35. (712.) szám, 2007. Augusztus 30 - Szeptember 5




    Kisújság-olvasók figyelmébe!

               Már kapható a: GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
               A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
               Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
               e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
               tel.: 004-0266-364.941
               Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
               A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
               A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
    Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat




    A szokás hatalma?

               Élénken emlékszem, mikor a 70-es évek elején tömbházba költöztünk. Azok még jó évek voltak. Akkor még a nagyra becsült magyar rokonok itt vásároltak csokoládét, borsot, kínai fehérneműket és sportcipôket, frottír törülközôket, damasztabroszokat, színes ólomkristály készleteket, szebeni szalámit, konyakot és még hosszan sorolható, mi mindent.
               Akkor még nem kellett mindenért sorba állni. Volt minôségi élelmiszer, volt gázpalack, s elég volt a fizetés is. Képzeljék el, akkor még a kultúrára is jutott. Igen, jártunk moziba, színházba, és ritka volt az a hét, hogy egy-két könyvet ne vásároltunk volna. Akkor még olvastunk is. Igaz, nem volt választási lehetôség ötven televíziós műsorszóró között. Egyetlenegy volt.
               Ez ma már hihetetlen, és természetesen elfogadhatatlan lenne, mint annyi más technikai csoda hiánya. Mit is tennénk mobiltelefon, számítógép, laptop, GPS, Internet nélkül? Valószínű, amit akkor. Élnénk stresszmentesen, boldogan. Na, de a fejlôdésnek nem lehet, és nem is szabad gátat vetni. Akkoriban a tömbházak is az új hullám, a fejlôdés, a haladás szimbólumai voltak. Voltak, akik eladták udvaros, kertes magánházukat, és „blokkot” vásároltak. Menô volt, talán egy picit státusszimbólum is tömbházban lakni. Jó nektek – mondogatták a „lemaradottak” – nincs gondotok a tűzifával, fűtésetek van és meleg vizetek potom árért, munka nélkül. Akkor tényleg volt bôviben. Sokszor még télvíz idején is ablakot kellett nyitni, mert akkora volt a meleg. A meleg víz pedig éjjel-nappal folyt. Aztán lassan vége szakadt a jónak, s a tömbházasok, a kulcsos gyerekek beálltak a szocializmus balekjeinek hosszú sorába.
               Az emlékek megszépítik a múltat. Ezért ma is nosztalgiával gondolok azokra az idôkre. Annál is inkább, mert a nemrég feljavított utak a Virág negyed déli részén dejavu érzést keltettek bennem.
               Akkoriban az új lakhelyünkön még alig száradt meg a frissen lakkozott parkett, s már friss aszfaltréteg borított utat, járdát egyaránt. Öröm volt nézni. Vége a sárnak, a pornak – gondoltuk. Csakhogy alig telt el egy-két hét, kiderült, hogy még ezt-azt javítani kell a fűtésrendszeren, a vízvezetékeken, a kanalizáláson, a villanyhálózaton. Így nagy szomorúságunkra az új út, járda hamarosan tele lett frissen ásott gödrökkel, árkokkal, s hiába a tömködés, az aszfaltcsík, egy idô után felfeslett a foldozás, besüppedt a föld, s az új környezet idejekorán rendezetlen képet mutatott.
               Nemrég értetlenül néztem az aszfaltozó munkásokat a Virág negyed déli részén, tudva azt, hogy hamarosan a fűtésrendszer korszerűsítésére kerül sor. Vajon a polgármester nem tudja, hogy itt nemsokára fel kell törni az utat? Akkor minek dobjuk ki az ablakon a pénzt? Aztán eszembe jutott, hogy nem szabad a logikát keresni. Hiszen a saját utcájában is egyszer aszfaltoztatott a város pénzén, aztán feltöretve az új utat, bevezettette a gázt. Logikus, nem?
               Persze megnyugtató, hogy a polgármester nyilatkozata szerint a fűtésrehabilitálás során az utat csak átszelve törik fel a munkálatokat végzôk, és a szerzôdés értelmében meg is kell javítaniuk azt. Nagyon megnyugtató, és szerencsére van hasonlítási alap is. Hiszen meg lehet nézni a gázvezetés során feltört utakat, és a javított változatukat is. Vizsgamunka.
               Egy utolsó kérdés tevôdik fel: tényleg teljesen hülyék vagyunk?
    Ábrahám Imre

    Gyilkostói vízszolgáltatás

               Az üdülôtelepen bizony, sok bosszúságot okozott a vízszolgáltatás szünetelése – olvashatták múlt heti lapszámunkban. Azóta történt bôven elôrelépés – tájékoztatott Vincze János, a közüzemek igazgatója. Elmondta, a helyzet elemzése után kiderült, hogy nagymértékben emberi mulasztás volt a vízhiányokozó, de a szolgáltatás-kiesés technikai okokkal is magyarázható. A tóból befogott vízmennyiség növelése érdekében a közüzemek vezetôje pénteken az üdülôtelepen működô gazdasági egységek vezetôivel, a nemzeti park képviselôivel tárgyalt, hogy az ideális megoldást megtalálják.
               A közüzemek szakemberei állítják, az 1991-es mérésekhez képest közel 30 centiméterrel csökkent a tó szintje. Ez magyarázza, hogy kevesebb víz kerül a rendszerbe.
               – Nekünk van javaslatunk, de azt szeretnénk, ha az mindenki számára elônyös lenne, ezért ültünk asztalhoz megvitatni a problémát – mondotta Vincze.
               A találkozót követôen néhány érintettel beszélgettünk, akik elmondták, a lehetô legjobb megoldásban sikerült megegyezniük. Megemelik gát segítségével a tó szintjét 40–60 centiméterrel, így a vízház irányába vezetô csôbe megfelelô mennyiségű víz jut.
               Portik Csaba szálloda- és vendéglôtulajdonos, önkormányzati képviselô elmondta, a tó kifolyásának átalakulása eredményezte a vízmennyiség csökkenését. Ennek megváltoztatásra szükség van, megfelelô mennyiségű víz kell jusson a pumpákig, hogy ne legyen vízhiány a telepen.
               Török Zoltán, a Viridis Kft. alapembere elmondta, a tó látványán nem ront a 40–60 centis szintemelés. A kérésük csak az, hogy legyen lehetôség ezen szint állandósítására, különben a tóban lévô fatönkök tönkremennek. Ajánlotta olyan gát készítését a kifolyáshoz, mely szabályozható, nagy esôzés idején el lehet engedni a pluszmennyiséget.
               A jelenlévôk által legjobbnak ítélt megoldásra még a nemzeti park igazgatója is rá kell bólintson, ugyanis a megbeszélésen csak egy képviselôje volt jelen a parknak, de Vincze ígérte, asztalhoz ül az igazgatóval.
               A vízháznál személycsere is kilátásban van. Az eddigi alkalmazott betegszabadságol, jelenleg a közüzemek egyik alkalmazottja jár naponta a Gyilkostóhoz, ô végzi a karbantartási munkálatot a vízháznál, de az igazgató reméli, nemsokára megtalálják az ideális személyt erre a munkára, hisz óriási elôny lenne, ha helybélit tudnának foglalkoztatni, aki éjjel-nappal elérhetô, ha szükség van valamilyen beavatkozásra.
               Remélhetôleg, jó megoldást sikerült találjanak az érintettek a vízhiány megszüntetésére, és hosszú távon biztató lehet az, hogy a kormány jóváhagyott a Gyilkostó közművesítésére 1,8 millió eurót, ez garantálja, hogy hamarabb el lehet kezdeni ott a munkálatokat, mint a város esetében.
    Balázs Katalin

    Idôalagút (35.)

               Száz éve is nagy volt a kivándorlási kedv. Ma nevezzük elvándorlásnak, hiszen még Magyarország is „Újvilágot” jelentett és jelent sokak számára. A Gyergyószentmiklós, egyáltalán a Gyergyói-medence által nyújtott megélhetôségi lehetôségek alapján nincs amin csodálkoznunk. Egyetemet végzett fiataljaink legnagyobb része nem is gondolhat hazatérésre. Tudását hol hasznosíthatná? A kétkezi munkából élôket pedig a felénk alkalmazók ugyancsak szűkmarkúan „jutalmazzák”.
               Lássuk, hogyan mutatott a magyarországi (köztük az erdélyi) kivándorlási kedv 1907-ben:
               „…Vannak olyanok, a kiket a megélhetés kényszere hajt Amerikába. Ezeknek a száma elenyészôen csekély.
               (…) Vannak, akik azért vándorolnak ki, mert itthon földhöz nem tudnak jutni, s egyedüli vágyuk annyit szerezni, hogy néhány hold földet vehessenek.
               A legnagyobb része a kivándorlóknak azok sorából kerül ki, akiknek itthon is van már pár ezer korona értékű vagyonuk, de még többre vágynak, itthon azonban szégyenlik magukat, hogy alárendeltebb munkát vállaljanak. Ezek azok, akiket a meggazdagodási vágy, a kapzsiság visz Amerikába. Ez képezi a kivándorlóknak legnagyobb számát, amely az egész kivándorlásnak 60%-át teszi ki.
               (…) Az 1906-ik évi kivándorlás kerek számban 310 ezer lelket számlált (csak az útlevéllel kivándorolt egyének vannak felvéve).
               (…) Ebbôl felnôtt volt 298 700, tizenhat éven aluli gyermek 11 300. A felnôttek közül volt férfi 251 760, asszony és leány 46 940. A férfiak közül volt és pedig 16–19 évig 16 576, 19–24 évig 57 853, 24–35 évig 43 196, 35–45 évig 109 345, míg 45 éven felül 24 790, összesen 251 760 kivándorló.
               A 251 760 férfi közül tisztán magyar anyanyelvű volt 164 650, míg más anyanyelvű nemzetiségekre esik 86 910.
               (…) Pedig semmivel sem indokolt az 1907-iki év kivándorlásának emelkedése, a midôn idehaza Magyarországon a mezôgazdasági munkások bére 35 százaléka emelkedést mutat, holott Amerikában a munkabérek 25–33 százalékig csökkentek és a munkások számát úgy a gyári, mint az ipari vállalatoknál leszállították, s különösen sok magyar munkást a szolgálatból elbocsátottak.
               (…) A visszavándorlásra is nagyobb az Amerikában élô magyarság körében a hajlandóság, mint máskor, azonban a szégyenérzet tartja ôket vissza, hogy minden nélkül jôjjenek vissza. Soknak az anyagi eszközök sem állanak a rendelkezésükre, s itt ismét csak a kormányhatalomnak kellene közbelépnie, hogy a visszavándorlást elôsegítse minél sürgôsebben, amíg néhány ezer magyar embert az éhenhalástól is meg lehet menteni és itthon még munkára is fel lehet használni ôket. A visszatelepítés módjaira a kormánynak konkrét, célravezetô javaslatokkal kell elôállni, a melyek keresztülvitelét a kormánynak sürgôs teendôi közé kell besorozni…”
               Akkor országos gond volt, ma sem árt ellenben eltűnôdni azon, akár településenként is, hogy mikor és mivel lehet megkezdeni a visszacsalogatást. Mert a betáblázott ablakok, és eladásra felkínált házak látványa ugyancsak ijesztô a magamfajta gyáva, itthon maradt számára.
    Ollózta: Bajna György

    Helységnévtáblák rovásírással

               Gyergyócsomafalva bejáratánál a község elôljárói elsôk között helyezték el a rovásírással is feltüntetett helységnévtáblát, majd Gyergyóditróban is sor került a helyi tanács határozatát követôen a tábla megrendelésére, melyet cserefából faragott oszlopok tartanak. Bardocz Ferenc polgármester, mint elmondta, a Gyergyószentmiklós, Tölgyes, Remete és Maroshévíz felôli bejáratnál a táblák elhelyezésének, illetve az anyagi költségnek a törvényes hátteret a helyi tanács határozata biztosítja. Alfalu község bejáratához szintén négy tábla elhelyezésére készülnek, György István polgármester elmondta, a tavaly írtak ki pályázatot a táblák megtervezésére, melyben kitét volt az, hogy a község neve rovásírással is jelenjen meg. A beérkezett pályázatok közül Balázs Barna képzôművész terveit fogadták el, és ennek eredményeként nemrég fel is állították a Maros-híd mellett az elsô táblát, mely jelzi, Borzontra érkezett az éppen átutazó.
               A medencében immár három községben is úgy gondolták, rovásírással is hírül adják a településük nevét.
               Városunkban ugyan tárgyaltak róla a városatyák, de határozat nem született, és hajlandóság sem mutatkozik a rovásírással feliratozott Gyergyószentmiklós-tábla elhelyezésére a város bejáratainál.
    Baricz-Tamás Imola

    Az iroda léte forog kockán

               Közel négy éve működik a megyében harmadik, Phare-s pályázatból felszerelt Lakossági Tanácsadó Iroda. A korábbi három személy helyett egy jó ideje egy tanácsadója van az irodának, és most az iroda léte forog koc-kán. A 2007-es évi költségvetés jóváhagyásakor 10 000 lejt hagytak jóvá a „tanácsadásnak”, amit még nem kapott meg az iroda. Suciu Gábor az utóbbi idôben ingyen osztotta a tanácsot. Jelenleg szabadságon van.
               Az iroda vezetôje elmondta, nem látja a folytatást, csak a remény van, hogy a városatyák által a költségvetésben megszavazott összeget megkapja az iroda. A tanácsosok döntésükkel felismerték az iroda működésének fontosságát, azt, hogy a lakosságot szolgálja, még ha nem is hoz anyagi bevételt a hivatalnak.
               A Pro Cive Egyesület a Lakossági Tanácsadó Iroda további működéséhez kérte a támogatást, ugyanis a polgármesteri hivatallal közösen szeretné fenntartani az irodát. Suciu Gábor jogász, tanácsadó elmondta, az iroda működése óta közvetlenül megközelítôleg 3500 személy kereste fel tanácsért, útmutatásért. A legtöbben, több mint ezerkétszázan a szociális ellátás ügyében, közel kilencszázan szociális biztosítási kérdésekben tértek be az irodába, de tulajdonjog, közszolgáltatás, közjegyzôi eljárások, gyerekvédelem terén is Suciuhoz fordultak tanácsért.
               Suciut, mint mondja, nem a fizetése kötötte eddig sem az irodához:
               – Az embereknek szükségük van segítségre, szükségük van útbaigazításra, információra, tájékoztatásra. Emberi módon szeretném szolgálni az embereket, de az anyagiak miatt ellehetetlenítik a munkámat. Abban reménykedem, hogy Gyergyószentmiklósnak a vezetôi értelmes emberek, belátják, fontos az iroda működése, mely az itt élôket szolgálja, még ha más osztja a tanácsot, akkor is.
               – Nemrég megbízatást kapott a jogász a Monturist Kft. igazgatói teendôinek a végzésére…
               – Így van, egyelôre a cég papírjait tekintem át, majd a lehetôségeket térképezem fel, és készítem elô a cég aktacsomóit a tôkeemelésre. A szeptemberi közgyűlés fogja majd eldönteni, hogy ki lesz a cég igazgatója.
               A mindentudó iroda működése veszélyben forog, nincsen amibôl fizetni a költségeket, a vezetékes telefont már felfüggesztette a szolgáltató. A februárban a költségvetés-elosztás során jóváhagyott 10 000 lejt még nem utalta a polgármesteri hivatal. A tanácsosztó jelenleg szabadságát tölti, illetve a Monturist Kft. aktáit vizsgálja. Félô, hogy a közel négyéves, Pro Cive Egyesület és a hivatal közös Phare-s pályázaton nyert „tanácsadásának” működése megszűnik, és a jogász szabadságának lejárta után is lakat, rács marad az ajtón.
    Baricz-Tamás Imola

    Felújítják a libáni utat

               Augusztus 27-én Hargita Megye Önkormányzatának elnöke, Bunta Levente és a nyertes útépítô cégek képviselôi aláírták a szerzôdéseket, amelyek értelmében hamarosan 22 millió lej értékben kezdôdnek el útjavítási munkálatok Hargita megyében. Hargita Megye Önkormányzata különbözô forrásokból (kölcsönbôl, a Román Kormány által kiutalt összegekbôl és az Európai Unió támogatásából) majdnem 20 millió eurót fordíthat az elkövetkezô idôszakban útjavításra, annyit, amennyit az elmúlt 8 év költségvetése összesen megengedett. Térségünkben a libáni út feljavítását kezdik el két héten belül Fenyéd és Tekerôpatak között.
               „A szerzôdés értelmében május 15-ig kell elkészülnie ennek az útnak, de reméljük, hogy sikerül még az idén befejezni” – tájékoztatott Bunta Levente. Ezzel párhuzamosan hozzálátnak a Gyergyóalfalu–Csomafalva–Gyergyóújfalu útszakasz javításához is, melyet remélhetôleg még a tél beállta elôtt sikerül befejezni. Készülnek továbbá a Maroshévíz–Kökös közötti európai út rehabilitálásának tervei – folytatta az elnök. Ennél a munkálatnál azonban gondot okoz az út szélesítése azokon a szakaszokon, ahol a nyomvonal falvakon halad keresztül. A munkálatok kezdését jövô év elejére tervezi az Országos Útgondnokság.
    Csata Orsolya

    Jobb utakon járhatunk…

               Idén nyár eleje óta lépten-nyomon útjavításokba, a napokban járdajavításokba botlottunk a városban. Mondhatnánk hál’ istennek…
               Az Állomás utcát 1975,50 négyzetméteren, a Tűzoltók utcát 4 394 négyzetméteren szônyegelték, valamint a Kossuth Lajos utcát 209 négyzetméteren javították fel, ami összesen 630 700 lejbe került. Emellett leaszfaltozták a Virág negyedi bekötôutat (amely a Kossuth Lajos utcát és a Testvériség sugárutat köti össze). A munkálatokat ez utóbbi esetben 1956 négyzetméteren valósították meg és 115 989 lejbe kerültek.
               Azok számára, akik a fent említett út vízelvezetése miatt aggódnak, megnyugtató válasz lehet, hogy az útszakasz járdajavítása során a problémát födött árokkal fogják majd megoldani. A fűtésrehabilitáció során pedig az utat csak átszelve törik fel a munkálatokat végzôk, és a szerzôdés értelmében meg is kell javítsák azt – nyilatkozta Pap József polgármester és Hobaj József a városgazdálkodási egység vezetôje.
               A járdajavítások a Kárpátok utcában 1017 négyzetméteren és a fôtértôl a Kossuth Lajos utcán a könyvtárig 583 négyzetméteren valósultak meg, amely 45 000 lejt vett el a város kasszájából – tudtuk meg Hobaj Józseftôl.
               A fôtér járdajavítása elmaradni látszik, mivel a kôbôl kirakott járda többe kerül mint az aszfalt, pedig a törvény értelmében abból kellene készüljön.
               A polgármestertôl megtudtuk, az elmúlt héten tárgyaltak Tánczos Barna szálításügyi államtitkárral városunk teherforgalmi útjának tervérôl, amely a szárhegyi útról, az Állomás utcán át Tekerôpatak felé fog haladni.
    Rancz Enikô

    MPSZ-hírek

               A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
               Nyolcvanhat hét, egy év és 8 hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Újra és újra megkérdezzük Pap Iosif polgármestertôl, Farkas Zoltán városi RMDSZ-elnöktôl, illetve a városi képviselôtestület RMDSZ-es tagjaitól (aki nem ismerné ôket: Antal Péter, Aszalos Albert, Barabás Attila, Blénessy Géza, Eigel Tibor, Fülöp Edit, Kolumbán László, Mann Géza, Nagy Zoltán, Parászka Géza, Portik Csaba, Seer Mihály, Szabó Rudolf, Szász József, Szlávits Erika, Tinka Kálmán, Vencser Sándor), hogy mikor vetnek véget ennek az állapotnak? Immár világos kell legyen mindannyiuknak, hogy a pénzen fogadott ügyvéd nem a várost, hanem a polgármestert védte! Lassan lejár a mandátumuk, ideje csipkedjék magukat, mert ha a polgármester nem fizet, akkor ôk kell összeadják a pénzt, a város nem maradhat a veszteséggel!
               Az RMDSZ kétszínűségérôl
               A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete felháborodással tapasztalja, hogy az RMDSZ vezetôi továbbra is cinikusan és kétszínűen a közösségünk elárulásán munkálkodnak. A hetente tartott egyeztetéseken csupa szépet mondanak, összefogásról szónokolnak, de amikor a bársonyszékekrôl meg a saját anyagi érdekeikrôl van szó, akkor elfelejtenek minden ígéretet, s szótlanul tűrik, hogy az új oktatási törvénnyel továbbra is csúfot űzzenek nemzeti közösségünkbôl (mert mi más célt szolgálhat az, hogy hároméves kortól kötelezô lesz óvodába járni, ahol az önfeledt játszadozás mellett el lehet kezdeni a román nyelv oktatását is, nem beszélve arról, hogy az oktatási minisztériumban hallani sem akarnak arról, hogy a románt idegen nyelvként tanítsák a magyar gyerekeknek, az RMDSZ vezetôi meg hallgatnak, mint a kuka), illetve hogy a magyar kormányt alkotó pártok cinikusan megtagadják jogos igényeink támogatását. Ilyen körülmények között elképzelhetetlennek tartjuk azt, hogy Tôkés László az RMDSZ listáján induljon az EP-választásokon! Fontos pillanatokban szükség van az összefogásra, annak ellenben most egyetlen formája elképzelhetô: az, hogy az RMDSZ visszavonja a listáját, s teljes erejével támogatja a függetlenként induló Tôkés Lászlót. Az RMDSZ vezetôi tudják, hogy a választók már nem bíznak bennük, másképp nem kezdtek volna tárgyalásokat az ellenzékkel. Ha nem akarnak eltűnni a történelem süllyesztôjében, akkor még van egy esélyük: beismerik, hogy a kompromisszum nem azt jelenti, hogy mindig a másik fél enged, hanem egyszer az életben ôk engednek.
               A fűtésrendszer felújításáról
               A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete aggodalommal tapasztalja, hogy eltelt a nyár, lassan kezdôdik a fűtésszezon, s még bár hozzá sem kezdtek a Bucsin és a Virág negyed fűtésrendszerének a korszerűsítéséhez. A felelôtlenség, a tesze-toszaság Csimborasszója, ami ezen a téren történik! A tavaly és az idén több mint 15 millió lej (közel 5 millió euró) érkezett a városba a rendszer felújítására, s még bár egy kapavágás sem történt, s az egésznek a lakók isszák a levét, mert továbbra is ôk fizetik az elavult rendszer okozta veszteségeket. Ha lenne egy minimális felelôsségtudat a város, valamit a közüzemek vezetôiben, már rég lemondtak volna, s elbujdostak volna szégyenükben.
               Külön figyelmet érdemel a siófoki beruházás esete. A Termoenergy igazgatója hosszas hallgatás után kitálalt vádjaira pedig semmi válasz nem érkezett, vezetôink lényegében elismerték, hogy minden úgy igaz, ahogy le van írva. Ez azt is jelenti, hogy újabb testvérvárosi kapcsolatot sikerült megrontani, beláthatatlan károkat okozva ezzel is a városnak.
               Négy évvel ezelôtt azt mondtuk, hogy már csak pár hónap, jönnek a választások, s utána biztosan jobb lesz. Az elmúlt évek tapasztalatai után hányan mernék ma elmondani ugyanezt?
    B. K.

