Kisújság-olvasók figyelmébe!
Már kapható a:
GYERGYÓI KISÚJSÁG ÉVKÖNYV 2007.
A Gyergyói Kisújság szerkesztôsége lehetôséget biztosít arra, hogy a lapunkat ismerô, távolba szakadat gyergyóiak (és nemcsak) megrendelhessék a Gyergyói Kisújság évkönyvét.
Megrendeléseket az alábbi címeken (e-mail cím, postai cím), illetve telefonszámon fogadunk:
e-mail: kisujsag@hr.astral.ro
tel.: 004-0266-364.941
Postai cím: 535500 Gheorgheni, jud. Harghita, p-ta Libertătii nr. 22., Romania
A Gyergyói Kisújság lehetôséget biztosít arra is, hogy elôfizessenek a lapra mindazok, akik eddig csak internetes formában fértek hozzá kedvenc heti olvasnivalójukhoz.
A világ bármely pontján élô Kisújság-olvasók a fenti címeken, illetve telefonszámon fizethetnek elô lapunkra.
Gyergyói Kisújság ügyfélszolgálat
Baj van, nagy baj van
Polgármesterének köszönhetôen egyre nagyobb hírnévnek örvend városunk. Ez akár dicséretes is lehetne, de sajnos, nem az. Pap urat már a közszolgálati tévéadóban (RTV) is megszólaltatták. Bár ne tették volna. Történt, hogy a gyilkostói gyerekek megoldatlan iskolaproblémája a legmagasabb szintekig jutott. Így lett tévés híranyag belôle.
Már rég tudott dolog volt, hogy Gyilkostón az iskolaként használt épületet viszsza kell szolgáltatni tulajdonosának, de ennek ellenére sem született elfogadható megoldás egy új iskola helyét illetôen. Aztán a nagy hírverésnek köszönhetôen megbolydult a világ, és sikerült hamar-gyorsan ideiglenes megoldást találni. Ebben az ügyben kérdezte meg a közszolgálati tévéadó riportere Pap urat, hogy készített-e pályázatot a probléma megoldása érdekében. Erre a mi Iosifunk enyhén enerváltan, kioktató hangnemben azt válaszolta, hogy mi nem készítünk projekteket, míg nem kapunk pénzt. Mire a riport kommentátora lecsapta a magas labdát: Tévedés, polgármester úr, ahhoz, hogy pénzt kapjanak, pályázatokat kell készíteni!
Hát röviden és megközelítô fordításban ez a története a mi tévés (le)szereplésünknek. Köszönjük Pap úr, hogy ismét sikerült a városunkat kiröhögtetnie. Szinte látom, ahogy szörnyülködve vetik a keresztet Bukarestben, hogy milyen emberek vannak polgármesteri székben. Most, amikor az oktatásügyi miniszter elégedetlenségének adott hangot, mivel az iskolák építésére, felújítására szánt országos keretösszeg nem fogyott el, nem volt elég igénylô.
Mondhatnánk, hogy ez a kisebbik gond. A napokban történtek elôrevetítenek egy nagyobb bajt. Megtörténhet, hogy lemaradunk az Országos Befektetési Társaság által meghirdetett országos programról. Pedig nagy reményeket fűztünk a már rég beharangozott 10,1 millió euróhoz, amely a város és Gyilkostó víz- és csatorna-hálózatának teljes felújítását oldaná meg. A befektetési társaság vezérigazgatója, a csíkszeredai Lukács Vilmos olyan lesújtó véleménnyel van a polgármesterünk és a polgármesteri hivatal tevékenységérôl, hogy egyenesen ökörségnek titulálta az ez ügyben felterjesztett kimutatást. Hosszan taglalta a betéti társaság eddigi tapasztalatait Gyergyószentmiklóson. Gáncsoskodás, a munka akadályozása, fölösleges idôhúzás, határozatlanság. Ennek köszönhetôen a vezérigazgató nagyon borúlátó a jövôt illetôen. Értésünkre adta, hogy ez egy országos program, amiben 58 helység vesz részt, és nem veszélyeztetheti az ütemtervet egyetlen helység, Gyergyószentmiklós lehetetlenkedései miatt. Valamint azt is, hogy ezek után ô, személy szerint, nem fogja támogatni Gyergyószentmiklós részvételét egyetlen országos programban sem.
Úgy néz ki, hogy nemcsak magunk mögött égetünk fel mindent, hanem már magunk elôtt is. Josephus Maximus, mint valami tébolyult római császár, nem-csak az elôdei sikereit próbálja megsemmisíteni, az elkezdett terveket, munkákat beszüntetni, ellehetetleníteni folytatásukat, hanem már az utódainak, s velük együtt a városnak is ássa a sírját.
Beigazolódott az, amit a múlt heti cikkemben írtam, hogy a legnagyobb talpnyalók is dobni fogják imádott bálványukat, ha felismerik a helyzet komolyságát. A sok ökörség összegyűl, és akkorára duzzad, hogy azt már senki sem akarja vállalni, senki sem akar társ, barát lenni a nagy durranás veszélye miatt. Eljön az idô, mikor majd mindenki szabadulni akar a kínos kapcsolatból, s még az ismerôsi státust is fenntartással fogja vállalni. Így ér véget egy beteges álom, és alakul át rémálommá, ami élete végéig riogatni fogja a „jó gazdát”. Most már tudjuk, hogy számunkra tényleg ô volt a legnagyobb… melléfogás.
Ábrahám Imre
Gyilkostói villában tanoda
Négy nap alatt tataroztak
A Gyilkostónál is elkezdôdött a tanév annak rendje-módja szerint, viszont, ami megelôzte a tanévnyitót, az nem volt zökkenômentes. 17-én délelôtt még szorgos kezek dolgoztak, hogy tiszta, rendezett körülmények között fogadhassák a gyerekeket. Csak néhány nappal a rajt elôtt derült ki, hol is fognak tanulni a kicsik. Baricz Ana, a Sfântu Nicolae Líceum igazgatója mondta el, miként került az iskola egy villába.
– Azt az épületet, amelyben volt az iskola, 2002– 2003-ban visszaszolgáltatták a tulajdonosának. A törvény szerinti öt év, míg maradhattunk az épületben, letelt. A nyáron a tanfelügyelôség kérésére érdeklôdtünk az épület megvásárlása iránt, de kiderült, hogy a tulajdonos már eladta másnak. De lévén, hogy visszaszolgáltatták, korábban sem fektetett be az épületbe a hivatal. Tavaly szeptemberben bizottság járt ki, megvizsgálta az állapotát, és arra a következtetésre jutottak, hogy nem használható iskolának, nem éri meg befektetni. Tájékoztattam az önkormányzatot, hogy egy másik épületre lenne szükségünk. Akkor azt a választ kaptam a polgármesteri hivataltól, hogy az iskola a hivatal adminisztrálásában lévô 86 négyzetméteres lakrészben fog működni, amelyben a Naturland Alapítvány volt. Ez egy húszlakrészes tömbház földszintjén van. A tanácsosok nem bólintottak rá, hogy a Naturland helyébe költözzünk, az volt a javaslatuk, hogy szállítsuk be a gyermekeket Gyergyószentmiklósra. De hároméves kicsit hogy lehet utaztatni az óvodába ekkora távon, miután gyalogol az autóbuszig 2–3 kilométert az otthonától? Mi maradtunk tavaly a veszélyes épületben. Idén augusztusban végül is csak a 86 négyzetméteres helyiség mutatkozott lehetôségként. Szeptember 11-én kijártunk, a Naturland által kiürített épületet megnéztük, de nem volt megfelelô iskolának, hiszen egyetlen helyiség volt; az oktatásra kettô kellett volna, egy az óvodának, egy az iskolának. A mosdó sem volt megfelelô, ráadásul két vendéglátóegység között van a helyiség. 12-én ismét kijártunk a prefektúra, a tisztiorvosi szolgálat, a tanfelügyelôség képviselôivel, illetve Pap József polgármesterrel közösen, és megnéztünk két másik helyiséget. Egy villát, amely a nemzeti parkhoz tartozik, illetve egy régebbi villa földszintjét, ahol működött a posta, a recepció. Végül is ez utóbbi felelt meg, a Márk-villa, amely szintén visszaszolgáltatásra vár. Rengeteg változtatásra volt szükség, hiszen munkásszállás volt, ki kellett költözzenek, csak aztán következhetett a tatarozás. Csütörtök délutántól hétfô délig választófalat építettek, hogy elôtér legyen az óvodának, felszerelték a mosdókat, festettek, lép-csôt, kerítést építettek a gyerekek biztonsága érdekében. Még van tennivaló, a csempekályhák öregek, füstölnek, de melegítenek is, a mosdóban még nincs villany… – mondta az igazgató.
Tény, hogy hétfô délután 1-kor megnyithatták a tanévet, fogadhatták a tizenöt gyermeket a didaktikai eszközökkel felszerelt osztályban, óvodai csoportban. A kilenc óvodás és a hat I–IV. osztályos végre van, ahová járjon.
Baricz Ana arról is beszámolt, hogy tavaly több gyerek járt iskolába a Gyilkostónál, csakhogy a szülôk, kiknek nagyobb gyerekük Gyergyószentmiklóson jár, látván az ottani iskola állapotát, inkább behozták kisebb csemetéiket is a városba.
– Vannak magyar gyerekek is?
– Igen, és van, aki egyáltalán nem tudott románul két évvel ezelôtt, de megtanult. A tanítónô nem tud magyarul, de a gyermekek között sosem volt gond, egymástól megtanulták a nyelvet.
– Hogyan tovább?
– Remélem, megoldódik ez a gond. A Gyilkostó, hogy üdülôtelep legyen, szüksége van iskolára, érdeke az önkormányzatnak is. S lehetne ott a román mellett összevont magyar osztály is, miért ne? Csak kellene építeni egy iskolát. Én letettem a kérést a hivatalba területigénylésre, a tanítónô felmérést készít az ott élô gyermekek létszámáról, és idén benyújtjuk a projektet új iskola építésére.
K-T. Gy.
Idôalagút (38.)
1907 szeptemberében fontos dologról tudósít a Gyergyó, a sepsiszentgyörgyi székely kiállításról:
„Hírek a székely kiállitásról. A székely kiállitás anyaga már teljes mértékben együtt lévén, illetve a bejelentések számbavétetvén, oly impozáns és szép kiállitásra van kilátás, a minô még hazarészünkben nem volt. Épen ez különbözteti meg általában az erdélyrészi kiállitásokat, hogy azok mindig a felölelt anyagukkal hatottak. Kevesebb dísz és pompa, minimális anyagi eszközök, de dus kollekcziók, gyönyörű állatok, tárgyak és elsôsorban gyakorlati czélok szolgálata jellemzik a székely kiállitást.(…)
A székely kiállitás második napján, szeptember 30-án d. e. 10 órakor Sepsiszentgyörgyön a vármegyeháza dísztermében rendkívüli fontos és közérdekű elôadást tartanak dr. Benedek Zoltán nagyajtai járásorvos és Betegh Lajos fiumei törvényhatósági állatorvos a tuberkulózis újabb biológiai elmélete dualisztikus alapon és a Spengler féle ojtások ismertetése czímen. (…)
Az antialkoholizmusról tart elôadást ugyancsak e napon és helyen és a fenti elôadás után Szabó György nagyernyei róm. kath. espres-plébános, kinek érdekes elôadását a kiállitás igazgatósága az érdeklôdôk figyelmébe ajánlja. (…)
A székelyföldi természeti kincsek körébôl is nagyobb kollekcziók vannak már bejelentve, s így a kiállitás jó alkalmat nyújt, hogy a kik a Székelyföld gazdaságilag értékesíthetô kincseit tanulmányozni akarják, különösebb nehézségek nélkül megtehessék.
A Székelyföldön forgalomban lévô ásványvizek teljes kollekczióján kívül néhány olyan székely ásványvíz is lesz bemutatva, melyek értékesítésérôl gondoskodás eddig még nem történt. A kiállitás ezen csoportjának tanulmányozása czéljából az Angol ásványvízkiviteli szindikátus igazgatója és több tisztviselôje a kiállitás egész ideje alatt Sepsiszentgyörgyön fog tartozkodni.”
E tudósításhoz két megjegyzést illô hozzáfűznünk: egyik a nagyernyei esperes-plébános Szabó György, a késôbbi gyergyószentmiklósi fôesperes plébános és kanonok személye. Nem sok idô múlva ugyanis már városunkban tevékenykedik, ugyancsak áldásosan. Országosan terjesztett lapokat szerkesztett az Absztinens férfi, illetve az Absztinens nô címmel, melyek a helyi Sándory nyomdában készültek. A katolikus temetôben nyugszik. Homokkôbôl készült, nagyon megrongálódott síremlékét Szervátius Jenô készítette. (Burján Emil szobrászművész próbálkozott megmentésével.)
Amikor Márton Áron, késôbbi nagy püspökünk kispapnak Ditróból megérkezik, kocsisa még megpróbálta rávenni, hogy a Szent Miklós plébánia udvarán egy búcsúkorttyal váljanak el, ugyanis tudta, savanykás, híg ribizli-fröccsön kívül mást ott nem kap majd Áron tisztelendô úr se.
És zárjuk egy, a város számára létfontosságú hírrel:
„Vasutunkon az elsô próbautat a mult héten már megtették. Minden elôjel után biztosra vehetjük, hogy november elsô napjaiban az új pálya a forgalomnak át lesz adva. Az utolsó munkálatokon serényen dolgoznak és az épületek befejezésén kívül még csak a kavicsolás nagy része hiányzik.”
Ollózta: Bajna György
Megsemmisítették az állati hulladékot
Szeptember 11-én értesítették Bartha Zsolt gyergyószentmiklósi környezetvédelmi szakrefe-renst a Gyilkostó felé vezetô út mentén leborított állati hulladékról.
Múlt szerdán a közüzemek embereinek segítségével összeszedték az oszlásnak induló, körül 500 kilogrammnyi maradványt, természetesen környezetvédelmi védôöltözetet öltöttek magukra a segítkezôk. A konténert lelakatolták, hogy senki, semmi ne férhessen hozzá; rögtön értesítették a hatósági állatorvost, a rendôrséget valamint a Protant céget, amely állati tetemek elszállításával és megsemmisítésével foglalkozik.
– A codleai cég négy nap múltával érkezett a helyszínre, és biztonságosan elszállították megsemmisítés céljából a környezetvédelmi védôöltözetekkel együtt. A konténert pedig a közüzemek alkalmazottai fertôtlenítették. Az esetleges veszélyforrás megszűnt, tehát aggodalomra semmi ok, a tettesek kiléte viszont még nem ismeretes – mondta Bartha Zsolt. Hozzátette, amint értesíti a hatóság a nyomozás eredményérôl, rögtön eljárást indítanak, és szigorú bírság követi a hús-csont- szállítmány patak mellé való ürítését.
K-T. Gy.
Törvény feletti emberek
A múlt héten a sajtónak bemutattam a Tulajdon-visszaszolgáltatásokat Ellenôrzô Országos Ügynökség jelentésének Gyergyószentmiklósra vonatkozó megállapításait. Akkor említést tettem többek között a jegyzô úr törvénytelen birtokba helyezésérôl is. A jelentés az egyik birtokba helyezést azért nem tartja törvényesnek, mivel az adásvételi szerzôdést közjegyzô elôtt kellett volna megkössék, nem zsebszerzôdés formájában. Másrészt nem lett volna szükség a helyi és a megyei földosztó bizottság általi birtokba helyezésére, mivel a közjegyzô elôtt történt adásvételt a nevére telekkönyvezhette volna a törvény adta lehetôségek szerint. Ebben az esetben a jegyzô úr érdekesen a 18/1991-es törvény BS mellékletét alkalmazta birtokba helyezése érdekében.
Az elôbbinél gyanúsabb a volt közbirtokossági területbôl kiszakított rész, ahol a jegyzô úr hétvégi házát felépítette. Ezt a területet Nagy István, mint termelô- szövetkezeti tag kapta meg az ú. n. BC melléklet alapján. Jól tudjuk, hogy a jegyzô úr Holló községben született, így nem lehetett TSZ-tag sem. Ezt a kora sem tenné lehetôvé. Másrészt Gyergyószentmiklóson nem lehetne alkalmazni a 18/1991-es törvény végrehajtási utasításával kapcsolatos BC és BS mellékleteket, mivel megyei jogú városunkban nincs elég visszaadható terület. Ez a két melléklet 2001-ben és 2003-ban azért sem volt alkalmazható, mivel 2000 januárjában életbe lépett az 1/2000-es törvény, mely módosította a 18/1991-es törvényt. Ennek végrehajtási utasításában pedig nem szerepelt a BC és a BS melléklet, tehát a jegyzô úr a törvényt áthágva kapta meg a két említett területet.
A bírósági ítélettel pedig ne kérkedjen a jegyzô úr, hiszen mindnyájan tudjuk, hogyan működik nálunk az igazságszolgáltatás. Ebben az ügyben is a politikum részérôl beavatkozás történt, mivel a Tulajdon-visszaszolgál-tatásokat Ellenôrzô Országos Ügynökség vezetôségére nyomást gyakoroltak, így onnan nem küldtek hivatali visszaéléseket reálisan feltáró védôszöveget, sôt, részükrôl senki sem jelent meg a bírósági és a törvényszéki tárgyalásokon. Hasonló szellemben viselkedtek Csavar Zsolt esetében is. A polgármester esetében azonban már másképpen viselkedik a Tulajdon-visszaszolgáltatásokat Ellenôrzô Országos Ügynökség.
Én nem tévesztem össze képviselôi feladatköröm az ítélkezési és az utasítási szerepkörrel. Én csak a feladatomat teljesítettem akkor, amikor nyilvánossá tettem a Tulajdon-visszaszolgáltatásokat Ellenôrzô Országos Ügynökség ellenôrzésének a jelentését, és hivatalosan felkértem a polgármester urat, hogy teljesítse a törvény által elôírt feladatát, és állítsa meg a helyi földosztó bizottságban a visszaéléseket. Ezt azért is szükségesnek tartottam, mert a jegyzô úr utólag szerkesztett aktákat tett be saját visszaszolgáltatási dossziéjába. Az akták egy része ugyanis a nyári ellenôrzés idején nem volt benne Nagy István és Nagy Margit tulajdon- visszaszolgáltatási dossziéjában.
Akkor, amikor a jogos tulajdonosok meg vannak fosztva ôseik vagy szüleik tulajdonjogának a visszaállításától, amikor a kérelmezôk jelentôs hányada van tulajdonától megfosztva, akkor egy köztisztviselônek nincs joga magát a közösség területébôl birtokba helyeznie.
Dr. B. Garda Dezsô Országgyűlési képviselô
Kampányra készülnek
A szeptember 22-én sorra kerülô Területi Küldöttgyűlést készítették elô az RMDSZ Gyergyó-területi képviselôi szeptember 14-én délután a polgármesteri hivatal tanácstermében. Az RMDSZ helyi szervezeteinek küldöttei mellett 2–2 személy képviseli a történelmi egyházakat, 1–1 személy a társult szervezeteket és 12 személy az ifjúsági ernyôszervezetet, a Gyergyó Területi Ifjúsági Egyeztetô Tanácsot. Mint kiderült, a társult szervezetek, azaz a Gyergyóért Alapítvány, a Széchenyi Kör és a Kereszténydemokrata Platform évek óta nem működik, a TKT döntése alapján a Gyergyói-medence parlamenti képviselôje is küldöttként vehet részt az ülésen. A módosítások nyomán a küldöttgyűlésen 87 szavazati joggal rendelkezô személy vesz majd részt. Barti Tihamér, Szabó Kálmán és Vincze János alkotják a mandátumok igazolásával és a szavazatok megszámlálásával megbízott testületet. A küldöttgyűlés napirendjérôl is döntöttek a TKT-ülés résztvevôi. Eszerint az elmúlt kétéves tevékenységrôl tartott beszámolót és a pénzügyi beszámolót az alapszabályzat módosítása követi, majd kinevezik a négy jelöltet, akik a Gyergyói-medencét képviselik az RMDSZ miniparlamentjének nevezett Szövetségi Képviselôk Tanácsában. Ugyancsak a 22-i küldöttgyűlésen jelölik ki a négy gyergyói jelöltet a Kulturális Autonómia Tanácsba. Az estébe nyúló ülésen az alapszabályzat módosításáról egyeztettek a képviselôk, a végleges formát azonban a szombaton sorra kerülô küldöttgyűlésen fogadják majd el.
