kovácskám, adjál már kölcsön egy kis pénzt! – kéri Szabó.
– Sajnos, nem tehetem Szabókám, szerzôdésem van a bankkal. Ôk nem árulnak lángost, én meg nem adok kölcsön.
* * *
Részegen támolyog hazafelé az agresszív kismalac, egy lakótelepi háznál megáll, és elkezdi rugdosni a falat.
Kiszól neki a farkas:
– Malac, ne rugdosd a falat, mert lejön a vakolat!
– Jöjjön, lerugdosom ôt is!
* * *
Skót kisfiú kérdezi apjától:
– Apa, mi lesz karácsonykor a fa alatt?
– Parketta kisfiam, parketta.
* * *
Riporter kérdezi a 98 éves embert:
– És mondja Józsi bácsi, régen milyen szenvedélyei voltak?
– Csak a nôk, meg a vadászat.
– És mire tetszett vadászni?
– Hát a nôkre.
* * *
– Mivel lephetném meg a vôlegényemet? – kérdi a menyasszony a szüleit.
– Mutasd meg neki a műfogsorodat!
* * *
– Hová szalad, Kovács úr?
– Halat ettünk, és az anyósom rosszul lett.
– De hát nem abban az irányban van az orvosi rendelô.
– Nem is oda sietek, hanem a piacra. Veszek még egy kis halat.
* * *
A vô indul hazafelé az anyósa temetésérôl. Hirtelen vihar kerekedik, bôrig ázik, egy villám a közelében csap le. Felszól az égre:
– Anyuka, látom már felért.
* * *
Mit mond a skót, mikor bemegy a kocsmába, miközben egy nagy kutyagumit tart a kezében?
– Szerencsém volt! Ez a nagy kutyagumi állt az ajtó elôtt, és én majdnem beleléptem.
* * *
– Szerintem az anyósomnak van a legpontosabb órája a világon.
– Mibôl gondolod?
– Mert mindig pontosan akkor érkezik, amikor a legkevésbé van rá szükségünk.
* * *
A birkózóbajnok anyja panaszkodik a szomszédnak.
– Rémes nagyétkű a fiam, csak tejbôl megiszik négy litert naponta!
– Miért nem vesz neki egy tehenet? Olcsóbb.
– Vettem.
– És?
– Megette azt is.
* * *
Egy férfi könnyedén elhiszi neked, hogy a világegyetem tizennégymilliárd éves. De ha azt mondod, hogy egy pad frissen van festve, biztos hogy megtapogatja.
* * *
– Miért hívják a férfiak a feleségüket „drágámnak”?
– Mert már a házasságkötés után elfelejtik a nevét.
* * *
– A barna nôk miért nevetnek a szôke nôs vicceken?
– Mert azt hiszik, azok rájuk nem vonatkoznak.
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|