    Székelyföld-tábla ügye és tisztségviselôink felelôssége

               2007 augusztusában Kovászna megye Brassó felôli bejáratánál felállították a Székelyföld identitását bizonyító táblát. Az RMDSZ szövetségi elnökének a nyilatkozata szerint a tábla felállításánál egyeztettek, Ludovic Orbán közlekedésügyi miniszter beleegyezésével történt, de ez ellen a belügyminiszter sem tiltakozott. A Székelyföld identitását jelzô pannó felavatásánál jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, illetve az RMDSZ Hargita megyei szenátorai és képviselôi. Ennek ellenére a Székelyföld tábla felállítását nemzetellenes cselekedetnek nyilvánították a Nagyrománia párt részérôl, amelynek egyik képviselônôje a helyszínen tiltakozott a pannó felállítása ellen. Néhány nap múlva a tájegység jelölését szolgáló táblát az Országos Útügyi Hatóság, a Kovászna megyei prefektúra és Ludovic Orbán közlekedési miniszter felszólítására szerelték le azzal az indokkal, hogy a Székelyföld tábla túl közel van az úttesthez.
               Kovászna megyének magyar prefektusa van György Ervin személyében. Másrészt pedig a szállítási minisztériumban Tánczos Barna személyében szállításügyi államtitkára van az RMDSZ-nek, aki pont az útügyért felel.
               A nyugati demokráciákban ilyen esetekben a felelôs tisztséget betöltô magas rangú tisztségviselôk, a közösséghez kötôdô felelôsségvállalásuk jegyében, tiltakozásul a lemondást választják. A tiltakozásnak ilyen jellegű megnyilvánulása azért is aktuális volna, mivel mindkét magas rangú tisztségviselô székelyföldi származású.
    Dr. B. Garda Dezsô Országgyűlési képviselô

    Év végére elkészülnek a Helyi Elektronikus Hálózatok

               Tudásalapú Gazdaság címmel hirdette meg 2006-ban az Informatikai és Távközlési Minisztérium azt a programot, melyben kommunikációs hátránnyal küszködô települések pályázat útján nyerhetnek támogatást informatikai és távközlési infrastruktúrájuk fejlesztésére. A programban olyan községek és városok vehetnek részt, melyeknek lakossága nem ha-ladja meg a 30 000-et. A helyi önkormányzatoknak megfelelô infrastruktúrával ellátott helyiséget kell biztosítaniuk a polgármesteri hivatalban, a városi könyvtárban, egy általános iskolában, valamint egy, a lakosok számára elérhetô helyen. Továbbá fel kell vállalniuk a rendszergazda és a projektmenedzser bérének biztosítását – tájékoztatott Somodi Zoltán államtitkár.
               A számítógépeket, fénymásolókat, nyomtatókat, fényképezôgépeket stb., valamint az Internet-hozzáférést a távközlési minisztérium biztosítja 3 évig térítésmentesen. A sikeresen pályázó településeken közösségi információs központot hoznak létre, ahol a lakosok megismerkedhetnek és hozzáférhetnek a modern távközlési és az információs technológia által nyújtott lehetôségekhez. Ezenkívül számítógép-hálózattal kötik össze a polgármesteri hivatalt, az iskolákat és a könyvtárat.
               2006 novemberében a gyergyószentmiklósi önkormányzati testület 150-es számú határozatával eldöntötte, hogy – vállalva a megfelelô feltételek biztosítását – részt vesz a pályázaton. Az elkészült dokumentáció alapján városunk is csatlakozni fog a programhoz, hiszen március 30-án a minisztérium levélben is értesítette errôl városunk önkormányzatát – tudtuk meg Nagy István jegyzôtôl.
               – A közösségi hozzáférési pontot a Városi Könyvtárban alakítják ki – tájékoztatott Nagy, hozzátéve: – arról azonban nincs tudomásom, hogy a rendszergazda- és a projektmenedzseri állást meghirdette volna a hivatal.
               Kontesveller József alpolgármester szerint a projektmenedzseri állásra már megtalálták a megfelelô embert, a rendszergazda szerepét pedig a Salamon Ernô Gimnázium infor-matikusa fogja ellátni. Hasonló Helyi Elektronikus Hálózatot hoznak létre Gyergyóalfaluban a Sövér Elek Galériában; Gyergyócsomafalván a Községi Könyvtárban és Gyergyóremetén a kultúrházban. A községek önkormányzatai által alkalmazott szakemberek ingyenes képzésen vettek részt, melyet a minisztérium biztosított számukra. A hálózatokat október ötödikéig kell kialakítaniuk és működôképessé tenniük a nyertes önkormányzatoknak.
    Csata Orsolya

    Idén nem emlékezünk

               Barilovits Ferencet sokan ismerték mifelénk, ha mást nem, annyit biztosan tudnak róla, hogy Gyergyó jövôjét a turizmusban látta, idecsalta motoros-cimboráit, hogy ôk is megkedveljék ezt a tájat. Míg élt – bár nehézségek árán – évente versenyt szervezett a két keréken száguldóknak, s barátai úgy tartják, most, az ô emlékére folytatni kell e megmérettetéseket. Tavaly a Virág negyedben szerveztek bemutatót külföldi motorosok jelenlétében, és szerveztek volna idén is…
               A bemutató elmaradt. Sólyom János, Barilovits sógora elmondta:
               – Az augusztus 20-hoz legközelebb álló vasárnapon szoktuk rendezni az emlékversenyt. Idén el is jött negyven motoros, plusz a hozzátartozóik. Gondoltuk, ahogy tavaly is volt, idén is lesz bemutató. Többen javasolták, legyen a piac háta mögött. A rendôrséggel meg volt beszélve, csak kérték, egyezzen bele a polgármester is. Bementem Pap Józsefhez, le sem ültetett, szemembe sem nézett, csak azt mondta, egyszerűen ne is halljon motorosokról.
               Nem mondhatok mást, csak azt, hogy elmaradt a második Barilovits Emlékverseny a polgármester miatt. A motorosok jönnek amúgy is, Barilovits miatt, akkor miért ne tarthatnának bemutatót a gyergyóiaknak, miért nem lehet Barilovitsra emlékezni? Én többet nem könyörgök, amíg ô lesz a polgármester, nem lesz Barilovits-emléktúra.
               Az ügy kapcsán Pap József polgármestert is megkérdeztük. Ô szombatra emlékszik, mint a bemutató napja, de még ez a legkisebb különbség a kettejük által elmondottak között:
               – Szó se lehet bemutatóról, s fôleg szombaton! Nekem is volt motorom, ne mondják, hogy nem szeretem ôket. A fiatalember összevissza kiabált mindent, de én nem vállalhattam fel az összes biztonsági intézkedést. A városnak ez nem egy betervezett program. Tavaly is panasz volt a gazdák részérôl, hogy mindenhol motoroznak.
               – Ha a helyszín jelentette a problémát, nem lehetett volna egy másikat javasolni?
               – Nem is kérték, hogy máshol ajánljak fel területet. Mert lett volna olyan terület, ahol forgolódni, jönni-menni lehet, az inkubációs ház elôtt. De nem kérték. Ôk a piac mögött akartak bemutatót a népnek. De hát tíznek bemutatni, s a tizenegyediket elütni? Erre én nem adhattam engedélyt. Ha lesz más hozzáállás, lehet tárgyalni arról, hogy jövôre megszervezzék, nem vagyok ellenére.
    B. K.

    Határôrzés: összefogás kell!

               Továbbra sincs megoldás a mezôôrzés ügyében. A probléma kezd egyre inkább elmérgesedni lenni, hiszen a gazdákat megtolvajlók odáig is elmennek, hogy megfenyegetik, sôt meg is verik a földjeiket védô termelôket, a munkájukat végzô mezôôröket.
               Balázs-Hegedűs Dénes gazdálkodó szerint ennek oka, hogy tavaly egyáltalán nem alkalmaztak határôröket, és a tolvajok túlságosan megbátrodtak.
               Tavaly, a helyzetet megoldandó, a gazdák indítványt nyújtottak be a hivatalhoz, amelyben azt kérték, az önkormányzat alkalmazzon mezôôröket, és ezért még fizetni is hajlandó.
               Jelenleg két mezôôr van, akik saját lovukkal végzik e munkát.
               Mezei Imre, a mezôôrzéssel megbízott alkalmazottak irányítója szerint ez egy veszélyekkel teli munka, és amikor az a kevés jelentkezô mindezt megérezte, tovább nem dolgoztak, ugyanakkor a felajánlott fizetés sem kielégítô…, és a jelenlegi két mezôôr bizony nagyon kevés a helyzet megoldására.
               Egy gazda szerint nem a határôrök létszáma a probléma egyetlen forrása, hanem az, hogy a romák igen nehéz körülmények között élnek. Noha kapnak szociális segélyt, azt gyakran nem élelmiszerre költik. Ezért a több ôr alkalmazása mellett megoldás lehetne, ha a segély egy részét élelmiszer formájában kapnák meg a rászorultak, vagy a hivataltól munkát kapnának. Így csökkenne annak esélye, hogy az élelmet lopással szerezzék meg.
               Ugyanakkor problémának tartja, hogy kevés a személyes kapcsolat a tanácstagok és a gazdálkodók között. Egy nyilvános fórumon meg kellene beszélni a fennálló problémát, és így közösen tehetnének a megoldás érdekében.
               – A nyugatiak példáján tanulhatnánk – mondta Balázs-Hegedűs Dénes saját tapasztalatai alapján –, hiszen arrafelé az emberek öntudatosabbak és egymás tulajdonjogát tiszteletben tartják.
               Dr. Kolumbán László tanácsos az ügy kapcsán elmondta: hazánkban is létezik a 60-as állategészségügyi törvény 1974-bôl, amely kimondja, hogy a tulajdonlap nélküli, és az egyedi szám nélküli haszonállatot el lehet végérvényesen kobozni, és az ebbôl származó jövedelem a helyi polgármesteri hivatal pénztárába kerül. E törvényt alkalmazni kellene. Addig is a mezôôrök tettenéréssel próbálják megfékezni a lopásokat.
               Megoldás lehetne, ha a gazdák maguk is kijárnának a mezôre, és figyelnének, ha bármilyen észrevételük van, jelentenék a mezôôröknek a következô telefonszámokon: 0741/245.119, 0742/967.676, 0742/196.885.
    Rancz Enikô

    Készül az Általános Városrendezési Terv

               Városrendezési terv hiányában nem sikerül jó döntést hozni a szociális lakások ügyében – hangzott el a legutóbbi önkormányzati testületi ülésen. Pap József polgármester tájékoztatása szerint a tervet – szerzôdés alapján – 2006 decemberéig kellett volna elkészítenie Köllô Miklós építésznek, ám ez még nem készült el. „Köllô Miklós 25 000 lej elôleget kapott, a határidô lejárt, a terv azonban még mindig nincs kész” – mondta Pap. „Bár tudom, hogy törvénytelen, de a Városrendezési Iroda egyetlen, Köllô által készített tervet sem fog elfogadni mindaddig, amíg nem fejezi be a városrendezési tervet” – tette hozzá.
               – 20 000 lej elôleget kaptam – állítja Köllô – és elsô pillanattól hozzáfogtam a terv elkészítéséhez. Az tény, hogy a város velem nagyon jó üzletet kötött, mert akkor kerestek meg, miután kétszer meghirdették, és nem volt, aki elkészítse.
               A köztisztviselôk státusát szabályozó törvénykezés szerint fôépítész – mivel közhivatalnok – az ország területén nem tervezhet.
               – A közhivatalnoki bérek annyira alacsonyak – magyarázza Köllô –, hogy egyetlen végzett építész sem vállalja ezt a munkát. Ezért a fôépítészi állásokon rendre mérnökök dolgoznak. Megoldást jelenthet, hogy születik egy olyan rendezési terv, amelyik nagyon pontosan rávilágít azokra a pontokra, melyek érzékeny részét képezik a településnek. Gyergyószentmiklós esetében ez a fôtér, a Márton Áron utca és a Kossuth Lajos utca. Ezeken a városrészeken minden épületnek van egy részletes adatlapja, leltára, ez körülbelül 200 adatlapot jelent Gyergyószentmiklós esetében. A rendezési terv ezen része már elkészült. Több idôt, nagyobb energiát igényel viszont az egyes városrészek fejlôdési potenciájának, egy-egy utca, vagy funkcionális terület lüktetésének meghatározása. Nagy a veszélye annak, hogy a város atomizálódik. Nem a város terjeszkedési irányával van gond, hanem a móddal, ahogy terjeszkedik. Hiszen a polgármesteri hivatal nagyon sok részleges tervet készített a lakosság megkérdezése nélkül.
               A terv év végére elkészül magyarul és románul – ígéri Köllô Miklós.
               – Amennyiben a felek nem tartják be a szerzôdést, fel lehet bontani azt. A kérdés csak az, hogy szükségünk van rá, vagy nincs – állítja Kontesveller József alpolgármester.
               Az alpolgármester jobbnak látja egy, már majdnem kész munkát befejezni, mintsem a szerzôdést felbontani.
    Csata Orsolya

    Gyilkostó, az édes mostoha

               Olyat teszek most, ami ellent- mond minden írott, és íratlan szabálynak. Levelet kaptam egy ismerôsömtôl, s bár kér, tartalma ne jelenjen meg újságban, én mégis beszerkesztettem. Olvassák csak:
               „Gyilkostó, az édes mostoha
               alig több, mint egy hónap telt el a Gyilkostónál szervezett konferencia óta. A szervezôk jól sikerültnek tartották a rendezvényt. Volt is elôadó szépszámmal, s olyan szép rózsaszínűvé vált egyszeriben a Gyilkostó hogy az ritkaság.
               Tartalom? Lényeg? Célkitűzések? Az annál kevesebb.
               A közönség egyik felszólalójaként jeleztem néhány aktuális problémát, amit természetjáróként nap mint nap tapasztaltam a Gyilkostónál és talán tenni kellene valamit ellene.
               Talán mindennél ártalmasabb a Gyilkostónál a sátrazás betiltása volt.
               Igen, jelenleg a Gyilkostó talán az egyetlen „turistaparadicsom”, ahol nem lehet hivatalosan sátrazni, kempingezni. A Gyilkostónál mindig volt lehetôség sátrazni, s ez minden évben több száz vagy ezer kispénzű turistát vonzott. Ettôl az évtôl kezdôdôen valakik eldöntötték, hogy ennek véget vetnek. Gyergyói autóbuszsofôr ismerôsöm is jelezte, nemrégiben egy teljes busz turistát szállított vissza a vonatállomásra, akik sátrazni szerettek volna a Gyilkos-tónál, de elkergették ôket...
               S mi történt azóta? A kempingezés érdekében nem történt elôrelépés, hanem az addig is burjánzó vadkempingezés virágzani kezdett. Nap mint nap több tucat sátrat lehet látni a Vereskô-patak mellett, amint élik világukat, hangosan vigadnak a kempinge-zôk, mert hát ugye valakik elkergették, de a táj vonzása nem engedte ôket messze... S ha ôk elmennek, a sok szemét az marad...
               Pedig nem olyan nagy dolog egy kempinget kialakítani, csak akarat kell és elhatározás. De ha valakiknek az érdekeit sérti, természetes, hogy könnyebb a probléma fölött átsiklani”.
               Ismerôsöm még szólt arról az út mellé leborított építkezési salakról, mely legalább negyven fenyô kiszáradását okozta, arról, hogy hiába jelentette, mindenkitôl csak vállvonogatást kapott, hogy ez az ügy nem hozzá tartozik.
               Aztán egyszer csak egy kurta-furcsa mondattal megszakad levele: „a többit kitöröltem, ne jelenjen meg semmi ebbôl, úgysincs értelme, úgysem lesz eredménye”. Eddig az optimistának hitt emberke levele. Hogy miért gondoltam mégis, meg kell kockáztatni írásának nyomdába juttatását? Mert azt hiszem, még sokan váltak pesszimistává a tó jövôjét illetôen. Akik nemcsak panaszlevelük felét törölik ki, hanem egy szó sem kerül belôle elküldésre. A kimondatlan szónak valóban nincsen értelme, nem lesz eredménye. Ennek a pár sornak meggyôzôdésem, hogy kell legyen foganatja. Mondhatják, nekem az a kenyerem, hogy mások véleményét papírra vetem. Valóban, de a gyergyóiaknak viszont a Gyilkostó jelent egy szelet kenyeret. S ha barna is a cipó, legalább van, amit a vendégeknek felkínálni. Még van. És még vannak erre éhes vendégek is.
    B. K.

    Közüzemek tájékoztatója

               Vincze János igazgató pénteken tartott sajtótájékoztatót, beszámolva több újdonságról is:
               Csodajármű
               Svájciaktól adományként egy olyan járművet kapott a város, melynek fô feladata a csatornamosás, de képes a kanálisok, pangó vizek kiszívására, utak, járdák mosására is.
               A célgép története a múltban gyökerezik: a svájci Roland Flückigertôl, aki ilyen járművek forgalmazásával foglalkozik, már a 90-es években vásárolt a város szemétszállító járművet. Késôbb tárgyalásokat folytattak kanálistisztító céljármű beszerzésére. Érkeztek árajánlatok, a legutóbbi 12 000 euró volt. Bár a szükséges összeget a közüzemek igazgatójának kérésére befoglalták a költségvetésbe, ám a módosítások eredményeként kimaradt. Idén februárban kiderült, ez a jármű Aargau kantonban egy olyan cég tulajdonában van, mely az utak karbantartásával foglalkozik. A járműjavító részleg fônöke, Werner Peter ajánlotta, az 1977-ben gyártott, Mercedes felépítményre készült gépet cseréljék le egy újabbra, a régit pedig adományozzák Gyergyószentmiklósnak. Áprilisban jóváhagyták a kérést, adományként kapjuk meg a járművet, csupán a hazatelepítési költségeket kell fedezni, melynek összege 4000 euró körüli.
               Svájcban képezték ki a gyergyói járműkezelôt, az ott-tartózkodás három napja alatt teljes ellenôrzést végeztek a masinán, és annyi cserealkatrészt adtak hozzá, amit ha meg kellett volna vásárolni, sokkal többe került volna, mint az a szimbolikus összeg, a 4000 euró.
               Az 1800 kilométert három nap alatt tette meg a jármű, itthon a közüzemek udvarán tartottak vele egy kisebb bemutatót. Még intézni kell a papírjait, hogy a közutakon furikázhasson. Lévén, hogy adományt csak közintézmények fogadhatnak el, ez a célgép Gyergyószentmiklós Város Önkormányzatának nevére érkezett. Csütörtökön az önkormányzat elindította a vámolási folyamatot, majd megtörténhet a forgalomba íratás. Ezt követôen, amikor már rendes forgalmi rendszámmal fog rendelkezni, a tanács egy határozattal átadja működtetésre a közüzemeknek.
               Nemsokára tehát munkához láthat a masina. A technikai adatokról érdeklôdve Vincze János elmondta, a csatornamosás közel 200 báros víznyomással történik, 10 köbméter víz fér el a tartályban, mely két részre tagolt a tiszta, illetve a szennyvíz mennyiségétôl függôen tolódik el a két részt elválasztó fal. Az autó gázolajjal működik, technikai állapota pedig olyan, hogy nem jelenthet gondot a vizsgáztatása.
               – Pontos nyilvántartást vezettek a svájciak arról, milyen funkció esetén milyen fogyasztással kell számolni. Ezzel a módszerrel fogjuk mi is végezni a költségszámítást.
               A csatornarendszer kitisztítása lesz az elsôdleges feladata, az esôvíz-csatornákat próbálják kitakarítani, bár óvatosan kell bánni, mert a nyomás nagy, az azbesztcsövek pedig öregek. Ennek kipróbálására nemsokára sor kerül. Ugyanakkor a város utcáinak portalanítása is tervben van, szervezetten, akár rendôrség bevonásával is felszabadítják az útszakaszokat a parkoló autóktól, hogy részletes takarítást, útlemosást végezhessenek ott. Szeretné a közüzemek, ha a lakosságot is bevonnák a nagytakarításba.
               – Ki fedezi a gép működési költségeit?
               – A csatornatisztítási költségeket a közüzemek fedezi, mert ez karbantartás, hibaelhárítás. Az utcatisztításra kis összeget különített el az önkormányzat, ilyen volumenű munkára az nem elégséges. Több mint valószínű, hogy fogjuk kérni az összeg megnövelését, illetve jövôre több pénz befoglalását a költségvetésbe ilyen célra.
               Licitek függôben
               Nem lehet még elkezdeni a tömbháznegyedek fűtésrendszerének korszerűsítését; a licit ugyan meg volt szervezve, de a vesztes óvást nyújtott be az ezt vizsgáló országos hatósághoz, s arra még nem érkezett válasz. Vincze János aggasztónak tartja, hogy még mindig várni kell a munkálatok elkezdésére, mint mondta, egyre kérdésesebb, hogy sikerül-e az idén korszerűsíteni a Virág negyedet, vagy legalább annak déli részét. Azt is elmondta, a kazánházak készen állnak a téli fűtés biztosítására így is, viszont, ha nem lesz korszerűsítés, továbbra is számítani kell az óriási veszteségekre.
               Hasonló okok miatt várat magára a fűrészporbeszerzés is. Licitet hirdettek, ugyanis a cégek nagy többsége már nem hajlandó ingyen biztosítani a fűrészport. A licitet megóvták, így arra kell várni, hogy a hivatott intézmény eldöntse, jogos-e az óvás. Ezek az okok állnak a mögött, hogy jelenleg nincs beszállító. A meglévô mennyiség három hónapra elégséges, most újabb fűrészportárolók kialakítása folyik. Remélhetôleg nemsokára megszületik a döntés, meg tudja kötni a közüzemek a szerzôdést a beszállítóval az egy naptári évre elegendô 30 000 köbméter fűrészporra, hogy biztos legyen a téli, fűrészporos fűtés, a rendszeres melegvíz-szolgáltatás.
    B. K.