Csata Orsolya
Pályázatíró képzés a medence felzárkóztatásáért
A Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács a hét végén elkezdte a pályázatíró képzéssorozatot. A medence felzárkózásának legnagyobb akadálya a pénzhiány, és erre a problémára kíván megoldást nyújtani a GYTIT ezekkel a képzésekkel – számolt be Barti Tihamér elnök.
– A képzés elsô részét az elmúlt vasárnap, hétfôn és kedden tartottuk. Vasárnap projektmenedzseri képzés volt, a pályázatíró képzést megelôzendô. Naponta húsz-húsz fiatal vett részt, akik tagszervezeteink küldöttei, önkormányzati alkalmazottak, polgármesterek, diákok, tanárok voltak. A képzés azért egyedülálló a medencében, mert ingyenes volt, és több mint húsz fajta pályázatot mutattak be az elôadók. A program ideje alatt hat projekt született, amelybôl ötöt a legközelebbi pályázati kiírásoknál fognak leadni Gyergyószentmiklóson. A soron következô kiírásoknál több mint húsz pályázat kerül leadásra a Gyergyói-medencébôl, amelyeket a GYTIT fog láttamozni. Kedden konkrét pályázatokat is írtak.
Októberben lesz a pályázatíró képzés második része, amelyen európai uniós pályázatírást fognak bemutatni olyan szakértôk, akik már írtak és nyertek uniós pályázatot – mondta Barti Tihamér, a GYTIT elnöke.
– Kiket hívnak meg a következô képzésre?
– Sok önkormányzat nem írt még uniós pályázatot, és nemsokára kiírják a Strukturális- és Kohéziós Alapokra is a pályázati lehetôségeket. Ezeket még nem ismerik az önkormányzatok. Ezért olyan szakembereket hívunk meg a képzésre, akik konkrétan az alapoktól a pályázat leadásáig ismerik a folyamatot.
A képzés eredményességét a benyújtott pályázatok fogják bizonyítani. Célunk, olyan emberek is kapjanak kedvet a pályázatíráshoz, akiknek ebben nincs gyakorlatuk. Reméljük, ezzel a lépéssel bátorítottuk a civil szervezeteket arra, hogy legyenek nyitottak az uniós pályázatokra is.
A GYTIT és tagszervezeteinek hosszú távú célja a vidék felzárkóztatása az önkormányzatok pályázása által, és így megoldást találni a pénzhiányra. Éppen ezért kíváncsian várják, mennyi érdeklôdô lesz az uniós pályázatíró képzésen.
Rancz Enikô
MPSZ-hírek
A város „vezetésérôl”
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete számos esetben jelezte, hogy a városvezetôk munkájával, hozzáértésével komoly gondok vannak. Ezt drámai módon bizonyítja az, ami a víz- és csatornahálózat felújítása körül történik. Fe-lelôs beosztású központi vezetô szájából ilyen kemény szavakat még senki ebben a városban nem hallott, ez is azt igazolja, hogy a baj igen nagy. Lassan letelik a négyéves mandátum, s megvalósítások helyett csak nagy és még nagyobb fiaskókat lehet listázni a vezetôk neve mellé.
Ugyanakkor fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy kétségtelenül vétkes ezekben az ügyekben a polgármester, de még inkább vétkesek azok, akik ôt ebbe a tisztségbe juttatták, s még mindig ott tartják, annak ellenére, hogy nagyon hamar bebizonyosodott, hogy alkalmatlan annak az ellátására. Éppen ezért elvárjuk, hogy a történtekért felelôsséget vállaljon nem csak a polgármester (akiben, ha van egy szikrányi becsület, akkor lemond, hisz Lukács Vilmos világosan megmondta, hogy amíg ô a polgármester, a város pénzre ne számítson), hanem a városi meg széki RMDSZ is, s nem utolsósorban maga Dézsi Zoltán, aki, véleményünk szerint, mind a mai napig a háttérbôl mozgatja a szálakat.
Nem szabad szem elôl téveszteni azt sem, hogy a „leleplezés” abban a tévében történt meg, amelyik eddig a város pénzén a polgármester szócsöve volt. Ez is arra utal, hogy piszkos játszmának a szemlélôi vagyunk, valakik, akik eddig fedezték a polgármestert, most úgy döntöttek, hogy megszabadulnak tôle. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy leszögezzük: a polgármester lemondása nem elégséges, további fejeknek is le kell hullaniuk.
A polgármester által „kölcsönvett” 187 millió lejrôl
Nyolcvankilenc hét, több mint egy év és 8 hónap telt el azóta, hogy a polgármester kérésére, az RMDSZ többségű képviselôtestület jóváhagyásával a város pénzébôl „kölcsönvettek” 187 853 400 régi lejt, hogy legyen amibôl kifizetni a polgármester saját személyes ügyvédjét. Ha netán Pap Iosif polgármester, Farkas Zoltán városi RMDSZ- elnök, illetve a városi képviselôtestület RMDSZ-es tagjai (aki nem ismerné ôket: Antal Péter, Aszalós Albert, Barabás Attila, Blénessy Géza, Eigel Tibor, Fülöp Edit, Kolumbán László, Mann Géza, Nagy Zoltán, Parászka Géza, Portik Csaba, Seer Mihály, Szabó Rudolf, Szász József, Szlávits Erika, Tinka Kálmán, Vencser Sándor) örvendenek annak, hogy hetente megjelenik a nevük az újságban, ezúton tájékoztatjuk ôket, hogy ezt nem dicséretnek szánjuk. Ôk azok, akik felelôsek a város megkárosításáért, ôk azok, akik ezzel a pénzzel, meg a kamataival tartoznak a városnak!
A fűtésrendszer felújításáról
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószentmiklósi Szervezete felháborítónak tartja azt, ami ebben az ügyben történik. Immár harmadik éve kapott a város erre a célra jelentôs összegeket a központi költségvetésbôl, a pénzt tavaly és tavalyelôtt is elköltötték (az utolsó pillanatban), de javítás még semmi nem történt. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy a város úgynevezett vezetôi hogy képesek még kimenni az utcára az emberek közé, tudva azt, hogy kaptak mintegy 18 millió lejt (közel 5,5 millió eurót), volt három évük, s az ég világán semmilyen munkát nem végeztek el. Mindennek a levét a tömbházlakók isszák, akik el kell szenvedjék az elavult rendszer által okozott számos kellemetlenséget, kezdve a magas fűtés-számlával, s befejezve azzal, hogy az amúgy is járhatatlan utakat újra és újra feltúrják a kilyukadt vezetékek miatt. A napokban feltöltötték vízzel a negyedek hálózatát, ami azt is jelenti, hogy idén sem végeznek már semmi javítást. A felelôsök ismertek: a képviselôtestület, a polgármester, a közüzem vezetôi. Ideje lenne, hogy ôk is beismerjék, képtelenek ellátni a feladatukat, s levonják az ilyenkor illô következtetést.
Autópályatervek
Három nyomvonalterv közül választ majd a közlekedési tárca a Moldvát Erdéllyel összekötô autópályához, amelynek munkálatai két év múlva kezdôdnének. A minisztérium bemutatta a mintegy 320 kilométeres majdani autópálya három tervét, amely a Iaşi megyei Sculen határátkelôt a tervek szerint 2013-ban kötné össze Marosvásárhellyel.
Ludovic Orban szállítási mi-niszter úgy nyilatkozott: a 2009-ben induló munkálatokat, nyugati minta alapján, koncessziós szerzôdés keretében öt szakaszra bontva, öt különbözô kivitelezôvel végeztetnék el. A bemutatott három nyomvonal közül a végsô változatot októberben választják ki. Az elsô szerint a sztráda Marosvásárhely déli részérôl kiindulva Szováta–Gyergyószentmiklós–Békás–Piatra Neamţ–Roman– Târgu Frumos–Iaşi–Sculeni nyomvonalon haladna. A második lehetôség szerint az út Marosvásárhely északi felébôl Moldva felé a Neamţ megyei Oşlobeni és a Iaşi megyei Mirosloveşti–Paşcani–Târgu Frumos érintésével haladna a határ felé. A harmadik változat, a szakértôk szerint, Marosvásárhely–Szászrégen–Maroshévíz–Târgu Neamţ–Paşcani–Târgu Frumos irányában haladna.
Gyergyószentmiklós kimarad a programból?!
Korábbi lapszámunkban beszámoltunk arról az Országos Befektetési Társaság által meghirdetett programról, melynek keretében a sikeresen pályázó városok vízhálózataikat rehabilitálhatják. Idén májusban Vincze János, a közüzemek igazgatója sajtótájékoztató keretében hozta nyilvánosságra a jó hírt, miszerint hamarosan 10,1 millió eurót fordítanak városunk és a Gyilkostó üdülôtelep vízhálózatának felújítására. Ehhez képest, szeptember derekán még mindig az önrész elôteremtésével foglalatoskodnak városunk vezetôi. Azaz, megtörténhet, hogy Gyergyószentmiklós errôl a vonatról is lemarad. „A gyergyószentmiklósi városvezetés azt sem tudja, mit terjesztett fel az Országos Befektetési Társasághoz” – magyarázta Lukács Vilmos vezérigazgató. Románia tíz megyéjébôl 58 helység vesz részt ebben a programban, ezek közül Gyergyószentmiklós az egyetlen, amelyik még nem biztosította az önrészt. „Ezt a lehetetlenséget, logikahiányt nem tudom elfogadni, hiszen Gyergyószentmiklós vezetôi értetlen módon viszonyulnak a programhoz” – tette hozzá Lukács, aki szerint az önrészhez szükséges banki hitel felvételét egy-két nap alatt elintézni lehetetlen. Épp ezért javasolta a polgármesternek, hogy legalább az összeg feléhez, az ötmillió euróhoz szükséges dokumentációt juttassák el a múlt hét folyamán az Országos Befektetési Társasághoz. A dokumentum azonban még mindig nem érkezett oda.
Csata Orsolya
Senki sem felelôs, ha elúszik 10 millió euró?
Az Országos Befektetési Társaság által meghirdetett programban megtörténhet, hogy nem tud részt venni a város, mivel a szükséges önrészt még nem tudta elôteremteni. Az ügyben megszólaltatott személyektôl azt kérdeztük, felelôsnek érzik-e magukat ezért?
Vincze János a Közüzemek igazgatója: Nem érzem, hogy befolyásom lenne a döntésben. Mi a szükséges technikai információkkal szolgáltunk, szerintem nem technikai okok miatt marad ki Gyergyószentmiklós a programból.
Petres Sándor Hargita Megye Tanácsának alelnöke: Az, hogy a város bekerüljön a programba, komoly munka eredménye. Mi a szükséges információkkal segítettük a várost. Lehetséges, hogy végül nem az eredeti elképzelések szerint vesz részt a város a programban, hanem kisebb mértékben.
Antal Péter önkormányzati képviselô: Nem ismerem a jelen helyzetet, mert nem voltam jelen a legutóbbi tanácsülésen, de értesüléseim szerint négymillió lej kölcsönt vesz fel a város.
Minier Gábor önkormányzati képviselô: Nem vagyunk felelôsek. Mi, az önkormányzati képviselôtestület tagjai idôben megmondtuk, nézzenek utána, hogyan lehet hitelt felvenni.
Kercsó Attila önkormányzati képviselô: Nem érzem felelôsnek magam, mert nem voltam kellôképpen tájékoztatva ebben az ügyben.
Nagy Zoltán önkormányzati képviselô: A testület nem felelôs. A folyamat Bukarestben a közbeszerzéssel foglalkozó tanács vizsgálatánál van elakad- va.
A Román Kereskedelmi Bank igazgatójától azt akartuk megtudni, hogy mi az eljárás, ha egy önkormányzat akar tízmillió lejes hitelt igényelni.
Mint mondta, a hitelfelvétel bonyolult eljárás és relatív hosszú idôt vesz igénybe: pár hetet, de akár egy-két hónapot is. A helyi önkormányzatok a közbeszerzési törvény keretei között tudnak hitel felvenni. A törvényes keretek az eladósodás mértékének meghatározását, a jóváhagyásokat és a garancia felértékelését jelentik. Az önkormányzat az elkövetkezô évekre tervezett jövedelmével is garantálhat. Ugyanakkor a pénzügyminisztérium és a helyhatósági törvények is szabályozzák, hogyan juthat egy önkormányzat külsô finanszírozáshoz. Emellett még a Román Nemzeti Banknak és a kereskedelmi bankoknak is megvannak a sajátos elôírásai.
Rancz Enikô
Áremelés van és lesz
Az idei nyári hôség nemcsak a közérzetünkben okozott kellemetlenségeket. Hatását most is tapasztalhatjuk. Nem hômérsékletben. Drágulásokban…
Szeptember elseje után az alapélelmiszerek árai megemelkedtek. Sokakat ér meglepetés, amikor az olaj literéért 3,50 lej helyett ma 5 lejt kell fizetni.
Az alapélelmiszerek, zöldségek 30 százalékkal többe kerülnek, mint korábban. Ráadásul a szakemberek újabb áremelést jósolnak, ami október folyamán illetve az év végéig fog bekövetkezni. A pékáru 50 százalékkal, a tojás 30 és a tejtermékek 5–10 százalékkal fognak többe kerülni.
Vásárlókat kérdeztünk meg, mi a véleményük a borsos árakról.
Burján Irén 66 éves: Emeltek a nyugdíjon öt százalékot és az árakon tízet. Ez nem fér bele egy nyugdíjas anyagi keretébe. Valahogy meg kellene oldani ezt a helyzetet, mert így mindenkinek nagyon nehéz a megélhetés.
Burján Mária 43 éves: Én betegnyugdíjas vagyok, és kimondhatatlanul nagy megterhelést jelent ez az áremelés. Egy cukorbeteg minél több húst kellene egyen, de az is nagyon drága. Csak az olcsóbbat tudom megvenni. A gyógyszer is nagyon sokba kerül.
Simon Rozália 80 éves: A nyugdíjasoknak a legnehezebb. Sokszor odajutnak, hogy éhezniük kell, mert ha nem, nem tudják megvenni az orvosságot. Egy kenyérrel kevesebbet vesznek, és nem engedhetik meg maguknak a zöldségeket sem, mert nem jut akkor gyógyszerre.
Simon László 59 éves: Szerintem a dolgok most fordítva működnek.
Egyszer a fizetéseken kellene módosítani, nem az árakon.
Csibi Éva 53 éves: Bele kell törôdnünk, nincs akinek szóvá tenni vagy kivel veszekedni. A szárazság következménye. Úgy tengetjük, ahogy tudjuk…
Orbán Réka 27 éves: Nem örülök a drágulásnak, ez minden család számára nagy megterhelést jelent.
A megkérdezettek között akadt, aki nem szokott vásárolni, és olyan is, aki csak ritkán jár üzletekbe, tehát nem tudott az áremelésrôl. Többen, a nevüket nem vállalók közül azt javasolják, nézzünk körül több üzletben is, mert van, ahol olcsóbban is lehet vásárolni.
Rancz Enikô
Ismét rendkívüli testületi ülés
Számos napirend elôtti felszólalással kezdôdött el a szeptember 12-i, rendkívüli önkormányzati testületi ülés. Volt, aki az úgynevezett ANL-lakások ügyében érdeklôdött, mások a közvilágítás hiányosságaira hívták fel a figyelmet, vagy a betelepedô romák letelepedési engedélyére vonatkozóan kértek információkat. Többen a Lakossági Tanácsadó Irodával kötött szerzôdés meghosszabbítását és a költségvetésben erre a célra elkülönített 10 000 lejes támogatás átutalását kérték a város vezetôjétôl. „Azért nem írtam alá a szerzôdést, mert nem hozták hozzám” – fejtette ki a polgármester. Ennek ellenére az ülés végén sem volt hajlandó kézjegyével ellátni az iroda munkatársa, Suciu Gábor által megfogalmazott szerzôdést. Így a Lakossági Tanácsadó Iroda ajtajáról továbbra sem távolítják el a lakatot. A napirenden szereplô határozattervezetekhez érve a testület elfogadta az egy héttel korábbi gyűlés jegyzôkönyvét; jóváhagytak a szociális lakások elôtanulmányának elkészítésére 93 850 lejt. A tanévkezdésre való tekintettel – a polgármester többszöri elutasítása ellenére – a testület napirendre tűzte az óvodák költözésérôl szóló tervezetet. Hoszszas egyezkedés után eldöntötték, hogy a Bucsin negyed egyes tömbházában levô és a Kossuth Lajos utca 22. szám alatti óvodák az Orosz Kálmánról elnevezett épületbe költöznek. Az ülés végén zöld utat adtak az alpolgármester azon javaslatának, mely szerint 8 400 000 lej értékű hitelt vesz fel a város a vízrendszer rehabilitálásához szükséges önrész fedezésére. További 1 000 000 lej hitelt a Gyilkostó üdülôtelep rendbetételéhez szükséges önrészbe tervez felvenni a testület.
Csata Orsolya
Ha majd megöregszünk…
A nyugati mintához hasonlóan – 2007. szeptember 17-tôl – Romániában is lehetôség nyílik a nyugdíjas évek anyagi biztosítására. Egy nemrég hozott jogszabály alapján ugyanis magán-nyugdíjalapot létesíthetnek a 35– 45 év közöttiek, míg a 35 évnél fiatalabb munkavállalók számára kötelezô. Ennek alapfeltétele azonban, hogy a munkavállaló munkaszerzôdés alapján, munkakönyvvel legyen alkalmazva. Nagyon fontos továbbá, hogy a valós bérét tüntessék fel a munkakönyvben, hiszen ezen összeg alapján számítódik ki úgy az állami, mint a magánnyugdíj.
Ezidáig a munkaadó az alkalmazott bruttó bérének 9,5%-át az állami nyugdíjalapba fizette, hétfôtôl kezdôdôen a bér 7,5%-át az állam kasszájába, 2%-ot pedig az alkalmazott által kiválasztott magánnyugdíjpénztárhoz fizet be. A tervek szerint fokozatosan nô a magánnyugdíjpénztárba befizetett összeg, és csökken az államnak utalt mennyiség. 2016-ban már a bér 6%-át utalják a magánalapba és csupán 3,5%-os az államiba – tájékoztatott Rákosi Ildikó, a Raiffeisen Bank keretében működô AIG nyugdíjalap képviselôje. A letétbe helyezett összeg felett csupán a nyugdíjas kor elérését követôen lehet rendelkezni, ám az állami nyugdíjjal ellentétben ezt az összeget örökölhetik a nyugdíjas gyerekei, vagy unokái. Fontos tudni, hogy emellett a most magánnyugdíjalapot létesítô személyek jogosultak lesznek az állami nyugdíjra is. A jogszabály szerint a 35 évnél fiatalabbak január 17-ig kötelesek kiválasztani, melyik nyugdíjalapot választják. Akik nem választanak, véletlenszerűen lesznek szétosztva a nyugdíjpénztárak között. Pillanatnyilag egyetlen magánnyugdíjpénztár sem becsülheti fel, hogy mekkora nyugdíjt fog biztosítani azoknak, akikkel szerzôdést kötnek. A biztosított évente kap felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy mekkora összeg gyűlt össze a nyugdíjas éveire szánt alapban. Nyugdíjpénztárt változtatni bármikor lehet – mondta az AIG nyugdíjalap képviselôje, de büntetést kell fizetnie annak, aki az elsô két évben szeretne biztosítót cserélni.