    Információs táblák

               A város tizenegy pontján helyez el helybéli vállalkozó míves kivitelezésű táblákat. Az elemekbôl összerakott hirdetôtáblákon megtalálhatóak közérdekű indformációk, hasznos telefonszámok, képen látható környezetünk növény és állatvilágának kiemelkedô fajai, de jut itt hely a reklámoknak is.
               Pötyô Szabolcs, a táblaállító elmondta, nyugati ötletbôl merítve fordult a helyi önkormányzathoz, kérte, bérelhessen táblánként egy négyzetméternyi közterületet. Két évre köttetett a szerzôdés, és az egyezség szerint Pötyôt illetik a táblán látható reklámok bevétele.
               Már tudni lehet, Marosfôn, Ditróban és Tekerôpatakon is ugyanilyen táblákat állítanak, hát remélhetôleg mindenhonnan lassan eltűnnek a régi, rozsdás rosszak, helyüket ezen piros keretesek váltják fel egységesen, rendezettséget mutatva, információkat nyújtva.
    B. K.

    Vízhálózat rehabilitálása önrésszel

               2005 második felében az Országos Befektetési Társaság programot hirdetett meg az 50 000 lakosnál kisebb városok számára. A résztvevô kisvárosok – önrész felmutatásával – pályázhattak vízhálózatuk rehabilitálására. Gyergyószentmiklós a 10,2 millió eurós befektetés 75%-át vissza nem térítendô támogatásként kapja, amennyiben biztosítani tudja a 2,7 millió eurós önrészt. A program során a teljes vízhálózatot, a víztisztító állomást, a vízelosztó hálózatot, a szennyvízhálózatot, a derítôállomást rehabilitálják, amennyiben az önkormányzat bizonyítani tudja, hogy képes elôteremteni két év alatt a 8,3 millió lej önrészt. A megyei önkormányzat többszöri kérésére Pap József polgármester listát állított össze, feltüntetve azon ingatlanokat is, melyek eladásával biztosítható az önrész. A polgármester tervezete szerint a Mioriţa Filmszínház 20 milliárd, a központi gyógyszertár épülete 5 milliárd, a Csanódi erdészház 0,5 milliárd, a Csendôrség egykori, Kossuth utcai épülete 2,6 milliárd, a Bucsin negyedi garázsok alatti telek 0,5 milliárd, a Kárpátok utcai, egykori hôközpont épülete 1 milliárd régi lejért értékesíthetô. Városatyánk szerint 12,5 milliárd lej bevételre tehet szert a város a tölgyesi erdô eladása nyomán, a Csanód, a Makkos utca és az egykori UFET területe pedig 1,1 milliárd régi lejt ér a lista szerint. Az önrész elôteremtése érdekében a tekepályát 2 milliárd, Man Géza lakását 0,2 milliárd, a Batthyány Ignác Szakközépiskola konyháját 1 milliárd, a Gyilkostónál levô fészereket 0,1 milliárd, az RMDSZ-t a hozzá tartozó telekkel 0,25 milliárd, egy szobát a Kossuth utcában 0,3 milliárd, a Gyilkostói tömbházat 0,25 milliárd, míg a Nubira személygépkocsit 0,15 milliárd régi lejért bocsátaná áruba Pap József. A listát megalapozatlannak tartotta a megyei önkormányzat. Ennek nyomán a befektetési társaság levélben értesítette Gyergyószentmiklós önkormányzatát, hogy megfelelô biztosítékok hiányában felére csökkenti a vissza nem térítendô támogatást – hangzott el a legutóbbi testületi ülésen. Petres Sándor, a megyei önkormányzat alelnöke javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy milyen tételek szerepeljenek az önrészt bizonyító listán. Ennek alapján augusztus 23-án a testület bizottságainak elnökei és Kontesveller József alpolgármester elkészítették a dokumentumot.
               – Gyergyószentmiklós tudja biztosítani az önrészt ehhez a 10 millió eurós befektetéshez. Két év alatt kell biztosítani, tehát van rá lehetôség úgy, hogy a város eladósodási szintje csupán 8–10 százalék lesz. 44 milliárd régi lejt hitelbôl tesz ki a város, a többit a helyi és a megyei költségvetésbôl. Két év alatt kétszer hárommilliárd régi lejt az erdô értékesítésébôl (ez az összeg eddig másfajta beruházásra volt költve), és 8 milliárd régi lej körül van az, amire a megyei tanácstól lehet számítani beruházásra – ismertette az alpolgármester.
               A kérést eljuttatták a megyei önkormányzathoz, ennek alapján az intézmény javaslatot tesz az Országos Befektetési Társaságnak arra vonatkozóan, hogy városunk az eredeti összeggel, azaz a 10,2 millió euróval vehessen részt a programban.
               – Most elemzôdik az anyag, remélem, hogy a megyei önkormányzat álláspontja az Országos Befektetési Társaság felé az lesz, hogy Gyergyószentmiklós képes elôteremteni az önrészt. Ezt követi a beruházási társaság döntése, mely remélhetôleg az lesz, hogy 10 millió eurót fektet be Gyergyószentmiklósra. Ezzel párhuzamosan megy a törvény elfogadása, illetve elkezdték a tervezést, kivitelezést is. Ezt követi a munkálatok licitálása, majd kezdôdhet a munka. Legjobb esetben 2009-re sikerül felújítani Gyergyószentmiklós vízhálózatát – mondta Petres Sándor, a megyei önkormányzat alelnöke.
    Csata Oroslya

    Sajtónyilatkozat

               Bécs, 2007. aug. 22.
               A csíksomlyói egyháztanács nevében közlöm, hogy a plébánosválasztás nem járt sikerrel.
               A kánonjog szerint a választás érvényességéhez szükség volt arra, hogy a megválasztott a választás értesítésétôl számított 8 napon belül kéri a megyéspüspöktôl a választás megerôsítését. Gergely István esperes-plébános, aki eredetileg a jelölést elfogadta, a választás megerôsítésének kérését most megtagadta.
               Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult a helyzet. De a hívek nem akarják feladni, továbbra is ragaszkodnak a több száz éves választási jog gyakorlásához. 30 napon belül új választást lehet kitűzni, új jelölttel.
               Félreértések elkerülése végett szeretném közölni, hogy nem Gergely Istvánt képviselem, hanem az egyháztanácsot és az egyházközség híveit, nekik továbbra is a rendelkezésükre állok jogi segítséggel.
    Eva Maria Barki

    Reformkori séta

               Sétapálcás urak; krinolinos, csipke- és selyemruhás, kalapos hölgyek sétáltak végig Gyergyószentmiklós fôterén szombaton délelôtt. A Balatonfüredi Reformkori Hagyományôrzô Egyesület bemutatóján a reformkor viseletének gyönyörű darabjait csodálhatták meg az érdeklôdôk. A magyar történeti köztudat az 1825-tôl 1848 márciusáig tartó idôszakot nevezi reformkornak, programját Széchenyi István és Wesselényi Miklós fogalmazta meg. A balatonfürediek bemutatója élethűen jelenítette meg ezt a kort; nemcsak ruháik, de tartásuk, viselkedésük is a korabeli magyar nemesség magatartását idézte.
               – A gyökerektôl nem lehet elszakadni – válaszolta Madaras Csaba a Hagyományôrzô Egyesület gyergyószentmiklósi származású tagja a kérdésre, hogy milyen céllal szervezték a bemutatót. – Nagyon fontos hagyományainkat ápolni, hiszen múltunk ismerete nélkül nincs jövônk. Továbbá szerettük volna megtisztelni Gyergyószentmiklóst 100. születésnapja alkalmából. Társaim zöme balatonfüredi, de otthonra talált itt a Székelyföldön, olyan szívesen fogadtak.
               Mint minden hobbi, a hagyományôrzés is anyagi áldozatot követel – meséli Csaba.
               – Mi nem pecázunk, nem vadászunk, hanem áldozunk arra, hogy ezek a szép ruhák korhűek legyenek.
               Mivel Balatonfüred számos gyönyörű épülete a reformkorban épült, a település önkormányzata számít az egyesületre, rendezvényeikre rendszeresen meghívják.
               – A ruhák viselését, a tartást tanulni kell – teszi hozzá Sindele Györgyné, az egyesület elnöke. – Elôször, amikor a hölgyek felvették ezeket a ruhákat, bár tetszett nekik, úgy tűnt, hogy kényelmetlenek. Nemcsak felveszszük ezeket a ruhákat, de megtanuljuk a viselésüket; gyakoroljuk bennük a járást, a leülést. Ezzel párhuzamosan elôadókat hívunk, akik ismertetik a reformkornak az értékeit, a kultúráját. Tavaly megtanultuk a Palotás-táncot is.
               A hagyományôrzô egyesületbe sokan gyerekeiket is elviszik, ôket is beöltöztetik, így évrôl évre egyre többen öltik magukra a múlt nemességének viseletét. „Úgy élünk és úgy viselkedünk, hogy ennek legyen folytatása” – összegezi büszkén az elnök.
    Csata Orsolya

    Járjon az Idôsek Klubjába!

               Két éve működik Gyergyószentmiklóson a római katolikus plébánia udvarán Idôsek Klubja Bartalis Kinga pszichológus vezetésével, és azzal a 15–20 nyugdíjassal, akik rendszeres résztvevôi a kéthetente megszervezett találkozónak. A résztvevôk 60–80 év közöttiek, többségük nô, és nagyon lelkesednek ezekért a találkozókért – mondta el Bartalis Kinga, a csoport vezetôje.
               A megfelelô hangulatot a Nyugdíjas Induló eléneklésével teremtik meg, és mindig valamilyen téma köré szervezôdnek a beszélgetések. Egyes alkalmakkor szakembert is meghívnak a téma jobb feldolgozása és megbeszélése érdekében. Olykor filmeket néznek, néha kirándulnak, születésnapot ünnepelnek, különbözô készségmegôrzô gyakorlatokat végeznek a tevékenység során. A múlt héten a gyászról elmélkedtek a résztvevôk, megbeszélték ezzel kapcsolatos emlékeiket és problémáikat.
               A csoportvezetô azért tartja fontosnak ezeket a találkozókat, mert sok idôs ember él egyedül, társas kapcsolatok nélkül, és ez a csoport megteremti a lehetôséget számukra, hogy kapcsolatba lépjenek a hasonló korúakkal, megismerjék problémáikat, gondolataikat, és feltöltôdjenek.
               Ezekre a találkozásokra minden nyugdíjast szeretettel várnak a Caritas Családsegítô Szolgálat munkatársai nemtôl és etnikumtól függetlenül, kéthetente, hétfônként (legközelebb szeptember 17-én) – hozta tudomásunkra Bartalis Kinga pszichológus.
    Rancz Enikô

    Borszéki táblák

               A Borszék Fellendítéséért Egyesület rendelte meg és fizette ki, a polgármesteri hivatal segítségével pedig elhelyeztek Borszéken több faragott irányjelzô táblát. Elsô lépésként a borvízforrásokat, a Medve- és a Jég-barlangot jelölték meg, de tervezik, hogy a többi turisztikai objektumhoz vezetô útra is hasonló táblák kerüljenek.
               Az egyesület felkéri a panziótulajdonosokat, hogy hasonlóképpen járjanak el a saját ingatlanjaik irányjelzéseivel is. A táblák nem csak a könnyebb eligazodást szolgálják a turisták számára, hanem egységességükkel, míves formájukkal javítják a városképet is.

    80 évesek találkoztak

               1927-ben születettek számára tartottak kortárstalálkozót szombaton, augusztus 25-én. A délelôtt 9 órától tartott szentmisén 23 ünneplôbe öltözött 80 esztendôs állta körbe a római katolikus templom oltárát. Fehér hajú nénik és bácsik, akik rendszerváltásokat, háborút és forradalmat, kommunizmust és „magyar világot”, éhínséget és szárazságot éltek át. És dolgoztak végig hosszú évtizedeket, hiszen, amint egyikük fogalmazott: „a gyergyói föld megműveléséhez mindig rengeteg munkára és kitartásra volt szükség”. A templom elôtt barátok, gyerekek, unokák és dédunokák várták a meghatódott, könnyeikkel küszködô ünnepelteket. A csoportképek elkészítését követôen kérdeztük meg ôket – többek között – a hosszú élet titkáról.
               Kari Erzsébet, Hideg Józsefné:
               – Milyen érzés itt lenni ezen az ünnepségen?
               Felemelô, megható. Nagyon szép volt a szentmise. Olyan megható volt, hogy könnyezve hallgattuk végig a papbácsi beszédét. Örvendünk, hogy megértük ezt a kort, és hogy még jól tudunk mozogni. A jó Istennek legyen hála mindezekért.
               – Mi volt a legszebb az elmúlt 80 esztendôben?
               – A gyermekeim sikerei voltak a legszebbek. Amikor láttam, hogy komolyan indulnak az életre. Az embernek kereszt is jut, nem marad el az életbôl. De hát vittük, és túléltük. És még vagyunk, és akarunk még lenni.
               – Mi a hosszú élet titka?
               – Nem tudnám megmondani a titkot. Egy kiegyensúlyozott életmód. Mindent elfogadni úgy, ahogy van. Természetes, hogy nem maradnak el a nehézségek, de azokon is túl kell lenni, gondolkozni kell. Úgy kell elfogadni a dolgokat, ahogy vannak, és igyekezni kell, hogy a remény ne hagyja el sose az embert.
               – Érdemes-e gyereket vállalni?
               – Sok nehézséggel, sok felelôsséggel, sok anyai áldozattal jár. De ez az élet rendje, hogy kell legyen az embernek gyermeke, hogy árvának ne maradjunk öregségünkre.
               Lukács János:
               – Mi a hosszú élet titka?
               – Megmondom, mi: szeretni kell a nôket. Ez az elsô. A második: ne igyon, ne cigarettázzon. A harmadik: legyen vígkedélyű.
               – Mit tanácsolna a fiataloknak?
               – Az tanácsolnám, hogy szálljanak magukba. Tiszteljék egymást, az embereket, az öregeket. Gondolják meg, hogy miként tudnak megélni. Elôre nézzenek mindig. Legfontosabb a tudás, a család. Végül pedig: legyenek becsületesek, tisztelettudók.
    Csata Orosolya

    Sajtófotók a Napsugárban

               Az Új Magyar Szó sajtófotó-vándorkiállítást indított egész Erdély területén, együtt jelenítve meg közéletünk, társadalmunk néhány pillanatát. Gyergyószentmiklóson a Napsugár Panzióban állították ki az arra érdemes fotókat, a munkák nagy része Mihály László és Egyed Ufó Zoltán nevéhez fűzôdik. De az olvasók által a pályázatra beküldött fényképek is helyet kaptak a Tűzoltók utcai panzió ebédlôjének falán. A megnyitóra pénteken került sor, ahol az Új Magyar Szó fôszerkesztôje, Salamon Márton László, a Scripta Kiadó vezérigazgatója, Vincze Loránt, valamint Mihály László fotóriporter is jelen volt.
               – Meggyôzôdtünk arról, hogy a fotó legalább annyira fontos, mint a szöveg – fogalmazott a fôszerkesztô, valamint kihangsúlyozta a tartalom melletti képi megjelenés igényességének a fontosságát is.
               A kiállítást Bajna György újságíró nyitotta meg, elmondva: „A sajtófotó, bár fényképész készíti, akár a művészfotót is, valóban a megismételhetetlen pillanat ôrzôje. Nincs lehetôsége visszatérni a riporternek, s a képek világában egyre otthonosabban mozgó, a képektôl egyre többet váró befogadókat nem érdekli ez az apróság. Ha szemük nem akad meg a lapban megjelent fényképen, talán az írás sem érdekli. A százféle: légi, víz alatti, lakodalmi, erotikus, természeti, családi, színházi és ki tudja még hányféle fénykép bármelyikébôl lehet művészfotó. A sajtófotó nem a művészkedésre törekszik, bár az esetek 90 százalékában épp akkora gondosság jellemzô rá, mint a művészfotókra, azzal a különbséggel, hogy nincs lehetôség fénybeállításra, ismétlésre pedig aligha. A sajtófotó olyannyira saját lábon áll, hogy jobb esetben két sor képaláírással nyolcvan, kilencven gépelt sorral sem tudunk többet hírül adni, s eleve nem művészkedô szándékkal, hanem tartalmat hordozni készült. A jó sajtófotó egy egész lapszámot a hátára tud venni, egy szerkesztôség egész napos munkáját emelheti úgy a mennybe, hogy szinte észre sem veszszük, csak azt tapasztaljuk, valamiért jobban érdeklôdnek olvasóink, jobban emlékezünk mi is egy-egy lapszámra. (…) A fotózás tisztességérôl kár most szót ejtenünk. A legnagyobb fotóriporterek sosem tartoztak a nyúlszívűek, a vajlelkűek közé. Számukra a hírérték az egyedüli mérce, s ez a magatartás bizony nem finnyáskodóknak való. (…) A jó sajtófotó olyan, mint a hídláb a folyóban: vizet választ. A jó sajtfotó mindig megosztja nézôit, mert a lapokat nem csak az egy húron pendülôk olvassák”.
               Az Új Magyar Szó sajtófotó-vándorkiállítása a Tűzoltók utcai Napsugár panzióban még három hétig tekinthetô meg.
    Baricz-Tamás Imola