Csata Orsolya
Veterán Tábor Szárhegyen
A szalmazsáktól a faragott bútorig
Krisztusi korba lépett a Barátság művésztelep. 1974-ben, amikor sátrat vertek a művészek Szárhegyen, szalmazsákon aludtak, patakról hordták a vizet, de alkottak. Évrôl évre találkoztak újra Szárhegyen, örültek egymásnak, dolgoztak, gazdagították a tábort, és egyre több bútor került a tábori szobákba. Vitték Szárhegy hírnevét, és ismertté váltak Szárhegyen.
Amint Gaál András festôművész, a tábor megálmodója elmondta, amikor fele-fele arányban kellett részt vegyenek román és magyar művészek a táborban, el se tudta képzelni a vasúti menetjegyárus hölgyemény Bukarestben, mi van Szárhegyen, hogy egy nap alatt tíz művész utazott az Isten háta mögötti faluba, amelyrôl ô még csak nem is hallott.
Most már nem kell arányokat betartani, hogy ahány magyar ajkú, annyi román nemzetiségű művész legyen a kolostorban. A Kulturális és Művelôdési Központ – Gyergyószárhegy által felújított épületének komfortja fogadta a táborozókat. A 33. Művésztelep bezárása után nem sok idôre, szeptember 11 és 20. között ismét együtt voltak, az egykori táborlakók egy újabb találkozón, amely a Veterán Tábor nevet viseli. Ábrahám Jakab, Gaál András, Márton Árpád, Szakács Béla, Datu Viktor, Major Gizella, Orth István, Kristófi János, Balázs József, Nagy P. Zoltán, Balási Csaba, Székely Géza, Zsigmond Márton, Petkes József, Jakobovits Miklós, Jakobovits Márta, Szabó Vilmos, Barabás Éva, Kákonyi Csilla, Banner Zoltán és Zöld Lajos voltak a meghívottak.
„Legkényelmesebben a művész otthon, saját műtermében dolgozik, ide azért jövünk, hogy újra együtt legyünk. Ahogy telik az idô, egyre szívesebben vagyunk együtt, nem lehet tudni, még mikor találkozunk” – mondta Szakács Béla, aki 1977-ben vett részt elôször a táborban.
Gaál Andrást a kezdetekrôl kérdeztük, arról, hogyan sikerült 1974-ben megszervezni az elsô tábort.
– Az elsô tábort megelôzô két évben a Hajdúböszörményi Művésztelepen voltam, ahol mindkét évben Káplár Miklós-díjat kaptam. Ez meglepett, mert Erdélyben nem volt szokás, hogy képzôművészt kitüntetnek ilyen formában. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy itthon is kellene művésztábort szervezni. Csíkszeredára gondoltam, mert ott tanítottam. Próbálkoztunk is, de nem sikerült. A Hargita újság akkori fôszerkesztôjével megfogalmaztunk egy szöveget, amit ô Bukarestbe továbbított. Akkor találkoztam Zöld Lajossal, aki felajánlotta, hogy megmutatja nekem, hol lehet művésztelepet létrehozni. Eljöttünk Szárhegyre, a kolostorba. Ki volt írva a folyosóra, hogy életveszélyes, nem szabad bemenni. Tényleg nagyon rossz állapotban volt az épület. A bútorzata pedig egy ágy, egy szekrény és egy háromlábú szék volt. A látvány ellenére állította Zöld Lajos, hogy néhány hónap múlva itt művésztelep lesz. Márton Áron püspöktôl kellett kérjük az épületet a helyi plébános, Varró Andráson keresztül. Zöld Lajos, Márton Árpád, Varró András plébános és jómagam Gyulafehérvárra mentünk, elmondtuk, mit szeretnénk a néhány évig búzaraktárként is használt épületben. Huszonöt évre ideadta a püspök úr az épületet, szerzôdés is köttetett, amibe az is benne foglaltatott, hogy nem tiltakozhatunk amiatt, hogy harangoznak. Megállapodtunk 100 lejes szimbolikus összegben, és azt mondta, hogy addig lakhatunk benne, amíg a munkánk értékét lelakjuk. Összeírtunk 30-40 művészt, akiket meghívtunk, fele-fele arányban magyarokat, románokat, hiszen akkor ezt így kellett, és Barátság Képzôművészeti Tábornak kereszteltük a művésztelepet. Ha több magyar művész szerepelt a listán, akkor kihúzták a „többletet”. Akkor határoztuk el azt is, hogy ide csak hivatásos művészeket hívunk. Az amatôrrel nem talál a szó sem, és az amatôr rögtön oktatni kezdi a hivatásos művészt.
– Hogyan tették lakhatóvá az életveszélyes épületet?
– Zöld Lajos hívta az embereket, s a félig megomlott épületbôl olyant varázsolt áprilistól augusztusig, hogy kezdôdhetett a tábor. Igaz, szalmazsákon aludtunk, hordtuk a patakról a vizet, de jó volt. Zöld Lajos évrôl évre alakította a tábort, Tusnádról, szállodából kirakott bútort hozott, elvtársi irodában megunt csempekályhát telepített át ide. S a vállalatok is közmunkáztak, ahogy abban a rendszerben lehetett. Aztán népművészeti táborok sorozata következett, melyek révén faragott bútor váltotta fel a tusnádiakat, kivarrott lepedôkön aludtunk. A művészek mondták is, hogy már csak az hiányzik, hogy a fogpiszkáló is ki legyen faragva…
– Mi változott a táborban az évek során?
– Ahogy a tábor vénült, mind azt akartuk, hogy jobb és jobb művészek jöjjenek. Láttam, mi van Hajdúböszörményen, ott volt egy mag, és az volt a lényeg, hogy egy táborban olyan művészek legyenek, akik elismerik egymás munkáját, nem piszkálják egymást. Mi hívtunk újakat mindig, de ha az új nem tudott bekapcsolódni a társaságba, akkor rögtön kiesett. És akadtak bizony, akik közösségben nem tudtak létezni, volt román és magyar művész közötti összetűzés is.
– Rendelésre készült-e kép?
– Voltak „kultúr-elvtársnôi” kérések, hogy adjak témát a művészeknek, mégis alig született rendelésre kép. De ugye, Bethlen Gábor helyett Ceauşescu- kép kellett. Maszelka Jánosnak volt egy amatôr iskolája Udvarhelyen, elôvett egy epidiaszkópot, felvetítette a vászonra a fényképet, és festettek a tanulók, így Ceauşescu születésnapjára elkészült a kép. Az elvtársak fel is fedezték a hibákat, hogy Elena egyenesen áll, és ez azt jelenti, hogy ô parancsol, míg Ceauşescu le van hajolva a pionírhoz. Ezt nem lehet, mondták, de a legnagyobb hiba az volt, hogy hátul a tömegben látszott Pacepa. De hát ez volt a fényképen. Sokat nem gondolkodott Maszelka, körszakállat festett Pacepának, és visszaküldte a munkát az elvtársaknak. Elfogadták.
– Volt egy idôszak, amikor eltávolodtak Szárhegytôl a művészek…
– Az eltávolodás 1990 után kezdôdött, mert annak ellenére, hogy évrôl évre javultak a körülmények, 90 után nem történt semmi. Megállt az építkezés. Nem lehetett úgy építkezni, mint régen, művésztelepet szervezni pénz nélkül.
– Ez Veterán Tábor. Mi lesz tovább?
– Sok helyen már alig léteznek a táborok. Nem igénylik az emberek. Nincs támogatottsága. A gazdasági helyzet világviszonylatban olyan, hogy semmire sincs pénz. Hogy legyen akkor táborra? Az itt hagyott képek értéke nagy. Ha ki vannak téve, akkor a művésznek is jó, viszont, ha raktáron vannak... A művészek csak eljönnek, mert szeretik egymást, örvendünk egymásnak. De ha ez a generáció kihal, nem tudom, van-e a fiatalokban összetartó erô.
Egyelôre újabb huszonöt évre nem kötnek szerzôdést. Viszont tervezik, mint megtudtuk Kassay Pétertôl, a gyergyószárhegyi központ igazgatójától, hogy ezentúl télen szervezik meg a Veterán Tábort. S biztosan eleget tesznek a meghívásnak a régi táborosok, akik 33 évvel ezelôtt a szalmazsákos szobákban is jól elvoltak, csakhogy együtt legyenek, alkossanak.
K-T. Gy.
„A vers az, amit mondani kell!”
A népszerű erdélyi, de ma Magyarországon élô művészettörténész, elôadóművész, költô, Banner Zoltán pódiumnaplóját mutatták be Gyergyószárhegyen és Gyergyócsomafalván. A Pallas Akadémia könyvkiadó gondozásában megjelent Örvendjetek, némaság lovagjai! című kiadványt Kozma Mária fôszerkesztô és a szerzô, Banner Zoltán párbeszédébôl ismerhették meg a vers szerelmesei. A kommunizmus sötét éveiben vigaszt, menekülést nyújtó költészet szerepérôl; a virágnyelven elmondott versek élményérôl; a bezártságban is szárnyaló lelkek egymásra találásáról mesélt Banner Zoltán. Mesélt és szavalt. Mint régen, a fűtetlen, díszlet nélküli kultúrházak színpadán; a kopott, sötét osztálytermekben; vagy a néhány deszkából ácsolt pódiumokon. Az elôadóművész 75. születésnapja alkalmával megjelent napló mellett CD-t is talál az olvasó, melyen ezen pódiumműsorok legszebb versei csendülnek fel.
Banner Zoltán ma is szívesen mond verset, szívesen mondana akár itthon is, ha lenne rá igény – árulta el. Hogyan, milyen szempontok alapján válogatná össze a verseket egy mai műsorhoz? – szegeztük neki a kérdést.
– Pódiumműsort – olyant, amilyent eddig tízet bemutattam, tehát egész estét betöltô, kétórás műsort – már nem csinálok. Azért hagytam abba tulajdonképpen a pályámat, mert már évek óta nem kérnek fel. Ez a műfaj elveszí-tette azt a funkcióját, ami volt neki. Szinte politikai műfaj volt, hiszen a költô virágnyelven kimondta azokat a bajainkat, sérelmeinket, aggodalmainkat, és persze örömeinket is, melyeket nyíltan leírni abban a diktatúrában nem lehetett. A változás után pedig legalább akkora gyilkolással rendelkezô hatalom – a pénz – és egy ilyen globalizációs-forgatókönyv karmai közé estünk, ez meg a lelket öli meg. Hiszen a diktatúrában a lelket meg tudtuk ôrizni. Most a lélek van veszélyben. A kamarazenének is alig van már közönsége. Én mindig a kamarazenével testvérnek képzeltem az irodalmi pódiumot. Ehhez hozzátartozik a csend, a meghittség, a szünet, a gondolkodás, a barátság, szóval ez egy olyan műfaj, amihez ma már nem adottak a körülmények. Zaj van mindenhol, dübörgés, versengés, egymás letiprása. Éppen ezért új műsort nem állítanék össze. De el tudok képzelni egy olyan műsort – mint például a mai könyvbemutató – valakivel, aki egyáltalán szereti a verset, és elkezd kérdezôsködni. Egy ilyen összekötô-szöveges verses műsort, amelyben minden egyes műsoromból egy-két gyöngyszemet kiemelve elmondanék. Hogyha valóban volna rá közönség. És ennek csakis úgy lenne értelme, ha körbe lehetne járni a régi helyszíneket.
A könyvbemutatón egyfajta szubjektív korképet is kapott a hallgató. Mondhatni, a fellépéseinek fanyar-édes történeteit hallgatva betekintést nyerhettünk a diktatúra kegyetlen éveibe. – Van megbocsátás? Meg kell ma bocsátanunk azoknak, akik szolgálták a régi rendszert?
– A politikusoknak nem szabad megbocsátani. Nekik az a mesterségük, hogy az ország javát szolgálják. Akik ennek ellenkezôjét tették, azoknak nem szabad megbocsátani. És minden volt szocialista országban megbocsátottak. Márpedig, ha a politikusoknak elfelejtjük tetteiket, akkor a szellem terén, a kultúra terén hibákat elkövetôknek igazán meg kell bocsátanunk. Ha össze tudunk fogni, ha tudunk közös programot összeállítani. Nincs más közös program, mint a magyar műveltséget, a magyar kultúrát, a magyar ifjúságot nem engedni bedarálni ebbe a ködös és nemzetietlen európai szövetségbe, ami bankokról szól, pénzrôl szól, gazdasági érdekekrôl szól. Persze, hogy tagja kell lenni, hiszen Európában vagyunk és eleget szenvedtünk attól, hogy kettéosztották a vén Európát, de a kulturális kincseinkrôl nem szabad lemondani. A kultúra értékeit kivételesen kell védeni, sok pénzzel kell védeni. Nem a vállalkozásokat kell védeni, hanem a kultúrát kell védeni, mert elfelejtünk beszélni is egy adott pillanatban. Elfelejtjük a szavakat, mert kiürültek. Nem is érdemes már megjegyezni, elég az a néhány szó melyek segítségével veszek-adok, eszek-kapok. Ma már nem szükséges jelzôket tudni, meg Arany János 8000 szavát.
– A verset kell-e féltenünk? Kell-e aggódnunk amiatt, hogy lesz-e, aki jó verseket írjon, és jól mondja el a verseket gyerekeink számára is?
– Igen, kell aggódnunk. Kettôs értelemben. A feltételek is adottak ahhoz, hogy ez elavuljon, kimenjen divatból, másrészt igenis szükség lenne rá késôbb is. Nem igaz az, hogy mint egy építészeti stílus, vagy képzôművészeti stílus jön egy új és a régi kimegy divatból. A vers tízezeréves. Az ausztráliai ôslakó azokkal a csónakra vésett kézjegyekkel, melyekkel mutatta az utána jövô törzsnek, hogy merre mentek, az vers volt. Abból olvasni tudtak. A vers úgy hozzátartozik az emberi gondolkodáshoz, önkifejezéshez, mint a zene, vagy bármilyen más műfaj.
Csata Orsolya
Tanévkezdés
Szeptember 17-én városunk iskoláiban is megtartották a tanévnyitót. Ünneplôbe öltözött, virágcsokrokkal „felfegyverkezett” gyerekek és kamaszok özönlöttek a hétfôi ünnepségekre, ahol tanítóik, tanáraik fogadták ôket. A Vaskertes iskolában Csata Emese igazgatónô köszöntötte a régi és új diákokat, szülôket és pedagógusokat. Az igazgatónô arra kérte a gyerekeket, hogy legyenek jókedvűek, kíváncsisággal, érdeklôdéssel „lóduljanak” bele a tanulásba. Somodi Zoltán, az Informatikai és Távközlési Minisztérium államtitkára diákéveire emlékezett, melyek egy részét ô is a Vaskertes Iskola padjaiban töltötte. Az iskola felújításával kapcsolatos nehézségekrôl számolt be dr. Garda Dezsô parlamenti képviselô, aki elmondta, több ízben is akadályozták abban, hogy a Vaskertes Iskola számára elnyert pénzösszegek rendeltetésük helyére érkezzenek. Mint mondta, elôbb a városvezetés részérôl érkeztek információk a tanügyminisztériumba, miszerint nem igénylik a felújításhoz szükséges pénzt; késôbb a Számvevôszék vizsgálatai lassították a munkát, majd 500 000 lejt lefaragtak a kiutalt összegbôl. Mindezek mellett a Vaskertes Iskola hamarosan elkészül, a diákok még ebben a tenévben birtokukba vehetik a felújított, kibôvített épületet. „Húsz éven keresztül voltam én is tanuló” – szólt az egybegyűltekhez Portik Hegyi Kelemen fôesperes-plébános, aki a pillanat fontosságának felismerését; a helyes cselekedetek, gondolatok szükségességét hangsúlyozta. A közös imát Voloncs András elsô osztályos diák szavalata követte, majd 11 órától szentmisén vettek részt az új tanév küszöbén álló diákok.
Csata Orsolya
Az Örmény Katolikus Plébánia Evangelizációs programja
Az iskolakezdéssel egyidôben kezdôdtek meg a plébániai hittanórák is a Kisboldogasszonyról elnevezett Örmény Katolikus Plébánián. A hittanórák rendje csoportok szerint a következô: szombaton: Örmény csirkefogók (I–VIII. osztály) 2–3 óráig; középiskolásoknak ˝ 4–˝ 5 óráig; csütörtökön: Ôszi Napfény (idôsebbeknek) ˝ 7– ˝ 8-óráig; Fiatalok és családosok ˝ 8–9 óráig. Vasárnap: Örmény tea (keresztény média és távlatok) 11–12 óráig.
Gyermekeinket, unokáinkat mozgósítsuk a hittanórákra, melyeket a plébánia épületében tartunk. Ezek a hittanórák az iskolai órák mellett közösséggé is igyekeznek formálni bennünket. Tel.: 361.517 (ARM)
Becsengettek
Robitól a minisztériumig
Hétfôn reggel nagy táskákkal, virággal kezükben vonultak a kicsik a tanodák felé. Csomafalván a Köllô Miklós Általános Iskola nyolcadikosai virággal köszöntötték az elsôsöket, majd kézen fogták a 34 meglepett arcú iskolást, és így vonultak a szentmisére, ahol természetesen az elsô padokat fenntartották az újaknak. Majd visszament mindenki az iskolaudvarra, ahol tanévnyitóra került sor. Somodi Zoltán, az Informatikai és Távközlési Minisztérium államtitkára is szólt a tanulókhoz e nagy napon a helyi polgármester, Barabás József, az igazgatónô, Antal Teréz illetve a rendôrség képviselôje elôtt. Valószínűleg nem véletlen, hogy a gyergyószentmiklósi Vaskertes Iskola tanévnyitóját követôen éppen Csomafalvára látogatott az államtitkár, hiszen meghatározta pályafutását a Köllô Miklós Általános Iskola. Nem, nem ott tanult, viszont a számítógép rejtelmeit ott fedezte fel, tehetséges elemistaként Csomafalvára járt ismerkedni a számítógéppel.
– Óriási szerencsém volt más velem egykorú gyerekkel szemben, mert harmadik osztályos koromtól lehetôségem volt havonta néhány-szor számítógéppel dolgozni. Azok a hónapok befolyásolták az életemet. Az akkori csomafalvi iskolavezetôség befektetett, és 1982-tôl ebben az iskolában jelen van a számítógép. Azt gondolom, ti is szerencsések vagytok. Irigyellek titeket, mert ebben a korszakban, ebben az iskolában fogtok tanulni, és biztos vagyok benne, hogy ez végig fog követni egész életeteken keresztül. Szerencsétek van, mert az iskola újabb számítógépeket is fog kapni, nagy sebességű Internet-szolgáltatással is fog rendelkezni. Ez nagyon fontos a mai világban. Míg az 1980-as években csodagépnek számított, ma már mindennapos eszköz, anélkül nem nagyon lehet tanulni, oktatni, dolgozni. Kívánom, hogy ti is legyetek annyira büszkék erre az iskolára, amenynyire én vagyok – zárta a tanulókhoz intézett beszédét az államtitkár.
Arról, hogy miként került Somodi a csodagépek közelébe, a következôket mondta:
– A Patrubány Miklós által készített PRAE számítógépen kezdtem. Járt nekem a Napsugár folyóirat, amelyben rendszeresen olvashattam Robiról, vagyis a PRAE számítógép működésérôl. Onnan böngésztem, hogy Robit miként kell megtanítani énekelni, rajzolni, számolni. Olvasgattam, elképzeltem magamnak, érdekelt. Csomafalván volt ilyen gép, és a Napsugárban megjelent programocskákat bepötyögtettem, és valóban, Robi énekelt, Robi rajzolt. Hargita megyében talán elsô volt a csomafalvi iskola, ahol volt számítógép.
Aztán informatikaköröket is szerveztek, emlékszik az igazgatónô, és találkozók is voltak, egy-két naposak. Akkor Borsos Géza volt az iskolaigazgató.
Hogy hasznára vált a gyergyószentmiklósi Somodi Zoltán államtitkárnak a csomafalvi számítógépezés, nem vitás. És remélhetôleg a Tudásalapú gazdaság projekt révén a községbe kerülô gépek a közösség érdekét szolgálják. A minisztérium augusztus 23-án írta alá a szerzôdést a szolgáltatókkal. Hozzávetôleg novemberben indítják a rendszert, akkor már az iskolában 10, a közösségi hozzáférési ponton, a kultúrházban 6, a polgármesteri hivatalban 2, a könyvtárban 1 gép fog működni. A közösségi hozzáférési ponton képzett személy nyújt segítséget az internetezéshez. Az elsô három évben a szolgáltatást a minisztérium fizeti, ezt követôen a gépek az önkormányzat tulajdonába kerülnek.
Novemberben nyomják meg a gépek indítógombját, akkorra talán megszokják a kicsik, hogy merre nyílik az iskola ajtaja, akkorra már nem szólítják óvó néninek, óvó bácsinak a tanítókat. Már tanulni fognak. Jó kedvet hozzá!
K-T. Gy.
„Hová viszed azt a legényt, ugyan biza, te tarisznya…”
Ezzel a Kányádi Sándor-verssel köszöntötte az új tanévet a hétfôi ünnepségen Ilyés Norbert ötödik osztályos tanuló. Gyergyóalfaluban az idei tanévnyitó különlegesebb volt az eddigieknél, mert nemcsak egy új tanévet kezdtek, hanem ünnepelték az iskola fennállásának 410 éves évfordulóját is, és felavatták az iskola névadójának, Sövér Eleknek a bronzszobrát. Ebbôl az alkalomból több meghívott is volt: Bartolf Hedvig, megyei fôtanfelügyelô-helyettes, Burus Botond, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házának igazgatója, Petres Sándor Hargita Megye Tanácsának alelnöke, Dr. Szabó Béla, a Magyar Köztársaság fôkonzulja, Márton Árpád festôművész és Bálint Károly szobrászművész.
A tanévnyitó hétfôn tíz órakor szentmisével kezdôdött Gyergyóalfaluban. A tisztelendô predikációjában egy másfajta iskoláról beszélt, amit „Jézus iskolájának” nevezett, ahol nem az ismert tantárgyakból kell számot adniuk a diákoknak, hanem a jó szándékból és a komoly elhatározásból.
A szentmise után a diákok, a pedagógusok és a szülôk az iskola elé vonultak a 410 éves iskola méltatására.
Gáll János, a Sövér Elek Iskolaközpont igazgatója hangsúlyozta az évnyitó rendkívüliségét. Emellett elmondta, hogy az új tanévtôl egy korszerű tornateremmel és egy információs és dokumentációs központtal bôvült ki az iskola.
Fazakas Károly történelemtanár méltatta az iskola gazdag múltját. A ma jól felszerelt intézmény hajdanán egytermes, zsindellyel födött volt.
Majd Kassay Noémi, a szülô bizottság elnöke üdvözölte a még félénk elsôsöket, és megfogalmazta azt a szülôi elvárást, miszerint az iskolában a gyermekeknek nem pusztán információt kell szerezniük, hanem gondolkodni kell megtanulniuk.
Burus Botond, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házának igazgatója fontosnak tartja az információs és dokumentációs központ megvalósulását, amely a megújulás példája.
György István, a község polgármestere a megvalósulásokért mondott köszönetet az iskola vezetôségének, az önkormányzatnak, a megyei önkormányzatnak és a tisztségviselôknek.
Bartolf Hedvig, megyei fôtanfelügyelô-helyettes szerint az, hogy az alfalvi iskola a Gyergyói-medence „gyöngyszemévé” váljon, az ott dolgozó pedagógusoktól és diákoktól függ.
Ilyés Norbert ötödik osztályos, Barabás Laura hetedik és Miklós Eszter elsô osztályos tanulók versekkel köszöntötték az új tanévet. Ezután az iskola furulyáscsoportja, valamint Erdôs Ágnes és Kozma Ibolya pedagógusok vidám dallamokkal köszöntötték a tanévkezdést.
Ezután az 1997-ben, az iskola fennállásának 400 éves évfordulója alkalmából felállított emléktáblát koszorúzták meg, majd az iskola elôtt felállított Sövér Elekrôl készült mellszobrot avatták fel. A bronzszobrot Bálint Károly marosvásárhelyi művész készítette a Vadárvácska Nemzetközi Alkotótáborban idén nyáron. A szobrot György István polgármester és Gál Mihály, a Sövér Elek Alapítvány elnöke leplezte le Szecsete Zoltán tisztelendô áldása után, a Sövér Elek Alapítvány, a helyi önkormányzat, az iskolaközpont és a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány nevében koszorúzták meg. Sövér Elek születésének 70 éves és halálának 25 éves évfordulója alkalmából megemlékezett róla egykori diáktársa, Márton Árpád festôművész. Majd rövid beszédet mondott Petres Sándor Hargita Megye Tanácsának alelnöke, aki tanácsolta a diákoknak, hogy legyenek hivatásuk felsôfokú mesterei.
Dr. Szabó Béla, a Magyar Köztársaság fôkonzulja szerint is fontos esemény az idei évnyitó mindenki számára. Hangsúlyozta továbbá, hogy meglévô javainkra vigyáznunk kell.
Az ünnepség és a szoboravató Gál Mihálynak, a Sövér Elek Alapítvány elnökének beszédével és az iskolakórus énekével zárult. A jelenlévôk nagy tapssal köszönték meg Bálint Károlynak a mellszobor elkészítését.
Rancz Enikô
Nosztalgiabuli és emlékek
Újabb bulit szervezett a Gyergyói Nosztalgiázó Fiatalok Klubja. A szombat esti meghívott a pécsi Jam City együttes volt, melynek szólógitárosa Székely-Magyari Csongor. A harmincasok kedvelt dalait játszó együttes zenésze a ma már Magyarországon élô, de a gyergyószentmiklósiak által ismert és kedvelt zenetanár, Székely-Magyari Ferenc fia. Csongit az új otthonáról, a zenérôl és a zenekarról, de nem utolsó sorban édesapjáról faggattuk a koncert elôtt.
– Édesapád hogy van?
– Hál’ istennek jól, szokott otthon faragni. Ezermester módjára végzi az otthoni dolgait…
– Nem zenél?
– Nem, sajnos. Amikor kimentünk, a helyi iskolában dolgozott, de túl jó volt, és kiutálták… Hónapok alatt felvirágoztatta a helyi kórust, ez azonban nem mindenkinek tetszett.
– Te is zenélsz. Ez hogy kezdôdött?
– Régen kezdôdött. Azóta gitározok, amióta kimentünk. Ott az iskolában indult egy szakkör, és oda jártam. Itthon a szomszédommal találtuk ki, hogy lesz egy zenekarunk, és én leszek a gitáros egy mandolinnal. Egy régi álmom teljesül ma be, hiszen már rég vágyok arra, hogy Gyergyóban játszhassak egyszer.
– Azt mondod: itthon. Akkor még mindig hazajössz ide? Már közel húsz éve elmentetek innen…
– Persze, mert az itthon az mindig itthon van. Szerintem mindenki így van ezzel, aki elmegy innen. Ott pedig az otthon van.
– Be lehet ott illeszkedni?
– Szerencsés vagyok, mert olyan emberekkel találkoztam, akik elfogadtak, és kedvelnek. Nincsenek rossz tapasztalataim.
– Az együttesrôl…
– Ebben a felállásban tavaly ôsz óta játszunk. Az alapító a basszusgitárosunk, Bajcsi Sándor. Én véletlenül kerültem az együttesbe, negyedik tagnak… Az énekesünk és a dobosunk is ilyen módon került a csapatba.
– Mit játszotok?
– A '60-as, '70-es évek slágereit.
– Mit jelent számodra a zene?
– Olyan, mint a drog. Ha az ember belekóstol, bármit csinálhat, többé nem tud megszabadulni az érzéstôl, zenélnie kell. Ha elutazok tíz napra, már nagyon hiányzik a gitár, a többiek.
– Hogy kerültetek Gyergyóba?
– Az együttesünk Erdélybe akart látogatni, kirándulni, kíváncsiak voltak rá. Szerencsés egybeesésnek mondható, hogy találkoztunk Magyari Levivel, aki meghívott, lépjünk fel. Így a kirándulásba beszerveztünk néhány fellépési helyszínt is. Remélem, a jelenlevôk örömére is.
Csata Orsolya
Romák városunkban
A 2002-es népszámlálás során a város 20 018 lakosából 305 vallotta magát romának. Azóta egyre több roma kap a városban letelepedési engedélyt és személyazonossági igazolványt.
Egy négyzetméter lakófelületen több tízen is élhetnek törvényesen.
Egy 2005-ben megjelent törvény értelmében több személyazonossági igazolványban is szerepelhet ugyanaz a lakcím, csupán egy nyilatkozat szükséges hozzá, amellyel igazolják, hogy a kérvényezôt befogadja a lakás tulajdonosa – tudtuk meg Olariu Rafilától, a Személyi Nyilvántartó Iroda vezetôjétôl.
Lăcătusu Livia, a pénzügyi osztály vezetôje, mint elmondta a személyi igazolvány igénylését a Személyi Nyilvántartó Irodában kell benyújtani, és ahhoz elsôsorban lakhelyigazolásra van szükség, amit a hivatal kell kiadjon. A pénzügyi osztály csupán azt igazolja, hogy lakástulajdonos valóban a kérelmezô. A romák nagyon kis helyen sokan élnek együtt, csak akkor kérhetnének még ugyanarra a lakhelyre lakhelyigazolást, ha az ideköltözô személy idegen, más városból jött, és van számára megfelelô lakófelület. „De mi kiadjuk ezeket az igazolásokat, hiszen a személyazonossági igazolványhoz szükségesek” – tette hozzá a pénzügyi osztály vezetôje.
A Téglagyár utcában lakó Hamzi házaspárt kérdeztük meg, hogy mit tudnak az idetelepült romákról.
– Az utca végén laknak, de nem ismerjük ôket, mert mi nemrég költöztünk ide. Eddig tömbházlakásban laktunk. A baj velük annyi, hogy a szemetet szétszórják, és a vízcsapot sohasem zárják el. Gondot okoz az is, hogy ennyi embernek nincs egy vécéje. Vannak csíkiak és udvarhelyiek is. Öt-hat éve egyre többen jönnek.
Sándor Istvánék egy hónapja költöztek a Téglagyárhoz. Ditróból jöttek, mint mondja azért, mert itt lakik a rokonság. Kapják már a szociális segélyt is, állítja, hogy nem rendszeresen, csak 30 százalékát, ráadásul meg is kell dolgozzanak érte…
Hogy miért jönnek, ki ezért, ki azért, legtöbben, mert itt lakik a rokonság. A rokon befogadja, és mikor megvan a lakhelyigazolás, beadják az igénylést a személyazonossági igazolványra, amit kézhez kapnak. Azután… Szentmiklósiak lesznek.
Rancz Enikô
Fonyódiak Borszéken egy csereprogram keretében
Szeptember 8–13. között egy hétfôs csapat érkezett a Balaton déli partjáról városunkba, egy nemzetközi csereprogram keretében. Fonyód volt az elsô magyarországi település, aki felkereste a ’89-es rendszerváltás után településünket. Könyveket, játékokat, didaktikai anyagokat hoztak iskolánknak. Rá egy pár hónapra egy autóbusznyi gyerek látogatott el hozzánk, ezt a látogatást a tavaszi vakációban mi is viszonoztunk. Gyakorlatilag ettôl a pillanattól él ez a cserekapcsolat. Több évben, több borszéki gyerek nyaralt a Balaton-parton. Azóta is majdnem minden évben gyerekek jönnek, illetve mennek egy-egy hétre nyaralni a testvértelepülésre, és élvezik a vendéglátók határtalan szeretetét. Ismerkednek a település múltjával, jelené-vel, a lakosokkal. A mostani csoport is bebarangolta Borszéket és környékét.
Ellátogattak a Gyilkostóhoz, a Békás-szoroshoz, Parajdra, Farkaslakára. Lévén, hogy az elszállásolás magánházaknál történt, összebarátkoztak a szállás- adókkal. Ezek a személyes kapcsolatok továbbélnek, és felnôtt korukban is visszatérnek kedves emlékeik színhelyére. Jó volt újra együtt lenni velük.
Farkas Aladár
Jó, napos idôt!
Vízbôl nem volt hiány mostanság. Zúdult az égi áldás. Elegünk volt az esôbôl. Jut eszembe, hetekkel korábban már hallani lehetett azt is, hogy a jó napot helyett csendes esôt kívántak egymásnak az atyafiak. Lett is bôven, s ahogy lenni szokott, utána jó idô következett. Felszáradtak a pocsolyák, nem tocsogunk a sárban. Ezért volt feltűnô, hogy a Kossuth utcában a múlt pénteken hömpölygött a víz. Mi lehet, mi lehet? Hát csôszakadás! – gondolta, és mondta is ismerôsöm, s a közüzemeket is emlegette, hogy igazán kiszállhatnának gyorsabban, nagy erôkkel, s különben is a Kossuth utcában rengeteg a csôrepedés… Ha nem esik az esô, akkor is csupa víz az út… Tenni kellene valamit.
Ki is szálltak a helyszínre, tettek volna is a baj ellen, mondta Vincze János közüzemi igazgató. Keresték a hibás részt, elhárítás érdekében. Arra tippeltek, hogy a fôcsappal van gond, mígnem odaérve kiderült, szivattyúzzák a Virág negyedi bentlakás pincéjébôl a vizet, az hömpölygött komótosan a sorompó irányába, akár egy szabályos csôszakadáskor.
Nem leányálom a pincebeli lubickolás, de következménye a csendes esônek. Ez van. S a vizet márpedig ki kell szivattyúzni. Hogy miért e néhány sor „egy kis víz” miatt? Mert nálunk akkor is folyik a víz, ha éppen nem esik az esô. Öreg a rendszer, s ha még a fennvaló is megsegíti, vízzel telik a pince, patak fut a Kossuthon.
És kérésként az atyafiakhoz: ha már a csendes esôs üdvözlés bevált, nem árt váltani a jó, napos idôre.
K-T. Gy.
Általános riadó
Szerdán fél tizenegykor sziréna zúgott Gyergyószentmiklóson. Nem, nem, semmi vész nem volt, csak a polgári védelem szokásos, kétévenkénti általános riadóját „éltük túl”, mikor is az iskolákban gyakorolták, hogy mit kell tenni, hogyan kell védekezni, ne adj’ isten, földrengés esetén. A Gépgyártó Iskolaközpontban a Dancurás hegyimentôk bemutatták, miként mentik ki az emeletrôl, az ablakon át a bennmaradtakat. Az akció során kipróbálták a vészjelzô szirénák működését. Mindezt tették azért, hogy felkészítsék az iskolásokat, a lakosságot arra, hogy mit kell tenni katasztrófa esetén, és hogy ellenôrizzék, használhatók-e az intézmények kijáratai. Ezt követôen a futballpálya szomszédságában menekülttábort alakítottak ki: különbözô segélynyújtó sátrakat állítottak fel, és a riadó harmadik részeként a Gyilkostónál „tűzesetet” hárítottak el, imitálták, hogyan mentik ki az áldozatokat az autóból.
A riadó elôtt egy órával ismertették az illetékesek a tanácsteremben, hogy a bizottság tagjai melyik iskolákhoz vannak beosztva. Jelen volt Gheorghe Pop ezredes, a Sürgôsségi Esetek Hargita Megyei Felügyelôségének fôparancsnoka, valamint a helyettese, Marian Paul ezredes és Costea Constantin fôtanfelügyelô-helyettes.
Kémenes Ignác, a gyergyószentmiklósi Polgári védelem élenjárója elmondta, 1978 óta kétévenként tartanak általános riadót, és azt is, hogy elkészítették a projektet a szirénák modernizálására, hiszen a 16 darab hangjelzô húszéves, és cserélni kellene olyan három vészjelzôre, amelyek lefedik a várost, és hangosbemondóként is szolgálnak.
K-T. Gy.
„A nyugdíjemelés kapcsán eszközölt legújabb tudnivalók”
avagy a kerékbe tört nyelv
Már nem egyszer szóltam ezeken a hasábokon is arról, hogy mekkora felelôssége van annak, aki szakmájául a sajtó valamely válfaját választja. Most nem arra gondolok, hogy tájékozottnak kell lenni, megtanulni az események mögé is nézni, s mindezt lehetôleg tárgyilagosan elmondani, ugyanis ez is fontos, de véleményem szerint csak másodsorban. Elsôsorban ugyanis ismernie kell a nyelvet, amin beszél, illetve ír. Ismernie kell azért, hogy pontosan, világosan és egyértelműen tudja kifejezni magát, de azért is, mert amit elmond vagy leír, az minta az emberek sokaságának. Az utca embere úgy gondolja, hogy a helyes beszéd és írás természetes ismérve egy sajtósnak, ezért adott esetben maga is úgy fog beszélni vagy írni, ahogy a tévékben vagy rádiókban hallja, az újságokban látja.
Az köztudott, hogy nagy „csapatmozgások” zajlanak le idônként elsôsorban városunk televízióinál, s egyik napról a másikra jelennek meg új szerkesztôk, bemondók. A szomorú az, hogy úgy néz ki, azok számára, akik ezeket alkalmazzák egyáltalán nem szempont a helyes beszéd, írás, fogalmazás. Ha valakinek jó a megjelenése, az még nem biztos, hogy megfelelô lesz bemondónak, s ha valaki sok éve dolgozik már a sajtóban, az nem biztos, hogy jó szerkesztô, netán fôszerkesztô lesz.
Immár jó fél év telt el a legújabb nagy átalakulás óta, amikor addig ismeretlen fiatalokból alakult új szerkesztôség. Elteltek a tanuló-hónapok, de egy dolog nem változott: naponta hallani a híradóikban, műsoraikban a címben kiemelthez hasonló nyelvi szörnyszülötteket. Mondhatnám azt is, hogy a stílus maga az ember: aki ilyeneket ír le, vagy mond el, annak a fejében komoly zűrzavar van (esetenként maga sem érti azt, amirôl beszél), s biztos, nem állnék távol a valóságtól. A lényeg a lényeg: lehet egy csapat ügyes, igyekvô, próbálhatja megállni a helyét a pályán, ezek mind jó, dicséretes dolgok. De ha valaki nem tud (s nem tanul meg) helyesen beszélni, fogalmazni, annak nincs mit keresni a sajtóban. Aki a tévében, sokak „okulására” rombolja ilyen szinten a nyelvet, az nagy kárára van közösségének, márpedig a sajtó a tájékoztatáson túl a helyes írás és beszéd egyik fóruma is kell legyen.
Árus Zsolt
Dolgozni csak pontosan, szépen...