    Dr. Garda Dezsô történész, parlamenti képviselô: A dancurási emlékmű

               (folytatás elôzô lapszámunkból)
               Szeptember 12-én egy újabb román csapat jelent meg Gyergyóújfaluban, mely egy gyalogos zászlóaljból, egy üteg tüzérbôl és szekeresekbôl állt. Ez a katonai egység két napig tartózkodott a településen. A tiszti kar és kísérete, 15 tiszt, 15 tiszti szolga, 10 lovász lóval, 4 szakács és 3 tolmács Bajkó Péter százados házában szállt meg. Szórakoztatásukra öt leányzót is vittek: Szôcs Gazdi Annát, két csomafalvi hölgyet, akik közül az egyik Csata postásné volt, illetve két vaslábi menyecskét. Bajkó Péter elpana-szolja, hogy a hívatlan vendégek „összes élelmiszerembôl kipusztítottak, széna, fa, kert, s a deszkáimból, ruházatomnak, ágyneműmnek javát, cipômnek nagy részét stb. hordószekerem, lánczkötélt, a második pár hámot gyeplôvel elvitték... A bikatelepen Dobribán kertben a Pákával szemben lévô szekeresek a szénámat, sarjúimat etették, 8 fám mellett sütkéreztek. A Visszafolyó melletti kertemet a tüzérség szállá meg. Ahol kerítésemet elégették ’18-ban tűzhely bizonyítá. A borjúimat ott a Nagyréti kaszáló-mon leétették.”
               Ez a zászlóalj szeptember 17-én, 18-án Parajd felé indult, de már ezt meg-elôzôen, szeptember 16-án újabb gyalogzászlóalj érkezett Gyergyóújfaluba. A zászlóaljat vezetô ôrnagy 200 darab szarvasmarhát, számos sertést és lovat kobozott el a lakosságtól és csupán két hét múlva távozott a településrôl.
               A román hadvezetés egy századot küldött a libáni fatelepre, mely a Sikaszó jobb és bal oldalán építette ki állásait. A román katonák a Libánban bujdosó férfiakat elfogták, de két-háromnapi fogság után szabadon bocsátották. A számukra gyanús elemeket – úgy mint Pál Antalt a Jánosét, Szabó Pétert és Imre Lajost – kíméletlenül agyonlôtték.
               A román katonaság által törvényesített közigazgatás is számos törvénytelenséget követett el a faluban. Bajkó Péter szerint „itt egy tíz fôbôl álló járôr maradt (akiket) Bányász Jánosnál szállásoltak (el) és két-három oláh csendôr. Ezek a csendôrök úgy szólva mindennap frissen leölt sertéshússal, libával, csirkével táplálkoztak. A sertéshúsból jutott az alszegi asszonyoknak is. A lakmározó helyek a Plébánia lak, Mihálydeák Imre és Máté Mihály háza volt. E csendôrség megkezdé a zsákmányolást, rablást a hôs Czirják Mihály (bíró) vezetése alatt. Összegyűjtô hely a Plébánia lak volt, de a vaslábi ringyóknak is sok juttatott.”
               A román csapatok visszavonulását október 9-én érzékelte Gyergyóújfalu lakossága, amikor is két-három zászlóalj a Bucsin-tetô felôl érkezett a településre, Csomafalva felôl pedig újabb négy-hat zászlóalj pihent meg Sárospataknál. Október 10-én a felderítô repülôgép megjelenése felgyorsította visszavonulásuk, ami azonban nem korlátozta ôket rablásukban. Bajkó Péter elpanaszolta, hogy „amit lehetett összeszedtek, így a község bikáit is, több atyafi lovát hajták Békás felé.”
               A román támadás idôszakában Gyergyóújfalu lumpen elemei kihasználták a népesség létbizonytalanságát, a román katonák terrorját, feltörték a kereskedôk üzleteit, raboltak és erkölcstelenkedtek. Tetteikrôl Bajkó Péter naplójából értesülünk, melyek közül három esetet emelnénk ki:
               „1916. augusztus 28 – Kalamár Ignácz kis boltját a menekülôk és a helybéli lakosok feltörik és amit kapnak elveszik.
               Augusztus 30 – Jánosi Márton boltját látogatá meg két helybéli csendôr – ott amit kaptak, italt – itták, az élelmiszert evék – az asszonyokat, a menyecskéket a belsô szobában ölelgették. De aki a boltba bement, különösen (az) asszonyokat, mindenkit jutalmaztak egy-egy bolti cikkel. Egész napon át folyt a tivornya...
               Szeptember 8-án a vaslábi oláh asszonyok, oláh katonákkal kezdik Újfalut látogatni, több zárt ajtót feltörnek, s különösen pokrócot, vánkost, ágyneműt, ruhaneműt szednek össze és a Folyamban hagyott szekerekre rakva távoznak Vaslábra. De meglátogatják a Fogyasztási Szövetkezetet, még Kocsist és Dobribánt is (kereskedôk).”
               A gyergyóújfalvinál sokkal tragikusabbak voltak a szárhegyi események, melyekrôl a Székely Nép 1943. szeptember 23-i leírásában a következôket olvashatjuk: „Szárhegy férfiainak színe-java a világháború harcterein tett bizonyságot arról, hogy méltó utóda Attilának; a zsenge korúak és öregek az elmulasztott kiürítést önmaguk végezték az aszszony- és gyermeknépséggel, hogy mentôl kevesebb vagyon maradjon az idegenek kezén. A falunak tíz százaléka sem maradt odahaza. A betörôk hamar megvetették lábukat.
               A falu akkori legkorszerűbb központi fekvésű házában szállásolta el magát egy alezredes „törzskarával”, innen gyakorolta hatalmát a kevés itthon maradott és a magukkal tehetetlenek ellen, ez a ház hozta meg a falu legborzalmasabb eseményeit. Tulajdonosa, Oláh Alajos birtokos, aki hosszú idôn át bírója volt a községnek, elmenekülésekor Deák Tamás bejáró napszámosának így szól – Tamás! Jere Ide! A kályha csövébe eldugtam 2 kiló fekete vadászpuskaport, úgy vigyázz reá, mint a szemedre; ha magyar katonaság jön a faluba, vedd ki onnan s tedd jó helyre, amíg haza jövök, ha románok jönnek, ne bántsd, hadd a helyén; te neked nem muszáj menekülni, semmi ember voltál az életben, senki nem fog törôdni veled, nekem, ha itthon maradok, vagy golyót, vagy nyakravalót adnak. Nesze, itt egy tízes, iddogálj belôle amíg tart. Isten áldjon meg!
               Késô szeptemberi napon az al-ezredes elrendelte, hogy a következô éjszakára fűtsenek be a kályhába. A hűséges román katona a parancsot még a délután folyamán teljesítette s tűzrakás után egy ôrmesternek a kabátja ujját letépve, a repeszdarab kisebb horzsolást ejtett a karján. A betörôk azonban azt híresztelték, hogy az ezredsegédtisztnek egy fôhadnagynak, leszakította a karjait és oldalát kitépte a robbanás, most haldoklik s a parancsnok alezredesnek is súlyos sérüléseket okozott. Ezen az alapon felriasztották a helyôrséget, estére összeterelték a falu minden férfi lakóját, akár gyerek, akár aggastyán volt, hogy egytôl-egyig agyonlôjék azokat.
               Az összeterelt férfilakosságot mintegy 80-at – Oláh Gergely birtokos lakásában zsúfolták össze a helyôrség katonái egész éjszaka ásták Oláh Alajos udvarán a tömegsírt, hogy napkeltekor belelôdözzék az egészet. Síri csend honolt az egész faluban. A lakásokból egyetlen nôi fej sem merészelt kitekinteni csak a sírásó csákányok vágásának tompa zuhanása hallatszott.
               A kora reggeli órákban már ké-szen volt a tömegsír, szélein felállítva a kivégzendôk csoportja. Megfélemlítésül, köréje terelték a hozzátartozókat. Irtózatos percek voltak: senki sem tudta kivel kezdôdik a halál aratása és kivel fejezôdik be. Az elsô hír az volt, hogy az összes férfiakat kivégzik, második, hogy a férfiak hozzátartozóit sem hagyják életben, harmadik, hogy minden felnôttet kivégeznek, a fel nem nôttek majd önmaguktól fognak elpusztulni.
               Éppen tömeglövésre állították össze a helyôrség katonáit, amikor az országút porából elôbukkanó katonai gépkocsiból egy ezredes lépett elô s sípjába fújva, maga elé rendelte a helyi katonai parancsnokot, magyarázatot kérve a tömeg összeterelésérôl. A magyarázat és tanácskozás után kihirdették: tekintettel arra, hogy a bűnös kísérlet, alávaló merénylet, nem követelt halálos áldozatot, bár a robbanás célja az volt, a parancsnokság a tömeges kivégzéstôl eláll s csupán az elôljáróság tagjait végeztetik ki, akiknek tudniuk kellett volna a merényletrôl.
               Jövôre való okulásul a kivégzendôk hozzátartozóinak köz-vetlen közelében kell maradniuk a kivégzendôknek, de a tömegnek is jelen kell lennie a kivégzés lefolytatásán. Ha a nemtetszés-nyilvánítás jut kifejezésre, az összeterelt tömeget a katonaság halomra lövi.
               Így csökkent le a nyolcvanas szám nyolcra, lévén ennyi fôbôl álló az akkori községi elöljáróság. Névszerinti tagjai voltak: Puskás Balázs községi bíró, Simon Sándor, Csergô Alajos, Lehn János, Sajgó Alajos, Fazakas Mihály, Szabó János és Erôs István.
               A kiásott sír nyugati szélén ál-lott Oláh Alajosnak egy fehérré meszelt raktárépülete, ez az épület és a kiásott tömegsír közötti mindössze egyméteres területre állították fel a kivégzendôket egymás mellé, a hozzátartozóikat pedig a tömegsír északi és déli oldalára. Az ítéletet végrehajtó katonákat a sir keleti részein állították fel, úgyhogy minden kivégzendôvel szembe két katona jutott. Egy katona tér-delve, egy pedig a mögött állott és lövésre készen várta, a parancsot. Az utolsó szó jogán Puskás Balázs kérte a katonai parancsnokot, hogy hozassanak papot lelki megbékélésre, de megtagadták, pedig valamennyi társa nevében is kérte. Azután, arra kérte a parancsnokot, hogy szemeiket köttesse be. Nem félnek ôk szembenézni a halállal, de nincs lelkierejük a velük szemben felállított hozzátartozóik pokoli kínjának a nézésére. Ezt is megtagadták! Nyolc védtelen, ártatlan székely állott tizenhat felfegyverzett, lövésrekész román katonával szemben. Kínos csend után tizenhat román katona puskájának csattanása következett, amit a hozzátartozók velôtrázó sikítása szárnyalt túl…”
               Szabó György plébános-esperes a következôképen értékelte az 1916-os esztendei román támadást, illetve a szinte hat hétig tartó katonai megszállást: „Ezen támadás egészen védtelenül ért. Minden tényezô elhanyagolta a megbecsülhetetlen kincses erdélyi rész védelmérôl gondoskodni. S minthogy a felelôsséget magáról senki tényezô el nem háríthatja – nem mondunk le soha kártalanítási jogunkról.
               1916. augusztus 28-án gyorsan menekülnünk kellett. Senki biztonságban nem érezhette magát még 29-én reggelig sem. Én mint ezen nemes küldöttségnek plébánosa maradni akartam az utolsó percig, de Grallert tábornok Dr. Rudinszky Alajos hadosztály-plébánost aki nálam volt szállva, háromszor küldötte hozzám azon határozott meghagyással, hogy azonnal távozzam, inkább hagyjam hátra egyik káplánt. Így történt, hogy 28-án este távoztam, hátra maradt Fazakas István segédlelkész s itt maradhatott augusztus 31-éig, de akkor neki is távoznia kellett.
               Híveink kevés kivétellel mind elmenekültek. Az egyház értékeit biztonságba helyeztük, nagyobb kárunk hála Istennek nem történt. Iskolánk felszerelése esett áldozatul és a zárda felszerelése. Anyakönyveink is mind épségben maradtak. Hat hétig tartott számkivetett helyzetünk, az ország különbözô részeiben sínylôdve, szenvedve lestük az újság híreit. Gyergyószentmiklósról október 11-én lett kiverve a vad ellenség.”
               A megszálló csapatok, Gyergyó térségének itt maradt állatállományát elhajtották, a módosabb gazdák épületeit kirabolták. A helyzet a következô idôszakban sem javult, hisz a román megszállókat a német katonai egységek váltották fel, akik szintén ellenségesen viselkedtek a helyi lakosággal. Példaképen ugyancsak Szabó György visszaemlékezéseibôl idéznék a Domus Historiából: „1916. október 15-én este 8 órakor visszajöttem parochiámba, egész Gyergyóban egy hétig egyedül voltam és a tábori lelkészek segítségével én álltam a központi és vidéki hívek szolgálatára. Itt a front mögött az elsô hetekben két tábori lelkész volt, Szentmiklóson és Ditróban.
               Minthogy az oroszok megérkeztek Erdély határ széleire a helyzet folytonosan bizonytalan volt. Minden percben készen voltunk az újabb gyors menekülésre. De ettôl Isten megôrzött, mert folytonosan jött a megerôsítés.
               (folytatás követlezô lapszámunkban)

    A mi mindennapi kenyerünket…

               Én még megértem azt az idôt, amikor az emberek olyan szívbôl tudták elmondani a fenti mondatot templomban, otthon, temetôben…
               Nagyanyám minden héten a fekete ruhája fölé frissen mosott, vasalt, hófehér kötényt kötött, elôvette a kamrából a dagasztóteknôt, és nekiállt lisztet szitálni bele. Ez a nap ünnepnapnak számított, ez volt a kenyérsütés napja. Elôkészítette a kovászt (ha tudja még valaki, mi az), és szaporán járt a kezében jobbra-balra a szita (ha tudja még valaki, mi az), miközben a ház „haszontalan férfiembere”, jelesül Napókám, már a második rend tüzet rakta be a nagykemencébe, odakészítette a koromfekete vonót (ha tudja még valaki, mi az) és az ugyancsak sok használattól koromfekete bevetôlapátot (azt, azt, na látod, hogy te is tudod? Azt, amivel Jancsit és Juliskát a boszorkány…).
               Jut eszembe, Napó nem nagyapám volt, hanem: dédapám. Fehér hajú, hatalmas, hófehér, úgynevezett „császárbajszú” matuzsálem, akinek minden családi nagyösszejövetelen – rosszul mondom – minden nagycsaládi összejövetelen valaki a nagybátyáim közül, úgy a harmadik pohár bor után nekiszegezte a kérdést: „aztán, hogy is volt csak öreg, amikor maga fogadta az oroszokat?”.
               Amire mindenki harsányan nevetett…
               Csak Napó somolygott csendesen a hófehér, hatalmas, kunkori bajusza alatt.
               Jó a sztori, elmesélem:
               Napó (csak úgy mellékesen szász ember volt, innen a császárbajusz) meghallotta, hogy jönnek az oroszok. Ezt úgy hívják: csepűposta, nem hiszik el, működött még a második világháború végén. (Mobiltelefon? Ne röhögtesd magad, vizet sem vihetett a csepűpostának!)
               A faluból különben akkorra már nagyon megfogyatkoztak a férfiemberek, ki a fronton volt még, ki már hadifogságban, ki-ki már rég alulról szagolta az ibolyát…
               Így aztán a ház ura a dédapám volt.
               Aki (csepűposta!) meghallotta, hogy jönnek az oroszok. És akinek igen mélyreható ismeretei voltak a muszkákról még az elsô világháború éveibôl.
               Úgyhogy Napó fogta a fejszét, a fehérnépek jajveszékelése közepette leballagott a pincébe, ahol négy hordó finom tekei bor sorakozott egymás mellett…
               A három nagyobbik hordónak kiverte a fenekét…
               A kisebbik hordót pedig – amelyikben a legfinomabb nedű volt – annak rendje és módja szerint csapra verte…
               Amiben a következô volt a logika:
               Az orosz színjózanul is veszélyes a fehércselédekre és az ébresztôórákra nézve. Hát még, ha berúg! Már pedig berúg, az anyja úristenit, mert ha egyszer a katona beteszi a lábát valahova, rögtön a boroshordót keresi… Akkor pedig nincs az a szénakazal, amelyik elrejthetné elôle a fehércselédet! Ezért jobb lesz, ha a pince földje nyeli el azt a (drága) bort, de hát a kisebbik hordóban óbor volt, és Napókámnak nem volt szíve azt is elönteni.
               Úgyhogy nekiállt menteni, ami menthetô…
               Egész éjjel a pincében szomorkodott…
               Néha azért fel-felnevetett, ha olyasmi jutott az eszébe…
               De többnyire el-elöntötte a szemét a könny…
               És idônként kizavarta – például anyámat, de a többi fehérnépet is, ha be akarták vinni a vacsorát a pincébe.
               Na most: Napónak úgy hajnal felé eszébe juthatott, hogy milyen boldog idôk is voltak azok, amikor ô, mint „császárvadász”, vörös kabátban, fehér nadrágban és sarkantyús csizmával parádézott a bécsi korzón, és ha szembe jött egy-egy ringó szoknyájú nörsz, a bal kezével megmarkolta a kardját, a jobbjával megsodorta a koromfekete, kacskaringós bajszát…
               Az orosz tankhadosztály Lekence felôl reggel menetrendszerűen megérkezett…
               Napó pedig addigra eldöntötte, hogy neki, úgy is, mint „császárvadásznak”, kötelessége megvédeni a falut, úgyhogy karjára akasztotta a fejszét, és meglehetôsen imbolygó járással elindult az út közepén a szembedübörgôk felé.
               A vezértank (T-54) parancsnoka ilyen „ellenséggel” még az életben nem találkozott, úgyhogy rádión leállíttatta az egész oszlopot…
               Napó pedig két kézre fogta a fejszét, odalôdörgött, és hatalmasat aprított a tankra.
               Amire a tank két oldaláról legurultak a röhögéstôl az orosz lövészek…
               Napó pedig – immár lefegyverezve – kénytelen volt meginni egy vizespohárnyi vodkát az orosz parancsnokkal. Amit a tanúk, a házbéli fehércselédek a padlásablakból lestek reszketve.
               Hol is tartottam?
               Ja igen, a kenyérsütésnél…
               Ami egy igazi ünnep volt gyerekkoromban. Már csak azért is, mert nekünk, a gyermeknépnek cipó sült (ha valaki még tudná, mi az).
               Ilyenkor nagyanyám nem egy kenyeret sütött, hanem hatot-nyolcat. Jó tíz napra valót.
               És ezek a kenyerek szépen, egyenként, kendôbe csomagolva bekerültek a konyhaasztal melletti „ládába” (lóca?, dikó?), ami egy ülôbútor volt… És aminek hihetetlenül jó illata volt éppen ezért.
               Most már értik, akkoriban miért mondták egészen másként azt az imát, hogy „a mi mindennapi kenyerünket…”?
               De nem errôl akartam beszélni. Képzeljék, minden szombaton megvásárolok egy fél kenyeret.
               Valaki meg tudná nekem magyarázni, hogy az a fél kenyér miért penészes mondjuk kedden? Az elején azt hittem, mert műanyag a kenyértartó. Kicseréltem fa kenyértartóra. Úgyis megpenészedik.
               Érthetetlen.
               Ugyanis gyerekkoromban, nagyanyámnál a tíznapos kenyér sem volt penészes!
               Valaki ezt meg tudná nekem magyarázni?!
    Györffi Kálmán

    Munkácsy-díjas művészek tanítottak Sárospatakon!

               Augusztus 5. és 15. között részt vettem Sipos Edinával, Kolumbán Barnával, Gyarmati Csabával és Bíró Zsuzsanna rajztanárnôvel a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány szervezésében történô cseretáborban a szigetszentmiklósi önkormányzat támogatásával Sárospatakon.
               A Sárospataki Nyári Képzôművészeti Sza-badiskola 2007-ben nyolcadszorra nyitotta meg kapuit a „fiatal művészek” elôtt.
               Mi híres képzôművészektôl tanulhattunk új dolgokat, mint Somogyi György, Puha Ferenc, Aknay János, feLugossy László valamint Wrobel Péter, aki érdekes elôadásokat tartott nekünk.
               Sok új dolgot próbálhattunk ki, de a legjobban az akciófestés, valamint az aktrajzolás tetszett. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, hisz szebbnél-szebb kiállításokon vehettem részt, különbözô csodálatos helyeken járhattam, sôt megismerhettem az ôseim szokásait is.
               A festés és rajzolás mellett képzelôerônket még inkább fejleszthettük, hisz fehér babákat kaptunk, amelyeket elképzeléseink szerint alakíthattunk bármivé.
               Egyik nap sem telt unalmasan, mindennap volt valami újdonság.
               Az estéket a vetítések tették érdekessé, hisz olyan dolgokat, személyeket ismerhettünk meg, akikrôl sosem hallottunk, s talán nem is hallanánk róluk.
               Augusztus 14-én a művház elôtti téren megtekinthetô volt a Sárospataki Nyári Képzôművészeti Szabadiskola zárókiállítása. Itt mindenki jól érezte magát, mindenki büszke volt munkáira.
               Jó érzés volt látni, hogy az emberek a mi munkáinkat csodálják.
               A zárókiállítás után a díjak kiosztása következett. Nagy örömünkre mi is kapunk díjat, köszönhetôen Kolumbán Barnának, aki grafikáival elkápráztatta a zsűrit.
               Nagyon büszke vagyok rá!
               Megérdemelte a díjat, hisz rengeteget dolgozott, még az éjszakákat is rajzolással töltötte.
               A zárónap vacsorája után a műterembe mentünk, ahol egy igazi performanszt tekinthettünk meg. Este, miután a szálláson összegyűltünk, vidám énekeket daloltunk, elhangzott a Székely himnusz is a mi tiszteletünkre.
               Majd Csetneki József, a Szabadiskola igazgatója egy megható beszéddel búcsúzott tôlünk.
               Sok új barátságot kötöttem, remek volt a társaság, a képzôművészek pedig nagyon kedves emberek voltak. Rengeteget tanultam ebben a táborban, a munka mellett szórakozásra is maradt idô.
               Köszönet Bancsi Edit tanárnônek, hogy részese lehettem ennek a csodálatos tábornak, és Bíró Zsuzsanna tanárnônek a táborozás ideje alatti támogatásáért.
    Erôss Beáta-Éva

    Fénykép a „Sétáló utcáról”