Gyakran kapok olyan kritikákat, hogy negativista vagyok, mindenben csak a rosszat veszem észre, ahelyett hogy örvendenék annak, hogy vannak megvalósítások, történik valami a városban, az országban. Ilyenkor mindig kicsit elszomorodom, mert ez is annak a pusztításnak a jele, amit az elmúlt közel kilencven év, s abból kiemelten a kommunizmus évtizedei vittek végbe a székely fejekben. Nagyapáink még pontosan tudták, értették és elfogadták azt a mentalitást, amire a címben is utaltam. Aztán jött a Balkán, jött a sztahanovista kommunizmus, s a rend, a jól végzett munka után érzett megelégedés helyét átvette a „jó az úgy is”, az „essünk át rajta”, az „úgy teszünk, mintha dolgoznánk, ôk meg úgy tesznek, mintha fizetnének” mentalitás. Ismeretlen szerzôtôl származik, de mélységesen igaz az a mondás, hogy könnyű volt kommunizmust építeni olyan munkásokkal, akik a kapitalizmusban tanultak dolgozni, de piszokul nehéz piacgazdaságot építeni olyan munkásokkal, akik a kommunizmusban tanultak dolgozni.
Lehet azt kötekedésnek, rosszindulatnak is nevezni, de nekem fáj a lelkem, amikor látom, hogy a nyersanyagot elhasználják, a munkaidôt eltöltik, az eredmény pedig csapnivaló, miközben ugyanakkora erôfeszítéssel, ugyanannyi nyersanyagból, ugyanannyi idô alatt jó dolgokat is lehetne csinálni. S nézzünk akármerre városunkban (hogy most ne menjünk messzebb), ezt tapasztaljuk. Utat javítanak, de a gödrök egy része ott marad, a frissen aszfaltozott úttest szélén aszfalt meg szemét-halmok maradnak, az útburkolati jeleket rosszul és rossz helyre festik (még szerencse, hogy pár hét alatt lekopnak – igaz, hogy szintén a mi pénzünkbôl fogják újrafesteni ôket, ugyanolyan rosszul). Járdát javítanak, de a szintjét újra megemelik, a szegélyt görbén rakják s az átjáróknál túl meredekre, az aszfaltot szanaszét szórják, rendetlenség, mocsok marad a munkások után. Körforgalmat képeznek ki, de nem hallgatnak a józan kritikákra, a szakemberekre, akik a mostaninál jobb megoldást javasolnak, s ráadásul az újonnan kiképzett virágágyások közepében ott hagyják a teljesen felesleges oszlopokat, rajtuk a roncs jelzôlámpákkal. Megvilágítják a templomokat, de a tervezésnél nem kérdeznek meg egy szakembert, aki elmondaná, hogy a reflektorokat úgy kell elhelyezni, hogy nappal ne zavarják a rálátást az épületre. Arról beszélnek két éve, hogy teljesen felújítják a város víz- és szennyvíz-hálózatát, a Bucsin meg a Virág negyedben pedig a fűtés-rendszert, erre a Virág negyedben egyetlen utat aszfaltoznak le, azt, amelyik két oldalról veszi körbe azt a kazánházat, ahonnan kiindulnak a vezetékek, illetve ahova be kell menjen a vízvezeték, tehát ezt az utat keresztül-kasul fogják szabdalni, feltéve, ha sor kerül a beharangozott munkálatokra.
Soroljam még? Remélem, felesleges, megértette ebbôl az, aki érteni akarja, hogy mi a gondom: a város szegény, vezetôi képtelenek arra, hogy nagyobb összegeket megpályázzanak (s még azt is „sikeresen” szalasztják el, amit szinte rájuk tukmálnak), azt a kevés pénzt pedig ritka rosszul költik el. Holott lehetne ez teljesen másképp is. Ez pedig mindannyiunknak kellene fájjon! Ha pedig a közpénzek elköltésérôl van szó, akkor nem lehet, nem szabad úgy gondolkozni, hogy ne kritizáljuk folyamatosan azokat, akik bár próbálnak valamit tenni. A próbálkozás önmagában nem lehet dicséretre méltó. Csak az eredmény számít. Ha pedig valakinek 100 cselekedetébôl 100 rossz, akkor százszor kell kritizálni. A közszolgálat, a közhivatal nem kísérleti terep.
Befejezésképpen: remélem, azért még eljön az az idô, amikor a többség ismét úgy fogja látni, hogy egy munkát csak jól szabad, csak jól érdemes elvégezni. Ehhez szükség van olyan vezetôkre, közhivatalnokokra, akik maguk is igyekeznek jól dolgozni, de szükség van olyan közösségre is, amelyik nem tűri a tessék-lássék munkát, a fusizást, a „monyókolást”.
Árus Zsolt
Puskás Adolf, fôjegyzô, a várossá válás szorgalmazója és kivitelezôje
Idén százéves a városunk. Egy egész sor rendezvény célja, hogy próbáljunk kellôképpen emlékezni a várossá válás napjaira. Nem kis esemény volt közösségünk életében, amikor nagyközségbôl várossá vált. A század elején történt a város villamosítása, ezekre az évekre esik a gimnázium alapkô letétele, a településen ekkor épült a vasút. Ezek mind olyan tényezôk, amelyek fellendítették a gazdasági életet.
A fejlôdés elmarasztalhatatlan ténye, hogy ebben az idôben éltek és dolgoztak olyan emberek vezetô beosztásban, akik szerették és szívbôl tettek a szülôföldjük felvirágoztatásáért.
Többször járok a temetôben, elgondolkodva nézem a nagy neveket, és megállok néhány percre, és mintha hallanám részükrôl a biztató szavakat: „szeressétek szülôföldeteket és tegyetek meg mindent városotokért.” Van egy sír, amely elôtt több idôt töltök, ahol a néhai Puskás Adolf városi fôjegyzô nyugszik. Teszem ezt azért is, mert nagy tisztelettel vagyok emlékéért, és közel áll hozzám, mivel 12 évet dolgoztam, mint jegyzô a városban.
Minden idôben a jegyzô volt, aki végezte a háttérmunkát, amely nagy odafigyelést igényelt, és ô volt a dolgok kivitelezôje. Puskás Adolf negyvenkét évesen halt meg, élete delén. Az akkori sajtó elismeréssel és értékelve emlékezett meg, mint emberrôl, munkájáról és határtalan szülôföldszeretetérôl. Így emlékeznek meg róla, 1913. november 30-án a Gyergyó politikai közgazdasági és szépirodalmi hetilap 48. számában:
„Puskás Adolf, városunk érdemes és feledhetetlen jegyzôje, rövid szenvedés után, folyó hó 26-án délután 2 órakor elhalt.
Elvesztése súlyos csapást mért a városra, barátaira, családjára és összes ismerôseire, mert boldogult – a minden jóért, nemesért és szépért lelkesülô vasszorgalmú és puritán becsületes munkás azokhoz a kiváló egyénekhez tartozott, kiknek faja – fájdalom! – mindinkább megritkul.
Soha aljas, önzô célokat nem ismert, szemei elôtt a közjó, hazájának, fajának, városának jóléte lebegett minden tettében.
Midôn arról volt szó, hogy a város érdekeit szolgálja, akkor elnémult benne minden más érdek, sziklaszilárd meggyôzôdéssel, igazságérzettel küzdött, s vitte diadalra a közügyek zászlóját! Gyergyószentmiklós nagyközségnek várossá alakulása az ô nevéhez fűzôdik, felismerte mélyre ható szellemével azt, hogy Gyergyószentmiklós, csak mint város oldhatja meg nemes feladatát, és addig fáradozott, míg az átalakulás megtörtént! Céltudatosan és fáradhatatlanul dolgozott városunkért, minden lépése szoros kapcsolatba hozható az ô nevével. Szolgálni a várost, óvni polgárainak érdekeit, és emellett beilleszkedni a modern városok soraiba, ez volt a célja a boldogultnak.
Munkálkodását puritán becsületesség jellemzi, és már a népámítások és aljas, sűrű egyéni küzdelem korszakában ô szilárd, megmaradt a becsületes, egyenes úton, melyrôl ôt sem erôszak, sem kecsegtetés el nem tántorította!
Városunk és annak minden polgára érezte a súlyos veszteséget, melyet a tetterôs, becsületes jegyzôjének elvesztése okozott.
Puskás Adolf fôjegyzô és sok más hasonló nagy ember emlékének még közel száz év távlatából is tisztelettel kell adózzunk. Úgy érzem, hogy iránta való tiszteletem és a sok más hasonló gondolkodású emberé akkor lesz teljes, ha városunk mostani vezetése, karöltve a római katolikus egyházzal, közös ünnepi megemlékezést tartana sírjánál. Javasolni fogom, hogy a közeljövôben a legközelebbi leszármazottainak nyújtsuk át a post mortem díszpolgári címet, egybekötve egy emléktábla-avatóval, amelyet arra a házra kellene tenni, ahol élt és dolgozott a Halászok utcájában.
Tinka Kálmán, önkormányzati képviselô
Márti afrikai naplója
(folytatás az elôzô lapszámból)
Június 10.
Szabadnap Kartúmban (ha szudániaknak akarsz kedveskedni, ejtsd: hartúúm). Nílus-part, szépség és szörnyeteg. A szépség nem látható a szörnyetegtôl. A tájat takarja a homokvihar. A folyó, teljes magasztosságában, ott van tôlünk úgy száz méterre, s nem is látszik.
Arra ébredek, hogy ott serceg a homok a fogam között. Meg serceg az mindenhol. A teában, a kenyérben, a hajamban, még a bugyimban is. Nem vicc. Ugyanakkor még ez a gonoszkodó homokvihar sem képes fékezni a meleg erejét. A csapat már kora reggel hétkor talpon volt – úgy menekült ki mindenki a sátorból, mint Micimackó a méhek odújából.
Gyors reggeli, aztán jöhet a városnézés. Kartúm (hivatalos átiratban Hartúm) Szudán fôvárosa, egyben Kartúm Állam székhelye. A város teljes lakossága megha-ladja az egymilliót, ezzel az ország második legnagyobb városa, de szomszédaival al-Hartum al-Bahri (Észak-Kartúm) és Omdurman városokkal együtt négymilliós metropoliszt alkot. Hát még nem voltam soha ekkora metropoliszban. Mi a város szélén laktunk, kempingben, innen egy jó futamodás volt, mire olyan helyre érkeztünk, ami már nagyvárosi hangulattal bírt. A város azon a helyen épült, ahol az Ugandából érkezô Fehér-Nílus és az Etiópiából érkezô Kék-Nílus egyesül. Csak éppen ezt az egyesülést nem engedték látni. Legalábbis nem ingyen. Jó drágán be kellett fizetni egy vidámparkba, ami éppen a két folyó összefolyása feletti hídra épült. A vidámpark tele volt mindenféle szerkentyűkkel, körhinta, óriáskerék, hullámvasút, szörnyek barlangja, meg ehhez hasonlók. De persze semmi sem működött. De aztán semmi. Mondjuk, a látogatókat is inkább a két Nílus találkozása érdekelte. A kicsi japánoktól alig lehetett odaférni, hogy fotózni lehessen. ” A két Nílus menni innen tovább észak, Egyiptom, és a Földközi-tenger felé” – mondja Moha. Ez a vidék a félsivatag és a bozótos szavanna övének határvonala, a tengerszint feletti magasság 383 méter.
És akkor egy kis történelem. Kartúmot 1821-ben alapították az egyiptomi hadsereg helyôrségeként, de csakhamar – fôként a rabszolga-kereskedelemnek köszönhetôen – fontos kereskedelmi központtá nôtte ki magát. A Mahdihoz hű csapatok 1884. március 13-án vették ostrom alá a Gordon tábornok brit csapatai által védett várost. A súlyos károkat szenvedett Kartúm 1885. január 26-án került a mahdisták ellenôrzése alá, akik Omdurmánt tették fôvárosukká. Az 1898. szeptember 2-án vívott véres omdurmani csatában Kitchener tábornok brit csapatai legyôzték a mahdista sereget, és megvédték a várost. Ezután, az angol fôkormányzó tervei szerint, szabályos mértani utcahálózattal, európai mintára építették újjá. 1956-ig Angol-Egyiptomi Szudán közigazgatási székhelye volt. 1973-ban a város volt a színhelye annak a túszválságnak, amikor a Fekete Szeptember terrorszervezet tíz diplomatát túszul ejtett a szaúdi követségen. Két amerikai diplomatát (köztük a nagykövetet) és egy belga diplomatát megöltek, a többi túszt kiszabadították. Az 1970-es és 1980-as években Kartúm a szomszédos országokból – Csád, Etiópia és Uganda – érkezett menekültek ezreit fogadta be. A menekültek hatalmas nyomornegyedekben telepedtek le a város külterületi részein. Az 1980-as években kitört szudáni polgárháború következtében újabb szudáni menekültek telepedtek le a város körül. Az al-Káida szervezet által 1998-ban végrehajtott amerikai nagykövetség elleni bombatámadás után, augusztus 20-án a kartúmi al-Shifa gyógyszergyárat amerikai rakétatámadás érte.
És akkor, ami ma van: rendezett utcák, tiszta negyedek, nyugodt, csendes város. Kéregetôk, nyomortanyák nincsenek egyáltalán. Tökéletesre kiépített műutak, már-már palotának is beillô villanegyedek díszítik a várost.
Egy ilyenben lakott Oszama Bin Laden is, Rijádban, Kartúm egyik „Rózsadombján”, amíg még itt élt temérdek feleségével és kétszekérnyi gyerekével, mint az arab mesékben.
Amint az már senki számára sem tiktok, a 22 éves milliomos a nyolcvanas évek elején Afganisztánba ment, ott meg jókora menynyiségű fegyvert vásárolt, az országot megszálló szovjetek ellen. Provokatív tevékenységei miatt Szaúd-Arábia bevonta az útlevelét, megfosztotta állampolgárságától – így került Bin Laden Szudánba, 1992-ben. Más kérdés, hogy négy év múlva innen is kiutasították, szintén a háborúskodást szító magatartása miatt, hiszen folyamatosan keverte a bajt: muzulmánokat toborzott az al- Káidába, szította a szomáliaiak ellenállását az amerikaiakkal szemben. Ám a csekély szudáni tartózkodása alatt azért jót is tett az országnak – kiépített egy utat Kartúm és Sendí között, amit azóta is így neveznek: „Oszama útja”, na meg, a jól menô építkezési vállalatával elkészíttette a Vörös-tenger partján lévô szudáni repülôteret. Így aztán az itteniek szerették ôt, állítólag még manapság is szívesen megemlékeznek róla – és ezzel együtt nem szívesen fogadják az amerikai turistákat.
Paul Theroux könyvében olvastam, hogy állítólag szerette a gyümölcsleveket, valamint a bárányhúst, hatalmas adag rizzsel és kevés csípôssel.
A szigorú katonai uralomnak bár ennyi jó hatása volt a városra. S bár Etiópiában már kezdtünk hozzászokni a fegyveres emberkékhez, még mindig csodálkozva pillantunk egy-egy kalasnyikovos katonára, akik úgy vetik vállukra a fegyvert, olyan természetességgel, mint ahogy mi, itthon elôvesszük a hegyen a bicskát, hogy szeljünk a szalonnából egy falást.
Kartúm egyetemi város. Itt van az 1903-ban alapított Kartúmi Egyetem, a Kartúmi Politechnikai Egyetem, de vannak itt különbözô karai a Kairói Egyetemnek is.
És ha már kulturális városnézésbe fogtunk, hát térképrôl hamar kikerestük az elsô úti célunkat: a Szudáni Nemzeti Múzeumot. Elbűvölôen gazdag anyaggal rendelkezik a terület ôsi civilizációiról. Megtalálhatóak a szudáni nagyobb népcsoportok panoptikumszerű látványosságai. Népviseletek, hölgyeknek és uraknak, állattartás, növénytermesztés, mindenrôl vannak itt érdekességek. S ha már egész napra szabadot kaptunk, hát meglátogattuk még a kartúmi nagy mecsetet, melyet egyértelműen kartúmi nagyhangú mecsetnek neveztünk át, a Faruq-Mecsetet, ha még nem lenne elegünk az allah achbaros üvöltésekbôl, a hangszórókon keresztül, s még az As-Sahid-Mecsetet sem hagytuk ki. Lejártuk már térdig a lábunkat, de azért elsétáltunk az Elnöki palotához is, komoly erôfeszítések után lehetett csak megközelíteni úgy ötszáz méterre. Legalábbis gyalogosan. Aztán Moha elvitt kocsival, és akkor már elôtte el is roboghattunk, szóval láttuk szembôl is. Néztünk még katolikus és anglikán katedrálist, botanikus kertet és állatkertet.
Lacinak, a dokinak ma van szülinapja. Meg kéne ünnepelni. De hogyan? Piával biztos nem koccintunk, nem ér meg annyi botütést. Ezért aztán vettünk sütit, és stílusosan teával koccintottunk egészségére. S mert szülinapja volt, extra adag cukrot is kapott melléje.
Feltűnt, hogy rengeteg katona van a középületek elôtt, csak úgy hadonásznak a kalasnyikovokkal! Szintén feltűnt, hogy nagyon kedvesek az emberek, messzirôl üdvözölnek, vidámak, mosolygósak. Egy helyen megkértük, hogy ajánljon nekünk egy helyet, ahol lehet teázni és sütizni. A teázás itt egyébként annyira kedves dolog, mint Etiópiában a kávézás. A járda szélén ülnek a teafôzô hölgyek. Általában fekete- és csipkebogyóteát készítenek. A cukrot itt is automatikusan nyomják bele.
Június 11.
Kartúmi szállásunkra jellemzô a régi szudáni közmondás, miszerint: aki sátrat ver, homokvihart arat. Minden áldott nap és éjszaka keményen képünkbe kaptuk a port. A hôség ellen védekezve a sátor összes rését kinyitottam, mert különben elsorvadtam volna. Cserébe viszont az orrom, a fülem és a szám is tele lett az éjszaka leple alatt homokkal, a laptopra és egyéb kütyüimre pedig több milliméteres por rakódott.
A szomszédból valami militarista gyerektábor zaja hallatszik át, minimum este tízig éneklik a mozgalmi dalokat.
Napközben kellemes 45 fokra emelkedik a hômérséklet, éjszaka fagyos 30 fokra lehűl.
Június 12.
Moha közbenjárásával a sportminiszter vendégei voltunk egy színházi elôadásra. A hangosbemondó köszöntötte a jelenlévôket, név szerint bemutatta a sportminisztert, és feltételezhetôen rólunk is tett említést, amikor az „al-yugoslavia” szócskát véltük felismerni a hosszú monológban.
Az elsô sor szélére szólt a jegyünk, csupán egy ugrásra a miniszter úrtól. Az elôadás elôtt az elsô két sor (VIP-páholy) kapott hideg ásványvizet és egy fóliával letakart műanyag tányért, amiben az alábbi összetételű uzsonnát találtuk: földimogyoró, friss datolya, alma, banán és habos sütemény. (Állítólag az utóbbi sütemény habja miatt Petr barátunk az éjszakai homokvihart guggolva vészelte át a pottyantóson). Az elôadás hangulatos volt. Jó másfél órán át hallgattuk az arab szöveget, és fogalmunk nem volt róla, mirôl szól a darab. De a helyiek láthatóan jól szórakoztak. Egy ideig mi is.
Június 13.
Elhagytuk Kartúm városát! Moha értünk jött reggel fél tízre, mert tízkor volt randink a sportminiszterrel. Beültünk a tárgyalóba (légkondi!), a két mi-niszterhelyettes faggatta Palit, hogy miért expedíció – mikor expedíció – hogyan expedíció, és különben is. Pali elmondta a sztenderd szöveget az expedíció létrejöttérôl, missziójáról stb., Szabi pedig a nála lévô színesceruza-készletével még egy kicsit izgalmasabbá tette a beszámolót. Közben újra elôkerültek a fóliával letakart 'terülj-terülj asztalkám' műanyag tányérok, amit Petr, gondolatban legalábbis, laza csuklómozdulattal frizbee-szerűen a sarokba dobott. A többiek pedig jóízűen csipegették a nem várt tízórait.
A protokoll kézrázás és jópofizás után a srácok felpattantak bringáikra, mi Mohával a terepjárójára: ô elôl, én meg a platóra, a kamerával s hozzá tartozó kütyükkel. Rendôrségi eszkorttal elhagytuk a várost. Elôttünk vinynyogott a motoros rendôr, mögöttünk vinnyogott a mentôautó (mindenre fel voltak készülve), s mi pedig elôre-hátra cikáztunk, hogy mindezt az utókor számára megörökítsük.
Ahogy haladtunk egyre észa-kabbra, a növények száma erôteljesen megfogyatkozott. Már acacia semaeticát is alig láttunk! Amikor már az összeesés szélén voltunk, megálltunk az út mellett, hogy sátrat verjünk. Sehol egy növény, körülöttünk csupán homokdűnék, és végtelen forróság.
Június 14.
Hajnali fél kettôkor megérkezett az RTL csapata, a repetázó Jász Zoli és a debütáló idôjárás-jelentô, Pataki Zita. Terv szerint elôzô nap reggel érkeztek volna, de az egész napos kartúmi homokvihar miatt csak este indulhattak el Kairóból. Mohával mentünk eléjük a reptérre. S mivel Moha fáradt volt, de nagyon, hát én vezettem. Kartúmban! Ebben a negyvenmilliós metropoliszban. Imádnivaló volt. S izgalmas. Moha utasított, menj, van ott hely, a két kocsi között. Aztán visszafelé már mindenki fáradt volt, me- gint én vezettem, 250 kilométert kellett megtennünk, amíg elértük a csa-patot. Az RTL-esek, Mohával az élen, aludtak, mint a bunda. Én meg százhússzal száguldottam át a Szaharán, Oszama útján.
Az elsô etapra, amolyan bemelegítô futamra, az RTL stábja is benevezett, de a számukra szokatlan hôség miatt kicsit visszavettünk a tempóból. Zita egyszer csak beépített mérôeszközével 45 fok Celsius hômérsékletet regisztrált. Ezt követôen megkönynyebbülve nézett le a csuklójára, mert az UVA, UVB indexáló kütyüje csak közepesen erôs UV-sugárzást észlelt.
Estére Dongolába értünk, ahol az elsô dolgunk a regisztrálás. Kemping híján a Welcome Hotelben szálltunk meg, a koszt-kvartélyt a kartúmi sportminisztérium szponzorálta! Köszönjük!
Riksával lementünk a Nílushoz, a kompállomás mellé, hogy lehűtsük sivatag-pirított testünket. Több helyitôl megkérdeztük, hogy lehet-e fürödni a Nílusban, vagy még a parton felfalnak a krokodilok. Miután többen bólintottak, hogy „Yes!”, bemásztunk a vízbe.
Moha intézkedett a vacsoráról. Nílusi sügér, marhahús, valami salátaszerűség, fôtt bab, pita. Hogy jobban csússzon, ittam mellé kb. 6 liter kólát.
(folytatjuk)
Dolgoznak a szenátorok
Mit gondolsz, keményen dolgoznak a szenáto-raink, el nem tudod képzelni, hogy azért a kis pén-zért, azért a kis „pluszjuttatásokért”, azért a kis „korrupció-közeliségért”, azért a kis „jólinformáltságért”, azért a kis „elsô lenni a nagyprivatizációban”, és mindenféle más egyébért (törvényfelettiség, erkölcsfelettiség, stb.) milyen keményen meg kell dolgozni.
Úgy általában nem kell azt gondolni, hogy olyan nehéz a munkájuk, úgy általában elôvesznek egy Ceauşescu-féle törvényt, lefújják róla a port, megvizsgálják, hogy megfelel-e a saját gazdagodásuknak, megvédi-e a frissen szerzett vagyonukat, biztosítja-e a kiváltságaikat, nem veszélyezteti-e a jogfölöttiségüket, és persze azt is megvizsgálják – hiszen ôk a nép, a nagy román nép boldogságáért tevékenykednek –, nem veszélyezteti-e a központosított bukaresti államhatalmat, és nincs-e benne valami olyan elem, amely a regionalizmus, a kisebb közösségek megerôsödéséhez vezetne.
Most éppen azon röhögök, hogy a tegnapelôtt a szenátus nyolcvan igen-szavazattal és három(!) tartózkodással megszavazta a honvédelmi miniszter, Teodor Meleşcanu álmát: a „titkosszolgák”, az „állambiztonsági tisztek”, a „szemesek és fülesek”, az „éberfiúk” különleges és csak rájuk vonatkozó „statútumát”, a mesterségükkel járó különleges jogaikat.
Ami bizony téged is érinthet, kedves olvasóm.
Nem azért, mert ez a törvénytervezet kimondja, hogy a titkosszolgálatok ezután „demilitarizálódnak”, katonai státus helyett különleges státusú közalkalmazottakká válnak (csak tudnám, hogy akkor mi köze van továbbra is hozzájuk a honvédelmi miniszternek?), a lényeg a „különleges” kifejezésben rejlik.
És most figyelj!
A törvénytervezet szerint az állambiztonsági tisztnek joga van (lesz, ha megszavazza a parlament is) a munkájához felhasználni úgy a közösségi, mint a magánszemélyek javait és ingatlanjait (de a se folosi…de bunuri şi spaţii publice şi private).
Továbbá: kérheti bárkitôl, hogy segítse Románia nemzetbiztonságának a megvalósítását (el poate solicita oricărei persoane „sprijin pentru realizarea securităţii naţionale a României”).
Továbbá, drága jó székelyem, csakhogy tudjad: az illetô személy köteles szigorúan titokban tartani a beszervezést (respectiva persoană este obligată să păstreze confidenţialitatea contactării).
Továbbá: törvényessé válik, hogy az állambiztonságiak „beférkôzhessenek” bármely más közintézménybe (este oficializată posibilitatea „infiltrării” ofiţerilor în alte instituţii publice).
Végül pedig eltörölték azt a rendeletet, miszerint az állambiztonsági tiszt nem lehetett tagja a Szekuritáténak, illetve nem lehetett annak „kollaboránsa”.
Na, ezen röhögtem éppen…
Amikor eszembe jutott, hogy…
Te Jóisten, Ceausescu, hogy hahotázik most a sírjában!
Amihez csak annyit teszek hozzá, hogy drága jó székelyem, ha besúgó voltál, illetve provokátor, akkor tudjad, hogy megint felkelt számodra a nap, megint eljött a te idôd…
Az nem szerepel a tervezetben, és így – sajnos – nem tudom megmondani neked, hogy mennyit fognak ezért fizetni, ezt kérdezd meg egykori szekus beszervezôdtôl…
Györffi Kálmán
Fotóművészeti mesterműhely
IV. Nemzetközi Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely helyszíne lesz Gyergyószentmiklós.
Az október 5–14. közötti tábor során a fotósok hét napot Gyergyó vidékén, három napot pedig Bukovinában alkotnak. Fôszervezô Szabó Béla fotóművész, a Gyôri Fotóklub elnöke (APIAP, Hon-ÖGPh, E-MAFOSZ/G, EPHAP); a házigazda az Irisz Fotóstúdió. A tábor vezetôje Dezsô László fotográfus.
A résztvevôk: nemzetközi szinten is elismert fotográfusok, fotóművészek Ausztriából (3), Belgiumból (1), Vajdaságból (2), Magyarországról (10), Erdélybôl (4 személy).
A tábor célja: Gyergyószentmiklós 2007-ben ünnepli várossá válásának 100. évfordulóját. Ez az ünnep, valamint a város kedvezô földrajzi elhelyezkedése, számos természeti és épített értéke kellô ok volt arra, hogy az eddig három alkalommal megszervezett Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely Sepsiszentgyörgy után ebben az évben Gyergyószentmiklóson verjen sátrat.
Célja megismerni és betekintést nyerni, valamint megörökíteni azokat a természeti szépségeket, építészeti és kulturális örökségeket, hagyományokat és életformákat, amelyek ma még fellelhetôek a székelység körében.
A gyergyószentmiklósi táborozás során professzionális stúdió áll a fotográfusok rendelkezésére, lehetôséget teremtve a modellfotózásra is.
Ugyanakkor a tábor záróakkordjaként a fotóművészek részt vesznek a Gura Humoruluiban (Bukovina) rendezendô Ôsz a Voroneţ-en (Toamna la Voroneţ), nemzetközi film-, dia- és fotófesztiválon, azzal a céllal, hogy találkozzanak a bukovinai kereszténység alapköveinek számító világhírű kolostorok köré tömörült életformákkal.
A program szerint a tábor második napján egy aktfotó-kiállítás megnyitójára kerül sor. Október 6-án, szombaton 17 órától a Pro Art Galériában Bajna György és Dezsô László mutatja be Szabó Béla Meztelen fények című kiállítását.
Táncházünnep
Kedves táncházas barátaink!
Szeretettel meghívunk, ünnepeljük együtt a 30 éves Erdélyi Táncház születésnapját 2007. szeptember 29-én Csíkszeredában.
A rendezvény célja megemlékezni a 30 éve megalakult, és azóta is folyamatosan működô erdélyi táncházakról, egybegyűjteni a mindenkori táncházasainkat.
A táncházgálának a valamikori Kaláka-műsor szolgál mintául.
A találkozó programjaira a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes székházában, a Csíki Székely Múzeumban, valamint az új sportcsarnokban kerül sor.
Mindazokat várjuk a találkozóra, akik 30 év során Erdélyben táncházat szerveztek, táncoltak, muzsikáltak vagy egyszerűen csak táncházközeliek voltak.
Igyekeztünk mindenkit megkeresni – eddig közel 2000 táncházast –, de sokuknak nem tudjuk az elérhetôségeit. Ezért mindannyiotokat arra kérünk, értesítsétek táncházas ismerôseiteket, barátaitokat, bárhol élnek is a nagyvilágban.
Segítsetek, hogy valamennyien együtt ünnepelhessünk.
Tudnivalók, részletek a Romániai Magyar Néptánc Egyesület honlapján (www.neptanc.ro).
Aki teheti, iratkozzon fel a levelezôlistánkra: erdelyi tanchaz30-subscribe@yahoogroups.com
Aki hallja, adja át!
Deák Gyula Levente, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke
András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója
IV. Gyergyói Ifinapok programja
Szeptember 21., péntek
16.00 – A csapatok felvonulása a központra – Miron Cristea utca
17.00 – Élôlánc-akció a szeretetkonyha javára – Márton Áron utca
17.30 – Megnyitó – Korona-terem
18.00 – Áldás
18.15 – Csapatok bemutatkozása – Korona-terem
20.00 – Improdukció
21.00 – Jégrevü, jégtánc-vetélkedô – műjégpálya
23.00 – Buli: Dj Maszter, El Mambo Tango, Dj Goranga (funky, electro, dnb), Vj – MXS production – műjégpálya
Szeptember 22., szombat
8.00 – Ébresztô
8.30 – Egy mindenkiért, mindenki egyért! – focipálya
9.00 – Forma –1, – csapatvetélkedô – focipálya
11.00 – Civil falu – központi park
11.00 – City Hunting a 100 éves város tiszteletére – a város területén
12.00 – City Hunting kiértékelôje – Korona-terem
13.00 – Falramászás, kötélpálya – bemutató a Gyilkostó Adventure szervezésében – Salamon Ernô Líceum
14.00 – Kultúrmaraton – Korona-terem
15.00 – Streetball-bajnokság – Csapatoknak – Salamon Ernô Líceum
15.00 – Falramászás, kötélpálya – vetélkedô csapatoknak
17.00 – Fiatal művészek kiállítása – Pro Art Galéria
17.00 – Játékmaraton – szabadtéri társasjátékok – múzeum udvara
19.00 – Körözés
20.30 – Karaoke – múzeum udvara
22.30 – Tűzgyújtás, koncertek – Steam, Katapult (Kolozsvár) – múzeum udvara
Szeptember 23., vasárnap
9.00 – Métabajnokság – focipálya
10.00 – Majális a múzeumkertben, benne: Hagyományos mesterségek vetélkedôje, Barkácsvetélkedô, Szabadtéri festés – múzeum udvara
11.00 – Fôzôverseny – múzeum udvara
11.00 – Vitéz kerestetik – hagyományos magyar harcművészeti vetélkedô – múzeum udvara
15.00 – Bábelôadás – Történetek a zsinór végén. Bemutatja: Omkar Katputli Theater – múzeum udvara
16.00 – Extrémsport-bemutató – Román Kereskedelmi Bank melletti sétány
17.00 – A szellem erotikája és az erotikus szellem – Bréda Ferenc író elôadása – Korona-terem
19.00 – Ifjúsági ökumenikus mise – Római katolikus templom
19.00 – Történetek a láthatatlan városról – a Figura Stúdió Színház elôadásában – művelôdési központ
21.00 – Díjkiosztó gála, meghívott: Domokos Erika: Gizike show – Korona-terem
22.30 – Záróbuli – 4You
Szeptember 24., hétfô – Ráadás
17.00 – Gondolatébresztô Est: „Fűtôl a gyep alá” – Dr. Ráduly Levente elôadása a kábítószerekrôl, a Gyergyói Fiatal Fórum társszervezésében – Pro Art Galéria.
KisAsszony
Elég az együttélés?
Vannak, akik házasságkötés elôtt szeretnék kipróbálni, milyen egy fedél alatt lakni a jövendôbelivel. Mások házasság helyett inkább az együttélést választják. Az ilyen kapcsolat azonban nem mindig bizonyul ugyanolyan tartósnak.
A együttélés általában otthont, társat, biztonságot jelent, sokszor azonban csak rövid idôre. Ha hosszabb távon gondolkodunk, nem célszerű az együttélést választani. Természetesen más a helyzet, ha valaki egyelôre nem szándékozik férjhez menni, vagy csak távoli tervei között szerepel a családalapítás.
Statisztikák igazolják: az együttélést követô házasságok korántsem tartósabbak. Valószínűleg azért, mert az együtt élôk eleve kevesebbre tartják a házasság intézményét. Az együttélés ugyanis nem csökkenti a késôbbi házasságban felszínre kerülô konfliktusok számát. Sôt, az élettársi kapcsolatból házasságba került nôk nagy része kifejezetten boldogtalanabb az esküvô után, mint azok, akik még nem ismerik annyira a férjüket.
Ki és miért?
A férfiak a szex miatt, a nôk inkább érzelmi alapon választják az együttélést. Az asszonyok többsége azért megy bele a papír nélküli kapcsolatba, mert abban reménykedik, hogy elôbb-utóbb oltárhoz vezetik. Az együttélésben ráadásul szinte mindig a férfinak kedveznek az erôviszonyok, a nô kiszolgáltatott. A teremtés koronája könnyebben csalja meg barátnôjét, mint a házasember a feleségét. Mivel az érzelmekben is az dirigál, aki kevésbé elkötelezett, a férfi kompromisszumok sorozatát kényszerítheti a nôre, aki tudja: ha ellenkezik, elhagyják.
Az együttélés gyönyörű élmény lehet két független ember számára, ha nem féltékenykednek, és megbíznak egymásban. Csak éppen ritkán van így. Bizony elôfordulnak veszekedések, ellenségeskedések. Szexuális igényeinek kikövetelése érdekében a férfiak könnyen bevetik az „elhagylak, ha nem teszed meg” fegyvert.
És naivitás azt hinni, hogy egy élettársi kapcsolat megszakadása nem jelent megrázkódtatást. Egy ilyen válás ugyanúgy tud fájni, mint a bírósági. A jogászok által hitelesített tragédia kiváltja a barátok, ismerôsök részvétét. Egy élettársi kapcsolat felbomlása után viszont ritkán van így. Ráadásul a szakításnak ugyanúgy anyagi következményei lehetnek, mint a bírósági válásnak…
A jó férj
Nem az ágy a legfontosabb?
Aki öt, tíz, húsz, sok éve nap mint nap ugyanazon férfi mellett hajtja álomra a fejét joggal gondolja, hogy ismeri ôt. De tudna válaszolni határozottan a kérdésre: barátom vagy szeretôm a párom?
Egyértelmű igen vagy nem gyakran nincs is. A férfi ugyanis kicsit ilyen, kicsit olyan. De milyen az ilyen, és milyen az olyan?
Szeretôm a férjem
A nôk javarésze olyan férjrôl álmodik legalább 15 éves kora óta, aki szexis, spontán és ellenállhatatlan. Megnevetteti hitvesét, megdobogtatja szívét, annyira lázba hozza, hogy ôrültségeket is képes elkövetni miatta.
Az igazság az, hogy a férfi sohasem úgy látja és láttatja magát, mint férj vagy apa, és a szó igazi értelmében nem is az. Ezért magyarázza neki hiába a neje: milyen fontos, hogy mindketten kivegyék részüket a gyermek nevelésébôl, vagy hogy ne dobja le a vizes törülközôt a földre, és aznap már ne nézzen több agresszív filmet. Sok-sok eredménytelen beszélgetés után fel is teszi magának a kérdést: vajon nem élete legnagyobb hibáját követte el, amikor hozzáment feleségül?
Barátnôi szerint azonban irigylésre méltó az élete. A házassága a külsô szemlélô számára elsô látásra romantikus és varázslatos. És ebben van is valami igazság. Ha mindkét fél jól érzi magát a kapcsolatban, a frigy akár ideális is lehet, mivel nem a munka és a gyermekek állnak az abszolút középpontban, hanem a férj-feleség viszony.
Férj gondoskodik arról, hogy az érzelmek és a szenvedély éltesse a házasságot. Eleinte ezt az ismeretlen varázsa és a bizonytalanság táplálta. Egy idô után azonban a legtöbb férj már kevesebb újdonsággal, meglepetéssel szolgál. Viszont lesz sok, és egyre több külön elfoglaltsága, és mindig bizonytalanságban tart.
Úgy érezzük, nem lehetünk százszázalékosan bizonyosak abban, hogy mindig szeret, és még ugyanolyan vonzónak talál, mint mondjuk, a nászúton. Ez a bizonytalanság adja meg a kapcsolat dinamikáját; hátulütôje, hogy olykor roppant fárasztó lehet.
Barátom a párom
Erre az úrra mindig lehet számítani. Saját maga teregeti ki az ingeit, délután leviszi a gyereket sétálni, sôt még az asszony tamponját is megvásárolja útközben. Az ágyban nagyon gyöngéd, viszont már nem olyan izgalmas, mint korábban. Örülhetünk a mellette érzett biztonságnak, ami kárpótlást jelenthet a szürkébb, unalmasabb hétköznapok miatt.
Szakértôk szerint a házasságban egyébként sem az erotika foglalja el a legfontosabb helyet. Az otthon biztonsága, nyugalma, a felek barátsága sokkal biztosabb alap, mint a heves lángolás és a bizonytalanság. Az ilyen házasságból hiányzik a feszültség, ezért a nô szabadabbnak érzi magát. Lehetnek külön programjai, utazhat, felfedezheti a világot, saját magával is többet törôdhet.
A férj szintén szabadabban élhet ezekkel a lehetôségekkel, miközben a kettejük közötti kötelékek ahelyett, hogy lazulnának, csak egyre erôsebbé válnak. E házasság veszélye azonban, hogy bármikor elsöpörheti egy hirtelen jött szenvedély. Ilyenkor a nô félredobja a józan érveket, hogy ismét érezze a vágyat és egy új kapcsolat minden izgalmát.
Tojásos töpörtyűkrém
Hozzávalók: 25 dk töpörtyű, só, bors, paprikakrém (fűszeres, tubusos), mustár, 1 fej vöröshagyma, 2 db kemény tojás, 2 dl tejföl.
Elkészítés: A töpörtyűt ledaráljuk, habosra keverjük a tejföllel, és az apróra vágott hagymával, majd megsózzuk, megborsozzuk. Hozzáadjuk az apróra vágott kemény tojásokat, és legalább fél napig a hűtôszekrényben állni hagyjuk.
Egészség
Hányszor érdemes kávézni egy nap?