               Áldott emlékű tanítónônk kedves dala volt: „Icike, picike hársfasoros utca, valami a szívemet mindig oda vonzza, jövet is, menet is, arra járok én is.”
               A Szabadság tér üzletsora az 1001 üzlettel zárul, mint saroképület, vele átellenben, úgy 12 méterre a Fejlesztési Bank saroképületével folytatódik. Az üzletsorok elôtt, félig a járdán, az utca bejáratát is teljesen elfoglalja az autók sora, hisz egymás mellett 3 nagy forgalmú bank mellett az utcában van az OTP bank is, többtucatnyi üzletfeleikkel.
               A járda szélén virágárusok valóban szép virágkészletüket ajánlják. Este hazamennek, ott marad két csúnya összetákolt asztal és egy halom kô, ezekbôl szükség esetén barikádot lehetne építeni (például forradalomkor). Az 1001 üzlet melletti bejáró egy lottót árusító kopott pléhbódéval kezdôdik. Mellette áprilisban vízcsôtörést javítottak, szégyenletesen. Mintegy kéttalicskányi földet nem döngöltek vissza, ronda látvány. De a járda közepén kiásott gödörbe már nem dobták bele a kb. 6–8 lapátnyi földet, a gödör bármikor esést, lábtörést okozhat. Haj, jöjjön vissza az a javító, de inkább rongáló brigád, tömje be.
               Lehet, hogy a déli harangszóra mentek el, trehány módon hagyva a gödröt. Rövidesen iskolakezdés, lehet, hogy több száz diák megy az iskolába ezen az úton. És itt járnak a kórházba látogatók, a vizsgálatra járó betegek.
               Az ellenkezô sarkon (a Beruházási Bank mellett) egy üveges volt telefonfülke. Volt, mert oldala leszakítva, szennyes, piszkos, ronda. Hársfa helyett gesztenyefasor, ezek alatt talán négy vagy öt pad. – Régi idôk maradványa, lécei elkorhadoztak. Kerékpározó gyerekek próbálkoznak felkaptatni, de van néhány fiatal, aki a támlára ül, lábbal a pad ülésein. – Lemegyek a harmadik emeletrôl, kérdésemre, hogy az iskolában melyik tanáruktól lesték el a figurát, ajakbiggyesztés a válasz.
               De így is megvan az állandó foglaltság. – Bohém Rroma társaság szokta édes, délelôtti álmát aludni, pourparlét folytat. És terjeng a sör szaga, akár reklámot is csinál a Ciuc sörnek. Volt eset, hogy az alvó egyén nadrágszárán is Ciuc sör folyt a pad alá. Az utca végén az ortodox templom. Ennek kerítése mellett a bejárat a két tömbházhoz, illetve a sikátor a bekötôúthoz.
               Optimális hely egy Rroma lovasszekérnek, amelyen egy társaság érkezik, a szekér a két szemeteskuka között parkol.
               Mihelyt meglátnak, máris jön a sablonos mese: gyógyszert vesznek ki, alig öt perc, és máris távoznak. Az öt perc az 4–5 órát tart. Egy alkalommal, amikor ismételten tiltakoztam, azt kérdezték, hogy mit óhajtok inkább: a szekérbe vagy a szekér alá kerülni, errôl ôk gondoskodnak. Jobb volt békepártinak lenni, szótlanul hazalépni. – A szekér déltájban 5–6 utasával elhajt, a lovak emlékként rozsdabarna lócitromokat hagynak ott. – A fránya verebek nem kapirgálják szét, már tapasztalták, hogy a citromból hiányzik a zab. – Napsütés színteleníti, esô mossa szét, kár ilyesmin töprengeni, hisz amúgy is a templomhoz vannak közelebb és nem a tömbházhoz. Végül is az enyészet úgyis deformálja, reformálja, idôben.
               Délutánonként összkomfortos babakocsikban olykor 3–4–5 kismama kocsiztatja a bébiket, akik rövid játszadozás után a legboldogabb gyerekek édes álmát alusszák, idônként már járni tudó testvérkéjük kíséri a kocsikat, gügyög és játszik a bébivel.
               Kérem, látogassák meg a város egyetlen sétálóutcáját, melynek fekete-fehér fényképét tártam az olvasók elé.
               Látogassák. – Rövidesen a tudomány fellegvárába, a fôgimnáziumba több száz fiatal megy, a jövô társadalom megvalósítói.
               Látogassák, mert a babakocsik kerekeinek zengése ujjongó hangot hallat:
               „A ránkköszöntô jövô van otthon a sétálóutcában”.
               Ui.: Hogy ráismerhessenek, az 1907-ben a Gimnázium építése érdekében nyitott utca neve: eredetileg Kifli utca, majd Gimnázium, 1920 után (Trianon) Unió utca, rövid ideig Széchényi, Rózsák utcája, Horea, jelenleg Miron Cristea. Ilyen kicsi lévén, annyiszor változott a neve.
    Blénessy Jenô

    Bemutatkoznak a fiatalok

               A Gyergyó Területi Ifjúsági Tanácsnak közel ötven tagszervezete van. A korábbi lapszámban már jeleztük, hogy helyet adunk a tagszervezetek bemutatkozására, hogy olvasóink, a medence fiataljai megismerjék ezen szervezetek működését, kedvet kapjanak programjaikhoz. Várjuk a GYTIT tagszervezeteinek jelentkezését, hogy beszámolóik által minél többen megismerhessék munkájukat, céljaikat. Az alábbiakban a Progym Junior Vipers Sportklub, a Fábián Ferenc Színtársulat illetve a „Tolvajos” Remetei Ifjúsági Szervezet a mutatkozik be.
               Progym Junior Vipers Sportklub
               A Progym Junior Vipers Sportklub a Gyergyói-medencében versenyszinten jégkorongozó gyerekek, fiatalok szüleinek illetve azon hokibarátoknak a szövetsége, akik támogatni szeretnék az utánpótlás-jégkorongot. Küldetésünknek tekintjük, hogy olyan környezetet (körülményeket és légkört) teremtsünk a gyergyói jégkorong-utánpótlásnak, amely minél jobban hozzájárul a jégkorongozó fiatalok testi, lelki, szellemi és tudásbeli fejlôdéséhez. Általános célunk a gyermekek jégkorongozásának és fejlôdésének infrastrukturális, szervezeti, szakmai, anyagi lehetôségeinek a megteremtése, valamint színvonalas utánpótlás nevelése a Progym felnôtt-jégkorongcsapat számára. E célok megvalósítása érdekében egyesületünket 2006 decemberében hoztuk létre, és 2007 májusában jegyeztettük be jogilag is. Az egyesület pártoló tagságát az egész Gyergyói-medence területérôl mintegy 150 gyerek és fiatal valamint családjaik jelentik. Az elmúlt féléves tevékenységünk a következô területeken zajlott: a klub életének megszervezése, szponzorok keresése, egyeztetések a Progym SK Jégkorongszakosztályának vezetôségével, a Gyergyóalfalvi Bucsin illetve a Gyergyócsomafalvi Délhegy sportegyesületekkel, találkozók szervezése a gyerekek szüleivel, bajnoki fordulókra való kiszállások, és nyári edzôtábor szervezése. 2006 decemberében, a városnapok rendezvénysorozatának részeként szerveztük meg a Nemzetközi Mikulás Kupát, amely keretei között két korosztályban, összesen 14 csapat részvételével 35 mérkôzés zajlott. A Gyergyói-medencei gyerekek mellett vendégeink voltak Csíkszeredából, Bukarestbôl, Galacról, Budapestrôl és Debrecenbôl.
               A következô idôszakban az egyesület megerôsítésén dolgozunk, átlátható szerzôdéses viszonyokat dolgozunk ki a gyergyói egyesületekkel, edzôkkel, szülôkkel és a jégkorongozó gyerekekkel. El akarjuk indítani az aktív tagsági programunkat, reklámajánlatot dolgozunk ki a lehetséges támogatók számára. Mindezek mellett természetesen az országos korosztályos bajnokságon való részvétel megszervezése jelenti az elsôdleges feladatot – fogalmazott ismertetôjében Dániel Botond, az egyesület titkára.
               Fábián Ferenc Színtársulat
               A Fábián Ferenc Színtársulat 1978-ban alakult a Gyergyószentmiklósi műkedvelô színjátszás fellendítése érdekében, másik célja pedig a magyar nyelvű színjátszás ápolása. A színtársulat fennállása óta közel háromszázan fordultak meg, álltak színpadra az évek során, ma tizenkét tagja van a Fábián Ferenc Színtársulatnak – tudtuk meg Danaliszyn Józseftôl. A továbbiakban a tevékenységükrôl szóló beszámolót olvashatják.
               Rövid idô alatt sikerült összeverbuválni egy lelkes fiatal csapatot, amely ’79 novemberében Méhes György Dupla Kanyar című háromfelvonásos vígjátékával debütált, majd következett Tamási Áron Boldog nyárfalevél, Sombori Sándor Gábor Áron, Carlo Goldoni Különös történet, Csíki Gergely A Cigány, hogy csak a közel 30 éves tevékenység legreprezentatívabb elôadásait említsük.
               A társulat keretében humor- és pantomimcsoport is tevékenykedik. Igyekeztünk elvinni elôadásainkat szűkebb pátriánk legeldugottabb helységeibe is. Különösen nehéz feladat volt ez a letűnt kommunista rezsim idején. A ’89-es események után szabadabb mozgásterünk volt, a társulatunk megújulva a mai napig is tevékenykedik. Részt vettünk a Romániai Magyar Műkedvelô Színjátszó Társaság (JÁDZÓ) tevékenységében, a Concordia fesztiválokon, 13-szor rendeztük meg a Gyergyói Műkedvelô Színjátszók Találkozóját (MÜSZIT). Már 14 alkalommal vendégei voltunk az erdôszentgyörgyi Színpad Műkedvelô Színjátszók Találkozójának. A Nevess velünk című vidám műsorral turnéztunk: 2007. januárban az Újévi-bálon, február 9-én Székely farsang alkalmával, áprilisban Gyimesfelsôlokon és Gyimesközéplokon, majd májusban a Múzeumkertben.
               A második félévben július 8-án felléptünk a Borszéki Kulturális Napokon, július 20-án a Népművészeti sokadalmon a Gyilkostónál, július 22-én a Gyimesi Napokon, augusztus 8-án az EMI-táborban vettünk részt, majd következne a gyergyói bemutató és egy Küküllô menti turné – adta tudtunkra Danaliszyn József.
               „Tolvajos” Remetei Ifjúsági Szervezet
               A „Tolvajos” Remetei Ifjúsági Szervezet 2002. április 22-én alakult, huszonnyolc alapító taggal, ez a szám az évek során bôvült, illetve a tagok cserélôdtek. A szervezet célja a helyi ifjúság érdekeinek képviselete, valamint olyan rendezvények, akciók szervezése, amelyek az ifjúság fejlôdését segítik, szórakozását biztosítják. Az anyagi hátteret pályázatok, valamint adományok, támogatók segítségével biztosítjuk. A szervezet rendezvényeinek fôtársszervezôje a helyi művelôdési ház. Az elmúlt öt év legfontosabb rendezvényeit is sorolja Portik-Bakai Ádám: Remetei Ifjúsági Napok (RIN–2005, RIN–2006, RIN–2007) – háromnapos rendezvénysorozat; a Remete–Eszenyô– Kecske-kô túraútvonal jelzéseinek megfestése; ifjúsági táborok Gyergyói-medencei ifjaknak – egyhetes rendezvények.
               A „Tolvajos” Remetei Ifjúsági Szervezet tevékenységi beszámolója az év elsô felére:
               Január hónap folyamán elkezdtük a próbákat, majd februárban részt is vettünk a megyei, helyi, illetve a gyergyóditrói farsangbúcsúztató rendezvényeken. Március hónap folyamán részt vettünk az 1848-as szabadságharc emlékünnepségeinek megszervezésében és lebonyolításában. Áprilisban megszerveztük a Remetei Ifjúsági Napok 2007 háromnapos rendezvénysorozatunkat, amely magába foglalta a III. Gyergyóvidéki Ifjúsági Néptánctalálkozót is. Ezen a néptánctalálkozón több mint négyszáz személynek kellett ellátást biztosítsunk.
               A RIN–2007 keretén belül, meghívásunknak eleget téve, látogatását tette egy kilencfôs biatorbágyi (Magyarország) fiatalokból álló küldöttség, amellyel sikerült partnerkapcsolatot kialakítanunk. Május folyamán hitelesítettük az egyesület új vezetôségének névsorát, valamint bôvítettük céljainkat, illetve működési területeinket. Júniusban hét személybôl álló küldöttség vett részt a Biatorbágyi Testvérvárosi Napokon az ottani Fiatalok a Fiatalokért Egyesület meghívására. Ugyancsak június hónap folyamán egyesületünk díjazta a legjobb könyvtárlátogató osztályokat több mint 150 lej értékben. A REMISZ a 2007-es esztendôben megszervezte a gyergyóremetei gyerekek és ifjak néptáncoktatását (az oktatás díját a helyi önkormányzatnál megpályázva), valamint több alkalommal szerveztünk úgynevezett REMISZ-bulikat.
               Fôbb tevékenységeink tervek az év második félére: a VIII. Gyergyóremetei Falunapok társszervezése, besegítés; 10–15 fô delegálása a Biatorbágyi Ifjúsági Napokra; a Maroshévíz–Kecske-kô túraútvonal jelzéseinek megfestése – olvasható a REMISZ titkárának, Portik-Bakai Ádámnak az összeállításában.

    A Tászok-tetô kincsei

               Gyergyóditró határában, Orotván túl, a Halaság patakát elhagyva felérünk az 1313 m magas Tászok-tetôre, ahol még mindig találkozunk ôseink írásának emlékeivel. A szakirodalom kellôképpen ismeri ezt a területet. A napokban alkalmam volt két rovásíró szakértô (Friedrich Klára és Szakács Gábor) társaságában „feltérképezni” a terepet, és néhány értékes darabot találni ezekbôl a valamikori megalitokból. Az általunk talált kövek és a rajta lévô rovásjelek közel sem olyan nagyok és gazdagok, mint a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban lévôk, de akkor is érdemes volna ôket begyűjteni és a Múzeumban tárolni, ellenkezô esetben, az idô teltével eltűnnek. Dr. Kovács István régész 94 évvel ezelôtt talált rá ezekre a kôemlékekre, amelyek a mai napig foglalkoztatják a szakembereket. A rejtélyes írásjeleket a mai napig nem tudta senki megfejteni. A vésett jelek egy része rovásjel, a többi pentagramm (5 ágú csillag), vagy hexagramm (6 ágú csillag) és heptagramm (7 ágú csillag). Mindenképpen ôsi kultúránk tárgyi emlékei, amelyekre oda kell figyeljünk. A fent említett szerzôpáros egy részletes tanulmányt szentel ennek a témakörnek az idén megjelent könyvükben: Tászok-tetôtôl a bosnyák piramisokig.
    Farkas Aladár

    Támogatások növénytermesztôknek

               A 687-es mezôgazdasági miniszteri rendelet értelmében támogatásban részesülhetnek azok a mezôgazdasági termelôk, akik 2007-ben ôszi búzát, repcét vagy más növényi kultúrát vetnek szántóterületeikbe – adta tudtunkra Kerekes Melinda a Mezôgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség Hargita megyei kirendeltségének igazgatója.
               A támogatás megszerzéséhez a növénytermesztô gazdáknak a következô feltételeket kell teljesíteniük:
               – tulajdonosai vagy jogszerű hasznosítói (bérlôi) kell legyenek azoknak a szántóterületeknek, amelyekre igénylik a támogatást;
               – csak megfelelô beszállítóktól beszerzett vagy a területi szakhivatal által igazolt, hitelesített vetômagot használhatnak az ôszi vetéshez;
               – biztosítaniuk kell az ôszi vetéseket természeti katasztrófák ellen. Egy hektár ôszi vetés (kalászosok, repce) biztosítása megközelítôleg 40–100 lejbe kerül a gazdáknak az illetô kultúrától, a biztosított kockázatok, valamint a biztosított összeg nagyságától függôen. Ennek a biztosítási összegnek 50%-a megtérülhet.
               Az igazgatónô kihangsúlyozta: fontos tudni, hogy az utólag módosított 74/2003-as Kormányhatározat elôírása értelmében 50%-os biztosítási kedvezményben részesülnek az ôszi búza esetében azok a termelôk, akik a mezôgazdasági minisztérium által elfogadott biztosító-társaságok valamelyikénél – Agras, Asiban, Asirom, Astra, Generali, Omniasig, Allianz Tiriac, F.A.T.A., BCR, Carpatica Asig, Unita, Ardaf és Asitrans – kötnek biztosítást, december 15-ig.
               A támogatás igénylôinek nem lehetnek semminemű tartozásaik a helyi költségvetés felé, illetve a Mezôgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség Hargita megyei kirendeltsége, valamint a Hargita Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság felé.
               A támogatási kérelmet, ami egy típuskérelembôl áll, a kifizetési ügynökség területi irodájához kell benyújtani. Ehhez kell csatolni az igénylônek, jogi vagy magánszemély, a személyi igazolvány illetve a cégakták másolatait, a föld használati jogát igazoló dokumentum másolatát, valamint a polgármesteri hivatal által kiadott bizonylatot, arra vonatkozóan, hogy a támogatást igénylô szerepel a város/község Gazdasági Nyilvántartójában a kérelemben megfogalmazott növényi kultúrával, illetve a megfelelô nagyságú szántóterülettel, valamint egy bizonylat a naprakészen kifizetett helyi adókra és illetékekre vonatkozóan. Bérelt területek esetében szükséges egy, a bérlô által saját felelôsségre aláírt nyilatkozat, amely szerint a támogatást igénylô kifizette az elôzô évre a bérleti szerzôdésben megállapított díjat.
               Ha az igénylés olyan mezôgazdasági területre vonatkozik, amely esetében nem történt meg a hagyatéki eljárás, akkor a társtulajdonosok saját felelôsségre kiállított nyilatkozatait is csatolni kell a kérelemhez, amelyben felhatalmaznak valakit az örökösök közül az illetô szántóterület hasznosítására.
               A támogatás értékjegyek formájában történik a bevetett terület nagyságával arányosan. Ôszi búza esetében a támogatás mértéke 500 lej/ha, repce esetében 400 lej/ha, más ôszi kultúrák esetében 450 lej/ha.
               A támogatást igénylôk legtöbb 5 darab értékjegyet igényelhetnek, amelyet azoknál a kereskedelmi társaságoknál érvényesíthetnek, ahol gázolajat, biodízelt, hitelesített vetômagot, vegyszert és/vagy műtrágyát forgalmaznak.
               A támogatásra jóváhagyott szántóterületekre vonatkozóan ellenôrzési jegyzôkönyvek készülnek. Az esetlegesen be nem vetett területek után kifizetett támogatást a gazdáknak vissza kell fizetniük.
               A támogatási kérelmek leadásának határideje 2007. október 15., az értékjegyek felhasználásának határideje pedig 2007. december 15. A december 15-ig fel nem használt értékjegyeket a gazdáknak vissza kell szolgáltatniuk a kifizetési ügynökség helyi központjaihoz.
               A kereskedelmi társaságok 2008. február 29-ig számolhatnak el az értékjegyekkel.

    Márti afrikai naplója

               Június 1.
               Gyerekek, ez ma az én napom! Ráadásul szabad programunk van. Egy utolsó, addisz-abebai (a helyiek szerint Addis Ababa) gyalogos kirándulásra bár nem éppen megfelelô a borongós, esôre álló idô. De holnap hajnalban magunk mögött hagyjuk ezt a fôvárost is, ami eddig a nagy kedvenc, úgyhogy semmi szín alatt nem hagynám ki a sétálós programot.
               Közel 2500 m tengerszint feletti magasságával Addis Ababában (a világ harmadik legmagasabban fekvô fôvárosában) az idôjárás jócskán tud meglepetéseket okozni. Elvileg már jöhetett volna a nyár, de inkább köd és ború, meg 12–15 fok a jellemzô, mint vidám napsütés – mintha az idôjárás tökéletesen hasonulna a lakók hangulatához. Az eddig tapasztalt trópusi jelleg innen teljességgel hiányzik. Pulóverekbe, kabátokba öltöznek a helybéliek, nincsenek már hosszú, cifra ruhák, díszes ingek. Elsô ránézésre egészen európai. Másodikra is. Az ellentmondás meg, ami ezt a nagyvárost jellemzi, szintén szembeötlô. Néhány méteres hatótávolságon belül ugyanúgy megtalálhatóak a betonépítmények, mint a szegényes vityillók. A fôutcán elindulva, a központi részeken ugyanúgy pompáznak a pazar épületkolosszusok: irodaházak, bankok, ENSZ-épület, mint mellettük, egy-egy szolidabb környezetben, ám legalább ilyen látványosan tálalt, mindenfélébôl összeeszkabált vityillók.
               Koldusok is mindenhol vannak. A fôutcákon, meg a szegényebb negyedekben is. A koldusok – na ez egy külön élmény volt számunkra. Mi, akik itthon megismertük, megszoktuk a kéregetôket. Tudjuk róluk jól, legalább- is egy részükrôl, miképpen működik az idôk során jól kialakított, már-már szabvány szerint zajló kéregetésük. „Nééééniiiii! Aggyon ezer/ötezer/tízezer lejt! Lássa-e, már milyen rég nem adott! Az Isten tarcsa meg, nevelje fel a gyerekeit, né, de szépek! Aggyon naaaaaa! Ha nem ad, leköpöm! Az Isten verje meg!”. Kb. így zajlik egy koldulási akció. Egyszer, nem is olyan régen döntöttem el, hogy ha változtat a forgatókönyvön, bizisten adok neki pénzt. De nem. Könyörgés, szemrehányás, megátkozás, netán hasba rúgás – merthogy erre is láttam példát.
               Ehhez képest Addisban volt, min csodálkozni. Hosszú sorban ülnek a kéregetôk, tartják a kezüket, egy szót nem szólnak. S mosolyognak. Mondhatnám, Etiópiában csak a koldusok mosolyognak. Szinte kivétel nélkül mindenik mosolyogva kéreget. Aztán, ha valaki kap valamit, összecsôdíti a környezetében lévôket. És mit ad isten, megosztják egymással az adományt. Egyik reggel mi is összegyűjtöttük Szabival a megmaradt reggelinket, s hogy jót tegyünk, szokásos vízumintézô programunk elôtt kiszaladtunk a legközelebbi csomópontig, szétosztani a kását, ami ezen a reggelen azért maradt meg, mert enyhén szólva elegünk lett a három hónap alatt a poridzsból (magyaros kiejtéssel, angolos szóval élve). Amint odaadtuk a pokrócokon ülô férfiaknak, aszszonyoknak a tetemes adagot, elsô látásra úgy tűnt, ez még nekik sem fog kelleni. De végül jó étvággyal felfalták mind egy cseppig, mi meg, boldog lélekkel, hogy végre ma tettünk valami jót is, osontunk tovább a szudáni konzulátusra. Jótevôk egyébként elég sokan akadnak. S a befogadók viszonyát tekintve olyan következtetést sikerült levonni, hogy itt a koldusok sokkal inkább azért vannak, mert ôrzik a sokéves hagyományt, melyet valaha még a fehér ember vezetett be, a jótékonyságot szorgalmazó magatartásával – és nem a megélhetés nehézségeit szeretnék enyhíteni.
               Gyalogosan városnézésre indulni nem tanácsos – jelezték nekem többen is, különösen, mikor megtudták, hogy a hírhedt Merkátó, a piac az egyik úticélom.
               A Merkátó Afrika legnagyobb piaca, ahol a Kalasnyikovtól a tevéig minden, de minden megvásárolható. Nahát, ilyen reklám mellett természetesen, érdekelt engem is a hely. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az óriási árufelhozatal mellett minden egyes Etiópiáról szóló útikönyv finoman, halkan megemlíti: a zsebtolvajokkal vigyázni kell, de nagyon. Ha nem rabolnak ki, akkor köteleznek rá, hogy odaadd, amid van. Így aztán, nem vittem semmit sem magammal. Vásárolni amúgy sem akartam, fotózni szerettem volna, de nem volt kedvem búcsút venni kis kedvencemtôl, még akkor sem, ha már a homoktól szuszogni sem tudott – Canon gépem a szívemhez nôtt, annyira, hogy szerelembôl hagytam otthon (az elmélet minden további nélkül alkalmazható emberi kapcsolatokra is). Mégis, attól eltekintve, hogy mirôl számolnak be a könyvek (s hogy nem mindig a valóságról, az az eddig itt töltött idô alatt már kiderült), gyorsan félretettem a zsebtolvajok miatti aggályaimat, és útnak eredtem.
               A Merkátó felé vezetô úton nagyon hamar dugóba keveredtem. Nem az autósok miatt, hanem éppen hogy gyalogosból volt rengeteg. S ha egészen pontosan akarnék fogalmazni, akkor nem is gyalogosokból állt a forgalmi zárlat, hanem éppen földön guggoló, ülô, térdelô emberekbôl. Éppen ünnepi szertartáshoz készülôdtek. Nem túlzok, voltak úgy kétezren.
               Az út szélén pillepalackok, tele vízzel, melyekbôl megmosták kezüket, lábukat, arcukat, majd, vallásuknak megfelelô áhítattal tapadtak az életet adó földre. Arccal lefelé.
               Nekem itt nincs helyem, gondoltam, és a hangszórók üvöltözésétôl menekülve, próbáltam kikeveredni a tömegbôl. Senki sem figyelt rám, senki sem szólt hozzám, mintha ott sem lettem volna. Elsô alkalom volt, afrikai utam során, hogy senki, de senki nem törôdött velem, amint végigvonultam, fehér nô létemre a téren. Mintha ott sem lettem volna. Ez meg azért volt igen fura, mert mindeddig mást tapasztaltam. Ha nem is mosoly vagy irónia, mint az esetek nagy részében, de bár valamiféle enyhe megnyilvánulás csak övezte a jelenlétemet. Nos, ezúttal nem. Június elsején, délután két óra tájban, Addis Ababa központjában volt egy valaki, vagy valami, ami képes volt teljes száz százalékig lefoglalni kétezer ember gondolatát. Élmény a javából.
               Más úton közelítettem a Merkátóhoz. S talán éppen a központi szertartás miatt, szinte teljesen üres piac fogadott. Vagyis hát árus volt rengeteg, csak éppen vásárló kevés. Gond nélkül nézelôdhettem. És tényleg volt ott minden. Csak helyi jellegzetes portéka nem. Csalódás volt ez a piac, a javából. Mondjuk, ennek ellenére jó három órát töltöttem el ott. S még csak az egynegyedét sem sikerült bejárnom. Nem raboltak ki, nem bántottak, nem voltak kedvesek sem, szóval nem történt semmi különös. Persze a kalasnyikov és a tevék látványán kívül. Megpróbáltam elképzelni, hogy ha vennék egy jókora fegyvert, hogyan hoznám át a határon. Ilyen alapon még mindig jobb egy székely bicska.
               A piacon túl még mindig akadt látnivalóm. Nem sok, mert ez a város, akármilyen nagy is, de nem kényezteti el a látogatót látnivalóval. Kinéztem még magamnak a térképen két múzeumot, amit mindenképpen látni akartam: a nemzeti és a népművészeti múzeumokat.
               A Nemzeti Múzeum kívülrôl nem volt rám valami nagy hatással. Elhanyagolt, poros kertjét még szomorúbbá tette az esô. De kíváncsian vártam a folytatást. A híres Lucyt, az Etiópiában talált ôsember értékes földi maradványainak restaurált mását. Na, de már Lucy sem az igazi. A nagy épület mélyén csak egy gipszmásolat ad vajmi képet a majomképű ôsemberrôl.
               Lucyban csalódtam kicsit, de találtam azért érdekes látnivalókat is. Hailé Szelasszié és felesége hálószobájának utánzata díszes, pompás látvány volt. Meg az ékszereik, alattvalók szegényes öltözete – az örök kontraszt, ami elsô látásra szembetűnik Addisban.
               A Nemzeti Múzeumnál sokkal izgalmasabb a Néprajzi Múzeum, amely gyönyörű parkban, egy egyetemmé átalakított hajdani császári palotában helyezkedik el. A tárlatot néhány éve rendezték be olasz segítséggel, a pompás gyűjtemény világvárosi színvonalú kiállításon mutatja be az országban élô majd 100 népcsoport gazdag kultúráját. Igazi színvilág, reális képekkel. Több idôre lenne szükségem, ami nincs. Már éppen zárták volna be, mire odaértem, csak végigrohanni lehetett az érdekes értékek között.
               Este még egy városnézés belefért a programba. Alig néhány száz méter séta után már ismerôs arcok fogadtak. Ôk, már úgy ahogy, be is fogadtak.
               Érdekes emberek ezek az etiópok. Büszkeségükön és alapjáratú csüggedtségükön túl barátságosak is tudnak lenni. Csak éppen idôt kell eltölteni velük. Olyan kisherceges megszelídítés ez. Elsô napon még barátságtalanok, aztán másnap, harmadnap kezdik eldönteni, hogy barát legyél számukra, vagy ellenség. Addisban töltöttük el a legtöbb idôt, eddig. A vízumok miatt. De még ez is kevésnek tűnt nekem. Úgy éreztem, hogy akár hónapokat is ellennék ezek mellett az emberek mellett. De nem volt rá esély, csak maradt a hiány. Egyszer még talán visszatérek ebbe a városba. S akkor majd többet és okosabbakat tudok írni róla.
               Június 2.
               Továbbindultunk az etióp fôvárosból. Nehéz búcsú volt. De az utazás csakhamar feledtetett mindennemű Addist-elhagyó szomort. Ma kamionnal megyünk csak, hosszú a megtenni való út. De érdekes, mondta Gyuri sofôrünk, s én hittem neki. Elképzelésem már volt róla, ugyanis a magas fennsík hullámvasútjait már volt alkalmunk megismerni, csak a fôvárosi tartózkodás zökkentett ki kissé a ritmusból. Alig száz kilométer megtétele után már egyértelmű volt: a mai napot is gigahullámvasút jellemzi. 2400 m-rôl indultunk, felmentünk 2800-ra, lesüllyedtünk 1065m-re (itt haladtunk át a Kék-Nílus felett), majd megint 2400 m-re, Debre Markos városába.
               Ebédeltünk egyet a forróságban, szokás szerint jó néhány összegyűlt fekete nézô szeme láttára, majd folytattuk az utat, át egy érdekes, szép, nagy hídon. Természetesen, mindenki rákattant a fényképezôgépre, és örökítettük az építészeti remeket a memóriára. Amire nem számítottunk, az egy gyenge kis apróság volt, hogy ehhez nem volt jogunk. S mindezt egy kalasnyikovos barátságtalan ôr adta tudtunkra, igencsak agresszíven. Negyedórán keresztül hadonászott a fegyverével, hogy márpedig nem megyünk sehova, amíg minden bizonyítékot nem semmisítünk meg. A sok nyelven folyó vita végkimenetele az lett, hogy néhányan leszálltak a kocsiból és az ôr szeme láttára kitörölték a fotókat a gépbôl. Én nem. De nem lett bajom belôle.
               A mai napunk további fontosabb események nélkül zajlott. Hacsak az nem számít nagyobb attrakciónak, amint literszámra nyeltük a vizet kiszállás, megállás után. Volt mire inni: töménytelen mennyiségű port fogyasztottunk mai utunk során, igazi tömény minôségben.
               Június 3.
               Ma bringázunk is. Ám, amint elnézem a fáradt bandát, szerintem nem lesz túl sok a mai út, legalábbis kilométerekben nem. Energia-elfogyasztásban annál inkább. Kétezer méteres magasságban, az etióp magasföld északi részén tekertünk. Itt már nin-csenek olyan nagy szintkülönbségek, de teljesen síknak mégsem mondható. De esô van, és nem valami jók az útviszonyok. Aztán egyszer csak egy tizenöt kilométeres óriásemelkedô következett, elég nehezen vette mindenki az akadályt. S ez még nem volt elég, következett a ráadás. Az emelkedô tetején elhelyezkedô faluban épp véget ért a focimeccs, az emberek az utcára tömörültek, és nem éppen kedves fogadtatásban részesítették a csapatot. Már az is elég riasztó volt, amint legalább kétszáz ember rohant a pirosmezes bringások irányába. Elképzelhetô, hogy éppen csak csodálkozni akartak, de nem mondanám, hogy kedvesen tették ezt. Néhányan köveket is dobáltak a bringások után, még tényleg szerencse, hogy csak néhányan. És senkinek sem lett semmi baja. Bár az is igaz, hogy a cseh srácnak akár lehetett volna is gondja az egészbôl. Ô egy kissé lemaradt a csapattól, és éppen egy szembe jövô kamion mentette meg a tömeg édeskedves közeli fogadtatásától. A nagy kocsi dudájától félremenekültek a focirajongók, így Petr is megmenekült.
               A mai célunk: Bahir Dar városa, a Tana-tó partján. Észak-Etiópia talán legnépszerűbb megállója. Ezt elsôsorban fekvésének köszönheti, hiszen a Tana-tó nem csak az ország legnagyobb tava és a Kék-Nílus forrása, de szigetein és partjain számos régi kolostor működik ma is, melyeket hajóval érdemes felkeresni. Szerencsére, a viszonylag sok érdeklôdônek köszönhetôen naponta indulnak ilyen hajóutak a tavon, a kolostorok lakói pedig már régen beletörôdtek abba, hogy megszállják ôket a kíváncsi látogatók. És bár némelyikbe a nôket még ma sem engedik be, a legtöbb kolostor pazar festményeit és kegytárgyait 20 birr belépô fejében bárki megtekintheti.
               A sátrak felállításánál éppen azon tanakodtunk, hogy tóra nézô kilátásunk legyen, avagy kamionra. A kérdésen nem volt sok idônk elmerengni, mert érkezésünk után nem sokkal fejezôdött be egy újabb focimeccs, és dühöngô tömeg érkezett a stadion felôl. A dühbôl és kôbôl nekünk is kijutott. Lesz, ami lesz alapon, a kamionra másztunk, ott mégis keményebb fedél van a fejünk felett. Etiópia északi fele megtanított rá, hogy vannak helyek, ahol egyértelműen összefüggenek a focimeccsek és a röpködô kövek.
               Június 4.
               Ma ellátogattunk a 35 km-re lévô Kék-Nílus vízeséshez. Távolról is jól láthatóan megállapítható, semmi kékség nincs benne, a neve csak szemenszedett hazugság. Barna lötty, ami abban a mederben folyik. Mit, hogy folyik, éppen csak, hogy csurran, csöppen valami. Lassan már nyolc éve annak, hogy a kínaiak a hajdani vízesés fölött pár száz méterrel erôművet építettek, és az alaposan átgondolt terveknek megfelelôen a valaha 400 m széles és 45 méter magas vízesést összvissz 5 méter szélesre redukálták. Állítólag hétvégén kissé adnak a látványra is, amikor a vízesés mögötti gátat megnyitják, hogy a folyó vize teljes bôségében zúdulhasson alá. Szóval, a kínaiak nem csak az Addis Ababa utcáinak nevét kutyulták meg rendesen, de még itt ezt a részt is.
               A vízesés felé vezetô út mindenképpen érdekesebb volt, mint maga a csöpögô zuhatag. Az ösvény, amelyen haladtunk, két kis falut is összekötött, melyen az egyetlen közlekedési eszköz a csacsi volt. De abból volt ezerszámra. Minden harmadik lépésnél ki kellett állni az ösvénybôl, hogy helyet adjunk a kis szamaraknak, akik töretlenül cipelték óriási terheiket.
               A szamarak látványa mellett a két falu lakói is igen jól elcseverésztek velünk. Meséltek mindenrôl, természetesen abban a reményben, hogy a visszafelé úton majd tôlük fogunk szuvenírt vásárolni. De a piros ruhások nem voltak valami vásárlós típusok. Azt hiszem, egyetlen egy ember sem akadt közöttünk, aki bár egy kis apróságért pénzt adott volna.
               A visszafelé úton Artjem, az orosz srác, lefejelt egy villanyvezetéket a kamion tetejérôl – mióta nincs Ivan és Andrey, már csak ketten ücsörgünk a placcon, minél jobb fotózós kilátás céljából. Artjem a dolgot egy kis nyakhorzsolással megúszta, de egy idôre el is ment a kedve a tetôs utazástól. Innentôl kezdve egy jó ideig egyedül béreltem a tetôteret.
               Június 5.
               Ma délután Gondar városába érkeztünk, ami kétszázötven évig a birodalom fôvárosa volt. A város képére rányomta bélyegét a portugál jezsuiták által itt töltött idô – a vérfoltokat és sebeket ugyan már elmosta a víz és az idô, de a várost tarkító kastélyok az európai jövevények kultúráját tükrözik vissza. A kastélyokon kívül érdemes még megnézni Fasilidas fürdôjét is, ahol egy hasonló régi épület áll egy többnyire kiszáradt medencében, egy pompás kis ligettel körülvéve. A belépô minden értékes helyre nagyon drága. Tudják, milyen értékeik vannak. Így történt, hogy mi csak kívülrôl szemlélôdtünk. Ami kevés pénzünk volt, azt ma megint internetre költöttük. S nem csak levelezésre, de Gonder városának cyber tanulmányozására is. Interaktívan ment a dolog.
               Az életszínvonalat itt a csontsovány tehenek ábrázolják igen-csak hitelesen. Szabi szerint, ha megfejnénk a tehenet, azon nyomban soványtejet is adna.
               Ma láttam a bandán, hogy igencsak kezdünk hasonulni az etióp hangulathoz. Letört, kedvetlen volt mindenki. Aztán Szabi, hogy mentse a helyzetet, a még Kenyában beszerzett high quality „Kenya Cane” (m)etil alkoholt és aromát tartalmazó cukornádpárlatot is bedobta a közösbe, a még néhány nappal ezelôtt akvirált lime-mal együtt. Cukorral vegyítve amolyan „Caipirinha a la Nomádia” koktélt készített az érdeklôdôk számára. Jég híján kissé erôsre sikeredett, a puhányok vízzel hígíthatták. Én inkább a tejivel próbálkoztam. Ez a különleges etióp mézbor. Gyakorlatilag olyan, mintha lépes mézet nyalogatnál. Csak hamarabb meglátszik rajtad, mintha lépes mézet nyalogatnál. Vettem úgy két literrel egyik helyi kocsmában. A hely felkutatása sem volt egyszerű, nem beszélve az alkudozásról, majd pedig kedves, ifjú idegenvezetômet lerázni volt a legnehezebb. „Do you mind if I kiss You? ” „Yes, I do!” Mondtam sietve, majd rohantam is a sátram felé. Tervemben volt még tejit inni a fiúkkal, de nekik valahogy kiesett a fókuszukból ez az érdekes ital. Úgyhogy kénytelen voltam egyedül kóstolgatni. Egy gondom volt csak: amíg Szudá- nig érkezünk, a pia el kell fogyjon. Mert oda semmi alkoholt nem lehet bevinni. Ötven botütés jár érte. S ennyit még ez a teji sem ér meg.
               Igaz is, éppen Gonderbôl vezet a transzafrikai fôút a szudáni határ felé. Holnap reggel arra indulunk. Még jó négy óra a határ, addig eltejizgetünk majd a fiúkkal.
               Gyuri felkészített rá, hogy ha szerencsénk lesz, akkor csak egy napot kell állni majd a határnál, belépésre várva. De ôk jártak már úgy is, hogy két hetet rostokoltak a semmi közepén. Na, most majd holnap elválik, milyen sors vár rám.
               Andrey jut eszembe, akinek Addisból haza kellett menni. Nem olyan Ivan módra, mintha nem felelt volna meg a csapatban. Szerintem ô volt a legvagányabb srác az összes közül. De a családi dolgai hazarángatták. Pedig ô a szudáni részt várta a leginkább.
               Megígértem neki, s ma este magamnak is, hogy mindent úgy rögzítek, olyan részletesen, ahogyan látni szeretné. Majd én megmutatom neki. Szóval, utolsó éjszakánk Etióp földön. Holnaptól szudáni levegôt szívunk.

                                   KisAsszony

    Vannak általános szerelmes hazugságok?

               A szerelmesek minden lehetséges dolgot megfogadnak: soha nem hagyják el egymást, örökké hűségesek maradnak, és soha nem hazudnak a másiknak. Mialatt esküdöznek, szilárdan hiszik, hogy megtartják ígéreteiket.
               Amikor összehoz a sors a számunkra fontos férfival, akkor az érzelmeink irányítják tetteinket. Mi sem tűnik egyszerűbbnek és természetesebbnek, mint örök szerelmet, hűséget és ôszinteséget ígérni annak, akit szeretünk. A gyakorlatban aztán ezek a tervek igen csak nehezen valósíthatók meg. Minden harmadik házasság válással végzôdik, minden második házasságban legalább az egyik fél megcsalja a másikat, és egyáltalán: apró szükséghazugságok nélkül egyetlen kapcsolat sem tart ki.
               Kedves hazugságokkal sem kerülhetô el mindig a katasztrófa, sôt ezek olykor szaporítják a félreértéseket.
               Hazudunk, hogy elkerüljük a konfliktusokat, hogy ne bántsuk meg a másikat, hogy ne kelljen elismerni, ha hibáztunk, és mert azt hisszük, kisebb hazugságokkal elkerülhetôk a nagyobb katasztrófák. Sok szerelmi hazugsággal egyébként a másikat akarjuk boldoggá tenni.
               Vegyük a klasszikus zsömle-példát: a férfi az alsó felét szereti, a nô a felsôt. Mindketten azt hiszik, a másik ugyanazt a felét szeretné jobban, mint saját maga. Ezért a férfi úgy tesz, mintha a felsôt jobban szeretné, a nô pedig azt mondja, az alsót – és mindketten negyven évig a zsömlének azt a felét eszik, amelyiket kevésbé szeretik.
               A szexuális hazugságokkal is leginkább önmagunknak és a szeretônknek árthatunk
               A jó szándékú hazugságok leggyakrabban talán az ágyban hangzanak el. Vannak olyan nôk, akik férjüknek eljátszák az orgazmust. Sok férfi éveken át „agyondolgozza magát” a misszionárius pózban, holott inkább alul lennének – és fordítva, sok nô átadja magát a ennek a póznak, holott csak akkor képes eljutni a csúcsra, ha felül van. Férfiak és nôk szeretkeznek egymással, holott már évek óta nincs kedvük a másikhoz. Férfiak és nôk nem szeretkeznek egymással, mert azt hiszik, már túl öregek az ilyesmihez.
               Vannak kegyes hazugságok
               A feleség, aki súlyosan beteg férjével világkörüli hajóutat tervez, és egy vagyont öl az elôkészületekbe, holott tudja, hogy férje meg fog halni. Vagy a férj, aki a fél világot felforgatja, hogy egy ugyanolyan kutyát szerezzen, mint amelyiket megmérgeztek, míg a felesége kórházban volt.
               A tragikus hazugságok elfedik az igazságot, és felesleges áldozatvállalásokra kényszerítenek
               Vannak nagy, tragikus hazugságok, melyek hôssé teszik elkövetôjüket. A feleség, aki tudja, hogy férje részegen halálra gázolt valakit, és a bíróság elôtt magára vállalja a balesetet. Vagy a színész, aki egy ismerôse meggyilkolásáért inkább maga megy a börtönbe, mintsem idôközben elhunyt feleségét terhelje vele, aki a valóságban egy fedél alatt tartózkodott a gyilkosokkal.
               Aztán vannak olyan hazugságok, melyek olyan valótlanul hangzanak, hogy szinte nincs, aki elhiggye. Egy ügyvéd tizenöt évig ingázott két felesége között, mígnem elérte az infarktus, és meghalt. A két özvegy csak a sírnál szembesült a kegyetlen igazsággal: nincsenek egyedül.
               Nincs szerelem hazugság nélkül. Sajnos...
               Füllentés vagy fájdalom nélkül adagolt igazság?
               Sokszor magunk is megtapasztaljuk, hogy a kegyes hazugságok olykor átmenetileg megkönnyítik életünket. Egy apró kis füllentés, és máris elkerültük a vitát, kedvesünk ismét szeretettel néz ránk, és elégedett. De ne feledjük, hogy ezzel magunknak is ártunk, hiszen a látszólagos békének nagy ára van, hiszen például olyasmire mondjuk azt, hogy tetszik, amit egyébként szívbôl utálunk, de a másiknak a kedvében akarunk járni. Közben azt hisszük, a jó megoldást választottuk, hiszen nem bántottuk meg szerelmünket.
               Gondoljunk arra, hogy lehetséges egy másik megoldás is. Tanuljuk meg úgy elmondani az igazságot, hogy ne bántsuk meg partnerünket, és a szeretettel beszéljük meg gondjainkat. Észrevételeinket ne érezze kritikának, és semmiképpen ne okozzunk neki fájdalmat. Ha valaki utálja a sportközvetítéseket, akkor nem helyes, ha azt állítja, hogy szereti. Jó megoldás, ha elmondja, nem kedveli, de partnerének adja tudtára, nézze nyugodtan, kényelmetlen érzések nélkül a mérkôzést, mert cserébe azt kéri, hogy természetfilmet nézhessen majd. Így mindenki azt teheti lelkiismeret-furdalás nélkül, amihez kedve van. A mártír áldozatvállalással nem segítünk sem magunknak, sem szerelmünknek. Elôbb-utóbb meggyűlöljük, ha folyton negatív érzésekkel élünk mellette. A sok kényszer lassan munkálni kezd a lélekben, az elégedetlenségünk pedig egyre nô. Mindez idôvel betegség forrása is lehet.