A koffein szagtalan, kesernyés ízű, fehér kristályos alkaloid (a metilxantin vegyületcsaládhoz tartozik), szerkezetében igen hasonló – az ugyancsak serkentô hatású – teofillin és teobromin vegyületekhez. Megfelelô menynyiségben fogyasztva élénkíti a szervezetet, stimulálja az ideg- és szívrendszer működését, javítja a szellemi funkciókat (pl. a megfigyelést, az ítéletalkotást), és fokozza az izmok teljesítôképességét.
Az anyagcsere felgyorsításával emeli a testhômérsékletet, serkenti a vizelet-kiválasztást. A fogyasztás után háromnegyed órával felszívódása az emésztôrendszerben be is fejezôdik. A koffein-koncentráció legnagyobb szintjét a fogyasztás után minimum 15, maximum 120 perccel lehet kimutatni a vérplazmában. Hatásának idôtartamát több tényezô is befolyásolja. Fiataloknál, illetve korosodó embereknél a koffein felezési ideje (azaz a kezdeti érték felére csökkenése) 2,5–4,5 óra. Dohányosoknál azonban ez akár 50 százalékkal is kevesebb lehet, fogamzásgátló tablettát szedô nôknél viszont akár a duplájára is nôhet. A terhesség utolsó szakaszában ez az érték a 15 órát is elérheti. A hatás függ a koffeintartalmú ital jellegétôl, a kávéban megtalálható koffein gyorsabban és rövidebb ideig hat, mint a teában lévô tein. Egy adag kávé az elfogyasztását követô 20–30 percben érezteti leginkább a hatását, ami akár 3–6 óráig is eltarthat.
A koffein élénkítô hatása jól érzékelhetô a tipikusan alacsony éberségi szinttel jellemezhetô helyzetekben, állapotokban (reggel, éjszakai munka, hideg, vagy alváshiány esetén). Több vizsgálat igazolta, hogy a koffein növeli az éberséget, ezért hosszan tartó vezetésnél jótékony hatású. A kávé, fôleg nôknél, még idôs korban is javítja a figyelmet, segíti a koncentrációt. A koffeinfogyasztás számtalan, nagy állóképességet és kitartást igénylô versenyszerű sportnál fokozhatja a fizikai teljesítményt.
A rendszeres koffeinfogyasztás mellett enyhe fokú hozzá-szokás alakul ki, ami néhány – fejfájással, lehangoltan töltött „koffeinmentes” hét után viszonylag egyszerűen leküzdhetô. A koffeint elôszeretettel alkalmazzák a különbözô fogyasztószerek összetevôjeként is, mivel a zsírszövetbôl elôsegíti a zsírsavak felszabadulását. Energiaitalokban is gyakran elôfordul.
Az egészséges felnôtt szervezet számára a napi koffeinmenynyiség maximum 300 milligramm lehet – állítják a szakemberek. A nagyarányú koffeinfogyasztás hosszú távon veszélyes: növeli a kalciumürítést, ami fokozza a csontritkulás kockázatát. Emeli a pulzusszámot és a vérnyomást, ennek következtében alvászavar, fejfájás, súlyos esetben szívpanasz, infarktus is kialakulhat. Szakértôk szerint a veszélytelen kávéadag napi 1–2 csésze (kb. 25–50 milliliter). A túladagolás halálos dózisát 80–100 csészényi kávé elfogyasztása jelenti. A várandósság, szoptatás idején, gyerekkorban fokozottan mérsékelni, illetve lehetôség szerint kerülni kell a koffeinfogyasztást.
Sport
Jégkorong/ Románia Kupa
Hétfôn kezdôdik a küzdelemsorozat
Szeptember 24-én, hétfôn elkezdôdik a Románia Kupa 2007-es kiírásának küzdelemsorozata. Az elmúlt évektôl eltérôen, az idei megmérettetés két helyszínen – Csíkszeredában, illetve Gyergyószentmiklóson – és két csoportban lesz megrendezve. A csíkszeredai A-csoportban a következô csapatok lépnek jégre: Sportklub, Progym, Sportul Studenţesc és Sportklub II.. A gyergyószentmiklósi B-csoport összetétele: Steaua, HC Csíkszereda, Dunărea Galaţi és a Brassói Fenestela 68 MSK.
A csoportmérkôzések műsora
Szeptember 24., hétfô: A-csoport (Csíkszeredában): 16.00 Sportul – Sportklub; 19.30 Progym – Sportklub II. ISK; B-csoport (Gyergyószentmiklóson): 16.00 Dunărea Galaţi – Steaua, 19.30 HC Csíkszereda – Brassó.
Szeptember 25., kedd: A-csoport: 16.00 Progym – Sportul, 19.30 Sportklub – Sportklub II. ISK; B-csoport: 16.00 HC Csíkszereda – Dunărea Galaţi, 19.30 Steaua – Brassó.
Szeptember 26., szerda: A-csoport: 16.00 Sportklub II. ISK – Sportul, 19.30 Sportklub – Progym; B-csoport: 16.00 Brassó – Dunărea Galaţi, 19.30 Steaua – HC Csíkszereda.
Szeptember 28-án, pénteken Csíkszeredában 16 órától az A-csoport elsô helyezettje a B-csoport második helyezettjével (A1–B2) mérkôzik, míg az esti (19.30 órai kezdettel) összecsapáson a B-csoportból az elsô az A-csoportból a másodikkal (B1–A2) találkozik. A fentebb említett csíkszeredai mérkôzések – a tulajdonképpeni elôdöntô – gyôztesei bekerülnek a döntôbe, míg a vesztesek a harmadik helyért mérkôzhetnek. Szintén szeptember 28-án, pénteken Gyergyószentmiklóson rendezik 16 órától az A-csoport harmadik helyezettje és a B-csoport harmadikja (A3-B3) közötti játszmát, míg este (19.30 órától) az A-csoport negyedikje a B-csoport negyedik (A4– B4) helyezettjével mérkôzik. Ezeken a gyergyói összecsapásokon dôl el az 5–6. és a 7–8. helyek sorsa.
A Románia Kupa 2007-es kiírásának döntôjére Csíkszeredában kerül sor szeptember 29-én, szombaton 19.30 órai kezdettel. A harmadik helyért ugyancsak a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán mérkôznek délután 16 órai kezdettel.
Jégkorong/ Ifjúságiak
Csíkiak nyerték a Gyilkostó-kupát
Szeptember 15-én és 16-án a gyergyószentmiklósi műjégpályán rendezték meg az ifjúsági I-es korosztályú csapatok számára a hagyományos Gyilkostó-kupa mérkôzéseit. Az elsô nap két-két játszmát vívtak a csapatok, így a találkozók – közös megegyés alapján – folyóidôsek voltak. Másnap a mérkôzések 15 perces, állított idôs harmadokból álltak. A körmérkôzéses rendszerben lezajlott szombati és vasárnapi mérkôzéssorozaton a következô eredmények születtek:
Szeptember 15-én, szombaton: Csíkszeredai ISK – Dunărea Galati 5–0 (1–0, 3–0, 1–0). Gólszerzôk: Kovács Norbert, Tankó Szilárd, Haba Marius, Péterfi Csanád, Fülöp Elôd. Játékvezetôk: Szabó László, Málnási Huba, Fehér Imre. Büntetôpercek: 22–10. Gyergyói ISK – Bukaresti Triumf 6–1 (2–1, 3–0, 1–0). Gólszerzôk: Ambrus Alpár 2, Neagos Bogdan, Sikó Szilárd, Molnár Zsolt, Péter Zsolt, illetve Mihăicescu Claudiu. Játékvezetôk: Gergely Lehel, Péter Vilmos és Szabó László. Büntetôpercek: 8–22. Bukaresti Triumf – Csíkszeredai ISK 2–4 (0–1, 1–2, 1–1). Gólszerzôk: Mihăicescu Claudiu 2, illetve Biró Tamás, Peterdi Csanád, Stefan Bogdan. Játékvezetôk: Gergely Lehel, Málnási Huba, Szabó László. Büntetôpercek: 36–44. Gyergyói ISK – Dunărea Galati 4–1 (0–1, 4–0, 0–0). Gólszerzôk: Jánosi Róbert, Sikó Szilárd, Molnár Zsolt, Péter Zsolt, illetve Andrei Marius. Játékvezetôk: Málnási Huba, Fehér Imre, Péter Vilmos. Büntetôpercek: 8–22.
Szeptember 16-án, vasárnap: Dunărea Galati – Bukaresti Triumf 3–2 (0–1, 1–1, 2–0). Gólszerzôk: Tapu Ciprian, Berdilă Cătălin, Andrei Marius, illetve Mihăicescu Claudiu. Játékvezetôk: Gergely Lehel, Málnási Huba, Fehér Imre. A Gyilkostó-kupa idei kiírásának döntôjében: Gyergyói ISK – Csíkszeredai ISK 1–4 (0–2, 1–2, 0–0). Gólszerzôk: Neagos Bogdan, illetve Haba Marius, Stefan Bogdan, Peterdi Csanád, Kovács Norbert. Játékvezetôk: Gergely Lehel, Péter Vilmos, Szabó László. Büntetôpercek: 56–92.
A torna rangsorában: 1. Csíki ISK 9 pont, 2. Gyergyói ISK 6 pont, 3. Dunărea Galaţi 3 pont, 4. Triumf 0 pont. A csapatok edzôi: Csíki ISK: Janovits Endre és Daradics András; Gyergyói ISK: Basilides Csaba; Dunărea Galati: Chirită Cornel; Bukaresti Triumf: Pogăceanu George.
A második helyen végzett Gyergyói ISK játékoskerete: Szakács Szabolcs, Boeriu Adrian és Csergô Csongor – kapusok; Jánosi Róbert, László Szilamér, Márton Péter, Péter Zsolt, Ambrus Alpár; Botos Vlad, Lukács László, Sikó Szilárd, Neagos Bogdan, Molnár Zsolt; Ördög Tihamér, Fejér Hunor, Orbán Adrian, Barabás László, Csata László; Orbán Szabolcs.
Egyéni díjazottak. Legjobb kapus: Radu Mircea (Triumf). Legjobb hátvéd: Botos Vlad (Gyergyói ISK). A torna gólkirálya: Mihăicescu Claudiu (Triumf). Fair play-díj: Dunărea Galaţi. A díjakat a csíkszeredai Basa János, a romániai válogatottak technikai igazgatója adta át.
A torna megszervezéséhez az anyagi támogatást a Communitas Alapítvány, a Megyei Sportigazgatóság, a helyi polgármesteri hivatal és a szülôk biztosították.
Jégkorong/ Büntetés
Vesztettek a csíki csapatok
Mindkét csíkszeredai csapat 5–0-ra elveszítette egymás elleni mérkôzését a magyar bajnokságban, mert játékengedély nélküli hokisokat is jégre küldött. A pályán még a HC nyert 4–2-re – adta hírül a sportoldal.ro.
A HC – Sportklub találkozót szeptember 8-án, szombaton a Gyilkostó Kupa keretében rendezték Gyergyószentmiklóson, pályaválasztóként az elsô OB I-es meccsét vívó HC szerepelt, amely úgy nyerte meg a találkozót, hogy már 4–0-ra is vezetett. A mérkôzés bírói lapjának átvizsgálása során azonban a Magyar Jégkorong Szövetség (MJSZ) versenybírósága megállapította, hogy mind a két csapat jogosulatlanul használt játékosokat, így egyformán 0–5-el könyvelte el számukra a találkozót.
A gyôztes HC nem kevesebb, mint hét játékosa nem rendelkezett a MJSZ játékengedélyé-vel, ôk valamennyien frissen igazolt idegenlégiósok, akik éppen a gyergyószentmiklósi tornán mutatkoztak be a csapatban. Patrik Polc kapus (22 éves), Patrik Skriban (32), Jan Blanar (24), Igor Malinka (23) és Ladislav Harabin (27) hátvédek, valamint Patrik Bosak csatár (25) egyaránt Szlovákiából, míg Tomas Kramny hátvéd (34) Csehországból érkezett a csíki együtteshez. Harabin gólt is szerzett a szóban forgó találkozón.
A Sportklub csapatában Kánya Attila szerepelt jogosulatlanul, aki a nyáron éppen a HC-tól érkezett a bajnokcsapathoz, de a versenybíróság szerint az ügyben tájékoztatást kértek a román szövetségtôl (FRHG) is, amely közölte, hogy Kánya nincs leigazolva a Sportklubhoz. Ezzel szemben a Sportklub azt közölte a honlapján, hogy az új játékosokkal – köztük Kányával is – kiegészített csapatnévsorát már hetekkel korábban elküldték a román szövetséghez, amely nem talált benne hibát: a Kontinentális Kupára is leadott névsort a FRHG leellenôrizte, iktatta, és elküldte a Nemzetközi Jégkorong Szövetségnek (IIHF).
Jégkorong
Tisztújítás a Progym Junior Vipersnél
Nemrég tisztújítás történt a gyergyószentmiklósi Progym Junior Vipers Sport Klubnál. A régi vezetôk, nevezetesen Portik Gyurka Csaba és Elekes Csaba személyes okokra hivatkozva lemondtak. Helyükre Zári Zsoltot és Len Emilt választották. A Progym Junior Vipers Sport Klub titkári tisztségét továbbra is Dániel Botond tölti be. Amint azt megtudtuk, az új vezetôségnek elsôdleges célja, hogy a Dusan Kapusta edzô által koordinált U10, U12, U14 és U16 korosztályú csapatok mellé egy szlovák edzôt szerzôdtessen. Azért, hogy ez sikerüljön, a szülôi bizottság tagjai közül többen felkeresik a környékbeli cégeket. A szlovák edzô leszerzôdtetéséhez az új vezetôség kéri a helyi és a környékbeli cégeket, hogy lehetôségükhöz mérten támogassák a gyergyói jégkorong-utánpótlást.
Jégkorong
Kontinentális Kupa
A szeptember 14–16. közötti idôszakban Csíkszeredában megrendezett Kontinentális Kupa mérkôzések A-csoportjának eredményei:
KHL Mladost Zágreb (horvát) – Kocaeli BBK (török) 9–8 (2–1, 4–2, 2–5, 1–0) – hosszabbítás után aranygóllal, Csíkszeredai Sportklub – CG Puigcerda 13–2 (2–0, 7–2, 4–0). Gólszerzôk: Poznik 3, Szôcs Sz. és Kavulic 2-2, Adorján, Sándor, Hozó, Carsky, Moldován és Ordzovenszky, illetve Tatár és Kotlarik. KHL Mladost – CG Puigcerda 9–1 (5–0, 2–0, 2–1), Csíkszeredai Sportklub – Kocaeli BBK 10–4 (2–0, 4–1, 4–3). Gólszerzôk: Sándor és Filip 2-2, Carsky, Kósa, Szôcs E., Moldován, ifj. Antal I., Adorján, illetve Erikkson, Gnitko, Johansson és Vasziljev. Kocaeli BK – CG Puigcerda 5–4 (2–2, 2–1, 1–1), Csíkszeredai Sportklub – KHL Mladost 8–1 (0–0, 5–0, 3–1). Gólszerzôk: Misal 3, Moldován 2, Sprencz, Kavulic, Péter, illetve Cuno.
A csíkszeredai torna végeredménye: 1. Sportklub 9 pont (gólarány: 31–7), 2. Mladost 5 (19–17), 3. Kocaeli 4 (17–23), 4. Puigcerda 0 pont (7–27).
Ökölvívás
Elsô helyek a szorítóban
Összesen öt elsô helyet szereztek a Gyergyószentmiklósi Progym SK ökölvívói a hagyományos Gyilkostó-kupa küzdelemsorozatán. A szeptember 15-én, szombaton megrendezett küzdelemsorozatnak a gyergyószentmiklósi sportcsarnok adott otthont. A jól megszervezett idei, sorrendben 17. rendezvényen a helyieken kívül aranyosgyéresi, tordai, nagybányai, zernyesti, dési, besztercei, marosvásárhelyi és kolozsvári sportolók vettek részt. Az erdélyi helységeken kívül Moldova is képviseltette magát, hisz Romanból és Jászvásárból is érkeztek ökölvívók. A gyerek, kisifjúsági, ifjúsági és felnôtt kategóriákban megszervezett mérkôzések mellett a lányok is szorítóba léptek. Megnyitóbeszédet mondott Buslig Gyula városi sportreferens és Csíki András, a megyei sportigazgatóság vezetôje. Az idei Gyilkostó-kupán összesen 16 mérkôzést rendeztek.
Eredmények (a kategóriánkénti legjobbak). Gyermekek: 35 kg-os súlycsoport: Jugan Gheorghe (Jászvásári MSK); 44 kg: Horváth Marius (Beszterce); 50 kg: Iliescu Andrei (Nagybánya); 80 kg: Csibi István (Gyergyói Progym). Kisifjúságiak: 46 kg: Farkas Szabolcs (Progym); 50 kg: Pál Norbert (Progym); 54 kg: Ilieş Alexandru (Nagybánya); 57 kg: Irimeş Liviu (Marosvásárhely); 60 kg: Puskás Sándor (Progym).
Ifjúságiak: 57 kg: Csibi Levente (Progym); 60 kg: Csibi Attila (Progym); 81 kg: Buhai Cristian (Jászvásár); 91 kg: Gălăţan Ionut (Beszterce).
Felnôttek: 48 kg: Buhuş Romeo (Zernyest); 75 kg: Kilin Róbert (Kolozsvár). A lányok mérkôzésének legjobbja: 57 kg: Muscan Andrea. Szintén az 57 kg-os súlycsoportban: a kolozsvári Dinescu Raluca és a besztercei Costin Nicoleta közötti összecsapást az utóbb említett, besztercei lány nyerte meg. A múlt szombati Gyilkostó-kupán résztvevô klubcsapatoknál a következô edzôk tanítják küzdeni a fiatalokat: Rotariu Frunzache (Zernyest), Dondoti Edmund (Torda), Roşca Ion (Aranyosgyéres), Otuparu Daniel (Roman), Zapartan Nicolae (Beszterce), Ţopan Ion (Dés), Hercz József (Kolozsvár), Abranzei Nicolae (Jászvásár). A tornán jelen volt a Román Ökölvívó Szövetség képviselôje, a marosvásárhelyi Ghiurcă Daniel. Szorító-bírók: Nedelcu Viorel (Câmpina) és Bobuţan Dan (Beszterce).
A rendezvény szervezôje: Progym SK. Társszervezôk: a helyi polgármesteri hivatal és a Megyei Sportigazgatóság. A szervezôk és Murvai József, a Progym edzôje ezúton is köszönetet mond a támogatóknak a hozzájárulá- sért. Murvai József, a helyi csa-pat edzôje lapunknak nyilatkozva kifejtette: elvártam volna, hogy a gyergyószentmiklósi polgármester is legyen jelen a Gyilkostó-kupa hivatalos megnyitóján.
Amint azt megtudtuk, a gyergyószentmiklósi ökölvívók legközelebb szeptember 27-én, Nagybányán vendégszerepelnek.
Jégkorong/ Progym
Bemutakozik az új menedzser
Dániel Botond 1983. július 13-án született Gyergyószentmiklóson. Középiskolai tanulmányait a Salamon Ernô Gimnázium informatika szakán, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem szociológia szakán végezte.
– Mióta tevékenykedsz a gyergyói hoki berkeiben?
– Az egyetem befejezése után, 2005-ben, mikor hazajöttem, akkor lett új vezetôsége a Progymnak. Felajánlottam a szakmai segítségemet, tartottunk is két jövôképtervezô csoportmunkát. Azután, mikor hívtak, jöttem, majd 2006 tavaszától rendszeresen is jártam gyűlésekbe. Tavaly a Gyilkostó-kupa szervezésében segítettem. Decembertôl az utánpótláscsapatok mellett dolgoztam, a nemrég alakult Progym Junior Vipers SK titkára lettem, az utánpótlásklub bejegyzésével foglalkoztunk, illetve elindítottuk a különbözô szerzôdéskötési folyamatokat. Legutóbb a két klub közötti kapcsolattartással voltam megbízva. Most Gál Csaba távozásával üresedett meg a menedzseri hely, akkor kért fel a vezetôség arra, hogy ezt a munkát vállaljam el.
– Szociológiát végeztél. Hogyan kerültél kapcsolatba a menedzsmenttel?
– Menedzsmentelméletet iskolában sehol sem tanultam. 1997-tôl vagyok tagja, vezetôje, alapítója különbözô civil szervezeteknek. Ezalatt a 10 év alatt szereztem szervezetfejlesztôi tapasztalatokat: stratégia-tervezés, projektmenedzsment, pályázatírás, csapatmunka, szervezet-irányítás, kommunikáció illetve marketing terén. Egyetemista korom óta képzéseket is tartok ezekben a témákban fiataloknak, ifjúsági szervezeteknek. Ugyanakkor a szociológia, mint társadalomtudomány, vizsgálati körét a csoportok, szervezetek, az emberek jelentik, nagyon sok olyan tudást szereztem az egyetemen, amit munkám során fel tudok használni.
– Nemrég a Kisújság is írt arról, hogy az Esély Alapítvány Esélyt a háznak, házat az Esélynek programját is te menedzseled. Hogyan fér össze ez a két munkakör?
– Fontos kiemelnem, hogy ezeket a munkákat lényegében egy saját tanácsadócégen keresztül végezzük. Mind az Esély Alapítvánnyal, mind a Progymmal a Logical Framework Kft. köt menedzsment-szerzôdést. Ez azt is jelenti, hogy ezt a munkát nem egyedül végzem. Most, a Gyilkostó Kupa alatt is többen dolgoztunk együtt a szervezési munka során. Végzôs egyetemistákról van itt elsôsorban szó, akik jelenleg besegítenek a különbözô projektekbe, aztán, ha jól haladunk, jövôtôl munkahelyet is tudunk biztosítani számukra, egyetem után haza tudnak jönni.
– Milyen feladatai vannak a Progym menedzserének?
– Nagyon átfogó feladatköröm van. Egyrészt vannak a csapattal kapcsolatos mindennapi feladatok, a felszerelés-ellátástól kezdve az ebédrendelésig, szállásfoglalásig, utazások megszervezéséig, szerzôdések, játékoskönyvek rendbentartása és más adminisztratív feladatok is. Másrészt pedig a szponzorokkal való kapcsolattartás, a reklámok adminisztrálása, új szponzorok keresése, a szponzorpénzek összegyűjtése, különbözô ajánlatok összeállítása a szponzorok számára. Fontos feladat még a szurkolókkal való kapcsolattartás, a klub arculatának fejlesztése. Végül, talán az egyik leglényegesebb, a klub stratégiájának megtervezése és ennek követése, a vezetôség számára a döntéshozáshoz szükséges adatok elôkészítése.
– Melyek az új menedzser tervei?
– A mindennapos, csapattal kapcsolatos feladatok ellátása mellett rövid távon két nagyon fontos célkitűzésem van. Szeretném, ha a Progym a munkaszervezésben, a működésben, illetve a kommunikáció terén is nyugati szintű professzionális klub lenne. Ez azt jelenti, hogy rendelkezzünk írott stratégiával, tervezzünk hosszú távra, a döntéseinket ezzel a stratégiával öszhangban hozzuk meg, fejlesztési projekteket indítsunk. A kommunikáció terén pedig azt jelenti, hogy szoros kapcsolatot tartsunk fenn a szurkolókkal, illetve a szponzorokkal, legyen kiforrott arculatunk, egységesen reklámozzunk, legyenek közösségi események (nyílt edzés, játékosbemutató, szurkolói találkozó stb.). Mind a szurkolókat mind pedig a szponzorokat ki kell szolgálni, hiszen ôk azok, akik a klubot anyagilag támogatják. Középtávon a jégpálya felújításához is szándékszunk hozzájárulni. Mégpedig a strukturális alapokból szeretnénk pénzhez jutni ezen fejlesztések kivitelezéséhez (például lelátó felújítása, illemhelyiségek felújítása, büfé, illetve ajándékbolt létrehozása stb.). Hosszú távon pedig az utánpótlás fejlesztését tartom a legfontosabbnak. Ez az egyetlen módja annak, hogy a jövôben eredményes hokija legyen a medencének.
– Milyen projektekben gondolkodsz?
– Már a Gyilkostó-kupán volt változás, fejlesztettük az internetes honlapunkat, élôben közvetítettük a mérkôzéseket. Nagyon nagy volt az érdeklôdés, az új honlapnak a szurkolók is örültek, illetve a szponzoraink is elégedettek lehetnek ezzel a típusú reklámmal. Tervezzük Progym magazin kiadását, amely havonta fog megjelenni. Aktív szurkolók és támogató tagok számára kedvezményprogramot dolgozunk ki, amely magába foglalja a bérletek, mezek és különbözô emléktárgyak kedvezményes vásárlási lehetôségét, ôk ajándékba kapják majd a Progym magazin számait is. Amennyiben lesz igény, szurkolói autóbuszokat is indítanánk a csíkszeredai mérkôzésekre, ebben az esetben is a tagok és szurkolók kedvezményesen utazhatnának, illetve mindezek mellett szavazati joggal rendelkeznek a Progym közgyűlésein. Az idei szezontól emelkedik a mérkôzés belépôjegyének az ára, azonban középiskolás diákok számára lesz lehetôség, hogy a régi áron vásárolhassanak jegyet, amennyiben csoportba szervezôdnek. Nem könnyű mindezt megvalósítani a napi feladatok végrehajtása és a munka átszervezése mellett, de vannak segítôk, a vezetôség is segíti a munkánkat, így remélem, hogy ugyanolyan professzionális munkát tudunk hamarosan megvalósítani a klub vezetésében is, mint amit a pályán látunk a szakvezetéstôl.
Tenisz
Ukrajnában versenyeztek
Az ukrajnai Harkovban rendeztek 100 ezer dollár összdíjazású nôi tenisztornát a szeptember 10– 16. közötti idôszakban. Az egyéni verseny elsô fordulójában a következô gyergyói vonatkozású eredmény született: Portik Szatmári Ágnes – Maria Mokh (orosz) 2–6, 6–1, 2–6.
A páros verseny elsô fordulójában: Kapshay/ Portik Szatmári (ukrán–romániai) – O’ Brien/ Ruutel (angol–észt) 6–3, 3–6, 10–4. A páros verseny második fordulójában: Perebiynis/ Voskoboeva (ukrán-orosz) – Kapshay/ Portik Szatmári (ukrán–romániai) 6–0, 6–1.
Labdarúgás
Újabb gyergyói vereség
A Gyergyószentmiklósi Jövô fiatal játékosokból álló csapatának az elmúlt hét végén sem sikerült a soronlévô bajnoki fordulóban a pontszerzés. A Hargita megyei 4. Liga 4. fordulójának Keleti Csoportjában a következô eredmények születtek: Csíkszentmihályi Törekvés – Balánbányai Csíkszeredai ASA 1–4 (0–1). Gólszerzôk: Fodor Csaba (54.), illetve Pinghireac Angelo (16.), Rusu Dan (58.), Murariu Mihai (68.), Donţu Dorin (74.). Gyergyótölgyesi Real – Gyimesközéploki Paradise 2–1 (2–1). Gólszerzôk: Selyem Ernô (6. és 33.), illetve Csillag György (14.). Csicsói KSE – Gyergyószentmiklósi Jövô 3–2 (1–2). Gólszerzôk: György Csaba (4.), Dombi Gyula (56.), Blaga Florin (87. – öngól), illetve Mezei Imre (17. és 18.).
A Csíkszeredai ISK – Kászonaltízi Salutaris mérkôzést szerdán, szeptember 19-én 16.00 órai kezdettel rendezték. A Gyergyói Jövô – Tölgyesi Real találkozót szeptember 30-án, míg a Tölgyes – Csíkszentmihály mérkôzés október 10-én kerül lejátszásra. A következô forduló (szeptember 22/23.) műsora: Balánbánya – Tölgyes, Középlok – Csíki ISK és Kászon – Csicsó. Szeptember 23-án, vasárnap 17.00 órai kezdettel: Gyergyói Jövô – Székelyszentmihályi Törekvés. Játékvezetô: Jenei Csaba; asszisztensek: Szécsi Csaba és Tamás Elôd – székelyudvarhelyiek. Megfigyelô: Câmpeanu Dumitru (Maroshévíz).
A Nyugati Csoport 4. fordulójának eredményei: Székelykeresztúri Egyesülés – Székelyszentmihályi Szalon 2–1 (0–0). Gólszerzôk: Dobribán Róbert (55.), Fodor Attila (63.), illetve Gudor Elemér (58.). Alsósófalvi SE – Szentegyházi Vasas 1–5 (1–2). Gólszerzôk: Puiu Szilárd (14.), illetve Gergely Tibor (54. és 87.), Tordai Zsigmond (4.), Vas Árpád (21.), Knobloch Zoltán (58.). Parajdi SE – Udvarhelyi Roseal 0–4 (0–1). Gólszerzôk: Birtalan Barna (7. és 61.), Fazakas Csaba (59. és 72.). Farcád csapata szabadnapos volt.
A Nyugati Csoport rangsorában: 1. Szentegyháza 10 pont, 2. Keresztúr 7 pont, 3. Farcád 6 pont, 4. Parajd 3 (3–8), 5. Sófalva 3 (3–11), 6. Udvarhelyi Roseal 0 pont (7–2), 7. Székelyszentmihály 0 (3–11). Az Udvarhelyi Roseal csapata 13 ponttal büntetve.
A következô forduló (szeptember 22/23.) műsora: Szentegyháza – Parajd, U. Roseal – Keresztúr és Székelyszentmihály – Farcád. Sófalva csapata szabadnapos.
A megyei ifjúsági bajnokság D-csoportjában szeptember 22-én, szombaton 10 órától: Balánbánya – Gyergyói Jövô; 11.00 órától: Gyergyói Elite – Salamási Maroshévízi Tudomány, Csíki Siculum – Csíki ISK, Homoródalmás – Udvarhelyi SK.
Jégkorong
Kétszer gyôzött a HC
Az elmúlt hét végén Újpesten háromszor is pályára lépett a HC Csíkszereda jégkorongcsapata. A magyarországi Ob I-ben elôször induló csíkszeredai gárda a következô eredményeket érte el:
Újpesti TE – HC Csíkszereda 3–4 (2–1, 1–1, 0–2). Gólszerzôk: Safarik, Mocek, Cunderlik, illetve Molnár Zsolt, Szabó István, Péter Levente és Igor Malinka.
Újpest – HC Csíkszereda 4–3 (1–1, 0–0, 2–2, 1–0) – hosszabítás után, büntetôkkel. Gólszerzôk, a rendes játékidôben: Dubek, Voskar és Mocek, illetve Antal Zsombor 2 és Péter Levente.
Újpest – HC Csíkszereda 2–3 (0–1, 0–1, 2–0, 0–1) – hosszabbítás után aranygóllal. Gólszerzôk: Feranec, Dubek, illetve Virág, Bosak és Petres. A HC csapata ezen a héten (kedden, csütörtökön és pénteken) Székesfehérváron játszott/ játszik magyar bajnoki mérkôzéseket.
Jégkorong/ Magyar Kupa
A Magyar Jégkorong Szövetség elkészítette a Magyar Kupa sorsolását. A december 28–29-i négyes döntôt rendezô Csíkszeredai Sportklub kiemeltként nem játszik a negyeddöntôben, a másik három párharcban egy mérkôzés – az elsô együttes otthonában – dönt a továbbjutásról. A találkozók idôpontját késôbb egyeztetik az érdekelt csapatok.
A negyeddöntôk párosítása: FTC-Érsekújvár – Dunaújváros, HC Csíkszereda – Alba Volán, Újpest – Miskolci Jegesmedvék. Az elôdöntôben a Sportklub a HC-Alba Volán párharc gyôztesével játszik, míg a másik két továbbjutó egymás ellen küzd a döntôbe kerülésért.
A sportrovatot szerkeszti: Rokaly Zsolt
Horoszkóp
Szeptember 20 – 26.
KOS (III.21-IV.20.)
Az ôsz beköszöntével csak a munkára összpontosít. Szeretné biztonságban tudni magát, családját, és azon van, hogy legyen egy folyamatos pénzkereseti forrása, amibôl meg tudnak élni. Ha állásajánlatot kap, ne tétovázzon!
BIKA (IV.21-V.20)
A kimerültség elsô jelei mutatkoznak, mert többet vállal, mint amennyit elbír. A jövôjét illetôen gyakran elbizonytalanodik, sokszor hatalmasodhat el Önön a tehetetlenség érzése. Új kapcsolatban természetes az, hogy rájön partnere hibáira.
IKREK (V.21-VI.21.)
Még ha szakított is kedvesével, kis idô elteltével jóra fordulhat minden. A vádaskodások helyett üljenek be valahova vacsorázni, és beszéljék meg, mi miatt nem működött eddig kapcsolatuk! Melyek voltak azok a tényezôk, ami miatt ide jutottak.
RÁK (VI.22-VII.22.)
A hét elsô felében dobja be összes mozgósítható erejét, hogy elérje, amit szeretne, aztán húzódjon a háttérbe! Töltôdjön fel energiával, és szabaduljon meg rossz szokásaitól.
OROSZLÁN (VII.23-VIII.23.)
Amennyiben szabadságról tért vissza, elég nehezen rázódik bele a monoton mindennapokba. Az iskolakezdôket is megviselik az elsô napok, az új környezet stb. Saját erejére támaszkodva jól boldogulhat, még akkor is, ha minden kezdet nehéz.
SZŰZ (VIII.23-IX.21.)
A véletlenek segítenek Önnek, hogy egy olyan úton induljon el, amit eddig nem ismert. Régi csalódása miatt nem mert belekezdeni komolyabb kapcsolatokba, azt hitte, újra csalódni fog. Próbálja meglátni a szépet is a világban, tehermentesítse testét, lelkét!
MÉRLEG (IX.24-X.23.)
Újult erôvel veti bele magát a munkába, tanulásba, hiszen nem kicsi a tét. Szerencsére, környezete, szerelme segíti mindenben. Fônöke már a hét közepén megörvendezteti egy jó hírrel, amelynek minden bizonnyal anyagi vonzata lesz.
SKORPIÓ (X.24-XI.22.)
Egészen kellemesen telnek napjai, míg össze nem találkozik egy régi szerelmével, aki teljesen felkavarja érzéseit. Még ha véletlenszerű a találkozás, akkor is pár napig nem lesz sok kedve az élet dolgaihoz, leragad a múltnál, a miérteknél.
NYILAS (XI.23-XII.22)
Életkörülményei a léte tükörképe. Csak akkor tud változtatni rajtuk, ha Ön változik meg. A problémái azok a feladatok, melyeket az élet ad föl leckeként. Minden probléma az élet ajándéka, mert a befejezésben, a megoldásban ott a felismerés. Pénzügyekben sok kiadás várható, fôleg javításokra megy el sok pénz.
BAK (XII.23-I.20.)
Ez a hét annak a Baknak kedvez, aki új életet akar kezdeni. Amíg birtokolni akarunk valamit, valakit addig nem jutunk elôbbre, de ha elengedjük kötöttségeinket szabad áramlást kap bennünk, körülöttünk az élet energiája.
VÍZÖNTÔ (I.21-II.19.)
Sok teendô szakad a nyakába. Gyermekével, azaz az iskolakezdéssel, beilleszkedéssel is problémák adódhatnak, amiket tessék diplomatikusan megoldani! Pénzügyekben sikeres lehet, nem csoda, hogy hirtelen nagyon sok barátja akad.
HALAK (II. 18-III 20.)
Gyors hangulatváltozásai nemcsak Önt, de még környezetét is aggodalommal töltik el. Lehet, a hétköznapok monotóniájába fáradt bele, egy biztos: mindenkivel nagyon türelmetlen. Vonuljon félre a világ zajától, lazítson!
ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...ViCcEk...
Egy szép hölgy üldögél a parkban az egyik padon. Odamegy hozzá egy borzalmasan visszataszító külsejű hajléktalan.
– Bocsásson meg, kérem! Asszonyom, nem akar velem lefeküdni?
A nô meglepedten:
– Piszok fráter, tisztességes nô vagyok! Persze, hogy nem akarok magával lefeküdni!
Kicsit késôbb ismét megkérdezi a hajléktalan:
– Egészen biztos, hogy nem akar velem lefeküdni?
– Erre mérget vehet!
– Na, akkor sipirc az ágyamról, mert már szörnyen álmos vagyok!
* * *
Egy idôs juhász a réten legelteti a nyáját, amikor a közeli országúton egy vadonatúj BMW tűnik elô a porfelhôbôl. Az autó hirtelen megáll a juhász mellett, a lehúzott ablakon kiszól egy Armani öltönyt és Ray Ben napszemüveget viselô fiatalember:
– Uram! Ha megmondom, pontosan hány birkája van, nekem ad közülük egyet?
A juhász végigméri a fickót, és rábólint:
– Nem bánom.
A fiatalember kiszáll az autóból, elôveszi a laptopját, az Interneten felcsatlakozik egy GPS műholdas navigációs rendszerre, beszkenneli a területet, megnyit egy táblázatot, elküld egy e-mailt, hamarosan választ kap, majd kinyomtat egy 50 oldalas listát a mini printerén. Ezek után odafordul az öreghez:
– Pontosan 1586 birkája van.
– Valóban – feleli a juhász –, válasszon egyet a nyájból.
Az idegen kiválaszt egy állatot, és beteszi az autóba.
A juhász utánaszól:
– Ha megmondom, mi a foglalkozása, visszaadja a juhomat?
– Persze! Miért ne?
– Maga tanácsadó.
– Tényleg az vagyok. Hogy találta ki?
– Nem volt nehéz. Maga egyszerűen csak megjelent itt, holott senki nem hívta. Jutalmat akart egy olyan válaszért, amit már eleve tudtam, egy olyan kérdésre, amit senki nem kérdezett. Ráadásul semmit sem tud a munkámról. Na, akkor visszaadja?
* * *
Idôsebb házaspár fekszik este az ágyban. A feleség megbökdösi az urát:
– Te, alszol?
– Nem.
– Beszélgessünk!
– Akkor alszok!
* * *
Két barátnô találkozik alig egy hónappal egyikük esküvôje után:
– Na, te aztán jól átvertél. Azt mondtad, hogy Rudi gazdag, és én hülye hozzámentem.
– Rosszul értetted drágám. Én csak azt mondtam, hogy több a pénze, mint az esze...
* * *
Egy idôs házaspár elmegy istentiszteletre. Szertartás közben megszólal a feleség:
– Szellentettem egy csendeset, mit csináljak?
– Cserélj elemet a hallókészülékedben.
* * *
Nagy a szárazság az egész vidéken. Mari néni babot küld az unokájával a plébánosnak, hogy imádkozzon az esôért.
A pap a következôt üzeni vissza:
– Mondd meg öreganyádnak, hogy küldjön egy kis bort is, mert ettôl szél lesz, de esô nem.
* * *
Egy rendôr megállít egy piros lámpán áthajtó hölgyet. Nézegeti a papírjait:
– Mi a foglalkozása?
– Tanítónô.
A rendôr arcán üdvözült mosoly jelenik meg.
– Végre! ... Most pedig leírja ötszázszor, hogy „nem hajtok át a piroson”!
Copyright (c) Kisújság Alapítvány - 2007
Ezen honlap tartalma (egészében vagy részleteiben) nem
sokszorosítható vagy publikálható semmilyen formában,
a kiadó előzetes beleegyezése nélkül!
|