    Mediterrán csirketál

               Hozzávalók: 4 nagyobb darab csirke felsôcomb, 2 narancs, 1 citrom, 2–3 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 kiskanál kakukkfű, olívaolaj.
               A körethez: 50 dkg krumpli, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2 kisebb cukkini, 2 paradicsom, 1–2 ág rozmaring, 4–5 levél zsálya, só, bors.
               Elkészítés: Egy nagy tálba reszeljük a narancsok és a citrom héját, levüket kifacsarjuk. Belekeverjük a kakukkfüvet, a borsot, sót és a lereszelt fokhagymát, majd adunk hozzá egy evôkanál olívaolajat. A csirkecombokat beleforgatjuk ebbe a pácba, és hűtôben legalább egy órát érlelôdni hagyjuk.
               Amíg a csirke pihen a pácban, felkockázzuk a krumplit, a paradicsomot és a cukkinit, karikázzuk a hagymát, és a fokhagymagerezdeket is legalább félbevagdosuk. A felaprított hozzávalókat összekeverjük, sózzuk, borsozzuk.
               Az egyszerűség kedvéért kivajazunk egy nagy tepsit, az egyik felébe tesszük a csirkecombokat, a másikba a zöldségeket. A zöldségekre rászórjuk a zsályaleveleket meg a rozmaringot, a csirkét meg kissé meglocsoljuk a páclevével, majd lefedve, közepes fokozaton pároljuk a sütôben, amíg megpuhul. Utána a fedôt eltávolítva pirítjuk még, miközben a zöldségeket néha megkeverjük, a csirkét meg a maradék páclével locsolgatjuk, amíg a teteje szép piros lesz.
               Aki nem szereti a keveredést, sütheti a csirkét serpenyôben is, bár így lemond a páclével való locsolgatás tagadhatatlan elônyeirôl.

                         Egészség

    Gyógyulj a belsô órád szerint!

               Már megint fáj a fejed, vagy nehezen tudsz elaludni? Figyeld meg, mikor lépnek fel a panaszaid, és találj természetes gyógymódokat a hagyományos kínai orvoslás segítségével.
               Vajon miért ébredek fel mindennap hajnali kettôkor? És miért tör rám hajnali négykor a köhögés? A hagyományos kínai orvoslás szerint a magyarázat: elôször a máj lép működésbe, másodjára pedig a tüdô. Amit a nyugati orvoslás „belsô órának” nevez, azt a kínaiak „szervórának”. Mindkét rendszer azt tanítja, hogy a belsô szerveink a nap egy bizonyos szakaszában igazán aktívak.
               A kínai orvoslás szerint testünkben a meridiánokon keresztül áramlik az energia, a csí. Minden második órában egy meridiánt és ezzel együtt egy belsô szervet jár át intenzíven az energia. Ha mindennap ugyanabban az órában lépnek fel bizonyos testi vagy lelki panaszok, ez arra utal, hogy valami nincs rendben az energiaáramlással.
               Figyeld meg, hogy a problémáid a nap melyik szakaszában jelentkeznek. A szervóra segítségével megtudhatod, melyik belsô szerved érintett. Ha komolyan veszed az intô jeleket, megelôzheted a betegségek kialakulását. A kínai orvoslás különbözô gyógymódokat ismer (pl. táplálkozás, akupresszúra, légzôgyakorlatok) az energia harmonizálására. Ezeket otthon is bátran alkalmazhatod.
               Máj: 1–3 óra
               A megzavart májműködés jele, hogy az illetô felébred a szerv aktív óráiban. De más tünetek is utalhatnak májproblémákra: pl. hideg kezek és lábak, hányinger és erôs idegesség.
               Javaslat: A hagyományos kínai orvoslásban az élelmiszerek gyógyhatással bírnak. A savanyú élelmiszerek (pl. gyümölcsök, citromlé, ecet) ellazítják a májat. A csirkehúsleves, a tönkölybúza és a rizs szintén jót tesz a méregtelenítô szervnek. Kerülni kell viszont a füstölt és az olajban sült ételeket, a tejszínt, a kávét és a fokhagymát.
               Tüdô: 3–5 óra
               Köhögés, légszomj, szorító érzés a mellkasban, hajnali horkolás – ezek a jelei annak, hogy valami nincs rendjén a tüdôben. Mivel a tüdô oxigénnel látja el a szervezetünket, nagyon fontos, hogy tökéletesen működjön.
               Javaslat: A tüdôre jó hatással van, ha naponta háromszor-négyszer megmasszírozod a hüvelykujjad alatt, a csuklóráncban lévô akupresszúrás pontot. Két-három percig masszírozd elôször a bal kezedet a jobb hüvelykujjal, majd a jobb kezeden lévô pontot a ballal.
               Vastagbél: 5–7 óra
               Rendszeresen arra ébredsz, hogy sürgôsen vécére kell menned? A kora reggeli hasmenés, illetve rendellenes széklet vastagbélproblémákra utal. Mivel a bélrendszer befolyásolja az immunrendszer működését is, érdemes idôben kezelni a panaszokat.
               Javaslat: Az erôs ételek erôsítik a bélrendszert. A fehér színű zöldségek, a rizs és a friss gyömbér nagyon jó hatással vannak a bélműködésre. Szintén jót tesz a sípcsont külsô oldalának akupresszúrás masszírozása. Ehhez szorítsd ökölbe a kezedet, és dörzsöld végig a sípcsontodat a térd alól kiindulva a lábszárad közepéig, majd újra felfelé, nagyjából két percen keresztül, naponta tízszer.
               Gyomor: 7–9 óra
               Aki reggelenként nem tud lenyelni egy falatot sem, annak gyenge a gyomorműködése. A lehetséges következmények: rossz emésztés, hányinger, hasfájás, puffadás.
               Javaslat: Fogyassz el a nap folyamán két liter langyos gyógyteát, például hársfát, csipkebogyót vagy édesköményt. Kerüld a túlságosan zsíros, fűszeres és nehéz ételeket.
               Lép: 9–11 óra
               Nem tudsz délelôtt döntéseket hozni? A gyenge lépműködés megnyilvánulhat határozatlanságban, illetve hasfájásban és emésztési problémákban is.
               Javaslat: A kínai orvoslás szerint a lépműködésre jó hatással van a fôtt sárgarépa, az édesburgonya, a póréhagyma, a bárányhús, a csirkehús és a méz. Kerülni kell viszont a zöld salátákat, a citrusféléket, a sót, a tejtermékeket és az étkezések alkalmával a túlzott folyadékfogyasztást.
               Szív: 11–13 óra
               Dél körül nyugtalan és szétszórt vagy, nem tudsz semmire odafigyelni? Sokszor alszol rosszul, és egyre feledékenyebbnek érzed magad? Ha ilyen panaszaid vannak, vedd alaposan szemügyre az arcbôrödet. Gyenge szívműködés esetén az arc sápadt, esetleg túlságosan vörös.
               Javaslat: A szív nyugodtabbá válik, ha naponta kétszer két-három percig nyomva tartod a bal középsô ujjaddal a jobb kéz kisujja alatt lévô kis mélyedést, majd utána a bal hüvelykujjal megmasz- szírozod a jobb kisujj belsô oldalát.
               (folytatás a következô lapszámunkban)

                         Sport

    Jégkorong
    EBrassónak is lesz csapata!

               Augusztus 22-én, szerdán a Román Jégkorong Szövetség vezetôtestületének Szövetségi Bürója elfogadta a Brassói MSC felvételét a bajnokságba. A Csíkszeredai Sportklub második csapatát is indítja a 2007/2008-as bajnokságban, így a következô küzdelemsorozat nyolccsapatos lesz. Amint arról már múlt heti lapszámunkban beszámoltunk, a Szövetségi Büró elfogadta Basa János szövetségi kapitány javaslatait, eldôlt, kik vezetik a következô idôszakban a különbözô válogatottakat. A legfontosabb talán az, hogy a felnôttválogatott vezetôedzôje Dusan Kapusta lesz, segítôi pedig Gál Sándor és Marius Gliga. A 46 éves Kapusta idén májusban lett a Progym edzôje, a válogatottat 2003 óra irányító Daniel Herleát váltja a tisztségben. Herlea júniusban maga mondott le a tisztségrôl arra hivatkozva, hogy idejébe nem fér bele ez a munka is. A válogatott új szakvezetésének célja a feljutás kiharcolása a jövô tavaszi Divízió II-es világbajnokságon, amelyet Csíkszeredában (és a nemzetközi szövetség honlapja szerint Brassóban) rendeznek. A hazai pálya elônye mellett az ellenfelek sem túl erôsek. A csoport összetétele: Ausztrália, Spanyolország, Bulgária, Izland, Írország és Románia. Az U20-as válogatott vezetôje a szlovák Lubomir Rohacik (Csíkszeredai HC), másodedzô Prakab Gábor. Az U18-as válogatottat Pogăceanu George irányítja, másodedzôk: Chririţă Cornel és ifj. Antal Elôd. A nôi válogatott élére Antal Istvánt nevezték ki, másoedzôk: Tăbăcaru Gheorge és Divoiu Adrian. Ugyanakkor megalakult az Edzôi Kollégium, amelynek tagjai: Basa János, Hălăuca Alexandru, Gál Sándor, Gliga Marius és Tăbăcaru Gheorge. A hírek szerint Brassó jelentkezésével kapcsolatosan megoszlott a csapatok képviselôinek véleménye. Végül köztes megoldás született, szeptembertôl decemberig a tavaly is induló hat együttes egy oda-viszsza kört játszik, Brassó és a Sportklub II. pedig egymással mérkôzik. Januártól két értékcsoportban folytatódik a küzdelem, az alapszakasz elsô négy helyezettje játszik az 1–4. helyekért, az 5. és 6. helyen végzô együttesek, Brassóval és a Sportklub II-vel kiegészülve pedig az 5–8. helyekért lépnek pályára. A brassói csapat a szeptember végi Románia Kupán is szeretne játszani, errôl a nemsokára sorra kerülô rendkívüli bürógyűlésen dönt a szövetség vezetôsége. A legutóbbi hírek szerint a Brassói Fenestela 68 SK elnevezésű csapat Gyergyószentmiklóson, decembertôl pedig Karcfalván fog edzeni és játszani. A brassói együttes elnöke Florin Florea, alelnökök: Miklós Ervin és Tánczos Barna. Tiszteletbeli elnök: George Scripcaru, Brassó polgármestere. A csapat edzôje Kovács László, a csapatkapitány pedig Péter Szabolcs lesz. A játékoskeretben többek között helyet kap Nagy Attila, Rusz Sántha Gábor, Kertész Zoltán, Simon Rudolf, Kovács László, Gál Csaba és Balla Attila.

    Jégkorong
    A Gyilkostó Kupa műsora

               A gyergyószentmiklósi műjégpályán a jövô héten elkezdôdô hagyományos Gyilkostó Kupa műsorát az alábbiakban olvashatják. Az idei idénynyitó, gyergyószentmiklósi tornán a tavalyi bajnokság 1–4. helyezett együttesei vesznek részt. Ily módon városunkban vendégszerepel a múlt idényben bajnokságot nyert Csíkszeredai Sportklub, továbbá a tavalyi bajnokság ezüstérmese, a Bukaresti Steaua együttese.
               Szeptember 7., péntek 16.00: Csíkszeredai Sportklub – Bukaresti Steaua, 19.00: Gyergyószentmiklósi Progym – Csíkszeredai HC-ISK.
               Szeptember 8., szombat 16.00: Csíkszeredai Sportklub – Csíkszeredai HC-ISK, Gyergyószentmiklósi Progym – Bukaresti Steaua.
               Szeptember 9., vasárnap 16.00: Bukaresti Steaua – Csíkszeredai HC-ISK, 19.00: Gyergyószentmiklósi Progym – Csíkszeredai Sportklub.
               A belépôjegyek árai: két mérkôzésre 10 lej, csak a második mérkôzésre 7 lej.

    Kispályás labdarúgás
    Befejezôdött a küzdelemsorozat

               A 14. forduló mérkôzéseivel befejezôdött a gyergyóalfalvi kispályás bajnokság küzdelemsorozata. A bajnokság utolsó eredményei. A 13. fordulóban: Ifi United – Rangers 0–1, Sörivók – Közbirtokosság 0–6, Bad Boys – Hokisok 4–4, Junior FK – BFK 1–2. A 14. – utolsó – fordulóban: Ifi United – Közbirtokosság 2–1, Sörivók – Rangers 0–6, Bad Boys – BFK 0–6, Junior FK – Hokisok 1–1.
               A bajnokság díjazottjai. Legjobb kapus: Gál Endre (Bad Boys). Legjobb hátvéd: Vargyas Kálmán (Junior). Legjobb játékos: Kiss Tihamér (Közbirtokosság). Legjobb középcsatár: Györffy Csaba (Hokisok). Legtechnikásabb játékos: Gál Magor (Ifi United). Legjobb csatár: Kari András (Rangers). Legidôsebb játékos: Baricz Dezsô (Rangers). Legfiatalabb játékos: Csata Zsolt (Ifi United). Gólkirály: Szakács Szilveszter (BFK). Fair play-díj: Sörivók – Borzont.
               Portik József (Hokisok) szervezô:
               Köszönet a csapatoknak, különösképpen a Hokisoknak. Szomorkodásra nincs ok annak ellenére, hogy a csapat a bajnokságot egy döntetlennel, vereség nélkül vesztette el. Egyik szemem sír, de egy részbôl jó, hogy nem mi nyertünk, mert így is voltak olyan meggondolatlan hangok, hogy magunknak szerveztük a bajnokságot. Köszönet minden támogatónak, a csapatoknak, hogy végigküzdötték a bajnokságot. Külön köszönet Gáll János iskolaigazgatónak és a polgármesteri hivatalnak, hogy lehetôvé tették a pálya és a terem használatát. A Hokisoknak sok sikert kívánok a téli idényre való felkészülésben. Úgy vélem, sikeres bajnokság volt, reméljük jövôben is meg tudjuk szervezni, reményeink szerint füvespályán.

    Kispályás labdarúgás
    Közeleg a bajnokság vége

               A gyergyószentmiklósi kispályás labdarúgó-bajnokság 16. fordulójának eredményei: Baliro – Sördögök 3–5, Babilon – Délhegy (elnapolva), Six Stars – Fônix 0–1. A 17. fordulóban a következô eredmények születtek: Babilon – Fônix (elnapolva), Délhegy – Baliro 12–0, Sördögök – Six Stars 4–3. A 18. fordulóban: Fônix – Délhegy 1–4, Baliro – Six Stars 4–5, Sördögök – Babilon 5–0 (meg nem jelenés). Elnapolt mérkôzések: Délhegy – Babilon, Babilon – Délhegy, Babilon – Fônix. Augusztus 28-án, kedden este lejátszásra került egy korábban elnapolt mérkôzés. A találkozó végeredménye: Délhegy – Fônix 6–2.
               A 18. forduló utáni góllövôlista élmezônye: 1. Köllô Emil (Délhegy) 43 gól, 2. Tamás István (Fônix) 23 gól, 3. Bege Miklós (Sördögök) 17 gól.
               Augusztus 29-én, szerdán este a Six Stars – Délhegy mérkôzéssel elkezdôdött a 19. forduló. A játéknap keretében augusztus 30-án, csütörtökön 20 órától a Fônix – Sördögök, míg 21 órától a Babilon – Baliro mérkôzést rendezték. A 20. – utolsó – forduló műsora: augusztus 31., péntek 20 óra: Délhegy – Sördögök; szeptember 3., hétfô 20: Baliro – Fônix, 21: Six Stars – Babilon.

    Kerékpársport
    Látványos versenyt rendeztek

               Augusztus 25-én, szombaton a Csíky-kert bejáratánál szervezték meg a I. Velo Kupa elnevezésű kerékpárversenyt, amelynek keretében cross country- és downhill-megmérettetésekre is sor került. Ugyanakkor látványos triálbemutatót is rendeztek. A benevezôk népes mezônyét alkotó sportolók között a gyergyóiakon és a megyébôl érkezetteken kívül marosvásárhelyi, bákói és Piatra Neamţ-i bringások is rajthoz álltak. Az embert próbáló cross country-versennyel kezdôdô megmérettetés sikeresnek bizonyult, ezúton is gratulálni kell a szervezôknek, nevezetesen Dezsô Zalánnak, Kovács Zsoltnak és nem utolsósorban Angi Mónikának. Amint az bebizonyosodott, jó ötlet volt a kerékpárverseny megszervezése, mert a kétkerekű megméretettés iránt van érdeklôdés, számos gyereknek, fiatalnak hasznos idôtöltést jelentenek a hasonló rendezvények. Vidékünkön különösen nyári idôszakban lehetne gyakrabban ilyen versenyeket szervezni, bizonyára nem lenne hiány érdeklôdésben. A kategóriánkénti legjobbak.
               Cross country. Veteránok: 1. Tôke Botond (Csíkszereda), 2. Bereci Jenô (Székelyudvarhely), 3. Szôcs László (Gyergyószentmiklós). Senior profi: 1. Antal József (Tekerôpatak), 2. Koréh Elôd Barna (Csíkszereda), 3. Postolache C. Radu (Piatra Neamţ), 4. Lukács Gyula (Gyergyószentmikós). Senior hobby: 1. Biró Csongor, 2. Benedek Levente, 3. Angi Norbert (mindhárman Gyergyószentmiklós), 4. Márton István (Csíkszereda), 5. Kovács Zsolt (Gyergyószentmiklós). Junior hobby: 1. Balázs F. Nándor (Remete), 2. Dezsô Zalán (Gyergyószentmiklós), 3. Varga Arnold, 4. Nagy M. József, 5. Laczkó Attila (mindhárman Remete).
               Downhill. Profi kategória: 1. Marcu Danika (Csíkszereda), 2. Moldovan Alexandru Ciprian, 3. Székely Zoltán (mindketten Marosvásárhely), 4. Máthé Rajmond, 5. Székely Nándor (mindketten Csíkszereda). Hobby kategória: 1. Condurache Robert (Marosvásárhely), 2. Itaviu Andrei (Bákó), 3. Fodor Tibor (Csíkszereda), 4. Péter Szabolcs (Gyergyószentmiklós), 5. Sánta Csaba (Gyergyószentmiklós).
               Gyerekek. 10 éven aluliak: 1. Rokaly Tamás, 2. Bege Krisztina, 3. Kovács Katalin (mindhárman gyergyóiak). 10 éven felüliek: 1. Dezsô Mátyás, 2. Sándor Hunor, 3. Puskás István, 4. Portik Örs (mindannyian gyergyóiak).
               Támogatók: polgármesteri hivatal, Mark House, Explosiv, Salvia For You, Syncron Fogászat, BCM, Gepida, AF Máthé Endre, Baustar, Makó Virágüzlet, Zerge, Electro House, Mol Metal, Columbia, Gyergyói Sí- egylet, Texas, West Dream, Mandátum, Brummogó, Szent Miklós Szervezet, Limpex, Balázs Bike Szaküzlet, Canon, Quad Center, Színes Otthon, Ro Trading, Magura, Amigo&Intercost, Pati Express, Alex Foto&Video Digital.

    Jégkorong
    Elôrehozott bajnokik

               A 2007/2008-as bajnoki idénybôl elôrehozott mérkôzéseket rendeznek az elôttünk álló hét végén, illetve a jövô hét elején Gyergyószentmiklóson. Eszerint augusztus 31-én, pénteken és szeptember 1-jén, szombaton a városi műjégpályán rendezik meg a bajnoki alapszakasz műsorán szereplô Csíki HC-ISK – Galaci Dunărea mérkôzéseket. A jövô hét elején, szeptember 3-án, hétfôn és szeptember 4-én, kedden a két csapat ismét összeméri erejét a gyergyószentmiklósi műjégpályán. A találkozók kezdési idôpontja augusztus 31-én és szeptember 1-jén: 17.00 óra. A szeptember 3-án és 4-én lejátszásra kerülô bajnoki mérkôzések idôpontját lapzártáig nem sikerült megtudni.

    Labdarúgás
    Gyôzelemmel kezdett a Jövô!

               Hazai pályán lejátszott mérkôzésen bizonyult jobbnak ellenfelénél a Gyergyószentmiklósi Jövô csapata a Hargita megyei IV. Liga Keleti-Csoportjának elsô fordulójában. A múlt vasárnap lejátszott bajnoki mérkôzésen, az idônként szemerkélô esô ellenére, a hazai csapat részérôl kombinatív és lendületes játékot láthatott a maroknyi nézôsereg. A bajnoki nyitányon megérdemelt hazai gyôzelem született, igaz, a mérkôzés végén feljöttek a vendégek, és szorossá tették a végeredményt. A kihagyott helyzeteket figyelembe véve, elmondható, hogy az eredmény nem tükrözi híven az erôviszonyokat, mert az alaposan megfiatalított Jövô csapata akár három-négy góllal is felülmúlhatta volna ellenfelét. A helyi játékosok a második félidôben az ellenfél kapujának felsô lécét is eltalálták, sôt Ţepes Andrei révén egy büntetôrúgást is kihagytak! A 2007/2008-as bajnoki idény Keleti csoportjának elsô fordulójában lejátszott mérkôzés végeredménye: Gyergyószentmiklósi Jövô – Gyimesközéploki Paradise 3–2 (2–0). Gólszerzôk: Covrig Alin (22.), Mezei Imre (31.), Nagy Dénes (49.), illetve Csillag György (72.), Mihók Mihály (89.). A Jövô a következô összeállításban játszott: Rokai Attila – Nagy Csongor, Nagy Zsolt, Catrinoi Marius, Codreanu Iulian (Muscă Ionuţ 60. p.) – Ţepes Andrei, Covrig Alin, Vaszi Szabolcs – Nagy Dénes, Csóka Tihamér (Páka Hunor 75. p.), Mezei Imre (Pál Hunor 80. p.).
               Bátran kezdte a mérkôzést a zömében ifjúsági játékosokat felvonultató Jövô csapata. A Covrig Alin játékos-edzô által a pályáról irányított csapat tetszetôsen focizott, a védelem pedig jól zárt. Az elsô gól a 22. percben született meg, amikor Covrig Alin mintegy 16 méterrôl, kissé jobbra sodródva, az ellenfél kapujának hosszú sarkába bombázott. Nem egészen tíz perccel késôbb Mezei Imre ugrott meg a bal oldalon és 10 méterrôl ballal a felsô sarokba lôtt: 2–0. Védhetetlen, látványos gólok voltak. A második játékrész elején Nagy Dénes lôtt újabb látványos gólt a gyimesi kapu jobb felsô sarkába. A labda védhetetlenül vágódott a felsô „pipába”. A háromgólos elôny birtokában visszavett a tempóból a Jövô, ellenben megbátrodtak a vendégek. Fokozatosan átvették a kezdeményezést a középpályán a vendégek, és egyre inkább elôbbre nyomultak. A 72. percben Csillag jobb oldalról megeresztett laposlövése védhetetlenül jutott a Jövô kapujába: 3–1. Néhány perccel késôbb Covrig Alint felvágták a vendégek tizenhatosán belül. Az eset után jogosan megítélt büntetôt Ţepes Andrei nem tudta értékesíteni, hisz a jobbra tartó, félmagasan elindított labdát elkapta a vendégek kapusa. A rendes játékidô utolsó elôtti percében újabb gólt lôttek a vendégek, ekkor Mihók Mihály helyezett mintegy 15 méterrôl a gyergyói kapu bal felsô sarkába: 3–2. Kívülrôl úgy tűnt, hogy a vendégek mindkét gólja védhetô volt.
               Covrig Alin játékos-edzô: Szerintem jó mérkôzést vívtunk a gyimesközéplokiak ellen. Különösen az elsô félidôben ment jól a játék, nem számítottam arra, hogy kétgólos elônyre teszünk szert. A csapatban mindenik játékos gyergyószentmiklósi. Ezekrôl a játékosokról tudni kell, hogy kedvtelésbôl játszanak, sajnos, nem kapnak pénzt azért, hogy fociznak, a mérkôzéseken a várost képviselik. A kilátástalanság és a nehézségek ellenére jómagam is szorgalmaztam, hogy induljon el a csapat a bajnokságban, hogy ne szakadjon meg a gyergyói labdarúgás immár 86 éves múltra viszszatekintô hagyománya.
               Az elsô forduló további eredményei. Keleti-Csoport: Kászonaltízi Salutaris – Csíkszeredai-Balánbányai ASA 0–0, Csicsói KSE – Csíkszentmihályi Törekvés 0–1 (0–1) /gólszerzô: Miklós Csongor (18.)/. A Csíkszeredai ISK – Tölgyesi Real mérkôzést szeptember 1-jére halasztották.
               A következô, 2. forduló műsora (szeptember 1–5.): Csíkszentmihály – Csíki ISK, ASA – Csicsó, Középlok – Kászon. Szeptember 5-én, szerdán 17 órától: Gyergyószentmiklósi Jövô – Tölgyesi Real.
               A 3. forduló (szeptember 8–9.) műsora: Csicsó – Középlok, Tölgyes – Csíkszentmihály, Kászonaltíz – Gyergyói Jövô. Szeptember 12-én, szerdán 16 órától: Csíki ISK – ASA.
               A Nyugati-Csoport 1. fordulójának eredményei: Székelyszentmihályi Szalon – Szentegyházai Vasas 1–6 (0–3). Gólszerzôk: Béla Levente (50.), illetve Knobloch Zoltán (22., 44., 78., 83. és 89.) és Gergely Tibor (39.). Székelykeresztúri Egyesülés – Parajdi SE 3–0 (0–0). Gólszerzôk: Deák Gyôzô (53.), Varga Lehel (55.) és Fülöp Róbert (75.). Farcádi SE – Alsósófalvi SE 3–0 (2–0). Gólszerzôk: Simó Péter (30.), Péter Imre (36.), Veress László (88.). Az elsô fordulóban a Székelyudvarhelyi Roseal csapata szabadnapos volt.
               A 2. forduló (szeptember 1–2.) műsora: Sófalva – Keresztúr, Szentegyháza – Farcád, Udvarhely – Székelyszentmihály. Parajd szabadnapos.

    Atlétika
    Ôszi futóverseny Csíkban

               Szeptember 1-én, szombaton negyedik alkalommal kerül sor az ország egyik legnagyobb és legszebb tömegrajtos futóversenyére a következô távokon: 50 km – Csíki Havasok Szupermaraton; 21 km – Csíksomlyói Félmaraton; 5 km és 2,5 km – Suta-tói Terepfutás. A négy versenyt a Csíki Futókör és a Hargita Megyei Sportigazgatóság rendezi. Fôszervezô: Keresztes Gyula kiváló és érdemes sportoló.
               Versenyszabályzat
               1. A négy tömegrajtos futóversenyen bárki részt vehet, függetlenül attól, hogy hobby, kezdô, amatôr vagy profi futó.
               2. Mindenki saját felelôsségére versenyzik. Beiratkozáskor ki kell tölteni egy nyilatkozatot, amelyben ezt vállalja.
               50 km-es Csíki Havasok Szupermaraton
               Részt vehetnek egyéni versenyzôk vagy csapatok. Korhatár: 18 év fölött.
               Kötelezô:
               l Egyéni versenyzô számára: mobiltelefonnal, illetve hegyi kerékpárral vagy krosszmotorral rendelkezô kísérô, aki baleset esetén (ficam, izomszalag-sérülés stb.) tartja a kapcsolatot a hegyi- mentô-szolgálattal, ugyanakkor biztosítja a frissítô italokat, valamint esô esetén a réteges öltözetet. Szintidô: 7 óra. Csapatok esetében: egy csapat négy tagból áll, mindenikben kötelezô módon egy nô kell legyen. A csapat tagjai saját maguk kell gondoskodjanak frissítô italokról, valamint réteges öltözékrôl (esô esetén). Mindezt hátizsákban saját maguk szállítják felváltva. Szükséges a mobiltelefon is a hegyimentôkkel való kapcsolattartás céljából. A csapat mind a négy tagja egyszerre indul és egyszerre érkezik célba.
               A versenyzôket reggel 6 órakor külön autóbusz szállítja ingyen a rajt színhelyére a csíkszeredai műjégpálya melletti Öt Kutya vendéglô elôtti térrôl. Szintidô: 7 óra.
               Útvonal: Pogány-havas, Gyimesi-hágó, Fügés-telek, Szerelmesek forrása, Szellô, Piricske-tetô, Kolos-tetô, Sándor dombja, Somlyó-patak teteje, Tompád feje, Bükk feje, Bocskor dombja, Fitód dombja, Antik Panzió.
               21 km-es Csíksomylói Félmaraton
               2,5 és 5 km-es Suta-tói Terepfutás
               Beiratkozni a verseny napján lehet szeptember 1-jén, szombaton 8 és 9.45 óra között a Suta-tó melletti Antik Panzió (volt Suta Panzió) titkárságán. Rajt az Antik Panzió elôtti térrôl 10.00 órakor; érkezés ugyanott. Szintidô a félmaratonnál: 3 óra. Beiratkozási díj személyenként 6 lej.
               Szépségverseny
               Csak a beiratkozott futólányok vehetnek részt. Kezdési idôpont: 13 óra. A díjazást a Hargita Megyei Sportigazgatóság támogatja. A nyílt versenyek elsô három helyezettje kupát és érmet kap, korcsoportonként pedig oklevelet.
               Korcsoportok. Nôk és férfiak: 2,5 km: 4–8 év és 9–12 év; 5 km: 13–15 év, 16–19 év, 20–22 év, 23–24 év, 35–44 év, 45–54 év, 55–64 év és 65 év fölött; 21 km: 15–18 év, 19–22 év, 23–24 év, 35–44 év, 45–54 év, 55–64 év, 65 év fölött; 50 km: egyéni és csapat.
               A verseny támogatói: Antik Panzió: 70 távolból érkezô versenyzôt vendégül lát üstben fôtt székelygulyással, valamint italfélékkel. Segítô Mária Római-Katolikus Gimnázium: a távolból érkezett futóknak ingyen szállást biztosít a bentlakásban (telefon: 0266/372.117). Csíkzsögödi Mikó Bútorgyár, Hargita Megyei Mentôszolgálat, Hargita Megyei Hegyimentô-szolgálat.

    Jégkorong/ Felkészítô
    Szemináriumot tartottak

               Az augusztus 17–19. közötti idôszakban a Román Jégkorong Szövetség vezetôi Csíkszeredában tartottak a jégkorongszabályokkal kapcsolatos szemináriumot a csapatvezetôknek, edzôknek, csapatkapitányoknak és játékvezetôknek. Gyergyószentmiklósról összesen 10 játékvezetô, illetve Benedek Csaba játékvezetô-megfigyelô vett részt az idény eleji felkészítôn. A Progym SK részérôl Lázár Ernô vezetôségi tag volt jelen. Benedek Csabától megtudtunk a felkészítô keretében ismertetett néhány fontosabb változtatást.
               A Csíkszeredában elhangzottak szerint a következô idényben a játékvezetô nem állítja meg a mérkôzést, ha a korong eltalálja a kapus fejvédôjét. Ilyen esetben, ha korong a kapuba kerül, akkor a gólt érvényesítik. Akkor viszont, ha a korong visszakerül a kapu elé, és az ellenfél játékosa kapuba juttatja a játékszert, szintén gólt ítélnek. A játékot csak abban az esetben állítják meg, ha közelrôl, vagy a harmad bármelyik részérôl leadott erôs lövés találja el a kapus fejvédôjét.
               Ezentúl a támadó vagy védekezô játékos bármely testrészérôl a kapuba bepattanó korong érvényes találatnak számít. Mostanig a korcsolya élérôl kapuba kerülô korong esetén gólt ítéltek, ezentúl akkor is érvényes lesz a találat, ha a játékos a korcsolya élét a korong irányába mozdítja anélkül, hogy a sportszert (korcsolyát) felemelné a jégrôl.

    Atlétika
    Három bajnoki cím Molnár Jánosnak!

               Augusztus 26-án és 27-én Bukarestben, a Balázs Jolán Sötér stadionban 22. alkalommal rendezték meg a veterán sportolók számára szervezett országos atlétikai bajnokságot. A versenyre benevezett 200 sportoló 20 versenyszámban mérte össze tudását. A helyszíni beszámolók szerint az elsô napon 40 fokos hôségben küzdöttek a helyezése- kért, a második nap ezzel szemben zuhogó esôben versenyeztek. A bajnokság elôtti idôszakban a Veterán Atléták Bizottsága mindent megtett, hogy a résztvevôk jó körülmények között vetélkedjenek. Ez a bizottság tervezi és szervezi a nemzetközi, az országos és a helyi vetélkedôket. A szervezôbizottságot a fáradhatatlan Gheorghe Rugină tanár, érdemes edzô, a Veterán Atléták Országos Bizottságának elnöke irányítja. Az elsô versenynapon dicsérô okleveleket kaptak az európai és a világbajnokságon részt vevô sportolók, valamint a kitartó sporttevékenységükért és szervezômunkájukért érdemes okleveleket vehettek át azok, akik kiválóan dolgoztak. Kiderült, hogy míg a nagyon jó eredményeket elérô Hargita megyeiek saját költségükön versenyeznek, addig más megyék képviselôi a versenyeken való részvételhez komoly anyagi (több száz lejes) támogatást kapnak a polgármesteri hivataloktól, sportegyesületektôl, valamint a vállalkozóktól. Ide kapcsolodó hír, hogy október 6-án és 7-én Keresztes Gyula, Imre István, Spanachi Ilie, Szabó József és Molnár János Bulgáriában részt vesznek a veterán atléták Balkán bajnokságán.
               A Hargita megyei sportolók eredményei
               Keresztes Gyula (Csíkszereda), 65–69 éves korcsoport: 300 méteres gátfutás: 1. hely; 400 méteres síkfutás: 1. hely; hármasugrás: 1. hely. Szabó József (Csíkszépvíz), 65–69 éves korcsoport: 5000 méteren: 1. hely; 200 méteres síkfutás: 1. hely; Spanachi Ilie (Csíkszereda), 45–49 éves korcsoport: 1500 méteren: 3. hely; 800 méteren: 4. hely; Imre István (Csíkszeredai Gentiana SE), 50–54 éves korcsoport: 100 méteres síkfutás: 3. hely; 10 000 méter: 2. hely; 1500 méter: 2. hely. Orbán József (Gentiana SE), 35–39 éves korosztály: hármasugrás: 1. hely; távolugrás: 2. hely; 200 méteres síkfutás: 4. hely. Molnár János (Pro Tekerôpatak Egyesület), 55–59 éves korcsoport: 200 méteren: 1. hely; 400 méteren: 1. hely; 800 méteren: 1. hely.
    A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt


                         Horoszkóp
    Augusztus 30 – szeptember 5.

               KOS (III.21-IV.20.)
               Elemzô, bíráló, ráadásul jó megfigyelô, ezért elismerik munkáját, szellemi, művészi tehetségét. Hangulata és körülményei sokat javulhatnak az elkövetkezô napokban. Jó esélylyel szállhat bele egy új szerelembe.
               BIKA (IV.21-V.20)
               Ne feledje: nem mindig annak van igaza, aki a leghangosabban védi álláspontját. Különösen azokat kerülje el a következô napokban, akik olyasmirôl akarják meggyôzni, ami ellenkezik erkölcsi értékrendjével.
               IKREK (V.21-VI.21.)
               Bár imádottja Önt a tüskéivel együtt szereti, azért lehetne hozzá egy kicsit kedvesebb! A Vénusz ebben is segítségére lesz, olyan kedvezô körülményeket teremt, amikor még a legzárkózottabb Ikrek is kibontakozhatnak, s megmutathatják érzéseiket!
               RÁK (VI.22-VII.22.)
               Az érzelmi intelligenciának elvitathatatlan jelentôsége van az emberi kapcsolatok kialakításában. A személyiség folyamatosan érik, de a tudatos formálásra is szükség van.
               OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
               Kedvese búja könnyen átragad önre. Pesszimizmusa meg elbizonytalaníthatja. Szerencsére, a Jupiter és a Vénusz kedvezô hátszelet ad most minden lépéséhez! Az Oroszlán, aki allergiás tüneteket tapasztal, járjon utána annak, hogy mire, kire érzékeny!
               SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
               A kielégítô házasság két alappillére az önmagában is sok tényezôt tartalmazó pozitivitás, illetve a nézeteltérések ügyes, hatékony kezelése. Ez akkor teljesülhet, ha a partnerek mindketten úgy érzik, biztos és megbízható kapcsolatban élnek.
               MÉRLEG (IX.24-X.23.)
               Egy friss szerelem kerítheti hatalmába a Mérleget. Annyira lángban ég, mint egy kiéhezett tinédzser. Egész nap lesi a telefont, várja kedvese jelentkezését. Sok múlik azon, mennyire türelmes. Szerelme sincs könnyebb helyzetben!
               SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
               Féltékeny, pedig semmi értelme partnere után leselkedni. Miért is akarná rábizonyítani, hogy hűtlen? Azért, hogy elküldje? Ezt megteheti akkor is, ha nincs semmiféle bizonyíték! Ha viszont meg akarja ôt tartani, legyen okos és csábító!
               NYILAS (XI.23-XII.22)
               A robbanásszerű változások hetét éli. Új munka, vagy kihagyhatatlan más lehetôség adódik. A szerelemben, ha most enged szokásos kíváncsisága csábításának, elpuskázhat egy értékes kapcsolatot, amely a nyugalmat és biztonságot jelentheti. Anyagi helyzete siralmas, próbáljon egy kicsit takarékoskodni!
               BAK (XII.23-I.20.)
               Hagyatkozzon nyugodtan az ösztöneire! Ez fôleg munkájára vonatkozik. Érezni fogja, hogy kivel köthet szövetséget, vagy éppen mikor, mit kell mondania ahhoz, hogy jól járjon. Közben gyermekére fordítson több figyelmet.
               VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
               Munkahelye bôvelkedik energiavámpírokban. Ezért olyan levert, kedvetlen. Ráadásul kevesebb pénzbôl kell kijönnie, ami meghiúsíthatja ingatlannal, vagy családdal kapcsolatos terveit. A párkapcsolatban élôk közelebb kerülnek társukhoz.
               HALAK (II. 18-III 20.)
               Több szeretne lenni, mint a többi ember, boldogabb és kiegyensúlyozottabb. Úgy érezheti, végre megtalálta lelki társát, ám boldogságuk útjába nem kevés akadály gördül egy harmadik személy által. Rokoni kapcsolatai is változnak.



                         ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...

               – Melyik az a két sport, amely legjobban megmozgatja az agyat?
               – A sakk és a boksz.
               * * *
               – Egy toronyóra és egy aszpirin az menynyi?
               – A toronyóra üt, az aszpirin meg hat. Öt meg hat az tizenegy.
               * * *
               – Mi a gyertya közepének a felének a négyzete?
               – 64, mert a gyertya közepe a kanóc, annak a fele a nóc és nócszor nóc az 64.
               * * *
               – Errôl a termoszról csak jót tudok mondani – magyarázza a szôke nônek az eladó. – Télen egész nap forrón tartja a teát, nyáron két napig hideg marad benne a limonádé...
               A szôke nô elbizonytalankodik:
               – És honnan tudja a termosz, hogy nyár van-e, vagy tél?
               * * *
               A rendôr megállít egy részeget. Mielôtt bármit is szólhatna, a részeg megszólal:
               – Hülye rendôr!
               Mire a rendôr:
               – Hülye maga, hiszen teljesen részeg.
               – Igen, de én holnapra kijózanodom.
               * * *
               – Gazsi! Gondolj egy számra!
               – Megván.
               – Felezd meg!
               – Megván.
               – Most oszd el néggyel!
               – Megván.
               – Na, mi jött ki?
               – Sön.
               – Te Gazsi! Melyik számra gondoltál?
               – Ájkengetnó szatiszfeksön.
               * * *
               Tűzvész pusztított a faluban. A cigány megy be a polgármesteri hivatalba, hogy:
               – Jajajaj! Leégett a színes tévé, a videó, a hűtôláda, a mikrohullámú.
               Másnap a kárszakértô kimegy a cigányhoz. Nézegeti a nyomokat, majd megszólal:
               – Te, cigány! Nincs is bekötve hozzád a villany!
               – Jaj, az aggregátorom is.
               * * *
               A fiatal katonatiszt így szól a barátjához:
               – Képzeld megnôsülök. Eljönnél tanúnak?
               – Természetesen. Soha nem szoktam cserbenhagyni a bajtársaimat, ha szerencsétlenség éri ôket.
               * * *
               Két költöztetô egy hatalmas zongorát cipel fel a tizedik emeletre. A lift nem működik. Mikor már a kilencedik emeleten vannak, egyszer megszólal az egyik:
               – Te Józsi, van egy jó meg egy rossz hírem. Melyiket mondjam elôbb?
               – Na, mondd a jót!
               – Már a kilencediken vagyunk.
               – És mi a rossz?
               – Az, hogy a másik lépcsôházba kellett volna felvinni a zongorát.
               * * *
               A cigány a haverjával tol egy biciklit, amin bazi nagy zsák van. Találkoznak a rendôrrel, aki azonnal megállítja ôket.
               – Mi van abban a zsákban? – kérdezi a rendôr.
               – Homok – feleli a cigány.
               – Hadd nézzem, mondja a rendôr, és kibontatja a zsákot, amelyben valóban homok van. Így hát továbbengedi ôket.
               Kis idô múltán megszólal a cigány:
               – Na látod Gazsi, így kell biciklit lopni...
               * * *
               Hazamegy a cigány, és így szól az asszonyhoz.
               – Hállod-e, te asszony! Há lement a bútor ára!
               – Asztán hol?
               – Há itt a tókomon!
              
              
              
              

                           Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007

                Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
                 sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
                            a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!